A nagy földrajzi felfedezések

I. A felfedezések háttere

A nagy földrajzi felfedezések kora egyben a középkor végét, és az újkor eljövetelét is jelentette, vagyis

egy olyan valóban „újnak” nevezhető gazdasági, társadalmi és ideológiai berendezkedés alakult ki

Európában, mely gyökeresen és alapjaiban változtatta meg a korábbi korszakok mindennapjait. A

felfedezőutak megtételének igényét különböző tényezők ösztönözték.

1. Az aranyéhség

A XV. században a pestisjárvány és a nagy háborúk (pl: százéves háború, Angliában a rózsák

háborúja, a cseh területeken a huszita háborúk) után ugrásszerűen megnőtt Európa népessége, és

egy egész Európára kiterjedő, de elsősorban Nyugat-Európában érezhető nagy gazdasági

fellendülés kezdődött. Kialakult egy kontinentális munkamegosztás, mely szerint Kelet-Európa

élelmiszer előállítóként, a nyugat pedig iparcikkek gyártójaként cserélte ki egymással áruit.

Fellendült tehát a kereskedelem, megerősödött a városok gazdasága, ritkábbá váltak a nagy

éhínségek és a nyomukban fellépő járványok.

Flandria lett a posztógyártás és az atlanti kereskedelem központja, azaz jelentős pénzforgalmat

bonyolított. A pénzérmék alapanyaga továbbra is az értéküket meghatározó nemesfém maradt, így

egyre több aranyat és ezüstöt igényelt a gazdaság. Emellett a keresztes hadjáratok során Európa

megismerte és megszerette a indiai és kínai termékeket (fűszereket, porcelánt, selymet, illatszereket,

borsot, vaníliát) amelyekért szintén arannyal és ezüsttel fizetett. A kereskedelem a levantei útvonalon

keresztül folyt – a mai Irán, Irak, Szíria területén át egészen a libanoni (főníciai) partokig, ahonnan

itáliai hajósok vitték az árukat Európa kikötőibe. A levantei kereskedelem hatalmas mennyiségű

nemesfémet vitt el Európából.

A század végére az európai nemesfémkészletek elkezdtek kimerülni, ugyanis kitermelték már a

könnyen kiaknázható, talajszint feletti rétegeket, és nem voltak még szivattyúk, hogy

mélyebbre hatolhassanak. Ez vezetett ahhoz, hogy a magyar és cseh bányákban (pl.

Besztercebánya, Selmecbánya, Enyed, az erdélyi Beszterce, Rozsnyó) visszaesett a termelés;

Európában „aranyéhség” alakult ki, hiszen a megnövekedett kontinentális kereskedelemhez,

és az Ázsia felé létrejött levantei kereskedelemhez is aranyra, ezüstre lett volna szükség! Mivel

az arany és ezüst Európában már kifogyóban volt, új lelőhelyek felkutatására volt szükség. Olyan új

bányákat kellett találni, melyek bőségesen szolgáltatnak majd elegendő nemesfémet a pénzveréshez

és a levantei forgalomhoz is.

2. Új kereskedelmi útvonalak igénye

Az oszmán terjeszkedés is bonyolította a helyzetet. 1453. május 29-én a törökök II. Mehmed

vezetésével bevették Konstantinápolyt, és végleg eltiporták a Bizánci Birodalmat. Néhány

évtizeddel később pedig terjeszkedésükkel meghódították mindazon területeket, melyeken

keresztül addig a levantei útvonal karavánjai szállították az ázsiai árukat Föníciába, majd onnan

Európába. A törökök kezükbe akarták kaparintani a levantei kereskedelem irányítását és

hasznát, így vámokat vetettek ki az Európába áramló termékekre. A vámok miatt az Indiával és

Kínával folyó kereskedelem megdrágult. Mindezek mellett a Földközi-tenger partvidéke a török

kalózok miatt veszélyes, és kereskedelemre szinte alkalmatlan területté változott. Európának azonban

továbbra is szüksége volt India és Kína termékeire, így az európai hajósok számára nem maradt más

megoldás, mint olyan új, eddig még feltáratlan vízi utak keresése, melyek megkerülve a török

területeket elvezetnek a mesés India és Kína vidékére.

