ÁRA: 200 FT

Édes

ÉA

A NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU

Anyanyelvünk2010. ÁPRILIS XXXII. ÉVF. 2. SZÁM

A TARTALOMBÓL:

Málnási Ferenc:125 éve született

Kosztolányi Dezsõ

Nemesi Attila László:Médiamustra

Balázs Géza:Szlengszótárregény

Zimányi Árpád:Fesztiválok földje

Elekfi László:Szöveghûség és/vagy

világos stílus?

H. Varga Márta:

Jakab István:Nagykezdõbetûsítés

Boksay Zoltán:

Grétsy László:Az európai helyesírások

kiskátéja

És: hírek, események,könyvek, nyelvi rejtvények

Kafetéria

Ház, házas, házasság

150 éve halt meg Széchenyi István

Schoefft Ágoston:Széchenyi István a Vaskapunál(1836)

A 44. MAGYAR NYELV HETE4 OLDALAS

IFJÚSÁGI MELLÉKLET

Idõnként szeretem lapozgatni a katalógusújságo-kat. No, nem azért, mert mániákus vásárló vagyok,s nem is azért, mert minden egyes olcsóbb áruértegyik áruházból a másikba szaladgálnék, hanemazért, mert ezekben az ingyenes kiadványokban ta-lálhatok rá új szavakra. Hiszen az árucikknek nevetkell adni az azt illusztráló fénykép alá. Az egyik alka-lommal a következõ ritka darabra találtam: boholy-talanító, 2 db ceruzaelemmel mûködik, ára csak1199 forint. Nézzük, hogyan is jött létre a boholy-talanító szó, amely mint eszköz természetesen arraszolgál, hogy a kis szöszöket leszedje a különféle ru-hadarabokról. A szótárban a következõ alakok szere-pelnek: bolyh, bolyhot, bolyha, bolyhhal, bolyhos,bolyhosít, bolyhoz, bolyhozódik, bolyhozógép. Mintlátható, a toldalék a bolyha birtokos személyjeles és a

bolyhhal határo-zóragos alak ki-vételével kötõ-hangzóval szere-pel, például bolyh+ o + z. A boholy

szó egyrészt azért jöhetett létre, mert így nem olyannehéz kiejteni a fosztóképzõs és igenévképzõs alak-ját: bolyhtalanító, helyette könnyebb azt mondani,hogy boholytalanító. Másrészt egy meglévõ tõtípusbasorolódott be, az úgynevezett hangzóhiányos, hang-átvetéses névszótövek sorába. Ezek a következõk:pehely, kehely, teher. Toldalékos alakjukban kelyhet,pelyhet és terhet mondunk, tehát a h és az ly, illetveaz r helyet cserélt. A teher német jövevényszó, erede-ti alakja tereh volt. Emlékezzünk csak Arany János-nak A walesi bárdok címû balladájára:

Vadat és halat, s mi jó falatSzem szájnak ingere,

Sürgõ csoport, száz szolga hord,Hogy nézni is tereh.

Tehát tereh volt, majd teher lett, viszont a toldalé-kos alakban újra jelentkezik a terhet alak. Ugyanezmondható el a kehely szóról is. A boholy viszont nincsszótározva, csak alkalmi szóalakulat egy katalógus-újságban – gondoltam, azonban rákeresve azinterneten meglepõdéssel tapasztaltam, hogy többmint ezer találattal korántsem egyedi kifejezés, sõtvannak egyéb magyar megfelelõi, a következõk:ruhaborotva, szöszmöszlõ.

Egyébként nemrég olvastam azt is, hogy Valen-tin-napra mekkora a választék ajándékokban:plüss-szívecskétõl bolyhos bilincsig minden kapható.Ez utóbbi esetében biztos szükség is volt a boholy-talanítóra.

Minya Károly

Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban, októberben és decemberben –a Magyar Tudományos AkadémiaMagyar Nyelvi Bizottságánakés a Magyar Nyelvtudományi Társaságnaka támogatásával.

Kiadja: az Anyanyelvápolók Szövetsége

Felelõs szerkesztõ és kiadó:Grétsy László

A szerkesztõség tagjai:Balázs Géza, Kemény Gábor, Maróti István

A szerkesztõség címe:1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A II. em.Telefon: 411-6500/5353

Postacím: 1364 Budapest, Pf. 107.

Honlap: www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)

Villámposta: ea@anyanyelvapolo.huElõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu,fax: 303-3440Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõk: Magyar Lapterjesztõ Rt.és Könyvtárellátó Kht.Ára: 200 Ft.Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Tagdíj: 1500 Ft/év, tanulóknak, nyugdíjasok-nak: 1000 Ft/év.Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi M. u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208

Az Édes Anyanyelvünk szerkesztõbizottsága:Balázs Géza, Bencédy József,Deme László (a szerkesztõbizottság elnöke),Grétsy László, Kemény Gábor, Maróti István

Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula

Lapunk kiadását

az Oktatási ésKulturális Minisztérium,

valamint

a Nemzeti Kulturális Alap

segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)

Nyomdai elõkészítés: OPTICULT Bt.Telefon: 330-7186, 06 20 473-4084

Nyomás: ETO Print Nyomdaipari Kft.

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA

TARTALOM

Minya Károly: Boholytalanító plüss-szívecskéhez . . . . 2

Málnási Ferenc: „Mostan színes tintákról álmodom…” 3

Nemesi Attila László: Médiamustra . . . . . . . . . . . . . . . 4

Balázs Géza: Szlengszótárregény. . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Zimányi Árpád: Fesztiválok földje. . . . . . . . . . . . . . . . . 6

Büky László: Néhány csöpp magyar mûvelõdéstörténet:kesztyû, jövedelem, nyomtató ló . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Elekfi László: Szöveghûség és/vagy világos stílus? . . . . 8

H. Varga Márta: Kafetéria. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

Jakab István: Nagykezdõbetûsítés. . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Balog Lajos: Népetimológiásan elferdülttelepülésnevek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Kökényesi Nikoletta: Beszédes újságcímek . . . . . . . . . 10

Kerekes Barnabás: Szabadság és szabadosság . . . . . . . 10

Bozsik Gabriella: Színháznevekrõl – röviden . . . . . . . . 11

Boksay Zoltán: Ház, házas, házasság . . . . . . . . . . . . . . . 12

Holczer József: Hasonlók, de korántsem azonosak! . . 12

Grétsy László: Az európai helyesírások kiskátéja . . . . 13

Sebestyén Ilona: A szerkesztõ közbeszól . . . . . . . . . . . 14

Czakó Gábor: Nyelvstratégia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

Pölcz Ádám: www.manyszi.hu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

Láng Miklós: Repetitio est mater studiorum . . . . . . . . 16

Hírek – események . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

Pontozó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

Keresztrejtvény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Új szavak, kifejezések (59.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

Ifjúsági melléklet 1–4.

Boholytalanító

plüss-szívecskéhez

Édes Anyanyelvünk 2010/2. 3

„Mostan színes tintákról álmodom...”125 éve született Kosztolányi Dezsõ,

és 100 éve jelent meg A szegény kisgyermek panaszai

„Életem küszöbén ez aggastyánüdvözöl, kitárt karokkal, hahotázvaaz örömtõl” – írta a költõ nagyapjá-ról, Bem apó egykori századosáról,aki négy és fél éves unokáját megta-

nította írni-olvasni, s késõbb angolul is tõle tanult. „Egyszer atörök basákról beszél, a piláfról és a csibukról... Egy tavaszi na-pon, amikor öcsémmel és húgommal künn játszom a kertben,kézenfog bennünket, behív a tisztaszobába, amely teljesenel van sötétítve. Fekete posztóval takart asztalkán gyertyáklobognak. Letérdepeltet mindhármunkat, és arra kér, sohasefeledjük, ma halt meg messze idegenben Kossuth Lajos.”

Kosztolányi Dezsõ költõi világának kialakulásában döntõszerepet játszott gyerekkorának környezete. Meggyõzõdésevolt, hogy az ember csak ott él-het, ahová emlékei kötik, s elnem múló nyomokat csakis a ko-rai évek hagynak a lélekben. „Ta-nár az én apám. Ha jár a vidéki /városban, gyermekek köszöntikõsz fejét, / kicsinyek és nagyok,régi tanítványok, / elmúlt életük-re emlékezve, lassan / leveszik akalapjukat...”

1913-ban újságcikkben érzé-keltette ennek a világnak önélet-rajzi fogantatását: „Úgy érzem,hogy mindennél érdekesebb amagyar vidék, és mindennél iz-gatóbb a magyar polgári osztály,amelynek fia és írója vagyok... Avidék a csodák földje...”

A múlt, az emlékezés, a gyer-mekkor, a játék és olvasmányaivezették el irodalmunk egységesvilágképû és hangnemû verskö-tetének megírásához, amely rö-vid idõ alatt hat kiadásban jelentmeg, újabb versekkel gazdagítva.Szerzõje alkotói fejlõdésébenmeghatározó jelentõsége van Aszegény kisgyermek panaszainak.Határozottan fejezi ki a költõlétfelfogásának egyik alaptéte-lét: a gyermekkort úgy értelmezi,mint a teljességet, s azt állítja,hogy a felnõtté válás szegénye-dést, beszûkülést hoz.

A szegény kisgyermek panaszai szereplíra, a költõ a gyermekálarcát ölti magára, egy gyermeket állít a középpontba, az õperspektívájából mutatja a világot és önmagát, hiszen az olva-só tudja: az álarc mögött felnõtt rejtõzik. Titokzatosabb, félel-metesebb, jelentõségteljesebb lesz számos hétköznapi, a fel-nõtt számára figyelmet sem érdemlõ dolog. Tipikus gyermekihelyzetekrõl kapunk képet: lázas betegséget, a doktor bácsit,az iskolát, a színes tintákat, a „vásott ördögök” játékait, sakko-zást, az esti imádkozást, a reggeli ébredés örömét stb. A válo-gatott mozzanatok között személyes emlékfoszlányok – utazásapával, anyuska fiatalon – is elõkerülnek a saját gyermekkor-ból. Kosztolányi szakított a gyermekábrázolás tradíciójával, amaga természetességében jeleníti meg a fájdalmat, a tragiku-mot, a gyermekvilág sokszínûségét.

Látszólag a pillanatnyi benyomás az indító – „Mint aki a sí-nek közé esett” –, s ez a szeszélyes játék a halál élményével, azemlékképek halmozása egyben ars poetica is: a költészet fel-adatát a sokszínûségben és a pillanatban megragadható örökkeresésben látja, a szépségben, a hétköznapok varázsában:„...a bús idõ robog fejem fölött, / és a halál távolba mennydö-rög, / egy percre megfogom, ami örök, / lepkéket, álmot, ré-mest, édeset:”. Késõbb pedig: „Hagyjatok szaladni még, / tün-dérekbe hinni, / fehér csészébõl szelíden / fehér tejet inni.” (...)„Most mint a léggömb, szállani szeretnék. / Mily csiklandó ésédes és ravasz / a zöldbe bújni s enni a cseresznyét. / Cseresz-nyepiros, zöldarany tavasz.”

A vers formavilágában négy irányzat jellegzetességei mu-tathatók ki: szecesszió, impresszionizmus, szimbolizmus és

expresszionizmus.Néhány példa a jelentésátvi-

telre, névátvitelre alapozott szó-képek közül. Emberi érzéssel,cselekvéssel, tulajdonsággal fel-ruházott dolgok, természeti je-lenségek megszemélyesítve je-lennek meg: „a bús idõ robog fe-jem fölött”, „szomorkodik a vénjegenye-szál”, „a vén akácok lát-nak s megijednek”, „Figyelve állõrt a sok tarka báb”.

Máskor hasonlatok világítjákmeg a gyermeki világot: „kiságyamon, mint egy bús, barnabárkán”, „olyan a kertünk, mint atemetõ”, „Akárcsak egy kormosszénégetõ, fekete az apám és szi-gorú”, „Olyan tudós, erõs, akáraz Isten”, „Ilyenkor a szobánkmint a sziget / körötte a hideg lég,mint a tenger.”

Szintén a gyermekvilág bol-dog tarkasága jelentkezik a mi-nõsítõ és értelmezõ jelzõkkel te-letûzdelt Mostan színes tintákrólálmodom... kezdetû versben: „Ésakarok még sok másszínû tintát, /bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,/ (...) és kellene még aztán millió:/ tréfás-lila, bor-színû, néma-szürke, / szemérmetes, szerel-mes, rikító, / és kellene szomorú-viola / és téglabarna és kék is, de

halvány, (...) És akarok még égõ-pirosat, / vérszínût, mint amérges alkonyat, / (...) arany-imát írnék az én anyámnak, /arany-tüzet, arany-szót...”

Így emlékezzünk Kosztolányi Dezsõre, aki rácsodálkozottaz emberi lélek rezdüléseire, s vallotta, hogy „az író, aki igazánteremt, elénk tárja a dolgokat, s eltûnik mögöttük. Semmitsem magyaráz. Azzal hat, hogy amit mûvel, az érzékletes. Ha-sonlít az alkotó természethez. Az sem okoskodik s fecseg. Csakvan. A patakhoz nem járul széljegyzet. Az erdõnek nincs díszí-tõ jelzõje. Aki igazi elbeszélõ, a felületeket mutatja, s alatta azélet mélységét. Mindent tud, de errõl hallgat” (Káté az írásról).

Málnási Ferenc

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelete tintával írnék egy kisleánynak,egy kisleánynak, akit szeretek.Krikszkrakszokat, japán betûket írnéks egy kacskaringós, kedves madarat.És akarok még sok másszínû tintát,bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,és kellene még sok száz és ezerés kellene még aztán millió:tréfás-lila, bor-színû, néma-szürke,szemérmetes, szerelmes, rikító,és kellene szomorú-violaés téglabarna és kék is, de halvány,akár a színes kapuablak árnyaaugusztusi délkor a kapualján.És akarok még égõ-pirosat,vérszínût, mint a mérges alkonyatés akkor írnék, mindig-mindig írnék,kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:arany-imát írnék az én anyámnak,arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.És el nem unnám, egyre-egyre írnékegy vén toronyba, szünes-szüntelen.Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.1910

4Édes Anyanyelvünk 2010/2.

Nem mondod?Vacsorázni készülnek a „cele-

bek” (vagy kicsit elegánsabb, már-már tiszteletet parancsoló változat-ban: „celebritások”), így szórakoz-tatva a nagyérdemût. A mûfaj neve:gasztroreality, azaz fõzõs valóság-show. Az egyik celeb – õ „mega-sztár” – pikáns kis ajándékot (pirosnõi alsót) hoz az est háziasszonyá-nak, egy nagyon sovány (akt)modellcelebnek. Azt mondja a modell: „Jé-zusom, ezt nem mondod…” Pedig amegasztár nem is mondott különösebben semmit, csak átadtaa nem túl ízléses csomagot, s aztán zsebre dugta a kezét.

Érdekesek a társalgási divatfrázisok. (Meg az is, kik kapjákfel és terjesztik õket.) A történetkezdõ „Ne tudd meg!”-et pél-dául körülbelül úgy kell érteni, hogy ’Figyelj ide, érdekeset fo-gok mondani’. A „nem igazán” jelentése gyakran ironikus’nem’, míg az „az egy dolog”-é (többé-kevésbé fölényes, nagy-képû attitûddel), hogy ’az semmi, nem érdekes’. A „Nem mon-dod...” pedig a fönti megnyilatkozásban nagyjából annyit tesz:’Nahát!’, ’Még ilyet!’, vagyis amolyan rácsodálkozás az aján-dékra. Nehéz is volt rá mit felelni. Azt ugyanis mégsem vála-szolhatta a megasztár, hogy „De, mondom”.

A hétköznapi beszélgetésekben úgy két éve tûnt föl nekema „Nem mondod” nyelvi fordulat. Eleinte a partnerrel való ér-zelmi azonosulást kifejezõ énmegjelenítési törekvést véltembenne fölfedezni, majd egyre többször iróniát („Nem mon-dod…” – hiszen mindenki tudja). Mivel e két beszélõi jelentésegymás mellett él, mindig elbizonytalanodom, ha hallom, ép-pen melyikre is gondoljak. Egyáltalán nem mindegy ugyanis,hogy érzelmileg megerõsítenek vagy éppen fricskáznak. ATisztelt Olvasó is így van vele? Nem mondja!

Kriszta, Kati„Kriszta”, „Kati” és „Marcsi” valamiért nem szeretik a ke-

resztnevük teljes, hivatalos formáját. Becézni kell õket. Igazánmegszokhattam volna az elmúlt évek során, mégis nézõként,hallgatóként – fõleg a közszolgálatban és a „komoly” mûfajok-ban – valahogy még mindig berzenkedem ez ellen, hiszen kik isõk? D. Tóth Krisztina (MTV1, Híradó), Mátyus Katalin (Kos-suth rádió, Krónika) és Borbás Mária (Hír TV: Arcok a liftben,Értékmentés másként stb.). Ilyen bizalmas viszonyban lennénkvelük? Tartozik az miránk, miért nem tetszik nekik az anya-könyvezett nevük? S ha nekünk történetesen úgy tetszik,ahogy nekik nem tetszik?

Meg aztán néhány szót az egyenlõ bánásmódról: férfi kollé-gáik, teszem azt, (Nika) „Gyuri”, (Rábai) „Bali” és (Ókovács)„Szilvi” megtehetnék-e ugyanezt? Ugye, milyen furcsa lenne,mondjuk, a képernyõn kiírva? Más a helyzet persze Komlós„Juci”-val, Kovács „Kati”-val vagy Gubás „Gabi”-val – õk mû-vészek, nekik jól áll. Mint ahogy – egyéb okból: ez ugyanis avédjegyük a bulvárban – „Norbi”, „Zolee” vagy „Tilla” is elfo-gadhatók a maguk helyén. A közszolgálati „Galamb” (Galam-bos Péter, M1, Kultúrház) ismét más eset, de õt az utóbbi idõ-ben nem láttam.

ÁtverésBár „A tévé ügyvédje” a mûsor internetes oldalán közölt in-

formáció szerint bizonytalan idõre lekerült a képernyõrõl, so-kunk fülébe cseng még szlogenje: „Ne hagyják magukat be-csapni, átverni, megkárosítani!”. El kell ismernem, igen hang-zatos így, együtt ez a három rokon értelmû fõnévi igenév: be-csapni, átverni, megkárosítani. Kár, hogy az „átverni” a közszol-gálati televíziózás nyelvi bulvárosodásának példája is egyben.Különben lassan azt vesszük észre, egészen bevett fogalmazás-sá válik – és nemcsak a bulvársajtó hírszövegeiben –, hogy „át-verte”, „kirúgták”, „lenyúlta”, „betett neki”…

Miért, miért nem, szinte biztos voltam benne, hogy „A tévéügyvédje” szlogenjét maga a mûsorvezetõ, Juszt László találtaki. A fogyasztóvédelmi magazin ugyanis mindig a nézõ pártjánállt: leleplezett, szembesített, tetemre hívott. A mûsorvezetõrea szókimondó, igazságosztó, provokatív, lehengerlõ fellépés,az ellenérvekkel szembeni kétkedõ attitûd volt jellemzõ. Eh-hez pedig stílusában valahogy illett a szememben az „átverni”.Mivel a denotatív jelentés síkján gyakorlatilag nincs különbség

a becsapni és az átverni között, éssze-rû azt gondolnunk, hogy a két kifeje-zés különbözõ nézõi csoportokatigyekezett megszólítani: az utóbbiérzelmileg jobban bevon (konno-tál), felidéz hétköznapi élményeket,élethelyzeteket, tettre buzdít stb.

Hogy kíváncsiságomat kielégít-sem, 2008 õszén írtam egy e-levelet aszerkesztõségnek. Hamar érkezett iskérdéseimre a válasz az MTV vezetõszerkesztõjétõl, Kállai Lajostól:

„1. A szlogent Juszt László találtaki egyedül, még a mûsor indulásakor. Elmondta, kérdezte avéleményünket, mindenki azt mondta, hogy jó, hát maradt.

2. Azért használjuk a két azonos kifejezést, mert megítélé-sünk szerint stílusértéke van.”

Stílusértéke persze minden nyelvi kifejezésnek van, ahogystílusérzéke is minden nézõnek. Ki-ki eldöntheti tehát, tet-szik-e neki az „átverni” a köztelevízió egyik nagy nézettségûmûsorának sokszor ismételt szlogenjében.

Jóban RosszbanEzerszázadik részéhez közeledik az egyik földi sugárzású

kereskedelmi tévécsatorna hazai gyártású szappanoperája –mire mostani mustrám eljut a Tisztelt Olvasóhoz, talán márazon is túl jár. Éppen ideje hát szóvá tenni, mielõtt a nézõkö-zönség helyesírása végképp elbizonytalanodna, hogy a sorozatcíme helyesen Jóban-rosszban lenne, nem pedig a nap mint naplátott „Jóban Rosszban”, amint azt az alkotók (nem tudni, mi-lyen megfontolásból) ránk erõltetik, s a mûsorújságok perszeszolgaian átveszik. A hiba feltûnt a Wikipédia nevû internetesszabad enciklopédia cikkírójának is, aki külön kis keretben fi-gyelmeztet: „Ezt a címet hivatalosan a fenti alakban írják. Amagyar helyesírás szerint azonban az alábbi forma lenne a he-lyes: Jóban-rosszban”. Szóval „hivatalosan” Jóban Rosszban…Akkor bizonyára a korábbi fõcímdal szövegét is így kell hivata-losan idéznem: „A mélyben vagy fenn a csillagokban, együtt le-szünk jóban Rosszban”. Mert, ugye, a „J” csak címkezdõ voltamiatt nagybetûs, a „Rossz” viszont lényegénél fogva… Kreatívnyelvi megoldásnak, azt hiszem, elég lett volna a szív alakú Bbetû a logóban.

