BATTLETECHMICHAEL A. STACKPOLE – KÉNYSZERSZÖVETSÉG

A Klánok Alkonya – II. rész

A felbecsülhetetlen értékű információ birtokában, amelyvégigvezeti őket a Kivonulás Útján, a Belső Szféra Utódállamai előtt most lehetőség nyílik arra, hogy saját felté-teleik szerint, és az ellenséges vonalak mögött szálljanakszembe a klánokkal.

A megfelelő nagyságú haderő összegyűjtésének herku-lesi feladata a legendás Csillagliga újjáalakítását vonjamaga után az Utódállamok olyan szövetségét, melynekcsatamechjeit Victor Steiner-Davion irányítja.

Ám mivel a politika halálos játéka gyanakvóvá teszi azUtódurakat a szövetség iránt, és Victor hataloméheshúga, Katrina Steiner újabb gonosz terveket sző saját céljainak elérése érdekében, a klánok elleni háború taláncsak a figyelmet vonja el egy sokkalta nagyobb veszélyről…

KÉNYSZERSZÖVETSÉG

MICHAEL A. STACKPOLE

A Klánok Alkonya – II. rész

BEHOLDER KIADÓBUDAPEST, 2002

Ω™Ω

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:Michael A. Stackpole:

WARRIOR: GRAVE COVENANTCopyright © 1997, FASA Corporation

All rights reserved. ©

Fordította: Novák GáborHungarian translation © 2002, Beholder Kft.

ISSN 1585 1567ISBN 963 9399-24-8

Kiadja a Beholder Kft.Levélcím: 1680 Budapest, Pf. 134

Felelős kiadó: Mazán Zsolt, Tihor MiklósFelelős szerkesztő: Dani Zoltán

Korrektor: Sándor Miklós, Kovács JánosTördelés: Dikó István

Készítette az Alföldi Nyomda Rt.Felelős vezető: György Géza vezérigazgató

Készült 2002-ben.

Ajánlom ezt a könyvet Ian Andersonnak és a JethroTullnak.

Ez a huszonkettedik regényem, és eddig mindegyiketzenehallgatás közben írtam. A Jethro Tull mindig rajtavolt a listán. E regény írásának idején volt szerencsémélőben végignézni egy Jethro Tull koncertet. A zenemágia, Ian Anderson pedig egy varázsló.

A szerző szeretne köszönetet mondani a következőembereknek a könyv megírása során nyújtott segítségü-kért:

Jordan Weismannak, Bryan Nystulnak, RandallBillsnek, Jill Lucasnak, Bill & Nina Keith-nek, DonnaIppolitónak, valamint Robert Thurstonnak a sztorivona-lért, a szerkesztésért és a hibajavításért.

Loren L. Colemannek, Robert Thurstonnak, Blaine Pardoe-nak és Tom Gressmann-nak, mert az ő könyveikvezetik be, illetve folytatják a regényemet.

Apámnak, Dr. J. Ward Stackpole-nak az orvosi szakta-nácsadásért a könyvben előforduló sérülésekkel és betegségekkel kapcsolatban; John-Allen Price-nak Galen Coxkölcsönadásáért; Mark Hermannak, amiért elmagyaráztaaz entrópia alapú hadviselés lényegét; és különösen MikePondsmith-nek nagylelkűségéért, amiért megengedte,hogy szerepeltessem a könyvben.

Jennifer Smithnek és Laura Gilmannek a ROC-tól ahatáridőproblémáim iránt tanúsított elnézésükért.

És mint mindig, Liz Danforth-nek, amiért ismét végigszenvedte egy újabb könyv megírásának folyamatát.

ELSŐ KÖNYV

AZ ÁRULÁSKONGRESSZUSA

1Triád Nemzeti TemetőTharkad City, TharkadDonegal Körzet, Lyrán Szövetség3058. szeptember 30.

A nyirkos szél utat talált magának a Triád NemzetiTemető emlékmű-labirintusában, a sírok között álló Victor Ian Steiner-Davionig. A tavasz korai beköszönte sáróceánon úszó fehér szigetekké változtatta a szeptember-ben megszokott hótakarót. Az új levelek és fűszálakélénkzölden nyújtóztak a napsugarak felé. A korai tavaszáltalános jó közérzetet teremtett, melyet a herceg még abolygóról sugárzott médiaadásokból is érzékelt, miközben űrjárója a felszín felé közeledett.

Egy jó kis fagy, és minden elhal. Anyja síremléke előttállva Victort nem hatotta át a Tharkadot megfertőzőtavaszi láz. Melissa halálát két, a hatalomra áhítozónemes vetélkedése okozta. És Victor most a Tharkadraérkezett, hogy részt vegyen a Whitting Konferencián,ahol a Belső Szféra tucatnyi nemese még több hatalmatakar majd magához kaparintani. Nem volt nehéz levonnia következtetést, hogy valami katasztrófa készülődik.

Victor a homlokát ránco l t a . A dolgok csak akkor

fordulnak rosszra, ha hagyod őket rosszra fordulni.Megmozgatta vállát, és elfintorodott a beléhasítófájdalomra. Tudta, hogy a vendégek többsége aCoventryről a Tharkadra vezető fárasztó útvonalonérkezik. Az űrugrók képesek voltak lyukat hasítani avalóság szövedékébe, lehetővé téve számukra, hogy egypillanat alatt egyik helyről a másikra kerüljenek, harmincfényévnyi utat hidalva át egyetlen ugrással. De bármilyenfárasztó volt is az út, az ugrások sokkal kevésbé viseltékmeg szervezetét, mint a Tharkad felé vezető utolsóútszakasz gravitációs terhelése. Pedig amilyen kistermetűvagyok, az 1G feletti munkavégzés sem jelent túl nagymegpróbáltatást számomra.

Elnyomott egy mosolyt. A körülmények sem gátoltákmeg Kait és Hohirót abban, hogy fölébe kerekedjenek.Megtapogatta a jobb szeme körüli, már halványulóbanlévő zöld foltot. Akkor szerezte, amikor sikertelenül próbálta blokkolni Hohiro Kurita jobbkezes keresztütését.Láttam, hogy jön, de semmit sem tudtam tenni. Bárbosszankodott elszíneződött szeme miatt, ugyanakkorbüszkén viselte a sérülést.

Életének nagy része a politikáról és a külső megjelenés-ről szólt. Elfogadta ugyan ezeknek a dolgoknak a fontos-ságát és szükségességét, de a politika már a kezdetektőlaz idegeire ment. Néha szinte nevetségesnek érezte, hogysokkal szélsőségesebb nézeteket kénytelen vallani, mintamilyeneket valaha is szándékozott, csak hogy kompro-misszumot kössön ellenfeleivel, és így érje el azt, amiteredetileg szándékozott. Az ilyesfajta játékokra áldozott

időt és energiát sokkal hasznosabban is fel lehetett volnahasználni – például az ügyek tényleges megoldására.

A Whitting Konferencia megszervezése ékes példájavolt a politikába ölt hiábavaló erőfeszítéseknek. Tizennégy héttel ezelőtt a Coventryn sikerült megszerveznieegy egyesült haderőt, hogy szembeszálljanak a klánokkal.Erre válaszul húga, Katherine, a Lyrán Szövetség arkónjafelajánlotta, hogy a Tharkadon otthont ad egy konferenci-ának. Ezzel egyben magára vállalta a találkozó megszer-vezésének terheit, meghívta a Belső Szféra vezetőit, ésnagyon ügyesen úgy állította be magát, mint a jövő BelsőSzférájának összetartó erejét.

Victornak el kellett ismernie, hogy húga tökéletesenjátszotta a szerepét, és ő is kénytelen volt úgy táncolni,ahogy Katherine fütyült. Bár a Coventry kilencven fényév-nyire sem volt a Tharkadtól – kevesebb, mint három hétalatt megtehette volna az utat –, semmi oka nem volt rá,hogy október eleje, a Katherine által a konferencia kezde-teként megjelölt időpont előtt megjelenjen a helyszínen.Victor inkább a Coventryn maradt legmegbízhatóbb szövetségeseivel, ahol közösen gyakorlatoztatták csapatai-kat.

Bár a késlekedés bosszantotta, a Coventryn gyakorlato-zással eltöltött idő már korántsem annyira. Az élettőlvaló elszigetelődés és magány, melyet Victor oly gyakranérzett mostanában, szinte teljesen eltűnni látszott, mivelannyi időt töltött csapatai körében, amennyit csak bírt.Az Egyesült Nemzetközösség trónjának elfoglalása óta ezvolt az első alkalom, hogy úgy érezte, valóban van némi

rálátása az egyszerű állampolgárok problémáira.Személyes képzésére is szakított időt. Victor mindig is

jó kondícióban volt – hála az öröklött Steiner-anyagcseré-nek, amely megakadályozta a felesleges kilók lerakódását–, de a fizikai igénybevétel hiánya lassanként kikezdteedzettségét. Néhány egyszerűbb gyakorlatsorozattal kezdett, azután kendóleckéket vett Hohirótól, és aikidóttanult Kai Allard-Liaótól. A visszaúton pedig találkozottegy idősebb, őszülő hajú őrmesterrel, aki szívesen oktattaaz uralkodókat az ökölvívás fortélyaira.

És Hohiro sokkal gyorsabban tanult, mint szerettemvolna. Victor a fejét rázva eltöprengett, vajon anyja mitszólt volna a szeme alatti sötét folthoz. Biztosanaggódna, de mosolyogva mondaná, hogy egy kistapasztalatszerzés sosem árt. Mindig tudta, mit kellmondania, hogy az emberek jól érezzék magukat.

Lenézett az emlékmű gránittalapzatán álló örökmécsestáncoló, ficánkoló lángjára. Az Egyesült Nemzetközösségszámtalan bolygóján felállított szobrokkal ellentétben, ezaz emlékmű nélkülözte Melissa Steiner-Davion fizikaimegjelenítését. Mégis volt benne valami az uralkodónő-ből. A masszív kőtömbből mintha ugyanaz az erő sugárzott volna, mellyel Melissa hozzájárult az Egyesült Világok és a Lyrán Nemzetközösség egybeolvadásához, amikor harminc évvel ezelőtt házasságot kötött Hanse Davionnal.

Victor lehajtotta a fejét. Úgy érezte, illő lenne letérdel-nie, és imát mondania anyja emlékéért, de a jeges sánc,melyet a korán jött tavasz feltornyozott a síremlék körül,

már így is átáztatta hosszú, acélszürke kabátjának szegé-lyét. Mivel a Lyrán Szövetség – húga, Katherine ezt anevet adta az Egyesült Nemzetközösség lyrán felének azelszakadás után – állampolgárainak többsége úgy hitte, őölte meg az anyját, a sír előtt, a sárban térdeplő herceglátványa valószínűleg azt sugalmazná számukra, hogy egyvezeklő gyilkos szélsőséges megnyilvánulását látják.

Keresztet vetett és elmormolt egy rövid imát MelissaSteiner-Davion lelki nyugalmáért. Mély lélegzetet vett,majd tekintetét a sírra függesztette.

– Amit apával harminc évvel ezelőtt felépítettetek, ahalálod óta eltelt két évben semmivé foszlott. Ha élnél,sokkal könnyebben egyesíthetnénk a Belső Szféra erőit,hogy szembeszálljunk a klánokkal, és elpusztítsuk őket.Most viszont csak abban reménykedem, hogy az esély aklánok megsemmisítésére nem szállt el végképp.

Mozgás vonta magára a figyelmét a temető bejáratafelől. A sírok között átnézve látta, hogy három közeledőlégpárnás limuzin porlasztja maga alatt a sarat a temetőiúton. Az első és a hátsó limó szélvédőjén megkülönböz-tető fények villogtak, míg a középső jármű – a háromközül a legnagyobb – nyugodt, csendes méltósággalhaladt kísérői között.

A háta mögül hallotta, ahogy kinyílik saját légpárnásá-nak ajtaja. Victor megfordult, és feltartott kézzel intettenyugalomra a limuzinból kiszálló, jeges tekintetű férfit.

– Semmi ok az aggodalomra, Curaitis ügynök.– Tekintve, hogy ki ül abban az autóban, és mit tett a

hatalom megszerzése érdekében, volna rá okom, hogy ne

aggodalmaskodjak?Victor egy pillanatra elgondolkodott, majd bólintott:– Ott a pont.A fekete hajú testőr a jármű ajtaja mellé lépett, majd

megállt. Victor jobban ismerte a hírszerzőt annál, hogytovábbi megjegyzést várjon tőle. Egy kődarabot iskönnyebb szóra bírni. A közeledő limuzinokszemlátomást teljes mértékben lekötötték Curaitisfigyelmét.

Az elöl haladó jármű félrehúzódott, helyet biztosított anagyobb légpárnás számára, amely alig tízméternyire álltmeg Victor limuzinjának orrától. A sirályszárnyú hátsóajtó szisszenve felnyílt. Victor mozgást látott a járműelsötétített belsejében, majd néhány pillanat múlva húgabukkant elő a limuzinból, segítség nélkül szállt ki, éselindult Victor felé.

Te sosem változol. Katherine jóval magasabb volt nála,és a különbséget még ki is hangsúlyozta térdig érő,tűsarkú, hófehér csizmájával. Cipőjére lógó fehércobolyprém kabátja tökéletes együttest alkotott szinténprémmel díszített sapkájával. Hosszú, aranyszőke hajakabátja vállát verdeste, ahogy határozott, lendületesléptekkel közeledett bátyja felé.

Kesztyűs kezével hanyagul intett Victornak.– Szép napot, Victor.– Neked is, Katherine. – Ügyelt rá, hogy minden betűt

pontosan, jól érthetően ejtsen. Bár a nő az utóbbi időbenelőszeretettel hívatta magát „Katrinának”, Victor nemvolt hajlandó tudomást venni a változásról. Katrina

Steiner a nagyanyja volt. Arkón, a Belső SzféraUtódállamainak kétségtelenül a legélesebb elméjű ésleghatalmasabb uralkodója. Az, hogy húga eloroztaKatrina nevét és megjelenését, a legnagyobb bűntettnekszámított a herceg szemében.

– Meglep, hogy itt látlak.– Valóban? – A jégkék szempár kihívóan viszonozta

pillantását. – Vártalak az űrrepülőtéren.– Ó, tehát te voltál az. – Victor halvány mosolyt

küldött húga felé, és hagyta, hogy szürke szemekimutassa kárörömét, melyet hangjából gondosanszáműzött. – Talán eszembe juthatott volna, hogyfogadóbizottságot küldesz elém, de mindenképpenszerettem volna idejönni, mielőtt bármi máshoz kezdek.

A nő megállt a síremlék túloldalán.– Hogy könnyíts a bűntudatodon?– Bűntudat? Ugyan miért?– Nem voltál itt a temetésen – mosolyodott el hűvösen

Katherine. – Eszedbe sem jutott eljönni.Bár Victor azt hitte, felkészült a húgával való találko-

zásra, Katherine szúrása így is áthatolt a védelmén. Mivelanyja halálának időpontjában még fogalma sem volt róla,hogy Katherine az ellensége, ráhagyta a temetés lebonyo-lítását. Melissát egy pokolgép tépte darabokra, ezért nemvolt lehetőség a holttest tárolására addig, amíg mindengyermeke össze nem gyűlik. Katherine szinte azonnallebonyolította a szertartást, és Victor volt az egyedüliutód, aki nem tudott idejében odaérni.

– Ott akartam lenni, Katherine, de vannak olyan pilla-

natok, amikor a vezetői kötelezettségek megakadályoz-nak minket abban, hogy akaratunk szerint cselekedjünk.

Katherine apró, torokhangú kacajt hallatott.– Hát persze, és mit is csináltál helyette? Éppen a klá

nos banditák üldözésére készülődtél?– A Belső Szférát és a fegyverszünetet fenyegették.– Nem, Victor. Inkább csak lehetőséget biztosítottak

arra, hogy ismét katonásdit játszhass. – Katherine széttárta a karját. – Nézz körül, Victor. Ez a temető tele vanolyan emberekkel, akik képtelenek voltak ellenállni acsatamechek csábításának. A mecheket hatszáz évvelezelőtt azért hozták létre, hogy uralják a harcmezőt.Három évszázaddal később Alexander Kerenszkij megfosztotta a Belső Szférát a Csillagliga Védelmi Erőktől,mert félt attól, hogy a csatamechek, melyek egykor azemberek életét voltak hivatottak megvédeni, a pusztításeszközeivé válhatnak. És igaza lett. Háromszáz esztendőnkeresztül dúlt a háború az Utódállamok között. Az uralkodók ezerszám gyártották a mecheket, hogy dicsőségetszerezzenek saját maguknak, és egy talpalatnyi kaotikusuniverzumot birodalmuk számára. Azután Kerenszkijemberei visszatértek, hogy megmutassák nekünk, milyenpusztító fegyver lehet valójában egy mech.

Katherine cipője orrával megbökdöste Melissa síremlé-két.

– Még anyánkat is megfertőzte ez a mech-harcoslegenda. Életet adott Yvonne-nak, átvette anyjától azarkóni címet, azután bejelentette, hogy ő is csatamechpilóta akar lenni. A tíz méter magas pusztító gépezetek

megszállottjává vált. Odáig ment, hogy elvégzett egyévfolyamot a Nagelringen, és mindezt csak azért, mert ahagyomány szerint minden arkónnak pilótának, harcos-nak is kell lennie – bár a történelem számos példávalszolgál rá, hogy a harcosi lét nincs semmiféle kapcsolat-ban a vezetői képességekkel. – Elfintorodott, és megvetőpillantással lenézett bátyjára. – Ez egy olyan lecke, amitmég meg kell tanulnod, Victor.

Victor kékkel pettyezett barna szeme összeszűkült.– Kétlem, hogy ezt a leckét pont tőled tudnám megta-

nulni, Katherine.– Pedig sok mindenre megtaníthatnálak.– Ó, ebben biztos vagyok. – Victornak erőlködnie kel

lett, hogy visszafogott hangon beszéljen, és kordábantartsa dühét. Bizonyítékokkal – mégpedig igencsak szilárd bizonyítékokkal – rendelkezett arra nézve, hogyhúga összejátszott Ryan Steinerrel Melissa meggyilkolásá-b a n . A bizonyítékom nem elegendő rá, hogyleleplezzelek, Katherine, de Curaitis szerint már arra semkell sokáig várnom. Akkor aztán én tanítok neked egyleckét – egy leckét az igazságszolgáltatásról.

Előreszegezte az állát.– Nem vagyok benne biztos, hogy el szeretném sajátí-

tani azokat a leckéket, amelyekre te taníthatnál.Válasza mintha némileg meglepte volna a nőt.– Túl sok időt töltesz azzal, hogy játszod a katonát,

Victor. Nem tesz jót a birodalmadnak.– Ha nem játszottam volna katonásdit a Coventryn,

mostanra már a klánok jobbágynője lennél.

Katherine arcát elfutotta a pír a gondolatra, és egyröpke pillanatig Victor azt hitte, talán még köszönetet ismond neki, amiért a Coventryn megállította a klánokat.

– Érdekes dolgokat műveltél a Coventryn, Victor. Adöntésed, mellyel megtorlás nélkül futni hagytad a Jáde-sólymokat, jó pontokat szerzett neked a közvéleményelőtt. Bár azt is hallottam rebesgetni, hogy a gyávaságo-dat firtató kérdések miatt nem mertél idejönni a konfe-rencia előtti napig.

– De, te nem ezt gondolod.– Nem, Victor. Én azt gondolom, jó okod volt a késle-

kedésre.– Így van – bólintott Victor. – Igazság szerint a késleke-

désem valami olyasmiből fakadt, amit te tanítottál megnekem.

– Valóban? – Katherine kék szemében a hiúság szikrájavillant. – És mi volt az?

– Megtanultam, milyen egy hatásos belépő. – Victorösszefonta melle előtt a karját. – Megvártam, hogy mindenki megérkezzen, aztán a csapataimmal együtt én isfeltűntem. Rögtön anyám sírjához siettem, hogy lerójamrészvétemet. És lám csak, ki jött hozzám! Biztos vagyokbenne, hogy igyekezeted, amellyel idesiettél, szintén jólfog mutatni a médiában, Katherine.

A nő tett felé egy lépést, és Victor egy pil lanatra azthitte, hogy lekever neki egy pofont. Ehelyett azonban balkezének ujjaival gyengéden megsimogatta Victor állát.Hüvelykjét végighúzta a jobb szeme alatti véraláfutáskörvonalán.

– Most azt hiszed, megnyerted a menetet, igazam van,Victor? Remélem, elég ellenálló vagy, mert ezt a konfe-renciát felettébb megerőltetőnek fogod találni. Én állítot-tam össze a napirendet, én irányítom a tárgyalásokat, énellenőrzők mindent. Ha nem az általam lefektetett szabályok szerint játszol, nevetségessé teszed magad. Ilyenegyszerű.

Victor lassan megcsóválta a fejét, hogy húga elhúzza akezét az arcától.

– Nem, Katherine, korántsem lesz ilyen egyszerű. Te isnagyon jól tudod, hogy a Belső Szféra vezetői nem azértgyűlnek össze, hogy szórakoztassanak, vagy hagyjanaktéged királynőt játszani, hanem, hogy megoldást találja-nak a klánok jelentette fenyegetésre. Ha ezt megpróbálodmegakadályozni, ha akadályokat gördítesz az utunkba, ate birodalmad fogja elsőként megszenvedni a klánokmegtorlását. És akkor, drága húgom, a Lyrán Szövetségnépe azt fogja kívánni, bárcsak újra egy harcos lenne avezetőjük, mert akkor már csak egy harcos mentheti majdmeg őket.

Egy lépést hátrált, és kurtán tisztelgett húgának.– Mellesleg az itt tartózkodásom idejére lefoglaltam

magamnak a Bifrost Hallt a Nagelringen. Ott megvanminden szükséges felszerelés.

Katherine félig leeresztette szemhéját.– És szomszédos a Komsztár létesítménnyel.– Valamint a Luvon Alapítvánnyal, ahol Morgan Kell és

Phelan fog megszállni.– Nem hívtam meg őket. – Katherine szeme megvil-

lant.– Tudom. De korrigáltam a figyelmetlenséged. – Victor

a légpárnáshoz lépett, de mielőtt beszállt volna, mégvisszafordult. – Igazad van, egy harcos nem rendelkezikszükségképpen egy jó vezető és uralkodó képességeivel.Viszont semmi nem korlátozza abban, hogy elsajátítsaazokat.

Katherine gúnyosan elhúzta a száját.– Már csak azt a kérdést kellene feltenni magadnak,

Victor, hogy vajon képes leszel-e elég gyorsan elsajátítaniőket.

– Talán igen, Katherine. Lehet, hogy inkább nekedkéne elgondolkodnod, meg tudsz-e benne akadályozni. –Hűvös mosolyt küldött húga felé. – Ha nem, akkor jobbanteszed, ha kerítesz nekem egy ellenséget, mert annaknem fogsz örülni, ha utánad megyek.

2Kerenszkij SportcentrumStrana MechtyKerenszkij Csillaghalmaz, Klánterület3058. szeptember 30.

Vladimir Ward, a Farkasok kánja felkaptatott a LoboNegro űrjáró melletti füves emelkedőn, és tekintetétvégighordozta a klánok fővilágán. Átnézett alevendulaszín felhőkkel tarkított lila égbolt alatt húzódógazdag, zöld szántóföldeken, és figyelte az előre-hátrarohangáló, lacrosse-t játszó harcosokat. Felidéztemagában a labdajátékhoz kapcsolódó emlékeket: averejtéket, a versengést, az összecsapásokat és aravaszságot, amely megkülönböztette a pusztán jójátékosokat az igazán tehetségesektől.

Utoljára több, mint hét évvel ezelőtt játszott ezeken amezőkön. Ajka alig látható mosolyra húzódott, amintvisszaemlékezett akkori önmagára. Szinte tökéletesnekhitte magát, egy modern tenyésztési program terméké-nek, amelyet azért hoztak létre, hogy ő legyen az emberi-ség létező legnagyobb harcosa. A tenyészprogram sikeré-ben még most sem kételkedett, de hétesztendőnyitapasztalattal a háta mögött felismerte, hogy bármilyen

tökéletes is az acél, kovácsolatlanul, ötvözetlenül és megformázatlanul nem lesz belőle éles penge.

A megpróbáltatásaim még csak akkor kezdődtek.Kíváncsi lett volna, mit szólna az akkori énje mostaniönmagához. A káni rang természetesen nem értemeglepetésként, bár a megválasztásához vezetőeseményekbe hét évvel ezelőtt bele sem mert volnagondolni . A hatalomhoz vezető utam enyhén szólvakanyargós volt.

Visszaemlékezett utolsó játékára ezeken a pályákon.Mindig is kivételes tehetségű atléta volt, és azon ameccsen is kiemelkedett a mezőnyből. Félidőben Phelan,az a Belső Szférás korcs is csatlakozott a játékhoz, deVlad csak mostanra volt hajlandó elismerni Kell tehetsé-gét. A fiatalember ellenfelei fölé emelkedett, bár elsőalkalommal játszott klános szabályok szerint. Akkor mégcsak egy akadályt láttam benne, amit el kell taposni ésfélre kell söpörni. Phelan azonban állta a sarat az összesellenfelével szemben. Sőt, még azt is megmutattaVladnak, hogy nagy dolgokat képesek véghezvinni, haellenségeskedés helyett inkább együttműködnek.

Erre a nyomra kellett volna ráállnom, de nem láttammeg a lehetőséget. Az a Phelan ellenség volt, aki a klánoklétét fenyegette, akit sem akkor, sem most nem lehetettfigyelmen kívül hagyni, de semmiképpen sem akadály.Inkább kihívás, egyfajta köszörűkő, amely egyre csakélesítette Vladot. Sosem tudtunk együtt dolgozni, Phelan,de csak az egymással való marakodásunk által válhattamazzá az emberré, akivé a sorsom szerint rendeltettem.

És a háborúnk még nem ért véget. Előző összecsapásaikpusztán bevezetőként szolgáltak egy sokkalta nagyobbdrámához, amely a jövőben már magától fogtovábbjátszódni. Mindegyikük a Farkas klán kánja lett,bár Vlad Farkasai kitagadták azokat a félrevezetettbolondokat, akik követték Phelant a száműzetésbe, aBelső Szférába. Megérkezése után Phelan felkészült rá,hogy szembeszálljon a klános agresszióval, és ezzellefektette egy jövőbeli konfliktus alapjait.

Vlad természetesen elismerte, hogy ez a fejlemény senkit sem ért meglepetésként, de követői nem láthatták apárhuzamosan zajló események fontosságát. A StranaMechty többi kánja mit sem tudott arról, hogy Vlad találkozott és szövetséget kötött Katrina Steinerrel, a LyránSzövetség arkónjával. Az uralkodónő néhány hónappalezelőtt besurrant a klánok területére abban a reményben,hogy sikerül szövetséget kötnie a Füstjaguárokkal. A sorsszeszélye folytán azonban hajója Vlad kezébe került, éslétrejött az első találkozásuk. Együtt töltött idejük alattsikerült meggyőznie a nőt, hogy sokkal jobban jár azegyüttműködéssel.

Katrina unokatestvére, Phelan, iránt érzett közös gyűlöletük csak megszilárdította köztük a köteléket.

Vlad arca elvörösödött, ahogy eszébe jutott Katrina.Ugyanaz a genetikai tenyészprogram, amely egyedural-mat biztosított a tisztavérű klánharcosoknak a hadszínté-ren, megfosztotta őket a szexuális együttlét intimitásától,az utódnemzéstől és azoktól az erős érzelmi kötődések-től, amelyek összefogták a szabadszülött családokat.

Mivel minden tisztavérű tesközben nevelkedett száznyitársához hasonlóan, ezek az érzelmi szálak mindössze atesköztársakkal kötötték össze őket. Serdülőkorban márengedélyezték számukra, hogy felfedezzék szexuálisigényeiket és hajlamaikat, de kizárólag a tesköz többitagjával. Az együttlét egyfajta ajándék volt a bajtársakközött, az egyenlők közötti kötelék megerősítése, nempedig valamiféle házassági rituálé része. De Vlad úgyreagált Katrina Steinerre, ahogy azelőtt más nőre mégsohasem. A nő felgerjesztette a kán primitív, elemiösztöneit, melyet nem tudott csak úgy figyelmen kívülhagyni, mint az egyszerű nemi vágyat. Nem tagadhatta azerős vonzalmat, és még azt is meg merte volnakockáztatni, hogy beleszeretett Katrinába. Nemszámított, hogy a klánok harcos kasztjának tagjaimegvetették a szerelem fogalmát. Egykor ő maga ismegvetette. De többé már nem. A többiek csak harcosok.Én viszont a Farkasok Vladja vagyok.

– A helyedben égne a szégyentől az arcom, Vlad, ha idemerészelném tolni a képem a Strana Mechtyre. – A szavak váratlanul csaptak le rá, megzavarták az ábrándozás-ban. Azonnal felismerte a női hangot. – A játszadozásgyerekeknek való, nem harcosoknak.

Erőltetett mosollyal fordult Marthe Pryde, a Jádesó-lyom klán kánja felé. A magas, karcsú nő fekete hajátrövidre vágatta, bőre pedig szürkés árnyalatban játszott ahosszú űrutazások következményeként. Kék szeme avörös árnyalat ellenére ugyanolyan tűzben izzott, mintrégen.

– Ó, tehát a te űrjáród követte az enyémet a bolygófelé?

Marthe karba tette a kezét, amitől vállain megfeszült azöld kezeslábas.

– Az a kis verseny a kapitányaink ötlete volt. De énmost nem erre a játékra gondoltam.

Vlad beletúrt sötét hajába, és hátrasimította a homlo-kába lógó fürtöket.

– Akkor megmagyaráznád, miféle játékról beszélsz?Marthe arcvonásai megkeményedtek.– A Coventryre küldött üzenetben azzal fenyegettél

meg, hogy elfoglalsz hat bolygót az én megszállási öveze-temből. Csak kínozni akartál vele, mert tudtál róla, hogya Coventryn a Belső Szféra seregei egyenlő erőkkelkészülnek ellenem. Ha visszavonulok, hogy szembenéz-zek a te fenyegetéseddel, dezgra lettem volna a klánokszemében. Viszont ha nem vonulok vissza, a csatábanmindkét sereg felmorzsolódik.

Vlad elmosolyodott, mire a bal szemétől az álláighúzódó forradás megrándult.

– Én ezt nem tekinteném játéknak – sokkal inkább egysikeres és könyörtelenül hatékony próbálkozásnak,mellyel megpróbáltam az utadat állni.

– Ezt felismertem, Vlad, és gratulálok is hozzá. –Marthe kurta biccentéssel fejezte ki elismerését. – De énarra céloztam, hogy összejátszottál az ellenséggel. Csakegy Belső Szférás kapcsolaton keresztül szerezhettéltudomást coventry-i akciómról, és a velem szemben állócsapatok erejéről. És ne próbáld meg beadni nekem, hogy

Phelan Kell látott el az információval. Még ha nem is gyű-lölne téged, egy ilyen információ kiadásával saját barátaitárulná el, márpedig erre ő nem képes.

Vlad az ajkát harapdálva, tétován bólintott.– Tehát azzal vádolsz, hogy a Belső Szférából származó

hírszerzési információt használtam fel ellened. De a forrásról semmit nem tudsz, negvál?

– Nem – válaszolt Marthe összevont szemöldökkel.– Helyes, mert alaposan melléfognál. – Vlad állta a nő

tekintetét, és meg sem rezzent a hangja az egyszerűhazugságtól. – A Belső Szféra hisz az általuk hírekneknevezett szabad információközlésben. Néhány jelentéskiszivárgott a Coventryvel kapcsolatban, mielőtt a BelsőSzféra elhallgattatta volna a hírügynökségeket. Mindössze annyi kellett, hogy legyen néhány találékony emberem a saját világaimon, akik elfogták az üzeneteket, énpedig levontam belőlük a logikus következtetéseket.

Látta, hogy Marthe nem hiszi el a magyarázatát, ezértfolytatta.

– Szerencsére a kánok nem engedhetik meg maguknak,hogy megalapozatlan pletykákat terjesszenek. Mert hanem ez lenne a helyzet, talán még azt is meg tudtamvolna mondani, pontos a n honnan szedted azokat aharcosokat, akik részt vettek a coventry-i ütközetben. Énrákényszerültem az alsóbb kasztok tagjainakbesorozására, hogy a helyőrségi csapatokatátvezényelhessem a frontvonalba. Bár nem hallottamróla, hogy te is hasonló módszerhez folyamodtál volna,feltételezem, mégis ezt tetted.

Marthe kihívó tekintettel emelte fel a fejét.– Amíg nincs rá bizonyítékod, addig csak feltételezhe-

ted.– Nincs bizonyítékom, és nem is áll szándékomban

keresni. – Vlad szeme összeszűkült. – És azt sem akarom,hogy mások találjanak.

– Miért nem? – Marthe egy pillanatra zavartan vontaössze szemöldökét.

Igen, Marthe, egy nyomozás a vesztedet okozhatná, deennek még nem jött el az ideje. Vlad megfordult, ésrámutatott a Strana Mechty fővárosi sportcentrumánaklegmagasabb épületére.

– A Kánok Csarnokában sokkal nagyobb és sürgetőbbproblémákkal kell szembenéznünk, mint az egymáselleni harc. Még egyikünk sem tért magához a közelmúltháborúiból, melyeket a Beolvasztás ellen kellett vívnunk.

– Bármelyik klánnal el tudnánk bánni, ha hatalomátvé-telt terveznének.

– Egyetértek, de ez még jobban meggyengítené a klánok at , pozvál? – Vlad tenyérrel felfelé felemelte jobbkezét a nő arca előtt. – Te és én, a Jádesólymok és aFarkasok a Keresztes filozófián kívül nem sok mindenbenértünk egyet. A mi végzetünk, a mi jogunk éskötelességünk, hogy visszafoglaljuk a Belső Szférát, éshelyreállítsuk a rendet. A Beolvasztás nem szolgálná azügyünket. És az sem, ha pusztulni hagynánk a Keresztesklánok két legnevesebbikét.

Marthe hitetlenkedve pislogott, alig mert hinni a fülének.

– Te most nem egy szövetséget ajánlasz éppen, negvál?– Poz, egy szövetséget. A politika iránti ellenszenved

közismert. Egyetértek abban, hogy a politika méltatlanegy igazi harcoshoz, viszont lehetővé teszi, hogy itt, aNagytanácsban vívjuk meg a harcunkat ahelyett, hogy aharcosaink vérét ontanánk. Tartogathatjuk őketkésőbbre, a valóban fontos ütközetekre.

– Közönséges beszéded ellenére van igazság a szavaid-ban.

– Igazán hálás vagyok, amiért elnézed nekem az összevonásaimat, de azt hiszem, ennek jelentősége eltörpülamellett, amivel rövidesen szembe kell néznünk. – Vladökölbe zárta a kezét. – Nem engedhetjük, hogy klánjainkelpusztuljanak.

– Mert ha mégis, akkor sosem lesz belőled ilkán.Vlad halkan felnevetett.– Nem akarok ilkán lenni. – Még nem.– Nem? – vonta fel a szemöldökét Marthe.– Nem. A következő ilkán nem lesz képes véghezvinni

a hadjáratot. Nem fogja visszaszerezni a Terrát.A nő mutatóujjával végigsimított alsó ajkán.– Miből gondolod?– A következő ilkánnak minden erejével azon kell

majd dolgoznia, hogy elhitesse a többiekkel: ő nem Ulric.Semmi olyasmit nem fog tenni, amit Ulric tett, vagy tettvolna.

Marthe Pryde elmosolyodott.– És el fog róla feledkezni, hogy bár Ulric Kerenszkij

ilkán szemben állt a Keresztesekkel, mégis ő tette a leg

többet a kánok közül annak érdekében, hogy sikerrevigyék az ügyüket. Érdekes. Lehet valami az elméleted-ben.

– Van is. Gondold csak át, Marthe: olyan kánok vállal-ták fel a keresztes hadjáratot, akik sosem harcoltak aBelső Szféra ellen. Sosem vettek részt egy olyan átfogóhadműveletben, amely a Terra elfoglalásához szükséges.Ulric látnok volt közöttük, és ez magyarázatot adott asikereire. Jól jegyezd meg, amit mondok – a hadjáratotolyan kánok fogják sikerre vinni, akik már átestek a tűzkeresztségen, és túlélték az invázió poklát.

– Ami azt jelenti, hogy ez a kötelesség rád fog szállni? –kérdezte Marthe gunyorosan hunyorítva.

Természetesen.– Vagy rád, vagy bárki másra, aki részt vett a küzdel-

mekben. – Vlad ismét a Kánok Csarnoka felé bökött ujjával. – Ha egyesülünk, jó esély lesz rá, hogy a kereszteshadjárat elérje végcélját.

Marthe néhány pillanatig elgondolkodva tanulmá-nyozta a férfit, majd bólintott.

– Egyetértek. Ám ez még nem jelenti azt, hogy megbí-zom benned, vagy hogy nem fogok lecsapni rád, ha hitemszerint az a klánom érdekét szolgálja.

– A szavaid pontosan tükrözik a gondolataimat,Marthe Pryde. – Vlad viszonozta a bólintást. – Ez a szövetség csak a kényelmet szolgálja – a mi kényelmünket.Másoknak ugyan kényelmetlenséget okozunk vele, de azthiszem, ennyi járulékos kárt még el tudunk viselni.

3Bifrost Hall, TriádTharkad City, TharkadDonegal Körzet, Lyrán Szövetség3058. október 1.

Victor Steiner-Davion visszafojtott lélegzettel várta, hogyHohiro Kurita megmozduljon. A Drakónis Szövetségtrónörököse félmeztelenül térdelt a tornacsarnok gumiszőnyeggel borított részének végében. A dereka körékötött széles, aranyszínű övbe egy katanát tűzött. Vállamég egyszer felemelkedett és lesüllyedt utolsó lélegzeteütemére, és a következő pillanatban mozgásba lendült.

Egyetlen, sima mozdulattal emelkedett fel és húzta előövéből a kardot. A csillogó acélpenge széles ívben jobbralendült és kilyukasztotta a fejmagasságban kikötött vörösszínű, héliummal töltött luftballont. Hohiro folytatta apörgést, de közben hagyta, hogy a penge saját súlyánálfogva fél méterrel lejjebb ereszkedjen. Egy teljes fordulatután hangos durranás kíséretében a fentről érkező gömböt is megsemmisítette. Azután kilépett előre, és egymagasból indított egyenes csapással kettészelte a rövidfahasábot, melyet Morgan Hasek-Davion dobott felé.

A bot egyik fele végigszánkázott a padlón, és nekiütkö-

zött Victor jobb lábának. A herceg lenézett rá, s szemügyre vette a katana tiszta vágását a fenyőhasábon.

– Szép. Nagyon szép.Hohiro elmosolyodott, barna szeme büszkén csillogott.– Arigato, Victor-sama. Most te következel.– Nehéz téged utolérni – fintorodon el Victor.– Gyerünk, Victor, meg tudod csinálni. – Kai Allard-

Liao éppen végzett egy zöld ballonnal, melyet mellma-gasságban hozzákötözött egy rövid fapálcához. Szürkeszemében játékos szikrák villantak. – Nem hiszem el,hogy hagyod magad felülmúlni a Sárkány örökösétől.

– Valamivel több gyakorlata van az ilyesmiben, mintnekem – morogta Victor. – Az ő játékát játszom, tehátnem is várok győzelmet.

A vörös ballont kötöző másik férfi megköszörülte atorkát.

– Alig merem megemlíteni, Felség, de amikor Hohiroaz ökölvívással próbálkozott, akkor is nyert – mégpedig ate játékodban.

– Nagyon vicces, Jerry. – Victor megrázta a fejét, éselindult a gumiszőnyeg felé. – A ravasz kis utalásaidhelyett inkább tarthatnád te azt a ballont. Lehetséges,hogy elhibáznám, viszont a szakállad kissé ápolatlannaktűnik…

Jerrard Cranston végzett a kötözéssel, és hátralépett.– Tekintve, hogy ezen a szakállon kívül semmiféle

álcázás nem véd attól, hogy a húgod felismerjen, köszönöm szépen, de inkább távol maradnék a katanádtól.Nem mintha nem bíznék a nyírási tudományodban, Fel

ség.Victor letérdelt.– Azt hiszem, sokkal jobban kedveltelek, mielőtt a

húgom megöletett. – Felnézett a Hohiro és Kai közöttálló Cranstonra. – De ezt majd máskor megbeszéljük. –Bár a Bifrost Hallban folyamatosan kutattak az esetlegeskémberendezések után, és a komplexum eddig teljesentisztának bizonyult, mégsem volt szükség a kényes titkokmegszellőztetésére.

Ha Katherine tudna róla, hogy Jerry Cranston valójábanGalen Cox, könnyen arra a következtetésre juthatna, hogykezemben van a bizonyíték, amely összefüggésbe hozzaőt anyánk halálával. Egy nap biztosan rá fog jönni, deamíg el nem érkezik az idő, semmi szükség rá, hogytudomására jusson a birtokomban lévő információknak. Ahozzáférését – és ezzel együtt azt, hogy reagálhassonrájuk – korlátozni kell, és el kell terelnünk a figyelmét,nehogy túl sok problémát okozhasson.

Victor felnézett a ballonokra és az idősebb, őszes-vöröshajú férfira, aki készen állt rá, hogy elhajítsa a következőfahasábot. A herceg biccentéssel jelezte Morgan Hasek-Davionnak, hogy felkészült.

Behajlította karját, és az enyhén mozgó madzagokrakoncentrálva mély lélegzetet vett.

Victor tökéletesen ismerte a gyakorlatot, de nem voltképes úgy elsajátítani, mint Hohiro. A probléma főkéntaz volt, hogy elemeire bontotta, azután újra felépítettemagában a mozdulatsort ahelyett, hogy hagyta volnamagán szabadon átáramolni. Valóban részekből áll, de

ezek a részek olyanok, akár egy dallam hangjegyei –,mindegyik a folytonosság egy-egy eleme. Ezzel afelismeréssel mintha könnyebb lett volna behatárolnia aproblémát. Lassan kifújta a levegőt, és a világ körülöttekezdett elhalványulni, ahogy kizárólag az előtte állófeladatra összpontosított.

Most! Jobb lábára támaszkodva felpattant, és kirántottaövéből a katanát, miközben már el is kezdte fordulóját azelső ballon felé. A kard enyhén ívelt pengéje átsuhant avörös gömbön, szaggatott szélű hasítékot vágva annakredőzött felszínén. Victor folytatta a pörgést, a ballondurranásának hangját szinte elnyomta szívének hangosdübörgése.

Miközben a zöld ballon felé fordult, melyet Kai kötöttki a helyére, Victor kissé korrigálta célzását. Látta, hogykardját túl alacsonyra eresztette, ezért egy leheletnyivelfeljebb emelte. A katana borotvaéles pengéje tisztánlemetszette a lufi nyakát. A csomóra kötött madzaglehullott, miközben a villámgyorsan zsugorodó zöld ballon kilőtt a magasba.

Victor megpróbálta figyelmen kívül hagyni a spirálisanszáguldozó ballont, és a vele járó mély hangú berregést,miközben megfordult, hogy kettészelje a hasábot. Denem járt sikerrel. Az egyre petyhüdtebb zöld lufi pontakkor indult el Morgan felé, amikor a fahasáb elhagyta aférfi kezét. A herceg megpróbálta az egyiket követni, demindig csak a másikat látta. Fej feletti csapása csak belecsípett a fába, és még a ballont is elhibázta.

Victor hagyta, hogy lendülete előrehúzza. Dühösen

térdre ereszkedett, miközben anélkül, hogy odanézettvagy tudatosan rágondolt volna, helyére csúsztatta akatanát. A haldokló ballon berregésének visszhangja lassan elhalt, akárcsak a jobb oldalon álló trió felől érkezőnevetgélés, és Morgan halk kuncogása. Arcát elfutotta aszégyenpír, és a padlóra hulló zöld ballon puffanása csakmég jobban kihangsúlyozta megalázottságát.

Ekkor egymásnak csapódó tenyerek éles csattanásahasított a fülébe. Victor először azt gondolta, hogy egyiktársa gúnyolódik rajta, de a taps nem halkult el, ahogy azilyen hamis elismerés megnyilvánulása általában szokott.Erős és határozott maradt, még a Victor barátai felőlérkező nevetésnek is véget vetett. Ki ez? Mi ez?

Victor talpra állt, de közben meg is fordult, és látta,hogy a tornacsarnok ajtajában egy férfi áll, jel legzetesázsiai arcvonásokkal. Bár a herceg már hét éve nem találkozott vele – az eltelt esztendők kiszívták a színt a hajából, a szeme és a szája sarkában már ráncok gyülekeztek–, mégsem tudta elfelejteni, és azt sem tagadhatta,mennyire hasonlít rá Hohiro.

A Drakónis Szövetség koordinátora nem hagyta abba atapsot, sőt még el is mosolyodott kissé.

Victor szabályszerűen meghajolt – valamivel mélyebben és hosszabban, mint Hohiro előtt tette volna. Számtalan embert ismert az Egyesült Nemzetközösségben,akik szolgalelkűségnek – és a legnagyobb árulásnak –tekintették volna a gesztust, ám ő a legmélyebbtiszteletből, és a koordinátor elismerése felett érzetthálából tette. Azután kiegyenesedett, és lenyűgözve

figyelte, milyen könnyedén utánozza – mélységben éshosszúságban egyaránt – mozdulatát Theodore Kurita.

– Konnichi-wa, Theodore Kurita-sama. – Victornakerősen kellett koncentrálnia a helyes kiejtésre, miveltisztában volt vele, hogy japán nyelvismerete ugyanolyanhiányos, mint kardvívótudománya. – Jobban szerettemvolna, ha megkíméli magát ettől a mutatványtól.

Theodore a fejét rázta.– Miért? Megtiszteli a fiamat azzal, hogy ekkora figyel

met fordított arra a tudásra, amit szeretne önnek átadni,és megtiszteli a Szövetséget is, hogy rászánta magát ahagyományaink – köztük a Kard Útja – elsajátítására.

– Ez igaz, de nem hiszem, hogy túl sok tiszteletetmutattam volna a kenjitsu, vagy akár a sensei-emirányába ezzel a bemutatóval. – Victor elnyomott egymosolyt. – Az ön tapsa igen udvarias gesztus volt, de úgygondolom, a barátaim nevetése sokkal inkább illett ahelyzethez.

Theodore kurtán biccentett a herceg felé.– A vágása a második ballonra valóban pontatlan volt,

de nem azt tapsoltam meg. A gyakorlat végén, zavara ésszégyenérzete ellenére habozás és gondolkodás nélkültűzte vissza az övébe a kardját. Azt a lélekjelenlétet,amelyről ezzel a mozdulattal tanúbizonyságot tett,nagyon kevesen mondhatják magukénak a mi társadal-munkon kívül, vagy akár a Kapellán Konföderációban.

Victor gondolatban visszapörgette az eseményeket.Nem gondolkodott, csak cselekedett. Helyére tette a pengét, mert ez volt a megfelelő és helyénvaló cselekedet.

Annak a gondolata, hogy elkezdjen átkozódni, vagy hogydühében földhöz vágja a fegyvert, meg sem fordult a fejében. Tudatában sem volt, de befejezte a gyakorlatot, ésanélkül tűzte vissza a katanát az övébe, hogy megvágtavolna magát – pedig ilyesmi már több alkalommal ismegtörtént, sokkal kevésbé feszült körülmények között.

Theodore elmosolyodott.– Vannak olyan pillanatok, Victor herceg, amikor sok

kal fontosabb lehet azt tudni, hogyan tegyünk vissza egykardot a tokjába, mint azt, hogyan használjuk. Vágni ésölni mindenki tud, de azt felismerni, mikor szükségtelena vágás és a gyilkolás… nos, ez az igazi mérföldkő a bölcsességhez vezető úton.

– Köszönöm, koordinátor. Szeretném azt hinni, hogyaz ösvény, amelyen járok, végül valóban elvezet a bölcsességhez. – Victor széttárta a karját. – Azt hiszem, mártalálkozott a társaimmal. – A herceg unokatestvére felébiccentett. – Kai Allard-Liao.

Theodore meghajolt Kai irányába.– Solaris Bajnoka. Ön felettébb szívélyes bánásmódban

részesítette lányomat legutóbbi ott-tartózkodása idején.– Csak visszavonult bajnok, koordinátor – helyesbített

Kai, miközben viszonozta a meghajlást. – És Omi megvendégelése külön örömömre szolgált.

Victor a balján álló férfira mutatott.– Morgan Hasek-Davion.– Találkoztunk a Provincián, koordinátor. – Jól emlék

szem, Hasek-Davion marsall.Miután Theodore és Morgan is meghajolt egymás felé,

Victor Jerrard Cranstonhoz fordult.– Ő pedig a hírszerzési tanácsadóm, Jerrard Cranston.

Theodore ismét meghajolt.– Igazán örülök, hogy megismerhettem, Mr. Cranston.

A hírszerzésem ugyan meglehetősen bőséges anyaggalrendelkezik önről, de az iratok nem képesek közvetíteniaz ember valódi természetét.

Cranston mosolyogva hajolt meg.– Mindannyiunknak vannak titkai, koordinátor, és

okunk is arra, hogy megtartsuk őket magunknak.Victor szinte biztos volt abban, hogy Theodore tisztá-

ban van Jerrard Cranston és Galen Cox azonosságával.Hohiro is tudta, de ő hét évvel ezelőtt több időt töltött elvele a Provincián, mint az apja egyáltalán, ezért azonnalátlátott a megtévesztésen. A herceg nem törődött azzal,ha Theodore tudja az igazat, de a koordinátornak a hírszerzési apparátusára vonatkozó megjegyzéséből azt akövetkeztetést vonta le, hogy az embereinek fogalmuksincs Cranston valódi kilétéről. Victor számára nem tűntelképzelhetetlennek és ésszerűtlennek, hogy a koordiná-tor nem osztja meg a tudását saját hírszerzőivel, főkéntazért, mert ezzel a kezében tart valamit, amivel szükségesetén lenyűgözheti vagy megfenyítheti őket – bár Victornem egészen értette, mi haszna lenne a koordinátornakabból, ha ezt tenné. A Szövetség olyan szabályok szerintműködik, amelyek megértéséről nem is álmodhatok.

A koordinátor felemelte a kezét.– Nem azzal a szándékkal jöttem ide, Victor herceg,

hogy megzavarjam a leckéjét, de amikor Hohiro mondta,

hogy esetleg itt találom, úgy döntöttem, személyesennézek be, hogy beszélhessünk néhány fontos dologról,távol a kémkedő szemektől és kíváncsi fülektől.

Kai megköszörülte a torkát.– Ha megbocsátanak, meginnék egy hideg italt. Csatla-

kozik valaki?A koordinátor megrázta a fejét.– Maradjon csak, Kai Allard-Liao. Ön is, marsall, és

maga is, Mr. Cranston. Amit most elmondok, azt későbbbizonyára úgyis megtudják a hercegüktől, és semmi okomsincs rá, hogy azt akarjam, ne egyenesen az én számbólhallják. Nem a nagyközönség fülének való ugyan, de nemis szigorúan bizalmas.

Theodore egy darabig csak bámult maga elé szótlanul,mintha a gondolatait rendezgetné.

– Először is, szeretném kifejezni részvétemet édesanyjaés apja elvesztése miatt. Édesapját sokkal jobban ismertem, de mindkettejüket nagyon tiszteltem. HanseDavion, a Róka a Szövetség problémáinak egyik legna-gyobb forrását jelentette, és ha nincs hihetetlenül nagyszerencsém, mostanra már az ön alattvalója lennék. Azédesanyja, Melissa Steiner-Davion pedig mindig is bámulatra késztetett azzal, ahogy képes volt megakadályozni apártharcokat, és ahogy megtalálta a hangot azokkal azemberekkel, akik felett uralkodott. A Belső Szféra jövőjesokkal sötétebbé vált, amikor az ő fényük elhalványult.

Victor nagyot nyelt, hogy meg tudjon szólalni.– Köszönöm, koordinátor. Omi lánya volt olyan kegyes

és jóindulatú, hogy megjelent apám temetésén, ahol tol

mácsolta az ön részvétét anyám halála miatt. Tudom,hogy mindketten tisztelettel tekintettek önre, és örömmel töltötte volna el őket a gondolat, hogy ez az érzéskölcsönös.

– A másik dolog, melyet meg szeretnék említeni, közelsem ilyen fájdalmas. – Theodore felemelte a fejét, arcánszéles mosoly terült szét. – Az, hogy a fiamt ó l kenjitsuttanul, és emellett a japán nyelvet is igyekszik elsajátítani,örömmel tölt el. Az édesapja a Szövetségnek csak azegyik oldalát ismerte. Az ellenséget látta bennünk, amelyugyanolyan ádázul tud és akar harcolni, mint bárki más.A testvére gyilkosaiként tekintett ránk. Bármennyire istisztelt minket, félelme és dühe megakadályozta abban,hogy meg is értse a kultúránkat. Az ő szemszögéből micsak egy harcos nép voltunk, akiktől háborún kívül mástnem remélhetett.

– Ön azonban, a fiammal – Theodore egy pillanatighabozott – és a lányommal kötött barátságán keresztülképessé válhat rá, hogy jobban megismerjen és megértsenminket. Az apja csak a háborúzás iránti vágyunk megtes-tesülését látta a Kard szimbólumában. Tudta, de sohasemértette meg igazán, mit jelképez valójában a kard a kultú-ránkban. A kard, illetve a két kard viselésének jogakülönbözteti meg a nemest az egyszerű polgártól. Aháború eszköze ugyan, de mint ön is tudja, csak az képessikerrel forgatni, aki előtte fegyelemmel tanulmányoztaés viselte. Hasonlóképpen, a kard kovácsolásának művészete is sokévi tanulást és fegyelmet igényel, így a kardví-vás és a kardok létrehozása egyfajta jelképpé vált a Szö

vetség népe számára.Victor komolyan bólintott.– A Szövetség fegyelmet és kemény munkát követel

meg az övéitől, hogy elősegítsék az állam megszilárdítá-sát. Az én birodalmamban magánvállalkozásokkal – aprofit motiváló tényezőjére építve – ösztönözzük azembereket. Különféle díjazások kilátásba helyezésévelsarkalljuk őket részvétre és könyörületre. A rendszerünktökéletesen működik , ha az adott helyzetben az egyénfelismeri az érdekeit, egyébként viszont nem túlhatékony.

– Nálunk pedig ezeket a nem profitáló dolgokat társa-dalmi kötelességből végzik el az emberek. – Theodoremosolya elhalványult. – Talán kissé idejétmúltak, de ezeka hagyományok alkotják létünk alapját. És mióta a klánok folyamatos fenyegetést jelentenek határainkra, arend és a fegyelem újból felértékelődött, még akkor is, haaz egyéni törekvések és szabadságérzés rovására ment is.

– Az apjának ezt ugyanúgy meg kellett volna értenie,mint ahogy képes volt megérteni a statáriumot és a társa-dalmi rend szükségességét. Ő nem úgy tekintett ránk,mint ön – az egész részeként. Egy nagy tervet dédelgetett:fel akarta szabadítani a Szövetséget zsarnoki uralmunkalól, mintha apám is ugyanolyan őrült lett volna, mintMaximilian Liao, – ne vegye sértésnek, Kai.

– Nagyapám őrületét a vérvonalam nem örökölte, ígynem is veszem annak – rázta meg a fejét Kai.

– Domo arigato. – Theodore résnyire húzott szemmelfolytatta. – Az édesapja megpróbált volna felszabadítani

minket az alól, ami meghatároz minket. A Szövetség nemolyan, mint a klánok – mi nem egy gépezet vagyunk,amelyre magába szippantja a harcosokat. A társadalmunkmélyen tiszteli a Harcos Útját, mégpedig a fegyelem ésszolgálat miatt, melyet a harcosaink nyújtanakszámunkra. Biztonságot adnak nekünk, és példátmutatnak a társadalom számára az önzetlenkötelességtudatból.

Victor elmosolyodott.– Hohiro a költészetről és a különféle művészetekről is

beszélt, melyeket gyakorolnak – bár nem hiszem, hogyegyszer majd rajtakap, amint egy tökéletes rizspapírtéppen tönkreteszek néhány tintapacával.

– Még mindig ott vannak a haikuk – nevetett Hohiro.– Az igaz, de én itt nőttem fel a Tharkadon, és a német

az anyanyelvem, ja? – mondta Victor homlokráncolva. –A németben vannak olyan szavak, amelyek teljesegészében felélik az engedélyezett szótagmennyiséget, ésmég marad is belőlük valamennyi. Attól tartok, ez nemaz én művészeti irányzatom.

– Semmit sem jelent, hogy még nem talált rá az önkife-jezés leghelyesebb útjára, Victor. Csak az számít, hogy fel-ismerje, képes arra, hogy megtegye. – Theodore karbafonta a kezét melle előtt. – Ez olyan éleslátást tesz lehetővé az ön számára, melyet az apjának sosem volt lehető-sége elsajátítania. Az apja azonban mindamellett intelli-gens és ravasz férfi volt, és ezzel el is érkeztünk mondan-dóm harmadik pontjához.

– Hét évvel ezelőtt, a Provincián a Belső Szféra Nagy

Házainak minden vezetője összegyűlt, akárcsak most itt,a Tharkadon. Akkor az apja és én felismertük, hogy azegymás ellen vívott pusztító háborúnk mennyire hátrál-tatja a klánok elleni erőfeszítéseinket. Megegyeztünkabban – természetesen nem hivatalos formában –, hogyamíg le nem számolunk a klános fenyegetéssel, nemtámadjuk meg egymást.

– Apám beszélt nekem a megegyezésükről – bólintottVictor.

– Remek. – Theodore Victor szemébe nézett. – Szeret-ném, ha tudná, hogy részemről még mindig érvénybenvan ez a megállapodás. Bár én örömmel fogadtam ezt atalálkozót, és remélem, hogy a konferencia jóvoltából aBelső Szféra végre egységes frontot alkot a klánokkalszemben, mindketten tudjuk, hogy a mi birodalmainkranehezedik a legnagyobb nyomás. Amíg mi egységesekvagyunk, van alapja az ellenállásnak.

Victor a kezét nyújtotta Theodore felé.– Én csak az Egyesült Nemzetközösség irányításom

alatt álló felének nevében beszélhetek, de a csapataimnem fognak támadást indítani a Szövetség ellen, amíg aklánok odakint ólálkodnak. – A herceg kékkel pettyezettszürke szeme összeszűkült. – Valójában nem hiszem,hogy az irányításom alatt álló seregek valaha is megtá-madják a Szövetséget.

Theodore kezet rázott vele.– Őszintén kívánom, hogy a békés jövőről szőtt álma

egyszer valóra váljon.– Amíg én vagyok az uralkodó, addig így lesz. – Victor

Hohiro felé bólintott. – Legyőzött karddal, és ökölvívás-ban is csak egy folttal lettem gazdagabb a szemem alatt.Első kézből tapasztaltam meg a Szövetség harcosainakkeménységét. Miért küldeném hát ellenük az emberei-met?

– Te egy nemzetet irányítasz, Victor – ellenkezettHohiro. – Nem marad annyi időd a gyakorlásra, mint Kainak, vagy nekem.

Kai egyetértése jeléül bólintott.– Ezzel együtt nagyon gyors és erős vagy. A legnagyobb

előnyöd, Victor, a tanulási készséged. Ha lesz rá időd,kihozhatod magadból a maximumot.

– És akkor majd mindenkinek elmondhatom, mennyirekemények az EgyNem harcosok, és ezt fogom kibúvóulhasználni, ha feleslegesen kéne vért ontanom – nevetettHohiro.

Morgan Hasek-Davion megropogtatta az ujjait.– Én lennék a legboldogabb, ha mások is osztanák a

véleményüket a régi ellenségeskedések értelmetlenségé-ről. Azt hiszem, a konferencia részeként bele kell vernünk felebarátaink fejébe ezeket a gondolatokat.

A koordinátor fejet hajtott Morgan előtt,– Valóban, ez jó ötlet. Akkor hát, legyen a mi szövetsé-

günk a kezdet, azután terjesszük ki erőfeszítéseinket aklánok elleni háborúra. Mutassuk meg nekik, milyenelszántak és ádázak a Belső Szféra harcosai.

– Ez a lecke bizony jó sok tanítást igényel – mosolyo-dott el Victor, és kezét a katana markolatára ejtette. – Delegalább házhoz visszük nekik. Nemsokára.

4Nagy Bálterem, Királyi UdvarTriádTharkad City, TharkadDonegal körzet, Lyrán Szövetség3058. október 1.

Katrina Steiner csak a Whitting Konferencia nyitófogadá-sán ismerte fel, hogy a hostess-szerepet nem neki találtákki. A Nagy Bálterem távolabbi végében, a kamarazenétjátszó vonósnégyessel szemközti sarokban állva jött rá,hogy sokkal több időt kell majd ezeknek az emberekneka társaságában töltenie, mint szere t né . És akkor ismosolyognom kell minden este, ha semmi kedvem hozzá.

Bár a legtöbb jelenlévő iránt nem táplált semmiféleérzelmet – Coventry Hősétől, Caradoc Travena altábor-nagytól kezdve a Candace Liaót körülvevő Allard-Liaóktömegéig –, de voltak ott néhányan, akikre figyelménekoroszlánrésze irányult. A jelenlévők zömét könnyedénfigyelmen kívül hagyta, de mindig volt valaki a látótér-ben, akitől felment a vérnyomása.

Thomas Marik, a Szabad Világok Ligájának vezénylőtábornoka suhant el a táncparketten új partnerével, a karcsú, vonzó Sherryl Halassal. A sötét hajú, mogyoróbarna

szemű nő Oriente hercegének, Christopher Halasnak volta lánya. A Halasok már hosszú ideje voltak a Marik családtámogatói, és jelentős mennyiségű szavazatot mondhat-tak magukénak a parlamentben, ezért Thomas választásatökéletes érzékről tanúskodott. Katrina ezért nem ishibáztathatta. Marik nemrégiben az ő irányában is tettkezdeményező lépéseket, de Katrina egyszerűen válasznélkül hagyta a férfi közeledésé t . Sherryl Halas elégcsinos ahhoz, hogy lekösse a figyelmét, és ne velemfoglalkozzon.

Nem is annyira az dühítette fel, hogy Thomas voltolyan vakmerő, és magával hozta a Halas lányt Tharkadra, mint inkább arcátlansága, amellyel olyasvalakitválasztott kísérőjéül, aki – a magasságától eltekintve –ennyire hasonlít Isis lányára. Katrina fogcsikorgatvafigyelte, ahogy Thomas bemutatja Halast a többi küldött-nek és folyamatosan körüludvarolja a nőt. Kár, hogySherryl nem rendelkezik Isis ízlésével a ruhaválasztásterén. A nő az alkalomra gyöngyökbe és fekete bársonybaöltözött, de ruhája már évekkel ezelőtt kiment adivatból, és Katrina emlékezett rá, hogy ugyanebben láttaegy régi atreusi összejövetelről készült holofelvételen.Igen, az Oriente népe a gyakorlatiasságáról ismert, amiviszont nem áll túl messze a közönségességtől.

Az egyszerű, kék, klasszikus görög szabású selyemruhátviselő Isis Marik már sokkal jobban volt öltözve, de Katrina szemében ő sem aratott elismerést. Isis vőlegénye,Sun-Tzu Liao oldalán érkezett, de hamarosan útjáraengedte a férfit. A lány rövid idő alatt maga köré gyűjtött

egy hódolókból álló udvartartást, melynek tagjai főként akonferenciára érkezett katonai stábokból kerültek ki. Isisnevetett a tréfáikon, pirult kétértelmű megjegyzéseiken,és igen gyakran érintett meg egy-egy kart, vagy vállat,kifejezve ezzel, mennyire kedvére való az illető társasága.

Katrina két apróságtól eltekintve elismeréssel figyelte,milyen könnyedén manipulálja a lány a körülötte álló fér-fiakat. Isis egyik pimasz kísérlete az volt, hogy elbűvöljeMorgan Kellt. Az ősz hajú zsoldos elég jól tűrte a lánytrükkjeit, de nyilvánvalóan teljesen hidegen hagyták apróbálkozások. Katrina tudta, hogy a férfi semmit semtudna felajánlani Isisnek, – de akkor a nő miért vesztegetirá az idejét?

És ami még ennél is feltűnőbb volt Katrina számára,hogy Isis folyamatosan szemmel tartotta Sun-Tzut. Amikor észrevette, hogy Sun-Tzu felé pillant, mindig tettvalami kedves gesztust, amiről úgy gondolta, kedvére teszvőlegényének. Aki egy kicsit odafigyelt, az tisztán olvashatott a jelekből, mint ahogy Isis zavara is látható volt,Sun-Tzu látszólagos érdektelensége miatt. Nem buta lány– világosan látszik abból, ahogy a katonákat ésszóvivőket manipulálja –, de mostanra már rég az ujjaköré kellett volna csavarnia Sun-Tzut.

Tisztán látszott, hogy Sun-Tzut egészen más dolgokfoglalkoztatják. Díszes, selyem Han zakójának szabásaegyaránt hangsúlyozta ázsiai vonásait és karcsú, magastermetét. Az aranyszínű zakó két szárnyára hímzett zöldsárkányok megcsillantak a terem világításában, amint aKapellán Konföderáció kancellárja átvágott a termen.

Arckifejezése végig közömbös maradt, amikor itt-ottmegállították, hogy szót váltsanak vele, de vonásai azonnal megfeszültek, amint húga közelébe ért. Sosemtudtam megérteni ezt a buta viselkedést. Katrinamagában elmosolyodott. Bár az biztos, hogy a húga teljesmértékben és gyógyíthatatlanul elmeháborodott.

Kali Liao apró testében hihetetlen mennyiségű méreghalmozódott fel. A nő magasan a feje tetejére tornyoztavörösesbarna haját, és rögzítésként annyi aranytűt tűzöttbele, amennyi még egy rádióállomásnak is becsületérevált volna. Ujjatlan selyemruhájának színe tökéletes összhangban állt zöld szemével; a csípőjéig felvágott ruháhozmagas gallért viselt. Kali akár még bájos is lehetett volna,de nyilvánvaló járatlansága a tűsarkú cipő viselésébentönkretette azt az elegáns képet, melyet sugározni próbált a külvilág felé.

Amikor Katrina köszöntötte, Kali csak sziszegett valamit válaszképpen kínaiul. Bár az arkón nem értette a szavakat, a hangsúly és Kali tekintete szükségtelenné tette afordítást. Kali nem csak a brutális thug kultusz híve volt,hanem a szektatagok istennőjük megtestesülésének istekintették. A fiatal nő annyira biztos volt saját isteniszármazásáról, hogy nem is próbált civilizált módonviselkedni, amikor általa alsóbbrendűnek tartott emberekkel találkoz o t t . Márpedig a birodalma összesállampolgára ebbe a kategóriába tartozik.

A Drakónis Szövetségből érkezett három Kurita mindent megtett annak érdekében, hogy helyreállítsák aLiaók által romba döntött ázsiai méltóságot. Theodore-t,

mint mindig, a nyugodt méltóság aurája lengte körül. Azelőkelő külsejű, megnyerő arcú férfi barna szeméből jelzőfényként sugárzott az intelligencia, megjelenése azonnal magára vonta a figyelmet. Katrinának nem volt nehézmegértenie, miért tekintette apja Theodore-t súlyosfenyegetésnek az Egyesült Nemzetközösségre nézve.

A fiatalabbik Kurita, Hohiro, örökölte apja vonásait, dehiányzott belőle az a lelkierő, amelyet Theodore árasztott magából. A klánok elleni háború nem kímélte Hohirót. Előbb a Füstjaguárok ejtették fogságba, majd egymásik világon a Novamacskák vonalai mögött rekedt.Victor erőfeszítései nélkül Hohiro mindörökre elveszettvolna a Szövetség számára, – a megmentése egy újabbbűntény volt az Egyesült Nemzetközösség ellen, amelyértbátyja egy napon bűnhődni fog.

Katrina félig leeresztett szempillája mögül figyelteHohirót. Vajon mekkora nyomást képes elviselni, mielőttmegtörik?

A mindig visszafogott, udvarias és gyönyörű OmiKurita apja balján, kissé a koordinátor mögött állt. Katrina három és fél évvel korábban találkozott vele az Arc-Royalon, majd később újra a Solarison, a Játékok Világán.Katrina kedvelte Omit, és ha a Kurita nőnek nem ilyensajátságos az ízlése a férfiak terén, talán még közeli barátok is lehettek volna. A Szövetségben ő őrzi ahatalomhoz vezető utat. A Kurita Ház jelen pillanatban aklánokra koncentrál, de ez nem mindig lesz így. Milyenkár, hogy pont a bátyámba szeretett bele.

Katrina mosolya kiszélesedett, amikor Candace Liao

vált ki a tömegből, hogy köszöntse őt.– Hercegnő, igazán örülök a találkozásnak. – Katrina

meghajolt az idősebb nő előtt, azután kezet rázott vele. –Remélem, megfelelőnek találja a Szilvafa Házat önmagaés a kísérete számára.

Candace visszafogottan biccentett.– Nagyon kényelmes. Kérem, tolmácsolja köszönete-

met az Alpine Játékgyártó Vállalat felé, amiért berendez-tek egy játszóházat és megszervezték a gyermekfelügye-letet. Az unokáim odavannak a játékokért, a gondozónőpedig tökéletes választás volt.

Katrina számára furcsának tűnt, hogy Candace Liao azunokáiról beszél, miközben egy nappal sem tűnik idősebbnek negyvennél. Az arkón gyanította, hogy az őszhajszálak hiánya hajfestékkel magyarázható, és az aktában, melyet a Lyrán Szövetség titkosszolgálata tartottfent Candace-ről, az is szerepelt, hogy a ráncmentes arcbőr valószínűleg kozmetikai beavatkozás következmé-nye. Katrina azonban kételkedett ebben, mert a hercegnőruhájának rövid ujja alól kilátszottak a csatában szerzettsérülések halvány hegei. Ha olyan hiú lenne, hogyalávesse magát egy kozmetikai műtétnek, előszörbiztosan azokat tüntetné el. Katrina úgy gondolta,Candace általános jó egészsége inkább a napirendszerességgel végzett t'ai chi chuan gyakorlatoknakköszönhető, melyeket azóta már halott férjétől sajátítottel csaknem harminc évvel azelőtt. Candaceelmosolyodott, szürke szeméből intelligencia éstermészetes báj sugárzott.

– A fiamat már ismeri.Katrina kezet nyújtott Kainak.– Örülök, hogy ismét láthatom, Kai. Még emlékszem a

solarisi címvédésére. Egyszerűen félelmetes volt.– Ön túl kedves velem, arkón. – Kai udvariasan a szájá-

hoz emelte a nő kezét, és ajkát az ujjaihoz érintette. – Énis jól emlékszem a látogatására.

– Arkón? Kérem, Kai… azt hiszem, elég jól ismerjükegymást ahhoz, hogy mellőzzük a formalitásokat. – Vagy-e annyira szoros szövetségese a bátyámnak, hogy nelegyél hajlandó a nagyanyám nevén szólítani? Ennélegyszerűbb hűségtesztet el sem tudok képzelni. Katrinafelvonta a szemöldökét. – Ő pedig bizonyára a felesége.Katrina Steiner vagyok.

A Kai oldalán álló fekete hajú nő finoman megszorí-totta az arkón kezét.

– Deirdre Lear. Örvendek a találkozásnak, arkón.– Enyém a megtiszteltetés. Megtartotta a nevét – de ön

akkor is doktor, jól emlékszem? Még mindig praktizál?– Jelenleg nem. Én…Katrina hirtelen a melléhez kapott.– Ó, bocsásson meg. Hiszen ön nemrég szült, igaz? Egy

kislányt.– Még csak hathetes – bólintott Candace. Kai ismét

Katrinára nézett.– Melissa Allard-Liaónak neveztük el, az ön édesanyja

után.– Anyám után. – Katrina egy pillanatig habozott, azu

tán hagyta, hogy hangja szomorú suttogássá halkuljon. –

Nagy megtiszteltetés.– Gondoltuk – mosolygott Deirdre Lear.Katrina kiolvasott valamit a nő kék szeméből, ami

nyugtalansággal töltötte el. Ez összeadódott azzal azantipátiával, melyet Lear iránt érzett, amiért az képesvolt ilyen gyorsan visszanyerni az alakját, és magáraölteni egy divatos fekete ruhát, holott hat héttel ezelőttmég a szülőszobában feküdt. Nyilvánvaló, hogy Kai és abátyám közötti kapcsolat erősen befolyásolja Learirányomban táplált érzéseit. Viszont mégiscsak anya, s ígyvan egy gyenge pontja: a gyermeke.

– Dr. Lear, ha bármire szüksége volna tharkadi tartóz-kodása alatt, személyes sértésnek venném, ha nemközölné velem. Amennyiben ön és Kai szeretnénekelmenni más estélyekre is, meg tudom szervezni a gyermekmegőrzést. Megtisztelnének, és higgyék el, nemokoznának vele semmiféle gondot. – Hirtelen eszébejutott egy apró részlet Deirdre aktájából. – Értesültemróla, hogy a St. Ives Paktum területén ön szervezi a nyilvános egészségügyi és iskoláztatási programokat. Biztosvagyok benne, hogy az itteni kollégája, Dr. Wilson szíve-sen hasonlítaná össze az elért eredményeiket, és cserélneönnel oktatási anyagokat –, persze, csak ha van rá ideje. –Katrina olyan nyíltszívű ártatlansággal tette meg felaján-lását, amely teljes meglepetésként érte Leart.

– Mindkét ajánlatáért roppant hálás vagyok – mosolyo-dott el óvatosan Deirdre. – Melissa még egy kicsit fiatalahhoz, hogy ennyi időre egyedül hagyjam, de Dr. Wilson-nal szívesen találkoznék, természetesen, ha ő is beleegye-

zik.– Nagyon jó, szólni fogok neki. – Katrina a frissítőkkel

telerakott asztalra mutatott. – Kérem, élvezzék gondtala-nul a Lyrán Szövetség vendégszeretetét.

Amint a Liaók távoztak, Katrina megpillantotta húgát,Yvonne-t, és elnyomott egy sóhajtást.

A Katrinánál két centiméterrel magasabb, és két kilóval könnyebb lány megdöbbentő sikert aratott ruhájában,melyet Katrina szerzett neki, és legalább olyan félszegneklátszott, mint amilyen kegyetlennek Kali Liao. Yvonnetizenkilenc évesen már minden mérce szerint gyönyörű-nek számított. Vörös haját és szürke szemét apjától,vonzó arcvonásait pedig Melissa Steiner-Daviontól örökölte.

Yvonne, ki kell bújnod a kagylóhéjadból. Katrina, akihét évvel volt idősebb Yvonne-nál, mindig úgy tekintetthúgára, mint egy élő játékbaba és egy i ú pártfogoltkeverékére, bár ez utóbbi kategóriában a lány nem igazánvált be. Engedélyezte Katrinának, hogy felöltöztesse ésgyönyörűvé tegye, de csak azért, mert tudta, mennyirehiábavaló az ellenkezés, ha nővére elhatározott valamit.Katrina tudta, hogy a lány engedett, de nem hátrált meg.Ám ez egyáltalán nem zavarta. Ha nincs hozzá gerinced,hogy szembeszállj velem, nem tudlak felhasználni, delegalább mások sem használhatnak ellenem.

Yvonne mögött Victor beszélgetett Travena altábor-naggyal és egy magas férfivel, aki Új-Avalonról kísérte akonferenciára Yvonne-t. Tancred Sandoval legalább húszcentiméterrel tornyosult Victor fölé, a markáns arcú,

jóképű férfi mel lett a herceg szinte kisfiúsnak tűnt. Tancred legmegnyerőbb vonása borostyánszín szeme volt.Katrinát a macskák szemére emlékeztette, és a hasonló-ságot csak tovább erősítette Sandoval kecses mozgása, ésa vívás ősi tudományában mutatott jártassága, melyről azarkón a holovid felvételeken meggyőződhetett.

Phelan Kell hirtelen feltűnése elvonta Katrina figyelmét Sandovalról. Az alkalom ünnepélyessége ellenére –vagy talán éppen azért – Phelan a Farkas klán prémjeitviselte. A szürke bőrök sokkal szorosabban tapadtak atestére, mint az összejövetel leghiúbb hölgyvendégeineklegrafináltabb ruhái. Katrinának el kellett ismernie, hogyunokatestvérének arányos, erőteljes felépítése miatt mégez a felháborító öltözék is előnyösen áll, bár az arkónnem találta őt különösebben vonzónak. Nem mintha nemlenne tetszetős a csomagolás, de a tekintete mindenttönkretesz.

Phelan zöld szeméből leplezetlen undor sugárzott.– Katherine arkón, igazán kedves öntől, hogy apámmal

együtt meghívott minket az összejövetelre. Külön örömmel tölt el, hogy az értesítőjének nem veszett nyomaútközben, mint a Konferenciára szóló meghívónak.

– Phelan kán… ön még mindig kán, jól tudom? –Katrina csak nehezen tudott uralkodni hangján. –Bizonyára nem kérdőjelezi meg annak bölcsességét, hogynem illik meginvitálni az ellenséget egy olyankonferenciára, amelynek egyedüli célja a közös fellépésugyanazon ellenség ellen.

– Valóban nem, de ez még mindig nem magyarázza

meg, miért nem kapott apám meghívót. – Phelan szégyenlősen elmosolyodott. – És nehezen tudom elképzelni,Katherine, hogy a hírszerzőid elfelejtették megemlíteni,miszerint én és az embereim szintén háborúban állunk aklánokkal. Az ellenségem ellensége a barátom.

– Sosem gondoltam volna, hogy valaha is a barátomnakfogod nevezni magad, kuzin.

Phelan aprót biccentett.– Nagyon jó, Katherine, nagyon jó. Elfelejtettem,

milyen gyors észjárású tudsz lenni szükség esetén.– A feledékenység nem a legelőnyösebb tulajdonság,

Phelan.– Egyetértek – bólintott Phelan. – Csak abban remény

kedem, hogy a Belső Szféra javára fordítod azt a nagyeszed, és a szétforgácsolása helyett inkább az összeková-csolásra törekszel.

– Ó, bízhatsz bennem, Phelan. Minden erőmmel aBelső Szféra egyesítése mellett leszek – válaszolt Katrinaravasz mosollyal. És ha sikerül a tervem, nem lesz többéhely benne a magadfajtának, kedves kuzin. Ebben biztoslehetsz.

5Nagy Bálterem, Királyi Udvar TriádTharkad City, TharkadDonegal Körzet, Lyrán Szövetség3058. október 1.

Victor Steiner-Davion egyetértően biccentett TancredSandoval felé.

– Nagyon helyesen mutatott rá, hogy a japánok vonzó-dása a kard élének használatához – ellentétben az európai stílussal, ahol főként a heggyel történő szúrásokatrészesítik előnyben – a legnagyobb különbség a stílusokközött, de ennél azért többről van szó.

– Tisztában vagyok vele, Felség. – Robinson bárója futómosollyal ajándékozta meg Victort. – Hallottam az elterjedt elméletről, mely szerint a japán stílusú kardforgatás-nak sokkal több köze van a művészethez, mint a miénknek. Az igaz, hogy a vívás nagyszerű sport, és saját párbaj-tőr stí lusom is meglehetősen kiforrott, ám véleményemszerint nem fair dolog összehasonlítani a kenjitsuval. Akendóban már hasonló korlátozások vannak, mintnálunk, ezért célszerűbb inkább azzal összemérni.

Victor élvezettel és büszkeséggel hallgatta Tancredválaszát, amely tökéletesen tükrözte az ő véleményét is.

A Sandoval család már hosszú ideje kormányozta a Drakónis Határvidéket – az Egyesült Nemzetközösség azonrészét, amely a leghosszabb közös határon, és a legvére-sebb konfliktusokon osztozott a Drakónis Szövetséggel.Az ottaniak közül sokan azt mondanák, a szén fehér, csakhogy ellentmondjanak egy Kuritának, de Tancred képeskordában tartani a sovinizmusát.

– Ha a vívás és a kendó sokkal inkább összehasonlít-ható, akkor mit tud szembeállítani a nyugati hagyománya kenjitsuval?

– Azt hiszem, Doc erre pontosabb választ tud adni,mint én – mosolyodott el Tancred.

Victor katonai tanácsadójához fordult.– Megtisztelne minket?Doc Travena bólintott, és egyik ujjával végigsimítva

hatalmas orrán beszélni kezdett.– Japánban a jól ismert formájú katana már nagyon

korán megjelent, és az idők folyamán a kard kialakításaszinte semmit sem változott. A japánok mindössze annyittettek, hogy készítettek egy fegyvert, azután művésziszintre fejlesztették a vele való harc technikáját.

– A kenjitsut – bólintott Victor.– Pontosan, Felség. – Doc Travena egy pillanatra össze

vonta szemöldökét, koncentrálás közben barna szemévela padlót vizsgálgatta. – Európában azonban a kardokfolyamatos változtatásokon, tökéletesítéseken mentek át.A fegyver változott, és ezzel együtt új harci stílusok épültek köré. A rapír megjelenése például forradalmasítottaEurópa kardvívó technikáját, és egyetlen generációnyi

időn belül mindent megváltoztatott. Ebből következőenmi nem rendelkezünk a kenjitsuhcz hasonlóvívótechnikával, mivel nincs kialakult, több évszázadhosszú hagyománya az azonos fegyverrel való harcnak.

Tancred összetette kezeit, ujjhegyeit egymáshoz érintette.

– Akkor hadd tegyem fel a kérdést, mely a magyarázataután nyilvánvalóan kikívánkozik, Doc: a harcnak melyikmódszere a hatékonyabb?

– Ez az alma és narancs tipikus esete – csóválta a fejétDoc Travena. – Az egyedüli nép, amelyik egyaránt harcolta szamurájok és az európai lovagok ellen, a mongol volt,ők pedig többnyire mindkét ellenfelükkel szemben győzedelmeskedtek. A szamurájok elleni háborújuk megmu-tatta, hogy a japán harci stílus mennyire belterjes és rituá-lis – nagyszerűen működött bárki ellen, aki hasonló szabályok szerint játszott, csakhogy a mongolok egyáltalánnem vettek figyelembe semmiféle szabályt. Az arab éseurópai seregek ellen a mongolok kihasználták amozgékonyságukat, illetve a taktikai fölényük nyújtottaelőnyöket. Azokban az időkben a taktikai manőverezésmég gyerekcipőben járt, bár a világ akkori háromlegnagyobb taktikai géniusza egyazon korban élt:Dzsingisz kán, az angliai John Lackland és Szaladin.Lenyűgöző lett volna végignézni, amint ezek közülbármelyik kettő összeméri egymással az erejét.

Tancred Victorra kacsintott.– Most már értem, miért ő a katonai tanácsadója.– Tudja a dolgát.

– Bocsássanak meg, uraim, ha untattam önöket. – Doczavartan elfintorodott. – Az általam összeállított taktikaicsoport a legapróbb részletekig lebontva foglalkozik ataktika és hadviselés elemzésével minden korból, ahonnan hiteles feljegyzések maradtak ránk. Lefuttattunktöbbféle szimulációt is. Ha például Dzsingisz kán vezettevolna az orosz erőket 1941-ben, a német-orosz konfliktusvalamivel előbb véget ér.

– A hipotézisük azt is figyelembe veszi, mi lett volna,ha Sztálin vérengzése a tiszti állományban sosem történikmeg, vagy csak erősen csökkentett mértékben megyvégbe? – Yvonne Steiner-Davion bátyja és Tancred közélépve bekapcsolódott a párbeszédbe. – Az eddigi olvasmányaim azt sugallták, hogy a megfelelő vezetői stábhiánya, plusz a jól előkészített védekezés elhanyagolásavezetett a szovjetek – ahogy abban a történelmi időszak-ban nevezték őket – kezdeti katasztrófáihoz.

Doc meglepetten pislogott.– Valójában feltételeztük, hogy a mongol filozófia az

egységparancsnokokon is tükröződik, ezért enyhítettük atisztogatás mértékét. Ám igazából a mobilitás, és annakmegfelelő használata volt az, amely csökkentette a nácielőrenyomulás pusztító hatását.

– És ha az önök szimulációjában később érkezett volnaa tél, és sokkal enyhébb időjárást hoz magával? – kérde-zősködött tovább Yvonne.

– Akkor a Transz-szibériai vasút HimmlergrádtólAdolfvosztokig közlekedne – kacsintott a lányra Doc.

Victor enyhe rosszallással nézett húgára.

– Eddig azt hittem, jogot tanulsz az Új-Avaloni Tudományos Intézetben.

– Így is van, Victor. – Yvonne a herceg karjára rakta akezét. – Azt akartad, hogy jogot tanuljak, tehát azt tanulok. Azonban mint tudod, vannak fakultatív tárgyak is. ÉsTancred rámutatott, hogy ha egymás mellett végzem akurzusokat, újabb két év után megkaphatom az UATI-n amagiszteri oklevelet történelemből vagy államtudomány-ból.

– A kedves húga azt mondta, unatkozik az iskolában –magyarázta Tancred. – Próbaképpen ellátogatott a legtöbb bevezető kurzusra, most pedig már az egyetemiszintű szemináriumoknál tart. Az átlaga csak két ponttalmarad el a tökéletestől.

– Nem is tökéletes? – kérdezte tettetett felháborodás-sal Victor. Yvonne vállat vont.

– A diplomához bizonyos fizikai követelményeket isteljesíteni kell. Tancred vívás kurzusait is látogattam, ésalig sikerült átcsúsznom.

Robinson bárója felemelte a kezét, hogy elejét vegyeVictor kérdéseinek.

– A húgának apróbb problémái vannak a fizikai koordi-nációval.

– Igencsak megnőtt az elmúlt négy évben – mosolyo-dott el Victor. – Volt idő, amikor még egymás szemébetudtunk nézni.

– Sajnálom – pirult el Yvonne.– Ne tedd. Te nem tehetsz róla. – Victor vál lat vont. –

Csak mert az érméken látható portrém életnagyságú…

Mindenki nevetett. Victor fino man megveregette húgavállán nyugvó kezét.

– Jó tanítvány vagy, Yvonne.– Attól tartok, túlságosan is jó, Felség. – Tancred a fejét

rázta. – A többiek valahogy nem szívesen támadják meg apárbajok alkalmával, ő viszont soha nem használja ki azígy kínálkozó lehetőséget.

– Ön habozásként utal arra, amit sokkal inkábblehetne alkalmatlanságnak minősíteni – mosolygottbocsánatkérően Yvonne. – A hajszálpontos célzás egyméternyi hosszú acél hegyével az ön erőssége, Sandovalbáró, nem az enyém.

– Annyira azért nem volt rossz, Fenség. Ha nem lenneott, hiányolnám.

Victor összeráncolta a homlokát.– Nem is tudtam, hogy benne van az UATI tantestület-

ben, Tancred. Azt hittem volna, a Belügyi Titkársági teen-dői meglehetősen lekötik az idejét.

– A kötelességeim valóban elég elfoglalttá tesznek, deodaát az Új-Avaloni Katonai Akadémián Allyn Hasekkommandant a vívócsapat edzője. 3038-ban mindkettenbenne voltunk az olimpiai válogatottban – akkoribanolyan idősek voltunk, mint a húga, telve büszkeséggel.Riválisok voltunk, és ez a barátságos versengés azóta istart. Rávett, hogy legyek az UATI csapatának edzője, ésha lehetséges, legalább egy osztálynak órákat is adjak. –Tancred elvigyorodott. – Persze, nem kellett sok biztatás– már nagyon untam, hogy állandóan feltrancsírozzák azegyetemi válogatottat. Victor homlokráncolása lassan

mosollyá változott.– Nos, én is belefáradtam már, hogy Hohiro Kurita és

Kai Allard-Liao rendszeresen legyőznek a különféle küzdősportokban. Adhatna nekem néhány vívóleckét. Hohirótól még egy kis kenjitsut is tanulhatna.

– Nem hiszem, hogy jó ötlet volna, Felség.– Miért nem?– Elfeledkezel róla, Victor, hogy Tancred a Robinsonról

származik – sóhajtott Yvonne. – Az apja irányítja a Drakónis Határvidék védelmét. Kellemetlen visszhangjalenne, ha Hohiro Kuritával barátkozna.

– Tudom, mennyire nevetséges, de sajnos ez az igazság– vonta meg a vállát Tancred. – Az embereink az elmúlthét év békéje ellenére még mindig gyanakodva tekinteteka Szövetségre.

– És ez a hét év csak szaporodni fog, higgyen nekem –bólintott Victor. – Mondok magának valamint: magyarázzuk meg a jelenlétét egyszerű udvari díszelőadással.Majd én elviszem a balhét. Úgy szervezzük meg, minthamagának kellene fenntartania az Egyesült Nemzetközös-ség büszkeségét, mivel én szemlátomást képtelen vagyokrá. – A herceg megtapogatta a bal szeme alatti monoklit.– Igazán jól jönne egy kis segítség.

Tancred egy pillanatig fontolgatta a felkérést, de végülbólintott.

– Nem utasíthatom vissza, és nem is teszem. Örülök,hogy ennyire tekintettel van a helyzetemre.

– Ez is a munkám része, nem igaz? – Victor mosolyogvarázott kezet Tancreddel. – Majd értesítem a napirendről.

Most pedig, ha megbocsátanak, még szót kell váltanomnéhány vendéggel.

Victor kilépett a körből, és elindult arrafelé, aholHohiro állt húgával, Omival. A lány rövid ujjú, magas gallérú, rózsaszín selyem estélyi ruhát viselt, hozzá lazánmegkötött kék selyemövet, amely egyformán harmoni-zált szemszínével és a ruhára hímzett, Omi karcsú testénlefelé futó csillagörvénnyel. Fekete haját tarkóján feltor-nyozta, és egy kék tűvel rögzítette, de Victor erre aligfigyelt, annyira lekötötte a lány szabadon maradó, hosszúnyakának íve. Nem vágyott semmi másra, csak hogy csókokkal hintse tele Omi nyakát és vállát.

Ha Tancred azt gondolja, problémákat okozna aDrakónis Határvidéken, ha vívni tanítaná Hohirót, ellehet képzelni, mit váltanának ki az én gondolataim!Victor megrázta a fejét, és amikor a Kuritákhoz ért,meghajolt.

– Komban-wa.Hohiro és húga tisztelettel viszonozták a herceg

köszöntését. – Jó estét, Victor. – Hohiro tekintete átsiklott Victor válla felett. – Az a vörös hajú lány Yvonnehúgod?

– Még nem találkoztatok? – Victor hátranézett a Dockal és Tancreddel beszélgető Yvonne-ra. – Boldoganbemutatlak neki.

– Valóban szívesen megismerném, de Docot már elégrégóta ismerem ahhoz, hogy inkább őt kérjem fel rá. –Hohiro elmosolyodott – Megtisztelnél vele, ha csatlakoz-nál hozzánk elvonultságunkban.

– Enyém a megtiszteltetés, Hohiro. Azonban jobb, havigyázol. A másik férfi Tancred Sandoval. – Victor elmosolyodott. – Ő fog minket vívásra tanítani, és meglehető-sen jónak számít a maga területén.

– És mivel a Drakónis Határvidékről származik, máreleve gyanakvó lesz egy Kuritával szemben – bólintottHohiro. – Értem. Köszönöm a figyelmeztetést.

– A legutolsó dolog a kínos meglepetés, amit egy bajtársnak kívánnék. – Victor hátba veregette a távozóHohirót, azután helyet változtatott, hogy Omi mellékerüljön. – És te hogy érzed magad ma este, Omi-sama?

– Most már sokkal jobban. – Bár ajkán csak halványmosoly volt észrevehető, zafír szeme boldogan nevetett. –Meglep, hogy nem aggódsz, amiért a bátyám meg szeretne ismerkedni a húgoddal.

– Aggódnom kéne?– Anyám és apám már hét éve házasok voltak, amikor

apám olyan idős volt, mint most Hohiro, sőt addigra márkét gyermekük is született. – Omi a terem túlsó végébenézett, ahol Doc éppen megejtette a bemutatásokat. –Hatalmas nyomás nehezedik Hohiróra, hogy gondoljonvégre a jövőjére, és nemzzen egy örököst a Sárkány trónjára. A húgod pedig nem csúnya lány.

Victor elkomorodott. Lábujjhegyre állva próbálta megpillantani Hohirót.

– Nem mondod komolyan!– Miért ne? Egy generációval ezelőtt egy Davion és egy

Kurita házassága elképzelhetetlen lett volna.– Ilyen radikálisan megváltozott volna a felfogás a Szö

vetségben?– Nem. – Omi szomorú véglegességgel rázta meg a

fejét. – De Yvonne egyben Stein e r is. Ez egy fokkalelfogadhatóbb.

Victor már éppen vála szolt volna, de gyorsan becsuktaa száját, mert Omi kezét a szája elé kapva felkuncogott.Belenézett a lány szemébe, és képtelen volt visszatartanimosolyát.

– A bátyáddal együtt főztétek ki, igaz?Omi enyhén megvonta a vállát.– Akkor jutott eszünkbe, amikor észrevettük a közele-

désed. Nem kell félned. A húgod biztonságban van Hohiróval…

– Semmi okom félni a bátyádtól, kivéve talán az ökölvívó ringben.

Omi megsimogatta Victor arcát.– Látom. Nem fáj?A mozdulat Katherine húgáéhoz való hasonlósága

azonnal felötlött Victor agyában, de jelentőségük miattnem volt nehéz szétválasztani őket. Katherine úgy nyúlt avéraláfutáshoz, mint egy koszfolthoz, amelyet le lehettakarítani. Omi sokkal gyengédebb és gondosabb.

– Már nem. – Victor körülnézett a teremben. – Túl sokitt a kíváncsi szem. Nem lenne kedved sétálni velemegyet a kertben?

– Örömmel tenném, de a Tharkad időjárása egy kicsit…Még akklimatizálódnom kell, mert az olvadás ellenéretúl hideg van. – Omi az elsötétített kertbe vezető duplaüvegajtó felé intett a fejével. – Senki más nem olyan

bolond, hogy ilyenkor odakint mászkáljon.Victor megértette a mondat rejtett értelm é t . És

illetlenség volna, ha mi ketten kísérő nélkül távoznánk.– Hogyne, természetes e n igazad van, Omiko. Én itt

nőttem fel, ezért nekem ez az időjárás csodálatos, detudom, hogy nem mindenki látja ugyanígy. Talán akonferencia ideje alatt lesz módom ezt bebizonyítanineked.

– Alig várom, hogy megpróbálkozz vele. – Omi leeresztette szempilláit. – Szívesen lennék most valami olyanhelyen, ahol nem bámulnak minket ennyien.

Mielőtt Victor válaszolhatott volna, a mosolygó Morgan Hasek-Davion és felesége lépett melléjük. Kym szere-tetteljesen karolt férjébe, és Victornak eszébe jutottakazok az idők, amikor szüleit látta ugyanígy egymás mellett. Az Első Kathili Ulánusok fekete-arany uniformisátviselő Morgan, és fekete szegélyű arany estélyiben pompázó felesége oly tökéletesen illettek egymáshoz, hogyVictor sokkal elegánsabbnak találta őket bármelyik jelen-lévő párnál. Kym aranyszőke haját fehér tincsek tarkítot-ták, hasonlóképpen férjéhez, akinek vörös sörényében őszcsíkok húzódtak, de a szemükből és mosolyukból sugárzóéletkedv rácáfolt ötvenöt éves korukra.

– Igazán nem szeretnék zavarni, Victor, de Kym kissézsúfoltnak találta a fogadócsarnokot. Azt ajánlottam, lépjünk le, és tegyünk egy sétát a galérián, ahol nagyanyád abronzszobrokat tartotta. – Morgan állával a lépcső, és amögötte lévő, galériára vezető ajtó felé bökött. – Csakhogy az őrt álló katonák azt mondták, az átjárást korlá-

tozták.– Nem engedtek bemenni? – csodálkozott el Victor.– Nem. Azt gondoltam, neked talán nehezebben mon

danak nemet – vigyorodott el Morgan. – Ha esetleg szeretnéd megmutatni Omi úrnőnek a szobrokat, Kymmelegyütt szívesen csatlakoznánk.

Omi egy pillanatra mosolyra húzta a száját, azutánlesütötte tekintetét.

– Szívesen megnézném a szobrokat, Hasek-Davionmarsall, de nem szeretném, ha miattam nem tudna elégidőt a feleségével kettesben tölteni.

Kym megérintette Omi karját.– Egyáltalán nem zavar. Nagyon jól emlékszem, amikor

megismertem Morgant, úgy éreztem, mintha egy üvegbu-borékban élnék. Hanse Davion örököse volt, és melleslega Belső Szféra legkapósabb agglegénye – Hanse akkorramár elvette Melissát. Állandóan mamlasznak és ügyetlen-nek hittem magam, kivéve, amikor a barátaimmal voltamegyütt. Ha önnel és Victorral megnézzük a galériát, szintén barátok közt leszek, és ez mindig jókedvre derít.Azonkívül, ha igaz, amit Morgan mesélt a galériáról,könnyen megtörténhet, hogy elveszítjük egymást, és nemis találkozunk többé.

