Miskolci Egyetem

Állam- és Jogtudományi Kar

Kereskedelmi Jogi Tanszék

A bankkölcsönszerződések aktuális

jogkérdései, különös tekintettel, az egyoldalú

szerződésmódosítás jogára és az

előtörlesztésre

Konzulens: Dr. Barta Judit, Egyetemi Docens

Készítette: Kovács József

V. évfolyamos hallgató

Miskolci Egyetem ÁJK

J-504

Miskolc

2011

2

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék ......................................................................................................................... 2

Előszó ......................................................................................................................................... 3

I. Általános rész .......................................................................................................................... 4

1. Római jogi alapok .................................................................................................................. 4

2. A hitel-és kölcsönszerződés hatályos szabályozása ............................................................... 4

3. A hitelszerződés ..................................................................................................................... 7

4. A kamat, és a THM mint ellenszolgáltatás ............................................................................ 8

5 A hitelintézetről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996.évi CXII. törvény vonatkozó

szabályai ................................................................................................................................... 10

6. A hitel és a kölcsön jogviszonyok szabályozása az újrakodifikálás során ........................... 12

II. A kölcsön előtörlesztése ...................................................................................................... 13

1. Jogi alapvetés ....................................................................................................................... 13

2. Elő, illetve végtörlesztés a fogyasztói kölcsönszerződések esetében .................................. 15

2.1. A kölcsön határidő előtti visszafizetése ............................................................................ 18

2.2. A fogyasztóknak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény (Fnyht.)..................... 19

2.3. Előtörlesztés lehetőségének biztosítása más jogszabályok által ....................................... 20

III. A hitelintézetek egyoldalú szerződésmódosítása ............................................................... 25

1. GVH contra Raiffeisen Bank Zrt. ........................................................................................ 26

2. Banki Magatartási Kódex ..................................................................................................... 27

3. Új törvénymódosító javaslat az egyoldalú szerződésmódosításra ....................................... 28

4. A Partiscum Takarékszövetkezet elleni per ......................................................................... 30

5. Az MNB és a PSZÁF javaslata ............................................................................................ 32

Összegzés ................................................................................................................................. 34

Irodalomjegyzék ....................................................................................................................... 36

3

Előszó

A bankok által a lakosság számára nyújtott kölcsönök a gazdaságra és társadalomra

meghatározó befolyással bírnak. Sok-sok család, s ezen keresztül több millió ember életét

determinálja a bankok felé történt eladósodás, elég csak a svájci frank alapú hitelekre

gondolni.

A hitelintézetek az erősebb és szakmailag felkészültebb fél pozíciójában vannak, így

az általuk megfogalmazott általános szerződési feltételek gyakran tartalmaznak a másik,

kiszolgáltatottabb fél számára előnytelen, akár tisztességtelen kikötéseket. Ennek egyik

legjellemzőbb területe, a bankok előre kikötött, szerződésbe foglalt egyoldalú

szerződésmódosítási joga. Ha, az adós pozíciójába került gyengébb fél meg is próbálna

hamarabb szabadulni a szorító ölelésből, azzal, hogy hamarabb visszatörlesztené nagy

nehézségek árán összeszedett összeggel adósságát, a bankok ezt is igyekeznek különböző

trükkökkel gátolni, mint az igen, akár aránytalanul magas összegre rúgó szerződésmódosítási

díj.

A téma aktualitását az elmúlt két év során született jogszabályok, illetve

törvénymódosítások, az első, 2011.-ben meghozott LB ítélet, és az egyre sokasodó PSZÁF

tapasztalat támasztja alá.

Munkám végigkíséri az utóbbi néhány év, e területet érintő jogalkotási eredményeit,

bemutatva, elemezve és értékelve azokat. Kitér a hitelintézetek egyoldalú

szerződésmódosításával kapcsolatos gyakorlatra és az eddig született egyetlen bírói ítéletre,

mely a tisztességtelen kikötés témakörét érinti.

A dolgozatom három részből tevődik össze. Az elő részben általános jelleggel

mutatom be a hitel- és kölcsönszerződések jellemzőit, figyelembe véve a hatályos valamint az

új Ptk. rendelkezéseit és az egyik legfőbb keretjellegű szabályozást, amit a Hitelintézetekről

és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996.évi CXII. törvény testesít meg. Ezt követően pedig

áttérek két aktuális jogi problémára. Az egyik az adósokat a Ptk. alapján megillető

végtörlesztés lehetősége, a másik az előtörlesztés kérdésköre. Ezekkel kapcsolatban és ezeken

túlmenően merül fel a harmadik fejezet témaköre, a hitelintézetek egyoldalú

szerződésmódosítási joga, amely „alig ismer határokat”.

4

I. Általános rész

1. Római jogi alapok

A kölcsönszerződés legősibb ismert formája az alakszerűségekhez kötött, pénzként

funkcionáló érckölcsön, a nexum. Nemcsak a kötelem keletkezése, de megszűnése is csak

szertartásos formában mehetett végbe. A mai kölcsönszerződés előde a modernebb, de

ugyancsak római mutuum volt, amely szerint a kölcsön meghatározott mennyiségű

elhasználható dolognak a tulajdonba adása azzal, hogy a kölcsönvevő ugyanolyan

mennyiségű és minőségű dolgot legyen köteles visszaadni. A szerződés lényeges eleme a

mutui datio azaz az elhasználható dolognak traditio útján való átadása. A kölcsönszerződés

ekkor a kölcsön átadásával jön létre ezáltal, a reál contractusok közé sorolták. A római jog

korában is már abból indultak ki a neves jogtudósok, hogy a kölcsönvevőnek rendelkezési

jogot kell kapnia a kölcsön tárgyát képező dolgon, akár el is használhatja azt, mert különben a

kölcsön gazdasági rendeltetése nem biztosítható. A kamatot, mint a kölcsön értékét már ekkor

is ismerték, amely 6% volt a justianusi korban.

2. A hitel-és kölcsönszerződés hatályos szabályozása

A hatályos Ptk. a kölcsönszerződést a XLIV. fejezetben, a bank és hitelviszonyok cím alatt

tárgyalja. A Ptk. a kölcsönszerződést annyira pénzszolgáltatási szerződésnek tekinti, hogy a

más tárgyú kölcsönökre is a pénzkölcsön szabályainak alkalmazását rendeli kiterjeszteni. A

Ptk. e fejezetben még tárgyalja a hitelszerződést, a dologátruházó kölcsönt és a megbízási

típusú számlaszerződéseket. Ezen túlmenően a kölcsönszerződésre vonatkozó szabályozást

tartalmaz még a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény.

A kölcsönszerződés alapvetően a dare típusú dologszolgáltató szerződések közé soroljuk.

Kölcsönszerződésről a legáltalánosabb értelemben akkor beszélhetünk, ha a helyettesíthető

dolog átadásában realizálódó kötelezetti szolgáltatást a másik fél olyan feltétellel kapja

tulajdonába, hogy azt egy későbbi időpontban kamatosan vagy kamat nélkül köteles

visszaszolgáltatni. A szerződés tehát egy hitelviszonyt foglal magában, amely révén az adós

időlegesen, szükségletei kielégítése céljából úgy rendelkezik a neki átadott dologszolgáltatás

tárgyával, hogy a hitelviszony ideje alatt használja, hasznosítja, gyümölcsöztetheti, sőt el is

fogyaszthatja, de készen kell állnia arra, hogy a jogviszony megszűnésekor ugyanannyit

köteles visszaadni. Mivel a kölcsönvevő vagyoni helytállása, a visszaszolgáltatás elmaradása

reális veszély ezen ügyletfajtánál, a fedezetet biztosító mellékkötelezettségek kikötése

5

elengedhetetlen.1 A jogviszony alanya mind adós, mind pedig hitelezői oldalon egyaránt lehet

természetes vagy jogi személy, azonban a kölcsönzési tevékenység üzletszerű folytatására

csak bank, szakosított hitelintézet, szövetkezeti hitelintézet és pénzügyi vállalkozás jogosult.

A kölcsönszerződés konszenzuál szerződés, azaz elég a megállapodás a két fél között, ahhoz,

hogy a szerződés létrejöjjön, nem szükséges hozzá a dolog átadása.

A kölcsönszerződések csoportosítása:

a) alanyai szerint: beszélhetünk magánkölcsönről, állami kölcsönről és bankkölcsönről

b) közvetett tárgya szerint: egyszerű kölcsön, melynek tárgya bármely helyettesíthető

dolog lehet, illetve pénzkölcsön melynek tárgya csak pénz lehet.

c) funkciója szerint: visszterhes a kölcsönszerződés, ha ügyleti kamatot kötnek ki, míg

szívességi kölcsönről akkor beszélünk, ha a kölcsön ingyenes, kamatot nem kötnek ki

A kölcsönszerződés hatályos fogalma a Ptk. szerint a következő:

Ptk. 523.§(1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet, vagy más hitelező köteles

meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a

kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. (2) Ha a hitelező pénzintézet –

jogszabályeltérő rendelkezése hiányában-az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).

Az idézett jogszabályból kiderül, hogy a kölcsönadó leggyakrabban a pénzintézet, de

természetesen ezt a pozíciót felveheti természetes személy, jogi személy és jogi személyiség

nélküli gazdasági szervezet is, akárcsak a kölcsönvevő szerepét. Bankkölcsönszerződésnél

azonban, csak pénzintézet lehet hitelező. A kölcsön tárgya leginkább a pénz, de bármely

elhasználható és helyettesíthető dolog is lehet, melyet lejáratkor kamatosan, szívességi

kölcsön esetén pedig kamat nélkül kell vissza adni. A jogviszony tartalmát a felek jogai és

kötelezettségei képezik, amelyek a következőképpen alakulnak.

A kölcsönadó kötelezettsége

A kölcsönadó fő kötelezettsége a kölcsön tárgyának a rendelkezésre bocsátása a kölcsönvevő

részére. Ez egy dologátadást foglal magába, amely nem csak birtokátruházást jelent,hanem

ideiglenes tulajdon-átruházást is. A kölcsönadó az időleges tulajdon-átruházással lényegében

minden kötelezettségének eleget tett. Tehát a kölcsön összegét rendelkezésre kell bocsátani.

1 Bíró György: Szerződési Alaptípusok Novotni Kiadó Miskolc 2003. 68. oldal

6

A kölcsönvevő (adós) kötelezettségei

Az adós főkötelezettsége,hogy a szerződés megszűnésekor, azaz a lejáratkor a kölcsönkapott

vagyoni értéket ugyanolyan mennyiségben és a helyettesíthető dolog ugyanolyan formájában

vissza adja a kölcsönadó számára. Amennyiben visszterhes szerződésről van szó, akkor az

idegen dolog használatának ellenértékét is állnia kell. Mindezeket a határidőnek megfelelően.

