A kavicsbányászat és a kavicsbányatavak környezet -és ter- … · 2013. 5. 7. · kultúrált szabadidő eltöltése iránti igény, illetve mindezek helyi gazdasági előnyei-nek

A kavicsbányászat geológiai feltételei

Barati Sándor – Béres István- Hoitsy György – Horváth Benő – Szlabócky Pál- Nagy Katalin – Zámbori Zoltán

A kavicsbányászat és a kavicsbányatavak környezet -és ter-mészetvédelmi problémái

A kiadvány megjelenését támogatták:

KÖM-KKA 041804-01/2001 sz. pályázata

Ökotárs Alapítvány

Közép-és Kelet Európai Munkacsoport a Biodiverzitás Megőrzéséért

Miskolc, 2002

1


Barati Sándor1 – Béres István2- Hoitsy György3 – Horváth Benő4 – Szlabócky Pál5- Nagy Katalin6 – Zámbori Zoltán7

A kavicsbányászat és a kavicsbányatavak környezet -és ter-mészetvédelmi problémái

Szerkesztette: Barati Sándor

Lektorálta: Demeter Zoltán

Anyanyelvi lektor: Barati Lilla

ISBN 963 202 381 1

Kép –és ábraszerkesztés, nyomdai előkészítés: Litogon Bt. Nyomdai munkák: Cirkalom Bt., Miskolc

Készül 500 példányban

1 Geográfus-ökológus, CEEWEB Egyesület Miskolc, 3525 Kossuth u. 13 (email: bsanyi @ceeweb.org) 2 Ornithológus, 3561 Felsőzsolca, Kossuth u. 3 Halászati szakmérnök, BAZ-megyei Halászati Főfelügyelő (ema-il:[email protected]) 4 Hidrobiológus, (email:[email protected]) 5 Geológusmérnök, 3525 Miskolc Déryné u. 6 6 Biológus, ÉKF Miskolc (email:[email protected]) 7 Geográfus-ökológus, Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány Miskolc (email:[email protected]) 2


Tartalomjegyzék

Bevezetés 4

1. A kavicsbányászat geológiai feltételei, különös tekintettel a környezet- és természetvédelmi kérdésekre (Szlabóczky Pál) 5 2. A kavicsbányatavak sajátos hidrobiológiája (Nagy Katalin – Zámbori Zoltán) 35 3. A kavicsbányatavak ökológiai sajátosságai (Horváth Benő) 56 4. A kavicsbányatavak mint élőhelyek (Barati Sándor – Béres István) 88 5. A kavicsbányatavak vízkezelési problémái (Hoitsy György) 99

3


Bevezetés Ha valaki egy művelés alatti kavicsbányát lát, melynek már vízfelülete is van, vagy éppen a terület a humuszlehordás fázisában van, valljuk be őszintén a szemlélőnek nincs valami szemetgyönyörködtető látványban része. Évekkel, esetleg hónapokkal később elvonul a termelőgépezet, ott marad a rendezetlen bányatelek, és mint va-lami nem várt gyermek a tó. Vize tiszta, többnyire ivóvíz tisztaságú, élet alig van benne és elindul azon az úton ami minden tavat jellemez a Földön természetes kö-rülmények között: benépesül – feltöltődik – és elpusztul átadva helyét más élőhe-lyeknek. Természetes viszonyok között ez a folyamat hosszabb rövidebb ideig tart, és rendkívül sok tényező befolyásolja, a tó alakjától kezdve a vízmélységig stb. Viszont hogy ez a folyamat nem tud zavartalanul lejátszódni annak az oka az em-ber és a visszamaradt tavak vízkezelése, amely tapasztalataink szerint csak a legrit-kább esetben történik tervezetten, a tó sajátosságait és a kialakult élőhely adottsá-gait figyelembe véve. A tavakból horgásztó lesz, környezete az időszakos turisták dömpingjének szemetétől büdös, vagy egyszerűen kisebb öbleit szemétlerakónak használják. Ha nagy a tó hosszabb ideig bírja, de nem a végtelenségig. Borsod-Abaúj-Zemplén megye Magyarország kavicsbányatavakban egyik leggaz-dagabb terület. A 2000. évben megyénken áthaladó autópályaépítés nyomán gomba mód szaporodtak a kisebb nagyobb bányatelkek és a bányatavak. A korábbi évtize-dek tapasztalatai alapján talán jogos a félelmünk, hogy mi lesz a sorsa a visszama-radó vizeknek, a létrejött vizes élőhelyeknek, mivel a rekultiváció jelen gyakorlata nem megnyugtató, sem ökológiai sem tájvédelmi szempontból. A bányatavak pedig, megfelelő kezeléssel táji szempontból esztétikus területekké, ökológiai szempontból diverz élőhelyekké alakíthatók, melyek egyaránt szolgál-hatnák a kikapcsolódást és az itt helyben élő, meghúzódó, táplálkozó, vagy csak éppen átvonuló élőlények életlehetőségeit. Kiadványunk ebből a szempontból igyekszik bemutatni a bányatavakat, és feltárni azokat a lehetőségeket, melyeket a vízkezelők is haszonnal kamatoztathatnának. Köszönettel tartozunk a Környezetvédelmi Minisztériumnak és az Ökotárs Alapít-ványnak, hogy kiadványunk megjelenését támogatták. Ugyancsak köszönetünket fejezzük ki a Miskolci Bányakapitányságnak és a Földművelési Minisztérium BAZ Megyi Halászati és Vadászati Felügyelőségének, hogy adataikkal segítették mun-kánkat.

4


1. A kavicsbányászat geológiai feltételei, különös tekintettel a környezet- és természetvédelmi kérdésekre

Szlabóczky Pál

1.1. Bevezetés A kavicsbányászat nyomán visszamaradó bányagödrökben, a talajvíz és csapadék-víz összegyülekezéséből alakulnak ki a kavicsbányatavak. Ezzel biológiai és társa-dalmi szempontból új, értékes tájelem jelenik meg, amelynek környezeti kapcsolat-rendszerét az 1.1-1. ábrán vázoltuk fel, "természettani" szempontból.

1.1-1. ábra: A kavicsbányászat környezeti kapcsolata

A kavicsbányászat területén a geológiai vizsgálatok: • a bányatelepítésre és bányaművelésre (bányageológia), • a parti és meddő rézsük állékonyságának vizsgálatára (mérnökgeológia), • a meder oldalát és alját képező talaj és kőzet (mint biotóp) vizsgálatára

(limnogeológia), • a bányászati rekultivációs földmunkákra (környezeti földtan), • a tó és környezete utóhasznosítására (települési geológia) irányulnak. A növekvő egészségügyi turizmus, az üdülés, felfrissülés, pihenés és általában a kultúrált szabadidő eltöltése iránti igény, illetve mindezek helyi gazdasági előnyei-nek növekedése miatt a kavicsbányatavak és környezetük felértékelésével számol-hatunk. A kavicsbányákra és tavakra vonatkozó megfigyeléseket a 60-as évek elején kezd-tük el közösen, a vízügyi és közegészségügyi, majd településrendezési ágazatokkal. A 70-es évek elejétől a földtani nyersanyagkutatási rendszer e területen is elterjedt. Több országos ill. megyei ankétot szerveztünk abból a célból, hogy felhívjuk a szakágazatok figyelmét a visszamaradó tavak sokirányú jelentőségére. A 80-as évektől több komplex szakmai vizsgálatot irányítottunk a meglévő kavicsbánya- 5


tavak hasznosításával, fenntartásával kapcsolatosan. A következő fejezetek kidol-gozása ezen tapasztalatok alapján történt. 1.2. A kavicsbányászat geológiai feltételei Környezet- és természetvédelmi szempontból jelentős kavicsbányászat a Kárpát -medencébe lefutó folyók, földtörténeti alsó szakaszú vízrajzi területein alakult ki: a sziklás hegykoszorú lábainál felhalmozódó mállási törmelék sok száz km-es szállí-tása nyomán. (1.2-1.ábra.)

1.2-1. ábra: A Kárpát-medence kavicsos törmelékkúpjai

A Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén található kavicstelepek kőzetanyagát elsősorban a Magas- és Alacsony-Tátra déli lábainál (a Hernád vízgyűjtőjén), a Szepes-Gömöri Érchegységben (Sajó) és az Abaúj-Tornai hegyvidéken (Bódva) felhalmozódott, vegyes kőzettörmelék kvarc (SiO2) anyagú kőzetei biztosítják. (1.kép)

6


A kavicsosztályzókból visszamaradt ökölnyi szemek halmazában és egyes mosott partszakaszokon szembetűnnek a Kárpát-medence északi hegykoszorújából szár-mazó, nagyobb kopási ellenállású, ill. a hazai hegyvidékek kisebb szállítási távol-ságú, kevésbé koptatott mélységi, - gránit - és metamorf (átalakult) kőzetei - szericit, gnájsz, grauvake stb. - is. Másik ásványtani érdekesség a laposparti hul-lámverési zóna homokjában csillogó, fémes szemcsék (muszkovit, földpát, klorit, cirkon stb.) előfordulása. Ezek a nyomásványok néhány súlyszázaléknyi mennyi-ségben vannak jelen. A hegyvidékek karbonátos kőzetei (mészkő, dolomit, agyag-pala, vulkáni pala) agyaggá, iszappá mállottak szét a leszállítódás során, így azokat a folyók a kavicsos törmelékkúpokon túl továbbszállították, az Alföld belseje felé. A földtörténet legutóbbi 1,5 millió éve során megyénk folyói több 100 millió m3-nyi kavicsos (homokos) kőzetanyagot szállítottak és raktak le a völgyekben és az Alföld peremén. A Sajó-Hernád közös törmelékkúpja a Tiszántúlig nyomozható, a fúrási kőzetrétegsorok tanúsága szerint. (1.2-2. ábra) Eközben az előtér fokozatos süllyedése miatt (ami évezredenként több méternyi lehetett) a völgyszintek szaka-szosan bevágódtak, oldalirányba is elvándoroltak, azaz átlósan süllyedtek.

