/

Sdrközy András

A KAPITÁNY ORRA

A Yosemite Nemzeti Parkba 1987. szeptember közepén érkeztünk. A buszon az utolsó kilométereket szinte fokozott jókedvben tettük meg. Az egyik oldalról a másikra ugrálva bámultuk az egyre növekvő' gránitsziklák csodálatos alakzatait. Páncsi (Pál János) és Tirginc (Tiboldi András) voltak társaim a Ferihegytó'l Rómán, és Los Angelesen keresztül vezető úton.„O.K.-s” repülőjegyek helyett „körömrágós” Stand by, pálmafára mászás és bivak az „örök városban, tülekedés és rohanás a római tranzitban, sziklamászó steward a Jumbón, hippitanyaszerű szálloda Santa Monicában, elveszett csomagok a Grayhound busz vonalán, ezek voltak meglepően fárasztó utunk nevezetes eseményei.Most pedig csípjetek meg! Nem igaz! Ez az El Capitan. Döbbenetes sziklatömeg. Szépsége felmérhető a fotókról, de lenyűgöző méretei semmiképp.„Hű anyám! Ezt meg kell mászni!” - Páncsi.„Szigorú! Szigorú! - Tirginc.Ilyen, és ehhez hasonló kiáltások hangzottak fel a Yosemite Trawel busz hátsó üléseiről, a többi utas számára kissé egzotikus nyelven. Érdeklődve figyelték felvillanyozott állapotunkat.Nem tudhatták, hogy számunkra egy lassan már fél évtizedes álom vált valósággá. Itt vagyunk Yosemite-ben, ez most már megváltoztathatatlan tény. A mítosz, ami a hazai mászóvilágban a völggyel kapcsolatban él, számunkra láthatóvá, megélhetővé, sőt rövidesen kézzelfoghatóvá válik. Mintha egy rég óhajtott ajándékot kapnál meg. Meseszerű!Gyorsan megbarátkoztunk a Völgy életével. Néhány nap után már kiismertük magunkat az ingyenes busz tekervényes útvonalán, amely minden jelentősebb létesítményt — bc- vásárlóhelyek, kempingek, hegymászó bolt, kis települések és turistaközpontok — ösz- szeköt.A Camp 4 környékén — ami a hegymászók legendás táborhelye — beszéltünk meg találkozót Singer Jancsival és feleségével Borsa Piroskával. Nagy volt örömünk a találkozáskor. Ök New Yorkból jöttek autóbusszal. Lelkesen meséltük egymásnak kalandjainkat.Végig Jancsival másztam. Régi, jól összeszokott páros vagyunk. Elég gyakran veszekszünk, de mászás közben nagyon jól megértjük egymást.Izgalommal vártuk az első utat. Ez mindig vizsga egy új helyen. Az ember felméri a sziklát, a nehézségeket, saját formáját. Sokszor egy tábor sikere múlik az első kötélhosz- szakon. w +Bevezetőül a Camp 4-hez közeli Lower Brother sziklára a Good Book nevű utat (VII 5 kötélhosszas) néztük ki. Ez hatalmas, símafalú bevágás. A gyönyörű grániton egész jól ment a mászás.Számomra két nap betegeskedés következett gyomorrontással és lázzal. A második nap délutánján rövid utakat másztunk a Yosemite vízesésnél. Úgy éreztem, jobban vagyok, jöhet a Half Dome!

9

A nyugati fal útjai közül a Robbins út a legnépszerűbb, és egyben a legtermészetesebb vonalvezetésű. Ezt választottuk.Két párosban: Paál-Tiboldi, Singer-Sárközy, alpesi stílusban egy nap alatt sikerült megmászni a hatszáz méteres, VII+ A3 nehézségű utat.Ezek után már öten voltunk. Babcsán Gábor kandikált ki sátrunkból, mikor reggel kissé fáradtan megérkeztünk.Következő nap csodálatos tapadó (reibung) mászások az Apron 60—70 fokos gránittábláin. Nekem ez nem nagyon megy, a kezdeményezést átadtam Jancsinak.Másnap Washington Column — Astro Man. Röviden csak annyit, hogy nagyon szép és nagyon nehéz. Tizenhárom kötélhossz, amiből öt nyolcas nehézségű. A világ legnehezebb sziklamászó útjának tartották 1975-ben. Nyolc óra alatt másztuk meg.Két nap pihenő és irány az El Capitan! Hosszas fejtörés után a „THE NOSE” utat választottuk. Ez talán az egyik legmarkánsabb vonalvezetésű ezen a hatalmas falon. A harmincnégy kötélhossz, végig „sűrű”. Többnyire nehéz szabadmászás, néhány kötélhossz pedig modern. A jól megszokott „alpin” helyett a „nagyfal” stílust választottuk. Úgy tűnt, ez mindenképpen biztonságosabb, de feltétlenül lassabb. Ennek lényege a következő: Az előmászó egy kötéllel biztosítja magát, míg egy másik vékony kötelet hátúira köt, ezt nem akasztja be a köztesekbe. A biztosítóhelyre érve rögzíti a kötelet, amin a társ mászógépek segítségével felmászik és kiszedi a közteseket. Közben az előlmászó csiga, jumárok és a saját súlya segítségével a másik kötélen felhúzza a jó nehéz zsákot. Az előlmászó nem sokat pihen.Délután izgatottan csomagoltuk a rengeteg holmit. Két kötél, negyven bilincs, két sor Friend, két sor Rocky, néhány hex, egy kampó, kötélgyűrűk, három szög, egy kalapács, két hágcsó, egy csiga, két pár jumár, hálózsákok, derékaljak, 18 liter víz, élelem, egy hátizsák, egy húzózsák. Mire mindent összeszedtünk, alig bírtuk a felszerelést megmozdítani. Szörnyű! Mi lesz ebből!Estefelé egy izraeli ismerősünk szállít az El Cap alá autójával. Nem rossz beszállás! A világ egyik legnagyobb sziklafalát az autóúttól öt perces sétával érhetjük el. És még csak szintet sem kell menni!Egy nagy fa tövében töltjük az éjszakát, melynek ágai közé megpróbáljuk az elemózsiánkat felfüggeszteni a mackók elől. Jancsi az éjszaka folyamán többször felriaszt: - Sárki! Itt van! — De szerencsére nem jött. Viszont a reggel az annál gyorsabban. Félig sötétben csomagolunk. Eszünk valamit. Aki már próbálta, tudja, hogy milyen jóízűt lehet enni egy-egy nagy mászás előtt, hajnalban, fázva, izgulva.A beszállás tényleg öt perc. Gyorsan megtaláljuk az útunkat. A fal itt kb.45 fokos szögben megtörik és egy jól látható, kiugró orrot alkot. Találó az út neve. (The Nose: Az Orr)Az első hossz Il-es III-as. 30 kg-os húzózsákkal a hátamon talán az út legnehezebb része. Nagyon izgulunk a zsák miatt. Reméljük, kibírja az anyaga. Sokan fordulnak vissza szétszakadt zsákkal.Úgy határozunk, hogy fél naponként váltjuk az előlmászót. Jancsi kezd. Óriási szerencsénkre a beszállásnál két perccel megelőzünk egy koreai együttest. Kissé ferde szemmel néznek ránk, de később összebarátkozunk.Az első négy hossz 80 fokos falon „begyógyult” repedések sorozata. Igen kényes mászás, VIT és VIIT körüli nehézségek. Nem irigylem Jancsit. Viszonylag jól haladunk. Mire feljumározok, ő pont felhúzza a zsákot. Kis szöszmötölés a biztosítóhelyen, azután mászik tovább. És ez így fog menni még 2—3 napig. Szép kilátások!

1 0

SÁRKÖZY ANDRÁS A 17. HOSSZBAN AZ EL CAPITANON

(Singer János)

EL C API TAN(Singer János)

A negyedik hossz végén jobbra harántolunk. Kicsit trükkös a haránt jumárral, de gyorsan rájövök a titkára. Köztesek szinte csak az ingák — 7 darab van az útban — és biztosítóhelyek környékén vannak, különben átlagosan kötélhosszanként egy-két szög,

« vagy beszorult ék. Ez jellemző' az egész útra. A többit „hozott anyagból” . Dolgoznak aFriendek.A haránt után egy balról-jobbra egyre meredekebben ívelő karéjhoz érünk, amelynek alsó, vízszintesebb része könnyű. Itt én is szenvedek a nagy zsákkal. Mindig beszorul,

«. erőltetni nem merjük a húzást. Meg-megemelem, nem állok messze a sérvtől.Feljebb simább a fal. Talán egyszerűbb lesz húzni.A karéjból 30 m után ismét jobb harántolás, ez már igazi inga. Jancsit 15 m-t engedem le, ellendül, és elér egy jó kis piazrepedést. Ezt 25 m-en keresztül köztes nélkül kell kimásznia, hogy ne törjön a kötél. Persze egy darabig felülről, majd oldalról jön a biztosítás, de azért a biztosítóhelyen megbeszéljük, hogy a következő kisebb párkánynál váltunk. Ez egy kötélhosszal feljebb meg is történik. Szörnyű furcsa érzés jumározás után elől mászni! Amig a mászógépet tologattam, mindig az volt az érzésem, hogy itt nem tudtam volna felmászni.Az első hossz szerencsére „csak” VI-os. Ez a „csak” jellemző az egész útra. A harmincnégy hosszból 4—5 könnyebb Vl-osnál és igen sok nehezebb. Legalább itt elhiszem, hogy tudok egy kicsit mászni.A következő hossz igazi hideg zuhany! Még ki sem pihentem a fárasztó zsákhúzást, már mehetek is előre. De hogyan?! Huszonöt m-es sima falú repedés van előttem. A kalauz szerint VIF. Kézkulcsnak túl nagy, ökölkulcsnak kicsi. Próbálom a Waltertől tanult hüvelykujj trükköt, ez sem megy. Számomra ez mászhatatlan. Elő a Friendeket! A bajban ismerszik meg a jó „barát”. Van nálam egy 4-es és egy 3,5-es. Felváltva tologatom őket egyre feljebb. Murphy törvényének szellemében az egyik időnként túl nagy, a másik túl kicsi. Körülbelül 10 m-t kapaszkodom így felfelé, amikor rájövök, hogy köztest rakni végképp nem tudok. Nincs még egy nagy ékem. Egyre feszélyezettebben tologatom magam felfelé, de aztán végre elérek egy kis párkányt. Ez volt számomra az út legmelegebb szakasza.A következő hosszban még vagy nyolc méter tologatás. A végén majdnem lepottyanok, mert az egyik Friendet rosszul helyezem be. Jancsi alulról figyelmeztet. Innen szerencsére kicsit szűkül a repedés és most már vígan használom a kezeimet. Még néhány méter könnyebb terepen (VI), és a Dalt Toweren vagyunk. Ez a 12. biztosítóhely. Jócskán benne járunk a délutánban. A nap már nem tűz olyan hevesen, a délben kelt erős szél pedig - ez helyi éghajlati különlegesség — már alább hagyott. Még három hosszunk van a tervezett bivakig.Egy kis lemászás jobbra, aztán meredeken fel egy gyönyörű balos piazon. Ez ritkaság. Egész túránk alatt csak néhányszor másztunk ilyet, míg a jobbos piaz szinte minden második kötélhosszban előfordult. Furcsa jelenség.Egyre nehezebben húzom a zsákot. Szinte tolom magam lefelé egy-egy gugolásnál, a zsák meg alig-alig akar megmozdulni.Még két hossz V-VI-os, és az El Cap Toweren vagyunk. Felkiáltok örömömben mikor meglátom a mintaszerű sima párkányt. Két ember számára felér egy lakosztállyal. Talán még a mesebeli Borsószem királykisasszony sem panaszkodna. Olyan pihenő helyet rittyentek, hogy még a legendás Pit Schubert is megnyalná a tíz ujját. Még néhány nyögés és fent a zsák, fent van Jancsi is.

*11

Együtt örülünk a nagyszerű helynek, amit a természet mintha csak nekünk és hozzánk hasonló bolondok számára alkotott volna. Elő a derékaljat, hálózsákot. Eszünk, iszunk, bőven van mit. Kezdünk megismerkedni a nagy zsák előnyeivel is. A lépés nagyon kijött, ugyanis épphogy elhelyezkedtünk, már vehetjük elő a fejlámpát, mert leszállt az éj. Gyönyörködünk a Völgy fényeiben, autók fényszórói cikáznak mindenfelé. Valahol messze Yosemite falu is éli mindennapos esti életét. Örült kettősség! A civilizáció szinte karnyújtásnyira és mégis milyen messze. A kiadós vacsora után egy-egy fénykép vakuval az unokáknak, azután egyikünket sem kell ringatni.A hajnal derengése ébreszt. Gyors reggeli, csomagolás. Felfedezzük a koreaiakat. Alattunk három hosszal bivakolnak. Fejlámpával mászhattak, mert az este még nem láttuk őket. Vidáman integetnek.A mászást én kezdem, illetve folytatom. Kis keresgéléssel megtalálom az utat, és egy pár könnyű méter után egy hatalmas kőlap mögé mászom. Felismerem, ez a Texas Fiake. A fal és a kőlap között mászom, kéménytechnikával. Minden nagyon sima, feljebb kissé szükül a kémény, egy pár percre elakadok. Épp valami váll és könyökkulcson töröm a fejem mikor észreveszem, hogy három méterre balra valaki apró lépéseket vert a sziklába. Bár ez nem nagyon stílusos dolog, de áldom a kezét. Már fenn is lovagolok a kőlap tetején. Biztosítás! Aztán a szokásos műveletek.A következő hosszban öt év után ismét hágcsóban állok. Ferdén balra tartó, helyenként foghíjjas nittsor vezet egy elég ijesztő jobbos piaz aljáig. A fal szörnyű sima. Talán még nem született meg az az ember, aki itt szabadon felmászik. Beleállok egy-két törött nittre akasztott ékbe, majd néhány rockyba, melyeket csak félig tudok behelyezni egy vékony repedésbe. Elérem a piaz alját. Elrendezem magamon a felszerelést. Ez nagyon fontos ennél a mászásfajtánál, ugyanis igen nagy erőveszteséget jelent egy-egy köztes elhelyezése egy kézen lógva. Ha pedig az ember a sok csingilingi között meg sem találja amit keres, szinte biztos az esés. Hát gyerünk! Alig mászom néhány métert, amikor felülről borzasztó ordítás, és ezt követően hatalmas puffanás hallatszik. Mintha valaki lerántott volna egy követ, de nem zuhan semmi tovább. A zaj elül, illetve egy rémült ember hilfe! hüfc! kiáltása hallatszik.Az egész mintegy 150—200 m-rel lehet felettünk, de nem látjuk, mivel egy sziklaborda eltakarja az eseményeket. Azt biztosan tudjuk, hogy a mi utunkban történt valami nagy baj. Egyre nyomottabb hangulatban folytatjuk a mászást. VI-VII-es kötélhosszak váltakoznak. Két kellemetlen inga is következik. Közben nagy örömünkre a mentők helikoptere többször berepül a falhoz, de mindannyiszor csak szemrevételezi a történteket. A második inga utáni könnyű terepen harántolok, amikor felpillantva szörnyű kép tárul elém. Kitekeredett testhelyzetben, véres, minden bizonnyal halott mászó függ húsz méterrel fölöttem. A vérfolyam két méterre tőlem ér véget. Kétség nem fér hozzá, hogy rajta ember már nem segíthet. Azon gondolkodom, miként lehetne elérni, hogy Jancsi ne lássa, de ez teljesen lehetetlen. Egy párból éppen elég egy embernek ilyen stressz. Felkészítem Jancsit a látványra, aztán mászom tovább. Nincs más választásom. Valahogy feljutok a Camp 4 nevű párkányra és biztosítok. Mire Jancsi felér, érzelmeimet sikerül kissé lecsitítani. Az eszemmel elfogadtatom, hogy ilyen is történhet. Nekünk pedig valahogy vagy föl, vagy le, de el kell majd hagynunk ezt a szerencsétlen helyet. Vállalkozásunk nagyon válságos pillanatai ezek. Jancsi hasonlókat él át. Hosszú percek telnek el mire magunkhoz térünk, és elkezdjük átgondolni mi is történhetett. A szerencsétlenül járt mászó társa két hosszal felettünk van. Kötelük e helytől balra, közteseken keresztül öt métert megy vízszintesen egy hatalmas tető alatt. Az utolsó köztestől kb. 45 m-t lóg szabadon, a végén a halottal. A társtól — a közben feltámadt szél ellenére — megkérdezzük, hogy mi történt, jól van-e, tudunk-e segíteni. Azt válaszolja, hogy fizikai-12

lag jól van, a társa jumározási hibát követett el és óriásit, kb. 45 m-t zuhant, a sziklának csapódott, és valószínűleg azonnal meghalt. Segíteni nem tudunk, mivel a mentés már elindult, valószínűleg csak zavarnánk azok munkáját. A legokosabb amit tehetünk, hogy várunk. Körülbelül déli 12 óra lehet. A baleset 8 óra után történhetett. Lehet 15 óra, amikor megjelenik egy mentó', akit felülről eresztenek le. A 21. standon vagyunk, mintegy 400 m-re a csúcs alatt. A mentőt is nagyon megviseli a látvány. Fotókat készít. Két órát dolgozik, amíg megszabadítja a halottat saját kötelétől és pruszik csomóval megfelelő módon rögzíti. Rádión tartja a kapcsolatot a csúcson, illetve a fal lábánál lévő társaival.A völgyben megpördül a helikopter légcsavarja. Lassan emelkedik. Időnként egész közel repül a falhoz. Őriási zajjal és széllel egy hajszálra a faltól megáll. Gyors begyakorlott mozdulatok. A mentő elkapja a drótkötelet. A gép 30 m-t emelkedik. Jelzésre a mentő rögzíti a drótkötelet. Egy mozdulattal elvágja a pruszikot. Irtózatos érzéseket kelt bennünk ez a látvány. Ennyi volt egy ember, 21 éves osztrák. A nevét nem tudjuk. Az első nagyfal mászása közben történt a baleset.Mivel már lassan sötétedik a továbbindulásra semmiképp sem gondolhatunk. Elnézzük amint a mentő és az életben maradt társ jumároznak felfelé a köteleken. Őket nem vitte le a helikopter. Mint később megtudtuk, túl nagy volt a kockázat a szél miatt.Időközben megérkeznek a koreaiak. Ők is eléggé le vannak sújtva. Nyomasztó érzésekkel tesszük el magunkat másnapra. Tudjuk, hogy nagyon nehéz lesz átmászni a következő két hosszt. Áldom Jancsi eszét, aki nem engedte kiönteni a szerintem fölöslegesen sok víz egy részét. Ez a baleset valószínűleg egy nappal meghosszabbítja utunkat.A kényelmetlen bivak ellenére gyorsan telt az éjszaka. Reggelizünk valamit, aztán gondterhelt cihelődés. Az első hossz VI-os. Jancsi a szokásosnál is gondosabban biztosít. Húsz méter után megáll. Hamar felérek. Nem sokat beszélünk. A következő hossz AI. 25 m-t föl egy vékony repedésen, azután 10 m vízszintes harántolás egy hatalmas tető alatt. Bentlévő köztes kevés, főképp néhány beszorult ék.Ahol eddig másztam, az ilyen hosszakat legalább A3-ia adták volna. Jancsi ékről ékre araszol. Egy óra eltelik, mire megáll.Nagyon figyelmesen jumározok. Öt méterenként csomót kötök az alattam lévő kötélre, és a biztosító bilincsembe akasztom. Harántolásban tényleg igen kellemetlen a jumáro- zás és a köztesek kiszedése. Van esély a hibázásra. De ha az ember csomókat köt, nem történhet baj.Kifújjuk magunkat. Kezd elmúlni a rossz érzésünk. A következő hossz gyönyörű, 40 m-es piazrepedés egy fantasztikusan sima, hatalmas táblákkal határolt enyhe beszögellés- ben. Mennyi foton láttam már! Ez a Pancake Flake. A felső része Vili". Jancsi egy nekifutással fönt van. A nap már majdnem ránk süt. Egyre jobban oldódik a görcs. Mintha egy lidérces álomból ébrednénk.Egy igen kellemetlen A1 után elérjük a Camp 5-öt. 11 óra van. A modern mászás nagyon lassítja a haladást. A következő hosszban, ami szintén A l, Jancsi nagyon panaszkodik az egészen kis méretű ékek hiányára. (Errefelé ezek használata igen elterjedt, modern mászásnál késszeg helyett kitűnő.) Rendszeresen vissza kell eresztenem, hogy maga alól kivegye a legkisebb ékeket. Két szög 40 m-en. Itt ilyen az A l.

13

Újabb Al-es hossz. Ez is szinte „üres” . A repedés szélesebb, technikailag könnyebb, de megerőltető kényelmetlen mászás enyhén áthajló sarokban. Egy egyszerűbb hossz után a Camp 6-on vagyunk. Jól elment az idő! Délután 3 óra van. Még 6 kötélhossz a csúcs és egyik sem könnyű. Ez az utolsó párkány. A biztosat választjuk. Itt töltjük az éjszakát. Vizünk, élelmünk van még bőven. Ha ki is érnénk ma a falból, biztos, hogy a csúcson, vagy a lejövetben kellene aludnunk. Ott pedig már számolhatunk a medvékkel is.A holnapi mászás megkönnyítésére még két hosszat csinálunk, rögzítjük a köteleket, és holnap csak fel kell jumároznunk. Fél óra pihenőt engedélyezünk magunknak. Kissé nyomaszt a tudat, hogy az utolsó hat hossz már az enyém. Viszont óriási örömmel tölt el, hogy ma már nem kell zsákot húzni. Olyan érzésekkel indulok előre, mintha homokköveken egy két hosszas út megmászásával szeretném eltölteni a délutánt. Csak akkor zökkenek vissza a valóságba, amikor lenézek a lassan már ezer métert közelítő mélységbe. Micsoda méretek!Az első hossz VlII-as, szokásos jobb piaz. Viszonylag könnyen megy, csak elszánás kérdése. Nagyon élvezem a mászást. Mivel kicsit áthajlik a teteje, a párkány fölötti biztonságból hirtelen nagy kitettségbe érek. Jó erős biztosítóhelyet építek. Merre tovább? Sehol semmi! A repedésnek vége. Feljebb 15 m-rel balra, szakadt gyűrűt lenget a szél. Arra semmiképp! Hirtelen ötlettel átingázom jobbra kb. két métert. Egy éles sziklabordán átjutva vékony sarokbeszögelléshez érek. Valahol fent még egy szeget is sejtek. Látszik a repedésen, hogy valaha végig ki volt szögelve. Imádok parányi ékeket ékpiszkálóval betuszkolni kétes kinézetű hajszálrepedésekbe.! — Aztán még bele is állni! Mindenkinek ajánlom, aki unatkozik ingerszegény környezetében.Fél órás kéz és lelki tusával eljutok egy biztonságosabb szakaszra, és néhány gyors piaz- mozdulattal elérem a biztosítóhelyet. Úgy látom, hogy holnap reggel egy elég impozáns VIÚ-os piazrepedéssel kezdhetek.Mire leérünk a párkányra, megérkeznek koreai barátaink is. Kellemesen benépesült az amúgy két ember számára kényelmes hely. Négyesben másznak. Ketten csak jumároz- nak az egész úton. Ök úgy látszik csak a látványért és a kalandért jöttek. Nagy falon a négy főből álló együttes nem sokkal lassabb mint a kettes. Köteleiket kell rögzíteniük. A hátsó emberek elvégzik a zsákhúzást, ami nem kis könnyítés. Persze elég egy kis baki és máris nagy az időveszteség.Este igazi pikniket rendezünk. A koreaiaknak már dél körül elfogyott az összes vizük, nagyon boldogok, amikor mi előhúzunk egy ötliteres teli kannát, és felajánljuk közös használatra. Ezek után elhalmoznak minket mindenféle finomsággal. Csokoládé, szárított hús, narancs, ananász, halkonzerv, virsli alkotják a menüt.Az éjszaka igen lassan telik el. Folyton az utolsó négy hossz jár a fejemben és a hálózsákomban is nehezen viselem a meleget. Félig meztelenül fekszek a derékaljon egy ezer méteres falban. Ez Kalifornia!.Végre dereng. Egy egy marék mazsolán kívül izgalmunkban nem eszünk mást. Fél óra és Jancsi megkezdi a jumározást. A kötél három méterre cllóg a faltól. Jancsi néha körbefordul. Gyorsan felér. Egy darabig helyben taposok, aztán megindulok fölfelé. Jó kis bemelegítés. Függő biztosítóhelyen rendezgetjük a felszerelést. Kissé szorongok az in-

14

SÁRKÖZY ANDRÁS AZ „ORRON”

(Singer János)

SINGER JÁNOS ÉS A HALF DOME

dulásnál. Nálam a siker kulcsa. (Azért van egy pótkulcs a Jancsinál is!) Néhány mozdulat után megjön az önbizalmam. Piazmászás, ez való nekem. Könnyebb 15 m után VI-os, majd V-ös részek következnek. 10 m-en keresztül nem rakok köztest, sietek. Kis párkányra kell felállni a biztosítás alatt. Kezemben megmozdul az utolsó fogás. Szívem majd kiugrik. Szerencsére a kó' jól be van ékelődve, csak megijesztett. Hangos „három” kiáltással adom Jancsi tudtára, hogy már csak három hossz. Vidáman húzom az egyre könnyebb zsákot. Rövid piaz (VID aztán könnyebb terep (VI). Biztosítóhely egy kényelmetlen vályúban.Már kézzel is elbánok a zsákkal. A kalauz szerint VI-os hossz következik. Ferdén jobbra fel egy nagy tető alatt. Semmi fogás. Viszont vannak szögek, és szép hosszú hevederek. Nem jövök zavarba. Néhány méter után tényleg VI-os rész, majd az utolsó piaz VII-es nehézségű. Látom a biztosítóhelyet 15 m-rel feljebb. Csak a beszállás nehéz. Gyorsan haladok. Egy köztest rakok, bizalomgerjesztő Friendet. Lepillantok. Te jó ég! Alattam az egész fal. Mámoros érzés. Gyors begyakorlott mozdulatok. Biztosítás. Mondanom sem kell, hogy függő, 1100 m-es kitettséggel. Három gyanús nitt, és egy jó Friend.Az utolsó hossz nagy sima áthajló hullámokon vezet felfelé, rossz, helyenként törött nittek segítségével. Izgalmas modern mászás. Nem szeretnék egy nittet kitépni - van rá esély — fúrót nem hoztunk, kampóval pedig itt nem sok mindent kezdhetnénk. Szerencsésen elérem az áthajtás tetejét kb. 15 m után és húsz m ferde IV-es terepen az utolsó biztosítóhelyre mászom. Három évvel ezelőtt egy késő őszi napon ezen a helyen hóviharba került, és megfagyott két japán mászó. Most ragyog a nap, csodálatos az idő. Fél 11 van, elértük a csúcsot.Legnagyobb álmunk valóra vált, most pedig az egész olyan természetes, egyszerű. Itt vagyunk. Megmásztuk. Nem tudunk még mit kezdeni a ténnyel.Fotókat készítünk, összerakjuk a zsákokat. Hirtelen rám tör a fáradtság.Másfél órát botorkálunk a fal szélét követve, egyre lejjebb a holdbéli tájon. Szerencsésen mindig megtaláljuk az ösvényt. Jancsi hetedik érzéke segít. Néhány hossz ereszkedés, majd újabb botorkálás, és a fal alatt vagyunk. Hihetetlen. Ismét autók, emberek között. Délután kettőkor érjük el a tábort.Piroska, aki végig izgulta az elmúlt három napot, hatalmas adag kompóttal vár. Azután sörök következnek, majd megint kompót és így tovább. Nem tudunk betelni a civilizáció örömeivel.A fiúkat a strandon találjuk. Nagy hévvel és fagylaltokkal meséljük egymásnak az elmúlt napok eseményeit. Lassan lassan elhisszük, hogy velünk történt meg ez az igazi kaland. Felmásztunk a Kapitány orrán. Sose felejtjük el!

Singer JánosKALIFORNIA

Ez a csuda világ az USA-ban van és minden mászó álmai közé tartozik. A vidék nem okozhat fejtörést egy sziklás számára. A válasz egyértelmű: YOSEMITE. Először nem is tudom hol beszélgettünk róla, hogy jó lenne ott mászni a szédületes gránitfalak repe