�

�

Horváth László

Endrõdi Szabó Ernõ

Bogár László

Bottyán Katalin

Dávid Imre

Gyarmati János

Kele József

Ménes Attila

Molnár Lajos

Krasznahorkai Géza

Szûcs Sándor

VERSELBESZÉLÉS

ESSZÉTANULMÁNYINTERJÚ

EMLÉKEZÉSPUBLICISZTIKA

A MAGYAR KULTÚRA LAPJA 2004/1. SZÁM ÁRA: 100Ft

2

TARTALOM

ORIGÓ ANTOLÓGIA

Horváth László: Elõszó az Origóhoz 3

Endrõdi Szabó Ernõ: Az Origó 4

Bogár László: Anna; Hakeldáma; Hétfõ reggel 5

Dávid Imre: Várakozás 9

Bottyán Katalin versei 10

Kele József versei 11Én ismerem; Egykoron; „Szösszenet”; Ujjgyakorlat; Volt hit helyett

Gyarmati János versei 12Hitvallás; Közösség hiányában; Átrepültem a végtelent; Sziluett; Hajnali fürdés; Aki igazán asszony

Ménes Attila: /...legyõzni szájában a pálinka édeskeserû ízét, a fel-feltörõ gyomorsav rohamát.../ 14

Molnár Lajos versei 16A hátsó padban; Éjszakánként fölkeresnek félelmeink; Ringatózom;Boka János monológja; A csorba csuporra gondolok

Molnár Lajos: A marslakó; Vándorúton; Szerelmi monológ 17

Krasznahorkai Géza: Utószó az Origóhoz 19

IN MEMORIAM SZÛCS SÁNDOR

Szûcs Sándor feljegyzéseibõl 20„Feljegyzéseim”-rõl; Szeptemberi emlék; Vadlúdak; A Putri-csárda; Adatok csendbiztosokról

�

�

IV. évf. 1. szám 2004. január

Kiadó:Körösi Mûhely

A Körösi Mûhely Alapítványtámogatói:

Békés Megye Önkormányzata Gyomaendrõd Önkormányzata

Mûvészeti ésSzabadmûvelõdési Alapítvány

Pro Renovanda CulturaHungariae Alapítvány

Szerkesztõ:Fehér József

A szerkesztõség címe:

5500 GyomaendrõdKulich Gyula u. 1.

Nem kért kéziratokatmegõrzünk és kérésre

visszaküldünk.Minden felbélyegzett,

válaszborítékkalellátott levélreválaszolunk.

Címlap terv:Hajdú József

Mûszaki szerkesztõ:Hajdú JózsefPalotai Enikõ

HU ISSN: 1587 – 9259

A MAGYAR KULTÚRA LAPJA 2004/1. SZÁM ÁRA: 100 Ft

A címlapon az Origó antológia

címlapterve látható.Kós Sándor rajza (1983)

AA MÛVÉSZETIMÛVÉSZETIÉS SZABADMÛVELÕDÉSIÉS SZABADMÛVELÕDÉSI

ALAPÍTVÁNYALAPÍTVÁNY

A KÖRÖSI MÛHELY ALAPÍTVÁNYTÁMOGATÓJA:

Cím: 1051 Budapest, Vigadó tér 2.

10. ÉV A KULTÚRA, A MÛVELÕDÉSÉS A CIVIL TÁRSADALOM SZOLGÁLATÁBAN

DÉVAVÁNYAI KULTURÁLIS ÉSHAGYOMÁNYÕRZÕ EGYESÜLET

*

DÉVAV

ÁNYAIKULTURÁ

LISÉS HAGYOMÁN

YÔRZÔEGYESÜLET

3

HORVÁTH LÁSZLÓELÕSZÓ AZ ORIGÓHOZ

1979 és 1986 között nyolc alkalommal teremtettemeg Szeghalom városa a nagy általánosságban olva-sótábornak nevezett mûvelõdési lehetõséget a kör-nyék fiatalsága számára.

Az eseménysorozat egyik résztvevõje az az íróiképességekkel megvert – megáldott ifjú csapat volt,melyet a Városi Könyvtár toborzott. Ez volt az aközösség, mely az itt olvasható írásmûveket két tábo-rozás között irodalmi alkotó kört képezve létrehozta.Alkotásaikat egy antológia megjelentetésével szeret-ték volna bemutatni. Eredetileg lényegesen tartalma-sabb kiadványban gondolkodtak, de az engedélyértvaló kilincselés során az anyag egyre apadt, mígnemtöredékére cenzúrálódott.

A kedveszegett fiatalok a maradvány közreadásá-tól végül elzárkóztak, ugyanakkor ez a visszakozástiltakozást is jelentett, a csoportvezetõjüket ért atroci-tások ellen.

A versek, elbeszélések szerencsére megmaradtak aNagy Miklós Városi Könyvtár kézirat archívumá-ban, így az egyik volt csoporttag biztatására felvállal-hattam az antológia újraszerkesztését. Az újjáalakítássemmiféle lényeges változást nem eredményezett, amûvek a maguk eredetiségében állnak az olvasó elõtt.A szerzõk egyetértésével csupán egy-két aktualitásátvesztett írás került kicserélésre, helyettük az illetõfrissebb munkája szerepel.

Az Origó ötlettõl vezérelt felélesztése a szeghalmiolvasótábori mozgalom közelgõ 25 éves jubileumátünnepli, a megkérdezett egykori alkotók egyöntetûörömmel fogadták, amit a kedves olvasóközönségrészérõl is õszintén remélek.

Csoportkép a Rómeó és Júlia-paródiából.Táskával a vállán Dávid Imre, az Origó egyik alkotója

(1986)

4�

�

ENDRÕDI SZABÓ ERNÕAZ ORIGÓ

elsõ hallásra/olvasásra valószínûleg a nulla – a kez-dõpont – képzetét/tudatát idézi föl; azét a kezdõpontétmelynek sosem változó volta a viszonyítás biztonságátadja: a számsor többi tagja csakis e jegyhez a nulláhozmérten kap önmagával azonos állandósítható értéket. S ez a logika egy fontos következtetést sugall: a zéró –tehát – nem más, mint az értékek alapja vagy másként –retorikusabb megfogalmazásban – azok „szülõanyja”.

Ha most befejezném ezt a jegyzetet, ha egyetlenmondatot sem írnék le ezután – ennyi elegendõ volna.Az elõzõ megállapítás ugyanis egy olyan jellegze-tességet mond ki amely kiadványunkat a legfontosabbszempontból világítja meg: a megalkotás alapkérdé-sére, a miértre ad tiszta, végiggondolható választ.

Ám a helyzet az okfejtésben leírtnál jóval bonyolul-tabb. Az origó ugyanis – bár elsõ megközelítésbenvalóban a zérót jelöli – a puszta számértéknél többet,sokkal többet jelent. Nevezetesen: egy adott (koordiná-ta) rendszer középpontjául szolgál. S állítsunk az X ésY tengely elvont viszonylatai helyébe „kézzelfoghatóa-kat”, a Sárrét földrajzi-történelmi és kulturális környe-zetét; az irodalom (és általában a mûvészet) különfélevonatkozásokban érvényesülõ/mûködõ értékrendsze-rét; a helyhez kötöttség és a helyhez kötõdés sokféleösszetevõjû képletét – és máris megkapjuk az alap-kérdést és az erre adott választ részleteiben is tisztázótartalmi – szerkezeti összképet; kiadványunk miféle-sége válik így – Fábry Zoltán kifejezését jelképes éseredeti értelemben is ideidézve – ,,rögvalósággá”.

Eddig a szándék! Ez azonban a megvalósítás mód-jaiban-módozataiban mérettetik meg. S errõl mi mást isírhatnék: nem kívánunk „nem is kívánhatunk” többet,tágabbat a számunkra kimért (adott) mozgástérnél. S ezkétféleképpen értendõ.

Egyfelõl így: a szó nemes értelmében vett amatõrségkeretein belül maradva készítjük a kiadványt, s ez nemcsak technikai kivitelezésre, hanem általánosságbanvéve a szerkesztés munkájára is vonatkozik. Másfelõlpedig, az esztétikai értékek tekintetében azt jelenti,hogy nyíltan és tudatosan vállaljuk azt a kettõsséget,amit legjobban az „ író és/vagy írogató” párhuzamávalvilágíthatunk meg. Olyan kettõsséget tehát, amely amarkáns vonásokat, a folytonosan mélyülõ alkotóitudatosságot és a többit – egyszóval a jó értelembenvett „profizmus” jellemzõ jegyeit – fölmutató mûvekmellett a kezdeti, ám bizonyos önkifejezés – és stílus-beli értékeket meg – megvillantó (vagy megelõlegezõ)próbálkozások bemutatására, együttes szerepeltetéséread lehetõséget. S igyekszik ezt úgy tenni, hogy – lehe-tõségeihez mérten – mind az „írók” mind az „ írogatók”egyéni képességei kibontakoztatását elõsegítse.

Valamiféle „szellemi mûhely” kialakítását/kialakulá-sát szeretnénk tehát!? Igen, azt, de semmiképp sem azel– és bezárkózás, ellenkezõleg, a nyitottság és a „kisu-

gárzás” jegyében. S egyúttal azoknak a – szellemi ésmagatartásbeli – hagyományoknak a jegyében is, ame-lyek e táj olyan szülötteit segítették pályájuk kezdeti – sáttételesen késõbbi – szakaszán, mint Sinka István,Nagy Imre vagy Szabó Pál.

Mert – és tágítsuk most e jegyzet horizontját törté-nelmi távlatokig – ne feledjük: az a, földrajzi helyzete és történeti fejlõdése folytán sajátos önállóságra,„függetlenségre” szert tett – mind önmaga, mind ahatáros területek viszonylatrendszerében autonómmódon „közlekedõ” – egységes, egybefüggõ regionálisgazdasági és etnokulturális rendszer, amelyet Sárrétneknevezünk s amelynek természetes szervezõközpontjaSzeghalom volt, az elsõ és második világháborút köve-tõ döntések értelmében szertehullott. S a határainkonbelül maradt része – hazánk többi, azonos helyzetûregionális egységhez hasonlóan – a kétszeres történel-mi sokk hatására mély, traumatikus kábultságba esett.Mindez pedig, természetszerûleg, az autonóm sárrétiszellemiség éltetõ gyökereinek elsorvadását eredmé-nyezte. Úgy tûnt, hogy az itt élõk számára – e történeti-gazdasági trauma következtében – hosszú ideig inkábba – mondjuk így – szellemi fölmorzsolódásra vagy amenekülésszerû hûtlenségre, mintsem a helyben mara-dó, helyhez kötõdõ „lelkiség” kialakítására, a Sárrétetolyannyira jellemzõ szellemiség újjáélesztésére adó-dott lehetõség.

Úgy tûnt, írom, mert a felszín mögött megindult az afolyamat, melynek eredményeként világossá lett: mintannyi másból, ebbõl a „betegségbõl” is van, lehet felé-pülés. S, hogy nehéz és idõt igényel!? Így van. De épp alegutóbbi évek – egy-másfél évtized – nagylevegõjûrugaszkodása jelzi: véget ért az az idõszak, melyet aszétszabdaltság tudat alatt bénító hatása uralt s helyébea tenni vágyás, a jó értelemben vett restauráció, azújjáéledés-újjáélesztés jelenideje lépett. Az a jelenidõ,amelynek célja s feladata a régi és az új Sárrét egységesarculatának megteremtése. Egy olyan arculaté, amelyszázadok folytonosságát õrzi – ez az itt élõ nép nemzet-tudatának mindenkor jellemzõ, nemes vonása volt – samelyet természetesen napjaink történései is formál-nak.

Kiadványunk tehát – szûkebben vett feladatkörén túl– bevallottan is ennek az új léptékû szellemiségnek s azezt jellemzõ újfajta érzékenységnek kíván teret, szerve-zõdési lehetõséget adni, annak a szellemiségnek tehát,amely ama bizonyos arculat formálásában és formálá-sáért oly sokat tehet.

Bár nem áll szándékomban a cím jelképes értelmétegyetemes érvényûvé tágítani, most mégis azt írom erövidnek szánt, de hosszúra sikeredett szerkesztõijegyzet végére: a Sárrét napjainkban történõ történelmeegy nagyobb összefüggés koordinátarendszerében ak-ként is fölfogható akár

AZ ORIGÓ

5

BOGÁR LÁSZLÓANNA

Fekszem kiterülve az utolsó lépcsõfok után márhallom a nemlétezés vaksötét dobogását látlak a más-napos hajnal gyûrött vásznán szavaiddal karonragadszemelsz a pokolfekete kínlódásból te aki már az önha-lál keserû mámorában létezel küszöb a százezredikemelet utolsó volt neked a hang egy csecsemõ sírásaaki sírása szüneteiben hallgatta a nyitva hagyotterkélyajtó nyikorgását éretlen szemekkel nézett ki anyíláson a résen a kapcsolat az alkalom a külvilággalahonnan az emberek sem látszanak csak egy értel-metlen zuhanás után találkoztál velük de szóba semálltak veled csak bámulták furcsa testhelyzeted a szét-futó fekete véredet most segítesz az utolsó pillana-tokat akarod elûzni de tudom hogy gyenge vagyerõdet felemésztette az elszánt zuhanás.

fekszem akár egy döglött kutya

Idegen pillantások szúrásaiban mentem kocsmákmámora kísért esõben a fa alatt álltál hárs az esõbentulajdonképpen szõke hajadat láttam ahogy víztõl nehe-zülve a hátadra simult szõke különváló kötélfonatokaranykígyók kék ruhádon cigarettát kértem tõledadtál és megmondtad a neved és azt hogy szívesenadod akkor nekem megszûnt minden zavaró zaj eltûntaz utca a vizet fröcskölõ autók a közeli építkezéségbenövõ lármája ketten szedtük a hársfavirágot azesõben kiterítettük szobád szõnyegén és ebben afurcsa illatban öleltél ma már hihetetlen mosolyodami még akkor született amikor minden lépcsõfoknálmondtam nevedet milliószor született meg nevedmég ajtóhoz a küszöbhöz értünk és akkor megcsapotta zuhanás elõérzete de még elnyomta örömöd az öle-lés hársfavirágillat a szeretkezés utáni álmosság atelevízió kék fénye te hirtelen kirohantál a fürdõszo-bából bõrödön vízcseppek esõ a hársfavirágon ahogya képernyõ felé fordultál rámléptek a vízcseppekarcodon feszültség tombolt szemed kitágult azt semtudom milyen volt a színe éles volt megdermedttengerszem valami reménység ült arcodon öröm de azmás volt kiáltottál szavaid betöltötték a szobát meg alevegõ is nehéz lett különös evangélium kiáltottadhogy Pécsen tüntetés volt meztelen a képernyõ a hírekszánalmas filmkockái elõtt a pórusokban csillogóvíztükrök.

valahol Hegyalján egy kicsi faluban

Többször is mondtam mire elhitted Bécsben volttüntetés a rendõrök sisakja volt idegen meg a kiraka-tok bezúzott üvegû kirakatok reklámbetûi emlékszem

egy hatalmas állomásra büdös váróterembe aludtamakkor még egyedül szedted a virágokat a vállapokcsillogása a rangjelzések csillogása gumibot csattanta nyakamon öklök az arcomon az öklök gyûrûk azujjakon aranyszemcsés sebek az arcomon kályhánakesve egy meleg várakozásteli est korma arcomon sok-szor elmondtam Bécsben volt tüntetés néztem csaló-dott arcodat nem kérdeztem mi lett volna ha az igazamit hittél micsoda ostoba tévedés kiáltottad hogyanis gondolhattam volna aztán nem szóltál többet és ez anémaság már félelmetes volt talán ez a tévedés lett azutolsó betû létezésed végére a tévhitek álmokbólösszefûzött mondat végére amire én tettem pontot acsalódások végére egy leírhatatlan zuhanás startkö-veként.

hát én is akár a döglött kutya

Kocsmák mámora leveled el sem olvastam lánytszültél nem tudom milyen szemei vannak talán szõkea haja egy hegyaljai falu ahol sírod van keserû szemûanyád hiába ápolja a megroskadt hantot nem törõd-tem veled azt hittem meguntam szõke hajad akkorjutottál eszembe amikor azon töprengtem tényleg milenne ha Pécs lett volna a színhelye a tüntetésnekhiszen válságokról beszéltek, az unalmasnak tûntörökös újraértékelések de tudtam hogy a válasz akibukó hibákra csak fásult legyintés lenne most atenyérmeleg hiányától sír látni szeretném de félek aszemrehányó tekintettõl végül is elolvastam leveledetPlínius gõgös betûi jutottak az eszembe nem hittem elkínjaidat te olvastattad velem meg Senecát kitõl kap-tál utasítást zuhanás a százezredikrõl mire gondoltál atüntetésre a lányodra emlékszem a százezrediken avirágok éjszaka is nyitva hagyták szirmaikat csecse-mõsírás a falon hosszú szõke hajadat a szél összegyûrtea százezredik magasságban viharos a szél tébolyult.

akár egy kutya aki döglött aki

A fáradtság fojtogatott egyre jobban minden lép-csõfoknál egyre jobban vagy az emlékezés ahogy alépcsõfokoknál nevedet kiáltottam azt hogy miértnem Pécsen volt tüntetés visszhangzott a lépcsõházajtók nyíltak dühös tekintetek egy kicsi hegyaljai faluszétgördült hantjai felértem az ajtónál álltam sikoltotthiányod futottam lefelé az éjszakát legyõztem de ahajnal erõsebb bordacsontjaim szívembe harapnakszõlõkarók a hegyen csecsemõsírás legurulok fek-szem akár egy döglött kutya látlak a hajnal diadalmasnevetésén karjaid rámfonódnak a nap torz vigyorafénypontokat szitál arcomra bordacsontok szorításafuldokló kiáltás fekszem a lépcsõ alján akár egydöglött kutya és lassan homlokomig húzza friss hideglepedõjét a piros felhõk reggele.