1.2-2. ábra: A Sajó-Hernád kavicsmélysége a felszín alatt (Franyó F. 1966)

Az egykori völgytalpak leroncsolódott „utódai” a mai domboldalakon maradtak vissza a reliktum kavicstelepekkel. Ezek jó feltárásban láthatók a Cserehát Ny-i lábánál Arnót-Sajóvámos vonalában, ill. ma már szeméttel betöltve Szikszó-Forró vonalában, a Cserehát keleti oldalán. A szakaszos völgyfejlődést a földtörténeti negyedidőszak (kvarter) jégkorszakainak periodikus váltakozása biztosította. Ez a földfelszín alakító működésrendszer két "független forrásból" tevődik össze, a már említett lassú kéregmozgásokból (tektonika) és a csillagászati "vezérlésű" éghajlat-

7


változásokból (klíma). Ezek következtében a földtörténet legutóbbi, másfélmillió éves időszakában megyénk környezetére vonatkozóan biztosan legalább négy, nagyobb jégkorszak kavicslerakó hatásáról van bizonyítékunk. A jégkorszaki fo-lyamatos jég határa ugyan tőlünk északabbra, Varsó-Poznan vonalában húzódott (Mazuri-tavak), de a Kárpát- medence É-i részét is több tíz méteres vastagságú talajfagy borította, az 1000 m feletti magas hegységek gleccserei pedig óriási jég-(víz)tömegeket halmoztak fel. A folyóvölgyekben bányászható kavicsrétegek ke-letkezése szempontjából legjelentősebb az utolsó würm jégkorszak (glaciális), amit két közbeni felmelegedés (interstadiális) három periódusra bontott. 1.2-1. táblázat: A földtörténeti negyedidőszak, bányászati kavicsrétegeit hátrahagyó, utolsó szakaszának tagolása

Idő (ezer év) Szakasz neve Klíma Geológiai esemény Jelen Új – holocén – neolit Száraz meleg Árterületi üledékek képződése

8-------------------------------------------------------------------------------------------------- Ó-holocén -paleolit csapadékos hűvös

(interglaciális) A kavicsösszlet tetejének áthal-mozása; fedőréteg képződése

12--------------------------------------- nagy árvizek ----------------------------------------- Würm – 3 jegesedés (glaciális) Utolsó kavicslerakódás; futóho-

mok képződése; lösz, kavicsközi agyag képződése

25------------------------------------------------------------------------------------------------ Würm – 2/3 enyhülés

(interstadiális) Kavicslerakódás

40------------------------------------------------------------------------------------------------ Würm – 2

(Szeleta kultúra) (glaciális) Lösz-, agyag-, törmelékképződés

60------------------------------------------------------------------------------------------------- Würm ½ (interstadiális) Kavicslerakódás

80------------------------------------------------------------------------------------------------- Würm – 1 (glaciális) Hegylábi törmelékképződés, mai

völgyek bevágódása 125------------------------------------------------------------------------------------------------

Riss - Würm (interglaciális) Idősebb völgyek kavicsából, mai domblábi teraszok

8


Idő (ezer év) Szakasz neve Klíma Geológiai esemény

200------------------------------------------------------------------------------------------------ Riss –2 (glaciális) Hegylábi törmelékképződés Riss –1 (glaciális) Hegylábi törmelékképződés

A würmi eljegesedés 125 000 éve kezdődött és 12 000 évvel ezelőtt fejeződött be. A jégkorszaki kőzetmállás idején felhalmozódó, sziklás magashegységi, hegylábi törmeléktömeget az olvadási időszakok óriási víztömegei lesodorják a folyóvöl-gyekbe. Onnan továbbszállítódik (aprózódva, gömbölyödve) az alsó, kis esésű területekre. A Sajó-Hernád völgyében az utolsó nagy tömegű folyóvízi kavicsszál-lítás 12-40 000 évvel ezelőtt történt. Az ezt követő, utolsó "jeges" időszakokban a K-i viharos szelek a csupasz, kavicsos felszínekről kifújták a homokot, és a me-dermaradványokat követő íves parti dűnékben rakták le. Az eurázsiai puszták felől szállított kőzetpor (lösz) is lerakódik a kavicsrétegekre, agyagos fedőt képezve. Az utolsó jégkorszak kavicsanyagát tárják föl a völgytalpi kavicsbányák, ezek fedőré-tege az utolsó eljegesedés agyagos löszrétege. A folyamat jelei egyfelől a völgytal-pi és völgyoldali, maradék folyóvízi teraszok alapján, másfelől az Alföld-peremi lerakódási területeken felhalmozódott, több tíz-száz méter vastag, kavicsos üledék-réteg-sorokban tanulmányozható, amelynek alsó rétegei már több százezer évesek. (2. kép) A völgybevágódásból visszamaradt mai teraszszintek és -roncsok, vala-mint a síkságszéli felhalmozódási terület alatt akkumulálódott, egykori medence-szintek közötti geometriai inverziót mutatja be a 1.2-3. ábra.

1.2.-3. ábra: Folyóvízi teraszok inverziós hossz-szelvénye a Sajó-völgyben.

(Szlabócky P. 1996) Kavicshasznosítás szempontjából kedvezőtlen körülmény, hogy a jelen korban (holocén) a Nyékládházától a Tisza mai vonaláig terjedő területen a törmelékkúp

9


tetejét, a 10-15 ezer éven át tartó, nagy folyómeder-vándorlások átrendezték, át-halmozták. Ezzel szerves iszap keveredett a kavicsrétegekbe. Jól látható alacsony vízállású években, hogy a vízszinthez közeli, "meleg színű", sárgás homokos ka-vicsrétegre - kis eróziós diszkondarciával - hidegebb színű, kissé iszapos, apró szemű réteg telepszik. (1.2-4.ábra)

1.2-4. ábra: Elvi kavicsösszlet képződési hossz-szelvénye

Megjegyezzük, hogy függőleges tóparti bányafalak sokszor nagyon érdekes ősvíz-rajzi változásokról árulkodnak. Ennek paleontológiailag is jelentős példázatát lát-hattuk a 80-as, 90-es években a Gólem-tó (nyékládházi II.sz. bányaüzem) ÉK-i partfalában, ahol több tucatnyi - kormeghatározás szerint - 9500 éves, fél méter átmérőjű, konzerválódott fenyő és néhány nyírfa tanúsította az egykori jeges árvi-zek erejét. (3.kép) A hazánk területén lerakódott, és a kavicsbányászat szempontjából jelentős, na-gyobb törmelékkúpokat mutatja be a 1.2-1. ábra. Ezek igen kis része alkalmas folyamatos, nagyobb volumenű kavicsbányászatra:

• a terület beépítettségi, ipari és mezőgazdasági, közút- és energiahálózati, vízrajzi-vízvédelmi viszonyai miatt, • ill. a bányageológiai települési viszonyok miatt.

Az utóbbi feltételrendszer lényeges elemei: • a talaj alatti agyagos fedőréteg vastagsága (kívánatos 1-2 m, max. 3-4 m) • a kavicsos összletbe közbetelepült agyagos-iszapos (néhol erősen cementált) kőzetlencsék, • a kitermelhető kavicstelep vastagsága (kívánatos 10-15 m, min.5m, max. 40m)

10


• a kitermelhető kavicsösszlet kőzettani minősége (kvarc >90-95%, iszaptarta-lom < 5-8 %, max. 10 %) Uralkodó szemcseméret 0,1-50 mm közötti > 10% egyenletes belső eloszlásban.

Az agyagos fedőréteg és az esetleg közbetelepülő agyag-iszaprétegek (4.kép) adják a bányameddőt. A kitermelt kavicsot nevezzük haszonanyagnak. A feldolgozás során kikerülő, puhább kőzetszemek, iszap, valamint a rakodásnál, szállításnál szétszóródó anyag adja a termelési veszteséget. A bányaművelési, környezetvédel-mi okok miatt visszahagyandó, part menti kavicstömegeket nevezzük pillérben maradó készletnek. Mindezek miatt a geológiai alapon lehatárolt földtani ásvány-vagyon töredéke a kitermelhető ipari vagyon. Az 1997. januári készletmérlegben az építési kavics 1,3 milliárd m3. Az ebből nyilvántartott, műre való készlet közel 700 millió m3. Az előzőekben említett okok miatt a kitermelt ipari vagyon ettől kevesebb lesz. Az 1950-97 közötti nyilvántartott kavicstermelés 450 ezer m3 volt. Ebből a becsülhető maradék tavi víztérfogatok összege több, mint 100 millió m3-nyi. (MGSZ adatok.) A Borsod-Abaúj-Zemplén megyére becsülhető kavicsbányatavi víztérfogati összeg több, mint 50 millió m3. Ebből a nyékládházi tórendszer 40 millió m3. Ez jóval több, mint a Velencei-tó térfogata. Mádai F. ta-nulmánya szerint (1999) az építőipari nyersanyagok (kő+kavics+homok) részará-nya a hazai GDP-ben 0,5 % körüli lehet. Megjegyzendő, hogy e kavicsmennyisé-günkre (5-10 millió m3/év) támaszkodó építőipari tevékenységünk részaránya en-nek már sokszorosa. 1.3. A kavicsbányászat történeti áttekintése, a jelen és a jövő tendenciái 1.3.1. Történeti áttekintés A történeti áttekintést Borsod-Abaúj-Zemplén megye vonatkozásában az alábbi időszakokra bontjuk: Az 1880-90-es években egyre-másra nyíltak a kavicsbányák, főként a nagyobb települések környezetében: Mezőkövesdtől Sáropatakig, Szikszótól Mezőcsátig. A századfordulón működő bányák számát 50-70-re, az éves termelést 20-30 ezer m3-re becsüljük Schaffarzik (1904) nyomán. A termelés kézi erővel, szekérre rakodva történik, a völgytalpi, ill. domblábi teraszok peremi kibúvásainál indítva. A ter-melvény túlnyomó részét útkavicsolásra használták. Megjegyzendő, hogy a falusias kis településeken egykoron a gazdákat kötelezték váltóforgóban a községi utak karbantartására. A városokban ezt a teherfuvarozók végezték közmunkában. Az 1900-as évek elejétől az I. világháborúig a "száraz" termelésre alkalmas készle-tek fogyatkozása miatt, előtérbe kerül a folyómedrek zátonyos kanyarulataiból történő, még mindig kézi rakodású, szekérszállításos termelés (Felsődobsza).