A kamatot a szolgáltatott dolog értékének százalékában kell meghatározni.2 A

kölcsönszerződésnél is érvényesül a clausula rebus sic stantibus elve, azaz a kölcsönösszeg

átadása megtagadható, ha a kölcsönszerződés megkötését követően akár a kölcsönadó, akár a

kölcsönvevő körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely miatt a szerződés

teljesítése többé el nem várható, vagy utóbb olyan körülmények állnak be, amely miatt a

kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondásának lenne helye. Az egyszerű kölcsönt nem

szükséges írásba foglalni, de ha a kölcsönt bank folyósítja, akkor az alaki érvényesség kelléke

az írásbeliség. A bankkölcsönszerződések mindig visszterhes ügyletek, tehát a kölcsönadott

összegért kamatot kell fizetni. A bankkölcsönügyletekben kiemelt jelentőséggel bír a felek

közötti együttműködési kötelezettség, amelynek során a Hpt. a hitelintézet kötelezettségévé

teszi, az ügyfelek széleskörű tájékoztatását. Ez magába foglalja az üzletszabályzatról, a

kamatról , az ügyfelet terhelő egyéb költségről, a késedelmi kamatról, a kamatszámítás

módjáról, és ha az ügyfél fogyasztó ,akkor az őt érintő kockázatról. Az együttműködési

kötelezettségek közül kiemelkedik a teljes hiteldíj mutató számítása és a közzététele az ügyfél

részére. A THM az a belső kamatláb, amely mellett az ügyfél által visszafizetendő tőke és

hiteldíj egyenlő az ügyfél által a hitel folyósításáig bezárólag a kölcsönnel kapcsolatban

fizetett összes költséggel csökkentett hitelösszeggel. Megszűnik a kölcsönszerződés, ha a

kölcsön visszafizetésre kerül. Megszűnik akkor is, ha az adós a kölcsönösszeget nem veszi át,

amelyre egyébként nem köteles, de ebben az esetben meg kell térítenie a negativ interesse-t,

azaz a hitelezőnek a szerződés megkötéséből eredő kárát. Ha pénzintézet kerül ilyen

helyzetbe, akkor tekintettel arra ,hogy a bank rendelkezésre tartja az adott összeget ,az adós

jutalékot köteles fizetni függetlenül attól ,hogy van-e hitelszerződés. A kölcsönszerződés

akkor is megszűnik, ha futamideje lejárt. Megszüntethető a határozatlanidőre kötött

kölcsönszerződés, ha azt bármelyik fél 15 napi felmondással megszünteti. Megszüntetheti a

kölcsönszerződést a hitelező azonnali hatályú felmondással, ha a kölcsön célja, fedezete, vagy

az adós helyzete az alábbiak szerint változik:

2 Megfizetésekor az alábbi sorrend érvényesül: költség-kamat-főtartozás kielégítési sorrend, Ptk. 293§

7

a) a kölcsönnek a szerződésben meghatározott célra fordítása lehetetlenné válik;

b) az adós a kölcsönösszeget a szerződésben meghatározott céljától eltérően használja;

c) a kölcsönre nyújtott biztosíték értéke jelentősen csökkent, és azt az adós a hitelező

felszólítására nem egészíti ki;

d) az adós vagyoni helyzetének romlása vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása

veszélyezteti a kölcsön visszafizetésének a lehetőségét;

e) az adós más súlyos szerződésszegést követ el.

Ha a hitelező pénzintézet, a fentebb meghatározott eseteken kívül azonnali hatállyal

felmondhatja a kölcsönt, ha:

a) az adós hitelképtelenné válik;

b) az adós a pénzintézetet a kölcsön összegének megállapításánál valótlan tények

közlésével, adatok eltitkolásával vagy más módon megtévesztette, amennyiben ez a

kölcsön összegének megállapítását befolyásolta;

c) az adós a kölcsön fedezetével, biztosítékával vagy céljának megvalósulásával

kapcsolatos vizsgálatot- figyelmeztetés ellenére- akadályozza, ideértve azt az esetet is,

ha a szerződésben vállalt vagy jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettségét

megszegi.3

3. A hitelszerződés

522.§(1) Bankhitelszerződéssel a pénzintézet arra vállal kötelezettséget,hogy jutalék ellenében

meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére , és a keret terhére- a

szerződésben meghatározott feltételek megléte esetén- kölcsönszerződést köt,vagy egyéb

hitelműveletet végez.

(2) A bankhitelszerződés érvényességéhez írásba foglalás szükséges.

A hitelszerződés alapján tehát a bank egy praestare jellegű, helytállási kötelezettséget

vállal arra, hogy a szerződő fél – a leendő adós felhívására- a hitelkeret terhére meghatározott

kölcsönt folyósít, illetőleg más hitelműveleteket végez (pl. bankgarancia). A hitelszerződés

tehát nem más, mint egy potenciális kölcsönszerződés előszerződése. Azért beszélhetünk

rendhagyó előszerződésről, mert az önként vállalt szerződéskötési kötelezettség csak a bankot

terheli. Amennyiben az adós teljesítésre felhívja, akkor a törvényben megállapított

kivételektől eltekintve a szerződés megkötésétől, a kölcsön folyósításától nem zárkózhat el a

3Szikcsa Veronika: Kihívások és lehetőségek napjaink magánjogában Tanulmány kötet 215-217 old.

8

bank. Az adósnak tehát opciós jogosultsága van a szerződés megkötésére, melyet egyoldalú

nyilatkozatával érvényesíthet. A bankhitelszerződés fontos alaki követelménye, az írásbeliség.

A feleknek tehát a szerződés lényeges elemeit írásba kell foglalni. Az első lényeges különbség

itt ragadható meg a bankkölcsönszerződéssel szemben ugyanis, mivel a törvény ott nem

szankcionálja érvénytelenséggel a szerződést, ha nincs írásbeli alakban. A hitelszerződés

visszterhes szerződés, mivel a pénzintézet hitelkeretet tart fenn, az adós számára és ezért

jutalék jár. Ezen szerződési típusnál is érvényesülhet a clausula rebus sic stantibus elve. A

pénzintézettől sem várható el ugyanis, hogy a szerződéskötést követően a felek lényeges

körülményeiben bekövetkezett hátrányos változások esetén is megkösse a kölcsönszerződést.

Ezáltal ugyanis veszélybe kerülne a kölcsön visszafizetése. A gyakorlatban leginkább a

clausula rebus sic stantibus elvre való hivatkozást akkor alkalmazzák a bankok, ha az adós

hitelképességének romlásáról tudomást szereztek. Végül pedig a szerződés megszűnik, ha a

felek a kölcsönszerződés megkötésével kimerítik a hitelkeretet, vagy ha kölcsönszerződés

feltételei véglegesen meghiúsulnak, illetve ha a rendelkezésre tartás felek által elfogadott

határideje lejár.4

4. A kamat, és a THM mint ellenszolgáltatás

A kamatok kérdésében az általános szabályozás természetesen a Ptk.-ban található, és

kiindulópontnak is tekinthetők az ott leírt rendelkezések. A Ptk. 232.§-nak értelmében a

szerződéses kapcsolatokban, ha jogszabály kivételt nem tesz, akkor kamat jár. A

magánszemélyek között kötött szerződések esetében azonban kamat csak kikötés alapján jár.

A szabályozásból következik, hogy kamat ebben az esetben csak akkor keletkezik, ha a

kötelezett késedelembe esik. A rendelkezés indoka az,hogy a magánfelek között a kölcsönzés

többnyire fogyasztási és nem termelési jellegű , és azt általában baráti vagy rokoni szívesség

sarkallja. Ezzel szemben az egyéb szerződéses kapcsolatokban az általános szabály az, hogy

kamat jár. A Ptk. ezen szakasza tehát összhangban áll a kölcsönszerződésekre irányadó

kamatfizetési kötelezettséggel (Ptk. 523§(2)). eszerint az adós kizárólag akkor köteles az

ügyleti kamatot megfizetni ,ha a kölcsönt a pénzintézet nyújtja. A jogszabály tehát

különbséget tesz a kizárólag magánszemélyek közötti ügyletek, és az egyéb szerződő felek,

így a gazdálkodó szervezetek, más szervezetek egymással kötött, valamint a

magánszemélyekkel kötött jogügyletei között. A Ptk. 232.§(2) utal a kamat mértékére, amely

megegyezik a jegybanki alapkamat mértékével. A fizetendő kamat számításakor az érintett

4 Bíró György: Szerződési alaptípusok Novotni Kiadó 2003. 258-260 old.

9

naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári

félév teljes idejére. A törvény tehát maga állapítja meg az ügyleti kamat mértékét, ez azonban

csak akkor irányadó, ha a felek eltérően nem állapodtak meg, illetve jogszabály annak

kötelező mértékét másként nem határozza meg. A felek a Ptk.-ban meghatározott kamat

mértékétől mindkét irányban eltérhetnek, azaz kiköthetnek alacsonyabb, akár magasabb

ügyleti kamatot. A kamat mértékére vonatkozó szabad megállapodást a Ptk. 232.§(3)

bekezdése csak annyiban korlátozza, hogy a bíróság a túlzott mértékben kikötött ügyleti

kamatot mérsékelheti. Ez elvileg vonatkoztatható a bankokra is, azonban a szerződés emiatt

csak egyedileg lenne megtámadható, amivel az adósok nem élnek. Ezentúl, a pénzügyi

intézmények nem a kamatba, hanem a teljes hiteldíjmutató részét képező költségekbe

csomagolják inkább az extraprofitot, amely így már nem ütközik a Ptk. említett szabályába.5

Az ún. teljes hiteldíjmutató (THM) tartalmára, számítására és közzétételére vonatkozóan

létezik szabályozás6, azonban arról az adósokat hiába tájékoztatják, azt továbbra is csak a

szakavatottak értik.

A jogszabály megalkotásának előzménye, hogy alkalmazkodni kellett a 2008/48/EK irányelv

rendelkezéseihez. Az irányelv előírása szerint a THM értékét a Közösség egész területén,

egységes módon kell meghatározni, eltérő tagállami szabályok nem lehetnek.

A THM tartalmazza a kamatot és az összes felmerülő költséget (pl. kezelési költséget,

hitelbírálati díjat), amelyet a hitelfelvétellel összefüggésben fizetnie kell az ügyfélnek. A

THM meghatározásánál figyelembe veendő költségek köre bővült: figyelembe kell venni a

számlavezetési díjat, a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz használatának költségeit, a

fizetési műveletekkel kapcsolatos egyéb költségeket, a hitelhez kapcsolódó minden járulékos

szolgáltatás költségét is. De, figyelembe kell venni például a hitelközvetítőnek fizetendő díjat,

az ingatlan-nyilvántartási eljárás díját, valamint a biztosítás és garancia díját is.

A szerződéskötést megelőző előzetes tájékoztatásnál fel kell tüntetni a THM értékét

egy reprezentatív példával, annak valamennyi feltételével. Az előzetes tájékoztatást, minden

hitelezőnek egységes tartalommal, egy formanyomtatvány kiöltésével és átadásával, kell

biztosítani.

5 Lásd: Provident esete

6 A 2010. június 11-től hatályba lépett 83/2010. (III.25.) Kormányrendelet

10

5 A hitelintézetről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996.évi CXII. törvény

vonatkozó szabályai

Az 1996.évi CXII. törvény (Hpt.) szabályai értelmében a hitelintézetek jogosultak a hitel és

kölcsönügyletek megkötésére.

A hitelintézet a pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződést csak

írásban, vagy minősített elektronikus aláírással ellátott okiratban kötheti meg és a szerződés

eredeti példányát köteles az ügyfélnek átadni. A létrejött kötelemben egyértelműen meg kell

határozni a kamatot, díjat és minden egyéb költséget, feltételt, illetőleg a késedelmes teljesítés

jogkövetkezményeit.

A fogyasztóval kötött kölcsönszerződésben vagy pénzügyi lízingszerződésben, az ügyfél

számára kedvezőtlenül kizárólag a kamatot, díjat és a költséget lehet egyoldalúan módosítani.

A hitelező, az egyoldalú módosítás jogát akkor jogosult gyakorolni, ha a módosításra okot

adó objektív körülmények tételes meghatározását a szerződés tartalmazza és az árazási elvek

írásba lettek foglalva. Az árazási elvek megfelelősségét és alkalmazásának gyakorlatát a

PSZÁF ellenőrzi. Ennek során figyelembe veszi mind a fogyasztókkal szembeni

tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény, valamint a

Magatartási Kódex rendelkezéseit.

A kölcsönszerződésben meghatározott kamatot, díjat vagy a költséget érintő egyoldalú, az

ügyfél számára kedvezőtlen módosítást hirdetményben legalább a módosítás hatálybalépését

megelőző 60 nappal közzé kell tenni. A módosításról valamint a módosítást követően

fizetendő törlesztő részletről az ügyfelet postai vagy más meghatározott tartós adathordozón

értesíteni kell, valamint elektronikus formában is elérhetővé kell tenni. Állami támogatással

nyújtott lakáskölcsön esetén kamatot, díjat, vagy költséget érintő egyoldalú, az ügyfél

számára kedvezőtlen módosítást a módosítás hatálybalépését megelőzően legalább 15 nappal

hirdetményben közzé kell tenni. A kamat, díj vagy költség ügyfél számára kedvezőtlen

egyoldalú módosítása esetén, az ügyfél a módosítás hatályba lépése előtt jogosult a

felmondásra.

Jelzáloglevéllel finanszírozott kölcsönszerződés esetén azonban a hitelintézet jogosult, a

lejárat előtti visszafizetéssel járó költségeit érvényesíteni, ha az ügyfél él a felmondás jogával.