Nagyítás2009 decemberében új közéleti-kulturális hetilappal gazda-

godott a honi sajtópaletta. A címe: Nagyítás. Az elsõ nyilatko-zatokból egy társadalmi, politikai kérdésekkel is élénken fog-lalkozó, értékszemléletében konzervatív irodalmi folyóirat ké-pe bontakozik ki elõttünk, amely kimondva-kimondatlanul azÉlet és Irodalom (ÉS) vetélytársa kíván lenni a kulturális lapokpiacán.

De miért „Nagyítás”? – néztünk odahaza kérdõn egymásra,amint a hírt meghallottuk. A többek között Csoóri Sándor esz-mei támogatását is élvezõ fõszerkesztõ, Csontos János bekö-szöntõ vezércikkében elegáns magyarázatot ad Julio Cortázarazonos címû regényére és Michelangelo Antonioni abból ötle-tet merítõ, Arany Pálma-díjas (Cannes, 1967) filmklasszikusá-ra hivatkozva. A film egy fényképészrõl szól, aki egy nap vélet-lenül lefotóz a parkban egy jelenetet, s csak utóbb, a kép nagyí-tásából derül ki számára, mit is vett lencsevégre. A „Nagyítás”tehát fényképész-metafora és irodalmi-filmes utalás. Szellemirokona, a gondola.hu stílszerûen így üdvözli az új orgánumot:„Hajrá, Nagyítás, gyûjtsed és szórd szét a fényt a te optikád-dal!”.

Ez rendben is lenne. Csakhogy a nagyítás szónak van egy za-varó népnyelvi-irodalmi mellékjelentése, a ’túlzás’, ’nagyot-mondás’. Ismerve a hazai értelmiségi erõteret, nem nehézmegjósolni, hogy a Nagyítás bírálói hamar felfedezik majd azélcelõdõ szójáték lehetõségét: „a Nagyítás már megint nagyít”,azaz túloz, elrugaszkodik a valóságtól. Cortázar ide, Antonionioda – nem tartom emiatt túlzottan szerencsésnek a címválasz-tást. Igaz, ha a hetilap olyan színvonalas lesz, hogy neve rövididõ alatt fogalommá válik, nemigen kell késõbb félteni a köz-helyes élcelõdéstõl. Kívánom, hogy így legyen, de azért a címet– biztos, ami biztos – hamar megváltoztatnám…

MÉDIA-MUSTRA

NEMESI ATTILA LÁSZLÓ

Édes Anyanyelvünk 2010/2. 5

A nyelv alulnézetbenLászló-Bencsik Sándor író és szociográfus ismert, sikeres

színmûve a Történelem alulnézetben. Ennek nyomán a szlengmeghatározása akár ez is lehetne: a nyelv alulnézetben. Anyelv az aluljáróban, a becsületsüllyesztõben, a becsület-süllyesztõ háta mögött, a kukoricásban, az iskolaudvarban, adéli buszon vagy a focimeccsen. Azt is mondják: most leme-gyünk egy kicsit szénlehordóba. És sokan vissza se jönnek.

A szlengnek és a vulgáris beszédnek van létjogosultsága.Kacagni jó! Odapörkölni jó! A szleng a világnak komikus, ki-nevetni való oldalát mutatja. A népi nevetéskultúra (Bahtyin)része. Ezért érdekes.

Van benne alkotás. Van benne lát-tatás. Sõt sokszor nagy-nagy meg-lepetés. Hát ilyen nincs! De még-is van! A szleng a szókimondásgyönyöre. Van benne tabutörés:én ezt is ki merem mondani, sõtmég ennél is többet. Mutassatok egytilalomfát, rögtön kivágom. A tabuklényege, a kimondás korlátozása. Eh-hez képest van mércéje a kimondásnak.A köznyelvhez képest van jelentõsége,értelme a szlengnek. Ha nem lenne köz-nyelv, nem lenne szleng sem.

A szleng elsõ kutatói bátortalanul mondták ki: van bennevalami! És óvatosan vagy merészen beszámoltak a tolvajnyelv-rõl, a börtönnyelvrõl, a „pesti” nyelvrõl (Bárczi Géza), az1960-as években az ifjúsági nyelvrõl (Kovalovszky Miklós), ké-sõbb a farmernyelvrõl (Koltói Ádám), valamint a szocializmuskori graffitikrõl, tetoválásokról.

A mai szlengkutatók (már csöppet sem tabutörõsen) aztmondják: csak ebben van valami! Maradjunk annyiban: vanbenne valami, de azért néha facsarja az orrunkat, megviszket-teti a tenyerünket, fölkelti bennünk az alvó oroszlánt.

Mindenki a saját ifjúkorának szlengjét viszi tovább. Elõbb-utóbb megszelídíti, esetleg le is vetkõzi. Akinek megadatik,felnõttkorában a saját fiatalkorának szlengszótárát írja meg.Nosztalgikus mozzanat. Egy szlengszótár tragikusan rossz, hamár ismerjük a benne levõ szavakat, kifejezéseket. És mindenszlengszótárt elér a végzete, elfeledett vagy ismert szavak tár-háza lesz.

Újszleng

Nyelvész Józsi szlengblogjában (www.szlengblog.hu) össze-gyûjtötte, megalkotta jelenkori saját szlengszótárát, sokakszlengszótárát. Most pedig könyv alakban is megjelent. Mond-hatjuk, hogy eddig volt õsmagyar, középmagyar, újmagyarszleng, ez pedig itt a mai magyar (némi újmagyar marad-vánnyal meg beütéssel). Tehát vannak benne õsöregszlengszavak, de a többség mégis a legutóbbi húsz év termése.Rendszerváltó szleng. Benne van az a bizonyos „másik Ma-gyarország”, a „mutyivilág”, a munkanélküliség, a lecsúszás, apia, a drogozás, a netezés, az iwiwezés, a divat, különféle test-nedvek, és persze szex szex hátán. A szleng világképe excentri-kus (különcködõ, eredetieskedõ, csapongó, szertelen), és ez aszleng fõként: szexcentrikus. Kitehetõ a könyvre a „Csak 18éven felülieknek!” felirat, ám akkor jobban fog fogyni (pultalól vagy újságpapírba csomagolva). A felirat egyébként jogoslenne: ezt a szlenget föltehetõen csak a 18 éven felüliek nem is-merik… Az „aluliak” föltehetõen unni fogják, illetve csodál-kozni fognak, hogy ilyet kinyomtatnak ezek a csókák?

Foszlányokban elért engem is ez azújszleng. Megfigyeltem, hogy egybefüggõen fõleg a maitizen- és huszonévesek használják. Mind a rendszerváltásutáni korszak gyermekei. Kiragadott részleteit, jeles da-rabjait persze mások, mondjuk a szülõk is ismerik.

Ebben a szlengben is vannak megnevezések (deákos,ez ugyebár nem a diák jelzõje, hanem a húszezer forin-tos), meglepõ szóösszetételek (gyíkarc, könyvséró), újfaj-ta túlzások (überfasza), új igék (kockul), meghökkentõigekötõs igék, némelyik nyelvtörténeti tanulsággal(berománul, bepuszil, legyak, leoffol, megcápásodik), túl-

toldalékolások (macikákok), a nyelvi logikának elsõ-nek ellentmondó szerkezetek (gyorsba kell, nem

gyenge, okosba = trükköket bevetve), újfajtarövidítések (esó, hvcs, kam, vok), valamintújdonság a sok helyen felbukkanó cigányetnikai beszéd. S némi „régiség”: csóró,

dzsal, fater, késdobáló, lekáderez, nímand,nyikhaj.

Szótár + regényA szlengszótár különlegessége a példamonda-

tokban összekapcsolható háttértörténet. Volta-képpen nem is pusztán szlengszótár, hanem szleng-

szótárregény. Az esemény a rendszerváltás (gengszterváltás,módszerváltás, gatyaváltás) utáni Kenyában, azaz Komá-rom-Esztergom megyében játszódik. Ismerõs, létezõ helyek(Egom, Embánya, Tokod) és figurák (partiarcok) bukkannakfel és köszönnek vissza benne, s a címszavak mozaikjaiból elõ-ködlik egy mai, folytatásos történet (nevezhetjük szappanope-rának vagy kibeszélõshow-nak is). Mindenképpen összehan-golt írói játékról van szó, s nem lepõdnék meg, ha Nyelvész Jó-zsi még másféle alakban, identitásban is elénk lépne. Sem va-lódi nevét, sem arcát nem ismeri senki. Hol írországi, hol né-metországi vendégmunkásként jelentkezik be a neten, szerin-tem nemcsak lélekben és neten van jelen, gyanítom, hogy írás-ból él, és mellékesen, inkognitóban gyártja a szlengszótár-regény újabb jeleneteit (marketingfogás).

A szleng a társadalombanA szleng „szlenges” meghatározása: lemegyünk szénlehor-

dóba. Persze ne feledjük: a becsületes szénlehordók le s föl jár-nak. Elõbb le, azután föl. A végén mindig visszatérnek a fel-színre. Mostanában azonban sok a szénlehordó, sokan men-nek le, de kevesen jönnek vissza. Csak lapátolják a sok b+-et,nem paráznak, de nem is akaródzik nekik följönni a fényre.

Ezen én egy kicsit elgondolkodnék. Addig is eltolom a bi-ciklit.*

* A Szlengblog címû könyvhöz írt elõszónak lapunk számára átdol-gozott változata. A szerk.

SzlengszótárregényBALÁZS GÉZA

ModorosMegjelenésében, viselkedésében, beszédstílusában

erõltetetten megnyerõnek tûnni próbáló, ugyanakkor eu-femisztikus, finomkodó és idejétmúlt gesztusokhoz zava-róan ragaszkodó.

Nem tudom, minek modoroskodik az idióta.Nagyon modoros a Kálmán farmermellénye.„Össznépi gyömöszke”?! Hogy mondhat valaki ilyen mo-

dorosat!(Nyelvész Józsi: Szlengblog. Ha érted, hogy mondom.

Silenos Kft., Budapest, 2009.)

6Édes Anyanyelvünk 2010/2.

esznyétõl a csuszáig

Fesztiválok földjeÜnneplõ ország lettünk. Egyre-másra rendezik hazánkban

a fesztiválokat, és ez a latinra visszavezethetõ nemzetközi szóeredetileg ünnepet jelentett. Nyelvünkben nem is olyan régi:etimológiai szótárunk tanúsága szerint a 20. század közepénvettük át – bármily meglepõ – valószínûleg orosz közvetítéssel.Az utóbbi évtizedekben viszont már fõleg angol és német ha-tásra vált gyakoribbá. Elõször a mûvészetekhez köthetõ ren-dezvénysorozatokat jelölt: filmfesztivál, rockfesztivál, dzsessz-fesztivál, tavaszi fesztivál, színházi fesztivál. Negyven évvel ez-elõtt rendezték a woodstocki rockfesztivált, amely Déry Tiborta Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról címû regény, il-letve zenés játék megírására ihlette. A zenei programok közöttmár évtizedekkel ezelõtt fogalommá vált a Kaláka-fesztivál. Akör tovább bõvült, manapság ilyenekkel is találkozunk: fúvós-fesztivál, gitárfesztivál, hárfafesztivál, utcazene-fesztivál.

A fesztivál szótáraink, kézikönyveink tanúsága szerint ko-rábban országos vagy nemzetközi jelentõségû rendezvényt je-lölt, s mint láttuk, kivétel nélkül mindegyik kulturális vonatko-zású. Eltávolodva, sõt elszakadva utóbbi sajátosságától, ma-

napság erõteljes jelentésbõ-vüléssel hovatovább minden-féle ünnepi rendezvényre, ta-lálkozóra, vásárra alkalmaz-

zák. A vendégforgalom növekedését szolgáló fesztiválok sok-szor a helyi jellegzetességekhez kapcsolódnak, mint az immárhagyományosnak mondható cseresznyefesztivál, körtefesztivál,szilvafesztivál, sörfesztivál, borfesztivál. Az ennivalók soránakazonban koránt sincs vége: diófesztivál, krumplifesztivál, kuko-ricafesztivál, lecsófesztivál, levendulafesztivál, mézfesztivál, sütõ-tökfesztivál, sõt: birkafõzõ fesztivál. Ne hagyjuk ki a halakat se:gardafesztivál, keszegfesztivál, pisztrángfesztivál, süllõfesztivál.Lépést tarthatunk a kordivattal, mivel van már bioétel-feszti-válunk is. Egyedi szóösszevonás a gasztrofesztivál, elõtagja másösszetételekbõl már ismert (pl. gasztronómia = szakácsmûvé-szet), ebben a formában mégis újdonság. Szójátékon, valamintkétféle olvasaton, úgynevezett szóhatár-eltolódáson alapul en-nek a rendezvénynek a figyelmet érdemlõ jelmondata: Íz! Lelj!Igazán korszerûen akkor fogalmazunk, ha témánk kapcsán ku-lináris (konyhai) élményekrõl beszélünk, ahogy a hirdetések-ben is olvashatjuk. A latin szó angol hatásra újult meg nyel-vünkben.

Az ötletek tárháza kifogyhatatlan, újabbnál újabb fesztivá-lokat találunk a 2009-es rendezvénynaptárban: falusi ízek fesz-tiválja, sajt- és túrófesztivál, libamájfesztivál, fehérpecsenyék fesz-tiválja, perecfesztivál, borkirálynõ- és pálinkakirálynõ-fesztivál.Paradoxonnak tûnik az igricfesztivál. Különösen gazdag a So-mogy megyei kínálat, itt rendezték meg többek között a nyár-son sült falatkák fesztiválját, a kukoricás ételek fesztiválját, a tü-zes lecsófesztivált és a csuszafesztivált. Ugyancsak a megyéhezkötõdik a szárnyas ételek ünnepe, a kalácskarnevál, a pogácsasü-tõ viadal és a káposztaünnep. Úgy látszik, a fesztiválok megne-vezésének egyhangúságát oldva, az ötletgazdák másutt is igye-keztek változatosabb címekkel élni: aratófalatok ünnepe, mol-nártalálkozó, mandulás napok, kertmûvészeti napok, szüreti vi-gasságok, õszköszöntõ mulatságok, völgykavalkád (Kapolcson),lecsófõzõ kavalkád, homokháti sokadalom, prószaparádé (aprósza kukoricalisztbõl készült tészta- és lepényféle). Ötleteselnevezések a kulturált borfogyasztást népszerûsítõ rendezvé-nyek között is akadnak: bormajális, borzsongás, bországgyûlés,bornapok, a kéknyelû virágzás ünnepe. Nagyon hangulatos acsintalan palacsintanap, és ugyancsak szójátékra épül a tortúra:az étkezésre utaló tor és a túra összetétele. Ám egybeírva – je-lentése miatt – mégsem a legszerencsésebb. Szójátékkal össze-kapcsolódó alliterációra épít a töklámpás-fesztivál és tökéletestökételek sütõ-fõzõ versenye, s hangzásával tûnik ki az õszi ászok

fesztivál. Megragadja képzeletünket a sárkányok napja és ma-dárijesztõ-kiállítás.

Külön csoportot alkotnak azok a rendezvények, amelyek-ben a tulajdonnév – földrajzi, illetve személynév – valamilyenmódon beleépül a megnevezésbe, vagy összefüggésbe hozhatóvele: Orosháza fesztivál (alcíme: a puszta ízei), Tenkesalja feszti-vál, Haydn-fesztivál Fertõdön, kocsitoló fesztivál (természete-sen a dunántúli Kocs településen), tiszavirág fesztivál Szolno-kon, alföldi betyárételfõzõ fesztivál, Nádasdy történelmi fesztiválSárváron, Berek fesztivál Berekfürdõn és fürdõfesztivál Har-kányban. A fesztivál helyett másféle, színesebb köznévi utóta-gokat is találunk ebben a csoportban: szentgotthárdi történelminapok, váci világi vigalom, klastromdombi pincenapok, hajdú-hadházi torzsás (azaz káposztás) napok.

Bõvebb magyarázatra szorul a szombathelyi Bloomsdayösszmûvészeti fesztivál angol fantázianeve: James Joyce Ulyssescímû regényében a fõhõs, Leopold Bloom édesapja a dunántú-li városban született, innen ered a cím ötlete. Az angol szavak-nál maradva, csak a bennfenteseknek világos az off-road feszti-vál: nem más ez, mint a terepjáró gépjármûvek bemutatója. Azangol off-road arra utal, hogy a jármû úttalan utakon (szó sze-rint: az úton kívül) is képes közlekedni.

A fesztiválok, pontosabban maga a fesztivál szó kezdi kinõnikereteit. Helyette ugyanis további idegen formák jelennekmeg, mindenekelõtt a németbõl (és/vagy az amerikai angol-ból) átvett Fest. Ha bárkinek ellenvetése lett volna az eddigiek-kel szemben, vajon mit szól a következõkhöz: Bike Fest (kerék-párosok találkozója), Hungaroringfest (autósok találkozója),SzeptEmberFeszt (kulturális rendezvénysorozat). A vecsésikáposztát újabban káposztafeszt elnevezéssel ünneplik. ARegimentfest alcíme minden fontosat elárul: nemzetközi díszel-gõ és katonazenekari fesztivál. A sárvári vármeeting szintén meg-érdemli a körülírást: nemzetközi motoros találkozó és rock-fesztivál. Maradjon kommentár nélkül a lóshow (komáromi lo-vas bemutató) és a hóshow (sport-, kaland- és élménynapok).

Már eddig is láthattunk többszavas, bonyolult kifejezése-ket, s a következõ is tanulságos: hõlégballonverseny és fieszta. Afesztivál helyett itt a szó spanyol változatával találkozunk, s ez aforma másféle hangulatot sugall, mint a korábbiak. A fiesztanépünnepélyt jelöl, s a bikaviadalhoz is kapcsolható. A szóhangalakjával kiválóan szemléltethetjük, mennyire hasonlíta-nak egymáshoz a nagy európai nyelvekben a latinból átvettfestivalis rövidült utódai: a németben Fest (kétszáz éves múltratekint vissza az ismerõs Oktoberfest), az angolban feast és a spa-nyolban fiesta – mind közeli rokonok.

Mivel magában is külön téma a fesztiválok nevének helyes-írása, e helyütt nem térünk ki a részletekre. Az eddigiekbõl ta-lán kiderült, hogy e cikk szerzõje egységesítette az írásmódo-kat, és következetesen megmaradt a csupa kis kezdõbetûsmegoldásnál. Valójában – az erõsen ingadozó formák között –a végig nagy kezdõbetûs változatok voltak túlsúlyban.

A sok-sok rendezvényt áttekintve kirajzolódik elõttünk afesztivál jelentésének módosulása. Míg korábban fõként kultu-rális, elsõsorban zenei eseményekre utalt, manapság javarésztaz étkezés és a kulturált italfogyasztás változatos, ötletes ese-ményeit nevezik meg ezzel a korfestõ divatszóval. A nevekbenis tükrözõdik nyelvváltozásunk általános jellemzõje: közöttükszép számmal vannak hosszabb, bonyolultabb alakulatok is.Vajon meddig tarthat a fesztiválok divatja? Terjedése nyel-vünkben egyelõre nem ismer határokat: tavaly augusztus 20-ánaz új kenyér ünnepe helyett egy helyütt már kenyérfesztiváltrendeztek.

Zimányi Árpád

A cseresznyétõl a csuszáig

„tökéletes tökételeksütõ-fõzõ versenye”

Édes Anyanyelvünk 2010/2. 7

Nemritkán bizonyos tárgyi tudás szük-séges egyes kifejezések használatához, kü-lönben a megfogalmazás könnyen értelmetlenné, ízléste-lenné vagy nevetségessé válik, és persze a megfogalmazó-ról is számára nem kívánatos vélemény alakulhat ki. Igaz:senkinek a feje sem káptalan, mégis a közmûveltség egyeselemeinek hiánya vehetõ többnyire észre.