11


Az I.világháború végétől az 50-es évek elejéig, egyre fejlettebb gépészeti techno-lógiákkal, már part menti, víz alóli kotrással is termelik a kavicsot a vagyonosabb vállalkozók. Például az egyik nyéki tó nevét adó, partmenti sínről, gőzerővel mű-ködő István kotrót 1927-ben vásárolták, kezdetben folyószabályozási célra. A Tiszalöki Vízlépcső építésétől hozták Nyékre. A Mályi-tó helyén pedig vezérárok-kal igyekeztek a talajvízszintet süllyeszteni (vízügyi adatok). Az időszak végére megyénk túlnyomó részében az állami kézben levő bányák éves termelése megha-ladja a 100 ezer m3-t. A termelés Mályi-Nyékládháza térségére koncentrálódott. Az 1950-es évektől az állami termelés dél felé települ át a Középső- és az Öreg-tó, majd az István-tó körzetébe. A fedőmeddő leszedése markolóval és kézi csilleszál-lítással, majd dömperrel történik a mai István-tó K-i oldali üdülőterület helyére. (Az "első telepeseknek" itt keményen meg kellett küzdeni az igen hepehupás és változatos talajú terület elegyengetésével. A meddőlerakást követő fásítás nyomán egy szinte áthatolhatatlanul sűrű aljnövényzetű erdő fejlődött ki, ahol az eredetileg telepített papíripari cellulóz-nyárfát fokozatosan kiszorította az akác. Innen kapta a terület az "Akácos" elnevezést A meddőkupacok alatt mindenféle ipari hulladékot találtak: a csillepálya-alkatrésztől az akkumulátorig, olajos hordóig. Még kellemet-lenebb, hogy az István-tó Nyékládháza felőli oldalán - mára önkormányzati üdülő-vé alakított -, az egykori juhhodály a II. világháborúban lőszerraktár volt, és ezt védő lánctalpas taposóaknát találtak, ami ma is az agyagos fedőrétegben fekszik, az István- és az ún. Tsz-tó között magasodó földnyelvben.) A nagy jelentőségű 35-ös debreceni út építéséhez, a Tiszalöki Vízierőmű és a Keleti-főcsatorna műtárgyai-nak, hídjainak betonépítési munkáihoz egyre több, jó minőségű homokos kavicsra volt szükség. Ezt csak a nyéki körzet biztosíthatta, mivel északabbra a Sajó és Her-nád völgyében található kavics szemszerkezete túl "durva" és hézagos frakciójú, déli és keleti irányban pedig (a Hejő-Szada övcsatornától lejjebb) a kavicsösszlet felső szintje iszapos, szerves kémiai szennyezettségű, a jelenkori folyómeder-vándorlások áthalmozó hatása miatt. Az 1960-as évek elején épül a korszerű, nagy teljesítményű feldolgozó telep a III-as bányában (a műút D-i oldalán). Mellette lép üzembe a nagyüzemi állattartótele-pek építéséhez a Mezőpanel Betonelemgyár, és már Csehszlovákia szomszédos részére is folyamatosan szállítják vasúton a nyéki kavicsot. Ekkor még a II.sz. bá-nyában csak nyers sóder termelése folyik, önkotró uszályokkal (innen maradt az ÖK oldaljelzés) a partmenti tehervagonok, pontonos szállítószalag-rakodásával. A 60-as évek végétől jellemző, hogy a mezőgazdasági termelő szövetkezetek egyre több saját bányát nyitnak. (Ún. melléküzemági tevékenység, ami megyénk ráfizeté-ses téeszeit volt hivatott kisegíteni.) Ezek a kis bányák rendezetlen telepítéssel, kétes anyagminőséggel sok kárt okoztak a "népgazdaságnak". (5.kép) Ezzel szemben a nagyüzemi bányászat kutatását a 60-as évek közepétől az akkori Építésügyi Minisztérium és a Központi Hivatal szigorúan szabályozta és ellenőriz-te. Mindkét helyen külön főgeológusa volt az építőanyag-bányászati iparágnak.

12


Ez időszakban indul meg, a működő nagy bányák tavai környezetében az össznépi rekreációs tevékenység, mivel az 50-es évek elejétől, a közkedvelt élő folyóvizek drasztikusan elszennyeződnek, valamint a folyószabályozás, árvédelem miatt "le-vágják" a fürdőzésre, csónakázásra legalkalmasabb folyókanyarulatokat. (Fecske-szög Miskolcon, a Kis-Hernád Halmaj mellett) (Először főként a 24-48 órás szabadidővel rendelkező gyári munkások helyeznek el kis horgászbódékat az István-tó K-i partján, az erdő szélén. A 60-as évek közepétől ezt a folyamatot a községi tanács némileg szabályozza: 7 m széles helyeket lehet ideiglenes bérleti szerződéssel foglalni, "ásott alap nélküli" építménnyel. A 70-es évek elején ezt a "honfoglaló" telepet újból szabályozzák az Akácosban. Rendezik a Gólem-tó felé eső gödrös területet és szabályos elrendezésű telekkiosztással ki-árusítják. Először az elektromos hálózat, majd az ivóvízhálózat épül ki. A szenny-víz-csatornázás a 90-es évek közepén valósul meg.) Az 1970-es évektől az építési igények ugrásszerű növekedése miatt nagyléptékű bányarekonstrukció történik Nyékládházán. Új feldolgozó üzemet telepítenek a II.sz. bányaüzembe. Cseh és német mintára a kirostált durva frakciót (24-32-48 mm feletti) törőműben összezúzzák, és visszakeverik a termékbe. A feldolgozó techno-lógia egyre korszerűsödik, ami az eredetileg általában III.osztályú kavics minőség mellett I-II. oszályú, és különböző szemcsetartományú anyag előállítását teszi lehe-tővé. Ilyen minőségi fokra csak az állami bányáknál van lehetőség, ezért egyre inkább megnő az alsózsolcai házgyári bánya jelentősége is. A Miskolc melletti csorba-tavi bánya termelése fokozatosan csökken, mivel az 1974. októberi Sajó-árvíz veszélyt jelentett, de a földterületek termelésből való kivonását ellenezték az érintett mezőgazdasági nagyüzemek. Itt a kavics települése is kedvezőtlen volt. Fokozatosan összekötik az István- és az I.-II. téesz- tavakat a Gólem-tóval. A két évtizede abbahagyott István-tavat újrakotorják, mélyítik, ami maradandóan feljavít-ja a nyári vízminőséget. (Lásd 6.fejezet) 1990-ben, a "visszamagánosítások" idején, a nyéklédházi kavicsbányák először dolgozói kft-vé alakul, majd külföldi tulajdonba kerül. (Lasselsberger Holding) A többi bányánál is többlépcsős tulajdonosváltás történik. A kavicstermelés a 80-as évek végétől a 90-es évek közepéig visszaesést mutatott. A neokapitalizálódás idő-szakában az új földbirtokosok - ahol csak geológiailag lehetséges – homok- és ka-vicsbányát, agyagos föld-anyagnyerő gödröt létesítenek, mivel ez - a kialakult pénzügyi szabályozás miatt - hatékonyabb pénzügyi visszatérülést biztosít, mint az agrárgazdálkodás. Ez az országban mindenhol jellemző. Az ezredfordulóra a nyékládházi bányatórendszer tájképi szempontból is a környék természeti értékévé vált öblözetes, szigetes, zátonyos elemeivel. (1.3-1.ábra)

13


1.3-1. ábra: A nyékládházi bányatavak helyszínvázlata

1.3.2. A jelen és a jövő bányászati tendenciái megyénkben Jelen időszakban Borsod megye kavicsbányászatát a déli területen áthaladó autó-pálya, a hozzácsatlakozó bekötő és átkötő utak, a nagy számú keresztező műtárgy ágyazati, szűrőkavics- és betonadalék-igénye határozza meg. Ezen piaci irányt kizárólag hazai tulajdonban lévő, túlnyomó részben az építkezésekhez közeli, kis vagy éppen most nyitott bányákból elégítik ki. Az ezeken a területeken található kavicsvagyon bányageológiai minősége lényegesen rosszabb, mint a volt állami nagy bányáké, de ezt mobil feldolgozó berendezésekkel küszöbölik ki. Összefoglalva: a jelen helyzetet úgy jellemezhetjük, hogy nagy számú, egy-két éves élettartalmú kis bánya nyitása vagy bővítése, a feldolgozó gépészeti techno-lógia fejlesztése történik, egyre szigorúbb környezetvédelmi követelmények mel-lett. A jövő tendenciái csak a környező országok külpolitikája és belgazdasági változá-sai alapján becsülhetők. Ha a meghirdetett európai tendenciákat vesszük figyelem-be, akkor a legnagyobb kavicsigény továbbra is a nemzetközi jelentőségű közleke-dés vonalain és területein várható: autópályák, mellettük fekvő kereskedelmi léte-sítmények, vasúti pályák ágyazata, hidak, műtárgyak, polgári repülőterek, árvízvé-delmi létesítmények stb. Mivel a "magyar kavics" természetes összetétele és telepü-lési viszonyai kedvezőbbek, mint a Kárpátok-Alpok-Dinaridák által közrefogott terület szomszédos országaiban, várható az export növekedése is. A magas építő-ipar középületi szektorában a jelenlegi felhasználási igény fennmaradása valószínű. A lakásépítés vonalán könnyűszerkezetes, energiatakarékos technológiák előretöré-

