A múzeumok és a múzeumpedagógia szerepe a vizuális nevelésben

Kovács Hajnalka Mővészeti Intézet, Vizuális Nevelés Szakcsoport, Kecskeméti Fıiskola Tanítóképzı

Fıiskolai Kar

Összefoglalás: A múzeumok történetük kezdetétıl betöltenek oktató funkciót, ami korunkra mőködésük kiemelten hangsúlyos komponensévé vált. Az elıadás igyekszik rávilágítani a múzeumok vizuális nevelésben betöltött különleges szerepére, konkrét példákat is bemutatva a kortárs magyar múzeumpedagógia jó gyakorlatai közül. Abstract: Teaching is one of the most important roles of museums, since the beginning of their history. Present work deals with special advantages of using museums from the point of view of visual education. It shows examples also from the field of Hungarian contemporary museum education which can be used in teacher education.

Kulcsszavak: múzeumpedagógia, vizuális nevelés, iskolán kívüli nevelés, vizuális kultúra

Keywords: museum education, visual education, outdoor education, visual culture

1. Múzeum és oktatás kapcsolata

A múzeumpedagógia, képzı programjainak megszervezésével, meghatározott múzeumi szerepkörének kialakításával, szervezeti fórumainak létrehozásával, a 20. század második felében önálló szakmává fejlıdött. Az ide vezetı hosszú folyamat, a múzeumok kialakulásával kezdıdött és a múzeumfelfogások történeti változásának egyenes következménye. A múzeumok, többévszázados történelmük során, mindig hően tükrözték koruk tudásfelfogását. Az oktató-nevelı szerep is korán megjelent, majd egyre markánsabbá vált mőködésükben. Korunkra a múzeumok az iskolán kívüli tanulás legjelentısebb intézményeivé váltak. Hazánkban az 1970-es évektıl kezdve alkalmaznak a múzeumi tanulást segítı múzeumpedagógusokat.

1.1 Történeti vonatkozások

A múzeumforma az emberi tudásban való hitnek, az emberi megismerı és rendszerezı képességnek intézményi megtestesülése. Létrejötte az emberi kultúra nagy paradigmaváltásához köthetı. A múzeumnak, mint intézménynek a fejlıdéstörténete – minthogy a polgárság történetével párhuzamosan alakult – a reneszánsz Itáliából indult. Az elsı igazi múzeumforma megszületése a humanista gondolkodásmód megnyilvánulása, amely a győjtemények megszervezésében ölt testet. (A múzeumok különös elıképei, az észak-európai reneszánsz uralkodók wunderkammerjei.1 Az Alpoktól északra fekvı területek profán kincstárai az egyházi kincstárak mintájára szervezıdı hercegi magángyőjtemények, melyek még minden rendszerezı, vagy összehasonlító szándék nélkül halmozták a tárgyakat, középkorias, formális analógiákra épülı mikrokozmoszt bemutatva. )

1 wunderkammer: ’csodakamra’, a magángyőjtemények megjelölésére használt német kifejezés.

A szisztematikus rendszerezés (kontextus) megjelenése mellett, a múzeumoknak másik fontos jellemzıje az egyre szélesebb társadalmi rétegek felé való nyitás (demokratizmus) lett. A polgári fejlıdés legtöretlenebbül Angliában zajlott, itt nyitotta meg kapuit 1753-ban a British Múzeum. Ez az intézmény – eltérıen az eddigi győjteményektıl - már nem csak egy szők réteg és a munkatársak számára volt nyitott, hanem a hét bizonyos napjain „az arra különösen érdemes diákok és tudósok elıtt” is. Mőködése egy nagy és szervezett tudományos laboratóriuméhoz hasonlított. (Binni – Pinna, 1986, 41. o.) A múzeumok nagy korszaka a 19. század. Ekkor nyílik meg a National Gallery Londonban, a Glypoteka Münchenben, az Ermitázs Szentpétervárott, vagy a Magyar Nemzeti Múzeum Budapesten és ekkor születnek azok az amerikai múzeumok is, amelyek majd új, máig meghatározó típust teremtenek. Utóbbiak a kezdetektıl szoros kapcsolatban vannak a magán-mőgyőjtéssel, valamint az általános pénzpiaccal. Vizsgálati szempontunkból még nagyobb jelentıségő az a tény, hogy már a 19. század végén is sőrőn látogatottak, mint az egyetemi és iskola-szervezetet kiegészítı nevelési központok. (Süvecz, 2009) Az ezernyolcszázas években az amerikai múzeumi szakma két igen befolyásos személyisége George Brown Goode (1851-1896) és Benjamin Ives Gilman (1852-1933). Kettıjük szakmai vitája két karakteresen eltérı szemléletmódot tükrözött. Goode szerint a múzeumok elsısorban oktatási célú intézmények, Gilman viszont az esztétikai célú múzeum álláspontját képviselte. Goode - az oktató múzeum pártfogója - kijelentette, hogy a jó kiállítás egy idea illusztrálása a tárgyakon keresztül, és amellett érvelt, hogy a múzeumnak a közoktatás eszményét kell szolgálnia. Ezzel szemben Gilman a múzeumot a szépségrıl való elmélkedés templomának tekintette, tehát az esztétikai szerep elsıdlegessége mellett foglalt állást. Napjainkra, a múzeum-templom analógiától eltávolodva, egyértelmővé vált, – mind a múzeumi, mind a pedagógiai szakma által deklaráltan, – hogy „a múzeumok természetes és „legális” terepei a közoktatásnak”. (Kriston Vízi, 2009. 72. o.)

1.2 Kortárs vonatkozások

A kortárs amerikai múzeumpedagógia jelentıs teoretikusa, Georg E. Hein alaptézisként fogalmazza meg: a múzeumok mindig tanítanak. Rámutat arra is, hogy amennyiben elfogadtuk az oktatás központi szerepét, mint múzeumi funkciót, meg kell határoznunk a megfelelı intézményi oktatásfilozófiát is. Ha számba vesszük a lehetséges tanulási és tanítási módszereket, akkor lényegileg négy, a múzeumokban (is) alkalmazható lehetıség közül választhatunk:

1. a hagyományos elıadásra és szövegre (Traditional Lecture and Text) építı „szisztematikus múzeum”,

2. a felfedezve tanulásra (Discovery Learning) építı „felfedezı múzeum”, 3. az inger –válasz mechanizmusra építı „programozott múzeum”, 4. a konstruktivizmus nézıpontját képviselı „konstruktivista múzeum”.

Hein az utóbbira, mint a kor kihívásaira leginkább válaszoló pedagógiai koncepcióra teszi le a voksát. E konstruktivista nézıpont egyik fontos megállapítása az, hogy mindaz, amit egy új szituációba (beleértve a múzeumlátogatást) magunkkal hozunk – a kultúránk, a nyelvünk, a családi hátterünk, a társaságunk a múzeumlátogatáson, stb. – befolyásolja, hogy hogyan interpretáljuk a tapasztalatainkat. Leegyszerősítve, a környezet, amelyben a tapasztalatainkat

szerezzük, befolyásolni fogja a megértésünket. A konstruktivizmus egy másik alapelve: a jelentést mi magunk hozzuk létre. Vagyis az interpretációnak, amelyet tapasztalatainkból alakítunk ki, érvényessége van a számunkra, még akkor is, ha az nincs összhangban valamely adott kultúra, vagy szakma elfogadott igazságával. A konstruktivizmusnak ez utóbbi állítása a legvitatottabb; mivel megkérdıjelezi az elképzelést az abszolút igazságról és megköveteli tılünk a különbözı embereknek (vagy különbözı kulturális csoportoknak) a mienktıl (vagy társadalmunk uralkodó felfogásától) eltérı világnézetének elismerését. Hein meggyızıdése – korábbi írásaiban is emellett érvel –, hogy a konstruktivizmus a legjelentısebb és legmegfelelıbb oktatási teória egy múzeum számára. (Hein, 2005) A konstruktivista felfogásnak különös jelentısége van a vizuális kultúra tanításában, a képzımővészeti alkotások értelmezésében és befogadásában. A nézıhöz csak abban az esetben juthat el egy kiállítás, vagy akár egyetlen mő üzenete, ha megtalálja a kapcsolódási pontokat saját élete és a látottak között. Intellektuálisan és érzelmileg is rá kell hangolódni a mővekre. Ennek technikáját viszont tanítani is, tanulni is lehet és kell. Jó példa erre a budapesti NextArt Galéria „Elképesztı!” címő múzeumpedagógiai programsorozata2. Böhler Nóra hármas tagolású, módszertanilag jól felépített foglalkozásokat alakított ki, melyek menete rendszerint a következı:

1. Az egyterő galériában a résztvevık körbeülnek és az animátor vezetésével olyan drámajátékokat játszanak, amelyek egyaránt segítik az ellazulást, a ráhangolódást, az ismerkedést – így teremtve meg a szubjektív feltételeket, a képek befogadásához szükséges nyitottságot.

2. Ezt követıen, konkrétan a kiállított képekkel kapcsolatos asszociációs feladatok, drámajátékok (pl. a kép eljátszása) következnek. Fontos elem itt a kooperáció (páronkénti, vagy csoportos feladatmegoldások), a játék és a mozgás. A térben való mozgások célja: visszatérni egy-egy képhez, valamint kapcsolatokat kialakítani mővek között. Ennél a fázisnál – miközben jót játszik a látogató – váratlan felismerésekre jut, kezdi megérteni a mőveket, az alkotót. Mindez nem úgy történik, hogy a mővészettörténész elmagyarázza a jelentést, hanem a saját és a társak reakcióinak, válaszainak összességébıl alakítja ki saját álláspontját.

3. Rendszerint alkotómunkával zárul a foglalkozás. A formai és tartalmi lényeghez közelebb jutva, a nézı maga is kipróbálhat egy, a látottakhoz kapcsolódó tevékenységet (kollázs készítés, fényrajzok stb.). Ezáltal az eddigi élmények megerısítést kapnak, elmélyülnek és a foglalkozás levezetése is megtörténik.

A leírt program jelentıségét növeli, hogy legtöbb esetben maga az alkotó is jelen van3 és részt vesz a foglalkozáson. Saját élményemre alapozva – mivel több alkalommal is részt vettem a programon – kifejezetten jól alkalmazhatónak, pedagógushallgatók számára is adaptálható módszernek tartom a fent ismertetett, hármas tagolású foglalkozás-koncepciót.

A kortárs mővészeti kiállításoktól általában tartanak a pedagógusok, hiszen úgy érzik, hogy ott áll legkevesebb fogódzó a rendelkezésükre. A fenti program tapasztalatai azonban igazolják, hogy a kortárs mővészet megértéséhez van leginkább kulcsunk. Az alkotók által

2 2007-tıl szervez kiállításaihoz rendszeres múzeumpedagógiai foglalkozásokat Elképesztı! címmel a NextArt Galéria. http://nextartgaleria.hu/?q=webpage/elkepeszto 2011-10-18 3 A NextArt Galéria fiatal, kortárs magyar mővészek munkáit állítja ki.

megragadott témák, gondolatok, hangulatok, érzések, jelenségek számunkra is ismerısek, hiszen mindennapjainkban jelen vannak. Ha mindezt sikerül felismernünk – mert erre rányitja a szemünket egy jó foglalkozás – másképpen fogunk közelíteni a mővekhez a kiállításokhoz akkor is, ha nincs külsı segítség a feldolgozásban. Természetesen egy kiállítás adaptációja, annak részeként foglakozás tervezése diákok számára komoly felkészülést igényel. Éppen a kortárs mővészeti kiállításoknál erre az idıkeret is viszonylag csekély (mivel ezek többnyire rövidebb idıtartamra szóló, idıszaki kiállítások) és sok az új információ. Ebben az esetben jól mőködı megoldás lehet, egy aktuális feladatra szervezıdı múzeumpedagógiai mőhelymunka. A Miskolci Galéria és a Mőcsarnok munkatársainak együttmőködésével jött létre az Utazó workshop4, melynek keretében képzımővészeti múzeumpedagógia tréningek szervezıdnek. A workshop önkéntes alapon, többnyire múzeumpedagógusok, tanárok, fıiskolai hallgatók részvételével zajlik, és az aktuális, idıszaki kiállításokhoz készít programokat. Elsı lépésként a vezetı múzeumpedagógusok bemutatják jelenlegi munkáikat, módszertani elemzésekkel kiegészítve. Majd a kiállítás kurátora tart szakmai vezetést a múzeumban. Ezután, az intézmény múzeumpedagógusának szakmai kontrollja mellett, a résztvevık feldolgozzák a kiállítást és elkészítik a foglakozások lehetséges terv-variációit. A programtervek bemutatása és megvitatása után az elfogadott, megvalósítható ötletek részletes kidolgozása következik. Egyéni konzultáció segíti a programok véglegesítését és a jóváhagyott múzeumi órák meghirdetésre kerülnek, iskolai csoportok számára. Érdeklıdéstıl függıen a foglalkozás megvalósítására is lehetıséget kap a szerzı. Ez a rendszer nagyon inspiratív, nagyon nyitott, mindamellett a folyamatos szakmai kontroll is jelen van. A pedagógusképzésben szintén komoly szakmai haszna lehetne az ehhez hasonló, múzeumpedagógiai szemlélető mőhelymunkának. A helyi múzeumok, fıiskolai oktatók és hallgatók együttmőködése hatékonyan segítené az iskolák múzeumhasználatát.

2. Múzeumhasználat a pedagógus szempontjából

A múzeumlátogatáskor, a résztvevık szerint, háromféle elvárással kell számolnunk (2. ábra). A pedagógusok részérıl a következı elvárások fogalmazódnak meg általánosságban:

1. A múzeumi óra során a gyerekek szerezzenek új ismereteket, kompetenciákat. 2. A szerzett ismeretek, kompetenciák segítsék az iskolai tanulást. 3. A múzeumi ismeretterjesztı eszközök, illetve maguk a tárlatvezetık, moderá-

torok tevékenykedtessék a diákokat. 4. Olyan konkrét tapasztalatokhoz juthassanak a gyerekek, amelyekre az iskolá-

ban nincs lehetıség. 5. A látogatás segítse a tanítást (adjon ötleteket a tanár számára; építeni lehessen

a végzett munkára; lehetıleg biztosítson késıbb is felhasználható eszközöket, segédanyagokat)

Azokban az intézményekben, ahol nincs lehetıség múzeumpedagógus segítségét igénybe

4 A Miskolci Galéria és a Mőcsarnok összefogásával három tréning valósult meg eddig Budapesten és Miskol-con (Utazó workshop I-III., 2010-2011). „A workshop célja, hogy körbejárja a kortárs mőalkotások befogadását segítı módszertani lehetıségeket, valamint feltárja az interdiszciplináris kapcsolódási pontokat.” http://miskolcigaleria.hu/index.php?pid=10117 2011-10-20

venni, a tanítónak illetve a tanárnak kell betölteni az animátori a szerepet. Az iskolán kívüli tanulás kiemelt terepei számunkra a múzeumok, ezért mindenképpen szükséges módszertani felkészültség a használatukhoz. A pedagógusképzı intézményekben ezt a felkészítést a hallgatók megkaphatják külön kurzus keretében, mely az iskolán kívüli tanulás színtereivel foglakozik, esetleg kifejezetten múzeumhasználatra épül. Ezenkívül tantárgypedagógiai kurzusok részeként – esetünkben képzımővészeti, iparmővészeti, vagy a tárgykészítı népmővészet emlékeit győjtı múzeumokban megtartott módszertani órák keretében. A hallgatók önállóan is feldolgozhatnak kiállításokat megadott szempontsorok alapján. Következı lépés a múzeum és a pedagógusképzı intézmény együttmőködésével kialakított program. Ekkor a hallgatók készülnek fel és tartanak iskoláknak kiajánlott foglakozásokat, a két intézmény közös szakmai felügyeletével.

1. ábra: A pedagógus, a múzeumi animátor és a gyermek elvárásai a múzeumi látogatás-sal, foglalkozással kapcsolatban (Kovács - Kárpáti, 2011., 273. o.)

3. A vizuális kultúra tanításának szempontjai múzeumi szituációban A múzeum építészeti koncepcióinak változása is jól szemlélteti a múzeumfelfogás alakulását. Egészen a 20. századig erıteljesen érvényesül a múzeum-templom analógia. Az antik templomok imitációi, mint múzeumépületek, már megjelenésükkel is a bennük elhelyezett tárgyak/javak kivételes szellemi és anyagi értékét kívánták hitelesíteni. „A tárgyakat börtönbe, a szellemet égi magasságokba emelve szentélyekbe zárták.” (Vásárhelyi – Sinkó, 2004. 21. o.) Több európai nagyváros építészeti képét a mai napig meghatározzák a klasszicizmus monumentális, antikizáló múzeumépületei. Egy jellegzetes 20. századi múzeumtípus, a zárt üveg-beton tömb megjelenése, azonban már mutatja a szentélyszerő hangulatnak a funkció irányába való eltolódását. A 20. század végi, 21. századi múzeumok építészeti megoldásaiban a fogyasztási funkciók erıteljesen megjelennek. A múzeumokban lehet étkezni, vásárolni, a

Múzeumpedagógus

sajátos múzeumi szemlélet érvényesítése,

múzeumlátogatóvá nevelés

Diák kaland, hazavihetı emlék

hasznos, tanmenetbe építhetı ismeretek

Tanár

élmény,

más mint az iskola

szabadidı kellemes eltöltését segítik az új architekturális, infrastrukturális megoldások. (Ludwig Múzeum, Budapest) Korunk múzeumainak kialakításánál mind formailag, mind funkcionálisan egyre erısebben megjelenik az oktató funkció hangsúlyozása. Külön foglalkoztatók, elıadótermek és variábilis téralakítási lehetıségek jelennek meg. (Paksi Képtár5) A térélmény fontos részét képezi a vizuális kultúrának. A múzeumépületek gyakran önmagukban is jelentıs mővészeti alkotások – mőemlék épületek. Ezeknek az épületeknek a körbe- és bejárása – a kiállítástól függetlenül is – sok tapasztalattal, ismerettel, élménnyel gazdagítja a látogatót. A kiállítások pedig, az épületben való mozgás során válnak értelmezhetıvé. Egy-egy foglakozás megtervezésekor a mozgástérkép összeállítása is nagyon fontos. Honnan indulunk, hol idızünk el, mit hagyunk ki, hova térünk vissza egy-egy alkalommal. Az oktatáshoz több szállal kapcsolódó kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és Mőhely létrejötte a nomád nemzedék6 törekvéseihez köthetı. A tanítás mindig kiemelt szerepet kapott az intézmény életében, mőködésének kezdetekor kifejezett törekvése volt a hagyományos magyar kézmőves kultúra megırzése, továbbadása. A komplexitás is jelen van, hiszen a népzene, a néptánc, a népszokások megismertetése is része mindennapi tevékenységének. Bár a Kerényi Imre által tervezett épület ma már nem mindenben felel meg az aktuális igényeknek, még mindig egyedülálló, fıként annak az átriumos közösségi térnek köszönhetıen, mely formája, mérete, fényei révén felszabadítóan hat a benne mozgóra.

2. ábra: A kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és Mőhely átriumos belsı tere. A mőhelyfoglalkozás után, saját készítéső papírsárkányaikkal önfeledten futkározó iskolások

Az ide érkezı iskoláscsoportok az emeleti galérián és kiállítóteremben látható idıszaki tárlatok és a játékgyőjtemény tárgyait csodálhatják meg. Játékos feladatok megoldása során alaposabban megfigyelik a kiállított tárgyakat, új ismeretekre tehetnek szert. Majd a földszinti mőhelyben, egy kapcsolódó kézmőves foglakozás során közvetlen tapasztalatokat szerezhetnek egy játéktárgyról és az elkészítés folyamatáról. Végül a maguk által készített

5 http://paksikeptar.hu/keptar/index.php 2011-10-20 6 A népmővészetet, a kézmővességet és a hagyománykeresést középpontba állító fiatal értelmiségiek, akik a het-venes évek Magyarországának új szemléletet hozó szellemi mozgalmát indították el. „Olyan értékeket bányász-tak elı és dobtak be a köztudatba, amelyeket, már majdnem mindenki veszni látott.” (Bodor Ferenc (szerk.): Nomád nemzedék. Népmővelési Intézet, Budapest (1981)

játékkal a múzeum legszebb terében, a tágas átriumban, megkezdıdhet a valódi játék. A múzeumba helyezett játéktól eljutunk a múzeumban való játékig. A térben is egy szép kört jártunk be: az átriumból (fogadás) a galérián és a kiállítótermen át (tárlatlátogatás és múzeumpedagógiai tevékenységek) a mőhelyig (játékkészítés- mőhelymunka) majd végül ismét az átriumba jutottunk (játék). A múzeumpedagógiának a befogadástól az alkotásig, az ismeretektıl az alkalmazásig vezetı útját is jól érzékelteti ez a térben való mozgás.

A digitális technika segítségével képek (valóság-másolatok) milliárdjait is könnyen elérhetjük. Semmi nem pótolhatja azonban az eredeti mővel való találkozást. A képzımővészet kifejezıereje a konkrét tárgyformákban manifesztálódik. Akár épületrıl, akár szoborról, akár festményrıl legyen is szó, annak ránk gyakorolt hatásában részt vesz annak anyagisága. A múzeumban a mő valós méretével, anyagának konkrétságával, az egyéni kézjegy nyomaival, az alkotó eredeti szándéka szerint, direkt módon képes hatni.

3. ábra: A Kecskeméti Fıiskola Tanítóképzı Fıiskolai Karának hallgatói a Ludwig Múzeum Édentıl keletre – Fotórealizmus: Valóságváltozatok címő kiállításán, 2011. október 13-án.

A kontextus megerısítı hatásával is számolni kell, hiszen a tanteremben, vetített képek sokaságával egy korszak atmoszféráját megidézni, egy stílus erejét megéreztetni sokkal nehezebb, mint az eredeti mővek együttesében. Elég, ha egy-két kiállított tárgyra fókuszálunk, s azokkal foglalkozunk mélyebben, mégis meghatározó a kiállítótérben lévı mővek együttes hatása. Amennyiben nem egy mővet emelünk ki, hanem egy jelenséget, vizuális problémát szeretnénk megvilágítani, nagyszerő lehetıséget kínál a kiállítótér, konkrét alkotások megkeresésére, mővek, mőcsoportok összehasonlítására. Remek példa erre a Ludwig Múzeum Édentıl keletre – Fotórealizmus: Valóságváltozatok címő kiállítása. A kurátori koncepció szerint, a fotórealizmus nyugati (kapitalista) és keleti (szocialista) alkotásai jól szemlélhetı kontrasztot alkotnak az elhelyezés révén is. Egyik teremben, egymással szemben jelennek meg a kétféle életmódot tükrözı mővészi megoldások. A kiállítás másik egységében pedig, egymás mellett, de külön teremben kapnak helyet, a nyugati és a keleti blokkot képviselı alkotások. A nézı érzékletes benyomást kap a kulturális különbségekrıl és könnyebben meg is tudja fogalmazni azokat. A vizuális kommunikáció két pólusa, a kódolás és a dekódolás is természetesebb módon kapcsolódhat össze a múzeumi órán. A kiállításon megtanulható fogalmak, ismeretek jól feldolgozhatóak a kiállítótérben, vagy a foglalkoztató teremben végzett tevékenységek során. Ezek között kiemelt helyet foglalnak el szempontunkból a képzımővészeti és a kézmőves

technikákat alkalmazó, illetve tanító mőhelymunkák.

3. Összegzés

A múzeumok története során egyre nagyobb hangsúlyt kapott tehát az oktató szerep. A múzeumi tanulást napjainkban már képzett múzeumpedagógusok is segítik. A vizuális mőveltség fejlesztésének pedig kitőnı terepei a mővészeti és néprajzi múzeumok. A pedagógusképzık hallgatói számára is fontos, hogy tájékozottak legyenek a kiállításokhoz kapcsolódó foglakozások tervezését és megvalósítását illetıen. A múzeumlátogatók jelentıs százaléka ugyanis az ı csoportjaikból kerül ki. Felelısségük van tehát abban, hogy a diákok milyen élménnyel gazdagodnak, visszatérnek-e késıbb, lesz-e belılük múzeumlátogató, mővészetek iránt nyitott felnıtt.

Irodalomjegyzék

[1] BINNI Lanfranco – PINNA, Giovanni: A múzeum. Egy kulturális gépezet története és mőködése a XVI. századtól napjainkig. Budapest, Gondolat (1986)

[2] HEIN, George E.: The Role of Museums in Society: Education and Social Action. (2005) http://www.lesley.edu/faculty/ghein/index.html Letöltés ideje: 2011. szeptember 18.

[3] KÁLDY Mária, KÁRPÁTI Andrea és SZIRMAI Anna: Helyzetkép és perspektívák. Múzeumpedagógia Magyarországon 2008-2009. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Múze-umi Oktatási és Képzési Központ, Szentendre (2010)

[4] KOVÁCS Hajnalka és KÁRPÁTI Andrea: Az iskolai múzeumlátogatás értékelése. In: Vásárhelyi – Kárpáti (szerk.): Múzeumi tanulás. Typotex Kiadó, Budapest (2011)

[5] KRISTON VÍZI József: Múzeumi mozaikok. In: PATÓ Mária (szerk.): Nyitott ka-pukkal – kapun belül és kívül. Írások a szolgáltató és oktató múzeumról, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Múzeumi Oktatási és Képzési Központ, Szentendre (2009)

[6] SÜVECZ Emese: A kurátor szerepe a múzeumi kommunikációban www.communication.hu Letöltés ideje: 2009. január 8.

[7] VÁSÁRHELYI Tamás (szerk.): Múzeum és iskola 2009. Múzeumok a közoktatás szolgálatában, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Múzeumi Oktatási és Képzési Központ, Szentendre (2009)

[8] VÁSÁRHELYI Tamás – SINKÓ István: Múzeum az iskolatáskában, Nemzeti Tan-könyvkiadó, Budapest (2004)

Szerzı:

Kovács Hajnalka: Vizuális Nevelés szakcsoport, Mővészeti Intézet, Kecskeméti Fıiskola Tanítóképzı Fıiskolai Kar. 6000 Kecskemét, Kaszap u. 6-14., Magyarország. E-mail: kovacs.hajnalka@tfk.kefo.hu