6

HAKELDÁMA

... az áldozati bárány láthatatlanul hever a durvalapú asztalon, õk a sületlen porladó kenyérért nyúl-nak, a silány, zavaros színû bort kortyolgatják; testemdarabja; ereim terméke, noszogatja a tétova ujjakat amester; ülnek, akár a bolondok, tompán õrlõ fogak-kal, hányingerrel küszködõ torokkal, hasukat nyom-kodják, bogozzák hátgerincre csavarodott beleiket...

... te mereven ülsz, a mester balján, nem eszel, nemiszol, mert tudod, visszaköpnéd, a ruhád ráncaibarejtett tizenöt ezüst, a kenyér penésze, a vér rozsdája,a gyûlölet súlya kinyomná beleidbõl az igaz ételt ésitalt, amivel még ezek a meghipnotizáltak, az új hitfélõrült apostolai sem laknak jól...

... a kétségek csontváz-varjai vergõdnek fejedben,korbácsolnak, szádból csorognak a kitépett tollak, amegbánás szavai; mester, mester, vétkeztem, de õleint, késõ, mormogja; a szavak döglötten szorulnakfogréseidben. Dühöd heggyé ormosul, amikor meg-hallod monoton szavait; bizony, bizony mondomnéktek...

...mennyi már a próféta, pedig nem rég mostuk fel aszületés alvadt vércsomóit, még csak ezer éve vanéjszaka, most született gyertya-hamuból a mester, ésmost születtél te is nyomorúságos kunyhótok pat-kányfészkében, s apád örömmel járt a rosszlányok-hoz, hiszen fia született, anyádat pedig pihenni hagy-ta, tejet és lágy kenyeret hozott a majorból, aholmások földjét túrta; már eszmélésed kezdetén beléd-verte a föld szeretetét, a meleg barázdák imádatát,minden este beszélt, hogy neked már saját földedlesz, szerezni kell minden áron, túl kell tenni rajtam,mondogatta, de megölte a föld, valami homályos adós-ság miatt elvették a kunyhótokat, a kicsi kopár udvart,s anyád órák múlva apád után ment, te földönfutóválettél, álmaidban élt csak a saját, felszántott földedlátványa, koldultál, loptál, így lelt rád a mester...

...nézed a mestert, akinek minden olyan egyszerû,az élvezeteket a porba tapossa, aki érzi gyûlöletedet,aki megmosta lábaidat, ujjai csiklandozták a talpadat,teli szájjal szerettél volna nevetni; a többiek nem érez-nek ebbõl semmit, falatoznak, isznak, asztal alattvakargatják a lábmosás után talpukra száradt port,sercegnek a hosszú utak bõrkeményedései, s ez asovány, önkínzó, szakállas, hosszúhajú, érzed, utoljá-ra idézi meg a születés sikolyokkal terhes levegõjét, avályútól kezdõdõ utat. Monoton, magasztos szavak,bizony, bizony mondom néktek...

...dühöd melledet feszíti, bizony mikor laktunk mijól halhólyagú szavaiddal, szeretnéd ordítani, dehatalmas csend van a szobában, a mester halk, eszelõs

szavai keringenek az asztal körül, megdermesztik aforró levegõt, mindenki hallgatja, nézik a mécsest,ami fényes ujjként mered az asztalközepén kenyér-morzsák, bortócsák között; bizony, bizony mondomnéktek; viszketõ talpukat vakargatják, a mécses he-lyébe képzelik a ropogósra sült bárányt, bizony,bizony...

...majdnem az asztalra csapsz, bizony mikor lak-tunk mi jól szavaiddal, bizony csak akkor, ha énküldtem halat fogni a halászokat, ha én sütöttem tejfehér kenyeret a koldult búzaszemekbõl; görcsösenösszeszorított lábakkal ülsz, öklöd érzéketlen az asz-tallap keménységétõl, csak akkor érzed, amikor amester halk szavai elpárolognak a falak homályosmagasságában, idegenül nézi tanítványait, megrázzafejét, tör a kenyérbõl, egy korty bort iszik, majd feláll,itt az idõ, mondja; remeg a szemedbõl sütõ gyûlölet-tõl, bizonytalanul kilép az ajtón a zsúfolt, sokszemûéjszakába s az Olajfák-hegyere indul...

... a többiek követik, óvatosan lemaradsz, szemeidmár ellenkezõ irányban néznek, lépteid gyorsulnak, avárosba õrültként nyargalsz rettegésed elõl, behunytszemmel is tudod az utat, a végsõ elhatározás borzal-ma hajt, nem engedi lábaidat félúton megállni, már ittis vagy, az õrök felismernek, akadálytalanul küzdödle az alacsony lépcsõfokokat, de rettegésed a küszöb-nél utolér, hörögve, verejtéktõl elvakulva zuhansz afáklyabûzös palota várakozókkal zsúfolt termébe,ahol mindenki megdermed érkezésed látványára, akövér, okosarcú papok, részeg, lándzsájukra támasz-kodó katonák, bort felszolgáló, sunyi pillantású szol-gák másodpercnyi idõre kiszínezett szobrokká vál-nak, csak a sarkok homályába húzódott táncosnõkkényeskedõ sikolya kelti életre a szoborcsoportot; aterem közepére kúszol, a kõkockás padló réseibekapaszkodva, katonasaruk meztelen talpak, selyem-cipõk között, csak ezt látod, érzed, hogy mindenkitéged figyel, de nincs erõd szólni, hát bólintasz, azokegy csöbör vízzel leöntenek, boroskupát nyomnakfogaid közé, mohón, õrjöngve iszol, jól esik ez abíborvörös bor a zavaros lõre és az öntudatlan futásután, aztán felrángatnak a padlóról, kezedbe büdösszikrákat köpdösõ fáklyát nyomnak, indulás, üvöl-tenek rád, lökdösnek, ingerelnek, mint egy bolondot,s te elindulsz...

...mint most születõ forrás elsõ vízcseppje, vonzodmagad után a tömeget, az árulás súlyától fuldokolva,ünnepled saját merészségedet, saját akaratodat, nehe-zen nyeled a fogaidra ragadt boros nyálat, agyadban amentség érveit zsúfolod; bizony mikor laktunk mi jólszavaiddal, nem rakhattuk pénzeszacskóba, nem fon-hattunk belõle hálót, nem szánthattunk vele földet,bizony bölcsõdalnak voltak csak jó a légbuborék-

�

�

7

szavak, mit értek a pillanatig hökkentõ példabeszé-dek, a homályos jövendölések a hipnotizált betegekreggeli átkozódása maradt, mert prédikálhattál életlenkarddal a kardtalanoknak, de a kardosok elõtt olyanleszel mint pillangó a szélviharban; egyre gyorsabbiramra kényszeríted a katonákat, élvezed vonzásodat,néha villanásnyi idõre megállsz, tájékozódol, meginta tüdõszaggató futás, elesel, mikor elébed mászik azOlajfák-hegye, hallod a tizenöt ezüst nyöszörgését,lesz földem, néma ujjongásod kétlábra kényszerít,csendre intve a katonákat a hegynek veszed azirányt...

...özönlik nyomodban a katonák serege, óriásiszentjánosbogarak, letarolják a harmatos füvet, buk-dácsolnak, káromkodásokat döfnek a fák törzsébe, denyomodban maradnak, talán õket is az ezüstök, aföld, rosszlányok ölének tüze hajtja, pompás lako-mákra, finom borokra, illatos fekvõhelyekre gondol-nak és durván belöknek a tisztásra; meglátod atanítványokat költögetõ mestert, rettegésed ismét rádcsap, ahogy magányos, mély szemei találkoznak pil-lantásoddal, szemtükrében rémületet veszel észre, decsak röpke ideig, mert õ is észreveszi félelmedet, föl-egyenesedik, s te a fáklyát a fûbe vágva a lába eléborulsz, az inas lábszárakat ölelve, ujjai gyengéden aválladba harapnak, felemel, a tanítványok körétekugranak, látod egy kés villanását, egy katona ordítvaa füléhez kap, lándzsák lendülnek, de a mester szól,elég és mindenki megáll, a mozdulatok félbeszakad-nak, most a mester parancsol, de a katonák észbekap-nak, szétlökdösik a tanítványokat, te a földre esel,harmat csapódik az arcodra, látod a katonák megkö-tözik a mestert, lándzsák karámjában vezetik le ahegyoldalon, a város felé, álljatok meg, szakad ki atorkodon, de zokogásba fullad az ordításod, s érzed,valaki melledre dobja a jutalom másik felét, amaradék tizenöt ezüstöt...

...látod az éjszakát, látod, hogy csúfítják el azegymásra dobált fáklyák, a rácsra, kormos tõrre,nyílvesszõre emlékeztetõ fáklyát, olyanok mint afekete köpések, nem öltek meg téged, sem a katoná-kat, a fûben füstölögve csak az éjszaka tiszta levegõ-jét kavarják fel és büdösítik, elrejtik a csillagokat, s tekét tenyérrel szabdalod a füstöt, látni, markolni aka-rod a tömény fényeket, érezni melegüket, szüleidritka tenyérmelegét, már szilárdak a tények, mint aföldtúrásban megcsomósodott, kõkemény lábszárak,látod, a hold õsz hajukat viseli; ez az éjszaka csilla-gaival és holdjával tested mérhetetlen indulatú, belsõ,bemocskolódott fényét szabadítja az égre, tisztulniigyekvõ, mindent magába fogadó csillagot, mécsestés rémületet, fuldoklókat és felmagasztosultakat, jaj-szót meg prófétát, vakokat, sántákat, bolondokat,

virágot és sasokat, páncélos és meztelent, felszántottföldeket; így önkívületben, térdre esve látod az éjsza-kát, látod az Olajfák-hegyét, a Getszemámi majorlábvizet harmatozó füveit, ahogy átdöfik a mesterárnyékát, hát ne hívd az éjszaka horkolós, képnélküliálmait, szemhéjadat támaszd ki a szenesedõ fáklyák-kal, kínlódj, hiszen az árulást választottad; mit ér aharminc ezüst, egy darab föld ára, amit elmos a lelki-ismeret dühögve pusztító áradata; kínodban egy véresfület harapdálsz, könnyeiddel mezõket riasztó égisötétséget teremtesz, szilaj villámokat, alattomos égikardokat, egy vihar pillanatnyi lidércét; magadhoztérsz és a nap emlékezetének izzadtság foltjait festedaz ég feléd fehéredõ feketeségére. Hajnalodik. Eldo-bod az indulatokat, lenyeled káromkodásodat, imábafogsz, a földistenhez, a pogányhoz; testem méretéreadj földet, gyökérízû, cédrusráncú földet; nehézneked, fehér ló vagy a hajnali ködben, csukott szemekdobhártyáján patadobogás, hiszen eljátszottad, hogya kocka gömbölyûvé fordul, béka falja fel a kígyót,egér cincogja le az égbõl a sast; zsákruhád ráncaibanharminc ezüst vihog, földre húznak, hogy a faágakhuzatát kívánod, de a major fái kiokádnak magukból,lerugnak a hegyrõl, s a köldökzsinórjától szabadulóhajnal szemedbe vágja a városban morajló, áradó népvért, látványosságot követelõ tömegét...

...sokáig a hegyoldalban bolyongtál csontig izzad-va a hõségtõl, egyre jobban könnyeztél, megbánás,üvöltöttél fel néha, egy ember halála egy földdara-bért, hogy én élhessek, a mester halála, nehéz voltelhinni, hogy az a tolongás a mester miatt lenne; egyközeli forrásnál lemostad a szakálladra fröcskölõdõnyálat s ivás közben eszedbe jutottak a tanítványok,talán egy sincs a mester mellett...

...milyen magasak a bokrok, járhatatlan az ösvény,minden fûszál csapdát rejt, por-kígyók harapdálják atalpadat, a nap parázsesõt szitál fejedre, de a városmind nagyobbra nõ, félelmetesek az elhagyott utcák,hegyeknek tûnnek az üres házak; nyugodtság fog el,amikor megpillantod a templomot, kiegyenesedsz,markodban a harminc ezüst, a hatalmas kapu nyitva,de nem lépsz be, látod a véneket meg a papokat, árulóvagyok, suttogod, s a szavak kiáltássá erõsödnek ahûvös templomi csendben, nem szólnak semmit, aGolgota felé hallgatóznak, s az öreg templomi szolgaaz ajtószárnyakhoz csoszog, csukja befele, megré-mülsz, a megaláztatás ostora csap végig rajtad, azegyre fogyó résen bedobod a harminc ezüstöt, hátatfordítasz a templomnak, elindulsz a forrón tûzõjeruzsálemi nap alatt, fát keresel, de nem azért, hogyárnyékra lelj, megoldod a derekadon levõ kötél-darabot, hurkot formálsz, szembe jön egy fa, nincsárnyéka, de vastag ágai vannak…

8�

�

HÉTFÕ REGGEL

Talán már hajnal van.Kanyarog az út döglött kutyák, lapos macskák,

komputerpofájú szemétkukák között. Papírdarabok,tejeszacskók, kenyérszeletek a kövei.

Mintha völgyben mennél. Meredek sziklafalak azemeletesházak, szürkülõ sötétbe pislogó szemek a bar-langlakások rekedt köhögést köpködõ nyílásai.

Keserûség tölt el, emberszemed van.Az éjjel fagyott, denevérszemed volt.Elvérzõ nappal, vakondszemed lesz.Vánszorogsz. Bundáját szaggató beteg kutyának

érzed magad. De ember vagy, s az éjszaka sárgacsõrûvarjai jóllaktak álmaiddal, most a köd rácsa mögöttbolyonganak. Gyújtsd meg ráncos cigarettádat, para-zsán elhamvad majd a megzabált álmok maradéka.

