h.m

15.588

fmPf,

mm

mm

Bm

mm

i g^ÉMmC^ÖBB KCWyjx^

Í48szám

Lázát István.

kékhaju fantom

ÁI|A

IP 10 fLÉORÁDY testvérek kiadása ■

IEDDIG MEGJELENT:

CXXXXXXXXXXXXXXXXXXKXXXXXXXXXXXXXXXXXXXC

B legjobb KÖNYVEK Á Imegjelenik minden hó első n PJÁN. űfa1. Móricz: Bováry ur.

2. Wells: A láthatatlan ember.

3. Bíró: A Gálszéesy-család.4. Land Hans: Annié há­

zassága.5. Káinok!: Veronkáék sze­

rencséje.6. Lagerlöf: Arne ur kincse.7. Habos: Az eleven kulcs.8. Glyn Elinor: Ambrosine

története.9. Erdős Renée: Norina.

10. Conan Doyle: A sátán kutyája.

11. Színi: Profán szerelem.12. Mark Twain: Az ostoba

Wilson.13. Bónyi: A boldog asszony.14. Donelli: Caesar emlék-

szobra.15. Berkes: Ezer leányfej.16. Ropsin: A sárga ló.17. Jókai: Ahol a pénz nem

Isten.18. Bennet: A nagy férfiú,19. Nagy Endre: Szeplőte­

len asszony.20. Pain Darry: A furcsa i

tolvaj.21. Rákosi: Emmy.22. Juhani Aho: A tisztdle-

tesné asszony.23. Mikszáth: A zöld légy

és a sárga mókus.24. Tompkins: A büszke

Teodóra.25. Bíró: Hotel Imperial.26. Mary Roberts Rine-

hardt: A fehér macska.27. Vajda: A boszorkány.28. Robinson: A szomorú

asszony.

29. Ambrus; Girofle és Gi- rofla.

30. Perley-P ore-Shechan:A rózhercegnő.

31. Abonyi: A tyuki próká­tor esete.

32. Sienkiewicz: Hanie.33. Jókai: Börtön virága.34. Daudet: Rózsa és Ni-

nácska.35. Mikszáth: Huszár a tek-

nöben.36. Turgenyev: Nemes urak

fészke.37. Rákosi: A buzsáki ki­

rályság.38. Andrejev Leonid: A gon­

dolat.39. Cholnoky: Oberon és

Titánia.40. Karin Michaelis: Sylvaln

gróf bosszúja.41. Ambrus: Minivé pusz­

tulása.42. Conan Doyle: A brixtoh)

rejtély.43. Móricz: Mesék a zöld

füvön.44. Geiierstam: Az asszony

az ur45. Jókai: Az aranyomber.46. Barry Pain: Evelin.47. Pák ősi: Bujtogatók.48. Sarath Kumar-Uosh: In

dús éjszakák.49. Mikszáth: A fekete lógat50. Edouard Rod: Pusztító

szerelem.51. Lázár: Hág ár.52. E Uillpotte és A. Ben*

net szobor titka.53. Rákosi: Galambos Pál

naplója.

XXXXXXXXXXXXXXXXXX.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

A

KÉKHAJU FANTOMDETEKTIVREGÉNY

IRTA:

LÁZÁR ISTVÁN

BUDAPESTlégrády testvérek kiadása.

Légrády nyomda és könyvkiadó r.-t., Budapest.

I.

Gummikcsztyüs gavallérok.— Este nyolckor távoztunk hazulról. A tiszti­

szolgámat is magammal vittem. Csak a szobalány maradt a lakásban, a másik cselédnek kimenője volt. A szobalány azonban azt állítja, hogy semmiről sem tud semmit.

A fogalmazó fölpillantott a jegyzőkönyvből.— Százados ur. szíveskedjék megmondani,

hogy mikor jött haza?— Éjfél lehetett.— És mit észlelt; mikor a lakásba lépett?— Semmit. Rendben volt minden. A feleségem

vette észre, mikor a kazettába vissza akarta helyezni azokat az ékszereket, melyek ma este rajta voltak.

— Százados ur bizonyára szives volt kérésem szerint rendelkezni . . .

— Igen, uram. Itt minden azon mód van, ahogy kaptuk. Nem engedtem, hogy valamihez nyúljanak.

A fogalmazó bólintott.— Mennyi a kár?— Kilencvenezer korona, de ez az eltűnt éksze­

reknek csak a nyers értéke. Oly/kedves emlékek kö­tik feleségemet az effiint tárgyakhoz, hogy az pénz­zel egyáltalán föl nem mérhető!

— Régi családi emlékek, — szólt a századosné

i* 3

kisirt szemmel. — Volt köztük egy gyönyörű gyöngysor, egy nyakék huszonkét kis gyémánttal, egy kigyófejes brilliánsgyürü, egy karperec . . .

A fogalmazó az eltűnt tárgyak részletes leírá­sát jegyzőkönyvbe vette pontosan. A századosné ki­ment, a százados izgatottan topogott a szobában, aztán megállt a rendőrtiszt előtt.

— Úgy óhajtanám, hogy ez a dolog legalább egyelőre ne kerüljön a nyilvánosság elé. A detektiv- fönök urat, kit személyesen is ismerek, telefonon megkértem és szives volt megígérni . . .

— Kérem. A nyomozás érdeke is úgy kívánja, hogy titokban maradjon. Vannak azonban bűnese­tek,'melyeknek a megoldásánál a nyilvánosság ezer szemére valóban szükségünk van! Az ügy termé­szete szerint cselekszünk. Például, ha ezt dobra vernék, akkor a bűnösök . . .

A százados közbeszólt izgatottan:— Büi-nö-sök? Úgy véli, fogalmazó ur, hogy

itt többen voltak?— Természetes. Az efajta lopásokat nem egy

ember követi el, hanem hárman, négyen, vagy még többen is. A lopást, vagy betörést megelőzően kémet küldenek ki, úgynevezett „meraglim“-et, aki igen ra­vasz fickó, gyakran nő; egyszerűen beállít a la­kásba koldus, vándorlegény, házaló, hordár, könyv- ügynök, Utcai zenész alakjában, alamizsnát vagy munkát kér, üzletet ajánl, vagy valaki felöl kérde­zősködik s eközben jól szemügyre veszi a szobák fekvését, ajtók, kijáratok, bútorok stb. elhelyezését, egyszóval: mindazt, amivel megkönnyítheti a tolva­jok munkáját; gyakran viaszlenyomatot vesz vala­mely zárról s minden lehetőt kitud, amit csak ki tud­hat, úgy, hogy a tolvajok teljes tájékozottsággal fog­nak munkájukhoz. És rendszerint ezek a tolvajké­mek adják azt a biztos szálat, mely a nyomozást si­kerre viszi ... De talán lenne kegyes, százados ur, a szobalányt behívatni ?

4

A szobalány belépett. Sápadt kétségbeesés ült az arcán. A fogalmazó ránézett nyugodtan.

— Hogy 'hívják?Személyi adatait jegyzőkönyvbe foglalta.— Ma este, nyolc és tizenkét óra között, a szá­

zados ur távollétében itt betöréses lopás történt. Maga volt itthon egyedül. Mit tud a dologról?

A szobalány megszeppent.— Ne féljen, fiam! Az ártatlan ember nem fél.

Adja elő nyugodtan.A leány kicsit még szipogott, aztán vala­

hogy nekibátorodott.— Nem tudok, semmit sem tudok . . . Amikor

a nagyságos urék elmentek, ágyat vetettem s kis idő múlva visszavonultam a cselédszobába . . .

— És mit csinált ott?— Szunyókáltam.— Olyan- korán?— Tegnap este kimenőm volt, későn jöttem

haza s ma fáradt voltam . . .— Hol van a cselédszoba?A villa túlsó részében.— Nem hallott valami neszt?— Nem hallottam.— Figyelmeztetem, hogy igazat mondjon.

Őszinte beismerésével csak könnyíthet a helyzetén.A leány megrettent.— Talán csak nem engem gyanúsítanak?— A lakást a maga felügyeletére bízták.— Ártatlan vagyok!...— tördelte s félelmé­

ben elszederjesedett az ajka. — Isten a tanúm!A százados köhécselni kezdett s némán intett:

nem hiszi, hogy a leány bűnös volna. A fogalmazó a tollat letelte s a lányra nézett merőn:

— Hol mulatott tegnap éjjel ?— Egy iparos-táncmulatságon voltam . . .— És kivel táncolt?

5

— A nevét nem tudom. Mondta, de elfelej­tettem . . .

A százados fülelt.— Milyen ember volt?— Magas, csinos, barna... — szégyenkezett a

lány. — Olyanforma, mint a tekintetes ur . . .A rendőrtiszt elmosolyodott.— És vele szórakozott egész este?— Vele.— Már előbb is ismerte?— Nem.— Meg kell kérdeznem, hogy miről beszél­

gettek?A leány restelkedett.— Hát egyről s másról . . .— Például?— Azt kérdezte, hogy szeretem-e öt . . .— És azt kérdezte, hogy hol lakik?— Igen.— Ugy e, azt is megkérdezte, hogy a gazdáját

hogy hívják? Mi a foglalkozása? Hogy sok dolga van-e magának? Hány szobát kell takarítania? Szép-e a lakás? Gazdagon van-e bútorozva s mek­kora? Hogy jó asszony-e a nagyságája? Milyen Íz­lésű? Hogyan rendezte el a lakást? És maga mind­ezekre, ugy-e, megfelelt?

A leány ámuldozva bólintott.— Azután magának szerelmet vallott s házas­

ságot ígért, vagy arra vonatkozó célzást tett, nemde? És ugy-e, hazakisérte magát? Mert ez csak termé­szetes, ha már egy fél éjszaka vele mulatott!

— Igen ... — hebegte a lány.A fogalmazó a századosra pillantott, majd a

lányra mosolygott kedélyesen.— Maguk, ugy-e, Juliska, a villa kapujához

sompolyogtak, s az udvarlója nagyfélénken megkér­dezte, hogy melyik szobában aluszik az ur? S maga megmagyarázta neki, hogy melyik az ebédlő, melyik a szalon, a hálószoba stb. így volt, Juliska?

6

--így. . . igy volt.— S mikorra kért magától találkát?— Vasárnapra.— Miben állapodtak meg?— Abban, hogy megvár itt az utcasarkon . . .Pityeregní kezdett szégyenében.— Ne sírjon! Mert úgy van a dolog, hogy az

udvarlója nem tudta bevárni a vasárnapot, ma este itt volt s megnézte, hogy mi van az ékszerka­zettában !

Csönd.— Megvan! — kiáltott föl a százados. — Meg­

van a gazember!— Hogyan? — kérdezte a rendőrtiszt.— Úgy, hogy vasárnap lesbeállunk s nyakon-

csipjük!— Csakhogy nem jön el a találkára! — neve­

tett a fogalmazó. — Ez volt az a bizonyos ,,me- raglim!“

A lányhoz fordulh— Vájjon micsoda a maga udvarlójának a pol­

gári foglalkozása?— Nem tudom . . .— Különben ezt majd megtudjuk mindjárt.

Maga tehát azt állítja, hogy semmiről sínes tudo­mása?

— Esküszöm!— Menjen ki és várakozzék.A leány kitámolygott.— Pompás! — lelkendezett a százados. — De

ha szives lenne hozzákezdeni a kutatáshoz . . .— A detektívek odakünn azt csinálják. A be­

török nyomát keresik s ha megtalálták, ami bizo­nyos, milliméterröl-milliméterre követik. Ez a rend­szerem. Kissé ugyan hosszadalmas, de sikerre vezet,

— Kérem. Csak arra vagyok kiváncsi, hogyan tudja ön megállapitani, hogy milyen foglalkozást tiz

7

a betörő a társadalomban? Nagyszerű tudomány ez az önöké! Ha szabad tudnom, miből indulnak ki?

A detektívek már a verandán járkáltak.— Nos, mindjárt hozzáfoghatunk idebent is.

Egyszerű. Minden bűnösnek megvan a maga külön egyéni rendszere, melyből a tolvaj előbbi foglalkozá­sára lehet következtetni. Máskép tör be az ács, a kő­faragó, az esztergályos, a lakatos. Meglehet azon­ban, hogy a betörő a mesterségét csak a munkája második felében árulja el önkénytelenül. Például : ha egy szekrény feltörésénél a zárt törik föl, akkor lakatos vagy kovács, bádogos vagy szerelő mester­ségre következtetünk; ha egy asztalnak a fedőlapját vagy a farészeit feszítik föl, vagy a szegeket húzzák ki, melyek a sarokvasakat tartják, akkor asztalos, ács, képfaragó, vagy esztergályos a tolvaj. Meg kell figyelni a betörőeszközök által okozott töréseket, zú- _ zásokat, a feszítések alakját, mert ezekből pontosan megállapíthatjuk, hogy milyen szerszámokat hasz­nált az illető a munkájánál . . . No, de már itt vannak!

A két detektív a szobába lépett. Az egyik még csak fiatal ,,gólya“ volt, ki alig halászott az élet mo­csarában. A másiknak az arcáról.határozottság, ön­tudat és értelem sugárzott.

— A lábnyomokat megtaláltuk, — jelentette — és lemértük. A bűnösök: két férfi és egy nő. Az egyik férfi magas, karcsú, száznyolcvan centiméter nagyságú lehet; a másik: zömök, kövér s ha nem kövér, akkor tengerészkatona volt, körülbelül száz­hetvennégy centiméter; a nő középtermetű, fiatal, molett . . .

A százados fölkiáltott:— Lehetetlen!A detektív ránézett; nem szólt, de látszott az

arcán, hogy ö nem szokott bolondot beszélni.— Hogyan lehetséges ez? — kérdezte a szá­

zados. — Szinte hihetetlen!A detektív megmagyarázta.

8

— Úgy, hogy arányos testű férfinél a lábbeli­ben a láb hatszor kisebb, mint a test magassága. Az első férfilábnyom hossza harminc centiméter, ezt megszorozzuk hattal — 180 cm. A második férfi : 29X6=174 cm. És ennél az a vonal, mely a két láb nyomainak sarkait összeköti, nem esik egybe, ha­nem két, egymással párhuzamos vonalat alkot. Ez, kérem, az úgynevezett ,.széles*1 járás; ilyen járása a kövér embernek, vagy annak van, aki a tengeré­szeinél szolgál . . . De, ha úgy tetszik fogalmazó urnák, hozzákezdhetünk!

Átmentek a szobába, hol a lopás történt. A villanyt is, a gázt is meggyujtották s az erős, egyen­letes fényben a detektívek lelapultak; fürkésző, acé­los tekintettel láttak a nyomozáshoz, óvatos, körül­tekintő lassúsággal kutatták, keresték a jelt. mi vilá­got vethet a bűnügyre. A fogalmazó a belépő szá- zadosnéhoz fordult udvariasan:

— Nagyságos asszony, hol volt a kazetta?— A szekrénybe zártam.A szekrény nyitva volt. A detektív megnézte

a zárt.— Jó munka, — mondta, — az illető ért a sze­

rel ömesterséghez!És tovább kutatott.— Minő véleménnyel van, nagyságos asszony,

a szobalány felől?— Két éve lakik nálunk; becsületes nőnek is­

merem.— Igen, — szólt a százados is, — eddig hűsé­

get tapasztaltunk a részéről. Nem hinném, hogy bű­nös volna ebben a dologban.

— Pedig az sem lehetetlen, — jegyezte meg a fogalmazó, — hogy az a női lábnyom az ő nyoma.

A detektív a szőnyegről föltekintett:— Nem. Én már néztem. Az a lenyomat finom

francia cipőé.— De a nagyságos asszony cipőjét is fölhúz­

hatta pont arra az időre . . .

9

— Nem, fogalmazó ur, én már megnéztem a nagyságos asszony minden cipőjének az alakját és talpát ...

— Egy hajszál! — kiáltott föl a fiatal de­tektív.

Hosszú és aranyszínű volt; amint magasra tar­totta, szinte csillogott az erős fényben, mint valami finom aranyhuzal.

— Sárga haj!— A szobalány haja! — riadt fői a száza-

dosné. — Istenem! . . .A detektív átvette társától a hajszálat és meg­

vizsgálta.— Csakhogy ez a haj festett, a szobalány haja

pedig természetes szinti! Ez a haj rendes színében szinte kékes fekete . . .

A százados és a felesége megkönnyebbült. A detektív a hajszálat gondosan összehajtogatta s el­tette a zsebtárcájába.

— Nagyságos asszony használ-e ibolyapar- fömöt?

— Én . . .— Azért, mert az a hölgy, aki itt titkon levizi­

telt, rózsakivonattal illatosítja magát!A detektívek végigfürkészték a szobát.— Nincs ujjnyom? — kérdezte a fogalmazó.A detektív felegyenesedett:— Nincs. A veranda felöl nyomultak a lakásba.

Ott sincs, itt sincs ujjnyom. Éz pedig baj. Még egyszer!

— Gummikesztyüs gavallérok ...Még egyszer végigfürkésztek minden zugot,

megnéztek minden tárgyat. Nincs ujjnyom. A de­tektív elgondolkozott.

— Menjünk át a százados ur szobájába.— Onnan nem hiányzik, semmi sem hiányzik!— Nézzük meg!Átmentek és kutatni kezdtek.— Ujjnyom! — kiáltott föl a detektív.

10

— Hol?Egy félig beirt levélpapírt emelt a fény felé.— Méltóztatnak látni ezeket a homályos fol­

tocskákat? A gentlemané kiváncsi volt s a névjegyét itt hagyta. Mert névjegy ez a három kicsi folt, olyan névjegy, melyet nem lehet letagadni, s amelynek nagyszerű, igaz voltát már az ösasszirok is tudták Ka Ideában . . . Megvan a bűnös!

A százados a homlokát ráncba vonta.— Ön nem gondol arra, — mondta szinte nyer­

sen, — hogy ez a levélpapír az én kezemben is volt!— Dehogy nem! — nevetett a detektív vidáman.

— Az ilyen munka minden lehető figyelmet megkí­ván. Imént megnéztem százados ur kezét s úgy lát­tam, hogy „hurkos" ujjnyoma van. Szabad látnom? Persze, hogy az. Ez pedig, uram, ritka-szép „örvé­nyes" vonal! ,

A fogalmazó megörvendett.— Ha az ujjnyom gazdája már megfordult a

rendőrségen, akkor nálunk is megvan az ujjlenyo­mata. Könnyű munka rábizonyítanunk. Ha azonban még nem volt a vendégünk, akkor már nehezebb! Nincs két olyan ember, kinek egyforma ujjlenyo­mata volna ezen a világon. Éppen ezért reméljük, hogy nagyságos asszony kedves ékszerei hamarosan megkerülnek. Minden erőnkkel rajta leszünk. Vi­szontlátásra, százados ur!

A rendőrautó eltűnt a hajnali derengésben.

II.

örvényvonalak.A főkapitányság daktiloszkópiai osztályában

munkához láttak szaporán. A fogalmazó argentor rátol öntött a levélpapírra. Az ezüstszürke por az ujjnyomokon megragadt. Csillogó képet nyertek: a bűnös ujjainak lenyomata volt.

stl

A detektív föléje hajolt.# — Nem elég tiszta. A lenyomat alsó része el­

mosódott, fölvételt kell készítenünk az ujjnyomai­ról. Ha sikerül, még első álmában meglephetjük az egész gamerillát . . .

A szomszédos szobába siettek s a levélpapírt a különös szerkezetű fényképezőgép csavarai közé illesztették. A szobát elsötétítették s a gép négyezer gyertyaerös villanyáramát ráeresztették az ujjnyo­mokra.

Vakító, éles világosság áradt el a gép irányá­ban; a pokolian ragyogó villany félelmetes erővel dobta át a nagyitólencsén a foltok képét a hátsó üveglapra. A detektív a foltokat figyelte.

— ügy gondolom, fogalmazó ur, nem éppen közönséges bűnössel állunk szemben. Óvatos és a munkája rutinról tanúskodik.

— Mégsem volt eléggé elővigyázatos: az ujj­nyomát ott hagyta.

A detektív elgondolkozott.— A bűnös mindenesetre intelligens ember s

u,gy érzem, még nem volt vele dolgunk, ő a bűntény értelmi szerzője, a másik, a köpcös, pedig régi, ta­pasztalt betörő, a zárakon végzett munkája ta­núsítja.

A gép megállt. Az a titokzatos, néma villany­sugár, mely az igazság fényét a legsötétebb bűnre is ráveti, 'hirtelen kialudt. A rendőrtiszt az üveglemezt átvitte a camera obscura-ba, hol egy bordóvörös vil­lanykörte misztikus fénnyel világított a kékes ho­mályban, mint az örökmécs a templom öblén. A ho­mály kuszán imbolvgott a barna falak közt. Hány szerencsétlen ember végzete készült el már ennek a tompa, bordóvörös fénynek a pisla sugarában, ebben a nagytestű, iromba homályban!

A rendes fényképészeti eljárással elkészült a kép, A sötét kamrában felgyűlt a sárga villany s a rendőrtiszt az üveglemezen meglátta tisztán a bü-

12 *

nos ujjlenyomatát. Átmentek a daktiloszkópiai te­rembe, szürke falain a nagyobbstilü gonosztevők fotográfiái lógtak. Micsoda sötét, zord arcok! Gyil­kosok, rablók, tolvajok, zsebmetszők komor, gyű­lölettel jes, dúlt vonásai meredtek a detektivre; ar­cok, melyekre a születés, a bűn, a nyomor és az alkohol bélyeget nyomott! A detektív egy pillanatig megborzongott, ahogy a Lombroso-fejekre pillan­tottúgy érezte, jéghideg lehelet árad a fotográfi­ákból, mint valami materiálizálódott átok, mit azok sóhajtoznak az ö fejére, akiket eddig börtönbe jut­tatott . . .

A fogalmazó az üveglemezt górcső alá fek­tette s nyolcvanszoros nagyítás mellett vizsgálni kezdte azokat a rendkívül finom vonalakat, melyek az ujjlenyomat két ellentétes pontjából, a két „del­tádból kiindulva, örvényszeriileg, szinte geometriai pontossággal futottak körbe. Ó, ezek a vonalak él­nek! Sok intimitást elmondtak gazdájukról, mit csak a pszichológus ért... A mutatóujjon kiindult a bal deltából s az első „fodörszál^-on a jobb del­tát az úgynevezett „fodorpálya-követés“-sel megkö­zelítve, az ujjlenyomat képletjegyét följegyezte, az­tán a középső ujjat vette vizsgálat alá, majd meg­állapította a balkéz második és harmadik ujjának a képletét s az ujjlenyomat sajátságaiból erős, vi­lágos logikával, tudományos rendszeren nyugvó következtetéssel megcsinálta az egész kéz tiszta képjegyét:

31 B. K.31 B. B

Ez a ~ azt jelentette, hogy a bűnös ujjnyo­mai mind örvényesek, ami egyébként nagyritka dolog; a betűk (B — belső, K — külső) az első fo­dorszálaknak a jobboldali deltán kívüli, vagy be­lől való futását jelezték: képlet, melyet a világon c.sak egy ember ujjóról lehet fölvenni, minthogy nincs a világon két embernek egyforma ujjnyoma!

13

A harminckét aprófiókos szekrényhez lépett, az ujjlenyomat osztályképlete által jelzett fiókot kihúzta s forgatni kezdte az ujjnyomatlapokat, me­lyeken a minden bűnösök lelki fotográfiája van. A detektív élénken figyelt, egy szót sem szólt, mert tudta, hogy ez a munka is megfeszített figyelmet kíván. A fogalmazó keze hirtelen megállt,

— Hm?!A detektivre nézett.— Az ön sejtelme csakugyan igaz. A mákvi­

rág még nem volt a kezünkben, itt nincs ujjnyo- mata...

— Tyüh!— A képlet pedig helyes, kétszer is megvizs­

gáltam .,.— Különös. Hogyan lehetséges, hogy egy

ilyen tapasztalt, ügyes gonosztevő „uj ember" legyen?

A fogalmazó lemondóan sóhajtott.— Egész bizonyosra vettem, hogy elcsípjük

még az inspekciónk alatt, A teremtését, most keres­hetjük!

A detektív a fejét csóválgatta, szomorú pillan­tást vetett az ujjnyomatlapra.

— Ön mégis kellemesebb helyzetben van, mint én. Fogalmazó ur most reggel átadja az aktát s más tisztviselőre szignálják, de én! Bizonyos, hogy ezt az ügyet én kapom meg s kedvem szerint verhe­tem bottal a bűnösök nyomát . . .

A fogalmazó még egyszer a képletbe mélyedt s az ujjnyomokat is megvizsgálta gondosan. Ott vannak előtte azok a jellegzetesen finom örvény- vonalak, melyek haragos forgatagban keringenek a delták között. Sok örvényes ujjnyom van a világon, de ennek az ujjnyomatnak éles jelleget ad az a me­részen hajló, vastag fodorszál is, mely a végén hár­mas vonalba törik! Ott van az ujjnyomat alján az

14

a két, karakterisztikusan cikk-cakkos ágra szakadó fehér völgyecske . . . vagy a jobbkéz középső urá­nak a lenyomatán a tizenkettedik fodorszálnál az a gömbalaku behajlás, mely valószínűleg szúrástól eredt . . . Világos, tiszta dokumentum, de mit ér, ha nincs meg a másik lenyomat a harminckét fiók­ban, hogy a megállapított képlet napfényre hozhat­ná a gonosztevő igazi nevét ?

— Nem keveredhetett-e a szükséges ujj nyo­matlap valamely más fiókba?

— Kizárt dolog.— Hm!— Mit csináljunk?— Más utón kell tovább nyomoznunk.— Az ujjlenyomat világosan mutatja, hogy

gazdája intelligens ember s a vonalak hajlása még azt is elárulja, hogy egy mindenre elszánt, határo­zott, vakmerő bűnössel van dolgunk. Vigyáznia kell önnek, mert ez az ember semmitől sem riad vissza, hiszen éppen vakmerőségének s páratlan agyafúrt­ságának köszönheti, hogy még nem került hurokra!

A detektív bólogatott.— Hogy kezdi? — kérdezte a fogalmazó.— Még magam sem tudom . . .— Az a benyomásom, hogy ez egy valóságos

bűnszövetkezet, melynek ez az ur s az a nő van a központjában. Lehet, hogy az utóbbi időkben szél­ugrasztott társaságok mohikánjai uj bandába tö­mörültek, s fogadnék abban is, hogy a múltkori be­töréses lopásnak szintén ez az ur a tettese!

— Lehet, — mondta a detektív keserűen. — Az ember lelke szerint szolgálja az igazságot és sokszor nincs siker, mert a bűnösök agyafúrtsága és ügyessége túljár mindenen!

— Természetes. Nagy harc ez, melyet az igaz­ság és a bűn ősidőktől fogva vív s nem is lesz vége, amíg csak ember lesz a földön. A bűnösök techni-

kaja napról-napra tökéletesebb, ami érthető is. A kultúrának ok az első rajongói, ez az ö legfőbb ér­dekük; minden eredményt tüstént a maguk javára akarnak kamatoztatni . . . Sohasem szabad el­csüggedni ; önnek különösen nincs oka, hogy olyan világfájdalmas arcot vágjon. Ez szép, nagy ügy s bizton remélem, hogy sikerrel meg fogja oldani!

A detektív erősen töprengett.Legjobb lesz, ha a mószercrekkel lépek ősz-

szeköTtetésbe. Ezek a törpe csirkefogók, kiknek apró hibái fölött szemet hunyok, sok szolgálatot tettek már nekem. A bűnösök társadalma még ma értesül a betörésről s lehet, hogy a mószererek kiszi­matolnak valamit. Idézést küldök mindeniknek, ad­dig haza som megyek.

A csüggedés eltűnt az arcáról s ismét energia ragyogott nagy, kerek szemében. Alakja kissé meg­hajolt, homloka két csücskén ránc púposod ott. Olyan volt, mint egy nagy, szürke macska, mikor az egerekre hunyorog . . .

III.

A mószerer.— Szeretném, ha ezt az ügyet minél hamarább

meg tudnék oldani, — szólt a detektivfönök, — ezért arra kérem önt, feszítse meg minden erejét. A múlt­kori nagy betörés nyomozását sem koronázta még siker, noha minden lehetőt elkövettünk. A két bűn­eset rokontermészetéböl arra következtetek, hogy egy és ugyanazon bűnös a tettes. Az ön képességeit ismerem, nyomozótehetségében teljesen megbízom s remélem, hogy ezt a ránk nézve is kellemetlen bűn­ügyet hamarosan dűlőre viszi!

— Mindent el fogok követni, hogy sikerüljön, — hajolt meg a detektív. — Nekem is az a vélemé­nyem, hogy egy embertől származik a két eset, ö

hí

rajta leszek, hogy az első bűntény nyomozása kö­rül szerzett tapasztalatainkat is fölhasználva, az ügyet földerítsem. Arra kérem azonban a detektiv- fönök urat, hogy egyediül énmagam eszközölhes­sem ezt a nyomozást, mert hiszen gyakran megtör­ténik, hogy egyik detektív a nyomozásnál akaratla­nul is megzavarja a másik detektív köreit . . .

A detektivfönök futó pillantást vetett a detek- livre s elmosolyodott.

— Szeretem, ha embereim ambícióval dolgoz­nak, de úgy gondolom, ez az ügy, minthogy elég agyafúrt bűnösök az elkövetői, égy embernek az erejét kimerítené. Nincs ellenemre, hogy azt, kit legalkalmasabbnak gondol, segítőtársul ön válassza ki. Az ember sohasem tudhatja, milyen helyzetek adódnak elő és jó ilyenkor, ha az embernek még egy harmadik s negyedik keze és lába van!

— Tudom, főnök ur, és szives figyelmét igen köszönöm. Engedelmével én majd, ha szükségem lesz rá, a segítséget igénybe veszem.

—Jól van, — bólintott a detektivfönök. — A százados megkért, hogy ne; közöljük a dolgot a saj­tóval, de arra gondoltam, a sajtó a bűnesetek földe­rítésénél jó szolgálatot tett nekünk: ne tegyem közzé a lapokban? Hátha akadnának olyan embe­rek, kik egyröl-másról tudnak s vallomástételre je­lentkeznek?

— Igen, de ha elolvassa és megtudja a tettes, hogy merre keressük, akkor azt is tudni fogfa, hogy merre kell menekülnie. A napisajtó gyakran sokat árt. Méltóztassék /teljesen rám hízni, majdén...

— Kérem, — nyújtott kezet a detektivfönök. — Sok szerencsét kívánok a munkájához. Igen, tudo­mására hozom azt is, hogy a százados kellő siker esetére nagyobb jutalmat biztosit . . .

A detektív távozott a főnöki szobából. A mó- szerer, egy simára borotvált arcú gentlemané, már ott várakozott az ajtaja előtt.

2 Lázár István: A kékhaju fantom. 17

— No, gyere be!A mószerer belépett. Látszott, mennyire törek­

szik, hogy jó arcot vágjon, de nem igen sikerült neki. Szája széle megreszketett, ravasz szeme izgal­mat és szorongást tükrözött, a detektívet alázatosan köszöntötte.

— Megjelentem . . . Mit tetszik parancsolni?A detektív a veséjéig nézett, ügy látszik, a

mószerer lelkiismeretét valami újabb bűn terhel­hette, mert a detektív tekintetétől elhalványodott.

— Beszédem van veled, Gavallér Szepi, — né­zett rá merőn. — A többi mószereremet nem veszem igénybe, csak abban az esetben, ha a te képességed csődöt mondana. Intelligensebb főre van szüksé­gem, ezért téged hívtalak ide. Múltkoriban félreve­zettél s haragszom rád. Most még ez egyszer alkal­mat adok neked, hogy hűségedet és megbízhatóságo­dat bebizonyíthasd, különben nem fogok teketóriázni veled, Gavallér Szepi!

A csirkefogó megkönnyebbült.— Parancsoljon!A detektív a besúgóra tekintett élesen:— Van-e tudomásod arról, hogy ma éjszaka

egy századosnál betörés történt? Figyelmeztetlek, nehogy valótlant állíts, mert ha megbizonyosodom erről, elhiheted, hogy neked sem kegyelmezek!

— Kérem szépen . . . én . . .— Mit tudsz?— Hajnaltájt mentem haza s megfordultam

több helyen, de semmit sem hallottam erről a be­törésről . . .

— Hát melyikről hallottál ?— Éjjel két órakor 'betörtek egy vaskereske­

désbe, Termit-porral megolvasztották a vasszek­rény falát és... de, kérem, ez még tegnap éjjel történt!

18

A detektív közbevágott.— Ne kertelj, Szepi. Ez már rendben .van. Ma

értesülhettél a reggeli lapokból, hogy a tettesek már Iákat alatt vannak.

— Nem olvastam, késön feküdtem le ... A ma-éjszakairól még nem tudok, de majd utána né­zek. Milyen ékszerek voltak?

A detektív leírta pontosan. A csirkefogó el­gondolkozott.

— Gyanítom, hogy Gréciszbúr (Göndör Haj) a tettes. Ez a sánta kutya nagy előszeretettel visel­tetik a szebb ékszerek iránt . . .

— Tudom, de Gréciszbár most vidéken csa­tangol. Az a gazember, akit most keresek, még nincs a lajstromunkban. Ezért inkább a féder- héndlerek (idegen tolvajok) közjött kell szimatol­nod, Gavallér Szepi. Munkájából ítélve, nem apró kapcarajzos, hanem fejes (úri ember), kinek az agyafúrtságát, szinte bámulni lehet . . .

— Majd megnézem, — mosolygott a rendőr- kém, — tessék csak rám bízni, mert ha egyszer én a kezembe veszem, akkor ...

A detektív rászólt komoran:— Ajánlom is, Szepi. Sok van a listádon. Lá­

tod, a múltkori zsebtolvajlásban is részed volt s mégis megmentettelek!

— Milyen zsebtolvajlásban? — álmélkodott a mószerer. — Az aprószentekre esküszöm, tavasz- szal egy esztendeje múlt, hogy visszavonultam min­den szerepléstől! • v

— Epl dever (ne beszélj!) — legyintett a de­tektív, — Hát nem te adtad a kályhagyárost Cápa Rózsi kezébe? Mit beszélsz nekem!

A mószerer savanyu arcot vágott.— Honnan tetszik tudni?— Az már az én dolgom, — nevetett a detek­

tív, — az volt a szerencsétek, hogy a pénz megke­

2* .. 10

rült s a kályha gyárosnak oka volt, hogy a nyilván nos botrányt elkerülje. Még csak arra figyelmeztet­lek, hogy megállapításom szerint a ma-éjszakai be­törés tettesei hárman vannak: egy magas férfi, egy törpébb, köpcös és egy sárga/haju nö; a nő a haját festi s nem lehetetlen, hogy eddig már fekete . . .

— Nö? Sárgahaju? Sok van ilyen . . .— Lábnyomatából következtetve, jobb rend­

beli dáma, kicsi, finom cipőt hord s rézsaparfömöt használ, kissé molett. Nézz utána, Szepi, (hiszen te elég otthonosan mozogsz a függönyök mögött!

A csirkefogó a bókot megköszönte.— Alkonyattájt elmegyek az egyik gamerilla

ülésére s utána nyomozok . . . Ha valamit megtu­dok, az értesítést hová küldjem?