Fogyasztónak nyújtott lakáscélú hitel –és kölcsönszerződést az ügyfél számára kedvezőtlenül

kizárólag a kamat tekintetében, kormányrendeletben meghatározott esetekben, és módon lehet

megtenni. Ha a pénzügyi intézmény a fogyasztóval deviza alapú lakáscélú hitel- vagy

11

kölcsönszerződést, vagy pénzügyi lízingszerződést kötött akkor a kölcsön, a törlesztő részlet,

vagy bármilyen költség,jutalék, díj forintban meghatározott összegének kiszámítása a Magyar

Nemzeti Bank által megállapított és hivatalosan közétett devizaárfolyam alapján történik.

Amennyiben a pénzügyi intézmény meghatároz saját deviza középárfolyamot lehetősége van,

lehetősége van arra, hogy ezen árfolyam alapján határozza meg az előbb említetteket.7

Az ügyfelek tájékoztatása

A pénzügyi intézmény köteles az ügyfélfogadásra nyitva álló helyiségeiben közzétenni,

valamint elektronikus formában a következőket:

az általános szerződési feltételeket is tartalmazó üzletszabályzatot;

az ügyfelek számára ajánlott szerződési feltételeket a pénzügyi szolgáltatás és a

kiegészítő pénzügyi szolgáltatás kapcsán;

a kamatokat, szolgáltatási díjakat, az ügyfeleket terhelő költségeket, a kamatszámítás

módszerét valamint a késedelmi kamatot

A pénzügyi intézmény köteles az ügyfél kívánságára ingyenesen rendelkezésre bocsátani, az

üzletszabályzatát, és a jogszabály által rendelt nyilvános adatokat. Az üzletszabályzat

tartalmazza az általános szerződési feltételeket valamint azt, hogy az adott pénzintézmény

alávetette magát a magatartási kódexnek.8 A Ptk. 209/A. § (1) bekezdése alapján az általános

szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést a sérelmet szenvedett

fél megtámadhatja. A (2) bekezdés értelmében fogyasztói szerződésben, az általános

szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által,

egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt kikötés semmis. A

semmiségre azonban csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. A szerződés részévé váló

tisztességtelen kikötés érvénytelenségének megállapítását a külön jogszabályban

meghatározott szervezet is kérheti a bíróságtól. A bíróság a tisztességtelen kikötés

érvénytelenségét a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal

megállapítja. Az ügyfelet tájékoztatni arról is, hogyha a szerződéssel kapcsolatos jogviták

eldöntésére nem a magyar bíróság az illetékes. Fogyasztónak minősülő ügyfél esetén

devizahitel nyújtására irányuló, illetőleg ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmazó

szerződésben a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia, az ügyfelet érintő kockázatot,

amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja.

7 Hpt. 210-210/A§

8 Hpt. 203-207§

12

6. A hitel és a kölcsön jogviszonyok szabályozása az újrakodifikálás során

Az 1959-ben megalkotott Ptk. kelet-európai szinten a legkorszerűbb szabályozásnak

számított. Az időközben nemcsak politikai rendszerünk, hanem gazdasági viszonyaink is

alapvetően változtak meg. A közel hat évtized során a Ptk. bankviszonyokat érintő szabályai

úgyszólván teljesen változatlanok maradtak, mindössze néhány jelentéktelen változásra került

sor.

Az új szabályozás egy jelentősebb nóvumot tartalmaz: a fogyasztói kölcsönszerződés

szabályanyagát.9

Ennek azonban alakulásáról nem lehet még tudni semmit, mert az Új Ptk. nem lépett

hatályba, sőt az, további átdolgozásra vissza lett adva a kodifikátoroknak, miközben külön

törvényi szabályozásba került a fogyasztóknak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény.

Ezentúl módosították a Hpt.-t is, beépítve abba a kapcsolódó szabályanyagot.

A törvény az Európai Parlament és Tanács 2008/48/EK irányelve alapján született meg.

A hatályos és az el nem fogadott Ptk. hitel és kölcsönszerződésekre vonatkozó

szabályanyagának összehasonlítása kapcsán elmondható, hogy bár történtek változások,

alapvető módosulások nem következtek be, kisebb-nagyobb hibák kijavításáról és,

modernizálásról van szó. Újszerű megoldásként tekinthetünk viszont a hitelszerződés azonnali

hatályú felmondásának szabályozására, valamint a kölcsönszerződés szabályainak

kiterjesztésére.

9 Gazdaság és Jog 2007 június-július 6-7. szám: Szentiványi Iván: Bankügyletek jogi szabályozása a Ptk.-

tervezetben 20-22 old

II. A kölcsön előtörlesztése

1. Jogi alapvetés

A visszafizetés mértékétől függően különbséget teszünk előtörlesztés és végtörlesztés között.

Az előtörlesztés a kölcsön egy részének lejárat előtti visszafizetését, míg a végtörlesztés a

kölcsön teljes összegének visszafizetését jelenti lejárat előtt.

A polgári jog általános szabályai szerint az előteljesítés jogszerűtlen, sérti a másik fél

érdekeit, ezért a jogosult azt nem is köteles elfogadni. A Ptk. 282.§ (2) bekezdése értelmében,

ha a kötelezett a határnapot megelőzően, illetőleg a határidő kezdete előtt csak a jogosult

beleegyezésével teljesíthet. Beleegyezés hiányában a felelős őrzés szabályai szerint tartozik a

jogosult eljárni.

A szerződések közül, a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésnél találkozunk egyedül

az előteljesítés törvényi lehetőségével,10

a Ptk. a termelőt felhatalmazza, hogy a teljesítési

határnap, vagy határidő kezdete előtt teljesítsen.

Ezen túl, a kötelmi jog, a pénztartozás teljesítése körében ad lehetőséget az előteljesítésre.

A Ptk. 292.§ (2) bekezdése értelmében: „pénztartozás esetén a jogosult a határnapot

megelőzően, illetőleg a határidő kezdete előtt felajánlott teljesítést is köteles elfogadni;

ilyenkor a teljesítés és a lejárat közötti időre kamat vagy kártalanítás nem jár. A feleknek az

ilyen kamatra vagy kártalanításra vonatkozó megállapodása- jogszabály engedélye

hiányában- semmis; a semmiség a szerződés egyéb rendelkezéseire nem hat ki.”

A Ptk.-beli szabályozás indoka, hogy az adós által korábban teljesített pénzösszeget a hitelező

rögtön fel tudja használni. Így a pénzintézet, más adósnak újból kölcsönadhatja az összeget

ezáltal kár nem fogja érni. Ez a rendelkezés a rendszerváltást megelőzően megállta a helyét,

mivel a pénzintézet által nyújtott kölcsönökre privilegizált állampolgári réteg volt jogosult,

akik a „jó adósok” körét testesítették meg.

A rendszerváltást követően, a bankszféra privatizálódásával, azonban a bankoknak már

kényelmetlenné vált ez az előírás, ezért Alkotmánybírósághoz fordultak. Annak

megállapítását kérték, hogy a Ptk. idézett szakasza a bankoknak veszteséget okoz. A kölcsön

határidő előtt történő visszafizetésével a visszafizetés időpontja és a szerződésben

meghatározott teljesítési idő között fennmaradó időszakra az adós nem fizet kamatot, a bank

10

Ptk. 421.§ (1) bek.

14

viszont nem tudja a visszafizetett összeget azonnal és azonos kamatfeltétellel másnak kölcsön

adni.11

A beadványok az Alkotmány 9.§-ával (piacgazdaság, vállalkozás joga és a gazdasági verseny)

ellentétesnek vélték a Ptk.292.§.(2) bekezdését. Az Alkotmánybíróság az indítványt

elutasította határozatában,12

rámutatott arra, hogy bár lehet, hogy a hitelezőt vagyoni sérelem

érheti, azonban e szabályozás arra volt tekintettel, hogy az adósok gyengébb helyzetben

vannak a piaci viszonyokban, mint a hitelezők. A jogalkotó tehát ezen döntésével próbálta

meg kompenzálni a két fél közötti különbözőségeket. Nem a tulajdonhoz való jog alkotmányos

védelme alapján eldöntendő kérdés az, hogy a polgári jogi szabályozás a hitelező és az adós

gazdasági helyzetének egyensúlyát keresve, milyen személyi körre terjeszti ki a tartozás

határidő előtt való visszafizetésének lehetőségét és ehhez kapcsol-e valamilyen mértékű

költségtérítést, kártalanítást, illetőleg kártérítést.

A lehetőség tehát Ptk.-nál fogva fennáll, más kérdés persze, hogy a hitelintézetek igyekeznek

ezt megnehezíteni, ellehetetleníteni az általános szerződési feltételeikben kikötött

feltételeikkel, mint ún. előtörlesztései, végtörlesztési díj megfizettetése. Az előtörlesztés

szankciójaként változatos elnevezésű fizetési kötelezettségeket alkalmaznak a pénzintézetek.

Lehet diszkontálási költség,13

egyszeri 5.000 Ft-os rendkívüli zárlati díj vagy egyszeri 10.000

Ft-os rendkívüli szerződésmódosítási díj. Ha például az adós 50.000 Ft-os kölcsönt vesz fel

évi 40%-os THM mellett 1 évre és fél év után előtörleszt, a fenti szankciók alkalmazása

mellett többet fizethet, mint amennyi a jogszabályoknak megfelelően elengedett kamat vagy

díj.

Az általános szerződési feltételeiben minden hitelintézet „szankcionálja” az előtörlesztést,

ennek célja az, hogy minél jobban nehezítsék az adós ezen szándékát. Az adósnak kizárólag

írásban, de gyakran ajánlott levélben kell értesítenie a hitelintézetet előtörlesztési szándékáról.

Ezt követően, a hitelintézet értesíti az adóst a fennálló kamatmentes fizetési kötelezettségéről.

Ezáltal az is előfordulhat, hogy akár egy hónapot is elveszít az adós a levelezgetéssel, vagyis

az előtörlesztésből adódó előnyök nem csak a szankcióként megfizetett költségekkel vesznek

el, hanem a hosszadalmas ügyintézéssel is.14

Nemcsak az előtörlesztés módját, de időpontját

is gyakran korlátozzák a szerződések. Előírják például, hogy arra csak a törlesztő részlet

11

Nagy Éva: Kölcsönből fogyasztói hitel 117.oldal Eötvös József Főiskolai Kiadó 12

423/B/1996.AB határozat, ABH2003,935.! 13

Magyar Cetelem Bank Rt. DISZHCH03-as nyomtatvány, 2005. június 14

Nagy Éva: Kölcsönből fogyasztói hitel 118.oldal Eötvös József Főiskolai Kiadó

15

esedékességének időpontjában van lehetőség előtörlesztésre, vagy csak a fennálló teljes

tartozást lehet előtörleszteni.15

Kérdéses viszont az, hogy a Ptk. általános kötelmi jogi szabálya csak a végtörlesztésre, vagy

az előtörlesztésre (nem a teljes, hanem csak egy részösszeg visszafizetése) is vonatkozik,

ennek a lehetőségét is biztosítja-e? Lehet-e kiterjesztően értelmezni ezt a szabályt?

A gyakorlatban többnyire az fordul elő, hogy az adósok meghatározott, kisebb összegeket

tudnak visszafizetni, előtörleszteni, különösen az évtizedekre felvett kölcsönök esetében, és

így azt szeretnék elérni, hogy a továbbiakban fizetendő részleteik mértéke csökkenjen. Ritka

eset az, ha az adós olyan szerencsés helyzetbe kerül, hogy a teljes tőkeösszeget vissza tudja

fizetni.

Előtörlesztés esetén a teljesítés határideje, határnapja nem módosul, valójában a fizetendő

részletek összegének kellene változni, azaz csökkenni, ennélfogva szerződésmódosításra kerül

sor, és nem a szerződés megszűnésére a teljesítés bekövetkezése miatt.

Álláspontunk szerint, az előtörlesztés nem sorolható a Ptk. 292.§ (2) bekezdése által

biztosított, jogszerű előteljesítés körébe, az szerződést módosító, nem megszüntető

jogosultság, így ennek lehetőségét a szerződésnek, vagy külön jogszabálynak biztosítani kell.

Az adósok körében kérdésként szokott felmerülni, hogy mikor kedvezőbb a futamidő lejárta

előtt elő- végtörleszteni. Nem biztos, hogy az a jó megoldás, amikor nagy bevételre tesznek

szert. Devizahitelek esetén érdemes megvárni az árfolyam kedvező alakulását, mellyel

jelentős megtakarítás érhető el.