14


se várható, ami a kavicsfelhasználást csökkenteni fogja. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a hazánkban, a 70-es években már felvetődött könnyű acélszerkezeti kötő-anyagok: a perlit és keramzit (duzzasztott agyagkavics) újbóli megjelenését, mivel ez jelentős acéligény- és építési energiacsökkenést jelentene. A közúti és árvízvédelmi töltésekbe beépíthető löszös agyag miatt csökkenni fog-nak a meddő dombok. Az új terület igénybevételénél letermelhető humuszos felta-lajra is egyre nagyobb igény lesz, nemcsak a rekultivációnál, hanem kommunális és ipari hulladéktárolók lefedésénél is. Nyilvánvalóan növekszik a bányatavak kör-nyezetének turisztikai, idegenforgalmi, rekreációs igénybevétele. A Nyékládháza-Tiszaújváros közötti nagyobb, ill. kisebb tavak ilyen szempontból is igen kedvező helyzetbe kerültek. Összefoglalva: megyénkben a kavicsbányászat tendenciáját továbbra is az éven-kénti millió m3-es nagyságrendű igény határozza meg, egyre sokszínűbb termék-skálával, ami környezetvédelmi szempontból is kedvező a kotrási, belső szállítási és feldolgozási géptechnológia korszerűsítési igénye miatt. 1.4. A kavicsbányászat jelenlegi módszerei A múlt, jelen, jövő rövid bányászati áttekintése után a jelenleg alkalmazható bá-nyaművelési, feldolgozási és szállítási módszereket foglaljuk össze. A kavicsbányató mellett működő, feldolgozó - kiszolgáló üzemek általános telepítési vázlatát mutatjuk be a 1.4-1. ábrán. A bányaművelés fő szakmai elemei: a) A bányatelek kijelölése földtani kutatási eredmények és mindenféle szakhatósá-gi előírások figyelembevételével. A bányatelken belül történik a bányászat, a meddő elhelyezése, itt találhatók a kot-ráshoz tartozó szárazulati gépész- és elektromos egységek, a feldolgozó mű, és az üzemi úthálózat a bányaterület kijáratáig. Ebből következik, hogy a bányatelek kb. 80-90 %-a kerülhet leművelésre. A bányató a bányatelek 60-70 %-nyi részén ma-rad vissza. b) A közvetlen bányaművelés az új, vagy a bővítési területen az agyagos-iszapos fedőréteg eltávolításával kezdődik. Ezt nagy teljesítményű tolólapos gépekkel, (dózer) földgyaluládával (szkréper) történik, közvetlenül depóniába tolva, vagy gépkocsis átszállítással. (6.kép) Az ezután visszamaradó, általában még száraz kavics- és homokréteget néha hom-lokrakodóval, közvetlenül töltik a szállító gépjárművekbe. (7.kép)

15


1.4-1. ábra: Üzemelő kavicsbánya elrendezési vázlata

(Megjegyezzük, hogy az ilyen "lefedőzött" kavicsos területek rendkívül sok kőzet-tani, paleontológiai, ill. archeológiai leletet rejtenek.) Egyébként a kavics termelése ma már szinte mindenhol víz alóli kotrással történik uszályról, hidraulikus vagy mechanikus jövesztéssel. (8.kép) Az utóbbi technológi-ával működő nyéki óriás (MOHR) kotrógép markolókanalainak térfogata 4, ill. 6 m3. Elvi merítési mélysége 50 m! Ennek határt szabhatnak a cementált kavicsos, vagy kemény, agyagos közbetelepülések. Ezek robbantással jöveszthetők, ami a horgászok tiltakozását szokta kiváltani, holott ez megoldható a halakat elriasztó, kisebb nyomású előzetes töltetekkel. Régebben az 50-es, 60-as években a parton, sínen közlekedő vedersoros kotróval dolgoztak. A tsz-bányákban önjáró darus, köteles markolóval, vagy régebben parti vedersoros kotróval, ami sok balesetet idézett elő. Ahol a kavicskotrás cementált kavicsba, vagy ősmorotva kemény, me-szes agyaglencsébe ütközik, azt megkerülve szigetet, félszigetet hagynak vissza. Ez madártani szempontból is rendkívül kedvező. (9.kép)

16


c) A termelvény belső szállítása uszályon, vagy közvetlenül parti depóba transzportálva történik. Egy-egy uszály szállítási kapacitása 100-150 m3. Kirakodá-suk a feldolgozó műnél, saját szállítószalaggal vagy parti elevátorral történik. (10. kép) d) A feldolgozó üzembe érkező nyers kavicsból először leválasztják a tojásnyitól nagyobb szemeket (24 -32-48 mm fölött) és azt újabban törőre viszik. (11.kép) A nyers kavics mosásával eltávolítják a 0,1 mm alatti iszapfrakciót. (12.kép) A szuszpenzió elvezetésével képződött a fürdőző gyerekek által közkedvelt, "dago-nyás" lapos parti öblözet. (13.kép) Az összetört, durva kavicsot visszajuttatják az első depóniába. A szennyeződésektől - betonra agresszív anyagoktól és görgeteg-daraboktól - mentes első terméktípus a természetes szemeloszlású, homokos kavics (sóder), ami a beton térfogati alapanyaga. A megtisztított kavics további feldolgo-zásával osztályozott termékeket kapunk: élesszemű bányahomok, gyöngykavics, szűrőkavics stb. Ha a bányaművelés olyan iszapos kavicslencsét kap el, melynek feldolgozása gazdaságtalan, azt szennyezett kavics néven földművekbe, útpadkába építik be. A homokos kavics szabványban előírt ásványtani összetétele, szemszer-kezete, iszapmentessége döntően befolyásolja a méretezett vasbeton-szerkezetek tartószilárdságát. Ezért nagyobb építkezésekhez csak laboratóriumi minőségi bi-zonylattal ellátott terméket szabad felhasználni. (Magyar Szabvány 18 293-79) A vulkáni kúpokra emlékeztető depóniák 10-20 m-s magasságukkal érdekes látványt nyújtanak. A folyamatos szállítás és újratöltés nyomán visszamaradó lábi koszorú a gyíkok kedvenc életterévé válik. e) A rakodás, elszállítás homlokrakodóval (3 m3-es markolólapát) tehergépkocsin, szállítószalaggal, vasúti vagonnal történik. A bányához tartozik még az üzemi be-kötő út, iroda, szociális helységek, labor, gépjavító műhelyek, raktárak és egy nagyteljesítményű ipari transzformátor-telep. (1-7.ábra) Előfordul, hogy a bányatelken kívül téli depóniát helyeznek el. A nyékládházi II.sz. üzem jövesztési - vízi szállítási – osztályozási – feldolgozási - rakodási rend-szerének elvi vázlatát mutatja be a 1.4-2.ábra. (A fürdőzők, horgászok, csónakázók különös érdeklődést mutatnak a vízi markolók és uszályok iránt. A fokozott érintésvédelmű bányakörzetben különösen óvakodni kell nyári záporok idején a vizes nagyfeszültségű rendszer által vonzott villámlá-soktól. Ilyenkor sem fürdeni, sem a szabadban tartózkodni nem szabad a bánya-térség gyakori villámcsapásai miatt. Emlékezetes kettős haláleset történt az István-tó félszigetén, a 90-es évek végén.)

17


1.4-2. ábra: Kavicsfeldolgozó-osztályozó-rakodó üzem működési vázlata

(Természetesen a vízi és szárazulati bányászati eszközöket sem szabad 50 m-en belül megközelíteni. Ez különösen vonatkozik a nehezebben irányítható, borulás-veszélyes széllovasokra, vitorlásokra. A kotró védőkörzetét bóják jelzik, amelyek a vízi madarak kedvenc pihenőhelyei. A parti depóniák éles gerincét a sirály-csapatok kedvelik. A 70-es évek végén a nyéki tavak körzetéből a sirályok áttele-pültek a miskolci szennyvíztisztító telepre. Emlékezetes, hogy 2000 tavaszán ott valamiféle fertőzést kaphattak és a nyéki tavak tiszta vizére menekültek, de ez már nem segített rajtuk.) 1.5. A kavicsbányászat hatása a felszín alatti vizekre A kavicsbányászat hatása a felszín alatti vizekre mennyiségi (hidrológiai, hidrauli-kai) és minőségi (kémiai, mikrobiológiai, hőmérsékleti) vonatkozású. A vízminő-ségi hatást a tanulmány vízvédelmi részében tárgyaljuk. Így az alábbiakban a bá-nyatavak hidrológiai, hidraulikai hatását ismertetjük. A külfejtéses kavicsbányászat munkagödrei túlnyomó részben a folyóvölgyek, medencék, sík vidékre nyíló völgykapuk, hegység előtéri törmelékkúpok talajvíz-tározó összletébe vágódnak be. A bányászat maradékgödrét kitöltő víztömeg a környező talajvízből és a csapadékból töltődik fel. A talajvízzel kitöltött kőzettö-

18


meg minden köbméterét 150-200 liternyi víz tölti ki. Így 1m3-nyi víztérfogat azon-nali feltöltődéséhez 4-5,7 m3-nyi szomszédos talajvíztározó réteg "leürülése" szük-séges. Természetesen ez a hatás a tómederfaltól távolodva eloszlik, hatása expo-nenciálisan csökken. Tovább terheli az övező talajvízkészletet a tó vízfelszínére hulló, éves csapadékot 30-40%-al meghaladó nyári félévi visszapárolgás. Például Nyékládháza térségében a sokéves átlagos csapadék 550 mm. A szabad vízfelszíni párolgás 750 mm. A 200 mm/év párolgási többlet a közel 400 hektárnyi vízfelüle-ten évi 800 000 m3 vízelvételt jelent. A május-október közötti 6 hónapra egyenlete-sen elosztva ez naponta közel 4.400 m3 vízelvételt tesz ki. A hidrogeológiai hatásvizsgálat során a vízháztartás-vizsgálatot (szaknyelven víz-mérleget) a legkritikusabb állapotra készítik el, amikor is egy rendkívül száraz év nyári felében, 153 nap alatt a csapadék az 5 mm feletti napi csapadékok összege csak 70 mm, a szabad vízfelületi párolgás összege 940 mm, a part menti vízinövényzet sávjában 1.200 mm. A bányagödör kontúrterülete 9 hektár, a tó víz-felülete alacsony vízállásnál 6,5 ha. Így a száraz nyári vízmérleg:

bevételi oldal kivételi oldal hiány csapadékból 4 600 m3 vízfelszín párolgása 64 600 m3 hozzá szivárgásból 85 015 m3 parti növényzet párolgása 33 600 m3 kezdeti elszivárgás 12 620 m3 Összesen: 89 655 m3 110 820m3 21 165 m3

Az 5 hónapos nyári szárazság idejére arányosan elosztva a vízmérleg hiánya napi 138 m3-t, 0,3 m-s vízszintsüllyesztést ad. Az utóbbit lejjebb, a hidraulikai számí-tásnál 1,5-ös biztonsági tényezővel növelve vesszük figyelembe. A tó statikus vízkészletének kicserélődése a hozzászivárgás és a csapadék révén 2-3 évenként következik be, amely időszakban az utánpótlódási sáv szélessége - a talajvíz-utánpótlódás irányába - 300 m-nek adódik, figyelembe véve az ott tározódó víztömeget és a talajvízbe lejutó beszivárgást. A hidraulikus hatótávolság a tó-felszínpárolgás leszívási hatása a völgytalp esésirányába, D-felé lejtős talajvíz-tükörrel szemben, a tó körüli szimmetrikus, fiktív hatósugár átlaga 71 m-nek adó-dott. (1.5-1. ábra) A parabolikus szivárgási kép miatt a hidraulikus "hatósugár" szimmetrikus lesz. A víz szélétől É-ra, az áramlás felőli irányba nyúlhat el jobban: 90 m, ellenkező irányba 45 m. A nyári félévi süllyedések értékét a talajvízszint-figyelő kutak, több évtizedes adatsorából kiindulva számíthatjuk. Példánk esetében ez átlagosan 27 cm/év, rendkívül száraz évben 61 cm, még nagyon csapadékos évben is 61 cm-nek adódik.

19


Jelmagyarázat: TT bányató átlagos víztükörterülete P tóvíz párolgási vesztesége TH hidraulikai hatásterület Cs tóba hulló csapadék TK Kezdeti feltöltődési vízgyűjtő hatásterület B beszivárgás a talajvízig T5 5 éves vízcsere hidrológiai vízgyűjtő területe H hozzászivárgás a talajvízből TD diffúziós vízminőségi hatásterülete E elszivárgás a tóból V Tó-, ill. talajvíztérfogatok F felszivárgás

1.5-1. ábra: Egy kavicsbányató hidraulikai kapcsolata a felszín alatti vizekkel Az 1.5-1. ábra felülnézetben vázolja a szóban forgó kavicsbánya-modell TK: kezdeti feltöltődési- TH: hidraulikus depressziós- T5: 5 éves vízcsere gyűjtési-

TD: tóparti sódiffúziós hatásterületét, számítások, tapasztalatok és mérlege-lés alapján.

A nyékládházi bányatórendszer vízháztartási modelljét a 1.5-2. ábrán vázoltuk fel, az 1991. évi feldolgozásunk szerint. A teljes vízfelület ekkor 3,5 km2, átlagos víz-

20


mélység 12 m volt. A debreceni út által elválasztott, de geohidraulikailag egységes működésű tórendszer víztérfogata - átlagos vízszint idején - 40 millió m3 volt, azóta növekedett. Ezzel hazánk második legnagyobb állóvíztömegét jelenti, mivel a Velencei-tó átlagosan csak 30 millió m3. A nyéki tórendszer víztükör-ingadozása évenként kereken 0,5 m, a legmagasabb vízállás 1966 tavaszára, a legmélyebb 1993 őszére alakult ki. A két érték különbsé-ge 4 m, ami sok kellemetlenséget okozott az üdülőstégeknél és a III. sz. üzem ele-vátoros kikötőjénél. Érdekes, de kellemetlen hidraulikai jelenség a nagy területű tóvízszintek "elbillené-se" a talajvízszint esésének irányába: ami a felső partnál többletsüllyedésben, az alsó partnál vízszintemelkedésben nyilvánul meg.

1.5-2. ábra: A nyéki tavak vízmérlege

Összefoglalva: a kavicsbányatavak vízminőségi hatása a felszín alatti vizekre általában kedvező, a talajvíz levegőztetése, öntisztítása, áramlásfokozó hatása miatt. Mennyiségi hatása kis mértékű talajvízkészlet-fogyasztással, leszívással nyilvánul meg. 1.6. A jelenlegi rekultivációs követelmények és a gyakorlat A külfejtéses bányászat rekultivációs kötelezettségeit a Bányatörvény (1993.XLVIII.) szabályozza. Ezen belül a bányatavakra kiadott 239/2000. Kor-mányrendelet határozza meg a bányatavak (utó)hasznosításával kapcsolatos jogo-kat és kötelezettségeket, különös tekintettel a vízminőség védelmére és a tájrende-zési feladatokra. Ismeretes, hogy minden rendelkezés annyit ér, amennyit betarta-

21


nak belőle! Sajnos, e téren még nem mutatkozik kellő hatékonyság. A közigazgatá-si és szakhatóságok nem irányítják, és a helyszínen nem ellenőrzik kellő gyakori-sággal az üzem közbeni rekultivációs feladatok teljesítését. Viszont ezeknek, a bányaművelés befejezését követő pótlására gyakorlatilag alig van lehetőség a szük-séges gépészeti technológia eltávozása miatt. A rekultiváció fő elemei: • a letolt, humuszos termőtalaj külön kezelése, • a fedőmeddő depóniák kialakítása, • a partvonal, öblözetek szabályozása, • fejtési (mozgó) és visszamaradó (stabilizálandó) parti rézsük kialakítása, • egyéb termékmaradványok, kimosott iszap elhelyezése. A felsoroltakhoz kapcsolódó általános problémák a következők: A száraz térszíni meddődepóniákat a földmunka-előírások figyelembevételével kell "megépíteni", a szél általi kiporzás (defláció) és a víz általi lemosódás (erózió) elleni védelem miatt. Ez azt jelenti, hogy a meddőtömegeket rétegesen tömöríteni kell, még kiszáradás előtt, és a depónia külső, maradó rézsűjét lebomló műanyag-hálóval megerősítve, azonnal növényesíteni. (Lásd autópályák mentén.) Kívánatos, hogy a meddődepónia végső alakja harmonikusan illeszkedjék a tájképbe (íves lejtőkontúr, teraszos, domborulatos tető). Ebben a környezetben terepi kerékpár-, szánkópálya, magasles alakítható ki. Gondolni kell a meddődepónia lokális talaj-szél-alakító és előtéri besugárzás-fokozó hatására is. (14. kép) A jelenlegi gépészeti gyakorlat 4 m magas depóniák kialakítását teszi lehetővé. Ez azt jelenti, hogy a parttető szintje alatti 2-3 m-es vízszintmélységnél, 6-7 m-es víz felőli emelkedéssel számolhatunk. A különválasztandó termőtalaj minőségének konzerválása nem egyszerű feladat, mivel a deponált humusz szervesanyag-tartalma – ha kiszárad - részben mineralizálódik (lebomlik), részben nedves gázok-kal távozik. Vizes környezetben (csapadékosabb időszak vagy túlöntözés esetén) pedig anaerob miliőben a baktériumok és alacsonyabb rendű állatfajok tápláléka-ként átalakul. Ezért a humuszt legcélszerűbb maximum néhány hónapos tárolás után, lehetőleg minél előbb az újrahasznosítás területére szállítani. Ez lehet ipari vagy kommunális hulladéklerakó, szennyvíziszap-feldolgozó telep, vagy földmű rézsű (útbevágás, árvédelmi töltés, kertészet). Már a bányaművelés során ügyelni kellene arra, hogy a partvonal tagoltsága ne csak esztétikai, hanem vízminőségi, áramlástani és vízélettani szempontból is ked-vező legyen. Szükség van meredek, "szakadó partokra" (parti fecske- gyurgyalag- fészkelőhelyek). A cementált zónáknál, agyaglencséknél a tóba hosszan benyúló kavicszátonyokra (uszadék- és habzáskirakódás; békák, vízimadarak élőhelye) és "védett", enyhe partlejtésű, növényesedett öblözetekre (rákok, szitakötők élő- és szaporodóhelye, nádi madarak fészkelőhelye, halak ikrázóhelye). Hidraulikailag lefűződött öblök a gyors eutrofizáció miatt nem kívánatosak. A parti rézsűk kialakításánál gondolni kell legalább háromféle igény térbeli szétvá-lasztására:

22


• Vízi sportokhoz lapos, kopár, kavicsos rézsű kívánatos, kb 10o -os vízalatti lej-téssel 1,5-2 m mélységű előmedencével, belső zátonysorral.