A detektív elgondolkozott.— Hová mész ma este, Szepi?— Ne tessék kívánni, hogy eláruljam . . .

Zárt asztaltársaság s nem szeretném, ha valami ba­juk lenne. Mondom, én eleget teszek a parancsá­nak . . .

— Szepi! Nem az „Enne jaukere maliné“-be, a drága vendéglőbe méssz? Nos, mit tagadod?

A mószerer hüledezett.— De honnan tetszik tudni olyan pontosan?

Nem értem! Igen, oda megyek, valami megbeszélés lesz, melyről — ha úgy tetszik — szintén refe­rálhatok . . .

A detektív az ujjával pattintott.— Nem úgy, Szepi! Már régen készülgetek a

„drága vendéglődbe, s ma este veled megyek!Gavallér Szepi megijedt.— Az életemmel játszom! . . .— Ne félj! Olyan maszkba bújok, hogy ma­

gam sem ismerem föl magamat . . . Bevezetsz, mint tisztes idegent, bemutatsz az uraknak és jótállasz

20

értem. Ne félj, ón nem hozok rád szégyent, el nem fogok senkit s ha én egyszer kijelentem, hát meg is tartom az ígéretemet . . .

A csirkefogó elgondolkozott.— Ha megtudják, végeznek velem s én, őszin­

tén szólva, nem szeretem az ilyen dicstelen -halált!Humoros képet vágott, de szorongott belül.— Azt mondom, tessék itthon maradni, nem

ajánlom az ilyen kirándulást. Mit tudom én, hátha fölfedezi valaki? Lesznek ott vagy harmincán s mi csak ketten . . . Aztán meg . . . Tessék csak itt­hon maradni, az ember sohasem lehet eléggé óvatos! . . .

A detektív nem állt el a szándékától.— Nézd, Szepi, nekem ezekkel az urakkal

nincsen célom, s nem is akarok most ártani nekik. Hogy őszinte legyek, a múltkori nagy betörés tet­tesét kutatom, hiszen tudod, hogy a nyomozás fo­nalát elvesztettük; s hogy még őszintébb legyek, egy pillantást akarok vetni erre a társaságra: kik a tagjai, s hogyan működnek, nehogy alkalomadtán kimaradjanak abból a sakkjátékból, mit a rendőr­ség ellenetek játszik!

— Kérem, én nem vagyok gazember! — til­takozott a mószerer.

— Jó, jó, ismerlek. Hát rendben van?— Én szívesen ... de félek'. Egy szúrás a

hátaimba ...— Szamár! A hátamat én is féltem. Mikor

indulunk?— Este hatkor, — szólt rövid habozás után,

— ha meg tetszik ígérni . . .— Megmondtam! — morrantföl a detektív. —

Várj meg a harmadik utcasarkon. Hanem, ha gazságon töröd a fejedet, veled leszámoltam! Szervusz.

21

IV.

Szociális helyzet.A harmadik utcasarkon zsebredugott kézzel

állt Gavallér Szepi. Pont hat. Apró, ravasz szemé­ben különös fény reszketett. Még öt percig vár. Ha jön a detektív, jó; ha nem jön, még jobb: akkor a tolvajok gyűlésére egyedül megy el...

Eltűnődött s' valami szitkot mormogott, majd sötéten mélázott az utca kövén. Hirtelen fölrezzent. Valaki beleütközött.

— Hallja! — kiáltott rá nyersen. — Nem lát? Majom!

Torzonborz szakállu. iparosféle züllött ember hajlongott előtte.

— Bocsánat, naccságos ur . . . nem akar­tam . . .

— Takarodjék, csirkefogó! — fordult el tőle dühösen. — Menjen!

Az alak megérintette a vállát és a szemébe ne­vetett :

— Nem ismersz, Szepi?A mószerer rábámult.— Tyüh! ... Ön az?!— Mehetünk, — bólintott a detektív. — Józsi

vagyok, a pincenyitó . . . Úgy értesültem, hogy ezek valami betörést terveznek, ajánl nekik engem. No, ne csinálj olyan kényszeredett arcot, vagy cit­rom van a fogaid között!

A vendéglőhöz értek.— Vigyázzon, nehogy eláruljon, — suttogta

Gavallér Szepi, — mert akkor nem jövünk ki többet...

— Dehogy nem! — mosolygott a detektív. — No, vezess, néznek a hátsó ablakon!...

22

Sötét arc meredt ki rájuk a félig befalazott ablakon. Szepi bólintott a figyelő arcnak s Pince­nyitót az udvarra vezetve, eltűntek mindketten a rozoga lépcsözet mögött.

— Vigyázz, Józsi! — hallatszott a homályos folyosóban. — Jobbra!

Megfogta a detektív kezét s kivezette a 'de­rengő félhomályba. A szűk, dohos előtér keskenye dett s ajtóra torkollott.

A tolvajkém rájuk pisszeniett.— Lewone (holdvilág), — adta meg a jelszót

a mószerer s Pincenyitóval a szobába lépett. — Jó estét!

Vagy huszonötén ültek a vaksi szobában s kellemetlen, hideg tekintetet vetettek az idegen ven­dégre. Gavallér Szepi meghajolt udvariasan:

— Bemutatom Pincenyitót. Kowod-schem. (Tisztelt egyén.) Józsi a neve. Van egy uj talál­mánya, mellyel a legerősebb páncélajtót is kinyitja három perc alatt... Oref (jótállók érte!).

Pincenyitó alázatosan hajlongott jobbra-balra.— Kár volt, hogy éppen most hoztad el! —

szólt az asztalfőn ülő kopasz emberke, kit a tol­vajok Parrach-nak neveztek s kiben a detektív régi, kedves ismerősére talált. — Éppen most! De ha már itt van, hát üljön le. Uraim, megnyitom az ülést!

A gonosztévők az idegennek helyet szorítot­tak. Az ajtót bezárták. Parrach fölemelkedett, jegy­zeteibe pillantott, aztán szétnézett ünneplésen.

— Mélyen tisztelt uraim! Kedves barátaim! Múlt gyűlésünkön a rendőrség elleni védekezésről beszéltem s az a páratlan lelkesedés, mellyel sze­rény előadásomat honorálták, arra késztet, hogy mai gyűlésünk progTammjára szociális helyzetünk tárgyalását tűzzem. (Halljuk! Halljuk!) Az utóbbi hetek eseményei ismét felszínre dobták ezt a súlyos problémát, mely szenvedő társadalmunk legégetőbb

23

kérdése volt mindenha! (ügy van!) Azok a hal­latlan gazdasági ellentétek, melyek az első emberi társadalom kialakulása óta fönnállanak, s amelyek megfosztottak minket emberi jogainktól s kiforgat tak minden javainkból, ma, az üldöztetés eme nehéz napjaiban, még iszonyúbb erővel törnek ellenünk! (Úgy van! Le velük!) Az a harc, melyet mi üldö­zöttek és kitaszítottak, az úgynevezett tisztességes társadalom alávaló és becstelen tőkéje s a polgári becsületnek nevezett emberi gonoszság ellen vívunk, nem hozta meg számunkra a maga gyümölcsét, mert az a fegyveres banda, mely az emberi lelketlen- ség pribékjéül szegődött, nem egyszer, sőt igen gyakran útját állja a mi boldogulásunknak! (Úgy van! Le a rendőrséggel!) /

Rövid szónoki pauzát tartott, tudott beszélni Parrach, hiszen dijnok volt valaha s tán még most is az volna, ha el nem csapták volna sikkasztás miatt.

— Mélyen tisztelt uraim! Fölemelem szava­mat üldözött társadalmunk érdekében! Vádat kiál­tok a csalók és gazemberek ellen, kik zár alá és ke­mény páncélszekrényekbe rejtik összeharácsolt kincsüket! Tiltakozom a mindent kizsákmányoló gaz uzsora ellen (Úgy van! Úgy van!), mely szc- génysorsu, de becsületes társadalmi rétegünket vég­telen nyomorúságba taszítva, önmagát a becsület piedesztáljára emeli! (Le a bitangokkal!) Tiltako­zom az aranyborjú ellen, mely a mi orcáink sápadt­ságából született és . . . (Le vele!) tiltakozom a fennálló világrend ellen, mely az igazat elnyomja, nyomorba s bűnbe sodorja; mely a kapzsi gaznak nyújtja a diadalmi pálmát s dicsfénnyel övezi a gazságban megöregedett tözsérek viharedzett hom­lokát! (Vesszenek a gazdagok!) Százan, ezren, tíz­ezren, százezren tengődünk azokon a morzsákon, melyeket nagynehezen sikerül elcsennünk az em­beri jóllakottság asztaláról, míg azok odaát, hol a becsület napja süt, örök dinom-dánomban élnek,

24

melyen tisztelt uraim! (Úgy van! Halljuk! Le vele!) A mi küzdő és becsületes társadalmunk, napnál fényesebb igazságának hangoztatásában kifáradva, kénytelen minden egyes adott alkalom­mal titokban cselekedni, hogy az öt megillető anyagi javaknak bár egy milliomod részéhez hozzá­juthasson! (Úgy van! Szent igaz!) Ablakokon ke­resztül surranunk a lelketlen gazdagok pazar laká­saiba, zárakat törünk, páncélt repesztünk (Úgy van! Úgy van!), életünk gzer veszélyeztetésével küzdünk a gonosztévök ellen, kik csak a maguk önző érdekeit nézve, megtagadják tőlünk még azt a falatka kenyeret is, mely elég volna az éhenhalás ellen, tiszteit uraim! (Kophcz—üsd agyon!) Igenis! Vádat emelek az ellen a társadalom ellen, mely a kevésbbé önző és becsületes elemeket magából kise­lejtezi s megbélyegzi a szegény küzdőt azzal a bé­lyeggel, mely nem a mi, hanem az ö gonoszságukat tükrözted vissza . . . Uraim! Vesszen a társada­lom! Vesszen a vagyon! . . .

Rikácsolva hadonászott s görcsös öklével bc- lesujtott az asztalba, hogy csak úgy táncoltak a söröspoharak. Aztán kiegyenesedett Parrach s görbe vállát fölpúpositva, emelt hangon folytatta lá­zitó beszédét:

— Igen! Úgy állunk, mélyen tisztelt uraim, mint az ujjam. Kifosztvat. Kirabolva! És nem elég, hogy az önző, aljas társadalom erős páncélszekré­nyekbe rejti a mi kincseinket, hanem végtelen go­noszságában még őrt állít melléje! Akadnak ugyanis egyes emberek, kik hitvány zsoldért, a nagy, egyetemes emberi szempontokat félretéve, az osztó igazság arculcsapásával a nyomorult tőke szolgálatába szegődnek s a nyomorba taszítottak életére és szabadságára törnek páratlan ördögi agyafúrtsággal és gaz, fegyveres hatalommal. (Úgy van! Úgy van!) Ezek a rendőrök, mélyen tisztelt uraim! (Vesszen a főkapitány!) Ezek azok az ördögök, kik tőlünk, saját igazságunk visszaor-

25

zóilól, még a szabad levegőt is irigylik segészség- leien börtönökbe hurcolnak bennünket! (Úgy van!) A detektívek folyton a nyomunkban settenkednek s hihetetlen vakmerőséggel és páratlan gonoszsággal üldöznek szüntelen! (Úgy van! Kiberer! Csár- makló kiberer!) A detektivfőnök (Le a vérszopó szelindekkel!) pihenés nélkül suhogtatja fölöttünk a rendörkancsukát (Kophez! Kophez!) és van neki egy elvetemült dclcktivje, ki az egész között a leg­nagyobb kopó . . . (Halljuk! Halljuk!) Igen, mé­lyen tisztelt uraim, ennek a detektivnek, ennek a cu­dar kópénak — JBarlay a neve! . . .

— Le vele! Kophez! Le vele! — kiabálta a nagy gyűlés. — Vesszen a kopó!

Gavallér Szepi kiabált a legjobban, de szemé­vel intett a detektivnek, hogy csak forma kedvéért teszi. A zaj lecsillapultával Parrach még heveseb­ben folytatta vádbeszédét, disz tin gvált tolvaj­nyelven :

— Ez a detektív a mi legnagyobb ellensé­günk! Más detektív csak egy irányban fejt ki eléggé nem kárhoztatható tevékenységet, ez pedig; a mi küzdelemteljes munkánk minden agában egyformán jártas és nem egy jóravaló és igazan jobb sorsra érdemes társunkat juttatta börtönbe! (Úgy van! Úgy van!) Azt hiszem tehát, mélyen tisztelt uraim, társadalmunk nyugalma érdekében legszentebb kö­telességünk, hogy ezt az embert elküldjük az ezer­szer kiérdemelt örök pihenésbe! (Zajos helyeslés.) Azt hiszem, mindnyájunk szive szerint szólok, ha azt a szerény ajánlatot teszem, hogy üldözött tár­sadalmunknak ezt a könyörtelen hóhérát Ítéljük halálra! (Viharos tetszés. A szónokot számosán íidfözlik.)

Parrach finoman mosolygott s Pincenyitóhoz fordult udvariasan:

— Méltóztatott hallani halálos Ítéletét?A detektív meg sem moccant.

20

— Öt percet adunk elmélkedésre, hogy térjen Istenéhez!

— Köszönöm, — mosolygott nyugodtan, — ezt majd későbbre hagyom . . .

Parrach hangja fölcsattant:— Ön innen nem távozik el! Érezze magát

úgy, mintha máris a sírboltjában volna . . .A gonosztévök szeme rávillámlolt. A detektív

Parrachra tekintett.— Téved, ó Parrach. Ha ön, igen tisztelt szó­

nok ur, kipillant ott a félablakon, látni fogja, hogy önök sokkal szomorúbb helyzetben vannak, mint jómagam, mert erős és hatalmas rendőrkordon övezi e szentélyt, miről — ha úgy tetszik — azonnal is meggyőződhetik ...

A gonoszlévők megrettenlek, szinte dermedten ültek a helyükön.

— Azt a megtisztelő elismerést, melyben cse­kély tehetségem érdemén felül részesült, fájó szív­vel vissza kellene utasítanom, ha nem lettem volna olyan elővigyázatos és következetes, hogy számol­jak ezzel az eshetőséggel is. A kiállított tolvajkém a kocsmárossal együtt mér jó helyen van, az udvar és a folyosó tele van rendőrrel és detektivvel, s higyjék el nekem, hogy amint itt bent elhangzik az első lövés, abban a pillanatban benyomulnak és...

— Nem igaz! — hörrent föl Parrach. — Ho­né pik (nem csapsz be) . ..!

Az ablakhoz ugrott, hogy kitekintsen, de visz- szaszédült sápadtan. >

— Jached!... (összefogtak!) — zihálta két­ségbeesetten. — Vége.

Visszaroskadt az elnöki székre.—- Mi lesz!? ...— Semmi, — mondta a detektív. — Én Ga­

vallér Szepinek megígértem, hogy ma nem okozok nektek kellemetlenséget, s meg is tartanám, de ti ha­lálra ítéltetek és . .

27

— Oh, kérem ... — hebegte Parrach, — hi­szen nem komoly . . .

A detektív leküzdte kitörő haragját.— Jól van, — szólt csendesen, — most még

kiengedlek titeket, de csak egy föltétel alatt.— Kérem! — lelkendezett Parrach. — Szí­

vesen ...A detektív Szepire pillantott.— Ez a Szepi az én mószerérem volt jósokáig

s most elárult engem is, mint titeket is számtalan­szor. Hát én ezt a Szépít, akit — azt hiszem — ti is eléggé megvettek, most magammal viszem, hogy ne árthasson többet se nekem, se nektek. Ahogy a rendőrség elvonult, ti is mehettek. Rendben van?

— Kérem!— Gazember... — zúgták a gonosztevők. —

Szepi!...A detektív fölállt.— Gyere, Szepi!Gavallér Szepi nem mozdult, csak a fogát csi­

korgatta,— Ha rám támad, lövök... Vigyázzatok, fe­

lelősek vagytok!A mószerer felhördült, kést rántott és a de-

tektivnek, ugrott.— Megöllek! ...A detektív a combjába lőtt. Szepi fölbukott. A

következő pillanatban a rendőrség betörte az ajtót és a társaságot összefogta.

— Bocsánat, — mondta a detektív Parrach- nak — én igazán nem tehetek róla. Szepi a hibás. De ha már így van, előre hát, elnök úr!

V.

A fekete pápaszem.Reggeltől estig nyomozott a bűnösök uián.

Nyomuk sincs, mintha a föld nyelte volna el. Fá­radtan tért be egy vendéglőbe, hogy egyék valamit.

— Jóestét, Barlay ur!Két jóismeröse ült az étteremben: egy mérnök

és egy hivatalnok. Társaságukban egy vidéki plé­bános vacsorázott. Mindössze hárman voltak oda­bent. A detektív helyet foglalt az asztaluknál. A plé­bános szemügyre vette barátságosan.

— Nagyon örvendek, uram, hogy megismer­hettem, sokat olvastam szép sikereiről. Mondha­tom, mindig bámulója voltam... No, ha elbeszélem a jegyző urnák, tudom, ö is megörül!

A detektív vacsorázni kezdett mohón. A plé­bános minden szavát áhítattal leste, de éhes volt s nem igen beszélt.

— Az önök foglalkozása rokontermészeUi a mi foglalkozásunkkal, hiszen a detektív s a pap is a bűn ellen harcol, persze, mindenik a maga esz­közeivel. A törvény is az evangéliumot hirdeti. Na­gyon szép dolog. Annyi a látszólagos különbség, hogy — teszem föl — én Istennek téritek, ön pedig az emberiségnek akar hasznot hajtani, ami közve­tett utón ugyanaz ...

— Úgy van, — bólintott a detektív. — Néha, mikor valami szép munkát végzek s a bűnösöket biráik elé juttatom, szerény magam is az igazság papjának érzem magamat.

Egy középkorú, kecskeszakállas ur lépett a te­rembe s a szomszéd asztalnál letelepedett. Fekete pápaszeme volt . . .

- De az a na'gy lényeges különbség, — folv-

29

tatta a pap, — hogy a mi életünk szent elmélkedés­ben telik, az önöké pedig, — ahogy elképzelem, — éjjel-nappal veszedelemben forog, mert a gonosz gyűlöli az igazat s minden lehető alkalomkor az éle­tére tör. Teszem föl, ön egy betörőt haljszoh s a be­törőnek "érdeke, hogy ellenfelétől megszabaduljon . . . akkor ön mit csinál?

— Megfogom! — nevetett a detektív.— Persze, hogy megfogja, de veszélyes . . .— Mennyi rossz ember is* van a földön! —

szólt á mérnök eltűnődve. — Nagy építkezéseknél tapasztaltam. Hogy lopják a napot! És jobban esik a lelkének, ha legalább egv szöget elvihet. A munká­sok nagy része elissza keresetét, a nyomor és a bűn csak úgy bűzlik róluk. Istenem, hányszor meg­sajnáltam őket, mikor láttam, hogy micsoda mun­kában görnyedeznek, s hányszor haragudtam rá­juk, mikor részegen állottak munkába, egész nap tunyán mozogtak, vagy egymással veszekedtek. Sokszor szerettem volna elszökni, lrogv egyet se lássak!

A kecskeszakállas ur élénken figyelt.— Az alkohol! — mondta a pap szomorúan.

— Hála Istennek, az én falumban józanéletüek az emberek! Csendes, nyugodalmas hely a miénk, ott még a veszendőt is megmentjük, míg itt a világvá­ros forgatagában sok jó kárba vesz. Micsoda em­berismerettel kell rendelkezniük önöknek, uram, — fordult a detektivhez, — hogy méltóan betölthessék szép és nemes hivatásukat!

— Sokat dolgozunk, — szólt a detektív, — de munkánkat sok esetben siker sem koronázza. Most is reggel óta dolgozom, de hiába keresem a szálat, mely egy szép bűntényhez vezet . . .

— Istenem! ön „szépének nevezi a bűn­tényt! ... — fohászkodott a kerek plébános. — Hogyan lehetséges?

30

— Detektiv-szempontból szép, — magyarázta a hivatalnok, — úgy tessék érteni.

— Természetesen, — mulatott a detektív a plébános megrökönyödésén. — A bűn mindig bűn marad. Én igazán nem tudom idealizálni .azt a tol­vajt, aki betör a tisztességes, dolgozó emberek haj­lékába és elemeli munkájuk és szorgalmuk gyümöl­csét !

— S hogy törnek be, kérem szépen? — kér­dezte a plébános valami szent borzalommal.

Aj detektív elmosolyodott.— Ajtón, ablakon, zárak és egyéb készülé­

kek feltörésével, esetleg falon keresztül is. Az aj­tót sarkaiból az ajtó és a küszöb közé helyezett fe­szi tövassal emelik ki, vagy pedig álkulccsal ki­nyitják.

— És ha benne van a kulcs?— Akkor kívülről kulcsforditóval nyitják ki.

Ez a kulcsforditó hajsütővashoz hasonlít, az aj­tóba dugják, a kulcs végét megfogják vele s a kulcs- fordító végén lévő bevágás, a kulcs tollához támasz­kodva, a zárban megfordítja azt.

— ti ha a záron kívül még retesz is van az ajtón?

— Akkor lyukat fúrnak a zár körül s horgas dróttal a reteszt félretolják. A betörő azonban a be­hatolásra inkább az ablakot választja, mert ez szer­kezeténél fogva sem oly ellentálló, mint az ajtó, s ha már behatolt rajta, akkor az ajtót is könnyen szabaddá teheti.

—j S hogy megy be az ablakon? — borzon- gott a pap.

— Jobb karját feje mellett fölfelé nyújtja, s ha feje és jobb karja bent van, akkor az egész tes­tét behúzza maga után kigyómódra. Ha nem fér be, a rácsot kettéreszeli s függőleges irányban felgör­bíti. Száz módja van. Ha a betörő az ablakzárat nem

31

ismeri, vagy felnyitásához műszerei nincsenek, ak­kor az ablak üvegtábláját betöri.

— De csörömpöl s fölébrednek!— Dehogy csörömpöl! Enyves, vagy lekváros

papirt ragaszt az ablaküvegre, hogy az üvegdarabok szét ne hulljanak, ezután az ablaküveget gyémánt­tal kivágja s benyomija, vagy, ha friss a kitt, ezt le­vágja s a táblát kiveszi csendesen; ezért megtörté­nik, hogy az ablakot a betörés előtt néhány nap­pal kövei beverik, hogy az anyag, a kitt, friss legyen.

— Jó Isten! — álmélkodott a pap. — És mi történik, ha behatoltak?

— Rendszerint pirosüvegü tolvajlámpával te­repszemlét tartanak a házban, vagy egyszerűen föl­csavarják a villanyt. Némelyik az órát a falon meg­állítja, hogy hallgatódzásában ne zavarja. A meg­állított óra egyébként pontosan mutatja, hogy hány órakor történt a betörés.

A kecskeszakállas ur kezéből majd kiesett a villa, úgy csodálkozott.

— És elemelik, ami clemelhet ö, sokszor még a leghaszontalanabb tárgyakat is elviszik. Vannak rendkívül finom angol fúrócskáik, melyekkel kör- nyílást fúrnak a Wertheim-szekrény falába s a meglazított részt bezúzva, a nyílást feszitövassal megnagyobbítják. Sefffeldben készítenek olyan gé­peket is, melyek villanyárammal dolgoznak; a be­török a gépet a szoba villanyvezetékébe kapcsolják s a fúró halk, füttyszerü hanggal tetszésszerinti lé­ket kanyarit a páncélfalon. Vagy az úgynevezett Termit-port használják, mely 3000° hőmérsékletet fejleszt, ha meggyujtják s a páncélszekrény falát szépen megolvasztja . . .

— Jézus Mária! — ijedezett a pap. — Hát semmiképpen sem lehet védekezni?

— De igen! A kasszabetörések ellen ma elek­tromos csengőt használnak, melynek vezetéke rej­

32

tett utakon a központba vezet s rögtön jelt ad, ha valaki hozzányúl a páncélszekrényhez. Csakhogy a betörőknek is van eszük! A ház körül a huzalokat elvágják s vége. No, de mi sem hagyjuk annyiban! A vezetékhez még egy másik vezetéket szerelünk, mely a jelzőcsengőt működésbe hozza, ha valaki az igazi vezetéket megérinti.

A pap megkönnyebbült. A kecskeszakállas ur elégedetten mosolygott.

— Nálunk is történt egy efajta eset. Alkonyai­kor, mikor Kovács Istvánná a tehenet fejte, egy vándorlegény bement a lakásába, bebújt az ágy alá, de... hehehe . . . megfogták s a csendőrök meg­vasalták !

— Ez a besurranó-lopás. Ennek is ezer módja van. Sokszor igen elmés dolgot is kieszelnek. Mondjuk, ebédel egy falusi boltos az üzlet mögött levő szobájában. A csengettyű jelzi, hogy valaki a boltba jött. Kiszalad. Egy alak dohányt kér. Ad neki. Jónapot. Beszalad enni gyanútlanul, mert a csengő jelzi, hogy kiment a vevő. Igaz, hogy ki­ment, de ugyanazzal az ajtónyitással mellette be­bújt a kollégája. A lopnivaló holmit összeszedi, az ajtóhoz surran s kinyitja. A csengő szól, a boltos jön s az előbbi embert találja a boltajtón belül: bo­csánatot kérek, elfelejtettem gyufát venni . . .

A pap a nyelvét szájpadlásához ütögette, úgy csodálkozott.

— S hová teszik azt a rengeteg lopott holmit?— Az orgazdák megveszik, ha ezerszer annyi

volna is. Az orgazdát a kocsmárosok, ócskavaske­reskedők, házalók, zálogháztulajdonosok, arany­művesek, maradékáru- vagy nyersterménykereske­dők között kell keresni. A kocsmáros megveszi s eladja azoknak, kik idegen vidékre utaznak; a zá­logháztulajdonos a lopott tárgyakat más néven jegyzi he üzleti könyvébe, ezüstkanál helyett nad­rágot ir, vagy egyebet; az ócskaárus árui között

3 Liiár István: A líéLhajtt fantom. 33

könnyen eltűnik a lopott holmi, a halomra rakott cipő, kalap, csöernyö s más ezer egyéb közt még a tulajdonos sem tudja fölismerni a saját holmiját; az ékszerész a lopott ékszert egyszerűen megolvasztja, már ami arany, s a drágakövet más foglalatba il­leszti; a terménykereskedő a lopott búzát a többi közé önti, s tessék fölismerni! Az ilyen orgazda még nagyobb gazember, mint a tolvaj, mert a lopott hol­minak legfeljebb egy tized értékét adja meg; aztán, ha orgazda nem volna, a tolvaj legfeljebb csak szük­séges dolgot lopna, pénzt vagy élelmiszert, mert hi­szen nem tudná értékesíteni a lopott holmit.

A pap bólogatott. A mérnök a detektivhez fordult:

— Nem jön orfeumba ?— Dolgom van.— A fötisztelendö urnák megmutatjuk.— De, uraim, én nem vagyok kiváncsi! — szé­

gyenkezett plébános uram. — Az efajta nem jó hely.

— Akkor elmegyünk valahová szórakozni, a világváros éjjel érdekes!

— Nem bánom, ha...Elbúcsúztak a detektivtöl. A pap alig tudott

megválni tőle s meghívta, hogy a falujában láto­gassa meg. A detektivnek éjfélkor dolga volt, ott maradt hát az étteremben, mert az idő még csak fél­tizenegyre járt. Kicsit pihenni akart, de a kecske- szakállas ur fölkelt, asztalához lépett s bemutatko­zott udvariasan:

— Ágoston, pénzügyi tanácsos vagyok . . . Bocsásson meg, uram, hogy zavarom, de előadása figyelmemet teljes mértékben fölkeltette. Egy tisz­teletteljes kérdést óhajtanék intézni önhöz, ha meg­hallgatna!

— Kérem, tessék helyet foglalni . . .A tanácsos leült szerényen.

34

— Ön bizonyára a mérgekhez is ért?— Keveset.Közelebb húzódott a detektívhez.— Nagyon félek . . .— Mitol ?A tanácsos habozott, majd rászánta magát.— Megmondom, hiszen detektív, s esetleg még

segítségemre lehet . . . Uram, engem me& akarnak mérgezni!

— Mit mond?— Agglegény vagyok, van egy kis megtaka­

rított pénzem és a rokonok . . . De, látom, ön azt hiszi, hogy képzelődöm! Meg akarnak mérgezni...

A detektív a szemöldökét fölránditotta.— S miből következteti ezt, tanácsos ur?— Abból, — suttogta, — hogy az otthon elfo­

gyasztott ételeimnek mindig valami különös mel­lékize van . . . Már enni sem merek! . . .

— Tanácsos urnák háztartása van?— Igen, két unokahugom vezeti . . .Vastag verejtéket izzadott félelmében.— S milyen ízt érez?— Magam sem tudom . . .A detektív megsajnálta a szegény mániákust.— Képzelődik!— Nem, nem, uram ... Én bizonyosan tu­

dom ... El akarnak tenni láb alól, hogy a pénze­met, a keserves pénzecskémet megkaparinthassák . . . Múltkor is lenyeltem néhány kanál levest s égető szomjúságot és fájó karcolást éreztem a tor­komban . . . Azt hittem, mindjárt elájulok . . .

— Hm? Ez az arzén! — gondolta a detektív.A tanácsos szeme ifölcsillant.— De nem tudnak! Mert vigyázok magamra...

Már nem étkezem otthon! ... — nevetett eszelősen. — Nem lenne szives megmondani, milyen mérgek vannak használatban?

3 35

— Szívesen. Ezek: arzén, kékkő, ciankáli, foszfor, kénsav, ritkábban nikotin, strichnin. Az­után: a széngáz, rézgálic, lugkö, maszlagos nadra­gulya, beléndek, csalmatok és egyéb növényi anya­gok. Van egy „dri“-nek nevezett növényi méreg, melyet különösen a cigányok használnak. Eny- nyit tudok . . .

— Ez elég! S ha lenne szives, mik ezeknek a mérgeknek a jellegzetes tulajdonságai a mérgezés­nél? A1 tüneteket értem ...

A detektív röviden megmagyarázta.— Az arzén tünetei: égető szomj, karcoló,

erős érzés a torokban, gyomorfájás, ájulás, fájdal­mak a combokban. Gyorsan öl. A kékkőnek keserű mandulaszaga van. A ciankáli is nagyon gyorsan öl; jele: teljes eszméletlenség és görcsök. A foszfor­tól az ember bőre megsárgul s lehelete sötétben vilá­git. A kénsav a szájszögletekben hagy maró nyomo­kat. A strichnin tünete: fulladást halál s hullame­revség. A széngáz világos-vörös foltokat vet a tes­ten. A rézgálicnak nincs külső' tünete, a nyál kékes lágy zöldes. A lugkö és a karból a szagáról azon­nal felismerhető. A maszlagos nadragulya atro- /in-ja nagy pupilatágulást okoz, a beléndek és a csalmatok őrjöngésig menő izgatottságot, őrültséget okoznak; efajta a „dri“ . . .

A tanácsos ájuldozott a széken, de csakhamar föleszmélt.

— Köszönöm! — mondta beteges-vidám han­gon. — Tudja, hogyan védekezem én ezek ellen?

— Hogyan?— Úgy, hogy minden étkezéskor más étte­

rembe vonulok . . . hehehe . . .— Szegény ember! — gondolta a detektív. —

Ne tessék aggódni, — szólt aztán hangosan, — ma a mérgezés inkább csak a tudatlan nép közt dívik!

— Igazán?

36

— Persze.A tanácsos egészen fölvidult.— Alászolgája uram, — koccintott a de-

tektivvel.Ittak egy kortyot. A detektív kiment egy pil­

lanatra. És ahogy eltűnt az oldalajtón, a tanácsos ur szeme ördögi lángra gyűlt . . .

— Hm, hm, — dünnyögte csendesen.A detektív bejött és leült.— Hol lakik ön, tanácsos ur?Mondott egy házszámot.— Mikor szokott otthon lenni?— Délután hat óráig. Legyen szerencsém...— Igen, el fogok menni és körülnézek, hogy

megnyugtassam.— Nagyon köszönöm!Szorongatta a detektív kezét.— Addig pedig vesse ki fejéből az egész dol­

got, én mondom tanácsos urnák, nem is érdemes rá­gondolni. Mondja csak kérem, hol tanultak főzni a nővérei?

— Valamelyik rokonnál.— Azért, mert némelyik ügyetlen asszony még

a jó fözöanyagból is mérget készít.A tanácsos ur csendesen nevetett, — csak­

ugyan!— A főzés pedig annyira komoly dolog,

hogy az emberiség fizikai és szellemi életében a fő­szerepet játssza. Az a baj, hogy háziasszonyaink az ételeket a szokás vagy személyes ízlésük szerint állítják össze. A főzést tudományos alapon kellene bevezetni minden háztartásba . . .

— Persze, — bólogatott a tanácsos ur, majd hirtelen az órára pillantott. — Ejnye! Még gyalog kell haza bandukolnom . . . Nem tart velem, kedves detektív uram?

— Köszönöm, még dolgom van.— Nagyon örülök . . . nagyon örülök . . .

37

Elbúcsúzott és elment. Még az ajtóból is visz- szaintegetett. A detektív kortyintott egyet a pohará­ból s valamivel később ö is fizetett. A harmadik fröocs felét meg sem itta; szabad levegőre kellett sietnie, olyan különösen érezte magát . . .

VI.

„Rossz színben van! . .A detektív felült, fáradt, zavaros tekintettel né­

zegetett szerte. Elámulva látta, hogy a gyepen ül, va­lahol a budai hegyekben. Homlokát végigsimitotta s töprengve bámult maga elé.

A nap már magasan volt. Hány óra lehet? Se lánc. Se óra ... A zsebéhez kapott. Se pénztárca, semmi, semmi . . . Kirabolták! Mindenét ellopták! Még a zsebkését is elvitték . . . Tompa zsibbadtsá­got érzett az agyán, bizonyára leütötték, de hol ? Hi­szen Budán van! Hogy került ide?

Megtapogatta koponyáját: nincs-e zuzódás rajta? Nincs, nem is véres, mégis fáj. Mi történt vele? Csodálkozva nézte a bozótot. Semmire sem tu­dott visszaemlékezni!

Csak arra, hogy az este a kis étteremben va­csorázott, három fröccsöt ivott csupán, aztán hirte­len fizetett s távozott, mert hideg borzongást érzett. Józan volt, s mégis úgy érezte, hogy az agyán ne­héz, fájdalmas mámor ül, hát hazafelé sietett . . . Isten tudja, hogy mi történt vele!

És még arra is emlékszik, hogy valami taná­csos telepedett az asztalához . . . Hm! . . . Töp­rengett, törte a fejét, de semmit sem talált, mi vilá­gosságot vethetett volna a saját rejtelmes ügyére.

Sápadt fejét az ég felé emelte s az űrbe bámult. Fölállt ,s a bozótos hegyoldalban széttekintett. A tá­volból harangkongás hallatszott. A Bazilika órája

38

. . . Egy. kettő . . . Sokat üt . . . Hamar, a hi­vatalba !

Bullájáról lerázta a port s lefelé indult a domb­oldalon. Agyán nyomást érzett, teste nehéz volt, de összeszedte magát s tovasietett.

