A fosszilis energiahordozók klimatikus hatásai

Feiler József

A PROBLÉMA

„Bárki, aki hisz abban, hogy exponenciális növekedés örökké folytatódhat egy véges világban, az vagy őrült vagy közgazdász.”

Kenneth E. Boulding, közgazdász és az általános rendszerelmélet egyik alapítója

• Üvegházhatású gázok emberi eredetű kibocsátása „eltéríti” a természetes folyamatokat• A földi éghajlati rendszerbe történt emberi beavatkozás nem kérdéses• A klímaváltozás gyorsasága nehezíti/ellehetetleníti az élő rendszerek alkalmazkodását• A klímaváltozás folyamata olyan pozitív visszacsatolási folyamatokat indít el, amelyek tovább növelik a problémát és nem lehetséges az emberi beavatkozás általi szabályozásuk

• A természetben zajló folyamatokkal nem lehet alkudozni, azokat nem lehet „becsapni” politikai téren

2001 2009

• A globális kibocsátás csökkentésnél két tényező meghatározása fontos:– Mikorra milyen mértékű csökkentés történik – Összesen mennyi üvegházhatású gáz kerül a légkörbe adott időszak

alatt

• A kibocsátás csökkentés szükséglete nem a politikai alkuktól függ – a globális fizikai valóságban meghatározott tényezőktől– A hosszú távú kibocsátás-csökkentési célok szempontjából a jelenlegi

globális politikai helyzet irreleváns – a korlátok ezektől függetlenül adottak és hosszabb távon elkerülhetetlenek

• A globális karbon-költségvetés esetén a légkörbe juttatott üvegházhatású gázok globális átlaghőmérsékletre gyakorolt hatását valószínűség számítással lehet megközelíteni

Indikátor Kibocsátások 2ºC túllépésének a valószínűsége

    Intervallum Bemutató alapeset

Összes CO2

kibocsátás 2000–49

886 Gt CO2 8–37% 20%

  1,000 Gt CO2 10–42% 25%

  1,158 Gt CO2 16–51% 33%

  1,437 Gt CO2 29–70% 50%

Összes kiotói gáz kibocsátás 2000–49

1,356 Gt CO2 ekv. 8–37% 20%

  1,500 Gt CO2 ekv. 10–43% 26%

  1,678 Gt CO2 ekv. 15–51% 33%

  2,000 Gt CO2 ekv. 29–70% 50%

• 1000 Gt CO2 kibocsátási költségvetés az évszázad első felére• A költségvetésnek már egyharmadát felhasználtuk az évszazad első 9 éve folyamán

• A kibocsátások jelenlegi szintjével 20 év alatt felhasználjuk a maradék kétharmadot – körülbelül 2030-ra

• Elsődleges kérdés, hogy az erőforrásokat milyen gyorsan lehet elérni• A csúcs nem függ az erőforrás mennyiségétől•Jelentős kockázata van annak, hogy az olaj csúcs még 2020 előtt következik be • Szélsőségesen optimista feltételezésekből kell kiindulni ahhoz, hogy az olaj csúcs 2030 utáni bekövetkezését lehessen prognosztizálni

UK Energy Research Centre:

Technology and Policy Assessment: Global Oil Depletion, 2009 október

Vizsgált olaj csúcs előrejelzések

A LEHETSÉGES MEGOLDÁS

• A globális üvegházhatású gázok kibocsátásának 50%-os csökkentése szükséges 2050-re az 1990-es szinthez képest

• A fejlett ipari országok üvegházhatású gáz kibocsátásának 80-95%-os csökkentése szükséges 2050-re az 1990-es szinthez képest

• DE a nemzetközi rezsim tárgyalásai lassan haladnak

• Kína 12. öt éves terve: több mint 40% energiaintenzitás csökkentés?

• EU 2050-ig tartó dekarbonizációs útiterv• Egyesült Államok: alulról felfele építkező

cselekvés

• 2020-as cél vagy 2050-es cél?– Mindkettő a 2050-es dekarbonizációs útiterv

keretében• Dekarbonizációs útiterv – a gazdaságilag

racionális tervezés– Nagy-Britannia, Dánia, Németország –

folyamatban– EU – előkészítés alatt– Magyarország?

Mítoszok– Nem lehet 2050-re 80-95%-al csökkenteni az

üvegházhatású gáz kibocsátásokat 1990-hez képest

– Ha meg is valósítható a mély kibocsátás-csökkentés, akkor az nyomorba dönt

– Technikailag nem lehet megvalósítani a 80-95%-os üvegházhatású gáz kibocsátásokat 2050-re

– Gazdaságilag nem lehet megvalósítani a 80-95%-os üvegházhatású gáz kibocsátásokat

• Az elektromos áram jövőbeli költségei a dekarbonizálási forgatókönyvek mellett hasonlóak a jelenlegi karbon-intenzív infrastruktúrához köthető árakéhoz

• A dekarbonizált erőművi szektor megbízhatósága, rendszer stabilitása szempontjából a tanulmány szintén a jelenlegi szektoréhoz hasonló megbízhatóságot talált

• A tőke költségek eloszlása tekintetében jelent nagy eltérést a jelenlegi karbon intenzív technológia megújításával szemben az, hogy az energia infrastruktúrára vonatkozó tőkebefektetést az elkövetkező 15 évben 50-100%-al meg kell növelni.

• A megnövekedett beruházást igénylő periódust az infrastruktúra fenntartásának folyamatosan csökkenő költsége jellemzi 2020-tól.

• A 2015 előtti cselekvés előfeltétele, hogy a 80%-os dekarbonizációs cél 2050-re megvalósítható legyen.

Forrás: Roadmap 2050. Practical Guide to a Prosperous, Low-Carbon Europe. European Climate Foundation 2010

A szakpolitikai keretrendszer tekintetében az átalakítás öt középponti eleme:

– energia hatékonysági intézkedések, költéség megtakarítás és igény csökkentés

– beruházás a regionális villamos átviteli hálózat kapcsolatokba, tartalék ellátás és terhelés kiegyenlítő szükségletek csökkentése, okos hálózati pilóta programok a gyors kiterjesztés lehetőségével

– folytatódó és gyorsított technológia fejlesztés– piaci reform a hosszú távú beruházások biztonságának

biztosítására– az épület és közlekedési szektorban a gyors

üzemanyag/tüzelőanyag váltás alapjainak lefektetése

Forrás: Roadmap 2050. Practical Guide to a Prosperous, Low-Carbon Europe. European Climate Foundation 2010

2050-ig ható peremfeltételek meghatározása

Társadalmi párbeszéd a peremfeltételek elfogadásáról

Kibocsátás csökkentési célok és útvonal meghatározása

Társadalmi párbeszéd a kibocsátás csökkentési célok és

útvonal meghatározásáról

Kibocsátási szektorok 2050-es céljainak meghatározása

Társadalmi párbeszéd a szektorális kibocsátás csökkentési célokról

Épület szektor átalakításának stratégiája 2050-ig

Közlekedési szektor átalakításának

stratégiája 2050-ig

Erőművi szektor átalakításának stratégiája 2050-ig

Szakmai, társadalmi konzultáció

Szakmai, társadalmi konzultáció

Szakmai, társadalmi konzultáció

Az átmenet útiterve2050-ig

Kibocsátás csökkentési útiterv - 2050

Az útiterv elkészítése 2011 júliusában kezdődikCél: jogi szabályozás