TÁRSADALOM- ÉS ÉLETMÓD-TÖRTÉNETI

KALANDOZÁSOK TÉRBEN ÉS IDŐBEN

A NYUGAT-DUNÁNTÚLI VÉGEKTŐL A KÁRPÁTOKIG

A kötet a TÁMOP–4.2.2/B–10/1–2010–0014, „TEHETSÉGTÁMOGATÁS A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM KILENC TUDOMÁNYÁGÁBAN” c.

projekt t|mogat|s|val valósult meg.

Társadalom- és életmód-történeti kalandozások térben és időben A NYUGAT-DUNÁNTÚLI VÉGEKTŐL A

KÁRPÁTOKIG

Szerkesztette: J. Újváry Zsuzsanna

Piliscsaba, 2014

Társadalom- és életmód-történeti kalandozások térben és időben A nyugat-dun|ntúli végektől a K|rp|tokig

Szerkesztette: J. Újváry Zsuzsanna

Kiadja a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar

Felelős kiadó: Szuromi Szabolcs Anzelm

Tördelőszerkesztés, nyomdai előkészítés: Fodor Krisztina Dóra

Borítóképek: 1. török katon|k (OSZK)

2. magyar nemes (Régi erdélyi viseletek) 3. sz|sz polg|r (Régi erdélyi viseletek) 4. székely di|k (Régi erdélyi viseletek)

© J. Újv|ry Zsuzsanna, a szerzők

ISBN 978-963-308-199-0

5

Tartalomjegyzék

J. ÚJVÁRY ZSUZSANNA: Bevezető ................................................................................................... 7

I. A határ mentén TATÁR SAROLTA: Az Osli nemzetség Sopron megyében..............................................11

II. A nyugat-dunántúli oszmán-magyar végvidéken J. ÚJVÁRY ZSUZSANNA: A Batthy|ny csal|d levélt|r|ban őrzött magyar nyelvű török levelek kiad|s|ról és tematik|j|ról .....................................37

TARKÓ ILONA: Egy magyarorsz|gi török rab viszontags|gai: Alis|n aga sarcgyűjtő útjai .......................................................................................................47

KANÁSZ VIKTOR: Jezsuit|k a török kori Kanizs|n ...........................................................55

III. Főurak és familiárisok MARTÍ TIBOR: Gr. Esterh|zy L|szló – egy fiatal nyugat-dun|ntúli arisztokrata katonai karrierje ................................................................................................67

BALOGH MÁTÉ: Főúr és famili|ris viszonya id. felsők|ldi K|ldy Ferenc Batthy|ny II. Ferenchez és Lobkowitz Poppel Év|hoz írt levelei alapj|n ......77

NAGY-TÓTH MÁRIA: Patikusok és patikus famili|risok: Batthy|ny I. Ád|m és felesége, Formentini Auróra Katalin patikasz|ml|i (1650–1654) ...................................................................................................93

IV. "Az házasság dolga […] Istenen áll." NAGY MÁRTON KÁROLY: „a méltós|gos Teleki famíli|ba lött bépl|nt|l|som” Árva Bethlen Kata a Teleki csal|d rendszerében ..................................................... 119

BAROS-GYIMÓTHY ESZTER: H|zass|gkötési szok|sok Csetneken az evangélikus és a katolikus anyakönyvek tükrében 1730 és 1807 között ................................................................................................................ 153

6

V. Peregrinusok és hivatásos követek KOVÁCS KATALIN ANITA: Pataki Istv|n, egy peregrinus viszontags|gai naplója tanús|ga szerint ...................................................................... 203

HÁMORI NAGY ZSUZSANNA: A konstantin|polyi követek megélhetése az 1620-as években ................................................................................................................ 227

SZIRTES ZSÓFIA: Georg Klockner szebeni sz|sz tan|csos bécsi követj|r|sa (1691–1692) ........................................................................................ 239

VI. Thököly Imre, a "kuruc fejedelem" KARDOS TÍMEA: T|rsadalom- és életmód-történeti elemek Thököly Imre 1693‒1694. évi naplóbejegyzéseiben ............................................ 255

TÖRTEI RENÁTA: Thököly és a török kérdés a spanyol nemesi levelek tükrében. Thököly Imre személyének és tevékenységének megítélése a korabeli spanyol t|rsadalom körében .............................................. 265

VII. A feudalizmus peremén TÉGLÁS GYULA: A Felső-Kiskuns|g t|rsadalma a redempciótól a polg|ri forradalomig (1745–1848) ............................................................................. 277

7

J. ÚJVÁRY ZSUZSANNA

Bevezető

Jelen kötet a P|zm|ny Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és T|rsadalomtu-dom|nyi Kar|n, a Történettudom|nyi Doktori Iskola T|rsadalom- és Életmódtörténeti Csoportj|nak 2013. november 29-ei konferenci|j|n elhangzott előad|sokat adja közre. Vannak olyan szerzők, akik m|sik csoportban végezték doktori iskolai tanulm|nyaikat, de kutat|saik sor|n izgalmas életmód-történeti kérdésekkel tal|lkoztak, s azokat szívesen mutatt|k be konferenci|nkon: Kov|cs Katalin Anita, Nagy M|rton K|roly és Tégl|s Gyula. Balogh M|té és Kardos Tímea még csak most fognak becsatlakozni a doktori iskol|ba, míg Kan|sz Viktor jelenleg egyetemi hallgató.

E kötet valóban fölöttébb sokszínűre sikerült: az első cikk – Tat|r Sarolta toll|ból – a nyugati hat|ron birtokos, eredetileg hat|rvédelemre odatelepített besenyő ere-detű nemzetségek egyikével, az Osli csal|ddal foglalkozik. Ehhez a tém|hoz kapcso-lódik, de m|s kontextusban a következő fejezet – „A nyugat-dun|ntúli oszm|n–magyar végeken” –, amely a kétsz|z-h|romsz|z évvel későbbi oszm|n–magyar élet-hal|l harcok, illetve kényszerű szomszéds|g különféle vetületeit mutatja be. A cso-port vezetője, J. Újv|ry Zsuzsanna a Batthy|ny csal|d levélt|r|ban tal|lható magyar nyelvű török levelek kiad|si kérdéseit, illetőleg sokrétű tematik|j|t mutatja be ta-nulm|ny|ban; oszm|n főtisztek béketörekvéseiről, falvakat hódoltatni akaró szp|-hik mohós|g|ról vagy éppen egyszerű, foglyul esett szerencsétlen török katon|k kifoszt|s|ról, utolsó reményük szertefoszl|s|ról egyar|nt olvashatunk. Úgy is fo-galmazhatn|nk, hogy a török kor alulnézetben t|rul fel az olvasó előtt; a Tarkó Ilona |ltal megidézett török rab, Alis|n aga sarcgyűjtési k|lv|ri|ja éppúgy mikrotörténelem, mint Nagy-Tóth M|ria patikusainak életútja, akik a Batthy|nyakat szolg|lt|k. Balogh M|té a famili|risok egyik pregn|ns csal|dj|nak tagj|t, a megyei szinten is politiz|ló id. felsők|ldi K|ldy Ferencet, míg Martí Tibor a m|r húszévesen jelentős pozíciókat betöltő, |m életét a török elleni harcokban fia-talon fel|ldozó Esterh|zy L|szló grófot mutatja be.

Apró részletekből rakta össze Kan|sz Viktor azt az |tfogó képet, amely a török kori Kanizs|n misszon|ló jezsuit|k ténykedését mutatja be – azt gondoln| az olva-só, hogy a v|r elfoglal|sa ut|n (1600-tól) megszűnt a magyar, illetve a keresztény élet a v|rosban, de ez nem így történt.

A következő fejezet címéül szolg|ló idézet, „A h|zass|g dolga Istenen |ll”, Bat-thy|ny I. Ád|mtól sz|rmazik, de szinte mindenki ekként gondolkodott abban a korban. Nagy M|rton K|roly Árva Bethlen Kata levelezése és Önéletír|sa alapj|n mutatja be az asszony elhúzódó k|lv|ri|j|t, küzdelmét az örökség megtart|s|ért, valamint az ir|nta rosszindulatú rokonok elleni fellépését egy boldog, de rövid h|-zass|g ut|n. Baros-Gyimóthy Eszter tanulm|nya hosszú évek gondos és aprólékos anyaggyűjtése és -rendezése, illetve analízise nyom|n született meg; a felvidéki

8

Csetnek XVIII. sz|zadi evangélikus és katolikus h|zass|gi szok|sait ismerhetjük meg belőle.

A korabeli élet egy m|sik vetületét l|ttatja „A peregrinusok és hivat|sos követek” c. fejezet. Kov|cs Katalin Anita az alig ismert Pataki Istv|n erdélyi di|k kalandos nyugat-európai utaz|s|ról ír annak naplója alapj|n, míg H|mori Nagy Zsuzsanna a kor legerősebb nagyhatalm|nak, az Oszm|n Birodalomnak főv|ros|ban rezide|ló nyugat-európai és erdélyi követek életfeltételeiről, éves kiad|sairól rajzol igen plasztikus képet. Szirtes Zsófia az 1691-92. évi Bécsben tett erdélyi követj|r|s ér-dekérvényesítési kisérletéről rajzol plasztikus képet; ennek volt egyik tagja Georg Klockner.

A Thököly Imre, a "kuruc fejedelem" című fejezetben Kardos Tímea a kuruc ki-r|ly emigr|cióbeli udvartart|s|t, az ünnepekhez és hétköznapokhoz kapcsolódó szertart|sokat, étkezéseket, a mindennapi élet apró mozzanatait vonultatja fel. Bő-ségesen ír a fejedelem betegségeiről is. Törtei Ren|ta kutat|sai sor|n - meglepő módon - igen sok adatot tal|lt a korabeli spanyol főnemesség levelezésében, illető-leg kiadv|nyokban, főleg az 1685 - 1690 közötti évekből - s nem mindegyik ellensé-ges módon nyilatokzik a Habsburg-ellenes, evangélikus "l|zadó" fejedelemről.

A kötetet z|ró tanulm|nyban Tégl|s Gyula a felső-kiskuns|gi t|rsadalmat mu-tatja be, amely valóban a feudalizmus peremén |llt: ott a redemptus gazd|k, de még az irredemptusok sem al|vetett jobb|gyokként tengették életüket, hanem szabad parasztokként lehetőségük volt az anyagi és a t|rsadalmi felemelkedésre.

Mind a szerzők, mind a szerkesztő örömmel aj|nlja a tisztelt Olvasók figyelmébe a kötetet.

Budapest, 2014. m|jus 20.

9

I. A HATÁR MENTÉN

10

11

TATÁR SAROLTA

Az Osli nemzetség Sopron megyében

Az Osli nemzetség története több évsz|zadot és több magyarorsz|gi megyét ölel fel. Történetének kutat|sakor először eredete keltett bennem tudom|nyos érdek-lődést a nemzetségnek mag|nak és több tagj|nak idegenszerű nevei miatt. Ez tulaj-donképpen nem meglepő, hiszen a besenyő nyelvet a kipcsak nyelvek közé sorolta m|r Németh Gyula.1 Györffy György is ezen vélemény alapj|n foglalkozott a bese-nyőkérdéssel.2 A besenyők nyelvi hagyaték|t Ligeti Lajos tekintette |t, nem c|folva a kipcsak török elméletet.3 De m|r ezt a meg|llapít|st megelőzően is több elmélet született a nemzetség eredetéről.

A NEMZETSÉG NEVEI

Nagy Imre a magyar honfoglal|s előtt itt lakónak vélte, de nem hat|rozta meg közelebbről eredetét. Nagy Iv|n törzsökös magyar nemzetségnek tartotta. Horv|th Istv|n a név alapj|n valamilyen idegen eredetűnek vélte.4

Pór Antal szerint a nemzetség neve a latin Asellus/Anselmus szl|vra fordított névből sz|rmazik, és a nemzetség a Kulpa vidékéről költözött Sopron megyébe.5

Nagy Géza azt igyekezett bizonyítani, hogy az Osli/Osel név a besenyő/kun vi-déken keletkezett, és annak hangtörvényei szerint módosult Osluv|, ami a magyar hangfejlődés folyt|n Osl, Osli alakot vett fel.6

Gombocz Zolt|n elfogadja Nagy Géza elméletét, miszerint a név Osul besenyő vezér nevével azonos, de nem teszi mag|év| annak etimológi|j|t, miszerint a név az uszlu/usztlu szóból sz|rmazik, amelynek jelentése: „bölcs, értelmes”.7 Szerinte a besenyő török Aslu név – jelentése valamilyen gabonaféle – az ómagyarban Aslu/Oslunak hangzott, ami a mai nyelvben Ostt| fejlődött; a nemzetség egyik |g|t

1 NÉMETH Gyula, Die Sprache der Petchenegen und Komanen: Bibliotheca Orientalis Hungarica II, Budapest - Leipzig 1932, 50–59. 2 GYÖRFFY György, Besenyők és magyarok = KcsA = Kőrösi Csoma Archívum, I. kieg. köt.,1939, 397–500. 3 LIGETI Lajos, A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglal|s előtt és az Árp|d-korban, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986, 506, 534., passim. 4 Ezeket a nehezen beszerezhető XIX. sz|zadi szerzőket Belitzky J|nos tekintette |t. BELITZKY J|nos, Sopron v|rmegye története. I. Budapest, 1938, 380. 5 PÓR Antal, Az Osl-nemzetség története a XIII. és XlV. sz|zadban, Turul, 8. füzet, 1890, 153–200. 6 NAGY Géza, Árp|dkori személyneveink és az Osl nemzetség eredete, (Első közlemény.), Turul, 2. füzet, 1891. 7 NAGY Géza, Az Oslu nemzetség eredete, Turul, 1892, 75–83.

12

Ostffynak hívt|k.8 Etimológi|j|t |tvette Kiss Lajos is, aki az Osl/Osly névnek a török ašlïγ ~ ašlïq „gabona, búza” szavakból való magyar|zat|t fogadta el9.

Baski Imre turkológus szerint, akivel e tanulm|ny ír|s|nak alkalm|ból konzul-t|ltam,10 a Gomboczra utalva idézett kun adat hib|s. Az *ašlï etimonnal az a gond, hogy a „búza, gabona” stb. fogalomkörre nincs analógia a régi török etnoními|ban. A szó a középkipcsakban ašlïq alakban volt meg. Mivel a besenyő nyelv kihalt, és csak a nyolc besenyő törzs neve, valamint néh|ny személynév és ritka helynév ma-radt meg, nem vethetjük össze ezeket az adatokat egy mai közösség adataival. Né-meth Gyula és Ligeti Lajos fent idézett nézeteinek alapj|n Baski Imre a következőképpen véli: „ha feltételezünk egy XIII. sz|zad m|sodik fele előtt |tvett *aslï alakv|ltozatot, az esetleg »Osl« alakban maradhatott volna meg, ami nem képzelhe-tő el ilyen szóvéggel. Ha meg Osly ~ Osli ~ Oslu alakban maradt fenn, nem lehet elég korai, nem lehet besenyő eredetű. Arról nem is beszélve, hogy a szókezdő a- meg is maradhatott volna a magyarban!”11 Az ómagyarban (szóvégen) többféle m|ssal-hangzó-torlód|s volt és maradt meg.12 A réshang + z|rhang (pl. -st-) ar|nya eléri a 60%-ot is az ómagyar helynevekben.13 Azonban ezeknek a m|ssalhangzóknak az ar|nya jelentősen csökkent az ómagyar kor óta. A törökben abszolút szóvégen -šl m|salhanzó-kapcsolat nem fordulhat elő.

A nemzetség neve Osl és Osli/Osly alakban is előfordult a forr|sokban. Etimoló-gi|j|t egyelőre megoldatlannak kell nyilv|nítanunk. A besenyő kapcsolatot elfogad-hatónak tal|ljuk, mivel a forr|sok csak egyetlen Ozul/Oslu nevű személyt említenek: egy „kunnak” nevezett hadvezért, aki a kerlési csat|ban Salamon, Géza és L|szló ellen harcolt.14 Györffy szerint besenyőnek kellett lennie, mivel a kunok 1068-ban még nem jelentek meg Európ|ban.15 A feltételezés ann|l valószínűbb, mert a XIV. sz|zadban és a XV. sz|zad első felében a csal|d egyik |g|t Kun ragad-v|nynévvel illették, annak ellenére, hogy az Osli nem birtokai nem kun sz|ll|sterü-leten feküdtek.16 Györffy Györgynek Anonymus szövegéről készített analíziséből tudjuk, hogy a besenyőket részben a kunokkal azonosított|k a XIII. sz|zadban, mi-kor a kunok először megjelentek Európ|ban, mivel a kor|bban megismert bese-nyőkre emlékeztettek, és a kor|bbi besenyő sz|ll|sterületen telepedtek le.17

8 GOMBOCZ Zolt|n, Az Oslu nemzetségnév eredete, Magyar Nyelv, 1924, 23-24. 9 KISS Lajos, Földrajzi Nevet Etimológiai Szót|ra, 1988, II: 288. (A tov|bbiakban: FNESz) 10 BASKI Imre turkológus szóbeli közlése. Szíves segítségét itt köszönöm meg. 11 BASKI Imre levélbeli közlése, amit itt ismételten köszönök. 12 RÁCZ Anita, Újra az ómagyar helynevek m|ssalhangzó-torlód|sairól = Magyar nyelvj|r|sok, XLI, Köszöntő Nyirkos Istv|n 70. születésnapj|ra. Szerk.: Hoffman Istv|n – Kiss Tam|s. Debrecen, 2003, 497–507. 13 B. LŐRINCZY ÉVA, A magyar m|ssalhangzó-kapcsolód|sok rendszere és törvényszerűségei, Budapest, 1979. 14 Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis arpadianae gestarum. I-II. Ed. E. Szentpétery, Budapest, 1937-8. Reprint Nap Kiadó 1999. SRH I., 366 – 369. (A tov|bbiakban: SRH) 15 GYÖRFFY György, A magyars|g keleti elemei, Gondolat, Budapest 1990, 115–116. 16 NAGY Géza 1892, 82.; Sopron v|rmegye története. Oklevélt|r I-II. Szerk: Nagy Imre. Sopron 1889–1891. (A tov|bbiakban: S), I. 307., 390., 528., 537., 562., 595. 17 GYÖRFFY 1990, i. m. , 109.

13

Nézzük most a név előfordul|s|t. A Baski Imre |ltal felvetett probléma az Osl/Osli hangv|ltoz|sra utal. Baski szerint az -sl m|ssalhangzó-kapcsolat egyetlen ómagyar helynévi előfordul|sa: 1274: Oslteluke. A név először a XIV. sz|zadi króni-kakompozícióban fordul elő, ahol az 1068-ban az orsz|gba betörő pog|nyok vezé-rét, a Gyula nevű „kun fejedelem” szerviensét Osulnak nevezik: „Quod cum vidisset princeps militie paganorum, nomine Osul, qui fuit serviens Gyule ducis Cunorum…”18 Osul lehet az Oslu hang|tvetéssel alakult v|ltozata, de ugyanez a hangtani folyamat ellenkező ir|nyban sem kiz|rt. Valóban, a Budai Krónika XIV. sz|zadi szövege Oslu néven említi ugyanezt a „kun vezért”, aki 1068-ban betört az orsz|gba: „Princeps milicie Paganorum, nomine Oslu, qui fuit serviens Gyule ducis Cunorum...”19 Teh|t a korabeli magyar nyelvben a név két v|ltozata fölcserélhető volt egym|ssal. A nem-zetséget csak egyszer nevezik Osulnak, 1291–1300-ban.20 Az Osul név vari|nsa, az Oslu név 1220-ban,21 1222-ben,22 1228-ben,23 1232-ben,24 1233/1211-ben,25 1235-ben,26 1237-ben,27 1240-ben,28 és 1278-ban29 fordul elő írott dokumentu-mokban. A legtöbb forr|sban azonban az Osl v|ltozatot tal|ljuk: 1214/1269-ben,30 1221/1274-ben,31 1224/1331-ben,32 1227-ben,33 1230-ban,34 1238-ban,35

18 SRH I, 367. 19 Chronicon Budense, ed. I. PODRAHDCZKY József, Buda, 1838, 128. 20 Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. Unter bearb. u. Vorarb. von Irmtraut LINDECK-POZZA. Die Urkunden von 1271–1301, Graz – Köln 1955, Verl. Hermann Böhlaus Nachfl. (Publikationen des Institutes für Österreichische Geschichtsforschung 7. R.). (A tov|bbiakban: UB II.) UB II: 334 21 Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. Unter bearb. u. Vorarb. von W. GOLDINGER, E. ZÖLLNER und R. NECK bearb. von Hans WAGNER. I. Bd. Die Urkunden von 808 bis 1270. Graz – Köln 1955, Verl. Hermann Böhlaus Nachfl. (Publikationen des Institutes für Österreichische Geschichtsforschung 7. R.). (A tov|bbiakban: UB I.) UB I:77 22 WENZEL Guszt|v, Árp|d-kori Új Okm|nyt|r. Pest, 1860, Budapest, 1874. VI: 407 (A tov|bbiakban ÁÚÓ). 23 UB I: 115 24 UB I: 142 25 Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenburgen. I–IV. Von Franz ZIMMERMANN, Carl WERNER, Georg MÜLLER, Gustav GÜNDISCH, Hermannstadt, 1892–1937. (A tov|bbiakban: ZW), ZW I: 58; EO I:177 (EO = Erdélyi Okm|nyt|r. Oklevlevelek, levelek és m|s ír|sos emlékek Erdély történetéhez. I. 1023–1300. (Siebenbürgener Urkundenbuch. Urkunden, Briefe und andere schritfliche Zeugnisse zur Geschichte Siebenbürgens. I. 1023—1300). Bevezető tanulm|nnyal és jegyzetekkel regeszt|kban közzéteszi JAKÓ Zsig-mond, Budapest, 1997. 26 A Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története. Geschichte des Benediktinerordens von Pannonhal-ma/Martinsberg). I–XIII/B. Kiadja a pannonhalmi Szent-Benedek-rend. Szerk. ERDÉLYI L|szló – SÖRÖS Pongr|c, Budapest, 1902–1916. PRT I: 747. (A tov|bbiakban: PRT) 27 UB I: 172 28 ZW I: 69, EO I: 185 29 UB II: 107 30 UB I:66 31 UB I: 87 32 UB I: 98 33 UB I: 112 34 UB I: 124 35 UB I: 186

14

1246/1247-ben,36 1250/1254-ben,37 1256-ban,38 1261-ben,39 1262-ben,40 1264-ben,41 1269-ben,42 1272/1275-ben,43 1274-ben,44 1279-ben,45 1280-ban,46 1283/1297-ben,47 1284-ben,48 1290-ben,49 még egyszer 1290-ben,50 1294/1316-ban,51 1297-ben,52 1300/1322-ben.53 Az Osli névv|ltozat jóval ritk|bban fordul elő, de m|r ez is igen kor|n felbukkan a forr|sokban: a XI. sz|zad végén a bakonybéli ap|ts|g 1086-ra dat|lt birtokösszeír|sa szerint a S|r nevű birtokon élt egy Osli nevű szolga.54 1232-ben Péter comes Oslie comes rokon|nak nevezi mag|t.55 1291-ben a név Oschlie, 1292-ben Oschli form|ban, vagyis németes helyesír|ssal van írva.56 Ez az ír|smód egyértelművé teszi, hogy az esetleg többféleképpen olvasható alakokat is s-sel ejtették. Ez maga lehetetlenné teszi, hogy az uslu (olv.: uszlu) szóról lenne szó, hiszen az Osl alakot mindig s, és nem sz hanggal ejtették, még azut|n is, hogy a névforma Ostffyv| alakult. 1322-ben a Kanizsaiak őse Osly nembelinek ne-vezi mag|t.57 Teh|t az Osli/Osly névv|ltozat ugyan ritk|bb, de nem kései fejlemény. Az is bizonyos, hogy az Oslikat nem Osli falu ut|n neveztek Osl-i-nak, hiszen a falu

36 UB I: 217 37 UB I: 237 38 UB I: 251 39 UB I: 272 40 UB I: 276 41 UB I: 302 42 UB I: 359-360 43 UB II: 16-17 44 ÁÚO IV: 35, Gy II: 178, EO I: 235 45 Árp|d-kori oklevelek 1095–1301. Codex diplomaticus Arpadianus. (Arpadenzeitliche Urkunden 1095–1301. Codex diplomaticus Arpadianus) Közzé teszi ifj. KUBINYI Ferencz, Pest, 1867. (Magyar Történelmi Emlékek. Monumenta Hungariae historica I). Kub I: 110 (Tov|bbiakban Kub I.) 46 Hazai Oklevélt|r 1234–1536, szerk. NAGY Imre – DEÁK Farkas – NAGY Gyula, Budapest, 1879. 88 (Tov|bbiak-ban Hokl.) 47 UB II: 170 48 UB IV: 363 49 Hazai Okm|nyt|r, Győr, 1865–Budapest, 1891. VII: 213 (Tov|bbiakban HO). 50 SZENTPÉTERY Imre, Az Árp|d-h|zi kir|lyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. (Kritisches Urkundenregister der Könige aus dem Arpadenhaus. Regesta regum stirpis Arpadiane critico diplomatica.) I–II. I/1. Szerk: SZENTPÉTERY Imre. Budapest 1923–1943. II/2-3, szerk. SZENTPÉTERY Imre – BORSA Iv|n, Budapest, 1961 II/4. Szerk. BORSA Iv|n, Budapest, 1987, II: 2–3: 419. (Tov|bbi-akban Sztp). 51 UB II: 292 52 UB II: 305 53 HO VIII: 411 54 Diplomata Hungariae Antiquissima accedunt epistolae et acta ad historiam Hungariae pertinentia. Volumen I ab anno 1000 usque ad annum 1131. Edendo operi praefuit Georgius GYÖRFFY, Budapestini, 1992. DHA I: 254 (Tov|bbiakban DHA). 55 UB I: 138 56 UB II: 244 és 274, S I, 58-59. A ír|smód németes jellege bizony|ra összefügg azzal a ténnyel, hogy az okleve-let a bécsújhelyi német lovagokkal kötött bérlettel kapcsolatban adt|k ki. 57 Zala v|rmegye története. Oklevélt|r, szerk. NAGY Imre – VÉGHELY Dezső – NAGY Gyula. I–II, Budapest 1886–1890. 163. (Tov|bbiakban Zal I.)

15

neve Osl és Osli névv|ltozatban is említtetik: 1230-ban Osl,58 1409-ben pedig Osli néven, teh|t -i hanggal a végén.59

Az a tény, hogy a magyar nyelvben értelmezhetetlen névnek öt v|ltozata (Osul, Oslu, Osli, Osl > Ost) alakult ki, annak idegen eredetére utalhat. Lehetséges, hogy a „kun vezér” Oslu nevében a török -lI (li/lı/lu/lü) melléknévképzőként jelenik meg, vagyis a név jelentése „Oshoz hasonló” lehet. Kérdés, hogy mit jelent az Os. Minden-esetre a nemzetség neve annak tagjai sz|m|ra is rendkívül fontos lehetett, hiszen azt öten is viselték.60

Ezenkívül az Osli nemben többször előfordulnak „besenyőgyanús” nevek. Első-nek kell említenünk a biztosan törökből magyar|zható Szatm|r nevet. A nemzetség tagja volt Zothmar, akinek fi|t, Miklóst említik a forr|sok 1234-ben,61 1237-ben62 és 1239-ben. Kiss szerint a sat- előtagban tal|n a török ’elad, kereskedik’ ige rejtőzik.63 A keleti török anyagban több nevet is képeztek ebből a sat- ’elad’ tőből, pl. Satmyr, Satmyš, Satma, Satmaz, Satty stb.64 Ezekből keletkezett a magyar helynevekben Szatm|r (satmyr) és Szatymaz (Satmaz).65

A nemzetség Agyagosi |g|ban többen viselték a Súr nevet, pl. 1256: Svvr de genere Osl. Gombocz szerint a Súr név sz|rmazhat a čúr besenyő törzsnévből,66 Györffy szerint viszont nem.67 Feltűnő, hogy ez a név az Árp|d-korban szinte csak az Osli nemzetségben volt haszn|latos (összesen két személy).68 Nagy Géza szerint a név a török čúra ’sólyom’ szóból sz|rmazik,69 amely Gombocz szerint perzsa jöve-vényszó a kun nyelvben. A besenyő törzs neve nem ezzel, hanem a türk feliratokból ismert čúr méltós|gnévvel függ össze.70 Baski Imre szavaival: „A Súr név sz|rmaz-hat a (čor ~ čur ?) méltós|gnévből, de kétséges ennek a méltós|gnévnek a kunban és ugyanúgy a besenyőben való haszn|lata is. Eddigi adataink szerint csup|n az ótörökben (türk, kaz|r, ujgur) fordul elő személynevekben az al|bbi jelentések-kel:

58 S I: 17 59 S I. 603. 60 FEHÉRTÓI Katalin, Árp|d-kori személynévt|r, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004. 606. 61 WENZEL Guszt|v, Árp|d-kori Új Okm|nyt|r. Pest, 1860 – Budapest 1874. VI. 551 (Tov|bbiakban ÁÚÓ) 62 FEJÉR György, Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. I-XI. Budae, 1829–1844. IV. 1.77 és 146. (Tov|bbiakban F.) 63 KISS 1988, II. 533. 64 RÁSONYI L|szló-BASKI Imre, Onomasticon Turcicum, vol. II, Bloomington Indiana, 2007. 644b. (A tov|bbiak-ban: Onomasticon i. m.) 65 KISS 1988 II, 533 66 GOMBOCZ 1924, 24. Itt kell megemlítenünk, hogy a több etnikai csoportok neve lett e címből Belső-Ázsi|ban, ld. TATÁR M|ria Magdolna, Some Central-Asian Ethnonyms among the Mongols = Bolor-un gerel. Crystal-splendor. Tanulm|nyok Kara György tiszteletére I, Budapest 2005, 770–771. 67 GYÖRFFY, 1990, 175. 68 FEHÉRTÓI, 2004. 736. 69 NAGY, 1892, 79. 70 GOMBOCZ, 1924, 23–24. Egyébként ez gyakori török személynév több lehetséges jelentéssel, vö. RÁSONYI - BASKI, Onomasticon I, i. m., 211–212a.

16

1. (title) ‘one of the leaders of the five oq of the left wing of the nation’. 'Among the Western Kök Türks the title čur was associated with the left wing of the nation, composed of the five "arrows" (oq ) of the Dulo. Each of the oq was ruled by a čur."71; 2. (title) ‘chief of the bägs who ruled a part of the country led by a yabγu or a šad ’ (he wasn’t a member of the dynasty and had no independent army).72” A cím valóban nem adatolt m|sutt, a név azonban igen, mégpedig a csuvasban és a szintén kipcsak csoportba tartozó kazakban, karakalpakban is.73

Kor|bban Baski Imre prób|lkozott a Karacsór személynévi eredetű kuns|gi helynév ötletszerű magyar|zat|val.74 A következő szavakat vonta ide: „kazak nyelvi p|rhuzamok alapj|n: sor (~šor) ‘szikes tó’, pl. Qara-sor ‘Fekete szikes tó’, Šor-quduq ‘Szikes kút, Sós kút?’, kirgiz šor ‘szik(es)’, kirgiz šor II. ‘baj, szerencsétlenség’, kirgiz sur (szín), qara sur ‘sötétkék (lószín), barna (ember)’. Egy kazak nemzetség a Középső Hord|ban: Qara-šor ‘Fekete (!) szikes tó(?)’. Ugyanott előfordul egy m|sik színnévvel is: Sarïγ-šor, ami ‘S|rga (!) szikes tó(?)’ lehet.” Tov|bb| felvetett még egy lehetőséget: „A kazak šor-nak azonban lehet m|s jelentése is, pl. ‘bőrkeményedés, duzzanat’ (betegség?!), a kirgizben ugyanez čor alakban. A középkipcsakban (Abu-Hayyan, XIV. sz.) a čor egy betegség neve volt.”75 E név eredetének vizsg|lat|t teh|t nem lehet véglegesen lez|rni.

A m|sik „besenyőgyanús” név a Beled/Bheled/Belid/Belud,76 amit Osl comes I. Beled nevű fia és lesz|rmazottai, a Viczai |g viselt (összesen négy személy).77 Gom-bocz szerint a Beled személynév a régi magyar Beel, Bel személynév becéző v|ltoza-ta,78 jelentése a nemzetség belső tagja lenne. A -d képző a magyarban népnevekhez, törzsnevekhez nem kapcsolódik,79 viszont gyakori személynevekben, vagyis sze-mélynévi eredetű nemzetségnévben is lehetséges. Baski Imre szerint is etimonja valószínűleg a magyar bél ’belső’. Ismeretes török személynév a Bel- ’h|t, derék ... t|masz’,80 de ennek magyar kicsinyítő -d képzővel ell|tott alakja csak akkor jöhetne szóba, ha az alapszó vagy név külön is szerepelne a magyarban jövevényszóként vagy jövevénynévként.81 E név teh|t aligha besenyő eredetű.

Tov|bb| Nagy Géza felvetette, hogy az Osli nemben egyszer előforduló Hubcsa név az ómagyar Huba név kicsinyítő képzős v|ltozata. A -csa régi magyar denomin|lis nomenképző, mag|nhangzóra végződő tőhöz is j|rulhatott. A magyar-

71 GOLDEN, Peter B., An Introduction to the History of the Turkic Peoples. Wiesbaden 1992. 72 GOLDEN, Peter B., Khazar Studies: An Historico-Philological Inquiry into the origins of the Khazars. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980. 73 RÁSONYI – BASKI, Onomasticon I, i. m., 209a. 74 l. BASKI Imre, Csagircsa – Török és magyar névtani tanulm|nyok. 1981–2006. Karcag, 2007: 266. 75 E-mail Baski Imrétől, 2014. janu|r. 76 FEHÉRTÓI 2004, 106. A Beled magyar személynévként m|r nagyon kor|n feltűnik: 1138/1329: Beledy, XIII. sz.-tól: Belud ~ Belyd. 77 Kiss szerint a Beled azonos a Bille névvel (FNESZ, 1988, 188), de ez a feltevés kételyeket ébreszt. 78 GOMBOCZ 1924, 24. 79 BENKŐ Lor|nd, Név és történelem. 1992/1998, 150. 80 Onomasticon I. i. m., 141. 81 BENKŐ, 1998, 45–46.

17

ban kicsinyítő vagy becéző képző |ltal|ban ritk|bban j|rul a teljes névhez,82 ez magyar|zhatja a Hubcsa alakot a *Hubacsa helyett. A törökben is gyakori a -čA képző ugyanilyen funkcióban.83 Ennek alapj|n lehetséges, hogy a Hubcsa a Hu-b|ból sz|rmazik. A Huba jelentése, eredete ismeretlen.

AZ OSLI NEM BIRTOKAI

Amíg ezeknek a neveknek az etimológi|ja nincs tiszt|zva, addig nem z|rhatjuk ki besenyő eredetüket, amit az Osli nemzetség egyértelműen keleti eredetű neve valószínűsít. Belitzky feltételezése szerint, ha az Osli nem valóban besenyő volt, akkor az eredeti Osli-birtoktestek a besenyő sz|ll|sterületek közelében, vagyis a Fertő-tavon túl, a Vulka medencéjében és a Fertőtől délre, a Hans|gban, valamint a R|baközben keresendők.84 Teh|t b|r óvatosan, de érdemes összevetni a legkor|b-ban ismert Osli-birtokokat a közeli besenyő helynevekkel vagy olyan helyekkel, ahol a forr|sok szerint besenyők laktak.85 Ez elvégezhető a bizonytalan szófejtések-től függetlenül is.

Abból az elfogadott tényből indulunk ki, hogy az északnyugat-magyarorsz|gi besenyők katonai segédnépek voltak, amit az |rp|si oklevél is bizonyít.86 A XIV. sz|zadi krónikakompozíció szerint a besenyők és a székelyek együtt alkott|k a magyar sereg elővédjét.87 Borosy Andr|s úgy véli, hogy ha a besenyők elővéd (és föltehetően ezért utóvéd is) és könnyűlovasok voltak (nem p|ncélos nehézlovasok), akkor feladatuk lehetett a felderítés is.88 Azonban erről nem szól forr|s. Mag|tól értetődő az a feltételezés, hogy a besenyők feladatai közé tartozott azoknak az or-sz|g belsejébe vezető fontos útvonalaknak a felügyelete és figyelése is, amelyek mellett laktak. Teh|t a következő a kérdés: fölfedezhetünk-e valamiféle összefüg-gést az Osli-birtokok, a besenyők lakhelyei, a hat|rvédelem és az utak között.

E vizsg|lat sor|n elsősorban olyan birtokok jöhetnek sz|mít|sba, amelyek az Osli nemzetség ősi települései voltak, vagy a korai birtoktesthez tartoznak. Ezeket a

82 KÁLMÁN Béla, A nevek vil|ga, Budapest, 2004, 59. 83 Onomasticon I. i. m., suffixes... címszó alatt. 84 BELITZKY 1938. 85 Némi fenntart|sunk van Belitzky kutat|saival szemben: 1937-es cikkében a nyugati hat|r-vidék legtöbb török eredetű helynevét besenyőnek tartotta. Ld. BELITZKY J|nos, A nyugatdun|ntúli és a felvidéki besenyő telepek = Emlékkönyv Domanovszky S|ndor születése hatvanadik fordulój|nak ünnepére, Kir|lyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest 1937, 59–95. Kritik|tlan helynévelemzését Kniezsa Istv|n bír|lta ugyanabban a kötetben, mivel a török eredetű helynevek a besenyőkön kívül m|s török népektől is sz|rmazhattak. Vö. KNIEZSA Istv|n, A nyugat-magyarorsz|gi besenyők kérdéséhez = Domanovszky-emlékkönyv. Budapest, 1937, 323–337 . 86 F. III/1. 362–264 és GYÖRFFY 1990, 127 87 SRH I. 435-436. 88 BOROSY Andr|s, A XI–XIV. sz|zadi magyar lovass|gról, Hadtörténelmi Közlemények 1962/2 (IX. évf.) 119–176.

18

nemzetség legkor|bban ismert tagjaihoz kapcsolható birtokjogi oklevelekből is-merhetjük meg elsősorban.89 A nemzetség minden birtok|nak |ttekintése azonban meghaladja e cikk kereteit. El kellett tekintenünk olyan birtokok t|rgyal|s|tól, ame-lyek helye ismeretlen.

Osli: A csornai alapítólevélben90 Osl villa, teh|t lakott hely. Ír|sos dokumentu-moktól függetlenül is kiemelt fontoss|gú, hiszen a nemzetségnek nevet adó ős pusz-ta személynevéből keletkezett helynév Csorn|tól északnyugatra. Ez a képzési mód a XIII. sz|zadban, teh|t a nemzetségnek első, írott forr|sokból ismert Osli nevet viselő tagja, I. Osli comes (1230) idején m|r h|ttérbe szorult. Ő 1230-ban m|r idős-korú lehetett, hiszen fiai 1220 körül kaptak kir|lyi birtokadom|nyokat. Minden okunk megvan feltételezni, hogy a nemzetség a XIII. sz|zad előtt települt ide, s ez volt ősi fészkük. Egészen a XVII. sz|zadig több, az Osli nemből sz|rmazó csal|d, a Kanizsaiak, az Ostffyak és a Pinnyeiek birtoka volt.91 Ez a megosztotts|g a kor|bbi, közös nemzetségi birtokl|s következménye.

Csorna: Az Osli nem alapította Csorn|n Szent Mih|ly arkangyal tiszteletére a ma is fenn|lló premontrei préposts|got, amelynek pl. 1230-ban is nagyobb birtokado-m|nyokat adtak.92 Ugyanekkor Osl comes fia, I. Benedek a kir|lytól a csornai egy-h|z sz|m|ra 5 m|rk|t érő só-adom|nyt nyert.93 1228-ban II. Andr|s (1205–1235) megerősíti a csornai monostornak Osl comes fiai |ltal adom|nyozott földeket. A földek szomszédjai a nemzetség tagjai voltak, mégpedig Péter comes, Tam|s, „chornai” Istv|n és „chornai” Móric.94 Teh|t a monostor ekkor m|r létezett. A v|ros később részben a préposts|gé, részben az Osli nemzetségé, annak Osli, Móricz, Né-meti |gaié, valamint egyéb töredékeié, tov|bb| az azokból sz|rmazott Ostfiaké, Kanizsaiaké, Bresztolciaké, Lózsiaké, Höflingiaké, Csornaiaké volt.95 Ugyanakkor az idők folyam|n Csorn|nak egyre nagyobb része lett adom|nyoz|s útj|n a monosto-ré.96 Innen terjeszkedtek az Osli nem ivadékai, főleg déli és nyugati ir|nyban.

89 Az 1230-as oklevél alapj|n rekonstru|lható a csal|dfa a XIII. sz|zad elején. Ebben az időpontban több csal|d-tag visel isp|ni és orsz|gos tisztségeket, és eleve ez teszi őket képessé arra, hogy nemzetségi monostort alapít-sanak. Ezek szerint az első ismert ős I. Osl comes. Az Osli nemből valók a Kanizsai, Oslfi (Ostfi) és Pinnyei csal|dok. Vö. KARÁCSONYI J|nos, A magyar nemzetségek a XIV. sz|zad közepéig, Budapest, 1900/1995, Napkút Kiadó, 858–878 és CSÁNKI Dezső, Magyarorsz|g történelmi földrajza a Hunyadiak kor|ban, III kötet, 1897, 622. Por Antal I. Oslit tartja a nemzetség alapító tagj|nak, és úgy véli, hogy a Dr|v|n túlról települt Sopron megyébe. Ez azonban problém|kba ütközik a lesz|rmaz|si rend meghat|roz|s|n|l. Vö. POR Antal, Az Osl-nemzetség története a XIII. és XIV. sz|zadban, Turul 1890, 153-200. 90 S I, 17-8. 91 CSÁNKI, III. 1897, 622. 92 S I. 17. Ezt az oklevelet sz|mított|k kor|bban a csornai monostor alapítólevelének, de II. Andr|s 1228-as oklevele mutatja, hogy a monostor alapít|sa előbb történt. 93 KARÁCSONYI, 1900, 858. 94 F III. 2.145 95 CSÁNKI, III:1897, 591. 96 VAJK Ád|m, A csornai premontrei monostor a XIII–XIV. sz|zadban, Soproni Szemle 2(2010) 139–152., 149. és Anjou-kori Okm|nyt|r I. Szerk. NAGY Imre. Budapest MTA, 1878 – 1920. I – VII. (Tov|bbiakban AO). AO I. 154-55. Nagyobb adom|ny volt pl. 1280-ban Herbord comes fia Herbordé, aki mag|t csornai templom kegyur|nak

19

Horpács: I. Osl comes említi mint öröklött birtok|t a csornai oklevélben.97 A Szent Péter apostolról nevezett itteni |gostonos monostor patrónusai 1358-ban az Osl nemből való Agyagosiak voltak. Az Osl nemből való csal|doké és a csornai pré-posts|gé volt. Csepregtől északra fekszik.98

Beled: Kapuv|rtól délkeletre tal|ljuk.99 Ősiségére utalhat puszta személynévből keletkezett neve, amely a Viczaiak |g|ra jellemző. A nemzetség közös birtokaiból adott itt birtokot Osl comes és fia, Tam|s a csornai monostornak 1230-ban, vala-mint a Herbortyai |g őse, I. Herbord fia, II. Herbord is egy malmot.100 Később is az Osli nembelieké (Oslfiak és Kanizsaiak, Lózsiak, Fiasok, Csornaiak) és a csornai pré-posts|gé volt. 1248-ban Osl fia Tam|s Ekch b|n varasdi főisp|nnal Belüd birtokról egyezkedett.101

Egyébként az Osli nem birtok|ban több Beled nevű helység is volt. R|batam|si faluban Beledfölde (1558-ban említve) és V|rfölde helynevek tal|lhatók.102 Ennek birtokviszonyai bonyolultabbak. Tam|siban nem szól korai forr|s az Osli nem bir-tokl|s|ról. 1322. június 4-én Osli nembeli Imre fia Lőrinc mag|hoz v|ltotta a szom-széd tam|si birtokot.103 1324-ben Vörös Istv|n fiai Damasy birtokukat, amelyet IV. L|szló kir|lytól (1272–1290) kaptak adom|nyba, eladt|k ugyanennek az Imre fia Lőrincnek 60 m|rk|ért.104 Vagyis Tam|siban a Kanizsai csal|d egyik tagja v|s|rl|s-sal szerzett birtokot. Ugyanakkor m|r szomszédja volt a tam|si birtokosoknak, teh|t kellett kor|bbról rendelkeznie tam|si birtokrésszel. A Beledfölde nevet nem adhatta Imre fia Lőrinc, sem az ő utódai, mert ez a név nem öröklődött a Kanizsai csal|dban, csak a Viczai |gban. Feltehetőleg I. Beled birtokolt itt, és az ő birtokrésze valamilyen módon a Kanizsai csal|dban öröklődött tov|bb. Tal|n a csal|dtagok z|logba adt|k egym|snak.105

Volt a Viczaiaknak még egy Beled nevű birtokuk a Moson megyei Patfalva mel-lett is, amelyet 1348-ban höfl|nyi rokonaiknak z|logba adtak.106

Patak: Osl comes csornai adom|nyai között szerepel (1230).107 A csornai pré-posts|gnak később is voltak itt részei.108 Eredetileg azonban nem az Osliké lehetett,

nevezve adom|nyoz Csorna, Erlen, Pertel, Beled, Ujfalu, Horp|cs, Ilmic és Cs|va falvakban több telket és a Vica vize mellett két malmot, S I, 47. 97 S I, 17-18, ÁÚÓ VI. 222. 98 CSÁNKI, 1897, III:611 99 CSÁNKI, III, 1897, 590. 100 S I. 17. 101 ÁÚÓ VII. 266/275. Ekcs valószínűleg azonos az Ákos nembeli Erneyvel, vö. WERTNER Mór, A magyar nem-zetségek a XIV. sz|zad közepéig, II. kötet, Temesv|r, 1892, 231. 1896. 233. 102 SOÓS Imre, Ősi sopronmegyei nemzetségek. Képek a sopronmegyei községek és csal|dok történetéből, Sopron,1940, 251. 103 S I. 89 104 S I. 91 105 S I. 89 106 S I, 195, KARÁCSONYI, 877; GYÖRFFY György, Az Árp|d-kori Magyarorsz|g történeti földrajza IV, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1998, 144. 107 S I. 17.

20

hanem soproni v|rföld volt, mert 1246-ban IV. Béla még mindig v|rföldnek minő-sülő részéből adott egy ekealja földet a csornai premontrei monostornak.109

Széplak, Bezernuk, Aranaz, Csáva: e birtokok közül még nem sikerült azonosí-tani Aranaz/Aranyos-t és Bezernukot. Cs|va (Stoob) az Oslik és a csornai prépost-s|g birtoka volt, a Répce mellett tal|lható, ma Burgenlandhoz tartozik.110 Fertőszéplakon viszont I. Miklós, I. Osli fia, aki 1238–39-ben győri isp|n volt, lakó-tornyot épített. Mivel utód nélkül halt meg, a torony később I. Osli comes Tam|s nevű fi|ra sz|llt.111 A csal|d (Belüd fia II. Belüd és Osl comes utódai, vagyis fia Herbord, J|nos fia Tam|s és ifj. Osl fiai a néhai Osl fia Miklós) e birtokrészeket és Miklós csornai részét 1250-ben osztotta fel egym|s között. A nemzetség |gainak közös öröklése e helyeken ősi, nemzetségi birtokl|st bizonyít.112 Ennek ellenkezőjé-re példa az, hogy 1239-ben a csal|dnak nem sikerült megszereznie a magvaszakadt Szatm|rfia Miklós birtokait, mert a nemzetségi jogot nem lehetett még a vett jósz|-gokra kiterjeszteni.113

Agyagos: Adulért cserébe a Súr |g kapta II. Andr|s kir|lytól. Agyagost 1256-ban az erleniek és a potyondiak, teh|t a rokonok örökösödési jogon visszakövetelték.114 A több|gi birtokl|s és örökletes jellege miatt Agyagos, Osli, Fertőszéplak és Fertő-szentmiklós között ősi birtoknak tekinthető. Ma Agyagosszergény néven egyesített község.

Moruch (Móroc vagy Márc, ma Marz, Burgenland): 1202-ben, Nagymarton ha-t|rj|r|s|ban szerepel először.115 Itt Osl comes fia Tam|s 1230-ban szőlőt adott a csornai monostornak, és ugyanakkor egy malmot Beleden.116 Valószínűleg ősi bir-tok lehetett,117 mert 1237-ben Zothmar/Szatm|r fia Miklós a győri k|ptalan előtt surnai/csornai ősi birtokrészét és Movrouch/móroci jósz|g|t a csornai egyh|zra

108 CSÁNKI 1897, III, 623 109 Hazai Oklevélt|r 1234–1536, Szerk NAGY Imre, DEÁK Farkas, Budapest 1879, 13. 110 CSÁNKI 1897 III, 603. 111 S I, 22-23, 47, KARÁCSONYI 1900, 859, BELITZKY 1938, 395. 112 Cs|va később I. Herbort birtokszerzéseinek lett kiindulópontja. Ő IV. Bél|t 1229-ben Halics al|, majd 1242-ben a tengerpartig is elkísérte. Sopron v|rmegyei birtokait különösen Cs|va és V|s|rosfalu körül igyekezett csoportosítani. V|s|rosfalu közelében, teh|t Beled közvetlen szomszéds|g|ban a B|l|nyos vagy B|lv|nyos ér (ma Keszegér) mellett v|rat is épített a kir|ly engedelmével. KARÁCSONYI 1900, 863–864. 113 KARÁCSONYI 859, 867, 876. Végrendelete szerint Szatm|rfia Miklós birtoka volt Behu (Bő, Csepregtől délke-letre), Domona/Damonya, Loós és Salysa/Salajsa, amelyeket röviddel 1237 előtt szerzett meg az Osli nem, ez utóbbi h|rmat maga Mikós v|s|rl|ssal. Vö. CSÁNKI 1897, III, 602, 604, WERTNER 1896, 233. Zotm|r fia Miklós rokonai, akik megkérdőjelezték adom|ny|t: Osl comes fia Osl, Miklós győri isp|n, Péter fia Péter, Móric fia György és Herbort. Mikor a veje is jelentkezett, és az elhalt Miklós hagyaték|ból követelte felesége le|nynegyedét, akkor kénytelen volt a templomosok előtt elismerni, hogy a birtokok v|s|rl|s útj|n lettek az após birtokai, aki nem hagyta ezeket le|ny|ra, ezért nem j|rt belőlük le|nynegyed. F. IV/1, 146. 114 S I, 23. 115 S I, 5. 116 S I, 17. 117 B|r mag|nak az adom|nyoz|snak természetesen nem volt feltétele a birtok ősi jellege, pl. 1280-ban Herbord fia Herbord a csornai monostornak vegyesen adom|nyozott ősi birtokaiból (Beled, Horp|cs, Cs|va) és a szerzettekből is (pl. Vica), S I, 47.

21

hagyta végrendeletében,118 vagyis a nemzetség több |ga birtokolta. Nagy részben a Csornaiaké és az Ostfiaké volt, részben azonban a fraknói grófok és a csornai pré-posts|g is osztozott a birtokon.119

Hegykő: Az ismeretlen korban és módon szerzett községet először 1262-ben említik Igku néven, amikor az addig Széplakon tartott hetiv|s|rt ide helyezték |t.120 Legközelebb 1313-ban említik, amikor Imre fia Lőrinc (a Kanizsaiak őse) hegykői comesnek itt volt a fő lakhelye.121 A széplaki v|s|rtart|si jogot az Osl nem birtokol-ta, amit 1262-es oklevelében IV. Béla Belid fiai J|nosnak és Belydnek, valamint Osl fiai Jakabnak és Oslnak és |ltaluk képviselt Tam|s fiai Imrének és Tam|snak vissza-ítélt.122 Tulajdonosként helyezhették |t azt az Oslik egyik birtokukról (Széplak) a m|sikra (Hegykő). Hat|r|ban 1597-ben, majd 1864-ben Besenyő kwta (Besenyő kuta) helynév tűnik fel, ami egyar|nt vonatkozhat itteni besenyő lakoss|g|ra, de a besenyő eredetű Osli nem itteni birtokl|s|ra is.123

Két Farád és Kisseu Zaar (Külső-Szár, ma Szárfölde): Sz|rföld és Far|d Csorna és Kapuv|r között fekszik. Wertner tévesen föltételezi, hogy egy dat|latlan oklevél, amelyben egy meg nem hat|rozott Osl comes felméretteti két Far|d és Külső-Sz|r birtokokat, 1190 körül íródott, és I. Osl comes birtokait írja le.124 Valój|-ban II. Oslinak II. Andr|s kir|ly adom|nyozta Far|dot. Ő volt az az Osli isp|n, aki 1230 körül följegyeztette földjeit Far|don és Külső-Sz|ron.125 IV. Béla 1237 végén vagy 1238 elején íródott oklevele mutatja, hogy ezeket a birtokokat II. Osl comes kapta a kir|lynak tett szolg|lataiért, amikor testvére, Belud Vica földjét kapta.126

Vica: II. Osli Vic|n (Kapuv|rtól délkeletre, Beled szomszéds|g|ban) 1227-ben 10 m|rka ezüstért 2 ekealja földet vett. Ugyanitt IV. Béla 1237/1238-ban még öt-ekényi földet adom|nyozott a csal|dnak. Ekkor m|r egyh|zuk és lak|suk volt Vi-c|n.127 1246-ban IV. Béla a csornai monostornak az itteni soproni v|rföldekből adott egy ekealj|t.128 Ezek szerint az Oslik nem voltak itt ősi birtokosok, b|r egyik |guk később innen nevezte mag|t (a Viczaiak).

A m|s módon történt birtokszerzésekre csak néh|ny péld|t hozok fel, mert ezek t|rgyal|sa meghaladn| e munka kereteit. Péld|imat úgy igyekeztem összev|logatni, hogy az ősi birtokok közelében lévő, s ezért azokkal könnyen összekeverhető föl-

118 ÁÚÓ II. 75. 119 CSÁNKI 1897, III: 621. Erődített, gótikus temploma XIV. sz|zadi festés nyomait viseli, erődítményei pedig XV. sz|zadiak. HERÉNYI Istv|n, A nyugati gyepű erődítményei. Erődítmények, v|rak Nyugat-Magyarorsz|gon, Győr, 2007, 75. és az egyh|zközség honlapja: http://www.marz.at/Katholische-Pfarrkirche. 131.0.html. Nem jelent meg kimerítő szakkönyv a templomról, amelyen teljes körű régészeti vizsg|latot kellene végezni. 120 S. I. 25 121 S. I. 76 122 S. I. 25 123 GYÖRFFY György, Besenyők és magyarok - A magyars|g keleti elemei, Budapest, Gondolat Kiadó,1990, 126. 124 WERTNER Mór, 1892, 231. 125 ÁÚÓ VI. 222. 126 ld. KARÁCSONYI 1900, 861 és 1. jegyzet. 127 HO I. 8-10, CSÁNKI 1897, III:635. 128 HOkl. 1879, 13.

22

dekről, falvakról legyen szó. Némely esetben a birtokl|s eredete, de egy|ltal|n ténye is kétséges lehet. Péld|ul Gyalóka, Dicsk és Garably|n településeket a XIV. sz|zad elején az Osli nem két |ga is elkérte a kir|lytól mint egy magvaszakadt soproni ne-mesember birtok|t, amelyet azonban az ő őseiktől idegenítettek el jogtalanul.129 Az ősi vagy régi birtokl|s ténye Horp|cs közelsége miatt nem z|rható ki, de nem is bizonyítható.

Néha bizonyítható a vételnek még elég későn is közös, nemzetségi módja, ami okleveles adat híj|n könnyen ősi birtok benyom|s|t kelthetné. Péld|ul 1238-ban II. Osli, Miklós győri isp|n, I. J|nos és I. Herbort a Belud-fiakkal együtt Örs faluban 260 hold földet vett.130

Figyelemre méltó a Csorn|hoz közeli Barbacs, Maglóca és Far|d esete. II. Andr|s 1220-ban Osl comes fiainak, Oslnak és Beludnak adom|nyozta a Sopron megyei Murgurch (Maglóca) és Boborch (Barbacs) helységeket.131 Egy m|sik oklevél sze-rint Magloch hat|rai: Belid falva Borbosa, Osly comes szigete és Endus fia Péter birtoka, Morgota (azaz Margóca).132 II. Osl és I. Beled II. Andr|st Halicsba is elkísér-ték, az ott tanúsított érdemeikért 1222-ban Maglóc|t (1222) kapt|k. Az Osl nem és a csornai préposts|g birtoka volt.133 Vagyis két korai birtokból, Csorn|ból és Vic|-ból kiindulva szerezték meg a környék több faluj|t, összefüggő nagyobb birtoktes-tet hozva létre. Ezt mindenképpen figyelembe kell vennünk ősi birtokaik meg|llapít|sakor, még akkor is, ha ezek birtokl|sa – tal|n csak l|tszólag – a hat|r-védelemben jelentős területek felett adott nekik hatalmat.

A birtokok szerzésére m|sik példa II. Osl b|n birtoka, Csal|d/Hövej a R|bca mentén, Kapuv|r mellett.134 1249–60 között Roland n|dor meghagyta Corlad nevű pristaldus|nak, hogy Osl b|n özvegyét iktassa be Chalad/Csal|d falu birtok|ba.135 1257-ben a győri k|ptalan bizonyítja, hogy Cherna (azaz Osli) nembeli Istv|n Csa-l|d nevű birtok|nak felét Osl fia J|nos fia Andr|snak tíz m|rk|ért eladta.136 Egy évsz|m nélküli oklevél szerint IV. L|szló kir|ly tanúsította, hogy Bartholomeus Latinus comes (Nagymartoni Bertalan) két Csal|d nevű Sopron megyei birtok|t Osl fia Oslnak adom|nyozta, mikor az feleségül vette l|ny|t.137 Vagyis a többek |ltal birtokolt helységben az Osliknak több |ga (II. Osli b|n, illetve Csornai Istv|n, majd ut|na Osl fia J|nos fia Andr|s, III. Osli) birtokolt, s végül h|zass|ggal megszerezték Csal|dnak a Nagymartoniak |ltal birtokolt részét is.

A birtoktestek megszerzése természetesen többféle módon történt. Péld|ul Osl comes fia Tam|s birtokolt az ősi M|rcon, s 1250-ben Szatm|rfia Miklós széplaki

129 S I, 95. 130 HO I, 20-21. 131 ÁÚÓ = WENZEL, XI. 158. 132 ÁÚÓ VI. 407. 133 CSÁNKI 1897, III:618 134 CSÁNKI 1897, III:603 135 HO I. 26. 136 ÁÚÓ II. 292. 137 ÁÚÓ IX. 552.

23

lakótorny|t is megkapta.138 A Répce menti Enud/Enyedet viszont a győri k|ptalan-nak 1232-ben tett bizonyít|sa szerint a Churt nembeliektől kapta.139 1221 előtt Neweg/Nyüveg hat|r|ban (Fertőszentmiklós része) földet kapott kir|lyi adom|ny-ként, amelynek birtok|ban 1228-ban II. Andr|s megerősítette őt.140

Az Osli nem teh|t nagy birtokszerző volt, s nem mindig |llapítható meg teljes biztons|ggal, hogyan tettek szert birtokaikra. Mindenesetre Osli és Beled nevük miatt ősi, Csorna, Széplak, Cs|va és tal|n Hegykő, M|rc, valamint Horp|cs birtokjogi helyzetük miatt nagyon korai birtokok lehetettek. Hegykőn besenyő helynév tanús-kodik ezen etnikum valamiféle jelenlétéről. Ugyanakkor a vidék legtöbb helyneve magyar (Széplak, Horp|cs), illetve magyar névad|sú (puszta személynévből, pl. M|rc). Török eredetű jövevényszó van Hegykő nevében, amelynek eredeti alakja, Igkő („szent kő”),141 pog|ny |ldozati helyre utal. A szl|v eredetű helynevek eseté-ben (Csorna, Cs|va142) honfoglal|s előtti lakoss|got kell feltételeznünk. Figyelemre méltó tov|bb|, hogy az Osliknak legal|bb két helyen, Patakon és R|batam|sin sop-roni v|rföldekkel szomszédos birtokaik voltak, illetve azokból szereztek tov|bbi részeket. Lehetséges, hogy a v|rak rendszerének kiépítésekor került ide egy kato-n|skodó besenyő vezéri nemzetség, majd felemelkedve egyre jelentősebb nemesi csal|d lett? Vagy fordítva: a v|rbirtokok eladom|nyoz|s|t haszn|lta fel egy kívül|l-ló nem a felemelkedésre?

AZ OSLI NEM BIRTOKAI, AZ ÚTRENDSZER ÉS A HATÁRVÉDELEM

A legtöbb Osli-birtok, néh|ny elszórt, illetve később, t|volabbi megyékben szer-zett birtoktól eltekintve a következő tömbökben helyezkedett el:143

1.) Az első tömb a nemzetség kultikus központja volt, Csorna, az ősi Osli, Beledfölde, Agyagos, Széplak, a besenyő helynevet őrző Hegykő a Csor-na–Kapuv|r–Sopron–Pecsenyéd (Pötsching) útvonal mellett, ami aligha véletlen.144 Az út Győr felől érkezve Sopron v|mj|tól Milehdorfon (Sz|-razv|m) és Csekén (Vimp|c) keresztül a Lajta révén |t vitt Bécsbe.145 Az

138 KARÁCSONYI 1900, 864. 139 ÁÚÓ VI. 511, CSÁNKI 1897, III:607, BELITZKY 1938, 384. 140 ÁÚÓ VI. 455. E föld birtokl|s|ra hat|ssal voltak II. Andr|s és IV. Béla egym|snak ellentmondó politik|j|nak v|ltoz|sai: 1221-ben IV. Béla, aki ekkor még herceg volt, azt visszakövetelte a v|rföldek visszafoglal|sakor. De hét év múlva, amikor IV. Béla Erdélyben korm|nyzott, II. Andr|s a nyüvedi földeket visszaadta I. Tam|snak. Tal|n Neweggel azonos Nimil, ahol 1261-ben Osl b|n özvegye (Tam|s anyja) lakott, vö. ÁÚÓ VIII. 13. 141 KISS Lajos, Földrajzi nevek etimológiai szót|ra I, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988, 580a. 142 Csorna „fekete”, és szl|v eredetű magyar nyelvj|r|si cs|va „savanyk|s víz, folyadék”, KISS, i. m. I, 310b–311a, 342a. Mindkét jelző gyakori víznevekben. 143 Birtokaikat részletesen t|rgyalja KARÁCSONYI, i. m., 875-878. 144 Említve 1274, 1324, 1327, 1281, 1331. GLASER 1929-30, 146-147. 145 Höfl|ny hat|r|tól Bécsig terjedő szakasz|t említi 1356-ban. GLASER Lajos, Dun|ntúl középkori úth|lózata, Sz|zadok 1929–30, 139–167, 257–285. 147.

24

úttól (és Kapuv|rtól) légvonalban körülbelül 15 km t|vols|gra követke-zett Beled, Vica, Vadosfa, Percel (a mai V|s|rosfalu helyén). De haszn|l-hatt|k a Csorn|ról dél felé és délnyugatra letérő utat is, amely mellett ott tal|ljuk a Beled helynevet R|batam|si területén. A főút mellett tov|bbi birtokokat szereztek (péld|ul Barbacs, Maglóca, Far|d, Sz|rföld, Hövej, Neweg Fertőszentmiklósn|l stb).

2.) E terület meghosszabbít|s|nak tekinthető a Vulka völgye, ahova az út vezetett. Itt volt M|rc, Zemenye (1337), Szerdahely, Höfl|ny, Heren (1299, Tormafalu), hogy csak az ismertebbeket említsük. E helységek-ben az Osli nemnek a r|baközi Sopronnémetiben lakó |ga birtokolt, akik a fentieken kívül még agyagosi és Németiben fekvő részeiket is el akar-t|k idegeníteni 1324-ben.146 Teh|t a csornaiaknak szoros, megszakítat-lan birtokosi kapcsolatuk volt a Vulka völgyével.

3.) A következő tömb a győr–szombathelyi útból Beled felé le|gazó út men-tén feküdt a Répce medencéjében. Tulajdonuk volt az öröklött Horp|cs, tov|bb| Völcsej, illetve Szatm|rfia Miklós szerzett birtokai; Bő, Lócs, Damonya, valamint a vitatott Gyalóka és t|rsai. A Répce forr|s|hoz közel pedig Cs|va. Itt besenyő nyomokról nincs tudom|sunk.

4.) Voltak birtokaik Moson megyében, péld|ul Tard (Ilmitz része), Győr me-gyében Bika (ma R|baszentmiklós), Vas megyében Ostffyasszonyfa és környékén több falu stb. R|baszentmiklós az |rp|si besenyők egykori területe és a besenyő hagyom|nyú R|bapatona között helyezkedik el, de egyiknek sem része. A település temploma a XI. sz|zadból való, viszont Osli nembeli Gergely csak 1287-ben kapta a falut jutalmul hadi érdemei-ért IV. L|szló kir|lytól.147 Teh|t aligha tehető fel valamiféle ősi, besenyő kapcsolat. A Moson megyei birtokok közelében szintén éltek besenyők, de ír|sos anyag híj|n közelebbi kapcsolat ott sem |llapítható meg.

B|r a birtokok nem esnek egybe Belitzky elképzelésével, mégis tal|lunk némi korrel|ciót a legkor|bbi Osli-birtokok és a besenyő telepek között. A legtöbb Osli-birtok a győri út csorna–soproni szakasza mellett helyezkedik el, ahol Besenyőkuta fekszik, és a közeli Vitnyédben még negyven évvel ezelőtt is élt a besenyő sz|rma-z|s tudata.148 Osli falu, a csal|d ősi fészke, Ozul/Osul besenyő hadvezér nevét viseli. Csorna csak mintegy 15 km-nyire tal|lható R|bapatona északi részétől, ahol a be-senyők török kor előtti települését azonosítottam.149 Földrajzilag teh|t egyértelmű, hogy b|r az Oslik nem birtokoltak, s szeml|tom|st nem is laktak együtt sem a r|bapatonai, sem a pecsenyédi besenyőkkel, de az első és m|sodik tömbbe tartozó

146 S I, 98. 147 HO VI, 324. 148 LACKOVITS Emőke, A r|bapatonaiak eredethagyom|nya, Arrabona 14, X|ntus J|nos Múzeum, Győr 1972, 235-253. 149 TATÁR Sarolta, A Pecheneg Legend of Origin from Hungary, kiad|s alatt.

25

legrégibb birtokaik mintegy összekötik a hat|rvédelmet ell|tó besenyők e két szél-ső lakhelyét. Természetesen nincs szó egységesen települt besenyő területről: a kor|bbi szl|v és magyar falvak között tűnnek fel a besenyő helyek. Szembetűnő, hogy Osli, Agyagos, Marz nem közvetlenül az út mellé települt. Ennek két ok|t téte-lezhetjük fel; egyrészt az út mellett m|r voltak kor|bbi települések, a mocsaras, erdős vidéken viszont lehetett még terjeszkedni.150 M|srészt lehetséges, hogy az Oslik nem elsősorban az út napi kereskedelmi forgalm|ba kapcsolódtak be, hanem annak had|szati szerepe indokolta jelenlétüket. Egy Bécsújhely vagy Bécs felől Milehdorfon (Sz|razv|mon) vagy Csekén (Vimp|con) keresztül t|madó ellenség Sopronon |t elérhette az orsz|g belsejét, és Győrön keresztül Kom|romot, Eszter-gomot, végül Pestet és Bud|t, a móri |rkon |tv|gva pedig Székesfehérv|rt. Ugyan-így a cenki v|mon |t Keresztúrnak tartó ellenség is.151 Az őrtelepek pedig, péld|ul Röjtök (ma Röjtökmuzsaj) nem ritk|n települtek rejtekbe, vagyis az úttól t|volabb, mintegy leshelyre.

Had|szatilag a megye területe mélységében tagolt gyepűnek, gyepűelvének te-kinthető.152 Az első birtoktömb területén a következő védelmi objektumokat tal|l-juk; részben természetes akad|lyok védték az orsz|g belsejét, elsősorban a Hans|g és a R|ba mocsarai. III. Henrik cs|sz|r (1039–1056) és t|madó csapatai 1044-ben Sopronn|l benyomulva Babótn|l nem tudtak |tkelni az |radó R|bca folyón.153 A folyók mesterséges elz|r|s|val még ink|bb megnehezítették az |tkelést.154 Ehhez erődítmények is j|rultak. Ilyen volt a Soprontól Győr felé vezető utat védelmező Kapuv|r Babót területén, amelynek v|r|t a XI. sz|zadra dat|lja a Képes Krónika, és amelyet Géza és L|szló hercegek155 a Moson v|r|ba bez|rkózott Salamon (1063–1074) csapataival szemben megerősítettek.156 Kapuv|rnak még évsz|zadokkal később is a R|ba mocsarai biztosítottak védelmet.157 A kapui v|rat több kisebb erődítmény, földv|r t|mogatta, péld|ul a babóti Földv|r és Feketev|r. A s|ncv|r a R|ba-erdő északi sark|tól délkeleti ir|nyban egy észak–dél ir|nyú s|ncalakú föld-

150 Pl. Veszkénynek X. sz.-i temetője ismert. 151 GLASER 1929-30, 146-147, 159. Említve 1222-ben. 152 Ld. KRISTÓ Gyula, MAKK Ferenc, SZEGFŰ L|szló, Szempontok és adatok a korai magyar hat|rvédelem kérdésé-hez, Hadtörténeti Közlemények 197, 639-660. 153 Chronici Hungarici composito saec. XIV: „... invasit fines Hungarie intrans per Supronium et cum vellet per Bobuth Rabcha pertransire, fluvium Rabcha stagnantibus aquis et densissimis nemoribus et scaturientibus paludibus impermeabilem transire non potuit. Hungari ergo, qui erant cum cesare et Petro rege, duxerunt exercitum tota nocte equitantes sursum iuxta fluvios Raba et Rabcha, quos illucescente sole facili vado transierunt.” SRH I, 331. 154 Chron. Hung. comp. saec. XIV: „Venit ergo cesar ad terminos Hungarie et in crastinum expugnare disposuit obstacula, quibus Hungari fluvium Rabcha concluserant." SRH I, 329. 155 A későbbi I. Géza kir|ly (1074–1077) és I. (Szent) L|szló kir|ly (1077–1095) 156 Chron. Hung. comp. saec. XIII: „Porro duces Geysa et Ladizlaus cum exercitu Albam veniunt. Deinde castrum porte Bobuth et Albam ac alia castra foritissimorum militum presidio munientes dimissoque exercitu habitabant in Hungaria.” SRH I, 394. 157 BÉL M|ty|s: Sopron v|rmegye leír|sa I-III. Ford.: DÉRI B. – FÖLDVÁRY M. – TÓTH G. Sopron 2001-2006. II. 2006, 125-127.

26

h|ny|s töréspontj|n|l épült.158 A töltés északnyugat–délkelet ir|nyú vonala Kapu-v|rig, m|srészt a Kis-R|ba bal partj|n Mih|lyiig húzódott a nyugati hat|rvédelem részeként.159 Az északnyugati hat|rt védő kapuv|ri s|nc, mely Kapuv|rtól indult, Mih|lyig tartott. A Mih|lyi s|ncot említi IV. Béla oklevele 1226-ban, a s|nc alól folyó R|b|t említi 1233-ban II. Andr|s oklevele, 1231-ben IV. Béla oklevele pedig egy bizonyos Izs|k isp|n hat|rvédelmi feladatairól ír, aki köteles kijavítani a (felte-hetően a s|ncban) esett k|rokat.160 Ez volt a szl|v eredetű szóval osztrónak, eszterónak („sziget”), magyarul pedig öttevénynek nevezett töltés, g|t.161

Az út m|sik végén Sopron, az orsz|g fontos hat|rvédő erődje,162 mellette a Lőverekkel, az őrök településével. A főúttól délre elég Röjtök(muzsaj) és Lövő őrsé-gére utalnunk.

A m|sodik birtoktömb területén: A Vulka medencéje és Sopron között m|r a X. sz|zadban |llt Darufalva

(Drassburg) v|ra.163 Ov|lis s|ncfala, előtte két |rok és egy alacsonyabb elős|nc ma is megfigyelhető.164 Hogy mikor épülhetett, azt többek között C14-es kormeghat|-roz|ssal |llapított|k meg.165 Szintén valószínű, hogy Sopron felé Sopronkertes/Baumgarten v|ra a tat|rj|r|s előtti időkből sz|rmazik: a XIII. sz|zadi kőv|r egy kor|bbi földv|r alapjaira épült, majd helyére v|rtemplomot építettek. A falak szab|lytalan szögben veszik körül a templomot, nyolc kilövő ablak van raj-tuk.166

A Sopronból Bécsújhelyre vezető utat őrizte Röjtökőr (1228/1243: Ruhtukeuri167)168 Pecsenyéd hat|r|ban. 1223-ban említik először.169 A név a rejtek és az őr főnév összetétele, és a hat|rőrök települését jelölte.170 M|r a kora Árp|d-korban meg lehetett erősítve Feldv|r v|r|val, ugyanis Röjtökőr környékén, annak hat|r|ban |llott egy földv|r.171 Maga Pecsenyéd/Pötsching Villa besenev néven szerepel a forr|sokban, vagyis a besenyők falvaként.172 Dupla s|nccal körülvett kő-

158 GÖMÖRI J|nos, Castrum Supron. Sopron és környéke az Árp|d-korban, Sopron, 2002. 44-45. A földv|r lehetett korai magyar v|r, Feketev|r viszont tal|n csak a XIII. sz.-ban épült meg. 159 ROBOTKA Csaba, Csatlakozott katonai segédnépek az Árp|d-kori Sopron és Moson megyében, Soproni Szemle 2000/4, 374-401.2000, 382 160 F. III/2, 89, 333, 254. 161 KRISTÓ Gyula, MAKK Ferenc, SZEGFŰ L|szló, Adatok „korai” helyneveink ismeretéhez, Acta Historica XLIV (1973), 650. 162 GÖMÖRI 2002. 163 GÖMÖRI J|nos, A nyugati hat|rvidék korai s|ncv|rairól, különös tekintettel Sopronra, Savaria 31(2007), 204–208. 164 GÖMÖRI, Castrum Supron....i. m., 36. 165 ROBOTKA 2000. 381. 166 HERÉNYI 2007, 58. 167 Urkundenbuch I, 91. 168 Ma: Neudörfl, magyar nevén Lajtaszentmiklós. 169 CSÁNKI 1897, III: 627 170 KISS 1988: II. 10. 171 HERÉNYI Istv|n, 2007, 36. 172 GYÖRFFY 1990, 126.

27

v|r|t 1223-ban említik először.173 Építési idejét a régészetnek kell meghat|roz-nia.174 Feltehetően valamelyik nemesi csal|d építette, és nem a besenyők, mivel sehol m|shol az orsz|gban nem említenek v|rat a csatlakozott népek birtok|ban, viszont ann|l több v|r volt nemesi csal|dok tulajdon|ban.

Darufalva és Pecsenyéd között van M|rc szomszédja, Nagymarton/Mattersburg, 1202 előtt a budai k|ptalan birtok|t képezte.175 Az erődített, XIII. sz|zad előtt épült rom|n templomon ma is l|tszanak a lőrések az ablakok felett.176 A közelben fekszik Fraknó/Forchtenstein v|ra177 a Roz|lia-hegység magaslat|n, a Krieriegelen. Valaha a Giletffyek bírt|k. Ma m|r csak a lakótorony |ll a középkori v|rból.178 Szintén a Vulka völgyében van az Osli-birtok Herény, m|s néven Hirm/Erlen (Keresdorf/Krensdorf).179 A falu hat|r|ban körkörös v|rrom tal|lható. Ezt régésze-ti módszerekkel a XI–XII. sz|zadra keltezték,180 vagyis a v|r építése nagyj|ból meg-előzi az Osli nem felbukkan|s|t a forr|sokban. Azonban az Osli nem m|r sok|gú nemzetségként lép elénk a XIII. sz|zad elején. Nem kiz|rt, hogy a v|rat mégis ők építették.

A harmadik birtoktömb területén: Sopron megye déli részén nincsenek besenyő telepek, és kevés ősi Osli-birtok

van (Horp|cs és esetleg környéke), amelyek Kapuv|r–Beled ir|ny|ból legink|bb a Répce, illetve a Kis-R|ba vonal|n vagy Cenk felől voltak megközelíthetőek. Nyugati t|mad|sok ezt a vidéket is érhették, péld|ul Fraknó, Locsm|nd vagy Kabold erő-dítményei mellett elhaladva.181 Ezek ellen védett péld|ul Gór/Guar v|ra a R|bca mellett Bő szomszéds|g|ban, amely 1279-ben a Héderek birtoka volt. A v|rat fel-t|rt|k, és radiokarbon-vizsg|lattal 1050–1070 körülire keltezték.182 A sopron–szombathelyi utat figyelhette Alsól|szló (Unterloisdorf), ahol egy korai s|ncv|r maradv|nyait tal|lt|k meg a borsmonostori monostor birtok|n. Valószínűleg egy-h|zi tulajdonban volt.183

Légvonalban a katonai funkcióval l|thatóan nem rendelkező Horp|cs és Cs|va között |llt a locsm|ndi isp|ni v|r (Lutzmannsburg), amely először egy 1156-ban kelt oklevélben tűnik fel. A s|ncv|r közepén |lló Szent Vid-pléb|niatemplom alatt a régészek megtal|lt|k egy Árp|d-kori templom alapoz|s|t. Kir|lyi építkezés lehe-

173 HERÉNYI 2007, 88. 174 HERÉNYI 2007, 88.; CSÁNKI 1897, III: 623. 175 S I, 5. 176 CSÁNKI 1897, III: 594., HERÉNYI 2007, 78. 177 CSÁNKI 1897, III: 585-86; BÉL 2001–2006. II: 67. old. 178 HERÉNYI 2007, 39. 179 1256-ban az Erlen falubeli Hada és t|rsai Agyagos birtokl|s|n vitatkoztak az Osl nembeli Súr unok|j|val. 1280-ban az Osl nembeli Herbord fia Herbord mint a csornai egyh|z kegyura több m|s birtokkal együtt Erlent is a csornai egyh|znak adom|nyozta. CSÁNKI 1897, III: 610, és HERÉNYI 2007, 48. 180 DÉNES József, Az Árp|d-kori kisv|rak kérdései. Vas, Sopron és Moson megye v|rai, Vasi Szemle LIV/1. (2000). 55-64. 2000, 62. 181 GLASER 1929-30, 158–159. 182 DÉNES 2000, 62. 183 DÉNES 2000, 62–63.

28

tett, isp|ni v|rr| szerveződött, és valószínűleg a XII. sz|zadban elhagyt|k. 1262-ben m|r csak mint régi v|rhelyet említik.184 Egy 1171-es oklevél a hospesekkel peres-kedő isp|nj|t említi. Ezek szerint a XII. sz|zadban is isp|ni v|r volt.185 Locsm|nd, Zsoldos Attila szerint, egy speci|lis st|tuszú hat|rv|risp|ns|g volt. Zsoldos szerint a hat|rv|risp|ns|g csup|n egy isp|n |ltal korm|nyzott v|rból |llt, de el volt szakítva a v|rmegye intézményi rendszerétől, vagyis funkciója a hat|rvédelemre szűkült le.186 Azt, hogy a Locsm|nd |ltal őrzött terület fontos volt a hat|rvédelem szem-pontj|ból, mutatja a iorinburgi v|r is Locsm|nd hat|r|ban. Valószínűleg kisebb földv|r lehetett, melynek Iwan kir|lyi lovag 1206 t|j|n volt védnöke.187 Ettől észak-ra vezetett |t egy út Zsid|nyon, Szentm|rton harmincadj|n, Veperd v|mj|n és Kabold erődített v|ros|n kersztül Bécsújhelyre. Ezt az utat védte Kabold/Kobelsdorf víziv|ra, amely 1222–1229 körül épülhetett.188

Moson felé: A Fertő keleti partj|n levő vízi utakat is erősségek védelmezték. Ilyen volt az Os-

li-birtokok közelében fekvő Pomogy/Pamhagen/Földv|r a Hans|g mocsaraiban. 1271-ben a soproni v|r v|rjobb|gyai lakt|k.189 Mesterséges dombra épült víziv|r volt.190 A XV. és XVII. sz|zadban fontos közlekedési hely volt, ahol a vízi csatorn|kon keresztül közlekedtek a Hans|gon, S|sonytól Bős|rk|nyig. Ez csak 1658-ban szűnt meg, amikor a N|dasdy csal|d Sarródtól Pomogyig töltést emeltetett.191 A Földv|r név jelzi, hogy itt erődítmény volt. Közvetlenül mellette, a mosoni részen fekszik Valla/Bala/Balla/Wallern, amelyet 1269-ben és 1349-ben említenek. A településtől m|sfél km-re volt s|ncmezőn egy vitatott korú földv|r.192 Az Osl nemből való csal|-dok birtoka.193

KÖVETKEZTETÉSEK

A Sopron megyében őshonos Osl nem, amelyet jelen ismereteink szerint nagy valószínűséggel besenyőnek kell tartanunk, neves elődök, a krónik|kban említett jeles ősök nélkül lép a történelem színpad|ra a XIII. sz|zad első felében. Mégis ek-kor m|r több |gra oszlott, és sz|mos birtokkal rendelkezett, tagjai jól beilleszkedtek

184 DÉNES 2000, 57. 185 ROBOTKA 2000, 382 186 ZSOLDOS Attila, Confinium és marchia. (Az Árp|d-kori hat|rvédelem néh|ny intézményéről), Sz|zadok, 134(2000). 99–116. 187 HERÉNYI 2007, 52. 188 HERÉNYI 2007, 53, BÉL II, 2006, 123, 189 HALLER J|nos, Moson v|rmegye történelmi földrajza (1941). Mosonmagyaróv|r, 1998. 304. 190 HERÉNYI 2007, 91. 191 HALLER 1998, 304. 192 HERÉNYI 2007, 118. 193 CSÁNKI 1897, III: 599.