3. Tudományos és technikai feltételek kialakulása, a reneszánsz új világképe

Az aranyéhség és az új kereskedelmi útvonalak felfedezésének igénye önmagában még nem lett

volna elegendő a nagy földrajzi felfedezések sikeréhez. Szükség volt arra is, hogy Európa elérje azt a

fejlettségi szintet, mely elengedhetetlen volt a nagyobb távolságok leküzdéséhez.

A XIV. század során Petrarca és Dante Alighieri munkái nyomán megjelenő reneszánsz nyitottabbá

tette az embereket, és ráébresztette a népességet arra, hogy az egyház nem minden kérdésre tud

adni megfelelő választ. Az ókori bölcsek munkái a tudományos megfigyelések talaján azonban

megnyithatják a természetes kíváncsiság kielégítésének kapuját. Az antik műveltség újjászületésével

ismertté váltak Ptolemaiosz elgondolásai, aki a Földet gömb alakúnak képzelte. Ennek szellemében

új térképek készültek, így 1474 -ben Toscanelli firenzei csillagász létrehozta híres világtérképét,

illetve Martin Behaim nürnbergi tudós 1492-ben elkészítette az első földgömböt.

Több európai állam fejlett gazdasággal rendelkezett, ami lehetővé tette az egyes tudományágak,

technológiák fejlődését. A karavella nagy vitorlafelületű, hátsókormányos hajó, ami alkalmas volt a

nyíltvízi hajózásra, eltávolodhatott a partoktól, óceánon alkalmasabb szállítóeszköznek bizonyult

elődjénél. A tájékozódást segítette az araboktól átvett iránytű, továbbá az új találmányok: a gnomon,

a Jákob-pálca és az asztrolábium. Segítette a felfedezőket az ekkor Európában új találmánynak

számító (de valójában az araboktól származó) puskapor elterjedése is.

II. Az Újvilág meghódítása, Portugália és Spanyolország szerepe

A felfedezőutak ötlete nem volt új, már korábban is történtek kisebb-nagyobb felfedezések, a XI.

század folyamán viking hajók elérik Amerikát, a XIII. században pedig Marco Polo bejárta és

megismerte a szárazföldi utat Európából India és Kína felé. Azonban az első igazán jelentős felfedező

utakat az a két állam kezdte támogatni, melyek katonai erejük, flottájuk, tengerpartjuk, és

legfőképp központosított berendezkedésük folytán a legkedvezőbb helyzetben voltak a

hatalmas és költséges vállalkozásokhoz. Ez a két állam pedig Portugália és Spanyolország volt.

1. Spanyolország

Az Ibériai-félszigetet 711-ben a mórok vették birtokukba, ám a félszigetet lakó keresztények az északi

Pireneusok hegyláncai közé menekülve átvészelték az arabok megjelenését. Krisztus után 1000-re a

hegyek közt élők délebbre merészkedtek, és apró, de önálló keresztény királyságokat hoztak létre,

Leon, Kasztília, Navarra és Aragónia néven. A királyságok szinte megalakulásuktól kezdve állandó

harcban álltak az arabokkal. A harc 1000 és 1250 közt a reconquista néven ismertté vált háborúkban

végül a félsziget nagyobb részének felszabadítását hozta. Az egységes spanyol állam 1479-re jött

létre, mikor Aragónia és Kasztília uralkodói – Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella –

összeházasodtak. Az egyesült, hatalmas területű ország kiűzte Grenadából a maradék mór seregeket

(1492). Ezt követően Spanyolország világhatalommá kezdett válni.

2. Portugália

Portugália 1386 körül, a terület ötödik királyságaként jött létre. A mórok feletti győzelmeket

követően az ibériai királyságok egymás ellen is hadat viseltek, mígnem végül három nagyhatalmú

királyság, Kasztília, Aragónia és Portugália osztotta fel egymás között az egész Ibériai-félszigetet.

A portugálok a XV. század folyamán felfedező expedíciókat indítottak Afrika partjai mentén aranyban

és fűszerekben gazdag területek keresésére. Ezeket az utakat nagyban elősegítette az ország

kedvező (Atlanti-óceáni partvidéki) fekvése is.

A század első felében I. János király egyik fia, Tengerész Henrik herceg (1394-1460) Sagresban

megfigyelőtornyot és hajógyárat építtetett, majd létrehozta Európa első tengerészeti akadémiáját,

ahol összegyűjtötték és lejegyezték a délről visszatérő hajósok tapasztalatait, és ezek alapján

térképeket készítettek.

Tengerész Henrik lovagrendjének jövedelmeit fejlesztésekre fordította, illetve kereskedelmi

társaságokat alapított, hogy legyen pénze a kutatásokra. (A felfedezéseket azonban elsősorban az

uralkodók és gazdag itáliai bankárok támogatták, ez magyarázza azt, hogy több hajóskapitány, aki

portugál vagy spanyol felségjel alatt hajózott, itáliai származású volt.)

1471-ben portugál hajósok átlépték az Egyenlítőt.

Bartolomeu Diaz 1478-ban messzebb hajózott, mint addig bárki, egy vihar elsodorta hajóját egészen

Afrika legdélibb csücskéig, de a legénység nyomására nem mentek tovább, hanem visszafordultak.

Diaz ezt a területet a Viharok fokának nevezte, de II. János király (aki szintén lelkes pártfogója volt a

felfedezőutaknak) átkeresztelte Jóreménység fokának.

1497-1498 folyamán Vasco da Gama útja során meg akarta találni az Indiába vezető tengeri

utat, ezért négy hajójával megkerülte Afrikát, és az Indiai-óceánt átszelve megérkezett az indiai

Kálikutba.

Megkezdődött a portugál terjeszkedés az Atlanti-óceánon is, Pedro Alvares Cabral 1500 –ban

felfedezte Brazíliát.

3. Kolumbusz Kristóf felfedezőútjai

Spanyolországban Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd voltak a felfedezőutak fő támogatói.

Az expedíciók elsősorban egy gondolat köré csoportosultak, ha a Föld gömb alakú, akkor nem csak a

megszokott keleti útvonalon lehet eljutni Indiába (hosszú, és veszélyes), hanem nyugat felé is.

Szükség volt azonban egy vállalkozó kedvű, és hajós tapasztalattal is rendelkező személyre, aki

képes elhajózni Indiába, és spanyol érdekeltségeket kialakítani a területen. Kolumbusz Córdobába

utazott Kasztíliai Izabella királynő és Aragóniai Ferdinánd udvarába. A királyi pár sokat váratta

Kolumbuszt, míg végül kb. 5 hónap után egy Madrid melletti kisvárosban, 1486. január 20-án

fogadták őt, de nagyszabású útja támogatásáról nem hoztak döntést. Anyagi helyzetük nagyon rossz

volt, ezért Kolumbusz életjelt küldött magáról II. János portugál királynak. A király válaszlevelében

megírta, hogy fogadja őt, így Kolumbusz meglátogatta, de miután elmondta tervét a királynak, ő

„kitette a szűrét”.

A spanyol királyi pár 1492 januárjában hozta meg a döntést, 1492. április 30-án Kolumbusz admirális

és alkirály lett. Így indult el három hajójával (Santa Maria, Nina, Pinta) 1492 augusztusában

Kolombusz Kristóf genovai hajóskapitány azzal a céllal, hogy nyugat felé hajózva útja során

megtalálja az Indiába vezető tengeri utat. 1492. október 12-én kikötöttek Guanahani (San Salvador)

földjén, a Bahama-szigetek egyikén. 1504-ig Kolombusz még háromszor kelt át az óceánon, elérte

Kubát, Hispaniola szigetét (Haitit és Dominicát), Puerto Ricót, Panamát és Jamaicát. Útjairól

nemesfémet, drágaköveket, Európában addig ismeretlen növényeket és indiánokat hozott.

Kolombusz élete végéig úgy tudta, hogy Indiában járt, csak halála után lett teljesen nyilvánvaló, hogy

valójában egy teljesen ismeretlen új kontinenst fedezett fel.

4. Amerigo Vespucci (1501-1504) Amerigo Vespucci Dél-Amerika partja mentén hajózva elérkezett

a La Plata torkolatához. Azt hitte, elérte a kontinens legdélebbi csücskét. Ő fedezte fel, hogy a

szárazföld, amelyről Kolombusz haláláig azt hitte, hogy India, egy önálló, és addig ismeretlen földrész.

(Ő lett később a kontinens névadója.) Spanyol és portugál hajósok fedezték fel a Golf-áramlást, ami

megkönnyítette a hazajutást.

5. Cabral portugál hajós 1500-ban a portugál király nevében birtokba vette Brazília területét, ami a két

állam állandó vetélkedését, versenyét eredményezte. Végül pápai közvetítéssel megállapodott a két

ország. 1494-ben a tordesillasi szerződésben kimondták, hogy a Zöldfoki-szigetektől kb. 2035 km

távolságra nyugat felé északról délre húznak egy egyenest a térképen (nyugati hosszúság 46° 37’), és

azok a területek, amelyek ettől a vonaltól keletre esnek, portugál, ami nyugatra, spanyol fennhatóság

alá kerülnek. Az egyezséget 1529-ben módosították a zaragózai szerződésben, ahol ezt a rendszert

a Föld másik felére is bevezették, egy, a kelet-ázsiai Csendes-óceáni part mellett jelöltek ki egy másik

vonalat, amitől a keletre fekvő területek Spanyolországhoz, a nyugatiak pedig Portugáliához tartoznak

a további felfedezésekre is vonatkozóan.

6. 1519-ben Spanyolország megbízásából Magellán útra kel, azzal a céllal, hogy a fűszertermelő

szigeteket és Európa között közvetlen hajózási útvonalat teremtsen. Magellán igazolta Vespucci

tézisét, azt a feltételezést, hogy a Föld gömb alakú. Az ő expedíciója volt az első, ami körüljárta a

Földet. Felfedezte a délnyugati átjárót, áthajózott Dél-Amerika és Tűzföld között, így találta meg az

átjárót az Atlanti-, és a Csendes-óceán között. A hazatérést azonban már nem élhette meg, 1521-ben

megölték a bennszülöttek a Fülöp-szigeteken.

III. A spanyol és portugál gyarmatosítás

1. A felfedezők kereskedelmi telepeket hoztak létre, az újonnan megismert népeket és területeket

pedig megszállták, gyarmatosították. Ezt nem tehették meg a már népes és fejlett kultúrákkal,

államszervezetekkel rendelkező Ázsiában, ahol jól jövedelmező kereskedőtelepek létesítésével

próbálták kiszorítani a portugálok az arabokat az Indiai-óceánról. Ilyen kereskedelmi támaszpontok

voltak Indiában (Goa), Kínában (Macao), Indonéziában és Japánban. Lisszabon kikötője így a távol-

keleti áruk elosztóhelyévé vált.

2. Amerika azonban kitűnő lehetőséget nyújtott a gyarmatosításra, a hegyek hatalmas mennyiségű,

könnyen kibányászható nemesfémet rejtettek, a trópusi területek pedig alkalmasak voltak ültetvények

létesítésére. Emellett a legfejlettebb indiánkultúrák is csak az egyiptomi Óbirodalom szintjén álltak,

így a vas-, és tűzfegyverekkel rendelkező spanyoloknak nem jelentett nehézséget a kő-, és

fafegyverekkel védekező indiánok leigázása.

3. Amerikában több bennszülött nép is élt szétszórva a kontinensen. Közép-Amerikában, a Yukatán-

félszigeten volt a maják központja. Városállamokban éltek, amely egy-egy helyi főnök közvetlen

vallási és politikai vezetése alatt állt. A városállamokat összekötő kapocs volt a közös vallás, a nyelv

és a kultúra. A majákat nagy műveltség, gazdag művészeti értékek, fejlett matematikai és csillagászati

ismeretek jellemezték. Húszas számrendszert használtak, tőlük származik a fokok, a naptár

beosztása, pontosan meg tudták határozni a napév és holdhónapok váltakozását. Birodalmukat

Alvarado igázta le.

4. Közép-Amerika másik bennszülött népe, az aztékok 1325-ben alapították fővárosukat,

Tenochtitlánt, és 1428-ban hozták létre a Közép-Amerika nagy részét egyesítő független államukat.

Intenzív földművelést folytattak, mocsarakban „úszókerteket”, mesterséges szigeteket építettek ki, így

évente többször is be tudták takarítani a termést (kukorica, bab, tök, paradicsom, kakaó, gyapot és

dohány). Élénk kereskedelmet folytattak, kézműiparuk és építészetük sokszínű volt. Államukat

megtervezett városok sokasága, rabszolgaság és a helyi arisztokrácia öröklődő és szilárd hatalma

jellemezte. A főpapok tömeges emberáldozatokat mutattak be isteneiknek az áldozati célokra épített

piramistemplom csúcsán, ami egyben a városok központja is volt. Montezuma azték uralkodó fogadta

Hernando Cortezt is, aki 500 katonájával minden nehézség nélkül elsöpörte az azték birodalmat

(1519-1521), és kikiáltotta helyén az Új-Spanyolország Alkirályságot (ma Mexikó). Cortez

győzelmét segítették belső küzdelmek, illetve az a tény, fogy a megérkező spanyol konkvisztádort

(hódítót) istenként fogadták.

5. Dél-Amerikában, az Andok hegyei között jött létre az Inka Birodalom a XV. században.

Gazdaságukat teraszos, öntözéses földművelés jellemezte, alpakát és lámát tenyésztettek, a

hegyekben aranyat, ezüstöt, rezet és ónt találtak. Építészetük, matematikájuk és orvostudományuk

fejlett volt, a Nap járásán alapuló naptárat és csomóírást (máig nem tudták megfejteni) használtak. Az

állam élén a Nap fiának nevezett inka állt, és birodalmának szimbolikus központjában, Cuzco-ban

székelt. Vallásukat emberáldozat jellemezte, fegyvereik kőből és fából készültek. 1532-ben Pizarro

150 emberrel elfoglalta a birodalmat, és létrehozta Spanyolország Perui Alkirályságát.

6. A spanyol hódítok, konkvisztádorok egy-két évtized alatt elfoglalták és lerombolták a magasabb

szintű indián kultúrákat kis létszámú csapataikkal. Bányákat nyitottak, és ültetvényeket létesítettek,

ahol őshonos (kukorica, dohány, indigó) vagy Ázsiából áthozott növényeket termesztettek. Az

ültetvényeket kezdetben az indiánokkal műveltették, de a kegyetlen bánásmód és az európai,

számukra ismeretlen betegségek hatására számuk rohamosan csökkenni kezdett (száz év alatt

számuk a tizedére csökkent, hiába próbálta segíteni a keresztény hitre tért őslakókat az egyház), így

végül Afrikából hoztak be néger rabszolgákat.

A nagy földrajzi felfedezések, gyarmatosítások hatásai

I. A kereskedelem változásai

1. A középkori távolsági kereskedelemhez képest fontos változások

a) a már ismert kereskedelmi útvonalak átrendeződtek, az európai kereskedelem súlypontja az

Atlanti-óceánra helyeződött, és az atlanti térség országai Európa gazdasági centrumává váltak. A

levantei kereskedelem lehanyatlott, a Földközi-tengeri térség leértékelődött.

b) a luxuscikkek mellett az olcsó ipari termékek (gabona, fa, só, szövet, fémek) iránt is fokozódott az

igény.

c) új kereskedő nemzetek emelkedtek fel (portugálok, spanyolok, hollandok, angolok), új

kereskedelmi központok alakultak ki (Lisszabon, Brugge, Antwerpen, Amszterdam, London).

d) a kereskedelem új formái jelentkeztek

- monopoljoggal rendelkező társaságok alakultak,

- kialakult a részvénytársasági forma,

- megjelent az egész évben működő árubörze,

- kereskedő, bankár dinasztiák alakultak.

II. Árforradalom és következményei

1. A nagy földrajzi felfedezések után beáramló jelentős mennyiségű olcsó nemesfém

csökkentette az arany és az ezüst vásárlóértékét, a gabona és a kézműipari termékek ára is a

többszörösére emelkedett, ezt a jelenséget nevezzük árforradalomnak.

Az árforradalom más megközelítésben elhúzódó inflációs folyamat. A kézműipari termékek ára

sokkal kisebb mértékben emelkedett, mint a gabonáé (az agrártermékeknek az ipari

termékekhez mért relatív ára is nőtt), ez ösztönzőleg hatott a mezőgazdasági termelésre. A

bővülő kereslet felverte az árakat, mivel nőtt a népesség, és a gyarmatokra iparcikkeket

(textíliák, szerszámok, fegyverek) exportáltak.

2. Hanyatlásnak indultak a céhek, mert nem tudtak megfelelni a tömegigénynek, nem tudtak lépést

tartani a tömegtermelésre alkalmas manufaktúrákkal. A manufaktúra főként kézműves technikán

alapuló, olcsó bérmunkát alkalmazó, az üzemen belüli munkamegosztásra épülő, így kevésbé a

minőségre, mint inkább a mennyiségi termelésre hangsúlyt helyező tőkés üzemforma.

Angliában a textilipar vált húzóágazattá, mert igény volt a ruhaneműkre. Ezek előállításához gyapjúra,

ezáltal juhokra és szabad területekre, legelőkre volt szükség. Megkezdték a szabad területek

bekerítését (enclosure), ami a föld nélkül maradt jobbágyság felszámolásához vezetett. A jobbágyok

ezentúl szabad parasztként maradtak meg a mezőgazdaságban, megjelentek a bérmunkások és a

munkásosztály, ami a feudalizmus összeomlásának kezdetét jelezte.

Változott a gazdaság szerkezete is: a X-XV. századokban az áru-pénz-áru körforgás a XV-XX.

századokra pénz-áru-pénz+profit modellre módosult, azaz lassan kialakult a tőkés gazdaság vagy a

profitorientált korszak.

Árforradalom

A mezőgazdasági termelés és a

mezőgazdasági termények

exportjának növekedése Kelet -

Közép - Európában

Nyugat-Európában ugyan annyi

mezőgazdasági termény

megvásárlásához több iparcikket

kell előállítani

Nő az iparcikk igény

Manufaktúrákat hoznak létre

A termelékenység növelése

Több iparcikk

Az iparcikkek ára tovább csökken Nyersanyagéhség

A kézművesek tönkremennek Bekerítések

Bérmunkások

III. Gazdasági és társadalmi változások

1. Az árforradalom hatására korlátlanul lehetett értékesíteni Nyugat-Európa számára a kelet-közép-

európai gabonát, az Elbától keletre a földesurak növelték a majorsági területet és a jobbágyi

szolgáltatásokat. Nyugat-Európában azonban általánossá vált a jobbágyi kötelékek lazulása, a

parasztok szabad bérlőkké, kistulajdonosokká váltak, a földeket szabadon lehetett adni-venni.

A földbirtokosokból Németalföldön és Angliában vállalkozók lettek, akik piacra termeltek, és

érdekeltségeket szereztek a kereskedelemben és az iparban is.

A legfejlettebb területen, Németalföldön megjelent a mezőgazdasági specializálódás (tej és

tejtermék, ipari növények és virágtermesztés). Mindezt a gabona lehetséges megvásárlása a piacokon

tette lehetővé, mert így már nem kellett feltétlenül a földek nagy részén gabonát termeszteni.

Megjelent a vetésforgó is, amelyben már nem volt ugar, az állatokat istállóban tartották.

2. Amint már láttuk, a céhes ipar szervezete nem volt alkalmas arra, hogy tömegigényeket elégítsen

ki. A megváltozott helyzetben a növekvő tömegkeresletet a céheken kívül iparosok elégítették ki. A

felvásárlási rendszer esetében egy kereskedő a falusi iparűző portékáját felvásárolja, majd

értékesíti. Ennek továbbfejlesztett változata a bedolgozási rendszer, ahol a kereskedő már konkrét

termékek gyártásával bízza meg az iparost, ellátja nyersanyaggal és szerszámokkal.

A felvásárlási-bedolgozási rendszert csak egy lépés választja el attól, hogy a bedolgozóból

bérmunkás, a kereskedőből pedig munkaadó legyen, és megszülessen egy új termelési forma, a

manufaktúra.

3. A felfedezések talán legnagyobb hatása azonban a centrumváltás volt. Ezen folyamat során

a gazdasági élet központja áthelyeződött az Atlanti-óceán térségére.

A centrumváltás Európa szétszakadását eredményezte. A nyugati, az óceánhoz (és így a centrumhoz

is) közel fekvő államok gyors fejlődésnek indultak, gazdaságaik felvirágoztak, míg a keletre

elhelyezkedő országok csak alig, vagy egyáltalán nem tudták tartani a lépést. A gazdaság kitört a

feudális keretekből, erősödött a polgárság, felkelések robbantak ki, amelyek polgári

forradalmakba torkolltak (Franciaország, Anglia), ez pedig a feudalizmus hanyatlásához

vezetett végső soron, és megkezdődött a tőkés átalakulás.

IV. A világgazdaság új rendszere

1. A világgazdaságot két kereskedelmi háromszög határozta meg. A kisebb kereskedelmi

háromszög csúcsain Nyugat-Európa, Amerika (Nyugat-indiai szigetvilág) és Afrika helyezkedett

el. Európából tűzfegyvereket, vasárut, kelmét, alkoholt szállítottak Afrikába. A helyi törzsfők

hadifoglyokat, sőt időnként saját alattvalóikat adták el a rabszolga-kereskedőknek. A kereskedelem

ekkor már döntően az angolok kezében volt, akik a rabszolgákat Amerikába (Nyugat-indiai szigetekre)

szállították. Az ottani trópusi ültetvényekről cukrot, gyapotot, rumot, dohányt, kakaót, indigót

exportáltak Nyugat-Európába.

2. A nagy kereskedelmi háromszög csúcspontjain Nyugat-Európa, Ázsia és Amerika helyezkedett

el. A latin-amerikai szárazföld továbbra is nemesfémekkel vett részt a világgazdaságban. Az ezüst és

az arany részben Európába, részben Ázsiába került, ez utóbbi cserébe selymet, porcelánt, fűszereket,

teát szállított. E korszak eseménye, hogy az elszigetelt Oroszország is megjelent az európai

gazdaságban (és politikában).

3. A különleges termékek ára magasabb lett, ilyen volt például a kávé, ami ekkor még luxuscikknek

számított. Kialakultak a világnyelvek, és elterjedtek a gyarmatokon (spanyol, angol). Változott a

kereskedelem és a hadiflotta, megjelent a kalózkodás.

4. A gyarmatosítás pozitív hatásokkal is rendelkezett. A gyarmatokról Európába áramlottak az

ültetvények termékei, és meghonosodott például a paradicsom, a paprika, a kukorica, a dohány

és a burgonya. Ez utóbbit először csak dísznövényként termesztették, de mikor rájöttek, hogy gumója

ehető, tömegélelmezési cikké vált, mert megtermett a hűvösebb éghajlatú területeken is, és a föld

alatti termést nem károsították úgy a háborúk, mint a gabonaféléket. A burgonya és a kukorica

termesztésének térhódítása segített felszámolni az európai éhínséget.

5. Kelet-Közép-Európa államai élelmiszerszállítóként csatlakoztak a kialakuló világkereskedelemhez.

Ennek oka az volt, hogy nyugaton megnőtt az élelmiszer iránti kereslet, cserébe iparcikkeket

szállítottak a korábbi Hanza-útvonalon, és az árak is emelkedtek. Magyarország ekkor agrár országgá

vált.

V. Az új gyarmatosítók

1. A felfedezésekben - a spanyolok és portugálok után - az angolok és a franciák is részt vettek. 1497-

ben a genovai John Cabot Nagy Britannia megbízásából felkutatta az észak-amerikai part nagy

részét, Új-Skóciában ért partot.

2. A XVI. század elején a firenzei Giovanni da Verrazano és a francia Jacques Carter szereztek

érdemeket Észak-Amerika felkutatásában, ők a Csendes-óceánhoz vezető északi átjárót keresték.

1523-ban Verrazano francia megbízásból hajózott Észak-Karolinától északra, New York környékéig,

Carter pedig a Szent Lőrinc-öblöt kutatta Kanadában 1535. és 1541. között.

3. A spanyol és portugál felfedezésekhez később csatlakozó Anglia és Franciaország lassan átvette

az addigi vezető szerepet az atlanti térségben, így vált Anglia 1914-ig a „tengerek urává”, és kezdett

hanyatlani az Ibériai-félsziget két nagyhatalma.