A völgybe ért. Fölkapaszkodott a villanyosra. Valahogy magához tért s oldozni-bogozni kezdte a saját esetét. Elhatározta, hogy a dolgot titokban tartja; szépszerével majd csak sikerül megállapí­tania, hogy került a budai hegyekbe.

Bódult volt. Szomorú volt. Kilencre járt az idő, mikor a főkapitányság kapuján belépett. Egy kollé­gája rákiáltott:

— Siess, pajtás, javában keresnek!— Miért? — kérdezte megdöbbenve.— Helyszíni szemle . . . Gyilkosság történt..— Hol?— A budai hegyek közt. De mi bajod neked?

Rossz színben vagy!— Nem jól érzem magamat . . .Alig ért a szobájába, már indulnia is kellett a

bizottsággal. A rendörorvos, a fogalmazó, ö, meg egy fiatalabb detektív és egy rendőr. Kocsijuk gyors haj­tással indult Budának s egyszer csak meglepetve látja, hogy az első kocsi, melyen a fogalmazó meg a rendőrorvos ül, afelé a domb felé kanyarodik, ahol ö feküdt az éjjel!

— Különös ... — gondolta és önkénytelenül összeífüggést keresett az ö esete és a gyilkosság között . . .

Az első kocsi egyenest annak a kis hegyi-ut- nak tartott, amelyen ö háromnegyed órával ezelőtt lejött. Ott van az a vadcseresznyefa, annak a közel­iében feküdt ... És ime, a kocsi a futását meglas­sítja! Nyugtalansága megdöbbenéssé nehezült. Túl a vadcseresznyefán vagy ötven lépésre megálltak.

A kocsiról leugráltak. Rendőr állt a fák között. Halott feküdt a földön! őszes, vastag szakálla ku­

39

szán pihent a mellén. Aludt vér födte. Koponyája jobb oldalán véres seb tátongott, ötven-hatvan év körüli ember lehetett, egy azok közül, akik minde­nüket magukkal hordják és a szabad ég alatt al­szanak . . .

Elmosódott cipölenyomat látszott a hulla mel­lett s míg a nyomot fürkészve vizsgálták, az orvos a halott fölé hajolt és a sebet megvizsgálta.

— Nehéz acéleszköztöl eredő ütés a koponyán, valószínűleg 'boxertöl . . .

A detektív önkénytelenül a zsebéhez nyúlt. A boxere is hiányzott!

— Ejtsük meg a nyomozást, uraim, — szólt a fogalmazó a detektiveknek. — Szíveskedjenek vi­gyázni!

A két detektív ellenkező irányban elindult. Ke­lemen detektív fölfelé, ö pedig arra ment, ahol az éj­szaka feküdt . . .

A gyér fűben valami megcsillant. Utána nyúlt. A fogalmazó, aki figyelmesen nézte, hogy mit csi­nál a legügyesebb detektivje, hangosan felkiáltott:

— Talált valamit? •Bólintott, hogy igenis talált . . .— Mi az?— Zsebóra.S fölvette a földről a saját óráját . , .— Nagyszerű!A fogalmazó is odament és együtt keresgélt

vele.— Mi az ?A detektív megint lehajolt s fölvette a saját

gyöngyházas zsebkését . . .— Szent Isten! — gondolta s mélyen lehajolt,

hogy a fogalmazó ne lássa arca sápadtságát.— Egy üveg! — kiáltotta a másik detektív is,

— Méregüveg!A fogalmazó odasietett.— Méreg . . . boxer ... Mi az istennyila tör­

ténhetett itt az éjjel?

40

A sötétbarna üvegcsét napfényre tartotta, úgy vizsgálta.

— Istenem! Mi történt velem? — gondolta a detektív elképedve és azon kezdett tépelödni, hogy nem valami gonosz őrület üz-e játékot vele? De ott állanak a kocsik, helyszíni szemlét tartanak és ö érzi, hogy gondolkozni tud, csak azt nem tudja, hogy mi történt az éjjel!

Előre ment, mert a fogalmazó és Kelemen de­tektív, minthogy azon a vonalon semmiféle más bűn­jelt nem találtak, feléje indultak: előre ment a szél- nyomott bozótig.

— Itt valaki feküdt, talán a gyilkos . . .— Csakugyan! De miből következteti, hogy

itt a gyilkos feküdt ?— Abból, hogy itt cipönyom látszik, az áldozat

pedig mezítláb volt . . .— Helyes! Ez szövevényes bünügy . . . Úgy,

vegye föl a lábnyomméretet ...Ez nagy munka lesz!

— Nagyon kusza ügy ... — vélte ö is.— Úgy gondolom, hamarosan kibogozzuk! A

méreg ... Az orvos ur azt mondja, hogy valami is­meretlen növényi méreg van az üvegcsében . . .

— Annál nehezebb! — fordult a fogalmazó Kelemen detektív felé.

— Úgy érzem, hogy holnap reggelre megkerül a gyilkos!

És úgy hallotta a kétségbeesett ember, mintha a másik detektív szavából a Végzet szólana . . .

— Én szívesen vállalom a méregüveg szerepé­nek a földerítését, — folytatta Kelemen detektív. — Kolléga ur, lesz szives a többi tárgyat illetően . . .

— Kérem . . .Visszamentek a hullához.— Különös méreg, — mondta az orvos, — nem

ismerem.

41

— Milyen időben történhetett a gyilkosság? — kérdezte a fogalmazó a rendőrorvostól.

— Éjfél után, egy óra tájt.A detektív visszaemlékezett, hogy ő éjfélkor

távozott az étteremből.— Mérgezés esete nem forog fönn?— Nem. A méregüveg az áldozatnál lehetett.— De hogyan került akkor a hullától öt lé­

pésnyire?— Talán dulakodás közben . . .— Lehetséges — hagyta helyben a fogalmazó, —

valóságos kört tapostak verekedés közben. Csak az a kár, hogy a lábnyomok nem vehetők ki tisztán. Egyébként megvan a gyilkos lábnyoma is . . . Ölt a bozótban megtaláltuk!

A rendőrhöz fordult:— Mikor akadt a hullára?— Kilenc óra előtt néhány perccel.— Tehát azután, hogy én elmentem ... —

gondolta a detektív, s nadrágját vizsgálni kezdte ész­revétlenül, hogy nincs-e vércsepp rajta ?

A rendőr meg tovább jelentette:— Ez a domb is az én kertembe tartozik.

Amott van egy barlangszerü hely, csavargók ta­nyáznak benne, ezért járok erre. Ma reggel is oda­indultam, igy akadtam az áldozatra.

— Rosszul van? — kérdezte az orvos a detek- tivtöl hirtelen.

— Már reggel óta rosszul érzem magamat . , .— Mindjárt föltűnt nekem. Kicsit pihennie

kell! Rossz színben van! . . .Sápadt volt. Homloka verejtékezett. A fogal­

mazó ránézett jóindulatúan:— Csakugyan! Talán mást bíznánk meg az

ügy kibogozásával?— Köszönöm . . . Múló rosszullét . . . Ezt

az ügyet én szeretném . . . Igen . . . Majd, ha meg­kerül a gyilkos, pihenhetek akkor . . .

42

Kocsira szálltak. A rendőr ott maradt, hogy a hullát a morguéba. szállíttassa. Visszahajtattak a fő­kapitányságra s egy óra múlva elindult a két detek­tív szerencsét próbálni: az a méregüveggel a vegy­vizsgáló laboratóriumba, ez pedig haza, mert hát mi­nek is ment volna nyomozni? . . .

VII.

A kolléga ur.Bezárkózott a szobájába, háziasszonyának

meghagyta, hogy senkit se bocsássanak be hozzá, csak a rendőrséget, ha esetleg keresnék . . . össze­szedte minden erejét s a bűnesetet, a saját bűnesetéi analizálni kezdte hidegen, nyugodtan:

Este tizenkét óra tájt kijött gyanúsított a korcsmából és...

És?Rettenetes sötét titokkal állott szemben!Saját magával . . .Gyanúsított kijött a korcsmából és...Megint elakadt. Sötét útvesztőbe tévedt. De­

tektív, ki önmagát nyomozza! . . .Kijött a korcsmából és... Azt kell megtudnia,

hogy'hová ment onnan?Gyanúsított maga sem tudja! . . .Elgondolkozott mélyen.Az a tény, hogy gyanúsított nem emlékszik,

azt mutatja, hogy beszámíthatatlan állapotban volt abban az időben. Gyanúsított emlékszik, hogy mi­kor az étterem ajtaján kilépett, józan volt. De akkor tudnia kellene, hogy hová ment? Haza akart menni. A nyomozás azonban megállapította, hogy nem ment haza . . . Hogyan lehet ez? . . . Gyanúsított részegségéből kifolyólag nem emlékszik . , . Nem volt részeg? Nem, mert a részegség állapotából

43

való öntudatlanság sohasem következik be olyan gyorsan, mint jelen esetben, hanem csak fokozato­san . . . Itt pedig gyanúsított egyik percben még tisztán gondolkozott, a kővetkező percben pedig már nem tudott semmiről* semmit sem . . .

És a részegség nemcsak a szellemi képesség szerveit bénítja meg, hanem az egész testi erőt deval­válja. A részeg, ha öntudatát elveszti, helyváltozta­tásra is képtelen, elzuhan a földön . . . gyanúsí­tott pedig mintegy órányi idő eltelte alatt körülbelül négy és fél kilométer utat tett meg a gyilkosság he­lyéig ... És csak futva tehette meg az utat ... Ez a tény!

Borzalmas világosság gyűlt ki az agyában: Gyanúsított csakugyan beszámíthatatlan állapotban követte el a gyilkosságot, ha valóban ö követte el, még pedig — örült állapotban!

Könyvszekrényéhez lépett, elővett egy orvosi munkát, lapozgatott benne s az Elmebetegségek című fejezetben mindjárt a következőket találta:

„Alkoholélvezet, nagy bánat, az idegrendszer veleszületett rendellenességei, anyagcserezavarok és megmagyarázhatatlan egyéb okok idézik elő az el­mebetegségeket. Az agyvelö változásait halál után nem mindig lehet kimutatni. A kitörés sokszor évekig készül elő, anélkül, hogy az illetőnek környe­zete meg tudná ítélni a feltűnő állapotokat, mig végre valamilyen váratlan tett hirtelen világot vet rá . . .“

Igen . . . örült volt . . . anyagcserezavarok . . . megmagyarázhatatlan egyéb okok ... és va­lamely váratlan tett ... itt van a gyilkosság! . . . És hogy csakugyan zavar volt agyában, az a zsib- badozó, de már eloszló nyomottság is bizonyítja, amit még most is érez . . . s amit különösen reggel, a föleszmélés első pillanatában érzett! Igen, jó he­lyen nyomoz . . . Gyanúsított a gyilkos!. A taga­dás mitsem ér ... Az óra, a kés, a bűnjelek be­szélnek!

44

A gyilkosság körülményei már nem oly fon­tosak. Megtörtént ... És valószínűleg úgy, hogy tébolyult állapotában, amint a hegyoldalon fölfelé futott, találkozott az öreg csavargóval. Dühöngésé­ben rátámadt, dulakodtak, a boxerrel agyonsujtotta, aztán irányt változtatva, lefelé szaladt, de összeesett, elalélt, anélkül, hogy egy pillanatig is tudatában lett volna a bűntény elkövetésének ... És a méreg- üveg? Ezt bizonyára valamire tartogatta az öreg csavargó s dulakodás közben a zsebéből kiesett . . . Istenem!

Végtelen nehéz, kínokkal teljes volt az éjsza­kája. Testét, lelkét láz remegtette, de hajnaltájt meg­nyugodott. Aludt egy keveset. Hét órakor fölkelt, megreggelizett, egy s más dolgát elrendezte; fél ki­lenc lehetett, mikor bekopogtatott a fogalmazóhoz.

— Jó reggelt kívánok!— Jó reggelt! Nos? Még mindig rossz szín­

ben van. Talán nem aludt az éjjel?— Nem.— Nyomozott?— Igen.— Van valami eredmény, vagy? . . .- Van!— Hogyan?— A gyilkos megkerült.— A gyilkos? — kiáltott föl a fogalmazó lel­

kesülten. — Megvan? Ilyen hamar?— Igen!— Es ki a gyilkos?— Én, — felelte csendesen.A fogalmazó kezéből kiesett a toll.— Megbolondult? — és úgy nézett rá, aho­

gyan az őrültekre szokás nézni. — A gyilkos? Maga a gyilkos?

— Én!— Az Isten szerelmére kérem, ne beszéljen

ilyen őrültséget? Hát hogyan volna lehetséges ez?

45

Bocsásson meg, de maga — beteg! Hogyan? Miké­pen. hiszen?! . . . Beszéljen!

És elmondta a detektív, hogy mi s hogyan tör­ténhetett. Elmondott mindent nyíltan, vaserös logi­kával, hogy a fogalmazó belesápadt. Az ajtón heve­sen kopogtattak.

— Tessék!Kelemen detektív lépett a szobába s maga előtt

egy bilincsbevert embert tuszkolt befelé.— Itt a gyilkos!— Milyen gyilkos? — kérdezte a fogalmazó

elképedve.— Az öreg csavargó gyilkosa.Barlay detektív szinte kővé meredt. A fogal­

mazó is megnémult. Hol az első, hol a második gyilkosra pillogott.

— A gyilkos?! . . . Melyik a gyilkos!?— Ez a gyilkos! — mutatott Kelemen detektív

a megbilincselt emberre. — Keller vegyész . . .— Nem lehet! — tördelte Barlay detektív.— Beismeri.A gyilkos fölzokogott halkan.— De hát hogyan? — tört ki a fogalmazó. —

Hogyan lehetséges?Kelemen detektív nyugodtan jelentette:— A méregüveg vezetett nyomra. Elmentem a

vegyvizsgáló-laboratóriumba. Ott is azt mondták: ismeretlen méreg, melynek a mérgek világában való­ságos forradalmi jelentősége van. De az egyik asz- szisztens nyomra vezetett. Azt mondta, hogy ez a méreg nem lehet senki másnak a találmánya, csakis ezé az űré, aki egyébként a legzseniálisabb méreg­kever ö. Öt perc múlva már tudtam a lakását. Nem volt otthon. Egész éjjel lesben álltam. És ma reggel elfogtam. Ennyi az egész.

A másik detektív úgy állott, mint a villám- sujtott.

— És . . . és . . . nem értem . . . Mit mond . . . No, Keller, hogyan történt?

46

A gyilkos nem tudott szólni.— Elmondom én, ha megengedi fogalmazó ur.

Keller tegnapelőtt este bement egy étterembe s egy idegen ur asztalánál helyet foglalt. Kellernek nem igen volt pénze, de arra gondolt, hogy van a mellette ülőnek. A méreg a zsebében volt s csak az alkalmas pillanatra várt. Kellemesen diskurált az idegen úrral s mikor ez néhány pillanatra kiment a teremből, Keller a saját találmányából néhány cseppet bele­eresztett az idegen ur poharába . . .

Barlay detektív ajka remegett.— Az idegen bejött s Keller elbúcsúzott tőle.

Odakünt lesbe állt s az idegen ur nemsokára kijött az étteremből. Keller utána sompolygott, de nem tudta követni, mert ez az uj szer időszaki tébolyt okoz, mely eszeveszett futásban nyilvánul. Az ide­gen ur meg is futamodott az éjszakában, ki a budai hegyek irányába s eltűnt a gázlámpák alatt. Keller utána rohant, s látta távolból a tiszta holdvilágnál, hogy milyen őrjöngve fut föl a hegyoldalon. Követte, mert tudta, hogy valahol összeroskad és akkor kira­bolhatja . . . Es egyszer megpillantotta a bozót szélén, de már akkor fölötte térdelt az öreg csa­vargó! Disputa támadt, mindketten a jussukat vitat­ták, de Keller nem engedte, hogy az ö áldozata más prédája legyen. A boxert az öreg csavargó kezéből kiragadta és a fejére sújtott. Egyébként azt mondja Keller, hogy az az idegen ur — detektív volt . . .

A gyilkos föltekintett. Réveteg pillantása Bar­lay detektivre hullt s rámutatott megtörtén:

— ö az . . .A fogalmazó fölemelkedett s megérintette a

bün-ös vállát:— A törvény nevében letartóztatom!A rendőr belépett s kivitte a foglyot. Kelemen

detektív a kollégájához fordult:— Bocsásson meg, kolléga ur . . . Az óráját

s a tolikését fölismertem, a lábnyomát is... csak a méregüvegre voltam kiváncsi . . .

47

VIII.

Az ezerkoronás,

— Jónapot, tanácsos ur, szólt a detektív, a börtönbe lépve. — Nos, hogy van?

A gonosztevő a sarokban gunnyasztott és meg­történ hallgatott.

— Miért gúnyol engem ? — mormogta kis idő múlva. — Legyen tekintettel szomorú helyzetemre.

A detektív szeme megvillámlott.— S vájjon, miért szánnám önt, mondja?! Ta­

lán azért, hogy meg akart mérgezni, s hogy ez nem sikerült önnek? Igen, az volt a szerencsém, hogy nem ittam ki az egész poharat, különben most nem lennék itt, elhiszi?

— Nagy tévedésben van, — dünnyögte a fo­goly, — én nem akartam megmérgezni . . .

— Hát mit akart, mi?— Csak elhódítani . . .A többit elharapta; lehajtotta fejét s hallgatott.— Miért nem folytatja? Nem mondaná meg,

hogy miért akart „elhódítani"? Hiszen ön kész terv­vel ült az asztalomhoz . . .

A gonosztévö fölpillantott.— Ki akartam fosztani . . .— Nem igaz! Nem azért jött oda. Egészén más

célja volt ...— Mi lehetett volna? — vonogatta vállát a fo­

goly. — (Mi lehetett volna más egyéb?— iMajd megmondja, fogadom! — szólt a de­

tektív komoran. —; Vagy oly ostobának tart, hogy elhiszem ezt önnek?

— Nem mondhatok egyebet . . ;— Nem? Miért választott éppen engem? Hon­

48

nan tudta, hogy annyi pénz van nálam, amiért érde­mes a gaztettet megkockáztatnia ?

— Gyanítottam.— Nem igaz! Ön tudta, hogy detektív vagyok

s már ezért sem merte volna megkockáztatni, ha nem lett volna más határozott célja!

— Téved . . . Nekem csak egy kis pénz kel­lett volna ... És őszintén szólva, — kapott a gon­dolatba, — amint megtudtam, hogy ön detektív, el­lenállhatatlan vágyat éreztem, (hogy önön próbáljam ki az ügyességemet!

— Hehehe! . . .— Amit az is bizonyít, hogy az ön véletlen­

szerű előadásába olyan ügyesen belekapcsoltam, magomat . . .

— Nem, tisztelt tanácsos ur! Úgy van a do­log, hogy maga engem napok óta követett, hogy kipróbálhassa rajtam a mérge hatását . . .

A gonosztévö összerezzent.— Nem érteni! — szólt aztán cinikus rövid­

séggel.— Nem? Mondja csak, mennyit ígértek magá­

nak, ha eltesz láb alól? Bátran megmondhatja!— Mit beszél ön? — kérdezte a vegyész riadt

tekintettel.— Azt, hogy fölbérelték ellenem, vagy pedig

egy bandába tartozik velük . . .— Kikkel ?— Azokkal, kik a százados házába történt be­

törést elkövették.A vegyész elsápadt.— Nem ismerem őket!— Dehogynem! Le is írhatom, "hogy milyen­

formák. Az egyik barna, magas ur, a másik ala­csony, köpcös, a harmadik pedig egy molett, sárga- hajú nő.

A gonosztévö nagyot nézett, azután némán in­gatta fejét, hogy nem ismeri őket.

4 Lázár István: A kékhaju fantom. 49

— Sohasem láttam őket! — tört ki zordan. — Ne tessék ilyen dolgokba keverni! Megfeledkeztem magamról, de én nem vagyok gonosztévö, csak egy szerencsétlen ember . . .

— Ismerlek! — szólt a detektív hidegen. — Az egész múltadat, ismerem,

— Mit tudhat rólam?! — csattant föl a gonosz­tévö. — Mit tud ?

— Pszt! Ne kívánd, hogy megharagudjam. In­kább vallj be mindent töredelmesen!

— Ez az egy bűnöm van ... — szeppent meg a fogoly. — Egyebet nem tudok.

A detektív az órájára nézett.— A te dolgod. Nincs sok időm. Helyzeteden

valamit könnyithettem volna . . .— Hát még ennél is lehetek, nyomorultabb ál­

lapotban?! — kiáltotta a bűnös keserűen. — Mit ál­tat engem? . . .

A detektív ránézett bizonyos részvéttel.— Én nem áltatlak. És ennél még szomorúbb

helyzetbe kerülsz, mert megyek, vádat emelek s más irányba, egészen más irányba terelem a nyomozást!

A vegyész sűrűn pillogott.— Ha megvallottad volna azt a bűnügyet,

melynek a nyomozásánál most majdnem áldozatul estem, telkemre mondom, nem kapcsoltam volna be a saját bűnügyedbe. Elhatároztam volt, hogy töre­delmes vallomásod az én titkom marad, csak azokat az adatokat használom föl, melyeknek a birtokába juttatsz. Most már erre sincs szükségem, — folytatta emelt hangon. — Nyomon vagyok, Kellcr! És két­szer huszonnégy órán belül egészen más színben fogsz állani a törvény előtt! . . .

A detektív az ajtó felé indult. A gonosztévö fe­hér arccal meredt utána. Minden izében remegett.

— Uram! . . . —- szólt utána.A detektív megfordult.

— Mit akarsz?— Vallók ... — mormogta könnyes szemmel.A detektív habozott, azután visszajött lassan s

megállt a bűnös fölött.— Figyelmeztetlek . . .A bűnös megtört.— Elmondok mindent, amit csak tudok ... és

arra kérem, könyörüljön, segítsen rajtam, mert nem vagyok gonosz, csak szerencsétlen . . . csak egy szegény, elzüllött szerencsétlen . . .

— Térjen magához, — szólt a detektív rész­vevő tekintettel, — s mondja el inkább, hogyan ke­rült örvénybe olyan tehetséggel, amilyet a Végzet önnek juttatott? Vegyészek mondják, hogy ön való­ban zseniális ember, s elsőrendű tudós lehetett vol­na, ha közbe nem jön valami!

— Ki mondta ezt . ..? — kérdezte a vegyész fölcsillanó szemmel.

— Egy igen ismert vegyész, ki első asszisztens a vegyvizsgáló-laboratóriumban . . .

A nem érvényesült emberek pillanatnyi örömé­vel bólintott a bűnös, azután tekintete elhomályoso­dott, elcsüggedt s kilobbanó sugára után sötétség maradt.

— Igen, jól ismerem. Együtt tanultunk, bará­tok voltunk. Sokszor figyelmeztetett . . . Rossz tár­saságba kerültem és elsodort azár... Szegény ember gyermeke voltam, mulatozásaimhoz sok pénz kellett, s mint vegyész, tiltott dolgokba kezdtem . . . Óh, uram! Ha egyszer az ember sülyedni kezd, mind mélyebbre sülyed ... Az utolsó vizsgám előtt állottam, mikor egy nő hálójába kerültem és ez okozta vesztemet! . . .

Sóhajtozott.— Belekeveredtem több kisebb dologba, de a

szerencse kedvezett s ép bőrrel szabadultam. Elmon­dom őszintén . . . Százszor elhatároztam, hogy jó

4* 51

útra térek s fölhagyok minden léhasággal. Sokszor letörtem, de valami mindig fölemelt: a remény! Vé­gül is egy kékfestögyárban szerény álláshoz jutot­tam, nagy terveim voltak, ezeknek akartam élni... gyönyörű dolgok ... s hiszem is, hogy tán egykor sikerülni fog . . . igen, mondom, a javulás utján voltam, de szerencsétlenségemre . . .

Elhallgatott.— Folytassa, — szólt a detektív szelíden.— Valamelyik vendéglőben megismerkedtem

egy magas, barna emberrel, egy asztalnál vacsoráz­tunk s elbeszélgettünk éjfélig. Jómodoru, kedves ur­nák látszott, azt mondta, hogy vidéken kisebb pénz­intézete van. Beszélgetés közben tárcáját elővette, valamit keresgélt benne, s megláttam, úgy intézte, hogy megláthassam, mennyi pénz van a tárcájában...

— És?— Néhány pillanat múlva kiment, s látom,

hogy a lábam mellett a földön egy ezerkoronás he­ver. Elvesztette! És akkor én igen rossz helyzetben voltam ... Úgy gondoltam, nem követek el olyan nagy Mint, hiszen neki még elég marad ... és az ezerkoronást hirtelen fölvettem . . .

— Alighogy elrejtettem, bejött és leült. Rám­nézett: „Adja vissza!u Mit? „Az ezerkoronást/4 Mit beszél ön? „Elejtettem s kimenet láttam, hogy föl­vette és most rendőrt hívok!“ Megrettentem s ta­gadtam, ma!jd beismertem s könyörögtem, hogy ke­gyelmezzen. És ö rövid gondolkozás után intett: „Jól van, a pénzt is megtarthatja, de csak egy fölté­tel alatt!“ Megmondta: „Ön vegyész, s nem kerül nagy fáradságába, ha egy kellemetlen úrtól megsza­badít engem . . .“

A detektív nagy szemet meresztett.— Ön volt az a kellemetlen ur, megmutatta az

utcán, s három napot adott, hogy elintézzem a dol­got... Képzelje el, micsoda lelkiállapotban voltam, de engedelmeskednem kellett; elhatároztam azonban,

52

hogy a parancsot nem hajtom végre teljesen: olyan mérget használtam, mely csak időszaki őrültséget okoz s csak igen nagy adagban oltja ki az életet.. . Esküszöm, hogy — ha kiitta volna is — egy féléven belül visszanyerte volna szellemi képes­ségeit! . . .

A detektív keserűen mosolygott.— Elmondtam mindent ... a többit tudja

ön... Ha kiszabadulok! Óh, ha megszabadulok!Sírni kezdett. Igazán sirt. A detektív megérin­

tette a vállát.— Hogy hívják azt az embert?— Nem tudom . . .— Milyen forma volt?— Magas, barna, erösvállu, kissé szeplős . . .— Hát még?— Az r betűt raccsolva ejti . . .— Mekkora lehet?— Száznyolcvan centi körül.— Milyen színű szeme van?— Acél szürke. A homloka magas ... És elöl

egy arany foga van!— Helyes.A detektív clgondolkozott.— Ha igaz, amit mondott, a maga sorsában

lényeges fordulat történhetik. Mit tudna még mon­dani, amit a nyomozásnál hasznomra fordíthatnék?

— Nem tudom . . .— Mit gondol, mi lehetett a foglalkozása ennek

a gazembernek?— Nem is sejthetem, de arra gondoltam: hátha

valami pénzhamisító intézete van?— S miből következteti?

’ — Nagyon érdeklődött a vegyészet iránt . . .— Hm!—.És...'— No, ki vele!

5:?

— Valószínűen hamis volt az az ezerkoronás is, melyet ledobott a földre . . .

— Hogyan?— ügy, hogy mikor megegyeztünk, vissza­

vette, kisebb bankók kai kicserélte: Maga ennek úgy­sem tudná hasznát venni . . .

— S hová tette ön az ezerkoronát?— Hétszáz koronát adósságaim fedezésére

fordítottam. A többit . . .— No, ne (féljen, nem veszem el! — nevetett a

detektív. — Nem látta azt a sárgahaju nőt?— Nem.— Hol találkozott ezzel az emberrel? Melyik

vendéglőben?Megmondta.— S megismeri-e, ha esetleg szembesítjük?— Millió közül is.— Meg, ha nem volt maszkban, — mondta a

detektív eltűnődve. — Én rajta leszek, hogy lehető­leg segítsek magán, megígérem. Isten vele!

IX.

A kékhaju fantom.Napszállat volt. Aranysárga, bágyadt fény öm­

lött a szobába. A detektív az ablak mellett ült s éle­sen nézte a sárga hajszálat, melyet a százados há­zában találtak. Bűnjel. Papírlapra ragasztva, magá­val hordta mindenütt; szabad perceiben százszor is elnézte s úgy érezte, hogy az a hajszál hozzá tarto­zik, egy idegszála lett.

Hogy csillog! Szinte szikrázik a bágyadt nap­sütésben. Milyen lehet az a fej, amelyen ezernyi ezer ilyen aranyszínű szál dús, hatalmas kontyba fut! Régi kápolnákban a megbámult, fakó szentek fején

64

láthatni ilyen glóriát . . . Dús, hatalmas kontyba hajlik, mert nagyon hosszú hajszál, s minél hosz- szabb a haj, természetes, hogy annál tömöttebb a konty. És szép s fiatal az, kinek a fején volt, el­árulja. Milyen selymes, s lehullva is mennyi életerő van benne, hogy szinte kiárad, mint egy édes lehelet! Vájjon leány-e vagy asszony az, kinek a fején ra­gyogott? Leány! Bizonyosan leány, még pedig köny- nyelmü, el züllött leány, kit a vére, szerencsétlen vére, vagy az emberek gonoszsága tönkre tett . . . Leány, mert asszonyoknak megvan az ö kis, kényelmes fészkük, megvan az is, ki nekik a kenyeret s a pompát szerzi, és nem mennek ök ilyen veszélyes kalandokra, nem teszik kockára csendes, apró flör­tökkel élénkített nyugodalmukat.

Leány. Melkerin, ki férfiáldozatát mosolyával hálójába keríti s a pásztorórán kirabolja, vagy adandó alkalmakkor igazi barátjával betörni, lopni jár . . . Vájjon milyen? . . . Haja sárga, homloka alabástrom, szeme nevető kék, arca rózsaszínű, vagy halovány, ajka piros, nyaka hószin, válla göm­bölyű, dereka karcsú, alakja molett s gyönyörű vo­nalú . . . lába piciny, — csodaszép szőke nő, akin még rajt’ van az ártatlan, hamvas ifjúság, de a lelke, a lelke sötét!

Nem!Vegyszerbe mártotta a hajszál egyik végét s

az aranyszin’festék lement róla, — az illúzió oda­van; de megvan helyette a másik fantom, a bűnnek egy másik Vénusza: a fekete typus . . .

Haja sötét, kékesfeketébe haljló, homloka fehér, szeme fekete, nagy és ragyogó; álmos mosoly szuny- nyadozik benne, vagy a poklok tüze ég; arca kreol- szinti, halovány, szinte sápadt, sok mindent ráraj­zoltak a bűnös éjszakák; ajka duzzadt, érzéki, egészséges, vagy karminfestékes, válla gömbölyded, alakja sugár és erős . . . szépformáju, fekete leány, akit talán már ö is látott valahol . . .

A hajszál lelke testet öltött s fantomköntösben megjelent elölte. Igen, ez az, ilyennek képzeli . . . A lelki élet szövevényein keresztül tisztán látta és érezte, hogy meg fogja találni, hiszen ez a hajszál hozzávezeti . . . huzal, melyen az ö energiája kicsa­pódik, hogy azután bilinccsé váljék egy fehér kéz­csuklón . . .

A távoli paloták tetején már árnyékok lebeg­tek, a kőszén sóhaja fátyolba burkolta a reszkető napvilágot. A detektív maga elé nézett s eltűnődött nagy-nagy problémákon, majd hirtelen fölrezzent s az alkonyatba nézett élesen.

A várost, hol a jobb ízlésű gonosztevők is meg­fordulnak az úri nép között, már sorba járta! Hiába nyomozott. Most lemegy a mocsárba, hol leülepedik a salak, most csavargóvá alakul, olyan lesz, mint á többiek, kik odalent élnek a homályban, hová a rendörlámpa le-leveti kutató sugarát... mert ö nagy mimikri, úgy átváltozik s úgy tud alkalmazkodni a környezethez, hogy a leggyakorlottabb tolvajszem sem ismeri föl. Ott meglalálja őket, a ragadozó hal áldozata megdjtése után az iszapban pihen . . .

Öt perc múlva káspánézis-só vedlett. így neve­zik az elzüllölt Írnokot a tolvajvilágban. Maga is el­csodálkozott, olyan pompásan sikerült a maszk. Kész. Még egyszer a tükörbe pillantott s elmosolyo­dott. Ki mondaná meg, hogy ö Barlay, a detektív? Alakja, ruhája, hajviselete, arckifejezése, mindene — igazi, űrből lett apacs! Nincs az a tolvajkém, ame­lyik azt mondhatná, hogy nem közéjük tartozik! Néhány lépést tett; még a tükör előtt, hogy meggyő­ződjék: eléggé tudja-e utánozni a jellegzetes tolvaj- járást? Rendben van. A Browningját a zsebébe csúsztatta, és elindult a külváros felé.

Sorba vette a hírhedt vendéglőket, az úgyneve­zett kéglovics-okiú, hol a bűnösök tanyáznak. Ment az ösztöne után, ma szokatlanul éles és erős volt. I5s úgy féltiztájt megállt egy vendéglő előtt, mely

csak nem régen került a a rendőrség lajstromára. Betekintett a függönyrepedésen.

Füst. Gőz. Lárma. Ailakok. Mind csupa ked­ves ismerős, kiket a mocsárból nem egyszer elörán- cigált a világosságra. Mindenrendü csirkefogók it­tak, szórakoztak odabent, s a szivarfüst tépett felhő­jén keresztül, a söntésen túl lévő kis szobában meg­pillantott valakit.

Szép, fekete leány volt. Majdnem az a fantom, akit ma az ö fantáziája teremtett napszálltakor. Haja kékes-fekete, arca kreolbarna, ajka piros . . . her­cegnő a szivarfüstben . . . Ő az, ö az, kit keres! ...

Bement, szétnézett s a söntés mögött lévő szo­bácskábán leült a kerek asztalhoz, hol Púpos Hans, a hamiskártyás, két cimborájával borozott; nem tűnt föl senkinek, senki sem ismerte föl, még Púpos Hans sem, pedig az ö régi besúgója volt ...

A haramiaképü korcsmáros odament s a kás- pánézisre fürkésző pillantást vetett. Fröccsöt ren­delt. Kutató nézését kiállta könnyedén s többet nem törődött vele senkisem.

Púpos Hans éppen egy történetet adott elő, s csak most látta a detektív, hogy milyen humoros fiú! Azt mesélte el, mikor a rendőrséget lóvá tette volt.

— Egy lopott frakkban megjelentem a gyö­nyörű estélyen . . . Hófehér selyemnyakkendöm volt . . . Megismerkedtem vagy öt rendőrtiszttel s velük kártyáztam reggelig. Annyi pénzt összeszed­tem, hogy majd leroskadtam alatta, aztán angolosan távoztam a ritka mulatságról . . .

A közelben ülök igen jól mulattak a púpos ha­zugságán, az uj vendég is belenevetett.

— Az voli a szerencsétlenségem akkor, hogy hazafelé bementem egy pálinkamérésbe, kedvemre ki akartam röhögni magamat, s hát amint ott röhö­gök, egyszerre csak valaki a kezét a váltamra teszi:

„No. Hans, hol mulattál, s mióta vagy ilyen ele­gáns ?“ Bevitt az átkozott detektív a főkapitányságra, s délelőtt tiz óra tájban akaratlanul is viszontláttam az én egyik kedves, uj barátomat ... a fogalma­zót! . . .