Olvasom, hogy „A tárgyalást követõ nemzetközi sajtó-tájékoztatón a két fél nyílt kesztyûkkel vázolta nézeteit akétoldalú konfliktusról”. A magyar és szlovák közéleti sze-mélyiségek, akikrõl szó esik, nézeteiket aligha festõvász-non ábrázolták kímélve kezüket a festéktõl. Nem is gon-dolhatni erre, mert általános fordulat nyelvünkben a vázolvalamit szerkezet ebben az értelemben: ’vázlatosan elõ-ad’. Ám hogyan kerül ide a „nyílt kesztyû”? Bizonyára anyílt sisakkal (harcol, küzd) szerkezetre gondolt az idézetírója. Aki szóbeli vagy írásbeli küzdelemben, vitában fel-tárja meggyõzõdését, szándékát, céljait, az küzd nyílt si-sakkal. Petõfi Sándor nyelvhasználatából is lehet idézni rápéldát. A költõ párbajra hívta szekundánsaival azt, aki,amint írja, „a kiskunsági követséget elrabolta” tõle. Azüggyel kapcsolatban írja egyik levelében, hogy Nagy Ká-roly néhány napja „nyilvánosan merte írni, hogy ha bajomvan vele, ki a síkra nyílt sisakkal, õ semmiben sem hátrálelõttem”. Petõfi a középkori harci helyzet ismeretében al-kalmazza a kifejezést, bár természetesen már õ is átvitt ér-telemben: ’nyíltan, szemtõl szemben’. A középkorban apáncélhoz, vagyis a fémbõl készült hadi öltözethez kétfélesisakot használtak. Volt az idõk folyamán nyílt sisak,amely csak a fejtetõt és a tarkót borította, és volt zárt,amely elöl ellenzõvel vagy rostéllyal volt ellátva. Az utóbbifajtát viselte Arany János Toldija, akit, miután legyõzte acseh bajnokot, felszólított a király: „Bajnok, nyisd fel sisa-kodat, / Mondd neved s mutasd meg arcodat”. Az Aranymûvét az általános iskolából ismerõk azt is tudják, hogy apárviadal elõtt Miklós úgy megszorította a cseh tenyerét,hogy annak vaskesztyûje összelapult, és kihasadoztak uj-jai. – Van nyelvünkben felveszi a kesztyût (’elfogad valami-lyen kihívást’) és megtanít valakit kesztyûbe(n) dudálni,fütyülni (’emberségre tanít’) szólás is, ezeknek más a mû-velõdéstörténeti háttere. Amint a nyílt lapokkal játszik(’nem titkolja szándékát, tervét’) kifejezésnek is.

Hallom, amint egy országgyûlési képviselõ követendõpéldaként említi társainak, hogy Széchenyi István annakidején „egyévi fizetését ajánlotta” az akadémia (pontosab-ban a Magyar Tudós Társaság) megalapításához. Manap-ság sokaknak a jövedelme a fizetés, azaz a ’munkáért rend-szeresen folyósított pénzösszeg’. XIX. századi történel-münk e nagyja azonban nem abból élt. A sárvári és felsõvi-déki Széchenyi gróf birtokai egy esztendei jövedelmét(’bármely forrásból származó bevétel’) adta a magyarnyelv ápolására létrehozandó intézmény céljára.

„A nyomtató lónak nem kötik be a száját” – tartja a köz-mondás, amelynek nincs bekötve a szája vagy nem lehet aszáját bekötni szerkezetekkel is van változata. A mondás ahajdani paraszti munka egyik folyamatával kapcsolatosanszületett. Az aratáskor kévékbe kötött gabonából a szemeta XIX. század elejétõl általában lovakkal nyomatták ki, ko-rábban szarvasmarhákkal a szérûn, a nyomtatás munka-helyén. A szérû földjét megtisztították a növényzettõl, el-

egyengették, megöntözték, pelyvávalmeghintették, vagy marhatrágyás agyag-

gal tapasztották. Végül ledöngölték: lovakkal, kocsival já-ratták. A kibontott kévéket úgy terítették le a szérûn,hogy a kalászok ne vízszintesen, hanem egymásra dõlve fe-küdjenek. A nyomtatást vidénkenként, helységenként ésgazdaságonként változó számú lóval végezték, néhol ti-zenkét lóval is nyomtattak. Szokás volt középrõl vagy a lo-vak nyomában járva kötõfékkel vezetett, másutt a szérûközepére vert oszlophoz kötött lovakkal végezni a munká-latot. Körben, csigavonalban, egymásba hurkolódó körök-ben is lehetett járatni a lovakat. Volt szekeres nyomatás is.1890 és 1910 között a cséplõgépek (tüzes gép-nek hívtákországszerte) kiszorították a nyomtatást meg természete-sen a kézi cséplést is, amely különben is szaporátlan mun-kálat volt.

Mindezt ismerve meglepõ olvasmány az alábbi részletaz egyik napilapból: „[…] a pénzvilág eddig »a nyomtatóló« elve szerint tartotta vissza magának az extraprofitot.Miként a lisztõrlõ malmot mûködtetõ jószágnak sem kö-tötték be a száját, s annyit ehetett a munka tárgyát képezõgabonából, amennyi belefért, abankszféra is igényt tartott errea kiváltságra. A globális össze-omlást az idézte elõ, hogy ez amásik haszonállat a nyakló nél-küli, fedezetlen hitelezéssel már virtuális gabonát jutta-tott a gyomrába, a molnár (az állam) meg ezt teljes lelkinyugalommal, tétlenül szemlélte.” Valami keveredés vanitt, hiszen a nyomtató lónak semmi köze a lisztelõ malom-hoz, amely gépezetet széllel, vízzel, emberi, állati erõveltartanak mozgásban. Az ember(ek) vagy állat(ok) általhajtott õrlõ, daráló vagy hántoló szerkezetek a szárazmal-mok. A leggyakoribb szárazmalom az ún. járgányos ma-lom. Ennek meghajtása hatalmas küllõs fakerékkel tör-tént, amelyhez hámmal befogták a vonó jószágot (lovat),az azután körbe járva mintegy maga után vontatta a kere-ket, illetõleg annak küllõit. A kerék peremén kiképzett fo-gazatsor adta át a forgó mozgássá alakított energiát a da-ráló, õrlõ köveknek vagy hántoló szerkezeteknek. Az ilyenmalmok épületeinek legnagyobb része a malomsátor volt,ebben volt a hajtó kerék és a vonó állat; a lisztelõ, daráló,hántoló kõpadok a malomsátor melletti, szinte jelentékte-len kis toldaléképítményben voltak. Ezért a ló vagy más ál-lat „a munka tárgyát képezõ gabonából” (amint a napilapszerzõje írta) eleve nem ehetett. Mellesleg a haszonállatszó alkalmazása sem szerencsés, hiszen az jobbára a húsavagy terméke (prém, tej) miatt tartott nyúl, sertés, juhösszefoglaló neve (l. A magyar nyelv értelmezõ szótára).

A magyar szólások és közmondások gyûjteményében O.Nagy Gábor 1966-ban ekként magyarázta a nyomtató lóravonatkozó mondást: „Aki vmely rábízott anyaggal (kül.élelmiszerrel, gyümölccsel) dolgozik, az rendszerint fo-gyaszt, használ belõle”. Ha a bank nyomtató ló, bizonynem lehet bekötni a száját. A malmokkal és a molnárokkalis számos közmondás és szólás él(t) nyelvünkben. Annakpéldául, aki csak hosszas fejtörés után jött rá valamire, eztmondták: „Látod, molnár, hogy visz a víz!” Az újságíró sze-rint az állam ez a molnár.

Néhány csöpp magyar mûvelõdéstörténet:kesztyû, jövedelem, nyomtató ló

BÜKY LÁSZLÓ

„A nyomtató lónaknem kötik be

a száját”

Van (volt?) egy juttatási rendszer, amely lehetõségetteremt(ett) a munkavállalóknak arra, hogy adó- és járu-lékmentesen vegyenek igénybe bizonyos béren kívülijuttatásokat. Ezek az adóterheket legális módon kikerü-lõ szolgáltatások (pl. üdülési csekk, étkezési utalvány,internetutalvány, utazási bérlet, önkéntes nyugdíj- ésegészségpénztári hozzájárulás, kereskedelmi és kulturá-lis utalványok) gyorsan és széles körben népszerûvé vál-tak. Sok cég felismerte a rendszerben rejlõ lehetõsége-ket, elõnyöket, és a korábbi juttatási rendszer helyett(vagy azt átalakítva) ezzel az új, kafetériá-nak nevezett(és általában magyarosan is írt) szolgáltatással segítettepluszpénzhez (többlet nettójövedelemhez) dolgo-zóit.

A hírforrások szerint e természet-beni juttatások tekintetében éppenaz idén várhatók jelentõs (és a mun-kavállalók számára meglehetõsenkedvezõtlen) változások. Nem sokkolóadatokkal kívánok szolgálni (a hírek szerint acégek megszüntetik vagy jelentõsen csökkentik a „kafe-téria” keretösszegét; a juttatások nagy része adóköteles-sé válik stb.), sokkal inkább ennek a szolgáltatásnak aneve keltette fel az érdeklõdésemet.

Mivel az új, béren kívüli juttatási rendszer a hazaigyakorlatban csak kb. tíz éve létezik (bevezetésében aMOL vállalt úttörõ szerepet), ezért a fogalom jelöléséreválasztott szó is újnak számít, amelyet hiába keresünkaz értelmezõ szótárakban.

Az idegen nyelvekben használatos cafeteria a ’kávé’jelentésû vándorszó származéka. Az (amerikai) angolbaa mexikói spanyolból került át ’önkiszolgáló vendéglõ,étterem’ jelentésben, de megvan a németben (Kaffeete-ria ’kávézó’), az oroszban (kafeterij ’kávézó’), az olasz-

ban (caffetteria 1. ’kávéházi ital- és ételáru’, 2. ’szállodaireggelizõhely’), a spanyolban (cafeteria ’kávéház’) stb.is.

Vajon hogyan válhatott ezekben a nyelvekben a vala-milyen ’vendéglátóipari egység’-et jelentõ cafeteria egyjuttatási rendszer nevévé, fogalmi metaforájává? A kog-nitív nyelvészet szerint a metafora fontos kognitív funk-ciót tölt be a nyelvben, amennyiben minden új jelenséget(az úgynevezett céltartományt) már ismert kognitívstruktúrákkal (az úgynevezett forrástartománnyal) valóanalógia alapján próbál megragadni. A céltartomány (=a választható elemekbõl összeállított juttatási csomag)

jelentését a forrástartomány (= kávézó, étte-rem) jelentésén keresztül érthetjük meg.

Ahogyan egy étkezõhelyen a vendégízlése, étvágya, pénztárcája stb. sze-rint szabadon rendel vagy vásárol azétlapon szereplõ fogásokból, úgy ez

a juttatási rendszer is nagy szabadságotnyújt a munkavállalónak: a kafetéria-rend-

szerbe bevont juttatások széles körébõl – mint egy ét-lapról – maga válogathatja össze a saját igényeinek leg-inkább megfelelõ csomagot a rendelkezésére álló éveskeretösszeg erejéig, és dönthet arról is, mikor és mirehasználja fel a választott szolgáltatást.

A magyar nyelvben a kafetéria szó az eredeti’kávéház, étterem’ jelentésében nem használatos; ez azoka annak, hogy még mindig meglehetõsen szokatlan-nak, idegenszerûnek érezzük a szót ’juttatások’ (össze-foglaló, gyûjtõnévi) jelentésben is.

Az esetleges idegenkedés ellenére is azt kívánom, mi-nél többen és minél hosszabb ideig élvezhessük még akafetéria elõnyös (lehetõleg adómentes) juttatásait!

H. Varga Márta

8Édes Anyanyelvünk 2010/2.

Szöveghûség és/vagy világos stílus?A gyorsírónak gyakran gondot okozhat, hogy az el-

hangzott szavakat pontosan rögzítse-e (mintegy követvea magnóra fölvett hangzást), vagy megfésülje, a mûveltköznyelvben elfogadhatóvá tegye, a norma szerinti szö-veggé alakítsa-e.

Vannak olyan elterjedt nyelvhelyességi hibák, ame-lyek fejtörést okozhatnak: rögzítsük-e a szónok hibás,homályos mondatfûzéseit, vagy tegyük jobban követhe-tõvé, hamar felfoghatóvá.

A SzóVilág 2007. november-decemberi számábanpéldául egy szakmafejlesztõ cikkben találtam néhányolyan helyet, ahol világosabban fogalmazhatott volna aszerzõ, ha nem követ bizonyos divatos, de nem célszerûelvet. „Gondolatok a szakképzésrõl” c. írásának kezdõmondata: „Mindannyian látjuk, hogy vannak elõnyös éshátrányos változtatások új képzési jegyzék szerinti szak-mákban.” Mi az, hogy elõnyös és hátrányos? Olyan vál-toztatások, amelyek egyszerre elõnyösek és hátrányo-sak? Az egyenrangú mondatrészeket kapcsoló és ezt azértelmezést sugallja, hiszen a változtatások fõnévnek ittkettõs (kapcsolatosan mellérendelt) jelzõje van. Talánmégsem ezt akarta a szerzõ mondani. Hihetõbb, hogy aváltoztatások egy része elõnyös, más része hátrányos.De ezt így kellene egyértelmûen kifejezni: vannak elõ-nyös, és vannak hátrányos változtatások.

A félreérthetõségre vezetõ egyszerûsítés oka: babo-nás félelem a szóismétléstõl. Sokan attól tartanak, hogyszószátyárnak gondolják õket, ha ismételnek valamit.Persze vannak fölösleges – elkerülhetõ, sõt elkerülendõ– ismétlések, de vannak szükségesek is. Ferenczy Géza,aki a hatvanas-hetvenes években sokfelé írt nyelvhelyes-ségi, beszédmûvelõ és helyesírási cikkeket, és a Gyors-írók Lapjában is közölt egy cikksorozatot az írásjelekhasználatáról 1960-ban, egyszer ilyen címet adott a rádi-óban felolvasásra szánt nyelvmûvelõ írásának: A szóis-métlés szép is lehet, rút is lehet. (Megjelent az õ írásaibólösszeállított Magyarán c. kötetben a Tankönyvkiadónál:1980. 165–6.)

A kérdés most már csak az, hogy ha a szónok vagy elõ-adó a megfelelõ szó kitétele (akár ismétlése) híján ilyenpontatlanul, félreérthetõen fogalmaz, a gyorsíró pótol-ja-e a hiányzó szót a világosság kedvéért. A magam ré-szérõl pótolnám, és ha volna rá mód, megkérdezném abeszélõt: valóban ezt akarta mondani? És csak divatból,szokásból vagy vigyázatlanságból hagyta el, ami hiány-zik?

Elekfi László

A SzóVilág 2008. márciusi száma nyomán. (A szerk.)

Kafetéria

Édes Anyanyelvünk 2010/2. 9

Népetimológiásan elferdült településnevekA népetimológia vagy szóértelmesítés – A magyar nyelv

könyvét idézem – „a szóalkotásnak az a ma is kevéssé termé-keny módja, amelynek eredményeként valamely szokatlan,többnyire idegen szót már meglevõ ismert szóhoz (szavakhoz)hasonlóvá teszünk, pl. milföld > mérföld, quinterna > kintorna,számszeríj, gémkapocs.”

Ez helynevekkel is elõfordul. Ki ne csodálkozott volna márrá egy-egy falu nevére: hogy ilyet még nem is hallott. S ha na-gyon szokatlan az elnevezés, megesik, hogy félreolvassuk, is-mertebb szót képzelünk bele. Annak idején, a 90-es években,amikor az országos kerékpáros körtúra útvonalát jártam, jótmulattam azon, hogy az egyik érintõpont az igazolófüzet sze-rint Golyóspálos – valójában pedig Csólyospálos a szülõhelyem-mel épp szomszédos falu.

Még 2001-ben írtam egy cikket Ismerd meg hazádat! cím-mel (Édes Anyanyelvünk, XXIII/1.) a sajtóban eltévesztett te-lepülésnevekrõl. Már ekkor is utaltam a népetimológiára a hi-ba egyik lehetséges okaként. Ám azóta is szaporodtak a pél-

dák. 2007-ben írtak Vöröst Vörs helyett, Móra-árkot Móri-árokhelyett (RTV Részletes 5.), Zalahaláp pedig Zalaháp lett azm1 egyik mûsorában (IV. 6. Sírjaink hol domborulnak?). S aHalasi Tükör 2006. X. 25-i számában szereplõ Rónafalva isgyanús nekem. Tudom (hiszen édesanyám ott született), hogya neve 1907-tõl 1947-ig Prónayfalva volt.

Van, amikor ez a félreértelmezés csak a helynév végére kor-látozódik: analógiás alapon ragnak értelmezik a szó végét,ezért levágják. Így lesz Kesznyét Kesznyétenbõl (2005. IV. 29.MTV Híradó); Göd Gödrébõl – de a fordítottja is elõfordul: a2007. VIII. 4-i Petõfi Népében Szabolcsveresmartont írtakVeresmart helyett.

Egyébként sok település mai neve alakult ki efféle „értel-mesítéssel”. Szilágyi Ferenc Fejtsünk szót címû könyvében(Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993) egész fejezetet szán népeti-mológiával keletkezett neveinknek, megemlítve Boldogkõt,Budakalászt, Borbereket, Vésztõt és Földeákot. Ám ez nemmenti a mai tévesztõk figyelmetlenségét, tájékozatlanságát:helyneveink már kialakultak, a szokatlan nevet egy tanult új-ságírónak nem kellene értelmesítenie, mint a „tudatlan nép”tette, s ha bizonytalan, ne sajnálja a fáradságot, nézzen utána!

Balog Lajos

NagykezdõbetûsítésAz utóbbi idõben szembekerült bennem a szerzõ és a

nyelvész. Több nyelvmûvelõ cikket írtam mostanában arról adivatos jelenségrõl, hogy az újságírók és a rendezvényszerve-zõk, mellõzve a helyesírási szabályzat 146. szabálypontját arendezvénynevek szavainak kis kezdõbetûs írásáról, nagykezdõbetûvel írják a rendezvénynevek minden szavát (JókaiNapok, Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny stb.). Fel-figyeltem ugyan arra, hogy más szerzõk ezt a jelenséget anagybetûsítés szóval nevezik meg, de én ezt a jelölési formátnem tartottam pontosnak. Igaz ugyan, hogy A magyar nyelvértelmezõ szótára a nagybetûs melléknévi címszó jelentéseitígy határozza meg: 1. nagy kezdõbetûvel írt, nyomtatott (pl.nagybetûs tulajdonnév); 2. csupa nagybetûvel írt, nyomtatott(pl. nagybetûs könyvcím). Bár olyan ajánlásokról is hallot-tam, amelyek szerint a nagybetûsítés szó használata a nagybe-tûs melléknév 1. jelentésébõl következõen elfogadható ab-ban az értelemben is, ha a tulajdonnév szavainak csak a kez-dõbetûit írjuk nagybetûvel, de én ezt a szót – bár másokmunkáiban tiszteletben tartottam – saját használatra nemfogadtam el. Inkább a magam alkotta nagykezdõbetûsítésszót használtam, használom. Az én értelmezésem szerintugyanis a nagybetûs melléknév (önálló szói jelzõként) mégtalán nem vagy kevésbé zavaró pl. a nagybetûs tulajdonnévszókapcsolatban, de határozottan zavaró a nagybetûsítés to-vábbképzett fõnévben. Ebben már inkább érvényesülhet anagybetûs melléknév 2. jelentése is: csupa nagybetûvel írt,nyomtatott. Ezért tartottam szükségesnek a nagybetûsítéshelyett a pontosítottabb jelentésû, sõt egyértelmû nagy-kezdõbetûsítés használatát.

Csakhogy ez a szó – az összetett szavak alkotása és fajtái-nak rendszerezése szempontjából – atipikus. Már az elsõ pil-lantásra feltûnik a hosszúsága (7 szótag), s a helyesírásbantájékozott szerzõ azt kezdi vizsgálni, hová tegye a kötõjelet.Aztán rádöbben, az elõtagnak látszó nagy melléknév nem az

utótagnak vélt kezdõbetûsítés minõségjelzõje, hiszen valójá-ban a nagy és a betû tagok alkotnak-alkothatnak összetettszót (nagybetû), a nagy és a kezdõbetû pedig két szóba írandószókapcsolat, vagy ha úgy tetszik, jelzõs szerkezet (nagy kez-dõbetû). De a nagy melléknév értelmi szempontból sem le-hetne a feltételezett kezdõbetûsítés utótag minõségjelzõje,mert a ’nagy + kezdõbetûsítés’ jelentésû összetétel értelme-zés tekintetében sem jöhetne itt számításba. Már csak azértsem, mert a minõségjelzõs összetett szó nem mondaton kívü-li összetétellel alkotott nyelvi elem, hanem a mondatban ke-letkezik két szó lassú összetapadásával. S a nagy melléknév-nek meg a kezdõbetûsítés fõnévnek még egyáltalán nem volt– nem is lehetett – ideje arra, hogy a gyakori együttes elõfor-dulás révén összetapadjon (mint a nagy + betû = nagybetû).Ebben az esetben tehát ennyit tudunk feltárni: a nagy kezdõ-betû különírt szókapcsolatot (minõségjelzõs szerkezetet) al-kalmi összetett szóvá összevonva megalkotjuk a nagykezdõ-betû (szabálytalan) összetett szót. Majd ezt mint relatív szó-tövet továbbképezzük ellátva elõbb az -s melléknévképzõvel(nagykezdõbetûs), majd az -ít igeképzõvel (nagykezdõbetûsít),végül az -és fõnévképzõvel (nagykezdõbetûsítés).

Tehát ha nincs nagykezdõbetûsítés összetett szavunk,amelyre jelentéstani szempontból szükségünk van, miért nehozhatnánk létre magunk? A nyelv az ember, a gondolko-dás, a kommunikáció ügyét s a fogalmak minél érthetõbb éspontosabb kifejezésének lehetõségét szolgálja; miért tarta-nának hát bennünket vissza fejlesztésétõl formai akadályok?Javaslatom: ne korlátozzuk lehetõségeinket az újabb mód-szerekkel létrehozott szavak használatában, hanem újabb ésújabb lehetõségek keresésével és feltárásával bõvítsük in-kább ezeket! Természetesen csak akkor, ha az új lehetõség anyelv javát szolgálja, nem pedig kárára van.

Jakab István

10Édes Anyanyelvünk 2010/2.

Beszédes újságcímekA napilapok cikkeinek stilisztikai vizsgálata során az is

szükséges, hogy a címeket részletesebb elemzésnek vessük alá.A cím feladata a tájékoztatás a közlemény tartalmáról, deugyanilyen fontos feladat az is, hogy az olvasók figyelmét fel-keltse. A cím ezért a sajtóban mindig többet mond, mintamennyit a puszta tartalmi orientálás megkívánna. A címnekrövidnek és pregnánsnak kell lennie. Ebben az írásomban arraszeretném felhívni a figyelmet, hogy a napilapok címei egyreinkább csak a hatáskeltésre fókuszálnak. Ez persze nem zárjaki a nyelvi humor adta lehetõségeket. Azonban szép számmaltalálunk példát arra is, hogy a figyelemfelkeltés érdekébenolyan címek születnek, amelyek értelemzavarók, körülménye-sek és stilisztikailag helytelenek. A következõ néhány példa,úgy vélem, jól tükrözi ezt az egyre gyakoribbá váló címadásitechnikát.

Néhány éve a Népszabadságban láthattuk ezt a címet: Ak-ció, kaland szélkakastáblákkal. Az erõsen hangsúlyozott, in-kább a szenzációt megragadó fõcím teljesen elszakad a cikktartalmi mondanivalójától. Ha az olvasó nem olvassa végig acikket, akkor a fõcím ismeretében még nem fogja tudni, hogymirõl szól a beszámoló. A Népszabadság ezen fõcímében sze-replõ szélkakastáblák szó szinte értelmezhetetlen. Ismereteimszerint a szélkakas olyan eszköz, amely a szél irányát mutatja.Azonban tudjuk, hogy ehhez a szélkakasnak semmi szükségenincs táblákra. A két fogalom ilyen módon való összekapcsolá-sa nem igazi szókincsbõvülés, így ezt csak egyszeri szóhaszná-latnak fogadhatjuk el.

Nemzet és köztársaság – külön és együtt (uo., 2006). A címmegválasztásának fontos kritériuma, hogy egyértelmû legyen,és mindenki számára ugyanazt jelentse. Ezért ez az értelemza-varó cím nem volt szerencsés választás. Az olvasó számára nemderül ki, hogy mire is érthetõ az, hogy külön és együtt. A cím ta-lán arra akar utalni, hogy nemzet és köztársaság együtt jó páro-sítás?! Az újságíró úgy gondolhatta, hogy Magyarországon hiá-ba van köztársaság, még sincs egység?! Azonban ez is csak egynézõpont. Azt, hogy igazán mit is jelent ez a mondat, azt csak aszerzõ tudja. Egy ilyen cím, amelynek ilyen nehezen meghatá-rozható az értelme, nem jó választás. Az átlagolvasó valószínû-leg nem fog eltöprengeni a közlés értelmén.

Nagyon megragadta a figyelmemet a Pavlovi füttyök jobbrólcím (szintén a Népszabadságból). A szerzõ a címet úgy fogal-mazta meg, hogy az ellentétbe került a Pavlovval kapcsolatos

tudományos ismeretekkel. A pavlovi kísérletek alkalmávalugyanis semmiféle füttyrõl nem volt szó.

Festékpatron lesz a bankautomatákban (Magyar Nemzet,2008), tehát a cím szerint megoldódott a bankautomaták vé-delme? Ha festékpatron lesz az automatákban, nem pedigpénz, akkor nincs értelme kirabolni. A cikk valójában egy újvédelmi módszer bevezetésérõl számol be. A festékpatron arabláskor megfesti a pénzt, és ezáltal használhatatlanná teszi.A félreértés elkerülhetõ lett volna, ha legalább egy is kötõszóbekerült volna a címbe.

Gyakori a sajtóközleményekben az alcím használata, amelypregnáns, rövid, és a fõcím megértési nehézségeit hivatottcsökkenteni. Most olyan példákat mutatok be, amelyekben azalcímek egyáltalán nem segítenek értelmezni a fõcímet, vagyéppen a cikk tartalmát.

Bologna veszélyes a bölcsészeknek – Három év után „lábon”veszik meg a cégek az informatikusokat és a mûszakisokat (Nép-szabadság, 2009). A fõcím látszólag arról tájékoztat bennün-ket, hogy Bologna városa valamiféle veszélyt rejt a bölcsészekszámára. Az egyetemi ügyekben jártas olvasó bizonyára rájön,hogy az új típusú egyetemi képzésrõl, az ún. bolognai rendszer-rõl van szó. Az átlagolvasó viszont, aki nem jártas a jelenlegiegyetemi képzési rendszerben, nem gondol erre. Az alcím pe-dig ahelyett, hogy a bölcsészek elhelyezkedési gondjairól adnaplusz információt, egy más képzési terület jó elhelyezkedési le-hetõségére teszi a hangsúlyt. Megjegyzem, az alcím fogalmazá-sa elég pejoratív, hiszen az embereket nem „lábon” veszikmeg, mint az állatokat vagy a terményt.

A következõ cikk egy huszártalálkozó eseményeirõl, ren-dezvényeirõl szól. Ennek a cikknek a következõ címet adta azújságíró: Török fejet vágnak Nyíregyházán – 100 éves a huszárta-lálkozó legidõsebb résztvevõje (Népszabadság, 2009). A cikkegészébõl nem derül ki, hogy ki és miért vágja a török fejet, ésehhez mi köze van a 100 éves huszárnak. A címek helytelen ki-ragadása által a huszártalálkozó és az arról szóló cikk szintenevetségessé válik.

Ez csak néhány kiragadott példa a rossz címadások sorából,de az olvasók naponta találkozhatnak ilyenekkel. Kívánatosvolna, hogy a mértékadó napilapok hasábjain a címek is anyelvhelyességi szabályoknak megfelelõen szülessenek.

Kökényesi Nikoletta

Az „Édes anyanyelvünk” verseny legutóbbi döntõjén aszakközépiskolások feladatlapjának egyik kérdése így szólt:„Értelmezze minél pontosabban a szabadság és a szabadosságszavak jelentését!”

A bírálóbizottságnak az a tagja, aki az imént említett fel-adat megoldását javította, kezdetben csak halkan kacarászott,majd szörnyülködött, késõbb letörten idézgetett az olvasottak-ból; az írásbeli javításának befejezése után már csak azt hajto-gatta: ez tragikus. Szomorúságának oka, hogy a közel hatvankijavított dolgozat szerzõi közül alig akadt, aki értette volna akét fogalom közti különbséget; de az „el-mélet” nem tudása, a helyes válasz elmara-dása csak kisebb baj, legfeljebb az illetõversenyzõ elveszített egy-két pontot. Sok-kalta nagyobb veszélyt jelent, hogy a szak-középiskolások „elitje” – amint ez a vála-szokból kiderült – a gyakorlatban, a min-dennapi életben is az általuk megfogalma-zottak szerint viselkedik. Csak egy-két idézet a versenyzõktõl aszabadságról: „Mindenki azt csinál, amit akar.” „A szülõk, atanárok semmibe nem szólnak bele.” „Senkit semmiben nemkorlátoznak.” „Az elavult szabályokat, elõírásokat nem kellbetartatni.”

S a szabadosságról? Nos, a szabadosság fogalmával általá-ban nem tudtak mit kezdeni. Néhányan erõlködtek, hogy amegszerezhetõ pontokért „megharcoljanak”, de az derült ki,hogy fogalmuk sincs róla, s a próbálkozók is a szavatosság szójelentésével próbálták valahogy összefüggésbe hozni.

Nézzük, mi lett volna a javítókulcs szerinti válasz:

szabadság = Az az állapot, amely módot ad arra, hogy vala-ki akadálytalanul megtehessen valamit; az az állapot, helyzet,lehetõség, hogy valaki valamit cselekedjen. Annak állapota,aki nincs fogságban.

szabadosság = Az illemet vagy a szeméremérzést sértõ,illetlen magatartás, megnyilatkozás.

A francia forradalmat és annak dokumentumait elõszere-tettel idézik, ha a szabadság meghatározásáról van szó. AzEmberi és Polgári Jogok Nyilatkozata szerint az egyes emberszabadsága addig tart, amíg a másikét nem korlátozza, s a „tár-

sadalmi hasznosság”, a „közösségért vég-zett munka”, vagyis a törvények betartása,az emberi méltóság és az értékek tisztelet-ben tartása, amelyek az iratban alapelvnekszámítanak. Vagyis: szó sincs gátlástalan-ságról, „gáttalanságról”; a szabadság a tör-vények adta kereteken belül valósul meg.

Akik az elmúlt években a „szabadság”és a „szabadosság” fogalmak összemosásán fáradoztak, akik anormák elleni támadásokkal, a gátak nélküli megszólalás, vi-selkedés istenítésével bizonytalanítottak el sok embert, vagybátorították a hozzájuk hasonlóan gondolkodókat, lássuk be:igen eredményes munkát végeztek. S hogy ennek kik a kárval-lottjai? Nos, mi, mindnyájan.

Mit tehetnek a fiatalok? Nem hagyják becsapni magukat,gondolkodnak, kérdeznek, a gátlástalanság széles útja helyetta keskenyebbet választják. Mert Õk a jövõ, az általánossá válóSZABADOSSÁG az õ életüket fogja megkeseríteni. Csakmég nem tudják.

Kerekes Barnabás

Szabadság ésszabadosság

Édes Anyanyelvünk 2010/2. 11

„A különféle színházak a mûvelõdés-sel kapcsolatos intézmények közé tar-toznak” – tanulja ezt már az alsó tagozatos diák az isko-lában. Sõt elég sokat hall az intézménynevek nagy kez-dõbetûs írásáról is, amikor saját iskolájának vagy más-kor szülei munkahelyének szabályos, tulajdonnévi alak-ját kell leírnia.

A számos plakáton, hir-detésben, színházbérle-ten, újságcikkben fellelhe-tõ hibák viszont azt jelzik,hogy nemcsak a nyomdá-szok, a szövegszerkesztõkvagy a plakáttervezõk, ha-nem a színházlátogatóksem ismerik minden eset-ben a fontosabb, nagyobbszínházak pontos nevét.Való igaz, a köznapi tár-salgásban nem okoz kom-munikációs zavart, hailyen fordulatokkal élünk:„Tegnap a miskolci szín-házban remek elõadástláttunk!” De például a bérleten nem a rövidített, hanema szabályos, tulajdonnévi alakot szokás feltüntetni.

Az intézménynévadást is – a többi névadáshoz hason-lóan – több szabály irányítja, befolyásolja a jó név meg-születésének érdekében. Léteznek ún. névsablonok is,de mindenkor elõfordulnak olyan elnevezések, amelyeknehezen sorolhatók be a leggyakoribb típusokba.

Napjaink intézménynévanyagát vizsgálva megállapít-hatjuk, hogy az oktatás, a sport vagy a mûvelõdés terénhasználatos cégnevekben leginkább személynév, illetveföldrajzi név vállalja az egyedítõ szerepet. Például: SzentIstván Egyetem, Hajós Alfréd Uszoda, Szabó Ervin Könyv-tár; Debreceni Egyetem, Dohány Utcai Általános Iskola,Egri Sportmúzeum.

Ezek után nézzük meg közelebbrõl, hogy színház-neveink milyen szerkezetûek.

Léteznek rövid, mindössze egyetlen összetett szóbólálló, kevésbé tájékoztató jellegûek: Lézerszínház, Vár-színház, Népszínház, Vígszínház. Melléknévi származé-kaikban a kezdõbetût természetesen megváltoztatjuk:lézerszínházi, várszínházi, népszínházi, vígszínházi.

Két vagy több köznévi eredetû szó alkotja a nevet akövetkezõ esetekben: Kolibri Színház, Holló Színház, Szi-várvány Színház, Bárka Színház, Holdvilág Kamaraszín-ház, Láthatatlan Színház, Evangélium Színház, NagySzínház (Moszkvában), Magyar Színház, KomédiumSzínház, Figura Stúdió Színház (Gyergyószentmiklóson).Az akadémiai helyesírási szabályzat elõírása szerint(lásd 187. pont) az egymástól különírt elemek nagy kez-dõbetûs kezdése a helyes megoldás itt is, hisz tulajdon-névvel állunk szemben.

A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy abban az eset-ben bizonytalanodunk el leginkább, ha nem ismerjük aszabályos intézménynévi formát, amelyet a cégbírósá-

gon bejegyeztek. Pedig azon önkénye-sen nem szabad változtatnunk.

A telefonkönyvek, cégbejegyzések és egyéb névgyûj-temények tanúsága szerint ismert szokás, hogy egy tele-pülés lakói megbecsülésük kifejezésére az ott születettvagy élt hírességek közül választanak névadót. Ilyenéletrajzi kapcsolatra vezethetõ vissza a Csokonai Szín-

ház, Erkel Színház, Karin-thy Színház, ShakespeareSzínház, József Attila Szín-ház, Örkény István Színháznév. A melléknévi szárma-zékokban a tulajdonnéviértékû elem megõrzi nagykezdõbetûjét, de a közne-vet kicsire váltjuk: Csoko-nai színházi, Erkel színházi,Karinthy színházi, Shakes-peare színházi, József Attilaszínházi, Örkény Istvánszínházi.

Ha pontosabbá szeret-nénk tenni a földrajzi helymegadásával, hol mûködik

az intézmény, megtehetjük, de mivel nem része a név-nek, csak kisbetûs alkalmi jelzõként állíthatjuk a tulaj-donnév elé. Például: debreceni Csokonai Színház, buda-pesti József Attila Színház, egri Gárdonyi Géza Színház,kaposvári Csiky Gergely Szín-ház, kecskeméti Katona JózsefSzínház, szolnoki SzigligetiSzínház, kolozsvári RománNemzeti Színház.

Mivel a személynév kellõképpen egyedít, viszonylagkevés olyan intézménynevet használunk, amelyben egy-szerre földrajzi és személynév is identifikál. Például:Kassai Thália Színház, Szombathelyi Weöres Sándor Szín-ház.

Más felépítésûek a Gyõri Nemzeti Színház, MiskolciNemzeti Színház, Kézdivásárhelyi Városi Színház, Szom-bathelyi Udvar Színház, Gyulai Várszínház, Budapesti Ka-maraszínház elnevezések, mert bennük a telephely nevehozzátartozik a névhez, annak szerves része, igazában azegyedít. Az -i képzõ ellenére a fentiek miatt a nagybetûsszókezdés tehát a helyes megoldás.

Nem a színházak közé sorolandó, de a szórakoztatás,az élményszerzés helyszíne többek között az operaház ésa sokféle cirkusz is. Helyesírásukra ugyanaz vonatkozik,mint általában az intézménynevek alapformáira. Példá-ul: Magyar Állami Operaház, Magyar Cirkusz és Varieté,Fõvárosi Nagycirkusz, Magyar Nemzeti Cirkusz. A mel-léknévi származékaik pedig: magyar állami operaházi,magyar cirkusz és varietébeli, fõvárosi nagycirkuszi, ma-gyar nemzeti cirkuszi.

A többfajta névszerkezet tehát arra int bennünket,hogy ügyeljünk a helyes használatukra, mert ezzel nem-csak a névadót, hanem az illetõ intézményt is megtisztel-jük.

Színháznevekrõl – rövidenBOZSIK GABRIELLA

„Az intézménynév-adást több szabály

irányítja”

12Édes Anyanyelvünk 2010/2.

Ház, házas, házasságBizonyítani nem tudjuk, de talán nem is szükséges, hogy

voltak olyan idõk, amikor azt az embert mondták házasnak,akinek volt háza. Különös módon a házas szónak ez az eredetijelentése valamikor gyakorlatilag eltûnt a köznyelvbõl. A jelenkorban, még hivatalosan is, azt a férfit nevezzük házasnak –akár van háza, akár nincs –, akinek van felesége, másképpen:aki nõs. Megállapíthatjuk tehát, hogy a házas elsõdleges jelen-tését egy tõle merõben különbözõ, másodlagos váltotta fel.

Amikor Pápai Páriz Ferenc a magyar–latin szótárát szer-kesztette, a mai értelemben vett házas szónak már 18 szárma-zékát (házasság, házasodom éshasonlókat) tudta felsorolni alatin jelentésükkel együtt. Ez atekintélyes szám arra vall,hogy a szótár megjelenésekora másodlagosnak tekinthetõjelentéseknek már hosszúmúltjuk volt. Mielõtt a tárgyaltnyelvi jelenséget elhamarko-dottan „hungarikum”-nak minõsítenénk, A magyar nyelv tör-téneti-etimológiai szótárára (TESz.) kívánok hivatkozni. Aszótárnak a 2. kötetében a ház címszó alatt az olvasható, hogy aspanyol, a bolgár és a török nyelvben a ’megnõsül, férjhezmegy’ jelentésû szót a ’ház’ jelentésû szóból képezik. Kissé szé-lesebb körû tájékozódás céljából azt igyekeztem megállapíta-ni, hogy az alább felsorolt 29 nyelv közül melyekben tekinthe-tõk a ’házas’ és a ’házasság’ jelentésû szavak a ház származéka-inak. Az áttekintett nyelvek sora a következõ: angol, arab, bol-gár, cseh, dán, észt, finn, francia, ó- és újgörög, héber, holland,horvát, latin, lengyel, magyar, mongol, német, norvég, olasz,orosz, portugál, román, spanyol, svéd, szerb, szlovák, török ésukrán. A pozitív eredményeket a táblázat tartalmazza, mely-ben a fejlécben az oszlopokat angol kifejezések nevesítik. Atáblázatba kerülõ nyelvek kis száma és különbözõsége miattegyelõre nehéz mást is mondani, mint hogy a jelenség a legke-vésbé sem általános. Viszont megállapítható, hogy a 7 szláv ésa 6 germán nyelv közül egy sem tartozik a kérdéses körbe. Az

áttekintett európai nyelvek közül még ugyanez mondható el agörögrõl, latinról, olaszról, franciáról, finnrõl és észtrõl.

A házas és házasság sajátos jelentésének kulcsát Komo-róczy Géza Elõ-Ázsia címû munkája (In: Mitológiai ÁBÉCÉ.Gondolat, 1970. 152) adhatja meg számunkra. A szerzõ egyolyan, Ugarit városában (ma Rász-Samra, Nyugat-Szíria) ta-lált szöveget idéz, mely a Kr. e. második évezredbõl származik,és a következõképpen hangzik: „Attar isten is palotát kívánmagának, de Él elutasítja, mert nõtlensége miatt nincs jogaházra.”

Él, a nagy hatalmú fõistentehát nem önkényesen döntött,hanem jogra – alighanem egyszéles körben elismert jogra –hivatkozott! Az a jog (vagyszabály) a házhoz való jutástcsak nõs embernek engedé-lyezte. Következésképpen, havalaki házasnak számított, an-

nak nemcsak háza, hanem felesége is volt. A nõs férfi viszontigyekezett rövid idõn belül házat szerezni magának; azáltalházas lett a nõs. A két szó jelentése egyre inkább átfedteegymást. A használatban viszont az vált dominánssá, amelyik-nek nagyobb volt a presztízse, vagyis a házas szónak, mely egyfontos tulajdon birtoklását is jelentette. Ahogy a házas kifeje-zés fokozatosan háttérbe szorította a nõst, teljesen átvette azutóbbi jelentését, és az idõk folyamán elvesztette a saját elsõd-leges jelentését. Ennek a jelentésváltozásnak kései, töretlenültovábbélõ következményeit figyelhetjük meg azokban a nyel-vekben, amelyek a táblázatban szerepelnek.

Bár nagyon érdekesnek tûnik az a kérdés, hogy térben ésidõben mennyire terjedt ki az a kultúra, melyben házhoz csaknõs ember juthatott, egyelõre nincs rá válasz. Azonban nagyonvalószínû, hogy a magyarság valamikor régen, de minden-képpen a honfoglalás elõtt, tartósan és közvetlenül érintkezettvele.

Boksay Zoltán

Hasonlók, de korántsem azonosak!Alighanem szinte minden nyelvben akadnak olyan sza-

vak, amelyeknek hangalakja igen közel áll egymáshoz, ámjelentésük mégsem ugyanaz. Az orosz vracs és vrag mind-össze egy betûben különbözik: egyikük orvost, másikuk el-lenséget jelent! Ha találomra felütjük az idegen szavak szó-tárát, akkor egyik-másik szó máris szinte provokálja, hogyodalapozzunk a gyanúsan hasonló másikhoz. Jó is, ha így te-szünk, mert csakis így tudjuk meggyõzõen elkülöníteni a boj-lert a brojlertõl, a pedigrét a podagrától, a szomatológiát asztomatológiától stb.

Olykor meg is éri gyanakodnunk és az imént említett ké-zikönyv(ek)hez fordulnunk. Tetten érhetjük ugyanis a kéz-iratleadó figyelmetlenségét vagy inkább a nyomdagép „min-den mindegy” hozzáállását. Miként e példában is: „A ma-gyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szóvégét óriási variációkban változtatni lehet” (Történelmünk-rõl magyarul, Solt, 2009.3, 82). Valóban, van propozíció; e la-tin szónak akár hét jelentését is fel lehet sorakoztatni, legis-mertebb talán (középiskolai irodalomkönyvünkbõl) a tárgymegjelölése az eposz bevezetésében, de gyakorta használjuka javaslat, indítvány idegen szinonimájaként is. Szövegünkkörnyezete azonban mást sugall, és ezt a szintén latin szótkönnyen meg is találjuk szótárunkban: a prepozíció magyarulelöljáró(szó)t jelent.

Paronimák, azaz hasonló alakú szavak az ilyenek. Ráadá-sul néha szeszélyesek és veszélyesek. Nem irigyeljük a magya-rul tanuló külföldi diákot: iménti rímpárunk mindkét tagjá-nak okvetlenül tisztáznia kell a jelentését. Mert ha nem, ak-kor tévedés áldozatává válik. És megint csak rajta áll, hogyeldöntse: végleges, végletes avagy végzetes-e a tévedése...

Természetesen nem kerülheti el a magyar paronimitásmiatti tévedést a magyarul író, gondolkodó ember, no megaz õt szolgáló gép sem. Erre is álljon itt egy viszonylag frisskönyvpélda! „A 240 millió éve élõ krokodil az élõ kövületekközött a legismertebb. Ez annak köszönhetõ, hogy az embergyakran behatol a fenségterületére, és emiatt gyakoribbak akrokodil okozta halálesetek” (Állati furcsaságok 1., 14). ANyelvmûvelõ kéziszótár segít tisztáznunk: „A felség megszó-lítás csak az uralkodót illette meg. ... A fenség az uralkodó-család többi tagjának megszólítására szolgált” (TintaKönyvkiadó, 2005, 176). A kialakult szokás szerint kettejükközül csakis a felség kerülhet a terület elé elõtagnak, ezt a je-lentést hozva létre: ’valamely állam hatalma, szuverenitásaalá tartozó terület’ (ÉKsz.2, 375). Ezt alkalmazhatjuk tehát akrokodil territóriumára; fenségterület nem volt, és egyelõrenem is lesz a magyar szókészletben.

Holczer József

language house married marriage

magyar ház házas házasság

román casa casatorit casatorie

török ev evli evlenme

spanyol casa casado casamiento

portugál casa casado casamento

Édes Anyanyelvünk 2010/2. 13

A két szerkesztõ, Balázs Géza és Dede Éva jóvoltából egyfelettébb érdekes és igen tanulságos könyv jelent meg azelmúlt év végén, a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoportkutatási programja keretében. Címe: „Európai helyesírások –Az európai helyesírások múltja, jelene és jövõje”. Ennek akönyvnek már elõdje is van, a másfél évvel ezelõtt napvilágotlátott „Európai nyelvmûvelés – Az európai nyelvi kultúramúltja, jelene és jövõje” címû kötet, amelyet lapunk 2008. évi4. számában be is mutattunk olvasóinknak. Ez a mostanimunka, ahogy a szerkesztõk utalnak is rá, annak folytatása.

Sejthettük, hogy lesz ilyen tárgyú kötet is, és méltán örülhe-tünk annak, hogy megszületett, de egyúttal meglepetés is szá-munkra, hogy ilyen hamar kézbe vehetjük, ugyanis az elõzõ kö-tet bevezetõ tanulmánya nem ezt sugallta. Ott a 19. oldalon eztolvashattuk: „Kutatásunk ezzel a kötettel nem ér véget. Terve-ink szerint a következõ években további nyelvek (köztük igenegzotikus nyelvek) kultúráját szeretnénk föltérképezni, és egyújabb kötetben (A világ nyelvi kultúrái) a magyar olvasókö-zönség elé tárni.” Egészen bizonyos, hogy az az ígért kötet is el-készül majd, s így most csak azt mondhatom: köszönjük ezt aváratlan ajándékot!

Ez a több mint 300 oldalas munka, amely 30 szerzõnek 23nyelv helyesírását bemutató tanulmányát tartalmazza, ugyan-olyan szerkesztõi erényeket mutat, mint Európai nyelvmûveléscímû elõdje. Annak is nagy értéke volt, hogy a népes szerzõgár-da tagjai a szerkesztõktõl kapott elõzetes szempontok alapjándolgozhattak, s ennek köszönhetõen a tanulmányok is össz-hangban voltak egymással. Ezúttal még erõsebb volt a szer-kesztõi „összetartás”, ugyanis míg ott a szerzõk három részretagoltan foglal(hat)ták össze mondanivalójukat, itt egy tizen-két pontból álló vázlat alapján számolhattak be egy-egynyelv(i kultúra) helyesírásáról. Noha érdemes lenne a szer-kesztõi koncepciót tartalmazó vázlatot teljes egészében, akiegészítõ magyarázatokkal együtt közölnöm, hely hiányábancsupán magukat a vázlatpontokat sorolom fel, legföljebb itt-ott fûzve hozzá zárójelben egy-két magyarázó szót. Remélem,ez is elég annak érzékeltetésére, hogyan lehet e módszerrel azegyes tanulmányokat összhangba, azaz közös nevezõre hozni.

1. Az adott írás, helyesírás története2. A helyesírás és a mögöttes nyelvváltozat (Egy vagy több

helyesírás van? A nyelvjárásoknak van-e helyesírásuk?)3. A helyesírás szintjei, szintezõdése (pl. akadémiai, szak-

mai, iskolai)4. A helyesírás kinyilvánított/latens alapelvei5. A helyesírás jellege6. Az alapábécé forrása, kiegészülése. Az ábécé további éle-

te. Az ábécébe sorolás problematikája7. Grafémák8. Az írásjelezés története, mai állapota (sajátos írásjelek)9. Grammatikai kutatások és helyesírás10. A helyesírás szabályozó testülete(i)11. Írásváltás, a helyesírás reformjai: gyakoriság, okok,

hatékonyság, az elképzelések alapelvei12. A szabályok alkalmazhatósága és idõszerûségei. Az

informatikai (technokulturális) világ szükségleteiUgyancsak a szerkesztõk érdeme, hogy kivétel nélkül min-

den témához megtalálták azt a szakembert – olykor kettõt is –,aki az általa megvizsgált kérdésnek kitûnõ, több esetben is a le-hetõ legjobb ismerõje. Számomra külön öröm, hogy közöttüksok a még pályája kezdetén vagy nem sokkal azon túl járó, detehetséges, eddigi eredményei alapján mindenképpen szerzõ-társai – köztük nagynevû professzorok – közé illõ fiatal kutató.Úgy érzem, akkor járok el helyesen, ha ezúttal nem is emelekki közülük senkit, hanem – igaz, címük-rangjukfosztottan – fel-sorolom a könyv valamennyi szerzõjének és közremûködõmunkatársának nevét, így köszönve meg elismerésre méltó tel-jesítményüket: Baksy Péter, Balázs Géza, Bárányné Komári

Erzsébet, Bárdosi Vilmos, Bérces Emese, Bernjak Elizabeta,Bódi Zoltán, Budai László, Czöndör Klára, Dede Éva, DésiEdit, Dudás Mária, Fóris Ágota, Gúti Erika, Horváth PéterIván, Kalin Golob Monika, Minya Károly, Morvay Károly,Nagy Levente, Pál Dániel Levente, Pármainé Orsós Anna,Pátrovics Péter, Rihmer Zoltán, Simon Szabolcs, Szalai Zol-tán, Szamos Réka, Szijj Ildikó, Tölgyesi Tamás, Varga Orso-lya, Veszelszki Ágnes, W. Somogyi Judit, Zimányi Árpád, Zol-tán András.

Bátran kijelenthetem: mindegyik szerzõtõl, szerzõpárostóla témát jól körüljáró, áttekinthetõ s a szóban forgó nyelv(i kul-túra) helyesírási szakirodalmát is gondosan feltüntetõ beszá-molót kaptunk. Persze a szerkesztõkkel együtt – mint errõl a 8.oldalon a bevezetõ tanulmányból értesülünk – mi is sajnáljuk,„hogy sok próbálkozás ellenére nem sikerült nagyon fontosnyelvi kultúrák bemutatására szerzõt találni” (így nem kapunktájékoztatást a román, svéd, szerb, török stb. helyesírás alaku-lásáról), annak ellenben külön is örülhetünk, hogy a kötet vé-gén található Kitekintés címû rész három, a témához szorosankapcsolódó tanulmánnyal gazdagít bennünket. Ezekben a ha-talom, az informatika és a helyesírás kapcsolatáról, valamintegy különösen érdekes terminológiai kérdésrõl, a zenei helyes-írásról kapunk hasznos tájékoztatást.

Nagyon tetszik az a szerkesztõi ötlet, hogy amiként az elõzõkötetben mindegyik nyelvnek az ábécéjét közölték mintegy in-dításul, úgy ebben az az összetartó formai elem, hogy a tárgyaltnyelveknek valamelyik jellegzetes, szinte unikumnak számítóbetûje, ligatúrája áll az egyes nyelvek helyesírásáról szóló ta-nulmányok élén. Tehát a baszk tx, a német ß, az egészen nyílthangot jelölõ finn ä, az archaikus korra visszanyúló latin Æ, atildével ellátott spanyol ñ vagy a mi sajátos betûnk, az ly. Ha-sonlóképpen nagyon örülök egyrészt annak, hogy a kötetbenlegalább egy szögletes zárójelekbe foglalt bekezdés erejéig szóesik a magyar, illetve székely rovásírásról is, másrészt pedig – smég inkább – annak, hogy már készül is egy nagy összefoglalómonográfia a rovásírásról. Azért tartom ezt fontosnak és jelen-tõsnek, mert napjainkban nagy divat a rovásírásal foglalkozni,s az e témában megszólalók egy részének tudományos vérte-zettsége elég hiányos. Ugyancsak itt említem meg, hogy – hanem is nagy számban – akadnak a kötetben kisebb-nagyobb„értelmes” sajtóhibák (szókettõzések, ragozási pontatlansá-gok, ragelhagyások stb.; l. pl. 123, 140, 147, 174, 290).

Végül néhány apró érdekessség a kötet gazdag ismeret-anyagából! Megtudhatjuk, hogy a Vizsolyi bibliában azért vannéhány lengyel betû is, mert a biblia tipográfusa lengyel szár-mazású volt, aki Krakkóban tanulta a nyomdászmesterséget.Arról is értesülhetünk, hogy a franciák többek között a ke-resztrejtvények és betûrejtvények fejtését tartják a helyesíráselsajátítására különösen alkalmasnak. Elálmélkodhatunkazon, hogy a finneknek nyelvhasználati kalauzuk már koráb-ban is volt ugyan, de az elsõ olyan könyvük, amely pusztán he-lyesírással foglalkozik, csak alig néhány éve, 2007-ben jelentmeg. Továbbá rácsodálkozhatunk arra, hogy a j betût a néme-tek ejtik „jott”-nak, a görög ióta nyomán, vagyis a mi„ipszilonista–jottista” helyesírási háborúnk, amely a 18. századvégén és a 19. század elején zajlott le, elnevezésében német ha-tást tükröz.

Szerencsére most nem valamiféle újabb helyesírási háború-ról adhattam tájékoztatást olvasóinknak, hanem egy egészé-ben véve minden elismerést megérdemlõ, az európai helyes-írásokat minden érdeklõdõvel megismertetõ, mindnyájunkszámára hasznos könyvrõl. (Balázs Géza és Dede Éva szerk.:Európai helyesírások. Az európai helyesírások múltja, jelene ésjövõje. Inter Kht. – PRAE. HU. Budapest, 2009.)

Grétsy László

Megrendelhetõ: Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda,30/318-96-66; valamint www.bookline.hu

OLVASÓ-

LÁMPAAz európai helyesírások kiskátéja

A szerkesztõközbeszól

Az Édes Anyanyelvünk 2009. decemberi számábanmegjelent két íráshoz is hozzá szeretnék szólni, és nem avitatkozás, hanem a kiegészítés, inkább úgy mondhat-nám: a másképpen is lehet gondolat jegyében.

„Nem mindig elég a vesszõ!” – igazít el már az írásacímével is Holczer József kecskeméti kollégám, hiszen a„tömbökben” közölt gondolatok tagolása fontos prob-léma. Sajnos, nem mindig szerencsés az általa javasoltpontosvesszõ, illetve a kettõspont sem! Vegyük csak azegyik példáját, az 5 tagmondatból álló közlést: „Az agymindig a pillanatnyi lelkiállapotot rögzíti, ha több a jóélmény, az alaphangulat is általában jobb lesz, ha rosszélmények vannak túlsúlyban, az alaphangulat is negatívszinten rögzül.” Ez kérem, elõször is inkább két gon-dolat:

1. Az agy mindig a pillanatnyi lelkiállapotot rögzíti.

2. Ha több a jó élmény, az alaphangulat is általábanjobb lesz, ha rossz élmények vannak túlsúlyban, az alap-hangulat is negatív szinten rögzül. – Ezek után már csakaz utóbbi, négytagú mondat okozhat központozási prob-lémát, de így, leválasztva a másikról, már arra sincs szük-ség, hiszen ezek szorosan összetartozó tagmondatok.

Hasonlóképpen javaslok megoldást több évtizedesszerkesztõi gyakorlatom alapján a Zimányi Árpád általfelsorolt tanárelnevezések helyesírásával kapcsolatbanis. Kétféle szabályt mond föl cikkíró kollégám a mosta-nában ménkû hosszúra elkeresztelt különbözõ szakostanárok elnevezésének helyes írásmódjára: a jelöletlenbirtokos szerkezetet és a mozgószabályt. Ezek olyan he-lyesírási szabályok, melyeket igazából és tudatosan csaka vájtfülûek ismernek, csak „mi” tudjuk, hogy ezeket mi-ért és mikor kell alkalmazni. A mezei hadak jó, ha eljut-nak a 6 szótagig... Sajnos, gyakorló tanárok (talán éppenmozgóképkultúra- és médiaismeret-tanárok) sem isme-rik õket, és nem is alkalmazzák.

Ezért én ebben az esetben is azt javaslom: tegyük ki abirtokos jelölést a mondatban: A médiaismeret tanáratalálkozott a mozgóképkultúra tanárával. Vagy: két ta-nár tartott órát, a médiaismereté és a mozgóképkultú-ráé. Stb.

Helyesírásunk az egybe- és különírás, illetve a köz-pontozás tekintetében is pontos megoldást javasol min-den helyzetre, de ne feledjük, amikor írunk vagy beszé-lünk, a stílusunk legyen a meghatározó, és ha ez világo-sabb, mindjárt egyszerûbbé válik a szavak, szóösszetéte-lek helyesírása is!

Hiszen minden gondolat egy mondat (itt kell a pon-tosvesszõ!); és ha nem fogalmazzuk meg világosan amondandónkat, rossz mondat születik – akkor pedigküzdhetünk a helyesírással, hogy érthetõbbé tegyük; demégsem lesz az igazi...

Sebestyén Ilona

NyelvstratégiaBalázs Géza alapvetõ cikket írt az Édes Anyanyelvünk

decemberi számába. Van-e fontosabb ma egy nyelvében élõ-nek annál, mint hogy anyanyelvünk sorsát biztos pályán lássa.

Biztosabbon a mostaninál.Az írás hangja kissé izgatott, mert a szerzõ látja, hogy itt is

baj van, ott is tenni kéne, amott is folyik ki az élet, dõl be aszennyvíz. Ezer témát és teendõt, módot és célt sorol, de vala-hogy egy elsikkad: az iskola. A nyelvértés, a nyelvmûvelés má-sodik otthona. Volna. Elvileg.

Sorsom úgy alakult, hogy számos helyen tartok elõadást kü-lönféle témákban. Iskolákba is eljutok gyakran. Faggassanakbármirõl, én sem maradok adósuk, mindig fölteszem a kérdést:szeretik-e a magyar nyelvtant? Szekszárdtól a fõvároson átSopronig és Nyíregyházáig ugyanaz a válasz: nem. Hajdaniszociográfusként részletek után is érdeklõdöm, és számításo-kat is hevenyészek. A föltartott kezek erdeje azoké, akiket nemérdekel e tárgy. A többieknek kb. egy tizede nyíltan utáljaanyanyelvének tantudományát, kicsivel kevesebb állítja, hogyszereti. A tanárok hümmögnek, bólogatnak. Aztán amikoregyedül maradok velük, bevallják, õk sem lelkesednek a tár-gyukért. Amikor egyetemre kerültek, akkor még igen, de ez atûz a tanulás során elhamvadt. Sokan meg sem tartják az órá-kat, pontosabban irodalmat adnak elõ helyette. Arany János-tól, Krúdytól vagy Radnótitól jobban meg lehet ismerni és sze-retni az anyanyelvet, mint a nyelvtankönyvektõl. Nagyjából ígyfoglalható össze az irodalombarát tanárok véleménye. Miértutálják a nyelvtant? Mert az valami más – mondják sejtelme-sen. Az egyetemen spanyolcsizmázzák, csavargatják szavain-kat, hogy megfeleljenek mindenféle rokonításoknak, Weöres-nél meg hancúroznak, átbucskáznak a fejükön, s átváltoznak –mondja egy fiatalember, aki itt-ott folyóiratokban verselget.

Persze, a gyerekek a versért, a regényért, s úgy általában akönyvért se nagyon lelkesednek... De maradjunk a nyelvnél, amagyarnál, amelynél gazdagabb, bölcsebb és pajkosabb kevésakad a világon. Gyermekeim két évtizedrõl tanúskodó nyelv-tankönyveit lapozom, és ásítok. Bõven írnak pl. a szófajokról,jól jön majd, ha idegen nyelvet tanulunk, de a magyarban az azérdekes, hogy milyen lazák a szófajhatárok! Ha idõnk engedi,játszom a tanulókkal: tudsz-e egy hangból álló szavakat? Õ?Ragozd! Õzik. Jó, most csinálj belõle fõnevet: õzés, mellékne-vet: õzõ! Újra igét! Kis szünet után, óvatosan: Ne tessék velemõzõzni... Nagyhajú kislány vált: ámul. Elgondolkodnak, majdegymás szavába vágva magyarázzák, hogy úgy kezdõdött, hogyvalaki eltátotta a száját, s már sorolják is a többiek: ásít, ácsin-gózik, áhít, ájul, ámul – egy fiú közbeszúrja: a szájára ütöttek, ésmost bámul!

Kérem, soroljanak magyar megfelelõket a kommuniká-cióra. El sem akarják hinni, hogy egy perc múlva ötvennél tar-tunk.

De most nem megyünk hatszáz fölé. Játszunk inkább akor-ker-kör-kar gyökcsaláddal. Ki tud idetartozó szavakat?Mindenki hancúrozik, s ontják leleményeiket. Tudjátok, mi agyök? Nem tudják. A tanárnõ valamit sejt, homályosan.

Játszunk-e filozófiát? Tudjátok-e, mit jelent a magyaráz? Ahelyes és a helytelen? Mit tesz, aki gondolkodik? Az egészség? Acsilicsala? Létezhet-e, hogy a magyar nyelvnek van belsõ szer-kezete? Elképzelhetõ-e egy magyar észjárás?

A végeredmény az, hogy a gyerekek és a tanárok rajonga-nak Nyelvédesanyánkért. Ám a kedvest rossz hírbe hoztákelõttük.

Vajon ki? Jelentkezik-e tettes? Aki nyelvtanunkat a nyelv-utálat eszközéve silányította?

Megengedi-e, hogy az iskola arra szolgáljon, amire való: amagyar – a nyelv és a gyermek – mûvelésének alapvetõ mûhe-lye legyen?

Czakó Gábor

14Édes Anyanyelvünk 2010/2.

V I S S Z H A N G

Édes Anyanyelvünk 2010/2. 15

? Haitiban vagy Haitiben?Vagy mindkettõ elfogadha-tó?

! A Haiti név vegyes hangrendû. Ezeknél legtöbb-ször az utolsó magánhangzó dönti el a toldalék hang-rendjét, de idegen eredetû szavak esetében gyakoriaz ingadozás, pl. fotelban ~ fotelben, farmerral ~ far-merrel. Vagyis mindkét változat elfogadható.

? Helyes ez a forma: Baár–Madas-os diá-kok? Felmerült kollégáim körében a Baár-Madasos forma is, de azt hiszem, ez csak akkorlenne helyes, ha az iskola névadója egyetlenember lenne, akinek családneve két (kötõjel-lel összekapcsolt) tagból állna. Az iskola azon-ban két emberrõlkapta a nevét: BaárJánosról és MadasKárolyról. Jól gon-dolom, hogy aBaár–Madas-os for-ma helyesírását anagykötõjel befo-lyásolja?

! A magyar helyesírásban a nagykötõjelnekjelentésmegkülönböztetõ szerepe van. A nagykötõjeljelzi ugyanis egyértelmûen, hogy az iskolának kétnévadója van (Baár János és Madas Károly). A rövi-debb kötõjel ezzel szemben a kettõs (két név mellé-rendelõ kapcsolatából alakult) családnevekre utal,pl.: Bajcsy-Zsilinszky, Endrõdy-Somogyi, Kerpel-Fronius, Konkoly-Thege (ejtsd: konkoli...).

A melléknévképzõs alak írásmódjára vonatkozóútmutatást az Osiris Kiadó Helyesírás címû könyvé-bõl kaphatjuk meg: „Ha egy személynév két vagytöbb különírt elembõl áll, és így kapja meg a képzõt,akkor meg kell tartani az eredeti nagy kezdõbetûket,s a képzõt kötõjellel kell a név utolsó tagjáhozkapcsolni: Eötvös József-i, Széchenyi István-i, Csoko-nai Vitéz Mihály-os, Sárkányölõ Szent György-ös.Ugyanez vonatkozik a nagykötõjellel összefûzöttszemélynevekre: Hadrovics–Gáldi-s.” Ennek analó-giájára a Baár–Madas iskolanév melléknévképzõsalakja: Baár–Madas-i vagy Baár–Madas-os.

? Nemrég vitatkoztunk egy barátommal akiáltanék, illetve kiáltanák szóalakok helyes-ségérõl/helytelenségérõl. Kijelenthetõ-e, hogyminden esetben a kiáltanék a helyes, vagy azélõnyelv a hétköznapokban felülírhatja a szi-gorú szabályokat, és a kiáltanák is elfogadha-tó forma?

! A kérdezett szavaknak megvan a maguk helye ésjelentése a magyar nyelvben. A kiáltanék alak a fel-tételes mód, alanyi ragozás, egyes szám elsõ szemé-lyû forma: „Ha meglátnám Erzsit a falu szélén, ígykiáltanék: ...”. Ezzel szemben a kiáltanák a feltételes

mód, tárgyasragozás, többes

szám harmadik személyû alak: „Ha meglátnánakengem, biztosan ezt kiáltanák: ...”. A Magyar nyelv-használati szótár (szerk. Balázs Géza – Zimányi Ár-pád, Pauz-Westermann, Celldömölk 2007) szócikkeszerint az ún. nákolás az igénytelen nyelvhasználat-ban és a nyelvjárások némelyikében szokásos jelen-ség. Ez „nyelvjárási szinten elfogadható, de a köz-nyelvben kerülendõ” (176).

? Mostanában gyakran hallom a magas mi-nõségû kifejezést, amely számomra furcsánaktûnik. Egy termék minõsége lehet pl. jó, kivá-ló, rossz, gyenge – de magas? Helyes-e mégisígy használni?

! A magas minõsé-gû kifejezésben való-színûleg az angol highquality hatása fedez-hetõ fel. Amennyibentükörfordításról vanszó, nem mondhatjuk,hogy a kifejezés hasz-

nálata helytelen lenne, hiszen széleskörûen haszná-latos, nemzetközileg elismert példát követ. A magasjelzõ eredhet még abból a gondolkodásmódból is,hogy a minõséget egyfajta skálán mérik (elsõ osztá-lyú, másodosztályú stb.), és ha egy termék ezen askálán „magas beosztást” ér el, akkor mondható ma-gas minõségûnek. De ne feledkezzünk meg a hagyo-mányos, magyaros kiváló minõség(û) kifejezésrõl se!

? Minek az alapján lehet eldönteni, hogymozaikszóról vagy rövidítésrõl van-e szó, illet-ve hogy mikor kell utánuk pontot tenni?

! A Magyar értelmezõ kéziszótár a következõkép-pen definiálja ezeket a fogalmakat: „rövidítés: 2.Bizonyos szavakat, kifejezéseket helyettesítõ be-tû(csoport); mozaikszó: Szókapcsolat, szóösszeté-tel töredékeibõl alkotott szó (pl. MÁV, tévé).” Ebbõlis látható, hogy jelentõs különbség van a két fogalomközött. Az AkH. még felhívja a figyelmet arra is,hogy a rövidítések szinte kizárólag írásban élnek,„a beszédben teljes alakjukban ejtjük ki õket”. Amozaikszók esetében pedig „vagy a betûk nevétmondjuk ki egymás után: OTP (...) vagy összeolvas-suk a betûket: MÁV.”

Nem minden rövidítést írunk azonban ponttal. AzAkH. 278. pontja alapján nem teszünk pontot apénzfajták, az égtájak, a gépkocsik országjelzése, avegyjelek, a mértékegységek elnevezéseinek rövidí-tése után. A szabályzat megalkotói azt is hozzáte-szik, hogy a „ponttal írt rövidítések mellõl is elhagy-ható a pont, ha szótárakban, lexikonokban stb. nagytömegben fordulnak elõ.”

Pölcz Ádám

Kérdések és válaszok

A címben szereplõ latin mondat 29, a magyar csupán 22betûhely hosszúságú. Az alábbiakban „két legyet ütök egycsapásra”, amikor részben arról írok (mint már többször is),hogy a magyar nyelv tömörítõ, nem kedveli a fölöslegesszavakat, és ahol lehet, ott a rövidebb kifejezéssel él. Másrésztpedig arról, hogy a bemutatott szövegekbõl az a helyesebb,amely egyben magyarosabb és többnyire rövidebb is. Termé-szetesen azért a hangsúly nem az utóbbin van, mert arra is akadpélda, hogy a helytelen szöveg átfogalmazása magyarosabbra,de hosszabbra sike-rül.

Elsõ példámategy szaklapból vet-tem, ám más közeg-ben is elõfordul,ezért általános figyelmet érdemel: „A gyógyszergazdálkodás aza tevékenység, amely a forgalomba hozott gyógyszereket a min-denkori egészségügyi igényeknek megfelelõ mennyiségben hi-vatott biztosítani.” Nézzük, hogyan mutat ez „magyarul”, azazmagyarosabban: „... az a tevékenység, amely arra ügyel, hogy agyógyszerek a mindenkori egészségügyi igényeknek megfelelõmennyiségben álljanak rendelkezésre.” A javított szöveg csaknéhány betûhellyel lett rövidebb, de lényegesen egyszerûbb. Éskikerültük az ide nem illõ biztosítani szót is.

Következõ példámban nagyobb a „megtakarítás”: „... meg-felelõ törzskészlettel rendelkezett” (38 betûhely). Természete-sen az átfogalmazáskor a „csúnya”, ide nem illõ rendelkezettszót kell elhagynunk: „... megfelelõ törzskészlete volt” (28 be-tûhely).

Menjünk tovább: „... nem kielégítõ volta került megállapí-tásra” (41 betûhely). Ebben a mondatban a került ige szúr sze-met: „...nem kielégítõ voltát állapították meg.” Vagy: „Megálla-pították, hogy nem kielégítõ” (34 betûhely).

Egy következõszöveg, amely szin-tén hosszabb a kelle-ténél, mert egy igéttúrt ki a helyérõl atörténik ige. Ez csú-

nya dolog! A nyomtatásban ez áll: „Az oklevél adományozásaévente egyszer történik” (47 betûhely). Kérdezhetnénk: mi tör-tént itt? De a példamondatban a történik igének nincs helye,hagyjuk ki: „Az oklevelet évente egyszer adományozzák” (40betûhely).

Tehát lehet magyarosabban fogalmazni, ami – többnyire –még rövidebb is. Így két legyet lehet ütni egy csapásra.

Láng Miklós

Az Anyanyelvápolók Szövetségének közhasznúsági jelentéseAz Anyanyelvápolók Szövetsége (1053 Budapest, Károlyi Mihály

u. 16., adószám: 19663155-1-41) ezúton ismerteti 2007. és 2008. éviközhasznú tevékenységének fõbb adatait és szolgáltatásai igénybevé-telének módját (adatok ezer forintban):

2007.A) Befektetett eszközök (67): I. Immateriális javak, II. Tárgyi

eszközök (67), III. Befektetett pénzügyi eszközök (–).B) Forgóeszközök (2346): I. Készletek (–), II. Követelések (30),

Pénzeszközök (2316). Eszközök összesen (2413)D) Saját tõke (1540): I. Jegyzett tõke (1700), IV. Eredménytarta-

lék (–180).E) CéltartalékF) Kötelezettségek (873): I. Hosszú lejáratú kötelezettségek (–),

II. Rövid lejáratú kötelezettségek (873).Források összesen (2413)A Szövetség 2007-ben az állami költségvetésbõl, illetve annak al-

rendszereitõl, más szervezetektõl kapott támogatásokat az ÉdesAnyanyelvünk c. folyóirat megjelentetésére, anyanyelvi táborok, ver-senyek és más anyanyelvi események támogatására, megrendezésérefordította.

A Szövetség 2007-ben vezetõ tisztségviselõinek sem pénzbeli,sem természetbeni juttatást nem nyújtott.

A 2007. évrõl készült közhasznúsági jelentés a Szövetség székhe-lyén megtekinthetõ.

A 2007. évben az szja 1%-ából a Szövetség 502 eFt összeget ka-pott, ezt az Édes Anyanyelvünk c. folyóirat megjelentetésére, szerzõi

honoráriumokra és a terjesztés költségeire, valamint a Szövetség és afolyóirat honlapjának mûködtetésére fordította.

2008.A) Befektetett eszközök (–): I. Immateriális javak, II. Tárgyi esz-

közök, III. Befektetett pénzügyi eszközök (–).B) Forgóeszközök (3927): I. Készletek (–), II. Követelések

(1279), Pénzeszközök (2648). Eszközök összesen (3927)D) Saját tõke (3658): I. Jegyzett tõke (1700), IV. Eredménytarta-

lék (–160), VII. Mérleg szerinti eredmény (2118).E) CéltartalékF) Kötelezettségek (269): I. Hosszú lejáratú kötelezettségek (–),

II. Rövid lejáratú kötelezettségek (269).Források összesen (3927)A Szövetség 2008-ban az állami költségvetésbõl, illetve annak al-

rendszereitõl, más szervezetektõl kapott támogatásokat az ÉdesAnyanyelvünk c. folyóirat megjelentetésére, anyanyelvi táborok, ver-senyek és más anyanyelvi események támogatására, megrendezésérefordította.

A Szövetség 2008-ban vezetõ tisztségviselõinek sem pénzbeli,sem természetbeni juttatást nem nyújtott.

A 2008. évrõl készült közhasznúsági jelentés a Szövetség székhe-lyén megtekinthetõ. A 2008. évben az szja 1%-ából a Szövetség 568eFt összeget kapott, ezt az Édes Anyanyelvünk c. folyóirat megjelen-tetésére, szerzõi honoráriumokra és a terjesztés költségeire, vala-mint a Szövetség és a folyóirat honlapjának mûködtetésére fordítot-ta.

A Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány közhasznúsági jelentése(Adószám: 18237993-1-41; honlap: http://barczi.uw.hu)

2007.Nyitó összeg: 260.413,– Ft, záró összeg: 82,168,–

Összes bevétel: 287.000,– Ft. Ebbõl: adomány: 13.500,–; kamat:7.000,–; a többi kiadványaink eladásából.

Összes kiadás 539.000,– Ft. Ebbõl: kiadványaink elõállítása:417.720,–; könyvelés: 50.000,–; könyvvásárlás: 24.060,–; bankkölt-ség: 17.000,–; mikrofilm-átalakítás: 10.440,–; irodaszer: 12.783,–;egyéb költség: 8.761,– Ft.

Kiadványok: BÁRCZI FÜZETEK IX–XV., a XI. füzethezhangfelvétel is.

Rendezvények: Részvétel a Kossuth-szónokversenyen. KodályZoltán és a magyar nyelvi mûveltség – Emlékülés az ELTE MagyarNyelvi Tanszékével közösen.

2008.Nyitó összeg: 82.168,– Ft, záró összeg 68.169,– Ft.Évi összes bevétel 382.000,– Ft. Ebbõl: adomány: 130.000,–; a

személyi jövedelemadó 1%-ából történt felajánlás 34.361,–; kamat:8.000,–. A többi kiadványaink forgalmazásából.

Összes kiadás: 384.000,– Ft. Ebbõl: kiadványaink elõállítása:340.000,– Ft; nyomtatvány, irodaszer, fénymásolás: 29.000,– Ft;bankköltség: 8.500,– Ft; egyéb költség: 10.000,– Ft.

Kiadványaink: Bárczi Füzetek XVI.; Szép beszéd CD-ROM;Buvári Márta: Értékelvû nyelvmûvelés (könyv); hozzájárulás FehérBence Szeptember címû regényének kiadásához. Rendezvények:részvétel, különdíjak osztása a szombathelyi felsõoktatási és a gyõriközépiskolai Kazinczy-versenyen, a Kossuth-szónokversenyen.

Köszönet minden segítõnknek!

RepetitIo est mater studiorum(Ismétlés a tudás anyja)

16Édes Anyanyelvünk 2010/2.

Édes Anyanyelvünk 2010/2. 17

HÍREK – ESEMÉNYEKHírek

L. L. Zamenhof születésének 150. év-fordulóján, 2009. december 15-én a Googleeszperantó zászlóval fejezte ki tiszteletétaz eszperantó kezdeményezõje iránt.

*Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy feb-

ruár 17-én, életének 82. évében elhunytSzilágyi Ferenc nyelvész. Szülõvárosá-ban, Gyomán helyezték örök nyugalomra.Legközelebbi számunkban emlékezünk rá.

*Az ELTE fennállásának 375. évforduló-

jához kapcsolódott a február 25–26-ánmegrendezett Egyetemi anyanyelvi napok.A rendezõ mai magyar nyelvi tanszéktanárainak rendhagyó elõadásai mellettmegrendezték a versmondó, a nyelvhasz-nálati, a kiejtési és az anyanyelvtanításiversenyt, de volt egyetemi tájfutás, pre-zentációpályázat is.

*Tízéves a Szarvas Gábor asztaltársa-

ság! 2000 februárjában alakult meg GlatzFerenc akadémiai elnök ösztönzésére,Fábián Pál, Grétsy László és BalázsGéza szervezésében az akadémiai klub-ban mûködõ asztaltársaság. A tízéves év-fordulón, 2010. február 18-án, torkos csü-törtökön 11 törzstag emlékezett meg az el-múlt évtizedrõl.

Nyelvészeti könyvekBalázs Géza szerk.: A nyelvújítás jelvi-

lága. Tanulmányok Kazinczy és a nyelvújí-tás máig tartó hatásairól. Magyar Szemio-tikai Társaság, Budapest, 2009.

Buvári Márta–Mészáros András: He-lyesbeszéd. Bárczi Géza Kiejtési Alapít-vány, Budapest, 2010.

Czakó Gábor: Magyar–magyar nagy-szótár. CZ-Simon Könyvek, Budapest,2009.

Hajdú Mihály: Családnevek enciklopé-diája. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2010.

Hoffmann István szerk.: Szülõföld ésnyelvi hagyomány. Válogatás SebestyénÁrpád írásaiból. Debreceni Egyetem Ma-gyar Nyelvtudományi Intézet, Debrecen,2009.

Kemény Gábor: A nyelvtõl a stílusig.Válogatott tanulmányok, cikkek. TintaKönyvkiadó, Budapest, 2010.

Névtani Értesítõ 31. Budapest, 2009.Régi magyar családnevek névvég-

mutató szótára. XIV–XVII. század. ELTEMagyar Nyelvtudományi és Finnugor In-tézet, Magyar Nyelvtudományi Társaság,Budapest, 2009.

Terestyéni Tamás: Kommunikációel-mélet. A testbeszédtõl az internetig. Akti-Typotex, Budapest, 2006.

Események2010. április 9–10. Felsõoktatási intéz-

mények szép magyar beszéd versenye,EKF, Eger

2010. április 9–10. 4. Mercurius Veridi-cus középiskolai retorikaverseny (ErkelFerenc születésének 200. évfordulójáhozkapcsolódva), Református Pedagógiai In-tézet, Széphalom

2010. április 15. 14.00 A 44. magyarnyelv hete megnyitója, Vas Megyei Önkor-mányzat, Szombathely

2010. április 15. csütörtök, 18.30 Szar-vas Gábor asztaltársaság, MTA

2010. április 16–18. Középiskolások Ka-zinczy-versenye, Kazinczy Ferenc Gimná-zium, Gyõr

2010. április 17. Nagy J. Béla országoshelyesírási verseny pedagógusjelölteknek,EKF, Eger

2010. április 19. 17.00 Élõ anyanyel-vünk. Az Édes Anyanyelvünk szerkesztõi-nek-olvasóinak találkozója, Vas MegyeiTIT, Szombathely

2010. április 23. A magyar nyelv napja,Széphalom

2010. április 25. 10. országos anya-nyelv-tanítási verseny. ELTE mai magyarnyelvi tanszék

2010. május 15–16. Az Anyanyelvápo-lók Szövetsége (ASZ) helyi csoportjainaktanácskozása

2010. május 29. Simonyi Zsigmond ál-talános iskolai helyesírási verseny, ELTEmai magyar nyelvi tanszék

2010. június 17. csütörtök, 18.30(16.00-tól Szarvas Gábor nap, Jelentés amagyar nyelvrõl 2010, 18.00-kor az MTAelõtt Szarvas Gábor mellszobrának meg-koszorúzása, 18.30-tól Szarvas-vacsora)

2010. augusztus 9–15. Országos ifjúságianyanyelvi tábor, Abádszalók

2010. szeptember 18. Az ASZ helyi cso-portjainak évnyitó találkozója

2010. szeptember Nyelvi mítoszok, ide-ológiák, nyelvpolitika és nyelvi emberi jo-gok Közép-Európában… 16. élõnyelvi kon-ferencia, Beregszász

2010. október 1–3. Semiotica Agriensis8. Gasztroszemiotika, EKF, Eger

2010. október 7–9. Szarvas Gábornyelvmûvelõ napok, Ada

2010. november 20. XVIII. országosifjúsági anyanyelvi parlament

2010. november 23–24. Kultúra ésnyelv, kulturális nyelvészet. ELTE, Buda-pest

2011. augusztus 22–27. Nyelv és kultú-ra a változó régióban. VII. Nemzetközihungarológiai kongresszus, Kolozsvár

Szótól szóig – lélektõl lélekigA 44. magyar nyelv hete,

2010. április 15–23.A központi rendezvényeket a Vas Me-

gyei TIT szervezi.2010. április 15. (csütörtök) 14.00 óra,

Vas Megyei Közgyûlés, díszterem (Szom-bathely, Berzsenyi tér). Program: Vizi E.Szilveszter: Köszöntõ, Pusztay János:Esélyek és veszélyek: globalizáció, EU ésa magyar nyelv, Balázs Géza: A nyelviöröm: beszélgetés, olvasás, írás.

2010. április 19. 17.00 Élõ anyanyel-vünk. Az Édes Anyanyelvünk szerkesztõ-inek-olvasóinak találkozója, Vas MegyeiTIT, Szombathely.

A magyar nyelv hetéhez kapcsolódórendezvények:

2010. április 20. Juhász Judit elõadá-sai: Dózsa György szki., Kalocsa, Nagy-asszonyunk Katolikus Intézmény, Kalo-csa, Tomori Pál Fõiskola, Kalocsa, SzentLászló mûvelõdési központ, Baja

2010. április 27. Balázs Géza elõ-adásai: Vásárhelyi Pál általános iskola,Kecskemét, Katona József gimnázium,Kecskemét, általános iskola, Jakab-szállás

2010. április 23. A magyar nyelv nap-ja, A Magyar Nyelv Múzeuma, Szép-halom

Ódor Ferenc: Köszöntõ, Halász Mag-dolna: Busa Margit Kazinczy-könyvtárá-nak megnyitója, Új Kazinczy-könyvekbemutatója, Zenei anyanyelvünk (emlé-kezés a 200 éve született Erkel Ferencre).

Kultúra és nyelv,kulturális nyelvészet

Új nézõpontok a magyar nyelv leírásá-ban 3. ELTE mai magyar nyelvi tanszék,2010. november 23–24.

Kultúra és nyelv kapcsolata végigkíséria nyelvtudomány történetét, különösen akövetkezõ tudományos irányzatok hang-súlyozzák: retorika, stilisztika, etnoling-visztika, antropológiai nyelvészet, szemio-tika, szövegtan, újabban a kognitív nyelvé-szet és az interkulturális tanulmányok.Mindezekben leginkább közös a funkcio-nális-pragmatikus, esetleg didaktikaiszemlélet.

A konferenciának az a célja, hogy elõ-adásokkal bemutassa kultúra és nyelvkapcsolatának elméleti és módszertanimegközelítéseit, a megközelítések kritiká-ját, s ezzel termékeny vitára serkentsen.A konferenciasorozat nyitott a különbözõelméleti irányzatok elõtt.

A szervezõk különösen a következõ té-mákat ajánlják az elõadók figyelmébe: kul-túra–nyelv összefüggései, kulturális evolú-ció; a világ nyelvi (tudományos, kulturálisstb.) képe mint a nyelvtudományi kutatá-sok tárgya; nyelvi szövegek (más jelrend-szerek) létrejötte és funkcionálása; be-szélt–írott nyelv, orális–írott kultúra; újtechnológiák hatása a nyelvi kultúrára;nyelv és kulturális identitás; interkul-turális kommunikáció; etnolingvisztika,antropológiai nyelvészet; magyar mûvelõ-dés – magyar nyelv. Teljes kiírás: www.elte.btk.hu, www.manyszi.hu. A konferen-ciára a következõ címen lehet jelentkezni:nyelvkultura@gmail.com.

A legjobb cégnevek2010-ben is folytatódik Az én cégérem

országos cég- és üzletnévverseny. 2010.szeptember 30-ig lehet találó neveket kül-deni az EU-33 egyesületnek (agnes.szeke-res@corvinus.hu).

A Magyar Nyelv Múzeuma,Széphalom

Nyári nyitva tartás: hétfõ kivételével8–16 óráig. Honlap: www.nyelvmuz.hu.Belépõdíjak (együtt a Kazinczy Emlék-csarnokba és a múzeumba): 400 Ft, ked-vezményesen: 200 Ft.

A Hírek, események rovatba szántinformációkat a következõ címre kér-jük eljuttatni: balazsge@due.hu. Lap-zárta mindig a megjelenés elõtti 40.nap.

18Édes Anyanyelvünk 2010/2.

Mindenekelõtt a 2009. évi 5. számunkban közzétettrejtvények megfejtését adjuk meg.

I. Radnóti-verscímek. 1. Kis. 2. Este. 3. Sok. 4. Erdei. 5.Rímpárok. 6. Ének. 7. Déltõl. 8. Együgyû. 9. Sokan.Radnóti tizedik versének címe: Keserédes.

II. Betûkapcsoló. 1. Sárvíz. 2. Zrínyi. 3. Izrael. 4.Leonov. 5. Verõce. 6. Ekevas. 7. Sárköz. 8. Zsarát. 9.Tevere. 10. Eszter. 11. Rébusz. A megfejtésekbõl kiol-vasható nap: szilveszter.

III. Betûrejtvények – mondatba ágyazva. 1. Nevel. 2.Fésû. 3. Délután. (Érdekes módon jó néhány megfej-tõnk a Délelõtt megfejtést küldte be. Ez téves megoldás,hiszen a rejtvényben a D betû az L után áll.) 4. Belõtte. 5.Elmegy.

IV. Szójátékos csattanó. A szilvából készülhet szilvóri-um, az almából almárium viszont nem.

Azok közül a megfejtõink közül, akik beküldött meg-oldásaikkal elérték a sorsolásban való részvételhez meg-kívánt 60 pontot, ezúttal a következõk részesülnek aTinta Könyvkiadó által a mindenkori nyerteseknek fel-ajánlott könyvjutalomban: Deák Róbert, Kemecse,Szent István út 70/A (4501); Ficzere Kitti, Kazincbarci-ka, Barabás M. u. 56. (3700); Gyöngyösi Balázs Péter,Kismaros, Ady Endre sor 2. (2623); Dr. Kis Ellák István,Budapest, Kõrakás park 61. I/4 (1157); Kitajka Cecília,Berettyóújfalu, Bessenyei ltp. 13. 2/8 (4100); OszaczkinéSzammer Beáta, Vác, Veressipkás u. 8. (2600); SomogyiKatalin, Nagykanizsa, Kazanlak 3/b (8800); SzerdiJánosné, Püspökladány, Kossuth u. 20. (4150); Tur-jánszkyné Tapodi Katalin, Kecskemét-Hetényegyháza,Százszorszép u. 16. (6044); Vadász Gusztávné, a József-városi Önkormányzat Práter Általános Iskola „Beszélninehéz” körének vezetõje, Budapest, Práter u. 15. (1083).Gratulálunk a nyerteseknek!

A Pontozó új feladataiI. Hétszer hét. Kétszáz éve született az a zeneszerzõ

és zongoramûvész, akinek két zongoramûvére olvasóinka rejtvény megfejtésével rátalálhatnak. Ha helyesen töl-tik ki az ábra vízszintes sorait, akkor a bal felsõ kockábólkiindulva átlósan a jobb alsó kockáig elérve egy – a mû-vész hazájára jellemzõ – páros táncának nevére bukkan-hatnak. Ezután a sorok ügyes átrendezésével ugyan-ebben az átlóban a mûvésznek egy más néphez fûzõdõtípusú zenedarabját olvashatják ki. A szerzõ nevéért,valamint a két zenedarab nevéért egyenként 7-7 pontjár, így a teljes megfejtéssel összesen 21 pontot lehet sze-rezni!

1. Azilum

2. Tiszti rendfokozat(úszemély)

3. Világûr

4. Táncos megperdülés

5. Tavasznyitó védettnövény

6. Mészkõbarlangokdísze lehet

7. Ételízesítõ eredetilelõhelye

II. Keresztnévszórejtvények. Olvasóinknak tíz olyanszórejtvényt kell megfejteniük, amelyek mindegyikénekmegoldása egy keresztnév, más szóval utónév. Egy-kettõközülük talán aránylag ritkán fordul elõ, de mindegyikanyakönyvezhetõ név. A helyes megfejtésért nevenként2, összesen tehát 20 pont jár.

1. Becézett Erzsébet gyereke 2. Táncmulatság jelt ad

3. Ének a napon 4. Paripa hirtelen meghúz

5. Lyukasztószerszámon 6. A szolmizáció elsõ tagjára

7. Felsõ végtag álmatag 8. Egyketted ismeretlen

9. Szeszesital-göngyöleg 10. Növekedés révén ellep

III. Cikcakkban. Olvasóink feladata az, hogy a meg-határozásoknak megfelelõ szavakkal töltsék ki a mellé-kelt ábrát. Ha helyesen dolgoztak, akkor a bal felsõ sa-rokból kiindulva és cikcakkban lefelé haladva a bal saro-kig, majd ugyanígy a jobb felsõ sarokból a jobb alsó saro-kig is cikcakkban haladva Tóth Árpád egy kedves, vidámversének éppen idõszerû címét kapják meg.

Megfejtésül mind a hét beírt szót, mind a verscímetbe kell küldeni. A helyes megoldás 20 pontot ér.

1. Ragasztó

2. Energiaforrás

3. Fiatal fiú

4. A város régi részénélõ

5. Van ilyen(fõleg zárt) terület

6. Építmények szilárdságávalfoglalkozó tudományág

7. Ehhez hasonló

IV. Szójátékos csattanó. Megfejtésül a Téli álom utáncímû, túloldali rejtvény csattanóját kell beküldeni. A he-lyes megfejtésért 25 pont jár.

Az e számunkban közzétett rejtvények együttes érté-ke 86 pont, de már 60 pont is elég ahhoz, hogy a megfej-tés beküldõje részt vehessen a sorsoláson, és egy értékeskönyv nyertese lehessen. Könyvjutalomban tíz szeren-csés megfejtõnk részesül.

A fejtörõk megoldását 2010. június 15-éig tessék el-küldeni címünkre (Édes Anyanyelvünk, Pontozó, 1364Pf. 107) vagy a rovat vezetõjének e-mail címére:gretsy@nytud.hu

Minden rejtvényszeretõ olvasónknak jó szórakozástés eredményes megfejtést kívánnak a feladványok készí-tõi:

Grétsy László (II.),Harmati Gizella (I.),

Láng Miklós (III.),Schmidt János (IV.)

Grétsy László rovata

Édes Anyanyelvünk 2010/2. 19

Szójátékos csattanó

Téli álom után

– Apu, én is elmehetekveletek az állatkertbe?

– Honnan veszed, hogyállatkertbe akarunk menni,kisfiam?

(A gyerek válaszát az ábraszámozott soraiban rejtettükel.)

Új szavak, kifejezések(59.)

Nem szótározott szavak tárházaamerikaifutball, amerikaifoci – az

USAegyetemein a 19. században kialakult,a rögbitõl különbözõ sajátos amerikai fut-ball. Eredetileg: college football (egyetemifutball). Igés változata: amerikaifocizik(Magyar Nemzet, 2010. január 9.)

fair trade – nem kizsákmányolással,alulfizetéssel, hanem környezetbarát mó-don elõállított termék. Javaslat: tisztessé-ges áru.

foodpornó – gasztronómiai üzletág,amelybe tévés fõzõmûsorok, -tanfolya-mok, -oktatások sorolhatók be (Népsza-badság, 2010. február 8.). Tökéletes meg-felelõje lenne: fõzõcske.

funemployment – szórakozásra hasz-nált munkanélküliség, az angol fun (szóra-kozás) és unemployment (munkanélküli-ség) szavakból. (Népszabadság, 2010. feb-ruár 11.) Javasolt magyar forma: víg tétlen-ség.

Gutenberg-árva – csak képernyõt né-zegetõ, könyvet nem olvasó, könyvtárbanem járó „hálópolgár” (Népszabadság,2010. február 11.).

gyerekzár – televíziókészüléken, szá-mítógépen olyan technikai eljárás, amelykorlátozza vagy megtiltja a gyermeknek atévézést, netezést.

hordozó – az információhordozó (cd,dvd, pendrájv) rövidített megnevezése. Pl.Milyen hordozó van nálad?

közösségépítõ oldal – internetes hon-lap, amely alkalmas személyes informáci-ók (életrajz, bejegyzés, kép) közzétételére,kapcsolatkeresésre, -tartásra (pl. Iwiw, YouTube, Facebook, My Space)

L generáció – (nagy L generáció) az öt-venen túl lévõk társadalma. Egyszerûbbenazt is mondhatnánk helyette: ötvenesek.

online – 1. elsõ jelentése: rendszerhezkapcsoltság állapota, 2. új, határozószóijelentése: élõben, azonnal, közvetlenül. Pl.Rendeljen online!

slow down – nyugodtabb életmód(mozgalom) (Magyar Nemzet, 2009. má-jus 2.). Javaslat: nyugi-mozgalom.

szuperbruttó – a munkáltatói járulékot(jelenleg 27%) is tartalmazó bruttó bér; en-nek alapján számítják 2010-tõl a személyijövedelemadót

testszkenner – röntgensugarakkal mû-ködõ, az egész testet (ruhátlanul, körvona-laiban) megmutató, a repülõtereken az uta-sokat biztonsági okból átvilágító készülék

turbó diéta – a gyors fogyás megneve-zése

zombul – bágyadtan, fáradtan, álmosanlézeng, zombiként viselkedik

Bedõ István és Holczer József javasla-taiból is válogattunk. A rovat 1998–2010.között megjelent anyagát tartalmazza a kö-vetkezõ kötet: Jelentés a magyar nyelvrõl.Szerk.: Balázs Géza. Budapest, 2010. To-vábbi gyûjtés: Minya Károly: Új szavak I.Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007. Új ide-gen szavak magyarítását megnézheti vagyajánlhatja a www.szomagyarito.hu honla-pon.

B. G. és B. M.balazsge@due.hu

20

A világ buddhistái értékelik az örömöt, dea szexuális és alkoholista propagandát nem.(B. G.)

Már a gyógyszer is lehet daganatos? (AMagyar Hírlap 2009. október 27-i számábanakadt rá Wagner Alfréd budapesti olvasónk.)

Ha az ellenõr parkol, akkor menjünk tovább! (Holczer József)

Megjegyzés nélkül. (Holczer József)

Porzsák nélküli porszívó – porzsák-kal! Most mit higgyünk? (Láng Mik-lós)

Ilyen hibák „volt”: voltak helyett– volt; amely helyett – aki. (LángMiklós)

Hát ez már egyenesen bûncselekmény!Még csökkenteni is, ami feltehetõleg amúgy iscsökken... (Egy nyíregyházi lapban találta So-mogyi Józsefné olvasónk.)

Anyanyelvápolóka neten

Információs társadalmunk rohamosan fejlõdik.Számos új szolgáltatás indult az interneten az el-múlt években, így mi sem maradhatunk le, nekilát-tunk hát az Anyanyelvápolók Szövetsége honlapjaitújjáformálni. Az oldalak struktúrája maradt a régi,fõleg külsõ változások történtek és történnek, vala-mint új funkciókkal bõvítjük azokat.

Tehát továbbra is a http://www.anyanyelvapolo.hu oldalon érhetõ el az ASZ hivatalos honlapja, amiimmár megújult külsõvel jelentkezik. Az új funkciókközül csak néhányat emelnék ki. A fõoldalon vélet-lenszerûen jelennek meg képek galériánkból. Kis do-bozokban helyeztünk el néhány fontos elemet, ame-lyeket eddig nehezebb volt megtalálni (programokbeszámolói, eseménynaptár, anyanyelvi mûsornap-tár, fórum). Most már lehetõségünk van videók be-ágyazására is, ami egy „anyanyelvápolós” médiatárvagy videómegosztó elõfutára lehet. Akik szeretnék,elmondhatják véleményüket híreinkrõl a hírek alat-ti „hozzászólás” gomb segítségével. Minden oldalun-kon fellelhetõ a megosztás lehetõsége is, amivel a kü-lönbözõ közösségi oldalakon tudjuk felhívni a többi-ek figyelmét az anyanyelvápoló.hu-ra. Természete-sen nem sorolhatom föl az összes új funkciót, inkábbbiztatok mindenkit, hogy látogassa meg az oldalt ésfedezze föl!

A fejlesztések a továbbiakban is folytatódnak. Je-lenleg az Ifjúsági Tagozat honlapján (http://aszisz.anyanyelvapolo.hu) dolgozunk, majd sort kerítünkaz egyes anyanyelvi mûsorok (Szóról – szóval, Nyelv-õrzõ, Nyelvédesanyánk) lapjára (http://musorok.anyanyelvapolo.hu), az Édes Anyanyelvünk folyó-irat oldalára (http://edesanyanyelvunk.anyanyelv-apolo.hu), valamint egy új rejtvényjátékot (http://rejtveny.anyanyelvapolo.hu) és egy webnapló szol-gáltatást is szeretnénk elindítani, aminek segítsé-gével például helyi csoportjaink készíthetnek sajátweboldalt, de bármely tagunknak is lehet személyesoldala anyanyelvápoló.hu végzõdéssel és villámpos-tacímmel. A fejlesztéssel kapcsolatos véleményeketszívesen fogadjuk fórumunkban (http://forum.anya-nyelvapolo.hu) vagy a posta@anyanyelvapolo.huvillámpostacímen.

Terjéki Tamás

Kazinczy-túra 20092009 a magyar nyelv éve volt. A Magyar Irodalmi Ha-

gyományápolók Országos Egyesülete különleges mód-ját választotta a megemlékezésnek: túrát szervezett fia-talok számára. Két hét; több mint 1300 km; 34 Kazinczy-emlékhely – ennek lehetett részese az a 24 középiskolásdiák, aki a túrázók közé tartozhatott, így én is.

A Kazinczy-emléktúra május 18-án indult Ér-semjénbõl. Minden egyes emlékhelyen egy-egy diákcsatlakozott, aki lakóhelyét képviselte. Ennek köszön-hetõen a túrázóknak kezdetben maroknyi csapata egyregyarapodott. Vácra az ötödik napon érkeztek, tizen-egyen. Mögöttük voltak már Kelet-Magyarország tele-pülései: Álmosd, Derecske, Debrecen, Tokaj, Mád,Sárospatak, Sátoraljaújhely, Széphalom, Alsóregmec,Göncruszka, Miskolc, Eger, Karancslapujtõ, Ludány-halászi. Vácott emléktáblát avattunk Kazinczy tisztele-tére. Az ünnepségen megkaptuk a legutóbb csatlakozotttúrázótól Ludányhalászi „szellemi ajándékát”, egy Ka-zinczy-idézetet. A rendezvény „vándorzászlójára”, amimost már A Magyar Nyelv Múzeumában található, fel-kötöttem városom szalagját, majd Kazinczy egykori útjátkövetve városnézés következett. Másnap reggel indulttovább a kis csapat Pécelre, ahol a Ráday-kastély parkjá-ban körtefát ültettünk. Körtefát, mert Kufsteinbõl Ka-zinczy körtemagokat küldött haza a kertjébe. Utunk Bu-dára majd Pestre vezetett. Innen Esztergomba zötyög-tünk a busszal, hogy felsétáljunk ahhoz a bazilikához,amelynek épülõ falait Kazinczy is láthatta; innen Tatára,Gyõrbe utaztunk. Jártunk a pannonhalmi apátság régikönyvtárában; Balatonfüreden, ahol ugyanúgy vihar fo-gadott bennünket, mint évszázadokkal ezelõtt nyelvújí-tónkat. Szántódról Bugyi felé vitt minket a busz, majdAbonyban a megemlékezés után elköszöntünk sofõ-rünktõl, lovaskocsikra ültünk, így tettük meg az utolsókilométereket a túra utolsó állomása, Tápiógyörgye fe-lé. Ezen a kedves kis településen két napot töltöttünk.Méhészkedtünk, kikocsikáztunk a határba, s hogy a szel-lemi táplálék is meglegyen: neves elõadók látogattak elhozzánk, hiszen ekkor zajlott a Kazinczy-emlékülés, me-lyet a Magyartanárok Országos Egyesülete szervezett.Egy teljes nap pedig a megmérettetésé volt: a túrázókvetélkedõn adhattak számot frissen szerzett ismereteik-rõl. Ennek tétje egy bécsi utazás volt, amin a legjobb tízdiák vehetett részt. Amikor megtudtam, hogy én is utaz-hatok, persze nagyon örültem, de amikor másnap elin-dultunk, már nehezebb volt a szívem, hiszen nem jöhe-tett mindenki, s persze hiányoztak az új barátok, amár-már megszokott társaság.

Elmondhatom magamról, tíz napig a felvilágosodás, anyelvújítás korában éltem, hiszen mindenütt Kazin-czynak és kortársainak emlékeibe „botlottam”. Ez per-sze nem is baj, hiszen – amint a budai polgármester kö-szöntõjében felhívta rá a figyelmünket –: „Mi mindnyá-jan, akik magyarul gondolkozunk, beszélünk, írunk, tar-tozunk Kazinczynak!” A túra részletes naplója és a fény-képek megtalálhatók az ASZISZ honlapján: http://aszisz.anyanyelvapolo.hu

Kende Adrienn

I.Ifjúsági melléklet

Az Anyanyelvápolók Szövetsége Ifjúsági Tagozatánakhírlevelét Kerekes Barnabás szerkesztette.

II.Ifjúsági melléklet

Csak az idegen szép?Érettségi találkozón voltam. A 15 éve végzettek jöttek össze

egy kis számvetésre, örvendezésre, s megtiszteltek azzal, hogyrám is számítottak.

Egy hirtelen támadt ötlettõl vezérelve megkértem a jelenlévõ-ket, írja föl mindenki a gyermekei számát és a gyermekek nevét.

A gyermekáldás nagyjából az országos átlagnak megfelelõ (saj-nos). Olyanok is vannak, akiknek nincs gyermekük, mert függet-lenek még, vagy idáig nem született utódjuk. A családok90%-ában egy vagy két gyerek van, a nemek szerint nagyjából fe-le-fele arányban. Ketten mondhatják magukat nagycsaládosnak,három-három csemetével.

Nem örvendetes statisztika, de nem szorul különösebb magya-rázatra.

A neveket felsorolom, ahogyan a papíromon áll: Blanka, Sára,Luca, Renátó-Adrián, Daniela-Marietta, Péter, Zsolt, Zsuzsanna,Zétény, Zalán, Petra, Rebeka, Emma, Tamás, Katalin, Csenge, Bi-anka, Gergõ, Bence, Virág, Máté, Benedek, Kata, Borbála, Bálint,Dániel.

Amikor a nevek listáját végigfutottam, nagyon elámultam.Bölcsõdébe, óvodába, iskolába kísérve unokáimat, én ilyen neve-ket hallok: Patrik, Kevin, Alexandro, Kai, Ariel, Klarissza,Dzsenifer, Dorina, Armand, Polli, Vanessza, Valentin stb. Úgy lát-szik, a mai szülõknek csak az idegen, szokatlan hangzású név aszép, ez vált divattá, egy-egy gyerekcsoportban már ezek az ide-gen nevek vannak többségben. A média pedig még jobban erõsítiezt a „modern” irányzatot. Az én listámban is elõfordul egy he-lyen idegen keresztnév, de a Renátó-Adrián, Daniela-Mariettanévpárokat viselõ két kisgyerek édesapja olasz. A többi név zenefüleimnek.

Vajon a találkozón részt vevõ fiatal szülõk miért választottakmásként, miért mertek szembemenni a divattal? Csodálkozó meg-állapításomra visszakérdeztek: Miért tetszik csodálkozni? Annakidején osztályfõnöki órán mi errõl is beszélgettünk a tanár úrral!Hogy a neveknek is ritmusa, dallama van; nem mindegy az sem,mit mivel párosítunk. Hogy a hagyományos névválasztás nem le-nézendõ maradiság, hanem tiszteletadás az õseinknek.

Ilyen egyszerû volna a megoldás?Miklós Józsefné

Baj vanEgyre többen panaszkodnak magatartás-, érintkezéskultú-

ránk fogyatékosságai miatt. Számolatlanul sorolják az eseteket,amelyek kinek-kinek szomorúságot okoztak, más történések megfelháborítják a „szenvedõ alanyokat”. Természetesen a leggyak-rabban a fiatalokat éri kritika. Azért „természetesen”, mert min-dig is jellemzõ volt, hogy a középkorúak és az idõsebbek rendreneveletlennek, bárdolatlannak találták a „felnövekvõ nemzedé-ket”; másrészt a tizenéveseknek betanuló, a társadalmi érintke-zés szabályait tanulgató serege – tudatlanságból (?), vagy mertéletkorából fakadóan lázadt (?), vagy pusztán „polgárpukkasztás-ból”(?) – sokszor rá is szolgált az elmarasztalásra. Azaz: nem adtaát helyét a tömegközlekedési eszközökön, hangoskodott, kihívóanviselkedett, illetlen, ízléstelen megjegyzéseket tett, trágár volt ésdurva stb.

Aztán ezeknek a fiataloknak egy része – mikor felnõtt – „meg-tanult viselkedni”; másoknak – s ez még örömtelibb – magatartá-suk természetes részévé vált a másik ember tisztelete, s már ref-lexszerûen tették a jót; egy harmadik csoport meg semmit nem ta-nult a korábbi hibáiból, felnõttként is ugyanolyan megbotránkoz-tatóan viselkedett, mint tizenévesként, csak most már a gyerekei-re, a körülötte élõ ifjakra nézve „veszélyforrásként”, mert a fel-növekvõk számára egyben példát, követendõ mintát, normát isjelentettek a cselekedetei.

Az alábbi rémisztõ esetek jelzik, hogy a faragatlanság, az em-bertelenség nem az életkortól függ. Vannak ösztönösen, természe-tes intelligenciájuktól vezetett gyerekek, fiatalok, akik érzik, tud-ják, mi a helyes egy-egy helyzetben (mások a fentebb felsoroltakvagy egyéb okok miatt nem tudják); s számolatlanul akadnakolyan felnõttek, akiket jobb nem követni, akik – mint majd látjuk– veszélyes „ideológiagyártással” tetézik a bajt. A két rövid törté-net – sajnos – nem kitaláció. Az egyiknek szem- és fültanúja vol-tam, a másikat egyik szavahihetõ kollégám mesélte feldúltan,egy-két órával a történések után.

A történet hétköznap reggel, Budapesten a 4-es villamoson ját-szódik. 30–40 év körüli édesapa 8–10 éves forma kislányával szállföl a jármûre. Egymással átellenben helyet foglalnak. (Nincs zsú-

foltság a villamoson, de többen állnak, felnõttek is.) A kislánymozdul, hogy átadja a helyét, de édesapja rászól:

– Maradj ülve, ne add át a helyed, te is fáradt vagy!

Majd monológba kezd:

– A vidékiek régen kitalálták, hogy a gyereknek át kell adnia ahelyét a felnõtteknek a jármûveken. Szóval… régen ezt kitalálták,de nincs igazuk… Tudod, 50–60 éves nénik, bácsik sétálgatnaknapközben, õk nem fáradnak el. A gyerek elfárad, úgyhogy csaküljél nyugodtan!

Ezt követõen feláll a helyérõl, s a mellette álló kislánynakfelkínálja azt. Mivel a leányka édesapja csendes visszautasítássalelhárítja a felkínált helyet („Köszönjük szépen, maradjon csak!”),„fõhõsünk” visszahuppan az ülésre. A következõ megállónál apaés leánya leszállnak a villamosról.

A másik történet. Budapest egyik forgalmas terén egy idõsasszony három csomaggal a kezében igyekszik át a zebrán. (Agyakran errefelé járóknak köztudomású, hogy itt a jelzõlámpa agyalogosoknak hamar pirosra vált.) Siettében a néni megbotlik,térdre esik, a piacon vásárolt gyümölcsök, péksütemények szerte-szét gurulnak. A mellette haladó három fiatalember egyike felki-ált: „Né, hogy eltaknyolt a nyanya!” Majd nagyot nevetve tovább-siet társaival.

A leírtakat nem kívánom elemezni, kommentálni, de talánnem haszontalan elbeszélgetni róla az osztályban, szakkörön,baráti körben, családban és másutt.

Kerekes Barnabás

Csillagom és kis egérkeAz anyanyelvi versenyek haszna

Már több mint tíz éve annak, hogy Kazinczy-érmet nyert Gyõr-ben a határon túli tanulók kategóriájában Kúti Kornélia, aki ma isa vajdasági Óbecsén él. Az anyanyelvvel való kapcsolata azonbanaz elmúlt évtizedben mit sem változott. Az internet segítségévelkerestem fel a most harmincéves, ma már Pivnicski KútiKornéliát, aki már férjnél van, és kislányát, Katharinát a magyaranyanyelv szeretetére neveli.

– Hogyan emlékszel vissza a gyõri Kazinczy-versenyre?

– Nemcsak Magyarországon, de a Vajdaságban és szerte a vi-lágban sem szerveztek a magyar ajkúaknak érdekesebb és nívó-sabb versenyt. Mivel a hivatásom gyógyszerész, ma már nem fog-lalkozom annyira a magyar nyelvvel, nyelvhelyességgel, de büsz-ke vagyok arra, hogy most is helyesen használom anyanyelvemet.Gimnazista koromban bizonyítottam, hogy ezt bárki megteheti.

– Milyen szöveggel érted el ezt a sikert?

– Illyés Gyulától olvastam fel részletet egy prózából, melynekcíme: Hála a második nyelvért. És nagyon magaménak is éreztemezt a szöveget, mert arról szólt, hogy Illyés Gyula az idegen nyel-vet nem tanulhatta meg tökéletesen, hanem mindig magyaros ki-ejtése volt annak a franciának, angolnak, amit beszélt.

– Férjed szerb származású, így talán nehéz megõrizned a ma-gyarságodat. Vagy õ is tud magyarul?

– Magyarul gyengén tud. Most tanul, mert van egy kislányom,Katharina. És ahogy õt tanítom beszélni, a férjem vele együtt ta-nulja a magyar nyelvet, és remélem, hogy ezt sikerül is elsajátíta-nia. Azok a gyerekek, akikhez sokat beszélnek magyarul, könnye-dén megtanulják a nyelvet. Itt a szülõk szerepe nagyon fontos,hogy gazdagítsák a kultúrájukat, szókincsüket, nyelvhasználatu-kat. Ha két nyelvet elsajátítanak kiskorukban, akkor nem okozmajd gondot a harmadik vagy negyedik nyelv megtanulása sem.

– Most is lelkes nyelvõr vagy?

– A legfontosabb az, hogy mindenki a saját családjában a gyere-keinek az anyanyelvet átadja. Azzal, hogy a saját anyanyelvét jólmegtanulja, a többi nyelvet is tisztelni, becsülni és szeretni fogja.Férjemmel egyébként nagyon sokszor beszélgetünk a nyelvekrõl,gyakran összehasonlítjuk a szerb és a magyar nyelvet, így sok-sokérdekességre bukkanhatunk. Például a magyar nyelvben a kisba-bákat csillagomnak becézik, a szerbben azt mondják: „málimisity”, ami azt jelenti „kis egérke”. Ez igencsak szórakoztatónaktûnik, hiszen a magyaroknak nevetséges az egérke, a szerbeknekpedig a csillag lehet az.

Brézai Zoltán

III.Ifjúsági melléklet

Ragasztó-nyelvA nyelvtanárok nehéz és kitartó munkájukkal megtaní-

tották, hogy nyelvünk agglutináló, tehát ragasztó nyelv.Ez azt jelenti, hogy a toldalékot a szótõhöz ragasztjuk,nem külön álló szóban jelezzük, így a szóképzés és azösszetételek gazdagsága jellemzi nyelvünket.

De ezt a fogalmat egy pillanatragasztót gyártó cég egykicsit átértékelte. Használati utasításukban ugyanis egysaját nyelvet fejlesztettek ki, mely valamelyest hasonlít amagyarra, ám ahhoz túl sok az eltérés, vagyis hiba, hogymagyar nyelvûnek mondhassuk.

A helyesírási hibák felett sajnos sokszor átsiklunk. Arengeteg vesszõhiba mellett a rövid és hosszú magánhang-zók helytelen használata a leggyakoribb. Például„illeszkedö felületü; bör; müanyag; tüvel”, és még sorol-hatnám. A „zsir-por-, és egyéb szennyezõdésektõl” mon-datrész többszörösen hibás. Nem elég, hogy a zsírt helyte-lenül írták, de a vesszõ is rossz helyen van. Annak elhelye-zési logikáját több szempontból sem értem: a felsorolásnálköztudottan vesszõt teszünk a tagok közé, valamint azt is„mindenki tudja” (ezek szerint õk még sincsenek ezzeltisztában), hogy az és kötõszó elé nem teszünk, ha az a fel-sorolás utolsó tagja elé ékelõdik be. Ilyen a vagy kötõszó is(ha nem páros), õk mégis így írták: „öntudatlan, vagy gör-csös állapotban”.

A másik sokszor elkövetett hibájuk, hogy betûket hagy-nak ki vagy kevernek össze. Ilyen például az estén az eseténhelyett. Ez értelmes szó, ám a „Nem alkalmas polietilén,propilén, teflon és szilikon felületek estén.” mondatbannem hiszem, hogy a napszakra gondoltak. A „hsználat”szóból hiányzik a magánhangzó, valamint az „Elsõ-segélynyjtás” is ugyanígy betûhiányban szenved. A más-salhangzó-torlódás miatt nemcsak furcsán néz ki, de min-den tiszteletem azé, aki ezt kimondja anélkül, hogy beékel-ne egy magánhangzót.

A betûkeverésre több példa is van, ami miatt elég hu-morossá vált a szöveg: „gyros és erõs ragasztásra”. Ez akét szó jelzõként funkcionálna, de az elírás miatt más je-lentést kapott. Ugyanis a gyros egy keleti ételfajta, mely-nek nem sok köze van a ragasztáshoz. „Használatiútmutarö: Használat clött csavarjuk le a kupakot, amelléketil tüvel…” Ez többszörösen hibás mondat. Az„útmutarö” új szó (számomra legalábbis eddig ismeretlenvolt), én az útmutatót használom. A kettõspont után csakakkor használunk nagybetût, ha tulajdonnév követi. A„clött” szintén „nyelvújító” szó (negatív és átvitt értelem-ben). A vesszõ itt felesleges, mert a mondat alanya a mellé-kelt tû (helyesen írva), nem kell leválasztani. A„melléketil” lehet, hogy egy új kémiai anyag, én tanulmá-nyaim során nem találkoztam ezzel az etilfajtával. A tûvelrövid ü-vel szintén hibás. A betûkeverésnél említenémmég a „Jöl illeszkedö” és a „Kerülui” kifejezéseket. A„meiegvízzel” is érdekes gondolatokat támaszt. A nyelvjá-rások jutottak eszembe. Elõször a diftongusos ejtés, de rá-jöttem, hogy nem egészen az. Aztán az l, r, j hangok nyújtóhatása, de ez sem jó, mert nem hosszú magánhangzókathasznál helyette, hanem rövidet, így ezeket kizárva, ma-radtam a helytelen írásmódnál.

A központozást sem mindennapi szabályok szerint ol-dották meg. A már említett vesszõhibákon kívül találtammég érdekes dolgokat. Ilyen a „szem- és bõrizgató hatású,izgatja a légutakat, Használat közben enni, inni stb….”mondattalálkozás. Véleményem szerint ez két külön mon-dat lenne, de akkor miért vesszõ van pont helyett? Ha pe-dig egybetartozik, akkor miért használ nagybetût?

Számomra az utolsó bekezdés a legkritikusabb:

„Elsõsegélynyjtás:Öntudatlan, vagy görcsös állapotbanlévõ beteggel folyadékot itatni nem szabad. hánytatnt tilosa ragasztó használata során Amennyiben az ujjak összera-gadtak, ne tépjük szét. Hanem bõséges meiegvízzel, majdacctonnal öblitsük le.”

Ebbõl már idéztem korábban is, azokat nem ismétlem,ám más hibákat is észleltem: a kettõspont után ismétnagybetût használ, ami itt is indokolatlan. De a mondat-kezdõ szó kisbetûvel íródott, pedig ott szükséges lenne anagy. A mondatindító szóban más probléma is található, amár többször említett betûcsere, az i helyett t. Ha végigol-vassuk a rosszul indított mondatot, feltûnik, hogy értel-mezésében is vitatható. Nem értem, miért kellene valakithánytatni ragasztás közben. Ugyanis ebben a formában,amikor használja a ragasztót, tilos. Nem hiszem, hogy ezvalakiben is felmerül, vagy késztetést érzett volna az emlí-tett cselekvésre, hogy azt tiltani kellene. (Ha mégis, akkorszerintem forduljon orvoshoz.)

Az utolsó mondatban szintén találtam kivetnivalót.Szerintem ez az elõzõhöz tartozik, nem kellett volna szét-választani. S a már említett „meiegvíz”-en kívül az„accton” sem helyes, az „öblités” pedig hosszú í-vel írandó.

Nem emeltem ki az összes hibát, de azt hiszem, így is si-került érzékeltetnem, mennyi helytelenséget és rendelle-nességet tartalmaz ez a rövid termékismertetõ. Ami meg-lepett, hogy a vonalkódja „5 99”-cel kezdõdik, eszerint ma-gyar termék. A készítõk, azt gondolom, félreértelmezték aragasztó nyelv fogalmát, létrehoztak egy sajátosat a sajáttermékük számára.

Kern Fanni

Helló?Kikérem magamnak!

Magyarországon szerzett furcsa tapasztalatomról írok.Szlovákiában élek, három éve jöttem Magyarországra ta-nulni. A mindennapi életemben szerzett tapasztalataimegyike az volt, hogy a magyarországi emberek mennyirekedvelik a tegezõdést. Ez a forma túlságosan is háttérbeszorítja a magázódást. Sokszor elõfordult velem, hogy haismerõseimmel betértem egy üzletbe, figyelmeztettek ar-ra, hogy nehogy „Jó napot!”-ot köszönjek a negyven év fö-lötti eladónak, mert még megsértõdik.

Könyörgök! Én 18 éves vagyok, az illetõ akár az apám islehetne! Egy barátnõm elmesélt nekem egy másik megbot-ránkoztató esetet, amelynek fültanúja volt. A történet akövetkezõ. Egy idõs úr bement egy boltba, és „Jó na-pot!”-ot köszönt, mire a 35 év körüli elárusító kisasszony„Helló!”-val felelt neki. Szerintem megdöbbentõ a tiszte-letnek ilyen mértékû hiánya!

Nem tudom, honnan jött ez a magyarországi szokás,mert én a szlovákiai magyarok körében nem ezt tapasztal-tam. Szlovákiában nem tegeznek le egy 40 éves embert akorombeliek, csak ha engedélyt kapnak rá. Elképzelhetõ-nek tartom, hogy ez a szokás az Amerika-utánzás egyik tü-nete. Csakhogy míg az amerikai angolban ez természetes,addig a magyarban korántsem az; s bár ezt sokan elfelej-tik, mi magyarok vagyunk!

Nem szabad megfeledkeznünk a mások iránti tisztelet-adásról, hiszen ha másokat nem tisztelünk, magunkat semtisztelhetjük.

Tóth EszterJókai Mór Gimnázium, Parlando szakkör, Komárom

IV.Ifjúsági melléklet

RejtvényKedves Rejtvényfejtõk!

Állatos táblázatunkat a kapott levelek tanúsága szerint nemis volt egyszerû kitölteni.

A libanyáj és a libafalka megoldást egyaránt elfogadtuk,mert mindegyik általánosan használt kifejezés. De pl. a kondáshelyett nem lehetett pásztort írni, mert feltétel volt, hogy min-den felsorolt szót fel kell használni a táblázat kitöltéséhez. Amiviszont nem volt a felsorolásban, azt nem lehetett beírni. Ígypróbáltuk megelõzni, hogy számtalan variációt küldjenek bekedves megfejtõink, nagyon megnehezítve a dolgunkat.

Akadt, aki öt-hat elnevezést is megírt nekünk egyetlen ál-latra, szebbnél szebbeket. Köszönjük. Ha a megadott szó isköztük volt, természetesen elfogadtuk a megfejtését.

Lássuk hát a jó megoldást!

Állatfaj Hím állat Nõstényállat Utód Közös-

ségük Õrzõjük

1. disznó kan koca malac konda kondás2. birka kos anyajuh bárány nyáj juhász3. kecske bak nõstény gida nyáj pásztor4. kutya kan szuka kölyök falka –

5. liba gúnár tojó pipe nyáj vagyfalka pásztor

6. ló mén kanca csikó ménes csikós

7. szarvas-marha bika tehén borjú gulya gulyás

Jutalmazottak: Általános Iskola, Beszélni nehéz kör,Borjád; Kiss Tiborné, Szombathely; Kátai B. Szabolcs,Csanytelek, Balassi Bálint Gimnázium, Aranyosok köre,Balassagyarmat; Závoczki Júlia, Veresegyház. Gratulálunk!

Új rejtvény!Olvassa el figyelmesen az alábbi levelet, az elsõ betûjétõl az

utolsóig! 90 magyar település neve rejtõzik benne. Vala-mennyit olyan alakban találhatja meg – tehát nem toldalékosformában –, ahogyan valóságosan is létezik.

Kérjük, barangolja be szép hazánkat e játék segítségével,keresse meg a rejtõzködõ falvakat, városokat! Jó utazást kívá-nunk!

Szerelmetes uram!Sáros lovas siet hozzád, hogy e levél hamar érjen ke-

zedbe. A hont védeni légy bátor, nagy a tét!Velem nincs baj. Az õsi lak áll, a négyes alap erõs. A

torony téglás, galambok ülnek a tetõn. Az udvar tágas,gödre nincs, közepén kõkút, körötte korlát, a káva pere-mén zöld moha. Békés hely.

A dombos birtok meszes, rosszul terem, sáska is járta.De ne bánd, a hét halom melletti csurgó vize bõ, a pataksebes folyás. Partja fás, bokros, szép liget nõtt mára, nemtar a vidék, sok a gomba is. A tóban kárász, keszeg úszkál,nádas övezi. Mellette szép kert, kék som, komló, tök,piszke virít benne. Árpás mezõd csõsz vigyázza, mérges,ha idegen bak megdézsmálja, heves a vére.

Három fiad már nyalka legény. Gyula jó lövõ, ked-vence a nyúl és a szarvas. Jenõ a ludas, darvas, madarashelyeket kedveli. Oros az olasz ötvös munkáját lesi szí-vesen, bár lehet, hogy hajós lesz. Az ács, a tárnok és a papmár vének, ez kicsit fáj. Az aszaló és a fonó jól mûködik.Kecskéd szapora, a sonkád elfogyott, de szalonna és rummég akad. A kulcs nálam van, asszonyod jó õr, ne félj!

A sarud nem szakadt el? A telek hidegek-e arra? Aszûr és a bekecs – amit a mór visz neked –, jó meleg.

Érd meg a gyõzelmet! Hazavárlak!Forró öleléssel, hites asszonyod, Zsuzsánna.Kelt Palotás, az 1678-dik esztendõben, császár ha-

vában

A barangolás után ne felejtse el megírni a megfejtést!Cím: Jókai Mór Gimnázium, Parlando szakkör, 2900 Ko-

márom, Táncsics M. u. 32.A beküldési határidõ: 2010. május 31. A helyes megfejtõk

közül öten könyvjutalomban részesülnek.

Üzenet LészpedrõlA lészpedi iskola egyik román tanító nénijével (Ramona)

indítunk útjára egy pályázatot, aminek a lényege a helyi ha-gyományok ápolása, megörökítése lenne. Számára a pályázatfontos, számomra az itteni, lészpedi (és tágabb értelembenmoldvai csángó) hagyományok megõrzése, valamint egyér-telmû hasonlóságának kimutatása a más magyarok lakta vi-dékekkel. Nagyon fontos lenne, hogy romániai magyar tan-nyelvû intézetek is legyenek ebben a „projektben”, hogy gye-rekeim többszörösen megbizonyosodhassanak arról: másokis tanulnak és beszélnek magyarul Romániában. Ugyanakkoranyaországi iskolákat is be akarunk vonni, mert az õ jelenlé-tük az itteni román kollégák számára is egyértelmûen képvi-seli a magyarságot, a magyar partnert.

A pályázatot a Bákó megyei tanfelügyelõség jóváhagyásá-val és beleegyezésével, valamint részvételével hirdetjük meg,ezért némi pontokat is lehet a román oktatási rendszertõl kö-vetelni. (A „projektben” román iskolák is részt vesznek, jólenne azt látnom, hogy a moldvai magyarság miben hasonlítehhez vagy ahhoz a kultúrához, remélve, hogy az eredménymeggyõzõ lesz.)

A pályázat indulási szakaszában bizonyos egyházi ünne-pek rajzban történõ megörökítése lenne a feladat (Mikulás,karácsony, húsvét). A további teendõket majd menet közbenegyeztetjük. A lényeg, hogy a beérkezõ munkákat kiállítjuk,majd körbeküldjük mindenkinek, hogy mások is rendre meg-szemlélhessék a többiek munkáját. Vándorkiállítás lehetne aszakszerû megnevezése. Bízom benne, hogy a közös munkaeredményét bármelyik résztvevõ büszkén mutathatja majdfel hivatalos fórumokon is.

Elõször arra kérnék mindenkit, hogy jelezze részvételiszándékát, adja meg a kapcsolattartó személy e-mail címét ésmobilszámát, az iskola hivatalos megnevezését, hogy rövide-sen körbeküldhessem a pályázat adatlapját, ezt mindenki le-pecsételhesse és iktatószámmal lássa el. Abban már mosttudnátok segíteni, hogy magyarul egy szépen csengõ megne-vezése legyen a pályázatnak. Románul így van: De la lumeadunate si-napoi la lume date. Amibõl én erre gondoltam:Szájról szájra, szájból szájba; vagy: Mi is kaptuk, továbbad-juk...

Köszönettel, Márton Attila,lészpedi tanító bácsi