A M A G Y A R O R S Z Á G I

M E T O D I S T A E G Y H Á Z

P É C S I G Y Ü L E K E Z E T É N E K

H Í R L E V E L E

2010. április XIV.évf./4. Isten világítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket.

Efézus 1:18

| 2

Á p r i l i s i g y ü l e k e z e t i p r o g r a m j a i n k :

1-én, Nagycsütörtökön, 15 órakor Felnőtt Kátét és imaórát, 16,30-kor ifiórát tartunk

2-án, Nagypénteken, 17 órakor istentisztelet lesz

Az én keresztem…”Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk…” 2Kor.4,10.

4-én, Húsvét vasárnap, Feltámadás ünnepén 930 imaóra, és 1000 Úrvacsorai Isten-tisztelet lesz Pécsett, 15,00-kor Hidason

Téma: Kereszt üzenete: Békesség Néktek! Luk. 24,36.

5-én, kedden, 1700 órakor bibliaórát tartunk Hidason 6-án, szerdán, 1700 órakor házi csoport Kőszegiéknél 7-én, csütörtökön, 15 órakor Felnőtt Kátét és imaórát, 16,30-kor ifiórát tartunk 8-án, pénteken, 15 órakor Konfirmáció, Bicsérden 1800 házi istentisztelet lesz 11-én, vasárnap 930 imaóra, és 1000 órakor istentisztelet lesz Pécsett, Hidason 1500

órakor

Téma: Kereszt üzente: „…semmiképpen el nem hiszem.” Ján.20,19-31.

13-án, kedden, 1700 órakor bibliaórát tartunk Hidason 14-én, szerdán, 1700 órakor házi csoport Kőszegiéknél. 15-én, csütörtökön, 15 órakor Felnőtt Kátét és imaórát, 16,30-kor ifiórát tartunk 16-án, pénteken 15 órakor Konfirmáció, Bicsérden 1800 házi istentisztelet lesz 18-án, vasárnap 930-kor imaórát,, 10 00 órakor istentiszteletet tartunk Pécsett. Hidason 15 00órakor lesz istentiszteletünk. 1800-kor Siklóson istentisztelet

Téma: Kereszt üzente: „…Kövess engem!” Ján.21,1-19.

20-án, kedden, 1700 órakor bibliaórát tartunk Hidason 21-én, szerdán, 1700 órakor házi csoport Kőszegiéknél. 22-én, csütörtökön, 15 órakor Felnőtt Kátét és imaórát, 16,30-kor ifiórát tartunk 23-án, pénteken, 15 órakor Konfirmáció, Bicsérden 1830 házi istentisztelet lesz 25-én, vasárnap 930 imaóra, és 1000 órakor istentisztelet lesz Pécsett Hidason 1500 órakor lesz istentisztelet

Téma: Kereszt üzenete: „…és senki ki nem ragadja őket…”Ján.10,22-30

27-én, kedden, 1700 órakor bibliaórát tartunk Hidason 28-án, szerdán, 1700 órakor házi csoport Kőszegiéknél. 29-én, csütörtökön, 15 órakor Felnőtt Kátét és imaórát, 16,30-kor ifiórát tartunk 30-án, pénteken, 15 órakor Konfirmáció, Bicsérden 1830 házi istentisztelet lesz

M i h i á n y z i k ?

Kérjetek és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik néktek. (Lukács 11,9)

Ültünk-e már a templomban körbejáratva tekintetünket, és feltéve magunknak a kérdést: Mi hiányzik? Én igen. Minden vasárnap ott voltam a templomban, ugyanab-ban az időben, ugyanazokkal az emberekkel. Minden megszokott volt, de valami hiány-zott. Mindent megtettem, amire csak kértek. Vasárnapi iskolát, nyári tábort vezettem, részt vettem a bibliaórán, és a vezetőség tagja voltam.

Egy nap valaki megkérdezte: Miért teszed mindezt? A lelkes válaszom így szólt: Mert nagyon szeretlek benneteket! Ez egy gyönyörű vallomás, de nem kielégítő indok a gyülekezeti szolgálatra - válaszolta az illető.

Nem értettem. Miért nem jó, ha szeretem a testvéreket? Mi hiányzik? Isten. Nem volt vele személyes kapcsolatom. Ezért a bibliatanulmányozásban, istentiszteleteken, imádságban, szolgálatban és kapcsolataimban elkezdtem magát Istent keresni. Az Istennel való kapcsolat mára az életem középpontjává vált. Isten táplálja a lelkem és fenntartja életem. Erősségem, ha gyenge vagyok, megnyugvás, ha félek, társam a ma-gányosságban, a lecsendesítőm, ha dühös vagyok, s a legjobb barátom. Köszönjük Istenünk a szeretetedet, amely időt enged, hogy megbízzunk akaratodban és megtanít a

tőled kapott életre. Ámen. A gyülekezeti szolgálat nem ugyanaz, mint Istent szeretni.

H E I D I T I E R N E Y ( N E W J E R S E Y , U S A ) V o l t a m – v a g y o k

Voltam elgurult drahma, Voltam elveszett bárány, Porban s tövis közt hagyva.

A MESTER így talált rám, S vagyok most meglelt drahma, Vagyok megtalált bárány.

FÜLE LAJOS

„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él.”

(János ev. 11,25.)

3 |

Á p r i l i s i g y ü l e k e z e t i p r o g r a m j a i n k :

1-én, Nagycsütörtökön, 15 órakor Felnőtt Kátét és imaórát, 16,30-kor ifiórát tartunk

2-án, Nagypénteken, 17 órakor istentisztelet lesz

Az én keresztem…”Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk…” 2Kor.4,10.

4-én, Húsvét vasárnap, Feltámadás ünnepén 930 imaóra, és 1000 Úrvacsorai Isten-tisztelet lesz Pécsett, 15,00-kor Hidason

Téma: Kereszt üzenete: Békesség Néktek! Luk. 24,36.

5-én, kedden, 1700 órakor bibliaórát tartunk Hidason 6-án, szerdán, 1700 órakor házi csoport Kőszegiéknél 7-én, csütörtökön, 15 órakor Felnőtt Kátét és imaórát, 16,30-kor ifiórát tartunk 8-án, pénteken, 15 órakor Konfirmáció, Bicsérden 1800 házi istentisztelet lesz 11-én, vasárnap 930 imaóra, és 1000 órakor istentisztelet lesz Pécsett, Hidason 1500

órakor

Téma: Kereszt üzente: „…semmiképpen el nem hiszem.” Ján.20,19-31.

13-án, kedden, 1700 órakor bibliaórát tartunk Hidason 14-én, szerdán, 1700 órakor házi csoport Kőszegiéknél. 15-én, csütörtökön, 15 órakor Felnőtt Kátét és imaórát, 16,30-kor ifiórát tartunk 16-án, pénteken 15 órakor Konfirmáció, Bicsérden 1800 házi istentisztelet lesz 18-án, vasárnap 930-kor imaórát,, 10 00 órakor istentiszteletet tartunk Pécsett. Hidason 15 00órakor lesz istentiszteletünk. 1800-kor Siklóson istentisztelet

Téma: Kereszt üzente: „…Kövess engem!” Ján.21,1-19.

20-án, kedden, 1700 órakor bibliaórát tartunk Hidason 21-én, szerdán, 1700 órakor házi csoport Kőszegiéknél. 22-én, csütörtökön, 15 órakor Felnőtt Kátét és imaórát, 16,30-kor ifiórát tartunk 23-án, pénteken, 15 órakor Konfirmáció, Bicsérden 1830 házi istentisztelet lesz 25-én, vasárnap 930 imaóra, és 1000 órakor istentisztelet lesz Pécsett Hidason 1500 órakor lesz istentisztelet

Téma: Kereszt üzenete: „…és senki ki nem ragadja őket…”Ján.10,22-30

27-én, kedden, 1700 órakor bibliaórát tartunk Hidason 28-án, szerdán, 1700 órakor házi csoport Kőszegiéknél. 29-én, csütörtökön, 15 órakor Felnőtt Kátét és imaórát, 16,30-kor ifiórát tartunk 30-án, pénteken, 15 órakor Konfirmáció, Bicsérden 1830 házi istentisztelet lesz

M i h i á n y z i k ?

Kérjetek és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik néktek. (Lukács 11,9)

Ültünk-e már a templomban körbejáratva tekintetünket, és feltéve magunknak a kérdést: Mi hiányzik? Én igen. Minden vasárnap ott voltam a templomban, ugyanab-ban az időben, ugyanazokkal az emberekkel. Minden megszokott volt, de valami hiány-zott. Mindent megtettem, amire csak kértek. Vasárnapi iskolát, nyári tábort vezettem, részt vettem a bibliaórán, és a vezetőség tagja voltam.

Egy nap valaki megkérdezte: Miért teszed mindezt? A lelkes válaszom így szólt: Mert nagyon szeretlek benneteket! Ez egy gyönyörű vallomás, de nem kielégítő indok a gyülekezeti szolgálatra - válaszolta az illető.

Nem értettem. Miért nem jó, ha szeretem a testvéreket? Mi hiányzik? Isten. Nem volt vele személyes kapcsolatom. Ezért a bibliatanulmányozásban, istentiszteleteken, imádságban, szolgálatban és kapcsolataimban elkezdtem magát Istent keresni. Az Istennel való kapcsolat mára az életem középpontjává vált. Isten táplálja a lelkem és fenntartja életem. Erősségem, ha gyenge vagyok, megnyugvás, ha félek, társam a ma-gányosságban, a lecsendesítőm, ha dühös vagyok, s a legjobb barátom. Köszönjük Istenünk a szeretetedet, amely időt enged, hogy megbízzunk akaratodban és megtanít a

tőled kapott életre. Ámen. A gyülekezeti szolgálat nem ugyanaz, mint Istent szeretni.

H E I D I T I E R N E Y ( N E W J E R S E Y , U S A ) V o l t a m – v a g y o k

Voltam elgurult drahma, Voltam elveszett bárány, Porban s tövis közt hagyva.

A MESTER így talált rám, S vagyok most meglelt drahma, Vagyok megtalált bárány.

FÜLE LAJOS

„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él.”

(János ev. 11,25.)

| 4

E l m ú l t h ó n a p b a n t ö r t é n t …

2010. március 11-én 14 óra 30 perckor szomorú szívvel vettünk búcsút a bicsérdi temetőben Kovács Istvánné Somogyi Klára testvérünktől, aki ezen a napon töltötte volna be 68. életévét. Urunk őt 2010. február 28-án magához szólította. 1997-től járt a bicsérdi közösségünkbe, majd a pécsi gyülekezetbe is. Sokat segített a gyülekezetben és az egyházunkban is, azzal szolgált, amit a legjobban tudott: főzött gyülekezeti alkalma-kon, felvállalta a táborok étkeztetését.

A család vesztesség okozta fájdalmában a gyülekezetünk is osztozik, és kívánjuk az Úr vigasztalását és megerősítését szerettei számára is.

K l á r i n é n i Nem könnyű a feladat: emlékezni rá, röviden, és mégis elmondva mindent. Ha job-

ban belegondolok, ez lehetetlen. Mert tudom, hogy minden leírt, vagy elmondott mon-datom mögött van egy-egy történet, emlék, amit majd máskor és talán mások monda-nak el.

Az emlékezéshez nem emlékek kellenek, hanem szeretet, és akit szeretünk, azt nem felejtjük el. Ezért vagyok biztos abban, hogy még sok mondat fog úgy kezdődni: Em-lékszel? Emlékszel, amikor Klári néni…?

Igen, így ismerték, így ismertétek ti a gyülekezetben: Klári néni. Én talán soha nem szólítottam így. Eleinte nem mertem szólítani sehogy, később

megadatott, hogy anyának szólíthattam. A telefonomban: Robianyuként van beírva, a szívembe úgy, ahogy jó ideje neveztem, főként, ha nem hallotta: anyika.

Ő pedig már akkor „kislányomnak” hívott, amikor még nem volt nyilvánvaló, hogy egyszer tényleg a menye leszek. 15 évig lehettem a menye. Ha voltak is közöttünk anyós – meny villongások, már a kereszt alatt vannak. Rendeződtek, amikor éppen ő vezetett végig azon az úton, amely a Krisztussal való új életet jelentette számomra. Akkor, azóta mélyült el közöttünk a szeretet. Klári néni, anyánk, anyika szerette az Urat. Kislány korától kereste őt. Felnőttként, anyaként ennek a hitnek az átadása fon-tos volt számára. Fiai: István és Róbert hittanra jártak abban az időben, amikor ez nem volt „divatos”, igazán kívánatos sem.

Amikor már felnőttként rátalált arra az Úrra, akiben mindig is hitt, amikor a Meto-dista gyülekezetben otthonra talált, fontos volt számára, hogy családja is vele menjen…

Így jutottunk el egymás után Tiszaligetre: Péter, István, Kata, végül én. Azon a nyáron (2002), Tiszaligeten a női körben Ruth történetét tanulmányoztuk.

M é d i a h í r e k

Április 2-án Metodista félóra lesz a Kossuth Rádióban

S z ü l e t é s n a p j u k a t e b b e n a h ó n a p b a n ü n n e p l i k :

Nagy Gyuláné 5-én Kőszegi Mónika 7-én Kőszegi Vanessza 15-én Thaly Lóránd 17-én Schauermann Mónika 19-én Siptár Miklós id. 20-án Schauermann Péter 21-én Förster Károly 21-én Szuhánszkiné Schäfer Aranka 25-én Müller Iza 26-án Thaly Ágnes 27-én Dudnik Katherina 29-én

„Szívből szeretlek, Uram, erősségem, mert minden munkámnál szikla és vár maradtál számomra.

Te vagy megmentőm, Istenem és pajzsom, aki viharban, zivatarban megvéd.”

J. CHR. BLUMHRRDT

I n f o r m á c i ó :

Ismét eltelt egy év, és eljött az adóbevallások ideje. Köszönetet szeretnénk mon-dani az elmúlt év elején az állam felé fizetett adójának felajánlható 1-1%-áért, melyet a

Magyarországi Metodista Egyház (617 fó - 4.392.214,-Ft ), illetve a Márta-Mária Ala-pítvány (686.623,- Ft) javára rendelkezett. Nagy szükségünk van a szolgálat végzéséhez ezekre a felajánlásokra, köszönjük!

Idén is kérjük, segítse munkánkat a felajánlható 1-1%-kal, esetleg ismerősei figyel-mét is felhívhatja erre, akik másoknak nem ajánlják fel!

Magyarországi Metodista Egyház technikai száma: 0073 Az egyházunk öregek otthonát támogató

Márta-Mária Alapítvány adószáma: 19231945-1-17

5 |

E l m ú l t h ó n a p b a n t ö r t é n t …

2010. március 11-én 14 óra 30 perckor szomorú szívvel vettünk búcsút a bicsérdi temetőben Kovács Istvánné Somogyi Klára testvérünktől, aki ezen a napon töltötte volna be 68. életévét. Urunk őt 2010. február 28-án magához szólította. 1997-től járt a bicsérdi közösségünkbe, majd a pécsi gyülekezetbe is. Sokat segített a gyülekezetben és az egyházunkban is, azzal szolgált, amit a legjobban tudott: főzött gyülekezeti alkalma-kon, felvállalta a táborok étkeztetését.

A család vesztesség okozta fájdalmában a gyülekezetünk is osztozik, és kívánjuk az Úr vigasztalását és megerősítését szerettei számára is.

K l á r i n é n i Nem könnyű a feladat: emlékezni rá, röviden, és mégis elmondva mindent. Ha job-

ban belegondolok, ez lehetetlen. Mert tudom, hogy minden leírt, vagy elmondott mon-datom mögött van egy-egy történet, emlék, amit majd máskor és talán mások monda-nak el.

Az emlékezéshez nem emlékek kellenek, hanem szeretet, és akit szeretünk, azt nem felejtjük el. Ezért vagyok biztos abban, hogy még sok mondat fog úgy kezdődni: Em-lékszel? Emlékszel, amikor Klári néni…?

Igen, így ismerték, így ismertétek ti a gyülekezetben: Klári néni. Én talán soha nem szólítottam így. Eleinte nem mertem szólítani sehogy, később

megadatott, hogy anyának szólíthattam. A telefonomban: Robianyuként van beírva, a szívembe úgy, ahogy jó ideje neveztem, főként, ha nem hallotta: anyika.

Ő pedig már akkor „kislányomnak” hívott, amikor még nem volt nyilvánvaló, hogy egyszer tényleg a menye leszek. 15 évig lehettem a menye. Ha voltak is közöttünk anyós – meny villongások, már a kereszt alatt vannak. Rendeződtek, amikor éppen ő vezetett végig azon az úton, amely a Krisztussal való új életet jelentette számomra. Akkor, azóta mélyült el közöttünk a szeretet. Klári néni, anyánk, anyika szerette az Urat. Kislány korától kereste őt. Felnőttként, anyaként ennek a hitnek az átadása fon-tos volt számára. Fiai: István és Róbert hittanra jártak abban az időben, amikor ez nem volt „divatos”, igazán kívánatos sem.

Amikor már felnőttként rátalált arra az Úrra, akiben mindig is hitt, amikor a Meto-dista gyülekezetben otthonra talált, fontos volt számára, hogy családja is vele menjen…

Így jutottunk el egymás után Tiszaligetre: Péter, István, Kata, végül én. Azon a nyáron (2002), Tiszaligeten a női körben Ruth történetét tanulmányoztuk.

M é d i a h í r e k

Április 2-án Metodista félóra lesz a Kossuth Rádióban

S z ü l e t é s n a p j u k a t e b b e n a h ó n a p b a n ü n n e p l i k :

Nagy Gyuláné 5-én Kőszegi Mónika 7-én Kőszegi Vanessza 15-én Thaly Lóránd 17-én Schauermann Mónika 19-én Siptár Miklós id. 20-án Schauermann Péter 21-én Förster Károly 21-én Szuhánszkiné Schäfer Aranka 25-én Müller Iza 26-án Thaly Ágnes 27-én Dudnik Katherina 29-én

„Szívből szeretlek, Uram, erősségem, mert minden munkámnál szikla és vár maradtál számomra.

Te vagy megmentőm, Istenem és pajzsom, aki viharban, zivatarban megvéd.”

J. CHR. BLUMHRRDT

I n f o r m á c i ó :

Ismét eltelt egy év, és eljött az adóbevallások ideje. Köszönetet szeretnénk mon-dani az elmúlt év elején az állam felé fizetett adójának felajánlható 1-1%-áért, melyet a

Magyarországi Metodista Egyház (617 fó - 4.392.214,-Ft ), illetve a Márta-Mária Ala-pítvány (686.623,- Ft) javára rendelkezett. Nagy szükségünk van a szolgálat végzéséhez ezekre a felajánlásokra, köszönjük!

Idén is kérjük, segítse munkánkat a felajánlható 1-1%-kal, esetleg ismerősei figyel-mét is felhívhatja erre, akik másoknak nem ajánlják fel!

Magyarországi Metodista Egyház technikai száma: 0073 Az egyházunk öregek otthonát támogató

Márta-Mária Alapítvány adószáma: 19231945-1-17

| 6

szerették. Munkatársai a barátai lettek, mert neki volt füle, nyitott szíve mások baja iránt.

Jól érezte magát fiatalokkal és idősekkel egyaránt. Mindenkivel megtalálta a közös hangot. Szeretetre vágyott, és szeretetet sugárzott. Inkább adni akart, mint kapni: Amikor éppen családjában nem kapott elég figyelmet, a neten keresett magának bará-tokat a társas magány ellen. Ezek a barátságok is az adásról szóltak. Nehéz helyzetben levőket vígasztalt, fiataloknak adott anyai, nagyanyai tanácsokat. Szeretetet közvetített. Ezek a barátságok új utakat nyitottak meg előtte. Utazni kezdett új barátaihoz. Élete utolsó éveit megszépítették ezek az élmények is.

Klári néni, anyika kincset őrzött. „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van.” (II. Korintus 4:7/a) – hallottuk a temetésen. Az ő cserépedény létén is voltak talán repedé-sek, lekopott festék, hibák és hiányosságok.

Lelkében soha nem öregedett meg, vagy talán csak fájdalmas és sok szenvedéssel já-ró betegsége miatt, élete legvégén. A fájdalom, gyötrődés újra az Ő Urának karjaiba vezette vissza. Hűséges Ura nem hagyta el. Hűtlenségeit, „titkos bűneit” (ahogy életé-nek utolsó heteiben imádságban kérte) megbocsátotta. Felkészítette őt az utolsó útra. Utolsó tiszta pillanatainak mondata ez volt:”Ma hazamegyek!”

Hadd válaszoljak rá a 177. Dicséret szavaival: „Isten velünk, viszontlátásra. Hogyha itt már nem is, ott az égi honba fenn, Jézusunk kebelén, Isten velünk, viszontlátásra.”

K O V Á C S R Ó B E R T N É H O R V Á T H C S I L L A

M i t ö r t é n t v a l ó j á b a n J é z u s s a l ?

Mindannak ellenére, ami Jézus életében történik, a legmegdöbbentőbb esemény

rövid élete végén következik be. Ha az evangéliumok egyikét olvassuk Jézus életéről, látjuk, hogy azalatt az idő alatt, amíg Jézus vándorolt és prédikált, van egy előérzet arról, hogy valami fog történni. Egyre több ember jut hitre, de ugyanakkor néhány ellenséges csoport egyre kitartóbban konspirál Jézus ellen. Túl népszerű, túl jól bánik a kirekesztett emberekkel, és túl sokat beszél arról, hogy Isten küldte, ahhoz, hogy ne szúrjon szemet.

Mindez akkor éri el a tetőfokot, amikor Jézus egy alkalommal Jeruzsálemben van és ellenségeinek sikerül rávenni egyik tanítványát, hogy árulja el és segítsen elfogni

Isten különös kegyelmének látom, hogy a bibliai történet valósággá válhatott számunk-ra. Hálás vagyok azért, mert tudom, hogy nem kis része volt abban, hogy a hét végére Rúth-tal együtt mondhattam: „Mert ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.” (Ruth 1,16) Így lehet-tünk mi egymásnak Ruth és Naomi. Tőle láttam, tanultam a napi bibliaolvasást, őt hallottam először hangosan imádkozni.

Ekkor vált igazán mély és őszinte kapcsolattá a miénk… Tiszaliget végül kettőnké maradt. Nagy beszélgetéseket, sétákat, sok szép emléket

őrzök erről is. Tavaly már nem tudott jönni, mert betegsége megakadályozta. Nagyon más volt nélküle. Nagyon más lesz most már.

A közössé vált út, a közössé lett Úr tette lehetővé, hogy megosztotta velem örömeit, élményeit, és fájdalmait, soha nem könnyű életének terheit. Osztozott az én örömeim-ben és fájdalmaimban. Sokszor bíztatott, bátorított, látott el tanáccsal. Mellettem állt akkor is, amikor eddigi életem legnehezebb döntését meghoztam. Megértett, elenge-dett, pedig tudom, hogy fájt neki… szeretetünk nem szűnt meg egymás iránt...

Mindenekelőtt anya volt. Rajongott fiaiért. Még unokája sem tölthette be, vehette át a helyüket soha. Anya volt. Fiait féltőn szerető, családjáért élő, harcoló anya. Fiaiért, értük, miattuk hordott súlyos keresztet, könnyedén, mosolyogva, szeretetben.

Munkabírása mindig lenyűgözött. Amikor a szükség úgy hozta, a családi gazdasá-got a vendéglátás nehéz munkájára cserélte fel, vagy inkább egészítette ki. Helytállt olyan munkában, ami fiatalok számára is megerőltető volt. Mindezt derűvel, szeretet-tel.. Mindezek mellett gondoskodott édesanyjáról, férjéről… családjáról.

Anyagi téren sokszor láttam, amint a semmiből teremt szemet kápráztató dolgokat. Sokszor ültem az asztalánál, és élvezhettem konyhaművészetének remekeit és legendás „vendégszeretetét”. Életének ez az adománya ismert volt a gyülekezetben is. Hálaadás, nagyobb gyülekezeti alkalom nem múlhatott el finom főztje, süteményei nélkül. 2009. októberében még főzött nekünk a hálaadó ünnepen. Amíg tehette, főzött Kismányokon a fiataloknak.

A szegények, elesettek, gyengék iránt rendkívüli érzékenységgel bírt. Nemegyszer fogadott otthonába, asztalához rászorulókat. Szeretetből. Az Úr iránti szeretetből.

Talán szólnom kellene még arról, hogy milyen feleség, anya, nővér, húg, nagyma-ma, szomszéd, munkatárs, sógornő, gyülekezeti testvér volt. Említhetném őt megannyi szerepében… De ezeknek, a történeteknek a továbbmondása rátok vár szerettei(m). Emlékszel? Emlékszem!

Klári néni, anyika szerette az Urat! És hiszem, hogy az Úr is szerette Őt. Erejét, vi-dámságát, fiatalos lelkét Tőle kapta ajándékba azért, hogy megajándékozzon vele min-ket. Szerette az életet, vidámságot, a fiatalokat. Minden közösségben, ahol megfordult,

7 |

szerették. Munkatársai a barátai lettek, mert neki volt füle, nyitott szíve mások baja iránt.

Jól érezte magát fiatalokkal és idősekkel egyaránt. Mindenkivel megtalálta a közös hangot. Szeretetre vágyott, és szeretetet sugárzott. Inkább adni akart, mint kapni: Amikor éppen családjában nem kapott elég figyelmet, a neten keresett magának bará-tokat a társas magány ellen. Ezek a barátságok is az adásról szóltak. Nehéz helyzetben levőket vígasztalt, fiataloknak adott anyai, nagyanyai tanácsokat. Szeretetet közvetített. Ezek a barátságok új utakat nyitottak meg előtte. Utazni kezdett új barátaihoz. Élete utolsó éveit megszépítették ezek az élmények is.

Klári néni, anyika kincset őrzött. „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van.” (II. Korintus 4:7/a) – hallottuk a temetésen. Az ő cserépedény létén is voltak talán repedé-sek, lekopott festék, hibák és hiányosságok.

Lelkében soha nem öregedett meg, vagy talán csak fájdalmas és sok szenvedéssel já-ró betegsége miatt, élete legvégén. A fájdalom, gyötrődés újra az Ő Urának karjaiba vezette vissza. Hűséges Ura nem hagyta el. Hűtlenségeit, „titkos bűneit” (ahogy életé-nek utolsó heteiben imádságban kérte) megbocsátotta. Felkészítette őt az utolsó útra. Utolsó tiszta pillanatainak mondata ez volt:”Ma hazamegyek!”

Hadd válaszoljak rá a 177. Dicséret szavaival: „Isten velünk, viszontlátásra. Hogyha itt már nem is, ott az égi honba fenn, Jézusunk kebelén, Isten velünk, viszontlátásra.”

K O V Á C S R Ó B E R T N É H O R V Á T H C S I L L A

M i t ö r t é n t v a l ó j á b a n J é z u s s a l ?

Mindannak ellenére, ami Jézus életében történik, a legmegdöbbentőbb esemény

rövid élete végén következik be. Ha az evangéliumok egyikét olvassuk Jézus életéről, látjuk, hogy azalatt az idő alatt, amíg Jézus vándorolt és prédikált, van egy előérzet arról, hogy valami fog történni. Egyre több ember jut hitre, de ugyanakkor néhány ellenséges csoport egyre kitartóbban konspirál Jézus ellen. Túl népszerű, túl jól bánik a kirekesztett emberekkel, és túl sokat beszél arról, hogy Isten küldte, ahhoz, hogy ne szúrjon szemet.

Mindez akkor éri el a tetőfokot, amikor Jézus egy alkalommal Jeruzsálemben van és ellenségeinek sikerül rávenni egyik tanítványát, hogy árulja el és segítsen elfogni

Isten különös kegyelmének látom, hogy a bibliai történet valósággá válhatott számunk-ra. Hálás vagyok azért, mert tudom, hogy nem kis része volt abban, hogy a hét végére Rúth-tal együtt mondhattam: „Mert ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.” (Ruth 1,16) Így lehet-tünk mi egymásnak Ruth és Naomi. Tőle láttam, tanultam a napi bibliaolvasást, őt hallottam először hangosan imádkozni.

Ekkor vált igazán mély és őszinte kapcsolattá a miénk… Tiszaliget végül kettőnké maradt. Nagy beszélgetéseket, sétákat, sok szép emléket

őrzök erről is. Tavaly már nem tudott jönni, mert betegsége megakadályozta. Nagyon más volt nélküle. Nagyon más lesz most már.

A közössé vált út, a közössé lett Úr tette lehetővé, hogy megosztotta velem örömeit, élményeit, és fájdalmait, soha nem könnyű életének terheit. Osztozott az én örömeim-ben és fájdalmaimban. Sokszor bíztatott, bátorított, látott el tanáccsal. Mellettem állt akkor is, amikor eddigi életem legnehezebb döntését meghoztam. Megértett, elenge-dett, pedig tudom, hogy fájt neki… szeretetünk nem szűnt meg egymás iránt...

Mindenekelőtt anya volt. Rajongott fiaiért. Még unokája sem tölthette be, vehette át a helyüket soha. Anya volt. Fiait féltőn szerető, családjáért élő, harcoló anya. Fiaiért, értük, miattuk hordott súlyos keresztet, könnyedén, mosolyogva, szeretetben.

Munkabírása mindig lenyűgözött. Amikor a szükség úgy hozta, a családi gazdasá-got a vendéglátás nehéz munkájára cserélte fel, vagy inkább egészítette ki. Helytállt olyan munkában, ami fiatalok számára is megerőltető volt. Mindezt derűvel, szeretet-tel.. Mindezek mellett gondoskodott édesanyjáról, férjéről… családjáról.

Anyagi téren sokszor láttam, amint a semmiből teremt szemet kápráztató dolgokat. Sokszor ültem az asztalánál, és élvezhettem konyhaművészetének remekeit és legendás „vendégszeretetét”. Életének ez az adománya ismert volt a gyülekezetben is. Hálaadás, nagyobb gyülekezeti alkalom nem múlhatott el finom főztje, süteményei nélkül. 2009. októberében még főzött nekünk a hálaadó ünnepen. Amíg tehette, főzött Kismányokon a fiataloknak.

A szegények, elesettek, gyengék iránt rendkívüli érzékenységgel bírt. Nemegyszer fogadott otthonába, asztalához rászorulókat. Szeretetből. Az Úr iránti szeretetből.

Talán szólnom kellene még arról, hogy milyen feleség, anya, nővér, húg, nagyma-ma, szomszéd, munkatárs, sógornő, gyülekezeti testvér volt. Említhetném őt megannyi szerepében… De ezeknek, a történeteknek a továbbmondása rátok vár szerettei(m). Emlékszel? Emlékszem!

Klári néni, anyika szerette az Urat! És hiszem, hogy az Úr is szerette Őt. Erejét, vi-dámságát, fiatalos lelkét Tőle kapta ajándékba azért, hogy megajándékozzon vele min-ket. Szerette az életet, vidámságot, a fiatalokat. Minden közösségben, ahol megfordult,

| 8

hogy ellopták a testét (Máté 28:11-15). Mivel több egymástól független forrásból tud-juk, hogy minimum négyen részt vettek a gyors temetésen péntek este, és mivel arimátiai József, a sír tulajdonosa, ismert zsidó vezető volt, jól ismert volt a sír helye. A Jézus feltámadásába vetett hit soha nem tudott volna gyökeret verni abban a városban, ahol az ő teste volt, úgyhogy nyilvánvaló, hogy nem volt a sírban.

Egy svéd tárgyaláson egyetlenegy tanú vallomása elegendő, ha az illető szavahihető személy, és jó lehetősége volt arra, hogy lássa, mi történt. Az Újszövetség 15 embert nevez meg, akik tanúi voltak Jézus feltámadásának. Pál apostol azt is elmondja, hogy Jézus egy alkalommal egyszerre 500 személynek jelent meg – azt írja, hogy ezek közül ”a legtöbben még mindig élnek” (1Kor 15:6), ami azt mutatja, hogy nem fél attól, hogy valaki meg fogja vizsgálni ezt az állítást. A Biblia több ”kínos” tényt is megemlít, amikor a Jézussal való találkozásokról beszámol – olyan dolgokat, amiket a tanítványok nem találtak volna ki, mert csak aláásta volna hitelességüket. Egy példa erre, hogy egy asszony volt az első, aki találkozott a feltámadt Jézussal (ebben az időben a nők nem voltak elfogadott tanúk). Egy másik példa, hogy Tamás, aki a tizenkét tanítvány egyike volt, tovább kételkedett, mint a többiek. Az Újszövetség tanúi bírnak mindazon tulajdonságokkal, amiket az ember csak kívánni tud. Sokan vannak, közülük néhányan többször is látták Jézust, egy hosszabb idő alatt. Sokan ugyanakkor látták az Urat. Ezenkívül a történeteik eléggé különböznek egymástól ahhoz, hogy ki lehessen zárni, hogy előre összebeszéltek volna.

Nem kételkedhetünk abban, hogy a keresztyén hit létrejött, mivel még ma is mintegy két milliárd ember vallja magát Jézus követőjének. A feltámadásnak már kezdettől fogva központi szerepe volt a hitükben – Pál apostol azt írja, hogy a keresztyének a legnyomorultabb emberek, ha a feltámadás nem történt meg (1Kor 15:19). Egyetlenegy zsidó ember se hinne egy megfeszített Messiásban. Ezenkívül tudjuk, hogy Pál apostolt és a tizenkét tanítvány közül tizenegyet (és sok más keresztyént) kivégeztek a hitükért ... Se a zsidó hitben, se az akkori pogány vallásokban nem volt elképzelés arról, hogy egy ember feltámad a halálból. Egész egyszerűen kizárt, hogy a feltámadás tanúi hallucináltak vagy képzelődtek volna, mivel ők maguk egyáltalán nem voltak felkészülve arra, ami történt. Noha maga Jézus előre megmondta, hogy ki fogják végezni és fel fog támadni, teljesen össze voltak zavarodva, mielőtt újra találkoztak vele. Úgy látták, hogy halála a vég. Ahhoz, hogy a keresztyén hit létrejöttét megmagyarázzuk anélkül, hogy Jézus feltámadt, majdnem egy még nagyobb csoda kell.

Annak ellenére, hogy mindent tudunk, ami ahhoz kell, hogy higgyünk a fel-támadásban, nem könnyű ezt elfogadni… De amikor megértjük, hogy a rendelkezé-sünkre álló tények azt mutatják, hogy tényleg megtörtént, elengedhetjük magunkat és

őt. Egy gyors tárgyalast rendeznek, hamis tanúkat idéznek be, és azáltal, hogy hízelegnek a római helytartónak, elérik, hogy kivégezzék Jézust.

Nemcsak arról van szó, hogy Jézust halálra ítélik – keresztre feszítik, ami valószínűleg a legbrutálisabb és legmegalázóbb halálnem a történelemben. A kivégzés azzal kezdődik, hogy a foglyot kegyetlenül megkorbácsolják. Csont- és fémdarabokkal megerősített bőrszíjak felhasítják az elítélt hátát és oldalát, és sokkot és vérveszteséget okoznak. Aztán a fogolynak végig kell vinnie a keresztjét a városon, ahol az arra járók kigúnyolják és leköpik. A kereszteket nyilvános helyeken állították fel a városkapun kívül, ahol mindenki láthatta őket, aki bement a városba vagy kijött onnan. Ezután kificamították az áldozat karjait és nagy szögeket vertek át az érzékeny idegponton a csuklóban, majd ugyanígy jártak el a lábakkal. Amikor felállították a keresztet, annyira lecsúszott a halálraítélt teste, hogy kénytelen volt a lábával nekitámaszkodni a lábában lévő szögeknek és feltornászni magát ahhoz, hogy tudjon lélegezni. A keresztrefeszítés egy fájdalmas, lassú és szégyenletes halálnem volt, és a rómaiak legjobb módszere arra, hogy elrettentsék az embereket attól, hogy szembeszálljanak az államhatalommal.

Péntek este Jézus tanítványai elhagyták a Mestert és elmenekültek, amikor letartóztatták őt (Peter még meg is esküdött rá, hogy soha nem ismerte Jézust). Tudtunkkal csak egyikük szánta rá magát arra, hogy végignézze a keresztrefeszítést. A többieken úrrá lett a bánat, zavarodottság és félelem. Azok, akik el akarták tenni Jézust láb alól, elérték céljukat. Ez véget vetett minden beszédnek Jézusról. Vagy mégsem?

Harminc évvel később keresztyén gyülekezetek alakulnak és növekednek Izráelben, Görögországban, Törökországban és Rómában. Mindössze néhány évtized alatt a Jézusba vetett hit eljut a római birodalom egy kis csücskéből a világ központjába, Rómába. De hogyan lehetséges ”hinni” valakiben, akit gonosztevőként végeztek ki? Mi történt valójában nagypéntek és i.sz. 60 között? (Tehát Jézust i.sz. 30 körül feszítették keresztre.)

A válasz az, hogy férfiak és nők egy csoportja már a kivégzést követő vasárnaptól elkezdték hirdetni, hogy Jézus újra élt. A sír üres volt, és ők találkoztak Jézussal. Az egész keresztény hit erre épül. Amikor Jézus ellenségei azt hitték, hogy legyőzték őt, valójában előkészítették a talajt végső győzelméhez. Az, hogy Isten feltámasztotta Jézust, megerősíti, hogy ő Isten Fia, az, akinek mondta magát.

Mivel nem mindennapos dolog, hogy halottak támadnak fel, már ugyanazon a héten megpróbálták kimagyarázni ezt a forradalmi hitet. A gond az, hogy három elfogadott történelmi tény még ma is arra kényszerít minket, hogy nagyon mesterkélt magyarázatokkal álljunk elő, vagy elhiggyük, hogy Jézus tényleg feltámadt.

Szinte senki nem kételkedik abban, hogy Jézus sírja valóban üres volt. Még Jézus ellenségei is elismerik, hogy a sír üres, amikor azzal vádolják a tanítványokat,

9 |

hogy ellopták a testét (Máté 28:11-15). Mivel több egymástól független forrásból tud-juk, hogy minimum négyen részt vettek a gyors temetésen péntek este, és mivel arimátiai József, a sír tulajdonosa, ismert zsidó vezető volt, jól ismert volt a sír helye. A Jézus feltámadásába vetett hit soha nem tudott volna gyökeret verni abban a városban, ahol az ő teste volt, úgyhogy nyilvánvaló, hogy nem volt a sírban.

Egy svéd tárgyaláson egyetlenegy tanú vallomása elegendő, ha az illető szavahihető személy, és jó lehetősége volt arra, hogy lássa, mi történt. Az Újszövetség 15 embert nevez meg, akik tanúi voltak Jézus feltámadásának. Pál apostol azt is elmondja, hogy Jézus egy alkalommal egyszerre 500 személynek jelent meg – azt írja, hogy ezek közül ”a legtöbben még mindig élnek” (1Kor 15:6), ami azt mutatja, hogy nem fél attól, hogy valaki meg fogja vizsgálni ezt az állítást. A Biblia több ”kínos” tényt is megemlít, amikor a Jézussal való találkozásokról beszámol – olyan dolgokat, amiket a tanítványok nem találtak volna ki, mert csak aláásta volna hitelességüket. Egy példa erre, hogy egy asszony volt az első, aki találkozott a feltámadt Jézussal (ebben az időben a nők nem voltak elfogadott tanúk). Egy másik példa, hogy Tamás, aki a tizenkét tanítvány egyike volt, tovább kételkedett, mint a többiek. Az Újszövetség tanúi bírnak mindazon tulajdonságokkal, amiket az ember csak kívánni tud. Sokan vannak, közülük néhányan többször is látták Jézust, egy hosszabb idő alatt. Sokan ugyanakkor látták az Urat. Ezenkívül a történeteik eléggé különböznek egymástól ahhoz, hogy ki lehessen zárni, hogy előre összebeszéltek volna.

Nem kételkedhetünk abban, hogy a keresztyén hit létrejött, mivel még ma is mintegy két milliárd ember vallja magát Jézus követőjének. A feltámadásnak már kezdettől fogva központi szerepe volt a hitükben – Pál apostol azt írja, hogy a keresztyének a legnyomorultabb emberek, ha a feltámadás nem történt meg (1Kor 15:19). Egyetlenegy zsidó ember se hinne egy megfeszített Messiásban. Ezenkívül tudjuk, hogy Pál apostolt és a tizenkét tanítvány közül tizenegyet (és sok más keresztyént) kivégeztek a hitükért ... Se a zsidó hitben, se az akkori pogány vallásokban nem volt elképzelés arról, hogy egy ember feltámad a halálból. Egész egyszerűen kizárt, hogy a feltámadás tanúi hallucináltak vagy képzelődtek volna, mivel ők maguk egyáltalán nem voltak felkészülve arra, ami történt. Noha maga Jézus előre megmondta, hogy ki fogják végezni és fel fog támadni, teljesen össze voltak zavarodva, mielőtt újra találkoztak vele. Úgy látták, hogy halála a vég. Ahhoz, hogy a keresztyén hit létrejöttét megmagyarázzuk anélkül, hogy Jézus feltámadt, majdnem egy még nagyobb csoda kell.

Annak ellenére, hogy mindent tudunk, ami ahhoz kell, hogy higgyünk a fel-támadásban, nem könnyű ezt elfogadni… De amikor megértjük, hogy a rendelkezé-sünkre álló tények azt mutatják, hogy tényleg megtörtént, elengedhetjük magunkat és

őt. Egy gyors tárgyalast rendeznek, hamis tanúkat idéznek be, és azáltal, hogy hízelegnek a római helytartónak, elérik, hogy kivégezzék Jézust.

Nemcsak arról van szó, hogy Jézust halálra ítélik – keresztre feszítik, ami valószínűleg a legbrutálisabb és legmegalázóbb halálnem a történelemben. A kivégzés azzal kezdődik, hogy a foglyot kegyetlenül megkorbácsolják. Csont- és fémdarabokkal megerősített bőrszíjak felhasítják az elítélt hátát és oldalát, és sokkot és vérveszteséget okoznak. Aztán a fogolynak végig kell vinnie a keresztjét a városon, ahol az arra járók kigúnyolják és leköpik. A kereszteket nyilvános helyeken állították fel a városkapun kívül, ahol mindenki láthatta őket, aki bement a városba vagy kijött onnan. Ezután kificamították az áldozat karjait és nagy szögeket vertek át az érzékeny idegponton a csuklóban, majd ugyanígy jártak el a lábakkal. Amikor felállították a keresztet, annyira lecsúszott a halálraítélt teste, hogy kénytelen volt a lábával nekitámaszkodni a lábában lévő szögeknek és feltornászni magát ahhoz, hogy tudjon lélegezni. A keresztrefeszítés egy fájdalmas, lassú és szégyenletes halálnem volt, és a rómaiak legjobb módszere arra, hogy elrettentsék az embereket attól, hogy szembeszálljanak az államhatalommal.

Péntek este Jézus tanítványai elhagyták a Mestert és elmenekültek, amikor letartóztatták őt (Peter még meg is esküdött rá, hogy soha nem ismerte Jézust). Tudtunkkal csak egyikük szánta rá magát arra, hogy végignézze a keresztrefeszítést. A többieken úrrá lett a bánat, zavarodottság és félelem. Azok, akik el akarták tenni Jézust láb alól, elérték céljukat. Ez véget vetett minden beszédnek Jézusról. Vagy mégsem?

Harminc évvel később keresztyén gyülekezetek alakulnak és növekednek Izráelben, Görögországban, Törökországban és Rómában. Mindössze néhány évtized alatt a Jézusba vetett hit eljut a római birodalom egy kis csücskéből a világ központjába, Rómába. De hogyan lehetséges ”hinni” valakiben, akit gonosztevőként végeztek ki? Mi történt valójában nagypéntek és i.sz. 60 között? (Tehát Jézust i.sz. 30 körül feszítették keresztre.)

A válasz az, hogy férfiak és nők egy csoportja már a kivégzést követő vasárnaptól elkezdték hirdetni, hogy Jézus újra élt. A sír üres volt, és ők találkoztak Jézussal. Az egész keresztény hit erre épül. Amikor Jézus ellenségei azt hitték, hogy legyőzték őt, valójában előkészítették a talajt végső győzelméhez. Az, hogy Isten feltámasztotta Jézust, megerősíti, hogy ő Isten Fia, az, akinek mondta magát.

Mivel nem mindennapos dolog, hogy halottak támadnak fel, már ugyanazon a héten megpróbálták kimagyarázni ezt a forradalmi hitet. A gond az, hogy három elfogadott történelmi tény még ma is arra kényszerít minket, hogy nagyon mesterkélt magyarázatokkal álljunk elő, vagy elhiggyük, hogy Jézus tényleg feltámadt.

Szinte senki nem kételkedik abban, hogy Jézus sírja valóban üres volt. Még Jézus ellenségei is elismerik, hogy a sír üres, amikor azzal vádolják a tanítványokat,

| 10

B i b l i a i s m e r e t i s o r o z a t

2 . 1 . 4 . A s o k s z o r o s í t á s t e c h n i k á j a

A sokszorosítás során több szempontnak kellett megfelelni: - mennyiségi igény - gazdaságosság - időtállóság - hitelesség (szövegváltozatlanság) E kritériumok közül – szent iratokról, zsinórmértékről lévén szó – a hitelesség, a

szöveg hosszú idő után is változatlan fennmaradása nagy súllyal esett latba, mondhatni elengedhetetlen volt. Ezzel kapcsolatos kételyekre, tévtanításokra többek között a Holttenger melletti leletek (Qmrani leletek) adtak csattanós választ. Itt többek között egy teljes Ézsaiás tekercset találtak (bizonyíthatóan Jézus születése előtt 150-200 évvel keletkezett), ennek szövege szinte szó szerint egyezik az addig ismert Ézsaiás szövegekkel, amelyek viszont jóval később (pl. Codex Leningradensis, amely i.sz. 1008-ben és a Codex Sinaiticus, amely i.sz. 400 körül) keletkeztek, de ez az egyezőség igaz az egyéb bibliai szövegekre is, amelyeket ma használunk. A szöveghűséget a kézi másolás során a nagyon gondos és többszörös ellenőrző olvasással és korrekcióval érték el.

Az időtállóságot az eredetileg használt nyelv is segítette, ilyen volt a héber és a görög. Egy idő után ezek a nyelvek megszűntek élő nyelvként működni, de az iratok szent jellegénél fogva a változatlan másolás révén olyan konzervált forrásokká váltak, amelyekre újra és újra vissza lehetett nyúlni a fordítások során. Külön csodát jelent a héber nyelv, amely a 20. században az új Izrael állam nyelvévé válva és feléledve 2000 éves álmából újra élő nyelve lett a zsidó népnek. A fennmaradt kéziratok nagy része (ez főként az Újszövetségre vonatkozik) görög nyelvűek voltak, mert i.e. 3.-2. századtól a művelt világ nemzetközi kommunikációnak is ez volt a nyelve.

Az íráskép is változáson ment keresztül, mert a másolatok számának növelése iránti igény felvetette a gazdaságosság kérdését: rövidebb idő alatt, a lehető legkevesebb pergamen felhasználásával kellett előállítani az árban versenyképes másolatokat. Az első iratokat csupa „nyomtatott” nagybetűvel írták (maiusculus), ezután alkották meg az „írott” (cursiv) írásformát és a kis betűket (minusculus). Ez által gyorsabban lehetett leírni ugyanazt a szöveget kevesebb pergamenre.

A szövegeket a kezdetekben teljesen folyamatosan írták, fejezet, versbeosztás és szó-elhatárolás nélkül. Nem volt egyszerű a felolvasást végző ember dolga. A görög nyelv-

hagyhatjuk, hogy a meggyőződés kicsit később szilárduljon meg bennünk… Gondol-kozzunk a következő kérdéseken: Miért esik nehezemre elhinni, hogy Jézus feltámadt? Vannak konkrét okaim? Milyen eredményre jutok, ha előítéletek nélkül vizsgálom meg a tényeket? Az én következtetésem az, hogy kételyeim inkább érzelmekre alapulnak, mint a tényekre, vagy azért kételkedek, mert megfeledkezek Istenről. Ha Isten létezik, akkor természetesen azt tesz, amit akar. De ebben az esetben az lesz a kérdés, hogy Isten mit akart mindezzel elérni? Mi volt az értelme annak, hogy Jézus egyáltalán eljött?

M A R T I N H E L G E S S O N - F O R D Í T O T T A F Ö L D E S I K A T A L I N

„ C R E D O ” S V É D K E R E S Z T Y É N D I Á K S Z Ö V E T S É G L A P J Á B Ó L

H ú s v é t u t á n

HÚSVÉT ELŐTT… nehéz, szomorú léptek. Húsvét előtt… zokogó, bús miértek. Húsvét előtt… ajtók, kemények, zártak. Húsvét előtt… arcok, fakóra váltak. Húsvét előtt… szívek, üres-szegények. Húsvét előtt… kihamvadott remények. Húsvét előtt… egy nagy „Minden hiába!” Bús eltemetkezés az éjszakába. De húsvét lett! Feltámadott a Mester! HÚSVÉT UTÁN… el a gyásszal, könnyekkel! Húsvét után… futni a hírrel frissen! Húsvét után… már nem kérdezni mit sem! Húsvét után… új cél és új sietség! Jézus él! Nincs út, mely messze esnék! Húsvét után… erő, diadal, élet! Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet, Akik még mindig húsvét előtt élnek.

T Ú R M E Z E I E R Z S É B E T

11 |

B i b l i a i s m e r e t i s o r o z a t

2 . 1 . 4 . A s o k s z o r o s í t á s t e c h n i k á j a

A sokszorosítás során több szempontnak kellett megfelelni: - mennyiségi igény - gazdaságosság - időtállóság - hitelesség (szövegváltozatlanság) E kritériumok közül – szent iratokról, zsinórmértékről lévén szó – a hitelesség, a

szöveg hosszú idő után is változatlan fennmaradása nagy súllyal esett latba, mondhatni elengedhetetlen volt. Ezzel kapcsolatos kételyekre, tévtanításokra többek között a Holttenger melletti leletek (Qmrani leletek) adtak csattanós választ. Itt többek között egy teljes Ézsaiás tekercset találtak (bizonyíthatóan Jézus születése előtt 150-200 évvel keletkezett), ennek szövege szinte szó szerint egyezik az addig ismert Ézsaiás szövegekkel, amelyek viszont jóval később (pl. Codex Leningradensis, amely i.sz. 1008-ben és a Codex Sinaiticus, amely i.sz. 400 körül) keletkeztek, de ez az egyezőség igaz az egyéb bibliai szövegekre is, amelyeket ma használunk. A szöveghűséget a kézi másolás során a nagyon gondos és többszörös ellenőrző olvasással és korrekcióval érték el.

Az időtállóságot az eredetileg használt nyelv is segítette, ilyen volt a héber és a görög. Egy idő után ezek a nyelvek megszűntek élő nyelvként működni, de az iratok szent jellegénél fogva a változatlan másolás révén olyan konzervált forrásokká váltak, amelyekre újra és újra vissza lehetett nyúlni a fordítások során. Külön csodát jelent a héber nyelv, amely a 20. században az új Izrael állam nyelvévé válva és feléledve 2000 éves álmából újra élő nyelve lett a zsidó népnek. A fennmaradt kéziratok nagy része (ez főként az Újszövetségre vonatkozik) görög nyelvűek voltak, mert i.e. 3.-2. századtól a művelt világ nemzetközi kommunikációnak is ez volt a nyelve.

Az íráskép is változáson ment keresztül, mert a másolatok számának növelése iránti igény felvetette a gazdaságosság kérdését: rövidebb idő alatt, a lehető legkevesebb pergamen felhasználásával kellett előállítani az árban versenyképes másolatokat. Az első iratokat csupa „nyomtatott” nagybetűvel írták (maiusculus), ezután alkották meg az „írott” (cursiv) írásformát és a kis betűket (minusculus). Ez által gyorsabban lehetett leírni ugyanazt a szöveget kevesebb pergamenre.

A szövegeket a kezdetekben teljesen folyamatosan írták, fejezet, versbeosztás és szó-elhatárolás nélkül. Nem volt egyszerű a felolvasást végző ember dolga. A görög nyelv-

hagyhatjuk, hogy a meggyőződés kicsit később szilárduljon meg bennünk… Gondol-kozzunk a következő kérdéseken: Miért esik nehezemre elhinni, hogy Jézus feltámadt? Vannak konkrét okaim? Milyen eredményre jutok, ha előítéletek nélkül vizsgálom meg a tényeket? Az én következtetésem az, hogy kételyeim inkább érzelmekre alapulnak, mint a tényekre, vagy azért kételkedek, mert megfeledkezek Istenről. Ha Isten létezik, akkor természetesen azt tesz, amit akar. De ebben az esetben az lesz a kérdés, hogy Isten mit akart mindezzel elérni? Mi volt az értelme annak, hogy Jézus egyáltalán eljött?

M A R T I N H E L G E S S O N - F O R D Í T O T T A F Ö L D E S I K A T A L I N

„ C R E D O ” S V É D K E R E S Z T Y É N D I Á K S Z Ö V E T S É G L A P J Á B Ó L

H ú s v é t u t á n

HÚSVÉT ELŐTT… nehéz, szomorú léptek. Húsvét előtt… zokogó, bús miértek. Húsvét előtt… ajtók, kemények, zártak. Húsvét előtt… arcok, fakóra váltak. Húsvét előtt… szívek, üres-szegények. Húsvét előtt… kihamvadott remények. Húsvét előtt… egy nagy „Minden hiába!” Bús eltemetkezés az éjszakába. De húsvét lett! Feltámadott a Mester! HÚSVÉT UTÁN… el a gyásszal, könnyekkel! Húsvét után… futni a hírrel frissen! Húsvét után… már nem kérdezni mit sem! Húsvét után… új cél és új sietség! Jézus él! Nincs út, mely messze esnék! Húsvét után… erő, diadal, élet! Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet, Akik még mindig húsvét előtt élnek.

T Ú R M E Z E I E R Z S É B E T

| 12

vezik „42 soros Bibliának”). Ebből ma is létezik 48 példány: 11 vellumra (borjúbőrből készült pergamen), 37 példány papírra nyomtatva.

A modern Bibliák már elektronikusan olvasható adathordozókon is rendelkezésre állnak.

S C H A U E R M A N N H E N R I K

V e l e t e k v a g y o k …

Nem szükséges félned attól, ami még jöhet, a jövőtől, hanem tele lehetsz reménységgel, hogy Isten, akié vagy, kiment téged a bajból, ha az bekövetkezik. Ő őrzött meg eddig is. Fogd csak erősen a kezét, akkor biztosan keresztülvezet mindenen! Ha már állni sem tudsz, a karján fog hordozni téged.

Ne tekints félelemmel arra, ami holnap történhet. Ugyanaz az örök Atya, aki ma gondoskodik rólad, holnap is és életed minden napján ugyanúgy gondoskodni fog. Vagy megőriz téged a szenvedéstől, vagy rendíthetetlen erőt ad ahhoz, hogy elviseld azt. Légy ezért egészen nyugodt, és tégy félre minden aggodalmaskodást!

„Az Úr az én pásztorom” – énekli Dávid. Nem azt mondja, „volt az én pásztorom”, azt sem, hogy „lesz az én pásztorom”. Azt mondja, hogy az Úr az én pásztorom januárban, decemberben és az év minden hónapjában. Ő az én pásztorom Angliában és Kínában, háborúban és békében, szegénységben és gazdagságban.

H U D S O N T A Y L O T „Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjába gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az

anyajuhokat szelíden terelgeti.” (Ézsaiás 40:11)

H i t a k é t s é g e k k ö z ö t t

Jézus ezt mondta neki: "Minden lehetséges annak, aki hisz." Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: "Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" (Márk 9,23-24)

A kórházba vezető autóúton havazott. A kocsimban ülő nagyszülők sokkos

állapotban voltak. A lányuk és az ötéves unokájuk szörnyű autóbalesetet szenvedett. Lányuk sértetlen maradt, de a kicsi állapota súlyos volt. A nagyszülők a bibliai apához hasonlóan esedeztek a Megváltóhoz a gyermek gyógyulásáért.

Ahogy múltak a várakozás napjai, elszántan keresték a megfelelő imádságot. A gyermek állapota rosszabbodott, a gyülekezet velük volt, és imádkozott, osztozva fáj-

tan szóvégződési szabályai bizonyos segítséget jelentettek ebben. A fejezet és versbeosztás a másolás ellenőrizhetőségét is növelte. A Biblia részekre tagolását az i.sz. 1200-as években kezdte el Stephen Langton

párizsi egyetemi előadó. A részeket később versekre osztották, és ezeket betűkkel jelölték (A-G betűig).- A versek számozását i.sz. 1440 körül kezdte egy Izsák Nátán nevű rabbi a zsidó Bibliában. A mai fejezet és számozott versbeosztású Bibliát 1555-ben adta ki Robert Stephanus (Estiennes) francia keresztyén tudós. Ez a beosztás nagyon fontos volt bibliai konkordancia létrehozása céljából is. Az íráshoz használt tintát szénmaradvány+víz+mézga, vagy gubacs+vasgálic+mézga felhasználásával készítették. Az írás eszközét nádból faragták, vagy ecsetszerűnek rágta meg a végét az írnok, de faragták tollszárból is, már fémheggyel is ellátták egyes esetekben az írószárat.

Már az ókorban, de főként a középkorban „leíró irodák” működtek, ahol több írástudó, később főként szerzetes dolgozott az iratok sokszorosításán. Munkamegosztással szervezték meg a másolat hitelességének ellenőrzését, biztosítását. Ez a munka nagyon fáradságos, fizikai gyötrelmekkel is járó tevékenység volt. Még az íróasztal sem volt „kitalálva”, ülve, állva, guggolva írtak, amíg görcsbe nem merevedett testük a sokszor hideg, sötét csarnokokban.

Később a Bibliákat gyönyörű, művészi díszítésekkel is ellátták, aminek az lett a következménye, hogy irdatlan ára lett egy-egy példánynak.

A lelki mozgalmak, a szellemi műhelyek (kolostorok, egyetemek) megjelenése intenzívebb írásbeli kommunikációt, nagyobb, gyorsabb és olcsóbb másolástechnikát igényelt. Így kezdett kifejlődni a nyomdatechnika. Már nagyon régen ismerték a kőbe, fába vésett szöveges lapok festékezése utáni pergamen, majd papírlapokra nyomtatását. Ennek előnye az volt, hogy bármikor új nyomatot lehetett készíteni, amíg megvolt a nyomólap.

A különálló betűkkel való nyomtatást már a kínaiak is alkalmazták 1040-ben (először égetett agyag, majd fabetűkkel, ez azonban csak kevés példány nyomtatását tette lehetővé.)

Az újabbkori nyomtatás fejlődésében mérföldkövet jelentett Johannes Gutenberg német nyomdász találmánya (1397-1400), amely szerint előre elkészített fém betűkészletből összerakott aktuális nyomóformát bekennek nyomdafestékkel, és ezt sajtolják pergamen vagy papírlapokra. Neki kellett létrehoznia a fekete nyomdafestéket is, a nyomtatásra egy átalakított szőlőprést használt. A nyomtatás végeztével a nyomóformát szétbontva a betűk új nyomóformává csoportosították át.

Ezzel a technikával 1455-ben a németországi Mainzban kinyomtatta első Bibliáit. Ez a Biblia egy Vulgata volt (latin bibliafordítás).

2 könyv, 1282 oldal, minden oldalon 2 hasáb, és hasábonként 42 sor volt (ezért ne-

13 |

vezik „42 soros Bibliának”). Ebből ma is létezik 48 példány: 11 vellumra (borjúbőrből készült pergamen), 37 példány papírra nyomtatva.

A modern Bibliák már elektronikusan olvasható adathordozókon is rendelkezésre állnak.

S C H A U E R M A N N H E N R I K

V e l e t e k v a g y o k …

Nem szükséges félned attól, ami még jöhet, a jövőtől, hanem tele lehetsz reménységgel, hogy Isten, akié vagy, kiment téged a bajból, ha az bekövetkezik. Ő őrzött meg eddig is. Fogd csak erősen a kezét, akkor biztosan keresztülvezet mindenen! Ha már állni sem tudsz, a karján fog hordozni téged.

Ne tekints félelemmel arra, ami holnap történhet. Ugyanaz az örök Atya, aki ma gondoskodik rólad, holnap is és életed minden napján ugyanúgy gondoskodni fog. Vagy megőriz téged a szenvedéstől, vagy rendíthetetlen erőt ad ahhoz, hogy elviseld azt. Légy ezért egészen nyugodt, és tégy félre minden aggodalmaskodást!

„Az Úr az én pásztorom” – énekli Dávid. Nem azt mondja, „volt az én pásztorom”, azt sem, hogy „lesz az én pásztorom”. Azt mondja, hogy az Úr az én pásztorom januárban, decemberben és az év minden hónapjában. Ő az én pásztorom Angliában és Kínában, háborúban és békében, szegénységben és gazdagságban.

H U D S O N T A Y L O T „Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjába gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az

anyajuhokat szelíden terelgeti.” (Ézsaiás 40:11)

H i t a k é t s é g e k k ö z ö t t

Jézus ezt mondta neki: "Minden lehetséges annak, aki hisz." Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: "Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" (Márk 9,23-24)

A kórházba vezető autóúton havazott. A kocsimban ülő nagyszülők sokkos

állapotban voltak. A lányuk és az ötéves unokájuk szörnyű autóbalesetet szenvedett. Lányuk sértetlen maradt, de a kicsi állapota súlyos volt. A nagyszülők a bibliai apához hasonlóan esedeztek a Megváltóhoz a gyermek gyógyulásáért.

Ahogy múltak a várakozás napjai, elszántan keresték a megfelelő imádságot. A gyermek állapota rosszabbodott, a gyülekezet velük volt, és imádkozott, osztozva fáj-

tan szóvégződési szabályai bizonyos segítséget jelentettek ebben. A fejezet és versbeosztás a másolás ellenőrizhetőségét is növelte. A Biblia részekre tagolását az i.sz. 1200-as években kezdte el Stephen Langton

párizsi egyetemi előadó. A részeket később versekre osztották, és ezeket betűkkel jelölték (A-G betűig).- A versek számozását i.sz. 1440 körül kezdte egy Izsák Nátán nevű rabbi a zsidó Bibliában. A mai fejezet és számozott versbeosztású Bibliát 1555-ben adta ki Robert Stephanus (Estiennes) francia keresztyén tudós. Ez a beosztás nagyon fontos volt bibliai konkordancia létrehozása céljából is. Az íráshoz használt tintát szénmaradvány+víz+mézga, vagy gubacs+vasgálic+mézga felhasználásával készítették. Az írás eszközét nádból faragták, vagy ecsetszerűnek rágta meg a végét az írnok, de faragták tollszárból is, már fémheggyel is ellátták egyes esetekben az írószárat.

Már az ókorban, de főként a középkorban „leíró irodák” működtek, ahol több írástudó, később főként szerzetes dolgozott az iratok sokszorosításán. Munkamegosztással szervezték meg a másolat hitelességének ellenőrzését, biztosítását. Ez a munka nagyon fáradságos, fizikai gyötrelmekkel is járó tevékenység volt. Még az íróasztal sem volt „kitalálva”, ülve, állva, guggolva írtak, amíg görcsbe nem merevedett testük a sokszor hideg, sötét csarnokokban.

Később a Bibliákat gyönyörű, művészi díszítésekkel is ellátták, aminek az lett a következménye, hogy irdatlan ára lett egy-egy példánynak.

A lelki mozgalmak, a szellemi műhelyek (kolostorok, egyetemek) megjelenése intenzívebb írásbeli kommunikációt, nagyobb, gyorsabb és olcsóbb másolástechnikát igényelt. Így kezdett kifejlődni a nyomdatechnika. Már nagyon régen ismerték a kőbe, fába vésett szöveges lapok festékezése utáni pergamen, majd papírlapokra nyomtatását. Ennek előnye az volt, hogy bármikor új nyomatot lehetett készíteni, amíg megvolt a nyomólap.

A különálló betűkkel való nyomtatást már a kínaiak is alkalmazták 1040-ben (először égetett agyag, majd fabetűkkel, ez azonban csak kevés példány nyomtatását tette lehetővé.)

Az újabbkori nyomtatás fejlődésében mérföldkövet jelentett Johannes Gutenberg német nyomdász találmánya (1397-1400), amely szerint előre elkészített fém betűkészletből összerakott aktuális nyomóformát bekennek nyomdafestékkel, és ezt sajtolják pergamen vagy papírlapokra. Neki kellett létrehoznia a fekete nyomdafestéket is, a nyomtatásra egy átalakított szőlőprést használt. A nyomtatás végeztével a nyomóformát szétbontva a betűk új nyomóformává csoportosították át.

Ezzel a technikával 1455-ben a németországi Mainzban kinyomtatta első Bibliáit. Ez a Biblia egy Vulgata volt (latin bibliafordítás).

2 könyv, 1282 oldal, minden oldalon 2 hasáb, és hasábonként 42 sor volt (ezért ne-

| 14

A t i z e d ö r ö k s é g e

„Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem - mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok.”

(Mal 3,10)

Nagymamám özvegyasszony volt, aki igen szűkös anyagi forrásokon nevelte fel apámat és hat testvérét, emellett az egyházi tizedet mindig hűségesen fizette. Egyszer azt mondta nekem: "Isten sohasem felejt el gondot viselni rám és az enyéimre."

Tizenévesként megkérdeztem apámat, hogy miért fizet tizedet. A nagymama régi, díszes befőttes üvegéről beszélt. „Tíz százaléka annak, amit a nagymama keresett a másokra való mosással és annak a kis összegnek, amit mi, gyerekek kerestünk újságkihordással és a tiszta ruhák visszaszállításával, belekerült abba az üvegbe”. „Hogy tudtátok a megmaradó pénzt beosztani, hogy a szükséges dolgokat megvehessétek?” Erre azt válaszolta: „Nem kellett szűkölködnünk, mivel Isten megsokszorozta keresetünket.”

Örülök, hogy a nagymamám megtanította gyermekeit a tized fizetésére. Hálás vagyok édesapámnak, hogy segített megértenem, Isten megsokszorozza azt, amit valaha is adunk, és arra használja, hogy gazdagabbá tegye a mások életét éppúgy, mint ahogyan a miénket is.

Hálát adunk neked, Urunk, Gondviselőnk, hogy javainkkal is szolgálhatjuk a te dicsőségedet. Ha adunk Istennek, az áldást hoz az adakozóra és másokra.

J A N E O W E N ( U T A H , U S A )

M i t n e v e z ü n k r á g a l m a z á s n a k ?

Vélekedés valakiről, amely szájról-szájra jár, híresztelés, hogy ezt és ezt hallátták róla, így és így beszélt róla valaki.

Nos, még ha ezekben van is némi igazság, akkor is megrontja a világ rendjét, mert aki felebarátját észrevétlenül elgáncsolja, az vét a parancsolat ellen, amely így hangzik:

„Ne járj-kelj rágalmazóként néped között!” Az ilyen gonosz rágalom három embert öl meg: azt, aki elindítja, azt, aki hitelt ad neki, és

azt, aki tovább adja. Mindezek rágalmazók, akiknek még a közelébe menni is káros, nem is szólva arról, milyen káros velük lakni, és fecsegésükre hallgatni. Ezért tiltotta meg Isten a rágalmazást a pusztában vándorló atyáinknak.

M A I M O N I D E S , Z S I D Ó T A L M U D I S T A O R V O S T Ó L „ R E G I M E N S A N I T A T I S ” - B Ó L

H o n l a p A pécsi gyülekezet honlapja megújult, a hírlevelek ott is olvashatók egyéb információkkal,

hírekkel és képekkel. Címe: http://pecs.metodista.hu A honlapra, vagy a hírlevélbe küldendő anyagot a schauermannok@gmail.com email címre

lehet eljuttatni.

dalmukban. Hogyan tudnánk hinni? Elkezdtünk imádkozni: Urunk, segíts hitetlensé-günkön!

Az Úr meghallgatta az imát, s adott a nagyszülőknek még egy hetet, amit az unokájukkal tölthettek. Ahogy a kisfiú közeledett a halálhoz, megtudtuk, hogy egy másik család is imádkozott. A kislányuknak új szívre volt szüksége. Isten két családnak segített a fájdalmas időszakban. Bár egy gyermek meghalt, a kislány, akinek sosem tudtuk meg a nevét, ma is él. A család könyörülete annak az irgalmát tükrözi, aki mindnyájunknak segít hitetlenségünkben.

Szerető Atyánk, erősítsd hitünket életünk legfájdalmasabb pillanataiban. Ámen. Isten könyörülete áradhat rajtunk keresztül, még ha éppen akkor magunk is

szenvedünk.

D A V I D S M I T H ( O H I O , U S A ) I s t e n n e m e j t h i b á t

Ha különösnek, rejtelmesnek látszanak Isten útjai, ha gondok örvényébe vesznek szívem legdrágább vágyai, ha borúsan búcsúzni készül a nap, mely csak gyötrelmet ád … egyben békülhetek meg végül: hogy Isten sosem ejt hibát. Ha tervei igen magasak, s irgalma kútja mély nekem … ha a támaszok mind inognak, ha nincs erő, nincs türelem, s tekintetem sehol célt nem lát vaksötét, könnyes éjen át … egy szikrácska hit vallja mégis, hogy Isten sosem ejt hibát.

És ha szívem megoldhatatlan kérdéseknek betege lett, mert elkezd kételkedni abban, hogy Isten útja szeretet … minden elfáradt sóvárgásom békén kezébe tehetem, s elsuttoghatom könnyek közt is: Ő nem ejt hibát sohasem. Azért csend, szívem! Engedd múlni a földi múló életet! Majd a fényben látni, ámulni kezdesz: Mindig jól vezetett! Ha a legdrágábbat kívánja, a legsötétebb éjen át menekülj a bizonyosságba, hogy Isten sosem ejt hibát

I S M E R E T L E N S Z E R Z Ő T Ő L - N É M E T B Ő L F O R D Í T O T T A

T Ú R M E Z E I E R Z S É B E T

15 |

A t i z e d ö r ö k s é g e

„Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem - mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok.”

(Mal 3,10)

Nagymamám özvegyasszony volt, aki igen szűkös anyagi forrásokon nevelte fel apámat és hat testvérét, emellett az egyházi tizedet mindig hűségesen fizette. Egyszer azt mondta nekem: "Isten sohasem felejt el gondot viselni rám és az enyéimre."

Tizenévesként megkérdeztem apámat, hogy miért fizet tizedet. A nagymama régi, díszes befőttes üvegéről beszélt. „Tíz százaléka annak, amit a nagymama keresett a másokra való mosással és annak a kis összegnek, amit mi, gyerekek kerestünk újságkihordással és a tiszta ruhák visszaszállításával, belekerült abba az üvegbe”. „Hogy tudtátok a megmaradó pénzt beosztani, hogy a szükséges dolgokat megvehessétek?” Erre azt válaszolta: „Nem kellett szűkölködnünk, mivel Isten megsokszorozta keresetünket.”

Örülök, hogy a nagymamám megtanította gyermekeit a tized fizetésére. Hálás vagyok édesapámnak, hogy segített megértenem, Isten megsokszorozza azt, amit valaha is adunk, és arra használja, hogy gazdagabbá tegye a mások életét éppúgy, mint ahogyan a miénket is.

Hálát adunk neked, Urunk, Gondviselőnk, hogy javainkkal is szolgálhatjuk a te dicsőségedet. Ha adunk Istennek, az áldást hoz az adakozóra és másokra.

J A N E O W E N ( U T A H , U S A )

M i t n e v e z ü n k r á g a l m a z á s n a k ?

Vélekedés valakiről, amely szájról-szájra jár, híresztelés, hogy ezt és ezt hallátták róla, így és így beszélt róla valaki.

Nos, még ha ezekben van is némi igazság, akkor is megrontja a világ rendjét, mert aki felebarátját észrevétlenül elgáncsolja, az vét a parancsolat ellen, amely így hangzik:

„Ne járj-kelj rágalmazóként néped között!” Az ilyen gonosz rágalom három embert öl meg: azt, aki elindítja, azt, aki hitelt ad neki, és

azt, aki tovább adja. Mindezek rágalmazók, akiknek még a közelébe menni is káros, nem is szólva arról, milyen káros velük lakni, és fecsegésükre hallgatni. Ezért tiltotta meg Isten a rágalmazást a pusztában vándorló atyáinknak.

M A I M O N I D E S , Z S I D Ó T A L M U D I S T A O R V O S T Ó L „ R E G I M E N S A N I T A T I S ” - B Ó L

H o n l a p A pécsi gyülekezet honlapja megújult, a hírlevelek ott is olvashatók egyéb információkkal,

hírekkel és képekkel. Címe: http://pecs.metodista.hu A honlapra, vagy a hírlevélbe küldendő anyagot a schauermannok@gmail.com email címre

lehet eljuttatni.

dalmukban. Hogyan tudnánk hinni? Elkezdtünk imádkozni: Urunk, segíts hitetlensé-günkön!

Az Úr meghallgatta az imát, s adott a nagyszülőknek még egy hetet, amit az unokájukkal tölthettek. Ahogy a kisfiú közeledett a halálhoz, megtudtuk, hogy egy másik család is imádkozott. A kislányuknak új szívre volt szüksége. Isten két családnak segített a fájdalmas időszakban. Bár egy gyermek meghalt, a kislány, akinek sosem tudtuk meg a nevét, ma is él. A család könyörülete annak az irgalmát tükrözi, aki mindnyájunknak segít hitetlenségünkben.

Szerető Atyánk, erősítsd hitünket életünk legfájdalmasabb pillanataiban. Ámen. Isten könyörülete áradhat rajtunk keresztül, még ha éppen akkor magunk is

szenvedünk.

D A V I D S M I T H ( O H I O , U S A ) I s t e n n e m e j t h i b á t

Ha különösnek, rejtelmesnek látszanak Isten útjai, ha gondok örvényébe vesznek szívem legdrágább vágyai, ha borúsan búcsúzni készül a nap, mely csak gyötrelmet ád … egyben békülhetek meg végül: hogy Isten sosem ejt hibát. Ha tervei igen magasak, s irgalma kútja mély nekem … ha a támaszok mind inognak, ha nincs erő, nincs türelem, s tekintetem sehol célt nem lát vaksötét, könnyes éjen át … egy szikrácska hit vallja mégis, hogy Isten sosem ejt hibát.

És ha szívem megoldhatatlan kérdéseknek betege lett, mert elkezd kételkedni abban, hogy Isten útja szeretet … minden elfáradt sóvárgásom békén kezébe tehetem, s elsuttoghatom könnyek közt is: Ő nem ejt hibát sohasem. Azért csend, szívem! Engedd múlni a földi múló életet! Majd a fényben látni, ámulni kezdesz: Mindig jól vezetett! Ha a legdrágábbat kívánja, a legsötétebb éjen át menekülj a bizonyosságba, hogy Isten sosem ejt hibát

I S M E R E T L E N S Z E R Z Ő T Ő L - N É M E T B Ő L F O R D Í T O T T A

T Ú R M E Z E I E R Z S É B E T

| 16

B é k e s s é g I s t e n t ő l

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív, Amíg ver, mindörökre nyugtalan. De mindörökké nyughatatlanul, Istentől mégis Békessége van. Nyugalma nincs, de Békessége van. Békesség Istentől. Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar, Örök hullámzás a víz felszíne. De lent a mélyben háborítlanul Pihen a tenger s az ember szíve, Hadd hullámozzék a víz felszíne. Békesség Istentől. Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a Nyugtalanság, mint a járvány, ragad. Te sugarazd szét békességedet És szóval, kézfogással másnak add. Az Isten Békessége is ragad. Békesség Istentől. Reggel mondd, délben mondd, és este mondd A Feltámadott első, szép szavát. És ragyogóbbá lesz a reggeled És csillaghímesebb az éjszakád. És békességesebb az éjszakád. Békesség Istentől. Békesség Istentől: mi így köszönjünk, Hogy köszöntésünkben lélek legyen – Vihartépett fák - ágainkon mégis Vadgalamb búg és Békesség terem. Békesség: köszöntésünk ez legyen. Békesség Istentől.

R E M É N Y I K S Á N D O R