Tetszett a hallgatóknak.— Láttátok volna azt a meglepetést, azt az

ijedt tekintetet, ahogyan végignézett, mikor azt mondtam neki: Szervusz . . .

— Hahahaha!— Zrzrzrzrzri . . . Ugyan ne hazudj! —

morrant rá egy rekedt hang. — Azt gondolod, elhisz-' szűk ostobaságodat? Nekem ne hazudj. Hiszen még u legkisebb rendőr is úgy ismer téged, mint a kétga- rast . . . Epl dever!

— Esküszöm! — erősítette a púpos. — Olyan ostobán bámult rám, mint a borjú az új kapura . . . azután rám r ipa kod ott s lehordott a sárga földig, noha hajnal!ájt még együtt pezsgőztünk . . . Saj­nos, még aznap uj otthonomban, a Jergli-ben ül­tem . . . Mit röhögsz, mafla? . . . Igenis, a tolonc- házba vitetett . . .

Mindezt, persze, hénis kszmálát = tolvajnyel­ven mondta. Az idegen úgysem érti; ha pedig meg­érti, akkor az ö emberük s nincs, mit titkolóznia.

Odalent a söntésben megszólalt a harmonika, egy vén, szakállas alkoholista nyekergetni kezdte. Éles hangok süviteztek belőle, fújt, prüszkölt a régi szerszám, basszusbillentyüi pedig esetten dummog- tak a sürü borgözben. Púpos Hans hangja el-elve- szett a kerekedő zajban, a detektív pedig lopva fi­gyelte a leányt, ki a ferdére állított falitükör alatt két férfival mulatozgatott.

— Ki lehet? — gondolta magában. — Ki lehet, hogy én nem ismerem? Arca, keze, mindene milyen gondozott, s milyen ragyogó a tekintete! . . .

Fölkelt Púpos Hans s kiment az udvarra. A de­tektív utána surrant észrevétlenül.

58

— Hanő!— Mit akarsz?A félhomályban összenéztek.— Ismersz-e?— Nem . . .— Barlay.A hamiskártyás összerezzent.— Jaj, a . . .— Pszt!— Kit keres ? — súgta a púpos. — No, de ilyet!A detektív intett, hogy ne sokat beszéljen.— Ki az a csinos, fekete leány?— Melyik?— Odabent ül azzal a két emberrel.— Az? Nem tudom. Beszéltem ugyan vele, de

csak annyit tudok, hogy „Gyenge rózsának44 ne­vezik . . .

— Nem ismered közelebbről?— Nem. Egy hete jár ide. De nem ezzel a két

emberrel szokott idejönni, hanem egy másikkal, aki most nincsen itthon . . .

— S hol van?A púpos a füléig húzta görbe vállát.— Mit tudom én? Lan pan (nincs itt) . . .

Annyit azonban kivettem a szavukból, hogy „Sárga báró“-nak nevezik, s most vonaton van és három nap múlva jön haza . . .

— Milyenforma ember?— Magas, barna, kicsit szeplős, kicsit racs-

csol . . .— ... szeme acélszürke, homloka magas s

elöl egy aranyfoga van ... — folytatta a detektív a személyleirást. — No, ugy-e?

A púpos bólintott.— Ismeri?— Ismerem, de csak a fotográfiáját. Mit gon­

dolsz, honnan cseppentek közétek?

S9

A púpos ravaszul pillogott.— Bizonyosan fenn dolgoztak, — nevetett. —

s kicsiket letörtek ...— Jó . . .A detektív gondolkozott.— Hans! .Mutass be a nőnek.

Ne! — ijedt föl a púpos.- Ne félj.

mondják, hogy a Sárga báró rettenetesember.— Ne félj, csak bízd rám.A púpos habozott, majd vállat vont.— Mi legyen a neve?— Gyuri.— S micsoda?— Zsuglista (óratolvaj).— Jól van.Besurrantak külön-külön. Kis idő múlva el­

ment a púpos két cimborája, összehúzod! ak hát úgy kettesben és csendesen tanakodtak az ismerkedés módozatain.

. 7™ Gyuri . . . én aztán nem felelek semmiért, — pillogott a púpos. — Én mondtam neked, a többi a te dolgod . . . Ahá!

Virágárusleány lépett a lebújba. A púpos szeme felvillant.

Vegyen egy csokrot, — súgta hirtelen.A detektív tisztában volt, hogy mit akar a pú­

pos nézni kezdte hát a lányt ragyogó tekintettel. A fekete leány észrevette az érdeklődést s ugyanúgy pillantott a jóképű kollégára. Közben a virágárus- asszony odaért s a púpos felé nyújtotta kosarát:

— Rózsát tessék, rózsát . . .— Nimó nizrach (nem kell)!A detektív odaintette s egy csokrot vett.— Vidd oda, súgta a púposnak.A leány a detektivre pillantott és elmosolyo­

dott. A púpos habozott. Adta az ügyetlent.

60

— Siess, várja.Odavitte s üdvözölte a társaságot.— Ha megengedi, — a barátom küldi.A leány a figyelmes lovagra mosolygott.— Köszönöm!A detektív némán bókolt. A két férfi rávetette

sötét, gyanakvó szemét. A detektív őket is barátságos fejbólintással üdvözölte. A púpos sutyorászni kez­dett a társasággal.

— Oref (jótállók érte)! — mondta hangosabban.A két férfi rövid habozás után bólintott. A pú­

pos odaszólt a detektivnek:— Gyuri!

* A detektív felkelt és odament.— Kisztihand!A púpos bemutatta.— Köszönöm, hogy olyan figyelmes volt, —

mosolygott rá a leány. — Szólítson Húsnak . . .— ülj le, — szólt az egyik férfi mély han­

gon. — Vendéglős, poharat!Odaültek. Bort hozattak. Koccintottak, aztán a

mélythangu, köpcös férfi megszólalt:— Honnan jössz?— A börtönből.Tolvajul beszéltek.— Mennyit ültél?— Három hónapot.— Mikor szabadultál?— Egy hete.— Mi voltál azelőtt? — kérdezte a másik, a

hegyesorru.— írnok.— S miért . . .?— A hivatalos kasszából kivettem ezer ko­

ronát, — sóhajtott a szegény írnok. — Bedutyiztak, aztán magával vitt a forgatag . . .

— S miből élsz?

61

— Óraszakértö vagyok, — nevetett búsan, — vagy ami jön . . .

A leány részvéttel nézte a szegény káspá- nézist.

— Az élet tönkretesz sok mindent, — mor­mogta a másik tolvaj. — Az életi

— Tönkretett engem is ... Az a nyomorult ezer korona! . . .

— Minek vette el? — kérdezte a leány szo­morúan. — Kár volt . . .

Az írnok sóhajtott.— Kellett neki, — bólintott a tolvaj. — Egy

kis jólét, virágcsokor, pezsgő, szerelem . . .— Nem! — tiltakozott az írnok. — Más egyéb

volt . . .A leány nógatta tekintetével, hogy mondja el.— A nővéremnek hozomány kellett s a kasz-

szához nyúltam . . . Úgy volt, hogy három hét múlva nagy obb pénzt kapok s abból vissza teszem, de közben rovancsoltak . . ,

A köpcös félbeszakította:— Szerencsétlen! Nem tudtak még három hétig

várni, míg azt a pénzt megkapod?— Nem, — sóhajtott az írnok, — nem lehe­

tett várni . . . Nagyon sürgős volt az esküvő, hogy őszinte legyek ..."

— Ahá! — szólt a köpcös. — Az a fonák társa­dalmi fölfogás ...

— Az hajtott bele. És amikor gyalázatba estem . . .

— Gyalázat? Ilyen nincs! Erény sincs, sem­mi sincs, csak élet! — tört ki a hegyesorru. — És mindenki úgy él, ahogy a sorsa engedi . . .

— Bocsánat, nem úgy van egészen! — mondta az imok csüggedten. — Elég az hofc&á*, hogy ami­kor a börtönből kiengedtek, még a nővérem is el­fordult tőlem . . .

62

— Szegény fin! — mondta a lány s gödrös, szép arcán látszott, hogy igazán sajnálja. — így van ez mindnyájunkkal . . .

— Bombát kellene rakni a Társadalom alá! — szavalt a hegyesorru. — Az embert rosszá teszi s ak­kor megbélyegzi. Tehetek én arról, hogy lesüllyed­tem? A Társadalom nevelt, apám képében már n bölcsömnél megjelent s e perctől kezdve gyúrt, ne­velt, tanított. Nos, a maga képére formált. Alászol- gája. Ilyen vagyok. Véremben volt. Tehetek-e róla ? Eleget akartam, hogy ne vesszek el, de hiába akartam ... A nevelő ur csődöt mondott. Kutya voltam, kutya maradok!

— De kérem, a törvény . . .A hegyesorru az asztalra ütött.— Törvény? Mi az? A hatalmon lévő kisebb­

ség akarata, semmi más. Zöld asztal mellett, jólla­kott gyomorral könnyű megcsinálni! Én is tudnék nagyhangon szavalni. De a nyomor! Hm, uram, a nyomor! ... Te! Hát mért nem foglalják tör-

** vénybe azt, hogy ne legyen nyomor? Úgy-e? Aki tyúkot lop, bezárják; aki palotát lop, az derék em­ber! És aki . . .

A harmonika föl-fölharsanó hangja elnyelte keseredett beszédét. Neki vörös ödve szónokolt. A detektív elmosolyodott: éppen olyan a hegyesorru nyers, dühödt beszéde, mint az az árva, korcsmái harmonikasz4 ... A púpos felállt:

— Tytih, mennem kell! Várnak, jó nyereség van kilátásban . . .

Elköszönt.— Mi is mehetnénk, — mondta a köpcös a he-

gyesorrunak. — Hallod-e, te írnok, várj meg itt minket Iluskával, egy óra múlva itt leszünk.

— Jó, — bólintott a lány. — Vagy várjatok esak! Én hazamegyek. Ugy e, káspánézis, hazakí­sérsz a kapuig?

63

— Szívesen!Az utcasarkon elváltak a két tolvajtól.— No, gyerünk, káspánézis!A detektív kísérte a leányt s kedvesen udva­

rolt.— Hol volt eddig, Il-us-? Mit csinált? Ennyi

szépséggel és jósággal, ennyi finomsággal és ked­vességgel hogyan tudott . . .?

A leány megállt egy sárga ház előtt s fölsó­hajtott.

— Majd elmondom egyszer . . ,— Itt lakik?— Igen.— Egyedül ?— Higyje el, én nem vagyok olyan . . . —

mosolygott a leány szomorúan. — No, de ne ijedjen meg, hiszen nem sértett meg!

— Vájjon lehetséges-e, hogy viszontlássam ?— Hogyne! — szólt a lány őszintén. — Meg­

kedveltem magát. Van ugyan egy udvarlóm . . . egy féltékeny állat, no, de nem baj . . . Nem ismeri a Sárga bárót? — kérdezte hirtelen.

— Nem ismerem.— Hát ö udvarol nekem . . . Tudja mit?

Holnap délután látogasson meg engem, ö nincsen otthon. Egy kicsit elbeszélgetünk. Most pedig jó­éjszakát, mert jön a házmester . . .

Megszorította kezét melegen s a detektív el­osont a kaputól. Ahogy a leány bement, megállt egy lámpa-fő alatt és elgondolkozott.

Ilus ... ki lehet, hogy annyira elüt a többi hasonlótól? Keze, lába kicsiny, finom, arisztokra­tikus s a műveltsége sem hétköznapi. Olyan kedvesen el tud csevegni mindenről, olyan szelíd a mosolya és olyan őszinte a tekintete! Ki tudja, milyen tra­gikus átok hullt az életére? Ki tudja, mennyit szen­vedett, míg lassanként leszállt a mocsárba, hogy az ingo vány virága legyen?

64

Tűnődve bandukolt hazaidé, lefeküdt, de nem tudott aludni. Izgalmas éjszakája volt. Úgy érezte, hogy nagy bűnszövetkezetnek jutott a nyo­mára, leleplezi s megvan a gyönyörű fogás . . . Milyen szép, ha az ember csapdát vet a bűnnek s bilincsbe verheti a gonoszság kezét ... Ő az, akit keres! A rózsaparíöm is ... Jó nyomon van s vi­gyázni fog a hurokvetéssel. Mig odalesz a „báró6\ a leányt magába bolonditja s a segítségével hur­kot vet az elvetemült gazember nyakába . . . így! A kezdet jól indult, megtetszett a nőnek s két-há- rom nap múlva tán ismerni fogja elejét öl-végig a tolvajtársaság bünlajstromát . . .

Hunyorgó tekintetét a hajnalra vetette s is­mét a leányra gondolt. Szép, fiatal és jobb sorsra érdemes! Különös teremtmény a nő. A legnagyobb szépség a legnagyobb romlottsággal párosulhat benne: szép testben gonosz lélek, de ez más, ennek a nőnek alapjában véve nem romlott a lelke. Vagy ki tudja, hogy milyen feneketlen mélységet takar szelíd mosolya? A nő akkor a legveszedelmesebb, amikor a legszebben mosolyog . . . Igen, az a való­színű, hogy teljesen romlott ez a szép fekete leány, mert ha nem volna romlott a romlottak között is, akkor nem vinne itt vezérszerepet . . . Hm, hátli? téved? Hiszen a tolvajok társadalmában is éppen úgy megvan a szép kultusza, mint fent, az ingovány fölött. Ilus nagyon szép leány s éppen a szépsége biztosit neki vezérszerepet. Ragyogó szemének egyetlen sugarával fanatikussá tudja tenni a ha­bozó gonosztevőt; szelíd mosolya adja meg neki a szuverén hatalmat a rettegett emberek fölött . . . Ő bizonyosan nem vesz részt a közös munkában, csak értelmi szerző . . . Dehogy nem! A hajszál! Az ö hajszála volt . . . Vagy ki tudja? Oh, ha va­lami finom lemezen tisztán meg lehetne rögzíteni az agy láthatatlan sugarait: a gondolatot . . . Ha láthatná, hogy mi forr, mi fö ennek a leánynak, ennek a szép, bűnös leánynak a homloka alatt!

5 Lázár István: A kékhaju fantom. 66

Egy bizonyos. Hogy ö a királynője ennek a társaságnak, hajtórugója, egyik hajtórugója ö is annak a sátáni szerkezetnek, mely titokban szaka­datlanul működik az igazság, a becsület és a va­gyon ellen, mióta csak ember van a földön és mű­ködni fog, mig a nagy gazdasági ellentétek fent- maradnak a társadalmi rétegek között. Igazság? Ők is ismerik, csakhogy ez más az ö szempontjuk szerint. Becsület? Azt is ismerik. A tolvajbecsületet s ez a morálja az ö világuknak . . .

Messze elkalandozott gondolatban, de min­dig visszatért a szép tolvajnöhöz. Bizonyosan bol­doggá tudott volna tenni bármilyen férfit; szép, okos, kedves s gömbölyű karja fehér lehet . . . De mit ér a szépség, az okosság, a kedvesség szív és lélek nélkül? A boldogság alapja a jóság és a be­csület. És aki nem e kettő szerint él, annak bűn­hődnie kell — önmagában.

X.

Leányálom.— Eszembe jut, hogy ki vagyok. Eszembe jut

az az idő, mikor olyan volt a lelkem, mint a tiszta hó...

— A kis szentimentális! — gondolta a detektív. — Azt hiszi, hogy nem ismerem . , .

— Mondd nekem: Ilus. Ez a nevem. Ez volt...— Ilus ... — suttogta a detektív szerelme­

sen. — Kedves vagy ...Szétnézett a csinos lakásban. Rend és tiszta­

ság, Kis imakönyv az asztalán. Istenem, gonosz le­het-e az, aki imádkozni tud!? A bibliai farizeusokra gondolt. Ajkával megérintette a leány kezét.

— Ne bánts . . .— Szeretlek!

66

A leány két tenyerébe fogta a .detektív fejét s hosszan, mélyen nézett a szemébe.

— Ki vagy?— Egy szerencsétlen ember, akit az élet tönk­

retett . . .Nincs színész, ki jobban megjátszhatna a sze­

repét. A leány elmélázott, simogatta a detektív fejét, azután fölsóhajtott:

— Szegény . . .— Hát te ki vagy? — kérdezte a detektív.— Én nem okolom az életet, én magam tettem

tönkre magamat . . .Könny csillant a szemében, de az a kedves,

szelíd mosoly nem tűnt el ajkáról.— Olyan finom minden vonásod, a kezed, han­

god, mindened! — suttogta a detektív.Jól esett a lánynak a szerelmes beszéd. Me­

rengve játszott a férfi, kezével.— A csillagok sem kérdezik egymástól, hogy:

ki vagy, mikor egymásra találnak . . .— Milyen banális! — gondolta a detektív. —

Szegény ...Csókolgatta a leány finom ujjait.— Nem kérdem én, semmit sem akarok tudni,

csak azt, hogy szeretsz-e?A leány a leikéig nézett. De a jó detektív lei­

kén hét fátyol van. Ilus fölsóhajtott:— Mielőtt felelnék, egyet kérdek tőled. Mondd

meg nekem: van-e erőd, hogy a tisztességes életbe visszatérj . . . Mert én visszatérek!

— Nehéz, — mormogta a detektív.— Annyira rabja vagy a bűnnek ? — kérdezte

szomorúan.— Undorodom tőle, — sóhajtotta a detektív.

— Hidd el nekem, úgy vágyódom a megtisztulás után ... de nem lehet!

— Lehet!

5* 07

— Hogyan?— Akarni kel]!— És ... és le akarod?— Akarom!Összenéztek és úgy érezte a detektív, hogy a

leány ragyogó nagy szeméből valami titokzatos, fé­lelmetes, gyönyörteljes áram ömlik a leikébe.

— Istenem, ha lehetséges volna! Ha nem kel­lene bujkálnunk, mint az üldözött vadnak! Érzem, hogy olyan igaz-becsületes tudnék lenni, de csak te­veled! . . .

A leány arca földerülí. Néhány pillanatig ha­bozott, aztán a detektív szemébe nézett nyíltan, hogy tekintetében az egész lelke benne volt.

— Hallgass rám! Nagy és gyönyörű tervem van. El kell követnem még egy gonoszságot, hogy tiszta lehessek ...

— Nem értem!— Majd megtudod! Te is elünk léssz. Sok

pénzhez jutunk és akkor . . .A detektív reménykedve figyelt.— . . . akkor elmegyünk kelten más or­

szágba, ahol nem ismernek. Elmegyünk akár Skó­ciába, veszünk egy kicsi házat, boldogan élünk s minden erőnkkel azon leszünk, hogy jóvátegyük bűneinket, amiket elkövettünk önmagunk és az em­beriség ellen . . .

A detektív álmélkodott. Valami történt a lel­kében: azon vette észre magát, hogy a könnye ki-perren . . .

— Mi ez? — döbbent meg. Mit siratok?Letörülte könnyét s a leányra mosolygott.— Ha valóra válnék!A leány megsimogatta.— Eljössz-e velem?A detektív bólintott, hogy: el.— És ugy e, nem hagysz el soha?

68

— Soha!Nézte, nézte— Tudod-e, miért szerettelek meg tégedet ?A detektív figyelt,_ Akkor, már akkor megszerettelek, mncor

elmondottad, hogy loptál a — nővéredért.Sírni kezdett, de ajkán most is ott volt. az a

kedves, szomorú mosoly.— Mert a te történeted majdnem ugyanaz,

mint az enyém ... Én is voltam kedves és ártat­lan, mint a többiek, kik ma aranyhaju gyermeket ringatnak térdükön . . . Ártatlan voltam, galamb voltam és jó szerencsét csinálhattam volna, de a sze­rencsétlenség a házunkra szállott . . . Atyám tönkrement, a földet kihúzták alóla és ott hagytuk a kedves, szép falut. A fővárosba jöttünk, nyomorog­tunk, mig aztán . . . megváltottam a családomat...

A detektív hozzáhajolt s némán vigasztalta.— Nem olyan mese ez, amilyet kitalálnak a

szegény, elbukott leányok, hogy valahogy mentsek bukásukat azok elölt, kik előtt érdemes . . . Elbuk­tam — a kenyérért s atyám meghalt szégyenében... Anyám beletörődött s némán, kiégett, száraz szem­mel ette a kenyeret, amelyet én szereztem . . . Ha láttad volna csüggedt arcát és beesett szemet! Úgy járt-kelt, mint egy szegény árnyék, ki csak azért nem tud lemenni a sírba, mert hurcolnia kell idefent az életét . . .

A sírás elfogta szavát, de kis idő múlva lecsen­desedett.

— Volt egy öcsém, kitanittattam, iskolákat végzett s most ügyvédi irodája van. Mikor tanulmá­nyait elvégezte, elköltözött tőlem. Két hónapra ra az én szegény árnyékanyám is nyugovóra tért, egye­dül maradtam s torkig lévén a sajat gyalázatommal, kidobtam azt a félmágnás zsidogyereket ... Nem kellett! Undorodtam! Elhatároztam, hogy inkább

69

megölöm magamat . . . s kis idő múlva kiköltöz­tem a ragyogó lakásból, a fölháborodott fiatalem­ber egyszerűen kirakott onnan . . . s más lány köl­tözött oda. Igen, az utcára kerültem. A bűntől un­dorodtam, nem volt pártfogóm, csak az öcsém, de ö szegyeit engem, megmondta szemembe, hogy tönkre­teszem a karrierjét, s később már be sem engedett a lakásába . . .

— Milyen gazság!— Igaza volt. Az ö szempontjából igaza. Nem

volt már szüksége reám s én az 5 életét is tönkre­tettem volna . . . Hidd el, nem tudok haragudni rá. Tehet ö arról, szegény, hogy olyan önző ember ? Saj­nálom. Testvérem és sajnálom . . . Pedig, ha nem lett volna olyan szüklelkü, még megmenthetett volna, talán megmenthetett volna engemet, hiszen uj életet akartam kezdeni és nem hoztam volna szégyenbe soha!

Sóhajtott.— A lelkem akkor még fehér volt, s egyedül is

megpróbáltam volna, hogy fölemeljem magamat... Óh, de szerencsétlenségemre megismerkedtem egv nyomorult emberrel, aki még most is a démonom és ez az ember lehúzott magával a mélységbe, mint egy förtelmes polyp. A hínár megfogott és fogva tart... A „Sárga báro“ . . .

Elhallgatott és a sírással küzködött.— Elvetemedett, gonosz ember, tolvaj, betörő,

hamiskártyás, pénzhamisító, gyilkos és minden egy személyben ... A bűn szálaival magához hurkolt s még eddig nem tudtam szabadulni tőle. Belevitt sok mindenbe ... De megsegít az Isten, erőt ad s kité­pem magamat a lelki nyomorból és szabad leszek, boldog leszek, hidd el, boldog leszek, mert szeretem a jót és igazat s okosan tudom mérlegelni az élet becsét . . . Tégedet talán az Isten küldött hozzám . . . Még csak egy, egyetlenegy gaztett ... és tiszta leszek, mint a hó... Leverem telkemről a

70

port, fölemelkedem s fogadom, hogy többé soha. de soha meg nem ejt a bűn! . . .

A szeme csodálatosan ragyogott.— Sokszor álmomban látom magamat . . . Ott

járok-kelek a háztartásomban s mögöttem arany- hajú kis gyerek tipeg . . . Fölébredek, megölelem a párnát és zokogok! És minden ilyen sirás megerő­síti bennem az elhatározást, hogy megszabadulok jel­től a gonosz élettől. Más embert a sirás elgyötör, a fájdalom legyöngit; engem nem! Nekem erőt ad, mert tudom, hogy a lelkem sir a megtisztulás után. Tudom, érzem, hogy még boldog leszek én!

Fölkelt s végigment a szobán. A detektív meg­hatva ült a divánon, de csakhamar összeszedte ma­gát s tekintetével követte a lányt. Ez most hirtelen megállt előtte s vállára tette a kezét:

— Holnap megjön a Sárga báró. Óvakodj tőle. Megismerkedtek s akkor megbeszélünk mindent. Most pedig menj el, mert szeretlek és nem akarok az én szép álmomban csalódni . . .

Megcsókolta a detektívet, de csak egyetlenegy­szer. A detektív még akart.

— Majd akkor ... — nevetett csendesen.

XI.

Valaki nevet a ködben.A „Báró ur“ hátradőlt a székén, hatalmas

füstöt fújt a szivarjából s a kék felhőn keresztül a detektivre nézett gúnyosan.

— És mondd csak, hogyan is kerültél te ide közénk?

— Úgy, hogy emberre van szükségünk, —- fe­lelt a detektív helyett a leány energikusan, — s egy ismerősöm ajánlatára társaságunkba fogadtam!

71

A báró meglepődött.— És ki ajánlotta? — kérdezte szárazon.— Púpos Hans, — mondta a detektív.— Nem ismerem, még nem volt szerencsénk, —

jegyezte meg a báró ur szatirikusán. — Bocsáss meg, beláthatod, hogy a mi helyzetünk kényes és kellő óvatosságot követel ... Te pedig — fordult a lányhoz — az én megkérdezésem és beleegyezé­sem nélkül ilyet ne csinálj többé! . . .

— S vájjon miért ne? — csattant föl a lány. — Hát ki vagy te? Mim vagy te nekem? Szolgálód va­gyok? Alkalmazottad, alárendelted vagyok, hogy igy beszélsz velem?

— Társam vagy, — mosolygott a báró sötéten, — és azt hiszem, mégis csak én irányítok itt bizo­nyos dolgokat . . .

A detektív ránézett.— És mondja csak, báró ur, vájjon mi kifo­

gása lehet ellenem? Lekicsinyel, vagy mi? Vagyok én is olyan „báró“, mint maga! S hogy őszinte le­gyek. én is vagyok olyan csirkefogó, mint maga ...

A báró* elképedt.— Mi tetszik? Mit akar velem? Mi közöm

magához? Ha tetszik, szóba állok; ha tetszik, nem. Engemet fölkért ez a hölgy, hogy bizonyos dolgok­ban legyek a segítségére, és vállaltam, punktum. Nem ismerem önt! Vagy ha úgy tetszik? . . . Egyéb­ként — azt hiszem — itt ön is csak éppen olyan vendég, akárcsak én, és semmi joga sincs, hogy en­gem kérdőre vonjon . . . Érti?

A báró ur elfehéredett. De a leány hirtelen föl- emelkedett s egyetlen tekintetével lefojtotta a kitörni készülő vihart.

— Bocsánat, uraim!— Én kérek bocsánatot, hogy ilyen hangon

voltam kénytelen felháborodásomat kifejezni ... — szólt a detektív tiszteletteljesen. — A báró ur is bi­zonyára belátja, hogy . . .

72

— Ön félreért engem! — vágott közbe a báró ur. — Én nem akartam az ön érzékenységét megsér­teni, csak . . . tetszik tudni, az óvatosság . . . hi­szen utóvégre is még nem volt szerencsénk egy­máshoz . . .

Ismerte a lányt s tudta, hogy ha megharagitja. hetekig sem beszélhet vele és azt is látta, hogy az uj társ nem vicserhó, akit az orránál fogva lehet ránci- gálni. Jó lesz, ha megalkusznak és barátságot köt­nek. Erőltetett, zavart mosollyal folytatta mentege- tődzését:

— Nem, igazán nem volt szándékomban . . . Vagy, ha sértve érzi magát, ezen is segíthetünk igen könnyen ... Én kijelentem, hogy tisztelem önt s világért sem akarnám, hogy különös, vagy kellemet­len véleményt tápláljon felölem ...

— Kérem, — engesztelődéit ki a detektív. — Én igazán nem haragszom . . .

Kezet nyújtott.— No, akkor szervusz, pajtás! — nevetett a

báró ur. — Az ördög vigyen el! . . .— Vigyen el téged, haszontalanja. — duzzo­

gott a leány. — Mindig beiekontárkodik az én mun­kámba . . .

A báró csupa mosollyá vált.— De édesem, értsd meg: az óvatosság! Mit

tudtam én, hogy ez a Gyuri olyan derék fiú? Az elő­vigyázatosság sohasem árt . . .

— Persze, — bólintott a detektív, — csak ki­csikét nyers vagy, de hát ebből azt látom, hogy jó szived van . . .

Bor került elő.— Rendben van! — nevetett a báró. — L£»

tóm, hogy jó cimboránk léssz . . . Halljuk hát Ilust!

A leány leült és kiterített maga előtt valami Tervrajzot.

78

— A villát kifürkésztettem. Jó hely. Én ma­gam is voltam az udvarán. Itt van a lakás beosz­tása. Ez a bankár dolgozószobája. Itt a kassza . . .

A rajz föló hajoltak, figyelmesen nézték.— Ezen az ablakon hatolunk be . . . Holnap

este nem lesznek otthon. Tizenegykor hozzá­kezdhetünk.

— Helyes, — bólintott a báró. — De ki csi­nálta ezt a pompás rajzot.

— Ö, —- mutatott a leány a detektivre.Igaz. A leány kusza vázlata után csakugyan

ö csinálta.— Gratulálok, cimbora!— Köszönöm.— Angyal vagy! — kacsintott a báró ur s

megcsípte két ujjal a leány gödrös arcát. — Tovább.A detektív megrezzent. A lány észrevette s in,-

tett, hogy vigyázzon. Előadta tervét, hogy miképpen fogják elkövetni az újabb betörést.

— Van ott pénz! — nevetett a báró élesen.— Hogy leszünk? — kérdezte a lány.— Te részt veszel-e benne? — fordult a tolvaj

a detektivhez.— Hogyne! mondta helyette Ilus.— Én, te s a másik kettő bent... Te is bent, —■

mutatott a detektivre, — és a kapunál...— Gyuri, a kapus! — jegyezte meg a lány.— Voltál-e már? -— aggodalmaskodott a tolvaj­

báró.— Voltam.—- Nagyon kell vigyázni!— Tudom.— Magától sikerül minden, — szólt Ilus, —- ha

a kapus . . .A detektív szeme rávillant:— (Hogyne vigyáznék a te életedre! . . .)Maga is elkölt a saját gondolatától.

74

— És aztán csendben maradunk, mint a múlt­kor ... A gold-udem (a főkapitány) túrja a tajtékot, aztán alább hagy a nyomozás... Hol lesz a pénz addig?

—■ Nálam! — nevetett a leány.— Persze, legjobb. ..Sóváran nézte, mintha meg akarná enni. A de­

tektív ismét megrezzent s ökölbe szorította kezét ön- tudatlanul ... A leány ránézett komolyan, megle­petve, aztán a tekintete elszomorodott:

— (Talán csak nem féltesz tőle.,.?!)— Hová mennek a bankárék? — kérdezte

a báró.— Valami estélyre.— Rendben van a fúrógép?— Rendben. Csak föl kell szerelni.— Akkor te most elmehetsz, pajtás!A detektív habozva nézett a leányra.— Holnap este kilenckor légy itt, — mondta a

báró. — Szervusz ...— Nem! Menjetek együtt, hiszen már éjfél is

elmúlt...A báró ur laposat kacsintott.— Én is megyek rögtön, csak valamit még meg

akarok beszélni veled . . . tudod, az ékszerekről ... Aztán meg nem is jó kettesben járni, mert...

A detektivre nézett meglepetve.— Igaz, pajtás, te nagyon hasonlítasz valakire!— En? Kire?— Arra az átkozott Barlayra... Ha nem is­

mernének, s nem állítanák, hogy némán (teljesen megbízható) vagy, még azt hinném, hogy ...

A detektív meghajolt finoman.— Köszönöm a bókot! — nevetett hidegen. —

Szeretem a saját bőrömet, de jobban szeretnék az övében lenni!

— Nem ajánlanám, — hunyorgalott a tolvaj­

báró, — annyi ellensége van. Százan és százan va­gyunk ellene, s tán nemsokára eljön a leszámolás!

— Epl dever... Ne beszélj. Hiszen egészen más arc! — fürkészte a leány. — Barlay magasabb Is, nemde?

— Igen ... Magasabb, szélesebb, erőteljesebb... A bivaly!

Látszott a bárón, hogy mennyire szeretné, ha az uj kolléga már kívül volna. A detektív hát jóéjsza­kát kívánt. A leány megszorította kezét s megnyug­tató pillantást vetett rá.

— Jóéjszakát!Lement a detektív s meghúzódott az egyik kö­

zeli ház kapujában. Olyan különös érzés riadozott benne, milyet még sohsem érzett! Szive hevesen vert. Mit akar a báró? Most ketten vannak odafent . . . Kétségbeejtő sugár lobbant föl az agyában: mit akar ö? ö! ö?!... Hiszen szereti... jó Isten ... szereti azt a nöt!?!

Összecsapta kezét s nagynémán fölmeredt az ablakára. Mozgó árnyékokat látott, mintha két em­ber ölelkeznék ... Mit csináljon?! Visszarohanjon és kérdőre vonja azt a nyomorult gonosztevőt?! ... Nem! Nem lehet! Nem szabad! Várt. Majd holnap este eljön a leszámolás ... Sápadt izgalommal leste a kaput. De egy perc sem telt bele, lejött a báró nagy­dühösen és eltűnt egy sikátorban.

A detektív föllélekzett. Elküldte hát! Szeme csil­logva tapadt a leány ablakára, ide-oda mozgó árnyé­kát addig nézte, míg kialudt a lámpa, a boldog lám­pafény ...

Csendesen nevetett, de fölriadt.Mi az? Mi történt vele! ... Álomban jár ...

Nem lehet valóság ... Hogy ö egy tolvajnöt szeres­sen?! Nem lehet!

Ébren volt. Homlokát kiverte a láz ... Haza­ment, lefeküdt, elszunnyadt, de arra eszmélt, hogy

76

ébren van s nyöszörög! Sir, vagy nyöszörög... Két­ségbeesve fetrengett az ágyán. Lángfergeteget érzett a nyakerében; mintha valami tüzes tenyér az agyára nehezednék, s kitörülné onnan a képzeteit ... A haldoklónak lehet olyan érzése, mikor sejti, hogy kö­zeleg a vég. A vég! Hiszen, ha nem tudja kitépni magából ezt az iszonyatos érzést, — ez a vég! Oda­van akkor az egész élete, karriérje, becsülete, min­dene, amiért küzdött, szakadatlan küzdött... hehehe!...

A lelki rejtély! Amit eddig nem tudott megma­gyarázni : hogyan lehet az, hogy sokszor egy pilla­nat alatt a legbecsületesebb ember is gonosztevővé alakul ? Hát a szerelem a bűn világában is ilyen ret­tenetes hatalom? Igen, a bűn világában... ö is ott van, hiszen ... hehehe ... hiszen óratolvajjá alakult...

No!ő Barlay, a detektív!Hehehehehe...Dehogy detektív! Ő Gyuri, az óratolvaj . ..Megrettent, fölpattant a fekvőhelyéről. Hohó!

Öntudatánál van! A sok éjszakázás, a megfeszített munka, a különös környezet kissé megzavarta — hm ... A méreg! A múltkori méreg utóhatása, lám, milyen szép csendesen jelentkezik... Csakhogy öntudatnál van! Ö, igenis, Barlay detektív, az is ma­rad, s meg fogja bilincselni az egész társaságot: a leányt, a tolvaj-bárót, a köpcöst, a hegyesorrut, mind, de mind, még pedig holnap, holnap ... holnap este, meg, bizony!

