2017. nyár 29

Az Amerikai Egyesült Államok a 2000-es évek óta egyre inkább arra ösztönzi a Kínai Népköz-

társaságot (KNK), hogy az vállaljon na-gyobb szerepet a nemzetközi problémák megoldásában. Az ösztönzés két dologra vezethető vissza. Egyfelől Washington már nehezen finanszírozza egyedül a vi-lág problémáit; másrészt pedig így akarja beépíteni Pekinget a nyugati intézmény-rendszerbe, melynek jövőbeli fenntartása így Kínának is érdekévé válna. A nem-zetközi szintű fellépés azonban nemcsak amerikai oldalról tűnik támogatottnak, hanem maga a kínai külpolitika is egyre inkább aktív szerepet vállal a problémák orvoslásában.

A jelen tanulmány ezt az aktivitást egy belső folyamat következtében kialakult változásként értékeli, melynek végső cél-ja a kínai nagyhatalmiság visszaállítása. Azonban a nagyhatalmi státusszal járó többlethatalmat multilaterális keretek közé próbálják szorítani, ami John Herz biztonsági dilemmájának a megoldá-sát jelentené. Az elemzés ennek fényé-ben azt kutatja, hogyan állítja Peking a nemzetközi intézményeket a tanulmány-ban használt kínai biztonságfogalom, a Csungkuo idea elérésének a szolgálatá-ba. A nemzetközi intézmények kulcs-fontosságú szerepét az állam többször is hangoztatta: a Kínai Kommunista Párt 2012-es kongresszusán elhangzott, hogy

A nemzetközi intézmények szerepea kínai külpolitikában.A kínai külpolitika egy lehetséges magyarázata

Bartha-Rigó Márta

A kínai gazdasági csoda és az állam növekvő nemzetközi súlya egyre több szakértőt és po-litikust sarkall arra, hogy Kína fejlődési útját tanulmányozza. Az elemzések zöme a nyugati iskolákból vett magyarázatokat ad a kínai külpolitika lépéseire. A jelen tanulmány megpróbál elszakadni ezektől az elméletektől, és egy lehetséges kínai gondolkodást bevonva igyekszik magyarázatot találni arra, hogy miért erősödik a kínai szerepvállalás a nemzetközi intézmé-nyekben.

The Chinese economic miracle and the growing international role of the Chinese state are motivating more and more researchers and politicians to analyse the development path of China. Most studies give Western explanation for the steps of Chinese foreign policy. In order to facilitate their understanding, the current study will try and break away from these theories, and instead invoke possible Chinese arguments to give an explanation for the growing Chinese involvement in international institutions.

* * *

30 Külügyi Szemle

Bartha-Rigó Márta

„aktív részvételt fogunk tanúsítani multi-laterális ügyekben, támogatjuk az Egye-sült Nemzetek Szervezetét, a G-20-at, a Sanghaji Együttműködés Szervezetét és a BRICS-államokat, hogy aktív szerepet játsszanak a nemzetközi rendszer igazsá-gos és észszerű fejlesztésében”.1

A tanulmány a nemzetközi kapcsola-tok (IR) tudományág keretein belül író-dott, és multidiszciplináris megközelítést alkalmaz a kérdés megválaszolásához. Kiindulópontja az IR-elméletekben köz-ponti témának számító biztonság, és az alapján próbálja elemezni a kínai kül-politikát. A szerző tisztában van azzal, hogy ez a tudományág nyugati gyöke-rekkel rendelkezik, és a nyugati világra érvényes fogalmakkal dolgozik. A keleti mentalitású kérdés nyugati módszerekkel történő elemzéséből adódó probléma fel-oldását abban látom, hogy a realista tézist – hatalomra törekvés a biztonság érde-kében – Kína-kompatibilissé igyekszem tenni. A nyugati világban a világhatalmi státusz esetén a hatalom maximalizálása a biztonság igényének a megteremtésével együtt jár. Ezt a kínai szemléletmódból átvéve Középső Birodalomnak (azaz Csungkuónak) nevezem a továbbiakban. Az állapot elérése egy fejlődési utat mu-tat: úgy épül fel, ahogy a piramisokat épí-tették, lépcsőről lépcsőre.

A KNK 1949-től hosszú utat tett meg: az állam alapításától közel 60 év telt el, s ez az időszak a 2000-es évekre presztízst vívott ki Kínának a nemzetközi színté-ren. Az első 60 évben Kína a Nyugattal szembeni hiányosságait próbálta pótolni, azonban most már egyenlő félként lép a

nemzetközi arénába, hogy a rendszer-szinten tegyen az érdekei védelmében. Ezek az érdekek pedig azt diktálják, hogy a multilaterális diplomácia felé for-duljon, amely segítséget jelent a külső és a belső biztonságának megerősítésében egyaránt.

A tanulmány a következő tagolást kö-veti: először a szerző meghatározza, ho-gyan értelmezi a kínai biztonság fogal-mát, majd a Középső Birodalom gondo-latát ismerteti a kínai biztonság piramis-szerű ábrázolásával (Csungkuo piramis). Annak érdekében, hogy bebizonyítsam, hogy a kívülről jövő nyomás hatása meg-egyezik a Kínán belül zajló külpolitikai arculatváltással, a nemzetközi intézmé-nyek felé irányuló kínai politika lépéseit veszem górcső alá. Ennek alapján egy, a kínai külpolitika magyarázatául szolgáló elméletet igyekszem az olvasó elé tárni.

A biztonság Kínában

Az állam ókori alapítása óta a biztonság garantálása két szinten történt Kíná-ban: az egyik az országon kívülről ér-kező, a másik az államhatárokon belül jelentkező kihívások mérséklését jelen-tette. Az állam védekezőképességeinek az északi barbár hatalmi központok el-len történt fejlesztése nemcsak katonai jellegű defenzív magatartást jelentett, hanem párhuzamosan magának az ál-lamnak a megerősödését is. Az állam mint a csatornák és gátak építtetője és fenntartója, a természet megregulázója, továbbá a lakosság fölött álló, szakrális uralkodó hatalma, valamint a mandarin

2017. nyár 31

A nemzetközi intézmények szerepe a kínai külpolitikában

hivatalnokrendszer kiépítése egyaránt az egységesülés irányába vezetett. Ezek alapján elmondható, hogy a kínai állam a történelem során állandóan fenyegeté-sekkel nézett szembe, amelyek egyrészről a szomszéd („barbár”) népek támadása-it jelentették, másrészről viszont a belső társadalmi és természeti kihívásokat. Ez a kínai biztonság két arculatát is jelöli: a belső és a külső biztonság összemosódik, egyik a másik nélkül elképzelhetetlenné válik.

Ez a zárt, a nyugatitól eltérő fejlődési modell más világkép kibontakozását is jelentette. A civilizáció–barbárság ellen-tétpárral jellemezhető világkép, amely-ben a Középső Birodalom vívmányai állnak szembe a civilizálatlan népekével, a felsőbbrendűség jeleként volt értelmez-hető, egészen a 19. századig. Azonban amikor az angolok megjelentek Kanton kikötőiben, majd az ópiumháborúk kö-vetkeztében egyenlőtlen szerződésekre kényszerült az ország, ráébredt, hogy az addigi Kína-központú világ átgondolásra szorul.

Az „önerősítés” már az 1870-es évek-ben megkezdődött, de az eleinte csak a nyugati technológia átvételét jelentet-te. A valódi lökést a Japántól elszenve-dett vereség adta meg, hiszen egy olyan szomszédos nép győzte le, amely addig a kínai találmányokat másolta. A csá-szárság intézménye azonban nem tudta megújítani sem önmagát, sem az államot. A problémák orvoslására háromféle meg-oldás született. Az egyiket a mérsékelt alkotmányos reformisták képviselték, a másikat az agresszív tömegszervezetek,

a harmadikat pedig a radikális forradal-márok, Szun Jat-szennel az élen. A lehet-séges kiútkeresések azonban kudarcba fulladtak, Kína nem centrumként lépett be a modern nemzetközi rendszerbe, ha-nem mint az imperialisták egyik játékte-re – ők ugyanis az érdekszféráikat a nyu-gati part mentén alakították ki.

Ezen az egyenlőtlen körülményeket te-remtő, elnyomó jellegű, fájdalmas úton lépett be a Középső Birodalom a modern államok rendszerébe, ahol megtanulta, hogy a gazdasági és a katonai erő hatá-rozza meg az államnak a rendszerbeli helyzetét (Realpolitik). Ennek alapján a Középső Birodalom gondolata egyfajta védekező mechanizmusként is felfogha-tó, amelynek elérése jelentené a kínai biztonság definícióját. A realista iskola tézise alapján így a több hatalom egyen-lő a nagyobb fokú biztonsággal, azaz a Középső Birodalom ideájával.

A Mao-éra alatt szocialista moderni-zációt hajtottak végre, az azonban sem gazdaságilag, sem a külkapcsolatok te-rén nem hozott sok pozitívumot. Teng Hsziao-ping ismerte fel, hogy a bizton-ság maximalizálását belső reformintéz-kedésekkel és az állam befolyásának a régión belüli kiterjesztésével érheti el a leghatékonyabban. Az 1978-ban meghir-detett „reform és nyitás” politikája növe-kedő pályára állította a kínai gazdaságot. De ez a gazdasági nyitás elkerülhetetlen volt társadalmi, politikai és diplomáciai nyitás nélkül. A külkapcsolatok rende-zése így hozzájárult egy békésebb légkör kialakításához, ami azzal az előnnyel is járt, hogy Kína önmaga felé fordulhatott.

32 Külügyi Szemle

Bartha-Rigó Márta

Míg a külső fenyegetést a hideghábo-rú idején az esetleges amerikai, majd – a kínai–szovjet szakítás után – a szovjet vagy indiai támadás jelentette, ma azt Washington és szövetségeseinek a háló-ja jelenti. Belső kihívásként nemcsak a természeti csapásokat kell megemlíteni, hanem a tibeti és a hszincsiangi kérdést is, s ezeket a vidék–város közti, egyre nö-vekvő egyenlőtlenségek, a napjainkban fokozódó hongkongi igények még tovább bonyolítják.

Manapság azonban új rendszer uralko-dik a világban: a nyers erő mellett az in-tézmények is kitüntetett szerepet kapnak a problémák megoldásában. A kilencve-nes évektől Kína is felismerte, hogy a nemzetközi szervezetek révén ellensú-lyozhatja a hiányosságait, így egyre több ilyen intézményben kér szót magának.

Washington ellensúlyozására a Sang-haji Együttműködés Szervezete hozható fel példának, míg a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO) való csatlakozás át-vitt értelemben a belső jobb életkörülmé-nyek kialakítását segíti, például a kínai áruk könnyebb piacra jutásával. Emellett a napirend-alakítás lehetőségét is elérte a WTO-tagság révén, így azzal a nemzeti érdekek globális szinten való megnyilvá-nulását segíti elő. Az intézmények támo-gatják a belső gazdasági fejlődését és át-alakulását: Kína recipiens országként je-lenik meg a nemzetközi segélyezésben.2 Mindemellett Peking „kapcsolati erejét” (relational power) is növelik, amely kedvezőbb szerződések megkötését és a kommunikációs csatornák bővülését eredményezi, növelve az ország regionális

és globális szerepét. Az intézmények ál-tal megszerzett többlethatalom együtt jár mind a külső, mind a belső biztonság nö-vekedésével, így az a Középső Birodalom biztonsági dimenziójának az ideájához vezető utat takarja – egy olyan, alá- és fölé rendeltséget jelentő nemzetközi be-rendezkedésben, amelyben Kína újra a hierarchia tetején állhat az intézmények segítségével.

A Középső Birodalomés a nagyhatalmiság

A Csungkuo kifejezés ezer évvel időszá-mításunk előtt tűnt fel először, jóscsonto-kon. Wang Ermin, aki a fogalom eredetét kutatta, öt lehetséges magyarázatot talált rá. Modern értelmezésben három jelen-tést társíthatunk hozzá:

• földrajzi Kína: Kína mint a világ központja;

• politikai Kína: az a terület, amely a birodalmi törvénykezés alatt áll;

• kulturális Kína: a civilizáltság megtestesítője.3

Kína azért tarthatta magát a civili-záltság megtestesítőjének, mert belső és külső biztonságot hozott létre, ren-det teremtett a rendetlenségben. Tette ezt egy általánosan érvényes, mindenki által betartandónak vélt etikai rendszer segítségével. Kína mint állam pedig fel-ügyelte és védelmezte ezeket az értéke-ket, példát állítva más népeknek, hogy azok is elsajátíthassák azokat. Tehát nem egyszerűen egy birodalom földraj-zi leképeződéséről beszélhetünk, hanem

2017. nyár 33

A nemzetközi intézmények szerepe a kínai külpolitikában

egy normatív megközelítésről, amely a konfuciánus etikán és a birodalmi/man-darin rendszeren alapult.

Az ópiumháborúkig a Kína által el-képzelt nemzetközi rendszert a tienhszia (天下) koncepcióval jellemezhetjük. A John K. Fairbank tanulmányában le-egyszerűsített gondolat azt takarja, hogy Kína a civilizált világ központja, amely a külső kapcsolatait egy hódolati rendszer-ben bonyolítja le. A rendszeren belül a külkapcsolati szereplők a földrajzi távol-ságtól és a kínai normák elsajátításának mértékétől függő koncentrikus körökben helyezkednek el az „Ég Fia” (a kínai csá-szár) körül.4 Ennek alapján a kulturálisan legközelebb álló hűbéres Korea, Vietnam és a Rjúkjú-szigetcsoport lett; a második kört Tibet és Közép-Ázsia tette ki; a har-madik szintre a külső „barbárok” kerültek.

A kínai világrend fenntartáshoz egy egységes, erős Kínára volt szükség, me-lyet az uralkodó tartott kézben – azon-ban a történelem folyamán ez nem volt mindig így. Sokan békésebbnek tekintik a régi, regionális rendszert, mivel a mo-dernkori kínai retorika szerint akkoriban az expanzív lépéseket háttérbe szorítot-ták, helyette a kínaiak az értékeik iránti csodálat révén nyerték meg a szomszéd-jaikat. A hódolati adó gazdasági kapcso-latot fejezett ki, melyet rituálékkal és a Konfuciusz tanításaiból vett ceremóni-ákkal tettek még hivatalosabbá és ünne-pélyesebbé. E viszony elismerése mindkét fél számára pozitívumokat eredménye-zett: a „barbárok” legalizált kereskedelmi kapcsolatot folytathattak Kínával, így be-szerezhették azokat az árukat, amelyekkel

nem rendelkeztek. Emellett a kapcsolat az adott „barbár” nép vezetőjének is le-gitimációt adott a kormányzásra, mivel a Menny Fia kapcsolatba lépett vele.

Fairbank gondolatait William A. Callahan és Peter C. Perdue5 egy idea-lizált verziónak tartja, egy mítosznak, amely azzal a leíró szándékkal jött létre, hogy a nyugatiakkal megértesse a kor re-gionális rendszerét.6 A jelen tanulmány szerzője egyetért azzal a megállapítással, hogy pontos kínai kifejezés nincs a kí-nai hűbérrendszerre. Így a Kína-kutatók megkülönböztetik a hűbérrendszert a va-zallusitól (patriarchal/vassal system): a két struktúra az intézményesülés szintjén mutat eltérést. A vazallus államok sokkal szigorúbb, hierarchikusabb rendszerbe kapcsolódtak bele, és az adófizetési köte-lezettség mellett a kínai bíróság is jogha-tósággal rendelkezett felettük.7

A rendszer békés jellegéről is viták folytak. Alastair Iain Johnston a Ming-dinasztia klasszikusainak tanulmányozá-sa alapján kijelentette, hogy a kínai stra-tégiai kultúra kettős: egy szimbolikus és egy műveleti részből áll. Így nemcsak a konfucianizmus logikáját követi, azaz a konfliktus elkerülésének az igényét, ha-nem az emberi kapcsolatokban állandó félelmet is feltételez, így a birodalomnak egyszerre van háborút elkerülő és hábo-rúra kész természete is.8

Manapság a tienhszia rendszert újból felfedezi a szakirodalom, a vesztfáliai rendszer negatív vonásainak lehetsé-ges kiküszöbölése miatt. Az anarchia, a folytonos verseny, a háborúk és a konf-liktusok Thomas Hobbes által felrajzolt

34 Külügyi Szemle

Bartha-Rigó Márta

világa sok kínai szakértő szerint egy etikai kódex hiánya miatt van, amit egy hierarchikus, de stabil rendszerrel ki le-hetne küszöbölni. A konfucianizmusból átvett jó társadalmi és politikai rendszer a világkormányzás (world governance) alternatív módjának is megfelelne, amely révén létrejöhetne a világtársadalom. Ezt a rendszert azonban nem demokratikus választások útján lehetne fenntartani, a legitimációját a morális és etikai értékek adnák. Ez egy olyan rugalmas struktúra lenne, amely harmóniát, különbözőséget és együttműködést hirdet, de nem álla-moknak, hanem a világ összes emberé-nek.10 Maga a gondolat, hogy a rendszer

az állam alatti szereplőkre fókuszáljon, a konfuciánus etikából származik, ahol a családi kötelék az egyik legfontosabb. Ennek értelmében a harmónia, a kölcsö-nös segítségnyújtás és a kötelezettségek alakítják ki a társadalmi rendszert.

A világ kínai szemüvegen át való ér-telmezése és a tienhszia koncepció to-vábbélése és napjainkban történő eset-leges alkalmazhatósága ellentéteket szül a kutatók között. Joseph Levenson úgy látja, hogy a 19. században elszen-vedett önképvesztés miatt a forradalmi nacionalizmus felerősödésével a közép-ső birodalmiság gondolata tovább fog élni. Ezzel szemben Benjamin Schwartz

1. ábra9

Kínai világkép

A császárnak alárendelt adófizetők

Külső alattvalók

Belső alattvalók

Ég Fia

2017. nyár 35

A nemzetközi intézmények szerepe a kínai külpolitikában

szkeptikusan kezeli az ideának a jelenle-gi és jövőbeli kínai politikában mutatko-zó súlyát.

A 20. század elején még ténylegesen voltak olyan lelkes kínai gondolkodók, akik szerint Kína értéket közvetít a vi-lágnak, mégpedig – Kang Ju-vej meglá-tása szerint – a konfuciánus etika által épített utópikus jövőképet. Szun Jat-szen 1924 márciusában tartott előadása is még azt sugallta, hogy a nagyhatalmak által elnyomott rendszerben Kínának köteles-sége felemelni az elesetteket és segítsé-get nyújtani a gyengéknek, mivel csak azzal tud újra győzelmet aratni az impe-rializmussal szemben. Maurice Meisner továbbvitte ezt a gondolatot, és amellett érvelt, hogy a marxizmusnak mint szem-léletmódnak a választása is visszavezet-hető arra az utópikus gondolatra, a tör-ténelem és társadalom egy újfajta interpre-tációjára, amely a jelenlegi történelmet átalakítja. Ez az új idea, egy forradalmi cselekmény képes lesz arra, hogy Kínát megváltoztassa.

Mao Ce-tung világnézete is az embe-rekbe vetett hittel jellemezhető: a töme-geknek a változást hozó erejére. Éppen ezért úgy vélte, a Kínai Kommunista Pártnak (KKP) az a feladata, hogy olyan környezetet teremtsen, amelyben a társa-dalmi osztályok eltűnnek, és az emberi-ség belép a nagy harmónia időszakába. E harmonikus rend kialakítására pedig a többi fejlődő országot is meg kell győz-nie, hogy csak úgy tudnak erőssé válni, ha követik Kína példáját.

Ez a forradalmiság megváltozott, ami-kor Kína jogi státuszát visszaállították

az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Formális szinten a KKP egy realistább politikát kezdett el folytatni, támogatva a modus vivendit, míg informális kere-tek között az etikus külpolitikát próbálta hangoztatni, harmonikusabb képet su-gallva az országról és annak addig elért fejlődési útjáról.11

A birodalmi Kína hanyatlását és a mai Kína felemelkedését több szerző a biro-dalmi ciklikusság gondolatával próbálja megragadni.12 A birodalmi dicső múlt emléke az etnocentrikus világnézeten ér-hető tetten, míg a megaláztatás érzése bi-zonytalanságot és áldozati szerepet visz a kínai külpolitikába. Az állam értékköz-pontú külpolitikát próbál folytatni annak érdekében, hogy Kína felemelkedését ne félelemmel társítsa a Nyugat.

A kínai külpolitikaegy lehetséges értelmezése

A Csungkuo világkép helyreállítása egy fejlődési folyamat, ami azt jelenti, hogy először a rendelkezésére nem álló java-kat/szükségleteket kell az államnak meg-szereznie. E szükségleteknek harmóniá-ban kell állniuk mind az állam, mind a társadalom által fontosnak tartott javak-kal. Így olyan külpolitikát kell folytat-ni, amely egyszerre szolgálja a lakosság jobb létét, és javítja a világban elfoglalt kínai pozíciót is. A külpolitikát e kettős spirál mozgatja: ahogy egyre jobb helyet foglal el az állam a világ színpadán, úgy nőnek a társadalmi és az állami igények is. Ha az emberi szükségletek Abraham Maslow által felállított hierarchiája

36 Külügyi Szemle

Bartha-Rigó Márta

alapján vizsgáljuk a kínai állam külpo-litikai viselkedését, akkor párhuzamot tudunk húzni az egyén önmegvalósítása és a kínai állam Csungkuo ideája között, amely nemzetközi szinten a rendszer meghatározásának a képességét jelenti, a biztonság elérésével.

Maslownál a szükségletek befolyá-solják az emberi viselkedést, s e szük-ségletek a piramison felfelé haladva változnak, egyre tudatosabbak lesznek. Egy-egy szükséglet kielégítése változást idéz elő a viselkedésben, mivel mind-egyik megszerzéséhez más viselkedés-mintát kell alkalmazni. Minél feljebb kerülünk a képzeletbeli lépcsőfokokon, annál fejlettebb önazonosság alakul ki az egyénben.14 A szükséglet a maslowi értelmezésben egy képesség bizonyos dolog megtételére. Ezt azzal az egysze-rű példával szemléltette, hogy az izmos embernek használnia kell az izmait, szüksége van arra, hogy alkalmazza is az izmok adta lehetőségeit.15

Az önmegvalósítás az egyének szük-ségleteinek a legmagasabb foka – ez állami szintre átültetve az erős állam képével azonosítható. A realista iskola képviselői szerint (Thuküdidész, Hans Joachim Morgenthau, Kenneth Waltz) az erős állam a tiszta erővel és az annak révén létrejött biztonsággal jellemezhe-tő. E gondolkodók bizonyos kiszámít-hatóságot látnak a rendszerben, hiszen az államok az érdekeiket az önsegély alapján működő anarchikus nemzetkö-zi rendszerben próbálják meg érvényre juttatni, ami azt jelenti, hogy „az erős megteszi, amit meg kell tennie, a gyenge pedig elszenvedi azt”.16 Ezzel szemben a liberálisok nem egy zéró végösszegű játszmának írják le az államok világát, hanem az együttműködés lehetőségét is hangsúlyozzák. A konstruktivisták az ál-lam örökölt identitását emelik ki, amely az egyének közötti interakciókból áll ösz-sze. Meglátásuk szerint az állam addig az érdekeit sem tudja megnevezni, amíg

2. ábra13

Maslow-piramis

2017. nyár 37

A nemzetközi intézmények szerepe a kínai külpolitikában

rá nem jön, hogy kiket takar a „mi”.17 Az iskola képviselőinek az a gondolata adja meg a szabad utat a maslowi hierarchi-ának az államok világára történő alkal-mazására, mely szerint az állam identi-tásában bekövetkező változás hatással van a nemzeti biztonsági érdekekre és a politikákra.18

Az elemzés során természetesen figyel-ni kell arra, hogy ha annak a szintje meg-változik, az hatással lehet a végkimene-telre és a statisztikai adatokra – azonban a jelen tanulmány nem általános követ-keztetéseket kíván levonni, hanem egy ország, a Kínai Népköztársaság fejlődé-sét akarja vizsgálni, annak megalakulá-sától napjainkig. Emellett kritikaként fel-hozható lenne, hogy tanulmányom nem a nemzetközi kapcsolatok elméletének egyik iskolája mellett foglal állást, hanem mindhárom nagy irányzatból merít. A kí-nai külpolitika ilyen jellegű magyarázata

• a biztonságot szélesebben értelme-zi, mint a realista iskola;

• beemeli a liberálisoknak a jobb nemzeti érdekérvényesítés remé-nyében mutatott együttműködési hajlandóságát;

• és a biztonság garantálásának egyik fontos lépcsőjévé az állam identitásfejlődését szolgáló – nem-zeten belüli és nemzetközi – tanu-lási folyamatot teszi meg.

Casey P. Hayden a „Szükségletek hie-rarchiája a nemzetközi kapcsolatokban” című munkájában19 szintén a maslowi piramisnak az állami szintre történő átül-tetését kísérli meg. Az állam szükségletei

közül az első lépcsőt nála a legitimáció foglalja el, amelynek külső és belső vonat-kozásait is vizsgálja. A második helyen a biztonsági szükségletek állnak – ezek ma-gukban foglalják a belső rend fenntartását és a külső biztonságnak a belső intézke-désekkel való kialakítását –, amelyek hoz-zájárulnak az erős állami identitás kiala-kulásához. Következő szintként a külső biztonság szükségét emeli ki Hayden; ezen belül az államnak a nemzetközi kör-nyezetben előforduló interakcióit vizsgál-ja. E két szinten a biztonságot nemcsak katonai tényezőkre vezeti vissza, hanem elemzés tárgyává teszi a gazdasági biz-tonságot is – az ugyanis belsőleg jelent-heti a korrupció elleni harcot, külsőleg pedig egy versenyképes, más országtól független helyzetben lévő gazdaság ki-alakítását.

Amint ezek a szintek biztosítottakká válnak, az ország presztízse megnő – ami azonban nem feltétlenül jelenti kézzel-fogható tényezők birtoklását, inkább má-sok percepcióját takarja. Hayden a presz-tízs fogalmát belső és külső tényezőkkel egyaránt magyarázza, beemelve a puha és a kemény hatalom összetevőit is. Ha egy ország rendelkezik ezekkel a szük-ségletekkel, akkor az az erős állam képét mutatja a nemzetközi színpadon. Ez azt jelenti, hogy energiákat tud felszabadí-tani, és a jobb elosztás révén magasabb szintű közjavakkal tudja a lakosait ellát-ni; nemzetközi téren kevésbé függ más államoktól, és a nemzeti érdekeit sokkal könnyebben tudja érvényesíteni, mivel birtokolja a rendszer formálásához szük-séges erőt – ez pedig már a hegemónia

38 Külügyi Szemle

Bartha-Rigó Márta

fogalmát súrolja. Azonban ez a modell nem statikus, hanem a megváltozott kö-rülményekre érzékenyen reagál, így bár-milyen változás (például 9/11) az állam szükségletét a piramis lépcsőin nemcsak felfelé, de lefelé is mozdíthatja.21

Mind a haydeni elképzelés, mind a következőkben bemutatandó, Kínára ki-dolgozott modell kritikákat válthat ki az olvasókból. Megkérdőjelezhetik a maga-tartástudományi szükségletpiramisnak a nemzetközi kapcsolatok tudományába történő átvételének a jogosságát. Kritizál-hatják a modell alapfelvetését, mely az ál-lamot egységes és racionális szereplőnek tekinti, és kifogásolhatják, hogy a modell nem alkalmas külpolitikai elemzésekhez. Azonban a tanulmány célja egy másik nézőpont felvázolása a kínai külpoliti-ka értelmezéséhez, amely ugyanazon az egyszerű Hayden-felvetésen alap-szik: az állam egy fejlődési utat jár be, amelynek a különböző szintjein más és

más viselkedési formákkal jellemezhető-ek a cselekedetei.

A Csungkuo piramis nem általános-ságban akarja magyarázni az államok viselkedését, hanem csak a kínai külpo-litikai viselkedés magyarázatának egy alternatíváját kívánja nyújtani. A szintek kiválasztásánál a KNK történelmének és fejlődési útjának a fontosabb állomásait veszem figyelembe. Így az általam felvá-zolt modell tekinthető az eddigi munkák összefoglalásának is.

Kína szükségletpiramisának a szintjei

1. Hayden piramisának első lépcsőjén a legitimáció áll. Kína esetében inkább „csak” az állam megalakulása tekint-hető a kiindulásnak, mivel az ország a legitimáció külső tényezőivel 1971-ig nem igazán rendelkezett. Az első tényezőt így a nemzetközi jogból is-mert államiság kritériumai jelentik.

3. ábra20

A Hayden által módosított maslowi piramis

2017. nyár 39

A nemzetközi intézmények szerepe a kínai külpolitikában

Az 1933. évi montevideói egyezmény szerint: „az államnak mint nemzetkö-zi személynek a következő feltétele-ket kell egyesítenie: állandó lakosság, meghatározott terület, kormány és más államokkal [való] kapcsolatba lépés képessége”.22 Az 1946–49-es polgár-háborúból a Kínai Kommunista Párt került ki győztesen, a Kuomintang pedig Tajvan szigetére vonult vissza. Így 1949. október 1-jén a Tienanmen kapubástya mellvédjén a KKP vezető-je, Mao Ce-tung bejelentette a Kínai Népköztársaság megalakulását, és az

új himnusz zenéje alatt felhúzták az ötcsillagos lobogót, mely Kínának a kommunista párt alatt megvalósuló egységét szimbolizálja.

2. Az állam kommunista újjászervezése és a Szovjetunióval való kapcsolata a gazdaság átalakításában is fontos sze-repet játszott. A fejlődő gazdaság mint második szükséglet kiemelkedő fon-tossággal bír az állam és annak lakosai szempontjából is. A foglalkoztatottság magasabb szintjével a belső problé-mák, feszültségek mérsékelhetőek, a kormány hatalma biztosabbá válik.

4. ábraCsungkuo piramis

40 Külügyi Szemle

Bartha-Rigó Márta

Mao alatt a szükségletek piramisán nem igazán sikerült előre lépni, a gazdaság virágzásának és a lakosság jólétének a halvány körvonalai raj-zolódtak csak ki. A közegészségügy helyzete javult, és nőtt a születéskor várható átlagos élettartam. A közokta-tás megszervezése miatt csökkent az írástudatlanság, javult a nők társadal-mi helyzete. A külső biztonság fenn-tartásában azonban jelentős előrelépés történt: Peking atomhatalmi státust23 vívott ki magának. Diplomáciailag je-lentős eredménynek tekinthető, hogy az 1970-es évektől kezdve titkos tár-gyalások indultak meg Kína és az Amerikai Egyesült Államok között.24 Ennek megkoronázása Nixon elnök 1972-es pekingi látogatása, majd a diplomáciai kapcsolatok 1979-es fel-vétele volt. A korszak legfontosabb külpolitikai sikereként pedig a KNK 1971-ben visszakapta jogi státusát az ENSZ-ben, míg a Kínai Köztársasá-got kizárták.

A tényleges fejlődési pálya Teng Hsziao-ping hatalomátvételével kez-dődött meg. A gazdaság átalakítását követően a lakosság újra a párt és a kormányzat mellé állt, a külkapcso-latokban pedig Kína pragmatikus hozzáállással baráti kapcsolatokat és szövetségeseket próbált meg keresni. Ezekkel a lépésekkel mind a belső, mind a külső biztonság megteremtése elérhető közelségbe kerülhetett.

3. A fejlődő gazdaság új szükségletek megjelenését hozta magával a kínai külpolitikában. Az energiaforrások

iránti éhség és a régióbeli jó kapcsola-tok kialakítása elengedhetetlenné vált Kína számára, mivel csak békés hatá-rokon belül tud saját magára összpon-tosítani. Ennek hiánya pedig a KKP végét jelentheti, mivel a párt legitimi-tásának az alapját a gazdasági fejlődés adja.

4. A gazdaság hatalmas fejlődésével és a külkapcsolatok bővülésével Kína hír-névre és presztízsre tett szert a nem-zetközi porondon. A maslowi gondo-latok újraértelmezésével kiderül, hogy eddig a pontig Kína a hiányosságait kívánta pótolni, azokat a javakat – le-gyenek azok akár belső, akár külső té-nyezők – próbálta megszerezni, ame-lyeknek szűkében volt. Az államnak ma döntenie kell, hogy megelégszik-e ennyivel, elfogadja-e a „kislét gyö-nyörűségeit”, vagy ténylegesen betör a nemzetközi arénába, hogy a rend-szer játékszabályait meghatározhassa. Mostantól a nagyhatalmiság útjára léphet – és ezt meg is teszi, mivel a biztonsága ezt diktálja. Erre sarkallja a Csungkuo-elv, mivel Kína újra elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy az általa vizionált helyét elfoglalhassa a világban. Azonban ezen a ponton az erőnek már nemcsak a materiális té-nyezői számítanak, hanem kiemelt szerepet kapnak az immateriális ele-mek is. Ez utóbbiak bekerülésének útja a nemzetközi intézményekben elfoglalt szerep megerősítése, majd a vezető pozíció elnyerése.

2017. nyár 41

A nemzetközi intézmények szerepe a kínai külpolitikában

A nemzetközi intézmények

A IR tudományában diskurzus alakult ki a nemzetközi intézmények szerepéről, mert a különböző elméleti iskolák más és más jelentést társítanak hozzájuk. A li-berális felfogás az intézmények azon ké-pességét hangsúlyozza, hogy fórumot és tárgyalóasztalt biztosítanak az államok-nak, így teremtve békésebb nemzetközi közeget.25 A realisták a nagyhatalmak meghosszabbított karjaiként jellemzik az intézményeket, mivel azok hatalmá-nak a továbbélését biztosítják.26 A konst-ruktivisták pedig egy új szocializációs közeg lehetőségeként tekintenek rájuk, ahol a normák nemzetköziesítésével problémamentesebb légkör bontakozhat ki.27

A liberalizmus alaptézisei közé tar-tozik, hogy az ember alapvetően jó, az igazságtalanság és a háborúk okai az alkalmatlan társadalmi intézményekben és a vezetők közötti félreértésekben kere-sendőek. Így intézményi reformokkal és kollektív cselekvéssel ezek a problémák mérsékelhetőek. E gondolatok a felvilá-gosodás optimizmusát, a politikai, gaz-dasági liberalizmust és a wilsoni idea-lizmust tükrözik. Annak ellenére, hogy a második világháború teljesen megkérdő-jelezte, majd az akadémiai körök háttér-be is szorították a liberalizmust mint ma-gyarázó elméletet, az az 1970-es években neoliberális institucionalizmusként szü-letett újjá.

Ez az új iskola a megváltozott, hideg-háborús környezetben arra kereste a vá-laszt, hogy az anarchikus nemzetközi

rendszerben az államok miért választot-ták inkább az együttműködést.28 Szá-mukra a válasz leegyszerűsítve a folya-matos kölcsönhatásban van, amely miatt az egyes országok önérdeke diktálja, hogy a kooperációt válasszák. Az intéz-mények pedig a legfontosabb kérdéshez, a biztonsághoz járulnak hozzá, azáltal hogy tárgyalóasztalt teremtenek a felek között, és növelik az interakciót, nem-csak kemény, de puhább kérdésekben is. A nemzetközi intézmények képesek egy olyan szocializációs közeget nyújtani, amelyben békéltetőként léphetnek fel, se-gítik az információcserét, így hozzászok-tatják az államokat az egyeztetésekhez, enyhítik a bizalmatlanság légkörét.29

Általánosságban elmondható, hogy a nemzetközi intézmények mára már szé-lesebb jogkörökkel rendelkeznek: az álla-mok külpolitikáját befolyásoló kényszer-rel bírnak. Továbbá a nemzetközi szer-vezetek lefedik mind az egyéni, mind az állami és a nemzetközi rendszer szintjét is, ahol különböző funkciókat képesek ellátni.

Kína és a nemzetközi intézmények30

A kínai külpolitika egyik leglátványo-sabb változása a nemzetközi intézmé-nyekhez köthető: az évek során a maói ellenállástól, majd passzív szerepválla-lástól eljutott az aktív intézményi részvé-telig.

Az intézményi erő kiépítésével – a szabályok és a normák befolyásolásá-ra való képesség mellett – Peking egy, a Nyugat által kialakított környezetben

42 Külügyi Szemle

Bartha-Rigó Márta

szocializálódik, amelyből anyagi és poli-tikai javakat szerez.31 Azonban nemcsak a Nyugaton alapított szervezetekben érzi magát egyre magabiztosabbnak, hanem az új, fejlődő államok által életre hívott intézményekben is, amelyek egyszerre szolgálják a biztonságát, és ellensúlyoz-zák Washington szövetségi hálóját is.

Kínának a nemzetközi intézmények iránt tanúsított magatartása – az 1900-as évek kezdeti puhatolózásaitól a napjaink-ban a napirendek és témák alakításában tapasztalható aktív részvételig – négy szakaszra bontható. Ezek erősen össze-függenek az adott időszak globális kihí-vásaival és Peking belső problémáival, amelyek e magatartást is meghatározzák.

1. Kezdetek (1899–1949)

A 19. század végi hozzáállását a kísérleti puhatolózások jellemezték. Kína passzív szemlélő volt, és csupán óvatos lépéseket tett. Ennek okát a nem sokkal korábban elszenvedett sérelmei és az ópiumhábo-rúk okozta egyenlőtlen bilaterális kap-csolatok jelentették, amikor is szkepti-kussá vált a nagyhatalmak által felállított szervezetekkel kapcsolatban. Azonban mivel az alapító szerződések kiemelték, hogy valamennyi tagállam egyenlő fél-ként vesz részt az adott szervezet életé-ben – legyen szó akár szavazásról, akár a napirendi pontok kialakításáról –, Peking elmozdult a multilaterális kapcsolatok irányába.

Az első ilyen lépésként egy-egy dele-gációt küldött az 1899-ben tartott első és az 1907-ben megrendezett második hágai

konferenciára. A rendezvény célja az erőszak-alkalmazás államközi szabályai-nak a lefektetése volt, amely kínai szem-pontból a múltban elszenvedett agresszió határok közé szorítását, illetve teljes ki-küszöbölését volt hivatott segíteni.32

A kínai küldöttség részvételének törté-nelmi hátterét és egyben alapvető okát az első kínai–japán háború jelentette, ame-lyet a Csing-dinasztia által uralt Kína és a Meidzsi-kori (azaz Mucuhito császár [1852–1912] „felvilágosult uralma” alatti) Japán Császárság erői vívtak meg 1895-ben, elsősorban Korea birtoklásáért. Az elszenvedett vereség a Csing-dinasztia hanyatlását és gyengeségét bizonyította, míg a Meidzsi-restauráció33 során végre-hajtott reformok eredményeként Japán a térség egyik nagyhatalmává vált. A há-ború végén Kínának át kellett adnia Taj-vant a japánoknak, és elismerte Korea függetlenségét. Kínában a háború során fény derült a kormányzat tehetetlenségé-re, a fegyveres erők elmaradottságára és a mindent átható korrupcióra. A vereség és az ország számára rendkívül előnytelen békeszerződés hatására fellángoltak az idegenellenes érzelmek, amelyek öt évvel később a bokszerlázadásban csúcsosod-tak ki. De a háború elvesztése és az utána érzett nemzeti megaláztatás, valamint a kormányzatnak a reformok végrehajtásá-ra való képtelensége egyaránt hozzájárult az 1911-ben kirobbant vucsangi felkelés-hez, amely véget vetett a Csing-dinasztia uralmának. A konferenciákon való rész-vétel így nemcsak egy kiútkeresés volt a külső fenyegetésekkel szemben, hanem a belső rend biztosításának egyik záloga is.

2017. nyár 43

A nemzetközi intézmények szerepe a kínai külpolitikában

Egy nemzetközi szervezet életében való részvétel másodízben 1914-ben va-lósult meg Kína számára, amikor is a ber-ni egyezmény nyomán 1874-ben létrejött Egyetemes Postaegyesület munkájába kapcsolódott be.34 Kínai szempontból nem feltétlen az volt a legfőbb cél, hogy a postai szolgáltatásokat globálisan egysé-gesítsék. A vucsangi felkelés során meg-döntött császárság helyett 1912. január 1-jén kikiáltották a Kínai Köztársaságot, elnöknek pedig Szun Jat-szent választot-ták meg. Így az egyesületben való rész-vétel inkább tekinthető egy új államfor-ma védelme, a külső határok biztosítása és az új állam elismertetése iránti igény egyik formájának.

1919-ben, az első világháború lezárását követően, Woodrow Wilson amerikai el-nök javaslatára életre hívták a Nemzetek Szövetségét (Népszövetség). Alapító ok-mánya szerint a „Magas Szerződő Felek avégből, hogy a békét és biztonságot elő-mozdítsák … kötelezettséget vállalnak a háború elkerülésére, … nyílt, becsületes nemzetközi összeköttetést tartanak fenn, … a nemzetközi jog szabályait ezentúl a kormányok kölcsönös magatartásának valóságos zsinórmértékéül határozottan elismerik, … mindennemű szerződéses kötelezettségnek lelkiismeretes tisztelet-ben tartását biztosítják…”.35 Kína a Nép-szövetség egyik alapítója volt, és formai-lag annak megszűnéséig, 1945-ig tagja is maradt. Azonban a kapcsolatot beárnyé-kolta az 1931-es japán invázió, melynek során, a mukdeni incidens után, Japán megszállta Mandzsúriát, és létrehozta a Mandzsukuo nevű bábállamot. Kína

hiába kérte a Népszövetség segítségét a Japán elleni szankciók bevezetésében, a szervezeten belül az erőpolitika győzött. A megbékítés politikájának jegyében és az 1929-es nagy gazdasági világválság miatt egyetlen ország sem kezdett bünte-tőhadjáratot Japán ellen – annak ellené-re sem, hogy az akkor született Lytton-jelentés is feltárta a japánok agresszió-ját.36 A mégis elhangzott felszólítások ha-tására Tokió inkább véglegesen kilépett a Népszövetségből.37

A nemzetközi támogatás hiánya miatt a kínai diplomácia elbátortalanodott, és csalódott is a nemzetközi intézmények elveiben és erejében. Annak ellenére, hogy a második világháborúból győzte-sen került ki, és az 1944-ben rendezett Dumbarton Oaks-i konferencián részt vett az ENSZ alapokmányának a kidol-gozásában, majd egyenlő félként meg-hívták a Biztonsági Tanács öt állandó tagja közé, az 1949-ben megalakult Kínai Népköztársaságot a Nyugat diplomáciai-lag nem ismerte el. Jogilag Kína pozíci-óját az ENSZ-ben a Tajvanra menekült Kuomintang kormányzása alatt álló Kí-nai Köztársaság töltötte be.

2. Háttérbe szorulva (1950–1969)

Ezzel kezdetét is vette Peking és a nem-zetközi szervezetek kapcsolatának kö-vetkező szakasza, amely kínai részről elutasító magatartással jellemezhető – az 1950-es évektől egészen az 1960-as évek végéig. Ennek az elutasításnak a hátteré-ben legfőképpen az állt, hogy a KNK jogi helyzetének a megváltoztatására törekvő

44 Külügyi Szemle

Bartha-Rigó Márta

kínai kísérletek az ENSZ-en belül állan-dóan falba ütköztek, amelyek mögött az Egyesült Államok tevékenysége húzódott meg.38 Emiatt az ország – más lehetőség hiányában – a szocialista blokk által lét-rehozott szervezetekbe kezdett el bekap-csolódni, és retorikájában az Egyesült Nemzetek Szervezetét az imperializmus eszközének nevezte.

3. A pragmatizmus útján (1970–1989)

A Szovjetunióval való kapcsolatai elhi-degülése (az 1960-as évektől) arra moti-válta Pekinget, hogy a szovjet fenyegetés miatt új partnereket keressen a nyugati világban. Ez a forradalmi hevület enyhe pragmatista irányba történő átalakulását jelentette. Így 1970-től az 1980-as évek végéig korlátozott részvétel jellemezte a nemzetközi intézményekhez való kí-nai hozzáállást. A gyakorlatiasság felé történt kínai elmozdulás és az Egyesült Államok érdekei átfedést mutattak ebben az időben, ennek köszönhetően a KNK előtt elhárult annak az akadálya, hogy a jogi státuszát visszaállítsa az ENSZ-ben. 1971-ben Albánia javaslatára szavazást írtak ki a Közgyűlésben Tajpej és Peking helyzetének a megváltoztatására, és azt 76:35 arányban, 17 tartózkodással meg is szavazták, így a 2758-as számú hatá-rozat alapján a KNK visszakapta állandó BT-tagságát, a Kínai Köztársaságot meg-fosztották a tagságtól.39

Teng Hsziao-ping 1978-ban meghirde-tett „reform és nyitás” politikája válto-zást hozott az intézmények felé tanúsított kínai diplomáciai gyakorlatban is. Az

elsődleges prioritássá a gazdaság és an-nak fejlesztése vált, hiszen – a maói szál-lóigének megfelelően – úgy döntöttek, mindegy, hogy milyen színű a macska, a lényeg, hogy elkapja az egeret. A gaz-daságfejlesztés előmozdítása érdekében Kína csatlakozott a Világbankhoz (WB), a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF), vala-mint olyan speciális szerveződésekhez is, mint az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB). E szervezetektől pénzügyi segélyeket és infrastrukturális fejlesztésekbe való be-ruházást remélt.

Ez a harmadik szakasz teljes elmozdu-lást jelentett az addigi forradalmi úttól. Az ideológia háttérbe szorult, a pragma-tizmus került előtérbe. A politikai célok könnyebb megvalósulását ígérte a gya-korlatiasság útja, amely az újbóli nagyság és középső birodalmi lét eléréséhez szük-séges fejlődési pályára állította a KNK-t. A gazdasági növekedés a nagyobb fokú biztonságérzethez is hozzájárult, mind a belső, mind a külső kapcsolatokban – ezt a folyamatot azonban a Tienanmen téri vérengzés (1989) egy rövid időre meg-akasztotta.

4. Aktív részvétel (1990-től napjainkig)

A negyedik szakasz az aktív részvétel-lel jellemezhető, amely az 1990-es évek elején kezdődött, annak érdekében, hogy Peking kitörhessen a Tienanmen téri incidens okozta diplomáciai elszi-geteltségből. A másik ok, amiért Kína aktívan próbál részt venni az intézmé-nyek életében, a megváltozott nemzet-közi környezet. A hidegháború végével

2017. nyár 45

A nemzetközi intézmények szerepe a kínai külpolitikában

megszűnt az addigi bipoláris világrend, és Kínának újra kellett definiálnia önmagát. Az új, kezdetben unipoláris rendszerben az addigi, tömbök közötti lavírozás már nem volt folytatható. Emellett Samuel P. Huntington 1993-ban, „A civilizációk összecsapása” című művében40 a fejlődő gazdasága miatt sárga veszedelemként jellemezte Pekinget. Így Kína annak ér-dekében, hogy elkerülje, hogy ellenség-nek kiáltsák ki a félszocialista berendez-kedése és a gazdasági fellendülése miatt, továbbá hogy kiaknázza az intézmények adta lehetőségeket a fejlődése érdeké-ben, előbb tanulóként, majd meghatáro-zó alakítóként vett és vesz részt ma is az utóbbiak életében. Elveti a hegemóniát, helyette a multipolaritást hangsúlyozza, amelynek a megvalósulásához az intéz-mények megfelelő terepet biztosítanak.

A jelenlegi rendszernek ez egy igen fontos pontja, hiszen az újonnan kiala-kult problémák államhatárokat lépnek át, megszűnik a territorialitás, az államok egyre jobban összekapcsolódnak, és a globális fenyegetések is az összefogást sürgetik, mert az állam egyedül már nem képes megvédeni saját magát és lakosa-it. Így nemcsak Kína esetében mondható el, hogy a kilencvenes évektől megnőtt a kedve az intézményekhez való csatlako-záshoz, hanem ez egy globális tendencia is. Az államok politikai, gazdasági, tár-sadalmi, biztonsági és környezeti kérdé-sekkel foglalkozó szervezetekhez csat-lakoznak, vagy regionális alapon újakat hívnak életre annak érdekében, hogy speciálisan a térséget érintő kérdésekre összpontosítsanak.

Ez azt jelenti, hogy az állam szuverenitásfelfogása is változáson megy keresztül. A nemzetközi intézmények sikeressége nagyban függ attól, hogy azt egy-egy tagállam mennyi joggal ru-házza fel. Ez a szuverenitástranszfer az adott állam szuverenitásának bizonyos fokú csökkenésével jár. Ez a folyamat Kínában is megfigyelhető: az abszolút szuverenitás igényétől elmozdulás tör-tént, mivel a nemzeti érdekek biztosítását felsőbb, szupranacionális szinten jobban elérhetőnek érzik. Emellett így a fenye-gető Kína-kép helyett egy, a Nyugat által propagált, felelősségteljes nagyhatalom jelenik meg, és az odafigyelő diplomácia pozitívabb színben tünteti fel Pekinget.

Kína nemzetközi szervezetek felé irányuló diplomáciájának mai jellemvonásai

A történelmi áttekintés alapján az első legfontosabb változásnak a szuverenitásfelfogás átalakulása tekint-hető. A korábbi, abszolút szuverenitás-ra való törekvéstől elmozdulás történt, mivel a nemzetközi intézmények sike-res fellépése érdekében az országnak a szuverenitása egy részét azokra kell átruháznia. Ezzel nemcsak a globális kihívások mérsékelhetőek, de az állam hatékonyabban érvényre tudja juttatni a nemzeti érdekeit is. Peking ezt felismer-te, és támogatja is ezeket a kezdeménye-zéseket, de nem minden területen. Nega-tív példaként a kiotói klímakonferencia hozható fel. Igaz ugyan, hogy Kína

46 Külügyi Szemle

Bartha-Rigó Márta

csatlakozott az egyezményhez, de kivé-teles bánásmód alá esik: a széndioxid-kibocsátást még nem kell visszafognia.41 Pozitív hozzáállása a fegyverzetcsökken-tés terén figyelhető meg: elfogadja a ve-gyifegyver-tilalmi egyezményben előírt szigorú felülvizsgálatokat és az erősen beavatkozó jellegű ellenőrző folyamato-kat.42

A nemzetközi felelősségvállalás hang-súlyozása is új elemnek tekinthető, amely azonban külső erők nyomására történt. Kína felemelkedése a Nyugatra nézve negatív jövőbeli forgatókönyveket jelent, s ezt Washington és az általa létrehozott intézmények úgy próbálják enyhíteni, hogy megkövetelik Pekingtől, hogy fele-lősségteljes nagyhatalomként lépjen fel a nemzetközi porondon. E felelősségteljes nagyhatalom képe már a kínai retorikába is beépült. E jelzős szerkezet azt jelenti, hogy Kína ismét elfoglalhatja a nemzet-közi rendszerben uralkodó hierarchia fel-ső részén betölteni kívánt helyét. Emel-lett a negatív és fenyegető Kína képét a felelősségteljes és mindenkinek hasznot hozó lépések háttérbe szorítják. Ez a ma-gatartás a szervezetek felé és a globális szintre is kivetül. A szervezeti szabályok és rendelkezések elfogadásával egy nyu-gati rendszerbe tagozódik be az ország, ahol a nemzetközi biztonság hangoztatá-sával pénzt és emberi tőkét fektet be az adott szervezetekbe. Azonban nemcsak a nyugati, de az ázsiai régióban lévő szer-vezeteket is támogatja, amelyek közül nem egyet saját maga hívott életre.

A nagylelkű felajánlások következ-tében pedig egyre többször Kína válik aktív agendaalakítóvá – ezen a téren az

1990-es évekig inkább a passzív szem-lélődés jellemezte. Mindez egy tanulási folyamatként is leírható: Peking a tagfel-vételtől a szervezeti folyamatok megis-merésén át jutott el a döntések befolyá-solására való képességig. Erre jó példa a WTO cancúni találkozóján (2003) In-diával és Brazíliával közösen beterjesz-tett javaslatuk, amely arról szólt, hogy a gazdag országok szüntessék be a helyi mezőgazdasági termelők hatalmas állami támogatásait.43

Ahhoz azonban, hogy eredménye-sen tudjon fellépni, és magabiztosan mozogjon az intézmények világában, a nemzetközi szabályozásokat be kellett építenie a hazai jogalkotás kereteibe, s ehhez intézményi háttért is kiépített. A nonproliferáció és fegyverzetcsök-kentés elősegítése érdekében egy olyan intézményt hozott létre, amely fegyver-zetellenőrzési osztályként a kínai kül-ügyminisztériumhoz tartozik.44 Emellett az USA Kongresszusa által évenként kiadott jelentés is „jó tanulóként” tünte-ti fel Kínát, amely a Világkereskedelmi Szervezet előírásainak megpróbál minél jobban eleget tenni.45

Az intézményekhez való, megváltozott hozzáállás egy belátás eredménye: ráesz-mélés arra, hogy a további gazdasági fej-lődés és belső átalakulás a nyugati intéz-mények nélkül elképzelhetetlen. A tengi nyitás nemcsak modern és pragmatista hozzáállást sugallt, hanem kényszert is; az izolációból való kitörés és a nyugati kapcsolatok a jobb életkörülményeket, az állam egységének garantálását és így az általam megfogalmazott biztonságot jelentette. A Világbankhoz történt 1980-as

2017. nyár 47

A nemzetközi intézmények szerepe a kínai külpolitikában

csatlakozása óta eltelt közel 40 évben 386 fejlesztési projekt és hiteltámogatás valósult meg a szolgáltatások, az inf-rastruktúra és a humán erőforrás te-rületén.46 A szervezetek szabályainak átvétele egyfelől kötik Kínát, és csorbul a szuverenitása, másfelől azonban azál-tal, hogy azok a többi résztvevőre is ér-vényesek, a tagok közötti egyenlőség és az egyenlő bánásmód elve megvalósul. Ez pedig Kína számára a történelmi vi-szontagságok és megaláztatások miatt igen fontos.

Az intézmények egyszerre a multila-terális és a bilaterális diplomácia színte-rei: a színfalak mögött lehetőség nyílik különtárgyalások folytatására is. Ez pe-dig a kínai kapcsolati háló bővülését is jelenti. Az alkalmazkodás magas fokát mutatva jó reputációra tesz szert, amely bizalmat ébreszt a másik félben, így se-gítve a kétoldalú szerződések könnyebb megkötését. Peking olyan kommuniká-ciós csatornaként is tudja használni a nemzetközi szervezeteket, amelyekben a bizalmatlanságokat és a félreértéseket rendezheti. Erre példa az 1993-ban meg-rendezett APEC-találkozó, amelyen a kí-nai–amerikai párbeszédnek a Tienanmen téri vérengzés okozta megszakadása után Csiang Cö-min és Bill Clinton megegye-zett, hogy Clinton ellátogat Pekingbe – ez 1998-ban meg is történt.47

Konklúzió

Általános kijelentésnek számít, hogy a biztonság kérdése mozgatja az álla-mok külpolitikáját. Manapság a buzani,

multiszektoriális megközelítés tűnik a legjobb fogalomnak a biztonság defi-niálásához, amely egyszerre tartalmaz magas és alacsonyabb intenzitású bizton-sági kérdéseket is. Nemcsak a Nyugaton használt biztonságfogalomra mondható ez el, hanem a tanulmányban felvázolt Csungkuo piramisra is, amely egyszerre hordozza magában a realista, a liberális és a konstruktivista iskola főbb jellemvo-násait, amelyet a szerző röviden librecon biztonsági megközelítéssel ír le.

A tanulmányban vizsgált felvetés, hogy Kína a nemzetközi intézmények segítsé-gével kívánja egyszerre lekötni a hatal-mát és a pozícióit is javítani, miközben a tágan értelmezett biztonságát megerősíti, bizonyítottnak tűnik. Így az intézmények egyszerre tekinthetőek a puha ellensú-lyozás eszközeinek és olyan szocializáci-ós közegnek, amely az államokat vadál-latokból háziállatokká változtatja.

Kína olyan globális problémák meg-oldásának a szükségességét hangsúlyoz-za, mint például a környezetvédelem, de azok csak a belső problémák kezelése után következhetnek. A nemzetközi kör-nyezetvédelemmel szemben így elsőbb-séget élvez számára a kínai gazdasági növekedés és a foglalkoztatottság bizto-sítása.

Mindez abból adódik, hogy már erős hatalommal rendelkezik, miközben még mindig küzd a szegénységgel. Ez pedig nagyban meghatározza a szükségleteit és egyúttal a külpolitikája további irányát.

48 Külügyi Szemle

Bartha-Rigó Márta

Jegyzetek

1 我们将积极参与多边事务，支持联合国、二十国集团、上海合作组织、金砖国家等发挥积极作用，推动国际秩序和国际体系朝着公正合理的方向发展 („We Will Actively Participate in Multilateral Affairs, to Support the United Nations, the Group of 20 Nations, the Shanghai Cooperation Organization and the BRIC Countries Played an Active Role in Improving the International System Order and Fair and Reasonable Direction”. News China, http://news.china.com.cn/politics/2012-11/20/content_27165856_8.htm, 2014. október 6.

2 Bővebb adatok elérhetőek az ENSZ Fejleszté-si Programjának a honlapján. „About UNDP in China”. UNDP, http://www.cn.undp.org/content/china/en/home/operations.html. A le-töltés ideje: 2017. január 23.

3 Chun-Chieh Huang: „The Idea of »Zhongguo« and Its Transformation in Early Modern Japan and Contemporary Taiwan”. Nishogakusha University, http://www.nishogakusha-u.ac.jp/eastasia/pdf/kanbungaku/02kanbun-408chun.pdf. A letöltés ideje: 2016. február 17.

4 John K. Fairbank: The Chinese World Order: Traditional China’s Foreign Relations. Camb-ridge, MA: Harvard University Press, 1968.

5 William A. Callahan: „Introduction: Tradition, Modernity, and Foreign Policy in China”. In: China Orders the World: Normative Soft Power and Foreign Policy (szerk. William A. Callahan és Elena Barabantseva). Washington, DC: Woodrow Wilson Center Press, 2011. 6. o.; Peter Perdue: „The Tenacious Tributary System”. Journal of Contemporary China, Vol. 24. No. 96. (2015).

6 William A. Callahan: „Introduction: Tradition, Modernity, and Foreign Policy in China”. In: China Orders the World: Normative Soft Power and Foreign Policy (szerk. William A. Callahan és Elena Barabantseva). Washing-ton, DC: Woodrow Wilson Center Press, 2011. 6. o

7 Wang Bo professzor előadása a Sanghaji Nemzetközi Tanulmányok Egyetemén, 2014. november 17.

8 Alastair Iain Johnston: Cultural Realism: Strategic Culture and Grand Strategy in Chinese History. Princeton, NJ: Princeton University Press, 1995.

9 Saját szerkesztés. Forrás: „The Central Kingdom, the Nobel Peace Prize, and ‘Vassal’ States”. The Durian, http://www.thedurian.org/2010/12/central-kingdom-nobel-peace-prize-and.html, 2010. december 9.

10 Yaqing Qin: „Theoretical Problematic of Inter-national Relationship Theory and Construction of a Chinese School”. Social Sciences in China, Vol. 34. No.1. (2005). 62–72. o.

11 John Cranmer-Bying: „The Chinese View of Their Place in the World: An Historical Perspective”. The China Quarterly, No. 53. (1973).

12 Többek között Mark Elvin: Fejlődés és stag-nálás a kínai történelemben. Budapest: Kos-suth Kiadó, 1977; John K. Fairbank – Edwin O. Reischauer: East Asia: Tradition and Trans-formation. Boston, MA: Houghton Mifflin, 1989.

13 Tudásbázis: Maslow szükséglethierarchia elmélete http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/szakkepzes/kereskedelem-es-marketing/kereskedelmi- es-market ing-modulok /motivacio-a-legismertebb-elmeletek/maslow-szukseglethierarchia-elmelete. A letöltés ide-je: 2015. szeptember 14.

14 „…these needs or values are related to each other in a hierarchical and developmental way, in an order of strength and of priority. Safety is a more prepotent, or stronger, more pressing, more vital need than love, for instance, and the need for food is usually stronger than either.... He [the subject of observation] does not know in advance that he will strive on after this gratification has come, and that gratification of one basic need opens consciousness to domination by another, higher need…”. Abraham H. Maslow: Toward a Psychology of Being. New York, NY: Van Nostrand Reinhold, 1982. 152–153. o.

15 Uo. 160. o.16 „…the strong do what they have the power to do

and the weak accept what they have to accept”. Thucydides: „The Melian Dialogue (416 B.

2017. nyár 49

A nemzetközi intézmények szerepe a kínai külpolitikában

C.)”. Warwick, http://www2.warwick.ac.uk/fac/arts/classics/students/modules/introhist/usefuldocuments/thucydides_v.84-116.pdf. A letöltés ideje: 2015. szeptember 14.

17 „…often cannot decide what their interests are until they know what they are represent-ing, who they are, which in turn depends on their social relationships.” Ron Jepperson, Alex Wendt és Peter J. Katzenstein: „Norms, Identity, and Culture in National Security”. In: The Culture of National Security: Norms and Identity in World Politics (szerk. Peter J. Katzenstein). New York, NY: Columbia University Press, 1996. 60. o.

18 „…changes in state identity affect the national security interests and policies of states”. Uo. 60. o.

19 Casey P. Hayden: Hierarchy of Needs in International Relations. Monterey, CA: Naval Postgraduate School, 2009. Elekt-ronikusan elérhető: Defense Technical Information Cener, www.dtic.mil/cgi-bin/GetTRDoc?AD=ADA496719, 2015. szeptem-ber 12.

20 Uo. 16. o.21 Uo.22 A montevideói egyezmény 1. cikke. „Monte-

video Convention on the Rights and Duties of States”. ILSA, https://www.ilsa.org/jessup/jessup15/Montevideo%20Convention.pdf, 2015. szeptember 16.

23 1964. október 16-án Kína felrobbantotta az első atombombáját, 1967. június 17-én végre-hajtották az első hidrogénbomba-robbantást.

24 Ekkor fogalmazódott meg a „két szuperha-talom” tétele; úgy vélték, az emberiségre a szocialista Szovjetunió és a tőkés Egyesült Államok egyformán veszélyes, de Kína szem-pontjából a Szovjetunió a veszélyesebb.

25 Lásd bővebben: Robert Keohane: „Institutional Theory and the Realist Challenge after the Cold War”. In: Neorealism and Neoliberalism: The Contemporary Debate (szerk. David A. Baldwin). New York, NY: Columbia Univer-sity Press, 1993.

26 Lásd bővebben: Kenneth Waltz: Theory of International Politics. New York, NY: McGraw–Hill, 1979.

27 Lásd bővebben Stefano Guzzini összefoglaló

művét: Stefano Guzzini: „Constructivism and the Role of Institutions in International Rela-tions”. Columbia International Affairs Online, https://www.ciaonet.org/attachments/8635/uploads, 2015. május 4.

28 Robert Axelrod – Robert O. Keohane: „Achieving Cooperation under Anarchy: Strategies and Institutions”. In: Cooperation under Anarchy (szerk. Kenneth Oye). Prince-ton, NJ: Princeton University Press, 1986.

29 Robert O. Keohane: After Hegemony: Cooperation and Discord in the World Political Economy. Princeton, NJ: Princeton University Press, 1984.

30 E fejezethez nagyban hozzájárult Song Li Lei professzor úrnak a Sanghaji Nemzetközi Kap-csolatok Egyetemén 2015. október 20-án, 27-én és november 3-án elhangzott előadása.

31 Marc Lanteigne: China and International Institutions: Alternate Paths to Global Power. Oxford: Routledge, 2005.

32 A hágai konferenciákon elfogadott nyilatko-zatok és nemzetközi szerződések a nemzetkö-zi hadijog mellett a nemzetközi humanitárius jogra és a hadviselésre vonatkozó szabályozá-sokat tartalmazzák.

33 A Meidzsi-reformok politikai és szociális reformokat jelentettek, amelyek részeként Japán megnyitotta a kapuit a külföld előtt, parlamentet és minisztériumokat hoztak létre, továbbá fejlesztették az oktatást és az ipart is.

34 Az Egyetemes Postaegyesület honlapja: Universal Postal Union, http://www.upu.int/en/the-upu/member-countries/southern-asia-and-oceania/china-peoples-rep.html, 2014. november 27.

35 A Népszövetség alapító okirata: „The Covenant of the League of Nations”. Yale Law School, http://avalon.law.yale.edu/20th_century/leagcov.asp, 2015. február 9.

36 A jelentés elérhető az interneten: „The Lytton Report. Japan and the League of Nations”. The National Archives, http://filestore.nationalarchives.gov.uk/pdfs/small/cab-24-235-CP-404-1.pdf. A letöltés ideje: 2016. január 5.

37 Henry Steele Commager: A második világ-háború története. Budapest: Holnap Kiadó, 1994. 6–7. o.

50 Külügyi Szemle

Bartha-Rigó Márta

38 Az Egyesült Államok a megoldás rendezését a karta 18. cikkéhez kötötte, amely fontos kérdésekben kétharmados többséget vár el. Bővebben lásd: Evan Luard: „China and the United Nations”. International Affairs, Vol. 47. No. 4. (1971). 729–744. o.

39 A határozat elérhető: „2758 (XXVI). Restoration of the Lawful Rights of the People’s Republic of China in the United Nations”. United Nations, http://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/2758(XXVI), 1971. október 25.

40 Samuel P. Huntington: „The Clash of Civilizations”. Foreign Affairs, Vol. 3. No. 72. (1993). 22–49. o.

41 A kiotói protokoll bővebb szövege elérhető: „Kyoto Protocol to the United Nations Framework Convention on Climate Change”. UN Climate Change, http://unfccc.int/resource/docs/convkp/kpeng.pdf. A letöltés ideje: 2016. február 7.

42 A vegyifegyver-tilalmi egyezmény szöve-ge: „Convention on the Prohibition of the Development, Production, Stockpilling and Use of Chemical Weapons and on Their Destruction”. United Nations Treaty Collection, https://treaties.un.org/Pages/ViewDetails.aspx?src=TREATY&mtdsg_no=XXVI-3&chapter=26&lang=en. A letöl-tés ideje: 2016. február 7.

43 „Brazil, India, China Table Counterproposal to U.S.–EU Farm Framework”. IATP, http://iatp.org/news/brazil-india-china-table-counterproposal-to-us-eu-farm-framework, 2003. augusztus 20.

44 „Arms Control and Proliferation Profile: China”. Arms Control Association, https://www.armscontrol.org/factsheets/chinaprofile, 2017. március; a Kínai Fegy-verzet-ellenőrzési Osztály honlapja: „The Department of Arms Control”. Ministry of Foreign Affairs of the People’s Republic of China, http://www.fmprc.gov.cn/mfa_eng/wjb_663304/zzjg_663340/jks_665232/. A le-töltés ideje: 2016. október 21.

45 „2014 Report to Congress on China’s WTO Compliance”. United States Trade Representative, https://ustr.gov/sites/default/f iles/2014-Report-to-Congress-Final.pdf. A letöltés ideje: 2015. október 30.

46 A Világbank adatai: „Projects & Programs”. The World Bank, http://www.worldbank.org/en/country/china/projects. A letöltés ideje: 2016. október 30.

47 John F. Cooper – Ta-Ling Lee: Coping with a Bad Global Image – Human Rights in the People’s Republic of China, 1993–1994. Millburn, NJ: University Press of America, 1997. 162. o.