Meztelen hemperegsz a véres hamuban.Röhögve elvegyülsz a véres hamuval.Látod, a köd sûrûsödik, ködösít a jóisten. Lépteid

bizonytalanná válnak, megállsz, kifújod az orrod, apapírzsebkendõt elhajintod, az lebeg, szálldos, taknyoshajnali fehér pillangó. Cipõd nem hagy nyomot a hó-ban, csak tompa ropogás, lábujjaid kék cseppkövek,szemeid a fagy jégkockái. Elesel, hóban heversz, akurva életet emlegeted, bokádban pillanatnyi fáj-dalom.

NégykézlábKét láb két kézJó lenne elszállni.Cigarettádat magad alá gyûrted, havas, idétlen hur-

kadarab újabbra gyújtasz majd rá és idegesen lépdelsztovább.

Füstszagú a köd. Akár egy eloltott tûzvész keserûfüstje töltené ki a föld és a ködbe fulladt csillagokközötti üres teret.

Szimatolsz, önkéntelenül a tûz fényét keresed, s azöregben majdnem átesel.

Csöpögõs orral, arcán negyedszázados borostával,eszelõsen rángatózó felsõtesttel magasodik eléd, pe-dig az álladig sem ér. Elveszted egyensúlyodat, azöreg karjaiba kapaszkodsz, rádesik, érzed iszonyatossúlyát. Nincs erõd tartani, a járdára zuhantok. Arco-dat szúrja a kõkemény borosta, tisztán hallod motyo-gását.

Ha kenyeremet ettétekHa boromat ittátokAsszonyomat ölelgettétekVágjátok el torkomat is.Fonnyadt ujjak harapnak az öreg vállába. A pa-

rasztkendõs asszony feltámogatja, üres szemei róladnem vesznek tudomást. Mennek. Az asszony szilár-dan, keserû tartással, az öreg totyog, fejlõdésbenmegakasztott koravén gyerek.

Iszonyodva ugrasz, futni kell, lehagyni a félelmet.Minden erõt a lábaidba koncentrálsz, zihálsz, lélegze-ted a válladra csapódik. Megpillantod a nyitott busz-várót, megtorpansz, le kell gyõzni a remegést. Aztánlélegzeted ellustul, a körülményekhez képest nyugodtvagy. A buszváró beton-, vas-, mûanyag-STONE-HENGE, szétszórt, kiismerhetetlen kõoszlopok a vá-rakozók. Pillantások korlátai közöttetek. Szûk pupil-lák, szembogarakban a maradék álom, bizalmatlan-ság. Nem fogadnak be, a járda szélére kell állnod, egylépés az út.

Házak tetejérõl, kémények tövébõl hódarabok vál-nak le, sivítva a levegõben, tompa robbanásokkal fröcs-kölõdnek szét a járdán.

Csak te mozdulsz ijedten, a többiek már hozzá-szoktak.

A robbanások szüneteiben lépteket hallasz. Azöreg jön. Elámulsz szilárd, sietõs léptein. Most ismotyog vagy énekel valamit. Egy lezuhanó hódarab avállát éri, elesik, futnál oda, de felugrik, siet, hátra-néz, siet, hátranéz. Két világító folt közeledik. Nagyfehér autót ismersz fel, gõgös lassúsággal húz el aváró elõtt. A karosszériáról lepattogzott fehér festékhelyén látszik az eredeti fekete szín. Az öreg megáll,nincs több ereje. Szembefordul, öklével fenyegeti azautót, köpköd, hódarabokkal dobálja. Motor hörög,kerekek sikoltanak, az autó felgyorsul, elsodorja azöreget, maga elõtt tolja. Pár méter után lefékez, visz-szafarol, majd ismét közeledik az öreg teteméhez.Megáll mellette, kinyílik az elsõ ajtó, egy húsvágóbárd lesújt, nyílik a hátsó ajtó is, egy barna kesztyûbeemeli az öreg fejét. Halk ajtócsapódások, s elõbbigõgös lassúságával ködbe vész az autó. A fejetlentestre verebek, varjak, galambok gyûlnek. Tollas,csiripelõ, károgó, turbékoló kannibálok.

Köpd ki iszonyodat, két sárga kés vágja a ködöt,nézd, senki sem figyel az öreg hullájára, csak otthon-ról kivert beteg kutyák érkeznek a gõzölgõ vér szagá-ra. A busz megtelik kõoszlopokkal, nagyokat nyögsúlyuk alatt. Alig bírod tartani magad, remegõ szájjalfellépsz, ujjak kapnak el, ülésre löknek.

Ruhák zizegnek, szabálytalan a lélegzések ritmusa,kiflik recsegnek, hangtompítós köhögések ütköznekaz ablaknak, tétova orrfúvások. A reggel zenéje ez, ste magányos vagy e zsúfolt dallamban. Felugrassz,rogyadozva az ajtóhoz furakszol, de azon nem találszkilincset.

9

DÁVID IMREVÁRAKOZÁS

Hajnalodott. A kakasok dicsérõ dalt énekeltek anapnak. A falu lassan ébredezett.

Fölkelt az öreg Kordáné is. Még az este, mikor ki-csiny vacsoráját eszegette, elhatározta, hogy mamegkapálja a krumplit.

Most felöltözik az elsõ kakasszóra. Kiereszti né-hány tyúkját a hátsó udvaron, és enni ad nekik. Néhaszomorúan odapislant az üres disznóólra.

– De jó volna oda vagy két kismalac! De hát hiába,most még nem telik rá.

A lánya, Jutka, városba költözött, és azóta feléje senéz. Amit az öreg néni tíz éven át gyûjtött, azt a hu-szonnégyezer forintot, odaadta neki. Ne mondja se alánya, se a veje, hogy nem törõdik velük.

A nap már fenn van az égen, mikor az öregasszonysietõsen becsoszog. Hiába, csak nem tud õ már úgymenni, mint egy pár évvel ezelõtt. Bezárja az ajtót,megy a kamrába a kapáért.

Karjára akasztja, tipeg hátra. Van egy kis kert aházhoz. Nem nagy, de épp elég, hogy ne kelljen zöld-séget, krumplit venni. Ha jó termés van, akkor mégárulni is szokott belõle.

Mert ugyancsak kell a pénz.A házról a vihar leverte a meszet, a szél megtépte a

zsindelyt.– Rendbe kéne tetetni – mondja magának, de sietõ-

sen továbbmegy.Megáll a kertkapuban, végignéz a veteményesen.

Már régen nem járt itt. A nagy esõ miatt nem tudottkapálni. Szólt ugyan Kovács Pistának, aki néha szo-kott jönni neki segíteni, de még elég korán van.

Elõször végigjárja a kertet, nézegeti a veteményt. A sárgarépa már elég nagy – talán egy hét múlva márlehet a piacra vinni.

A borsónál már bosszankodik az öregasszony. Szépa vetemény, de még elég gyenge, a szomszédok csir-kéje meg eléggé megtépázta.

Kordáné odamegy a léckerítéshez, megkeresi rajtaa lyukat, és gondosan betömi téglával.

Itt az ideje, hogy hozzálássak a kapáláshoz – dör-mögi magában. Kimegy a sor végére, és a földbe vág-ja a kapát.

Jó nagy a gyom a sok esõtõl. Lesz mit kapálni, ki-vágni. Az idén sok krumplit vetett. A tavalyibólkimaradt vagy három zsákkal, azt mind elültette.Tavasszal nagyon sokat dolgozott a kertben.

– Hiába – mondogatja olykor a szomszédnak –, akimunkában nõtt fel, az sose ül tétlenül.

Néha rátámaszkodik a kapára, gondolkozik, szá-mítgat.

Elég jó termés mutatkozik. Ha a felét eladja, akkormeglesz a másik malac ára is. Takarmányt is tud

venni nekik. Igaz, kevés a nyugdíj, alig több az ezer-nél, de majd csak kijönnek belõle.

– No meg majd itt lesz a maradék krumpli is. Elte-szem a vetnivalót meg még vagy két zsákkal. A többitmegfõzöm nekik. Nekem úgyse kell sok.

Gondolataiból arra rezzen fel, hogy a kapu felõlerõs zörej hallatszik. Gondosan leteszi a kapát, hogyvéletlenül se essék rá egy krumplitõre. Kimegy az út-ra, letakarítja cipõjérõl a sarat, és elindul befelé. Akaput mindig zárva tartja. Így szokta meg. Nem félegyedül, hiszen öreg már.

– Uram isten! Hiszen ez a postás! Miért jött ilyenkorán? – kérdezi önmagától: – Még reggel van! Vala-mi baj lehet Jutkáéknál? – Azt hiszi, az ijedtségtõlmegáll a szívverése. Elszántan csoszog, hogy kinyis-sa a kaput. Amikor az meglátja, vidáman, hangosanköszön:

– Jó reggelt, Mari néni. De korán felkelt!Az öregasszony látja, hogy a postás milyen vidám.

Kissé megnyugszik. Érzi, hogy nem rossz hírt hozott.– Adjon isten, János! Mi járatban ilyen korán? –

kérdezi. Még mindig remegõ lábbal ér a kapuhoz.– Távirat érkezett.Az öregasszony meghökken a szóra. A postás meg-

mutatja, hova írjon alá, köszön és elkarikázik.A néni bezárja a kaput, bemegy a szobába. Közben

azon tûnõdik, kitõl jöhetett a távirat. Már nagyonkíváncsi, de nem találja a szemüveget.

– Az este olvastam vele. De rövid már az én eszem– csóválja a fejét rosszallóan.

Végre megtalálja – ott van az újságban. Fölteszi,remegõ kézzel felbontja a papírt.

Ez áll a táviratban:„Ma este hatos busszal érkezem. Fiad, Pista.”A néni többször is átolvassa, megnézi a címzést, s

amikor meggyõzõdött róla, hogy valóban neki jött atávirat, örömében felkiált:

– Hát mégis él...! – Le kell ülnie mert a nagyboldogságtól nem tud megállni a lábán.

De nincs idõ pihenésre – folytatni kell a munkát.Közben sok mindenrõl gondolkozhat.

– Ha hazajön, megmutatom neki a kertet. Szép máritt minden. Talán még segít is!

Milyen régen elment már a fia! Négy éve már! Hollehetett ilyen sokáig? Mit csinálhatott? Hogy néz ki?– ezek a kérdések gyötrik.

Közben kapál és kapál. Már nagy darabot rendbetesz, mire harangoznak. Fürgén befejezi a munkát.Nagyobb dolog vár rá most. Jön a fia!

Szépen helyére teszi a kapát, és bemegy a konyhá-ba. Leül egy csöppet, míg gondolkodik, mit is készít-sen.

Elõször begyújt a nagy kályhába, és felteszi akopóvizet. Kimegy az udvarra, csirkét fog. Alig bírjaelkapni – már ez is kifog rajta? Megkopasztja.

10�

�

Éppen fel akarja készíteni, amikor megcsikordul akapu.

– Jó napot, Mari néném! – köszön neki egy fiataloshang. – Haj, de nagy munkában van!

A fiatal szomszédasszony most veszi észre, milyennagy sütés-fõzés lesz itt mindjárt.

Kordáré titkolózó arccal néz.– Jön a fiam! Tudtam én, hogy nem felejtett el.– A fia?– Igen, a fiam, itt van a távirat! – mutatja büszkén.A fiatalasszony ott marad segíteni. Szaporán jár a

kezük: lesz leves, hús, sütemény. Befõttet is bont azöregasszony, a fiatal elszalad borért.

Az asztalt szépen megterítik. Az ételt a kályhánhagyják – meleg legyen, mikorra hazaérnek.

Kordáré alig várja, hogy a buszváróhoz indulhas-son. Rendbehozza magát, megköszöni a jó szomszéd-nak a segítséget, és sietõsen indul a buszváró felé.

Még korán van, várnia kell.Lassan bekanyarodik a busz, és megáll. Sok a

leszálló, ismerõsök is, idegenek is. Ott egy fiatalem-ber, nagyon hasonlít a fiára. Az anya zokogva rohanhozzá:

– Kisfiam, hát hazajöttél?– Csókolom, anyám. Hogy vagy? Hát Jutka?Az anya nem tud szólni a meghatottságtól. Némán,

de boldogan megindul hazafelé.A fiú régen nem volt itthon. Nem is tudta, hogy él-e

még az anyja. Most itthon van. Megrohanják az emlékek.Lassan mennek. Az utcában sok ismerõs köszönti.– Megvan még a nagy diófa? – kérdezi otthon.

Megnézi a kertet is. Bent a megterített asztal várja. A fiú alig gyõzi enni

a finom ételeket. Az anya a nagy boldogságtól alig tud nyelni, kínál-

gatja a fiát: – Egyél, fiam. Egyél csak. Úgyis éhes vagy, látom a

szemedrõl. A fiú elmeséli, hol járt eddig.Vacsora után egy kéréssel áll elõ.– Anyám, nem tudnál adni egy kis pénzt? Holnap

megyek, és nincs semmi pénzem.Kordáré szó nélkül kimegy, elõveszi a malac árát.– Nesze, fiam. Itt van. Most ennyi van. Még egy hét

van a nyugdíjig, akkor többet adhatnék.Másnap a fiú megígéri, hogy minden hónapban

meglátogatja. Az öregasszony megint kapál és felsóhajt:– Majd egy malacot veszek, úgyse kell nekem

kettõ. De legalább ez a Kovács Pista átnézne... segít-hetne egy kicsit!

BOTTYÁN KATALINVERSEI

Ajtód elõtt a szolgálattevõ fénysugár pihen.

*

madár vérünk elvisz bennünketsodornak a nyíló, zöld szelekerünkben lüktetnek nevetéseinkelszállunk a tört kapuk felett

*

Virág nõ a kavicsok közötta fû a bokrok alján kihajt csúnya, borzos madarak éneklikvelünk a tegnapi dalt

*

az éjszaka elnyeli álmaimlágy hullámok öntik el az egetszétszórva fényes virágaima csend és a szavak összelengenek.

*

Virágot bont a szerelemvirágán hernyó mászikszirmába rág és felkacag s ott marad éjszakáig.

*

Idõlépkedek a negyedik dimenzióban szobám falán kis éjpamacsok körül tavaszi esõ-szagok

*

Mottó:„Két pont között legrövidebb út a görbe”Kijelölt utam van az idõben ponttól pontig élhetek csupán egy kicsit meggörbül a tér körülöttem és mindörökre magamba zár.

*

aranyozott virág-fejünköncsak glória a Naplábnyomainkban boldog, friss füvek madár-prófétáinkéneklik dalunkatárnyékunk az égre vetül már de könnyeink a földre hullanak álmainkat az emberek elássák mint kutyák az összerágott csontot lépteinket szent szemek vigyázzák magunkból választjuk a világ királyátmert megõriztük a titkot

11 �

�

KELE JÓZSEFVERSEI

Én ismerem

Az éjszaka még mindig vagány szegecses bõrdzsekijén a gallér föltûrve és szájsarkán cigaretta izziktalálkoztam vele talán de ezt senki sem hiszi rossz sötét barátom átkacsázott a hajnali párákonde a kuvik nem neki énekel én tudomelhihetitek.

Egykoron

És mond ki látott TÉGEDmint én egykoronés ki ragaszkodott hozzádITEM – mint én egykoronde voltálés volt a korakkor valami megszakadts eltemettem álmomatmert voltálmert TE voltálazon a hajnalonigen egykoron.