Fölkapta ruháját s kiment a nyári éjszakába, hogy a friss, hűvös levegő magához térítse, ődöngött a néptelen utcákon, mint az álomkóros, s egyszer csak azt vette észre, hogy a sárga ház ablaka alatt van!

Megborzadt... hiszen ö maga az a sötét ablak... De ninini! mégsem sötét... gyertya pislog benne... a kialvó öntudat. Dörgést hallott a lelkében: valahol egy templom összedült!... aztán csend, csak a lé­

77

pése ütött valami üres neszt, ahogy ide-oda sompoly- gott a tolvajleány ablaka alatt.

— Jedidi (az én szerelmesem) ... — suttogta eszelősen, aztán az éjbe bámult, megroskadt s esetten töprengett magában. Valamivel később a ház falának dűlt, két kezét a nadrágzsebébe sülyesztette, feje le­csüngött, ajka reszketett s néha csendesen nevetett a ködben, a különös ködben .. .

XII.

Kék lángban.

Egész nap feküdt. Fejére húzta a takarót. Csak a szeme látszott ki. Az órára meredt. Tekintetével szinte tolta az óramutatót...

Nyögött, de nem tudott róla. Csak a feje fájt egy kicsit. Melege volt, no, de majd hűvösebb lesz Skóciában ... hehehehe...

— Barlay ur, nem parancsol valamit? — szólt be a háziasszonya.

— Nem ...— Mikor keltsem föl ?— Este, hétkor ...Olyan furcsán hangzott előtte a saját neve!

Barlay? ... Az detektív ... Barlay? Ahá!Egy kerek órát elmélkedett rajta.— Hm, hm ... ühüm ...?De Ilus csak Gyurit szereti... És hogyan le­

hetne ö Barlay, mikor nem az? Epl dever... Barlay két ujjal is magasabb...

Ásított és elszenderedett. Zihált és nevetett. Azt álmodta, hogy Hússal Skóciába szökik, éppen vo­natra szállnak, de jön a Sárga báró, ráront, viaskod­nak életre-halálra — és jön Barlay detektív ...

78

— Barlay ur!Fölriadt.— Mit akar?A háziasszonya bekukkantott az ajtónyitáson.— Mi baja van önnek?— Nekem? — kérdezte ámulva. — Nekem

semmi.. ,— Nagyon nyöszörög!— Azt álmodtam, hogy Barlay detektív kerget...A fal felé fordult, a takarót a fülére ráncigálta.

Az asszony megcsóválta fejét s az ajtót behúzta.— Hm ... Tla-tla-tla ... — csettegetett nyelvé­

vel halkan. — Este tizenegykor ...Hallgatódzott. A szobában madárszárny su­

hog ... de nem látja ... Nem az! Hangot hallott, lágy éneket, valami ősi dajkamelódiát és finom hárfa- szót ... És mintha cirógató kék lángok ölelnék körül.

Az óra vert.Egy, kettő ... zumm ... zumm ... öt. Halló-

hialló ... milyen hangosan veri! Hehehe ...Megfordult és felült; térdeit összehúzta, fejét

ráfektette, félszemét behunyta; látszott, hogy valami csalafintaságon töri a fejét, ügy maradt sokáig, az után visszahanyatlott s a falcirádákat nézte.

Hiszen már alkonyodik! Kidüllesztette szemét s az óra számmutatóját nézte, nézte, nézte.

— F elhet...Annyi. Még egy félórája van. És ezalatt a fél­

óra alatt a betörés tervrajzát végignézte, noha nem is volt előtte...

Kilincs nyikkant.— Barlay ur?— Uhum... (Be bolond ez az asszony! Bar­

lay ... hehehe!)— Hét óra.

79

Kikelt az ágyából és öltözködni kezdett. Járt­kelt a szobában, egy üveg akadt a kezébe.

— Mi az?Megszagolta.— Konyak ...Kél ujjnyi lehetett. Szétnézett s megitta. Vájjon

kié volt...?— Kereshetik .. .Kész. A régi maszk. Öntudatlanul megcsinálta.

A tükörbe, Gyurira nevetett. Megindult a szobában nesztelen sompolygással. Az éjjeliszekrény fiókját kihúzta.

— Aha!Hat darab uj bankót talált egy ócska notesz­

ban. Ai szeme fölcsillant, szétnézett s hirtelen zsebébe süllyesztette — a saját pénzét.

Kié lehetett? Bizonyosan a háziasszonyé. Hogy fog dühöngeni! De a nyomát bottal ütheti, mert most szépen megszökik s többé vissza sem jön...

Csufondáros komplimentet csinált az üres szo­bában, azzal kisurrant észrevétlenül. Szemére húzta kalapját, leosont a lépcsőn, s kiment a kapun.

Valaki megérintette vállát egy utcatorkolatnáL— Hová, Barlay?Egyik detektiv-kollégája volt.— Nos, mit bámulsz ? Miben sántikálsz?— Gyuri vagyok ... — motyogta s faképnél

hagyta.Kerülő utón ment a sárga házig. Belopódzott.— J oestet.. .— Szervusz, — köszönt rá a tolvaj-báró. —

Hogy vagy?— Jól, — dünnyögte, — hát Ilus?— Köszönöm ...Hogy ráragyogott a leány szeme, megrázkódott

és a reszketése elmúlt.— Mit csináltál ma?

80

— Aludtam egész nap ...— Vacsoráztál-e?— Tessék?— Vacsoráztál-e?— Nem ...— No, gyere, tarts velünk!Valamit evett a hideg sültből, ivott vagy két po­

hár vörösbort. Közben a betörésről sutyörásztak. Fölélénkült, cigarettázott, nevetgélt s olyan okos ta­nácsokat adott, hogy a tolvaj-báró elcsodálkozott.

— Nem is hittem volna, hogy ennyire értesz a dologhoz.

— Volt nekem elég dolgom ...Hunyorított és fújta a füstöt. Tátott száljából

vastag karikákat eregetett s ujjúval keresztülbök- döstc.

— Háromnegyed tizenegy feló ott lesznek He­gy esorruék. Te eredj előre s figyeld meg a kaput!

— Eredj csak, — mondta a leány is megnyug­tató tekintettel. — Mi is megyünk, csak a fúrógépet fölszereljük.

— A fúrógépet? — csodálkozott. — Minek?— Minek? Mivel fúrod meg a szekrényt?— Termit-por ...— Az nincs.— Jo...— Ismered-e Hegyesorrut?— Hogyne.— A jelszó: „makir“ (szakértő).— Jó... Megyek.A leány kikisérte.— Szervusz ... Be' hideg a kezed!— Fázom . . .Elment. Félóra múlva künt volt a villanegyed­

ben. Csönd és sötétség alatt szunyókált a táj. A ban­kár háza a szélső villa volt. Eléje sompolygott. Min­

6 Lázár István: A kékbaju fantom. 8)

den ablaka sötét. Csak hátul a cselédség lakása vilá­gos .. . Behúzódott a sötétségbe s fülelt a süket csöndben.

A lámpák gyér világában két alak közel gél l a város felöl. Lebujt és figyelte őket. A sarki lámpa lényénél megismerte Hegyesorruékat. Pisszentett s kilépett eléjük a bokor alól.

— Makir ... — mondta csendesen.A két betörő kezet szorított vele s a sötétbe sur­

rantak.— Kamme sé (hány óra) ?A harangóra távol, valahol a mély homályban

féltizenegyet kongatott. Elnyelte az éj a három gono­szok árnyékát. Szellő kerekedett s megzizzcntette a bokrokat. Jóillatu földszag áradt szana-szerte, a bo­zót csendesen lélegzett. A galagonyabokrok nyári ál­mot láttak. És hűvös fénnyel szikráztak odalent, a hetedik égben a messzi csillagok ...

XIII.

Má zri. ..Jött már Ilus a mély homályban. A báró nehéz

járással cammogott mellette; hóna alatt csomagot hozott.

— A gép ... — szólalt meg az egyik tolvaj.— Nyivó (hallgass) ...Gyuri az ákácfák árnyékában eléjük sompoly-

gott.— Má zri (van valami baj) ? — kérdezte a báró. — Nimó (nincs).—- Hol az inas? — kérdezte a lány.— Az előszobában alszik, — suttogta a de­

tektív.

82

A báró intett, hogy csak bízza rájuk.— Bizonyos, hogy elment a bankár?— A domb alatt találkoztam az autójával. ..A villa előtt a homályban megálltak.— Vigyázz, nehogy a rendőrök . . .

. — Cholile (isten ments)! — suttogta a kapus.A leány megszorította a kezét...Az álkulcs a kaput kinyitotta, alig csettent a

zár. A gonosztevők az udvarra sompolyogtak. Gyuri a vaslécek alá húzódva, kémlelte az utcái . A veranda- aljtó is kinyílt és a négy árnyék eltűnt, a villában.

Félperc múlva erőtlen kiáltás hallatszott belül­ről. Aztán csend. Ó, micsoda rémséges a csend, ez a csend!

— Hehehehe ...Valamivel később a kiáltás után az Ötödik ab­

laknál kivillant egy éles fénysugár.— A tolvajlámpa, — dünnyögle a kapukém,

azzal egy pillantást vetve a sötétes úttestre, az ötö­dik ablak alatt lévő kertrácshoz osont, fölkapasz­kodott s bepillantott a függönynyiláson.

Hegyesorru abban a pillanatban kapcsolta be a gép áramvezetö-zsinórját a szoba villanytelepébe.

— Ninini!A báró a gép finom fúróját, a kassza páncél­

testére nyomta s valami halk, füttyszóm sivitás hangzott ki alig-alig hallhatóan... aztán zajtalanul működött a gép!

Úgy érezte, hogy leszédül a rácsról. Annyit még látott, hogy a kemény páncéltestben vékony csí­kot kanyarit a fúró, aztán leereszkedett a rácsról, összerázkódott, szemét megdörzsölte és szétnézett bambán, öntudatlanul.

Az ut lámpasora halványan pislákolt. Köd és sötétség ásitozott mindenütt. A hold fekete-sárgán világított, mintha fátyolba burkolta volna a tolva­

83<$•

jók védsjzentje. A detektív a kapuvasnak dűlt és reszketett. A köd! Milyen nedves és nehéz a köd! Megdidergett. Aztán elmelegedett. Ki akarta gom­bolni kabátját s valami kemény tárgyat érzett fent, a mellénye kis-zsebében. Mi lehet? Kivette s a de­rengő homályban rábámult bambán, értelmetlenül.

— Valami sip, vagy olyasmi... — motyogta — de ki tette oda?

Forgatta, nézte és csodálkozott.— Rendörsip! — villant föl az agyában.Viaskodott a köddel...— Hiszen... az enyém! — hörrent föl hirte­

len. — A sípom!...A köd lefelé szállt a fákról, mintha mind az

agyára akarna borulni. „Vájjon mi van velem, mi van velem, Istenem ?“ Vállat vont, a kapuvasnak támaszkodott ismét s a sötétségbe vetette réveteg szemét.

Nesz hallatszott. Honnan? ... Lent, az ut vé­gén, a lámpák vergődő világánál megcsillant — a rendőrsisak!

— Az őrjárat. . . Szent isten!Megmozdult, hogy berohanjon és jelt adjon,

de éles, lobogó világosság gyűlt ki az agyában. Mit akar? Hiszen ö Barlay detektív! Izgalom re­megett az arcán, hideg verejték pergett a homlo­káról, leguggolt, várt, fülelt. Az őrjárat gyanút­lanul lépegetett a dombnak. Száz méternyire le­hetett.

— Hús is bent van...Fölpattant, hogy berohanjon. Talpa alatt a

kavics megnyikkant. Megállt s égő szeme a rendör- sisakra meredt.

(... Elfogják Húst, börtönbe hurcolják s megöli a börtön... Szépsége elhervad, a sfciye el­sorvad, fehér teste elsenyved a dohos levegőben... Ölelő karja ... piros ajka ... gyönyörű mosolya ...

84

a remény ... Skócia ... a boldogság . . . minden .. . A becsület!...)

Szeme jégdarab, vizcseppek peregnek róla. Egyetlen mély pillantást vetett az ötödik ablakra és arcára fagyott a fájdalom.

Az őrjárat odaért.— Pszt... biztos ur ... pszt. .. lassan ... —

szólt, mintha malomkő lett volna a nyelve hegyén.— Betörés!...

A rendőrök a kapuhoz ugrottak.— Kicsoda ön?— Pszt... Barlay — —Odabent dolgozott a gép.— Mindjárt kész! — mutatott a tolvajbáró

az angolfuróra, hogy milyen nagyszerű léket ka- nyarit. — Sikerül!

— Hegyesorruék a szomszéd szobákban ku- tatgattak.

— Milyen szép az éj! — lépett Ilus az ab­lakhoz, hogy kedvesére egy pillantást vethessen.— Mi az?!...

A detektív éppen a házra mutatott s hevesen magyarázott a rendőröknek. A leány kibámult, az­tán visszaugrott. Megtörtént egy másodperc alatt.

— Óvatosan benyomulunk... — zihálta a de­tektív — s elfogjuk őket... Pisztolyt elő!

Megtorpant alakja kiegyenesedett. Tekintete megacélosodott. Megmozdult, mint a párduc. A régi Barlay! A nagykaput bezárta zajtalanul s a rend­őrök élén az udvarra nyomult, onnan a verandára, de a veranda belső ajtaja zárva volt.

— Észrevették!Vállát az ajtónak nyomta és a lakásba tört.

A villany ég. A fúrógép javában működik. Sehol egy lélek, üres volt a ház.

85

XIV.

Az 551 ^es automobil.

A rendörorvos csodálkozva nézeti a detek-tivre.

— És ön nem kezeltette magát, mikor meg­bizonyosodott, hogy az a vegyész növényi mérget töltött a poharába?

— Nem értein rá. S különben sem tulajdoní­tottam nagyobb fontosságot...

— Elég baj! Hiszi-e ön, hogy ez a különös eset, melyet most elmondott, nagy részben a dri utó­következménye volt?

— Lehet.— Azonkívül idegrendszere a tartós és lázas

munka következtében kimerült... No, majd rendbe­jövünk !

A detektív nyugtalankodott ágyában.— Csak maradjon, barátom! Az egészség

első. Az önök foglalkozásához nagy testi és lelki erőre van szükség. Majd eljön a munka napja is!

— Azt hittem, valami elmebajos tünet...— Szó sincs róla! Egy kis élettani zavar volt

az egész ... Az efajta rendellenesség gyakran elő­fordul, annyival is inkább, mert az önök és a bű­nösök foglalkozása egy körben mozog... Mond­hatom, hogy önnek semmire sincs szüksége, csak egy kis pihenőre. Legfeljebb még egy hétig kikap­csolja magát mindenből és akkor ...

— De egy hét nagy idő! — jegyezte meg Barlay izgatottan. — Az eredményt sokszor egy perc is veszélyezteti...

— Igen, igen, csakhogy a nyomozás azalatt

86

az idő alatt sem szünetel, mig ön kipiheni magát és ha teljesen fölgyógyul...

— Csakhogy én ismerem ennek a bűnügynek a szálait s félek, hogy elrontják a dolgomat.. . Hallom, hogy a detektivfönök úr mást biz meg a nyomozással!

Az orvos, ráparancsolt:— ön csak pihenjen, egyék, aludjék, naponta

kimehet két órát sétálni. Két nap múlva eljövök. Viszontlátásra, Barlay úr!

Megrázta kezét barátságosan és elment. A detektív még egy darabig gondolkozott az ágyban, azután hirtelen felöltözködött. Úgy érezte, hogy ezt a tétlenséget nem bírja ki! Mély tűnődés közt hagyta el a lakását, hogy orvosi rendeletre két órát sétáljon .. .

Sétált, sétált s egy aranymtivesbolt előtt meg­állt. Sunyi, vak üzlet volt. Végigsiklott tekintete a kirakaton s belépett rövid habozás után.

— Jó napot, Klein úr!Az aranyműves rábámult s megijedt.— Á! Van szerencsém . . .— Mi újság ?— Ó, kérem ... semmi...Összeszedte magát.— Rég nem tetszett erre járni! Mivel lehetnék

szolgálatára?— Csak úgy bejöttem.— Kérem szépen ... Nagyon szép ékszereim

vannak!A detektív elmosolyodott.— Csakhogy én pem azokra vagyok kiváncsi,

amelyek ki vannak téve közszemlére, hanem... hi­szen tudja!

Az aranyműves csodálkozást színlelt.— Nem értem!

87

— Nézze, Klein, — szólt a detektív komolyan — tegyük le az álarcot. Ismeri-e maga a Sárga bárót?

— Ki-it? — hebegte a boltos. — Sárga bá-rót?— Azt, azt. Mondja, mikor járt itt?— De uram!...— Azaz: nem ismeri. No, jól van. Legyen

szives, vezessen a műhelyébe!— De kérem szépen ...— Látja, Klein, maga mindig okoskodik!

Miért ne lehetnénk mi munkatársak? Emlék­szik-e? ...

— Igen ... kérem . .. akkor véletlenül...— Hagyja csak! Ismerem magái. No, gye­

rünk !Befelé indult. E pillanatban egy automobil

állt meg az üzlet előtt.— Bocsánat.. , kundsaít jön ...Elsápadt.— Tessék addig csak a szobába menni...— J o.A detektív belépett s ahogy az ajtórésen ki­

pillant, hát látja, hogy Klein úr valakinek nagy­ban integet! De, úgy látszik, az illető nem értette meg, mert az üzletbe nyitott.

— Már elküldtem, kérem! — kiáltott föl Klein úr kétségbeesetten s a szoba ajtóra mutatott. — Tes­sék sietni!...

A Sárga báró állott a küszöbön.— Köszönöm... —- s visszalépett villám­

gyorsan.A detektív kitört a szobából:— Állj!A gonosztevő az automobilba ugrott s tova­

robogott.

88

— No, te gazember!... — csikorgóit a detek­tív foga. — Majd adok én neked! ...

Lángragyult szemét az aranyművesre vetette s a boltból kirohant. — Tartóztassák fel!...

Az automobil éppen akkor tűnt el az utca­sarkon.

— Rendőr! Utána!A posztos rendőrrel megfutamodott.— Tartóztassák fel az automobilt!...Az utca népe megállt, azután nagy kiáltozás­

sal föltartóztatott egy üres autótaxit, mely az egyik mellékutcából kiszáguldott.

— Mit akarnak?! — kiáltozott a sofför. — Eresszenek!...

A detektív melléje ugrott.— Rendőr! Telefonozzon... hogy a külső őr-

szobák ne engedjék ki a városból az 551-es auto­mobilt !

A kormányra csapta a kezét, valahogy átha­tolt a zsibongó népen s a menekülő automobil után rohant.

Szédületes irammal suhant tova a jármüvek között s a nagy útvonalra érve, vad dörgéssel ivam- lott a külváros felé, amerre föl-föltünt távolban az 551-es gép piros teteje. A .rendörposztok fölemelt kézzel tiltakoztak:

— Állj!— Rendőrség!S továbbrobogott fokozott gyorsasággal, gon-

dolatszerüen.— Hol az automobil ? — kiáltott föl a sofför

hirtelen.— Vezesd a gépet!...Befurta éles szemét az utca káoszába. A pi­

ros automobil eltűnt.— Előre! — intett izgatottan.

89

A gép elöreszökkent. Minden porcikája re­megett a szörnyű rohanásban. Félpercnyi robogás után az útvonal végén voltak, a széles elhajlásnál, melybe háromfelöl is ulca nyúlt.

— Állj!A meglassított gépről lekiáltott a rendörör-

szemnek:— Nem látott-e egy piros automobilt?— Arra ment! — tisztelgett a poszt.— Hajrá!A gép balra fordult s nagy zökkenéssel vá­

gott a sugárutcának, melynek két szélén vén hárs­fák méláztak. A detektív lehajolt, a fák koronája alatt végignézett s megpillantotta a menekülő gép­kocsit.

— Gyorsaságot fokozz!Az első gép a város felé kanyarodott s rendes

menetsebességgel fordult ki egy szélesebb utcába. A sofför nekieresztette, de az üldöző gép már mö­götte lihegett.

— Elébe kerülni!Néhány pillanat múlva egy vonalban robog­

tak. A detektív intett a gépvezetönek, hogy álljon meg azonnal!

Az autó megállt.■— Mit akar?A detektív a gépkocsi ajtaját fölrántotta.— A törvény nevében!De a Browning lehanyatlott a kezében. Egy

csinos fiatal hölgy ült az automobilban.— Mit akar? — sikoltott föl rémülten.A detektív rábámult.— Rendőr! — kiáltott a gépkocsivezető. —

Rendőr!— Csönd! — parancsolta a detektív. — De­

tektív vagyok . . . Hová lett a férfi?!

90

— Milyen férfi?... — ámuldozott a nö.— Leszállt, — mondta a sofför nyugodtan.— Hol?...— A Népszínház-utcában.— Nem igaz!— Tetszik látni, hogy nincs a kocsiban .. .— Majd megmondod! — tört ki a detektív.

— Hol a báró?!— őrült... — rebegte a hölgy.A detektív elővette az igazolványát.— Bocsánat... Én államrendörségi detektív

vagyok... s egy hírhedt gonosztevőt üldözök, ki ezen az automobilon menekült; előlem... Sofför, hol a cinkostársa?

A kocsivezetö megijedt.— De kérem... én autótaxis vagyok és...

Az az úr leszállt a Népszínház-utcában.. . Mii tudtam én?

— Akkor miért menekült előlem ?— Azt mondta, hogy a felesége üldözi s pénzt

ígért, ha el tudok menekülni . . . Tessék! Itt van a pénz egyben ... A Népszínház-utcánál hirtelen megállított, a pénzt idedobta és bemenekült egy házba.

— Láttam, — szólalt meg a hölgy.— És nagyságod ?— Én Beliczky tanácsos lánya vagyok. Tes­

sék, itt az igazolványom! Éppen akkor értem az autótaxihoz, mikor az az ismeretlen kiugrott belőle s minthogy szabad volt, elfoglaltam.

A detektív az arcképes vasúti igazolványra pillantott.

— Bocsánatot kérek . . . Sofför, mehet!Ott maradt csüggedten. Lehajtott fővel gondol­

kozott, aztán fölemelte szomorú arcát s ránézett a világváros házrengetegére. Sötét delej égett a sze­

91

mén, alakja kiegyenesedett s kemény energia ömlött el a homlokán. Sohasem érzett még olyan szilaj erőt, akkora reményt, hitet és bizodalmát a lelkében. Hogy megfogja még azt a gonosztevőt . . .

XV.

Fullemász.Kijött a detektivfönöktőL arca nyugodt öröm­

ben ragyogott. Erőteljes, fürge járással ment hiva­tali szobájába, iratokat tanulmányozott, jegyzeteket csinált. Jó órahosszat dolgozott, mikor kopogtattak az ajtaján.

— Szabad!Egy fiatal detektív lépett be valami csavar­

góval.— Parancsára előállítottam!— Köszönöm!Intett a detektivnek, hogy hagyja magukra. A

csavargóhoz fordult:— No, hogy vagy, Fullemász?Fullemász tolvajnyelven vakmerő játékost je­

lent, aki nagy téteket rak vagy hiv. A csavargó kül­seje azonban legkevésbbé sém igazolta, olyan ágról- szakadt rongyos és koldus volt. Hülyeformán pillo­gott a detektivre s valamit mormogott.

— Azt mondom neked, ne add itt a bambát, ha­nem ide hallgass! Ismered-e a Sárga bárót?

— Nem!— Dehogy nem!— Honnan ismerném ? . . .— Kollegák vagytok, ő is münzer (pénzha­

misító) . . .Fullemász megszeppent.— Nem ismerem . . . S különben is én már

fölhagytam mindennel . . . Charote (megtértem)!

— Szemmel tartom a bandátokat, nekem ne füllents! — szólt rá szigorúan. — Nem ismered a Sárga bárót?

— Nem.— Többet nem dolgozom veletek! Minek vagy

te múszerer, ha senkit sem ismersz? Miért hagyja­lak titeket szabadon, ha nem szolgáltok, mikor a segítségetekre szükségem volna? Becsukatlak biz’ én, fiaim, egytöl-egyig!

Valami nyomhatta Fullemász lelkét, mert igen megzavarodott.

— Én semmit sem csináltam!— Éppen ez a baj!— Miért tetszik rám haragudni?— Azért, mert hasznavehetetlen gazember

vagy!— Tessék parancsolni s én szívesen . . . csak

engem ne tessék bántani, mert én ártatlan vagyok ... Milyenforma az a Sárga báró? Hátha más néven is­merem?

A detektív leírta a bárót pontosan.— És vele van egy nö is. Gyönyörű szép leány...

Ilus a neve. Mindennel foglalkoznak: lopássá], betöréssel, méregkeveréssel . . . Te, Fullemász, ha engem nyomra vezetsz, nem tudom, mit adok neked!

Fullemász elgondolkozott, aztán háromszög­letű, buta képe földerült.

— Hiszen ez Grigor!— Grigo-or?— ő hát! Aki . . .— Beszélj csak!— Nem merek . . .— Mitől félsz?— Veszélyes . . . Most egy féléve is gyanúba

vettek és halálra kerestek!— Tudod, hogy én sohasem szembesítem az

embereimet.

93

— Igaz, de mégis félek . . . Ni, hogy nézek ki! Mint egy koldus. A chawusse (tolvajbanda) egé­szen megtagad. Éhen döglöm!

A detektív a zsébébe nyúlt.— Miért nem szólsz? Segítek én, ahol kell.

Nesze!Pénzt vetett neki.— Takarékoskodj vele s ha elfogy, még adok. Nem akarta elvenni; félt, hogy olyat kivan érte,

ami többet ér.— Vedd el! Ugy-e, ez az a Grigor. ki a leg­

utóbbi nagy ékszerrablást elkövette? Csak bátran!Fullemász csökönyös ráncba szedte a hom­

lokát.— Ö! — felelte elszántan.— S hol vannak az ékszerek?— Azt nem tudom.— Csak gondolkozz. Most is Kleinhoz, az

aranyműveshez viszitek a lopott holmit?— Én nem ... De a többiek . . .—, És a gazember tagadja!Fullemász a detektivre egy pillantást lopott.— Hol van Klein ur?— Nitfess (fogva).— ügy kell neki! — villant föl a tekintete.A detektív összevonta a szemöldökét.— Mikor találkoztok Grigorral?— Elutazik . . .— Mikor?— Holnap.— Hová?— Nem tudom . . .— Hazudsz!— Nyúl vagyok (becsületes ember) . . .— Honnan tudod, hogy elutazik?— Cinkolom (értesülésem van).

94

— Melyik vonallal megy? — ragyogott föl a detektív szeme.

— Azt sem tudom ... ’*— Tudd ki nekem s jelentsd meg. El akarom

kisérni, de ha elárulsz . . . Istenemre, jaj neked!— Gholile (isten ments)! Én is féltem a kra-

vallimat, — mutatott a nyakára. — Majd utána nézek . . .

— Elkísérem s megnézem, hogy miben sántá­kéi. Ne félj. Ma este jelentsd, hogy melyik vonattal megy, intézz el mindent pontosan s holnap légy künn a vonatnál, amikor utazunk, valami pénzt kapsz . . .

— Lemánesem (Istenem) ! — sóhajtotta Fulle- rnász. — Ha észreveszik, machulle (végem van) . .. Lehet-e cvinkelni (telefonozni) ?

— Lehet.— Mikor?— Amikor akarsz. Ma éjjel otthon leszek.Fül lemész elment mély alázattal.— Gazember! — mormogta a detektív. — Ha

becsap!Alkonyaikor hazament, elintézte minden dol­

gát s lefeküdt: pihenni. Türelmesen várt. És éjjel úgy három óra tájt. megszólalt a evinkelő . . .

XVI.

A két alapszín.A gyorsvonat kifutott a sik mezőre s tovadör-

gött az acélsíneken. A detektív a tenyerébe hajtotta a fejét s egykedvűen nézte a sötét felhömadarakat; ködszemükböl esőt sírtak a vonat ablakára.

Valamivel később hátradőlt a plüediván tám­lájára s félig lehunyt szeme sarkából fürkésző pil-

95

lanlást vetett a szemközt ülő úrra, ki a menetrendet tanulmányozta. Szinte fásultan ült a helyén, de a szive hevesen vert örömében, mert az illető ur nem volt más, mint Grigor, aliasz: a Sárga báró.

Hányszor kisiklott a kezéből, de ma nem, ma nem fog kimenekülni! Egy pillanatig arra gondolt, hogy rádobja magát s bilincsbe veri, de letett a szán­dékáról. Az egész banda kell, az egész bűnszövet­kezetet elfogja a bankópréssel együtt, ami, ha sike­rül, az ö neve után jegyzik mindenképpen az év leg­nagyobb bűnügyi sikerét!

Grigor megmozdult, bozontos fejét fölvetette és egy másodpercig utitársára meredt, aztán a me­netrendet a hálóba dobta és most ö kezdte figyelni a fülke ablakán kopogó esőcseppeket. Domború mel­lével, melyről a ruha majd lepattant, az ablakra ha­jolt, hatalmas teste csupa erő és izom . . . Azon gondolkozott a detektív: vájjon melyikük marad alul, ha eljön a döntő pillanat?

Elmosolyodott. Volt már dolga még különb legényekkel is! Majd elválik, hogy ki kerül alul . . . Most csak az a fontos, hogy összeismerkedjenek és megbarátkozzanak, a többi önként jön, a dolgok ter­mészetes folyamataként , . .

A távoli hegyek felöl erős szélhullám csapott a vonatra. Ereje megremegtette a kocsisort. A moz­dony hörgött, harsogva ontotta füstjét, ahogy a szél­örvényen áttörte magát. A detektív megszólalt:

— Csúnya egy idő!Az utitárs bólintott. A vonat futása gyorsult.

A szél elmaradt. A detektív ásított. Az eső egyhan­gúan verte az ablakokat. Hallgattak. Néha egy­másra sandítottak. Egyezer Grigor hátravetette a fejét, lábait szétterpesztette s megszólalt különös, mély hangon:

— Hová utazik?— Kolozsvárra, — felelte a detektív félvállról.

— S éppen a legrosszabb időt választottam . . .

96

Grigor kinézett az ablakon s jobbkezével a dí­ván karját szórakozottan nyomogatta. A detektív folytatta:

— Nem is indultain volna el, de az ispánom valami fontos gazdasági ügyben táviratozott . . .

Grigor ránézett.— Uraságod földbirtokos?— Igen.— Nekem is van egy kis gazdaságom . . .— Merre?— Debrecen környékén.— Ott nem vagyok ismerős ... Egyébként...

— mutatkozott be udvariasan — Fehér vagyok...— Én Fekete, — mondta Grigor röviden.A detektív elnevette magát.— Érdekes!Grigor is mosolygott.— A két alapszín . . .— És ön hová megy ?— Tordára.— Nagyon örvendek . . .S megindult a diskurzus élénken. Grigor ki­

vette a szivartárcáját:— Parancsol?— Oh, köszönöm, én csak cigarettázom . . .Vetették a füstöt s mindjobban beszédbe me­

legedtek. Politizáltak, a gazdasági bérviszonyok­ról diskuráltak. A detektív elérkezettnek látta az időt, hogy közelebb férkőzzék emberéhez.

— Uram, nem lenne szives egy százkoronást fölváltani?

— Kérem, szívesen . . .Öt darab vadonatúj huszkoronást adott a szá­

zas helyett.A detektív a bankóra nézett, aztán az utitársa

arcába pillantott és elmosolyodott. Grigor is igy tett. A bankókat fogták a kezükben s ösezenevettek.

7 Lázár István: A kékliaju fantom. 97

— Mii nevet? — kérdezte a detektív.— Amit ön...És a százkoronást visszanyujtotla.— Mindegy, — nevetett a detektív szabadon,

— hiszen mind a kettő — lojtof-piti (hamis) . . .Zsebrevágták a hamis bankókat. Nézték egy­

mást és sunyin mosolyogtak. Grigov vette át a szót:— Hová méssz ?— Utazom. Váltom a bankót . . .— Én is. Az ördögbe, milyen jó, hogy nem

fogadtad el azt a szivart! Most aludnál s mekkora csalódás ért volna engem!

— Tudod, én öreg fiú vagyok . . .Kezet fogtak.— Tordára méssz?— Oda, illetve a Tordai Hasadékba.— Minek?Grigór nem felelt, csak hunyorított. A detek­

tív uj cigarettára gyújtott,— Ugv látszik, ma nem kedvez a szerencse.

Alig utazik a vonaton valaki, akivel érdemes lenne megismerkedni. Visszamegyek . . .

Grigór elgondolkozott. Egyszerre megérintette a detektív kezét:

— Tudod, mit? Jöjj velem!— Miért ?— Régóta keresek egy jobb embert, hogy tár­

sam legyen. Kettőnknek jobban menne az üzlet . . .A detektív gyanakodva nézte.— Mit. gyanakszol? Ne félj, nem vagyok de­

tektív . . .Közelebb hajolt és suttogva beszélt:— Megmondom. Havonta egyszer ott szoktam

találkozni a münzerek-kel. Átveszem a készletet e egy hónap alatt elhelyezem. Kelten háromannyit ke­resünk. Akarsz-e a társam lenni?

98

A detektív vonakodott.— Mit. félsz? Tőlem ne félj! Tudod-e, ki va­

gyok?— Nem.— Grigor.A detektív á múl ást színlelt:— Grigor?— Az, — bólintott a gonosztevő öntelten.A detektív kezet nyújtott.— Megegyeztünk!A fülke ablakára egy bágyadt sugár tévedt.

Messze, keleten piros fény gyűlt az éjszakában. A gonosztevő féloldalt dűlt a pamlagon s nagy lenek­ről beszélt. A detektív sugárzó szemmel hallgatta, mint mesterét a figyelmes tanítvány.

— Te tudsz-e neppe-t (hamispénzt) csinálni?— Tudok.— Hol tanultad?— A fegyházban. 8 amikor kijöttem, sok mes­

terem volt.— S hogy csinálod?Látni akarta, hegy csakugyan szakmabeli

ember-e? A detektív nyugodtan vizsgázott:— A valódi pénz alsó s felső lapját finom réteg­

ben lemetszem s a két lap közé közönséges fémet., mondjuk: ólmot olvasztok össze. A két lapot gal­vanizálás utján is elő lehet állítani . . .

Grigor htimmögetett.— Nem kell ide semmiféle nagyobb előkészü­

let, külön műhely sem kell. De már nagyobb esz­közök és költséges gépeik kellenek a pénzsajtolás- hoz. Ilyen módon ezüst és arany pénzeket gyár­tunk. Ezüstpénzt néha tiszta ezüstből is verünk, mert az ezüst aránylag igen olcsó s így is van rajta valami nyereség . . .

— S az arany ?— Ha aranypénzt csinálunk, akkor a pénz

két oldalát valami arany]apókra bélyegezzük s va­lami fémre leolvasztjuk.