2. Elő, illetve végtörlesztés a fogyasztói kölcsönszerződések esetében

Az elmúlt két évtizedben a hitelpiacokat és a hitelnyújtást vizsgálva jelentős változások

mentek végbe. Ezen időszak alatt feltűnően megnőtt a fogyasztói hitelek jelentősége.16

Korábban a fogyasztók szinte mindent készpénzzel fizettek, így fel sem merülhetett az

eladósodás fogalma. Mára azonban a helyzet megváltozott, mivel az európai fogyasztók 15%-

át eladósodottnak kell tekintenünk. Néhány országban azonban az eladósodás mértéke sokkal

magasabb az átlagosnál. Vegyük például Görögországot, ahol a fogyasztók 50%-a

eladósodottnak számít. Egyes becslések szerint, 2008-ban a fogyasztó hitelek elérték az unión

15

CIB Bank Rt;Tesco Áruhitel ,érvényben 2004 április 19-től 16

Bodzási Balázs: A fogyasztói hitelezés jogi és közgazdasági háttere, különös tekintettel az előtörlesztésre

ELTE elektronikus folyóirata 2010. június

16

belül a 800 Mrd. eurónyi nagyságot. Ezen adatok alapján érthető volt, a közösségi jogalkotók

azon törekvése, mely szerint szükség van egy olyan szabályozásra a fogyasztói hitelek

kapcsán, amely egyrészről növeli a fogyasztóvédelmet a hitelfelvétel során, másrészről pedig

megfelelő védelmet biztosít az aránytalan megterhelést jelentő hitelekkel szemben. Az Unió

első lépése ezen cél elérése érdekében a 87/102/ EGK irányelv volt, melyet még további

irányelvek követtek.

A fogyasztói hitel szabályozására hazánkban is sor került, köszönhetően az Európai

Megállapodásokból fakadó jogharmonizációs kötelezettségnek. Magyarországon tehát a

fogyasztói hitel szabályozása nem az organikus jogfejlődésnek köszönhető, hanem a direkt

jogalkotói döntésnek.

Vékás Lajos szavaival élve: „ A fogyasztóvédelmi gondolat társadalmi és politikai

támogatottságától meglepve a magyar jogalkotó gyors és látványos önálló törvények

meghozatalára határozta el magát.”17

A 2008/48/EK irányelv szerint, a fogyasztó olyan természetes személy, aki az irányelv

hatálya alá tartozó ügyletek keretében olyan célból jár el, amely kívül esik szakmája, üzleti

tevékenysége, vagy foglalkozása körén. Ez a definíció tehát nem fogja át a kezdő

kisvállalkozásokat, a személyegyesítő társaságokat, az egyéni cégeket és a mezőgazdasági

őstermelőket sem. 18

A magyar jogban hatályos szabályok a Ptk. 685§. e) szerint a fogyasztó a

gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy. Az

irányelvet a hitelmegállapodásokra kell alkalmazni, vagyis olyan megállapodásokra, amelyek

alapján a hitelező a fogyasztónak hitelt, kölcsönt nyújt, vagy erre ígéretet tesz. Tehát a

hitelnyújtásra tett ígéret is megállapodásnak minősül az irányelv szerint. A magyar jog pedig

ezt minősíti ténylegese hitelnek. Az irányelv az olyan hitelmegállapodásokra terjed ki,

amelynek teljes összege 200 és 75.000 euró közé esik. Az irányelv hatálya nem terjed ki 200

eurónál kisebb illetve 75.000 eurónál nagyobb, olyan hitelmegállapodásokra, amelyek

fedezete ingatlanfedezetű jelzálog stb.19

Mielőtt azonban a hitelfelvevőt bármilyen

megállapodás kötelezné, a hitelezőnek eleget kell tennie a megfelelő tájékoztatási

kötelezettségének, valamint meg kell adnia a különböző ajánlatokhoz kapcsolódó információk

összehasonlíthatóságának lehetőségét. Az irányelv egyik fő célja a jogharmonizáció és az

17

A Fogyasztóvédelmi szemle 2010/4. száma 2010. december 10. Dr. Varga Nelli: A fogyasztói hitel-

megállapodások szabályozása- figyelemmel az Eu-s irányelvre 18

Bodzási Balázs: A fogyasztói hitelezés jogi és közgazdasági háttere, különös tekintettel az előtörlesztésre

ELTE elektronikus folyóirata 2010. június 19

lsd. bővebben 2008/48/ EK irányelv

17

egységes fogyasztóvédelem mellett az ,hogy a túlzott eladósodás legyen elkerülendő és ezáltal

se a hitelezők se pedig a fogyasztók ne kössenek felelőtlen megállapodásokat, ezért előírja a

hitelezőnek, hogy értékelje a fogyasztó hitelképességét.

A hitelképesség értékelésével kapcsolatosan említést tennék a körültekintő lakossági hitelezés

feltételeiről és a hitelképesség vizsgálatáról szóló 361/2009. (XII. 30.) Korm. rendelet

szabályairól, melynek egyértelmű célja az irányelvvel való összhang létrehozatala.

A rendelet alapján a hitelnyújtó nem nyújthat hitelt kizárólag a hitelkockázat

figyelembevételével, a természetes személy hitelképességét, hitelezhetőségét minden egyes

hitelbírálatkor meg kell vizsgálnia. A hitelképesség vizsgálatának a természetes személy vagy

a természetes személy háztartása jövedelmi helyzetén és az ez alapján meghatározott

hitelezhetőségi limiten kell alapulnia. A hitelnyújtónak gondoskodnia kell arról, hogy a

PSZÁF és a Magyar Nemzeti Bank által jóváhagyott túlzott eladósodottság kockázatairól

szóló tájékoztatót a hiteligénylő még a hitelvizsgálatot megelőzően kézhez kapja. A devizahitel

havi törlesztő részlete a hitelkérelem elbíráláskor nem lehet magasabb euró alapú hiteleknél és

euróhiteleknél a hitelezhetőségi limit 80%-nál, más devizahiteleknél pedig 60%-nál. Ezeket

az arányokat nem kell alkalmazni, ha a természetes személynek dokumentumok által

bizonyítottan a hitel devizanemében fennálló rendszeres jövedelme van, amennyiben ez eléri

legalább a fennálló hitel törlesztő részletének összegét. A limit meghatározásakor a

hitelnyújtónak figyelembe kell venni a hitel igénylőjének összes tartozását. Körültekintően

kell eljárnia annak érdekében, hogy a természetes személy pénzügyi helyzetét feltárja,

ideértve minden olyan hitelinformációs rendszer lekérdezést, amelyhez csatlakozott, vagy

amelynek tagja. 20

Határokon árnyúló szerződések esetében, a hitelképesség vizsgálata céljából minden

tagállamnak biztosítania kell a más EU-s országokból származó hitelezők számára az adott

tagállamban használt adatbázisokhoz való hozzáférést. Ha a hiteligénylést az adatbázisban

lévő információ alapján utasítják el, akkor a hitelező köteles díjmentesen tájékoztatni a

fogyasztót.

20

lsd. bővebben: 361/2009. (XII. 30.) Korm. rendelet

a körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről és a hitelképesség vizsgálatáról

18

2.1. A kölcsön határidő előtti visszafizetése

Az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében a fogyasztónak joga van a

hitelmegállapodás szerinti kötelezettségeit egészben vagy részben bármikor teljesíteni.

Ezekben az esetekben, jogosult a hitel teljes költségének a csökkentésére, ami a szerződés

fennmaradó időtartamára esedékes kamatot és költségeket foglalja magába. Feltűnő, hogy a

szabályozás nem kívánja meg a fogyasztó oldalán az indokolt és jogszerű érdek fennállását a

visszafizetés szempontjából. A 16 cikk (2) bekezdése értelmében a hitel határidő előtti

visszafizetése esetén a hitelező jogosult a határidő előtti visszafizetéshez közvetlenül

kapcsolódó esetleges méltányos és objektív indokolt költségek ellentételezésére, feltéve, hogy

a visszafizetés olyan időszakra esik, amelyre a hitelkamatláb rögzített. Fontos megemlíteni,

hogy az ilyen ellentételezés nem haladhatja meg a határidő előtt visszafizetett hitel

összegének 1%-át, ha a határidő előtti visszafizetés és a hitelmegállapodásnak a

megállapodásban foglalt megszűnési időpontja közötti időszak az egy évet meghaladja. Ha ez

az időszak az egy évet nem haladja meg, az ellentételezés nem lépheti túl a határidő előtt

visszafizetett hitel összegének 0,5%-át. A hitelező kivételesen követelhet nagyobb

ellentételezést, ha tudja bizonyítani, hogy a határidő előtti visszafizetés miatti vesztesége

meghaladja a fentebb említett százalékot. Az ellentételezés által fedezett költségeknek 2

csoportja van az adminisztratív költségek és a refinanszírozási költségek. Adminisztratív

költségek azok, amelyek az előtörlesztés következtében megszűnő, vagy módosított feltételek

szerint fennmaradó hitelszerződés banki feldolgozásából fakadnak. Ezekből a költségekből

természetesen le kell vonni a bank által megspórolt kiadásokat így például azokat, amelyek

egy megszűnő hitel kezelésével együtt jártak volna. Ennek alapján a megspórolt

hitelkockázati döntések sem számíthatók be az ellentételezésbe. Amennyiben a hitel az

előtörlesztés ellenére is fennmarad, de a módosított feltételek miatt növekednek a

refinanszírozási költségek, akkor ezekre is igényt tarthat a bank ellentételezés keretében. A

hitelezőt megillető ellentételezést a 16. cikk több rendelkezése is korlátozza. A (3) bekezdés

értelmében nem követelhető határidő előtti visszafizetés esetén ellentételezés, ha a

visszafizetés hitel-visszafizetési garancia gyanánt kötött biztosítási szerződés szerint történt,

ha folyószámlahitelről beszélünk, vagy a visszafizetés olyan időszakra esik, amikor nem

beszélhetünk rögzített kamatlábról. Továbbá a tagállamok rendelkezhetnek úgy is, hogy a

hitelező csak azzal a feltétellel kérhet ellentételezést, ha visszafizetendő összeg túllépi a

nemzeti jogban meghatározott küszöböt. Ez a küszöb 12 hónapra nem haladhatja meg a

19

10.000 eurót. Ha a hitelező által kért ellentételezés meghaladja a tényleges veszteséget, a

fogyasztó megfelelő csökkentést kérhet.

2.2. A fogyasztóknak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény (Fnyht.)

A következőkben az irányelvet implementáló jogszabállyal azaz, a 2009. évi CLXII. törvény

ismertetésére térnék át. A törvény hatálya főszabályként a fogyasztónak nyújtott hitelre

(kölcsön) terjed ki függetlenül attól, hogy azt a hitelező pénzügyi szolgáltatásként nyújtja

vagy nem. A törvényben meghatározásra kerülnek azon hiteltípusok, melyekre a törvény

hatálya nem terjed ki.21

.

A törvény az irányelvhez igazodva, biztosítja a fogyasztóknak a tájékoztatási kötelezettséget,

az elállási jogot, valamint az előtörlesztés lehetőségét. Biztosított a fogyasztó számára alanyi

jogon, hogy a hitelt akár teljes egészében, akár részletesen előtörleszthesse.