– Méltányolom az erőfeszítésedet, Morgan – nézett felVictor a marsallra.

– Victor Davion, most talán azt gondolod, azért ajánlottam fel azt a sétát, hogy csendben leléphess Omi úrnővel, de ez csak azért van, mert alábecsülöd az elhatározá-somat, amellyel meg szeretném mutatni a feleségemnek

azt a galériát. Tudhatnád, mennyi időt töltöttünk egymástól távol, és valószínűleg milyen sokat fogunk még ajövőben. – Morgan a tenyerébe fogta Kym kezét. – Ésazzal is tisztában lehetnél, mennyire megbecsülöm azidőt, melyet azzal a nővel tölthetek, akit szeretek.

Omi összekulcsolta maga előtt a kezét.– Victor, nem hagyhatjuk cserben őket. Nagy tapintat-

lanság és udvariatlanság volna tőlünk.– Omi, mint mindig, most is ugyanolyan bölcs vagy,

mint amilyen gyönyörű – mosolygott rá Victor. – Szóljunka bátyádnak és a húgomnak, hogy csatlakozzanak?

Omi felvonta az egyik szemöldökét, úgy nézett a hercegre.

– Azt hiszem, Hohirót nem nagyon érdeklik a bronzszobrok. Ez a hiány még korrigálható, de nem ma este.

– Nem, nem ma este. – Victor jobb kezével az ajtó feléintett. – Hölgyem, ha velem tart a bronz galériára, örömmel – kivételes örömmel – osztanám meg önnel az ottanicsodákat.

6Nagy Bálterem, Királyi UdvarTriádTharkad City, TharkadDonegal Körzet, Lyrán Szövetség3058. október 3.

Victor végignézett a helyiségen, és azon csodálkozott,hogyan sikerülhetett Katherine embereinek két nap alatttanácsteremmé alakítaniuk a Királyi Palota Nagy Bálter-mét. A delegációk asztalait nyolcszög alakban állítottákfel. A főasztalok körüli emelvényeken körberakott aszta-lokból és székekből kisebb amfiteátrumokat képeztek.Minden asztalon adatterminálok álltak, az összekötőkábeleket a szőnyeg alatt vezették el.

A nyolcszög tetején egy pódiumot és emelvényt helyeztek el oly módon, hogy a beszélő háta a terembe levezetőlépcső felé nézzen. A lépcsőn a jelenlévő nemzetek lobogóiból alakítottak ki drámai hatású háttérfüggönyt, anyolcszög közepén pedig körberakott hologramtáblákszolgáltak arra, hogy a küldöttek megoszthassák a többi-ekkel adataikat. A teremben minden nemzetből elegendőbiztonsági őr tartózkodott ahhoz, hogy a beszélő még abejáratnak és a lépcsőnek háttal is biztonságban érezze

magát.Mellesleg a támadások nem kívülről fognak érkezni,

hanem a nyolcszög belsejéből. A pódium bal oldalán álltaz az asztal, melyen a Komsztár és a Szabad RasalhágKöztársaság osztozott. Haakon Magnusson herceg és akardinális hasonló bánásmódban részesült annakellenére, hogy Magnusson nemzetét szinte teljesenlerohanták a klánok, és csupán a Komsztár tukayyidigyőzelmének köszönhette, hogy egyáltalán még létezett.A Komsztár gyakorlatilag saját protektorátusává tette ahét megmaradt Rasalhág világot, és Magnusson jelenlétevoltaképpen csak egy udvarias gesztus volt a szervezetrészéről.

Victorék asztala következett, és a herceg meg volt rólagyőződve, hogy húga csak azért választotta ezt a helyetszámukra, hogy el kelljen fordítaniuk a széküket, haszembe akarnak kerülni a pódiummal. Igazából nem okozott semmi nehézséget, de ez is egyike volt a bosszantókis apróságokna k . Össze akar zavarni, de elfeledkezikróla, hogy ennél azért valamivel többre lesz szükség, ha elakar tántorítani a szándékomtól. Victor elmosolyodott.Majd megkérem Morgan Hasek-Daviont, üljön át a baloldalamra, hogy legalább az emelvényt lássam.

Tőlük balra az eredetileg a St. Ives Paktum számárafenntartott asztal állt. Candace Liao és Kai Allard-Liaougyan most is ott ült, de Candace nagylelkűen megosz-totta helyüket Morgan Kell-lel és fiával, Phelannal. Ígyazonban az Arc-Royal Védelmi Kordon egyfajta nemzet-állami besorolást kapott, ami ellen Victor szerint Kathe-

rine biztosan tiltakozott volna. Bár a St. Ives Paktum nemvolt számottevően nagy birodalom, az Arc-Royal VédelmiKordon pedig a Lyrán Szövetség részét képezte, a két küldöttség vezetői számítottak a teremben – természetesena kardinálissal együtt – a legtapasztaltabb harcosoknak.

Mögöttük, pontosan a pódiummal szemben a LyránSzövetség asztala következett. Bár ugyanolyan világostölgyből és ugyanolyan stílusban faragták ki, mint a többit, valahogy mégis különbözött azoktól. Victor számáraúgy tűnt, mintha még húga aranyszőke haja is fényeseb-ben ragyogna. Felpillantva észrevett két gondosan beállí-tott spotlámpát a mennyezetre szerelt világítótestekk ö z ö t t . A megvilágítás Katherine felvilágosultságáthivatott kihangsúlyozni. Vajon a fények a pódiumra iskövetni fogják?

Thomas Marik és kísérete Katherine asztalától balrakapott helyet. Victor különösnek találta, hogy Isis Marikúgy döntött, inkább apja, mint jegyese, Sun-Tzu mellettfoglal helyet. Ennek kétségtelenül van valami jelentősége.Meg kell kérdeznem Jerryt, mi a véleménye. Victor márrájött, hogy Isis valójában teljesen jelentéktelen személy.Évekkel ezelőtt találkozott vele a Provincián, de a lánymindig apja vagy vőlegénye árnyékában maradt.

Victor magában elmosolyodott. Vajon hogyan reagálna,ha megtudná, hogy a férfi, aki mel lett ül, nem az apja, ésnem a Szabad Világok Ligájának jog szerinti vezénylőtábornoka? Az Új-Avaloni Tudományos Intézetben elvégzett genetikai tesztek egyértelműen bebizonyították,hogy a Szabad Világok Ligáját kormányzó Thomas Marik

valójában egyáltalán nem is Marik. Bár azt senki semtudta kideríteni, honnan származott a férfi, Victor szintebiztos volt benne, hogy egy hasonmásról van szó, akivel aKomsztár kicserélte a haldokló, vagy halott Marikot a3035-ös gyilkossági kísérlet után. Még az is lehetséges,hogy a valódi Marik ma is él valahol.

A helyzet iróniája, hogy az ál-Marik sokkal hatéko-nyabb vezetőnek bizonyult, mint az előtte kormányzóvalódiak szinte bármelyike, és irányítása alatt a SzabadVilágok Ligája virágzásnak indult, és a Belső Szféra valódinagyhatalmává vált. Isis és Sun-Tzu közelgő házasságapedig egyesíteni fogja a Szabad Világok Ligáját és aKapellán Konföderációt, létrehozva ezzel egy hatalmasnemzetet – és egy halálos ellenséget Victor EgyesültNemzetközössége számára. És valószínűleg nem vennékjó néven, ha egy ilyen bombát kapnának nászajándékul.

A Drakónis Szövetség asztalát pontosan az EgyesültNemzetközösségével szemközt helyezték el. HohiroKurita apja jobbján ült, Narimasa Asano pedig, a koordi-nátor egyik legközelebbi tanácsadója, Theodore bal oldalán foglalt helyet. Omi apja mögött és fölött ült valami-vel, a nyolcszöget övező székek első sorában. Victor úgygondolta, sikerült elkapnia a pillantását, de nem lehetettbiztos benne, hiszen annyi minden más is előidézhette alány szája sarkában bujkáló mosolyt.

A Kapellán Konföderáció asztala zárta be a nyolcszö-get. Az asztal mögött Sun-Tzu ült Wu Kang Kuóval, aHarloc-i Vadászok vezetőjével. Ezt a Liao egységet küldték a Coventryre, és Sun-Tzu invitálására képviseltették

magukat a konferencián is. Coventry előtt a KapellánKonföderáció még soha nem küldött csapatokat a klánokellen. Victor intel ligens és meggondolt férfinak találtaWut. Talán képes józan belátásra bírni Sun-Tzut.

Anastasius Focht, a Komsztár kardinálisa fellépett azemelvényre, és a pódiumhoz sétált. Magas, karcsú férfivolt, az eltelt évek ellenére még mindig egyenesen tartotta magát. Dús, fehér haja éles kontrasztot alkotott ajobb szemét fedő fekete kötéssel. Másik szeme sápadtszürke volt és hideg, de erős tekintetű. A kardinális végignézett az összegyűlt vezetőkön és tanácsadókon, elmoso-lyodott, és Victor számára úgy tűnt, mintha még jobbankihúzta volna magát.

– Ezennel megnyitom a Whitting Konferencia első ülését. Mint bizonyára tudják, Anastasius Focht vagyok, aKomsztár kardinálisa. A harcmező mindkét oldaláról alaposan megfigyeltem a klánokat – régen a Komsztár kirendelt nagyköveteként, majd később Tukayyid védőjeként.A bolygó sikeres védelme tizenöt évnyi fegyverszünetetbiztosított számunkra, melyből hat már le is telt. Ezt akonferenciát azért hívtuk össze, hogy beszéljünk közösérdekeinkről és problémáinkról a kiszabott idő letelteután. A késlekedés sajnálatos, de nem olyan hiba, melyetképtelenek lennénk helyrehozni.

Focht meghúzogatta világoskék egyenzubbonyánakujjait, azután lesimította a vállára vetett arany palástot. Aköpenyt a Komsztár oválisa díszítette a két lefelé mutatófénysugárral, az arany-vörös jel a ruhadarab aljától egészen a nyakrészt összefogó kapocsig ért. Ahogy ott állt, és

erős hangja betöltötte a termet, nem volt nehéz elhinniróla, hogy ugyanolyan legendás harcos, mint AlexanderKerenszkij volt egykoron.

– Tudjuk, kik a klánok, és hogy honnan érkeztek.Három évszázaddal ezelőtt, amikor Alexander Kerenszkija Csillagliga Védelmi Erőivel leverte Amaris államcsínyét,már tudta, hogy a Csillagligának vége. A tagállamok márelkezdték harcukat az egyeduralomért, mindegyik vezetőazt gondolta, ő fogja helyreállítani a Csillagliga régidicsőségét. Kerenszkij felismerte, hogy az államokonbelül fortyogó nacionalista érzelmek el fogják pusztítaniaz egész CSVE-t, ezért velük együtt elhagyta a Belső Szférát.

– A Kivonulás ugyan megszabadította a CSVE-től aBelső Szférát, de a tábornok nem szüntethette meg sajátembereinek erőszakos hajlamait. Kerenszkij erőfeszítései-nek ellenére követői végül egymásnak ugrottak, és aháború során kis híján a feledésbe küldték egymást.

Focht egy pillanatnyi szünetet tartott, hagyta leülepedni az elhangzottakat.

Victor a fejét csóválta. A CSVE ugyanazt tette sajátmagával, mint a Belső Szféra birodalmai egymással: nembombázták vissza magukat a kőkorba, de átkozottulközel kerültek egy új ipari forradalomhoz. Mindösszeharminc év telt el azóta, hogy egy Csillagliga korabeliadatbankra bukkantak, miáltal rengeteg dolog már nemminősült többé régtechnek. Mivel Victor már a felfedezésután született, nem tapasztalta olyan intenzíven arégtech jelentőségét, de tudta, hogy a jelenlévők közül

sokan nagyon is tisztában vannak vele, mit takar afogalom.

– Alexander helyét fia, Nicholas vette át, és kitalált egymódszert, amellyel megmentheti a CSVE-t. Megalkotta aklánokat, és egy olyan társadalmat épített fel számukra,ahol a harcosok alkotják a legmagasabb kasztot, és őkjelentik az összes többi kaszt létezésének értelmét. A célaz volt, hogy a lehető legtökéletesebb harcosokat fejlessze ki, ami egyet jelentett a különleges tenyésztésiprogrammal, valamint a brutális próbákkal és azzal, hogyaz erőforrások legnagyobb részét a fegyverrendszerekmódosítására és fejlesztésére fordították.

– A klánokon belül két párt létezik: a Keresztesek és azŐrzők. Az Őrzők azt vallották, hogy az ő dolguk vigyáznia Belső Szférára – azaz ragaszkodnak a hajdani CSVE szerepéhez. Ezzel szemben a Keresztesek kötelességüknektekintették a Csillagliga visszaállítását és a bosszúállástazokon, akik romba döntötték. A Keresztes párt az évekfolyamán egyre erősebbé vált, és ez vezetett végül a BelsőSzféra inváziójához.

Focht Victor felé bólintott.– Három hónappal ezelőtt a Coventryn Victor Davion

herceg bebizonyította, hogy a klánok velünk szembenielőnye részben arra vezethető vissza, hogy saját világain-kon kellett harcolnunk, és rá voltunk kényszerítve, hogyaz általuk kiválasztott célpontokat védelmezzük. Erről atényről megfeledkeztünk annak ellenére, hogy az Egyesült Nemzetközösség és a Drakónis Szövetség is ezt atudást felhasználva mért vereséget a klánokra a Twycros-

son és a Wolcotton, mégpedig egymástól teljesen függet-lenül. Ám többé már nem vagyunk vakok, és összegyűl-tünk, hogy egységes fronton lépjünk fel a Belső Szférátvalaha fenyegető legnagyobb veszedelem ellen. Itt azideje, hogy elvigyük a háborút a klánokhoz.

A kardinális feltartotta két ujját.– Ennek véghezviteléhez két dologra van szükségünk,

azaz a konferenciának két célt kell elérnie. Az első egyegyesített katonai erő létrehozása, melynek feladata lesz,hogy klános területen vívja meg a háborút. A napirend-ből, melyet Katrina arkón volt szíves a rendelkezésünkrebocsátani, értesülhetnek, hogy e politikai gyűléssel párhuzamosan katonai jellegű tanácskozásra is sor kerül. Akatonai tervező csoport egyenesen nekünk jelenti az elérteredményeket, de természetesen bármelyikük akár személyesen, vagy katonai tanácsadóikon keresztül is kérhetinformációt.

– A második fontos dolog egy politikai cél elérése. Egyolyan döntés, amely konszenzust igényel, és hatékonyfegyverré kovácsolja seregeinket a klánok ellen. A katonaiművelet e nélkül is végrehajtható ugyan, de eredményes-sége erősen megkérdőjelezhető. Ebben az esetben az általános célt – a klánok fenyegetésének megszüntetését –valószínűleg nem tudjuk elérni.

Focht körbehordozta tekintetét a teremben.– Politikai célunk, hogy újjáalapítsuk a Csillagligát.Bár Victor tudta, hogy ez következik, a kardinális szá

jából hallani mégis sokkoló volt. Három évszázada, miótaStefan Amaris megpróbálta elbitorolni a Csillagliga

hatalmát, minden itt jelenlévő nemzetállam arrólálmodozott, hogy saját vezetője helyezheti majd azülepét a trónra. A Csillagliga Nagyurának lenni olyanhajtóerő volt, amely még apámat is két háborúkirobbantására késztette. Számtalan ember halt meg azUtódlási Háborúk folyamán, és most, a Belső Szfératúlélésének érdekében harc nélkül kell megtennünk azt,amit több évszázadnyi hadviseléssel sem sikerültelérnünk.

– A Csillagliga újjáélesztésének okai egyszerűek éskönnyen meghatározhatóak, ám egyáltalán nem lényegtelenek. A klánok a Csillagliga napjait áhítják visszaállí-tani, és nem hajlandóak elismerni a fennhatóságunkat,mert a mi őseink pusztították el a Csillagligát. Az újraala-pítással azonban alááshatjuk egyik legalapvetőbb feltéte-lezésüket, küldetésüket és saját magukat illetően. Azegyesített Csillagliga katonai szervezeteként seregünkolyan jogosultságokkal fog rendelkezni, amilyenekkelelőtte még soha. A klánoknak, mivel a Csillagliga csapa-taival fognak szemben állni, meg kell majd kérdőjelez-niük szentnek tartott missziójuk értelmét. Amikor alulmaradnak a Csillagliga hadseregével szemben, rá fognakjönni, hogy egy olyan ellenél mért rájuk vereséget, melynek sokkal több joga van a Belső Szférában cselekedni,mint nekik.

Focht jobbján Sun-Tzu Liao felpattant a székéről.– Mondandóját igazán lenyűgözőnek találom kardiná-

lis és kérem, bocsásson meg a közbeszólásért. Azonbanmielőtt tovább folytatná, van itt egy ügyrendi kérdés,

amellyel mindenképpen foglalkoznunk kell.A nyolcszög egyik távolabbi szárára mutatott, arra az

asztalra, amelyik mögött Candace Liao és Morgan Kellült.

– Hogyan tudnánk hatékonyan megtervezni a Csillag-liga visszaállítását, amikor olyan személyek is jelen vannak, akik nem rendelkeznek semmiféle politikai hovatar-tozással? Egyesek azt talán még hajlandóak elismerni,hogy a St. Ives Paktumot huszonkilenc éves látszat-füg-getlenségével megilleti egy hely. Ám az Arc-RoyalVédelmi Kordon nem rendelkezik hasonló múlttal, mégcsak nem is nyilvánította függetlennek magát a LyránSzövetségtől, és ráadásul egy olyan ember vezeti, akineka fia a klánok kémje. Az Arc-Royal menedéket nyújt aFarkas klánnak – annak a klánnak, amely a legnagyobbkárokat okozta a Belső Szférának, és amelynek a kánjaott ül az apja mögött, készen arra, hogy továbbítsatervünk részleteit klános főnökeinek.

Phelan Kell gúnyos nevetése belehasított a Sun-Tzu felszólalása után megindult párbeszédek morajába.

– Kardinális, talán ön igazolni tudja a Kapellán Konfö-deráció kancellárjának, hogy a klánokkal való kapcsola-tom ellenére nem állok az ő irányításuk alatt. Az embereim és én hamisítatlan Őrzők vagyunk, és pusztító háborút viseltünk a Jádesólymok ellen.

Sun-Tzu jádezöld szeme megvillant.– Ha annyira pusztító volt az a háború, akkor talán

meg tudja nekünk magyarázni, miként támadhatták mega Coventryt?

– Szeretném emlékeztetni a kancellárt, hogy egy Farkas – az én egyik Farkasom – tanácsa vezetett végül acoventry-i helyzet megoldásához.

– Egy olyan megoldáshoz – vágott vissza Sun-Tzu –,amely lehetővé tette a Jádesólyom csapatoknak, hogybántatlanul visszavonuljanak a bolygóról.

Victor elgondolkodva meredt Sun-Tzura. Csodákatművelsz azért, hogy megerősítsd idiótaként kivívotthírnevedet. A kardinális felemelte mindkét kezét.

– A Phelan Kell-lel kapcsolatos feltételezése teljesség-gel alaptalan, kancellár. Rengeteg információval rendel-kezik a klánokról, melyek nélkül meggondolatlanságlenne kitervelni egy ellenük irányuló katonai műveletet.Jómagam fenntartás nélkül, tiszta szívemből bízombenne.

Thomas Marik is bekapcsolódott a vitába.– Azt hiszem, kardinális, a kancellár jogosan kérdője-

lezi meg Morgan Kell jelenlétének jogosságát a tanácsban.Sem őt, sem pedig a fiát nem vendéglátónk hívta meg akonferenciára, hanem a bátyja. Morgan Kell ittléte nyilvánvalóan bosszantja az arkónt, de rá kell mutatnom,milyen figyelemreméltó önuralomról és udvariasságróltesz tanúbizonyságot, amikor egy szót sem szól miatta.Azonban ettől még tény marad, hogy Morgan Kellneksemmi keresnivalója közöttünk.

Victor felállt.– Morgan Kellnek több joga van itt lenni, mint a jelen

lévők felének. Kell Kopói számtalan csatában és számta-lan világon harcoltak a klánok ellen. Ott voltak a Twyc

rosson, és részt vettek a Luthien diadalmas védelmében.Magát az Arc-Royalt is megtámadták a klánok, és a KellKopók voltak azok, akik visszaverték őket. Azon kívülott voltak a Coventryn is. Úgy kérdőjelezi meg az ARVKjelenlétének jogosságát, ahogy csak akarja, de hogy Morgannek köztünk a helye, az egy pillanatig sem lehet vitás.

Thomas széttárta a karját.– Nem vitatom a Kell Kopóknak a Belső Szféra védel

mében tett bátor és elszánt erőfeszítéseit. Igen, valóbanszükségünk van a tanácsaira, de a stratégiai gyűlésen, nempedig a mi politikai tanácskozásunkon.

Mielőtt Victor válaszolhatott volna, Candace Liao felállt, és felemelt egy ezüst korona érmét.

– Hadd oldjam meg én a problémát. Kell ezredes, szeretném felbérelni a Kell Kopókat. – Lerakta a pénzt a férfielé az asztalra. – Nos, mostantól ő az én katonai tanácsadóm, és itt a helye mellettem.

Sun-Tzu hangosan felkacagott.– Katrina arkón, nagyon kérem, nagyobbítsa meg az

építészeivel a termet, hogy mindannyian beférjünk. Mostantól mindenki magával hozhatja zsoldoscsapatainakvezetőit is.

– Nem – rázta meg a fejét Morgan Kell. Fémkezénekegyik ujját a pénzdarabra helyezte, és visszacsúsztatta azérmét jobbra, Candace elé. – A Kopók nem vehetőkbérbe. Idejöttem, és elfogadtam Candace invitálását, hogyfoglaljak helyet mellette, mert megesküdtem mindenre,ami szent, hogy megvédek tizenhat világot a klánoktámadásától, és garantálom a biztonságukat. Az Arc-

Royal Védelmi Kordon megalakításával nem az volt acélom, hogy megosszam a Lyrán Szövetséget, hanem hogyközvetlen irányítást tegyek lehetővé a szükséges terüle-tek felett, és ezzel tehermentesítsem az arkónt, akinekmás problémákkal is meg kell birkóznia. Ha ez nem elegendő indok arra, hogy itt legyek, akkor távozom.

Victor a székével együtt megfordult, Jerry Cranstonranézett, azután Morgan Kell felé intett a fejével.

– Kell ezredes mögém ülhet; nem szabad elmennie.Cranston bólintott, és elindult a St. Ives Paktum aszta-

lának irányába.Candace Liao még mindig állva, bal kezét Morgan

mechanikus jobb vállára helyezte.– Elég ebből a cirkuszból. Morgan Kell, vegyen el fele

ségül.Morgan döbbenten meredt rá sötét szemével.– Mi?Candace szorítása megerősödött.– Ezennel önnek adományozom a Warlock világát,

miáltal ön a birodalmam főnemesévé válik, de tudom,hogy az unokaöcsémnek még ez sem lenne elég, éstovábbra sem lenne hajlandó elismerni, hogy ön itt tartózkodhat. Ezért azt ajánlom, legyen a házastársam. Haelfogadja az ajánlatom, senki sem kérdőjelezheti megtovább a részvételét a konferencián.

Victor leplezetlenül vigyorgott – részben elismeréskép-pen Candace trükkje iránt, de főként a teremben lévő asztalok körül ülők arcára kiülő döbbeneten. Candace hangjáról és izzó pillantásáról, mellyel a nő végigsöpört a ter

men, Victornak az apja jutott eszébe. Hanse imádtavolna. Még azt is felajánlotta volna, hogy ő hozza atányérokat az esküvői fogadásra.

– Nagyon szerettem a feleségem, és a Belső Szféraármánykodása ölte meg – morogta halkan Morgan.

– Én pedig ugyancsak szerettem a férjem – bólintottCandace. – Ugyanaz a politika ölte meg a maga Salome-ját, mint az én Justinomat. Együtt talán véget vethetünkennek az őrületnek.

Morgan félig lehunyt szemmel elmosolyodott.– Elfogadom az ajánlatát.Sun-Tzu ugatásszerű nevetésben tört ki.– Ez félrevezetés. Gúnyt űznek a konferenciából!Candace tenyerével az asztal lapjára csapott. A fegyver-

dörrenésszerű hang Sun-Tzu torkára fagyasztotta a nevetést. Jeges szavak hasítottak a csendbe és bár CandaceSun-Tzunak címezte őket, Victor biztos volt benne, hogyvalójában mindenkinek szólnak a teremben.

– Nem, kedves unokaöcsém. Nem én űzök gúnyt amegbeszélésből – te és a cselekedeteid teszik azt. Talánnem hallottad, amit a kardinális mondott? Csak összefo-gással nyerhetünk. Amit én teszek, az nem megosztás, ésúgy látom, csak ilyen botrányos tettekkel tudom elérni,hogy észrevedd végre, milyen fontos ügyben gyűltünk ittössze. – Lenézett Morganre. – Hogy a házassági ajánlatomés az ő beleegyezése kétségbeesett lépés? Valóban. Ámszerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha ez lesz a legkét-ségbeesettebb intézkedés, melyre rákényszerülünk,mielőtt legyőznénk a klánokat!

7Királyi Palota, TriádTharkad City, TharkadDonegal Körzet, Lyrán Szövetség3058. október 3.

Katrina Steiner egy platina papírvágó kést forgatva ujjaiközött hátradőlt elegáns, fehér bőrrel borított foteljében.

– Az első nap nem a várakozásoknak megfelelően alakult, igaz?

Két tanácsadója egymásra nézett, hogy eldöntsék, kiválaszoljon először. A kérdés azonnal eldöntetett, mintmár számtalan alkalom mai azelőtt: Tormano Liaohagyta, hogy Nondi Steiner tábornok, Katrina nagynénjekezdje a beszédet. Katrina tudta, hogy szó sincs semmi-féle udvariasságról, Tormano csak meg akarja várni,hogyan reagál Nondi szavaira . Mindig azt mondja, amitszerinte hallani szeretnék, és amivel nem váltja ki adühömet.

Nondi Steiner szürke haja pont a vál láig ért, de a tarkó-ján lófarokba fogva viselte, hogy ne lógjon rá egyenruhájavállapjára és az azon lévő rangjelzésekre. Katrina mindigis markáns arcú nőnek tartotta Nondit, és szürke szemé-nek kemény pillantása csak tovább fokozta ezt a hatást.

Ha nem volna hűséges a Steiner Házhoz, olyan ellenféllenne, akit el kéne pusztítanom.

– Valóban voltak meglepetések, arkón, de semmiolyasmi, ami komolyabb problémát jelentene. – Nondiküszködve próbált felemelkedni a vastagon párnázottfehér bőrfotelből. – A kardinális felhívása a Csillagligaújjáalakítására kissé korán jött, de azt hiszem, ravaszmódon szándékosan időzítette a gyűlés elejére a bejelen-tést.

A harc az Első Nagyúri posztért eléggé lefoglalja majd apolitikusokat ahhoz, hogy a katonai stáb zavartalanulkidolgozhassa a szükséges katonai hadműveletet. BárFocht azt mondta, a katonai tervezés csak másodlagosjelentőségű a politikai konszenzus mellett, ezt csak egyolyan ostoba fajankó hiheti el, mint Sun-Tzu.

Katrina elgondolkodva bólintott.– Egyetért, Liao mandarin?Tormano egy ugyanolyan fotel háttámláján támasz

totta meg zömök testét, mint amilyen Nondit is foglyulejtette. Mandula formájú szeme és sötét arcbőre egyértel-műen árulkodott ázsiai származásáról, ruhájának szabásaviszont szigorúan a jelenkor divatját követte.

– Abban megegyezik a véleményünk Steiner tábornok-kal, hogy csak egy ostoba fajankó hiszi el, amit a kardiná-lis mond. Azonban nem hiszem, hogy az unokaöcsémostoba lenne, és nagyon meg fogjuk bánni, ha bedőlünk apiperkőc viselkedésének.

– Pojáca – horkant fel Nondi.– Egy pojáca, aki jelentős számú bolygót visszafoglalt

azok közül, melyeket Hanse Davion hódított el harmincévvel ezelőtt. Talán egy kicsit éretlen, de nem hülye. –Tormano sötétkék szemének tekintete megkeményedett.– Csak mert a Liaók veszítettek a múltban, még nemjelenti, hogy nem nyerhetnek a jövőben. A vérvonalunk-nak idáig sikerült túlélnie mindent – akárcsak a Steine-reknek –, és élni, sőt talán még gyarapodni is fogunk ezután is.

Katrina elmosolyodott, és a papírvágó kés hegyét azasztal lapjának műanyag borításához érintette.

– Liao mandarin jól beszél, Nondi nagynéni. A Liaókalkalmanként meglehetősen éles eszűek tudnak lenni.

– Candace manővere igen figyelemreméltó volt –mosolyodott el Nondi.

Katrina idegessége kihallatszott az asztallapot kocogtató kés felgyorsult ritmusából. Attól a pillanattól kezdveszerette volna látni, ahogy Morgan Kellt kizárják atanácskozásból, mióta Victor megemlítette neki, hogy azsoldost is meghívta a konferenciára. Ő azonban nemszólíthatta fel a távozásra, mert már elfogadta, hogy aférfi fele lősséget vállal az Arc-Royal Védelmi Kordonért.Ha felszólal ellene és megpróbálja kizárni a tanácskozás-ból, az nyílt lázadáshoz és elszakadáshoz vezethetettvolna, amit viszont nem kockáztathatott meg. Victorazonnal elismerte volna Morgan Kell birodalmának legalitását, támogatást nyújtott volna számára, és ezzel újabbdarabot kaparint meg a Steinerek nemzetéből.

Miközben zokon vette Morgan jelenlétét, a másikoldalról nagy hatást tett rá a zsoldos indoklása az Arc-

Royal Védelmi Kordon létrehozásáról. A Kellek mindig iserős Steiner lojalistáknak számítottak. Morgan ArthurLuvonnak, Katrina anyai nagyapjának volt az unokatest-vére, és valamikor korszakokkal ezelőtt izgalmas kalandokon mentek keresztül az eredeti Katrina Steinerrelközösen. Ezért nagyon helyesnek és rendjén valónak tűnt,amit tett, és az arkón egy pillanatig szinte elszégyelltemagát, amiért kételkedett benne. Talán a múlt évbenazért utasította el a segítségkérésemet, mert a LyránSzövetséget akarta megvédeni a klánoktól, és nemszerette volna, ha bármi is elvonja önként vállaltfeladatától.

– Valóban – bólintott lassan Katrina. – De vajon meg isteszik?

– Hogy Morgan és a nővérem összeházasodik-e? – Tormano élesen felnevetett. – Nem látom semmi esélyét.Pedig igazán szép kis pár lennének.

– Megérdemelnék egymást – húzta el a száját undorralNondi.

– Van valami baja a nővéremmel?– Igazából semmi, de meglehetősen el van telve magá

tól, mióta otthagyta a Kapellán Konföderációt, és azEgyesük Nemzetközösség gyámkodása alatt létrehoztasaját St. Ives Paktumát. A Nemzetközösség lyrán felébőlsok egységem szolgált arrafelé. A Warlock világa, melyetMorgannak ajándékozott, egy valóságos jéggolyó.

– Tudom. A családom fenntart egy üdülőtelepet, otttanultam meg síelni. – Tormano karba fonta a kezétmelle előtt. – A Kell ezredessel szembeni ellenszenvét

viszont nem értem, tábornok. Annyi mindent tett a lyránokért az évek folyamán.

– Ez egy régi ügy közöttünk. Ő és az unokatestvéresegítettek a nővéremnek életének egy nehéz szakaszában.Ez mind szép és jó, de a végére Morgan, a testvére és Arthur Luvon komoly befolyást szereztek Katrina fölött. –Nondi összevonta szürke szemöldökét. – Meglágyították,megfosztották a határozottságától. Ha ők nincsenek, Katrina soha nem adja hozzá a lányát Hanse Davionhoz. Éste, Katrina, ennek az egyesülésnek lettél a gyümölcse. Tevagy az élő bizonyíték rá, hogy nem létezik olyan feketefelhő, amelyen ne lenne képes áthatolni egy fényes napsu-gár.

– Köszönöm, Nondi nagynéni. – Katrina rámosolygott,de közben vigyázott, nehogy kiérződjön hangjából a megvetés. Kisebb csodának tartotta, hogy Nondi Morgan irántérzett féltékenysége a zsoldos Katrina feletti befolyásamiatt még nem változtatta zölddé rokona egész testét.Nondi haragudott Katrinára – akkor érezte igazánelárulva magát, amikor Katrina inkább kezdett a férjérehallgatni, mint rá –, ezért nővére uralkodásának kezdete-kor az arkón poli tikai ellenfeleinek szövetségesévé vált.Bár Nondi végül észhez tért és békét kötött nővérével,sosem bocsátotta meg Morgannek, amiért megváltoztattaKatrinát.

– Morgan mindig is főszereplő akart lenni – csóválta afejét Nondi. – A Negyedik Utódlási Háború idején különhadműveleteket indított a Drakónis Szövetség ellen. Hétévvel ezelőtt, a klánok első támadásakor ő segített meg

szervezni a Provinciai konferenciát. És most is jelen akarlenni a politikai tanácskozáson, mert azt gondolja, esetleg ő lehet majd a Csillagliga Első Nagyura.

– Érdekes meglátás – bólogatott elgondolkodva Katri na . Teljességgel elmebeteg és téves, de érdekes. Jótábornok vagy, Nondi, de politikusnak csapnivaló.

– Valóban, arkón, nagyon érdekes, ám azt gondolom,Steiner tábornok ezúttal melléfogott – szólalt meg Tormano. – Morgan mindössze figyelemmel akarja kísérni atanácskozás menetét. Megkockáztatom, hogy Candacenővérem, a kardinális és Magnusson herceg is hasonló céllal van jelen. Mindannyian tudják, hogy ők nem lehetnek,és nem is lesznek megválasztva az új Csillagliga ElsőNagyurává, de azért átérzik a választás jelentőségét.

– Ez a cím sokkal inkább illik önhöz. Nincs igazam,Liao mandarin?

Katrina elismeréssel adózott Tormano önuralmának,amellyel tompította Nondi döfését. Nem mutatta ki fájdalmát, melyet a kérdés nyilvánvalóan okozott neki. Egydolog, ha az ambícióidnak gátat emelnek, de az már egymásik, ha ki is gúnyolnak emiatt.

– Egyetértek, tábornok, egyetlen apróságtól eltekintve:realista vagyok. Amíg a Kapellán Konföderáció MennyeiTrónusa nem választja el a fenekemet a hideg kőpadlótól,addig esélyem sincs erre a posztra pályázni. És az egyedülimód az lenne a trón megszerzésére, ha megöletném anővéremet, valamint az unokaöccseimet és unokahúgai-mat. Ez viszont sosem fog megtörténni.

Nondi szemében gúnyos szikrák gyúltak.

– Nem, valóban nem. Kai Allard-Liao egy pillanat alattelintézné.

– Még egy ok, hogy elégedett legyek a tanácsadóihellyel az arkón mellett. – Tormano felemelte a fejét. –Talán mutánsnak tart érte, de nem rendelkezem a Liaókazon hajlamával, hogy a szüleim vagy testvéreim vérétontsam.

A Katrina kezéből kihulló kés nagyot koppant az asztallapon, azonnal véget vetve a párbeszédnek.

– Talán visszatérhetnénk a sokkalta hasznosabbnak lát-szó elemzéshez. Feltételezve, hogy valóban létrejön az újCsillagliga, mik lehetnek a mi céljaink?

Nondi arcvonásai megkeményedtek.– El kell érnünk, hogy ne a mi csapataink alkossák a

katonai művelet gerincét. Nem engedhetjük megmagunknak, hogy mi vállaljuk magunkra a vérontás legnagyobb részét. Ha túlságosan meggyengülve kerülünk kiaz összecsapásokból, Victor azonnal ellenünk fordulna, ésbekebelezne minket.

– Jó meglátás, majd észben tartjuk – mosolygott Katrina. – Feltételezem, ezeket a részleteket már beil lesz-tette a tárgyalás menetébe, és folyamatosan tájékoztatnifog a fejleményekről.

– Természetesen, arkón. Az ottani képviselőnk SharonByran, akinek késlekedés nélkül továbbítjuk a kívánságai-dat. – Nondi hangja bizonytalanul megremegett. – Talánnem ezt a választ vártad?

– Ó, dehogy, pontosan erre számítottam, és ezért vagyte a katonai tanácsadóm: – Katrina Tormano felé fordult.

– Ha holnap szavaznánk, ki lenne az Első Nagyúr?Tormano a homlokát ráncolva gondolkodott egy pilla-

natig.– Önt és Victort tenném a lista legtetejére, a harmadik-

ként pedig Thomas Marikot. Feltételezve, hogy valami-féle váltakozó vezetésű rendszert képzeltek el, úgy lennehelyes, ha önt választanák meg elsőként, mint ennek atörténelmi jelentőségű gyűlésnek a házigazdáját.

– Victor miért van versenyben?– Azt hittem, ez nyilvánvaló, arkón. – Tormano

rosszalló pillantást vetett rá. – Victor vezette a koalícióserőket a Coventryn, és ő állt elő egy olyan ötlettel,amellyel sikerült megelőzni a vérontást. Akármennyireágálnak is ellene Sun-Tzu és a többiek, a Kapellán Konfö-derációban és a Szabad Világok ligájában sokkalkönnyebb elmagyarázni a vértelen coventry-i győzelmet,mint azt, hogy miért kellett csapatokat áldozniuk egylyrán világ védelmében. A kardinális egyértelműen aztszeretné, ha Victor vezetné a klánok ellen induló koalí-ciós erőket, és ha a Csillagliga felélesztése valóban fegyvert jelent a klánok ellen, s ki lenne alkalmasabb a CSVEvezetésére, mint az új Első Nagyúr?

Nondi öklével a fotel karfájára csapott.– Victor csak a holttestemen keresztül állhat annak a

seregnek az élére!– Miért mondod ezt, Nondi nagynéném?– Mert… mert Victor… nem jó választás.Az arkón felemelte a kést az asztalról, és ismét pör

getni kezdte.

– Ezzel ugye nem azt akarod mondani, hogy nem tartod tehetséges harcosnak Victort?

– Természetesen nem. Amit csinál, azt kitűnően teszi,de csak néhány évnyi tapasztalattal rendelkezik ott, aholévtizedekre volna szükség. Nekünk azonban vannak ilyenembereink. Morgan Hasek-Davion, Theodore Kurita,Narimasa Asano, Sharon Byran – rengeteg katonát fel tud-nék sorolni, akik Victor előtt jöhetnek szóba a harci kötelék vezetői posztjára.

– De Nondi nagynéném, két fontos tényezőről is megfeledkezel! Az első, hogy Victor mindenki másnál többtapasztalattal rendelkezik a klánok elleni harcban. Ésmásodszor – mosolyodott el óvatosan Katrina –, ha Victorvezeti a sereget, el is kell mennie vele. A bátyám jelenlegis személyesen vezeti csapatait, és kétség sem fér hozzá,hogy az elkövetkező harcokban is részt fog venni. Éppente mutattál rá az imént, hogy a herceg veszélyt jelent abirodalmunkra. Mi okunk lenne megfosztani annak esélyétől, hogy megölesse magát?

Nondi szeme keskeny réssé szűkült.– Miért adnánk meg neki az esélyt, hogy a klánok

leigázójaként térjen vissza a Belső Szférába?– Mert amíg véghezviszi – amennyire tudjuk, ez akár

évtizedeket is igénybe vehet –, időt és esélyt ad nekünk,hogy felkészüljünk a visszatérésre. Ha elmegy, nem képesirányítani az Egyesült Nemzetközösséget. Kit fog kinevezni maga helyett?

– Ha Peter öccsük nem bukkan elő, és Morgan Hasek-Davion is a támadó erővel tart, akkor azt hiszem,

Yvonne-ra fogja bízni a trónt. – Tormano rövid töprengésután bólintott. – Igen, biztosan Yvonne-ra. Arthur ugyankét évvel idősebb nála, de a tanulmányaiból egyértel-műen kiderül, hogy nem ő a legalkalmasabb jelölt a feladatra.

Katrina elismerő mozdulatot tett a késsel Tormanofelé.

– Ez a legtapintatosabb megfogalmazása annak, hogyArthurnak sokkal nagyobb a szíve, mint az esze – de ezzelegyütt sajnos teljesen igaz. Yvonne viszont nem jelentfenyegetést a Lyrán Szövetségre nézve. Azaz, amíg Victortávol van, hogy véget vessen a birodalmára leselkedő legnagyobb veszélynek, és eközben valószínűleg ő maga isodaveszik, addig mi visszanyerhetjük az erőnket.

Nondi felhorkant.– Elfeledkezel róla, hogy a Jádesólymok a határainkat

fenyegetik. Ha Victor megtámadja őket, ők visszavághat-nak, és pont egy olyanfajta védekező háborúba kénysze-ríthetnek, amilyent nem akarsz megvívni.

– Nem félek a Jádesólymok támadásától.– Nem? – kérdezte meglepetten Nondi. Tormano udva

riasan köhécselt.– Tábornok, az arkón arra célzott, igen nagy a valószí-

nűsége, hogy a klánok elleni háború lyrán területről fogmegindulni, és egyenesen a Jádesólymok ellen irányul. Deha nem, a Sólymok akkor is eléggé ragaszkodnak a konvencióikhoz ahhoz, hogy hazarohanjanak megvédeni azotthoniakat. Egyik esetben sem jelentenek számottevőveszedelmet, és a támadásra csak minimális az esély. –

Katrina ismételten tisztelgett Tormanónak a levélbontó-val. Nondi semmit sem tud a Farkasok vezetőjével, VladWarddal kötött szövetségemről. Az ő erői távol tartjáktőlem a Sólymokat, mert két oldalról bármikor porrázúzhatjuk őket. Nondi megvadulna, ha tudomástszerezne az egyezségünkről, ezért különösen hasznos,hogy Tormano fedez. Jó hasznát veszem, és ismétbizonyította a Liaók ravaszságát.

– Azt hiszem, kedves barátaim, tudom már, mit kelltennünk, hogy a nekünk megfelelő mederbe tereljük adolgok folyását –, engem kell Első Nagyúrrá választania atanácsnak. Először is beszélek a többi főrenddel, ésmegpróbálom meggyőzni őket arról, kinek kellene lennieaz Első Nagyúrnak. Azután Morgan Kell-lel simítom el anézeteltérésünket.

– Csak az idődet vesztegeted, Katrina.– Talán igen, nagynéném, de az én időm, amit veszte-

getek.Az idősebb nő rákacsintott.– Figyelj rám, gyermekem. Bármikor képes vagy elbű

völni az ellenségeidet, de nem Morgan Kellt.Mit képzelsz te rólam, Nondi? Hogy én is olyan ostoba

vagyok, mint Isis Marik? Anyámat figyelve tanultam meg,hogyan csavarjam az embereket a kisujjam köré.Theodore Kurita talán bármikor megparancsolhatjabármelyik alattvalójának, hogy kövessen elöngyilkosságot, anyám viszont egyetlen kacsintással ésegy sóhajjal képes volt elérni, hogy egész tömegekhaljanak meg érte –, miközben azt hitték, ez jelenti

életük értelmét. Nem, Morgan Kell érzései a Steinervérvonal iránt sebezhetővé teszik őt a fortélyaim előtt.

– Megfogadom a figyelmeztetésed, Nondi nagynéném.Óvatosan fogok eljárni. – Katrina Tormanóra nézett. –Azt akarom, hogy olvassa át minden küldött anyagát.Minden igényükről tudni szeretnék. Nem zsaroláshozszükséges információkra van szükségem, bár azokat is szí-vesen veszem. Azt akarom, hogy tudják, minden tőlemtelhetőt megteszek a kényelmük érdekében. Hálásnakkell lenniük nekem, hogy amikor valaki engem jelöl aCsillagliga Első Nagyurának címére, mindenki másnak azjusson eszébe, hogy alkalmas vagyok a megtiszteltetésre.

– Értem, és azonnal hozzálátok, arkón – hajtott fejetTormano. – Azonban továbbra is úgy gondolom, a bátyjaszemélyében igencsak kemény ellenfélre akadt.

– Valóban. Ezért van szükségem az ön munkájára ésNondiéra. – Katrina óvatosan letette a kést. – Egész életemben Victort irányítottam. Magam fogom végignézni abukását.

8Klánok Csarnoka, Harcos NegyedStrana MechtyKerenszkij Csillaghalmaz, Klánterület3058. október 3.

Vlad maga is meglepődött a félelemmel vegyes tiszteletérzésétől, mely a Klánok Csarnokának Nagy Tanácster-mében átfutott rajta. Ő és Marialle Radick kántársa a félkör alakú terem hátul jában, a leghátsó, és egyben legma-gasabban húzódó sorban foglaltak helyet. Előttük és mellettük üres székek álltak – azokat a helyeket egykorolyan klánoknak tartották fenn, melyeket azóta márbeolvasztottak, vagy elpusztítottak.

Újrakreált Farkasaim a legújabb klán, ezért ez a helyillet meg minket. Vlad ezt akár rossz ómenként isfelfoghatta volna, de Marthe Pryde és Samantha Clees, aJádesólymok kánjai is a leghátsó sorban ültek, csak éppena lépcsős átjárófolyosó túlsó oldalán, amelynek egyikvége a duplaszárnyú ajtóhoz, a másik pedig a pódiumhozvezetett, ahol Kael Pershaw készülődött a Törvénymesterszerepére. A Jádesólymok mellett a Novamacska klán kétnyolcvanéves kánja üldögélt. Vlad rájött, hogy az ültetésirend azon klánok kánjainak köszönhető, akik fontosabb

szerepet szántak maguknak a most következőtanácskozás során.

Nem volt hajlandó a helyük miatt aggódni. A Farkasklán zászlaja ott lógott a fejük felett, akárcsak a többikláné a kánok pozíciója felett. A szék is ugyanabból a grá-nitból lett kifaragva, mint az összes többi a teremben,ugyanazzal a vörös bársonyterítővel volt lefedve, és azasztal is a többihez hasonló, fehérrel erezett szürke márványból készült.

A kánok negyven széke teljesen azonos, mint ahogy ehelyen mi is egyenlők vagyunk.

Az, hogy a többi kánnal egyenlőnek érezte magát, ésnem felsőbbrendűnek náluk, meglepte Vladot. Valaholmélyen legbelül tudta, hogy jóval felettük áll. Elszántanhitt abban, amit Marthe Pryde-nak mondott – hogy csakazok a vezetők vihetik véghez a Keresztesek tervét, akika Belső Szféra elleni harcokban edződtek. Tudta, hogy ezaz igazság, ám jelen pillanatban mindez másodlagosjelentőségűnek látszott.

A ceremónia hangulata háttérbe szorította saját érzéseit. Minden klán kánja tradicionális uniformisban jelentmeg a csarnokban. A Szellemmedvék kánjai névadó állatuk prémjéből készült köpenyt viseltek, és a többi kán isa klánjára jellemző totemeket hordozta magán. A Vladonlévő szürke bőrök egyértelműen farkasra utaltak. A minták, színek és árnyalatok kavargó forgataga látványos kül-sőt varázsolt a kánok gyűlésének. Mivel kánná választásaóta még sosem volt tanúja hasonló tanácskozásnak, szintegyerekszemmel bámulta a történéseket, és teljesen le volt

nyűgözve.Minden kán klánja szimbólumállatára utaló, festett

sisakot viselt. Vlad sisakja egy hegyes fülű, vicsorgó farkasfejet ábrázolt. Marthe Pryde horgas csőrű, nagy szeműmaszkja klánja ádáz sólymának megtestesülésévé tette anőt. A sisak hátulsó feléről felmeredő hegyes uszonyokcsaknem olyan magasnak tüntették fel a Gyémántcápákkánjait, mint a Füstjaguároktól érkezett Lincoln Osist.

Kael Pershaw – e torz figura, aki sokkal inkább látszottfémből, mint húsból valónak, sokkal inkább gépnek, mintembernek – a terem elejében elnöki kalapácsával a Törvénymesteri pulpitusra csapott.

– Kael Pershaw vagyok, a Nagytanács gyűlésénekválasztott Törvénymestere. A Nicholas Kerenszkij általlefektetett Harci Szabályzat rendelkezése értelmében atanácskozást ezennel megnyitom. Mivel háborúbanállunk, minden ügyet ezen rendelkezések értelmébenbírálunk el.

– Seyla – lehelte Vlad áhítattal. Visszaült a helyére ésellenállt a késztetésnek, hogy lekapja a fejéről a sisakot. AFarkas szimbólum jobban megrémíti némelyikkántársamat, mint a képem tenné.

Érezte bőrének feszülését az arca bal oldalát kettészelőforradásn á l . Semmi okom emlékeztetni őket egykorigyengeségemre. Pershaw felnézett az egybegyűltekre.

– Itt, ezen a napon egy kiemelt fontosságú ügyet kellmegtárgyalnunk. Asa Taney, a Jégördögök kánja a Beolvasztás Próbáját kezdeményezte.

A kán felemelkedett helyéről a terem közepén, két sor

ral Vlad előtt, és sisakját maga elé helyezte az asztalra. Afehér sisakot a Hector bolygó tundráin élő, csapatbanvadászó, veszélyes ragadozó mintájára alakították ki.

A maszk valóban ijesztő volt, bár Vlad és a többi Farkasrendszerint lenézően csak dérhermelinnek hívta az állat o t . Csakis egy ilyen menyét klán kezdeményezheti aBeolvasztást.

Az átlagosnál nagyobb fejű Jégördög pilóta helyéreigazgatta vörös haját.

– A legőszintébben sajnálom, amiért kénytelenekvagyunk Beolvasztást indítványozni, de nem kétséges,hogy klánjaink némelyike olyan súlyos veszteségeketszenvedett, melyek után képtelen az önálló létezésre.Mint mindig, az egyik klán beolvasztásával a másikbamegőrizzük annak genetikai potenciálját tenyésztésiprogramunk számára. Ezennel tehát a Beolvasztás Próbá-ját kezdeményezem annak érdekében, hogy megakadá-lyozzuk a helyrehozhatatlan veszteséget.

Ian Hawker, a Gyémántcápák világos szemű, szőke hajúkánja szintén levette maszkját, és Taney-vel szemközt őis felállt.

– Egyetértek a Beolvasztás indítványozásával. A hadjá-rat folytatása elsődleges fontosságú. Nem engedhetjükmeg, hogy a Belső Szférának szegezett kard pengéjénegyetlen életlen pont is legyen. Elérkezett a Beolvasztásideje.

Marthe Pryde is leemelte fejéről a sisakját, miközbenfelállt, de nem tette le az asztalra, hanem a hóna aláfogta.

– Törvénymester, az előző két Beolvasztás során a rituálét a célpont klán előzetes megnevezésével kezdemé-nyezték?

Pershaw beütött néhány utasítást az asztalán lévő adatterminálba, majd megrázta a fejét.

– Taney kán a hagyományoknak megfelelően jár el. Afeljegyzések szerint semmi nyoma annak, hogy a beolvasztásra kijelölt klánokat a szavazás előtt megneveztékvolna. Azonban a Beolvasztás életbe léptetését megelőzőévtizedben a Mongúz és a Fekete Özvegy klánoknaktöbbször is sikerült érvényteleníteniük a rituálét.

– Ó, egy telje s évtizednyi érvénytelenítés. – Marthe amegszokott hangsúllyal beszélt, de a célzást mindenkimegértette.

Két hibás ciklus súlyos problémákat jelent a tenyésztésiprogramban. A Farkasok nem küzdenek ilyenproblémákkal, és a mi érvénytelenítésünk csupán egyéves.

Vlad felállt, de sisakját továbbra sem vette le.– Talán rávehetjük Asa Taney kánt, hogy részleteseb-

ben is kifejtse, mitől válik egy klán életképessé a szemé-ben.

A Jégördög előzékenyen elmosolyodott.– Azt hiszem, ez nyilvánvaló. Egy klánnak képesnek

kell lennie kellő számú és minőségű harcos ellátására,kiképzésére és harcba vetésére, hogy legyőzzék ellensége-iket, és dicsőséges győzelmeket arassanak. Hiszen pontezért jöttek létre a klánok.

– Értem. – Vlad óvatosan leemelte sisakját, és úgy

helyezte maga elé az asztalra, hogy a vicsorgó pofa pont aJégördög felé nézzen. – Ebben az esetben kérem, válaszol-jon egy kérdésemre: az a klán, amelyik képes kétszázfényévnyi mélységben behatolni a Belső Szférába, megüt-közni annak legjobb egységeivel és tönkreverni őket, önszerint életképesnek tekinthető, vagy sem?

– Most nem a Farkasok múltbéli győzelméről beszélünk, Ward kán – mondta zavartan Taney. – Ráadásul önelhatárolta saját klánjának történelmét azoktól a bizonyos másik Farkasoktól. Ez mind régi mese. Minket amostani események, és azok lehetséges következményeiérdekelnek.

– Én is erről beszélek, Taney kán. – Vlad jobbra nézett.– Azokat a tetteket, melyeket említettem, a Jádesólymokvitték véghez a Nagytanács előző ülése óta. A Sólymokszervezték meg, képezték ki és fegyverezték fel azokat azegységeket, amelyek játszi könnyedséggel hatoltak be aBelső Szférába. Darabokra szedték a legképzettebb csapa-tokat is, melyeket a Belső Szféra képes volt kiállítaniellenük.

– Azután pedig megfutamodtak a jó harc lehetőségeelől – horkant fel Hawker.

Marthe közbe akart szólni, de Vlad felemelt kezevisszatartotta.

– És ön tudja, miért fogadta el a hegirát a Coventrynösszegyűlt erőktől? – Hagyta a kérdést a levegőbenlebegni néhány másodpercig, hogy mindenkibenfelmerüljön a gyávaság kifejezés, azután válaszolt sajátmagának. – Azért fogadta el az ajánlatot, mert tudomást

szerzett róla, hogy átcsoportosításokat végzek néhánymegszállt világa elfoglalása céljából. Miért vesztegettevolna el a csapatait a Belső Szféra erői ellen, melyeknekjól láthatóan semmi kedvük sem volt a harchoz, amikoraz én harcosaim ellen is próbára tehette őket? Csak azttette, amit a helyében mindannyian tettünk volna, és aszívük mélyén ezt önök is érzik.

Lincoln Osis felállt, és masszív, sötét kezét az asztalonnyugvó sisakjára helyezte.

– Ward kánnak igaza van. A Jádesólyom klán nyilván-valóan életképes és erős. A Farkasok, akik a Belső Szférába menekültek, annyira megrémültek tőlük, hogy zsoldosokkal szövetkeztek a védelemért cserébe. Egyértelmű,hogy akárki is indítványozzon Beolvasztást, nem a Jáde-sólymokat tekinti célpontnak.

Ian Hawker arca megfeszült.– Valóban. Úgy tűnik, a Beolvasztásnak csak egyetlen

valószínű célpontja lehet.Marthe Pryde végighordozta tekintetét a többi kánon.– Ezzel arra akarnak célozni, hogy a Farkasok megéret-

tek a Beolvasztásra?Taney bólintott.– Az ön elődei is így vélték, bár ők nem gondolták át

elég alaposan a tennivalókat, és elfuserálták a dolgot.– Amiért az elődeim meg is haltak.– Így van. Cáfolhatatlan tény, hogy a Farkasok jelentős

veszteségeket szenvedtek. – Taney a fejét csóválta. – Nemcsak a Jádesólymokkal vívott háború tizedelte meg őket,de a Farkasok Őrző frakciója is leszakadt, tovább gyen

gítve ezzel a klánt. Egész sornyi gyengeségről beszélhe-tünk.

– Valóban? – vonta fel a szemöldökét Marthe.– Teljesen egyértelmű, pozvál? – kérdezte meglepetten

Taney.– Neg, Taney kán. – Marthe elvigyorodott, ajka mögül

elővillantak fogai. – Éppen az imént említette Vladkánnak, hogy az ő Farkasai elhatárolódtak a többi Farkasgyőzedelmes múltjától, igaz? Hogyan szenvedhetettvolna a klánja veszteségeket, amikor a veszteségekelszenvedésekor még nem is létezett? Ön szerint afiúknak kell bűnhődniük apáik bűneiért?

– Ez mind nem számít, Marthe – legyintett türelmetle-nül Hawker. – A Farkasok gyengék.

– Valóban azok? – Marthe Lincoln Osisra nézett. –Melyik klán a gyengébb: amelyik megnyeri a harcot, vagyamelyik elveszíti? Hét hónappal ezelőtt a Farkasok sikeresen rajtaütöttek a Kiambán. Tenyésztési anyagokatzsákmányoltak, jól tudom, Lincoln? Ha az önre mértvereség nem bizonyítja az erejüket, akkor a testközeikbevegyített Osis vér biztosan erőssé teszi őket, pozvál?

Osis elkomorodott, Vlad pedig kis híján tapsolni kezdett. Ékesszólóan viszonoztad a neked tett szívességet,Marthe. A Füstjaguár lassan bólintott.

– Igaz, hogy a Farkasoknak sikerült végigvinniük egyhosszú távú rajtaütést a Szellemmedve megszállási zónánkeresztül, és lecsapniuk a Kiambára. Alaposan helyben-hagyták az ott állomásoztatott csapatainkat. Ward kánjobbágyokkal és tenyésztési anyagokkal térhetett haza,

de ez még nem jelenti azt, hogy a Farkasok ne lehetnéneka Beolvasztás célpontjai.

Vlad széttárta karját.– Egyetértek a Füstjaguárok kánjának elemzésével, sőt

még Taney kánéval is, bár azt hiszem, egyikük semvezette végig a következtetését. Asa Taney azt állította,egy életképes klánnak elegendő jól képzett, jól felszereltharcost kell kiállítania ahhoz, hogy hadműveleteketindítson, és győzelmeket arasson. Én azonban azt monda-nám, az életképességnek van még egy feltétele. – Hangjamély morgássá halkult. – Mégpedig ez: ahhoz, hogy egyklánt életképesnek lehessen tekinteni, rendelkeznie kellelegendő akarattal és szívvel az ellenfél megtalálásához,majd megtámadásához.

Vlad a Jégördög kánra szegezte ujját.– Az elmúlt nyolc évben a Jádesólymok, a Farkasok és

más klánok a Belső Szféra ellen harcoltak. Hány csatátvívott meg ön ez idő alatt, Asa Taney? Rajtaütött az otthoniakon? Erősnek hiszi magát, ám semmit nem tesz,hogy ezt be is bizonyítsa.

Taney kidüllesztette a mellkasát.– Boldogan szolgálok Ward kánnak egy analízissel a

Jégördögök erejéről, hogy személyesen is megbizonyosod-hasson klánunk nagyságáról.

– Az adatfájl pont ugyanannyit ér, mint a lemez elpusztításához szükséges energia. – Vlad előrehajolt, és lenézett a férfire. – Ha a Jégördögöknek lett volna hozzá mersze, találtak volna maguknak olyan harcot, ahol bizonyít-hatnak.

– Harcolni fogok a klánjáért, ha a Farkasok lesznek aBeolvasztás célpontjai, Vlad Ward.

– Hah! – Vlad a fejét rázta. – Ha a Farkasok ellenirányulna a Beolvasztás, a Jégördögök akkor semnyerhetnék meg a licitet. A Szellemmedvék, aFüstjaguárok, vagy még a Jádesólymok is túllicitálnákönöket értünk. Az a helyzet, hogy önök és a többi klán,melyek nem vettek részt a Belső Szféra elleni invázióban,annyival lemaradtak mögöttünk, hogy sosem lesznekképesek beolvasztani egy inváziós klánt. Amit a BelsőSzféra ellen küzdve megtanultunk a harcról, az jóvalerősebbé tett minket, mint amilyenek önök valaha islesznek. Ha sor kerül a Beolvasztásra, akkor biztos, hogynem egy inváziós klán lesz a célpont.

Vlad kihúzta magát és a Sólyom, majd a Jaguár kánramutatott.

– Kérdezze meg Marthe Pryde-ot. Kérdezze meg Lincoln Osist. Ők is jól tudják, hogy az önök titkos álmabeolvasztani egy inváziós klánt, ám ez a tervük egysze-rűen nevetséges. Csak azok a vezetők képesek végigvinnia Belső Szféra elleni keresztes hadjáratot, akik a csatapoklában tették próbára magukat. Tukayyid túlélése egyolyan próba, melyen minden igazi parancsnoknak át kellmennie. Megismertük a győzelmet, és megismertük avereséget. Csak ezek által tanulhattuk meg, mit kell tennünk a Belső Szféra leigázásához.

Lincoln Osis összefonta vastag, fekete karját.– Bár a Farkas arcátlansága és arroganciája vérlázító,

csatákban edzett bölcsességével valamelyest kárpótolja e

viselkedésbeli hiányosságát. Amennyiben sor kerül aBeolvasztásra, nem szeretnék ellene licitálni, bármelyikklán beolvasztásának jogáért kelljen is összemérnünk azerőnket.

Marthe felnevetett.– Lincoln, nem kis önteltségre vall azt feltételezni,

ho gy ön versenybe szállhatna Vladdal egy másik klánbeolvasztása esetén.

Vlad mosolyogva biccentett Marthe felé. Lincoln Osisgyorsan magáévá fogja tenni az elméletet, miszerint csakegy inváziós klán kánja vezethet minket győzelemre aBelső Szférában. Tudja, hogy a Farkasok, a Jádesólymokés a Szellemmedvék nem állítanak jelöltet ellene, ésvalószínűleg a Novamacskák sem neveznek meg senkitmaguk közül. Így már csak az Acélviperák és aGyémántcápák jelenthetnek akadályt, de egyikük semvolt ott az eredeti négy inváziós klán között, és atukayyidi vereségük sem vet rájuk jó fényt. Azzal, hogymost mögém állt, hatalmas lépést tett az ilkáni pozíciófelé.

Vlad Kael Pershawra mosolygott.– Azt hiszem, Törvénymester, talán elérkezett az ideje,

hogy szavazzunk a Beolvasztást illetően.Taney sietve felemelte a kezét.– A Beolvasztás ellen szóló nyomós érvek fényében

visszavonom az indítványom.– Nincs hozzá gerince? – fordult felé Ian Hawker.Marthe felnevetett.– Azt hiszem, Taney kán nem értékeli az iróniát –

merthogy elég ironikus lenne, ha az indítványa az ő klánjának beolvasztásával végződne.

Taney kán arca bíborvörössé vált.– Bármelyikükkel hajlandó vagyok kiállni az Egyenlők

Körében, ha megkérdőjelezik a bátorságom!Vlad összefonta ujjait, és jól hallhatóan megropogtatta

a kezét.– Ha mostanság nem éppen egy ilkánt öltem volna

meg, örömmel elfogadnám a kihívását.– Elég legyen, Ward kán – emelte fel a kezét Lincoln

Osis. – Fontos kérdésekről kell döntenünk, és a kánoklegyilkolása egyáltalán nem gyorsítja meg a határozatokmeghozatalát.

– Természetesen igaza van, Osis kán – hajtott fejetVlad. – Elnézést kérek.

A Lincoln Osis arcára kiülő döbbenet kis híjánmosolyra fakasztotta Vladot. Amikor utoljára beszéltünk,egy ilyen utasítás éles választ váltott volna ki belőlem,ám most annyiban hagyom. El sem meri hinni, hogyengedelmeskedem neki. Helyes. A megzavarodottellenfél legyőzött ellenfél.

Vlad észrevette, hogy Marthe Pryde őt figyeli. Ő ismeglepettnek tűnik. Gyűlöli a politikát, de azt hiszem,ennek ellenére lenyűgözi őt. Érdekes kombináció. Azegyik egy potenciális ellenséget rejt magában… a másikpedig egy szövetségest.

Kael Pershaw kalapácsával az asztalra koppantott.– A Beolvasztás indítványa tehát visszavonva. A követ

kező legfontosabb ügy, melyben döntenünk kell, az új

ilkán megválasztása, de előbb még hátravan néhány ügyrendi kérdés. Néhányan önök közül már olyan régen nemvettek részt harcban, vagy nem tesztelték harcosi képességeiket, hogy az ilkáni szavazás szempontjából nem számítanak harcosnak, ezért nem is kaphatnak szavazatokat.

Vlad karba tett kézzel végignézett a többi kánon.Tehát néhányan csak az álmaitokban vagytok valódiharcosok. Ez nem lep meg. Ami viszont meglep, hogyElias Crichell halála sem volt elegendő figyelmeztetésszámotokra. Vajon a hátrahagyott klánok tényleg ilyenmélyre süllyedtek, vagy csak én emelkedtem ennyiremagasra?

Némi gondolkodás után válaszolt saját kérdésére, ésvisszatette sisakját a fejére, hogy elrejtse mosolyát.

9Királyi Udvar, TriádTharkad City, TharkadDonegal Körzet, Lyrán Szövetség3058. október 4.

Victor Davion hátradőlt székében, és felnézett a konfe-rencia első stratégiai értekezletének holografikusan kivetített napirendjére. A lista tartalmát kimondottan pozitívnak értékelte, ugyanakkor el kel lett ismernie, hogynem igazán illik egy ilyen jellegű tanácskozáshoz. Ő márfelkészítette magát a klánok elleni hadjárat szükségessé-gére, de a kardinális nagyon helyesen rámutatott, hogy akoalíció vezetésének ügyét ily módon kell körbejárni,mielőtt mindenki rábólintana.

És mielőtt beleegyeznének, hogy csapatokatrendeljenek hozzá. A koalíciós erő létrehozása két okbólis szükséges volt. Az első, hogy csak egy egységes frontmentén felsorakozva mutathatják meg a klánoknak, hogya Belső Szféra részenkénti meghódítása többé már nemlehetséges. Ha nem vesz részt mindenki a harcban, aCsillagliga újjáalakítása csupán önámítás lenne. Victornem tartotta lehetetlennek, hogy a klánok az újCsillagligát az ő megszégyenítésükre kitalált trükként

értelmeznék, és csak további bizonyítékát látnák annak,hogy a Belső Szférának valóban arra van szüksége, hogyminél előbb meghódítsák.

A második, és sokkal fontosabb oka annak, amiért mindenkinek részt kell vennie a harcban, az volt, hogy senkinem adott volna csapatokat az offenzívához, ha ezzel aztkockáztatja, hogy közben a szomszédjuk meghódítja védtelenül maradt világaikat. Victor biztos volt benne, hogyTheodore Kurita és Katherine húga egyaránt megértik aklánok jelentette valódi fenyegetést, de nem volt meggyőződve arról, hogy Sun-Tzu nem saját Kapellán Konfö-derációjának terjeszkedési lehetőségét fogja látni a klánok elleni kiújult háborúban. Ezenkívül a klánok legyőzéséhez szükséges katonai erőforrások mennyisége jóvalnagyobb volt annál, mint amekkorát bármelyik kettővagy három állam képes lett volna kiállítani.

Vagy összefogunk, vagy szétforgácsolódunk.A katonai hadműveleti tanácskozások számára egy

kisebb helyiséget készítettek elő. Normál esetben a teremszínházként funkcionált, de az emelt színpadra most egykülön pódiumot helyeztek. A színpad feletti holografikusvetítőkészüléket egy pontra fókuszálták, így a megjelenőképek pontosan a delegációnak helyet adó asztalok félköre előtt keltek életre. Az öreg fapadló és az elnyűtt lép-csők most nyikorogni kezdtek, amint a kardinális aKomsztár asztalától a pódiumhoz indult.

Focht végignézett az összegyűlt vezetőkön és katonaitanácsadókon.

– Mostani gyűlésünk célja, hogy kidolgozzunk egy min

den részletre kiterjedő, átfogó tervet a klánok területénlefolytatandó hadművelethez. Mielőtt bárki másra gondolna, szeretném leszögezni, hogy az itteni megbeszélé-sünk kizáról a g katonai jellegű, és nem függ semmifélepolitikai megfontolásoktól. A tőlünk telhetőlegtökéletesebb tervet kell kidolgoznunk a klánokkiűzésére, és az általuk jelentett fenyegetésmegszüntetésére. Minden olyan gondolatot, amelymegakadályozza ezt, vagy eltérít minket ettől a céltól,kívül kell hagynunk ezen a termen.

A Lyrán Szövetség küldötte, Sharon Byran tábornokszólalt fel:

– Von Clausewitz azt írta: a katonai lépés a politikalegalapvetőbb kiterjesztése. Hogyan választhatnánk hátel a politikától?

A kardinális szürke szemével kemény pillantást lövelltfelé.

– Von Clausewitz ezt a megállapítást Napóleon politi-kájára és hadviselésére tette, de a könyvét csak jóval azután publikálták, hogy ő és a jelenség, amelyről írt, megszűnt létezni. Ha végigtanulmányozza a hadviselés törté-nelmét és a doktrína fennállása alatt megvívott háború-kat, látni fogja, hogy a tények nem támasztják alá akövetkeztetését. A háború túlságosan összetett jelenségahhoz, hogy egyetlen paradigmába illeszkedjen, különö-sen akkor, amikor a hadba vetett erők egész világok steri-lizálására képesek.

– Nagyon kérem, ne ringassák magukat illúziókba azitteni megbeszélésünket illetően. A klánok a genetika, a

technológiai fejlesztések és az intenzív kiképzés segítsé-gével létrehozták az emberiség által valaha ismert legfé-lelmetesebb katonai erőt. Az a tény azonban, hogy nemsikerült minket teljesen lerohanniuk, azt is megmutatja,hogy fejlettségük ellenére nem legyőzhetetlenek, valamint azt sugallja, hogy hadvezetési doktrínánkban arrakell törekednünk, hogy minél nagyobb nyomást fejtsünkki a seregükben mutatkozó gyenge pontokra.

Focht egy nemzetközösségi uniformist viselő férfi felébiccentett.

– Azoknak, akik még nem találkoztak vele, bemuta-tom Mr. Michael Pondsmith-t. Jelenleg kommandantirangban szolgál az Egyesült Nemzetközösség FegyveresErőinél, és az aktív szolgálati idején túl a Sakhara Akadé-mián tanít. Szakterülete a katonai történelem és a kvantitatív analízis. Tanulmányai során talált egy hadviselésimodellt, amelyre támadásunkat építhetjük, és megkér-tük, hogy ezt részletesebben is fejtse ki önöknek. Ígymindannyian ugyanarról az alapról indulhatnak. Dr.Pondsmith…

– Köszönöm, kardinális. – Pondsmith mély, telt hangjaazonnali és feltétlen figyelmet követelt meg hallgatósá-gától. – A hadviselési modell, melyet behatóbban istanulmányoztam, az úgynevezett entrópia alapú hadvise-lés. A huszadik század végén és a huszonegyedik elejéndolgozta ki egy Dr. Mark Herman nevű katonai elemző,aki háborús konfliktusok szimulációinak tervezésével isfoglalkozott. Lényege, hogy egy harmadik konfliktustar-tományt is hozzáad a hadviselés általánosan elfogadott

kéttartományú modelljéhez. A harmadik tartományt,melyet az elmélet középpontba helyez, rendszerintfigyelmen kívül hagyják, mivel nehéz vele számolni, vagymert csak elhanyagolható befolyásoló tényezővel rendel-kezik, ám tény, hogy ez a modell kife jezetten illik a helyzethez, amikor egy olyan fenyegetéssel nézünk szembe,mint amilyent a klánok jelentenek.

Pondsmith megnyomott egy gombot a pódium vezérlő-paneljén, mire a küldöttek előtt megjelent egy sárgaholografikus kör.

– A hadviselés modellezése nagyon egyszerűen kezdő-dött. Kezdetben csak egyetlen tényezőt vettek számí-tásba, melyet ez a sárga kör jelképez. Ez pedig a halálo-kozás: a csapatoknak az a képessége, hogy megsemmisít-sék a velük szemben álló ellenséges erőket, illetve hogyennek segítségével hatást gyakoroljanak az ellenségre.Mindannyian tudjuk – ha máshonnan nem is, a klánokinváziójából biztosan –, hogy az ellenfél halálokozóképességének gyakorlása a csapatok felett könnyen összeomlásba hajszolhatja a túlélőket, főként a félelem és apánik miatt, melyet a halálos erő közvetítése kelthetbennük. Hosszú ideig a halálokozó képesség volt a hadvi-selés egyetlen tényezője, és még az iparosodás utáni katonai konfliktusok során is ez számított a háború leginkábbdöntő jelentőségű faktorának.

Victor látta, hogy a hologramon egy piros kör is megje-lenik, félig átfedve a sárgát. A „Bomlasztás” feliratotviselte.

– Ahogy a taktikai megfontolások jelentősége egyre

nagyobbá vált – mivel a megnövekedett halálokozásiarány és az egyre nagyobb távolságok a katonai technoló-gia fejlődésével társulva a csataterek és a háborúk méretét is sokszorosára növelték –, sokkal nagyobb jelentősé-get kaptak azok a nem halálos, illetve félrevezető módszerek, melyekkel problémákat lehetett okozni az ellenségnek. Ha egy ellenféllel el tudják hitetni, hogy egybizonyos helyen támadnak, miközben egy egészen másikon fognak, az könnyen rossz helyre csoportosíthatja, ésezáltal elvesztegetheti erőit. Még az is komoly hátrányoshatással lehet hadviselési képességükre, ha egy egységetfolyamatos riadókészültségben tartanak egy soha be nemkövetkező támadás fogadása miatt.

– A halálokozás és a bomlasztás közötti átfedés azokban az előnyös esetekben jön létre, amikor a parancsnokiés irányító egységek megsemmisülnek, illetve az utánpót-lási vonalakban zavar keletkezik. A halálokozás egynagyon speciális kivetítésének számít, amikor olyan célpontot sikerül megsemmisíteni, amelyik nagyban befolyásolja az ellenség reagálási képességét. Ha megölnekegy bizonyos egységhez küldött hírvivőt, akkor az az egység nem fog elindulni. Ha egy parancsnok az áldozat, azegység elveszíti az agyát. Bár ezek az egységek semmiesetre sem tekinthetők megsemmisültnek, mégis jóvalkisebb hatékonysággal tudnak csak részt venni a harcban.

A fekete bőrű férfi a terem közepére mutatott, ahol egykék kör jelent meg a levegőben, félig belelógva a másikkettőbe.

– A Herman-féle modell egy harmadik tényezőt is szá

mításba vesz: a felmorzsolódást. Itt már előtérbe kerülnek az egységnek az elhasználódás által okozott vesztesé-gek is, úgy mint az állomásoztatás során a működésbentartáshoz szükséges karbantartási munkálatok, vagy azegység harcba vetésekor jelentkező problémák. Ide tarto-zik a dezertálás, a járművek lerobbanása, az üzemanyag-és élelemhiány, a morális problémák, valamint egyéb,jobbára megfoghatatlan tényezők. A halálokozás és felmorzsolódás közötti zöld területet nevezzük karbantar-tási elhasználódásnak. Ez a tényező akkor kerül előtérbe,amikor az egység képtelen kijavítani a károkat, és magához térni a csata után. A bomlasztás és a felmorzsolódásközötti lila terület neve tehetetlenség, amely azokat akárokat foglalja össze, amelyek például akkor érik az egy-séget, amikor hamis fenyegetésekre és egyéb megtévesz-tésekre reagál.

– A középső terület, ahol mindhárom kör átfedi egymást, az entrópia alapú hadviselés lényege. Ez pedig akövetkezőt jelenti: ha sikerül odacsalogatniuk az ellenfe-let, ahol önöknek a legmegfelelőbb, rajtaütnek a kulcsfontosságú parancsnoki és kommunikációs egységeken,hogy elveszítsék a parancsnoki láncolat kohézióját, azután olyan keményen lecsapnak, hogy mindennél erősebbsokkhatás érje az egységeiket – ez az egyik legfontosabbtényező –, akkor az ellenfél csapatai összeomlanak. Gyakorlatilag azt sem fogják tudni, miért vannak ott, aholvannak, képtelenek lesznek eldönteni, mit tegyenek, ésolyan ellenféllel fognak szemben állni, amelyik ellen nemtalálják a védekezés hatékony módját. Ha a háború pokol

– vonta le a végkövetkeztetést Pondsmith –, akkor az ent-rópia alapú hadviselés egyenesen a Sátán szaunája.

Byran marsall a fejét rázta.– Ez az elmélet nagyon jól hangzik, és bizonyára szám

talan metódust kínál arra, hogy előállhassunk a megfelelőszámadatokkal, melyek talán még fedik is a valóságot, dematematikával nem fogjuk legyőzni a klánokat.

– Egyetértek, Byran marsall. – Pondsmith előrehajolt apódiumon. – Azonban Tukayyid, a coventry-i hadjárat,valamint a Vörös Kalóz betörésének elemzése világosankimutatta, hogy az EAH pontosan a megfelelő módszer aklánok fenyegetése ellen. A klánok szinte kizárólag ahalálokozási tényező területén mozognak. A Tukayyidonkiderült, hogy ha egy elhúzódó háború megvívására kényszerítjük őket, az súlyosan befolyásolja hadviselési képességüket. A muníció pazarló használata jó példa a felmor-zsolódásra – képtelenek voltak folytatni a harcot, mertfelélték az ahhoz szükséges anyagi eszközeiket. A konfliktus során kizárólag a Farkasok voltak képesek jelentősgyőzelmet aratni a Komgárda felett, mert takarékosanbántak a készleteikkel.

A Kapellán Konföderáció asztalánál ülő Wu Kang Kuofelnézett a pódiumra.

– Akkor hát helyesen feltételeztem, hogy hadjáratunkműveleti és taktikai megfontolásai főként arra fognak irá-nyulni, hogy minél nagyobb felmorzsolódási károkatokozzunk a klánoknak?

Pondsmith a homlokát ráncolta.– Mivel a klánok ezen a területen látszanak a legsebez-

hetőbbnek, talán ez volna a legésszerűbb terv. Ám másokennél valamivel jobb ötlettel álltak elő.

Victor felállt.– Köszönjük, Mr. Pondsmith. – Megfordult, tekintete

végigvándorolt a többi asztal mögött ülő riválisokon. – Alegfőbb ok, amiért bemutattuk önöknek az entrópiaalapú hadviselést, mint hadjáratunk megalapozó doktrí-náját, az volt, hogy rámutassunk egy súlyos realitásra,mellyel mindannyiunknak szembe kell néznünk: ez egyhosszú hadjárat lesz. A klánoknak mindössze két évükbetelt elfoglalni azokat a világokat, melyeket jelenpillanatban is a kezükben tartanak, viszony öt évük voltfelkészülni a védekezésre. Támadásunknak széles frontonkell visszaszorítania őket, és ez nem lesz könnyű feladat.

Sharon Byran marsall előrehajolt az asztalon.– Van egy másik módja is, hogy véget vessünk az invá

ziónak.Victor kérdőn vonta fel a szemöldökét.Byran elmosolyodott.– Lecsapunk a klánok főbolygójára, elfoglaljuk, és

egyetlen lépéssel kivonjuk őket a harcból.– És ön tudja, hogyan fogunk odajutni? – kérdezte Vic

tor szigorú tekintettel. – Nem is tudtam róla, hogy ismeria koordinátákat.

– Nem is ismerem. – Byran Phelan Kell felé fordult. – Őviszont igen. Oda tud minket vezetni a fészkükhöz. Egygyors csapás, egy coup degrace, és végeztünk is.

Phelan zöld szeme hidegen megvillant.– Nem vezetem önöket a Strana Mechtyre.

– Áruló kutya! Akkor meg mi a fenét keres itt?– Azért vagyok itt, hogy segítsek önöknek legyőzni a

klánokat, Byran marsall.– Mégis védi őket.– Nem – rázta meg a fejét határozottan Phelan. – Több

oka is van, amiért nem vezetem el önöket a StranaMechtyre, és ezek közül nem a legutolsó, hogy magamsem ismerem a helyét.

– Nem tudja az odavezető utat? – hökkent meg a kardi-nális.

Victor látta, hogy Phelan arca fájdalmasan megrándul.Ez az első alkalom, hogy gyengeséget mutat. Phelanlassan, lehajtott fejjel felállt.

– Amikor Ulric Kerenszkij ilkán a harci kötelékemet aBelső Szférába küldte, azt akarta, hogy még véletlenül seeshessek kísértésbe. A Belső Szférában akart tudni engemés az embereimet, hogy lefékezhessük a többi klánt.Tudta, hogy meg fog halni, és azt is, hogy bosszút akarunkmajd állni érte. Hogy ezt megelőzze, alapos előrelátásróltéve tanúbizonyságot a hajóink adatbankjából kitörölte aklánok anyabolygóinak navigációs adatait. És mindennektetejébe – tudomásom szerint – nem is létezik teljes térkép az odavezető útról. Közbülső állomások és tranzit-pontok látják el a befelé tartó hajókat a következő útszakasz adataival.

Byran szeme keskeny, sötét réssé szűkült.– Azt hiszem, maga hazudik.– Ön megengedheti magának ezt a fényűzést, Byran

marsall, de ettől függetlenül nem rendelkezem a szüksé-

ges adatokkal. – Phelan felnézett. – De akkor sem adnámát őket, ha birtokomban lennének. Egy egyszerű, hosszútávú csapás a Strana Mechtyre csak megharagítaná a klánokat, és arra bíztatná őket, hogy folytassák a BelsőSzféra elleni inváziójukat. Egy olyan hadjárat nélkül,amely megmutatja nekik, hogy képesek vagyunk megüt-közni velük és legyőzni őket, egy ilyen támadást pusztána szerencsének tudnának be – a szerencse pedig igencsakkétirányú dolog.

Victor bólintással nyugtázta unokatestvére szavait.– Én sem szeretnék semmit jobban, mint egyetlen csa

pást, amely megbénítja a klánokat, ám ha reálisan nézzüka dolgokat, ki kell őket szorítanunk a Belső Szférából.Számításaim szerint egy ilyen hadjárat nagyon hosszúidőt vesz igénybe – nagyságrendileg hét vagy több évet,az érintettek számától függően.

– Kérem, definiálja, mit jelent az, hogy érintett –emelte fel a kezét Wu.

– Hány klánt szándékozunk megtámadni? – Victor vállat vont. – Ha úgy folytatjuk le a háborút, hogy megtalál-juk a módját, hogy csak egyetlen klánnak essünk neki,aránylag gyorsan végezhetünk velük.

Phelan bólintott.– Bizonyára emlékszel rá, politikailag mennyire meg

osztottak a klánok az invázió szükségességét illetően. AKereszteseknek az a véleményük, hogy a Belső Szférát felkell szabadítani azok uralma alól, akik jogtalanul gyako-rolják a hatalmat, míg az Őrzők azt vallják, a klánok léte-zésének célja, hogy megóvják a Belső Szféra népét min

denféle veszedelemtől – beleértve saját magukat is. Hatámadásunk célpontjául egy Keresztes klánt jelölünk ki, aKlánok Tanácsában megrendül a bizalom a Keresztesekiránt. Még az is megtörténhet, hogy a klánok békét fognak kérni.

Byran mutatóujjával rákoppintott az asztal lapjára.– De sosem fogadjuk el a békét, amíg a klánok teljesen

ki nem vonulnak a megszállt világokról, igazam van?A kardinális felállt, és egy intéssel jelezte Victornak és

Phelannak, hogy üljenek vissza a helyükre.– Byran marsall, ez már politikai kérdés, és mint ilyent,

majd a politikusok lerendezik. A mi dolgunk, hogy a csapatok felkészültségével, a szállítással, a kinevezésekkel,illetve a célpontok megtámadásának lehetőségével kapcsolatos problémákat célozzuk meg. Hogy hol fogunktámadni, azt szintén a politikusok határozzák meg,nekünk viszont meg kell győznünk őket, hogy képesekvagyunk, és akarunk is harcolni. Mi vagyunk a szike,melyet mások arra használnak fel, hogy kivágják a klánosfertőzést a Belső Szféra testéből. A mi feladatunk, hogymeghatározzuk, milyen hosszú ideig fog tartani az operá-ció, és hogyan lenne a legcélszerűbb elkezdeni.

– Azt hiszem, ezt az háborút mindennek lehet majdnevezni, csak sebészinek nem – gúnyolódott SharonByran.

Victor szemrebbenés nélkül viszonozta a marsall megvető pillantását.

– Amíg a páciens él, marsall, addig mindent meg kelltennünk érte.

10Királyi Palota, Triád,Tharkad City, TharkadDonegal Körzet, Lyrán Szövetség3058. október 5.

Katrina Steiner dolgozószobájának ajtajában fogadtaThomas Marikot. Üdvözlésképpen a bal kezét nyújtotta,lehetővé téve ezzel a férfi számára, hogy forradásos jobbkeze helyett erősebb baljával viszonozza a szorítását. Ész-revette a meglepetést a vezénylő tábornok szemében, devigyázott rá, hogy mosolyából csak barátságosságot lehessen kiolvasni . Tudom, milyen hatással van rá, amikorvalaki emlékszik arra, hogy sokkal jobban szereti a balkezét használni – a figyelmesség és kedvesség jelekéntveszi, nekem pedig pont erre van most szükségem.

– Igazán kedves, hogy csatlakozik hozzám ma délután,tábornok.

– Örömmel vettem a meghívását, arkón.Katrina átnézett a férfi válla felett, miközben a nagy

dupla ajtó becsukódott mögötte.– A kísérője nem tart velünk?Thomas kissé elfordult, hogy ép arcfelét mutassa az

arkónnak.

– Nem. A grófnő megkért, hogy a nevében kérjek öntőlelnézést, de a lányomat kell elkísérnie egy Tharkad City-ifelfedező expedícióra. Azt hiszem, Isis éppen az önökgazdaságát óhajtja fellendíteni, Sherryl pedig arra próbálja rávenni, hogy nézzenek meg néhányat a város kultu-rális látnivalói közül.

Katrina egy üvegből és kovácsoltvasból készített, fehérbőrfotelekkel körbekerített asztalhoz invitálta Marikot.

– Kérem, foglaljon helyet. Megkínálhatom valami frissítővel?

– Köszönöm, most nem. – Thomas leült, és megigaz-gatta egyennadrágja szárát. A zöld uniformist lila csíkszegélyezte, de nélkülözött mindenféle sávot, zsinórt ésrangjelzést, melyek joggal díszíthették volna egy hozzáhasonló rangban lévő államférfi egyenruháját. Katrinaszámára még így is eléggé katonásnak tűnt, de a dekorá-ciók hiánya a Komsztárosok dísztelen uniformisára emlékeztette.

Nem mintha emlékeztetőre volna szükségem, hogyThomas egykor a Komsztár adeptusa volt, és a BlakeSzava frakció jó néhány tagja még mindig a „száműzöttprímás”-ként emlegeti.

Katrina a találkozóra egy katonás stílusú ruhát választott, mely rövid zubbonyból, egyenes szabású szoknyából,és lábikrájára második bőrként tapadó lovaglócsizmábólállt. Mindegyik darab fehér gyapjúból és bőrből készült,az egyedüli színfoltot az arany gombok és csatok jelentet-ték. Haját egyetlen aranyszínű lófarokba fogta, hagyta,hogy a copf jobb vállán keresztül kígyóként tekeredjen

előre.– Sajnálom, hogy Halas grófnő nem tudott csatlakozni

hozzánk. Igazán elbűvölő hölgy, és szívesen megismertemvolna közelebbről is. – Katrina helyet foglalt Marikkalszemben. – Örülök, hogy végre olyan társaságot találtmagának, aki valamennyire talán kárpótolja Sophinaelvesztéséért.

Thomasnak elakadt a lélegzete. Alig másfél évvelezelőtt veszítette el a feleségét, és nem sokkal későbbrájött, hogy fia és örököse, Joshua is meghalt az orvosikezelés időtartama alatt, Új-Avalonon – Victor DavionEgyesült Nemzetközösségének fővilágán. A csapás szinteletaglózta Thomast. Amikor megtudta, hogy Victor egyhasonmással próbálta helyettesíteni a fiát, a vezénylőtábornok támadást indított az Egyesült Nemzetközösségellen, és sikeresen visszahódította azokat a világokat,melyeket Hanse Davion két évtizeddel azelőtt foglalt eltőle.

– Igen, valóban szerencsés vagyok e téren, ám Sherrylcsak egyetlen fénysugár a sötét fellegek közt.

– Tudom, hogy senki nem pótolhatja az ön Sophináját.– Katrina kierőszakolt magából egy mély sóhajt. –Annyira együtt érzek önnel…

– Én pedig nagyon hálás vagyok az akkori részvétnyil-vánító üzenetéért. – Thomas bal kezével megdörzsölte azállát. – És azzal a döntésével, hogy tartózkodik a birodal-mam megtámadásától, miközben én a bátyja hitszegésétbosszultam meg, kimutatta valódi természetét.

– Victor ugyan a bátyám, de sosem támogatnék egy

ilyen körmönfont és alattomos cselszövést.– Akkor is, most is éreztem önben az igazságra való

hajlamot. – Thomas alig láthatóan vállat vont. – Éreztemvalami hasonlóságot, amiből még bármi lehet.

Tehát Tormanónak igaza volt – valóban megfontoltada házasságot. Katrina elmosolyodott, ujjaival hajánakvégével játszadozott.

– Vannak dolgok, melyeket politikai, és vannak,melyeket személyes okokból kell megtennie az embernek. Tudom, mennyire irreális számomra abban reménykedni, hogy az én életem lesz az, ahol ez a kettő elválasztható egymástól, de a legőszintébben kívánom, bárcsak így lenne. Életem szerelmét – Galen Coxot – a politika miatt ölték meg. Anyámat szintén, és… de nem, errőlnem szabadna beszélnem.

Thomas szeme felvillant, de udvarias biccentésselpalástolta hirtelen támadt érdeklődését.

– Értékelem a belém vetett bizalmát, Katrina. Itt mostrokonlelkek, nem pedig politikai riválisok beszélgetnek.

– Anyám a végletekig boldogtalan volt. – Hagyta, hogyhangját átitassa a megkönnyebbülés.

– Hogyan?– Persze, tudom mekkora eretnekségnek – sőt, istenká-

romlásnak – számít azt feltételezni, hogy nem volt szerel-mes apámba a végletekig. Természetesen bizonyos szemszögből így van, ám apám egy távoli valaki volt, aki semmit sem tudott a hasonló korabeli fiatal nőkről. Igaz,hogy az évek múlásával egyre közelebb kerültek egymás-hoz, de anyám közben gyűlölt Davion hatalmának kiter

jesztése lenni saját népe felett. Gondoljon csak bele –apám nászajándékként egy háborút adott neki. Hódolatajeléül milliókat mészároltatott le.

– Erről fogalmam sem volt. – Thomas meglepettennézett maga elé.

– Kevesen tudták. Nem hiszem, hogy a bátyám felis-merte, és azt sem tudom, törődött-e volna vele egyálta-lán, ha megtudja. Túlságosan Hanse fia volt.

A vezénylő tábornok gyorsan bólintott.– A Róka vére folyik benne.– Sajnos.– Úgy gondolja? – kérdezte Thomas. – Bár sosem ked

veltem az édesapját, ha vissza tudnám hozni a sírból, és aklánok elleni hadjárat élére állítani, habozás nélkül megtenném. Hogy egy szólást idézzek, amikor a problémádategy szög jelenti, a megoldás egy kalapács.

– Ez igaz – bólintott Katrina –, ám a politika és egynemzet kormányzása nem olyan probléma, melyet szögként lehetne jellemezni, nincs igazam?

– Nem, a kormányzás valóban sokkal inkább művészet,mint szakértelem.

– Olyan helyzetben találtam magam, Thomas, aholjelentős segítség nélkül kell megküzdenem az irányításproblémáival. Victorral nem beszélhetek, mert gyűlöl azEgyesült Nemzetközösség szétválasztása miatt. TheodoreKurita gondolatait a bátyám megmérgezte az irányom-ban. Sun-Tzu Liaóval sosem egyezett a véleményünk,különösen mióta a nagybátyját tanácsadóként alkalmaz-tam. – Reménykedve elmosolyodott. – Ön az egyetlen

személy, akiben látszólag megbízhatok, és ön rendelke-zik azzal a tudással, melyre szükségem van, hogy biztoslegyek benne, helyes az, amit teszek.

A fotel bőrhuzata megnyikordult, ahogy Thomas előrébb csusszant.

– Megtisztel, Katrina.– Csak megfogalmaztam egy nyilvánvaló tényt, Tho

mas.– Talán önnek nyilvánvaló, de sosem mertem volna azt

gondolni, hogy ennyire megbízik bennem.De most már mered, mert pont az volt a célom, hogy

erre az eredményre juss.– Bízom önben, Thomas, mert mindkettőnknek olyan

igényei vannak, melyeket a másik képes kielégíteni. –Katrina a fotel karfájának dőlt, és keresztbe tette lábait. –Nem lennék meglepve, ha Sherryl Halas rövidesen bejelentené, hogy az ön gyermekét hordozza. Kérem, ne nézzen rám ilyen meglepetten – mindössze megérzésről vanszó. Önnek szüksége van egy örökösre, aki Isis helyébeléphet, és aki távol tartja Sun-Tzut a trónjától, Halaspedig igazán kitűnő házastársnak bizonyulhat.

Thomas sötét szeme szikrát szórt.– Nem ő az egyedüli jelöltem, aki alkalmas lehet rá,

hogy megajándékozzon egy örökössel.– Ahogy sejtettem – mosolygott Katrina. – Ha még

mindig a bátyám lenne az egységes Egyesült Nemzetkö-zösség arkón-hercege, biztosan önt ajánlaná nekemházastársként, mert abban reménykedne, hogy a gyerme-künk által talán majd egyesülnek birodalmaink.

– Ez most is egy nagyon erős szövetség lehetne, Katrina.

– Egyetértek, de jelen pillanatban ez lehetetlen, Thomas. – Katrina egyenesen a férfi szemébe nézett. – Haösszeházasodnánk és egyesítenénk nemzeteinket, két sza-vazat helyett mindössze eggyel rendelkeznénk a megala-pítás előtt álló új Csillagligában. – Mosolya elkeskenye-dett. – Bár utódot szülni nem tudok önnek, gondoskodha-tom az új örököse túléléséről.

– Hogyan?– Tormano ég a vágytól, hogy megerősítse Szabad

Kapella Mozgalmát. A szervezet vezetője jelenleg KaiAllard-Liao, de el tudja ön képzelni, hogy távol lehetne őttartani a klánok elleni háborútól? Mert én kétlem. És alétrejövő hatalmi vákuumban Tormano igyekszik majdmég nagyobb befolyásra szert tenni. Tevékenységévelfolyamatosan gyötörni fogja Sun-Tzut, akinek állandókészenlétben kell majd állnia.

– És máshová kell fordítania a figyelmét.– Pontosan. Máshová, nem az ön gyermekére – moso

lyodott el ismét Katrina. – Igazából megtisztelő lenne, haengedélyezné, hogy a grófnő itt maradjon nálunk vendég-ségben, amíg csak kívánja, a szülés ideje alatt és után egyaránt.

Thomas arckifejezése hirtelen zárkózottá, hangja pedighivatalossá vált.

– Elfeledkezik róla, arkón, de egy gyermekem márélvezte az önök családjának vendégszeretetét.

Katrina kis híján szétrobbant dühéb e n . Hogy

merészelsz árulást feltételezni rólam, te félresikerültemberutánzat? Legszívesebben ráüvöltött volna a férfire,de inkább kordában tartotta kitörését. Hogy leplezzeharagját, kezét a szájához emelte, azután kissé előredőlt,és másik kezét a férfi térdére fektette.

– Ó, Thomas, nem gondoltam… nem hittem, hogy ilyengonoszságot feltételez rólam – Katrina ügyesen rémülettéalakította dühét, és hagyta, hogy hangjának remegése alátámassza szavait. – Csupán arra céloztam, hogy bármilyennehéz is Kali Liaónak orgyilkosokat csempésznie az Atreusra, itt helyben még kevésbé volna lehetősége a támadásra. Kérem, bocsásson meg. Én… én… én…, annyirakínos ez nekem.

Thomas bal keze az övére ereszkedett, és csapdábaejtette a térdén.

– Elhiszem, hogy csak tévedés volt, Katrina. Komolyanelhiszem. – Hangjába különös él költözött. – Azonban aztakarom, hogy tudja: a gyermekemet ért legkisebb fenyegetés is azonnali és teljes megtorlást von maga után. Nemfolytattam a háborúmat a bátyja ellen, mert csak az apjatervét követte, de a visszafogottságomat semmiképpen seértelmezze gyávaságként. Talán vonakodva bocsátkozomháborúba, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudok, vagynem akarok harcolni.

– Nem szándékozom semmiféle ostoba hibát elkövetni,Thomas. – Katrina még előrébb csúszott, térdét az asztalperemének feszítette, és amennyire csapdába ejtett kezeengedte, kihúzta magát. – Nem tudok olyan helyzetetelképzelni, amelyben túszra lenne szükségem, vagy

amelyben ön szorulna rá egyre tőlem. Közös határunkrévén, melyen nemzeteink osztoznak, máris egymás foglyai vagyunk. Ha harcba bocsátkoznánk egymással, a többiek felfalnának minket. A klánok megtámadnák az énbirodalmam, Sun-Tzu pedig az önét. És amikor már tel je-sen elpusztítottuk egymást, a bátyám és a Kurita Házrátenné a kezét mindarra, amit a klánok meghagytak.

Katrina visszahúzta a kezét, ahogy a férfi szorításaengedett.

– Az egyedüli esélyünk a virágzásra, a túlélésre, haegyüttműködünk. Velem szövetségben nem kell félnieattól, hogy térdre kényszerítse Sun-Tzut, jövendőbeli vejemegfelelő helyre irányításával pedig a bátyám kénytelenlesz azt tenni, amit mi akarunk. Ami Theodore Kuritátilleti, ő azt a tervet fogja követni, amely a birodalma számára a legelőnyösebb.

– Valóban ilyen kevésre tartja a bátyját? – kérdezteThomas.

A kérdés váratlanul érte Katrinát, és csak részben voltképes leplezni meglepetését.

– Victort? Nem tartom ilyen kevésre, Thomas, viszontnagyon is jól ismerem. Ő az ellenséget látja Sun-Tzuban,és a közvetlen fenyegetést barátjára, Kaira nézve. Victorszinte már az ostobaságig hűséges típus, és ez a hűségvakká teszi. És mint az imént ön is megállapította, Victorsokkal inkább harcos, mint politikus. Nem könnyű manipulálni, de nem is lehetetlen.

Thomas lassan bólintott forradásos arcával.– Nem tudom megcáfolni a logikáját. Azonban még így

sem vagyok meggyőződve róla, hogy jó ötletnek tartomVictor manipulálását.

– De hiszen ön mondta, hogy a klánok elleni hadjáratvezetésére Victor lenne a legjobb választás. Titkos szövet-ségünk pedig garantálja, hogy valóban azt fogja tenni,amire a leginkább alkalmas. – Katrina megkockáztatottegy halk, torokból jövő nevetést. – Az, hogy a klánokügyébe való belefeledkezéssel együtt a mi birodalma-inkra is kisebb veszélyt fog jelenteni, csupán egy pluszajándék számunkra.

Thomas összetette a kezét, mintha imádkozna.– Azt hiszem, arkón, összefogásunkból nemzeteink

nagy hasznot fognak húzni. Természetesen mindennektitokban kell maradnia, de ez elfogadható ár, mert amittervezünk, az az egész Belső Szféra javát szolgálja. – Thomas elmosolyodott. – Meglepi a hirtelen beleegyezésem?

– Nem tagadom. Ön hozta létre a Belső Szféra Lovagjait, akik nagy súlyt helyeznek az igazságra és önzetlen-ségre, ezért nem hittem, hogy egy ilyen színfalak mögöttialku elfogadható az ön számára.

– Valójában nem is. Egy tökéletes társadalomban ilyesfajta hatalomüzérkedésre nincs is szükség. – A vezénylőtábornok tekintete megkeményedett. – Azonban ez nemegy tökéletes társadalom, nekünk pedig olyan döntéseketkell hoznunk, amelyek az apáknak és anyáknak a gyermekeik életébe kerülnek, mint ahogy én is a fiammalfizettem értük. Ha a titkos alkuk csökkentik ezt az árat,akkor benne vagyok a megkötésükben. Ugyanannyiraszükségesek, mint amennyire kívánom, bárcsak ne lenné-

nek azok, ezért megpróbálom a legtöbbet kihozni belőlük.

Felnézett, Katrinát pedig kirázta a hideg. Az összeron-csolt arc mintha valamiféle belső tűztől izzott volna.

– Jerome Blake, akinek a szavait rengeteget tanulmá-nyoztam az idő alatt, amíg a Komsztárnál voltam, azemberiség aranykorának eljövetelét várta. Ez a cél az,amelyet én is el akarok érni. A cél nem szentesíti ugyanaz eszközt, viszont megköveteli a kellő szorgalmat.Remélem, Katrina, hogy önben partnerre találtam ennekmegvalósításában. Ezért hajlandó vagyok együtt dolgozniönnel, de csak és kizárólag az egész emberiség érdekében.

– Az ön célja az én célom, Thomas. – Katrina a melleelőtt összekulcsolta ujjait. – Az aranykor – élén pedig egyarany uralkodónő – nem tűrheti, hogy bárki is az útjábaálljon.

11Nagy Bálterem, Királyi Udvar TriádTharkad City, TharkadDonegal Körzet, Lyrán Szövetség3058. október 8.

Victor ugyanazt a fáradtságot érezte saját csontjaibólsugározni, amely mély barázdákat szántott a kardinálisarcára is. A katonai tanácskozás hosszú gyűlések láncola-tává alakult, melyek során a résztvevők a Jerry Cranstonés Doc Travena által benyújtott tények és elképzelésekalapján megpróbálták felmérni egymás katonai egységei-nek erejét és készültségi állapotát. A számok többé-kevésbé egyeztek, bár Sun-Tzu túlértékelte új egységei-nek erejét, ugyanakkor pedig Harcos Házait megpróbáltagyengébbnek feltüntetni a valóságosnál.

A számok és az egymást követő összejövetelek lassanlefektették az alapokat ahhoz, hogy a koalíciós erő létre-jötte fokozatosan realitássá váljon. Bár Byran marsall méga gondolatát is gyűlölte annak, hogy a konfliktust acoventry-ihez hasonlóan rendezzék el, a többi parancsnok, beleértve Wu Kang Kuót és Sir Paul Masterst is aBelső Szféra Lovagjaitól, elfogadni látszott Victor álláspontját egy olyan győzelemről, amely nem kerül a kato

náik életébe. Igazából senki sem reménykedett benne,hogy a klánok elleni hadjárat ilyen tisztán végződik,abban viszont mindannyian egyetértettek, hogy azemberi életek felesleges elvesztegetését mindenáronkerülni kell.

A kardinális nehézkesen a pódiumra támaszkodott,miközben végignézett a teremben összegyűlt politikaivezetőkőn.

– Mostanra bizonyára mindannyian kézhez kaptáksaját magánjelentéseiket a katonai tanácskozássorozatmegbeszélésein elért eredményekről. Mint tudják, elsődleges feladatunk összegyűjteni a klánok ellen mozgósít-ható egységeket. Ennek a Csillagliga Védelmi Erőnektekintélyesnek kell lennie, de a hadjárat rengeteg időt éskomoly erőforrásokat fog igénybe venni. Hogy pontosanmilyen hosszú lesz, és mekkora emberállományt, illetvekészleteket követel meg, azt ezen a ponton még nemtudjuk megbecsülni.

– Néhány dolgot viszont még meg kell beszélnünk,mielőtt hadjáratunk részleteinek alaposabb kidolgozá-sába fognánk. Ha ez egy sima bolygóközi akció lenne, akezdés helyét, idejét és módját pusztán a taktikai megfontolások döntenék el. Mivel azonban az ellenséget egytöbb százezer köbfényévnyi területről kell kiűznünk, azindulási pont kiválasztását politikai tényezőknek kellmeghatározniuk. Tehát a kérdés, melyet önök elé terjesz-tek: honnan indítsuk meg a támadást?

Victor ünnepélyesnek és komornak találta a kardinálisszavait, de a gyorsaság alapján, mellyel húga felpattant a

helyéről, hirtelen olyan érzése támadt, mintha egy árverésen lenne, és az arkón a következő licitjét szeretnébejelenteni. De aztán rájött, hogy amit most csinálnak,mennyire közel áll a klánok támadás előtti licitjéhez, és ahelyzet iróniája mosolyt csalt az ajkára. Kezdünk olyannáválni, mint az ellenség. Ez tetszene nekik.

Anastasius Focht bólintott Katrina felé.– Arkón, ha úgy gondolja, kezdheti.Katrina mosolyogva a terem közepére mutatott, ahol

lassanként egy hologram vált láthatóvá. A kép a LyránSzövetséget mutatta a Szabad Világok Ligájának határá-tól a Jádesólyom Megszállási Zónáig. A térkép elég nagyvolt ahhoz, hogy jól látszódjon rajta a Terra, a Lyrán Szövetség és a Drakónis Szövetség határa, valamint az apróSzabad Rasalhág Köztársaság.

– Szeretném bemutatni önöknek, kedves vendégeim,hogy miért volna a Lyrán Szövetség tökéletesen alkalmashely a klánok elleni támadás előkészítésére és megindítá-sára. A Jádesólymokkal szomszédos front széles ugyan, denem annyira, hogy a csapatkoncentrációban jelentősebbzavarokat okozzon. A Jádesólymok megszállási zónájaigen sűrűn lakott, miáltal a legtöbb harci műveletetmindössze egy ugrásnyira kellene végrehajtani a frontvo-naltól. A Lyrán Szövetség területéről indított támadás fel-szabadítaná a Szövetség, valamint a Szabad RasalhágKöztársaság világait is.

Katrina a Terrára mutatott, mire az emberiség eredetiotthona fényesen felizzott.

– Mint tudják, a klánok offenzívájának általuk is han

goztatott célja a Terra elfoglalása. Egyik legelső célkitű-zésünknek annak kell lennie, hogy átvágjuk a klánosmegszállási zónák alapját, létrehozva így egy ütközőzó-nát, amely megakadályoz egy Terra elleni csapást, éskönnyít a Szabad Rasalhág Köztársaságra nehezedő nyomáson.

Kissé feljebb emelte a tekintetét, és a Jádesólymokfrontvonalának közepén egy kisebb, háromszögletű terület néhány centiméternyire kiemelkedett a hologramtöbbi részéből.

– Ez itt az Arc-Royal Védelmi Kordon. Kell ezredes –vagy Worlock elöljárója, ha úgy tetszik – fogadalmat tett,hogy Kell Kopói és fia csapatai megvédik ezt a területet aklánok támadásától. Ha nem a Lyrán Szövetség területé-ről indítjuk hadműveletünket, elesünk ezeknek a magasan képzett, halálos egységeknek a bevetésétől.

Morgan Kell felállt a székéről.– Bocsássa meg a közbeszólást, arkón, de az utolsó

megállapítása nem egészen pontos. Sosem mondtam, demég csak nem is sugalmaztam olyasmit, hogy kivonnám acsapataimat a klánok elleni harcból. Amikor a múltban asegítségemet kérte, egy Belső Szférás célpontok ellenirányuló akcióról lett volna szó. El kellett utasítanom,hogy egységeimet a Belső Szféra más erői ellenhasználjam fel, amikor a klánok ily mértékű fenyegetéstjelentenek. Az embereim ott fognak harcolni, aholszükség lesz rájuk.

Victor látta, hogy húga arcán egy pil lanatra bosszúskifejezés suhan át, majd rögtön ezután meglepetés, de

gyorsan összeszedte magát. Sosem hitte volna, hogyMorgan megteszi ezt a bejelentést. Csak egy tüskénektekintette őt az oldalában, és egészen eddig azt hitte,Morgan gyűlöli őt. Pedig úgy látszik, csak acélpontválasztását gyűlölte. Így viszont lesz minelgondolkodnia, ami nem is baj.

Katrina bólintott Morgan felé, miközben a zsoldosvisszaült.

– Hálás vagyok, amiért tisztázta a helyzetet, Kell ezredes. Azonban továbbra is tény marad, hogy az Arc-RoyalVédelmi Kordon megvédésére tett előkészületei az inváziós sereg támadásának alapját képezhetik.

A pódiumon álló kardinális elmosolyodott.– Az érvei megállják a helyüket, arkón, és hivatalos

előterjesztését letöltöttük a jelenlévő stábtagok számító-gépeibe. Koordinátor, ön következik.

A mindenféle katonai dekoráció nélküli, fekete ruhábaöltözött Theodore Kurita felállt.

– Az arkón indítványában számos kitűnő érvet hozottfel. Én egészen más okokból szeretném, ha a DrakónisSzövetség lenne az invázió kiindulópontja.

Intésére a terem közepén a Drakónis Szövetség holoképe váltotta fel a Lyrán Szövetségét. A vese alakú birodalmat nagyjából negyvenöt fokos szögben egy ferdevonal szelte ketté, melynek belső ívén a Novamacska és aFüstjaguár klánok megszállási zónája helyezkedett el. Aképen a Szövetség területét vörössel, a klánokét pedigszürkével festették meg. A Jaguárokon és a Macskákon túllátszott a Szellemmedvék kék színű, jóval keskenyebb

megszállási zónája.– A Szövetség egész sornyi előnyös feltétellel szolgál-

hat, melyek segíthetik csapataink felkészülését. Ezekközül az első és a legfontosabb, hogy a biztonsági eljárá-sok nem okoznak problémát, mivel a média teljes mértékben a kormányzat kezében van. Önök közül a múltban sokan becsmérlőleg nyilatkoztak erről az állapotról,de az az igazság, hogy a sugárzott adások figyelésével aklánok itt, a Lyrán Szövetség területén gond nélkül figyelemmel kísérhetik előkészületeinket. Igaz, hogy a médiaolyan eszköz, mellyel meg is téveszthetjük őket, az igazihadműveleti biztonság mégis kizárólag a Szövetségbenvalósítható meg.

A szürke zóna közepén az egyik világ vörös színben villant fel.

– Ez itt a Wolcott. Egy világ, melyet a klánok nem tudtak elhódítani tőlünk. A csatát megelőző alku során beleegyeztek, hogy amennyiben nem sikerül elfoglalniuk, atovábbiakban nem indítanak ellene támadást. A Wolcot-tot összpontosítási körletként használhatnánk fel a Füstjaguárok elleni akciók során. Ez biztonságos előretoltbázist biztosítana számunkra a támadásokhoz, és az erőink feltöltéséhez.

– Katrina arkón rámutatott, hogy a Jádesólymok megszállási zónája sűrűn lakott, ami könnyebbé teszi a célpontok közötti mozgást. Ez viszont a Jádesólymok csapa-tai számára is sokkal gyorsabb átcsoportosításokat ésutánpótlásküldést tenne lehetővé. A Szövetség mellettizónában valóban kevesebb a lakott világ, ami viszont azt

jelenti, hogy a lehető legnagyobb hatással tudnánk koncentrálni erőinket.

Theodore valamivel halkabban, összehúzott szemmeltette hozzá:

– Továbbá alapos okunk van feltételezni, hogy a Novamacskák által megszállt világokat nem kell támadás alávennünk.

Thomas Marik szája tátva maradt döbbenetében.– Micsoda? Ön alkut kötött a klánokkal?Theodore csitítólag felemelte a kezét.– A Novamacskák tették meg a kezdeményező lépést.

A kardinális bizonyára tudja, hogy a Novamacskák különböznek a többi klántól. Ők sokkal inkább a szellem, minta harc emberei – bár szükség esetén ádáz harcosok is tudnak lenni, mint arról a Northwindi Felföldiek is meggyő-ződhettek a Wayside V-ön. Úgy tűnik, a Novamacskáksokat adnak bizonyos harcosaik és kánjaik látomásaira.Azt hiszem, láthattak egy álmot, melyben egy sárkánylefejez egy novamacskát, vagy valami hasonlót, és ettőllettek ilyen engedékenyek.

Thomas Marik feszült arccal ismételte meg eredeti kérdését:

– Mit akar ezzel mondani, Theodore?– Mindössze annyit, hogy a Novamacskák nyilvánva-

lóan úgy döntöttek, nem ezt a végzetet szeretnék maguknak. Ha van mód a kompromisszumra velük – és megbe-széléseink ebbe az irányba mutatnak –, úgy vélem, csak ami javunkat szolgálja, ha folytatjuk velük a tárgyalásokat.

Katrina tekintete szinte felnyársalta Theodore-t.

– Azt akarja ezzel mondani, hogy képes lenne engedé-lyezni egy klánnak, hogy világokat tartson meg a BelsőSzférában?

– Mivel azok a világok az én világaim, és azt teszekvelük, amit csak akarok, igen. – A koordinátormegcsóválta a fejét. – Nem látom értelmét, hogy vérrelvásároljam vissza azt, ami az enyém, és amit békés úton isvisszaszerezhetek.

Sun-Tzu halkan felnevetett.– A Theodore műve iránti felháborodása igazán külö

nös, Katrina, lévén, hogy ön is klánosoknak ad otthont abirodalma határain belül.

– A fiam emberei valóban klánosok – vicsorogta Morgan –, de csak egyvalami számít: a hűségük. Feltételezem,a koordinátor is hasonló véleményen van a Novamacs-kákkal kapcsolatban,

A kardinális békítően felemelte mindkét kezét.– Kérem, vegyük észre: a koordinátor mindössze annyit

próbált meg értésünkre adni, hogy talált egy módotannak a realitásnak a kezelésére, mellyel mindannyiunk-nak szembe kell néznünk – a visszafoglalt bolygókonminden bizonnyal maradni fognak klánosok. Ebben ahelyiségben nagyon könnyen elfeledkezünk róla, hogy alegtöbb ember számára egy világ meghódítása mindösszeaz arckép megváltozását jelenti a pénzérméken, valamintúj himnuszt és nemzeti ünnepeket, semmi mást. Ahogy ami embereink sem hagyják el a meghódított világokat,úgy a klánok polgárai sem fognak távozni a visszafoglaltbolygókról. Fogalmunk sincs róla, hányan jöhettek a

Belső Szférába, sem arról, hány világot alakítottak át aklános szociális struktúrának megfelelően, de egy biztos:még nagyon sokáig dolgunk lesz velük a Belső Szférában.Ennyi az, amit biztosan tudunk, és amit el kell fogadnunk.

Victor felállt.– Kardinális, azt hiszem, a tanácskozás perceken belül

vakvágányra fog siklani, ha nem koncentrálunk kellőkép-pen eredeti témánkra, azaz arra, hogy meghatározzuk aklánok elleni támadásunk irányát. Kétségtelen, hogyhúgom és a koordinátor igazán meggyőző érveket sorakoztattak fel. Senki sincs közöttünk, aki ne azt kívánná,hogy saját leigázott népét szabadítsuk fel elsőként, denem a felszabadítás az elsődleges célunk.

– Könyörgöm, akkor mondja el nekünk, mi az, Victorherceg – gúnyolódott Sun-Tzu. – Természetesen önmagaajnározásán túl.

Victor úgy döntött, észre sem veszi Sun-Tzu piszkáló-dását.

– A végeredmény, melyet el kell érnünk, hadjáratunkcélja a következő: egy klánnak pusztulnia kell! Semmikompromisszum, semmi megingás, semmi visszatáncolás.Ha tanulmányozták a klánok történelmét, tudják, hogyeredetileg húsz klánt hoztak létre. Ezekből kettőt másklánokba olvasztottak, egy harmadik, név nélküli klántpedig az utolsó emberig kiirtottak a többiek. Egy klánnaka teljes és totális elpusztítása jelentős eseménynek számíta klánok történelmében. Megrázza és félelemmel tölti előket. Ha megsemmisítünk egy klánt, olyasvalamit

viszünk véghez, amire eddig csak ők voltak képesek.Ezáltal egyenrangúvá válunk velük.

– Victor hercegnek igaza van – bólintott a kardinális. –A klánok becsülik az erőt. Abban azt hiszem, mindannyian egyetértünk, hogy a visszaszorításukkal megmu-tatjuk nekik, nem vagyunk gyengék. Ha kiválasztunk éslegyőzünk egy klánt, az egyértelmű üzenet lesz számukra.

– De ha csak egy klánt támadunk meg, a többiek szaba-don nekünk eshetnek – aggodalmaskodott Katrina.

– A klánok sem sokkal egységesebbek, mint mi – ráztameg a fejét Victor. – Ha csak egy klánt választunk ki,annak ellenségei nem fognak válaszképpen ránk támadni.Lényegesnek tartom megismételni a tényt, melyre Phelanmutatott rá legelső stratégiai megbeszélésünkön: a klánok filozófiai vonalak mentén vannak megosztva. AKeresztesek tömörítik azokat a klánokat, melyek az invá-zió mellett tették le a voksukat. Ha tehát megsemmisí-tünk egy Keresztes klánt, nem csak a Keresztesek hatalmibázisát csökkentjük a Klánok Tanácsában, de súlyos kételyeket is ültetünk el a Keresztes inváziót alátámasztófilozófiát illetően.

– Nos tehát, Victor herceg, milyen választási lehetősé-geink vannak? – Theodore Kurita a segédjére nézett, és aSzövetség térképét felváltotta a klánok inváziós zónáitábrázoló holokép. – A Novamacskák nem ellenségesek, aSzellemmedvék pedig nem Keresztesek. Maradnak a Jádesólymok, a Farkasok és a Füstjaguárok.

– Ez valamennyire leszűkíti a lehetőségeket – bólintott

Victor a térképet nézve. – A legésszerűbb választás a Farkas vagy a Jádesólyom klán volna. Mindkettő meggyen-gült a nemrégiben lezajlott, egymás ellen vívott háborúsorán, és jelentéseket kaptunk róla, hogy a Jádesólyomzóna néhány világát még nem pacifikálták, mióta a Farkasok felszabadították őket.

A pódium halkan megreccsent, ahogy a kardinális előrehajolva rátámaszkodott.

– A Jádesólymok megtámadásában mindössze annyinehézséget látok, hogy a Farkasok valószínűleg szinténlecsapnának néhány világra, és bár ezáltal elősegítenékgyőzelmünket, csökkentenék támadásunk hatását. Ezzela lépésünkkel gyakorlatilag megerősítenénk a Farkaso-kat, és a Tanácsban elfoglalt pozíciójukat. Vladimír Wardhelyzetének megszilárdítását pedig nem tanácsolnám.

Mielőtt Victor előállhatott volna javaslatával, Katrinaközbevágott.

– Úgy tűnik számomra, az egyedüli lehetőség a Füstja-guárok megtámadása. Mint a bátyám az imént rámuta-tott, a Jádesólymok és a Farkasok egyaránt meggyengül-tek, ezért egy ellenük indított offenzíva a tisztességtelenelőny kihasználásának tűnne. Az invázió során a klánokazért tudtak akkora területet elfoglalni a Szabad Rasalhág Köztársaságból, mert – kérem, Magnusson herceg, nevegye sértésnek – a Belső Szféra leggyengébb tagjátrohanták le. Ha mi egy sokkal erősebb ellenfelet választunk, morálisan a klánok fölé emelkedünk.

Candace Liao Morgan Kell mellett Katrinára nézett.– Szeretnék rámutatni, arkón, hogy a Füstjaguárok cél

pontként való megjelölésével teljes mértékben ellentmond saját korábbi álláspontjának. Ez egyben azt isjelenti, hogy az ön birodalma nem lehet a támadás kiindulópontja.

– Tudom, Liao hercegnő, és el sem tudja képzelni, mek-kora fájdalmat okoz nekem látni, ahogy a népem zsarnokságban sínylődik, és semmit sem tehetek, hogy segítsek rajtuk.

– Meg lenne lepve, arkón, ha tudná, mennyire el tudomképzelni.

Victor látta, hogy Sun-Tzu elsápad nagynénje jéghidegszavaira.

– Egyetértek a húgommal. A Füstjaguárok tűnnek a leg-logikusabb választásnak. Ha van egy kis szerencsénk, aJádesólymok és a Farkasok közötti ellenségeskedés elejétveszi bármiféle kalandosabb megmozdulásnak a részükről. Mivel egyikük sem a Jaguárok iránti szeretetérőlhíres, valószínűleg semlegesek fognak maradni a támadá-sunk alatt.

A kardinális bólintott.– Szeretnék rámutatni arra is, hogy az invázió kezdete-

kor az ilkán egy Füstjaguár, Leo Showers volt. Illő hát,hogy erre a klánra zúduljon a Belső Szféra haragja.

Theodore Kurita körbenézett a teremben.– Akkor hát eldöntetett? Mindannyian egyetértünk

abban, hogy túlélésünk ára egy teljes klán pusztulása, éshogy ennek a klánnak a Füstjaguárnak kell lennie?

Katrina halkan felnevetett.– Az ön emberei fognak hasznot húzni a bölcsességünk-

ből, Theodore. Igen, eldöntetett.– Fogd fel és vedd is komolyan a kérdést, Katrina, mert

a koordinátor nem könnyű szívvel tette fel – szól rádühösen Victor. – Igen, mindannyian egyetértünk abban,hogy a Füstjaguár klán legyen a célpont, de a teljes ésmaradéktalan elpusztításukban is megegyezik a vélemé-nyünk? Amikor végzünk, eltűnnek a világainkról. A szimbólumaik megsemmisülnek, az épületeik összeomlanak.Semmi sem marad belőlük.

– Ugye most nem gyilkosságról beszél? – horkant felThomas Marik. – A foglyok nem lesznek lemészárolva,vagy tévednék?

Victor a fejét rázta.– Nem, nem ölünk meg foglyokat, nem gyilkolunk meg

ártatlanokat, viszont elpusztítjuk a Füstjaguárokat. A kul-túrájukat és mindazt, ami egyedivé teszi őket a klánokközött, mindörökre eltöröljük. Amit tudunk, azt beolvasztással és átneveléssel megoldjuk, de az eredeti alkotásaik – és az anyabolygójuk is, ha rátalálunk – feledésbemerülnek.

Haakon Magnusson hidegen elmosolyodott.– A klánok mindent megtettek, hogy ugyanezt művel

jék az én Rasalhág Köztársaságommal. Nincs lelkiismeret-furdalásom, ha visszafizetjük nekik a kölcsönt.

– Ez nem bosszú, Magnusson herceg. – Theodore Kuritakitámasztotta magát a karjával, és előrehajolt. – A klánokegykor hozzánk tartoztak. Fellázadtak, és ezért büntetéstérdemelnek. Mi megbüntetjük őket, de mindannyiunknakki kell tartanunk elhatározásunk mellett. Néhányan talán

barbárnak tartják a tervünket, de az ő véleményük nemszámít, mert nekünk most a klánokra kell mély benyomást tennünk. Ha nem képesek vállalni ezt a felelősséget,akkor szóljanak most, vagy hallgassanak mindörökre.

Victor végignézett a többi küldöttön. Sun-Tzu idegesenizgett-mozgott, Katrina pedig mintha unatkozott volna,de mindenki más ünnepélyes csendben ült a helyén. Morgan Kell, Candace Liao és Theodore Kurita – mindannyianmech-harcosok – szemlátomást felfogták a kérdés lényegét. Haakon Magnusson szintén a harcosok közé tarto-zott, de Victor aggódott, mert szinte túl hamar elfogadtaa rá rótt felelősséget.

Látszólag Thomas Mariknak kellett megküzdenie a leg-több démonnal, de ez nem lepte meg Victort. Bár a férfinem volt valódi Marik – a cseréről csupán Victor maréknyi tanácsadója, és valószínűleg maga a hasonmás tudott–, mielőtt elfoglalta volna a trónt, a Komsztár szervezeté-hez tartozott. Idealista vezető volt, aki számos változta-tást vezetett be, hogy lecsillapítsa a belharcokat és azállandó ellenségeskedést a Szabad Világok Ligájánaknépei között. Létrehozta a Belső Szféra Lovagjai nevűmech egységet – némelyek a vezénylő tábornok magánhadseregének tartották az alakulatot, de Marik azt vallotta, a Lovagok szervezete egy új katonai rend, amely aharcnak egy nemesebb látásmódján alapul. A tanácskozá-son ismertetett stratégia viszont homlokegyenest eltértattól az irányvonaltól, melyet saját nemzete számára szabott, illetve a Belső Szféra jövőjéről szőtt álmaitó l . Ésmégis látnia kell, hogy ez az egyedüli követhető út.

Thomas lassan felállt. Forradásos arcát csak még ijesztőbbé tette a róla sugárzó szomorúság.

– Amit teszünk, az gonosz dolog. Ez nem is kérdéses,de sokkal gonoszabb cselekedet lenne, ha nem szállnánkszembe a klánokkal. Személyes kudarcként fogom fel,hogy semmi mást nem tudok kitalálni, amivel távozásrabírhatnánk a klánokat. Lehetetlen őket megbékíteni,ezért el kell őket pusztítani. Vonakodva bár, deegyetértek a tervvel.

A Belső Szféra uralkodói egymás után bólintottak beleegyezésük jeléül. A kardinális megvárta, amíg mindenkivéleményt nyilvánít, azután ő is biccentett.

– Tehát határoztunk. Szembeszállunk a klánokkal,átfogó hadjáratot indítunk ellenük a Drakónis Szövetségterületéről. A támadás célja egyértelmű: a Füstjaguár klánelpusztítása.

12Királyi Palota, TriádTharkad City, TharkadDonegal Körzet, Lyrán Szövetség3058. október 9.

Minden egyes lépésnél, amely közelebb vitte őt és apjátKatrina Steiner irodájához, Phelan Kell azt kívánta, bárcsak inkább Victor meghívását fogadta volna el egy kisvívóleckére. Biztos vagyok benne, hogy a vívást itt semkell majd nélkülöznöm, de sokkal jobban kedvelem asportot, amikor látom a pengét, és tudom, mikor jegyzikfel a pontot. Ha Katrina meghívása csak neki szólt volna,gondolkodás nélkül visszautasítja, de az arkón Morgannevét is belefoglalta az üzenetbe. Apja kérte meg, hogytegyenek eleget az invitálásnak.

Phelan vakítóan fehérnek találta a szobát. Katrinakövetőitől már hal lotta, mennyire szűzies és tiszta helyiség, de számára inkább hidegnek és sterilnek tűnt. Még aMorges jégmezőinél is barátságtalanabb. Elmosolyodott agondolatra. Akkor vettem részt utoljára harcban, és azthiszem, sokkal szívesebben lennék most is inkább ott.

Katrina ugyanolyan fehér kasmírpulóvert és nadrágotviselt, mint a helyiség dekorációja. Egy intéssel hellyel

kínálta a két férfit az egyik kanapén, majd ő maga is letelepedett egy másikra, az alacsony üvegasztal másik oldalán. Az asztalon vagy féltucatnyi különféle, az Arc-Royalon vagy a védelmi kordonon belül kiadott újságlemezhevert. Phelan nem próbálta közelebbről is megnézniőket, hogy elolvassa a dátumot és a sorszámokat, de úgysejtette, hogy róla, apjáról és a Farkasokról tartalmaznakadatok a t . Gondolom, nem mindegyik nyerte el atetszését.

– Szeretném megköszönni nektek, hogy ilyen hamarcsatlakoztatok hozzám. Megkínálhatlak titeket valami-vel? – Katrina a tálalószekrény felé intett. – Még van egykevés abból az ír whiskyből, amit te küldtél nagyanyám-nak az arc-royali Connor főzdéből.

– Köszönöm, nem – rázta meg a fejét Morgan. – A legutóbbi alkalommal, amikor ír whiskyt ittam itt, ez aziroda teljesen másképp nézett ki. Nagyanyád még élt, tepedig szalagot viseltél a hajadban. De nem voltál itt, mertfőként az Új-Avalonon nevelkedtél.

– Milyen ironikus, hogy Victor nem azon a világonuralkodik, ahol felnőtt, akárcsak én. – Kék szeme Phelanra villant. – És még Phelannak is el kellett hagynia aBelső Szféra védelmét, mielőtt beteljesíthette volna sorsát. Biztosan hosszan tudnánk beszélgetni az idevezetőesemények láncolatáról, de most sokkal sürgetőbb ügyeket szeretnék megtárgyalni veletek.

Phelan felállt, és a bárszekrényhez sétált.– És mik lennének ezek az ügyek?– Mindenekelőtt rosszul ítéltelek meg, és ezért szeret-

nék bocsánatot kérni. – Miközben Phelan vizet töltöttegy pohárba, Katrina közelebb hajolt Morganhez. – Amittegnap a gyűlésen mondtál, az meggyőzött róla, hogytévedtem veled kapcsolatban. Tavaly, amikor visszautasí-tottad a segítségnyújtást, és létrehoztad az Arc-RoyalVédelmi Kordont, tettedet dacos ellenszegülésként értelmeztem. Mostanra viszont rájöttem, hogy szó sincs ilyesmiről.

Morgan lassan bólintott.– Thomas Marik, Sun-Tzu Liao és a bátyád egy olyan

konfliktusba bonyolódtak, amely elvonta a figyelmünketa Belső Szférát fenyegető legnagyobb veszedelemről. HaUlric Kerenszkij ilkán nem támadja meg a Jádesólymokat,a klánok könnyedén lerohanhatták volna a Lyrán Szövet-séget. A nemzeted elpusztult volna, te pedig a klánokjobbágyává válsz. Kérdezd csak meg Phelant – jobbágynaklenni nem tartozik a legkellemesebb dolgok közé.

Phelan a pohár pereme fölött Katrinára nézett.– Kétlem, hogy tetszene neked, Katrina. Nem rendelke-

zel harcosi, vagy tudományos képzettséggel, így legfel-jebb a kereskedői kasztban kaphatnál helyet.

Katrina a jobb kezén lévő karkötővel játszadozva vállatvont.

– Nem kétlem, hogy szörnyű volna. Morgan, mindenjogod megvolt hozzá, hogy elutasítsd a kérésem, és igazadvolt abban is, hogy visszairányítottad a figyelmet a klánokra. Tegnapig azonban képtelen voltam ezt megérteni,és ez volt az oka, hogy nem hívtalak meg a konferenciára.Ez egyszer tényleg örülök neki, hogy Victor volt olyan

előrelátó, és korrigálta ezt a végzetes hibát.– Az a lényeg, Katrina, hogy Phelan és én itt vagyunk.– Igen, Morgan, ez a legfontosabb. – Katrina hátradőlt

és úgy helyezkedett, hogy mindkét férfit szemmel tarthassa. – És pont ezért hívtalak ide titeket. Súlyos gondo-latok foglalkoztatnak, és szerettem volna kikérni a véleményeteket.

Phelan horkantva felnevetett.– Azt hittem, Tormano Liao és Nondi Steiner a tanács

adóid.– Valóban így van, viszont vannak dolgok, melyekre

nincs rálátásuk. Tormano még a klánoknál is nagyobbfenyegetésnek tekinti Sun-Tzut, Nondi pedig mindentörődése ellenére negatív érzelmekkel viseltetik irántad,Morgan, és semmi kétségem, hogy Phelant és az embereita klánok csapásmérő erejének tartja, akik bármikor kitörhetnek az Arc-Royalról, hogy elnyeljenek minket. – Katrina óvatosan elmosolyodott. – A tegnapi felszólalásodrádöbbentett, hogy még sok tennivalónk van. Fel kellkészítenünk a Lyrán Szövetséget a klánok elleni háborúra, de azt hiszem, Tormano és Nondi ezt nem igazánérti meg.

Morgan előrébb csúszott a széken, karjával a térdéretámaszkodott. Mechanikus jobb karjának fekete acéljántompán megcsillant a helyiség egyik ablakán besütő délutáni nap fénye.

– Roppantul érdekelnek a terveid, Katrina.– Ennek örülök. – Katrina sóhajtva elfészkelődött a

kanapén, lábait felhúzta maga mellé a párnákra. – Teljes

mértékben egyetértek a csapásmérő erő célkitűzéseivel.Egyetlen klán kijelölése és teljes megsemmisítése a lehetőlegjobb tervnek tűnik. Támogatom az erőfeszítést, defélek tőle, hogy a kardinális és a bátyám átsiklik néhányigen fontos tényező felett. Kényelmetlen számomra felhozni ezt, hiszen tudom, mennyire szükséges egy egysé-ges front fenntartása, ám a kitűnő offenzív stratégiakidolgozása mellett úgy tűnik, nem fordítottak elegendőfigyelmet a hazai frontvonalakra.

– Nem vagyok benne biztos, hogy tudlak követni –vonta fel a szemöldökét Morgan.

– Victor egy olyan hadjáratról beszél, melynek kivitele-zése több évig is eltart. Könnyen lehetséges, hogy a klánok – Phelan, te ezt bárki másnál jobban tudod – közötttörés következik be, és a Keresztesek megújítják erőfeszí-téseiket a Belső Szféra meghódítására. Miközben mi megpróbáljuk kiszorítani a Füstjaguárokat a Belső Szférából,a Jádesólymok és a Farkasok előretörhetnek, és feldúlhat-ják a Lyrán Szövetséget.

– Elképzelhető – bólintott Phelan. – Vlad vezeti a Farkasokat, és ő mindenre képes. Marthe Pryde, a Jádesóly-mok kánja biztosan nagyon szeretné rátenni a kezét aTerrára. Nem hiszem, hogy bármelyikünk is az ő jobbágyaakarna lenni.

– Jól hiszed. De az embereim sem. – Katrina lenézett akezeire. – Ezért szeretném, ha továbbra is fenntartanátokaz Arc-Royal Védelmi Kordont. Azt szeretném, hogy aKell Kopók és a Farkasok maradjanak a Lyrán Szövetségterületén, amíg a Füstjaguárok elleni háború véget nem

ért. Itt akarlak tudni titeket, hogy védelmezzétek a LyránSzövetséget.

Morgan egy másodpercre lehunyta a szemét, és lassanmegrázta a fejét.

– Azt hiszem, nem értetted meg a tegnapi mondandómlényegét, és hogy miért utasítottam el a kérésed a múltévben.

– Nem, én tökéletesen megértelek. Egyetértek veled! –Katrina kihúzta magát ültében. – Te vagy az egyedüli,akiben megbízhatok, ha biztonságban akarom tudni abirodalmam.

– Ó, én viszont nem bízom benned többé, Katrina –közölte elnéző mosollyal Morgan.

– Tessék?– Jól értetted.– Miért nem találsz érdemesnek a bizalmadra?– Elég kevés okom van megbízni a gyilkosokban –

morogta halkan Morgan.Katrina szemében harag és döbbenet villant, szája tátva

maradt.– Gyilkos? Én? Én nem vagyok gyilkos!– Az ártatlanságod bizonygatása semmit sem jelent

számomra, Katrina. – Morgan Kell hirtelen felállt, Katrinapedig ijedten próbált elhúzódni tőle. – Tudom, egysze-rűe n tudom, hogy nem Victor ölte meg az anyátokat.Nem sokkal a halála előtt Melissa közölte velem,felajánlotta Victornak, hogy lemond a javára, de a bátyádvisszautasította. Tehát semmi sem állt Victor útjába, hogymagához ragadja a hatalmat. A te számodra Victor

viszont akadályt jelentett. Anyádat tehát el kelletttávolítani az útból, majd a halálát rákenni a bátyádra,hogy elfoglalhasd a helyét itt.

Katrina az arca elé kapta a kezét, vállát néma zokogásrázta.

– Hogy mondhatsz ilyent, Morgan? Én szerettem anyámat. Ott voltam, amikor meghalt. Gondoskodtam róla,hogy a leggondosabb kezelésben részesülj a felépülésedalatt. Amíg beteg voltál, minden nap meglátogattalak.Hogyan tudtam volna megtenni, miért tettem volna eztegyáltalán, ha én voltam a felelős a sebesülésedért?

– Bűntudatból. – Morgan lenézett a nőre. – Mindháromalkalommal, amikor meglátogattál, kifejezted részvétedfeleségem halála és a karom elvesztése miatt, de anyádhalálát sosem említetted. Sokkal jobban foglalkoztatottaz, hogy nem tudok ott lenni a temetésén, mint az, hogymeghalt.

– Nem! Csak erős próbáltam maradni, és enyhíteni atragédiád okozta fájdalmat. Ha nem lettél volna olyansúlyosan sérült és kábult, észrevetted volna a szívemetmardosó fájdalmat. Csak mert te nem láttad, az nemjelenti azt, hogy nem is létezett.

– Ó, Katrina, jól játszottad a bánatos lány szerepét –talán túlságosan is jól. Úgy viselkedtél a hatalmas nyomásalatt, akár egy bajnok, és gondoskodtál róla, hogy a médiaaz egész Belső Szférában tudomást szerezzen a bátorsá-godról. – Morgan ökölbe szorította hús-vér kezét. – Különösen tetszett, ahogy szembeszálltál azokkal, akik abátyádat gyanúsították, ami természetesen csak még

inkább meggyőzte az embereket arról, hogy ha ennyirevéded, akkor biztosan neki kellett megölnie Melissát.

Morgan megfogta Katrina állát, és kényszerítette, hogya szemébe nézzen.

– Igen, először még nem jöttem rá mindenre, mert afeleségem, az anyád és a karom elvesztése vakká tett. Ez avakság azonban csak egy ideig tartott, és mostanra mindent kristálytisztán látok.

Katrina ellökte Morgan kezét, azután felpattant akanapéról, és hátrált egy lépést.

– Nem merj még egyszer hozzám érni! Soha! Én azarkón vagyok!

– A címet tisztelem, Katrina, de már hosszú ideje olyanember vagyok, aki hajlamos szembeszállni a birtokosával.A névrokonod tudta ezt. Neked is tudnod kéne. És félhet-nél is emiatt.

– Félni? Tőled? – Katrina hátravetett fejjel, teli torokból kacagott. – Ha bármi bizonyítékod lenne arra, amitállítasz, már rég előálltál volna vele. Csakhogy semmidsincs, ezért nem is fenyegethetsz.

Morgan némán nézett rá egy darabig, aztán lassan megcsóválta a fejét.

– Te az ostobák közül is a legrosszabb fajta vagy, Katrina – az a fajta, aki képtelen figyelni. Ha most rögtön felhasználnám a bizonyítékomat az elmozdításodra, azzalcsak a Belső Szférát gyengíteném meg. Nem fogom ezttenni. De miután elbántunk a klánokkal, már semmi semfog visszatartani tőle.

– Ha túléled a klánok elleni háborút.

A Katrina hangjából áradó jeges düh hallatán Phelanképtelen volt tovább türtőztetni magát. Poharát a távolabbi falhoz vágta, ahol az üveg hangos csörrenéssel robbant apró darabokra, nedves foltot hagyva maga után afehér tapétán. Katrina utolsó szava után még el semhagyta a lélegzete a torkát, amikor Phelan egy hosszúlépéssel előtte termett, és jobb kezét az arkón nyakárakulcsolta. Felfeszítette Katrina állát. Csak a nő bugyboré-koló hörgése, valamint a falat kaparó ujjai keltette súrlódó zaj hallatszott.

– Megölted anyámat, most pedig az apámat fenyege-ted? Van bátorságod megfenyegetni az apámat? –Hüvelykujját feljebb csúsztatta, közvetlenül a nő szájszeglete alá feszítette. Semmi mást nem akart, minttovább fokozni a szorítást, és kisajtolni belőle az életet,de valahogy ellenszegült a vágynak. – Jól jegyezd meg,amit mondok: ha ő meghal, te is meghalsz. Ha énmeghalok, szintén meghalsz.

Phelan jobb vállára egy fémkéz nehezedett.– Engedd el.Phelan lerázta magáról apja kezét.– Figyelj rám, Katrina, mert ezek nem üres fenyegeté-

sek. Van egy világom, tele Farkasokkal, akiket senki éssemmi nem tud megakadályozni abban, hogy bosszút álljanak rajtam és a családomon. – Figyelte, ahogy az arkónarca egyre lilábbá válik, és a szeme kezd kifordulni.Érezte a pulzusát ujjain és tenyerén. Lelki szemei előttmegjelent anyja képe, és lassan fokozni kezdte a szorítást.

Apja hangja valahogy áthatolt az agyára ereszkedett

vörös ködön.– Phelan, ereszd el!Phelan szó nélkül visszaejtette Katrinát, de egy mozdu-

lattal sem próbált segíteni neki, amint az hátrahanyatlotta kanapéra.

Katrina a nyakát dörzsölgette, de nem szólt egy szótsem. Haragos pillantást vetett Phelanra, de ő ügyet semvetett rá, csak mosolyogva nézte a fehér bőrön márislilulni kezdő horzsolásnyomokat.

– Azt hiszem, a látogatásunk véget ért – bólintott Morgan. – Egyvalamit jegyezz meg, Katrina: amíg a BelsőSzférát nálad nagyobb veszély is fenyegeti, addig bizton-ságban vagy. De ha a klánokkal végeztünk, eljön az igazság pillanata.

* * *

Katrina még akkor is a nyakát dörzsölte, amikor az ajtóbecsukódott a két Kell mögött. Legszívesebben telitorokból üvöltött volna haragjában, de tudta, hogy a vártmegkönnyebbülést az sem hozná meg számára.

Vagy talán a félelem volt az, ami megakadályoztabenne.

De végül a düh felülkerekedett a rémületen. PhelanKell hozzáért, és egy pillanat alatt akár meg is ölhettevolna őt. Gondosan kidolgozott tervei is vele együtt haltak volna meg. Ha Morgan nincs itt, nem kétséges, hogymár csak egy holttest feküdne a szobában. És ha Phelan

tudott volna a Farkasok Vladjával kötött szövetségről, ésa veszélyről, melyet ez a szerződés saját Farkasaira jelent,nem biztos, hogy Morgan képes lett volna leállítani.

Arra is kicsi az esély, hogy Morgan egyáltalánmegpróbálta volna.

Saját magára is dühös volt, amiért kételkedett sajátmegérzésében Morgan Kell-lel kapcsolatban, és a férfiindokaiban az Arc-Royal Védelmi Kordon létrehozásátilletően. Morgan megsértette és gúnyolódott vele. Nyíltanfellázadt, és csak azért nem próbálta meg őt letaszítani atrónról, mert a klánokra akarja tartogatni a mecheket és amuníciót. Ő és a fia hosszú távon fenyegetést jelentenek ahatalma és a túlélése szempontjából. Bár nemrég méghasznosnak tartotta, hogy Morgan Kell nem halt megMelissa Steinerrel együtt, most már azon a véleményenvolt, hogy minél előbb megszabadul a Kellektől, annálnagyobb biztonságban tudhatja magát és a birodalmát.

A félelem ismét áthatolt a harag ködén, de ezúttalmintha csak még jobban táplálta volna azt. Katrina jobban ismerte Morgant annál, hogy azt képzelje, a férfiilyen hangnemben mert volna beszélni vele, ha nincseneka kezében a bizonyítékok az ő bűnösségéről Melissa meggyilkolásának ügyében, viszont azt is tudta, hogy Morgannem rendelkezik az ezek begyűjtéséhez szükséges erőfor-rásokkal. A Kell Kopók közé beépült ügynöke nem tettjelentést róla, hogy a zsoldosok nyomozást indítottakvolna a gyilkosság körülményeinek felderítésére, de mégpletykák sem jutottak el róla a füléig. Viszont a forrásanem férhetett hozzá a Morgan és Victor közötti bizalmas

üzenetekhez.Amilyen ostoba, Morgan a tudomásomra hozta, hogy

egy csapda szájában ülök, és ezzel időt biztosítottszámomra, hogy kiszabadítsam magam. Ha ő és Victor aklános fenyegetés megszüntetéséig nem csapnak le,marad idő kideríteni, milyen bizonyítékuk van ellenem,hogy szükség esetén megsemmisíthessem. Míg ők távollesznek, hogy megmentsék a Belső Szférát, és ismegmentem magamat.

* * *

Miközben Victor beinvitálta Morgan Kellt falambériásirodájába, azon gondolkodott, mikor látta utol járaennyire elgyötörtnek a zsoldosparancsnokot.

– Tölthetek valamit, Morgan?– Whiskyt, ha van. Tisztán.Victor kivett egy palack ír whiskyt mahagóni íróasztala

alsó fiókjából, és mellétett két poharat is.– Duplát? Én is mindig azt iszok, miután a húgommal

beszéltem.Morgan felemelte az egyik ujját.– Egy ujjnyit – csak az íze miatt, hogy megnyugtassa az

idegeimet. Sose azért idd, hogy megoldja a problémáidat,mert nem is fogja megtenni. – Az idősebb férfi elmosolyo-dott. – Neked meg nem is hiányzik, hiszen úszol az izzadságban a vívóleckétől. Ilyen kiszáradt állapotban egyene-sen a fejedbe szállna.

Victor töl tött egy ujjnyit Morgannek a borostyánszínfolyadékból, azután az asztalon a zsoldos elé tolta apoharat. Saját poharát üresen hagyta.

– Azért ihatsz, ha akarsz, Victor – mosolygott továbbMorgan. – Felnőtt férfi vagy.

– Nem annyira felnőtt, hogy ne fogadjak meg egy jótanácsot. – Victor figyelte, ahogy Morgan kiüríteti a poha-rát. – Hogy sikerült a megbeszélés Katherine-nel?

– Jobban és rosszabbul annál, mint ahogy előre megjó-soltad. – Morgan visszatette az asztalra a poharat. –Helyre akarta hozni a dolgokat és megkért, hogy a hadművelet kezdetekor tartsam a Lyrán Szövetség területéria Kopókat és Phelan Farkasait. Visszautasítottam,elmondtam neki, hogy nem bízom benne, és amikor megkérdezte, miért nem, azt válaszoltam, nem ismerek túlsok megbízható gyilkost.

Victornak tátva maradt a szája.– Ez elég egyenes volt.– Az. Tudom, arra kértél, hogy csak utaljak rá, misze

rint tisztában vagyok vele, hogy ő ölte meg anyádat és afeleségemet, de Katrina a hazugságok olyan áradatátzúdította rám, hogy azt gondoltam, a finom célozgatáso-kat észre sem fogja venni, vagy úgy kicsavarja őket, hogy avégén még én sem ismerek rájuk. Ha finomabb lettemvolna, talán arra a következtetésre jut, hogy én is azt gondolom, te állsz a gyilkosságok mögött – egyszerűen képtelen voltam tovább tűrni, hogy játszadozzon velem. –Morgan vállat vont. – Úgy gondoltam, többre megyek atámadással.

– Hogyan reagált?– Könnyekkel, majd fenyegetéssel. Lenyűgöző alakítás

volt. – Morgan sötét szeme elfelhősödött. – Phelan közelállt hozzá, hogy eltörje a nyakát.

– Micsoda? Milyen közel?– A Tharkadon ismét divatba fog jönni a magas nyakú

viselet.– Értem – bólintott lassan Victor. – Kösz.– Valóban érted, Victor? – kérdezte aggodalmas han

gon Morgan. – Hajlandó voltam Katrina tudomásárahozni, hogy gyanakszunk rá, mert megkértél rá, de biztosvagy benne, hogy valóban ezt akartad?

– Nem hiszem, hogy lett volna más lehetőségem, Morgan. Katherine – sosem fogom a nagyanyám nevén szólí-tani – nyilvánvalóan saját magával van elfoglalva, nekempedig az az érdekem, hogy ez még inkább így legyen. Haa harci kötelék elindul a klánok ellen, és én is vele tartok,az azt jelenti, hogy Yvonne-ra kell hagynom az új-avalonitrónt. Nem szeretném, hogy amíg távol vagyok, Kathe-rine-nek eszébe jusson az Egyesült Nemzetközösség újraegyesítése saját uralma alatt.

Victor megrángatta a vívóruhája gallérját rögzítő gombokat.

– Emellett igencsak jó munkát végzett a gyilkosságnyomainak eltüntetésében. Csak ő tudja, milyen hibákatkövetett el, és hogy milyen szálakat kell még elvarrni. Haabban a hitben tartjuk, hogy birtokában vagyunk azellene szóló bizonyítékoknak, rá fog kényszerülni, hogymegpróbálja megsemmisíteni őket.

– És a figyeltetésével talán sikerül ezeket a bizonyíté-kokat elhalászni az orra elől,

– A legjobb embereim dolgoznak az ügyön.– Ez veszélyes játék, Victor.– Ez egyáltalán nem játék.– De ha az embereid kudarcot vallanak, sosem fogod

tudni bebizonyítani, hogy ő ölette meg Melissát.– Most sem tudom bizonyítani – vonta meg a vállát

Victor. – Katherine ambíciói hátráltatják a Belső Szférát aklánok legyőzésében. Bármi, amivel eltérítjük a céljából,később még a hasznunkra válhat. Örülnék neki, ha lennemás út, de sajnos egyet sem látok.

– Átkozott dolog, de én sem. – Morgan ép kezével meg-veregette Victor vál lát: – A Kellektől minden támogatástmegkapsz. Ezt tudhatod.

– Ez az egyik fő ok, amiért azt gondolom, lehet reményünk a sikerre. – Victor széles mosollyal nézett Morganre. – Elsőként gondoskodjunk a többség jólétéről, ésaztán – de csak aztán – következnek azok, akiknekspeciális kezelésre van szükségük.

13Sigfried Gleccser RezervátumEnvirons, Tharkad City TharkadDonegal Körzet, Lyrán Szövetség3058. október 12.

Victor hívogató, ám korántsem vidám mosollyal az arcánüdvözölte Thomas Marikot, a Sigfried Gleccser Rezervá-tum szélén álló, fényűző üdülőtelep főépületében.

– Örülök, hogy elfogadta a meghívásom, vezénylőtábornok.

Thomas háta mögött összekulcsolt kézzel állt a tölgyfapadlós előtérben, és a fával borított kőépület belsejétvizsgálgatta.

– Igazából nem hagyott választási lehetőséget. Yvonnemindössze a hely rusztikus vonzerejét említette Sherrylnek, amikor felvetette neki, hogy töltse itt a hétvégét, dehogy ezzel engem is idecsalogasson, az gondolom az önötlete volt. Jól sejtem?

Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Victor bólintott, ésnéhány falépcsőn keresztül bevezette Thomast nappaliba.A déli fal teljes egészében, a padlótól a mennyezetig,üvegből készült, tökéletes rálátást biztosítva a gleccserreés a környező hegyek sípályáira. A falakon különféle

állatok koponyái lógtak, a meredek esésű tetőt pedigdurván faragott faoszlopok rácsozata választotta el aterem alsó részétől. A keleti falnál álló masszívkandallóban tűz lobogott. Az északi lépcsősor az épületmásik szárnyába vezető folyosóba torkollott. Victorhellyel kínálta Thomast az egyik párnázott kanapén,azután megállt egy kardfogú hótigris vicsorgó koponyájaalatt.

– Tudom, hogy amit önnel és a családjával tettem – bárteljes felelősséget vállalok minden cselekedetemért –, aztúlmegy minden határon. Ön, és a legtöbb ember számáratalán visszataszító, amit csinált a m . Most már én isegyetértek, de szeretném megmagyarázni, miért tettem,amit tettem.

Thomas megállt a kanapé előtt, de nem ült le.– Alaposan félreismer, ha azt hiszi, bármit is elér vele,

ha annak a ragadozónak a képe alatt meghúzódva magya-rázkodásba kezd. Ne gondolja, hogy egy ilyen szánalmasszínjátékkal eléri, hogy megbízzam önben.

Victor felnézett, elfintorodott, azután gyorsan arrébblépett.

– Higgye el, szó sincs itt semmiféle színjátékról. Ezt akis hajlékot Alessandro Steiner építette saját maga számára. Ön még emlékezhet rá, én viszont már nem – meghalt, amikor még csecsemő voltam. Ő volt az az arkón,akit nagyanyám – a valódi Katrina Steiner – leváltott.Katherine nővérem a rendelkezésemre bocsátotta a nyaralót, hogy emlékeztessen rá: akárcsak Alessandrót,engem is egy Katrina Steiner mozdított el.

– Ha tudta, akkor miért fogadta el? – kérdezte gyana-kodva Thomas.

– Mert Katherine nem tud róla, hogy nagelringi tanulmányaim idején barátaimmal együtt sűrűn látogattuk anyaralót, hogy itt tanuljunk és pihenjünk. Kellemes emlékek fűznek hozzá. Már amikor első ízben itt jártam, elhatároztam, hogy birtokba veszem a helyet, és megtisztí-tom Alessandro árulásától. Azzal, hogy most átadta használatra, csak visszajuttatott valamint nekem, amit márrég a sajátomnak tekintettem.

– Biztosan arra számít, hogy egy nap visszaadja önnek aLyrán Szövetséget is – bólintott a vezénylő tábornok. –Ön vagy nagyon elbizakodott, vagy nagyon ostoba.

– Talán mindkettő – vont vállat Victor. – Vagy taláncsak azt szeretném, hogy mások erre a következtetésrejussanak. Kérem, üljön le. Nem számítok arra, hogy amondandómmal felmentem magam az ön szemében, deutána talán könnyebben megérti, ki és mi vagyok én való-jában.

– És miért lenne ez jó nekem?– Segíthet önnek eldöntetni, meddig bízhat, és akar

bízni bennem.Thomas bólintott és leült.Victor maga köré fonta karjait. Vastag, csavart mintás

pulóvere ellenére kirázta a hideg.– Annak terve, hogy létrehozzuk az ön fiának hason

mását, két okból merült fel apám fejében. Az első okotvalószínűleg ön is ismeri, de az is lehet, hogy nem: többmint harminc évvel ezelőtt Maximilian Liaónak kis híján

sikerült megszerezni az Egyesült Világok trónját azáltal,hogy egy hasonmást ültetett apám helyére. Apámat közben elrabolták – az egész történetet mintha DumasVasálarcosának oldalai közül tépték volna ki. A helyzetiróniája, hogy apámat pont egy „vasálarc” mentette meg,mivel csak ő tudta beindítani Hadvezére hajtóművét egyolyan titkos kóddal, melyet semmiféle csaló nemismerhetett.

– Tehát ez inspirálta az apját arra, hogy a fiam helyettolyasvalakit találjon, akit az irányítása alatt tarthat.

– Nem, nem csak ez – rázta meg a fejét Victor. – Liaotrükkje világossá tette apám számára, mi mindenre lehethasználni egy hasonmást. Gyakorlatilag az életemetköszönhetem neki, mert annak idején anyám hasonmásaa Lyrán Nemzetközösségben mutogatta magát a nyilvá-nosság előtt, míg a valódi Melissa apám mellett tartózko-dott az Egyesült Világokban. Anyám hasonmása még azelső Katrina Steiner életét is megmentette, amikor meghiúsított egy gyilkossági kísérletet. Ha ő nincs, sosem születek meg, és a Belső Szféra térképe talán teljesen másként festene.

– És ezzel elérkeztem a fiát helyettesítő hasonmáshasználatának fontosságához. Ön pusztán a gonoszságotlátja abban, amit tettem, de az én célom pusztán az volt,hogy időt nyerjek – egy évet, talán kettőt. Időre volt szük-ségem a Skye Szigetén kezdődő lázadás lecsitításához. Afia természetes halállal halt meg. Ha a halálát el is titkol-tam ön elől, ez semmit nem változtat a tényen, hogy azéletét nem lehetett volna megmenteni.

Thomas bólintott.– Tehát azt próbálja nekem megmagyarázni, hogy

semmi rossz sincs abban, amit tett?– Nem, tábornok, viszont nem is állt szándékomban

ártani vele. Elküldtük önnek a fia összes kezelési feljegy-zését. A specialistái bizonyára megerősítették, hogy mimindent megtettünk érte.

– Nem gondolom, hogy megölte a fiamat, herceg.– Jó. – Victor egy másodpercnyi töprengés után felsó-

hajt o t t . De ez még nem jelent semmit. – Tudom,ostobaság volna elhinni azt, hogy egy kórházi tartózkodássorán végrehajtott személycsere – amíg a célszemély alábadozás ideje alatt nincs szem előtt – után a hasonmásátveheti a valódi személy helyét, és hatalomra is kerülhethelyette. De nem is ez volt a célom. Ez sosemtörténhetett volna meg – egyszerűen nem működöttvolna –, és remélem elhiszi: vagyok olyan okos, hogymagam is jól tudjam ezt.

A vezénylő tábornok szinte tökéletesen leplezte reakcióját.

– Sosem hinném önt ilyen ostobának, Victor herceg. –Hangjának pillanatnyi megrezdülése, és a gyakoribb pislogás voltak az egyedüli jelek, melyek elárulták Victor-nak, hogy próbálkozása kifizetődőnek bizonyult.

– Méltányolom a kedvességét, tábornok. – Victor megpróbált semleges hangon beszélni, de legszívesebben azég felé kiáltotta volna örömét. Az egyedüli hasznoskövetkezménye a Thomas fiával, Joshuával eljátszotttrükk lelepleződésének néhány genetikai teszt volt,

melyek egyértelműen bizonyították, hogy Thomas ugyanJoshua apja, viszont semmiféle rokoni kapcsolatban nemáll Isis Marikkal. Isis Marikot házasságon kívül szülteThomas egyik ágyasa az idő alatt, amíg mindenki azthitte, hogy a vezénylő tábornok meghalt az ellene elkövetett gyilkossági kísérlet során. Marik mindenkit megdöbbentett, amikor eltűnése után tizennyolc hónappalismét megjelent a színen. Bár szörnyűséges sebhelyekborították testét, teljes mértékben készen állt rá, hogyelfoglalja a Szabad Világok Ligájának trónját.

Victor legjobb tudomása szerint mindössze ő, maroknyitanácsadója, a hasonmás, és a Komsztár néhány emberetudta az igazságot a jelenlegi Thomas Marikról. Victorgyanította, hogy a férfit a Komsztár előző prímása,Myndo Waterly állította Thomas Marik helyére abban areményben, hogy előkészítsen egy lázadást, és az irányí-tása alá vonja az egész Belső Szférát. A terv vele együtthalt meg, ám mivel Thomas Marik még mindig a SzabadVilágok Ligáját kormányozta, újjáélesztése nagyon is reális fenyegetésnek tűnt. Az a tény, hogy a Blake Szava – aKomsztár egyik leszakadt reakciós csoportja, amely mégmindig a szervezet gerincét jelentő titokzatosság hívevolt – elfoglalta a Terrát, előre jelezte, hogy Thomasjelenlegi passzív hozzáállása nem mindig fog így maradni.

Victorban az is felmerült, hogy a Thomasszal kapcsola-tos feltételezéseinek egy része talán hibás. Mi van akkor,ha nem is tud róla, hogy nem ő a valódi Thomas Marik?Valójában ez nem sokat változtatott a tényeken – ezesetben Victor esetleges célozgatásai teljességgel

hiábavalóak lennének, ám ha Thomasnak ilyenemlékeztetőre volna szüksége ahhoz, hogy ne feledje el,milyen kellemetlen ellenfél tud lenni Victor, akkor ahelyzet sokkal rosszabb, mint a herceg gondolta volna.Szólnom kell Jerry Cranstonnak, hogy dolgozza ki akövetkeztetéseket arra az esetre, ha Thomas valóban egyalvó ügynök. Ha a Blake Szava csak arra vár, hogyaktiválhassa, radikális változás várható a politikában,ezért fel kell készülnünk erre az eshetőségre is.

Victor újra vendége felé irányította gondolatait, ésszéttárta karját.

– Remélem, most már valamivel jobban megérti, miértvoltam kénytelen ezt tenni. Engem harcosnak neveltek,és rá lettem kényszerítve, hogy sokkal többet tanuljakmeg a politikáról, mint valaha is szerettem volna, derájöttem, hogy erre is szükség van, ha jól akarom szolgálni a népemet. Azonban én még így is harcos vagyok.Szeretném, ha tudná, hogy nem mindig zárkózom el aháború elől. Ám szívesebben győzök együttműködéssel,mint harc által.

– Ez igen felvilágosult gondolat öntől.– Ezenkívül arról is szeretek meggyőződni, hogy mind

annyian ugyanazt az adatfájlt olvassuk egy adott szituáci-óról. – Victor felnézett, és nyíltan tanulmányozni kezdteThomas arcát. – Tudom, hogy nemrégiben találkozott ahúgommal.

– Katrinára gondol?– Igen.– Ó, igen, valóban találkoztunk. – Thomas arcán futó

mosoly tűnt fel. – Yvonne-nal is volt egy megbeszélésema Csillagliga újraegyesítésével felmerülő egészségügyi kér-désekkel kapcsolatban. Jó döntés volt, hogy ő képvisel-heti magát ezeken a tanácskozásokon. Nagyon intelligenshölgy, és elszánt makacssággal küzd, hogy ne térjünk el atémától.

– Igen, a húgom valóban figyelemreméltó jelenség. –Victor sokkal szélesebben mosolygott, mint szeretettvolna, de aztán úgy döntött, nincs abban semmi rossz, hakimutatja Thomasnak, mennyire büszke a húgára. HaThomas tiszteli őt, legalább kisebb lesz rá az esély, hogyvalami bajt csináljon, amíg a harci kötelék odakint harcola klánokkal. – Azonban én most Katherine-ről szeretnékbeszélni önnel. Tudom jól, hogy önök barátok.

– Ez egy nem hivatalos kényelmi szövetség közöttünk,Victor herceg. Ő sem kíván jobban háborúzni velem, mintén vele.

– Értem. – Victor megfordult, és kinézett a gleccserre. –Azonban van néhány dolog, amit tudnia kell vele kapcso-latban. Az első, hogy bármikor képes gyilkosságot elkövetni.

– Gondolom, nem az édesanyjuk meggyilkolására gondol. Nekem az volt a benyomásom, hogy a néhai RyanSteiner keze volt a dologban.

– A SAFE forrásai mostanában egyre megbízhatóbbak.– A legtöbb információt a Solarisról kaptam, Ryan

meggyilkolása után. Ha a hírszerzői stábom annyira jólenne, valószínűleg a fiamról is előbb tudtam volna.

– Igaza van. Ami pedig a húgomat illeti, nem anyám

halálára céloztam, bár ebben az ügyben sem tisztázódottmég teljes mértékben a szerepe.

– Valóban?– Valóban. – Victor szembefordult Thomasszal. – Most

a csapdáról beszélek, amit a Coventryn állított számomra. Olyan információkat szivárogtatott ki, melyekben a Coventryn állomásozó klános erőket a felérebecsülte. Ha csak a parancsnokságom alatt állócsapatokkal, az ön Lovagjaival, a Harloc-i Vadászokkal,valamint a Katherine-től kapott egységekkel érkezemoda, súlyos túlerővel találtam volna szemben magam.Elég jó esélyeim lettek volna rá, hogy a harcok soránelhalálozzak.

Thomas csendben emésztette Victor szavait.– Ön azonban keresztbe húzta a számításait azzal,

hogy egy kis kitérővel felvett még kétezrednyi Kell Kopótis.

– Igen, de ezt pusztán a szerencsének köszönhetem. Hanem kapunk segítséget Ragnartól, és nem használjuk fel aklánokkal kapcsolatos ismereteit, az összes Coventryreküldött egység megtizedelődött volna. Csak hogy engemelkapjon, ezrek életét lett volna hajlandó feláldozni.

– Annak ellenére, hogy ezt gondolja, mégis hagyja,hogy ő uralkodjon a Lyrán Szövetségen?

– Van más választásom? – Victor lehalkította a hangját.– Ön és Sun-Tzu azonnal megtámadnának, ha lépésekettennék birodalmam újraegyesítése érdekében. De jelenpillanatban e nélkül sem tehetném, mivel a klánokra kellösszpontosítanunk minden figyelmünket. Amíg Katherine

el tud látni csapatokkal és utánpótlással, addig meg sempróbálom elmozdítani a helyéről.

– De lehet, hogy ő még a klánoknál is nagyobb veszedelmet jelent a Belső Szférára.

Victor Thomasra szegezte az ujját.– Egyvalamit jegyezzen meg: lehet, hogy a Belső Szféra

biztonságát fenyegeti, de mégiscsak az én vérem. Az őnépe az én népem. Bármilyen külső próbálkozás azelmozdítására azonnali és szörnyűséges megtorlást vonnamaga után.

Thomas összevonta a szemöldökét.– Nem katonai hódítást javasoltam, Victor, bár értem,

miért így értelmezte a megjegyzésem. De kissé összevagyok zavarodva: ha nem egy közös műveletet tervezellene, miért mondta mindezt el nekem?

Victor mély lélegzetet vett, azután lassan kifújta tüdejéből a levegőt.

– Thomas, ön mindenki másnál jobban megérti, hogyjelenleg a stabilitás létfontosságú számunkra. Ön a józanság megtestesítője a Csillagliga újjáalapításának és a klánok elleni támadásnak a viharában. Tiszteletreméltóférfi, aki egészen addig a legjobbakat hiszi másokról,amíg valaki rá nem mutat megítélése helytelenségére.Szükségem van magára, hogy a befolyásával továbbra isstabilizáló tényező maradjon, ugyanakkor nem szeret-ném, ha Katherine áldozatává válna. Olyan üzletet kötvele, amilyent csak akar, de azt szeretném, ha figyelne rá,mert a külső alatt egy olyan nő rejtőzik, aki gyilkolni isképes azért, hogy megkapja, amit akar.

– Értem – bólintott Thomas. – Mindezt egy olyanember mondja, aki eltitkolta előlem a fiam halálát. Egyolyan ember, aki egy hasonmást ültetett a fiú helyére, akivalószínűleg meggyilkoltatta saját anyját, és mindenbizonnyal Ryan Steinert is.

– Nem tagadom Thomas, hogy voltak hibás és helyte-len lépéseim, és azt sem, hogy vér tapad a kezemhez.Nem vagyok mindenre büszke, amit tettem, de az összescselekedetemért vállalom a felelősséget. – Victor összefonta mellén a karját. – Az igazán trükkös dolog azonbanazt elkerülni, hogy az én vérem valaki másnak a kezéheztapadjon. Ezt a trükköt magának is tanácsos lenne eltanulnia.

– Miért ad nekem tanácsokat, Victor?– Mert azt hiszem, maga olyan ember, akiben megbíz-

hatok. Ezt Sun-Tzuról már nem mondhatnám el – mosolyodott el Victor zordan. – Arra számítok, hogy a harcikötelékkel tartok, és elvisszük a klánokhoz a háborút.Amikor visszatérek, szeretnék még ráismerni a BelsőSzférára. Az ön életben maradásával azt hiszem, sokkalnagyobb esélyem van erre. Viszont ha elbukik… Nos, azthiszem, akkor már csak az lesz a kér dés, vajon lesz-e egyáltalán okom arra, hogy visszajöjjek.

14.Sigfried Gleccser RezervátumEnvirons, Tharkad City TharkadDonegal Körzet, Lyrán Szövetség3058. október 13.

Az ágyékára terített vastag frottírtörölközőtől eltekintveVictor meztelenül feküdt a szauna egyik felső padján.Párnaként egy másik, összehajtogatott törülközőt tett afeje alá. Behunyt szemmel hagyta, hogy a forróság behatoljon a bőre alá, miközben lajstromba vette a testénérzékelt összes fájdalmas pontot. Még csak huszonnyolcéves vagyok, de le merném fogadni, hogy öregebbnekérzem magam, mint Alessandro a halála előtt.

A fájdalomnak két fajtája volt. Az éles, szúró fájdalmaka testét borító horzsolásoktól és két, különösen feszestérdíntól származtak. Az hitte, eleget nyújtott TancredSandoval szokásos reggeli vívóklinikája előtt, de az izmaiegészen másként gondolták. A véraláfutások ott képződ-tek, ahol a vívótőr gyakorlóhegye utat talált a védelménkeresztül. Elburjánzásuk más körülmények között talánzavarta volna Victort, de vigasztalta a tudat, hogy a találatok többségét Tancred érte el rajta. Kai és Hohiro jóvalkevesebbszer szúrta meg, mint Victor őket. Végre egy

sport, ahol nyerésre állok.Az általános fájdalom a délutáni síelés következménye

volt. Térde, combja, csípője, válla és háta egyaránt sajgott,méghozzá sokkal jobban, mint a nagelringi kadét korában tett sítúrák után. Kétségtelenül fiatalabb voltamakkoriban, de nem olyan sokkal. Ugyanazzal a fiataloszabolátlansággal rohamozta meg a lejtőket, demegtanulta elfogadni, hogy a nap győzteseimindenképpen a dombok lesznek.

A síelést kellemes időtöltésnek tartotta, de a médiaelőli vesszőfutást már kevésbé. Victor nem egyezett bele,hogy a biztonságiak megtisztítsák az utat előtte a felvo-nón, ezért a többi emberrel együtt várakozott a sorban.Így viszont lehetőséget adott a riportereknek, hogy minden oldalról kérdésekkel bombázzák. Amikor nem válaszolt, a holoújságírók egyre idegesítőbb kérdéseket tettekfel abban a reményben, hátha sikerül valamilyen választkiprovokálniuk.

Fiatalabb koromban még válaszoltam volna nekik.Minden higgadtságát össze kellett kapargatnia, hogyfigyelmen kívül tudja hagyni a kérdéseket, és nyugodtancseverésszen a többi síelővel. Rájött, hogy az egyedüllétitt nem megoldható, viszont nem is csak a látványkeltésvolt az egyedüli alternatíva. Uralkodott indulatain, nemengedte le a pajzsait, és inkább a lejtőkön töltötte kidühét.

És most, amikor pihenek, még most is fent vannak apajzsok. Nem szívesen vitte be a törülközőt a szaunába,de tudta, hogy óvatosnak kell lennie, hátha valamelyik

dörzsölt firkász belopakodik utána, és lefotózza ameztelenül heverésző herceget. Nem is merekbelegondolni, milyen szalagcímmel hoznák le a fotómat.

Victor mély lélegzetet vett, és tüdejében tartotta aforró levegőt. A helyiségben olyan meleg volt, hogyizzadni kezdett. Érezte az ajkain kicsapódó só ízét, sajátverejtékét, mely enyhén csípte a szemét. Megigazgatta atörülközőt, hogy az egyik vége a térdei közé lógjon, amásikkal pedig kitörölte a nedvességet a szeméből. Azután végighúzta a mellkasán, onnan is felitatva a verejté-ket, majd elengedte a törülközőt, ami most úgy takartatestét, mint egy ágyékkötő elülső fele.

Azért történtek pozitív események is napközben. Ő ésOmi együtt siklottak le a hegyről az egyik könnyebb lejtőn. Bár a lány és a családja az üdülő egyik vendégházá-ban lettek elszállásolva, Victor csak nagyon ritkán láttaOmit, ezért a közös lesiklás kitűnő időtöltésnek ígérke-zett. A síelésben kezdőnek számító Omi lelkesen és vidáman fogadta az ötletet. Victornak eszébe jutott, ahogyfelbukott a vastag porhóban, és amikor felemelte a fejét,az arca nem is látszott a fehér hómaszk alatt. Nevetvesöpörte le magáról a havat, Victornak pedig az jutotteszébe, hogy talán még sosem látta ilyen gyönyörűnek.

Egy másik kellemes élmény volt, mikor a sorban várakozott a sífelvonóra, és az egyik riporter igen udvariatla-nul rákérdezett a közte és Omi közötti viszonyra. MielőttVictor kiötölhetett volna valami megfelelő választ, azegyik idegen férfi botjait a lécekkel együtt a hóba szúrta,és elindult a riporter felé.

– Nem szégyelli magát? – förmedt rá dühösen. – Nincsmagában semmi tisztesség? Ez a férfi dolgozik a legkemé-nyebben az egész Belső Szférában, magának meg vanképe a szerelmi életéről kérdezősködni? Nem jutott mégeszébe, hogy bármit csináljon is a szabadidejében, ahhozsenkinek semmi köze? Egy férfi értéke nem azon dől el,hogy mit mond, vagy kivel találkozik, hanem hogy mittesz. A herceg kiebrudalta a Sólymokat a Coventryről, aTenientén pedig kimenekítette Omi úrnő bátyját a kláno-sok markából. Már ez utóbbi is elegendő ahhoz, hogybarátokká váljanak, az előző pedig ahhoz, hogy valamiveltöbb tiszteletet mutasson iránta.

A férfi tüzes kirohanására a sorban állók tapssal ésfütyüléssel nyilvánították ki egyetértésüket, és ezmosolyt csalt Victor arcára is. Megpróbálta megköszönni– felajánlotta védőjének, hogy vendégül látja a síelésrevagy egy vacsorára, de az visszautasította.

– Nézze, Felség, ha nincs ön, az apja és az édesanyja,mostanra már mindannyian klánosok lennénk. Méltányo-lom a vacsorameghívását, de az a helyzet, hogy ön mármindent megtett azért, hogy egyáltalán szabadon vacsorázhassak. Az, hogy most a védelmére keltem, a legkeve-sebb volt, amit tehettem önért.

A férfi mondatai reményt öntöttek Victorba, mert meg-erősítették mindazt, amit mélyen legbelül mindig isremélt. Hogy a Lyrán Szövetségben sok támogatója van,akikre a jövőben majd nyugodtan számíthat. Lehet, hogyKatherine itt a média kedvence, de az emberek nemhisznek el mindent, amit a holovid közvetít nekik. És ez

jó.Victor hal lotta, hogy nyílik a szauna ajtaja, és érezte a

kiszökő forró levegő keltette léghuzatot. Az ajtó gyorsanbe is csukódott, de a kinti hideg áthatolt a bőrét borítófényes verejtékrétegen.

– Kicsit feljebb tekerhetné a hőfokot, nagyon lehűlt itta levegő.

– Sumimasen, Victor-sama. Nem szeretném, hogymegfázzon.

A női hang hallatán Victor a bal oldalára gördült,miközben jobb kezével a helyén tartotta a törülközőt.

– Omi! Hát te…?A lány helyet foglalt az alsó padon, Victorral szemben.

Haját feltűzte, testét hónaljtól combközépig fehér törülköző fedte. Óvatosan és kimérten, mégis kecsesen mozgott. Szinte úgy tűnt, egy pillanatra megfeledkezik a herceg jelenlétéről, mintha saját magánszentélyében volna.

Felemelte a kezét, hogy karcsú ujjaival meglazítsa atörülközőt a helyén tartó csomót. Victor mintha lassítottfelvételen látta volna, ahogy a törölköző lesiklik róla,tekintetével csak úgy itta a felbukkanó hajlatokat ésárnyakat, ahogy a textildarab lassan a padra hullott. Omia csípőjénél magasan felvágott fürdőruhát viselt, melyetnéhány centiméterrel a kulcscsontja alatt vörös pánt rögzített a mellénél. A vékony anyag második bőrkénttapadt a testére, és jól láthatóan megfeszült lapos hasán,amint hátradőlt a padon.

Victor tátott szájjal bámulta a lányt. Mindig is gyönyö-rűnek tartotta, érzékinek és vonzónak, de eddigi együtt

léteik mindig hivatalosak és távolságtartóak voltak. Asípályán töltött délután ugyan eléggé alkalomszerű volt,ám ott csuklyás kabátot, sapkát, kesztyűt és steppelt síoverallt viselt. Sem az az öltözéke, sem az eddig látotttöbbi ruha nem sugárzott ilyen nyers, elemi szexualitást.Hosszú lába, mellének lágy íve, tökéletes arca, és a bőrénkiütköző első, aranyban játszó verejtékcseppek… Victorérezte, ahogy növekszik benne a vágy a lány iránt.

Felült, és eligazgatta magán a törülközőt.– Omi, mit keresel te itt?– Élvezem a szaunát. – Ő is párnává gyűrte törülköző-

jét. – Azt ajánlották, síelés után próbáljam ki – KymHasek-Davion hercegnő mondta, azt hiszem. Mivel a miépületünkben lévőt apám, bátyám és a katonai tanácsadóik használják, idejöttem a főépületbe. Ha azt akarod,hogy elmenjek…

– Nem, dehogy – emelte fel a kezét Victor. – Nem, csakarról van szó, hogy… nos, szó val… arra gondolok, hogy azapád…

– Apám tudja, hogy veled találkozom. Van némi megbeszélnivalónk.

Victor gyanakodva nézett rá.– Apád tudja, hogy itt vagy velem… így?– Apám nagyon elfoglalt. A lényegtelen részletek azok

lényegtelen részletek. – Omi kinyitotta a szemét, ránézett. – Kérlek, Victor, nyugodj meg.

– Nem könnyíted meg a helyzetem, Omi. – Victor balkezével végigsimított mellkasán, jobbra futó sávokba ren-dezve szökés szőrzetét. – Én, eh, sosem láttalak még

ilyen…– Én sem téged, csak álmomban. – Omi elvörösödött. –

Bocsáss meg, Victor, amiért csak magammal törődöm, ésnem veszem figyelembe a te érzéseidet. Önző vagyok.

– Dehogy, Omi. Nem tettél semmi rosszat.– De igen. Azt hiszem. – Behunyta a szemét, karjait

összekulcsolta a feje alatt. – Azóta, hogy az Arc-Royalonegyütt voltunk, rengeteget utaztam, mert apám segédje-ként betöltött pozícióm ezt megkövetelte. Ott voltam aSolarison, hogy végignézzem, amint Kai megvédi a címét.Beutaztam az egész Szövetséget, jártam a Northwinden ésmás világokon. Mindig és mindenhol figyeltem az embereket, hogy hogyan viszonyulnak a közöttünk lévő érzelmekhez. A szokások mindenhol különböznek, akárcsak aszeretet kimutatásának módja, ám nem számít hová men-tem, a minket elválasztó szakadékot az emberek minden-hol tragikusnak tartják.

A helyiségben uralkodó hőség ellenére Victor hátánvégigfutott a hideg. Amit most ők ketten tettek – a közösszaunázás –, a Belső Szféra legtöbb világán érdektelen,esetleg megmosolyogtató lett volna. Voltak ugyan olyanfundamentalista szekták, akik az örök kárhozatot látnákbenne, de a legtöbb ember egy ilyen találkozásra ügyetsem vetne. Csak az a bökkenő, hogy a legtöbb ember nema koordinátor lánya, illetve az Egyesült Nemzetközösségnagyhercege.

Omi folytatta.– Mióta legutóbb elváltunk, folyton csak az járt az

eszemben, amikor megcsókoltál, és hogy mit éreztem

akkor legbelül. Emlékszem, ahogy táncoltunk – még mindig érzem a kezed a hátamon. Emlékszem, ahogy a testem a tiédhez feszült, érzem a lélegzeted a nyakamon, éselőttem van, ahogy belélegeztem az illatodat. Akkor nemakartam elválni tőled, legszívesebben veled maradtamvolna örökre, és azóta is úgy érzem, képes lennék a lelkem egy darabját feláldozni néhány veled töltött másodpercért.

Omi lágy hangjának szomorkás tónusa hallatán Victorlegszívesebben felpattant volna, hogy odamenjen a lányhoz. Oda akart ülni mellé, és csókjaival beborítani azajkát. Meg is tette volna, de tudta, hogy képtelen lenneennyivel beérni. Szenvedélyesen akarta őt, de ha enged avágyainak, azzal végérvényesen megváltoztatja a Theodore Kuritához, Hohiróhoz, és Omihoz fűződő viszonyát.Romba dönt néhány barátságot, és talán még az új Csillagliga alapjait is darabokra zúzza.

– Kérlek Omi… könyörgöm, hagyd abba. – Victorökölbe szorította a kezét, és baljával teljes erejéből apadra sújtott. A fájdalom felcikázott a karján, és kissékitisztította gondolatait. – Hidd el, hogy engem ishasonló gondolatok foglalkoztattak, ugyanezek azálmaim voltak. Újraéltem minden együtt töltött percet,és számtalan fantáziaképet szőttem belőlük. Érted akarok nyúlni, meg akarlak érinteni, érezni akarom, ahogyitt vagy mellettem, de mégsem tehetem. Nem itt és nemmost.

– Tudom.– Akkor miért jöttél ide?

A kék szempár felnyílt, megvillant.– Új emlékképekért az új álmokhoz.Victor nevetve dőlt a fülke falának.– Még egy ok, amiért szeretlek, Omi Kurita. Némelyik

ember még álmodni sem nagyon mer, neked pedig vanmerszed megtervezni az álmaidat.

– Megtervezni a mi álmainkat, Victor. Ha csak rólamlenne szó, nem lennék ilyen merész.

– Domo arigato, Omi-sama. Az adósod vagyok. Ismét. –Victor szélesen elmosolyodott. – Azon töprengek, hogyha apád tudja, hogy találkozunk, mit gondol, milyencélból akarunk beszélni egymással.

Omi arcáról egy szempillantás alatt eltűnt a derűs kifejezés.

– Talán értesültél róla, hogy néhány hónappal ezelőttmerényletet kíséreltek meg apám ellen.

– A forrásaim jelezték, hogy Subhash Indrahar eltűnt aszínről, de az apád elleni gyilkossági kísérletről mégpletykák sem jutottak el hozzánk.

Omi egy másodpercig csendben maradt.– Subhash Indrahar az életét áldozta, hogy megmentse

apámat.Victor nyugtalanul mocorogni kezdett.– Indrahar elkötelezettsége a családod iránt közismert

volt. Az önfeláldozása nem lep meg, de az EgyNem szempontjából nem is olyan nagy tragédia. Tudjuk, hogy a Szövetségben vannak reakciós elemek, akik szemben állnakaz apád által kezdeményezett változásokkal, és Indrahar-nak ismernie kellett a kilétüket. Ők az egyedüliek, akik

nek lett volna okuk megölni az apádat, és ráadásul nemkevés hatalmat összpontosítanak a kezükben. Ha erről azoldaláról nézed, pofonegyszerű az egész.

– Legfeljebb egy tehetséges matematikus tarthatnáilyen egyszerűnek. – Omi felült, keresztbe tette bokáit. –Apám szinte biztos benne, hogy amikor nyilvánosságrakerül a konferencia döntése, szárnyra kapnak a pletykák.Szerinte a Szövetség felvonulási területként való felhasz-nálását úgy fogják értelmezni, mint a te kísérletedet arra,hogy biztos legyél benne, egy esetleges klános megtorlása húgod birodalma helyett a Szövetség felé fog irányulni.

– Szokatlan elképzelés – sóhajtott Victor. – Az ittenimédia azt fogja sugalmazni, hogy magára hagyom a LyránSzövetséget, és megfosztom a csapataitól. Az EgyesültNemzetközösség médiája szintén. Ostorozni fognak azértis, mert a mi csapataink bevetésével fogom visszafoglalnia klánoktól a Szövetség világait, és esetleg arra próbálnakmajd rávenni, hogy az Egyesült Nemzetközösség nevébenszálljam meg a bolygókat. Azt hiszem, apád díjazná azötletet.

– Megbízik benned, Victor. Elhiszi, hogy betartod aszavad.

– Remélem, soha nem fogja azt kérni tőlem, hogytöbbé ne találkozzam veled.

– Nem hiszem, hogy ez probléma lesz – mosolyodott elOmi. – Apám számos tervet kigondolt már a Szövetségreakciós elemeinek elhallgattatására, de mindegyikbenszükség lesz a közreműködésedre.

– A részletek?

– Megosztom veled őket, de nem itt. – Nyújtózkodottegyet, mire Victornak azonnal a torkába ugrott a szíve. –Talán egy vacsora közben alkalmasabb lenne tolmácsol-nom a terveit.

– A gondolataimban olvasol. – Victor az ajtó felé bólintott. – Ha lezuhanyoztál, bármelyik vendégszobábanátöltözhetsz. Így nekem is marad elég időm, hogy felké-szüljek a vacsorára – egy vacsorára, melyről azután temér-dek álmot tudunk szőni.

15Harcos NegyedStrana MechtyKerenszkij Csillaghalmaz, Klánterület3058. október 27.

Vladimír Ward a Farkas klánból gyengének és kimerült-nek érezte magát, akár egy kölyökkutya, de valahogyfélig ülő helyzetbe tornázta magát, és begyömöszölt egypárnát a tarkója és az ágy fejlapja közé. Megrántotta atakarót, miáltal jobb lába fedetlenül maradt, és felitattavele az arcán és mellkasán lecsorgó verejtékpatakokat.Kezét ezután a mellére ejtette, és behunyta a szemét.Érezte, ahogy a szex álmosító utóhatása az álom feléragadja őt, de úgy döntött, nem hagyja magát.

Kielégült és elfáradt teste hagyta, hogy gondolatai szabadon bolyongjanak, és azon vette észre magát, hogyolyan dolgokon gondolkodik, melyek azelőtt sosem foglalkoztatták. Mivel a klánok harcosi kasztjain belül mesterséges tenyésztéssel oldották meg a szaporodást, aközösülés és az utódnemzés között semmiféle kapcsolatnem létezett. A testi élvezet egyfajta ajándék volt, melyeta barátok osztottak meg egymással, egy ünnepélyes alkalom megpecsételése, vagy esetleg valamiféle párbaj,

melyben senki sem veszíthetett. Tudta, hogy az alsóbbkasztok tagjai közötti szexuális kapcsolat számtalanegyéb jelentőséggel és árnyalattal is bír, de ennek sosemtulajdonított túl nagy jelentőséget, és nem is igazánfigyelt rá. Úgy élt, ahogy egy harcosnak élnie kell, és csakez számított.

A bajtársakkal való közösülés egy dolog volt, melyneka szerelem nem képezte részét. Az olyasvalami volt, amitaz alsóbb osztályok birtokoltak – valamint a Belső Szférafélrevezetett polgárai –, és Vlad tudta, hogy a kifejezés akapcsolatok széles skáláját foglalja magába. A harcosokazonban a barátságot és bajtársiasságot értékelték, mert aszerelemmel együtt járó nyilvánvaló kizárólagosság csakféltékenységet és rivalizálást szült volna. Mindkét érzelem romboló hatású a katonai rendre és fegyelemre, márpedig az uralkodó kaszt harcosai különösen tiszteltékezeket az erényeket.

Vlad visszaemlékezett arra az időre, amikor az egyiktesköztársa – egy fiatal nő, akit csecsemőkora óta ismert –bevallotta neki, hogy beleszeretett valakibe. Az élményfélelmetesen megrázó volt számára, és zavarát mégtovább fokozta, hogy szerelmének tárgya egy jobbágy,Phelan Kell volt. Ranna azért fordult Vladhoz, hogyútmutatást kérjen, és a megnyugtatás utáni vágya végüloda vezetett, hogy az ágyban kötöttek ki.

Akkor még nem volt képes megérteni, mi jár a lányfejében, vagy hogy miért kezdte el kerülni őt. Azt hitte,megcsalta Phelant velem. Vlad erre még azelőtt rájött,hogy találkozott volna azzal a nővel, akibe – legalábbis

azt hitte – beleszeretett, de mostanáig, amíg le nemfeküdt valaki mással, nem értette meg teljes egészében,mit érezhetett Ranna. Mentális rendellenességként fogtafel a dolgot és száműzte a gondolatai közül, most viszontmár tudta, hogy ennél jóval többről van szó.

Katrina Steinerben megtalálta azt a nőt, aki lekötötte agondolatait. Nem pusztán fizikai vonzalom és vágy voltez, bár ezt a részét sem lehetett figyelmen kívül hagyni.Amikor beszélt vele, amikor együtt voltak, a lelkek olyanegyesülését érezte, melyet addig csak más harcosokkalvolt képes átélni. Tudta, hogy meg kellett volna vetnie anőt, mert a szó semmilyen értelmében nem számítottharcosnak, ám belső ereje ugyanolyan fényesen izzott,akár az övé. Úgy érezte, mintha önmagának egy részéretalált volna rá, melyről eddig nem is tudta, hogy hiányzik.

A gyomrát összeszorító rémület meglepetésként érte.Az árulás fájdalma az elárult személy elvesztésénekfélelme. Meg tudta magyarázni, darabjaira szedni,elemezni az érzelmet, de a hatalmát csökkentenie mégígy sem sikerült. Félt tőle, hogy bármikor elveszíthetiKatrinát egy olyan incidensben, amelyet a klánok közöttemlítésre sem méltattak volna. Mégis árulásnaktekintené, mivel én félek tőle, hogy elárulom őt. Érdekes.

Vlad a fürdőszoba ajtajára pillantott. A zuhanyból alázúduló víz hangja hirtelen elhallgatott, azután a zuhanyzófülke kinyíló tolóajtajának kattanása hallatszott. Hallotta a kupacból előhúzott törülköző lágy suhogását, azután a fürdőszoba világítása kialudt.

A nő a haját törölgetve lépett be a félhomályba borult

szobába. Hosszú lábának és hetyke mellének bőrénfényes vízcseppek csillogtak. Vlad látta bordáinak árnyékos körvonalát, és figyelte a bőre alatti izmok könnyed,erőtől duzzadó játékát, ahogy az ágy felé közeledett.Teste visszaemlékezett rá, milyen volt vele együtt és ellenében mozogni, és a gondolat mosolyt csalt az arcára.

Marthe Pryde átvetette vállán a törölközőt, jobb kezével kisimította fekete haját az arcából, majd elnyújtózotta férfi mel lett az ágyon. Elégedetten felsóhajtott, azutánállát a karjára támasztva felnézett Vladra.

– Amikor meghívtál, hogy találkozzam veled és beszéljük át a helyzetünket, nem egészen erre számítottál,negvál?

– Neg. Semmi okom a panaszra, de ez engem isváratlanul ért.

Marthe csúfondárosan elmosolyodott.– Helyes. Azt hiszem nem árt, ha emlékszel rá, hogy

téged is meg lehet lepni.– Talán te készítetted elő a csapdát, Marthe Pryde, de

az volt a benyomásom, hogy én is adtam annyit, mintamennyit kaptam. – Vlad a jobb oldalára gördült, és fejéta kezére támasztotta. – Ha minden meglepetésszerűtámadás ilyen fokú kielégüléssel járna, talán szándékosankeresném őket.

– Ó, de a feloldódás mindig része a meglepetésnek. – Anő behunyta a szemét egy pillanatra. – Ez pedig kifejezet-ten kellemes volt. Ti, Farkasok nagyon találékonyakvagytok.

– Ti, Sólymok pedig nagyon képzettek a hagyományos

módszerek alkalmazásában. – Vlad halkan felnevetett. –A szövetségünk legújabb fejleményei természetesen megráznák a híveinket.

– Azt hiszem, jóval kevésbé, mint a kollégáinkat aNagytanácsban – vigyorodott el Marthe. – Egyszerűenképtelen vagyok elhinni, hogy egyikük sem volt olyanelőzékeny, hogy meghaljon, miközben a teszteken próbálták bizonyítani harcosi mivoltukat.

– Egyetértek. Különösen a két Novamacska kán teljesít-ménye nyűgözött le. Mindketten matuzsálemek, mégisfölényes győzelmet arattak ellenfeleik felett.

– Szinte úgy tűnt, mintha tudnák, mit fog tenni azellenfél, mielőtt az még hozzákezdett volna. A Novamacskák hosszasan képesek ecsetelni jövőlátó vízióikat.Soha nem hittem egy szavukat sem, ám ez magyarázatotadna kitűnő teljesítményükre.

– Jövőbelátás vagy hangszerelés. – Vlad összevontaszemöldökét. – Gyanítom, hogy Taney így nyerte meg acsatáját. Vagy megkoreografálta az összecsapást, vagy ő alétező legszerencsésebb ember.

– Inkább a szerencsére tippelnék a tervezés ellenében,mert Taney soha nem az előrelátásáról volt híres. –Marthe a könyökére támaszkodva feljebb emelkedett. –Az ilkáni pozícióért folytatott harcában is főként a szerencsére támaszkodik. Nem ismerte fel, hogy a megjegy-zésed egy olyan vezető szükségességéről, aki megjártaTukayyidot, minden esélyétől megfosztotta. Könnyedénlegyőzöd, ha szavazásra kerül a sor.

– Te azt hiszed, én akarok lenni az ilkán?

– Azt gondolom, még korai lenne a megválasztásod –csóválta a fejét Marthe. – Nem rendelkezel azzal afölénnyel, ami sikeres ilkánná tehetne.

– Egyetértek.– Valóban?– Teljes mértékben. Nem a rám ruházott felelősségtől

tartok, sokkal inkább a kudarctól félek.Marthe rövid gondolkodás után bólintott.– Úgy érzed, kudarcot vállánál a Belső Szféra meghódí-

tásával?– Nem, abból a szempontból a kudarcnak még az

árnyéka sem fenyeget – mosolyodott el magabiztosanVlad. – Amitől félek, az a klánok irányításának kudarca.Gondold csak el, hogyan tagozódnak most a klánok. Négycsoportra oszlanak: vannak a Keresztesek és az Őrzők,illetve az inváziós és az otthoni klánok. Mind közül a leggyengébbek az otthoni Őrzők, utánuk következnek azinváziós Őrzők. Az igazi hatalom a Keresztes frakciókközött oszlik meg, mivel az otthoni Keresztesek úgy döntöttek, ideje nekik is színre lépniük. A megérzésed aNagytanácsban előadott mondandómmal kapcsolatbanhízelgő, ám azt hiszem, nem teljesen pontos.

– Talán – vont vállat Marthe. – Nem hiszem, hogyTaney és az otthoni Keresztesek képesek lennénekakkora befolyást gyakorolni a többiekre, hogy szembe-szállhassanak bármelyik másik ilkán jelölttel.

– Taney és az otthoni Keresztesek azért nem teljesenhülyék. Az otthoni klánok fiatal harcosait agitálják, hogygyakoroljanak nyomást a vezetőségre.

Marthe komoran bólintott.– Ó, szóval ezért van ez a sok késlekedés, és ezért

ragaszkodnak ennyire a tesztekhez meg a vérnév próbák-hoz. Tele akarják pakolni a Klántanácsokat fiatal harco-sokkal, akik alig várják már, hogy dicsőséget szerezzenekaz újraindított invázióban.

– Pontosan – vigyorgott Vlad. – Ugyanaz a technika,melyet Marialle Radick és én alkalmaztunk, hogy siettes-sük a vezetői krízis kirobbanását a Farkas klánban. Afegyverszünet árnyát felhasználva sikerült elültetnünk afélelmet az embereinkben, akik tartottak tőle, hogy sohatöbbé nem lesz esélyük a bizonyításra. Az otthoni Keresz-tesek pedig most ugyanazt teszik, csak ők azzal riogatjáka harcosokat, hogy ki lesznek hagyva az invázió folytatá-sából.

– Ez sok mindent megmagyaráz – töprengett Marthe. –Hozzád hasonlóan én is sok időt töltöttem itt, a StranaMechtyn a vérnév próbák megfigyelésével. Az újonnanvérnevet nyert harcosok között sok Jaguárellenes véleményt hallottam. Taney és a többiek tehát valószínűlegúgy gondolják, a Jaguárok vezetik majd az új inváziót.

– Pozvál, én is így látom, mivel a Füstjaguár LeoShowers volt az invázió első ilkánja.

– Különösen miután a nagytanácsbeli hozzászólásoddalgyakorlatilag Lincoln Osist jelölted meg a következőlehetséges ilkánként.

– Felfigyeltél rá?– Nem is lehettél volna egyértelműbb.– Köszönöm. – Vlad mutatóujjával a lepedőn rajzolga-

tott, értelmetlen szimbólumokká alakítva a gyűrődése-ket. – A klánok tagoltsága azt jelenti, hogy akárki is leszaz ilkán – Osis, Taney, vagy bárki más –, egy széttagolthaderőt kell majd irányítania. Az otthoni Keresztesekgyűlölnek minket a sikereink miatt, és ugyanezért félnekis tőlünk. Az Őrzők nem kedvelik a Kereszteseket, ésvonakodni fognak minden olyan dolgot megtenni, amivelhozzásegítenének minket a további sikerekhez. A Füstja-guárok, mivel saját magukat tekintik a legerősebb inváziós Kereszteseknek, minden erejükkel azon lesznek,hogy végezzenek a Drakónis Szövetségg e l , ésbenyomuljanak a Terrára. Még ha egy másik klán veszi isbe a Terrát, a Szövetséggel, mint vazallus állammal ahátuk mögött a Füstjaguárok olyan erőt fognakképviselni, mellyel mindenképpen számolni kell.

– Az elemzésed hibátlannak tűnik. – Marthe kinyújtotta a karját, és nyújtózkodás közben megérintette aférfi mellkasát. Azután ismét kitámasztotta az állát, ésúgy kérdezte: – Tehát, mit tartasz a leghelyesebbnek?

– Számos dolognak kell történnie. – Vlad felemelte azegyik ujját. – Először is a Füstjaguároknak meg kell szégyenülniük. Ezt legkönnyebben úgy érhetjük el, ha előse-gítjük Lincoln Osis ilkánná választását. Abban a pozíció-ban majd megpróbálja nagyobb erőfeszítésekre sarkallni aJaguárokat, de ehhez elég gyenge helyzetben lesz. A Szellemmedvék Őrzők, tehát nem fognak irgalmazni neki, haa Belső Szféra visszatámad. A Jádesólymok és a Farkasoksemmit, vagy csak nagyon keveset tesznek a frontjaikon,és engedélyezhetjük a Belső Szféra csapatainak az áthala-

dást, hogy elbánhassanak a Jaguárokkal.– És mi van a Novamacskákkal?– Azt sosem fogjuk megtudni, hogy ők mit tesznek

majd, de most is harcolnak a Füstjaguárokkal, ezért nemhiszem, hogy támogatnák Osis háborúját. A Belső Szférá-nak reagáln i a kell a kiújult ellenségeskedésre, és aFüstjaguárok taktikailag eléggé elmaradottak ahhoz,hogy veszítsenek.

Marthe elmosolyodott.– Ha Osis offenzívája néhány világ elveszítését eredmé-

nyezi, azzal bizonyítékát adja, hogy nem alkalmas a veze-tésre.

– Így van. És ami még ennél is fontosabb, a veszteségekmiatt az otthoni klánok is fenyegetve érzik majd magukat. Ez viszont segít egyesíteni a klánokat – egy olyanszövetségben, melyet Osis nem képes létrehozni, mivelezeket a klánokat kihagyta az új invázióból.

– Hogyan képzeled?– Hol közelíthetik meg a támadó klánok a célpontjai-

kat? Te és én egyetlen világot sem engedünk át nekik. ASzellemmedvék nem engedik be őket, ezért Osisnak nemmarad más lehetősége, mint saját megszállási zónájánkeresztül biztosítani nekik egy támadási vektort. Ezt nemszívesen teszi, és azt sem fogja engedélyezni, hogy az eredeti támadási vektorok mellett próbálkozzanak, mert ígyolyan területeket rohannának le, melyek nincsenek felké-szülve a védelemre.

– Pedig ez jó terv volna.– Igen, de Osis az inváziót vetélkedésként kezeli, mely

nek végén ott várja őt a fődíj, nem pedig katonai akció-ként, melynek célja meghódítani a Belső Szférát. Előrelá-tás híján ahelyett, hogy egyesítené a klánok erejét, inkábbarra koncentrál, hogy megnyerje a versenyt, és ígyteremtse meg azt a szövetséget és hűséget, melyre jogosulnak érzi magát.

Marthe bólintott.– Tehát, azáltal, hogy megadjuk Osisnak, amit akar,

lehetővé tesszük számára, hogy elpusztítsa saját magát ésa klánját.

– Ahogy mondod. És amikor eljön az idő, hogy leváltsuk, és új vezetőt nevezzünk ki a klánok élére, már csakkét jelölt lesz, akik megfelelnek a követelményeknek.

– Te és én.– Te és én – bólintott Vlad. – Én tudom, melyikünket

választanám, de ez akkor már nem is lesz lényeges.– Nem?– Nem – válaszolt hideg mosollyal Vlad. – Amikor újra

kezdjük a Belső Szféra valódi meghódítását, több mintelegendő dicsőség fog teremni mindkettőnk számára, éselég hatalmat szerezhetünk ahhoz, hogy még a legvadabbálmainkat is könnyedén valóra válthassuk.

16Kapellán Kulturális Központ, TriádTharkad City, TharkadDonegal Körzet, Lyrán Szövetség3058. november 5.

Katrina Steiner úgy találta, hogy Sun-Tzu irodája, melyeta Kapellán Kulturális Centrumban rendezett be magának,túlságosan sötét az ő ízlésének. A gyér világítás csak mégjobban elmélyítette a teák és mahagóni bútorok árnyala-tait. Bár az irányított fényű spotlámpák élesen kiemeltéka falakon lógó gyönyörű rizspapír festményeket és atalapzatokon álló nefritkő véseteket, fényük nem terjedttúl az így megmutatott kincseken.

Katrina pontosan tudta, milyen érzelmet kellene kiváltani a bemutatón a k . Az emberek alázatot éreznek,amikor ilyen régiségek és csodák veszik körül őket. Akincsek a Terrával, az emberiség bölcsőjével valókapcsolatot szimbolizálják, és mély benyomást kellenetenniük rám. A kapcsolat egyben a Liaók igényénekjogosságát is jelzi arra a vezetésre és hatalomra, melyet azegykori Csillagligában birtokoltak. Elmosolyodott.Csakhogy én egy tollvonással képes vagyok lakhatatlannátenni világokat. Ilyen könnyen nem tud lenyűgözni.

Sun-Tzu lassan felállt a székéről. Aranyszínű selyemza-kójának tigrisei tökéletesen passzoltak a szék támlájánakegyik felébe vésett tigrisalakokhoz. A szemben lévő szék,melyet nyilvánvalóan az arkónnak készítettek elő, hasonlóan finom kidolgozottságú volt, bár ennél pávákat használtak dekorációként. Katrina kíváncsi lett volna, hogy ezvalamiféle gúnyolódást, vagy inkább megbecsülést akar-ejelenteni.

Sun-Tzu Katrina fölé tornyosult, és a kezét nyújtott azarkónnak.

– Megtisztel, hogy elfogadta a meghívásomat.Katrina barátságosan kezet rázott vele, azután a háta

mögött összekulcsolta az ujjait.– Van valami oka, kancellár, amiért ne fogadtam volna

el?Sun-Tzu elmosolyodott és a pávás szék felé intett.– Ha jól emlékszem, kissé kihoztam a sodrából a

Northwind meghódításával.– Hódítás? – Gyors mosollyal leplezte hirtelen feltá-

madó dühét. Sun-Tzu olyan világokat foglalt el, melyekető a Lyrán Szövetség részének nyilvánított. Ez a bejelentésinkább csak arra szolgált, hogy a bátyját bosszantsa, bár aNorthwind valóban egy olyan világ volt, melyet szeretettvolna megtartani. Ezt tekintette otthonának az egyikleghíresebb zsoldos alakulat, a Northwindi Felföldiekegysége, és igazán jól járt az az állam, amelyik ahadseregét velük erősíthette meg.

– Ha jól tudom, kancellár, ön a Fel földieknek ajándé-kozta a világot – azt a világot, melyet egyébként is meg

tartottak volna, mégpedig az ön Konföderációjától függetlenül. Tehát az ön uralma felettük csak névleges.

– Ó, igen. Mint ahogy az öné is Kell ezredes és a KellKopók felett.

Katrina helyet foglalt és keresztbe tette lábait. Halványszürke szoknyája eléggé felcsúszott ahhoz, hogykibukkanjon alóla térdig érő, szürke bőrcsizmája.

– Ha nem lennének nézeteltérések az életben, mindannyian unatkoznánk. A Northwind birtokba vétele nemnyerte el a tetszésemet, de nem látom be, miért kelleneemiatt ellenségeskednünk egymással. Igazából azthiszem, az adósa vagyok önnek.

Sun-Tzu jádezöld szeme elkerekedett.– Az adósom? Hogy értsem ezt?– A nyitóülésen a támadása Morgan Kell ellen megelé-

gedéssel töltött el. Morgan jelenléte a hosszú távú célokatfigyelembe véve hasznos lehet, de akkor és ott sértés voltrám nézve, melyet a bátyám készített elő.

A kancellár bólintott.– Victor valóban olyan, mint a torokban megakadt hal

szálka: kicsi, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, és akármég végzetes is lehet.

– Megértem, miért alakította ki róla ezt a véleményt. –Katrina felsóhajtott. – Azonban neki is megvan a magahaszna. Csak arra kell vigyázni, hogy kinek a torkán akadmeg. Azt hiszem, ez esetben a klánok fognak fuldokolnitőle, amit egyáltalán nem bánok.

Sun-Tzu elkomorodott.– Biztos benne, hogy Victor beleegyezik a harci kötelék

vezetésébe?– Beleegyezik? Ezt tekinti a sorsának. Mi másért hozta

volna el magával Yvonne-t? A lány éles gyakorlaton veszrészt, hogy átvehesse a helyét az Egyesült Nemzetközös-ség élén, míg ő távol van. – Halkan felkacagott. – Sokkalnehezebb feladat volna itthon tartani Victort. És lássukbe, nála alkalmasabb személy nem létezik a feladatra.

– Nem?– Ki más lenne? Ön? – Nevetése most egy kissé erőlte-

tetnek hatott. – A kardinális már túl öreg, Hohiro Kuritabátor, de a klánok elleni mérlege nem túl jó. Kait nemérdekli a politika, míg a többi vezető vagy túl idős, vagyalkalmatlan a hadviselésre. Nem, Victor fogja vezetni asereget. Sem ön, sem én nem tudunk ezen változtatni.

– Jó – bólintott ünnepélyesen Sun-Tzu. – Sokkal nyugodtabban alszom, ha a bátyja odakint harcol a klánok-kal, és Kai is vele van.

Katrina hátradőlt, és félig leeresztett szempillái alólfigyelte a kancellárt. Az a Sun-Tzu, akivel azelőtt találko-zott vagy kommunikált, sokkal kiegyensúlyozatlanabb-nak tűnt, mint a most vele szemben ülő férfi. Victor ésKai iránti gyűlölete legendás volt, és még a legáltaláno-sabb üzenet közepébe is képes volt beleszőni egy tíz perces, vagy akár még tovább tartó fel lengzős tirádát . Azirracionalitás volt a pajzsa. Vajon miért engedte most leelőttem?

– Kancellár, ön meglep engem. Általában a bátyám,vagy Kai nevének már az említésére is a gutaütés szoktakerülgetni.

– Tigriscsíkok, arkón. Védőmintázat. A birodalmamkicsi, és sokan ügyet sem vetnek rá, mert azt hiszik, örököltem családom őrületét. – Sun-Tzu vállat vont. – Haemiatt alábecsülnek, máris lépéselőnybe kerültem.

– Miért árulja el nekem, hogy mindannyiunkkal abolondját járatja?

– Kiszámított kockázat. Sokan azt gondolják, ön csupán egy szociális pillangó, aki kizárólag erős személyisé-gével uralkodik, de én nem így vélem.

– Nem?– Nem. Ha így volna, a nagybátyám sosem kegyeske-

dett volna felajánlani önnek a szolgálatait. Ám mivel mégsemmiféle határozott kísérletet nem tett a birodalmamdestabilizálására, tudom, hogy nem szerzett ön felettjelentős befolyást. Ami egyben azt is jelenti, hogy önnektöbb acél van a gerincében, mint gondoltam volna. – Sun-Tzu széttárta a karját. – Mindketten álarcot viselünk, ésez bizonyos értelemben szövetségessé tesz minket.

– Szövetségesek? Miért tekinteném önt a szövetsé-gesemnek?

– A közös ellenségeink miatt, arkón. A bátyja példáullegszívesebben mindkettőnket kipenderítene saját birodalmunkból. Thomas Marik is az ellenségünk, aki megpróbál kijátszani minket egymás ellen. Önnek amiatt kellaggódnia, mi fog történni, ha a birodalma kormányzásarám és Isisre száll. Nekem amiatt, hogy esetleg feleségülveszi önt, és megszületik mindkét nemzet trónörököse.

– Thomas elvesz engem? – robbant ki Katrinából anevetés. – Attól tartok, ez sosem történhet meg. Ne az én

utódom, hanem az ágyasa gyermeke miatt aggódjon. Biztos lehet benne, előbb vagy utóbb világra hoz egy trónörököst.

– Igen, ez gondot okozhat – nézett rá Sun-Tzu. – Természetesen az is egy lehetséges megoldás lenne, ha énvenném feleségül önt, és akkor Thomas találná magátsarokba szorítva.

Sun-Tzu ötlete váratlanul érte Katrinát. Énjének egyrésze azonnal lázadozni kezdett a megoldás ellen, desikerült visszanyelnie az éles megjegyzést, amellyel válaszolni akart az ajánlatra. Tudta, hogy Sun-Tzu iránta valóvonzódásának teljes hiánya hosszú évek kondicionálásá-nak köszönhető. Maximilian Liao utódai – Candace kivételével – szinte kivétel nélkül, már gyermekkoruktóltébolyodott szörnyetegek voltak. Maximilian megpró-bálta elragadni az Egyesült Világokat Hanse Daviontól, ésmár ez elegendő ok volt rá, hogy gyűlölje őt és mindenivadékát. Egyesek arra is rámutattak, hogy bár CandaceMaximilian feleségétől született, az apjával való kapcso-lata ezen a ponton véget is ért – és mindezt csak azérttették, hogy megpróbálják megmagyarázni, miért éri megCandace-t szövetségesnek tekinteni.

Egy Katrina és Sun-Tzu közötti szövetség erős hatalmitömörülést hozna létre a Belső Szférán belül. Lehetővétenné a Káosz Határvidék azonnali pacifikálását, és megerősítené a Lyrán Szövetséget, mivel jóval több világotkapna, mint amennyit a klánok elragadtak tőle. ThomasMarik a házasság következtében kényes helyzetbekerülne, de mivel képtelen lenne legyűrni ellenségeit,

csak az lenne a megoldás, ha engedékenynek mutatkozikvelük szemben. A három birodalom gyakorlatilag eggyéválna, és végre határozottan meghúzhatná a közte és abátyja közötti frontvonalat.

– A házasságkötésünk járna bizonyos előnyökkel, Sun-Tzu, de nem hiszem, hogy most volna itt az ideje ilyenlépést fontolgatnunk. – Katrina elmosolyodott. – Elvégreön eljegyezte Isis Marikot.

– Valóban, méghozzá már több, mint hat esztendeje. –Sun-Tzu sziszegve mondta ki az időtartamot, mintha aszavak keserű mérget tartalmaznának. – Thomas megszegte a szavát, nem tűzött ki időpontot a házasságra, ígyaz eljegyzés nem más, mint ámítás. Csaliként elém nyújtjaa birodalmát, de közben folyamatosan ütlegel a bottal.Elismerem, a Sarna Határvidék elleni támadásom támogatásával engedte, hogy belekóstoljak ebbe a csaliba, deigazából soha nem szándékozik átengedni nekem a zsákmányt.

– És mit gondol erről a csali?– Isis? – Sun-Tzu szeme összeszűkült. – Azt hiszem, ő

szintén álarc mögött rejtőzködik. Tudom, hogy vannakambíciói, azt viszont nem, hogy mik lehetnek azok. Úgygondolom, nem ő játssza apja eszközének szerepét a birodalmam megkaparintásában. Ha így lenne, már rég összeházasodtunk volna, én pedig mostanra bizonyára elhunytam volna valamilyen baleset következtében.

Katrina meg sem próbálta leplezni döbbenetét.– Azt hiszi, Isis képes lenne meggyilkoltatni önt?– Ne feledje el, hogy Thomas Marik csak az apja meg

gyilkolása árán foglalhatta el a Szabad Világok Ligájánaktrónját. Victor hasonló módon jutott hozzá ahhoz, amiszületési jogon később amúgy is járt volna neki. Még ön ishálás lehet annak a bérgyilkosnak a mostani pozíciójáért.Ha Isis mellém kerülne, a napjaim meg volnának számolva. Szerencsére van egy biztosításom: Kali.

– A rémuralmával állna bosszút önért?– Vele és a thug szektájával az a probléma, hogy túl

nehéz őket kontrollálni. Ha szabadjára engedném őket,átkozottul hatékonyak és bosszantóak lehetnének. – Sun-Tzu kurta mosolyt villantott Katrinára. – Nem minthaönnek fenyegetve kellene éreznie magát.

– Természetesen nem. – Katrina viszonozta a mosolyt.– De jól megjegyzem, hogy ha meg akarom ölni önt,akkor el kell helyeznem egy hamis bizonyítékot is, amelyegy másik ellenségemre mutat.

– Egyszerű, ám hatékony. Talán meg kéne ren deznemsaját halálomat, és alkalmaznom a módszert.

– Csak nyugodtan, amíg nem én vagyok a gyanúsított. –Katrina hüvelykujjával megpöccintette mutatóujja körmét. – Mit kíván tőlem, Sun-Tzu?

– Ha nem a kezét, akkor a támogatását a politikaitanácsban. – Sun-Tzu teljes magasságában kihúzta magát.– Én akarok lenni a Csillagliga Első Nagyura.

Katrinának egy arcizma sem rándult.– Ha felidézem az eddigi megbeszéléseket, úgy emlék

szem, abban egyeztünk meg, hogy váltjuk egymást avezetői pozícióban. A választás három évre szól. Az önideje is hamar elérkezik majd.

– Én akarok lenni az első – jelentette ki Sun-Tzu. –Tudom, hogy a poszt a megegyezésünk értelmébenfőként ceremoniális jellegű, de szükségem van a vele járópresztízsre. Élénkítőleg hatna a népemre, amire igencsakszükségem van, ha újra erőssé akarom tenni a KapellánKonföderációt. El sem tudja képzelni, mit jelentett anemzetem számára a Káosz Határvidék világainak elfoglalása. Az embereim újra erősnek és elszántnak érzikmagukat, nem pedig annak a megvert csürhének, melyetaz ön apja térdre kényszerített, és amelyet anyám továbbsanyargatott a vereségük miatt.

– Amikor azt mondja, újra erőssé válik a nemzete,hogyan képzeli kimutatni ezt az erőt? – Katrina kékszeme keskeny hasítékká szűkült. – Az Egyesült Nemzet-közösség az enyém, Sun-Tzu. Ha a 3025-ös határokon túliterjeszkedés tervét fontolgatja, kénytelen leszekelpusztítani önt.

– A 3025-ös határ? – Sun-Tzu habozni látszott, de végülbólintott. – Ezzel a St. Ives Paktum kívül marad a védőer-nyőjükön.

– Nem törődöm a Konföderáció belpolitikai problémá-ival. Ha vissza tudja szerezni birodalma fellázadt részét,csak tegye. Engem nem érdekel.

– Akkor hát számíthatok a támogatására?Katrina egy pillanatig töprengett. Ha támogatom Sun-

Tzut, Victor biztosan minden erejével a javaslatom ellenszegül. Theodore és Thomas valószínűleg Victor mögé áll,ami azt jelenti, hogy Sun-Tzu veszíteni fog. Azután tartokegy beszédet arról, mennyire helytelenítem az

eljárásukat, és hogy úgy látom, az egyesülés szellemét,amely segít újjáteremteni a Csillagligát, veszély fenyegeti.Mindannyian elszégyellik magukat, és így én maradok azegyedüli logikus választás az Első Nagyúri címre.

– Hajlandó vagyok ön mellett szavazni, Sun-Tzu. Sőt,örömmel nevezem meg a jelöltemként.

– Nagyon kedves.– Az vagyok, Sun-Tzu. Ezt ne feledje el. – Katrina elmo-

solyodott. – Eljön az idő, amikor elvárom ennek a szíves-ségnek a viszonzását, különben letépem az álarcát, kikaparom a szemét, a nemzetéből pedig nem marad más,csak egy emlék.

17Királyi Udvar, TriádTharkad City, TharkadDonegal Körzet, Lyrán Szövetség3058. november 14.

Victor Davion némileg zavarónak találta, hogy a kardiná-lis még nem érkezett meg a Füstjaguárok ellen tervezetttámadás délutáni áttekintő értekezletére. A stratégiaitervező bizottság tagjait időnként elszólították egyébhivatali kötelezettségeik, de Victor azt gondolta, hogy atámadás tervének végső formába öntése minden másnálnagyobb prioritást kap. Nehezen tudom elképzelni, hogyvalamit ennél fontosabbnak tartana.

Amikor a terem közepén életre villant a Szövet-ség/Füstjaguár határvidék térképe, Victor felállt.

– Ez az utolsó lehetőségünk, hogy áttekintsük a tervetés meggyőződjünk hibátlanságáról, mielőtt a politikaibizottság elé kerülne jóváhagyásra. Ha bárkinek bármi-lyen fenntartása van vele kapcsolatban, akkor itt és mostjelentse be, mert később már nem lesz lehetőségünk amódosításra. Remélem, mindenki megértette.

A helyiséget megtöltő katonai vezetők bólintottak.– Helyes. Egyben megragadnám az alkalmat, hogy

köszönetet mondjak önöknek és szakértői stábjuknak azelvégzett kemény munkáért. A Belső Szféra még sosemvolt tanúja ilyen mértékű együttműködést megkövetelőkatonai hadműveletnek, mióta Alexander Kerenszkij aTerra és Stefan Amaris ellen vezette a Csillagliga VédelmiErőit. Ennek a tervnek működnie kell, és működni is fog,de csak az erőfeszítések miatt, melyeket itt tettünk – ésaz erőfeszítések miatt, melyeket az embereink a harcme-zőn fognak tenni.

Kilépett az asztala mögül, és megközelítette a lebegőhologramot.

– Ahogy abban megállapodtunk, a művelet öt támadásifázisra oszlik. Az első hullám kizárólag CSVE és Szövet-ségi csapatokból fog állni. Célpontja öt Jaguár világ: aHyner, a Port Arthur, az Asgard, a Tazared és a Kiamba.Más egységek a Novamacska világok felé indulnak, és amásodik hullámban elfoglalják őket. Igen, Wu ezredes,van kérdése?

Wu Kang Kuo vezérkari ezredes a térképre mutatott.– Milyen biztosítékunk van arra, hogy a Novamacska

világokra küldött csapatainkat nem hívják ki, és nemsemmisítik meg?

Hohiro felállt.– Az embereink még mindig tárgyalnak a Novamacs-

kákkal, de sikerült megegyezniük megelőzőbatchallokban, azaz valós képet kaphatunk a világokatvédő csapataik erejéről és minőségéről. Szándékainkszerint semmiféle ellenállással nem fogunk találkozni.

– De lehetséges, hogy harcolnunk kell? – kérdezte

gondterhelten Wu.Phelan előrehajolt az asztala felett.– Elméletileg igen. A múltban, amikor a kánok külön

féle technológiák és világok elcseréléséért alkudoztakegymás között, megelőző batchallt alkalmaztak. Ennekkövetkezménye egy főként ceremoniális jellegű csata volt– nem történt semmiféle csalás, de a kimenetelt bárkikönnyedén megjósolhatta. Ez jó módszer volt arra, hogymegőrizzék a becsületüket és tiszteletben tartsák atradíciókat, de ugyanakkor elkerüljék, hogy olyan dolgokmiatt kelljen harcolniuk, amelyek nem érik meg azerőfeszítést.

– És mi van akkor, ha úgy döntenek, hogy elárulnakminket? – kérdezte fejcsóválva Byran marsall.

– Már jóval a leszállás előtt tudni fogunk róla, hogytiszteletben tartják-e a batchalljukat – válaszoltmosolyogva Phelan. – Akkor még eldönthetjük, hogyharcba szállunk, vagy inkább erősítést hívunk.

– És ha kelepcébe csalnak? – Morgan Hasek-Daviongyors kérdése megelőzte Byran marsall riposztját Phelanválaszára. – Mi van, ha becsalogatnak és lecsapnak ránk?

Phelan egy biccentéssel nyugtázta a kérdést.– Mint bizonyára már rájött, nem tudom garantálni,

hogy a Novamacskák tartják magukat az egyezséghez.Azonban tény, hogy egy ilyen gyalázatos árulás teljesmértékben ellentmond a felfogásuknak. Azt hiszem,előbb fogunk mi kórházakat, templomokat, iskolákat ésárvaházakat kijelölni katonai célpontoknak, mint hogy aNovamacskák hátba támadjanak minket.

– Pontosan azért nem fogják megtenni, mert ők kláno-sok. Az említett rajtaütés kivitelezése, a batchallbanismertetett egységeknél több csapat telepítése dezgrává –kegyvesztetté – tenné őket. Egy ilyen fokú árulással igenkomoly szankciókat vonnának magukra, illetve annaklehetőségét kockáztatnák, hogy egy másik klánbeolvasztja őket. A Novamacskák nem elég erősek hozzá,hogy ellenálljanak egy hatalomátvételnek, ezért acsapdaállítás semmiféle haszonnal nem járna számukra.

Wu visszaült a helyére.– Azzal, hogy szövetséget kötnek a Belső Szférával,

nem válnak dezgrává?– Igazából nem lépnek velünk szövetségre, mivel a

világaikat elméletileg katonai művelettel hódítjuk eltőlük. Így nem veszítik el a becsületüket, tehát nem isválnak dezgrává. Ez nagyon jó dolog számunkra, mert akegyvesztettség lehetősége olyan dolog, amimindenképpen negatív reakciót váltana ki belőlük.Mindössze annyit kell tennünk, hogy teljes komolysággalbirtokba vesszük ezeket a világokat, különben aNovamacskák ellenünk fordulnak. – Phelan széttárta akarját. – Attól függetlenül, hogy miképpen szerezzük mega világokat a Novamacskáktól, a többi klán az ellenükindított hadjárat miatt nem fog jó szemmel nézni rájuk.Csak azt tudom elképzelni, hogy az egyik köztiszteletnekörvendő vezetőjük víziója azt sugalmazta, hogy ezt kelltenniük – ez az egyedüli logikus magyarázat acselekedetükre.

Morgan bólintott.

– Bízik bennük?– Ha gondolja, küldje az én csapataimat azokra a vilá

gokra, bár jobban szeretnék a Jaguárok ellen indulni –válaszolt a Farkasok kánja.

Victor körbenézett.– Egyéb kérdések? – Amikor látta, hogy nincs jelent

kező, biccentett Doc Travenának, és a kép megváltozott.– A második fázis egy ugrásnyival kijjebb játszódik le.Továbbmegyünk a következő, leglogikusabb célpontnaktűnő világokra. Megpróbálunk azokra a bolygókralecsapni, melyeket a Jaguárok őrizetlenül hagytak, vagycsak második vonalbeli egységekkel védenek, miközbenaz első vonalbeli csillaghalmazaik beássák magukat atöbbi világon, ahová ezután fogunk eljutni. Néhány Nova-macska világot is felvonulási területként használunkmajd, mint például a Wolcottot és Brocchi Csillaghalma-zát, tehát lesz megfelelő támogatásunk, és sokkalmélyebbre tudunk támadásokat indítani, mint sejtenék.

Victor újabb bólintására a kép ismét váltott.– A harmadik fázisban még mélyebbre hatolunk a meg

szállási zónában, és felzárkóztatjuk a tartalékainkat, hogyelfoglalják azokat a világokat, amelyek mellett elhalad-tunk. Sir Paul Masters, kérdése van?

A Belső Szféra Lovagjainak parancsnoka ujjával a térképre bökött.

– Megértem, hogy az entrópia alapú hadviselés doktrí-nája szerint az a tervünk, hogy állandó mozgásra kénysze-rítsük a klánokat, és ezzel teljes mértékben egyet is értek.Ám még mindig nem tudom elképzelni, hogyan fogjuk

odacsalogatni őket, ahol az adott pillanatban lenniükkell. Ha én lennék a Füstjaguárok parancsnoka, azt a stratégiát venném alapul, melyet Scipio Africanus alkalma-zott Hannibál ellen, és még mélyebbre hatolnék a BelsőSzférába. Ezzel arra kényszerítene minket, hogy megpró-báljuk elhárítani a támadásukat.

– Egyetértek, de a stratégiai tartalékunknak pont azlesz a feladata, hogy a klános csapatok mellett landolva,azonnal támadják meg őket. Elvágjuk az utánpótlásivonalaikat, a Szövetség pedig már lépéseket tett a védelem korszerűsítése érdekében, illetve gondoskodott róla,hogy ha el is foglalnak néhány világot, minél veszélye-sebb legyen azokat megtartani. Emlékezzen vissza, ha aklánok nem nyerték volna meg a Komsztárt a meghódí-tott világok igazgatására, komoly gondokat okozottvolna nekik a rend fenntartása.

– A Szövetség tudatában van annak, milyen terhet kella népünkre ruháznunk, ha a stratégiánkat ellenünk fordítják – szólt közbe Hohiro. – Természetesen reményke-dünk benne, hogy ez nem fog bekövetkezni, de mindenállampolgár kötelessége a kitartás és az ellenállás. Mindezt tudják, és el is fogadják, a Szövetség és az egész BelsőSzféra érdekében.

– Lehet, hogy nagyobb ellenállást kell tanúsítanunk,mint várnánk. – A terembe lépő kardinális hangja mélyenés komoran zengett. – Bocsássanak meg a késésért, de egynagyon fontos ügy miatt kellett távol maradnom. – Megigazította a jobb szemét takaró kötést, miközben megke-rülte az Egyesült Nemzetközösség asztalát. Átnyújtott

Doc Travenának egy hololemezt.– Kérem, hívja elő az XR1-es fájlt.Victor a kardinális felé fordult.– Mi az?– Az üdvösségünk vagy a kárhozatunk – attól függően,

mit gondolunk róla. – A kardinális a terem közepén felizzó új térképre mutatott. – Hölgyeim és uraim, bemuta-tom önöknek a Kivonulás Útját.

Victor a térképre pillantva legalul felismerte a BelsőSzféra szegélyét, ahol a klánok ék alakban meghódítottáka világaikat. A határvidéktől arany csillagok láncolatavezetett a mennyezet felé, akár egy cikkcakkos villám-nyelv. A vonal egy távoli, ragyogóan fénylő csillagig vezetett.

Az Egyesült Nemzetközösség hercege csak bámulta ahologram o t . Olyan távolról érkeztek, és annyirakülönböznek tőlünk mind felfogásban, mind kultúrában.Hogy megmentsék magukat a pusztulástól, kialakítottáksaját tradíciójukat és mitológiájukat, nevet választottakmaguknak az általuk benépesített világok valamelyikállatfajáról, jelképrendszerük pedig a csillagokon alapul,melyek életteret biztosítanak számukra. Tökéletesharcosokká képezték magukat, és most a kezünkben vanaz egyik világukra vezető út térképe.

Anastasius Focht maga előtt összekulcsolt kézzel felné-zett a térképre.

– Az embereim már dolgoznak rajta, hogy összehason-lítsák ezeket a csillagokat az asztronómusaink által feljegyzettekkel, hogy meghatározhassuk az útközbeni meg-

állókat és a végcélokat, bár ez csak egy elnagyolt térkép aFüstjaguárok Huntress nevű anyabolygójáig. Ez itt a Füstjaguárok erejének forrása, támadásunk célpontja.

– Remek. – Sharon Byran öklével az asztalra csapott. –Akkor hát elfelejthetjük a lépésről lépésre való megköze-lítést, és indulunk egyenesen erre a Huntressre.

– Lehetetlen – ellenkezett Victor. – Túl sok az ismeret-len tényező. Például azt sem tudjuk, mennyire megbíz-ható az információ.

– Kilencvenkilenc százalékos eséllyel hitelesnek tartom– mondta Focht. – Az esetleges eltérések nem szándéko-sak, és könnyen korrigálhatók. Önök közül többen bizonyára tudják, mások viszont talán még nem, hogy aKomsztár egy ideje megpróbál beszivárogni a klánokközé, és ennek a műveletnek köszönhetőek a hozzánkeljuttatott információk. A Kivonulás Útján kívül rendel-kezem a Belső Szféra területén állomásozó Füstjaguárcsapatok frissített adataival, beleértve a felszerelési ésszervezettségi összefoglalókat, a készletek listáját, éshasonlókat. Ezüsttálcán nyújtjuk át önöknek a Füstjaguá-rokat.

Victor karba fonta a kezét.– Az ön egyik embere szerezte meg az információkat,

vagy valaki más?– Az adatok forrása egy klánharcos, akit az ügynököm

átállított.– Miért árulja el a klánját?– Banális lenne most azt mondanom, hogy mindenki-

nek megvan az ára, de az az igazság, hogy a harcosunk

már mindent elért a klánján belül, amire képes volt. Harmincévesen nemsokára a klános élet lejtőjén találta volnamagát. – Focht felsóhajtott. – Rájött, hogy a Füstjaguárokvezetői rengeteg dologban tévedtek, és elárulták NicholasKerenszkijnek, a klánok alapítójának eredeti szándékát.Úgy gondolja, a Füstjaguárok jelentette gonoszt el kellpusztítani.

– Olyan ő a Füstjaguároknak, mint a Blake Szava aKomsztárnak – fintorodott el Victor.

– Szerencsétlen, ám meglepően pontos analógia.Wu Kang Kuo felnézett a kardinálisra.– Mi volt a hitszegő ára?– Azt kérte, adjunk a keze alá egy egységet, hogy

harcba vezethesse őket a klánok ellen. A testőrcsapatomparancsnokságát bíztam rá.

– Ez lehetetlen! – csattant fel Byran marsall, megvetőenrázva a fejét. – Ha úgy határozunk, elindulunk ezen azútvonalon, hogy elpusztítsuk a Füstjaguárokat, nem vihetünk magunkkal egy olyan embert, aki bármelyik pilla-natban megváltoztathatja a véleményét, és elárulhat min-ket. Ennek a csapásnak a meglepetés erejével kell hatnia.

– Nem kértem ki a tanácsát, mielőtt megtettem volnaTrentnek a javaslatomat – mondta hűvösen a kardinális –,és nem is vagyok hajlandó megbánni a döntésemet. Azajánlat megtétetett és elfogadtatott. Ez volt az informá-ció átadásának ára.

Victor mogorva tekintetet vetett Byranre.– És verje ki a fejéből, hogy valamiféle hosszú távú,

megsemmisítő erejű csapást mérünk a Füstjaguárokra.

Kidolgoztuk a stratégiánkat, és tartani is fogjuk magunkat hozzá. A fészkük helyének ismerete hasznos informá-ció, és végre egy elérhető célt biztosít számunkra, de egyrajtaütés a Huntressen nem érné el a kívánt hatást. Nemlesz semmiféle lerohanás.

– Nincs igazad, Victor – állt fel Morgan Hasek-Davion.– Tessék?– Nincs igazad a rajtaütéssel kapcsolatban. – Morgan a

hologram felé intett. – A tervünknek nem kell megváltoz-nia azért, mert rendelkezünk a térképpel, és a megterve-zett csapások is zavartalanul folyhatnak, viszont egyfoly-tában zavart valami engem ezzel az egész hadművelettelkapcsolatban. Visszatérnék egy pillanatra az entrópiaalapú hadviseléshez, és Mr. Pondsmith első nap tartottelőadásához. Azt mondta, „sokkolnunk” kell az ellenfelet,mielőtt összeomlana.

– De hát sokkolni is fogjuk őket. Határozottan, teljesértékű ezredharccsoportokkal csapunk le rájuk. – Victorpróbált úgy beszélni, hogy hangjából ne érződjön ki acsalódottság, de nem járt teljes sikerrel. Elárulva éreztemagát. – Ezek nagyon kemény támadások lesznek.

– De vajon elég kemények? – Morgan előrehajolt, karjá-val az asztalra támaszkodott. – Ha a legalapvetőbb szinten elemzed a klánok hadviselését, akkor a legelemibbelv mindig a veszteségek minimalizálása.

Sharon Byran hangosan felkacagott.– El van tévedve, Morgan. Hogy állíthat ilyesmit?– Úgy, hogy alaposan megvizsgáltam, mivel állunk

szemben – köszönöm szépen. A licitálási procedúrával a

klánok a veszteségeket korlátozzák. Csak azokat a csapa-tokat vetik be, amelyeket be is akarnak vetni. Mindig aszabályok szerint játszanak, ami kiválóan működik abbanaz esetben, amikor a többiek is betartják ugyanezeket aszabályokat, viszont ezek a szabályok egyben távol tartják a klánokat a háború igazi borzalmaitól. Ezzel nem aztakarom mondani, hogy a harcban nem ádázak és könyörtelenek, hanem hogy találtak egy módot a tragédia mértékének csökkentésére.

– Pontosan – csapta össze Victor a kezét. – Ezértvisszük az ő területükre a háborút, és ezért kényszerítjükőket védelembe.

– Egyetértek, Victor, de ha az ő szabályaik szerint játszunk, azzal mindössze annyit érünk el, hogytörvényesítjük ezeket a szabályokat. Megnyerhetünk egymenetet, de mindig készen fognak állni a következőre.

Focht homlokráncolva nézett Morganre.– Azt hiszem, Hasek-Davion marsall, hogy pont ezért

határoztunk egy teljes klán eltörlése mellett.– Ez igaz, kardinális, viszont nem határoztuk meg pon

tosan, mit is értünk eltörlés alatt. Paul Masters utalásaHannibálra és a pun háborúkra indította be az agyamat.Arra gondoltam, hogy igenis szükségünk van egy Huntresselleni csapásra, amelynek célja, hogy romba döntse abolygót, mint ahogy Scipio Africanus is elpusztította Karthágót. Ezzel emlékeztetnénk a klánokat a háború borzalmaira, és tudomásukra hoznánk, hogy mi ezt az egészet nem tekintjük játéknak.

Morgan fáradtan lehajtotta a fejét egy másodpercre, de

aztán újra felnézett.– El kell ismernem, hogy az utóbbi harminc évben ren

geteg háborút láttam, és minden percét gyűlöltem, devannak olyan pillanatok, amikor kizárólag a forgatag teljes elszabadítása az egyetlen módja az ellenfél meggyőzé-sének arról, hogy nem szándékozol félve várni a halált.Azt gondolom, a klánoknak szükségük van erre a fajtaleckére, és egy Huntress elleni akció tökéletes alkalomlenne arra, hogy megtanítsuk rá őket.

Phelan Kell helyeslően bólintott.– Amíg ki nem fejtetted, Morgan, magam sem nagyon

figyeltem fel a klánok hadviselési elméletének biztonságizóna aspektusára. Ha egy klánt beolvasztanak, a tenyésztési program miatt még akkor is megőrzik az identitását.Natasha Kerenszkij vérében például Fekete Özvegy – egyolyan klán, melyet a Farkasok hosszú évekkel ezelőttbeolvasztottak – vér is csörgedezett.

– Ez igazán nagyszerű, Phelan, de mit szólsz Morganmásik felvetéséhez? – kérdezte Victor idegesen. – Valóban le kellene rombonunk a Huntresst, hogy sokkoljuk aFüstjaguárokat?

Phelan zavartan vállat vont.– Azt hiszem, van benne valami, hogy a támadásunk

sokkolná őket és elősegítené az összeomlásukat, de ezcsak világról világra történne, semmi esetre sem érintenéaz egész klánt. Tudom, hogy mióta egy klánt teljeseneltöröltek, ahogy azt már előbb is megemlítettem, a többiek még a nevét sem hajlandóak megemlíteni. Azthiszem, ez főleg amiatt az esemény miatt van így, ami

kiváltotta az ellenük indított hadjáratot. Szerintem atámadás vad kegyetlensége hallgattatta el őket. A névte-len klánt az utolsó emberig lemészárolták – férfiakat,nőket, gyermekeket. Nem hinném, hogy bárkinek is kellemes emlékei lennének arról a háborúról.

– Nem is lehet – pattant fel Paul Masters. – Képtelenvagyok elhinni, hogy önök ártatlan emberek legyilkolásátfontolgatják.

Morgan felegyenesedett.– Nem hiszem, hogy ez szükséges volna, Sir Paul. Sze

rintem mindössze annyit kell tennünk, hogy megsemmi-sítjük a Huntress hadi potenciálját. Agrárvilággá kell változtatnunk, amely képes eltartani a lakóit, de a harcoskaszt minden nyomának el kell tűnni a színéről. Leromboljuk a bázisaikat, hatalmas, füstölgő kráterekethagyunk csak belőlük a bolygó felszínén. A háborúraegyedül csak a katonai objektumok megfeketedett, füstölgő maradványai fognak emlékeztetni.

– És a hadifoglyok? A sebesültek?Morgan arcáról semmiféle érzelmet nem lehetett leol

vasni.– Ha lemondanak kötődésükről a harcosi kaszthoz,

életben maradhatnak. Ha nem, emberiség elleni bűntet-tek vádjával elítéljük és kivégezzük őket.

Masters arcából kifutott a vér.– Hogy merészel ilyet mondani?– Úgy merészelek, hogy ezt kell tennünk! – vágott

vissza Morgan. – Mégis mit vártak, mit fogunk tenni,amikor mi mindannyian – akárcsak nemzeteink vezetői –

egyetértettünk abban, hogy egy klánnak meg kell halnia?Arra számítottak tán, hogy egy törvénymódosítássalmegváltoztatjuk a Füstjaguár nevet valami másra, ésezzel megszabadítjuk őket eddigi tetteik mindenfelelősségétől? Elfelejtették, mit műveltek Edón, aTeknőcparton? Elfelejtették a luthieni csatát?Elfelejtették azokat a férfiakat és nőket szerte a BelsőSzférában, akiknek a klánok miatt kellett meghalniuk?

– A vért vérrel lemosni gonosz dolog – ellenkezetttovább Masters.

– Itt nem büntetésről, hanem elrettentésről van szó. –Morgan ujjaival beletúrt hosszú hajába. – Véget akarunkvetni az inváziónak. Meg kell mutatnunk a klánoknak,hogy sokkal jobban és hatékonyabban tudunk harcolni,mint ők. Meg kell bénítanunk őket, és ezért kell eltöröl-nünk egy teljes klánt. És most megvan a lehetőségünk rá –egy itteni támadással és a Huntress lerohanásával. A kétakció között elpusztítunk egy klánt, és egybenfigyelmeztetjük a többit.

Victor felemelte a kezét, hogy elejét vegye Paul Mastersválaszának.

– Még ha egyetértünk is benne, hogy amit mondasz, azhelyes, honnan veszünk hozzá csapatokat?

Morgan elmosolyodott.– A parancsnokságom alá helyezted a stratégiai tartalé-

kot, amely magában foglalja a Belső Szféra legjobb alaku-latainak némelyikét. Úgy gondoltam, fogjuk ezeknek acsapatoknak a felét, és célba vesszük velük a Huntresst.Pontosan ezt az utat nem követhetjük, de biztos vagyok

benne, hogy a kardinális emberei a Felfedező Osztagok-tól és más forrásokból begyűjtött információkat felhasz-nálva ki tudnak dolgozni egy másik útvonalat a Huntressre. Mivel a tartalékunk a Szövetség területén vonulfel, felhasználhatjuk az állam média feletti monopóliu-mát arra, hogy folyamatosan félrevezető információkatszivárogtassunk ki a területen állomásozó egységekről,miközben már rég úton leszünk a Huntress felé.

– Melyik alakulatokat vinné magával? – kérdezte Fochtóvatosan.

– Az Első Kathili Ulánusaimat, az Eridani Könnyűlovas-ságot, a Northwindi Felföldieket, az ön Komgárdájánaknéhány egységét – különös tekintettel a Megszálló alaku-latra –, amennyiben tudja őket nélkülözni, Byran marsallTizenegyedik Lyrán Gárdáját, a Második Fénylő Kardot,McCarron Páncélos Lovasságának egyik ezredét, valaminta Második St.Ives-i Lándzsásokat. – Morgan mosolyogvafordult Kai Allard-Liao félé. – Szívesen magammal vinné-lek téged is, Kai, de az Első Lándzsásoknak láthatónakkell maradniuk, hogy lekössék a Jaguárok figyelmét.

– Értem – bólintott Kai. – Ha nem lennék Victor mellett, a klánok megneszelnék az átverést.

Morgan Paul Mastersre nézett.– És szeretném magammal vinni a Belső Szféra Lovag

jait is.– Miért? Mi nem részesítjük előnyben az esztelen

öldöklést.– A harci köteléknek talán szüksége lesz lelkiismeretre.

Van egy vonal, amit nem szeretnék átlépni, és sokat segí

tene, ha ott lenne, és időnként felhívná erre a figyelmem.– Örömmel vállalom fel ezt a szerepet.– Megtisztel vele. – Morgan tekintete átsiklott Victor

felett, és megállapodott Phelanon. – Megkérném, hogy önis küldjön néhány embert, de azt hiszem, ennek egy százszázalékig Belső Szférás erőnek kell lennie. Nem attólfélek, hogy elárul, csak…

– Értem – vágott közbe zord mosollyal Phelan. –Ráadásul mi csaliként vonzzuk a Füstjaguárokat, és amaradásunkkal elősegítjük, hogy továbbra is a BelsőSzféra felé fordítsák a figyelmüket.

Haakon Magnusson lassan felemelkedett székéről.– Hasek-Davion marsall, rendelkezzen bármelyik egy

ségem felett.– Köszönöm, Haakon herceg, de jobban szeretném, ha

a csapatai saját világai felszabadításában működnénekközre. A klánok visszaszorítása a fegyverszüneti vonaltúloldalán elég fontos feladat ahhoz, hogy ne vonjam elonnan az erőit. Ha volna néhány tanácsadója, akiketösszekötőként a stábom rendelkezésére tudna bocsátani,azt nagyon megköszönném.

Victor a kezébe temette arcát. Alig mert hinni a fülének.

Minden eddigi gondos tervezésünket keresztülhúzzaegy klános áruló információja. A Belső Szféra legjobbegységei közül jó néhányat vaktában elküldünk egy olyancsapásmérő akcióra, amely vagy sikerül, vagy nem. Haigen, a hadjárat feleannyi idő alatt véget érhet. Ha nem, aBelső Szféra haderejének krémje több száz fényévnyire az

otthonától pusztul el. Sosem tudjuk meg, mi történtvelük, nem marad semmiféle feljegyzés arról, mit tettek,és hogyan haltak meg.

– Morgan, te is tudod, hogy az ötleted egy nagy távolságú csapásról mekkora esztelenség.

– Nem nagyobb, mint a tiéd volt nyolc évvel ezelőtt,amikor megtámadtad a klánokat a Twycrosson.

Victor gerincén végigfutott a hideg. Kai hősiességenélkül rengetegen leltük volna halálunkat a bolygón.

– Ha rosszul alakulnak a dolgaid, neked nem lesz kéznél Kai.

– Ha rosszul alakulnak a dolgaim, majd abban fogokreménykedni, hogy te és Kai időben odaértek a KivonulásÚtjának innenső végéről. – Morgan arckifejezése meglá-gyult, de szemei körül még így is feszes maradt a bőr akimerültségtől. – Ez egy olyan küldetés, melyet minden-képpen teljesítenünk kell, de a várható haszon megéri akockázatot. Szükségünk van rá, tehát megtesszük.

Victor körbenézett, és látta a helyeslő biccentéseket.Vonakodva, de ő is bólintott.

– Ha szükségünk van rá, akkor viszont jól kell csinál-nunk. – Felhajtotta zubbonyának ujját. – Huszonnégyóránk van rá, hogy kidolgozzuk a részleteket, mielőtt apolitikai gyűlés elé terjesztenénk. Reméljük, legalábbannyira sikerül vele meglepni a klánokat, mint sajátmagunkat. – Mély lélegzetet vett, és sokkal higgadtabbanhozzátette: – Mindent meg kell tennünk, hogy biztosaklehessünk benne: a Kivonulás Útja nem válik a pokolbavezető egyirányú utcává.

18Nagy Bálterem, Királyi Udvar TriádTharkad City, TharkadDonegal Körzet, Lyrán Szövetség3058. november 15.

Katrina Steiner visszaült a székébe, miközben a kardiná-lis befejezte beszámolóját a klánok ellen indítandó hadjá-ratról. A Huntresst megcélzó hosszú távú csapás lesz apöröly, amely összelapítja a Füstjaguárokat a lassú előre-nyomulás üllőjén. Ha sikerül, az lerövidíti a hadjáratot,két-három év alatt elvégezve azt, amire egyébként hét,tíz, vagy még több esztendő kellene.

Pillantása követte a számítógépe képernyőjén felfelégördülő szavakat, de valójában nem olvasta el Nondi Stei-ner kérdéseit és kételyeit a művelettel kapcsolatban.Victor kezét látom a tervezésben, ezért biztos vagyokbenne, hogy így vagy úgy, de kivitelezhető az akció. Aztnem lehet mondani Victorra, hogy nem hatékony kisharcos. A körvonalazott művelet mindenképpenalkalmasnak látszott a végcél elérésére, azaz aFüstjaguárok elpusztítására és a klánháború befejezésére.A további szőrszálhasogatás lényegi dolgokon már nemváltoztat, nagyrészt csak az alakulatok kinevezésével és a

taktikai célokkal lehet kapcsolatos.Katrina egyszerre találta üdítőnek és vérfagyasztónak a

felvázolt támadás tervét. Magában hordozta a Lyrán Szövetség üdvözülésének csíráját. Ha a Füstjaguárokat sikerülne elűzni a Belső Szférából, a következő lépés a klánokkiverése lenne a megszállt világokról. Azután a támadóegység a Szellemmedvék ellen fordul, ő pedig a Farkasok-kal összefogva szétzúzza a közéjük szorult Jádesólymokatés Acélviperákat. A szövetség ugyan a Szabad RasalhágKöztársaságnak néhány világába kerülne, viszont a LyránSzövetség erősebbé válna, és a nyereség igazán megérné,hogy cserében meg kelljen hallgatnia Magnusson panaszait.

Egyedül az töltötte el rémülettel a művelettel kapcso-latban, hogy nem tudta értesíteni Vladot az időpontról ésa célpontokról. Mivel fogalma sem volt a férfi tartózko-dási helyéről, nem küldhetett neki üzenetet a tervről.Gyanította, hogy a Strana Mechtyn, a klánok fővilágánlelhető fel, de a pontos koordináták nélkül hiába küldtevolna el üzenetét a hiperpulzus generátorokon keresztül.Ráadásul rá kéne vennem a Komsztárt, hogy vakonküldjön el egy üzenetet, azután pedig feledkezzen el róla.

A kánnal kapcsolatos problémái nyugtalanították, deaztán rájött, hogy a művelet valójában nem jelent fenyegetést a Farkasokra nézve. Sőt, a célja – a Füstjaguárokmegsemmisítése – Vladnak még hasznára is válik. Hiszenpont egy Füstjaguár világnál találkoztunk, melyet nemsokkal azelőtt hódított meg. Közös az ellenségünk, ezértbarátok vagyunk. A Füstjaguárok befolyásának

eltörlésével több hatalom összpontosulna Vlad kezében,ami viszont az ő hosszú távú tervét támogatná.

Vlad tud magára vigyázni. Ha nem látja előre, mi fogtörténni az elkövetkező években, nem is érdemes rá,hogy a partnerem legyen. Katrina behunyta a szemét ésmegdörzsölte a halántékát. Nekem viszont megvannak amagam sokkal fenyegetőbb gondjai, melyeket le kellrendeznem.

Felemelte a kezét és elmosolyodott, amikor a kardiná-lis biccentett felé.

– Köszönjük a részletes tájékoztatót, kardinális. Minden rendben lévőnek tűnik, bár azt még nem említette,kiket ajánlana a támadás két fázisának vezetésére. Gondolom a főcsapást ön irányítja majd, de ki áll a hosszútávú akciónk élére?

– Azt hiszem, ez az a kérdés, amelyet ennek a tanácsnak kellene eldöntenie. – Focht mindkét tenyerével apódiumra támaszkodott. – A Huntress elleni akció vezetésével legszívesebben Morgan Hasek-Davion marsalltbíznám meg. Rengeteg tapasztalattal rendelkezik mind aklánok elleni harcban, mind az ehhez hasonló, nagysza-bású műveletek megszervezésében. Az első hadjáratában– néhányan közülünk még emlékeznek rá – is egy hosszútávú támadást kellett vezetnie egy mélyen a vonalakmögött fekvő világ ellen. Kitűnően végrehajtotta a feladatot, pedig akkor sokkal kevesebb ideje volt a terve-zésre és gyakorlatozásra, mint a mi esetünkben.

Katrina lassan bólintott, ahogy Focht felsorolta Morganérdemeit, és agyának hátsó részében azonnal ki is egészí-

tette őket. Ha Morgan vezeti azt a csoportot, nem leszkéznél, hogy szükség esetén Victor mellé állhasson. Abátyám újabb támogatót veszít. Ráadásul elég jó esély vanrá, hogy Morgan meghal a Huntress elleni hadműveletfolyamán, és ezzel véglegesen kikerül Victor bandájából.Apám, anyám és Galen Cox elveszítése, valamint AlexMallory visszavonulása mind-mind Victor támogatóinakhálózatát gyengítette. Csak Hohiro, Omi és Kai maradtmeg, de egyikük sem olyan közeli segítség, mint Morgan.Csak el kell távolítani a képből, és Victor máris védőhálónélkül folytatja majd a kötéltáncát.

– Hasek-Davion marsall, elvállalja a feladatot?Morgan felállt Victor melletti székéről.– Igen, arkón – feltéve, hogy nincs alkalmasabb jelölt

jük.Theodore Kurita a terem másik feléből Morganre

mosolygott.– Hacsak valami csoda folytán Hanse Davion, vagy

apám nem kel fel a sírjából, nem hiszem, hogy találnánkmegfelelőbb jelöltet.

Victor is bólintott.– Ha a munkát jól kell elvégezni, Morgan az az ember,

aki képes rá.Paul Masters előrehajolva súgott valamit Thomas

Mariknak, aki bólintott.– Azt hiszem, a választás elfogadható.Sun-Tzu Liao széles gesztusokkal kísérte mondandóját.– Távol álljon tőlem, hogy tiltakozzam a Kapellán

Határvidék irányítójának távozása ellen. Örömmel tölt

el, hogy végre eltávolítják a torkomnak szegezett tőrt.Candace Liao és Haakon Magnusson mindketten egyet

értettek abban, hogy Morgan Hasek-Davion legyen aharci kötelék vezetője, így már csak Katrinának kellettszavaznia.

– Semmiféle tiltakozásnak vagy vétónak nem volnaértelme. Azonban csodálkoznék, ha a távolmaradása nemtűnne fel a klánoknak, és kétlem, hogy a tapasztalatánaknem vennénk nagyobb hasznát a fő támadásban.

Focht elmosolyodott.– Vannak módszereink, hogy úgy tegyünk, mintha a

marsall még mindig a Belső Szféra területén tartózkodna,ezért ez a probléma ne aggassza. Ami pedig a tapasztalataés az ítélőképessége nélkülözését illeti, ezt én is nagyonsajnálom. Mégis azt gondolom, sokkal jobb, ha egy hozzáhasonló éleslátással rendelkező ember olyan helyen van,ahol szükség is van erre az éleslátásra, mint valahol máshol, ahol nem használhatja ki kellőképpen a képességeit.

– Jó meglátás, kardinális. Egyetértek a választással –mosolyodott el Katrina kegyesen. – És feltételezem, önfogja vezeti a fő támadóerőt.

Focht összeérintette maga előtt az ujjait.– Ezt a döntést is itt és most kell meghoznunk. Öröm

mel vállalkoznék a feladatra, ám ismét emlékeztetnemkell rá önöket, hogy már nem vagyok fia tal. Miközbenszeretném elhitetni magammal, hogy jól viselem az öregedés mellékhatásait, valójában az az igazság, hogy lelassultam. Egyre nagyobb mértékben támaszkodom beosztott tisztjeimre. – Victorra pillantott. – Szeretném, ha

tudnák, hogy Victor Ian Steiner-Davion herceget szándé-kozom megbízottamként megjelölni.

– Képes elfogadni Victor herceg ezt a megbízatást? –hajolt előre Thomas Marik. – Hiszen ő az Egyesült Nemzetközösség vezetője. Biztosan nem hagyhatja magára abirodalmát a hadjárat befejezéséig.

Victor megköszörülte a torkát.– Már megtettem az előkészületeket, hogy az állam

irányítása a távollétemben is zavartalanul folyhasson.Yvonne húgom fog a nevemben régensként eljárni. Teljesbizalmamat élvezi, akárcsak a tanácsadói. Kritikus helyzet esetén természetesen visszahívható vagyok, de nemhiszem, hogy bárkitől is bölcs döntés volna hasznot húznia birodalmam helyzetéből, míg én a klánok legyőzésénfáradozom.

Sun-Tzu ujjával megkocogtatta számítógépe képernyő-jét.

– A háború lefolytatásához szükséges ember- és anyagigénylést figyelembe véve kétlem, hogy bármelyikünknekmódja volna a támadásra a távollétedben.

– Igazán megnyugtató ezt öntől hallani, kancellár, deazt hiszem, ön elég találékony ahhoz, hogy ha úgy hozzaa kedve, bármikor gondot okozhasson nekem. – Victorkörülnézett. – Örömmel helyettesítem a kardinálist.Szinte úgy érzem, egész életemben erre a feladatra lettemkiképezve, és ha sikerül végrehajtanom, boldog emberként halhatok meg.

Katrina szemügyre vette sápadtfehér ujjait, aztán felné-zett.

– Csak ismételni tudom bátyám szavait. Bár voltaknézeteltéréseink a múltban, egyvalamiben egyet kellértenünk: ő a legalkalmasabb személy arra, hogy segítse akardinálist, és háborút vezessen a klánok ellen. Ebben azügyben teljes támogatásomat élvezi.

Katrina egyaránt figyelmen kívül hagyta a Victor arcárakiülő döbbenetet és Nondi dühös sziszegését. Indokaiegyszerűek és kézenfekvőek voltak: minél tovább harcolVictor, annál nagyobb az esély a halálára. Némi bűntu-datra számított a döntés meghozatalakor, de nem lepődött meg, amikor semmit sem érzett. Victor azt hiszi,hosszú távú játékot játszik – a jövőbe tekint, ésmegpróbál úgy cselekedni, hogy ez a jövő a lehetőlegjobban alakuljon. Azonban ő csak a Füstjaguárokpusztulásáig néz előre, én viszont jóval azon túl.

Sun-Tzu olyan boldognak látszott, mint egy kutya,amelyiknek sikerült a falka élére vágnia.

– Isten legyen veled, Victor. Azt javaslom, a kardinálisés megbízottja vezesse a harci köteléket

– A kardinális és helyettese teljes bizalmunkat bírja –bólintott Theodore Kurita is.

– Örömmel teszem harcosaim életét a kezükbe –mondta mosolyogva Candace Liao.

Haakon Magnusson és Thomas Marik is egyetértettabban, hogy a kardinális vezesse a fő támadóerőt a klánok ellen.

– Köszönöm a belénk fektetett bizalmukat – hajtottfejet Focht. – Ez a háború kíméletlen, brutális és hosszúlesz, de azt gondolom, rendelkezünk a megnyeréséhez

szükséges elszántsággal. Nos, a következő lépés a tervjóváhagyása.

Katrina felállt.– Mivel a vezetés kérdésében sikerült megállapodnunk,

azt javaslom, közfelkiáltással szavazzuk meg a tervet is.– Támogatom az ötletet – szólalt meg Haakon Magnus-

son.A kardinális bólintott.– Mivel senki nem ellenkezik, a klánok elleni hadmű-

velet tervét ezennel elfogadottnak tekintem. Azt hiszem,mivel a Csillagliga Alkotmányának vázlatával mindannyian egyetértettünk, nincs más hátra, mint az Alkotmány végső formájának megszövegezése és aláírása.

– Tehát meg kell választanunk a Csillagliga Első Nagyurát, igaz? – kérdezte Katrina.

– Az alkotmány szerint a Főtanács tagjai hároméven-ként váltják egymást az Első Nagyúri poszton, és az utódlás minden esetben sorsolással dől el – mondta HaakonMagnusson herceg.

– Tudom. Olvastam a dokumentumot – mosolygott ráKatrina. – A szöveg azonban azt is tartalmazza, hogy aFőtanács kétharmadának egyetértése esetén a sorsolásmegvétózható, és ez esetben egy másik jelöltet kell ElsőNagyúrrá választani. Úgy érzem, hogy ha a Csillagligátkifejezetten azért élesztjük újra, hogy megteremtsük azalapokat a klánok elleni háborúhoz, akkor a vezetőt isalapos megfontolás után szabad csak kijelölnünk. Semmikétségem afelől, hogy a sorsolás meglehetősen hányavetiés kalandor módszernek tűnne a klánok szemében.

– Katrina arkón kitűnően mutatott rá a lényegre – koppantott Thomas Marik mutatóujjával az asztallapra. – Bárén abban reménykedem, hogy a Csillagliga több lesz egyszerű álcánál, vagy egy katonai akció megalapozásánál, atény az, hogy mindenképpen adnunk kell a megjelenésre.Mindannyian beleegyeztünk a Csillagliga újjáélesztésébe,hogy legitim indokokat szolgáltassunk csapatainknak aklánok elleni háborúhoz.

Katrina visszaült a székére, és megpróbálta elrejtenimosolyát. Sikerült elérni, hogy Victor elmenjen a harcikötelékkel. Most már csak arra van szükség, hogymindenki belássa, miért volt ez helyes lépés. Hagynomkell, hogy bomlasztó és megosztó tényezőként állítsa bemagát, és ezt meg is fogja tenni.

– Kardinális, mivel a Komsztárnak a Főtanácsban nincsszavazati joga, talán javasolhatnám, hogy ön legyen a szavazás elnöke.

– Semmi akadálya. Van jelöltjük?Katrina bólintott.– Sun-Tzu Liaót szeretném jelölni a posztra.– Micsoda? – kérdezte Victor leesett állal. – Sun-Tzut

jelölöd?– Így van, kedves bátyám. – Katrina remélte, hogy jeges

pillantásával sikerül felbosszantania Victort. – Hozzáértőés intelligens, valamint egy birodalom uralkodója, akárcsak mi itt mindannyian. Mivel a birodalma kicsi, és nemvesz részt olyan aktívan a hadműveletben, mint a tiéd, azenyém, vagy a Drakónis Szövetségé, a Csillagliga vezeté-sével igazán méltón jelképezhetné részvételét közös erő

feszítésünkben. Isisszel való eljegyzése és a Szabad Világok Ligájával fenntartott kapcsolata csak alátámasztjákérvelésem helyességét.

– Támogatom a jelölést – bólintott Thomas Marik. –Mióta Sun-Tzut ismerem, egyre inkább meggyőződé-semmé vált, hogy rendelkezik azokkal a képességekkel ésadottságokkal, melyeket a hivatal gyakorlása megköve-tel.

Főként mivel ezek a követelmények nagyrészceremoniálisak. Katrina arca semleges maszk maradt. Ahivatalban összpontosuló jelentéktelen hatalom avelejáró befolyással megsokszorozva hatékony pozícióváteheti a Csillagúri posztot, ahonnan akár a Belső Szférasorsát is irányítani lehet, de csakis a megfelelő személykezében.

Körbenézett, és rögtön tudta, hogy Sun-Tzu jelölésemáris kudarcba fulladt. Kétharmados többségre lett volnaszükség, ami a hét szavazatból ötöt jelent. Victor, Theodore és Candace sosem fog Sun-Tzura szavazni, ami máriskétségtelenné teszi a végeredményt. Thomas és Sun-Tzuszintén nem szavaz Victorra, ezért a bátyja sem győzhet.Így csak egyetlen alkalmas jelölt marad a posztra.

Victorra nézve látta, hogy a herceg ujjpercei kifehéred-tek, ahogy kezét haragosan ökölbe szorítja.

Sun-Tzu elmosolyodott.– Azt kell hogy mondjam, kitűnő jelöltnek tartom

magam, és mindent meg fogok tenni, hogy bölcsen ésigazságosan uralkodjam.

– Anyád egyszer már tette egy hasonló ígé retet – szi

szegte Candace. – Nem sikerült betartania.– Én nem vagyok az anyám.– Sajnos. Ő már meghalt.– Nyugalom – emelkedett fel Victor feltartott kézzel. –

Ez sehová sem vezet.Katrina mosolyogva várta, hogy Victor megtartsa

beszéd é t . Különös érzéke van hozzá, hogy az ilyentirádákkal elássa saját magát. Helyes.

Victor lassan leeresztette karját.– Ami engem illet, ha a húgomnak megfelel Sun-Tzu,

akkor nekem sincs kifogásom. Mellette szavazok.Katrina érezte, ahogy kifut az arcából a vér. Micsoda?

Hogyan lehetséges ez?Victor folytatta.– Sun-Tzu Liao, a legkisebb mértékben sem bízom meg

benned, de ennek a választásnak számomra igazábólnincs jelentősége. Vagy elfogadod a hivatallal járó felelős-séget, és a Belső Szféra érdekében teszed a kötelességed,vagy elhanyagolod a dolgod, és akkor a klánok átgázol-nak rajtunk. Úgy nőttem fel, hogy egész életemben gyűlöltelek, de semmi hasznom nem származott belőle. Azthiszem, neked sem tesz jót, ha gyűlölnek. Talán a rádruházott felelősség jó hatással lesz rád. Mindössze annyittudok, hogy mi, akik elmegyünk, és a Belső Szféra érdekében a vérünket ontjuk, számítunk rá, hogy ellátsz minket a sikerhez szükséges fegyverekkel és utánpótlással.Ha kudarcot vallasz, mi halunk meg először, de messzenem az utolsóként.

A rémület fullasztó érzése még jobban átjárta Katrinát,

amikor Victor leült és rákacsintott. Rám kacsintott! Vanképe rám kacsintani! Keze ökölbe szorult, érezte, ahogykörmei a tenyerébe mélyednek. Nem tudhatta előre, mittervezek. Most már támogatnom kell Sun-Tzut, ami aztjelenti, hogy ő lesz az Első Nagyúr. Amíg Victor távol vanés a klánok ellen harcol, a nyakamba kapom Sun-Tzut!

Legszívesebben sikoltott volna, de amikor a kardinálisszavazásra szólította fel a jelenlévőket, mindössze udvari-asan biccentett. Sun-Tzu csak úgy sugárzott a boldogság-tól. Kezét a feje felett diadalmasan összekulcsolva felpat-tant a helyéről. Mielőtt visszaült volna, még ránézett azarkónra, tiszteletteljesen fejet hajtott, és rávillantott egybüszke mosolyt.

Mintha ez a győzelem bármit is jelentene! Katrinaösszehúzta a szemét. Nem kaptad meg, amit akartál,ezért most azzal kell megelégedned, amit kapsz, és másikutat kell választanod célod eléréséhez. Vajon hogyanlehetne Sun-Tzu megválasztásából kihozni valamit,amivel árthatnék Victornak?

Katrina a bátyjára mosolygo t t . Az első vér a tiéd,testvér, de a harcunkat az nyeri meg, aki utolsókéntmarad állva, és nincs szándékom hagyni, hogy te legyélaz.

19Sigfried Gleccser RezervátumEnvirons, Tharkad City TharkadDonegal Körzet, Lyrán Szövetség3058. november 16.

A hátraforduló Victor Steiner-Daviont pontosan a homloka közepén találta el a hógolyó. A lövedék szétcsattantaz arcán, a jégkristályok fagyos érdessége szinte égette abőrét. Reflexszerűen hátrarántotta a fejét a hógolyó elől,ám ettől megtántorodott. Megpróbálta egyensúlybahozni magát, de a térdig érő, kérgessé fagyott hó csapdába ejtette a lábát.

Keményen az oldalára esett. Zuhanás közben áttörte afelszíni jégkérget, és hatalmas porhófelleget vert fel alevegőbe. Hallotta a csuklyás zubbonyára hulló jégdara-bok kopogó zaját, azután érezte, ahogy a puha hórétegbeborítja. Mire a boldog gyerekkacaj elért a füléig, a gallérja alá hatoló hószemcsék zavaró, kellemetlen érzése isjelentkezett.

Nehéz léptek közeledtek a hóban, és megálltak mellette.

– Minden rendben, Victor?A herceg kitörölte jobb szeméből a havat, és felsandí-

tott Kai Allard-Liaóra, és a barátja lába mögül előbújókölyökre.

– Nem mondtad még a fiadnak, hogy inkább a hozzáhasonló méretűekkel próbálkozzon?

– De igen.– Kösz.Kai talpra segítette Victort.– Morgan unokáját célozta meg, csak pont beléptél a

lővonalba.Victor odapillantott, ahol Morgan Hasek-Davion ját

szott az unokájával, George Hasek Juniorral. Morgan apjaMichael Hasek-Davionra változtatta a családnevét,miután feleségül vette Victor nagynénjét, Marie-t. Amikor kiderült, hogy Michael áruló, és Kai apja lelőtte, Morgan bejelentette, hogy a Hasek-Davion vérvonal velemegszakad. Mostanra már a fiá nak is született egy fia, ésa Hasek család újabb örököse várja, hogy átvegye az uralmat az Egyesült Nemzetközösség Kapellán Határvidékefelett.

Kai fia, David Lear felemelt egy hógolyót.– Tessék, uram. Megdobhat vele. – Megvárta, hogy Vic

tor elvegye a hógolyót egyujjas kesztyűbe bújtatott kezéből, azután sarkon fordult, és rohanni kezdett a hómezőn.A tengerészkék overall olyan szorosan beburkolta a srácot, hogy alig bírt benne mozogni, de a nyomában szállójókedvű kacagás azt mutatta, hogy nem törődik ezzel azapró korlátozással – vagy tán észre sem veszi.

Victor David feje fölé célzott a hógolyóval. A kisfiúkicsavart testtel figyelte a röptét, de egy idő után ő is

elvesztette az egyensúlyát, és vad nevetés közepette felbukott.

A herceg felnézett Kaira.– Voltunk mi valaha ilyen gondtalanok?– Utoljára talán akkor, amikor a csillagok körüli porfel-

hők bolygókká tömörültek össze – kacsintott Kai, miközben David megpróbált feltápászkodni, és látványos mozdulattal visszazuhant a hóba. – És csaknem olyan kecsesek.

– Hány éves?– Öt és fél, akárcsak George Junior.– Nem zavar téged, hogy miután elindulunk, nem

fogod látni egy ideig? Mire visszaérünk, kétszer ilyen időslesz. – Victor sóhajtott és hagyta, hogy a szél elsodorjadérré fagyó leheletét. – Ezzel csak azt akarom mondani,hogy könnyű nekem, hiszen közel sincs rajtam ekkorafelelősség.

– Nem – csóválta a fejét Kai. – Ez nem így van. Nekemcsak a családomról kell gondoskodnom, te viszont többmilliárd emberért vagy felelős. De most nem egészenerről van szó, igaz?

– Nem?– Nem. – Kai az üdülő főépületére, és a nappali szoba

üvegfala mögött álló emberekre mutatott. – Yvonnegondját viseli a népednek, és bölcsen fog kormányozni anevedben. Te egészen más miatt aggódsz.

– Igen, például Katherine miatt. Kai felnevetett.– Csodálatos volt látni a reakcióját, amikor kije lentet-

ted, hogy Sun-Tzut támogatod. Azt sem tudta, mi törté-

nik vele.– Ez kétségkívül olyasvalami volt, amire nem számított

– mosolyodott el a herceg. – Különös volt, Kai, mert amikor Sun-Tzut jelölte a posztra, rögtön vöröset láttam.Tudtam, hogy a kancellárt felhasználva akar valamifélereakciót kicsikarni belőlem, és már fel is készült a fogadá-sára. Aztán elgondolkodtam rajta, vajon mi haszna származik neki abból, ha Sun-Tzu lesz az Első Nagyúr.

– Ha engem kérdezel, semmi.– Ez az, és ezért jutottam arra a megállapításra, hogy az

egész színjátékkal csak engem akar valamilyen hibás éselhamarkodott lépésre kényszeríteni. – Victor hátranyúlt,és kiszedett egy marék havat a nyakából. – És akkor hirte-len minden apró részlet a helyére kattant az agyamban.Az egyedüli személy, aki hátrányát látta volna a kifaka-dásomnak a jelöltválasztásától, én lettem volna. Rájöttem, Katherine-nek az volt a szándéka, hogy harcot kezdeményezzek, melynek hatására ő szépen visszavonná ajelölését, és mint béketeremtő, ő lenne az egyedüli logikus választás a posztra. Csak úgy tudtam meghiúsítani atervét, hogy egyetértettem Sun-Tzu jelölésével.

– Megakadályozhattad volna a választást – a koordiná-tor és anyám biztosan melletted szavazott volna –, és kér-hetted volna, hogy maradjunk a sorshúzásnál.

– Igen, de akkor esetleg én nyerek.Kai értetlenül nézett rá.– Azt akarod mondani nekem, hogy nem akarsz a Csil

lagliga Első Nagyura lenni?Victor habozott.

– Tudom, hogy ez volt apám célja, sőt a Csillagligamegszűnése óta a Belső Szféra minden uralkodójánakcélja, de azt hiszem, engem sosem fertőzött meg ez avágy. Mindig is azt feltételeztem, hogy apám végülelnyeri a címet. Azután megérkeztek a klánok, és a fontossági sorrend megváltozott. Ha lehet választani, hogy atörténelem a Csillagliga Első Nagyuraként, vagy egy olyanemberként ismerjen, aki legyőzte a klánokat, egy másodpercnyi habozás nélkül az utóbbit választom. Az ElsőNagyúri cím egyébként is főleg ceremoniális jellegű, és teis tudod, hogy nem vagyok oda ezekért a szertartásokért.

– Tudom. Azt viszont nem veszem be, hogy emiatt utasítottad el a ma esti meghívást Tharkad Citybe, Katherineszületésnapi összejövetelére.

– Küldtem ajándékot – vonta meg a vállát Victor. –Valami bolygót, vagy ilyesmit.

– Eddig rendben is van, de ez a parti lesz a megpecséte-lése mindannak, amit itt véghezvittünk. Öt nap múlva azAlkotmány aláírásra kerül, és a Csillagliga újjászületik. –Kai Victor vállára helyezte a kezét. – Jogod van az ünneplésre.

– Úgy gondolod? Ha minden a tervek szerint alakul,hat hónapon belül megindítunk egy olyan támadást,amelyben százezrek, vagy talán milliók lelik halálukat.Olyan mészárlás lesz, melyről épeszű ember még csaknem is álmodik. – Victor orrából párafelhő szállt fel. –Hogyan öltözhetnék fel és ünnepelhetnék, amikor egyilyen tettet készülünk végrehajtani?

– Megteheted, és meg is fogod tenni, mert az ünnepsé-

gen való részvételeddel megerősíted a műveletetkönnyebbé és zökkenőmentesebbé tevő kötelékeket. Azott elejtett megjegyzéseid – pozitív hangvételű megjegy-zéseid – körbejárnak majd. Ki fognak szivárogni, és minden harcba küldött katona tudni fogja, hogy annyira biztos vagy a sikerben, hogy még egy kis kikapcsolódást ismegengedhetsz magadnak. A jelenléted a te morálodatnem fogja ugyan javítani, másokét viszont igen.

– Nem akarok menni, Kai – ellenkezett Victor. – A családos vendégeknek nincsenek problémáik a gyermekmeg-őrzéssel? Ezt fogom tenni – figyelek Davidre, George-ra ésMelissára, amíg te odavagy és jól érzed magad.

Kai halkan köhögött.– Ó, Victor, igazán nem szeretnélek lehangolni, de

minden gyereknek van felügyelője, és annyi biztonsági őrvigyázza a nyaralódat, hogy semmi bajuk sem történhet.Továbbá rámutatnék, hogy valószínűleg még életedbennem cseréltél pelenkát. Olyasmiről beszélgetünk, amifelettébb nagy bátorságot igényel.

– Oké, biológiai veszéllyel járó munkát nem vállalok. –Victor lapos oldalpillantást vetett Kaira. – Ugye te semhiszed el ezt a morálnövelő dumát?

– Ha eljössz, az én morálomat biztosan megemeled.– Hogyan?– A feleségem figyelmeztetett, hogy egy bizonyos hölgy

igencsak szomorú lenne, ha távol maradnál.– És a te feladatod volt, hogy rávegyél a részvételre?

Kai bólintott.– A fenébe, mindig a legveszélyesebb feladatokba rán

gatsz bele – vigyorgott Victor. – Távol áll jon tőlem, hogyszomorkodni hagyjam Dr. Leart.

– Kösz – mosolyodott el Kai is. – Szóval, miféle bolygótajándékoztál Katherine-nek? Egy gázóriást?

– Nem is rossz ötlet. Talán majd jövőre. Nem – ráztameg a fejét Victor –, egy élettelen kis golyóbist: hideg,kemény és a velejéig csúf. Rá emlékeztet. Remélem tetszeni fog neki.

* * *

Victor olyan elmélyülten figyelte a táncparketten az apjával keringőző Omit, hogy észre sem vette a felé közeledőnőt, csak amikor az megérintette a vállát. Megfordult, éskedvesen rámosolygott.

– Marik hercegnő. Remélem, kellemesen tölti az estét.– Isis, ha kérhetném – mosolygott vissza melegen a

lány. – Hívhatom Victornak?– Ha lenne olyan kedves.– Nem akartam meglepni. – Isis mogyoróbarna haját a

feje tetejére tornyozta, karcsú testét csillámló, ujjatlan,ezüstszínű estélyi ruha takarta. – Gondolom, most szóvátehetném, hogy észre sem vette a közeledésemet, de azilyesfajta kicsinyesség inkább Katherine húgára jellemző,nem igaz?

Victor köhögést mímelve a szája elé kapta a kezét,hogy elrejtse meglepetését.

– Bocsásson meg. Valójában láttam önt, de meg sem

fordult a fejemben, hogy velem szeretne beszélni. A családjánál nem harcoltam ki túl sok jóindulatot.

Isis megértően bólintott.– Joshua halála valóban nagy csapás volt, de hálával

tartozom önnek mindazért, amit tett, hogy megpróbáljaőt életben tartani. Tudom, hogy az apja kezdte meg akezelését, de a klánokkal kötött fegyverszünet után önfélbe is szakíthatta volna. Akkor már nem volt értelmetúszként maguknál tartani az öcsémet.

– Ez embertelenség lett volna – válaszolt Victor. –Tudom, a történtek fényében ez kicsit furán hangziktőlem, de nem voltak vele gonosz szándékaim, – mintahogy önnel, az édesapjával és a nemzetükkel sincsenek.

– Sosem ismertem igazán Joshuát, így aztán nem is alakultak ki köztünk érzelmi kötelékek. Mindig is úgytekintettem rá, mint egy falra, amely elválaszt a tébolytól.

– Tessék?Isis arcáról szomorúság sugárzott.– Tudja, én házasságon kívül születtem az idő alatt,

amíg Thomas – nehezen tudok az apámként gondolni rá –eltűntnek volt nyilvánítva. Anyámnak és nekem gondun-kat viselték, de félre voltunk állítva az útból. Csak akkortörvényesítettek, amikor fény derült Joshua leukémiájára,és olyan pozícióba kerültem, melyet igazából sosem szerettem volna. Gondoljon csak bele: én lettem a következőa sorban egy olyan birodalom trónja előtt, ahol az orgyilkosság a hatalmi struktúra váltásának egyik megszokottmódja. Azután csontként odalöktek Sun-Tzu elé, hogy

olyan hatalom reményével kecsegtessem, melyet sosemfog megszerezni.

Victor a torkát köszörülve meglazította gallérját.– Meg vagyok lepve, Isis. Nekem az volt a benyomá-

som, hogy ön…– Gondolom most az jár a fejében, amikor a Provincián

flörtölni kezdtem Sun-Tzuval és Kai-jal, és kirobbantot-tam azt a vitát. – Elvörösödött. – Fiatal voltam még,nagyon fiatal, és megszédített az a sok egyenruha és azösszejövetelek. Ott voltak önök, fiatal uralkodók, ésmindannyian ismerték egymást. Úgy éreztem, valamifélebenyomást kell keltenem magamról. Sikerült is, csak nemolyat, amilyet szerettem volna.

Megmarkolta Victor alkarját.– Nem szeretném, ha azt gondolná, csak azért vagyok

itt, hogy játsszam önnel. Nyilvánvaló, hogy kire vár. Őgyönyörű és nagyon kedves.

Victor odapillantott, ahol Omi táncolt az apjával. Alány estélyi ruhája hasonló szabású volt, mint Isisé, beleértve a mély hátsó kivágást és a könnycsepp alakú dekoltázst, de a fekete szövetet vörös sávok díszítették a szegé-lyeken. Mint a fürdőruhája.

– Omi elbűvölő.– Azt hiszem, megérdemlik mindazt a boldogságot,

amit nyújtani tudnak egymásnak – mosolygott Isis. –Mindössze meg szerettem volna köszönni, hogy támogatta Sun-Tzut és segített neki, hogy ő lehessen a Csillag-liga Első Nagyura.

Victor bólintott.

– Nem lenne becsületes tőlem, ha nem vallanám be,hogy a szavazással csak a húgomat akartam bosszantani.

– Tudom. Nem könnyű őt kiismerni, de azért nem islehetetlen. – Isis elengedte Victor karját. – Azonban amita felelősségről és a gyűlöletről mondott neki, az szerin-tem eljutott a tudatáig. Azt hiszem – tudom –, az egészéletét azzal töltötte, hogy várt valakire, aki eljön hozzá,hogy elpusztítsa. Úgy vélte, ez a valaki Kai, ön, vagy Thomas lesz, mégis úgy provokálta magát, mintha esélye lettvolna túlélni egy támadást, és keresztülhúzni a számítá-sait. Sosem érezte úgy, hogy ön tiszteli őt, és nehezteltazért is, mert a klánok több figyelmét kötötték le, mint ő.

– Szereti őt, ugye? – kérdezte Victor.A lány teste megfeszült, kezét összekulcsolta maga

előtt, és lehajtotta a fejét.– Remélem, emiatt nincs rossz véleménye rólam.– Egyáltalán nem. Sőt, irigylem önt.– Hogyan? – kapta fel a fejét Isis.– Irigylem. – Victor megveregette a karját. – Önnek leg-

alább van rá lehetősége, hogy időnként együtt legyenazzal, akit szeret. Ez jóval több, mint ami nekem megadatott.

Isis megrázta a fejét.– Ugyanannyi esélye van a boldogságra, mint nekem.– Ez esetben mindketten el vagyunk veszve, mert

nekem semmi esélyem sincs rá, hogy valaha is együttlehessek Omival, és feleségül vegyem őt.

– Hogy mondhat ilyet?– Attól tartok, sajnálatra méltóan egyszerű a dolog szá

momra – vont vállat Victor. – Ha elvenném Omit, a Drakónis Határvidék népe úgy venné, hogy elárultam őket.Megkérdőjeleznék a józan ítélőképességem, és az eredmény nyílt lázadás lenne. Katherine nyilvánvalóan mindent megtenne, hogy fokozza a zűrzavart. Rámutatna,hogy a Lyons szeglet – melyet a Szövetség a Komsztárkérésére, és az én jóváhagyásommal szállt meg – a bizonyíték rá, hogy egybe akarom olvasztani a Drakónis Szövetséget és az Egyesült Nemzetközösséget. Ráadásul úgyállítana be engem, mint az egyesítés alárendelt partnerét.Nem, a házasságunk csak katasztrófát szülne.

– Kinek, Victor? – Isis barna szeme kissé összeszűkült,ahogy a táncparketten mozgó vendégekre mutatott. – Havégignéz rajtuk, látja, amit én látok? Nézze meg Kait és afeleségét, vagy Morgan Hasek-Daviont és a nejét, vagyakár Thomast és Sherrylt. Mindannyian boldogok, merttaláltak valakit, akivel megoszthatják az életüket. Senkinem kérdőjelezi meg az ítélőképességüket, és senkineksi ncs joga megkérdőjelezni. A legnagyobb esztelenségvolna öntől, ha elengedné Omit.

Victor hal lotta a lány szavait, és érezte, ahogy a lelké-ben rezonálna k . Hogyan lehetséges az, hogy emberekmilliárdjai vonulnak velem a háborúba, mégis azonnalképesek fellázadni, ha feleségül veszem azt, akitszeretek? Ha nem bíznak bennem annyira, hogyelhiggyék, képes vagyok meghozni a helyes döntést amagánéletemben, ha nem képesek elfogadni, hogy sajátálmaimat hajszoljam, akkor hogyan képesek elfogadni azuralkodójukként?

Ránézett a lányra és elmosolyodott.– Köszönöm.– Mit?– Hogy rámutatott az őrület és a józanság közötti

határvonalra.– Victor, én tanúja voltam anyám élete végéig tartó

mélységes bánatának, mert soha nem lehetett újra együttazzal a férfival, akit szeretett. Rettegésben élek, mertnem tudom, mikor döntenek úgy Thomasék, hogy el kellválnom Sun-Tzutól. Amit magamnak szeretnék, azt nemkaphatom meg, viszont önnek és mindenki másnak eztkívánom. – Óvatosan elmosolyodott. – Ön is ugyanazt aszívfájdalmat érzi, mint az összes többi ember. Ez az, amiegyenlővé tesz minket. Ne hagyja, hogy mások elvárásaimegfosszák önt emberi mivoltától.

– Igaza van. Nem hagyhatom – mosolygott rá Victor.Közben a zene véget ért, és Omi a koordinátorral együttcsatlakozott hozzájuk. – Azt hiszem, Isist már ismered.

– Örülök, hogy újra látom, hercegnő.Isis szélesen elmosolyodott.– Nagyszerűen táncolt, annyira elegáns volt. Én is szíve-

sen mentem volna, de Sun-Tzu nem szeret táncolni.– Fel kellett volna kérned – nézett Omi szigorúan Vic

torra. A herceg zavartan pislogott.– Én megtettem volna, de…–…de akkor is önre gondolt volna, miközben velem

táncol, Omi – szakította félbe Isis. – Túl udvarias hozzá,hogy kimondja, de ki tudom olvasni a szeméből. Menje-nek csak ketten, és táncoljanak. Én majd élvezem az örö

müket.Victor felkínálta a karját Ominak.– Ha megtisztelne vele…Omi Isisre nézett.– Nem lenne helyénvaló magára hagyni önt.– Nem, én voltam udvariatlan, hogy a jókedvük útjába

álltam. Kérem, ne érezzék kellemetlenül magukat miattam.

Omi bólintott, és követte Victort a táncparkettre.– Okos nő ez az Isis. – Victor Omi szemébe nézett. – A

Provincia óta sokat fejlődött.– Igen – mosolygott le rá Omi. – Miről beszélgettetek?– Erről-arról – válaszolt elgondolkodva Victor. – Adott

nekem – vagyis nekünk – egy kis töprengenivalót.

20Strana MechtyKerenszkij Csillaghalmaz, Klánterület3058. november 19.

A Nagytanács csarnokának hátsó részében Vlad Ward, aFarkasok kánja visszaült a helyére, és egymásba fűzteujjait. Megkockáztatott egy halvány mosolyt, főkéntazért, mert tudta, hogy ezzel felbőszíti Asa Taneyt, a Jégördögök kánját. Vlad még a sisakját is maga elé tette azasztalra olyan pozícióban, hogy Taney biztosan rálásson.Azt már tudja, ki döfte a kést a hátába, most viszont azt ismeg kell tudnia, kiforgatja meg a sebben.

Az új ilkán megválasztásához vezető heteket Taneykemény munkával töltötte – megpróbált összehozni egykoalíciót az otthoni klánok között. Folyamatosan arraösztönözte az új és fiatal harcosokat, hogy gyakoroljanaknyomást a vezetésre, és próbálják rávenni őket, hogy álljanak mögé. Vlad nem avatkozott közbe egészen addig,amíg a kísérlet nem járt látható eredménnyel, amikorazonban Taney kezdett lendületet nyerni, rögtön közbe-lépett, és véget vetett a játéknak.

Taney érvelésének jóvoltából mindenki számára világossá vált, hogy a Jégördögök kánjának győzelme nélkül

az otthoni klánok nem csatlakozhatnak a Belső Szféraelleni harchoz. Vlad, akinek klánja újjáépítéséhez mégrengeteg tehetséges harcosra volt szüksége, hagyta, hogyeltökélt szándéka egy sorozatnyi úgynevezett „begyűjtőháborúba” torkolljon, melyek során a különböző klánokalakulatait hívta ki, azt követelve, hogy győzelme eseténa nyereménye ezeknek az egységeknek a birtoklásalegyen. A legtöbb harcos rövidesen rádöbbent, hogy aBelső Szféra elleni harc sokkal elérhetőbb közelségbekerülne, ha ők is a Farkasokhoz tartoznának. Ha Taneygyőz is, az őt támogató klánoknak még mindig harcol-niuk kell, hogy jogot szerezzenek a megújított invázióbanvaló részvételre, így az egyes harcosok esélye arra, hogy aBelső Szféra ellen vonulhassanak, nagymértékben csökken.

Amint a „begyűjtő háborúk” híre terjedni kezdett azotthoni klánok között, a Farkasok parancsnoki központ-ját elárasztották a mege l ő z ő batchall ajánlatok. Vladmindegyikre azt válaszolta, hogy az új ilkánmegválasztásáig semmit sem tehet, de mindannyiszorerős utalásokat tett rá, hogy a status quo megváltozásávala Farkasok részvétele az új invázióban kérdésesséválhatna. Taney mozgalmának lelkesedése ettől nagyonhamar elpárolgott.

Balra pillantva Vlad kurtán biccentett sakánjának,Marialle Radicknak . Itt az ideje, hogy még mélyebbredöfjünk.

Vlad apró termetű, mézszőke hajú klántársnője felállt,és leemelte sisakját.

– Törvénymester, javaslatot szeretnék beterjeszteni azilkáni pozíció betöltésére.

A terem elülső végében ülő Kael Pershaw felnézett anőre.

– Joga van hozzá, Radick kán.– Hogy megkíméljem Asa Taney kánt a vereség szégye-

nétől, Lincoln Osist javaslom ilkánnak. – Marialle a sötétbőrű elementálra mutatott. – Ott harcolt az invázió elsővonalában, és klánja érdekében a harcmezőn végzetthősies, állhatatos munkájának köszönhetően káni rangraemelkedett a Füstjaguárok között. Már az is figyelemreméltó, hogy egy elementál vérnevet szerezzen magának,de Lincoln Osis még a káni pozíciót is megszerezte. Ha azinváziós klánok soraiban létezik is ennél nagyobb teljesít-mény, én nem tudok róla.

Severen Leroux a Novamacskáktól felállt, és jelezte,hogy támogatja a jelöl é st . Leroux annak idején EliasCrichell jelölését is ugyanígy támogatta. Nem kétséges,hogy ebben a választásban a klánok jövőjének egy fontosépítőkövét látja. Nincs szükségem a vízióikra, de ha azokaz én érdekemet szolgálják, semmi okom rá, hogyszembeszálljak velük.

A Törvénymester bólintott Lincoln Osisnak.– Osis kán, önt jelölték az ilkáni pozícióra. Tudomása

van bármi olyan okról, amely miatt nem töltheti be ezt aposztot?

Vlad mosolya kiszélesedett. Valaki nem szerette volna,hogy Éliás Crichell korai elmozdításának példájamegismétlődjön, ezért iktatták be ezt a mondatot a

választási procedúrába.Lincoln Osis lassan felállt.– Nem tudok olyan indokot mondani, amely miatt

megválasztásom esetén ne szolgálhatnék ilkánként. –Hatalmas kezét ökölbe szorította, azután megfordult, ésjeges tekintetét Vladéba fúrta. – Ha van valaki, aki nemért velem egyet, megkérem, hogy most sorolja fel érveit.

Vlad csendben maradt.A félig ember, félig gép Törvénymester megnyomott

néhány gombot számítógépe billentyűzetén.– Lincoln Osis neve ezennel jelölésre kerül. Mind

annyian szavazhatnak, igennel vagy nemmel. Amennyiben Osis kán a szavazatok ötven százalékát, plusz egyszavazatot kap, abban az esetben nyer. A szavazás egyenként történik.

Pershaw a terem elején kezdte, és folyamatosan haladthátrafelé. Osisnak csak a kánok szavazatának többségérevolt szüksége. A tizenhét klán két-két kánjának voksaibólösszesen tizennyolcat kellett megszereznie – vagy kevesebbet, ha a kánok némelyike tartózkodik a szavazástól.A Füstjaguárok, Jádesólymok, Novamacskák, Acélviperákés Szellemmedvék támogatásával ennek már több, mintfelét teljesítette is – pontosan Vlad számításainak megfe-lelően. A fennmaradó szavazatok egyenlő megoszlásaesetén már nyert ügye volna, ráadásul már a szavazás kez-detétől nyilvánvalóvá vált, hogy Taney koalíciója összeomlott.

Marialle Radick Osis mellett voksolt, Vlad és MarthePryde viszont ellene. Kurta mosolyt váltottak egymással,

azután felállva tapsolták meg az eredmény kihirdetését.Osis huszonkettő-tizenkettő arányú, fényes győzelmetaratott.

Osis most még magasabbnak tűnik, ahogy azemelvényhez vonul.

Az elementál odaért a Törvénymesterhez, kezet rázottvele, azután szembefordult az összegyűlt kánokkal.

– A megválasztásommal bölcsen döntöttek. Olyan harcos vagyok, aki ismeri a diadalt, és aki még nem feledteel, mi kell a győzelemhez. Győzelemre fogom vezetni aklánokat a Belső Szféra barbárai ellenében.

Asa Taney felállt.– Amikor arról beszél, hogy győzelemre vezeti a

klánokat, akkor arra céloz, hogy megváltoztatja azinváziós klánok összetételét, hogy esetleg mi is résztvehessünk a támadásban?

Osis arca elkomorult.– Mit tett ön azért, hogy kiérdemelje ezt a jogot?– A szemében látom a választ saját kérdésére – fintoro-

dott el Taney. – Nyilvánvalóan semmit, pozvál?– Akkor miért kér olyasmit, amire nem szolgált rá?Vlad felemelte a kezét.– Azt hiszem, ilkán, hogy Taney kán valójában arra

kíváncsi, vajon van-e még rá idő, hogy a Jégördögökkihívják az egyik inváziós klánt, és így harcolják ki az újinvázióban való részvételi jogot.

– Talán. Ha elég gyorsak lesznek. – Osis sötét szemefelcsillant. – Az a célom, hogy azonnal megkezdem atámadó műveleteket.

Marthe Pryde emelkedett szólásra.– Úgy gondolom ilkán, hogy joga van bejelenteni szán

dékát a tanácsnak a támadások mielőbbi folytatásáról,ám nem egyedül az ön kiváltsága újrakezdeni ezt a háborút.

– A Jádesólymok talán fáradtak a harchoz, MarthePryde?

– Hah! – Marthe fehér fogai vészjóslóan megvillantak,ahogy nevetett. – Olyan sokáig harcoltunk a Belső Szféraellen, hogy kissé valóban beleuntunk a másodrangú egységek elleni küzdelmekbe. Igazán nem zárkózunk elelőle, hogy megélesítsük a karmunkat bármelyik klánon,amelyik el akar foglalni tőlünk néhány meghódított világot. Nem látom be, miért ne adhatna lehetőséget erre atöbbieknek – kivéve persze, ha attól fél, hogy a Füstjaguá-rok felvonulási terület nélkül maradnak az invázió kezdetére.

Jól csinálod, Marthe. Vlad bólintott.– Én is szívesen tennék próbát a klánommal a hátrama-

radottak ellen. – Minél több harcot kezdeményezünk aklánok között, annál nehezebbé válik Osis feladata, ésannál több ideje marad a Belső Szférának, hogyfelkészüljön a védekezésre a Füstjaguárok támadása ellen.

Az ilkán ajka keserű, haragos grimaszba görbült, szemekörül megfeszült a bőr.

– És mennyi ideig szeretnének háborúsdit játszani? Hathónapig? Egy évig?

Marthe Taneyre mutatott.– Erre a kérdésre természetesen a kihívóknak kellene

válaszolni, de úgy vélem, nincs olyan, a becsületére valamit is adó klán, amelyiknek kilenc hónapnál többre lenneszüksége hozzá, hogy lerendezze az ügyet.

– Kilenc hónap több mint elegendő idő arra, hogy bebizonyítsuk, helyünk van az inváziós klánok között – bólin-tott Taney.

Vlad elmosolyodott.– Ilkán, talán ön is megfogalmazhatná ezt a tanács szá

mára, nehogy azt gondolja, hogy önre erőltettük az akaratunkat.

Osis jobb kezével megmasszírozta bal öklét.– Akkor hát ilkánként azzal a javaslattal állok elő,

hogy a következő hat hónapot minden klán a Belső Szféraellen indított hadjárat megtervezésével és előkészítéséveltöltse. Minden kihívást az inváziós klánok ellen, mindenBirtoklás Próbáját, amely az inváziós folyosóban lévővilágokat érinti, mától számítva három hónapon belül bekell jelenteni, és onnantól számolva kilencven naponbelül végre kell hajtani. Minden további vitás kérdésben aNagytanács dönt. A klánoknak így három hónapjukmarad az invázió előtti felkészülésre.

Osis szavai halkan, fagyosan csengtek, telve csalódott-sággal és haraggal.

– Elfogadható?– Seyla – bólintott Vlad.A többi kán egyöntetűen visszhangozta az ősi esküszót,

így jelezve, hogy elfogadják az ajánlatot. Osis fejet hajtotta gyülekezet felé.

– Így legyen, amíg mindannyian el nem enyészünk.

Úgy van. Vlad visszaült a helyére, és pont sikerültelkapnia Marthe Pryde biccentését. Lincoln Osis bukásaezennel megkezdődött.

21.Nagy Bálterem, Királyi Udvar TriádTharkad City, TharkadDonegal Körzet, Lyrán Szövetség3058. november 21.

Bár Victor szívből gyűlölte az államügyekkel együtt járófelhajtást és fényűzést, a Csillagliga Alkotmányának aláírását körülvevő ceremóniát mégis helyénvalónak, sőtmég élvezetesnek is találta. Valahogy helyesnek érezte,hogy összeomlása után három évszázaddal a Csillagligaújbóli felélesztését színpompás zászlók és a Liga harsogóhimnusza jelképezze. Az alapító államok zászlait tartódíszőrök a rég elmúlt korszak archaikus, mégis királyipompát sugárzó egyenruháját viselték.

Victor figyelte a magas üveg asztal felé közeledő húgát,ahol az Alkotmány nyolc másolata várta, hogy aláírjaőket. Katherine hosszú, tündöklően fehér brokátruhátviselt, felette pedig ugyanolyan színű és anyagú kosztüm-kabátot. A haját hátrafogó tiara szemkápráztatóan csillo-gott, ragyogó fényszivárványt varázsolva a feje köré. Márcsak szárnyak kellenének, és a megszólalásig hasonlítanaegy angyalra. Victor megcsóválta a fejét. A Halál Angyala.

Katherine sorban aláírta a dokumentumokat, mind

egyiket külön tollal. Minden aláírás után félrerakta azéppen használt tollat, és egy újat vett a kezébe. A tollakatazután majd átadják a segédeknek és kísérőknek, hogyörökké birtokukba vehessék a történelem egy darabkáját.Victor normális esetben kihagyta volna ezt a gesztust, deez alkalommal örömmel használt volna külön tollat akára neve összes betűjéhez is. Bárcsak elegendő emlék lenneitt, hogy minden harcosnak, akiket arra kérünk, hogyharcoljanak értünk, átnyújthassak valamit.

Amikor végzett az aláírásokkal, Katherine a jobb oldalon felállított kristálypódiumhoz sétált, és a szemébevilágító lámpákra ügyet sem vetve elmosolyodott.

– Azért gyűltünk ma itt össze, hogy tanúi legyünk azemberiség legnagyobb és legnemesebb kreációja, a Csillagliga újjászületésének. Több évszázadnyi háborúskodáskellett ahhoz, hogy eljussunk idáig, ám a Csillagliga mégisbékében, nem pedig viszálykodás közepette teremtődikújjá. Nem számít, meddig fogok élni, vagy milyen tetteketviszek még véghez életem során, azzal, hogy helyet bizto-sítottam ehhez a műhöz, és segítettem a létrehozásáhozszükséges feltételek megteremtésében, elértem pályafu-tásom csúcsát. A Csillagliga újjászületése emlékműkéntfog magasodni azok számára, akik aláírták a ratifikációt,és azok számára is, akiknek a nevében aláírták. A mainappal ismét egyesítjük a Belső Szférát, és ez a lépésünkmindenütt félelemmel fogja eltölteni ellenségeink szívét.

Elhagyta a pódiumot, és a terem jobb oldalán csatlako-zott azoknak az uralkodóknak a csoportjához, akik máraláírták az Alkotmányt. Sorban kezet fogott velük: a kar

dinálissal, Thomas Marikkal, Candace Liaóval, TheodoreKuritával és Magnusson herceggel. Sugárzó mosollyalelfoglalta helyét a sor végén, és nyilvánvaló elégedettség-gel hallgatta a Nagy Bálteremben visszhangzó tapsvihart.

Sun-Tzu következetett saját példányainak aláírásával.A sorrendet a többség akarata alapján határozták meg, ésVictor örült, hogy ő lesz az utolsó. Ez azt jelenti, hogybármit mondhatok az összegzésemben, nem kell attólfélnem, hogy valaki megsértődik, és visszalép azaláírástól. Az eddigi kommentárok egyaránt pozitívhangvételűek és bátorítóak voltak, bár Victor számáratúlságosan banálisak. Egyedül a kardinális jegyezte meg,hogy ez lehet az első lépés a Belső Szféra jövője felé – deő megengedhette magának a hazardírozást, hiszen ő voltTukayyid győztese, és a kézjegye az Alkotmányonlétfontosságú lehetett a klánok meggyőzéseszempontjából. Victor úgy tervezte, beszédével majdkihangsúlyozza a helyzet komolyságát, még ha ezzeltompítja is kissé az ünnepélyes hangulatot.

Azt hiszem, a bejelentésem ismét bombaként fogrobbanni, és elsőrangú címlapsztorit szolgáltat azújságoknak. Victor visszafogta mosolyát, amikorészrevette, hogy Katherine őt figyeli. Sun-Tzumegválasztása és Morgan fenyegetése elbizonytalanítottaKatherine-t. Helyes. Nagyon remélem, hogy a Sun-Tzuellenében való manőverezés miatt a következő háromévben is ez a trend folytatódik.

Sun-Tzu közben elfoglalta helyét a pódiumon.– A legnagyobb örömmel és a legmélyebb alázattal

adtam aláírásomat a Csillagliga Alkotmányához. Mielőttez a szervezet felbomlott, példát mutatott nekünk avalódi civilizációból és emberségből. A Csillagliga megszűntével sajnos mi is elveszítettük ezeket az erényeket,és sokkal kevesebbé váltunk, mint amik lenni szerettünkvolna. Pusztulása a mi pusztulásunk volt, újjászületésepedig a mi újjászületésünk.

Nem találok szavakat annak a büszkeségnek és őszintehálának a kifejezésére, melyet a Belső Szféra többi államának vezetője iránt érzek, amiért engem választottakmeg a Csillagliga Első Nagyurává. Uralkodásom időszakahárom évre szól, és feltett szándékom, hogy ez idő alatt alehető legmagasabbra tegyem a mércét az utánam következők számára. Ez a hivatal számomra nem pusztán ceremoniális célokat szolgál. Egy szent erkölcsi kötelességettestesít meg, amely felett tudásom legjavát adva fogokőrködni. Uralkodásom végén a Csillagliga még a mostani-nál is sokkal pompázatosabb lesz, és remélem, hogy ezáltal az egész emberiség érdekét fogja szolgálni.

Victor a ködösítést kereste Sun-Tzu szavai mögött,vagy esetleg a mohóság nyomait. Semmi ilyesmit nemtapasztalt, de ezen nem lepődött meg. Sun-Tzu az anyjakebelén nagyszerűen megtanulta, hogyan rejtse elszándékait és érzéseit. Vagy talán mégis több van emögött, mint képzeltem. Talán Isisnek igaza van: egyilyen felelősség felvállalása esetleg perspektívátbiztosíthat számára. Nem tudom. Csak abbanreménykedem, hogy nem próbál meg akadályokatgördíteni a készülő hadjárat elé.

Victor megvárta, hogy Sun-Tzu elfoglalja a helyét a sorban Katherine mögött, azután határozott léptekkel azasztalhoz sétált, ahol az aláírásra váró dokumentumokhevertek. Az asztal pereme vagy tíz centivel magasabbanvolt a köldökénél, de Victor nem törődött vele, hogy abútor magassága még jobban kihangsúlyozza apró terme-tét. Ha az aláírók közül bárkit is a fizikai méret alapjánpróbálnának megítélni, kénytelen lennék ostobánakbélyegezni az ítélethozókat.

Lehúzta az első toll kupakját, és papírra vetette vele acímét. Élvezettel hallgatta a papírlapon sikló tollhegyhalk sercegését, és figyelte, amint a kék tinta a rostokközé szívódva kifakul, megszárad. A vezetéknevéhezmásik tollat emelt fel, és újabbat a középső nevéhez. Családneve leírásához még két tollat használt el, majd rátérta következő másolatra.

Felfigyelt rá, hogy Sun-Tzu és Theodore kanjit használtaz aláíráshoz, és hogy Katherine szignatúrája alig volttöbb kacskaringós macskakaparásnál, jól észrevehetőtörésekkel azokon a helyeken, ahol tollat váltott. BárVictor írástudományát korántsem lehetett tökéletesneknevezni, gondosan ügyelt rá, hogy neve olvashatómaradjon, és a végén egy lendületes mozdulattal még aláis húzta a szignót.

Miután végzett a szerződés utolsó másolatával is,visszahelyezte a kupakot a tollra, de nem tette le, hanemmagával vitte a pódiumra. Elárasztotta a fényözön –olyan erős volt a megvilágítás, hogy érezte a lámpákbólfelé áradó hőhullámokat. Kicsit lejjebb húzta a mikrofo-

nokat, egyrészt hogy kényelmesen tudjon beléjükbeszélni, másrészt pedig hogy ellásson felettük. Hagyottmagának egy másodpercnyi időt a koncentrálásra, hogyösszeszedje a gondolatait, azután nyelt egy nagyot, ésbelekezdett.

– Az előzőekben olyan hozzászólásokat hallottak,melyekben a felszólalók tisztelegtek a Csillagliga létre-jötte előtt, illetve megemlékeztek az általunk elvégzett,valamivel több mint hat hétig tartó, kemény munkáról.Művünk természetesen arra az alapra építkezett, melyetaz első Csillagliga Alkotmányának megfogalmazói fektet-tek le, de annak a dokumentumnak az adaptálása olymódon, hogy a mai zavaros időkben is érvényes legyen,túlságosan nehéz feladat lett volna. Ezért mindannyian –segédeinkkel, tanácsadóinkkal, stábunkkal együtt – fárad-hatatlanul dolgoztunk azon, hogy ez az Alkotmány tökéletesen illeszkedjen a mi korunkhoz. Ez az aláírási proce-dúra, melynek az imént tanúi voltak, győzelem mindenférfi, nő és gyermek számára az egész Belső Szférában, ésmég azon is túl.

Victor elszántan próbált a vakító lámpák mögé nézni,és megkülönböztetni a médiagalérián helyet foglalóemberek arcát.

– Ahogy az eddigiek során egy mások által lefektetettalapra építkeztünk, úgy mostantól folytatnunk kell egyhibátlan építmény megalkotását, amely majd a jövőbevezet minket. Ne lepődjenek meg, amikor azt mondom,hogy bár a Belső Szférát veszélyes ellenség fenyegetikívülről, belső rivalizálások nem gyengítenek minket. A

Csillagliga újraélesztésével véget vetünk a pusztító belhá-borúknak, melyek már évszázadok óta fertőznek bennün-ket. Most, szellemben és lélekben egyaránt egyesülve, aklánok felé összpontosítjuk minden figyelmünket, ésvéget vetünk az általuk jelentett fenyegetésnek.

Azonban ne ringassák hamis illúziókba magukat: szembeszállni a klánokkal nem gyerekjáték. A legnagyobbelszántságot igényli a harcmezőn szolgálatot teljesítőemberektől, és az őket támogató és kiszolgáló stábtólegyaránt. Mindannyiunk együttes erőfeszítésére leszszükség, mert ha nem sikerül visszaszorítanunk a megszállókat, sosem fogunk megszabadulni a félelemtől,amely jelen pillanatban is áthat bennünket.

Victor elmosolyodott.– Tudom, mi jár most a fejükben. A legtöbben azt gon

dolják, szép és jó, hogy mi itt most egyezségre jutottunk,de ez valójában nem változtat meg semmit. Úgy vélik,képesek vagyunk összehangolt, közös hadműveletet indítani a klánok ellen, de e mögött valójában nyoma sincsigazi egyesülésnek. Megértem a kételyeiket – mindannyi-unkat többszörösen képmutatónak és mélységesen cinikusnak látnak. Ha én volnék az önök helyében, én ishasonlóképpen gondolkodnék.

– Azonban én nem vagyok az önök helyében, és ez nemcsupán egy születési jognak köszönhető. Részt vettem aWhitting Konferencián. Tanúja voltam az álláspontokmegváltozásának és a szellemek egybeolvadásának.Valóban egyesültünk, és elköteleztük magunkat egyfényes, új jövő mellett. És akarjuk is, hogy megvalósuljon.

Victor várt egy másodpercet, és hagyta, hogy mosolyaönelégült vigyorrá keskenyedjen.

– Önök jogosan kérnek bizonyítékokat minderről –jeleket, hogy ezek a változások már folyamatban vannak.Ígérem önöknek, hogy hamarosan megkapják őket, ésbiztosíthatom önöket, ez nem csupán üres fogadkozás.Máris átnyújtok önöknek egy bizonyítékot – a legelsőtegy hosszú sorban, melyeknek a közeljövőben a tanúilehetnek. Innen a Tharkadról a Drakónis Szövetség koordinátorának meghívására a Luthienre utazom. Barátaim-mal és szövetségeseimmel együtt ott köszöntöm azújévet, és az emberiség új korszakának kezdetét.

A döbbenet és a botránkozás moraja belefulladt arobajló tapsorkánba. Victor felemelt fejjel, elégedett arccal állt a pódiumon, de vigyázott rá, nehogy túl diadal-masnak tűnjék. Katherine húgom, temérdek pénzt öltél akilövőállomás felépítésébe, de végül nekem sikerült alevegőbe emelkednem.

Magasba emelte a kezét, és lecsendesítette a harsogótömeget.

– Vannak önök között olyanok, akik egész életükbenúgy gondolták, ha egy Davion a Luthienre teszi a lábát, azaz apokalipszis kezdetét jelzi – hogy ez lesz az ismertuniverzum végének előhírnöke. Hadd nyugtassam megönöket, hogy ez utóbbiban teljes mértékben igazuk van.A régi világegyetem, az Utódlási Háborúk bölcsője nincstöbbé. Úgy döntöttünk, új univerzumot teremtünkmagunknak és önöknek. Az önök támogatásával és beleegyezésével ledöntjük a közöttünk emelkedő korlátokat,

és elindulunk az emberi faj fényesebb jövője felé.

22Sigfried Gleccser Rezervátum Environs,Tharkad City TharkadDonegal Körzet, Lyrán Szövetség3058. november 22.

Victor Steiner-Davion kényelembe helyezte magát anehéz tölgyfa íróasztal szélén, amely mögött annak idején Alessandro Steiner szövögette áruló terveit, és rámosolygott Morgan Hasek-Davionra.

– Gyerünk, bontsd fel az ajándékot. Már majdnem kará-csony van – a szerencse kísérjen utadon vállalkozásodsorán.

Morgan hátradőlt a barna bőrkanapén, és letépte a csomagolópapírt a négyszögletes dobozról. Egy ideig a papír-ral a kezében bámulta a dobozt, aztán amikor elolvasta acímkét, elmosolyodott.

– Glengarry Black Label, Special Reserve! Victor, teaztán tudod, mi az a scotch!

– Nem, igazából Cranston ügynökei tudják , szerintedmi az a scotch – mosolygott ártatlanul Victor. – A róladszóló anyaguk meglehetősen részletes, és feljegyezték,hogy mostanában lefekvés előtt mindig bekapsz egypohárkával. Azt is mondták, hogy ez a kedvenc mérged.

Morgan jókedvűen felkacagott.– Nem is ismered ezt a nedűt, ha méregnek hiszed. És

valóban rászoktam egy ideje, de csak egy kortyot iszom,mielőtt aludni mennék.

– Helyes. Szereztem egy rekesszel, amit magaddalvihetsz az útra. Nem hiszem, hogy elég lesz, de ha rende-sen felpakolnálak…

– Akkor az emberek kíváncsiak lennének, hová indulhatunk, ahol nem tudok hozzájutni. Majd óvatosan osztom be. – Morgan a dobozra nézett, majd vissza Victorra.– Meglep, hogy egy egész rekesznyi Glengarryt sikerültszerezned.

– Nem nekem – vigyorgott a herceg. – Jerry mondta,hogy némelyik különleges ügynöke kezd berozsdásodni,ezért tartottak egy kis gyakorlatot Katherine alkoholrak-tárában a születésnapi összejövetele időpontjában. Azemberei jó munkát végeztek.

– Az biztos. – Morgan maga mellé tette a dobozt akanapéra. – Szóval, mi szerepel még rólam abban azanyagban?

– Semmi különös, csak szolgálati és orvosi jelentések.Ha már itt tartunk, gratulálok a fizikai kondíciód miatt.Az orvosok szerint jobb formában vagy, mint a nálad húszévvel fiatalabbak. – Victor ünnepélyesen bólintott. – Ez ahadjárat nem lesz leányálom számodra, de a dokik aztmondják, bőven alkalmas vagy a feladatra.

– Remélem, nem tévednek.– Mire gondolsz? – kérdezte Victor. – Te vagy az egye

düli alkalmas jelölt erre a műveletre. Megvan a tapaszta-

latod, a hírneved és az intelligenciád ahhoz, hogy végigcsináld.

– Szeretném azt hinni, hogy igazad van, de ami engemigazából aggaszt, az a koalíciós erő összetétele. Mi ugyanmegegyeztünk az együttműködésről, azonban nemhiszem, hogy a sereg egyes részei ezt ugyanígykidolgozták egymás között.

– Erre való a kiképzési időszak, Morgan – hogy jobbanmegismerjék és megszokják egymást. – Victor lehuppantaz asztalról, és a szoba sarkában berendezett italbárhozsétált. – Iszol valamit?

– Vizet kérnék. – Morgan előrébb hajolt, kezei közöttidegesen gyűrögette a skarlátvörös csomagolópapírt. – Akiképzés valóban sokat segíthet, de a Huntressig nagyonhosszú utazásnak nézünk elébe. Rengeteg alkalom kínálkozik majd, hogy a súrlódások problémát okozzanak.

Victor visszatért, és átnyújtott neki egy pohár vizet.– Amíg a vezetés egységet mutat, könnyedén úrrá lesz

tek ezeken a problémákon.– Ez igaz, de a vezetés egysége is fellazulhat, ha bizo

nyos kérdésekben már a kezdetektől fogva nem jutunkközös nevezőre.

– Mint például?– Műveleti biztonság – fintorodott el Morgan. – Nem

lesznek meg az erőforrásaink a klános túszok fogva tartá-sához, de nem is engedhetjük szabadon őket, mert ha azellenség rájuk talál, tudomásukra jut, hogy egy ismeretlenflotta halad át észrevétlenül a megszállási területükön.

Victor elgondolkodva kortyolt bele saját ásványvizébe.

A biztonság megkövetelte, hogy Morgan harci köteléketeljes kommunikációs csendben tevékenykedjen. Nemküldhettek üzenetet senkinek, és nekik sem üzenhettekitthonról. A klánok elfoghatnák ezeket az üzeneteket, ésmég ha nem is lennének képesek feltörni a kódot, elkezdenék keresni a feladót vagy címzettet. Az egység koraifelfedezése ahhoz vezethetne, hogy már a Huntress felémenet harcba kellene bocsátkozniuk, vagy ami mégrosszabb, Morgan és az emberei egy megerősített, ostromra felkészített világra érkeznének.

Mivel nem ejthettek foglyokat, meg kellett tőlük szabadulniuk. Az is egy megoldás lett volna, hogy kirakjákőket egy kommunikációs eszközök nélküli világon, dehacsak nincs különösen nagy szerencséjük, hogy ráakadja-nak egy lakható, de még kolonizálatlan bolygóra, akkorMorgan erői kizárólag élettelen, lakhatatlan világokonfognak keresztülhaladni. A foglyok visszaküldése egyhajón a lebukás számtalan veszélyét rejtette magában,ráadásul ezzel jelentősen csökkentenék a harci kötelékrendelkezésére álló erőforrásokat.

A másik alternatíva a foglyok kivégzése lett volna.Kivéve azokat az eseteket, amikor az ellenség viselkedéselehetővé teszi a rögtönítélő bíróság összeillését és azazonnali kivégzést, nem könnyű elrendelni ameggyilkolásukat, bár az emberek halálávalgarantálhatjuk a Belső Szféra szabadságáért harcba indulóharci kötelék biztonságát, mégsem lehet ezzel igazolni aközönséges gyilkosságokat.

Victor egyenesen Morgan zöld szemébe nézett.

– Hogy éreznéd magad, ha parancsot kellene adnod afoglyok megölésére?

– Természetesen nem tetszik az ötlet, de ha csak ez amegoldás marad, akkor azt hiszem… nos, nem tudom. Ateljesen egészséges embereket, akik harcba szállnak ellenünk, könnyebb lenne megölni, mint ártatlanokat ésgyermekeket, de egyszerűen nem tudom. Azt hiszem,minden esetet egyedileg ítélnék meg, és reménykednékbenne, hogy találok valamilyen módot a nem harcoló fog-lyok kivégzésének elkerülésére. – Morgan megrázta afejét. – Van ennek valami értelme?

– Körülbelül ez az egyetlen dolog, aminek van értelme– sóhajtott Victor. – Nehéz döntés lesz, de tudom, hogyha arra kerül a sor, a legjobb határozatot fogod hozni.Minden attól függ, mennyire vagy hajlandó kockára tenniaz embereid biztonságát. Ha a műveleted kudarcot vall, aBelső Szférának rengeteg kiontott vér árán kell tel jesíte-nie azt, amit a sikered esetén, remélhetőleg sokkal kevesebb veszteséggel és halállal is megoldhatunk.

– Ó, értem én, mekkora a tét, csak abban nem vagyokbiztos, hogy tetszik-e ez a játék, amibe belekényszerül-tünk. – Morgan kiürítette a poharát, és óvatosan egyensú-lyozva a kanapé karfájára helyezte. – Biztos vagyokbenne, hogy sok segítséget fogok kapni a döntéshez.

Victor elmosolyodott.– Igen, én is szívesebben gyámkodnék egy csapatnyi

ázott macska felett, mint hogy a koalíciós erő koordiná-ciós feladataival foglalkozzam. Innen egyenesen aTukayyidra megyek, ahol részt kell vennem néhány

egyeztető megbeszélésen, azután irány a Luthien, hogyelvégezhessem az utolsó simításokat. Bizonyos szempontból irigyellek, amiért olyan sok időt tölthetsz távol aBelső Szféra zűrzavarától.

– Legalább addig itt leszek, hogy láthassam a Luthienrevaló megérkezésed által kiváltott reakciókat. – Morganhitetlenkedve rázta a fejét. – Egy Davion, mint megbe-csült vendég a Fekete Luthienen. Sosem hittem volna,hogy megérem ezt a napot.

– Én sem. – Victor idegesen felnevetett. – Sokkalkönnyebb lesz szembeszállni a klánokkal, mint ott megvetni a lábam.

– Nem hiszem – szólalt meg az ajtóból Yvonne. –Bocsássatok meg a zavarásért, de úgy hallottam, hogyMorgan nemsokára elmegy, és szerettem volna elbúcsúznitőle.

Odalépett Morganhez, aki időközben felállt, és melegen megölelte.

– Vigyázz magadra, Morgan, és fizess meg nekik mindazért a szenvedésért, amit okoztak nekünk.

Victor nem hal lotta Morgan válaszát, de Yvonne elengedte a férfit, és letörölt egy könnycseppet az arcáról.

– Bárcsak ne kellene elmenned – bárcsak egyikőtöknekse kéne.

A hangjából kihallatszó félelem meglepte Victort.– Meg kell tennünk, Yvonne – ugyanúgy, ahogy neked

is el kell foglalnod a helyemet Új-Avalonban. Teljes mértékben megbízom benned.

– És én is – mosolygott rá Morgan. – Tudod mi, vörös

hajúak, természettől fogva okosabban vagyunk, és sokkaljobban bírjuk a megterhelést a többieknél.

– Nagyszerű, akkor azt hiszem, hozzád hasonlóan én ishamarosan megőszülök. – Yvonne minden erejével azonvolt, hogy bátor kife jezést varázsoljon az arcára, de a próbálkozás láttán Victornak eszébe jutott, mennyire fiatalmég a húga. – Én erre nem állok készen, Victor.

Mielőtt Victor válaszolhatott volna, Morgan megfogtaYvonne vállát, és maga felé fordította a lányt.

– Egyikünk sem áll készen arra, amit tenni készülünk,Yvonne, és tudod, hogy miért? Mert az ilyen helyzeteketcsak megfelelő mértékű tapasztalattal lehet kezelni. Ezt atapasztalatot pedig csak úgy szerezhetjük meg, ha legjobbtudásunk szerint fogadjuk a ránk nehezedő kihívásokat.Megteszünk mindent, amit lehet, megfigyeljük a hibáin-kat, és tanulunk belőlük. Te elég okos vagy hozzá, hogyészrevedd ezt, és elég okos vagy ahhoz is, hogy elkerüldazokat az apró hibákat, melyeket a te helyzetedben bárkimás elkövetne.

Yvonne a bátyjára nézett.– És mi van akkor, ha Victor apró hibája az, hogy meg

bízik bennem?Morgan elmosolyodott.– Victor azon kevés emberek közé tartozik, akik csak

nagyon ritkán vétenek hibát – ami alapján arra a megálla-pításra jutottam, hogy valójában ő is vörös hajú, csak álcá-zásképpen, hogy minket megtévesszen, átfestette más szí-nűre.

Victor megsimogatta Yvonne karját.

– Meg tudod tenni, Yvonne. Amikor ilyen idős voltam,én sem álltam készen rá, hogy ekkora felelősséget vegyeka nyakamba, de ez csak azért volt, mert azt gondoltam,mindössze annyi képzésre van szükségem, hogy harcoslehessen belőlem. Legnagyobb sajnálatomra azonbanmegtanultam, hogy nem egészen így van. Neked megvanaz intelligenciád, a képzettséged és a tanácsadóid, melyekátsegíthetnek az akadályokon. Hallgass Tancredre, éshallgass Morgan feleségére, Kymre. Ők segíteni fognak,hogy az állam ügyei zökkenőmentesen haladjanak.

– Nem vagyok benne biztos – ellenkezett a lány.– Hé, gondolj csak arra, milyen jól fog festeni a szakmai

önéletrajzodban az Egyesült Nemzetközösség kormány-zása! – mosolygott rá Victor. – Abba a jogi iskolába jelent-kezhetsz, amelyikbe csak akarsz. Jó ajánlást fogok írnirólad.

– Úgy legyen. – Szürke szeme összeszűkült. – És mi vanakkor, ha úgy döntök, nem adom át a trónt, amikorvisszatérsz?

Victor lelki szeme előtt átsuhant Omi képe.– Ha ez történik, még mindig előállhatok egy olyan

megállapodással, amelytől mindketten boldogok leszünk.– Engem a te mielőbbi biztonságos visszatérésed tenne

boldoggá, Victor. És a tiéd, Morgan.Az Egyesült Nemzetközösség Fegyveres Erőinek mar

sallja egy lépést hátrált, és mélyen meghajolt a lány előtt.– Kívánságod parancs.Yvonne összeszorította a száját.– Victor, mit kezdjek Katherine-nel?

Victor gyomrában jeges csomó formálódott, melybőlminden irányban éles tüskék döfködték a belsejét.

– Azt hiszem, Katherine-nek most elég sok mindenösszejött – ezek majd lefoglalják egy darabig. Ha mégsem,lépj kapcsolatba Curaitis ügynökkel a hírszerzésenkeresztül. Ő tudni fogja, mi a teendő.

Morgan magabiztosan elvigyorodott.– Ne aggódj a nővéred miatt. Az idejének nagy részét

azzal fogja tölteni, hogy kitalálja, miképpen húzzon hasznot Victor győzelmeiből. Ez egy teljes munkaidős feladat.

Victor mindkettőjüknek a vállára csapott.– Reméljük, így lesz. Végül is, ha sikerül meghódíta-

nom a Luthient, a klánok már nem jelenthetnek kihívást.

23Királyi Palota, TriádTharkad City, TharkadDonegal Körzet, Lyrán Szövetség3058. november 23.

Akármennyire fájdalmas is volt az érzés, Katrinának elkellett ismernie, hogy bátyja jóval nagyobb elismeréstérdemel, mint amekkorát a múltban szentelt neki. Az azidő már a múlté, amikor Victornak még fogalma sem volta politikáról. Sokat tanult – mindig is ez volt a legerősebboldala. A hadjáratban való részvételével azonban ismételindult a katonai lét felé vezető úton, ami egy időretávol fogja tartani őt a politikától. Nem ez a megfelelőidőpont számára, hogy folytassa a tanulmányait.

Katrina a lehető legrészletesebben elemezte Victornaka Whitting Konferencián nyújtott teljesítményét, és arra akövetkeztetésre jutott, hogy egész idő alatt veszélyesmértékben alábecsülte bátyját. Attól a pillanattól kezdve,hogy a Tharkadra lépett, mindent megtett kitűzött célja –a klánok elleni háború elindítása – érdekében, és nemhagyta, hogy bármi is eltántorítsa ettől a céltól.

Egyenes gondolkodása nem lepte meg Katrinát, hiszenegész életében együtt élt vele. Ennek segítségével volt

képes a háttérből olyan szituációkba kényszeríteni Victort, amelyeket csak az ő közreműködésével sikerültmegoldania. Ilyen esemény volt például, amikor anyjukhalála után Victor őt ültette a Lyrán Szövetség trónjára. Abirodalom később kettészakadt ugyan, de ez a szétválásvér nélkül ment végbe, és a Szövetség érintetlenül az őkezén maradt.

Victor két cselekedete viszont teljes meglepetéskéntérte. Az első Sun-Tzu Első Nagyúrrá választásának támogatása volt. Ezzel a megmozdulásával voltaképpen legiti-málta Sun-Tzut, és a Belső Szféra legnagyobb uralkodói-nak szintjére emelte a kancellárt. Megerősítette pozíció-jában, ami könnyen felbillenthette a Káosz Határvidékhatalmi egyensúlyát, ahol Sun-Tzu azon fáradozott, hogyvisszaszerezze az egykor a Konföderációhoz tartozó világokat. Katrina hihetetlennek tartotta, hogy Victor azáldását adja valamire, ami olyan világokba kerülhet neki,melyeket még az apja hódított meg. Hanse Davionkultuszának mindig is Victor volt a legfőbb ministránsa.Semmi értelme sincs annak, hogy amíg ő van hatalmon,engedje, hogy apja győzelmeiből vereség váljék.

Kivéve persze, ha valaki elhiszi Victor locsogását arról,hogy a Belső Szféra iránti elkötelezettsége előbbre való asaját birodalma feletti aggódásnál.

Katrina abban a pillanatban, amikor meghallotta, mártudta is, hogy színtiszta hazugság az egész. Victor erőfe-szítése, mellyel csatlakozni akart a klánokat elpusztítóhadművelethez egyértelműen a hatalom utáni hajszamegnyilvánulása volt. A kardinális azt mondta, ő már túl

öreg, ezért számít Victor támogatására, és ezzel gyakorla-tilag hagyta, hogy a herceg arassa le a győzelmekért járóbabérokat. Bátyja szándéka nyilvánvalóan az volt, hogy aklánok legyőzése után Alexander Kerenszkij reinkarnáci-ójaként térjen vissza a Belső Szférába, és jogot formálhas-son hőshöz méltó helyére a Csillagliga élén.

Ebben a megvilágításban már érthetővé vált Sun-Tzutámogatása. A kancellár egyértelműen alkalmatlan erre aposztra. Lényéből adódóan túl fog nyúlni saját korlátain,és végül kudarcot vall, akárcsak nagybátyja, Tormano.Sun-Tzuval összehasonlítva Victor tűnik majd a Csillag-liga legnagyszerűbb vezetőjének, ezért az uralkodóipalást őrá fog szállni következőként.

És soha többé nem veszi le magáról. Az elégedettparancsnokok és katonák majd megerősítik pozíciójában,és megakadályoznak minden, az elmozdítására irányulókísérletet. A véleménykülönbség árulásnak fog minősülni,és a Csillagliga jóval több lesz egyenlő államokszövetségénél. Victor szorítása a hatalmon egyreszorosabbá válna, és az egész Belső Szféra számára az avégromlás lenne a végállomás, amely felé jelenleg isvezeti az Egyesült Nemzetközösséget.

Victor második meglepő húzása az volt, hogy Yvonne-tválasztotta régenssé. A helyében Katrina inkább Peteröccsét jelölte volna ki a feladatra – neki viszont a solarisikalandja óta nyoma veszett. Az arkón kételkedett benne,hogy Victor megölette volna. A bérgyilkosság olyan megoldás volt, melyre a herceg csak akkor fanyalodott rá, hanem hagytak neki más lehetőséget. Sosem ölette volna

meg Ryan Steinert, ha én nem erősködöm, hogy lakolniakell Galen Cox meggyilkolásáért.

Másik testvérük, Arthur még mindig a Robinsoni HarciAkadémián tanult, és nem lett volna igazán megfelelőválasztás a régensi szerep betöltésére. Arthur nyíl tanviselte érzelmeit és vállalta fel lojalitását, ugyanakkorhajlamos volt az uralkodó széljárás szerint mozogni.Robinsoni jelenléte egyben azt is jelenthette, hogy hozzá-csapódott valamilyen anti-Kurita érzelmű csoportosulás-hoz, így ő lett volna az utolsó ember, akit Victor a trónonszeretett volna látni, különösen mialatt ő a Luthienentartózkodik. Ráadásul Arthur mindig is inkább a szívével,mint az eszével cselekedett – ami tökéletesen megfelel aceremoniális kötelezettségek teljesítésére, de nem egyolyan uralkodó számára, akinek a kezében nagyon isvalóságos hatalom összpontosul.

Yvonne érdekes választásnak tűnt, de ugyanakkor azegyetlen logikus alternatívának is, mivel Morgan Hasek-Davion elvállalta a hosszú távú csapásmérő egység vezetését. A lány sokat változott a néhány év alatt, mióta Katrina utoljára látta, de úgy látszott, beszélgetéseik alattmég mindig visszatér a régi nagy testvér-kis testvér viselkedésmódh o z . Még eléggé bizonytalan magávalkapcsolatban, ezért sebezhető a manipulációkkalszemben. Victor nem is tudja, mekkora szívességet tesznekem azzal, hogy őt küldi Új-Avalonra. Elegendő időmmarad rá, hogy elbánjak a Kellekkel, mielőtt rólagondoskodnék.

Katrina lassan kezdte dühbe lovalni magát, de gondola-

tait gyors kopogtatás szakította félbe, és már nyílt is azajtó, mielőtt engedélyt adott volna látogatójának a belépésre. Az arkón haragja azonnal az égbe szökött, és haTormano Liao egyedül érkezik, minden bizonnyal rá iszúdítja a férfire.

– Mit akar, mandarin?– Kérem, bocsásson meg nekem, arkón, de biztos

vagyok benne, hogy nem szeretné, ha ennek az asszonynak át kellene küzdenie magát a bürokrácia útvesztőin.Csak ön tud rajta segíteni, és az idő sürg e t , ezzelmagyarázható a sietségem. – Tormano oldalt lépett, hogyKatrina jobban láthassa a törékeny, sötét hajú nőt, akifülig vörösödve állt a szobában, és gondosan ügyelt rá,nehogy véletlenül az arkón szemébe nézzen. – A neveFrances Jeschke.

Tormano olyan hangon mondta ezt, mintha Jeschkébena Dalai Láma következő megtestesülését mutatta volnabe. Katrina jóindulatú mosollyal nyújtott kezet a nőnek.

– Üdvözlöm az irodámban, Miss Jeschke. Miben segíthetek önnek?

A nő remegve fogott kezet Katrinával.– Mrs. Jeschke, Fenség. – Rémült kifejezés suhant át

szemrevaló arcán. – Elnézést, nem állt szándékombankioktatni… Megfelel a Miss is, elvégre a férjem eltűnt.

– Ön özvegy?– Azt hiszem. – Jeschke alsó ajka megremegett. – Nem

tudom… A férjem a Coventryn dolgozott, és egy ideje márnem hallottam felőle. De nem igazán számít, mert elhagyott engem és a gyermekemet. Viszont nem is hibázta-

tom érte.Tormano átkarolta Jeschke vállát, és az egyik kanapé-

hoz vezette a nőt.– Frances két okból kereste fel önt, Fenség. Az egyik,

hogy felfigyelt rá, mennyire szívén viseli a súlyos betegségben szenvedő gyermekek sorsát. A kisfia, Tommy, nemdifferenciált non-Hodgkin lymphomában szenved.

– Csontvelő-átültetésre van szüksége, különben meghal– szólalt meg Frances a kezét tördelve. – Az apja eltűnt,én pedig nem vagyok megfelelő donor.

Katrina leült mellé, és megsimogatta a haját.– Mindent megteszünk, hogy segítsünk. – Az arkón a nő

feje felett olyan pillantást vetett Tormanóra, amelyikmég egy mech ferroszálas páncélzatát is megolvasztottavolna. – Mandarin, van esetleg valami, amire fel szeretnéhívni a figyelmemet?

– Van, arkón. – Tormano mosolya elég kenetteljes ésmagabiztos volt ahhoz, hogy Katrina úgy határozzon,súlyos árat fog fizettetni vele, ha Jeschke nem bizonyulolyan értékesnek, mint reméli. – Mrs. Jeschke magánszor-galomból végzett egy kis nyomozómunkát, és talált egymegfelelő donort a csontvelő-átültetésre: Jerrard Cranstont, a bátyja tanácsadóját.

Katrina a homlokát ráncolta. Keveset tudott a fiatal-kori betegségekről és a csontvelő-átültetésről, de úgyemlékezett, elhanyagolható esélye van annak, hogy a családon kívül megfelelő donort találjanak.

– Cranston mintavételének eredménye bekerült azanyagai közé?

– Igen. – Frances felnézett rá. – Azt reméltem, ön majdfelkéri, hogy vállalkozzon a feladatra. Reménykedtem,mert… nos…

Tormano mosolyogva folytatta:– A donor keresése közben kiderült, hogy Francest

adoptálták. Nyomozni kezdett a szülei után, és kiderí-tette az apja nevét, aki Anderson Cox. A férfi viszonybakeveredett Frances anyjával, és ebből a kapcsolatból született meg ő.

Katrina megborzongott.– Ismerem ezt a nevet.Frances bólintott.– Anderson Cox Galen Cox apja volt. – A nő megszorí-

totta Katrina kezét. – Nem tudom, mennyi igazság vanabban, amit a holovidben mondanak, de reméltem, vanönben annyi szeretet a féltestvérem emléke iránt, hogymegpróbáljon esélyt biztosítani az unokaöccsének azéletben maradásra.

Katrina gyengéden viszonozta a szorítást, és felpillan-tott Tormanóra.

– Nem tudtam róla, hogy Galennek volt egy féltestvére.– Galen nyilván nem tudott Anderson félrelépéséről.

Átnéztem Galen anyagát, és kiderült, hogy ha nem öltékvolna meg, tökéletes donor lenne Tommy számára.Pontosan olyan tökéletes, mint Jerrard Cranston.

Katrinába mintha villám csapott volna. Ha Galen Coxnem halt meg a Solarison, ha ő Jerrard Cranston… Agyalázasan dolgozott. Victor nem lehetett olyan kegyetlen,hogy titokban tartsa előle Galen életben maradását,

miközben ő javában gyászolja a férfit. Victor csak abbanaz esetben tett volna ilyet, ha tudomása lett volna róla,hogy a Galen életét kioltó pokolgép Ryan Steinerajándéka volt. Ryan megpróbált üzenetben értesíteniarról, hogy veszélyben forog az életem. Victor aztgondolja, tud az anyánk életének véget vetőösszeesküvésről, de ha valóban kezében a bizonyíték,akkor miért nem állt elő vele mostanra?

Katrina testén végigfutott a hideg. Biztosan nincssemmiféle bizonyítéka. Annak alapján, amit tudni vél,illetve Morgan Kell gyanúsítgatásából anyám megölésétilletően úgy tűnik, hogy már nem jár messze a szükségesbizonyíték megszerzésétől, mellyel leleplezhet engem.Ha ez a nő nem kerül elő, soha nem láttam volna átVictor szerepét az ügyben, csupán Morgan Kellét. Csakegy figyelmeztetést kaptam, hogy Victor még nem akarelkapni.

Katrina megpróbálta mentálisan ráhelyezni Galen arcátJerrard Cranstonéra, de rájött, hogy túl kevés alkalommallátta Cranstont a konferencia alatt. Victor kétségtelenülszámított rá, hogy felismerhetem, de ugyanakkor olymértékben támaszkodik rá, hogy nem tudta hátrahagyniaz Új-Avalonon, pedig akkor csak később, sokkal későbbjöttem volna rá a valódi kilétére.

Katrina mosollyal leplezte megrázkódtatását. Ujjávalmegemelte Jeschke állát, hogy a nő egyenesen a szemébenézzen.

– Örömmel teszek meg mindent annak érdekében,hogy a fia annyi csontvelőt kapjon Jerrard Cranstontól,

amennyire csak szüksége van. Semmi sem állíthat meg!Az ön gyermeke lesz a birodalom jövőjére nyíló kapuszimbóluma. Biztos lehet benne: a Lyrán Szövetség és aző gyarapodása szent célként lebeg majd a szemem előtt,amely célt el is fogom érni, nem számít, milyen áron.

* * *

Amint Frances Jeschke elhelyezkedett a légpárnás taxihátsó ülésén, hagyta, hogy leolvadjon róla a gyermekéértaggódó anya álcája. Felnézett a visszapillantóba, és pillantása találkozott a sofőr jeges tekintetével.

– Feladat teljesítve. Ha Katherine Tormano Liao halálát akarta volna, azt sem lett volna nehéz elintézni. Tormano úgy bevette a történetemet, hogy a legfelületesebbellenőrzés nélkül vezetett be Katherine dolgozószobá-jába.

A kormány mögött ülő Curaitis ügynök felhorkant.– Mivel a konferencia a legapróbb incidens nélkül zaj

lott le, most mindenki kiengedett egy kicsit. Sajnálatos,hogy elszalasztottuk a lehetőséget, de ez volt a hercegkívánsága.

Francesca Jenkins szorosabbra húzta magán a kabátját.– Tudom, hogy nem ad magyarázatot, de rá kell jön

nöm, mi folyik itt. Az arkón reakciójából a történetemhallatán úgy tűnt, hogy Jerry Cranston és Galen Cox egy ésugyanaz a személy, vagy legalábbis azt szeretnénk elérni,hogy ő ezt higgye. Cox a Solarison halt meg egy pokolgép

robbanásától, melyet eredetileg Katherinenek szántak.Ryan Steiner nem sokkal későbbi meggyilkolása arra akövetkeztetésre vezet, hogy Cox halála miatt kellettmeglakolnia. Mivel Ryan hatalmi törekvéseit a Skye Szigetén Katherine – előtte pedig Melissa – rendre meghiúsí-totta, és mindkét arkónt ugyanúgy próbálták megölni, aleglogikusabb feltételezés, hogy Ryan gyilkoltatta megMelissát.

– Elég nyilvánvalónak tűnik, nem?– De igen. Katherine most arra fog gondolni, hogy Cox

életben maradt, és megpróbálja kitalálni, miért nemmondta el neki a bátyja, hogy a gyilkossági kísérletkudarcot vallott. A logikus következtetés, hogy Victorvalamiért nem bízik benne. A Lyrán Szövetség kiszakításaaz Egyesült Nemzetközösségből valóban megmutatta,hogy nem megbízható, ám ez az esemény már jóval a szóban forgó események után következett csak be. Katherineelszakadása még akkor sem járt volna sikerrel, ha Melissaél, így marad az a feltételezés, hogy Victor azt hiszi, Katherine-nek is része lehetett anyjuk halálában.

Jéghideg szempár meredt rá a tükörből. Francescánakelakadt a lélegzete.

– Az arkón meggyilkoltatta a saját anyját?– A biztonsági besorolása ebben a pillanatban lépett fel

Alfa Egyes fokozatba. Ennél magasabb már csak akkorlehetne, ha képes lenne olvasni a herceg gondolataiban.

Francesca egyszeriben úgy érezte, mintha lehűlt volna alevegő a járműben.

– Több volt ebben az akcióban, mint Katherine elméjé-

nek megvilágítása, igaz?Curaitis biccentett.– Mivel önnek nyoma fog veszni, miután elhullajtotta

az információt Katherine-nek, az arkón megpróbál majdrájönni, miért akarta Victor, hogy tudjon róla, tisztábanvan vele, mit követett el. Számításaink szerint ennekhatására megkísérli eltüntetni a nyomokat…

– És felfedi előttünk az általunk eddig nem ismertgyenge pontjait. Mutatni fogja nekünk az utat a bizonyí-tékok felé, melyek igazolják bűnösségét Melissa Steinermeggyilkolásában.

– Legalábbis reménykedünk benne. Van néhány gyengenyomunk, és már rájuk is áll tunk, de Katherine-t is szemmel fogjuk tartani, hátha elvezet minket valahová. –Curaitis az egyik közlekedési lámpánál megállt, és hátra-fordulva Francescára nézett. – A herceg arra készül, hogymegmentse a Belső Szférát a klánoktól, és minket bízottmeg azzal a feladattal, hogy megmentsük a Lyrán Szövet-séget a húgától.

A nő úgy érezte, mintha a rászakadó felelősség súlya azülésbe préselné.

– És ki tudunk tartani addig, amíg vissza nem jön, ésmeg nem teszi a szükséges lépéseket?

– Ha szerencsénk van. – Curaitis jeges tekintete megvil-lant. – Katherine nem ostoba. A lehetőségünk ablakakönnyen bezáródhat előttünk, ha hamarabb éri el a célpontot nálunk. Ha kudarcot vallunk, továbbra is egy gyilkos fog uralkodni a Lyrán Szövetség élén, és jó esélymutatkozik rá, hogy a hataloméhsége addig nem csökken,

ameddig mindent az uralma alá nem hajt.

MÁSODIK KÖNYV

SÖTÉT HADJÁRAT

24TukayyidKomsztár Helyőrségi Körzet,Szabad Rasalhág Köztársaság3058. december 15.

Victor észrevette, hogy Kai keze lejjebb ereszkedik, ésgyorsan lebukott a fejére célzott köríves rúgás alá,mielőtt Kai lába félútig jutott volna. A herceg a jobblábára helyezte testsúlyát, ahogy a rúgás elsuhant felette,azután a balját erőteljesen meglendítette. A lendületeslábsöprés pontosan a térdhajlatában kapta el Kait, akineka lába előrebicsaklott, és a mech-harcos háttal elterült azolajzöld gyakorlószőnyegen.

Kai hangos puffanással ért földet, de Victor már nemlátta a landolását. Ugyanazzal a lendülettel továbbpör-dült, és jó három méterrel távolabb védekező állásbahelyezkedett. Kesztyűs keze felett Victor a földön fekvőKait figyelte, csupasz, verejtékben fürdő mellkasa fujtató-ként emelkedett és süllyedt. Aztán Kai felemelte a fejét,elmosolyodott, és megadása jeléül tenyerével kétszer agumiszőnyegre csapott.

Victor lassan leeresztette a kezét, és hirtelen úgyérezte, mintha karjai ólomból lennének. Testének min

den porcikája sajgott és bizsergett, kezdve a szőnyegokozta horzsolásoktól, a többszörös zúzódásokon keresztül, a bal lába kisujjában lüktető kínzó fájdalomig. Annakellenére, hogy egy kötéssel a mellette lévő ujjához rögzí-tette, alig bírta megmozdítani. Tegnap valószínűleg mégnem, de ma már biztosan eltört.

Kai kiköpte a fogvédő gumit, és elkezdte kifűzni párná-zott fejvédőjének állszíját.

– Vagy én lassultam le, vagy te lettél sokkal gyorsabb.Azzal a rúgással le kellett volna, hogy terítselek.

Victor elmosolyodott, és egy pillanatig fontolgatta,hogy nem árulja el Kai gyenge pontját.

– Amikor kezdesz fáradni, kicsit leereszted a kezed amagas rúgások előtt, hogy kiegyensúlyozd magad.

– A rossz beidegződések visszatérnek – fintorodott elKai. – Az apám is felfigyelt rá régen, és hasonló kezeléstadott rá.

– Viszont egy valódi harcban nem hinném, hogy azellenfeled elég ideig maradna talpon ahhoz, hogy lássontéged elfáradni. – Victor leereszkedett a szőnyegre,lehúzta a kesztyűit, aztán kivette a fogvédőjét. – Ha minden erődet beleadod, most olyan lila lennék, mint a Marikok címere.

– Ez talán igaz lett volna néhány hónappal ezelőtt, detöbbé már nem. – Kai ülő helyzetbe tornászta magát,azután hátradőlt, és a könyökével megtámasztotta a testét. – Nem neveznélek a világ legnagyobb harcosának, degyors vagy és okos, ami azt jelenti, hogy előre látod atámadásokat, és ügyesen kerülöd el a sérüléseket. Már

nem kalapállak el olyan könnyen.Victor lehúzta a fejvédőjét, és megrázta a fejét mire a

levegőben verejtékcseppek repkedtek.– Valójában sosem tudnálak legyőzni, igaz?– Engem? – Kai vállat vont. – Valószínűleg nem, de

csak azért, mert én tudom, mennyire veszélyes vagy. Améretem előnyt biztosít számomra veled szemben, amitsoha nem felejtek el kihasználni. Mások, a nálad nagyobbtermetű emberek viszont alábecsülhetnek téged, és ezzelesélyt kapsz rá, hogy meglepetést okozz nekik.

– A legnagyobb meglepetés az lenne számukra, amikora testőreim a nyakukba szakadnának.

– Ez igaz – ismerte el mosolyogva Kai. – De egyvalamitne felejts el: ha valaha is egy harc közepén találod magad,az vérre menő küzdelem lesz. Üsd meg a fickót, a kezedügyébe eső legnagyobb tárggyal, amilyen keményen csaktudod és ütlegeld folyamatosan, amíg fekve nem marad.

– Azt hiszem, ez a stratégia még a klánok ellen is kiválóan beválik majd. – Victor felnézett, és köszönésképpenbiccentett a kardinálisnak, aki ebben a pillanatban jelentmeg a gyakorlóterem ajtajában.

– Megengedhetik, hogy felálljunk, de azzal csak aztérik el, hogy a lelket is kiverjük egymásból.

Focht mosolyogva akasztotta be hüvelykujját kekikezeslábasa derékszíjába.

– Irigylem önöket a fiatalságuk és az erejük miatt. Nemszándékoztam zavarni, de van néhány dolog, amiről feltétlenül tudniuk kell. Morgan Hasek-Davion beleegye-zett, hogy a Defiance világát használja kiképzési és felvo-

nulási területként. A csapatai már úton vannak. Aztmondja, legkorábban áprilisban tud indulni, de sokkalvalószínűbb a júniusi vagy júliusi időpont.

– Morgan szeret óvatosan bánni a becslésekkel –mondta az Egyesült Nemzetközösség hercege. – Hacsaknem merül fel valamilyen súlyos probléma, le meremfogadni, hogy az erői májusra, vagy legkésőbb június elejére készen állnak az indulásra. Ha erre az időhatárraösszpontosítunk, mire Morgan megkezdi az utazását, miis olyan helyzetbe hozhatjuk a csapatainkat, hogy készenálljanak a Jaguár világok megszállására.

– Egyetértek a becslésével – bólintott a kardinális. – Akülönféle csoportok között kétségtelenül fel fognakmerülni nézeteltérések, de nagyon remélem, hogy korlá-tok között tudjuk őket tartani. Ezzel együtt igen kevés azesélye annak, hogy a klánok kiszimatolják, mire készülünk. Morgan csapatainak a tartalékhoz való besorolásamagyarázatot szolgáltat rá, miért vonulnak el gyakorla-tozni, és amikor megindulnak a Szövetség felé, úgy fogtűnni, mintha elfoglalnák pozícióikat a támadás előtt.

– Morgan és az emberei szolgáltatják a kevésbé fontoshírt – szólt közbe mosolyogva Kai. – Most mindenki Victor luthieni utazására figyel.

Victor érezte a torkában növekvő gombócot.– Nagyon érdekes lesz.A kardinális és Kai összemosolyogtak, amitől Victor

úgy érezte, mintha csapdába esett volna. Nehézkesentalpra állt. – Jól van, ki vele.

– Mivel, Victor? – kérdezte zavartan Focht.

– Amire gondolnak.Kai lustán keresztbe tette egymáson a lábait.– Nos, én arra gondolok, hogy sokkal kevésbé látszol

lelkesnek, mint amennyire számítanék rá egy olyanembertől, akit Omi Kurita fog kalauzolni a világán. Azthittem, szereted őt.

– Így is van.– És? – hajolt előre Kai.Victor mondani akart valamit, de inkább mégsem tette.

Túl sok gondolat kavarog bennem.– Bármit mondanék, butaságnak hangzana.– Úgy beszél, akár egy szerelmes férfi – mosolygott rá

Focht.– Ugyan mit… – Victor elhallgatott, és karba fonta a

kezét. – Sajnálom. Annyi időt töltöttünk már együttsúlyos problémák megoldásán fáradozva, hogy úgy éreztem, ismerem önt, de aztán rájöttem, hogy mégsem. Aztakartam kérdezni, mit tudhat ön a szerelemről, de szintesemmit sem tudok önről. Legjobb tudomásom szerint…

A kardinális Victor vállára tette a kezét.– Legjobb tudomása szerint akármennyi nőt megkap-

hattam, bármit megtehettem, és bármit letagadhatok.Bocsánatát kérem, ha ez a bizalom hiányának tűnik, debiztosíthatom róla, hogy nem erről van szó. Azt hiszem,az Anastasius Fochttá válásom előtti életem vajmi kevésértékkel bírt. Elvesztegettem a fél életem, mert nem koncentráltam eléggé a valóban fontos dolgokra. Ám hogy atémánál maradjunk, volt egy nő, akit szenvedélyesen szerettem, de az ambícióimat előbbre valónak tartottam.

Elvesztettem őt, és elvesztettem még sok minden mást is.– Nem akartam tolakodó lenni.– Tudom – mosolygott nyájasan Focht. – Mint az imént

mondtam, irigylem önöket a fiatalságukért. Ha újra kezdhetnék mindent, elkerülnék jó néhány hibát, melyet elkö-vettem. Ám mivel ez nem lehetséges, azzal, hogy megosz-tom önnel a tapasztalataimat, talán segíthetek megaka-dályozni, hogy ön is ugyanarra az ösvényre tévedjen.

Victor bólintott, és felnézett Focht ép szemébe.– Akkor árulja el, az én helyemben mit érezne, ha a

Luthienre kellene mennie?– Ezt nem nekem kéne elmondanom. – Focht hátralé-

pett, és csípőre tette a kezét. – Azt hiszem, először ismeghatároznám a fontossági sorrendet. Például honnantudja, hogy szereti Omi úrnőt?

A kérdés meglepte Victort.– Tudom, mert… tudom, és kész. Mindenben különbö-

zik tőlem, és mégis a legapróbb részletekig ismer. Előrelátja a cselekedeteimet, akárcsak én az övéit. És nem csakgyönyörű, de nagyon okos is.

– Ez nagyon úgy hangzik, mint a szerelem – nevetett felKai.

Focht bólintott, és halvány mosolyra húzta a száját.– Teljesen. A családjával már találkozott, tehát ezzel

nem lehet sok probléma.– Nem, nem igazán – merengett el Victor. – Persze elő

ször ellenségesen viselkedtek. Az apja megtiltotta neki,hogy a klánháború alatt levelezzen velem, de a nagyapjafelülbírálta Theodore döntését. Hohiro szintén gyana-

kodva szemlélte a kapcsolatunkat, de aztán felengedett.Theodore-ról ezt nem mondanám, de legalább már nemellenséges. Az anyjával és az öccsével, Minoruval mégnem találkoztam.

Miközben Victor a Szövetség királyi családjának tagjaitvette sorra, hirtelen rájött zaklatottságának okára.

– Azt hiszem, kedves barátaim, igazából attól félek,hogyan fog rám reagálni a Luthien népe. Tartok tőle,hogy kellemetlen helyzetbe hozom Omit és az apját. Akultúrájuk több száz merev szabályt tartalmaz, melyekbármelyikét megsérthetem egy helytelen pillantással, egyrosszul kiejtett szóval, vagy bármi mással, ami itt, nálunkteljesen mindennapos dolognak számítana.

– Ha jobban aggódsz érte, mint magad miatt, akkornem lesz semmi baj – jelentette ki Kai. – Ha magad miattaggódnál, egyik hibát követnéd el a másik után, és végülteljes zűrzavart okoznál.

– Köszönöm a bizalmat.A kardinális felemelte a kezét.– Amit Kai mond, az nagyon fontos, Victor, és jobban

tenné, ha hallgatna rá. Két dolgot kell átgondolnia. Azelső, hogy mi luthieni látogatásának célja?

– Több célom is van vele. Az egyik, hogy elvonjam afigyelmet Morganről és a hosszú távú csapásról. A másik,hogy megmutassam a Belső Szféra népének, hogy az újCsillagligában valóban egyesültek a nemzetek. A harma-dik pedig, hogy meggyőzzem a Szövetség állampolgárait,valóban elköteleztük magunkat a terv mellett, és visszaszándékozzuk szerezni a klánoktól a birodalmuk részét.

– Nagyon jó – bólintott Focht komolyan. – A pusztajelenléte a Luthienen már fél siker ezen célok elérése felé.Senkinek, aki látja önt a Luthienen, nem marad kétségeafelől, hogy a régi módszereket és elveket félretették,vagy egyenesen el is temették. A Luthienre érkezésévelegy új kor kezdődik a Belső Szférában.

Ennek Victor számára is volt valami homályos értelme.– Nagyszerű. És mi a második dolog, amit meg kell fon

tolnom?– Hogy milyen véleménnyel lesznek a látogatásáról a

Szövetség polgárai. Sokkal jobban fel vannak csigázva,mint ön, Victor. Odamegy hozzájuk, meglátogatja ésmegismeri őket. Ön egy olyan birodalom vezetője, amelyik nem szenvedett annyit a klánok hadjáratától, mint asajátjuk. Az ön erőfeszítései nélkül Theodore fia máramár halott lenne. Olyan lesz számukra, akár egy isten, akileereszkedik hozzájuk megnézni, hogy vajon rászolgál-tak-e a segítségére.

– A legnagyobb tisztelettel felhívnám a figyelmét rá,kardinális, hogy szerintem egy kicsit eltúlozza a dolgo-kat.

Kai viszont nem értett egyet vele.– A kardinális szavaiban több az igazság, mint gondol-

nád. A Szövetség egészen a közelmúltig számos dologtóltávol tartotta az embereit. A média feletti befolyásukhatására a népesség jóval kevesebbet tud a Belső Szférá-ról, mint a te birodalmadban, az Új-Avalonon és a Tharkadon mégis nagy tisztelettel tekintettek rád, a lejáratá-sod céljából készült botrányos videofilmek ellenére. A

hírnév hatalma sokkal nagyobb a Szövetségben. Theodoreis tudja ezt, és nyilvánvalóan ezért kért fel a látogatásra.

A herceg néhány pillanatig töprengett Omi beszélt anemrég lezajlott gyilkossági kísérletről Theodore ellen,ami bizonyos belső problémákra utal a Szövetségben.Talán ha felhívjuk az emberek figyelmét egy sokkalnagyobb horderejű ügyre, az elsimítja ezeket aviszályokat. A kardinális nem is jár olyan messze azigazságtól.

– Tehát azt gondolja, a Luthien és a Szövetség lakosaisokkal jobban fognak törődni azzal, nehogy valamivelmegsértsenek engem, mint azzal, hogy a hibáimat lessék?

– Azért ebben nem bíznék száz százalékig. Az alkalmazkodási kísérleteit bizonyára jó néven veszik, ésnéhány hibát hajlandóak lesznek elnézni, feltéve, hogynem állítja be magát túlzottan barbárnak. – Focht bólintott Kai felé. – Szerencsére ott lesz önnel Kai is, hogy tolmácsoljon és kihúzza a pácból, ha kell. Tény azonban,h o g y ők mindenképpen megpróbálnak majd jóbenyomást tenni önre.

Victor bólintott és leeresztette karját.– És mennyi az esélye annak, hogy veszélybe kerülök?– Veszélybe? Hogy érted ezt? – Kai előregördült a tér

dére, majd felállt. – Ha sikerül egyedül maradnod Omival… nos, akkor már el is vagy veszve.

– Testvér, fogalmad sincs, miről beszélek – sóhajtottVictor, és felidézte magában a szaunát. – Fizikai veszélyregondolok. A Luthienen reakciós elemek is vannak.

Focht arca elkomorodott.

– Egy nemrégiben lezajlott incidens következtébensemlegesítették a keményvonalasokat. Ezzel a csoporttaltehát nem kell törődnöd. Hogy az Omival való kapcsola-tod milyen reakciókat fog kiváltani, azt nehéz lenne meg-mondani. Az egymáshoz való viszonyotok szinte teljesenismeretlen a Szövetségben.

– Mi van azoknak a reakciójával, akik tudnak róla?– Vegyes és visszafogott. Néhányan azt gondolják, Omi

hozzád adása lenne a legeredményesebb módja annak,hogy támogatást szerezzenek tőled a klánok elleni harchoz a Szövetség számára. – Focht megigazította a szemfe-dőjét. – Mások úgy vélik, ez szégyenteljes tett lenne, éshajlamosak azt hinni, hogy te kényszeríted Theodore-t:adja hozzád Omit a támogatásért cserébe. Aztán van egykicsi, ám befolyásos női csoportosulás, akik a románcoto-kat felettébb érdekesnek és izgalmasnak tartják, és Omiúrnő boldogságát tekintik a legfontosabbnak.

Victor felsóhajtott.– Tudod, Kai, kezdem azt hinni, hogy te tetted jól.

Rátaláltál a megfelelő lányra, és nem hagytad, hogy bármiis közétek álljon.

Kai furcsán nézett Victorra.– Ó, ez csak a revizionista történet, Victor. Egyszerűen

gyűlölte a képemet, és csak az Alyinán, a Jádesólymokelőli bujkálás hónapjai alatt kezdett el bízni bennem. Demég akkor is visszautasított. Csak akkor kerültünk összeismét, amikor a nagybátyám megpróbálta megölni őt.

– Persze-persze, de a részletek nem számítanak. – Victor megdörzsölte a szemét. – A lényeg, hogy mindennek

ellenére arra tudtál koncentrálni, ami igazán fontos volt.Te szeretted őt, ő szeretett téged, és most együtt vagytok.

– De én nem vagyok uralkodó.– Te vagy a St. Ives Paktum trónörököse.– Az nem ugyanaz, Victor – rázta meg a fejét Kai. –

Amellett kész vagyok lemondani a húgom, Kuan-Yinjavára. Ő rendelkezik az ehhez szükséges temperamen-tummal és bölcsességgel. Te azonban nem teheted megazt, amit én igen.

– Miért nem?A kérdésre döbbent kifejezés költözött a másik két férfi

arcára. Kai küzdötte le hamarabb a meglepetését.– Most komolyan beszélsz?– Én vagyok az Egyesült Nemzetközösség hercege. Ki

állíthatna meg engem? – Victor megrántotta a vállát. –Abba sem halnék bele, ha nem én lennék a herceg.

Focht lenézett Victorra.– A személy, aki megállíthatja önt, Victor, saját maga.

Ön a Róka fia, és az az ember, aki meg fogja semmisítenia klánokat. A hatalmával nem csupán a Belső Szféra jövőjét képes szavatolni, de alakítani is tudja azt. Ön a herceg,de annak is kell maradnia. Nagy felelősséggel éskötelezettségvállalással tartozik a Belső Szférának.Lemondani erről a kötelezettségről, amikor csak ön képesa feladat teljesítésére olyan mérvű gonoszság volna,melyhez csak az eredeti Csillagligát elpusztító StefanAmaris tette mérhető.

Focht mondatainak vehemenciája megrázta Victort.Kai a kardinálisra bámult.

– Nem gondolja, hogy ez egy kicsit erős volt?– Egyáltalán nem. – Focht az egyik fiatalemberről a

másikra nézett. – Az önök számára a legnagyobb gonosztmindig is a klánok jelentették. Igen, még emlékeznek a3039-es háborúra, de akkor még gyermekek voltak, ésnem érezték át annak a borzalmát, amikor két nemzetegymásnak ugrik. Én viszont jól emlékszem, és tudom,hogy egy olyan erős egyéniség nélkül, mint amilyen ön,Victor, a Belső Szféra újra darabokra hullana. Ön szerintKatherine nem arra törekszik, hogy ő legyen a CsillagligaElső Nagyura? Azt hiszi, Sun-Tzu képes lesz nyugtonmaradni addig, amíg egyetlen világon is, amely valaha aKapellán Konföderációhoz tartozott, az Egyesült Nemzetközösség zászlaja lobog? Kai, netán ön is úgy gondolja,hogy Sun-Tzu nem akarja visszaolvasztani a St. Ives Paktumot a Kapellán Konföderációba? És Thomas Marik?Vajon hagyja, hogy birodalmát darabokra szaggassa akülső és belső ellenség, vagy rá lesz kényszerítve, hogySun-Tzut, esetleg Katherine-t kövesse?

– Én már öregember vagyok, aki tanúja volt csaknemegy évszázadnyi konfliktusnak, melyek olyan vezetőkmiatt robbantak ki, akikből hiányzott a morális nagyságés a belső tartás ahhoz, hogy ellenálljanak a kapzsiságnakés a hatalomvágynak. A történelmünk, az emberiség történelme tele van ilyen gyenge jellemekkel, akik szeren-csés esetben nem is kerülnek a hatalom közelébe. Azok,akik távol tartják őket a tűztől, erős és előrelátó vezetők,akárcsak önök ketten – és ilyennek is kell maradniuk.Victor, én teljes szívemből kívánom önnek a boldogságot,

de nem hagyhatja, hogy ez a kötelességéről való lemondással járjon. Ez önt és Omit egyaránt elpusztítaná.

Victor egy darabig némán bámulta a padlót, azután felemelte a fejét.

– De nincs járható út arra, hogy én, az Egyesült Nemzetközösség hercege feleségül vehessem Omi úrnőt. Abirodalmunk népe fellázadna.

– Talán így van, Victor. Talán az Egyesült Nemzetkö-zösség hercege valóban nem kérheti meg Omi úrnő kezét.– Focht ép szemével hunyorított. – Azonban nem hiszem,hogy annak az embernek, akit a Belső Szféra megmentő-jeként fognak tisztelni, bárki megtilthatja, hogy a szerel-mével együtt boldog legyen. A Belső Szféra jövőjének biztosításával a saját jövőjét is elnyeri, Victor. És az elsőlépés e felé a győzelem felé egyben az első lépése aFekete Luthienen is.

25Zetsuentai Terminál,Takashi Kurita Memorial ŰrkikötőCsászári Város, LuthienPesth Katonai Körzet, Drakónis Szövetség3058. december 29.

Victor Ian Steiner-Davion herceg torkában dobogó szívvelvárakozott a Leopárd osztályú űrjáró bejáratánál a jelre,hogy az alagúton keresztül elindulhasson a Császári Városűrkikötőjének fogadócsarnoka felé. Bár az űrkomponérkező Kurita hivatalnokok már a rendszerbe befelé jövetmegszállták a hajót, és két napon keresztül sulykoltákVictorba és Kaiba a szükséges tudnivalókat, a herceg mégmindig katasztrofálisan felkészületlennek érezte magát.Azt hiszem, még egy mech pilótafülkéjében ülve semállnék készen arra, ami most jön.

Mindent úgy készítettek elő, hogy érkezésük a lehetőlegnagyobb hatást keltse. Kioktatták őket a megfelelőviselkedésről, ellátták őket az alkalomhoz illő ruházattal,és még az öltözködésben is segítettek, hogy minden ruhadarab jól álljon rajtuk. Ami nem volt éppen rossz ötlet.

Victor az alagút szájánál álló Kaira pillantott. Kai úgyviselte kimonóját, a hakamának nevezett redőzött,

túlméretezett nadrágot és a bő ujjú, hosszú szárnyú,kiugró vállrészű haori zakót, mintha azokban jött volna avilágra. Kai ruhái fekete selyemből készültek és aranycsíkok díszítették a szegélyeknél, a kézelőnél és az övnél– ezek voltak Kai solarisi istállójának színei. A kimonó ésa haori hátára, mellére és ujjaira címereket hímeztek. Kaiesetében a címer egy szupernova körül összezáródófekete, mechanikus kezet ábrázolt. A csillag egy kék-vörös jin-jang jelet formázott – a Kenotáfion Istállószimbólumát. A jól ismert címert mindenhol a Solarisegykori bajnokához társították, és sűrűn lehetett veletalálkozni Belső Szféra-szerte sapkákra, ingekre éskabátokra nyomva.

Victor ruhája sötétzöld selyemből készült, fekete szegélyekkel, hogy hasonlítson a Sárkánykarmok, a koordi-nátor elit testőrségének uniformisára. A rajta lévő címerazonban nem a Sárkánykarmoké volt, és nem is az Egyesült Nemzetközösség páncélos ököl és napkitörés szimbó-luma. Victor címere ehelyett egy fehér szel lemalakotábrázolt, melyet egymás körül kergetőző vörös, kígyószerű sárkányok zártak körbe. A Kísértetek címere – azéaz egységé, melyet azért hoztam létre, hogyszembeszálljak a klánokkal, és kimenekítsem afrontvonal mögött rekedt Hohiro Kuritát a Tenientéről. Asárkányokat a Szövetség ajánlására, toldották a címerhez,hogy még jobban kihangsúlyozzák, milyen fontosszerepet játszottak a Kísértetek a nemzet történelmében.

Valaki jelzett az alagút belsejéből, és a menet elindultaz űrkikötő felé. Victor megpróbált kilesni előre, hogy

megnézze, hogyan fest közelről a létesítmény, mert részletesebb szemlélődésre eddig nem nyílt módja. Az űrjáróereszkedését az atmoszférába késleltették, amíg a Császári Városra le nem szállt az éjszaka. Amikor erre rákérdezett, közölték vele, hogy biztonsági megfontolásokbólcselekednek így, de Victor biztos volt benne, hogy azéjszakai landolásnak nem ez a fő oka. Egy magánbeszél-getésük során Kai arra a következtetésre jutott, hogy aklánok támadásának sebhelyeit a Luthienen még hét esztendő múltán sem sikerült teljesen begyógyítaniuk, és aKuriták nem akartak szégyenkezni vendégeik előtt bolygójuk állapota miatt.

Victor úgy gondolta, Kai közel jár az igazsághoz, de aKatherine-nel kapcsolatban szerzett tapasztalatai aztsúgták, hogy van itt még valami más ok is. A sötétség,illetve ez a világosság felé vezető alagút olyan érzést kelt,mintha újjászületnénk a Luthienre. Az első benyomásainkpontosan olyanok, amilyennek Theodore Kurita akarja,hogy legyenek. Azt látjuk, amit ő láttatni enged, azthalljuk, amit ő akar, hogy halljunk, és azt érezzük, amitszerinte éreznünk kell. Több évszázadnyi kölcsönösbizalmatlanságnak kell most nyugvópontra jutnia, és egyilyen döbbenetes látványosság talán elegendő lesz hozzá,hogy elvégezze a feladatot.

A látvány pedig tényleg döbbenetes volt. Az űrjárótól afolyosó teljes hosszában lefektetett vörös szőnyeget márványszürke mintázat díszítette, amely erősen emlékezte-tett a Füstjaguárok mechjeinek és elementáljainak páncélzatára festett jelekre. A kárpitba kis madármintázato-

kat is szőttek. Mindegyik madár kitalált fajtájú, illetvekülönféle méretű és formájú volt, csak kanárisárga színükben hasonlítottak egymásra. Victor elég bizarrnaktalálta a mintázatot, de aztán eszébe jutott a Kuritákmitológiájának egy fejezete, melyet sok-sok évvel azelőtttanul t . A sárga madár a Sárkány egyetlen valóbanveszélyes ellensége. Azzal, hogy egyesítették a Füstjaguármintázattal, és Kai-jal együtt végigsétálunk rajtuk,letiporjuk őket. Mindenki tudni fogja, hogy a Sárkányellenségének elpusztítása végett jöttünk ide.

Victor egyszerre tartotta felpezsdítenek és hátborzon-gatónak, hogy ilyen szimbolizmussal hatni lehet azemberekre. Ezt az egészet a babonás népesség manipulá-ciójának tartotta, de ugyanakkor azzal is tisztában volt,hogy saját állampolgárai is ugyanilyen sebezhetőek amanipulációval szemben. Számos vészmadár van, akik azitteni látogatásomat megpróbálják a Theodore előttibehódolásként és a birodalmam feladásaként beállítani,és jó néhány ember lesz, akiket a sugárzott képek fognakbefolyásolni ahelyett, hogy az utazásom jelentőségétmérlegelnék.

Kai és a kíséret mellett Victor megpillantotta a fogadó-csarnokot. Az épület háromemeletnyi magasságba emelkedett, a mennyezetet vastag teakfa oszlopok tartották.A szarufákról hatalmas arany, zöld és fekete selyemzász-lók lógtak. Enyhe szellő lebegtette őket, némi mozgást éséletet kölcsönözve az egyébként teljesen statikus éshalott látképnek. A szimbólumok hiánya a zászlókon avárócsarnokban összegyűlt emberek fontosságát hivatott

kihangsúlyozni.Az alagútból kilépve Victor felzárkózott Kai mellé, és

meghajolt vendéglátóik felé. Meghajlásuk mély volt éstiszteletteljes, és egy-két szívverésnyi idővel tovább tartott, mint ahogy tanították nekik. A velük szemben állóTheodore Kurita, Hohiro, Omi és másik két alak viszonozták a mozdulatot. Theodore nem hajolt olyan mélyre,és nem is marad lent olyan sokáig, mint Victor, de a herceg ezt nem vette sértésnek. Theodore világa, Theodoreszabályai.

Victor azonnal felismerte a Kurita család másik két tag-ját. Az Omi mögött álló nő egészen biztosan az édesanyjavolt. Tomoe Kuritáról Victor nagyon keveset tudott. AHírszerző Iroda által összegyűjtött anyag egyértelműentele volt hibákkal, és főleg feltételezéseken, illetve szóbe-szédeken alapult. Mindössze annyi volt biztos, hogyTheodore már csaknem tíz évvel azelőtt megismerte ésfeleségül vette a nőt, hogy házasságkötésük nyilvános-ságra került, és hogy mindhárom gyermekük a bejelentéselőtt született. Takashi Kurita, az előző koordinátor nemvolt megelégedve fia választásával, de a későbbi évekbenfelengedett Tomoéval szembeni fagyossága, amikorannak gyermekei bizonyították hűségüket és intelligenci-ájukat.

A másik pedig biztosan Minoru. A HI anyaga róla isbosszantóan hiányos volt. Az apró termetű, arcáhozképest túlságosan nagy szemüveget viselő Minoru sokkalfiatalabbnak látszott huszonnyolc événél, bár valójábancsak két évvel járt Omi mögött. Az adatok közt az is sze

repelt, hogy Minoru valószínűleg valami misztikusféle,aki okkult rituálékba mélyedve próbálja megacélozni aszellemét. Victor hírszerzési elemzői rámutattak, hogy afiatalember tevékenysége meggátolja őt abban, hogyjelentős szerepet játsszon a Szövetség politikájában, Victor azonban úgy gondolta, véleményük pusztán a hitetlenségükből fakad, mert kételkednek benne, hogy ezek afajta tanulmányok bármilyen eredményre vezethetnek.Bár Victor szívesen vette volna például a chi létezésénektapasztalati bizonyítását, a harcművészetekkel és akenjitsuval kapcsolatos tapasztalatai azt sugalmazták,hogy az emberi lélekben jóval több rejtőzik, mintamennyit a tudomány hagyományos eszközeivel mérnilehet. De amíg oda nem ítélik valakinek a Nobel-díjat akreativitás képletének leírásáért, addig megőrzöm afenntartásaimat.

Victor és Kai a kísérők gyűrűjében tíz lépést tett előre,majd a fogadócsarnok közepén térdre ereszkedtek. Mindkettejük térdei egy-egy sárga madár fején nyugodtak. Victor a sarkára ült, kezét pedig tenyérrel felfelé a combjárahelyezte. Ellenállt a kísértésnek, hogy megtörölje a kezét,inkább Kai példáját követve megpróbált a légzésére koncentrálni.

Theodore Kurita először Kaihoz lépett. Hohiro követteapját, és letérdelt annak lábához. Kezeiben két kardotszorongatott. A hosszabbik egy katana volt fekete, lakko-zott tokban, arany keresztvassal és kardgombbal. A fegyver markolatára fekete szalagot tekertek, mely hurkotalkotva lógott le a gombra. A wakizashi pengéjének

hossza csaknem elérte a fél métert, azaz a katanáénakkörülbelül a kétharmadát.

Theodore átvette fiától a katanát, és átnyújtotta Kainak. Kai egy szó nélkül, tekintetét folyamatosan a padlóra szegezve, bal csípője mellett becsúsztatta a pengétszéles selyemövébe. A wakizashi következett, azután Kaimélyen meghajolt Theodore előtt. A koordinátor mégmindig állva, elismeréssel viszonozta a meghajlást, majdamikor Kai felegyenesedett, egy lépést balra lépett.

Most Omi lépett az apja mellé, narancsszín és barnakimonója úgy suhogott, akár az őszi levelek a szélben.Letérdelt, és ő is két kardot nyújtott Theodore-nak. Apengék festett, zöld hüvelyben rejtőztek. A markolatokatzöld szalagokkal tekerték be, a keresztvasat és a kardgombot pedig edzett acélból kovácsolták. A fegyverekminden valószínűség szerint ugyanolyan hosszúak lehettek, mint Kai-é, bár Victornak úgy tűnt, mintha az ő kata-nája egy-két centiméterrel hosszabb lenne.

Victor átvette a katanát Theodore kezéből, és érezte,ahogy az idő semmivé olvad körülötte. A fegyver súlyával, tokjának sima tapintásával, valamint a markolatvégén lévő dupla rojt hipnotikus himbálózásával visszarö-pítette Victort egy sokkal primitívebb korba, ahol a kezében tartott fegyverhez hasonló kardokkal vívták a párba-jokat, és ahol még nem létezett a harmincegyedik századharcaira jellemző távolság és közöny. Tetszeleghetünk afénylő páncélú lovagok, vagy a hűbérurukért harcolószamurájok szerepében, de az őseink akkor is sokkalelemibb és kegyetlenebb küzdelmeket vívtak. A

csatamechek humanoid kialakítása miatt abba azillúzióba ringatjuk magunkat, hogy a mi harcunkegyenértékű az ősi terrai hadviseléssel, de nem így van.Ezzel a pengével olyan ellenféllel bocsátkoznék harcba,akinek a tekintete az enyémbe kapcsolódna, akinek alélegzete az arcomba csapódna, és akinek a vére engemáztatna.

Victor sokat hal lott Hohirótól a harcos és a fegyvereggyé válásáról, és Tancred Sandoval is gyakran emlegette, hogy a kard a harcos karjának meghosszabbítása, demost első alkalommal kezdte megérezni, mi takar ponto-san ez az egyesülés. A harcos és a fegyvere külön-különnem győzhet. A fegyver a harcos akaratának eszköze, aharcos pedig a hajtóerő, amely lehetővé teszi a fegyverszámára, hogy teljesítse azt a feladatot, amiremegalkották. Ezeknek a fegyvereknek a segítségévelképes vagyok felfogni, átérezni és tisztelni ezt akapcsolatot. Az egész mindig több, mint a részekösszessége.

Victor ugyanakkor érezte, hogy veszélyes volna ezt afilozófiát kiterjeszteni a mechekre és a mech-harcosokra.Mivel el vagyunk választva attól, amit teszünk, és nemlátjuk azokat, akiket meggyilkolunk, az egyesülés egyszemernyivel sem tesz minket jobbá. Ahhoz, hogy aharcos egyesüljön a gépével, fel kell áldoznia valamennyitemberi mivoltából. A lelke egy darabjával fizet azért,hogy ily mértékű pusztítást hozzon az ellenségeire.Egyértelműnek tűnt számára, hogy ez a veszteség isszerepet játszott a klánok felfogásának elferdülésében.

Vigyáznunk kell rá, nehogy mi is beleessünk ebbe acsapdába. Még akkor sem, ha legyőzzük a klánokat, mertebből a gödörből nincs visszatérés.

Victor beletűzte a katanát, majd a wakizashit az obijába. Mélyen meghajolt, orrát hozzáérintette a szőnyeg-hez, azután felegyenesedett. Tekintete Omira villant, dea lány földre sütött szemmel várakozott. Aztán anélkül,hogy a hercegre nézett volna, felállt, és elfoglalta eredetihelyét anyja mellett.

A koordinátor elfordult tőlük, és odasétált egyvicsorgó, összetekeredett sárkányt ábrázoló, földre terített szőnyeghez. Egy pillanatra összetette a kezét, aztánfelnézett, pontosan a vele szemben felfüggesztett kétzászló közötti résbe. Egészen eddig a percig Victor felsem figyelt a holovid kamerák hiányára.

Természetesen mindent rögzítenek és sugároznak, de akamerákat elrejtették, hogy ne zavarják a ceremóniát.Victor magában összerezzent annak gondolatára, milyenközönséges képet festene saját nemzetének médiája aceremóniáról. Bár teljes mellszélességgel kiállt a szabadés független média mellett, magában elismerte, hogy esetenként bizony nem ártana, ha lenne felettük némi befolyása.

Theodore széttárta a karját a rés felé, mint a gyermekeihazatérte felett örvendező apa.

– Komban-wa, Drakónis Szövetség polgárai.Bocsánatukat kell kérnem, amiért kénytelenekvégignézni az egész ceremóniát, de úgy véltem, elég nagyjelentőségű esemény ez ahhoz, hogy mindannyian

részesüljenek benne. Ma egy Davion látogatott el aLuthienre, mezítláb és fegyverek nélkül, lábávalellenségeinken taposva. Mint azt az imént láthatták,megajándékoztam őt egy daishó-val. Az ikerkardokkalelismertem harcosi nagyságát és szakértelmét; e szerint isfogjuk őt kezelni itteni szolgálata, egész élete, ésemlékének fennmaradása idejére.

Theodore rövid szünetet tartott, ami lehetővé tette Kaiszámára, hogy befejezze suttogó tolmácsolását.

– Tényleg ezt mondta?Kai alig észrevehetően bólintott.– Néhány udvariassági formulát nem fordítottam le

közvetlenül, – de ennél még sokkal több elismerő kifeje-zést használt.

A koordinátor folytatta beszédét.– Magával hozta szintén nagy tudással, és még nagyobb

bátorsággal megáldott társát. Kai Allard-Liao harcosokgyermeke, nemes házak ivadéka. Elpusztította a Jádesóly-mokat a Twycrosson, megmentette Victor Davion életétaz Alyinán, és addig gyötörte a Sólymokat, míg azokvégül kénytelenek voltak szövetséget kötni vele, hogyegyütt mérjenek vereséget közös, gyűlölt ellenségükre.Azután apja emléke előtt tisztelegve Kai a Solarisra utazott, és újra egy Allard lett a játékok világának bajnoka.Ez a harcos kiérdemelte a daishót, és emléke mindaddigmegmarad köztünk, amíg csak az idő folyása meg nemszűnik.

Ezek a férfiak a Szövetség területére érkező nagyobbsereg előfutárai. Az elkövetkező időkben még több

embert kell vendégül látniuk szülőbolygóikon. Találkozni fognak az egységeikkel a világaikon, együtt fognakfelkészülni a mi csapatainkkal, és közös hadgyakorlato-kon vesznek majd részt. És látni fogják, hogy mindannyian a Csillagliga zászlaja alatt fognak gyülekezni.Egyesültünk velük célban és szellemben.

A koordinátor fejet hajtott a holokamerák felé, majdismét felnézett.

– Hét évvel ezelőtt a Füstjaguárok eljöttek a Luthienre,és megpróbálták összeroppantani a Sárkány szívét.Kudarcot vallottak, mert a mögöttem térdelő két férfiapja elég merész volt ahhoz, hogy saját csapataikat küldjék a megsegítésünkre. Azok a harcosok – és még jóvaltöbben –, akik akkor az oldalukon küzdöttek, ismét ellátogatnak hozzánk. A céljuk, a mi célunk, hogy belépjünkaz élet ciklusának következő szakaszába. Hétesztendővel ezelőtt a Füstjaguárok jöttek el a Luthienre,és most, csaknem hét év elteltével arra készülünk, hogyvisszavigyük a háborút a klánokhoz.

– Bizonyára vannak önök között olyanok, akik ennek asegítségnek az elfogadását szégyenteljes döntésnek tartják, de biztosíthatom önöket, hogy nincs igazuk. Az aharcos, aki nem fogadja el az ingyen felajánlott segítséget,amikor pedig szüksége lenne rá, egyszerűen ostoba. Aháborúban pedig az ostobák meghalnak, és velük hal anemzetük is. Mi harcosok nemzete vagyunk, a győzteseknemzete. Elérkezett az ideje, hogy emlékeztessük magun-kat ezekre a tényekre, és megtanítsuk rá az ellenségein-ket is.

26Királyi Palota, TriádTharkad City, TharkadDonegal Körzet, Lyrán Szövetség3059. január 3.

Miközben a bátyja luthieni fogadtatásáról készült holovidfelvételt nézte, Katrina Steiner továbbra is csalódottságotérzett Victor miatt, bár tudta, hogy a her ceg viselkedésé-vel kapcsolatos elvárásainak semmi realitása sincs. Amikor Theodore Kurita átadta Victor-nak a kardokat,reménykedett benne, hogy bátyja próbára teszi a szeren-cséjét, és ott helyben levágja a koordinátort. Tudta, hogyez nem fog megtörténni, de egy pillanatig akkor is arragondolt, hogy Victor talán visszatér a gyökereihez, és eliminálja az Egyesült Nemzetközösségre és a Lyrán Szövet-ségre leselkedő Kurita fenyegetést.

A következő két nap eseményeinek felvételei bátyjaluthieni tartózkodásáról egyaránt csalódást jelentettekszámára. Úgy tűnt, Victor a legjobb formáját hozza. Sztoi-kus nyugalommal tűrte a tradicionális japán színházi előadásokat és koncerteket, melyek őt hangvilágukban leginkább a tüzelő macskák vonyítására emlékeztették. Victornak végig kellett kóstolnia mindenféle helyi csemegét,

mint például a fugut, de a szakács tökéletes munkátvégzett, és megóvta bátyját a lassú kínhaláltól.

Tulajdonképpen mindent ki lehet bírni, Victor viszontegyenesen úgy viselkedett, mint aki kitűnően érzi magát.Sokat mosolygott, még akkor is, amikor elválasztottákOmitól, és Katrina tudta, hogy ez nem a herceg általa jólismert „mindjárt belehalok az unalomba” mosolya. Katrina úgy vélte, elméletileg lehetséges, hogy bátyja kialakí-tott valamiféle kapcsolatot a Szövetség népével – a harco-sok iránt érzett hódolatuk és tiszteletük könnyen alapotszolgálhatott egy ilyen kötelékhez. Victor nem csak, hogyéletben maradt egy halálos csapdában, de még ki is virultbenne.

Katrina intett Tormano Liaónak, akit azért hívottmagához a dolgozószobájába, hogy együtt nézzék végig afelvételt.

– Kérem, mandarin, kapcsolja ki. Ha még egy kicsitnézem, megkristályosodik a vérem. A Szövetség szerkesz-tői órákat dolgozhattak, hogy összeállítsák ezt a szégyen-teljes műsort.

Tormano a holovid képernyőjére mutatott a távkapcso-lóval, és megnyomott egy gombot. A kép elsötétedett, ésa mandarin az arkón felé fordult.

– Az embereim megkockáztatták, hogy el fogják rontani a napját, de azt állítják, hogy vágatlan anyagot, ésnem beállított jeleneteket tartalmaz a felvétel.

– Ezt nehezen tudom elhinni. Victor nem tudnaennyire spontánul viselkedni, csak ha rengeteget gyako-rolt előtte – húzta el az orrát Katrina. Megkerülte az író

asztalát és leült a székébe, arra kényszerítve ezzel a díványon helyet foglaló Tormanót, hogy kényelmetlenülkicsavarja a testét, ha látni akarja őt. – Ezeket a felvétele-ket a Szövetség állami média szervezetei etették meg amieinkkel?

– Egy részét. Igazság szerint eddig példa nélkül állóhozzáférést tettek lehetővé a holovideo anyagikhoz aBelső Szféra többi állama számára. Azoktól a találkozók-tól és megbeszélésektől eltekintve, ahonnan kitiltották afelvevő berendezéseket, mindent megkapunk, amit csakakarunk. – Tormano vállat vont. – Legalábbis elegendőmennyiségű felvételt ahhoz, hogy Victor idejének nagyrészével el tudjunk számolni. Ha az események némelyike megrendezett, az azt jelenti, hogy a bátyja mindössze két órát alszik éjjelente.

– Nem érdekel, mennyit alszik – villant meg dühösenaz arkón kék szeme. – Van valami hír róla, hogy kiveltölti az éjszakáit?

Tormano a fejét rázta.– Nem, de kétlem is, hogy ezen a téren bármilyen

takargatnivalójuk volna. A Szövetség becsületkódexeminden másnál előrébb helyezi az erkölcsi tisztaságot ésa harmóniát. Omi Kurita a Házi Becsület Őrzője, és úgytűnik, kinevezése erre a posztra nagyon jó ómennek számít a Szövetségen belül. 2333-ban a legelső Őrzőt is OmiKuritának hívták.

– Biztos vagyok benne, hogy a drakónok ezt felettébblenyűgözőnek tartják.

– Bocsásson meg nekem, arkón, de amiről beszélek, az

nagyon is érinti a bátyja szexuális életét. – Tormanoösszefűzte ujjait, és mindkét kezét a kanapé háttámlájá-nak tetejére helyezte. – Az első Omi Kurita azután kezdteel összeállítani saját becsületkódexét, hogy apja kivégez-tette húgát a Tisztaság és Harmónia törvényeinek megsértéséért. A történet szerint a fiatal Shada Kurita szere-tője egy közember volt, akitől teherbe esett, és ezzel nemfelelt meg többé a Tisztaság eszményének. Apja utasí-totta, hogy vetesse el a magzatot, de ő a Harmónia szabá-lyaival dacolva ellenállt neki. Ezért az életével kellettfizetnie.

– Semmi utalás sincs rá, hogy mi történt Shada szerető-jével?

– Nincs, de nem tudom elképzelni, hogy túlélte volna akoordinátor lányát.

– Ó, akkor talán még van remény, ha Victor nem bírmagával – mondta Katrina a mennyezetre függesztvetekintetét. – Mennyire terjedtek el ezek a felvételek?

A kapellán elmosolyodott.– Némelyiket felhasználták a híradásokhoz, de csak

kisebb töredékeket. Utasításba adtam, hogy az összesanyagot ide küldjék először azzal az indokkal, hogy majddokumentumfilmet készítünk belőle. Rendelkezésünkreáll egy forgatókönyv-vázlat, amiből dolgozhatunk, éshamar előkészíthetünk néhány szerkesztett változatot abirodalom különböző részeibe. Kicsit megvagdossuk amondatokat, hogy emlékeztessük a nézőket a Szövetségmúltbéli atrocitásaira, és megerősítjük bennük azt a véleményt, hogy Victor valójában lepaktált az ellenséggel.

– Kitűnő – mondta ravasz mosollyal Katrina. – El tudnának készíteni egy olyan változatot is, amelyik alkalmaslenne az Egyesült Nemzetközösség Drakónis Határvidé-kén való terjesztésre?

Tormano habozott. Az arkón könnyedén olvashatottzavart arckifejezéséből.

– Arkón, a tervezés során nem vettem figyelembe abátyja birodalmát.

– Megértem a figyelmetlenségét, Liao mandarin, de ajövőben nem szeretnék hasonló tévedéseket. – Katrina aholovid lejátszó felé intett. – A bátyám most távol van,hogy szövetségeseket nyerjen magának, akiket a klánokelleni háborúba vezethet. Addig a húgomat ültette az új-avaloni trónra, de mindketten tudjuk, hogy ő nem rendel-kezik egy nemzet biztonságos irányításához elegendőtapasztalattal. Ugyanúgy, ahogy a bátyám tulajdonánaktekinti a Lyrán Szövetséget, én is aggódom az ő birodalma miatt. Az ilyen dokumentációk csak elősegítik azállampolgárok teljesebb tájékoztatását. És egy jól informált társadalom mindig a helyesebb döntést hozza, hasaját jövőjéről van szó.

– És nem gondolja, hogy ezt az ügyeibe való beavatko-zásnak fogja tekinteni?

– Természetesen annak fogja, de csak ha bizonyítanitudja, hogy az én kezem van a dologban. Azt hiszem,mandarin, hogy a bátyámról szóló holoviddokumentációk terjesztése jelentős mértékű haszonnalkecsegtet. Mivel az ön által vezetett Szabad Kapellamozgalom közvetlen támogatása nyílt háborús

uszításnak tűnne részemről, arra gondoltam, hogy azemberei részt vehetnének a termék előállításában ésforgalmazásában, és a profitot közös célunk eléréseérdekében használnánk fel.

Tormano arcán lassan mosoly terült szét, ahogybekapta a horgot.

– Mint bizonyára tudja, arkón, az embereim már dolgoztak hasonló feladaton egy holovid sugárzását illetően,amely Sun-Tzut még veszélyesebb ellenségnek tünteti fela Káosz Határvidék számára.

– Pontosan az előző projekttel elért eredményei miattgondoltam önre, mandarin. Azt hiszem, a Sun-Tzurólkészült holovid egy továbbfejlesztett változata, egy kicsitnyomatékosítva benne Victor lepaktálását az ellenséggela hírneve növelése érdekében, érdekes hatással volna azEgyesült Nemzetközösség Kapellán Határvidékére.

– Mikorra?– Hat hónapunk van. Addigra Victor tel jesen belefeled-

kezik a háborúba. Ha helyesen járunk el, destabilizálhat-juk az Egyesült Nemzetközösséget. Mivel a háborút folyamatosan támogatni kell, nem szeretném, ha teljesen megbénulna az állam. Viszont mire Victor hazatér, addigramindenfelé felüti a fejét az elégedetlenség. – Katrina hátradőlt a székében, és lábát az asztalnak feszítve kitámasztotta magát. – Ráadásul miután kiűzte innen a klánokat, valószínűleg már unalmasnak fogja találni a BelsőSzférát. Mi pedig nem szeretnénk, ha hazajönne, és nemlenne semmi tennivalója, igazam van?

* * *

King of Monkeys űrugróZenit Újratöltő Állomás, MarikMarik Nemzetközösség,Szabad Világok Ligája

Sun-Tzu a Drakónis Szövetségből érkezett holovid felettelmélkedett. Elsőként és mindenekelőtt azt jegyezte meg,hogy az érkezési ceremónia milyen tökéletesen volt megszervezve, mennyi figyelmet fordítottak még a legapróbbrészletekre is. Nagyon jól tudta, hogy azoknak az embereknek a számára, akik egy olyan kultúrában nőttek fel,amelynek a gyökerei Ázsiáig nyúlnak vissza, és akik egyszerű betűk helyett egész szavakat jelentő, jelekből állóírással kommunikálnak, a szimbolikus jelentés ugyanolyan fontossággal bír, mint a valódi. Az ómeneknek éselőjeleknek sokkal nagyobb szerepe és befolyása van, aformák pedig bárminek a jelentését kiszínezhetik. Ha Kaivagy Victor például eltüsszentette volna magát a köszöntés alatt, a Theodore által megkomponált illúzió elillan,és ez a baleset rányomja a bélyegét az összes utána következő eseményre.

Az, hogy a fogadás ilyen tökéletes sikerrel zajlott le,minden bizonnyal hasonló hatást eredményezett. Bárhová is mentek, Victort és Kait egyöntetű lelkesedésselfogadták – ami a Luthien legtöbb polgárának nyomorúsá-gos és elnyomott helyzetét figyelembe véve igazán meg

lepő volt. Egészen eddig hajlamos voltam azt hinni, hogya Luthien gyárainak munkásai nem is tudnak az EgyesültNemzetközösség létezéséről. A legtöbb szövetségi iskolatananyagában még el sem ismerték az Egyesült Világok ésa Lyrán Nemzetközösség egyesülését.

Victor elfogadása egyáltalán nem irritálta Sun-Tzut,mert a hercegnek meg kellett nyernie az embereket, hacsatába akarja vinni őket a klánok ellen. A műveletekáltalános irányítása a kardinális kezében összpontosul, deVictor lesz az első számú harctéri tábornoka. A csapatokVictor körül gyülekeznek, és azért fogják pusztítani azellenséget, hogy az ő elismerését kivívják. Az, hogy Victorlátszólag mindig tudta, mit akar tenni, és minden erőfe-szítésével megpróbálta életben tartani a katonáit, bizto-san nem fog ártani a csapatok harci moráljának.

Kai luthieni látogatása azonban már sokkal jobbanzavarta Sun-Tzut, főként azért, mert alapjaiban kérdője-lezett meg egy olyan feltételezést, melyet már azótadédelgetett magában, mióta csak az eszét tudta. AmikorHanse Davion és az első Katrina Steiner megegyeztek aszövetségről, Maximilian Liao – Sun-Tzu nagyapja – szintén megállapodást kötött Janos Marikkal és Takashi Kuritával, a Szabad Világok Ligájának és a Drakónis Szövet-ségnek a vezetőivel. A Kapteyni Konkordátum egy kölcsönös védelmi szerződés volt, amely azóta is érvénybenmaradt. Sun-Tzu mindig azt képzelte, hogy ha ő támadólépéseket tesz a St. Ives Paktum irányába, akkor a Szövet-ség majd elegendő fenyegetést fog jelenteni az EgyesültNemzetközösség számára, hogy a próbálkozása ne ütköz

zön semmiféle akadályba.A holovid felvétel azonban súlyos kételyeket ültetett el

benne. Sun-Tzu tudta, hogy Kai a Solaris Bajnokakéntnépes rajongótáborra tett szert a Szövetségen belül is,mindazonáltal eddig nem fogta fel ennek a támogatott-ságnak a valódi jelentőségét. Ha Kai tényleg ennyire népszerű, akkor egy szülőföldje elleni akció negatív visszhangra találna a Szövetség részér ő l . Ráadásul ha Kaikulcsfontosságú szereplőnek tünteti fel magát a klánokelleni harcban és a Szövetség megmentésében, adrakónok akár nyíltan szembe is szállhatnak ahatalomátvételi kísérletemmel.

Isis Marik jelent meg kabinja ajtajában.– Bejöhetek?– Természetesen, kedvesem. – Sun-Tzu megnyomott

egy gombot a távkapcsolón, és a holovid képe eltűnt. – Miújság?

– Látom, a luthieni látogatásról készült holovid felvé-telt nézted.

– Azt.– Szembesültél a fő problémával?Sun-Tzu bólintott, de gyorsan figyelmeztette is magát.

Isis nem volt buta nő – messze nem volt az –, az érzékeimégis teljesen más dolgokra voltak ráhangolódva, mintamik őt foglalkoztatták.

– Rengeteg különféle problémát láttam. Melyikre gondolsz?

Isis a füle mögé tűrte mogyoróbarna hajának egyikelszabadult tincsét.

– Úgy látszik, Victor herceg fényes sikert aratott. Azemberek látszólag szeretik őt.

– Azt hiszem, pontosan erre számíthattunk, miutánTheodore felöltöztette őt a Sárkánykarmok egyenruhá-jába, szamurájjá avatta, azután neki és Kainak tulajdoní-totta a Luthien megváltását. – Sun-Tzu vállat vont. – Szerintem ebben semmi rossz sincs, hiszen Victor áll majd aklánok elleni harcok élén. Theodore azért szervezte megígy a köszöntést, hogy ezzel is elősegítse Victor elfogadá-sát a csapatai körében.

– Pontosan – bólintott Isis komoran. – És ez a problémakulcsa.

– Miféle probléma?Isis összevont szemöldökkel nézett rá.– Ugyanolyan jól tudod, mint én, hogy Victor világai-

nak huszonöt-harminc százaléka a Drakónis Határvidékövezetében található. A Sandoval család már régóta gyanakodva tekint a Szövetségre, és minden alkalmat megra-gadnak, hogy a drakónokkal kötött szövetség ellen agitál-janak, mert azt hiszik, a Szövetségben nem lehet megbízni. Victor Yvonne Davion tanácsadói közé jelölteTancred Sandovalt. Azaz egy olyan embert juttatott jelen-tős hatalmi pozícióba a kormányon belül, aki ferde szemmel nézi a herceg tevékenységét.

– Ez elég buta lépés volt Victor részéről, nem?– Különösen, ha belegondolunk, mit fog tenni Kathe-

rine azzal a több gigabájtnyi holovid félvétellel, amit azimént te is néztél.

– Valóban. – Sun-Tzu körülnézett a gyéren berendezett

kabinban és elmosolyodott, amint elképzelte magában,hogyan reagálhatott Katherine Victor fogadtatására. –Mindent meg fog próbálni, hogy ellene hangolja a Drakó-nis Határvidéket. Ha sikerrel jár, növekedni fog a feszültség a Szövetséggel közös határ ment é n . A DrakónisHatárvidék hatékony korlátként szolgálhatna a SzövetségSt. Ives-i akciói ellen, és elég figyelmet követelne ahhoz,hogy az Egyesült Nemzetközösség visszavonulásrakényszerüljön a Paktumból, és átengedje a terepetnekem.

Isis bólintott.– És mit szándékozol tenni?Sun-Tzu vállat vont.– Ha Katrina destabilizálja az Egyesült Nemzetközös-

séget, azt hiszem, előnyünkre használhatnánk fel a kialakult helyzetet.

– Mégpedig?A kancellár zavarba jött.– Nem értem a kérdést.– Ez nyilvánvaló. – Isis megfogta a férfi vál lát, és tette-

tett bosszúsággal megrázta. – Te vagy a Csillagliga ElsőNagyura. Megadatott számodra a lehetőség, hogy bizto-sítsd a helyed a jövőben, és beírd magad a történelem-könyvekbe. Most nem gondolhatsz pillanatnyi előnyökreés összeesküvésekre, melyek emberek millióinak okozhatnak szenvedést. A felelősséged sokkal nagyobb, minteddig bármikor. Amit az elkövetkező három évbenteszel, az meghatározza a Belső Szféra jövőjének alakulá-sát, és azt is, hogy mekkora esélyed lesz még egyszer az

Első Nagyúri posztra kerülni. Sun-Tzu elkomorodott.– Azt mondod, ne húzzak hasznot egy Davion bukásá-

ból? Azok után, amit a birodalmammal tettek?– Semmi ilyesmit nem mondok. – Elvette a kezét, de

éles hangsúlya nem változott. – Csak azt mondom, nézd arealitásokat. A Kapellán Konföderáció a leggyengébb aBelső Szféra öt nagy háza körül, politikai téren mégissikerült egy szintre kerülnöd a sokkal nagyobb birodal-mak vezetőivel. Miért? Mert a Kapellán Konföderációsúlyos veszteségeket lenne képes okozni bármelyik másikNagy Háznak. A birodalmad ugyan azután nem léteznetöbbé, de oly mértékben meggyengítenéd a másik Házatis, hogy az már nem lenne képes megvédeni magát azellenségeiből.

– Értem – bólintott elgondolkodva Sun-Tzu.– Vagy nézzünk egy kicsit előrébb, drágám. Ha – vagy

amikor – Victor visszatér a klánok elleni háborúból, egyolyan sereg élén fog állni, melyhez hasonlót a BelsőSzféra még nem látott. A katonái magas fokon képzettek,gyakorlottak, tapasztaltak lesznek, és hihetetlenül büszkék arra, amit véghezvittek. Azt fogják várni, hogy egyolyan Belső Szférába térnek vissza, ami semmit sem változott – legalábbis nem negatív irányba – a távollétükalatt. Bármiféle kalandos vállalkozás azonnali bosszúvá-gyat fog kiváltani belőlük, és nem hiszem, hogy szeretnéla figyelmük középpontjába kerülni. Vagy tévednék?

– Van valami abban, amit mondasz.– És gondolj át még valamit. Katherine Steiner három

és háromnegyed év alatt társasági hölgyből a Belső Szféra

öt Nagy Háza egyikének trónjáig emelkedett. Nyilvánva-lóan arra számított, hogy elveszíted az Első Nagyúr pozíciójáért kiírt szavazást, és a nevezésed körül támadt vitalecsillapításával majd ő lesz megválasztva helyetted. Csakazért nyerhettél, mert Victor úgy döntött, keresztbe tesza húgának.

– Te most azt próbálod elhitetni velem, hogy az arkónnem megbízható.

– Pontosan.Sun-Tzu előrenyúlt, és megsimogatta Isis arcát.– Ezt én is tudom, kedves. A nagybátyámra támaszko-

dik, ami egyaránt bizonyítja butaságát és megbízhatat-lanságát. De megfogadom a tanácsaidat. Első Nagyúrkénta jövő építésére kell felhasználnom a hatalmam, nemarra, hogy rövid távú előnyöket harcoljak ki magamnak.

A nő büszke, szerető arckifejezéssel rámosolygott.– Így van. A Csillagliga a legjobb választás a Belső

Szféra számára. – Isis megcsókolta vőlegénye tenyerét. –Irányítsd bele az energiáidat, fejleszd és erősítsd, és ajutalmad minden képzeletet felülmúlóan nagy lesz.

27A Csendes Szentély Palotája,Császári Város, LuthienPesth Katonai Körzet, Drakónis Szövetség3059. január 5.

Victor tudta, hogy ennyi program után, melyben egy hétalatt a Luthienen része volt, iszonyatosan fáradtnak kellene lennie, de az izgalmak termelte energia egyre csakhajtotta tovább. A tervező és stratégiai értekezletekközött csoportosan bejárták az egész Császári Várost. Jártgyárakban és csatatereken, meglátogatott temetőket ésimádkozott templomokban. Minden új élménnyel egyrejobban megismerte a Szövetség népét és szokásait, ésviszonzásképpen ő is egyre inkább kitárulkozott.

A klánok eljövetele előtt egy ilyen körút szóba semjöhetett volna. A Luthieni Fegyverművekben például nemcsak, hogy eddig példa nélkül álló hozzáférést biztosítot-tak számára mindenhez a csatamecheket előállító gyárban, de a próbapályán ki is próbálhatott egy NagySárkányt. A Nagy Sárkány mindig is az EgyesültNemzetközösség csapatainak mumusa volt, és apilótafülkében ülve Victor már értette, hogy miért. Anagy hatótávolságú rakétakilövő és a megnövelt hatótávú

részecskeágyú kitűnő tűztámogató képességekkel ruháztafel a mechet, míg a félnehéz lézerek triója és a vastagpáncélzat miatt közelharcban is képes volt megállni ahelyét, és súlyos károkat okozni ellenfeleinek.

Victor Shin Yodama és Hohiro Kurita kíséretében aCsászári Várost körbeölelő harcmezőket is meglátogatta.Megmutatták neki, hol keltek át a klánosok a Tairakana-síkságon, és hol lelték halálukat a Kadoguchi völgyetövező dombokon. Szavaik hatására Victor is megérzettvalamit abból a feszültségből, ami átitatta azt a hét évvelazelőtti napot. A Szövetség csapatai és az EgyNem zsoldosok megtörték az egyesített Füstjaguár-Novamacskarohamot. Bár néhány Novamacska mech eljutott a Császári Városig, nem sikerült komolyabb károkat okozniuk,mielőtt Wolf Dragonyosainak légicsapása megsemmisí-tette őket. Az egyik Novamacska harci gép még mindigott állt mozdulatlanná dermedve, szétroncsolt és összeégett teste ékes emléket állított ama néhány alkalomegyikének, amikor a Belső Szféra bénító erejű vereségetmért a klánokra.

Az összes program közül azonban a Takashi Kurita sírjához tett látogatás volt a legkülönösebb. Bár ő is úgytalálta, hogy az eljárás tökéletesen illeszkedik a Kuritákőszinteségről és körültekintésről alkotott elképzelései-hez, de ezzel együtt is kényelmetlenül érezte magát. Aszürke gránittömb közepén elhelyezett, méternyi hosszúságú korallpanelbe a tradicionális szamurájpáncélba öltözött Takashi képét vésték. A lábánál egy sárkány feküdtösszetekeredve, feje felett pedig a Luthien egyik holdja

lebegett glóriaként. Victort egy szentre emlékeztette.A szerény kőemlékműre lenézve Victorban ellentétes

érzelmek kavarogtak. Takashi Kuritában a Davionok azördög megtestesülését látták. Hanse Davion őt hibáztattabátyja, Ian halála miatt. Takashi testesítette meg mindazta veszélyt, melyet a Szövetség jelentett az Egyesült Nemzetközösség számára. Megátalkodott volt és kiismerhe-tetlen, ellentétben a fiával, Theodore-ral, aki hajlandóvolt változtatásokat bevezetni a klánok legyőzése érdekében.

Victor kitérhetett volna a Takashi Kurita síremlékénéltett vizit elől, mégis úgy érezte, hogy adósa a halott koordinátornak. Theodore Kurita elszántan ellenzett minden-fajta kapcsolatot Victor és Omi között. Amikor Omi meg-kérte Victort, hogy Kísérteteivel mentse ki a bátyját aTenientéről, az engedély ára az volt, hogy teljesen szakítsa meg a kapcsolatot Victorral. Hogy bátyja életétmegmentse, elfogadta apja feltételeit.

Victor már fel készült rá, hogy soha többé nem fogjalátni, és nem is fog hallani felőle, amikor Takashi Kuritaközbeavatkozott. Míg Omit kötötte a tradíció, hogy aharmónia tiszteletben tartása érdekében engedelmesked-jen apja kommunikációs tilalmának, Theodore-nakugyanúgy engedelmeskednie kellett Takashinak, amikoraz feloldotta a tiltást. Victor tudta, hogy gyűlölnie kéneTakashit, de a Davionok örök ellensége élete vége felémegjutalmazott egy Daviont azzal, hogy elismerte sajátlánya önfeláldozását.

Gyors hálaimát mormolt Takashi sírja előtt, azután

hagyta, hogy tovább vezessék a Csendes Szentély Palotá-jába. A Palota egyike volt a Luthien kirívó jelenségeinek.A bolygót hatalmas gyárkomplexumok borították, körülöttük egyre terjeszkedő metropoliszokkal, melyek otthont adtak az üzemek folyamatos működéséért felelősmunkásoknak. A levegőszennyezés egy időben olyanméreteket öltött, hogy a bolygó kiérdemelte a FeketeLuthien becenevet. Az ökológiai kár felszámolását célzóerőfeszítések ellenére a ragadványnév megmaradt, bár aSzövetség ellenségeinek körében a „fekete” előtag sokkalinkább az uralkodók lelkére, mint magára a világra utalt.

A Császári Város nem sokban hasonlított a bolygótöbbi részére. Az építészeti megoldások a Terra korai,feudális időszakáig nyúltak vissza. Számos épületetlebontottak, és kövenként szállították a Luthienre, dekörülöttük is egyre újabb és újabb építmények emelked-tek ki a földből, akár a gazdanövényt körbevevő gombák.Az Egység Palotája szinte kizárólag teakfából készült, éslegalább annyira számított művészeti alkotásnak, mintépítménynek.

Az Egység Palotájától fél tucat kilométerre emelkedőCsendes Szentély Palotája sem volt kevésbé lenyűgözőjelenség. A kő, fa és zsindely együtteséből épített palotamintha egyenesen a tizenharmadik századbeli Terrárólkerült volna ide. Magas fal választotta el a város többirészétől, mintha csak egy nemesebb, sokkal kevésbé hektikus korszak számára őrizné az épületet. A külső kapunátlépve Victor úgy érezte, mintha visszament volna azidőben.

Omi az előcsarnokban várt rá. Hímzett, rózsaszín cseresznyevirágokkal díszített fehér kimonót viselt. Arra aruhára emlékeztette Victort, amit a lány négy évvelazelőtt az Arc-Royalon viselt. Felötlött benne az azéjszaka, amikor a kertben sétálgatva megcsókolta a lányt.Annyira szerettem volna a karomba kapni és elvinnivalahová, ahol megoszthatjuk egymással a szerelmünket,de mindketten tudtuk, hogy ez nem lehetséges.

A lány meghajlott előtte.– Komban-wa, Davion Victor-sama.Viszonozta a meghajlást.– Komban-wa, Kurita Omi-sama. – Felegyenesedve

elmosolyodott. – Eszembe juttattál egy arc-royaliéjszakát.

– Akárcsak te nekem. – Rámosolygott a hercegre. – Akimonód is hasonlít arra, amit akkor visel tél. A kardokcsak ráadás, de jól állnak.

Victor elkezdte kihúzni a katanát és a wakizashit azobijából, de a lány lefogta a kezét.

– Ezek a kardok az itteni rangod szimbólumai, Victor.Ha letennéd, az diszharmóniát keltene, és egy ilyen éjszakán az különösen szerencsétlen dolog volna.

Victor a kezébe zárta a lányét, és bólintott.– Bármit kívánsz tőlem, Omi, azt megteszem.– Megtisztelsz a bizalmaddal, Victor. – Kiszabadította

a bal kezét Victor jobbjából, és körbemutatott a csarnok-ban, hogy a palota többi részére irányítsa a herceg figyelmét. – Megmutatom az otthonomat.

Victornak végre sikerült elszakítania tekintetét

Omiról, és a látvány szinte letaglózta. A palota belsőterét teljes egészében természetes színében meghagyotttölgyfából alakították ki. A padlózat tölgyfadeszkái tökéletesen illeszkedtek egymáshoz, és az oszlopok is hézagnélkül kapcsolódtak össze a keresztgerendákkal, így azillesztéseket szinte lehetetlen volt észrevenni. Emellett aművészek, akik a belső teret alakították és összerakták,különösen nagy gondot fordítottak arra, hogy a fa termé-szetes erezete szinte egymásba olvadjon, ezzel azt azérzetet keltve, mintha az élettelen anyag mozogna éslélegezne. A belső tér életet és békeséget sugárzott magából.

Omi elkezdte keresztülvezetni őt az épületen.– A klánok pontosan ma hét éve támadták meg a

Luthient. Január ötödikéhez egy olyan csata kapcsolódik,amely hajnaltól jóval napnyugta utánig tartott. A küzde-lem szörnyűséges és ádáz volt, és akik ott voltak, azoknakaz emlékezetében még ma is élénken él. Ezen a napon,január ötödikén az emberek a Luthien minden vidékénvisszatérnek oda, ahol a klánok támadásakor tartózkod-tak, és arra használják fel ezt az időt, hogy emlékeze-tükbe idézzék azokat a dolgokat, melyek igazán fontosakszámukra. Gyászoljuk azokat, akik meghaltak, és köszönetet mondunk az életben maradottaknak.

Victor érezte, hogy jeges hidegség kúszik fel a gerincén.– Hét évvel ezelőtt én az Alyinán voltam. A Jádesóly-

mok ellen harcoltam. Tudták, hogy ott vagyok, és direktmiattam jöttek oda. Már csapdába ejtettek, amikor asemmiből egyszer csak megjelent Kai. A támadók egy

részét megsemmisítette, és akkor azt hittem, ő is velükegyütt halt meg.

Nyakához nyúlva kimonója selyme alól előhúzott egyjádezöld, majmot formázó medált.

– Ezt karácsonyra kaptam Kaitól. Sun Hou-tzu, a Majmok Királya. Azt mondta, szerencsét hoz nekem, és arrafog emlékeztetni, hogy mindig legyek önmagam. Amikorkivonultunk az Alyináról, arra gondoltam, hogy mindössze ennyi maradt meg nekem Kaiból, mindössze ezmaradt, hogy emlékeztessen rá. Akkor én is átéltem azt agyászt és áldozatot, melyről a mai napon megemlékez-tek.

– Tudom, hol voltál Victor. – Omi átvezette őt néhányajtón, és végül eljutottak egy sötétzöld növényektől, gondosan nyírt bokroktól és illatos virágba borult fáktólpompázó kertbe. – Itt voltál velem, egész nap és egészéjjel.

– Itt? – hökkent meg Victor. – A klánok a CsászáriVárost fenyegették, nem lehettél itt az idő alatt. Apádbizonyára valamilyen biztonságosabb helyre menekített.

– Megpróbálta, de én itt maradtam. – Lenézett a bejárat előtti, félkört formázó, zúzott kőből kialakított kavicsóceánra. – A bátyám azt mondta, te megérted a giri és aninjo, a kötelesség és a könyörület alapelveit. Bár apámazt szerette volna, ha elhagyom a Császári Várost, nemadott utasítást a távozásra. Tudtam, hogy ugyanúgy,ahogy ő, a bátyám és a nagyapám odakint a síkságonfogják védelmezni a várost, nekem is kötelességemmaradni. A klánokkal csatázó férfiak és nők odakint jól

tudták, hogy a mi nemzetünkért és jövőnkért harcolnak,így a jelenlétem segített nekik az összpontosításban.Egyáltalán nem vigasztaló a tudat, hogy egy nemzetmegőrzése érdekében áldozták az életüket.

– Galen Cox is ezt mondta nekem, amikor elhagytuk azAlynát – bólintott Victor. – Azt mondta, Kai az én életemmegmentése érdekében áldozta fel a sajátját. Úgy vélte,kötelességem tenni róla, hogy az áldozathozatala nelegyen hiábavaló.

– Ugyanúgy, mint ahogy nekem is kötelességem gondoskodni népem önfeláldozásának hasznosságáról. – Omiellépett tőle, és felemelt karral megfordult a tengelyekörül. – Ezért itt tartózkodtam, miközben odakint tombolt a harc. Hallottam a robbanások egyre erősödő moraját, ahogy a klánok kezdték visszaszorítani csapatainkat.– Ujjával a nyílt égboltra mutatott. – Figyeltem a talála-tot kapott, pörögve zuhanó vadászgépeket. Láttam,ahogy a célt tévesztett lézernyalábok beégetik magukat alevegőbe, és végig arra vártam, hogy mikor talál meg azegyik engem is.

Karjait a teste köré fonta.– Soha életemben nem féltem még ennyire. Rémüle-

temben újra és újra felidéztem közös emlékeinket.Visszaemlékeztem a csókunkra a Provincián, és arra, hogymilyen biztonságban éreztem magam a karodban. Azegyütt töltött időre, a közös nevetésre és szomorúságra.Végül arra a következtetésre jutottam, hogy ha érdemesvagyok rád és a szerelmedre, akkor a rémület nem a leghelyénvalóbb reakció.

Victor kinyújtotta felé az egyik kezét, azután magáhozvonta és karjaiba zárta a lányt.

– Bárcsak itt lettem volna, hogy csillapítsam a félelmei-det.

– Hiszen itt voltál. – Jobbjával megsimogatta Victorarcát. – És ha fizikailag is itt lettél volna a Luthienen, biztosan a mechedben üldözöd odakint a klánosokat. Bármennyire is szerettél volna vigaszt nyújtani nekem, akötelességérzetet befolyásolta volna a döntésed. Nem, netiltakozz! Ez nem hiba vagy gyengeség. Én megértem ezeket a konfliktusokat.

Omi gyengéden szájon csókolta, azután kisiklott azöleléséből, és behátrált egy cseresznyefa árnyékába.

– Tudod, hogy én vagyok a Házi Becsület Őrzője?Victor bólintott.– Te döntöd el, mi számít helyes és helytelen viselke-

désnek. – Melléhez szorította a karját, hogy megőrizzebőrén a lány melegségét.

– És ismered a két ideált, amely itt a Szövetségbenminden más felett uralkodik? – Kék szemében apró fénypontok táncoltak, melyek utat törtek maguknak a fa lom-bozatán keresztül, sokkal légiesebbé varázsolva a lánymegjelenését. – Itt mindent a Harmónia és a Tisztaságural. Ezen ideálok elérésére törekszünk.

– Értem.– Biztosan? – Omi óvatosan fürkészte Victor arcát. –

Ma az emlékezés és a gyász napja van, de holnap, a nagygyőzelem utáni nap az ünneplésnek van szentelve, de azünnepnek is igazodnia kell a Harmóniához és Tisztaság-

hoz. A családok úgy kezdik a holnapi napot, ahogy hétévvel ezelőtt is tették. Körbejárnak a környékükön,másokkal együtt kijavítják a megrongálódott kerítéseket,összeszedik a szemetet, lenyírják a sövényt és kihúzkod-ják a gyomokat. Mindent megtesznek, ami módjukbanáll, hogy szebbé tegyék a világukat, hogy eltüntessék atisztátlanság és diszharmónia sebhelyeit, melyeket a klánok, illetve a köztünk élő meggondolatlan és figyelmet-len emberek okoztak. Csak ezután kerül sor az ünneplésre.

Victor megborzongott. Tudta, hogy számtalan családházimunkával és kertgondozással tölti a szabadnapjait,de az Omi által leírt megszállott közösségi tevékenységetképtelen lett volna elképzelni saját birodalmának határain belül. Nem kételkedem benne, hogy a népemugyanúgy szereti a Nemzetközösséget, mint az itteniemberek a Szövetséget, mégis önálló polgároknemzetének tekintjük magunkat, nem egy nagy filozófiákáltal kötött, merev társadalomnak.

– Bár az én birodalmam működése nem hasonlít a tiétekhez, de azt hiszem, itt tartózkodásomnak köszönhe-tően értem, hogy miről beszélsz. Úgy látom, a tartalomitt sokkal fontosabb, mint a forma.

– Valóban, de vannak módszereink arra is, hogy formátadjunk a tartalomnak és vice versa. Szerelmem, aBecsületkódex tele van anekdotákkal, szabályokkal ésaforizmákkal, melyek többféle árnyalatot adnak adolgoknak. Amikor például az apád ideküldte a KellKopókat és a Wolf Dragonyosokat a klánok ellen, az

látszólag a diszharmónia tipikus megnyilvánulása volt. Ate apád és az enyém megállapodtak abban, hogytiszteletben tartják egymás birodalmának határait. Apádtudta, hogy segítségre van szükségünk, de a klánokfenyegetésének megszűnéséig nem adhatott parancsot azEgyesült Nemzetközösség csapatainak a határon valóátlépésre.

Omi elmosolyodott, és kilépett a palota ajtajainkeresztül a kertbe szüremlő fénybe.

– Apád azt a megoldást választotta, hogy zsoldosokatküldött a Luthienre. Mivel az Egyesült Nemzetközösségcsapatai nem voltak jelen, Hanse megőrizte a Harmóniát,miközben a céljait is sikerült elérnie.

– Hasonlóképpen sokan azt gondolják, hogy a Tisztasá-got a szűziesség és a szexuális önmegtartóztatás szolgáljaleginkább, de ez nem igaz. – Omi széttárta karját, ésközelebb lépett a herceghez. – Ha így volna, a Szövetség-ben nem születnének gyermekek. A Tisztaság ilyen értelemben a hűséget és a diszkréciót jelenti, a megfelelőpartner kiválasztását, és a köztük történtek bizalmaskezelését.

Omi hozzásimult Victorhoz, karját a férfi válla köréfonta.

– Victor, úgy szeretnék veled lenni ma éjjel, ahogy hétévvel ezelőtt elképzeltem. Meg akarom adni neked azt akényelmet, amit akkor szerettem volna, és azt akarom,hogy te is add meg nekem azt, amit akkor kívántamtőled.

Victor átkarolta Omi derekát, és szorosan magához

húzta a lányt.– Sokkal jobban szeretném, mint hinnéd, Omi, de nem

akarok diszharmóniát okozni azzal, hogy megszegetemveled az apádnak tett ígéreted.

– Csend, szerelmem. – Keze közé fogta Victor arcát. –Nem tudom megszegni az ígéretem, ha olyasvalamitteszek, ami nincs megtiltva.

Nincs megtiltva? De hiszen a koordinátornak tudniakellett, hogy ez megtörténhet. – Apád tudja…?

– Azt tudja, amit tudni akar. – Megcsókolta Victorhomlokát, aztán az ajkát. – Ez a hely az én világom, a mivilágunk. Akkor idéznénk elő diszharmóniát, hamegtagadnánk az érzelmeink tisztaságát. Ma éjjel az énszentélyem a mi szentélyünk lesz.

Victor előrehajolt, hogy megcsókolja Omi nyakát.Beszívta a lány bőrének illatát, amely cseresznyevirágparfümével keveredve mámorító elegyet alkotott. Kimonójának selyme alatt érezte melegségét és puhaságát, karcsúságát és erejét. Omi kibontott haja kézfejének hátátcsiklandozta.

Felemelte a fejét, és csókot lehelt a lány állára.– Szeretlek, Omi.– Én is szeretlek, Victor.– Iie!Szerelmüknek ez az acsargó tiltása váratlanul csapott

közéjük, és szétrebbentette őket.Victor hátrafordulva három, tetőtől talpig feketébe

öltözött alakot látott. A fény megcsillant a szemük előttviselt, éjszakai látást biztosító szemüvegen. Mindhárman

katanát szíjaztak a hátukra, melyet az elöl álló férfi gyakorlott könnyedséggel húzott elő. Az éles penge felvillanta halvány fényben, és Victor torka egy csapásra kiszáradt.

– Mit jelentsen ez? – kérdezte Omi éles hangon, amilyet Victor még sosem hallott tőle.

– Megakadályozzuk, hogy ez a barbár bemocskolja önt.– A beszélő Victor mel lére mutatott a karddal. Bár négyméter választotta el őket egymástól, Victor tudta, hogyélete a férfi kezében van. – Nem akarjuk, hogy Davion-szajha legyen önből.

Victor fenyegetően emelte fel az ujját.– Hogy merészeled őt így megszégyeníteni?!– Hah! Hogy én? Már megszégyenítette saját magát

ezzel a kapcsolattal. – Az álarcos a fejét rázta. – Megöllek,azután végignézzük Omi úrnő öngyilkosságát. Csak ígymentheti meg a becsületét.

– Nem – jelentette ki határozottan Victor. – Ő nem tettsemmi rosszat. Szamuráj becsületemre esküszöm.

– Mit tudsz te a szamurájok becsületéről?– Tisztában vagyok a Harmóniával és a Tisztasággal. –

Victor a válla felett hátranézett Omira. – Tudom, hogyártatlan, és semmivel sem mocskolta be magát. A halálamegtörné a Szövetség harmóniáját. A becsületről pedigtudok annyit, hogy ha a szamuráj a legjobb tudása szerintteljesíti a kötelességét, akkor képes könyörületet ismutatni mások iráni.

Victor külön kihangsúlyozta a kötelesség és könyörületszavakat, azután bal kezét kimonója nyakához emelte.

– Valójában engem akartok, nem őt. Megteszem a

kötelességem – szamurájként halok meg –, de ti is tegyétek meg a tiéteket, és egyetlen vágással végezzetekvelem. Mondjátok azt, hogy a segélykiáltásaira jöttetekide, és azt láttátok, hogy meg akarom becsteleníteni azúrnőt. Váljatok hőssé, és hagyjátok őt békén.

– Nem, Victor. – Omi megragadta a karját. – Nem hagy-hatom, hogy ezt tedd.

– Iie, Omiko-sama, meg kell tennem. – Victorfelemelte az állát, és megvakarta nyakát. –Megegyeztünk?

– Hai! – A csapat vezetője az embereire nézett,biccentettek egymásnak, majd előrelépett. – Megadomneked a dicsőséges halált, pedig nem érdemelted ki.

– Elfogadom. – Victor kiszabadította a karját Omi szorításából, előrelépett, és fél térdre ereszkedett. Bal kezével a melle előtt átnyúlva megfogta jobb tricepszét, éselőrehajtotta a fejét. Így már jobb. A kőzúzalékmegcsikordult, ahogy az orgyilkos megállt Victor előtt.Ahogy a férfi felemelte a kardját, Victor katanájamarkolatára csúsztatta jobbját, és miközben fellendítettemagát, előrántotta a fegyvert. A visszakezes vágásgyengére sikeredett, de az orgyilkos arcát találta el, ésleverte róla a szemüveget. A férfi felsőtestét elfordítvamegkísérelt kitérni a támadás elől, miközben Victor egycsuklómozdulattal százhúsz fokkal körbefordította akard hegyét. Immár két kézzel fogva a markolatot lefeléés balra vágott a karddal, tisztán átmetszve az orgyilkosgerincét.

A penge kiszabadult, és fekete vércsíkkal festette meg a

fehér köveket.– Fuss, Omi! Fuss! – Victor a katanát forgatva a lány és

a két megmaradt betolakodó közé ugrott. – Rohanj!– Iie, Victor, nem futok el.Félelmet és beletörődést hallott a hangjában, de a

második támadó már közeledett, nem hagyott időt rá,hogy megpróbálja meggyőzni Omit. Az orgyilkos támadása gyors és heves volt, azonnali hátrálásra késztetteVictort. Jobbra, majd balra tért ki, megpróbálta rákényszeríteni az álarcost, hogy megismételje társa hibáját. Azéjjellátó szemüveg erősen korlátozza viselője látóterét.Amikor fél térdre ereszkedtem, néhány másodperciggyakorlatilag eltűntem a fickó szeme elől. Ez a másikviszont okosabbnak tűnik a cimborájánál.

Victor látta, hogy ellenfele mögött Omi letérdel az elsőtámadó holtteste mellé. A harmadik gyilkos is fél térdreereszkedett mellette, és egyik kezével társa nyakáhoznyúlva megpróbálta kitapintani annak pulzusát. Victorennél többet nem látott, mert ellenfele a palota kapujafelé kényszerítette őt, majd a tölgyfamennyezetű helyiségben újabb támadást indított.

Victor hárított egy visszakezes fejvágást, aztán megpró-bálta szabaddá tenni a pengéjét, és mellmagasságbanvisszatámadni, de ellenfele elhátrált a támadás elől. Azorgyilkos ráadásul bal kezével lekapta a fejéről a szemüveget. Victorhoz vágta a látókészüléket, és amikor aherceg elhajolt előle, rögtön támadott. Victor blokkolta akeresztvágást, azután lebukott egy fejére irányzott csapásalá, és visszatámadott. A pengék hangos csengéssel talál

koztak, mire a herceg karján bizsergés kúszott felfelé.Kipördült egy szúrás elől – bordáin érezte a találat égetőcsípését –, és egy alacsony tölgyfakorláton átlendülvebevetette magát egy keskeny átjáróba. Az orgyilkoskövetkező csapása szilánkokat hasított le a korlátból,aztán ő is átküzdötte magát az akadályon, és még elszántabban eredt Victor nyomába.

Victoron kezdett elhatalmasodni a pánik, de egyelőremég uralkodott magán. Ellenfele törzsének közepérekoncentrált – nem a karját vagy a lábát, hanem a szívét ésa mellkasát figyelte. Minden mást csak elmosódottanérzékelt, de figyelmének fókuszálásával meglátta aközelgő támadásokat, és felismerte a cseleket. Victor szűkítette saját reakcióinak szögét is. Blokkolta a támadáso-kat, mielőtt azok sebet ejtettek volna, de nem hagyta,hogy pengéjét túlságosan oldalra kényszerítse egy-egyszínlelt támadás.

Victor ismét hárított egy csapást a bal vállánál, majdegy körkörös, kardvívásban alkalmazott mozdulattal,melyet Tancred Sandoval mutatott neki, átvezette kardját ellenfele pengéje felett. Amint a katana hegye szembe-került a gyilkos mellével, a herceg előredöfött. A pengeátszúrta a férfi ruhájának bal oldalát, és egy fájdalmasszisszenés tudatta Victorral, hogy csele sikerrel járt, bárúgy sejtette, csupán felületi sérülést okozott a bordákfelett.

Az orgyilkos keze minden figyelmeztetés nélkül előre-vágódott, és telibe találta Victor arcának bal felét. A herceg szeme előtt csillagok jelentek meg, és hátratántoro-

dott. A világ elfeketedett előtte egy pillanatra, éppencsak egy szívdobbanásnyi időre, de amint visszanyerte alátását, tapasztalnia kellett, hogy elveszítette az egyensú-lyát, és már zuhan is a föld felé. Bal könyökének csattaná-sát a keményfa padlón éppen egy másodperccel azelőtthallotta meg, hogy megérezte a karjába nyilalló fájdal-mat. Újabb fél másodperccel ezután keményen landolt ahátán. Valahogy sikerült megóvnia a fejét az ütődéstől, dea megrendítő erejű becsapódás hatására kicsúszott akezéből kardjának markolata.

Katanája csattanva hullott a földre, az orgyilkos pedig ahalál árnyékaként magasodott a herceg fölé. Úgy emeltefel katanáját, mint egy áldozótőrt, és egyenesen lefelédöfött vele, miközben Victor balra hajolt, és jobb lábfejétellenfele ágyékába mélyesztette.

Egy pillanattal azelőtt, hogy a fájdalom ezüstös nyilai atestébe fúródtak volna, Victor megérezte a bordáján átha-toló katana nyomását a mellkasa jobb felén. A pengesimán átszaladt rajta, és beleállt a tölgyfa padlódeszkába.Sikoly tört elő a torkából, és a hang egy szívdobbanásnyiidőre még a testét emésztő iszonyatos kínt is elnyomta. Afájdalom egy pillanatra csökkent, mintegy engedélyezveVictor számára egy másodpercnyi tisztaságot, ami alattrádöbbenhetett, hogy sokkal súlyosabb sebet kapott,mint eddigi élete során bármikor.

Düh lobbant benne, és magára parancsolt, hogy hagyjaabba a nyüszít é st . Nem fogok nyivákolva menni ahalálba, mint egy kivert macska! Összeszorított foggalpróbálta megszüntetni a hangot, és csak ekkor jött rá,

hogy az nem is tőle származik. Fejét felemelve elnézett amelle jobb oldalából kiálló acéllap mellett, és megláttaaz ágyékát markolászva vinnyogó, összegörnyedt emberialakot a földön.

Nem halhatok így meg. Továbbra is összeszorítottfoggal előrenyúlt, és megragadta az őt földhöz szegezőkatana markolatát. Minden erejéből, amit csak összetudott kapargatni, balra rántotta, de a fegyver aligmoccant. Ekkor jött rá, hogy a bal karját szinte egyáltalánnem érzi, és a könyöke sem működik valami jól. Nemszámít. Sikerülni fog. Nem egy rovar vagyok, hogy ígyfelszúrjanak, és betegyenek bárkinek a gyűjteményébe!

Ismét ráfogott a markolatra, majd jobb kezének élévela keresztvasra csapott. A penge kiszabadult a padlófából,és valamivel kijjebb csúszott a melléből. Érezte, ahogy azacél végigsúrolja a törött csontvéget. Minden pattanás,minden apró rezgés iszonyatos kínokat okozott. Megakart állni, hogy néhány másodpercig pihenjen és összegyűjtse az erejét, de tudta, hogy időlegesen ártalmatlannátett ellenfele nem ad neki még egy esélyt, ezért továbbhúzta a kardot.

A penge bugyborékoló sziszegéssel szabadult ki a sebből. Tüdősérülés. Rossz hír. A kétségbeesés sötét hullámaiátcsaptak rajta, és rátelepedtek. Térdét felhúzta amelléhez, és összegömbölyödve várta, hogy alábbhagyjona fájdalom.

Nem! Csak a halál szabadíthat meg, de itt és most nemszabad meghalnom! Ominak még szüksége van rám.Victor a jobb oldalára gördülve kezével feltolta magát,

hogy maga alá tudja húzni a lábait. Félredobta azorgyilkos kardját, és megragadta sajátját, melyet esésközben ejtett el. Centinként küzdötte magát előre, majdaz ellenfeléhez érve feltérdelt, és keresztülfektette apengét a férfi torkán.

– Te… ostoba… szarházi. – Victor borzalmasan szerettevolna, ha elég jól tud japánul a hibátlan és folyamatoskáromkodáshoz. – Ennél több kell egy Davion megölésé-hez.

Eredetileg úgy képzelte, hogy felemeli a kardot, ésegyetlen csapással lefejezi támadóját, de tudta, hogy nincshozzá elég ereje. Bal tenyerét ezért nem messze a katanahegyétől a pengére tette, aztán előredőlt, és teljes súlyával a kardra nehezedve átfűrészelte a férfi torkát. Az elsővágás átmetszette a nyaki verőeret. A felspriccelő vérösszekente Victor arcát és mellkasát. A második végetvetett a gyilkos elfojtott sikolyainak, a harmadik pedigkettéválasztotta a gerincoszlopot. Az orgyilkos saját vérében fürödve, bugyborékoló hörgés kíséretében halt meg.

De nem kevés van itt az enyémből is. Victor a kardratámaszkodva talpra küszködte magát, de megcsúszott azegyre növekvő vértócsában, és keresztülzuhant előbbiáldozatán. Bal kezével próbálta tompítani az esést, de avégtag azonnal összecsuklott, ahogy az égető fájdalomcikázott végig rajta. Jobb válla a padlónak csapódott, denem túl keményen, így nem kellett eleresztenie akatanát.

Sietnem kell. Omi még veszélyben van. Lemászott aholttestről, és kúszni kezdett előrefelé. Megközelítette a

falat. Talpra, Victor! Gyorsabban!Ismét felállt, és a gyötrő fájdalom ellenére kipréselt

magából egy gyenge mosolyt. Egy-két métert előretántor-gott, de minden lépést tompa hörgés és nedves köhögéskísért. Feje elnehezült, és neki kellett támaszkodnia a falnak, hogy megtartsa az egyensúlyát. Mozogj!

A melléből előtörő sziszegő hang, és a tüdejében érzettégető fájdalom emlékeztette rá, milyen komoly sérüléstszenved e t t . Túl sok vért vesztettem. Karját a sebreszorította, de érezte a hátán, a kimeneti nyíláson áttávozó véres buborékokat. Nincs sok időm. Meg kellmentenem Omit. Nincs időm. Gyerünk!

Újabb lépés következett, aztán egy újabb földre esés. Azuhanásra nem is emlékezett, de érezte, ahogy az arcavégigsúrolja a padló tölgyfadeszkáit. Megpillantotta sajátszellemszerű tükörképét a fa fényezett felszínén, és megpróbált rávigyor o g n i . Mindig gyönyörű tetemkéntszeretted volna végezni.

Látótere peremén sötét foltok tünedeztek fel, de ekkorvalami zajt hallott, és kényszerítette magát, hogy a hangforrása felé forduljon.

A távolban egy elmosódott alakot látott, egy nőt,amint felé közeledik egy aranyszínű fényalagútban. Felis-merte a fehér kimonót és a cseresznyevirág mintázatot,de először nem értette meg, miért másmilyenek a ruhaujjai. Látta, hogy csuklótól könyékig mélyvörös színbenjátszanak, de az okot képtelen volt meghatározni.

Aztán hirtelen fizikai ütésként csapott le rá a felisme-rés. Felvágta az ereit. Ő is halott.

Megpróbált rámosolyogni a lányra. Ne félj, Omi. Végreegyütt leszünk. A halálban megtaláljuk a Harmóniánkat.

Beleegyezésért és megértő mosolyért esdekelve nézteOmit, de a sötétség mindent elvett tőle, mielőtt megkap-hatta volna a választ.

28A Csendes Szentély Palotája,Császári Város, LuthienPesth Katonai Körzet, Drakónis Szövetség3059. január 5.

Kai Allard-Liao számára az este szürrealista szertartás-ként indult, de hamarosan olyan események részese lett,melyeket elképzelni sem mert volna. Ő és a kardinális,aki két nappal Kai és Victor után érkezett a Luthienre,meghívást kapott egy Theodore és Hohiro Kuritávaleltöltendő tradicionális, szövetségi vacsorára. Minden jólindult, de Kai hamarosan rádöbbent, hogy a DrakónisSzövetség koordinátorával és Anastasius Fochttal, a klánok tukayyidi legyőzőjével térdel egy asztalnál.

Egy idő után biztosan észrevesznek, és elküldenekcsomagolni. A találkozó különleges volta nem Kaitólfüggött. Könnyen el tudta képzelni, amint a következőgenerációk történészei az összejövetel fontosságát éstanaimat elemezgetik. Úgy tűnt, Theodore és Focht olyankapcsolatot épített ki egymással, melyről ő semmit semtudott, és nem volt kétsége afelől sem, hogy a történésektöbb szinten is zajlanak – köztük olyanokon is, melyeklétezéséről eddig még csak álmodni sem mert.

Theodore biccentett a kardinális felé.– Azt hiszem, áttörést értünk el a Novamacskákkal

zajló tárgyalásokon. Az összekötő tisztjeink elvittéknekik ajándékba a Csillagliga Alkotmányának aláírásárólkészült holofelvételt, valamint magának a dokumentum-nak egy másolatát. A holovid lemezre rögzítettük Victoritteni megérkezését is.

Focht elmosolyodott.– Sikerült lenyűgözni a Novamacskákat?– Amennyire megállapítottuk, mindkét felvétel képei

megegyeznek a Novamacskák kánjai által nemrégibenlátott víziók bizonyos részeivel. Először két évvel ezelőttkezdtünk tárgyalni a Novamacskákkal, és úgy láttuk, leginkább akkor találhatunk valamiféle megoldást a problé-máinkra, ha – vagy amikor – a kánjaik, vagy valamelyikneves harcosuk olyan látomást él át, amelyik illik a kialakult helyzethez. – Theodore arca felragyogott. – VictorDavion szamurájként való megjelenése azt sugallta számukra, hogy komolyan gondoljuk a Csillagliga céljainakmegvalósítását. Ez valamiféle lelkiismereti válságot idézett elő náluk. Mire az ellen-invázió megindul, szerintemsikerül meggyőzni őket, hogy garantálják a semlegességü-ket.

– Képzeld el, mi lenne, ha csatlakoznának hozzánk –mondta mosolyogva Hohiro.

Kai bólintott.– Phelan Farkasai is elég veszélyesek, de ha egy újabb

klán csatlakozna a harcunkhoz, az súlyos gondokatokozna a Füstjaguároknak.

Mielőtt Theodore Kurita válaszolhatott volna, egymegrettent szolgáló lehajolt, és belesúgott valamit afülébe. A koordinátor szeme elkerekedett, aztán gyorsparancsot vakkantott a szolgának, egy másikat Hohiró-nak, de olyan hirtelen, hogy Kai semmit sem értettbelőle. Theodore felpattant, és kiviharzott a szobából.

– Mi történt? – kérdezte Kai. A klánok visszatértek aLuthienre a vereségük évfordulójára?

– Valami súlyos – állt fel Hohiro. – Apám azt kérte,vigyelek titeket a húgom palotájába.

Victor ott töltötte volna az estét Omival.– Hohiro, mi baj van?– A részletek zavarosak. Ha odaérünk, többet fogunk

tudni.Kai és Focht követték Hohirót, aki egy légpárnáshoz

vezette őket. A jármű sebesen repítette őket a sötét utcákon keresztül az Omi otthonául szolgáló palota felé.Ahogy közelebb értek, Kai egy mentőjárművet látottszembejönni villogó fényekkel és üvöltő szirénával. Torkában jeges csomó növekedett. Valami történt Victorral.Ez nem jó, egyáltalán nem jó.

A Csendes Szentély Palotáját körbezáró luthieni rendőrök megpróbálták visszafordítani a légpárnást, de a sofőrmondott nekik valamit, mire szó nélkül átengedték. Ajármű néhány rendőrautó mögött állt meg. Az ajtókkinyíltak, és a három férfi futva indult a palota bejáratafelé.

Az ajtón belépve Kainak azonnal görcsbe rándult agyomra. Rengeteg vért látott: nem apró cseppeket, hanem

keskeny patakokat. Kicsit odébb a helyszín filmre rögzí-tését végző holokamerák reflektorai világítottak vakítófényözönnel. Hohiro nyomában átvágott a palotán ésbelépett a kertbe, ahol Theodore-t pillantotta meg. Akoordinátor egy rendőrnyomozónak látszó férfivalbeszélgetett.

Két holttest felett álltak, és Kai felfigyelt rá, hogy azegyik hulla fejét elválasztották a testétől.

Theodore felnézett, biccentett a nyomozónak, és elindult Kai felé.

– Fogadja őszinte sajnálatomat az incidens miatt. Mégnem ismerem a teljes történetet, és nem is fogom, amígnem beszéltem a lányommal. Azt mondták, megrázták azesemények, de fizikailag sértetlen. Victorral együtt útonvan a Jihen Katonai Kórház felé.

– Victor jól van?– Az embercink mindent megtesznek érte. – Theodore

keze ökölbe szorult. – A nyomok alapján az történhetett,hogy három férfi átmászott a kert falán, és megközelí-tette Omiékat. Azzal fenyegetőztek, hogy megölik mindkettejüket, de Victor felajánlotta az életét a lányoméértcserébe. Ahogy az első támadó előhúzott karddal hozzálépett, Victor fél térdre ereszkedett, majd egy iaikardlerántás-vágás kombinációval megölte. A gyilkosnakvan egy vágás az arcán, a gerince pedig kettévált.

A koordinátor a másik testre mutatott.– Miközben a második orgyilkos megtámadta Victort, a

harmadik férfi megnézte, milyen állapotban van a társa.A lányom az első támadó katanájával lefejezte a behato-

lót.Kai megborzongott. Elég jól ismerte Omit, hogy tudja,

a lány rendelkezik lelkierővel és fizikai adottságokkalahhoz, hogy szükség esetén szinte bármit megtegyen.Mégis, egyszerűen lefejezni egy ellenséget olyan cseleke-det volt, melybe még a legerősebbek is beleborzonganá-nak. Kai ismert olyan embereket, akik rendkívüli dolgo-kat műveltek, ha veszély fenyegette az életüket, de egymásik személy megölése nem számított mindennapi eseményne k . Ezzel együtt, ha úgy érezte, ő és Victor isveszélyben van, egy másodpercig sem habozhatott.

A kardinális visszanézett a palota ajtajára.– A második orgyilkos bekergette Victort a palotába?– Hai. – Theodore habozott. – Nem lesz szép látvány.

Victor harcolva vonult vissza a palotán keresztül, amíg elnem értek egy folyosóig.

Kai némán haladt Theodore nyomában, amíg el nemértek a kérdéses folyosóig. A koordinátor és a helyszínelőtechnikusok mögött mindenütt vért látott. A vértenger-ből szigetként emelkedett ki egy újabb holttest. Véreslábnyomok távolodtak tőle, a falat pedig véres kézlenyo-matok borították. Még a mennyezetet is finom vérpermetpettyezte, mintha az óceánban gázoló valaki mozdulataimég oda is vért fröccsentettek volna.

– Itt sem tudjuk, mi történhetett pontosan, de Victor aföldre került, és a folyosó végében egy mellén átszúrtkatanával a földhöz szegezték. Megtaláltuk a lyukat, ahola kard a testén keresztül a fába szúródott. Ám abban apillanatban, amikor a támadó átdöfte őt, Victor is harc

képtelenné tette a férfit. Ezután Viktor kiszabadítottamagát, megölte a bérgyilkost, és megpróbált visszajutni akertbe. – Theodore a legközelebbi, elmaszatolt vérfol-tokra mutatott. – Idáig jutott, amikor Omi rátalált.

Miközben a koordinátor beszélt, Kai lelki szemei előttújra lejátszódott a küzdelem. Látta, ahogy Victor elesik,és a kard átszalad a testén. Látta, ahogy barátja a hátánfekve, csapdába esve rángatja a katanát, centiméterrőlcentiméterre húzva egyre kijjebb, azután megöli támadó-ját. Hallotta Victor szaggatott lélegzetvételét, ahogy aherceg megcsúszik, elesik, de újra talpra küzdi magát. AVictor szürke szemében égő tűz véres maszkból sugárzottfelé, aztán látta, hogy barátja még egyszer, utol jára elzuhan.

Kai lassan térdre ereszkedett, a torkát szorongatóérzelmektől szinte lélegzethez is alig jutott. Victor mindig hitt benne, támogatta és segítette őt. Olyan barátvolt, aki a maximumot követelte meg mindenkitől, desosem fukarkodott az erőfeszítésekért járó elismeréssel.Ha nincs Victor és a bátorítása, sosem váltam volna azzáaz emberré, aki most vagyok. Ő a legjobb barát, akit csakkívánni lehet, és mégis, amikor szüksége lett volna rám,nem voltam mellette.

Kai egy kéz szorítását érezte a vállán. Felnézve látta,hogy a kardinális áll mellette.

– Semmit sem tehetett volna. Nem volt rá mód, hogyön is itt legyen.

– Igaza van, kardinális, de ettől még nem érzemmagam feloldozva a bűntudat alól.

– A bűntudatot nekem kell viselnem. – Theodorehangja fáradt, érzelmektől elfúló volt. – A lányom számára felfoghatatlan volt, hogy valaki esetleg ártani akarneki és Victornak. Igaza volt, hiszen őt szeretik az emberek, de az én ellenségeim bármikor felhasználnák őt ésVictort ellenem. Amikor megkért, hogy együtt tölthesseezt az estét Victorral ezen a helyen, ahogy a luthieni csataalatt is tette, úgy döntöttem, a kedvében járok.

– Semmiféle őrség nem volt itt ma éjjel? –hitetlenkedett Focht. Theodore felemelte a fejét.

– Nem hagytam őt védtelenül. Tiszteletben tartom amagánéletét, de azért cirkáltak járőrök a körzetben. Nyilván szándékosan távol maradtak.

Engedélyezte, hogy Omi és Victor egyedül legyen itt,ma éjjel? Kai felállt.

– Megbízott Victorban, hogy vigyáz a lányára.Theodore bólintott.– Sajnálom, amiért ily módon kellett kiderülnie, hogy a

bizalmam nem volt alaptalan, de egyébként sem voltakkételyeim.

Kai és Focht sokatmondó pillantásokat váltottak, azután visszafordultak Theodore-hoz, amikor egy nyomozólépett hozzájuk. A férfi súgott valamit a koordinátorfülébe, és Theodore elsápadt. Bólintott a nyomozónak,mire az azonnal elindult a főbejárat felé, parancsokat kiabálva egy egyenruhás rendőrnek.

Theodore egy intéssel jelezte, hogy kövessék.– Gyerünk, a kórházba kell mennünk.Kai torkát hideg borzongás szorította össze. – Victor?

– Hai. – A koordinátor hangja alig hallható suttogássáhalkult. – Komplikációk léptek fel.

* * *

Victor egy helyen találta magát, és minden másnál jobbanmegrémült attól, hogy képtelen rájönni, pontosan holvan. Mintha egy átlátszó gömbben lebegett volna, melyetbelső, hideg fénytől izzó, fehér köd vett körül. Magasan afeje felett, a távolban egy ragyogó fénykorongot látott,amely a felhőfátyolon átsütő napra emlékeztette.

Felfigyelt a néma csendre. A ködben semmi sem mozdult.

Lenézett a mellkasára, és meglátta az egyenetlen szélűsebhelyet nagyjából három centiméterrel a bal mellealatt. Túl kicsinek tűnt ahhoz, hogy ekkora fájdalmatokozhasson. Emlékezett rá, hogy a kimeneti seb sokkaljobban fájt, mint a bemeneti. Az átlyukasztott tüdejébőlelszökő levegő sziszegésének hiánya sokkal jobban meglepte, mint meztelensége. Valami itt nincs rendben.

– Ez bizony helyes meglátás.Victor gondolkodás és tudatos mozgás nélkül megpör-

dült, és szembe találta magát egy fehér köpenyt viselőférfivel. Felismerte az arcát, de csak a pénzérmékről és arégi holovidekről emlékezett rá.

– Úgy néz ki, mint az apám.– Mert én vagyok az apád. – Hanse Davion

elmosolyodott. – Azután veszítesz egy kis szürkeséget a

hajadból, egy kis súlyfelesleget a derekadról, majd úgyfogsz kinézni, mint fénykorodban.

– Azután?Hanse enyhén összevonta a szemöldökét.– Halott vagy, fiam. Azért jöttem, hogy magammal

vigyelek.– Iie! – Újabb hang, ezúttal jóval nyersebb és

türelmetlenebb hatolt be a kör belsejébe. Egy másik,vörös szamurájpáncélzatot viselő férfi materializálódottVictor mellett. A Hansénél valamivel alacsonyabb, deugyanolyan büszke tartású jövevény fejet hajtott Victorelőtt. – Ő inkább velem jön.

– Miről beszélsz? – kérdezte gúnyosan Hanse. – Ő itt azén fiam, és büszke vagyok rá. Hozzám tartozik, Takashi.Bár nem vagyok meglepve, hogy meg szeretnéd kaparin-tani, hiszen mindig is magadnak akartad azt, ami azenyém.

– Hah! Én csak a hozzá nem értésedtől szerettem volnamegmenteni a tulajdonaidat. – Omi nagyapja ravaszanelmosolyodott. – A fiad az unokám életének védelmébenhalt meg. Szamurájként harcolt a becsületéért, és szamu-rájként fogadta a halált. Ami azt jelenti, hogy az örökké-valóságban is szamurájok között kell lennie.

Hanse kék szeme elkeskenyedett.– A halála mikéntjét inkább szóba sem hoznám, mivel

nem is történt volna meg, ha a néped nem lenne annyiraelnyomva, hogy az önkifejezés eszközei közül egyedülcsak a gyilkosság maradt meg számukra.

Victor tátott szájjal, ámulva hallgatta a vitát. Nem

akarta elfogadni, hogy meghalt. Tudta, hogy valamiolyasmit él át, amit mások „halálközeli élménynek” hívnak, de azt is tudta, hogy a tudósok véleménye szerintezek a dolgok kizárólag a képzelet szárnyalásánakköszönhetőek. A semmi közepén lebegő fényfolt annakeredménye volt, hogy teste érzékelő rendszerének működése teljesen leállt, és csak tűhegynyi ablakot biztosítottneki a való világra. Mindez csak a fejemben játszódik le.

Takashi szigorúan ránézett.– Ez valóban megtörténik veled, Victor. Ha nem így

lenne, ha nem haltál volna meg, nem látnánk a gondola-taidat.

– Ha ez csak a képzelet szüleménye, természetesen látjátok a gondolataimat, mivel úgy képzellek el titeket,hogy beleláttok a fejembe.

– Mindig mondtam, hogy okos fiú vagy – mosolygottHanse.

– És pontosan ezért fog úgy dönteni, hogy velem tart. –Takashi kinyújtotta a kezét Victor felé. – Bebizonyítot-tad, hogy tökéletes harcos vagy. Megismerted a nagy győzelmeket és a nagy vereségeket, mégis mindig új magassá-gokba törtél, új kihívásokat kerestél. Ez tesz téged szamurájjá.

– Ez nonszensz, Takashi. Ez teszi őt Davionná. – Hanseis előrenyújtotta a kezét. – Gyere velem, fiam. Bízzbennem. Én tudom, mi a legjobb neked. Kövess, ésmeglátod.

– Nem.– Nem? – Hanse meglepettnek látszott. Takashi sugár

zott a boldogságtól.– Velem jön.– Nem! – rázta meg a fejét Victor. – Egyikőjükkel sem

megyek. Hanse összefonta a karját melle előtt.– Ideát nem járhatod a saját utad. Takashi egyetértően

bólintott.– Nem engedélyezett. Senkinek sem engedélyezett.– Akkor visszamegyek oda, ahol járhatom.Mindkét férfi felnevetett.– Fiam, csak véges számú út áll előtted – mosolygott rá

elnézően Hanse. – Egész életed során a Davionok ösvényét jártad, most pedig a Kurita ösvénnyel kacérkodtál.Számodra nincs több választás.

– Ez nem lehet igaz.Takashi elmosolyodott.– Hai, de így van.Victor jobb kezével a torkához kapott, meglepte a két

férfi egyetértése. Meztelensége ellenére érezte a Kaitólkapott jádefüggő hideg kövének simaságát. Sun Hou-Tzu.Kai azért adta, hogy emlékeztessen rá, mindig legyekönmagam. Victor szája lassan mosolyra húzódott, ahogymeglátta apja savanyú ábrázatát. Mindig legyekönmagam. Hátravetett fejjel, teli torokból felkacagott.

– Apám, egész életemben az általad felállított normák-hoz mértem magam. Hányszor mondtam másoknak, hogyképes lennék túltenni rajtad, ha hagynának, pedig valójá-ban ők sosem tartottak vissza. Csak te.

– Én nem tartottalak vissza. – Hanse szemében haragszikrázott.

– Nem, nem is te, hanem a bálványod. – Victor bocsánatkérően nyújtotta apja felé a kezét. – Te jó apa voltál,olyan jó, amilyent mindig is akartam, de volt egy félelme-tes, mély hatást keltő kisugárzásod. Hozzád hasonlítva,én szinte semmi sem vagyok, de ez csak azért van, mertegy másik időben élek, és a kihívások is különböznek.Mégis, amikor tehettem volna valamit, amivel túlszár-nyallak téged, amivel elhomályosítom a tetteidet,habozni kezdtem, mert ezzel a te érdemeidet kisebbítet-tem volna. Ahogy nőttem, ahogy egyre távolodtam tőledidőben és tapasztalatban, egyre kevésbé képezted részétaz életemnek, és én nem akartalak elveszíteni.

Victor megfordult, és rámutatott Takashi Kuritára.– Önnel is ugyanez a helyzet. Egy kérlelhetetlen,

legyőzhetetlen ellenség. Apám számára igazi istencsapásavolt, ám mielőtt én is kipróbálhattam volna magam önellen, egyszerűen meghalt! A halála megfosztott annaklehetőségétől, hogy bebizonyítsam, vagyok olyan jó –vagy még jobb is –, mint ön. És most, miután megismer-tem a fiát és az unokáit, miután annyi mindent megtanul-tam a birodalmáról és a szokásaikról, erősebb és jobb lettem, de a szelleme még mindig ott ólálkodik a háttérben.Mindig felmerül a kérdés, vajon elfogadná-e azt, amitteszek, amit a fia és az unokái tesznek, de erre a kérdésresosem fogjuk megkapni a választ.

Takashi megvetően legyintett.– A félelmed, hogy elveszítesz valamit, a vágyad, hogy

megtudd, mit jár a fejünkben – ez az, ami gúzsba köttéged. A probléma benned van, nem bennünk.

– Egyetértek, mert tudom, miért tekintek így önre és azapámra. – Victor Hanséra szegezte az ujját. – Te vagy alegendák Hanse Davionja, a férfi, aki bekebelezte aKapellán Konföderáció felét, és nászajándékul adta a feleségének. Ön pedig, Takashi Kurita, az az ember, akit asírkövére vésve láttam. Még mindig abban a korban él,amikor átvette meggyilkolt apja helyét, és reformokatvezetett be, hogy enyhítse az általa okozott szenvedése-ket. Mindketten legendává váltak, és most én is ezt azösvényt taposom.

– Itt és most megértettem, hogy az egész dolog valójá-ban nem rólam, vagy arról szól, hogy ki is vagyok énvalójában. Vagyok aki vagyok, és ez így is marad, amígmeg nem halok. Öt, tíz, tizenöt vagy ötven év múlvaviszont már senki sem fogja tudni az igazat rólam, róladvagy önről. Az, hogy kik voltunk, örökre elveszik. Amitv i szont tettünk, arra emlékeznek, ítélkeznek felette,imádják vagy lebecsülik hosszú éveken át. A Belső Szférajobb, vagy rosszabb hellyé vált az uralkodásom alatt?Szeretném azt hinni, hogy jobbá, de még sok mindentkell tennem ahhoz, hogy ezt garantálni is tudjam.

Victor egymáshoz szorította ökleit.– Ezért nem tarthatok egyikőtökkel sem. Visszame-

gyek. Nem akarok meghalni.Hanse felkuncogott.– Szép monológ volt, de nem ismered a visszavezető

utat. Victor ismét megérintette a medált.– Én nem, de ő igen.– Ez a holmi nem segít rajtad – nevetett Takashi.

– Biztos vagyok benne, hogy igen. – Victor megdör-zsölte a követ, és érezte, hogy átmelegedik az érintésealatt. A jade majom növekedni kezdett, és egy idő utáneleresztette a Victor nyakába akasztott bőrszíjat. – Látjá-tok, ha mindez csak a képzeletem szüleménye, akkor aztis el tudom képzelni, hogy Sun Hou-Tzu kivezet engeminnen. Ha viszont a természetfeletti birodalma, és valóban a halálhoz vezető kapu… Nos, akkor túljárt Yen-lo-wang eszén, és megmentett egy embert a Holtak Királyá-tól, tehát megint csak én nyertem.

Takashi kényszeredetten biccentett Hansénak.– Valóban okos fiú.– Annak kell lennie.Victor elmosolyodott, és megfogta a jade majom kezét.– Nem fogok, és nem is akarok azon töprengeni, mire

gondolhattok, vagy mások mit gondolnak a tetteimről.Igaznak kell maradnom önmagamhoz és ahhoz, amithelyesnek vélek. Ha bármi mást tennék, becsapnámmagam, és azt mindenképpen el akarom kerülni.

* * *

Kai Allard-Liao felpillantott a Victor mellé helyezettszékről. Nyaka megfájdult a kényelmetlen pózban valóalvástól, de amikor felajánlották, visszautasította a jóvalkényelmesebb körülményeket. Nem akarta otthagyniVictort.

Az ágy másik oldaláról Omi nézett rá mosolyogva.

– Hallottad?Kai bólintott és felállt. Lenézett Victorra. A herceg

szemhéja megremegett, majd felnyílt.– Pihenj, Victor, rengeteg időd van.Omi megfogta, és gyengéden megszorította Victor jobb

kezét. Arcán könnyek csorogtak, és Kai is érezte, hogyvalami szorongatja a torkát.

Victor halkan felköhögött, fájdalmasan elfintorodott,de végül sikerült mosolyt erőltetnie az arcára. Mellkasakétszer-háromszor megemelkedett és visszasüllyedt, bőremegfeszült a kötést a sebre szorító ragtapasz alatt. A herceg megpróbálta leszedni magáról az oxigénmaszkot.

– Mit mondasz? – Kai megrázta a fejét, és közelebbhajolt.

– Semmi… Fáj…Kai nevetni kezdett.– Ne viccelj, Victor. A halál kapujában álltál.– Azon túl. – Victor lassan végignyalta kiszáradt ajkát.

– De visszajöttem.– De még mennyire, hogy vissza! – Kai Omira nézett. –

Rendbe fog jönni.– Hai – suttogta Omi halkan. Megsimogatta Victor

arcát. – Az orvosok azt mondták, nem kell sok idő, ésolyan leszel, mint régen.

– Jó. – Victor hangjába lassanként erő költözött. –Legyőztem a halált. – Tekintete megkeményedett. – Mostjönnek… a Füstjaguárok.

29.A Csendes Szentély Palotája,Császári Város, LuthienPesth Katonai Körzet, Drakónis Szövetség3059. január 7.

Édes Istenem, adj erőt, hogy bírjam végig! Victor Davionbehunyta a szemét, aztán újra kinyitotta, és óvatosanváltoztatott a testhelyzetén. Negyvennyolc órával a harcaután ismét a kertben találta magát, ugyanabban aruhában, ugyanazokat a kardokat viselve. Mégsem voltdéja vu érzése, főként mert a belé diktált gyógyszerek ésfájdalomcsillapítók bizonyos fokú objektivitást adtakneki. Inkább úgy érezte magát, mint a bűnöző, akivisszatért a tett színhelyére.

Jobb fülében az apró, fülhallgatóval egybeépített mikrofonból Kai hangja visszhangzott.

– Victor, velünk vagy?A herceg csak annyira nyitotta ki a száját, hogy vála

szolni tudjon a kérdésre. A mikrofon saját fülén és Eustach-kürtjén keresztül vette fel a hangot, aminek Victorkifejezetten örült, mert úgy érezte, képtelen lenne egyszerre annyi levegőt a tüdejébe szívni, hogy suttogásnálerősebb hangot adjon ki magából. – Itt vagyok, Kai.

– Minden rendben? Nem fázol?Victor nem tudott azonnal felelni. Véráztatta kimonó-

ját éppen csak ráterítették, így jobb karja és mellénekjobb fele fedetlenül maradt. Sebeit csak a legapróbb tapaszokkal fedték el, melyeket fehérre festettek, hogy ne látszódjon a kötést átitató vér. A kimonó elrejtette megduz-zadt bal könyökét. A mágneses rezonanciás vizsgálat egyhajszálrepedést fedezett fel a singcsontjában. A kötést,melyet viselnie kellett volna, valahol a palotában hagyta,mert nem jutott neki szerep a kertben rövidesen lejátszódó drámában.

– Semmi baj, Kai. Mennyi van még hátra?– Hatvan másodperc és csökken.– Mi van a szövetségi hírzárlattal?– A kardinális itt áll mellettem. Semmi nem jut át a

Komsztáron, csak ha te zöld utat adsz. – Hangjábanmintha csökkent volna a feszültség. – Azt mondja, mire aBlake Szava kidolgoz valamilyen titkos terjesztési tervet,elég holovid felvételünk lesz a tevékenységeidről ahhoz,hogy bármivel is állnak elő, azt egyszerűen csalásnakbélyegezzük.

– Remek. – Victor halkan felköhögött, és érezte azegész testén átcsapó fájdalomhullámot. Leginkább amiattaggódott, hogy sebesülésének híre eljut az Egyesült Nemzetközösségbe. A Drakónis Határvidék azonnal felboly-dulna, és talán még katonai műveleteket is indítanának aSzövetség ellen, hogy bosszút álljanak érte. Néhányrövidlátó, forrófejű őrült elég lenne hozzá, hogy nulláracsökkentsék a klánok megsemmisítésének esélyét.

Attól is tartott, mit tenne Katherine, ha megtudná ahírt. Bármilyen gyengeség a részéről azonnal lehetőségetadna arra, hogy egy kis bajt keverjen. Nem tudta biztosan,hogyan próbálna hasznot húzni a balszerencséjéből, de ezis eggyel több probléma volna, amit meg kell oldania.Eggyel több mellékvágány, amely eltérít valódi célomtól.Ezt nem engedhette meg magának, ezért a helyzetegyedüli megoldását a Szövetség határain kívüli holovidhírzárlat jelentette. Bármennyire is szerette a szabad ésfüggetlen médiát, néha a Szövetség autokratikusberendezkedésének is hasznát lehetett venni.

Victor nagyot nyelt, amikor Omi belépett a kertbe. Aherceg balján a holokamerák lámpái kigyulladtak, ahogyrögzíteni kezdték a lány érkezését. A reflektorok szemkápráztató fénye egyszerű ruhából ragyogó aurává varázsolta Omi fehér selyemkimonóját. A világítás éteri szépséget kölcsönzött neki, és Victor kényelmetlen érzésselemlékezett vissza arra a helyre, ahol apjával és Takashivalbeszélgetett. Olyan, mintha az itteni és a túlvilág köztiátjáróban lebegne.

Omi elsétált mellette anélkül, hogy tudomást vettvolna a jelenlétéről. Léptei semmiféle zajt nem csaltakelő a kőzúzalékos gyalogútból, és kimonója is csak alighallhatóan suhogott, ahogy letérdelt a Victor lábáhozterített tatamira. Előtte a szőnyegen lakkozott faasztalkaállt – alig nagyobb egy tálcánál –, rajta egy szakésüveg,egy csésze, egy darab fehér rizspapír és egy pengeélestanto. A kés nyelét fekete szalaggal tekerték be, akeresztvasat és a markolatgombot platinából öntötték.

Omi bal kezébe fogta a szakésüveget, két kortynyifolyadékot töltött a csészébe, aztán visszatette az üvegeta helyére. Victor látta, hogy az üveg oldalán egy cseppnyiszaké gördül lefelé, és elszorult a torka. Meg akarta állítani, félrerúgni a tálcát és a kést, de tudta, hogy ebben afelvonásban nem ez a szerep jutott neki.

Omi az ajkához emelte a csészét. Két korttyal kiürítette, majd visszatette azt is. Kezét a combjára helyezteés felnézett, egyenesen a holokamerákba.

– Komban-wa. Omi Kurita vagyok. – Rövid szünetettartott, de csak annyit, hogy egy mély lélegzetet vegyen,és folytatta. – A Cserdes Szentély Palotájából szólokönökhöz. Két évvel ezelőtt itt vártam, hogy bátyám,apám és nagyapám megküzdjön a Füstjaguárokkal, ésmeghiúsítsa a klánoknak a Luthien elfoglalására tettkísérletét.

Omi szavai Kai szinkrontolmácsolással jutottak el Victorhoz, de csak a lány hangjából érződő visszafojtottháborgás adott nekik igazi értelmet. A klánok támadásaalatti tartózkodási helyét nyilvánvalóan azért közölte,hogy összhangba kerüljön hallgatóságával, és emlékez-tesse őket, hogy ő is osztozott a tapasztalatukban. Hangjából ugyanakkor azt is megállapíthatták, hogy ő isugyanúgy rettegett és kételkedett, de legyőzte félelmét,és velük együtt készen állt rá, hogy elfogadja a sors dönté-sét, bármilyen végzetet is szánjon a világot védő harco-soknak.

– És két nappal ezelőtt ugyanitt történt az is, miközbenbarátommal, Victor Davion herceggel osztoztam a legün-

nepélyesebb pillanatokban, hogy három férfi kis híjánvégrehajtotta azt, ami a klánoknak nem sikerült. Végiglo-pakodtak Luthien kihalt utcáin, és a falon keresztül behatoltak a szentélyembe. Behatoltak ebbe a kertbe. – Omi aholokamerák felé mutatott, de kissé megemelte a kezét,nehogy a közönség azt gondolja, hogy őket veszi célba. –Azért jöttek, hogy megöljenek.

Omi halk suttogással folytatta.– Ezek az emberek azzal vádoltak, hogy megsértettem

a Tisztaság és Harmónia előírásait. Azt állították, hogyDavion-szajha vagyok. Meg akartak gyilkolni, és sikerültis volna nekik, hiszen itt, azon az éjszakán teljesen védte-len voltam. Meghaltam volna, ha nincs itt Victor. Bársúlyos sebet kapott a harc során, végzett az orgyilkosok-kal, azt a katanát használva, melyet apám ajándékozottneki a megérkezésekor.

Victor rezzenéstelen arccal hallgatta Omi csúsztatásá-nak fordítását. Ő csak két gyilkost ölt meg. Omi volt az,aki felkapta az első támadó katanáját, és lefejezte vele ahalott társa fölé hajló harmadik férfit. Bár a szamurájhagyományok tele voltak női harcosokról szóló történe-tekkel, és Omi volt olyan képzett, mint bármelyikük.Róla, mint a Ház Becsületének Őrzőjéről sokkal finomabb és tisztább képet alakítottak ki a Szövetségben.Senki nem kételkedett volna benne, hogy képes volt meg-ölni az egyik támadóját, de ez a realitás nem illett beleabba a fikcióba, melyet a nemzet számára tálaltak. Az őbiztonsága – és az enyém – érdekében ennek ahazugságnak igazsággá kell válnia.

– Ahogy Victor azon az éjszakán az őrzőm volt, mostugyanúgy fog a kaishakumként szolgálni. Ugyanazzal akarddal fog megmenteni a szégyentől, amellyel azorgyilkosoktól óvott meg. – Felemelte az odakészítettrizspapírt. – Meg fogja érteni, hogy csak a szív fájdalmátérzékelem, nem a testét.

Omi belenézett a holokamerába.– Az orgyilkosok azt állították, megsértettem a Tiszta-

ság és Harmónia törvényeit, és úgy vélem, önök is hasonlóképpen gondolkodnak rólam. Képtelen vagyok elviselniaz ítélet becstelenséget, mert nincs benne semmi igazság.Sokkal jobban fáj, mint képzelnék, hogy azt hiszik, ilyenkevésre tartom önöket, a nemzetünket és hagyományain-kat, hogy önös érdekből képes lennék megsérteni őket. ASzövetségért éltem, és továbbra is a nemzetnek szentel-tem volna az életem. Semmit nem érek, ha nem szolgál-hatom önöket.

Nem tagadom, hogy szeretem Victor Daviont, hiszenmár évek óta a barátom. Saját nemzete haragját kockáz-tatta, amikor a kérésemre kimentette bátyámat, Hohiróta klánok markából a Tenientén. És Victor mindvégig tisztességesen viselkedett. Amiben szívünkben és lelkünkbenosztozunk, az a testünk számára nem engedélyezett. Aszerelmünk nem megszegi, inkább meghatározza a Tisztaságot.

Felemelte az állát, hogy nézőközönsége is láthassatorka feszes, sápadt bőrét, melyet nemsokára felvág a tan-tóval.

– Érzelmeinkkel diszharmóniát sem okoztunk. Teljes

mértékben, maradéktalanul eleget tettem apám utasítá-sainak a kapcsolatunkat illetően. Amikor megkértem Vic-tort, hogy mentse meg a bátyámat, apám azt az áratkövetelte cserébe, hogy függesszem fel a levelezést és akapcsolattartást vele. Meg is tettem, bár a tilalom mindenegyes napjával meghalt egy darab a lelkemből. Azonbankész voltam ezt is kiállni, hogy a Szövetség visszakapja abátyámat, hogy a Sárkány örököse életben maradjon. Ezvolt az ígéretem, a fogadalmam, melyet be is tartottam.

A tiltást nagyapám, Takashi-sama oldotta fel.Döntésével megbocsátotta Victor iránti érzelmeimet, éstámogatásáról biztosított. Nem hiszem, hogy bárkinek ismegfordult a fejében a gondolat, hogy nagyapám engedtevolna az unokájának, hogy becstelen dolgot műveljensaját magával, vagy a nemzetével szemben. Ő jól ismertengem. Tudta, mit fogok tenni. Tudta, hogy megbízhatbennem, mert semmi olyasmit nem követek el, amivelszégyent hoznék a házamra. Apám látta nagyapámdöntésének bölcsességét, és akkor sem újította fel atiltást, amikor elfoglalta a Sárkány Trónját.

Omi a rizspapírral megfogta a tanto pengéjét úgy, hogyabból csak mintegy három centiméter maradt szabadon.Miközben beszélt, lassan a torkához emelte a tőrt.

Victor észrevette, hogy Omi keze enyhén remeg,miközben a penge elért a nyakáig. A lány mozdulatlannávált, a herceg pedig előhúzta a katanát a tokjából. Balkezével szilárdan ráfogott a markolatra, jobbjával pedigmagasan a feje fölé emelte a fegyvert. Az ő dolga volt,hogy egyetlen, gyors csapással lefejezze Omit, mielőtt fel

hasított torkának fájdalma kiülne az arcára.A tanto hegye milliméterről milliméterre közeledett a

lány bőréhez. Victor várt. Bal karját ólomsúlyúnak érezte,mellében rákos fertőzésként terjedt szét a fájdalom. Omikezének remegése, ahogy az acél enyhe nyomot hagyva anyakához ért, hűen tükrözte saját, kardot tartó kezénekreszketését.

Ebben a pillanatban látta, hogy a lány kezének remegése abbamarad, és tudta, hogy Omi elszánta magát aseppuku végigvitelére. Miközben énjének egy része aztsikoltotta, hogy ez őrültség, ő is megmarkolta a katanátés felkészült, hogy végezze a dolgát. Az én kötelességem,hogy könyörületet mutassak iránta. Sérülései ésgyengesége ellenére tudta, hogy tisztán, gyorsan és erősenfog lesújtani. A szíve megszakadhat, de nem hagyjacserben.

– Iie!A palota kapujában álló Theodore kiáltására Victor

hátrafordította a fejét. Bár az előre megbeszéltek szerintszámított a koordinátor közbeavatkozására, Victor azthitte, előbb fog bekövetkezni. Victor csak akkor fogta fel,mennyire magába szippantotta őt és Omit a drámai helyzet, amikor Theodore katonásan ritmusos, határozottlépteivel, az út mentén már átvágott a kerten. Mindket-ten készen álltak rá, hogy a végsőkig játsszák szerepüket.De a szerepjátszásból teljes átélés lett. Theodorebármikor leállíthatott volna minket, de egészen addigvárt, amikor már mi sem kételkedtünk a döntésünkben ésszándékunk komolyságában.

Theodore felemelt bal kezével leeresztette Victor kard-ját. Megfordult, és kivette Omi kezéből a tantót. A lánymár csak a tiszta, fehér rizspapírt markolászta. A koordi-nátor alaposan szemügyre vette a kis méretű kés pengé-jét, azután undorodva félrehajította a fegyvert. A tantobeleállt a lakkozott asztalkába. A szakésüveg a levegőbeemelkedett, a csésze pedig pörögve esett a földre.

– Én vagyok a Sárkány, és megtiltom, hogy huszonnégyórán belül seppukut kövess el. – Egy szigorúkézmozdulattal csendre intette Omit. – A szégyen,melyről beszélsz, nem a tiéd. Ez a szégyen, ez a szándék,mellyel a legrosszabbat tételezték fel rólad ésVictor-samáról, csakis olyan szűklátókörű egyénekagyában születhetett meg, akik hozzákötötték magukat asoha vissza nem térő múlthoz.

Theodore széttárta a karját.– Ostobaságuk legmeggyőzőbb bizonyítéka maga az a

nap, melyet a támadásra kijelöltek. Ki az közülünk, akiazon a napon megfeledkezett a klánok létezéséről? Azvolt az a nap, amikor a Luthien a Szövetség hűséges fiai-nak és lányainak vérében úszott. Az a nap, amikor aHanse Davion parancsára ide érkező zsoldosok a vérüketontották a Luthien védelméért. Az a nap, amely a klánokinváziójának fordulópontját jelentette. Az a nap, melyenbebizonyítottuk, hogy a klánokra is lehet döntő vereségetmérni. Ekkor kezdtünk hinni abban, hogy a klánok teljeslegyőzése nem pusztán a fantázia szüleménye.

– Ezek az emberek azt vallják, hogy én, apám, a fiaimés a lányom egy ilyen fantáziavilágban élünk, amiért

megbízunk a Davionokban. De vizsgáljuk meg kicsit jobban ezt az elképzelést. Hanse Davion és én megegyez-tünk abban, hogy amíg a klánok fenyegetést jelentenek,Davion csapatok nem teszik be a lábukat a Szövetségterületére. Hanse Davion betartotta a megállapodást, észsoldosokat küldött – az egyedüli rendelkezésére állócsapatokat, melyek még időben elérhettek a Luthienreanélkül, hogy a szerződés sérült volna –, hogy az oldalun-kon harcoljanak a klánok ellen. Nem sokkal később azEgyNem egységei valóban behatoltak a Szövetségbe, de alányom kérésére és az én engedélyemmel, hogykimentsék a fiamat a klánosok karmai közül. Miképtelenek lettünk volna csapatokat elkülöníteni erre afeladatra, de Hanse Davion – körülzárt birodalmaszorongatott helyzete ellenére –, mintegybiztosítékképpen saját fiát küldte a veszélybe, hogymegmentse az enyémet.

– És most, itt a Luthienen, ebben a szentélyben, amelya klánok támadásának idején menedéket nyújtott alányomnak, szintén egy Davion volt az, aki végzetthárom orgyilkossal, akiket saját embereim küldtek, hogygyilkolják meg Omit. Egy Davion az életét kockáztatta, avérét adta, hogy megmentse a lányomat, és végzett azösszes támadóval. Az orgyilkosnak, aki a mellébe döfte akatanáját, ezt mondta: „Ennél több kell egy Davionmegöléséhez.” Igaz harcosként, aki még akkor sem bújikki a kötelesség teljesítése alól, ha azzal az életétkockáztatja, Victor Davion többet tett a lányombiztonságáért, mint közülünk bárki.

Theodore mindkét kezét ökölbe szorította.– Így hát semmi bizonyíték sincs a Davionok hitszegé-

sére. A klánok eljövetele óta pajzsként szolgáltak a Kuritacsalád számára. Megmentették Hohirót, megmentették aLuthient, most pedig megmentették a lányomat. És mind-eközben óvták a Szövetséget, és együttműködtek velünk,hogy szembeszállhassunk közös ellenségünkkel.

– Ezek az emberek azt is mondják, hogy szégyent hoztam saját lányomra – és ezzel a családomra is –, mertengedtem neki, hogy Victor Davionnal barátkozzon. Sajátszájából hallhatták szerelmük valódi mivoltát. Ha a bejelentése nem elegendő bizonyíték a tisztaságára és az akaraterejére, akkor nézzenek ide mögém. Nézzék meg asebet Victor Davion mellén, és a vérfoltokat a kimonóján.Az ő népe körében azt tartják, hogy nincs nagyobb szere-lem annál, mint amikor egy ember önként fek teti az életét egy másik lába elé. Nálunk viszont a bizonyított szerelem felmenti az embert a kötelessége alól, bármennyibe is kerüljön ez neki. Azzal, amit tett, Victor egy-értelműen, mindkét értékrend szerint bebizonyította,hogy szereti a lányomat. Becsülettel közeledett Omikó-hoz, aki hasonlóképpen viszonyult hozzá, és mégis, akötelességérzetük, a Tisztaság és Harmónia iránti elköte-lezettségük arra kényszerítette őket, hogy megtagadjákmaguktól az egyesülést, amely után szívben és elmébenegyaránt vágyakoztak.

Theodore leeresztette a kezét, és megsimogatta Omiarcát.

– A szívükben lakozó fájdalomnak mi vagyunk az oko

zói. Ők teszik a kötelességüket, és távol tartják magukategymástól, mi mégsem mutatunk semmi könyörületet.Vajon könnyebb lenne, ha nem szeretnék egymást?Nekünk, többieknek biztosan, hiszen akkor gondolatbansem kellene túllépnünk annak a világnak a határvonalain,amelyben felnőttünk. Amiben ők ketten osztoznak, aznéhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna számunkra, ám az egyesült Csillagliga most egyszerre hoztaelénk a jövő hírnökét és a múlt kivetülését.

– Az imént már céloztam rá, hogy a múlt nem idézhetővissza, viszont újjá lehet teremteni. A hagyományok,melyek eddig erőssé tettek minket, továbbra is erőtadnak majd. De nem csak nekünk, hanem másoknak is –mint például Victornak, akinek így sikerült legyőznie azorgyilkosokat. Ezek a tradíciók képezik az alapzatot,melyre a jövőnket építhetjük.

– Azok, akik bántani akarták a lányomat, erre az alapzatra sújtottak le. Miközben azt gondolják, a hagyomá-nyainkat őrzik, valójában elpusztítják azokat. Ha valóbanéreznének némi tiszteletet az elveink, a történelmünk, abecsületünk iránt, akkor saját maguk cipelnék a terheiketahelyett, hogy megpróbálnák egy nőre testálni, legyen aza nő bármilyen erős is.

– Nem kétséges tehát: az egyedüli diszharmónia Victorés Omi körül abból származik, hogy kénytelenek távoltartani magukat egymástól. A tisztaság hiánya pedig az afélrevezetés, amellyel saját magunkat sújtottuk, hogymegtagadjuk kapcsolatuk mélységét és szépségét. Victortöbb módon is bebizonyította, hogy megérdemli a lányo

mat, nem csak az érte hullajtott vérrel, Omi pedig hasonlóképpen igazolta, hogy méltó párja lehet Victornak.Azok, akik kételkednek állításom helyességében, egyolyan korszak menekültjei, amely többé már nem létezik.Nekik két választási lehetőségük maradt: vagy beillesz-kednek, és dolgozni kezdenek egy új jövő érdekében,vagy kiszolgáltatják magukat a történelemnek és egy réghalott korszaknak, amely létrehozta őket.

Theodore lehajolt, és talpra segítette Omit. Letöröl-gette a könnycseppeket lánya arcáról, és miközben aholokamerák fényei sorban kialudtak, a palota bejáratafelé indult vele. Elhaladtak Victor mel lett, de egyiküksem nézett rá. A herceg megértette belső vívódásukat, ésnem akarta megzavarni őket. Visszadugta katanáját ahüvelybe, és némán figyelte távozásukat.

Csak akkor eszmélt rá, hogy nincs egyedül, amikor Kaifinoman megérintette a vállát, és átnyújtotta neki a kezétrögzítő kötést.

– Köszönöm, Kai. És köszönöm a tolmácsolást is.– Lehetett volna jobb is. Theodore felváltva beszélt a

legudvariasabb kifejezésekkel és a legvulgárisabb szavak-kal. Ezek között váltogatni elég nehéz feladat.

– Mégis jó munkát végeztél. – Victor lenézett a fehérkövekre, feleslegesen kutatva a csatára utaló vérnyomokután. – Azt hiszem, elsiklottam néhány finom árnyalatfelett.

– Nem kétséges, azokat csak a vájtfülűek érthették.Nem vagyok benne biztos, hogy sikerült mindent elcsípnem, de Theodore beszédének volt némi rejtett jelentése

is. – Kai megvakarta bal kezének tenyerét. – Gyakorlati-lag egy új nemzeti érzést hívott életre a Szövetségenbelül. Úgy tálalt téged és Omit, mint ennek a nemzeties-ségnek a példaképeit. Olyan embereket, akik büszkék éstisztelettudóak, ugyanakkor elfogadják a kihívást, és segítik szövetségeseiket. Nem kérte a népétől, hogy hagyja-nak fel felsőbbrendűségi nézeteikkel, inkább azt sugallta,hogy nem tanácsos ezzel indokolni a tomboló idegengyű-löletet és paranoiát.

– Példaképet csinált belőlünk?– Gyakorlatilag titeket, és az egymás iránti érzelmeite-

ket hozta fel példaként arra, hogy mik lehetnek ennek azúj jövőnek a legelőnyösebb oldalai. A ti boldogságotok anemzet boldogsága lesz, az elkötelezettségük ez iránt ajövő iránt pedig a Szövetség népeinek elkötelezettsége. –Kai habozott. – A nemzet egyesítésére használja fel azOmival elképzelt jövőtőket.

Victort meglepte a következtetés és a benne rejlőveszély, melyet Theodore felvállalt.

– Gondolod, működni fog?– Erre csak az idő adhat választ. Victor bólintott.– És Theodore csupán huszonnégy órát adott a dön

tésre.

* * *

Három órán belül ott hevert Theodore Kurita palotájánaklépcsőjén három konzervatív politikus feje. Senki nem

tudta, hogyan kerültek oda, a miértet azonban mindenkiismerte, és ez több volt, mint elegendő.

30Az Egység PalotájaCsászári Város, LuthienPesth Katonai Körzet, Drakónis Szövetség3059. május 13.

Victor Ian Steiner-Davion az eligazító asztal fölöttlebegő, lassan forgó hologramot nézte.

– Úgy tűnik, ez jó lesz. Készen állunk az indulásra. –Végignézett tanácsadóin. – Utolsó észrevételek?

Az asztal túlsó végén a Kell Kopókat képviselő DanielAllard felemelte a kezét.

– Csak újból ellenőrizni szeretném a második hullámbabeosztott, vagy ha az első hullám a vártnál nagyobbellenállásba ütközik, akkor erősítésként bevethető egysé-gek prioritását. A Vadászkopó Hadművelet során aránylag kis egységekkel próbáltok zavart okozni a Füstjaguá-rok által megszállt világokon, még a mi megérkezésünkelőtt. Ezeknek a világoknak a nagy része az első hullám-ban elfoglalásra kerül, de ott van például Raymond Százada a Cogdellről, akik a Yamarovkára mennek, ahová mia legjobb esetben is csak hat héttel utánuk érkezünk meg.Mi történik akkor, ha jelentést kapunk róla, hogy le fogják mészárolni őket? Elinduljunk a megmentésükre, vagy

sem?Victor elgondolkodott.– Senkit nem szándékozok feláldozni, ha van bármi

esély a támogatásukra vagy a kimentésükre, de nemfogok csapatokat küldeni a húsdarálóba csak azért, hogyők is odavesszenek. A Kopók és az első hullám többi tartalék egysége készen fog állni arra az esetre, ha a Novamacskák meggondolnák magukat, és meg kell védenünkmagunkat ellenük. Elég gyorsan meg fogjuk tudni, haellenségesen akarnak fellépni velünk szemben. Haviszont nyugton maradnak, akkor elegendő tartalék fogrendelkezésünkre állni a Yamarovkához hasonló célpon-tok elleni támadások támogatására.

– Barátaim, ne álltassuk magunkat: lesznek vesztesége-ink. Arra törekszem, hogy minimalizáljuk ezeket a veszteségeket, és a Jaguárok elleni kopó akciónknak pont az acélja, hogy lekössük vele néhány egységüket. Ezek az alakulatok addig sem fognak ránk lőni más világokon, amiazt jelenti, hogy könnyebben elérjük a célunkat, és mármehetünk is tovább. Keményen és gyorsan lecsapunk,aztán már ott sem vagyunk. Pontosan úgy, ahogy annakidején a klánok is tették velünk. Azt akarjuk, hogy nekikkelljen reagálniuk a mi lépéseinkre, és ne tudják magukhoz ragadni a kezdeményezést. Egy ilyen típusú háborútegyszer már elve szítettünk, és nem szeretnénk, ha ezmost is megismétlődne.

A kardinális felállt a székről, melyet az eligazításkorábbi szakaszában Victor foglalt el, és felváltotta a herceget az asztalfőnél. Az idős férfi rámosolygott Victorra,

amitől a fiatalembert a teljesség érzése öntötte el. Egyolyan érzés, amelyben apja halála óta nem volt része. Errea feladatra születtem, és most végre fel is esküdtem rá.

– Victor, köszönjük a besorolásokról és a célokról szólóáttekintést. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy sikerünk kulcsa a cél és az akarat egyesítésében rejlik. Mindenhadműveletünk többnemzetiségű, mégis minden egység aCsillagliga zászlaja alatt fog harcba indulni. – A kardináliselmosolyodott. – Hasek-Davion marsall hadereje mármegkezdte hosszú menetelését a Huntressre, így bizonyosértelemben mi biztosítjuk számukra a fedezetet. Kuritakoordinátor, szeretne mondani valamit?

Theodore Kurita felemelkedett az asztal közepe tájánelfoglalt helyéről.

– A Drakónis Szövetség egy olyan nemzet, amely mindent megtett azért, hogy tiszteletben tartsa az általunkbushidónak – a Harcos Útjának – nevezett viselkedési ésbecsületkódexet. Önök számára, akik már harcoltakellenünk, a bushido az a dolog, amely engesztelhetetlenellenfelekké tette harcosainkat. Soha nem kértünk, vagyadtunk kegyelmet, viszont oly mértékű tiszteletettanúsítottunk a hősiesség, a bátorság, az önfeláldozás és amerészség iránt, amit önök már-már túlzottnaktarthattak.

A koordinátor Dan Allardra nézett.– Allard ezredes és a Kell Kopók sokat mesélhetnének

a Szövetséggel való konfliktusaikról, mégis részét képezték annak a haderőnek, amelyik segített feltartóztatni aklánok invázióját a Luthienen. Az ellenségeskedésnek

segítőkészséggel való viszonzása annyira idegen volt számunkra, hogy a népünk még most is képtelen teljes egészében megérteni, de ennek a hatalmas seregnek az egyesítése a klánok visszaszorítása érdekében olyan dolog,amiért a Szövetség polgárai nagyon hálásak. A lényeg,hogy nem fogják fel, miért vannak itt, de respektálják,elfogadják, és támogatják az erőfeszítéseiket.

– Ami engem illet, én megértem, miért hoznak ekkoraáldozatot. Tudom, hogy mindez az emberiség egészénekérdekében történik, viszont az azonnali haszonélvező aSzövetség lesz. Bár tisztában vagyok vele, hogy ez messzenem elegendő, de köszönetet szeretnék mondani amagam és az embereim nevében, és ígéretet teszek, hogya Szövetségért tett erőfeszítések soha nem lesznek elfeledve.

A tucatnyi befolyásos vezető a kardinális vezetésévelfelállva, tapssal üdvözölte a koordinátor beszédét. Victorszívből jövő örömmel csatlakozott hozzájuk. EgyrésztTheodore szavai miatt, másrészt pedig azért, mert észre-vette, hogyan kezd megváltozni a koordinát o r. Apámsoha nem hitte volna, hogy ez lehetséges.

A sebesülése óta eltelt négy és fél hónapban Victorbelevetette magát a Szövetség kultúrájának megismeré-sébe. Ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy nem voltmás alternatíva. Felépülése lelkiismereti kérdéssé vált azegész Szövetség számára. Egy teljes lakosztályt kapott aCsendes Szentély Palotájában, ahol éjjel-nappal csak agyógyulásával törődtek. Japántudása sokat fejlődött, merta mellé beosztott szolgálók jó része sem az angolt, sem a

németet nem beszélte. Úgy öltözött, akár egy Kurita harcos, az ételeit is jellegzetes szövetségi alapanyagokbólkészítették, és csak olyan táplálékot kapott, ami segítetthelyrebillenteni teste harmóniáját, és gyorsította azorgyilkosok által okozott sebek gyógyulását.

Még a fizikoterápiája is az elfogadott szövetségi gyakorlatokat követte. Hohiro saját vívómestere oktatta Victort. A DEST kommandó instruktorai kondicionáló tréningeket végeztettek vele, és még Omi öccse, Minoru ismutatott neki néhány gyakorlatot, melyek a tai chi chuanmozdulatait ötvözték bizonyos énekekkel és bonyolultujjgyakorlatokkal, mindezt a szellem megerősítésecéljából. Victor visszautasította volna Minoruközreműködését a rehabilitációjában, ha nem látja afiatalember tekintetében az eltökéltséget, és az nememlíti meg neki, hogy tud a Takashi Kuritával lezajlottpárbeszédről – pedig Victor senkinek sem számolt be azélményéről.

Egy hónapnyi intenzív terápia után Victor visszatérhe-tett feladataihoz. Ezek nagyrészt abból álltak, hogy megkellett látogatnia az offenzíva felfejlődési területekéntkijelölt világokat. Minden támadás élét a Szövetség csapatai alkották, melléjük pedig EgyNem, Komsztár, vagymás Belső Szférás egységek voltak kijelölve támogatás-ként, és hogy mindenkivel elhitessék, itt valójában a Csillagliga akciójáról van szó, Phelan Farkasai, valamint atámadásban résztvevő különféle zsoldosegységek az elsőhullámban csupán támogató szerepet kaptak. Ők a második hullám során bizonyíthatnak majd.

Victor úgy találta, hogy a különféle alakulatok vezetői– akik elég egyértelműen kinyilvánították, hogy harcolnijöttek, és részt akarnak vállalni a hadműveletből – megértették annak szükségességét, hogy a Kuriták vállalják aharc oroszlánrészét, amikor a Szövetség bonyolult társa-dalmi struktúrájának elmagyarázásával kifejtette nekik,miért kell engedniük.

Ahogy Victor egyre inkább megértette a Szövetségműködését, sokkal könnyebben szót értett a Kuritaparancsnokokkal is. Ahol azelőtt csak kiadta volna azutasításokat, elvárva, hogy a helyi parancsnokok szó nélkül teljesítsék őket, ott most minden szemszögből megvizsgálta az esetleg felmerülő feszültségeket, és mégazelőtt elsimította őket, hogy valódi problémákká nőttékvolna ki magukat.

Képes volt elmagyarázni a parancsnokoknak, hogyazért fontos minden csapásban külön célokat meghatá-rozni a nem-szövetségi egységeknek, mert azok vezetői-nek is megvannak a saját elképzeléseik a becsület fogalmáról. A szövetségi főtisztek nagy része belátta, hogysokkal jobb ez a megoldás, mint ha később kényszerülné-nek segítséget kérni, amennyiben komolyabb ellenállásbaütköznek.

– Könnyebb a dicsőségben osztozkodni, mint a vereségszégyenével együtt élni. – A herceg a nagyobb hatás kedvéért sűrűn idézte a mondást. Victor átalakulása nemment volna végbe Omi segítsége nélkül. A lány felépülé-sének minden lépcsőfokát figyelemmel kísérte, és tanácsokkal látta el a herceget. Ha ő nincs, Minoru sem ért

volna el eredményt Victorral, és az EgyNem orvosi stábjaszaktanácsadás helyett teljesen átvette volna a kezelését.Victor időnként azt kívánta, bárcsak olyan szolgálók vennék körül, akik több nyelven is beszélnek, vagy a japánonkívül más nyelven is hajlandóak szólni hozzá.

Rájött, hogy a Szövetség kultúrájának átvétele legalábbannyira szolgálta Omi túlélését, mint az övét. Theodoreazt mondta az embereknek, hogy Victor méltó a lányához, de ezt csak úgy lehetett bizonyítani, ha a hercegelfogadtatja magát a Szövetség népével. Ha képtelenmeggyőzni őket, akkor csak elutasításban lesz része, Omipedig tényleg beszennyeződik és megszégyenül. Azért,hogy ezt megakadályozza, és megnövelje a hadműveletsikerének esélyét, Victor mélyen beleásta magát a Szövet-ség kultúrájába.

Amíg gyenge volt, Omi gondoskodott fizikai igényei-nek kielégítéséről. Segített cserélni a kötéseket, és meggyőződött róla, hogy betege mindig az előírásnak megfe-lelően bevegye a gyógyszereket. Arról is gondoskodott,hogy Victor soha ne mulasszon el egyetlen gyógyterápiásfoglalkozást sem, ezenkívül mindig kiválasztotta az alkalomhoz illő ruhát, és felügyelte Victor utazásainak előké-születeit. Victor számára legtöbbször úgy tűnt, hogy alány már azelőtt megtalálja a problémára a megoldást,mielőtt maga a probléma egyáltalán tudatosult volnabenne.

Mire felépült, csontjai összeforrtak és sebe begyógyult,a lábadozása miatt létrejött fal is leomlott köztük. Mégmindig élénken emlékezett az első éjszakára, amikor a

lány eljött hozzá, és a sötétben becsúszott mellé az ágyba.Bőrét forrónak érezte, ahogy testét az övéhez szorította –Omi melegsége átáramlott belé. Felidézte, ahogy végigsi-mított Omi testén: a lány bőre olyan hibátlan simaságúvolt, hogy Victor szinte elszégyellte magát a mellén és ahátán lévő forradások miatt. Azonban egy csók és egysimogatás meggyőzte róla, hogy Omit nem a bőre érdekli,hanem az alatta lévő ember.

Szeretkezésüket azon az éjszakán a sietség jellemezte,mintha mindketten attól féltek volna, hogy az orgyilko-sok, akik kis híján tönkretették a boldogságukat, visszatérhetnek. Apró figyelmetlenségek – összekoccanó fogak,egy rossz helyen lévő könyök, vagy egy zavaró térd – nyomán elfojtott kuncogások, elsuttogott bocsánatkérésekkeltek. Ezek a figyelemre sem méltó hibák ugyan megakadályozták, hogy tökéletes legyen az élmény, viszontvalahogy sokkal intimebbé varázsolták a hangulatot. AzEgyesült Nemzetközösség hercegének és a Kurita HázBecsülete Őrzőjének egyesüléséhez talán valóban a tökéletesség illett volna, ám az ő szeretkezésük esetlen, játékos és szenvedélyes volt, mint két teljesen átlagosemberé, és ott, a sötétben ők ketten tényleg azok is voltak. A címek egyébként sem fokozhatták volna az élményintenzitását, ezért el is feledkeztek róla, akár az ágyne-műről a pillanat hevében.

Az első alkalom után minden éjszakát együtt töltöttek,amikor csak egy naprendszerben tartózkodtak. Miközbenfelhőtlenül élvezték egymás társaságát, az állandó együtt-lét utáni sóvárgás túlnőtt a szerelem fizikai dimenzióinak

felfedezése utáni vágyon. Az egyszerű érintések, az éjszakai csókok, az elsuttogott álmok, sőt a takaró birtoklásá-ért folytatott játékos birkózások is betekintést engedteknekik a másik valódi énjébe, és a hálószobán kívül együtttöltött idő csak kiszélesítette ezt a tapasztalatot.

Victor több alkalommal is azon kapta magát, hogyolyan dolgokat mond, vagy olyasmit cselekszik, amit aszülei között látott egy-egy meghittebb pillanatukban.Meglepte, mennyi minden megmaradt benne apjából ésanyjából amellett, hogy egy teljesen külön, önálló szemé-lyiséggé fejlődött. Azonosította azokat a viselkedésmódo-kat, melyeken változtatni szándékozott, és mindent megtett, hogy a jó irányba fejlődjön – Omi és a küldetés érdekében.

Victor összerándult, amikor valaki a hátára csapott, éskirántotta őt ábrándozásából.

– Bocsáss meg, Kai. Mondtál valamit?Barátja elmosolyodott.– Tudhattam volna. Felismerhettem volna ezt az üve

ges tekintetet.A herceg elvörösödött, és magában hálát adott érte,

hogy kettejük kivételével már mindenki elhagyta azeligazító szobát.

– Ennyire rossz a helyzet?– Láttam már rosszabbat is.– Amikor egy évre az Új-Avalóni Katonai Akadémiára

vezényeltek, nem te voltál az véletlenül, aki egyfolytábanvalami nő után koslatott?

– De igen. Wendy Sylvester – bólintott Kai. – Most a

Davion Nehézgárdánál teljesít szolgálatot.Victor egy másodpercnyi gondolkodás után biccentett.– Wendy Karner kommandant. Néhány évvel ezelőtt

férjhez ment.– Igen, méghozzá egy költőhöz – vigyorgott Kai.– Viccesnek találod?– Nem. Azt hiszem, hirtelen elhatározás lehetett. Meg

szegte a családi hagyományokat, akárcsak te. – Kai vállatvont, de a mosoly nem tűnt el az arcáról. – Örülök neki,mint ahogy neked is.

– Oké. – Victor gondterhelten nézegette cipője orrát. –Akkor talán tehetnél nekem egy szívességet.

– Bármit.Victor beszívta az alsó ajkát, ahogy felemelte a fejét.– Te, Morgan és a harci kötelék szinte minden tagja

hátrahagyja a kedvesét. Én sosem csináltam ilyesmit.Sosem volt még senkim, akit valóban szerettem volna, ésmost nem tudom, mit mondhatnék.

– Értem. A „holnap meghalhatok” típusú frázisok ugyanelég pontosak, viszont nélkülöznek minden őszinteséget.Bármi más viszont a veszély lebecsülésének tűnhet, és eztriviálissá és közhelyszerűvé teszi a hátrahagyottak félelmeit.

– Te is sokat töprengtél ezen.– Deirdre eléggé realista, így az egyedüli járható út az ő

esetében, ha szembesítem az igazsággal. – Kai Victor vállára tette a kezét, és barátja szemébe nézett. – A legfon-tosabb, hogy megoszd vele, amit a szívedben érzel. Jussoneszedbe, hogy talán sosem lesz többé alkalmad beszélni

neki a valódi érzéseidről, és hogy ezek a szavak lesznekaz utolsók, melyek emlékeztetni fogják rád. És ami mégfontosabb, amit most mondasz, az fogja őt kitartásra bírniazokon a hosszú éjszakákon, amikor majd azon gondol-kodik, vajon életben vagy-e még, vagy esetleg éppen ahaláltusádat vívod valamelyik légkör nélküli planétán.

– Bölcs ember vagy, Kai Allard-Liao.– Nem igazán, Victor, nem igazán – mosolyodott el

Kai. – Ha valóban olyan bölcs lennék, már rég kitaláltamvolna valamilyen megoldást a klános kérdésre, hogy nekelljen itt hagynunk a szeretteinket.

* * *

Ezen az éjszakán Omi a palota kertjében várt Victorra. Ahelyszínt több száz gyertya fénye világította be. Meglepte, hogy itt találja a lányt, mivel a kert fájdalmas emlé-keket idézhetett fel benne. Közös boldogságunk a palotamás részeihez kötődik.

Omi az első csikorgó léptekre megfordult, és mintegymellékesen letörölte az arcán csorgó könnycseppet. Victor alig vette észre a mozdulatot.

– Komban-wa, Victor-sama.Victor meghajolt, és átnyújtotta neki a Császári Város

ban talált, egyetlen tökéletesen kék rózsát.– Ennek a rózsának kéne inkább könnyeznie, mert

szépsége elhalványul a tiéd mellett.Omi elmosolyodott, és finom mozdulattal átvette a

virágot.– Igazán kedves tőled.– Zavarba hozol ezzel a fogadtatással. – Victor fel

emelte a kezét, hogy megelőzze Omi válaszát. – El kellneked valamit mondanom, és nem hiszem, hogy még egyszer képes lennék belefogni, ha most nem beszélhetek,ezért nagyon kérlek, hallgass végig.

Omi bólintott, és elhelyezkedett egy fehérre festettkőpadon.

Victor járkálni kezdett, de gyorsan abba is hagyta, merta talpa alatti ropogó kavicsok hangja az összezúzottmech-páncélok csikorgására emlékeztette.

– Omi Kurita, sokkal jobban szeretlek, mint amennyirevalaha is hittem volna, hogy szeretni lehet valakit. Néhaazt kívánom, bárcsak költő volnék, hogy szonetteket írjakhozzád, vagy művész, aki képeket fest neked. Harcosvagyok, aki büszke a hivatására, ám a lemészárolt ellenfe-lek felajánlása nem a legszerencsésebb módja a szerelembizonyításának, de sajnos pontosan ez az, amit tennifogok. Harcba bocsátkozom a klánokkal, mert arra törekednek, hogy elpusztítsanak téged és mindent, ami kedves neked. És én nem hagyhatom, hogy ez történjen.

Itt, ebben a kertben, azon az éjszakán néhány hónappalezelőtt készen álltam rá, hogy meghaljak érted. Amikorodabent feküdtem a földön, és megláttalak véres kimonó-ban közeledni, azt hittem, téged is megöltek, és boldogvoltam, hogy a túlvilágon végre együtt lehetünk. Mostmár tudom, hogy még magánál az életnél is többet jelentek számodra, és hogy soha nem akarok elválni tőled. Ez

nem olyan, mintha te és én egy egész két fele lennénk,mert azt gondolom, ennél mindketten többek vagyunk,és amivé együtt válhatunk, az valami felfoghatatlan. Hamellettem vagy, el sem tudok képzelni tökéletesebb életet magam számára.

Victor nagyot nyelt, hogy megszabaduljon a torkábanképződött csomótól.

– Akármennyire is nem szeretnék elszakadni tőled,mégis meg kell tennem. Kénytelen vagyok meghozni ezta döntést, mert csak így tudok gondoskodni arról, hogysoha többé ne kelljen elválnunk. Bocsáss meg. Ne feledj elés ne félj, mert vissza fogok térni.

Omi lassan bólintott, aztán felemelte tekintetét akönnyáztatta rózsáról, és rámosolygott Victorra.

– Hiszek neked, Victor, mert tudom, hogy sosemhazudnál nekem. Csak azért hagylak elmenni, mert biztosvagyok benne, hogy visszajössz hozzám. – A rózsával apalota felé intett. – Amikor megláttalak ott, saját véredben fekve, úgy éreztem, elszáll belőlem az élet. Csakegyetlen célja volt az életemnek, hogy téged megmentse-lek. Ha meghaltál volna, én is csatlakozom hozzád, és ígyegyesülhettünk volna a halálban.

Omi felállt, széttárta a karját.– Azon az éjszakán azért hívtalak meg ebbe a kertbe,

mert ez az én saját szentélyem. Itt őrizted a biztonságo-mat és a józanságomat a klánok luthieni támadása idején.Azután azon a borzalmas éjjelen ismét megvédtél engemaz elpusztításomra törő hatalmaktól. Azóta mindkettenkerültük ezt a helyet a gonosz métely miatt, amely meg

fertőzte. Ma, az elutazásod előtti estén, amikor az emberiség eddigi legnagyobb háborújába indulsz, egy apró szívességet szeretnék kérni tőled.

– Bármit kérhetsz, megteszem.Omi keze lassan a kimonóját összefogó öv felé csúszott.– Mielőtt visszafoglalnád a világainkat a klánoktól,

segíts nekem visszafoglalni ezt a kertet a hozzá kapcso-lódó gonosz emlékektől. Amikor elmész, és én megláto-gatom ezt a helyet, úgy szeretnék ránézni, mint a szere-lem és az élet szentélyére, nem pedig a gyűlölet és a halálkertjére. Szeress engem itt, Victor Davion, hogy újra az énszent helyemmé váljon, és képes legyek kitartani a visszatérésedig.

31Ragnarok-síkság, AsgardFüstjaguár Megszállási Zóna3059. május 27.

Annak ellenére, hogy Pusztítójának páncélozottpilótafülkéjében ült, Wendy Karner nagyon issebezhetőnek érezte magát. Különös módon, nem azértaggódott, mert zászlóalja az Odin Menedéke hegyeit aRagnarok-síksággal összekötő, a hirtelen átmenetet kissémegtörő dombokon meglehetősen nyílt pozícióbanhelyezkedett el. A Davion Nehézgárda EHCS Első MechZászlóalja nagyon is megalapozott indokkal foglalta elezt a helyet, és az éjszaka közeledtével tudta, hogypozíciójuk megválasztásának bölcsessége vagy ostobaságamég hajnal előtt meg fog mutatkozni.

Sebezhetőségének érzete – jött rá hirtelen – onnanszármazott, hogy a Pusztító teljesen új volt. Még sohanem ült olyan mechben, amelynek még a szagán is éreznilehetett, mennyire új. Képzése a családi agromechenkezdődött, és onnantól kezdve az Új-Avaloni KatonaiAkadémián és a Klánháborún keresztül mindig egy olyanmech pilótafülkéjében harcolt, amelyik jóval idősebb voltnála, sőt a Pusztító előtti gépét még a nagyszülei is

használták a Nehézgárdánál. Tudta, hogy az új nemfeltétlenül jelent rosszat is, és a mech kitűnő konstrukció,de még így is furcsán érezte magát benne.

Minden kényelmetlen érzése ellenére, kedvelte a tízméter magas, széles vállú csatamechet. A kezek hiányazavarta valamelyest, de mivel mindkét kar egy-egy hatalmas Gauss-ágyúban végződött, könnyen megfeledkezetterről a hátrányról. A gép mellrészének mindkét oldalábarészecskeágyúkat építettek, közvetlenül a félnehéz lézerek alá. A mech másik két félnehéz lézere a fejben, illetvehátul, gerinctájékon kapott helyet, így a pilóta a hátamögött lévő célpontokra is tüzelhetett. A humanoidmech jelentős mennyiségű páncélt hordozott, így nemcsak nagy távolságra tudott jelentős erejű csapást mérni,de egy elhúzódó tűzharcban is képes volt állni a sarat.

Wendy biztos volt benne, hogy az előttük álló harcnem fog nagyon hosszú ideig tart a ni . De amennyivelrövidebb lesz, annyival kegyetlenebb is.

Az asgardmi támadást meglepően könnyen hajtottákvégre. A Negyedik Jaguár Dragonyosok egyetlen, elsővonalbeli mechek-ből álló csil laghalmazt állomásoztat-tak a bolygón. Így nagyjából hatvan harci géppel rendel-keztek, körülbelül feleannyival, mint a NehézgárdaEHCS. Mindent figyelembe véve tehát Jaguárok és azEHCS közel egyenlő erőket sorakoztattak fel.

A konvencionális katonai filozófia szerint a támadóerőnek legalább háromszoros túlerőben kell lennieahhoz, hogy elfogadható veszteségek mellett győzni tudjon. Ezért a Csillagliga asgardi támadó csapatteste egy

szövetségi és egy Komsztár vegyes ezredet foglalt magában. A Harmadik Prosperinai Huszárok alkották atámadó élt, és a Harmadik Benjamini Regulárisok egészí-tették ki megerősített ezreddé az alakulatot. Azért aRegulárisok vettek részt az akcióban, mert eredetileg őkveszítették el a világot a Jaguárok ellenében, és mindenvágyuk az volt, hogy a visszafoglalásával helyreállítsákbecsületüket. A Komsztár a 278. Divízióval, egy Rasalhág-ból menekült elit egységgel járult hozzá a művelethez.

Amikor a Csillagliga hadereje megérkezett az Asgardrendszerébe, a Negyedik Jaguár Dragonyosok Vernanban,Asgard déli kontinensének legnagyobb városában állomá-sozt a k . Tai-sa Angus McTeague ott szeretett volnamegütközni velük, mert a Regulárisokat 3052-benVernanból űzték ki az Odin Menedékéig, és onnan asíkságig. A Jaguárok mintha megérezték volna aszándékát, visszahúzódtak a Menedék sziklás hegyeiközé. McTeague ezért a hegyvonulattól délre helyezte ela Komsztár egységet, a Davion Nehézgárdát pedigvalamivel mögéjük, hogy le tudják zárni a keletimenekülő útvonalat, amikor a Szövetség két zászlóaljanyugat felől átkergeti a Jaguárokat a hegyeken.Ugyanúgy, ahogy hét évvel azelőtt ők tették aRegulárisokkal.

– Kalapács Egyes, itt Daniel Hét.Wendy bekapcsolta a rádió mikrofonját.– Mondja, Daniel Hét.– A passzív detektorok mozgást érzékelnek a lefelé

vezető úton – Az előretolt tüzérségi megfigyelő habozott.

– A huszonháromharminchatos szektor felé tartanak.– Huszonhárom-harminchat, vettem, Daniel Hét. Szép

munka volt. Hozza ki az embereit a Jaguárok fészkéből.– Roger, kommandant. – A férfi hangjában szinte tapin

tani lehetett a megkönnyebbülést. – Két percen belüleltűnünk.

– Roger, Hetes. Igyekezzenek, mert rövidesen befutunkarrafelé. – Wendy a zászlóalj taktikai frekvenciájára kapcsolt. – Kalapács egy a zászlóaljnak. Megérkeztek. A számuk egyelőre ismeretlen, de egyenesen felénk tartanak akettő-három-három-hatos szektoron keresztül. Csakakkor nyissanak tüzet, ha tiszta célpontjaik vannak.

Megnyomott néhány gombot a kommunikációs konzo-lon, és máris az ezred tüzérségének frekvenciáján találtamagát.

– Itt Kalapács Egyes. Zárótüzet kérnék a huszonhárom-harminchatos – kettő-három-három-hatos – szektorrapontosan egy perc múlva, ismétlem, egy perc múlva. Amásodik sorozat rá harminc másodpercre jöhet.

– Roger, Kalapács Egy. Maga a főnök.Végül visszaváltott saját zászlóalja taktikai frekvenciá-

jára.– Oké, Kalapácsok, világítsuk meg őket. – Felnézett a

holografikus szenzor kijelző szeme elé vetí tett képére. Aberendezés százhatvan fokra szűkítette össze a mech környezetének háromszázhatvan fokos ábráját. A kép kétszélén arany csíkok jelezték az elülső fegyverek tüzelésiszögét. Gyorsan bekapcsolta a nagyítást, és éjszakaiüzemmódba váltott az érzékelőkkel, hogy minél többet

lásson a lebukó nap egyre gyengülő fényében.A távolban, jóval túl mechje fegyvereinek maximális

hatótávolságán egy tizennyolc harci gépből álló mechegységet vett észre. A mechek eredetileg a Füstjaguárokáltal leginkább kedvelt foltos fedőréteget viselték, de afesték nagy része már eltűnt a gépek páncéljáról. Mindenjel azt mutatta, hogy pokoli harcokon vannak túl, és ha azOdin Menedékének csúcsa közelében felvillanó fényekjelentettek valamit, akkor a csata még mindig teljes erővel tombolt.

Bár az Első Zászlóalj kísérletet sem tett jelenléténekleplezésére, sőt, szinte magukra vonták a veszélyt azzal,hogy sziluettjük jól láthatóan kirajzolódott a dombgerin-cen, a szenzorok bekapcsolása egyértelműen tudatta aJaguárokkal, hogy a Gárda nem óhajt megfigyelői szerep-ben maradni. Az érzékelők üzembe helyezése egyenér-tékű volt azzal, mint amikor réges-rég egy terrai lovagkihívásul arcon legyintett egy másik lovagot a kesztyűjé-vel.

A mostani kihívással csak egyetlen probléma volt: aklános csatamechek már ebből a távolságból is képesekvoltak tüzelni. Túl keményen nem csaphatnak ugyan le,de büntetlenül garázdálkodhatnának, mivel a Gárda pilótái nem tudnak visszalőni. Sokak számára ez talán nemtűnik sportszerűnek, de Wendy már megtanulta, hogy aháborúban a tisztesség csak az írók gondolataiban létezik, akik sosem láttak valódi harcot, és azoknak a szegényördögöknek az elméjében, akik már azelőtt fűbe harapnak, hogy visszalőhetnének.

– Felkészülni, emberek – szólt bele a mikrofonba. –Pontosan ott vannak, ahol szerettük volna.

Fegyvereik nagyobb hatótávolságát kihasználva, a Jagu-árok szétszóródtak, és tüzet nyitottak a gárdistákra. Azéjszakát nehéz lézerek koherens fénydárdái döfték át, ésfúródtak bele a Gárda mechjeibe. A klános harci gépekreerősített indítókból nagy hatótávolságú rakéták röppen-tek elő, füsttel és tűzzel töltve meg a levegőt. WendyPusztítóját két rajnyi rakéta is eltalálta, a robbanásokletépték a páncélzatot a mech melléről és bal bokájáról.A mechen remegés futott végig, de a sérüléselhanyagolható mértékűnek bizonyult.

A rádióból a kárjelentések hangjai szűrődtek ki, desenki nem kapott súlyos találatot. A Davion Nehézgárdáta legnagyobb mechekkel szerelték fel, ami azt jelentette,hogy több sorozatnyi találatot is kibírtak, mielőtt aföldre kerültek volna. Úgy tűnik, a Füstjaguárok tartjákmagukat a hagyományaikhoz, és egyes célpontokatválasztanak ki ahelyett, hogy egyesítenék tűzerejüketegy-egy mechünk leszedésére. Egy pillanatig szintenemesnek találta ezt a hozzáállást, de aztán inkábbostobaságnak érezte, majd ez az érzés fokozatosanátcsapott sajnálatba és bámulatba.

Célkeresztjét az egyik nehéz mechre irányította, melynek kézfejek helyett hatalmas acélkarmokat építettek akarjaira. Célzókomputere nem fogta be a célpontot, deinformálta, hogy a kérdéses mech egy Kodiak. Wendye lmoso lyodott . Tehát a Jaguárok is használnakKodiakokat. Helyes, legalább lesz egy kis tapasztalatunk

velük szemben, mielőtt vadászatra indulnánk aSzellemmedvék ellen.

Az első tüzérségi csapás akkor érte a Jaguárokat, amikor azok a második nagy hatótávolságú támadásukrakészülődtek a gárdisták ellen. A támadást néhány kisebbdetonáció jelezte előre, azután arany és vörös tűzlepelborította el a szektort. Egy másodpercig úgy látszott,mintha maga a levegő robbant volna fel. Egy pillanattalkésőbb a zárótűz dübörgő moraja elérte a gárdistákat.Wendy elfintorod o t t . Senki nem érdemli meg ezt apoklot, de inkább ők haljanak meg, mint hogy hagyjamlegyilkolni az embereimet. Azt hiszem, nincs másválasztásom.

A füstből előbukkantak a túlélő klánosok. A tüzérségitűz egyharmadukat megsemmisítette, de főként a kisebb,gyengébb mecheket, a nehezebb gépek folytatták a harcot. Az enyhe emelkedőn gyorsan közeledtek a rájuk várógárdisták felé. Fegyvereik izzottak az alkonyatban, afényvillanások az egyik pillanatban rémálomszerűképekké fagyasztották a mecheket, aztán a következőbenújra elnyelték őket az árnyékok.

– Gárdisták, tüzelhetnek. – Wendy egy Kodiaksziluettjére vezette a célkeresztet. Fogalma sem volt róla,hogy vajon ugyanezt a gépet látta-e az imént, de igazábólnem is törődött vele. Abban a pillanatban, amikor akereszt közepén felvillant az aranyszínű pont, tüzetnyitott a Pusztító mindkét Gauss-ágyújával.

A fegyverek csövéből két ezüstös fémtömb röppent ki aKodiak irányába. Mindkét szuperszonikus lövedék a

klános mech bal oldalát találta el. Az egyik lehámozottegy tonnányi páncélzatot a bal karról, míg a másik amech lábszárán változtatta ócskavassá apáncéllemezeket. A dupla becsapódás balra pördítette amechet, és Wendy egy pillanatra azt hitte, el is fog dőlni,de a tapasztalt pilóta ügyesen megtartotta gépét.

A Kodiak a mellébe épített nehéz lézerből viszonozta atüzet. A zöldes fénysugár a Pusztító jobb lábát kaptatelibe. A több kilojoule-nyi energia olvadt szélű barázdátszántott a páncélozott combba. A páncélveszteségellenére a végtagon még mindig elég védelem maradtahhoz, hogy több hasonló erejű támadást átvészeljen. Denem hiszem, hogy lesz esélyed még néhány ilyen lövésre.

Ted Mooraine Solymásza is célba vette a Kodiakot. ASolymász bizonytalan gépezetnek látszott, főkéntcsípőből előretolt teste miatt, amely gyökeresen eltért aKodiak, vagy a Pusztító egyenes felépítésétől. Mooraineazt állította, így kisebb célpontot nyújt az ellenségnek,Wendy azonban tudta, hogy túlélését sokkal inkábbköszönheti hozzáértésének, mint mechje alacsonyfelépítésének.

A mech bal karjába épített részecskeágyú szaggatottszélű, azúrszín nyalábot köpött a Kodiakra. A PPCenergiából szőtt ostora lefejtette a páncélzatot a klánosmech bal karjáról. Félig megolvadt ferroszálaspáncéllemezek hullottak le a végtagról, és felgyújtottákaz alacsony füvet. A Solymász bal karjának Gauss-ágyújais megszólalt, lövedéke a Kodiak mellének közepébevágódott. Pontosan oda fúródott, ahol egy embernek a

szegycsontja lett volna, és összeroncsolta a maradékpáncélzatot, amely egy darabban zuhant a földre.

A Kodiak, amely időközben elég közel került ahhoz,hogy a többi fegyverét is hatékonyan használhassa, most aSolymászra koncentrálta támadását. Wendy szerintsemmi értelme sem volt a célpontváltásnak, hiszen aSolymász még sértetlen volt, és abból a távolságbólsokkal kevesebbet árthatott a Kodiaknak, mint ő. Minthaa pilótát felingerelte volna, hogy Ted beleavatkozott apárbajunkba. Ha így van, akkor a most következőkneksem fog igazán örülni.

A Kodiak minden bevethető fegyverével tüzet nyitott aSolymászra, igen meggyőző bemutatót tartva a klánosmech tűzerejéről. A mech mindkét öklét előrelökte, éscélzásra emelte a karokba épített félnehéz lézereket. Ajobb végtag négy lézere közül három talált. A sugarakjobbról balra haladva komoly mennyiségű páncéltpárologtattak el a Solymász torzójáról. A bal kar lézereiszintén hetvenöt százalékos pontossággal dolgoztak,aminek a Solymász bal melle, karja és lába látta kárát.Bár egyik lövés sem hatolt át a védelmen, hogykomolyabb belső sérülést okozzon Mooraine mechjének,az iszonyatos mértékű páncélveszteség kibillentetteegyensúlyából a gépet. A Solymász imbolyogni kezdett,azután lassan a bal oldalára dőlt.

– Ted, kelj fel és tűnj innen! Gárdisták, még egy kör, ésvisszavonulni! – Wendy is hátrálni kezdett Pusztítójával,de célkeresztjét továbbra is a Kodiakon tartotta. A jobboldali Gauss ezüst lövedéke a Kodiak bal mellét találta el,

tovább növelve a Solymász által okozott károkat. Amásodik fémtömb a medveszerű mech jobb karját vettecélba, és páncélrepeszek kerámiaszilánkjaival borítottabe a környéket. A pusztítás ellenére a klános pilóta mégmindig talpon tartotta a gépét, és folyamatosanközeledett.

Wendy zászlóalja fegyelmezett rendben vonult vissza.T e d Solymásza gyorsan távolodott, a Pusztító pedigfedezte a hátát a domb túloldali lejtőjén. Wendy akijelzőjén látta, hogy a másik oldalon a Solymászmegfordul, és célba veszi fegyvereivel a dombgerincet,kihasználva az emelkedő nyújtotta természetesfedezéket. Tudniuk kell, hogy itt várunk rájuk, de mi másválasztásuk lenne, minthogy tovább támadnak?

A klánosok teljes sebességgel keltek át a gerincen.Olyan lendülettel érkeztek, hogy valószínűleg már akkoris késő lett volna számukra, ha meg akarnak állni. Ha ezis volt a szándékuk, ennek semmi jelét sem mutatták,inkább bátran rohamoztak annak ellenére, ami odalentvárta őket.

Ellentétben a Szövetség egységeivel, akikkel a Füstja-guárok az Odin Menedékénél csaptak össze, az EgyesültNemzetközösség csapatai az összfegyvernemi taktikáraalapozták háborús doktrínájukat. Egy ezredharccsoportnem csupán egy ezrednyi mechből és a kiszolgáló alaku-latokból állt, hanem egy olyan egységet képezett, amelyszorosan együttműködött a páncélos, gyalogsági, légi éstüzérségi támogató csapattestekkel. A tüzérség márbemutatkozott a klános mecheknek, a légierő pedig lesö

pörte a Jaguár vadászokat az égről. A visszavonulómechek most egy olyan mélyedésbe csalogatták a kláno-sokat, ahol az EgyNem páncélosai csak arra vártak, hogy aHalál Völgyévé változtassák a területet.

Igaz, hogy a csatamechek voltak a valaha kifejlesztettlegerősebb fegyverrendszerek, de azért a páncélosok ismegtartották valamennyire a szerepüket. A Gárda EHCSnehézpáncélos ezrede a domb lejtőjén felfelé beásva várakozott fedezékben, tüzelésre készen. Amint saját visszavonuló mechjeik áthaladtak a vonalukon, közvetlenközelről teljesen tiszta lővonalat kaptak klános ellenfe-leik felé.

Elsőször fél tucatnyi Alacorn Mk VII nehézpáncélos nyi-tott tüzet. Mindegyik jármű tornyában három Gauss-ágyúkapott helyet. A Kodiakot két tank is becélozta. Az elsőharckocsinak két lövése talált. Az egyik a mech balmellének védelmét gyengítette meg, a másik pedig a balláb páncélzatát zúzta össze. A második Alacorn támadásamég kritikusabbnak bizonyult, mert két lövedék szinténa Kodiak torzójának bal oldalát kapta telibe. A mechpáncélzatának maradéka is megsemmisült a csapás alatt,és a második lövedék behatolt a mellkasba. Élesfémszilánkok záporoztak a mech oldalából, és egymásodlagos robbanás után füst kezdett szivárogni aKodiak mellébe épített gépágyú csövéből.

Ám a Kodiak még mindig állva maradt, és továbbra isfenyegetést jelentett.

Wendy becélozta a mechet a Gaussokkal, és ő is tüzetnyitott. Csak egy lövedék találta el a Kodiakot, de az

szinte az összes páncélzattól megfosztotta a klános mechjobb karját. A három félnehéz lézer sugara követte aGauss-ágyút. Az első nyaláb a törzs bal oldalán olvasztottle némi páncélt, a második a bal kart gyengítette tovább,a harmadik pedig pontosan a mellkas közepén tátongókráterbe fúródott. Forró gőz csapott ki a mech szívefeletti lyukból, és a Kodiak megrázkódott.

Giro találat! Wendy figyelte, ahogy a hatalmas mech atalpon maradásért küzd. Akármilyen képzett is volt aklános pilóta, Wendy utolsó lövése megrongálta agiroszkópot, ami segített állva és működésben tartani amechet. A Kodiak tántorgott, végtagjai összevisszacsapkodtak, majd végül elzuhant. A pilóta ugyan utolsókísérletként még megpróbálta letámasztani a jobb karját,de a hatalmas feszültség hatására a támogató rendszerekfelmondták a szolgálatot, és a végtag vállból leszakadt amech törzséről. A kar gurulni kezdett a domboldalon agárdisták felé, a Kodiak pedig hatalmas porfelhőkíséretében, olajos, fekete füstöt okádva elterült a földön.

A dombgerinc többi pontján a klánosok még rosszabbuljártak. Két Brutus támadó páncélos dupla nehéz lézereitbevetve tűzbe borította egy apró Hankyu mech törzsét.Szinte felfoghatatlan volt, hogyan maradhatott életbeneddig a könnyű kis csatamech. Amikor a sugarakmegtalálták és keresztülégették magukat a páncélján,minden ízületéből zöld energia sugárzott. Ezt hamarosanfüst követte, és a mech megállt, füstölgő, mozdulatlanalakká dermedt a domb tetején.

Egy másik Kodiak két zömök Faltörővel került szembe.

A Belső Szférás mechek fél tucatnyi félnehézimpulzuslézert hordoztak, melyekből halálosfénynyilakkal árasztották el az óriásgépet. Azenergiatüskék végigsöpörtek a mech egész felületén,olvadt fémpatakokká változtatva a páncéllemezeket, ésaz egyik lövedéknek sikerült átfúrnia a mechfelsőtestének közepét. Fekete füst ömlött ki a nyílásból,miközben a klános mech a hátára borult.

Wendy kicsit előrébb jött Pusztítójával, és végignézetta csatatéren. A klános mechek a földre kerültek, némelyikfüstölgött, némelyik lángolt, másoknak egy-egy végtagjahiányzott, és olyanok is voltak, amelyekre rá sem lehetettismerni. Miközben a tető felé indult, rávezettecélkeresztjét arra a Kodiakra, amelyiknek a leterítésébenő is segédkezett, és a Gaussból egy golyót pumpált a balkönyökébe. A lövés szilánkokra törte az ízületet ésleszakította az alkart, véget vetve ezzel a klános pilótatalpra állási kísérleteinek.

– Szakaszok, jelentést.A visszajelzésekből kiderült, hogy már egyetlen klános

mech sem működőképes. Saját egysége nem szenvedettsúlyos veszteségeket. A legtöbb mech csupán némi páncélt dobott le magáról, viszont három gépnek leszakadtvalamelyik végtagja, és egy pilóta meghalt, amikor a fülkét összelapította az egyik klános Gauss-ágyú lövedéke. Apáncélosok parancsnoka jelentette, hogy egysége harcrakész, mindössze két tankot vesztett, azokat is a földreomló mechek temették maguk alá.

Wendy az ezred hullámhosszán szólt bele a rádióba:

– Kalapács Egy Bázisnak.A hangszóróból Anna Adelmara marsall hűvös hangja

válaszolt: – Jelentést, Kalapács Egy.– Az ellenséggel harcba bocsátkoztunk, és megállítot-

tuk őket. Tizennyolcan – egy-nyolcan – jöttek ki a Menedékből. Mindegyik semlegesítve. A veszteségeink minimálisak.

– Nagyon jó, Karner, kitűnő. Ön hűen követi családjahagyományait a szolgálatban. A drakónok megtisztítják aMenedéket, esetleg még összeakadhat egy-két csellengő-vel. Maradjon a helyén. Két zászlóalj érkezik hamarosan abarátai után, és nemsokára küldöm a roncsmentőket is.

– Értettem, uram. – Wendy önkéntelenül elmosolyo-dott, és visszaváltott a zászlóalj taktikai frekvenciájára. –Figyelem! Biztosítsák a területet. Nemsokára baráti egységek érkeznek a klánosok nyomában. Csak óvatosan, deazért büszkék lehetnek magukra Tukayyid óta ez az elsőalkalom, hogy megmutattuk a klánosoknak: bármilyenjók is a harcban, korántsem ők a legjobbak.

32Wolcott, Drakónis Szövetség Szabad ZónaFüstjaguár Megszállási Zóna3059. május 30.

Victor megdörzsölte égő szemét, azután újra az elsötétí-tett eligazító szoba közepe felett lebegő holografikusadatkijelzőre nézett. A vörös és zöld ikonok és alfanume-rikus jelek karácsonyi színpompával festették meg a kardinális khaki overallját, és Victor egy másodpercig arragondolt, hogy a karácsony a Belső Szféra számára valóbanilyen korán beköszönt ö t t . Igaz, hogy jelentős erőtkoncentráltunk mindössze öt világra, de az eredménymég így is szinte hihetetlen.

Victor előrehajolt, kezével megtámaszkodott az aszta-lon.

– Ha ezek az eredmények szimuláción jöttek volna ki,azt gondolnám, hogy hibás adatokkal dolgoztunk.

Phelan Kell bólintott.– Apád már bizonyította, hogy jelentős túlerővel rövid

úton el lehet bánni az ellenséggel. Amivel viszont nemszámoltunk, az a drakónok vágya a Jaguárok megleckéz-tetésére. – A Kiamba világát jelképező ikonra mutatott. –Hohiro az Első Kestreli Gránátosokkal és a Harmadik

Drakónokkal megszállta a Collins-gerincet, aztán az ElsőGenyosha és a Komgárda Tizenegyedik Divíziója terelnikezdte a 362. Támadó Csillaghalmazt a Hecate-mocsárfelé. A Jaguárok még jól emlékeztek rá, miféle trükkelpróbálkoztak a drakónok, amikor első alkalommal elfoglalták a világot a Szövetségtől. Nem akartak csapdábaesni, ezért rendezetlenül, és sokkal gyorsabban próbáltákelhúzni a csíkot, mint szabad lett volna. A Gránátosokatés a Drakónokat viszont nem sikerült kimozdítaniuk agerincről, így a nyílt terepen a Genyosha darabokra szedteőket. A kardinális bólintott.

– A Tarazeden a Hetedik Jaguár Dragonyosok elindul-tak a Mosaikan Kanyon Rezervátum felé abban a reményben, hogy a szakadékok útvesztőjében szét tudják húznierőinket. A Második Genyosha azonban sokkal gyorsab-ban mozgott, mint azt a Dragonyosok lehetségesnek tartották, és keményen lecsaptak az utánpótlást szállítókonvojukra. A Harmadik Donegáli Gárda EHCS-t úgytelepítették, hogy elvágja a Dragonyosok útját a Rezervá-tum felé, aztán Kai és az Első St. Ives-i Lándzsásai csatla-koztak a Genyoshához, és együtt felmorzsolták a Jaguáro-kat.

Victor elmosolyodott.– Kai ezenkívül megadásra bírt egy csillagnyi omnime-

chet, amikor párbajra hívta és legyőzte a csillagkapitá-nyukat. Azt hiszem, nagyon megkedvelte azt a Faltörőt,amelyiket a Solarison vezetett először, és meglehetősenjól boldogul vele.

– Kai győzelme nem meglepő – mondta Phelan. – Mint

ahogy az sem, hogy egy Jaguár felteszi a csillagát csakazért, hogy hírnevet szerezzen magának a harcban.

– Nem biztos, hogy tudom önt követni, Kell kán –mondta a kardinális.

– Pedig egyszerű. Az Asgardon megsemmisítettük aNegyedik Jaguár Dragonyosokat, miután rákényszerítet-tük őket, hogy ugyanazon az útvonalon vonuljanakvissza, amelyiket hét évvel ezelőtt a Benjamini Regulári-sok is használtak. A Hyneren a Második Fénylő Kard átviharzott a Harmadik Jaguár Lovasságon, az Első RegulaniHuszárokra és az ön Kilencedik Divíziójára hagyva a tisztogató munkát. – Phelan a Port Arthurt jelképező pontrabökött. – A Port Arthurra induló szövetségi egységek nemszámítottak ellenállásra, de aztán beleszaladtak a 168.Helyőrségi Csillaghalmazba, amelyik az utolsó jelentésekszerint a Labreán kellett volna, hogy állomásozzon. Báraz Ötödik Fénylő Kard elég zöldfülű egységnek számít,megvetették a lábukat a Zouave-völgyben, amíg a Tizenhetedik Benjamini Regulárisok és a Második Vegai Légióátjött a Disherről, és elverte a port a Jaguárokon.

Victor felvonta a szemöldökét, és a hologramon keresz-tül unokatestvérére nézett.

– Hová akarsz kilyukadni?– Oda, hogy a Jaguárokat sikerült álmukban meglep-

nünk. Az előzetes információk arra mutatnak, hogy nemis gondoltak a védekezésre, vagy arra, hogy egyáltalántámadást indíthatunk ellenük. Egy defenzív felálláshozképest túl sok nagy hatótávolságú rakétakilövő és gépágyú volt az omnimechjeiken. Ha szabad találgatnom,

akkor arra tippelnék, hogy az invázió kiszélesítésére,netán megújítására készülődtek.

Victor kiegyenesedett, karját összefonta melle előtt.– Ahhoz szükségük van egy új ilkánra.– Valószínűleg. – Phelan elmosolyodott. – Szerintem

már meg is választották, és erős a gyanúm, hogy éppenegy Füstjaguárt.

Focht hunyorított ép szemével.– Most csak találgat, vagy valóban rendelkezik infor

mációkkal a klánokról?– Azt akarja megkérdezni, elhallgatok-e valamit ön

elől?Victor felemelte a kezét.– Nem ez volt a kérdés, Phelan. A kardinális és én elég

jól ismerünk ahhoz, hogy tudjuk, nem hallgatsz el semmifontosat előlünk. Azt is tudjuk, hogy hagytál kémeket aFarkasok között, és ha ez az információ tőlük származik,akkor az sokkal biztosabb adat, mint a te találgatásaid.Persze ez nem azt jelenti, hogy ne ismernénk el a hozzá-értésedet a témában.

A Farkas kán megenyhülten bólintott, de Victor érezte,hogy még meg kell fizetnie az árát, amiért ilyen könnyenelfogadta a magyarázatát.

– Mindössze annyit tudok, hogy a kánok visszatértek aStrana Mechtyre új ilkánt választani. Amikor elindultak,még csak három szóba jöhető jelölt volt a posztra, ésabból, hogy a nem inváziós klánok még mindig nemkezdtek el beszivárogni a Belső Szférába, arra lehetkövetkeztetni, hogy a választáson nem született megle-

petés.– A három jelölt Marthe Pryde a Jádesólymoktól, Vlad

Ward a Farkasoktól, és Lincoln Osis a Füstjaguároktól.Azt hiszem, Osis lett a nyertes.

Victor egy másodpercig töprengett.– Úgy gondolod, a Sólymok és a Farkasok még mindig

túlságosan gyengék ahhoz, hogy az ő kánjaikat szavazzákilkánná?

– Részben. Az invázió egy Füstjaguár, Leo Showersvezetése alatt kezdődött el. Utána Ulricot választottákilkánná, de ő beleegyezett a tukayyidi Fegyverszünetbe,és ezzel megfékezte a klánokat. Emiatt a klánok vonakodnának ismét egy Farkast választani, ráadásul Vladnakmég nincs akkora hírneve, hogy bízzanak benne. Az, hogymegölte az ideiglenes Jádesólyom ilkánt, túlzottan megfoghatatlanná tette őt a többi kán szemében ahhoz, hogybiztonságban érezzék magukat a vezetése alatt.

– Meggyilkolt egy ilkánt? – kérdezte meglepetten Victor. – Azt hiszem, össze kéne hoznom a húgommal.

Phelan a fejét rázta, és elmosolyodott.– Nem is tudom hirtelen, melyiküket sajnálnám job

ban. Igen, Vlad megölte Elias Crichellt, de csak miutánvégzett a másik Jádesólyom kánnal, Vandervahn Chistu-val. A Jádesólymok vezető kánja jelen pillanatban MarthePryde. Kitűnő hírnévvel rendelkezik, ám a coventry-ifiaskó ezt erősen kikezdte. Óvatos és intelligens vezető,ezért nagy valószínűséggel még több időt akar hagyni aSólymoknak, hogy felépüljenek a Farkasok elleni háború-ból, mielőtt újra csatába vezetné őket.

A kardinális megdörzsölte az állát.– Így hát marad Lincoln Osis. Azt hiszem, vele még

nem találkoztam.– Nem, én sem hiszem. Nem tartozott Leo Showers

kíséretéhez. Osis egy elementál, aki Tukayyid után váltigazi kánná, bár már előtte is így hívták.

– Ez mit jelent? – kérdezte Focht.Phelan a tarkóját vakargatta.– A Füstjaguárok kissé szabadabban dobálóznak a kán

titulussal, mint a többi klán. Azokat a harcosokat, akikéles helyzetben kiemelkedő vezetői képességekrőltesznek tanúbizonyságot, gyakran nevezik kánnak aművelet időtartama alatt. Osis minden bizonnyalkiérdemelte a címet is, és a kinevezést is. Keménymunkával és merész taktikával jutott fel a csúcsra. – AFarkasok kánja vállat vont. – Megítélésem szerint őamolyan taktikai lángelme.

– Ez nem jó hír. – Victor újra az ikonokra nézett. – Atervünk azon az elképzelésen alapult, hogy a Füstjaguá-rok sokkal inkább ragaszkodnak a hagyományokhoz,mint például a Farkasok, ami azt jelenti, hogy sokkalnagyobb rugalmassággal járhatunk el velük szemben. HaOsis a vezetőjük, az súlyosbítja a helyzetünket.

– Victor, legközelebb próbáld megérteni, amit mondok.

A herceg összevonta a szemöldökét.– Jó, akkor kezdd elölről, de ezúttal egy kicsit lassab-

ban.– Azt mondtam, hogy Osis egy taktikai lángelme.

Ennek nem sok hasznát veszi ellenünk. – Phelan Victorramutatott. – Ti itt a stratégiai és műveleti részleteketdolgozzátok ki, de a taktikai döntéseket a helyiparancsnokokra hagyjátok. Miért?

– Mert az összes támadás lehető legaprólékosabbkidolgozása a leggyorsabb út a garantált kudarchoz –húzta el a száját Victor. – Oké, vettem az adást. Tehátebben a helyzetben nem állja meg a helyét.

A kardinális elmosolyodott.– Azt hiszem, a nehézségei csak fokozódnak, amikor

megindítjuk a második hullámot.– Egyetértek – bólintott Phelan. – Az eddigi támadások

sikerét figyelembe véve nem tervezed a határidők módosítását?

– Szívesen tenném, de ennél a pontnál még nem lehet –csóválta a fejét Victor. – A felfejlődési és utánpótlásiműveleteink ugyan a határidőn belül mozognak, de nemszámíthatunk rá, hogy mindig ilyen simán fog menniminden. Most emberek és gépek több tíz – vagy bizonyosesetekben száz – fényévnyi távolságra való mozgatásárólvan szó, és nem olyan könnyű ezt felgyorsítani.

– De azt hittem… a roncsmentésről, feltöltésekről ésjavításokról szóló előzetes jelentések azt mutatják, hogyrengeteg Jaguár eszközt és muníciót zsákmányoltunk. –Phelan a lebegő számokat tanulmányozta. – Ezeknek jóhasznát tudnánk venni.

– Egyetértek, és ezt is tesszük. Az első vonalas egysége-inknek száz százalékos harcértékűnek kell lenniük, amikor megkapják a következő feladatukat, a hátramaradó

helyőrségi alakulatokat pedig a megmaradó zsákmánnyalerősítjük meg. Ez azt jelenti, hogy korábban juttathatomel a hadianyagot a harmadik hullámhoz, azaz korábbanelindulhatnak és felzárkózhatnak, de ez csak akkorkövetkezhet be, ha a második hullám is ugyanolyan jóeredményt ér el, mint az első.

Victor kételyt hal lott saját hangjában, és őszintén szégyellte magát miatta, de tudta, hogy uralkodnia kell azelső hullám sikere felett érzett lelkesedésén, különben ajövőben teljesen irreális eredményeket fog elvárni atámadásoktól. Az ő dolga az volt, hogy felkészüljön a legrosszabb eshetőségre is, és reménykedjen a legszerencsé-sebb kimenetelben. Így tett a támadás első hullámánál, ésígy fog tenni a másik négynél is.

Phelan tekintete szigorúvá vált.– Értem amit mondasz, de nem lehetsz ennyire csökö-

nyös. Az első hullám öt világot érintett, a második nyolcat fog – bár én belevenném a Nykvarnt, a Teknőcpartotés a Labreát is. A kimenetel ugyan változó lehet, deneked most a lendület a fontos. Azt mondtad, taktikaiszinten kell sokkoló csapást mérni a klánokra, és ha ígyteszel, az egyenesen Osis agyáig fog hatolni. Ha kicsitráhajtunk, és kétszer annyi világot foglalunk el, mint azelőző hullámban, teljesen össze fog zavarodni.

A herceg sziszegve fújta ki tüdejéből a levegőt.– A Nykvarnon mindössze egy Ideiglenes Helyőrségi

Csillaghalmaz állomásozik.– A Ryuken-go ezred készen áll az indulásra. – Phelan

hüvelykujjával az ajtó felé bökött. – Alig várják, hogy pus

kavégre kaphassák a Jaguárokat. A Hatodik An Ting-iLégió sosem szerez tapasztalatot itt a Wolcotton, Sun-Tzu Vörös Lándzsás Ezrede pedig ugyanolyan NHR-támogatást tud nyújtani, mint bármelyik másik alakulat.Tudom, hogy ezek a csapatok mind a tartalékodat képezik, de képesek elfoglalni a Nykvarnt, és ami még ennél isfontosabb, meg is tudják védeni egy ellentámadástól.

– Nem rossz elképzelés – bólintott Victor. – Az elemzé-sed van olyan jó, mint Doc Travenáé.

– Doc, Ragnar és én már beszél gettünk erről – vontameg a vállát a Farkasok kánja. – Ha azt akarom, hogyvevő legyél egy elképzelésemre, akkor tetszetős csomago-lásban kell tálalnom.

– Oké, kié lesz a Teknőcpart?– A három Vegai Légióé. A Másodiké, a Tizenegyediké

és a Tizenhatodiké.– A Vegai Légióké? – kérdezte komoran Victor.– Figyelemreméltó – bólogatott lelkesen a kardinális. –

A Füstjaguárok elpusztították a Tizennegyedik VegaiLégiót a Teknőcparton – Hohiro Kurita és Shin Yodama amaroknyi túlélő között volt. Miután kitörtek a börtön-ből, elrejtőztek, és lázadást szítottak a bolygón. A Füstja-guárok megtorlásul orbitális bombázással romba döntöt-ték a fővárost, Edót. Ha a Légiókat vetjük be a visszafog-lalásnál, azzal helyreállíthatják elveszített becsületüket.A sikerük esetén a koordinátor ázsiója is emelkedne,mivel régen ő vezette a Tizenegyedik Vegai Légiót.

Victor beütött néhány utasítást az asztal végébe építettbillentyűzeten. A levegőben forogni kezdett a Teknőcpart

hologramja, de a kép mellett megjelenő szövegben említés sem esett klános egységekről.

– Tisztának tűnik, de ezt gondoltuk Port Arthurról is.– Port Arthuron teljesen más okból voltak csapatok –

mutatott rá Phelan. – Az a gyanúm, hogy a Jaguárok helyőrséget sem hagytak a Teknőcparton, mert a világot képtelenek voltak pacifikálni. Az ottani emberek mindegyikeemlékszik Edóra. Tudják, hogy ha egy Jaguár úgy dönt,meg kell halniuk, akkor meg is halnak, ezért semmi vesztenivalójuk nincs, ha szembeszállnak a megszállókkal. Anépesség kiirtásán kívül a Jaguárok nem tudtak más módszert kitalálni a világ biztonságossá tételére, ezért inkábbpacifikáltnak nyilvánították és továbbálltak. – Megköszö-rülte a torkát. – Harc nélkül elfoglalhatjuk, és el semtudom képzelni, hogy a Jaguárok valaha is megpróbálnákvisszaszerezni tőlünk.

– Felveszem a célpontok listájára – bólintott Victor. –Mivel az első világok között volt, amelyet a klánok lerohantak, egy gyors visszafoglalással csak tovább növeljük asokkhatást. De miért a Labrea? Azt hiszed, védelem nélkül maradt, mert a 168. Helyőrségi Csillaghalmaz, amelyik feltűnt a Port Arthuron, előzőleg itt állomásozott?

– A Labreán vannak csapatok – ingatta a fejét Phelan. –Nagyon is jó csapatok.

– Ezt tudja is, vagy csak találgat? – kérdezte felemeltkézzel a kardinális. – Persze nem szeretnék tiszteletlenlenni…

– Nevezzük jól megalapozott találgatásnak – válaszoltPhelan. – A Füstjaguár egységeket kapcsolatok egész

hálózata köti össze egymással. Körülbelül ahhoz hasonlít,ahogy a sportkoncessziók fenntartanak néhány kisebbcsapatot, amelyek ellátják őket új tehetségekkel, csak aJaguároknál pont fordítva működik a dolog. A 168. Helyőrségi Csillaghalmaz a Hatodik Jaguár Dragonyosok alárendelt egysége. A Hatosok oda küldik a lerobbant harco-sokat, a használt felszerelést, meg ilyesmiket. A Drago-nyosok ezenkívül amolyan kiszolgáló egységként használják a 168-asokat: ők takarítanak fel utánuk, illetve őkkészítik elő számukra a terepet. A 168-asok azért érkeztek a Port Arthurra, hogy előkészítsék a felfejlődési területet a Hatodik Jaguár Dragonyosoknak a Szövetség ellenitámadáshoz.

– Tehát szerinted a Hatodik Jaguár Dragonyosok a Labreán vannak? – Victor előhívta a Labrea képét, és kinyitott egy adatkijelző ablakot. – Mit tudsz róluk?

– Legendás egység, amely rengeteg alkalommal kerültösszetűzésbe a Farkasokkal, de ez még jóval az én időmelőtt történt – mondta Phelan vágyakozó mosollyal. – Azinvázió folyamán részt vettek a Tarnby, a Byesville és aYamarovka elfoglalásában. Gyors győzelmeket arattak,túl gyorsakat ahhoz, hogy dicsőséget hozzon nekik. 3050októberében egy elementál binária – ez ötven elementáltjelent – úgy foglalta el a Byesville-t a helyi milíciától,hogy fél tucatnyi lövés sem dördült el.

Victor elvigyorodott.– És ennek az elementál akciónak a vezetője Lincoln

Osis volt?– Pontosan. A Hatodik Jaguár Dragonyosok a Tukayy

idon is harcoltak, a Dinju-hegységben. A Komsztár 299. és323. Divíziója elég keményen lecsapott rájuk, és akikmegmenekültek, azoknak is csak azért sikerült kijutniuk,mert Osis megszervezte a visszavonulásukat. A vereségkeserű pirula volt, melyet le kellett nyelniük, de végül ismegtették, Osist pedig tettei elismeréseképpen megvá-lasztották kánnak. Azóta jelentős mennyiségű erőforrásfelhasználásával újjáépítette egységét. Meggyőződésem,hogy saját, egyszemélyes show-jának tekinti a dolgot. Őka legjobbak, akiket a Jaguárok nyújtani tudnak. A Labreaelfoglalásánál sokkal fontosabb ennek az alakulatnak amegsemmisítése.

– Jó meglátás. – Victor a kardinálisra pillantott. – Habevetjük az Első Genyoshát, az Első St. Ives-i Lándzsáso-kat, a Tizedik Lyrán Gárdámat és az ön 79. Divízióját,letörölhetjük őket a térképről.

– Nem, Victor, ez nem fog működni.– Hogy érted ezt? – kérdezte zavartan a herceg Phelan-

tól. – Hohiro, Kai és én éppen az ilyen műveleteket gyakoroltuk együtt, a 79. Divízió pedig a Komsztár egyik leg-jobb egysége. Igazi álomcsapatot fogunk alkotni.

– Igen, de itt most nem álmokra van szükség, inkábbrémálmokra – mondta élesen Phelan. – Mi akarunk Lincoln Osis rémálma lenni.

A kardinális felkapta a fejét.– Mi a szándéka, Phelan Kell?– Adják nekem a Labreát.– Tessék? – Victor értetlenül meredt unokatestvérére. –

Minden támadásunk kombinált hadművelet, a Csillagliga

zászlaja alatt. Ez is részét képezi annak, hogy bizonyítsuklegitimitásunkat és az uralkodáshoz való jogunkat.

– Tudom, és mi is a Csillagliga színeiben fogunk harcbaszállni, de hallgass végig. – Phelan teljes súlyával az asztalra támaszkodott. – Először is, az Osist övező tiszteletszoros kapcsolatban áll a Hatodik Dragonyosokkal. Haegy Belső Szférás egység győzi le őket, akkor becsületbeliügyet csinál belőle, hogy megbosszulja őket, és visszasze-rezze jó hírét. Ha viszont én zúzom szét őket – és én isfogom –, akkor dühös lesz rám, dühös lesz Ulricra, dühöslesz Vladra, és mindenki másra, akit csak hibáztathatérte, hogy szétvertem az egységét. Másodszor: azzal, hogya Csillagliga zászlaja alatt bocsátkozunk harcba, csak mégzavarosabbá tesszük a helyzetet. Ha elég keményen csapunk le, biztos vagyok benne, hogy el tudjuk kapni a túlélőket. Azután szabadon engedjük, és visszaküldjük őketa többi helyőrségi világra, vagy hagyjuk őket kapcsolatbalépni más világokkal, így mindenki meg fogja kérdője-lezni a megszállásuk jogosságát.

– Jó indokok, de a tieid közül még senki sem működöttegyütt más egységekkel ezt megelőzően.

– Akkor hadd mondjam el a végső érvemet. – Phelanarcát egyre inkább eltorzította a düh. – A Hatodik JaguárDragonyosok egyike a legkeményebb egységeknek,melyekkel szembekerülhetünk a Huntress innenső oldalán. Vérontás nélkül képtelenség semlegesíteni őket. Azén embereim készek meghalni. Szükségem van erre aműveletre, hogy mindenki számára bebizonyosodjon, aharcosaim valóban a Belső Szférához tartoznak. Ha más

egység is jelen lesz, és veszteségeket szenved, azt fogjákmondani, hogy pajzsként használtuk fel őket. Ha viszontkimaradnak az ütközetekből, a Farkasokat önzőnek fogják bélyegezni, amiért maguknak akarják az összes dicsőséget, vagy pedig ostobának, amiért nem veszik igénybe asegítséget egy ilyen nehéz harcban. Ezt én nem akarom.Ez az én esélyem rá, hogy végre összekerüljek a klánosok-kal, és a tudomásukra hozzam: mi itthon vagyunk, nekikpedig semmi keresnivalójuk errefelé. Nem akarom, hogybárki az utamba álljon, amikor ezt teszem. Megnyerjükneked ezt a csatát, utána pedig az oldaladon fogunk harcolni, mert rászolgáltunk a bizalomra.

Victor higgadtan méregette rokonát.– Kiket viszel magaddal?– Három csillaghalmazt: a Negyedik Farkas Gárda

Roham Csillaghalmazt, az Első Farkas Légió Csillaghal-mazt, és az Első Farkas Támadó Csillaghalmazt. A kivonulásunkkor még csak az első létezett, a másik kettőtakkor állí tottuk össze, amikor újraszerveződtünk az Arc-Royalon. A Második Légió és a Második Támadó Gránáto-sok még így is megmaradnak neked a tartalékban, akikjelenleg a Kell Kopók mellé vannak rendelve.

– Kitűnő egységek – bólintott Victor. – Oké, a Labrea atiéd.

– Tényleg?Phelan meglepett kérdésére Victor elmosolyodott.– Azt hitted, visszautasítom?– Nos… hát, igen. – Phelan kihúzta magát. – Amikor

említetted, hogy te is részt veszel a támadásban, úgy gon

doltam…– Úgy gondoltad, hogy magamnak akarom a dicsőséget.– Túl régóta vagy leopárd ahhoz, hogy most cseréld le a

foltjaidat, Victor.– Rá fogsz jönni, Phelan, hogy ennél azért valamivel

egyenesebb a gerincem. – Victor megdörzsölte a mellénlévő sebhelyet. – Az én dolgom az, hogy a legkisebb veszteséggel a legtöbbet érjem el. Igazad van a csapataid megbízhatósági faktorát illetően, én pedig vak voltam, hogyeddig nem vettem észre. De többé nem lesz így. Menjeteka Labreára, szedjétek szét a Hatodik Jaguár Dragonyoso-kat, aztán gyertek vissza ide. Rengeteg munka vár rád ésaz embereidre a jövőben.

33.Colodney-folyóvölgyColodney, LabreaFüstjaguár Megszállási Zóna3059. június 29.

Nem úgy jönnek, mint a harcba induló Füstjaguárok.Sokkal inkább hasonlítanak a vágóhídra menetelőbirkákra. A fennsík pereméről Phelan belátta az egészColodney-folyóvölgyet, egészen odáig, ahol a folyóbeletorkollott az Északi-tengerbe, és ahol Colodneyvárosa feküdt. Az invázió idején az Ötödik JaguárRegulárisok a végtelenül tágas síkságot választották aHarmadik Királyi Labreai Védelmi Ezredmegsemmisítésének helyszínéül. Két, páncélosokkal istámogatott zászlóalj elkeseredett kísérletként egy klánostrinária, és az otthonukat jelentő város közé ékeltékmagukat. A bolygó dús, zöldellő aljnövényzete azóta márteljesen eltüntette a régi csata sebhelyeit, bár a mechérzékelői jelezték, hogy az indákkal benőtt alacsonydombok alatt valamikori páncélosok formátlanná görbültroncsai rejtőznek.

És most a Jaguárok visszatérnek ide meghalni. A teljesHatodik Jaguár Dragonyos Csillaghalmaz besétált a

völgybe. Az alakulat trináriákba – egyenként három, öt-öt mechből álló csillagba – rendeződött, mintha Phelankívánsága szerint a kán minden csillaghalmazának felakarnának áldozni egy csapatnyi mechet. Az élő- éstűzerő ilyen arányú elpocsékolása megmagyarázható lettvolna, ha a Dragonyosok védelmi pozícióban, beásvamaradnak, de ők előrerontottak a völgyet övező domboksekély lankáin, átgázoltak a középen hömpölygő folyón,és felsorakoztak a Farkasokkal szemben, sokkal nagyobbharciasságról, mint katonai hozzáértésről tévetanúbizonyságot.

Phelan a kihívó frekvenciára kapcsolta a rádiót, melyetaz emberei előzőleg, még az atmoszférába való behatolásközben állítottak be számára.

– Phelan Kell kán vagyok, a Csillagliga expedíciós haderejének parancsnoka. Logan Moon csillagezredes, a felál-lásuknak semmi értelme. Miért könnyíti meg a dolgun-kat?

A választ statikus recsegés szőtte át.– Engem személyesen Lincoln Osis ilkán bízott meg

ennek az egységnek a vezetésével. – Logan Moon hangjaerőtől duzzadónak hatott, de Phelan megérezte benne ahamis magabiztosságot. – Az alakulat tagjait egyenkéntválogatták össze, hogy folytassák a Hatodik Jaguár Drago-nyosok dicsőséges hagyományait.

– És ön ezt is fogja tenni. Az itteni mészárlás méltófolytatása lesz a Dinju-hegységbeli fiaskónak.

– Ön ezt állítja, hamis kán, ám még egyetlen lövés semdördült el, tehát a jóslatát kénytelen vagyok komolyta-

lannak tekinteni.– Képtelen vagyok elhinni, hogy ilyen könnyen fogadja

a halált, Moon.– Én pedig képtelen vagyok elhinni, hogy bármilyen

módon túlélném ezt a találkozást, Kell.Phelan megborzongott.– Kérni szeretne tőlem valamit, Logan Moon? Esetleg

zellbringent óhajt? Ha én győzök a párviadalban,isorlaként magammal viszem a Dragonyosait. Atulajdonommá válik.

– Kizárólag saját Alfa Trináriám nevében beszélhetek,de az ajánlata elfogadható.

– A többi trinária parancsnoka pedig elfogadja ugyanazt az egyezséget, ha az embereim legyőzik őket, pozvál?

– Poz.– És azt is tudja, hogy az önök győzelme esetén semmi-

féle engedményt nem kapnak tőlünk, pozvál?– Nem engedélyezik, hogy visszavonuljunk a bolygó-

ról? – kérdezte a Füstjaguár parancsnok meglepetten.– Ezt a bolygót kizárólag győztesként, Farkasként, vagy

halottként hagyhatják el, de ezen nem kellene meglepőd-nie. Miközben behatoltunk a rendszerbe, mindenre megesküdtem, hogy elfoglalom ezt a világot, ön pedig ugyanúgy megesküdött, hogy mindenáron megvédi. Vagy aJaguároknak időközben inukba szállt a bátorságuk?

Moon válasza kissé rezignáltan hangzott.– Mindössze azt szerettem volna, ha van lehetőségem

megvinni a Huntressre a halálhírét.– Amennyiben ez a célja, még jó hosszú ideig kell vár

nia. – Phelan Gladiátor Alfájával lassan elindult a lejtőn avölgy alja felé. – Kivéve persze, ha le tudja rövidíteni.

– Mindent meg fogok tenni érte.Phelan visszaváltott a parancsnoki frekvenciára.– Ranna Kerenszkij, a Bravó Trinária parancsnokával

fog harcolni. A tét a trinária birtoklása. – Az adatkijelzőrepillantva Phelan észrevette, hogy a Jaguárok harmadiktrináriája közepes méretű mechekből áll. – Ragnar, tiéd aCharlie Trinária.

A három páros egyre közelebb ért egymáshoz. Páncél-zat tekintetében mindenhol a Jaguárok voltak előnyben.Phelan egy Daishival nézett farkasszemet, amelyik gondnélkül képes elbánni vele, ha hagyja magátkimanőverezni. Ranna, Natasha Kerenszkij vérjogánakelnyerője egy Turkina Bravo ellen vezette madárlábúMasakari Charlie-ját. Ha a két mech közel kerülegymáshoz, Ranna a legrosszabbra számíthat. Ragnarnagyjából egyenlő esélyekkel szállhatott szembe a JaguárÁrnyékmacska Alfával. Számára az lett volna a legjobb,ha minél előbb közelharcot tud kezdeményezni.

A Farkasok triója egy vonalban jött le a peremről, deamint elérték a völgy talaját, szétszóródtak. A Jaguárparancsnokok is megindultak előre, az egységeik pedigkissé hátrébb húzódtak. Bár a hat mech egymással fogharcolni, a területen elég nagy esély volt rá, hogy egykívülálló gép is megsérülhet. Csak mert egy lézersugárelhibázza eredeti célpontját, még nem jelenti azt, hogynem képes leolvasztani egy mech páncélját, vagy halálrasebezni a pilótát.

Phelan a kihívó frekvencián beleszólt a rádióba:– A Csillagliga nevében kihívom önt, Logan Moon csil

lagezredes, a trináriájának és a Labrea világának birtoklá-sáért.

– Én, Logan Moon csillagezredes a Füstjaguár klánbólelfogadom a kihívást. Mindenki, aki tanúja e párviadal-nak, fogadja el a végeredményt, amíg a csillagok ki nemhunynak, és az emberi faj emlékké nem halványul.

A csatamechje pilótaülésébe szíjazott Phelan bólintott.Egy költő veszett el benned, Logan Moon. Csak akkoröllek meg, ha rákényszerítesz. Miközben becélozta aDaishi alacsony, madárlábú sziluettjét, Phelahnak eszébejutott, hogy ezer évvel ezelőtt a szórakoztatóholovideken gladiátorok csaptak össze hasonlótestfelépítésű velociraptorokkal. Fantáziakéntmeglehetősen szórakoztató egy ilyen párosítás, mostazonban igencsak veszélyes. Nála van az előny, de ez mégnem garantálja a győzelmet. Célkeresztje felvillant, ésPhelan megnyomta a kioldógombokat.

A Gladiátor bal karjának három nehéz impulzuslézerezöld energianyilak záporával töltötte meg a levegőt. Asugarak felhólyagosították a páncélzatot a Daishi szívefölött, és végigszántották a mech bal karját és lábát. ADaishi kicsit megbillent, de Moon egyensúlyban tartotta amechet, és egyre közelebb került Phelanhoz.

Moon mindegyik, ebből a távolságból használhatófegyverével viszonozta a tüzet. A Daishi egyik nehézimpulzuslézere zöld fénysugarakkal szórta meg Gladiátorbal oldalát, lefejtve róla a páncélzat felét. A másik

hasonló lézer ugyanilyen mértékű sérülést okozott a törzsközépvonalában. A harmadik impulzuslézer és a bal karGauss-ágyúja elhibázta a célpontot, így Phelan mechjemegmenekült a Daishi teljes dühétől.

Phelan azonnal megpróbált kitérni jobbra, hogy védjemechjének sérült oldalát, és valamivel nagyobb esélyelegyen Moon Daishiját balról tűz alá venni. Manővereközben szemtanúja lehetett a Ranna és a Turkina közöttielső lövésváltás eredményének. A zömök, madárszerűFüstjaguár mech a jobb oldalán feküdt, a torzója közepéntátongó nyílásból fekete füst gomolygott. Phelansemmiféle sérülést sem látott Ranna Masakariján, amivagy azt jelentette, hogy a Turkina pilótájának elsősorozata teljesen elhibázta, vagy pedig azt, hogy atalálatok mechje bal oldalát érték.

Kicsit távolabb Ragnarnak sikerült közelebb kerülniellenfeléhez, amivel kitette mechjét az Árnyékmacskamegnövelt hatótávú nehéz lézerei tüzének. A két vastaglézersugár mélyen belefúródott a Fenris jobb karjába éslábába, de a sérülés alig lassította le Ragnart, aki azonnalviszonozta is a tüzet. A négy félnehéz impulzuslézersugara leolvasztotta a páncélzatot az Árnyékmacskakarjairól, és megsértette a lecsupaszított végtagokérzékeny belső alkatrészeit. Az egyik hűtőegységsárgászöld gőzfelhővé robbant szét. A két kisebb mechetért sérülések ellenére mindkét gép állva maradt, éstovábbra is tökéletesen üzemelt.

Phelannak a manőverével sikerült tartania a távolságotközte és a Daishi között, de tudta, hogy ez nem marad így

sokáig. Ha folytatja a körözést, nemsokára meredekebbterepre ér, ami le fogja lassítani, és ezzel a Daishi ismétközelebb kerülhet. Ha annyira meg tud közelíteni, hogybevethesse a rövid hatótávolságú rakétáit, nekembefellegzett. Phelan jobbra tekerte a mech törzsét,becélozta a Daishit, és minden fegyverével tüzelnikezdett.

A nehéz lézerek közül kettő tűzbe borította a Daishimellét, és még több páncélt párologtatott el a mechfelsőtestéről, a többi zöld energiadárda pedig a jobb lábvédelmét gyengítette meg. A Gladiátor jobb karjábaépített megnövelt hatótávú félnehéz lézerek vörössugarai is a Daishiba csapódtak. Az első három lövésszinte teljesen eltávolította a mech bal karjánakpáncélzatát, a negyedik pedig a Daishi mellpáncéljánakmaradékába rágta be magát.

– Stravag! – szitkozódott Phelan, miközben apilótafülkét forró hőhullámok árasztották el. Az összesfegyver használata túl nagy falat volt mechje hőcserélőrendszerének, a kijelző mutatója azonnal a vöröstartományba ugrott. A gép kissé nehézkesen reagál, amilehetővé tette a Daishi számára, hogy csökkentse aköztük lévő távolságot. Tudtam, hogy ez fog történni, haminden fegyveremmel egyszerre lövök. Miért nem egyolyan géppel harcol, amelyiket könnyebb legyőzni –például egy Kodiakkal? Miért nem teszi meg nekemMoon azt a szívességet, hogy szépen lefekszik a földre?

Azért, mert ő is harcos. Csakis azért. Phelan megpróbáltfelkészülni a Daishi válaszcsapására. A Gauss-ágyú

lövedéke ismét ártalmatlanul suhant el mellette, amiértPhelan nem győzött hálát adni az égnek. Mintha ezt ahibát akarná kijavítani, Moon egyik nehéz lézere Phelanszámára szinte természetellenes pontossággal újbóleltalálta a Gladiátor jobb oldalát, és leégette róla amaradék páncélzatot is. Ha még egyet bekapok oda,nekem végem. Nehéz ügy.

A másik két impulzuslézer találata is ült, és bár az első-höz képest nem okoztak számottevő sérülést, azérttovább gyengítették a Gladiátort. Az energianyilakmásodik sorozata a mech jobb karjáról párologtatta el apáncéllemezeket, az utolsó lövés pedig áthatolt amellpáncélon, és súrolta a hajtóművet. Phelanpilótafülkéjében azonnal felszökött a hőmérséklet, és egypillanatra fekete füstpamacsok takarták el előle akilátást.

Phelan a gravitációval hadakozva sikeresen tartottaálló helyzetben gépét. Érezte, hogy a behemót lassankéntvisszatér az irányítása alá, és folytatta az elszakadást aDaishitól. Phelan elvigyorodott, majd ez a vigyor szélesmosollyá változott. A füst eloszlott előle és észrevette,hogy a Daishi a földre került. Figyelte, ahogy Moonmegpróbálja talpra küzdeni a hatalmas gépezetet, de azelső kísérlete kudarcot vallott. A mech visszazuhant,melléről és pilótafülkéjéről páncéldarabok szakadoztakle. A második próbálkozás már sikerrel járt, ám asérülések szemmel láthatóan összezavarták a pilótát.

Phelan a Daishi mögött látta, hogy társai is jól állnaksaját párharcukban. A Turkina, Ranna ellenfele időközben

felállt, de egy újabb támadás ismét visszalökte a fűbe. ATurkina lövései ugyan leszedtek némi páncélzatot aMasakari jobb karjáról, de ez nem gátolta a harcban amechet.

A z Árnyékmacska két zöld sugarat küldött a Fenrisfelé, de az egyik nem talált. A másik smaragdzöldenergianyaláb leolvasztotta a Fenris jobb lábánakmaradék páncélzatát is, védtelenül hagyva a végtagot atovábbi támadásokkal szemben, és befúrta magát a belsőszerkezetek és a myomerizmok közé. Ragnar négyimpulzuslézerével válaszolt. A három célba érősugárnyaláb jelentős károkat okozott ellenfele gépén. Azelső gőzzé változtatta az Árnyékmacska előreugrópilótafülkéjének páncélzatát, a második átégette a mechjobb karját, felrobbantott egy újabb hűtőegységet, éshasználhatatlanná tette a végtagba szerelt nehéz lézert.Az energianyilak utolsó, skarlát vihara beleette magát amech jobb oldalát védő páncélrétegbe, megfeketedettronccsá változtatva a gépezet mellkasának jó részét.

Itt az ideje, hogy végezzek Moonnal és a mechjével.Túlmelegedési problémái miatt Phelan egyszerre csak kétimpulzuslézerrel tudott lőni. Egy szabályos ütközetbenez elhanyagolható tűzerő lett volna, de ebben apárbajban a többi sérülést figyelembe véve könnyenhalálosnak bizonyulhatott. Egy pillanatig még várt, hogycélkeresztje pontosan ráálljon a Daishi szíve fölötti,szaggatott szélű forradásra, aztán megnyomta a gombot.

A zöld energiasugarak mindkét sorozata áthatolt aJaguár mech torzóján, zöld tűzzel töltve meg a harci gép

mellkasát. Az óriás mech enyhén megremegett. Phelanúgy vélte, a girót találhatta el, melynek segítségévelMoon talpon és mozgásban tudta tartani gépét. A Daishimegtántorodott, és teljesen egyértelmű volt, hogy el fogesni, de ez nem akadályozta meg Moont abban, hogyvisszalőjön a Gauss-ágyúval.

Ez alkalommal a Jaguár Gauss fegyvere pontosan célraállt. Az ezüstös golyó a Gladiátor bal karját kapta telibe,apró kerámiaszilánkokká zúzva szét rajta a páncélzatot.A találat a végtagot védő páncélzatnak csaknem akétharmadát leszakította, de ez nem túlzottan zavarta aDaishi újbóli elzuhanását figyelő Phelant. Az eséskövetkeztében a bal kar páncélzata megszűnt létezni,ami nagyon jól jött, ám korántsem jelentett végzetessérülést. Most lent van, de ez a mech minden sérüléseellenére még mindig veszélyes.

A Rannával harcoló Turkina időközben ismét felállt, deRanna nem hagyott neki sok esélyt, hogy hatékonyanrészt vehessen a harcban. Impulzuslézerének lövésemessze mellément, de a részecskeágyúk ikervillámaibehatoltak a Turkina mellpáncélja alá, ésszupernóvaszerű robbanást idéztek elő. Fehéren izzó,füstöt okádó belső szerkezeti elemek záporoztak alyukon, és újabb tüzeket okozva landoltak azaljnövényzetben. A Turkina melléből apró lángnyelvekcsaptak elő, melyet fekete füstoszlop követett. Afüstködön átszüremlő újabb detonáció ezüstös fényejelezte az egyik ugróhajtómű halálát.

A Turkina válaszcsapása a mech bal karjába szerelt iker

nehéz impulzuslézerekből jött. A zöld lövedékek záporamegtépázta a Masakari felsőtestének közepét és jobboldalát, de esélye sem volt rá, hogy áthatoljon a sértetlenomnimechet védő páncélrétegen, vagy megtorpanásrakésztesse a gépet.

A z Árnymacska eközben bal oldali lézerével tüzelnikezdett Ragnar Fenrisére, de a lövés túl alacsonyrasikeredett. Az aljnövényzet azonnal lángra kapott, feketefüstöt terítve szét a két csatamech között, de Ragnarimpulzuslézereinek vörös nyilai áthatoltak rajta, éskönnyedén fejtették le a páncélzatot az Árnyékmacskafelsőtestéről és lábairól. A Füstjaguár mech nagy ívbenkitért jobbra, hogy sértetlen oldalát mutassa Ragnar felé.

Egy olyan harcoshoz képest, aki meghalni jött ide,Moonon még van mit dolgozni. Phelan szinte csodálattalfigyelte, ahogy a Jaguár harcos nagy nehezen talpra állítjahaldokló mechjét, és tántorogva elindul felé. Phelanszerencséjére a domboldal, amely az előbb lelassította őt,most Moon üldöző manőverének is véget vetett. A Daishinehéz impulzuslézerei felemelkedtek, és zöld energiátköptek a Gladiátorra.

Olvadt páncélpatakok csorogtak a földre, ahogy azenergianyilak vihara végigsöpört a mechen. A másik lézera Gladiátor jobb karját dolgozta meg, a Gauss-ágyúlövedéke pedig leszaggatta a páncéllemezeket a mech ballábáról.

Phelan mozgásban tartotta a gépét, és a találatokokozta hatalmas ütés ellenére megpróbált állva maradni.A pilótafülkében tombolt a hőség, ám ő a nehézségek

ellenére mechje bal kezével becélozta a Daishit. Csakkettővel tüzelhetek. Elégnek kell lennie.

A lézerek dupla sorozata ismét a Daishi mellébefúródott. Az egyik sorozatot felfogta a törzs jobboldalának érintetlen páncélzata, ám a másik behatolt amellkas középső részén tátongó hatalmas lyukon. – Zöldvillanások szüremlettek át a sűrű füstfüggönyön,miközben a gépezet olvadt fémalkatrészeket okádott kimagából. A Daishi feje lebillent, amint a törzs középsőrészének tartóelemei fémgőzzé váltak. A pilótának ígycsak a föld felé volt kilátása, miközben az egyre növekvőlángörvény, amely egykor a reaktor, a giro és a központitartóváz volt, fényárba borította a fülkét. Az egyensúlyátvesztett mech jobbra billent, aztán összegabalyodottvégtagokkal a földre zuhant.

Ragnar Fenrise ismét mind a négy impulzuslézerrel tűzalá vette az Árnyékmacskát. A skarlátvörösenergiasugarak zápora felemésztette az ellenséges mechbal karját, és a harci gép másik nehéz lézerét ismegsemmisítette. A többi lézersugár a mech bal mellénés lábán olvasztotta meg a fémet, az utolsó találat pedigaz Árnyékmacska jobb oldalába mart.

Bár Ragnar támadása alapjaiban rázta meg azÁrnyékmacskát, a Füstjaguár visszalőtt nehéz lézerével,és eltalálta a Fenris bal lábát. A lövés eredetileg feljebbment volna, de a szétolvadt kar egyre lejjebb ereszkedett,egészen addig a pontig, ahol a fegyver már nem jelentettfenyegetést Ragnarra. A végtag, mintha csak elszégyelltevolna magát, olvadt fémcseppek felhőjében a földre

zuhant.A kar nélküli, visszatámadásra képtelen Árnyékmacska

a Fenrisre rontott. Az ütközésből származó sérüléskomoly károkat okozhatott volna a Fenrisnek, bár Phelannem tartotta valószínűnek, hogy Ragnar mechjemegbénulna tőle. Ragnar azonban nem hagyott sok esélytennek a lehetőségnek. Mechjevel kitért balra, ésbecélozta azt a tátongó nyílást, ahol nemrég még azÁrnyékmacska oldalpáncélzata volt. A vörösenergianyilak tájfunja akadálytalanul hatolt be a résen,megolvasztva a mech belső szerkezetét, majdelpárologtatta a stabilitást biztosító girót.

A z Árnyékmacska előredőlt, barna sebhelyet szántva avölgy dús vegetációjába. A karja helyén sötétlő lyukakbólés a sérült hajtóműből füst gomolygott, elsötétítve aLabrea egét.

Phelan a fekvő Daishi mellé lépett Gladiátorával.Bekapcsolta a külső hangszórókat, mert nem tudtamegállapítani, hogy Moon életben van-e még, és ha igen,akkor működnek-e a pilótafülke rádiókommunikációsberendezései. Rákapcsolta a rádiót is a mikrofonra.

– Vége, Logan Moon. A csillaghalmaza és a világa azenyém. A Csillagliga nevében győzelmet arattam önfelett, de kitűnően harcolt, ezért a klánok módján tiszte-letet tanúsítok ön iránt. Mindannyian a jobbágyaim lesznek, de az első adandó alkalommal visszanyerhetik harcosi címüket.

Logan Moon hangján fájdalom és kimerültség érződött.– Csak egy dolgot áruljon el, Kell.

– Ha tudom, megteszem.– Mi ez a kitaláció a Csillagligával?– Miféle kitaláció? – Phelan várt egy másodpercet, mert

tudta, hogy beszélgetésünket a többi Jaguár is figyelem-mel kíséri. – A Belső Szféra elleni inváziót Leo Showersazért indította, hogy visszaállítsa a Csillagligát. Az invázió tehát elérte a célját, igaz nem úgy, ahogy várták. Nema Terra elfoglalásával, így a klánoknak nem sikerültelnyerniük a jogot az uralkodásra. Ennek ellenére a Csillagliga újjászületett, mégpedig egy olyan okirat szellemé-ben, amely az eredeti Alkotmányon alapul, és amelyetugyanazon államok vezetői írtak alá.

– De ez a Csillagliga, ez az újjáalakított Csillagliga, csakegy álarc!

– Valóban? Ha a Csillagliga öt évvel Amaris trónbitor-lása után alakult volna újjá, Leo Showers ilkán nem tudtavolna mire alapozni az inváziót, pozvál?

Moon tétovázott. – Poz.– Tehát mindketten egyetértünk abban, hogy a Csillag-

liga felélesztése indokolatlanná teszi az inváziót. Mindössze az évek számában van véleménykülönbségünk.Továbbra is fenntartom, hogy a számok nem lényegesek.Csak maga az újjáalakítás. – Phelan megvonta a vállát. –Vitatkozhat a számokon, de egyiket sem fogja tudni jobban megindokolni, mint a másikat, ezért úgy vélem, telje-sen mindegy, hogy öt percről, vagy öt évszázadról van-eszó. Ön veszített. Az invázió helytelen lépés volt, és afolytatása nem csak bűncselekmény, de egyben a sárbatiprása is mindannak, amit a klánok szentnek tartanak.

– Nem tudom, mit mondhatnék – szólalt meg fájdal-mas hangon Moon.

– Ismerje el a tévedését, és ragadja meg a lehetőséget adolgok helyrehozatalára. – Phelan hangja hideg és penge-éles volt. – Ön és az emberei kapcsolatba léphetnek a társaikkal, hogy elmondják nekik a változásokat. Azutánelhagyjuk ezt a bolygót, és a képességeiket annak az ügynek a szolgálatába állítják, amelynek az alapjait NicholasKerenszkij a klánok megalapításával lefektette. Védenifogják a Belső Szférát a betolakodóktól, és ez lesz azeddigi legfelelősségteljesebb kötelességük.

34BjarredNovamacska Megszállási Zóna3059. július 1.

Tai-sa Katherine Oltion kimonójának halványszürkeselyme lehetővé tette a Bjarred hűvös, esti levegőjének,hogy hozzáférjen a nő bőréhez, bár a tiszt tudta, hogyodabent a libabőröket csak megtalálni, és nem képeznifogja. Ugyan tökéletesen megbízott feletteseiben – még akardinálist és Victor Daviont is tisztelte –, mégis súlyoskételyei támadtak a licittel kapcsolatban, amelyet megkellett tennie, amikor a Novamacskák megkérdezték,milyen erőket szándékozik bevetni a Bjarredelfoglalására. Ha az volt a kívánság, hogy kövessek elöngyilkosságot, a koordinátor egyszerűen meg isparancsolhatta volna ahelyett, hogy egy szál magamatlicitáljam egy egész bolygó meghódítására. Miért kell aNovamacskáknak is rész vállalniuk a halálomban?

A Szövetség Hatodik Szellem Ezrede Első Zászlóaljánakparancsnoka lassan lesétált a Leopárd osztályú űrjárórézsútos rámpáján, és elindult a Novamacskák várakozócsoportja felé. A hajó az egység legkisebb űrjárója volt, demég így is bőven elegendő tűzerővel rendelkezett ahhoz,

hogy egymagában lesöpörje a föld színéről afogadóbizottságot. Ami miatt Katherine különösensebezhetőnek érezte magát, az az volt, hogy még sajátcsatamechjét sem vihette a hajó fedélzetére. Miközben aparancsok nem akadályozták meg abban, hogy magávalvigye a kardjait – harcosi mivoltának jelvényeit –, amodernebb fegyverek birtoklását egyértelműenmegtiltották.

A Novamacskák képviselői a harcos kaszt különféle fajtáiból kerültek ki. Hatalmas, masszív elementálok tornyosultak az apró termetű, ám nagy fejű pilóták fölé.Sokkalta normálisabb méretűnek és megjelenésűnek látszott az a mech-harcos, aki a csoport élén állt, és szemlá-tomást a vezetőjük lehetett. A hosszú, fekete tincsek közékeveredő ősz csík normális esetben a nő élemedett korátjuttatták volna Katherine eszébe, de a klánok életkortérintő szigorát ismerve kételkedett benne, hogy valójá-ban ez lenne a helyzet. Inkább úgy látta, a fehér tincsvalamiféle genetikai örökség lehet, melyet a Novamacs-kák körében tisztelet övez, mivel a nő haja így tökélete-sen illett fekete bőrruhájához, valamint a bal vállát ésmellét díszítő fehér, szupernovára emlékeztető jelhez.

Katherine néhány lépésnyire a klánharcosok előtt megállt, és mélyen meghajolt. Miután felegyenesedett, akapott utasítások szerinti formulát követve bemutatko-zott.

– Tai-sa Katherine Oltion vagyok a Hatodik SzellemEzredtől, jelenleg a Csillagliga Expedíciós Haderejénekszolgálatában. Azért jöttem, hogy megmérkőzzem ennek

a világnak a birtoklásáért.A Novamacska mech-harcos viszonozta a meghajlást. A

nő szeme nem árulkodott sem jókedvről, sem dühről, semfélelemről – semmi olyasmiről, amire Katherine számí-tott. A másik harcos inkább tisztelettudó magatartásttanúsított, mintha a találkozó valamiféle szertartás lenneszámára.

– Olivia Drummond csillagezredes vagyok, a Novamacskák 189. Támadó Csillaghalmazától. Előre láttuk azérkezését. Azért vagyok itt, hogy válaszoljak a kihívására.Az ön egy emberes licitje a világ elfoglalására igazánlenyűgöző.

– Amikor a feletteseim erre a licitre utasítottak, az volta kívánságuk, hogy hozzam a tudomására, kihívásunkbannincs semmiféle lenézés az önök irányában.

– Nem is vettük annak. – Drummond ránézett nyílt,barna tekintetével, amelyből az elektromos áram intenzi-tásával áradt az energia. – A licit alapján feltételezzük,hogy ön képzett harcos. Magam ajánlkozom a harcra, ésnagyon remélem, hogy méltó ellenfélnek talál majd.

A leírtak szerint követi a forgatókönyvet. Sajnosazonban a forgatókönyvnek nemsokára vége.

– Nincs kétségem felőle, hogy van olyan jó, mint én, sőtvalószínűleg még jobb is. Azonban magunk között megál-lapodhatnánk a tudásbeli egyenlőségben, pozvál?

– Poz.Katherine torka kezdett kiszáradni.– Egy önhöz hasonló harcos biztosan tisztában van

vele, hogy a harc két tényezőből áll: tudásból és szeren-

cséből, pozvál?– Poz. – A nő hangja rezzenéstelen volt, és a szeméből

sem lehetett kiolvasni, hogy vonakodva játszaná a ráruházott szerepet. És most bele az ismeretlenbe.

– Mivel a tudást kilőttük, mindössze a szerencsemaradt. – Katherine a kimonója övére varrt zsebből előhúzott egy nagy méretű aranyérmét. A pénz egyik feléreSun-Tzu Liao, a Csillagliga jelenlegi Első Nagyuránakarcát vésték, a másikra pedig a Csillagliga Védelmi Erőkemblémáját. A perem mentén körben, római számokkal aWhitting Konferencia dátuma volt olvasható. Felemelte,és lassan megforgatta a pénzérmét, hogy a Novamacskaharcos láthassa mindkét oldalát. – Azt ajánlom, dobjuk felezt a pénzt, és így döntsük el, ki birtokolja a világot. Feldobom, ön pedig mondja a tippjét, amíg a levegőben van.Így kizárólag a szerencse dönti el, ki lesz a nyertes.

Megpróbálta száműzni a remegést a hangjából, de nemjárt sikerrel. Megnyugtattak, hogy nincs mitől félnem, deegyedül állni egy klánok által megszállt világon valahogynem túl megnyugtató érzés.

Ha Drummond csillagezredes észre is vette hangjánakreszketését, nem adta semmiféle jelét.

– Elfogadható ajánlat. Kezdjük.Katherine az érme pereme alá csúsztatta hüvelykujját,

kissé lejjebb engedte a kezét, aztán egy gyors csuklómoz-dulattal felpöckölte a pénzdarabot. Az érme gyorsanemelkedett az esti szellőben, az űrrepülőtér fényei szikrázva verődtek vissza az oldalairól. A tompa csendüléslassan elhalkult, amint elérte pályájának csúcspontját, és

ismét felerősödött, ahogy zuhanni kezdett.A Novamacska harcos elmosolyodott.– Él.Katherine leesett állal figyelte a földre hulló pénzt. Az

érme megpattant a betonon, néhányszor megpördült atengelye körül, majd újból földet ért. Néhányat még pattogott, aztán gyors pörgésbe kezdett a peremén, és végülmegállapodott a földön, a Csillagliga Védelmi Erők címerével felfelé.

Katherine becsukta a száját és biccentett.– Akkor hát elrendeltetett.Drummond bólintott, és kezet nyújtott Katherine-nek.– Vereséget szenvedtünk, ezért mostantól ön a parancs-

nok. Bízom benne, hogy elfogad minket a jobbágyainak,és megadja számunkra a lehetőséget a bizonyításra, hogyújból harcossá válhassunk.

Katherine kicsomózta kimon ó j a obiját, és aNovamacska jobb csuklójára tekerte a szürkeszövetcsíkot. Azután előhúzta wakizashi-ját, éskettévágta a rögtönzött jobbágyszalagot. A szürkeselyemdarabok a betonra hulltak, és lassú forgásbakezdtek a gyenge szellőben.

– Önök mindannyian újra teljes jogú harcosok, a harcoskaszt minden jogával, privilégiumával és felelősségével. –Katherine bólintott az összegyűltek felé, és elmosolyo-dott. – Ha már itt tartunk, sajnos nem engedhetem megmagamnak, hogy csapatokat áldozzak ennek a világnak avédelmére. A Csillagliga nevében ezennel megbízom önö-ket ezzel a feladattal. Mint tudják, más Novamacska vilá

gok is behódoltak a Csillagligának. Önök szabadon kommunikálhatnak ezekkel a világokkal és az ottani klántár-saikkal, hogy döntésre jussanak a jövőjükkel kapcsolat-ban. Az én dolgom mindössze annyi, hogy örömmelüdvözöljem önöket a Csillagliga birtokán.

– Nagyon köszönjü k , tai-sa Oltion – mondta szélesmosollyal Olivia Drummond csillagezredes. – Jó érzésújra itthon lenni.

* * *

– A kérdés valójában az, Osis ilkán, hogy mennyi ideigszándékozott még eltitkolni előlünk a Belső Szféra offenzíváját? – A Kánok Csarnokának hátsó felében álló Vladszéttárta a karját, jelezve, hogy a Nagytanács többi kánjá-nak nevében is beszél. – Az általam összegyűjtött, ámmeglehetősen hiányos információtöredékek arra mutatnak, hogy több támadást is indítottak az ön megszállásizónájában fekvő célpontok ellen, a csapatai pedig egyér-telmű vereségeket szenvedtek a heves harcokban.

Osis arca haragos maszkká torzult.– Nem a megtévesztés volt a szándékom, amikor

visszatartottam az információt a tanács elől!– Akkor mi volt a szándéka, ilkán? – kérdezte Vlad

könnyed hangon, de a szavai közé csempészett gunyorostüskék célba találtak. Vlad információi kizárólag a BelsőSzféra területén futtatott hírszerzői műveletekből származtak. A kán kisméretű űrjárókat dobott át a Jádesóly-

mok megszállási zónáján a Lyrán Szövetség lakott világa-ira. A hajók beugrottak, rögzítették a nyilvános hírműso-rok adásait, aztán gyorsan távoztak, mielőtt a bolygónállomásozó helyőrségi erők megtámadhatták volna őket.Néhány esetben akár egy tucatnyi, vagy akár még többórán keresztül vehették fel a híreket, beleértve az érdeke-sebbnél érdekesebb holografikus bejátszásokat a Füstja-guárok elleni harcokról.

– Úgy véltem, mindenképpen szükség van a művelettermészetének és kiterjedésének alaposabb meghatározá-sára, mielőtt szükségtelenül riadót fújnánk. – Vlad tudta,hogy ha Osis szemei lézerek lettek volna, akkor egymásodperc alatt pecsenyévé sül. – Ez egy igen bonyolultszituáció, melyben egyebek között az itt jelenlévőknémelyikének árulása is felmerül.

A termet suttogó mormogás töltötte be, de MarthePryde kán felállt, és tiszta hangja áthatolt a zajon.

– Ilkán, talán közölhetné velünk, miről van szó.Az ilkán arca egy pillanatra haragosról fájdalmasra vál

tozott.– Május végén és június elején a Belső Szféra erői –

nagyrészt a Szövetség egységei, de csatlakoztak hozzájukalakulatok az egész Belső Szférából – rajtaütöttek öt,általunk megszállt világon. A Kiambán, az Asgardon, aPort Arthuron, a Tarazeden és a Hyneren csillaghalmaza-ink hatszoros létszámfölényben lévő ellenféllel kerültekszembe, és kénytelenek voltak feladni a világokat. Csaktöredékes információk jutottak el hozzám, de azok alapján úgy fest a dolog, hogy a Belső Szféra elit egységei indí

tottak támadást, többnyire tőlünk zsákmányolt, vagyolyan technológiákat használva, melyeket az elmúlt hétesztendőben fejlesztettek ki.

Vlad elmosolyodott.– Bocsásson meg a közbeszólásért, ilkán, de az ön hely

zetértékelése felvet egy igen fontos kérdést: az embereivissza tudtak vonulni, vagy megsemmisítették őket?

Osis reszketni kezdett, hangja elvékonyodott.– Jelentős veszteségeket szenvedtünk. El kell ismer

nem, hogy a felkészültség nem volt olyan magas szinten,mint elvártam volna, de ezek csak helyőrségi egységekvoltak.

– Ismét csak elnézését kell kérnem, ilkán, de az öt világközül négyen első vonalbeli alakulatok állomásoztak,beleértve az ön Negyedik, illetve Hetedeik JaguárHuszárjait. – Vlad kérdőn vonta fel a szemöldökét. – Haőket is elsöpörték, akkor valóban súlyos fenyegetésrőlvan szó.

– Ha meg tudná állni, hogy ne szóljon közbe állandóan,Vlad kán, akkor további részleteket is közölhetnék atámadásokról. – Osis letörölte a szája sarkában összegyűltnyálat. – Ezek mellett a támadások mellett a Belső Szféragerillaegységeket is ledobott más világokon, hogy megza-varják és zaklassák a csapatainkat, és hogy hamis következtetéseket vonjunk le a támadások természetéről. Egyhéten belül a támadások második hulláma is megkezdő-dött, és még folyik a részletes információk elemzése, deegy dolog már most bizonyossá vált: ezek a támadások aNovamacskák segítségével lettek végrehajtva!

Severen Leroux felállt a helyéről, miközben a többi kánfelé és kántársa, Lucien Carns felé fordult. Leroux higgad-tan leemelte fejéről festett sisakját, és maga elé helyezteaz asztalra.

– Számítottam rá, hogy az önt ért katasztrófáért megpróbálja ránk hárítani a felelősséget, Lincoln Osis. A felté-telezése természetesen téves. – Megfordult, és felnézettMarthe Pryde-ra. – Mondja meg nekem, Jádesólymokkánja, az ilkán érdeklődött öntől, hogy vajon érte-e táma-dás a helyőrségi egységeit?

– Neg.Leroux tekintete most Perigard Zalmanra siklott.– És, önt, Acélviperák kánja, megkérdezte, hogy megtá-

madták-e a világait?– Neg.Leroux bólintott.– A Novamacskák sem lettek megkérdezve, hogy érte-e

őket támadás. Mert ha megkérdezte volna – lefolytatvaegy nyomozást, ahogy ilkánként tennie kellett volna –,rögtön megtudja, hogy miközben ő öt világot vesztett, mikilencet veszítettünk el részben vagy egészben a BelsőSzféra támadásának következtében. Amikor ezmegtörtént, és az ilkántól semmiféle reakció nemérkezett, le kellett vonnom a következtetést: az ilkánvagy nem tud a támadásokról, vagy úgy döntött, belsőproblémaként kezeli őket, melyet a klánomnakegymagának kell megoldania.

– Mivel az elveszített világok között volt az Avon és aCaripare is – két olyan bolygó, ahol közös helyőrséget tar-

tottunk fent a Füstjaguárokkal –, tudtam, hogy az elsőkövetkeztetésem nem állja meg a helyét. Kizárt dolognaktartottam ugyanis, hogy az ott tartózkodó Füstjaguár egységek ne tettek volna jelentést neki a megtámadásunkról.Akkor viszont azt kell hinnem, hogy kénytelenek leszünkmagunk kezelni ezeket a támadásokat.

Leroux pillantása metszővé vált.– Emellett az ilkán kénytelen elismerni, hogy jelentést

tettem neki a veszteségekről, ő viszont egy szóval semreagált ezekre.

– Hiányos és pontatlan jelentések voltak.– Igazán? – kérdezte nyersen Leroux. Recsegő hangja

elárulta, hogy igencsak benne jár már a kor ban. – Továbbiigazolásra várt, negvál? Arra számított, hogy többrészletet tudok mondani önnek az általunk elveszítettvilágokról, mint amennyit a sajátjairól begyűjtött, negvál?

– A jelentése hamis adatokat tartalmazott. – Osisszeme annyira összeszűkült, hogy Vlad biztos volt benne,az ilkán már csak a körvonalakat látja a teremben. – AzAvonon és a Caripare-en a csapatai csatlakoztak a BelsőSzféra egységeihez, majd együtt megtámadták és megsemmisítették a Füstjaguár helyőrséget!

Leroux a fejét csóválta.– Azt hiszem, ilkán, hogy még az önhöz érkezett töre

dékes jelentések is egyértelműen mutatják, hogy az ElsőNovamacska Gárda, valamint az Első és a HarmadikHelyőrségi Csillaghalmaz neve Első CsillagligaNovamacska Gárdára, illetve Első és Harmadik CsillagligaHelyőrségi Csillaghalmazra változott. Az új nevet akkor

adta nekik a Csillagliga, amikor a bolygó általunk védettrészét elfoglalták.

Amikor a Csillagliga említésére újabb suttogó morajkelt a teremben, Vlad arcán lassan mosoly terült szét. ABelső Szférából kapott hírek a Csillagliga újjáalakításárólszóltak, de ő ezt mindössze egy újabb trükknek tekintettea Belső Szféra részéről, hogy politikailag próbálják megkötni a klánok kezét. Végül is a klánok a Csillagligavisszaállítását tekintették végső céljuknak. A Belső Szféravezetői talán tényleg olyan bolondok, hogy elhiggyék, eza színjáték elegendő lesz a klánok megszelídítéséhez.Vlad tudta, hogy egyik kán sem fogja elismerni a BelsőSzféra fennhatóságát – különösen nem egy olyan kasztonkívüli vezető irányítása alatt, mint Sun-Tzu Liao –, de atrükk megmutatta, mennyi mindent megtanult a BelsőSzféra a klánokról.

A Novamacskák átpártolására számítani lehetett, decsak a támadások megindítása után. Az emberi termé-szetről és a világmindenségről alkotott misztikus hiedel-meik miatt ők alkották a legkevésbé harcos jellegű klánt.Vlad ugyan respektálta az ősi harcosi hagyományokhozvaló kötődésüket, valamint a bátorság és hősiesség előtttanúsított tiszteletüket, a spirituális körítés azonbanvalamiért idegesít e t t e . Valamiféle felsőbbrendűhatalomban hisznek, amelynek válaszolniuk kell, pedigvalójában mi határozzuk meg a klánok sorsát, nemvalamilyen láthatatlan szellem, vagy háttérbenmeghúzódó istenség. Talán a szellemek, kísértetek vagyhasonlók sugalmazták nekik, hogy higgyenek a Belső

Szféra fikciójának.A többi kán reakciójából úgy tűnt, hogy a Belső Szféra

színjátéka, megtámogatva ezzel a támadássorozattal,mégiscsak elért valamilyen hatást. Ezt még Vlad is különösnek találta egy-két másodpercre, főleg amikor észre-vette Marthe Pryde merengő arckifejezését: a nő távolbarévedő tekintettel nézett el mellette. Az, hogy még ő iselgondolkodott egy pillanatra, mielőtt határozottanellentmondott volna, meglepte Vladot, ezért kényszerí-tette magát, hogy átgondolja, milyen következményekkeljárhat a Csillagliga újjáalakítása és a klánok elleni sikereshadművelet.

Erre számítanom kellett volna. A klánok Keresztesfrakciója volt az, amelyik kezdeményezte a Belső Szféraelleni inváziót. Ők voltak azok, akik a Belső Szféraállamait törvénytelennek és barbárnak nyilvánították. Őkmaguk akarták meghódítani a Terrát, és visszaállítani aCsillagligát. Mi sem bizonyította jobban helyesmeglátásukat, döntésük jogosságát és ügyük igazát, mintaz a könnyedség, amivel lehengereltek minden velükszembekerülő Belső Szférás egységet.

Ez a képzetlen csapatok ellen aratott győzelmeken alapuló meggyőződés egyben elvetette a csalódás és kételymagvait is. A tukayyidi vereséget szinte már előre meglehetett jósolni, mivel a Komsztár egy olyan szervezetvolt, amelyik elkülönült a Belső Szféra államaitól. Valójá-ban mivel befolyást gyakoroltak az egész Belső Szférára,bárki másnál közelebb álltak a régi Csillagligához. AKomsztár harcosai szinte bűntelennek tűntek, és mentes-

nek az öregebb, korrupt birodalmak szennyét ő l . Ésmindenekelőtt: a klánok némelyike megnyerte a csatájáta Tukayyidon, így a vereségünk szerencsére nem voltteljes.

A többi világon, például a Twycrosson és a Wolcottonelszenvedett vereségeket a félrevezetés és a szerencseszámlájára lehetett írni. A Füstjaguárok és a Novamacs-kák luthieni kudarcát meg lehetett indokolni Wolf Dragonyosainak – egy renegát klános alakulatnak – a jelenlé-tével, valamint azzal a ténnyel, hogy a Luthien sosem szá-mított könnyű falatnak. A Jaguárok ott túlbecsülték sajátképességeiket, és belebuktak a próbálkozásba. És mindezt csak azért, hogy túltegyenek a Szabad Rasalhág Köztársaság fővilágát, a Rasalhágot elfoglaló Farkasokon.Ezekből a vereségekből nem sok következtetést lehetettlevonni. Jelentéktelen kivételek voltak, melyek megerősí-tették, hogy a Belső Szféra seregei híján vannak a becsületnek, és hogy egyszer-egyszer nekik is lehet szerencsé-jük.

A Füstjaguárok és Novamacskák megszállási zónájaellen indított Csillagligás támadással viszont az volt aprobléma, hogy egyértelműen egy klánokra jellemző precizitással kidolgozott és végrehajtott hadműveletről voltszó. Nem egyéb kezdődött itt el, mint a Belső Szféra klános területek elleni inváziója, és Vlad szinte ugyanazt asokkot és végzetszerűséget érezte, mint annak idején aBelső Szféra lakossága.

Ugyanúgy, ahogy a kezdeti könnyű győzelmek alátá-masztották a Keresztesek küldetésének erkölcsi tisztasá-

gát, a mostani veszteségek súlyos kételyeket ültettek el akánokban. Vlad szinte érezte Katrina finom kezét a tervezésben és a célpontok kiválasztásáb a n . AFüstjaguároknak, az én ellenségeimnek mentek neki. Azinvázió végeredményben sokkal több hasznot hozottVlad számára, mint amennyi kárt okozott.

Ránézett Marthe Pryde-ra.– Sértő rád nézve, hogy nem téged támadtak meg,

pozvál?A nő szemében felvillanó tűz elárulta neki, hogy közel

jár az igazsághoz, de a Jádesólyom kán, hogy leplezzegondolatait, megrázta a fejét.

– Azt hiszem, ami a Coventryn történhetett volna, azelég volt ahhoz, hogy leszálljanak a Sólymokról.

– Nem kétséges.Marthe halkan rámordult a férfira, majd Lincoln Osis

felé fordult.– Igaz ez, ilkán? A Belső Szféra csapatai jogot formáltak

arra, hogy a Csillagliga színeiben harcoljanak?– Igen, de mindez csak hazugságok sorozata. – Osis elő

rehajolt, öklével támasztotta meg magát a pulpituson. –Már van is egy tervem rá, hogyan bánjunk el a támadók-kal. A Belső Szféra ugyan taktikai téren sokat fejlődött,ám a műveleti és stratégiai tervezés még mindig sokkívánnivalót hagy maga után. A csapásaik olyan világokatcéloztak, ahol nem találkoztak ellenállással, vagy csakhelyőrségi csillaghalmazokkal kellett elbánniuk. A legjobb egységeimmel még nem kerültek szembe, és nem isszándékozom megadni nekik ezt a lehetőséget. Behato-

lunk a Szövetség területérc, és kiszélesítjük az inváziósfolyosót.

Osis felemelte és széttárta karját.– Itt a lehetőség, melyre mindannyian vártunk. Készen

állok rá, hogy fogadjam az alakulataik kijelölésére bejelentett liciteket, hogy hozzám csatlakozva megsemmisít-sük a klánokra leselkedő veszélyt!

Vlad hangosan felkacagott.– Milyen nagylelkűen adományozza nekünk a lehetősé-

get, holott eddig igencsak fukarkodott az információkkal.Hat teljes hetet várt, amíg megkezdődött az inváziómásodik hulláma és kérdőre vontuk önt a tanács előtt,hogy árulja el mi történt, és tájékoztasson minket atámadásokról. És még mindig nem mondott el nekünkmindent arról, hogy mivel kell szembenéznie.

Osis vállat vont.– Egyébként sem hittem, hogy csapatokat fog küldeni

segítségül, Ward kán, így a kifogásai nem lepnek meg, denem is befolyásolnak semmiben.

– Nem is azért mondtam, hogy befolyásoljam önt,ilkán. A Csillagliga ellátja mindazzal a meglepetéssel,melynek kezelésére jelenleg képes. – Vlad végignézett atöbbi kánon. – Ilkánunk, Lincoln Osis úgy döntött, titokban tartja ezeket a támadásokat, és a Füstjaguárok belsőügyeként kezeli őket. Még akkor sem terjesztette elénk aproblémát, amikor üzenetet kapott a Novamacskáktól,melyben hírt adtak róla, hogy őket is hasonló támadásokérték. Most pedig előállt egy tervvel, és azt szeretné, hamindannyian részt vennénk benne.

Vlad méltatlankodó redőkbe igazította arcvonásait, éshagyta, hogy hangja halk morgássá mélyüljön.

– Én nem egy zsoldos vagyok, akit csak úgy meg lehetvásárolni. Mit ajánlott fel nekünk az ilkán? Felajánlottanekünk a lehetőséget, hogy saját harcosaink vérével szerezzük vissza az elveszített világokat a Füstjaguárok számára. Teljesen nyilvánvaló, miért gondolja azt, hogy azajánlata több mint nagylelkű.

Asa Taney, a Jégördögök kánja megfordult, és mutató-ujját Vladra szegezte.

– Ön könnyen beszél, Ward kán, hiszen a csapatai mára Belső Szférában tartózkodnak. Ez a mi esélyünk, hogycsatlakozzunk az invázióhoz.

– Nem, ez az önök esélye, hogy áruba bocsássák a katonáikat a Füstjaguárok asztaláról lehullott morzsákért. Atőle kapott megbízatások csak arra lesznek jók, hogyszétszóródjanak a Periférián, és a Szövetség ellen tucatnyikülönböző helyről indított támadással kivonulásra kényszerítsék a Jaguár világokat megszálló egységeket. Amirőlviszont a tervezés során elfeledkezett, az az, hogy nemcsak szövetségi csapatok támadtak rá a világaira. Ez egykoalíciós erő, melyben a Belső Szféra legjobb egységeikaptak helyet. Ostobaság volna önöktől beleugrani ebbea hadműveletbe.

– A Farkasok kánja igazat beszél – bólintott komoranMarthe Pryde. – Az ilkán ezt az ügyet a Füstjaguárokproblémájaként kívánta kezelni, de most, amikor az események kezdenek kedvezőtlen fordulatot venni, megpró-bálja a klánok közös ügyévé tenni. És ez helytelen. Még

pedig oly mértékben helytelen, hogy saját csapataimatfogom feltenni a Füstjaguárokat segíteni szándékozó licitek ellen. Bármelyik egység, amelyik jelenleg nem részeseaz inváziónak, csak úgy nyerheti el a jogot a részvételre,ha előbb legyőzi a Jádesólymok harcosait.

– Én pedig a Farkas klán egységeit teszem fel azok ellenében, akik átjutnak a Jádesólymokon. – Vlad fejet hajtott Marthe felé. – Nagy megelégedésemre szolgálna aJádesólymokkal felváltva fogadni a kihívásokat, haMarthe kán volna olyan kedves megosztani velem és harcosaimmal a feladatot.

– A Jádesólymok örömmel engedélyezik a Farkasok-nak, hogy elbánjanak a kihívók egy részével – mosolyo-dott el Marthe Pryde. – Akkor hát ez a helyzet, kánjaim.Ha bizonyítani kívánják, hogy csapataik méltók az invázióban való részvételre, először azok ellen kell helytáll-niuk, akik egyszer már legyőzték a Belső Szféra seregeit.

– Nem! – Lincoln Osis öklével az asztalra csapott. – Mitcsinálnak? Hát nem látják a fenyegetést?

– De látom, ilkán, – mégpedig sokkal tisztábban, mintön. – Vlad maga elé emelt kézzel összeérintette ujjhe-gyeit. – Ön az ilkán, mégis úgy viselkedik, mint a Füstja-guárok kánja. Erről a veszélyről azonnal be kellett volnanekünk számolnia. Nem tette. Feltételezem azért, mertúgy gondolja, hogy ilkánként egyedül is képes megoldania helyzetet. Vagy így van, vagy nem. Ha nem, akkor elkell ismernie, hogy alkalmatlan az ilkáni cím birtoklá-sára. Vissza kell lépnie, és másik ilkánt választunk ahelyére. Egy olyat, aki véget vet a krízisnek. Más követ

keztetést teljesen felesleges levonni.Osis arca hamuszürkévé vált.– Ön megpróbálja elbagatellizálni a fenyegetést, Vlad.– Nem erről van szó! Mindössze nem látom be, hogy a

Füstjaguárok alkotnák a klánok lelkét – közölte Vladjeges hangon. – Lehet, hogy a Belső Szféra elpusztítja aFüstjaguárokat, ám a klánok élni fognak. Túléljük a tévedéseit és törvénysértéseit akkor is, ha ön nem. Az egyedüli esélye a túlélésre, ha az elfoglalt világok visszahódí-tására készített terve működőképesnek bizonyul. Mert hanem, egy új ilkán foglalja el a helyét, aki a megfelelő időben cselekedni fog.

35Barbarossa űrjáróNadír újratöltő állomás, WolcottPesth Katonai Körzet, Drakónis Szövetség3059. július 27.

Victor Ian Steiner-Davion még egyszer, alaposan szemügyre vette a tiszti étkezde közepén elhelyezett kivetítőfelett lebegő adatokat.

– Nem egészen erre számítottunk.A kardinális higgadtan csóválta a fejét.– De nem is ért váratlanul minket. – Megigazgatta

szemfedőjét. – A Füstjaguárok parancsnoka összetévesztengem Hannibállal, és megpróbálja eljátszani Scipio Africanust. Azt gondolja, öt szövetségi világ megtámadásávalrákényszeríthet, hogy visszavonjuk a csapatainkat, ésmegpróbáljuk megvédeni a Szövetséget a további hódítá-soktól. Tudtuk, hogy ez megtörténhet.

– Igen, és pont ezért terjesztettük ki a második hullá-mot azokon a világokon túlra, ahonnan a Jaguárokkönnyen támadást indíthatnak a Szövetség világai ellen.Abban reménykedtünk, hogy a vonalak mögötti tevékenységünkkel és az utánpótlásuk veszélyeztetésével kijjebb csalogathatjuk az átugrott egységeket. A Szövetség

elleni csapást az első hullám utánra vártuk, nem pedig aharmadikat megelőzően. Ez baj.

– Valóban? – nézett rá Focht felvont szemöldökkel.– Igen, de talán nem leküzdhetetlen az akadály. Három

ezredünk állomásozott ezeken a frontvonali világokon,amikor megkezdtük a második hullámot. Ezeknek azerőknek egy részét előremozgattuk ide, hogy felkészülje-nek a harmadik hullámra – amely így olyan világokat isérinteni fog, melyeket eredetileg csak a negyedik hullám-ban szándékoztunk elfoglalni –, és így át tudunk csopor-tosítani néhány egységet a frontvonal meg nem támadottvilágairól.

A kardinális bólintott.– És ne feledkezzen meg róla, hogy ezeken a világokon

nyolc éve készülnek a klánok inváziójára. A Szövetségkiépítette a védelmet és felkészítette a lakosságot azellenállásra. Az erősítés megérkezésével a klánosok rájön-nek majd, hogy ezeket a bolygókat bizony nem könnyűbevenni. Arra számítanak, hogy ugyanolyan könnyű csatákat kell vívniuk, mint az invázió kezdetekor, de nemezt fogják kapni. Hosszú időre fel lesznek tartva, ami aztjelenti, hogy olyan erőkkel tudunk reagálni, amekkorabiztosan elegendő a megsemmisítésükhöz.

A herceg megfontolta Focht szavait. A Szövetség határvilágain tett látogatásai alkalmával meggyőződött amagas készültségi fokozatról. A helyőrségi egységekfolyamatosan gyakorlatoztak, és az évek során olyanveteránok mellé osztották be őket, akik már maguk isharcoltak a klánok ellen, valamint olyan újoncokhoz, aki

nek a fiatalos lelkesedése szolgáltatta a stratégiák kivite-lezéséhez szükséges hajtóerőt. Erődítményeket emeltek aklánok ostromának visszatartására, a lakosságot pediganti-klán taktikára képezték ki. Bár a túlélési esélyükvalószínűleg igen alacsony lesz, az előkészületek és a gyakorlatok következményeként egész bolygók váltak fegyveres táborokká, ami azt jelentette, hogy a klánok egyetlen szövetségi világon sem fognak békére lelni.

– Jobban szerettem volna saját világaikon szétverniezeket az egységeket, de végeredményben az sem rossz,ha a Szövetségben veszik nyomuk. Én a helyükben nemszeretnék leszállni azokon a világokon. – Victor elmoso-lyodott. – Remélem, a klánosok is gyűlölni fogják.

– Biztosan. – A kardinális témát váltott. – Átnéztem aschuyleri támadás csapatbeosztását, és láttam, hogy önfogja vezetni a Tizedik Lyrán Gárda Első Zászlóalját.

– A Kísérteteim. Természetesen én leszek a parancsno-kuk.

– És ha úgy határozok, hogy távol tanom önt a harcok-tól?

Victor gyomra görcsbe rándult.– Azt hittem, amikor bevettük a Tizedik Lyrán Gárdát

a támadó egységbe, nyilvánvaló volt, hogy én is velük tartok. Kai vezeti a Lándzsásokat, Hohiro az Első Genyoshát,Phelan pedig a Negyedik Farkas Gárdát. Nekem is ott ahelyem a Kísértetek élén.

– Nem – rázta meg a fejét Focht. – Várjon, mielőttellenkezni kezdene, válaszoljon egy kérdésre: miért kellönnek vezetnie őket?

– Mert az én embereim. Én választottam ki őket.Együtt gyakorlatoztam velük. Együtt mentettük ki Hohirót a Tenientéről. Nem engedhetem őket egyedül harcba,nem kérhetem meg őket, hogy vállalják a veszélyt és akockázatot, csak ha én is velük együtt felvállalom.

– Victor, ön már régeb ben vállalta ugyanezt a kockáza-tot, a bátorsága nem képezi vita tárgyát – mutatott ráFocht. – Nem könnyű a háttérbe húzódni, és úgy irányí-tani, hogy nem veszünk részt a csata sűrűjében. A Tukayy-idon mindennél jobban szerettem volna bemászni egymech pilótafülkéjébe, és magam is a klánok után eredni.Úgy éreztem, minden halált meg tudtam volna akadá-lyozni, ha ott vagyok, hogy cserbenhagytam az emberei-met, amikor hagytam, hogy nélkülem induljanak harcba.

– Pontosan ez az. Tehát ön is tudja, miért kell ott lennem.

– Nem. Én azt tudom, miért gondolja, hogy ott kelllennie. – Focht komoran bólintott. – Ráadásul szerintemön azt hiszi, hogy a politika is megköveteli a személyesjelenlétét a hadműveletben. Attól fél, hogy ha nemharcol, ha nem teszi kockára az életét a klánok ellen,abból is csak a húga húz hasznot.

Victor gerincén bizsergés kúszott fel.– Nem tagadom, ez is egy szempont, ám korántsem a

legfontosabb. – Keze lassan ökölbe szorult. – Ön már elégrégóta van jelen ahhoz, hogy átlássa a Belső Szféra politi-kai machinációit. Emlékszik arra, amikor nagyanyámeltávolította a hatalomból Alessandro nagybácsiját, éselfoglalta az arkóni trónt. Bizonyára nem felejtette el

Ryan Steiner színjátékát és Frederick Steiner kétbalkezespolitikai húzásait sem. Ő vezette a Tizedik Lyrán Gárdát,és jobban tette volna, ha megmarad a katonai oldalon,mivel politikusként teljesen használhatatlan volt.

– Emlékszem. – Focht ép szeme összeszűkült. – De nemlátom át, hová akar kilyukadni ezzel a történelemlecké-vel.

– Oda akarok kilyukadni… – Victor nagyot sóhajtott,megpróbálta összeszedni a gondolatait. – Akkor történt,amikor meghaltam… vagyis amikor azt hittem. Tudom,hogy az orvosok hoztak vissza az életbe, de amíg ez megtörtént, rájöttem néhány dologra önmagammal kapcso-latban. Örökségemnél, hajlandóságomnál és képzésemnélfogva elsősorban és mindenekelőtt harcos vagyok. Ez azamihez értek, ez az ami vagyok, és ez az amit jól tudokcsinálni. Olyan telivér vagyok, akinek állandóan futniakell, mert ha nem teszem, az a halálomat jelenti. Ez nemugyanaz, mintha egy közönséges szociopata lennék, akicsak azért indít háborút, hogy egy mech pilótafülkéjébeülve gyilkolhasson. Olyasvalaki vagyok, aki érzi, ha tennie kell valamit, és aki vállalja a felelősséget a tetteiért,hogy gondoskodjon a népe szabadságáról.

– Nézze, én is tudom, hogy az egész művelet legfonto-sabb része a tervezés és a kiértékelés. Élvezem a felada-tot, nagy lelkesedéssel csinálom, és azt hiszem, elég jól isvégzem a dolgom.

– Így van.– A probléma azonban az, hogy mindez csak elméleti

feladat. Nekem arra van szükségem, hogy leszálljak egy

világra, körbemenjek a mechemmel, és beleolvadjak aháború realitásába. E nélkül olyan hibákat fogok elkövetni, amilyeneket nem engedhetek meg magamnak. –Victor felnézett Fochtra. – Ön már elegendő tapasztalatratett szert az élete során, hogy ne kelljen többé harcolnia.Rendelkezik azzal a lelki beállítottsággal és ellenállóké-pességgel, amivel én még nem.

– És ha meghal, miközben megpróbál szert tenniezekre?

– Akkor nem vagyok alkalmas arra, hogy másokatvezessek. – Victor az asztal lapjára helyezte tenyerét. –Ezenkívül folyamatosan harcolnom kell, hogy fenntart-sam a katonák tiszteletét. Lássuk be, az eddigi eredmé-nyeim nem valami fényesek. Az első egységemet a Trellwanon megsemmisítették. A Twycrosson mindannyiunkatlemészárolták volna, ha Kai nem menti meg a helyzetet.Az Alyinán megint csak Kai húzott ki a bajból. És igaz, aTenientén a Kísértetek ugyan megmentették Hohirót, decsak az ő egységének a közbelépése miatt nem kerültemkínos helyzetbe. És végül a Coventryn megvívtunk egymajdnem-csatát, ami még jól is jött, mert ha nyertünkvolna, élőerőben és hadianyagban akkor is súlyosabbveszteséget szenvedünk.

– Kai, Hohiro és Phelan tisztelnek téged, ez pedig átragad a csapatokra is.

– Igen, de ez az érzés halványulhat. – Victor megvontaa vállát. – Talán csak képzelődöm, de úgy érzem magam,mint egy szélhámos. Magamra vállaltam egy csomó felelősséget, mégis tele vagyok kételyekkel. Állandóan arra

várok, hogy valaki leleplezze a blöffömet és bebizonyítsa,hogy nem vagyok méltó arra a pozícióra, melyet elfogla-lok. Van ennek valami értelme?

– Természetesen – válaszolt mosolyogva a kardinális. –Azt hiszi, ön az első vezető, akinek ilyen kételyei támadnak? Az igazán jók mind ilyenek. Azt hiszem, az apja issokat gyötrődött a döntései felett, a nagyanyja pedig biztosan. Ők tudták, mikor vezessenek, és mikor harcolja-nak.

Victor bólintott.– Tehát azt mondja, itt az ideje, hogy harc helyett

inkább vezessek?– Nem egészen. – A kardinális melegen Victorra

mosolygott. – Csak meg akartam bizonyosodni róla, hogyvalóban harcolni akar, és nem birtokolni a harcot. Ha arrakészült volna, hogy leszáll a Shuyleren csak azért, hogy acsata végén a mechjében odasétáljon a Jaguárokfőhadiszállásához és bejelentse a győzelmét, nemengedtem volna.

– Gondolja, képes lennék ilyesmire?– Addig nem, amíg sokkal inkább harcos, mint politi-

kus – válaszolt Focht. – Menjen, nézze meg, készen áll-eaz egysége. Én pedig utasítom a tartalékot, hogy indulja-nak, és számolják fel a Jaguár offenzívát. Mire végzünk, aJaguárok tudni fogják, hogy nem tréfálunk, és még többcsapatot küldenek ide, miközben nyitva hagyják előttünka Huntresst. Meglátják majd, hogy mi is tanulmányoztukScipio Africanust, és hogy sokkal több közös vonásuk vana karthágóiakkal, mint szeretnék.

* * *

Füstjaguár vagyok – vadász, nem pedig elejtésre váró vad!Vulcan Bowen elementál csillagkapitány legszívesebbenezeket a szavakat üvöltötte volna rádiójába, miközbenkeresztülvágott Fuun városán. A 19. TámadóCsillaghalmaznál töltött ideje alatt a Belső Szféra számosvilágán járt már, de a Szövetséghez tartozó Matamorosvilága volt mind közül a legrosszabb. Annyira sivár, hogyaz embereket biztosan csak büntetésből ítélték arra, hogyitt töltsék le az életüket. A helyőrségi egység, a MásodikÉji Vadászok az éjszakai műveleteikről híresültek el, ésBowen úgy vélte, ennek fő oka az lehet, hogy a nappaliórákban még ők sem bírták elviselni a hely látványát.

Az éjszaka viszont nem volt a barátjuk. Fuun városa aWazukana erődtől ötven kilométerre keletre feküdt. AzElső Szabad Világok Gárdaezred itt állította fel főhadi-szállását, a 19. Támadó Csillaghalmaznak pedig nagynehézségeket okozott kimozdítani őket a helyükről.Fuun városi milíciájának folyamatos szabotázsakciói hátráltatták a Füstjaguárok ostromát, ezért a támadók úgydöntöttek, a probléma megér egy licitet. Az eredeti licitetnem Bowen nyerte.

Jeremiah Furey csillagkapitány volt a győztes, aki kevesebb, mint egy pontnyi erőig lelicitálta magát. Fureynekés két társának úgy veszett nyoma a városban, hogy mégsegélykérő üzenetet sem tudtak küldeni.

Bowen és négy elementálból álló egysége megtaláltáktársaik holttestét, akiket a város közepén álló dombocs-kán durván ácsolt keresztekhez kötöztek. Ami meglepte,és kicsit nyugtalanította is Bowent, hogy őrjáratuk soránaz életnek semmiféle jelét nem tapasztalták egészenaddig, amíg el nem érték a városközpontot. Még a keresztek körüli porban sem látszottak lábnyomok. MinthaFureyt és elementáljait fantomok szippantották volna kia páncéljukból, hogy megöljék őket.

Aztán hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül lángokcsaptak ki a környező épületekből. A nehéz géppuskák ésInfernó rakéták tüze leterítette Carsont. Bowen habozásnélkül kiadta a parancsot, hogy induljanak előre, és géppuskájával megszórta a tér északi szélén álló épületet. Atöbbiek követték őt a masszív, téglából emelt ház felé.Ha beérnek, a fal már védelmet biztosít számukra, nyugodtan megtisztíthatják az épületet, és folyamatosan előretörve felszámolhatják az ellenállást.

Trevor félúton rálépett egy gyalogsági aknára, amelyhangos dörejjel detonált az elementál jobb lába alatt, és amagasba dobta a férfit. Trevor egy pörgés után a fején és avállán landolt. Bowen tudta, hogy a harcosnak némi szédülésen kívül valószínűleg nem esett más baja, de amikorTrevor talpra állt, a parancsnok látta, hogy társa eléggézavarodott. Trevor rohanni kezdett a tér nyugati végébenálló épület felé.

A déli és a nyugati épület második szintjéről érkezőkereszttűz darabokra szaggatta az elementált. Páncélo-zott öltözékének darabjai repkedtek a levegőben, ahogy a

lövedékek megpördítették a tengelye körül. A páncélhasadékain fekete, nyúlós folyadék szivárgott, amelymegpróbálta elzárni a sebeket, de rögtön szét is fröccsent,ahogy az újabb lövedékek áthatoltak rajta és a páncélalatti emberi testen. Trevor a földre zuhant, de még ott istovább rángott a folyamatos golyózáporban.

Bowen hatolt be elsőként az északi épületbe, menetközben szakítva ketté egy férfit a bal alkarja alá szereltgéppuska sorozatával. Jobbra fordult, és a másik karjábaépített könnyű lézerrel egy újabb ellenállót változtatottélő fáklyává. Mindkét milicista a homokzsákokkal körbe-kerített géppuskafészek mögé rogyott. Grace és Adrienneis elérte a bejáratot Bowen után, ahol rögtön kettéváltak,hogy biztosítsák az előcsarnokból nyíló helyiségeket.Bowen zajt hallott felülről, ezért megpördült, és géppus-kájából megszórta a mennyezetet. Próbálkozását hangossikoly jutalmazta.

Éppen időben fordult vissza ahhoz, hogy lássa, amintAdrienne lába alatt beomlik a szomszédos szoba padló-zata. A nő eltűnt a nyílásban és Bowen rádöbbent, hogycsapdába csalták őket. Felülről valami belehullott az elementált elnyelő lyukba. Nem tudta pontosan kivenni, milehetett az, de kétségkívül fémből volt, mérete megha-ladta a másfél métert, és meglehetősen súlyosnak látszott. A tárgy becsapódásakor megérezte az épület alapzatán átfutó remegést, és tudta, hogy Adrienne páncéljaegy pillanatig sem állhatott ellen.

Odavakkantott egy parancsot Grace-nek, és mindket-ten elindultak a hátsó kijárat felé. Bowen úgy tervezte,

hogy átszökken a homokzsákokkal védett géppuskaállásfelett, majd egy újabb ugrással távozik az ablakon keresztül, de bal lába megcsúszott első áldozatának zsigerein.Ennek következtében egy pillanatnyi késéssel rúgta elmagát a talajtól, és jobb lába beleakadt az ablak keretébe. Bowen önkéntelenül kinyújtotta testét, és egy szaltóután keményen a hátára érkezett.

Rendhagyó távozása mentette meg az életét. Gracekecsesen, minden nehézség nélkül követte, és ellenségután kutatva gyorsan körbenézett a mellékutcában. Először balra pil lantott földön heverő parancsnoka felett,majd jobbra fordult volna, de ebben a pillanatban a keskeny utcában parkoló, ütött-kopott légpárnás jármű felrobbant.

Az elementált narancsszín fénykoszorú vette körül,amely előbb sárgává, majd fehérré változott, a páncélosalakból pedig mindössze egy fekete sziluett látszott.Bowennek az jutott eszébe, hogy a nő valahogy Novamacskává alakult, mert az egész páncélja fekete volt,kivéve a bal vállánál egyre terjedő izzó, fehér fol tot. Aparancsnok csak akkor döbbent rá igazán, mi történtvalójában, amikor társa karja pörögve elszállt a feje felett,és sötét körvonala térdtől felfelé feloldódott a fényben.

A robbanás ereje felkapta a férfit, és Grace karja utánhajította. Feje a falnak ütközött, aztán érezte, hogypörögve száll a levegőben. Ismét nekirepült valaminek,ezúttal a vállával. Teste tovább bukdácsolt a mellékutcá-ban, bokája hangos roppanással tört darabokra, ahogypáncélozott lába porrá zúzott egy téglafalat. Felkészült a

fájdalomra, de energiapáncélja már el is kezdte a nyugta-tók pumpálását a szervezetébe, eltompítva a kínt és megnövelve ellenálló képességét.

Kigurult az utcára, és amilyen gyorsan csak tudott, felállt. Hallotta a páncéljáról lepattanó puskagolyók kopogását. Egy kósza lézernyaláb is eltalálta, de ezek a szemé-lyelhárító fegyverek csak annyira zavarták, mintha az esőesett volna. A helyiek nyilván a rajtaütésre összpontosí-tották komolyabb arzenáljukat, a támogató csapatnakmár csak a könnyebb fegyverek jutottak. Igaz, hogy ezekkel nem igazán árthattak neki, viszont jelenthetik a pozícióját és elég ideig feltarthatják, amíg előkészítenek egyújabb rajtaütést.

Ha nem mozgok, meghalok. Körülnézett, hogy merremenekülhetne, de egyetlen útvonalat sem talált aszabadság felé. Az észak-déli irányú főúton semmiforgalom nem volt, de a járdán parkoló járművekbármelyikében lapulhatott egy ugyanolyan bomba, mintamelyik megölte Grace-t. Mint ahogy valószínűleg lapulti s. Akkor van a legnagyobb esélyem, ha az épületekenkeresztül próbálok kijutni a területről.

Átviharzott az úttesten, és beugrott az egyik étteremfalán tátongó nyíláson. Miközben az asztalokat borogatvaés az egyik tűzhelyet darabokra törve keresztülcsörtetettaz épületen, megpróbált rádiókapcsolatot létesíteni, a 19.Támadó Csillaghalmaz főhadiszállásával. Az összes frekvencián csak hangos, vibráló statikus zörej hallatszott.Zavarják. Nem csoda, hogy Furey nem tudott jelentkezni.

Bowen az étterem hátsó falán áttörve egy keskeny,

észak-déli irányú sikátorba jutott. Dél felé fordulva mégéppen látta, ahogy egy kopaszodó, sárgás bőrű öregemberbelép a mellékutca végén, és egy muzeális értékű szakál-las puskát emel a vállához. Az öreg vakmerő pimaszságameglepte Bowent. Tudta, hogy az elöltöltős nem árthatneki, így még egy gyors tisztelgést is megengedett magának, miközben a férfi meghúzta a ravaszt. Az ütőszeglecsapott, szikrát vetett a lőporserpenyőbe, és a fegyverhatalmas, fehér füstfelhőt okádva magából elsült.

A nehéz lövedék Bowen mellének közepét találtatelibe, és néhány lépésnyit hátralökte az elementált. Adiagnosztikai képernyőre vetett gyors pillantás meggyőzte róla, hogy a páncél sértetlen maradt, de a lövéseszébe juttatta Bowennek, hogy öltözéke nem teljesenellenálló a fizikai behatásokkal szemben. Egy alaposanfelgyorsított, megfelelő tömegű tárgy képes áthatolnirajta.

A füst eloszlása után Bowen látta, hogy az öreg az életéért fut: a sikátor végétől egyenesen egy közeli épületbejárata felé vette az irányt. Bowen utána vetette magát,és tüzet nyitott a menekülő lázadóra. Elhibázta, és a férfivörös kimonója meglebbent, ahogy átbotladozott azajtón. Bowen egy másodpercig fontolóra vette, hogymerészségéért megjutalmazza az öregembert az életével,de gyorsan elvetette az ötletet.

Biztosan a fájdalomcsillapítók hatása. Megpróbáltmegölni. Ha életben hagynám, azzal csak a többieketbátorítanám. Pusztulnia kell. Bowen két hosszúsorozattal megszórta az épület homlokzatát, aztán

felsőtestét kicsit elcsavarta jobbra, és behúzta a fejét,hogy a lehető legkisebb időveszteséggel jusson át azajtón. Egy mozgó célpontot nehezebb eltalálni.

Ahogy belépett, Bowen maga előtt megpillantotta prédáját, néhány egymásra halmozott homokzsák mögöttkuporogva. Az öregember széles, majdnem fogatlanvigyora tökéletesen passzolt a mellette ülő lány mosolyá-hoz. Nyilvánvaló elégedettségük meglepte Bowent, decsak azért, mert nem ismerte fel azonnal, hogy a berende-zés, ami mögött ülnek, tulajdonképpen egy fegyver.

A valamilyen szárazföldi járműből kiszerelt lemezrugótegy két méter hosszú födémgerenda-darabhoz erősítet-ték. A rugó íves végeit vastag acélsodrony – egy darabnagy szakítószilárdságú fémkábel – feszítette meg,melyet V-alakban hátrahúztak, és egy egyszerű rugósretesszel rögzítettek. A gerendán egy másfél méter hosszúvasrudat fektettek végig, melynek egyik végét kihegyez-ték, a másikba pedig hornyot vágtak, hogy simán illeszkedjen a kábelhez. A rugós reteszhez egy hosszú rudaterősítettek, és miközben Bowenben kezdett derengeni,hogy mit lát, az öreg rátaposott a rúdra a lábával.

Bár eredetileg nem arra tervezték, hogy egy házi készítésű számszeríj alkatrésze legyen, a laprugó megállta ahelyét. Olyan iszonyatos erővel lökte előre a vasrudat,hogy a fémhegy gond nélkül fúrta át az elementál páncél-jának jobb oldalát. Bowen érezte, ahogy a rúd átmegyrajta, és a másik oldalon előbukkan a páncélon keresztül,de igazából csak a nedves, loccsanó hang tudatta velesérülése komolyságát.

Megpróbált visszavetődni az utcára, de a rögtönzöttlövedék végei beleakadtak az ajtófélfába, és meghiúsítot-ták a kísérletet. Miközben támolyogva előrebotladozott,lézerével elkezdte szétégetni a számszeríjat, de ellenfeleimár rég nem voltak ott. Körbefordult, hogy megkeresseőket, de törött bokacsontja végkép felmondta a szolgála-tot, és Bowen elterült a padlón. A jobb oldalára zuhant,amitől a vasrúd még jobban belenyomódott a testébe,majd a hátára fordult.

Görcsösen felköhögött, vért ízlelt a szájában. Amikorfelnézett, vércseppek borították sisakja kémlelőnyílását.Érezte, ahogy a páncél újabb adag drogot pumpál a szervezetébe, és egy kis lámpa villogása azt is tudatta vele,hogy helyzetjelzője működésbe lépett. Csakhogy mindentzavarnak.

Tombolni akart, harcolni a nyugtatók ellen és kijutniFuunból, de már nem volt hozzá elég ereje. Fel akartkelni, és lemészárolni minden embert a városban, detudta, hogy ezzel nem mentené meg az életét. Most döbbent csak rá, hogy azok az emberek, akikkel az inváziófolyamán eddig összehozta a sors, soha nem merészeltekvolna rátám a d n i . Ám hosszú éveket biztosítottunkszámukra, hogy túllépjenek a félelmeiken. És mostmegfizetjük az árat.

Bowen felpillantott, és látta, hogy az öregember közeledik felé, kezében egy magasra emelt pöröllyel. Az elementál megpróbált parancsot adni a karjának, hogy emelkedjen fel és égesse hamuvá a városlakót, és valószínűvolt, hogy sikerült is neki, de soha nem bizonyosodhatott

meg róla teljesen, mert a homályos szilánkokká robbanókémlelőnyílással együtt ő is mindörökre elvesztette azeszméletét.

36Mitsuhama-gerinc, SchuylerFüstjaguár Megszállási Zóna3059. augusztus 13.

Amint a légűrvadászok befejezték második, és egybenutolsó támadásukat, Victor beindította madárlábú Daishiomnimechjét, és nekivágott a Mitsuhama-gerincre vezetőárnyékba borult, kanyargós hegyi szerpentinnek. Bárkétségkívül nem ez volt a Tizedik Lyrán Gárdamechjeinek leggyorsabbika, az általa Prométheusznakelnevezett nehézkes behemót meglehetősen masszívgépezet volt, és jelentős mértékű sérülést kibírt. Klánostechnológiával szerelték fel, és hosszú idővel ezelőttkapta ajándékba, hogy egyenlő eséllyel vehesse fel aharcot ellenfeleivel.

Az Alyinán és a Tenientén megóvott, miközben aklános harcosokra vadásztam. Bár tudta, hogy mivelelsőként lép a gerincre, pompás célpontot fog nyújtani,Victor különös módon nem érzett félelmet. A klánosokvonalát áttörték, és a Negyedik Jaguár Regulárisok egytrináriát különítettek el a gerinc e gyenge pontjánakvédelmére. Keletre és nyugatra a Nehézgárda EHCS és azElső Genyosha a Négyesek szárnyait fenyegette és helyhez

kötötte őket, így a Tizedikre hárult a feladat, hogyáttörjék a klános centrumot, és szétszórják a Jaguárokat.

A Schuyleren állomásozó másik alakulat, a Tizenkette-dik Jaguár Regulárisok már összeomlott az Olasin-fjord-nál a Negyedik Farkas Gárda, az Első St. Ives-i Lándzsásokés a Komgárda 91. Divíziójának nyomására. Igaz, hogyezek csak helyőrségi csillaghalmazok voltak, azaz vegyesen rendelkezetek első-, illetve második vonalbelimechekkel, a Tizenkettesek bátran küzdöttek, a Négyesek pedig megszilárdították a vonalaikat, amint elérték agerincet.

A Daishi a szerpentin egyik kanyarjához ért, és Victorrögtön észrevett egy mechet, amelyik sziklás fedezékébőlkiemelkedve már célba is vette őt. SzámítógépeGrendelként azonosította. A közepes méretű mechjelentős tűzerőt birtokolt, de nem az a fajta ellenfél volt,amelyik képes megállítani egy Daishit. Kivéve, hanagyon-nagyon szerencsés a fickó.

A Grendel felemelte bal karját, és tüzet nyitott azalkarja felső részére szerelt félnehéz lézerekkel. Az egyikrubinvörös sugár messze a célponttól balra húzott el, de amásik végigszántott a Daishi bal karján, és leolvasztottnémi páncélzatot. A Grendel jobb karjába épített nehézlézer is életre kelt. A lövedék Victor mechjének baloldalába fúródott. A megolvadt páncéldarabok alaktalan,gőzölgő masszaként hullottak a földre. Következtek aközepes mech mellébe és fejébe ültetett félnehéz lézerek.A felvillanó fegyverek energiája elpárologtatott egy kevéspáncélt a Daishi jobb karjáról is, és olvadt szélű forradást

hagytak maguk után, amely a megszólalásig hasonlított amásik karon lévőhöz.

Victor gondolkodás nélkül az ellenséges mech körvona-lára vezette célkeresztjét, és egyszerre hozta működésbea jobb kar nehéz impulzuslézereit, valamint a bal Gauss-ágyúját. Az impulzuslézerek mindegyike talált, az energi-anyalábok a Grendel bal karjának, jobb lábának és jobboldalának páncélzatát tépázták meg. A Gauss-ágyúezüstös lövedéke akadály nélkül süvített át az olvadtpáncélrepeszek zivatarán. A nagy sebességű fémtömb aGrendel jobb karjába csapódott, leszedte a végtag összespáncélzatát, és elgörbítette a ferrotitán-ötvözetcsontokat.

Az iszonyatos ütés ellenére a klános pilóta valahogyálló helyzetben tudta tartani mechjét. A Grendel ismétcélba vette Victor gépét a fegyvereivel. Két félnehéz lézeraz omnimech bal oldaláról fejtette le a páncéllemezeket,a Grendel fejéből érkező rubin fénysugár a bal karrólégette a le a védőréteget, a nehéz lézer smaragdzöld nyilapedig a Daishi jobb lábát gyötörte meg.

Renny Sanderl i n Faltörője bukkant ki a kanyarbólVictor mögött, és a mellébe ültetett impulzuslézerekkelrögtön el is kezdte a Grendel megdolgozását. Az egyiksugár mellément, de az összes többi eltalálta a kisebbmechet. Az első felemésztette a Grendel jobb karját, ésezzel együtt elpusztította az ott lévő nehéz és könnyűlézereket. A másik két lövedék a mech oldalairólpárologtatta el a páncélt. A jobb oldali sugárnak sikerültáthatolnia a védelmen, és használhatatlanná tette a rövid

hatótávolságú rakéták kilövőberendezését. Az utolsó kétlövés pontosan a mellkas közepébe fúródott, és arövidesen megjelenő fekete füst azt mutatta, hogyvalószínűleg a hajtóművet is megrongálhatta.

Victor már rá se hede rített a földre zuhanó Grendelre;inkább egy Árnyékmacska kötötte le a figyelmét, amelyika szerpentin felső szakaszáról vette őt tűz alá. A mechpáncélja magán viselte a vadászok támadásának nyomait,és ezáltal sokkal inkább ki volt téve a sérüléseknek aDaishival szemben, mint egyébként lett volna. AzÁrnyékmacska méret és páncélzat tekintetében nagyjábólegyenértékű volt a Grendellel, bár fegyverzetébenvalamivel elmaradt tőle. A Daishi eddigi sérülései miattelméletileg lehetséges lett volna, hogy a kisebb mechkomoly károkat okozzon, de ezzel együtt nem sok esélyevolt rá, hogy kivonja a forgalomból az omnit.

Victor ujjai rászorultak az irányítókarok gombjaira.Miközben az Árnyékmacska nehéz lézereivégigszántottak a Daishin, Victor lézercsapása forrópárafelhővé változtatta ellenfele mechjének bal karját. AGauss-ágyú darabokra törte a jobb kart védőpáncéllemezeket, és összelapította a vállízületet. A másikkét impulzuslézer energianyilakkal szórta meg azÁrnyékmacska bal lábát és jobb oldalát, elegendő páncéltégetve le ahhoz, hogy a pilóta már ne tudja kompenzálnia mech hirtelen súlyponteltolódását. Az Árnyékmacskaelvágódott, beszorult a hegyszoros fala és egy hatalmassziklatömb közé.

Azonban az Árnyékmacska támadása sem maradt

eredmény nélkül. Mindkét nehéz lézer zöld sugaravégigszántotta a Daishi mellét. Az egyik eltávolította apáncélzatot a mech szíve fölül, a második pedig áthatoltaz így meggyengített védelmen, a mellkas bal oldalán. Alézersugár megsütött néhány belső kiszolgálóegységet éskomolyan fenyegette az RHR kilövőt, de a Daishi továbbiműködését még így sem veszélyeztette.

Vakító, ezüstös fény öntötte el a hegyszorost, amintRenny Faltörője Victor Daishija elé ereszkedett.

– Hadd segítsek, Victor. Mindjárt fent vagyunk.Victor visszanyelt egy káromkodást . Rennynek igaza

van, megsérültem. Renny Sanderlin Victor szobatársa volta Nagerlingen az utolsó évben, de már előtte is jóbarátságban voltak egymással. A termetes mech-harcosmindig készen állt rá, hogy támogassa Victort, vagymegvédje őt a veszélytől. – Roger, Renny. Fedezem ahátad.

A gerinc pereme mögül egy hatalmas, megviselt páncél-zatú omnimech lépett elő, hogy elzárja az útjukat. Arobosztus, humanoid alkatú Man o' War mindössze tízméter magas volt, de ahogy ott állt a szerpentin végében,háta mögött az égbolttal, Victor úgy érezte magát, mintDávid Góliát előtt. A Füstjaguár mech kézfej nélkülikarjai felemelkedtek, és láthatóvá váltak a jobb alkartalkotó iker részecskeágyúk, valamint a bal csuklóbólelőmeredő négy lézer csöve. Az omnimech félelmetesellenfélnek számított, de Victor tudta, hogy alul fogmaradni, mert alul kell maradnia.

A Man o' War lőtt elsőként. Az első PPC mesterséges

villáma végignyalta a Faltörő mellének bal oldalát, amásodik ragyogó, kék sugár pedig a mellkas közepébefúródott. A bal kar félnehéz lézereiből érkező skarlátenergianyilak zápora elpárologtatta az EgyNem mech ballábáról a páncélzat jó részét, és alaposan meggyengítettea végtag védelmét, ám egyik lövésnek sem sikerült rajtaátjutnia.

Renny visszalőtt, és a mech felsőtestébe ágyazott hatlézer lövése közül öt ismét betalált. Kettő az ellenségesmech bal karjáról párologtatta el a páncélréteget, a harmadik fegyver sorozata végigszórta a bal lábát, egy másikpulzáló fénysugár az omni jobb karját nyitotta fel, s végülaz utolsó a mech széles mellkasa felett változtatta gőzzéa fémlemezeket.

Victor is célkeresztje közepébe igazgatta a Man o' Waralakját. A zöld energiasugarak vihara is leolvasztott némipáncélt a mech bal karjáról és törzséről, de a harmadiknehéz impulzuslézer és a Gauss-ágyú okozta alegnagyobb kárt, amikor lövedékeik a már sérült jobbkarba csapódtak. A Gauss-ágyú fémtömbje szinte az összepáncélzatot letakarította a végtagról, a lézer pedigelintézte a maradékot. Az impulzuslézer többi sugara avállat vette kezelésbe. A cseppfolyóssá vált ízület miatt akar megbénult, majd néhány másodperccel később azalkar egyik PPC-je is felrobbant.

A Man o' Wart ért szörnyűséges sebek ellenére a pilótatovábbra is működésben tartotta gépét, és még arra ismaradt energiája, hogy visszalőjön. A bal kar két félnehézlézere a Faltörő jobb karjába és bal oldalába vájt, a PPC

azúrkék sugara azonban elhibázta a mechet, mert aberagadt vállízület miatt nem tudott pontosan ráállniRenny gépére. A nehéz impulzuslézer sugarát viszontsemmi nem akadályozta abban, hogy mélyen a Faltörőjobb oldalába fúródjon, gőzzé változtassa a maradékpáncélzatot, és tönkretegye az egyik lézert – bár az utolsópillanatban még az is tüzet nyitott.

Renny összes impulzuslézere talált. Az alacsonyabbratüzelő trió lehámozta az omnimech lábait védő páncélré-teget, a másik kettő pedig a mech mellkasának közepétizzította fél. Azonban az utolsó okozta a legnagyobbsérülést: a jobb kart átégetve elpusztította a megmaradtPPC-t. A végtag megfeketedett roncsa döngve hullott aföldre.

Victor folytatta a támadást a Füstjaguár ellen. Egyiklézere leégette a páncélt a mech mellén, míg a másik abal kar maradék védelmét is múlt időbe tette, és elkezdtemegsütni a myomerszálakat és a ferrotitán csontokat. Aharmadik impulzuslézer megszabadította az utolsó rétegpáncélzattól is a jobb lábat, és átégette a felső mozgatórendszert, a mesterséges izomzat szakadt végei pattogvarángatóztak. A Gauss-ágyú lövedéke pont ezen a lyukonhatolt be, és kettéroppantotta a Man o' Warcombcsontját.

A titáni mech keményen a jobb oldalára dőlt, majd lassan a hátára fordult, és mozdulatlanul meredt a füstöségboltra.

Renny kissé lelassított, hogy ő és Victor egyszerre érjenek ki a gerincre. Victor a Faltörő jobb oldalára húzódott,

hogy omnimechjével takarja a mech jobb oldalán tátongólyukat, és Renny is hasonlóképpen fedezhesse a Daishitörzsének szitává lyuggatott bal oldalát. A két hátrahajlólábú, előretolt testű titán lenyűgöző és halálos látványtnyújtott: két gép, melyet egyetlen célra hoztak létre.

Balról egy apró Hankyu bukkant elő, és nyitott tüzet aFaltörőre. A kisméretű mech a karjaiban elhelyezettfélnehéz lézerekkel megszórta Renny mechjének balkarját és lábát, a mellében helyet kapóimpulzuslézerekkel pedig a jobb kart és a törzs jobboldalát vette tűz alá. A Faltörőről füstölögve hullottak apáncéldarabok, de egyik lövés sem volt olyan súlyos, hogykárt okozzon az érzékeny belső szerkezeteknek.

A Faltörő választüze megrázta a Hankyut. A kétimpulzuslézer végigsorozta a törzs mindkét oldalát, míga harmadik a mech jobb karjáról szaggatott le néhánypáncéllemezt. A maradék két lézer energianyilainakzápora átégette a páncélt a klános mech jobb lábán, ésbehatolt az izmok és a szintetikus csontok közé. AHankyu ennek ellenére állva maradt, jelezve a pilótaszakértelmét és értelmetlen hősiességét.

Victor jobbján egy Vándorsólyom csatlakozott aharchoz. A humanoid mech páncélzatát mindenholelegánsan lekerekítettre tervezték, beleértve a félnehézimpulzuslézereknek helyet adó, alkarra szereltfegyverágyakat is. A mech fegyvereiből előröppenőcsillogó, rubinvörös fénydárdák a Daishi jobb oldalába éskarjába fúródtak. A támadást egy nehéz impulzuslézertüze egészítette ki, melynek sugara szintén a jobb kart

vette kezelésbe, ám némi páncélveszteségen kívül máskárt nem okozott az omnimechen.

A herceg mintegy mellékesen jobbra lendítette a Daisbijobb karját, és viszonozta a tüzet. A zöld energianyalábokvégigsöpörtek a mechen, kettő közülük szinte az összespáncélzatot eltávolította a Vándorsólyom lábáról. Ezazonban már nem sokat számított, mivel a harmadiklövés leégette a Vándorsólyom mellpáncélját, és így aGauss-ágyú lövedéke szinte akadálytalanul hatolhatott áta nyíláson. A nagy sebességű lövedék darabokra zúzta amech belső kiszolgáló rendszereit. A Vándorsólyomhátratántorodott a találat erejétől, majd esetlenbucskázással összeesett, törött páncéldarabokkal terítvebe a környéket.

A Faltörő és a Hankyu eközben folytatta a párviadalt.A könnyű mech ismét minden fegyverével talált. Olvadtfémpatakok csorogtak a Faltörő mellpáncélján és jobbkarján, egyre gyengítve a védelmet ezeken a testrészeken.Két újabb lézersugár a bal láb utolsó páncéllemezeit iseltávolította, és utat talált magának a végtag belsejébe.Ennél azonban sokkal kellemetlenebb volt, hogy azutolsó két lövés behatolt a Faltörő mellének jobboldalán, megsemmisített két lézert, és olvadt masszáváváltoztatta a belső szerkezetek jó részét.

Renny válaszcsapása darabokra tépte a Hankyut. Kétimpulzuslézer ugyan csak a mech bal karjáról és lábárólfüstölt el némi páncélzatot, azonban a másik három lövéstűzvihara teljesen felemésztette a gépezet jobb karját éslábát, illetve a törzs jobb oldalát védő páncéllemezeket.

A támadás energiája megperdítette a tengelye körül azapró mechet, amely egy kisebb földhányásra zuhant, majdbegurult egy keskeny vízmosásba.

– Renny, minden rendben?– A mech javításra szorul. Jammer leszedi a fejem, de a

techek arra születtek, hogy szenvedjenek. Én jól vagyok.– Nálam is hasonló a helyzet – sóhajtott Victor, miköz

ben megállapította, hogy az egész testét elöntő verejtéknem csak a pilótafülkében felhalmozódott hőnek köszönhető. – Tartsd nyitva a szemed.

– Azt hiszem, nem szükséges.– Hogy érted ezt?A Faltörő a horizont irányába nyújtotta karját.– Szerintem azok ott űrjárók, azt a porfelhőt pedig a

feléjük tartó mechek verik fel.Victor egy gombnyomással megnövelte holografikus

kijelzője nagyítását. Renny igazat mondott, de Victornem mert hinni a szemének.

– De hiszen ezek Füstjaguárok, klánosok. Ők sosemmenekülnek.

– Nem menekültek, Victor. Egészen a mai napig. –Barátja hangjából mintha hitetlenkedés érződött volna.

Victor megrázta a fejét, és szemügyre vette a kétoldaltfekvő, füstölgő mecheket.

– Akkor ez csak egy Omega Csillag lett volna, akiketazért hagytak itt, hogy feltartsanak minket, amíg a többiek lelépnek?

– Úgy tűnik, ez a helyzet. – A Faltörő tisztelgésreemelte a kezét, miközben a Gárda többi tagja is elérte a

fennsíkot, és gyorsan elkezdtek szétszóródni, hogybiztosítsák a peremvonalat. – Mosolyoghatsz, Victor,méghozzá nagyon szélesen. Megtörtük őket. Győztünk.

* * *

Victor Phelan Kellről Anastasius Focht kardinálisranézett, majd vissza a kánra, miközben a hadműveletiszoba közepére kivetített hologramon lassan gördült felfelé a Komsztár csatornáján keresztül érkezett legutóbbijelentés. A mitsuhama-gerinci csata óta már eltelt néhányóra, ők pedig berendezkedtek a Negyedik Jaguár Regulá-risok Tsurara Cityben felállított főhadiszállásán. A hercegszédült és fázott. Tudta, hogy ezek lehetnének akár azegész napos csata és a győzelem utóhatásai is, de úgy gondolta, inkább az imént olvasott jelentések tehetnek róla.

– Kardinális, mennyire tartja megbízhatónak ezeket azinformációkat?

Focht egy pillanatra elfordult az asztaltól, és elgondol-kodva megdörzsölte az állát.

– Az ügynökeink mindeddig megbízhatónak bizonyul-tak. A jelentések mintegy fele a támadásokban résztvevőKomsztár alakulatoktól származik, ezért úgy gondolom,az ő adataik is vannak olyan pontosak, mint a mieink.Úgy tűnik, akárcsak itt a Schuyleren, a Füstjaguárok aSchwartzon, a Rocklanden, a Coudox-n és a Garstedten iscsak jelképes ellenállást fejtettek ki, azután gyorsanelmenekültek. Az Idlewindet és a Richmondot elhagyó

Jaguárokról szóló beszámolók is hitelesnek látszanak, ésa főhadiszállások, valamint a világok nagyobb ipari létesítményeinek elpusztítása nem csak arra mutat, hogy a midolgunkat akarják megnehezíteni, de arra is, hogy nemszándékoznak visszatérni.

– Én is így látom – bólintott Victor. – Phelan, neked mia véleményed?

Victor most első alkalommal látta zavarban unokatest-vérét.

– Tapasztalataim szerint ez a lépés abszolút váratlan éspélda nélkül álló. Amikor arra kényszerítetted MarthePryde-ot, hogy vonja ki a csapatait a Coventryről, hegirátajánlottál neki. Ezt csak olyan ellenféllel lehet megtenni,akivel harcba szálltál, és le is győzted. Az, hogy szabadonhagyod távozni a rendszerből az űrjárókat, de factos z i n t é n hegira. Egy támadás vagy kihívás előlivisszavonulás azonban… nos, ilyenről még sosemhallottam.

– Van valami elképzelésed, mi okból tehették?Phelan vállat von, jól láthatóan kényelmetlenül érezte

magát a kérdéstől.– Kénytelen vagyok arra gondolni, hogy a Füstjaguárok

nagyobb veszélyre számítanak valahol máshol. Lehetsé-ges, hogy háborúba kezdtek a Novamacskákkal valahol ahátországban, vagy hogy egy másik klán Beolvasztássalfenyegeti őket. Ez indokolttá tenné, hogy a Jaguárokvisszavonják a csapataikat a Huntressre, feltöltsék ésátcsoportosítsák az alakulatokat, és úgy induljanak elharcolni. És ne bízzuk el magunkat. Súlyos veszteségeket

okoztunk nekik, és néhány elit egységük is ráment atámadásunkra, de nem pusztítottunk el mindent, amivelrendelkeznek, vagy amihez hozzá tudnak férni.

Victor tudta, hogy Phelannak igaza van.– Azt akarod ezzel mondani, hogy a harci kötelékünk

megérkezik a Huntressre, és ahelyett hogy egy gyengénvédett világot találnának – mivel a klán nagy része ittharcol velünk –, belefutnak mindenbe, ami a Jaguároknakmegmaradt?

– Nagyjából – mondta komoran Phelan. – Persze az islehetséges, hogy a visszavonulás csak egy csel.

– Jó meglátás – bólintott Phelannak a kardinális. –Talán csak azért húzódnak vissza, hogy kevesebb világrakoncentrálják az erejüket abban a reményben, hogy úgymajd sikerül megállítaniuk minket. Így megint csak őkválaszthatnák meg a harcteret, mégpedig oly módon,hogy a lehető legelőnyösebb legyen számukra.

– De mennyi ennek a valószínűsége? – Victor felkelt aszékéről, és járkálni kezdett a hadműveleti helyiség rövidebbik fala mentén. – Ennek a taktikának az alkalmazásaazt jelentené, hogy számítottak a támadásunkra, és szándékosan feláldoztak többtucatnyi egységet, hogy hamisfelsőbbrendűségi érzésbe ringassuk magunkat. Mivel az őmódszereik szerint folytatjuk a hadviselést, a batchallt ésa bevetni kívánt erők megnevezését is beleértve,nyugodtan visszavonulhattak volna a támadásunk előtt,és ugyanazt érték volna el vele anélkül, hogy feláldoztakvolna ennyi embert és felszerelést. Ráadásul, ha annyirajól szervezett lett volna a visszavonulás, akkor ugyanazt

véghezvitték volna a többi világon is, amit a Richmondonés az Idlewinden megtettek: azaz elpusztították volna ahadjáratunk folytatásához nélkülözhetetlen utánpótlástelőállító ipari létesítményeket.

– Egyedül a zsákmányból három ezrednyi klánosmechet tudtunk kiállítani, nem beszélve arról a Jaguárcsillaghalmazról, amelyet beolvasztottál a Harmadik Farkas Légióba.

Phelan egyetértően bólintott.– Fel kellett vetnem a lehetőséget, bármennyire cse

kélynek is véltem az esélyt rá, hogy erről legyen szó.– Azaz fontolóra kell vennünk az elképzelhetetlent, a

Füstjaguárok korai összeomlását. – Victor a fejét csóválta.– Négy hónap alatt véghezvittük azt, amire négy évetszántunk, és a tervezett veszteségeknek csak a felét szenvedtük el. Ez természetesen csodálatos eredmény, viszontszembesít minket egy újabb problémával.

– És mi lenne az? – nézett rá a kardinális.– Egy Huntressre induló expedíció megtervezése.Focht felvonta a szemöldökét.– Éppen úton van egy.– Tudom. – Victor összefűzte az ujjait, majd mindkét

kezével a kardinálisra mutatott. – Ha valóban egy teljesvisszavonulás tanúi vagyunk, akkor ezek a Jaguárcsapatok most mind a Huntressre tartanak. Egészenbiztos, hogy Morganék előtt érnek oda, ami azt jelenti,hogy őt és az embereit egészen egyszerűen lemészárolják.Nem küldhetünk nekik üzenetet, mert abban semlehetünk biztosak, hogy egyáltalán elér hozzájuk, a

Jaguárok viszont könnyen elfoghatják, ami csak továbbnövelné a rájuk váró nehézségeket. Victor szétválasztottaujjait, és ökölbe szorította a kezét.

– Mondhatjuk azt, hogy kiterjesztjük a hadműveletet aPerifériára, és ott folytatjuk a Jaguárok elleni támadáso-kat. A Szövetség képes kézben tartani a híráramlást, és ezmost elsődleges fontosságú, mert nem engedhetjük meg,hogy a nyilvánosságra került információk a klános csator-nákon előbb érjék el a Huntresst, mint mi.

A kardinális mintha aggódott volna.– Tudja, hogy ezzel ön és a hadereje legalább másfél

évig távol lesz a Belső Szférától?Victor bólintott.– Van más választásom?– Szerintem igen. – A kardinális széttárta a karját. –

Felelősséggel tartozik az emberei irányában. Ha elmegy,senki sem tudja megjósolni, mit fog tenni a húga a távollétében. A Huntressre való utazás sosem képezte részét aklánok elleni hadjáratunk tervének, és ha így teszünk, felborítjuk a Belső Szféra kényes egyensúlyát

– Ha viszont nem, akkor Morgan és a többiek meghal-nak.

– Ezt nem tudhatja, Victor.– De feltételeznem kell, kardinális.Focht határozottan rázta a fejét.– Morgan Hasek-Davion ravasz vezető. Ha odaér és

látja, hogy az esélyek ellene szólnak, a lehető legbölcseb-ben fog cselekedni.

– Én is szeretném ezt hinni, de Morgan hajlamos olyan

lelkesedésbe hajszolni az embereit, hogy azt gondoljákmagukról, képesek még a lehetetlenre is. Ha mindenkép-pen támadást indítana, és meghalna akció közben, én… –Victor keze kinyílt, majd újra ökölbe szorult. – Nem akarom, hogy odakint lelje a halálát, főként, ha tehetek valamint, hogy megakadályozzam.

– Vannak dolgok, melyeket még ön sem tud megakadá-lyozni, Victor. – A kardinális hangja jeges suttogássá halkult. – Veszélyes ösvényen halad, ha olyan döntésekethoz, melyeket később még megbánhat. Ne vegye félváll-ról ezeket a dolgokat.

– Nem fogom.– De, azt hiszem igen. A szavaiban mintha saját régi

döntéseimet hallanám visszhangozni. – Focht a teremcsukott ajtajára nézett, majd felemelte az állát. – Úgy látszik, a Steiner vérvonalból kétféle típusú ember kerül ki.Az egyik a kiemelkedő képességű harcos – ön testesítimeg a család eme aspektusát. A másik a politikus – olyan,mint az ön Katherine húga. Bizonyos esetekben ezek azelőnyös képességek keverednek, és a nagyanyjában mindkettő erősen megmutatkozott, de az ilyen személyeknagyon ritkák. Azt próbálom elmagyarázni önnek, Victor,hogy éppen egy katonai döntés meghozatalára készül,miközben elsiklik a lehetséges politikai következményekfelett.

– Ez így van, kardinális. A családomra való rálátásafigyelemre méltó, ám ez nem tartozik a tárgyhoz.

– De igen, Victor. Ismeri a híres Santayama idézetet?– Azok, akik nem emlékeznek a múltra, arra ítéltetnek,

hogy újra átéljék azt.– Pontosan – bólintott Focht komoran – Én vagyok a

múlt, Victor. Nem engedhetem – a Belső Szféra nemengedheti –, hogy megismételje ugyanazt az ostobaságot,amit én is elkövettem három évtizeddel ezelőtt.

– Nem értem.– Gondoltam, hogy nem fogja. – Focht óvatosan elmo

solyodott, és a kezét nyújtotta Victor felé. – Victor IanSteiner-Davion, engedje meg, hogy bemutatkozzam. Frederick Steiner vagyok, az ön rokona két generáció távla-tából.

Victor szája tátva maradt. A herceg hátratántorodott, ésteljes súlyával nekidőlt a falnak.

– Ez… ez lehetetlen! Ön meghalt a Dromini VI-on, aDrakónis Szövetségben. Hős volt, akit öngyilkos külde-tésbe hajszoltak a Tizedik Lyrán Gárdával, mert összees-küvést szőtt Aldo Lestrade-del. Nyitva hagyta a Nemzet-közösséget egy Szövetség felől érkező támadás előtt. Önnem lehet Frederick!

– Biztosíthatom róla, Victor, hogy én vagyok, de egyDNS próbával ez egyszerűen bizonyítható. Ha meg szeretne róla bizonyosodni, vegyen tőlem vért, és személye-sen felügyelje az ellenőrzés folyamatát.

Victor csak a fejét rázta. Jól ismerte már a DNS próbákeredményességi mutatóit. Egy hasonló DNS összehasonlí-tás derített fényt arra is, hogy Thomas Marik csupán egyhasonmás. Phelanra nézett.

– Nem látszol meglepettnek.A Farkas a fejét csóválta.

– Az ilkánnak végzett munkáim közül az volt az egyik,hogy derítsem ki a kardinális valódi személyazonosságát.Nem volt olyan egyszerű, mint egy sima vérvétel.

– Ki tud még róla?Focht vállat vont.– Theodore Kurita, Mori prímás, és talán még néhányan

– vonta meg a vállát Focht. – Mostanában már nem törődöm vele, ki voltam egykor. Azért választottam ezt anevet, mert durva fordításban „újjászületett harcost”jelent, és pontosan annak is tekintem magam. Képessége-imet arra használtam, hogy biztonságosabbá tegyem aBelső Szférát. A politikai játszmák juttattak oda, aholmost vagyok, elvágva a hatalomtól, a családomtól és atradícióimtól. Megtanultam beilleszkedni ebbe az újéletbe, de kétlem, hogy önnek is ezt kellene tennie.

Victornak eszébe jutott, mennyire szívesen áldozottvolna fel mindent azért, hogy szabadon élhessen Omival,és megrázta a fejét.

– Téved, mint ahogy a Steinerek öröklött belső tulajdonságaival kapcsolatban sincs igaza.

– Hm?Phelan mosolyogva ült vissza a székére.– Ez talán nem is baj.Victor ellépett a faltól, és amennyire csak tudott,

kiegyenesedett.– A születésekor ugyanúgy nem volt eldöntve, hogy

önből kiváló harcos válik, mint ahogy a húgomról sem,hogy gyilkos boszorkány lesz belőle. Ezek nem belsőtulajdonságok, hanem tanult viselkedésminták. Maga a

tanulás képessége az, amit a magunkénak mondhatunk. Aharcosként bizonyított szakértelme, beilleszkedése az újéletébe a Komsztár kötelékén belül, a klánok legyőzésé-hez szükséges módszerek kidolgozása: mindez tanultképesség, márpedig a tanulásban én is nagyon jó vagyok.

És ha valamit tökéletesen megtanultam, az az, hogynem árulhatom el azoknak az embereknek a bizalmát,akiknek az élete tőlem függ. Morgan és az emberei eseté-ben pedig pontosan ez a helyzet. Katherine-nek rengetegmunkát fog adni Thomas Marik és Sun-Tzu Liao, így apróbálkozásai eleve kudarcra vannak ítélve. Befejeztük aklánok elleni hadművelet ránk eső felét, és lehetőségünkvan rá, hogy segítsünk a barátainknak végrehajtani az őrészüket is. És ezt meg is fogjuk tenni.

– Harcosként beszél – bólintott Focht.Victor ajka mosolyra húzódott.– Azt hiszem, Katherine hajlamos problémákat okozni,

amennyiben munka nélkül hagyjuk. Arra a nagyon valószínűtlen esetre, ha Thomas és Sun-Tzu nem adna nekielegendő elfoglaltságot, előkészítettem néhány aprósá-got, ami majd ellátja egy kis gondolkodnivalóval.

A kardinális megkockáztatott egy mosolyt.– Davionként beszél.– Szükség is van rá, mert a Steiner felemnek az elkövet-

kező kilenc hónapban mindent meg kell tanulnia egykoalíciós erő egybekovácsolásáról, hogy a feledésbe tudjunk küldeni egy klánt. – Victor szeme összeszűkült. –Meg kell szerveznünk a kiképzést, az utánpótlást, a javításokat, a behajózás menetrendjét, a biztonságot, a

médiakapcsolatokat…Phelan nevetve szakította félbe.– Ezeket inkább rád hagyom, Victor. Csak szólj, ha

indulni kell. Victor a cipője orrára szegezte tekintetét,majd felnézett Phelan zöld szemébe.

– Te és az embereid nem jöhettek, Phelan.– Tessék? – Phelan felpattant a székből. – Korábban azt

mondtam, hogy nem vezetünk el titeket a Huntressrevagy a Strana Mechtyre, de azt sosem állítottam, hogy hate odamész, nem fogunk hozzád csatlakozni.

– Tudom, és nagyon szeretném, ha velem jönnél. Denem engedhetem. Nem engedhetjük. – Victor felsóhajtott.– A hadművelet fő célja, hogy bebizonyítsuk a klánoknak:a Belső Szféra igenis képes legyőzni őket. A te részvételedebben létfontosságú, mert most már ti is a Belső Szférá-hoz tartoztok. Ugyanúgy, ahogy a CSVE-hez csatlakozóNovamacskák is, de őket sem vihetem magammal. Sem aFüstjaguár jobbágyokat. Bármit is csinálunk a klánűrben,azt kizárólag a Belső Szféra csapatainak kell végrehajta-niuk. Lehet, hogy az ő felszerelésükkel harcolunk, viszontaz ő tenyésztett harcosaik nélkül. Csak így bizonyíthatjukbe nekik, hogy a felsőbbrendűségük csupán illúzió, éshogy egy közösen megtervezett jövő sokkal jobb egykonfliktusokkal kísértnél.

Victor hangja ellágyult.– És van egy másik, sokkal fontosabb oka is, amiért sze

retném, ha itt maradnál. Annak ellenére, amit a kardiná-lisnak mondtam az imént, tudom, hogy Katherine képte-len lesz ellenállni a kísértésnek, és a távollétemben meg

próbál majd valami zűrt kavarni. Ha viszont te itt vagy, éskéznél vannak azok a csapatok, amelyeket hátrahagyok amaradék Füstjaguár ellenállás felszámolására, nem mermajd túlzottan kalandos vállalkozásokba kezdeni. Tudnom kell, hogy Yvonne-nak van kihez fordulnia,amennyiben az irányítás kezd kicsúszni a kezéből. Nemhiszem, hogy bárki másra jobban számíthatnék, ha megkell őt védeni.

– A pokolba veled, Victor Davion. – Phelan öklével nyitott tenyerébe csapott. – Felkészültem rá, hogy bármilyenindokot elhárítsak, amivel maradásra akarsz bírni, aztánarra kérsz, hogy gondoskodjam Yvonne-ról. A fenébe!Tudod, azt hiszem, mindig is ő volt a kedvencem a csalá-dodból.

– Aha. Nos, ha már itt tartunk, én sokkal jobban szere-tem Caitlin húgodat. – Victor pil lantása találkozott Phelan zord tekintetével, aztán hirtelen mindketten elnevet-ték magukat. – Te leszel itt a horgony, Phelan. Tartsdfenn a békét, amíg visszaérünk.

– Csak próbáljatok meg sietni, Victor. – Phelan a hercegre és a kardinálisra szegezte ujját. – Ha ti ketten úgyhatároztok, hogy Kerenszkij példáját követve leléptekinnen, és vissza sem jöttök, nem úszod meg szárazon.Megkereslek és visszarángatlak ebbe az őrültekházába,hogy te magad rendezd le a hátrahagyott ügyeidet.

EPILÓGUSKirályi Palota, TriádTharkad City, TharkadDonegal Körzet, Lyrán Szövetség3059. szeptember 1.

Katrina Steinert határtalanul bosszantották saját korlát-jai, mert nagyon úgy érezte magát, mint amikor valakiegy hirdetőtáblán dicsőíti saját szelídséget. Nagyon szíve-sen hagyta volna lecsúszni az érzelmeit kordában tartópórázt, hogy romba dönthesse saját irodáját. Vagy arra isigencsak vágyott, hogy elrendeljen egy légicsapást a nyaraló ellen, melyet Victor használt a Whitting Konferenciaidején. Megérdemelné.

Két hír is eljutott hozzá, melyek ellentétes érzelmekkavargását indították el benne. Az első Victor luthienisebesüléséről szólt. Kimondottan idegesítette, hogybátyja nem volt hajlandó eltávozni az élők sorából.Halála egész sornyi problémától szabadította volna mega Belső Szférát. Azt is zavarónak találta, hogy a hír mindössze szóbeszéden alapult, és semmiféle meggyőző bizonyíték nem utalt rá, hogy a sebesülés egyáltalán megtör-tént. Ráadásul a Szövetség területén zajló harcokról érkezett legutóbbi jelentések azt mutatták, hogy Victor ismét

kitüntette magát a harcmezőn, ám könnyű sebesüléstszenvedett, ami után maradt rajta néhány forradás. Ezzelmeg lehet magyarázni a mellét átlyukasztó katananyomán keletkezett sebhelyeket!

Visszaült az íróasztala mögé, és hátradőlt a fehér, bőrhuzatú karosszékben. Nyilvánvaló: ha a halálát akarom,nekem kell megtennem a megfelelő lépéseket.

Az e téren szerzett tapasztalata volt a másik ügy, amifelkeltette a figyelmét, és aggodalommal töltötte el.Frances Jeschkének nyoma veszett. Nem volt Tommynevű fiú, nem volt a Coventryn eltűnt férj, nem volt feljegyzés az adoptálásáról, sem arról, hogy Galen Cox apjának házasságon kívül is született volna gyermeke. A nő,aki előző novemberben segítségért fordult hozzá, egysze-rűen felszívódott, és a létezését bizonyító számítógépesfeljegyzések törlődtek.

Az egész különös incidensből csak egyetlen dologmaradt meg: a Galen Cox és Jerrard Cranston DNS-mintája közötti egyezés. Egy ilyen hasonlóság esélye körülbe-lül egy a négymilliárdhoz volt. És ha ez még nem lettvolna elég, a két férfi képének műszeres összehasonlításatöbb egyértelmű átfedést is mutatott. Még a hangmintákis egyeztek.

Katrinának az adatok birtokában le kellett vonnia amegfelelő következtetéseket, és felidéződött benne aVictorral lefolytatott beszélgetés anyjuk sírjánál. Nagyonsokat tanult. Először elküldte hozzám a nőt, majd szépeneltüntette, hogy a tudomásomra hozza: tudja, milyenszerepet játszottam anyánk halálában. Talán még

bizonyítéka is van, de nem használhatta fel túl korán,mert azzal még a megalakulása előtt darabokra zúztavolna a Csillagligát. Azért küldte hozzám Jeschkét, amiértén is megtettem volna hasonló helyzetben. Hogykínozzon, és hogy rettegjek a visszatérésétől.

Élesen felnevetett.– Azzal, hogy elláttál aggódnivalóval, Victor, egyben

időt is biztosítottál számomra, hogy megszüntessem aproblémát.

Ryan Steiner meghalt, és ezzel egyharmadával csökkentazoknak az embereknek a száma, akik tudtak az ő szere-péről Melissa meggyilkolásában. A második személytDavid Hanaunak hívták. Alig emlékezett a pocakos férfira. Ő volt az ügynöke Ryan táborában, és becsületesenszolgálta Katrinát. Jelenleg a Poulsbón élt a feleségévelegy birtokon, melyet az arkón nagylelkűségének köszönhetett. Katrina nem érezte magát fenyegetve ebből azirányból, de ő is egy elvarratlan szál volt. Majd eljuttatomrészvétnyilvánításomat az özvegyének.

Az egyedüli ember, aki esetleg még tudhatott a dologról, Sven Newmark volt, Ryan személyi titkára, egy rasalhági menekült, aki Ryan halálának pillanatában ott tartózkodott a szobában. A különféle eszement összeeskü-vés-elmélet gyártók tudatlanságból, helytelen és hibáskövetkeztetésekből, valamint vad ábrándokból arra azeredményre jutottak, hogy valójában Sven gyilkolta megRyant. Newmark, akit a hatóságok tisztáztak mindenfajtabűnrészesség vádja alól, néhány hónapig még állta a gyanúsítgatásokat, aztán hirtelen nyoma veszett.

Nem engedhetem meg, hogy esetleg újra megjelenjen.Meg kell találnom, és meg kell bizonyosodnom róla, hogysenkinek sem fog mesélni. Katrina elmosolyodott.Szerencsére egy egész kormány erőforrásaivalrendelkezem, hogy pontot tegyek az ügy végére. Ha őeltűnik, Victor képzeletbeli bárdja sem függ többé anyakam felett. És ha ezt a mesterséges pórázteltávolítom, egyedül csak én szabhatok gátat sajáttetteimnek.

* * *

Helspring Üdülőtelep, Crescent HarborNew ExfordArc-Royal Védelmi Kordon

A nagy, sötét lencséjű napszemüveg lehetővé tette Francesca Jenkins számára, hogy alaposan szemügyre vegye azelőtte elsétáló Sven Newmarkot, miközben úgy tett,mintha a kézi elektromos olvasóján megjelenő szövegettanulmányozná. A magas, karcsú férfi elnyújtózott egytörülközővel leterített kempingágyon, a medence mellett. Newmark hiába festette be feketére hajának jó részétés szemöldökét, sápadt bőre megőrizte eredeti színét. Azügynök más körülmények között talán hibának tartottavolna, hogy a férfi nem változtatta meg teljesen hajánakszínét, de Newmark új személyazonosságot hozott létre.Ő volt Reginald Starling, a különc művészember. És mint

ilyen, a változó hajszín és a jobb fülében lévő két karikaegyfajta szociális lázadónak állította be őt.

Francesca elismeréssel adózott a férfi bátorságának,amiért olyan személyiséget választott magának, amely anyilvánosság reflektorfényébe helyezi őt, de ez az álcavalójában csak egy újabb páncélréteget húzott elé, hogymég nehezebb legyen felismerni. A legtöbb elrejtőznivágyó ember gyakorlatilag remetévé válik: ásnak egymély lyukat, belemásznak, aztán betemetik magukmögött. Azzal, hogy egyfajta hírességet csinált magából –mégpedig olyat, akinek az elismertsége meglehetősenillékony, aki szinte már kóro san képtelen igazat beszélni,és aki állandóan meg tud újulni –, gyakorlatilag önmagakarikatúrájává vált. Még ha kiállt volna a nyilvánosságelé, és bejelenti, hogy ő Sven Newmark, akkor sem vettevolna senki komolyan.

Francesca sem ismerte volna fel Starlingben Newmar-kot, ha nem árulja el a művészete. A Newmarkkal kapcso-latos kutatásai közben az egyik solarisi lemezmagazinbanfelfedezett egy érdekes cikket. A férfi neve egy hosszabblistán volt elrejtve, ahol azokat az embereket sorolták fel,akik eredeti műalkotásokat adományoztak egy jótékony-sági aukció számára. Egy hétig vadászott az árverés katalógusának egy másolatára, amelyben megtalálta Newmark festményének digitalizált képét. Mivel semmi másnyomon nem indulhatott el, számítógép segítségévelminden szempontból analizálta a képet, aztán elkezdteátvizsgálni a hírműsorokat és a művészeti adatbázisokat,hátha talál valami hasonló alkotást.

Rengeteg egyezést talált színválasztásban, témában,anyagfelhasználásban, sőt még névben is – egy hamisítóNewmark nevében készített egy teljes képsorozatot,amely a bérgyilkos lövésétől szétrobbanó fejű Ryan Steinert ábrázolja –, de ezek közül csak egyetlen egy vezetettnyomra. A jótékonysági aukcióról szóló cikkben lévő aláírás és Starling szignójának „S” betűje megegyezett egymással. Azután Francesca már csak Reginald Starlingrekoncentrált. Hízelgő rajongóinak csak „Star”, a műveitgyűlölő kritikusoknak pedig „Reggie”.

Kritikusból ugyancsak kevés volt, azok is nagy távolsá-gokra egymástól. A férfi művészetének volt egyfajta sötétaspektusa, ami látszólag megragadta a határ mentén, aklánok fenyegetésében élő embereket. A Jádesólymokcoventry-i akciójával népszerűsége az egekbe szökött, ésjó néhány művét sikerült szép summáért elpasszolnia.Reginald Starling a New Exford hírességévé vált, ami sokkal inkább árulkodott a bolygó kulturális szintjéről, minta művész kisugárzásáról vagy tehetségéről. Kétségkívülnem volt rossz festő, ám rámenőssége és udvariatlanságamiatt önmagában már az is izgalmas eseménynek ígérke-zett, ha meghívták egy társasági összejövetelre.

Mindaz, amit sikerült összeszednie Starlingről, valamihalvány párhuzamot mutatott Newmark személyiségével,ezért ő és Curaitis a New Exfordra utaztak, hogy közelebbről is szemügyre vegyék a festőt.

Francesca a férfi széke mellé érve úgy tett, mintha meg-csúszott volna az egyik apró víztócsában. Miközben hátrazuhant, hagyta, hogy vastag frottírköpenye szétnyíljon.

Az elektromos olvasó kisiklott a kezéből, és Newmarkmellett landolva darabokra tört, a felpattanó műanyagszilánkok végigsorozták a férfi oldalát.

– A fenébe!Newmark felült, tekintete először a nő mel lére siklott,

azután pislogott egyet, és átlendítette lábát a szék peremén.

– Megsérült?– Nem, semmi komoly, de legyen óvatos. A lába alatt

minden tele van szilánkokkal.– Valóban. Kösz. – Newmark testhelyzetet változtatott,

feltérdelt a székre, és elkezdte összeszedegetni az olvasódarabkáit. Felvette a lemezt és megvizsgálta. – Breyer: Aszökevény tévedése.

– Igen. Egy kis könnyű olvasmány. – Francesca maga aláhúzta a térdét, és félig összehúzta magán a köpenyt. –Borzalmasan sajnálom. Ez nem az én évem.

Newmark meglóbálta a lemezt.– Valóban szörnyű lehetett, ha a Tévedést könnyű

olvasmánynak tartja.Francesca visszaült a földre, és gondosan megigazgatta

magán a fürdőruháját, miközben ujjai végigsiklottak a balcsípőjén végighúzódó, egyenetlen szélű forradáson. – AzÁthelyezési Ügynökségen azt mondták, Breyer könyve azátköltözött emberek bizalommal és alkalmazkodássalkapcsolatos problémáiról szól. Eddig a Zurichen éltem, depont belecsöppentem a harcokba, és alig sikerült megme-nekülnöm. – Rámutatott a mellcsontja alatti és a csípőjénlévő hegekre.

– Miután kiengedtek a kórházból, visszatértem a szüleim coventry-i otthonába. A klánok azonban ott is megjelentek, így hát ismét továbbálltam. – Melegen a férfiremosolygott. – Hagytam, hogy a számítógép véletlensze-rűen válassza ki a következő úticélomat, és most ittvagyok.

Newmark visszaadta neki a lemezt.– Mióta?– Hat hónapja. Folyamatosan azt mondogattam

magamnak, ha túlélem az első fél évet, eltöltök egy hétvégét ezen a nyaralótelepen. Tudja, kezd elegem lenniebből a helyből.

Newmark nevetve dőlt hátra a kempingszéken.– Igen! Végre valaki, aki büntetésnek érzi, hogy itt kell

lennie!Francesca felsóhajtott.– Igen, és most, hogy az olvasóm is tönkrement, való

színűleg mehetek a zárt osztályra. Csak a könyvek miattsikerült az ép eszemnél maradnom.

– Biztosan vannak barátai – mondta meglepetten aférfi. – Ha máshonnan nem, a munkahelyéről.

Francesca megrázta a fejét, világosszőke haja a vállátverdeste.

– Nem, szabadúszó kutató vagyok. Bibliográfiai tanulmányokat végzek. Ha egy alkotó vagy tudós valamilyenkutatási programba akar kezdeni, én szedem össze számára az összes elérhető anyagot, aztán besorolom őket,ellátom keresztutalásokkal és rendszerezem a jegyzete-ket. Érdekes munka, és nem is fizet rosszul. Ez különösen

igaz, mióta megtanultam, hogyan dolgozzam a régi Csillagliga-éra keresőprogramjával, és hogyan nézzem át veleaz új adatokat, amelyek a Szürke Halál Légió által felfe-dezett memóriabankokból származnak. Azonban ez meg-lehetősen magányos feladat.

– Ha olyan jól fizet, vehet másik olvasót.– Azért nem olyan, mint egy igazi munka – fintorodott

el Francesca. – Már belekezdtem a munkába, de csak ateljesítéskor fizet nek. Éppen három projekt közepénvagyok, de egyiknél sem állok közel a befejezéshez. Hanincs eredmény, nincs pénz sem.

– Értem – bólintott Newmark. – Velem is ugyanez ahelyzet..

– Ó, mi a foglalkozása?– Festő vagyok.– Igazán? – Francesca barátságosan rámosolygott a fér

fira. – Talán fel fogadhatnám magát, hogy fesse ki a lakásomat. A tojáshéj, a krémszín és az arany valahogy nem azén stílusom.

– Elnézést, ha nem fogalmaztam érthetően. Én művészvagyok. – Newmark ismét felült, és a kezét nyújtottaFrancescának. – A nevem Reginald Starling.

– Ó. Fiona Jensen. – Kezet rázott Newmarkkal, majdszégyenlősen lehajtotta a fejét. – Hallanom kellett volnaönről?

A kérdés mintha egy pillanatra meghökkentette volnaNewmarkot, de aztán elmosolyodott, és megrázta a fejét.

– Talán nem.– Van valahol kiállítása? – Francesca lelkesedést csem

pészett a hangjába. – Megnézhetem? – Egy másodpercreösszeráncolta a homlokát. – Úgy értem, biztosan vannakkiállítások Crescent Harborban. Én szeretem a művésze-tet, igazán, de nincs…

Newmark előrehajolt, és mutatóujját Francesca ajkárahelyezve belefojtotta az érveket az ügynökbe.

– Ahogy mondta, ön túlságosan keményen dolgozik. –Mereven nézte a nőt, kék szeme fogva tartotta annaktekintetét. – Mondok valamit, Fiona. Elviszem önt azegyik kiállításra. Az enyém pont ma este nyílik, de nemszándékoztam megjelenni rajta – a sértődött vendégekmindig vásárolnak valamit, hogy a magukénak mondhas-sák annak a művésznek egy darabját, aki udvariatlanulbánt velük. Félelmetes, hogy a semmirekellők és tehetségtelenek mindig azt hiszik, valóban birtokolhatnak egyilyen nagyszerű alkotást. Menjünk, és érezzük jól magunkat.

Francesca habozott.– Egy kiállítás megnyitójára? Örömmel mennék, de

nincs semmim, amit felvehetnék.– Velem lesz, kedvesem – mosolyodott el Newmark. –

Bármit is visel, az alkalomhoz illő lesz, és dicsérni fogjákérte. – Egyik kezével elsöpörte Francesca haját a füle mellől. – Igen, talán egy új fülbevaló és némi festék, és máriscsodálatosan fog festeni.

Francesca finoman kihúzta a haját a férfi tenyeréből.– Barátként, vagy a legújabb alkotásaként leszek jelen?Newmark összehúzta a szemét és beharapta az ajkát,

majd biccentett.

– Touché, Miss Jensen. Ahogy önnek, azt hiszem nekemsincs egyetlen barátom sem ezen a sziklán. Talán itt azideje, hogy változtassak.

– Hogy a jó irányba változtasson. – Francesca felmo-solygott rá. – Én nagyon jó barát tudok lenni, de ehhezszükség van három dologra: bizalomra, támogatásra ésőszinteségre. A barátaimmal nincsenek titkaink egymáselőtt, mindent megosztunk egymással. Ha ön nem képeserre…

Newmark vidáman felnevetett, és Francesca minthamegkönnyebbülést érzett volna a férfi hangjában.

– Az én titkaimról ön nem akar tudni.– Ezt hadd döntsem el én magam, kedves barátom. –

Megérintette a mellei között húzódó sebhelyet. – Ha önmegbirkózik az én titkaimmal, többé már semmin semfog meglepődni.

– Ezt tartsa észben, Fiona – mondta Newmark szélesvigyorral. – Ha jó barátokká válunk, majd leteszteljük ezta hipotézist, mégpedig jó alaposan. Fiona Jensen, mától újélet kezdődik az ön számára Crescent Harborban, és meg-ígérem, a legkisebb mértékben sem fog hasonlítani semmihez, amit eddig tapasztalt.