1 

 

2 

 

Pannon Egyetem

Nyelvtudományi Doktori Iskola

_____________________________________________

Doktori (PhD) értekezés

Nyakas Judit

A MAGYAR LOGISZTIKAI SZAKNYELV

VIZSGÁLATA

Témavezető: Ablonczyné Dr. habil. Mihályka Lívia

Veszprém

2011

3 

 

A magyar logisztikai szaknyelv vizsgálata

Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében

Írta:

Nyakas Judit

Készült a Pannon Egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolája, Szaknyelvi kommunikáció: társadalom, politika, gazdaság, kultúra alprogramja keretében. Témavezető: Ablonczyné Dr. habil. Mihályka Lívia Elfogadásra javaslom (igen / nem) ……………………….. (aláírás) A jelölt a doktori szigorlaton …......... % -ot ért el, Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem

……………………….

(aláírás) Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem

……………………….

(aláírás) A jelölt az értekezés nyilvános vitáján…..........% - ot ért el. Veszprém,

………………………….

a Bíráló Bizottság elnöke

A doktori (PhD) oklevél minősítése….................................

…………………………

Az EDT elnöke

4 

 

TARTALOMJEGYZÉK

KIVONATOK

Angol nyelvű kivonat…………………………………………………………….8

Német nyelvű kivonat……………………………………………………………9

Magyar nyelvű kivonat…………………………………………………………10

1 BEVEZETÉS

1.1 Az értekezés célja és a téma aktualitása………….………………………….11

1.2 Kutatási kérdések, feltevések……………………….……………………….13

1.3 A vizsgált szövegek……..…………..………………………………………14

1.3.1 A korpusz kiválasztása……………………………………………….14

1.3.2 A vizsgált szövegek jellemzői………………………………………..15

1.4 A kutatás módszerei…………………………………………………………17

1.5 A dolgozat felépítése……………………………………………………......18

1.6 Jelölések……………………………………………………………………..21

1.7 Táblázatok és ábrák jegyzéke……………………………………………….22

2 SZAKNYELV

2.1 Bevezetés…………………………………………………..………………..23

2.2 A szaknyelvkutatás jelentősége ……………………….……………………24

2.2.1 A szaknyelv fogalma………………...………….…………………...24

2.2.2 Szaknyelv és köznyelv………………………...…………………......28

2.2.3 A szaknyelvek rétegződése………………………………………….30

2.3 Szaknyelv és terminológia…………………………………………………..33

2.3.1 A terminus fogalma…………………………………………….……33

2.3.2 A terminológia fogalma……………………………………………...35

2.4 A szakszövegek lexikai jellemzői……………………………….…………..37

2.4.1 Szakszöveg – szakfordítás…………………………………………….39

2.5 Tudományos nyelvhasználat………………………………………………...41

2.6 Részkonklúzió……………………………………………………………….45

3 A SZAKNYELV VÁLTOZÁSA

3.1 Bevezetés…..……………………….……………………………………….46

5 

 

3.2 Nyelv és globalizáció………………………………….…………………….47

3.2.1 A globalizáció fogalma……………….…….………………………..47

3.2.2 A globalizáció nyelvi vonatkozásai………..…….…………………..48

3.3 Közvetítő nyelvek – lingua francák………..………………………………..48

3.3.1 Az angol nyelv szerepe a nemzetközi kommunikációban…........…….49

3.4 A szaknyelvváltozás tendenciái……….…………………………………….51

3.5 Részkonklúzió…………….…………………………………………………53

4 A LOGISZTIKAI SZAKNYELV

4.1 Bevezetés………………………………..………………….……………….54

4.2 A logisztika terminus eredete……………………………………………….54

4.3 A logisztika tudománya……………………………………………………..58

4.3.1 A logisztika szerepe a hazai tudományos életben……….…………..63

4.3.2 A logisztika határterületei………..………………………….……….64

4.4 A logisztikai szaknyelv helye …………….………………………...………65

4.5 A logisztikai nyelvhasználat kommunikációs színterei……………………..66

4.5.1 A logisztikai szaknyelv kommunikációs funkciói……….……………74

4.6 A logisztikai szaknyelv struktúrája………………………………………….75

4.6.1 A logisztikai szaknyelv horizontális tagolódása………..…………...76

4.6.2 A logisztikai szaknyelv vertikális tagolódása……..………………...79

4.7 A magyar logisztikai szaknyelv történeti áttekintése ………………………81

4.7.1 A magyar logisztikai szaknyelv kezdete………………………….....81

4.7.2 A magyar logisztikai szaknyelv jellemzői Magyarország európai uniós

csatlakozása után……………………………………………………..85

4.8 Részkonklúzió……………………………………………………………….86

5 AZ ÍROTT LOGISZTIKAI SZAKNYELV JELLEMZŐI

5.1 Bevezetés……………………………………………………………………87

5.2 A logisztikai szaknyelv használói…………………………………………...87

5.3 Az írott szaknyelvre jellemző műfajok………………………………….......88

5.4 Az írott logisztikai szaknyelv mondatszerkesztési sajátosságai…………….92

5.4.1 A mondatok osztályozása szerkezetük szerint………………..…..….93

5.4.2 A mondatfajták……………………………………………………..100

6 

 

5.5 Az írott logisztikai szaknyelv szemantikai jellemzői...…………………….102

5.5.1 A szó fogalma………………………………………………………102

5.5.2 Jelentésviszonyok…………………………………………………...103

5.6 Az írott logisztikai szaknyelv lexikai jellemzői…………..…………….….105

5.7 Funkcióigés szerkezetek…………………………………………………...108

5.8 Részkonklúzió……………………………………………………………...111

6 SZÓALKOTÁSI MÓDOK A LOGISZTIKAI SZAKNYELVBEN

6.1 Bevezetés…………………………………………………………………..112

6.2 Terminusok képzése a logisztikai szaknyelvben……………..……………113

6.2.1 Tőszavak………………………………………………………..…..113

6.2.2 Képzett szavak……………………………………………………...115

6.2.2.1 Főnév alapú szóképzés…………….………………………...116

6.2.2.2 Melléknév alapú szóképzés………………………………….117

6.2.2.3 Ige alapú szóképzés………………………………………….117

6.2.2.4 Gyakori szóképzési módok a vizsgált logisztikai szövegek

szókészletében…………………………………………………………118

6.2.2.5 Idegen eredetű előtagok……………………………………...121

6.2.3 Szóösszetételek……………………………………………………..123

6.2.4 Ritkább szóalkotási módok…………………………………………127

6.2.5 Lexéma értékű szószerkezetek……………………………………...128

6.3 Részkonklúzió……………………………………………………………...130

7 IDEGEN SZAVAK A LOGISZTIKAI SZAKNYELVBEN

7.1 Bevezetés…………………………………………………………………..131

7.2 Idegen szavak a logisztika szókészletében ………………..………………133

7.2.1 Idegen mozaikszók vizsgálata……………………………………...135

7.2.1.1 Betűszók……………………………………………………..135

7.2.1.2 Szóösszevonások…………………………………………….138

7.3 Anglicizmusok……………………………………………………………..139

7.4 Jövevényszavak……………………………………………………………143

7.5 Nemzetközi szavak………………………………………………………...144

7.6 Részkonklúzió……………………………………………………………..145

7 

 

8 KITEKINTÉS: A LOGISZTIKAI SZAKNYELV SZEREPE

8.1 Bevezetés…………………………………………………………………..147

8.2 A logisztika jelentősége a hazai felsőoktatásban……………………….….148

8.3 Logisztikai szótár…………………………………………………………..148

8.4 Részkonklúzió……………………………………………………………...151

9 KONKLÚZIÓ

9.1 A kutatási feltevések igazolása……..…………………………......……….152

9.2 Az értekezés új, tudományos eredményei…….……………………………154

9.3 A kutatás további lehetőségei……….………………...…………………...157

Tézisek………………………………………………………………………….158

Theses…………………………………………………………………………..159

FELHASZNÁLT IRODALOM………………………………………………160

Források………………………………………………………………………..177

Függelék………………………………………………………………………..178

8 

 

Summary Research of Hungarian language for special purposes: the language of

logistics

The language of economics is an important area of research within the field of

languages for special purposes. In the age of globalization, the need to understand

languages for special purposes has been steadily increasing. The

internationalisation of economic and scientific relations implies the mutual

interaction of languages as a consequence. Language as an important means of

communication has always been exposed to influences (e.g. Latin, French) due to

the developement of social forms, political integration and technological

processes. In the globalized world, the dominance of English plays an important

role in both general and technical languages. The evolution of vocabulary means

new tasks and challenges for both language users as well as linguists.

The field of logistics should be considered as interdisciplinary science that

exhibits points of contact with economics and engineering.

In my linguistic research I examined the characteristics of the written technical

language of logistics drawing on professional texts published by four Hungarian

journals (Supply Chain Monitor, Loginfo, Tranzit, Hungarian Yearbook of

Logistics) specialized on logistics. The focus of my research are the special

vocabulary of the Hungarian technical language of logistics and the influence of

angicisms on Hungarian terminology.

9 

 

Zusammenfassung Untersuchungen der ungarischen Fachsprache Logistik

Die Internationalisierung der wirtschaftlichen und wissenschaftlichen

Beziehungen hat unwillkürlich die Aufeinanderwirkung der Sprachen zur Folge.

Die Sprache als wichtiges Kommunikationsmittel war wegen der Entwicklung der

Gesellschaftsformen, der politischen Integrationen bzw. der technologischen

Fortschritten immer Einflüssen (z.B. Lateinische, Französische) ausgesetzt. In der

globalisierten Welt spielt die Dominanz des Englischen in den Allgemein- bzw.

Fachsprachen eine bedeutende Rolle. Der Wandel des Wortschatzes bedeutet

sowohl für die Sprachverwender als auch für die Sprachforscher neue Aufgaben

und Herausforderungen.

Die Logistikwisschenschaft muss als interdisziplinär betrachtet werden, da sie in

der Wirtschaft eine bedeutende Kommunikationsrolle spielt. Eine ihrer wichtigen

Aufgaben ist, das Kommunikationsnetz zwischen den Herstellern und Käufern

auszubauen, und Informationen an die Abteilungen Marketing bzw. Finanzwesen

zu vermitteln.

In der vorliegenden Arbeit wird der Sprachgebrauch der Logistik als ein noch

wenig untersuchter Bereich der Fachsprachenforschung untersucht. In meinen

Fachsprachforschungen sind die Merkmale der ungarischen Fachsprache der

Logistik anhand von Fachtexten vierer ungarischen Fachzeitschriften (Supply

Chain Monitor, Loginfo, Tranzit, Logistisches Jahrbuch) untersucht worden.

Schwerpunkt der Untersuchungen war der Einfluss von Anglizismen auf die

ungarische Terminologie.

10 

 

Kivonat A magyar logisztikai szaknyelv vizsgálata

A gazdasági és tudományos kapcsolatok nemzetközivé válása önkéntelenül a

nyelvek egymásra hatását eredményezi. A társadalmi formák, politikai

integrációk, valamint a technológia gyors fejlődése mindig is meghatározó

tényezőjét jelentették a nyelv változásának és megkövetelték a közvetítő nyelvek

(például latin, francia) használatát. A globalizálódó világot az angol nyelv

dominanciájával jellemezhetjük, mind az általános mind a szaknyelvek

tekintetében. A szókincs változása a nyelv használóit és kutatóit egyaránt újabb

kihívások és feladatok elé állítja.

A logisztika interdiszciplináris tudománya kapcsolódik a műszaki, gazdálkodás-,

valamint közgazdaságtudományokhoz, és nyelvhasználatának vizsgálata

interdiszciplináris megközelítést igényel. Fontos kommunikációs feladata a

gazdaság különböző szereplői közötti üzenet közvetítése (termelés, marketing,

pénzügy stb.).

Jelen értekezés célja az írott magyar logisztikai szaknyelv több szempontú

vizsgálata. A dolgozat szerzője elsőként tesz kísérletet a logisztikai szaknyelv

tagolódásának, kommunikációs szintjeinek feltárására és a szaknyelv specifikus

szókincsének terminológiai és lexiko-szemantikai vizsgálatára, különös tekintettel

az idegen szavakra és szaknyelvbe beáramló anglicizmusokra. A

szókincsvizsgálat korpuszát három magyar nyelvű logisztikai szakfolyóirat

(Supply Chain Monitor, Loginfo, Tranzit), valamint a Logisztikai évkönyv

szakszövegei jelentették.

11 

 

1 BEVEZETÉS

1.1 Az értekezés célja és a téma aktualitása

Az értekezés célja, hogy

• feltárja a logisztikai szaknyelv struktúráját,

• a nyelvhasználat rétegeit,

• kommunikációs színtereit,

• és bemutassa a magyar írott logisztikai szaknyelv sajátosságait, valamint

• ismertesse a szaknyelv szókészletének terminológiai és lexikai jellemzőit.

Fontos cél a logisztika terminus eredetének és jelentésmódosulásainak

ismertetése. A logisztika nyelvhasználatának vizsgálatához elengedhetetlen a

logisztika tudománytörténeti áttekintése, hiszen az egyes szakterületekre jellemző

nyelvhasználat mindenkor csak a kapcsolódó tudomány fejlődésével szoros

összefüggésben vizsgálható. Kísérletet teszünk a szaknyelv struktúrájának

feltérképezésére, a horizontális és vertikális tagolódási lehetőségek bemutatásával.

Vizsgáltuk a szaknyelvhasználat kommunikációs színtereit Hymes (1975), Kiss

(1995), valamint Mészáros (2008) modelljei alapján. Végül az írott logisztikai

szaknyelv szókészletére jellemző szóalkotási formákat (szóképzés,

szóösszetételek, lexéma értékű szerkezetek stb.) vizsgálunk, különös tekintettel az

idegen és idegen eredetű szavak előfordulására.

A vizsgálat fókuszában álló logisztikai szaknyelv az utóbbi évtizedekben a

szaknyelvkutatás jelentős tárgyát jelentő gazdasági szaknyelv tárgykörébe

sorolandó. Fontosnak tartjuk tisztázni, hogy a gazdasági szaknyelv

gyűjtőfogalomként értendő, amely a gazdaság jelentős területeit fogja át, illetve

számos gazdasághoz kapcsolódó határterületet érint. A logisztika tudományának

meghatározása interdiszciplináris szemléletet igényel, hiszen az összetett

12 

 

gazdasági kapcsolatrendszeren belül a logisztika összefonódik a

gazdálkodástudományokkal, a közgazdaságtudományokkal és a műszaki

tudományokkal.

A tudományterületek összefonódásának következtében jelen kutatás tárgya az

alkalmazott nyelvészet számos területét érinti. A szaknyelvkutatáshoz

elengedhetetlen a különböző, kapcsolódó területek eredményeinek figyelembe

vétele. A szociolingvisztika a nyelv és a társadalom összefüggéseit azon szempont

szerint kutatja, hogy a különböző társadalmi változások milyen nyelvi

jelenségeket eredményeznek. A vizsgálat elsősorban a logisztikai szaknyelv

szakszókincsére irányul, tehát szorosan kapcsolódik a terminológiai kutatások

eredményeihez.

A téma aktualitása elsősorban abban rejlik, hogy a logisztika szerepe a nemzeti és

nemzetközi gazdaságban egyaránt jelentőssé vált az utóbbi évtizedekben, és

fontos kommunikációs funkciót tölt be a gazdaság egyes területei közötti

információáramlásban.

Az utóbbi évtizedek gazdasági szaknyelvre irányuló kutatási eredményeit

figyelembe véve az értekezés fő célja a logisztika tudományának körülhatárolását

követően a magyar logisztikai szaknyelv kialakulásának rövid bemutatása, a

szaknyelvhasználat jellemzőinek feltárása és a szaknyelvre jellemző szókészlet

terminológiai, valamint lexikai szempontú vizsgálati eredményeinek bemutatása.

A vizsgálat újdonsága, hogy az elmúlt évek tágabb értelemben vett gazdasági

szaknyelvvizsgálatai között az egyre jelentősebbé váló logisztika tudományának

nyelvhasználatára irányuló, alkalmazott nyelvészeti szempontú vizsgálatára

korábban még nem került sor. Elsőként teszünk kísérletet a logisztika

nyelvhasználati sajátosságainak feltárására és szókészletének vizsgálatára.

13 

 

1.2 Kutatási kérdések, feltevések

A kutatási eredmények ismertetése előtt összegezzük a vizsgálatok előtti

feltételezéseinket, megfogalmazzuk a kutatási kérdéseket.

Feltevéseink a következők:

• Szóalkotással keletkezett szavak jelennek meg a magyar logisztikai

szaknyelvben. Ezen belül a hagyományos magyar szóképzés mellett

nagyobb szerepet kapnak a szóösszetételek, gyakran hibrid szóösszetételek

(félig angol, félig magyar hibridszavak).

• A logisztikai szaknyelv szókészletében gyakori az idegen eredetű előtagok

előfordulása.

• Az anglicizmusok beáramlása egyre inkább jellemző a magyar logisztikai

szaknyelv szókészletére (is).

• A magyar logisztikai szakszövegekben használt anglicizmusok között az

angol betűszók előfordulása a leggyakoribb.

• A magyar logisztikai szaknyelv sok esetben átvesz olyan idegen szavakat

is, amelyeknek ismert és használatos a magyar megfelelője is, mégis

inkább az idegen szó használata válik gyakoribbá. Ezeket az idegen

szavakat pedig a szóalak megtartásával magyar szóként használja tovább

(magyar toldalékokkal, ragokkal látja el, és saját szóként használja).

• Az idegen lexikai elemek beáramlása számos nyelvhasználati problémát

okoz, következetlenségek figyelhetők meg az angol – magyar

szóösszetételek és a rövidítések használatában.

14 

 

1.3 A vizsgált szövegek

A jelen dolgozatban három magyar nyelvű – a logisztika szakma által ismert

és elismert –, logisztikai szakmai sajtótermék: a Supply Chain Monitor

(SCM), a Tranzit (T), a Loginfo (LI) szakfolyóirat, valamint a Magyar

Logisztikai Egyesület gondozásában évente megjelenő Logisztikai évkönyv

(LÉ) cikkeinek szakszövegeit vizsgáljuk. A Supply Chain Monitor havonta

10 000 példányban, a Tranzit c. szaklap havonta szintén 10 000 példányban, a

Loginfo pedig kéthavonta 1000 példányban jelenik meg. A Logisztikai

évkönyv 1994 óta 750 példányban jelenik meg a Magyar Logisztikai Egyesület

kiadványaként.

A logisztikai szaknyelv korábbi időszakra vonatkozó sajátosságainak

vizsgálatához az 1983-ban megjelent Kereskedelem a szocialista gazdaságban

(Forgács, 1983) című, valamint kiegészítésként A logisztika elmélete és

gyakorlata (Körmendi–Pucsek, 2008) című, a Logisztika menedzsment

(Szegedi–Prezenszki, 2003) című és a Logisztika (Némon–Sebestyén–

Vörösmarty, 2006) című szakkönyvek szövegeinek szókészletét is vizsgáltuk.

1.3.1 A korpusz kiválasztása

Terminológiai vizsgálatainkhoz az SCM 2005. április – 2010. május között, a

T 2001. december – 2010. június között megjelent, a LI 1990. november –

2010. március között, valamint a Logisztikai évkönyv 1994 és 2010 közötti

számaiban megjelent 971 szakcikket vizsgáltuk.

A kutatási korpusz kiválasztása az alábbi szempontok alapján történt:

• Mindhárom szakfolyóirat, valamint az évkönyv kifejezetten a logisztikai

szakma képviselőinek szól, a lapok célközönsége első sorban a

szakemberek.

15 

 

• Valamennyi sajtótermék átfogó képet ad a logisztika aktuális kérdéseiről,

és érinti mindazon terülteket, amelyek az érték lánc- folyamatának szerves

részét képezik: ellátási lánc (supply chain), beszerzés, gyártáslogisztika,

információs technológia, szállítmányozás, raktárlogisztika stb.

• Mindhárom szaklap, valamint az évkönyv Magyarország, Európa és a

világot átfogó, nemzetközi logisztika kérdéseit, valamint az aktuális

trendeket, eseményeket tárgyalja hasonló műfajú írásokban.

• Valamennyi sajtótermék autentikus nyelvi mintát jelent nyelvészeti

vizsgálatainkhoz, és hűen tükrözi a szakmai kommunikáció terminológiai

és lexikai jellemzőit.

1.3.2 A vizsgált szövegek jellemzői

A választott szövegek nem szövegtani szempontból kerültek vizsgálat alá, a

korpusz jellemzőit azonban az általános nyelven kívüli tényezők szerinti

osztályozási kritériumok (Kurtán 2003: 82-83) figyelembe vételével határozzuk

meg, az alábbi szempontok szerint:

(1) műfaj

(2) a közlés módja, közege

(3) a szöveg eredete

(4) a közlés célja

(5) tárgyi tartalom

(1)A vizsgált szövegek műfaja a szakcikk.

(2)A korpusz a közlés módját, illetve közegét tekintve írott szakszövegekből

tevődik össze. A csatorna jellege alapján, a vizuális csatornán közvetített írásbeli

szövegek szókészletét vizsgáltuk. Az üzenet küldői gyakorlati, valamint

tudományos szakemberek, a címzettek, tehát az üzenet befogadói legtöbb esetben

szintén szakemberek, kutatók, oktatók, adott esetben leendő szakemberek

(diákok).

16 

 

(3)A szövegek szerzőire vonatkozó információk: a szakcikkek szerzői vállalati

logisztikai szakemberek, főiskolai és egyetemi oktatók, illetve kutatók. A

szövegek eredetileg magyar nyelven jelentek meg, tehát azokat nem idegen

nyelvről fordították. A szakcikkek kiadói A Magyar Logisztikai Egyesület

(Loginfo, Logisztikai évkönyv), valamint a Sycamore Média Lapkiadó Kft.

(Supply Chain Monitor) és a TRANZIT-NEWS® Reklámügynökség Kft.

(Tranzit) lapkiadók.

(4) A szakszövegekben megjelenő tartalom közlésének célja a logisztika területén

dolgozó szakemberek informálása az aktuális logisztikai fejlesztésekről,

folyamatokról, vállalati és tudományos eseményekről, hazai és nemzetközi

viszonylatban.

(5) A tárgyi tartalom szerinti besorolás alapvető kritériuma a tudományági

besorolás (Kurtán 2003: 86). A logisztika interdiszciplináris jellemvonása a

szakszövegek tárgyi tartalmában is jól észlelhető. A szakszövegek

gazdaságtudományi, közlekedéstudományi, műszaki kérdéseken túl pénzügyi,

marketing és egyéb tudományokhoz sorolható kérdéseket is tárgyalnak. A

logisztika összetett tudományának tudományok közötti elhelyezkedésével

részletesebben a 4. fejezetben (A LOGISZTIKAI SZAKNYELV) foglalkozunk.

17 

 

1.4 A kutatás módszerei

Kvalitatív kutatásainkat a leíró stratégia segítségével végeztük, amelynek során

vizsgálhatók voltak a magyar logisztikai szakmai kommunikáció aktuális nyelvi

jelenségei (például szintaktikai és lexikai jellemzők, szóalkotási módok, az

anglicizmusok szaknyelvbe való beáramlása stb.).

A logisztikai szaknyelv specifikus szakszókincsét vizsgáltuk írott (a fent említett

Loginfo, a Tranzit és a Supply Chain Monitor szaklapokban, valamint a

Logisztikai évköny kiadványban megjelent szakcikkek) szövegekben és azokat

elsősorban lexiko-szemantikai, illetve terminológiai szempontból elemeztük.

A logisztikai szaknyelv szókészletének elemzése elsősorban kvalitatív vizsgálattal

történt, mivel a vizsgálat több szempont figyelembe vételével zajlott. A magyar

logisztikai nyelvhasználat kvalitatív, több szempontú vizsgálatát főként kézi

elemzési módszerrel végeztük, a fent ismertetett korpusz alapján. Az értekezésben

megadott példák (szakszavak, kifejezések, idegen szavak) gyűjteménye a dolgozat

végén (Függelék) található a pontos forrás megadásával.

A képzett és az összetett szavak jellemzőinek feltárásához, valamint az idegen

szavak gyakoriságának méréséhez kvantitatív vizsgálatot végeztünk, a WordSmith

Tools 0.5 verziójú (Analysis Software Ltd., Oxford University Press)

konkordanciaelemző elemző program használatával.

Az írott szövegek vizsgálatával és elemzésével a logisztika szókészletének

rendszerezése mellett a szakmai kommunikáció komplex jelenségeinek,

folyamatainak feltárására, új ismeretek, nyelvi szabályszerűségek, lényeges

összefüggések leírására törekedtünk.

18 

 

1.5 A dolgozat felépítése

Az értekezés első fejezetében (BEVEZETÉS) bemutatjuk a kutatás célkitűzéseit,

és megfogalmazzuk a téma aktualitását. Az első fejezet ismerteti a szaknyelvi

vizsgálatok előtt megfogalmazott feltevéseket és kutatási kérdéseket, valamint

bemutatja a vizsgálat korpuszát és a kutatás során alkalmazott vizsgálati

módszereket. Az első fejezet ismerteti a dolgozat során használt jelöléseket és a

dolgozatban található ábrák és táblázatok jegyzékét.

A dolgozat második fejezete (SZAKNYELV) a szaknyelv fogalmának

meghatározására tesz kísérletet különböző megközelítési lehetőségek alapján. A

szaknyelvek rétegződésének bemutatását követően a fejezet a szaknyelv és

köznyelv viszonyát és a szakszövegek lexikai jellemzőit tárgyalja. A fejezet

második része a terminológiai kutatások legfontosabb fogalmait és eredményeit

ismerteti, majd a szakszövegek lexikai jellemzőinek bemutatását követően

kitekintést teszünk a szakfordítás területére, és megvizsgáljuk a tudományos

nyelvhasználat aspektusait.

A harmadik fejezet (A SZAKNYELV VÁLTOZÁSA) első része a nyelv és

globalizáció összefüggéseit tárgyalja a globalizáció fogalmának körvonalazásával,

annak nyelvi vonatkozásaira összpontosítva. A fejezet második része a közvetítő

nyelvek szerepét mutatja be, különös tekintettel az angol nyelv nemzetközi

kommunikációban betöltött szerepére, dominanciájára és a többi nyelvre – főként

szaknyelvekre – gyakorolt hatására. A fejezet utolsó része a szaknyelvváltozás

folyamatának okait és tendenciáit mutatja be.

Az értekezés negyedik fejezete (A LOGISZTIKAI SZAKNYELV) először a

logisztika terminus eredetét és kialakulását vázolja fel. A logisztika fogalmának

19 

 

meghatározása mellett a fejezet első része rövid áttekintést ad a logisztika

tudományának tárgyáról, fejlődéséről, tudományági besorolásáról és a hazai

tudományos életben való szerepéről.

A fejezet második része a logisztikai szaknyelvnek a mai magyar nyelvváltozatok

között elfoglalt helyét határozza meg, és a nyelvhasználatra vonatkozóan a

logisztikai szaknyelv kommunikációs funkcióit, valamint színtereit mutatja be

különböző modellek alapján. A fejezet fontos része a logisztikai szaknyelv

strukturális (horizontális és vertikális) felosztási lehetőségeinek bemutatása.

A fejezet utolsó részében röviden áttekintjük a magyar logisztikai szaknyelv

kialakulását és fejlődését a kezdetektől napjainkig, amelyet három –

Magyarország gazdaságtörténete szempontjából meghatározó – időszakra

vonatkozóan vizsgáltunk: a rendszerváltás előtti évektől a 90-es évekig, a

rendszerváltást követő évektől Magyarország Európai Unióhoz történő

csatlakozásáig, végül az uniós csatlakozástól napjainkig.

A dolgozat ötödik fejezete (AZ ÍROTT LOGISZTIKAI SZAKNYELV

JELLEMZŐI) a magyar írott logisztikai szaknyelv ismérveit foglalja össze. A

fejezet első részében bemutatjuk a szaknyelv használóit, valamint az írott

szaknyelv legfontosabb műfajait. A fejezet második részében felvázoljuk az írott

logisztikai szaknyelv szintaktikai, stilisztikai és lexikai jellemzőit.

A hatodik fejezet (SZÓALKOTÁSI MÓDOK A LOGISZTIKAI

SZAKNYELVBEN) a logisztikai szaknyelv terminológiai vizsgálatának

eredményeit mutatja be, a logisztikai szaknyelv szókészletére jellemző szóalkotási

módokat (szóképzés, szóösszetételek, lexéma értékű szószerkezetek és ritkább

szóalkotási módok) ismerteti és elemzi példák segítségével.

20 

 

Az értekezés hetedik fejezete (IDEGEN SZAVAK A LOGISZTIKAI

SZAKNYELVBEN) a logisztikai szakszókincs neologizmusait, elsősorban idegen

és idegen eredetű elemeit vizsgálja. Az idegen szó fogalmának szociolingvisztikai

meghatározását követően a szókincs idegen és idegen eredetű elemeit vizsgáljuk,

különös tekintettel az anglicizmusokra. Bemutatjuk a szókincsben előforduló

jövevény- valamint nemzetközi szavakat, és ismertetjük az idegen mozaikszók

(betűszók, szóösszevonások) vizsgálati eredményeit.

A dolgozat nyolcadik fejezete (KITEKINTÉS: A LOGISZTIKAI SZAKNYELV

SZEREPE) kitekintést tesz a logisztikai szaknyelvnek a hazai felsőoktatásban

betöltött szerepére. A fejezet második részében négy logisztikai szótár

összehasonlító bemutatására kerül sor, az értekezés szempontjából releváns

tapasztalatok tükrében.

Az értekezés utolsó fejezete (KONKLÚZIÓ) a vizsgálat eredményei alapján

általános konklúziót fogalmaz meg a vizsgálat elején felállított feltevések

tekintetében, és a bemutatott vizsgálati eredmények összegzéseként választ ad a

kutatási kérdésekre. A dolgozat végül a kutatás új, tudományos eredményeit és a

szaknyelvkutatás számára releváns további kutatások lehetőségeit fogalmazza

meg.

21 

 

1.6 Jelölések

Rövidítések

o LI Loginfo

o SCM Supply Chain Monitor

o T Tranzit

o LÉ Logisztikai évkönyv

Jelölések

o A nyelvi példák és a kiemelések a szövegen belül dőlt betűvel jelennek

meg.

22 

 

1.7 Táblázatok és ábrák jegyzéke

1. táblázat: A szaknyelv helye……………………...………………....……………………30

2. táblázat: A szaknyelvek vertikális felosztásának kritériumai Hoffmann

felosztása alapján………………….…………………………………………….32

3. táblázat: A gazdasági performancia tipológiája……………………………………...….79

4. táblázat: A logisztikai szaknyelv vertikális tagolódása…………………………………80

5. táblázat: Logisztikai terminusok változása………………..…………………………….84

6. táblázat: Az írásbeli logisztikai nyelvhasználat műfajai…………...…………………...89

7. táblázat: Funkcióigés szerkezetek a logisztikai szaknyelvben….……………………...109

8. táblázat: Jelentésmódosulással használt tőszavak……………………………………..113

9. táblázat: Gyakori szóképzési módok a logisztikai szövegekben………………………118

10. táblázat: Előtagok előforulása a vizsgált szövegekben………………………………...122

11. táblázat: Lexéma értékű szószerkezetek……………………………………………….129

12. táblázat: Idegen szavak a logisztikai szaknyelvben……………………………………134

13. táblázat: Az anglicizmusok leggyakoribb megjelenési formái a vizsgált logisztikai

szakszövegekben ……….………………………………………………………………141

14. táblázat: Logisztikai szótárak…………………………………………………………..150

1. ábra: Logisztika…………………………………………………………………………62

2. ábra: A logisztika mint interdiszciplináris tudomány…………………………………..64

3. ábra: Hymes szociolingvisztikai modellje……………………………...........................67

4. ábra: Az egyén találkozása a szaknyelvvel…………………………………………….70

5. ábra: Kommunikációs színterek, szakmai tartalom és a szaktudás

megszerzésének folyamata…………………………………………………...…71

6. ábra: A logisztikai tevékenységek rendszere……………………………………………77

7. ábra: A logisztikai célok változása az idő függvényében………………………………82

8. ábra: A logisztikai szaknyelv használói…………………………………………………88

9. ábra: A mondatok osztályozása szerkezetük szerint……………………………………93

10. ábra: A konténer szó fogalmi szférája és jegyei………………………..........................104

23 

 

11. ábra: Anglicizmusok a vizsgált logisztikai szakszövegekben………………………….142

2 SZAKNYELV

2.1 Bevezetés

A különböző tudományágak, valamint foglalkozások nyelvhasználatának

vizsgálata napjainkban meghatározó szerepet tölt be az alkalmazott nyelvészeti

kutatásokban. A szaknyelv fogalmának pontos meghatározása, körülhatárolása

azonban korántsem egyszerű feladat. Kurtán megfogalmazásában (2003: 37)

„a definiálás nehézsége a fogalom interdiszciplinaritásából ered, és szorosan összefügg a háttérben álló felfogásokkal. Mind a szaktudományok, mind a nyelvészet és társtudományai gyors fejlődésével, bővülésével a szaknyelv fogalma is újabb és újabb szemszögből került megvilágításba”.

A Szaknyelv című fejezetben áttekintjük a szakirodalmi előzmények alapján a

szaknyelv fogalmát, és bemutatjuk a szaknyelv fogalmának néhány megközelítési

lehetőségét. Wacha (1988), Sebestyén (1992) és Kiss (1995) felosztása alapján

felvázoljuk a szaknyelv rétegződését, valamint rávilágítunk a szaknyelv és a

köznyelv viszonyára. Összefoglaljuk a szakszövegek legjelentősebb lexikai

jellemzőit, és megvizsgáljuk a tudományos nyelvhasználat és a szaknyelvek közös

mezsgyéjét.

24 

 

2.2 A szaknyelvkutatás jelentősége

2.2.1. A szaknyelv fogalma

A szaknyelvkutatás, vagyis a különböző tudományágak és foglalkozások

nyelvhasználatának vizsgálata napjainkban meghatározó szerepet tölt be az

alkalmazott nyelvészeti kutatásokban.

Az első szaknyelvek megjelenése Bańczerowski (2003) szerint minden bizonnyal

az ókori egyiptomi és kínai időkre tehető, azonban azok pontos rekonstruálása

valószínűleg lehetetlen tudománytörténeti próbálkozást jelentene. Könnyebb

viszont meghatározni azt, hogy a nyelvészek mióta folytatnak szaknyelvi

kutatásokat. Az első, szaknyelvekre irányuló vizsgálatok a XIX. század végén

kezdődtek,

„amikor az emberi alkotás egyes területein az innováció és ennek következtében a szaknyelvek kvantitatív fejlődése az egyes országokban annyira felgyorsult, hogy szinte már sajátos nyelvi káosszal fenyegethetett, ha nem történik meg – a főként az emberi tevékenység avantgárd területeire vonatkozó – szókészlet rendszerezése. Kezdetben nem érezték szükségét annak, hogy „teljes egészében” foglakozzanak a szaknyelvekkel, és az érdeklődés tulajdonképpen csak a terminológia kutatására összpontosult”(Bańczerowszki 2003: 278).

Az 1920-as évek második felétől a Prágai Nyelvész Kör nyelvészei végeztek az

úgynevezett funkcionális dialektusokra irányuló nyelvészeti vizsgálatokat, amely

a ’gazdasági nyelvészet’ (Wirtschaftslinguistik) kialakulásának alapjait jelentette.

A jelentős prágai nyelvész, Vančura nevéhez fűződik a kereskedelmi nyelv

(language of commerce) vizsgálata. A 20-as évek nyelvészeti kutatásai során

25 

 

azonban a szaknyelvet a köznyelv alárendelt egységeként, a köznyelvtől teljesen

elhatárolva értelmezték (Ablonczyné 2006: 20).

A szaknyelvek átfogóbb, a terminológiai sajátságokon túlmutató vizsgálatai a 20.

század második felében kezdődtek. Bańczerowski (2003) szerint az új szemlélet

kialakulásához jelentős mértékben hozzájárult a glottodidaktika, valamint a

transzlatorika. Ekkor vált világossá, hogy „a szaknyelvekről szóló tudomány nem

hozható létre csupán a terminológia határainak egyszerű kiszélesítésével. A

terminológiát és a szaknyelvekről szóló tudományt két különböző kutatási

területnek kell tekinteni” (Bańczerowski 2003: 278).

Egyetértünk Seregy (1989) gondolatával, miszerint a szaknyelv fogalmának

meghatározásakor fontos hangsúlyozni, „hogy egyetlenegy szaknyelv sem létezhet az

anyanyelv nélkül, önmagában, már csak azért sem, mert elemeinek nagy részét az

anyanyelv elemeiből meríti, s rendszerint úgy hozza létre őket, ahogyan azt az anyanyelv

szabályai diktálják” (Seregy, 1989:14).

A szaknyelv tehát nem tekinthető az anyanyelvtől teljesen elhatárolódó, önálló

nyelvrendszernek, azonban jelentős vizsgálati lehetőségeket rejt a szaknyelv

köznyelvtől való különbözősége, miszerint a stílusbeli különbségek mellett a

szaknyelvet speciális szakszókincs és sajátos nyelvtan is jellemezheti. Heltai

(2006) megfogalmazásában „bár a szaknyelv elemei részét képezik a

köznyelvnek, a köznyelvi kompetencia megléte egyáltalán nem jelenti azt, hogy

egyúttal szaknyelvi kompetenciával is rendelkezünk” (Heltai 2006: 37).

A szakirodalomban a szaknyelv fogalmának számos meghatározása ismert.

Muráth (2006) elveti a szaknyelv önálló, általános jelenségének létezését.

Meghatározása szerint a fogalom minden esetben kiegészítést igényel, vagyis az

egyes szakterültekre jellemző nyelvhasználatot a különböző nyelvekben való

megjelenésük szerint (pl. a gazdaság német szaknyelve, az informatika magyar

szaknyelve) kell vizsgálni (Muráth 2006: 9). Dániel (1982) a ’szaknyelv’ helyett

26 

 

az egyértelműség érdekében a ’szakmai nyelvhasználat’ elnevezést javasolja.

Grétsy (1988) és Kurtán (2003) értelmezése szerint a szaknyelv elnevezés

helytálló, és nem vezet félreértésekhez a fogalom besorolásakor. Bańczerowski

(2004: 446) a szakmai kommunikációs közösségek nyelvhasználatára jellemző

szaknyelveket technolektusoknak nevezi, amelyeket a sajátos információs-

kommunikációs szükségletek kielégítése érdekében a szakmai közösségek

szükségszerűen hoznak létre.

Kurtán (2003: 39) összefoglalásában a szaknyelv értelmezhető csoportnyelvként,

alnyelvként, funkcionális stílusként, nyelvváltozatként valamint regiszterként.

A szaknyelv csoportnyelvként való értelmezése szerint a szaknyelv egy bizonyos

szakmai csoport kommunikációjára jellemző nyelv, amely a rétegnyelvekkel

együtt külön kategóriát alkot a köznyelv, illetve a nyelvjárások mellett. A

logisztikai szaknyelv esetében helytálló ez a meghatározás, hiszen a logisztikai

szaknyelv a logisztika tudományához és vállalati gyakorlatához köthető

foglalkozási csoportok (pl. szállítmányozók, beszerzési és készletgazdálkodási

vezetők, hivatalos szervek stb.) által használt specifikus nyelvhasználat. (A

szaknyelv használóinak pontos meghatározásával bővebben az ötödik fejezetben

foglalkozunk.)

A következő megközelítés szerint a szaknyelveket olyan alrendszerként kell

értelmezni,

„amelyek a kommunikáció speciális területein megvalósítandó célok szerint választják ki a nyelvi eszközöket. Az eszközök összessége magában foglalja nemcsak a fonetikai, morfológiai, szintaktikai és lexikai elemek tárát, hanem azok funkcionális alkalmazását is az összes szakterületen lehetséges kommunikáció során” (Kurtán 2003: 40).

Eszerint a szaknyelveket a szöveg szerzőjének szándéka, a közvetített üzenet

célja, tartalma, illetve témája alapján el lehet különíteni a köznyelvtől, valamint a

többi alnyelvtől.

27 

 

A szaknyelvet funkcionális stílusként értelmező irányzat „nem korlátozódik a

szavakra, hanem valamennyi nyelvi elem különböző célokból való felhasználását,

szövegbeli konfigurációját vizsgálja” (Kurtán 2003: 41), és négy alapvető

funkcióként a szaknyelv kommunikatív, specializált gyakorlati, specializált

elméleti, valamint esztétikai funkcióit különbözteti meg.

Számos nyelvész (Grétsy 1988, Kiss 1995, Tolcsvai Nagy 2000) a szaknyelv

fogalmának meghatározását szociolingvisztikai irányból közelíti meg, miszerint a

szaknyelv társadalmi nyelvváltozatként definiálható, ami magyarázható a

társadalom foglalkozások szerinti egyre nagyobb differenciálódásával, valamint a

tudományok szerepének növekedésével. Heltai (2006: 37) szerint a szaknyelv

nyelvváltozat,

„amely azokat az adott nyelven belül rendelkezésre álló nyelvi struktúrákat és elemeket jelenti, amelyeket szakmai kommunikáció során a kommunikátorok felhasználnak, vagy felhasználhatnak a szakmai kommunikáció funkciójának teljesítésére”.

Szociolingvisztikai megközelítésben a szaknyelv regiszterként való értelmezése

azon alapul, hogy „az utóbbi időben a számítógépek, a tömegkommunikáció, a

kereskedelem stb. fejlődésével együtt új kifejezések sokasága jelent meg a

nyelvben, s az is megfigyelhető, hogy a sajtó, a kereskedelem, a politika és a

tudomány sajátosan jellemző – a szociolingvisztika által regiszternek interpretált –

nyelvhasználatot alakított ki” (Kurtán 2003: 43). Ez a megközelítés különösen

érvényes a logisztikai szaknyelvre. A logisztika interdiszciplináris tudománya és

nyelvhasználata mindenkor szoros összefüggésben áll a gazdasági, társadalmi

tendenciákkal, valamint az információs- és közlekedési technológiák fejlődésével.

Vizsgálati eredményeink ismertetése során (hatodik fejezet) látni fogjuk, hogy a

szaknyelv szókészletének változása szoros összefüggésben áll a gazdasági és a

technikai változásokkal.

Ablonczyné (2006) szerint fontos leszögezni, „hogy a szaknyelv

szociolingvisztikai aspektusból vizsgálva több szinten létezik. Nem a nyelvi

kontextus, hanem a nyelven kívüli tényezők határozzák meg, hogy melyik

regisztert használjuk” (Ablonczyné 2006a: 21).

28 

 

Bár a nyelvészek körében a szaknyelv fogalmának eltérő meghatározásai

ismertek, valamennyi megközelítés rávilágít arra, hogy az azonos szakterületen –

főként a szakemberek, valamint adott esetben a szakterület iránt érdeklődő

laikusok által használt szaknyelv a nyelvrendszer részét képezi, és legfőbb

ismertetőjegye az adott szakterület képviselőinek kommunikációjára jellemző

specifikus szakszókincs. Egyetértünk Hoffmann (1987), Seregy (1989) és Heltai

(2006) azon nézetével, miszerint a szaknyelv a köznyelvtől nem csupán a

terminológiák terén mutathat eltéréseket. Bizonyos szaknyelvekben a köznyelvtől

eltérő morfoszintaktikai, grammatikai és mondattani eltérések is megfigyelhetők.

2.2.2 Szaknyelv és köznyelv

A magyar szaknyelvek vizsgálatakor először is szükséges meghatározni, „hogy a

szaknyelvek milyen helyet foglalnak el a nyelv rendszerében, pontosabban szólva

a magyar nyelvi rendszerben” (Seregy 1989:14).

Egyetértve Grétsy (1988: 88) megállapításával, miszerint a szaknyelv a

köznyelvhez és az irodalmi nyelvhez viszonyított különbségek rendszere,

megfogalmazhatjuk, hogy a szaknyelvek nem jelentenek önálló nyelvrendszert,

azonban mindenképpen egyfajta rendszernek tekinthetők, amelyek a társadalmi

nyelvváltozatokhoz sorolható alrendszerként értelmezhetők.

Ezt igazolja Pusztai (1982) a szaknyelv és a köznyelv viszonyára és különbségeire

vonatkozó meghatározása, miszerint „a szaknyelv valóban nem nyelvrendszer, de

rendszer, mégpedig az irodalmi nyelvhez és köznyelvhez viszonyított

különbségek rendszere” (Pusztai 1982: 67).

Kiss (1995: 74) a szaknyelvet a csoportnyelvek mellett a társadalmi változatokhoz

sorolja. A mai magyar nyelvet Kiss (1995) szerint az alábbi hármas felosztás

jellemzi:

29 

 

1. köznyelvi változatok (beszélt és írott nyelv)

2. társadalmi változatok (csoportnyelvek és szaknyelvek)

3. területi változatok (nyelvjárások).

Kiss (1995: 74–75) a köznyelvet az adott nyelvközösség egésze számára közös

nyelvváltozatként értelmezi – „szemben a valamely területhez vagy társadalmi

csoporthoz, réteghez, tehát a nyelvközösségnek csupán meghatározott részéhez

kötődő nyelvváltozatokkal” (Kiss 1995: 75).

Hoffmann (1998: 158) a szaknyelv fogalmát annak a köznyelvhez való viszonya

szerint határozza meg. Hoffmann meghatározása szerint a köznyelv a társadalom

résztvevői által, az élet hasonló területein használt tárgyakra, tényekre, valamint

elképzelésekre vonatkozó nyelvi eszköztárat jelenti. Ezzel szemben a szaknyelvek

a nyelvi repertoár azon részeit jelentik, amelyeket a társadalom résztvevői az élet

jelentős mértékben differenciált területein alkalmaznak. Számos nyelvész (Fluck

1991; Grétsy 1988; Heltai 2006; Hoffmann 1998) a köznyelv és a szaknyelv

viszonyát komplementer fogalompárként értelmezi.

Bańczerowski (2004: 448) a szaknyelv és köznyelv viszonyában szemantikai,

morfológiai, valamint stilisztikai síkon az alábbi különbségekre világít rá:

- Monoszémia: a szaknyelveket a szemantikai síkon a konvencionális

verbális jelek egyértelműsége jellemzi.

- Szimplifikáció: a szaknyelvek jellemzője a grammatikai rendszerek

érezhető egyszerűsítése.

- Semlegesség: a szaknyelvek vizsgálataiban kimutatható a funkcionális

egységek expresszív konnotációinak hiánya.

A szakirodalmi áttekintést követően összegzésként elmondható, hogy a vizsgált

logisztikai szaknyelvre különösen érvényes, hogy a köznyelvtől elsősorban a

specifikus szókincs különbözteti meg. Számos olyan szakmaspecifikus magyar

szót alkalmaz, amely a köznyelv számára nehezen értelmezhető. Ezen túl nagy

arányban szerepelnek jövevényszók, idegen szavak, szószerkezetek, amelyek

30 

 

kérdéskörét és képzési módjait, jellegzetességeit, megjelenési formáit egy későbbi

(hatodik) fejezet tárgyalja.

2.2.3 A szaknyelvek rétegződése

A szaknyelvek rétegződésének bemutatásához fontos felvázolni a nyelv

rétegződésének néhány modelljét.

1. táblázat: A szaknyelv helye

Sebestyén (1988) Wacha (1992) Kiss (1995) Normatív nyelvváltozat: irodalmi nyelv köznyelv

Igény szerinti rétegződés:irodalmi nyelv köznyelv népnyelv

Köznyelvi változatok: beszélt köznyelv írott köznyelv

Területi változatok: nyelvjárástípusok helyi nyelvjárások

Területi-földrajzi rétegződés: nyelvjárások

Társadalmi változatok: csoportnyelvek szaknyelvek

Társadalmi nyelvváltozatok: szaknyelvek hobbinyelvek életkori nyelvváltozatok argó

Foglalkozások szerinti rétegződés: szaknyelvek műhelynyelvek hobbinyelvek

Területi változatok: nyelvjárások

Társadalmi csoportok szerinti rétegződés: rétegnyelvek csoportnyelvek

Forrás: Ablonczyné 2006a: 22 (Sebestyén 1988, Wacha 1992, Kiss 1995 nyomán)

31 

 

Mindhárom modellben külön helyet foglal el a szaknyelv, Sebestyén (1988) és

Kiss (1995) a társadalmi (nyelv)változatokhoz sorolja, Wacha (1992) pedig a

foglalkozások szerinti rétegződés alapján különíti el a szaknyelvet.

Pusztai (1975: 399) szerint a szaknyelv szociolingvisztikai szempontú hármas

felosztásában az alábbi rétegeket különböztethetjük meg:

1. felső réteg: (szak) tudományos nyelv

2. középső réteg: szakmai köznyelv

3. alsó réteg: szakmai társalgási nyelv.

Hoffmann (1987: 67) vezette be a szaknyelvek felosztására vonatkozóan a

szaknyelv vertikális és horizontális tagolási lehetőségeit. Hoffmann (1987: 67)

horizontális tagolásának rendező elve a szaknyelvek egymáshoz való kapcsolata,

azok egymáshoz fűződő ’rokonsági foka’. Roelke (1999: 29) ezzel szemben a

szaknyelv horizontális felosztásában a tudományos, technikai, valamint az

intézményi szaknyelvet különíti el.

Hoffmann (1987: 72) szerint a szaknyelv vertikális tagozódása négy fontos

kritérium alapján öt, az absztrakció szintjét jelölő szintre (höchst, sehr hoch, hoch,

niedrig, sehr niedrig vagyis legmagasabb, nagyon magas, magas, alacsony,

nagyon alacsony) tagolva vázolható fel.

A meghatározó kritériumok:

• az absztrakció foka (Abstraktionsgrad),

• a nyelvi forma (Sprachnorm),

• a nyelvhasználati környezet (Milieu), valamint

• a kommunikáció résztvevői (Kommunikationsträger).

32 

 

2. táblázat: A szaknyelvek vertikális felosztásának kritériumai Hoffmann felosztása alapján

Az

absztrakció foka

Nyelvi forma Nyelvhasználati környezet

A kommunikáció résztvevői

A Legmagasabb Mesterséges nyelvi jelek az elemek és relációk jelölésére

Elméleti alaptudomány: Elméleti közgazdaságtan

Elméleti közgazdaságtannal foglalkozó professzorok közötti kommunikáció

B Nagyon magas

Mesterséges nyelvi jelek az elemek és a természetes nyelv relációinak kifejezésére

Kísérleti tudományok: a közgazdaság-tudományon belül a gazdasági statisztika

Elméleti közgazdaságtannal foglalkozó professzor + gazdasági statisztikus

C Magas Erősen terminologizált természetes nyelv viszonylag kötött mondatszer-kesztéssel

Alkalmazott tudományok: Alkalmazott közgazdaság-tudomány

Elméleti közgazdasággal foglalkozó közgazdász + a gazdasági élet vezetői

D Alacsony Erősen terminologizált természetes nyelv viszonylag kötetlen mondat-szerkesztéssel

Gazdasági szféra A gazdasági szféra vezetői + a gazdaságban alacsonyabb pozíciót betöltő egyéb résztvevők

E Nagyon alacsony

Természetes nyelv néhány szakszóval, kötetlen mondat-szerkesztéssel

A gazdaság iránt érdeklődő laikusok

A gazdaság képviselői + átlagpolgár

Forrás: Ablonczyné 2006: 38 (Hoffmann 1984:66 és Kurtán 2005:153 nyomán)

33 

 

Hahn (1983: 63) vertikális felosztásában a szaknyelvek három szintje

különböztethető meg:

1. tudományos nyelv

2. szakmai köznyelv

3. felhasználói nyelv.

2.3 Szaknyelv és terminológia

A logisztikai szaknyelv terminológiai jellegzetességeinek vizsgálatához első

lépésként körül kell határolni a terminus és a terminológia fogalmát a vonatkozó

szakirodalmak alapján.

2.3.1 A terminus fogalma

A korábbi szókincsre irányuló nyelvészeti kutatások a terminus fogalma helyett a

szakszó, műszó, szaknyelvi szó kifejezéseket használták (Mészáros 2010:14).

Grétsy 1964-ben megjelent ’Szaknyelvi kalauz’-ában a szakszövegekben

előforduló specifikus szavakra az ún. műszó elnevezést használja. Grétsy (1964:

51) meghatározása szerint a műszók a különféle foglalkozási ágak képviselői által

munkájuk során, szakmájukkal kapcsolatban ismert és használt szavak, „amelyek

egy-egy tudományterület, szakma, iparág sajátos szavainak tekinthetők” (Grétsy

1964:51). Grétsy a különböző szakmák terminológiai rendszerét sajátos

szakszókincsnek nevezi. A műszóalkotás legfontosabb követelményeinek az

alábbiakat tekinti:

• egyértelműség

• rövidség

• magyarosság.

Seregy (1989) szaknyelv meghatározásában a ’szakmai szavak, kifejezések’

elnevezést használja.

34 

 

Fóris meghatározása szerint a terminus „egy meghatározott tárgykörön belüli

fogalmat jelölő lexéma, szám, jel vagy ezek kombinációja” (Fóris 2005: 37). Kiss

(1995:75) értelmezésében a szaknyelveket a logikailag és nyelvileg rendezett,

definiált, kodifikált és közérdekű terminológia jellemzi. A terminusok

használatának körülményeit vizsgáló kutatási irányok az alábbi csoportokra

oszthatók:

• szabványosított és nem szabványosított terminusok,

• nem szabványosított általános szókincs,

• olyan szavak, amelyek soha nem tekinthetők terminusnak (Kurtán 2003:

167).

Wüster (1979: 13) szerint a terminológiai vizsgálatok tárgya a fogalom, amely

különbözik a megnevezések értelmében vett terminusoktól. Cabré (1998: 81)

meghatározása szerint a terminus a terminológia egységeként értelmezhető, amely

formailag, illetve szemantikailag nem mutat eltérést a szavak kategóriájától, a

terminusok különbsége pragmatikai, valamint kommunikatív jellegű lehet. Sager

(1990: 3) szerint a terminusok szerkezetét a fogalom jellemzői határozzák meg,

Schütze (1976: 21) véleménye szerint a terminus jelentését az adott terminológiai

rendszerhez való tartozása határozza meg. Bańczerowski (2004) rámutat arra,

hogy a terminus fogalmát az állandó paraméterek határozzák meg. „Tehát a

terminus nem más, mint egy olyan szó (szókapcsolat), amely meghatározott,

pontosan definiált fogalmi struktúrával rendelkezik, és amely elvileg egyértelmű,

emocionális töltés nélküli egység, de amely viszont rendszerképző képességgel

bír” (Bańczerowski 2004: 447). Hangsúlyozza továbbá, hogy bár a terminus

fogalmának nincs egzakt meghatározása a tudományban, a „terminusok

specifikuma mindenekelőtt abban rejlik, hogy azok ’az emberi munka eszközei’ ”

(Bańczerowski 2004: 447). A terminus kettős jellege tehát, hogy egyrészt egyedi

jelentéssel bír, másrészt rendszerbeli szerepe van (Bańczerowski 2004: 447).

Fóris (2006: 91) úgy véli, hogy „a napjainkban keletkező terminusok definíciójának írott formában való megadását több dolog indokolja. Mindenekelőtt az a tény, hogy nem hosszú, spontán folyamat során, közmegegyezésben alakulnak ki az új

35 

 

fogalmak, és az azokat jelölő terminusok, hanem rövid idő alatt, tudatos formálással jönnek létre, és így a jelentés rögzítése biztosítja a nyelvi közösség számára egységes értelmezést. Másrészről az egyre összetettebb tartalomnak és a többi terminussal való kapcsolatnak a viszonyát is szükséges rögzíteni. Az írott megadás a jelentés szinkrón, közös normákhoz igazodó használatát biztosítja”.

A legfontosabb kutatási eredményeket figyelembe véve elmondható, hogy a

terminusoknak összetett követelményrendszernek kell megfelelniük, amelyek

közül a legfontosabbak: az egyértelműség, pontosság, szemléletesség,

terminológiai egységesség, állandóság, magyarosság (a magyar nyelvi rendszerbe

való illeszkedés), fordíthatóság.

Amint látni fogjuk, a logisztikai szaknyelv terminusai sok esetben nehezen

felelnek meg az említett követelményeknek. A gyors ütemben beáramló angol

terminusok miatt a vizsgált terminusok esetében a legnagyobb problémát a

magyar nyelvi rendszerbe való illeszkedés jelenti.

A szakszövegekben előforduló terminusok számos funkcióját meghatározták már

a szakirodalomban. Ezek közül jelen kutatás számára a Bańczerowski (2004: 448)

által megadott legfontosabb szempontok:

• disztinktív funkció: az adott fogalom helyének meghatározása a megfelelő

fogalmi rendszer hierarchiájában,

• információs funkció: szakinformációk átadása,

• instrumentális funkció: a szakmai munka eszköze

• kommunikatív funkció: a szakmai tudás kölcsönös cseréje

• kumulatív funkció: a szakmai tudás felhalmozása és tárolása.

2.3.2 A terminológia fogalma

36 

 

Fóris (2005:37) áttekinti a terminológia fogalmának korábbi meghatározásait, és

az újabb kutatási eredmények tükrében a terminológia fogalmát három pontban

fogalmazza meg. Így a terminológia:

1. terminusok, fogalmak és azok viszonyának vizsgálata;

2. terminusok gyűjtésére, leírására, bemutatására, valamint osztályozására és

képzésére alkalmazott eljárások és módszerek összesége;

3. egy meghatározott tárgykör logikai rendszeréhez illeszkedő rendszerezett

terminusok összessége (Fóris 2005: 37).

A terminológia összetett kutatási terület, nem csupán a nyelvészet egyes

területeihez (például szaknyelvkutatás, fordítástudomány) kapcsolódik, hanem

más tudományokat is érint, ennek következtében különösen igényli a nyelvészek

és a szakemberek közötti együttműködést (Fischer 2010: 51). Hoffmann (1987)

értelmezésében a terminológia az adott szaknyelv speciális, rendszerszerű

szókincsét jelenti.

Fóris (2005a) Hat terminológiai lecke című művében a terminológia

rendszerezésének osztályozási lehetőségeit mutatja be. Fóris művéből kiindulva a

logisztikai szaknyelv specifikus szókincsének vizsgálatai során az alábbi

vizsgálati szempontokat alkalmaztuk:

1. morfológiai szempontú vizsgálat (például összetett szavak)

2. eredet szerinti vizsgálat (például a logisztikai szaknyelvben nagy

számban fordulnak elő az angol nyelvből átvett szavak)

3. a magyar nyelvbe való bekerülés ideje alapján (például jövevényszó,

idegen szó – vizsgálataink azt igazolják, hogy a logisztika specifikus

szakszókincsében a jövevényszó és az idegen szó bekerülési idejét

tekintve az esetek többségében nagyon közel áll egymáshoz.)

Fóris (2006: 93) megfogalmazásában a terminológia paradigmaváltása zajlik, ami

„azt idézi elő, hogy a tudományos, gazdasági és társadalmi változások következtében megváltoznak a különböző dolgok, folyamatok egymáshoz való viszonyai, megváltozik a környezetünkről való ismeretünk, ezért az

37 

 

egyes szakterületek fogalmai részben módosulnak, egyes fogalmak eltűnnek, ugyanakkor újak keletkeznek”.

A paradigma fogalmát Kuhn vezette be 1962-ben, a tudományos forradalmak

fejlődésének vizsgálata során (Fóris 2006: 93). Kuhn meghatározása szerint a

„paradigma az, amit a tudományos közösség minden tagja elfogad, és

megfordítva, az adott tudományos közösséget azok alkotják, akik elfogadnak egy

bizonyos paradigmát” (Kuhn 2000: 181).

A tudomány és a technika rohamos fejlődésének eredményeként a különböző

szaknyelvekben egyre nagyobb igény teremtődik új terminusok alkotására. Ez a

megállapítás különösen érvényes a logisztikai szaknyelvre, amelynek

terminológiai rendszere nagymértékben függ a gazdaság változásától, a

közlekedés, valamint a technológia fejlődésétől.

A dolgozat további fejezeteiben – Hoffmannal (1987) egyetértve – a logisztikai

szaknyelv terminológiája a különböző szempontok szerint rendszerezett

logisztikai terminusok összességét, vagyis a logisztikai nyelvhasználatra jellemző

specifikus szakszókincset jelenti.

2.4 A szakszövegek lexikai jellemzői

A szakszövegeket a köznyelvi szövegektől első sorban az adott szakterületre

jellemző szakszavak és terminusok különböztetik meg. A szakkifejezések

jellemzőinek bemutatásához Szépe (1982: 134) feltételrendszerét vesszük alapul.

Szépe (1982) szerint a szakszavak jellemzői:

• szabatosság (egyértelmű)

• alkalmasság (rövid, de rendszeralkotó)

• szemléletesség (elemek közötti kapcsolat)

• helyesség (korszerű nyelvhelyesség)

38 

 

• hajlékonyság (továbbképezhető)

• egyöntetűség (rendszer belső harmóniája)

• általános használat (szabványosítás, oktatás)

• állandóság, tartósság (történeti kontinuitás)(Kurtán 2003: 171).

Bańczerowski (2004: 447) szerint „a szakszöveg nem más, mint a megfelelő

terminológiai tár reprezentációjának a formája, amely a megfelelő szintagmatikai

sorban az aktuális logikai szintaxis szabályai szerint jött létre”. Rávilágít arra is,

hogy bár a szaknyelvek szókincse az adott nyelv lexikális készletén alapul, túllépi

annak határait. Ez azzal magyarázható, „hogy a szakszókincsre más elveket

alkalmazunk, mint az irodalmi nyelv szókincsének az esetében. Például az idegen

nyelvből átvett lexikális kölcsönzéseket másképpen értelmezzük az irodalmi nyelv

szempontjából és másképpen a technolektusok tükrében” (Bańczerowski 2004:

446). A szakszókincs a logikai szintaxis alkalmazásának eredményeként – annak

komponensei közötti meghatározott relációk érvényesülésével – egy, a szaktudást

reprezentáló terminológiai rendszert alkot. Bańczerowski felsorolásában a

szakszókincset az alábbi elvek jellemzik:

1. adekvátság

2. aktualitás

3. produktivitás

Bańczerowski (2004: 447–448) meghatározása szemléletesen és részletesen

összefoglalja a szakszöveg rendeltetését, funkcióit, ami a vizsgált logisztikai

szakszövegekre is alkalmazható.

„A szakszöveg mint a szaktudás képe (metaképe) a szakmai kommunikációs rendszernek alapvető eleme. Adója vele jelzi a vevőnek, hogy milyen szakinformációval rendelkezik, és megfelelő metainformációs operátorok (metaszöveg) segítségével arra törekszik, hogy rávezesse a vevőt és segítse abban, hogy ő a lehető legadekvátabb módon tudja rekonstruálni és elsajátítani az új szakinformációt”.

Kurtán (2006: 949) meghatározása szerint a szakszövegek a sokszínű szakmai

nyelvhasználat megnyilvánulásai.

39 

 

„A szakszövegek a specifikus beszédszándékok által meghatározott nyelvi és nem nyelvi, túlnyomórészt szerves kapcsolódásokból felépülő olyan auditív vagy vizuális csatornán megnyilvánuló közlés, amely a kommunikáció alapegységeként specifikus beszédhelyzetekben vagy szövegkörnyezetben konvenciók alapján kialakított kommunikációs szerepnek tesz eleget”.

A szakszövegek csoportosítására, rendszerezésére többféle rendező elvet

ismerünk. Szempontok lehetnek:

• a szöveg nyelvi szervezettsége

• funkcionális stílusa

• a logikai tartalom

• a tárgyi tartalom

• a közlés módja és közege

• a műfaj.

A dolgozatban az írott logisztikai szaknyelv terminológiai és lexiko-szemantikai

vizsgálatát végezzük szakcikkek alapján, amelyek vizsgálatáról bővebben a

hatodik és hetedik fejezetben szólunk.

2.4.1 Szakszöveg – szakfordítás

A szaknyelvkutatások fontos szegmensét jelentik a szakszövegek fordításának

vizsgálatai. A szaknyelvek napjainkban csakis nemzetközi kitekintéssel

vizsgálhatók, és számos szakszöveg szakfordítást követően tárul elénk

anyanyelvünkön, ezért fontosnak tartjuk röviden szólni a szakfordítás néhány

fontos kérdéséről.

Magyarország európai uniós csatlakozása számos nyelvi következményt és

feladatot vont maga után. Az unióból érkező információ közléséhez,

továbbításához szakszerű, pontos fordításokra van szükség. A szakszerű

40 

 

fordítások elkészítésének fontos alapfeltétele a terminológia és a szaknyelv

megfelelő ismerete és alkalmazása.

A fordítók kettős feladat előtt álltak, illetve állnak: a különböző uniós

dokumentumok és szakszövegek szakszerű és tartalmilag pontos fordítása mellett

a csatlakozás következtében a magyar nyelvben korábban nem használt szavak

megalkotása is az ő feladatuk. Az újonnan alkotott szavaknak számos

követelménynek kell megfelelni. Dróth (2000) szerint az új szavak legyenek

egyszerűek, hajlékonyak, lehetőleg magyarosak, időtállók és a szaknyelvi

terminológia rendszerébe jól illeszthetők.

A fordítások során alkalmazott fordítástechnikai eljárások Heltai (2003) szerint az

alábbiak lehetnek:

• nyelvtani cserék

• lexikai cserék

• kiegészítés

• elhagyás

• összevonás

• szétbontás

• átrendezés.

A nyelvtani cserék alkalmazása során a fordításban más szófaji kategória szerepel

az eredeti szöveghez képest. Például: egyes számú főnevet többes számúval,

szenvedő szerkezetet cselekvő formájú igével fordítunk, vagy más szófaji

kategóriát alkalmazunk az eredeti szöveghez képest.

Lexikai cseréről Heltai (2003:15) szerint akkor beszélünk, ha a fordító a szótár

szerint nem azonos jelentésű szavakat feleltet meg egymásnak, annak érdekében,

hogy a szöveg tartalmát az olvasó számára érthetőbben visszaadhassa. Lexikai

41 

 

cserék főként a szó szerint nem fordítható szókapcsolatok fordításában jellemzők.

Gyakran kerül sor általánosításra, valamint az ún. antoním fordításra, melynek

során az eredeti kifejezést ellentétes értelmű szavakkal fordítjuk. A lexikai

cserékhez tartozik az adaptálás módszere, amikor az eredeti szöveg szó szerint

nehezen vagy egyáltalán nem fordítható részeit egy hasonló elemmel

helyettesítjük.

A fordítás során nem csupán szavakat fordítunk, hanem szövegeket, ezért gyakran

szükséges a fordított szöveg egy-egy szóval való kiegészítése, bizonyos szavak

elhagyása, összevonása vagy éppen szétbontása. Számos esetben szükséges az ún.

átrendezés, vagyis bizonyos szavak, kifejezések vagy mondatok sorrendjének

megváltoztatása, ami lehet kötelező vagy szabadon választható. Ügyelni kell

azonban arra, hogy az eredeti szövegben szereplő szövegrészek közötti kapcsolat

megmaradjon.

2.5 Tudományos nyelvhasználat

A szaknyelvek közlésmódjának igényessége szerinti felosztása alapján a

tudományos nyelvhasználat a legmagasabb szintre jellemző (például tudós-tudós,

szakember-tudós kommunikációjában). A vizsgált logisztikai szakcikkeket a

legmagasabb absztrakciós szint jellemzi, amely sok esetben közelít a tudományos

nyelvhasználathoz, ezért fontosnak tartjuk röviden kitérni a tudományos

nyelvhasználat legfontosabb jellemzőire.

Az alkalmazott nyelvi stílus nagymértékben függ a megnyilatkozás tárgyától,

annak céljától, a kommunikációs helyzettől és bizonyos szakirodalmak szerint az

alkotó egyénisége is befolyásolhatja a stílust. Vass (1997) megfogalmazásában „a

stílusréteg a társadalmi érintkezés meghatározott területén jellemzően használt

nyelvi kifejezőeszközök rendszere, illetve az ezek használatát szabályozó

törvényszerűségek összessége”(Vass 1997:73).

42 

 

A szakirodalom a magyar irodalmi és köznyelvben írott és beszélt nyelvi

stílusokat különböztet meg.

Az írott nyelvi stílusba sorolhatók:

• a tudományos stílus,

• a publicisztikai,

• a hivatalos,

• a szépirodalmi vagy művészi stílus és

• a levélstílus.

Beszélt nyelvi stílusok

• a társalgási,

• a szónoki, illetve

• az előadói stílus.

Vass (1997) megfogalmazásában a „tudomány célja a valóság törvényeinek,

összefüggéseinek megismerése, illetőleg világos és egyértelmű megismertetése

érvelő bizonyítással” (Vass 1997: 73).

A tudományos stílus a tudományos művekre (pl.: tanulmány, tudományos cikk)

jellemző nyelvhasználat. Crystal (2003: 472) így ír a tudományos nyelvről:

„A tudományos módszertannak, mely megkívánja az objektivitást, a szisztematikus vizsgálatot és a pontos mérést, számos nyelvi következménye van. Kiemelkedő szerepet kapnak a személytelen kijelentések, a logikus kifejtések és a pontos leírások. A népszerűsítő írások kivételével tudatosan kerülik a humort, az érzelemnyilvánítást, a képszerű kifejezésmódot és a hétköznapi nyelvhasználat más eszközeit”.

A tudományos stílusra jellemző az egyértelmű, pontos fogalmazás, az érzelmi

hatású nyelvi elemek hiánya, illetve az értelmi-logikai gondolatmenet. A

szövegekben gyakori a hivatkozások és az idézetek előfordulása, melyek

jelölésére több kialakult rendszert is ismerünk. A tudományos nyelvhasználatban

az egyértelműség kedvéért elengedhetetlen a világos, áttekinthető

szövegszerkezet.

43 

 

Kabán (1993: 24) megfogalmazásában

„a tudományos stílust a világos, logikus, pontos, tömör, egyértelmű beszédminőségre való törekvés jellemzi. Az író magas tudományos felkészültséggel rendelkezik. Ami az írónak a közlés tartalmához való viszonyát illeti, erre az emocionalitás gyenge foka jellemző”.

Kabán (1993) szerint a tudományos nyelv a racionális szubsztancia optimális

kifejezője, ebből adódóan a legfontosabb jellemzője a pontosságra való törekvés.

A tudományos szövegekre jellemző a logikai következetesség és a részek közti

összefüggés. A szöveg felépítése történhet deduktív, illetve induktív módon.

A kutatók szerint a tudományos nyelvhasználatot az általános stílusbeli jellemzők

mellett speciális szakszókincs és sajátos nyelvtan is jellemzi.

A tudományos nyelv szókincsének terjedelmessége a tudományterületek

specializáltságának eredménye. Egyes tudományterületeken gyakran válik

szükségessé új szavak alkotása vagy bizonyos szakszavak idegen nyelvből való

átvétele. A tudományos nyelv szókincse az egyre gyorsabban változó világ

következtében folyamatos újításra, bővítésre, illetve átalakításra szorul. A

tudományos nyelvben gyakori a szóösszetételek, a rövidítések és az idegen szavak

használata.

A tudományos életben a kommunikáció (például publikációk, konferenciák)

lassan már kizárólag csak angol nyelven zajlik. Ez azonban akaratlanul az angol

nyelv dominanciáját és annak a többi nyelvre gyakorolt erős hatását eredményezi.

A tudományos nyelvet a speciális szókincs mellett sajátos nyelvtan is jellemzi. A

magyar tudományos stílus jellemzője az áttekinthető szórend, a kijelentő

mondatok, az összetett mondatok használata, illetve gyakoriak a többszörös

alárendelések.

A tudományos szövegek

44 

 

„más szövegekhez képest jóval többször szorulnak rá a vonatkozó névmásokra és határozószókra, illetve a névmási utalószókra. A mellérendelésben az ellentétet, a magyarázatot, a következtetést jelölő kötőszavak nélkülözhetetlenek a szakíró számára, az alárendeléshez pedig az ok- és célhatározói kötőszavak és utalószók, továbbá a következményesség kifejezőeszközei. Világosságra, egyértelműségre törekedve, sokkal gyakrabban kényszerül a tudományos stílus a szóismétlésre, mint más szövegfajták” (Grétsy –Kemény, 1996:590).

A tudományos nyelvhasználatban gyakoriak továbbá a következtető, a magyarázó

és a feltételes mondatok. A tudományos stílus nyelvezetének fontos eleme a

tárgyszerűség és a tartalomközpontúság, és a nem nyelvi elemek az estetek

többségében háttérbe szorulnak.

A tudományos és hétköznapi nyelvhasználat közti különbséget az adott szöveg

rendeltetése határozza meg. A szöveg célja lehet szakmai, belső

információáramlás, ahol a szöveg szakemberek által a szakszókincset teljes

mértékben ismerő szakemberek számára íródott. Ebben az esetben nincs szükség

az adott terminusok kifejtésére, magyarázatára. A szöveg azonban lehet

ismeretterjesztő, amelynek rendeltetése a külső információáramlás. Ekkor a

célközönség nem feltétlenül az adott szakma művelői köre, hanem az adott

szakterület iránt érdeklődő olvasó informálása is cél. A tudományos

nyelvhasználatra a specifikus szókincs mellett sajátos nyelvtan is jellemző, amit a

vizsgált logisztikai szakszövegek is igazolnak.

45 

 

2.6 Részkonklúzió

A szaknyelvek értelmezési megközelítésének sokrétűsége, és fogalmának néhány

szempont szerinti áttekintése is alátámasztja, hogy a szaknyelvek kutatása milyen

összetett tevékenység.

Szabó (2001) összefoglalásával egyetértve összegzésként elmondható, hogy a

logisztikai szaknyelv legfontosabb jellemzői:

• meghatározott szakterület képviselőinek – a logisztikai szakembereknek –

szakterületi vonatkozású kommunikációja,

• a köznyelvre épül,

• speciális szókincs – speciális magyar, illetve számottevő angol terminusok

használata –,

• sajátos, esetenként bonyolult fogalmazási mód,

• a szaknyelvek fejlesztése sokszor nemzetközi egyeztetésekkel, szigorú

szabályok alapján történik – az angol terminusok gyors beáramlása sok

esetben nyelvhasználati pontatlanságokat, következetlenségeket

eredményez,

• a köznyelvnél gyorsabban fejlődik, de rövidebb élettartamú – a logisztika

szakszókincse a technológia rohamos fejlődésének következtében gyorsan

46 

 

változik, a köznyelvhez képest gyorsabban jelennek meg és válnak

elavulttá bizonyos terminusok.

3 A SZAKNYELV VÁLTOZÁSA

3.1 Bevezetés

A harmadik fejezet a szaknyelvekre jellemző változások tendenciáinak és okainak

bemutatására helyezi a hangsúlyt. A globalizáció fogalmának körvonalazása után

a fejezet a globalizáció nyelvi vonatkozásait, a közvetítő nyelvek jelentőségét és

történeti fejlődését valamint az angol nyelv nemzetközi kommunikációban

betöltött szerepét tárgyalja.

Kiss (2008: 261) értelmezése szerint a nyelvi változás

„mint folyamat a konkrét nyelveknek a társadalom, illetőleg a beszélők folyton változó nyelvi kifejezési igényei szerinti, a nyelvrendszertani adottságok által meghatározott s a nyelvhasználatban megvalósuló módosulása. E folyamat kísérőjelensége, következménye pedig a beszélők valamely csoportjának a nyelvhasználatában, egyszersmind tagjainak a nyelvi kompetenciájában megjelenő, az addigi nyelvi gyakorlattól és tudástól eltérő nyelvi funkció, szabály, illetőleg forma.”

Hymes (1974) elmélete szerint a nyelvhasználatot nem csupán az adott nyelv

szókincse, illetve nyelvtani rendszere határozza meg, hanem a kommunikációs

szituációt a szociokulturális környezet is jelentős mértékben befolyásolja. Crystal

szerint „a nyelv által betölthető sajátos funkciók száma elméletileg korlátlan. Az

új társadalmi jelenségekkel együtt létrejön a hozzájuk kapcsolódó nyelvhasználat

47 

 

is” (Crystal 2003: 470). A szaknyelvek vizsgálatához tehát a nyelven kívüli

tényezők figyelembe vétele is szükséges, az adott kor nyelvhasználata és az azt

körülvevő társadalom mindenkor csak szoros összefüggésben vizsgálható. Kiss

(2002: 12) megfogalmazásában a

„körülmények hatással vannak a nyelvre, a nyelvhasználatra is. A társadalomnak a nyelvhasználatba való közvetlen „beavatkozását” leginkább a szavakon és a neveken érhetjük tetten. Nagyobb társadalmi – politikai – kulturális változások mindig nyelvi következményekkel is járnak”.

A nyelv szociolingvisztikai szempontú vizsgálatához elengedhetetlen a nyelv és

az adott társadalom struktúrája közötti kapcsolatrendszerek feltárása, hiszen „a

gyorsan változó gazdasági, politikai, tudományos-technikai és kulturális

környezet számos, a nyelvekkel s a nyelvhasználattal összefüggő újabb kérdést is

fölvet” (Kiss 2005b: 12).

3.2 Nyelv és globalizáció

3.2.1 A globalizáció fogalma

Napjaink nemzetközivé vált, egységesülő gazdasági, politikai és tudományos

kapcsolatait a globalizáció kifejezéssel jellemezhetjük. A globalizáció jelensége

azonban nem kizárólag a 21. század ’találmánya’, a globális törekvések gondolata

több évezredes múltra tekint vissza. A mai értelmezésben használt globalizáció

fogalmát McLuhan alkotta meg globális falu metaforájával, ami „arra utalt, hogy a

televízió határokat, kultúrákat átlépő és tömeges – tömegkulturális – jellegéből

következően azonos gondolatokat, élményeket – mítoszokat – terjeszt, s ezzel

egységessé formálja a Föld lakóit” (Balázs 2002: 10). Balázs (2010: 10)

meghatározása szerint a modern kori globalizáció kialakulásának három

lépcsőfoka különíthető el:

48 

 

1. a tévékorszak – a modern tömegkultúra terjesztését szolgáló televízió

megjelenése

2. a multinacionális cégek eluralkodása

3. informatikai forradalom – a tömeg – és távközlés összekapcsolása.

3.2.2 A globalizáció nyelvi vonatkozásai

A globalizáció jelensége megfigyelhető a gazdaságban, a kultúrában, a nyelvben,

vagyis az élet valamennyi területén. Előnyei, hogy a modern közlekedés

vívmányainak köszönhetően csökkentek a távolságok, a telekommunikációs

eszközök megjelenésével és rohamos fejlődésével felgyorsult az

információáramlás, a közvetítő nyelv(ek) szerepének felerősödése pedig

vitathatatlanul megkönnyíti a nemzetközi kommunikációt. Tótfalusi egyetért azzal

a felfogással, hogy „világnyelvünket okvetlenül a természetes nyelvek közül kell

választanunk, melyek éppoly spontán produktumai az emberiségnek, mint a

művészetek, sőt mint maga az emberi társadalom” (Tótfalusi 1972: 186).

A globalizálódó világ határokat nyit meg a társadalom, a gazdaság, a politika,

illetve a tudomány területei és szereplői számára. A kultúrák közötti

kapcsolattartás és az egységesülő világ akaratlanul is a különböző nyelvek

egymásra hatását és anyanyelvünk változását eredményezik. A kommunikáció

legfőbb eszköze, a nyelv a társadalmi formák, a politikai integrációs folyamatok

és a technika fejlődése során mindig is idegen nyelvi (például latin, francia)

hatásoknak volt kitéve.

49 

 

3.3 Közvetítő nyelvek – lingua francák

A globalizáció korában, a kultúrák sokszínűségében a felgyorsult információs

társadalom gyakorlati okokból megköveteli a közvetítő nyelv(ek) használatát a

nemzetközi kommunikációban. Napjainkban a lingua franca elnevezést a

közvetítő nyelv szinonimájaként alkalmazzuk, amely a nemzetközi gazdaság és

kereskedelem színterein jelenleg az angol nyelv.

Balázs megfogalmazásában „gyakorlati okból szükség van általánosabb, több

helyen használható közvetítő nyelvekre. Ilyenek mindig is voltak: ezek a lingua

francák” (Balázs 2002: 18). A lingua franca kifejezés eredetileg a Földközi-

tengeri szigeteken, illetve Tunéziában hajózók és kereskedők érintkezési

nyelveként használt újlatin, főleg olasz és arab alapú keveréknyelvre vonatkozott,

amelyet a legrégibb pidzsin nyelvnek is neveznek. A lingua franca elnevezést

később általános kifejezésként kezdték használni az eltérő anyanyelvű kultúrák

közötti közvetítő nyelvekre. A középkorban a latin, később a francia, illetve

bizonyos földrajzi területeken a német volt az európai kultúrák lingua francája.

3.3.1 Az angol nyelv szerepe a nemzetközi kommunikációban

Számos összefüggésben halljuk, mondjuk, olvassuk: korunk lingua francája az

angol. Kiss (2002: 263) megfogalmazásában

„az első számú világnyelv, szigorúan véve: az egyetlen igazi világnyelv, tehát a legfontosabb nyelv ma az angol. Modern lingua francaként a leggyakrabban használt közvetítőnyelv, amelyet a világ minden országában tanítanak, iskolai keretekben (is)”.

50 

 

Balázs (2002: 11) egyetért a közvetítő nyelvek szükségességével, véleménye szerint azonban

„talán van valami igazságuk azoknak, akik azt mondják, hogy egyetlen élő nyelv a világkommunikációban egyenlőtlenséget okoz. Szükség van közvetítő nyelvekre –de a leghelyesebb, legdemokratikusabb az lenne, ha több nyelvet hoznának ilyen helyzetbe. S a nemzetközi kommunikációban mindenkinek (!) valamilyen idegen nyelvet kellene beszélnie. Az ilyen felfogás más nyelveknek is oszt szerepet, és az angol nyelv tanulásáról sem akar lebeszélni senkit”.

Nádai (2007: 12) úgy véli, hogy „a domináns nyelv kiválasztása nem nyelvi,

hanem gazdasági, hatalmi pozíció kérdése”.

Az angol nyelv dominanciája elsősorban a szaknyelvek szókészletére gyakorol

jelentős hatást. Főként az informatikai, műszaki és gazdasági vonatkozású

szaknyelvekben figyelhető meg az anglicizmusok korlátlan mértékű beáramlása,

de a jelenség alól minden bizonnyal ma már egyetlen szaknyelv sem jelent

kivételt. „Az élet minden területén szembesülünk ezzel a jelenséggel a

számítástechnikától az orvostudományon, az üzleti életen, a reklámiparon,

tudományos kutatáson át a divatig, a sportig és a szórakozásig” (Kovács 2008:

45).

Egy új szó, kifejezés megnevezésére Seregy szerint két lehetőség kínálkozik:

„magyar szót alkotni vagy átvenni az idegent. Nyilvánvaló, hogy anyanyelvünk szempontjából az első megoldás tűnik hasznosabbnak, de nem mindig valósítható meg. Néha azért, mert igazában nem is akartunk helyette új szót létrehozni, máskor azért, mert egyszerűen nem sikerült. Vannak esetek, amikor nem célszerű, sőt nem is szabad mindenáron erőltetni a magyar szavak megalkotását és használatát” (Seregy 1989: 43).

Ez különösen helytálló a szaknyelvek tekintetében. Ablonczyné (2002: 43) úgy

véli, hogy

„az idegen szók befogadása a szókincs gyarapodásának állandó eszköze: ez természetes folyamat volt az évszázadok során és ma is az. A legtöbb esetben nincs helyettük megfelelő magyar/német/olasz szó, némelyiket még megmagyarázni is csak bonyolult körülírással lehet”.

51 

 

A szaknyelvek terminológiájára vonatkozóan gyakran felmerül a kérdés, hogy

minden esetben szükség van-e az idegen szakszavak, kifejezések magyarítására. A

logisztikai szaknyelvhasználók szerint ez az esetek többségében kommunikációs

zavarokhoz vezetne, ezért a magyar szaknyelvekben is leginkább az idegen

kifejezések használata jellemző.

3.4 A szaknyelvváltozás tendenciái

A felgyorsult társadalmi, gazdasági, technikai változások a szaknyelvekre is

jelentős hatást gyakorolnak. A változás a szaknyelvek szókészletében a

legszembetűnőbb. Fóris (2006a: 51–52) úgy véli, hogy a szaknyelvek

változásának legfőbb oka a szakmai területek fejlődésében rejlik. Fóris (2006a)

elméletéből kiindulva a szaknyelvek változásának tendenciái a következők:

• „A tudományok, a tudományos eredmények, az ipari tevékenység és a

mindennapos felhasználói gyakorlat egyre közelebb kerül egymáshoz. Ez

a közeledés a legnyilvánvalóbb a közös szakmai ismeretek meglétében, az

azonos eszközök és folyamatok használatában” (Fóris 2006a: 51). Ennek

következtében a kutatás, a fejlesztés, az ipari előállítás, a kereskedelmi

forgalmazás és a felhasználáshoz kapcsolódó szakmák nyelvében sok

közös elem jelenik meg, valamint kialakulnak a közös szaknyelvi normák.

A logisztika szoros összefüggésben áll a gazdaság számos egyéb

területével, például a közlekedéssel és az információs-technológiai

fejlődésekkel. Ebből adódóan a logisztika és a kapcsolódó

tudományterületek terminológiájában számos közös elem mutatható ki.

• A különböző szaknyelvek egymásba fonódása az egyes szakterületek

fejlődésével és az interdiszciplináris tevékenység széleskörűvé válásával

52 

 

magyarázható. A logisztika tudományának interdiszciplinaritásából

adódóan a szaknyelvre különösen igaz a terminusok tudományterületek

közötti vándorlása, a specifikus szakszavak köznyelvbe való bekerülése

azonban a logisztika esetében csupán kismértékben vagy egyáltalán nem

mutatható ki.

• A szaknyelvek lexikai készlete hasonlóan gyors ütemben változik a

felgyorsult társadalmi, gazdasági, tudományos fejlődéssel és változásokkal

lépést tartva, hiszen „rövid idő alatt hatalmas tömegben keletkeznek új

eszközök, új folyamatok jönnek létre, új kapcsolatrendszerek létesülnek”

(Fóris 2006a: 52). A logisztikai szaknyelv szókészletének szerves részét

jelentik a napról napra újuló technológiai eszközök, vállalatgazdasági

folyamatok.

• A különböző tudományos-szakmai területek legmagasabb szinten

tevékenykedő szakértőinek, kutatóinak száma arányait tekintve jelentősen

alacsonyabb a társtudományok, illetve más szakmák képviselőihez képest.

„Ennek következménye, hogy a szaknyelvi kommunikáció legmagasabb

szintjét (szakértői szinten) kevesen használják” (Fóris 2006a: 52). Emellett

azonban a kapcsolódó szakterületek szakértői szintű képviselői, illetve

szakmai szempontból alacsonyabb szintű alkalmazói és a terület iránt

érdeklődő laikusok nagy arányban érdekeltek a szaknyelvi ismeretek

birtoklásában. Ez az arány a logisztikai szaknyelv használói körének

vizsgálati eredményeiből is jól kimutatható. Míg a legmagasabb szintű,

tudományos nyelvhasználat csupán a használók 1%-ára (minisztériumok,

hivatalos szervek, egyetemen, érdekképviseletek) jellemző, addig az

alkalmazók köre (gyártó, kereskedő vállalatok) 72%-ra tehető.

• A különböző tudományterületek egyre erősödő egymásra utaltsága számos

nyelvészeti kutatás területén is interdiszciplináris felkészültséget

igényelne. Az egyes szakmák művelőinek szerepe meghatározó lenne a

szaknyelvek fejlesztésében, és a szaknyelv–köznyelv kapcsolatának

ápolásában, ami napjainkban – néhány terület kivételével – a korábbi hazai

nyelvészethez képest visszaszorult. A logisztikai szaknyelv fejlesztése,

53 

 

terminológiai rendszerezése esetében elengedhetetlen az interdiszciplináris

szemlélet és együttműködés. Számos nyelvhasználati (főként helyesírási és

értelmezési) hiba elkerülhető lenne a szorosabb együttműködés esetében.

3.5 Részkonklúzió

Megállapíthatjuk, hogy az elmúlt évtizedekben a magyar gazdaság szerkezete

átalakult,

„amelynek eredménye a korábban intézményileg zárt magyar gazdaság kinyitása, valamint európai és globális integrációja volt. Mindezeket a jelenségeket figyelembe véve nem csoda, hogy gazdasági szaknyelvünk is nagy változásokon ment keresztül” (Ablonczyné 2006: 39).

Az egyre gyorsabb ütemű nyelvváltozás folyamatát minden nyelvhasználó

közvetlenül tapasztalhatja. A nyelvek egymásra hatásának diakrón szempontú

vizsgálata a történeti nyelvészet és a szociolingvisztika szoros kapcsolatára világít

rá (Kálmán–Trón 2007: 105). Jelen dolgozat a magyar logisztikai szaknyelv

szókészletének vizsgálatára és annak fejlődésére, változási tendenciáira fókuszál.

A logisztika nyelvhasználatában különösen szembetűnő az idegen elemek

beáramlása, a szókölcsönzések egyre nagyobb arányú előfordulása. A globalizáció

korában a köznyelvi kommunikáció fejlesztése mellett egyre nagyobb figyelmet

kell fordítani a szaknyelvek fejlesztésére, a terminológiai, valamint szemantikai

normák vizsgálatára, rendszerezésére, ami mindenkor csak interdiszciplináris

szemlélettel valósítható meg.

54 

 

4 A LOGISZTIKAI SZAKNYELV

4.1 Bevezetés

Szaknyelvi kutatásainkban az írott logisztikai szaknyelv jellemzőit és annak

szókészletét vizsgáltuk különös tekintettel az idegen – a logisztikai szaknyelvre

jellemzően főként angol – szavak előfordulására. A nyelvi vizsgálatokhoz

választott korpuszt a Supply Chain Monitor, a Tranzit és a Loginfo c. magyar

nyelvű logisztikai szakfolyóiratokban és az évente kiadott Logisztikai évkönyv

című kiadványban megjelent cikkek, tanulmányok szövegei jelentik.

A szaknyelv szókészletének és a terminológiai vizsgálatok eredményeinek

részletes bemutatása előtt mindenképp szükséges meghatározni a logisztika

terminus eredetét, valamint a logisztika fogalmát. Jelen fejezet a logisztika

tudományterületi besorolása után bemutatja a szaknyelv mai magyar

nyelvváltozatok közötti elhelyezkedését, és a logisztikai szaknyelv strukturális

felosztási lehetőségeit. A negyedik fejezet második felében a magyar logisztikai

szaknyelv rövid történeti áttekintése következik, három nagy korszakra

55 

 

vonatkozóan. A logisztikai szaknyelv történetének vizsgálata leginkább a

kapcsolódó tudományterület fejlődésével való szoros összefüggésében lehetséges.

4.2 A logisztika terminus eredete

A logisztika szakkifejezés eredete több évezredes múlttal rendelkezik, Réger

(1994) kutatási eredményei szerint gyökerei a görög ’lego’ és ’logik’, valamint a

francia ’loger’ szótövekre vezethetők vissza.

A logisztika tudományának elnevezése a görög ’gondolkodni’ jelentésű ’lego’

szótőből képződött. Ebből alakult a görög ’logizomai’ ige (jelentései: ’számolni’,

’kiszámítani’, ’meggondolni’, ’tervezni’), a ’logismos’ főnév (jelentései:

’számolás’, ’kiszámítás’, ’terv’), valamint a ’logistikos’ melléknév (’jelentése: jól

számoló’, ’logikusan gondolkodó’), és a ’ta logistika’, azaz a ’gyakorlati

számtan’, amelyet kezdetben az ókori görög városállamok gazdálkodásának

ellenőrzésére alkalmaztak. Az ókori görög, bizánci és római hadseregek

hivatalnokai, az ún. ’logisták’ pénzügyi ellenőrökként a magisztrátus pénzügyeit

vizsgálták át, akik pénzügyi ellenőrként számításokkal foglalkoztak.

Az angol ’logic’ és a francia ’logique’ szavak egyaránt a görög ’lego’ (jelentése:

gondolkodni) szótőre vezethetők vissza, amelyből később a ’logos’ (jelentése:

’ész, ’értelem’) és a ’logikos’ (jelentése: eszes, értelmes) görög szók és a latin

’logicus’ és ’logika’ (jelentésük: ész, értelem) szók képződtek. A ’logik’ szóból

alakult a ’logistik’ elnevezés is, amelyeket kezdetben a filozófiában és a

matematikában alkalmaztak.

A francia nyelvben a ’loger’ (jelentése: elhelyez, elszállásol) igét a 12. század óta

használják a vendégek és katonák számára nyújtott átmeneti szállásra

vonatkozóan. A francia szó eredetije a latinban a ’logugea’ (jelentése: bérlemény,

56 

 

bérlet) szóban, majd az újlatin ’logistare’ (jelentése: kiad, bérbe ad, elhelyez)

szókban jelenik meg.

VI. Leó császár 900. körül összeállított görög nyelven írt gyűjteményében a

harcászat és a hadászat mellett a harmadik hadtudományi fogalomként említi a

logisztikát mint a számítás művészetét.

A szó eredeti gyökerei fellelhetők az olasz ’locare’ (jelentése: kiad, bérbe ad,

elhelyez) és a német ’logieren’ (jelentése: szállást ad vendégeknek, katonáknak)

igékben is. A német ’logieren’ igét a francia ’loger’ nyomán az 1600-as évektől

használják (Réger 1994: 8). A 17. és 18. században elterjedté vált a ’Majer

génoraldes logis’ kifejezés, amely a csapatok táborokban való elszállásolását és

terepen történő elhelyezését végző tisztekre vonatkozott.

Napóleon tábornoka, a svájci Antoine-Henri Jomini műveiben a hadtudomány

önálló ágaként említi a logisztikát. A logisztika fogalma a francia ’maréchal-

général de logis’ (jelentése: a csapatok ellátásáért felelős francia tisztség)

elnevezésben jelenik meg. Jomini műve mérföldkövet jelentett a logisztika

fogalmának történetében, amelyet a 19. században az USA-ban fordítottak angol

nyelvre. Az Amerikai Egyesült Államokban a logisztika fogalmát a 19. század

második felében használták, katonai értelemben, azonban „ez az egész

nemzetgazdaság gazdasági jellegű mozgósítását jelentette a fegyveres erők

háborúban történő támogatása céljából” (Réger 1994: 11).

George C. Thorpe 1917-ben megjelent „Pure Logistics” című műve alapján került

be a logisztika fogalma a katonai lexikonokba, ekkor azonban még csak a fogalom

szűken vett értelmében („a csapatok harctéren történő mozgatása, ellátása” –

definícióval) (Lakatos 2008: 9).

Európában a logisztika fogalma elsőként az olasz sajtóban jelent meg 1935–36-

ban az abesszíniai háborúk idején. Az ’logistica’ fogalma a háború utánpótlási

problémáival összefüggésben jelent meg az olasz nyelvben (Réger 1994: 11).

57 

 

A logisztika fogalma a II. világháború után, az 1950-es években került az üzleti

szféra fogalomtárába, és ezt követően veszi kezdetét a logisztika fogalmának

bővülése és jelentőségének növekedése a civil gazdasági világban is (Lakatos

2008: 9).

Zaicz (2006: 493) etimológiai szótára szerint a logisztika nemzetközi szó,

amelynek mai kereskedelmi értelmeben használatos jelentése – „a hatékony,

pontos áruszállítás, áruelosztás érdekében kialakult szolgáltatás” (Zaicz 2006:

493) – az angol nyelvből származik, amely a francia logistique (jelentése:

hadtápszolgálat) szó alapján jött létre.

A logisztika katonai jelentése a franciából terjedt el (logistique – katonai műszó,

jelentése: a hadi szállítással, a sereg élelmezésével és az utánpótlással foglalkozó

fegyvernem), amely a kései latin logisticus szóra (jelentése: a pénzügyi

hivatalokat értintő) vezethető vissza, amely a görög logisztikósz (jelentése: a

számoláshoz kapcsolódó) átvétele.

A logisztika szó a magyar nyelvbe a németből (Logistik – jelentése:

hadtápszolgálat) és az angolból (logistics – jelentése: munkaszervezés, az

árubeszerzésnek, a termelési folyamatoknak és a késztermék értékesítésének

összehangolása) került (Zaicz 2006: 493).

Bakos 1965-ben megjelent Idegen szavak kéziszótára a logisztika fogalmának

kereskedelmi jelentését még nem említi: „1. a logikai műveletek formális

megoldása matematikai elvek alapján, a formalista logika új irányzata 2. az az

idealista felfogás, amely szerint a matematika a logikán alapszik” (Bakos 1965:

426).

Bakos 2007-ben megjelent Idegen szavak és kifejezések szótárában azonban a

logisztika szó újabb jelentésekkel bővült: „3. hadtápszolgálat; a csapatok

58 

 

élelmezésével és az utánpótlással foglalkozó szolgálat 4. kereskedelmi

szaktudomány: a gazdaságos szállítás/raktározás elmélete és gyakorlata” (Bakos

2007: 387).

Minya (2007) a logisztika fogalmát a következőképpen definiálja: „1.

Ellátóegység, hadtáp. 2. Nagyobb munkát támogató szolgálatok összessége,

munkaszervezés, szervezeti háttér. Azon vállalkozási tevékenységek rendszere,

amely biztosítja a működéshez szükséges javakat (termékeket, szolgáltatásokat),

különös figyelmet fordít arra, hogy azok megfelelő helyen, időben,

mennyiségben, minőségben és választékban álljanak rendelkezésre, és egyúttal

érvényre juttatják a vállalkozás profitszerzési törekvéseit” (Minya 2007: 97).

4.3 A logisztika tudománya

A magyar logisztikai szaknyelv és a magyar nyelvű logisztikai szakirodalom a

tudomány mai értelmében csupán néhány évtizedre tekint vissza, a tágabb

értelemben vett logisztika kezdete azonban az ókorra tehető.

A logisztika eredete az időszámításunk előtti görög, római és bizánci

hadtörténetben indult, amikor a hadvezérek egyik legfontosabb feladata a

csapatok élelemmel és megfelelő szállással való ellátása volt. A hadsereg

hivatalnokai, a ’logisták’ feladata volt a különböző számítások elvégzése mellett a

pénzügyi ellenőrzés, a menetvonalak megtervezése és a hadsereg ellátását

szolgáló raktárak irányítása. A rómaiak a légió számára élelmiszerraktárakat

hoztak létre, amelyek kezelése a ’logistas’ elnevezésű hivatalnokok feladata volt.

A rómaiak után a 6. században a bizánci birodalom vált a Földközi-tenger

térségének politikai és katonai hatalmává. A bizánci közigazgatási rendszert a

legmagasabb birodalmi tisztviselők, az ún. ’logothen’-ek irányították. A

középkorban Bizánc volt az egyetlen birodalom, ahol nagy jelentőséget

tulajdonítottak a hadseregszervezés és az utánpótlás biztosításának

59 

 

tanulmányozására. VI. Leó császár görögül írt gyűjteményében a harcászat és a

hadászat mellett a számítás művészeteként külön helyen említi a logisztikát. VI.

Leó művében a következőképpen definiálja a logisztika fogalmát és feladatait:

„A logisztikához tartozik, hogy a hadsereg tagjainak zsoldját kifizessék, a hadsereget megfelelően felfegyverezzék és megszervezzék, lövegekkel és hadianyagokkal ellássák, szükségleteiket időben és elégségesen biztosítsák, a hadjárat minden mozzanatát megfelelően előkészítsék, azaz gondoskodjanak a szükséges térről és időről, a terepet a hadsereg mozgáslehetőségei, valamint az ellenség ellenállóképessége figyelembevételével helyesen becsüljék meg, és ezeknek a funkcióknak megfelelően szabályozzák és rendeljék el, egyszóval irányítsák, saját fegyveres erőik mozgását és szétbontakozását” (Réger 1994: 9).

A VI. Leó által megfogalmazott logisztika fogalmát a későbbi katonai szakírók is

figyelembe vették, ekkor még olyan tudományként értelmezték, amely a logikát és

a matematikát veszi alapul a különböző hadseregszervezési feladatok

megvalósításához. Réger (1994) szerint a 18. században „végképpen

összekeveredik Európában az így értelmezett és elméletileg tovább fejlesztett

’logisztika’ a ’hadászat’ fogalmával” (Réger 1994: 9). M. J. Puységur, 17. századi

francia logisztikai tiszt volt az első európai teoretikus, aki a hadsereg

utánpótlásának bonyolult problémáit, „A hadművészet alapelvei és szabályai”

című fő művében tudományosan elemezte (Réger 1994). Az ellátási rendszer

változása a francia forradalmi háborúk idejére tehető, amikor az addigi

raktárélelmezési rendszer működése csődöt mondott. A francia forradalom és a

napóleoni háborúk tapasztalatai jelentős hatást gyakoroltak a hadtudomány

további fejlődésére. A. H. Jomini nevéhez fűződik a logisztika önálló

tudományterületté fejlesztése. Jomini elmélete szerint a logisztika „a hadászat és a

harcászat támogatása mellett főképpen az utánpótlást foglalja magában” (Réger

1994: 10).

„A logisztika mint tevékenység mindvégig jelen volt a különböző történelmi korszakok háborúiban, de külön hadtudományi területként történő kezelése és elméletének rendszerezése csak a XIX. században történt meg” (Körmendi – Pucsek 2008: 11).

60 

 

A logisztikai szemléletmód megjelenése a civil (nem katonai) gazdaság színterein

azonban csak a II. világháború utáni évekre tehető. A vállalatok számára stratégiai

fontosságúvá váló gazdasági logisztika térhódításának kiindulópontja az Amerikai

Egyesült Államok fejlett piacgazdasága volt, innen került át előbb Nyugat-

Európába, Kelet-Ázsiába, végül a rendszerváltás utáni években Közép-Kelet-

Európába, így Magyarországra is (Szegedi–Prezenszki 2003: 23).

1955-ben az Amerikai Egyesült Államokban jelent meg az első publikáció, amely

az addig kizárólag hadi tudománynak értelmezett logisztikát a gazdasági–

szervezési területekre is vonatkoztatta, és ez ezzel kezdetét vette a logisztika

eredményeinek adaptálása a termelésszervezés, a gyártásirányítás és a szállítási

rendszerek fejlesztésének területére. Európában az első civil gazdaságra

vonatkozó logisztikai tárgyú publikációk a 70-es évek elején jelentek meg, és ezt

követően a 80-as évek elején kezdetét vette a logisztika fejlődése és világméretű

térhódítása.

A modernkori logisztika fejlődésének lépései időrendi sorrendben az alábbiak

voltak:

• a termelés támogatása

• az értékesítés támogatása

• értéknövelt szolgáltatások előtérbe kerülése

• a vevőkiszolgálás követelményeinek növekedése (Körmendi–Pucsek

2008, Szegedi–Prezenszki 2003 nyomán).

Napjaink meghatározása szerint a logisztika feladata a gyártáshoz felhasznált

alapanyagok (energiahordozók, eszközök), személyek és az információ hatékony

áramlásának, szállításának irányítása és ellenőrzése, melynek két meghatározó

szempontja, hogy a folyamatok megfelelő időben és minimális költségek mellett

teljesüljenek. A logisztika célja az ehhez elengedhetetlen erőforrások

megteremtése, és a folyamatok minél hatékonyabban és gyorsabban történő

teljesítése.

61 

 

A logisztika feladatait az ún. 6M foglalja magában:

• Megfelelő anyagot, energiát, személyt

• Megfelelő mennyiségben

• Megfelelő minőségben a

• Megfelelő időpontban

• Megfelelő (minimális) költséggel eljuttatni a

• Megfelelő helyre.

A logisztika komplex tudomány, melynek elsődleges célja az ellátási folyamatok

sikeres megoldása. A folyamatok hatékony megvalósításához elengedhetetlen az

ún. logisztikai gondolkodásmód. Az USA Logisztikai Tanácsa szerint a logisztikai

gondolkodásmód jellemzői:

• Kiterjeszti a rendszerhatárokat, összrendszer szinten vizsgálja a folyamatokat, tehát teljes logisztikai láncban gondolkodik,

• fontos a részrendszerek közötti kommunikáció,

• figyelembe veszi a részrendszerek egymásra gyakorolt hatásait, számol a

költségkonfliktusokkal,

• csúcstechnológiát alkalmaz,

• egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a közvetett gazdasági tényezőknek (minőség, megbízhatóság).

A logisztika fontos feladata a vásárló és a termelő közötti kommunikációs hálózat

kiépítése. Fontos célja az üzenet közvetítése a szereplők között, ebből adódóan a

kommunikáció során elengedhetetlen a pontosság, a gyorsaság és a

megbízhatóság.

Az 1. ábra bemutatja a logisztika folyamatát.

62 

 

1. ábra: Logisztika

LOGISZTIKA

BESZÁLLÍTÓK

BESZERZÉS (VÉTEL) 

NYERSANYAG-KÉSZLET

TERMELÉS (TERMELÉSMENEDZSMENT)

ÁRUKÉSZLETEK

FIZIKAI DISZTRIBÚCIÓ

ÜGYFELEKRECYCLING

63 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Forrás: Institut of Logistics (Egyesült Királyság) forrás: muszakiforum.hu

4.3.1 A logisztika szerepe a hazai tudományos életben

A logisztika tudományos fontosságát az is bizonyítja, hogy 1996 óta a Magyar

Tudományos Akadémián szervezeti keretek között is folynak logisztikai

kutatások. Elsőként az MTA Agrártudományok IV. Osztályának Marketing

Bizottsága létesített logisztikai albizottságot, Prof. Dr. Knoll Imre vezetésével. A

logisztikának a nemzetgazdaságban, a társadalmi, valamint az üzleti világban való

térhódítása következtében napjainkban már két MTA-bizottság foglalkozik a

logisztika kérdéseivel tudományos szinten: a Gazdaság- és Jogtudományok

Osztályán 2005 óta működő Logisztikai Bizottság (jelenlegi elnök: Prof. Dr.

Chikán Attila), valamint a Műszaki Tudományok Osztályán tevékenykedő

Közlekedési Bizottság Logisztikai albizottsága (jelenlegi alelnök: dr. Kulcsár

Béla). A Logisztikai Bizottság célja, hogy

„rendezvényeivel közös fórumot teremtsen a logisztikatudomány elméletével foglalkozó, és azt a gyakorlatban művelő szakemberek számára, s a multidiszciplináris szemlélet ösztönzésével elősegítse a különböző szakterületek művelőinek párbeszédét” (forrás: www.mta.hu).

64 

 

A Bizottság fontos feladatának tekinti a logisztikához kapcsolódó

tudománypolitikai és kutatásszervezési tevékenységek, szakmai törekvések

összefogását, megfelelő háttér biztosítását a tudományterület műveléséhez és a

szinergia megteremtéséhez a szakterületek között. A Bizottság kutatási

eredményeivel segíteni kívánja a kutatás, az oktatás, a gazdaságpolitika területén

és az üzleti szférában tevékenykedő szakemberek munkáját.

„A Bizottság ennek érdekében munkája során együtt kíván működni a kapcsolódó szakterületeken működő akadémiai bizottságokkal, valamint a logisztikai szakma hazai és nemzetközi képviselőivel, így a különböző logisztikai szakmai szervezetekkel, a logisztikai szakterületen működő kutatóintézetekkel, oktatási intézményekkel, az érintett gazdaságpolitikai szereplőkkel és vállalati szakemberekkel” (forrás: www. mta.hu).

A logisztika mint tudomány mára már hazánk szinte valamennyi műszaki és

gazdasági felsőoktatási intézményében (számszerűen 23 hazai egyetemen és

főiskolán) is jelen van. A legtöbb felsőoktatási intézményben a logisztika önálló

szakirány, néhány intézményben pedig a logisztika tantárgy-modulként szerepel.

4.3.2 A logisztika határterületei

A logisztika interdiszciplináris tudomány, amely érintkezik a

közgazdaságtudományokkal, a gazdálkodástudományokkal és a műszaki

tudományokkal. A vállalati kommunikációban a logisztika szoros kapcsolatban áll

a marketinggel, a pénzüggyel és az informatikával.

Az alábbi ábra a logisztika interdiszciplináris tudományát helyezi el a kapcsolódó

tudományterületek között.

2. ábra: A logisztika mint interdiszciplináris tudomány

Közgazdaság-tudomány

Földrajz-tudomány Műszaki tudományok

65 

 

Forrás: Veres 2008: 18.

4.4 A logisztikai szaknyelv helye

A logisztikai szaknyelv a tágabb értelemben vett gazdasági szaknyelv tárgykörébe

sorolandó. A gazdaság egyes területeire jellemző nyelvhasználat kutatása több

évtizedes múltra tekint vissza, és mára világossá vált, hogy az ún. gazdasági

szaknyelv meglehetősen általános és tág kategória, fogalma pontosítást igényel.

A különböző területeket mind-mind sajátos nyelvhasználat és speciális

szakszókincs jellemzi, így a gazdasági szaknyelven belül mindenképp

pontosításra szorul az adott kutatás tárgya. Ablonczyné (2010: 245) hangsúlyozza,

hogy ha általánosságban beszélünk a gazdaság nyelvéről, akkor a tágan

értelmezett gazdasági szaknyelv terminust alkalmazzuk, hiszen

„a gazdasági szaknyelv terminus önmagában nem fedi le a benne rejlő jelentésmezőt. Az egyes tudományterületekhez tartozó tudományágak felsorolása szerint (vö.: a 169/2000. (IX. 29.) Kormányrendelet) a társadalomtudományokon belül meg kell különböztetnünk a gazdálkodás- és szervezéstudományokat, illetve a közgazdaságtudományokat. Ennek megfelelően nem beszélhetünk általában a gazdasági nyelvről. A

Logisztika

Térgazdaságtan Vezetéstudomány

Matematika

Regionális tudomány

Közlekedés tudomány

66 

 

nyelvészeknek is különbséget kell tenni a gazdaságtudomány és a gazdálkodástudomány nyelve között. Amennyiben ez megtörténik, a fogalmi zavar minimálisra csökkenhet”.

A fentiek figyelembe vételével meghatározhatjuk a logisztikai szaknyelv helyét a

gyűjtőfogalomként értendő gazdasági szaknyelven belül. A vizsgált szaknyelv

körülhatárolása azonban mindenkor szorosan összefügg a kapcsolódó

tudományterület meghatározásával. A logisztika tudományának definiálása –

ebből adódóan a kapcsolódó szaknyelv meghatározása is – interdiszciplináris

szemléletet igényel. Az összetett gazdasági kapcsolatrendszeren belül a logisztika

az erőforrások fenntartására és az ellátásra koncentráló vezetési, szervezési és

műszaki tevékenységek megvalósítása során összefonódik a

gazdálkodástudományokkal, a közgazdaságtudományokkal és a műszaki

tudományokkal.

4.5 A logisztikai nyelvhasználat kommunikációs színterei

A logisztika szakterületét jellemző nyelvhasználat vizsgálatakor a

tudományterület körülhatárolásán túl meg kell határozni a szaknyelvi tartalmat is.

A tudományterület szaknyelvi tartalmának meghatározása a kommunikációs

színterek elemzésén és a színtereket jellemző logikai kapcsolatok feltárásán

keresztül valósítható meg (Mészáros 2008: 87).

Hymes (1974: 481-494) elmélete szerint a nyelvhasználatot nem csupán az adott

nyelv szókincse, illetve nyelvtani rendszere határozza meg, mivel a

kommunikációs szituációt a szociokulturális környezet is jelentős mértékben

befolyásolja. Szociolingvisztikai kommunikációs modellje szociokulturális

dimenziókra épül, amelyek leginkább meghatározhatják a beszédviselkedést,

illetve jelentést. Tizenhat jellemzőt választ ki, amelyeket nyolc csoportba sorol. A

67 

 

kommunikációs modell nyolc csoportjának egyes kezdőbetűi az angol

SPEAKING (= beszéd) szót adják ki, ami az alábbi ábrán látható.

3. ábra: Hymes (1974: 483) szociolingvisztikai modellje

1. Helyzetleírás

Situation–szituáció 2. Jelenet

3. Beszélő

Participants–résztvevők 4. Címző

5. Hallgató

6. Címzett

Ends–célok 7. Kimenetelek

8. Végcélok

Acts sequence–akciósor 9. Az üzenet formája

10. Az üzenet tartalma

Key–kulcs 11. Kulcs

Instrumentalities–eszközök 12. Csatorna

13. Beszédformák

Norms–normák 14. Interakciós normák

68 

 

15. Értelmezési normák

Genres–műfajok 16. Műfajok

Forrás: Duranti (1990: 219)

A kommunikációs szituációt meghatározó tényezők Hymes modellje alapján:

• színhely

• résztvevők,

• szándékok,

• akciósor,

• kulcs,

• csatornák,

• norma

• műfaj.

A színhely a kommunikációs cselekvés térbeli, illetve időbeli körülményeit jelöli.

Meghatározó tényezők a kommunikációs cselekvés helye és ideje. A vizsgált

szakcikkeket legtöbb esetben logisztikai szakemberek, vezetők (beszerzési,

operációs, szállítmányozási stb. vezetők), valamint egyetemi oktatók olvassák

munkájuk során.

A résztvevők köre az üzenet küldőjét, valamint az üzenet vevőit jelöli. A vizsgált

írott szövegek esetében a kommunikációs cselekvés résztevői a szakcikkek írói

(logisztikai szakemberek, egyetemi oktatók, kutatók) és az olvasó (logisztikusok,

szállítmányozók, egyetemi oktatók, illetve hallgatók, képviseletek, hivatalos

szervek stb.). A kommunikációs cselekmény pontos leírására Hymes (1974) négy

szerepet különít el: beszélő, címző, hallgató, címzett.

A kommunikációs modell fontos elemei a cselekvés szándékai és céljai. Hymes

modelljében a kommunikációs szándékok két szintjét különbözteti meg: kimenetel

és végcél szerint, ami eredetileg a társas, illetve az egyéni célokat jelöli. A kutatás

69 

 

során vizsgált cikkek legfőbb célja, hogy átfogó képet nyújtsanak az ellátási lánc

aktuális, irányadó trendjeiről, és beszámoljanak a logisztika területén történt

meghatározó aktuális eseményekről, kutatási eredményekről.

Az akciósor az üzenet formáját és tartalmát foglalja magában. Az üzenet tartalma

mellett a kommunikáció sikeressége szempontjából meghatározó a

megnyilvánulás formája. A legtöbb vizsgált szakszöveg felépítése tartalmi

tagolását illetően követi a klasszikus hármas felosztást: bevezetésre, tárgyalásra

valamint befejezésre tagolódik.

Meghatározó szempont a kommunikáció vizsgálata során a sikeres kommunikáció

kulcsa, vagyis az üzenet módja és az attitűd. A vizsgált szakszövegek nyelvezetére

jellemző a tudományos nyelvhasználat számos eleme: egyértelmű, pontos

következetes megfogalmazás, értelmi-logikai gondolatmenet, világos, áttekinthető

szövegszerkezet. A szövegeket a szóhasználat szempontjából a logisztika területén

használt speciális szakszókincs jellemzi. A magyar nyelvű terminológia mellett

gyakori az idegen, elsősorban angol szavak használata, amelynek lexiko-

szemantikai vizsgálatára a dolgozat későbbi fejezetében térünk ki.

A csatornák és beszédformák dimenziói szoros összefüggésben állnak egymással.

A csatorna az üzenet átvitelére választott eszköz, a beszédforma a kommunikáció

során használt kódokra (választékos kód, közönséges kód) vonatkozik. A vizsgált

szakszövegeket kizárólag az írott forma jellemzi.

A beszéd szabályok által irányított kommunikációs tevékenység, így a

kommunikációs modell fontos részét jelentik a normák. Hymes (1974) interakciós

és értelmezési normákat különböztet meg. Az interakciós normák vizsgálata

elsősorban a különböző kultúrákhoz tartozó beszédközösségek kommunikációja

során szükséges. Az értelmezési normák alkalmazásakor szükséges a

kommunikáció során használt kódok, regiszterek széles körű ismerete, ugyanis

70 

 

„az értelmezési normák a viselkedésben megnyilvánuló szándékok értelmezésére

vonatkoznak” (Kurtán 2003: 24).

A kommunikációs modell utolsó fontos eleme a műfajok kategóriája. Az egyes

szaknyelveket számos speciális beszélt és írott műfaj jellemzi. Az értekezésben

vizsgált szövegek műfaja a szakcikk. A vizsgált szaknyelvet ezen túl számos írott

műfaj jellemezi (fuvarokmány, szerződés, jelentés, hirdetés stb.), ezekről

részletesebben a későbbiekben szólunk.

Kiss (1995) elmélete szerint a kommunikáció három fő alappillére

• a nyelv (a nyelvi készlet vagy repertoár),

• a beszélő (jelentése ebben a szövegkörnyezetben: a nyelvvel kommunikáló

személy) és

• a kommunikációs helyzet.

Kiss modelljében a kommunikációs helyzet „nemcsak közvetítő tényező, amely

nyelven kívüli eszközökkel is segít(het)i a kommunikációt (például mimikával,

gesztikulálással, tekintettel, a fej tartásával, mozgatásával, kézjelekkel), hanem a

nyelvhasználatot meghatározó tényező” (Kiss 1995: 60). Kiss a nyelvhasználati

színtér fogalmát a beszédhelyzet szinonímájaként használja, ami nem más, mint

„a nyelvi megnyilatkozások együttese” (Kiss 1995: 67), beleértve a mindenkori

közös szituációt, a beszéd résztvevőit és a témát. Kiss (1995) csoportosításában a

nyelvhasználati színterek a nyilvánosság foka szerint különíthetők el, melynek két

végén a ’közéleti’, valamint a ’privát’ kategória helyezkedik el.

Mészáros (2008) a kommunikációs színterek elemzési szempontjait a ’szakmai

fejlődés folyamata’ és a ’szakmai tartalom erősödése’ kategóriákkal bővíti.

Mészáros (2008: 88) modellje az egyén és a szakmaiság szintjének – vagyis az

egyén szakmai fejlődési szintjeinek – összefüggését szemlélteti az alábbi ábra

szerint.

71 

 

4. ábra: Az egyén találkozása a szaknyelvvel

laikus a szakmát tanuló diák szakember tudós

Mészáros (2008: 96) közbeiktat egy harmadik kategóriát, a fent ábrázolt

folymamtot kiegészíti az idő függvényével.

5. ábra:

Kommunikációs színterek, szakmai tartalom és a szaktudás megszerzésének folyamata

a legmagasabb szakmaiságot tartalmazó kommunikáció

A szakmai tartalom erősödése a tudós-tudós (6) kommunikációban szakember-tudós (5) kommunikációs színterek szakember-szakember (4) laikus(diák) – szakember(oktató) (3)

laikus – szakember (2)

72 

 

laikus – laikus (1)

a legalacsonyabb szakmaiságot A szaktudás megszerzésének tartalmazó kommunikáció folymata

A fenti modell alapján a logisztikai szaknyelv hat kommunikációs helyzetben

vizsgálható. A logisztikára a laikus-laikus, valamint a laikus és szakember közötti

kommunikáció kevésbé jellemző, és az értekezés jellegéből adódóan az (1), illetve

(2) pontok vizsgálatától eltekintünk, és részletesen a (3), (4), (5), illetve (6)

pontokkal foglalkozunk, lexikai példák megadásával.

(3)A laikus (diák)- szakember (oktató) közötti kommunikáció főként a

felsőoktatás gazdasági és műszaki irányú oktatási egységeiben jellemző. A hazai

felsőoktatásban egyre nagyobb számban (jelenlegi adataink szerint 23 egyetemen

és főiskolán) van jelen a logisztika mint szakirány, illetve tantárgyi modul. A

logisztikai tanulmányok legfőbb területei: termelési logisztika, értékesítési

logisztika, disztribúció, logisztikai folyamatok elemzése, ellátási lánc

menedzsment, logisztikai szolgáltatási tevékenységek és még sorolhatnánk. A

diák – oktató közötti kommunikáció színtere az oktatási intézmény (például

Corvinus Egyetem, Széchenyi István Egyetem, Budapesti Gazdasági Főiskola,

Pécsi Tudományegyetem, Miskolci Egyetem stb.) A kommunikációra legtöbb

esetben az egyetemi, főiskolai előadásokon, valamint gyakorlati órákon kerül sor.

A tanulási folyamat kezdetén a specifikus szókincs elemei tanári magyarázattal

jelennek meg. A diák a tanulási folyamat során a szükséges szakmai ismeretek

megismerésével sajátítja el a szakszókincset, amelyet későbbi munkájában

alkalmaz. Néhány példa a tanórán megjelenő szakkifejezésekből. (A példák

pontos forrása a függelékben található)

• a beszerzés algoritmusa,

• a diszpozíciók szerepe,

73 

 

• a készletezés általános kérdései,

• beszerzési modellek,

• költségarányok módszere,

• logisztikai funkciók,

• logisztikai szemléletű termelésmenedzsment,

• logisztikai lánc,

• minőségmenedzsment.

A diák kérdések, prezentációk, dolgozatok, szóbeli és írásbeli vizsgák során

folytat verbális és írásbeli kommunikációt a szakemberrel, vagyis az oktatóval. A

diák a megszerzett szakszókincset későbbi munkájában alkalmazza, és további

tanulási folyamat során kiegészíti. A laikus-szakember kommunikációjára a

szakmai gyakorlatok során is sor kerülhet, ahol a laikus szerepét a diák, a

szakemberét pedig a vállalati szakember tölti be.

(4) A szakember–szakember közötti kommunikáció vizsgálata az értekezés

legfőbb célja. A vizsgált szakszövegeket legtöbb esetben szakemberek írták

szakemberek számára. Ennek jelentősége abban nyilvánul meg, hogy az üzenet

küldője és vevője, az író, valamint az olvasó feltehetőleg azonos, vagy közel

azonos szakmai és szaknyelvi ismeretekkel rendelkezik. A szakemberek között

zajló kommunikáció színtere lehet a munkahely (különböző kis-, közép- és

nagyvállalatok logisztikai részlegei), valamint logisztikai témájú konferenciák,

ahol a legtöbb esetben szakemberek prezentálják szakmai tapasztalataikat,

ismereteiket. A szaknyelvhasználatra az erős szakmaiság jellemző, ezért a

specifikus szavak ezen a színtéren már magyarázatok nélkül jelennek meg. A

szakemberek között zajló kommunikációban elkülöníthető egy – főként beszélt

nyelvre jellemző – az úgynevezett szakzsargon.

Példák:

• barnamezős beruházás,

• civil logisztika,

• gyártástámogatás,

• hagyományos átárazási módszerek,

74 

 

• húsipari logisztika,

• környezetbarát gyártási környezet,

• nyolcszáz raklaphelyes központi raktár,

• rendelésfelvétel,

• zöldmezős beruházás.

A (5) szakember–tudós, valamint a (6) tudós–tudós közötti kommunikáció

jellemzői nagyon közel, gyakran átfedésben állnak egymással. A logisztika

tárgyából adódóan a logisztikával tudományos szinten foglalkozó, kutatási

tevékenységet végző szakemberek legtöbb esetben a vállalati gyakorlatban is jelen

vannak, ezért ezt a két kategóriát együtt tárgyaljuk. Mindkét kommunikációs

szintet az absztrakció magas foka jellemzi. Legjellemzőbb színterek a különböző

tudományos konferenciák, egyetemi tanszékek, minisztériumok, hivatalos szervek

szakmai rendezvényei, kutatóintézetek konferenciái, éves fórumok (például

Magyar Logisztikai Egyesület, Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési

Társaság), az MTA Logisztikai Bizottsága, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági

Minisztérium stb.).

Példák:

• a kombináltszálíttás racionális üzemeltetése,

• anyagmozgatási műveletek modellezése szimulációval,

• belső perifériák SWOT analízise,

• diszfunkcionális folyamatok,

• ellátási hálózati struktúra optimálása,

• fejlettségi indikátorok,

• képességalapú haderőfejlesztés,

• kooperatív rendszerek,

• önköltségszámítás,

• többtényezős szinergiák.

A logisztikai szaknyelv részletes vizsgálatához mindenképpen ismerni kell a

kommunikáció résztvevőit, színtereit és az adott kommunikációs szintre jellemző

75 

 

szakmai tartalmat és absztrakciós fokot. Jelen fejezet csupán átfogó képet kívánt

nyújtani a logisztikai szaknyelv kommunikációs színtereiről lexikai példák

bemutatásával. A logisztikai szaknyelv specifikus szókészletének részletesebb

nyelvészeti (terminológiai, valamint lexiko-szemantikai) szempontú vizsgálatára a

hatodik fejezetben térünk ki.

4.5.1 A logisztikai szaknyelv kommunikációs funkciói

A logisztika elsődleges funkciója a kommunikációs hálózat kiépítése a vásárló és

a termelő között, így a szaknyelv meghatározó szerepet játszik a szereplők közti

üzenet közvetítése során, amelyhez elengedhetetlen a pontosság, a gyorsaság és a

megbízhatóság (Szegedi 2003:81). A logisztika az érintkező terülteknek (pl.

marketing, pénzügy, termelés) is fontos információt továbbít, kapcsolatot jelent a

termelés és a beszállítók között, a termékfejlesztéshez elengedhetetlen információt

ad a felhasználók igényeiről, és az új termékekről információt közvetít a termelés

felé.

Az írott logisztikai szaknyelvre legjellemzőbb műfajok: a szerződést előkészítő

dokumentációk (ajánlatkérés), a szerződés, az árut kísérő dokumentációk

(fuvarokmányok, biztosítási okmányok), levél, e-mail, pályázat, tudományos cikk,

jelentés és a hirdetés.

A szöveg célja lehet:

• szakmai, belső információáramlás, ahol a szöveget szakemberek írják a

szakszókincset teljes mértékben ismerő szakemberek számára, valamint

lehet

• ismeretterjesztő, melynek rendeltetése a külső információáramlás.

A logisztika definíciója magában foglalja a szaknyelv kommunikációs

funkciójának jelentőségét. Az Amerikai Logisztikai Tanács által megfogalmazott

definíció szerint a logisztika

76 

 

„a nyersanyagok, termelésközi készletek és késztermékek –, illetve a hozzájuk kapcsolódó információk – hatékony áramlásának tervezését, megvalósítását és ellenőrzését szolgáló tevékenységek integrációja a vevői elvárásoknak megfelelően” (Némon – Sebestyén – Vörösmarty 2006: 18).

4.6 A logisztikai szaknyelv struktúrája

Dobos (2007: 133) megfogalmazásában „a szaknyelvkutatás fontos feladatai közé

tartozik a szaknyelvek csoportosításának és belső felosztásának, rétegződésének

vizsgálata. A szaknyelvek csoportosítása a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb

módon a tudományágak osztályozásával párhuzamosan valósítható meg”. A

szaknyelvek tagolása alapvetően kétféle elv mentén történhet:

• „Az egyik lehetséges út a szaknyelveknek „önmagukban” való, azaz nyelvi

kategóriákkal történő felosztása.

• A másik megoldás a szaknyelveknek a nyelven kívüli ismérvek

segítségével történő tagolása” (Dobos 2007: 134).

4.6.1 A logisztikai szaknyelv horizontális tagolódása

A logisztikai szaknyelv horizontális tagolása a logisztika szakterületeinek

felosztása szerint történhet. A funkcionális területi szempontú osztályozás alapján

a logisztikai szaknyelv az alábbi főbb csoportokra osztható:

• rendeléslogisztika (szállítástervezés),

• beszerzési (ellátási) logisztika,

• termelési (gyártási) logisztika,

• készletezési logisztika,

• értékesítési logisztika,

• hulladékkezelési (gyűjtési, újrahasznosítási) logisztika.

A 6. alábbi ábra szemlélteti a logisztika összetett feladatrendszerét:

77 

 

6. ábra: A logisztikai tevékenységek rendszere

Igény‐előrejelzés 

Beszerzés 

Szükséglet‐ tervezés 

LOGISZTIKA 

Anyag‐gazdálkodás 

Termelés‐tervezés 

Gyártási készletezés 

Raktározás 

78 

 

Forrás: Némon – Sebestyén – Vörösmarty 2006: 19.

A horizontális felosztás a logisztikai szaknyelv szókészletének funkcionális

rendszerezési lehetőségét kínálja. Az egyetlen nyelvészeti szemponton alapuló

horizontális tagolás egymás mellé rendeltséget jelent, ebből adódóan a felsorolt

területek szaknyelvhasználatában jelentős különbséget csupán azok

szakszókészletében, vagyis terminológiájában találunk. A logisztika különböző

funkcionális ágai más-más tevékenységi kört fednek le, így az eltérő területek

eltérő specifikus szavakat alkalmazhatnak.

Példák:

• Rendeléslogisztika: határköltségek; készlettartás miatt

felszámítható kamat; megbízási kalkuláció; megrendelési ciklus.

• Beszerzési logisztika: decentralizált beszerzés; kanban-

termelésirányítás; készletfinanszírozás; készletre vásárlás;

kombinált beszerzés.

Fizikai elosztás

Anyagkezelés 

Ipari csomagolás 

Késztermék‐készletezés 

Elosztás‐tervezés 

Rendelés‐kezelés 

Szállítás 

Vevő‐kiszolgálás     

79 

 

• Termelési logisztika: aggregált tervezés; folyamatrendszerű

gyártás; helyhez kötött gyártási rendszer; transzformációs

rendszer; vezérprogram;

• Készletezési logisztika: állványos statikus tárolási rendszerek; a

periodikus felülvizsgálati idő rendszere; darabáru-raktár;

komissiózás.

• Értékesítési logisztika: elosztási rendszerek; értékesítési csatorna;

specializált csatornatagok; teljes kocsirakományú díjak; vonali

forgalom.

• Hulladékkezelési logisztika: a végleges ártalmatlanítás

optimalizálása; hulladéklogisztika; környezetvédelmi termékdíj;

termék útján történő megelőzés; veszélyes hulladék.

Egy szaknyelv szókészletének sokrétű megismerése, a kapcsolódó szakterület

funkcionális felosztásán alapuló terminológiai rendszerezésen túl jóval több

vizsgálati lehetőséget rejt, amihez azonban érdemes egyéb rétegződési

szempontokat is figyelembe venni.

4.6.2 A logisztikai szaknyelv vertikális tagolódása

A logisztikai szaknyelv vertikális felosztásához a gazdasági szaknyelv vertikális

tagolási lehetőségét vesszük alapul, amely a szaknyelvi kommunikáció

absztrakciós szintjeinek elkülönítésével valósul meg, amelyet az alábbi táblázat

ábrázol.

3. táblázat: A gazdasági performancia tipológiája Nyelvhasználati szféra  Stílus  Formák és termékek közgazdaságtudomány nyelvhasználata 

tudományos többnyire írott 

tudományos munkák szakkönyvek tanulmányok, esszék konferencia‐előadások tudományos referátumok tudományos viták 

gazdasági szövegek (dokumentumok) nyelve 

hivatalos (írott)  utasítások szerződések körlevelek irányelvek 

80 

 

szabályzatok jelentések 

tényleges kommunikáció  szóbeli  tárgyalások értekezletek konzultációk információadás tájékoztatás 

a média gazdasági nyelvhasználata 

publicisztikai  (írott vagy szóbeli) 

újság – és folyóiratcikkek interjú (szóban és írásban) gazdasági tárgyú hirdetések gazdasági vitafórumok 

az utca emberének hétköznapi gazdasági nyelvhasználata 

köznyelvi (szóbeli)  párbeszéd a gazdaságról kritikai vélemények felhívás monológ 

Forrás: Ablonczyné 2006: 65

A fenti táblázat a nyelvhasználati szféra rétegei alapján tagolja a szaknyelvet, és

minden szinthez stílust, valamint formát és terméket rendel.

A logisztikai szaknyelv vertikális felosztását Hoffmann (1984, forrás: Abloncyné

2006:38) előzőekben (SZAKNYELV c. fejezet) ismertetett modelljének néhány

aspektusa figyelembe vételével az alábbi szempontok szerint jellemezzük:

• a kommunikáció absztrakciós foka, másképp a közlésmód igényessége,

• a nyelvhasználati környezet,

• a kommunikáció részvevői

• a kommunikáció színtere szerint.

4. táblázat: A logisztikai szaknyelv vertikális tagolódása

A közlésmód igényessége, terminoló­

giai pontosság 

Nyelvi forma  Nyelvhasználati környezet 

A kommunikáció résztvevői 

Kommunikációs színtér ­Példák­ 

(1)leg‐magasabb  

 erősen terminologizált, mesterséges nyelvi jelek az elemek és relációk jelölésére, szigorúan kötött mondatszerkesztés 

elméleti alaptudományok: 

a logisztikatudomány 

+ közgazdaság‐tudományok, 

  

tudós + tudós (tudós= kutató, egyetemi oktató) 

MTA Logisztikai Bizottsága, 

 Budapesti Corvinus Egyetem Logisztika és 

Ellátási lánc Menedzsment Tanszék 

81 

 

gazdálkodás‐tudományok, műszaki 

tudományok 

kutatócsoportja 

(2)nagyon magas  

 erősen terminologizált, mesterséges nyelvi jelek az elemek és a természetes nyelv 

relációinak kifejezésére 

kísérleti tudományok: 

pl. járműtechnológia, logisztikai tervezési 

–szervezési eljárások, logisztikai 

menedzsment rendszerek 

  

tudós  +  

(leendő) szakember 

  

Budapesti Műszaki Egyetem ­ 

Kutatóegyetemi program, 

 Miskolci Egyetem Anyagmozgatási és Logisztikai Tanszék 

(3)magas  

 erősen terminologizált, természetes nyelv  

alkalmazott tudományok: 

 pl.  beszerzési logisztika, 

termelési logisztika  

 tudós + 

a vállalatok (gyakorlati) vezetői 

 a DHL logisztikai szolgáltató ’Földön, vízen, levegőben. 

Trendek és tendenciák’ c. konferenciája   

(4)alacsony  

 terminologizált 

természetes nyelv, kötetlen 

mondatszerkesztéssel 

  

anyagi termelés 

szakember (pl. műszaki vezető) 

+  szakmunkás 

LOCARGO Nemzetközi Szállítmányozó és Logisztikai Kft. készletraktára 

(5)leg‐alacsonyabb  

 természetes nyelv néhány szakszóval, 

kötetlen mondatszerkesztéssel 

 fogyasztás, felhasználás 

a termelés képviselői, 

a kereskedelem képviselői 

+ fogyasztók 

  

áruátvételi pontok, vevőszolgálatok 

4.7 A magyar logisztikai szaknyelv történeti áttekintése

A logisztikai szaknyelv fejlődése mindenkor csak a szaknyelvhez tartozó

tudomány fejlődési tendenciáinak figyelembe vételével valósulhat meg. Ahogy

azt a logisztika fejlődéstörténeti bemutatásakor ismertettük, az újkori értelemben

vett logisztika (logistica) szó Európában elsőként az olasz sajtóban jelent meg

1935/36-ban, az abesszíniai háború utánpótlási problémáinak leírásával

kapcsolatban. Ezt követően a második világháború katonai és gazdasági

sikereinek és a logisztikai biztosítás területén szerzett tudásnak és tapasztalatnak

(tudományos módszerek kifejlesztése, elektronikus adatfeldolgozó és hírközlő

82 

 

technika nagy ütemű fejlődése) köszönhetően a logisztika a gazdaság elméleti és

gyakorlati területein is meghonosodott (Réger 1994: 11).

4.7.1 A magyar logisztikai szaknyelv kezdete

Ahogy azt a fejezet 4.3 alpontjában megfogalmaztuk, a tágan értelmezett

logisztika története az ókorig nyúlik vissza, fejlődéstörténete a harcászat

kialakulásával egyidős. Az újkori értelemben vett logisztika a gazdaságban már

legalább olyan jelentős szerepet tölt be, mint a hadászatban. A magyar logisztikai

nyelv kialakulásának vizsgálatakor az újkori értelemben vett gazdasági logisztika

nyelvhasználatára összpontosítunk, a hadászati logisztika nyelvhasználati

vizsgálatától jelen értekezésben eltekintünk.

A logisztika mint disztribúciós tevékenység első definíciója 1927-ben jelent meg,

a fejlett piacgazdaságokban való elterjedése és a vállalatok számára stratégiai

fontosságú területté válása az 1950-es évekre tehető. 1969-ben az amerikai

„Journal of Marketing” című folyóirat részletesen elemzi az integrált logisztikai

menedzsment koncepcióit. Térhódítása az Egyesült Államokból indult, a közép-

kelet-európai országokban – beleértve Magyarországot is – a rendszerváltás után

vált jelentőssé (Szegedi – Prezenszki 2003: 23–24).

A szaknyelv változása a logisztika céljainak időbeli változásával párhuzamosan

vizsgálható. Az egyes időszakokra vonatkozó célok és feladatok körülhatárolása a

logisztikai szakszókincs fejlődési tendenciáit is meghatározzák, az alábbi ábra a

célok változását mutatja be az idő függvényében, az 1950-es évektől napjainkig.

7.ábra: A logisztikai célok változása az idő függvényében Logisztikai               teljesítmény                                                

 Vevőkiszolgálás  

83 

 

  Értéknövelt                      szolgáltatások 

Az értékesítés támogatása 

 

A termelés támogatása   

1950    1970    1985    1995    2005    Forrás: Szegedi – Prezenszki (2003: 24)

A fenti ábra azt szemlélteti, hogy miként tolódtak el a hangsúlyok a logisztika

feladatkörén belül:

• 1950-es évek költségcsökkentés, termelés

• 1970-es évek az értékesítés támogatása kulcsfontosságú tervezési és

vezetési technikák

• 1980-as évek új cél: vevőkiszolgálás kifejlesztése (pl. MRP, JIT),

tevékenységek integrálása

• napjaink anyag-, áru-, információáramlás; egyedi igények, ellátási

hálózatok.

A logisztika fogalma a gazdasági szférába a második világháború után került át,

az első jelentős tanulmány 1955-ben jelent meg, amely Oskar Morgenstern

nevéhez fűződik (Szegedi –Prezenszki 2003: 24). A magyar szaknyelv azonban

csak később – főként német és angol nyelvű szakirodalmakra támaszkodva – a 70-

es évektől használja a logisztika elnevezést, és a köztudatban a 80-as évek

közepétől terjedt el a szállítási, üzleti, kereskedelmi, gyártási folyamatokra

vonatkozó fogalomként (Réger 1994: 7). Jelentéstartalma a mai napig

folyamatosan változik, bővül:

• kezdetben döntően az anyagmozgatási folyamatok vizsgálatára,

• majd később az ehhez kapcsolódó elméleti problémák leírására is

alkalmazni kezdték.

84 

 

Az informatika elterjedése a logisztikában a szakszókincs szempontjából (is)

jelentős mérföldkövet jelentett az 1980-as években. Az értéklánc terminus

megjelenése 1985-ben Porter nevéhez fűződik, aki értéklánc-koncepciójában a

logisztika stratégiai fontosságára világított rá.

A globális világ kialakulásának kezdetével az 1990-es években jelenik meg az

ellátási lánc (supply chain) terminus, amely a mai napig a logisztikai gondolkodás

egyik alappillére. 1990-ben Prof. Dr. Knoll Imre vezetésével megalakul a Magyar

Logisztikai Egyesület, és 1990 novemberében kiadásra kerül a LOGINFO című,

időszaki egyesületi kiadvány első száma, 1994-ben megjelenik az első magyar

nyelvű logisztikai évkönyv.

A hazai felsőoktatásban a logisztika elnevezés az 1990-es évek elején jelenik meg,

mind az oktatott szakok és tárgyak, mind a tanszéki elnevezésekre vonatkozóan.

A logisztika gyűjtőfogalmába tartozó folyamatok tartalma különböző egyéb

megnevezések szerint már korábban jelen volt az oktatásban, a logisztika terminus

azonban csak az 1990-évek elején honosodott meg a magyar felsőoktatási

nyelvhasználatban. Az elnevezések változására példa: a győri Széchenyi István

Egyetem korábban Üzemgazdasági és Szervezési Tanszéke napjainkban a

Logisztikai és Szállítmányozási Tanszék nevet viseli.

Az alábbi táblázat néhány alapterminus elnevezésének különbségeit mutatja be,

három különböző időszakból vett korpusz alapján. A vizsgált terminusok nem

minden esetben szinonim fogalmak, azonban azonos fogalomkörhöz tartoznak,

amit a táblázatban külön jelöltünk.

5.táblázat: Logisztikai terminusok változása           korpusz 

   

fogalomkör 

1983 Kereskedelem a szocialista 

gazdaságban c. tankönyv 

1995  

Logisztikai évkönyv 

2008 A logisztika elmélete és gyakorlata c. tankönyv 

áruelosztás  elosztás, disztribúció 

disztribúció  elosztás 

termelés  termelésszervezés  árutermelési  logisztikai 

85 

 

folyamatok  szemléletű termelés­menedzsment 

gazdaság  népgazdaság  nemzetgazdaság  nemzetgazdaság információs kapcsolatok 

információs kapcsolatok 

integrált vállalati informatika 

logisztikai információs rendszer 

raktározás  árutárolás  raktározás  raktározási folyamatok 

információ‐feldolgozás  

adatok, információk feldolgozása 

EDI szolgáltatás (Electronic Data Interchange – elektronikus adatcsere rendszer) 

EDI; logisztikai információs rendszer 

vállalat  tanácsi vállalatok  ­­­  ­­­ marketing  reklám, 

fogyasztási cikkek  propagandája 

marketing­csatorna, marketing­tevékenység 

marketing (a termék vonzása, tulajdonlási hasznossága) 

ellátás  kereskedelmi hálózat,  szállítási lánc 

ellátási lánc  supply chain 

folyamat  rendszerszemlélet  folyamatszemlélet, logisztikai szemléletmód 

rendszerszemlélet 

informatika  komputertechnika  alkalmazási szoftverek 

on­line, off­line adatátvitel 

áruforgalom  áruforgalom (termelés, forgalom) 

áruforgalom (beszerzés, készletezés, értékesítés) 

árufuvarozás, szállítmányozás 

költségek  termelési költségek logisztikai költségek 

logisztikai költségek 

adásvételi szerződés 

kontraktus  szerződés  szerződés 

beszerzés  beszerzés  beszerzés  rendeléslogisztikaelektronikus kereskedelem 

­­­  ­­­  e­kereskedelem, e­beszerzés 

4.7.2 A logisztikai szaknyelv jellemzői Magyarország európai uniós

csatlakozása után

86 

 

Magyarország 2004-es csatlakozása az Európai Unióhoz nem csupán társadalmi

és gazdaságtörténeti szempontból számít mérföldkőnek, hanem hatást gyakorol

valamennyi, a gazdaság különböző területeihez kötődő szaknyelv szókészletére is.

A logisztika területén megfigyelhető trendek az EU csatlakozás után (néhány

példa):

• a logisztika gazdasági részesedésének növekedése,

• közös cselekvési tervek,

• közösségi környezetvédelmi szabályozások,

• közigazgatási és jogi egyszerűsítés,

• magasabb elvárások (hatékonysági követelmények, az európai

versenyképesség kulcsfontosságú tényezői),

• szabványosítás (az információs rendszerek és a járműtechnológiák

területén) (forrás: A Bizottság teherfuvarozási logisztikáról szóló

cselekvési terve, www.eur-lex.europa.eu),

• vámok eltörlése,

• fuvarokmányok használatának változásai, és még sorolhatnánk.

A csatlakozás számos olyan specifikus szakszó megjelenését eredményezte,

amelyek:

• idegen nyelvből való átvétel, illetve fordítás útján (pl. euró; régiók;

régiófejlesztés; kistérségek; európai közlekedési politika; európai

szállítmányozási piac; Európai Regionális Fejlesztési Alap;

intermodális áruszállítás), valamint

• új fogalomalkotással (pl. EUROLOGISZTIKA; szállítmányozás; fuvarozás)

kerültek a magyar nyelvbe.

Az uniós csatlakozás alapvetően a logisztika számos területet átfogó (beszerzési,

értékesítési logisztika, szállítmányozás stb.) szókészletének új lexikai elemekkel

való bővülését eredményezte. A logisztika lexikai, valamint terminológiai

jellemzőinek részletes vizsgálatára a következő fejezetekben kerül sor.

87 

 

4.8 Részkonklúzió

A negyedik fejezet a szakmai nyelvhasználat vizsgálatához szükséges, átfogó

képet kívánt nyújtani a logisztika tudományáról. A logisztika összetett

rendszerének bemutatásából is jól látszik, hogy a logisztika tudománya mindenkor

csakis interdiszciplináris szemlélettel vizsgálható, szoros rendszert alkot a

műszaki, a közgazdasági, valamint a gazdálkodástudományokkal. A szaknyelv

fejlődésének tendenciái minden esetben összefüggésben állnak a társadalmi,

gazdasági, esetenként a politikai változásokkal.

Az újkori gazdasági, illetve vállalati logisztika viszonylag rövid, mintegy 60 éves

múltra tekint vissza, a magyar logisztikai szaknyelv kezdete a 70-es évekre, a

szaktudományos szövegekben, valamint tankönyvekben való meghonosodása a

90-es években kezdődött. Talán épp a tudomány újszerűsége kívánja meg a

szaknyelv mélyrehatóbb vizsgálatát, terminológiai rendszerezését. A logisztikai

nyelvhasználat specifikus szakszókincse, terminológiai rendszere számos

vizsgálati lehetőséget kínál, amelynek eredményeit a következő fejezetekben

összegezzük.

5 AZ ÍROTT LOGISZTIKAI SZAKNYELV JELLEMZŐI

5.1 Bevezetés

Az 5. fejezetben a logisztikai szaknyelv általános jellemzőit mutatjuk be, az írott

szaknyelvhasználatra vonatkozóan. A terminológiai és lexikai szempontú

vizsgálat a szaknyelv szókészletére irányul (6, 7 fejezet), jelen fejezetben viszont

bemutatjuk a logisztikai szaknyelv használóit, az írott szaknyelv jellemző

műfajait, ezt követően áttekintjük az írott magyar logisztikai szaknyelv általános

88 

 

jellemzőit, mondatszerkesztési, szintaktikai, szemantikai, valamint lexikai

sajátosságait.

A szaknyelv legfontosabb jellemzőit példákkal szemléltetjük, amelyeket

szövegvizsgálataink során gyűjtöttünk. A korpuszt a forrásokban pontosan

megjelölt Supply Chain Monitor, a Tranzit és a Loginfo magyar nyelvű logisztikai

szakfolyóiratokban megjelent szövegek jelentik.

5.2 A logisztikai szaknyelv használói

A szaknyelv jellemzőinek bemutatásához elengedhetetlen a szaknyelv használói

körének vizsgálata, ismertetése, amelyhez a Supply Chain Monitor c. szaklap

(2004, forrás: www.scmonitor.hu) korábbi, a logisztikai nyelvhasználatra irányuló

felmérési adatait vettük alapul, amely a nyelvhasználókat szektoronként

csoportosítja.

A felmérés szerint a logisztikai szaknyelv legnagyobb használói körét a gyártó és

kereskedő vállalatok jelentik (72%), a második legjelentősebb nyelvhasználó

csoport a logisztikai szolgáltatók és a szállítmányozók (18%), ezt követik az

ellátási lánc beszállítói (pl.: bankok, 9%), végül a legszűkebb – azonban a

nyelvhasználati színterek vizsgálati szempontjából semmiképpen nem

elhanyagolható – kört a minisztériumok, hivatalos szervek, érdekképviseletek és

egyetemek (1%) jelentik, ahogy azt az alábbi ábra is mutatja:

8.ábra: A logisztikai szaknyelv használói

89 

 

Forrás: Supply Chain Monitor (2004, forrás: www.scmonitor.hu)

5.3 Az írott szaknyelvre jellemző műfajok

A logisztikai szaknyelvre jellemző műfajok vizsgálatakor tisztázni kell a műfaj

fogalmát, amely nem más „mint a szervezett szöveg konvencionális

megvalósulása” (Kurtán 2003: 66).

Jelen kutatás az írott szaknyelv sajátosságaira irányul, ezért a logisztikai

szaknyelv szóbeli műfajainak részletezésétől itt eltekintünk.

Az alábbi táblázat az írott logisztikai szaknyelv legjellemzőbb megjelenési formáit

mutatja be a korábban ismertetett gazdasági performancia tipológiája (Ablonczyné

2006: 65) alapján, vertikális vetületben, melynek szempontjai:

• nyelvhasználati szféra

• stílus

• formák és termékek.

90 

 

6.táblázat: Az írásbeli logisztikai nyelvhasználat műfajai

Nyelvhasználati szféra 

Stílus  Formák és termékek 

(1)  logisztikatudomány, 

+ közgazdaságtudomány, gazdálkodástudomány, műszaki  tudományok nyelvhasználata 

tudományos  

tudományos munkák,  kutatási beszámolók, szakkönyvek,  egyetemi tankönyvek, tanulmányok,  konferencia‐előadások írott változata (konferenciakötet), évkönyvek 

(2)  hivatalos logisztikai szövegek (dokumentumok, okmányok) nyelve 

hivatalos   

szerződést előkészítő dokumentációk,  szerződések, árut kísérő dokumentumok, szabályzatok,  nemzetközi egyezmények, szokványok, jelentések 

(3)  a logisztikai média nyelvhasználata 

publicisztikai   

újság – és szakfolyóiratcikkek (szakcikkek), interjú (írott),  logisztikai tárgyú hirdetések, logisztikai vitafórumok (írott) 

(4) köznapi szakmai kommunikáció 

hivatalos/ köznyelvi 

levél, e‐mail, üzenetek, emlékeztetők 

 

(1) A nyelvhasználati szféra legmagasabb fokát a tudományos stílus jellemzi.

A logisztika tudományának nyelvhasználata szorosan kapcsolódik a

közgazdaságtudományok, a gazdálkodástudományok, valamint a műszaki

tudományok nyelvhasználatához. Interdiszciplináris jellemzőjéből

adódóan a logisztika tudományos nyelvhasználatáról mindenkor az

említett tudományterületek figyelembe vételével eshet szó. A tudományos

stílusra legjellemzőbb műfajok:

• tudományos munkák, például PhD dolgozatok (Gritsch, M.: A

logisztikai stratégia szerepe a vállalati versenyképességben: a magyar

vállalatok előtt álló kihívások és lehetőségek, PhD-értekezés, 2001,

91 

 

Corvinus Egyetem, forrás: http://phd.lib.uni-corvinus.hu/172/1/ gritsch

_matyas. pdf, letöltés ideje: 2010.11.21.).

• kutatási beszámolók, például a Széchenyi István Egyetem Járműipari,

Elektronikai és Logisztikai Kooperációs Kutatóközpont kutatási

jelentése (2005, Győr, forrás: http://www. sze.hu/ ~jret/ KKK/ SZE_

szakmai_beszamolo2005.pdf, letöltés ideje: 2011.02.01.).

• szakkönyvek, például Magyar üzleti, logisztikai és szállítmányozási

kézikönyv (2005, Budapest: PS NEWS® Lapkiadó és Kereskedelmi

Kft.)

• egyetemi tankönyvek, például Földesi, P. (szerk.): Logisztika I–II.

(2006, Győr, Széchenyi István Egyetem, Logisztikai és

Szállítmányozási Tanszék).

• tanulmányok, például Keller, G.: Logisztikai szolgáltatások

térszerkezetének kategorizálása (Gazdasági és Közlekedési

Minisztérium, forrás: http://konyvtar.logport.hu, letöltés ideje:

2011.02.10.).

• konferencia-előadások írott változata (konferenciakötetek), például Az

MLBKT II. éves kongresszus előadásainak kötete. (1994, Budapest,

Magyar Logisztikai Beszerzési és Készletezési Társaság).

• évkönyvek, például Logisztikai évkönyv (évente kiadja: Magyar

Logisztikai Egyesület, Budapest).

(2) A hivatalos logisztikai szövegek (dokumentumok, okmányok)

nyelvhasználatát a hivatalos stílus jellemzi. A nemzetközi szerződések,

szabályzatok, valamint megállapodások szövegeit a logisztikai

nyelvhasználat mellett a jogi nyelvhasználat is nagymértékben jellemzi,

főként a szakszövegek terminológiájának tekintetében.

A második nyelvhasználati szféra leggyakoribb műfajai:

• szerződést előkészítő dokumentációk, például ajánlatkérés, megbízás,

• szerződés, például Nemzetközi Árufuvarozási Szerződés,

92 

 

• az árut kísérő dokumentumok, okmányok, például fuvarokmányok,

biztosítási okmányok, vámokmányok, származási bizonyítványok,

minőség tanúsítványok,

• szabályzatok, például IATA veszélyes árukra vonatkozó szabályzat,

• nemzetközi egyezmények, például A veszélyes áruk nemzetközi közúti

szállításáról szóló európai megállapodás (ADR),

• szokványok, például INCOTERMS (International Commercial Terms –

Nemzetközi Kereskedelmi Feltételek, a külkereskedelem legismertebb

szokványgyűjteménye),

• jelentések, például Üzleti Jelentések (a Magyar Logisztikai

Készletezési és Beszerzési Társaság havonta megjelenő

konjunktúrajelző kiadványa).

(3) A logisztikai média nyelvhasználati szintjét a publicisztikai stílus jellemzi.

Az írott médiában megjelenő legjellemzőbb műfajok:

• szaklapok, szakfolyóiratok cikkei, például a Supply Chain Monitor,

Loginfo, Navigátor, Tranzit c. szaklapokban megjelent szakcikkek.

• interjú, például Dzsungel helyett egységes, átlátható adatátvitel.

(Interjú Molnár Lászlóval – Selester Kft. (In: Navigátor, 2010,

XVIII/4., 32-33.).

• logisztikai tárgyú hirdetések, például MTE 2008 Targonca kiállítás.

(In: Supply Chain Monitor, 2008, IV/5., 61.); Határtalan logisztika –

kongresszus (In: T 2008. szeptember, 49.).

• logisztikai vitafórumok, például Vitafórum: Képeznek-e jó

logisztikusokat Magyarországon? (forrás: http://mlbkt.hu, letöltés

ideje: 2011.02.04.).

(4) Az írásbeli logisztikai nyelvhasználat legalsó szintjét a köznapi szakmai

kommunikáció jelenti. A negyedik szintet a hivatalos és a köznyelvi stílus

egyaránt jellemezheti, az üzenet tárgyától valamint céljától függően.

A köznapi szaknyelvi kommunikáció műfajai lehetnek:

93 

 

• levél, például vállalaton belüli, illetve vállalatközi hivatalos (papír

alapú, nyomtatott) levelek, értesítések, felszólítások stb.,

• email, például vállalaton belüli, valamint vállalatközi hivatalos

(elektronikus) levelek, értesítések, konferencia-meghívások stb.,

• üzenetek, emlékeztetők, például főként vállalton belüli, rövid intern

üzenetek, emlékeztetők, időpont egyeztetések stb.

Az írott logisztikai kommunikáció nyelvhasználatát szemléltető táblázat, valamint

a példák is azt igazolják, hogy az egyéb szaknyelvekhez hasonlóan a logisztikai

szaknyelv írásbeli kommunikációja is igen sokrétű.

Az értekezés középpontjában a logisztikai sajtótermékekben megjelent szakcikkek

szókészletének terminológiai és lexikoszemantikai vizsgálata áll, ezért a

továbbiakban a dolgozat részletesen a harmadik nyelvhasználati szféra, tehát a

logisztikai média nyelvhasználatának jellemzésével és sajátosságainak

bemutatásával foglalkozik.

5.4 Az írott logisztikai szaknyelv mondatszerkesztési sajátosságai

„A mondattani funkció kognitív tényezőket tükröz, amelyek a mondattan fő egységeiben – a csoport, a tagmondat és a mondat szintjén – megragadható függőségi viszonyokban realizálódnak” (Kurtán 2006: 943).

Kugler (2000: 373) szerint „a mondatnak a nyelvészeti szakirodalomban többféle

szempontú megközelítése és ennek mgfelelően többféle meghatározása létezik.

Egy sincs azonban, amely alkalmas lenne a mondat jelenségének definiálására”.

Kugler szerint a mondat fogalma az alábbi megközelítési módok szerint

értelmezhető:

a) logikai megközelítés (a mondat mint kijelentés),

94 

 

b) formális (a mondat mint szerkezet),

c) lélektani (a mondat mint kifejezés) és

d) funkcionális (a mondat mint beszédegység) megközelítés (Kugler 2000:

373-374).

5.4.1 A mondatok osztályozása szerkezetük szerint

A továbbiakban a vizsgálat alapját jelentő szakcikkek formális mondatszerkesztési

sajátosságainak bemutatására szorítkozunk, az egyéb, fent bemutatott

nyelvhasználati szférák részletes vizsgálatától eltekintünk. Az írott logisztikai

szaknyelv mondattani sajátosságainak viszgálatához a Magyar grammatika című

egyetemi tankönyv (Keszler 2000: 376) mondattani osztályozási rendszerét vettük

alapul, miszerint a mondatok szerkesztettségük alapján az alábbi csoportokba

sorolhatók:

9. ábra: A mondatok osztályozása szerkezetük szerint

Az írott logisztikai szaknyelv mondatszerkesztési sajátosságainak jellemzéséhez

1205 mondatot vizsgáltunk a korábban meghatározott korpuszon (SCM, T, LI,

LÉ). A szerkezetük szerinti vizsgálat során az alábbi eredményeket kaptuk:

• egyszerű mondatok: 38% (458 mondat)

mondat      

egyszerű          összetett                      tagolt               tagolatlan                                               alárendelő             mellérendelő     minimális  bővített           szerkesztett    szerkesztetlen      mondatrész‐  nem mondat‐                   kifejtő   részkifejtő            teljes    hiányos  teljes   hiányos                                       sajátos jelentéstartalmú 

95 

 

o tagolt: 38% (458 mondat)

o minimális: 5% (60 mondat)

o bővített: 33% (398 mondat)

A vizsgált korpuszon tagolatlan egyszerű mondatra nem találtunk példát, a tagolt

egyszerű mondatok nagyobb részt (398 mondat) bővített mondatok, de találtunk

példát a minimális szerkezetű mondatokra is (60 mondat).

Példák:

• egyszerű tagolt minimális szerkezetű mondatok:

„A termeléstervezés elektronikus módon történik.” (SCM 2010/4:15)

„Magyarországnak kitűnőek az adottságai.” (LI 2008/5–6:6)

„A termékeket bevételezzük.”(SCM 201/2:9)

„Megkezdte tevékenységét az Európai Innovációs- és Technológiai Intézet.” (T

2008/10: 19)

„A projekteket a Szolgáltató Vállalat működteti.” (LÉ 2004: 51)

„Térjünk át a késztermékkezelésre.”(SCM 2007/2:10)

• egyszerű tagolt bővített mondatok:

„Onnan aztán az igények függvényében szállítják a termékeket a

megrendelőkhöz.” (SCM 2007/2:10)

„Az EU városi közlekedési zöld könyve szerint Budapesten relatíve alacsony a

városi közlekedésfejlesztésre fordított kiadások GDP-hez mért aránya.” (LI

2008/3: 21)

96 

 

„A járműállomány kihasználtsági mutatói az elemzett években javultak.” (LÉ

2011: 75)

„A gönyűi kikötőből vízi úton szinte bárhová el lehet érni a Duna-Majna-Rajna

Csatornán keresztül.” (T 2008/9:35)

„Az üllői mellett a SPAR Bicskén is üzemeltet egy logisztikai központot.” (SCM

2010/5: 41)

„Ezeknek a helyiségeknek a berendezéseire vonatkozó követelmények

meghatározása az engedélyezési eljárás részei.” (SCM 2008/6:50)

„A lakossági ingatlan finanszírozás 46 százalékkal nőtt 2008 első félévében.” (T

2008/9: 31)

„Az élelmiszergazdaságra történő koncentrálás az előbbieknél nem kevésbé fontos

indoka éppen a vertikum sajátosságaiban rejlik.”(LÉ 2011:49)

• összetett mondatok: 62% (747 mondat)

o alárendelő: 14% (172 mondat)

o mellérendelő: 16% (193 mondat)

o többszörösen összetett mondatok: 32% (382 mondat)

(Az alábbi példamondatokat a logisztikai szaklapokból és az évkönyvől azok

eredeti formájában emeltük ki, így az esetleges nyelvtani, nyelvhelyességi hibákat

nem javítottuk.)

Példák:

• összetett alárendelő mondatok:

97 

 

„Ugyanakkor az utóbbi években általam irányított projektek bebizonyították, hogy

több ’korrekciós tényezővel’ is számolni célszerű.” (LÉ 2004: 13)

„Vannak olyan termékek, amelyeknél az ügyfél a szoftververzió frissítését

(upgrade) kéri.” (SCM 2010/2: 9)

„Mindhárom szervezet olyan fontos társadalmi munkát lát el, melyet másképp

talán nem is lehetne megoldani.”(LÉ 2005: 47)

„A fentiek és tapasztalataink is azt mutatják, hogy az élőerős „logisztikai

védelemmel” foglalkozó cégeknek folyamatosan át kell alakítania a

szolgáltatásaik struktúráját.”(LI 2008/1:30)

„Sokkal bonyolultabb a mai helyzet annál a 25 évvel korábbinál, amikor az akkori

nagyüzemi mezőgazdaság „éllovas üzemei” gesztorként működtek.” (LÉ 2011:

49)

„A hatékony működés egyik elsődleges követelménye, hogy mennyire lehet a

feladatokat és tevékenyséegeket szervezetileg és időben kerek egészként kezelni.”

(LÉ 2004: 95)

„Megvalósulhat tehát az, hogy mindenki pontosan a saját maga által termelt

szemét mennyisége után fizessen szemétszállítási díjat.” (LÉ 2011: 111)

„A White Lake olyan partnert keresett, ahol ezt a valóban komplex szolgáltatást

egy szolgáltatón keresztül valósíthatja meg.” (SCM 201/4: 45)

„A szervezetfejlesztés időszakában már gondolni kell(ene) arra, hogy a kiépített

rendszer sikeres működését döntően befolyásolják a logisztikai természetű

kérdések.” (LÉ 2004: 83)

98 

 

• összetett mellérendelő mondatok

„E két terület szörös összefüggésben van egymással, és szerepük a gazdaság-

támogató logisztikában is kiemelkedő.” (LÉ 2004: 15)

„A kapacitástervezés ebben a formájában nemcsak a gyártási, hanem a szállítási

kapacitást is jelenti.” (SCM 201/5: 11)

„A PDA-k tesztelését februárban kezdtük el a rendszert szolgáltató Mobisol

Magyarország Kft.-vel, bevezetését pedig április elejére ütemeztük.” (SCM

2010/4: 15)

„A korábban említetteknek megfelelően az inverz logisztika nem tekinthető

önmagában álló rendszernek, felfogásunk szerint az itt jelentkező feladatokat az

ellátási lánc bővítményeként kell kezelni.” (LÉ 2005: 51)

„Ezeket mi folyamatosan nyomon követjük, és mindig törekszünk a lehető

legpontosabb modell használatára.” (SCM 2010/2:11)

„Az AutoVision egy éppen futó rendeléshez szükséges alkatrészek beállítását a

VW által kiválasztott beszállítótól rendeli meg, vagyis lehívja az éves szerződés

alapján lekötött alkatrészmennyiségnek az adott pillanatban esedékes

részét.”(SCM 2010/5: 21)

„Az élelmiszergazdaság a leginkább szállításigényes területek egyike, így a

szállítás fejlettsége jelentős mértékben kihat a versenyképességre is.” (LÉ 1994:

140)

„Ma már ez a meghatározó a költséghatékony üzemeltetésben, így az új targonca

család egy jelentős vevői igénnyel találkozik.” (T 2008/10:50)

99 

 

„E többletberuházást és folyamatos megbízói kört igényel, de jelentős

többletbevételt eredményezhet.” (LÉ 2011: 75)

• többszörösen összetett mondatok

A vizsgált szövegekben legnagyobb arányban (32%) a többszörösen összetett

mondatok fordulnak elő, amelyekben alárendelő és mellérendelő viszony egyaránt

jellemző.

Példák:

„A létrejött termék jellemzője, hogy míg a hagyományos piaci termékekre igényt

támaszt a fogyasztó (aki itt hulladék kibocsátóként szerepel), addig a visszárura

általában nem, ezért a pull rendszer helyett az inverz csatornában a push elv a

dominás.”(T 2008/10: 43)

„A kutatásból az is kiderült, hogy a GPS-alapú technológiákat alkalmazó

vállalkozások naponta kb. 54 perc munkaidőt is megtakarítottak, ami éves szintre

vetítve alkalmazottanként 5484 dollár, vizsgált vállalkozásonként pedig 5,4 millió

dollár munkabér-megtakarítást jelent.” (T 2008/10: 46)

„A program fontos üzenete, hogy a gazdasági versenyképesség erősítése

keretében a Kormány feladatának tekinti, hogy előteremtse a vállalatok számára

tartós és gyors növekedéshez szükséges körülményeket és feltételeket, azaz olyan

üzleti környezetet alakítson ki, amely nem gátolja, hanem segíti a fejlődést a

gazdaság egésze számára.” (LI 2009/19/2: 10)

„Ha a termék nem működik rendeltetésszerűen, akkor a hibakereső állomásra

kerül és az ott dolgozó szakértő – aki az adott termékről megfelelő mérnöki

ismeretekkel rendelkezik – dönt a következő lépésről, az ő feladat a konkrét hiba

megállapítása.” (SCM 2010/2: 9)

100 

 

„Idén jelentősen csökkentek a szállítási határidők, elsősorban az új

megrendelések elmaradása miatt, és ezzel párhuzamosan a futó szerződések

esetében érzékelhető a fuvarozók pénzügyi helyzetének romlása részben a magas

olajárak, részben az ország helyzete miatt.” (T 2008/9: 30)

„A késztermék legyártása után ellátja annak védelmét, jellegéből adódóan

meghatározza az áruszállítás módját, ideális esetben segíti annak optimalizálását,

és még számos más funkcióval bír.” (LI 2008/3: 15)

„Miután maga a szövetség non-profit szervezet, és összesen 2 fizetett, fél-állásban

dolgozó irodai alkalmazottja van, így a jelenlegi szervezet nem alkalmas nagyobb

projektek vezetésére, lebonyolítására, oktatási anyagok kidolgozására, pedig az itt

felsorolt tevékenységekre nagy a piaci igény.” (LI 2009/1:12)

„A tulajdonosok azzal a céllal alapították a vállalatot, hogy a BILK

Kombiterminál, a Budapesti Intermodális Logisztikai Központ (BILK) egyik

üzemeltető cégeként, a budapesti régióban ellássa a kísért és kíséretlen kombinált

fuvarozási küldemények kezelését, azaz közútról vasútra, illetve vasútról közútra

történő átrakodását.” (SCM 2008/12–2008/1: 45)

„Világosan látszik, hogy a korszerű informatikai megoldások és rendszerek

szerepe felértékelődik, s már a nem távoli jövőben az e-biznisz rohamos

térnyerése várható.” (LÉ 2004: 84)

5.4.2 A mondatfajták

A mondatok szintaktikai és intonációs szerkezetük, valamint szóállományuk és

elsősorban az ige tipikus morfémaszerkezete alapján is csoportosíthatók, miszerint

öt mondatfajtát különböztethetünk meg: a kijelentő, az óhajtó, a felszólító, a kérdő

és a felkiáltó mondatfajtát (Kugler 2000: 383).

101 

 

A mondatfajták vizsgálati eredménye szerint a vizsgált mondatok 91%-a kijelentő

(1096 mondat), és csupán 9%-a kérdőmondat (109 mondat). Az óhajtó, a

felszólító és a felkiáltó mondatfajtákra a vizsgált korpuszon nem találtunk példát.

• Példák a kijelentő mondatfajtára:

„A bejövő áru nálunk egy mátrix szervezet keretein belül működik.” (SCM

2010/2, forrás: www.scm.hu)

„A hulladékgazdálkodás és az ezzel kapcsolatos logisztikai folyamtokat

koordináló inverz logisztikai szektor egy nagyon speciális és viszonylag új terület

hazánkban.” (T 2008/9: 42)

„A következő esettanulmány a logisztikai mutatók tőkemegtérülésére kifejtett

hatását elemzi a BPR projektekből levezetett összefüggéseket felhasználva.” (LÉ

2007–2008: 39)

„A Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért 2008-ban is megrendezte e-

kereskedőknek szóló őszi konferenciáját.” (SCM 2008/12–2009/1: 8)

„Az áruszállítási cselekvési terv ezen intézkedésénél mikroszinten 10%-os költség,

és 12%-os időmegtakarítással számol.” (LI 2008/3: 7)

„A hitelesség és a biztonság rendkívül fontos mind a vásárló mind a kereskedő

számára.” (LI 2009/19/1: 15)

„A logisztika termeléstervezési tevékenysége teremti meg az összekötő kapcsolatot

az értékesítés és a termelés között.” (SCM 2010/2:42)

„Természetesen alapvető különbség mutatható ki az ellátási lánc és az inverz

logisztika műveletei között.” (LÉ 2005: 52)

102 

 

• Példák a kérdő mondatfajtára:

„Hogyan biztosítják, hogy a javításra átvett készülékek a teljes folyamat során

pontosan azonosíthatók maradjanak?” (SCM 2010/2:10)

„Mi lesz e százalékos változások főbb pénzügyi mutatókra kifejtett hatása, vagyis

esetünkben m ennyivel fog a tőkemegtérülés változni?” (LÉ 2007–2008: 39)

„Miként történik a napi anyagbeszállítás?” (SCM 2007/2: 9)

„Mi volt a következő lépés?” (T 2008/9: 10)

„Milyen jelentősebb beruházások segítették a jelenlegi piaci pozíciók

kialakítását?” (SCM 2008/12–2009/1:11)

„Hogyan történik a termeléstervezés?” (SCM 2010/4: 15)

„Mi kell a sikerhez?” (SCM 2010/4: 29)

„Hogyan csengenek le a tranziensek a hosszú ellátási láncokban?” (LÉ 2007–

2008:32)

5.5 Az írott logisztikai szaknyelv szemantikai jellemzői

Az általános lexikai egységekhez hasonlóan a szakszavak is alávethetők

szintaktikai és szemantikai szempontú vizsgálatoknak.

Alakjuk szerint megkülönböztethetők:

• tőszavak

• képzett szavak

103 

 

Ezen felül a szakszövegek interpretációja szempontjából fontos a szavak

szerkezetének, tagolhatóságuknak, a különféle toldalékok (affixumok, ezen belül

szuffixumok és prefixumok) jelentésének ismerete (Kurtán 2003: 160).

A logisztikai szaknyelv szókészletének, szóképzési folyamatainak részletes

vizsgálati eredményeit a következő (6.) fejezet tárgyalja. Az 5.5.1 pontban

meghatározzuk a ’szó’ fogalmát, és példa megadásával áttekintjük a logisztikai

szaknyelvre jellemző jelentésviszonyokat.

5.5.1 A szó fogalma

A logisztikai szaknyelv szókészletének különböző szempontú vizsgálata előtt,

első lépésként szükségesnek tartjuk a szó fogalmának meghatározását.

Kiefer (2003: 190) meghatározása szerint az alaktanban az alábbi négy

szófogalom bevezetése szükséges:

(1) morfológiai szó

(2) fonológiai szó

(3) szintaktikai szó

(4) lexikai szó.

(1) Morfológiai szónak a morfológiai műveletek eredményét nevezzük, így az

összetételek is morfológiai szavak attól függetlenül, hogy egybe vagy külön

írjuk őket (Kiefer 2003: 190–191).

(2) „A fonológiai szó a nem automatikus hangtani szabályok hatókörébe eső

legnagyobb nyelvi egység” (Kiefer 2003: 191). Az összetételek, valamint az

igekötős igék nem sorolhatók a fonológiai szavak körébe.

(3) Szintaktikai szónak nevezhető minden olyan alakzat, „amelynek belső

szerkezetét semmiféle mondattani szabály nem veheti figyelembe, amelynek

belső szerkezetére semmiféle mondattani szabály nem hivatkozhat” (Kiefer

2003: 191).

104 

 

(4) A lexikai szó fogalmának szemantikai meghatározása szerint azok az

alakzatok nevezhetők lexikai szónak, másképp lexémának, amelyek a

mondatban önállóan is előfordulhatnak, és amelyeknek jelentése nem

vezethető le alkotóelemeinek jelentéséből. Minden egy vagy több szótövet

tartalmazó lexikalizálódott alakzat lexikai szónak számít. Ennek megfelelően

lexéma minden

• képzett szó,

• összetett szó,

• szószerkezet (frazeológiai egység) és

• mondat (Kiefer 2003: 191).

A továbbiakban a logisztikai szaknyelv szókészletének vizsgálatakor a ’szó’

fogalmán a lexéma, vagyis a lexikai szó meghatározása alá tartozó tartalom

értendő.

5.5.2 Jelentésviszonyok

A lexémákat az alaki szempontokon kívül a jelölési érték alapján is

megkülönböztethetjük, vagyis a szakszavak szemantikai mezőkben való

elhelyezkedése is vizsgálható a szavak jelentéséhez tartozó más szavak

jelentéseinek rendszere tekintetében. Ebben a viszonylatban meghatározható

• a szó fogalmi köre és a

• fölé-, mellé-, valamint alárendelt fogalmak viszonyrendszere

(Kurtán 2003: 164).

Az alábbi példán szemléltetjük egy szó fogalmi szféráját és jegyeit:

10.ábra: A konténer szó fogalmi szférája és jegyei

Példa: KONTÉNER

fogalmi szféra 

fölérendelés áruszállítási segédeszközök 

mellérendelés szállítótartály 

105 

 

A konténer fogalomkörébe tartozó lexémák közötti szemantikai kapcsolatokat

jellemezheti:

• Hiponímia: például logistikbox (specifikus lexéma) – közepes konténer

(általános lexéma).

• Szinoníma: például konténer – szállítótartály (azonos jelentésű lexémák).

• Antonímia: például univerzális – speciális (ellentétes jelentésű lexémák).

• Poliszémia: például csereszekrény (többjelentésű lexéma – a logisztikai

jelentése speciális, de a köznyelvi jelentéssel van közös eleme).

5.6 Az írott logisztikai szaknyelv lexikai jellemzői

Hangsúlyozni kell, hogy a vizsgált szakcikkeket logisztikai szakemberek a nyelvet

ismerő és használó szakmabeli olvasók számára írták, ebből adódóan a szövegek a

logisztikát és annak terminológiáját nem ismerő olvasó számára csak nehezen

értelmezhetők. Kurtán (2003: 153) meghatározása szerint „a kommunikációban a

alárendelés kiskonténerek 

fogalmi jegyek  görgős, univerzális, speciális, kereskedelmi, homlokajtós 

106 

 

szakszókincs alkalmazására – a nyelv ismerete alapján – tapasztalati ismeretek,

szaktudás és lexikális tudás birtokában kerülhet sor”.

Kurtán megállapítását (2003: 153) szem előtt tartva meghatározzuk, hogy a

logisztikai szaknyelv szakszókincse több rétegből tevődik össze:

(1) az általános köznyelvi szókincsből,

(2) több szakterület közös rétegéből (közlekedés, kereskedelem,

vállalat gazdaságtan, informatika stb.),

(3) a logisztika szűkebb szakterületéből, a logisztika specifikus

szakszókincséből (beszerzési logisztika, értékesítési logisztika

stb.).

Vizsgálataink elsősorban a specifikus szakszókincsre szorítkoznak, azonban

helyenként elkerülhetetlen a köznyelvből vett elemek, valamint a kapcsolódó

szakterületekkel közös szókincs figyelembe vétele. A következő részben példák

megadásával összefoglaljuk a logisztikai szaknyelv legfontosabb lexikai

sajátosságait. (A felsorolt példák pontos forrását a függelékben adtuk meg.)

(1)A logisztikai szaknyelvben gyakori a köznyelvből ismerős szavak előfordulása,

ezek azonban gyakran új jelentésben jelennek meg a szakszókincsben (Kurtán

nyomán 2006: 938).

Példák: áruazonosítás, áruszállítás, átcsomagolás, beszállító, beszerzés,

elosztóközpont, érték, forgalom, hálózatépítés, kikötőfejlesztés, közlekedés,

[logisztikai] lánc, létszámgazdálkodás, raklap, raktár, reálkereset,

szállítás, tömegtermelés, üzemeltetés, vontatók.

Ezek olyan szavak, vagy olyan elemekből álló összetett szavak, amelyeket a

magyar nyelv lexikai készletének birtokában lévő nyelvhasználó ismer, azonban

értelmezése a szakma ismeretének hiányában gondot okozhat.

(2) A logisztikai szaknyelv lexikai készlete számos közös elemet tartalmaz más,

kapcsolódó szakterülettel. Ez elsősorban a tudomány interdiszciplináris jellegével

107 

 

magyarázható. Mint azt már egy korábbi fejezetben bemutattuk, a logisztika

számos tudományterülettel (közlekedéstudomány, közgazdaságtudomány,

műszaki tudományok) áll szoros összefüggésben. Ebből adódóan a logisztikai

szaknyelv szókészlete számos közös szakszót használ az említett területeken

használt szaknyelvekkel.

Példák: befektetések kumulált értéke, digitális térképek, fogyasztói árindex,

fordulókör, gazdasági potenciál, haderőfejlesztés, haszongépjármű,

jogszabályi változások, keretszabályok, keretszerződés, konjunktúra,

költségcsökkentés, környezetterhelés, légiposta, munkaerőhiány,

tengelytáv, technológiai infrastruktúra, transzfúziók, vámtörvény,

vonalkódtechnika.

(3)A logisztikai szakszókincs szerves részét jelentik a specifikus szakszavak. A

logisztika egyes területei számos más tudományterülettel átfedést mutatnak, ezért

a specifikus szavak hovatartozása a (2) és (3) pont kategóriái szerint gyakran

nehezen meghatározható. A specifikus szakszókincs (3) a magyar szavak esetében

általában köznyelvi elemekből (1) merít, amelyet speciális jelentéssel ruház fel.

Példák:

• disztribúció (jelentése: elosztás),

• ellátási lánc (jelentése: vállalatok összessége, amelyek közvetlenül részt

vesznek a termékek és szolgáltatások ellátási, elosztási és kapcsolódó

információs és pénzügyi folyamataiban a forrástól a végső fogyasztóig.

Némon–Sebestyén–Vörösmarty 2006: 381),

• flottamenedzsment-rendszer (jelentése: a gazdálkodó egységegknél a

járművekkel kapcsolatban felmerülő feladatok – pl. adminisztráció,

járműkövetés– elvégzése.),

• gyártókapacitás (jelentése: adott idő alatt kibocsátahó termékek

mennyisége.),

108 

 

• gyűjtőszállítás (jelentése: azonos irányba feladott, egy fuvareszközt

megtölteni nem képes áruk továbbítása, költséghatékonyabb szállítása.),

• kanban (jelentése: „termeld ma meg azt, amit tegnap felhasználtál”-elv),

• komissiózás (jelentése:  a raktározás azon folyamatmodulja, amelynek

során a raktári készletből az egyes megrendelések szerinti áruválaszték

összeállításra kerül. Némon–Sebestyén–Vörösmarty 2006: 383),

• konténerizáció (jelentése: konténeres áruszállítás, a vasút és a közút

közötti éles verseny csökkentésének és a közlekedési együttműködésnek

eszköze.),

• lean eszközök (jelentése: a rugalmas, veszteségmentes gyártás szükséges

eszközei, a szükségtelen dolgok munkaterületről való kivonása, célja a

standardizált munkavégzés.),

• paritás (jelentése: az eladási ár záradéka),

• sarzsméret (jelentése: adagszám),

• speditőrcég (jelentése: szállítmányozó vállalat).

A logisztikai szaknyelv lexikai jellemzőinek sorában egyéb szempontok szerint

további fontos elemek említhetők, (ezek bemutatásával bővebben a 7. fejezet

foglalkozik):

(4) idegen eredetű szavak

(5) idegen, elsősorban angol szavak és szóösszetételek

(6) állandósult lexikai kifejezések.

5.7 Funkcióigés szerkezetek

A szaknyelvekben különösen jellemző az állandósult szókapcsolatok közé

sorolható funkcióigés szerkezetek használata. A funkcióigés szerkezetek

megnevezésére a szakirodalomban különböző lehetőségeket találhatunk:

109 

 

körülírás (Prohászka 1956),

körülíró szerkezetek (Sziklai 1986),

terjengős kifejezések (Grétsy 1978),

terpeszkedő szerkezetek (Heltai 2005),

terpeszkedő kifejezések, szószátyár szerkezetek (Grétsy 1964).

Grétsy (1964: 98) a funkcióigés szerkezetek jelenségéről 1964-ben a

következőképpen ír:

„Szakfolyóirataink olvasgatása közben különös nyelvi divatra figyeltünk fel. A divat lényege az, hogy egy egyszerű igealak helyett szinte törvényszerűen két szót használnak a szakírók: az illető igéből -ás, -és képzővel főnevet alkotnak, s ehhez még hozzátesznek egy elcsépelt, üres igét vagy igés kifejezést, mint pl. elér, megvalósít, végez, gyakorol, mutat, végrehajt (ezek mellett az -ás, -és végű főnév tárgyragot kap) illetőleg fellép, bekövetkezik, előáll, végbemegy, megoldható, megy (ilyenkor az -ás, -és végű főnév a monat alanya) stb.”.

Grétsy (1964) helytelennek és sok esetben feleslegesnek tartja a funkcióigés

szerkezetek használatát, körülírása azonban pontosan meghatározza a funkcióigés

szerkezetek jellemzőit.

A funkcióigés szerkezetek az esetek többségében nem cselekvés, hanem

szenvedő, valamint valamely személytelen szerkezet kifejezésére szolgálnak. B.

Kovács (1999: 388) felsorolása szerint a szerkezetek legfontosabb jellemzői:

• ige és határozó- vagy tárgyragos névszó alkotja,

• alkotótagjainak szemantikai és szintaktikai hierarchiája fordított,

• a szerkezet alaptagja a deszemantizálódott ige,

• a szintaktikai viszonyt a bővítményen a rag jelöli,

• a jelentés magvát a főnévi tag hordozza

• az ige csupán a szófajra jellemző grammatikai sajátságokat őrzi meg

• a szintaktikai és szemantikai funkciók megoszlanak, a két tag azonban

szoros jelentésegységet alkot,

110 

 

• ez a jelentés eltér a valódi szintagmák és frazeológiai egységek jelentésétől

is.

A logisztikai szaknyelvben is számos példát találtunk a funkcióigés szerkezetek

használatára. 1023 funkcióigés szerkezetet vizsgáltunk és a leggyakrabban

előforduló igék: ad; hoz; kerül; nyújt; részesít; végez; vesz.

A vizsgált szövegekben előforuló funkcióigés szerkezetek nem kizárólag a

logisztikai szaknyelvre jellemzőek, azok számos más szaknyelvben is előforulnak

(pl. jogi szaknyelv, közigazgatási szaknyelv), egyéb területekkel is értintkeznek és

hasonlóságok mutatnak.

A funkcióigés szerkezetek gyakorisági vizsgálatának eredményeit a 7. táblázatban

foglaljuk össze a leggyakraban előforduló szerkezetek megadásával (a funkcióigés

szerkezetek pontos forrása a függelékben található):

7.táblázat: Funkcióigés szerkezetek a logisztikai szaknyelvben

igék  a funkcióigés szerkezetek 

száma ­1023­ 

gyakori funkcióigés szerkezetek 

­ példák­ 

megfelelő igék 

információt ad  informál felvilágosítást ad  felvilágosít ösztönzést ad  ösztönöz 

 ad 

 74  

7%  tájékoztatást ad  tájékoztat 

111 

 

    választ ad  válaszol fektet  13   1%  hangsúlyt fektet  hangsúlyoz fordít  15   1,5 %  figyelmet fordít  figyel vmire 

döntést hoz   dönt  hoz  19   2% intézkedést hoz  intézkedik alkalmazásra kerül  vmit alkalmaznak átadásra kerül  vmit átadnak bemutatársa kerül  vmit bemutatnak betárolásra kerül  vmit betárolnak eladásra kerül  vmit eladnak eltörtlésre kerül  vmit eltörölnek említésre kerül  vmit (meg)említenek felhasználásra kerül  vmit felhasználnak kiszállításra kerül  vmit kiszállítanak kivitelezésre kerül  vmit kiviteleznek leírásra kerül  vmit leírnak megrendezésre kerül  vmit megrendeznek sor kerül (bővítésre)  vmit bővítenek sor kerül (felülvizsgálatra)  vmit felülvizsgálnak 

  

  

567    

55,5 % 

végrehajtásra kerül  végrehajt felvilágosítást nyújt  felvilágosít hitelt nyújt  hitelez segítséget nyújt  segít szolgáltatást nyújt  szolgáltat tájékoztatást nyújt  tájékoztat támogatást nyújt  támogat 

      

kerül 

 

 

 

 

 

nyújt 

 101    

10% 

védelmet nyújt  véd dicséretben részesít  megdicsér részesít  11   1% kitüntetésben részesít  kitüntet fejlesztést végez  fejleszt cserét végez  cserél felülvizsgálatot végez  felülvizsgál javítást végez  javít összehasonlítást végez  összehasonlít szolgáltatást végez  szolgáltat tevékenységet végez  tesz, csinál 

   

végez 

212  

21% 

vizsgálatot végez  vizsgál figyelembe vesz  figyel vesz  11   1% ellenőrzés alá vesz  ellenőriz 

5.8 Részkonklúzió

Az ötödik fejezet az írott logisztikai szaknyelv általános jellemzőit tárgyalta,

vizsgált példák bemutatásával. A logisztika nyelvhasználatára korábbi vizsgálatok

112 

 

nem irányultak, ezért szükségesnek tartottuk az írott szaknyelv jellemzőinek

általános vizsgálatát és meghatározását.

Az írott logisztikai nyelvhasználat sokrétű vizsgálati lehetőségeket rejt: egyrészt

vizsgálható horizontális vetületben a logisztika rendszerének figyelembe

vételével. A horizontális tagolódás alapján történő vizsgálat a szaknyelv

terminológiai rendszerezését teszi lehetővé. Másrészt vizsgálható a szaknyelv

vertikális felosztásának szempontjai szerint: a közlésmód igényessége és a

terminológiai pontosság szerinti hierarchiát követve, a nyelvhasználati színterek, a

kommunikáció résztvevői, az egyes szintekre jellemző stílus, valamint műfajok

hozzárendelésével. Az írott logisztikai szaknyelv mondatszerkesztési sajátosságai

átfedésben állnak a tudományos nyelvhasználat jellemzőivel. A szaknyelv

szintaktikai, szemantikai és lexikai sajátosságai több szempontból vizsgálhatók.

A példákkal bemutatott elméleti háttér ismeretében a logisztikai szaknyelv

szókészletének terminológiai és lexikai vizsgálati eredményeit a következő

(hatodik) fejezet tárgyalja.

6 SZÓALKOTÁSI MÓDOK A LOGISZTIKAI SZAKNYELV-

BEN

6.1 Bevezetés

113 

 

A logisztikai szaknyelv terminológiai szempontú vizsgálata előtt mindenképp

szükséges tisztázni az alábbi fogalmakat:

• szókincs,

• a szókészlet és a

• terminológia

Kurtán meghatározása szerint a „szókészlet valamely nyelv szavainak teljes

készletét jelenti, a szókincs pedig ennek az a része, amelyet az egyén felhasznál”

(Kurtán 2003: 153). A szókészlet tehát a magyar nyelv szavainak teljes készlete.

A logisztikai szaknyelv szakszókincsét több rétegre tagolhatjuk:

• általános köznyelv általános köznyelvi szókincs

• több szakterület közös rétege (pl. gazdálkodástudomány, informatika,

közlekedéstudományok) közös szakszókincs

• szűkebb értelemben vett logisztika szakterülete specifikus szakszókincs.

Kurtán rávilágít arra, hogy a terminológia fogalma nem azonos a szakszókincs

fogalmával. A terminológia a hármas felosztás utolsó rétegét, vagyis a specifikus

szakszókincset, másképp a terminusok összességét jelenti (Kurtán 2003: 157).

A hatodik fejezet a logisztikai szaknyelv terminológiai vizsgálatának eredményeit

mutatja be, amelyek elsősorban a logisztikai szaknyelvhasználatra jellemző

terminusok képzésére (tőszavak, képzett szavak, szóösszetételek stb.), szóképzési

folyamatokra irányultak. A fejezet második felében ismertetjük a lexéma értékű

szószerkezetek, valamint a funkcióigés szerkezetek logisztikai szaknyelvben való

megjelenési formáit és jelentőségét.

6.2 Terminusok képzése a logisztikai szaknyelvben

A 6.2.1 pontban bemutatjuk a logisztikai nyelvhasználatban jellemző tőszavakat,

majd megvizsgáljuk a leggyakoribb szóalkotási módokat, szóképzési jelenségeket.

114 

 

Külön pontban ismertetjük az idegen (eredetű) előtagokra irányuló vizsgálatok

eredményeit. (A megadott példák a vizsgált korpuszból származnak, amelyek

pontos forrását az értekezés végén található függelékben adtuk meg.)

6.2.1 Tőszavak

A logisztika szókészletében előforduló névszói tőszavak egyes- és többes

számban egyaránt előfordulnak. A tőszavak lehetnek

1. eredeti jelentésben használt köznyelvi szavak,

2. köznyelvi szavak jelentésmódosulásai, speciális jelentéssel felruházott

köznyelvi szavak és

3. specifikus szavak.

(1) A logisztikai szaknyelv – hasonlóan a többi szaknyelvhez – számos elemet

a köznyelvből merít, amelyet annak a köznyelvben is értelmezett

jelentésében használ.

Példák: alap; ár; áruk; gépek; gyár; hajó; hiány; információ; ipar; park;

piac; régió; rész; tag; tárgy; terv; teszt; típus; út; üzlet.

(2) A logisztikai szakszókincsében számos olyan köznyelvi, valamint más

szakterületről átvett szót találunk, amelyek jelentésmódosulás

következtében új, szűkebb vagy specifikus jelentést kapnak. Az alábbi

táblázat néhány példával szemlélteti a jelentésmódosulásokat.

8.táblázat: Jelentésmódosulással használt tőszavak

Példa  köznyelvi,  valamint más szakterületen használt jelentés 

Logisztikai jelentés 

flotta  egy állam hadi‐, illetve  egy logisztikai szolgáltató vállalat 

115 

 

kereskedelmi hajóinak összessége  

teherautóinak, szállítóeszközeinek összessége;  

bázis  alap, kiindulási pont, valaminek a központja; támaszpont (katonai) 

teherszállítmányok  tárolására  és átrakására  épült  logisztikai csarnok  

terminál  köznapi jelentésben a repülőterek egyes nagyobb egységeinek elnevezése    

tengeri  kikötők  rakpartján  vagy szárazföldi  közlekedési csomópontokban, vasútállomásokon  konténerek kezelésére  kialakított,  vastag beton alapzattal lefedett terület.  

pálya  kötött  haladási  nyomvonal  (pl. bolygók  pályája);  kijelölt játékterület  (sport);  átvitt értelemben: életút  

vasúti  közlekedést  biztosító sínpár 

konténer  nagyméretű, általában valamilyen fémből készült tároló doboz 

szabványos egységrakomány‐képző eszköz 

pisztoly  fegyver típus  elektronikus kódleolvasó berendezés 

kapacitás  teljesítőképesség, felfogó‐, illetve befogadóképesség 

adott  idő  alatt  kibocsátható termékek/szolgáltatások mennyisége;  befogadóképesség; hordképesség 

(3) A logisztikai nyelvhasználatban számos specifikus, a köznyelv számára

ismeretlen szakszót találunk.

Példák (magyarázattal):

• komissiózás – a komissiózás a raktározás azon folyamatmodulja,

amelynek során a raktári árukészletből az egyes megrendelések

szerinti áruválaszték összeállításra kerül (Némon – Sebestyén –

Vörösmarty 2006: 383).

• paritás – a külkereskedelmi ügyletben annak meghatározása, hogy

az áru A pontból B pontba történő szállítása esetén a szállítással

kapcsolatos tevékenységek, szervezési feladatok ellátása, valamint

a kockázatok, költségek viselése melyik felet terheli

(INCOTERMS),

• kanban - (japán fogalom), egy gyár termelőegységében alkalmazott

kézi jelzés-rendszer, amely kártyákat használ valamely szükség

116 

 

látható jelzésére, a kanban rendszerben egy (kanban) mennyiség

fogyása alapján történik a gyártás, illetve beszerzés irányítása,

• kálo – kereskedelmi fogalomban forgalmazási veszteség,

• kabotázs/cabotage: egyik fél hajóival bonyolított forgalom másik

fél két kikötője között,

• klaszter – logisztikai vállalatok együttműködésére létrehozott

szervezet, pl.: Sopron Régió Logisztikai Klaszter (16 cég

alapításával),

• refakcia – fuvardíj kedvezmény,

• kontingens – kiadásra kerülő engedélyek száma (államközi

egyezményekben szabályozzák, vegyes bizottsági üléseken

állapítják meg).

6.2.2 Képzett szavak

Kiefer (2003: 224) hangsúlyozza, hogy a szóképzés vizsgálatában fontos az alábbi

három fogalom szétválasztása:

• termékenység

• gyakoriság

• szabályszerűség.

„A szóképzés csak akkor termékeny, ha az adott szemantikai és szintaktikai

feltételek mellett új szavak képezhetők vele” (Kiefer 2003: 224). Kiefer (2003:

225) szerint a szóképzést a ’bemeneti’, valamint a ’kimeneti’ szó szófaja szerint

osztályozhatjuk.

Keszler (2000) szerint „a képzőket aszerint osztályozzuk, hogy milyen szófajú

szóból milyen szófajú szót hozunk létre” (Keszler 2000: 316).

Keszler (2000: 316) szerint a szóképzés az alábbi módokon történhet:

• főnévből

főnév

117 

 

melléknév

ige

• melléknévből

főnév

ige

• igéből

főnév

melléknév

ige

igenév.

A további részben Keszler (2000) szóképzési osztályozását követve logisztikai

példákon röviden bemutatjuk a bemeneti és a kimeneti szó szófaja szerinti képzés

módjait, majd bővebb példagyűjtemény megadásával összegezzük a képzett szó

szófaja alapján végzett gyakorisági vizsgálat eredményeit.

6.2.2.1 Főnév alapú szóképzés

Főnévből főnév, melléknév, valamint ige képezhető. Az alábbiakban a képzési

módokat mutatjuk be logisztikai példákon.

• Főnévből főnév (N N)

példa: arculat; [áru]ellenőrzés; gazdaság; közgazdaság; társaság.

• Főnévből melléknév (N ADJ)

példa: disztribúciós; gazdasági; gazdaságos; innovációs; kereskedelmi;

regionális; veszélyes [áru].

• Főnévből ige (N V)

példa: importál; készletez; raktároz.

6.2.2.2 Melléknév alapú szóképzés

118 

 

Melléknévből képezhetünk főnevet és igét.

• Melléknévből főnév (ADJ N)

példa: komplexitás; termelékenység.

• Melléknévből ige (ADJ V)

példa: értékesít; modernizál.

6.2.2.3 Ige alapú szóképzés

Igéből főnév, melléknév és igenév képezhető az alábbiak szerint.

• Igéből főnév (V N)

példa: beruházó; gyártás; komissiózás; költség; küldemény; nyereség;

szállítás; tárolás.

• Igéből melléknév (V ADJ)

példa: automatizálható; átrakható; fenntartható [fejlődés]; hatékony.

• Igéből igenév (V NV)

példa: elfogadtatni; kombinált [fuvarozás]; koncentrálódni; optimalizált;

szállítatni; szállítandó; szállító.

A származékszó szófaját és részben jelentését a képző határozza meg (Kiefer

2003: 255). Számos szó végső alakja azonban többszörös szófajváltás nyomán jön

létre.

Példa: automatizálható (N V ADJ), ellátási [lánc] (V N ADJ),

[áru]elosztási (V N ADJ), fejlesztési (V V N ADJ),

hálózati (N N ADJ), raktározás (N V N), tanúsítás (N V

N), térségi [logisztika] (N N ADJ).

6.2.2.4 Gyakori szóképzési módok a vizsgált logisztikai szövegek

szókészletében

119 

 

A vizsgált logisztikai szakszövegekben összesen 11 922 képzett szót (3427

főnevet, 3612 melléknevet, 2653 igét és 2230 igenevet) vizsgáltunk a képzés

módja és gyakorisága szerint.

A 9. táblázat a vizsgált logisztikai szövegek szókészletében leggyakrabban

előforduló szóképzési módokat, képzőket és gyakoriságukat foglalja össze példák

megadásával:

9.táblázat: Gyakori szóképzési módok a vizsgált logisztikai szövegekben

képzők példák (a felsorolt szavak pontos forrásait a függelékben adtuk meg)

gyakoriság

-ás, -és azonosítás; beruházás; beszerzés; csomagolás; csomagküldés; együttműködés; ellátás; értékesítés; értékteremtés; feladatmegosztás; feladatvégzés; gyártás; piachódítás; kapcsolódás; kiegyensúlyozás; kiszervezés; kockázatkezelés; koordinálás; korszerüsítés; költségcsökkentés; kutatás; lebonyolítás; megállapodás; megbízás; megoldás; megtakarítás; menedzselés; minimalizálás; összefüggés; realizálás; szállítás; szétosztás; utasítás; újradefiniálás; vállalkozás; vezérlés;

2031

59%

-ó, -ő alvállalkozó; beszállító; dolgozó; eladó; felhasználó; fuvarozó; gyártó; igazgató; jelenlévő; kereskedő; szállító; raklaptároló; üzletvezető; vevő; vezető;

499

15%

főnév-képzők

-ság, -ség

átláthatóság; elismertség; gazdaság; használhatóság; hatékonyság; kizárólagosság; költség; megbízhatóság; minőség; nyereség; pontosság; rugalmasság; skálázhatóság; szervezettség; tevékenység; térség; válság;

897

26%

összesen: 3427

melléknév

-i adatbeviteli; adatforgalmi; adatrögzítési; árugazdálkodási; beszerzési; biztonsági; bolti; boltirányítási; csomagolási; döntési; együttműködési; ellátási; elszámoltatási; fogyasztói; fordulási; gazdasági;

2351

65%

120 

 

hatékonysági; hálózati; hazai; informatikai; ipari; irodai; jogszabályi; kereskedelmi; komissiózási; logisztikai; működési; műszaki; nagykereskedelmi; nemzetközi; pénzügyi; raktári; raktárkezelési, stratégiai; szállítói; szervezetközi; termelési; üzemi; vevői;

-ható, -hető

alakítható; automatizálható; átlátható; csatlakoztatható; csökkenthető; elérhető; megfeleltethető; megtalálható; rendelhető; található; tervezhető; transzformálható;

1016

28%

-képzők

-s

adminisztrációs; disztribúciós; minimális; nyereséges; sikeres;

245 7%

összesen: 3612-ál adminisztrál; exportál; honorál;

implementál; integrál; motivál; stagnál; szelektál; szolgál; temperál; vizsgál;

555

21%

-at, -et/ -tat, -tet

építtet; működtet; oktat; szállítat; szolgáltat; üzemeltet;

54 2%

-ít alakít; alapít; beszállít; biztosít; csoportosít; épít; erősít; hasznosít; felújít; irányít; javít; kialakít; kibővít; kielégít; létesít; megtakarít; megvalósít; szállít; teljesít; továbbít;

1107

42%

-izál automatizál; klimatizál; maximalizál; minimalizál; optimalizál; specializál; stabilizál;

89

3%

-hat, -het

biztosíthat; elképzelhet; kezelhet; kísérhet; tarthat; támogathat; teljesíthet;

102

4%

ige-képzők

-z alkalmaz; beruház; finanszíroz; fuvaroz; helyez; kiaknáz; komissióz; korlátoz; raktároz; szállítmányoz; szennyez; szervez; tervez; végez;

746

28%

összesen: 2653-ni alapozni; bajlódni; besorolni; bevételezni;

ellenőrizni; értékelni; hallani; követni; meghatározni; megoldani; megrendelni; megtalálni; standardizálni; venni;

622

28%

-ó, -ő árazó; címkéző; csökkentő; felújító; javító; kapcsolódó; karbantartó; kezelő; kiemelkedő; kiterjedő; minősítő; összefogó; támogató; tömörítő;

822

37%

igenév-képzők

-t/-tt automatizált; elfogadott; elhelyezett; elkészült (megoldás;) integrált; irányított; keresett; kiállított (számla); kifejlesztett;

786

35%

121 

 

korszerűsített; menedzselt (kapcsolat);

összesen: 2230

Összegzésként elmondható, hogy a képzett főnevek esetében az -ás, -és képzők

előfordulása a leggyakoribb (59%), nagyszámban fordulnak elő a -ság, -ség

képzők (26 %), és számos példát találtunk az -ó, -ő képzőkre is. A vizsgált

logisztikai szövegekben leggyakoribb az -i melléknévképző előfordulása (65%),

jelentős számban fordulnak elő a -ható, -hető képzők (28%), és az előzőekhez

képest csak kevés a példa (7%) az -s melléknévképzőre. A leggyakoribb

igeképzők az -ít (42%), a -z (28%) és az -ál (20%), de számos példát találtunk a -

hat, -het (4%), az -izál (3%) és az -at, -et, valamint a tat, -tet (2%) igeképzőkre is.

A legproduktívabb igenévképzők az -ó, -ő (37%), a -t/-tt (35%) és a -ni (28%).

6.2.2.5 Idegen eredetű előtagok

122 

 

A többi szaknyelvhez hasonlóan a logisztikai szaknyelv szókészletében is

jellemző az előtagok használata. Kurtán (2003: 156) szerint

„a specifikus szakszókincs az egyes szűkebb szakterületek használatában jellemző terminusokat tartalmazza, amelyek között görög és latin eredetű szavak, prefixumok és szuffixumok (…) gyakran fordulnak elő. Ezzel magyarázható, hogy a legtöbb indoeurópai nyelvben a terminusok hasonlóságot mutatnak”.

Az előtagok a szótő előtt elhelyezkedő, a szakszókincs esetében leginkább idegen

és idegen eredetű szakszavakban előforduló, idegen eredetű toldalékok, illetve

képzőszerű alakulatok. A logisztikai nyelvhasználatban legjellemzőbb előtagok az

alábbi jelentéseket fejezhetik ki (Kurtán nyomán 2003: 162 – 164):

• mennyiség (mikro-, makro-, multi-, uni-, mono-)

Példák: mikrobiológiai [szűrés]; mikrokörnyezet; mikroszivárgás;

mikrovállalkozás; makrogazdasági [problémák]; makrologisztika;

makroszinten; multinacionális [kereskedelmi láncok]; multinacionális

vállalat; multipaletta; univerzális [rendszerszemlélet]; monopaletta;

• negatív, valaminek a hiányára utaló előtagok (a-, disz-)

Példák: atipikus; diszharmónia;

• reverzatív (de-, re-,)

Példák: decentralizált; [veszélyes] reakció

• orientáció, irány, attitűd (disz-, pro-, im-, ex-)

Példák: diszpozíció; promóció (előléptetés), importál, exportál;

• idő- és sorrend (ex-, re-, pro-,)

Példák: exszovjet; rekonstrukció; prognosztizál;

• térbeli elhelyezkedés (fore-, inter-, transz-)

Példák: forecast; intermodális, intermodalitás; internacionális;

interoperabilitási [munka]; [éves] intervallum; transz-európai;

transzfúziók; transznacionális; transzport;

A vizsgált szakszövegekben legnagyobb számban a mennyiségre vonatkozó,

mennyiséget, számot kifejező idegen eredetű előtagok előfordulása a

leggyakoribb. Elsősorban idegen, illetve idegen eredetű szakszavakban fordul elő.

123 

 

Számottevő a térbeli elhelyezkedést kifejező előtagok előfordulása is. Az alábbi

táblázat számszerűen mutatja be az idegen eredetű előtagok vizsgált szövegekben

való gyakoriságát. A gyakorisági vizsgálathoz a WordSmith Tool 0.5 verziójú

elemző programot alkalmaztuk.

10.táblázat: Előtagok előfordulása a vizsgált szövegekben

Előtagok csoportja 

Előtagok  Szavak száma         ­3241­ 

 % 

mikro­  670   makro­  444   mono­  29   multi­  751   

  mennyiséget kifejező  

uni­  82   1976  60,96 

a­  7   negatív, valaminek a hiányára utaló  disz­   12   

19  0,058 de­  16   reverzatív, ellentétes 

folyamatot kifejező  re­  11   27  0,083 

disz­  21   pro­  17   im­  61   

 orientációt, irányt, attitűdöt kifejező 

ex­  79   178  5,4 

re­  54   ex­  12   

 idő‐, sorrendet kifejező   pro­  28   

94  2,9 fore­  31   inter­  529   

térbeli elhelyezkedést kifejező 

transz­  387   947  29,21 

6.2.3 Szóösszetételek

124 

 

A logisztikai szövegek szókészletének vizsgálatai is igazolják, hogy a

szóösszetétel a szókincsbővítés egyik legproduktívabb módja, „mellyel szinte

korlátlan mértékben növelhetjük szótári szavaink számát” (Lengyel 2000: 324). A

szóösszetétel olyan szóalkotási folyamat, amelynek során két vagy több szó

összekapcsolásával új lexéma jön létre (például: menet + paraméter =

menetparaméter), amelyet alaki felépítése alapján összetett szónak (compositum)

nevezünk (Lengyel 2000: 324).

Kiefer (2003: 257) hangsúlyozza, hogy a szóösszetétel esetében valójában mindig

csak két szó összeillesztése történik, előfordulhat azonban, hogy ezek egyik vagy

akár minden tagja már önmagában összetett szó.

Példa: költség + három+szög = költségháromszög.

Kurtán (2006: 939) szerint a szaknyelvekre különösen jellemző szóösszetételek a

beszédhelyzeten alapuló, tartalmi–logikai összefüggések tömör kifejezésére

szolgálnak. Az összetett szavak tagjainak relációját grammatikai–logikai

viszonyok jellemzik, „alkotórészeik jelentésösszegéhez képest többletet

hordoznak, az elő- és utótag jelentése nem egyszerűen összeadódik, hanem más,

mint a kettő eredeti jelentése” (Kurtán 2006: 939).

A szaknyelvben megjelenő szóösszetételek vizsgálhatók:

(a) szemantikai és

(b) szintaktikai szempontból (Kurtán 2006: 939-940).

(a) A szemantikai szempontú vizsgálat a szóösszetétel jelentésére vonatkozik.

Az összetett szó szemantikailag arra vonatkozó információkat fejezhet ki

például, hogy:

• a megnevezett dolog miből épül fel, pl. acéltermék, fémkonténer,

fémszerkezet, fémtermék, kardánbox, tejtermék, üvegedény, vegyiáru,

• mire szolgál (folyamatos melléknévi igenév + főnév), pl.

csomagolóanyag, elosztóhálózat, elosztóközpont, futószalag,

gyártósor, gyűjtőforgalom, javítóállomás, javítórészleg, javítósor,

125 

 

hűtőalagút, kezelőrobot, kutatóközpont, megfigyelőrendszer,

szerelőműhely, tárolórendszer, termelőüzem,

• valaminek a tartozékát, részét, rész-egész viszonyt (főnév + főnév), pl.

iparág, gyáregység, küldeménydarab, raktármodul, raktárrész,

részfolyamat, részrakomány, résztulajdonos, termékcsoport,

vállalatrész,

• valamely eszköznek a minőségét, vagy a működés szempontjából

meghatározott jellemzőjét (általában melléknév + főnév), pl.

barnamezős (beruházás), károsanyag, késztermék, kiscsomag,

kisteherautó, könnyűgép, könnyűipar, nagyjavítás, nyerskelme,

óriásvállalat, szárazáru, villástargonca, zöldmezős (beruházás).

(b) Szintaktikai szempontból a szaknyelv szóösszetételei megegyeznek a

köznyelv összetett szavaival.

A szintaktikai típusú összetételek lehetnek:

alárendelők mellérendelők

• alanyosak

• tárgyasak

• határozósak

• jelzősek

• jelentéssürítők (Lengyel 2000: 328).

A logisztikai szövegekben 2130 szintaktikai típusú összetett szót vizsgáltunk. Az

elemzés eredményei szerint a logisztikai szövegekben az alábbi szintaktikai

126 

 

szóösszetételek fordulnak elő leggyakrabban (a felsorolt példák pontos forrásait a

függelékben adtuk meg):

• alárendelők: 2038 96%

• tárgyas: 271 13%

Példák: adattároló, alagútépítő, bizalomerősítő, blokkolásgátló,

címkenyomtató, csomagküldő, értékteremtő, gépkezelő, irányváltó,

kerékpártároló, készletelemző, környezetvédő, lengéscsillapító,

raklaptároló, raktárkezelő, tanácsadó, termelésvezető, válságkezelő,

vibrációszűrő, zajszűrő.

• jelzős: 941 46%

• minőség- és mennyiségjelzős: 307 15%

Példák: átlagszint, feldolgozóüzem, felvevőpiac, finomhangolás,

főtevékenység, gyártósor, gyártóüzem, gyorstesztelés, gyűjtőfuvarozás,

háromhengeres, javítóbázis, késztermék, kétdugattyús, kiskereskedelmi,

kisteherautó, kisvállalkozás, könnyűszerkezet, középtávú, középvállalkozás,

kutatóközpont, nagykereskedés, nagykereskedő, nagyprojekt, nagyüzemi,

óriásvállalat, ötfokozatú, ötüléses, szállítóeszköz, tárolórendszer.

• birtokosjelzős: 634 31%

Példák: adatrögzítés, alkatrészmennyiség, anyagbeszerzés,

anyagelőállítás, áruáramlás, áruelhelyezés, árukezelés, autóbuszgyártás,

bevételkiesés, billenéskorlátozás, energiafogyasztás, erőforrástervezés,

érdekvédelem, exportösztönzés, futóműmodulgyártás, gyártástámogatás,

időmegtakarítás, információáramlás, infrastruktúrafejlesztés, konjunktúra-

hatás, költségcsökkentés, költségmegtakarítás, környezetminőség,

környezetvédelem, légszennyezés, minőségirányítás, minőségellenőrzés,

pénzvisszaforgatás, piachódítás, raktárkezelés, raktárüzemeltetés,

rendelésállomány-növekedés, rendelésfelvétel, rendszerkarbantartás,

127 

 

szolgáltatásminőség, üzemanyagmegtakarítás, vállalatirányítás, vasút-

vonal-fejlesztés, volumennövekedés.

• jelentéssürítő: 826 41%

Példák: akcióterv, árfekvés, bérgyártás, buszkorridor, csomaglogisztika,

eszközpark, fuvarengedély, gördülőállomány, haszonjármű, helpdesk-

támogatás, idegenforgalmi, időtényező, intézkedéscsoport, járműipar,

kabotázstilalom, konténervonat, közlekedéspolitika, megállóhely,

menetrend, paraméterkönyv, raktárkészlet, szoftvermegoldás,

társfinanszírozás, teherautó, telephely, terítékrajz, termékinnováció,

tömegtermelés, utasbarát, utaskilométer, untánvét, villamosprojekt,

vagonrakomány, vámstratégia, vonalhálózat, webáruház.

• mellérendelők: 92 4%

Példák: eladó-vevői, elosztó-begyűjtő, felszedő-rakodó, festés-kikészítés,

ipari-logisztikai, készletezés-raktározás, közlekedési-logisztikai, kutatás-

fejlesztés, légi-tengeri, oktatási-képzési, pénügyi-gazdasági, postai-

futárpostai, szállítmányozó-fuvarozó, tárolás-raktározás, termelő-

szolgáltató, tisztító-rakodó, töltő-palackozó.

Meg kell említenünk, hogy a szóösszetételek gyakran lexikalizálódhatnak,

lexémává válhatnak. „A lexikalizálódás lehetősége mindig annak a bizonyítéka,

hogy a szóban forgó nyelvi alakzatot önálló jelként használjuk” (Kiefer 2003:

257).

Példák: alagút, alapanyag, áruexport, időmegtakarítás, húzóágazat,

jármű, munkaerő, munkavállaló, nemzetgazdaság, önkormányzat,

tanácsadó, utastér, ügyvezető, vasút, védjegy.

6.2.4 Ritkább szóalkotási módok a logisztikai szaknyelvben

128 

 

Az előző részben bemutatott szóképzésen és szóösszetételen kívül számos egyéb

szóalkotásmódot is számon tartunk (Lengyel 2000: 341). A logisztika

szókészletére jellemző ritkább szóalkotási módok a:

• szórövidülés (elvonás), valamint a

• mozaikszó-alkotás (betűszók, szóösszevonás).

A szórövidülések kialakulásának és használatának oka az, hogy „a gyakran

használt szavakat tudatosan, vagy tudattalanul is sokszor megrövidítjük az

egyszerűségre, rövidségre való törekvés jegyében” (Lengyel 2000: 343). A

vizsgált logisztikai szövegek szókészletében az alábbi szórövidülésekre találtunk

példákat:

• Tőszóként használt rövidült szóalak:

Példák: „e”(környezet = elektronikus környezet), féktáv, multi, nagyker, net,

tengelytáv, utánvét.

• Összetételek előtagjakét használt szórövidülések:

Példák: infokommunikáció, raklap, raktér, reptér, sebváltó, telekomszektor.

„A mozaikszó-alkotás korunk termékeny, viszonylag fiatal szóalkotásmódja”

(Lengyel 2000: 345). A mozaikszó-alkotás szóalkotási eljárásként a 19. század

végétől van jelen a magyar nyelvben, de széles körben csak a 20. században

terjedt el, és a mai napig meglehetősen termékeny szóalkotási mód. A mozaikszók

típusai:

• betűszók

• szóösszevonások (Kiefer 2006: 475) és

• egyéb mozaikszók (Lengyel 2000: 347).

A logisztikai szaknyelv vizsgált szókészletében gyakori a betűszók, valamint a

szóösszevonással keletkezett specifikus mozaikszók használata. Mivel ezek a

logisztika szókészletében főként idegen (angol, illetve esetenként francia) nyelvű

kifejezések rövidítései, ezek részletesebb vizsgálatával a következő (IDEGEN

129 

 

SZAVAK A LOGISZTIKAI SZAKNYELVBEN c.) fejezetben foglalkozunk,

jelen részben csak magyar nyevű példákat sorolunk fel.

Példák: ÁSZF (Általános Szállítási Feltételek), EU (Európai Unió), GOP

(Gazdaságfejlesztési Operatív Program), KÁSZ (Közúti Árufuvarozás

Szabályzata), K+F (kutatás és fejlesztés), KKE (Közép-Kelet-Európa), kkv

(kis- és középvállalkozások), MLBKT (Magyar Logisztikai, Beszerzési és

Készletezési Társaság), MLE (Magyar Logisztikai Egyesület).

6.2.5 Lexéma értékű szószerkezetek

A logisztikai szaknyelvben gyakori jelenség a lexéma értékű szószerkezetek

képzése, használata. Ennek oka elsősorban az új technikai, gazdasági, társadalmi

stb. fogalmak megjelenése, amelyeknek kifejezésére a bonyolult magyarázó,

összetett mondatok helyett a lexéma értékű szószerkezetek használata jellemző. A

logisztika összetett tevékenységi köréből adódóan nagyon gyakori jelenség a

lexéma értékű szószerkezetek használata. A 11. táblázat példákat mutat be

magyarázattal:

11.táblázat: Lexéma értékű szószerkezetek

130 

 

példa  magyarázat (forrás: www.sprintkamion.hu) anyagfelhasználási norma  egy termékegységhez felhasználható 

anyagmennyiség áru utak költségei  az a költségráfordítás, amelynek révén a 

termelőtől a végső fogyasztóig, meghatározott útvonalon eljut 

csoportos gyártási rendszer  speciális gyártási rendszer, melynek alkalmazásánál a termék előállításához szükséges technológiai műveleteket egy területre vonják össze 

eszközalapú szolgáltató  a logisztikai szolgáltatók eszközökkel (pl. raktár, járműpark)  rendelkező típusa, amely szolgáltatásait a tulajdonában lévő eszközökkel végzi 

fluktuációs készletek  az előre nem látható okok (pl. a kereslet és a kínálat váratlan ingadozása) miatt tartott készletek 

folyamatrendszerű gyártás  más néven termékelvű elrendezés, melynek lényege, hogy a termékek mindig ugyanazon lépéssorrendet követve haladnak végig a termelési folyamatban. 

függő keresletű készletek  a termelési vagy értékesítési folyamatban csak együtt használható készletek 

integrált logisztikai menedzsment  az anyagi javak és információk áramlása a források és a felhasználók között szervezett, koordinált módon zajlik 

közvetlen elosztási rendszer  a termelő és a felhasználó közötti  árueljuttatás készletezési pont beiktatása nélkül valósul meg 

maximális logisztikai nyereség  a kiszolgálási fok eredménye és költsége közötti maximális különbség 

műhelyrendszerű gyártás  más néven funkcionális elrendezés, azonos tevékenységet végző berendezések kerülnek egy helyre 

output típusú veszteség arány  azoknak az ügyfeleknek az aránya, akiknek igényei csak részben lettek teljesítve 

összgördülő tömeg  a szállító (vasúti kocsi) jármű öntömege, valamint a rakomány súlya együttesen 

rendelési ciklusidő  a megrendelés és a szállítás között eltelt időtartam 

szabad helyfoglalásos rendszer  a beérkező áru elvileg bármely megüresedett helyre lerakható 

6.3 Részkonklúzió

131 

 

A logisztika terminusainak sokrétű vizsgálata során először a specifikus

szókincsben előforduló tőszavak jellemzőit mutattuk be. A tőszavak csoportjában

jelentős helyet foglalnak el a jelentésmódosulással keletkezett köznyelvi szavak.

A logisztika számos olyan köznyelvi szót használ, amelyet speciális jelentéssel

ruház fel, ezért azok szakszerű, helyes értelmezéséhez mindenkor szakmai

ismeretekre van szükség. A logisztika terminusait mindenkor a magyar nyelv

szabályainak megfelelően képezzük. A képzett szavak vizsgálatának eredményei

rámutatnak arra, hogy bizonyos logisztikai szakszavak számos esetben többszörös

szófajváltást követően érik el végső alakjukat.

Vizsgálataink során külön figyelmet fordítottunk az idegen (eredetű) előtagok

előfordulásának megfigyelésére, amelyek gyakoriságát számszerűen is

kimutattuk. Eredményeink szerint a legnagyobb számban a mennyiséget, valamint

a térbeli elhelyezkedést kifejező előtagok fordulnak elő a szakszövegekben. A

szóösszetételek szófajokra irányuló vizsgálatainak eredményei arra mutattak rá,

hogy a logisztika szakszókincsében a két vagy több főnév összekapcsolásával

létrejött összetett szavak aránya a legnagyobb. Termékeny vizsgálati területet

jelent a lexéma értékű szószerkezetek megfigyelése, amely további vizsgálati

lehetőségeket rejt.

7 IDEGEN SZAVAK A LOGISZTIKAI SZAKNYELVBEN

132 

 

7.1 Bevezetés

A magyar nyelv fonológiai és grammatikai rendszerének

„meglehetősen erős zártságához képest a szókészlet viszonylag laza, nyitott rendszer, mely a szükségszerűen hagyományozódó elemek mellett könnyen és gyorsan képes újakat is magába foglalni. Ennek egyik oka az, hogy a nyelvi részrendszerek közül a szavak állnak a legszorosabb kapcsolatban az adott nyelvet beszélő közösség életével, ezek reagálnak leginkább az anyagi és szellemi kultúra, a gazdaság és a társadalom változásaira” (Gerstner 2006: 437).

A nemzetközi kommunikációban elkerülhetetlen a nyelvi érintkezés, amelynek

következtében számos kölcsönszó és jövevényszó jelenik meg nyelvünk

szókészletében. Kiss megfogalmazásában „egy részüket vándorszavaknak, másik

részüket nemzetközi szavaknak nevezzük” (Kiss 2005b: 41). Kiss (2005b: 42)

szerint a nyelv neologizálódásának tágabb értelmezés szerint két része lehet:

• nyelvi újítás (mint egyéni nyelvhasználati módosítás)

• az újítás (el)terjedése a beszélőközösségben.

A nyelv természetes kísérőjelensége, heterogenitásának kifejeződése, hogy a

nyelvhasználatban újítások jelennek meg, ami azonban korántsem jelenti azt,

hogy az újításból mindenkor nyelvi változás következik.

„A nyelvi változás saussure-i értelemben azzal indult, hogy a beszélőközösség egy része az egyik vagy másik nyelvi újítást átveszi, s használni kezdi. (Szociolingvisztikai szemlélettel úgy fogalmazunk, hogy a változás a nyelvi változók változatai közötti választással indul.) S azzal zárul le (átmenetileg vagy véglegesen), hogy az adott nyelvi újítás elterjed, esetleg az egész nyelvközösségben általános használatúvá válik” (Kiss 2005b: 42).

A szociális érvényű, tényleges nyelvi változás alapvető feltételei, hogy az újítást

• a nyelvi rendszer és a

• beszélőközösség egy csoportja

is befogadja (Kiss 2005b: 43).

A szavak kialakulásának és változásának vizsgálatával a történeti lexikológia

foglalkozik.

133 

 

„Változékonysága folytán a szókészlet értelemszerűen dinamikus: folytonos mozgásban, hullámzásban van. (…) A szókészlet elemei viszonylag laza rendszert alkotnak, ezért könnyen fogadnak be új elemeket (sőt egyes rendszerbeli sajátosságaik ösztönzik is új elemek keletkezését)” (Zsilinszky 2005: 173).

Az idegen szavak, a jövevényszavak, a nemzetközi szavak, a vándorszavak és a

tükörfordítások mellett az idegen nyelvekből átvett szóelemek csoportjába

sorolhatók.

A logisztikai nyelvhasználat szókészletére különösen érvényes az idegen elemek

befogadása. Ennek oka elsősorban a logisztika interdiszciplinaritásával és

dinamikus, nemzetközi viszonylatban is összefüggő fejlődésével magyarázható. A

logisztika szoros kapcsolata és kölcsönhatása a műszaki tudományokkal (például

informatika), gazdaságtudományokkal (például közlekedéstudomány) és még

sorolhatnánk, valamint a nemzetközi fejlesztésekkel (például infrastruktúra,

technológia) a szókészletben különösen nagyszámú idegen elem befogadását

eredményezi.

Ebben a fejezetben a logisztika szókészletét vizsgáljuk, különös tekintettel a

neológ, idegen és idegen eredetű elemekre. Meghatározzuk az idegen szó, a

jövevényszó és a nemzetközi szó fogalmát, és különböző szempontok szerint

csoportokba rendezzük a vizsgált szókészlet elemeit. A fejezet második részében

az anglicizmusok típusait vizsgáljuk, és bemutatjuk a korpuszon, meghatározott

szempontok szerinti, a WordSmith Tools 0.5 verziójú konkordanciaelemző

program alkalmazásával vizsgált gyakoriságukat.

7.2 Idegen szavak a logisztika szókészletében

134 

 

A legtöbb idegen szóátvétel a szaknyelvek területén történik. Seregy

megfogalmazásában „minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a különböző

nyelvhasználati rétegek közül a szaknyelvekben a legmagasabb az idegen szavak

aránya” (Seregy 1989: 38).

A magyar nyelvű logisztikai szakszövegekben előforduló idegen – főként angol –

szavak (pl. supply chain, just in time, business) olyan idegen szavak,

„amelyeket a laikus nyelvérzék idegennek érez, s melyek (még) nem honosodtak meg a magyarban – szemben a jövevényszavakkal. (…) Ezek voltaképpen a jövevényszavak legfiatalabb rétegét alkotják, ám használatuk mind szélesebb körűvé válásával fokozatosan beolvadnak az átvevő nyelvbe, esetünkben a magyarba. Kezdetben jellemzően az eredeti alakjukban használatosak, idővel azonban megjelenhet és elterjedhet magyaros írásmódjuk is, mely akár ki is szoríthatja az eredeti alakot” (Falk, 2009: 14).

Az idegen szók átvételének okait Nádai (2007: 45) az alábbiak szerint

csoportosítja:

• Anyanyelvi kifejezés teljes hiánya (például: Bill of Lading, business unit,

cross docking, helpdesk, know-how, lean, marketing, online, outdoor-

training, reverse [logisztika] scanner/szkenner).

• Anyanyelvi kifejezés, ahol csak részleges a fogalmi egyezés (például:

design – terv, controlling/kontrolling – ellenőrzés, management –

vezetőség, monitoring – megfigyelés).

• Nyelvi sznobizmus: Idegen szavak túlzott mértékű használata a műveltség

fitogtatására, olyan beszédhelyzetben is, amikor az anyanyelvi kifejezés is

helytálló lenne (például: planning – tervezés, team – csapat).

A szaknyelvek esetében gyakran vitatott kérdés, hogy minden esetben szükség

van-e az idegen szakszavak magyarítására. A szaknyelvhasználók szerint ez

számos esetben kommunikációs zavarokhoz vezetne, ezért leginkább az idegen

kifejezések használata jellemző.

135 

 

Ablonczyné (2002: 43) megfogalmazásában

„az idegen szók befogadása a szókincs gyarapodásának állandó eszköze: ez természetes folyamat volt az évszázadok során és ma is az. A legtöbb esetben nincs helyettük megfelelő magyar/német/olasz szó, némelyiket még megmagyarázni is csak bonyolult körülírással lehet”.

A logisztikai szaknyelvben nagy számban fordulnak elő idegen szavak és

kifejezések. Ezek elsősorban az angol nyelvből átvett lexémák, de találunk példát

német, francia valamint japán (eredetű) elemekre is. (Az anglicizmusok jelenségét

részletesen a fejezet 7.3 pontja tárgyalja.) A 12. táblázat olyan, jellemző példákat

mutat be a logisztikai idegen szavakra, amelyeknek a magyar megfelelője

hiányzik, vagy nem jellemző a magyar szaknyelvben.

12.táblázat: Idegen szavak a logisztikai szaknyelvben

Példák (a felsorolt példák forrása a függelékben található) 

Magyarázat 

agency  képviselet, kirendeltség; a hajóstársaság meghatalmazott, az áru tulajdonosa, valamint a hajós közötti kapcsolattartó képviselője,  

cross­docking  a gyártásból történő kiszállítás; a termékek nem kerülnek betárolásra, hanem közvetlenül a kiszállítási zónába kerülnek 

demurrage  büntetőpénz rakodási norma túllépése miatt a bérelt hajózásban 

general cargo  konvencionális darabáru, csomagolt áru 

input  anyagáramlási szempontból a rendszer bemenete 

       

angol 

semi container service  a konténerek mellett hagyományos árukat is fuvarozó hajó 

Huckepack  a kombinált fuvarozás során az áru szállítása több fuvarozási ág szolgáltatásainak igénybevételével történik, amelynek során az áru ugyanabban a fuvareszközben vagy konténerben marad 

 német 

      RoLa  

(Rollende Landstraße= kísért forgalom; a kombinált fuvarozás azon része, amelynek 

136 

 

  gördülő országút)  során a rakodási egység (tehergépjármű) az út egy részét vasúton teszi meg 

japán  kanban  a japán Toyota cég által kifejlesztett rendszer, elve: „termeld ma meg azt, amit tegnap felhasználtál” 

COTIF (Convention relative aux transports 

internationaux ferroviare) 

Nemzetközi Vasúti Fuvarozásra Vonatkozó Egyezmény 

á propos  egyébként en ville  helyben 

  

francia 

wagon de particuler  magán vasúti kocsi  

A szókincsvizsgálat eredményei azt igazolják, hogy legnagyobb számban az angol

nyelvből átvett idegen lexémák használata jellemző a logisztikai szövegekben. A

francia nyelvből átvett elemek leginkább a nemzetközi intézmények rövidítéséből

alkotott betűszók esetében jellemző, mivel számos egyezmény eredetileg francia

nyelven íródott.

7.2.1 Idegen mozaikszók vizsgálata

7.2.1.1 Betűszók

A betűszók a neologizmusok csoportjába sorolandó – az eredeti kifejezés,

tulajdonnév kezdő betűiből álló rövidítések. A mozaikszók lehetnek tulajdonnévi

(általában több tagból álló intézményneveket jelölő), illetve közszói betűszók.

Az idegen nevek rövidítéseként létrejött betűszókat sok esetben – részben

tükörfordítással – magyarul is megnevezzük (pl. EFTA – European Free Trade

Association – Európai Szabadkereskedelmi Egyezmény; ISO – International

Standard Organisation – Nemzetközi Szabványügyi Szervezet), a logisztikai

szaknyelvben a nemzetközi intézménynevek, szervezetek magyar megfelelője

azonban teljesen hiányzik. A betűszó magyar nyelvű kibontása a szakszövegekben

esetenként megtörténik, de magyar megfelelő betűszót nem alkotnak. A

137 

 

betűszóknak ezt a csoportját, amelynél a magyar nyelv az idegen nyelven létrejött

betűszót veszi át, Gerstner (2006:475) „jövevény-mozaikszónak” nevezi. A

mozaikszók rendszerint először a nemzetközi logisztikai szakirodalomban

jelennek meg és a magyar szaknyelv ezt a formát veszi át, és alkalmazza a

szakszövegekben.

A logisztikai szaknyelvben különösen nagy számban fordulnak elő idegen

betűszók, amelyek leggyakrabban az alábbi kategóriák kifejezésére szolgálnak:

• nemzetközi intézménynevek, szövetségek,

• nemzetközi egyezmények, megállapodások,

• nemzetközi szabályok,

• nemzetközi kereskedelmi szokványgyűjtemény (INCOTERMS) klauzulái,

• technológiai megoldások, rendszerek,

• tervek,

• specifikus szószerkezetek.

Példák:

• Nemzetközi intézménynevek, szövetségek, alapok:

o AEA – Association of European Airlines (Európai Légifuvarozási

Szövetség)

o CEMT – European Conference of Ministers of Transport (Európai

Közlekedési Miniszterek Tanácsa)

o EIA – European Intermodal Association (Európai Intermodális

Szövetség)

o FIATA – Fédération Internationale des Associations de

Transitaires et Assimilés (A Szállítmányozó Szövetségek

Nemzetközi Föderációja)

o ISPA – Instument for Structural Policies Pre-association

(infrastrukturális és környezetvédelmi beruházások támogatására

szolgáló előcsatlakozási alap)

• Nemzetközi egyezmények, megállapodások

138 

 

o ATP – Accord relatif aux transports internationaux de Denrees

Perissables et aux Engins Speciaux a Utiliser pur ces Transports

(gyorsan romló élelmiszerek nemzetközi fuvarozásáról és az ilyen

fuvarozáshoz használt különleges fuvareszközökről szóló európai

megállapodás)

o CIM – Convention Internationale concernant le transport des

Marchandises par chemins de fer (Nemzetközi Egyezmény Áruk

Vasúton Történő Fuvarozására)

o CMR – Convention relative au Contract de Transporte

international des Marchandises par Route (Nemzetközi Közúti

Árufuvarozási Egyezmény)

• nemzetközi szabályok:

o CIV – Regles uniformes concernant le contract de transport

international ferroviaire des voyageurs et des bagages (a

Nemzetközi Vasúti Személy- és Poggyászfuvarozási Szerződésre

Vonatkozó Egységes Szabályok)

• INCOTERMS klauzulák:

o CIF – Cost, Insurance and Freight (költség, biztosítás és fuvardíj, megnevezett rendeltetési hely)

o CIP – Carriage and Insurance Paid to, (named place of destination) (fuvarozás és biztosítás fizetve …-ig)

o DDP – Delivered Duty Paid (vámfizetéssel leszállítva) o FAS – Free Alongside Ship (named port of shipment)

(költségmentesen a hajó oldalához) o FOB – Free on Board (named port of destination)

(költségmentesen a hajófedélzetre) • technológiai megoldások, rendszerek:

o CAD – Computer Aided Design (Számítógéppel támogatott

tervezés)

o LAN – Local Area Network (helyi hálózat)

o RFID – Radio Frequency Identification (Rádiófrekvenciás

azonosítás)

• tervek:

139 

 

o FTLAP – Freight Transport Logistics Action Plan (Európai

Áruszállítási Logisztikai Cselekvési Terv)

• köznévi eredetű betűszók:

o ATA – Actual Time of Arrival (tényleges érkezési idő)

o BAF – Bunker Adjustment Factor (üzemanyagpótlék)

o B/L – Bill of Lading (hajóraklevél)

o FI-FO (Fifo) – First in – first out (az először betárolt árut elsőre

kell kitárolni)

o OBO – Oil-bulk-ore (kombinált áruszállításra alkalmas hajó)

o SC – Supply Chain (ellátási lánc)

o TEU – Twenty Foot Equivalent Unit (a konténerforgalom

nagyságát kifejező mértékegység)

7.2.1.2 Szóösszevonások

A szóösszevonással keletkezett szavak körébe a több szóból álló nevek, címek

első szótagjaiból, vagy egyéb részeiből összeolvasztott szavakat sorolhatjuk. A

tulajdonnévi mozaikszavak mellett találunk köznévi eredetű szóösszevonásokat is

(Gerstner 2006: 475). A logisztikai szakszókincsben főként köznévi eredetű

idegen szóösszevonásokra találunk példát:

Példák:

• INCOTERMS (Incoterms) – International Commercial Terms (Nemzetközi

Kereskedelmi Feltételek)

• Mge – Mortgage (jelzálog, betáblázás, záloglevél)

• PRI –[elv] – Priority (az igényel fontossági sorrendben való kielégítése)

• Rentcon – Rent a container (konténerbérlés)

• RO-LA (Ro-La) – Rollende Landstraße (gördülő országút, kombinált

fuvarozás)

140 

 

• RO-RO (Ro/Ro, ro-ro) – Roll on – roll of (kamionok hajón történő

fuvarozási módja)

• SI-SO – Swim in – swim out (bárkahajózás)

Gerstner (2006: 476) hangsúlyozza, hogy

„a mozaikszavak keletkezése és elavulása nagyban függ nyelven kívüli tényezőktől, mivel az általuk jelölt intézmények, fogalmak élettartama határozza meg életüket és a szókészlet egészében elfoglalt helyüket is: napjainkban gyorsan keletkeznek, de gyorsan el is avulhatnak”.

7.3 Anglicizmusok

A globalizáció korában, főként az informatikai, műszaki, illetve gazdasági

vonatkozású szaknyelvekben jelennek meg egyre nagyobb számban idegen

szavak, kifejezések, és talán ezeken a területeken a legjellemzőbb az

anglicizmusok használata. A multinacionális vállalatok jelenléte, a gyors

technológiai fejlődés, a gazdasági és tudományos kapcsolatok nemzetközivé

válása korunk lingua francája, az angol nyelv dominanciáját eredményezi, amit a

logisztikai szaknyelv lexikai készlete is igazol.

Első lépésként mindenképp fontos meghatározni, hogy mit is nevezünk

anglicizmusnak. Az anglicizmusok olyan angol szavak, illetve kifejezések,

amelyeket egy másik nyelv – jelen esetben a magyar nyelv – eredeti formájukban

vesz át és használ.

Az anglicizmusok többi nyelvben való jelenléte és terjedése elsősorban a

globalizáció nyelvi következményeként interpretálható. Kovács

megfogalmazásában „az élet minden területén szembesülünk ezzel a jelenséggel a

számítástechnikától az orvostudományon, az üzleti életen, a reklámiparon,

tudományos kutatáson át a divatig, a sportig és a szórakozásig” (Kovács 2008:

141 

 

45). A globalizáció korában a köznyelvi anglicizmusok beáramlását naponta

tapasztalhatjuk, és ez a folyamat a technika és a tudomány rohamos fejlődésének

következtében felgyorsult.

Kétségtelen, hogy különbséget kell tenni az anglicizmusok gyakoriságának

jelentőségében a köznyelv és a szaknyelvek esetében. Bizonyos szaknyelvekben –

így a logisztikai szaknyelvben is – számtalan angol szó, kifejezés indokoltan

fordulhat elő, hiszen a technológia rohamos fejlődése folyamatosan új szakszavak

megjelenését eredményezi, amit a magyar szaknyelv azonnal az eredeti, angol

alakban vesz át. Ennek következtében a szakszókincs állandóan bővül, változik.

A logisztikai szaknyelv számos olyan specifikus angol szót, kifejezést használ,

amelyeket csak nehezen vagy egyáltalán nem lehet megfelelő magyar szóval

helyettesíteni. Egyetértünk Seregy gondolatával, miszerint fennáll a veszélye

annak, hogy a magyarított szók „magyaros írásképük ellenére is kiáltóan

idegenek. Átvettük, használjuk őket, de megmaradnak idegennek. Attól ugyanis,

hogy magyar szakszövegekben használjuk őket, még nem válnak magyar

szavakká” (Seregy 1989: 44).

A vizsgált szövegekben előforduló anglicizmusok kategóriái:

• betűszók,

• szóösszevonások,

• angol-magyar vegyes szószerkezetek, szóösszetételek (az angol betűszó–

magyar szakszó típusú összetételeket is ide soroltuk),

• angol névszók.

A 13. táblázat a vizsgált szakszövegekben leggyakrabban előforduló angol szavak

kategóriáit ismerteti példák megadásával. (A példákat a vizsgált szövegekből

vettük, azok pontos forrása a függelékben található.)

142 

 

13.táblázat: Az anglicizmusok leggyakoribb megjelenési formái a vizsgált logisztikai szakszövegekben

  Példák 

  

Betűszók 

CRM (= Customer Relationship Management), EROT (=Efficient Route Optimizing and Tracking), FAS (= Free Alongside Ship), FMCG (= Fast Moving Consumer Goods), GHS (=Globaly Harmonized System), IATA (= International Air Transport Association), IFS (=International Food Systems), JIS (=Just in Sequence), JIT (=Just in Time), KIC (=Knowledge and Innovation Community), LEZ(= Low Emission Zones),  MMOG/LE (= Materials Management Operation Guidelines), MRN (= Movement Reference Number), RFID (= Radio Frequency Identification), RTLS (=Real Time Locating Systems), TEU (= Twenty Foot Equivalent Unit)  

 Szóösszevonások 

Incoterms (= International Commercial Terms), fifo (= first in first out), rentcon (= rent a container)  

  

angol–magyar szóösszetételek, kifejezések, 

szókapcsolatok 

all­over­printed kelme, back­office képesség, business everywhere megoldások, cargo handling rendszer, citylogisztika, cross selling megoldás, forward logistics terület, fullfilment szolgáltatás, lean­alapelv, lean szakember, nagyformátumú printer, next day delivery­elv, office­ismeretek, online termék, open­ book kontra closed­book szerződés, outsourcing pályázatkiírás, own controlled fuvarszolgáltatás, plug’n play vizuális ellenőrző eszközök, print és office szektor, pull­rendszer, push­elv, push­rendszerű értékesítés, recycling logisztika, repülőtéri handling agent, sales munka, site benchmarking stop­and­go üzem, szolgáltatás, teljes supporttal támogat, webáruház  

  

angol szavak, kifejezések a magyar 

szövegben 

benchmarking, best practice, Bill of Lading, Business Park, Business Centre, call center, controlling, credit limit, cross docking, forecast, Full Service Card­ja, just in time, know­how, lean manufacturing, online, outsourcing, policy, procurement hub, real time, reverse logistics, return management, RFID pilot, sales, stakeholder, supply chain management, tape drive, team, Tracking and Tracing, trailor­ made, voice picking  

e­előtag (az angol 

electronic szóból) 

e­ áruszállítás, e­beszerzés, e­freight, e­hulladék, e­kanban, e­kereskedelem, e­kereskedő, e­tengerhajózási [javaslat] 

A kategóriák megoszlásának vizsgálatát a logisztikai szövegekből vett 2025 angol

lexémán végeztük. A szövegvizsgálatok eredményei igazolják, hogy a logisztikai

szaknyelv szókészletének szerves részét képezik az anglicizmusok.

143 

 

Amint azt az eredményeket ábrázoló 11. ábra is mutatja, a szakszövegekben

legnagyobb arányban az angol–magyar szóösszetételek, szószerkezetek

(841 42%) fordulnak elő (ide soroltuk az angol mozaikszó – magyar szó

összetételt is), de egyre jelentősebb mértékben jelennek meg a magyar szövegbe

beépült angol szavak (628 31%) és mozaikszók (556 27%) .

Az alábbi ábra a szóalkotások gyakoriságának százalékos arányait mutatja be az

anglicizmusok tekintetében.

11.ábra: Anglicizmusok a vizsgált logisztikai szakszövegekben

42%

31%

27%

Angol szavak a logisztikai szövegekben

angol ‐magyar szóösszetételek, szószerkezetek

angol szavak

Mozaikszók (betűszók, szóösszevonások)

 

A szaknyelv elsajátítása az általános nyelvi elemek megismerése után az adott

szakma speciális terminológiáinak használatát jelenti. A nyelvészek és kutatók

meghatározása szerint azonban a szaknyelv a szókincsbeli jellemzőkön kívül

rendelkezik a köznyelvitől eltérő grammatikai jegyekkel is. Az angol nyelv

dominanciája a magyar szaknyelvben tehát nem csupán szókincsbeli és

terminológiai újításokat, hanem grammatikai, szintaktikai, szemantikai és

stilisztikai változásokat is eredményezhet, ezek részletes vizsgálatától jelen

dolgozatban eltekintünk, de ezek további vizsgálatok tárgyát jelenthetik.

144 

 

7.4 Jövevényszavak

A technológiai fejlődés és a szókincsbővülés felgyorsulása következtében a

logisztikai szaknyelv szókészletében gyakran nehéz meghatározni, hogy az adott

szó az idegen szó vagy már a jövevényszó kategóriájába sorolható-e.

Jövevényszónak számítanak azok az idegen nyelvből átvett, a magyar nyelvben

meghonosodott és a nyelvbe (például ragozási rendszerbe) beépült szavak,

„amelyeket nyelvérzékünk már szokványos magyar szavaknak tekint, idegen

voltukat nem érzékeljük” (Falk, 2009: 7).

A újabb magyar jövevényszókra számos olyan példát találunk a vizsgált

logisztikai szövegekben, amelyekben még érezhető az idegenszerűség, de a

magyar nyelvrendszerbe teljes mértékben beépültek, magyaros írásmódjuk

elterjedt. (Az alábbi példákat a vizsgált logisztikai szövegekből vettük, azok

pontos forrása a függelékben található. A példák besorolásához Bakos (2007)

Idegen szavak és kifejezések szótárát, valamint Zaicz (2006) Etimológiai szótárát

vettük alapul.)

Példák: adminisztráció, auditor, depó, diszpécser, disztribúció,

disztribútor, hardver[eszköz], imázs, intervallum, kapacitás, komissiózás,

koncepció, konszern, konszolidáció, kontinuitás, lízing, luxus[márka],

marketing, menedzsment, modul, multinacionális, privatzáció, processzor,

projekt, receptúra, speditőr, szoftver, trend, volumen,

A szakszókincs új elemeinek egy rétegénél a besorolás nem egyértelmű, mivel

többféle írásmóddal is előfordulnak a vizsgált szövegekben. A magyar nyelv már

átvette és gyakran magyar írásmóddal beemelte a szókészletbe, azonban bizonyos

szakszövegekben az idegen írásmód alkalmazása figyelhető meg:

145 

 

Példák: business – biznisz; csip – chip; kontroll – control; dizájn – design;

fájl – file; kabotázs – cabotage; kontroll – control; lízing – leasing;

menedzsment – management; szerviz – service; szkenner – scanner.

7.5 Nemzetközi szavak

Gerstner (2006: 458) értelmezése szerint

„a 18. század második felétől napjainkig létrejött szavakat, amelyeknek terjesztésében az angol, a francia és a német fő szerepet játszott, és az átvevő nyelvekben is azonos vagy nagyon hasonló alakban és jelentésben élnek, nemzetközi szavaknak nevezzük. Közülük a legtöbb görög vagy latin elemekre megy vissza (…)”.

A nemzetközi szavak többsége teljes mértékben beilleszkedett a magyar nyelv

rendszerébe. Maga a logisztika szó, etimológiai értelmezése szerint szintén görög

eredetű nemzetközi szó.

Nemzetközi szavak a vizsgált logisztikai szövegekből (a terminusok

besorolásának forrásai: Bakos 2007 és Zaicz 2006, a felsorolt példák pontos

forrását a függelékben adtuk meg):

Példák: akvizíció, automata, design, diagram, digitális, dinamika,

elektromos, export, expressz, import, infrastruktúra, kompatibilis,

konténer, kontroll, korridor, logisztika, mechanizmus, profil, profit,

program, projekt, radioaktív, technológia, transzport, tranzit.

7.6 Részkonklúzió

146 

 

A szaknyelvkutatók és főként a nyelvművelők szerint gyakran vitatható, hogy

valóban szükséges és helyes-e korlátlan teret engedni az idegen szavak

anyanyelvünkbe való beáramlásának. Ez a köznyelvi szavak esetében részben

jogos kérdés, hiszen számos olyan köznyelvi szót veszünk át az angol nyelvből,

amelynek létezik magyar nyelvű megfelelője, így sok esetben az angol szó

használata indokolatlannak tűnhet. Ezt a szaknyelvkutatók és -oktatók szerint

azonban végső soron a nyelvhasználó dönti el, és a szókészlet változása a

globalizáció korában tudatosan kevéssé szabályozható folyamat.

A logisztikai szaknyelvben az angol szavak használata az esetek többségében

indokolt, és azok magyarítása a szaknyelvhasználók szerint sok esetben

kommunikációs zavarokhoz, félreértésekhez és szakmai pontatlanságokhoz

vezetne. Korábbi empirikus vizsgálataink is igazolják, hogy a logisztikai

szaknyelv használói számára elengedhetetlen az angol nyelv ismerete. A

logisztikai szaknyelv szókészletében jelentős szerepet játszanak az anglicizmusok,

amit a szaknyelvi vizsgálatok eredményei is igazolnak. Az angol szakszavak

gyors beáramlása azonban számos nyelvhasználati problémát eredményez.

Következetlenségek figyelhetők meg az átvett angol szavak, kifejezések

helyesírásában. Nem egységes például

• a kötőjel használata (pl.: Cross-Docking/ Cross Docking, Just-In-Time/

Just in Time stb.), valamint következetlenségek figyelhetők meg

• a kezdőbetűk használatában (pl.: Business Unit/ business unit, Cross

Docking/ cross docking, just in time / Just in Time/ Just In Time, supply

chain/ Supply Chain stb.).

A közvetítő nyelvek nemzetközi kommunikációban betöltött szerepe és hatása

vitathatatlan. Mindezek tudatában azonban fontos, hogy figyelmet fordítsunk

anyanyelvünk megőrzésére, hiszen Balázs megfogalmazásában „megőriztünk és a

kor minden kommunikációs szükségletének megfelelő szintre fejlesztettünk egy,

Európában csaknem páratlan nyelvet, egy igen régi nyelvet” (Balázs, 2002: 22). A

magyar nyelv megőrzésére való törekvés a nyelvészek és a nyelvhasználók

147 

 

számára egyaránt újabb kihívásokat és feladatokat jelent. Balázs (2002: 12) így

fogalmaz:

„Az igényes kultúrát, a helyi kultúrákat, az anyanyelvet védeni kell! S amit a nyelvművelés – már ahol van, de mi magyarok, ebben szerencsések vagyunk – régóta hangsúlyoz: a nyelv a kultúra jele, az anyanyelv a nemzeti kultúra jele, az igényes nyelvhasználat pedig a magas kultúra jele”.

Az idegen szavak elleni küzdelem – vagy számos esetben azok használatának

előnyben részesítése – mind az adott tudományág, illetve szakma művelői, mind a

nyelvészek számára fontos kérdést jelent, hiszen a szakmai kommunikáció

hatékony működése mellett kulturális környezetünk védelmének egyik

legfontosabb célja: az anyanyelv megóvása a globalizálódó világban. A logisztikai

szaknyelvhasználatra különösen érvényes Szépe gondolata, miszerint „nincs ideje

a magyarítási kampánynak. Negatív kampányok helyett inkább olyan

vizsgálatokra van szükség, amelyek segítségével helyesen és megfelelően lehetne

használni görög-latin alapú és egyéb jövevényszavakat” (Szépe 1999: 124).

8 KITEKINTÉS: A LOGISZTIKAI SZAKNYELV SZEREPE

8.1 Bevezetés

148 

 

A globalizáció korában a hatékony nemzetközi szakmai kommunikáció

megvalósulása érdekében az idegen nyelvek ismerete mellett egyre nagyobb igény

teremtődik a szaknyelvi tudásra. Magyarország európai uniós csatlakozását

követően a munkaerőpiaci igények egyértelműen megkövetelik a magas szintű

szakmai kommunikáció összetett kompetenciáját. Rébék-Nagy (2010: 204) szerint

a nyelvhasználat egymást feltételező és egymással szorosan összefüggő

aspektusai:

• szaktudás

• nyelvtudás

• szaknyelv.

Egyetértünk Rébék-Nagy (2010: 196) gondolatával, amelyben rámutat arra, hogy

„e kompetenciaegyüttesek olyan alkotóelemekből tevődnek össze, amelyek közül egyik sem hiányozhat bármely másik két kompetenciaegyüttes sikeres működtetése során, vagyis szaktudás nem képzelhető el nyelvtudás, egészen pontosan szaknyelvtudás nélkül, szaknyelvtudásról sem beszélhetünk egy adott szakterület legalább elemi szintű ismeretének hiányában vagy az azt kifejező, illetve hordozó nyelvismeret nélkül, végül pedig a nyelvismeret is mindig hordoz bizonyos szintű, szűkebb és tágabb értelemben vett szakismereteket és az ezeket kifejező és hordozó szaknyelvi ismereteket”.

Ebben a fejezetben kitekintést teszünk, melynek során a logisztikának a hazai

felsőoktatásban betöltött szerepét, valamint a magyar logisztikai szaknyelv

jelentőségét és létjogosultságát tárgyaljuk különös tekintettel a magyar szakmai

nyelvhasználatra. Végül néhány, a logisztika területén való eligazodást segítő

logisztikai rövidítéstár és (értelmező) szótár összehasonlítására kerül sor.

8.2 A logisztika jelentősége a hazai felsőoktatásban

149 

 

„Aki szép pályafutásra vágyik, tanuljon logisztikát” (Young, D. – Hever, A.) –

olvashattuk a HVG hasábjain 2004 februárjában.

A logisztika mint tudomány, valamint a gyakorlati módszerek összessége a

munkaerőpiaci igényeknek megfelelően egyre elerjedtebbé és népszerűbbé válik,

és napjainkban szinte minden hazai műszaki, valamint gazdasági felsőoktatási

intézményben jelen van. Bizonyos intézményekben a logisztikát önálló

szakirányként, máshol pedig tantárgyként vagy tantárgymodulként oktatják. A

logisztika térhódítását jól szemlélteti az a tény, hogy míg a logisztika oktatása

1995-ben csupán 7 felsőoktatási intézményben volt jelen, mára ez a szám 23-ra

nőtt.

8.3 Logisztikai szótár

A logisztikai szaknyelv számos tudományos és gyakorlati területet érint, és a

hatékony szakmai kommunikáció elengedhetetlen feltétele a helyes

nyelvhasználat. A műszaki és vállalati logisztika lexikai készlete gyors ütemben

változik, bővül, különösen az angol specifikus szakszavak és betűszók nagyszámú

megjelenése jellemző, amelyek pontos értelmezéséhez a szakembernek esetenként

segítségére szolgálnak a szakmai értelmezések. Fóris (2006a: 49) szerint a pontos

értelmezéshez elengedhetetlenek a:

• szaknyelvi,

• lexikográfiai és

• terminológiai kutatások.

Fóris (2006a: 49) hangsúlyozza, hogy „a terminusok szakkönyvekben és

szakszótárakban történő rögzítése a különböző szakterületeken dolgozók közötti

megértést szolgálja, a terminusok jelentéstartalmának meghatározását az egyes

szakterületek szakemberei végzik”. Fóris szerint a szótárak vizsgálatakor két

alapvető szaknyelvi norma vizsgálata szükséges:

• terminológiai norma (helyes, megfelelő, elfogadott terminus használata),

150 

 

• szemantikai norma (az egyes fogalmakat jelölő terminusok megadott

jelentésének megfelelése a szaktudományos jelentésnek).

Fóris (2002: 9) a nyelvtanulásra és a nyelvhasználatra vonatkozóan arra hívja fel a

figyelmet, hogy a XXI. században egyre szélesebb körben kerül sor a különböző

szótárak használatára, a lexikai ismeretek tanulását az ismeretek alkalmazására

való nevelésnek kellene felváltania, amelynek „nélkülözhetetlen előfeltétele a

különböző felhasználási célhoz illeszkedő szótárak megléte. (…) A szakmák nagy

sebességgel szélesedő fogalomvilágában a szakember is szótárak (pl. értelmező

szótárak, lexikonok) segítségével tudja pontosítani ismereteit, és a kereskedő sem

nélkülözheti őket a levelek, megrendelések vagy árajánlatok írásakor.”(Fóris

2002: 9).

A szótárak típusait az alábbi szempontok szerint vizsgálhatjuk:

• terjedelem alapján,

• a nyelvek száma alapján,

• funkció alapján,

• formátum szerint,

• a szakterület alapján,

• a hordozó alapján,

• az információ speciális biztosítása szerint (Fóris 2002:24).

A 14. táblázatban négy szakszótár (három logisztikai és egy szállítmányozói)

összehasonlítását mutatjuk be a fenti szempontok figyelembe vételével.

14.táblázat: Logisztikai szótárak

                  Szótár  ABC der  Logisztikai  Logisztika­ Szállítmányoz­

151 

 

   Szempontok 

Abkürzungen aus Verkehr, Transport und Logistik1 

szótár2 (menedzsment. info) 

menedzsment szótár3 

ói szakszótár4 

terjedelem  kéziszótár (terjedelem: 306 oldal) 

  

  kisszótár (terjedelem: 114 oldal) 

a nyelvek száma 

alapvetően egynyelvű (német) 

kétnyelvű  (angol  –  magyar, magyar – angol) 

kétnyelvű (angol –magyar magyar – angol) 

egynyelvű (magyar) 

funkció  

aktív  aktív  aktív  passzív 

formátum  

alfabetikus  alfabetikus  alfabetikus  tematikus 

szakterület  

speciális: közlekedés, szállítmányoz‐ás, logisztika 

speciális: logisztika 

speciális: logisztika‐ menedzsment 

speciális: szállítmányoz‐ás 

hordozó  

nyomtatott  on‐line  on‐line  nyomtatott 

 

A logisztikai szakszótárak használói diákok, oktatók és szakemberek egyaránt

lehetnek. A logisztika szókészlete a technikai vívmányok függvényében

rohamosan változik. A magyar szakmai nyelvhasználatban szembetűnő az angol

szavak, szószerkezetek és rövidítések beáramlása, ezért egy átfogó – a

szakszókincs gyors változása miatt gyakorlati okokból bővíthető on-line –

értelmező és rövidítéstár mindenképp hiánypótlást jelentene a logisztikai

nyelvhasználatban, és az oktatásban és a szakemberek körében egyaránt

alkalmazható lehetne.

Az értekezés fontos gyakorlati célkitűzése, egy, a logisztika terminológiájának

vizsgálatához összeállított adatbázison alapuló rövidítéstár és értelmező szótár

elkészítése, amelynek előkészületei jelenleg folyamatban vannak.

8.4 Részkonklúzió

                                                            1 Deutscher Verkehrsverlag. Hamburg. 1994 2 web.i‐web.hu/menedzsment/szotar.php 3 www.ameropa.hu/new/consulting/21.htm 4 Saslics E. (szerk.), Budapest. Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara. 2002 

152 

 

A globalizálódó világban egyre nagyobb figyelem irányul az idegen nyelvek és a

szaknyelvek ismeretére, valamint vizsgálatára, mind oktatói, mind kutatói szinten.

A hatékony szakmai kommunikáció megvalósulása érdekében az idegen nyelvek

mellett azonban a szakmai anyanyelv vizsgálata, ápolása, rendszerezése sem

elhanyagolható. Egyetértünk Sturcz (2007: 206) gondolatával, miszerint az

anyanyelv a versenyképesség egyik fontos eszköze. Glatz (1999) szerint a kis

nyelvek veszélyeztetettségének okai:

• a teljes nyelvi infrastruktúrájuk megbomlása,

• a szaknyelvi közeg súlyos hiányosságai,

• a szaknyelvi leromlottság.

Glatz nem attól tart, hogy a kis nyelvi kultúrák eltűnnek a következő évszázadban,

hanem attól, hogy a kis anyanyelvi kultúrák szubkultúrákká válhatnak (Glatz

1999: 12).

A magyar logisztikai szaknyelv felsőoktatásban, tudományban és vállalati

gyakorlatban való jelentősége vitathatatlan. A szakmai kommunikáció

nemzetközivé válása szükségessé teszi a naprakész – kétnyelvű és egynyelvű

értelmező szótárak – használatát. A szakszótárak terén azonban még hiányosságok

tapasztalhatók, ami újabb kutatási és gyakorlati feladatokat jelent mind az oktatók,

mind a szaknyelvkutatással fogalakozó nyelvészek számára.

9 KONKLÚZIÓ

153 

 

Az értekezés utolsó fejezetében a kutatási kérdésekre adunk választ a vizsgálati

eredmények tükrében, és igazoljuk vagy cáfoljuk kutatási felvetéseinket,

összefoglaljuk az értekezés új, tudományos eredményeit, és kijelöljük a kutatás

további lehetőségének irányait.

9.1 A kutatási feltevések igazolása

(1)Szóalkotással keletkezett szavak jelennek meg a magyar logisztikai

szaknyelvben, és a hagyományos magyar szóképzés mellett nagyobb szerepet

kapnak a szóösszetételek, gyakran hibrid szóösszetételek (félig angol, félig

magyar hibridszavak).

A szaknyelvhasználat vizsgálati eredményei kimutatták, hogy a logisztikai

szaknyelv szókészletének jelenetős hányadát képezik a szóösszetételek. Az

eredmények igazolják, hogy a szóösszetétel a szakszókincs-bővítés egyik

legproduktívabb módja.

Legnagyobb arányban a két vagy több főnévből (N + N) álló szóösszetételek

fordulnak elő a logisztikai szakszókincsben, amelyek az esetek többségében

köznyelvi szavakból tevődnek össze, és a szóösszetétel új, specifikus jelentést

kap. A vizsgálatok eredményei szerint a szóösszetételek típusai: N + N; ADJ + N;

N + ADJ; ADJ + ADJ; N + V.

(2)A logisztikai szaknyelv szókészletében gyakori az idegen eredetű előtagok

előfordulása.

A logisztika szókészletének vizsgálata igazolta, hogy a terminusok képzésében

jelentős az elő idegen eredetű előtagok szerepe. A gyakorisági vizsgálat

154 

 

eredményei szerint a mennyiség (mikro-, makro-, mono-, multi-, uni-, 61%) és a

térbeli elhelyezkedés (fore-, inter-, transz-, 29%) kifejezésére használt előtagok

előfordulása a leggyakoribb.

(3)Az anglicizmusok beáramlása egyre inkább jellemző a magyar logisztikai

szaknyelv szókészletére is.

A logisztikai szaknyelv szókészletére különösen érvényes a nagyszámú idegen

lexikai elemek befogadása, ami elsősorban a logisztika interdiszciplinaritásával,

valamint dinamikus, a nemzetközi viszonylatban is meghatározó technológia

fejlődésével, a gazdasági és tudományos kapcsolatok globalizálódásával

magyarázható. A vizsgált szövegekben leggyakrabban előforduló anglicizmusok

kategóriái: angol szavak (31%), angol–magyar szóösszetételek, szószerkezetek

(42%), mozaikszók (betűszók, szóösszevonások, 27%).

(4) A magyar logisztikai szakszövegekben használt anglicizmusok közül az angol

betűszók előfordulása a leggyakoribb.

A logisztikai szakszövegek szókészletének vizsgálata cáfolta azt a feltevésünket,

miszerint az angolból átvett szókészleten belül a betűszók aránya a legnagyobb. A

gyakorisági vizsgálatok eredményei szerint legnagyobb arányban (42%) az angol–

magyar szóösszetételek és szószerkezetek fordulnak elő, de ennek ellenére az

angol mozaikszók (betűszók, szóösszevonások – 27%) meghatározó szerepe a

logisztika szókészletében vitathatatlan.

(5)A magyar logisztikai szaknyelv egyre inkább átvesz olyan idegen szavakat is,

melyeknek ismert és használatos a magyar jelentése is, mégis inkább az idegen

szó használata válik gyakoribbá. Ezeket az idegen szavakat pedig a szóalak

megtartásával magyar szóként használja tovább (magyar toldalékokkal, ragokkal

látja el, és saját szóként használja).

155 

 

A vizsgálat eredményei azt igazolták, hogy a logisztikai szaknyelv szókészletében

gyakran olyan idegen – főként angol – elemek is megjelennek, amelyeknek

magyar nyelvi megfelelője is ismert (például forecast – előrejelzés). A legtöbb

idegen (angol, német, japán), a technológiai fejlesztésekkel összefüggő szakszó

azonban a nemzetközi szakirodalomból gyakorlati okokból kerül át, és magyar

megfelelője nem létezik, vagy nem honosodott meg (például cross docking, just in

time, RFID). Számos, a gazdaság különböző területein alkalmazott idegen szó

idővel jövevényszóvá válik a magyar nyelv rendszerében (például scanner –

szkenner, leasing – liízing, design - dizájn).

(6)Az idegen lexikai elemek beáramlása számos nyelvhasználati problémát

eredményez, következetlenségek figyelhetők meg az angol–magyar szóösszetételek

és a rövidítések használatában.

Az idegen lexikai elemek jelentősége a logisztikai szaknyelvben vitathatatlan,

azonban vizsgálataink azt igazolják, hogy a használatuk során számos

nyelvhasználati probléma, következetlenség merül fel. Az írott nyelvben főként a

mozaikszók és az angol–magyar szóösszetételek helyesírása, a kezdőbetűk és a

kötőjel használata következetlen.

9.2 Az értekezés új, tudományos eredményei

Jelen értekezés fő célja a magyar logisztikai nyelvhasználat jellemzőinek

bemutatása, meghatározott szempontú vizsgálatok eredményei alapján. Az

értekezés újdonsága mindenképp az, hogy – tudomásunk szerint – a logisztika

szakmai nyelvhasználatát az eddigi szaknyelvkutatásokban még nem vizsgálták.

Elsőként tettünk kísérletet a logisztika összetett tudományát jellemző magyar

szakmai nyelvhasználat kialakulásának és jellemzőinek terminológiai és lexiko-

szemantikai szempontú vizsgálatára.

156 

 

A tágan értelmezett gazdasági szaknyelv vizsgálatára korábban már számos

kutatás irányult, azonban mára egyértelművé vált az a tény, hogy a gazdasági

szaknyelv gyűjtőfogalomként értendő terminus, amely gazdasághoz kötődő

számos tudományterületet fog át. Ahogy azt a 169/2000. (IX. 29.)

Kormányrendelet is meghatározza, a társadalomtudományokon belül meg kell

különböztetni a gazdálkodás- és szervezéstudományokat, valamint a

közgazdaságtudományokat (Ablonczyné 2010: 245). A logisztika tudományági

besorolása összetett, interdiszciplináris szemléletet igényel, hiszen a fent említett

társadalomtudományokon kívül szoros kapcsolatban áll a műszaki tudományokkal

(informatika, közlekedéstudomány stb.) is. Az értekezés első felében egy rövid

tudománytörténeti áttekintést követően ismertettük a logisztika terminus eredetét,

meghatároztuk a logisztika fogalmát és a tudományok közötti helyét, a hazai

tudományos életben betöltött szerepét, és a hazai felsőoktatásban egyre növekvő

jelentőségét mutattuk be a szaknyelvhasználatra vonatkozóan. Körülhatároltuk a

szaknyelv használóinak körét, jellemző műfajait, és elemeztük a logisztikára

jellemző kommunikációs színtereket Hymes (1974) és Mészáros (2008) modelljei

alapján. A kommunikáció résztvevői, színterei és normái figyelembe vételével,

végül megfogalmaztuk a logisztikai nyelvhasználat legfőbb kommunikációs

funkcióit. Kísérletet tettünk a logisztikai szaknyelv struktúrájának feltárására,

melynek során a szaknyelv funkcionális területi szempontú horizontális valamint

az absztrakciós szintek elkülönülésén alapuló vertikális tagolódási lehetőségeit

határoztuk meg.

Az értekezés második felében az írott logisztikai szaknyelv általános jellemzőinek

(mondatszerkesztés, szemantikai sajátosságok, lexikai jellemzők)

megfogalmazását követően a szaknyelv terminológiáját vizsgáltuk, különös

tekintettel a tő- és képzett szakszavakra. A vizsgálat korpuszát három magyar

nyelvű logisztikai szakfolyóirat (Supply Chain Monitor, Loginfo, Tranzit),

valamint a Logisztikai évkönyv kiadványaiban megjelent szakcikkek jelentették.

157 

 

Külön figyelmet fordítottunk a logisztikai szakszavakban előforduló idegen

(eredetű) előtagok vizsgálatára, amelyeknek gyakoriságát

konkordanciaelemzéssel, számszerűen is bemutattuk. A szóösszetételek típusait

szemantikai és szintaktikai szempontok szerint is megvizsgáltuk, és összegeztük a

lexéma értékű szószerkezetek megjelenési formáit a logisztikai

nyelvhasználatban. A szókincsvizsgálat utolsó részében az idegen szavak

tárgykörét elemeztük: a szóösszetétellel létrejött neologizmusok, a mozaikszó-

alkotással és rövidüléssel létrejött neologizmusok, valamint az idegen szavak,

ezen belül az anglicizmusok tekintetében. Az anglicizmusok megjelenési

kategóriáit gyakorisági vizsgálatnak is alávetettük, melynek számszerű

eredményeit szemléltető diagramon is ábrázoltuk.

Az értekezés utolsó, kitekintő fejezetében négy logisztikai szótár összehasonlító

bemutatására vállalkoztunk.

Az értekezés gyakorlati haszna a szaknyelv nyelvhasználati jellemzőinek

feltérképezése mellett mindenképpen az lehet, hogy a szövegvizsgálatok során

összeállított adatbázis alapján hiánypótlás céllal elkészülhet egy átfogó, az

oktatásban és kutatásokban egyaránt alkalmazható logisztikai rövidítéstár és

értelmező szótár, amely a szakmai nyelvhasználat hatékonyabb megvalósulásához

járulna hozzá.

9.3 A kutatás további lehetőségei

158 

 

Jelen értekezés a tágan értelmezett logisztika szakmai nyelvhasználatát vizsgálta.

További kutatások feladata lehet a logisztika részterületeinek részletesebb

nyelvészeti vizsgálata, összehasonlítása.

A dolgozatban ugyan röviden, példák megadásával áttekintettük a magyar

logisztikai szaknyelv korszakainak jellemzőit, azonban annak kialakulása,

fejlődése mindenképpen további – diakrón vetületű – részletesebb történeti

kutatásokra érdemes.

Vizsgálataink során kizárólag az írott szaknyelv jellemzőit vizsgáltuk, a logisztika

különböző színterein alkalmazott szóbeli kommunikáció sokrétű jellemzőinek

feltárása újabb kutatási feladatok lehetőségét jelentheti.

Az értekezés nagyobb részben a vizsgált szakszövegek szókészletét mutatta be, az

írott logisztikai szaknyelv műfajainak részletesebb vizsgálata, jellemzése további

kutatásra érdemes.

Jelen kutatás a magyar logisztikai szaknyelv sajátosságaira terjedt ki, amelynek

más nyelvekkel (például német, angol) történő összehasonlítása további érdekes

és kiterjedtebb vizsgálatok tárgya lehet.

Tézisek

159 

 

1. Elsőként tettünk kísérletet a logisztika összetett tudományát jellemző írott

magyar szaknyelvhasználat jellemzőinek átfogó bemutatására és a

logisztika szókészletének több szempontú vizsgálatára.

2. Bemutattuk a magyar logisztikai szaknyelv használóit, kommunikációs

színtereit, az írott szaknyelv műfajait, mondatszerkesztési, szemantikai és

lexikai jellemzőit.

3. Feltártuk a logisztikai szaknyelvben leggyakrabban előforduló szóképzési

módokat, szóösszetételeket, funkcióigés szerkezeteket és lexéma értékű

szószerkezeteket, amelyet gyakorisági vizsgálattal is alátámasztottunk.

4. Vizsgálatokkal igazoltuk, hogy az anglicizmusok (angol szakszavak,

angol–magyar szóösszetételek, szószerkezetek, betűszók és

szóösszevonások) szerves részét képezik a magyar logisztikai szaknyelv

szókészletének.

5. A szövegvizsgálatok során összeállított adatbázis alapján hiánypótlás

céllal elkészülhet egy átfogó, az oktatásban és kutatásokban egyaránt

alkalmazható logisztikai rövidítéstár és értelmező szótár, amely a szakmai

nyelvhasználat hatékonyabb megvalósulásához járulna hozzá.

Theses

160 

 

1. The research is the first examination of the Hungarian written language of

logistics, which focuses on the characteristic features of particular

language usage, such as special vocabulary.

2. The dissertation describes for the first time the user groups,

communication scenes and genres, such as the syntactic, semantic and

lexical features of the written language of logistics.

3. The author examines the most frequently used word-formations,

compounds, syntagmas and functional verb structures, and proves their

frequency the help of a concordancy program based on the corpus.

4. The role and importance of anglicisms (English words, English–Hungarian

compounds, syntagmas and acronyms) are revealed by the author, which

are used nowadays as an integral part of the vocabulary of this Hungarian

special language.

5. The benefit of this research is to demonstrate all the collected databases of

logistical vocabulary, besides the description of the characteristic features

of the language of logistics. The results of the logistics vocabulary

analyses can be used as a basis for a logistics dictionary, which would be

capable of fullfilling a long-felt needs of both education and linguistic

research.

FELHASZNÁLT IRODALOM

161 

 

Ablonczyné Mihályka L. 2002. A gazdasági szaknyelv sajátosságai. In: Földes Csaba (szerk.): MMI. Annuum tempus linguarum Europae. Scripta Philologica Pannoniensis. Veszprém. MTA-VEAB. 3–11.

Ablonczyné Mihályka L. 2003a. A szaknyelvi kommunikációs kultúra: taktikák és stratégiák. In: Kukorelli Sándorné (szerk.): A nyelvtudás szerepe a változó Európában. Dunaújváros. 116–121.

Ablonczyné Mihályka L. 2003b. Mi a szaknyelv? Meggyőződések és dilemmák. In: Tóth Sz. (szerk.): Nyelvek és Kultúrák találkozása. Szeged. Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar. 138–142.

Ablonczyné Mihályka L. 2004. Gondolatok a szaknyelvi kommunikáció értelmezéséről. In: Bakonyi I. – Nádai J. (szerk.): A többnyelvű Európa. XIII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus. Győr. Széchenyi István Egyetem. 236–241.

Ablonczyné Mihályka L. 2006a. Gazdaság és nyelv. Pécs. Lexikográfia Kiadó.

Ablonczyné Mihályka L. 2006b. Gazdaság és nyelv. Tudományos eredmények és összegző tézisek habilitációs eljáráshoz. Veszprém. Pannon Egyetem.

Ablonczyné Mihályka L. 2009. Szaknyelvről másképp. In: Sebestyén, J. (szerk.): A nyelv, az irodalom és a kultúra varázsa. Köszöntő kötet Mihalovics Árpád 60. születésnapjára. Veszprém. 11–21.

Ablonczyné Mihályka L. 2010. Gazdaság és nyelvhasználat. In: Dobos Csilla szerk., 2010. Szaknyelvi kommunikáció. Budapest. Tinta. 243–256. Ablonczyné Mihályka L. – Tompos A. 2007. Gazdasági szaknyelvi kommunikációs modell. In: Silye M. (szerk.): Porta lingua. Szaknyelvoktatásunk – határokon átívelő híd. Debrecen. DEAC. 115–122.

Aitchinson, J. 1987. Words in the mind. Oxford. Blackwell.

Albrecht, J. – Braun, R. (szerk.) 1992. Fachsprache und Terminologie in Geschichte und Gegenwart. Tübingen. Gunter Narr Verlag.

Almási M. 1998. Üveggolyók. Az ezredvég globális játszmái. Budapest. Helikon.

A magyar nyelv jelene és jövője. A Magyar Tudományos Akadémia konferenciája. 1997. július. Tézisek: 1–10.

162 

 

Asher, R. E. 1994. The Encyclopaedia of Language and Linguistics. Oxford. Pergamon.

Austin, J. L. 1962. How to Do Things with Words. Oxford. Oxford University Press.

Bakonyi I. 2005. Mozaikok a hazai szaknyelvoktatás krónikájából. In: Dobos Cs. – Kis Á. et al. (szerk.): „Mindent fordítunk és mindenki fordít”. Értékek teremtése és közvetítése a nyelvészetben. Bicske. Szak Kiadó. 129–33.

Bakonyi I. – Pápai V. (szerk.) 2000. Business and Intercultural Communication. Győr. Széchenyi István Nyomda.

Bakos F. 1965. Idegen szavak kéziszótára. Budapest. Terra.

Bakos F. 2002. Idegen szavak és kifejezések szótára. Budapest. Akadémiai Kiadó.

Balázs G. 2000a. A média nyelvi normája. Magyar Nyelvőr. 124/10, 5–24.

Balázs G. 2000b. Nyelvünkben a világ. Budapest. Ister.

Balázs G. 2003a. Euroterminológia és a magyar nyelv. Szaknyelvi kommunikáció és nyelvstratégiai munka. Magyar Orvosi Nyelv, III. évf. 1. szám. 9–13.

Balázs G. 2003b. Globalizmus – lokalizmus. Nyelvek: közvetítő nyelvek, anyanyelvek. Édes Anyanyelvünk. XXV/3.

Balázs G. (szerk.) 2004. A magyar nyelvi kultúra jelene és jövője I. Budapest. MTA Társadalomtudomány Kutató Központ.

Bańczerowski, J. 2003. A szaknyelvek szerepe a civilizációs fejlődésben. Magyar Nyelvőr. 127. évf. 3. szám. 277–82.

Bańczerowski, J. 2004. A szaknyelvi szövegek egyes sajátosságairól. Magyar Nyelvőr. 128. évf. 4. szám. 446–52.

Bánki D. 2004. Beszédaktusok, jogi aktusok és emberi jogok. Budapest. Gondolat.

Bárdos J. 2000. a nyelvi tartalom közvetítése. In: Bárdos J. (szerk.): Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata. Budapest. Nemzeti tankönyvkiadó. 41–102.

163 

 

Bárdos K. 2010. A logisztikai oktatási piac problémáinak felmérése. forrás: www.ifka.hu, letöltés ideje: 2011. 02.09.

Bart I. – Klaudy K. 2008. eu fordítóiskola. Európai uniós szövegek fordítása angolról magyarra. Budapest. Corvina.

Bencze, I. 1993. Idegenszerűségek a mai magyar közgazdasági szaknyelvben. Magyar Nyelvőr. 583–585.

Benczédy J. 2003. Nyelvünk és mi magunk az európai Unióban. Édes Anyanyelvünk. XXV/3. 1–8.

Béres I. – Horányi Ö. (szerk.) 1999. Társadalmi kommunikáció. Budapest. Osiris.

Bierwisch, M. 1992. Recht linguistisch gesehen. In: Grewendorf, G. (Hrsg.): Rechtskultur als Sprachkultur. Frankfurt am Main. Suhrkamp.

Bíró Á. 1989. Hivatali szaknyelv vagy hivataloskodó zsargon? In: Bíró, Á. (szerk.): Szaknyelvi divatok. Budapest. Gondolat. 89–98.

Blanke, G. 1973. Einführung in die semantische Analyse. München. Max Hueber Verlag.

B. Kovács M. 1999. A funkcióigés szerkezetek a jogi szaknyelvben. Magyar Nyelvőr, 123. évf. 4. szám. 388–94.

Bódi Z. 2000. Az informatika nyelvhasználatának hatásai és nyelvstratégiai háttere. Magyar Nyelv. XCVI. 218–23.

Bodó Cs. 2001. Nyelvi változások a nyelvcsere és nyelvfejlesztés folyamatában. Magyar Nyelvőr. 125. évf. 2. szám. 169–179.

Bokor Z. (főszerk.) 2011. Logisztikai évkönyv 2011. A Magyar Logisztikai Egyesület szakmai kiadványa. Budapest. MLE.

Borgulya I. 1996. Üzleti kommunikáció a kultúrák találkozásában. Pécs. Janus Pannonius Tudományegyetem.

Buhlmann, R. – Fearns, A. 1991. Handbuch des Fachsprachenunterrichts. München. Langenscheidt.

164 

 

Bühler, K. 1982. Sprachtheorie: Darstellungsfunktion der Sprache. Stuttgart. Fischer.

Butzphal, G. 1991. Zur Schulung des Leseverstehens bei der Sinnentnahme von Wirtschaftstexten. In: Müller, B.-D. (Hrg.): Interkulturelle Wirtschaftskommunikation. Bd. 9. München. Iudicum Verlag.

Cabré, M. T. 1998. Terminology. Theory, Methods and Applications. Terminology and Lexicography Research and Practice 1. Amsterdam. Philadelphia. John Benjamins.

Chomsky, N. 1986. Knowledge of Language. Its Nature, Origin and Use. New York. Praeger.

Crystal, D. 2003. A nyelv enciklopédiája. Budapest. Osiris Kiadó.

Cseresnyési L. 2004. Nyelvek és stratégiák, avagy a nyelv antropológiája. Budapest. Tinta Könyvkiadó.

Coseriu, E. 1988. Einführung in die allgemeine Sprachwissenschaft. Tübingen. Narr.

Coulmas, F. 1992. Language and Economy. Oxford. Blackwell.

Dániel Á. 1982. Szaknyelv vagy szakmai nyelvhasználat? Szakszöveg vagy szaktudományos szöveg? Magyar Nyelvőr. 106. évf. 3. szám. 337–42.

Dobos Cs. 2004. Szaknyelvek és szaknyelvoktatás. In: Dobos, Cs. (szerk.): Miskolci Nyelvi Mozaik. Alkalmazott nyelvészeti és nyelvpedagógiai tanulmányok. Budapest. Eötvös József Könyvkiadó.

Dobos Cs. 2007. A jogi szaknyelv struktúrája (A jogi szaknyelv tagolásának különböző lehetőségei) In: Silye, M. (szerk.):  Porta Lingua - 2007, Szaknyelvoktatásunk – határokon átívelő híd. Debrecen. DEAC. SZOKOE. Center Print Nyomda. 133–143. Dósa I. 2010. A számviteli nyelvhasználat lexiko-szemantikai és terminológiai vizsgálata. PhD értekezés. Veszprém. Pannon Egyetem.

Dróth J. 2000. Legyen egységes az Európai Unió magyar nyelvű terminológiája. Magyar Nyelvőr. 124. évf. 3. szám. 287–91.

165 

 

Duranti, A. 1990. A beszéd szociokulturális dimenziói. In: Síklaki, I. (szerk.): A szóbeli befolyásolás alapjai. Budapest. Tankönyvkiadó. 205–232.

Eco, U. 1987. Hogyan írjunk szakdolgozatot? Kairosz Kiadó.

Eco, U. 1998. A tökéletes nyelv keresése. Budapest. Atlantisz Kiadó.

É. Kiss K. – Kiefer F. – Siptár P. 2003. Új magyar nyelvtan. Budapest. Osiris Kiadó.

Fábián P. 1999. A gazdasági élet nyelve. In: Pais, D. (szerk): Nyelvünk reformkorban. Budapest. Akadémiai Kiadó. 165–226.

Falk N. 2009. Etimológiák. Budapest. Tinta Könyvkiadó. Falus I. (szerk.) 2004. Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Budapest. Műszaki Könyvkiadó. Farkas Bede K. 2006. A hatalom nyelve – A nyelv hatalma. In: Klaudy K. – Dobos Cs. (szerk.): A világ nyelvei és a nyelvek világa. Soknyelvűség a gazdaságban, a tudományban és az oktatásban. Pécs – Miskolc. MANYE – Miskolci Egyetem. 27–30. Feketéné Silye M. 2007. A globális társadalom terméke: a globális angol nyelv. In: Bakonyi I. – Nádai J. (szerk.): A többnyelvű Európa. Győr. SZE Idegen Nyelvi és Kommunikációs Tanszék. 197–205. Fischer M. 2010. Terminológia a szakmai kommunikáció szolgálatában. In: Dobos Cs. (szerk.): Szaknyelvi kommunikáció. Budapest. Tinta Könyvkiadó. 51–73. Fluck, H-R. 1991. Fachsprachen. Einführung und Bibliographie. Tübingen. Narr. Forgács T. (szerk.) 1983. Kereskedelem a szocialista gazdaságban. Budapest. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

Fóris Á. 2002. Szótár és oktatás. Pécs. Iskolakultúra.

Fóris Á. 2005a. Hat terminológia lecke. (Lexikográfia és terminológia kézikönyvek I. Pécs. Lexikográfia Kiadó.

Fóris Á. 2005b. A szótárak társadalmi jelentősége. In: Dobos Cs. et al. (szerk.): „Mindent fordítunk és mindenki fordít”. Értékek teremtése és közvetítése a nyelvészetben. Bicske. Szak Kiadó. 93–99.

166 

 

Fóris Á. 2006a. A szótári információk és a szaknyelvi normák viszonya. Magyar Nyelvőr. 130/1. 49–59.

Fóris Á. 2006b. A terminológiai szemlélet szerepe a szakmai kommunikációban. In: Tudás menedzsment. A PTE Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karának Periodikája. ’Andragógia’ különszám. VII/3. 2006. december. 91–101. forrás: www.feek.pte.hu/tudasmenedzsment. Letöltve: 2008.10.24.

Fóris Á. 2007a. A terminológia megújításának feladatai: a műszaki – tudományos terminusok rendszerezése. Magyar Nyelv. CIII/1. 55–66.

Fóris Á. 2007b. A terminológia terminológiája. In: Pusztay J. (szerk.): A magyar mint veszélyeztetett nyelv? Savariae. 122–133.

Földes Cs. 2007a. „Interkulturális kommunikáció”: koncepciók, módszerek, kérdőjelek. Fordítástudomány, 9. Budapest. 41–69.

Földes Cs. 2007b. Ungarn und seine sprachlichen Verhältnisse nach der EU-Erweiterung. In: Sociolinguistica. Internationales Jahrbuch für Europäische Soziolinguistik. Nr. 11. Tübingen. Niemeyer. 55–69.

Földes Cs. 2010. Auswirkungen des Deutschen auf die Phraseologie seiner östlichen Nachbarsprachen. – In: Korhonen, Jarmo/ Mieder, Wolfgang/Piirainen, Elisabeth/Pinel, Rosa (Hrsg.): Phraseologie global – areal – regional. Akten der Konferenz EUROPHRAS 2008 vom 13.-16.8.2008 in Helsinki. Tübingen. Narr. 91–107.

Frank T. 2004. Nemzetek fölötti nyelv és nemzeti fennmaradás. Kulturális politikák esélyei Kelet-Közép-Európában. Magyar Tudomány. 2004/8. 808–23. Galambos J. 1998. Van-e szükség angol kifejezésekre a magyar nyelvben. Magyar Tudomány. XLII/7. 866–67. Gerstner K. 2006. A magyar nyelv szókészlete. In: Kiefer F.(szerk.): Magyar nyelv. Budapest. Akadémiai Kiadó. 437–480.

Glatz F. (szerk.) 1999. A magyar nyelv az informatika korában. Budapest. Magyar Tudományos Akadémia.

Glatz F. 1999. A tudomány világkonferenciája. Bevezető előadás. Budapest. MTA kiadvány.

167 

 

Grétsy L. 1964. Szaknyelvi kalauz. Budapest. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

Grétsy L. 1978. Hivatalos nyelvünk kézikönyve. Budapest. 2. kiadás.

Grétsy László 1988. A szaknyelvek és a csoportnyelvek jelentősége napjainkban. In: Kiss, J.-Szűts, L. (szerk.): A magyar nyelv rétegződése I. Budapest. Akadémiai Kiadó. 85–108.

Grétsy L.- Kovalovszky M.- Ladó J. (szerk.) 1985. Szaknyelvek. In: Nyelvművelő kézikönyv. Budapest. Akadémiai Kiadó. II. 741–44.

Gumperz, J. J. 1971. Language in Social Groups. Stanford. Stanford University Press.

Hahn, W. v. 1983. Fachkommunikation. Berlin. New York. de Gruyter Verlag.

Halliday, M. A. K. 1978. Language as Social Semiotics. London. Edward Arnold.

Heltai P. 2002. Rutin és kreativitás a szakfordításban. Alkalmazott Nyelvtudomány. 1: 19–40.

Heltai P. 2004a. Norma és szokásos nyelvhasználat. Magyar Nyelvőr. 128/4. 407–434.

Heltai P. 2004b. Terminus és köznyelvi szó. In: Dróth J. (szerk.): Szaknyelvoktatás és szakfordítás 5. Tanulmányok a Szent István Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének kutatásaiból. Gödöllő. Szent István Egyetem. 25–45.

Heltai P. 2005. Terpeszkedő szerkezetek a szakfordításban. In: Silye M. (szerk.): Porta lingua: Szakmai nyelvtudás, szakmai kommunikáció. Debrecen. DE ATC. 55–62.

Heltai P. 2006. Szakmai kommunikáció és szaknyelv. In: Silye M. (szerk.): Porta Lingua – 2006. Utak és perspektívák a hazai szaknyelvoktatásban és kutatásban. Debrecen. DE ATC. 37–42.

Heltai P. 2010. A szaknyelvi frazeológia kérdései. In: Dobos Cs. (szerk.): Szaknyelvi kommunikáció. Budapest. Tinta Könyvkiadó. 181–95.

Hidasi J. 2004. Interkulturális kommunikáció. Budapest. Scolar.

Hoffmann, L. 1987. Kommunikationsmittel Fachsprache. Berlin. Akademie-Verlag.

168 

 

Hoffmann, L. 1998. Auffassungen vom Status der Fachsprachen. Fachsprache und Gemeinsprache. In: Steiger, H. – Wiegand, H. E. (Hrsg.): Ein internationales Handbuch zur Fachsrpachenforschung und Terminologiewissenschaft. Bd. 14. Berlin, New York. Walter de Gruyter. 157–168.

Hoffmann, L. – Kalverkämper, H. – Wiegand, H. E. 1998. Fachsprachen: ein internationales Handbuch zur Fachsprachenforschung und Terminologiewissenschaft. Bd. 1. Berlin. Walter de Gruyter.

Hundt, M. 1995. Modellbildung in der Wirtschaftssprache. Zur Geschichte der Institutionen- und Theoriefachsprachen der Wirtschaft. Tübingen. Narr.

Hymes, D. 1974. Foundations in Sociolinguistics. An Ethnographic Approach. Philadelphia. University of Philadelphia Press.

Hymes, D. 1997. A nyelv és a társadalmi élet kölcsönhatásának vizsgálata. In: Pléh, Cs.- Terestyéni, T. (szerk.): Nyelv-kommunikáció-cselekvés. Budapest. Osiris Kiadó.

Illés B. 2010. A logisztikai felsőoktatás helyzete. Az előadás elhangzott 2010. október 19-én, az Iparfejlesztési Közalapítvány kutatási beszámolóján, a ’Logisztikai képzés hazai problémái – foglalkoztatottság vs. foglalkoztathatóság? c. konferencián. (forrás: www.ifka.hu, letöltés ideje: 2011.01.17.)

Jakobson, R. 1969. Hang – jel – vers. Budapest. Gondolat.

Jónás E. 2004. Még egyszer a „szaknyelvről és a szakmai nyelvhasználatról”. In: Silye, M. (szerk.): Porta Lingua – 2004. Cikkek, tanulmányok a hazai szaknyelvoktatásról és – kutatásról. Debrecen.

Kabán A. 1993. A magyar tudományos stílus a kezdetektől a felvilágosodás koráig. Szemiotikai, szövegnyelvészeti megközelítés. Linguistica. Series A. Studia et disertationes, 12, MTA Nyelvtudományi Intézet.

Kabán A. 2005. A magyar nyelvű tudományosság kezdetei. In: Péntek János (szerk.): Magyarul megszólaló tudomány. Kisebbségkutatás könyvek. Lucidus Kiadó. 12–21.

Kalcsó Gy. 2003. Digitális nyelvújítás. Lehet-e magyarul szkennelni? Édes Anyanyelvünk. XXV. évf. 3.

169 

 

Kálmán L. – Trón V. 2007. Bevezetés a nyelvtudományba. Budapest. Tinta Könyvkiadó.

Keller, K. 2005. Fachwörterbuch Zoll und Außenhandel. Köln. Bundesanzeiger Verlag.

Kemény G. 2001. Szakszókincs – szaknyelv – tudományos nyelv. Újabb szempontok egy régi vitakérdéshez. In: Balázs G. – A. Jászó A. – Koltói Á. (szerk.): Éltető anyanyelvünk. Írások Grétsy László 70. születésnapjára. Budapest. Tinta Könyvkiadó. 271–276.

Keszler B. (szerk.) 2000. Magyar grammatika. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó.

Kiefer F. 2003. Alaktan. In: É. Kiss K. – Kiefer F. – Siptár P.: Új magyar nyelvtan. Budapest. Osiris Kiadó. 189–284.

Kiefer F. (főszerk.) 2006. Magyar nyelv. Budapest. Akadémiai Kiadó.

Kiss J. – Szűts L. 1988. A magyar nyelv rétegződése I. Budapest. Akadémiai Kiadó.

Kiss J. 1995. Társadalom és nyelvhasználat. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest.

Kiss, J. – Pusztai, F. (szerk.) 2005. Magyar Nyelvtörténet. Budapest. Osiris Kiadó.

Kiss J. 2005a. A magyar nyelv és az Európai Unió. Magyar Nyelvőr. 129. évf. 1. szám. 12–30.

Kiss J. 2005b. A nyelvi változás. In: Kiss J. – Pusztai F. (szerk.): Magyar nyelvtörténet. Budapest. Osiris Kiadó. 23–68.

Kiss J. 2008. A nyelvi változás � kutatói dilemmák. Magyar Nyelv. 2008/104. 257–274.

Klár J. – Kovalovszky M. 1955. Műszaki tudományos terminológiáink alakulása és fejlesztésének főbb kérdései. Budapest. MTESZ.

Klaudy K. 1997. Fordítás II. Bevezetés a fordítás gyakorlatába. Budapest. Scholastica.

170 

 

Klaudy K. 2003. Dinamikus kontrasztok. In: Dróth J. (szerk.): Szaknyelvoktatás és szakfordítás 3. Tanulmányok a Szent István Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének kutatásaiból. Gödöllő. Szent István Egyetem. 106–121.

Kontra M. (szerk.) 2003. Nyelv és társadalom a rendszerváltáskori Magyarországon. Budapest. Osiris Kiadó.

Kovács É. M. 2008. Anglicizmusok a német nyelvben. Modern Nyelvoktatás. XIV/3.

Kovalovszky M. 1976. Szaknyelvek és tudományos nyelv. In: Grétsy, L. (szerk.): Mai magyar nyelvünk. Budapest. Akadémiai Kiadó. 91–92.

Körmendy L. – Pucsek J. 2008. A logisztika elmélete és gyakorlata. Budapest. SALDO.

Kugler N. 2000. A mondattan általános kérdései. In: Keszler B. (szerk.): Magyar grammatika. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó. 373–391.

Kuhn, T. S. 2000. A tudományos forradalmak szerkezete. Budapest. Osiris Kiadó.

Kurtán Zs. 2003. Szakmai nyelvhasználat. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó.

Kurtán Zs. 2005. A szaknyelvek rétegződésének kutatása. In: Dobos, Cs. Et al. (szerk.): „Mindent fordítunk és mindenki fordít”. Értékek teremtése és közvetítése a nyelvészetben. Bicske. Szak Kiadó. 151–57.

Kurtán Zs. 2006. Szaknyelv. In: Kiefer F. (főszerk.): Magyar nyelv. Budapest. Akadémiai Kiadó. 932–957.

Kurtán Zs. 2010. Szaknyelv és szakmai kommunikáció. In: Dobos Cs. (szerk.): Szaknyelvi kommunikáció. Budapest. Tinta Könyvkiadó. 11–23.

Kürschner, W. 1997. Linguisten Handbuch. Tübingen. Gunter Narr Verlag.

Lakatos P. 2008. Hazai polgári logisztikai potenciál védelmi célú igénybevételének aspektusai különös tekintettel a Logisztikai Szolgáltató Központok lehetőségeire. PhD értekezés. Budapest. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem.

Lengyel K. 2000. A ritkább szóalkotási módok. In: Keszler B. (szerk.): Magyar Grammatika. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó. 337–346.

171 

 

Lengyel K. 2000. A szóösszetétel. In: Keszler B. (szerk.): Magyar Grammatika. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó. 324–329.

Levinson, S. C. 1983. Pragmatics. Cambridge. Cambridge University Press.

Lüger, H-H. 1983. Pressesprache. Tübingen. Max Niemayer Verlag.

Marx Gy. 1999. Tudomány kettős kötésben. In: Glatz Ferenc (szerk.): A magyar nyelv az informatika korában. Magyar Tudományos Akadémia.

Mészáros Á. 2008. A kommunikációs színterek szerepe a szaknyelvi tartalom megahatározásában. In: Silye M. (szerk.): Porta Lingua – 2008. Cikkek, tanulmányok a hazai szaknyelvoktatásról és –kutatásról. Debrecen. DEAC. 87–96.

Mészáros Á. 2009. Az egészségügyi szolgáltatások szakszókincsének kialakulása és módosulása. Magyar Orvosi Nyelv. IX. évf. 1. szám. 29–35.

Mészáros Á. 2010. A magyar egészségbiztosítási szakszókincs diakrón vizsgálata. PhD doktori értekezés. Veszprém. Pannon Egyetem.

Michelberger P. 1999. Nemzeti nyelv a tudományban: múlt – jelen – jövő. In: Glatz Ferenc (szerk.): A magyar nyelv az informatika korában. Magyar Tudományos Akadémia.

Mihalovics Á. 1998. Az akarat (volitio) nyelvi kifejezése az interperszonális kapcsolatokban (szintaxis – szemantika – pragmatika). Az MTA Sz-Sz-Sz Megyei Tudományos Testületének Közlései. Bessenyei Kiadó.

Mihalovics Á. 2000. A politikai szaknyelv néhány sajátossága. In: Mihalovics, Á.(szerk.): Tanulmányok a politikai szaknyelvről. Nyíregyháza. Bessenyei György Könyvkiadó.

Mihalovics Á. 2004. A politikai kommunikáció pragmatikai vetületei. In: Navracsics J. – Tóth Sz. (szerk.): Nyelvészet és interdiszciplinaritás. Köszöntőkönyv Lengyel Zsolt 60. születésnapjára. Szeged. Generalia. 335–342.

Mihalovics Á. 2006. Politikai és diplomáciai nyelvhasználat. Veszprém. Pannon Egyetemi Kiadó.

Mihalovics Á. 2009. A békeszerződések szövegének pragmatikája. In: Nádor, O. (szerk.): MANYE XVIII. A magyar mint európai és világnyelv. Budapest. MANYE-Balassi Intézet. 265–73.

172 

 

Minya K. 2003. Mai magyar nyelvújítás – szókészletünk módosulása a neologizmusok tükrében a rendszerváltástól az ezredfordulóig. Budapest. Tinta Kiadó.

Minya K. 2007. Új szavak I. Budapest. Tinta Kiadó.

Muhi B. Szubjektív gondolatok a szaknyelvről. www.kutdiak.hu/56-4345.php. Letöltve: 2008. 03. 20.

Murányiné Z. M. 2009. Kísérlet egy szakszótár kritikai elemzésére. In: Silye M. (szerk.): Porta lingua. Szaktudás idegen nyelven. Debrecen. DEAC. 313–25.

Muráth J. 1991. Die Leistung verbaler Wendungen in deutschen und ungarischen Wirtschaftstexten. In: Feldbusch, E.- Pogarell, R.- Weiss, C.(eds.): Neue Fragen der Linguistik. Bd.2. Innovation und Anwendung. Tübingen. Max Niemeyer. 447–52. Muráth J. Lexikologisch-terminologische Probleme in den neuen EU-Ländern am Beispiel der deutsch-ungarischen Wirtschaftskommunikation. In: Bradean-Ebinger, N./Dávid, G. Cs./Zelényiné Kovács, A. (eds.): Interkulturelle Studien. Festschrift für László Ódor zum 60. Geburtstag. Budapest. Universität Corvinus. 99–112.

Muráth J. 2006. Szakfordítás és segédeszközök. Válogatott tanulmányok a szakfordítás a kontrasztív lexikológia, a lexikográfia és a terminológia témaköréből. Pécs. Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar.

Muráth J. 2009. Terminológia, szakma, nyelv. In: Silye M. (szerk.): Porta Lingua 2009. Szaktudás idegen nyelven. Debrecen.

Müller, B-D. (szerk.) 1991. Interkulturelle Wirtschaftskommunikation. Studium Deutsch als Fremdsprache – Sprachdidaktik. Bd. 9. München. Iudicum.

Navracsics J. 2006. A korai és a késői kétnyelvű mentális lexikon rendezettségének összehasonlítása. Magyar Nyelvőr. 130/3.

Nádai J. 2008. Sajtó és nyelv egyenlő sajtónyelv? PhD-értekezés. Pécs.

N. Csák É. 2008. Gazdasági nyelv és neologizmus-kutatás. In: Silye, M. (szerk.:) Porta Lingua. Szaknyelvoktatásunk – határokon átívelő híd. Debrecen. 311–22.

173 

 

Németh T. E. – Bíbor K. (szerk.) 2003. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XX. Tanulmányok a pragmatika köréből. Budapest. Akadémiai Kiadó.

Némon Z. – Sebestyén L. – Vörösmarty Gy. 2006. Logisztika. Folyamatok az ellátási láncban. Budapest. KIT.

Ohnacker, K. 1992. Die Syntax der Fachsprache Wirtschaft im Unterricht Deutsch als Fremdsprache. Werkstattreihe Deutsch als Fremdsprache. Band 39. Frankfurt am Main. Peter Lang Verlag.

Országh L. 1977. Angol eredetű elemek a magyar szókészletben. Nyelvtudományi Értekezések. 93. szám. Budapest. Akadémiai Kiadó.

Ortutay K. 2005a. A magyar jogi terminológia kialakulása. In: Klaudy K. – Dobos Cs. (szerk.): A világ nyelvei a nyelvek világa. Soknyelvűség a gazdaságban, a tudományban és az oktatásban. A XV. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásai. Miskolc.

Ortutay K. 2005b. Jogi nyelvhasználat a bírósági ítéletekben. In: Feketéné Silye M. (szerk.): Porta Lingua: Szakmai nyelvtudás, szaknyelvi kommunikáció. Debrecen. DE ATC. 203–210.

Pákozdiné Gonda I. 2002. Englische Lehnwörter in der Wirtschaftssprache. Das e-Wörterbuch: Deutsch – e-Business/e-Business – Deutsch. In: lingua deutsch. 15. Budapest. Corvinus Egyetem. 5–21.

Péntek J. (szerk.) 2004. Magyarul megszólaló tudomány. Kisebbségkutatási könyvek. Licidus Kiadó. Petneki K. 2000. A szaknyelvoktatás néhány elméleti és módszertani kérdése. Modern Nyelvoktatás. 2-3. 61–69. Petőfi S. J. 2000. A szaknyelvi szövegek szövegtani elemzésének néhány aspektusa. In: Petőfi, S. J. – Békési, I. – Vass, L. (szerk.): Szemiotikai Szövegtan. 13. Szeged. JGYTF Kiadó. 49–54. Pléh Cs. – Síklaki I. – Terestyéni T. (szerk.) 1997. Nyelv, kommunikáció, cselekvés. Budapest. Osiris Kiadó. Prohászka 1956. Az ige körülírása sokszor felesleges szószaporítás. Magyar Nyelvőr. 80. 185–93.

174 

 

Pusztai I. 1982. Szaknyelvművelésünk időszerű kérdései. Magyar Nyelvőr. 67–76.

Pusztai I. 1975. Szaknyelv és műhelyzsargon. Magyar Nyelvőr. 99. 395–404.

Pusztai I. 1988. A szaknyelvi kutatások kérdései (kitekintés). In: Kiss J. – Szűts L. (szerk.): A magyar nyelv rétegződése. A magyar nyelvészek IV. nemzetközi kongresszusának előadásai. I. Budapest. Akadémiai Kiadó. 120–29.

Pusztai F. (szerk.) 2003. Magyar Értelmező Kéziszótár. Budapest.

Rádai-Kovács É. 2010. Az Európai Unió szaknyelve és terminológiája. In: Dobos Cs. (szerk.): Szaknyelvi kommunikáció. Budapest. Tinta Könyvkiadó. 343–59.

Rébék-Nagy G. 2007. Egy interneten elérhető szaknyelvi oktatóanyag kifejlesztésének alapelvei. In: Bakonyi I. – Nádai J. (szerk.): A többnyelvű Európa. Győr. SZE Idegen Nyelvi és Kommunikációs Tanszék. 262–270.

Rébék-Nagy G. 2010. Szaktudás, nyelvtudás, szaknyelv. In: Dobos Cs. (szerk.): Szaknyelvi kommunikáció. Budapest. Tinta Könyvkiadó. 195–205.

Reboul, A. – Moeschler, J. 2000. A társalgás cselei. Budapest. Osiris Kiadó.

Réger B. 1994. A logisztika kialakulásának története. In: Logisztikai évkönyv. ’94. Budapest. NAN � Navigátor Kiadó. 7–12.

Révay V. 2000. A kialakuló magyar eurónyelv. In: Tanulmányok a politikai szaknyelvről. Nyíregyháza. Bessenyei György Könyvkiadó. 73–93.

Roelke, T. 1999. Fachsprachen. Berlin. Erich Schmidt Verlag.

Sebestyén Á. 1988. A belső nyelvtípusok néhány kérdéséről. In: Kiss Jenő � Szűts László (szerk.): A mai magyar nyelv rétegződése I. Budapest. Akadémiai Kiadó. 108–119.

Sántha K. 2006. Mintavétel a kvalitatív kutatásban. Budapest. Gondolat Kiadó.

Sárvári J. 2009. Nemzetközi nyelv: áldás vagy átok? In: Kelemen É. – Sárvári J. (szerk.): „A siker titka a nyelvtudás”. Válogatott cikkek, tanulmányok. (2008-2009). Budapest. BME GTK Idegennyelvi Központ. 197–202.

Sauer, N. 1998. Werbung – wenn Worte wirken. Ein Konzept der Perlokution, entwickelt an Werbeanzeigen. Münster –New York – Berlin. Waxmann Verlag.

175 

 

Saussure, F. 1997. Bevezetés az általános nyelvészetbe. Budapest. Corvina.

Sawitzki, P. 2003. International verhandeln – Interkulturelle Kommunikation in Business. Köln. Deutscher Wirtschaftsdienst.

Schütze, R. 1976. Bemerkungen zu einem Wortbildungstyp in der Fachsprache der Technik. In: Bausch, K.H. – Schewe, W. – Spiegel, H.R.: Fachsprachen. Terminologie – Struktur – Normung. Berlin. Köln. Beuth Verlag.

Seregy L. 1989. Mi a szaknyelv? In: Bíró, Á. (szerk.): Szaknyelvi divatok. Budapest. Gondolat. 13–28.

Spera, K. 2002. Handel und Transport. Handbuch für die Güterbeförderung in den Außenwirtschaftsbeziehungen. Wien.

Szabari K. 1996. Az Európai Unió és a nyelvek. Modern Nyelvoktatás. II/3. 31–45.

Szabó I. M. 2001. A magyar szaknyelvi kommunikációs kultúra az ezredfordulón. Magyar Tudomány. 6. 11–33.

Szatmári I. 2004. Stilisztikai lexikon: stilisztikai fogalmak magyarázata szépirodalmi példákkal szemléltetve. Budapest. Tinta Könyvkiadó.

Szegedi Z. – Prezenszki J. 2003. Logisztika-menedzsment. Budapest. Kossuth Kiadó.

Szentgyörgyi Zs. 2003. Széveljünk a diszken! Gondolatok az informatikai szaknyelvvel kapcsolatban. Magyar Tudomány. 911–13.

Szépe Gy. 1982. A szaknyelv és a mindennapi nyelv kapcsolata. A technika tanítása. 5. 129–39.

Szépe Gy. 1997. Az internet-korszak nyelvészete. Modern Nyelvoktatás. 2. 76–89.

Szépe Gy. 1999. Szakemberek és beszélők együttműködése. In: Glatz F. (szerk.): A magyar nyelv az informatika korában. Budapest. Magyar Tudományos Akadémia. 119–29.

Sziklai L. 1986. Terpeszkednek vagy körülírnak? Magyar Nyelvőr. 110. 268–73.

Szikszainé Nagy I. 1999. Leíró magyar szövegtan. Budapest. Osiris.

176 

 

Szili K. 2004. Tetté vált szavak. A beszédaktusok elmélete és gyakorlata. Budapest. Tinta Könyvkiadó.

Szűts L. 1992. Az újonnan átvett idegen szavak beilleszkedése szókincsünkbe. In: Kemény, G. (szerk.): Normatudat – nyelvi norma. MTA Nyelvtudományi Intézete. Budapest.

Stephanides É. 2000. Átkos anglicizmusok. In: Balázs, G. et. al. Éltető anyanyelvünk. Írások Grétsy László 70. születésnapjára. Budapest. Tinta Könyvkiadó.

Sturcz Z. 2007. A szaknyelv másik oldala: a szakmai anyanyelv. In: Silye M. (szerk.): Porta lingua. Szaknyelvoktatásunk – határokon átívelő híd. Debrecen. DEAC. 201–207.

Sturcz Z. 2010. A történetiség és a szakaszhatárok szerepe gazdasági szaknyelvünk fejlődésében. In: Silye M. (szerk.): Porta lingua – 2010. Tudományterületek és nyelvhasználat. Debrecen. 261–270.

Tolcsvai Nagy G. 2000. Nyelvi fogalmak kisszótára. Budapest. Korona Kiadó.

Tolcsvai Nagy G. 2001. A magyar nyelv szövegtana. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó.

Tompos A. 2003. A szaknyelvi vizsgáztatás műfaji megközelítése. In: Tompos A. – Bakonyi I. (szerk.): Győri Nyelvi Mozaik I. Győr. Széchenyi István Egyetem. 111–38.

Tótfalusi I. 1972. Bábel örökében. Budapest. Móra Ferenc Könyvkiadó.

Tótfalusi I. 1998. Hogy mi ne legyünk angol nyelvi gyarmat… Magyar Nyelvőr. 4.

Váradi T. – Héja E. 2010. Szaknyelv és korpusznyelvészet. In: Dobos Cs. (szerk.): Szaknyelvi kommunikáció. Budapest. Tinta Könyvkiadó. 73–107.

Vass Cs. 1997. A globalizációs rendszerváltás és létmódváltás. Valóság. XL.9. 1–20.

Vass L. 1997. Stílus, stílusrétegek és – árnyalatok, stíluselemek. www.jgytf.u-szeged.hu/~vass/nyelv031.htm, Letöltve: 2009.06.20.

177 

 

Veres, L. 2008. Térségi logisztika. Dunaújváros. Főiskolai Kiadó.

Wacha I. 1992. A nyelvi rétegződés kérdései. In: Kemény, G. (szerk.): Normatudat – nyelvi norma. Linguistica, Series A. Studia et dissertationes: 8. Budapest. 49–105.

Wardaugh, R. 1995. Szociolingvisztika. Budapest. Osiris-Századvég.

Wüster, E. 1976. Die allgemeine Terminologielehre. In: Bausch, K. H. – Schewe, W. – Spiegel, H. R.: Fachsprachen. Terminologie – Struktur – Normung. Berlin. Köln. Beuth Verlag.

Wüster, E. 1979. Einführung in die Allgemeine Terminologielehre und Terminologische Lexikographie. Wien. New York. vol. I–II.

Zaicz G. (szerk.) 2006. Etimológiai szótár: magyar szavak és toldalékok eredete. Budapest. Tinta Kiadó.

Zimányi Á. 2000. Angol hatására megújuló latinizmusaink. In: Balázs, G. (et al.): Éltető anyanyelvünk. Írások Grétsy László 70. születésnapjára. Budapest. Tinta Könyvkiadó.

Zimányi Á. 2010. Szaknyelv és nyelvi norma. In: Dobos Cs. (szerk.): szaknyelvi kommunikáció. Budapest. Tinta Könyvkiadó. 141–61.

Zsilinszki É. 2003. Az angol vonatkozású elemek legújabb terminológia szótárainkban. Budapest. Akadémiai Kiadó.

Zsilinszky É. 2005. Szókészlettörténet. In: Kiss J. – Pusztai F. (szerk.): Magyar nyelvtörténet. Budapest. Osiris Kiadó. 173–250.

Források

A Bizottság teherfuvarozási logisztikáról szóló cselekvési terve. forrás: eur-lex.europa.eu, letöltés dátuma: 2011.01.16. Forgács T. (szerk.) 1983. Kereskedelem a szocialista gazdaságban. Budapest. Közgazdasági és jogi könyvkiadó.

www.logsped.hu/logisztikakifejezes.htm

178 

 

http://www.muszakiforum.hu/?fejezet=5&cid=23200&wa=hk06, letöltés ideje: 2010. 04.16.

http://mta.hu/cikkek/logisztikai-bizottsag-114711 www.scm.hu www.sprintcamion.hu www. tranzit.hu

Függelék – az értekezésben megadott példák forrásai a korpuszban 

szakszó, kifejezés  forrás (korpusz) a beszerzés algoritmusa  Körmendi – Pucsek 2008: 72 acéltermék  SCM 2010/4: 58 adatbeviteli  SCM 2010/5: 36 adatforgalmi  LÉ 2007–2008: 21 adatok, információk feldolgozása  Forgács 1983: 393 adatrögzítés  SCM 2010/2: 9 adatrögzítési  SCM 2010/5: 35 adattároló  SCM 2010/2: 9 

179 

 

adminisztráció  SCM 2008/6: 17 adminisztrációs  SCM 2010/5: 25 adminisztrál  SCM 2010/5: 44 a diszpozíciók szerepe  Körmendi –Pucsek 2008: 36  AEA  www.sprintkamion.hu agency  www.sprintkamion.hu akcióterv  LI 2009/2: 10 a készletezés általános kérdései  Szegedi –Prezenszki 2003: 199  a kombináltszállítás racionális üzemeltetése 

LÉ 2005: 184 

akvizíció  SCM 2008/6: 32 alagút  LI 2009/2: 6 alagútépítő  LI 2009/2: 6 alakít  SCM 2010/5: 32 alakítható  SCM 2010/5: 37 alap  LÉ 2004: 151 alapít  SCM 2010/5: 39 alkalmaz  SCM 2010/5: 32 alkalmazási szoftverek  LÉ 1995: 57 alkalmazásra kerül  SCM 2010/2: 24, 37 alkatrészmennyiség  SCM 2010/5: 21 all‐over‐printed kelme  SCM 2010/5: 16 alvállalkozás  SCM 2010/2: 17 alvállalkozó  SCM 2010/5: 37 anyagbeszerzés  SCM 2010/2: 9 anyagelőállítás  SCM 2010/5: 15 anyagfelhasználási norma  www.sprintkaimon.hu anyagmozgatási műveletek modellezése szimulációval 

LÉ 2010: 99 

á propos  ABC der Abkürzungen aus Logistik: 24 auditor  SCM 2008/6: 35 automata  SCM 2008/6: 14 automatizálható  SCM 2008/6: 14 autonomizáció  SCM 2010/2: 26 a végleges ártalmatlanítás optimalizálása  Körmendi –Pucsek 2008: 212 azonosítás  LÉ 2007–2008: 20 ár  LÉ 2004: 150 árazó  SCM 2010/5: 37 arculat  LI 2008/2: 45 árfekvés  SCM 2010/5: 48 áru  LÉ 2011: 65 áruazonosítás  SCM 2010/5: 43 áruáramlás  LI 2009/2: 13 áruelhelyezés  SCM 2010/5: 7 áruellenőrzés  LI 2007/1: 37 áruelosztási  LÉ 2004: 46 

180 

 

áruexport  LI 2009/2: 12 áru utak költségei  www.sprintkamion.hu áruforgalom  Forgács 1983: 208, LÉ 1995: 63 árufuvarozás  Körmendi – Pucsek 2008: 154 árugazdálkodási  SCM 2010/5: 37 árukezelés  SCM 2010/2: 13 áruszállítás  SCM 2008/9: 35 árutárolás  Forgács 1983: 392, 618 árutermelési folyamatok  LÉ 1995: 20 ATA  www.sprintkamion.hu átadásra kerül   SCM 2008/6: 8 (2x) átcsomagolás  LÉ 2010:86 atipikus  LÉ 2006: 78 átlagszint  SCM 2010/5: 18 átlátható  SCM 2010/5: 32 átláthatóság  LÉ 2007–2008: 19  ATP  ABC der Abkürzungen aus Logistik: 28 automata  SCM 2008/6: 78 automatizál  SCM 2010/5: 32 automatizált  SCM 2010/5: 37 autóbuszgyártás  SCM 2010/5: 7 back‐office képesség  SCM 2010/5: 36 BAF  www.sprintkamion.hu bajlódni  SCM 2010/5: 37 barnamezős beruházás  SCM 2010/5: 7 bázis  SCM 2010/5: 6 belső perifériák SWOT analízise  LÉ 2004: 177 bemutatásra kerül  SCM 2010/2: 36 benchmarking  SCM 2010/2: 49 beolvasásra kerül  T 2008/9: 8 beruház  SCM 2010/5: 41 beruházás  SCM 2010/5: 34 beruházó  LÉ 2007: 23 besorolni  SCM 2010/5: 37 best practice  LI 2008/3: 7 beszállít  SCM 2010/5: 39 beszállító  SCM 2010/2: 11; LÉ 2007–2008: 20 beszerzés  Forgács 1983: 526, LÉ 1995: 64, SCM 2010/5: 

25; LÉ 2007 –2008: 20  beszerzési  SCM 2010/5: 35 beszerzési modellek  Körmendi –Pucsek 2008: 56  betárolásra kerül  SCM 2010/2: 19 bevételkiesés  SCM 2010/5: 15 bérgyártás  SCM 2010/5: 15 billenéskorlátozás  SCM 2010/5: 27 Bill of Lading  SCM 2008/7: 15 

181 

 

bizalomerősítő  LI 2009/2: 10 biznisz  LÉ 2004: 84 biztonsági  SCM 2010/5: 32 biztonságot nyújt  SCM 2010/2: 37 biztosít  SCM 2010/5: 34 biztosíthat  SCM 2010/5: 36 blokkolásgátló  SCM 2010/5: 27 bolti  SCM 2010/5: 34 boltirányítási  SCM 2010/5: 34 Business Park  SCM 2008/12–2009/1: 7 Business Centre  LÉ 2008: 34 business everywhere megoldások  SCM 2010/5: 37 business unit  SCM 2010/2: 12 buszkorridor  LI 2009/2: 5 CAD  www.sprintkamion.hu call center  LI 2008/3: 13 cargo handling rendszer  SCM 2008/6: 24 centrum  SCM 2008/6: 55 CIF  www.sprintkamion.hu CIM  www.sprintkamion.hu címkenyomtató  SCM 2010/5: 17 címkéző  SCM 2010/5: 37 CIP  www.sprintkamion.hu citylogisztika  LÉ 2005: 26 CIV  www.sprintkamion.hu civil logisztika  LÉ 2004/ 116 CMR  www.sprintkamion.hu controlling  SCM 2010/2: 43 COTIF  www.sprintkamion.hu credit limit  SCM 2010/2: 30 CRM  LÉ 2008: 49 cross docking  SCM 2008/6: 50 cross‐docking pont  SCM 2010/5: 42 cross selling megoldás  SCM 2010/5: 25 csatlakoztatható  SCM 2010/5: 37 cserét végez  SCM 2010/2: 9 csomagolás  SCM 2010/5: 25 csomagolási  SCM 2010/5: 25 csomagküldés  SCM 2010/5: 25 csomagküldő  SCM 2010/5: 15 csomaglogisztika  SCM 2010/5: 47 csoportos gyártási rendszer  www.sprintkamion.hu csoportosít  SCM 2010/5: 41 csökkenthető  SCM 2010/5: 37 csökkentő  SCM 2010/5: 35 darabszám  SCM 2010/2:11 

182 

 

DDP  www.sprintkamion.hu decentralizált  LI 2006/3: 59 demurrage  www.sprintkamion.hu depó  SCM 2008/6: 23 diagram  SCM 2008/6: 45 digitális  SCM 2008/6: 20 digitális térképek  LI 2008/3: 7 dinamika  SCM 2008/6: 42 dinamikus  SCM 2008/6: 25 diszfunkcionális folyamatok  LÉ 2011: 157 diszharmónia  LÉ 2005: 35 diszpécser  SCM 2008/6: 24 diszpozíció  LI 2006/2: 62 disztribúció  Forgács 1983: 465, LÉ 2010: 86 disztribúciós  SCM 2010/5: 36 disztribútor  SCM 2008/6: 7 dolgozó  SCM 2010/5: 35 döntési  SCM 2010/5: 37 EDI‐szolgáltatás  LÉ 1995: 34, Körmendi –Pucsek 2008: 192  e‐áruszállítás  LI 2008/3: 6 e‐ beszerzés  Körmendi – Pucsek 2008: 76 e‐freight  LI 2008/3: 6 EFTA  www.sprintkamion.hu együttműködés  LÉ 2007–2008: 21  együttműködési  SCM 2010/5: 37 e‐hulladék  LÉ 2005: 19 EIA  www.sprintkamion.hu eladásra kerül  SCM 2010/2: 21 eladó  SCM 2010/5: 35 eladó‐vevői értéklánc  SCM 2010/2: 48 elektronikus  SCM 2008/6: 34 elérhető  SCM 2010/5: 32 elfogadott  SCM 2010/5: 34 elhelyezett  SCM 2010/5: 34 elhelyezésre kerül   T 2008/9: 8 (2x) elismertség  LÉ 2007–2008: 17  e‐kereskedelem  Körmendi – Pucsek 2008: 76 e‐kereskedő  SCM 2008/12–2009/1: 8 „e” környezet  SCM 2010/5: 48 elképzelhet  SCM 2010/5: 40 elkészült megoldás  SCM 2010/5: 35 ellenőrzés alá vet  SCM 2008/6: 35 ellátás  SCM 2010/5: 25 ellátási  SCM 2010/5: 36 ellátási hálózati struktúra optimálása  LÉ 2009: 84 ellátási lánc  LÉ 1995: 103 

183 

 

elosztás  Forgács 1983: 208, LÉ 1995: 106, Körmendi – Pucsek 2008: 153 

elosztási rendszerek  Szegedi –Prezenszki 2003: 294 elosztó‐begyűjtő  LÉ 2005: 26 elosztóközpont  SCM 2010/2: 38, 2007/2: 9 elszámoltatási  SCM 2010/5: 35 eltörlésre kerül  SCM 2008/6: 7 energianyerésre való hasznosítás  Némon – Sebestyén –Vörösmarty 2006: 359 energiafogyasztás  SCM 2010/5: 31 en ville  ABC der Abkürzungen der Logistik:  112 épít  SCM 2010/5: 34 erőforrástervezés  SCM 2010/5: 23 erősít  SCM 2010/5: 44 érdekvédelem  SCM 2010/2: 7 ergonómia  SCM 2008/6: 45 EROT  SCM 2008/6: 20 érték  LI 2008/3: 13 értékesít  LÉ 2003: 19 értékesítés  LÉ 2007–2008: 20  értékesítési csatorna  Szegedi –Prezenszki 2003: 293 értékteremtés  LÉ 2007–2008: 20   értékteremtő  SCM 2010/5: 20 eszközalapú szolgáltató  www.sprintkamion.hu eszközpark  SCM 2010/5: 15 e‐tengerhajózási javaslat  LI 2008/3: 7 EU  T 2008/9: 22 exkluzív  SCM 2008/6: 53 export  T 2008/9: 18 exportál  SCM 2010/5: 32 exportösztönzés  LI 2009/2: 10 expressz  SCM 2008/6: 27 exszovjet  SCM 2008/6: 36 FAS  www.sprintkamion.hu fejlesztési  LÉ 2007: 58 fejlesztést végez  SCM 2008/6: 9 fejlettségi indikátorok  LÉ 2009: 127 feladatmegosztás  LÉ 2007–2008: 18  feladatvégzés  LÉ 2007–2008: 18  feldolgozóüzem  SCM 2010/5: 32 felhasználásra kerül  SCM 2010/2: 16 felhasználó  SCM 2010/5: 25 felszedő‐rakodó  LÉ 2005: 16 felújít  SCM 2010/5: 40 felújító  SCM 2010/5: 36 felvevőpiac  SCM 2010/5: 15 felvilágosítást ad  SCM 2008/6: 8 

184 

 

festés‐kikészítés  SCM 2010/5: 15 féktáv  SCM 2010/5: 27 fémkonténer  SCM 2010/2: 30 fémtermék  SCM 2008/12–2009/1: 64 FIATA  www.sprintkamion.hu FI‐FO  www.sprinkamion.hu figyelembe vesz  SCM 2008/6: 11 figyelemmel van vmire  SCM 2008/6: 13 figyelmet fordít vmire  SCM 2010/2: 7 figyelmeztetést ad  SCM 2008/12–2009/1: 17  finanszíroz  SCM 2010/5: 42, 2008/6: 54 finomhangolás  LI 2009/2: 6 flotta  SCM 2008/6: 23 flottamenedzsment‐rendszer   SCM 2010/2: 48 fluktuációs készletek  www.sprintkamion.hu 

FMCG  SCM 2007/2: 45 

FOB  www.sprintkamion.hu fogyasztási cikkek propagandája  Forgács 1983: 483 fogyasztói  SCM 2010/5: 35 fogyasztói árindex  T 2008/9: 18 folyamatrendszerű gyártás  Némon – Sebestyén –Vörösmarty 2006: 62 folyamatszemlélet  LÉ 1995: 105 fordulási  SCM 2010/5: 32 fordulókör  SCM 2010/5: 31 forecast  SCM 2010/2: 42 forgalom  SCM 2008/9: 36 forward logistics terület  SCM 2010/2: 8 főtevékenység  LI 2009/2: 13 FTLAP  www.sprintkamion.hu fullfilment szolgáltatás  SCM 2010/2: 13 FUll Service Card‐ja  SCM 2009/3: 36 futóműmodulgyártás  SCM 2010/5: 21 futószalag  SCM 2010/2: 9 fuvarengedély  LI 2009/2: 13 fuvaroz  SCM 2010/5: 43 fuvarozás  LI 2003/2: 49 fuvarozó  SCM 2008/6: 67 függő keresletű készletek  www.sprintkamion.hu gazdaság  LÉ 2004: 119, 2007–2008: 17  gazdasági  SCM 2010/5: 35 gazdaságos  LÉ 2006: 39 gazdasági potenciál  LI 2008/3: 12 general cargo  www.sprintkaion.hu gép  LÉ 2011: 65 gépkezelő  SCM 2010/5: 21 GHS  SCM 2008/6: 49 

185 

 

GOP  T 2008/9: 22 gördülőállomány  LI 2009/2: 14 gyáregység  SCM 2010/2: 8 gyártás  LÉ 2007–2008: 20  gyártástámogatás  SCM 2010/5: 11 gyártó  SCM 2010/5: 36 gyártókapacitás  SCM 2010/2: 12 gyártósor  SCM 2010/2: 8 gyártóüzem  SCM 2010/2: 7 gyorstesztelés  SCM 2010/2: 8 gyűjtőforgalom  SCM 2010/2: 6 gyűjtőfuvarozás  SCM 2010/5: 46 gyűjtőszállítás  SCM 2010/2: 31 haderőfejlesztés  LÉ 2010: 80 hagyományos átárazási módszerek  T 2008/9: 34 hallani  SCM 2010/5: 37 hangsúlyt fektet  SCM 2010/2: 24 hardver  SCM 2008/6: 25 használhatóság  SCM 2010/5: 36 hasznosít  SCM 2010/5: 41 haszongépjármű  SCM 2010/5: 26 haszonjármű  SCM 2010/5: 26 határköltségek  Körmendi –Pucsek 2008: 23 hatékonyság  LÉ 2007–2008: 21 hatékonysági  LÉ 2007–2008: 21 hazai  SCM 2010/5: 25 hálózatépítés  LÉ 2009: 84 hálózati  LÉ 2007–2008: 20 háromhengeres  LI 2009/2: 19 helpdesk‐támogatás  SCM 2008/6: 7 helyez  SCM 2010/5: 40 helyhez kötött gyártási rendszer  Némon – Sebestyén –Vörösmarty 2006: 62 hiány  LÉ 2011: 64 hidraulika  SCM 2008/6: 45 hitelt nyújt  SCM 2008/6: 7 honorál  SCM 2010/5: 44 Huckepack  www.sprintkaion.hu hulladéklogisztika  LÉ 2009: 116 húsipari logisztika  SCM 2010/5: 8 húzóágazat  LI 2009/2: 10 hűtőalagút  SCM 2010/4: 30 idegenforgalmi  LI 2009/2: 5 időmegtakarítás  SCM 2010/2: 7, LI 2009/2: 6 időtényező  SCM 2010/5: 17 IFS  SCM 2008/12–2009/1: 14 igazgató  SCM 2010/5: 34 

186 

 

implementál  SCM 201/5: 42 import  SCM 2010/2: 17 importál  SCM 2010/2: 18 infokommunikáció  SCM 2010/5: 6 informatikai  SCM 2010/5: 34 információ  LÉ 2011: 65 információáramlás  SCM 2010/2: 12 információs kapcsolatok  Forgács 1983: 481, 393 információtechnikai  LÉ 2007–2008: 21 információvesztés  LÉ 2007–2008: 21  infrastruktúra  SCM 2008/6: 16 infrastruktúrafejlesztés  LI 2009/2: 12 innováció  SCM 2008/6: 45 innovációs  SCM 2008/6: 46 input  LÉ 2004: 57 integrál  SCM 2010/5: 40 integrált  SCM 2010/5: 34 integrált elosztási rendszerek  Szegedi –Prezenszki 2003: 300  integrált logisztikai menedzsment  www.sprintkamion.hu integrált vállalati informatika  LÉ 1995: 28 intermodális terminál  LI 2008/3: 7 internacionális  LÉ 2007: 37 interoperabilitási munka  LI 2008/3: 7 

intervallum  SCM 2008/6: 22 

intézkedéscsoport  LI 2009/2: 10 intézkedést hoz  SCM 2010/2: 30, SCM 2008/6: 6 irányváltó  SCM 2010/5: 15 ipar  LÉ 2004: 174 iparág  SCM 2010/2: 17 ipari  SCM 2010/5: 25 ipari‐logisztikai  SCM 2010/2: 6 irányít  SCM 2010/5: 43 irányított  LÉ 2007–2008: 20 irányvonat  SCM 2008/6: 32 irodai  SCM 2010/5: 25 ISO  SCM 2008/12–2009/1: 14 ISPA  www.sprintkamion.hu javít  SCM 2010/5: 40 javítást végez  SCM 2010/2: 9, 10 javító  SCM 2010/5: 36 javítóállomás  SCM 2010/2: 10 javítóbázis  SCM 2010/2: 13 javítórészleg  SCM 2010/2: 8 javítósor  SCM 2010/2: 9 járműipar  LI 2009/2: 10 jelenlévő  SCM 2010/5: 25 

187 

 

JIS  SCM 2007/2: 18 JIT  SCM 2008/12–2009/1: 27  jogszabályi változások  SCM 2010/5: 35 kabotázs  LI 2009/2: 14 kabotázstilalom  LI 2009/2: 14 kanban  SCM 2010/2: 9, 26 kapacitás  SCM 2010/2: 12, 2008/6: 18 kapcsolódás  LÉ 2007–2008: 20  kapcsolódó  SCM 2010/5: 36 karbantartó  SCM 2010/5: 36 kardánbox  SCM 2008/12–2009/1: 20 károsanyag  SCM 2010/2: 17 képességalapú haderőfejlesztés  LÉ 2010: 77 keresett  SCM 2010/5: 32 kereskedelmi  SCM 2010/5: 34 kereskedelmi hálózat  Forgács 1983: 325 kereskedő  SCM 2010/5: 36 keretszabályok  LI 2008/3: 7 keretszerződés  LÉ 2010: 81 kerékpártároló  LI 2009/2: 5 kezelhet  SCM 2010/5: 40 kezelő  SCM 2010/5: 34 kezelőrobot  SCM 2010/2: 8 készletelemző  SCM 2010/2: 12 készletez  LÉ 2007: 89 készletezés‐raktározás  SCM 2010/5: 7 készlettartás miatt felszámítható kamat  Körmendi –Pucsek 2008: 25 késztermék  SCM 2010/2: 42 kétdugattyús  SCM 2010/5: 27 K+F  SCM 2010/6: 7 kiaknáz  SCM 2010/5: 41 kialakít  SCM 2010/5: 32 kiállított számla  SCM 2010/5: 35 kibővít  SCM 2010/5: 44 KIC  SCM 2010/2: 6 kiegyensúlyozás  LÉ 2007–2008: 20  kielégít  SCM 2010/5: 39 kiemelkedő  SCM 2010/5: 32 kifejlesztett  SCM 2010/5: 37 kikötőfejlesztés  LI 2008/3: 12 kiscsomag  SCM 2010/2: 46 kísérhet  SCM 2010/5: 41 kiskereskedelmi  SCM 2010/5: 15 kisteherautó  SCM 2010/2: 18 kisvállalkozás  SCM 2010/2: 6 kiszállításra kerül  SCM 2010/2: 9, 19 

188 

 

kiszervezés  LÉ 2007–2008: 18  kiterjedő  SCM 2010/5: 34 kivitelezésre kerül  SCM 2008/6: 32 kizárólagosság  SCM 2010/5: 25 KKE  SCM T 2008: 20 klaszter  SCM 2011/2: 48 klíma  SCM 2008/6: 38 klimatizál  SCM 2010/5: 41 know‐how  SCM 2008/6: 7 kockázatkezelés  SCM 2010/5: 37 kombinált fuvarozás  LÉ 2005: 32 komissióz  SCM 2010/5: 43 komissiózás  SCM 2011/2: 49, 2008/6: 33 komissiózási  SCM 2010/5: 37 kompatibilis  SCM 2008/6: 24 komponens  SCM 2008/6: 14 komplexitás  LÉ 2005: 49 koncentrálódni  LÉ 2006: 23 koncepció  SCM 2008/6: 30 konjunktúra  T 2008/9: 18 konjunktúrahatás  SCM 2010/5: 18 konszern  SCM 2008/6: 29 konszolidáció  SCM 2008/6: 25 konténer  SCM 2010/2: 30 konténerizáció  SCM 2010/2: 32 konténervonat  LI 2009/2: 13 kontinuitás  SCM 2008/6: 30 kontraktus  Forgács 1983: 394 kontroll  SCM 2008/6: 24 kooperatív rendszerek  LÉ 2005: 159 koordinálás  SCM 2010/5: 36 korlátoz  SCM 2010/5: 42 korridor  SCM 2008/6: 37 korszerüsítés  SCM 2010/5: 32 korszerűsített  SCM 2010/5: 32 költség  LÉ 2007–2008: 18  költségarányok módszere  Némon –Sebestyén –Vörösmarty 2003: 53 költségcsökkentés  LÉ 2010: 86, SCM 2010/5: 25, SCM 2010/2: 7 költségmegtakarítás  SCM 2010/2: 7 könnyűgép  SCM 2010/2: 21 könnyűipar  SCM 2010/2: 18 könnyűszerkezet  SCM 2010/5: 18 környezetbarát gyártási környezet  SCM 2010/5: 8 környezetminőség  LI 2009/2: 6 környezetterhelés  LÉ 2010/ 148 környezetvédelem  LI 2009/2: 5 

189 

 

környezetvédelmi termékdíj  Némon – Sebestyén –Vörösmarty 2006: 360 környezetvédő  LI 2009/2: 6 követni  SCM 2010/5: 32 középtávú  LI 2009/2: 12 középvállalkozás  SCM 2010/2: 6 közlekedés  LÉ 2009: 128 közlekedési‐logisztikai  LI 2009/2: 13 közlekedéspolitika  LI 2009/2: 12 közvetlen elosztási rendszer  www.sprintkamion.hu kumulált érték  LI 2008/3: 13 kutatás  LÉ 2007–2008: 17  kutatás‐fejlesztés  LI 2009/2: 10 kutatóközpont  SCM 2010/2: 6 küldeménydarab  SCM 2008/6: 50 LAN  www.sprintkamion.hu lean‐alapelv  SCM 2007/2: 8 lean eszközök  SCM 2010/2: 26 lean manufacturing  SCM 2008/12–2009/1: 14 lean szakember  SCM 2010/2: 11 leasing  SCM 2008/6: 41 lebonyolítás  LÉ 2007–2008: 20  leírásra kerül  SCM 2010/2: 23 légiposta  LÉ 2010: 66 légi‐tengeri  SCM 2010/5: 6 légszennyezés  LI 2009/2: 5 lengéscsillapító  SCM 2010/5: 27 létesít  SCM 2010/5: 41 létszámgazdálkodás  SCM 2010/2: 11 LEZ  SCM 2008/12–2009/1: 33  lízing  SCM 2008/6: 41, 43 logisztika  SCM 2008/6: 33 logisztikai  SCM 2010/5: 37 logisztikai funkciók  Némon –Sebestyén –Vörösmarty 2003: 23  logisztikai információs rendszer  Körmendi – Pucsek 2008: 189 logisztikai költségek  LÉ 1995: 64, Körmendi – Pucsek 2008: 15 logisztikai lánc  LÉ 2009: 128, Körmendi – Pucsek 2008: 13 logisztikai szemléletmód  LÉ 1995: 63 logisztikai szemléletű termelésmenedzsment 

Körmendi – Pucsek 2008: 78 

magasraktári  SCM 2010/5: 36 makrogazdasági  SCM 2008/6: 27 makrologisztika  LÉ 2004: 147 makroszinten  LI 2005/1: 35 marketing  Körmendi – Pucsek 2008: 29, SCM 2008/6: 

29 marketingcsatorna  LÉ 1995: 83 

190 

 

marketingtevékenység  LÉ 1995: 13 maximalizál  SCM 2010/5: 41 maximális logisztikai nyereség  www.sprintkamion.hu 

mechanizmus  SCM 2008/6: 30 megállapodás  LÉ 2007–2008: 18  megállóhely  LI 2009/2: 5 megbízás  SCM 2010/5: 25 megbízási kalkuláció  Körmendi –Pucsek 2008: 22  megbízhatóság  SCM 2010/5: 25 megfeleltethető  SCM 2010/5: 37 meghatároz  SCM 2010/5: 42 megrendelési ciklus  Körmendi –Pucsek 2008: 26  megoldani  SCM 2010/5: 32 megoldás  SCM 2010/5: 25 megtakarít  SCM 2010/5: 41 megtakarítás  SCM 2010/5: 37 megtalálható  SCM 2010/5: 32 megtalálni  SCM 2010/5: 32 megvalósít  SCM 2010/5: 41 menedzselés  LÉ 2007–2008: 20 menedzselt kapcsolat  LÉ 2007–2008: 20 menetrend  LI 2009/2: 5 Mge  www.sprintkamion.hu mikrobiológiai  SCM 2008/6: 14, 18 mikrocégek  SCM 2010/2: 44 mikrokörnyezet  LÉ 2003: 47 mikrologisztika  LI 2009/2: 14 mikroszinten  LI 2008/3: 7 mikroszivárgás  LI 2008/3: 7 mikrovállalkozás  LI 2008/3: 12, SCM 201/5: 3 minimalizál  SCM 2010/5: 40 minimalizálás  LÉ 2007–2008: 20  minimalizálásra kerül  SCM 2010/2: 38 minimális  SCM 2010/5: 32 minőség  SCM 2010/5: 32 minőségellenőrzés  SCM 2010/5: 17 minőségirányítás  SCM 2010/5: 22 minőségmenedzsment  Körmendi –Pucsek 2008: 99 minősítő  SCM 2010/5: 37 MLBKT  SCM 2007/3: 56  MLE  LÉ 2006: 2 MMOG/LE  SCM 2008/12–2009/1: 16 modernizál  LÉ 2007: 31 modul  SCM 2008/6: 22 monitoring  LÉ 2008: 43 monopaletta  SCM 2008/6: 54 

191 

 

motivál  SCM 2010/5: 42 MRN  LÉ 2009: 78 multi  SCM 2010/5: 44 multinacionális cégek  SCM 2008/6: 15 multinacionális logisztika  LÉ 2004: 116 multinacionális kereskedelmi láncok  LÉ 2004: 116 multinacionális vállalatok  SCM 2010/2: 47 multipaletta  SCM 2008/6: 55 munkaerőhiány  LI 2008/3: 7 munkavállaló  LI 2009/2: 10 műhelyrendszerű gyártás  www.sprintkamion.hu működési  SCM 2010/5: 36 működtet  SCM 2010/5: 43 műszaki  LÉ 2007–2008: 21  nagyformátumú printer  SCM 2010/5: 17 nagyjavítás  SCM 2007/2: 9 nagyker  SCM 2010/5: 17 nagykereskedelmi  SCM 2010/5: 37 nagykereskedés  SCM 2010/5: 17 nagykereskedő  SCM 2010/5: 49 nagyprojekt  LI 2009/2: 13 nagyüzemi  LI 2009/2: 18 nemzetgazdaság  LÉ 1995: 62, Körmendi –Pucsek 2008: 9 nemzetközi  SCM 2010/5: 25 net  SCM 2010/2: 19 népgazdaság  Forgács 1983: 262 next day delivery‐elv  SCM 2007/2: 8 norma  SCM 2008/6: 42 nyereség  LÉ 2007–2008: 17  nyereséges  SCM 2010/5: 36 nyerskelme  SCM 2010/2: 16 nyolcszáz raklaphelyes központi raktár  SCM 2010/5: 12 OBO  www.sprintkamion.hu office‐ismeretek  SCM 2008/6: 66 oktat  SCM 2010/5: 41 oktatási‐képzési  LI 2009/2: 10 online  SCM 2008/12–2009/1: 20 online‐, offline‐adatátvitel  Körmendi – Pucsek 2008: 193 online termék  SCM 2010/5: 44 open‐book kontra closed‐book szerződés  SCM 2010/2: 46 optimalizál  SCM 2010/5: 42 optimalizált  SCM 2010/5: 43 outdoor trainig  LÉ 2008: 45 output típusú veszteség arány  www.sprintkamion.hu 

outsourcing  SCM 2010/5: 42 

outsourcing pályázatkiírás  SCM 2010/5: 42 

192 

 

outspeed vezérlőkoncepció  SCM 2008/6: 45 óriásvállalat  SCM 2010/2: 26 own controlled fuvarszolgáltatás  SCM 2008/12–2009/1: 29 önkormányzat  LI 2009/2: 5 önköltségszámítás  LÉ 2004: 149 összefogó  SCM 2010/5: 36 összefüggés  LÉ 2007–2008: 22  összehasonlítást végez  SCM 2010/2: 18 összgördülő tömeg  www.sprintkamion.hu ösztönzést ad  SCM 2010/2: 25 ötfokozatú  LI 2009/2: 19 ötüléses  SCM 2010/5: 27 paletta  SCM 2008/6: 47 paraméterkönyv  LI 2009/2: 6 paritás  www.sprintkamion.hu park  LÉ 2004: 172 pénzügyi  SCM 2010/5: 35 pénzügyi‐gazdasági  LI 2009/2: 14 pénzvisszaforgatás  SCM 2010/5: 48 piac  LÉ 2004: 151 piachódítás  SCM 2010/5: 25 pisztoly  SCM 2008/6: 57 planning  SCM 2010/2: 19 platform  SCM 2008/6:44 plug’n play vizuális ellenőrző eszközök  SCM 2010/2: 29 policy  SCM 2010/2: 45 pontosság  SCM 2010/5: 25 postai‐futárpostai  LI 2009/2: 14 potenciális  SCM 2008/6: 38 PRI‐elv  www.sprintkamion.hu print és office szektor  SCM 2010/5: 25 privatizáció  SCM 2008/6: 27 proaktív  SCM 2010/2: 33 procurement hub  SCM 2010/2: 18 profil  SCM 2008/6: 15 profit  T 2009/2: 34 prognosztizál  SCM 2008/6: 30 prognosztizálható  SCM 2008/6: 30 prognózis  SCM 2008/6: 39 program  SCM 2008/6: 22 projekt  SCM 2008/6: 9 promóció  LÉ 2003: 38 pull‐rendszer  LÉ 2005: 21 push‐elv  LÉ 2005: 21 push‐rendszerű értékesítés  SCM 2008/6: 23 radioaktív  SCM 2008/6: 47 

193 

 

raklap  SCM 2008/9: 41, 2010/5: 32 raklaptároló  SCM 2010/5: 30, 32 raktár  T 2008/9: 40 raktári  SCM 2010/5: 37 raktárkezelési  SCM 2010/5: 37 raktárkezelő  SCM 2010/5: 21 raktároz  SCM 2010/5: 42 raktározás   LÉ 1995: 43 raktározási folyamatok  Körmendi – Pucsek 2008: 133 raktárkezelés  SCM 2010/2: 12 raktárkészlet  SCM 2010/5: 21 raktármodul  SCM 2008/6: 57 raktároz  LÉ 2007: 46 raktárrész  SCM 2008/6: 50 raktárüzemeltetés  SCM 2010/2: 12 raktér  SCM 2010/5: 27 reakció  SCM 2008/6: 50 realizálás  LÉ 2007–2008: 17  reálkereset  T  2008/9: 19 real time  SCM 2008/12–2009/1: 34 receptúra  SCM 2008/6: 17 recycling logisztika  SCM 2010/5: 42 refakcia  LÉ 2004: 57 regionális  LÉ 2007: 42 reklám  Forgács 1983: 476, 483 rekonstrukció  SCM 2008/6: 39 rendelésállomány‐növekedés  SCM 2010/2: 12 rendelésfelvétel  SCM 2010/5: 9 rendelési ciklusidő  www.sprintkamion.hu rendeléslogisztika  Körmendi –Pucsek 2008: 21 rendelhető  SCM 2010/5: 37 rendszerkarbantartás  SCM 2010/2: 13 rendszerszemlélet  Forgács 1983: 516, Körmendi – Pucsek 2008: 

9 reorganizáció  LI 2009/2: 14 régió  LÉ 2004: 173 rekonstruckió  LI 2006/2: 48 rentcon  www.sprintkamion.hu repülőtéri handling agent  SCM 2008/6: 24 return management  LÉ 2005: 23 reverse logistics  SCM 2010/2: 13 rész  LÉ 2009: 119 részfolyamat  SCM 2010/2: 21 részrakomány  SCM 2010/4: 50 résztulajdonos  SCM 2008/12–2009/1: 11 reverse logisztika  LÉ 2005: 19 

194 

 

RFID  SCM 2008/12–2009/1: 30 RFID pilot  LI 2008/3: 13 RoLa  SCM 2007/2: 23 ro‐ro  SCM 2010/2: 31 rugalmasság  SCM 2010/5: 35 RTLS  SCM 2008/12–2009/1: 30 sales  SCM 2008/12–2009/1: 12 sales munka  SCM 2010/5: 48 sarzsméret  SCM 2008/2: 43 SC  www.sprintkamion.hu scanner  SCM 2008/12–2009/1: 44 sebváltó  SCM 2010/5: 27 segítséget nyújt  SCM 2010/2: 7, 19 semi container service  www.sprintkamion.hu server  SCM 2008/12–2009/1: 31 sikeres  SCM 2010/5: 32 SI‐SO  www.sprintkamion.hu site benchmarking szolgáltatás  SCM 2010/2: 18 skálázhatóság  SCM 2010/5: 36 sor kerül (vmire)  SCM 2008/6: 7 specializál  SCM 2010/5: 42 specializált csatornatagok  Némon – Sebestyén –Vörösmarty 2006: 90 speditőr  SCM 2008/6: 20 speditőrcég  SCM 2008/6: 27 státusz  SCM 2008/6: 34 stabilizál  SCM 2010/5: 40 stagnál  SCM 2010/5: 46 stakeholder  SCM 2010/2: 6 statikus  SCM 2008/6: 53 stop‐and‐go üzem  SCM 2008/6: 42 stratégia  SCM 2008/6: 25, 33 supply chain  körmendi – Pucsek 2008: 14 supply chain management  SCM 2010/2: 17 szabad helyfoglalásos rendszer  www.sprintkamion.hu szállít  SCM 2010/5: 41 szállítandó  LÉ 2003: 89 szállítani  LI 2007/4: 34 szállítás  LÉ 2010: 87 szállítási lánc  Forgács 1983: 466 szállítmányoz  SCM 2010/5: 43 szállítmányozás  Körmendi – Pucsek 2008: 154, SCM 2010/5: 

50 szállítmányozó‐fuvarozó  SCM 2007/2: 26 szállító  SCM 2010/5: 36 szállítóeszköz  SCM 2010/5: 18 szállítói  SCM 2010/5: 36 

195 

 

szállítat  SCM 2010/5: 43 szárazáru  SCM 2010/4: 44 szegmens  SCM 2008/6: 30 szelektál  SCM 2010/5: 42 szennyez  SCM 2010/5: 41 szerelőműhely  SCM 2010/2: 6 szerződés  Forgács 1983: 455, LÉ 1995: 36, Körmendi – 

Pucsek 2008: 154 szervez  SCM 2010/5: 40 szervezetközi  LÉ 2007–2008: 21 szervezettség  LÉ 2007–2008: 17 szerviz  SCM 2008/6: 43 szétosztás  LÉ 2007–2008: 20  szisztéma  LI 2009/1: 16 szkenner  SCM 2010/2: 29 szoftver  SCM 2008/6: 20 szoftvermegoldás  SCM 2008/6: 3 szolgál  SCM 2010/5: 40 szolgáltat  SCM 2010/5: 42 szolgáltatásminőség  SCM 20105: 48 szolgáltatást nyújt  SCM 2008/6: 8, SCM 2010/2: 7, 13, 39 szolgáltatást végez  SCM 2010/2: 8, 13, 19 szűkíteni  SCM 2010/5: 32 stratégiai  SCM 2010/5: 36 tachográf  SCM 2008/6: 24 tag  LÉ 2004: 174 található  SCM 2010/5: 37 támogatást nyújt  SCM 2008/6: 7 támogathat  SCM 2010/5: 38 támogató  SCM 2010/5: 37 tanácsi vállalatok  Forgács 1983: 401 tanusítás  LÉ 2008: 39 tape drive  SCM 2010/2: 8 tárgy  LÉ 2004: 175 tárgyalás  LÉ 2007–2008: 22  tarifa  LÉ 2007: 67 tárolás‐raktározás  LI 2009/2: 14 tárolórendszer  SCM 2010/2: 9 társaság  LÉ 2004: 23 társfinanszírozás  LI 2009/2: 5 tarthat  SCM 2010/5: 39 team  SCM 2008/12–2009/1: 14 technológia  SCM 2008/6: 29 technológiai infrastruktúra  T 2008/9: 13 teherautó  SCM 2010/5: 18 tejtermék  SCM 2010/4: 44 

196 

 

telekomszektor  SCM 2010/5: 48 telephely  SCM 2010/2: 6 teljesít  SCM 2010/5: 32 teljesíthet  SCM 2010/5: 44 teljes kocsirakományú díjak  Körmendi –Pucsek 2008: 159 teljes supporttal támogat  SCM 2008/6: 23 temperál  SCM 2010/5: 45 tengelytáv  SCM 2010/5: 27 terítékrajz  SCM 2010/5: 17 terítés  Forgács 1983: 75 termelékenység  LÉ 2004: 29 termelő‐szolgáltató  LÉ 2005: 30 termék útján történő megelőzés  Körmendi – Pucsek 2008: 212 termelési  SCM 2010/5: 36 termelési költség  Forgács 1983: 406 termelésszervezés  Forgács 1983: 118 termelésvezető  SCM 2010/5: 17 termelőszektor  SCM 2010/2: 23 termékcsoport  SCM 2010/2: 11 termékinnováció  SCM 2010/5: 47 terminál  SCM 2008/6: 45 terv  LÉ 2004: 178 tervez  SCM 2010/5: 40 tervezhető  SCM 2010/5: 37 teszt  LÉ 2011: 65 TEU  SCM 2008/6: 62 tevékenység  SCM 2010/5: 32 tevékenységet végez  SCM 2010/2: 6 térség  SCM 2010/5: 32 térségi logisztika  LÉ 2009: 68 tisztító‐rakodó  LÉ 2005: 14 típus  LÉ 2011: 65 továbbít  SCM 2010/5: 42 többtényezős szinergiák  LÉ 2005: 111 töltő‐palackozó  LÉ 2005: 32 tömegtermelés  SCM 2011/2: 11, 2010/5: 15 tömörítő  SCM 2010/5: 34 trailor‐made  SCM 2010/5: 45 transz‐európai  LI 2008/3: 5 transzformálható  SCM 2010/5: 36 transzfúziók  SCM 2010/5: 30 transznacionális  LÉ 2007: 47 transzport  SCM 2010/2: 30 tranzakció  SCM 2008/6: 35 tranzit  SCM 2008/6: 27 trend  SCM 2008/6: 28 

197 

 

univerzális  LI 2003/2: 57 utánvét  SCM 2010/5: 46 utasbarát  LI 2009/2: 6 utasítás  LÉ 2007–2008: 17  utaskilométer  LI 2009/2: 5 utastér  LI 2009/2: 19 újradefiniálás  LÉ 2007–2008: 20  út  LÉ 2004: 119 üvegedény  SCM 2008/12–2009/1: 64 üzemanyagmegtakarítás  SCM 2010/2: 7 üzemeltet  SCM 2010/5: 41 üzemeltetés  T 2008/9: 42 üzemi  SCM 2010/5: 37 üzlet  LÉ 2011: 65 üzletvezető  SCM 2010/5: 35 vagonrakomány  SCM 2008/6: 6 vasút  LI 2009/2: 12 vasútvonal‐fejlesztés  LI 2009/2: 13 vágás‐darabolás  SCM 2010/2: 37 választ ad  SCM 2010/2: 21 vállalatirányítás  SCM 2010/2: 13 vállalatvezetés  SCM 2011/2: 25 válság  SCM 2010/5: 37 válságkezelő  LI 2009/2: 10 vámstratégia  LI 2009/2: 10 vámtörvény  LI 2008/3: 26 vegyiáru  SCM 2007/2: 52 vegyipari outsourcing  SCM 2008/6: 47 venni  SCM 2010/5: 32 veszélyes áru  LÉ 2009: 32 veszélyes hulladék  Körmendi –Pucsek 2008: 213 veszélyes reakció  LÉ 2006: 59 vevő  LÉ 2007–2008: 20 vevői  SCM 2010/5: 36 vezető  SCM 2010/5: 38 védelmet nyújt  SCM 2010/2: 37 védjegy  LI 2009/2: 6 végez  SCM 2010/5: 32 végrehajtásra kerül  SCM 2010/2: 18 vibrációszűrő  SCM 2010/5: 27 villamosprojekt  LI 2009/2: 5 villástargonca  SCM 2010/4: 32 vizsgál  SCM 2010/5: 40 vizsgálatot végez  SCM 2010/2: 29 voice picking  SCM 2010/2: 15 volumen  SCM 2008/6: 27 

198 

 

volumennövekedés  SCM 2010/5: 48 vonalhálózat  LI 2009/2: 5 vonali forgalom  Körmendi –Pucsek 2008: 155 vonalkódtechnika  SCM 2010/5: 34 vontatók  SCM 2010/5: 30 wagon de particuler  ABC der Abkürzungen der Logistik:  294 webáruház  SCM 2010/5: 49 zajszűrő  SCM 2010/5: 27 zöldmezős beruházás  SCM 2010/5: 6, SCM 2008/6: 32