29

a nemességbe.194 Az I. Osl ut|ni gener|ció tagjai m|r jelentős tisztségeket visel-tek,195 melyek nagyobb részt az északnyugati hat|rvidékhez kötötték őket, ahol legtöbb birtokuk is tal|lható. Teh|t nem I. Osl lehetett a nemzetség első és alapító tagja. Csal|djuk nagyobb múltra tekintett vissza, ami megalapozta pozíciójukat a vidéken. Kiterjedt birtokaik voltak ugyan, de csak egyetlen falucska, Osli viselte nemzetségük alapítój|nak nevét. Nem valószínű, hogy egyetlen nemzedék alatt a nemzetség több, hasonló korú tagja annyi ismeretet halmozott volna fel egy régió katonai igazgat|s|ról, amennyi megalapozta volna későbbi címeik elnyerését.

Ősi fészkük Osli lehetett. Birtokaik egyik csoportja kelet–nyugati ir|nyban Csor-na és Hegykő között terült el, főleg falvakban, kikerülve Kapuv|rt és Sopront, a nagy kir|lyi központokat. Többször voltak v|rföldek szomszédjai, illetve azok megszer-zői. Figyelemre méltó, hogy területeik szinte az |rp|si és r|bapatonai besenyőkig érnek keleten – ez a megye topogr|fi|j|ból is következhet –, de jelenlétük a magyar falvak között mozaikszerű. Ebből viszonylag kései letelepedésükre következtethe-tünk, amikor a falvak rendszere m|r kialakult. Erre utal az is, hogy Osli a Hans|g-ban, az úttól viszonylag t|volabb fekszik. Hat|rvédő szerepükre nem könnyű következtetni, mivel okleveles anyaguk csak akkortól van, amikor m|r jelentős méltós|gra emelkedtek; kir|lyi szolg|latban szerzett érdemekért birtokokat kap-tak. Hangsúlyozzuk: birtokokat, és nem letelepedési helyet egyszerű, hat|rvédő csatlakozott népként. Mégis, tekintetbe véve a hat|rvédelem tat|rj|r|s előtti, mély-ségbeli tagolts|g|t, feltűnő, hogy birtokaik, mégpedig ősinek feltételezhető, régi birtokok is, folytatódnak a Vulka völgyében, közvetlenül az osztr|k hat|rig, s ott is a besenyő Pecsenyédig. Azaz a gyepű első vonal|ban, majd mélységében egészen R|bapaton|ig, a kelet felé elnyúló Sopron megye teljes hossz|ban. Az |rp|si bese-nyők még Sopron megyéhez tartoztak, de a R|ba mentén m|r egy halv|nyan sejthe-tő harmadik vonalat alkottak a r|bapatonai besenyőkkel együtt.

Mi lehetett a nemzetség szerepe a besenyők között? Ismeretes, hogy Zolta, a Fer-tő melléki besenyők vezére 1074-ben sikertelen ostromot indított Salamon kir|ly ellen Mosonban. Teh|t voltak region|lis vezetői a korai időszakokban, b|r a XI–XII. sz|zadban még nem ismerünk besenyő sz|rmaz|sú orsz|gos vezetőket. Érdemes felidézni a kunok esetét, akik eredeti nemzetségi szervezetük megtart|s|val költöz-tek Magyarorsz|gra, de a XIV. sz|zadban m|r erősen hasonulni kezdtek a feud|lis környezethez, és felbomló nemzetségi szervezetükből a nemzetségfők lassan felvé-telt nyertek a nemességbe, míg a köznép köréből egyre többen süllyedtek le, és veszítették el szabads|gukat. Ez némelyeket szökésre ösztönzött, s arra, hogy job-b|gyként telepedjenek le magyar földesurak birtok|n.196 Az adatok alapj|n a kunok és a besenyők t|rsadalma hasonló lehetett:

194 Ld. KURCZ Ágnes, Lovagi kultúra Magyarorsz|gon a 13–14. sz|zadban, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988. 195 Pl. Osl comes fia, Il. Osl soproni isp|n is volt 1235-ben (ÁÚÓ VI. 568), Osl comes Miklós fia győri isp|n volt (1238, HO. I. 20), Osl comes fia I. Beled kir|lyi pincemester 1233-ban, illetve Béla ifjabb kir|ly főpoh|rnokmestere (W. I. 309), I. Benedek (Wertner nem idézi forr|sait) 1225–1225 esztergomi olvasó kano-nok, 1231–1243 v|radi püspök, 1244–1245 győri püspök stb. 196 HATHÁZI G|bor, A kunok régészeti emlékei a Kelet-Dun|ntúlon, Magyar Nemzeti Múzeum, 2004, 162–178.

30

1.) A kunok t|rsadalma: szolga – közszabad – comes/capitaneus/iobagio – kir|ly (n|dor),

2.) A besenyők t|rsadalma: közelem – iobagio – udvarisp|n – isp|n – bese-nyők bír|ja/n|dor.197 Mindkét közösség végső soron a n|dornak volt al|rendelve. A besenyők t|rsadalm|ról sokkal kevesebb adat maradt fenn – gyakorlatilag csup|n az |rp|si oklevél és szórv|nyadatok –, de annyi bizonyos, hogy a besenyőknek is saj|t vezetőik voltak. Az |rp|si oklevélben említett Luk|cs isp|n nem volt besenyő, de udvarisp|nj|ról fel kell tételeznünk, hogy az volt, mivel ismerte a besenyő szok|sjogot, hi-szen bír|skodni j|rt népe közé. Teh|t halv|nyan sejthető egy nemzetség-fői réteg megléte a besenyőknél is. A besenyők etnikailag elkülönült csoportnak tűnnek, akiket privilégiumaik tartanak össze, saj|t vezetőik ir|nyít|sa alatt. Amikor 1224-ben az |rp|si besenyő privilégiumokat le-jegyzik, akkor valój|ban m|r egy privilegiz|lt közösség felboml|s|nak vagyunk tanúi. Később nem bukkannak fel közösségként a forr|sokban, és valószínű, hogy oklevelük a XII. sz|zadi t|rsadalmi |llapotokat tükrözi. Abban a sz|zadban kellett lenniük isp|njaiknak és körülhat|rolt privilé-giumaiknak. Nem tudjuk, hogy az |rp|si oklevélben említett Luk|cs be-senyő isp|n melyik nemzetségből sz|rmazott, vagy hogy meddig ért a hat|sköre. A besenyő közösségek letűnése viszont időben nagyj|ból egy-beesik az Osli nem t|rsadalmi felemelkedésével. Ha feltételezzük, hogy a besenyőknek volt egy nemzetségfői rétege Sopron megyében, amely ösz-szehangolta működésüket, akkor valószínű, hogy a közbesenyők lesüly-lyedésével nagyj|ból egy időben a nemzetségfők a nemesség soraiba emelkedhettek. Ugyanez a folyamat zajlott le a kunok körében a XIV–XV. sz|zadban. Ha az Oslik valóban besenyő sz|rmaz|súak voltak, akkor a Sopron megyei besenyők vezetői is lehettek, nem jelentékeny csal|di h|t-térrel rendelkezvén m|r okleveleik megír|sa előtt. Vezetőkként tal|n ir|nyíthatt|k a csatlakozott nép egyes csoportjainak katonai tevékenysé-gét. Sajnos forr|saink erről a h|ttérről semmit nem |rulnak el. T|rsadal-mi helyzetük ink|bb a mag|nyos, előkelő Tomaj nemzetségéhez hasonlítható, amelynek őse, Tonuzoba, |llítólag nem népével, hanem egy fejedelmi ara kíséretében érkezett hozz|nk.

A Viczai |g Beled nevű birtokai viszont nem kelet–nyugati, hanem észak–déli ir|nyban rendeződnek a Fertő melléki Beledtől a Csorna melletti Beledföldén |t a Vica melletti Beledig. Lehetséges, hogy ennek oka Osli falu központi helyzete, ahon-nan északra, a Hans|g felé, majd déli ir|nyba is terjeszkedtek? Beledföldét, Beledet és a megye déli részén tal|lható birtokokat négy út érinti, részben keresztezi: a

197 TATÁR Sarolta, A r|baközi besenyő isp|ns|g szervezete és fenn|ll|sa = Utak és útkereszteződések. Ünnepi tanulm|nyok M. Kiss S|ndor tiszteletére, szerk. KAHLER Frigyes, BANK Barbara, Történelmi Ismeretterjesztő T|rsulat Egyesület, Budapest, 2013, 33–42.

31

Csorn|n|l el|gazó és Belednek tartó,198 a Kapuv|rn|l a győr–soproni útból el|gazó, V|g–Gencs–Szalók–Szőllős ir|ny|ba vivő,199 a győr–szombathelyi és a Sopronból Lózs, Beled, P|póc, Szentgrót és Kehida v|rosokon |t Szab|r felé vezető út.200 A Sopron megye déli részén tal|lható birtokok közelében nincs m|s besenyő lelet, csak a Tomaj nemről elnevezett hely.

Amikor az Osli nemet először említik a forr|sok, akkor úgy jelenik meg, mint egy törzsgyökeres, keresztény magyar nemzetség: birtokokat adom|nyoz nemzetségi monostor|nak, és részt vesz a magyar kir|lyok hadj|rataiban. Zothm|r fia Miklós a templomosoknak adom|nyoz birtokokat. I. Beled címe (kir|lyi pincemester) és I. Benedek v|radi és győri püspöksége szintén arra utalnak, hogy az Oslik m|r jól be voltak tagozódva az orsz|g vezető csal|djai közé. Neveik azonban keleti eredetre utalnak. Eredettörténetük azonban sajnos elveszett sz|munkra. Igaz ugyan, hogy Belitzkyt idézve: „Az Ostffyak csal|di hagyom|nya a cserhalmi ütközetben szereplő Osul kún vezértől sz|rmaztatja az Osli-nemzetséget (vö. Képes Krónika 55. fejezete.) Ostffy Lajos szíves közlése.”201 Ez azonban utólagos tudós következtetésnek hangzik, amelynek alapja ak|r Nagy Géza XIX. sz|zadi cikke is lehet. Kimondottan a hat|rvé-delemmel kapcsolatos funkcióikat forr|saink nem dokument|lj|k. Voltak azonban ilyen jellegű feladataik, mivel hat|r menti megyék vezető tisztviselői voltak: II. Osl soproni isp|n, később szörényi b|n volt, Osl nembeli Miklós pedig győri isp|n volt 1238-ban, s ez|ltal felügyelete al| kerültek a Győr megyében lévő utak, erődítmé-nyek és a besenyők.

Összességében teh|t besenyő eredetüket pontosan bizonyítani ugyan nem tud-juk, de nincs ok annak elutasít|s|ra sem. Lehetséges, hogy a régi, katonailag egykor fontos, de jelentőségüket vesztett besenyő telepekből is kerültek egyes területek birtokukba. Ennél többet csak alapos helytörténeti kutat|s hozhat napvil|gra – kis szerencsével.

198 GLASER 1929–30, 157. 199 GLASER 1929–30, 162. 200 GLASER 1929–30, 161. 201 BELITZKY 1938, 381.

32

RÖVIDÍTÉSEK

AO = Anjou-kori Okm|nyt|r I. Szerk. NAGY Imre. Budapest, MTA, 1878–1920. I–VII.

ÁÚÓ = Wenzel Guszt|v, Árp|d-kori Új Okm|nyt|r. Pest, 1860 – Budapest, 1874.

DHA = Diplomata Hungariae Antiquissima accedunt epistolae et acta ad historiam Hungariae pertinentia. Volumen I ab anno 1000 usque ad annum 1131. Edendo operi praefuit Georgius GYÖRFFY, Budapestini, 1992.

EO = Erdélyi Okm|nyt|r. Oklevlevelek, levelek és m|s ír|sos emlékek Erdély történe-téhez. I. 1023–1300. (Siebenbürgener Urkundenbuch. Urkunden, Briefe und andere schritfliche Zeugnisse zur Geschichte Siebenbürgens. I. 1023—1300). Bevezető ta-nulm|nnyal és jegyzetekkel regeszt|kban közzéteszi JAKÓ Zsigmond. Budapest, 1997.

F = FEJÉR György, Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. I–XI. Budae, 1829–1844.

FNESZ = KISS Lajos, Földrajzi nevek etimológiai szót|ra, 1988, II: 288.

Hokl = Hazai Oklevélt|r 1234–1536. Szerk. NAGY Imre, DEÁK Farkas, NAGY Gyula. Budapest, 1879.

HO = Hazai Okm|nyt|r, Győr 1865–Budapest, 1891.

Kub I. = Árp|d-kori oklevelek 1095–1301. Codex diplomaticus Arpadianus. (Arpadenzeitliche Urkunden 1095–1301. Codex diplomaticus Arpadianus) Közzéteszi ifj. KUBINYI Ferencz. Pest, 1867. (Magyar Történelmi Emlékek. Monumenta Hungari-ae Historica I).

Onomasticon i. m. = RÁSONYI L|szló, BASKI Imre, Onomasticon Turcicum, vol. II, Bloomington, Indiana, 2007.

PRT = A Pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. (Geschichte des Benediktinerordens von Pannonhalma/Martinsberg). I–XIII/B. Kiadja a pannonhalmi Szent-Benedek-rend. Szerk. ERDÉLYI L|szló, SÖRÖS Pongr|c. Budapest, 1902–1916.

UB I = Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. Unter bearb. u. Vorarb. von W. GOLDINGER, E. ZÖLLNER und R. NECK bearb. von Hans WAGNER. I. Bd. Die Urkunden von 808 bis 1270. Graz–Köln 1955, Verl. Hermann Böhlaus Nachfl. (Publikationen des Institutes für Österreichische Geschichtsforschung 7. R.).

UB II = Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. Unter bearb. u. Vorarb. von Irmtraut LINDECK-

33

POZZA. Die Urkunden von 1271–1301. Graz–Köln 1955, Verl. Hermann Böhlaus Nachfl. (Publikationen des Institutes für Österreichische Geschichtsforschung 7. R.)

S = Sopron v|rmegye története. Oklevélt|r I–II. Szerk. NAGY Imre. Sopron, 1889–1891.

SRH = Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis arpadianae gestarum. I–II. Ed. E. SZENTPÉTERY, Budapest, 1937–1938. Reprint Nap Kiadó, 1999.

SZTP = SZENTPÉTERY Imre, Az Árp|d-h|zi kir|lyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. (Kritisches Urkundenregister der Könige aus dem Arpadenhaus. Regesta regum stirpis Arpadiane critico diplomatica.) I–II. I/1. Szerk. SZENTPÉTERY Imre. Budapest, 1923–1943. II/2–3. Szerk. SZENTPÉTERY Imre, BORSA Iv|n. Budapest, 1961, II/4. Szerk. BORSA Iv|n, Budapest, 1987.

Zal I. = Zala v|rmegye története. Oklevélt|r. Szerk. NAGY Imre, VÉGHELY Dezső, NAGY Gyula. I–II, Budapest, 1886–1890.

ZW = Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenburgen. I–IV. Von Franz ZIMMERMANN, Carl WERNER, Georg MÜLLER, Gustav GÜNDISCH, Hermannstadt, 1892–1937.

34

35

II. A NYUGAT-DUNÁNTÚLI

OSZMÁN-MAGYAR VÉGVIDÉK

36

37

J. ÚJVÁRY ZSUZSANNA

A Batthyány család levéltárában őrzött magyar nyelvű török levelek kiadásáról és tematikájáról

Köztudom|sú, hogy 1945-ben a herceg Batthy|ny-Strattmann csal|d levélt|ra Körmenden nagyon súlyos k|rokat szenvedett. Ezut|n bekerült a Magyar Nemzeti Levélt|r Orsz|gos Levélt|r|ba (az akkori Orsz|gos Levélt|rba), ahol 1956. novem-ber 6-|n, amikor az épület szovjet belövést kapott, újabb komoly k|rosod|s érte a tűzvészben.1

Azonban így, csonk|n is a fennmaradt csal|di levélt|rak legnagyobbika – 186,22 iratfolyóméter, amelynek különösen gazdag a XVI–XVII. sz|zadi részlege. Ezek kö-zül is kimagaslik a törökkel kapcsolatos iratanyag – ennek kutat|s|ra, illetve feldol-goz|s|ra alapozta a PPKE BTK Történettudom|nyi Doktori Iskola T|rsadalom- és Életmódtörténeti Csoportja egyik programj|t: Élet a török |rnyék|ban. Az iratok között is kiemelkedő jelentőségű a mintegy 106 ezer db misszilis; ezeknek több mint a fele a XVI–XVII. sz|zadból való.2 E p|ratlan misszilisgyűjtemény fontos da-rabjait képezik a túlnyomóan magyar – |m akad valamennyi német, latin, néh|ny olasz, sőt török – nyelvű levelek, amelyeket vagy magyar nyelvű török íróde|kok, vagy magyarul tudó, született török íróde|kok írtak a Batthy|nyaknak, vagy vala-melyik szervitoruknak, v|rkapit|nyuknak. Ezeket – több mint 1000 db-ot – „csu-p|n” ki kellett v|logatni, s kiad|sra előkészíteni. Ezt az ötletet eredetileg a Batthy|ny-levélt|r egykori rendezője, dr. Zim|nyi Vera, doktori iskol|nk nyugalma-zott oktatója vetette fel.

Aki m|r készített forr|skiadv|nyt, az tudja, hogy a „csup|n” szócsk|t miért tet-tem idézőjelbe. Ugyanis forr|skiad|sra v|llalkozni igen komplex feladat; ha m|r tudjuk, hogy milyen tematik|hoz, intézményhez, személyhez, t|rsadalmi csoport-hoz, korszakhoz, esetleges földrajzi egységhez stb. kapcsolódó és milyen jellegű – teljes vagy v|logatott – anyagot, forr|skiadv|nyt akarunk kiadni, ahhoz előbb meg kell keresni a forr|sokat, azokat sz|mba venni, esetleg kiv|logatni – ehhez a szem-pontokat előre meg kell |llapítani –, majd ki kell dolgozni a kiad|si elveket. Ezek mind a céltól, mind a célközönségtől, mind az adott forr|sok fontoss|g|tól, jellegé-től, nyelvezetétől és még sok egyéb szemponttól függnek. Mindezek alapj|n megha-

Mind a munka, mind jelen ír|s az OTKA K 82078 kutat|si program keretében készült, illetve készül. 1 L|sd erről részletesen: BAJZIK Zsolt, A körmendi Batthy|ny kastély műkincseinek és levélt|r|nak sorsa = A Batthy|nyak évsz|zadai: Tudom|nyos konferencia Körmenden, 2005. október 27–29., szerk. NAGY Zolt|n, Kör-mend – Szombathely, 2006, 265–274.; ZIMÁNYI Vera, A Magyar Orsz|gos Levélt|rba került körmendi Batthy|ny hercegi levélt|r = A Batthy|nyak évsz|zadai, i. m., 275–280. 2 ZIMÁNYI Vera, A herceg Batthy|ny csal|d levélt|ra, Bp., 1962, 51–54.; Az adatb|zis megnézhető: http://mnl.gov.hu/bal_menusor/hasznalat/kiadvanyok/kiadvanyok/segedletek_repertoriumok/batthyany_leveltar_missilis_gyujtemenyenek_mutatoja.html

38

t|rozv|n a kiad|si elveket, elkezdődhet a munka. Ehhez nemcsak paleogr|fiai és nyelvi j|rtass|g szükséges, hanem a legszélesebb t|rgyi tud|s is; hiszen a korabeli politikai-t|rsadalmi vonatkoz|soknak, az emberek vagy az adott közös-ség/intézmény gondolkod|smódj|nak, nyelvi kifejezésmódj|nak és a mindennapi élet kereteinek ismerete elengedhetetlen. A történész legfontosabb módszere tal|n az intuíció – beleérezni, s |télni az adott korban élő emberek mindennapjait, életke-reteit; nem a mi, hanem az ő szemükön keresztül l|tni, s az olvasó felé l|ttatni a történéseket. Az Olvasó rögtön felteheti a kérdést: miért kell egy forr|skiadv|nyt magyar|zni, hiszen az a történeti munka dolga. Valój|ban egy jó történeti forr|ski-adv|ny nem különül el a feldolgoz|stól, hiszen m|r a kiadandó forr|sok kiv|laszt|-s|n|l történeti szempontoknak kell érvényesülniük, ezenkívül a munk|hoz mindenképpen szükséges történelmi bevezetőt írni, valamint jegyzetappar|tust össze|llítani, amelyben minden, a kort érintő és nem közkeletű inform|ciónak, illetve magyar|zatnak szerepelnie kell – ez igen fontos része a forr|skiadv|nynak.

Ilyen szempontok alapj|n döntöttünk a Batthy|ny-levélt|rban tal|lható magyar nyelvű török misszilisek összegyűjtése és kiad|sa mellett, amely egy részről a Batthy|nyakról, m|s részről – s ez a fontosabb szempont – a törökökről, illetőleg az uralmuk alatt élőkről nyújt nagyon fontos inform|ciókat; egyszerűen nélkülözhe-tetlen az oszm|n–magyar együttélés alaposabb megismeréséhez.

A Batthy|nyak a XVI. sz|zadban emelkedtek fel a magyar arisztokr|cia sor|ba, s a XVII. sz|zad elején m|r betöltötték a dun|ntúli főkapit|nyi tisztséget. Ugyan m|r III. Boldizs|r (1537–1590) személye felmerült N|dasdy II. Ferenc (1555–1604) és Zrínyi VI. György (1549–1603) mellett a kerületi gener|lisi tiszt betöltőjeként, sőt még udvari haditan|csosként is, de végül erre mégsem került sor.3 Fia, Batthy|ny II. Ferenc (1573–1625) 1604 és 1609 között mind a dun|ntúli kerületi, mind a Kani-zsa ellen vetett végvidéki főkapit|nyi címet viselte, 1633-tól pedig Ferenc fia, Bat-thy|ny I. Ád|m (1610–1659) egészen hal|l|ig. Ő eléri az uralkodón|l, hogy csal|dj|nak férfitagjai örökletesen megkapj|k e posztot.4 Így Batthy|ny II. Kristóf (a tisztet betöltötte: 1659–1685), majd annak fia, II. Ád|m (a tisztet viselete: 1685–1703) is e tisztségben tevékenykedtek egészen addig, amíg a török uralom alóli felszabadító h|borúk befejeztével mindez okafogyott| nem v|lt.

A Batthy|nyak kezében teh|t egyesült a végvidéki gener|lisi és a kerületi főkapi-t|nyi poszt; az előbbi jóval fontosabb volt, hiszen közvetlenül az Udvari Haditan|cs

3 PÁLFFY Géza, A Batthy|ny csal|d a törökellenes hat|rvédelemben a XVI–XVII. sz|zadban, Hadtörténelmi Köz-lemények 122(2009), 327. 4 PÁLFFY Géza, Kerületi és végvidéki főkapit|nyok és főkapit|ny-helyettesek Magyarorsz|gon a 16–17. sz|zadban (Minta egy készülő főkapit|nyi archontológia és „életrajzi lexikonból), Történelmi Szemle, XXXIX(1997)/2. 269–270., 280.; A Batthy|nyak felemelkedéséről l|sd: PÁLFFY Géza, A Batthy|ny csal|d a törökellenes hat|rvédelem-ben…, i. m., 321–356. A Batthy|ny csal|dról, valamint Batthy|ny I. Ád|mról csup|n a legújabb szakirodalmat említem meg: A Batthy|nyak évsz|zadai, i. m.; KOLTAI Andr|s, Batthy|ny Ád|m: Egy magyar főúr és udvara a XVII. sz|zad közepén, Győr, 2012.; Batthy|ny I. Ád|m és köre, szerk. J. ÚJVÁRY Zsuzsanna, Piliscsaba, 2013.; Die Familie Batthy|ny: Ein österreichisch-ungarisches Magnatengeschecht vom Ende des Mittelalters bis zur Gegenwart, 1–2., KROPF, Rudolf, Eisenstadt, 2014. Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland (WAB), Band 139.

39

ir|nyít|sa al| tartozott, és a kijelölt főv|rból az al| tartozó végv|rak és a bennük |llom|sozó kir|lyi végv|riak fölött, míg az utóbbi csup|n az orsz|grész – jelen eset-ben a Dun|ntúl – v|rmegyéinek hadügyei, elsősorban a nemesi hadfelkelés, vala-mint a rendek |ltal megszavazott hadiadóból ki|llított katon|k fölött diszpon|lt.5 Persze ha mindkét hivatal egy kézben volt, az m|r komoly katonai hatalmat s befo-ly|st jelentett az udvarban.

A török fő- és altisztek |ltal írt levelek nagy része a Batthy|nyakhoz szólt – Bat-thy|ny III. Boldizs|rhoz, Batthy|ny II. Ferenchez, Batthy|ny I. Ád|mhoz, Batthy|ny II. Kristófhoz és Batthy|ny II. Ád|mhoz –, vagy valamelyik végv|r kapit|ny|hoz, tisztjéhez, esetleg ak|r egy-egy magyar végv|ri katon|hoz, azonban nem kevés olyan levél is van a gyűjteményben, amelyet a meghódítandó falu bír|j|hoz és lakó-inak címzett annak leendő török földesura, sőt akad olyan levél is, amelyet török rab írt katonai vezetőjéhez, hogy segítse a kiszabadul|sban.6

MIÉRT FONTOSAK A LEVELEK?

A levélírók és a címzettek alapj|n – fontos török vezetők, főtisztek vagy hétköz-napi katon|k levelei a magyar főkapit|nyokhoz, végbeli vezetőkhöz vagy katon|k-hoz, falvak lakóihoz – joggal feltételezhetjük, hogy a levelek fontos tartalommal bírnak. De miért olyan fontosak vagy éppen unik|lisak ezek a török levelek? Azt gondolhatn|nk, hogy az Isztambuli Állami Levélt|rban éppen elég jelentős magyar vonatkoz|sú irat maradt fenn. Ez azonban csup|n részben igaz; egyrészt ott is nagy volt az iratpusztul|s, m|srészt azok m|s jellegűek.7 A turkológusok meg|llapít|s|t kell idéznem: a török iratanyag az oszm|n uralom és adminisztr|ció hanyatl|s|val p|rhuzamosan csökkent, így a XVII. sz|zadi deftereket m|r csak újra és újra |tm|-solt|k, vagyis nem a tényleges |llapotokat tükrözik; megbízhatatlanok, esetlegesek, és mennyiségileg valóban jóval kevesebb van belőlük, mint a XVI. sz|zadiakból.8 Nagyon bőséges a bécsi korm|nylevélt|rakban fellelhető Turcica, valamint egyéb török vonatkoz|sú anyag a bécsi Nationalbibliothekban, de az is m|s típusú, mint a misszilisek; itt nagy mennyiségű török defter és rúznamcsé is fennmaradt, amelye-

5 Vö. PÁLFFY, A Batthy|ny csal|d a törökellenes hat|rvédelemben…, i. m., 239. 6 Pl. MNL OL Batthy|ny csal|d levélt|ra, Missiles, P 1314. No 23.881. Ibrahim németújv|ri rab levele Isza kanizsai kethüd|hoz. 1637. augusztus 26. 7 Különösen jelentős az utóbbi években megjelent két munka: DÁVID Géza – FODOR P|l, „Az orsz|g ügye minde-nek előtt való”: A szult|ni tan|cs Magyarorsz|gra vonatkozó rendeletei (1544–1545, 1552), MTA Történettudo-m|nyi Intézete, Bp., 2005 (História Könyvt|r, Okm|nyt|rak 1.); DÁVID Géza – FODOR P|l, „Ez az ügy fölöttébb fontos”: A szult|ni tan|cs Magyarorsz|gra vonatkozó rendeletei (1559–1560, 1564–1565), MTA Történettudo-m|nyi Intézete, Bp., 2009 (História Könyvt|r, Okm|nyt|rak 6.). 8 HEGYI Kl|ra, Török berendezkedés Magyarorsz|gon, MTA Történettudom|nyi Intézete, Bp., 1995, (História Könyvt|r, Monogr|fi|k 7.), 9.

40

ket a magyar turkológusok szép sz|mmal adtak ki.9 A magyarorsz|gi oszm|n ura-lom itteni korm|nyzati levélt|rai a v|rak ostromai, illetőleg a visszafoglaló h|borúk idején legnagyobbrészt elpusztultak. Ami megmaradt belőlük, az nagyrészt a budai főkorm|nyzós|g irata, s a m|r említett bécsi Nationalbibliothekban van, ezeket Buda 1686. évi ostromakor az ostrom hadmérnöke, Marsigli gróf mentette meg a tűz enyészetétől, miközben m|sok kincsek ut|n kutatva fosztogatt|k az égő v|-rost.10 Az egykori hódolts|g területén lévő vidéki levélt|rakban is maradtak fenn török vonatkoz|sú vagy török nyelvű anyagok, amelyeket részben kiadtak, illetve részben még kiadatlanok, de azok – főleg a misszilisanyag – sem képeznek akkora mennyiséget, mint a Batthy|ny-levélt|rban fellelhetőek.11 Különösen fontos Ester-h|zy Miklós n|dor (1625–1645) török főemberekkel, többnyire a budai pas|kkal való levelezése, azonban ez sem mérhető sz|zsz|mra.12 A többi n|dor vagy m|s magyar főurak is kapcsolatban |lltak török előkelőségekkel, s azok – ha ír|sos nyomuk fennmaradt – sz|mos fontos inform|ciót tartalmazhatnak, de ezek sem mérhetők össze az ezer darabon is túlmutató misszilisgyűjteménnyel.

Elmondható, hogy nincs még egy ilyen nagy mennyiségű, ilyen jellegű misszilisanyag, mint ami a Batthy|ny-levélt|rból kiszemezgethető. Egyrészt a Batthy|nyak az adott korszakban mind a gener|lisi, mind a kerületi főkapit|nyi tisztet betöltvén, fontos katonapolitikai kérdésekben diszpon|ltak, s hivataluk ell|-t|sa sor|n sokat leveleztek török katonai vezetőkkel, m|srészt ezt az iratanyagot – főleg Batthy|ny I. Ád|m fontos hivatal|nak, rendkívüli aktivit|s|nak és szorgalmas iratkibocs|jt|si munk|j|nak köszönhetően – m|r saj|t kor|ban pontosan rendsze-rezve megtartott|k. A levelek alapj|n a végek életét nem felülről, Bécsből, a közpon-ti ir|nyít|s szemszögéből, hanem ink|bb alulnézetből, a helyi módon szemlélhetjük, r|ad|sul – s ez szintén nagyon fontos szempont – azt az ellenség térfeléről is l|that-juk. Ezért unik|lis ez az anyag, s méltó arra, hogy kiadv|ny készüljön belőle.

A Batthy|ny-misszilisgyűjtemény török levelei igencsak hozz|j|rulnak a ma-gyarorsz|gi oszm|n uralom alaposabb megismeréséhez, ak|r békebont|sokról, ak|r magyar vagy török sérelmekről, ak|r csak egyszerűen a török archontológi|hoz kapcsolódó adatokról van szó. A levelek mögött – lesz|mítva mind a török, mind a magyar sérelmek eltúlzott volt|t – valós tények, események

9 Hosszú lenne ezeket a kiadv|nyokat felsorolni. A külföldön szétszóródott anyagot Fekete Lajos kutatta fel és gyűjtötte össze, a hódolts|gi defter-anyagokat pedig K|ldy-Nagy Gyula hozta haza mikrofilmen, de a turkoló-gusok azóta is rendszeresen kutatnak. Sz|mos defter került m|r kiad|sra. 10 HEGYI, Török berendezkedés, i. m., 7. 11 Csak példaként említek néh|ny ilyen jellegű kiadv|nyt: Hegyi Kl|ra adta ki a J|szberényi Levélt|rban fellel-hető török nyelvű leveleket. (A J|szberényi Levélt|r ma a MNL J|sz-Nagykun-Szolnok Megyei Levélt|r|ban tal|lható. Ebben a levélt|rban mezőtúri török nyelvű levelek is vannak, amelyek még kiad|sra v|rnak.) HEGYI

Kl|ra, J|szberény török levelei = Szolnok Megyei levélt|ri Füzetek 11, Szolnok, 1988.; HEGYI Kl|ra, Török forr|sok Pécs 16. sz|zadi történetéhez, Pécs Története Alapítv|ny, Pécs, 2010. 12 Esterh|zy Miklós n|dor török nyelvű iratait kiadta: FEKETE, Ludwig, Türkische Schriften aus dem Archive des Palatins Nikolaus Esterh|zy, Bp., 1932. A Magyar Nemzeti Levélt|r Orsz|gos Levélt|r|ban (a tov|bbiakban: MNL OL), az Esterh|zy levélt|rban Miklós n|dornak még sz|mos kiadatlan irata és törökökkel való levelezése van: Esterh|zy Miklós n|dor iratai, 8. cím, N|dori iratok, Török ügyek 1593–1645, 631. cs., Filmt|r 4687. dob.

41

|llnak. R|ad|sul – sok esetben – a magyar részről történő reag|l|s, vagyis az illető Batthy|ny uras|gnak vagy valamelyik szervitor|nak v|lasza is fennmaradt. Teh|t a törökök leveleiből kih|mozható az érem egyik oldala, s időközönként annak m|sik oldal|t is megl|thatjuk.

MIRŐL SZÓLNAK AZ IRATOK?

Anélkül, hogy fontoss|gi sorrendet |llítanék fel, mindenképpen kiemelendő a sok török tisztségviselő nevének, tisztségének, idejének jelzése, amely a magyar kir|lys|gbeli török archontológia egyik fontos adatb|zis|ul szolg|lhat. A szór|s igen nagy. A legtöbb levél a Batthy|nyak közvetlen szomszéds|g|ból érkezett: a kanizsai pasa, annak helyettese vagy valamelyik fontosabb beosztottja írt valamely ügyben, de gyakoriak a kanizsai szp|hik levelei is. Azonban tolnai, székesfehérv|ri, kopp|-nyi, pécsi, sőt n|ndorfehérv|ri vagy még ann|l messzebb fekvő területeken |llom|-sozó pas|k, bégek, alajbégek, ag|k vagy egyéb beoszt|sú törökök is írtak leveleket. Természetesen a magyarorsz|gi oszm|n uralom legfőbb vezetője, a budai pasa, annak kethüd|ja vagy valamelyik beosztottja is gyakran kereste fel irom|ny|val a Batthy|nyakat mint a Dun|ntúl legfőbb katonai vezetőit.

A kiadv|nyban a török leveleket kronológiai sorrendbe |llítottuk, |m minden-képpen érdemes azokat csoportosítani. Lehetne azokat a levélírók katonai beoszt|-sa, fontoss|ga szerint besorolni, hiszen az orsz|gos ügyek sokkal ink|bb a pas|k és bégek leveleiben fordulnak elő, de ez egyrészt nagyon mechanikus lenne, m|srészt csak részben igaz; egy szp|hi kérelme is tartalmazhat péld|ul a hódolts|gi életről vagy b|rmi m|sról olyan fontos adatot, mint egy bégé, viszont a budai pasa levele is lehet merő bar|tkozó vagy egy rabügyben közbenj|ró irat. Ezenkívül egy levélnek több tém|ja is lehet, s a mechanikus levélíró szerinti besorol|s alapj|n ezek elvesz-nének. A legcélszerűbb a leveleket tematik|juk szerint csoportosítani, de mivel egy levélben gyakran több t|rgy is előkerül, csup|n főbb témacsoportok |llíthatók fel, s egy-egy levél több kategóri|ba is tartozhat.

A levelek négy nagy csoportba sorolhatók, s ezeken belül kisebb t|rgycsoportok |llíthatók fel.

I. Orsz|gos tém|jú levelek:

1. a törökkel folytatott h|ború vagy a vele kötött béke folyamatos megtart|sa, s annak érdekében a porty|z|sok tilt|sa; 2. a hódoltat|s |ltal|nos tilt|sa – mind a törökök, mind a magyarok részéről, péld|ul a r|c falvak erőszakos adóz|sra hajt|sa ellen; 3. a XVI. sz|zadi levelekben a tizenöt éves h|borúra vonatkozó ügyek; 4. Bocskai Istv|n és Bethlen G|bor hadj|ratai idején a fejedelmekhez való |tp|rtol|s, a törökökkel való szövetkezés; 5. hírad|s orsz|gos hadieseményekről, csat|k ered-ményéről; 5. a békekötés ut|ni rendezés, commissariusok kinevezése, azok t|rgya-l|sai.

42

II. Egyes régiókat vagy falvakat érintő levelek:

1. a magyar földesúr vagy a magyar végv|riak túlzott adóztat|s|t kifog|soló tö-rök ír|sok; 2. a török katon|k és földesurak polg|rokat védő szerepét hangsúlyozó levelek – ebben a magyarok pusztítj|k a jobb|gyokat; 3. a jobb|gyok közös védel-méről szóló oszm|n aj|nlatok; 4. a jobb|gyok közös adóztat|s|ról szóló egyezkedő levelek; 5. a török földesurak a magyar földesúrtól kérik, hogy engedje jobb|gyfal-vait behódolni, adózni; 6. fenyegető vagy egyezséget kín|ló ír|sok a magyar földes-úrhoz a falvak adóztat|sa érdekében; 7. hódoltató és fenyegető levelek a településeknek címezve.

III. Egyéni sorsokat érintő levelek:

1. török, r|c, illetőleg magyar rabok kiv|lt|s|val, sarc|val, annak megfizetésével, meg nem fizetésével, koldulólevéllel vagy hitlevéllel foglalkozó iratok; 2. a rabokkal való b|n|smóddal kapcsolatos levelek, panaszok; 3. a rabok sérelmére elkövetett visszaélések, péld|ul: a koldulólevél ellenére kirabolt|k, elvették összegyűjtött sar-c|t, vagy a sarc megfizetése ut|n sem engedték szabadon.

IV. Egyéni hangú levelek:

1. a levélíró üdvözlő, ismerkedő céllal írt levele; 2. a levélíró örvendező-üdvözlő ír|sa, visszatérvén régi |llom|s|ra; 3. aj|ndékküldő, kedveskedő levelek; 4. viszontaj|ndékot v|ró ír|sok; 4. v|s|rl|st célzó, azt lebonyolító levelek.

A fentebb fel|llított kategóri|k alapj|n a levelek egy részének igen fontos, az egész orsz|got érintő tém|ja az oszm|n–magyar békekötés, az 1606. évi zsitvatoroki béke és annak ismételt megújít|sai, illetőleg a „szent békesség” megtar-t|sa. A zsitvatoroki békében mind az Esztergom környéki, mind a Kanizsa környéki falvak hovatartoz|s|t, illetve adóz|s|t rendezetlenül hagyt|k, azt a budai pas|ra és a n|dorra, valamint Batthy|ny Ferencre mint dun|ntúli főkapit|nyra hagyt|k. Ez ügyben valóban történetek megbeszélések, valamint Ali budai pasa is levelezett. Ezért az ő levelei külön csoportot is képezhetnének, hiszen azokat a nagypolitikai események dikt|lt|k. Ali pasa Batthy|ny II. Ferencet környékezte meg, hogy |lljon Bocskai mellé.13 Utóda pedig 1620-ban, illetve az azt követő években írt a főúrnak, hogy Bethlen mellé |llítsa.14

A béke megszegésével a törökök természetesen minduntalan a magyar vitéze-ket v|dolt|k, akik – szerintük – hol itt, hol ott raboltak, csaptak le török katon|kra vagy békés török kereskedőkre, hajtott|k el marh|ikat, égettek fel r|c vagy ak|r hódolt magyar falvakat. E nagy csoportot az egyes régiókat érintő levélcsoportba is

13 Gustav Bayerle kiadta Ali budai pasa leveleit, de érdekes módon a Batthy|ny-levélt|rban tal|lható leveleinek egy része nem került be a kötetbe. BAYERLE, Gustav, The Hungarian Letters of Ali Pasa of Buda 1604–1616, Akadémiai, Bp., 1990. 14 Vö. TÓTH Hajnalka, Rossz szomszéds|g – török |tok?: A Szokolluk levelei a Batthy|nyaknak = Az oszm|n–magyar kényszerű együttélés és hozadéka, szerk. J. ÚJVÁRY Zsuzsanna, PPKE BTK, Piliscsaba, 2013, 215–226.

43

sorolhatn|k, hiszen a békebont|sok régiók vagy ak|r egy-egy végv|r és környéke szintjén történtek meg, |m jelentőségük miatt mégis idetartoznak.

A Batthy|nyak nem egyszer kaptak figyelmeztető, sőt feddő vagy éppen fenye-gető leveleket a budai pas|tól, hogy fékezzék meg katon|ikat, különben Bécsben és Isztambulban tesznek panaszt – ezt rendszerint meg is tették. Ezért a Batthy|nyak és m|s vitézkedő magyar főurak gyakran vették kézhez a tilt|st vagy figyelmezte-tést Bécsből vagy a n|dortól, hogy azonnal hagyj|k abba a csat|z|sokat. Ilyenkor kicsit megcsendesedett az élet, |m ez nem tartott sok|ig, hiszen egyrészt mind az oszm|n, mind a magyar vitézek a v|rkerület falvainak lakóiból, vagyis a közös alatt-valókból, azok adóiból, az |ltaluk végzett v|rfenntart|si, szekerezési stb. munk|k-ból éltek, m|srészt a lassan és elégtelenül csordog|ló zsoldot mindenképpen ki kellett egészíteni. Erre szolg|ltak a folytonos kicsap|sok, porty|k, rabszedési akci-ók. A magyar katon|k még ritk|bban és esetlegesebben kapt|k meg a zsoldjukat, mint a törökök, teh|t az ő életfeltételeik még kevésbé voltak biztosítottak. Oszm|n részről valamivel rendszeresebb volt a zsoldoszt|s, azonban a XVII. sz|zadban ab-szolút értékben nekik is csökkent a zsoldjuk, hiszen adóként sokkal többet kellett a kincst|rba visszajuttatniuk.15 A tím|rosok egy része pedig m|r az 1560–70-es évektől bevezetett rendszer értelmében tím|rbirtoka egy részét csak elméletben kapta meg, vagyis ún. lakatlannak minősített, alacsony értékűnek felvett, de mélyen a Magyar Kir|lys|gban fekvő, hódolatlan magyar falvakat, net|n magyar végv|ra-kat, sőt főúri uradalmi központokat (pl. S|rospatak, Körmend stb.) kaptak meg ja-vadalombirtokként. Vagyis ez egyrészt a portai kincst|r spórol|s|t jelentette, m|sfelől pedig felszólít|s volt a javadalmazott felé; szerezze meg mag|nak, hódítsa meg a birtokot, ha tényleges javadalmat akar – attól függetlenül, hogy éppen béke, avagy h|borús |llapot volt-e a magyar kir|ly és a Porta között.16 Szabar kanizsai pasa Batthy|ny I. Ád|mnak címzett 1646. évi levelében egyenesen azt v|gta a főúr szemébe, hogy a kanizsai vitézek nem pusztítj|k, hanem ink|bb védik a polg|ro-kat.17 Ezekből az ír|sokból sokszor fel nem t|rt hadieseményeket, porty|kat, ki-sebb-nagyobb pusztít|sokat tudhatunk meg, t|rhatunk föl.

Ehhez a kérdéshez szorosan kapcsolódik a levelek téma szerinti m|sodik nagy csoportja, amelybe a falvak sz|m|ra írt fenyegető vagy hódoltató leveleket soroljuk. Ezek az ír|sok azért olyan fontosak, mert előzményként, illetőleg magyar|zatként szolg|lnak arra, amikor egy-egy port|lis adóösszeír|sban egyszer csak megjelenik a falu neve mellett a „subjecta”, azaz hódolt jelző, net|n a „deserta” vagy „combusta” kifejezés. Ez utóbbi azt jelenti, hogy mivel a település nem hódolt meg, lakói elme-nekültek, hogy elkerüljék a büntető hadj|ratot, vagy az oszm|nok elpusztított|k, felégették, s a maradék lakoss|got rabszíjra fűzték. Erre sz|mtalan péld|t idézhet-nék. Dervis kanizsai odabasa 1640-ben fenyegető levelet írt az

15 HEGYI, Török berendezkedés, i. m., 39–47. 16 Ld. erről részletesen: HEGYI , Török berendezkedés, i. m.; HEGYI Kl|ra: A török terület élete = Magyarorsz|g története 1526–1686, szerk. R. VÁRKONYI Ágnes, Bp., Akadémiai, 1985, II. 1022–1041. 17 MNL OL, Batthy|ny csal|d levélt|ra, Missiles, P 1314 No. 45.381.

44

ostffyasszonyfalvaiaknak, hogy jöjjenek be hozz| meghódolni.18 Hüszejn kanizsai b|s aga több fenyegető levelet is írt a mocsolyai és az igricai polg|roknak;19 egy-részt azért, hogy hódoljanak be, m|srészt amiatt, hogy miért nem mennek be hozz| megalkudni az adókról.20 Hüszejn még arra is képes volt, hogy Batthy|ny I. Ád|mot megkérje: küldje be a mocsolyai és az igrici polg|rokat hozz|, hiszen azoknak ő az örökös ura.21 Sajnos az erre a levélre adott v|lasz nem, de m|s, ehhez hasonló leve-lekre – péld|ul kanizsai Haszan aga kérelmére – küldött szöveg fennmaradt: abban a főkapit|ny nem v|logatta meg a szavait, s megfelelő gyal|zkod|s ut|n fölényesen oktatta ki a szemtelen törököt arról, hogy falvakat behódoltatni – békeidőben – nem lehet és nem is engedi meg.22

E nagy témakörön belül a hódoltat|shoz is kapcsolódnak, egyszersmind külön csoportot is alkothatnak azok a levelek, amelyekben az adóz|sról esik szó. Ugyanis Batthy|ny I. Ád|m – miként a fentebbi Haszan ag|nak is megírta – nem egyszer adott hangot annak az elvnek, hogy a m|r meghódolt falvak adóz|s|t az oszm|n fél részére nem akad|lyozza, de új falvak meghódol|s|t igen. A kérdés m|r csup|n az: mit értettek meghódolt községen; azt, amelyik folyamatosan adózott a törököknek, vagy azt, amelyik csak régen – ak|rcsak egy-két évig – fizetett adót, ami azut|n megszakadt. Az oszm|n fél az utóbbit is hódoltnak vette, míg a magyar fél ezt nem akarta tudom|sul venni. Ha néh|ny évre megszabadult a község a török adóz|si teher alól, akkor felszabadultnak tekintették. Tegyük hozz|: a magyar kir|lys|gbeli-eknek mindenképpen az volt az érdekük, hogy a hódolt települések vagy a hódolt-s|gi peremvidék lakoss|ga ne fizesse meg adój|t, mert az ellenség annyival gazdagodik, míg a magyar végvidék és földesuraik annyival szegényebbek lesznek. Így b|rmennyire is bizonygatta Batthy|ny I. Ád|m, hogy a régóta hódolt települések adóz|s|nak nem tart ellen, azért azt nem tartotta be. A megsz|llók nem egyszer írtak neki, hogy ne akad|lyozza a hódolt falvak adóz|s|t, mivelhogy az a békesség ellen való dolog.23 Sőt, Batthy|ny is hódoltatott: tűzzel-vassal kényszerítette a hódo-latlan r|c falvakat magyar adófizetésre. Természetesen sok olyan levél is akad, amelyben az oszm|n fél a m|r meghódolt település adój|nak megemelését követeli, illetőleg újabb terheket rak az alattvalók v|ll|ra – ezek rendszerint földesurukhoz vagy a főkapit|nyhoz fordultak panaszaikkal.

A gyakori békebeli pusztít|sokkal kapcsolatos péld|ul az a levél, amelyet Mehmet budai pasa kajmak|mja,24 Ahmed aga írt Batthy|ny I. Ád|mnak, amelyben megígéri a főkapit|nynak, hogy megbünteti a kanizsai vitézeket rabl|saikért.25

18 Uo. No. 10.113, (1640, tévedésből az 1646-os évhez van sorolva.) 19 Zala megyében fekvő falvak. 20 MNL OL Batthy|ny csal|d levélt|ra, Missiles, P 1314 No. 20.588 (1652) 21 Uo. No. 20.591 22 MNL OL Batthy|ny csal|d levélt|ra, P 1313/248. cs. Török vonatkoz|sú iratok I. No 45. Batthy|ny I. Ád|m levélfogalmazv|nya kanizsai Bas Haszan ag|nak, é. n. [1646]. Idézi: J. ÚJVÁRY Zsuzsanna, „Csak az nevét viseljük az békessgének…”: Oszm|n hódoltat|s és hódító levelek a Dun|ntúlon a XVII. sz|zadban = Mindennapi élet a török |rnyék|ban, P|zm|ny Történelmi Műhely, Khronosz, szerk. UŐ, Piliscsaba, 2008, 28. 23 No. 23.848, 1654-ből, a kanizsai főag|k… 24 Kethüd|ja, vezíri rangú helyettese.

45

Több levél szól arról is, hogy a törökök védik meg a magyar jobb|gyokat Bat-thy|ny I. Ád|m, azaz egy magyar földesúr túlzott terheitől.26

Az egyes régiókat, településeket érintő kérdéskörhöz tartoznak még az ún. tele-pítő levelek is. Ugyanis a puszt|n hagyott földek, jobb|gytelkek újratelepítése, „megsz|llít|sa” mindkét fél sz|m|ra szükséges volt, hiszen mind a magyarok, mind a törökök az alattvalók, a jobb|gyok adóiból, munk|j|ból éltek.27

A harmadik nagy csoportba azok a misszilisek sorolhatóak, amelyek egyéni sor-sokat érintenek: |ltal|ban rabul ejtett török, r|c vagy magyar katon|król, polg|rok-ról esik szó. A török levelekben gyakran szerepelnek magyar rabok is, hiszen fejv|lts|gon, azaz török rabért vagy sarcon szabadulnak – s ez ügyben is gyakran kellett írni rabtartójuknak. A rabszedés és rabtart|s XVI–XVII. sz|zadi módozatai, v|ltoz|sa, anyagi kultúr|ja m|r elég jól feldolgozott téma,28 |m ezekből a levelekből – a fentieken túl – is kiolvasható rengeteg adat a török archontológia sz|m|ra, de az sem utolsó szempont, hogy egy-egy magyar végv|r tisztjeinek, katon|inak vagy falusiaknak a nevei kerülnek elő, nem beszélve a sok-sok adatból kirajzolódó egyéni sorsokról. Íme a „magas történelem” alulnézetben, vagyis itt a mikrotörténetír|s sz|mtalan lehetősége; egyéni sorsok, amelyek tipikusak vagy atipikusak – de min-denképpen fontosak a történettudom|ny sz|m|ra, hiszen ezek a mindennapi élet l|tleletei. Akadnak itt hitlevelek vagy ún. kolduló levelek is. Gyakran esik szó pénz-beli vagy portékabeli sarcról, arról, hogy a raboknak mi mindent kell beszerezniük v|lts|gdíj gyan|nt, hov| kell elmenniük az |ruért, melyik v|s|rban tudj|k azt meg-szerezi. Egy-egy török levélből értesülhetünk a magyar foglyok v|lts|gdíj|nak ösz-szegéről is, illetőleg arról, hogy a törvények tilt|sa ellenében nekik is fegyvereket, késeket, pisztolyokat kellett vinni szabadul|suk érdekében.

Tudjuk, hogy minden a viszonoss|g alapj|n működött: ha Bud|n vagy Kanizs|n éheztették vagy kínozt|k a rabokat, akkor Batthy|ny is megtette ugyanazt. A török levelekből azonban ink|bb a török rabok hétköznapjai villannak fel: arról olvasha-tunk, hogy melyik börtönben, hol és hogyan b|ntak a rabokkal, tettek-e r|juk vasat, kaptak-e elég élelmet, kínozt|k-e őket. Olyan ír|sok is előbukkannak, amelyek igen kegyetlen kínz|si módokról sz|molnak be: a kanizsai ag|k a németújv|ri porkol|-boknak címzett levelükben megírt|k, hogy egy Kozma nevezetű, „visszafordult elméjű, kegyetlen” embert fogtak el, aki a rabokat saj|t maga |ltal készített vasl|d|-ba fektette, s úgy kínozta.29

25 MNL OL Batthy|ny csal|d levélt|ra, Missiles, P 1314 No. 132. (1657.) ; No 31.774. Musztafa kanizsai alajbég kivizsg|lta a kiskapornaki polg|rok panasz|t, amelyet szp|hijuk ellen tettek, és rendezte ügyüket (1652). 26 Uo. No. 400. Ahmed zi|met birtokos szp|hi levele Batthy|ny I. Ád|mhoz, Enying, Hídvég és Kiskom|rom földesura, 1648.; Uo. No. 31.774 Musztafa kanizsai alajbég panasza, hogy a magyar földesúr túls|gosan meg-terheli a falvakat. 27 Uo. No. 401. Ahmed zi|met birtokos szp|hi levele Batthy|ny I. Ád|mhoz, 1648. 28 Sz|mtalan, nagyon fontos tanulm|nyt és cikket sorolhatnék fel. Legutolj|ra: TARKÓ Ilona, Rabkereskedelem és anyagi kultúra a XVI–XVII sz|zadban a Batthy|ny csal|d levélt|ra alapj|n I –II. PhD értekezés, PPKE BTK, 2012. 29 MNL Batthy|ny csal|d levélt|ra, Missiles, P 1314 No 23.808. Kanizsa,1637. febru|r 12.

46

Végül külön csoportba sorolhatjuk azokat a leveleket, amelyek valamilyen jó-szomszédi, jovi|lis viszonyt tükröznek, vagy legal|bbis az adott levélből nem tűnik elő semmiféle h|tsó sz|ndék. Persze tegyük hozz|: ezek a levelek sem voltak cél nélküliek. Amikor a török vagy a magyar fél a m|siknak valamely bemutatkozó levelet írt – a török v|laszból gyakran kiderül, hogy a kapcsolatot esetleg a magyar fél kezdeményezte –, vagy egym|snak valamely aj|ndékot küldtek, net|n valami-lyen kereskedelmi, üzleti kapcsolatban |lltak egym|ssal. Az oszm|n tisztek nem egyszer kértek magyar p|ncélt, fegyvert – amelyeket törvény szerint tilos volt az ellenségnek sz|llítani –, cserébe ők is olyan |rut küldtek, amelyet viszont nekik volt tilos: lovat, lószersz|mot, díszfegyvert stb. A jovi|lis viszonyra jó péld|k Szokollu Ibrahimnak nem puszt|n kötelességből írt bar|ti hangnemű levelei Batthy|ny II. Ferenchez, amikor besz|molt arról, hogy az elmúlt időszakban mik történtek vele. Úgy írt Batthy|nynak, mint b|rmelyik magyar nemes, aki végre hazaérkezett: „Isten engedelméből Nagys|gtokhoz, jósz|gimhoz, h|zamhoz közel jöttem”.30 Arra készült, hogy a régóta nem l|tott Pozsega és Pécs környéki birtokait, „jósz|gait” megtekint-se. 1624 tavasz|n csal|dja hogyléte felől írt magyar „bar|tj|nak”.31

Legtöbbjük azonban nem ilyen hangnemet üt meg: ugyan a török levélírók szó szerint megadj|k a magyar félnek az őt megillető tisztességes, vitézi, bar|ti megszó-lít|st, azonban kérésüknek vagy követelésüknek gyakran adnak burkolt vagy nyílt fenyegetéssel nyomatékot. Közelebb |llunk a valós|ghoz, ha a levelek alapj|n az oszm|n–magyar viszonyt Batthy|ny I. Ád|m rövid, de velős megjegyzésével jelle-mezzük: „…az töröknek nem kell hinni…”32

30 Uo. No 20671 31 MNL Batthy|ny csal|d levélt|ra, Missiles, P 1314 No 48070. A leveleket idézi: TÓTH Hajnalka, Rossz szom-széds|g…, i .m. 222–223. 32 Uo., Batthy|ny I. Ád|m fogalmazv|nyai, 1315/2. 1654/435–437. pp., Batthy|ny I. Ád|m fogalmazv|nya Koh|ry Istv|nhoz, Rohonc, 1654. janu|r 14. Idézi: J. ÚJVÁRY Zsuzsanna, De valamíg ez vil|g fenn|ll, mindennek szép koron|ja fenn|ll”: A vezekényi csata és Esterh|zy L|szló hal|la, Hadtörténelmi Közlemények, 119(2006), 943–972., 968.

47

TARKÓ ILONA

Egy magyarországi török rab viszontagságai: Alisán aga sarcgyűjtő útjai

A hat|r menti rabkereskedelem1 mozgatórugói a porty|k voltak.2 A XVI–XVII. sz|zadban teh|t mind a Magyarorsz|gon berendezkedett oszm|nok, mind a ma-gyar főkapit|nyok és nagybirtokosok3 fokozatosan elsaj|tított|k a v|lts|gdíjért folytatott rabtart|s szok|sait, és így v|lhatott mindkét oldalon jövedelmező gazda-s|gi |gg|.

Ebbe az |gazatba kapcsolódtak be a Batthy|nyak, hiszen egyrészt birtokaik köz-vetlenül az Oszm|n Birodalommal voltak hat|rosak, sőt falvaik egy része hódolt volt, m|srészt embereiket (szervitoraikat és jobb|gyaikat) folyamatosan fenyegette a muszlimok porty|z|sa. Batthy|ny III. Boldizs|r (meghalt 1588-ban) idejéből m|r több misszilis is igazolja a rabtart|s intézményének bevett volt|t. Az 1570-es évek-ben a főúri csal|d gazdas|g|ban ismert volt a rabkereskedelem, ezekben a forr|-sokban olvashatunk v|lts|gdíj-követelésről, sarchaladékról, |rucseréről és kezességről is.4 II. Ferenc korszak|ból (1573–1625)5 a missziliseken kívül6 a rabok-ról készült regestrum7 is igazolja ennek bevett és elterjedt szok|s|t.

1 Kereskedelem: 1. Áruk ad|svételére ir|nyuló tevékenység. 2. Az ezt végző szervek összessége. Magyar értel-mező kéziszót|r, A–K. Bp., Akadémiai Kiadó, 1989, 677. Azaz ettől mindenképpen eltér ez a tevékenység, hiszen túlnyomórészt a csat|z|sok sor|n elfogott katon|któl kényszerítették ki (ütlegeléssel, zsarol|ssal) a v|lts|gdí-jat. Tak|ts S|ndor a rabv|lt|s kifejezést haszn|lta a jelenségre, ez viszont nem jelzi, hogy mindez két évsz|zad-ra a gazdas|g részévé v|lt. A fogalom ellentmond|soss|g|ra Hegyi Kl|ra hívta fel a figyelmemet, észrevételét ezúton is köszönöm. 2 Vö. TAKÁTS S|ndor, A török portya és a magyar portya = Rajzok a török vil|gból, I., Bp., Magyar Tudom|nyos Akadémia, 1915, 336–358. 3 Ugyanekkor a keresztény nagybirtokosok bekapcsolódtak a t|vols|gi rabszolga-kereskedelembe is, felismer-ték ugyanis a szomszédos osztr|k, német és it|liai területeken a török rabok ir|nti nagy keresletet. A közép-európai keresztény méltós|gok a muszlim legényeket a keleti szer|jok fényűzését imit|lva udvari szolg|kként alkalmazt|k, az it|liai |llamok pedig kereskedőg|ly|ik evezőspadsorait igyekeztek velük megtölteni. Az 1683-ban kezdődő visszafoglaló h|ború idején sz|mos magyar és német főtiszt, illetve nemesember köszönhette meggazdagod|s|t a tömegesen fogs|gba esett török raboknak, azaz ekkor épp a keresztények v|ltak – igaz, csup|n rövid időre – a t|vols|gi emberkereskedelem haszonélvezőivé. TAKÁTS SÁNDOR, Magyar rabok olasz g|ly|kon = UŐ., A magyar múlt tarlój|ról, Bp., [1926.] 295–296.; UŐ., Emberv|s|r = UŐ., Bajvívó magyarok, Képek a török vil|gból, Szeksz|rd, Corvina Kiadó, 2000, 280–284.; UŐ., A török és a magyar raboskod|s = Rajzok a török vil|gból, I., Bp., Magyar Tudom|nyos Akadémia, 1915, 180.; PÁLFFY Géza, A rabkereskedelem és rabtart|s gyakorlata és szok|sai a XVI–XVII. sz|zadi török–magyar hat|r mentén, (Az oszm|n–magyar végv|ri szok|sjog történetéhez), FONS (Forr|skutat|s és Történeti Segédtudom|nyok), 4(1997), 1. sz., 14–17. 4 Magyar Nemzeti Levélt|r Orsz|gos Levélt|ra (a tov|bbiakban: MNL OL) Batthy|ny cs. lvt. Missiles P 1314 No 00012., 30938., 22914., 34426., 42406., 00296., 30809.

48

Az egyik Batthy|ny-regestrum szerint a tizenöt éves h|ború kitörésekor, 1591-ben hat fogoly hozott különféle |rukat, 1592-ben tíz rab sz|llított porték|t, 1593. febru|r 22-én Segesdi Radovan r|c hajtott be tizenöt |rt|nyt, m|rcius 22-én Pécsi Musztafa vezetett egy 400 forint értékű lovat, június 29-én Dömötör r|c hajtott hat ökröt. 1594-ben Győr, Tata és P|pa elfoglal|s|val a Dun|ntúl török megsz|ll|s al| került, teh|t közvetlenül veszélyeztették a Batthy|ny-birtokokat. 1595. szeptember 16-|n és november 20-|n Pesti K|szim és Ali sz|llított pokrócokat és lóhoz tartózó porték|kat. Ugyanebben az évben Idriz pasa többször is írt Batthy|ny II. Ferencnek Alis|n aga érdekében, akinek hitlevelet adott volna,8 és egy Istv|n nevű keresztény rabért posztót kért annak v|lts|gdíj|ban.9 Később a keresztény rabbal küldette el a megbeszélt |rut.10 Még egy fogalmazv|ny is fennmaradt, amelyben a főúr bar|ts|-g|ról biztosítja a Székesfehérv|rra kinevezett Mehmed szandzs|kbéget,11 így egé-szen egyértelmű, hogy h|ború idején is zajlott a rabkereskedelem. 1598-ban Kopp|nyi Dervis aga abaposztót és bélést sz|llított II. Ferencnek. Ebből az évből is több török levél maradt fenn, ugyancsak a rabkereskedelem folytonoss|g|t igazol-va.12 1600-ból – Kanizsa elfoglal|s|nak évéből – nincs adat sarcbeszolg|ltat|sra, de 1602-től kezdve folyamatos a sarcsz|llít|s.

Idrisz pasa, p|pai beglerbég13 1595–1596-ban nyolcszor írt II. Ferencnek Alis|n aga14 ügyében, kétszer azt kérte, hogy a hitlevelére bocs|ssa el a főúr az ag|t.15 Hat

5 Batthy|ny II. Ferenc a Kanizs|val szembeni végv|rak főkapit|nya 1601–1602, majd 1604 és 1609 között „dun|ntúli” kerületi főkapit|ny, még később 1620–1621-ben volt Bethlen G|bor főkapit|nya. Vö. PÁLFFY Géza, Kerületi és végvidéki főkapit|nyok és főkapit|ny-helyettesek Magyarorsz|gon a 16–17. sz|zadban, Történelmi Szemle, 39(1997), 2. sz., 269., 280. Még a tém|hoz: PÁLFFY Géza, A török elleni védelmi rendszer szervezetének története a kezdetektől a 18. sz|zad elejéig (V|zlat egy készülő nagyobb összefoglal|shoz), Történelmi Szemle, 38(1996), 2–3. sz., 163–217. A Kanizs|val szembeni végvidéket először Körmend és a t|voli S|rv|r központokkal a R|ba és a Zala folyók mentén prób|lt|k föl|llítani. 6 MNL OL No Missiles Batthy|ny cs. lvt. P 1314 39662., 31766., 20716., 20714., 30843., 20715., 20718., 20719., 20720., 20721., 20723., 20724., 01648., 48196., 20717., 20722., 00297., 30844., 01647., 30842., 52880., 52973., 00201., 20642., 2064., 48248., 20624., 31809., 01004., 30841., 00109., 52974., 00009., 22912., 24033., 21088., 21089., 27217., 20704., 20613., 00205., 39629., 00180., 30912., 30913., 30914., 30915., 30916., 30917., 30918., 27213., 30931., 30932., 30933., 30934., 30935. 7 MNL OL Batthy|ny cs. lvt. Török vonatkoz|sú iratok P 1313 248. cs. No 1. (regestrum). 8 „Nagys|god én ír|somra nem möri elbocs|tani innít, Nagys|godnak köt (két) vagy h|rom szolg|ja is vagyon, de ha Nagys|god csak egy innyi (ennyi) levelet keldene érötte, én az Nagys|god bar|ts|g|írt elbocs|tan|m, mert én nem gyermök vagyok, hogy beszédemmel j|tszan|m.” MNL OL Batthy|ny cs. lvt. P 1314 Missiles No 20714., 20716. A török főtisztek: beglerbégek, szandzs|kbégek teljesen egyenrangúnak tekintették magukat a főkapi-t|nnyal, ez teljesen egyértelmű a levelek alapj|n. Az azonban mégis igen gyakran előfordult, hogy egym|snak tett ígéreteiket, szavukat megszegték, ak|rmennyire is fogadkozik ebben a levélben a pasa. 9 Uo. No 20715. 10 Uo. No 20717. 11 MNL OL Batthy|ny cs. lvt. Török vonatkoz|sú iratok P 1313 248. cs. No 1/a. 12 MNL OL Batthy|ny cs. lvt. P 1314 Missiles 1. doboz, No 201. 13 Hegyi Kl|ra valószínűsíti, hogy a p|pai helyőrség létsz|ma 1594 és 1597 között elérhette a 700 főt. HEGYI

Kl|ra, A török hódolts|g v|rai és v|rkatonas|ga, III.: A temesv|ri, győri, p|pai, egri, kanizsai, váradi és újvári vil|jet v|rainak adatt|ra, Bp., 2007 (História Könyvt|r, Kronológi|k, adatt|rak 9.), 1493., 1499–1500.

49

esetben ő, két esetben pedig Szefer aga, p|pai alajbég kért sarchaladékot a fogoly sz|m|ra.16 Idriz pasa kétszer is „szegény legénynek” nevezi az ag|t, ez azonban alig lehetett igaz, hiszen a főúr nem követelt volna 1000 forint értékű |rucikket, ugyan-ennyit készpénzben, tov|bb| még két teljesen, sőt főúri módon felszersz|mozott lovat, ha a török katonatiszt egyszerű szegény katona lett volna, akinek semmi egyéb jövedelme, vagyona nincs. A ló értéke kifejezetten magas volt az egész kor-szakban, a regestrumban a legértékesebb „úrnak való” jósz|g 1000 forintot is meg-ért, de az ezüstös-aranyas lószersz|mmal, pomp|s nyeregtakarój|val (cs|pr|ggal),17 ugyancsak túldíszített lótakarój|val18 ak|r 1500 kamarai forint ér-tékű is lehetett (I. Ád|m idején m|r egész biztosan).19 Maguk a rabtartók is folyama-tosan vitatkoztak arról, hogy melyik ló mennyit érhet, sőt a kevésbé értékes jósz|got a magyarok parip|nak nevezték, ez 1596-bam Szefer ag|nak, a p|pai alajbégnek is feltűnt: „az Alis| aga oda al| [Konstantin|polyba] ment lovot keresnyi, ki úrnak való legyen, és szersz|m|t is, mört tudja azt [N]agys|god, hogy itt olyan lovot nem tal|lhatnyi, kit Nagys|god [k]ív|n. Hanem oda al| tal|l olyan lovot és szersz|-mot, azírt ím [mas]tan Nagys|godnak küldtünk egy úrnak való féköt és parip|t, mert Nagys|gotok közett azféle lovat parip|nak hínak, de mi kezettünk az lanak [ti. lónak] híj|k.”20 Megjegyzendő, hogy a törökök sz|m|ra tilos volt lovat kivinni az orsz|g-ból,21 mint ahogy a magyarok sz|m|ra is tiltott volt fegyverek sz|llít|sa, elad|sa az ellenség részére;22 |m mindkét fél gyakran kért v|lts|gdíjként ilyen |rukat rabjai-

14 Fehérv|ri Alis|n aga sarc|t ugyancsak a regestrumban tal|ljuk (MNL OL Batthy|ny cs. lvt. Török vonatkoz|-sú iratok P 1313 248. cs. No 1. pag. 43.): „Ezör forint |ra morha, ezör forint készpénz, két úrnak való főló ezüstös-

aranyas nyergével, ezüstös-aranyas fékével, ezüstös-aranyas szügyelővel, farmetringgel szép cs|pr|gval, pokróc|val”. Mivel két kifejezetten értékes lovat nem is lehetett ak|rhonnan hozni, nem csoda, hogy szeren-csétlenért annyit rim|nkodtak, illetve ő maga is haladékért könyörgött Batthy|nynak. 15 MNL OL Batthy|ny cs. lvt. P 1314 Missiles No 20716. 16 Uo. No 48196. 17 Cafrag (török: çaprak; a magyar forr|sokban: csaprag, caprag, cafrang): posztóból, b|rsonyból szabott, gyakran hímzett díszű nyeregtakaró. Vö. Az Esterh|zy-kincst|r textíli|i az Ipaművészeti Múzeum gyűjteményé-ben: Thesaurus Domus Esterhazyanae, II. Szerk. PÁSZTOR Emese, Bp., Iparművészeti Múzeum, 2010, 301.; KAKUK Zsuzsa, A török kor emléke a magyar szókincsben, Bp., Akadémiai Kiadó, 1996 (Kőrösi Csoma Kiskönyvt|r 23), 327.; TEMESVÁRY Ferenc, Díszes nyergek, lószersz|mok, Bp., Dunakönyv Kiadó, 1995, 23–24., 134–137., 143–144. Kép, leír|suk: 195–197. Dísznyeregtakaróra (cafragra) péld|k: Az Esterh|zy-kincst|r textíli|i…, i. m., 236–263. (Kat. 49–59.); Vö. Emese PÁSZTOR, Ottoman Saddlecloths, Saddles, Bow-Cases and Quivers in Transylvania and Royal Hungary = Turkish Flowers: Studies on Ottoman Art in Hungary, Ed. Ibolya GERELYES, Bp., Hungarian National Museum, 2005, 104–106. 18 Csót|r (oszm|n-török: çultar; a magyar forr|sokban: csót|r, csolt|r, csujt|r, csult|r) a nyerget is beborító téglalap, négyzet vagy trapéz alakú lótakaró, amelyet szőnyegként is haszn|ltak (csujt|rszőnyeg). A magyar nyelvű szakirodalomban gyakran helytelenül a ló- és nyeregtakaró gyűjtőneve. Az Esterh|zy-kincst|r textíli|i…, i. m., 301. Vö. KAKUK, A török kor emléke a magyar szókincsben, i. m., 93. 19 MNL OL Batthy|ny cs. lvt. Török vonatkoz|sú iratok P 1313 249. cs. No 299. pag. 3. 1642–1648 (?). 20 MNL OL Batthy|ny cs. lvt. P 1314 Missiles, 4. doboz, No 1648. 21 Uo. 69. doboz, No 30809. 22 „arma et instrumenta bellica aliasque veritas res et inter has cuprum quoque”. 1526–1606. évi törvényczikek, i. m., 520–521., idézi: SZAKÁLY Ferenc, Magyar intézmények a török hódolts|gban, Bp., MTA Történettudom|nyi Intézete, 1997, 42–43.

50

tól. Végül lovat,23 lovakat24 mégis küld Alis|nért a pasa, panaszkodik is, hogy meny-nyire nehezen tudta megszerezni, nyilv|nvalóan ezzel kív|nta értékesebbnek lítani. Mivel több elölj|rója is írt az aga hat|ridejének meghosszabbít|sa érdekében, ezért valószínű, hogy valóban nehezen szerezte meg a két úrnak követelt főlovat. Idriz pasa egy hónapot, de legal|bb húsz napot,25 Szefer aga ugyancsak egy hóna-pot, de legal|bb hat nap haladékot kér a követelés sz|llít|s|ra,26 sőt 1596. janu|r 5-én Mehmed fehérv|ri szandzs|kbég is több napot kér a rab sz|m|ra.27 Nem vélet-lenül írtak ennyiszer a fogoly érdekében, Alis|n aga levele szintén azt erősíti meg, hogy mennyire nehéz volt értékes |rut beszerezni, majd épségben eljuttatni a dolts|gból a magyar területre: „Nagys|gos Uram könyörgök Nagys|godnak, hogy énneköm isméty [!] bocs|sson Nagys|god, hogy én föl nem meheték Nagys|godhoz, mert nem lön orc|m, kivel Nagys|god eleiben menník, még tal|m megírtam Nagys|-godnak, hogy az hitetlen tolvaj bestye kurfajok28 megfosztanak,”29 azaz Alis|nt nem-csak a magas sarc, a kiemelkedően értékes lovak és lószersz|mok beszerzése, hanem még az is h|tr|ltatta, hogy kirabolt|k a hajdúk. Ez egészen biztosan így tör-tént, ugyanis Alis|n ag|n kívül Szefer és Balvan aga is hivatkozik az esetre, ők Kaj-dacsi Farkashoz írt levelükben kérik a két elfogott hajdú vallat|s|t, akik tudhatt|k, kik fosztott|k ki Alis|nt.30 Idriz pasa ugyancsak leírja az esetet, sőt ő azt is felsorolja, milyen értékes |ruktól fosztott|k meg Alis|nt, azaz valój|ban II. Ferencet, hiszen ez mind neki j|rt a rab v|lts|gdíjaként: „Alis|n aga itt volt ez útj|ban Debrenteről, az kü [ki] az Bakonyban vagyon, az hajdúk r|ja tal|ltak, és az minemű marh|t Nagys|god-nak hoz volt, mind elvötték tűlö [tőle]. Imm|r marh|t mögírtunk Nagys|godnak, micsoda marha volt, ki itt min|lunk szerezénök, ki volt:31 egy víg [vég] vont aranyas

23 „Ím azt az lovat mögküldtük Nagys|godnak, és Nagys|god sarc|ban úgy vegye el, kit mi is Nagys|godnak mög tudunk köszönni. Mört bizonnyal írhatom Nagys|godnak, hogy azt is az lovat nagy nehezen kírhettük el az ur|túl.” MNL OL Batthy|ny cs. lvt. P 1314 Missiles, 47. doboz, No 20718. Igen gyakori, hogy nem |ltal|ban valamilyen értékes lovat akartak a főurak, hanem valamelyik magasabb rangú török tiszt lov|t, ezeket a jósz|-gokat l|thatt|k csata közben, de az is előfordult, hogy kémek jelentették, melyik lovat érdemes megszerezni. 24 „Ismöglen az minap az Alis|n aga felől írtunk volt Nagys|godnak, hogy imm|r az mit oda küldtünk az ű sarc|-ban, hogy az felől is írjon Nagys|god, miben vettö el Nagys|god azokat az lovakat, hogy mi is tudjuk imm|r, mivöl tartoznak Nagys|godnak”. MNL OL Batthy|ny cs. lvt. P 1314 Missiles, 47. doboz, No 20719. Hogy a rabtartó milyen értékben veszi |t az adott |rut, ebben az esetben a lovat, az mindig alku t|rgya volt, pontosabban |ltal|-ban a főúr döntötte el, hogy neki az mennyit ér, ezért kérdezi Szefer, vajon mennyi sarcot is kéne még Alis|nért küldenie. 25 MNL OL Batthy|ny cs. lvt. P 1314 Missiles, 47. doboz, No 20718. 26 „Nagys|god egy hónapot nem ad neki is, mégis hat napot adjon neki, hadd fussa-l|ssa dolg|t.” MNL OL Bat-thy|ny cs. lvt. P 1314 Missiles, 4. doboz, No 1648. A hat|ridő tologat|sa ugyancsak mindkét oldalon |ltal|nos volt, nyilv|nvalóan ez lehetett nagyon is indokolt, de persze az időhúz|s lehetősége is fenn|llt. Ha az adott katonatiszt elölj|rója kérte mindezt, azt azért komolyabban vette a rabtartó. 27 MNL OL Batthy|ny cs. lvt. P 1314 Missiles, 69. doboz, No 30844. 28 Értsd: kurafiak, kurvafiak 29 MNL OL Batthy|ny cs. lvt. P 1314 Missiles, 1. doboz, No 297. 30 Uo., 4. doboz, No 1647. 31„ki itt min|lunk szerezernök kín|lott” beszúr|s

51

b|rsony etsz|z [ötsz|z] forint |ra,32 ismög hat patyolat, ismög huszonet [huszonöt] köszkenő [keszkenő] aranyfon|l varrott, ismög köt erszín [két erszény], azt is arany-fon|llal varrt|k volt, ismög két víg gyolcs,33 ismög kétsz|z forint |ra aranyfon|l, ismög köt [két] imög, két gatya, aranyas keszkenyőkköl, ismög nígy [négy] oka kanat.34 Azírt kírem Nagys|godat, hogy Nagys|god az vígv|rakban írjon levelet, és embert küldjen Nagys|god, azt az marh|t kerössík mög.”35 Nem valószínű, hogy ezen |ruk valaha is bekerültek a Batthy|nyak udvar|ba, hab|r 1596. febru|r 24-én a budai beglerbég, Mehmed pasa még P|lffy Miklós esztergomi főkapit|nynak is írt a fosztogató hajdúk miatt. A levélből az is egyértelműen kiderül, hogy a kom|romi hajdúk rendszeresen r|t|madtak a sarcgyűjtő rabokra: „Battyany Ferencznek volt egy szegény Barbely Musztafa nevű rabja,36 kinek maradt volt h|tra sarc|ban hetven forint, az többit, kit iminnen, kit amonnan fölvévén fizette megy [!]. Minthogy szegény az kitől fölködte [fölküldte], kit papaiaktól, kit iminnen, kit amonnan. Ment el kudulni [koldulni], hogy mind Battyany Ferencznek az maradék sarc|t megyfizethesse [!], s mind penig az törököknek, az kiktől fölszödte-vötte szegény, úgymint sz|z forintot készpénzt és ötven forint |ra marh|t szörzött kudul|sa |ltal. Kivel fölmegyön volt, hogy mindkét felé, mind P|p|ra, s mind Battyaninak eleget tehessön, kire az koma-romiak re| tal|lv|n az pénzt elvitték, az marh|t elh|nt|k az erdőben. Albert nevű Kom|romban, az ki az pénzt elvitte. H|rmat elfogtak, azoknak egyiknek neve Horvat Gyurko, az m|siknak Borrob|s, az harmadik egy varga. Ez elmúlt napokban még azonképpen Alisa [Alis|n] ag|tól és Czebeczitől is az sarcokot elvötték, ki nem vitézlő dologhoz illik, ki még ez ideig nem hallatott, hogy rabtól sarcot elvötték volna.37 Ha az mi alattunk valók is úgy kezdnek az odavaló rabokval cseleködni, jól nem leszön! Kéröm azért Nagys|godat, hogy az féle tolvajokot büntesse meg Nagys|god, és ez

32 Ugyancsak kiv|ló minőségű kelme lehetett, hiszen a regestrumban egy vég vont arany 70 forintot ért a főúrnak, azaz Alis|ntól kifejezetten értékes, nehezen beszerezhető |rut raboltak el. TARKÓ Ilona, Anyagi kultúra és rabkereskedelem Batthy|ny II. Ferenc idején = Uradalmak kora, 10. Szerk. SZIRÁCSIK Éva, Salgótarj|n, 2010, 63–101. 33 A patyolat végjét 7–20 forintért sz|mított|k. A korszakban kedveltté v|lt a színes, arany- és ezüstfonalas, kézbe való keszkenő, amelyből II. Ferenc rabjai (1587–1592) 49-et sz|llítottak be, volt köztük „aranyas”, „tö-rök”, „paraszt” és „öreg” darab. A legalacsonyabb értékű 2 forint volt. A legértékesebbet az „aranyas” keszkenők között tal|ljuk, amit Ali cseribasi hozott 1588-ban: „7. die Novembris hozott meg sarc|ban: aranyas keszkenyőt 18, két paraszt keszkenyőt 2, ezöket vették el pro hung. fl. 150.” Nyilv|nvalóan ezek is „úrnak való” luxus|ruk voltak. TARKÓ Ilona, Rabkereskedelem és anyagi kultúra a XVI–XVII. sz|zadban a Batthy|ny csal|d levélt|ra alapj|n, http://phd.btk.ppke.hu/tortenelemtudomany/tarko_ilona/disszertacio.pdf 34 Kanaber: len, canabis (funis, restis): (kender)kötél. BARTAL, Antonius, Glossarium mediae et infimae latinitatis Regni Hungariae, Bp., MCMI, 96. A fonalak, zsinórok súlymértékét adt|k meg az adott korszakban. 35 MNL OL Batthy|ny cs. lvt. P 1314 Missiles, 47. doboz, No 20720. 36 Borbély Musztafa sarca mindössze 150 forint értékű „marha”, azaz |rucikk volt, az alku 1595-ben vagy ezut|n jöhetett létre, és ezek szerint 1596-ban össze is koldulta, igaz, ki is fosztott|k. MNL OL cs. lvt. Török vonatkoz|sú iratok P 1313/248. cs. No 1. (regestrum) pag. 47. 37 Ez azért erős túlz|s, hiszen kifejezetten gyakori volt mindkét részről a rabok fosztogat|sa is, olyan zavaros időkben pedig, mint a tizenöt éves h|ború, még ink|bb. Persze csak olyan kóborló katonaelemek merték ezt ink|bb megtenni, akiknek nem kellett azzal sz|molniuk, hogy elölj|rójuk sz|monkéri őket (martalócok, haj-dúk).