„Szösszenet”

Ha szerettem valakit óh Istenemle kellett tagadnom, mert másdiktált„a gép forog az alkotó…”nem én éltem csak nem tiszta a kezem

a kukadalnokok új nótáttanulnaka ritmus én vagyok dea könnyek a fellegekbõlhullanakérd-érj utol

valami az emberitt hátul bandukol.

Ujjgyakorlat

Azután eljött a hetedik nap

URAM bocsa’– sajnos nem pihentem

fekete körmeim alatt

csak szívem pihen

s adatott egy hurok

jól beszappanozva

régen levágták csuklóm

s házam kirabolva

mit ugyan mit akartok

a harc a tiétek

s enyém az átok

ma templomot emelek

fekete halmon

de nem szállnak angyalok erre

a FÖLDRE

Volt hit helyett

Színtelen égen körülnéz a hold

és sápadt világában

áttetszik a vén halom

melynek kúpját máglya

csillantja

és ott áll egyedül a sámán

hiszen mindenki elárulta

de társa a mén

ott toporzékol

késre vár

mi most elmarad valahol

hisz a kéz

már lehanyatlott...

12�

�

GYARMATI JÁNOSVERSEI

Hitvallás

Igen, én hiszek benne, de ne várd, hogy meggyõzzelek.Magam se gyõztem még meg, csak érzem alvás elõtt: a szeretet nagyon hiányzik belõlem.Fegyvertelen vagyok, ha hiányzik hitem. Magam igazság-páncéllal vértezem.

Ne kérdezd, hogy hol van, csak a szívem érzi! Az õ jelenlétét a világ is kérdi.

Magamra maradok, mint álmaimban. Vastollak vannak puha szárnyaimban.

A legenda igaz és a mese is az,mint üzenet, úgy olvasom: sárkányok is éltek; a fiúk útrakeltek; gyõzni tanultak, úgy igazultak –a régi írásokon.

Amit szeretek átformálom. Saját arcomat belelátom.

Imádkozik a búza, mintha a szemek sárga könnye hullna. A füvek szára megremeg. Halkan megpattan a nyár. Minden rohan – minden áll.Mindenkiben megtalál valamitvalami avult hit, ami két cseppesõként gondolatnyi némaságbanmegszorult.

Sziluett

Megrajtolnám a napot nem ragyogna úgyse Ráfestek egy csillagot Béna kezeimre

Ha feltûnik alakod homályban haladva meglátom a homlokod világosság rajta

Most már biztos te vagy látom a ruhádat Köréd hiába ragad szürkeségbõl bánat

Közösség hiányában

Ne bántsátok egymást!Mert a fájdalom bennem rakódik le. mint olvadt szurok az üst aljára ég.

Ne bántsatok engem!Mert elfelejteném emlékeim és az isten is fegyverrel faragja ki az embert. Legalább ti ne bántsatok!

A régi ház homokra épült,és kitört az ajtóüveg,mert félelmemben bevágtam az ajtót.A falrepedésben gyilkos iszonyat mászott szétfeszítve a rést; hányásig undorodtam.

Õt se bántsátok!Hiszen tehetetlen az erõszak elõtt.A gúny felnégyeli lelkét és bénán áll és idegeibe mar a perverz vigyor. Hát ne bántsátok õt sem!

Mások halála megoldás nem lehetés kérlek titeket, hogy mások éljenek; mert különben nagyon nehéz élni.

Átrepültem a végtelent

Gyönyörû a tudatami erre képessé tett. A nap felé repültem – Különös álomIszonyú kiáltás szakadt ki a számon, aztán döbbent csend lett. A szivárvány húrja megszakadt.

Láttam széthullni a fényt.Szikrázó ködök között, Csak a szívem ütközött. Elmém határtalan szállt Akinek ily álma van, nem ismer halált

Szüntelen születõ szellemneked kell így az ismeretlen. Fekete térben ragyogó csillagok elértem célom, vágyam elhagyott

Mindenki lettem, minden vagyok. Léten szétsugárzódik és szerelemmé válik mikor pusztulok

13

Aki igazán asszony

Látod a kurvult különbségtétela ringyó emancipációtteste köré csavarta.Így fuldoklik a szépség,így válik szégyennéAmi tiszta szerelmünk is.

Mert aki hideget latolgat,s kiszámítja mi jó neki,gyáván gyermeke mögé bújik,szerelmét vállalni képtelen,két férfitõl szedi a sápot,boldogsága is törvénytelen.

De hol van azok egyenjogúsága,akik síró gyermekkel karjukban mennek a kocsmába férjük után,és kiugranak tömeglakásuk ablakán, mert férjük a lakbért elitta;a parasztasszonyok kiknek szépségét elvitte az ördög, kik csak e m b e r után szedhetnek a tálból, és jóllaknak a szagával, mert a gyermek is éhes, kiknek hagyma a parfõm, és disznóvisítás a zene, kiknek a sziszifuszi munkában elvész minden érdeme; mert nekik meghalni sem szabad, élnek hát bûntudatban, mert egyszer szerelmük Napba öltözött és szívükben az alázat lándzsájávaltûrik, hogy gyermekük püffedt, hassal agonizál;szólni nem mernek az apának,félve pofontól és rúgástól,élnek örökre kárhozottan?

Hajnali fürdés

Madarak hirdetik a reggelt, engem összetört az álom, ami elveszett, a hajnal hideg ködében megtalálom.

Hív már a víz, a pára összerándul bõrömön,egyedül a parton mezítelen; kíméletlena természet, felemel, megaláz,és mégis legbelülrõl fût a láz.

Ismerni titkait; hajnali fürdésbenellesni valamit.Látni a Napot a víz felett,s zöldelõ partot a fûz megett.

Hogy a víz csak engemet lásson.

Egyedül jöttél? – kérdi a folyó.Magam vagyok – válaszolom.Akkor gyere, lásd a halakmár fürdenek, aranyló pikkelyekfénylenek, te nem zavarsz e ritka órán.

A bõröm összerándul, a víz pezseg,az elsõ pillanat nehéz,amíg a szív beledobog a vízbe.Aztán a levegõ rám nehezül,Nem jó kijönni, a Nap feszülSzivárványos, ragyogó díszbe.

Rómeó és Júlia. Az irodalmi alkotók által elõadott paródia narrátora: Kele József. (Ma a Sárréti Múzeum munka-társa.)

14�

�

MÉNES ATTILA/...LEGYÕZNI SZÁJÁBAN A PÁLINKA ÉDESKESERÛÍZÉT, A FEL-FELTÖRÕGYOMORSAV ROHAMÁT.../

Talán pénteken találkoztunk de lehet hogy egy nap-pal késõbbet, de hagyjuk ezt, hiszen mindegy milyennevet viselt a nap, amelyen ez az eset történt. Lényegaz, hogy barátommal ültem annak kocsijában, az autóegy épület elõtt parkírozott, melyben ismerõsünk ahíres író lakott, aki azonban nem jött még haza, ugya-nis ha otthon lett volna, világítottak volna ablakai,mert egyedül élt és félt a sötétben. A szarszínre lakko-zott kocsiban vártunk tehát, melynek tetejét egyhan-gúan csapkodta a jeges júliusi esõ. Beszélgettünk,közben zenét is hallgattunk, s én már nem is tudommiért egy szó vagy egy tett mián megsértõdtem, ki-szálltam a kocsiból, s egy nem túl sürgõs elintézendõügyemre hivatkozva elindultam a buszmegálló felé,mely átellenben állott, sárga barátságtalan tetõ nélkülialkotmány. Hallani véltem, amint barátom békítõlegutánam szól, de biztos se voltam ebben, no meg sértõ-döttségem se engedte, hogy megforduljak, pedig máraz elsõ három lépés után agyonáztam, csak mentemtovább át az úttesten. Nem tudtam, mit csináljak, mer-re menjek, meg sem fogalmazódott bennem a szándék,hogy keressek valakit egy férfit egy apát, akire szük-ségem lenne a fejem üres volt, illetve zúgott az elfo-gyasztott féldeci szilvapálinka és a számtalan cigaret-ta után, egy ember állt a megállóban. Igencsak tántor-gott, amire magyarázatul szolgált a szembe lévõ korcs-maépület, ahol én is elfogyasztottam a már említettitalt, az ember megkapaszkodott a megálló épületé-nek falából kiálló vasrúdban. Ezt a találkozást fogommost elmesélni, mert úgy érzem, nincs elég erõm vagytalán bátorságom ahhoz, hogy feldolgozzam az élményts levonjam belõle a tanulságokat, amelyekkel mit iskezdhetnék. A férfihez léptem s megkérdeztem, régenment-e már el a hármas busz, ami bevihetne a belvá-rosba. Nem is tudom hogy nézett rám, érdeklõdve-evagy sértõdötten, nagyon részeg volt. Azt válaszolta,a hármas nem áll itt meg, nem is erre jár, aztán meg-kérdezte, hány éves vagyok. Összehúzott szemmel,mondjak is bármit hazudni fogok s így nézett rám több-ször is néhány perces beszélgetésünk alatt. Mondtam,huszonhárom vagyok, erre tetõtõl talpig végignézettrajtam és elismerõen bólintott. Az nagyon szép, na-gyon szép, igen szép, az már nem gyerek, az már gon-dolkodik. Persze azért az egész nem így zajlott le,hiszen a férfi nehezen ejtette a szavakat és idõnkéntmeg-megállt belekezdett valami másba aztán folytat-ta életkorom dicséretét. Nagy elnyûtt barna arca volt

jobb halántékán lilásbarna var éktelenkedett, köhö-gésnél fehér váladék frecskellt elõ torkából, aztán habecsukta a száját, majd pedig újból beszélni kezdettaz ajkai között takony-nyálhányadék hártya feszült kicsillogva fehéren. Szeme elüvegesedett, elhallgatott,majd újból rámtekintett. Arcára ön és félmegvetõ mo-soly ereszkedett, innen az agykarbantartóból jövök,bökött a kocsmára. Leitattak, nagyon leitattak. Agyomrom ismét felfordult, ahogy rápillantottam, tánészrevette undoromat mert hirtelen fenyegetõenmegvillant a szeme. Félig elfordultam, meg is ijedtemkissé tõle, talán valami kivénhedt kemény fiú, miértkell nekem mindenkivel szóba ereszkednem arrébbléptem egy fél lépést aztán hogy erre nem reagált mégegyet léptem, még egyet, mintha a busz menetrendrelennék kíváncsi. Hogy nem szólt, nem mozdult, meg-nyugodtam. Az esõ egyhangúan pattogott a vállamon.Álltam nézelõdtem vártam a buszt aztán a barátomkocsija felé sandítottam, láttam mozdulatlan hátát, amotorháztetõn csillogó esõt. A férfi a megállóban mo-tyogott valamit, reméltem csak úgy magában, arcátfigyeltem, amely most jóval öregebbnek, fáradtabb-nak szakadtabbnak tûnt mint az imént. Ismét megszó-lalt, aztán lépést tett felém egészen elém állt, újbólféltem tõle, mert bár alacsonyabb és jóval öregebbvolt nálam mégis áradt belõle valami erõ amit érez-tem és ami visszatartott attól hogy határozottan letor-koljam és visszautasítsam a közeledését. És különbenis én kezdeményeztem, egy szavam sem lehet, el kelltûrnöm ami vár rám, s legrosszabb esetben átsietek azúttesten beszállok barátom kocsijába és némán vára-kozok tovább. Aztán olyan történt, amit csak filme-ken lát az ember. Lassan vigyor ült ki a férfi arcára,észrevette tán hogy kitérek lehelete elõl? és félel-metes pillantást vetve rám kutatni kezdett a táskájá-ban, na várjál csak várjál, meg lesz az mindjárt, ésmár húzott is elõ egy bõrtokot, amolyan vadásztõrrevalót, ez az ni, közben a szívem egyre jobban kotyo-gott és elakadt a lélegzetem, ez az no most megvagy,és kihúzott a tokból, elfutni hátrálni nem tudtam már,csomó buszjegy volt a kezében. Tépjél le nekem egyet,neked magadnak is, csuklott rám lehelt én fújtamegyet rémült undorral, na vegyél csak magadnak is,mondta mikor sikerült letépnem neki egy viszonylaghasználhatót a sok gyûrött, szakadt használt közül.Hogy megnyugodtam és megértettem a helyzetetmogorván visszautasítottam a jegyet és megint arragondoltam, minek kell nekem mindenkivel szóbaállanom, olyan vagyok már, mint a gúnyos anek-dotában szereplõ fiúcska, aki minden járókelõt meg-szólít, hiszen nem tudni, melyik az apja. Én is ígyteszek s ez egyre komikusabb és kínosabb számomra,persze én nem biológiai nemzõmet keresem, /azfelfordulhat felõlem/ hanem másvalakit, aki irányí-tana engem és nem csak paranccsal, hanem bölcses-

15 �

�

séggel, jósággal és egyéb földi jóval, azt hiszem ezérthetõ, tehát huszonhárom éves, szólt nekem esve, ésén gyorsan két vállához kaptam, nehogy rám zuhan-jon, no fogja csak fogja, tegye el a jegyet, jön a busz, shogy második, harmadik és negyedik, egyre erõsza-kosabb és mosolygóbb unszolását is elutasítottamsértõdötten zsebrevágta a jegyeket. Az én fiam is hu-szonhárom, de börtönben van most az Új Vigadóbanverekedés /innen nem értettem a szavakat, melyek jósokáig ömlöttek belõle indulatosan, s egyre indu-latosabban, ébredezõ rokonszenvem kötötte le afigyelmemet, az hogy az öreg mintha bennem fiáraismert volna hangsúlyai megváltoztak panaszkodó,szemrehányó atyám állt elõttem, aki elátkoz és jobbí-tani akar rajtam/ ismét fenyegetõvé vált de hamarelenyhült és megint csak megfeledkezett rólam, majdkis idõ elteltén rám nézett, neked milyen iskoláid van-nak, és nem értettem miért a kocsmára mutatott, lá-tom értelmes ember vagy értelmiségi. Nem, nem, til-takoztam, homályosan arra gondolva, hogy értelmi-séginek lenni a hozzá hasonlóak szemében bûn hibaértelmetlenség, nem vagyok értelmiségi, nyolc általá-nosom van, makogtam, no nem, nem látszott hogynem hiszi, hiszen mosolygott míg hazudtam, meglát-szik az az arcon ha valaki intelligens, de nem, tilta-koztam, nyolc osztályom van, na és hol dolgozol?mondtam neki, hogy tmk-s vagyok a Finomkötöttárugyárban. Na ugye, szólt diadalmasan hát csak elvég-zett egy technikumot, rumszagot éreztem rajta majdsavanyú rosszbor szagát aztán sört és ismét rumot, decsak segédmunkás vagyok hazudtam megint nemnem, ne is mondd értelmiségi kölyök vagy te, a kezedis mutatja, megvan neked a sokkal több iskolád is, hátmár nem szóltam többet erre. Meg okosabb is vagynálam, az is látszik, ez nem igaz, egészen megdöb-bentem, nem igaz, maga élt többet, többet is látottnálam, na jó, egy ideig hallgattunk, mert a férfi újfentköhögött, valódi rohama volt, elfehéredett és hogy elne dõljön, a karomba kapaszkodott. Aztán látszott,mindent elfelejtett, amit az utolsó tíz percben mon-dott mert tetovált karjával fenyegetõen hadonászva/még mindig nem jött a busz/ szidni kezdett valakit/talán engemet/... olyan vagy te mint a seggem, ello-pott kabátról beszélt, aztán egy asszonyról, akitkiraboltak itt a környéken fényes nappal. A retiküljétakarták elvenni tõle, de az asszony sikoltozott, rúgott,karmolt, harapott, erre a tolvaj váratlanul pengeélesbajonettet rántott elõ és az asszony karját egy csapás-sal lemetszve eliramodott a retiküllel. Az asszonybámulta falevél lassúságával alászállingózó kezét, akönyökcsonkból felömlõ vért, az emberek meg körül-állták a kánikulában és nézték nézték a földön a kezetés az asszony bugyogó vérét. Elhallgatott elfordult.Az úton két szakadt bundájú öreg kutya loholt, futásközben idõnként egymásra pillantottak. A férfira pil-