A hitelező a közösségi szabályokkal összhangban csak akkor jogosult ellentételezésre, ha az

előtörlesztés során indokolt és méltányolható költségek merülnek fel és emellett rögzített

hitelkamatról van szó. Egyik speciális hiteltípusra, mint amilyen a jelzáloghitel is a törvény

csak bizonyos szabályokat enged alkalmazni. Ezek közül is kiemelném a jelzáloghitelekkel

kapcsolatos előtörlesztés lehetőségét. Míg a fogyasztási hitelek kisebb összegre szólnak és

rövidebb futamidejűek, addig a jelzáloghitelek általában nagyobb összegűek és hosszabb

elkötelezettséggel járnak. A fogyasztási hitelek esetében az újbóli hitelkihelyezés a kevesebb

adminisztráció miatt is könnyebb és olcsóbb. Az előtörlesztési díj alacsony szinten történő

korlátozása a hosszabb futamidőre rögzített kamattal nyújtott kölcsönök kínálatának

csökkenéséhez vezethet, ezáltal az ügyfelek választási lehetőségei szűkülnének. A fentiekre

tekintettel jelzáloghitelek esetén, más hitelekhez képest magasabb, 2%-os plafon előírása

indokolt a hitelező előtörlesztéssel kapcsolatos költségeinek megtérítésére. Jelzáloglevéllel

finanszírozott hitel esetén a hitelező jogosult a 2%-on felüli költségeinek megtérítésére is, ha

az előtörlesztés olyan időszakra esik, amikor a hitelkamat rögzített, vagy kamatperióduson

belül teljesített előtörlesztésnél. Az érvényesített költségek mértéke ebben az esetben nem

haladhatja meg az előtörlesztett összeg 2,5%-át. A kamatperiódus a definíció szerint az a

szerződésben rögzített időszak, amely alatt a kamat mértékét a hitelező nem jogosult

21

Ilyen pl. bérleti és haszonbérleti szerződések, amelyhez nem kapcsolódik vételi kötelezettség, az olyan hitelre,

amelyet bíróság hoz létre, vagy az olyan hitelre, amelyek a fogyasztó számára teljesen ingyenesek

20

egyoldalúan megváltoztatni. Ha a fennálló tartozás már egymillió forint alatt van és a

megelőző egy évben előtörlesztésre nem került sor, akkor a hitel végtörlesztése díjmentes.22

2.3. Előtörlesztés lehetőségének biztosítása más jogszabályok által

Az egyes pénzügyi tárgyú törvényeknek a nehéz helyzetbe került lakáscélú hitelt felvevő

fogyasztók megsegítése érdekében szükséges módosításokról szóló 2010. évi XCVI. törvény

két másik törvényt módosított; a Hpt.-t és az Fnyht.

A módosítás indoka, hogy a magyar jelzáloghitel-állomány 6,825 milliárd forint, ennek 64

százaléka, azaz 4,332 milliárd forint a lakáshitel-állomány. A lakáshitelek 66 százaléka, azaz

2,668 milliárd forint devizahitel, amely túlnyomó része svájci frank alapú.

A deviza- és forintalapú lakáshitellel rendelkezők rendkívül sürgető problémáinak megoldása

érdekében ezért intézkedéscsomag készült.

Az intézkedéscsomag azoknak az embereknek nyújt enyhítő megoldásokat, akik nehéz

helyzetükön maguk is próbálnak segíteni, úgy hogy az adósok és a hitelnyújtók közötti

egyenlőtlenségbe több ponton is az adós védelmét szolgáló garanciákat igyekszenek beépíteni

a jogviszonyba.

A törvény megtiltja az ügyfelek számára hátrányos esetekben az egyoldalú

szerződésmódosítást, valamint az önkényes kamatemelést.

Akadályozni, illetve korlátozni kívánja azt az elterjedt gyakorlatot, hogy a pénzügyi intézmények

tiltják, vagy csak magas költség megfizetése mellett teszik lehetővé a hitel előtörlesztését. A

törvény ezért biztosítani kívánja, hogy a fogyasztót ne akadályozzák az indokolatlan

költségek abban, hogy éljen a számára megnyílt előtörlesztés lehetőségével. Hasonló

problémakör a hitelek futamidejének átütemezésekor felszámított díjak és költségek kérdése.

Sok esetben ugyanis az átütemezés jelenthet megoldást az átmeneti fizetési gondokkal küzdő

családok számára. A törvény ezért arra az esetre, amennyiben megállapodás születik az adós

és a hitelnyújtó között a futamidőhosszabbítás tekintetében, ötévenként egy alkalommal

ingyenességet biztosít az átütemezés teljesítésére.

Az igazságosság jegyében az intézkedések nem terjednek ki az üzleti célú befektetésekre, és

kizárólag a lakáscélú hitelesek számára nyújtanak segítséget. Az új szabályok a már fennálló

szerződések állományára is kiterjedtek.

22

lsd bővebben Themis 2010. június

21

Hiába állt fenn azonban a lehetőség tavaly november óta, az adósok mégsem éltek a

biztosított előtörlesztés lehetőségével, derül ki az egyes banki beszámolókból. A Raiffeisennél

minimálisan, de sem az Ersténél, sem a Budapest Banknál nem tapasztalták, hogy a

novemberi döntés óta több ügyfél szabadult volna a hitel fogságából. Ennek egyik fő oka az

egyes pénzügyi szakértők szerint, hogy az ingyenes előtörlesztés lehetősége meglehetősen

korlátozott. Nem kell fizetnie annak az ügyfélnek a lakáscélú hitelek előtörlesztésért, akinek a

szerződése már 24 hónapja fennáll, és az előtörlesztett összeg nem haladja meg a szerződött

összeg 50%-át. Akkor sem számíthatnak díjat fel a bankok, ha a kölcsön biztosítékaként

kötött szerződés alapján történik az előtörlesztés és akkor sem, ha annak összege nem haladja

meg az 1 millió forintot, és az utolsó 12 hónapban nem volt más előtörlesztése a kliensnek. A

fennmaradó esetekben a szabad felhasználású jelzáloghitelnél 2 százalékban határozta meg a

törvény a limitet. Nem jár azonban sem ingyenes, sem pedig kedvezményes előtörlesztés

azoknak, akik másik banki hitelből fizetnék vissza a kölcsönt. Az előtörlesztési szándék nem

attól függ ,hogy van e díja ,hanem attól ,hogy az ügyfélnek van –e elegendő pénze.”23

Ennél

bonyolultabb a helyzete a devizahiteleseknek. A külföldi fizetőeszközben eladósodottak több

mint fele svájci frank alapú hitelt törleszt. A fizetőeszköz alapkamata ugyan alacsonyabb a

forinténál, de a magyar devizaadósok ezt már aligha tudják kihasználni. A kulcskérdés az,

hogy az adós milyen áron vásárolja meg a svájci frankot a kölcsön törlesztéséhez. A svájci

frank aligha fog gyengülni egyhamar, mivel az alpesi ország gazdasága nem sínylette meg a

frank erősödését.

Széleskörű hazai és nemzetközi tiltakozást váltott ki a magyar kormány újabb, 2011.

szeptember 12-én hozott döntése, amely szerint lehetővé tette, hogy a lakossági devizaadósok

rögzített, az akkorinál jóval alacsonyabb árfolyamon végtörlesszék devizahiteleiket. A

kormány célja a devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok

kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvénnyel, hogy kezelve legyen a

devizakölcsönzés következtében kialakult társadalmi probléma. Ezzel az intézkedéssel

ugyanis a devizakölcsönnel rendelkezők helyzete sokkal kiszámíthatóbbá válhat a kormány

véleménye szerint. A devizakölcsönnel (a kölcsön nyilvántartási pénzneme euró, svájci frank

vagy japán jen, törlesztési kötelezettséget az adós forintban teljesíti, a kölcsön fedezete a

Magyar Köztársaság területén lévő lakóingatlanon alapított zálogjog) rendelkező természetes

személy 2011. december 31-ig írásban kezdeményezheti a törlesztési árfolyam 36 hónapig, de

legfeljebb később 2014. december 31-ig történő rögzítését. A rögzített árfolyam és az ezt

23

Világgazdaság: Hermann Bernadett: Népszerűtlen az előtörlesztés 2011.02.18

22

meghaladó tényleges törlesztési árfolyamok közötti különbségre a devizakölcsönt nyújtó

speciális célú, a felelős hitelezés szabályai alá nem eső forint jelzáloghitelt nyújt, azaz

gyűjtőszámlahitelt. A Magyar Állam készfizető kezesként felel a gyűjtőszámlahitelből eredő

tartozások 100%-ért a rögzített árfolyam alkalmazási időszaka alatt, továbbá kezesként felel a

gyűjtőszámlahitelből eredő tartozások 25%-ért a rögzített árfolyam alkalmazási időszaka záró

időpontját követően. A kezességvállalásért a gyűjtőszámlahitelt nyújtó pénzügyi intézmény a

Magyar Állam részére kezességvállalási díjat fizet.

Egyes szakértők szerint a kormány annak tudatában jelentette be a végtörlesztési lehetőséget,

hogy az jogellenes és az első körben a bankokat terhelő több százmilliárdos költséget a

magyar államnak kell majd megfizetni. A PSZÁF elnöke Szász Károly véleménye szerint

azzal, hogy az érintett hitelek forintra váltása nem vált kötelezővé, pozitív folyamatok

indulhatnak meg a bankszektorban. Az elnök kifejezte örömét, hogy a PSZÁF által a

kabinetnek eljutatott javaslatok meggyőzték a kormányt arról, hogy ne tegyék kötelezővé a

forintalapú refinanszírozást. Az elnök szerint, ha ez nem így történik, akkor a hitelintézetek

tőkéje 2700 milliárd forintról 1500-1600 milliárd forintra csökkent volna, ezáltal néhány

nagybank tőkemegfelelése 8% alá eshetett volna. Ez sokkot okozott volna a bankrendszerben,

a kormány tehát bölcs döntést hozott a PSZÁF kalkulációjának figyelembevételével.

Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Zrt. tudományos főmunkatársa becslése szerint, bankon kívüli

forrásból a lakossági devizahitelek legfeljebb tizede törleszthető. Ám ha a hitelintézetek

forintkölcsönökkel finanszírozzák ezt, akkor az adósságnak akár a kétharmadát is átválthatják.

Minél nagyobb arányú lesz az átváltás, a hitelintézeteknek annál nagyobb lesz a vesztesége. A

lakáscélú és szabad felhasználású lakossági devizahitelek összege 4863 milliárd forint volt

június végére. A szakértő szerint azonban, ha a nagybankok megegyeznek abban, hogy

egyáltalán nem vagy csak nagyon korlátozottan finanszírozzák a végtörlesztéseket,

megelőzhető a negatív folyamat. A kereskedelmi bankok eddig nem produkáltak ilyen

mértékű, önkorlátozással is járó összefogást, most azonban komoly érdekük fűződik ehhez.24

Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a kereskedelmi bankok összehangolt

magatartása akár versenyjogi szempontból is vethet fel aggályokat.

A bankok akadályozó eszközei közül emellett újabbak is a PSZÁF látókörébe kerültek, 2011.

október 3-án egyik végzésében megtiltotta a Magyarországi Volksbank Zrt. számára a

„végtörlesztési kérelem (rögzített árfolyamon)” című nyilatkozat fogyasztókkal szembeni

24

Világgazdaság: Giczi József: Szemben az árral a kormány 2011.09.14.

23

alkalmazását az ügy lezárásáig. A PSZÁF 2011. szeptember 30-án próbavásárlást hajtott

végre a Volksbank Zrt. egyik budapesti fiókjában. Az ellenőrzés célja az volt ,hogy a bank a

hitelintézeti törvényben elrendelt fix árfolyamú végtörlesztési lehetőség kapcsán betartja e a

fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényt. A

próbavásárlás során a PSZÁF megállapította ,hogy a Volksbank Zrt.-nél 2011. szeptember 28-

tól alkalmazott fix árfolyamú végtörlesztési kérelmi űrlap a következő szövegrészt

tartalmazza:

"Kijelentem, hogy tudomással bírok a Hpt. fenti szakaszának alkotmányossági szempontból

kifogásolható voltáról és vállalom, hogy a jogszabályhely alkotmányellenességének

megállapítása esetén, mely annak alkalmazhatóságát visszamenőleges hatállyal kizárja, a

tartozás fenti devizanemben fennálló összegének, a végtörlesztés napján a bank által a fenti

devizára vonatkozóan jegyzett eladási - lakáscélú hitel esetén közép - árfolyam, és a Hpt.

alapján kötelezően alkalmazott árfolyam különbségével megszorzott összegét forint

devizanemben a Banknak haladéktalanul megfizetem. Jelen előtörlesztési kérelmem e

különbözet megfizetésére is kiterjed. E tartozásomat kifejezetten elismerem azzal a

felfüggesztő feltétellel, hogy Alkotmánybíróság fentieknek megfelelően döntést hoz.

Tudomással bírok továbbá arról, hogy a fentiek nem érintik a Bankoknak azt a jogát, hogy a

jogalkotással okozott kárként jelentkező fenti különbözet megtérítését a Bank a Magyar

Állammal szemben közvetlenül érvényesítse, továbbá kötelezettséget vállalok, hogy egy ilyen

esetleges eljárásban a Bankkal teljes körűen együttműködök, a kártérítés érvényesítése

céljából."

Mindezek miatt a PSZÁF még a próbavásárlás napján fogyasztóvédelmi célvizsgálatot

indított a Magyarországi Volksbank Zrt.-nél. A pénzügyi szervezet által alkalmazott

nyilatkozatminta ugyanis befolyásolhatja a fogyasztók ügyleti döntését, alkalmazásával

fennáll a veszélye annak, hogy a fogyasztókat eltérítheti a hitelintézeti törvényben foglalt, a

fogyasztókat védő, fix árfolyamú végtörlesztésre lehetőséget adó joguk gyakorlására. A

fogyasztók jogosultságát hátrányosan befolyásoló tájékoztatások, kereskedelmi gyakorlatok

pedig veszélyeztethetik az érintettek jogi és gazdasági érdekeit. A Volksbank Zrt. tudomásul

vette a PSZÁF döntését, október 3-án pedig benyújtotta a felügyelethez a nyilatkozat új

szövegét, amely már a vitatott részeket nem tartalmazta. Azon ügyfelek számára pedig, akik a

24

korábbi nyilatkozatot aláírták a bank lehetőséget nyújt, hogy az új szöveggel ellátott

nyilatkozatot is aláírhassák.25

25

www.napi.hu : Végtörlesztés: Itt az első tiltás a felügyelettől 2011.okt.3.

III. A hitelintézetek egyoldalú szerződésmódosítása

Évek óta az egyik legnagyobb problémát jelenti mind a gazdasági, mind pedig a pénzügyi

világban a bankok egyoldalú szerződésmódosítása. A PSZÁF, a Gazdasági Versenyhivatal,

illetve a különböző fogyasztóvédelmi szervezetek ezen probléma leküzdésére törekszenek. Az

elérni kívánt cél pedig nem lehet más, minthogy megszüntessék a bankok és az ügyfeleik

közötti „alá-fölérendeltségi” viszonyt. Bár polgári jogi értelemben mellérendelt felekről van

szó, azonban a fogyasztó a kiszolgáltatottabb fél a bankkal szemben. A Gazdasági

Versenyhivatal 2007-ben kezdeményezte vizsgálat lefolytatását a banki szektorban, mert

észlelte, hogy a lakossági és a kisvállalati piacon bizonyos termékek esetében, ritkán fordul

elő vagy magas költséggel jár a bankváltás, ami korlátozhatja, vagy torzíthatja a versenyt. A

versenyhatóság már korábban gyanította, hogy a bankok javára fennálló szerződéses

asszimetria alkalmas lehet arra, hogy az adósokat benntartsa a számukra kedvezőtlenné vált

hitelkonstrukcióban, és a bankok ezen helyzetet kihasználva szokatlan mértékű előnyöket

élveznek. A vizsgálat 2008. decemberében lezárult, amelynek eredményei a GVH gyanúját

igazolták. A hiteltermékek esetében ugyanis a GVH négy olyan tényezőt azonosított, amelyek

a versenyt torzítják. Ezek pedig az egyoldalú szerződésmódosítások gyakorlata, a bankváltás

magas költsége, az árak nehéz összehasonlíthatósága valamint az állami támogatások

hordozhatóságának hiánya. A hitelszerződések esetében gyakran előfordult, hogy a

hitelintézetek különböző elnevezések alatt lényegében előre kiszámíthatatlan és

ellenőrizhetetlen egyoldalú módosítási jogokat kötnek ki saját javukra.

A Versenyhivatal a következőképp fogalmazta meg a problémát: „a módosítások

alkalmazásának jelenlegi rendszere egyrészt tartalmában túlzottan széleskörű, másrészt

formájában nem biztosít a fogyasztók számára megfelelő lehetőséget arra nézve, hogy

érdemben reagálhassanak az általuk esetlegesen elfogadhatatlannak tekintett

változtatásokra.” A fogyasztók tehát nem kapnak kielégítő tájékoztatást a módosítások

kapcsán, mert az nem személyre szabottan történik, hanem hirdetmény útján, a reagálási idő

pedig mindössze 15 nap. A Pénzügyminisztérium, köszönhetően ezen vizsgálatnak, 2008.

decemberében T/8381 számon törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek.26

Az

Országgyűlés 2009. 03. 22-én a Hpt-t módosította, ennek célja, hogy megszüntesse az

egyoldalú szerződésmódosítások lehetőségét a lakossági hitelek körében. Az új szabály

alapján az ügyfél szempontjából hátrányos változtatásra csak akkor van lehetőség, ha arról a

26

http://ingatlanmagazin.com/penz-es-jog/cikk_7840/

26

vele kötött szerződésben részletesen rögzített feltételekkel megállapodik a bank. Ha pedig az

ügyfél nem értene egyet a bank által kínált szerződésmódosítással, akkor díjmentesen

felmondhatja a szerződést. A módosítás lényege tehát az, hogy a bankok indoklás nélkül nem

változtathatják meg egyoldalúan a hitelek kamatait, díjakat és egyéb költségeket. Az ügyfelek

pozícióját tovább erősíti, hogy ha nem értenek egyet az új feltételekkel, akkor a kölcsönöknél

és a pénzügyi lízingnél 60, más ügyleteknél 15 napon belül ingyen felmondhatják a

szerződést. A hátralékot, amivel az ügyfél esetleg még tartozik, azt egy összegben kell

teljesíteni, de ezen előtörlesztésért a bank díjat nem számolhat fel. A módosítás fontos része,

hogy a bankoknak a hatálybalépéstől számított 120 napon belül az új szabályokat ki kellett

terjeszteni a meglévő szerződésekre. A törvénymódosítás következtében éles vita támadt a

GVH és a Bankszövetség között. Utóbbi közölte, hogy a bankok kezét megkötő új regula

miatt emelkedni fognak a hitelköltségek és egyre nehezebb lesz majd kölcsönhöz jutni. A

GVH szerint azonban a törvénymódosítás megkönnyíti az ügyfelek dolgát ,mivel könnyebben

tudnak „átpártolni” egy másik bankhoz, és ezáltal a verseny is élénkülni fog.

1. GVH contra Raiffeisen Bank Zrt.

A GVH egyik vizsgálatának során 2009 júliusában a Raiffeisen Bank Zrt. vállalta, hogy

kártalanítja azon ügyfeleinek körét, akik egyoldalú szerződésmódosítása miatt a korábbinál

magasabb díjért fizethették vissza fennálló tartozásukat. A magasabb díj a szabad

felhasználású és a jelzáloghitelek egyes termékei körében merült fel, ahol 35 ezer forintról 60

ezer forintra emelték a díjat. A GVH vizsgálata során megállapította, hogy az ügyfelek

számára hátrányos, többletköltséget okozó megemelt elő és végtörlesztési díjak esetén nem

kellett tartania attól a Raiffeisennek, hogy az ügyfél előtörleszt. A fogyasztó számára ugyanis

kézenfekvőbb megoldásnak számított az, hogy inkább belekényszerüljön az egyoldalú

szerződésmódosításba, minthogy vállalja a szerződés előtörlesztésével, kiváltásával járó

magas költségeket. A terhek és az ügyintézéssel járó procedúra hosszú időbe telt volna és

felmerült annak is a kockázata, hogyha a tartozást időben nem teljesítik, a bank

kezdeményezni fogja a végrehajtást. A vizsgált esetben, az idő rövidsége miatt, a fogyasztó

nincs valós döntési helyzetben, ugyanis a változások közzétételi módja miatt, vagy nem is

szereznek tudomást a szerződésmódosításról, vagy ha igen akkor az adminisztratív korlátok és

a piaci sajátosságok miatt nem képesek fellépni ellene. Mindezek következtében a már

leszerződött ügyfelek esetében, az egyoldalú módosítási kikötést tartalmazó szerződés

eredményeként olyan piaci helyzet jön létre, amelynek következtében a Raiffeisen Bank Zrt.

képes kedvezőbb feltételeket a maga számára biztosítani. Az elő- illetve a végtörlesztési díjak

27

kikötése kétségtelenül megnövelte a kilépési és a váltási költségeket. A GVH eljárásának

eredményeként a Raiffeisen vállalásokat tett, amely szerint 2009.aug.31-ig 13.000 forint

visszatérítést fizet mindazon ügyfelei számára, akiket érintett a szerződés módosítása.27

(pl.

forintalapú jelzáloghitelek végtörlesztési díjának megváltoztatása, lakáscélú és szabad

felhasználású jelzáloghitelek végtörlesztési díjának megváltozása.) Az összeg visszatérítéséről

a bank az érintett ügyfeleket írásban értesíti indokként pedig a GVH végzését jelölte meg.

A következő lépés a bankok egyoldalú szerződésmódosításának a leküzdésére az a

moratórium volt, melyet 2009. 07. 17-én, az akkori miniszterelnök és a bankok képviselői

kötöttek meg. A miniszterelnök abban állapodott meg a bankokkal, hogy azok 2 hónapig

felfüggesztik a banki termékekre vonatkozó szerződések egyoldalú módosítását, jelentősen

megerősítik a PSZÁF fogyasztóvédelmi képességeit, illetve pénzügyi ombudsmant neveznek

ki. Ezen banki moratórium érvényesítése és betartása azonban meglehetősen bizonytalan volt

az egyes szakértők szerint. A szakemberek a megállapodást illetően szkeptikusak voltak,

véleményük szerint a bankok ezen intézkedés ellenére is megtalálják, azokat a jogi

kiskapukat, melyeken keresztül érvényesíteni tudják érdekeiket.

2. Banki Magatartási Kódex

A Bankszövetség 2009 szeptemberében kidolgozta saját javaslatait a banki

magatartáskódexre. Ebből kiderült, hogy a bankok továbbra is tág teret biztosítanának

maguknak az egyoldalú szerződésmódosítást illetően. A szakértők többsége kedvezően

fogadta a magatartási kódexet, hatékonyabb eszköznek tartva azt a módosított törvénynél. A

fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi

XLVII. törvény alapján a magatartási kódex olyan piaci szabályozás keretében létrehozott

megállapodás, vagy szabály együttes, amely valamely kereskedelmi gyakorlat vagy

tevékenységi ágazat vonatkozásában követendő magatartási szabályokat határoz meg azon

vállalkozások számára, amelyek a kódexet magukra nézve kötelezően ismerik el. Egyfajta

önszabályozási eszközről van szó, amit egy adott alanyi körnek tanúsítania kell tevékenysége

során. Hozzá kell azonban tenni, hogy a kódex nem jogszabály, ezért bírói úton való

érvényesítése nem lehetséges. Az egyes hitelintézetek alávethetik magukat az

alkalmazásának, de be nem tartása esetén különösebb jogkövetkezményt a bankokkal és az

egyéb pénzintézetekkel szemben nem lehet alkalmazni. E kódex létrejöttéhez sajnos egy

27

http://www.vg.hu/penzugy/itt-a-gvh-fellepesenek-eredmenye-a-raiffesen-mar-kartalanit-281983 : Itt a GVH

fellépésének eredménye a Raiffeisen már kártalanít 2009.07.22

28

válságnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy szemléletváltás következzen be a bankoknál és

felismerjék, hogy akkor járnak a legjobban, ha ügyfeleiket hozzásegítik ahhoz, hogy vissza

tudják fizetni a hiteleiket.28

3. Új törvénymódosító javaslat az egyoldalú szerződésmódosításra

Korábban, már említésre került az egyes pénzügyi tárgyú törvényeknek a nehéz helyzetbe

került lakáscélú hitelt felvevő fogyasztók megsegítése érdekében szükséges módosításokról

szóló 2010. évi XCVI. törvény elfogadása. Ez nem csak az előtörlesztést tette könnyebbé,

hanem a Hpt. módosításán keresztül, hitelintézetek egyoldalú szerződésmódosítási jogát is

korlátozta. A hitelintézetek egyoldalúan nem módosíthatják a szerződéseket, amennyiben az

ügyfél számára hátrányos lenne. Az előterjesztők szerint a javaslat a kormány elé delegálja

annak megállapítását, hogy mely feltételek esetén változtathat a bank a törlesztések

kiszámításán, valamint mikor módosíthatja egyoldalúan a szerződést. A banki magatartás

kódex ugyan rendelkezik erről, de az előterjesztők szerint, az elfogadott javaslat sokkal

inkább hatékonyabb eszköz lehet. A törvény megtiltja a pénzintézeteknek, hogy önkényesen

emeljenek kamatot, és számítsanak fel egyéb díjakat. A bankok csak a középárfolyamukon

számíthatják a devizákat forintra és amennyiben ilyen lehetőségük nincs, akkor kötelesek a

Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamát használni. Sőt előírás az is, hogy az ügyfél

kérésére legalább egyszer lehessen ingyenesen előtörlesztéssel élni, és erre bankok semmilyen

pluszköltséget nem számolhatnak fel. Az ügyfél kérésére biztosítani kell, hogy

meghosszabbítsák a hitel futamidejét. A futamidő kötelező meghosszabbítása azonban csak

lakás célú, s nem csak az új, de a korábban megkötött hitelszerződések esetén is érvényesülne,

ráadásul nem csak a deviza, hanem a forintalapú hiteleknél is alkalmazni kell ezt a szabályt.

Az ügyfelek számára kedvezőtlen módosítást, a módosítás hatálybalépését megelőzően

legalább 60 nappal hirdetményben közzé kell tenni, és az ügyfelet közvetlenül, postai úton

vagy más, a szerződésben meghatározott tartós adathordozón is tájékoztatni kell a

módosításról. Állami kamattámogatással nyújtott lakáskölcsön esetén a kamatot, díjat vagy

költséget érintő, egyoldalú, az ügyfél számára kedvezőtlen módosítást, a módosítás

hatálybalépését megelőzően legalább 15 nappal hirdetményben kell közzétenni. A

fogyasztóval kötött kölcsönszerződéseknél vagy pénzügyi lízingszerződéseknél kamat, díj,

vagy költség ügyfél számára kedvezőtlen, egyoldalú módosítása esetén, az ügyfél a módosítás

hatálybalépése előtt jogosult a szerződés díjmentes felmondására. Ez alól kivétel a

28

http://www.takarek.net/index.php?option=com_content&view=article&id=664:egyoldalu-

szerzdesmodositasok-a-bankok-tag-mozgasteret-adnanak-maguknak 2009.09.03.

29

jelzáloglevéllel finanszírozott kölcsönszerződés felmondásának esete, ugyanis ekkor a

hitelintézet jogosult a lejárat előtti visszafizetéssel járó költségeit érvényesíteni.29

A hatályos Hpt. rendelkezések a fentiek alapján:

210.§ (3) Fogyasztóval kötött kölcsönszerződésben vagy pénzügyi lízingszerződésben az

ügyfél számára kedvezőtlenül kizárólag a kamatot, díjat vagy költséget lehet egyoldalúan

módosítani. Egyéb feltétel, ideértve az egyoldalú módosításra okot adó körülmények

felsorolását is, egyoldalúan nem módosítható az ügyfél számára kedvezőtlenül. Az egyoldalú

módosítás jogát a hitelező akkor jogosult gyakorolni, ha a módosításra okot adó objektív

körülmények tételes meghatározását a szerződés tartalmazza, valamint a hitelező árazási

elveit írásban rögzítette.

(4) Az árazási elveknek tartalmazniuk kell legalább a következőket:

a) valamely kamat, díj vagy költség módosítása a szerződésekben foglalt és az adott kamat,

díj vagy költség mértékére ténylegesen hatást gyakorló ok alapján történhet;

b) ha valamely feltétel változása a kamat-, díj- vagy költségelem csökkentését teszi

indokolttá, azt is érvényesíteni kell;

c) az adott kamat-, díj- vagy költségelemre kihatással bíró ok-okozati feltételeket

együttesen, tényleges hatásuk arányában kell figyelembe venni;

d) díjat vagy költséget évente legfeljebb a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett előző

évi éves fogyasztói árindex mértékében lehet emelni.

(5) Az árazási elvek megfelelőségét, valamint az árazási elvek alkalmazásának gyakorlatát

a Felügyelet ellenőrzi. Az ellenőrzés során a Felügyelet figyelembe veszi a fogyasztókkal

szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény

hatálya alá tartozó, a Felügyelet által is elfogadott magatartási kódex rendelkezéseit.

Mit tehetnek az adósok a hitelintézetek egyoldalú szerződésmódosítása esetén? A Hpt. 210.§

(9) bekezdése értelmében rendkívüli felmondási joggal élhetnek a kamat, díj vagy költség

ügyfél számára kedvezőtlen egyoldalú módosítása esetén - referencia-kamatlábhoz kötött

kamat esetén a referencia-kamatláb változásából eredő kamatváltozás kivételével -, a

felmondási jog gyakorlása díjmentes.

29

www.origo.hu: Egyhangúan szavazta meg a lakáshitelesek megsegítését a Parlament 2010. október 26.

30

Ez azonban kevés vígasz, mert olyan jogot biztosít, mellyel, helyzetüknél fogva, nem tudnak,

vagy jelentős nehézségek, akár más veszteségek (újabb hitelfelvétel költsége) elszenvedése

árán tudnának élni.

4. A Partiscum Takarékszövetkezet elleni per

A hitelintézetek egyoldalú szerződésmódosítási jogát vizsgálta már a GVH, az állampolgári

jogok biztosa, a PSZÁF, azonban az igazságszolgáltatás botja mindeddig nem sújtott le.

Ez év kora őszén hallhattunk először egy olyan perről, melyet hitelintézet ellen indítottak,

tisztességtelennek vélt egyoldalú szerződésmódosítási jogának kikötése miatt. A szegedi

Partiscum XI. takarékszövetkezet ellen indult per felperese a Csongrád Megyei Főügyészség,

amely a Csongrád Megyei Bíróságon támadta a Partiscum általános szerződési feltételeit. A

városi bíróság 2010. október 20-án hozott marasztaló ítéletet, a takarékszövetkezet

fellebbezett, és az ügy a Szegedi Ítélőtábla elé került. Az ítélőtábla döntése nagyon tömören a

következő volt: 2008. június 9-től a Partiscum minden egyes devizahitelt, forinthitelt, illetve

devizaalapú személyi kölcsönt érintő kamatemelése érvénytelen. Az egyoldalú

szerződésmódosításra a hitelszerződések általános szerződési feltételei ugyan feljogosították a

Partiscumot, az eljárásban azonban pontosan ezen pontokat tartotta semmisnek a bíróság. A

döntéssel minden olyan hiteldrágítás érvénytelen lett, melyet a szövetkezet Magyarország

hitelbesorolásával, az ország kockázati felárának változásával és a jegybanki alapkamat

módosulásával indokolt. Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét a Hpt. 210.§ (3)

rendezi. Eszerint a fogyasztóval kötött kölcsönszerződésben az ügyfél számára kedvezőtlenül

kizárólag a kamatot, díjat vagy a költséget lehet egyoldalúan módosítani. Az egyoldalú

módosítás jogát a hitelező akkor jogosult gyakorolni, ha a módosításra okot adó objektív

körülmények tételes meghatározását a szerződés külön tartalmazza, valamint a hitelező

árazási elveit írásban rögzítette. Az alperes által alkalmazott általános szerződési feltételek

részletezik az egyoldalú szerződésmódosítás okait, így megfelelnek a törvényi előírásoknak.

Mindezek ellenére azonban nem zárható ki, hogy a szerződésmódosítás ne lenne

tisztességtelen, ezáltal sértve a jóhiszeműség és a tisztesség elvét. Az egyoldalú

szerződésmódosítást lehetővé tevő, alperes által alkalmazott szerződési kikötések egyes

alpontjai kizárólag olyan körülmények megváltozását tartalmazzák szerződésmódosítási

okokként, amelyek az egyik szerződő fél –a hitelező pénzintézet-működési, tevékenységi

érdekkörébe, kizárólag az ő üzleti kockázatába tartoznak, arra a vele szerződő félnek vagy

egyéb, mindkét szerződő felet érintő körülménynek ráhatása nincs. Mindezen kockázatok

31

fogyasztóra történő áthárítása tisztességtelen. Az általános szerződési feltételek többek között

azért is tisztességtelenek, mert lehetőséget adnak arra, hogy a pénzintézet bármikor a maga

javára kedvezően alakítsa a szerződéseket, szemben a takarékszövetkezet ügyfeleivel, akik

mindezt nem tehetik meg. Az ítélőtábla a döntése folyamán abból indult ki, hogy a magánjogi

szerződésekben a felek egyenrangúak. A pénzintézmény szakmai erőfölénye ellenére nincs a

kölcsönvevő felett, és éppen ezért nem erőltethet rá tisztességtelen szerződési feltételeket. A

bíróság szerint ,ha a takarékszövetkezetnek biztosítva volt az egyoldalú szerződésmódosítás

joga ,akkor a magánjog egyik fontos elvét az egyenjogúságot szem előtt tartva ,ezen

lehetőséget az ügyfeleknek is meg kellett volna teremteni. A takarékszövetkezet ezzel

szemben arra hivatkozott, hogy a hitelintézeti törvény már 15 éve engedi az egyoldalú

szerződésmódosításokat, sőt hivatkoznak egy 1993-as uniós irányelvre, amely szerint az

egyoldalú módosítás csak akkor tisztességtelen, ha azt a pénzintézetek a rájuk vonatkozó

törvényben felsorolt indokoktól eltérő okokra hivatkozva használják fel. A Partiscum szerint

érhetetlen volt az is, hogy a bíróság miért pont a Ptk. –ra, és nem a hitelintézeti törvényre

hivatkozik. Szintén az ügy vitatott pontja volt, hogy a bíróság, hogyan viszonyuljon a bankok

Magatartási Kódexéhez azaz megfelelő horderejű jogforrás e ahhoz,hogy hivatkozni lehessen

rá a döntés meghozatalakor. A takarékszövetkezetnél felmerült az a kérdés is, hogy nem e

Kódex egyes pontjai tisztességtelenek, és ennek megfelelően talán érdemes lett volna a Kódex

rendelkezéseit megtámadni, mint a szövetkezet szerződési feltételeit. A másodfokú bírósági

tanács elnökének, Kemenes Istvánnak a szavai miszerint: „Mindenképpen precedenst

szeretnék teremteni az ítélőtábla döntéséből.”30

Bár a magyar jogrendszer nem ismeri a precedens jogot az köztudott,hogy egy ítélet bekerül a

Bírósági Határozatok Gyűjteményébe, akkor az ,más hasonló jellegű ügyekben hivatkozási

alap lehet.

A Legfelsőbb Bíróság 2011. szeptember 27-én hatályon kívül helyezte az ítélőtábla

ítéletét és új eljárásra kötelezte az első fokon eljáró Csongrád Megyei bíróságot. A Legfelsőbb

Bíróság bár részben osztotta az ítélőtábla véleményét, mely kimondta, hogy a 2008 és 2010

közötti kamatmódosítások alapja nem lehetett a Kódex, mivel az nem jogszabály, sőt azzal is

egyetértett, hogy az ügyfelet védelembe kell részesíteni, de álláspontja szerint mindezekből

nem következik az, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás jogára vonatkozó kikötések

érvénytelenek is lennének. A Legfelsőbb Bíróság kifogásolta azt is, hogy az Ítélőtábla a

30

www.index.hu Szentkirályi Balázs: A per, amitől a bankok rettegnek 2011.szept.15.

32

polgári jog általános szabályaira valamint a Ptk.-ra hivatkozott. Az LB szerint ugyanis

bankügyletek esetében a hitelintézeti törvényt kell figyelembe venni, már csak azért is, mert a

kockázati tényezők gyakrabban előfordulnak egy –egy hitel és kölcsönszerződésnél, mint az

általános polgári jogi ügyleteknél. Az ítélet azonban kimondja azt is, hogy kizárólag olyan

körülmények vehetők figyelembe az egyoldalú szerződésmódosításnál, melynek

bekövetkeztére egyik szerződő félnek sem lehet befolyása, és csak olyan tényezőkre

hivatkozhat a bank, amelyek a hitel árazásában eleve is szerepeltek. Összességében tehát nem

lehet új díjtételeket és költségelemeket megjeleníteni, és az eredeti árakat is csak mérsékelten

lehet módosítani. Az ítélet indoklása szerint, a szegedi ítélőtábla tévedett, amikor kimondta,

hogy a banknak kell minden kockázatot viselnie, az ugyanis nem lehetséges, hogy a

pénzintézetek évtizedekre előre minden kockázatot előre lássanak. Az LB döntése alapján az

egyoldalú szerződésmódosítások esetén azokat az okokat kell vizsgálni, amelyekre

hivatkoznak.31

A döntés végkicsengése a hitelintézetek számára tűnik kedvezőnek. Feloldhatatlannak

látszik a Hpt. által biztosított egyoldalú szerződésmódosítás jogának biztosítása, illetve annak

tartalmi köre és a polgári jog által még elfogadhatónak tartott, tisztességesség alapelve között

feszülő ellentét.