52

szegény rab pénzét adassa meg Nagys|god, hogy ur|t elégíthesse meg.”38 Itt h|rom kolduló rabról is szó esik, Alis|n aga és Borbély Musztafa között óri|si különbség van. Míg az aga v|lts|gdíja szinte kiemelkedően magas, hiszen a regestrumban sze-replő összes rab közül ő a hatodik legértékesebb a kisz|mított értékek alapj|n, ad-dig Musztaf|nak mindössze 150 forintnyi |rut kellett volna beszolg|ltatnia. Természetesen az is lehet, hogy Musztaf|nak ennyit is nehéz volt összeszednie, r|ad|sul ki is rabolt|k, m|rpedig ez könnyen jelenthette azt, hogy kezdhette az egészet elölről.

1. t|bl|zat: Batthy|ny II. Ferenc legértékesebb rabjainak kisz|mított v|lts|gdíja

Név Meghat|rozatlan /

kamarai forint Készpénz /

kamarai forint

Meghat|rozott |ru / kamarai

forint

Összesen / kamarai forint39

1. Alajbég40 7000 1000 0 8000

2. Laky Al[i] aga 0 0 8000 8000

3. Bulya 3000 3000 0 6000

4. Bajr|m bég41 0 1875 4000 5875

5. Koppani Kara Hüszejn

3000 1875 400 5275

6. Feÿerwarÿ Alisán aga

2000 1000 2000 5000

7. Hüszejn aga 2500 2500 0 5000

8. Csaus42 500 0 4400 4900

9. Valpoy Meh-med szp|hi43

2000 1500 400 3900

38 MNL OL Batthy|ny cs. lvt. P 1314 Missiles, 69. doboz, No 30842. 39 A v|lts|gdíjak összesítése kisz|mított összeg. 40 Alajbég (míralaj): katonai ügyekben a szandzs|kbég helyettese, a szandzs|kban a birtokos szp|hik vezetője. HEGYI, A török hódolts|g v|ra, I, i. m., 365. 41 Bég: „rang vagy hivatal, utóbbiként a szandzs|kbég rövidített v|ltozata.” HEGYI Kl|ra, J|szberény török levelei, Szolnok, 1988, (Szolnok megyei levélt|ri füzetek 11) 172. A vil|jetek élén |llt a beglerbég, aki gyakran pasa rangot viselt, ezért őt pas|nak nevezték, míg a szandzs|k élén |lló szandzs|kbéget hívt|k egyszerűen bégnek. A XVI. sz|zadi magyarorsz|gi oszm|n katonai, polg|ri, pénzügyi és közigazgat|si rendszerről jól |ttekinthető |br|t D|vid Géza készített. DÁVID Géza, A simontornyai szandzs|k a 16. sz|zadban, Bp., Akadémiai Kiadó, 1982, 35. 42 Csaus: „alacsonyabb tiszti rang; portai alakulat tagja, a csausok közül kerültek ki a Porta küldöncei és követei a tartom|nyokba és külorsz|gokba.” Ak|r hűbérbirtokot is kaphattak, a szult|ni udvartart|s mellett a pas|k udvartart|s|ban is előfordultak, sőt az alajbégnek is lehetett csausa. Azonban létezett alacsonyabb tisztségként is, b|s-csaus, akinek a büntetés végrehajt|sa volt a feladata. HEGYI, J|szberény török levelei, i. m., 172.; Okm|nyt|r a Hódolts|g történetéhez Magyarorsz|gon Nagykőrös, Czegléd, Dömsöd, Szeged, Halas levélt|raiból, Összegyűj-tötték SZILÁDY Áron és SZILÁGYI S|ndor, I–II, Pest, 1863, 467. 43 Szp|hi: „könnyűlovas, aki szolg|lati birtok fejében tartozott hadba vonulni; udvari zsoldos lovas”, teh|t kétféle szp|hiról beszélhetünk, az egyik a zsoldos, a m|sik a hűbéres. Az utóbbiak birtokot kaptak a meghódí-

53

10. Pechy Haszan szp|hi

0 750 2920 3670

11. Ali cseribasi44

2000 1000 0 3000

12. Kopany Mehmed szp|hi

2000 1000 0 3000

13. Mehmed szp|hi

2000 1000 0 3000

14. Vylo Memi kethüd|

2000 0 800 2800

Alis|n sors|t nem tudom teljes egészében bemutatni, Ali Nuraden kopp|nyi szandzs|kbég 1605-ben még engedményt kér az aga részére: „De most csak erre kérem Nagys|godat mint Nagys|gos Urat, hogy szegíny Alis|n ag|val minden jót cselekedjék Nagys|god, akivel tartozik még kis pínzbűl, legyen engedelmes Nagys|-god, valamit engedjen Nagys|god benne.”45 Az, hogy végül engedett-e a főúr a v|lt-s|gdíjból, sok mindenen múlhatott; az biztos, hogy a regestrumban tíz esetben jegyezték fel, hogy a főúr csökkentette a rabok sarc|t. A legtöbbet egy női rab v|lt-s|g|ból engedett, a buly|nak igen magas, még Alis|nn|l is magasabb v|lts|gdíja volt. Az engedmény a követelt v|lts|gdíjhoz képest nem volt olyan jelentős, hiszen kirívóan magas összeget, 6000 Ft-ot követeltek a női rabtól, aki minden bizonnyal valamelyik rangos, gazdag töröknek lehetett a felesége vagy a le|nya.46 Ehhez ké-pest az 500 Ft elengedése csak 8,3%-nyi kedvezményt jelentett. Batthy|ny tal|n két közönséges rabja ir|nt volt a legink|bb nagylelkű; az egyik v|lts|gdíja összesen 300 Ft lett volna, de mellette még 190 Ft kezesség is volt rajta, ez így összesen 490 Ft. 1589. július 17-én a rab egy 250 Ft értékű lovat hozott, ezenkívül m|r csak 100 Ft-ot követelt tőle a főúr, mégis egy 55 forintos paripa meghozatala ut|n sza-badon bocs|totta. Ez pedig nagyon jelentős, 37,7%-os engedmény volt (185 Ft). A m|sik szintén közönséges rab, Bajr|m esetében Batthy|ny II. Ferenc a követelt

tott területen, ezek igen eltérő nagys|gúak voltak, a kisebb jövedelmű a tím|r, a nagyobb jövedelmű a zi|met volt. HEGYI, J|szberény török levelei, i. m., 175.; Okm|nyt|r, i. m., 478–479. 44 Cseribasi: „csapatparancsnok, aki al| a n|hijében birtokos tím|ros szp|hik tartoztak.” HEGYI, J|szberény török levelei, i. m., 172. 45 MNL OL Batthy|ny cs. lvt. P 1314 Missiles, No 34205. 46 A XVII. sz|zadi forr|sok egyértelműen igazolj|k, hogy a közönséges török buly|k (asszonyok), b|r értéke-sebbek voltak a r|c asszonyokn|l, de a török férfiakn|l kevesebbet értek (pl. MNL OL Batthy|ny cs. lvt. Török vonatkoz|sú iratok P 1313 249. cs. No 299. 25). Igali Zilk|de bulya sarca harmadmag|val (h|rom fő, két fi|val, Haszannal és Szulejm|nnal) 600 db kősó és egy 100 Ft értékű, úrnak való paripa volt. Igali Hacsina szintén harmadmag|val 300 Ft készpénzzel és 300 Ft értékű marh|val tartozott v|lts|g|ban Batthy|nynak. Azonban ha valamelyik gazdag, magas rangú tisztnek a feleségét, l|ny|t sikerült foglyul ejteni, annak ann|l ink|bb meg-kérték az |r|t (MNL OL Batthy|ny cs. lvt. Török vonatkoz|sú iratok P 1313 248. cs. No 49. 75). Budai Sab|csv|ri vén buly|t, Fatim|t és ifjú buly|t, Szatinét (menyasszonyt) 7000 tallér [10 500 Ft] készpénzért, 3000 tallér értékű [4500 Ft] porték|ért, 1000 tallér [1500 Ft] értékű, úrnak való s|torért és egy 3000 tallér [4500 Ft] értékű keresztény rabért v|lthatt|k ki.

54

300 Ft-ot 220 Ft-ra csökkentette, azaz összesen 26,6% engedményt adott. Ezek alapj|n úgy tűnhet, hogy a főúr kegyesebb volt közönséges rabjaival, mint az előke-lőekkel, értékesebbekkel, az ő v|lts|gdíjukból ugyanis minimum 10%-ot elenge-dett. Természetesen az is igaz, hogy a közönséges rabok esetében jóval alacsonyabb értékről volt szó. Viszont az ő sz|zalékos ar|nyuk a magasabb. A XVII. sz|zadban m|r több olyan list|t is tal|lunk, amelyen eleve feltüntetik, hogy „főrabról” vagy „közönséges” rabról van szó.47

Ezekből a levelekből az is kiderül, mennyire jellemző a kölcsönösség a két oldal között, erre utalnak az egym|snak küldött aj|ndékok is.48 Ez azonban ne vezessen félre bennünket, ahogy Tak|ts S|ndort; nem idillikus együttélésről van szó a meg-sz|llók és a megsz|llottak vagy azok urai között. Mindezek alapj|n nagyon is lehet-séges, hogy a főkapit|ny engedett az aga sarc|ból, b|r a fentiek értelmében valószínű, hogy ink|bb csup|n néh|ny sz|zalékot.

Fehérv|ri Alis|n aga sorsa ugyancsak h|nyattatott volt, hiszen kifejezetten ma-gas v|lts|gdíj|ból ugyan biztosan megadott valamennyit, de a folytonos sarcgyűjtés közben többször is kifosztott|k, illetve igen nehezen sikerült megfelelő, a fogolytar-tó ur|nak is tetsző lovakat szereznie. Ez azért egy|ltal|n nem különleges, hiszen a – tilalom ellenére – nem ak|rmilyen jósz|gokra v|gyott a főúr. Az aga szerencséjére komoly p|rtfogói akadtak, nemcsak a két egym|st követő p|pai beglerbég,49 hanem még a budai pasa is. A több rangos p|rtfogó ugyancsak azt valószínűsíti, hogy Alis|n aga vagyonos, illetve mindenképp jelentős személyiség lehetett. Batthy|ny II. Ferenc pedig örülhetett az értékes fogolynak, |m az nem egyértelmű, hogy való-ban megkapta-e a kialkudott v|lts|gdíjat, és az sem: Alis|n aga kiv|ltotta-e mag|t a rabs|gból.

47 MNL OL Batthy|ny cs. lvt. Török vonatkoz|sú iratok P 1313 249. cs. No 275., 276., 279., 280., 281., 282., 305. 48 MNL OL Batthy|ny cs. lvt. P 1314 Missiles, No 00297. 49 P|pa 1594 és 1597 között volt vil|jetközpont, Hegyi Kl|ra legfeljebb hétsz|z fős p|pai helyőrséget tételez fel. Idriz és Szefer mindenesetre nagy úr lehetett, hiszen egym|st követték a beglerbégi székben. HEGYI Kl|ra: A török hódolts|g v|rai és katonas|ga. I–III. Bp., História–MTA Történettudom|nyi Intézete, 2007 (História Könyvt|r, Kronológi|k, adatt|rak, 9), 1493, 1499–1500.

55

KANÁSZ VIKTOR

Jezsuiták a török kori Kanizsán

(Adalékok a jezsuita rend nagykanizsai történetéhez)

Napjainkban Nagykanizs|n csak egyetlen szerzetesrend, a piarist|k tal|lhatók meg. Ennek ellenére még mindig él a köztudatban az évsz|zadokig itt tevékenykedő ferencesek emléke, akik egészen 1950-ig a v|rosi élet szerves részét alkott|k. Azt viszont m|r kevesen tudj|k, hogy a ferenceseken és a piarist|kon kívül m|s szerze-tesrendek is működtek a v|rosban. Szinte csak a szakirodalom tud a jezsuit|k kani-zsai működéséről. Biztos forr|sunk van arról, hogy az 1710–20-as években rövid ideig az Ágoston-rendiek is megjelentek Kanizs|n,1 sőt a premontreiek is fontolgat-t|k, hogy ideköltöznek.2 Emellett egy nagyon halov|ny adat van arra, hogy a p|lo-sok is rendelkeztek itt birtokkal.3 E rendek közül a ferenceseken kívül a jezsuit|k voltak a legnagyobb hat|ssal a v|ros életére, így az al|bbiakban az ő kanizsai mű-ködésükről lesz szó.

A KANIZSAI JEZSUITÁKRÓL SZÓLÓ SZAKIRODALOM

A Kanizsa helytörténetével és egyh|zi viszonyaival foglalkozó kutató viszonylag gazdag szakirodalommal tal|lkozik. Különösen igaz ez a török korra, amikor is Ka-nizsa kezdetben magyar, később török végv|rként fontos szerepet j|tszott az or-sz|g történetében.

A v|ros egyh|zi életével részletesen foglalkozó első fontos munka a helytörté-nész, politikus, író Halis Istv|n nevéhez kötődik, aki 1899-ben megírta a kanizsai ferences rendh|z történetét.4 E munka többször megemlékezik a kanizsai jezsui-t|król is, de Halis legtöbb adata ellenőrizhetetlen, valamint nem kevés pontatlans|g is tal|lható művében.5 Nagykanizsa történetének első részletes feldolgoz|sa Barbarits Lajos munk|ss|g|hoz fűződik, akinek 1929-ben megjelent monogr|fi|ja

1 FALLENBÜCHL Ferenc, Az |gostonrendiek Magyarorsz|gon, Bp., 1943, 186. 2 PAP J|nos, A nagy-kanizsai kath. főgymnasium és a k. r. t|rsh|z v|zlatos története = A kegyes-tanítórendiek vezetése alatt |lló Nagykanizsai kath. főgymn|zium értesítője az 1879–80-iki tanévről, közzéteszi PAP J|nos, Nagykanizsa, 1880. 3 TÓTH Istv|n György, A magyarorsz|gi török építkezés forr|saihoz: A kanizsai v|r h|zainak összeír|sa (1690), Zalai Múzeum, 2, 1990, 223. 4 HALIS Istv|n, A ferencesrend kanizsai z|rd|ja, tanulm|ny Kanizsa történetéből, Nagykanizsa, 1899. 5 Péld|ul Kanizsa 1443-as ostrom|t 1445-re teszi. HALIS 1899, 12.

56

– b|r M|lyusz Elemér elítélően nyilatkozott róla6 – sok|ig a v|ros múltj|nak legala-posabb bemutat|s|t nyújtotta.7 Külön fejezetek foglalkoznak a v|ros felekezeteivel, |m a XVIII. sz|zad előtti egyh|zi viszonyokról csak p|r oldal emlékezik meg, és ott is sok pontatlans|g tal|lható.8 Hosszú szünet ut|n az 1980-as évek m|sodik felében Rózsa Miklós – a török ut|ni évtizedeket kutatva – fontos eredményekkel gazdagí-totta ismereteinket.9 1994-ben megjelent a v|ros monogr|fi|j|nak első kötete, amely egészen 1690-ig t|rgyalja az eseményeket. A honfoglal|stól a török korig tartó részt V|ndor L|szló dolgozta fel mintegy kétsz|z oldalon.10 V|ndor itt sokat írt a középkori Kanizsa egyh|ztörténetéről, de a török kor egyh|zi intézményrendsze-rét nem vette alaposan górcső al|. A monogr|fia m|sodik kötetében Kéringer M|ria foglalkozott a v|ros 1690 és 1848 közötti egyh|zi viszonyaival,11 |m mivel ez m|r nem a török korszak, ezért csak érintőlegesen t|rgyalta az egyh|zi viszonyokat.

A helytörténészek mellett érintőlegesen m|sok is írtak a v|ros egyh|zi történe-téről. Mivel Kanizsa a XX. sz|zad végéig a Veszprémi egyh|zmegyéhez tartozott, ezért ezen egyh|zmegye kutatói értékes eredményekkel gazdagított|k és gazdagít-j|k napjainkban is a képet. E kutatók közé tartozik P. Tak|cs J. Ince, Pfeiffer J|nos, Pehm József, Hermann Istv|n, Sipt|r D|niel. Emellett a jezsuita rend, valamint a hódolts|gi missziók kutatói is – főleg az utóbbi évtizedben – sok, eddig ismeretlen forr|st hoztak a felszínre.12

KANIZSA EGYHÁZI VISZONYAI A JEZSUITÁK MEGJELENÉSE ELŐTT

A középkori egyh|zi viszonyokat illetően sz|mtalan kérdéses pont létezik. A kö-zépkori Kanizsa pléb|niaegyh|za feltehetően a Szent Margit-templom volt.13 Emel-lett helyet kapott a mezőv|rosban még egy Szűz M|ri|nak szentelt templom,14 valamint egy k|polna, aminek Szent Miklós volt a patrocíniuma. Ezen kívül, ahogy egy rendes középkori mezőv|roshoz illik, egy ferences kolostorral is rendelkezett a

6 MÁLYUSZ Elemér, Falutörténet = Klió szolg|lat|ban, v|logatott történelmi tanulm|nyok, Szerk: SOÓS Istv|n, Bp., MTA Történettudom|nyi Intézete, 2003 (T|rsadalom- és művelődéstörténeti tanulm|nyok 30.), 518. 7 BARBARITS Lajos, Nagykanizsa, Bp., 1929. 8 SIPTÁR D|niel, Kolostoralapít|sok és szerzetesi lelkip|sztorkod|s a Veszprémi Egyh|zmegye török alól felszaba-dult részein = Megyetörténet, egyh|z- és igazgat|störténeti tanulm|nyok a veszprémi püspökség 1009. évi ado-m|nylevele tiszteletére, szerk. HERMANN Istv|n és KARLINSZKY Bal|zs, Veszprém, Veszprémi Érseki és Fők|ptalani Levélt|r és Veszprém Megyei Levélt|r, 2010, 72. 9 RÓZSA Miklós, Kanizsa mecsetből kialakított pléb|niatemploma 1690–1700 között, Nagykanizsa, Nagykanizsai V|rosvédő Egyesület Honismereti Bizotts|ga, 1993 (Nagykanizsai Honismereti Füzetek 6.). 10 VÁNDOR L|szló, Kanizsa története a honfoglal|stól a v|ros török alóli felszabadul|s|ig = Nagykanizsa v|rosi monogr|fia I, Nagykanizsa, Nagykanizsa Megyei Jogú V|ros Önkorm|nyzata, 1994. 11 KÉRINGER M|ria, Nagykanizsa egyh|zai (1690–1848) = Nagykanizsa v|rosi monogr|fia II, szerk. LENDVAI Anna, RÓZSA Miklós, Nagykanizsa, 2006. 12 Elsősorban Moln|r Antal és Tóth Istv|n György Kanizs|ra vonatkozó munk|ss|ga sz|mottevő. 13 VÁNDOR 1994, 259. 14 VÁNDOR 1994, 259.

57

település, amelyet a XV. sz|zad elején építtetett Kanizsai III. J|nos.15 A kolostor fel-tehetően a XVI. sz|zadban lassan elnéptelenedett, és megszűnt benne a szerzetesi élet.16 Gyakran utalnak arra, hogy a ferencesek még a török megsz|ll|s ut|n is a településen maradtak mag|nh|zakban meghúzódva, azonban ez erősen megkérdő-jelezhető, ugyanis ez az adat a v|ros 1824-es vizit|ciój|ban maradt r|nk.17

Kanizs|n a reform|ció – a földesúr, N|dasdy Tam|s p|rtfog|s|nak köszönhető-en – az 1540–50-es években jelent meg, és a lakoss|g nagy része hamar |ttért az új hitre.18 V|ndor szerint a katolikus pléb|nia az 1570-es években szűnhetett meg.19 1574-ban és 1580-ban,20 valamint az 1599. évi adójegyzékben is említenek a v|-rosban evangélikus lelkészt,21 ezek ut|n azonban evangélikusokkal nem tal|lko-zunk a forr|sokban. Feltehetően a török kor alatt megszűnt az |gostai vall|sgyakorlat, és a gyülekezet később csak 1845-ben alakult újj|.22

N|dasdy 1562-ben meghalt, s ezt követően felesége, Kanizsai Orsolya ir|nyította a csal|di birtokokat, így Kanizs|t is. A török dun|ntúli előrenyomul|sa azonban egyre nehezebbé tette a v|ros helyzetét is.23 Miut|n 1566-ban Szigetv|r elesett, Kanizsa lett a térség jelentősebb végv|ra. Mindez jelentős kiad|sokkal és veszély-faktorral j|rt, így Kanizsai Orsolya 1568-ban ezen birtok|t védettebb területekre cserélte a kir|llyal.24 Ezt követően a v|r és a v|ros kamarai ir|nyít|s al| került. A vall|si életről e korból sajnos minim|lis forr|ssal rendelkezünk.

15 A szakirodalom |ltal|ban tévesen Kanizsai II. J|nos esztergomi érseket említi alapítóként. VÁNDOR 1994, 259. 16 KÉRINGER 2006, 297. 17 P. TAKÁCS J. Ince és PFEIFFER J|nos, Szent Ferenc fiai a veszprémi egyh|zmegyében a 17–18. sz|zadban I-II, P|pa – Zalaegerszeg, 2001, 109. 18 Ezt bizonyítja, hogy 1558-ban a kanizsaiak tiszttartója, Szele Jakab ekként írt N|dasdynak: „Én még a p|pa kosztj|n vagyok, de az uraim (ti. a parancsnoks|ga al| rendelt katon|k) m|r nem hajlandók a m|rtíroms|gra.” VARGA J. J|nos, Reform|ció és rekatoliz|ció a dun|ntúli végeken = Egy emberöltő Kőszeg szabad kir|lyi v|ros levélt|r|ban: Tanulm|nyok Bariska Istv|n 60. születésnapj|ra, szerk. MAYER L|szló, TILCSIK György, Szombat-hely, Vas Megyei Levélt|r, 2003, 128. Emellett a reform|ció kanizsai terjedéséről: ŐZE S|ndor, Adatok a refor-m|ció elterjedéséhez a N|dasdy uradalomban, Zalai Múzeum, 7., Zalaegerszeg, 1997, 19–21. 19 VÁNDOR 1994, 337. 20 JÁNI J|nos, A Somogy-zalai Evangélikus Egyh|zmegye és gyülekezeteinek története, Kaposv|r, Somogy-Zalai Evangélikus Egyh|zmegye, 2004, 25. 21 BARBARITS 1929, 249. 22 FÓNYAD P|l, A nagykanizsai evangélikus gyülekezet története, Nagykanizsa, Nagykanizsai V|rosvédő Egyesü-let, 1991 (Nagykanizsai honismereti füzetek, 3), 3. 23 A török terjeszkedésről és az oszm|n közigazgat|s délnyugat-dun|ntúli kiépüléséről a legújabban: SZ. SIMON Éva, A hódolts|gon kívüli ,,hódolts|g”: Oszm|n terjeszkedés a Délnyugat-Dun|ntúlon a 16. sz|zad m|sodik felé-ben, Bp., MTA Bölcsészettudom|nyi Kutatóközpont Történettudom|nyi Intézet, 2014. 24 KENYERES Istv|n, Uradalmak és végv|rak, a kamarai birtokok és a törökellenes hat|rvédelem a 16. sz|zadi Magyar Kir|lys|gban, Bp., Új Mand|tum Könyvkiadó, 2008, 279.

58

A TÖRÖK URALOM ALATT: BENCÉSEK, FERENCESEK, JEZSUITÁK

1600. október 22-én Ibrahim pasa elfoglalta Kanizs|t, és miut|n a következő év-ben indított keresztény felszabadító hadj|rat is kudarcba fulladt,25 a törökök hosszú t|vra rendezkedtek be. B|r nincs közvetlen adatunk r|, a török megsz|ll|s idején feltehetően teljesen felbomlott a helyi vil|gi egyh|zszervezet, a v|rban lévő temp-lomot dzs|miként haszn|lt|k.26

A katolikus egyh|zszervezet felboml|sa az egész hódolts|g területén tapasztal-ható volt, ami ellen a kezdeti időkben a magyar klérus sem tudott eredményesen fellépni. Így – b|r a tizedet és az egyéb adókat szinte az egész hódolts|gban sikerült beszedni – a püspökök nem tudt|k vizit|lni az hozz|juk tartozó területeket. A temp-lom- és papszentelés megoldatlan maradt, s emiatt a mindennapi liturgia és a szentségek kiszolg|ltat|sa is veszélybe került.27 Többek közt a Veszprémi egyh|z-megye – b|r egy része nem került török fennhatós|g al| –komoly k|rokat szenve-dett.28 Mindezt Róm|ban is érzékelték, és a XVI. sz|zad utolsó harmad|tól kezdve megprób|lt|k felmérni a hódolts|gi és a balk|ni helyzetet,29 majd az új sz|zad be-köszöntével egyre intenzívebben és egyre jobban szervezve missziók indít|s|val orvosolt|k a problém|t. Ezek közül a bolg|r ferencesek és a raguzai bencések misz-sziói döntően a hódolts|g déli, délszl|vok |ltal lakott korridor|ra terjedtek ki.30 Mivel a korszakban Zala és Somogy v|rmegyék déli részén is megjelentek jelentős sz|mban délszl|v csoportok, melyeknek egyik jelentős központja Kanizsa volt, a raguzai és bosny|k missziók figyelme kis mértékben erre a v|rosra is kiterjedt. Jó példa erre az, hogy Matteo Benlich missziós püspök minden tov|bbi nélkül szerbül tudott prédik|lni a v|rosban.31 A bosny|k ferencesek 1620 körül jelentek meg a Dr|va környékén a nagyobb oszm|n közigazgat|si központokban és a Balatontól délre eső falvakban. Kanizs|ra az olovói és a našicei kolostorok szerzetesei j|rtak

25 A tém|ról legújabban: BAGI Zolt|n Péter, Egy kudarc okai: Kanizsa 1601. évi ostroma, Aetas, 2013, 1. sz., 5–30. 26 Halis szerint a ferencesek egy ideig feltehetően mag|nh|zakban húzódtak meg, |m a hívek lelki gondoz|s|t m|r nem tudt|k megfelelően ell|tni. HALIS 1899, 16. 27 1634-ből: Filippo da Camengrado obszerv|ns ferences jelentése a Hitterjesztés Szent Kongreg|ciój|nak, melyben Kanizs|t a püspök |ltal nem l|togatott helyek közé sorolja. TÓTH Istv|n György, Litterae Missionariorum de Hungaria et Transilvania (1572–1717) I–V, Roma–Bp., 2002–2008 (Bibliotheca Academiae Hungariae – Roma Fontes 4.), 477. Egyébként a veszprémi püspökök egyh|zmegyéjük hódolt részére egyszer sem tették be a l|bukat. MOLNÁR Antal, A veszprémi egyh|zmegye a török hódolts|g idején = Veszprém a török korban: Felolvasóülés Veszprém török kori emlékeiről, szerk. TÓTH G. Péter, Veszprém, 1998 (Veszprémi Múze-umi Konferenci|k 6.), 80. 28 MOLNÁR 1998, 71. 29 Péld|ul 1634-ben Filippo da Camengrado és Paolo da Clamice bosny|k szerzetesek felhatalmaz|st kértek a hódolts|g és Erdély vizit|l|s|ra, és megbízt|k őket többek közt Kanizsa megl|togat|s|val és azzal, hogy az ott élő keresztények helyzetéről értesítsék Róm|t. P|pai kinevezések, megbíz|sok és felhatalmaz|sok – Erdély, a Magyar Kir|lys|g és a Hódolts|g területére (1550–1711), összegyűjtötte GALLA Ferenc, sajtó al| rendezte TUSOR Péter, TÓTH Kriszta, Bp., Gondolat Kiadó, 2010, 56–57., valamint TÓTH Istv|n György, Misszion|riusok a kora újkori Magyarorsz|gon, Bp., Balassi Kiadó, 2007, 37. 30 MOLNÁR Antal, Elfelejtett végvidék, Bp., Balassi Kiadó, 2008, 46. 31 TÓTH Istv|n György, Relationes missionariorum de Hungaria et Transilvania, Bp. – Róma, 1994, 18.

59

legink|bb, az 1670-es évektől pedig a ladiszlaita rendtartom|ny tagjai is mentek a hódolts|gba.32 B|r tudom|sunk van m|s rend itteni működéséről is,33 a jezsuit|kon kívül e ferencesek pasztor|ciós tevékenysége volt a legjelentősebb Kanizsa térsé-gében.

A XVII. sz|zad m|sodik felére megtörtént a hódolt Dél-Magyarorsz|g lelkip|sz-tori szempontok alapj|n történő feloszt|sa. A pécsi jezsuit|k dolgoztak a dun|ntúli – elsősorban baranyai és somogyi – magyarlakta pléb|ni|kon, míg a délszl|vok |ltal megsz|llt dun|ntúli, b|cskai és temesközi falvakban a bosny|k ferencesek működ-tek.34 Mivel Kanizsa etnikailag vegyes település volt, mindkét fél részt vett a lelki-p|sztori feladatok ell|t|s|ban. Merkas Hippolit obszerv|ns ferences 1672-ben a Kanizsa melletti Szilv|sszentm|rton pléb|nosaként működött.35 Munk|ss|ga any-nyira eredményes volt, hogy két évre r|, 1674-ben a közeli Szent M|rton-templomot újj|építette, mivel Kanizs|n nem volt működő templom. A Hitterjesztési Kongreg|ció engedélyezte, hogy Merkast két vagy h|rom alkalmas ferencessel misszion|riusi felhatalmaz|ssal Szent M|rton egyh|z|hoz küldjék.36 Ilyen viszo-nyok között kellett a jezsuita szerzeteseknek Kanizs|n munk|hoz l|tniuk.

A JEZSUITA REND KANIZSÁN

A jezsuita rend magyarorsz|gi megtelepedése 1561-re tehető, |m kanizsai meg-jelenésükre csak évtizedekkel később került sor. Mindemellett tudjuk, hogy a rend tiszt|ban volt a település fontoss|g|val. Ezt bizonyítja, hogy Kanizsa 1601-es siker-telen ostrom|ról Bartholomeus Viller részletesen ír Claudio Acquaviva rendfőnök-nek Róm|ba,37 aki – v|laszlevele szerint – az eseményeket mély f|jdalommal fogadta.38

A rend tagjai ezek ut|n viszonylag hamar, kevesebb mint egy évtizeddel az ese-mények ut|n m|r munk|lkodtak Kanizs|n. E jezsuit|k a grazi központú osztr|k rendtartom|nyhoz tartoztak. A történet fonal|t 1608-ban kell felvennünk, mikor is a Kanizs|hoz közel fekvő alsólendvai uradalom birtokosa, az evangélikus vall|sú B|nffy Kristóf az úrnapj|t Z|gr|bban töltötte, ahol a jezsuita templomban hallott prédik|ció hat|s|ra rekatoliz|lt.39 A következő évben, 1609-ben a z|gr|bi jezsui-

32 MOLNÁR 2003, 177. 33 Francisci Alad|r p|los szerzetes 1637-ben j|rt Kanizs|n. MOLNÁR 2003, 129. 34 MOLNÁR 2012, 292. Nagy Mózes esztelneki pléb|nos saj|t bevall|sa szerint 1680 előtt szintén dolgozott papként Kanizsa környékén. TÓTH Istv|n György, Litterae…, 2642. 35 TÓTH Istv|n György, Litterae…, 2606. 36 TÓTH Istv|n György, Litterae…, 2774. 37 Jezsuita Okm|nyt|r. Erdélyt és Magyarorsz|got érintő iratok 1601–1606, sajtó al| rendezte BALÁZS Mih|ly, KRUPPA Tam|s, LÁZÁR Istv|n D|vid, LUKÁCS L|szló, a bevezető tanulm|nyt írta BALÁZS Mih|ly, Szeged, 1995, 73–74. 38 Jezsuita Okm|nyt|r, 77–78. 39 MOLNÁR 2002, 162.

60

t|khoz fordult papért. A feladatra egy Szalay Istv|n nevű jezsuita mellett a z|gr|bi rezidencia elölj|rója, a lassan m|r ötvenéves V|s|rhelyi Gergely40 jelentkezett, aki erdélyi és moldvai útjainak köszönhetően m|r komoly missziós tapasztalattal ren-delkezett.41

Nemsok|ra elkezdték új helyükön a pasztor|ciós feladatukat, és nagyon hamar híre ment V|s|rhelyi csod|latos gyógyító tudom|ny|nak, amelyről a kor jezsuita évkönyvei is megemlékeznek. B|r e tulajdons|g a korszak szerzeteseinél toposszerűen előkerül, ebben az esetben konkrét bizonyítékaink vannak, V|s|rhe-lyi miatt sok gyógyulni v|gyó érkezett Lendv|ra.42 Hamar felfigyeltek r| a kanizsai törökök is. Ezt onnan tudjuk, hogy Acquaviva jezsuita rendfőnök 1611 janu|rj|ban engedélyezte, hogy V|s|rhelyi Kanizs|ra menjen a törökök hív|s|ra azért, hogy kiűzze az ördögöt két törökből.43 A sikereket l|tv|n V|s|rhelyi, tapasztalatait meg-írva Róm|ba, felvetette, hogy szívesen |ttenné székhelyét Kanizs|ra.44 A rendfőnök 1611. janu|r 8-|n engedélyezte is ezt, azonban hamarosan még nagyobb lehetőség sejlett fel V|s|rhelyi előtt.45 A pécsi katonai parancsnok ugyanis hallott róla, és mi-vel súlyos betegségben szenvedett, meghívta a jezsuit|t mag|hoz.46 V|s|rhelyi az erdélyi Jékel Zakari|ssal szeptember végén indult Grazból Alsólendv|ra, ahonnan török menlevéllel és külön török lovas kísérettel érkezett Kanizs|ra, majd rövid gyógyító tevékenysége ut|n tov|bbindult Pécsre.47 V|s|rhelyi sikeresen meggyó-gyította a török parancsnokot, akit saj|t orvosai m|r nem tudtak kezelni. A szerze-tes ezt követően letelepedett a v|rosban, így kezdődött 1612-ben a nagy sikerű pécsi jezsuita misszió.48

Ettől fogva a pécsi misszió tagjai l|tt|k el Kanizs|nak és környékének lelki gon-doz|s|t is.49 Ezen kívül tudjuk, hogy 1643-ban az andocsi50 misszió tagjai is működ-tek Kanizs|n.51 Az andocsi misszió története 1641-ben kezdődött, amikor is

40 V|s|rhelyi életéről: HOLL Béla, V|s|rhelyi Gergely p|ly|ja (1560–1623), Irodalomtörténeti Közlemények, 87(1983), 1–3., 150–162. 41 MOLNÁR Antal, A katolikus egyh|z a hódolt Dun|ntúlon, Bp., Magyar Egyh|ztörténeti Enciklopédia Munkakö-zösség (METEM), 2003 (METEM Könyvek, 44.), 38. 42 BALÁZS Mih|ly, FRICSY Ád|m, LUKÁCS L|szló, MONOK Istv|n, Erdélyi és hódolts|gi jezsuita missziók I/1–2. (1609–1625), Szeged, 1990, 29–30., MOLNÁR 2003, 38. 43 Erdélyi és hódolts|gi jezsuita missziók I/1–2. 32. Azonban problémaként felmerült, hogy mivel V|s|rhelyi nem felszentelt pap, nem gyóntathat. 44 HOLL 1983, 154. 45 MOLNÁR 2002, 164. 46 Az évkönyvekben tribunus militaris. MOLNÁR 2003, 39., MOLNÁR 2012, 219. 47 MOLNÁR 2012, 222., Az alsólendvaiak pécsi jelenlétét Nagyfalusy is említi. NAGYFALUSY Lajos SJ, A kapornaki ap|ts|g története II., Kalocsa, 1942, 26. 48 Emellett az alsólendvai misszió egészen 1614-ig működött. MOLNÁR 2003, 42. 49 MOLNÁR 2003, 146. A pécsi misszióról még: VARGA Szabolcs, Írem kertje: Pécs története a hódolts|g kor|ban (1526–1686), Pécs, Pécsi Hittudom|nyi Főiskola, Pécs Története Alapítv|ny, 2009, 154–163. 50 Andocs: Somogy megyei település, kegyhely jellege m|r a XVI. sz|zadban kezdett kialakulni. 51 ,,Narravi quod missio nostra se procul ad 4 vel 5 comitatus magnos extendat, nempe Coppaniensem, Capusuariensem, Somogiuariensem, Simontorniensem et Canisiensem, in quibus nullus sacerdos catholicus ungarus est praeter me, qui etiam modico ungarice scio et multa millia christianorum adhuc catholicorum sunt, qui calumnisticam sectam admittere hactenus noluerunt.” BENDA K|lm|n, Horv|th J|nos jezsuita szerzetes jelen-

61

Horv|th J|nos Kopp|nyon missziót hozott létre, amely hamarosan Andocsra költö-zött. Ettől kezdve teljesen |tvette a Veszprémi egyh|zmegye hódolt területein élő katolikusok ell|t|s|t.52 B|r több adatunk nincs, mégis feltételezhetjük, hogy a misz-szió fenn|ll|s|nak időszak|ban az andocsi jezsuit|k m|skor is ell|togattak Kanizs|-ra. Így péld|ul 1644-ben Becze P|l újév és húsvét között vizit|lta végig a segesdi és kanizsai kerületek falvait.53 Egy 1647-es besz|moló szerint a misszió hatósugara még mindig kiterjedt Kanizs|ra.54 Mivel az aty|k nem tudtak rendszeresen a v|ros-ban tartózkodni, feltehetően a licenci|tus rendszerének segítségével oldott|k meg a hívek |llandó lelki gondoz|s|t.

A helyi török adminisztr|ció viszonya a katolikus papokkal és szerzetesekkel meglehetősen v|ltozó volt, egységes |ll|spontot, tendenci|t nehéz meg|llapítani a szórv|nyos adatokból. Által|ban nem foglalkoztak a keresztények belső egyh|zi ügyeivel. Fő céljuk a felekezeti egyensúly fenntart|sa volt, valamint igyekeztek az előforduló villong|sokból anyagi hasznot húzni. Ennek ellenére nem voltak ritk|k a v|daskod|sok és az erőszakba torkolló események sem. 1647-ben Mariano Maravich boszniai püspök a Hitterjesztési Kongreg|cióhoz küldött levelében arról írt, hogy a kanizsai aga a szult|ntól kapott rendelet értelmében megtiltotta, hogy a provinci|lis a Sz|v|n túli két kolostorba, Velik|ba és Našicébe menjen, és elvette a patrónusi jogot a ferencesektől. Ha pedig a bosny|k ferencesek a vidéken feltűnné-nek, hal|llal fognak lakolni.55 Az események pedig nem egyszer valóban elfajultak. 1664. |prilis 20-|n Matteo Benlich obszerv|ns ferences szerzetes és belgr|di püs-pök jelentette a Hitterjesztési Kongreg|ciónak, hogy mialatt Kanizsa fölött egy falu-ban egy ferences pléb|nos misét mondott, r|törtek a tat|rok, és a papot miseruh|ban az olt|r felett darabokra v|gt|k, s az egész falut felpréd|lt|k.56

KANIZSA FELSZABADULÁSA UTÁN

1690. |prilis 12-én hosszú ostromz|r ut|n Batthy|ny II. Ád|m dun|ntúli főkapi-t|ny előtt kapitul|lt az oszm|n helyőrség.57 Ennek örömére egy bécsi haditudósít|s a következő eseményekről sz|molt be: ,,vas|rnap az összes népek jelenlétében tar-tott szentmisén felhangzott Te Deum Laudamus. Ez 16-|n történt. Két jezsuita atya

tése a kopp|nyi (Somogy megye) misszió működéséről 1643. szeptember 2., A R|day Gyűjtemény évkönyve IV–V. 1984–85, Bp., 1986, 136., Az andocsi misszióról még P. TAKÁCS J. Ince és PFEIFFER J|nos 2001, 168–170., MOL-

NÁR 2003, 139–166. 52 MOLNÁR 2012, 291. 53 MOLNÁR 2003, 158. 54 MOLNÁR 2003 157. 55 TÓTH Istv|n György, Litterae…, 1579. 56 TÓTH Istv|n György, Litterae…, 2381. 57 VÁNDOR 1994, 389.

62

celebr|lta egy előkelő püspök jelenlétében a felemelő hangulatú misét.”58 Fontos megemlíteni, hogy a szakirodalom szerint a Te Deum a dzs|miból sebtében |talakí-tott templomban történt,59 azonban egy m|sik haditudósít|s szerint csak a misét követően vonultak a dzs|mihoz, és szentelték fel újra keresztény templomm|.60 B|r a v|r elfoglal|s|t követően a jezsuit|k vették birtokba a templomot, végül mégis a ferencesekhez került. Erről egy korabeli haditudósít|s így emlékezik: ,,A jezsuit|k m|r kor|bban – p|r nappal – birtokukba vették a templomot, amelyet a cs|sz|r uta-sít|s|ra a hozz| tartozó összes kellékekkel együtt |tadtak a Franciskanusoknak, akik ünnepélyes külsőségek között |tvették az aty|któl.”61 Erről az eseményről a környe-ző ladiszlaita konventek is megemlékeztek: ,,A jezsuita aty|k, akik m|r kor|bbtól ott tartózkodtak és birtokban voltak, helyet kaptak az erődben. […] Mivel azonban ők soha előtte nem birtokoltak ott, miut|n a mi testvéreinket (azaz a ferenceseket – K. V.) bemutatt|k az előbb dicsért Parancsnoknak (Batthy|ny II. Ád|mnak – K. V.), Kanizs|t újonnan nekünk adta.”62

A visszafoglaló h|borúk ut|n Kanizs|ra és környékére – b|r egyh|zjogilag a veszprémi püspök al| tartozott – a z|gr|bi püspök is igényt tartott, így az ő megbí-zottja többször prób|lt Kanizs|n vizit|lni. Mindebből egy több mint fél évsz|zadon |t tartó ellentét keletkezett Veszprém és Z|gr|b között.63 Azt azonban nem tudjuk, hogy a jezsuit|k mely püspök fennhatós|g|t ismerték el.

A felszabadított területeken hatalmas paphi|ny volt, és ezt a szerzetesekkel pró-b|lt|k pótolni. Így a dél-dun|ntúli katolikus megújul|s főszereplői a szerzetesren-dek lettek.64 1690 ut|n újj|szervezték a v|rosban a vil|gi pléb|ni|t, amely a Szűz M|ria mennybemenetelére szentelt templomban működött. Ennek élén egy horv|t vil|gi pap, Czvetkovich M|ty|s |llt. Mivel azonban nem tudott magyarul, prédik|-l|sra a v|rban élő missziós jezsuit|kat kérte fel.65 Ezen időszak forr|sokban vi-szonylag gazdag, ugyanis az 1692 és 1702 közötti évekből öt egyh|z-l|togat|si jegyzőkönyv maradt r|nk.66 A jezsuit|k 1690-től 1702-ig rendszeresen vezették a keresztelési anyakönyveket, de a h|zass|gi bejegyzések csak 1700 m|jus|ig tal|l-hatók meg.67 Teh|t b|r a rend szab|lyzata tiltotta, részt vettek a pléb|niai munka

58 SZITA L|szló, Dokumentumok a kanizsai blok|d és a v|r kapitul|ciój|nak történetéről, 1688–1690, Somogy megye múltj|ból, Kaposv|r, 1994 (Levélt|ri Évkönyv 25.), 111. 59 KÉRINGER 2006, 298. 60 SZITA 1994, 110. 61 SZITA 1994, 111. 62 KÉRINGER 2006, 297. 63 HERMANN Istv|n, A veszprémi katolikus egyh|zmegye igazgat|sa a 18. sz|zadban, doktori disszert|ció, Bp., ELTE BTK, 2011, 40–43., KÖRMENDY József, Gr. Volkra Ottó ker. J|nos veszprémi püspök élete és munk|ss|ga, Veszprém, 1995 (A Veszprémi Egyh|zmegye Múltj|ból 16.), 31. 64 SIPTÁR 2009, 155. 65 PFEIFFER J|nos, A veszprémi egyh|zmegye legrégibb egyh|zl|togat|sai (1554–1760), Veszprém, 1947, 15, valamint PFEIFFER J|nos, A nagykanizsai vil|gi pléb|nia szervezésének története, Veszprém, 1941, 4., és RÓZSA 1993, 6. 66 Az 1701-es jegyzőkönyvet a jezsuita Papanek M|rton készítette. KÉRINGER 2006, 299. 67 KÉRINGER 2006, 301.

63

ell|t|s|ban. Mindez nem egyedül|lló eset, Magyarorsz|g területén több hasonló esettel tal|lkozunk a korban.68 E tizenkét év jezsuita aty|it az említett forr|sokból viszonylag jól ismerjük.69 Többek közt több muszlim hitű itt maradt törököt is meg-kereszteltek.70

1702-ben a jezsuit|k elköltöztek Kanizs|ról Marosv|s|rhelyre, és ott alapítottak új pléb|niatemplomot.71 T|voz|suk ok|t nehéz kideríteni. Közrej|tszhatott ebben a v|rosnak és lakosainak szegénysége, illetve a ferencesekkel való viszonyuk is, de a v|r 1702-es felrobbant|sa lehetett a legfontosabb tényező.72 Véleményem szerint a jezsuit|k kanizsai központja a v|rban volt, amelynek lerombol|s|val épület és templom nélkül maradtak. Ilyen körülmények között, s tapasztalv|n, hogy a feren-cesek egyre nagyobb szerepet kapnak a v|ros életében, ink|bb új helyre költöztek, s ezzel véget ért a jezsuit|k kanizsai jelenléte.

ÖSSZEGZÉS

Kanizsa középkori egyh|zszervezete a XVI. sz|zad m|sodik felében m|r az ösz-szeoml|s szélén |llott, és a kegyelemdöfést a település 1600-ban történő oszm|n kézre kerülése jelentette. A hódolts|g egyéb területeihez hasonlóan itt is súlyos nehézséget jelentett a katolikus hívek lelki gondoz|s|nak biztosít|sa. Az illetékes veszprémi püspökök nem tudt|k ell|tni a feladatot, így a környék pasztor|ciój|t a Balk|nról érkező délszl|v ferences és bencés missziók, valamint az 1610-es évektől kezdve a Graz központú osztr|k jezsuita rendtartom|ny szerzetesei l|tt|k el. Kez-detben a lendvai, majd a pécsi és az andocsi misszió aty|i vettek részt benne. Kani-zsa 1690-es felszabadít|sa ut|n a jezsuit|k a településen maradtak, részt vettek a pléb|nia ir|nyít|s|ban és a hívek lelki gondoz|s|ban, |m – feltehetően a v|rban lévő épületeik lerombol|sa miatt – 1702-ben elhagyt|k a települést, és Marosv|-s|rhelyre költöztek. Teh|t b|r a Kanizs|n munk|lkodó jezsuit|k története nagy vonalakban megrajzolható, e téren mégis sz|mtalan kérdés és fehér folt maradt, melyet a tov|bbi kutat|sok t|rhatnak fel.

68 L|sd SZILAS L|szló SJ, Jezsuit|k pléb|niai munk|ban a XVI–XVII. sz|zadban = A magyar jezsuit|k küldetése a kezdetektől napjainkig, szerk. SZILÁGYI Csaba, Piliscsaba, 2006 (Rendtörténeti konferenci|k, 2), 190–199., vala-mint MIHALIK Béla Vilmos, A Szepesi Kamara szerepe az 1670–1674 közötti felső-magyarorsz|gi rekatoliz|cióban, FONS, 17(2010), 3. sz., 302–305. 69 Kéringer M|ria össze|llította a névsorukat: 1690. |prilis 19.: Töller, Franciscus, Xavér; 1690. augusztus: Lenkovics, Andreas; 1690. augusztus: Knabl (?), Philippus; 1690. december: Pork (?), Jacobo; 1690. december – 1695. október: Hladky Ferenc; 1691. janu|r: Bal|sh|zy Imre; 1692. november – 1694. október: Papp, Franciscus; 1694–1697. szeptember és 1701: Pap|nek, Martinus; 1695. október: Hormann, Joan Gaspar; 1695: Piscator, Cristophorus; 1696. m|rcius: Dugovich, Gabriel; 1696: Konr|d, Demetrius; 1697. szemptember: Scheihenstühl, Karolus; 1702: Körmendi Imre. KÉRINGER 2006, 318. 70 HALIS 1899, 27–31. 71 KÉRINGER 2006, 300. 72 A v|r lerombol|s|ról: OROSS Andr|s, Dokumentumok a kanizsai v|r 1702–1703. évi lerombol|s|nak történe-téhez, Levélt|ri Közlemények, 77. (2006) 2.

64

65

III. FŐURAK ÉS FAMILIÁRISOK

66

67

MARTÍ TIBOR

Gr. Esterházy László – egy fiatal nyugat-dunántúli arisztokrata katonai karrierje

Esterh|zy Miklós n|dor (1625–1645) m|sodik h|zass|ga alkalm|val a kor leg-gazdagabb protest|ns főur|nak, az egykori nagyreményű n|dorfinak, Thurzó Im-rének az özvegyét, Ny|ry Krisztin|t (1604–1641) vette feleségül. Disszert|ciómat az ebből a h|zass|gból született legidősebb fiú, az 1652. évi vezekényi csat|ban h|rom m|sik Esterh|zyval (Tam|s, G|sp|r és Ferenc) együtt hősi hal|lt halt L|szló gróf (1626–1652) p|ly|j|ról írtam.1 Jelen közleményben katonai karrierjét muta-tom be röviden, különös tekintettel p|pai főkapit|nys|g|ra. A fiatal gróf p|ly|j|nak tanulm|nyoz|sa csak annak a környezetnek az ismeretében lehetséges, amely sz|m|ra a katonai virtust, a porty|kat a mindennapok részévé tette, és mondhatjuk tal|n túlz|s nélkül, élete középpontj|ba helyezte.

A PORTYÁK RÉSZTVEVŐJE

Gróf Esterh|zy L|szló m|r életében vitéz ember hírében |llt:2 nem kisebb sze-mélyiségek oldal|n ismerhette meg a hat|rvidéki katonaéletet, mint Batthy|ny I. Ád|m és Zrínyi VIII. Miklós, a költő és hadvezér. Ak|rcsak Batthy|nyhoz, Zrínyihez is – többek között Zrínyi hozz| írott leveleinek tanús|ga és L|szló hal|l|ra írt elve-szett verse szerint – bar|ti kötelék is fűzte.3 Különböző forr|sok alapj|n tudjuk,

1 MARTÍ Tibor, Gróf Esterh|zy L|szló (1626–1652): Fejezetek egy arisztokrata csal|d történetéhez, PhD-disszert|ció, Bp., PPKE BTK, 2013. 2 Hoffmann P|l 1653-ban megjelent magyar nyelvű halotti beszédében így írja le Esterh|zy L|szló megjelené-sét: „Néki (…) igen ékes, tisztes |br|zatja, gyönyörűséges szép egyenlőséggel való teteminek, tagjainak, öszvefoglal|sa, vitézi módra alkotott, tetőtől fogva talpig tekéntetes úri termete, kiért az idegen nemzetek előtt is nem egyéb, hanem tekéntetes, szép gróf volt az ő neve. Ily nagy ékességének megfelelt ereje is, mert oly sz|las, oly vastag, tetemes ember nem volt udvar|ban, akit csak fél könyökkel is (ha akarta) orr|ra nem taszított. Senki őn|l|n|l jobban a t|rgyat meg nem lőtte, a kézíjat erősebben meg nem vonta, a gyűrűt mesterségesben meg nem öklelte, a lovat keményebben meg nem ülte.” Hoffmann P|l: Halotti beszéd Esterh|zy L|szló, Ferenc, Tam|s és G|sp|r fölött (Bécs, 1653, RMK I, 868 – RMNy 2459). Idézi: KOVÁCS S|ndor Iv|n: „Esterh|zy L|szló véletlen hal|l|rul írt Zrínyi uram versei”, Somogy, 1983/1, 78. Kiad|sa: Magyar nyelvű halotti beszédek a XVII. sz|zadból. Kiad. KECSKEMÉTI G|bor, NOVÁKY Hajnalka, Bp., 1988, 127–154; 141–142. Noha a XVII. sz|zadi magyar nyelvű halotti prédik|ciók leír|sai olykor haszn|lnak ismétlődő elemeket, toposzokat (az Esterh|zy L|szló felett mondott beszéd elemei felismerhetők péld|ul az id. Zichy Istv|n győri magyar főkapit|nyhelyettes felett 1693-ban elmondott or|cióban), Esterh|zy L|szló kivételes fizikai adotts|gait több m|s forr|s is megerősíti. MARTÍ 2013, 19–20, 65. jegyzet. 3 CSAPODI Csaba, Zrínyi-levelek az Esterh|zy-levélt|rból, Irodalomtörténeti Közlemények, 60(1956):4, 490–497. Zrínyi Miklós Esterh|zy L|szlóhoz írt ismert levelei: Linz, [1646.] janu|r 12., Z|gr|b, 1651. janu|r 20., Cs|ktor-

68

hogy a h|rom főúr rendszeresen szervezett közös porty|kat, seregeikkel együtt vitéz módon harcoltak, és akcióik sor|n jelentős sikereik is voltak – mint péld|ul 1651 augusztus|ban, amikor a török |ltal szorongatott kiskom|romi (vagy m|s-képpen: kiskom|ri) kapit|ny, gersei Pethő L|szló segítségére sietve, a többszörös létsz|mbeli túlerő ellenében futamított|k meg a stratégiai fontoss|gú v|r alól az ostromló oszm|n csapatokat.4 A levelezés mellett m|s forr|sok is a közös porty|k gyakoris|g|t igazolj|k. A Batthy|ny Ád|m porty|ira vonatkozó adatokat a legújab-ban és legteljesebben tartalmazó gyűjtés5 adatai és saj|t kutat|saim alapj|n egy t|bl|zatot |llítottam össze, amelyben feltüntettem azokat a porty|kat, amelyeken Batthy|ny Ád|m és Esterh|zy L|szló biztosan együtt vettek részt:

Időpont Helyszín Esterházy László

részvétele

1649. janu|r 1.

„Végednél történt meg az összecsap|s – „lőn valami l|rm|nk” –, ahonnét Ali-

b|nfa felé, majd Pölöskéig és Bal|sig, mintegy 40

km-en |t hajtott|k a Kani-zsa felé menekülő törö-

köket” (ÚJVÁRY 2013, 137)

„Az gróff serege az maga Cornét|j|val”; Batthy|ny

Ád|m m|solati könyvének adatai alapj|n tudható, hogy 1649. janu|r 1-jén L|szló gróf 92 lóval vett

részt

1651. augusztus vége Kiskom|r, Segesd Zrínyi, Puchheim, Bat-

thy|ny mellett: Kiskom|riak megsegítése

1652. janu|r 25. ut|n Fehérv|r felé

1652 janu|rj|ban Bat-thy|ny a vejével, Esterh|-zy L|szlóval Fehérv|r felé indult egy kis „prób|ra”

1047 lovassal (ebből L|sz-ló grófnak 97 lovasa volt)

nya, 1651. november 6., illetve Cs|ktornya, [1652.] m|rcius 24. A levelek kiad|sa: Zrínyi Miklós Összes Művei. Kiad. HAUSNER G|bor, KOVÁCS S|ndor Iv|n, KULCSÁR Péter, Bp., 2003., 55., 172., 187., illetve 191. sz. levelek. 4 A kiskom|romi eseményekről: SZVITEK Róbert József, Kiskom|rom végv|r szerepe a dél-dun|ntúli védelmi rendszerben, PhD-disszert|ció, kézirat, Bp., 2008. Esterh|zy L|szló após|val érkezett Kiskom|r al|; Batthy|ny Ád|m m|solati könyvében szerepel a következő adat: 1651. augusztus 31. „Én Ezterh|z L|szlóval az kanisaiakra vigy|ztunk”; szeptember 2-|n: „Kiskom|rból indultunk el, Zrínyi uram, Eszterh|z L|szlóval voltam ott.” Magyar Nemzeti Levélt|r Orsz|gos Levélt|ra (a tov|bbiakban: MNL OL), Batthy|ny csal|d levélt|ra, P 1315/4. cs, p. 339. 5 J. ÚJVÁRY Zsuzsanna, Batthy|ny Ád|m, a vitéz katona = Batthy|ny I. Ád|m és köre, szerk. J. ÚJVÁRY Zsuzsanna, Piliscsaba, PPKE BTK, 2013, 115–154.

69

Levelezésük alapj|n azonban valószínűnek tartom, hogy a valós|gban ennél több közös akcióra is sor került. Esterh|zy L|szló frissen elkészített itiner|rium|nak6 segítségével ugyanakkor L|szló gróf kiz|rható négy, 1649 au-gusztusa és 1651 tavasza közötti időszakban megvalósult Batthy|ny-portya részt-vevői közül.7 E helyütt csak egyetlen, közös porty|ra vonatkozó forr|st említek, amit a Koltai Andr|s és Benda Borb|la |ltal Batthy|ny Ád|m földesúri famíli|j|ról össze|llított adatb|zis segítségével tal|ltam. Érdekes adatokkal szolg|l az az 1650 körül keletkezett összeír|s, amely Zrínyi Miklós, N|dasdy Ferenc, Esterh|zy L|szló és Batthy|ny Ád|m porty|zó katon|inak élelemszükségletét és létsz|m|t közli:

„az mennyi lovas és gyalogra profontot kölletik adni, ezeknek fölír|sa:8 Zrini Uram9 lovasi No 400, gyalogja No 300 N|dasdi Ferencz uram lovasi No 150, gyalogja No 100 Eszterh|z L|szló uram lovasi No 200, gyalogja No 100 Végbeli lovasi No 234, gyalogja No 45310 Batthy|ni Ád|m uram lovasi No 1293, gyalogja No 652 Ezeken kivűl az német lovas és gyalog.”

A fenti adatok ugyan esetlegesek, hiszen valószínűleg egy jelentősebb porty|ra sz|nt sereg összetételét mutatj|k, |m a sz|mok nagys|grendjükkel mégis jelzik a főurak saj|t mag|nhadseregéből ki|llítható lehetséges katonai erőt, egyszersmind utalnak a portya ir|nyít|s|ban betöltött szerepre, valamint az orsz|gos haderőben elfoglalt st|tusra is. A sz|mok arra engednek következtetni, hogy méreteiben az igali porty|hoz hasonló méretű lehetett az akció. Az 1651. augusztus végi portya minden bizonnyal a legismertebb közös törökellenes akciójuk volt, amelynek sor|n Batthy|ny és Esterh|zy mellett Zrínyi Miklós, valamint a kom|romi főkapit|ny, az Udvari Haditan|cs elnökhelyettese, Hans Christoph Puchheim is személyesen vett részt csapat|val. A nagyszab|sú főúri katonai megmozdul|s – amelyet Puchheim jelenléte miatt a bécsi hadügyigazgat|s szempontj|ból is „leg|lisnak” tekinthetünk – fő célja a gersei Pethő L|szló |ltal ir|nyított, stratégiai jelentőségű kiskom|romi v|r felszabadít|sa volt, amelyet a törökök a béke dac|ra blok|d al| vontak. Előbb azon-ban Segesd al| vonult a keresztény had, majd ezt követően, a főúri bandériumok egyesülése ut|n indultak Kiskom|rom megsegítésére. A portya eseménytörténeté-re vonatkozó eddigi legteljesebb adatgyűjtést Szvitek Róbert végezte el Kiskom|-rom XVII. sz|zad közepi történetét feldolgozó disszert|ciój|ban.

6 MARTÍ 2013, 238–275. 7 Esterh|zy L|szló az al|bbi időpontokban, Batthy|ny I. Ád|m |ltal vezetett porty|kban nagy valószínűséggel nem vett részt: 1649. augusztus; 1649. szeptember–október; 1650. augusztus; 1651. m|rcius 14. 8 MNL OL, Batthy|ny csal|d levélt|ra, P 1322, A földesúri famíli|ra, illetve az uradalmi alkalmazottakra vonat-kozó iratok, 53. cs. No 1005, s. d. (1650 körül) – „Az mennyi lovas és gyalogra profontot kölletik adni, ezeknek fölír|sa. (Zrínyi, N|dasdy Ferenc, Esterh|zy L|szló, Batthy|ny Ád|m katon|i, végbeliek, német lovas és gyalog)”. – KOLTAI Andr|s, BENDA Borb|la, Batthy|ny Ád|m főúri-földesúri famili|ja. Proszopogr|fiai adatt|r. 1999–2004. (URL: http:/archivum.piarista.hu/batthyany) 9 Zrínyi Miklós 1648-tól horv|t-szlavón b|n. 10 A Kanizs|val szembeni végh|zak katon|i.

70

A PÁPAI FŐKAPITÁNY

III. Ferdin|nd kir|ly (1637–1657) az Udvari Haditan|cs (Wiener Hofkriegsrat) kancell|ri|j|nak expedi|l|s|ban 1648. november 7-én Bécsben gróf Esterh|zy L|szlót – az ő kérésének eleget téve11 – a Veszprém megyei P|pa v|r|nak főkapit|-ny|v| (Oberhauptmann zu Papa) nevezte ki, miként erről a Haditan|cs protokollumainak bejegyzései tanúskodnak. L|szló gróf ezzel – az Esterh|zy csa-l|dból Istv|n b|tyja (1639–1641)12 ut|n imm|r m|sodikként – lett a törökellenes végv|rrendszer kiemelt fontoss|gú részét alkotó győri végvidéki főkapit|nys|g (Raaber Grenze) egyik legfontosabb végh|z|nak ir|nyítója. 1647. évi uralkodói és magyar rendi elismeréseit (cs|sz|ri kamar|si és aranysarkantyús lovagi címét) követően e tisztség m|r egyértelműen az ifjú gróf ön|lló karrierjének volt fontos |llom|sa. Egyrészt ezt saj|t maga kérelmezte az uralkodótól, m|srészt ezt a posztot apja sohasem töltötte be (b|r testvére m|r viselte), harmadrészt megszerzésében szerepet j|tszhatott az apósjelölt Batthy|ny gener|lissal való gyakori tal|lkoz|s, az első törökellenes harcok és a végv|ri élet élménye. Ám a tisztség elnyerésében nyil-v|nvalóan komoly része volt annak is, hogy P|pa és uradalma a família sz|m|ra m|r hosszabb ideje kiemelkedő jelentőséggel bírt.

Ahhoz, hogy ez érthetővé v|ljék, disszert|ciómban részletesen bemutatom a p|pai uradalom jogi helyzetének alakul|s|t: Esterh|zy Miklós n|dor birtokszerzé-sének igen érdekes és izgalmas péld|ja a p|pai uradalom megszerzése, amit 1630-ban elz|logosított ugyan Cs|ky L|szlónak, de hosszú t|von sz|molt P|p|val, mint fontos birtokkal, amely csal|dja sz|m|ra a katonai pozíciószerzést is lehetővé tette.

Arra, hogy a p|pai uradalom ügyében az Esterh|zyak, kiv|ltképp L|szló gróf kü-lönleges módon érdekelt volt, szemléletesen utalnak azok a forr|sok, amelyek L|sz-lónak P|pa v|ra és a v|ruradalma ügyében tett lépéseit és erőfeszítéseit adatolj|k. Először is a v|ruradalom jogi helyzetét kellett tiszt|zni. Kérésére maga P|lffy P|l (mint orsz|gbíró) szólította fel a győri székesk|ptalant a p|pai vonatkoz|sú iratok sz|m|ra történő kiszolg|ltat|s|ra.13 Az iratok alapj|n kiderült, hogy ki volt az a személy, akihez az eredetileg Cs|ky L|szló |ltal z|logjogon birtokolt p|pai urada-lom kiv|lt|sa érdekében L|szlónak folyamodnia kellett: Konszky G|sp|rné Balassa

11 Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA), Kriegsarchiv (KA), Hofkriegsrat (HKR), Prot. Bd. 298, fol. 456r „Esterhasi bitt umb conferirung der Oberhaubtmanschafft zu Papa” (1648. november). 12 Esterh|zy Istv|n p|pai főkapit|nyi instrukciója: 1639. m|jus 21. – ÖStA, KA, Best. (Prot.) Bd. 2., pag. 8. (nr. 20.) Az irat jelzete: ÖStA, KA, Best., Kt. 9, nr. 1314. 13 Győri Egyh|zmegyei Levélt|r, A k|ptalan hiteleshelyi levélt|ra, Theca V., nr. 25067: „Erdődi P|lffy P|l gróf n|dor 1649-ben felhívja a győri k|ptalant, hogy Eszterh|zy L|szló grófnak mint jogos tulajdonosnak adja ki a p|pai v|rhoz tartozó birtokokra vonatkozó okm|nyokat. Nevezetesen az 1625-ben kelt z|loglevelet, mely szerint bedeghi Ny|ry Istv|n M|nfőpuszt|t és a gyömörői részbirtokot elz|logosította Angrano Ann|nak, Grebechy G|sp|r győri alisp|n özvegyének. Az 1631-ben kelt z|loglevelet, mely szerint Kocsot P|zm|ny Ferenc elz|logosította Zichy P|lnak, a győri v|r vicekapit|ny|nak, Cs|ky L|szló pedig ugyancsak Zichy P|lnak […] Ny|ry Miklós ugyanezen évben Szerecsent Hatos B|lintnak z|logosította el.” Hatos B|lintról: PÁLFFY Géza, Egy különleges nemesi karrier a 16–17. sz|zadban. Hatos B|lint p|pai vicekapit|ny és csal|dja története. P|pa, 2005 (Jókai Könyvek, 3), 116.

71

Zsuzsann|hoz.14 A pozsonyi székesk|ptalan hiteleshelyi levélt|r|nak 1648. szept-ember 15-én kelt protokollum-bejegyzése szerint ugyanakkora összegért (80.000 forint), mint amennyiért kor|bban Cs|kytól Balassa |tvette, került sor a z|logból való kiv|lt|sra.15 1648 végétől L|szló gróf teh|t egyszerre lett P|pa tényleges főka-pit|nya és valódi földesura.

Esterh|zy L|szló főkapit|nyi instrukciój|t részletesen elemeztem; a tisztségé-nek idejére különböző levélt|ri forr|sokból nyert adatokat pedig összevetettem az instrukcióval. Tisztségét igen komolyan vette; a p|pai v|r és a végv|rv|ros ügyeit illetően pedig t|jékozotts|ga – köszönhetően az al|rendeltjeivel, különösen is Dominovics J|nos p|pai tiszttartóval folytatott levelezésének és a vicekapit|nyaival való |llandó kapcsolattart|snak – alapos és szinte naprakész volt. A főkapit|ny t|-volléteiben ténylegesen vicekapit|nyai – 1649-ig Somogyi P|l, 1650 ut|n Radov|ny Istv|n – l|tt|k el a végh|z ir|nyít|s|t. Leveleik részletes jelentések a v|r helyzetéről, a katonas|gról és a rabok ügyeiről; egyúttal azt is nyilv|nvalóv| teszik, hogy Philipp Graf von Mansfeld (1589–1657) győri főkapit|ny (1643–1657) sok mindenbe bele-szólt a p|pai ügyeket illetően: elsősorban a főbb építkezések kivitelezésébe és a p|pai katonas|g összetételét is jelentősen befoly|soló német csapatok odair|nyít|-s|ba.

Esterh|zy L|szló folyamod|s|t a p|pai főkapit|nyi címért, illetve annak elnyeré-se ut|n az Udvari Haditan|csn|l való fellépését a végh|z érdekében, a fentieken túl elősegíthette még az is, hogy Sopron v|rmegye főisp|nja volt. Dominkovits Péter kutat|saiból tudjuk, hogy a XVII. sz|zadban szinte egész Sopron v|rmegye feladata volt a p|pai végv|r megerősítéséhez szükséges v|rmunka (gratuitus labor) biztosí-t|sa.16 Noha a Sopron v|rmegyei iratokban és egyéb forr|sokban külön nem tal|l-tam eddig arra adatot, hogy Esterh|zy L|szló főisp|ni befoly|s|t felhaszn|lta volna a p|pai v|r erődítése vagy t|mogat|sa érdekében, mégis aligha vitatható, hogy ko-moly előnyt jelenthetett a p|pai főkapit|nyi tisztséget elnyerni kív|nó L|szlónak, hogy egyúttal Sopron v|rmegye főisp|nja is volt. Az Udvari Haditan|cs szempont-j|ból pedig nem lehettek mellékes szempontok egyrészt a p|pai uradalom birtokvi-szonyai; m|srészt az Esterh|zy Istv|n személyében előzőleg kor|bban m|r egyszer elnyert főkapit|nys|g, végül az sem, hogy L|szló annak a v|rmegyének főisp|nja volt, amely m|r a sz|zad eleje óta biztosította a p|pai v|r gratuitus laborj|t. E kér-déskörben teh|t a família és a bécsi hadvezetés érdekei egybecsengtek, a privatum és a publicum összhangba kerülése pedig egyértelműen kedvezett L|szló kinevezé-sének.

14 Későbbi végrendeletének kassai vonatkoz|sa miatt foglalkozott vele: MIHALIK Béla, Katolikus megújul|s az egri egyh|zmegyében (1634–1746) = Mozaikok a Magyar Kir|lys|g 16–17. sz|zadi történelméből, szerk. BAGI Zolt|n Péter, HORVÁTH Adrienn, Bp., 2012, 170. 15 SNA, Pozsonyi Székesk|ptalan Hiteleshelyi Levélt|ra, Prot., 39. kötet (1648–1649), Nr. 185, pag. 274–276. Datum feria sexta post festum Nativitatis Beatae Mariae virginis. (1648. szept. 15.) Vö. MARTÍ 2013, 5. t|bl|zat, 81. 16 DOMINKOVITS Péter, Sopron v|rmegye ingyenmunka-adója a p|pai v|r erődítésére a XVII. sz|zad derek|n (1622–1670), Acta Papensia 2 (2002), 3–4. sz., 203–220.

72

Mindezek ismeretében érdekes viszont, hogy 1649-ben Somogyi P|l p|pai vice-kapit|ny az elmaradt v|rerődítési munka mielőbbi rendezését kérte Sopron v|r-megyétől.17 Sőt, arra is van adat, hogy Sopron v|rmegye főisp|nja, noha P|pa v|r|nak főkapit|nya volt, egy alkalommal mégis mintha akad|lyozta volna a gratuitus labor végrehajt|s|t: 1651-ben, Veszprém v|rmegye közgyűlésén szóba került, hogy Radov|ny Istv|n p|pai vicekapit|ny kérésére levelet írnak majd Ester-h|zy L|szló soproni főisp|nnak, hogy ha elvonn| az ingyenmunk|t végző paraszto-kat a p|pai v|rerődítési feladattól, akkor a Veszprém megyei nemesek is így tennének.18 Veszprém v|rmegye az ügyben végül valóban levéllel folyamodott Es-terh|zyhoz, amelynek szövege kellő udvariass|ggal hívta fel a főkapit|ny figyelmét, hogy „erre a Praesidiumra rendeltetet gratuitus labort, csupancsak az Nagys|god it valo tiszttartója nem praetestalta az Nagys|god jósz|g|bul, hanem az Nagys|god m|s Priuatumj|ra akarja fordítani”. A törvénytelenségen megbotr|nkozott Vesz-prém megyei nemesek tiltakoztak, és kil|t|sba helyezték, hogy orsz|ggyűlésen is fel fognak lépni az eset miatt: „[…] ennek ut|na, mind jobb|gyinkat el fogjuk róla, s mind penig az nemesség omittallia,19 leszen is Orsz|gunk előtt, méltó mentségink ezar|nt, mert amit az orsz|g haz|nk megmarad|s|ra fordított, azt privatumra nem téríthet-ni.”20 Azaz ebben az esetben viszont a privatum és publicum nem esett egybe, de annak megítéléséhez, hogy Esterh|zy L|szló gyakorlat|ra milyen mértékben volt ez az eset jellemző, vagyis hogy Veszprém v|rmegye joggal emelte-e fel ez ellen a sza-v|t, több forr|sra lenne szükség.

A p|pai végv|rv|ros katonai-védelmi funkciój|n kívül uradalmi központ és gaz-d|lkod|si egység is volt egyben. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy P|pa teljes ell|t|sa (zsold, élelem, fegyverek stb.) a végv|rhoz tartozó uradalomból teljes egé-szében megoldható lett volna. A v|r katonas|g|nak zsoldj|t a XVI. sz|zad m|sodik felétől hagyom|nyosan teljes egészében, beleértve a főkapit|nyi fizetést is, az alsó-ausztriai rendek biztosított|k. Ezt igazolja Esterh|zy L|szlónak a rendekhez 1652 m|jus|ban intézett levele, amelyben a p|pai zsold elmaradt részének megküldését kérte tőlük.21 A jelentős mennyiségben elmaradt zsold kifizetésével kapcsolatban

17 Eszerint Esterh|zy L|szló soproni főisp|ns|g|nak első éveiben – legal|bbis 1649-ig – Sopron v|rmegye tetemes elmarad|st halmozott fel a p|pai v|r erődítésére fordítandó ingyenmunka biztosít|sa terén: Somogyi P|l vicekapit|ny panasza szerint „az Gratuitus labor penigh éppen öt egész esztendőbeli restal, kiben egy pénzt sem praest|ltanak.” Somogyi P|l p|pai vicekapit|ny levele Sopron v|rmegyének, Magyar Nemzeti Levélt|r, Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levélt|ra (tov|bbiakban: MNL SL), Sopron v|rmegye Levélt|ra, Sopron v|rmegye nemesi közgyűlésének iratai (SVMLt), IV. 1.b (pallium: 1649. év) 18 MNL Veszprém Megyei Levélt|ra (a tov|bbiakban: VemL), Veszprém v|rmegye Levélt|ra (VMLt), IV.1.a – Veszprém v|rmegye kis- és közgyűlésének iratai. Jegyzőkönyvek, 1651. Szent M|rton püspök ünnepe előtt való m|sodik napon (generalis congregatio); a jelenlévők között főpapi személy is volt, Szanyi J|nos („Ill. et Rev.”) 19 Itt: elvonja őket, megszünteti a munk|jukat (a gratuitus labort). 20 MNL OL P 124, Esterh|zy L|szló gróf iratai, nr. 1495. Papa, feria secunda proxima ante Festum Beati Martini Episcopi, loco nempe ac die, celebrationis Congregationis nostrae. A. D. 1651. 21 Esterh|zy L|szló kérvénye az alsó-ausztriai rendekhez a fennmaradó zsold (3670 tallér, 85 dén|r) kifizeté-séről. 1652. m|jus 29. MNL OL P 108 Rep. 40, Fasc. C, nr. 60.

73

előzőleg még P|lffy P|l n|dor közbenj|r|s|t is szorgalmazta.22 Szerencsés módon a csal|di levélt|rban fennmaradt egy német nyelvű kimutat|s,23 amely 1650-re vo-natkozóan tételesen felsorolja az alsó-ausztriai rendek |ltal a p|pai főkapit|ny fize-tésére ténylegesen kiutalt hét havi összeget, amelyet a rendek az esztendő végén Bécsben többféle form|ban biztosítottak sz|m|ra, miként erről az al|bbi sorok tanúskodnak: „In Bezahlung Ihrer gräfl[ichen] Herrn Oberhaubtmanns zu Pappa Herrn Graf[en] Ladislai Esterhasii gebürendten siben Monnath. Vierdet hiemit gelifert und Abgefierth

Erstlich in Gelt …………… 659 fl. 54 kr. Silber ganz Verguldt dreyssig March vier Loth24 jedes March pro 24 ………fl. 726 fl. fünf Stück Scheptuch25 welche außtragen ………………260 fl. Summa bringt die völlige liferung 1645 fl. 54 kr. Datum Wienn dem 24 decembris, Anno 1650 Michael Glacz26”

Az Alsó-Ausztri|ból érkező zsold P|p|ra történő eljut|s|nak időnkénti akadoz|-s|ra utal a következő tény: előfordult, hogy Esterh|zy L|szló sürgette annak kifize-tését.27 P|pai katonai ügyben persze az is előfordult, hogy az uralkodóhoz fordult: 1650. szeptember 1-jén kelt folyamodv|ny|ban péld|ul arról sz|molt be, hogy katon|i török követség elé kimenve, őket az oszm|nok a hadijog ellenére megt|-madt|k, közülük többeket lemész|roltak, az életben hagyottakat pedig fogs|gba vetették. Emiatt az uralkodó közbenj|r|s|t kérte annak érdekében, hogy katon|it v|lts|gdíj nélkül engedjék szabadon.28

L|szló főkapit|nys|g|nak idejében került sor a v|r komolyabb megerősítésére: ehhez a Haditan|cstól külön kért pénzt, amelyet meg is kapott, hiszen később kö-szönetet mondott érte. Az építést és a pénz felhaszn|l|s|t is felettese, Mansfeld győri főkapit|ny ellenőrizte.29 Ebbéli tevékenysége valóban eredményes lehetett,

22 MNL OL P 124, nr. 987, P|lffy P|l Esterh|zy L|szlóhoz, Marhek [?], 1651. febr. 3.: „Kegyelmed 24 Januarii P|p|rul írt levelét, Zichi Istv|n uram levelében includ|lva vettük, s miről írjon légyen, megértettük. Öreöllyünk édes Groff uram, Kegyelmed e napokban Aszonyommal eö kegyelmével eggyüt (kinek szeretettell való szolg|latunkat aj|nljuk) P|p|ra valo szerencsés bémenetelén, kív|nv|n, hogy azut|n is szerenchéssen j|rhasson Kegyelmed. Az mi az arra való végbeliek fizetetlenség dolg|t illeti, mivel Isten engedelmébeöl hamar nap bizonyos dolgoknak végben való vitelére Béchben igyekezzünk mennünk, nem mulattyuk, szegényeknek dolg|t eö Feölsége előtt szóval tehetségünk szerint segéteni és ezar|nt hozz|jok jo gondviseléssel lenni.” 23 MNL OL P 108 Rep. 2 et 3, Fasc. H, nr. 129: 1650, Specificatio solutionis Capitaneatus Papensis. 24 M|rka és lat (lotum): mértékegység; nemesfémt|rgy súly|ra l|sd BOGDÁN Istv|n, Régi magyar mértékek, Bp., 1987, 115–116. 25 Posztófajta. L|sd: ENDREI Walter, Patyolat és posztó, Bp., 1989 (Mikrotörténelem), 236. 26 Michael Glacz: ekkor ún. Grenzunterzahlmeister volt, és a végv|ri katonas|g zsoldfizetéséért felelt a rendek részéről. L|sd r| 1661-ből: Niederösterreich Landesarchiv (NÖLA) SA A–VII–36. fol. 393–394. és NÖLA SA A–VII–65. fol. 18. és fol. 21. Az adatokra P|lffy Géza hívta fel a figyelmemet. 27 Magyar Tudom|nyos Akadémia Könyvt|ra, Kéziratt|r, MTA Történeti Bizotts|g|nak oklevélm|solatai, Raudnitzer Archiv, Sign. C. 37., Esterh|zy L|szló Euseibius Wenzel von Lobkowitz hercegnek, a Haditan|cs elnökének, Nagyhöfl|ny, 1651. nov. 30. „Ich nochmahlen gehorsamblich Euer fürstl. […] Gnadt erhalten undt wegen meiner Pappauischen Graniz Besoldungs Austandt mit fürstl. Gn. meiner in gedankh verbleiben…” 28 A folyamodv|ny fogalmazv|nya, valamint tiszt|zata fennmaradt: MNL OL P 124, 7. cs., nr. 1714, pag. 20–23. 29 MNL OL P 124, nr. 717.