lantottam de õ eltolt magáról, értelmiségi kölyökvagy te, miért tagadod talán... talán csak nem...? Éshirtelen elszégyelltem magam a hazugság miatt mégmindig nem jött a busz, szerettem volna másra terelnia szót, de minek is hazudtam, micsoda különös,idétlen hazugság, miért is szégyellem, érthetetlen,még azt hiheti rólam... mert hát tudja hogy hazudtamneki... Hát hirtelen másról kezdtem beszélni, míg õrám támaszkodott és az arcomba lehelt. Az életrõlfaggattam, arról hogy hol lakik, van-e felesége éshogy hogyan bánik vele, aztán arról kérdeztem, ami afiával történt, majd csak eltelik már az a kis idõ, jöntalán az a busz, felélénkült és elszomorodott. Szidta afiát szidta mint a bokrot talán nem is az én kölyköm,és éreztem szavaiból éreztem a fia nem jelent számáraörömöt, egy másik fiúra lett volna szüksége, sírnikezdett átkozta magát, hogy élete félresikerült ésebben a fiú is hibás amiért nem olyan amilyenneklennie kéne, taknyot köpött, és kétségbeesetten kapottkezem után, megragadtam a vállát, ember térjen vég-re magához! fogadj el tõlem egy busz jegyet, egy buszjegyet fogadj el legalább! Megint a fiáról beszélt,megcsináltam és még sem olyan lett, amilyennek sze-rettem volna, nem sikerült. Arra gondoltam, milyenkülönös, hiszen ez az ember egy fiút keres, pedig vanfia, egy fiút keres én pedig apát keresek, hát egymásrataláltunk volna, és átöleltem a vállát, apám sírt aztánelüvegesedett a szeme. Hátratántorodott kis híjánmagával is rántott, taknyot köpött megint, elkentekezefejével az arcán, hát újra elundorodtam tõle,ennek az embernek olyan bûnei lehetnek... jóváte-hetetlen bûnei. De nem engedhettem el, nem léphet-tem odébb egy pillanatra sem mert ha magára ha-gyom... Mintha én lennék az õ apja a megfontolt akomoly, az erkölcsös és az óvó. Aztán arra gondol-tam, hogy mindez tévelygés és ostobaság, hogy vég-leg, végleg elkéstünk egymás számára, hogy a fialegyek, s hogy az atyám lehessen, minden hiába.Eljátszottuk az esélyeinket mindenki marad ahogyvolt, magában, egyedül, franciául kezdett hadarnihirtelen, ni csak ez az ember milyen jól beszéli a fran-ciát, még akkor is franciául beszélt, mikor a buszonültünk már. A jól öltözött nénikék döbbenten félveméregettek minket, emberünk mocskos munkásruhá-ját fröcskölõ száját mely fennhangon szónokolt Sartreés Marcuse idézeteket és egyéb zagyvalékot, mozdul-ni se mertek.

És szónokolt és sírt és beszélt még akkor is, mikorleszálltam s kihûlt kezemben nyálsíkos kezének me-lege. Elgondolkodtam milyen képet vágtak volna akörnyezõ irodaházak adminisztrátor kisasszonykái haszembe kerülnének vele egy sötét utcán, de mindezlényegtelen. Fontos az, hogy megismertem egy em-bert, aki /úgy érzem persze tévedhetek/ majdnem Õvolt. Kishijján.

16�

�

MOLNÁR LAJOSVERSEI

Jelige: Kísérlet az önmeghatározásra

A hátsó padban

Itt ülök a három-szín-tapétás tanterem hátsó padjában ellovagolnék egy pontosan méretezett vonalzón hiszen innen nem látoma táblát és ezekbenaz abc-skönyvekben sem nézhetem meg magamde én életfogytig tanköteles vagyok

Itt ülök a hátsópadban a tanára lényeges dolgokat halkan mondja hogy csak az elöl ülõk halljákde agyamban a fagypont fölött hullóhó tudatával szavakat írok a pocsolyába

Éjszakánként fölkeresnek félelmeink

a város cirkuszi sátor alatta kifeszített kötélen villamos légtornászik reklámplakátok pillangóznak a levegõben

robogó mozdonyok fülsiketítõ csattanással ütköznek össze homlokod mögött túl éled

négynapos részegség utánpiros bogarak bõröd alatt elkábulsz újraa sötétben alkohol csótányai agykamrád sakktáblás kövezetén

háborút hajnalodik ez a napköldökzsinóros csecsemõk sivító zuhanásaa kiköpött meggymagokból bombatölcsérek

virágzanak

ágyadból ma nem kelsz föl

Ringatózom

folyik a víz ringatóznak székekasztalok konyhaedények lebegekén is parafadugóként nem értem a hullámok szavait a part szélérõl intenek koszos habok és szétázottcsikkek és haltetemek két part között kényszerlebegek ittnincs menetszerû kompjárat itt kapaszkodó sincs tehetetlen vagyok mint egy csecsemõ azt csinálok amit akarok szabadságtabletta ha az orvos másképp nem rendeli 3x1 szemet naponta ágyszabadság ars amandi szabadság magömlésig stílusszabadság úgy írom ezta verset ahogy akar/om/ják hullámzom hullámok hullám hol ahullám

Boka János monológjamiközben a grundról utoljára hazafelé tartott

emberáradat lóvasút automobilok micsoda zajos utca

becsaptál grund hazudtál grund idegen föld felett keltél birokra nemecsekeistandolt grundunkat ezektõl a pásztor-fiúktól sem vesszük visszahol játsszunkHÁZ/HÁZ/HÁZ/mellett/HÁZebben a beépített városban nincs játékainkra helymi legyenbelecsorgunk az itt tóduló tömegbe vagy kezdünk valamitmeguntuk már a gittrágást

emberáradat lóvasút automobilok micsoda zajos utca

17

A csorba csuporra gondolok

Sir boldoglehet tudja mi hiányzik belõle

Nekünk ép a fülünk a szánk is de mondd miremegyünk vele

Már alig csavargunk a kötelességek hajszák hõjétõl viaszapollónk gnóm alakká olvad

Puha testünk házfalak repedéseibe kerítések réseibe folyik

Nem széllé de fallá kerítéssé lettünkHa néha föllázadunk eldobálva óráinkat kira-

katokat bámulunk parkok padjain üldögélünk Ha ránk zuhannak ezek az alacsony felhõk Sir

hová megyünk ma este konyakozni

MOLNÁR LAJOSA MARSLAKÓ

A fiú becsukta az ajtót, indult lefelé. Lába végig-dobolt a lépcsõn, üres hordóként bongott a ház. Kinnmár sötétedett, a lámpák fényében futkosó gyémán-tokként csillogtak az esõcseppek.

Emberek jöttek-mentek, hangosan beszélgettek,kacarásztak. Összehúzta magán a kabátot, indult õ is.

A Rákóczi étterem esett útjába. Üveg vörösbortkért, fölhajtotta az elsõ pohárral.

A belsõ terembõl zene szólt ki, tudta, benn táncol-nak. Az étterem homályosabb sarkában halkan,mosolyogva beszélgetõ nõket és férfiakat látott, azerõsebben megvilágított részben vitatkozó cim-borákat és hangosan röhögcsélõ asztaltársaságot, akikvicceket és más humoros történeteket meséltek.

Szombat este volt és szórakoztak. Mindenkibeszélt, röhögések puffogtak és nyerítettek, eltorzul-tak az arcok, testek rázkódtak és düledeztek.

Rengeteg száj: lomha, vastag szájak, szigorú,vékony szájak, cserepes szájak, rúzsos ajkak, foghíjaspofák. Rá se néznek, figyelembe sem veszik, arcárakörbélyegzõvel ráütötték: NEM TARTOZIK IDE.

Idegen itt, idegen a postán, ahol munkatársai regge-lenként esti-éjszakai élményeiket mesélik. Ha kihord-ta az újságokat hazamegy az albérletébe, az elvált,nyugdíjas háziúr egész nap a barátainál van, éjfél utánjön haza részegen, egyetlen értelmes szót sem válthatvele.

Faluról költözött ide. Utoljára gyermekkorában tar-tozott valahová, utoljára akkor érezte magát otthon,de ez az érzés már rég elveszett. Ott maradt abányagödröknél, ahol rablók voltak, ott maradt adomb környékén ahol nyúlra és fácánra vadásztak, ottmaradt a gyermekkori barátokban. Akkor még a fû fûvolt, a fa fa, a virág virág, késõbb minden bonyolultlett.

Ahogy nõtt, egyre kevésbé értette szülei önfelál-dozó robotolását, hogy neki majd sokkal könnyebb

legyen. Nem akarta, hogy érte bárki is dolgozzék. Éseljött. Most itt ül, nézi az arcokat.

Magába töltött egy pohár bort, jól esett. Szeretettvolna nem törõdni semmivel, elfelejteni másokat éssaját magát.

Unalmában a táncoló párokat nézte.Jó lenne fölcsípni egy lányt, jó lenne, ha õ is

ugyanúgy szórakozna, mint a többiek, de elõre félt aproblémáktól: a nõ el fogja küldeni a frászba, vagysikerül ugyan fölszedni egyet, de állandóan neki kellalkalmazkodnia.

Ahogy átlépte a belsõ terem küszöbét, az ajtó mel-lett lányokat vett észre, az egyiken fehér blúz,sötétkék szoknya, mellette zöld estélyi, piros estélyi,mély kivágással vagy hát nélkül.

– Üdvözlöm a kisasszonyokat! Hol késik az abizonyos királyfi azon a meghatározott színû gebén?

– Megdöglött a paripája és nem tudott eljönni –válaszolta az egyik piros estélyi.

– Hát a tied? – kérdezte a sötétkék szoknyást.– Az enyém elfelejtett megszületni, vagy

megszületett, csak elesett egy csatában.Rövid tere-fere után táncolni hívta ezt a lányt, hogy

elszórakoztassa, valami érdekesnek tûnõ témátmindig bedobott.

Bohóc, hányjál bukfenceket és csörömpölj sipkádcsörgõivel, megfizetik.

A zenekar szünetet tartott, odahívta a lányt az asz-talához. Kiderült, hogy nem dohányzik, szeszes italtnem fogyaszt. Biztosan érzi rajta a bor szagát, milyenvéleménye lehet róla?

A lány a volt szerelmeirõl mesélt, a fiút nem nagy-on érdekelte, azon gondolkodott, most egyedül van-e.

Majd újra táncoltak. Egy lassú ritmusú számnál alány hozzábújt, nyakához hajtotta a fejét, érezte duz-zadt melleit, keze lejjebb csúszott a derekáról.

– Záróra! – Záróra! – hangzottak a kiáltozások.Fölrobbantott idill.Siettek ki az utcára. Úgy érezte, lánnyal az oldalán

õ is épp olyan, mint a szembejövõk.A kis barátnõ egy tíz emeletes tömbben lakott, a

földszintet üzletek töltötték ki. Megbeszélték, holnaptalálkoznak.

– Ki tudod olvasni? – kérdezte a lány, és a kirakattiszta üvegére írta: SZIA.

– Szia – olvasta a fiú.Indult haza. Az utcalámpák és áruházak fényei

tarka foltokká mosódtak a nedves úttesten.Fürdött és fogat mosott.Reménytelen, a fürdõkagyló is idegen, hiába hajol

annyiszor fölé.Csörgött az óra. Résnyire nyitott szemmel föl-

nézett, fél hatot mutatott. Jéghideg vízzellemosakodott, sietve öltözködött. Ahogy kész lett,kicsapta az ajtót, lába végigdobolt a lépcsõn, üreshordóként bongott a ház. Még meg sem virradt, alámpák fényében futkosó gyémántokként csillogtakaz esõcseppek. Indult kihordani az újságokat.

18�

�

VÁNDORÚTON

már csörög már a lánc eresztik a csörög már a hidateresztik indulsz te indulsz leleglegkisebb kisebb ki-rályfi arany koronáddal aranyszõke bozontos bozon-tos szõke hajkoronáddal indulsz indulsz a várból avárból a vályog-várból hogy legyen a tied legyen akirály az öregkirály legkisebb lánya legyen és legyenfele királysága legyen persze csak akkor csak ha a haa próbákat álltad kiálltad de halkítsd már le halkítsdazt a rohadt tévét rohadt ilyen zajban ilyen hogyolvasson hogy az ember hogy búcsúztatnak fanfárokhabzó búcsúztatnak kutyaszájfanfárok habzó indulszmár indulsz már mész füvek hajolnak füvek talpad aláhajolnak vizek sem vizek se állják utad úgy tûnik úgyte vagy a vagy gyõzedelmes legeslegkisebb királyfihol volt hol nem volt volt-e már a gyilkosság volt-e mára helyszíni szemlénél helyszíni tartanak szemlénél amesében s mint a mesében végeláthatatlan erdõvégeláthatatlan fái ütõdnek koponyádhoz ütõdnek dete tovább mész tovább hisz te vagy te a legesleg-kisebb te vagy királyfi a gyõzedelmes a gyõzedelmeshát gyõzzed szemed elõtt gyõzzed félhomály majdsötétség gyõzzed majd vak tapogatózás süket csendsüket csend félelem félelem sötétség vak tapogatózássüket csend félelem a gyilkos a gyilkos megvan-e mára gyilkos a gyilkos hülye a felügyelõ hülye még csakmég tapogatózik még csak a távolban egy ablaknakegy kivilágított ablaknak kellene egy ablaknak egy

rozoga kunyhó ablakának egy ablaknak egy öregasz-szony ablakának ablaknak akit kit öreganyádnakszólítanál öreganyádnak és mondaná megmondanáhogy melyik hogy melyik út hogy melyik vezet kivezet rengetegbõl ebbõl a rengetegbõl hol van hol azaz átkozott az az ablak hol van a gyilkos ki a gyilkosmég mindig mindig még csak még keresgél a nyomo-zó alig észrevehetõen alig világosodik alig a fák to-ronyházakká a fák rajzolódnak a fák toronyházak lep-keként szélkergette lepkeként ütõdsz villamosokhozcsörömpölõ villamosokhoz lepkeként érdes házfa-lakhoz szélkergette lepkeként azon töprengsz azonvagyunk-e kifordíthatók vagyunk-e kabátunkból nemderült ki derült ki a gyilkos ki a gyilkos ilyen hülyekrimit hülye se láttam még se

SZERELMI MONOLÓG

Az isten elõttem mindig bohócruhában jelent meg,hogy ismerhettem volna fel.

Tegnap este, mikor feleségemmel ágyba bújtam,arra gondoltam veled milyen lehet.

Ráismertem benned sárga gumilabdámra, amit hatéves koromban véletlenül bozótba rúgtam, és többénem találtam meg.

Ülök magammal szemben, csak két idegen hallgat-hat így.

Te meg tudsz fejteni, mint egy harmadfokú egyen-letet.

Nagy Gáspár költõ, az alkotókör foglalkozása

közben.(1980)

19

KRASZNAHORKAI GÉZAUTÓSZÓ AZ ORIGÓHOZ

Nem tudom, mindenki így van e vele, ahogyantávolodunk az idõben, úgy válnak egyre fontosabbáegyes dolgok, események, idõszakok. Az idõ válogatmúltunk történései között, egyeseket kiemel, jelen-tõségüket megnöveszti, másokat háttérbe tol, hagyja,hogy az egymásra rétegzõdõ évek végleg elmossákkörvonalaikat.

A hetvenes, nyolcvanas években szerte az ország-ban létrejöttek olvasótáborok, klubok vagy alkotókö-rök formájában azok a szellemi közösségek, amelyekjobbára az akkori hatalom ellenében mûködtek, deamúgy egy teljesen normális emberi igényt szolgál-tak: a szabad gondolkodást, véleménycserét és véle-mény nyilvánítást. Tagjaik a legkülönbözõbb indít-tatású és mûveltségû fiatalemberek voltak, olyanok,akik valamilyen okból nem tudtak jól illeszkedni atársadalom biztonságot adó, de egyhangúságot ésközépszerûséget igénylõ szerkezetébe, ugyanakkornem elégedtek meg azzal az alacsony horizontú élet-tel, amelyet az akkori államrezon beláthatóan biztosí-tani akart és tudott.

Természetesen nem tudatosult ez ilyen szinten min-den résztvevõben, egyszerûen szerettek az õket érdek-lõ dolgokról érdemben vitatkozni hasonló gondolko-dású társakkal. Sokan közülük maguk is írtak, s azírást gyakran mint egyfajta terápiát használták, hiszenmég mindig leginkább versben, prózában lehetett alegtöbbet kimondani abból, amit a világról gondoltak.Ugyanakkor azt gondolom – ezeknek a közösségek-nek fontos szerepük volt abban is, hogy a magyar tár-sadalom gondolkodása a nyolcvanas években „föl-lazult”, s már sok mindent el tudtak képzelni azemberek, olyat is, ami az uralkodó ideológiában nemszerepelt.

Békés megyében is volt néhány ilyen szervezõdés.A Békés Megyei Fiatal Alkotók köre annak idejénfolyóiratnak indította (volna) el a Peremvidék-et,betiltott elsõ számát néhány éve adtuk ki az akkorikefelevonat alapján. Szeghalmon hasonló szerepûvolt az Origó antológia. Öröm az és fontos is, ha –már csak a kor dokumentálására is – megjelennekezek az egykori próbálkozások, hogy itt Szeghalmonis fel lehessen mutatni ennek a kis szellemi közösség-nek a létét.

Bárhová is kerültek az ebben részt vevõ egykorifiatalok, meggyõzõdésem, hogy megõrizték azt aszellemet, a közösség és minõség igényét mindendolgaikban azóta is.

Jómagam, ha helyesen emlékezem, Nagy Gáspárután és Endrõdi Szabó Ernõ elõtt voltam vezetõje,istápolója az olvasótábori irodalmi körnek. Még azakkori könyvtárigazgató, az azóta tragikus körülmé-nyek között elhunyt Boruzs Józsefné, Ilcsi kért fölerre. Õ hallatlan energiával, hozzáértéssel és ked-vességgel szervezte a szeghalmi kulturális életet,megérdemli, hogy egy pillanatig gondoljunk rá. Mi-kor én már – részben a kultúraelhárítók folyamatoszaklatása miatt – nem vállalhattam a kör vezetését,barátomat, Endrõdi Szabó Ernõt ajánlottam magamhelyett. Õ kezdeményezte az Origó antológia megje-lenését, aminek felelõs szerkesztõje is volt. SzegényErnõ sincsen már, egy budapesti templom kriptájábannyugszanak hamvai. Döbbenetes ezt még leírni is.Aki ismerte, tudja, sziporkázó szelleme, szuggesztívjelenléte inspirált mindenkit környezetében. Nekemgyermekkori barátom volt. Élete végéig hatottunk egy-másra. Hiánya ma is kézzelfogható. Az õ emlékénekis ajánlom a kiadandó antológia-rekonstrukciót, s per-sze mindazok örömére, akik annak idején részt vettekbenne.

Táborozás a 80-as évekközepén. A kép jobb szélénMolnár Lajos. (Ma a Szabad Föld munka-társa.)

20

SZÛCS SÁNDORFELJEGYZÉSEIBÕLSzûcs Sándor, a „Sárrét tudósa”, 2003. október 23-án lett volna100 esztendõs. A centenárium alkalmából a szülõfalu,Biharnagybajom tartalmas rendezvénysorozattal emlékezett, sez alkalomból jelent meg a jeles néprajzos feljegyzéseibõl egykötetre való. A Sárhajó e kötetbõl kölcsönzött részletekkel kívántisztelegni a Sárrét jeles szülöttjének emléke elõtt. (Szûcs Sándor: Feljegyzések XI-XII. Tájak, emberek, történetek.– Alföld könyvek III. A Beklen a Nagykunsági Civil Társadalo-mért Alapítvány és a Nimfea Természetvédelmi Egyesületismeretterjesztõ helytörténeti sorozata. Szerk.: Örsi Zsolt.Karcag-Túrkeve, 2003. 244 old.)

„Feljegyzéseim”-rõl

Egy jó ismerõsöm, átböngészve néhány „feljegyzési” köny-vemet, így nyilatkozott:

– Sok érdekes dolog van ezekben a tarka-barka kéziratoskönyvekben, ezt elismerem. De hát amíg ezeket csinálgatod, jobblenne, ha valami érdemlegesebb munkát írnál.

– Tájékozatlan vagy a megítélésben. Én is az volnék, ha aztmondanám, hogy pecázás, vadászás, ultizás helyett jobb lenne,ha érdemes munkádat végeznéd.

– Igen ám, de számomra az említett ténykedések szórakozást,kikapcsolódást jelentenek.

– Számomra viszont ezek csinálgatása jelent kikapcsolódást.Nem többet. A vízbõl kihorgászott halat, a lelõtt vadat sajnálom,kártyázni sose kártyáztam.

E kéziratos feljegyzések csinálgatásával nem volt szándékomértékeket rejteni véka alá, sem szellemi alkotást örökíteni azutókorra, a máról-holnapra kifakuló töltõtolltintával.

Számomra érdekességük még ezeknek a feljegyzéseknek,hogy elõzményük van. Amióta Papp Gyula tanító úr megtanítottírni, a már rég lebontott bajomi kisiskolában, azóta – szintemegszakítás nélkül – csinálgatok ezekhez témában hasonló tarka-barkának is tarkabarka feljegyzéseket. Megszokott dolgokrólpedig nehéz lemondani. Miért is hagynám el? Nem ártalmas ésengem szórakoztat. És az ultizásnál kb. nem alább való. Sajátkritikám róla az, hogy ezzel vetem össze.

Szeptemberi emlék

Ma azt hirdetik a pedagógusok, hogy a gyerekeket nem sza-bad ijesztgetni az iskolával. Az én idõmben „pedagógusok” nemvoltak, csak tanítók, akik efféléket nem hirdettek, õk csak taní-tottak. Így aztán melyik-melyik szülõ úgy ijesztgette avagy biz-tatgatta fiát, lányát az iskolával, ahogy saját iskoláskori tapaszta-lata diktálta, vagy gyereke természete megkívánta.

Így pl. a szomszédunkban lakó Somogyi Antal bácsi ilyesmi-vel nem törõdött semmit, ami érhetõ: iskolába soha nem járt,írni-olvasni nem tudott. Ellenben a felesége, Vas Erzsók nénimár fontos intézménynek tartotta az iskolát, amely segítségérevan gyerekei nevelésében. Zsuzsánna lányát ezekkel a szavakkalíratta be az elsõ osztályba: „Neked való hely ez, kislányom.Majd kapsz a tanító úrtól olyan tenyereseket, hogy a könyöködis belezsibbad, csak szófogadatlankodj!” Gál József bácsi, azÉraljon, szintén az iskolát emlegette Károly fiának: „Megálljcsak, majd a rektor úr! Addig pálcázza a fenekedet, amíg megnem tanulsz kesztyûbe dudálni!”

Engem viszont nem ijesztgettek. Édesanyám már akkor meg-tanított egy régi kis tankölteményre, amikor még nem is sejtet-tem, mire megy ez.

Öröm iskolába járni,Sok jót lehet ott tanulni.Ott mûvelem szívem, eszemTudom is, hogy hasznát veszem.

Arról beszélt nekem, hogy õ nagyon szeretett iskolába járni.Az elsõ padban második volt, az elsõ helyen Cseh Ilka, a CsehKároly kislánya ült. Írtak, olvastak, sok szép éneket, dalt tanul-tak. A hosszú szünetekben a nagy udvaron játszadoztak: „Hajlika meggyfa, nagy az árnyéka...” A fiúk az udvar végében, egy kisdombocska tetején: „Enyém a vár, tiéd a kár!...” Sokat emle-gette, hogy milyen áldott jó ember volt Imre Gusztáv tanító úr.Errõl meg is gyõzõdhettem, mert néhányszor járt nálunk a fele-ségével. Akkor már nyugdíjban volt, õsz szakállú, magas, soványöreg ember. Édesanyámat G. Nemes Zsuzsannának, meg „édeslányom”-nak szólította. Tõlem mindig kérdezett egyet-mást ésmegsimogatta a fejemet. – Arról is hallottam, hogy öreg-nagyapám, Szûcs Imre a templom mellett lévõ udvarából jókoradarabot ajándékozott az egyháznak, hogy építsen rá iskolát.Építtetett is, ma is áll. Meg is mutatták, hadd lássam.

Hiába, mindezek ellenére az iskola nem ragadta meg a fantá-ziámat. Türelmesen hallgattam, amit édesanyám mesélgetettróla, de magános gondolataimban nem foglalkoztam vele. Ami-kor pedig már nagyon elközelgett az a szeptember elseje, amikorelõszörre kell beülnöm az iskolapadba, borongós hangulat fogottel. Reggelenként kimentem a házelébe, lekucorodtam a tornácszélén a sarkamra, térdemre tettem az állam és néztem a ködöt akertben. Azután belegázoltam a harmattól lucskos fûbe, behú-zódtam a bokrok közé. Olyan érzésem volt, hogy kellene búj-nom valami jó helyre, ahol nem találna meg senki. Nyugtalan-ságomat azonban nem árultam el, nem szóltam róla. De édesa-nyám azért igencsak megsejtette. Lekvárt fõztek a fák alá rakottszabadtûzhelyen. Hívott, hogy kóstoljam meg. Nem kellett. Aszilvalekvár szaga azóta is a szeptembert juttatja eszembe.

Elsején kora reggel beállított a már említett Somogyi Zsu-zsánna, aki akkor már második vagy harmadik osztályos volt.Vidáman karattyolt mindenfélét összevissza. Kis kaskájábólelõszedte ócskán vett, szakadozott, befirkált és piszkos könyveits mutogatta nekem, itt-ott beléjük olvasott. Tavaly tanult verse-ket hadart. Szörnyen mérges voltam rá. Átláttam a szitán, hogymeg van ez a jelenet rendezve.

– Én már megyek iskolába, Zsuzsánna néni, – mondta édes-anyámnak.

– Jól teszed, kislányom. Várjál egy kicsit, megyünk mi is. Itt aszõlõ egyél addig, tegyél a kaskádba is.

Mentünk. Ha akasztani visznek, akkor se mondtam volna,hogy nem megyek. Csak magamban bosszankodtam, eszembejutván, mit hallottam Szabó András bácsitól, hogy a ménesbeliszilaj csikót igás lovak közé csapva terelik az istállóba.

Papp Gyula tanító úr két fényes krajcárt adott Zsuzsánnának:– Eredj el Sanyival, kislányom, a boltba, vegyetek magatok-

nak cukrot.– Úgy is tudom, – szóltam – hogy mire visszajövünk, anyám

már nem lesz itt.Megéreztem, hogy édesanyám sincs különb állapotban mint

én, ezt mégis ki kellett jelentenem, nehogy azt gondolják, ilyenkönnyen be lehet engem csapni.

�

�

IN MEMORIAM SZÛCS SÁNDOR

21 �

�

Úgy vettem eddigi életem fordulását, mint kikerülhetetlensorscsapást. Csak Somogyi Zsuzsánnára haragudtam, amiért ígyalakoskodott. A felnõtteket valahogyan megértettem. Hogy õt ismegérthettem volna, arra csak jóval késõbb jöttem rá.

Szüretig minden reggel bejött értem iskolába menet. Amíg énkészülõdtem leült a konyhában, szõlõt eszegetett és nagyhangonmindent elfecsegett, ami velem elõzõ nap az iskolában történt.Édesanyám örömmel hallgathatta, mert nem történt velem sohasemmi rossz; a leckét tudtam, ki nem kaptam.

Nagyon fiatal volt a tanítónk, akkoriban kerülhetett ki a kollé-giumból, talán mi voltunk elsõ tanítványai. Engem nagyon sze-retett. Egész diákpályámon nem volt olyan másik tanítóm, taná-rom, akire annyi szeretettel gondolnék, mint reá. Ma is él. Nyug-díjas igazgató. Az õ kedvéért szoktam meg az iskolába járást,meg a számomra érdektelen tárgyak megtanulását, de az iskolá-ban való tartózkodás nehéz nyûg maradt.

Mindig volt olyan közelben lakó „jó iskolás gyermek”, akisaját kedvétõl indíttatva reggelenként bejött értem. Híres jó szõ-lõnk és almánk, körténk termett, volt még télen is. Meg aztánáltalában szerettek is osztálytársaim. Alig akadt egy fickó olykor-olykor, akivel nehezebben álltuk egymást.

Harmadik elemista koromban a már elõbb szintén említettéralji Gál Károly volt hûséges „bejáró” osztálytársam. Barna-bõrû, barnaszemû, tisztaruhás, fényescsizmás csinos kisfiú volt.Gondosan fésült. Nagyos frizurája egy kis tincse elõl mindig úgykunkorodott fel, mint a gácsér ruca farka. Eleget bánkódott emi-att, mert viccelték a többiek.

Nálunk, mint paraszt házaknál általában, hajnalok-hajnalánkeltek s ki-ki dolgához látott. Károly is jött nyomban. Én mégaludtam. Kis zsámoly székre leült az ágyam mellé és várt. Hanem ébredtem idejében, megpöckölte az orromat és a szememközé vigyorgott.

– Ha kinn feküdnél, nem volna árnyékod.– Miért?– Mert már a hasadra sütne a nap.Nem bántam, hogy jön, csak szégyenlõs gyerek voltam és

eleinte zsenírozott, hogy elõtte kell kibújnom az ágyból és öltöz-ködnöm.

– Mit bámulsz úgy?– Téged.– Miért?– Azért.– Miért azért?– Azért, mert olyan vagy, mint az angyal, ... aki a koronát tart-

ja...Iskolánkban a katedra fölött falra akasztva függött Magya-

rország akkori címere, a koronát tartó két angyallal. Hosszúhálóingem miatt hasonlított hozzájuk.

– Eljárhatna a szád odafenn!...– Eredj már!... Kinek gondolsz engem?... Nem akarom én azt,

hogy téged csúfoljanak...Jól tudta azt Károly, hogy ha egy harmadik osztályos fiú reg-

gelenkint angyalhoz hasonlít, az nem elfecsegni való dolog.Isten ments!...

– Nézz ki az ablakon a kertbe.– Mit nézzek ott?– A fákat meg a madarakat.Csak nevetett:– Azokat nézhetem akármikor.– Te szeretsz iskolában lenni?– Szeretek.– Miért?– Azért, mert ott csak akkor kapok ki, ha nem fogadok szót.– Hát otthon?– Otthon? Mikor hogy...Ehhez a beszélgetésünkhöz késõbb – visszaemlékezve rá –

hozzákapcsoltam azt az emlékemet, hogy édesanyám is szeretett

iskolában lenni. Õ hat éves volt, amikor édesanyja (nagyanyám,Kemecsey Zsuzsánna) elhalt s nagyon gonosz mostoha kezérekerült. Azért nem szerettem hát én az iskolában lételt, mertnagyon-nagyon jó helyem volt itthon!

Kikerülve az iskolából, Károllyal ritkán találkoztam. Elér-kezvén annak ideje, megnõsült. Egy Kiss Margit nevû csökmõilányt vett feleségül, aki itt szolgált Bajomban, Kerekes állator-voséknál. Velük élt Károly apja, az öreg József bácsi is. Anyjakorábban elhalt. Nagyon sokat dolgoztak. Két holdnyi OFBföldjüket szántották-vetették két jármos tehenükkel. Feles ésharmados munkát is vállaltak. Károly gyenge szervezetû embervolt, nem bírta a szakadatlan nehéz paraszti munkát. Az 1950-esévek elején eladta a nádfedeles kis éralji házat és elköltözöttBajomból, feleségével, apjával. A sógorával közösen kertes kisházat vett, valahol Pest közelében. Az öreg ebben a kertbenmajoroskodott, õ pedig Pestre járt be dolgozni. Így valamivelkönnyebb lett az életük. József bácsi azonban pár év múlvameghalt, Károly is néhány esztendeig élt még csak. Azt hiszem,senki sem emlegeti õket annyiszor, mint én.

Vadlúdak

Szép õszi nap. A kert lombjai halványzöldek, sárgák, pirosak,barnák. Ökörnyál fénylik az ágakon. A fák hegyén hosszú fehérfoszlányok lengenek. Fenn a légben vadlúdak kiáltoznak. Sze-retem hallgatni és nézni õket. Nagy-nagy V betûjök délre száll.Lassan-lassan eltûnik a gyengekék messzeségben.

Menjetek, járjatok szerencsével, golyó ne érjen benneteket,én maradok – gondolom magamban – nekem jó itthon. Nézveutánuk, emlékezem ezelõtti sok-sok találkozásainkra, így õsziidõben a sárréti tájakon, a szétszórt magányos kunsági tanyákközt, a Hortobágy puszta széles térségén, ahova a tornyok se lát-szanak ki. Szembe repültek velem, vagy utolértek, elhagytak,vagy keresztezték nyomtalan utamat. Vagy táboroztak nádas ér-partokon, odább rebbentek elõlem, s aztán feltartott fejjel figyel-tek utánam.

Ilyen találkozáskor mindig Dely Mátyást, a múlt század hor-tobágyi állatorvosát juttatták eszembe, aki nagyon szerette amadarakat és azok is õt. Vén pásztorok azt a legendát mesélget-ték róla, hogy megismerték a puszta madarai, a legfélénkebbekis körül röpködték, vállára szálltak. Ha kis kocsijával megállt,nagy sereg vadlúd szállongta körül, szeredásában élelmet hozottnekik és közéjük szórta.

De 1944 óta van egy szomorú emlékem is, amit felidéznek azõszidõben szálldogáló vadlúdak.

Az az emlékezetes õsz nem volt napfényes. Lomha, tépettnagy szürke felhõk borongtak az ázott táj fölött. Négyes sorok-ban vonultunk a novemberi fekete úton, elõttünk, mögöttünkfegyveres katonák. Robotra mentünk, nem tudtuk hová. Egymásután hagytuk el a falvakat: Sárrétudvari, Püspökladány, Karcag,Kunmadaras, Tiszaszentimre, Tiszaszõllõs, Tiszaigar, Tiszafü-red. Ahol ránk esteledett, ott megháltunk elhagyott házakban.Némelyik fel is gyulladt, amikor elhagytuk. Ekkor már üresekvoltak, mert amit bennük hagytak még az elõttünk járók, aztösszeszedtük vagy eltüzeltük a hideg, nedves õszi éjszakában.Mentünk tovább. Létszámunk falvankint gyarapodott, s vonul-tunk, vonultunk. A mellettünk el-elrobogó katonai autóoszlopokelõl az útszéli árok latyakjába gázoltunk, a kerekek arcunkbavágták a híg sarat.

Tiszaszõllõs piacán ácsorogtunk, táboroztunk egy keveset.Néztük a vadlúdakat, amelyek fölöttünk vonultak. „A lég tiszta,ti nem sározódtok be. Szép soraitokat nem zavarja meg semmi.Nektek ennyivel könnyebb az utatok” – gondoltam. De nem jólgondoltam.

Az egyik katona lekapta válláról a puskát, célzott és lõtt.Fönn a V betû egyik szára szétzilálódott, és egy vadlúd kiesett

22

belõle. Kalimpálva, forogva lankadt szárnyakkal lezuhant atéren terpeszkedõ pocsolyába. A többiek gyorsabban repültektovább, megigazították a V betû szárát, s úgy tetszett, minthalehulló társuk után tekintettek volna.

Megütött e látvány, s elfordítottam a fejemet. Egy idegen em-ber észrevette, rám nézett és bólogatott. Szólani nem szólt sem-mit, tétován odább oldalgott. Tovább induláskor azonban mel-lém állt a sorban. Megtettünk vagy két-három kilométert, ami-kor csendesen megszólalt. Lassan, vontatottan, elgondolkozvabeszélt.

– Érdekes, furcsa madár ez a liba... Csakhát általában vévenem törõdnek ilyesmivel az emberek... Sok olyasmi van, amirenem gondolnak... meg amit bolondságnak tartanak. A vadlibaelél harminc-negyven esztendeig is. Párban él, mint a galamb.Nem váltogatják a párjokat. Még a galamboknál is hûségeseb-bek egymáshoz. Még a család is összetart. Mikor költözködnek,vándorolnak az ék élén a gúnár repül, utána egyik felõl a tojó, afelesége, azután úgy sorjában az ivadékaik. Olyanformán mond-hatjuk, hogy egy-egy ék a rokonságból tevõdik össze.

– Honnan tudja ezt ilyen pontosan?– Nagyapámtól hallottam. Õ megfigyelte. Nagy madarász

volt világéletében. Az öreg Orbázi bátyámmal, az volt a legjobbkomája, sokat csatangolt. Mindenféle madár természetét ismer-te. Nagyanyámmal vadliba, vadruca tojást rakatott a kotló alá.Az õ idejében még fácán is volt az udvarunkban.

– Maga hová való?– Kunmadarasra. Én is vadászgattam ezelõtt. De osztán vég-

leg felhagytam vele...– Miért?– A többek közt egyszer kimentünk a komámmal libázni az

Üllõlaposra meg a kunkápolnási rétre. Sok liba volt, annyitlõhettünk, amennyit akartunk. Úgy történt, hogy én is kilõttemegyet az ékbõl, mint az imént ez a katona. De csak a félszárnyáttaláltam. Tovább repülni nem tudott, ép szárnyával csapkodvavalahogy leereszkedett a vízre, a nádas szélébe. „Várjuk, milesz” – mondom. Mert az ék szállt tovább, de egy másik liba iskivált belõle, osztán eme körül repdesve az is leszállt. Figyeltükõket. A sebzett szárnyú vergõdött a vízen, ha elcsendesett, amásik nyújtogatta hozzá a nyakát, mintha fel akarná segíteni.„Ez a párja lehet” – gondoltam. Mindjárt a nagyapám szava vil-lant az eszembe. A komám tõlem távolabb egy gödörben kucor-gott. Mire szólhattam volna neki – lõtt. Lelõtte mind a kettõt...Régen volt már ez, hamarosan nem is tudnám megmondani,hány esztendeje. Akkor hagytam fel a vadászattal. Nagyon meg-gondoltam ott magamat...

Én meg arra gondoltam akkor, menetelve riadt és romos fal-vakon át, hogy amíg akad ember, aki kilövi a V betûbõl a vadlú-dat, lelövi amelyik sebesült párjához leszáll vándorútjáról, addigkönnyû lesz háborút csinálni.

Putri-csárda

Ecsegpusztán leghíresebb csárda volt a Putri, földbe ásott ésöregségére még mélyebbre süllyedt bogárhátú viskó. Azon ahelyen állt, ahol a Túrkevérõl Egyházhalma irányába vezetõszekérút áthaladt a Berettyón. 1880-ban Pozsonyi István, 1900-ban az öreg Miklovicz volt benne a csapláros. Ez volt itt alegutolsó italmérõ. Egy réginek a fele nevét ez a nóta õrzi:

Putri csárda csaplárosa,Mátyás gazda,Egy jó ürût hoztam kendnek,De ne tudja!

Ha õkelme az ilyesmitMegvallaná,Rovásra vett bora árátSose látná.

Ma már nincs meg a csárda régi épülete, összeroskadt az idõsúlya alatt, a gödrét behúzták, mint régi titkos történetek sírját.Csaplárosai is rég temetõnek vették az irányt, igazi vendégei isporladoznak már, az ürüt hozó juhász, a pásztorok, a betyárok,az õket nyomozó pandúrok. Csak a késõbb hozzáépített, alápin-cézett részbõl maradt meg egy kis helyiség, de lehet, az sincsmár meg.

Utoljára 1942 nyarán jártam ott Dorogi Márton barátommalés a dévaványai régésszel és néprajzossal, Bereczki Imrével. Acsárda helyett tanyát találtunk. Apincébõl, amelyben hajdan bics-kanyitogató karcos borral telt hordók álltak, s amelynek betyár-szöktetõ titkos kijárata is volt valamikor, hideg tejet hozott felnekünk az öreg tanyás. „Hát így megszelídültek a csárdák atovább vaduló világban?” „Hát így...” – legyintett az öreg tejmé-rõ, ama nótabeli Mátyás gazda kései utóda. Asztalszék körételepedve, tejet kortyolgatva idézgettük az elmúlt idõket.

Hajdanában-danában valami Tócsik Balázs nevezetû vén mu-zsikás szórakoztatta a Putri vendégeit. Mihály naptól Józsefnapig a kemence torkán ült, ott vonogatta a nótát kopott száraz-fáján. Egyszer arra vetõdött Osváth Pál, a neves bihari csendbiz-tos és rászólt õkelmére: „Hej, sokat tudna vallani kelmed, ha egykicsit megszorítanám kendet.” Simay János, a hírhedt szeghalmicsendbiztos is meg-megfenyegette az ujjával: „Jó útmutatóvólna kendbõl a kezem közt!” Jól sejtették! Bizony nagy betyár-fészek volt ez a csárda, hallott, látott õkelme benne eleget, deamit tudott, az örök titok maradt, elvitte magával. „Hol éshogyan végezhette vajon az életét?” – ha eltûnõdik az ember,ilyen hiábavaló kérdés felötlik a fejében. „Nincs az a papnál sebeírva – vélte a tanyás. – Abban az idõben az ilyen õgyelgõkegyszer csak elvesztek, nem papoltak, harangoztak az ilyennek.Víz volt környeskörül, mocsarak terjengtek arra Újfaluig, emer-re túl Csökmõn, Komádin, emez irányban fel a nagy Hortobá-gyon, Böszörményen túl a Veresnádig. Ki tudta volna, hová leszezek közt az ember!” Sok nótát elhegedült, amíg el nem veszettvalahol szegény öreg. Dobos Gábornak legtöbbször ezt húzta:

Lesekednek rám a gazok,Meg ne tudják, hogy itt vagyok!

Gazok a vármegye kutyái voltak, a pandúrok, Dobos Gáborszegénylegény volt. Egy télen a Putriban ütött tanyát a cimbo-ráival. Még a nagytekintélyû Finta számadó is megfõzte nekikvasárnapi ebédre a két bogrács gulyásost. Olyan hó fedte apusztát, a csárdát, a kémény füstje is alig tudott elszállni alóla.

Többször írtam a Putri csárda efféle emlékeirõl, így a„Pusztai krónika” címû könyvemben is. Amikor 1953-ban vagy54-ben meglátogattam a túrkevei múzeum gyûjteményét, akkoriigazgatója, Dankó Imre barátom e szavakkal mutatott megnekem egy kis olajfestésû képet: „Ezt a te könyved alapján fes-tette valaki.” A hóval belepett Putri csárdát ábrázolta. Arra gon-doltam, hogy így él tovább a hagyomány, írásban és képben.

Adatok csendbiztosokról

A török hódoltság zûrzavaraiban nagyon elszaporodott lopók,tolvajok, latrok és mordályégetõk ellen az 1600-as évek elejénõrséget, rendõrséget szerveztek a vármegyék, ez volt az ú.n.paraszt vármegye, amely az alispán rendelkezése szerint mûkö-dött. Élén a kapitány állott, akit az alispán nevezett ki, a megye-beli parasztság által jelölt négy vagyonos ember közül. Ez a had-

�

�

23 �

�

nagyok és a falvanként választott egy-egy tizedes segítségévellátta el a teendõket. Biharban ezt a rendõrséget 1660-ban szer-vezték meg. Legénységét eleinte armansoknak nevezték. Ezt azelnevezést a késõbbi idõkben is használták különféle falusi õrökjelölésére. Az elõbbiek az 1700-as években, már a század köze-pétõl kezdve persekutor néven említõdnek a megyei iratokban,vezetõjüket pedig persekutor komissáriusnak titulálják. A köz-nyelvben többnyire a pandúr, illetõleg a csendbiztos elnevezéshasználatos ettõl az idõtõl fogva.

Pandúrnak, csendbiztosnak csak rátermett, bátor emberekmentek, akik szerették a kalandos életet, a virtuskodást. Körút-jaikon, a határt járva, az életüket kockáztatták. Betyárhajtáskor ahalál leskelõdött rájuk. Tagadhatatlan, hogy nagy érdemeketszereztek a közbiztonság terén. „Verekedõk hallgatnak rájuk,tolvajok elfutnak elõlök, haramiák jobban respektálják, mint akatonát, vasmarkuk fogására megalszik a csárdajáró jó vér, kari-kásuk pattantása elõl bokorba bújik a bitang és duplapuskájukcsövét kerüli a betyár. Pandúrjaink igazi válogatott testõrsége azigazságnak és a közrendnek” – írta a Vasárnapi Újság 1868-ban.

A néphagyomány mégis gyakran ellenszenvvel mesél róluk.Ennek az az oka, hogy némelyik csendbiztos visszaélt hivatalihatalmával. Némelyik pedig a hivatala adta lehetõségekbõlanyagi hasznot kovácsolt.

Ma is egész mondakör kering Simay Jánosról, aki a múltszázadban nagy vagyont szerzett csendbiztossága idején. Össze-játszott az orgazdákkal és a híresebb betyárokkal. Aki jól meg-fizette, annak tettei fölött szemet hunyt. Élete végén kegyes cse-lekedettel akarta megnyugtatni magát és másokkal is feledtetnibokros vétkeit. Szeghalmon, a lakóhelyén, gazdag alapítványttett, mint nõtlen ember, községi óvoda létesítésére. A reformátusegyháznak földet adományozott az orgonista kántor javadalma-zása céljára. Lehet, hogy magát megnyugtatta ezzel, de a hagy-omány ítélkezését nem tette enyhébbé.