5. Az MNB és a PSZÁF javaslata

Az MNB tavaly szeptemberben állt a nyilvánosság elé először a lakossági jelzáloghitelek

kamatozásának átláthatóvá tételére vonatkozó javaslatával. Ennek értelmében a jövőben csak

átlátható árazású hiteltermékeket kínálhatnának a bankok: olyanokat, amelyek kamatozása

vagy referencia-kamatlábhoz kötött, vagy legalább 3-5 évre fixált, és amelyeknél az egyoldalú

kamat- és költségváltoztatásokra ezen 3-5 éves kamatperiódus alatt nincsen mód. Egy ilyen

szabályozás bizonyosan megalkotható olyan módon, ami a bankok működőképességét sem

lehetetleníti el és az ügyfelekkel szemben is méltányos. Ez azért biztos, mert Európa többi

országában is megoldották, akkor nekünk is képesnek kell rá lennünk.32

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete kezdeményezni fogja, hogy az egyoldalú

szerződésmódosítás jelzálog alapú hiteleknél már bevezetett szigorú feltételeit mindenfajta

hiteltípusra kiterjesszék, jelentette be Balogh László, a PSZÁF fogyasztóvédelemért felelős

31

www.index.hu : Vizsgálni kell az egyoldalú szerződésmódosítás okait 2011.szeptember 27. 32

http://www.mnb.hu/Sajtoszoba/mnbhu_pressreleases/mnbhu_pressreleases_2010/mnbhu_kozlemeny_2010092

0

33

alelnöke. A lakossági hitelek árazása a PSZÁF szerint továbbra sem átlátható, e téren a

referenciakamat plusz fix felár irányába kell elindulni, amely nemcsak az átláthatóságot

erősítené, hanem azzal, hogy elismeri a külső körülmények változását, az intézményeket is

védené. Arra a kérdésre, hogy mit lehetne tenni a meglévő hitelek árazásának átláthatósága

érdekében, Balogh László kifejtette, hogy ha a jogalkotó úgy dönt, a meglévő

hitelszerződéseknél is előírhatná a konstrukciók kötelező átalakítását referenciakamat-

alapúvá. Az alelnök a terveket ismertetve elmondta: szeretnék tovább bővíteni a

fogyasztóvédelmi tanácsadó hálózatot, amelynek irodái már nyolc megyeszékhelyen

működnek a PSZÁF szakmai felügyeletével és részbeni finanszírozásában. A Pénzügyi

Békéltető Testületet (PBT) eddig mintegy 600 ügyben keresték meg a fogyasztók, s több mint

60 intézmény tett önkéntes alávető nyilatkozatot. Egy-két intézmény nem volt hajlandó

együttműködni a PBT-vel, aminek fogyasztóvédelmi bírság lett a vége, az együttműködés

ugyanis a törvény szerint kötelező, csak a döntésnek való alávetés önkéntes. Míg tavaly egész

évben 133 millió, az idén szeptember végéig 242 millió forint fogyasztóvédelmi bírságot

szabott ki a felügyelet. Balogh László elmondta: „a felügyelet a konkrét összeg kiszabásakor

például azt is mérlegeli, hogy az intézmény mekkora jogsérelmet, kárt okozott a

fogyasztóknak, visszaeső-e, sőt azt is, hogy mekkora a mérlegfőösszege, előző évi nettó

árbevétele. Az alelnök ismertette továbbá, hogy az árfolyamgát igénybevételére október

elejéig 1 750 ügyfél jelezte szándékát, s több mint 800-an már szerződést is kötöttek.33

33

www.index.hu Minden hiteltípuson szigorítanának 2011. okt. 13.

Összegzés

A hitelek és kölcsönszerződések hatályos, illetve el nem fogadott, tervezett szabályozása

többségében nem ad és nem adott megoldást a gyakorlatban felmerült kérdésekre.

A gyakorlatban gyakran összemosódik a banki kölcsönszerződések előtörlesztése és

végtörlesztése, mely álláspontunk szerint két eltérő jogintézmény.

A végtörlesztés lehetőségét a Ptk. 289.§ (2) bekezdése biztosítja, az előtörlesztésre ezt a

szabályt nem lehet kiterjesztően értelmezni. Az előtörlesztést szerződésmódosításként fogjuk

fel, épp ezért e jog a felek között létrejött szerződésen, abban biztosítva vagy más jogszabály

engedő rendelkezésén alapulhat.

A dolgozatból láthattuk, hogy az előtörlesztés lehetőségét a fogyasztói hitelről szóló törvény

és a Hpt.-t módosító 2010-ben született törvény jogszabályi szinten biztosította. Erre azért

volt szükség, hogy a lakáshitel-felvétel során eladósodott, de fizetni, teljesíteni akaró magyar

lakosság jelentős részét kitevő adósokat megsegítsék. De, az előtörlesztés joga, továbbra is,

minden más esetben, a felek szerződésén alapszik.

Mind az előtörlesztéssel, mind pedig a végtörlesztéssel kapcsolatban felmerül a hitelintézetek

egyoldalú szerződésmódosításának joggyakorlata, mely részben a közjogi természetű Hpt.

rendelkezésein, részben a saját üzletszabályzatokon alapul. Az egyoldalú szerződésmódosítás

jogának kikötése nem csak a végtörlesztések és előtörlesztések akadályozását szolgálta,

melyet a jogalkotó újabb és újabb szabályozással igyekezett korlátok közé szorítani, hanem az

ettől függetlenül is megjelenhet a kamatok, költségek, stb. vonatkozásában. A Hpt. hatályos

szabályai ezek utóbbiak vonatkozásában is tartalmaznak további szűkítéseket, de az eredmény

nem megnyugtató.

Régóta foglalkoztatja a fogyasztóvédőket, és a szakirodalmat is, hogy vajon meddig terjedhet

a hitelintézetek egyoldalú szerződésmódosításának joga? A Hpt. által biztosított keretek

közötti, ÁSZF-be beépített joggyakorlás, ütközhet-e a Ptk. által szabályozott tisztességtelen

kikötés tényállásába.

Különös figyelem kísérte ezért a Partiscum IX. takarékszövetkezet ellen, az ügyészség által

próbaként indított közérdekű keresetet, mely a szövetkezet által használt ÁSZF-t támadta

tisztességtelen kikötés címén. A Legfelsőbb Bíróságig jutó ügyben nincs meg ugyan a

végleges döntés, hiszen az LB új eljárásra utasította az első fokú bíróságot, azonban annak

35

iránymutatásai, ügydöntő jelentőséggel bírnak, e szerint az egyoldalú szerződésmódosítás

jogát biztosító okokat újra kell vizsgálni, ha azok a Hpt.-vel összecsengenek, akkor nem lehet

azokat tisztességtelennek tekinteni. Azaz, az LB, nem találta első körben e rendelkezéseket

tisztességtelennek. A joggyakorlat, mint gátló tényező, jelenleg tehát nem tört utat magának- e

területen.

A hatályos szabályok alapján, a fogyasztók, ha számukra a szerződést a hitelintézet

egyoldalúan és hátrányosan módosítja, díjmentesen élhetnek a felmondás jogával. Már

fentebb említettük, ez a lehetőség nehezen, vagy egyáltalán nem realizálható, ami az adósok

kiszolgáltatottságát fenntartja.

A hatályos közjogi szabályozás e „túlzott” jog ellentételezéseként a PSZÁF-nak biztosít

ellenőrzési jogkört a hitelintézetek árazási gyakorlata és az ezzel kapcsolatos módosítási

gyakorlata terén (kamat, költség, díjemelés). Jelen pillanatban ez a PSZÁF-ra rakott, súlyos

kereszt az, mely leginkább alkalmas a tisztességtelen kikötések feltárására.

A kérdés egyenlőre nyitva marad.

36

Irodalomjegyzék

Könyvek:

Bíró György: Szerződési Alaptípusok Novotni Kiadó Miskolc 2003.

Nagy Éva: Kölcsönből fogyasztói hitel Eötvös József Főiskolai Kiadó 2008.

Szikcsa Veronika: Kihívások és lehetőségek napjaink magánjogában Tanulmány kötet

Barta Judit: Miskolci Konferenciák 2008, Bank- és hitelviszonyok Kodifikációs Tanulmányok az új

Ptk. születése kapcsán, Novotni Alapítvány 2009.

Tanulmányok:

Dr. Varga Nelli: A fogyasztói hitel-megállapodások szabályozása- figyelemmel az EU-s

irányelvre. A fogyasztóvédelmi szemle 2010/4. szám

Szentiványi Iván: Meddig terjed a bankok önálló kamat-megállapítási jogosultsága?

Gazdaság és Jog 2004.december 12. szám

Szentiványi Iván: Bankügyletek jogi szabályozása a Ptk.-tervezetben. Gazdaság és Jog 2007.

június-július, 6-7. szám

Salamonné dr. Solymosi Ibolya: A hitel és kölcsön jogviszonyok szabályozása az új Polgári

Törvénykönyvben. Magyar Jog 2010. 8. szám

Kiss Kornélia: Új szabályok a THM-re. Számvitel-Adó-Könyvvizsgálat 2010/4 április

Bodzási Balázs: A fogyasztói hitelezés jogi és közgazdasági háttere, különös tekintettel az

előtörlesztésre ELTE elektronikus folyóirata 2010. június

MNB: Jelentés a Pénzügyi Stabilitásról 2010. november

37

Internet források

1) http://www.vg.hu/penzugy/hitel/nepszerutlen-az-elotorlesztes-341296: Hermann

Bernadett: Népszerűtlen az előtörlesztés 2011.02.18

2) http://www.vg.hu/penzugy/hitel/szemben-az-arral-a-kormany-357790: Giczi József:

Szemben az árral a kormány 2011.09.14

3) http://www.vg.hu/penzugy/itt-a-gvh-fellepesenek-eredmenye-a-raiffesen-mar-kartalanit-

281983 : Itt a GVH fellépésének eredménye a Raiffeisen már kártalanít 2009.07.22

4) www.origo.hu : Egyhangúan szavazta meg a lakáshitelesek megsegítését a Parlament

2010. október 26.

5) www.index.hu: Szentkirályi Balázs: A per, amitől a bankok rettegnek 2011.szept.15.

6) www.index.hu: Vizsgálni kell az egyoldalú szerződésmódosítás okait 2011.szeptember

27.

7) www.index.hu Minden hiteltípuson szigorítanának 2011. okt. 13

8) http://www.mnb.hu/Sajtoszoba/mnbhu_pressreleases/mnbhu_pressreleases_2010/mnbh

u_kozlemeny_20100920 : A Magyar Nemzeti Bank az ügyfelek érdekeit védő, a banki

transzparenciát erősítő szabályozásokat kezdeményezett

9) http://www.vg.hu/penzugy/penzugyi-szolgaltatok/a-pszaf-betiltotta-a-volksbank-

vegtorlesztesi-urlapjat-359196 : Végtörlesztés: Itt az első tiltás a felügyelettől

2011.okt.3.

10) http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/kinek-segit-a-180-as-vegtorlesztes-2064343: Kinek

segít a 180-as végtörlesztés? 2011.09.11

11) http://ingatlanmagazin.com/penz-es-jog/cikk_7840/: GVH: jogszerűtlenek a banki

egyoldalú szerződésmódosítások

12) http://www.takarek.net/index.php?option=com_content&view=article&id=664:egyoldal

u-szerzdesmodositasok-a-bankok-tag-mozgasteret-adnanak-maguknak 2009.09.03

38

Jogszabályok

1) 1959. évi IV. törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről

2) 83/2010. (III.25.) Korm. rendelete a teljes hiteldíj mutató meghatározásáról,

számításáról és közzétételéről

3) A hitelintézetről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996.évi CXII. törvény

4) A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008.

évi XLVII. törvény

5) A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény

6) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/48/EK Irányelve a fogyasztói

hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívüli helyezéséről

7) A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok

kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény

8) A nehéz helyzetbe került lakáshitelesek megsegítése érdekében született 2010. évi

XCVI. törvény módosítása

9) A fogyasztóknak nyújtott hitelről szóló 2009.évi CLXII. törvény

10) 361/2009. (XII. 30.) Korm. rendelet a körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről és a

hitelképesség vizsgálatáról

11) 423/B/1996. AB határozat a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 292.

§ (2) bekezdése, valamint a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi

XXX. törvény 7. §-a, továbbá a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 39/1984. (XI.

5.) MT rendelet 12. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról