A cigányok hitvilága

A témában elsôsorban saját megfigyeléseimre támaszkodom, miután megerôsítést nyertem Bari Károly, Erdélyi Zsuzsanna, Szapu Magda és mások gyujtéseibôl. Ezért módosítottam a címet, amely korábbi elképzeléseim szerint hit- és hiedelemvilág lett volna. Mert: mi a hiedelem? És mihez képest az? A hiedelem is hit. Olyan hit, amit a vallások, az egyházak nem kanonizálnak. A hit pedig nem más, mint kanonizált hiedelem. Nem lenne elfogadható, ha a lélek mélyrétegeibôl nem kapna igazolást.

Az archaikus paraszti társadalom ebbôl az ôsi rétegbôl merítette hitét, ez egészült ki a vallási szokásokkal. Számos népszokásban éltek tovább ôsi termékenységrítusok, esôvarázslások, rossz szellemeket eluzô szertartások. A Rossz és a Jó tudata az emberi létezés egyik legôsibb tapasztalata. Az Istenben való hit csak az Ördög hitével együtt érvényes. A parasztság népi vallásosságát a köztük élô papok is tiszteletben tartották, és a házszentelés, búzaszentelés, Balázs-áldás és egyéb vallási szertartásokban kanonizálták.

A térségünkben ma élô romák transzcendens, misztikus-mitikus elképzelései is sokkal ôsibbek a vallási tételeknél. Amikor azt mondják, hogy amíg a gyerek nincs megkeresztelve, addig az ördögé, akkor azt fejezik ki, hogy a csecsemô sírásában, hasfájásában, a szülôkben félelmet keltô szenvedéseiben rossz hatalmak muködnek, és ettôl valamiképp meg kell szabadítani. A pap szükséges, de nem túl fontos szereplôje a keresztelésnek; a fontos a család, a közösség féltése és öröme. Hasonló rítus játszódott le akkor is, amikor a hívô cigány nevelôszülôk bemutatták újonnan vállalt "állami" gyerekeiket a gyülekezetben, hogy az egyet akaró közösség eszközölje ki: múljék el róla a "generációs átok"; vagyis mindaz a rossz, amit hátrányos helyzetébôl, már az anyaméhbôl magával hozott.

Valószínuleg a falvak szélén való megtelepedéssel egyideju a szokás, hogy a papok megkeresztelik a cigány csecsemôket. A cigányoknak mindegy volt, hogy római katolikus, görög katolikus, református vagy ortodox vallásra keresztelték-e ôket. Nem fordultak távolabb élô paphoz, hogy ne ilyen, hanem olyan vallásúak lehessenek. Mert hitük szempontjából a vallás közömbös. Feltételezhetjük, hogy ugyanígy vannak ezzel az iszlám környezetben élô cigányok is. A keresztségtôl nem lettek egyháztagok, és ez nem csupán a hívek elutasításán múlt, hanem rajtuk is. Nem alkalmazkodtak eléggé a gázsók vallási szokásaihoz, mert saját szokásaik fontosabbak voltak a számukra. A kisegyházak erôteljes térhódítása elôtt csak kivételes esetben fordult elô, hogy valamely felekezet - mint a hodászi görög katolikus - gyülekezetet épített volna cigányok körében. Ebben az esetben a törekvés azért lehetett eredményes, mert Sója Miklós esperes-plébános sikerrel kötötte össze a vallás Szuz Mária-kultuszát és külsôségeit a cigányok létezô igényével, lefordította cigány nyelvre (a Hodászon használatos cerhári dialektusra) a liturgia jelentôs részét, és pápai engedélyt eszközölt hangszerek használatára az istentiszteleten. Jellemzô, hogy ehhez külön kápolnára volt szükség, de az is, hogy a húsvéti pászkaszentelés szokását a cigányok tartották életben Hodászon.

Lankó József plébános a tisztán cigány lakosú Alsószentmártonban római katolikus gyakorlatot vezetett be az eredetileg ortodox vallású beás (muncsán) cigányok körében. A távolabb élô ortodox pap megköszönte, hogy gondozza híveit, a híveknek pedig teljesen mindegy volt, hogy ôk ortodoxok-e vagy katolikusok.

A fontos az, hogy papjuk érti és szereti ôket, felvállalja a gondjaikat, hivatását szociális és kulturális missziónak is tekinti. Két nevelt gyerekével és a nevelôanya szerepét betöltô cigány óvónôvel a pap családi életet él. Magányos férfiként nem lehetne hiteles a cigányok szemében.

Hadházy Antal református lelkész Nyíradonyban szervezett cigány gyülekezetet, kórust, kamarazenekart, amelyben maga is részt vett gyerekeivel. Felettesei nem nézték jó szemmel muködését és magyar hívei egyszer kijelentették: "Tiszteletes úr, válasszon, vagy mi, vagy a cigányok!" Választott. Határon túlra is terjedô tevékenységet folytat Nyíregyházáról, évente konferenciára hívja azokat a - nem csak református - papokat, akik hozzá hasonlóan úgy érzik, a cigányság helyzete fölött az egyházak nem hunyhatnak szemet. Véleménye szerint a magyar híveknek van nagyobb szükségük misszióra, csak az sokkal nehezebb.

A házasságkötésnek sok roma közösségben semmi köze sincs vallási szertartáshoz a cigányoknál, pap ebbe nem avatkozhat. Az eskü, amely átkot is hord magában, kiemelkedô jelentôségu a cigányok életében, de nem vonatkozhat a házastársi huségre, mert az a férfiak számára nem kötelezô.

A halállal kapcsolatos hit részleteiben nagyon különbözô lehet a romák különbözô csoportjainál. Amiben ez a hit megegyezik: a halott tisztelete, a halottról való gondoskodás, és a halottól (visszajárásától) való félelem. Hisznek a lélekben, amely a halál után elkezdi a testtôl független életét. Ezt az életet ugyanolyannak képzelik, mint a földi életet. Ünnepi alkalmakkor, halott hozzátartozók számára bort, pálinkát öntenek a földre, sírjára is visznek ételt, italt. Pénzt tesznek a koporsójába (szemére, ujjai közé), hogy "meg tudja váltani" magát a túlvilágon. Letakarják a tükröt, a ravatalon lábával az ajtó felé helyezik el a halottat, kinyitják az ajtót, hogy el tudjon távozni és ne térjen vissza. Ezek a szokások sem csak cigányokra jellemzôk.

Az alábbi közlés Szapu Magda kaposszentjakabi gyujtésébôl való:

"Ha rendes halott, hat hétig jár haza, tovább nem. A misét is hat hét elôtt kell megtartani, ha gyakran hazajár. Ha el akar kéredzeni, akkor azt mondja az Úr Jézusnak:

- Engedj el, nézzem meg a családomat.

- De csak úgy mész el, ha nem mész be. Kísérettel mész."

Van olyan cigány mese, amelyben a férjéhez holtában is hu asszony a visszajáró férjétôl lesz terhes. Gyakori mesemotívum, hogy a meghalt embernek két szíve van. Az egyik meghalt, a másik hazajár.

A virrasztás, amíg a halott a föld fölött van, elmaradhatatlan minden cigány közösségben. A szokások: énekelnek-e vagy nem; a hozzátartozók nem, de a többiek igen; szent énekeket, vagy a halott kedves dalait; mondanak-e mesét vagy nem - különbözôk. De az összetartozás kifejezése halálesetnél egyforma. A halál olyan esemény, amelynél együtt kell lenni. Ilyenkor

nincs harag, nincs viszály. Cigányoknál nincsenek hivatásos siratók, és nem elôírás a szomorúság. Egyes közösségekben szigorúan szabályozott a gyász, és külön szertartás a gyásztörés a halálozás elsô évfordulóján.

A cigányoknál az ének: igaz beszéd (csácsi vorba). Olyan, mint az imádság. Az ismert, kötött szöveget improvizált újakkal bôvítik, aktuális érzéseknek, eseményeknek megfelelôen. Énekeikben gyakran szólítják meg Istent.

"Ahaj Dévla, szo te kerav, / csorro séro haj te suvav" (Jaj Istenem, mit csináljak, szegény fejem hová tegyem).

"Zsutin man Dévla jaj / maskar o családo / de man zor szasztyipo / maskar o családo." (Segíts Istenem a család között, adj nekem erôt, egészséget a család között).

Megtalálható a cigány közösségekben az archaikus népi imádság mufaja. Megtörténhet, hogy a paraszti adatközlôk kihalása után cigányok fogják ôrizni a vallásos népköltészetnek ezeket a gyöngyszemeit.

Az Istenanya és az Istenfiú központi helyet foglalnak el a cigányok hitvilágában. Az anyaság testi mivolta révén azonosulnak a Szuzanyával, átélik örömét és fájdalmát. Karácsony este a szállást keresô Szuz Máriáról énekelnek; szegénységében, kitaszítottságában saját sorsukra ismernek. A gyermek Jézust ugyanolyan vulgárisan becézik imáikban, mint a cigány kisgyermekeket.

Fontos a cigányok számára az ábrázolás. Szentképek, szobrok, házi oltárok díszítik a cigány otthonokat; a láthatóvá tett transzcendencia velük él. A búcsújáróhelyek évenkénti látogatása is hozzátartozik a cigányok hitéletéhez. A Szuzanya segítségétôl és a szenteltvíz használatától remélnek gyógyulást betegségeikbôl, szabadulást az ártó hatalmaktól. A máriapócsi búcsú - szeptember közepén, cigány nyelvu istentisztelettel - eskü, átok, fogadalom színhelye is lehet. A cigányokra jellemzôen a búcsú egyszerre szent és profán ünnep.

Erôteljes térítô tevékenységet folytattak az utóbbi évtizedekben a cigányság körében a különbözô kisegyházak, gyülekezetek - nevezzük ôket összefoglalóan szabad keresztényeknek -, és hatásuk az eddig jellemzettektôl eltérô hitéletet eredményezett. A térhódításnak több oka van. Az egyik, hogy ezek a gyülekezetek jóval melegebbek, befogadóbbak, szeretetteljesebbek a cigányok irányában, mint a történelmi egyházak. A másik, hogy az Istennel való kapcsolat közvetlenebb ezekben a közösségekben: az embereknek fizikailag is átélhetô istenélményük van. Racionálisan gondolkodó ember számára ez idegen, de a cigányok lelki beállítottságuk, transzcendenciára való fogékonyságuk okán képesek erre a tapasztalásra.

A gazdasági-társadalmi krízis a cigány nép körében katasztrofális. Reménytelen helyzetükben kapaszkodót jelent a közösségben megélt misztikus élmény, aminek nemritkán gyakorlati haszna van. Ahogyan egy tanult, hívô roma lány mondta: nem a munkanélküliség a démon, hanem a vele járó pótcselekvések. Ha az ember a Szent Szellem közremuködésével legyôzi a cigaretta, az alkohol, a kábítószer démonát (a függôséget), akkor a reménytelenségtôl is megszabadul, s meg tudja változtatni az életét. A cigányok - hit által történô - lelki gondozása, akárcsak a szociális munka, kétféle megközelítésu lehet. Az egyik a nép megismerésébôl, megértésébôl indul ki, a másik abból, hogy bunösök, ezért van szükségük megtérésre. Ez utóbbi felfogás egybeesik az önhibáról szóló társadalmi-politikai megközelítésekkel.

A hívô romák Bibliaolvasók. Szuz Mária helyét a Szent Szellem foglalja el hitvilágukban, bálványimádásnak minôsítik a szentképek, szobrok kultuszát. Rézmuves Melinda szerint: "Az esküvel kapcsolatos tradíciók átalakultak. Egy-egy ügy kapcsán hajlandók esküt tenni, de igazukat kizárólag igennel vagy nemmel erôsítik meg, tehát kerülik az átkozódást. Igazuk alátámasztására a Biblia idevonatkozó szövegét idézték: Mindezeknek elôtte pedig ne esküdjetek, Atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem, hogy kárhoztatás alá ne essetek."

Idôrôl idôre cigány gyülekezetek is alakulnak, és vannak már tanult cigány prédikátorok. A gyülekezeti énekek között pedig felbukkant egy új zenei mufaj és stílus: a cigány spirituálé.