Hátra hagyott vagyonáról is érdekes legendát tudnak, annakillusztrálására, hogy „nem volt rajta isten áldása”, akik örö-költék, azokat „megfogta az átok”. - Egy bajomi jógazda, NagyFerenc felesége: Huszti Eszter közeli rokona volt. Ez örökölte avagyonát, azzal, hogy az ingóságból juttasson a szegényebbsorsú atyafiaknak. Végnapjaiban N. F. -né nála tartózkodott, azutolsó órát várva. Ez egy este be is következett. De a halálesetrõlcsak másnap értesítették a helybeli rokonságot és ismerõsöket.Akkor éjjel a Simay házában és gazdasági udvarában találhatóértékesebb ingóságokat Bajomba szállították. Beszélik azöregek, hogy a Nagy Ferenc szekerei egész éjszaka jöttek-mentek Bajom és Szeghalom közt, innen üresen, onnan tetésenterhelve. Valóban lóhalálában igyekeztek, mert a hajszában kétló kidõlt a hámból. Egy öreg atyafi széttekintvén az üres házbanés udvaron, így szólt Nagy Ferencnéhez: „Na, Huszti Eszter, temég János bátyánkon is túltettél!” A magyarázók szerint ezt a„túltevést” a betyárkodás vonatkozásában értette õkelme,miként mások is. – Nagy Ferenc nem sokára ez után elhalt.Gyermeke nem volt. Vagyona a feleségére szállt, akinek így aSimay-féle örökséggel együtt Bajomban, a füzesgyarmati Csí-fen és a szeghalmi határban vagy 1500 kat. hold földje lett. Kétszegényebb sorsú leány rokonát házához fogadta. Ezek számí-tottak a vagyonra, de a Nagy Ferenc rokonsága is számított azági-vagyonra. Sõt egyik-másik intézmény is remélt némi alapít-ványt. Nagy Ferencné azonban úgy ravaszodott, ahogy örege-dett. A végrendelkezéssel és az alapítványtevéssel egyre csakvárakoztatta a türelmetlenkedõket. Állítólag tréfás színezettelolykor mondott is olyasmit, hogy halála után hadd marakod-janak majd a rokonok a hagyatékon. – A két leányt feleségül adtaegy Nagyrábéról ideszármazott Tar nevû hentes és mészárosnyalka fiaihoz, Istvánhoz és Lajoshoz. Lajosék gyermektelenekmaradtak, Istvánéknak két fiuk született: István és Ferenc.– Telt-múlt az idõ, a „nemzetes asszony” végképp elöregedett, ágyba

döntötte a betegség, de hogy végrendelkezzen, esze ágába sevolt. Tarék igen aggodalmaskodtak. Végre aztán – így suttogtáka mindent kitudók – egy napon az öreg Tarné felöltözködött, hin-tóba ült, behajtatott Újfaluba és mint Nagy Ferencné, a közjegy-zõnél végrendeletet tett. Így örökölte el a vagyont a két Tarfelesége. – A földek nagyobb részint árendába voltak adva. TarIstván a községnél pénztárnokoskodott. Lajos személyautót vettés azzal fuvarozgatott. Udvarolt is többfelé. István két szép fiapedig, bár még suttyók voltak, a nyakukba szakadt vagyonbandzsentriskedtek, féktelenkedtek, semmi nyûgöt nem tûrtek. ANagyszõlõskertbeli tornyos pavilonban (1944 után bontották le)muriztak a régi úri mód szerint. Pista valamelyik pesti magántanintézet közremûködésével gimnáziumi érettségit szerzett.Feri ilyen segítséggel se boldogult. Mikor 1941-ben katonasorbakerült karpaszomány nélküli baka lett belõle. Se ez nem tetszettneki, se a reglama, s fõbe lõtte magát. Pontosan ilyen vége lettPistának is. Mint kp. tizedes, Simay vármegyéjében, Békésenöngyilkos lett. Különféle romantikus történeteket (amerikai pár-baj, egy magas rangú tiszt megsértése, stb.) meséltek róla. 1944.jan. 2-án helyezték végsõ nyughelyére, a még Nagy Ferenc általépíttetett bajomi kriptába. „A két fiún betelt az átok” - mondta afalu. – A vagyont aztán tovább nem örökölte senki, a váromá-nyosokat az „átok”-tól megszabadította az 1944-ben bekövet-kezett változás... A Tarok kulákok lettek, elmentek a faluból,Pesten valamilyen munkát vállaltak. S a legendának ezzel végeszakadt.

Az itt kurtán feljegyzett történet a valóságban gazdag volttarka-barka epizódokban, s annak idején a hoppon maradtSimay-örökösök és a falu élénk érdeklõdése mellett zajlott le.

A Sárrét Biharba esõ részén Osváth Pál volt a leghíresebbcsendbiztos. Talán õ az egyetlen, akirõl a hagyomány semmirosszat nem mond. Szigorú, de emberséges voltát emlegetik.Literátus ember volt. Nagy elfoglaltsága mellett arra is szakítottidõt, hogy nagy szorgalommal összegyûjtse járása községeinektörténelmi adatait és feldolgozza azokat. „Bihar vármegyeSárréti-járása leírása” (Nagyvárad, 1875.) címû érdemes mûvé-ben sok olyan adatot és szájhagyományt õrzött meg, amely az õgondoskodása nélkül nem maradt volna ránk. Igen becses a„Bihar vármegyébe kebelezett Kis-Marja leírása” (1897.) címûkis könyve is. Megírta a Debrecenben alakult X. önkéntes zász-lóalj történetét is, amely a nagyváradi Szabadságban jelent meg.Szabolcs és Szatmár megye történetét is megírta a PallasLexikonban. Annak idején igen szükséges írása volt a „Zsandárkell-e vagy pandúr” (1875.) „Közbiztonságunk múltja éspandúr-korom emlékei” címû könyvét nyugalomba vonulásaután írta meg Pesten, 1905-ben, a Koháry utca 21. sz. alatt lak-tában, és Fritz Armin Nap utca 13. sz. alatti nyomdájában nyo-matta ki.

Kismarján született 1831. január 4-én. 1848-ban honvéd lett.Gyalogosként vett részt a bánáti és felsõmagyarországi hadjára-tokban. Ott volt Branyiszkónál harcolt a mezõkövesdi, kápolnai,isaszegi, váci csatákban. Jelen volt Budavár bevételénél, aholgolyót kapott a lábába. Felgyógyulva a huszársághoz került,ahova kezdetben is vágyott. A szõregi csatában tanúsított vitéz-ségéért kitüntették. A temesvári ütközetben fejsebet kapott.Lugosról huszonegy huszárral úgy menekülhetett meg, hogymásfél öl magas sziklapartról a Marosba ugratott. Belényesnélsötét éjszakán kis csapatával keresztül vágta magát a cári sere-gen. Emlékiratában elsorolja izgalmas menekülésük részleteit.A világosi fegyverletétel után bujdosott, álruhában lappangott.Majd 1851-ben Berettyószentmártonban jegyzõ lett. Egy idõbena derecskei algimnáziumban tanárként mûködött. 1859-bencsendbiztossá választották. Részére 600, a pandúroknak pedig300 forint évi fizetést szavaztak meg, s a pandúrok ezen kívülkaptak egyenruhát, nyeregszerszámot és fegyvert is. „E díjazás –

írja – rám nézve nem volt csábító, s rá kelle gondolnom az epályán érhetõ veszélyekre is, a bizalmat mégis elfogadtam azérta.) mert a pályára magamban némi hivatást éreztem, b.) mert ekorban csekély tehetségemet a társadalom javára leghasznosab-ban e téren véltem értékesíteni, c.) mert e pályán a haza belel-leneivel szemben megint honvéd lehettem.” Hivatalát megtar-totta egészen 1888-ig, amikor is a pandúr intézmény mindenüttmegszûnt, s teendõit az 1884-ben szervezni kezdett csendõrségvette át. „A pandúr intézményt elsõben a bécsi lapok gúnyolták,késõbb pedig, néha okra, de néha ok nélkül némely hazai lapokis pellengérre állították és minthogy e rendszer hiányainak álta-lam is sürgetett orvoslásáról senki nem gondoskodott, a korkívánalmait nélkülözött intézményünk lejárta magát” – olvas-hatjuk Osváth emlékiratából.

Az olyan csendbiztosok miatt, mint volt a már említett Simay,az intézményt okkal állították pellengérre az újságok. Hozzáhasonlított a nagyhírû hajdúsági komisszáros, a cigány szár-mazásúnak mondott Barcza Dani is. Õ azonban nem rakta élire abankót. Többet „keresett”, mint amennyije maradt. Mikor elcsí-pett egy-egy alkalmatos lókötõt, az ajtón kívül levõk megszep-penve hallgatták, milyen kegyetlenül vallatja a vasba vert rabot.„Csak úgy zúg, csattog a szapora hatalmas pofon” – néztekössze. Pedig Barcza Dani csak a két tenyerét verte össze, miköz-ben így egyezett meg a gazemberrel: „Lopjál, az anyád istenét,de nekem adj sápot belõle!” – s aztán alkalom adtán futniengedte. Ügyes, bátor és vakmerõ csendbiztos volt, tagadhatat-lan. Betyár Dobos Gáborra azért tette rá a nyerget, mert ez nemkötött vele egyezséget. Ki is szorította a Hajdúságból, át aNyírségbe. Sós Pista se osztozkodott vele a koncon. „Mondjameg neki – üzente egy hírhordó vénembertõl – hogy amelyiklovat neki szántam, azt a ménesben hagyom, a neki szántaranyakat pedig a bukszában.” Erõsen fente a fogát a betyárra,de hiába. Se elfogni, se elûzni a Hortobágy környékérõl nemtudta. Végül is egy nyalka menyecskét bérelt fel ellene, az lõtteagyon egy tiszaparti füzesben.

A másik hajdúsági, hortobágyi csendbiztos, Farkas Berci mártisztességesebb volt. Hajdúsági író Móricz Pál jó emlékezettelszól róla egyik könyvében. A néphagyomány felró ugyan nekinémi botlásokat, de azon szempont szerint ítélkezve, hogy „szépasszonyban kicsi hiba nem nagy kár”, meg hogy a „négylábú isbotlik”, nem szedi le róla a keresztvizet. – Zemplén megyeinagyvagyonú családból származott. Szépapja alispánságot viseltebben a megyében, s nagy szerepet játszott a nemesi felkelésbenis. Utána való idõkben elkallódott ugyan a vagyon egy része, deFarkas Berci még mindig földesúr maradt. Jó kiállású, derékter-mészetû ember volt. Már ennél fogva is könnyen érvényesül-hetett volna összeköttetései révén kényelmes „úri pályákon” is,abban az idõben. Élhetett volna gondtalanul. De – írja MóriczPál: – „a futós szép ló, a csárdabeli tanyázgatások, a betyárhaj-szák izgalmai, a túlkerülés ravasz pásztorok eszén, megejtettékõsvágyaktól, sejdítésektõl, hagyományoktól átitatott lelkét.”Vagyis a törökkel, tatárral, némettel hadakozó elõdeitõl örököltszilajságát nem tudta holmi megyei hivatal vagy képviselõségkerete közé szorítani, – így értelmezhetjük az író emlékezetbõlidézett romantikus sorait. Úgy vélte, hogy korszerûtlen vágyaitleginkább talán a pandúri pályán tudja korszerûsíteni. Felcsapotttehát csendbiztosnak. Jól megállta a helyét, sok útonállót lefü-lelt, sok sötét ügyet kinyomozott. Híres Mirza, majd ezt követõ-en a szintén híres Holdas és Kényes nevezetû futós szép lovainévtizedekig száguldozott az elvégtelenülõ hortobágyi pusztá-kon. Betyárok, elszánt gonosztevõk puskacsöve elõtt sokat for-golódott rajthuzlis pandúrjaival. Dicséretére legyen mondva:nem szerzett vagyont. Sõt örökölt vagyona is elfogyott aprán-ként. Késõbb, mint akkor már idõs és szegény ember, mátai biz-tosként szolgálta Debrecen városát. Innen is kiöregedvén elõbb

Debrecenben, majd Földesen húzódott meg. Egyik odavalósirokonom, az öreg Bojtor bácsi, jó ismerõsei közé tartozott. Tõlehallottam, kisgyerekkoromban, hogy jó borocska mellett sok-szor elbeszélgettek. A nyeregbõl karosszékbe öregedett voltcsendbiztos meghitt órákban szívesen idézgette a múltat, eláb-rándozva regényes élete emlékein. „A vagyonom elkopott, nembánom, csak kedvem szerinti életem elfogytát sajnálom”– mon-dogatta. – Itt halt meg, Földesen, 1912. májusában. Abban ahónapban, amikor legszebben zöldell a Hortobágy melléke.

Recsky Bandi nyírségi csendbiztost is a kalandvágy vitte errea pályára. „Szeretem a leskelõdõ halált kerülgetni, kijátszani” –szokta mondogatni. – Tiszaigaron született 1842-ben. A nagy-vagyonú tiszanagyfalusi Soldos Ferencné egyik leányát vettefeleségül, akivel jókora földbirtokot kapott hozományul Szabolcsmegyében. Késõbb rájuk szállt a másik lány, Nagy Ádámnétiszanagyfalusi birtoka is, mert annak gyermeke nem maradt.Nekik három gyermekük volt. Hasonló nevû fia huszárezredeslett Nyíregyházán. Két leányuk mindegyike megyeszerte híresszépség volt. – Azt mondja róla a hagyomány, hogy vagyonátnem csupán hozománnyal növelte, hanem a betyárokkal valóösszejátszás révén is. Nóta is szól róla:

Hogyha Recsky csendbiztosnakMadár lova nem volna,Akkor minden szegény legényNéki nem adózna.

Révész Imre berettyóújfalusi csendbiztosról se dicsérõ nótamaradt fenn:

Révész Imre komiszáros,Egy-két ló neki nem számos.Hozzál többet, kutya betyár,Szabad elõtted a határ!

A múlt évszázad derekán õrködött sárréti elõdeink élet- ésvagyonbiztonsága fölött.

Túl azokon a történeteken, amelyek nem vetnek ellent enneka nótának, egy humoros históriát is emlegetnek Révészrõl. Ez,ravasz módon, mintha csendbiztosi bátorságára is némi árnyékotvetne.

Úgy esett, hogy egy éjszaka bizonyos Dobi nevezetû vándorhegedûs igen megittasodott az újfalusi csapszékben. Leverte agerendáról lógó petróleumlámpát és a sötétben ordítozni kez-dett: „Mindenkit megölök!” Jó szál ember volt, ágrólszakadtkóborló, aki abból tengette életét, hogy szerte járva a tájon abelsõ csapszékekben, határbeli csárdákban hegedülgetett avidám vagy bánatos borozóknak. De hogy ezen kívül mi telhe-tett még ki tõle? – senki sem tudhatta. Ezért aztán a vendégekkitakarodtak a sötét ivóból. Dobi egyedül dühöngött benn:„Mindenkit megölök!” Valaki elszaladt Révész csendbiztosért:„Jöjjön, mert baj van!” Indult is azonnal. A tetthelyre érvebeszólt a kocsmaablakon, a kardjával megkocogtatva az üveget:„Add meg magad, Dobi!” – „Nem adom!” „Mindenkit megö-lök!” – „De én vagyok ám itt, Révész Imre csendbiztos!” –„Jöjjön be! Magát is megölöm! Csak jöjjön be bátran!” DeRévész nem hajlott az invitálásra, kívülrõl kocogtatta az ablakü-veget. „Utoljára mondom: add meg magad, Dobi!” – „Nemadom!” – „Mi van nálad, te gazember?” – „Hát mi volna!?, Ahegedû meg a vonója!” – „Ne hazudj!” – „Bizony istenemremondom!” Erre aztán Révész csendbiztos karddal és puskávalbesettenkedett és kituszkolta a lábán alig álló részeg Dobit. – ASárréten azóta mondják a hencegõ embernek: „Add meg magad,Dobi!”

www.digisarret.hu

Adószám: 18391833-1-04

*

Ez a dokumentum a Sárréti Digitális Gyűjtemény Alapítvány [SDGYA] és az általa üzemeltetett

Sárréti Elektronikus Könyvtár [SEK] gyűjteményéből származik.

A szerzői és egyéb jogok a dokumentumok szerzőjét ill. tulajdonosát illetik, amennyiben a neve fel van

tüntetve.

A Sárréti Elektronikus Könyvtár üzemeltetője fenntartja magának a jogot, hogy ha kétség merül fel egyes

dokumentumok szabad terjesztésével kapcsolatban, akkor azokat törli a SEK állományából.

Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nem-

kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással

használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző, illetve a tulajdonos

engedélyét kell kérni!

*

A digitális változatot készítette:

Hajdú József, 2004