— Helyes!— A papírpénz már nehezebb! Ezt fényképe­

zés, rézmetszet vagy könyomda útján állítjuk elő. Ide olyan ember kell, aki ebben a szakmában telje­sen jártas. Drága eszközök kellenek, a fényképész­nek fényképezőgép, finom üveglencse, lemezek, sö­tétkamra, vörös lámpa és különféle vegyszerek. Ha könyomdával csináljuk, akkor prés és kőlap, réz­metszésűéi ólomlemezek, árnyolólük és nagyitó- iivegek stb. kellenek. Nagy munka! Vigyázni kell, mert. a hamis pénzt hamar fölismerik a színéről, fényéről, csengéséről, nagyságáról, vastagságáról, árnyáról és súlyáról, sőt néha a szagáról és a ta­pintásáról is...

Elmondta, mit a detcktiv-iskolában megtanult.— Mert a hamis pénz színe a valódi pénzéhez

képest fakó, attól jelentékenyen különbözik; külö­nösen a szélein tűnik szembe, ha valódi pénz mellé tesszük. A hamis pénz fénytelen, amikor előállít­juk , . .

— Én fényesre csiszolom, jegyezte meg a go­nosztevő.

— Csakhogy ezáltal valami különös csillo­gást nyer, ami nincs meg az igazi pénzen. Ezen a kiemelkedő részek nem fénylenek, a hamison pedig szembetűnően élesfényüek.

— Emesz (úgy van)! —- hagyta helyben a gonosztevő.

— Azonkívül, ha a valódi pénzt kőlapra ejt­jük, vagy ujjúnkra véve, valamivel ráütünk, cseng. A hamis pénz tompaliangu . . .

— Én tört üveget szórok az öntvénybe, hogy a tompa hangot kissé élénkítse . . .

100

— Csakhogy ez is baj, meri. az üvegszilánk r\z öntvényből kicsillog!

— Tudom . . . he-he-he-he . . .— No és aztán a hamis pénz nagyobb és vas­

tagabb a valódi fémpénznél. Amint a gipsz- vagy agyagmintába öntjük, a kellő mennyiséget nem igen tudjuk eltalálni, mert a pénz két oldalát külön- külön nyomtuk a két formába s rendszerint jobban benyomjuk, mint kellene. Ez a magyarázata, hogy több anyag van a hamis pénzben, mint az eredeti­ben, És a pénz peremét sem igen tudjuk jól utá­nozni, mert a köriratot a formába nem lehet ponto­san belenyomni. Ott, hol a forma két oldala össze­ér, az öntésnél valami rendszerint kiszivárog s a peremén varratszerü vonal támad . . .

— Én lereszelem!— Nem jó. A körirat megcsorbul s ez szembe­

ötlő . . .Beszélt még a hamisított papírpénz sok más

hibájáról, a vizjelzésröl, melyet utánozni nem si­kerül, a számok ráhamisitásáról s a fölirásokról, melyek rendszerint eltérők, aztán a színéről, mely egészen más, mint az eredetié. Közben megvirradt. A gonosztevő elégedetten bólogatott, de már oly ál­mos volt, hogy alig pislákolt. A detektív is szívesen aludt volna. De egyikük sem mert lefeküdni . . .

XVII.

A fekete hang.Ott álltak a sziklahasadék bejáratánál. A

rengeteg sziklák közül zuhogva tört alá a víz. A völgykatlan szélén mélán búgott a kis malom. A nap sütött. Az ég kéken mosolygott. A pázsit zöldéit. Vadvirágok nyildostak. Színes lepkék kergetöd z- rek a patakparton.

101

A hatalmas sziklák némán meredtek az égre. Köve vált titánok. Tetejükön lángolt a napfény, mint valami öspogány áldozati tűz. Meredek olda­laikon nagy hieroglipfák, milyet csak az lát, ki nem a szemével, hanem a leikével olvas; tátongó repedé­sei egy-egy sora annak a nagy eposznak, melyet a Tűz és Víz harcáról millió esztendők előtt a Ter­mészet lázadt erői írtak; megkapó és félelmetes, néma és fenséges történet, melynek a hallgatag idő a krónikása, s amely csak akkor váltódik sza­vakra, mikor a tordai ösliegyek alatt még egyszer zúgni kezd a láva s megdörren a gáz . . .

A detektív szeme fent révedezett a fehér szír­ieken. Valami csodálatos zene hallatszott a magas­ból. Vadgalambok és csókák szárnysuhogása vök, ahogy nagy csapatokban röpdöstek a sziklák kö­zepén. Alant a szilaj patak zúgott, hullámok szök- d'östek föl a medréből, aztán eltűntek s mély mor­gással rohantak a mezők felé. Erős szárnycsatto­gás. Hatalmas köszáli sas Hint föl az összehajló sziklák között vagy száz méternyire, karmában egy fehér tyúkot tartva, s Grigor megállt és rámutatott valami különös mosollyal:

— Latod ? . . .A detektív bólintott.(— Én vagyok az a sas, úgy viszlek tégedet,

Grigor . . .)A sziklaut összeszűkült s egy vasbetonliidon

átmentek a katlan túlsó felére. A sas eltűnt, csak elvesző pontnak látszott. A detektív megszólalt:

— Messze van-e a barlang?— Mindjárt ott leszünk . . .— Ott vannak az embereid?— Lehet. Estefelé bizonyosan itt lesznek . . .Hallgatva mentek az emelkedő úton. Öt perc

múlva megállt Grigor és a magasba mutatott:— Alatta vagyunk!

102

Szétnézett, aztán a meredek ösvénynek ru­gaszkodott. A detektív szive megdobbant. Itt dől el a harc . . . Elfogod fisa egy pillanatig tartott, el­szántan követte Grigort.

Jó magasra hágtak. A köösvény kiszélese­dett. A barlangtorok föltűnt, mint egy fekete száj. Vájjon kit nyel el örökre, öt-e, vagy Grigort? Ke­zét a zsebébe mélyesztette s a Browningját meg­fogta, mikor beléptek a hűvös-homályos barlang­ba. Grigor megállt és füttyentett.

Csak a visszhang felelt.— Még nincsenek itt. Gyere, nézd meg a bar­

langot!Zsebéből villanylámpát vett elő és szét világí­

tott. Sötét, borzalmas panoráma tűni a detektív elé. Nagy, zord falak és boltozatok, denevérsereg és sza­naszét elszórt állati csontok, ezer esztendő története a madarak életéből. A szivárgó vízcsepp sötétem és félelmetesen csillogott a sziklafalakon s a vissz­hang, mint egy bujkáló démon, zugott-niorgott, dön- gött-kongott a barlang száz zugában, Grigor hátra­fordult. Vigyorgó feje rettenetesnek tűnt a nagy, alaktalan sötétség alatt.

— ügy-e, olyan, mint egy temető?...A detektív nem felelt.— Van-e nálad fegyver?— Nincs.— Ejnye, be’ kár! A lövés visszhangja itt

nagyszerű ... A Browningomat a vonaton felej­tettem . . .

Hirtelen kialudt a fény. Vak sötétség szakadt a detektivre.

— Grigor 1Valahonnan a barlang zugából kacagott:— Jó éjszakát, Barlay ur! Azt hitted, hogy

nem ismerlek ? Ide csaltalak s itt pusztulsz nyerne

103

rultan. te kutya! Barlangaknák vesznek körül, s ha egyel mozdulsz, a feneketlen mélységbe zuhansz!

A detektív hallgatott.— Együgyű játékod nyakadat szegi! Innen

nem menekülhetsz. De úgy kell neked, kopó! Vak­merőségedért meglakolsz, hogy rám vetetted a sze­medet . . .

A detektív a sötétségbe meredt. Nem tudta ki­venni Grigor körvonalait. A szive hevesen veri. Grigor most a szemközti zugból nevetett:

— Emlékszel-e Kanizsav detektivre? ő is itt veszett el! Odalent porlad a csontja valahol a mély­ségben . . . 0 is az én áldozatom . . .

Nevetett, hogy csengett a barlang, aztán ismét megszólalt valamelyik zugból az a fekete, szörnyű hang:

— Olyan szépen süt odakint a nap! Olyan szép az élet . . . Hiába keresed a gyufádat . . . ná­lam van . . . Bolond! Ha ellenem nem törsz, békes­ségben élhettél volna ... De többé sohasem látod a fölkelő napot!

A Browning eldördült. A detektív a hang irá­nyába lőtt. A visszhang riadozva verte vissza. A löpoTÍüst lenge szárnyán valahonnan a barlang elejéről fölhangzott az a vérfagyasztó, gúnyos ha­hota, aztán csönd következett.

A detektív leguggolt s harsányat kiáltott :— Grigor!Fülét lefelé fordította, ugv hallgatódzott, s a

visszhangból megállapította, hogy nem lehet mély­ség a közelében. Csak ijeszti a gazember, hogy an­nál nagyobb félelmet szenvedjen. Élesen figyelt. A víz valahol tompán és szakadozottan, csepegett. Dühre lobbant: ismét kisiklott hát a kezéből az az átkozott gazember!

Megfordult, lábával tapogatódzott s óvatosan és elszántan visszafelé indult. Minden lépését kita-

104

pogaiia, minden zörejre figyeli. Ki tudja, hol bujkál Grigor? Ki tudja, melyik pillanatban veti rá ma­gát ? Báto-r, fegyelmezett szive alig dobogott! De nem félt. Szinte gyermekes hittel bízott az igazság szellemében, hogy nem veszhet el itt nyomorultan ö, ki az isteni és emberi parancsolatok megtartása fö­lött őrködik . . .

Kijut még egyszer a szabad, napsütött világba, Grigor után veti magát s többé nem menekülhet a kezéből! . . . Néhány perc múlva ismét meglátja a ragyogó napot, a teremtett világ minden szépségét... mert. a barlangon túl van egy nagy Detektív, aki gondosan őrködik a veszélybe került igazak élete fölött!

A barlang tele lett apró csillaggal, azután sö­tétség támadt........... Úgy érezte, hogy a szikla ki­fut alóla . . . leszakad a barlang . . . mély ten­gerbe zuhan ... A kőporba esett. Grigor leütötte. Elnyúlt a földiön, elalélt.

XVIII.

Rőzseláng.

Arra eszmélt, hogy valamit a fejére dobnak. Erős kábulásban feküdt, de öntudata rögtön visz szálért

Hallgatódzott. Meg sem moccant. Távol zaj hallatszott. Nehéz szemével odapillantott s látta, hogy Grigor a sötét, mély homályban kimegy a barlangból.

Megmozdult.Mi van rajta ?Egy öl rözse . . .Mi van vele?

105

A gonosztevő közelebb hozta a barlang-bejá­rathoz ...

Mit akar vele ?A rözse! . . .Kétségbeesett gondolat riadt föl az agyában.

Azt hiszi Grigor, hogy halott s el akarja hamvasz­tani, hogy még nyoma se maradjon . . .

A borzalom megrázta. Hol a Browning? Bi­zonyosan Grigoroál . . . Mit csináljon ?

Az izgalom visszaadta, életerejét.Kibújt a rözse alól gyorsan. Felöltőjét leve­

tette s a száraz ágak alá fektette hosszan, azzal félreugrott egy zugba és várta Grigort.

Nem volt egyebe, csak az acélbilincs . . .Ereje lankadt volt, de vakmerő bátorsága és

bizodalma visszatért. Két kezébe fogta a bilincset, hogy ne csörömpöljön s a sötét zúgból elörenyujtott fejjel leste, hogy mikor jön Grigor ...

Jött. Hatalmas alakja élesen vésődött a bar­lang előtti lenge homályba. Nagy öl rözsét hozott . . . egyre ‘közelebb . . . hogy betakarja vele áldo­zatót . . . Úgy sietett, hogy pihegett bele.

A detektív a szikla mögé húzódott .< leste, hogy mit csinál Grigor?

Ledobta a rözsét, nagyjában rendezgette és gyufát vett elő. Pici világosság támadt . . . ott volt a felöltő . . . meggyujtotia a rözsehalmot és a tűzbe bámult.

Szikra pattant. Pillogott a láng, aztán nagy- vili ogva szétugrott a száraz ágakon. Tűzbe borult a rözsehalom. Fent a denevérek riadtan röpdöstek; fojtó füst áradt szerte. Úgy tűnt föl Grigor, mint a kokorszak embere, mikor az a barlangjában a tűz mellett guggolt és sütötte az elejtett vadat . . .

A tűz fénye szétcsapott e misztikus reszketős­sel vonaglani kezdett a barlangfalakon. A detektív

egy pillanatig gyönyörködött a saját temetésében, aztán visszafojtott lélekzettel, erősen figyelt.

Fergeteges erővel csapott föl a lánug. Vörös­kék kígyók hajladoztak a barlang sötétjeiben, mely rezgő, pirkadásszcrii homállyá változott. Gr Igor tá­volabb húzódott, két kezét hátra tette s kissé elő re­hajolt, hogy lássa, ég-e már az áldozat . . .?

A detektív megmozdult.Gyermekmesék, mithoszi képletek elevenedtek

meg lelkében: a pokol! Olyan a lángos-füstös bar­lang . . . s Grigor az ördöge . . .

Nesztelenül lépett előre, mint az árnyék. Két kezét a bilinccsel elörenyujtotta; a tűz felé lippent.

A rőzseláng pattogásba kezdett. A felöltő meg­gyűlt s Grigor mélán nézett a tűzbe. Háta mögött a detektív már csak két lépésnyire állt;

Lehajolt. Arcára vöröses fénypasztát vetett a rőzseláng. Szeme villogott s mégis hideg volt, mint a jég. Az acélbilincs megcsattant s keményen össze­záródott a gonosztevő hátravetett öklei fölött.

— Ertappt! — nevetett a detektív csendesen. — (Elfogtalak!)

A bűnös ránézett s fölorditott. A „}iroch“, a babonás tolvajfélelem lágyult megrettent szeméiben.

— Jevo Jojzli (Jézus Krisztus)! ? . . .Állott a detektív a vörös tüzfényben. mint va­

lami bronzszobor. Ujjúval az ég felé mutatott né­mán és ünnepiesen . . .

/

XIX.

A szivar.A gyorsvonat vörösen lihegett az éjszakában.

Égő szemével olyan volt, mint valami őskori ször­nyeteg, ahogy vad kattogással töltetett tova. Etnctön rohant keresztül; a fák sötét suhogással maradtak

107

el az ablaka mögött. A iáviróhuzalok, melyek a fő­város felé futottak, mint agy felé a bolvgóideg, a ke­rekedő szélben élesen fütty ügettek ... A delek!ív összeráncolt homlokkal ült a helyén s komor tekin­tetét csak addig vette le a gonosztevőről, mig néha kipillantott a vonat ablakán.

— Hová tetted az ékszereket ? — kérdezte hosz- szabb hallgatás után. — Elhiheted, most már nem menekülsz ki a kezemből; töredelmes vallomásod­dal csak könnyithetsz a dolgodon . . .

A báró nem felelt.— Hol vannak a századosné ékszerei ? Hová

tetted? Klein aranyművesnél, mi? Házkutatást tar­tottam nála, nincsenek ott . . . vagy beolvasztotta már ?

A gonosztevő egykedvűen ült vele szemben.— Ártatlan vagyok.— Mit okoskodsz? Azt akarod, hogy a végső

eszközhöz nyúljak, amivel megtörhetlek? — vil- iámlott meg a szeme. — Vigyázz í

A báró gúnyosan mosolygott.— Hol vannak az ékszerek? — kérdezie har­

madszor is hideg haraggal.— Nem tudom.— Kleinnal még nem kötötted meg az üz­

letet . . .— Honnan tudja ? — nevetett szemtelenül.— Abban a kis csomagban voltak, melyeit a

kezedben tartottál, mikor az ékszerüzlet ajtajában megjelentél . . .

— Hiszen Ön nagyszerű detektív! Abban a csomagban egy gallér s egy kézelő volt . . .

— Hazudsz! Ilus elmondott nekem mindent! — kiáltott föl Barlay indulatosan. — Vagy nem emlékszel rám? Én volnék az a bizonyos Gyuri, ki annyira hasonlítok Barlay detektivhez . . .

— Tudom.

108

— Igen, én vagyok az, akii meg akar iái mér­geztem . . .

— Én?! — álmélkodott a gonosztevő.— Emlékszel-e Keller vegyészre? — nézte hi­

degen. — Emlékszel-e arra az ezerkoronásra? Tu­dok én mindent, méltóságos uram, azért kár tagadni!

Öméltósága kisápadva nézett a deteíktivre.— Ugy e, most is el akartál tenni láb alól? —

mosolygott Barlay, hogy a foga csikorgóit bele. — Hanem most már a kezemben vagy s gondoskodom, hogy csendes fiú légy . . .

— Eljön a te óráid is egyszer, — mormogta a. gonosztevő zord pillantással. — Leszámolunk . . .

A detektív elörehajolt.— Fenyegetsz? Nem félek én tőletek, gazem­

berek . . . Lám, te már megvagy s ne búsulj, a többi is majd sorra jön . . . Nem mondanád meg, hogy hol van a másik három?

A tolvaj vállat vont s elgondolkozott. A vonat, vad dübörgéssel rohant az éjszakában. Viszi, a bör­tönhöz egyre közelebb viszi . . . Kétségbeesett pil­lantással nézett az ajtóra: nincs menekvés ... Bi­lincséé kezét a térdére fektette s félig lehunyt szem­mel, magábaroskadva álmodozott a fülke -árká­ban . . .

A szél megdübögtette a vonat ablakai, élesen csikorogtak az üiközövasak. A mozdony belefurta magát a homályba s nyilsebesen száguldott ki a eik mezőre. Kísérteties, vörös füstje messze beragyogta az éjszakát. A detektív arcán lassan merengésbe lá­gyultak az érdes vonalak.

— Hol van Ilus? — kérdezte csendesen.A tolvaj felhőrrent s hallgatott.—- Ani-du hiszi brauges (haragszol) ? — kér­

dezte a detektív gúnyosan. — Nono, bájró ur!— Sticke (hallgass)! — nézett rá a gonosz­

tevő gyilkosán. — Khelef (kopó) !

109

A detektív kezet emeli némán, hogy megüsse. Vagy tíz másodpercig farkasszemet néztek, aztán a karját leengedte, mert- könnyet látott a gazember szemében . . .

— Látod, az jó leány volt . . — mondtanagy szünet után. — Jobb sorsra érdemes teremtés, kár, 'hogy elveszett . . . Hiszed-e, hogy őszintén sajnálom?

A tolvaj sóhajtott.— Arról álmodozott, hogy megtisztítja lelkét

a bűntől s uj életet kezd . . .— Auved ... — mormogta a tolvaj, hogy

nincs remény a szabadulásra.A detektív szivarra gyújtott.— Megtérni: sohasem késő, — mondta rész­

véttel. — Hány élet visszaküzdötte magát a társa­dalomba! A munka és az akarat diadalát sokszor láttam én . . .

A gonosztevő ránézett sötéten.— Van-e olyan ember, aki nem akarna jó és

tisztességes lenni? Az élet Öli meg az embert . . .— A hajlam.— Az életviszonyok . . .— A könnyelműség.— Az alkalom . . .Kitört:— Azok tettek gonosszá, akik most üldöznek!

Már bölcsöm fölött, ott volt az emberi szívtelenség. Születésem pillanatában rám ütötték a szégyen lát­hatatlan bélyegét . . .

Arcán átreszketett a düh.— Az nem bélyeg!— De bélyeg, mit az, ember a homlokán 'hor­

doz! Hányszor kiabálták szemembe gyermektár- saim! És hogy fáj. a gyermeknek, az ilyen . . . Ar­comon szégyenpir, szememben köny, lelkemben égő

no

fájdalom volt . . . Tehetek-e én arról, hogy a „tör­vény télén “ születés átika szakadt rám? Óh, az embe­rek nagyon rosszak! Meggy ül öltem anyámat, meg­gy ül öltem embertársaimat és kerültem őket . . . Vájjon kérdőre vonhat-e engem az úgynevezett er­kölcsös társadalom, hogy gonosz lettem? Hiszen az dobott ki a kebeléből . . .

Elhallgatott s elfordult mogorván.— Nincs törvénytelen gyermek, — szólt a de­

tektív komoran. — Gyermek és gyermek között nincs különbség. Csak a kifejezés helytelen.

— A csenevész urfiak, kik érdekházasságból születnek, mind törvényesek és mi, akik . . .

Ajkába harapott s nézte kézcsuklóján a ra­gyogó bilincset.

— Érzelegsz, — mondta a detektív gúny nél­kül. — Érdekes, hogy ép$>en ez 'fáj neked s nem a másik szégyened . . .

— Csak egy szégyen van, — mormogta a go­nosztevő. — Vannak dolgok, miket a magamfajta ember egészen természetesnek talál . . . Miért ne lopnék, ha nincs nekem? Miért legyen másnak száz­ezre vagy milliója, mikor nincs nekem egy falat kenyerem? Én is ember vagyok . . .

— Az embert az érteleim, az öntudat és a be­csület emeli ki az állatok világából.

— Én * is becsületes ember vagyok az én kö­römben ! Van t olva ^becsület is... Én meg nem lopom s meg nem csalom a társamat!

A detektív elmosolyodott.— Azaz: becsületes tolvaj vagy, de nem becsü­

letes ember.A báró ur hosszat szippantott a levegőből: lop­

kodta a detektív szivarfüstjét. Barlay a szeme sar­kából figyelte és megsajnálta.

— Jó-e?

in

— Micsoda ?— A tusi.A báró végigmérte megvetően.— Adnék neked egy szivart, de rab vagy . . .

Adok! A dohány élettani szükségletünkké válik, ha megszokjuk, s nem vehetem el tőled . . . Akarsz ?

— Nemó kgeyik! (nem dohány zom), — felelte fagyosan.

— Bocsánat ... — mondta nem csekély sza­tírával, magában pedig bosszankodott, mert terve volt azzal a szivarral. — Azt hittem, szolgálhatok, hiszen olyan kellemesen csevegünk, mint valami rokonszenvező, kedves utitársak!

A tolvaj pillája megrezzent.— Ön úgy tesz, mint a mesebeli róka.— Hát az mit csinált?— Meghívta a hosszucsöni gólyát s lapos tá­

nyérban adott enni . . .— Hogy érted?— Ugv, hogy szivarral kinél s nem gondol

arra, hogy mind a két kezemen bilincs van . .— No, az egyikről leveszem! — mosolygott

Barlay. — De ha elszívtad, visszacsatolom— Nochome (belenyugszom).Levette az egyik bilincsszárnyat és szivart

adott neki. A .gonosztevő már huszonnégy órája nem dohányzott s ugv kapok utána, hogy az ajka remegett,

— Köszönöm, — mondta tolvajul.— Miért beszélsz te velem tolvajnyelven.— Miért ne? — csodálkozott a tolvaj őszin­

tén. — Ez is nemzetközi nyelv . . . Százezrek be­szélik, És ön is jól beszéli.

Almosán pillogott; egy kicsit megszedi tette a nikotin.

— Mondok egyet. Nyisson ön tanfolyamot s a

112

közönségei; tanítsa meg a mi nyelvünkre. Akkor nem lesz annyi vicserhó, akit könnyen meglopha­tunk, s önöknek sem lesz annyi dolga . . .

A dohányzás gyönyöre belepte az arcát, mint valami lágy fátyol, de két perc múlva már érezte a nikotin kábító hatását. Hirtelen megélénkült, majd meg mogorva arckifejezéssel szívta a szivart. Szá­jából tömötten puttyogott a füst.

— Eredeti ötleteid vannak, — szólt a detektív komoran, — s bizonyos tekintetben igazad is le­hetne. Ha majd kikerülsz a tvisze-zófesz-ból, meg­nyithatod a tanfolyamot . . .

Tvisze-zófesz! (Fegyház.) Megrázkódott. Ki (udja, mennyit ül e szürke falak közt! Megroskad. megöszül, mire kikerül s nem lesz egy zúg, hová a fejét lehajtsa . . . Leküzdötte kétségbeesését s a, détektivre nézett.

— Vájjon mennyit kapok? . . .— Néhány esztendőt, — felelte Barlay vonta­

tottan. — De ne busulj. Egészen jóravaló ember vál­hatok belőled, ha Jól viseled magadat.

A tolvaj felkacagott élesen.— Nagy humorista ön!— Miért? A fegyház némely tekintetben ne-

velöiskola.— Tudniillik: rosszra neveli az elbukóttat...— Vannak megrögzött bűnösök, akiken nem

segít, sőt ront, de akiben még megvan a becsület szikrája, az megtisztulva, megigazult szívvel kerül a világba.

A vonat futása lassudott, egy nagyobb állo­máshoz közeledtek.

— Lasan szívod a szivart!— Örvendek, hogy legalább egyik kezemen

nincs rajta a bilincs, — felelte szomorúan. — Ez most minden örömöm . . .

Hallgattak.

8 Lázár István: A kékliaju fantom. 113

— Látod-e. tehetnél nekem egy szívességet!— Nincs nagy okom rá, de megteszem — a

szivarért . . .A detektív ránézett merően.— Tedd meg tiszteletből. Az ellenfelek nem­

csak gyűlölik, de tisztelik is egymást.— ön tisztel engem?— Én nem.A gonosztevő elmosolyodott.— Én bámulom önt! Szolgálhatok?A füstfelhön át éles, fürkésző pillantást vetett;

a detektivre.— Mondd meg nekem, hogy hol van . . . Ilus?— S miért érdekli ez oly nagyon? — halvá­

nyult el a tolvaj arca.— Le akarom tartóztatni.— Higyje el ... ö nem olyan nagy bűnös!Barlay legyintett.— Én tisztában vagyok az ö szerepével s bízd

rám a lobbii. A sorsát úgy sem kerülheti el, meri megfogom. Ha megmondanád, hogy hol rejtőzik, megkímélnél a fölösleges fáradságtól. Ennyi az egész.

A tolvaj elgondolkozott.— Megmondom, — felelte aztán tétovázva. —

Legalább viszontlátom öt. Pedig tisztességtelenség éppen az én részemről . . .

— Ne bidd, Te tudod legjobban, hogy mit je­lent, mikor az ember kétségbeesve bujkál . . .

— Megmondom.— Ilonepik (nem csapsz be) !— Tam (őszinte leszek) . . .És mondott' egy öreg hamis címet.— Vigyázz, távirat ozok!— Tessek.4 vonat az állomásba futott.— Csakugyan ott lakik?

114

— Becsületemre mondom.Elnevették magukat mind a kelten.— Rajtad szárad.Lárma rengette az állomást. Sokadul om nyüzs­

gőit a perronon. Mozdonyt tolattak, a hordárok kiabálva gurították a podgyászt a kis kocsikon. Éj­jel tizenegy óra lehetett. Tányércsörömpölés hal­latszott az étteremből.

— Éhes vagy-e? — kérdezte a detektív.— Nem, — utasította vissza kereken.Barlay ránézett szigorúan.— Nagy tévedésiben vagy, ha azt hiszed, hogy

mint vendéget kínállak. Nekem, míg foglyom vagy, az ellátásodról is kötelességem gondoskodni. Érted? Ha akarsz, ehetsz.

— Nem kérek.- Jó.Fölkelt és kinézett az ablakon. Az üres bi­

lincsszárnyat a félkezében tartotta.— Hordár! — kiáltott le a perronra.A tolvaj sanda, véreres szemmel- nézte a ko­

ponyáját.— Mit parancsol? — hallatszott alulról.— Hozzon nekem valami vacsorát, aztán egy

táviratot is fölad.— Kerem.A gonosztevő szeme megvillámlott.— Hozzon egy . . .A zsebébe nyúlt; pénztárcáját elővette, Egy-

kézt nehéz ... A bilincset jobb keze középső uj­jába akasztotta s a tárcát balkézt kinyitotta, hogy pénzt vegyen elő.

— ... üveg bort is ásványvízzel.A tolvaj fölpattant, mint a párduc, s bilincsét

a detektív kezéből kirántotta. Megfordította villám­gyorsan, lesújtott vele, aztán kitört a szakaszból s leugrott a kocsi túlsó ajtaján.

p* 116

XX.

Ég veled, báró ur!

A bilincs szemencsapta. Tüztengert látott, meg- tántorodott s a helyére visszaroskadt.

— Mi történt? — kiáltott be a hordár.A detektív föleszmélt s kirohant.— Fogják el!A tolvaj ott menekült a sinhálózaton. Nagy

ugrásokkal bukdácsolt a rozsdabarna homályban.— Fogják el! Tolvaj!Egy vasúti altiszt eléje ugrott a harmadik vá­

gányon, de a gonosztevő úgy ellökte, hogy hanyatt­zuhant a jelzőlámpával.

— Tolvaj! . .A detektív utánarohant. A hordár felverte az

állomást s mindenünnen emberek futottak elő.— Gyilkos!— Kit öltek meg? . . .— Kiraboltak egy detektívet!Száz ember rohant a vágányokra a csendőrök

után. Érces hang kiáltott a zűrzavarba:— Vissza! Jön a pesti gyors . . .Az állomás dörgött a zajtól. A csendőrök a

népet visszanyomták s a vasutasokkal űzőbe vet­ték a menekülő tolvajt. Ott futott egy fával megra­kott, álló tehervonat hosszában s a detektív mö­götte vagy húsz lépésnyire.

— Állj!Lövésre kapta Browningját, de a tolvajbáró

hirtelen leguggolt s hihetetlen gyorsasággal átbújt a kerekek között.

— Fogják el!

ild

A detektív is keresztülment a kocsi alatt s föl- egyenesedett. Az ötödik sínpáron csattogva jött a gyorsvonat. A gonosztevő alakja egy pillanatra föl­tűnt a vörös-fekete mozdony-kolosszus előtt. A de- tektivben megfagyott a vér . . .

— Elgázolta! — hangzott a dörgésen ke­resztül.

— Átugrott előtte!— Fogják el!A kocsisor hirtelen megállt és elzárta az utat.— Egy perc! — hangzott elnyújt ottan.A detektív a vonatnak rohant s átbújt az üt­

közővasak között. Megállt és szétnézett. Sötétség ... Egyetlen lámpa pislákolt a mező szélén, mely félel­mes némaságával, mint egy nagy fekete tábla, az éjszakába nyúlt.

— Tolvaj!A kiáltás a sötétségbe halt.— Mi történt?A gyorsvonat ablaksora megtelt kiváncsi em­

berrel.— Ott futott el valaki a fák alatt ... — mu­

tatott egy asszony a mezőbe. — Ebben a pilla­natban!

A detektív megfutamodott. A csendőrök és a vasutasok a nyoméiba érkeztek. Zűrzavar támadt a vonat alatt.

— Hol a detektív?— Arra futott!A csendőrök is a mezőbe rohantak.— Halló?!— A vonat indul! — (kiabált a vonatvezető

harsányan. — Tessék beszállani!A mozdony tüzet fújt és megmozdult a kocsi­

sor. A kéményből kitörő vörös fény egy darabon megvilágította a fekete meztöt. A csendőr másodszor is bekiáltott az éjszakába:

117

— Halló ?— Itt vagyok! — hangzott komoran, — Elme­

nekült . . .— Kicsoda ön?— Barlay detektív.— Á! Van szerencsiem . . .Olyan komikusán és 'bosszantóan hangzóit a.

csendöirörsvezetö udvarias „van szerencsém44-]© eb­ben a különös helyzetben, hogy a detektív fölneve­tett dühösen.

— Mondja, kérem, meddig nyúlik a mező?— Ötszáz méter széles lehet.— S mi van a mező végében?— Erdő.— Vége! — füttyentett utána.— Vegyük üldözőbe!— Hiúba.— Megtaláljuk az erdőben . . .— Csakhogy nem megy oda, mert tudja, hogy

először is ott keressük!— Tegyünk próbát!— Minek fárasztanám, az urakat? — utasította

vissza a detektív a csendörörmester ajánlatát. — Fél-Európa rendőrsége kergette ezt az embert s nem tudta elfogni. Akkor mi hárman nem fogjuk el, ha egyszer már bevette magát az éjszakába . . . Mikor indul a vonatom?

— öt perc múlva.— Akkor siessünk.— Hazautazik?— Mit csináljak? Más szálon kezdem el az

üldözést . . .A vágányokra értek.— Mi az? Fáj a lába?— Elestem egy kőben.A lámpák az arcába világítottak.— Hiszen ön vérzik!

118

— Szemembe ütött a bilinccsel.— És ön ilyen nyugodt?— Mos már mindegy.— Parancsolja, hogy jelentést tegyünk?— Fölösleges. De ha szükségesnek tartják,

megtehetik az urak.Letörölte szemöldökéről a vért s búcsút vett a

csendőröktől.— Sok szerencsét!— Majd csak megtalálom, — bólintott össze­

húzott szemmel. — Jó éjszakát!A vonat elindult. Visszaült a helyére, lehor-

gasztotta fejét s elgondolkozott. Istenem, milyen ke­serves és fáradsággal teljes az ö élete! Más ember az első lépést hibázza el s' ö mindig az eredményt veszti el . . . Óh, be’ hatalmas a bűn! Mekkora energiával s milyen ügyességgel és tudással véde­kezik az üldöző hatalommal szemben! Milyen zse­niális agyafúrtsággal húzza keresztül a tiszta mun­kát, mikor az eredmény már bizonyos ... De hát ö nem agyafurt-e ? Ha ö véletlenül, az életviszonyok és más körülmények alakulása folytán nem detek­tív lesz, hanem egy azok közül, akiket most üldöz, — vájjon ö különb volna-e, mint Öméltósága, ki most valahol szépen meglapul, vagy lihegve törtet a fekete mezőben. Az üldözött vad! Ö, nem. Ő is éppen úgy megragadna minden alkalmat, eszközt; és módot, mint akárki, sőt tán még ügyesebb, vak­merőbb, agyafúrtabb lenne . . . hiszen a detektív és a gonosztevő munkája az erkölcsi plusz és mí­nusz szélső vonalátn, az ellentét tükrében szinte egynek látszik ...

Nem haragudott a szerencsétlenre, ki most va­lahol reszketve lopja tova nyomorult életét. Meg­fogja még! Megfogja még, de akkor nem ad szivart neki, nem fogja tanulmányfömek nézni, hanem ket­tős bilincsbe veri s börtönbe hurcolja. Eljön az ö napja is, mikor fáradságos munkáját teljes siker

koronázza, bizonyosan eljön . . . csak türelem . . . Végigdölt a fülke kanapéján, lehunyta fáradt szem­pilláját, ugv gondolkozott. Álomba révedező szemé­vel látta a bűnt, a szfinkszet ... a kékliaju fanto­mot. Nem volt poéta, de lelke mélyén versel érzeti, melynek a kezdösora, vagy a refrénje ez lehetne: Volt egyszer egy szegény leány, aki el akart menni Skóciába . . .

Ég veled, báró ur! Hadd fusson most a buj­dosó, majd visszatér még a bilincsébe. Jó éjt . kékhaju fantóm , . . Derech . . . Megvan az ut, amelyen haladnom kell ... A virágos, fehér hajó nem megy el Skóciába . . . tolonckoc-si döcög a flaszteren ... Óh, ti szegények! . . . Lesz ideje a bűnösnek, hogy a börtön vigasztalan-szomorú vilá­gában megsirassa clzüllött, árva életet .

XXI.

„Honech."Milyen jó a puha, meleg ágyban t Édes áramok

lepik el fáradt testét, szempillája nehezedik, de nem lúd elaludni. Úgy érzi, mintha minden porcikáját összetörték volna. A tea az* éjjeli szekrényen páro­log s nem tudja rátszánni magát, hogy zsibbadt kar­ját utána nyújtsa s megigya. A falon mélán tik-tak- kol az óra; ketyegése olyan a csendben, mintha va­laki falábon járna reggeli sürü ködben. Az időt méri. Minek méri, mikor az idő végtelen? Az órákra gondolt, a mélaszavu toronyórákra, melyek éj ide­jén komor hangjukkal megrezzentik a tolvajok szivét . . . Érdekes! A teremtésben mindennek megvan a maga alakja. Más az óráé, más az em­beré s mégis hasonlítanak egymáshoz. Az ember is egy óra; az önzés a rugója.

Elmosolyodott. Látszik, hogy nagyon fáradt,

] 20

különben nem volnának ilyen félig kialakult, kusza gondolatai. No de majd kipiheni magát s akkor ujult erővel lát a dolgához. Milyen különös arcki­fejezéssel hallgatta ma reggel a detektivfönök a Gri- gor-esetet! Füttyögetett s csóválta fejét, nem szólt, de látta gondolatát: Ez a Barlay milyen ügyetlen és ostoba . . . Persze. Az kellene, hogy a detektív fe­hér kesztyűt húzzon s a bűnöst aranytálcán vi­gye bel

Az ajtóra pillantott. Valaki kopogtatni akar. Az ember megérzi a levegőn keresztül. Várt s vagy öt másodperc múlva csakugyan kopogtattak.

— Tessék, — mondta félhangosan.— Alszik-e, Barlay ur? — szólt be a házi­

asszonya. — Itt van az az ember, aki önt távolléto alatt annyiszor kereste.

— Bocsássa be.Fullemász a szobába lépett nagy alázatosan.

Olyan izgatott volt, hogy köszönni is elfelejtett.— Csakhogy itthon van . . . csakhogy itthon

van!A detektív felkönyökölt a vánkosán— Mi baj, Fullemász?— Honech (halálra ítéltek) ! — mondta meg­

indultam— Ugyan? — nevetett a detektív. — S ki ez az

igazságos bíró?— Fölfedezték, hogy elárultam őket . . .Reszketett a nyomorult.— Ne busulj, engem is halálra ítéltek s mégis

élek.Sovány vigasztalás volt ez Fullemásznak.— Könnyű önnek! — szipogta izgatottan. —

Ön — Barlay, de én csak Fullemász . . .A detektív a teáscsészéhez nyúlt.— Hogy történt?

— Úgy, hogy meglát! vk a pályaudvarnál, mi­kor ön Grigor után fölszállt. Már akkor éreztem, hogy valaki figyel, mikor a pénzt ideadta.

Barlay rápillantott, hogy nem hazudik-e? Nem. Bólintott s Fullemász tompa gesztussal foly­tatta az ö hús történetét:

— ön bemegy, én szétnézek 9 a perron-bejárat mellett, a nagy oszlop tövében meglátom Fidutz-ot, tetszik ismerni, a gyürticsalót. Ott állt két társával s némán néztek engem, ügy tettem, mintha nem lát­nám őket, de ők tudták, hogy látom, s Fidutz a zse­béből kivette a kését, kinyitotta s fölmutatta nekem szótlanul . . .

— Hátha csak almát akart enni?— Ne tessék csufolkodni, — mondta Fulle-

iriász sértődötten. — Az én életem is valami. Jól láttam, hogy mit csinál Fidutz! A kés élét a mutató­ujjával keresztbe húzogatta, hogy elég éles-e? Úgy tett, mint a falusi mészáros, mikor a disznót meg akarja ölni . . .

— A teremburáját!— Úgy tettem, mintha nem látnám, pedig kép­

zelheti . . . Ismerem én Fidutz-ot: úgy megforgatja a kést az emberben, mint az ajtóban a kulcsot. S az embernek mindig a hátába szúr ... Az életemért nem adnék már egy jancsibankót!

Gyáva fickó volt Fullemász, beteges, kol­dus és nyomorult. A detektív csodálkozott, hogy mit szerethet oly nagyon azon a tönkrement, hit­vány életén. Az ilyen ember könnyem 9 akkor hal meg, mikor a legelső alkalom adódik. De megértette Fullemászt ... és ránézett résztvevőén:

— Ne félj semmit.— Én nem félnék, ha meg nem ijesztettek

volna. Kisirültem az állomásról s bementem a Há­rom osillag-bsL, hogy fitogtassam magamat. Alig nyelek le egy pohár italt, bejön Fidutz a másik ket-

122

tövei s leülnek pont velem szemben, a másik asz­talhoz . . .

— Ki volt a másik kettő? — kérdezte a tietek ti v féltréfás komolysággal.

— Kik? Senkik. Egyik egy pimasz obicupfer? ki az utcára kiakasztott ruhát lopja cl. Szarka. De jól kantlizott (késeit) ezelőtt ... A másik pedig egy hegyesorru kajakos (erős ember) !

— Ahá? — villant föl a detektív szeme. — Ez az én emberem! Megisifiernéd-e azt a kajakost?

— Meg!— Jól van.Felült ágyában s megélénkült az arca.— Tovább!— Nem szóltak, csak néztek s Fidutz tekinte­

tét sohasem felejtem el... Ha tetszik hinni, ha nem; majdnem chalass t (hideglelés) kaptam!

— Elhiszem.— Hirtelen fölálltam, fizettem s a kocsmából

menekültem. Alig megyek száz lépést, hát jön Fi- dutz a két társával! A kocsmában nem mert meg­támadni, mert a nagy verekedés óta rendörposzt áll az ajtaja előtt, utánam sietett hát, hogy elintézze velem valami félreeső helyen . . .

Rövid, vastag ujját a homlokára nyomta s kárörömmel nevetett.

— Csakhogy eszem volt s ettem a savanyu ká­posztát (menekültem előle). Nem futottam, hanem megálltam a legközelebbi zs&ró (rendőr) közelé­ben és szembevigyorogtam őket. Majd engedem, hogy megkantlizzanak . . .

Megint kiült arcára a gyáva félelem.— S egyszer csak felém jön Fidutz! Jó. Szúr­

jon, ha mer. Szúrt volna, de a rendőrre pillantott s csak elment mellettem. Csupán ennyit mondott : Nekome (megbosszuljuk) t

123

— Ez elég, —- kacsintott a detektív. — S mi volt tovább?

— Elmentek s én utánuk sompolyogtam . . .— És minek mentél utánuk?— Tudni akartam, hova mennek s mit forral­

nak ellenem . . .— Helyes! És hova mentek?— Haza.A detektív megmozdult.— És hol laknak?— A százház-utcábaii.— No, Fiillemász, ezért kapsz egy pohár ko­

nyakot! — kiáltott fel a detektív jókedvűen. — Ávé (örvendj)!

Kiugrott az ágyból s konyakot töltött Fulle- m ásznak.

— Lechájim (egészségére) ! — mosolygott a vendég.

— Ne féltsd azt a rongyéletedet! Lakat alá teszem én a te taráidat . . .

Fullemász megijedt.— Hová tetszik készülődni ?Barlay megtöltött egy pompás Frommer-

pisztolyt.— Elfogom.— Lemanesem (jaj, istenein)! — lelkendezett

a mészerer. — Ha megtudják, most még jobban ha­lálra ítélnek . . .

— Szamár! Velem jössz-e?— Cholile (isten ments)!A detektív a zsebébe nyújt.— Persze, megittad a pénzedet 1— Meg.Megint adott neki.

— Ott lakik bizonyosan az a hegyesorru?— Ott.— Akkor hoppon veszem. Most éppen alusz­

nak.

124

— Honnan tetszik tudni?— Onnan, hogy megvittók árulásod hirér;

amikor pedig a tolvajbanda ítéletre ül, akkor ivás- sal végezi s az igazi gamerilla két napig iszik . . . Most megkapom!

Fullemász savanyúan nevetett.— Beléd1 látok, Fullemász! Te most azt gon­

dolod: jó volna Fidutzekat értesíteni, legalább lát­nák, hogy velük vagyok . . . Szamárságoddal el­rontanád a dolgomat, azért magammal viszlek, de ne félj, a tanyájuk közelében eleresztek, úgy, hogy előbb én lépjek a házba!

A csirkefogó elvörösödött, mint a tetten ért gyerek.

— Ne tessék ilyet gondolni felőlem . . .— Ismerlek titeket!— Auweide (károm volna belőle) . . .— No, mehetünk, csak . . .Telefonozott az ötvenötös örszobának. A tol­

vajtanya annak keretébe tartozott.— Előre, Fullemász!Az előszobában rátámadt az öregasszony:— Jaj, hát nem tetszik aludni? Tönkreteszi

magát egészen ...— Bizony, jobb volna! — kockáztatta meg

Fullemász is.— Két óra múlva itthon leszek, — köszönt

Barlay. — Majd akkor . . .A csirkefogóval zárt kocsiba ült.— Van köztük egy topánka-potováló (pincér)

is, úgy hallottam, — szólalt meg Fullemász a kocsi szemközti ülésén. — őten-hatan laknak annál a ki­rakattolvajnál . . .

— Majd meglátjuk!— Hol szállók le én?— A pályaudvarnál.

— Kamcsó doppel roller (be’ jó ez a kétfogatu bérkocsi) ! — -nevetett gyermekes örömmel. — Fejes (ur) vagyok!

Elkomorodott.— Mégis csak hitvány vagyok én! — szólt

valami különös bünbánattal.— Persze, hogy az vagy.— Elárulom azokat, akikkel együtt élek . . .— Bizony, nem szép.— De mit csináljak, ha meg akarnak ölni?

— mondta sötéten. — Az én bőröm az én borom!— S mégis, ha most nem hoztalak volna ma­

gammal, eddig mátr ott volnál. Mi?—- Hasem (isten tudja) . . .Elgondolkozva nézett ki az utcai forgatagba.

XXII.

Az ut, amelyen haladnom kell...— Egh (figyelj ide)! — rezzentette föl a de­

tektív. — Menj vissza a háziasszonyomhoz s mondd meg neki, hogy az órástól hozza el az aranyórámat.

Fullemász elmosolyodott.— Hát mégsem bízik bennem!— Nem.— Pedig a lelkemel is kiteszem . , .— Esetleg megláthatnak velem és meggyűlik

a bajod.— Ma zri!Intett, hogy tüstént leszáll.— Várj csak. Menj be aztán egy kocsmába,

ebédelj a kontómra, onnan pedig menj a fökapi- f tányságra s várj meg az előszobámban. Szükségem

lesz rád. Érted-e?— Értem . . .

126

—- A pályaudvarnál leszállt.— Szegény ördög, — nézeti utána a detektív

s az örszobára hajtatott.Az ellenőr jelentette:— Három rendőr a tartalékból . . . Kész!— Üljenek mellém a kocsiba.Beültek s a kocsi a tolvajtanya felé indult.— Behatolunk gyorsan és feltűnés nélkül.

Odabent nem kell sokat teketóriázni. Bilincset rá­juk. Amelyik moccan, a combjába golyót kap. Van köztük egy hegyesorru, azt el kell fogni minden­képpen!

A kocsi hirtelen megállt.— Előre!Beléptek a kapualjba.— A 6-os ajtó.Csúnyán nyikorgóit az öreg tolvajház magas

falépcsöje. A gonosztevők házmestere, a „kapszol- kás4*, kiszaladt. Kiáltani akart, de a detektív a Frommert ráfogta.

— Pszt!A vén csirkefogó meghökkent.— Kit tetszik keresni?— Nyivó (hallgass) !Az egyik rendőr felállt kapuposztnak s intett

a kapszolkásnak, hogy maradjon mellette. A de­tektív a másik két rendőrrel benyomult .

— Az a 6 os . . .Vak fülkébe nyitott.— Ki az? — hallatszott sötéten.A homályos elöfülkéböl a szobába tört.— A törvény nevében!— Hipis (rendőrség)! — kiáltott az előbbi

hang. — Jached (elfogtak)!Barlay a pisztolyt lövésre kapta.— Strille (vigyázz) !A szoba sarkában a szalmazsákon hárman ül­

tek. Kezükből kiesett a kártya

127

— Fel a kezet!— Elohim Ben (Fiuisten) — mormogta a he­

gyeseim. — Barlay!A negyedik gonosztevőn már rajta, volt a bi­

lincs. A többi sem ellenkezett. Rájuk rakták az acélperecet.

— Aumed-sein (föl az ágyról)! — intettBarlay.

A hegyesorru csak bámult.— No, mi az, komám?— Semmi, — rettent a valóságra. — Pusztulj

el...A detektív szétnézett a tolvajtanyán, de sem­

mit sem talált.— Hol a holmi?— Nincs.— Caur (nyomorgunk) . . . sopánkodott a

topánka-potováló.— Előre!Kivitték őket a napvilágra.— No, komám, — szólt a detektív az ö em­

beréhez, — mi előre megyünk! Hozzák be a másik hármat is a főkapitányságra.

A rendőrök tisztelegtek. A detektív Hegyes- orrút a kocsiba tessékelte. A kocsi tovagördült.

Nézték egymást.— Nos, hogy megy az üzlet? — kérdezie a de­

tektív vidáman.Hegyesorru vállat vont.— Rosszul.— Vékony bőrben vagy . . .A tolvaj az ajkát összeszoritotta.— Minek lakói te olyan mocskos helyen?— Hát hol lakjam? — nézett rá Hegyesorru

mérgesen. — A királyi palotában?— Hiszen van neked pénzed! Eleget kaptatok

az ékszerekért . . .

128

— Én?— Te is.— Én aztán nem.— Ugyan ne beszélj!A tolvaj lehúzta a szája szélét.— Vakuljak meg, ha egy kupipi-t (rézpénz)

is láttam!— Hát hová lett ?— Ellopta az a cudar! — káromkodott dühö­

sen. — Egy fillért sem kaptunk . . . Hanem a ke­zembe kerül még!

— Kicsoda?—- Kicsoda? Hát a báró ur!— És hol az ékszer ?— Nála.— Pedig azt mondja, nincs nála.— Elfogták? — csillant föl a tolvaj szeme, —

Cirlich (nagyszerű)!Bizonykodva nézett a detektivre.— Nála van minden. Eldugta. Ilus is meg­

mondhatja . . .— Nekem ne hazudj! — szólt rá a detektív

keményen. — A Sárga báró azt állítja, hogy nálad vannak az ékszerek!

A tolvaj elfehéredett dühében.— A gazember!— Azt mondja, hogy elloptad tőle.— Én?!Villámlott a szeme, mint a kovakő.— Hát azt hiszed, hogy én a felkereséseddel

két hetet eltöltöttem volna, ha azt nem állítja, hogy nálad van az ékszer? Utóvégre is neked olyan kis szereped volt a dologban, hogy két hetet nem ér meg . . . Hanem most megvagy és számolunk!

A tolvaj dult-fult haragjában.— A nyomorult! Hiszen ö csalt meg mind­

nyájunkat! Majd megmondják a többiek . . .

9 Láxár István: A kékhajn fantom. 129

— igen, csakhogy hol a többi? A báró azt mondja, hogy külföldön tartózkodnak, s így nem tanúskodhatnak melletted . . .

— Nem igaz!— Nekem hiába beszélsz. Jobb, ha előadod az

ékszert.— Hazudott!— Sajnálom . . .— De bebizonyítom! — kiáltott a tolvaj inge­

rülten. — A lány is itt van . . .— Lehetetlen!— Varrodába jár . . .— Dirnis (bolond vagy)! — csóválta fejét a

detektív. — Ugyan már hogy állíthatsz ilyet?— Tegnap láttam! — üvöltötte a tolvaj. —

Szakított azzal a gazemberrel és varrodába jár.— És hol lakik?— Azt nem tudom.A detektív gúnyosan mosolygott.— S tud varrni?— Tud hát! Muphló káli (ügyes lány) . . .— Ugyan . . . ugyan! . . .— A Dembinszky-utcában dolgozik! — ordí­

totta a házszámot. — Majd én kímélek valakit, mi­kor az ón becsületem forog kockán! . . .

A detektív nagyképet csinált.— Jó. Én nem bánom. De ha aztán nem igaz...— Úgy legyek boldog!— Határozottan állítod, hogy nincs nálad az

ékszer?— Bizonyítom!— Csakhogy egy tanú kevés.— Mit csináljak? . . .— Várj csak, — gondolkozott a detektív. —

Hol a másik társatok?— Vidéken.— Hol?— Szegeden.

130

Ránézel! a detektív a tolvaj félparalitikus ar­cára s elmosolyodott.

— No, akkor lehet még valamit csinálni. Be­hozatom mind a kettőt . . .

— Háser (melegiben)! — ajánlta. — Majd megmondják, hogy ki a tolvaj ?

Összenéztek. És a tolvaj elkáromkodta magát hirtelen.

— Tyüli! . . .Azután meg hahotába tört.— Mit kacagsz?— Azt, hogy . . . beugrottam!

XXIII.

Viaszbabák.Ott állt a varroda előtt. Maszkban volt. He­

gyes, fekete szakállával s nagy kalapjával valami festőnek tűnt. Könnyedén forgatta ezüstnyelű botját s halkan fütyörészett. Sétálgatott s meg-megállt, a sarki kofa szekerénél és úgy nézte a szép almákat, mint aki csendéletet akar festeni. De a kaput egy pillanatig sem tévesztette szem elöl . . .

Hat óra öt perc. A varrodában letették a var­rótűt a lányok (gondolta) és a berregő gépecskék megálltak. Most öltöznek szegénykék, hogy a nap gyilkos robotja után szabad levegőre jussanak. Köztük van Ilus is, most tán a kesztyűjét húzza... s mindjárt kilép a kapun. És ö akkor odamegy, ud­variasan köszönti, aztán a karját nyújtja: Nagy- sádkám, kísérjen el a főkapitányságra . . .

Nem jó! Ezt megtehetné maszk nélkül is. Ak­kor minek öltözött át? Nem tartóztatja le, meg sem szólítja, csak elkíséri észrevétlenül. A kapuig. Egy­előre elég a lakcíme. Holnap délelőtt nyugodtan

]:;t9

dolgozik a varrodában s nem is sejti, hogy egy hí­vatlan vendég szemlét tart a holmija fölött.

Nem szép, de tiszta ügy! Az ékszerek nála vannak. Azt mondja Hegyesorru, hogy a tolvaj­báróval szakított a lány. Nem! Annak a tizenhá- rompróbás gazembernek még mindig a hálójában vergődik szegény s nem tud szabadulni a szeme de­lejétől . . . Kettő fontos! Az ékszer és Öméltósága. Szinte kedve volna megsúgni a lánynak: menekül­jön, Ilus, különben letartóztatom!

Mert; szegény nem az a gonosztévö, akinek idegen szem látná. Ő ismeri a lelkét. Napokat töltött a társaságában, látta vergődését, bünbánatát, álmát, vágyait, bűnös szivének reménységét, hogy kitép­heti magát a bűn hínárjából s visszatérhet a kiizdö, dolgozó, tisztességes emberek közé. S lám, vissza­tért! Vájjon szabad-e visszalökni a bűnöst az ör­vénybe, honnan törhetetlen akaraterővel, a maga emberségéből, megtisztult és megigazult lélekkel ki- vergödött ?

A. törvény csak tényt és paragrafust ismer. A törvény nem analizál. Juszticiának a szeme be van kötve . . . És ö a törvény embere!

Szive, lelke, meggyőződése ellen cselekszik, de le kell tartóztatnia, mert örök szabály: aki bűnt követ el, annak bűnhődnie kell! Megbünhödik a bűnös, mikor bűne fölött bánatos könnyet ejt és az a legnagyobb bünhödés, ha az ember önmagában bűn­hődik. De ez a törvénynek nem elég. Vasbot a tör­vény, mellyel lelket zúznak ... De mit filozofál? Legyen a szeme a kapun, mert mindjárt kijön a szép tolvajnö, ki az igazságszolgáltatás elöl buj­kál s hogy elkerülje a büntetését, tisztaszivü lányok közé, varrodába járt

Vidám nevetés hangzott a ház kapujából. Egy szöszi lány a társnőjével kijött és tovasietett. Élén­ken mozogtak, mint a kalitkából kiröppent mada­rak. Szegények! Feszes tartásuk megtört a második utcasarkon s hátukon előtűnt a púp . . .

132

A detektív sóhajtott.Csitri tanulólányok jöttek ki azután nevetve;

erre-arra széledtek. Varrótű kis mesterei, be’ jó kedvetek van! Utánuk két idősebb lány lépett ki szótlanul s néma fejbólintással üdvözölték egymást. Ezek sok esztendeje dolgoznak a cifra ruhák műhe­lyében, komor szemükben csüggedés, arcukon gond és hervadás. Ezek is, szegények, hiába várják a Rigóajku herceget.

A lépcsöház elcsendesedett. Hol van Uus? Még délben megállapította, hogy ebben a varrodá­ban dolgozik, csak nem akarta szégyenbe taszítani a társnői előtt . . . Megsejtett volna valamit? Hm ... Ha ezt a dolgot is elrontotta, akkor csakugyan igaz, amit ma reggel a detektivfönök szemében lá­tott, hogy: Ez a Barlay ügyetlen és ostoba! . . .

Ott jön egy nö nesztelenül, mint az árnyék, a földet tűnődve nézi, de a járása csupa tánc! A ka­pumélyedés homályában olyan, mint egy kék nap­sugár . . . Ilus. ő az! ... A kapun kilépett.

A detektív elhalványodott.A lány megállt egy pillanatra, szétnézett s a

tekintetük összeért. Egy szempillantás volt csupán. A detektív önkénytelenül a kalapja felé emelte a kezét, de a leány elfordult s egyszerű, csinos kék ruhájában, lehajtott fővel tovament.

Megy a macska az egér után . . .Dobogó szívvel állott a detektív, azután a

nyomába szegődött. Szeme elsötétülve csüngött gyö­nyörű alakján s gyönyörű kékes-fekete haján, mely kicsi, kerek kalapja alól dús ívben kibuggyant. A kék fantóm . . . akit annyit ölelt és kergetett gyöt- relmes éjszakákon . . . Most ott megy előtte, tán­cosán imbolyog, mint a megejtő bűn! Óh nem . . . Csendes és szomorú a járása, mint a megtért bű­nösé, ki az oltárhoz vezekelni megy.

Úgy látta, hogy az alakja nőni kezd s mintha köddé válnék, csak emelkedik és a paloták tetejéig

133

fölér. Az ötemeletes házak apró skatulyák ... já­tékszerek között mozog a ködleány . . . Emléke­zett: valamikor a mesekönyvekben látott ilyen ké­pet. Mikor kedveséhez, a sziklakirályfihoz megy az óriás ködleány ... A kedveséhez! Emlékezett: Volt egy Gyuri nevű elzüllött káspánézis . . . Úr­isten, micsoda édes és rettenetes hatalom a bűn!

Megrázkódott s a ködleány összeomlott, mi­niatűrbe roskadt. És oly szép a valóság! Ott megy előtte a tolvajnö, akit keres, akit megtalált és le fog tartóztatni. A dri hatásának vége van . . .

A lány egy bolt előtt megállt. Viaszbabák voltak a kirakatban. Vájjon miért nézi? A detektív elgondolkozott. A háta mögött öt lépésnyire lehetett.

(Neki is volt olyan göndörhaju babácskája! Dúdolva altatgatta kis ölében ... A kis babának a feje letörött s elvitte a csengetyüs szemeteskocsi... A gyermekálmok valósággá értek: ö is remélte, hogy anya lesz ... De sok leányálmot elrabol az élet. A nő a viaszbabában gyermekkora boldogsá­gát vagy meddősége boldogtalanságát látja . . .)

A leány hirtelen megfordult s rávetette árnyé­kosán csillogó szemét.

— Mit akarsz? — kérdezte a tekintetével.Olyan mély szomorúság sötétlett a szeméből,

hogy a feketeszakállu ember a fejét lehajtotta ön- kénytelenül. Mire föltekintett, már eltűnt a lány a rozsdabarna alkonyaiban, mely az utcai forgatagra hirtelen leszállt.

— Hová lett? — mormogta ijedten.Acélos tekintetét a homályba fúrta s megpil­

lantotta a mellékutcában. Elgondolkozva ment a vö­röses lámpafényben. Beugrott a sikátorba és a fal mellett utána sompolygoti

Nem teketóriázik sokat, hanem a vállára teszi a kezét! Megállt, őrültség volna letartóztatni. Hol- nap-holnapután itt lesz a báró levele, mert bizonyo­san értesíti, hogy merre jár ... és akkor is ráér.

Nein! Minek? Minek várjon? A báró most úgysem jön ide, az bizonyos, és honnan tudná, hogy Ilust elfogták? Ha ir, a levél úgyis megérkezik s az ö ke­zébe jön. Ha pedig nem ir.. .

Bement a kapun a lány után.

XXIV.

Iíus.Valaki bejön az előszobába, kérdezősködik s

kopogtat az ajtón. Összerezzent, de kibontotta sze­gényes vacsoráját.

— Tessek.Barlay a szobába lépett.— Jó estét!Fölemelkedett székéről s halványan bólintott,— Bocsánat, hogy zavarom . . .*— Kötelessége, — felelte nyugodtan.A detektív zavarban volt.— Én kérem ...— Igen, tudom, — mosolygott szomorúan. —

Ön Barlay detektív!Helyet mutatott s Barlay leült.— Megismertem . . — mondta fehér arccal,

de a régi, kedves hangon. — Vártam önt.Nézték egymást s hallgattak.— Szomorú kötelességet teljesítek . . —

törte meg a detektív a csöndet.— Rendelkezésére állok.A detektív a kis kolbászdarabra s a zöld pap­

rikára nézett és megreszketett az ajka.— Fogyassza el a vacsoráját . . .— Nem tudom.— Hiszen étkezni akart . . .— Igen,,mert azt hittem, hogy ma nem jön

ériem.

135

— Miből következtette?— Láttam a lelkét a viaszbabáknál . . ,Szünet.— Mit csinált az utóbbi időben?— Varrtam.— Tudom.— Akkor minek kérdi?S mintha megbánta volna érdességét, szelíden

ismételte:— Varrtam . . .— És ebből élt?— A keresetemből.A detektív sóhajtott.— Ezek voltak életem legboldogabb napjai, —

mosolygott szomorúan. — Reggel hattól este hatig szüntelen dolgoztam s úgy örültem, hogy megkeres­hetem a kenyeremet . . .

A szeme megtelt könnyel.— Úgy hallottam, hogy szakított a Sárga bá­

róval. Őszintén szólva, örültem neki. Ez egy nagy lépés az álmok teljesüléséhez . . .

— Milyen álmokról beszél ? — kérdezte elfo- gódva.

— Ön tudja . . .Az ébresztő óra csendesen ketyegett a hóna­

pos-szobában.— Mély részvéttel vagyok ön iránt, — szólalt

meg a detektív a csöndben. — S őszintén érdeklő­döm a sorsa iránt . . . Mondja, hogyan tudott sza­badulni tőle?

— Ki mondta, hogy szakítottam vele?— Hegyesorru.— Tévedett. Lehet, hogy jóhiszemüleg. Gyűlö­

löm ezt a gonosz embert, mert megcsalt, tönkretett, de mégsem tudok szabadulni tőle . . .

— Megértem.— Én nem . . .Barlav bólintott.

— igazán hálás vagyok, hogy ilyen őszinte.— Én érzek hálát, hogy nem sségyenitett meg

a varrodában . . .Úgy beszéltek, mini a jó barátok szoktak.— Mióta lakik itt? — nézett szét a detektív.— Két hete.— Megtesz nekem egy szívességet?— Kérem.— Kíméljen meg engem attól a kellemetlen­

ségtől, hogy házkutatást tartsak!— Úgysem találna semmit . . .összenéztek.— Hol vannak az ékszerek ?— Nála.— Igaz ez?— Egy darabig én rejtegettem, de elvette tőlem.— Mikor? S miért?— El akarta adni az orgazdának. Amikor ön

üldözte az autón. Többé nem adta vissza nekem.— Micsoda folt az ott a halántékánál ?Merően nézett a kékes-fehér foltra, melyet a

lány haja félig betakart.— Megvert, — vallotta be szégyenkezve. —

Akkor volt, mikor az ékszereket visszakértem . . .— Gazember!— Ne bántsa.— Miért pártolja ?— Bűntársam.— Hiszen maga már felhagyott a mesterséggel

s tisztességesen keresi a kenyerét! Az én szemem­ben többé már nem bűntársa . . .

— De igen! Visszakivánkoztam a tisztességes életbe, vissza is tértem, de most már mindennek vége van . . .

— Ne sírjon!— Hiába tisztult meg a lelkem . . . Vissza­

estem a hínárba, a gonoszok közé, amikor ön letar­tóztatott!

— Kénytelen vagyok. Ne sírjon . . .Várt egy kicsit, mig letörülte a könnyeit.— Hol a báró?A lány csodálkozást színlelt.— Elment, hogy önt eltegye láb alól . . . S

minthogy itt látom, ebből azt következtetem, hogy elfogta öt...

— Elmenekült.— Ő rendkívül ügyes . . .— És magának ma táviratozott!— Ne-kem ?— Magának.— Honnan tudja?— Ott a hamuja. A táviratot a varrodába

kapta s most, ahogy belépett, rögtön elégette.— Igaz.Ott volt a hamui az asztalon egy bronzta-

nyérban.— S hol a báró?— Nem mondom meg.— Parancsolom!A leány elfordult hidegen és nem felelt. A de­

tektív felemelkedett.— A törvény nevében! — mondta halkan s

megérintette a vállát. — Kövessen . . .— Azonnal! — szólt fájdalomba zordult arc­

cal. — Csak . . .A szoba sarkába lépett s kifújta a kicsi örök­

mécset, mit Mária hét fájdalmának égetett.

XXV.

Galamb a bárkában.Az éjszakát a börtönben töltötte. Kivételes ke­

gyelemből külön cellát kapott. A szomszédos nagy cellából átszürödött a rabok beszéde. Sírtak, átko- zódtak, nevetgéltek, ő némán ült a fadobogón és a sötétségbe bámult.

Úgy érezte, mintha valami fekete viz fenekén volna. Elsülyedt s többé nem kerül felszínre. Hall- gatódzott. A csöndben az idő szive ver . . . Odaküní már álomban szendereg a város, csak azok vannak ébren, kiknek a szive fáj. A kávéházban fekete ci­gányok muzsikálnak s a sikkasztó mulat széles jó­kedvében ; aggódó anyák virrasztanak beteg gyer­mekük fölött s rablógyilkos ül a bozótban és áldo­zatra les... Atkozott az élet. Még annak is teher, aki boldog. Hogy mosolyog! Hogy küzd! Hogy szenved! Hogy rohan tova! Szinte hallja láthatatlan lovainak a dobogását, ahogy elgördül fölötte az élet szekere s viszi magával a világot... csak a rabokat felejti a börtön éjjelében!

Tompa fásultságba esett. Zsibbadtan virrasz­tóit a sötét falak közt. Se gondolata. Se érzése. Meg sem moccant. Mint aki nem él. Csak akkor sóhajtott egyet, mikor a hajnal rásütött a cella ablakára.

A sugár elveszett a börtön sötétjében. Olyan volt, mint a piros babvirág. A! cella vastag homálya enyhült, a sötétség acélkék köddé vált. Mélán nézte, hogy a hajnal a kerek rácsra virágszirmot perget.

A börtön megvilágosodott. Egy tolvaj cseléd jajveszékelni kezdett a közös cellában. Reggel van. Milyen szennyesszürkék a falak! Tegnap reggel ilyenkor már a varroda felé tartott. Ma hiába vár­ják az érkezését: más varr ja meg a szép doktornő selyempongyoláját . . .

A kulcsár nehéz lépése a folyosón fölhangzotu A rabok odaát elhallgattak. Csörög a kulcs, nyik- kan a zár. A rendőr az ajtót kitárta. Barlav a cel­lába lépett.

— Jó reggelt.A leány elfordult. A rendőr az ajtót behúzia

és átment a közös cellába. A detektív előlépett s a leány előtt megállt komoran.

— Eljöttem, hogy megkérdezzem: nem óhajve valamit?

— Semmit.Ajkán a aac szinte megmerevedett.— Egy kis reggelit. . .— Köszönöm . . . nem kérek.Barlay ránézett szomorúan:— Mondja, miért haragszik rám? Én csak a

kötelességemet teljesítettem . ..— Én nem haragszom ...Leszállt a dobogóról és a detektivvel szembe­

fordult.— De gyűlölöm!A börtönbe fehéren folyt be a világosság, mint

a -.ej.— Miért gyűlöl? — kérdezte Barlay tompán.— Megcsalt ...Odaát mély hangon sirt a tolvaj] szolgáló.— Hallgass! — hallatszott a kulcsár hangja.

— Ne bömbölj, ha lopni tudtál...Csönd.— Nincs oka, hogy gyűlöljön. Én is majdnem

áldozatul estem ...A leány kiegyenesedve állt a reggeli szürke­

ségben. Ajka megreszketett, ahogy a detektív csüg­gedt szemébe tekintett.

— A legszebb álmomat lopta el. Amit a lelkem mélyén őrizgettem. Szivembe furakodott és megra­bolt. ügy játszott, mint egy ripacs-szinész. És én hittem. Mert a magamfajta leány beteges vággyal keresi a boldogságot...

Nem látszott rajta megindultság. Fáradtan, szinte lélektelenül beszélt. Mint akinek vigasztalha­tatlan bánata van, de beletörődött a sorsába. A de­tektív lehajtotta fejét és sóhajtott. Maga sem tudta, hogy most alakoskodik-e, vagy igazán érez. A fo­golyra nézett részvevőn:

— Ha a telkembe tudna látni, nem így véle­kednék.

140

— -A leikébe? — kérdezte a leány gépies moz­dulattal. — Van önnek?

— Van.— Akkor hogy tudott megrabolni engem, akit

az élet úgyis tönkretett? Elvette tőlem a végső re­ményt is... Ó nem! Ön csak gonosz volt s én gaz­dagabb lettem egy nagy tapasztalattal.

Nyugodtan sétált a börtöncellában.— Én szerettem .. .— Kit? — nevetett föl szárazon.— Magat.— Mit alakoskodik? — kiáltott föl haragosan,

majd megvetően nézett a detektivre. — Mit akar? Mi célja van még velem?

—- Semmi.— Látom!— Szeretnék segítségére lenni...— Nem kell! Magától semmi sem kell..-. Gyű­

lölöm!— Szerettem! — ismételte Barlay őszinte han­

gon. — Nagyon szerettem magát . . .A leány elfehéredett.— Miért kínoz engem? — szólt hosszabb

csend után. — Ne legyen oly lelketlen, hiszen elérte a célját: rab vagyok!

— Jaj Istenem! — hallatszott át a szolgáló hangja. — Engedjenek ki, ártatlan vagyok! . .

Babtársai rámorrantak, hogy ne jajgasson.— Nálad volt a naccsága ékszere... ne ordíts!Ékszer! Ilus összerezzent. Óh az ékszer . . .

világ hiuságos átka . . . mennyi bűn, könny, szé­gyen és szenvedés van e földön — az ékszerért... Lehajtotta halovány arcát s némán nézte a börtön­cella szürkekockás pádimentomát.

A detektív közelebb lépett hozzá.— Nem tagadom, eleinte nem volt más tervem,

csak az, hogy a bűnösöket letartóztatom, de később,

141

mikor már heteken át hiába kergettem, úgy határoz­tam, hogy a maga személyén keresztül próbálom meg a dolgot és . . .

A leány félbeszakította hevesen:— Honnan tudta, hogy én is közöttük va­

gyok? ...— Ottmaradt egy hajszála a százados laká­

sában.— Egy hajszál? — álmélkodott. — Hiszen ...— Igen, sárga volt akkor. Csakhogy én lemos­

tam róla a festéket s azon az egy holt hajszálon keresztül a lelkiélet csodálatos erejével, a fantázia ködében már akkor megláttam magát . . .

Arca kissé kipirult a fehéredö fényben.— Emlékszem: napleszállta volt s a narancs-

sárga ragyogásban tisztán láttam a maga csodálatos kék haját ... Ott állt előttem, mint egy szivárvá­ny os fanlóm, amilyennek az én fantáziám s az élet ( eremtette. Úgy állt előttem, mint most, csak akkor mosolygott ... És én elindultam s meg is találtam a kurtakorcsma gőzében az én fantomomat ... a szivarfüsthcrcegnöt . . .

A leány leereszkedett a deszkadobogó szélére s hallgatta a detektívet.

— Ott volt egy kis csirkefogó, aki azóta a báró iir jóvoltából eltűnt . . . s bemutatott; magának. Nem volt nekem akkor szándékomban az, ami - később történt, csak annyit akartam elérni, hogy magával egyszerű barátságot kössek, a maga révén bejussak a társaságba és egy alkalmas pillanatban sikeresen megoldjam a feladatomat. Több semmi. De még a legmegfontoltabb detektív is sokszor számításon kí­vül hagy bizonyos dolgokat . . . Nem számoltam akkor magammal és a maga egyéniségével sem...

Egy pillanatig elgondolkozott.— Ismeri-e maga a „dri"-t? Ugy-e, igen? Nos,

hát ez akkor — szintén a báró ur jóvoltából — már

U2

benne volt a szervezetemben. Fizikai ellenállásomat meggyöngitette s akaraterőmet is annyira befolyá­solta. hogy tulajdonképpen ura sem voltam önma­gámnak . . . Mondja, Ilus, csodálkozhatik-e azon, ha más történt, mint amit én akartam?

A leány, nevének említésére, összerezzent, de nem felelt.

— Azt hittem, hogy maga is csak olyan kö­zönséges tolvajnö, mint a többi. Ez volt az egyik baj. Ugy-e. furcsán hangzik? Még akkor este annyi szépséget és nemességet éreztem meg a maga lel­kében, amennyit még a tisztességes asszonyok szi­vében is ritkán láttam ... Akkor este gondoltam arra legelőször, hogy — a bűnös is lehet tisztes­séges!

Elváltozott arccal nézett a cella lakójára.— Tudja-e, hogy még most is bennem van az

a növényi méreg ? E pillanatban minden erőmet meg kell feszítenem, hogy — detektív maradjak . . . Szenvedek. Még egyszer áthullámzik rajtam, mit akkor éreztem, mikor elkísértem először a sárga házig . . . Akkor én még visszamentem az ablak alá ... Az a kékhaju fantóm, kit a narancsszínű napszálladatban láttam, magneiikus erővel vissza­húzott . . .

A leány sóhajtott.— A dri hatása kitört rajtam. Valami kék köd

gomolygott az agyamon ... Különös víziók és fan­tazmagóriák gyötörtek és olyan édes volt a kin... Két egyéniség lakott bennem s egyszer az egyik, máskor a másik jutott uralomra . . . Megértem én, csak nem tudom kifejezni . . . Vannak emberek, akikben egyszerre négy lélek van ... Az ember csodálatos . . . ügy beleéreztem magamat az óra­tolvaj lelki alakjába, mintha valóban az lettem vol­na. Nagy lelki közelségbe jutottam magához s aka­ratom ellenére szinte tébolyultan megszerettem!

Ilus hitt is, kétkedett is... csodálkozott.

143

— A bűnös és a detektív munkája ellentétesen, de egy körben mozog. Energiám megtört, az én moz­gásom megszűnt s a másik tovaragadott . . . Hiszi-e, hogy képes lettem volna a legnagyobb gaztettet is elkövetni? A drinek és a szerelemnek a betege voltam . . .

A leány megszólalt:— Miért lett akkor áruló?Kint őrködtem a kapuban, viaskodtam azzal a

különös köddel, mely betakarta agyamat, mintha a kék fantóm uszálya lett volna ... És egyszerre csak lent a fák között megcsillant egy fénysugár a rendörörjárat sisakján . . . néztem. A sugár vissza­vetődött a rendörsisakról s a szememen az agyamba hatolt, mint egy ezüst huzal . . . föleszméltem. Az öntudat felgyűlt bennem, mint a villám, magára gondoltam, de csak néhány pillanatig haboztam. Az volt a szerencsém, hogy láttam, mikor maga elug- rott az ablaktól s mozdulatával fölverte bennem a detektívet. Jelt adtam az őrjáratnak és...

A leány fölkelt a dobogóról.— A'. többit tudja, — szólt a detektív csen­

desen.— S most miért jött ide? — kérdezte Ilus. —

Azért, hogy elmondja ezeket s olyan örvénybe so­dorjon, melynek még az elgondolása is meggyötör ? Én igazán szerettem magát és boldog akartam lenni . . . Mit akar most?

— Szeretném megmenteni.— Most, amikor már börtönben vagyok? —

kiáltotta szikrázó szemmel. — Mit gúnyol engem?— Van a börtönnél még nagyobb börtön is, —

felelte a detektív nyugodtan. — Ez a négy szürke fal a bűnösnek, ki remélni tud, megigazulást és jö­vendőt jelent!

A fölkelő nap sugara beragyogott a cella ab­lakán.

— Megbotlik az ember, de nem marad a földön,

144

hanem leikéről leveri a pori és fölemelkedik. Néz­zen a napra! A cellába is besüt . . . mert a cella is e világhoz tartozik. Hozza meg ez a ragyogó napsu­gár a maga leikébe a hitet és a bizodalmát! Ébred­jen fel, Hús, ebből a lelki dermedtségből. Gondoljon arra, hogy mennyit sóvárgott akkor, — a becsület után!

Úgy állt a cella közepén, fején a nap-glóriá­val, mint egy a tizcnkettők közül, kiknek Mestere volt a Galileai . . .

— A börtön nem a gyalázat, hanem a vezeklés helye. A gyalázat: a bűn elkövetése. A börtön bölcső, mely fölött a törvény virraszt s megtanítja helyesen, gondolkozni az ö szerencséiten gyerme­két .. . Boldog, aki vezekelni tud! Megtisztult szív­vel kerül ki a szabad napvilágra s bátran és büsz­kén nézhet a világ szemébe: bűnös voltain, vezekel­tem, megtisztul!am. Ne féljen, Ilus, eljön az óra, ami- k<or maga a valóságban is olyan lesz, amilyennek álmaiban látta önmagát!

A leány lehajtotta fejét. A könnye lekoppant a börtön pádimentomára . . .

— Azért jöttem, hogy elesett lelkét fölemeljem s bátorító szavaimmal meggyógyítsam a szivét, me­lyet a balsors vasöklével megütött. Mindnyájunknak megvan a maga végzete. Maga boldog, mert üldözte­tése véget ért; s most pihenni fog a börtön csendjében és erőt gyűjt az eljövendő szép napokra. Arcát a börtön levegője kifehéríti, de a lelkét megtölti hit­tel és bizalommal, mert maga nem rossz, csak sze­rencsétlen . . . Akkor eljön hozzám s azt mondja: elszenvedtem a büntetésemet ... és én gondoskodni fogok róla, hogy ne érje gáncs és megvetés . . . Visszavezetem én magát akkor a társadalomba és olyan utat mutatok magának, amelyen mosolyogva fog haladni uj céljainak és életterveinek a megvaló­sításához. Most a börtönbe vezettem,.akkor az életbe vezetem ... ha elfogadja.

A leány csendesen zokogott.

10 Lázár István: A kékhaju fantom. 145

— Ne csüggedjen el. Az, aki a szivet terem­tette, látja a maga tragédiáját és megsegíti. Most el­megyek s elvégzem föladatomat: tovább üldözöm azt, aki magát is tönkretette. Megkeresem és megta­lálom, hacsak a földgömbröl le nem megy. Törvény elé állítom és meglakol, de az ö bünhödése nem olyan lesz, mint a magáé, szegény jó Ilus . . .

A leányra nézett, ki a kezét némán tördelte fájdalmában.

— Eljövök időnként s fölkeresem magányában. Elmondom, hogy mi hir van odakünt a nagyvilág­ban . . . Isten vele!

Összenéztek. És a leány eléje vetette magát kitörő zokogással.

— Gyuri! . . .Átfogta térdét s fejét ingatta fájdalmában.

Könnye szétpergett, mint az igaz gyöngy, a börtön- cella pádimentomán. A detektív megindult szívvel állott fölötte s mint apa a gyermekét, olyan szeretet­tel simogatta a bűnös leány kékes-fekete haját . . .

— Ne sírj . . .Ilus -fölemelkedett és letörölte könnyeit.— Köszönöm . . . Érzem, hogy visszatért a

lelkem. Bízom Istenben és önmagámban. Nyugodt szívvel vetem alá magamat a büntetésnek.

Megérintette a detektív kezét hálás tekintettel.— Engedje meg, hogy segítsek nehéz munkájá­

ban. Most megértem, amit eddig csak sejtettem . . . Az, akit keres, a föld alá menekült ... A tordai bányában dolgozik . . . azt táviratozta. Az ékszer is ott van . . .

Egy könnycsepp mélán rezgeti a szemepil-láján.

— Valamikor még dolgozott a bányában, is­meri minden zugát, s ha el akarja fogni, legyen bá­tor és rettenthetetlen! Mert, ha el talál veszni, ki enged ki engem a Noé-bárkából, hogy zöld ágat ta­láljak ...

146

XXVI.

A sötétség kapuja.A szolga bevitte a névjegyét.— Ki az? — kérdezte a sóbánya igazgatója.

— Bocsásd be!Tiszteletreméltó öreg ur lépett az irodába e

meghajolt szertartásosan.— Bocsánat, hogy zavarom . . .Az igazgató fölállt.— ó, kérem. Parancsoljon helyet foglalni,

mérnök ur! *Kezet fogtak.— Miben lehetnék szolgálatára?Az öreg ur megtört alakja kiegyenesedett s

megnőtt egy jó arasszal.— Barlay detektív vagyok.Az igazgató nagyot nézett.— De. ..de... kérem . . . Érthetetlen.., — Bocsánatot kérek, — mosolygott a detektív,

— kénytelen voltam megváltoztatott alakkal ide­jönni, hogy hivatalos kötelességemet teljesítsem ...

— Miért ? — szeppent meg az igazgató.— Egy gonosztevőt keresek.Az igazgató hüledezett.— Itt a bányában?— Igen.— És? — kérdezte ijedten. — És?— És el akarom fogni.Az igazgató előlépett.— Kicsoda is ön?— Barlay detektív.És fölmutatta az igazolványát.— Kérem, — szólt az igazgató megnyugodva.

— Ön, mint detektív . . .

10 • 147

— Szerelném inkognitómat megtartani.— Kérem. Parancsoljon helyet foglalni, mér­

nök ur . . .A detektív leült.— És ki az illető?A munkások névjegyzékét elővette.— Ne tessék fáradni, — legyintett a detektív.

— Ezer neve van . . .— Kinek?— Annak, akit én keresek.— S kicsoda ez az ember? — borzongott az

igazgató. — Mi az?— Betörő, tolvaj, pénzhamisító, méregkeverő,

gyilkos: egy személyben. A legnagyobb gázember, akit valaha csak ismertem.

Az igazgatónak borsódzott a háta.— Itt, az embereim között?!— Itt van.— És ... és mit csinál itt?— Munkás, — mosolygott a detektív. — Buj­

kál . . .— Hm! — nevetett az igazgató kényszeredet­

ten. — A hírlapokból ismerem az ön nevét, de csak­ugyan félelmetes detektív lehet, ha a bűnösök a föld alá menekülnek ön elöl . . .

A detektív megköszönte a bókot.— S vájjon mióta van itt? — kérdezte az igaz­

gató komoran.— Egy hete.— Akkor az uj emberek közt van!— ő már dolgozott itt, évekkel ezelőtt.— Olyan nincs köztük! Mind uj ember.— Pedig itt van.— Nem hiszem.— Hány embert tetszett fölvenni legutóbb?— Azt hiszem, huszonhármat.

148

— Ezek közt van.— Adja Isten!—Hol dolgoznak?— AjZ uj tárnában.— Ha kegyes lesz megengedni, szétnézek oda­

lent.— Kérem! Hálás vagyok, hogy megszabadít

egy ilyen gazembertől!Csengetni akart.— Pardon . . . Szíveskedjék mellém egy jó ve­

zetőt adni.— Annyi embert adok, ahányat óhajt.— Csak egy vezetőt.— De hátha megtámadja a gonosztévő?

' — Ne tessék aggódni. Nekem csak egy jó ve­zető kell. A többit elintézem.

— Éppen jó! Van egy igazán kemény embe­rem. Ez is uj ember, de rendkívül intelligens és meg­bízható. Éppen ezért is rendeltem vezetőnek.

— Ez jó lesz.Fölkelt a karosszékböl. .— Ajánlanám, hogy ezt az embert avassuk a

titokba, — vélekedett az igazgató. — Behívassam?— Köszönöm . . . Most ne. Én majd beava­

tom, ha szükség lesz rá. Viszontlátásra, igaz­gató ur!

— Sok szerencsét! — rázta a detektív kezét. — De ha szabad tudnom, mit vétett ez az ember ?

— Több ékszerlopás tettese.— Á-há! . . . Viszontlátásra, uram!Kikisérte az előcsarnokba.— Péter! A mérnök ur a bányát meg akarja

nézni. Adjon köpenyeget és kalapot. 8 mondja meg Tamásnak, a vezetőnek, hogy a mérnök urnák mu­tasson meg mindent és kalauzolja figyelmesen . . . Viszontlátásra, mérnök ur!

140

Bement. A szolga a detektívet egy nagy, ^res szobába vezette. Leakasztott a fogasról egy , waaon- köpönyeget és egy sóvirágos szalmakalapot.

— Méltóztassék felöltem s a kalapot feltenni, nehogy kár essék a ruhájában.

Fafogóval ellátott gyertyát adott a kezébe, av­val kiléptek az előcsarnokba, onnan a fagyalkerttel határolt udvartérre és megindultak a bánya tor­kához.

— Tamás!A vezető elöbujt valahonnan.— Vezesse a mérnök urat a bányába. Az igaz­

gató ur utasítására mutasson meg mindent és ka­lauzolja ügyesen!

— Igenis! — hajlongott a vezető. — Paran­csoljon . . .

Nagy, sápadtarcu, szakállas ember volt. In­kább valami viaszbábhoz hasonlított. Kinyitotta a nehéz kaput s magyarázni kezdett udvariasan:

— A, bányabejárat. Nevezhetnök „a Sötétség kapujáénak. Itt megszakad a külvilág . . .

A detektivre pillantott s belemosolygott fekete szakállába.

XXVII.

A sóember.

Homályos, hideg üregbe léptek. A kapu ujjnyi résén még bemosolygott egy kandi napsugár. Ta­más, a vezető egy lépéssel elöl járt és nyugodtan magyarázott;

— Kétszáznyolcvan ölet kell mennünk, egye­nes irányban, mig a sóhoz érünk. Méltóztassék bátran jönni, csak utánam. Ezen az alaguton szál­lítják a sót a külvilágra . . .

150

A faggyugyertyá'k szomorúan lobogtak a vi­gasztalan, fekete homályban.

— Meleg ruha van a mérnök uron?— Elég meleg.— Nehogy megfázzék!Hideg, süni, nedves levegő feküdte meg az

alagutat.— Nem jó levegő ez a korosabb uraknak!— Hát már csak megnézem . . .A vezető gyertyája úgy csillogott a sötétség­

ben, mint valami lidérctény.— Csak utánam, — mondta és oda-odavilági-

tott a kőfalakra, melyeken tiz ölnyi távolságban számok jelezték a megtett utat. — Százötven!

A barlang hüvösödött, homálya vastagodott, levegője egyre fojtóbb lett.

— Kétszáz öl!A gyertyák nehezen pislákoltak. Valahol lég­

vonat hörgöttí A vezető megállt.— Itt kezdődik ásó...Szétvilágitott. Sóboltozat meredt föl előttük: a

tárna nyilasa,— Só a végtelenségig, — magyarázta komo­

ran. — A föld, amelyen járunk, a fal, a tető, mind, mind só . . .

— Milyen sötét-tompán csillog! — szók a de­tektív s megtapogatta a tömör sósziklákat.

" A föld méhében időtlen-ideje sóvárognak a fény után, várván a föltámadásra, amikor kémiai reakcióba léphetnek a szerves külvilággal.

— Mintha élne!— A só él! — bólintott a vezető. — Tessék

csak nézni, a rengeteg sészikla millió szeme hogy tapad ránk!

— Szellemszemek az örök éjszakában, — mondta a detektív valami rajongással. — Hogy ria-

% 151

doznak a gyertyafénytől! Egyik szemecske feketén pislákol, reszket a világosságtól, a másik meg szinte szélesebbre tárul, mintha rajongója volna a fényességnek. Istenem, milyen csodálatos világ!

A vezető köhintett s az ásító üregbe mutatott.— Olyan, mint egy nagy fekete koporsó, —

szólt bizonyos hangsúllyal, — melyben teremtések története s múltak tragédiája fekszik eltemetve . . .

A detektív ránézett.— Milyen végzettsége van önnek?— Négy középiskola.— Milyen intelligens! — gondolta. — Mondja

csak, miért marad ön itt ilyen képességgel ?— Ennél szebb helyet nem találok.— Igaza van.Magáiban pedig azt gondolta: valami félbe­

maradt vadzseni.— Ha most egy sóüregbe hullanánk, ezer esz­

tendők múlva is épen vennének ki minket onnan, ha ránk akadnának ... — folytatta a vezető. — A sóban a szeretet szelleme lakik: megtart, meg­őriz mindent . . .

A tárna halk dübörgéssel adta vissza a vezető beszédét.

— Ön nem költő?— Biz’ írtam egy-két verset . . .A sápadtan libegő gyertyafény óriásra nőtt

árnyékukat a falakra vetette. Beljebb mentek. A ve­zető hátraszólt:

— Most a visszhanghoz megyünk, a József- tárnába!

Tovamentek a siket folyosóban. *Az út kanya­rodott. Iszonyú boltívek mindenütt. A gyertyafény haldoklott alattuk.

— Nem fáradt el? — kérdezte a vezető. — Pa­rancsoljon helyet foglalni!

A detektív szétnézett, hogy hová ülhetne? Só­ból faragott, hatalmas lcerevet állott előtte, melyet

pompás díszekkel látott el a mester vésője. Megta­pogatta és leült.

— Nagyszerű!Elkanyarodtak ismét. A vezető hirtelen meg­

állt. Ott voltak, 'hol a visszhang lakik ...— Iitt vagyunk.— Vagyunk . . . vagyunk . . . vagyunk . . .

— szólalt meg a visszhang.Tisztán, csalhatatlan hűséggel adta vissza a

vezető szavát. Lépésük zaja úgy hangzott, mintha egy ezred masíroznék. A vezető előre világított. Rettenetes üreg tátongott előttük.

— II. József császár idejében kezdték ásni ezt a tárnát, — magyarázta fojtott hangon. — Rettentő mélység. Sok tárna torkollik bele, ezek adják yissza a hangot tizenötször . . . igen.

— Igen . . . igen . . . igen ... — felelt a visszhang.

A detektív a fekete üregbe kiáltott:— Ilus!— Ilus! Ilus! Ilus! — kiáltozta a visszhang

ugyanolyan hangszinnel, ugyanolyan lélekkel. — Ilus! Ilus! Ilus! . . .

Olyan volt a szó, mintha egy eltévedt napsugár lett volna a vigasztalan sötétségben.

A vezető egv darabig összehuzódva hallgatott. Aztán ismét magyarázni kezdett. A tárna titokza­tos boltozatai minden szavát dörögve verték visz- sza. Úgy tűnt a detektivnek, mint egy csodálatos álom. Mintha az ö hasonmása szólana a sötétség­ből: a^ egyiptomi „Ka" . . . Tudta, mi a visszhang, mégis a sötétségbe kiáltott elragadtatva:

— Halló, visszhang! Ki vagy?— Ki vagy? ki vagy? ki vagy? — hangzott a

leidet s kérdés misztikus, ködös hangon.Szinte ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy a

nevét bekiáltsa. Mást kiáltott. Színes, tömör hangja riadozva szállt az éjszakánál sötétebb tárnába:

— Ugy e, a Föld lelke vagy? A földé . . .— Földé, földé, földé..............— Ahol szenved és nyomorog az ember . . .— Ember, ember, ember..............A vezető hátralépett.— Hol elbukik a jó . . .— A jó, a jó, a jó..............Szeme démonikus fénnyel pihent a detektív

alakjátn.— És győz a gonosz . . .— Gonosz, gonosz, gonosz..............A vezető egy pillanatig megdöbbent, olyan ko­

moran és fenyegetően; kiabálta a visszhang a „go­noszt"-! ... A detektív hangja fölemelkedett:

— De mindenkit elér a végzet !— Végzet! végzet! végzet! ......Keze megmozdult, mintha lassú, automatikus

erő hajtotta volna, de a detektív a gyertyával meg­fordult.

— Éljen!— Éljen! éljen! éljen! — nevettek a titokzatos

tárnák.A vezető lehajolt s a gyertya hamvát kezdte

piszkálgatni.— Pompás volt! Köszönöm, hogy megmutatta.

Mehetünk!Tovább tipegett öreges, hajlott alakjával. A

régi tárna tizenötszörös félelmetes visszhangjával mögöttük maradt. Mentek egy jó darabot. A vezető hirtelen megállt.

— Itt van a Rudolf-tárna!Erkélyszerüen kiugró korlát előtt álltak.

Alattuk, fölöttük mélység és magasság, rettentő fe­kete üreg, melynek vak éjszakájánál csak a csendje rémesebb és tompább. Milyen vigasztalan, gyászos ür! Milyen felséges! Milyen félelmetes! Mekkora

154

sódarab lehetek az, mely ezt a tátongó mélységet ki­töltötte ... A vezető megszólalt :

— Lemegyek a tárna fenekére s megvilá­gít om.

A falépcsökön eltűnt. Léptei mennydörgésként dübörögtek a mélységben. Aztán osond. A detektív az erkélyről lepillantott a hűvös sötétbe.

Vöröses-sárga fénykéve lobbant föl odalent, az alvilágban. A lignolin intenzív fénye nagy sugara­kat vetett a magasba s messzire bevilágította a szé­dületes tárna falait. Pokoli tűzijáték! Szörnyű per­spektívák sötétedtek a detektív előtt, a rengeteg falak s az űr homályba vesző mennyezetén a szeszélyes fel­legek: a sóvirágok..-. És ott lent az ember! Az al­világban ... csak akkora, mint egy bábú.. . egy ma- rionet... egy emberisten, ki a tudás, a tudomány, a kémia erejével bevilágítja az irdatlan sötétet!

A fény megfakult s kilobbant, csak. mint va­lami kialvó csillag, világított még odalent. A meg­riadt árnyak megint aláereszkedtek. Dübörgés. A vezető feljött a száz lépcsőkön.

— Tetszett? — kérdezte tiszteletteljesen.— Gyönyörű volt! De most vezessen az uj

tárna fenekére...— Kérem. Az uj tárna ebbe a tárnába torkol­

lik . . . Éppen jó lesz! Közben még gyönyörűbb dolgot mutatok . . .

Levezette a sötétség méhébe. Az erőtlen gyer­tyafény viaskodva haldoklóit a szörnyű homályban. Bokáig jártak a szürke sóporban. A vezető egy tömbre mutatott:

— A sóembertOdamentek.— Miért nevezik sóembernek?— Csak úgy. Olyanforma.Másfélméter magas lehetett s a nagy tárnafal­

tól két lépésnyire állt.

— Tessék a gyertyát a sóember sarkához állí­tani s szíveskedjék mellette nyugodtan maradni . . . Csodadolgot mutatok!

Gyertyájával a száz lépcsőknek indult. A kor­látnál visszafordult s halkan nevetett. A detektív az ember vigyorgó arcára pillantott s a kőoszlop mel­lett a félhományban elfehéredett . . .

XXVIII.

" Az egér.

Ő az! A gonosztévő. A maszk alatt fölismerte. Mit csináljon? Vége!

A tárna feneke — egy „nagy, fekete ko­porsó. , .“

Dübörög a lépcső. Megy, megy . . . hová megy oly magasra? Itt hagyja öt az iszonyú sötétségben... De nem! El nem veszhet, hiszen a bányaigazgató a visszaérkezését várja . . . Más terve van a gonosz- tévőnek !

Dermed len állt a sóoszlop oldalán. Úristen, mit akar? Mini a villám, úgy csapott keresztül agyán a gondolat. Megmozdult. Az energia megremegtette. A köpönyeget levetette, a sóember széles vállára te­rítette s a kalapot föléje . . . Hihetetlen gyorsaság­gal dolgozott.

A tárnafal mélyedésébe ugrott s a cipőjét le­rántotta. Browning, bilincs, minden rendben ... A korlátnál termett s acélszemével fölpillantott a lép­csősorra a sötétség alól.

Ott ment fönt, a lépcsők háromnegyedén. Gyer­tyája elhaló fénypont. Alakja beleolvadt a bányaéj­szakába. Ördög jár a lépcsőn... Be’ őrjítő a csönd!

Balkezével a korlátba kapott s megindult föl­felé. Mint a macska. Elnyújtott testtel kúszott a lép-

156

esősoron fölfelé. Két fokot lépett. Neszt sem ütött. Mi lesz, ha eltűnik az a kicsi fény?

— F öl!Szinte rohanvást rohant. Az ö surranó lépését

úgyis elnyeli a lépcsödörgés. De most megszűnt. A gyertya fölemelkedik. A gonosztévö lenéz. Megla­pult a lépcsödeszkákon. Sötétségbe temette magát.

A fény eltűnt a lépcsők tetején. Rémületes sö­tétség. Mit tudjon csinálni? Hallgatódzott. Fönt alig hallható zörej. Öt szempillantásig várhatott, akkor ismét megindult. A lépcsőfokot az ujjaliegyével kita­pogatta, úgy sompolygott fölfelé.

Egyszerre csak odafent, nagy magasságban, suhogás hallatszott. Valami röpül . . . Mintha acél- szárnytollak suhognának. Vagy valami csodálatos hangszer . , . Ezernyi ezer kékes tüzcsillag omlott a mélységbe szép, íves hajlással, sárga-kék lobogás- sal, mintha valami égi kéz aranypénzeket szórna mennyekből a poklok fenekére!

Zsongva-bongva, zengve-suhogva szállt alá a lignolintüz s kékes fénybe vonta a bánya éjszakáját. És az alászálló tűzeső kísérteties világánál a detek­tív a lépcsőn fölfutamodott.

Csönd . . . Megállt és hallgatódzott. Nem lehet már messze a lépcsők tetejétől! Ott zörög valahol a feje fölött, oldalt . . . Újabb suhanás . . . Csillag- eső. Mintha a Tejut milliárd csillagával az űrbe hul­lana ... És az ibolyás fényben vagy négy méternyi magasban, az erkély párkányán megpillantotta a go­nosztévő sápadt, hideg arcát s dühtől ragyogó, vad szemét!

Nem moccanhatott. Észrevenné! Csak figyelt. A gonosztévő fölemelt valami fekete tömeget, kiha­jolt a ihélység fölé s a kilobbanó fényben egy pilla­natig kidülledt, álló szemmel célzott . . .

És a tüzcsillagok fénylő vonalában, mint va­lami nagy, sötét folt, alásühögött a nehéz sódarab.

157

A tárna mélye megdöndült, mint egy óriás paizs, A sófalak szinte harsogtak bele. A detektív megmozdult, s míg a visszhang sötéten riadozott a boltívek alatt, elszántan és óvatosan megmászta még azt a tíz lépcsőfokot . .

— Halló? — szólt le a vezető. — Mérnök ur!A kiáltás eltöredezett a sóbástyákon.— Halló!Csak a visszhang felelt tompán és feketén.— Hahahahaha ... — kacagott eszelősen s

a gyertyát az űrbe tartva, letekintett. — Barlay mérnök ur?

A detektív a hátához osont, belapult az erkély- mélyedésbe s villogó szemmel nézte, hogy mit csi­nál. A gyertyát letette az erkélypárkányra s valósá­gos tüzköteget, zúdított alá. Jobb kezével a párkányt megfogta s lekacagott a tárna fenekére, mely kékes­sárga fényözönben fürdött a millió darabra omlott sóember körül.

— Mér—nők ur? — tagolta csufondáros ha­hotával. — Halló!

A detektív clőrehajolt s a bilincset a kezére csattantotta villámgyorsan. Hátrarántotta, a sóporba gyűrte s rátérdelt egy másodperc alatt.

— Szervusz, — mondta nyugodtan s a Brow­ningot a homlokának szegezte. — Lelőlek 1

Az acélgyürüt a balkezére is rácsatolta.— Jani (jó)! — biccentett a báró fogcsikor­

gatva, de bizonyos tisztelettel.— Hol vannak az ékszerek?— Nincs! — hörögte a gonosztevő. — El­

adtam . . .A detektív hidegen nevetett.— Nem igaz! Ilust letartóztattam a varrodá­

ban s mindent bevallott töredelmesen. Az utolsó táv­iratodat is láttam . . . Add elő!

158

A bűnös megtört. Nincs célja már a küzdelem­nek. Csüggedten bólintott, hogy akkor előadja . . .

Tíz perc múlva lent voltak a tárna fenekén. Ott csillogtak az ékszerek a sóporba temetve. A detektív számbavette, hosszú, merengő tekintettel nézte, aztán mélyet sóhajtott. Úgy tűnt, mintha valahol már látta volna ezeket a szép, fénylő gyöngyöket. Emlékezett. Ilus szemében ragyogtak volt olyan néma és meleg tündökléssel a börtönben, a megiga- zulás reggelén . . .

Vége.

& A 7

pesti hírlap

XXXXXXX%%XXXXXXX%XXXKXXXXXXK%XXXXXK::XKKX

54. Rudyard Kipling: A sá­tánfarkas.

55. Pékár: Livló főhadnagy.56. Conan Doyle: A kül­

városban.57. .lókai: Páter Péter.58. Bennet: Eldobott milliók.59. Mikszáth; A Gentry-

tészek.60. liöcker: Érdekházas­

ságok61. Abonyi: A pavlinói csata.62. Tolsztoj: Hadsi Murát.63. Szekula: Az ezüst álarc.64. Acker Az élet vágya.65. Bónyi: Bibortrónus.66. Holdsworth: A nagy ár­

nyék völgye.67. Choinoky: Mefisztofelesz

vendége.08. Athcrton: Történetek a

régi Kaliforniából. *69. Lázár; Eszter.70. Horn míg: Egy tolvaj az

éjszakában.71. Zsoldos: A csendes patak.72. Leblanc: Tigrisfog.73. Prévost: Chonchette.74. Szekula: A vörös Ezéklel.75. Mitchell: Fekete vér.76. Ottolengui: Saját fia.77. Lázár: Kémek csatája.78. Csehov: Aki nem akar

ur lenni.79. Daudet: Vidéki dráma.80. Pásztor: Legyen férfi a

párom.81. Schubin: Refugium per-

catorum.82. Kálnoki: Igen Czenczi.83. Gaboriau: A rejtelmes

fogoly.84. Szini: A Dérkirály leánya85. Gaboriau: A valfeullle

titok.86. Peterdy: Az arany ha jv

Jutka.87. Gaboriau: Egy asszonyén88. Zsoldos: A fekete huszár.89. Gaboriau: Úri banditák90. Choinoky: Ingo vány.91. Gaboriau: A Lerouge-

eset.92. Castie Egerton ésÁgnes :

A kilencedik hullám.

93. Ács Klára: Füzes Ágnes szerelme.

94. Gaboriau: A lojtogatók.95. Treumann; 8u.000 dollár.96. Verne: Hat hét a Dunán97. Zsoldos: Az ürge.98. Horniing: Taroomba.99. Theuriet: Nizza virágé.

100. Thompson: A három ál­arcos.

101. Ács Klára: Milliók drá­mája.

102. Thompson: A titkos Írás.103. Cholnokv? ismerős,104. Thompson: A kelepce.105. Schirokauer: Kiskirályok106. Hope: Zenda-vár foglya.107. Geiierstam: Brandt Ka­

rín álma.108. Acker: Egy leány tör­

ténete.109. Mrs. Hungerford: Hllary

csinyje.110. Wilkie Collins: A holt

víz partján.111. Donoré de Balzac: Tra­

gikus szerelem.112. Mrs. Ilungerford: A kí­

sérteties toronyszoba.113. Conway: Az elrejtőzött

asszony.114. Wells: A Holdban.115. Grcen: ABIake-ház titka.116. Zsoldos: Vica regénye117. Conway: A második látás.118. Somlyó: őszi regény.119. Csermely A milliárdos

gazember.120. Piedor A.: A nyom.121. Lázár I.: Sámson.122. Green: Kéz és gyűrű.123. Iiawthome: Tragikus

titok.124. László: Az arany bagoly.125. Rameau: A sargosi

dráma.126. Dobosi Pécsi Mária :

Második négyes.127. Bret Harte: Cresgy.128. Uchtritzné: A fehér

asszony.129. Dumas: Ascanio.130. Bónyi: A legyőzhetetlen.131. Wilkie Collins: A kés­

ajándék. IXXXXXXXXXXXXXXXXXXXKCXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxa

I132. Rend a : Hajtóvadászat

egy férfire.133. A. K. Green : A Borgiák

ékszere134. Újhelyi Nándor : Jack

Fun császársága.135. Szekula : A faltörő kos.136. Richter: Az átok földje.137. Péterfy: Rajongók.138. Grey Zane : A prafrle

leánya.139. Harland: Barátom.140. Whlte i A mozicsillag.

141. Sípos : Vörös kilenc.142. Szekula: A négykeziiek.143. Vécsey Leó : Az élet

cirkusz.144. Stephen Franklin: A

vénülő ifjúság.145. Dcsbvrry : A fehér

fantom.146. Csermely Gyula : Nap­

keleti virányokon.147. Whiteman ; Gilio doktor

titka.148. Lázár I.: A kékhaja

fantom.

A ±^ 1927 május i-én jelenik meg a Legjobb Könyvek ^ ^ 149. száma : &

I BEÁDON HILL: %mmCADER-1DRIS KINCSEÉrdekieszitö regény, melynek minden egyes

sora leköti az olvasónak figyelmét.

bxerkcsztőeég te kiadóhivatal: V., Vilmos ceászár-ut 78 Légrády nyomda és könyvkiadó r.-t., Budapest.

xxxxxxxxx

: