Mester,

mi figyelünk arra,amit mondasz,de mi,-Nyugaton-

a fejünkben tartjuk az információt.

Hogy lehet kijutni a fejből?

Van erre valami jó módszer?

Az akaraterő segíthet?

" Az akaraterő nem segíthet. Az akaraterő valójában nem is erő, hanem az ego eszköze, belőle ered...

és az ego parányi, csak minimális energiát képes termelni.

De ha az ego - és azzal az akarat - eltűnik, akkor az energiád óriási lesz, mert eggyé váltál az egész

Teremtéssel.

Ha mélyebben megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy az ego tehetetlen, és ennek eltitkolására hozta létre

az 'Én-tudat' az akaratot. Az ellentétek az akaratból születnek, és azok mind az ego alkotásai. Ezeken

keresztül tévesztünk meg másokat, és önmagunkat.

Például, aki butának érzi magát, szeretne intelligens lenni, és mivel a korlátait állandóan érzi, mindent

elkövet, hogy okosnak tűnjön. Vagy aki csúnya - vagy inkább csak annak érzi magát - és

szépítőszereket ken magára, annak a szépség csak álarc; festék és rúzs. És aki gyönge, az szeretne

erősnek látszani. Ebből fakadnak az ellentétek, ezekkel leplezed a valóságot. Hitler gyönge ember volt,

azért teremtett annyi erőszakot maga körül, hogy gyöngeségét ne lássa senki. Aki valóban erős, annak

nem kell csinálnia semmit. Neki az természetes - egy tény, amivel nem kell foglalkoznia.

Lao Tzu azt mondja: "Aki erényes - az nem tudja azt." Az erkölcsös ember nem 'csinál úgy', hanem

egyszerűen, természeténél fogva - erkölcsös. De aki tudja magáról, hogy ő erényes, abban ott lappang

az erénytelen. És aki azt hiszi, hogy ő jó, szent lelkű, vagy bölcs - az bűnös...és ezt ő tudja.

Ha valamit elrejtesz, akkor megteremted annak ellentétét. Az akarat - nem erő, hanem gyengeség. Aki

valóban erős, annak nem kell azt akarnia, mert számára az erő természetes. Lebeg, mint a bárányfelhő.

Egy a Természettel, és az összhang tökéletes.

Az akarat szüli az ellentéteket. Az akarat leszűkít, és bezár egy kis szigetre, és ezzel... elkezdődik a

küzdelem. Ha nincs akarat, akkor nincs ellentét sem. És ne feledd: akarattal nem tudsz kimászni a

fejedből. Levághatod - az sokkal könnyebb... de onnan kimászni... az szinte lehetetlen, mert minden

elmélet - és a velük kapcsolatos elméletek is mind - a fejben születnek. A fej, az zűr; a fej - káosz. És

te azt gondolod: 'Most nem gondolkozom.' De a gondolat a gondolat ellen - szintén csak gondolat.

Akarattal nem tudsz onnan kilépni. Elítélheted a gondolataidat, de az ítélet is csak gondolat. Nem érsz

el sehova; mész körbe-körbe, utazol a saját koponyád körül. Igyekszel, próbálsz kilépni a

zűrzavarból... de az utad determinált; körbe-körbe... mert minden a fejedben történik, és minden - csak

gondolat.

Mit tudsz tenni? 'Ha az elme zárt, akkor hogy lehet onnan kimászni?' - kérdezed. Én azt mondom, csak

egy lehetőség van: Ne akarj kijönni, mert maga az erőfeszítés felmorzsol, és teljesen hiábavaló...

'Akkor semmit nem tudok csinálni1' - mondod. De igen, tudsz: Figyeld, hogy mi történik a fejedben.

Csak figyeld! Ne akarj kiszállni. Maradj ott, és figyeld a folyamatot; figyeld hogy mi történik ott. És

ha éberen figyelsz, ha minden figyelmed arra irányul, akkor egyszerre csak - KINT VAGY! Nem is

kint, inkább azon túl. Egyszer csak - önmagad fölött vagy.

Mondok egy zen mesét, ez is abszurd, mint minden más zen mese... de ezeknek abszurdnak kell

lenniük, mert csak úgy hasonlíthatnak az Élethez.

A zen Mester így szólt tanítványaihoz: " Nemrégiben beletettem egy kis libát egy palackba. Azóta a

liba megnőtt, és nem tud kijönni. A palack nagyon régi és értékes, nem szeretném összetörni. Ez a

probléma. Ha a libát nem engedem ki, akkor a liba elpusztul. Eltörhetném a palackot, de azt nem

akarom, mert a palack régi és értékes. Viszont azt se akarom, hogy a liba elpusztuljon. Mit lehet tenni?

Ez a probléma!"

A liba megnőtt, és a palack nyaka szűk. Nem akarod eltörni. Vagy hagyod a libát elpusztulni... de az

sem megoldás.

A Mester nincs megelégedve a válaszokkal, időnként rácsap a tanítványokra egy vesszővel: "Mi a

megoldás? Mi a megoldás? - követeli - Kell hogy legyen! Nincs több idő!"

Csak egy felelettel volt megelégedve: "Mester, a liba kint van!"

Sokféle válasszal próbálkoztak a többiek, de a Mester csak rájuk csapott, és azt mondta: "Nem, nem ez

a megoldás!" Volt aki azt mondta, hogy a megoldásnak valahol a palackban kell lennie. De a Mester

leintette. Az nem megoldás; eltörik a palack, vagy valami más baj történik, nem, az nem jó. Volt aki

azt mondta, hogy a palack értékesebb,mint a liba, akkor hagyd a libát elpusztulni, nincs más megoldás.

Vagy-vagy. A Mester őt is leintette.

Aztán valaki azt mondta: A liba kint van! - és akkor a Mester meghajolt a tanítvány előtt, és tisztelettel

megérintette a lábát. "Neki van igaza, - mondta - a liba már kint van, nem is volt soha a palackban."

Te is kint vagy! Sohasem voltál bent. A személyiséged a börtön, és az... az csak a te képzeleted.

'Miképp lehet kimászni az ego börtönéből?' - kérdezed. Nincs valódi nehézség... mert nincs se ego, se

börtön. Csak figyeld! Mi történik, ha éber vagy, ha figyelmes vagy? Mit figyelsz meg? Csukd be a

szemed, és figyeld: 'mi történik a fejemben?' A gondolatok ott vannak, ott nyüzsögnek - de te nem.

Most te vagy az éberség, most te vagy a figyelem. Aki megfigyel - az már kívül áll. Az események

fölött áll. Mint amikor a hegyről a völgybe nézel. Lent minden mozog... de te nem. Te csak figyelsz.

Aki éber, az nem keveredik bele a gondolatba; aki éber, az nem vész el az elme pókhálójában . Aki

éber, - az kívül áll. Mert csak azt tudod megfigyelni, amiben nem veszel részt. Megfigyelésnek is

hívhatod. Vagy azt is mondhatod: 'önmagam szemtanúja vagyok'. Hívhatod éberségnek, vagy hívhatod

tudatnak - aminek akarod.

A tudatosság titka - az éber figyelem!

Ha úgy érzed, hogy a fejedben kibírhatatlan a feszültség, akkor ülj le egy fa alá, és figyeld a

folyamatot. Ne próbáld lerázni magadról, ne próbáld a figyelmedet mással elvonni...

...Mert hogy tudnál kimászni onnan, ahol soha nem is voltál? Minden törekvésed hiábavaló. Ha

valójában sohasem voltál ott bent, akkor hogy tudnál onnan kijönni? Próbálkozhatsz... próbálkozhatsz,

amennyit csak akarsz, megpróbálhatod a kérdéseket logikusan megoldani, dühös is lehetsz... de a

káoszból nem jössz ki soha.

"...De amint felfedezed, hogy éberséggel túl tudod tenni magad - már KINT IS VAGY. És megszűnt a

fej monopóliuma. A fej a testhez tartozik. De te annál több vagy. A fej a test egyik része...

hozzá tartozik, a fejnek szerepe van a test működésében, a test fenntartásában. A fej nagyszerű, a fej

jó...

A palack régi és értékes, de csak akkor, ha tudod, hogy mire kell használni - ha ismered a titkot.

Mit csinálok én, amikor hozzátok beszélek? - Használom a palackot.

Amikor Buddha tanít, ő mit csinál? - Használja a palackot. A palack fantasztikusan jó, értékes - meg

kell őrizni... De nem kell oda bemászni, és ott fogságba esni, és aztán minden energiánkat arra

pocsékolni, hogy onnan kiszabaduljunk... mert úgy az egész élet csak káosz.

Ha egyszer megtanultad a módszert - már kint is vagy. Szabad vagy, és felfedeztél egy új világot. A

felszabadult ember gyönyörű jelenség. Én ezt értem az alatt, hogy 'válj bárányfelhővé' - szabadulj ki a

fej börtönéből. Te el sem tudod képzelni, hogy az milyen... hogy milyen a mély csönd, amikor

fejedben megszűnt az állandó zaj. Az elméd ott lesz, de te nem leszel oda bebörtönözve; a megrögzött

elképzeléseid eltűnnek. Az ilyen fej már nem probléma - hanem akkor az már egy fantasztikus,

ragyogó szerszám, a legtökéletesebb számítógép a világon. Bonyolult, hatékony és gyors, egyszóval:

gyönyörű. Csak használod, és élvezed a használatát.

Mond, honnan vetted azt, hogy az elme te vagy? téged félrevezettek!

Valószínűleg nem tudod, de Japán egyes részein, ha megkérdezel egy öreget: 'Mond, hol

gondolkozol?' - akkor az öreg a hasára mutat... mert nekik ezt tanították. Nekik a gondolat központja: a

has. Amikor az első európaiak elérték Japánt, nem hittek a fülüknek. Az egész ország azt hitte, hogy a

gondolat a hasból ered.A nyugati elképzelés szerint, az ember a fejben él.. Japánban azt hitték, hogy a

hasban... azóta meggondolták magukat...

De volt más tradíció is; például Lao Tzu azt mondta: "A gondolat a lábfejből származik...", ezért a

taoista yoga azt mondja: 'szálj ki a talpadból, mert onnan ered a képzeleted.'

Mi a valóság? A valóság az, hogy te mindezeken túl vagy. Ezeknél több vagy. De kapcsolatba

hozhatod magadat a tested bármely más részével is; a fej a nyugati rögeszme... a has a keleti rögeszme.

Biztosan hallottál D. H. Lawrence-ről - ő úgy hitte, hogy az ember a nemi központon keresztül

gondolkozik. "Az igazi központ: az ivarszerv, - mondta - nem más."

Ezek, mind elméletek - egyformán tévesek, és egyformán helyesek. Nem kell köztük választanod. A

szemtanú - az, aki figyel - az mindezeken túl van. Az ott van a testben, a test körül, és a testen túl...Ha

tested valamelyik részét előnyben részesíted, akkor azt fogod hinni róla, hogy az a központ.

Nem kell a fejből kimásznod, mert sohasem voltál ott bent. A liba kint van - sohasem volt a palackban.

Figyelj, és emlékezz! - csak ez a feladatod. A figyelem. Ne ítéld el gondolataidat. Mert ha ítélsz -

elveszted a figyelmet. Ha felméred, ha elemzed őket - már nem lehetsz éber. Ha megjegyzéseket

teszel, akkor lemaradsz a lényegről. AMIKOR FIGYELSZ, AKKOR CSAK FIGYELJ, ne gátold a

folyamatot. A gondolatok sodródnak az elmédben: felbukkannak, mint a buborék a víz felszínén... és

te ülsz a folyam partján, és FIGYELSZ. A folyam megy a maga útján tovább; habzik, kavarog, halad...

Ne fűzz hozzájuk kommentárt; Ne mond, hogy 'ez jó!'; ne mond, hogy 'ez rossz!'; ne mond, hogy

'ennek nem lett volna szabad megtörténnie!'; ne mond, hogy 'annak úgy kellett volna lennie...!'

Ne mondj semmit - csak figyelj! nincs szükség megjegyzésekre. Te nem vagy bíró, csak megfigyelő

vagy. Mert csak így látod, hogy mi történik ott.

A folyamatot figyelve, egyszer csak túltetted magad... a liba kint van... szabad.

És ha ezt tudod - te is kint vagy, és kint is maradhatsz. Szabadon mozoghatsz ezen a Földön, mert nem

kell cipelni egy nehéz fejet. Látod, így kell levágni a fejedet. Mindenki a másik fejét szeretné levágni,

de az nem segít. Különben is azt már réges-régen gyakorlod, s már sok fejet le is vágtál. Most vágd le

a sajátodat! Fej nélkül... az egész élet mély meditáció.