• Horgászstégek számára nádasokkal tagolt horgászpart, vízfeletti "csésze-szelvénnyel", 25-30 o-os víz alatti lejtéssel visszahagyott partok.

• Ember által nehezen megközelíthető, szakadó part alatti, buja vízinövényes öblözetek, a természetes vízi és vízparti élettér számára.

1.6-1. ábra. Horgászat számára megfelelő parti rézsű szelvénye

Mindezek mellett figyelembe kell venni a szél és a nap járását. A feldolgozó üzem mellett kialakuló, kimosott iszapból és egyéb termékhulladékból "épülő" deltazáto-nyok a pancsoló gyermekek, ill. csendesebb időben a hulladékfogyasztó madarak kedvelt helyei. A horgászat, ill. fürdőzés céljából javasolt parti rézsű szelvényeket mutatja be az 1.6-1. és 2.ábra. Ezek kialakítása a bányászat jövedelmezőségét csökkenti, a 25-30o-tól laposabb rézsű alatt hagyandó ásványvagyon "pillér-készletei" miatt. A limnogeológiai viszonyoktól elválaszthatatlan a makronövényzet spontán elter-jedése vagy mesterséges telepítése. A rekultiváció során e két folyamatot célszerű összekötni: a véglegesen visszamaradó partmenti, ill. távolabbi területekre, depóniákra, a potenciális vegetációnak megfelelő fajokat kell telepíteni. Ezen belül előnyben részesítendők az emberi, állati fogyasztásra alkalmas termésű bokrok, fák, valamint gyógynövények.

23


A növényesedő, lapos parti rézsűknek rendkívül nagy szerepe van a tóvíz öntisztu-lásában. Az idesodródó mesterséges és természetes szennyező anyagok megkötőd-nek és lebomlanak. Ezt legjobban a vízparti növénytorzsák kihúzásakor észlelhető recens (természetes), kezdeti olajszármazékok igazolják. Az emberi eredetű olajfol-tokat a hullámzás kiveri a lapos partokra, ahol foltokban bitumenesedik. Nyár végén a vízimadár-kolóniák közelében jelentős vízszennyezés észlelhető: tollal kevert barnás, bűzös hab formájában. A szél ezt is partra sodorja. (15.kép)

1.6-2. Fürdőzés számára kialakított parti rézsű szelvénye

1.7. A kavicsbányászat során fellépő környezetvédelmi problémák A kavicstermelés → -feldolgozás → bányató utóhasznosítás folyamata, környe-zetvédelmi jogalkotásunk rendszerében az ásványvagyonvédelem, földvédelem, természetvédelem, vízvédelem, zajvédelem, levegőtisztaság-védelem, egészségügy területét érinti. A bányatavakkal kapcsolatos környezetvédelmi problémák iránti érdeklődés az utóbbi időben a társadalom részéről is hangsúlyosabban jelentkezik, mivel a bánya-tavak minden évszakban lehetőséget kínálnak a szabadidő egészséges eltöltésére. A kavicsbányatavak természeti-környezeti hatásának több évtizedes megfigyelése során szerzett tapasztalatainkat az 1.7-1. táblázatban foglaltuk össze.

24


1.7-1. táblázat: Kavicsbányatavak természettani-környezeti rendszere

MEDER VÍZ ÉLET Járószintes Felső agyagos part Szakadó, erodált Víz feletti lapos Alsó homokos VÍZTÜKÖR

Víz alatti padka Hullámverési uszadékfogó, átlátszó víz

Rák, kagyló, sás, nád, madarak, vidra, békák ikrázóhelye

öblök 0,5-1,5m mély, rothadó iszaplencsék

Anaerob, zavaros víz-lencsék

Lebontás, vízibolhák, békák ikrázóhelye

Friss (25o-30o-os rézsű, omlékony)

partoldal

Állandósult (15o-20o-os növényesedett)

Oda-vissza átszivárgások, aerob, átlátszó

Mélység felé ritkuló növényesedés: hínárfa-jok, egysejtű és fonalas algák

Zátonyok, gödrök (2-5 m )

Hínárszigetek (5m-ig)

Friss (agyagos, homokos)

Fenéklakó halak

Fenék

Öreg (rothadó iszap, gázok)

Anaerob sötét réteg

Iszapfaló férgek

Fekü Homokos (rétegvíz tároló), meszes, vagy agyagos

Jelen fejezetben elsősorban az "élettelen" tényezőket vizsgáljuk egy meglévő bá-nyató esetében. (Vonatkozó jogszabályok:152/95 Korm.r., 1995/LIII. Trv. és 1996/LIII.Trv.) A kavicsbányászat nyomán fellépő környezetvédelmi problémák az első időszak-ban főként ipari eredetűek. Sok esetben még a művelés alatt lévő bányagödör vizé-ben megindul a horgászás, majd később, a felhagyott területen visszamaradt kavicsbányató a nyári hónapokban a fürdőzés, vitorlázás, széllovaglás, csónakázás lehetőségeit kínálja. (a Balatonhoz képest sokkal hosszabb a 20oC feletti vízhőmér-sékleti időszak). A téli befagyott tavon korcsolyázás, hokizás, sétálás lehetséges, ha a jég legalább 10 cm vastag. Egész évben folyik a horgászat, a tavaszi telepítési időszak kivételével.

25


Emiatt a környezetvédelmi problémák mindinkább az ott kialakuló alkalmi vagy állandó üdülési tevékenységből fakadnak. (Strandterületi higiénia, üdülőtelepi szennyező anyagok elszállítása, hulladéklerakás stb.) Az ásványvagyon-védelem - mint nemzeti vagyongazdálkodási kategória - érinti a környezetvédelem rendszerét is. Ha ugyanis egy tervezett bánya szempontjából rosszul mérték fel az ásványvagyon mennyiségét/minőségét, a következmények kihatnak a tájvédelemre és az utóhasznosításra is. a) Földvédelem: új bánya nyitásánál a művelési ágváltoztatás igényét vizsgálja, az alacsonyabb mezőgazdasági értékű területek felé szorítva a bányászatot. (Szikes, pangóvizes, vizes területek, melyek azonban élőhelyi szempontból értékesek lehet-nek.) Földhasználati szempontból előírják a humuszréteg külön kezelését, a leta-rolt, ill. meddőhányó területek növényesítését és gyomtalanítását, különös tekintet-tel a szomszédos művelt területekre. (16. kép) Az 1994. évi LV.sz. Földtörvény a földterületek felső termőtalajára vonatkozik, a bányatörvény a homokos kavics-ásványvagyonra. Az e kettő között települő agyagos fedőmeddőre egyik sem! A pénzügyi hitelt nyújtó intézmények nem tekintik hitelképes fedezetnek a termőföl-det, és nem támogatják átfogóan a mezőgazdasági tevékenységet. Ezért az új föld-tulajdonosok a területhasznosítás pénzügyi alapját földkitermeléssel, bányászattal igyekeznek megteremteni. Ahol kavics-homokbánya nyitására geológiailag vagy jogilag nincs lehetőség, ott enyhébb engedélyezési eljárásba tartozó, ún. anyagnye-rő gödröket mélyítenek (pl. a győri autópálya mentén), vagy rekreációs halastavat építenek (pl. a kecskeméti autópálya mellett). Az átfogó földvédelmi szabályozás előtt a mezőgazdasági termelő szövetkezetek, állami gazdaságok korlátozás nélkül, szabadon "turkálhatták össze" saját tulajdonú területüket. Az általában kellő szaktudással nem rendelkező bányászati üzemág vezetőin és a gépkezelőkön múlott a bányászati földmunka menete. Általános hiba volt, hogy a meddőt a fejtési gödörhöz közel, nem megfelelő helyre hordták. Így rövidesen megakasztották a bányászat oldalirányú terjeszkedését. Mivel a parti sekély kotrással 3-4 m-s víz alatti mélységet nem tudtak meghaladni, új gödör nyi-tásába fogtak, saját meddőkupacaikat kerülgetve. Így évtizedeken át valóban táj-rombolást végeztek ezekkel a kis bányákkal. (17. kép) Súlyosbította a helyzetet, ha a bányagödrökbe építési hulladékot döntöttek (elbon-tott istállók), vagy pl. intenzív, kalitkás haltenyésztéssel próbálkoztak, melynek során az állományt vágóhídi hulladékkal etették. b) A vízvédelem problémaköre kétirányú, mely érinti a bányatavi és a feldolgozó üzemi vízvédelem kérdését. A bányató vízvédelme szempontjából szerencsés, hogy ezen a területen a 60-as évek közepétől a 80-as évek közepéig mintaszerű volt az együttműködés Borsod megyében az egészségügyi, vízügyi hatóságok szakemberei és a hidrogeológusok között, főként a Magyar Hidrológiai Társaság keretén belül. Rendszeres vizsgála-tok történtek több nagy tó esetében, mindenhol több mintavételi ponton. A 80-as évek elején pedig egy munkabizottság több éven át végzett részletes, megismételt

26


vizsgálatokat, különböző előtörténetű és terheltségű tavaknál téli időszakban is. Ekkor a méréseket már a part menti talajvízkutakra is kiterjesztették. A vízvédelmi kérdéscsoporthoz több táblázatot mutatunk be. Az 1.7-2. táblázat foglalja össze (közel 20 év adatai alapján) az Onga-Alsózsolca-Mályi-Bőcs-Nyékládháza térségi 10 tóban végzett vízminőségi vizsgálatok adatait, szétbontva "fiatal" (1-5 éves) és "öreg" tavakra. Összehasonlításul szerepelnek az e vidéki bel- és külterületi, talajvízminőségi adatok is.

1.7-2. táblázat: A tó- és talajvízminőségek összehasonlítása

Fiatal tó Öreg tó Szennyezett talajvíz Szennyezetlen talajvíz

Átlag Max. Átlag Max. Átlag Max. Átlag Max. Coli db/ml 3 200 10-100 900 <200 3000 20 1000 Bakt. Db/ml

100-1000

3500 500-1500 11 000 500-3000 10 000 850 5400

KOI g/m3 2-4,5 7,1 3,8 (5,6) 7,9 (22,6)

>1,2 2,5 1,1 1,4

NH4 g/m3 0,02-0,1

0,95 0,17-0,37 3 0,1-0,3 1,5 0,7 1,36

SO4 g/m3 50-120 300 100-200 481 100 300 84 110 PO4 g/m3 0,1 0,5 0,7 3,6 0,45 1,15 0,38 0,8 Össz. nko 10 15 20-30 40 20 26 17 18 Vezk. MS/cm

0,57 0,59 0,58 0,61 0,8 1,2 0,75 0,9

Megjegyzés: a zárójeles értékek fenékmintákból származnak Néhány levonható következtetés: a coli-tartalom ugyan jelentősen növekszik a tavak öregedésével, de még így is alatta marad a környező, szennyezetlen talajvi-zekének. A friss szervesanyag-elhalásra, bomlásra utaló ammónium-, oxigénfogyasztás a tó öregedésével 5-10 -szeresére nő. A szerves anyag mineralizációja nyomán visszamaradó, stabil szulfát-tartalom és összkeménység kisebb mértékben, 2-4-szeresére növekszik. A 1.7-3. táblázat a kavicsbányató és a part menti talajvízkutak kapcsolatát vizsgál-ja. Szembetűnő a bányatavak felső rétegének alacsony vas-, mangán-, ammónium-tartalma, a vízréteg aerob jellege miatt. Ezért a tisztán tartott, nem eutrofizálódott bányatavak, a talajvíz szellőztető medencéinek tekintendők.

27


1.7-3. táblázat: A kavicsbányatavak és a parti kutak vízvizsgálatainak eredményei

Fe Mn NH4 SO4 PO4 KOI Vez. kép.

Coli db/ml

Hely Idő Miből

g/m3 mS/cm Db/ml Isván-tó 1976 I-

II jég alól 0-0,9 0 0-0,4 250-

350 2,7-5,8

1976 I-II

Fenék-iszap

0,25 0 0 200-300

3,4-5,8

1982 X parti iszap

0,22 0,76 0,06 0 steril

parti kutak

1973,82

15,50 m

1,4-4,5 0,4-0,22

0,2-0,34

40-150 0,8-13,9

Gólem-tó

1976 I-II

jég alól 0-0,05 0-0,11 0-0,4 300-480

1,5-4,8

1976 I-II

Iszap-ból

0,05-0,12

0-0,24 0,4-1,1 200-538

2,8-7,3

Bőcsi-tó 1983 II jég alól 0,12-0,18

0-0,5 0,05-0,53

99 0,56-0,8

1,5-5,6 0,58 1,8-3,1

1983 II Iszap-ból

0,98 0,77 2,32 104 3,6 11-23 0,61

parti kutak

1983 VI-VII

15,60 m

0,009 103 0,14 0,98 0,57 0,34

Sl-VIII term. kút.

1983 II-VII

340 m-re

0,11 1,08 0,7 84 0,38 1,1 0,55 0,02

Az 1.7-4. táblázatban láthatók a kavicsbányató kiszivárgási iránya mentén mutat-kozó öntisztulási arányok. Ez 90% fölötti a bakteriális szennyezőknél, 75-80 %-os az oxidálódó, ill. adszorbeálódó ammóniumnál és foszfátnál, 50 % körüli az oxi-gén-fogyasztással indikált, oldott szervesanyag-tartalomnál, 30 %-os a mészsó-tartalommal arányos összkeménységnél, és 20 %-os a legstabilabb szennyezésjelző szulfátnál és kloridnál.

28


1.7-4. táblázat: Talajvíz-öntisztulási arányok összefoglalása

távol-ság

tar-tózkodás

NH4 SO4 Cl PO4 össz. kem

KOI Bakt. Coli térség

m nap tisztulási százalék Alsózsol-cai átlag

100-400

20-500 75 0 25 40

További öt hely átlaga

20-300 10-150 77 49 28 76 34 36 96 91

Öt né-met eset átlaga

30-600 3-180 73 11 13 82 66 97,6

átlagok 75 20 20 79 30 47 96 94 Az 1.7-5. táblázat a kavicsbányatavak vertikális vízminőség-változását mutatja. Fontos megállapítás, hogy az öregebb István-tó parti fenékiszapjában egy 1982. 10. havi vizsgálatnál nulla (!) Coli-tartalmat detektáltak. Ez csak úgy lehetséges, hogy a nagy redox potenciállal induló folyamat során, a kénes-savas közeg sterilizálta az iszapot. Látható a reduktív makrokémiai komponensek vertikális növekedése. (NH4 Mn, KOI, szCO2)

1.7-5. táblázat: A Nyék-Mályi-Bőcs térségi kavicsbányatavak vertikális vízminőség-változásai

minta NH4 NO3 PO4 SO4 Fe Mn KOI Sz.

CO2

Old. O2

Vezk. Coli

g/m3

mS/cm

Db/ 100ml

fel-színi

0,05 5 0,56 100 0,-0,2 0-0,1 2,5 3,1 10,2 571 183

mély-ségi

0,53 0,5 0,80 300 0,1-0,2

0,1-0,5

5,6 8,3 8,4 586 307

iszap 0-2,3 100-500

0,1 0-0,8 2,3-23 0,100

Az 1.7-6. táblázatban foglaltuk össze az egyedi tóvíz - parti talajvíz –parti-, ill. fenékiszapoldalék-vizsgálatok eredményeit. Az aláhúzott értékekre hívjuk fel a figyelmet! Ezekből meggyőzően látszik a kavicsbányatavak fenékiszapjának talaj-vízminőséget rontó hatása, a megemelkedett Fe-, Mn-, NH4 -, KOI-értékek miatt.

29


1.7-6. táblázat: Fenékiszap-vizsgálatok a nyéki és a bőcsi tavakon

Fe Mn NH4 SO4 KOI Hely Idő Miből

g/m3

víz 0-0,09 0 0-0,4 250-350 2,7-5,8 Isván-tó „Öreg-tó”

1976. I-II jég alól iszap 0,25 0 0 200-300 3,4-5,8

1982. X.15.

parti iszap 0,22 0,76 0,06

víz 0-0,09 0-0,11 0,04 300-480 1,5-4,8 Nyék, Gó-lem-tó „fiatalabb”

1976. I-II jég alól

iszap 0,09-0,12 0-0,24 0,4-1,02 200-538 2,8-7,3

1973. VII 1,6-4,5 0,4-0,7 0,2-0,3 100-150 0,8-2,6 Nyék, talajvízku-tak 1982.X.15 1,44 0,22 0,34 40-100 13,9

vízből 0,12-0,18 0-0,5 0-0,2 99 1,7-2,1 Bőcsi-tó 1983.II.4. iszapból 0,98 0,77 2,38 104 11-23

Sl-VIII. legközeleb-bi termelő kút

1983.II.4. 0,11 1,08 0,58 79 0,55

Vízminőség-védelmi szempontból fontos tényező a tóvízszint hosszú időszaki, évtizedes ingadozása, ami több méter is lehet. Például a nyékládházi István-, Gó-lem- tavaknál az 1966. tavaszi legmagasabb vízszint, és az 1993. őszi legmélyebb vízszint különbsége kereken 4 m volt. A vízszintingadozás ugyanis rontja a partvo-nal geológiai és botanikai állékonyságát, ami rendre kihat a vízminőségre is. Egy másik fontos, vízminőséget befolyásoló tényező, hogy a tó átlagos vízmélysé-ge, a vízszintingadozást is figyelembe véve, meghaladja a 4-6 métert, mivel a híná-rosodástól mentes mederfenék csak 4 m vízmélység alatt lehetséges, valamint a tóvíz önszellőződését biztosító rétegződés, az alsó bűzös réteg feláramlása is csak ilyen mélységek alól várható. (A mélyebb tavak önszellőzése évi 1-2 alkalommal mutatkozik meg, bűzös kénhidrogén-szaggal. Laikus fürdőzők ilyenkor büdösnek minősítik a vizet, holott ez éppen a megelőző spontán, biofizikai folyamat. Az év-szakosan elhaló fenéknövényzet gázai távoznak a vízből. Itt kell megemlíteni a nyár közepi, majd őszi hínárfelúszást, amikor is a "beérett" növény, a gázosodás miatt, az aljzatról elszakad és felúszik, partra sodródik. Fontos hogy ezt kihalász-szuk, és a part magasabb részén szárító halmokba rendezzük. Felületi vízvesztése után kitűnő komposzt vagy talajtrágya, magas foszfor-, kén-, nitrogén-tartalma miatt.) A parti öblözetekben megtelepülő sás, gyékény, nád vízlevegőztető hatása miatt kívánatos.

30


Összességében megállapítható, hogy a 4 m-nél mélyebb kavicsbányatavak, ha a vízfelületük 5-10 hektárnál nagyobb és nem juttatnak bele szennyező anyagot – pl. túl sok haltápot -, még száraz időszakban sem jelentenek vízminőségi veszélyfor-rást. Az eutrofizáció során a lebomló szerves anyagok mineralizációja miatt az össz-sótartalom ugyan emelkedik, de ezzel az algásodás egyensúlyt tarthat. Élettani szempontból kedvezőtlen vízminőségi folyamatok csak az 1-2 hektárnál kisebb vízfelületű, sekély mélységű öblözetekben következhetnek be meleg nyarakon, vagy hosszú jeges időszakban. Kétségtelen, hogy az ilyen öblözetek 10-15 éven-kénti fenékiszap-eltávolítással revitalizálhatók. A feldolgozó üzem vízvédelmi problémái az uszályok és a gázolaj üzemű rakodó-gépek olajszennyezéséből erednek. (18.kép) Emiatt a gázolaj üzemű rakodó gépek tárolásának, kezelésének helyét vízzáró vasbeton aljzattal, eső elleni védelemmel kell ellátni. A trafóolajat elszikkasztó szokásos ágyazat alá olajfogó tálcát kell be-építeni. Ha mégis olajfolyás, olajszennyezés történik, ez hidrofóbizált perlittel le-köthető. Az üzemi hulladékot zárt tárolókban kell tartani és rendszeresen elszállíta-ni. Helyi elégetése nem engedhető meg. A feldolgozó üzem szociális szennyvizét vagy átmeneti tárolóból szippantással, vagy a tisztító műbe való elvezetéssel kell megoldani. Megjegyzendő, hogy további olajszennyező forrást jelentenek az ipari vágányok környezetében keletkező, "területi" olajszennyeződések. Zaj- és levegő-tisztaságvédelmi kérdések elsősorban a feldolgozó telep környeze-tében, másodsorban a kotrásnál és szállításnál merülnek fel. (Vonatkozó rendele-tek: 12/1983 Mt.r. a zaj- és rezgésvédelemről, 21/2001 Korm.r. a levegő védelmé-ről.) c) A kavicsbányatavak melletti üdülőket, fürdőzőket érintő zajhatásokat a legin-kább érintett nyékládházi területen vizsgálták. Elöljáróban meg kell említeni, hogy a működő kavicsbányák melletti üdülőterüle-tek határa, és a közkedvelt fürdő-partok (strandok) helye, mindenféle szabályozás nélkül, spontán alakult ki a 60-as, 70-es években. Ekkor a betelepülők úgymond engedély nélkül foglaltak területeket. Az elfoglalt területek a 70-es évek elején lettek földhasználatilag és tulajdonjogilag üdülőterületté nyilvánítva. Ebből fakad az, hogy sem a kavicsbánya üzemektől biztosítandó üdülőterület védőtávolsága, sem pedig a bányatavi szabadstrandok helye nem volt szabályozva. (19-20. kép) Erről azóta sem készült konkrét szabályozás. A hagyományos értelemben vett üdü-lőterületekre és szabadstrandokra vonatkozó előírások itt nem elegendőek, mivel a bányászat során kialakult tavak és környezetük gyökeresen különbözik a folyóvízi vagy más tavak mentén kialakított strandokétól. A meglévő szabályozás a kavicsbányatavakon kialakított strandterületre vonatkozóan hiányos. Ennek ellené-re a bányászat és a rekreációs tevékenységek között egy íratlan, kölcsönös, mindkét fél részéről elfogadható szabályozás alakult ki.

31


A bányászati-feldolgozási tevékenység zajkibocsátását vizsgálva - az érdemi nyári szezonban - hangsúlyozni kell, hogy a bánya eredetű zajterhelés csak egy része az üdülőket, ill. eseti strandolókat és az élővilágot érintő zajforrásoknak. Ezért az alábbiakban felsoroljuk a nem bányászati eredetű, de a bányatavak mentén felme-rülő zajhatásokat. Az utóbbi években, a vízpart közelében tartózkodók számára a legkellemetlenebb az elszaporodott motoros vízi sportjárművek (jetski) jelenléte, melyek a vízimada-rakat is zavarják, és üzemanyagtöltéssel a partot olajozzák. Egyes üdülő csoportok elektroakusztikai, magnós-rádiós zajkeltése, főként ha ahhoz trágár duhajkodás is társul (részegség, drogosság), szintén nem tartozik a vízkörnyéki élettér emberek és az élővilág számára is könnyen tolerálható zajforrásai közé. Maguknak az üdülőte-rületeknek is megvannak a jellegzetes zajforrásai. A közismerten zsúfolt telekel-rendezések miatt a diszkó jellegű elektro-akusztikai zaj, a szórakozó kismotorosok, az éjszakai autósok, a fagylaltáru-jelzők, az egyre hangosabb fűnyíró motorok, és a valahol mindig tevékenykedő építőipari gépek okozzák a legtöbb kellemetlenséget. Egy másik kategóriában kell megemlíteni azokat a területeket, ahol a megmaradt bányatavak mellett közlekedési út vagy vasúti pályatest húzódik. (Pl. a nyéki ta-vaknál a 35-ös főközlekedési út felőli, az utóbbi években éjszaka is autópályaszerű a zajterhelés, vagy a mályi tavaknál erőteljes a vasúti forgalom zajkibocsátása.) Esetenként a sportrepülők, az alacsony légiforgalmi szállítás riasztja fel a szender-gő üdülőket. Eseti zajártalom, de nagyon kellemetlen a nyaralók biztonsági riasztó-inak gyakori, ok nélküli vijjogása, különösen az éjszakai órákban. A kavicsbányászat felőli zajhatás eredete technikailag négyféle: • Az uszályok közlekedéséből fakadó zajterhelés. Üzemidőben 0,5-1 óránként

haladnak el a parttól 1-200 m-re. Ez nyári hétvégéken általában szünetel. • Uszály érkezéskor indul be a rakodó-osztályozó rendszer, melynek gépzaja 50-

100 m távolságig zavaró, a kavicspergés hangja természetes zörej, nem zavaró. • Legkellemetlenebb (több száz méter távolságig) a törőmű zúgása és csattogása,

főként az azt körbevevő kavicsdepóniák lefogyása esetén. • A teherszállítás zaja (gépkocsi, vasúti), és a főközlekedési út felőli zajhatás.

32


1.7-1. ábra: A kavicsfeldolgozó bányaüzem zajforrásai elleni védekezés javasolt elemei

Vélemények és a tapasztalatok szerint zajvédelemre a kavicsosztályozó körül lehet igény. A beszűkült területek miatt ezt kettős módon lehet reálisan megoldani: (1.7-1.ábra) • a legerősebb zajkeltő motorházakat zajelnyelő, félereszes fallal kell árnyékolni

az üdülőterületek felőli oldalon, • valamint gyorsan növő facsoportok telepítésével az osztályozónál (juhar, nyár,

vadszőlő). d) Levegő-tisztaságvédelmi szempontból elsősorban a bekötő és az üzemi utakon, főleg a száraz időszakban felverődő és ülepedő kvarcpor okoz problémákat. Ezen útszakaszok száraz nyári időszaki, napközbeni ismételt locsolása és időszakos leta-karítása kívánatos. A feldolgozásból nem származhat porszennyezés, mivel a 0,1 mm alatti szemcsefrakciót vízzel lekötve eltávolítják. A gépészeti berendezések elektromos energiával működnek. Ez alól kivétel az olajmotoros uszály és a szállí-tási rakodógépek. A bányára közvetlenül rátelepült üdülőterület szempontjából, tartós légszennyezés az autópálya-forgalmú debreceni út felől érezhető, bizonyos légjárásnál. Több na-pos, csendes víztükörre gyakran nagy mennyiségű, könnyű fajsúlyú, szálló por rakódik le, melyet a meddőfelszínek kiporzása okoz. Megtévesztő vízhártyabevonat képződik nyári pollenhulláskor, amit a horgászok tévesen, emberi eredetű szennyezésnek vélnek.

33


Irodalom: Szlabóczky P. 1964.Vízműtelepítési lehetőségek a Mályi-tó környékén - VIZEINK 5.sz. Scheifner K.-Fázold Á.-Ormai L. 1966. Vízhigiéniás vizsgálatok a Mályi-tavon - Hidr. Közl.46. Szlabóczky P. 1974. Bányatavak vízminőségi változásai - NMN-OMKE, Körny.véd.Konf., Miskolc Scheifner K.-Andrik P.-Vukovich F.-Kuncsik K. 1975. Ismételt vizsgálatok a Mályi-tavon Bors. Műsz. és Ipg. Élet Andrikovics S. 1980. A nyékládházi tavak Élet és Tud. 13.sz. Szlabóczky P. 1984. Külfejtési bányatavak vízhasznosítási lehetőségei, rekultivációs fel-adatai MHT Bányavíz Konf., Eger Szlabóczky P. 1987. A Sajólád környéki vízkivételek védelmének kutatási-tervezési tapasz-talatai VMGT. 161. Szlabóczky P. 1991. A nyéki tavak hasznosítása - MHT Vándorgyülés, Székesfehérvár Szlabóczky P. Zs. 1995. Földalatti vízszennyezések adatainak összefoglalása - Felszín alatti vizek II. konf., Siófok Halmai J. 1997. Ezertó országa - magyar módon Földt.Kut., 3.sz. Mádai F. 1999. Az építőanyag-bányászat szabályozásának keretei Nyugat-Európában és Magyarországon Földt.Kut., 2.sz.

34

Documents

A kavicsbányászat és a kavicsbányatavak környezet -és ter- … · 2013. 5. 7. · kultúrált szabadidő eltöltése iránti igény, illetve mindezek helyi gazdasági előnyei-nek