74

mert a Szent M|rton-hegyi kolostor erődítésével is L|szlót bízt|k meg, ahogy ez Magyar Placid ap|t hozz| intézett leveléből 1651 tavasz|n kiderül.30 Birtokairól egyébként gyakran kértek építőanyagot, Alsólendva újj|építéséhez való hozz|j|ru-l|sra az uralkodó szólította fel,31 de az építkezéseiről mélt|n híres fontos p|rtfogó, P|lffy P|l32 is többször fordult hozz| ilyen ügyben.33

Esterh|zy L|szló még ünnepélyes főkapit|nyi beiktat|s|t megelőzően a v|r ka-tonas|ga sz|m|ra – a kor szok|sainak megfelelően – külön z|szlót és dobokat is kért III. Ferdin|ndtól.34 Érdekesség, hogy kérelmének külzetén a feljegyzések sze-rint 1648. december 2-|n az Udvari Haditan|cs elrendelte az Udvari Kamar|nak a költségek biztosít|s|t. Ezt követően, december 15-én az Udvari Kamara felszólította a Hans Friedrich Leuter udvari hadi fizetőmestert (Hofkriegszahlmeistert), hogy tegyen mielőbb jelentést, mennyi kiad|s szükséges a gyakorlat szerint ehhez. Erre az utóbbi azt v|laszolta a kamar|nak, hogy a gyalogosok felszereléséhez azokon a végeken bevett gyakorlat szerint nem több mint 200 gulden szükséges, aminek a Magyar Kamar|n keresztül való kiutal|s|ról gondoskodott.35

Itiner|riuma szerint Esterh|zy L|szló főkapit|ny többször j|rt P|p|n (főkapit|-nyi instrukciója szerint elvileg |llandó jelleggel ott kellett volna tartózkodnia), és több alkalommal is viszonylag hosszabb időt töltött a végv|rv|rosban: 1649. szept-ember 22., 1651. febru|r 13–19., 1651. m|rcius 3. (m|rciusban szinte végig P|p|n tartózkodott) és 1652. janu|r 27–m|rcius 14. közötti időpontokban, időszakokban

30 MNL OL P 124, nr. 711, Magyar [Magger] Placid ap|t levele Esterh|zy L|szlóhoz, Győr, 1651. |prilis 4. Az ap|ts|g ebben az időszakban egyébként perben |llt az Esterh|zyakkal, akikhez z|logképpen kerültek olyan birtokok, amelyeket kor|bban a Thurzók az ap|ts|g |ltal vitatott módon lefoglaltak. Az Esterh|zyak és az ap|ts|g közötti megegyezésre végül Esterh|zy P|l idejében került sor: MOLNÁR Szulpicz, A pannonhalmi főap|t-s|g története, 4.: Nagy h|borúk kora, a magyar Szent-Benedek-Rend föloszl|sa és föléledése 1535–1708. Bp., 1906, 431–432. 31 MNL OL P 124, nr. 1469: III. Ferdin|nd Esterh|zy L|szlóhoz, Bécs, 1651. |prilis 25.: a törökök |ltal felgyújtott Alsólindva és Nempti, azaz Lenti újj|építéséhez és megerősítéséhez Batthy|ny Ád|m m|r készséggel hozz|j|-rult; ezért az uralkodó Esterh|zy L|szlót is arra kéri, hogy az erődítési munk|k végrehajt|s|hoz szükséges cölöpök és faanyag alattvalói |ltal történő odasz|llít|s|val vegyen részt a munk|ban. 32 P|lffy P|l építkezéseiről: FUNDAREK Anna, P|lffy P|l építkezései, Sic Itur ad Astra, 15(2003), 1. sz., 15–34. 33 MNL OL P 124, nr 978: „Irttunk Miticzki [Mih|ly] uramnak, neminemő sindelnek sz|monkra valo megh vétele végett, lévén mostan|ban két szaz ezerre szűksegünk, kerjük szeretettel paranchollya megh Kegyelmed is néki, hogy ha hozn|nak, venné megh sz|munkra. Az Kegyelmed jo akaratty|t, kedvessen vévén, megh is igyekezzük szolg|lnj Kegyelmednek” (Malacka, 1651. június 21.); nr. 990: „Akarv|n ez Kegyelmed Sentei josz|gabéli szomszéds|gaban, neminemő epületet kezdenünk. Kerjük szeretettel Kegyelmedet, legyen ezen sentei josz|g|bul, valami fa segétséggel, ugy mint oszlop, töl[g]yfa karo, es vesző eszközökkel. Mi is Kegyelmednek hasonlo alkalmatos|ggal kedveskednünk el nem mulattyuk. S jollehet m|r a Kegyelmed udvarbir|j|val szollottunk, mind-azon|ltal akartuk Kegyelmednek is tudt|ra adnunk, és szeretettel kernünk, hogy ezt maga is paranchollya megh néki. In reliquo éltesse Isten jo egésségben Kegyelmedet. Datum Szuha, die 4 [octo]bris 1651”; nr. 979: „Az Kegyel-med levelét vettük, mellybül az kív|nt epületre valo fa segétségbeli jo akarattj|t s kedueskedesét megértettük, kedvessen vettük” (Malacka, 1651. okt. 21.) 34 ÖStA Finanz- und Hofkammerarchiv (FHKA), Hofkammerarchiv (HKA) Fam.–Akten E 75. Fol. 10–11. 1648. dec. 2. előtt: „ratione vexilli et timpanarum mandatum de more militaris istius officii omnino necessarium” A forr|sra P|lffy Géza hívta fel a figyelmemet. 35 Uo.: „ZuerZeugung inuermelter fahnen vnd hörpauggen auf dergleichen Gränczen ist mehrers nicht dann Zwaijhundert gulden vnnd dieselben von der Hungarischen Cammer Zugeben gebreäuchig [sic!] gewesen.”

75

biztosan mindvégig a végv|rban, illetve környékén időzött. Személyesen ismerte katon|it; a p|pai vajda (Pesti J|nos) elhunytakor az új (Kőrösi Ferenc) kinevezésére javaslatot tett.36 E misszilis adata kiegészíthető az Udvari Haditan|cs protokollum|nak 1650. decemberi bejegyzésével, miszerint Esterh|zy akkor m|r a győri főkapit|ny-helyettessel, Zichy Istv|nnal együtt – a korabeli gyakorlatnak meg-felelően – h|rom személyt terjesztett fel a p|pai vajdas|gra: Kőrösy Istv|nt [!], Vaj-da Györgyöt37 és Tóthy M|rtont.38

Mindenképpen külön kiemelendők Esterh|zy p|pai vicekapit|nyai, hiszen gya-kori t|volléteiben ténylegesen ők l|tt|k el a végh|z ir|nyít|s|t. 1649-ig Somogyi P|l,39 1650 ut|n Radov|ny Istv|n40 volt megbízható helyettes, akit 1647 októberé-ben Zichy Istv|n győri magyar főkapit|ny-helyettes Batthy|ny Ád|mnak még „itvalo ő Fölsége lovas hadnaggia”-ként nevezett meg,41 azaz ő győri husz|rkapi-t|nyból lett a p|pai végv|r m|sodik embere. Utóbbi a térséget elég jól ismerte, több helyen „bevethető”, tapasztalt és ambiciózus katona volt: „tegnap kültem Beszperemben, mivel az vicze kapitant kiraly kepe uram ő nagys|ga föl hivattia; őke-gyelmének vagyon tutt|ra, hogy az Nagys|god szolgalattiara szabad legien az vitézlő röndnek el menni.”42 Zichy Istv|n következő, vele kapcsolatos hírad|sa m|r arról szólt 1648 szeptemberében, hogy „ez elmult napokban Linczben létében cs|sz|r urunk eő felsége az W|soni capit|ns|ghnak tisztit, it valo feö hadnagy Radov|ny Istv|n uramnak eő kegyelmének confer|lta légyen, de mivel annak az jósz|gnak |llapotja mindekkor|igh is csak mind v|ltoz|sban volt, eő kegyelme is Radov|ny Ist-v|n uram tisztiben bé nem ment, v|rv|n bizonyosabb |llapotj|t az jósz|gnak”.43 Mi-vel V|zsonykő birtoka Zichy kezébe került ekkor, ezért kérte tőle a győri főkapit|ny-helyettes, hogy tegye lehetővé Radov|ny Istv|n sz|m|ra a tisztség elfog-lal|s|t. Végül Radov|ny Istv|n P|p|ra kerülésének körülményeiről maga az új vice-

36 MTAK, a Történelmi Bizotts|g oklevélm|solatai, i. m.: „Proxime euolutis diebus Egregio condam Joanne Pesti, cuius sublato per eius mortem officium Vaivodatus Praesidii Papensis in vacantia haeret, et quia eidem subjectus miles Pedestris sine Capite, in confusione persistere nequit, neque Praesidio commode servire praesentium exhibitor Egregius Franciscus Kőrősi pro obtinendo illo munere instet, eundem tanquam bene meritum, et sufficientem personam, alias etiam ibidem possessionatum dirum, Vestrae Domini Illustrissimae et Excellentissimae recommendo; rogando eandem, ne gravetur ad dictum vacantem vaivodatum promovere.” (Kismarton, 1650. szeptember 26.) 37 MNL OL P 707, Zichy cs. Levélt|ra, 542. cs., (fol. 294–295); nr. 11.543, Vajda György Zichy Istv|nnak írt levele: P|pa, 1651. dec. 16. 38 ÖStA, KA, HKR, Bd. 301, 1650 Reg. [fol. 513v:] [1650. december] [30] „Esterhasi Ladislaus Oberhauptman zu Pappa und Obristleutnant zu Raab. P: vacierend[e] wäy[vo]da[tus] stell zu Pappa, darzur Sie [?] den Stephan Kőrőschy, Georg Waÿda und Martin Totty vorschlagt.” 39 Az ur|t gyakran helyettesítő Somogyi P|l ezért szerepelhetett p|pai főkapit|nyként említve tanúként a veszprémi k|ptalan előtt: MNL VemL, Veszprémi K|ptalan Prot., (Felvall|si jegyzőkönyv), I. kötet, „feria secunda post dominicam quasimodogeniti A. D. 1649”, pag. 723. 40 A p|pai polg|rnévsorban „Radv|ny Istv|nként” szerepel. 41 MNL OL P 1314, nr. 53064. Győr, 1647. október 14. 42 MNL OL P 1314, nr. 53064. Győr, 1647. október 14. 43 MNL OL P 1314, nr. 53075. Győr, 1648. szeptember 14.

76

kapit|ny sz|molt be Esterh|zy L|szlónak;44 részletesen kitért a győri főkapit|nytól kapott megbíz|s|ra, amely tartalm|n túl egyértelműen jelzi – amit a p|pai főkapi-t|nyi instrukciók le is írnak –, hogy a győri gener|lis sok mindenbe beleszólt a p|pai ügyeket illetően: elsősorban is a főbb építkezések megvalósít|s|ba és a p|pai kato-nas|g összetételét is jelentősen befoly|soló német csapatok odair|nyít|s|ba.45 Levelei részletes jelentések a v|r helyzetéről, a katonas|gról és a rabok ügyeiről. A vicekapit|ny Esterh|zy L|szlótól és Mansfeld győri főkapit|nytól egyar|nt kapott parancsokat, illetve utasít|sokat.46 Radov|ny azut|n igen megkedvelte a p|pai vég-v|rv|rost, hiszen 1653-től tov|bbszolg|lt Esterh|zy P|l főkapit|nys|ga alatt is, sőt 1654 novemberétől egyúttal Veszprém v|rmegye alisp|nja is lett egészen 1661-ig.47

Összefoglalva: a p|pai főkapit|nys|g m|r a n|dorfi ön|lló – az atyai örökségen is túllépő – karrierjének volt meghat|rozó |llom|sa. A részben Batthy|ny Ád|m ud-var|ban mag|ba szívott katonai virtus, a saj|t egyéniségéből adódó személyes b|-tors|g, valamint előkelő sz|rmaz|s|nak tudata – amely mellé valódi életszeretet is t|rsult: L|szló gróf szeretett jókat mulatni, t|ncolni, lovagolni, íjjal lőni – egym|stól elv|laszthatatlan módon hat|rozt|k meg a nyugat-dun|ntúli magyar arisztokr|ci|-nak az utókor |ltal jószerivel csak hal|la miatt ismert tagj|nak életét.

44 MNL OL P 124, nr. 1074: „Grof Gener|lis urunk [Mansfeld] őnagys|ga ő Felséghe kegyelmes annuenti|j|bul küldött be ide az p|pai vice kapit|ns|gh tisztire, iollehet hogy én imm|r Györöt annyira meghtelepettem vala, hogy fizetéssem nagyobb lévén mint itt, értekeczkvén [?] ahoz, mindazon|ltal engedelmesnek kelletet lennem az parancholatnak, bizony dologh, hogy az sok fogyatkoz|soknak csak helyre allét|s|ra is szok üdő kév|ntatik, az mi penigh az elkezdet épületet nézi, nagy szorgalmatossagh és vigiazas.” 45 „Instructiom arra vagyon, hogy mind az v|r épületi, mind az b|stya csin|l|sa véghben mennjen; csakhogy Nagys|gos uram, az kétes miat mast az Nagys|god p|pai jósz|ga re| nem érkezik az mint magam is l|tom, méltó mencséget udvarbíró urmanak, hanem hogy feliben nem maradjon az elkezdett munka […]”, „[…] fölötte sietséggel kölletet bejunnöm, minthogy l|tta Groff Generalis urunk őnagys|ga az itt való tisztviselőknek beteghségek és gondviseletlenségh miat történendő detrimentum|t az végh|znak. 2 sz|z és 20 német vitézlő rendet küldöt be ő fölsége velem ide tisztviselőkön kuul [kívül], igen emberséges ember és uri ember az előtök jaro, az kapukra ötöt-ötöt rendeltem közülük, az piarchon fogh lenni derék str|zaiok az profunt mester h|za melliek io regimentet tartnak, és az parancsolatnak mindenben engednek […]” MNL OL P 124, nr. 1074, Radov|ny Istv|n Esterh|zy L|szlónak, P|pa, 1651. szeptember 29. 46 MNL OL P 124, P|pa, 1651. november 11.: „Ami az épület dolg|t illeti, az mikor az üdő engedi, el nem mulat-juk, minden nap 30, 35, 40 német munk|s vagyon rajta, tiszttartó uram is ad hozz|jok hol 10, hol 15, az mint Nagys|god parancsolja, az munk|t continu|ltatom, az mint hogy Gener|lis uram őnagys|ga parancsolatj|t is tartja, Gener|lis uram őnagys|ga küldött egy parancsolatot, hogy ad diem 20 praesentis két tisztviselőt küldjek |ltal valami törvényeknek discussiój|ra, az szerént is cselekszem.”; MNL OL P 124, P|pa, 1651. szeptember 24.: „Groff Gener|lis uramnak őnagys|g|nak érkezett parancsolatja, hogy az munk|t continu|ltassam, melliet mégh ez ideigh el nem mulattunk, amellire 50 gyalogot parancsolt ő nagys|ga, hogy al| küldjek Veszprémben, Kőrösy Ferenc vajda uramat bocs|tottam el velek ma […]”. Egy meglehetősen részletes, a veszprémi püspök Gyirmoti birtok|t felpréd|ló török rabl|st (a fehérv|ri bég akciója volt) követő, győriek |ltal végrehajtott büntetőportya leír|sa: MNL OL P 124, nr. 1078, 1652. |prilis 7. 47 Radov|ny Istv|nt 1654 novemberében Veszprém v|rmegye alisp|nj|v| v|lasztott|k: Esterh|zy P|lnak írt levelében értesítette erről a b|tyja örökébe lépő új p|pai főkapit|nyt: MNL OL P 125, (9. doboz), nr. 3614. és MNL VemL, VMLt (Közgyűlési jegyzőkönyvek) 1. kötet, 86. p.

77

BALOGH MÁTÉ

Főúr és familiáris viszonya id. felsőkáldi Káldy Ferenc Batthyány II. Ferenchez és

Lobkowitz Poppel Évához írt levelei alapján

BEVEZETÉS

Jelen dolgozat egy tekintélyes Vas v|rmegyei nemes és befoly|sos Batthy|ny-famili|ris, id. felsők|ldi K|ldy Ferenc életútj|nak első szakasz|t kísérli meg felt|rni. A munka gerincét a Batthy|ny csal|d levélt|r|ban tal|lható, a Batthy|ny csal|d tagjaihoz írt levelei alkotj|k. Mivel K|ldy Ferenc levelezése igen kiterjedt (összesen 861 levelet írt, ezekből 580 db levél maradt fent),1 a teljes anyag feldolgoz|sa meg-haladja ezen munka kereteit. A szisztematikus feldolgoz|s K|ldy első levelétől (1615. |prilis 23.) Lobkowitz Poppel Év|hoz írt utolsó leveléig tart, egy-két kitekin-tést engedve meg csup|n későbbi üzeneteibe. Batthy|ny I. Ád|m és K|ldy Ferenc kapcsolat|t egy tervezett későbbi tanulm|ny hivatott feldolgozni.

K|ldy Ferenc személyét v|rmegyei közigazgat|si tisztségei, lok|lis és főúri szol-g|latban betöltött katonai funkciói teszik érdekessé. Volt Vas v|rmegyei kir|lyi adószedő, vasi alisp|n, orsz|ggyűlési követ, és ezekkel többször p|rhuzamosan a Batthy|nyak szervitoraként katonaként is szolg|lt, feltehetően 1634-től a Batthy|-ny-hadak főkapit|nyaként, illetve Batthy|ny I. Ád|m mellett a dun|ntúli kerületi vicekapit|nyi posztot is betöltötte. Ezek mellett, mint ahogy az a levelekből és Koltai Andr|s néh|ny kor|bbi utal|s|ból is kiderül, K|ldy nem csup|n „szolga” volt a Bat-thy|ny-udvarban, hanem igen megbecsült tan|csadó is.2

Mivel feladatkörei némiképp egyedivé teszik (ennyiféle tisztséget ritk|n töltött be egy famili|ris), személyének elhelyezése a kor politikai színpad|n szükségessé teszi a kor főúri udvarairól, a v|rmegyei tisztségviselőkről és a mindettől el nem v|lasztható famili|risokról szóló kutat|si eredmények rövid |ttekintését (a teljes-ség igénye nélkül).

A főúri udvarokról, azok működéséről az elmúlt évtizedekben örvendetesen sok munka l|tott napvil|got. Ezek között érdemes kiemelni Koltai Andr|s Batthy|ny I.

1 http://193.224.149.8/adatbazisokol/adatbazis/batthyany-missilisek/adatlap/23807 (utolsó megtekintés: 2014. m|rcius 11.), illetve a Magyar Nemzeti Levélt|r Orsz|gos Levélt|ra, P 1314, A herceg Batthy|ny csal|d levélt|ra (a tov|bbiakban MNL OL P 1314). 2 KOLTAI Andr|s, Batthy|ny Ád|m: Egy magyar főúr és udvara a XVII. sz|zad közepén, Győr, 2012, 270.; ill. UŐ., Batthy|ny Ád|m és könyvt|ra, Budapest–Szeged, 2002, 55.

78

Ád|m udvar|nak történetét és működését feldolgozó monogr|fi|j|t.3 Ugyanő külön forr|skiadv|nyt szentelt a magyar udvari rendtart|snak is.4 Azonban m|r az 1980-as évek végétől megjelent az igény az udvari kultúra új adatokat hozó vizsg|lat|ra, elsősorban és nem kifog|solható módon az elitkutat|s szempontrendszerében. Az R. V|rkonyi Ágnes szerkesztette Magyar renesz|nsz udvari kultúra című kötetet az elmúlt években több újabb remek tanulm|nykötet követte. Tal|n az R. V|rkonyi Ágnes |ltal szerkesztett fentebb említett kötet utódj|nak tekinthető a G. Etényi Nó-ra és Horn Ildikó |ltal szerkesztett Idővel palot|k… című könyv is, amelyben m|r helyet kaptak az udvari kultúra vizsg|lata mellett a főurak szervitorainak p|lyafut|-s|t bemutató dolgozatok is. Érdemes még megemlékezni a „Fényes palot|kban, ékes kőfalokban” című kötetben megjelent, az Esterh|zy csal|d reprezent|ciój|ról és mindennapi életéről szóló tanulm|nyokról, a téma szempontj|ból kiemelve J. Újv|ry Zsuzsann|nak Esterh|zy L|szló temetései költségeiről és Martí Tibornak a kismartoni v|r mindennapi életéről szóló munk|it. Ugyanez a tendencia figyelhető meg A Batthy|nyak évsz|zadai címen megtartott körmendi konferencia előad|sai-nak szerkesztett v|ltozat|ban is.5

A szervitori szolg|lat katonai oldal|ról Varga J. J|nos m|ig nélkülözhetetlen mo-nogr|fi|ja ad meg nem kerülhető t|mpontokat. Ezen felül több kisebb tanulm|ny-ban is érintette a problémakört, ak|r a szervitorok vagyoni helyzetét, a rabtart|si szok|sokat, a mag|nföldesúri hadak szervezetét vagy a seregszékek működését véve górcső al|.6 A hadtörténet szempontj|ból több hasznos feldolgoz|s született, amely a famili|risok levelezése alapj|n szolg|ltatott újabb hadtörténeti adatokat, ak|r egyes végv|rak működéséről, vagy hadj|ratok lefoly|s|ról.7

3 Ld. KOLTAI, Batthy|ny Ád|m…, i. m. 4 KOLTAI Andr|s, Magyar udvari rendtart|s: Utasít|s és rendeletek 1617–1708, Budapest, 2001. 5 KOLTAI Andr|s, Batthy|ny Ád|m és udvara 1625–1659, PhD-disszert|ció, kézirat, Budapest, 1999.; Magyar renesz|nsz udvari kultúra, szerk. R. VÁRKONYI Ágnes, Budapest, 1987.; „Fényes palot|kban, ékes kőfalokban”: Tanulm|nyok az Esterh|zy csal|dról, szerk. MACZÁK Ibolya, h. n., é. n.; Idővel palot|k…: Magyar udvari kultúra a 16–17. sz|zadban, szerk. G. ETÉNYI Nóra, HORN Ildikó, Budapest, 2005.; A Batthy|nyak évsz|zadai: Tudom|nyos konferencia Körmenden 2005. október 27–29., szerk. NAGY Zolt|n, Körmend–Szombathely, 2006. 6 VARGA J. J|nos, Katon|skodó szerviensek birtokai a XVI–XVII. sz|zadi Batthy|ny nagybirtokon, Történelmi Szemle, 19(1976), 1–2. sz.; VARGA J. J|nos, Katonai bír|skod|s a 16–17. sz|zadi dun|ntúli nagybirtokon és a végv|rakban (Seregszék, hadiszék, úriszék), Sz|zadok, 111(1977), 3. sz.; VARGA J. J|nos, Szervitorok katonai szolg|lata a XVI–XVII. sz|zadi dun|ntúli nagybirtokon, Budapest, 1981; VARGA J. J|nos, A XVI–XVII. sz|zadi vég-v|ri katonas|g szervezetének kérdései (különös tekintettel a főúri parancsnoks|g alatt |lló dun|ntúli katonas|g-ra) = Magyarorsz|gi végv|rak a XVI–XVII. sz|zadban, szerk. BODÓ S|ndor, SZABÓ Jol|n, Eger, 1983 (Studia Agriensia 3.); VARGA J. J|nos, Rabtart|s és rabkereskedelem a 16–17. sz|zadi Batthy|ny-nagybirtokon = Unger M|ty|s-emlékkönyv: Emlékkönyv Unger M|ty|s negyedsz|zados egyetemi történésztan|ri működése emlékére és születésének hetvenedik évfordulója alkalm|ból, szerk. E. KOVÁCS Péter, KALMÁR J|nos, V. MOLNÁR L|szló, Buda-pest–Eger, 1991. A katonai igazs|gszolg|ltat|s monografikus feldolgoz|s|ra ld.: P|lffy Géza, Katonai igazs|g-szolg|ltat|s a Kir|lyi Magyarorsz|gon a XVI–XVII. sz|zadban, Győr, 1995. 7 A famili|risok katonai p|lyafut|s|ról és levelezésük hadtörténeti szempontú felhaszn|l|s|ról csup|n péld|-kat felemlítve: IVÁNYI Emma, Egy XVII. sz|zadi v|rkapit|ny (Libercsey Mih|ly, 1612–1670) = M|lyusz Elemér-emlékkönyv, szerk. H. BALÁZS Éva, FÜGEDI Erik, MAKSAY Ferenc, Budapest, 1984.; PÁLFFY Géza, Egy különleges nemesi karrier a 16–17. sz|zadban, Hatosi B|lint p|pai vicekapit|ny és csal|dja története, P|pa, 2005.; SZVITEK Róbert József, Kiskom|rom végv|r szerepe a dél-dun|ntúli védelmi rendszerben. PhD-disszert|ció, kézirat,

79

Az elmúlt évtizedben egyre több famili|ris biogr|fi|ja l|tott napvil|got, e köte-tek elsősorban az egyén érvényesülésére koncentr|ltak, esetleg intergener|ciós vizsg|latokat végezve egyes csal|dok kora újkori p|lyaképét v|zolt|k fel. Megjegy-zendő, hogy a jó forr|sadotts|goknak köszönhetően a dun|ntúli nemesség kutat|sa tekinthető a legink|bb feldolgozottnak.8

A famili|risok v|rmegyéhez és főuraikhoz fűződő ellentmond|sos viszony|t Dominkovits Péter több cikkében is érintette, a problémakör összefüggéseit külön munk|ban t|rgyalta is. Meg|llapít|sai útmutat|sként szolg|lnak a jelenlegi dolgo-zat célj|nak meghat|roz|sakor is: „A 16–17. sz|zadban a t|rsadalom egyik legfonto-sabb intézményét jelentő, multifunkciós főúri udvar, az annak részben gazdas|gi h|tterét szolg|ltató uradalmak, illetve a v|rmegyék és a konfesszionaliz|ció kora katolikus egyh|zi középrétegének eddigi kutat|sai, kutat|si eredményei mintegy ön|lló entit|sokként jelentek meg. Egy m|s nézőpontból a főúri udvar védelme, integ-r|ciót, karriert, birtoképítést segítő funkciói, tov|bb| az uradalmi és megyei hivatalok nagyon fontos és |tj|rható közegei voltak az ún. megyei nemesség élet- és mozg|ste-rének, miként a birtokos nemesi csal|dok egyik fiú sarja sz|m|ra az egyh|zi középré-tegbe kerülés is a karrier- és egzisztenciaépítés vonzó útja lehetett. E p|lyair|nyokat sokoldalúan hatotta |t és hat|rozta meg a kor t|rsadalomszerveződésének egyik meghat|rozó fogalma, egykor létezett összetett viszonyrendszere; a familiarit|s, ami-nek modern vizsg|lat|t a patrónus-kliens fogalomp|r alapj|n vizsg|lja az újabb tör-ténetkutat|s.”9

Jelen tanulm|ny K|ldy Ferenc összetett feladatkörű szervitors|g|nak, Vas v|r-megyében betöltött szerepének vizsg|lat|val ezen kutat|sokhoz kív|n új adatokat szolg|ltatni.

Budapest, 2008.; MÉHES Péter, Kémek és hírszerző emberek az egerszegi v|rban Kerpachich Istv|n kapit|nys|-g|nak ideje alatt (1647–1657) = Mindennapi élet a török |rnyék|ban, szerk. J. ÚJVÁRY Zsuzsanna, Piliscsaba, 2008.; MÉHES Péter, Egy végv|r mindennapjai: Élet a kiskom|romi v|rban Túrós Miklós vicekapit|ny (1642–1658) leveleinek tükrében = Identit|s és kultúra a török hódolts|g kor|ban, szerk. ÁCS P|l, SZÉKELY Júlia, Budapest, 2012.; ill. TÓTH Hajnalka, A Kanizs|val szembeni végvidék Gyöngyösi Nagy Ferenc levelezése tükrében 1683 és 1690 között, PhD-disszert|ció, kézirat, Szeged, 2011. 8 Külön kiemelést érdemel a témakörben kifejtett munk|j|ért Dominkovits Péter: DOMINKOVITS Péter, Famili|risi szolg|lat – v|rmegyei hivatalviselés: Egy 17. sz|zadi Sopron v|rmegyei alisp|n, g|losh|zi Récsey /Rechey/ B|lint, Korall, 2002, 9. sz.; DOMINKOVITS Péter, Egy 17. sz|zadi Vas v|rmegyei alisp|n: Felsők|ldi K|ldy Péter = Egy emberöltő Kőszeg szabad kir|lyi v|ros levélt|r|ban: Tanulm|nyok Bariska Istv|n 60. születésnapj|-ra, szerk. MAYER L|szló, TILCSIK György, Szombathely, 2003.; DOMINKOVITS Péter, Főúri famili|risok: Sopron v|r-megye alisp|njai a 17. sz|zadban = Idővel palot|k…: Magyar udvari kultúra a 16–17. sz|zadban, szerk. G. ETÉNYI Nóra, HORN Ildikó, Budapest, 2005.; DOMINKOVITS Péter, Batthy|ny II. Ferenc egy összetett feladatkörű famili|risa: Mankóbüki Horv|th B|lint Sopron v|rmegyei alisp|n, körmendi kapit|ny = A Batthy|nyak évsz|zadai: Tudom|-nyos konferencia Körmenden 2005. október 27–29., szerk. NAGY Zolt|n, Körmend–Szombathely, 2006. A korabe-li középnemesi csal|dok intergener|ciós vizsg|latairól ld.: DOMINKOVITS Péter, A Kürtössy csal|d a 17. sz|zadi Sopron v|rmegyében: Adalék a megyei nemesség összetételéhez, v|ltoz|saihoz = Memoria rerum: Tanulm|nyok B|n Péter tiszteletére, szerk. OBORNI Teréz, Á. VARGA L|szló, Eger, 2008.; valamint GECSÉNYI Lajos, Egy köznemesi csal|d a 17. sz|zadban (A Falussyak) = H|zi Jenő-emlékkönyv: Emlékkönyv H|zi Jenő Sopron v|ros főlevélt|rosa születésének 100. évfordulója tiszteletére, szerk. DOMINKOVITS Péter, TURBULY Éva, Sopron, 1993. 9 DOMINKOVITS Péter, Főúri udvar – uradalom – v|rmegye – katolikus egyh|z: Adatok és szempontok a 17. sz|zadi nyugat-dun|ntúli megyei nemesség mozg|stereinek kutat|s|hoz, Turul, 80(2008), 2. füzet, 33.

80

A FELSŐKÁLDI KÁLDY CSALÁD – ÁTTEKINTÉS

A K|ldyak eredete az Árp|d-korig vezethető vissza, Vas megye egyik törzsökös ősi csal|dj|nak sz|mítottak. A felsők|ldi predik|tummal megkülönböztetett fő|g 1266-ig, a K|ld község felső részén birtokos Marcelig vezethető vissza bizonyoss|g-gal.10

A csal|d életében és felemelkedésében v|ltoz|s a XVI. sz|zadban következett be. K|ldy (Zeel) Miklós 1530 körül vette feleségül szempcseszentm|rtoni Ladiszlavith Borb|l|t, így került rokons|gba Borb|la testvérének, Katalinnak férjével, mikebudai Soós Ferenccel. Mikebudai Soós Ferenc ekkoriban a felsőlendvai v|rnagys|got vi-selte, és nagy birtokszerző hírében |llt. Miut|n Soós Ferencnek és Ladiszlavith Kata-linnak gyermeke nem született, a kir|lytól nyert birtokaik adom|nylevelébe a K|ldy sógors|got is belefoglaltatt|k.

Ladiszlavith Katalin férje hal|la ut|n, 1565. évi végrendeletében K|ldy Miklós négy fi|ra hagyta minden vagyon|t. A legidősebb, Demeter kir|lyi törvényszéki ülnök volt, a m|sodik, Ambrus viszont kor|n elhal|lozott. Neve a Habsburg I. Rudolf kir|ly (1578–1608) |ltal adom|nyozott címerbővítés szövegében m|r nem szere-pel. J|nosról szintén nem rendelkezünk adatokkal. Fi|tól, Imrétől K|ldy Péter v|ltja ki a csal|di vagyon r|eső részét.11

A legtöbbre a fentebb említett K|ldy Péter, K|ldy Ferenc apja vitte, aki 1580 környékén vette nőül Bejczy Dorotty|t, Bejczy Gergely vasi alisp|nnak, a Kir|lyi T|bla ülnökének l|ny|t. A szerencse ismét a K|ldyaknak kedvezett; apja minden vagyon|t Bejczy Dorottya örökölte, ezenfelül m|sodik férje, Chemetey Istv|n vasi alisp|n hal|la ut|n az ő vagyona is Dorottya asszonyra, majd első h|zass|g|ból sz|rmazó gyermekeire, de a gyakorlatban id. K|ldy Ferencre sz|llt.12

A Sopronban 1586. szeptember 4-én születetett Ferenc elsőszülött fiúként kiter-jedt birtokokat és t|rsadalmi pozíciót örökölt, amit nagyban kamatoztathatott. Fe-leséget a megyében birtokos és a Batthy|ny famíli|hoz tartozó Kisfaludy csal|dból v|lasztott mag|nak, Kisfaludy Ann|t. L|nytestvére, K|ldy Zsuzsanna is előkelő h|-zass|got köthetett, őt ugyanis a b|rói rangot elnyert Czir|ky Mózes kir|lyi személy-nök vette feleségül.13 A kiterjedt vagyon K|ldy Ferenc kezében összpontosult, egyetlen ismert testvére, Mih|ly egyh|zi p|ly|ra lépett.14

Mih|ly szintén Sopronban született, testvérével szemben itt is telepedett le. Nem tudni mikor, de a pozsonyi kanonokok közé került, mellette pedig p|póci perjel is volt. Azonban Sopron lakoss|g|nak többsége ekkor az evangélikus vall|s követőjé-nek sz|mított, így viszonylag nehezen érvényesülhetett. Nagyb|tyj|nak, K|ldy De-

10 A K|ldy csal|dról összefoglalóan írt: SZLUHA M|rton, A K|ldy csal|d, Turul, 67(1994), 1–2. füzet , ill. röviden SZLUHA M|rton, Vas v|rmegye nemes csal|djai, Budapest, 1998. 11 SZLUHA, A K|ldy csal|d…, i. m., 28., ill. DOMINKOVITS, Egy 17. sz|zadi…, i. m., 184–185. 12 DOMINKOVITS, Egy 17. sz|zadi…, i. m., 185., ill. SZLUHA, A K|ldy csal|d…, i. m., 29. 13 DOMINKOVITS Péter, Szombathely privilegiz|lt mezőv|ros gazdas|ga, t|rsadalma a 17. sz|zadban (1605/1606–1685), PhD-disszert|ció, kézirat, Budapest, 2009, 66. 14 SZLUHA, A K|ldy csal|d…, i. m., 29.

81

meternek köszönhetően jutott 1621-ben olt|rjavadalomhoz, majd a v|ros őt v|-lasztotta pléb|nosnak 1623. december 15-én. A birtok|ba került pléb|nosi jöve-delmeket nem maga kezelte, ink|bb Sopron v|ros|nak adta ki bérletbe.15 A katolicizmus elkötelezett híve volt, így került közeli viszonyba Draskovich György győri püspökkel is. A püspök a jezsuit|k soproni megtelepedéséért küzdve ismer-kedett meg K|ldy Mih|llyal, akinek m|r 1636-ban felaj|nlotta a győri got, azonban K|ldy ezt ekkor még elutasította. 1638-tól azonban m|r a győri kanonokok között tal|lható,16 és az év |prilis 11-én iktatt|k be nagypréposti széké-be is. III. Ferdin|nd (1637–1657) ezek mellett neki adom|nyozta 1640. július 4-én a zirci ap|ts|g szerény jövedelmeit is. P|ly|j|nak felfelé ívelése alapvetően Draskovich György győri püspöknek köszönhető, ami azért is különösen érdekes, mert Draskovich komoly perlekedésbe keveredett K|ldy Mih|ly testvérével, K|ldy Ferenccel több Szombathely és környékét illető birtokügyben.17 Ennek ellenére K|ldy Mih|ly igen jó kapcsolatot tartott fent csal|dj|val. Hal|la is egy csal|di ün-nepség ideje alatt következett be: K|ldy Ferenc fi|nak, K|ldy Péternek P|pa v|r|-ban megtartott esküvőjét követően hunyt el 1641. febru|r 16-|n.18

A csal|d legsikeresebb tagja minden kétséget kiz|róan id. K|ldy Ferenc volt, róla azonban a dolgozat egyéb fejezetei szólnak. Szükséges viszont megemlékezni fiai-ról, ugyanis mindh|rom felnőttkort megért fiúgyermeke jelentős karriert futott be mind Batthy|ny-szervitorként, mind pedig v|rmegyei tisztviselőként. Ennek ellené-re apjuk hagyaték|t nem kezelték megfelelően, a sokszoros birtokoszt|s, illetve csal|djaik kihal|sa következtében ugyan az ő gener|ciójuk még képes volt az apjuk |ltal elért pozíciók fenntart|s|ra, de a csal|d ut|nuk gyors hanyatl|snak indult.19

Id. K|ldy Ferenc gyermekei a gr|ci jezsuita gimn|ziumban végezték tanulm|-nyaikat. K|ldy Péter, Ferenc legidősebb gyermeke itt ismerkedett meg Zrínyi Miklós és Péter grófokkal. Fiatalkor|ról viszonylag kevés inform|ció |ll rendelkezésre, de feltehető, hogy ifjú éveiben a Zrínyiek cs|ktornyai udvar|ban szolg|lhatott.20 Péter 1641. febru|r 10-én h|zasodott össze Szeczer György le|ny|val, Év|val, R|tky Mik-lós özvegyével P|p|n, Esterh|zy Istv|n engedélyével.21 1644-től Batthy|ny I. Ád|m szolg|lat|ban |llt, az orsz|g lovasainak és gyalogjainak hadnagyaként. Azonban Batthy|ny Ád|mmal való kapcsolata 1657-re megromlott, ezért az év szeptembe-rében megv|lt a szolg|lattól. Péter 1647–1652 között Veszprém, majd 1656-től

15 13 szőlő, 25 hold sz|ntó, valamint 10 rét bérletéért 100 forintban és 20 akó borban |llapodtak meg. SZABADY Béla, Draskovich György győri kanonokjai: Kanonokok arcképei a 17. sz|zadból, 1. rész, Győri Szemle, 1938, 30. 16 DOMINKOVITS Péter, Egy soproni v|rospléb|nos végrendelete a felekezeti küzdelmek kor|ból (http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/dominkovits-csehi.htm) 17 DOMINKOVITS, Szombathely privilegiz|lt mezőv|ros… i. m., 45–47. 18 SZABADY, Draskovich György győri kanonokjai… i. m., 30–32., ill. MNL OL P 1314 No 23266: K|ldy 1641. febru-|r 16-|n értesíti Batthy|nyt, hogy szolg|lat|ra elindult, de egy lovas utolérte a hírrel, hogy öccse a hal|l|n van. Ezért visszafordulni kényszerült, és p|r nap türelmet kért dominusz|tól. 19 DOMINKOVITS, Egy 17. sz|zadi…, i. m., 206. 20 A Zrínyi-udvarban töltött idejére apja néh|ny levele utal csak, azok is szűkszavúan: MNL OL P 1314 No 23104, 23121 és 23123. 21 MNL OL P 1314 No 23257.

82

feltehetően 1664-ig Vas v|rmegye alisp|ni hivatal|t töltötte be. Ezeken felül 1665–1668 között a p|pai v|r kir|lyi alkapit|nya is volt. 1686-ban hunyt el Külsővaton.22

Ifj. Ferenc 1644. június 1-jétől |llt be Batthy|ny I. Ád|m szolg|lat|ba négy lóval, majd ura egyik mezei hadnagys|g|nak élére került. 1655-ben feleségül vette Fe-renci Ann|t, Illési Miklós, illetve Joó Miklós özvegyét. Első felesége 1658-ban t|vo-zott az élők sor|ból, ezek ut|n 1666-ban Tusl|n Ferenc volt feleségét, Mész|ros M|ri|t vette nőül. Ifj. Ferenc utóbb elérte apja legmagasabb katonai tisztségét, a dun|ntúli kerületi vicefőkapit|nys|got, azonban ezzel egy időben nem töltötte be a Batthy|ny-sereg főkapit|nyi tisztjét. Ezért feltételezhető, hogy nem örvendett olyan megbecsülésnek, mint annak előtte édesapja, aki mind a két tisztséget egyszerre bírta. 1692-ben hunyt el, a ferencesek szombathelyi templom|ban temették el.23

A harmadik fiúról, Istv|nról igen szerény adatokkal rendelkezünk. Csup|n egy 1657. |prilis 22-én készült összeír|s |rulja el, hogy a Batthy|nyakn|l h|zi uramként szolg|lt, méghozz| h|rom lóval, és Répce és Sorok mellékén lakott.24

Ezenkívül id. Ferenc levelezéséből még egy fiúgyermekről értesülhetünk, egy Zsigmond nevűről, ő azonban valószínűleg még igen fiatalon elhunyt, Bécsben. K|ldy Ferenc éppen Balfon tartózkodott 1638 m|jus|ban, amikor azt a hírt kapta, hogy fia megbetegedett. Azonnal útnak indult, de m|r csak „tetemét tal|lta holtig való keserűségére”. Zsigmond holttestét ezut|n Sopronba sz|llította, de a nagy me-leg miatt tov|bb m|r nem vitte, így a bar|tok k|poln|j|ba helyezte el. A temetésre igen sokat kellett v|rakozni (tov|bbra is a nagy meleg miatt). K|ldy azt írja Bat-thy|ny Ád|mnak 1638. szeptember 15-én, hogy illetlenség volna elmennie Ester-h|zy Istv|n esküvőjére (pedig Esterh|zy Miklós n|dor személyesen invit|lta), mert fia Sopronban „föld kívül vagyon”, így megszóln|k érte, ha az esküvőn részt venne. Reméli, h|rom hét leforg|sa alatt tisztességgel el tudja temetni.25

K|ldy több esetben igyekezett t|mogatni a szélesebb rokons|got is, így péld|ul 1618 m|rcius|ban arra kérte Batthy|ny II. Ferencet, hogy vegye szolg|lat|ba öccsét (feltehetően unokaöccsét). Ezenfelül 1633. december 28-|n aj|nlotta ur|nak, Bat-thy|ny I. Ád|mnak figyelmébe elhunyt nagyb|tyj|nak, Ambrusnak fi|t, Miklóst, akit levélvivőként fel is küldött ur|hoz. Ezen K|ldy Miklós 1634-től mint Batthy|ny I. Ád|m étekfogója szolg|lt egészen 1657-ig.26

A fentiek alapj|n is l|tható, hogy id. K|ldy Ferenc m|r fiatalon jó esélyekkel in-dult neki az életnek, köszönhetően ősei ügyes birtokszerzésének, illetve szerencsés h|zass|gainak. Gondot fordított gyermekei előmenetelére is, de rokonairól sem feledkezett meg. A felsők|ldi K|ldy csal|d tov|bbi tagjainak élete, illetve XVI–XVII.

22 K|ldy Péter részletes p|lyafut|s|ra ld. DOMINKOVITS, Egy 17. sz|zadi…, i. m., 183-206. vö. KOLTAI, Batthy|ny Ád|m…, i. m., 272-273. 23 KOLTAI, Batthy|ny Ád|m…, i. m., 273-274. 24 http://archivum.piar.hu/batthyany/familia-keret.htm 25 MNL OL P 1314 No 23121 és 23149. 26 MNL OL P 1314 No 23021 és 23053., BENDA Borb|la, Étkezési szok|sok a 17. sz|zadi főúri udvarokban Ma-gyarorsz|gon, PhD-disszert|ció, kézirat, Budapest, 2004, 43., valamint http://archivum.piar.hu/batthyany/familia-keret.htm

83

sz|zadbeli egym|s közti kapcsolatai (különösen az alsók|ldi és felsők|ldi |g tagjai-nak szétv|laszt|sa és a família korszerű csal|df|j|nak össze|llít|sa) azonban újabb kutat|s t|rgy|t képezik.

A FAMILIÁRISOK SZEREPE A BATTHYÁNY-UDVARBAN

A Batthy|ny csal|d v|raiban, birtokain sz|mtalan ember élt folytonos érintke-zésben egym|ssal. A birtokokon tiszttartók rendezték a főúr gazdas|gi ügyeit, v|ra-iban pedig az inasoktól az étekfogókon |t az udvari zenészekig mindenféle rangú, korú és különböző t|rsadalmi rétegekből sz|rmazó szolga megtal|lható volt. Az udvari rendtart|sok szigorú rendje szab|lyozta mindennapi életüket, hat|rozta meg feladataikat.27

Velük szemben külön kategóriaként jelennek meg az udvar szervitorai. A dominusz közvetlen szolg|lat|t ell|tó nemesi famili|risok szerepköre igen összetett volt. Ebbe beletartozott a katonai szolg|lat, a dominusz személyes kísérete – ez rangj|t hivatott emelni –, valamint uruk képviselete péld|ul a v|rmegyegyűléseken. A famili|ris rangj|t, feladatait nagyban meghat|rozta sz|rmaz|sa, vagyona. Mégis elsősorban az adott főúrhoz fűződő személyes viszony tekinthető a legfontosabb-nak: az, hogy ki mekkora szerrel (azaz h|ny lóval) és mennyi ideig szolg|lt,28 alap-vetően a dominusz döntésétől és a vele kötött szerződéstől függött, de amint az K|ldy Ferenc esetében is l|tható lesz, ebbe azért – t|rsadalmi rangj|nak függvényé-ben – a szervitornak is volt beleszól|sa. A famili|risok az udvarn|l való tartózkod|-suk alapj|n különültek el, b|r a „continuus” és a h|zi uraimék közötti hat|r nem tekinthető élesnek. K|ldy Ferenc alapvetően szombathelyi h|z|n|l lakott, mégis, amennyiben tehette, azonnal az udvarba sietett dominusza hív|s|ra, és addig tar-tózkodott ott, amíg szolg|lat|ra szükség volt. Ez is megerősíti azon sejtést, miszerint K|ldy a legelőkelőbb famili|risok közé tartozott.29

K|ldy, tisztségeitől nem egészen függetlenül, az évtizedek sor|n Batthy|ny II. Ferenc szolg|lat|t követően fi|nak, Ád|mnak egyik legmegbecsültebb tan|csadój|-v| v|lt. Egy 1648-as feljegyzés szerint fiainak taníttat|s|t, levélt|r|nak rendezését és adom|nyügyleteket is megbeszélt vele.30 Mindeközben Poppel Év|nak is teljesí-tett szolg|latokat, sőt többször lépett fel amolyan közvetítőként Poppel Éva és Bat-thy|ny Ád|m között, különösen akkor, amikor az édesanya és fia közötti viszony megromlott a birtokok feloszt|sa miatt.31

27 KOLTAI, Batthy|ny Ád|m…, i. m., 239-243. 28 K|ldy |tlagosan 4-5 évre szóló szerződést kötött a Batthy|ny csal|d tagjaival: MNL OL P 1314 No 23038, 23115. 29 KOLTAI, Batthy|ny Ád|m…, i. m., 248-254. 30 Említi KOLTAI, Batthy|ny Ád|m és könyvt|ra…, i. m., 65.: „Arol valo memoriale hogi miröl diskuraliak Kaldi Ferenczel, esz derekasan Joszagim allapatiarol valo dolgok” (MNL OL P 1322 Instr. No 236.) 31 KOLTAI, Batthy|ny Ád|m…, i. m., 131–138.

84

KÁLDY KAPCSOLATA BATTHYÁNY II. FERENCCEL

Batthy|ny II. Ferenc (1573–1625) 1590-ben apja, Batthy|ny III. Boldizs|r hal|la ut|n v|lt a Dun|ntúl egyik meghat|rozó alakj|v|. Rövid it|liai kir|ndul|s ut|n bir-tokai és szülőföldje védelmében részt vett a „hosszú török h|borúban”, jelen volt Sziszek és Kiskom|rom felmentésénél, 1594-ben Esztergom ostrom|n|l, valamint 1601-ben Székesfehérv|r visszafoglal|s|ban is tevékenykedett. Katonai tapasztala-tainak köszönhetően 1604-ben megkapta a dun|ntúli kerületi főkapit|nys|got, de erről 1609-ben lemondott. 1605-től hal|l|ig pedig Sopron v|rmegye főisp|ni tisztét töltötte be. Birtokai többsége Vas v|rmegyében volt, itt azonban a főisp|ni tisztet N|dasdy P|l töltötte be. Részint emiatt volt fontos Batthy|ny sz|m|ra, hogy megfe-lelőképpen képviseltesse mag|t az ottani v|rmegyegyűléseken, és ebben K|ldy Ferenc is segítségére volt. Bocskai Istv|n hadj|rata idején (1604–1606) vele szem-ben foglalt |ll|st, katon|i folyamatosan harcban |lltak a Dun|ntúlra küldött hajdú-csapatokkal. Bethlen G|bor erdélyi fejedelem (1613–1629) harcaihoz viszont 1620 októberében csatlakozott, igaz mindvégig vonakodó szövetségese maradt a fejede-lemnek. 1622-ben visszatért a cs|sz|r p|rtj|ra. 1625. szeptember 13-|n halt meg szalónaki v|r|ban.32

Annak ellenére, hogy K|ldy hithű katolikus volt, mindvégig híven szolg|lta Bat-thy|ny Ferencet. K|ldy első levele 1615. esztendőből ismert,33 de feltehetően m|r kor|bban is Batthy|ny szolg|lat|ban |llt. Külön tisztséget nem töltött ugyan be az udvarban, de ad hoc jelleggel segédkezett Batthy|ny jósz|gainak felügyeletében, inform|ciókat szolg|ltatott főura sz|m|ra, és képviselte érdekeit Vas v|rmegye gyűlésein.

Egyik első ismert feladata a l|nzséri uradalom megszerzéséhez szükséges in-form|ciók összegyűjtése és a t|rgyal|sok folytat|sa volt. Batthy|ny II. Ferenc ekkor m|r Sopron v|rmegye főisp|nja volt, a megyében birtokkal azonban nem rendelke-zett. A Dersffy Orsolya örökségét képező uradalom cs|bító lehetőség volt a Batthy|nyaknak birtokaik növelésére. 1616. m|rcius 13-ai levelében K|ldy meg-értve Batthy|ny parancs|t megígérte; tudakozódni fog az uradalom megv|s|rl|si lehetőségéről. K|ldy ekkor m|r arról beszélgetett sógor|val, Czir|ky Mózessel, mi módon történhetne meg a birtok megvétele. Ennek érdekében m|snap |t akart menni Kőszegre, ugyanis a l|nzséri udvarbíró és a porkol|b éppen oda készült. Felhívta emellett Batthy|ny figyelmét, hogy Széchy Dénes is igen érdeklődik L|nzsér dolga felől. Következő levelében m|r arról értesítette ur|t, hogy Esterh|zy Miklós egy szolg|ja volt n|la, aki a birtokügyletről ugyan semmit nem tud, de beszé-li „hogy az asszony|nak fia34 lett, melynek örömére ez elmúlt vas|rnapon igen lőttek

32 Uo. 60-63. ill. 71-77. 33 MNL OL P 1314 No 23009. 34 Esterh|zy Istv|n 1616. febru|r 27-én született.

85

L|nzsérban.” Az uradalmat Batthy|ny végül nem tudta megszerezni, azt ugyanis Esterh|zy Miklós 1618-ban 50 000 forintért z|logban vette |t feleségétől.35

K|ldy kereskedelmi ügyekben is többször t|rgyalt dominusza helyett. 1617 m|-jus|ban a Szombathelyen lévő kereskedőknek prób|lta meg jó |ron eladni a Bat-thy|ny-uradalmakon termelt mézet, de a kereskedők a nagy meleg miatt nem akart|k |tvenni, féltek attól, hogy nem kelne el Bécsben. Ezért K|ldy azt tan|csolta Batthy|nynak, hogy P|l de|kkal írasson külön-külön levelet több bécsi kereskedő-nek, amelyben fejenként ötven hordócska mézet küldene sz|mukra, egy hordócs-k|ért húsz forintot sz|molva. Ez a bécsieknek is megérné K|ldy szerint, mivel ott ennél dr|g|bban tudnak csak mézhez jutni. Kisfaludyval el is indult Bécsbe, amikor visszaérkezett, besz|molt az ügyletről.36

1618 augusztus|ban jelentette dominusz|nak, hogy beszélt a szűrszabókkal; kérte, küldjön valakit v|lasztani az |rukból, de a fizetés módj|val gond adódott: „…[a szűrszabók] bort nem akarnak venni [fizetségként], mert most azt mondj|k, hogy nincsen keleti a bornak. Az úr kocsm|ja elkelvén mindenek szabad |rulni, és jó, ha melyiknek két hétig is elkelne egy bora…”. Ezenfelül a közelgő v|s|r miatt is húzó-doztak, mert az |rujukat ott könnyebben el tudt|k adni.37

Batthy|ny II. Ferenc adminisztratív munk|kban is hagyatkozhatott szervitora j|rtass|g|ra. K|ldy 1618 janu|rj|ban ura megbíz|s|ból nézte |t Chömötey Istv|n „registrom|t”,38 amikor a szalónaki udvarbíró egy feljegyzése került a kezébe, mi-szerint Batthy|ny ezen udvarbírón keresztül 1000 forintot utalt ki ötvenegy lovas tart|s|ra a v|rmegye lovasai között. K|ldy azt javasolta, hogy Batthy|ny kerestesse meg az erről szóló nyugt|t, és küldje föl a Magyar Kamar|nak, hiszen Batthy|ny adóss|g|ból levonhatn|k az 1000 forintot.39

A birtokügyek és az egyéb üzleti megbízat|sok mellett a törökkel való kapcsolat-tart|sból is kivette a részét. 1616 m|jus|ban n|la j|rt Ali aga egy embere (b|r K|ldy kiemeli, hogy ez a hírvivő is félve jött, |llítólag Ali aga alig tal|lt valakit, aki levelét elvitte volna), és azonnali v|laszt kért K|ldytól. Ali aga feltehetően nénjét kív|nta kiv|ltani Batthy|ny fogs|g|ból, K|ldy viszont elküldte a hírvivőt, hogy Keszthelyen v|rakozzon majd a v|laszra, mert ez ügyben Bécsbe kell írnia, és az időbe telik. Nyilv|n az alku alatt lévő sarc összegét kív|nta ezzel emelni Batthy|ny sz|m|ra.40

Az is megesett, hogy K|ldynak a Batthy|ny-uradalmak jobb|gyaira is ügyelnie kellett. Példaként említve, 1616 m|rcius|ban inform|ciókat kért Batthy|ny szökött jobb|gyai felől (hol laknak, mi a nevük), hogy kézre tudja őket keríteni.41 Ugyanez év július 30-|n pedig azt kérdezte Batthy|nytól, hogy mikor fog Szalónakon úriszé-

35 MNL OL P 1314 No 23011-23012. 36 MNL OL P 1314 No 23018. 37 MNL OL P 1314 No 23022. 38 Helyesen regesta, jelentése kivonat. 39 MNL OL P 1314 No 23020. 40 MNL OL P 1314 No 23013. 41 MNL OL P 1314 No 23011.

86

ket tartani, ugyanis a szőkeföldi42 jobb|gyok pereskedését Batthy|ny borg|tai43 jobb|gyaival el kellene igazítani. Kéri, írja meg az úriszék időpontj|t és helyét, ne f|radjanak hi|ba a jobb|gyok.44

Bethlen G|bor dun|ntúli hadj|rat|ban K|ldy nem vett részt, de folyamatosan tudósította ur|t a hadmozdulatokról.45 Attól függetlenül megtette ezt, hogy nehez-telt Batthy|nyra, ugyanis 1619. július 8-ai levelére, amelyben azt kérte, kevés holmi-j|t hadd helyezze biztons|gba Batthy|ny valamelyik v|r|ban (amíg K|ldy Pozsonyban intézkedik), dominusza nem v|laszolt. Így kénytelen volt csal|dj|t és ingós|gait Sopronba menekíteni a harcok elől.46

K|ldy szolg|latait dominusza a konvencióban47 foglaltakon kívül több esetben egyéb módon is honor|lta. 1622 decemberében ígéretet tett K|ldynak, hogy |ten-gedi sz|m|ra a gércei bordézsm|ból sz|rmazó jövedelmet, azonban 1623. janu|r 25-én kiderült, hogy Batthy|ny nem a saj|tj|val s|f|rkodott, ugyanis egy ott élő öreg jobb|gytól K|ldy megtudta, a gércei dézsm|t a k|ptalan |rend|lta. Batthy|ny soha nem is rendelkezett felette, K|ldy mégis azt kérte, adja ki azt sz|m|ra, mert nagy szükségben van. Ez igaznak is bizonyult, ugyanis egy m|sik levelében némi gabon|ért könyörgött, mert minden gabon|j|nak magva szakadt a h|borúskod|-sok miatt.48

Olykor előfordult az is, hogy a dominusz adósa maradt szervitor|nak, így K|ldy is többször kényszerült emlékeztetni ur|t a fizetség elmarad|s|ra. Ezen kérelmező levelek megír|s|ra |ltal|ban akkor került sor, amikor a szervitor szerződése lej|-r|shoz közeledett. K|ldy 1624. m|jus 27-én az al|bbiakat írta Batthy|ny II. Ferenc-nek Szombathelyről: „… Úgy gondolkodom pedig felőle, hogy öt esztendő alatt, kit éppen Nagys|godn|l j|mborul kitöltöttem […] ezut|n is azon szolg|ja leszek Nagy-s|godnak […] csak most ilyen szökségimben az mi h|tra volna […], Nagys|god kegyelmessen adassa meg.”49

Sajnos Batthy|ny Ferenc hal|l|nak évéből nem maradt fent egyetlen levél sem, mégis valószínű, hogy K|ldy részt vett dominusza temetésén, hiszen tov|bbra is a csal|d szolg|lat|ban maradt.

42 Egykor Vas megyei falu, beépült Szombathely v|ros|ba. 43 Borg|ta, község Vas megyében. 44 MNL OL P 1314 No 23014. 45 MNL OL P 1314 No 23028. 46 MNL OL P P 1314 No 23027. 47 K|ldy első ismert konvenciója 1634-ből maradt fent. Szervitori fizetésére bővebben ld.: http://archivum.piar.hu/batthyany/familia-keret.htm. 48 MNL OL P 1314 No 23035-23036. 49 MNL OL P 1314 No 23038.

87

KÁLDY FERENC SZEREPE LOBKOWITZ POPPEL ÉVA UDVARTARTÁSÁBAN

Batthy|ny Ferenc 1625-ben bekövetkezett hal|la ut|n fi|nak, Batthy|ny I. Ád|mnak nagykorús|g|ig (1629) a kiterjedt birtokok igazgat|s|t özvegye, Poppel Éva vette |t. K|ldy Ferenc is |tlépett az özvegy szolg|lat|ba, erről azonban igen kevés forr|s maradt fent.50 Jó viszonyukat jelzi viszont, hogy miut|n K|ldy Batthy|-ny I. Ád|m mellé szegődött, tov|bbra is Poppel Éva rendelkezésére |llt.

Az özvegy igyekezett jó viszonyt |polni elhunyt ura szervitoraival, erre kiv|ló példa K|ldy 1626. janu|r 26-i levele. A famili|risnak ugyanis négy hordó bora volt Rohoncon, amit elad|sra sz|nt, Poppel Éva pedig felaj|nlotta, hogy saj|t szekereivel elviteti oda, ahova K|ldy akarja. B|r ezt az aj|nlatot K|ldy elfogadni nem akarta, a felaj|nl|sért nagyon h|l|s volt.51 Ezenfelül, mikor Batthy|ny Ád|m saj|t kezébe vette ügyeinek kezelését, 1632-ben be akarta hajtani szervitor|n annak adóss|g|t, amiből komoly nézeteltérés t|madt. K|ldyért Batthy|ny Ád|m édesanyja is igyeke-zett közbenj|rni.52

Miut|n Poppel Éva Dobr|ra szorult vissza, K|ldy a v|r őrzésével megbízott ka-tonas|g parancsnoka (is) lett.53 Ügyelni r|juk azonban egyéb teendői miatt nem tudott, ebből több kellemetlenség is sz|rmazott. 1633. szeptember 10-én K|ldy sajn|lkoz|s|t fejezte ki, hogy Poppel Éva elégedetlen a katon|kkal. K|ldy igyekezett részletes t|jékoztat|st nyújtani az üggyel kapcsolatban. Négy hónapra tizenkét gyalogost szerzett Szalonakról, akiknek előre kifizette kéthavi zsoldjukat. Egy közü-lük azonnal megszökött, a két hónap leteltével pedig még négy gyalogos hagyta el a szolg|latot. K|ldy szerint őket is büntetés illeti, hiszen „el köllött volna fizetéseket v|rniuk”. A többi igazoltan kitöltötte a szolg|latot, z|szlajukat K|ldy h|z|hoz vitték, ezért arra kéri Poppel Év|t, fizesse ki nekik a h|tramaradt zsoldot. Ezenfelül m|sik tizenkét gyalogost is fogadott Poppel Éva sz|m|ra, ők mind négy hónapig szolg|l-tak. M|r többször j|rtak K|ldyn|l zsoldjukért, ezért kéri fizetésük megküldését.54 1636 decemberében K|ldy személyesen vezette Poppel Éva csapatait Németújv|rra.

Poppel Éva és fia, Batthy|ny I. Ád|m megromlott viszony|t jól jelzi, hogy mikor Batthy|ny Ád|m III. Ferdin|nd koron|z|s|n, Regensburgban tartózkodott, édes-anyj|t nem tudósította semmiről. K|ldy ezért igyekezett megnyugtatni az édes-any|t (ő ugyanis két levelet is kapott Batthy|nytól). 1636. december 1-jén jelentette

50 KINCSES Katalin M|ria, Egy nyugat-magyarorsz|gi p|rhuzam: Batthy|ny Ferencné Lobkowitz Poppel Éva udvartart|sa = Erdély és Patak fejedelemasszonya, Lor|ntffy Zsuzsanna, II. Tanulm|nyok születésének 400. évfordulój|ra, szerk.: TAMÁS Edit, S|rospatak, 2000, 174. 51 MNL OL P 1314 No 23039. Ebben szerepet j|tszott ugyan az is, hogy K|ldy adószedőként éppen ekkor írta össze az adózó portasz|mokat Poppel Éva birtokain. 52 MNL OL P 1314 No 23043. 53 KINCSES, Egy nyugat-magyarorsz|gi p|rhuzam…, i. m., 175. 54 MNL OL P 1314 No 23050.

88

neki, hogy fia vízkereszt napj|ra55 bizonyosan megérkezik, a koron|z|s pedig rendben lezajlott, de bővebben majd személyesen fogja t|jékoztatni az otthon mar-adottakat.56

Poppel Éva nagy szakértelemmel rendelkezett az orvosl|s terén,57 nem véletlen, hogy mikor le|nya megbetegedett, K|ldy is hozz| fordult segítségért. A tüneteket is megírta – l|ny|nak „sz|ja, torka sebes a nagy forrós|gtól” –, és kérte Poppel Év|t, rendeljen sz|m|ra orvoss|got, amit az orvossal megküldene sz|mukra.58

Az odafigyelést K|ldy igyekezett megh|l|lni, amikor Poppel Éva 1638-ban meg-betegedett; K|ldy többször is megl|togatta, valamint ügyeinek intézésében is igye-kezett a segítségére lenni. Megkönnyebbüléssel értesült december 5-én, hogy asz-asszonya jobban érzi mag|t: „…csakis örömöt érzem, hogy jobbadon van Nagys|god, hogy sem mint hallottam volt.”59

Poppel Éva 1640 novemberében t|vozott az élők sor|ból. Amíg Batthy|ny Ád|m idejét jórészt lekötötte az igali porty|ra való felkészülés, K|ldy tevékeny sze-repet v|llalt a temetés megszervezésében.60

VAS VÁRMEGYE TISZTVISELŐI KÖZÖTT

K|ldy Ferenc nem csup|n Batthy|ny famili|risaként tevékenykedett, hanem a Vas v|rmegyei birtokos nemesség tagjaként a helyi közéletben is jelentős szerepet j|tszott.61

A XVII. sz|zadi v|rmegye funkciój|t tekintve a helyi rendiség érdekeit volt hiva-tott képviselni, de ezzel némiképp ellentétben a központi hatalom lok|lis végrehajtó szerveként is működött. Mindezt úgy, hogy a különböző tisztségeket a térségben érdekelt főúri csal|dok |ltal|ban saj|t szervitoraiknak igyekeztek megszerezni, ez|ltal biztosítva befoly|sukat a v|rmegye ir|nyít|s|ban. Vas v|rmegye főisp|njai a korszakban a N|dasdy csal|d tagjaiból kerültek ki, ők viszont alapvetően együtt-

55 Janu|r 6. 56 VÁRKONYI G|bor, Magyarok a római kir|ly v|laszt|s|n 1636-ban = Perlekedő évsz|zadok: Tanulm|nyok Für Lajos történész 60. születésnapj|ra, Budapest, 1993, 189.; MNL OL P 1314 No 23093. 57 Gyógyítói tevékenységére ld.: KINCSES Katalin, „Im küttem én orvoss|got”: Lobkowitz Poppel Éva levelezése 1622–1644, Budapest, 1993, 31-50. ill. KINCSES, Egy nyugat-magyarorsz|gi p|rhuzam…, i. m., 177–180. 58 MNL OL P 1314 No 23042. 59 MNL OL P 1314 No 23154-23155, 23164. Betegségéről KINCSES, Egy nyugat-magyarorsz|gi p|rhuzam…, i. m., 180. 60 Poppel Éva temetésére ld. bővebben: Koltai, Batthy|ny Ád|m…, i. m., 138–141. K|ldy temetéssel kapcsolatos levelei: MNL OL 1314 No 23259-23262. 61 Többek között a törvényhatós|g |rszab|sainak kidolgoz|s|ra létrejött tan|csnak is a tagja volt. TÓTH Péter, Vas v|rmegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regeszt|i. 1601–1620, 1631–1641, Szombathely, 1992 (Vas megyei levélt|ri füzetek 5.), 182.

89

működésre törekedtek a megye legnagyobb súlyú birtokosaival, a Batthy|nyakkal.62

K|ldy ebben a kényes egyensúlyi helyzetben többször v|llalta mag|ra a kir|lyi adószedő (dicator) megterhelő munk|j|t, illetve az alisp|ni tisztséget is.63 Tekinté-lyére jellemző, hogy a v|rmegye gyakran küldte követségbe a n|dorhoz, s nem egy-szer vett részt v|rmegyei követként az orsz|ggyűléseken is. Dominuszait mindig tudósította a v|rmegyegyűlések időpontj|ról és helyszínéről, folyamatosan „credencionalist”, azaz követi megbíz|st kért uraitól, hogy érdekeiket megfelelően képviselhesse.64 Leveleiből kitűnik, hogy egyszerre prób|lt megfelelni a központi hatalom elv|r|sainak és igyekezett kedvezni dominuszainak is, ami gyakran igen kellemetlen helyzetet teremtett sz|m|ra.

K|ldy dicatori kinevezéséről az 1618. november 26-ai közgyűlésen t|jékoztatt|k a v|rmegyét, valamint egy esküdtet is kirendeltek mellé.65 A feladat nem volt h|l|s, Vas v|rmegye folyamatos h|tralékban volt, ami 1630-ra elérte az 1721 forintot. A feladat nem csup|n az adó beszedése volt, hiszen ekkor készítették el a szolgabír|k a port|k összeír|s|t is.66 A munka a nagy hó miatt lassan haladt, K|ldy ezért is írt 1619. janu|r 6-|n a közgyűlést szervező Vas v|rmegyei rendeknek, hogy mivel Hertelendy szolgabíró j|r|s|val még nem végeztek, lehetetlen, hogy elengedje ma-ga mellől. K|ldy tiszt|ban volt azzal, hogy emiatt nem tudj|k a v|rmegyegyűlést megtartani, de a Magyar Kamara sürgetésére hivatkozva kérte türelmüket: „…Kegyelmetek előtt legyen méltó mentségem, mivel Ő Felsége és az orsz|g dolg|ban f|radok…”67

Az adóösszeír|s miatt sikerült Batthy|ny II. Ferencet is mag|ra haragítania. M|rcius 24-ei levelében igen mentegetőzött ura előtt, hogy r| eddig semmi panasz nem volt (nem úgy, mint |llít|sa szerint m|s megyék rovóira), minden esetben igazs|gosan j|rt el. Azzal védekezett ura előtt, hogy Batthy|ny birtokain nyilv|n

62 DOMINKOVITS Péter, V|rmegyei vezetők, közigazgat|si feladatok a 17. sz|zadi Sopron és Vas v|rmegyék péld|-j|n = Megyetörténet: Egyh|z- és t|rsadalomtörténeti tanulm|nyok a veszprémi püspökség 1009. évi adom|nyle-vele tiszteletére, szerk. HERMANN Istv|n, KARLINSZKY Bal|zs, Veszprém, 2010, 424-425. Sopron v|rmegye korabeli működésére: DOMINKOVITS Péter, A rendi jogok védelmezője – a központi utasít|sok végrehajtója: a 17. sz|zadi magyar v|rmegye, Sz|zadok, 139(2005), 4. sz|m, 855-888. A nem hódolt v|rmegyék működéséről eddig részletes feldolgoz|s nem született, a kutat|s elsősorban a v|rmegyék hódolts|gi érdekérvényesítésére koncentr|lt: SZAKÁLY Ferenc, A magyar adóztat|s a török hódolts|gban, Budapest, 1981. és UŐ., Magyar intéz-mények a török hódolts|gban, Budapest, 1997.; ILLIK Péter, Hódoltat|s és summaemelés a Vas megyei török hódolts|gi peremvidéken a 17. sz|zad első felében = Identit|s és kultúra a török hódolts|g kor|ban, szerk. ÁCS P|l, SZÉKELY Júlia, Budapest, 2012, 410–419. 63 DOMINKOVITS, Egy 17. sz|zadi…, i. m., 186–187. 64 Amikor Batthy|ny 1636 decemberében Regensburgban tartózkodott, elfelejtett megbízólevelet íratni K|ldy sz|m|ra. MNL OL P 1314 No 23095. 65 TÓTH, Vas v|rmegye…, i. m., 160. Feltehetően m|r kor|bban is segédkezett az adószedésben: MNL OL 1314 No 23009. K|ldy Ferenc levelei az adószedés dolg|ban fontos inform|ciókat szolg|ltatnak az adószedés mű-ködéséről, de legink|bb nehézségeiről. 66 DOMINKOVITS Péter, V|rmegyei vezetők…, i. m., 426. Ezek alapj|n (deserta stb.) |llapított|k meg az adó mérté-két is. 67 MNL OL P 1314 No 23023.

90

olyan ember írta össze a port|kat, aki nem rendelkezett megfelelő ismeretekkel az adott településekről, és csak vakon írta össze a portasz|mokat.68 Azonban K|ldynak is hamarosan meggyűlt a baja saj|t dominusz|val. Ugyanis Szent György napj|ig69 minden pénz beérkezett K|ldyhoz, csak a Batthy|ny-uradalmakra kirótt összeg nem került beszolg|ltat|sra. K|ldy jelezte ur|nak, hogy az összeget szívesen meg-előlegezte volna sz|m|ra, de ő ennyi kézpénzzel nem rendelkezik. A késlekedés miatt ak|r teljes vagyon|t is lefoglalhatj|k, ezért erősen kérte ur|t, küldje meg vég-re az összeget.70

1626-ban K|ldy újfent elv|llalta a tisztséget, de ekkor m|r elhunyt ur|nak özve-gyével, Lobkowitz Poppel Év|val kellett megküzdenie minden egyes forintért. Au-gusztus végén hat|rozott a v|rmegyegyűlés, hogy egy héten belül szolg|ltass|k be a dicapénzt és a koronaőrök pénzét. K|ldy l|thatóan nagy türelemmel volt az öz-vegyasszony ir|nt, a Batthy|ny-birtokokra eső összeget csak a közgyűlés hat|roza-ta ut|n kérte meg. B|r Poppel Év|nak is kiemelte, mekkora kock|zatot v|llalt ezzel, mert ha időre nem küldi fel a pénzt, h|romszorosan fogja a Kamara megvenni rajta. Tan|csokkal is ell|tta úrnőjét, milyen pénznemeket szedessen be, nehogy a rossz minőségű pénzek miatt megk|rosuljon. Megb|nhatta ezen előzékenységét, ugyanis a meg|llapított 956 forint 75 dén|rt még 1627 |prilis|ban sem szolg|ltatt|k be. K|ldy nyilv|n kedvezett Poppel Év|nak (b|r ezt az orsz|g törvényei komoly bünte-tés mellett tiltott|k), de szorult |llapota miatt arra kérte, hogy az özvegy adja meg saj|t vagyon|ból a restanci|t, a jobb|gyoktól r|ér majd utólag beszedetni. Kérte, hogy írja meg, hova menjen az összegért, mert ha Szent György napj|ig ezt nem teszi meg, kénytelen lesz faluról falura j|rva maga beszedni az adót.71

K|ldy Ferenc 1632 végétől a v|rmegye egyik alisp|ni tisztjét is betöltötte. A megbízat|st feltehetően egészen 1636 szeptemberéig viselte. Ez összefüggésben lehetett az új főisp|n, N|dasdy III. Ferenc kinevezésével, de valószínűbb, hogy kerü-leti helyettes főkapit|nyként m|r nem tudta a tisztet megfelelően ell|tni.72

Jól érzékelteti K|ldy 1634. janu|r 22-ei levele, hogy a dominusz és szervitor kö-zötti viszony mennyiben nyomta r| bélyegét a v|rmegye működésére: „Az elmúlt hídvégi gyűlésben szinte re|m kötötték vala magokat, hogy az viceisp|ns|got még esztendeig viselném […], én absolute re| nem feleltem, az jövendő gyűlésönkben v|lik el […] Nagys|godtúl akartam és akarok előbb érteni.”73

Gyakorta nem tudott szolg|latra menni dominusz|hoz, ugyanis intézkednie kel-lett a n|dor utasít|sa szerint a közgyűlés összehív|s|ról. 1634 augusztus|ban azért

68 MNL OL P 1314 No 23024. 69 Április 24. 70 MNL OL P 1314 No 23027. 71 MNL OL P 1314 No 23039-23041. 72 DOMINKOVITS, Egy 17. sz|zadi…, i. m., 186. ill. TÓTH, Vas v|rmegye…, i. m., 198, 208. Azért sem valószínű, hogy emiatt t|vozott, mert az apa, N|dasdy P|l hal|la ut|n ingós|gainak összeír|sakor K|ldy tanúként volt jelen. Ez pedig azt valószínűsíti, hogy a N|dasdyakkal is jó viszonyt |polt. Ld.: REICHARDT Gabriella, N|dasdy P|l javai S|rv|ron 1633-ban, Honismereti Híradó, 2009, 1–2. sz|m 73 MNL OL P 1314 No 23065.

91

kellett gyűlést hirdetnie, mert mankóbüki Horv|th B|lint hal|la ut|n az üresen maradt alisp|ni tisztet be kellett töltetni. Megírta Batthy|nynak az esélyesek névso-r|t, és esélyeit is. Kérte ur|t, küldjön sz|m|ra megbízólevelet, hogy helyette tudjon majd voksot leadni az új alisp|n személyére.74

Miut|n az alisp|ns|gtól megv|lt, szerepköre is alapvetően megv|ltozott a v|r-megyei közgyűlésen belül. Az adórestanci|k és be nem szolg|ltatott gabona ügyé-ben többször (1638, 1641) küldték követségbe a n|dorhoz. Ezeken felül Vas v|rmegye többször orsz|ggyűlési követté is v|lasztotta. Dominkovits külön felhívta a figyelmet az 1646–1647. évi orsz|ggyűlésről szóló tudósít|saira mint értékes, kiadatlan forr|sra.75

K|ldy v|rmegyei működése remekül r|vil|gít a v|rmegyei rendszer és a szervitors|g összefüggéseire, az ebben a tém|ban írt feldolgozott és feldolgozatlan levelei pedig a v|rmegyék működéséről is haszn|lható inform|ciókat szolg|ltatnak.

ÖSSZEGZÉS

Jelen tanulm|ny id. felsők|ldi K|ldy Ferenc p|lyafut|s|nak első felét kísérelte meg feldolgozni. M|r ennyiből is meg|llapítható, hogy egy szervitor szolg|lata nem feltétlenül korl|tozódott egy bizonyos tisztség betöltésére. Egy olyan tekintélyes középbirtokos nemes, mint K|ldy, a Dun|ntúl teljes térségének történetében szere-pet j|tszott, v|ltozatos feladatköre pedig r|vil|gít a XVII. sz|zad viszonyrendszerei-nek bonyolults|g|ra. A sz|mtalan |tfedés a v|rmegyei, szervitori tevékenység között nemcsak a kutatót kényszeríti fejtörésre, hanem feltehetően többször mag|-nak a szervitornak is komoly fejf|j|st okozott.

K|ldynak a Batthy|ny-levélt|rban fennmaradt kiterjedt levelezése kiv|ló lehe-tőség a familiarit|s és a v|rmegye, illetve a kerületi főkapit|nys|gok összefüggései-nek tov|bbi vizsg|lat|ra.

Sz|ndékosan nem került elő K|ldy p|pai vicekapit|nys|g|nak kérdése. Azon kí-vül ugyanis, hogy tisztébe 1622 októberében iktatt|k be,76 m|st nem tudunk eme tevékenységéről, sem pedig arról, hogy ez mennyiben befoly|solta kapcsolat|t dominusz|val.

K|ldy Ferenc felemelkedésének történetében egy minden helyzetben otthono-san mozgó nemest, famili|rist, v|rmegyei tisztviselőt ismerhettünk meg, akinek levelei még sz|mos új eredményt hozhatnak a történeti kutat|s sz|m|ra.

74 MNL OL P 1314 No 23061, 23070. 75 DOMINKOVITS, Egy 17. sz|zadi…, i. m., 187–188. 76 PÁLFFY Géza, Egy különleges nemesi karrier…, i. m., 74.

92

93

NAGY-TÓTH MÁRIA

Patikusok és patikus familiárisok:

Batthyány I. Ádám és felesége, Formentini Auróra Katalin patikaszámlái

(1650–1654)

BEVEZETÉS

A tanulm|ny a Batthy|ny csal|d invent|rium|nak anyag|ban tal|lható, Bat-thy|ny I. Ád|mnak és első feleségének, Formentini Auróra Katalinnak küldött pati-kussz|ml|k patikaszereit és azok |rait dolgozza fel 1650 és 1654 között.1 A módszeres felt|r|s lehetővé teszi, hogy képet kapjunk a korabeli betegségekről, patikaszerekről, azok felhaszn|l|si módozatairól, magukról a patikusokról, illetőleg egyes esetekben arra is fény derül, hogy az adott orvoss|gra éppen kinek volt szük-sége.

A huszonkét sz|mla közül nyolcat Jakob Klain, a Batthy|nyak patikusa, négyet Joachim Berger neustadti patikus, tov|bbi egyet-egyet Elisabeth Bergerin, a neustadti patikus özvegye, a bécsi patikusok, úgymint Adam Hoffer, az „Arany Egy-szarvú” patika patikusa, Paul Weidner cs|sz|ri patik|rius és Friedrich Miller, az „Aranyszarvas” patika, valamint Christian Rhödiger, a „Fekete Sas” pozsonyi patika patik|riusai, egy ismeretlen pozsonyi és egy szintén ismeretlen grazi patikus |llított ki.2 A rohonci Szent Ferenc-konventnek is szerepel egy sz|ml|ja, de azt nem lehet meg|llapítani, hogy kitől sz|rmazik.

A sz|ml|k között tal|lható tov|bb| a pinkafői fürdősnek, Paul Schlechternek sz|ml|ja a borosty|nkői törökök gyógyít|s|ról, valamint egy összeír|s azon bor- és cipómennyiségről, amelyet a borosty|nkői kulcs|r utalt ki neki fizetségként.

A sz|ml|k alapj|n meg|llapítható, hogy mennyibe került egy-egy orvoss|g; me-lyik patikaszer került a legtöbb pénzbe (feltéve, ha meg volt adva a mennyisége is), illetve a legkevesebbe, mely szerek voltak azok, amiket többször is alkalmaztak, valamint az, hogy milyen fajt|it ismerték (tapasz, főzet, kenőcs, olaj, pirula stb.).

1 Magyar Nemzeti Levélt|r Orsz|gos Levélt|ra Batthy|ny csal|d körmendi iratai. Vegyes iratok. P 1322 (to-v|bbiakban: MNL OL P 1322). Invent|riumok. No 5. Orvosi és gyógyszerekre vonatkozó iratok. No 1-22. 1650–1666. 2 Felix CZEIKE, Helga CZEIKE, Sabine NIKOLAY, Susanne Claudine PILS (Hg.), Geschichte der Wiener Apotheken – Die Apotheken im heutigen ersten Wiener Gemeindebezirk. Innsbruck–Wien–Bozen, 2010 = Forschungen und Beiträge zur Wiener Stadtgeschichte. Band. 50. 229, 252–255, 529–536. Dr. Wilhelm Rayger Christian Rhödigerhez írt levele valamint Rhödiger sz|ml|ja megtal|lható az MNL OL Batthy|ny csal|d levélt|ra, Missiles, P 1314. 92. dob. No. 40269. jelzet alatt is.

94

Olykor azt is feltüntették, hogy mire haszn|lt|k ezeket a patikaszereket, és hogy kinek adt|k, hov| küldték őket.

A legdr|g|bb patikaszer az Opiat (840 krajc|r), amely erős f|jdalomcsillapító és bódító szerként hatott, a legolcsóbb pedig a Silber Glet (Lythargyrum) (0,56–1 kraj-c|r) volt.3

A sz|ml|k tükrében a gyógymódok közül, a kor gyógyít|si gyakorlat|nak megfe-lelően, a purg|l|s szerepel a legtöbbször. Különböző form|tumban előforduló – por, folyadék, víz, ital, pirula, kenőcs –, kimondottan purg|l|sra szolg|ló szerek is szere-pelnek a nyugt|kon. A purg|l|s mellett a klistélyoz|s és a borogat|s alkalmaz|s|ról olvashatunk még a legtöbbször. Azonban a kor m|sik gyakori kezelési módozat|val, az érv|g|ssal és a köpölyözéssel csak a fürdős sz|ml|j|n tal|lkozunk.4 Ennek azon-ban nagyon egyszerű oka volt: ezt a két műveletet |ltal|ban a fürdős vagy a bor-bélymester végezte.

A gyógykészítmények közül legtöbbször Mithridatot, kúpot, a mellkas f|jdalma-inak csillapít|s|ra szolg|ló szereket, izzasztó Latwerget, édesmandula-olajat, Man-n|t, Julepet és Speciest, gyógynövénykeveréket írtak fel, amit ön|llóan vagy valamilyen készítményhez haszn|ltak fel (péld|ul kúphoz).5

3 Opiat: lat. Opium, laudanum, succus Thebaicus, meconium, |fium, m|kony. A leghat|sosabb s legbecsesebb gyógyszerek egyike, amely a papaver somniferum különböző fajainak éretlen fejeitől kifolyó megsz|radt tejnedv. Az ópium hat|sa attól függ, hogy mely hatóanyagok vannak benne túlsúlyban, a morphium, nacein, codein |lomhordozók, s az |tterjedő mozg|sokat mérséklik, míg a thebain, papaverin, narcotin ellenkezőleg, élénkítően hatnak. Az ópium m|r a régi korban nagyra becsült gyógyszer volt, s különböző theriac|k ható-anyag|t képezte. Gyógyszerészeti lexikon: Az összes gyógyszerészeti tudom|nyok enciklopédi|ja, össze|ll.: KAZAY Endre, I/2. kötet, Nagyb|nya, 1900 (tov|bbiakban: Gyógyszerészeti lexikon, i. m.), 377–383. Lythargyrum (lat.): ném. Silber Glet. ólomoxid. „Minden doktors|got csak ebből késértek” – szemelvények a XVI-XVII. sz|zad magyar nyelvű orvosi kézikönyveiből. A szemelvényeket v|logatta, az olvasatokat, a névmagyar|za-tokat készítette, az utószót írta SZLATKY M|ria, Bp., 1983 (tov|bbiakban: Minden doktors|got…, i. m.), 444. 4 Christier: ném. Klyster, lat. clysterium. A klistély vagy klizma (görögül: klyzein = kiöblíteni) bélbeöntés, mely a belet kiüríti (tisztító klizma), gyógyszereket adagol (gyógyszeres klizma), vagy t|panyagokat visz be oda (t|p|ló klizma). A szűkebb értelemben vett klistélynél a folyadékot egy fecskendővel, illetve egy toldalékkal ell|tott hólyaggal nyomj|k a végbélnyíl|son |t a bélbe, a „beöntés”-nél viszont a beöntőfolyadékot egy maga-sabban elhelyezett tart|lyból csövön |t vezetik be. A saj|t kezű beöntésre szolg|ló klistélyfecskendő lényegé-ben egy marhahólyagból |ll, melyen két z|rócsap van a beöntendő folyadék sz|m|ra, amit tölcséren |t öntenek bele. Nancy DUIN, Dr. Jenny SUTCLIFF, Az orvosl|s története: Az ősidőktől 2020-ig, Bp., 1993. 150, 155. Kövek (vese, hólyag) ellen, gyomorb|ntalmakra, f|jdalomcsillapít|sra, kólik|ra, havi vérzésre, terhességre egyar|nt alkalmazt|k. Johann SCHRÖDER, Friedrich HOFFMANN, Georg D. KOSCHWITZ, Vollständige und Nutzreiche Apotheke, Nürnberg, 1693. Das LXXVIII. Capitel: Von den Säcklein , 170–174. 5 Mithridat: lat. mithridatium, lekv|rféle gyógyszerkészítmény mérgezés ellen. PÁPAI PÁRIZ Ferenc, Pax Corporis, Budapest, 1984, 481. Mithridatészről, Pontus kir|ly|ról elnevezett „csodagyógyszer”. Minden doktors|got…, i. m., 444. A préselt mandulaolaj (oleum amygdalarum) a XVIII. sz|zad végéig a patik|k egyik legtöbbször elkészített olaja volt, főként kenőcsök alapanyag|ul szolg|lt. Ferenc SZIGETVÁRY, Schlossapotheken im südlichen Burgenland und in Westungarn zur Zeit der Türkenkriege (16.–17. Jahrhundert) = Türkenkriege und Klainlandschaft II. Sozialer und kultureller Wandel einer Region zur Zeit der Türkenkriege. Symposion im rahmen der „Schlaininger Gespräche“ vom 26. – 30 September 1984 auf Burg Schlaining. Wissenschaftliche Arbeiten im Burgenland, hgs., Rudolf KROPF, W. MEYER, G. STADLER, Heft 73, 1986, 104.

95

A betegeknek legtöbbször egy kenőcsöt írtak fel, de nem írt|k, hogy mire szol-g|lt. Ugyanígy többször előfordul, hogy nem nevezik meg a gyógykészítményt, csak a form|j|t: ital, por, olaj, folyadék, Latwerg, tapasz.6

A sz|ml|kon 2 féle balzsam, 34 féle gyógynövényből készült szer, 12 féle Latwerg vagy Latwerglein, 11 féle |sv|nyi anyagból készült szer, 6 féle olaj, 3 féle pirula, 3 féle tapasz, 10 féle folyadék, 3 féle Säcklein, 21 féle kenőcs vagy Salblein (kenőcsöcske), 5 féle Spiritus (szesz), 2 féle tinktúra, 9 féle ital, 14 féle víz, 3 féle Zältlein vagy Rotulae és 26 féle egyéb gyógyhat|sú készítmény és gyógymód fordult elő.7

A KORABELI PATIKUS FOGLALKOZÁSRÓL

Az orvoss|gokat a XVI–XVII. sz|zadban nagyasszonyaink saj|t patik|jukban |llí-tott|k elő, legtöbbször patik|rius segítségével. A gyógyszerek alapanyagait leggyak-rabban saj|t kertjeikből szerezték be, de kereskedelem útj|n is szert tettek néh|ny alapanyagra vagy orvoss|gra. A gyógyszerkereskedők egyik fajt|ja az úgynevezett olejk|r, olajhordó, aki „egyfogatú szekéren egyedül vagy 1-2 segéddel h|zról h|zra”

j|rt, és a h|t|n hordott szekrényből |rulta a maga készítette olajakat vagy var|zs-szereket.8 Méregdr|g|n külorsz|gokból is sokfajta gyógyszert csempésztek be.9

Kocsijaikon „füvek, gyökerek, fűszerek, boróka-, fenyőolaj, terpentin, fehér arzén, ke-

Manna: lat. Manna canellata. Dél-Európ|ban a mannakőris kérgéből nyert édes ízű, krist|lyos |llom|nyú anyag; gyomortisztító; m|jbetegség ellen. PÁPAI PÁRIZ, i. m., 72. Julep: julep, jülep, lat. julapium: szirup, szörp, fűszeres, cukros orvoss|g. PÁPAI PÁRIZ, i. m., 479. Julapium: vir|-gokból főzött illatos szirup. Minden doktors|got…, i. m., 443. 6 Latwerg: Latwerge, gyümölcspép, lekv|r, orvoss|g. ZIMÁNYI Vera, A pestisbetegség leír|sa és egyéb intézkedések a 17. sz|zad közepén a Batthy|ny birtokon = In memoriam Barta G|bor: Tanulm|nyok Barta G|bor emlékére, szerk. LENGVÁRI Istv|n, Pécs, 1996, 287–288. 7 Säcklein: A Säckleint (lat. sacculus medicamentosus) egyfajta borogat|sként haszn|lt|k: a zs|kocsk|ba össze-v|gott, sz|raz gyógynövényeket tettek, minden oldal|t összevarrt|k, majd vízben, ecetben, borban vagy m|s folyadékban kifőzték. Különböző form|it sz|raz vagy nedves borogat|sként egyar|nt alkalmazt|k. A fej (Haupt Säcklein) és a köldök (Nabel Säcklein) kerek, a gyomor (Magen Säcklein) hosszúk|s vagy h|romszögű, a has (Bauch Säcklein) négyszögű vagy félhosszú, a végbélnyíl|s (After) köré tett hosszú form|jú. Vollständige…, i. m., 386. Tinktúra: A tinktúra növényi, |llati vagy |sv|nyi anyagokból készített alkoholos kivonat. Folyékony és sz|raz v|ltozata is volt. Vollständige…, i. m., 423. LXXXV. Capitel. Von den Tincturen/und Essentzen. Zeltl: ném. Zältlein, lat. Rotulae. Egyéb megnevezése: Trochiscis, Küchlein. A Zältlein-hoz a gyógyszereket porr| őrlik, majd a megfelelő folyadékban összekeverik és „tészt|t” készítenek belőle. Vollständige…, i. m., 432. Rotulae (lat.): a trochitus és pastilla nevü gyógykészítmények szinonim|ja, mely nevét a kerekded alaktól vette, mely form|ban készíteni szokt|k. 2 fajt|ja van: cukros és ny|kos massza. Gyógyszerészeti lexikon, i. m., 4. kötet, 162–163. Rotulae: német ein runde Zältlein. A megfelelő gyógyszerekből tevődött össze és cukorból, a megfele-lő folyadékban feloldva és az adott form|ba összegyúrva. Vollständige…, i. m., 9. 8 TAKÁTS S|ndor, Régi magyar fürdősök = Művészettörténeti tanulm|nyok a XVI-XVII. sz|zadból. Sajtó al| rendez-te: BENDA K|lm|n, Bp., 1961, 83. 9 Dr. BENCZE József, Az empirikus doktorkod|sról és annak kéziratairól: Communicationes ex Bibliotheca Medicinae Historica, 1957, 6-7. kötet, 215.

96

nőcsök, tapaszok, cukor-, antimon-, ólomkészítmények stb.” egyar|nt megtal|lhatóak voltak. 10

A gyógyszerek nagy része Bécsből került az orsz|gba, de a törökök és a velük élénk kereskedelmi összeköttetésben |lló zsidók és görögök is jelentékeny mennyi-séget sz|llítottak.11 Batthy|ny II. Ferencné Lobkowitz Poppel Éva még az ausztriai rokons|got is felhaszn|lta arra, hogy orvoss|gokat szerezzen be.12

A XVI–XVII. sz|zadban a főúri h|ztart|sokban gyakran előfordul a cukork|ndi és a n|dméz: ezeket mindig a gyógyszerészek szolg|ltatt|k.13 A gyógyszerészek sz|-m|ra a cukor fontos jövedelemforr|s volt, de ugyanígy fogyócikknek sz|mított a gyertya, a papiros, a tinta és a spanyolviasz, valamint a p|linka, amelynek fogyaszt|-sa sokszor okozott nehéz perceket a lakoss|gnak, főként az ittasan randalírozó patikussegédek miatt.14

A régi Magyarorsz|gon a patikusp|lya a tisztességes foglalkoz|sok közé tarto-zott, hiszen v|rosok főbír|i, tan|csurai, vagyonos polg|rok is v|lhattak belőlük.15 Azonban gyakran kerültek összetűzésbe az orvosokkal, mert beleavatkoztak az orvosi funkciókba. M|r 1613-ban Sopron v|ros tan|csa is felszólította orvosait és gyógyszerészeit vit|ik békés rendezésére.16

A patik|k működésének szab|lyoz|s|ra több rendelet született: a v|rosi tan|cs vagy a v|rosi physicus (fizikus, azaz a kor seborvosa) |ltali rendszeres ellenőrzésü-ket az 1564., 1602. és 1644. évi rendeletek írt|k elő. Selmecb|ny|n 1581-ben fi-gyelmeztették a patikust orvoss|gainak a hivatalosan megszabott |rban való elad|s|ra, gyógyszerkészítéshez értő segédek alkalmaz|s|ra. Pozsony v|rosa 1599-ben írta elő, hogy a patik|t szakértő patikus vezesse.17 1602-ben pedig az uralkodó elrendelte, hogy a patikustanulók négy évig tanuljanak valamelyik patik|-ban, törvényes és katolikus születésűek legyenek, és j|rtasak a latin nyelvben.18

10 VIDA M|ria, Művészet és orvostudom|ny a történelmi Magyarorsz|gon: Medicina in artibus in Hungaria, Bp., 1994, 71–72. 11 HÉJJA P|l, Az egészségügy = Magyar művelődéstörténet III.: A kereszténység védőb|sty|ja, szerk. DOMANOVSZKY S|ndor et alii, (reprint), Szeksz|rd, 1991. 403–404. 12 TAKÁTS S|ndor, Zrínyi Miklós nevelőanyja, Bp., 1917. 92. 13 cukork|ndi: fehér krist|lyos cukor. MAGYARY-KOSSA Gyula, Magyar orvosi emlékek: Értekezések a magyar orvostörténelem köréből. Bp., 1929. 2. kötet. Régi magyar gyógyszernevek, 76. 14 Uo. 77, 82. 15 Uo. 80. 16 Uo. 89. 17 Uo. 92. 18 Uo. 98.

97

PATIKUSOK ÉS SZÁMLÁIK

1. JAKOB KLAIN (1608 – 1676–1680 KÖRÜL)

A szalónaki v|rban működő patik|t 1636–1645 között Dietrich Dassau (Dassow) patikus vezette, aki még 1648-ban is küldött levelet Batthy|ny I. Ád|m-nak, patikussz|ml|t mellékelve hozz|.19 Dassau Jormannsdorfban lakott egy adó és besz|ll|sol|s alól mentes h|zban, a patika az ő működése alatt v|lt vir|gzó üzlet-té.20 Utódja mostohafia, Jakob Klain lett, aki 1608-ban Silbereggben, Klagenfurt mellett (Karintia) született, s a patikusmesterséget Bécsben tanulta ki. Jakob 1676 és 1680 között hunyt el Szalónakon.21

Levelei és patikussz|ml|i azt mutatj|k, hogy nemcsak a csal|dtagokat l|tta el patikaszerekkel, hanem a borosty|nkői és a szalónaki v|rban raboskodó törököket is. Az 1648. |prilis 18-i levelében azt írta, hogy a fogva tartott törökök megbetege-dése gondot jelentett: betegségük l|zzal, vérköpéssel j|rt, és kelések jelentek meg a mellükön.22 Kicsit bosszankodva jegyezte meg a patikus, hogy mihelyst egyikük jobban lett, a m|sik visszaesett. Arról, hogy hogyan oldott|k meg a problém|t, mi-lyen betegségről volt szó, milyen patikaszerekkel gyógyított, sajnos nem szól a le-vél.23

A patikus szintén egy török rab betegségéről tudósított egy m|sik levélben, aki-hez éppen Borosty|nkőre utazott.24 Amint írta, a rab nagyon beteg, erőtlen, gyenge, tüdeje és melle sérült, erősen köhög, ny|lk|s v|ladékkal kevert vért köp, l|ztól és fejf|j|stól szenved,25 ezért megfelelő gyógyszeradagot („taugliche mitl”) rendelt neki. Valószínű, hogy a rab a mellkas|n, tüdején szenvedett sérüléseket, de az sem kiz|rt, hogy a sérülések mellett tüdőbetegsége is volt. Jakob Klain azt is kérte, hogy adjanak neki „valami húst”, amivel együtt kell bevennie a gyógyszert, valamint me-

19 Dietrich Dassau patikus Christoph Münzerhez, Poppel Éva titk|r|hoz írt levelei megtal|lhatók a MNL OL P Batthy|ny csal|d levélt|ra, Missiles, 1314. 22. dob. No 10020-10024. sz|mú jelzet alatt. 20 Jormannsdorf az egykori Gyimótfalva (ma: az ausztriai Jormannsdorf Burgenlandban) l|sd: Magyar helységnév-azonosító szót|r. Szerk. LELKES György, Bp., 1992, 160. besz|ll|sol|s: Einquartierung. A haderő béke és h|ború idején való elsz|ll|sol|sa. SZIGETVÁRY, i. m., 104. 21 Uo. 22 Jakob Klain levele Batthy|ny I. Ád|mhoz. Szalónak, 1648. |prilis 18. MNL OL Batthy|ny csal|d levélt|ra, Missiles, P 1314. Jakob Klain szalónaki patikus levelei. No 26860. Carlo Paumeister: Carlo Retacco építész (baumeister). KOPPÁNY Tibor, Batthy|ny I. Ád|m építkezései. 1629–1659, Történelmi Szemle 27(1984), 550. „…alß hitzigen krankheiten, blut außwerffen, und bruest Appostemen behafft….” 23 Valószínűleg a tüdő valamely betegségéről van szó. 24 Jakob Klain levele Batthy|ny I. Ád|mhoz Rohoncra. Szalónak, 1652. október 28. MNL OL Batthy|ny csal|d levélt|ra, Missiles, P 1314. Jakob Klain szalónaki patikus levelei. No 26863. Borosty|nkő (ma: az ausztriai Bern-stein Burgenlandban) l|sd: LELKES, i. m., 88. 25 „…der türgg nicht allein sehr krankh, sondern auch zimblich schwach und befriede daß er an der brust und lunge schadthafftig, weillen er mit einer starkh[en] husten, schleimb ermischt mit blut außwirfft, auch grosse hitz und haubt wehe hat…” Jakob Klain levele Batthy|ny I. Ád|mhoz Rohoncra. Szalónak, 1652. október 28. MNL OL Batthy|ny csal|d levélt|ra, Missiles, P 1314. Jakob Klain szalónaki patikus levelei. No 26863.

98

leg ételt vagy levest. A török rab személyét illetően nem tudunk meg semmit a le-vélből.

A patik|rius ugyanígy nem említette nevét annak az idős török ag|nak („…alten Türggische Agga”) sem, akiről 1655-ben kelt levelében írt, s aki erős f|jdalmai elle-nére felgyógyult.26 Klain igyekezett legnagyobb szorgalommal elkészíteni a szüksé-ges gyógyszereket, valamint szedésüket a felépülés ut|n tov|bbra is elrendelte, nehogy visszaessen a beteg. Amint írta, az ehhez hasonló, veszélyes és aggasztó |llapot, különösen az ilyen idős embereknél kisz|rad|shoz vezethet, és húgykövet („plassen stein”) okozhat.27 Megígérte, hogy |llapot|ról folyamatosan t|jékoztatja ur|t.

A patikus nem véletlenül aggódott az aga |llapota miatt. A húgykő vagy hólyagkő igen súlyos betegség volt: húgykő okozta f|jdalmak közepette érte a hal|l péld|ul Thurzó Szaniszló n|dort, aki végül 1625. m|jus 1-jén este 9 és 10 óra között hunyt el. A szomorú eseményről Burckhardt Breitensteiner doktor t|jékoztatta Batthy|ny II. Ferencet m|snap, 1625. m|jus 2-|n, Pöstyénből írt levelében.28

Jakob Klain 27 évesen m|r patikusként levelezett a Batthy|ny csal|d tagjaival, küldött nekik gyógyszert, l|tta el őket tan|csaival, noha csak 37 évesen |llt a Batthy|nyak szolg|lat|ba. Szerződésének pontjait legjobb tud|sa szerint teljesítet-te, ezért meg is voltak elégedve munk|j|val. Ez derül ki fizetésének összegéből, amely az udvari orvosokéval vetekedett, valamint abból a hosszú időből, amelyet az udvarban töltött: évi 100 guldent, azaz 100 forintot, 4 köböl búz|t, 15 köböl rozst, 3 köböl |rp|t, 1 köböl borsót és 12 akó bort kapott, naponta pedig 1 font tehénhúst és 2 db cipót. Ha az 1657-es évet tekintjük aktív szolg|lati ideje végének, akkor a szer-ződésétől (1645) sz|mított 12 év ut|n t|vozott az udvari szolg|latból, 49 évesen.29

A Szigetv|ry |ltal megadott születési (1608) és hal|loz|si (1676 és 1680 között) adatokat tekintve meg|llapítható, hogy Jakob 68-72 évet élt, ami meglehetősen tisztességes kort jelentett az akkori viszonyok között.30 Ez azt jelenti, hogy a szer-ződés idejétől sz|mítva 31-35 évet töltött Szalónakon.

26 Jakob Klain levele Batthy|ny I. Ád|mhoz Pozsonyba. Szalónak, 1655. m|jus 4. MNL OL Batthy|ny csal|d levélt|ra, Missiles, P 1314. Jakob Klain szalónaki patikus levelei. No 26866. 1655-ben Kisfaludy Bal|zstól vették Constantinapoli Mamhut Zmail ag|t 1000 tallérért, Constantinapoli Alit pedig 900 tallérért. TÓTH Hajnalka, Török rabok Batthy|ny I. Ád|m uradalmaiban, Aetas, 1(2002), 145. Mivel nevet nem említett a levélíró, nem tudni, melyik ag|ról van szó. 27 plassen stein: der Blasenstein (német), fövénykő a hólyagban, húgykő. A húgyvezetékben vagy a húgyhó-lyagban kialakuló kő. Rendszerint kalciumból, magnéziumból, ammónium-foszf|tból, karbon|tból és oxal|tból |ll. Kialakul|s|ra hajlamosít egyebek között a forró éghajlaton végzett munka, a magas kalcium- és oxal|ttartalmú étrend, valamint az örökletes adotts|g. Köszvénynél húgysavkövek tal|lhatók az ízületben, a cisztinkövek pedig egy ritka anyagcsere-betegségben, a cisztinuri|ban fordulnak elő. 28 „Ihr g[naden] berichte ich d[a]s herr Palatinus den 1 Maj abents Zwisch[en] 9 und 10 Uhr Todts verblich[en] ist. Sein aller schmerzlichster Zue standt ist der blaterstein Gewesen Wie es alle Medicj darfür gehalten hab[en].” Burckhardt Breitensteiner levele Batthy|ny II. Ferenchez Németújv|rra. Pöstyén, 1625. m|jus 2. MNL OL Batthy|ny csal|d levélt|ra, Missiles, P 1314. Burckhardt Breitensteiner orvos levelei. No 7712. 29 Levelei, konvenciós és prebendajegyzékek alapj|n. 30 Batthy|ny II. Ferencnek írta Lépes B|lint kalocsai érsek és kancell|r 1620-ban, hogy „kegyelmed okos öreg Vr”. KOPPÁNY Tibor, Batthy|ny II. Ferenc és Poppel Éva építkezései 1590–1640 = Batthy|nyak évsz|zadai: Tudo-

99

JAKOB KLAIN SZÁMLÁI

A Batthy|ny csal|d invent|rium|ban nyolc olyan sz|mla szerepel, amit Jakob Klain |llított ki 1650 és 1654 között: ebből öt a szalónaki és a borosty|nkői v|rban raboskodó beteg törökök, h|rom pedig a Batthy|ny I. Ád|m felesége, Formentini Auróra Katalin sz|m|ra elkészített patikaszereket, gyógymódokat tartalmazza. A sz|ml|k között éves kimutat|sok is tal|lhatóak. H|rom sz|mla kivételével a végösz-szeg nem egyezik a felsorolt tételek összegével, egy összegzésnél pedig m|s pénz-összeget ír a Manna (10 lat 60 krajc|r) és a Terpentin (1/4 font 9 krajc|r) |r|n|l, mint azt az azokról készített sz|ml|n|l tette (Manna 10 lat 58 krajc|r, Terpentin ¼ font 10 krajc|r).31 Az még érthető, hogy itt-ott kerekített (hol fel, hol le) 1-2 krajc|r-ral, de péld|ul az 1651. janu|r 7. és m|rcius 14-e között felírt patikaszerek |rainak végösszegénél 2 [!] rénes forintot (120 krajc|r) tévedett Batthy|ny I. Ád|m jav|ra.

A törökök gyógyít|sa sor|n itt-ott feljegyezte, hogy milyen betegségre adta a gyógyszert, péld|ul volt olyan török rab, aki 10 napig székrekedésben szenvedett (erős purg|ciót kapott), volt, aki vért h|nyt, m|soknak a l|z|t kellett csillapítania. Gyakran írt fel gyomor- és szíverősítőt, epe, torok és mandula gyógyít|s|ra, mellkas f|jdalm|ra haszn|latos orvoss|got. Az izzasztó-, purg|lószerek mellett különböző kenőcsöket, folyadékokat, olajokat, Latwerget is javasolt. A kimutat|sokon olykor annak a török rabnak is feljegyezte nevét, akinek a patikaszert sz|nta. Így tudjuk meg, hogy 1651-ben a borosty|nkői török rabok között szereplő Reckepnek (Redzsebnek) erősen purg|ló gyomorport, Canis Allinak (Kanizsai Alinak) gargari-z|ló vizet, His Ahsonnak (Haszannak) belső l|zra különböző gyógyszereket és szív-erősítőt, Szalónakon egy Zurcky (Zülfik|r) nevű töröknek erős hasmenésre, vérhasra Latwerget, 1652-ben Mustaph|nak (Musztaf|nak) kenni való olajat, a pesti Mustaph|nak (Musztaf|nak) izzasztó Latwerget, a budai Mustaph|nak (Musz-taf|nak), mert beteg volt, éjszak|ra szintén Latwerget írt fel.32 Egy törököt úgy ne-

m|nyos konferencia Körmenden. 2005. október 27-29. Körmend – Szombathely, 2006, 91. 1620-ban Batthy|ny II. Ferenc 47 éves volt, ekkor m|r idősnek sz|mított, 1625-ben, hal|lakor pedig 52. 31 A kivételt jelentő sz|ml|k: MNL OL P 1322 Invent|riumok. No 5. Orvosi és gyógyszerekre vonatkozó iratok. No 1-22. 1650–1666. é. n. 1. 1650. augusztus. MNL OL P 1322 Invent|riumok. No 5. Orvosi és gyógyszerekre vonatkozó iratok. No 1-22. 1650–1666. é. n. No 2. 1650. m|jus 12 – június 11. MNL OL P 1322 Invent|riumok. No 5. Orvosi és gyógyszerekre vonatkozó iratok. No 1-22. 1650–1666. é. n. No 14. 1654. janu|r 24. A két sz|mla, ahol eltér az |r: MNL OL P 1322 Invent|riumok. No 5. Orvosi és gyógyszerekre vonatkozó iratok. No 1-22. 1650–1666. é. n. 17. 1652. m|jus 11 – 1653. október 8. MNL OL P 1322 Invent|riumok. No 5. Orvosi és gyógyszerekre vonatkozó iratok. No 1-22. 1650–1666. é. n. No 18. 1652. m|jus 11 – 1653. m|rcius 18. Terpentin ném., lat. terpentina. Hasszorul|s és kólika gyógyít|s|ra haszn|lt gyógyszer. PÁPAI PÁRIZ, i. m., 178, 467. 32 Reckep: Redzseb. Batthy|ny Ád|m török rabjai között 1651-ben h|rom Redzseb is szerepel: kanizsai Nagy Redzseb (1650–1658), Pécsi Redzseb szp|hi (1645–1658) és Fehérv|ri Redzseb (1650–?). TARKÓ Ilona, Rab-kereskedelem és anyagi kultúra a XVI-XVII. sz|zadban a Batthy|ny csal|d levélt|ra alapj|n. Doktori (PhD) érte-kezés. Piliscsaba, 2012. 2. kötet, 35, 44, 48, 55. Canis Alli: Batthy|ny Ád|m török rabjai között 1651-ben h|rom Kanizsai Ali is szerepel: Kanizsai Ali, z|szlótar-tó fia, (1649,1651–1654) Kanizsai Ali, terlak (=bolond) (1642–1651) és Kanizsai Ali, sípos (1649–1656), aki beteg volt 1651 janu|rj|ban. TARKÓ, i. m., 39, 161, 163, 164.

100

vezett meg 1652-ben, mint gróf Esterh|zy – feltehetőleg L|szló – idős törökje: ő valószínűleg Endrédi Musztafa aga lehetett, akit 1655-ig őriztek a szalónaki v|rban, majd Borosty|nkőre vitték.33 Ő szintén purg|ciót és gyomorb|ntalmakra haszn|la-tos port kapott.

1652-ben Németújv|rra, Formentini Auróra sz|m|ra készített patikaszereket, többnyire Werner doktor rendelésére. A gyógykészítmények között szív- és ideg-erősítők (szerecsendióból készített spiritusz), purg|ciók, gyomortisztító, m|jbeteg-ségre (Manna), |jul|s ellen (Perl Zelt Zucker) haszn|latos szerek tal|lhatóak.34 A sz|ml|k tartalmaznak még kúpokat (darabja 3 krajc|rba került), édesmandula-olajat, idegcsillapító, nyugtató hat|sú macskagyökeret.35

1654-ben Kristóf grófnak Rohoncra alab|stromkenőcsöt készített, amit |ltal|-ban fejf|j|sra, l|zra, hasmenésre alkalmaztak, de frissítette a fogínyt is.36

His Ahson: Batthy|ny Ád|m török rabjai között 1651-ben 14 Haszon/Haszan is szerepel: Berzencei Haszon (1648–1652), Budai Haszan, kara (1650–1652), Fehérv|ri Kis Haszan (1649–1656), Kanisai Baba Haszon (1650–1658), Kanisai Kis Haszan (1650–1658), Kanisai Toot Haszan (1650–1658), Kanisai Vak Haszan (1650–1658), Kanisai Hadzsi Haszan (1650–1657), Kanizsai Haszan, kara/Deli kurd (1645–1651). Kanizsai Haszan, tat|r (1650–1658), Kanizsai Pandzsa (pencse) Haszan (1649–1658), Kanizsai Haszan szp|hi (1650–1657), Kanizsai Haszan szp|hi, besli, s|nta samel (1651–1654), Siófoki Haszan (1650-1654). TARKÓ, i. m., 34–35, 41, 45, 48–49, 99, 102, 137, 166, 168, 170, 241. Zurcky: valószínűleg Zülfik|r. Budai Zülfik|r (1637-1651) TARKÓ, i. m., 114. Mustapha: Batthy|ny Ád|m török rabjai között 1652-ben nyolc Musztafa is szerepel a pestin és a budain kívül: Kanisai Barbély Musztafa (1650-1658), Kanisai Musztafa (1650-1658), Kanizsai Musztafa, Hadzsi Haszan szolg|ja (1650-1652), Kanizsai Csizmadia Csonka Musztafa (1649-1656), Kanizsai Musztafa, borbély (1650-1657), Palotai/Dobricsani Musztafa (1650-1658), Pécsi Musztafa (1650-1658), Simontornyai Musztafa (1650-1658), Kopp|nyi Musztafa (1649-1654). TARKÓ, i. m., 34–35, 42, 49, 53, 183. Pesti Mustapha: Pesti Musztafa szp|hi (1651-1658). TARKÓ, i. m., 41. Budai Mustapha: Budai Musztafa janics|r cselebi (1652-1658). TARKÓ, i. m., 45, 111. 33 TARKÓ, i. m., 18, 124. 34 Perl Zelt Zucker: lat. Manus Christi perlat, ang. Manus Christi confection. A Zältlein egyik form|ja. A Zältlein-hoz a gyógyszereket porr| őrlik, majd a megfelelő folyadékban (itt cukorral) összekeverik és „tészt|t” készíte-nek belőle. Vollständige…, i. m., 318. A gyöngyöt szív-és idegerősítőként, a Perl Zältlein Zucker-t |jul|s ellen alkalmazt|k. George Frederick KUNZ, Charles Hugh STEVENSON, The Book of the Pearl: The History, Art, Science and Industry of the Queen of Gems, New York, 1908, 312. http://www.farlang.com/gemstones/kunz_book_of_the_pearl/page_377 letöltés ideje: 2013. július 10. A gyöngyöt tartalmazó Manus Christi-t a legjobb cukor és damaszkuszi rózsa vizének összefőzésével készítették, majd a főzetet gyönggyel és arannyal vegyítették. Royal College of Physicians in London, 1649. Himlő és pestis ellen is haszn|lt|k. Johnnae llyn LEWIS, References of the Manus Christi Confection, 2005, 4. http://www.florilegium.org/files/FOOD-SWEETS/Manus-Christi-art.rtf letöltés ideje: 2013. július 10. 35 Speickh: ném. Speick, lat. Valeriana celtica, Spica celtica. Macskagyökér: idegcsillapító, nyugtató és enyhe altató hat|sú teatermékek alkotórésze. Az I. sz|zadban Galénusz doktor Marcus Aurelius gyomorb|ntalmait ezzel gyógyította. http://www.speickwerk.com/the-speick-plant/ letöltés ideje: 2013. június 25. 36 Allabaster Salbe: lat. ungventum alabastrinum, ném. Alabaster Salbe, alab|strom kenőcs. Az alab|stromnak h|rom fajt|j|t ismerték: a fehér, fekete pöttyös és a fehér-vörös színűt. Az alab|stromot égették, majd szurok-kal vagy gyant|val összekeverték, így kapt|k a kenőcsöt. Fejf|j|sra, l|zra, hasmenésre alkalmazt|k, frissítette a fogínyt. Vollständige…, i. m., 515.

101

TOVÁBBI PATIKUSOK

2. PAUL WEIDNER (1603 KÖRÜL – 1669. ÁPRILIS 7.)

Paul Weidner a bécsi „Ad aquilam nigram” („Zum schwarzen Adler”, vagyis „Feke-te Sas”, 1807-től „Zum Salvator”) patika patikusa, tulajdonosa volt. A patika előző tulajdonos|nak, Valentin Hessnek a sógora, II. Ferdin|nd (1618–1637), III. Ferdi-n|nd (1637–1657), valamint I. Lipót cs|sz|r udvari orvosa és patikusa. 1630. októ-ber 18-|n nemesi címet kapott, ettől kezdve lett „von Weidenthal”. Kétszer nősült: első felesége Maria Clara Hess volt, m|sodik felesége Johanna Maximiliana Barbara, született Klodwig von Rosenfeld. Első h|zass|g|ból egy le|ny született: Maria Eleonore. M|sodik h|zass|g|nak hat gyermek lett gyümölcse: két fiú, Johann Franz és Paul Maximilian, négy le|ny, Johanna Maximiliana, Maria Theresia, Angela Rosalia és Maria Elisabeth. 1669. |prilis 7-én halt meg 66 évesen. Hal|la ut|n fele-sége, Johanna Maximiliana Weidner, majd 1683-tól fia, Paul Maximilian vette |t a patik|t.37

Csup|n egyetlen sz|ml|ja maradt fent az invent|riumokban, amit 1650. |prilis 2-|n Batthy|ny I. Ád|m részére |llított ki Bécsben. A sz|ml|n h|rom patikaszer szerepel német és latin nyelven: Bibergeil Öl (Oleum Castorei), Magnat Stein (Lapis Magnetis), Opiat (Laudanum).38 Mennyiségüket is melléjük írta, ebből lehet meg-tudni, hogy mennyibe került belőlük egy lat. Az elsőből öt latot adott el 36 krajc|-rért, teh|t egy lat 7,2 krajc|r volt. A m|sodikból hat latot adott, szintén 36 krajc|rért, teh|t egy lat 6 krajc|rt ért. A harmadikból fél lat ellenértéke 7 rénes fo-rint volt, teh|t egy lat 14 rénes forintba került. Ha ezeket krajc|rra v|ltjuk, akkor ½ lat 420, egy lat pedig 840 krajc|r. Ebből l|thatjuk, hogy az ópium milyen sokba ke-rült. A sz|mla végösszege 8 rénes forint 12 krajc|r (492 krajc|r).

Weidner mellett Adam Hoffer volt az egyedüli, aki sz|ml|j|n németül és latinul is feltüntette a patikaszerek neveit.

3. FRIEDRICH MILLER (†1675. JANUÁR 24.)

Friedrich Müller (Miller, 1656-tól „von Löwenstein”) bécsi patikus, aki 1650-ben megv|s|rolta, majd hal|l|ig (1675. janu|r 24.) vezette a bécsi „Aranyszarvas” nevű („Zum goldenen Hirschen”) patik|t. 1656. m|rcius 20-|n nemesi címet kapott, vala-mint ezzel egyidejűleg a „kaiserlicher Hofdiener” titulust is.

Szintén egyetlen sz|ml|j|t tal|lhatjuk a Batthy|ny-invent|riumokban. A sz|mla ki|llít|s|nak évét az irat h|toldal|n tüntették fel: 1652). A keletkezési hely nincs

37 L|tható, hogy Bécsben a patikusfeleségek tov|bb vezethették elhunyt férjük patik|j|t (l|sd: Berger). 38 Bibergeil Öl: lat. Oleum Castorei, hód mony|nak olaja. A hód nemi szervéből készült készült orvoss|g, hód-zsír, hódony. „Hód tökiből való orvoss|g.” PÁPAI PÁRIZ, i. m., 476. Magnat Stein: lat. Lapis Magnetis, m|gneskő. Gyógyító erejű kőként haszn|lt|k, nehogy idő előtt történjen meg a szülés vagy épp túlhordja valaki gyermekét. Nyakban vagy köldök körül kellett viselni. PÁPAI PÁRIZ, i. m., 286.

102

feltüntetve rajta. A sz|mla magyar nyelvű, hat darab patikaszert tartalmaz, rajtuk kívül citromot, articsók|t, sp|rg|t és skatuly|t jegyeztek fel, amit Formentini Auró-ra Katalinnak v|s|roltak.

Egy lat gyöngyporért 8 rénes forintot, azaz 480 krajc|rt fizettek. A fehér és a szürke színű dr|gakövek por|ból öt-öt latot rendeltek, |ruk különböző volt: a fehé-rért 7 rénes forint 30 krajc|rt, a szürkéért 10 rénes forintot kért.39 Mivel a sz|ml|ra r|vezette azt is, hogy egy lat ezekből mennyibe került, így ez nem igényelt ut|na-sz|mol|st: egy lat fehér dr|gakő pora 1 rénes forint 30 krajc|rba (90 krajc|r), egy lat szürke dr|gakő pora 2 rénes forintba (120 krajc|r) került.

Egy-egy latot adott el „hévség” ellen haszn|latos julepből és az ér, derék kenésé-re alkalmas patikaszerből. Az előbbi 1 rénes forint 12 krajc|rt (72 krajc|r), az utób-bi 20 krajc|rt ért. A szívf|j|s ellen való por mennyiségét nem, csak az |r|t tudjuk meg: 2 rénes forintba, azaz 120 krajc|rba került. Ezt a szert doktor Reckenperger írta fel.40 A részsz|mla összege 29 rénes forint 2 krajc|rt (1742 krajc|rt) tett ki.

A sz|ml|ból megtudhatjuk, hogy 18 darab citromért 1 rénes forint 12 krajc|rt (72 krajc|r) kért, vagyis egy citrom 4 krajc|rba került n|la. Azt, hogy articsók|ból, sp|rg|ból mekkora mennyiséget adott el, nem tudjuk meg, csak a végső összeg szerepel a sz|ml|n. Articsók|ért 48 krajc|rt, sp|rg|ért és egy skatuly|ért 36 kraj-c|rt fizettek, így a részsz|mla összege 2 rénes forint 36 krajc|r (156 krajc|r), az előzővel együtt a végösszeg 31 rénes forint 38 krajc|r (1898 krajc|r) volt.

4. ADAM HOFFER

Adam Hoffer bécsi patikus sz|ml|j|t 1650. |prilis 2-|n |llította ki Batthy|ny I. Ád|m sz|m|ra. A bécsi patikus német és latin nyelven is elkészítette sz|ml|j|t és minden egyes patikaszer mellett feltüntette azok mennyiségét, valamint, hogy egy

39 Fejér Edelstan por: fehér dr|gakő (Edelstein) pora. Szürke Edelstan por: szürke dr|gakő (Edelstein) pora. A dr|gakövekkel való gyógyít|st (lithotherapia) nemcsak külsőleg, amulettekkel, hanem belsőleg is folytatt|k. III. Ferdin|ndnak 1644-es gyógyszerészeti rendelete szerint minden gyógyszert|rban tartani kellett a leggyak-rabban haszn|lt pretios|kból (unikornisszarv, bezo|rkő, igazgyöngy, nemeskorall, dr|gakövek). A XVI-XVIII. sz|zadi gyógyszerkönyvekben a ma dr|gakőként is felhaszn|lt |sv|nyok közül a következők szerepeltek gyógyszeralapanyag gyan|nt: alab|strom, ametiszt*, gr|n|t*, hegyikrist|ly, hiacint*, karneol vagy sz|rder*, krizolit avagy top|z*, lapis armenus, l|pisz lazuli, nefrit, rubin*, smaragd*, top|z, l|sd krizolit*, zafír*. A *-gal jelzett |sv|nyok dr|gakövek (lapides pretiosi), a többi közönséges és kevésbé értékes kövek (lapides vulgari et minus pretiosi) kategóri|j|ba tartozott. Ezen kívül a tengeri termékek (marini) közé sorolt borosty|nkő, gyöngyh|z, igazgyöngy és nemeskorall is patikaszer volt. A dr|gakövek por|t nem önmagukban, hanem egyéb gyógyhat|-sú (vagy annak vélt) szerek őrleményével különböző receptek szerint keverve alkalmazt|k orvoss|gként. PAPP G|bor, Az 1800 előtt ismert magyarorsz|gi dr|gakövek – |ttekintés, A Miskolci Egyetem Közleménye A sorozat, B|ny|szat, 74. kötet (2008), 161–162. 40 Doktor Reckeperger: 1644-ben m|r szerepel a konvenciós jegyzékben 353; 207. 1644. janu|r 1-jén 10 akó óbort kapott Szalónakról és Rohoncról. MNL OL A Batthy|ny csal|d körmendi központi igazgatós|ga, A földes-úri famíli|ra, illetve az uradalmi alkalmazottakra vonatkozó iratok P 1322. No 353. „Német Uiv|ri, Szalonoki Rohonczi és Körmendi V|rainkban léveö Tisztviselöink és egiéb rendbéliek Conventioioknak az P|ria, és m|s rendbéli dolgoknak rendbe vétele”. (Konvencióskönyv, II). 1634. |prilis 6.

103

lat az adott szerből mennyibe került. Al|ír|s|n|l két dolog figyelhető meg: egyrészt neve alatt a „Materialist” szó szerepel, ami ma fűszerest jelent, de akkor ez megfelelt a patik|riusnak is (l|sd fentebb), m|srészt, hogy az „Arany Egyszarvú” patika pati-kusa. Batthy|nyn|l e sz|mla h|toldal|ra azt vezették r|, hogy az „Aranyos Angyal” patikusa. A sz|ml|t, amely 27 rénes forintba és 41 krajc|rba (1661 krajc|r) került, Michael Holler udvari beszerző fizette ki. A papíron 29 féle szer szerepel.41

A Hoffer patikasz|ml|j|n szereplő szerek és |raik:

Patikaszer neve Ára (krajcár)

Aes Ustum42 6

Aloes Hepatica43 8

Benzoi44 12

Bolus Armenus45 12

Colophonia46 36

41 A felírt patikaszerek némelyike szerepel annak a pestis elleni tapasznak összetételében, amelyet egy francia nemzetiségű, Sevill|ban gyógyító orvos, doktor Lefebure készített: oxide of lead, vitrified; common oil; opoponax paste; bedelium; gummi-resinae galbanum; gummi-resinae ammoniac.; myrrh; Lathyrus sativus; incense; aloes; Aristolochia rotunda; yellow amber; colophony; oxide of lead; asphaltum; oxide of iron; oil of Hypericumn perforatumn; Abies serpentina; sulphate of mercury-of each a certain quantity, to be made, with art, into a plaster. As to the carbuncles and buboes that usually break out in the majority of persons affected with the plague, I cure them with oil of mercury, chemically prepared, for this has such a faculty for loosening the scabs of said carbuncles that it obviates the necessity of scarifying them, which process always causes much pain and inspires the patients with great fear. Zelia NUTTALL, An historical document relating to the prevention and cure of Plague in Spain in 1600-1601. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2167273/ letöltés ideje: 2013. június 25. 42 Aes Ustum: Részint a rézoxydot, részint a rézsulphidot nevezték így hajdan. MAGYARY-KOSSA, i. m., 271. 43 Aloes Hepatica: Az Aloe féleségek, főleg a natali és socotorai aloenak m|jszerű kinézésű, fénytelen terméke, melyet gyógyt|rban nem lehet tartani. Az aloinok és az aloegyanta mint hashajtók hatnak, nagy adagokban drasztikus szerek, s kólik|s f|jdalmakat, bélbeli, vese- és méhbeli vérbőséget is létrehoznak. Gyógyszerészeti lexikon, i. m., 109. 44 Benzoi: benzoe, benzony. Tömjénnel, mirh|val, m|stixszal keverve sz|razbetegségnél füstölésre haszn|lt|k. PÁPAI PÁRIZ, i. m., 141. Jó illatú gumi: assa dulcis. A mai benzoé-gyanta. MAGYARY-KOSSA, i. m., 259. 45 Bolus Armenus: örmény agyag, rögpor. Lemnosz szigetéről való agyagféleség, mely bőven tartalmaz ferrioxidot, amitől s|rg|svörös színű. PÁPAI PÁRIZ, i. m., 476. Örményföld – Veres örményföld; bolus armena; armenischer bolus. Ma: örményagyag, melyet pilulakészítéshez stb. alkalmaztak. MAGYARY-KOSSA, i. m., 269. A bolus armenus török földön főleg vörös és fehér korall, smaragd, rubin, zafír, |spis igazgyöngyök és több illatos f|nak a por|ból készült. SZ. TÓTH Magda, II. R|kóczy György gyulafehérv|ri patik|j|nak gyógyszerei és felszerelé-sei 1650-ben. Adatt|r. Comm. Hist. Artis Med. 125-132 (1989-1990), 116. 46 Colophonia: Kalafonia. Fenyőgyanta finomított v|ltozata. Hegedűgyanta. MAGYARY-KOSSA, i. m., 260. Ha a terpentinből az olajat vízzel |tp|roljuk, colophonium marad vissza, mely még kevés vizet tartalmaz, ez s|rga színű. Alkalmazz|k a különböző tapaszokban mint jól tapadó szert. Gyógyszerészeti lexikon, i. m., 181–182.

104

Patikaszer neve Ára (krajcár)

Cortex Mandragorae47 6

Flores Balaustiorum48 6

Grünspan49 3

Gummi Ammoniaci50 6

Gummi Arabii Albi51 3

Gummi Bdelii52 18

Gummi Elemi53 8

Gummi Euphorbii54 6

47 Cortex Mandragorae: Mandragóra (nadragulya) gyökere. N|draguba, nadragulya. N|draguba füvet Szent Iv|n hav|ban dél t|jban kell szedni: Mandragór|nak nevezik de|kul. MAGYARY-KOSSA, i. m., 267. 48 Flores Balaustiorum: pomagr|n|t vir|ga. Pomagr|n|t, gr|n|talma (Punica granatum) – dagantok, gyullad|-sok, vérhas ellen. PÁPAI PÁRIZ, i. m., 472. 49 Grin Span: ném. grünspan. Valószínűleg grisp|n. Vitriol, kénsav. PÁPAI PÁRIZ, i. m., 478. Grünspan, zöld görög: b|zisos ecetsavas réz. Az megb|ntott tagjait krisp|nyos vajjal kenjed jó erősen. Rézrozsda: aerugo; grünspan. A zöld vizelet lesz a rézrozsd|s szab|sú s|rnak (= epe) bősége miatt. MAGYARY-KOSSA, i. m., 271, 281. Lat. Viride aeris (Flores Viridis Aeris). Paracelsus mind külsőleg, mind belsőleg rendelte fekélyek, sebek, férgesedés esetén. SZ. TÓTH, i. m., 115. Hoffer mind a két sz|ml|n németül tüntette fel, ezért nem a latin neve szerepel itt. 50 Gummi Ammoniaci: Gum Ammoniac. Orvoss|g időseknek és gyengének, főként krónikus bronchitisben szenvedőknek. http://www.homeoint.org/books/boericmm/a/ammc.htm letöltés ideje: 2014. m|rcius 31. 51 Gummi Arabii Albi: gumiarabikum, mézga, fehér. Vérhas és hasmenés gyógyít|s|ra haszn|lt|k. „Árpak|sa levében, mennyi elég, vagy két tyúkmony fejérit köpülj, tégy azonkívül két lót gumiarabikumot belé, megannyi olvasztott kecskefaggy|t, egy kevés bolus arménust, forrald fel, és illendő melegen add bé.” PÁPAI PÁRIZ, i. m., 191, 464. 52 Gummi Bdelii: lat. Commiphora wightii (Guggal, Guggul, angol Mukul myrrh tree). A mirh|hoz hasonló arom|s gyanta, füstölőként és parfümökhöz is haszn|lt|k. Észak-Afrik|tól Közép-Ázsi|ig és Észak-Indi|ban megtal|lható, a Burseracea csal|dj|hoz tartozó vir|gzó növény. http://en.wikipedia.org/wiki/Commiphora_wightii. letöltés ideje: 2013. június 25. Kövek összezúz|s|ra, tüdőbajra, köhögésre haszn|lt|k. Vollständige…, i. m., 1206. Commiphora Mukul (Guggul/guggula): A guggul a mirha közeli rokona, de az |jurvédikus gyógyít|sban fontoss|ga messze meghaladja a mirh|ét. Tisztító és fiatalító hat|st tulajdonítanak neki. Időskori ízületi gyullad|sokra javallj|k. Csökkenti a vér koleszterinszintjét. R|ad|sul gyullad|sg|tló hat|sa is bebizonyosodott, stimul|lja a fehérvérsejtek képződését, csökkenti a vérrö-gök kialakul|s|nak esélyét, s óvja a szív szövetét a degeneratív betegségektől. Penelope ODY, Gyógynövények a holisztikus gyógyít|sban. Bp., 2006, 119. Hoffer ezt is németül tüntette fel mind a két sz|ml|n, ezért neve így szerepel. 53 Gummi Elemi: E név alatt különböző gyant|kat foglaltak össze. A terpentinhez hasonló hat|sú s kenőcsök-ben ahelyett haszn|lj|k. Gyógyszerészeti lexikon, i. m., 2. kötet, 290. 54 Gummi Euphorbii: Gummi Euphorbium, Euphorbia resinifera, Marokkóban honos, a kaktuszok csal|dj|ba tartozó fa tej nedvéből készült orvoss|g. PÁPAI PÁRIZ, i. m., 478.

105

Patikaszer neve Ára (krajcár)

Gummi Galbani55 8

Hermodactilus56 3

Ireos57 2

Lapis Hematit58 3

Lythargyrum59 1

Mastix60 7

Myrrha61 6

Oleum Spicae62 6

Olibanum63 2

Sarcocolla64 8

55 Gummi Galbani: Galbanum gyant|ja, illatos. A Galbanumot főként a ferula gummosa-ból vagy a ferula rubricaulis-ból nyerik. Siriai gyant|r: galbanum. A ferula galbaniflua gyant|ja. MAGYARY-KOSSA, i. m., 273. Alkal-mazz|k hörgők hurutj|n|l mint köptetőt, külsőleg tapaszokba renyhe lefoly|sú lobos daganatokra mint genyképző szert. Gyógyszerészeti lexikon, i. m., 3. kötet, 3–4. 56 Hermodactilus: őszi kikerics. Podagra ellen, manaps|g r|k gyógyít|s|ra haszn|lt növény. Hermes ujja, őszi s|fr|ny: Hermodactylus. MAGYARY-KOSSA, i. m., 258, 269. 57 Ireos. viola, kékliliom. Golyva gyógyít|s|ra haszn|lt növény. PÁPAI PÁRIZ, i. m., 361, 468. 58 Lapis Hematit: vérkő. Neve a görög ’haima’, vér szóból ered. Vas-oxid. PÁPAI PÁRIZ, i. m., 485. Vérkő, a mai haematit; a termés vasoxyd; ferrum oxydatum nativum rubrum, lapis haematites. MAGYARY-KOSSA, i. m., 280. Vérzéscsillapítóként is alkalmazt|k. Gyógyszerészeti lexikon, i. m., 3. kötet, 54. 59 Lythargyrum: ném. Silber Glet. ólomoxid. Minden doktors|got…, i. m., 444. 60 A Mastix a Földközi-tenger északkeleti partvidékén honos fa vagy bokor |gaiból, törzséből nyert nedv, gyantaszerű anyag; vérzéscsillapító, gyomorerősítő; kenőcsökhöz, borogat|sokhoz. PÁPAI PÁRIZ, i. m., 472. 61 Myrrha: ném. Myrrhen. A mirha egy Ar|bi|ban növő fa gyant|ja. Európ|ba Egyiptomból, Alexandri|ból került. A mirh|t nehéz légzésnél, hosszan tartó köhögésnél, hasmenésnél, vérhasn|l, megterhelt gyomorn|l alkalmazt|k. Kreuterbuch des hochgelernten und weitbrühmbten herrn D[omini]. Petri Andrae Matthioli, jetzt widerumb mit vielen schönen newen Figuren, auch nutzlichen Artzneyen und andern guten Stucken zum dritten Mal aus sonderm Fleiß gemehrt und gefertigt durch Joachimum Camerarium, der löblichen Reichsstatt Nürnberg Medicum, Doct. Frankfurt am Mayn, 1611, 20–21. 62 Oleum Spicae: Oleum Lavandulae. Fejre, n|th|ra, idegekre, szédülésre, letargi|ra, havi vérzésre, szülésre is alkalmazt|k. Vollständige…, i. m., 1158. 63 Olibanum: tömjén. Mint izgatószert haszn|lj|k tapaszokban, odvas fogba dugva illó olaj|n|l fogva a szegfű-szegolajhoz hasonlóan hat. Sz|mos fürdőszernek képezi alkatrészét. Gyógyszerészeti lexikon, i. m., 3. kötet, 375. 64 Sarcocolla: sebforrasztó gumma: gummi sarcocolla; fleisch-leim. A Penaea sarcocolla L. nevű perzsiai s ar|biai cserje mézg|ja. MAGYARY-KOSSA, i. m., 272.

106

Patikaszer neve Ára (krajcár)

Styrax Calamita65 12

Styrax Liquida66 4

Terabint67 20

Terra Sigillata68 6

Traganti Albi69 6

Oleum70 12

65 Styrax Calamita: A kereskedésben eme név alatt kétféle styraxot értenek: a.) 2-3% storaxbalzsammal kevert styrax orientale kérgének törmelékét, melyet faedényekben hoznak kereskedésbem szurokszínű fénylő zsíros kinézésű tömeg; b.) a styrax off. L. gyant|j|t (regina styracis), mely fehéres színű, benzoé gyanta kinézésű tömeget képez, vanília szagú illóolajat és fahéjsavat tartalmaz. Gyógyszerészeti lexikon, i. m., 4. kötet, 262-263. 66 Liquida: lé, folyadék, gyógykészítmény. 67 Terabint: ném. terpentin, terpentina. Hasszorul|s és kólika gyógyít|s|ra haszn|lt gyógyszer. PÁPAI PÁRIZ, i. m., 178, 467. 68 Terra Sigillata: római kori vörös m|zos égetett edényfajta. PÁPAI PÁRIZ, i. m., 484. Itt: Pecsétes föld, terra sigillata Lemnia, lemnische siegerlerde. A lemnoszi agyag, melyet különösen pestis ellen haszn|ltak. MAGYARY

KOSSA, i. m., 269. 69 Traganti albi: lat. gummi Tragacanthi. A Tragacantha, -ae, töviskóró gyant|ja, fehér. Dragant: gummi tragacantha. Az dragantot |ztasd meg harmad napig rósa vízben. MAGYARY-KOSSA, i. m., 252. Hoffer itt is németül jegyezte fel mind a két sz|ml|n a nevét, ezért németül szerepel. 70 Oleum: olaj.

0

5

10

15

20

25

30

35

40

Aes

Ust

um

Alo

es H

epat

ica

Ben

zoi

Bo

lus

Arm

enu

s

Co

lop

ho

nia

Co

rtex

Man

dra

gora

e

Flo

res

Bal

aust

ioru

m

Grü

nsp

an

Gu

mm

i Am

mo

nia

ci

Gu

mm

i Ara

bii

Alb

i

Gu

mm

i Bd

elii

Gu

mm

i Ele

mi

Gu

mm

i Eu

ph

orb

ii

Gu

mm

i Gal

ban

i

Her

mo

dac

tilu

s

Ireo

s

Lap

is H

emat

it

Lyth

argy

rum

Mas

tix

Myr

rha

Ole

um

Ole

um

Sp

icae

Olib

anu

m

Sarc

oco

lla

Styr

ax C

alam

ita

Styr

ax L

iqu

ida

Tera

bin

t

Terr

a Si

gilla

ta

Trag

anti

Alb

i

Adam Hoffer patikája 1650

kr/lat

107

5. JOACHIM ÉS ELISABETH BERGER

Joachim Berger alsó-ausztriai, neustadti (Wiener Neustadt) patikustól négy (1652–1653), özvegyétől egy sz|mla maradt fent az iratok között (1653).71 Berger Formentini Auróra Katalinnak küldte a patikaszereket, a patikus özvegye pedig Batthy|ny I. Ád|mnak. Berger itt-ott feltüntette a gyógykészítmények mennyiségét is, így ki lehet következtetni, hogy mennyibe kerültek. Péld|ul a Barbara kisasz-szonynak felírt purg|ló folyadék 45 krajc|rba került, a klistély egyenként 78, a kúp darabja 12 krajc|r volt. Berger és özvegye sz|ml|in|l megfigyelhető, hogy megemlí-tették rajtuk az előző sz|mla végösszegét is, valószínűleg azért mert az még nem lett kiegyenlítve. A patikus utolsó sz|ml|ja egy kimutat|s az 1652. október 2. és 1653. janu|r 29. közti időszakról, végösszege 59 rénes forint (3540 krajc|r). Ezt az összeget „görgette tov|bb” az özvegy az 1653. janu|rtól m|rcius 23-ig tartó sz|ml|-j|n, ami akkor m|r 81 rénes forint 30 krajc|rra (4890 krajc|rra) emelkedett.

A Formentini Aurór|nak küldött készítmények között l|zcsillapítók, lép, m|j, gyomor, vesehomok gyógyít|s|ra haszn|lt kenőcsök, szíverősítők, idegnyugtatók, purg|lószerek, kúp, klistélyok és a beöntéshez szükséges gyógynövények, Latwerg, altató, valamint gümőkór elleni, illetve ízületi gyullad|sra haszn|lt gyógynövények szerepeltek. A sz|ml|k között egyedül egy Berger |ltal 1653-ban ki|llítotton tal|l-hatjuk a „vermischt Graffen Salben”-t, amit akkort|jt fedeztek fel.72

71 Valószínű, hogy Berger 1653. janu|r 29-e körül halt meg, mert özvegye sz|ml|j|n feltüntette a Berger |ltal előzőleg ki|llított sz|mla végösszegét és ő maga is írt hozz| janu|ri összeget. 72 Grafin Salbe: Gräfin Salbe, ungventum Comitissae. Juan de Vega spanyol orvos új szert ismert meg Peruban, a kínafa kérgét. Az indi|nok ezzel a szerrel gyógyított|k meg Lim|ban a perui alkir|ly, Chincon grófj|nak v|ltó-l|zban (mal|ria) szenvedő feleségét. (A grófs|g nevéből sz|rmaztatj|k a szer „kinin” elnevezését). A kínafa kérge, amely imm|ron „polvo de la condesa” (a grófné pora) néven v|lt ismertté, 1638 körül eljutott Spanyol-orsz|gba is. Haz|j|ba visszatérve 1640-ben Vega kínafakérget is vitt mag|val, és fontonként kimérve adta el

0

5

10

15

20

25

30

35

40Ly

thar

gyru

m

Ireo

s

Olib

anu

m

Grü

nsp

an

Gu

mm

i Ara

bii

Alb

i

Her

mo

dac

tilu

s

Lap

is H

emat

it

Styr

ax L

iqu

ida

Aes

Ust

um

Co

rtex

Man

dra

gora

e

Trag

anti

Alb

i

Flo

res

Bal

aust

ioru

m

Gu

mm

i Am

mo

nia

ci

Gu

mm

i Eu

ph

orb

ii

Myr

rha

Ole

um

Sp

icae

Terr

a Si

gilla

ta

Mas

tix

Alo

es H

epat

ica

Gu

mm

i Ele

mi

Gu

mm

i Gal

ban

i

Sarc

oco

lla

Ben

zoi

Bo

lus

Arm

enu

s

Ole

um

Styr

ax C

alam

ita

Gu

mm

i Bd

elii

Tere

bin

t

Co

lop

ho

nia

Adam Hoffer patikája 1650

kr/lat

108

A Batthy|ny Ád|mnak küldött sz|mla szintén tartalmazott altatót, purg|lószert, lép gyógyít|s|ra haszn|lt tapaszt, ezenkívül fejre való kenőcsöcskét, végtagokra való tapaszt, szalmi|kszeszt és „Sacklein in Wein”-t.73

6. CHRISTIAN RHÖDIGER

Rhödiger sz|ml|j|nak al|ír|sakor feltüntette, hogy a „Fekete Sas” patika patiku-sa, a Rayger doktor |ltal írt levélből pedig az derül ki, hogy a patika székhelye Po-zsonyban tal|lható.74 Rayger doktor kérésére |llította össze a patikaszereket és küldte Batthy|ny I. Ád|mnak 1653-ban. A gyógykészítmények mennyiségeit nem tüntette fel, csak |raikat. Ezek közül a Sand Wasser 45 dén|rba, a Sand Salbe 30 dén|rba, a Glieder Pflaster 2 rénes forintba, a Rauch Pulver pedig 64 dén|rba ke-rült.75 A sz|mla végösszege 3 rénes forint 39 dén|r (1 rénes forint 100 dén|r, teh|t 339 dén|r) volt. A m|sik pozsonyi patikussz|ml|n is dén|rban sz|moltak.

Formentini Auróra Katalin 1653 „vir|gszombatj|n”, |prilis 5-én, este 6 és 7 óra között hunyt el Rohoncon, 43 éves kor|ban. Ernst Adalbert Harrach pr|gai érsek úgy tudta, hogy ödém|ban szenvedett.76 Az ödéma (m|s néven vizenyő, vízkór) a kapill|risok és szövetek közötti folyadékcsere folyamat|nak zavar|ból adódó foko-zott folyadékfelhalmozód|s a szövetekben. Gyakori ok az allergi|s reakció, a mély-vén|s trombózis, a vesét érintő betegségek, a szívelégtelenség.77 Rayger doktor levele és Batthy|ny Ád|mné hal|la között egy hét telt el. Rhödiger sz|ml|j|n, vala-mint az 1653-as sz|ml|kon főként szív- és veseerősítő, -gyógyító készítmények szerepelnek, amiből arra lehet következtetni, hogy a pr|gai érsek jól értesült, való-ban ödéma lehetett Formentini Auróra hal|l|nak oka.

Sevill|ban. A szert különösen a jezsuit|k propag|lt|k. 1649-ben Franciaorsz|gban, 1653-ban Belgiumban és 1655-ben Angli|ban is megismerték. A hírneves orvosok közül főként az angol Thomas Sydenham aj|nlotta 1668-ban a kínafa kérgét l|zcsillapít|sra. A kinin f|jdalomcsillapító, helyi érzéstelenítő, izomelernyesztő hat|sa van és izgatja a méh izomzat|t. Az orvosl|s története, i. m., 175. Az ungventum Comitissae szerepel II. R|kóczi György gyulafehérv|ri patik|j|nak gyógyszerei között 1650-ben, 27 féle drogból készítették. SZ. TÓTH, i. m., 117. Ezek szerint Gyulafehérv|ron előbb ismerték a szert, mint Belgiumban és Angli|ban. A Batthy|ny csal|d tagjaihoz is előbb került, mint Angli|ba. 73 Sacklein in Wein: szó szerint zs|kocska borban. A Säckleint (lat. sacculus medicamentosus) egyfajta boroga-t|sként haszn|lt|k: a zs|kocsk|ba összev|gott, sz|raz gyógynövényeket tettek, minden oldal|t összevarrt|k, majd vízben, ecetben, borban vagy m|s folyadékban kifőzték. Ld. fentebb. 74 MNL OL Batthy|ny csal|d levélt|ra, Missiles, P 1314. No 40269. Doktor Rayger levele Batthy|ny I. Ád|mhoz 1653. m|rcius 29. A levélhez mellékelve szintén megtal|lható Rhödiger ugyanezen sz|ml|ja. Ezen a sz|ml|n szerepel, hogy a patika Pozsonyban tal|lható. 75 Rauchen: füst. Valószínűleg földi füst. Föld epéje, földi füst, orvosi füstikefű (Fumaria officinalis) – emésztést serkentő, epehajtó. PÁPAI PÁRIZ, i. m., 471. Lat. Fumariae herba. Minden doktors|got…, i. m., 443. Előfordul, hogy egyszerűen csak füstölésről van szó: gyakran hasz-n|lt ter|pia. Sand Wasser, Sand Salbe: valószínűleg vesehomok gyógyít|s|ra szolg|ló víz és kenőcs. Glieder Pflaster: végtagokra tett tapasz. 76 KOLTAI Andr|s, Batthy|ny Ád|m – Egy magyar főúr és udvara a XVII. sz|zad közepén. Győr, 2012. 452. 77 http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%96d%C3%A9ma letöltés: 2014. m|rcius 31.

109

7. A GRAZI ÉS A POZSONYI PATIKUS

A grazi és a pozsonyi patikus nevét nem tudjuk meg sz|ml|ikból. A papír h|tol-dal|n szerepel csak, hogy honnan sz|rmaztak a gyógykészítmények. A grazi sz|mla patikaszereit német, a pozsonyit latin nyelven írt|k. Mindkét sz|ml|t 1654 decem-berében |llított|k ki, előbbit 3-|n, utóbbit 26-|n. A pozsonyit Batthy|ny I. Ád|mnak küldték.

Mivel a grazi patikus feltüntette a szerek mennyiségét is, így az ő sz|ml|j|ból megtudhatjuk, hogy egy lat patikaszer mennyibe került, míg a pozsonyiéból ezt nem tudjuk meg.

Az előbbi sz|ml|n szereplő Oleum Masticisból (Mastix Öl) 2 lat 24 krajc|rba (te-h|t 1 lat 12 krajc|r), a Pomeranzen Ölből fél lat 45 krajc|rba (1 lat 90 krajc|r), a Mastix Kernből 2 lat 24 krajc|rba (1 lat 12 krajc|r), a Weiß Agstein Ölből 2 lat 1 ré-nes forint 12 krajc|rba (72 krajc|r, teh|t 1 lat 36 krajc|r), a Muscatnuß Salbleinból 2 lat 52 krajc|rba (1 lat 26 krajc|r), a Dragantból 1 lat 1 rénes forint 30 krajc|rba (90 krajc|r), a Mannigból 4 lat 48 krajc|rba (1 lat 12 krajc|r) került78. Ez utóbbin|l fel is jegyezte, hogy mennyibe került egy lat. A Glaß Pix und Schachtel együttes |ra 18 krajc|rt tett ki.79 A sz|mla végső összege 6 rénes forint 13 krajc|r (373 krajc|r) volt.

Az utóbbi sz|ml|n szereplő Species pro Cucuphaért 3 rénes forint 35 dén|rt, az Antidotum contra Pestemért 3 rénes forintot, a Rotulae Capitales et Cordialesért 8 rénes forint 25 dén|rt, az Aqua Apoplecticaért 2 rénes forint 25 dén|rt, a Pulvis Nobilissimis Cordialis Alexiteriusért 9 rénes forintot, a Pomha Ambrae contra Peste-mért 75 dén|rt, a Balsamus Capitalis et Cardialisért 9 rénes forint 50 dén|rt, a Speci-es pro Decoctoért 2 rénes forintot fizettek.80 A sz|mla végösszege 38 rénes forint 10 dén|r (3810 dén|r).

78 Jakob Klain 1650 augusztus|ban keltezett sz|ml|j|n 1 lat Mastix Öl 8 krajc|rba került. Pomeranzen Öl: ném. Pomeranzen Shalenöl, distilliertes P. Schalenöl, lat. Oleum aurantiorum corticum. Kese-rűnarancs olaja. A narancs héj|t desztill|lt|k vizet tartalmazó olajban. Frissen egész fehér színe van, idővel bes|rgul. Kellemes narancsillata van és keserű íze. Allgemeine Encyclopädie für Kaufleute und Fabrikanten so wie für Geschäftsleute überhaupt. Oder Vollständiges Wörterbuch des Handels, der Fabriken und Manufacturen, des Zollwesens, der Münz, – Maaß und Gewichtskunde, des Bank- und Wechselwesens, des Staatspapier – und Usanzenkunde, der Buchhaltung, des Handelsrechts, mit Einschluß der See – und Wechselrechts, der Schiffahrt, des Fracht – und Assekuranzwesens, der Handels-Geographie und Statistik, so wie der Waarenkunde und Technologie, hgs., Otto WIGAND, Lipcse, 1838, 3. kiad|s, 644. Weiß Agstein Öl: lat. succini albi, fehér borosty|nkő olaj. Mannig = Manna. Muscatnus Salblein: szerecsendióból készült kenőcsök. Szerecsendió (Myristica fragrans) – a dél-indiai eredetű fűszernövény ízesítő, szélhajtó, kenőcsök anyaga. PÁPAI PÁRIZ, i. m., 473. 79 Pix : pix=szurok. MAGYARY-KOSSA, i. m., 258. Schagtl: valószínűleg Schachtel (doboz). 80 Species pro Cucupha: ném. Species zum Mützlein. Különböző gyógynövényeket porr| zúztak és bevarrt|k egy „sipk|csk|ba”. Idős emberek gyakran haszn|lt|k, hogy fejüket védjék a hideg k|ros hat|saitól. Vollständige…, i. m., 388. Antidotum contra Pestem: pestis elleni ellenméreg. Rotulae Capitales et Cordiales: szív-és főerősítő gyógyszerformula. Lat. Rotulae: a trochitus és pastilla nevüű gyógykészítmények synonim|ja, mely nevét a kerekded alaktól vette, mely form|ban készíteni szokt|k. 2 fajt|ja van: cukros és ny|kos massza. Gyógy-szerészeti lexikon, i. m., 4. kötet, 162–163. Rotulae: német ein runde Zältlein. A megfelelő gyógyszerekből tevő-dött össze, és cukorból, a megfelelő folyadékban feloldva és az adott form|ba összegyúrva. Vollständige…, i. m., 9.

110

8. A ROHONCI SZENT FERENC-KONVENT SZÁMLÁJA

A Szent Ferenc-konventnek ki|llított sz|mla készítője ismeretlen. Mivel Joachim Berger és Elisabeth Bergerin sz|ml|ja között tal|lható, csak feltételezhető, hogy egyikük írta. A patikaszerek és a gyógymód mennyiségét nem jelezték, csak |raikat, valamint hogy kinek készítették. 1652. november 8-|n néh|nyszor küldtek Pillel vergoldot, ennek |ra 3 rénes 54 krajc|r (234 krajc|r) volt.81 Ugyanekkor R. C. Pas-calnak szintén küldtek pirul|kat 30 krajc|r értékben. R. P. Thom|t klistélyoz|ssal gyógyított|k 1653. janu|r 27-én, ez 1 rénes forint 18 krajc|rba (78 krajc|r) került. Ekkor küldtek még a konventnek Reis bauch Salbet kétszer 48 krajc|rért, Laxiert h|romszor 2 rénes forint 54 krajc|rért (174 krajc|r), valamint Süßmandel Ölt 12 krajc|rért82. A sz|mla végösszege 9 rénes forint 36 krajc|rt (576 krajc|rt) tett ki.

A BATTHYÁNY CSALÁD FÜRDŐI, FÜRDŐSEI

A kutat|sok azt bizonyítj|k, hogy a Batthy|ny uradalmak központjaiban, Németújv|ron és Szalónakon volt fürdőh|z.83 1634-ben m|r működött egy a németújv|ri v|rban, ahol két k|dat és egy öreg vasfazekat írtak össze.

84 Valószínű-leg az 1630-as években lebontott|k vagy m|s célra alakított|k |t.85

A Batthy|nyak v|raikban külön fürdőst foglalkoztattak, aki gyógyított is: köpö-lyözött, masszírozott, iszappal kent, mestersége egybeolvadt a borbélyéval.86

Aqua Apoplectica: gutaütés gyógyít|s|ra szolg|ló víz. „Vannak a patik|ban igen erős vizek, melyeket tudós medicusok hagytanak és adtanak közönséges haszonra aqua apoplectica titulusa alatt, melyekkel gyakorta éljen, egy-egy kal|nk|val megiv|n belőlük.” PÁPAI PÁRIZ, i. m., 46. Pulvis Nobilissimis Cordialis Alexiterius: lat. Alexiterium, ii.→ Alexipharmacum, ci: „Terjék, minden méreg ellen való orvoss|g.” – „magyar alexipharmacum” – P|pai P|riz gúnyosan egyetemes hat|sú magyar csodaszernek nevezi a bort. PÁPAI PÁRIZ, i. m., 475. Pomha Ambrae contra Pestem: ném. Bisamküchlein. Pézsm|t, |mbr|t tartalmazó gyógyszerformula, mely szintén kerekded (alma) form|j|ról kapta nevét. Vollständige…, i. m., 8. Az „Apples of Amber” illatos porokból és hozz|adott olajokból |llt, amit viasszal, gummi arabicum nedvével labd|v| gyúrtak. Parfümként haszn|lt|k. Bartholomew PARR, M.D., London Medical Dictionary: Including, Under Distinct Heads, Every Branch of Medicine, Philadelphia, 1819, 2. kötet, 210. Species pro Decocto: lat. decoctum: főzet, növényi, ritk|n m|s anyagnak vízzel vagy borral való főzése |ltal készül. Gyógyszerészeti lexikon, i. m., 2. kötet, 246. 81 Pillel vergult: Pillel vergold, aranyozott pirula. 82 Reis bauch Salbe: be nem azonosított kenőcs. Jakob Klain 1652 szeptemberében és 1653-ban kelt sz|ml|in szintén 12 krajc|rba került az édesmandul|ból készült olaj. 83 1655. A pinkafői savanyúvizet (acidulae Pinkafeldanae sive Iormerstorfenses) Rayger doktor „az idült szék-rekedésben, »cachexia bilios|«-ban stb. szenvedők kedvelt forr|svize”-ként említette, „melyet előkelők is gyakran l|togattak, különösen Pozsonyból és környékéről”. MAGYARY-KOSSA, i. m., 1931, 3. kötet., 373. 1365.a. 84 KOLTAI, i. m., 188. 85 Uo. 86 TÓTH Istv|n György, Fürdők|d és tetű, Rubicon, 1(1992), 15. TÓTH Istv|n György, Betegség és gyógyít|s a koraújkorban = Magyar művelődéstörténet, szerk. Kósa L|szló, Bp, 2000, 175.

111

Németújv|ron a v|rosban is volt fürdőh|z, és az uradalom fürdőst alkalmazott, aki föltehetőleg orvosl|ssal is foglalkozott.87 Az 1620-as években Pochr Jakabnak, 1646-ban Kickner Miklósnak hívt|k a fürdőst.88 1642–1643-ban feltehetően nem a v|rban, hanem a v|rosban működött a fürdős.89 1645-ben Batthy|ny Ád|m azt parancsolta a fürdősnek, hogy „senki kedvéért fördőt ne csin|ljon”.90

Szalónakon m|r 1540-től működött fürdőh|z, itt lakott a Batthy|ny csal|d für-dőmestere. 91 A csal|d fürdőorvosa Abraham Link volt. 92 1624-ben Büki J|nos gaz-datiszt a következőket írta Batthy|ny II. Ferencnek: „Horv|th B|lint uram felől gonosz hírt hallok. Igen nehezen mondj|k lenni. Megcsömörlött volt, s imm|r szintén elnehezedett ut|na. Az szolnoki (szalónaki) fürdőst vitték hozz|.”93

Batthy|nyék fürdőorvosa, Abraham Link mellett ismerjük még N|dasdy Tam|s n|dor orvos|t, Fraxinus G|sp|rt, aki a főúri csal|dokat is gyógyította.94

A forr|sok azt mutatj|k, hogy 1642-ben Németújv|ron, 1651-ben Pinkafőn, Szalónakon és Rohoncon is dolgozott fürdős.95 A pinkafői fürdősnek 2 köböl búz|t és ugyanennyi köböl rozst adtak Borosty|nkőről, míg a szalónaki német fürdős napi ¼ pint bort és 2 darab cipót kapott. A szalónaki német fürdős 1651-től 1653-ig, illetve 1655-től 1659-ig szerepel a forr|sokban, de 1663-ban újra feltűnik. 1655 és

87 Uo. TAKÁTS, i. m., 1961, 82. BENCZE, i. m., 13. KINCSES Katalin, „Im küttem én orvoss|got: Lobkowitz Poppel Éva levelezése 1622-1644. Összegyűjt., sajtó al| rend., bev. KINCSES Katalin, Bp., 1993, 48–49. 88 KOLTAI, i. m., 189. 89 Uo. 90 Uo. 91 KINCSES, i. m., 48. 92 MNL OL P 1322. No 353. Konvencióskönyv, II. 51. Abraham Link Doctor Conventioi|nak az paria. Güssing (Németújv|r), 1647. július 4. 93 TAKÁTS, i. m., 1961, 83. 94 Uo. 95 németújv|ri fürdős: MNL OL P 1322. No 606. Nemett Uiv|ri Varunknal valo Continuus es egyeb rendbelij Praebendasoknak, mellyek csak neha vannak ittan azoknak megh iratatasa. 1642. pinkafői fürdős: MNL OL P 1322. No 353. Konvencióskönyv, II. 1634. rohonci, szalónaki fürdős: MNL OL P 1322. No 352. Rohonc-szalónaki prebend|skönyv. MNL OL P 1322. No 1064. Continuus Udvarunk Népének: rohonczi és Szalonaki Varainknal leveö continuus Prebendasoknak consignatiója (bor, hús, tyúk). 1651. MNL OL P 1322. No 1119. Continuus udvarunk népének: Rohonczy és Szalonaki v|rainkn|l lévö Continuus praebandasok consignatioia. 1652. MNL OL P 1322. No 1181. Continuus Udvarunk Népének: rohonczy és Szalonoki V|rainkn|l léveö Continuus Prebend|soknak consignatiója, azok közül Ordinaria kinek kinek menny kenyeret, bort, Tehénhúst, Tikot, Gabon|t, Soót, és készpénzt adnak fizetéssekben, arrul valo Ordin|rium. 1653. MNL OL P 1322. No 1303. Continuus Udvarunk népének, Item Rohonczi, és Szalónaki Varainkn|l léveö continuus Praeend|soknak Consignatioia. 1656. MNL OL P 1322. No 1322. Szalonaki es Rohonczi Tiszviseleöknek ki adattatot Ordinariumoknak a Pariai. 1657. MNL OL P No 1322. 1338. Continuus udvarunk Népének, Item Rohonczi, és Szalonaki v|rainkn|l léveö Continuus Praebend|soknak Consignatioia. 1658. MNL OL P 1322. No 1341. Szalonaki Rohonczi varunkban léveö Tisztveiselöinknek ki adot ordinariumink. (és németújv|ri ordin|rium 1660 eleje) 1659. MNL OL P 1322. No 1363. Szalónaki, Rohonczi, Borosty|ni és Körmendi ordin|riumok. 1655. A pinkafői savanyúvizet (acidulae Pinkafeldanae sive Iormerstorfenses) Rayger doktor „az idült székre-kedésben, »cachexia bilios|«-ban stb. szenvedők kedvelt forr|svize”-ként említette, „melyet előkelők is gyakran l|togattak, különösen Pozsonyból és környékéről”. MAGYARY-KOSSA, i. m., 1931. 3. kötet., 373, 1365.a.

112

1658 között fizetsége napi ½ pint bor és 2 cipó, 1659-ben és 1663-ban naponta csak 1 cipót kapott.

PAUL SCHLECHTER, A PINKAFŐI FÜRDŐS

Schlechter 1650. m|jus 24-én keltezett sz|ml|j|ból megtudhatjuk, hogy milyen sérüléseket gyógyított, és gyógyít|suk mennyibe került, de hogy milyen gyógysze-rekkel, az nem derül ki.96 Az |ltala felsorolt tíz tételből hatn|l csak azt írta, hogy gyógyszerekkel, egynél, hogy kenőccsel gyógyított, egynél nem írta, hogy mivel, a m|sik két tételnél érv|g|s, illetve köpölyözés szerepel.97

Feladata 1650-ben a borosty|nkői török rabok gyógyít|sa volt: egy Székesfe-hérv|rról odavitt töröknek fejsze, m|soknak golyó |ltal okozott sérülését l|tta el, vagy betegségükből való kil|bal|sukat segítette. Munk|ja ak|r nyolc hétig is eltar-tott, e török rabnak több sérülése is volt, de Batthy|ny I. Ád|m egy kapit|ny|t pél-d|ul „csak” négy napig kezelte. Olyan törökről is besz|molt, akit két hétig |polt, de életét m|r nem sikerült megmentenie.

Az |ltala feltüntetett költségek közül az érv|g|s és a köpölyözés |r|t lehet pon-tosan meg|llapítani: 14-szer v|gott eret törökökön, ez 2 rénes forint 48 krajc|rba került, 13-szor végzett köpölyözést, 2 rénes forint 36 krajc|rért. A sz|ml|ra r| is vezette, hogy egy-egy érv|g|s, illetve köpölyözés 12 krajc|rba került.98

96 MNL OL P 1322 Invent|riumok. No 5. Orvosi és gyógyszerekre vonatkozó iratok. No 1-22. 1650-1666. én. No 4. 1650-1651. 97 Lobkowitz Poppel Éva ink|bb orvos|ra, Pugoltra bízta az érv|g|st, és azt többször is igénybe vette. „Kérlek fölötte igen edes Fiam, Az Purgoltot ualamj két uagÿ h|rom napra bocs|d ide hozz|m, edgÿikért azért hogÿ örömest eret v|gatnék magamon,…” Poppel Éva levele Batthy|ny Ád|mhoz, Dobra, 1633. december 21. „…, hogÿ az Purgoltot egÿ njhanj napra bocs|ttad uolna ide hozz|nk…eret akarnék én magamon u|gatnj,…” Poppel Éva levele Batthy|ny Ád|mhoz, Dobra, 1634. febru|r 20. „Az Doctort; hid el tökélletessen m|n|l tou|b nem tartoztatom, holnap bizonÿossan magam Louain es szekéren haza kűldöm, mais el bocsattam uolna, csak hogÿ két eret u|gattam az L|bomon ma reghuel,…” Poppel Éva levele Batthy|ny Ád|mhoz, Dobra, 1634. október 19. Cs|ky L|szló is Bécsbe vitte feleségét, Batthy|ny Magdoln|t hogy az ottani doktorokkal eret v|gasson: „…, mert Chÿakj Uram feől megÿen eö Felséghe ut|n Ratisbonaban [Regensburg], s az Feleségét ei uiszj mag|ual Bécsigh, annak ok|ért hogÿ eret kőlÿ ot az Doctorokkal u|gatnj rajta:…” Poppel Éva levele Batthy|ny Ád|mhoz, Szalónak, 1636. augusztus 17. MNL OL P Batthy|ny csal|d levélt|ra, Missiles, 1314. Közzétette: KINCSES, i. m., 152, 156, 165, 177. Úgy tűnik, hogy a Batthy|ny csal|d tagjain az orvosok, míg a rabokon a fürdős v|gott eret. 1656. Nagyszombaton „a köpölyözés (scarificatio) a v|rosi fürdős kiv|lts|ga volt; de titokban (clanculariae) a v|rosi sebészek is végezték, amiért is az illető fürdős bepanaszolja őket a kir|lyn|l. Úgy l|tszik, hogy ebben az időben különösen sok anabaptista fürdős (balneator seu scarificator) volt Nagyszombat vidékén”. MAGYARY-KOSSA, i. m., 374, 1369. Cs|ky Anna Franciska levelében arra kérte Cs|ky L|szlót, hogy „szollion kegyelmedt botianine Aszoniom ő Nagys|ganak tegen Ani irgalmasagot Vellem, külgiön uala mi oruasagot, mert az doktor csak köpölliökkel es egieb sütögesekkel akarna kenozni, az meg lehet ara nem engedek.” Pozsony, [1630.] augusztus 15. MNL OL P Batthy|ny csal|d levélt|ra, Missiles, 1314. Közzétette: KINCSES, i. m., 109–110. Teh|t itt is ink|bb orvos végzi a köpölyözést és nem a fürdős. A magyar paraszti köpölyözésről és érv|g|sról dr. BENCZE József írt hosszabb tanulm|nyt. Orvostörténeti Közlemények, 18(1960), 44–55. 98 1 rénes forint 60 krajc|rt ért. 1 köpölyözés |ra 12 krajc|r. 1 érv|g|s |ra 12 krajc|r. Kenőccsel gyógyít|s |ra 90 krajc|r. 8 rénes forint 480 krajc|r. Összehasonlít|sképp 1631-ben a soproni fürdősök |rszab|s|ban „egy

113

A gyógyszerekkel és a kenőccsel történő gyógyít|s|nak |ra 1 rénes forint 30 krajc|r (kenőcs) és 8 rénes forint között mozgott. 8 rénes forintot kért péld|ul négy nagyon beteg török (fejenként 2 rénes forintot), valamint a m|r említett, több sérü-léssel rendelkező török gyógyít|s|ért, utóbbi nyolc hétig tartott.

A sz|ml|hoz csatolva tal|lható a borosty|nkői kulcs|r összeír|sa 1650. m|jus 20-a és 1651. |prilis 22-e között a pinkafői fürdősnek a török rabok gyógyít|s|ért adott cipóról és borról. Ebben az időszakban 46 cipót és „2 Eimer 4 halb” bort ka-pott.99 Valószínűleg ő az a pinkafői fürdős, aki két köböl búz|t és ugyanennyi rozst kapott Borosty|nkőről 1651-ben.

A PATIKASZEREK ÁRAI ÉS AZ UDVARI BÉREK

A sz|ml|k között szerepelnek olyanok, amelyeken feltüntették, hogy az adott patikaszerből 1 lat mennyibe került. Ezek alapj|n elkészíthető egy diagram:

k|dfürdő, hajnyír|ssal és köpölyvetéssel 12 kr[ajc|r]., k|dfürdő (wahnnen) mag|ban 6 kr[ajc|r]., gőzfürdő (schwizbad) mag|ban 4 kr[ajc|r]., két köpöly 1 kr[ajc|r]., hajnyír|s a szegényebb népnek (»von einem Ochsen Bueben, Gemainen Mann oder Dienstboten, das Haar abzuschneiden«) 4 kr[ajc|r].” Teljesen hasonló |rszab|s 1633-ból. MAGYARY-KOSSA, i. m., 344, 1243. 99 Eimer: akó: urna, tinna, Eimer. Európai előzmény. 1226. Dong|s faedény. Kezdetben híg és sz|raz űrmérték, a 13. sz|zad sor|n megszűnik gabonamérték lenni, ekkor gabonaszolg|ltat|s (adó) értelemben haszn|lj|k. Bormértékként a metrikus rendszer bevezetéséig él, s Erdély kivételével orsz|gos mérték. 12-112 icce, gy.: 64 icce; 41,97-85,61 l, gy.: 53,72 l. BOGDÁN Istv|n, Régi magyar mértékek, Bp., 1987, 84. halb: half (ném.), fél. A 4 fél itt valószínűleg iccére vonatkozik.

0

100

200

300

400

500

600

700

800

900

Ae

s U

stu

m

Ala

ba

ste

r S

alb

e

Alo

es H

ep

ati

ca

Be

nzo

i

Bib

erg

eil

Öl

Bo

lus A

rm

en

us

Co

lop

ho

nia

Co

rte

x M

an

dra

go

ra

e

Tra

ga

nti

Tra

ga

nti

Alb

i

Ér,

de

re

ka

ke

nn

i v

aló

Fe

hé

r E

de

lsta

n p

or

Flo

re

s B

ala

usti

oru

m

Fris

ch

Sü

ßm

an

de

l Ö

l

Grü

nsp

an

Gu

mm

i A

mm

on

iac

i

Gu

mm

i A

ra

bi

Alb

i

Gu

mm

i B

ed

eli

i

Gu

mm

i E

lem

i

Gu

mm

i E

up

ho

rb

ii

Gu

mm

i G

alb

an

i

Gy

ön

gy

po

r

He

rm

od

ac

tilu

s

He

rz Z

imm

et

Wa

sse

r

Ire

os

Jule

p h

év

sé

g e

lle

n

La

pis

He

ma

tit

Sty

ra

x L

iqu

ida

e

Ly

tha

rg

yru

m

Ma

gn

at

Ste

in

Ma

nn

a

Ma

nn

ig

Ma

sti

x

Ma

sti

x K

ern

Ma

sti

x Ö

l

Mu

sc

atn

uß

Sa

lbe

n

My

rrh

a

Ole

um

Ole

um

Ma

sti

cis

Ole

um

Sp

ica

e

Oli

ba

nu

m

Op

iat

Po

me

ra

nze

n Ö

l

Sa

rc

oc

oll

a

sc

hö

n T

erp

en

tin

Se

ne

tblä

tte

r

Sp

eic

k

Sty

ra

x C

ala

mit

a

Sü

ssm

an

de

l Ö

l

Szü

rk

e E

de

lsta

n p

or

Te

re

bin

t

Te

rra

Sig

illa

ta

We

iß A

gste

in Ö

l

A Batthyány család inventáriumában található receptek patikaszerei és áraik

kr/lat

114

A diagramból l|tszik, hogy a legdr|g|bb szer az Opiat (840 krajc|r) volt, majd a gyöngypor (480 krajc|r), a szürke (120 krajc|r) és a fehér (84 krajc|r) dr|gakövek pora következett. Nem meglepő, hogy ezeket a Pomeranzen Öl (90 krajc|r) követi, valószínűleg narancstartalma befoly|solta |r|t. Ugyanennyibe került a Traganti is. A Julep hévség ellen (72 krajc|r) minden bizonnyal dr|ga alapanyagból készülhetett, tal|n ez is tartalmazott dr|gakőport, mert maga a julep nem került sokba. A boros-ty|n alapú Weiß Agstein Öl (36 krajc|r) és a Colophonia (36 krajc|r) sem bizonyult olcsónak. A többi patikaszer |ra 1 és 26 krajc|r között mozgott, többségük 6 vagy 12 krajc|rba került.

Felmerülhet a kérdés, hogy ebben a korban kik engedhették meg maguknak a gyógyszerek v|s|rl|s|t, a gyógymódok alkalmaz|s|t? A rohonc-szalónaki és a németújv|ri prebend|skönyvek, valamint a konvencióskönyv szerint kifizetett bérek a következő szerint alakultak:

100 Az adott időszakban (1650–1654) a legtöbb készpénzbeli kifizetés Szili Istv|n

tiszttartót illette a németújv|ri prebendajegyzék alapj|n, évi 200 rénes forintot (12 000 krajc|rt) kapott.101 Őt követi pattantyús Czaibort évi 192 rénes forinttal (11 520 krajc|r), majd a Batthy|ny-udvar orvosai (Purgolt, Breitensteiner, Link) konvenciójuk szerinti évi 150 rénes forint, azaz 9 000 krajc|r keresettel. A két fő porkol|b fejenkénti fizetése évi 120 rénes forintot (7 200 krajc|rt) tett ki, míg a patikus Klain 100 forintot, azaz 6 000 krajc|rt keresett. 1652-ben Németújv|ron az asztalos Hansnak is 120 rénes forintot fizettek ki egy évre. Ennél kevesebb bérrel, évi 96 rénes forinttal (5 760 krajc|rral) rendelkeztek a németújv|ri pattantyúsok és lakatgy|rtó Landly, ez utóbbi 1652-ben bukkant fel a németújv|ri jegyzékben. Ők minden bizonnyal a legdr|g|bb szert, az Opiatot is meg tudt|k venni. A legkevesebb fizetést a konvenciós és prebendajegyzékek alapj|n a rohonci majorbéli cselédek kapt|k, fizetésük 1-2 rénes forint (60-120 krajc|r) volt, de tal|lkozhatunk a rohonci v|rban olyan kertész gyermekkel, aki ha ott volt, akkor 2 rénes forint bért kapott. Ugyanakkor az újkeresztény kertész 30 rénes forintot (1800 krajc|r) keresett. A németújv|ri v|r sütőlegényei is évi 2 rénes forinttal rendelkeztek. A rohonc-szalónaki és a németújv|ri uradalmak személyzetének fejenkénti éves készpénzbeli kifizetése teh|t 1 és 200 rénes forint között mozgott, de többnyire 6 és 80 rénes forint (360–4800 krajc|r) közötti keresetekkel tal|lkozhatunk a jegyzékekben

100 352. MNL OL P 1322. No 352. Rohonc-szalónaki prebend|skönyv. 353. MNL OL P 1322. No 353. Konvenci-óskönyv, II. 354. MNL OL P 1322. No 354. Németújv|ri prebend|skönyv. Az 1650 –1654-es időszak udvari béreiről l|sd még: KOLTAI Andr|s, Batthy|ny I. Ád|m és udvara 1625-1659, doktori disszert|ció, Bp, ELTE, 2000. BENDA Borb|la, KOLTAI Andr|s, A Batthy|nyak udvari zenészei (1627–1664): Adatt|r = A Batthy|nyak évsz|zadai, Körmend-Szombathely, 2006, 231–245. KOLTAI, i. m. NAGY-TÓTH M|ria, A gyógyít|s |ra a Batthy|ny udvarban 1633 és 1664 között. – Adatt|r. Orvostörténeti Közlemények, Bp, 2012, 129–177. 101 A németújv|ri tiszttartók 200 rénes forint készpénzbeli kifizetésben részesültek évente. Fersteticz P|l 1634-os konvenciója szerint, majd Jobb|gy Jeremi|s az 1640-es években. Fersteticz P|l fizetését l|sd még: KINCSES, i. m., 36, 61.

115

1650 és 1654 között.102 L|thatjuk teh|t, hogy a szegényebb réteg nem tudta megfi-zetni a gyógyít|st, nem csoda, hogy az önell|tó népi gyógy|szat felé fordult.

ÖSSZEGZÉS

A sz|ml|kból kiderül, hogy milyen betegségeket ismertek az adott időszakban, valamint hogy mivel prób|lt|k gyógyítani azokat. Megtudhatjuk tov|bb| az akkori patikusok nevét, székhelyét, akikkel Batthy|ny I. Ád|m és felesége, Formentini Au-róra Katalin levelezett, és elkészíttette gyógyszereit. A precíz patikusok németül és latinul is leírt|k a gyógykészítmények neveit, és feltüntették azok |rait, amelyek egy része igen magas volt. Bizonyos gyógyszereket, illetőleg az orvosok és a patikusok szolg|ltat|sait ebben a korban csup|n a jómódú rétegek, s természetesen a nagy-urak tudt|k megfizetni. A sz|ml|k segítségével fény derül arra is, hogy a Batthy|ny csal|d tagjai, valamint a v|raikban raboskodó törökök – akik gyógyít|sa elsősorban gazdas|gi érdek volt – milyen betegségben szenvedtek 1650 és 1654 között.

102 A gyógyít|sban segédkező borbélyok közül egyedül Borbély M|té konvenciója maradt fenn 1653-ból, ő évi 12 forintot, azaz 720 krajc|rt kapott. A vízégetők és fűszedő asszonyok alkalmi munk|sok voltak, főleg ny|ron dolgoztak, erre az időszakra vonatkozó keresetük 8 (fűszedő) és 15 (vízégető) forint között mozgott (480-900 krajc|r).

116

117

IV. „A HÁZASSÁG DOLGA

… ISTENEN ÁLL.”

118

119

NAGY MÁRTON KÁROLY

„a méltós|gos Teleki famíli|ba lött bépl|nt|l|som”

Árva Bethlen Kata a Teleki család rendszerében

Bethleni Árva Bethlen Kata (1700–1759) irodalmi munk|ss|ga az utóbbi idő-ben újra a kutatói figyelem homlokterébe került: szövegelemző és irodalomtörténe-ti tanulm|nyok sora született újabban e tém|ban. Az önéletíró és im|ds|gszerző alak mellett – melynek szövegben megszólaló „énje” Bod Péter szövegszerkesztői szerepének felismerésével1 kissé bizonytalan kontúrúv| v|lt – viszont h|ttérbe szorult maga a történelmi személy, amely pedig kutat|sra nem kevéssé érdemes.2 Egyértelmű ugyanakkor, hogy az önéletír|s, mellette a tekintélyes terjedelmű fennmaradt levelezés kiegészítve a végrendeletekkel történelmi kutat|si ir|nyok sor|t kín|lja fel. Ön|lló tanulm|nyt érdemel a Haller-gyermekekért folytatott per h|ttértörténete, Bethlen Kata egyh|zépítő munk|ja stb.

Jelen tanulm|ny Bethlen Kata fennmaradt ír|sainak egy t|rsadalomtörténeti szempontból izgalmas oldal|ra szeretne r|vil|gítani: ez pedig az özvegy helyzete az arisztokrata nagycsal|d rendszerében a XVIII. sz|zadi Erdélyben. Bethlen Kata fennmaradt – és újabb kiad|sokban hozz|férhető3 – levelezése ugyanis sokszínű, érzékletes képet nyújt a XVIII. sz|zadi erdélyi arisztokr|cia hétköznapjairól, ezen túlmenően viszont a komplex gazdas|gi-jogi-identit|sbeli t|rsadalmi egység, a nagycsal|d még létező valós|g|ról.

Bethlen Kata fennmaradt leveleinek zöme a Teleki csal|ddal való kapcsolattar-t|s ír|sos emlékeit őrzi. Ez egyrészt puszta véletlen, hiszen lelkészeivel, tiszttartói-val, saj|t testvéreivel és gyermekeivel szintén levelezésben kellett, hogy |lljon. M|srészt viszont ténylegesen a Teleki csal|d volt az a miliő, ahov| élete ezer sz|llal, eltéphetetlenül kötődött: egy gazdas|gi, vagyoni, jogi, szoci|lis rendszer, amelyet |tszőnek a személyes érzelmi és érdekeltségi sz|lak, a rokon- és ellenszenvek. M|-sodik h|zass|g|val ennek a rendszernek a részévé v|lt. Ez mutatkozott meg akkor, amikor gyermekeiért folytatott perében a Teleki csal|d tagjai – m|sodik férje, sógo-ra és mostohafia – vették őt védelmükbe: férje mellett a csal|d férfi tagjai képvisel-ték a jogait Erdélyben és Bécsben.

1 MARKOS Andr|s, Bod Péter és Árva Bethlen Kata, Reform|tus Szemle, 1969, 329–337. 2 A kevés kivétel egyike: ILKEI Ildikó, Bethlen Kata térítése = Emlékezet és devóció a régi magyar irodalomban, Egyetemi Műhely Kiadó, Bolyai t|rsas|g – Kolozsv|r, 2007, 367–372. 3 Széki gróf Teleki József özvegye bethleni Bethlen Kata grófnő ír|sai és levelezése 1700–1759 I–II., szerk. SZÁDECZKY KARDOSS Lajos. Budapest, Grill, 1922. ÁRVA BETHLEN Kata levelei, szerk. Lakatos-Bakó Melinda, Kolozsv|r, 2002.

120

Teleki József hal|la ut|n – főként özvegyi birtokai és öröksége miatt – tagja ma-radt a Teleki-famíli|nak. Ekkor azonban új helyzetben: özvegyként kellett megta-l|lnia helyét a csal|dban. Ennek az odatartoz|s-tudatnak nemegyszer hangot is adott leveleiben. „Én nékem az urakkal kell az én nyomorús|gos életemet folytat-nom.”4 – panaszkodott sógornőjének, Vay Kat|nak annak fi|ra, Teleki Ád|mra; hal|-la előtti egyik búcsúlevelében pedig azt köszöni meg Teleki L|szlónak, hogy „én a méltós|gos Teleki famíli|ba lött bépl|nt|l|som ut|n védelmeztettem, a b|nt|sok ellen így megmaradhattam”5 – csak hogy egy-egy péld|t l|ssunk özvegysége első és utolsó évéből. A két idézet r|vil|gít arra is, hogy ez az odatartoz|s sokszor konflik-tusokkal terhes élet|llapot volt.

1. RENDSZERIDEGEN ELEM? – AZ ÖZVEGY TULAJDONJOGI STÁTUSZA ÉS BETHLEN KATA HELYZETE A TELEKI CSALÁDBAN

Bethlen Kata Teleki csal|dhoz tartoz|sa nem csak tudati volt, ugyanis Teleki Jó-zsef Bethlen Kat|ra hagyta összes birtok|t.6 Ezzel a fiatal özvegy egy élete végéig tartó konfliktussorozat elszenvedőjévé v|lt.

Teleki S|ndor ugyanis – aki Teleki József hal|la ut|n a csal|d legidősebb férfi tagja és így a feje lett – kijelentette, hogy „az én uramnak test|mentom|hoz semmi-ben magamat ne tartsam, hanem […] csak negyedes lészek.”7 Ez egyenértékű volt a dosszal, a régi magyar törvények értelmében az özvegyet megillető vagyonrésszel.8 Pereskedésre került sor, amelynek végén kompromisszum született 1737 őszén: „a jósz|gnak felénél jóval több részét kibocs|tottam önként kezemből Szebenben, […] nem lévén tov|bb semmi út és mód a velem való ízetlenkedésre, [a Teleki csal|d] le-csendesedett.”9 A hitbérnél (a dosn|l) nagyobb rész maradt teh|t az özvegy kezén, aki viszont peren kívül megegyezett a vagyonfeloszt|sról. Sikerült elkerülnie a „ne-gyedes” birtokmegoszt|st,10 ehelyett bizonyos birtokokról teljesen lemondott, m|-sokat a maga egészében megtarthatott. A megegyezés ellenére a Teleki csal|ddal való vagyoni és jogi konfliktusok végigkísérték Bethlen Kata özvegységét.

4 Levele Teleki P|lné Vay Kat|nak, 1733. m|jus 4. = BETHLEN, i. m., 1922, 273. 5 Levele Teleki L|szlónak, 1759. m|jus 14. = Uo., 509. 6„az én idvezült uram test|mentom szerént engemet meghagyott volt az egész jósz|g|ban.” 126. fejezet, BETHLEN Kata, Önéletír|sa, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1984, 72. 7 106. fejezet, uo., 62. ugyanezt lejjebb így fogalmazta meg: „mindenütt a jósz|got négy részre felosztv|n, a ne-gyedrészt őkegyelmének kiadjuk.” 109. fejezet, uo., 63–64. 8 Sükösd Mih|ly jegyzete = BETHLEN Kata Önéletír|sa, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1963, 387. 9 126. fejezet, BETHLEN Kata, i. m., 1984, 72. 10 „ha én p|pista lettem volna is, soha nem küldhették volna az én lelkemet nagyobb purgatóriumba, mintha az urakkal egy oszló jósz|got kellett volna bírnom.”109. fejezet, uo., 63–64.

121

Mely ingatlanokat bírt Bethlen Kata? Saj|t jogon, Bethlen S|muel birtokainak 1716-os feloszt|sakor kapta meg az olthévízi udvarh|zat és birtokot11 Tanuls|gos az osztoz|s Bethlen Kat|t érintő pontj|nak a meg|llapít|sa:

„Determin|ltatott penig a dolog [hogy Bethlen Kata csak Olthévizet, de azt telje-sen kapja meg] […] avégre hogy az atyafi szeretetet egym|s között fenntarts|k szoro-san, és jövendőben egyenetlenség közikben ne sz|rmazzék, nem maradv|n így fenn sem az fiaknak az kisasszonyhoz, sem az kisasszonynak az fiakhoz semminemű praetentiojok, mely miatt pörpatvar vagy egyenetlenség sz|rmazhatnék közöttek.”12

A szöveg pontosan fogalmazza meg a vagyonmegoszt|s célj|t: a mindenki részé-ről igazs|gosnak tartott örökösödés és az egym|stól jól elkülöníthető birtoktestek meg|llapít|sa a későbbi csal|di béke z|loga. Összehasonlítva a Teleki csal|d hason-ló eseteivel, Bethlen S|muel örökségének elrendezése rendkívül sikeresnek volt mondható.

Bethlen Kata birtokai közül a Teleki-földvagyonhoz tartozott Kercesóra, ahol m|sodik h|zass|g|nak nagy részét töltötte férjével, és ahol m|sodik férjét és gyer-mekeit eltemette.13 Bizony|ra erről mondott le 1737-ben, ugyanis leveleit addig gyakran keltezte onnan, 1737 novemberétől14 egyszer sem. Élete végéig bírta a sorostélyi kastélyt és birtokot, h|zat és földet Fogaras v|rosban; kisebb birtoktestek felett rendelkezett Ol|h-Újfaluban, Felső- és Alsó|rp|son, Holdvil|gon, valamint a t|voli, észak-erdélyi Kőv|rvidékén. V|rosi h|za volt Fogarason kívül Fehérv|rott, Szebenben és Kolozsv|rott. Özvegységében leggyakoribb tartózkod|si helyszínei Olthévíz, Fogaras, Sorostély és Szeben voltak. Területileg csoportosítva a birtokokat a Fogaras-vidéki, régi kercsesorai uradalom része volt Kercsesora, Ol|hújfalu, Felső- és Alsó|rp|s. Fehér megyében feküdt Sorostély és Holdvil|g.15 Bethlen Kata élettere teh|t alapvetően Dél-Erdély volt; az itteni v|rosi h|zaiban, Fogarason és Szebenben rendszeresen időzött.

Ez a birtok- és ingatlan|llom|ny egyrészt biztosította Bethlen Kata sz|m|ra az anyagi ön|llós|got, lehetővé tette egyh|z- és kultúra|poló tevékenységét, m|srészt igazgat|suk hatalmas felelősséget és munk|t jelentett.

11 A birtokot 1667-ben adom|nyozta I. Apafi Mih|ly Nagy Tam|snak, Bethlen Kata anyai nagyapj|nak, és Nagy Bora kapta hozom|nyul. BICSOK Zolt|n, A bethleni Bethlenek birtokmegosztó levele 1716-ból, Korunk, 2002. december, 150. 12 Uo., 144. 13 99. és106. fejezetek, BETHLEN Kata, i. m., 1984, 59, 62. 14 Levél Teleki S|ndornak, 1737. november 18. = BETHLEN Kata, i.m. 1922, 300–302. 15 TRÓCSÁNYI Zsolt, Teleki Mih|ly (Erdély és a kurucmozgalom 1690-ig), Budapest, Akadémiai, 1972, 302– 303; 306.

122

Bethlen Kata és a Teleki csal|d viszony|nak jogi h|tteréhez szükséges röviden érinteni a magyar szok|sjog özvegyekre vonatkozó részét. M|r Szent Istv|n tör-vénykönyvében –megjelenik az özvegy haszonélvezeti jog|nak az elve.16 Werbőczy Istv|n Tripartituma hasonló szellemben, pontosan körülírja az özvegyek jogait:

„Az elhunytnak feleségét, vagyis özvegyét sem szabad férje h|z|ból és udvar|ból kirekeszteni mindaddig, mig m|sik h|zass|gra nem lép” (I./30/7§);

„Tov|bb| a gyermekek és végrendelet h|trahagy|sa nélkül elhalt férjnek összes ingó javai, b|rmineműek is legyenek és ak|rhogy is nevezzük azokat, feleségére h|-ramlanak. Kit mindaddig, míg elhunyt férjének neve és czíme alatt éli özvegysége idejét és m|s h|zass|gra nem lép, még hitbérének kiszolg|ltat|sa mellett sem lehet férjének fekvő jósz|gaiból s birtokjogaiból és lakh|zakból meg udvar|ból kiz|rni.” (I./98/1§)17

16 „Ha pedig valaki gyermektelenül marad özvegyen, és megígéri, hogy h|zass|got nem kötve özvegységben marad, azt akarjuk, hogy minden java felett hatalma legyen, és megtehesse velük mindazt, amit akar. Hal|la ut|n pedig javai férje rokonaira sz|lljanak, ha vannak rokonai, ha viszont nincsenek, a kir|ly legyen az örököse.” (Szent Istv|n első törvénykönyve, 26.) Szent Istv|n kir|ly Intelmei és Törvényei, ford. BOLLÓK J|nos és KRISTÓ Gyula, Szent Istv|n T|rsulat, Budapest, 2000, 53. 17 WERBŐCZY Istv|n H|rmaskönyve, ford. DR. KOLOSVÁRI S|ndor, DR. ÓVÁRI Kelemen, Farkas Lőrinc Imre Könyvki-adó, 2006, 96, 143-144.

123

Az önéletír|s és a levelezés alapj|n kijelenthetjük, hogy Bethlen Kata kor|ban lényegében ezen jogi keretek között éltek az özvegyek. A Diploma Leopoldinum 3. pontja a fejedelemség kor|nak törvénygyűjteményei, az Approbat|k és a Compil|t|k mellett garant|lta a Tripartitum érvényességét is. Bethlen Kat|t a tör-vény szerint teh|t megillette a férje |ltal birtokolt Teleki-birtokok haszonélvezeti joga. Mi |llhatott akkor a feszültség h|tterében?

Mivel az özvegy nem tulajdonosa, hanem haszonélvezője volt birtokainak,18 a csal|dnak nem lehetett közömbös, hogy milyen szinten képes ell|tni birtokigazga-t|si feladatait; hogy hal|la ut|n milyen |llapotban vehetik |t a csal|di ingatlanva-gyont. Bethlen Kat|t többször v|dolt|k azzal, hogy nem mindig |ll helyt földbirtokosi feladatkörében.19 M|srészt a Teleki-birtokok – mint az a levelekből kitűnik – szoros gazdas|gi érintkezésben |lltak egym|ssal, emiatt az egyes birtok-testek sikeres vagy sikertelen birtokigazgat|sa hat|ssal volt a többi Teleki-birtok működésére. Harmadrészt a gazdas|gi szempontok mellett fontos a személyes és a csal|di érdekek együttes sérülése. Mivel Teleki Józsefnek csak egy l|nya maradt, Toldi Ád|mné Teleki Krisztina, birtokait fivérei, illetve unokaöccsei örökölték volna, akik így az özvegy hal|l|ig elestek örökségüktől.

Bethlen Kata és a Telekiek közötti véget nem érő konfliktussorozatot vizsg|lva az a benyom|sunk alakulhat ki, hogy Bethlen Kata rendszeridegen volt ebben a nagycsal|dos-nagybirtokos szisztém|ban. Özvegy volt, de nem volt gyermeke Tele-ki Józseftől: úgy volt haszonélvezője a birtokoknak, hogy abból egy Telekinek sem sz|rmazott közvetlen haszna. Fiatalon lett özvegy, és huszonhét évet élt özvegység-ben: egy negyedsz|zadra kivonta a csal|di vagyon egy jelentős h|nyad|t a família és az atyafiak tulajdonl|sa alól úgy, hogy ezzel nem szolg|lta a következő Teleki-nemzedék nevelését, épülését.

Bethlen Kata özvegyi konfliktussorozata élesen mutatja meg az özvegy-lét |lta-l|nos problém|it a korban: a férjüket elvesztett és gyereket nem nevelő, teh|t a csal|di életben funkcion|lisan részt nem vevő asszonyok helyzete bizonytalan volt. Nem véletlenül hivatkozik Bethlen Kata a leveleiben az |ltal|nos özvegy-sorsra: „őrizze Isten az urat, hogy engemet megszomorítson, mert azut|n az úr özvegyével is azt cselekedhetnék.”20 Ami vagyon- és jogfoszt|st vele szemben, mint férfit|masz nélküli asszonyon elkövetnek, azt minden özveggyel meg lehet tenni.

Sokatmondó, hogy Bethlen Kata esete nem volt egyedül|lló a csal|dban, a leg-több hal|lesetet és osztozkod|st személyi konfliktusok övezték. Bethlen Kata leve-

18 Bethlen Kata természetesen maga is tudat|ban volt ennek, péld|ul fennmaradt végrendeleteiben csak Olthévízről rendelkezik, a Teleki-birtokokról nem; valamint többször előfordul leveleiben a família hosszú t|vú érdeke, mint érv peres ügyei rendezésekor. Teleki Krisztina kapcs|n írja egyszer: „minthogy a méltós|gos fiú |gnak is lehetne ebben jövendőben eshető k|ra, én bizony ő kegyelmével meg nem békélem…” Levél Thuróczi Józsefnek, 1758. m|jus 24. = BETHLEN Kata, i.m. 1922, 493. 19 Ez ellen a v|d ellen védekezik péld|ul egy Teleki L|szlóhoz írt levelében: „Isten őrizzen, édes Öcsém-uram, hogy a jósz|gnak pusztul|s|ra igyekezzem, mert bizony roml|s|ra életemet nem kiv|nom senkinek és az én akaratom s tudtomra nem cselekszenek olyat a gondviselők is, kik a jósz|gnak pusztul|s|ra legyenek.” Teleki L|szlóhoz írt levél 1735. febru|r 5. = Uo., 289. 20 Teleki S|ndorhoz írt levél, 1741. október 8. = Uo., 308.

124

leiben két péld|t is l|thatunk erre. A família Horv|t Andr|sné Teleki Borb|la meg-özvegyülése ut|n exekúcióval hajtja be az özvegy adóss|gait. Teleki S|ndor hal|la ut|n pedig fiai, a Bethlen Kata |ltal annyira megszeretett Teleki L|szló és fivérei örökségfeloszt|s|t kísérik ellenségeskedések, különösen, ami a legkisebb fiút, a tizenéves S|muelt, a későbbi Téka-alapítót illeti.21 Bethlen Kata esete teh|t a csal|-don belüli vagyonfeloszt|sokat gyakran kísérő perek, ellenségeskedések sor|ba illeszthető.

Bethlen Kata a Teleki csal|dba „bépl|nt|lva” élte élete utolsó mintegy h|rom év-tizedét. A következőkben az önéletír|s, a levelezés és a fennmaradt végrendeletek alapj|n azt kív|nom bemutatni, hogy miként, milyen minőségben és hatékonys|g-gal vett részt az özvegy a Teleki csal|d gazdas|gi-t|rsadalmi szerkezetében. Az ír|sok alapj|n hagyom|nyosan „női” feladatkörök; a „férfiasnak” tekinthető tevé-kenységi körök különíthetők el. Ezek vizsg|lata egyedül|lló képet fest a XVIII. sz|-zadi erdélyi arisztokrata élet mindennapjairól, gyakorlati működéséről. Kirajzolódik egy gazdas|gi, kultur|lis és rokoni sz|llal ezer módon összetartozó t|rsadalmi miliő képe, az egym|sra utalts|got |tszínező személyes rokon- és ellen-szenvekkel együtt. A h|ttérben pedig, v|zlatszerűen a főnemesi vil|g legtöbbször névtelen alakjai: birtokigazgatók, jobb|gyok, cselédek, valamint a kiskorukban meghalt gyermekek körvonalai.

2. „NŐI” FELADATKÖRÖK

Azt, hogy mi sz|mított nőies, mi férfias tevékenységnek, nehéz egyértelműen szétv|lasztani. A levelek olvas|sa sor|n eligazít a kérdésben az, hogy mely tém|kra szorítkozott Bethlen Kata női levelezőpartnereivel, pl. Teleki L|szlóné R|day Esz-terrel, Teleki S|ndorné Nagy Zsuzsann|val vagy Wesselényi Istv|nné B|nffy Kat|-val. A férfiakhoz írt levelekben is sokszor üzen a címzettek feleségeinek. Ezek alapj|n a következő tevékenységi körök különíthetők el.

VÁSÁRLÁSOK, ÉLELMISZEREK

Szinte |llandó levelezési téma a rokonok között a v|s|rl|sok ügye. A vidéki bir-tok|n tartózkodó fél gyakran üzent a v|rosban, péld|ul Szebenben, Kolozsv|rott időző címzettnek a v|s|rolnivalók végett, melyek rendre olyan termékek voltak, amiket maga nem tudott megtermelni vagy elő|llítani: narancs, citrom,22 fűsze-

21 Ő írja: „Nem sz|ndékom elősz|ml|lni […] édesaty|mnak hal|la ut|n […] gyenge erőm felett viselt terheimet, ügyes-bajoskod|saimat és azoktól, akiktől gyenge aetasomban s |rvas|gomban mélt|n jót v|rhatnék vala, példa nélkül való h|borgattat|saimat, pereltetéseimet.” Teleki S|muel és a Teleki-téka, szerk., DEÉ NAGY Anikó, Buka-rest, Kriterion, 1976, 11. 22 pl. Teleki P|lnak írt levele, 1723. december 27 = BETHLEN KATA, i. m., 1922, 223.

125

rek,23 v|sznak, textiltermékek,24 ritka vetőmagok,25 üvegek26 vagy szükség esetén (pl. egy nagyobb összejövetelre készülve) t|lak, t|nyérok, üstök.27 Nemegyszer nagyobb v|s|r pl. a kőhalmi sokadalom alkalm|val28 írtak az éppen ott tartózkodó-nak hasonló ügyekben. Ritka esetben még Bécsbe is írt Bethlen Kata Erdélyben nem kapható v|s|rfi|k ir|nt.29 Megesett, hogy a v|rosba küldött szolg|nak kértek segít-séget, hogy az eligazodjon a sz|m|ra ismeretlen helyen, és a megfelelő minőségű terméket vegye meg.30

A v|s|rl|sokat legtöbbször utólag egyenlítették ki, blokk31 vagy csak puszta üzenet ellenében. Nem egyszer okozott gondot a pénz eljuttat|sa a címzetthez, en-nek módj|t legtöbbször külön megírt|k a levélben. Nagy nehézséget jelentett, ha az összeget messzire, Magyarorsz|gra vagy Bécsbe kellett eljuttatni. Ezt |ltal|ban post|n intézték, de csak akkor, ha megbizonyosodtak a címzett hollétéről, nehogy a sokszor nagyobb összegek elkeveredjenek.32

A főúri h|zt|ji kertgazd|lkod|s, gyümölcstermesztés emléke, hogy Bethlen Kata többször is meggyfa-csemetéket, olykor s|fr|nygyökeret kért Teleki S|ndortól.33 Emellett elő- előfordul ritka ételek vagy ételreceptek cseréje. Olykor n|dméz,34 k|vé35 vagy citromlé36 v|s|rl|s|t intézik egym|s sz|m|ra. Kappant,37 kov|szos kenyeret küldenek a levéllel együtt.38 Nemegyszer ínyencséggel kedveskednek egym|snak: birsalm|val,39 csíki túróval,40 csig|val,41 szarvas gomb|val.42 Ételrecep-tek cseréjére kevés példa van a fennmaradt levelekben: Bethlen Kata egy ízben csipke-íz receptet kér R|day Esztertől.43

Az élelmiszerek, egyéb mindennapi fogyaszt|si- és haszn|lati cikkek beszerzése, mint azt a hosszas felsorol|sból is l|tszik, jóval gyakoribb a levelekben, hogysem alkalmi szívességnek lehetne azt tekinteni. Ink|bb sz|mított a kereskedelem, |ru-forgalom gyakorlati lebonyolít|s|nak egyrészt a vidéki udvarh|zak, uradalmak és a

23 pl. Teleki L|szlóné R|day Eszternek írt levele, 1753. október 25. = Uo., 427. 24 pl. Teleki L|szlóné R|day Eszternek írt levele, 1755. augusztus 4. = Uo., 477–479. 25 pl. Teleki L|szlóné R|day Eszternek írt levele, 1750. |prilis 6. = Uo., 347–349. 26 pl. Teleki L|szlónak írt levél 1750. október 13 = Uo., 359–361. 27 pl. Teleki L|szlóhoz írt levele 1754. július 26. = Uo., 456. 28 pl. Teleki L|szlónak írt levelek 1754. július 30, 1755. augusztus 4. = Uo., 457–459; 477–479. 29 pl. Teleki Józsefnek írt levele 1728. m|jus 26. = Uo., 225.; Teleki L|szlóhoz írt levele, 1752. janu|r 23. = Uo., 373–375. 30 Uo., 471. 31 pl. Teleki L|szlónak írt levele 1754. augusztus 1 = Uo., 459–461. 32 pl. Teleki L|szlónak írt levele 1752. janu|r 23. és janu|r 25. = Uo., 347, 376. 33 Teleki S|ndorhoz írt levelek, pl. 1729. szeptember 28., október 11., 1731. m|rcius 12. = Uo., 237–239; 248–249. 34 Teleki L|szlónak, 1753. m|rcius 31. = Uo., 3905–397. 35 Teleki L|szlónak, 1754. július 30. = Uo., 457–459. 36 Teleki L|szlónak, 1755. augusztus 4. = Uo., 477–478. 37 Teleki L|szlónak, 1753. október 4. = Uo., 423. 38 R|day Eszternek 1753. október 20. = Uo., 424. 39 Teleki L|szlónak, 1753. november 5. = Uo., 431. 40 Teleki L|szlónak, 1753. november 9. = Uo., 433–434. 41 Teleki L|szlónak, 1753. december 24. = Uo., 440–441. 42 Teleki L|szlónak, 1755. július 9. = Uo., 476–477. 43 R|day Eszternek, 1753. október 20. = Uo., 424.

126

v|rosok, nagyobb v|s|rok között, m|srészt rendszeres „cserekereskedelemnek” a vidéki h|ztart|sok között. Az előbbi gyakran a t|vols|gi kereskedelem termékeihez (keleti fűszerek, déligyümölcsök, ritka textilek) való hozz|férést célozta: a levelek nemegyszer említenek örmény kereskedőket.44 Teh|t a személyes szívességen túlmutató, rendszerszerű, és mindig kölcsönös szolg|ltat|s volt, amit az egym|snak „igaz atyafis|gos szeretettel szolg|ló”45 rokonoknak íratlan kötelezettségük volt megtenni a csal|dtagok felé.

SZÖVÉS, RUHANEMŰK

B|r valószínűleg mi sem |ll t|volabb a sokszor komor önéletír|st forgató olvasó-tól, hogy Bethlen Kat|t olyan embernek képzelje, aki „követi a divatot”, mégis nem egyszer van szó levelekben női ruh|król. Még ismeretségük elején l|tja meg R|day Eszternek „oda-ki való módra készített p|rt|j|t. Ha ki hajtogatva vagy le írva nékem ő kglme form|j|t kezemhez küldeni, igen szépen meg köszönném ő kglme atyafis|g|t. Úgy szintén, ha több form|kat küldhetne is ő kglme.”46 Előfordul a levelekben, hogy ruh|kat rendel a v|rosból: szebeni német szabóval többször dolgoztatott, és nem-egyszer R|day Eszterre bízta ennek lebonyolít|s|t;47 vagy melltartót készíttetett, és rokon|n keresztül figyelmeztette a mestert: „a melltartót ezelőtt nékem csin|lt, az igen rossz volt és durva. Azért vékonyabb halhéjjal csin|lja.”48

Az egyik leggyakoribb gyakorlati téma Bethlen Kata leveleiben a szőttesek, szö-vésmunk|k ügye. Az egyik első, egym|ssal tematikailag összefüggő, 1729 és 1731 közötti időszakból fennmaradt levélsorozat Teleki Judit és D|niel Istv|n esküvői előkészületeiről szól. A Teleki S|ndorhoz írt levelek tém|ja nagyrészt a lakodalmi szőttesek körül bonyolódik: a főúri esküvő szőtteseit Bethlen Kata készítette (ké-szíttette). A 23 keszkenő között öt szkofiumos49 patyolatkendő volt, nyolc karma-zsin selymes, tíz tengerszín selymes – ez utóbbiak német arany és ezüst fon|llal voltak kivarrva.50 A levelekből kiderül, hogy az esküvői lakodalom különböző sze-replőinek különböző keszkenő duk|lt.51 Teleki L|szlóval és R|day Eszterrel való levelezésében is vissza-visszatérő téma a szőttesek ügye. R|day Eszter gyakran küldött Bethlen Kat|nak fonalat, hogy az szőttessen belőle abroszokat, asztalken-dőket.52 A téma gyakoris|g|ból következtethetünk arra, hogy a szőttesek készítése

44 pl. Teleki L|szlóhoz írt levél, 1755. augusztus 4. = Uo., 477–478. 45 Uo., 321. 46 Teleki L|szlónak írt levél, 1735. augusztus 13. = Uo., 290. A kérés fontos lehetett Bethlen Kata sz|m|ra, mert nem sokkal később megismételte. Teleki L|szlónak írt levél, 1735. december 1. = Uo., 292. 47 R|day Eszterhez írt levele, 1753. október 25. = Uo., 426–427., Teleki L|szlóhoz írt levele 1754. janu|r 21. = Uo., 448–449. 48 R|day Eszternek írott levele, 1753. június 15. = Uo., 413. 49 Arany-, illetve ezüstsz|llal hímzett. 50 Teleki S|ndornak írt levél, 1729. december 22. = Uo., 239–240. 51 Teleki S|ndornak írt levél, 1729. július 26. = Uo., 235. 52 Teleki L|szlónak írt levél, 1744. augusztus 31. = Uo., 323.

127

|llandó jellegű, folyamatos szolg|ltat|s lehetett, amivel Bethlen Kata a família tagjait szükség esetén vagy szívességből kisegítette.53

E szövőmunka színvonal|ról Bethlen Kata fennmaradt szőttesei révén alkotha-tott képet Palotay Gertrúd, aki 1940-ben tette közzé tanulm|ny|t.54 A kutató – az újabb vil|gh|ború pusztít|sa előtt – erdélyi és magyarorsz|gi reform|tus egyh|-zakban tal|lt olyan textilmunk|kat, amik biztosan (Olthévíz, Gyulafehérv|r, Debre-cen, Fogaras), illetve nagy valószínűséggel (Magyarkir|lyfalva, Doboka, Aranyosgyéres) Bethlen Kata kezétől sz|rmaztak.55 A fennmaradt munk|kat érté-kelve meg|llapította, hogy „a fonalas munk|k terén kifejtett tevékenységét igen jelen-tősnek mondhatjuk, mind a munk|k sokféleségét, mind művészi színvonal|t tekintve”, melyekben „a provincializmus […] bélyegeinek hi|ba keresnők még a nyom|t is.”56 Bethlen Kata ez ir|nyú tevékenységének korszerűségét jelzi az is, hogy sorostélyi és kercesórai kastély|ban m|r 1730 t|j|n hímzéses, k|rpitozott bútorokat tartott.57 Ez a nyugat-európai bútortípus Erdélyben ekkor még ritka volt.58

E kimagasló színvonalú iparművészeti munk|ss|g egyrészt Bethlen Kata „maga tulajdon kezével varrott”59 textíli|it jelentette, m|srészt az |ltala ir|nyított műhely munk|ss|g|t, amelynek meglétéről leveleiből következtethetünk. Amiatt is tudott nagy mennyiségben varrottas munk|kkal szolg|lni a famíli|nak, mert „én nékem felesen vannak varróim”.60 Varróknak a hímző embereket nevezték, akiknek kész „form|i”, mintagyűjteményei voltak, |ltal|ban papírra lem|solva.61 Nők, férfiak vegyesen alkott|k Bethlen Kata hímző- és szövőműhelyét. M|r az 1716-os Bethlen-osztoz|s sor|n egy Tím|r Jancsi nevű varró inast kapott örökségül.62 A levelezésben pedig több példa van arra, hogy nőrokonai varróinasokat, tak|csokat küldenek Bethlen Kata udvar|ba mesterséget tanulni.63

53 Teleki Judit kapcs|n írja Teleki S|ndornak: „Ha mi még az öcsém-asszony |llapotj|hoz kív|ntatnék még valami varr|s s tetszik az Úrnak, Sógor uramnak az én varrattat|som, parancsoljon az úr, Sógor uram, örömest megcselekszem.” Teleki S|ndornak írt levél, 1730. janu|r 13. = Uo., 241. 54 PALOTAY Gertrúd, Árva Bethlen Kata fonalas munk|i (Erdélyi Tudom|nyos Füzetek 117.), Cluj-Kolozsv|r, Minerva, 1940. 55 PALOTAY, i. m., 19–20. Ezek a t|rgyi emlékek ékesen bizonyítj|k Bod Péter Bethlen Kata halotti búcsúztatój|-ban, a Tiszta, fényes, dr|ga bíborban mondott sorait: „Némelly Ekklésia az Ur asztal|ra / Nem tehetté szerét annak abrosz|ra, […]/ De adott az özvegy Jézussa sz|m|ra…” BOD Péter, Tiszta, fényes dr|ga bíbor = BETHLEN Kata, i. m., 1922, 547. 56 PALOTAY, i. m., 23, 16. 57 BETHLEN Kata, i. m., 1922, 241–242. 58 PALOTAY, i. m., 7–8. 59 pl. a hévízi templom lelt|ra szerint: PALOTAY, i. m., 13–14. 60 Teleki S|ndornak írt levél, 1729. július 26. = BETHLEN Kata, i. m., 1922, 235. 61 PALOTAY, i. m., 5. 62 BICSOK, i. m., 146. 63 pl. Teleki S|ndorné Nagy Zsuzsann|nak írt levelei, 1730. augusztus 10; 1731. október 6. = BETHLEN Kata, i. m., 1922, 245–246; R|day Eszterhez írt levelei, 1750. |prilis 6; |prilis 10. = 347–350.

128

ORVOSLÁS

Bethlen Kata közismerten orvosl|ssal, gyógyít|ssal is foglalkozott. Bod Péter ha-lotti búcsúztatój|ban külön kiemeli gyógyító munk|ss|g|t.64 Nemrégiben nyomta-t|sban megjelent az Orsz|gos Széchenyi Könyvt|r Kéziratt|r|ban őrzött Quart. Hung. 2158. sz|mú, Anno 1737. Orvoss|gos könyv címet viselő névtelen kézirat, mely egy XVIII. sz|zadi főrangú erdélyi hölgy orvosló könyve volt, és nagyszab|sú, t|g körű kompozíciój|val (pl. a szemorvosl|sról szóló fejezetével) kiemelkedik a kor hasonló kéziratos füzetei közül. S|rdi Margit meggyőzően t|masztotta al|, hogy a kézirat nagy valószínűséggel Bethlen Kat|é volt.65

Bod Péter fent idézett verse és a fennmaradt füzet alapj|n |llítható, hogy Beth-len Kata a textilművesség mellett a gyógyít|ssal is kiemelkedő színvonalon foglal-kozott. B|r mindkettő hagyom|nyosan hozz|tartozott a női h|ziasszonyi feladatkörökhöz, az önéletíró minden jel szerint komolyabban elmélyült ezekben a tevékenységekben. Jelen tém|nkat tekintve ehhez bizony|ra személyes betegségei is hozz|j|rultak, amelyek huszonkét éves kora óta kínozt|k.66

Gyakori betegségeinél fogva kora nagy orvos-személyiségeivel (pl. Köleséri S|-muellel,67 Borosnyai M|rtonnal,68 Schuller J|nos Györggyel,69 Baligha S|muellel70) és különféle kúr|ival tal|lkozott. Az önéletír|sban és a levelekben több ilyen kúra-módra l|tunk péld|t: savanyúvizek (jelesül a lövétei és a Kéruly-fürdő) l|togat|sa,71 iv|sa,72 tokaji bor fogyaszt|sa orvoss|gként, gyomorerősítőként,73 érv|g|s74 stb. Olykor csak annyit jegyez meg levelében: az orvos „valami új módi cur|val éltet.”75

A nem tanult, hanem az élete sor|n felhalmozott tud|s|t természetesen csal|di körben is hasznosította. Egy ízben péld|ul szülés ut|ni kenőcsöt küldött R|day

64 „Vóltak ezek között szép orvos Könyvek-is / Vonta mag|t arra még a’ természet-is, / Tudta sok jó fünek hasznos erejét-is, / Gyógyít|st gyakorlott gyakran még maga-is. // Kiv|lt szem f|jdalmit böltsen orvoslotta, // H|llyogot a’ szemről könnyen el-oszlatta, / E’ hasznos Tudom|nyt néki tanította, / M|s Doktorok között egy jó okulista. / Sokszor a’ betegek sereggel |llottak, / Kik hozz|ja mentek, ’s meg orvasoltattak, / Meszsze földről oda néha hoza-tattak, / Könnyebbülést vévén r| |ld|st mondottak.” BOD Péter, Tiszta, fényes dr|ga bíbor = BETHLEN Kata i. m., 1922, 546-547. 65 Bethlen Kata Orvosló könyve Anno 1737., szerk. SÁRDI Margit, Budapest, Attraktor, 2012. 66 „egészségem bomlani kezde, az nyavaly|k környülvének, soha azut|n is egészségem helyre nem |llott.” 62. fejezet, BETHLEN Kata i. m., 1984, 39–40. Bod Péter egyik levelében a Bethlen Kata |llapot|t sokszor jellemző „forró hideglelést” „Bethlen-hideg”-nek nevezi: egyrészt mert olyan gyakran betegedett meg benne, m|srészt mert nem ismert r| megfelelő orvosi kifejezést. Bod Péter levele Teleki L|szlónak, 1749. janu|r 28. = Bod Péter v|logatott művei, szerk. TORDA Istv|n, Magvető, Budapest, 1982. 473. 67 90. fejezet, BETHLEN Kata i. m., 1984, 54. 68 118-121. fejezet, uo., 68–70. 69 191. fejezet, uo., 162. 70 Teleki L|szlónak, 1754. november 10. = BETHLEN Kata, i. m., 1922, 464–466. 71 Teleki L|szlónak, 1753. július 23. = Uo., 417. 72 Teleki L|szlónak, 1756. febru|r 15. = Uo., 487–488. 73 Teleki L|szlónak, 1752. m|jus 14. = Uo., 382–385. 74 119. fejezet, BETHLEN Kata i. m., 1984., 68–69. 75 BETHLEN Kata, i. m., 1922, 494.

129

Eszternek, amelyet koldus írnak nevez.76 M|skor a gubern|torné (Haller J|nosné D|niel Zsófia) parancs|ra spirituszt küldött be Nagyszebenbe, és a szer haszn|lati módj|t („mi form|lag kenje véle a fejét”77) is megüzente. Többször nem csak adott, kért is orvoss|got vagy recepteket. Teleki L|szlón keresztül R|dayné asszonytól (bizony|ra a címzett anyós|tól) érdeklődik egy meg nem nevezett nyavalya gyógyí-t|s|ra alkalmas gyógyszer receptje ir|nt.78 A v|ros és vidék közötti kapcsolattar-t|sban e téren is egym|s segítségére vannak: rendszeresen kérik az éppen a v|rosban tartózkodó segítségét orvoss|g v|s|rl|s|hoz vagy készíttetéséhez.79

Mindezen túl a csal|dtagok, ha tehették, személyesen |polt|k egym|st, és jelen voltak a m|sik beteg|gy|n|l. Bethlen Kata m|r fiatalon vonzódott és értett a beteg-|pol|shoz, ezt egy 1723-as eset jelzi, amikor Teleki P|l kihívta b|tyj|t és sógornőjét Kolozsv|rról Kendilón|ra, himlőben megbetegedett – és hamarosan elhunyt – kisfi-|hoz.80 Bethlen Kata beteg|gy|n|l, gyermek|gy|n|l sokszor időztek fivérei és só-gornői, hogy |polj|k vagy „atyafis|gos t|rsalkod|sok”-kal81 vid|míts|k őt: Bethlen Ád|m és B|nffy Kl|ra,82 Bethlen Imre és Gyulai Kl|ra;83 a Telekiek közül Teleki L|szló és R|day Eszter, a l|nyukkal, Teleki Eszterrel; Teleki Lajos és felesége, ikt|ri Bethlen Katalin. A sorból persze nem hagyhatók ki gyermekei, Teleki P|lné Haller Borb|la (nemegyszer férjével együtt) és Haller P|l.

TÁRSASÁGI ÉS CSALÁDI ÉLET

Az asszonyi szerepkör része volt a t|rsadalmi kapcsolatok fenntart|sa, építése és a t|rsas|gi események megszervezése is. Erre l|tunk péld|t Bethlen Kata levele-zésében Teleki S|ndor l|nya, Teleki Judit h|zass|ga esetén, amelyről fentebb m|r esett szó. Bethlen Kata szerepe jóval túlmutatott a menyegzői keszkenők elkészíté-sén: közvetítő, sőt kezdeményező szerepet v|llalt unokahúga és ifj. D|niel Istv|n h|zass|g|ban. Először 1728. november 15-én írt Teleki S|ndornak a l|ny|ról, ak-kor Alvinczi G|bor érdeklődését közvetíti felé.84 1729. janu|r 13-i levelében arról sz|molt be sógor|nak, hogy az újévet D|niel Istv|nnéval (Pekry Polixén|val) töltöt-ték, és Vargyason tal|lkozott ifj. D|niel Istv|nnal, akinek csal|dja felkérte őt közvetí-tésre Teleki Judit kezének elnyeréséért.85 Bethlen Kat|t az tette ide|liss| a két csal|d közötti közvetítő szerepre, hogy mindkettővel rokons|gba |llott: nagynénje, borsai Nagy Zsófia D|niel Péter felesége volt; D|niel Istv|n |g|val pedig Kemény

76 Teleki L|szlónak, 1753. október 4. = Uo., 423. 77 R|day Eszternek, 1753. október 20. = Uo., 424. 78 Teleki L|szlónak, 1753. november 9. = Uo., 434. 79 pl. Teleki L|szlónak, 1753. m|rcius 9. = Uo., 391–392; R|day Eszternek, 1753. december 15. = Uo., 438–439. 80 65. fejezet, BETHLEN Kata i. m., 1984., 40–41. 81 171. fejezet, uo.,121–122. 82 52. fejezet, uo., 36. 83 pl. 171. fejezet, uo., 121–122. 84 Levél Teleki S|ndornak, 1728. november 15. = BETHLEN Kata, i. m., 1922., 227–228. 85 Levél Teleki S|ndornak, 1729. janu|r 13. = Uo., 230.

130

Zsófia és Pekry Polixéna révén is atyafis|gban volt. A h|zass|gkötésig folyamatosan közvetített a csal|dok között. Fél évvel később a lakodalom időpontj|nak kitűzésére sürgeti sógor|t, és emlékezteti a vőlegény |rva, vagyontalan volt|ra;86 majd ugyan-ezen okokból az esküvő időpontj|t szeretné kor|bbra hozatni, és meg|llapodni egy szerény menyegző megszervezésében.87 Az előkészületekben Bethlen Kata nem-csak a keszkenők varr|s|val vette ki a részét – legal|bbis a Teleki P|lnétól kért la-kodalmi haj, a fehér koszorú és a fehér gyerty|k ügyében adott tan|csai, illetve a gyerty|k fehérítéséről való besz|molója 1730 nyar|n erre utalnak.88

Nem a Teleki csal|dhoz kötődik, de hasonló szerepkörre vil|gít r| egy jó két év-tizeddel későbbi levélsorozat, ami Bethlen Györgyné Kollatovich Kata temetésének megszervezéséről szól. Bethlen Kata legidősebb b|tyj|nak özvegye 1754 nyar|n halt meg;89 a temetés szervezésében sógorasszonyaival aktívan kivették a részüket. Ennek sor|n Teleki L|szlóék segítségét kérte fekete posztók v|s|rl|s|ban és a ven-dégl|t|shoz szükséges konyhai edények, t|lak, fűszerek beszerzésében.90 A posztók rendeltetéséről is ír: a temetési pomp|t a csűrben rendezték be, annak alkalomhoz illő berendezéséhez kellett a rengeteg fekete anyag.91

Bethlen Kata a hozz| közel|lló atyafiak csal|di életének alakul|s|t is nyomon követte, különösen a gyermekek születését, betegségeit, nevelődését. A Bethlen csal|don belül unokaöccsének, Bethlen S|muelnek elhunyt anyja, Jósika Ágnes helyében is anyja volt: „kit is úgy szerettem és tartottam, mint magam tulajdon gyermekét.”92 Maga költségén a nagyenyedi kollégiumban taníttatta, és az önélet-ír|sból kitűnik j|tékos-szeretetteli kapcsolatuk; hirtelen hal|la 1751. m|rcius 7-én őszintén megr|zta az idősödő nagyasszonyt.93

Teleki L|szló és R|day Eszter gyermekeire is nagy érdeklődéssel figyelt oda le-veleiben, a felnőtt kort megélt József, Eszter és Kl|ra mellett egy sor kiskorban meghalt gyermekről értesülhetünk a levelezésből. Bethlen Kata Józseffel személye-sen is levelezett, és mivel a nevelője 1753–54-ben Bod Péter volt, szellemi fejlődését is nyomon követte, amint arról többször is besz|molt a szülőknek.94 A rokoni figye-lem érzékeny, anyai oldal|t mutatja meg az a két eset, amikor j|tékot csin|ltatott a kis Teleki-gyermekek sz|m|ra. „Az én pap kisasszonyom j|ték alatt az betűket megtanolta, melyekhez hasonlókat csin|ltatv|n, a kis Kl|rikónak és Zsigónak is elkül-dettem”95 – írta 1753 m|rcius|ban. A „pap kisasszony” Bod Péter l|nya, Kati volt,

86 Levél Teleki S|ndornak, 1729. június 29. = Uo., 233. 87 Levél Teleki S|ndornak, 1729. július 27. = Uo., 234–235. 88 Levél Teleki S|ndornak, 1730. július 22. = Uo., 244–45. 89 Levél Teleki L|szlónak, 1754. július 18. = Uo., 454. 90 Levél Teleki L|szlónak, 1754. július 26. = Uo., 455. 91 Levél Teleki L|szlónak, 1754. július 30. = Uo., 458. 92 205. fejezet, Bethlen Kata, i. m., 1984, 179–180. 93 205–207. fejezet, uo., 179–182. 94 Teleki L|szlóhoz írt levelek, 1753. augusztus 27., szeptember 23., december 15., 1754. janu|r 14. = Uo., 417–418; 421; 438–439; 446–447. pl. „József öcsém-uram ir|nt kétszer is vévén tudósít|st Bod uramtól. Mindenik levelében erősen dícséri, mely szorgalmatos az tanol|sban.” Uo., 447. 95 Uo., 397.

131

akit anyja hal|la ut|n Bethlen Kata nevelt. E sorok felvillantj|k Bethlen Kata peda-gógiai érzékét, hiszen egyrészt fontosnak tartotta a le|nyok tanít|s|t, m|srészt a j|ték közbeni tanul|st – ez a reformpedagógiai egyik alapgondolata. Ez nem lehetett egyedi eset: az év végén a kis Zsigónak eszterg|ltatott j|tékot, és küldte el R|day Eszternek.96

CSELÉDKÉRDÉS, INASOK TANÍTTATÁSA

Bethlen Kata önéletír|sa és levelei alapj|n kirajzolódik még egy kifejezetten asz-szonyi hat|skörbe tartozó területe a főúri életnek: ezek pedig a h|zi cselédek, ina-sok ir|nyít|sa, felügyelete. A sokszor névtelen alakok közös jellemzője a szaktud|s. Uraik gyakran küldték el őket egym|s uradalmaiba, hogy a tapasztaltabb szakina-soktól tanuljanak. B|r személyükben is függő helyzetben voltak, a levelezésből oly-b| tűnik, hogy őket külön kezelték még a szakmunk|t végző jobb|gyoktól is: Bethlen Kata róluk szólva legtöbbször asszonyt|rsainak ír, míg a jobb|gyok ügyét ink|bb a férfiakkal t|rgyalja meg.

A cselédek és uraik kapcsolat|t a személyi függés és a szinte csal|dias sorskö-zösség-v|llal|s egyar|nt jellemezte. Az előbbire tal|n legkifejezőbb péld|k a vég-rendeletek, melyekben egyéb vagyonelemek mellett a cselédekről is rendelkeztek: Bethlen Kata saj|t csal|dj|tól péld|ul egy Tim|r Jancsi nevű varróinast örökölt.97 A csal|diass|g érzülete legink|bb a belső, személyes szolg|latot végző cselédeknél, péld|ul a dajk|kn|l ragadható meg. Önéletír|s|nak egyik legmegkapóbb epizódja a pestises dajka története az 1719-es pestisj|rv|ny elbeszélése sor|n.98 Eszerint a dajka ink|bb letagadta betegségét, nehogy fiatal, özvegy asszony|t eltilts|k a nem fertőzött orsz|grészbe való beutaz|stól.99 1752. m|rciusi végrendeletében Bethlen Kata h|l|s szavakkal emlékezik meg, Jantsónéról, aki „Teleki G|bris kedves fiam mellett öt esztendeig dajk|lkodott” és felszabadítja férjével együtt a jobb|gyi szolg|-lata alól.100 Ugyanitt szintén meleg szavakkal aj|nlja örökösei jóindulat|ba „j|mborúl és hívségesen szolg|ló” cselédeit, Szak|ts Tom|st és Kotsis Andr|st.101

A levelezésben legink|bb az egym|s udvaraiba tanul|s vagy szolg|lat végett be-adott cselédekről kapunk képet. Mindez a nagycsal|d gazdas|gi működésének m|r meg|llapított rendszerszerű egységét mutatja: ilyen módon a szaktud|st, a tapasz-talatot osztott|k meg egym|ssal a kapcsolatban |lló uradalmak. Jó példa erre Beth-len Kata Teleki S|ndorhoz 1730-ban írt levele, mi szerint Bethlen Kata egy gombkötő inast küldött sógora udvar|ba, míg hozz| a címzettől egy kertész inas

96 R|day Eszternek írt levél, 1753. december 15. = Uo., 439. 97 BICSOK, i. m., 146. 98 45–50. fejezet, BETHLEN Kata, i. m., 1984, 32–35. 99 Az önéletíró emlékei szerint „Volt ez az asszonyember szelíd, j|mbor, jó erkölcsű, istenfélő, s ezut|n is, amíg élt, nagy hűséggel volt énhozz|m mindenkor.”50. fejezet, uo., 35. 100 BETHLEN Kata, i. m. 1922, 563. 101 Uo.

132

érkezett. Az főúri gazdas|g szakosodotts|g|t mutatja, hogy r|kérdez: a veteményes vagy a vir|gos kertész mellett taníttassa-e az inast.102

Sokszor azonban nem volt sikeres az inasok beilleszkedése: Bethlen Kat|nak nem egyszer mentegetőznie kellett a hozz| küldött tanoncok rossz lelki|llapota, szökése miatt. Egyszer Teleki S|ndorné Nagy Zsuzsanna Filep nevű varró inasa szökött meg többekkel együtt Sorostélyról, „noha bizony semmi olyan oka nem volt, a miért elszökhetett volna.”103 Jó egy évre r| visszakerült Bethlen Kat|hoz, de véle-ménye szerint „varr|sra semmiképpen nem vehetni. Bizony elméje sincs hozz| való. […] Különben én bizony jó szivvel taníttatom, de […] elszökik, s nem is mérem erőltet-ni…”104 Két évtizeddel később R|day Eszter tak|cs|val történt egy ehhez hasonló eset. Besz|molója nagyon érzékletes képet fest a nekikeseredett szolg|ról:

„A kedves Menyemasszony tak|csa, mióta itt van, szüntelen kedvet-len volt. Magam is mondottam, hogy ne legyen kedvetlensége, mert ha ugyan nem tetszik, megírom kedves Menyem-asszonynak, de szót is igen nehezen lehetett venni ki belőle. Ugyancsak, hogy én véle beszél-tem, azut|n nem l|tszott igen nagy kedvetlensége. Most az ünnepeken béült az s|toros czig|nyokkal az korcsom|ba. Két nap mind ivott. […] Az innep [húsvét] harmadnapj|n feküdt; hasonlóképpen szered|n is. Csütörtökön pedig benn volt itt, azut|n a moln|rhoz ment […]. Azt mondotta, Hidegkút nevű faluban megyen im|dkozni. Ott is kerestet-tem, de nem tal|lhatt|k meg; pedig bizony legkisebb baja is néki itt nem következett, mert még csak keményen sem szólottanak néki. Én bizony kedves Menyem-asszony feletébb sajn|lom, hogy igy esett a do-log, de éppen nem tehetek róla.”105 P|r nap múlva kelt levelében még hozz|teszi: „b|nom mostan is, de nem tehetek róla.”106

Az eset leír|sa bizony|ra nem véletlenül ilyen részletes: azt jelzi, hogy az asz-szony maga felelt cselédeiért, inasaiért; különösen, ha m|s inasa volt r| bízva. A leír|s megkapó személyessége, hitelessége a levélíró empatikus és együtt érző hoz-z||ll|s|t mutatja.

A teljes képhez hozz|tartozik azonban, hogy Bethlen Kat|tól saj|t inasai is nem-egyszer megszöktek. Egy ízben péld|ul arról panaszkodik Teleki L|szlónak, hogy „az éjszaka két cselédem, a tak|cs és a szak|cs inasim elszökének minden ok nél-kül.”107 A cselédek, inasok szökése teh|t nem volt elszigetelt eset. Leggyakoribb motiv|ciójuk valószínűleg a függő helyzetből való kitörés, az ön|lló érvényesülés igénye lehetett – ezt szaktud|suk tette lehetővé sz|mukra. Érdekes péld|ja ennek, egy új élet elkezdésének Bethlen Kata v|llalkozó szellemű tak|cs|nak a története,

102 Uo., 242. 103 Levél Teleki S|ndorné Nagy Zsuzsann|nak, 1730. augusztus 10. = Uo., 246. 104 Levél Teleki S|ndorné Nagy Zsuzsann|nak, 1731. október 6. = Uo., 250. 105 Levél Teleki L|szlóné R|day Eszternek, 1750. |prilis 6. = Uo., 348. 106 Levél Teleki L|szlóné R|day Eszternek, 1750. |prilis 10. = Uo., 349. 107 Teleki L|szlóhoz írt levél 1750. július 28. = Uo., 357.

133

aki 1733-ban „az Porumb|kra ment vendégfogadósnak.”108 A tak|cs szabads|gv|-gya „ragadós” lehetett, ugyanis az idézett levél szerint sógornőjének, Vay Kat|nak az inasa, akit az említett tak|cs tanított, szintén megszökött az asztalos inassal együtt.

Igen tanuls|gos annak a dajk|nak az esete, akit Bethlen Kata szerzett R|day Esz-ter mellé, és akinek története m|sfél-két év leveleinek odavetett megjegyzéseiből folyamat|ban kirajzolódik. Teleki L|szlóék 1751 elején kérték Bethlen Kata segít-ségét, hogy keressen nekik dajk|t, ami eleinte nem j|rt sikerrel,109 végül azonban sikerült egy olthévízi asszonyt tal|lnia, mert azon év novemberében m|r a Zsigucza (Teleki L|szlóék kisfia) dajk|j|ról érdeklődik, és üzeni neki: „a gyermekei jól vagynak, egészségesek […] Ezut|n is ne búsuljon felőlek. Csak ő viselje jól mag|t.”110 Az év végén otthon meghalt a dajka férje. Erről való besz|molój|ban R|day Eszter-re bízta a tov|bbiakat: „kedves menyem-asszony megjelentheti a dajk|nak, [de] el lehet múlatni.”111 Hozz|teszi még, hogy a dajka gyermekei jól vannak, és vagyon|t sz|mba vétette, elrendezte. Ugyanezen híreket megismétli Teleki L|szlóhoz írt leve-lében, és hozz|teszi: „mely al|való dolog, hogy megírni b|torkodom, követem kedves Öcsém-uramat.”112 Később is visszatér a dajka ügyére:

„A dajk|nak is ne sajn|lja kedves Öcsém-uram megmondani, hogy az anyja az[t] izente: mag|t jól viselje, bút a fejére ne hozzon, éjjel-nappal Istennek azon könyörögjön, hogy a kis Zsigót Isten éltesse. Ők itt Hévizen mindny|jan jó egészségben vagynak, a maga gyermekei is […] Ezzel pedig, hogy kedves Öcsém-uramat terhelem, nem a dajk|hoz való indulatom viszen arra, a melyről atyafis|ggal követem kedves Öcsém-uramat.”113

R|day Eszter és Teleki L|szló végül elhallgatt|k a dajka elől megözvegyülését, ami Bethlen Kat|nak „igen jól esett, mert így tal|m ink|bb v|gynék haza.”114 Csak egyszer értesülünk még a dajk|ról, mikor m|sfél évvel később meghal otthon a kisfia is.115

Mit |rul el sz|munkra e névtelen erdélyi dajka levélről-levélre kibontakozó tör-ténete? Orsz|grésznyi t|vols|gban otthon|tól a teljes függés |llapot|ban volt urai-

108 Teleki P|lné Vay Kat|hoz írt levél, 1733. m|jus 10. = Uo., 274. 109 „éppen nem kaphattam tisztességes asszony-embert, hanem valami erkölcstelent.” Teleki L|szlónak írt levél, 1751. febru|r 21. = Uo., 363. 110 Uo., 370. 111 Teleki L|szlóhoz írt levél, 1751. december 21. = Uo., 372. 112 Teleki L|szlóhoz írt levél, 1752. janu|r 23. = Uo., 374. 113 Teleki L|szlóhoz írt levél, 1752. janu|r 25. = Uo., 376–377. 114 Teleki L|szlóhoz írt levél, 1752. febru|r 24. = Uo., 381. 115 Teleki L|szlóhoz írt levél, 1753. szeptember 1. = Uo., 419. Az a gondolat, hogy a szoptatós any|k és dajk|k jelleme, hangulata és tejének minősége, ezen keresztül a szoptatott gyermek szellemi, lelki, erkölcsi stb. fejlődé-se között ok-okozati összefüggés van, |ltal|nos meggyőződés a korban. Kemény J|nos önéletír|s|ban péld|ul ezt olvashatjuk: „Az természeteket vizsg|lóknak olyan értelmek fog lenni, hogy nemcsak születésével hozzon az ember jó avagy rossz erkölcsöket, […] hanem az tejből is inbib|lja az gyermek, azminémű természetű dajka tejével neveltetik…” KEMÉNY J|nos Önéletír|sa = KEMÉNY J|nos és BETHLEN Miklós művei, szerk. V. WINDISCH Éva, Szépiro-dalmi Könyvkiadó, Budapest, 1980, 36.

134

tól, akik azt is maguk dönthették el, hogy szeretteinek hal|l|t közlik-e egy|ltal|n vele. E függés védelmező jelleget is öltött: az urak a cseléd sors|t igyekeztek elvisel-hetővé tenni, javait, csal|dj|t megvédeni. Bethlen Kata szívén viselte az idegenbe adott hévízi asszony sors|t, még ha emiatt mentegetőzött is leveleiben. Ez a pater-nalista gondoskod|s nem egyedi eset. 1753 m|rcius|ban péld|ul Teleki L|szlón keresztül egy Selmecb|ny|ról sz|rmazó német asszonynak a gyermekeiről gon-doskodott: búz|t és sertést küldetett nekik.116

3. A TERHES ÖRÖKSÉG: „FÉRFI” FELADATKÖRÖK

Asszonyi kötelességeit Bethlen Kata egész életében, h|zass|gaiban és férjei el-vesztése ut|n is ell|tta. Teleki József hal|l ut|n ezek mellett egy egész sor új feladat-tal és kihív|ssal kellett szembenéznie, amelyek sokszor élete végéig tartó konfliktusok forr|sai lettek. Több jelenség arra utal, hogy ezeket férfi feladatkörnek tekintették: csak férje hal|la ut|n kerültek Bethlen Kata hat|skörébe, és szinte csak a férfiaknak írt leveleiben olvashatunk ezekről.

VAGYONVÉDELEM

Bethlen Kata kötelessége és felelőssége volt a haszonélvezetül r|sz|llt földbir-tokok és ingatlanok kezelése, védelme. E feladatkör nagyobb részét a birtokigazga-t|s jelentette, melyben segítségére volt jósz|gigazgatója, Thuróczi József. A neki írt levelek tanús|ga szerint ő volt Bethlen Kata jobbkeze, akivel a birtokok |llapot|ról, jobb|gyairól, pereskedéseinek helyzetéről is értekezett.117 Kapcsolatuk bizalmas lehetett, ami a neki írt, gyakorlati kérdéseket t|rgyaló levelekből is kitetszik.118 A birtokok igazgat|sa mellett – melyről lejjebb még lesz szó – az özvegynek saj|t ér-deke és kötelessége volt a vagyon védelme. Egyrészt arra kellett törekednie, hogy sértetlenül kerüljenek vissza a csal|d kezelésébe, teh|t meg kell védenie minden csal|don kívüli követeléstől. M|srészt kezdettől éppen a Teleki csal|d tagjaival kel-lett elkeseredett küzdelmet vívnia védelmükben. Saj|t jogai mellett |ltal|ban két érvet sorakoztatott fel: özvegy volt|t és azt, hogy hal|la ut|n úgyis mindent a Tele-ki-família örököl.

116 Teleki L|szlónak írt levél, 1753. m|rcius 9.; R|day Eszternek írt levél, 1753. m|rcius 19. = Bethlen Kata, i. m., 1922., 391–392.; 394–395. 117 Végrendeletében is megemlékezik róla: „hív szolg|latj|ért az Isten |ldja meg; emellett pedig a fiamnak, gróf Heller P|lnak istenes jóindulat|ba aj|nlom.” BETHLEN Kata i. m., 1922, 584. 118 Bethlen Kata jósz|gigazgatója egészségére is ügyelt, és voltak olyan kapcsolatban, hogy meginvit|lja egy savanyúvizes kúr|ra. „az innep ut|n savanyóvízre megyek. Én Kegyelmednek is jovallan|m sokszori v|ltoz|saira nézve, hogy eljőjjön. […] az innep harmadnapj|n megindulv|n, jőjjön-bé kegyelmed ide.” Levél Turóczi Józsefnek, 1753. m|jus 24. = Uo., 410.

135

OSZTOZÁS A TELEKI CSALÁDDAL

Ez a küzdelme férje hal|la, 1732. november elseje ut|n rögtön, még a janu|ri temetés előtt elkezdődött: november 16-i leveléből arról értesülünk, hogy a Teleki-atyafiak „az méltós|gos Guberniumtól […] rendeltetett úri rendeknek sz|ll|s|ra” saj|t h|zaik helyett az |ltala birtokolt Remetét jelölték ki. „M|s idegenektől is meg fognak itéltetni az Urak azért, hogy a szegény idvezült uramnak holta ut|n mindj|rt ilyenek terhelik a jósz|g|t.”119 – írta a Telekieknek. Ebben az első „csörtében” m|r kirajzo-lódtak a későbbi törésvonalak Bethlen Kata, a Teleki csal|d, illetve a csal|don kívüli, különböző jogcímeken ingó vagy ingatlan vagyonrészt követelő személyek között. Bethlen Kata önvédő érvrendszerének – a későbbiekben is jellemző – alapja özvegyi |llapota volt: „az én boldogtalan |llapotom is nem engedi, hogy én a nemes vidékkel és egy úri emberrel is perelkedhessem.”120

Teleki József hal|la ut|n Wass Miklós, Teleki P|l Éva l|ny|nak a férje nem |tal-lott „rendetlen úton, módon elfoglalni” két h|z jobb|gyot, mely még anyósa, Teleki Mih|lyné idejében került férje birtok|ba a Wass csal|dtól. Bethlen Kata Teleki S|n-dornak bevallotta, hogy „nagyobb a bosszús|gom és megkeseríttetésem, hogy még a szegény édes uram a föld színén volt, a mikor ő kegyelme ezen dolgot cselekedte.” Az özvegy jogi érvelése vil|gos: így mag|t a csal|dot érte k|r, hiszen Wass Miklósnak „jussa nem lévén hozz|ja”; és amennyiben visszakerülnek hozz| a jobb|gyok, „ha a méltós|gos famíli|t illeti […], annak idején a méltós|gos família a maga juss|t avval ugyancsak el nem veszti.”121 Bethlen Kata ut|n minden a Teleki csal|dra sz|ll, de ha most engedik, hogy le|ny|gon (pl. Wass Miklósnak a felesége révén) szétaprózód-janak a birtoktestek, akkor örökre elvesznek a família sz|m|ra.

Ezek mellett a súlyosabb nézeteltérést Teleki József végrendelete és Bethlen Ka-ta |ltal|nos örökösödése okozta. Az özvegy b|tyja, Bethlen Imre segítségével két módon védekezett a Teleki csal|d ellen. Oltalmat kért Vencel Vallis erdélyi gener|-listól, aki – Kornis Zsigmond hal|la óta (1731) éppen üresedésben lévén a gubern|-tori szék – „parancsolt az egész haz|ban”. Kérése meghallgat|st nyert.122 Nem érezvén azonban elégnek a gener|lis adta védelmet, a kancell|r |ltal cs|sz|ri rende-letet eszközölt ki, hogy „semmi rendetlen úton és módon meg ne h|boríthassanak, hanem akinek mi kereseti vagyon rajtam, haza törvénye szerént keresse”123 A hivata-los perrendtart|s betart|sa időt és lehetőséget adott az özvegynek a védekezésre. A cs|sz|ri rendeletet 1734 elején m|r kézhez kapta. Erre gondolhatott Teleki Ád|m,

119 Uo., 253. 120 Uo., 253. 121 Levél Teleki S|ndornak, 1733. m|rcius 20. = Uo., 267. 122 „Azért amely v|rmegyékben jósz|ga volt az én uramnak, mindenüvé parancsolt, hogy a v|rmegye tisztjei vigy|z|s|ban légyenek, és meg ne engedjék a M. Teleki famíli|nak, hogy a jósz|gba béüljenek. Emellett amely milícia közelebb volt, annak parancsolatot adott, hogy ha valamelyik jósz|gba béülne is, onnan mindj|rt kivetvén, a jósz|got visszafoglalja.” 110-111. fejezet, BETHLEN Kata, i. m., 1984, 64-65. 123 112. fejezet, uo., 65.

136

amikor „a méltós|gos Guberniumnak bé-adattatott memorialisban tekervényes mes-terségűnek”124 írta Bethlen Kat|t.

Az ellenségeskedéssé fajuló nézeteltérésből teh|t a fennmaradt ír|sok alapj|n az özvegy került ki győztesen, mégis „a szüntelen való nyavaly|im, gubernium gyűlésére való unalmas j|r|s, s a lelkemig ható sok mocskolód|sok, kiv|lt amelyeket Teleki Ád|m uramtól szenvedtem”125 a m|r fentebb említett megegyezésre bírt|k 1737. október elsején. Az osztoz|s sem történt konfliktusok nélkül. A csal|d rövid hat|r-időt (december elsejét, a megegyezéstől sz|mított mindössze két hónapot) adott Bethlen Kat|nak a kiköltözésre (bizony|ra Kercesór|ról), amit a megfelelő sz|llító-eszközök és a jobb|gyi szolg|ltat|sok hi|ny|ban képtelen volt tartani – mint azt panaszolja Teleki S|ndornak egy novemberi levelében. Ezt a hat|ridőt szerette volna újévre halasztani, „azt pedig én bizony nem a haszonvételért kív|nn|m […], hanem csak éppen a költözésért.”126 Levele szerint a szarvasmarh|it sem tudja elhaj-tatni, mert m|s birtok|n nincs elég hely (ist|lló) és takarm|ny a sz|mukra. Pana-szolja az osztoz|s kemény feltételeit: a termés felét |t kellett adnia az uraknak, a bútorait a h|zakban kellett hagynia.

A későbbi levelekből úgy tűnik, nem sikerült „az atyafis|gos egyezséget” békésen lebonyolítani. Bethlen Kata szerint „arra kényteleníttettem menni, hogy a méltós|gos famíli|t certific|ltassam, nékem az urak szolg|ltattak arra alkalmatoss|got az enyimek eltart|s|ért.”127 Részletesen felsorolja a sérelmeit: marh|it nem tudta Sorostélyon |tteleltetni; az egyezség ellenére sz|mad|st követeltek rajta; olyan cselédeket, akiknek létezéséről ő nem is tudott; és nem engedik, hogy épületf|t v|gasson mag|nak. Z|ró érve az érdekazonoss|g: „pedig, ha építtetek, nem magam-nak, hanem az uraknak hasznokra lészen a jövendőben. Ha pedig azt meg nem enge-dik, […] az urak k|r|ra lészen az is.”128

VITA TELEKI SÁNDORRAL

Az osztoz|s ut|n Bethlen Kata Teleki S|ndorral szemben az utolsó nagyobb ön-védelmi harcra 1741-ben kényszerült, amikor a guberniumbeli tan|csoss| kineve-zett sógor|nak a szebeni magisztr|tus Bethlen Kata szebeni, Risk|sa utcai h|z|t jelölte ki sz|ll|shelyül; cserébe ő megkapta Teleki S|ndor – valószínűleg szeré-nyebb – elhagyott sz|ll|s|t. Bethlen Kata nem könnyítette meg az oktroj|lt ingat-lancserét.129 Önvédő érve m|r ismert gondolatokat tartalmaz: ő is Teleki-özvegy, teljes joggal osztozik a csal|d méltós|g|ban,130 és meghurcoltat|sa m|s özvegyek

124 Teleki L|szlóhoz írt levél 1734. |prilis 6. = BETHLEN Kata, i. m., 1922, 282. 125 126. fejezet, BETHLEN Kata, i. m., 1984, 72. 126 BETHLEN Kata, i. m., 1922, 300. 127 Teleki S|ndorhoz írt levél 1738. febru|r 21 = Uo., 302. 128 Uo., 304. 129 „szép szerint ki nem költözöm, ha erőszakosan kitesznek, m|r arról nem tehetek.” Levelek Teleki S|ndorhoz, 1741. október 8. és december 3. = Uo., 308–311. 130 „én is azon méltós|gos famili|nak nevezetit igaz|n viselő özvegy vagyok”

137

jogfoszt|s|ra is precedenst teremthet.131 Teleki S|ndornak a levélhez fűzött meg-jegyzése szerint azonban kor|bban a Risk|sa és Mész|ros utcabeli szebeni h|zak is az övé voltak, de ezeket Teleki József „nem jó úton, módon” eltulajdonította.132

VITA TELEKI ÁDÁMMAL

A Wass Miklóssal való összetűzésétől eredeztethető a Teleki Ád|mmal (1703–1769) szemben tanúsított engesztelhetetlen – és kölcsönös – ellenszenve.133 Teleki Ád|m Teleki Éva b|tyja, Wass Miklós sógora; húg|val együtt az 1731-ben elhunyt Teleki P|l lesz|rmazottai. Úgy tűnik, Bethlen Kat|nak legink|bb a csal|d ezen |g|-val volt személyes és vagyoni ellentéte. Elsősorban Teleki Ád|m tarthatott igényt Bethlen Kata birtokaira. Bizonyos birtokrészeket jog|ban |llt megv|ltani Bethlen Kat|tól, mint pl. egy, a top|ni hat|rban fekvő portiót.134 Teleki Ád|m örökösödési jog|ról |rulkodik az a tény, hogy leveleiben és önéletír|s|ban az özvegy nem egy-szer azt |llítja: unokaöccse nagyon v|rta m|r a hal|l|t.135 A vagyoni ellentétből fakadó személyes ellenszenvük egyik jele volt az, hogy Bethlen Kata kereken visz-szautasította Teleki Ád|mnak a v|rosi h|zai ir|nti igényeit: nem adta el neki a fe-hérv|ri h|zat,136 és különböző indokokkal nem adta bérbe kolozsv|ri h|z|t sem.137 Mint azt a birtokigazgat|st t|rgyalva lejjebb bemutatom, Bethlen Kata udvarias ürügyeket felhozva gyakorlatilag a gazdas|gi együttműködést is visszautasította unokaöccsével.

PERESKEDÉS TELEKI KRISZTINÁVAL

Mostohal|ny|val, a vele egykorú Toldi Ád|mné Teleki Krisztin|val csal|di leve-lesl|d|k, ingós|gok, készpénzek, kintlévőségek fölött pereskedtek 1745-től. Teleki Krisztina |llít|sa szerint apja, Teleki József

„feleségének mint hozz|m rosszindulattal viseltető mostohaany|mnak mestersé-gei |ltal meggyőzettetvén és el|ltattatv|n, nékem felette k|ros, de felesége, gróf Beth-len Kata maradékinak hasznos test|mentumot tett, s kiv|ltképpen mind Kun s mind Teleki őstől maradott ingó jókból nagyobb|ra kifordított.”138

131 „ezzel út nyittatnék arra, hogy jövendőben m|s özvegyekkel is ekképpen b|njanak magistratus-uraimék” 132 Uo., 308–309. 133 „de igen nehezen esett én nékem ok nélkül oly terhesen, Teleki Ád|m uramtól jött megkeserittetésem.” Levél Teleki S|ndornak, 1733. |prilis 8. = Uo., 269. 134 „igaz, hogy kénytelen vagyok kibocs|tani, az mikor kiv|ltja azt a méltós|gos Úr.” Levél Teleki Ád|mnak, 1739. december 16.. = Uo., 305. 135 „…még élek tetszvén az én Istenemnek a hal|l kapuiból még eczer ez életre vissza hozni, mely is úgy reménylem, hogy Teleki Ád|m uramnak nem kevés szomorús|g|ra esett, mert éjszak|nként is, Szebenből a str|s|ja j|rt Sorostélyra, hogy a lelket ki lesethesse belőlem.” Levél Teleki L|szlónak 1735. janu|r 20. = Uo., 288. 136 Levél Teleki Ád|mnak, 1733. szeptember 19. = Uo., 279. 137 Levél Teleki Ád|mnak, 1734. janu|r 2. és febru|r 4. = Uo., 280–281. 138 Teleki Krisztina kérvénye M|ria Terézi|hoz, 173. fejezet, BETHLEN Kata, i. m., 1984, 123–125.

138

Teleki József l|nya azt kérvényezte az uralkodótól, hogy az „ezen peremnek sériesen kívül minden m|s caus|k előtt való elővétetése, és el is végezése felől”139 pa-rancsoljon, melyre nézve pozitív v|laszt kapott az udvarból. Ez h|tr|nyosan érintet-te Bethlen Kat|t, mert nem volt ideje felkészülni érdekei védelmére.

A per tulajdonképpeni t|rgyai a Kun és a Rhédey-famíli|k levelei és nemesfém ingós|gok voltak. Mint az Bethlen Kata egy 1747-ben kelt, Cserei Mih|lynak írt leve-léből kiderül, Teleki József „test|lta az ezüstös lóra való szersz|mokat és fegyvereket Toldiné asszonyomnak, […] nékem hagyta az én uram ami kevés ezüst marh|ja volt. […] M|r Toldiné asszonyom azt perli, hogy nem hagyhatta énnékem az én uram, nem lévén a maga keresménye, hanem az néhai idősebb Teleki Mih|ly úrtól maradtak volt.”140 A levél szerint viszont az öreg Teleki Mih|ly rendelése szerint a fiak nélkül meghalt Telekiek ut|n a l|nyok nem örökölhették az ezüst marh|t. Az ezüstökön túl Teleki Krisztina 8000 forintot és anyj|nak, Kun Borb|l|nak hozom|ny|t képező 100 aranyat perelt mostohaanyj|n.

A pereskedés pontos forgatókönyvét nem lehet rekonstru|lni, de az biztos, hogy jóform|n Bethlen Kata élete végéig eltartott. 1752 febru|rj|ban Horv|th Andr|s temetésén B|nffy Zsigmond Bethlen Kat|t „békességgel kín|la a Toldiné asszo-nyommal való caus|ban, mag|t közbenj|rónak is aj|nl|.”141 Ez nem vezetett meg-nyugtató eredményre. Azon a tavaszon Bethlen Kata súlyos betegségen esett |t:142 m|r gyermekeiről, testvéreitől is elbúcsúzott,143 m|rciusban végrendelkezett.144 Metsző humorral írja Teleki L|szlónak, hogy

„én nékem nyújtóztatóm is érkezett vala, […] Ide jött vala az asz-szony, Toldi Ád|mné asszonyom a nagy le|nyi kötelességnek színe alatt, hogyha meghalok, mindj|rt foglalja el a h|zat, amint mondj|k az úr, B|nfi Zsigmond uram tan|cs|ból...”145

Egy évre r| még mindig tartott a pereskedés. 1753 tavasz|n, mint Thuróczi Jó-zsefnek írt leveléből kiderül, az özvegy szívesen megegyezett volna,146 lemondott volna bizonyos ezüstről, ha Teleki Krisztina lemond minden tov|bbi követeléséről. Azonban mivel „a békességgel a méltós|gos fiú-|gnak k|rt is tehetnék, vagy bajosko-d|st,”– előbbre helyezve a Teleki csal|d érdekeit az annyira |hított békénél – el|llt a megegyezéstől. Így „tov|bbra való hurczolód|sra és becstelenkedésre utam nyittaték.”147

139 Uo. 140 BETHLEN Kata, i.m., 1963, 260–261. 141 Levél Teleki L|szlóhoz, 1752. febru|r 24. = Uo., 381. 142 „nemcsak a hal|l kapuj|ban, hanem majd szintén a koporsóban” Levél Teleki L|szlóhoz, 1752. m|jus 14. = Uo., 382. 143 BETHLEN Kata, i. m., 1984, 206–211. 144 BETHLEN Kata, i. m., 1922, 557-564. 145 Levél Teleki L|szlóhoz, 1752. m|jus 14. = Uo., 382. 146 „mert én csak azon volnék, hogy ak|rmiképpen lenne vége, ne tudn|m ennek is terhit a lelkemen lenni.” Levél Teleki L|szlóhoz, 1753. |prilis 25. = Uo., 400. 147 Levél Teleki L|szlóhoz, 1753. m|jus 24. = Uo., 406–407.

139

Egy 1758. m|jus 24-én Turóczi Józsefnek írt leveléből148 kiderül, hogy a peres-kedést nem sikerült békés módon rendezni. Bethlen Kata szerint Teleki Krisztin|-nak „nem olyan lelke vagyon, hogy a békességet szeresse”, és a csal|d érdeke sérülne a megegyezéssel.149 Csak abban bízott, hogy ha veszít is a kir|lyi t|bl|n, hosszú t|von jobb helyzetbe kerül:

„minthogy az én idvezült uramnak testamentum|nak fel kellett bomlani: légyek én orsz|g törvénye szerint testamentom nélkül való özvegy. […] a testamentum tétel nélkül való özvegyre kell sz|llani férjinek minden felkelhetőinek.”150

Ez összecseng a Tripartitum m|r fentebb idézett rendelkezésével, amely szerint „a gyermekek és végrendelet h|trahagy|sa nélkül elhalt férjnek összes ingó javai, […] feleségére h|ramlanak.”151 Hogy ez a terve sikerült-e, leveleiből nem derül ki (ön-életír|sa pedig ezekről az évekről m|r hallgat.) Fennmaradt végrendeleteiben nincs utal|s sem Teleki Krisztin|ra, sem férje végrendeletére.

KÖVETELÉSEK HORVÁT ANDRÁS ÖZVEGYÉTŐL

Bethlen Kata leveleiben többször szól egy esetről, amikor nem elszenvedője, ha-nem aktív résztvevője volt egy csal|don belüli vagyoni vit|nak; mégpedig az 1752 janu|rj|ban152 elhunyt Horv|t Andr|s özvegyét, Teleki Borb|l|t (Teleki József uno-kahúg|t) érintő követelések ügyében. Bethlen Kata nemegyszer együttérzéssel beszél megözvegyült rokon|ról és sorsközösséget érez a rokonainak kiszolg|ltatott özvegy ir|nt, akit – a levelek hom|lyos utal|sai alapj|n – a teljes elszegényedés és eladósodotts|g fenyegetett:

„Nem lehet kiírni micsoda boldogtalans|gra jutott az a h|z. M|r is senki szav|t nem fogadja |ngyom-asszonynak, […] Tal|n földönfutóv| akarj|k tenni, de tudj|k meg, hogy vagyon egy Istene és egy kir|lynéja. […] ha ő felsége csud|latosképpen nem igazgatja meg azt az h|zat, példa lészen ebben a haz|ban, mivel a sincsen, ki tan|csot adjon.”153

Az unokahúg|t ért bajt külön tetézte a nagy felh|borod|st keltő eset, hogy m|jus hetedikén egy rablóbanda rajtaütött az özvegy udvarh|z|n: „éjtszaka felverték, amit kaphattak, hirtelen elvitték, mag|t is elvitték, péld|san meghurcolt|k.”154 A sorozatos tragédia ellenére Bethlen Kata – többekkel együtt – executióval volt kénytelen köve-teléseit behajtani. Annyi rugalmass|got tanúsított, hogy Horv|thné kérésére meg-

148 Uo., 492-494. 149 „e mellett minthogy a méltós|gos fiú |gnak is lehetne ebben jövendőben eshető k|ra, én bizony ő kegyelmével meg nem békélem” 150 Uo., 493. 151 WERBŐCZY, i. m. 143. 152 Teleki L|szlónak írt levél 1752. janu|r 25. = Uo., 375. 153 Teleki L|szlónak írt levél 1752. febru|r 11. = Uo., 378. 154 BETHLEN Kata, i. m., 1984, 214.

140

v|rta 1753. húsvétj|t,155 illetve l|nya esküvőjét („nem akarv|n mostani örömiben |ngyom-asszonyt megszomorítani”156). Ny|r elején azonban megtörtént az adóss|g-rendezés: a levelek szerint a követelések fejében lefoglalt|k a csal|d bizonyos jó-sz|gait.157 Az eset arra vil|gít r|, hogy a vagyonvédelem nem csak önvédelmet jelentett, hanem adott esetben a követelések hathatós rendezését is. Az erről szóló sorok hum|numról, a lehetőségekhez képest nagy rugalmass|gról és együttérzés-ről tanúskodnak Bethlen Kata részéről, de követeléseit ennek ellenére ő is behajtot-ta özvegy, meghurcolt rokon|n.

PEREK ÉS VITÁK A TELEKI CSALÁDON KÍVÜL

A Teleki csal|d egyes tagjaival élethosszig folytatott pereskedés mellett Bethlen Kat|nak a csal|don kívüli t|mad|soktól is meg kellett védenie a r| bízott vagyont. Hol hat|rperekben m|s birtokosokkal,158 hol adóügyekben a kamar|val159 kellett összekülönböznie. A pereket saj|t megl|t|sa szerint mindig igyekezett úgy folytatni, hogy „nehogy most közelebb én s annakut|nna a méltós|gos família k|rt valjon ben-ne.”160 Nem egy ízben ura régebbi pereit kellett folytatnia, péld|ul amikor 1747-ben „valami Szegedi nevű némberek” perelték „a mlgos Teleki famili|t Ol|h-Újfaluban lévő porcziósk|ért, melyet most én bírok.” 1753-ban olyan pénzösszeg miatt kellett – ezúttal Teleki Krisztin|val együtt – pert folytatnia, amelyet egy bizonyos Inczédi Gergely még Vajda Péternél hagyott, aki Teleki Józsefet fi|v| fogadta és örökösévé tette; így az adóss|g Teleki Józsefre, majd örököseire sz|llt. Olykor a vagyonvéde-lemre az |llammal szemben volt szükség. 1753-ban a sorostélyi mellett holdvil|gi quartélyt is rendeltek egy-egy tisztnek.161 Újfaluban is „egy hadnagy quartélyul ren-deltetett” telket saj|tított ki a viceisp|n, és a cseretelek ügyében írt Teleki L|szlónak, „minthogy az portio jövendőre a méltós|gos Teleki famili|t illeti.”162

Összességében elmondható, hogy a vagyon miatti pereskedések, egyezkedések, követelések rendezése élethosszig tartó terhes feladatot jelentett Bethlen Kat|nak. A felsorolt péld|k a jelenség |ltal|noss|g|t is érzékeltetik: a levelek és az önéletír|s lapjain egy birtokaikért foggal-körömmel harcoló, szinte szünet nélkül pereskedő főnemesi képe rajzolódik ki. Ellenpéld|t is tal|lunk: Bethlen Kata szűkebb csal|dj|t, a Bethlen csal|d S|muel |g|t sem vagyoni, sem személyes ellentétek nem érintet-ték, sőt a testvérek az egym|s melletti ki|ll|s és a beteg|pol|s szép péld|it nyújtot-t|k.

155 Teleki L|szlónak írt levél 1753. |prilis 14. = Uo., 398. 156 Thuróczi Józsefhez írt levél, 1753. |prilis 25. = Uo., 401. 157 Thuróczi Józsefhez írt levél, 1753. m|jus 24. = Uo., 411. 158 Teleki Ád|mnak írt levél, 1739. december 16 = Uo., 304–305. 159 Teleki S|ndornak írt levél, 1740. m|rcius 2. = Uo., 305. 160 Teleki Ád|mnak írt levél, 1748. janu|r 30. = Uo., 339. 161 Teleki L|szlónak írt levél, 1753. augusztus 27. = Uo., 418. 162 Teleki L|szlónak írt levél, 1753. szeptember 1. = Uo., 419.

141

LEVELESLÁDÁK, JOGI IRATOK KEZELÉSE

Ellentétben azzal, hogy Bethlen Kata szerint Teleki József hal|la előtt „mindenek-ben kív|nt jó rendben hagyni”,163 a n|la meglévő csal|di levelesl|d|k sors|t nem rendezte el. Ezek a levelesl|d|k létfontoss|gúak voltak a csal|d vagyoni, jogi helyze-tének kezelése, a birtokok védelme ügyében; ezek rejtették a birtok- és címadom|-nyokat, osztoz|sokat, ad|svételeket, kölcsönügyleteket igazoló iratokat. B|rmikor szükség lehetett r|juk; esetleges visszatart|sukkal pedig b|rkit h|tr|nyos helyzetbe lehetett hozni pereskedés esetén.164

Teleki Józsefnél több levelesl|da volt. Egyrészt, mint (élete végén) legidősebb Teleki fivérnél a Teleki csal|d levelesl|d|ja fontos okiratokkal teli, pl. valószínűleg a grófi diplom|val,165 valamint első felesége, Osdolai Kun Borb|la révén a Kun és – Teleki Krisztina szerint, amit Bethlen Kata c|folt – a Rhédey csal|d levelesl|d|ja is.166 Ezeknek az őrzése, kezelése felelősséget, nagy tekintélyt és nem utolsó sorban bizonyos jogi j|rtass|got igényelt – a fiatal özvegy Bethlen Kata ez utóbbi tulajdon-s|goknak nem volt a birtok|ban. Teleki József mégsem fordított r| gondot, hogy hal|la előtt elrendezze a levelesl|d|k sors|t, gondatlans|g|val nem kevés konflik-tust zúdítva |rv|n hagyott felesége nyak|ba.

Bethlen Kata sz|m|ra az nem volt kérdéses, hogy a Teleki csal|d levelesl|d|it |t kell adnia a legidősebb atyafi, Teleki S|ndor kezébe. M|r Teleki József hal|la ut|n alig h|rom héttel szó esik az |tvételükről, amiben Bethlen Kata készségesen együttműködőnek mutatkozik.167 Az 1733 tavaszi levelek tanús|ga szerint azonban nem mindent tal|lt meg az özvegy: az alm|riumban |lló levelesl|d|kat hi|ba adja |t, bizonyos decretumok hi|nyoznak belőlül.168 Egy |prilisi levél szerint péld|ul a grófi címet adom|nyozó levelet sem tal|lj|k, és a fiatal özvegy mentegetőzni kény-szerül a hanyags|g, rosszakarat v|djai ellen.169 Emellett az önéletír|s szerint 1734 októberében pedig tanúk előtt |tadta Teleki Krisztin|nak az őt illető, r| vonatkozó iratokat.170

A Rhédei csal|d levelesl|d|iról Bethlen Kata nem tudott.171 A Kun csal|d l|d|i-val sokkal összetettebb volt a helyzet, mint a Teleki csal|déval.

163 102. fejezet, BETHLEN Kata, i. m., 1984, 60. 164 Erre péld|nak felhozhatjuk a fent említett vit|t a csal|di ezüstök miatt Bethlen Kata és Teleki Krisztina között, melyben perdöntő bizonyíték volt – Bethlen Kata Cserei Mih|lynak írt levele szerint legal|bbis – az öreg Teleki Mih|ly testamentuma, csakhogy az sz|m|ra hozz|férhetetlen helyen, Teleki S|ndorn|l volt. BETHLEN Kata, i. m., 1922, 336. 165 Bethlen Kata levele Teleki S|ndornak, 1733. |prilis 8. = Uo., 268. 166 173-176. fejezet, BETHLEN Kata, i. m. 1984, 123–131. 167 Levél Teleki Ád|mnak, 1732. november 19. = BETHLEN Kata, i. m., 1922, 256–257. 168 Levél Teleki S|ndornak, 1733. m|rcius 19. = Uo., 265. 169 „irja az Úr, hogy a grófi diplom|nak nem lehetett z|ros h|zból és z|ros l|d|ból elveszni. […] soha Isten lelkem idvességit ne adja, ha legkisebb levél is tőlem vagy elveszett, vagy elvész, mely a méltós|gos famíli|t illeti.”Levél Teleki S|ndornak, 1733. |prilis 8. = Uo., 268. 170 176. fejezet, BETHLEN Kata, i. m., 1984, 130-131. 171 „N|lam a Rhédei famili|nak soha csak egy vakarít|s levele sem volt, annak eddig semmi hírét sem hallottam.” 174. fejezet, BETHLEN Kata, i. m., 1984, 127.

142

„A Kun famíli|nak pedig levelesl|d|ja úgy vagyon, hogy idvezült édes uramn|l volt; […] azért vette keze al|, minthogy […] Kun Miklós úr […] a bornak szeretete mi-att gyakrabban alkalmatlan volt a maga jov|nak meggondol|s|ra, nehogy gondviseletlensége miatt a levelek elvesszenek. Mondotta […] ha a Kun Miklós uram fiai arra valók lésznek, mindj|rt kezekbe adja.”172

Mint egy 1736. június 19-én kelt hivatalos levél173 szerint két l|d|ról van szó: az egyikben levelek, a m|sikban köntösök és fegyverek voltak. A l|d|kra többen is igényt tartottak: a fiú-|g részéről Osdolai Kun Istv|n; a le|ny-|g részéről Bencenci Olasz Ferenc, Czegei Wass Miklós (bizony|ra Teleki Éva férje) és Vargyasi ifjabb Daniel Istv|n (valószínűleg Teleki Judit férje). Anyja révén Teleki Krisztina is érde-kelt volt a levelesl|d|k birtokl|s|ban. Bethlen Kata nehéz helyzetbe került, hiszen egy kényes jogi ügyben kellett a lehető legjobban elj|rnia. A l|d|k Teleki József hal|-la ut|n azonnal vita t|rgy|t képezték, amelyben Bethlen Kata a Teleki csal|d érde-keit kív|nta szem előtt tartani.174 Mint azt 1733 m|rcius|ban és |prilis|ban Teleki S|ndornak küldött leveleiben tiszt|zta, Teleki Krisztina, Daniel Istv|n és Kun Istv|n megtiltotta neki a l|d|k kiad|s|t, pedig „én bizony örömest kiadn|m, csak egyezné-nek ő kegyelmék rajta, ne bajoskodn|m véle.”175 M|r ekkor is mag|ra vonta a p|rtos-s|g v|dj|t,176 ami ellen szenvedélyesen tiltakozott. Az atyafiaknak 1736-ra sikerült egyezségre jutni, és – Teleki Kriszta kihagy|s|val, hiszen az őt illető leveleket mos-tohaanyj|tól 1734-ben m|r |tvette – a négy érintett félnek |tadta Bethlen Kata a l|d|kat, hivatalos tanúsítv|nyt |llítva ki róla.177 Erre szüksége is volt az özvegynek, mivel Teleki Krisztina több ízben is (pl. a M|ria Terézi|nak felírt 1745-ös kérvényé-ben178) azzal v|dolta meg őt, hogy a levelesl|d|k (ő a Rhédey csal|d l|d|it is sz|-mon kérte mostohaanyj|n) n|la vannak, és visszatartja őket tőle. Bethlen Kata egy levele szerint Teleki Krisztina v|dja az, miszerint Bethlen Kata a levelek visszatart|-s|val lehetetlenné teszi, hogy mostohal|nya megvédje mag|t, és így közvetett mó-don |rt neki.179

BIRTOKIGAZGATÁS

A vagyonvédelem kötelessége, a gyakori pereskedés felelősségteljes folytat|sa mellett az özvegy legfontosabb kötelessége természetesen birtokainak hatékony, gondos igazgat|sa volt, aminek elmulaszt|sa esetén az erdélyi törvények szellemé-

172 Uo. 173 Uo., 128–129. 174„minthogy egyebekben, úgy ez ir|nt is akarok s méltós|gos Teleki urak tan|cs|val élni.” Levél Daniel Istv|n-nak, 1732. december 1. = BETHLEN Kata, i. m., 1922, 260. 175 Levél Teleki S|ndornak, 1733. m|rcius 19. = Uo., 265 –266. 176 „írja az úr, hogy én a fiú-|gnak kiv|nok favoriz|lni” Levél Teleki S|ndornak, 1733. |prilis 8. = Uo., 269. 177 BETHLEN Kata, i. m., 1984, 127. 178 173. fejezet, uo., 123. oldal 179 „ezt a fagarasi h|zat ő kegyelmétől perlik s m|r szintén vesztőfélben vagyon s leveleit ki nem akarom adni” – írja Teleki L|szlóhoz, 1753. m|jus 24. = BETHLEN Kata, i. m., 1922, 408.

143

ben ak|r el is perelhették az örökösök tőle a birtokot.180 Az önéletír|s 1742-től kezdődő m|sodik, naplószerű folyamatoss|ggal (illetve legtöbbször ink|bb annu|riumként) írt részében gyakoriak a termésről, hozamról, időj|r|sról szóló megjegyzések.181 M|skor szinte gazdas|gi feljegyzéshez hasonlóan, tömören és szinte v|zlatosan sz|mol be az abban az évben esett k|rokról.182 Esztétikailag ezek a gyakori bejegyzések nem tesznek jót az önéletír|s szövegének: szétzil|lj|k a szer-kezetét, érdektelenné sov|nyítj|k a személyes történetet. De a misztikumba hajló imaszövegek és a csal|di viszonyok kemény |br|zol|sa mellett ezek a sorok érzé-keltetik legink|bb Bethlen Kata személyének gyakorlatias oldal|t. Ezek alapj|n elmondható az özvegyről, hogy b|r im|dkozó lelke sokszor Istennél, szenvedő teste pedig a beteg|gyban volt; de józan szelleme nem tévesztette szem elől a r|bízott vil|gi javakat.

Az összefoglaló jellegű, éves gyakoris|gú bejegyzések elégtelenek a birtokigaz-gat|s z|rt rendszerének részletes vizsg|lat|hoz. A gazd|lkod|s gyakorlati ir|nyít|-s|t a jósz|gigazgatók végezték. Bethlen Kata jósz|gigazgatója és bizalmas ügyintézője a m|r említett Turóczi József volt. Az özvegy neki írt h|rom fennmaradt levele183 nagyobbrészt perekről és egyéb kivételes ügyekről szól, így ezek szintén nem nyújtanak betekintést a birtokigazgat|s mindennapjaiba. Egy-két részlet azonban azt mutatja, hogy Bethlen Kata, ha szükséges volt, praktikus kérdésekben is ön|llóan tudott utasít|sokat adni, intézkedni.184 M|skülönben a fennmaradt leve-lezés bőséges forr|sként mutatja be a birtokigazgat|s egyik oldal|t: a Teleki-birtokrendszerrel való gazdas|gi kapcsolatokat. Az erről szóló levelek arról győz-nek meg minket, hogy ez rendszerszerű, kölcsönös és mindennapi volt.185

A levelezés gazdas|gi oldal|nak gyakran visszatérő tém|ja a mesteremberek, szakmunk|s jobb|gyok „|tdolgoz|sa” az atyafiak birtokai között. Teleki József te-metése ut|n rögtön, 1733 tavasz|n m|r szíjgy|rtókról, kőművesekről,186 cserépve-tőkről187 folyik a levelezés Bethlen Kata és Teleki Ád|m között. Később is hol a fazekas|t és az asztalost188 küldi Teleki L|szlóhoz, hol az üvegest,189 hol a mészége-

180 TRÓCSÁNYI, i. m., 2005, 80. 181 Erre jellemző példa az 1744-es esztendő összefoglal|sa: „A jelen való 1744-ik esztendőben m|sokkal együtt a föld termése szűkön volt énnékem is, úgyhogy ha felvészem és jól megszemlélem a költést, úgy tetszik, hogy fogyat-koz|s nélkül érnem nem lehetne (ha tetszik Istennek életem) a földnek jövendő termését.”163. fejezet, BETHLEN Kata, i. m., 1984, 116. 182 pl. 187. fejezet, uo., 152–153. 183 ezek keltezése: 1753. |prilis 25.; 1753. m|jus 24.; 1758. m|jus 24. 184 „Az hol eleget legeltessenek a lovak, szabadon kell j|ratni, ha pedig jó fű nincsen, czöveken is ink|bb jó fűben kell őket j|rtatni, hogy a sok j|r|s ut|n valamit épülhessenek”;184 „a marh|kot most sem indíthatom ki a bornyúk gyengeségek miatt, ink|bb szén|t adatok a teheneknek” Uo., 411. 185 Azonban a fennmaradt levelezés egyoldalús|ga (jelesül az, hogy pl. a saj|t fivéreihez írt levelei eddig isme-retlenek) óvatoss|gra int abban a tekintetben, hogy túlzottan |ltal|nosító következtetéseket fogalmazzunk meg Bethlen Kata gazdas|g|val kapcsolatban. 186 Levél Teleki Ád|mnak, 1733. febru|r 9. = Uo., 264–265. 187 Levél Teleki Ád|mnak, 1733. m|jus 11. = Uo., 275. 188 Levél Teleki L|szlóhoz, 1750. augusztus 1. = Uo., 358. 189 Levél Teleki L|szlóhoz, 1750. augusztus 31. = Uo., 359.

144

tőt,190 amikor nélkülözni tudja a munk|jukat. Erről a rendszerszerű gyakorlatról hasonló képet alkothatunk, mint az inasok – varrók, szak|csok, kertészek – eseté-ben. Egyrészt a szaktud|s rendszeres megoszt|s|ról van szó a birtokok, uradalmak között. Némely esetben, ha gyakorlatilag kivitelezhető volt, egy-egy szakember két helyre is dolgozott p|rhuzamosan.191 M|srészt kitűnik a jobb|gyi |llapot személyi kötöttsége, hiszen nemegyszer nagyobb lélegzetű munk|kat kellett uraik parancs|-ra otthonuktól t|vol elvégezni. Bethlen Kata igyekezett védeni jobb|gyait a túlzott kiszolg|ltatotts|gtól, és figyelembe vette személyes |llapotukat.192 Speci|lisabb szakemberből olykor hi|ny volt, és előfordult, hogy az atyafiak segítettek egym|s-nak ak|r Erdélyen kívül is szakmunk|st keresni. Bethlen Kata 1743-ban péld|ul abban kéri Teleki L|szló segítségét, hogy frissen elkészült hévízi papírmalm|hoz „ne sajn|ljon egy papiros csin|ló mester-ember szerzésében munk|s lenni” a „fel föl-dön”.193

A szakemberek mellett terményeknek, termékeknek birtokok közötti |raml|s|-ra is – ad|s-vétel vagy atyafis|gos szolg|lat révén – l|thatunk péld|t. A megnevezett anyagi javak mennyisége érzékelteti a birtokok és a termelés méreteit. Egy ízben péld|ul Teleki L|szló sz|m|ra tesz félre a holdvil|gi bortermésből 328 vederrel;194 r| h|rom évre annyit, hogy tíz szekeret kér a sz|llít|s|hoz.195 1755 nyar|n 8000 zsindelyt küld unokaöccsének ingyen, „mert én is sokszor sok v|s|rl|sokkal terhelem kedves menyem-asszonyt s tal|m el is felejtek benne, amit megkellene fizetni.”196 A jó viszony jeleként olykor a gazd|lkod|sban is segítséget nyújtottak egym|snak. Pél-d|ul Bethlen Kata sertései egy ízben Gernyeszegen telelhettek, ami neki „igen jól esett, mert ha úgy lett volna, hogy itt teleljenek, tal|m mind megdöglött volna.”197 Nem szorosan vett gazdas|gi szolg|ltat|s volt, de a konyhai-h|zt|ji szívességeken túlmutatott az is, amikor Haller P|l Teleki L|szlótól„ a vadasketiben egy tuczat ele-ven vad kecskét”198 kért.

A levelezés teh|t a birtokigazgat|st tekintve is ugyanazt a képet sejteti, mint a női feladatok esetén: ezer sz|llal összekapcsolódó, együttműködő, egym|ssal aktív kapcsolatban |lló nagybirtokokat l|tunk. Ez a kapcsolat lehetett egyfelől kereske-

190 Levél Teleki L|szlóhoz, 1754. október 24. = Uo., 461. 191 „Az üveges most itt dolgozik. […] Én őtet addig is jó szívvel lebocs|tom, ott elvégezvén a dolg|t az üvegek v|s|rl|s|ban, jőjjön vissza ide. Annkut|nna ismét kedves Öcsém-uramhoz lebocs|tom, hogy egym|sut|n folyjon mind az én, mind a kedves Öcsém-uram dolga.” Uo., 359. 192 Erre példa – amennyiben nem csak üres kifog|sok sora Teleki Ád|m felé – a következő levélrészlet: „Az mi az peczér dolg|t illeti követem az Urat, hogy nem szolg|lhatok benne, mivel az én peczéreim közzül kettő itt-való h|zas, h|ztartó, gyermekes emberek, nem valami helyből helybe nyaraló czig|nyok, kik is nem könnyen mozdul-nak ki magok helyekből. A harmadik pedig ifjú legény, az pedig azt mondja, hogy mihelyst m|snak adom, ő bizony mindj|rt elszökik és igy megitélheti az Úr, hogy éppen nincs mód benne, hogy ezir|nt az Úrnak szolg|lhassak.” Levél Teleki Ád|mnak, 1733. szeptember 19. = Uo., 279. 193 Levél Teleki L|szlóhoz, 1743. október 1. = Uo., 329. 194 Levél Teleki L|szlóhoz, 1750. október 26. = Uo., 361–362. 195 Levél Teleki L|szlóhoz, 1753. november 5. = Uo., 431. 196 Levél Teleki L|szlóhoz, 1755. augusztus 4. = Uo., 478. 197 Levél Teleki L|szlóhoz, 1755. |prilis 12. = Uo., 474. 198 Levél Teleki L|szlóhoz, 1753. november 9. = Uo., 433.

145

delmi, teh|t termékek cseréje vagy ad|s-vétele; lehetett puszt|n a jó atyafis|got bizonyító kölcsönös szolidarit|s jele; de nemegyszer szükségszerű, egym|sra köl-csönösen r|szoruló birtokokat l|tunk, akik szakembereket, gazdas|gi szolg|ltat|-sokat adnak egym|snak.

JOBBÁGYOK IRÁNYÍTÁSA

A földesúri feladatkör |llandó, nagyon fontos eleme volt a jobb|gys|g igazgat|sa, hiszen a termelés a nagybirtokokon nagy részben a jobb|gyi munk|kon és szolg|l-tat|sokon alapult.199 A szakemberekről, mesteremberekről fentebb m|r szó esett. Az, hogy munk|jukra rendszeresen szükség volt, és hogy a nagybirtok el tudott tartani egy ilyen mesterember-g|rd|t, mutatja Bethlen Kata birtokainak fejlettségét és méretét. De a szakemberek munk|j|nak ir|nyít|sa – b|r a birtokok közötti meg-oszt|suk miatt a levelezésben hangsúlyos a jelenlétük – a jobb|gyakkal kapcsolatos feladatoknak csak egy kis szelete.

Elő-előkerül a levelezésben egy-egy jobb|gy büntetőügye is. Rögtön férje hal|la ut|n, 1732 decemberében olvashatunk egy kőv|rvidéki rabosított jobb|gyasszo-ny|nak ügyéről.200 A következő év tavasz|n egy Sztojka nevű felső|rp|si jobb|gy verte hal|lra a feleségét, majd megszökött.201 A leggyakoribb téma a levelekben a jobb|gyszökések gondja. Ez a XVIII. sz|zadi Erdélyben t|rsadalmi jelenség volt, amely m|r a fejedelmi korban, de különösen a R|kóczi-szabads|gharc ut|n súlyos problém|v| v|lt, összefüggésben a k|rp|t-medencei migr|ciós folyamatokkal. A korabeli vélekedés szerint ennek leggyakoribb oka a jobb|gyszolg|ltat|sok ar|ny-talans|ga lehetett: a szolg|lattal túlterhelt jobb|gyok hagyt|k maguk mögött földje-iket.202

Bethlen Kata egy 1748-as levelében különösen részletesen vallott jobb|gyaival kapcsolatos elveiről és a velük való kapcsolat|ról. A levél apropój|t az adta, hogy sorostélyi jobb|gyai panaszra mentek Teleki Ád|mhoz, majd Teleki S|ndorhoz. Bethlen Kata sógor|nak így írja le személyes hozz||ll|s|t a jobb|gykérdéshez:

„mindenkor szorgalmatos gondom volt arra, hogy a tiszteim az emberekhez kegyetlenséggel ne légyenek, […] s tal|n |rtottam is ma-gamnak avval, mert észre vették, hogy a fenyegetés megvagyon, de sok féle gonoszs|gokért illendő büntetések nincsen. De ha mégis ebben a vakmerőségben és engedetlenségben elébb mennek, nem lehet, hogy természetem és akaratom ellen való keménységhez ne kezdjek. […] Én tőlök csak egy ór|val is több szolg|latot nem kév|nok, […] egyéb te-herrel is őket soha terhelni nem kév|ntam. Sőt a mit könnyebbségekre eddig is felgondolhattam, elkövettem,[…] m|soknak is őket terhelni

199 Erdély története II, szerk. MAKKAI L|szló, SZÁSZ Zolt|n, Budapest, Akadémiai, 1988, 975. 200 Levél Teleki S|ndorhoz, 1732. december 16. = BETHLEN Kata, i. m., 1922, 260–261. 201 Levél Teleki S|ndorhoz, 1733. |prilis 8. = Uo., 271. 202 Erdély története, i. m., 975–976.

146

nem engedem s ha valakitől valami b|ntod|sok esik, csak megtudhas-sam, orvosolni igyekezem.”203

Bethlen Kata nem egyszer érvel egy-egy vit|s ügyben azzal, hogy a jobb|gyokat kímélni kell, különösen szűkösebb sov|ny termés esetén.204 Igyekezete ellenére a jobb|gyszökések rendszeresek voltak az ő birtokain is. Ezekről az esetekről |ltal|-ban t|jékoztatja az atyafis|got; leírja a jobb|gy lehetséges tartózkod|si helyét, és segítséget kér az elfog|sukhoz. Hasonló hír esik pl. a hévízi kőművesről,205 a szintén hévízi Jancsó Gyurk|ról, aki a szabómesterségbe akart beletanulni,206 és két újfalusi jobb|gyról, akiket szökés közben elfogtak és Udvarhelyen tömlöcbe tettek.207

A levelezés és az önéletír|s szerint Teleki Ád|m Bethlen Kat|val való szüntelen ellenségeskedésének egy eszköze volt, hogy megprób|lta szétzil|lni a jobb|gyaival való kapcsolat|t: eskettetni ellene és felbujtani a „szegénységet”, vagy egyenesen mag|hoz csalogatni, szöktetni a jobb|gyokat. Kirívó eset volt az, mikor kercesórai pusk|sok Opr|n Ilie nevű sorostélyi jobb|gy|t 1745-ben „elszöktették éjszaka mar-h|stól, mindenestől.”208 1748-ban pedig Teleki Ád|m „egy néh|ny embert mag|hoz hívatv|n ígérte nekik gr|ci|j|t, […] mellyel annyira felültette a méltós|gos úr őket, hogy ez m|i napig is nékem engedelmeskedni nem akarnak.”209 Ez az eset nem volt példa nélküli. 1753 tavasz|n, Teleki Krisztin|val való pereskedésének kiújul|sa közepette szükségét érezte, hogy a következőkre utasítsa Turóczi Józsefet: „hogyha valaki eskettetni fogna ir|ntam, mindj|rt tegyenek hírt.”210

Az önéletír|s szerint az 1748-as ügyben Teleki S|ndor – mint csal|dfő – egyér-telműen Bethlen Kata mellé |llt. Ez jó példa azokra az esetekre, amikor sógora be-töltötte a famíli|n belüli bír|skodó, döntéshozó szerepét. A nagycsal|d mint ősi jogi entit|s a gyakorlatban még létezett, és ha lehetett, maguk között oldott|k meg a nézeteltéréseiket – elfogadva a legidősebb férfi csal|dtag tekintélyét. Teleki S|ndor osztotta sógorasszonya véleményét, miszerint Teleki Ád|m „helytelenül cselekedett vélek; mert a parasztember olyan, mint a sebes |rvíz, amely valamerre mégyen, ron-t|st csin|l”211 Az Önéletír|s szerint a csal|dfő „ellenem fell|zasztott jobb|gyimnak lecsendesítések ir|nt parancsolt.”212 Ebben az |ltal|nos csal|di érdek (a birtokok zavartalan működése) mellett az |ltal|nos t|rsadalmi érdek is megmutatkozott: a földbirtokosok közötti szolidarit|s a jobb|gys|ggal szemben. Nem volt hajlandó ezt a két érdeket személyes okoknak al|vetni.

203 Levél Teleki S|ndorhoz, 1748. október 22. = BETHLEN Kata, i. m., 1922, 346–347. 204 pl. mikor férje hal|la ut|n az ő remetei birtok|n akart|k elsz|ll|solni az úri rendeket. Uo., 253. 205 Levél Teleki S|ndornak, 1730. június 2. = Uo., 243. 206 Levél Teleki L|szlónak, 1746. július 26. = Uo., 332. 207 Levél Teleki L|szlónak, 1755. július 26. = Uo., 456. 208 Levél Szkórei Józsefnek, 1745. m|rcius 29. = Uo., 325. 209 Levél Teleki S|ndorhoz, 1748. október 22. = Uo., 345. 210 Levél Turóczi Józsefnek, 1753. m|jus 24. = Uo., 410. 211 194. fejezet, BETHLEN Kata. i. m. 1984., 164–165. 212 195. fejezet, uo., 165–166.

147

4. CSALÁDI ÉRZELMEK ÉS GAZDASÁGI HATÉKONYSÁG

Amellett, hogy a nagycsal|d tagjait gazdas|gi, vagyoni, jogi érdekek és ellenér-dekek fűzték egym|shoz, kapcsolataiknak természetesen volt személyes oldala is. A kettő a legtöbbször összemosódott. Igazi konfliktus akkor adódott, ha a gazdas|gi érdekellentét személyes ellenségeskedéssé fajult, ami lehetetlenné tette a konstruk-tív együttműködést. Az előbbi fejezetekből tal|n kiderült, hogy Bethlen Kata és a Telekiek kapcsolat|ban több péld|t is l|thatunk erre – de ennek ellentétére is.

Ifjabb Teleki Mih|lyról, Teleki József unokaöccséről péld|ul hi|ba írta az önélet-író, hogy „kedves férjem holta ut|n énnékem sok ideig kemény h|borgatóm” volt; amikor 1745-ben – húga, Teleki Borb|la közvetítésével – ki akart békülni Bethlen Kat|val, t|rt kapukat tal|lt: „tiszta szívvel s nagy örömmel l|ttam.”213 A békülés az utolsó pillanatban történt: szeptember tizedikén egy lakodalomból visszatérve Hévízen, Bethlen Kat|n|l meghalt.214 Sógor|ról, Teleki S|ndorról, akivel – mint azt több ízben bemutattam – sz|mtalan konfliktusa volt, elismerően jegyzi meg önélet-ír|s|ban, hogy magatart|sa mentes volt a kicsinyes személyeskedéstől.215

Teleki Ád|mmal éppen ellentétes volt Bethlen Kata kapcsolata. Anyagi érdekel-lentéteik hamar személyesbe csaptak |t: m|r 1733 m|jus|ban Szebenben – egye-sek szerint részegen – Teleki Ád|m nekirontott Bethlen Kat|nak;216 a következő évben a Guberniumba beadott memorialis|ban pedig „tekervényes mesterségűnek” titul|lja (mag|n|l mindössze p|r évvel idősebb) nagynénjét.217 Kapcsolatukban a személyes ellentét felülírt minden gyakorlatias szempontot: kölcsönösen nem vol-tak hajlandók a birtokigazgat|si kötelezettségeikből fakadó minim|lis együttműkö-désre sem. Bethlen Kata özvegysége első éveiben – az udvariass|g szab|lyait éppen betartva – szabot|lta a Teleki Ád|mmal való gazdas|gi együttműködést: h|zait nem adta neki bérbe,218 mesterembereinek egy részét (pl. cserépvetőt, pecért, kőműve-seket) ismételt kérésre sem volt hajlandó |tküldeni hozz|,219 sőt még vir|ggyöke-reket sem küldött.220 A kapcsolat Teleki Ád|m részéről sem volt együttműködő és korrekt: a jobb|gyok felbujt|sa kifejezetten a földesúri birtokgazdas|g alapjait t|-madta.

Teleki Ád|m anyj|val, a szintén hasonló időszakban, 1731-ben megözvegyült Teleki P|lné Vay Kat|val jó maradt a kapcsolata. Özvegy sógornője a hirtelen r|t|-

213 169. fejezet, uo., 120–121. 214 Levél Teleki L|szlóhoz, 1745. szeptember 11. = BETHLEN Kata, i. m., 1922, 327–328. A kort|rsak mérgezésre gyanakodtak: Levél Teleki L|szlóhoz, 1745. november 12. = Uo., 329. 215 „Gróf Teleki S|ndor uram, minthogy természete szerént is kemény ember, valamit lehetett, ellenem is kemé-nyen véghezvitt: de soha nem hallottam, hogy híremben és nevemben legkisebben is kív|nt volna mocskolni.” 127. fejezet, BETHLEN Kata. i. m. 1984., 73. 216 Levél Teleki P|lné Vay Kat|nak, 1733. m|jus 4. = BETHLEN Kata, i. m., 1922, 273. 217 Levél Teleki L|szlónak, 1734. |prilis 6. = Uo., 282. 218 Levelek Teleki Ád|mnak, 1734. janu|r 2.; febru|r 4. 219 Levelek Teleki Ád|mhoz, 1733. febru|r 9., m|jus 11., augusztus 11., szeptember 3., szeptember 19., 220 Levél Teleki Ád|mhoz, 1733. m|jus 11.

148

madó Teleki-atyafiak között megprób|lta oldani Bethlen Kata mag|ny|t és idegen-ségét.221

Teleki Ád|mhoz hasonlóan222 Teleki Krisztin|val is nagyon rossz viszonya volt Bethlen Kat|nak. A hosszú pereskedés személyes hitelront|ssal, r|galmaz|sokkal volt teli. Teleki Krisztina 1753-ben az udvarba beadott instanti|j|ról Bethlen Kata így ír: „Mely hazugs|gokkal teljes, éktelen instantia volt az is. […] rövid stylussal ann|l nagyobb mocskoltat|st ki nem lehetett volna tenni. Az is benne volt, hogy mintha bor-dély h|zból jött asszony-ember lettem volna[ …]”223 A becsületront|s Bethlen Kata félelme szerint hat|sos volt. 224 Jól érzékeltetik, hogy mennyi ellenszenvvel, gyűlö-lettel, félelemmel telítődtek ezek a kapcsolatok. Nem hi|ba írta Bethlen Kata: „mind-ezen sok gonoszs|gai Toldiné asszonyomnak m|r lelkemig hatottak.”225 – a mondat összecseng e panasszal: „Teleki Ád|m úrtól való lelkemig béható méltatlan mocskol-tat|som.”226

Ezen „mocskoltat|soknak” az ellenpontjaival is tal|lkozhatunk Bethlen Kata és a Telekiek kapcsolat|ban. Horv|th Andr|sné Teleki Borb|l|val sok|ig jó személyes viszont |polt. Ő közvetítette az özvegy felé Teleki Mih|ly békülési sz|ndék|t annak hal|la előtt,227 és a levelek szerint férjével nem egyszer időztek n|la.228 1751-ben viszont m|r arról értesülünk, hogy pénzzel tartoztak Bethlen Kat|nak.229 A köl-csönügylet éket verhetett az „atyafis|gos egyezségbe” (melyekről fentebb m|r esett szó).230 Horv|th Andr|s 1752. elején meghalt,231 abban a m|jusban hurcolt|k meg

221 „Az Asszony szép atyafis|gos levelét nagy szeretettel vettem. Én rólam, igen megal|zott, boldogtalan |rv|ról való megemlékezéseért kív|nom, az én Istenem […] |ldja meg. […] Megvallom, ezen levele az Asszonynak az én sok terhes b|natomtól megsebesedett szivemet megenyhitette.”Levél Vay Kat|hoz, 1733. m|jus 4. = BETHLEN Kata, i. m., 1922, 273. 222 Érdekes p|rhuzam, hogy mind Teleki Ád|m, mind Teleki Krisztina esetében leír egy-egy hasonló epizódot 1734-ből és 1752-ből: „M|r egész reménséggel örült gróf Teleki Ád|m uram, hogy én minden bizonnyal megha-lok, minden éjszak|ra szolg|j|t küldötte titkon a faluba, hogy mihelyen meghalok, vigye meg szapor|n az örven-detes hírt Szebenbe.” 120-121. fejezet, BETHLEN Kata i. m., 1984, 69–70. [Teleki Krisztina] „ugyanazon súlyos betegségemben küldi ide, Fogarasba az szolg|j|t elő, hogy l|togat|somra jőne, ha terhemre nem lenne. […] Pénteken ebéd ut|n idejött, l|tv|n, hogy nehezen vagyok ugyan, de oly form|n lehetvén ítélni, hogy még sok|ig nyomorgok és kív|ns|ga szerint ki nem nyújtóztathat, keserűséggel szombaton ebéd ut|n elment. […] Egy úri atyafij|nak, amely ir|nt is úgy vélekedem, hogy tan|csolta, hogy nyújtóztatni jöjjön ide, mindj|rt megírta, hogy visszament, mert még sok|ig el fogom vinni.” BETHLEN Kata, i. m., 1922, 213–214. 223 Levél Teleki L|szlónak, 1753. m|jus 24. = Uo., 407. 224„mind becsületemnek megsértődése, mind pedig megk|rosíttat|somra nézve […], hogy orvosl|s|t tan|lhassam, ahoz sem lehet reménységem.” Levél Thuróczi Józsefhez, 1753. m|jus 24. = Uo., 409. 225 Levél Teleki L|szlóhoz, 1753. m|jus 24. = Uo., 408. 226 127. fejezet, BETHLEN Kata i. m., 1984, 73. 227 169. fejezet, uo., 120–121. 228 pl. Teleki L|szlónak írt levél, 1734. július 7. = BETHLEN Kata, i. m., 1922, 283–284. 229 Levél Teleki L|szlónak, 1751. június 27. = Uo., 368. 230 Mert én minden erőmmel, sőt erőm felett is kív|ntam sokaknak szolg|lni, aty|mfiainak s jóakaróimnak, és kölcsön néha, ami keveset lehetett, adtam is ki: de azokat mikor szükségtől visszakív|ntam vagy kív|nom, azokért énnékem többire mindenkor meggyűlöltetésem és megvettetésem esett…” 216. fejezet, BETHLEN Kata i. m., 1984, 198–199. 231 Levél Teleki L|szlónak, 1752. janu|r 25. = BETHLEN Kata, i. m., 1922, 275–277.

149

az özvegyet „az istentelen tolvajok”.232 Bethlen Kata ennek ellenére a tőle telhető tapintattal ugyan, de behajtotta az özvegyen és csal|dj|n az adóss|got.

A legjobb kapcsolatot a Teleki csal|d tagjai körül Bethlen Kata Teleki S|ndor fi|-val, Teleki L|szlóval (1710-1778) és annak feleségével, R|day Eszterrel |polt. Érde-kes ellentétet l|thatunk Bethlen Kat|nak a „kemény” természetű Teleki S|ndorral való feszült és a fia csal|dj|val való bensőségesen bar|ti viszonya között, úgy l|t-szik, a kettő nem befoly|solta egym|st. Teleki L|szló anyja, Bethlen Júlia Bethlen Kata unokatestvére volt, így férje révén és „saj|t jogon” is „Öcsém-uramnak” nevez-hette őt. Teleki L|szló csal|dj|val sokszor tartózkodtak Erdélyen kívül – ő alapította meg a Telekiek magyarorsz|gi |g|t –, így ez az egyre bizalmasabb kapcsolat jórészt levelezés útj|n bontakozott ki. Az ír|sbeli „t|rsalkod|suk” valóban oldotta a vidéki udvarh|zak csendes mag|ny|t,233 persze a személyes tal|lkoz|sok voltak az igaz|n ünnepi időszakok kapcsolatukban.234 A t|vols|g miatt h|l|s lehet az utókor: Beth-len Kata leveleinek jó része a h|zasp|r levelesl|d|j|ban maradt fenn.

A köztük lévő kapcsolatot több szempontból bemutattam m|r. R|day Eszterrel az özvegy grófnő az asszonyi feladatokról levelezett; nyomon követte a születő gyermekek sors|t, j|tékot csin|ltatott és küldött nekik. T|mogatta a h|zasp|rt a Teleki S|ndor hal|la ut|ni osztozkod|s sor|n is. Teleki L|szlóval való személyes jó viszonya gyümölcsözőnek bizonyult Bethlen Kata egyh|zon belüli munk|ja kap-cs|n is.

Bethlen Kata a h|zasp|r révén pezsgő egy szellemi közeggel is kapcsolatba lé-pett. Ezt bizonyítj|k a gyakori könyvaj|ndékok, könyvküldözgetések egym|s kö-zött. Cím szerint említik a levelek Kegelius Tizenkét elmélkedését,235 az Igazs|g |ldotty|t236 és a Nemes ember, nemes asszony237 című népszerű munk|t, de sokszor cím nélkül köszönik meg egym|snak a levelekkel küldött könyveket. Bethlen Kata a h|zasp|ron keresztül a R|day csal|ddal is kapcsolatba lépett, a levelekben R|day P|l és P|lné, R|day Gedeon és Gedeonné neve is fel-felmerült.238 Az önéletíró Hun-garica könyv|r|ban R|day P|lnak Lelki hódol|s című könyve is megtal|lható volt, és a könyvt|r rekonstrukciój|t elvégző kutatók Bod Péter levelezése alapj|n hét olyan könyvet azonosítottak, amit R|day Gedeon, Teleki L|szló sógora küldött Bethlen Kat|nak.239 Összességében teh|t meg|llapítható, hogy Bethlen Kata szel-

232 Levél Teleki L|szlónak, 1752. m|jus 14. = Uo., 382–384. 233 „Hogy ilyen hosszasan terhelém kedves Öcsém-uramat magam dolg|val, atyafis|gosan követem, de bizony könyebbségemre esett, hogy megírhattam.” – z|rja péld|ul egyik levelét az özvegy Teleki L|szlóhoz írt levél, 1751. június 27. = Uo., 366–368. 234 „Isten tudja, micsoda nagy lelki csendességemre és örömömre vagyon én nékem, mikor kedves Öcsém-urammal s kedves menyem-asszonnyal együtt lehetek.”Teleki L|szlóhoz írt levél, 1753. m|rcius 19. = Uo., 393. 235 1734. július 7. = Uo., 283–284. 236 1743. december 30. = Uo., 319–321. 237 1751. december 21. = Uo., 370–372. 238 Pl. Teleki L|szlónak küldött levél 1735. október 23., 1742. |prilis; 1746. június 30., 1753. október 23.; 239 Bornemisza Péter Dominik|j|nak 3-dik része; Jasuita Paterek Titkai; Kulcs|r György Postill|ja; Szatm|r-németi Mih|ly Dominik|lis prédik|ciói; Rotterdami Rézmannak Az keresztyen vitességet tanito Kezben Viseleo Ko'nyvecskeie; Tofeus Mih|ly A Szent Solt|rok Resolutioja; K|rolyi-biblia (1685) = SIMON Melinda-

150

lemi környezetében – a n|la szolg|ló lelkészek mellett – kitüntetett helye volt Teleki L|szlónak és R|day csal|dnak. Bizony|ra nem véletlen, hogy a Bethlen Kata szemé-lyes életét és hétköznapjait jól ismerő Bod Péter egyedül őket említi a Teleki csal|d-ból halotti búcsúztató versében.240

Összefoglal|sként meg|llapítható, hogy Bethlen Kat|nak a Teleki-famíli|val, amely 23 éves kora óta vette körül őt, ellentmond|sos volt a kapcsolata. Az egzisz-tenci|lisan, jogilag és lelkileg romboló gyűlölködéstől a gyengéd, sőt szellemileg építő, csal|dias viszonyig az emberi kapcsolatok sok v|ltozat|ra l|thatunk péld|t. Ez természetesen csak egyik oldala az önéletíró csal|di életének, hiszen élete végéig rendkívül szoros és t|mogató viszonyt |polt fivéreivel és azok csal|dj|val, aminek bemutat|s|tól azonban most eltekintek. Jelen tanulm|ny célja kifejezetten a Teleki csal|d életének az ismertetése volt Bethlen Kata személyén keresztül, a kapcsolatok sokrétűségével és ellentmond|soss|g|val együtt. Nem szabad szem előtt téveszte-nünk, hogy az önéletíró, im|dkozó, könyvgyűjtő, mecén|s erdélyi nagyasszony alapvetően ebben a viszonyrendszerben élte tevékeny életét.

SZABÓ Ágnes, Bethlen Kata könyvt|r|nak rekonstrukciója, (A K|rp|t-medence koraújkori könyvt|rai II.) Szeged, Scriptum, 1997. 240 „Kegyesség szeretö H|z népet szeretett, / GROF TELEKI LÁSZLO ezért kedveltetett, / Az Aszszonnyal együtt véle betsültetett, / Mert Isten H|z|ban szentül tiszteltetett. / Öttsének, Menyének péld|s Egyességét, / Örömmel szemlélte, nyerte egésségét, / Ha vélek múlatott, üzte betegségét, / Gyakorlotta együtt vélek kegyességét” BOD Péter, Tiszta, fényes dr|ga bíbor = BETHLEN Kata, i. m., 1922, 549.

151

152

153

BAROS-GYIMÓTHY ESZTER MÁRTA

Házasságkötési szokások Csetneken az evangélikus és a katolikus anyakönyvek

tükrében 1730 és 1807 között

„Oly értelemben vagyunk hogy az hazassaghis Istennek rendelése, és annak ok|ért k|rhoztatv|n imit amot valo bujalkod|ssokat, az illendoe embereknek meg koel h|zasodniok, ha szuezességnek aj|ndéka ninczen n|lok: mert az par|zn|knak nintsen részek az Istennek orsz|g|ban”1 – olvashatjuk 1613-ból az „Öt szabad v|ros-nak …keresztyéni tudom|nyrol és hitről való Vall|s tétele”-i között. A h|zass|gköté-sek (nupcialit|s) komoly mércéje, tükre egy közösségnek: központi szerepet j|tszott a népesedési viszonyok alakul|s|ban, hiszen a reprodukció egyedüli elfo-gadott keretét biztosította, a létezés természetes velej|rója volt, nélküle az élet több évsz|zadon keresztül elképzelhetetlen volt. Az egyh|zak komoly szab|lyrendszert alakítottak ki, amelyben előírt|k többek között, hogy mely hónapokban és napokon lehet menyegzőt tartani, h|nyszor kell kihirdetni a h|zasulandó feleket a közösség előtt, h|ny tanút kell |llítani, meghat|rozt|k a legalacsonyabb h|zasod|si életkort, valamint még azt is, hogy szabad-e t|ncolni a mulats|gban stb.2

A h|zasod|si gyakorlat néh|ny jellemzőjét igyekszünk bemutatni a csetneki h|-zass|gi anyakönyvek3 segítségével. Vizsg|latunk t|rgy|t az evangélikus és a római katolikus h|zass|gkötési anyakönyvek képezik, a feldolgoz|s módszerét a csal|drekonstitúció adja.4 Jelen tanulm|ny a nem nominatív feldolgoz|s eredmé-nyeit mutatja be: az evangélikus keresztelési és temetési adatok jelentős része m|r felvételre került, a csal|dlapok fel|llít|sa is folyamatban van, a katolikus adatok feldolgoz|s|nak azonban még az elején |llunk. Annyi azonban m|r most tiszt|n

1 Emlékkönyv az Ágostai Hitvall|s negyedsz|zados évfordulója ünnepére. Írt|k A Tiszai Ágostai Hitvall|sú Evan-gélikus Egyh|zkerületi Miskolczi Jogakadémi|j|nak tan|rai, Miskolc, 1930, 91–92. Idézi még: J. ÚJVÁRY Zsu-zsanna, Polg|ri h|zass|gi szok|sok és erkölcs a XVI–XVII. sz|zadi Magyarorsz|gon = Ámor, |lom és m|mor: A szerelem a régi magyar irodalomban és a szerelem ezredéves hazai kultúrtörténete, szerk. SZENTMÁRTONI SZABÓ Géza, Bp., 2002, 67–83., 69. 2 A h|zass|g ut|ni élet középkori szab|lyoz|s|ról l|sd KATUS L|szló, Megvan az ideje az ölelésnek: A h|zasélet egyh|zi előír|sai a kora középkorban, Rubicon, 1998, különsz|m, 20–24. 3 Készülő PhD-dolgozat tém|ja a csetneki evangélikus népmozgalmi adatok csal|drekonstitúciós módszerrel történő feldolgoz|sa. Köszönettel és tisztelettel tartozom segítségükért Zim|nyi Vera professzor asszonynak és J. Újv|ry Zsuzsanna tan|rnőnek. 4 A csal|drekonstitúciós módszerrel Magyarorsz|gon az 1960-as évektől többen dolgoztak, péld|ul Kov|ts Zolt|n, Cs. Tóth Péter, Andorka Rudolf, D|nyi Dezső, D|vid Zolt|n, Benda Gyula, Faragó Tam|s, Őri Péter, Pakot Levente, Melegh Attila. A módszert ismerteti: ANDORKA Rudolf, A csal|drekonstituciós vizsg|lat módszerei, Történeti Demogr|fiai Füzetek, KSH, Bp, 1988.

154

l|tszik, hogy a katolikus bejegyzések sok esetben esetlegesek, forr|sértékük nem magas, így valószínűleg nem teszik lehetővé a módszer teljes végrehajt|s|t.

Tanulm|nyunk célja a katolikus és az evangélikus h|zasod|si jellemzők kimuta-t|sa az anyakönyvi bejegyzések segítségével: volt-e különbség a két egyh|zközség szok|srendszere között? Milyen a h|zass|gkötések szezonalit|sa, dinamik|ja? Volt-e és milyen mértékű h|zass|gi kapcsolat volt a két felekezet hívei között? Mennyire tartott|k be az egyh|zi előír|sokat a h|zasulandó felek? Mekkora volt az első h|zas-s|gok és az özvegyh|zass|gok ar|nya? H|ny évesen mentek a hajadonok először férjhez? Mekkora a területi exog|mia mértéke?

Az evangélikus anyakönyvek m|r a XVII. sz|zad végéről rendelkezésünkre |ll-nak, a katolikus anyakönyvek azonban csak 1734 decemberétől, így a kutat|s idő-hat|r|nak kezdetét az 1730. év, végét az evangélikus anyakönyvek adj|k: 1808 janu|rj|tól módosultak az egyh|zközségi hat|rok.5

CSETNEK OPPIDUM ÉS AZ EGYHÁZKÖZSÉGEK TÖRTÉNETE RÖVIDEN

A történelmi Gömör megyei Csetnek fekvése évsz|zadokon |t meghat|rozta a v|ros fejlődését. A környező hegyekben tal|lható kiv|ló minőségű vasérc b|ny|sza-ta és feldolgoz|sa predesztin|lta a v|ros gyors növekedését,6 amihez a kezdeti szakértelmet a betelepített sz|sz b|ny|szok adt|k.7 A v|ros nevét először IV. Béla (1235–1270) 1243. évi adom|nylevelében olvashatjuk: ekkor került a Bebek test-vérek, Detre és Fülöp kezére.8 A településen |thaladó kereskedelmi útvonal is a fejlődést segítette elő; a v|mszedés és a v|s|rtart|s jog|t 1320-tól birtokolta

5 Borovszkyn|l azt olvashatjuk, hogy 1805-ben szakad el két filia – Rekeny és Sebespatak – a csetneki anya-egyh|ztól, de az anyakönyvekben még 1807. év végéig tal|lkozunk a lakosok adataival. Vö. BOROVSZKY Samu, Gömör-Kishont v|rmegye, Budapest, 1904 (Magyarorsz|g v|rmegyéi és v|rosai), 417. 6 Nem véletlen, hogy a v|ros címerében egy üllő, egy kalap|cs és egy fogó l|tható a mai napig. 7 B. KOVÁCS Istv|n, Gömörorsz|g, Egy t|jhaza arcvon|sai tényekben, képekben és gondolatokban, Gömör–Kishonti Múzeum Egyesület, Rimaszombat, 2009, 24. Az ércet az erdők f|inak égetésével szerzett energia segítségével olvasztott|k a kohókban, de m|r 1344-ból sz|rmazó ír|sos feljegyzésből tudjuk, hogy Csetneken működött Magyarorsz|g első vízenergi|val működtetett h|mora. GALLO, Jan, Štitnik 750, 1993, 11. Györffy György véleménye szerint a v|ros a neve alapj|n kir|lyi pajzsgy|rtó település lehetett – štit szó pajzsot jelent szlov|k nyelven. GYÖRFFY György, Az Árp|d-kori Magyarorsz|g történetei földrajza, Bp., 1987, 490. és GALLO, Jan, i. m., 11. Hunfalvy J|nos szerint a v|ros neve s szlov|k „stjetnik”, szénégető szóból sz|rmazik. HUNFALVY J|nos, Gömör és Kishont törvényesen egyesült v|rmegyék leír|sa, Pest, 1867, 6. A kov|csok céhét 1448-ban alapítj|k meg. Jan Gallo, i. m., 11. A betelepített németek elszlov|kosodtak; Keményfi Róbert kutat|sai alapj|n Csetnek lakosai az 1715–1720-as összeír|s alapj|n vegyes, magyar és szlov|k nemzetiségűek voltak, |m az 1773-as etnikai térképen m|r a szlov|k, mint uralkodó nyelvet haszn|ló települések között tal|ljuk. KEMÉNYFI Róbert, A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis–Hont v|rmegye etnikai térszerkezetének v|ltoz|sa – különös tekintettel a szlov|k–magyar etnikai hat|r fut|s|ra, Kom|rom–Dunaszerdahely, 2002, 41–42. és ILA B|lint, Gömör megye, II., Bp., 1944, 150–159. 8 BARTOLOMAEIDES, Ladislaus, Memorabilia Provinciae Csetnek, Excudebat Neosolii, Anno 1799, 169–178.

155

Csetnek, majd 1328-ban a korponai jogok mint|j|ra Pelsőccel együtt v|rosi jogot kaptak K|roly Róberttől (1301–1342). A pallosjogot 1376-ban nyerte el a település, 1417-től pedig m|r évente h|romszor tarthattak orsz|gos v|s|rt Csetneken. Fülek eleste ut|n a töröknek adót fizetett, Thököly (fejedelem: 1682–1685) |tvonul sere-geivel a v|roson, majd R|kóczi (1703–1711) hadai a „vas|t” haszn|lj|k, pestisj|r-v|nyok és cs|sz|ri hadak nehezítik a mindennapokat, de büszkeségükön az igazi csorb|t az ejtette, amikor M|ria Terézia (1740–1780) 1759-ben megfosztja szaba-dalmaitól a v|rost, amelyet hosszas közbenj|r|sra csak 1791-ben kapnak vissza.9 A II. József korabeli népsz|ml|l|skor Csetnek 2011 főnyi lakoss|g|val Rozsnyó és Dobsina ut|n a megye harmadik legnépesebb v|rosa volt.10 A v|ros tal|n leghíre-sebb szülöttje Madar|sz Viktor festőművész, de itt élt és lelt örök nyugalomra a „magyar Ovidius”, Gyöngyösi Istv|n költő és Osgy|ni Bakos G|bor is, akinek epit|fi-uma, halotti címere 1666 óta ma is a sekrestye bej|rata fölötti falrészt díszíti.11

A jelenleg is az evangélikus gyülekezet |ltal haszn|lt templom építése a Bebek csal|d nevéhez fűződik, Szűz M|ria mennybemenetelének szentelték;12 1335-ben m|r saj|t pléb|nos szolg|lta a híveket.13 A lutheri tanok gyors terjedésével – amelynek p|rtolói között megtal|ljuk a Csetneki csal|d14 tagjait is – a v|ros vezeté-se az 1530-as években „lefoglalta a templomot minden ékszerével”, ahogy a katoli-kus ispot|lyt is.15 Az 1867. m|jus 30–31-én visitatióra érkező M|day K|roly szuperintendenst arról t|jékoztatt|k, hogy az „egyh|z eredetét bizton az 1526–1545 közötti időkre tehetjük.”16 „A reform|tio első sz|zad|ban az e vidék beli esperesség Csetnektől vette nevét, s íly név alatt articulusokat is írtak össze, mellyeknek követésé-

9 Az indokl|s egy „|llítólagos” jogsértésre hivatkozik, miszerint Voz|r M|ri|t, Szeverini Illés nejét 300 korb|cs-ütésre ítélték. Az asszony bűnét sehol sem említik. Rojkó Andr|s a v|ros bír|j|nak többszöri esedezésének következtében erősítették meg a v|rosi újra. GALLO, Jan, i. m., 17. 10 Az evangélikus és katolikus fili|k lakóinak sz|ma: Feketelehota: 230 fő, Geczelfalva: 322 fő, Gencs: 264 fő, H|morfalva (Rozslosnya): 331 fő, Kuntaplócza: 591 fő, Ochtina: 804 fő, Péterm|ny: 212 fő, Rekeny: 431 fő, Restér: 379 fő, Rochfalva: 423 fő, Sebespatak: 335 fő, Szlabos: 683 fő. DÁNYI Dezső, DÁVID Zolt|n, Az első ma-gyarorsz|gi népsz|ml|l|s 1784–1787, Bp., 1960, 52–56. 11 CSOMORTANY Levente, A csetneki evangélikus templom epit|fiumai, Credo, 9(2003), 3–4. sz., 227. 12 Az esztergomi érsekséghez tartozó Csetnek egyh|zközségben 1302-ben az érsek az őt megillető tizedet az épülő templom célj|ra aj|nlotta fel. PROKOPP M|ria, A csetneki evangélikus templom középkori falképei, Credo, 6(2000), 1–2. sz., 58. 1350 körül olasz v|ndorfestők dolgoztak a templomban, akik ekkort|jt az esztergomi v|rk|poln|ban is munk|lkodtak. B. KOVÁCS Istv|n, i. m., 26. A középkori falképeket a XVI. sz|zad m|sodik felében lemeszelték, és csak 1908–1918 között t|rta fel Gróh Istv|n. PROKOPP M|ria, i. m., 58. A gyönyörű fres-kók ma is l|thatóak a templom külső és belső falain. Szintén a csetnekiek építették az 1430-as évektől a víziv|rat, amely 1549-ig elsősorban lakóv|rként szolg|lt. 13 Telg|rti Lipót 1863-ban az esztergomi k|ptalan okm|nyaira hivatkozva azt |llítja, hogy az akkori rozsnyói püspökség területén 1397-ben 174 pléb|nia létezett. 1636-ban P|lfalvy J|nos gömöri főesperes P|zm|ny parancs|ra a vidéket vizit|lta, és mindössze 3 római katolikus pléb|ni|t tal|lt. TELGÁRTI Lipót, Adatok a rozsnyói püspöki megye történetéhez, Magyar Sion, 1(1863), 749–750. 14 A Bebek csal|d csetneki |ga. 15 TELGÁRTI Lipót, A csetneki pleb|nia története, Magyar Sion, 5(1867), 201. 16 Evangélikus Orsz|gos Levélt|r (a tov|bbiakban EOL) Canonica visitatio Csetnek–Gencs |gostai hitvall|sú evangéliumi Egyh|zban. 1867. m|jus 30–31., |prilis 1. pag 59.

156

re mag|t az esperesség minden egyh|zai és lelkészei kötelezték.”17 A templom olt|r|t 1636-ban készíttette Bakos G|bor és felesége, Bornemissza M|ria,18 a keresztelő-medencén az 1454-es évsz|m olvasható ma is. Az egyh|z-l|togat|si jegyzőkönyv-ből megtudjuk azt is, hogy 1712-ben Antoni S|muel szuperintendens lelkészsége alatt – feltételezték, hogy nem először19 – bemeszelték az eredeti falfestéseket.20 „Az 1673. év ut|n végre, midőn a protest|ns lelkészek ismert l|zít|si elj|r|saik alapj|n törvényszék elé |llitattak volna, Csetneken a katholikus ügy kedvező szinben kezde feltünni, […] azonban 1682-ben kiütvén a Tököli-féle l|zad|s több Gömörben lelkész-kedő pappal ennek is menekülnie kellett” – olvashatjuk Telg|rtin|l.21

A katolikus élet csak az 1730-as években éledt újj|: „A v|ros egyik l|ngkebelü katholikusa, Ga|l Ferencz, alapítv|nyt tevén, a leendő pléb|nos anyagi ell|t|s|t bizto-sítva.”22 Az első pléb|nos, Bada József 1734. december 12-én foglalta el hivatal|t, |m mivel a régi templomot visszaszerezni nem tudt|k,23 a v|rostól negyedór|nyi j|r|sra lévő k|poln|ban tartott|k az istentiszteleteket. A ma is l|tható katolikus templomot 1754-ben szentelték fel Szent Júd|s és T|dé tiszteletére, s így v|lt az egyh|zközség az 1776-ban VI. Pius p|pa |ltal létrehozott rozsnyói püspökség egyik anyaegyh|z|v|.24 A csetneki római katolikus anyaegyh|z a rozsnyói alesperesi kerülethez tartozott 11 fili|j|val együtt, úgymint: Gencs, Sebespatak, Feketelehota, Geczelfalva, Hamorfalva-Rozslosnya, Kuntaplócza, Ochtina, Péterm|ny, Restér, Rochfalva, Szlabos. A mindenkori csetneki pléb|nos egyben az alesperesi tisztséget is betöltötte.25

A gömöri protest|ns egyh|z történetében jelentős szerepet j|tszott Csetnek oppidum, különösen igaz ez a XVIII. sz|zadra, amikor több csetneki evangélikus lelkész egyben a gömöri vagy felső-gömöri szuperintendens is volt.26 A csetneki

17 EOL Canonica visitatio Csetnek–Gencs |gostai hitvall|sú evangéliumi Egyh|zban. 1867. m|jus 30–31., |prilis 1. pag 62. 18 EOL Canonica visitatio Csetnek–Gencs |gostai hitvall|sú evangéliumi Egyh|zban. 1867. m|jus 30–31., |prilis 1. pag 68. 19 Vö. PROKOPP M|ria, i. m., 58. 20 EOL Canonica visitatio Csetnek–Gencs |gostai hitvall|sú evangéliumi Egyh|zban. 1867. m|jus 30–31., |prilis 1. pag 68. 21 TELGÁRTI Lipót, A csetneki pléb|nia…, i. m., 204. 22 Uo., 205. 23 Ez ügyben Draskóczy S|muel 1748 októberében Prónay G|borhoz is intézett levelet, amelyhez a Nogell Istv|n bécsi ügyvivőnek írt levelét is mellékeli. Magyar Evangélikus Egyh|ztörténeti emlékek a tótprónay és blatniczai Prónay nemzetség acsai levélt|r|ból és könyvt|r|ból, szerk. STROMP L|szló, Bp., 1905, 452–454. 24 Telg|rti a rozsnyói püspökség fel|llít|s|nak évéből 67 vir|gzó pléb|ni|ról sz|mol be. TELGÁRTI Lipót, Adatok a rozsnyói…, i. m., 751. 25 TELGÁRTI Lipót, A csetneki pléb|nia…, i. m., 205–208.; Magyar katolikus lexikon, szerk. DIÓS Istv|n, VICZIÁN J|nos, II., Bp., 1996. Csetnek szócikk. 26 A gömöri esperesség 1610-ben v|lt ön|lló kerületté. Csetneki lelkészek, akik a szuperintendensi hivatalt is ell|tt|k: Bodovini (Bodó) Andr|s 1704 m|jus|tól 1708 m|rcius|ig, Antonius S|muel 1709 tavasz|tól 1738. augusztusi hal|l|ig, Ambrozy György 1741 febru|rj|tól 1746 július|ig = BOROVSZKY Samu, i. m., 416. Híres volt a v|ros iskol|ja, amelynek alapít|si d|tuma nem ismert: az 1538-as évben m|r az épület javít|s|ról kapunk inform|ciót. 1726-ban m|r gimn|ziumként említik a forr|sok. Hírneve t|voli megyékből vonzotta a di|kokat, akik gyakran tűnnek fel az anyakönyvi bejegyzésekben is. GALLO, Jan, i. m., 16.

157

evangélikus anyaegyh|zhoz h|rom falu tartozott; Gencs, Rekeny és Sebespatak evangélikus hívei 1807-ig a csetneki templomba j|rtak az istentiszteletekre, h|za-sodtak, keresztelték újszülötteiket. 1808 janu|rj|tól az egyh|zközségek hat|rai módosultak: Sebespatak és Rekeny elszakadtak a csetneki anyaegyh|ztól. Ez az esemény adja kutat|si időszakunk hat|r|t.

AZ ANYAKÖNYVEK

A római katolikus egyh|z a trentói zsinaton 1563-ban tette kötelezővé a keresz-telési, bérm|l|si, esketési, hal|loz|si és lélek-összeír|si anyakönyvek vezetését. Magyarorsz|gon az 1515. évi Veszprém egyh|zmegyei zsinat m|r elrendelte a ke-resztelési adatok feljegyzését, majd a nagyszombati zsinat ezeken kívül a h|zass|g-kötési adatok rögzítését is előírta, de a török hódít|s nem adott teret a rendeletek végrehajt|s|nak. A trentói zsinat hat|rozatait azonban az orsz|gban nem hirdették ki; csup|n P|zm|ny Péter esztergomi érsek (1616–1637) tette kötelezővé 1625-ben az egész orsz|g területére az V. P|l p|pa (1605–1621) |ltal kiadott Rituale Romanumot, amely a keresztelési, a h|zass|gkötési, a hal|loz|si, a bérm|l|si és az ún. „Status Animarum” jegyzék vezetésére kötelezte a pléb|nosokat. A rendszeres anyakönyvezés azonban csak a XVIII. sz|zad közepétől indul el Magyarorsz|gon, de maradtak fenn 1587-ból kassai, 1601-ből pozsonyi és 1633-ból kőszegi katolikus anyakönyvek. A luther|nusok 1592-től anyakönyveztek B|rtf|n, 1594-től Selmec-b|ny|n, 1601-től Késm|rkon, 1606-tól Pozsonyban és 1624-től Sopronban. A re-form|tusok legkor|bbi anyakönyvei 1524-ből Kiskom|romból maradtak fenn.27

Miért volt fontos ezen események ír|sos rögzítése? A születési, pontosabban ke-resztelési és a h|zass|gkötési feljegyzések segítették a lelki és vérrokons|gok nyil-v|ntart|s|t, ami péld|ul örökösödési kérdésekben perdöntő értékkel is bírhatott. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a bejegyzések hi|nyoss|ga és v|ltozó tar-talma azt t|masztja al|, hogy erősen függött a lelkészek személyiségétől, képzettsé-gétől és az adminisztr|cióra fordított idejétől, hogy mit és milyen pontosan regisztr|ltak.28 Által|noss|gban elmondhatjuk, hogy a vizsg|lt evangélikus és kato-likus anyakönyvek adatainak megbízhatós|ga az idő előrehaladt|val növekszik.

27 KÁLNICZKY L|szló, A Magyar Orsz|gos Levélt|r Filmt|r|ban mikrofilmen őrzött anyakönyvek katalógusa: Tematikus konspektus, Bp., 1998, 1. kötet, 12–15.; KOVÁTS Zolt|n, Az egyh|zi anyakönyvek forr|sértékéről = Paraszts|g és magyars|g: Tanulm|nyok Szabó Istv|n történetíró születésének 90. évfordulója tiszteletére, szerk. RÁCZ Istv|n, Debrecen, 1989, 69–71.; FÜGEDI Erik, Római katolikus anyakönyvek Magyarorsz|gon 1895-ig, Történeti Statisztikai Tanulm|nyok, 4(1980), 217–220.; GÁTHY Zsolt, Anyakönyvezési szab|lyok kialakul|sa az esztergomi főegyh|zmegye területén, Klny. a Szemin|riumi dolgozatok 1941–42. évi kötetéből, Bp, 1942, 3–5. BÁRTH D|niel, A keresztelés anyakönyvezésének elterjedése a magyar katolikus egyh|z XVI–XVII. sz|zadi gyakor-lat|ban = H|lók: Egyetemi dolgozatok Szil|gyi Miklós 60. születésnapja alkalm|ból, szerk. AMBRUS Vilmos, Bp., 1999, 98. 28 Ezt tapasztaltuk mi is a csetneki forr|saink esetében. ELTER Andr|s, A h|zass|gkötések demogr|fi|ja Duna-bogd|nyban az anyakönyvek tükrében 1724–1895, KSH–NKI 2002. évi Történeti Demogr|fia Évkönyve, szerk.

158

„Van az egyh|znak h|rom darab anyakönyve 1683. szept. 30tol kezdve”29 – olvas-hatjuk a m|r idézett canonica visitatio jegyzőkönyvében. Az evangélikus keresztelé-si feljegyzések 1683-tól maradtak fenn, 1692-től vezették a h|zass|gkötések jegyzékét és 1684-től regisztr|lt|k az eltemetett hívek adatait. A Magyar Nemzeti Levélt|r Orsz|gos Levélt|r|nak Mikrofilmgyűjteményében kezdetektől megtal|lha-tók az evangélikus anyakönyvek, a keresztelések 1823-ig, az esketések 1824-ig, míg a temetési sorok tartalmazz|k még az 1831-es kolera |ldozatait is.30 A XVII. sz|zadi adatsorokban néhol hi|nyzik egy-egy évnyi bejegyzés,31 de fél évsz|zadnyi hi|nyt tal|lunk az 1694. augusztus 8. és 1745. június 27. között keresztvíz al| tartott cse-csemők és keresztszüleik adatain|l. Az adatok vezetése ezt a nagyobb intervallumot kivéve folytonos. A kutat|st az is nehezítette, hogy a könyvek szoros kötése miatt a fényképezés sor|n nagyon sok adat maradt le a képekről. Az eredeti matrikul|kat a Kassai Megyei Levélt|rban őrzik, ahol azonban csak mikrofilmen lehet kutatni a teljes anyagot.32 Az anyakönyveket vegyesen vezették, a lelkészek elsősorban szö-veges form|ban rögzítették az adatokat; majd csak a XVIII. sz|zad végén jelenik meg rövidebb időintervallumokra a t|bl|zatos forma.

A római katolikus anyakönyvekről nem tal|lható kópia az Orsz|gos Levélt|r Mikrofilmgyűjteményében, az eredetieket és a kutatható kópi|kat is a Kassai Me-gyei Levélt|rban tal|ljuk csak meg.33 Az adatokat a kezdetektől, 1735 janu|rj|tól t|bl|zatos form|ban vezették; a forr|s nagyon jól kutatható, a fényképezés sor|n sem maradtak le inform|ciók. Sajnos azonban az adatok vezetése nem olyan foly-tonos, mint az evangélikusokn|l: olykor 4-5 évből egy|ltal|n nincs adat, néha csu-p|n évi egy-két bejegyzés olvasható.34 A kutat|si időszakunk forr|sanyaga sem teljes: az 1730-as és 1740-es évtizedekben csak 5-6 évre, míg az 1750-es években 8 évre vonatkozóan rendelkezünk h|zass|gkötési adatokkal.

FARAGÓ Tam|s, ŐRI Péter, Bp., 2002, 147. Bizony|ra a t|bl|zatos form|ban történő adatrögzítés könnyebb, kevesebb munk|val j|rt, és tal|n rendszeresen végzett adminisztr|ciót feltételez. 29 EOL Canonica visitatio Csetnek-Gencs |gostai hitvall|sú evangéliumi Egyh|zban. 1867. m|jus 30–31., |prilis 1. pag 77. 30 Magyar Nemzeti Levélt|r Orsz|gos Levélt|r, Mikrofilmt|r C 1589. 31 Nincs adatunk az 1699. évi h|zass|gkötésekről, az 1685 és 1688-ban történt keresztelésekről és az 1685., 1687. és 1688. év temetetteiről. Az 1738. évi lelkészv|lt|s okozott még inform|cióhi|nyt: a febru|r 11-től október 16-ig tartó időszakból csak egy keresztelési adatunk van, míg a temetési bejegyzések febru|r 10. és augusztus 18-a között „hallgatnak” Ambrozy György szolg|latkezdéséig. 32 Štatny archív v Košiciach (ŠA KE) Zbierka cirkevnўch matrík (Egyh|zi anyakönyvek gyűjteménye) 826–829. Meg kell említeni, hogy az evangélikus és katolikus anyakönyvek az interneten elérhetőek: https://familysearch.org/search/collection/1554443 . Az itt tal|lható kópi|k megegyeznek a mikrofilmgyűj-teményekben kutathatókkal. 33 Štatny archív v Košiciach (ŠA KE) Zbierka cirkevnўch matrík (Egyh|zi anyakönyvek gyűjteménye) 821–825. 34 Az |ltal|nos tapasztalatnak megfelelően a csetneki katolikusokn|l is a temetési anyakönyvek vezetése volt a legesetlegesebb. Sajnos az 1739. évi pestis |ldozatairól semmi inform|ciónk nincs a katolikus oldalon.

159

A HÁZASSÁGKÖTÉSEK SZÁMA

Az evangélikus lelkészek m|r az első alkalmaktól35 feljegyezték a h|zass|gra lé-pők neveit, csal|di |llapotukat. A születési hely, illetve lakóhely megad|sa nem volt rendszeres és következetes, rengeteg a hi|nyoss|g ezen a téren. Csak bízni tudunk abban, hogy a területileg exog|m típusú h|zass|gkötések esetén a nem a templom-hoz tartozó települések neveit a legtöbb esetben feltüntették, s ha a h|zass|gköté-seknél nem is, esetleg a keresztelési és temetési adatok utalnak r|. A h|zasfelek életkor|t az evangélikus lelkészek csak 1788. m|rcius és 1791. m|rcius között re-gisztr|lt|k; a h|zass|gkötési tanúkat 1787 októberétől jegyezték fel.

A katolikus h|zass|gkötési bejegyzések kezdettől fogva tartalmazz|k a h|zas-s|gra lépők neveit, születési és/vagy lakhelyüket, csal|di |llapotukat, a tanúk neveit és a kihirdetések sz|m|t. 1773-tól v|lik rendszeressé a h|zass|gkötési életkor re-gisztr|l|sa; a XIX. sz|zad elején tapasztaltunk kisebb hi|nyokat. Az örömszülők neveit az 1780-as évektől ismerhetjük. A katolikus h|zass|gkötési bejegyzéseknél nem tudtuk ellenőrizni sem az életkori, sem a csal|di |llapot hitelességét, azokat valósnak fogadtuk el.

1. grafikon: Az evangélikus és katolikus h|zass|gkötések ar|nya 10 éves bont|sban,

Csetnek 1730–1817

Az evangélikus anyakönyvek adatsorai teljesek a vizsg|lt korszakunkban: 78 év alatt 1827 p|r h|zass|gkötéséről kapunk inform|ciót, ez |tlagosan évi 23,42 h|zas-s|gkötést jelent. Az esetsz|m az 1750-es évekig lassan, majd dinamikusan emelke-dik az 1770-es évtizedig, és a sz|zad végéig stagn|l. A kutat|si korszak utolsó hét évében meredeken, az 1750-es évek szintjére esik vissza a h|zass|gkötések sz|-

35 Feltételezhetően hetente egyszer adminisztr|lta a lelkész az eseményeket. Erre utalnak az 1790-es évek d|tumoz|si hi|nyoss|gai.

160

ma.36 A h|zass|gok csal|di |llapot alapj|n történő bont|sakor l|tni fogjuk majd, hogy az első h|zass|gukat kötő nők és férfiak ar|nya |ltal|ban 50–70% között mo-zog.37 Érdemes teh|t a keresztelési bejegyzéseket megvizsg|lni. (L|sd Függelék 1. grafikon.) A csetneki evangélikus keresztelési sz|mok al|t|masztj|k az esketések kiegyenlített görbéjét. Az 1710-es, 1720-as és 1730-as évtizedek stagn|ló születési sz|mai 1740-től meredeken emelkedtek egészen az 1780-as évtizedig: 40 év alatt megdupl|zódott a keresztvíz al| tartottak sz|ma. Az utolsó két kohorszban az 1760-as évtized értékei al| esnek vissza az adatok. A magas születési sz|mokat ugyan tompítja a csecsemő- és gyermekhal|loz|s nagy mértéke, de évtizedről évti-zedre nő a h|zasod|si kort megélt ifjak és hajadonok sz|ma, ami hozz|j|rult a kö-vetkező évek, évtizedek növekvő születési sz|m|hoz. A XIX. sz|zad első évtizedében a h|zass|gkötések sz|m|ban történt nagyobb v|ltoz|s ok|t nagyj|ból két évtizeddel kor|bban kell keresnünk, hiszen az első h|zass|gra lépők ar|nya itt is még 40% körüli. A XVIII. sz|zad első pestisj|rv|ny|t lesz|mítva az 1760-as évti-zedtől fokozatosan emelkedik és az 1780–1789 közötti évtizedben a legmagasabb az evangélikus temetettek sz|ma. A temetések görbéje az 1730-as évek kivételével együtt mozog a keresztelésekével. A halottak korösszetételéből tudjuk, hogy a kiug-ró értékű 1780-as évtizedben elsősorban csecsemőket és kisgyermekeket temet-tek.38 Teh|t a j|rv|nyok „elvitték” a születési többletet. Ez a hi|ny nagymértékben hozz|j|rult a h|zass|gkötések sz|m|nak XIX. sz|zad elején tapasztalható gyors csökkenéséhez.

A ’mors nigra’ a sz|zadban először 1710. július–szeptember, majd 1739. szept-ember–november között is elérte a v|rost. A két j|rv|ny eltérő jellemzőket mutat az evangélikus anyakönyvek tükrében: míg az első pusztít|s idején közel 800-an haltak meg, 29 évvel később „csak” 130 |ldozata volt a j|rv|nynak. A h|zass|gköté-sek sz|ma 3 éven keresztül mutat magas értéket: m|r 1710 novemberében 28-ra emelkedett, 1711-ben 60, és még 1712-ben is 24 h|zass|got kötöttek.39 1740-ben összesen két hónapra szorítkozik a pestis ut|ni h|zass|gkötési „l|z”, az egész évben 28 esketés történt, ami nem kiugró érték.40

A katolikus anyakönyvek 67 évből adnak inform|ciót az olt|r elé lépőkről: ösz-szesen 612 h|zass|g köttetett 1735-től a k|poln|ban, és 1754-től a templomban. A katolikus h|zass|gkötési görbe (l|sd 1. grafikon) dinamikusan emelkedik 1735-től az 1770-es évtizedig: a sz|mok megdupl|zódnak 1730/1739-ről 1740/1749-re,

36 Az 1800–1807 között esketett p|rok sz|ma 208, ez |tlagosan évi 26 h|zass|gkötést jelent. Amennyiben ezzel az |tlagsz|mmal egészítem ki a kohorsz esetsz|m|t (260 esetet), akkor is visszaesést mutat a h|zass|gok sz|ma – így az 1760-as és 1770-es évek |tlaga közötti értéket kapunk. 37 Természetesen az 1710. évi pestis következtében ez az ar|ny igen lecsökken, |tbillen az özvegyh|zass|gok oldal|ra. 38 Az évtizedben 81 temetés volt az éves |tlag. 1782-ben és 1783-ban a vörhenyj|rv|ny hat|s|ra 92-re és 143-ra emelkedett a temetések sz|ma, 1787-ben 126, elsősorban csecsemőt, míg 1789-ben 94, főleg 5 éven aluli gyermeket temettek. 39 A sz|zad első évtizedében |tlagosan 12,8 esketés történt a templomban, 1710–1719 között ez a sz|m 20-ra emelkedett. (L|sd: Függelék 1. grafikon.) 40 1730–1739 között évi 15 h|zass|got, 1740–1749 között 17 h|zass|got kötöttek.

161

1750-től 1779-ig, majd lassú csökkenést l|tunk a korszakunk végéig. Mark|ns az 1770–1779 közötti kiugr|s: a 67 év h|zass|gainak 22%-|t, 131 h|zass|got ebben a kohorszban kötöttek. A dinamikus felívelés egyik „oka” mindenképpen az anya-könyvezés minőségének javul|sa volt. M|sik tényezője valój|ban a születések sz|-m|nak folyamatos növekedése,41 amelyhez hozz|j|rulhatott péld|ul az exog|m h|zass|gkötések sz|m|nak emelkedése is. A katolikus h|zass|gra lépők csal|di |llapot|nak részletes vizsg|lat|ról elölj|róban el kell mondanunk, hogy az első h|zass|gukat kötő felek ar|nya az első két kohorszban 40%, míg a következőkben 55–65% között mozog. Az 1770-es évtizedben az esküvők sz|m|ban l|tható meg-ugr|s valószínűsíthető oka az 1740–1749 és az 1750–1759 között nagyobb sz|m-ban született ifjak és hajadonok h|zass|gkötése volt, amely feltételezésünket a keresztelési anyakönyvi bejegyzések hi|ny|ban sajnos nem tudtuk al|t|masztani. Szintén érdekes vonulata a katolikus h|zasod|si és keresztelési görbéknek, hogy az 1770-től ugyan csökkenő, de még így is magas h|zass|gkötési sz|mok mellett miért esik a keresztelések sz|ma 1789 ut|n? Az első v|lasz az lehet, hogy a keresztelések regisztr|l|sa nem volt pontos. Vagy esetleg kevés gyermek született a h|zass|gok-ból? A v|lasz megad|s|hoz mélyebb elemzésnek kell majd al|vetni a temetési be-jegyzéseket, és össze kellene |llítani a katolikus csal|dlapokat is. (A h|zass|gok exog|m-endog|m jellegére, illetve ezek ar|ny|ra később térünk ki.) Annyi biztos, hogy a katolikus népmozgalmi nyers sz|mok azt tükrözik, hogy az 1780-as évektől a keresztelések és temetések sz|mai is együtt mozognak: mindkettő csökkenő ten-denci|t mutat. Ez teh|t biztosan meghat|rozta a katolikus oldalon is a h|zass|gkö-tések sz|mainak csökkenését a sz|zadforduló ut|n.

A HÁZASSÁGKÖTÉSEK SZEZONALITÁSA

H|zass|got kötni manaps|g m|r b|rmelyik hónapban és napon lehet. A d|tum kiv|laszt|s|n|l az egyéni döntés a meghat|rozó: szempont lehet a munk|nk, az időbeoszt|sunk, mikor van szép idő vagy éppen hóesés, mikor érnek r| a rokonok stb. Ezzel ellentétben, főleg a hagyom|nyos t|rsadalmi rendet és szok|sokat tartó régiókban egészen a közelmúltig, a XX. sz|zad közepéig írott és íratlan törvényei voltak a h|zass|gkötési d|tum kiv|laszt|s|nak: az egyéni döntés lehetőségét külső tényezők és t|rsadalmi norm|k hat|rozt|k meg. Íratlan törvény volt, hogy mikor jut egy l|ny eladósorba. Nem feltétlenül a 18. életév betöltésével, de aki r|nézésre m|r elmúlt 20 éves, és még hajadon volt, azt a falu a sz|j|ra vette. Andorka Rudolf idézi

41 A keresztelési adatok is rendkívül esetlegesek a katolikus anyakönyvekben, ak|r egy kohorszon belül, ak|r egy éven belül vizsg|ljuk őket. (L|sd: Függelék 2. grafikon) Különösen igaz ez 1735–1737, 1743–1749 közötti évekre. 1750-től minden évből kapunk inform|ciót a keresztvíz al| tartott csecsemőkről. Ettől az évtizedtől érdemes tulajdonképpen a keresztelési adatokat kvalitatív vizsg|lni. A megkeresztelt gyermekek sz|ma az 1770–1779-es kohorszban ugrik meg, majd a következőben tov|bb emelkedik, de m|r az 1790–1799 között csökkenésnek indul. A vizsg|lt korszak utolsó 8 évében az 1750-es évek szintjére esik vissza.

162

Fél Edit és Hofer Tam|s |t|nyi kutat|si eredményét, miszerint „a l|nyokat erősen ösztönözték a h|zasod|sra, nehogy aggle|nyok maradjanak, […] a templomi ülés-rendben a 21 éves le|nyok padj|t m|r a „kimaradtak” helyének tekintették.”42 (A h|zass|gkötési életkorral később foglalkozunk.) A hónap és nap kiv|laszt|s|t első-sorban az egyh|zi törvények hat|rozt|k meg. Mind a katolikus, mind az evangélikus egyh|z tiltotta a lakodalmak tart|s|t az adventi és a nagyböjti időszakban. „A h|zas-s|g szentségének nem ünnepélyes form|ban történő kiszolg|l|s|ra a tilalom nem vonatkozott ugyan, de a h|zass|gkötéssel csaknem mindig együtt j|ró lakodalom miatt kialakult az a gyakorlat, hogy a tiltott időben csak igen ritk|n került sor a szent-ség kiszolg|ltat|s|ra, mert így vélték biztosítottnak az |ltal|nos tilalom érvényesülé-sét.”43 Emellett a ny|ri mezőgazdas|gi munk|k ideje alatt sem volt arra lehetőség, hogy a település dologra képes tagjai esetleg több napon keresztül kimaradjanak a munk|ból. Így a lehetséges időszakok sz|ma igen leszűkült. Által|noss|gban a ma-gyarorsz|gi katolikus és protest|ns anyakönyvi adatok azt jelzik, hogy két nagyobb h|zass|gkötési csúcsidőszak – a janu|r–febru|ri és a novemberi – mellett egy eny-hébb mértékű emelkedést l|thatunk m|jusban is. Teh|t vízkereszttől hamvazó szerd|ig volt szabad lakodalmat tartani, majd a böjt ut|n, késő tavasszal a nagy ny|ri munk|k előtt. A betakarít|s ut|n novemberben m|r ismét volt idő, illetve étel és ital a mulatoz|sra, aminek az advent vetett véget.44 Ettől függetlenül a feldolgo-zott anyakönyvi adatok azt mutatj|k, hogy területenként eltérőek lehetnek a csú-csok sz|mai és ar|nyai. Csak egy péld|t emelnék ki: a XVIII. sz|zadi csurgói katolikus h|zass|gkötések közel 85%-|t janu|rban és febru|rban kötötték, de nem l|tni novemberi kiugr|st.45

42 Idézi ANDORKA Rudolf, Egy „igazi” magyar falu, Át|ny népesedésének története a XVIII–XIX. sz|zadban, Ethnographia, 102(1991), 1–2. sz., 143. 43 KOVÁCS Béla, A h|zass|gkötések néh|ny jellemzője Bélap|tfalv|n 1703 és 1980 között, Történeti Demogr|fiai Füzetek, Bp., 1995/1., 124. Az ókeresztény egyh|z m|r az 1. sz|zadtól böjti napnak tekintette a szerd|t, hiszen az Krisztus szenvedésének kezdőnapja volt. „Ez később csak egyszerű böjti napp| v|ltozott, de a k|ntorböjt vagy negyedéves böjt napjait Invocavit vas|rnapja (húsvét előtti 6. vas|rnap, vagy m|s néven Quadragesima vas|r-nap), pünkösd (húsvét ut|ni 7. vas|rnap), a szent kereszt felmagasztal|sa (szeptember 14.) és Szent Lucia (dec-ember 13.) ünnepe ut|ni szerd|n, pénteken és szombaton mindig szigorúan betartotta.” KOVÁCS Béla, Bélap|tfalva története, Bélap|tfalva, 1996, 231. 44 FARAGÓ Tam|s, A h|zass|gkötés kalend|riuma: Adalékok a magyar t|rsadalom időszemléletének v|ltoz|s|-hoz = V|ros és t|rsadalom a XVI–XVIII. sz|zadban, szerk. BESSENYEI József, FAZEKAS Csaba, Miskolc, 1994, 70–71.; FARAGÓ Tam|s, Nemek, nemzedékek, rokons|g, csal|d = Magyar Néprajz VIII.: T|rsadalom, főszerk. PALÁDI –KOVÁCS Attila, Bp., 2000, 427–429.; FARAGÓ Tam|s, Hagyom|nyok elmúl|sa = Egyh|zak a v|ltozó vil|gban, szerk. BÁRDOS Istv|n, BEKE Margit, Esztergom, 1991, 308. 45 KOVÁTS Zolt|n, CS. TÓTH Péter, Csurgói jobb|gy-csal|dok demogr|fiai viszonyai (1720–1950), Történeti Statisz-tikai Évkönyv, KSH, Bp., 1962, 65.

163

2. grafikon Az evangélikus és katolikus h|zass|gkötések szezonalit|sa, Csetnek 1730–1807

A görbék alapj|n elmondhatjuk, hogy a csetneki evangélikus és katolikus egyh|-zakhoz tartozók a saj|t egyh|zuk törvényi előír|sainak és a mezőgazdas|gi munk|k ritmus|nak megfelelően tartott|k esküvőiket.46 Kisebb eltéréseket azonban most is l|thatunk a két vall|s hívei között. Az evangélikus p|rok előszeretettel v|lasztott|k az év eleji,47 teh|t a farsangi időszakot a h|zass|gkötéshez: az esküvők közel fele ekkor köttetett. A nagyböjt48 ut|n enyhén emelkedett az esküvők sz|ma egy kisebb m|jusi csúcsig, azt|n egészen augusztusig fokozatosan csökkent. A betakarít|sok végéhez közeledvén hónapról hónapra egyre több p|r lépett az olt|r elé, az októbe-ri adatok novemberre megdupl|zódtak. Ez a m|sodik csúcs, az advent előtti idő-szak, amelyet azt|n a szinte t|nc és zene nélküli december követett.49 A katolikus h|zass|gkötési görbe kisebb csúcsokkal ugyan, de közel azonos hull|mz|st mutat. Az év első két hav|ban csak a p|rok 37%-a esküdött,50 a nagyböjtben erősen le-

46 A grafikon „ismeretlen” jelölése alatt azokat az esküvői d|tumokat tartalmazza, amelyeknek pontos d|tum|t a forr|s nem közli. Az evangélikus anyakönyvek esetsz|ma 3, a katolikusoké 17. 47 Vízkereszt napj|n (janu|r 6.) és előtte is tiltott volt a h|zass|gkötés, amely azonban 27 esetben mégis meg-történt a csetneki evangélikus templomban. 48 Nagyböjtben 15 evangélikus p|r esküdött, közülük 6 férfi és nő biztosan vétett a 6. parancs ellen. 49 A vizsg|lt 67 évben 7 esetben történt esketés decemberben az evangélikus templomban, ebből mind a 7 alkalom m|r az adventi tiltott időszakba esett. Két alkalommal a lelkész feljegyezte a 6. parancs elleni vétek tényét: 1740. december 5-én egy Tím|r nevezetű, nem csetneki férfi vette nőül az akkor m|r igen nagy pocak-kal az olt|r előtt |lló Klacsny Katalint, akitől a következő év janu|r 10-én ikrei születtek. Sajnos a vegyes ikerp|r még ebben a hónapban a temetési anyakönyvben is feltűnnek. Ád|m, aliter Peterman Martin és Kusnyer Zsófia 1779. december 21-én h|zasodtak a templom előterében és az eseményen az egy hónapos Martin fiuk is ott lehetett. 50 6 p|r esküjét jegyezték fel a katolikus anyakönyvbe Epiphania napj|n (janu|r 6.) vagy előtte.

164

csökkenő sz|mok51 szépen egyenletesen emelkedtek, és ugyan m|jusban 1,5%-kal az evangélikus ar|ny alatt maradtak, ugyanakkor a ny|r folyam|n kisebb mérték-ben csökkentek. Sőt, júniusban azonos sz|mú esküvőt regisztr|ltak, mint az előző hónapban. Az augusztusi alacsony értékek megdupl|zódtak szeptemberre, majd enyhén emelkedtek októberre, azt|n az evangélikusokéval azonos értékre ugrottak novemberre.52

Az evangélikus h|zass|gkötések szezonalit|s|nak 10 évenkénti bont|s|t (l|sd Függelék 3. grafikon) vizsg|lva ingadozó janu|ri és febru|ri, illetve decemberi érté-keket, teh|t két pólust l|tunk.53 Csup|n a hangsúly tolódik el e h|rom hónap között a közel 70 év alatt. 1730–1739 között a febru|ri hónap volt erősebb, 1750–1759 között a janu|r. A következő kohorszban nagyj|ból azonos az esetsz|mok eloszl|sa. 1770–1789-ig újra a febru|rt v|lasztott|k többen; az 1790-es évtized kiugró janu|-ri adatot mutat, közel 34%-ot, míg az utolsó évtizedben a szintén kimagasló janu|ri adatok mellett a febru|rban és decemberben kötött h|zass|gok ar|nya teljesen azonos. Egy évtizedet, illetve annak egy értékét szeretném kiemelni, mégpedig az 1740–1749 közötti |prilisi 15,3%-os adatot. M|r esett szó a sz|zad két pestisj|rv|-ny|ról, amelyek közül az 1739. év végi hat|sa kevésbé nyomon követhető az anya-könyvekben. Nos, itt az egyik ilyen mérhető hat|s: ebben az évtizedben az év eleji adatokat 20–24% között, a novemberit 16%-on tal|ltuk! Az 1739 őszén tomboló pestis ut|n 1740-ben elmaradtak a farsangi esküvők, ezek tolódtak |t a nagyböjt ut|ni időszakra, |prilisra.54 Ugyanebben az évtizedben erősebbek az októberi és novemberi adatok, amelyek a kohorsz többi éveinek köszönhetőek. A katolikus bont|s (l|sd Függelék 4. grafikon) egyik érdekessége az 1740–1749-es évtized m|jusi 14%-os és az 1750–1759 közötti janu|ri magas, 43%-os adata. Ebben az évtizedben péld|ul csak az első két évében kötöttek novemberben h|zass|got a katolikus hívek. Szintén szembeszökő adatokat mutat az első kohorsz szeptembere és novembere. A legtöbb regisztr|lt d|tum nélküli esketést – 11 eset – az 1760-as évtized utolsó évében tal|ltuk; ezért ennek az évtizednek az oszlopai torz képet mutatnak.

A m|r publik|lt h|zass|gkötési szezonalit|sok közük kiemelném az 1719–1810 közötti kunszentm|rtoni római katolikus h|zasod|si adatokat. B|r az értékek cso-portosít|sa (janu|r–m|rcius, |prilis–június, július–szeptember, október–december) nem teszi lehetővé az adatok összehasonlít|s|t a csetnekiekével (sem), mégis

51 Az első nagyböjtben tartott esküvőt 1806. m|rcius 18-|n regisztr|lt|k, amikor özvegy Stepitza M|ty|s evangélikus vall|sú férfi Valko Zsuzsanna katolikus özvegyet vette feleségül. 52 Decemberben 4 katolikus esküvőt tartottak, ebből 3 esett az adventi időre. Az 1747. december 31-én h|zas-s|gra lépő p|r dispensatiót kapott (D|vid Mih|ly, ifjú és D|vid M|ria, ismeretlen csal|di |llapotú nő); az 1774. december 11-én esküdött Gondolovits József özvegy férfit és Keviczky Anna, ismeretlen |llapotú nőt nem hirdették ki a szertart|s előtt, és az 1805. december 29-én esketett ifjú Szokol Antoniust és vélhetőleg hajadon menyasszony|t, Rumanovszky Ann|t sem hirdették ki elégszer. A 6. parancs elleni vétekről esetükben nem kapunk hírt, b|r a nők csal|di |llapot|t nem jegyezték fel, és ez arra is utalhat, hogy folt esett a becsületükön. 53 A janu|ri ar|nyok 22–33,5%, a febru|riak 17–31,3%, míg a novemberiek 11,7–18% között mozognak. 54 Az 1710. évi j|rv|ny, ahogy m|r említettem, 3 évre módosítja a h|zass|gok sz|m|t és 1710-ben, illetve 1711-ben a szezonalit|s|t is!

165

szembetűnő v|ltoz|sok tanúi lehetünk a XVIII. sz|zad végétől. A téli–kora ny|ri értékek 1789-ig 36,31–53,22% között mozogtak, majd a két utolsó kohorszban meredeken visszaestek 22,56%-ra és 21,18%-ra! Az innen „eltűnt” h|zass|gok az eddig 23,38–37,33% között ingadozó késő őszi–decemberi időszakra tevődtek |t: 60,73%-ra és 66,74%-ra ugrottak fel ezek az értékek. Az év közbeni adatok is erős ingadoz|st mutattak; különösen az 1740-es évtizedben rendeződtek |t a havi elosz-l|sok. Kakuk M|ty|s a v|lt|st a tany|s gazd|lkod|sból következő életritmussal is magyar|zza: novemberben, a betakarít|si munk|k végeztével költözött haza az egész csal|d a tany|ról, így a nagyobb lakodalmak időpontj|nak és az időj|r|si fel-tételeknek is megfelelt a s|torban tartott novemberi esküvő.55 Cegléden a reform|-tus p|rok java része 1780-ig a farsangi időben kötötte h|zass|g|t, Nagy Varga Vera nem tudott novemberi csúcsot kimutatni. 1780-tól tolódott |t a hangsúly az év utol-só előtti hónapj|ra.56 1776–1809 között a kishegyesi katolikus hívők majd 45%-a novemberben h|zasodott, de 10–11% közötti értékeket mutatnak a janu|ri, febru-|ri és októberi adatok is.57 A halasi reform|tus és katolikus hívők is elsősorban az év végét v|lasztott|k esküvőjük időpontj|nak, míg a tapolcaiak főképp vízkereszt és hamvazószerda között kötöttek h|zass|got, novemberben alig.58

„MERT HA SZOMBATON ESKÜSZNEK, A KÖVETKEZŐ URNAPON

BORRAL DŐZSÖLNEK” (BORSOD-GÖMÖR-KISHONT MEGYEI CIKKELY A XVI. SZÁZAD VÉGÉRŐL 59)

Az egyh|zi törvények azt is szab|lyozt|k, hogy a hét melyik napj|n legyen az es-küvő. A hívek figyelmét a lakodalmi készülődés és a több napig tartó t|ncos mulato-z|s is elvonhatta az istentiszteletekről.60 „Mivelhogy pedig sokan hosszu ideig tartó lakodalmaskod|sok altal vésznek magok(na)k alkalmatossagot a henyélésre, hivatalokk el mulat|sara testi gyönyökodtetésre részegeskedesre, tobzodasra, tékoz-

55 KAKUK M|ty|s, A h|zass|gkötés időpontja Kunszentm|rtonban a XVIII–XIX. sz|zadban = Lakodalom, szerk. NOVÁK L|szló, UJVÁRY Zolt|n, Debrecen, 1983, 60, 76. 56 NAGY VARGA Vera, A ceglédi reform|tusok h|zass|gi kapcsolatai 1723–1810, Studia Comitatensia 18. Életmód kutat|sok Pest megyéből, szerk. IKVAI N|ndor, Szentendre, 1987, 108. 57 CZÉKUS Géza, Kishegyes múltja a demogr|fiai adatok tükrében: Történeti-biodemogr|fiai monogr|fia, Tóthfalu, Logos Kiadó, 2002, 31. 58 MELEGH Attila, i. m., 77, 79. 59 KISS Áron, A XVI. sz|zadban tartott magyar reform|tus zsinatok végzései, Bp., 1881, 726. 60 A felvidéki v|rosokban a XVI. sz|zadi rendelkezések tanús|ga szerint a vas|rnap volt az előírt h|zasod|si nap, a XVII. sz|zadban az esküvőket hétfői napon kellett tartani, akkor is délelőtt a szertart|st, majd egy kisebb mulatoz|s ut|n a kicsiny létsz|mú vendégseregből estére mindenkinek haza kellett térnie. Igyekeztek törvé-nyekkel korl|tozni a mulatoz|st és a kicsapong|st: megszabt|k a zenés invit|ció rendjét, az aj|ndékok meny-nyiségét és a meghívható vendégek sz|m|t is. A lakodalom legfeljebb egy napig tarthatott, a XVI. sz|zad ut|n m|r pénzbüntetés j|rt annak a p|rnak, aki ezt a szab|lyt megszegte. DEMKÓ K|lm|n, A felső-magyarorsz|gi v|rosok életéről a XV–XVII. sz|zadban, Bp., 1890, 204–208.; erről l|sd még részletesen: J. ÚJVÁRY, Polg|ri h|zas-s|gi szok|sok…, i. m.

166

l|sra és m|s bünöknek az Úr Isten szent szine elött utalatos és förtelmes vétkeknek végbe vitelére, sokan a lakodalomra mód felött valo kölcségek miat, t|pl|l|sokra való szükséges javoktul meg fogyatkoznak sőtt nagy ados|gokban esnek, mihez képest kéretnek Tisttes Praedik … Kk, hogy egy lakodalmat se engegyenek nagy sok|ra ha-ladni, hanem leg föllyebb két napig, azt is ugy hogy mint ételben, mint italban meg tartassék a mértékletesség”61 – olvashatjuk Ambrózy György62 csetneki lelkész és felső-gömöri szuperintendens63 egyh|zfegyelmi ügyekben 1741. október 17-én kelt körlevelében. És ha m|r a mulatoz|sn|l tartunk: a hercegszöllősi64 zsinat 30. pontja így fogalmaz: ”A t|ntz miképpen hogy keresztyén és tisztességes emberhez nem illik, ezenképpen senkinek szabadd| nem hadgyok, hanem ink|b azt akarjuk, hogy minden Tanitó(k) közönséges képen tilcsa”,65 de a meszlényi zsinat a mértékletes vigass|gtól és örömtől nem tiltotta m|r a tisztességes lakodalmakban a lutheri híveket.66 B|rth D|nielnél azt olvashatjuk, hogy sok lelkész részt is vett a lakodalmakon, mert ha a t|ncot megtiltani nem is tudt|k, legal|bb az ottlétükkel valamelyest ir|nyítani tud-t|k az események foly|s|t.67 Mikulik József idézi Széchy György özvegyének, Homonnay Drugeth M|ri|nak 1630-ban Blasius Péter prédik|tor részére kiadott meghívólevelét, amely B|rth szavait igazolja: „ha az lakodalomban ott lészen az prédik|tor, nem tartoznak semmivel; de ha ott nem lészen, egy tyúkkal ’s egy kal|cscsal tartoznak az prédik|tornak”.68 A XVI. sz|zad m|sodik felétől tartott zsina-tok hat|rozatai között |llandóan visszatérő elem a vas|rnapi esküvők tilt|sa, sőt m|r az 1576-os hercegszöllősi zsinat is tilalmasnak mondja a szombati, vas|rnapi és hétfői menyegzőket.69 Ennek oka az, hogy a lutheri hívek – a hagyom|nyokat, a

61 Ambrozy György felső-gömöri superintendens körlevele egyh|zfegyelmi ügyekben. (1741.) = Magyar Protest|ns egyh|ztörténeti adatt|r, III., szerk. STROMP L|szló, Bp., 1904 (Adalékok a Zay – Ugróczi gróf Zay-levélt|r|ból), 123. 62 1694. |prilis 18-|n született Alsókubinban, apja nemes Ambrosius M|ty|s, anyja Kubacskay Zsuzsanna. Monumenta Evangelicorum Aug. Conf. In Hungaria Historica: A Magyarorsz|gi Ág. Hitv. Evangelicusok történel-mi emlékei, I., kiad. FABÓ Andr|s, Pest, 1861, 155. 1738 októberétől csetneki lelkész. 63 1741. febru|r 16-tól. BOROVSZKY Samu, i. m., 416. 64 Hercegszőlősön tartottak zsinatot. Község Baranya megyében. 65 KISS Áron, i. m., 683. 66 Meszleni zsinat 52. pontja. PRAY S|ndor, A Dun|ntúli Evangélikus Egyh|zkerület története, Sopron, 1924, 815. Idézi még: J. ÚJVÁRY, Polg|ri h|zass|gi szok|sok…, i. m., 72., Az 1707. évi rózsahegyi zsinati hat|rozatai szerint a temető és a parókia közelében mellőzni illett a t|ncot. RAFFAY S|ndor, A magyarhoni evangélikus liturgia törté-netéhez, melléklet a Protest|ns Szemle 1933. augusztus–szeptemberi sz|m|hoz, 1933, 27. 67 BÁRTH D|niel, Esküvő, keresztelő, avat|s: Egyh|zi és népi kultúra a kora újkori Magyarorsz|gon, Bp., 2005, 82. A hercegszöllősi zsinat tiltja a lelkészeknek, hogy ők maguk vagy h|zuk népe t|ncoljon, ahogy azt péld|ul a felső-magyarorsz|gi cikkekben is olvashatjuk. KISS Áron, i. m., 683, 720. Idézi még: J. ÚJVÁRY, Polg|ri h|zass|gi szok|sok…, i. m., 72. 68 MIKULIK József, A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520–1740, kiad. KOVÁCS S|ndor, Pozsony, 1917, 60. 69 KISS Áron, i. m., 683. A zsinatok történetről és hat|rozataikról l|sd még: PRAY S|ndor, A Dun|ntúli Evangélikus Egyh|zkerület története, Sopron, 1924.; RAFFAY S|ndor, A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez, Bp, 1932.; THURY Etele, A Dun|ntúli Reform|tus Egyh|zkerület története, I–II., szerk. KONCSOL L|szló, Pozsony, 1998.; J. ÚJVÁRY, Polg|ri h|zass|gi szok|sok…, i. m.; BOLERATZKY Lór|nd, A magyarorsz|gi evangélikus egyh|z alkotm|-ny|nak kialakul|sa = Felekezeti egyh|zjog, szerk. RÁCZ Lajos, Bp., 2004, 165–239.

167

megszok|st követve – nagy sz|mban még mindig vas|rnap esküdtek, viszont „az Úr napj|nak meg szentelésére magokat igy alkalmatlann|”70 tették. Az 1707. évi rózsa-hegyi zsinat – amely pontosan rögzítette a szertart|sokat – a szerdai napot jelölte meg a menyegző kezdőnapj|nak.71 Így tulajdonképpen a nem tilalmas napok sz|ma igen lecsökkent az evangélikus p|rok sz|m|ra: keddtől csütörtökig lehetett lako-dalmat ülni. „Az esküvés és esküttetés éhomra, józanon történjék” – intették a prédi-k|torok a lelkészeket 1598-ban.72

A következőkben néh|ny Felső-Magyarorsz|gon tartott közzsinat h|zass|gkö-téssel kapcsolatos végzéseit szeretném ismertetni. Az 1595. évből fennmaradt fel-ső-magyarorsz|gi cikkek rendelkeztek arról, hogy „Urnapon nem kell megengedni lakodalom tart|st, mert az a nap nem a vendégeskedésre, dorbézol|sra, hanem szent gyülekezetek gyakorl|s|ra – isteni tiszteletre – van rendelve.” „Az esketést nyilv|nos hirdetésnek kell megelőzni. Hogy a botr|nyokat ki lehessen kerülni, és tévedésből egym|shoz nem illő vagy nem szabados személyek ne eskettessenek valami módon össze, a lakodalmi ünnepélyt s mag|t az esketést megelőzőleg, az egyh|z népes gyüle-kezetében ki kell hirdetni azokat a személyeket, akik h|zass|gra összekötendők, ko-moly megintésével a hallgatóknak, hogy ha azok közt valami össze nem illőt, akad|lyt tudnak, arról a lelkészt idejekor|n értesítsék.” 73

A XVI. sz|zad végi Borsod-Gömör-Kishont megyei cikkelyek is tiltott|k a szom-bati esküvőt – teh|t ezt a rendelkezést ezek szerint a h|zasulandó p|rok előszere-tettel hagyt|k figyelmen kívül. Szintén sürgették az esketés előtt egy héttel a nyilv|nos gyülekezet előtti kihirdetést: „hogy ha netal|n valami volna, a mi a h|zas-s|g végrehajt|s|t akad|lyozn|, nyilv|noss|gra jöjjön.”74

Mikulik József idézi azokat az 1604-ben megszerkesztett, majd 1610-ben Thur-zó György |ltal is megerősített esperesi szab|lyokat, amelyek a szerző szerint még a XVIII. sz|zad elején is érvényben voltak Gömörben.75 A 7 címből 5 szól a h|zass|g-kötésekről: 1. Gyermekek csak a szülők jóv|hagy|s|val léphetnek h|zass|gra, de a szülők őket nem kényszeríthetik, és meg sem akad|lyozhatj|k h|zass|gukat. 2. A le|ny 15 éves, a fiú 21 éves kora előtt nem léphet h|zass|gra. 3. A rokonok közötti h|zass|got kerülni kell, a negyedíziglen sógors|gban vagy rokons|gban lévők kö-zött egészen tilos. 4. A h|zasulandókat az esküvő előtt két hétig hirdetni kell, az esküvő előtt gyónniuk kell, de mielőtt az Úr asztal|hoz bocs|ttatn|nak, vizsg|zniuk kell a k|téból. 5. Kihirdetés előtt vagy anélkül nem lehet h|zasodni; ne az esti ór|kat v|lassz|k a szertart|sra, hanem amennyire lehet, a délut|ni istentisztelet alkalm|-val ejtsék meg ezt. 6. Az esketés előtti közösülést mind a polg|ri, mind az egyh|zi hatós|gok nyilv|nosan büntessék, hogy a többiek féljenek, és tisztességes, szűzies életet éljenek. Böjtben és adventben senkit sem szabad esketni. 7. A par|zna, h|zas-

70 Hercegszöllősi zsinat 31. pontja. KISS Áron, i. m., 683. 71 RAFFAY S|ndor, i. m., 27. 72 MOKOS Gyula, A Dun|ntúli Ág. Hitv. Evang. Egyh|z 1598iki törvénykönyve, Bp., 1892, 32. 73 KISS Áron, i. m., 720. 74 KISS Áron, i. m., 726. 75 MIKULIK József, i. m., 39.

168

felét hűtlenül elhagyó vagy m|s gonosz embert a szomszéd helységben sem kell megtűrni, ha a polg|ri hatós|gok oly keményen nem büntették is.

A m|r említett 1707-es rózsahegyi zsinat h|romszori kihirdetést ír elő az eskü-vő előtt, és kiemeli, hogy a keresztszülői tiszt a h|zass|gkötésnek nem akad|lya.76

És végül |lljon itt a m|r említett Ambrózy György magyar nyelvű körleveléből néh|ny gondolat, amely a h|zass|gkötésekkel kapcsolatos figyelmeztetéseit tartal-mazza: 1. A jegyeseket az első kihirdetés ut|n vizsg|ztatni kell, hogy tudj|k-e és értik-e a katekizmust és az imacsomagokat. „Hogyha azon dolgokban értelmeseknek talaltatnak az olyanok szép dicsirettel és a szent H|zass|gnak rendihez és a magza-toknak illendő fel neveléséhez illő oktatassal sőtt minden jóknak kiv|ns|g|val szaba-don mondnandók és a H|zass|gbéli hütnek felvételéhez hozz| bocs|tandók lésznek.”77 Leírja azt a néh|ny kérdést, amelyre a h|zass|gra lépőknek mindenkép-pen ismerni kell a v|laszokat. 2. „Tudt|ra van mindenek(ne)k bizony|ra, hogy ha vasarnap lennének a lakodalmak, mint eddig szokott vala, sokan a lakodalom miat az Isteni szolgalatott el mulatn|k az Úr Istennek szenteltetett napott az ördögnek, Vilagnak s Testnek szolgalatj|ra adv|n meg fertőztetnék, bűnt tevén azon menyegzői alkalmatoss|ggal vas|rnapon ketkepen lelki ismereteket megterhelnek es az Úr Is-tennek haragj|t idői es örökké valo veszedelemet magokra az uj hazasokra pedig az |ld|s helyet |tkott szantszandékel fejekre vennének. Ezen lakodalmi alkalmatoss|-gokra kiv|ltképen rendeltetett időűl tudnillik hogy végbe vitessenek Kedden dél elött, arrul is nem ok nélkül emlékezem, mert e vilag a sötecségnek cselekedetitt gyakorlani szokta, azt félbe szakasztatni lehet, mikor nap vilagon és nem éjjeli sötétben a lakoda-lom fog ke(z)dödni és végződni.” 3. A vas|rnapok és egyéb s|toros ünnepnapok tisz-t|n tart|s|t kéri a prédik|toroktól: ne legyen t|ncos mulats|g, „melly |ltal az Emberek meg fosztatnak az Isten igéjétül és önnön maga |ld|soktúl, nem különben éhséget gyakorta pestist is s dögleletességet s h|borus|got vonn reajok.” Leírja még, hogy azért fogalmazza meg magyarul a körlevelét, hogy a lelkészek a gyülekezetnek adhass|k és azok hamarabb megértsék gondolatait. „Tudom ugyan, hogy majd csak nem minden gyülekezetben tal|ltatnak a vil|gnak olyan szeretői, a kiknek ezek mind tetszeni nem fognak, […] Nem vagyunk bizony|ra Embereknek szolgai, de Isten szol-gai.”

A római katolikusoknak a pénteki és a k|ntorböjti napokon78 kívül nem volt m|s tiltott időszaka a hétnek. Természetesen a szombati lakodalmat nem nézték jó szemmel az előj|rók, kerülendőnek tal|lt|k, hiszen a vas|rnapi szentmisén való részvétel l|thatta k|r|t a mulatoz|snak. Teh|t vas|rnap estétől csütörtök estig

76 RAFFAY S|ndor, i. m., 27. 77 A levél a szuperintendensi kinevezése ut|n íródott. Ambrózy György felső-gömöri superintendens körlevele egyh|zfegyelmi ügyekben. (1741.) Magyar Protest|ns egyh|ztörténeti adatt|r, i. m., 121–125. 78 L|sd 43. l|bjegyzet.

169

„szabad volt a t|nc”,79 ugyanakkor a hús fogyaszt|s|nak tilalma a szerdai böjti na-pot is „alkalmatlann|” tette a lakodalomra.

3. grafikon. Az evangélikus és katolikus h|zass|gkötések napi bont|sa %-os ar|nyban kifejezve,

Csetnek, 1730–1807

A római katolikus h|zass|gkötési görbe az elv|rtaknak megfelelően alakul: az esküvők 51,14%-|t vas|rnap kötötték korszakunkban. 10% fölötti értéket csak a hét első két napj|n l|tunk, ezt követően péntekig fokozatosan csökken az esküvők sz|ma, amit egy enyhe szombati emelkedés követ. A 9 pénteki esküvő egyike sem esett böjti vagy adventi időszakba, és nem jegyeztek fel semmilyen m|s okot sem – gondolok itt péld|ul a par|znas|gra, ami szükségessé tette volna a pénteki esküvőt. (Ez persze nem jelenti azt, hogy esetleg nem ez bújt meg a h|ttérben.) A kilenc eset-ből h|rom felekezetileg vegyes h|zass|g volt.

A lutheri hívek a vizsg|lt korszakban legtöbbször (52,16%) keddi napon léptek az olt|r elé – ahogy azt a szuperintendens szorgalmazta is a levelében. A hét köze-pén (szerda–szombat) kötött h|zass|gok ar|nya 5% alatt mozog – különösen igaz ez a pénteki és a szombati napon.80 Vas|rnap és hétfőn nagyj|ból azonos ar|nyú – 12,97% és 11,88% – az esketések sz|ma és sajnos hasonló nagys|grendű – 12,59% – az ismeretlen d|tumú h|zass|gkötések ar|nya is. Minden kohorszban tal|lni egy-két olyan bejegyzést, amelyben az esküvő pontos d|tuma hi|nyzik. Azonban 1793-tól a vizsg|lt korszak végéig ez a sz|m sokszor évi 20 fölé is ugrik. Ennek az az oka,

79 II. József 1786. m|rc. 6. rendelete előírja, hogy a h|zass|g napja ne vas|rnap, hanem hétköznap legyen. Azonban a központi rendeletek betart|sa nagymértékben függött a helyi pap vagy k|pl|n személyétől. KOVÁCS Béla, Bélap|tfalva…, i. m., 170. 80 A 70 év alatt 15 p|r esküdött pénteken az evangélikus templomban: 9 esetben az egyik vagy mindkét fél exog|m volt, 6 esetben az egyik vagy mindkét fél volt özvegy. Azt is feljegyezte a lelkész, hogy a pénteki jegye-sek közül két p|r vétkezett a 6. parancs ellen.

170

hogy míg kor|bban a lelkészek a h|zass|gkötés d|tum|t hónapra, napra pontosan adt|k meg, addig az 1791-ben szolg|latba lépő új lelkész, Paz|r Andr|s egy új d|-tumform|t is alkalmaz: péld|ul 1799-ben „Post Dominicam Esto Mihi”, teh|t „ham-vazószerda előtti vas|rnap ut|n” bejegyzést követően 10 esketés adatait jegyezte fel. Lesz|mítva a pestisj|rv|nyok ut|ni időszakot, Csetneken nem volt jellemző, hogy egy nap 10 p|r esküdjön a templomban. Valószínűbbnek tarthatjuk, hogy a lelkész hetente egyszer végezte el az adminisztr|ciót, így – különösen, ha sok hiva-tali teendője volt – nem bíbelődött a napra pontos d|tum megad|s|val, emlékezet-ből jegyezte fel a tényeket.

Érdemes megvizsg|lni az evangélikus h|zass|gkötések napi bont|s|t 1692-től. (L|sd 4. grafikon.) Szembetűnő a grafikon keddi és vas|rnapi oszloperdeje. Az 1690-es évektől – amikor minden esküvőt vas|rnap tartottak – 1739-ig a tilt|sok ellenére a h|zass|gkötés napja Csetneken is a vas|rnap volt. Az egyedüli kivétel az 1710-es évtized, amikor a pestis miatt felbolydult v|ros nem a hagyom|nyt, a meg-szok|st, hanem az életösztönt követve a mihamarabbi újrakezdést, illetve folytat|st v|lasztotta.

4. grafikon. Az evangélikus h|zass|gkötések napi bont|sa kohorszonként, Csetnek 1692-1807

Az éles v|lt|st az 1741. év hozta, amihez természetesen az 1739-ben pusztító pestis is hozz|j|rulhatott: 1740-ben 22 esküvőt hétfőn, 4-et kedden, 2-t pedig szer-d|n tartottak. A következő évben m|r az esküvők 59%-|t kedden tartott|k! Ne feledjük, hogy Ambrózy György m|r 1738-tól lelkészként tevékenykedik Csetneken, 1741 febru|rj|tól felső-gömöri szuperintendens, idézett körlevele 1741. október 17-én kelt. Míg 1738–1739-ben a vas|rnapi esküvőt részesítették a p|rok előnyben, addig 1741-ben az év elejétől nagyobb sz|mban fordul elő a keddi h|zas-s|gkötés. Gondoljunk csak a körlevelében megfogalmazott figyelmeztetésre: ha nem tartj|k meg az isteni törvényeket, ak|r pestis s dögletesség vagy m|s baj is érheti a p|rokat, illetőleg az egész közösséget! A keddi túlsúly biztosan kimutatható az 1780-as évtized végéig.

171

A katolikus h|zass|gi görbék is némi |trendeződésről tanúskodnak. (L|sd Füg-gelék 4. grafikon.) B|r az egész vizsg|lt korszakban a vas|rnap volt a legdomin|n-sabb nap, az 1780-as évektől egyre több esküvőt tartottak hétfőn és kedden. 1790–1799 között m|r azonos volt a hétfői és vas|rnapi esküvők ar|nya, a következő évtizedben a keddi értékek a hétfői sz|mokhoz emelkedtek.

Megvizsg|lva a m|r publik|lt települések h|zass|gkötési szok|sait, elmondhat-juk, hogy a katolikus hívek a XVIII. sz|zadban legtöbbször vas|rnap esküdtek; a sz|zad közepétől |trendeződést tapasztalhatunk néh|ny településen. Bélap|tfalv|n a vas|rnapi adatok 1703–1800 között magasan kiemelkedtek, de 1781–1790 kö-zött megerősödött a keddi h|zass|gkötések sz|ma.81 Az 1750-től vizsg|lt keszthelyi anyakönyvek elsődlegesen a vas|rnapi h|zass|gkötésről tesznek bizonys|got.82 A dunabogd|nyi katolikus német h|zasp|rok az |ltal|nos tapasztalattal ellentétben 1724–1895 között elsősorban a keddet és a hétfőt v|lasztott|k.83 A ceglédi refor-m|tus h|zass|gokat 1723–1780 között nagyrészt kedden kötötték, majd a követ-kező évtizedben a p|rok ink|bb hétfőn, pénteken és szombaton léptek olt|r elé, majd a XVIII. sz|zad utolsó évtizedében a vas|rnapi esküvők jöttek divatba.84 Ber-kenyén a vas|rnap, ami addig egyébként a h|zass|gkötések prefer|lt időpontj|nak sz|mított, a szegények esküvőjének napja lett a XVIII. sz|zad közepétől, és a keddi nap v|lt |ltal|nosan a legink|bb kedveltté.85 Hasonló mértékű |trendeződést mu-tatnak a kunszentm|rtoni esküvők napjai is: míg a XVIII. sz|zad első felében a me-nyegzők közel 72%-|t ülték vas|rnap, a következő 50 évben m|r csak az 54%-|t. A hétfői 9,83%-os érték pedig 33,18%-ra ugrott fel. Ez a tendencia folytatódott és gyorsult fel a következő évsz|zad első évtizedében is: a hétfőt a h|zasodók 79,27%-a v|lasztotta. A szombati nap értékei is 50 évenként módosultak: 1719–1750: 6,16%, majd 2,57% és 1800–1810 között 8,2%.86 Tóth Árp|dn|l olvashatjuk, hogy a pozsonyi evangélikusoknak 1780–1848 közötti időszakban egy nap sem sz|mí-tott tilalmasnak! Azt is megfigyelte, hogy az előnyben részesített napok között alap-vető |trendeződés zajlott le: a kezdetben domin|ns hétfői és keddi napokat fokozatosan h|ttérbe szorította a vas|rnapi h|zass|gok ar|nya. A vas|rnapi napot a felekezetileg vegyes p|rok v|lasztott|k előszeretettel.87

81 KOVÁCS Béla, A h|zass|gkötések néh|ny…, i. m., 128. 82 BENDA Gyula, Zsellérből polg|r – T|rsadalmi v|ltoz|s egy dun|ntúli kisv|rosban: Keszthely t|rsadalma, 1740–1849, Bp., 2008, 384. 83 ELTER Andr|s, i. m., 155. 84 NAGY VARGA Vera, i. m., 108. 85 ZÓLYOMI József, Egy Nógr|d megyei német település (Berkenye) az anyakönyvek tükrében (1719–1900), A Nógr|d Megyei Múzeumok Évkönyve XVI., Salgótarj|n, 1990, 107. 86 1780-ig a kunszentm|rtoni templomban hétköznap a szegények, vidékiek és az özvegyek tartottak esküvőt. KAKUK M|ty|s, A h|zass|gkötés időpontja Kunszentm|rtonban a XVIII–XIX. sz|zadban = Lakodalom, szerk. NOVÁK L|szló, UJVÁRY Zolt|n, Debrecen, 1983, 61–62., 77–78. 87 TÓTH Árp|d, A pozsonyi német evangélikus egyh|zközségben 1780–1848 között vezetett h|zass|gi anyaköny-vek vizsg|lat|nak első eredményei, Sic itur ad astra, 17(2004), 3. sz., 56.

172

A HÁZASSÁGRA LÉPŐK CSALÁDI ÁLLAPOTA

Vizsg|latunk azt mutatja, hogy a XVIII. sz|zadban és a XIX. sz|zad hajnal|n az evangélikus és katolikus jegyesp|rok h|zass|gkötésének 55–60%-|ban mindkét fél először lépett az olt|r elé. Azt is kijelenthetjük, hogy az evangélikus özvegy férfiak nagyobb ar|nyban vettek h|zast|rsul hajadonokat (11%), mint özvegyasszonyokat (8%). A h|zass|gkötések 4,65%-|ban vezettek evangélikus nőtlen ifjak özvegyasz-szonyokat az olt|r elé, míg a katolikus oldalon ez az ar|ny 8,1% fölötti. A katolikus özvegy férfiak kisebb mértékben v|lasztottak maguknak hajadont (10,62%), mint megözvegyült nőket (11,93%) újrah|zasod|skor – b|r ez utóbbiban az eltolód|s nem nagy értékű.

5. grafikon Az evangélikus és katolikus h|zass|gra lépők csal|di |llapota, Csetnek 1730–1807

A grafikon utolsó öt kategóri|j|hoz, az „ismeretlen |llapotú férfi/nő” besorol|s-hoz szeretnénk magyar|zatul szolg|lni: mindkét felekezet matrikul|j|ban sok eset-ben hi|nyos a csal|di |llapotok regisztr|l|sa: az evangélikusokn|l az esetek 20,36%-|ban, míg a katolikus bejegyzések 10,13%-|ban!88 Amennyiben feljegyez-ték a h|zass|gra lépők életkor|t – ami ugye viszonylagos, hiszen bemond|s alapj|n történt – igyekeztünk kikövetkeztetni az illetők csal|di |llapot|t. Az evangélikus csal|dlapok össze|llít|s|n|l azt tapasztaltuk, hogy amennyiben a menyasszony vagy a vőlegény szüleinek nevét is regisztr|lt|k, akkor relatív biztons|ggal |llíthat-juk, hogy hajadon, illetve nőtlen volt az illető.89 Ugyanezt tapasztalta Tóth Árp|d is a

88 Az evangélikus lelkészek |ltal feljegyzett csal|di |llapotokat a csal|dlapok össze|llít|s|n|l mindig igazolni tudtam. 89 Amennyiben a menyasszony vezetékneve nem egyezett az apja vezetéknevével, őt értelemszerűen özvegy-nek vettem.

173

pozsonyi anyakönyvek bejegyzéseinél.90 Ezt alkalmaztuk a katolikus bejegyzések esetében is, b|r az adatokat – a csal|dlapok híj|n – igazolni nem tudtuk. Amennyi-ben nem volt semmilyen m|s segítség, t|mpont megadva, azon fél |llapot|t isme-retlennek vettük.

Ki kell térnünk még egy problém|ra: az evangélikus görbén az ismeretlen csal|-di |llapotú férfiak hajadon le|nyokkal kötött h|zass|gainak magas értékére. Ennek a 161 esetnek a többségében a vőlegény nem a templomhoz tartozó településről érkezett, teh|t a h|zass|g területileg exog|m jellegű. A korabeli h|zasod|si szok|-sok szerint a h|zass|got a l|ny településén kötötték. A bejegyzések a 161 esetben nem adnak semmilyen segítséget – nincs bemondott életkor, nincs szülői adat, így amíg őket az |ltaluk megadott település anyakönyveiben meg nem tal|ljuk, nem tudjuk a csal|dlapjaikat pontosítani. A többi ismeretlen csal|di |llapotú vőlegénynél és menyasszonyn|l nem tal|ltunk ilyen kiugró összefüggést, bízunk benne, hogy a vizsg|latok nominatív szakasz|ban az ő |llapotuk is tiszt|zódik majd.

Az evangélikus jegyesek csal|di |llapot|nak vizsg|latakor érdemes az adatokat 10 éves bont|sban ismét 1692-től |br|zolni.

6. grafikon. Az evangélikus h|zass|gra lépők csal|di |llapota kohorszonként, Csetnek 1692–1807

Az első két évtizedben 70–80% között mozog az először csal|dot alapító férfiak és nők ar|nya, majd bekövetkezik a pestis, és az özvegyek egym|s között kötött h|zass|g|nak sz|ma felülmúlja az első h|zass|gukat kötőkét. Az élet élni akart, az akkori lét, a h|ztart|s elképzelhetetlen volt egy férfi és egy nő, elsősorban h|zas-p|rként történő vezetése nélkül. Aki első h|zass|g|ra készült, el tudta halasztani a

90 TÓTH Árp|d, i. m., 52. A keszthelyi anyakönyvek azonban nem mindig tartalmaztak megbízható bejegyzése-ket, ahogy arra Benda Gyula r|vil|gít: a sz|mos m|sodik vagy harmadik h|zass|g|t kötő nő vagy férfi nem újrah|zasodóként szerepel a matrikul|kban. BENDA Gyula, Keszthely – Egy monografikus t|rsadalomtörténeti kutat|s demogr|fiai tanuls|gai, KSH–NKI 2001. évi Történeti Demogr|fiai Évkönyve, szerk. FARAGÓ Tam|s, ŐRI Péter, Bp., 2001, 230.

174

mulatoz|st, hiszen a szülőknél még lakhatott – esetleg segítenie is kellett özvegyen maradt szülőjének. Az özvegyh|zass|gok |ltal|ban m|r nem j|rtak oly nagy mula-toz|ssal, kevésbé voltak díszesek; létrejöttüket a „szükség” dikt|lta, olykor mindkét fél részéről. Az özvegyek egym|s közötti h|zass|g|t 44 esetben jegyezték fel a pes-tis ut|ni évtizedben, ebből 30-at 1710-ben és 1711-ben kötöttek. 1710–1719 kö-zött 41 első h|zass|g|t kötő p|r volt, míg az előző évtizedben ez az érték 90 volt! Jelen tud|sunk szerint 1720 ut|n az első h|zass|got kötők ar|ny|nak legmagasabb értéke 64,56% volt, m|r nem érte el a pestis előtti magass|gokat. A j|rv|ny nem v|logatott: sok fiatalt, h|zass|gra érett korút is elragadott. A pótl|st sokszor a m|r említett, idegenből jött, ismeretlen csal|di |llapotú férfiak adt|k szinte végig az évtizedben: 64 esküvőből 33 esetben hajadont, 31 esetben özvegy nőt vettek el. Az ismeretlen csal|di |llapotú férfiak és hajadon le|nyok közötti h|zass|gkötések ar|nya a következő két évtizedben még emelkedett is, majd ez is megtört az 1740-es években. 1740–1749 között tov|bb nőtt az egym|ssal első h|zass|gukat kötők ar|nya, illetve megemelkedett az özvegy férfiak és hajadon le|nyok közötti h|zas-s|gok sz|ma is. (Eltűnnek az ismeretlen csal|di |llapotú férfiak!) Az özvegyek egy-m|ssal kötött h|zass|ga egy|ltal|n nem emelkedett ekkor, pedig a pestis 1739-ben újra felforgatta a v|rost és környékét.91 Tal|n csak az ifjú, nőtlen férfiak özvegy nőkkel kötött h|zass|gainak ar|nya egyezett meg az előző pestis ut|ni ar|nnyal! 1740-től 40 éven |t 10% vagy a feletti értéket tal|ltunk az özvegy férfiak és hajadon le|nyok közt kötött h|zass|gok sz|m|ban. Az utolsó két évtizedben v|ltozik a kép, aminek elsődleges oka, hogy az ismeretlen csal|di |llapotú férfiak és nők sz|ma megnő az anyakönyvekben.

A katolikus jegyesp|rok csal|di |llapot|nak 10 évenkénti vizsg|lata azt mutatja, hogy az első két kohorszban az első h|zass|gukat egym|ssal kötő vőlegények és menyasszonyok ar|nya 40% körül alakult, majd az 1750-es évtizedtől 55–65% közé emelkedett. Az 1730-as és 1740-es évtizedekben 17%-on mozgott az özve-gyek egym|s között kötött h|zass|ga, amely igen magas érték volt a többi évtized-éhez viszonyítva. Szintén kiugró volt 1790–1799-ig az özvegy férfiak és hajadon le|nyok közt kötött h|zass|gok sz|ma.92 Ugyanekkor az először csal|dot alapító férfiak és nők ar|nya igen lecsökkent – úgy tűnik, hogy az özvegy férfiak jobb pozí-cióba kerültek a nőtlen ifjakhoz képest a hajadonok körében. Az özvegyek közti h|zass|gok sz|ma ugyanannyi volt, mint az ezt megelőző évtizedben. Vajon miért v|lasztottak a hajadon l|nyok ebben az évtizedben ink|bb özvegy férfit férjnek, mint legényeket? Eltűntek az ifjak, vagy csak a nőtlen férfiak? Sajnos a kérdéseket a rendelkezésünkre |lló forr|sok alapj|n nem tudtuk megv|laszolni.

A XVIII–XIX. sz|zadban a pozsonyi evangélikusok közti esküvők 69%-|ban első h|zass|gukat kötő férfiak és nők léptek az olt|r elé, és az özvegyh|zass|gokn|l is a

91 A temetési bejegyzések feldolgoz|sa még folyamatban van, de az 1739. évi pestis|ldozatok között szembe-tűnő a h|zasp|rok magas hal|loz|si ar|nya. Tal|n kevesebb az özvegy, ezért sem emelkedhet meg a j|rv|ny ut|n azon özvegyh|zass|gok sz|ma, ahol mindkét fél eltemette m|r első h|zast|rs|t. 92 Az özvegy férfiak hajadonokkal kötött h|zass|gainak sz|ma nagyon ingadozó a vizsg|lt korszakban: 5,34%–17,43% között mozog 1730–1807 között.

175

férfiak jav|ra billent a mérleg: nekik volt nagyobb esélyük az újrah|zasod|sra,93 ahogy ezt a sződi özvegy férfiakn|l is l|thattuk.94 Viszont a dunabogd|nyi katolikus újrah|zasodók ar|nya m|s képet mutat; az adatok itt is az özvegy férfiak nagyobb h|zasod|si kedvét jelzik, azonban m|s az özvegyh|zass|gokon belüli ar|ny. Elter Andr|s kutat|sa alapj|n az özvegy férfiak és hajadon nők közti, a nőtlen férfiak és özvegy nők közti, valamint az özvegy p|rok közti h|zass|gok ar|nya 4 : 3 : 3 volt.95

„MERT ILLETLEN DOLOG, HOGY AZ ATYA LEÁNYÁT VEGYE EL ÉS LEÁNYA

IDŐSZERINT VALÓ ATYJÁHOZ MENJEN. IGY HOGY AZ ANYA FIÁHOZ MENJEN ÉS

AZ FIÚ ANYJÁT VEGYE EL”96 – BEVALLOTT ÉLETKOROK AZ ELSŐ HÁZASSÁG MEGKÖTÉSEKOR

ÉS AZ ÚJRAHÁZASODÁSKOR

Elérkeztünk a történeti demogr|fiai kutat|sok egyik kulcskérdéséhez, a h|zaso-d|s kiemelt mutatój|hoz: az első h|zass|gkötési életkor vizsg|lat|hoz. Azért érde-kes ez a téma, mert igen erős hat|ssal bírt a gyermek|ld|sra: amely nő 21 évesen ment férjhez, egy gyermekszületésnyi idővel volt lemaradva 18 évesen férjhez ment nőt|rs|tól.97 John Hajnal 1965-ben megjelent híres tanulm|nya a nupcialit|s két vonulat|t különítette el: az északnyugat-európai h|zasod|si minta élesen elv|lik a Trieszt–Szentpéterv|r egyenes vonal mentén a kelet-európai mint|tól, ahol a l|-nyok fiatalon h|zasodtak, 20 éves koruk előtt, és majdnem minden nő férjhez ment. Az északi minta jellegzetessége, hogy a nők viszonylag későn, |tlagosan 25 év körül vagy a fölött mentek férjhez, és a hajadon |llapot viszonylag széles körben elterjedt – a nők több mint 20%-a élete végéig egyedül élt.98 A tézisekkel kapcsolatban a későbbi kutat|sok azt|n komoly kritik|t fogalmaztak meg, többek között, hogy

93 TÓTH Árp|d, i. m., 37. 94 CSOCSÁN Gyula, H|rom Pest megyei falu népesedése a XVIII. sz|zad m|sodik felében. (Sződ, V|cr|tót és Csom|d), Történeti Statisztikai Közlemények, 3(1959), 1–2. sz., 82. 95 ELTER Andr|s, i. m., 165. 96 MOKOS Gyula, A Dun|ntúli Ág. Hitvall|s.…, i. m., 99. 97 ŐRI Péter, A demogr|fiai viselkedés mint|i a XVIII. sz|zadban: Lélekösszeír|sok Pest megyében 1774–1783, Bp., 2003, 242. Azonban az is köztudott volt, hogy „igen ifjú asszonyok többnyire gyenge gyermekek anyjaiv| lesznek.” A h|zass|gról, orvosi szempontból tekintve = Tudom|nyos gyűjtemény 1817–1841, szerk. JUHÁSZ Istv|n, Bp., 1985, 389. 98 A téma szakirodalma igen nagy, l|sd erről részletesen péld|ul FARAGÓ Tam|s, Különböző h|ztart|s-keletkezési rendszerek egy orsz|gon belül – v|ltozatok John Hajnal téziseire, KSH–NKI 2001. évi Történeti De-mogr|fiai Évkönyve, 2001, Bp., 2001, 19–63.; ŐRI Péter, i. m., 242–244..; PÉTER Katalin, Szerelem és h|zass|g a Hajnal-hat|rtól keletre = Ámor, |lom és m|mor. A szerelem a régi magyar irodalomban és a szerelem ezredéves hazai kultúrtörténete, szerk. SZENTMÁRTONI SZABÓ Géza, Bp., 2002, 1–24. A kora újkorban a h|zasod|si életkorról, amely megerősíti a korai h|zasod|si modellt, l|sd részletesen: ZIMÁNYI Vera, J. ÚJVÁRY ZSUZSANNA, „Mindenik jobb|gyunknak mennyi gyermeke vagyon és azok h|ny esztendősek.”: Egy 17. sz|zadi uradalmi „népsz|ml|l|s” tanuls|gai = Tanulm|nyok Szak|ly Ferenc emlékére, szerk. FODOR P|l, PÁLFFY Géza, TÓTH Istv|n György, Bp., 2002, 461–549.

176

lehet-e szó egységes h|zasod|si modellről ak|r egy orsz|gon belül is. Faragó Tam|s a h|zasod|si mint|k egyenetlenségére vil|gít r| az iparosod|s előtti Magyarorsz|-gon, 4-5 típust mutat ki. T|gabb értelemben vett kutat|si területünket, Gömör me-gyét véleménye szerint a „keleti h|zass|gkötési modell” jellemzi. 99

A protest|ns forr|sok, zsinati hat|rozatok is többször foglalkoznak a h|zass|gra lépés legalacsonyabb korhat|r|val. A hercegszöllősi zsinat a következőket írja elő: „14 esztendőnek alatta az le|nzót az ifjuval se esküttesse meg. Az férfit penig akki valamenire idős, tizen hat esztendősnél küsseb le|nzóval is meg ne esküttesse.”100 A Borsod-Gömör-Kishont megyei cikkek így fogalmaznak: „Az ifju embereket 13 éves-nél ifjabbakkal, az éretteket 16 éven alul lévőkkel nem kell összeesketni: mert a termé-szet, az isteni és cs|sz|ri törvények ezt az időt nyilv|nítj|k a nősülés alkalmas kor|nak. Ezek 16.”101 A p|pai gyülekezet articulusai 1623-ból tiltott|k, hogy 14 évesnél ifjabb le|nyzót eskessenek, ahogy idős asszonyt olyan fiatal ifjúval, aki fia lehetne, és özvegy ember sem léphetett frigyre 16 évnél fiatalabb hajadonnal.102 „A le|ny 15 éves, a fiú 21 éves kora előtt nem léphet h|zass|gra”, szól az esperesi sza-b|ly a XVII. sz|zad elejéről.103 Szintén nagy hangsúlyt fektettek a protest|ns egyh|-zak a jelentős korkülönbségűek közötti h|zass|g tilt|s|ra, hiszen „ezek a h|zass|gok magukban hordozz|k a v|rható gyermek|ld|s ir|nti reménytelenséget”, illetve az |rv|knak a gyülekezet sz|m|ra is megterhelő volt|t.104 Méliusz Juh|sz Péter arra int, hogy a nagy korkülönbség par|znas|gra és h|zass|gtörésre adhat okot.105 „A kik az össze nem illő és felette különböző koruakat összesketik: letétellel fognak büntetni” – olvasható a szigorú büntetési tétel a Borsod-Gömör-Kishont megyei cikkekben.106 Azonban nem csup|n a lelkészeket, hanem a h|zass|gszerző-ket is óva intik az ilyen p|rok összeboron|l|s|tól. A felső-magyarorsz|gi cikkek m|r 1595-ből ekképp fogalmaznak: „Minthogy az egyenlőtlen h|zass|gokból igen gyak-ran terhes visz|lyok, perek és nyilv|nos botr|nyok sz|rmaznak, midőn a vén bany|k és részeges asszonyok hasuk kedvéért, csakhogy ann|l kényelmesebben élhessenek, hozz|jok nem illő személyeket kényszerítenek a velök egybekelésre: igyekezniök kell a lelkészeknek a magok polg|rt|rsaikkal, hogy minden v|rosban és faluban biztos és tisztességes személyek |llittassanak mint h|zass|grendezők – n|sznagynak – kiknek vezérletök alatt alkalmas és összeillő egyének köttessenek össze.”107 Az 1576-os

99 FARAGÓ Tam|s, Különböző h|ztart|s-keletkezési rendszerek egy orsz|gon belül – v|ltozatok John Hajnal tézise-ire, KSH–NKI 2001. évi Történeti Demogr|fiai Évkönyve, Bp., 2001, 36–38. 100 „E k|non a török intézkedései ellen vétetett fel, kiknél m|r a 11–12 éves hajadonokat is férjhez adat|k” – olvashatjuk a magyar|zatot Kiss Áron jegyzeteiben. KISS Áron, i. m., 683. 101 Uo., 726. 102 THURY Etele, i. m., 210. Idézi még: J. ÚJVÁRY, Polg|ri h|zass|gi szok|sok…, i. m., 71. 103 MIKULIK József, i. m., 39. 104 BÁRTH D|niel, i. m., 56. 105 Uo. 106 KISS Áron, i. m., 726 107 Uo. 720–721. Idézi még: J. ÚJVÁRY, Polg|ri h|zass|gi szok|sok…, i. m., 70.

177

hercegszöllősi és az 1612. évi köveskúti zsinatok kifejezetten tiltott|k, hogy asszo-nyok részt vegyenek a h|zass|gszerzésben.108

Mindkét vizsg|lt anyakönyv teh|t bevallott adatokat tükröz, legal|bbis az élet-korokat tekintve. Az evangélikus életkorokat a csal|dlapok adataival össze tudtuk vetni, így azok hitelességét mérni is tudtuk. Mivel a katolikus csal|dlapok nem |lltak rendelkezésünkre, így kénytelenek voltunk a bemondott életkorokat valósnak elfo-gadni. Ezek a bevallott évek azonban ink|bb tükrözik azt a közösség |ltal elv|rt norm|t, amikor egy le|nynak férjhez kellett mennie, mintsem az egyes személyek valós életkor|t: pontos adatokat csak a csal|dlapok fognak adni. A lelkészek sem f|radtak azzal, hogy a bejegyzések között megkeressék a keresztelés pontos idő-pontj|t; ez nem volt olyan lényeges adat.

A csetneki evangélikus lelkészek csup|n 4 évben regisztr|lt|k a h|zasulandó fe-lek bevallott életkor|t: 1788 m|rcius|tól 1791 m|rcius|ig. Az esetsz|mok – 110 adat – igen alacsonyak és az idős|v is szűk ahhoz, hogy |ltal|nos érvényű következ-tetéseket tudjunk levonni. (L|sd Függelék 6. grafikon.) A 44 hajadon le|ny bevall|-sai alapj|n |tlagosan 18,66 évesen mentek férjhez, a 36 vőlegény 23,56 évesen nősült először. A legtöbb ifjú 20 évesen vezette olt|rhoz v|lasztottj|t, de nem ritka a 28-29 éves nőtlen ifjú sem. A hajadonok között 15 évesnél fiatalabbat nem tal|ltam, legtöbbjük 18-19 évesen ment férjhez és 22-23 éves korukra el is fogynak a sor-ból.109

A katolikus anyakönyvekben 1773 febru|rj|tól m|r rendszeresen jegyezték fel a h|zass|gra lépők bevallott életkor|t.110 (L|sd Függelék 7. grafikon.) Összesen 255 esetben ismerjük az ifjak és 270 alkalommal a hajadonok éveinek sz|m|t. A meny-asszonyok |tlagéletkora a vizsg|lt időszakban alig emelkedik 20 évről 20,87 évre. A férfiak esetében nagyobb az ingadoz|s: 23–24,92 év111 között mozog. A le|nyok |ltal|ban 18–20 évesen lettek asszonyokk|, de nem ritka a fiatalabb112 és idősebb menyasszony sem. Nagyj|ból 24–26 éves korukra fogynak el a „h|zasod|si piacról”, b|r minden évtizedben tal|ltunk néh|ny 28–30 éves hajadont is.113 A legtöbb férfi 20–24 év között nősült, azonban nem volt ritka a 26–28 éves sem. A legfiatalabb katolikus nőtlen ifjú 17 éves, a legidősebb pedig 38 éves volt. A csetneki életkori adatok jól illenek a m|r publik|lt magyarorsz|gi kutat|sok eredményeinek a sor|-ba, amelyek közül csak néh|nyat emelünk ki. A XVIII. sz|zadi csurgói katolikus nőt-

108 KISS Áron, i. m., 684. és THURY Etele, i. m., 190. Idézi még: J. ÚJVÁRY, Polg|ri h|zass|gi szok|sok…, i. m., 70. 109 Egy 30 éves hajadon, Klianik Péter l|nya, M|ria Trnka M|ty|s, 64 éves csetneki özvegy felesége lett 1789. febru|r végén. A menyasszony születési helyéül Feketelehot|t adt|k meg. 110 Az 1760-as évtizedben egy esetben jegyezték fel a vőlegény és két esetben a menyasszony életkor|t. Az adatok döntő többsége az 1780-as és 1790-es évtizedekből sz|rmazik. 111 Az 1760-as évtizedből csak 1 esetet ismerünk, ahol a vőlegény 20 évesen nősült. 112 A legfiatalabb menyasszony egy 12 éves neocolonus, azaz cig|ny le|ny volt. Többször tal|lkozunk 14–16 éves korban lévő hajadonokkal az olt|r előtt. 113 1779. m|jus 16-|n lépett h|zass|gra Suchy Mih|ly, 24 éves csetneki katolikus ifjú a 37 éves hajadon Tím|r M|ri|val, aki evangélikus vall|sú volt. A h|zass|got dispensatióval kötötték. Regisztr|ciós hib|ra gyanakodtam a menyasszony életkor|val kapcsolatban, de megtal|ltam az evangélikus keresztelések között M|ri|t, akit 1742. febr. 15-én kereszteltek; apja Tím|r Péter metallifossor, anyja Hanez Zsuzsanna.

178

len ifjak 20–24 évesen léptek először h|zass|gra, a nők 17–24 évesen keltek el.114 A keszthelyi katolikus vőlegények |tlagosan 24,2 évesnek vallott|k magukat az 1770-es évtizedben, a menyasszonyok saj|t bevall|suk szerint 19,14 évesek voltak |tla-gosan, ami azt|n évtizedről évtizedre 20 év körül mozgott. A férfiak bemondott |tlagéletkora sem ingadozik, a vőlegények 24–25 év közöttiek egészen a XIX. sz|zad közepéig. A sz|mított életkorok mind a két nemnél magasabbak.115 Benda Gyula azt tapasztalta, hogy a 24 évnél idősebb nők esetében m|r túlsúlyban vannak az újra-h|zasodók, míg a férfiak 29–30 évesen is „csak” az első h|zass|gukat kötötték.116 A reform|tus vall|sú ceglédi ifjak 20–22 évesen h|zasodtak, a nők kétharmada 17–18 évesen elkelt, a 21–24 éves l|ny m|r túlkorosnak sz|mított.117 Kishegyesen a leg-több vőlegény 20–21 éves, a menyasszonyok 16–17 évesek voltak az első h|zas-s|gkötéskor,118 és Zólyomi József is hasonló életkorokat mutatott ki a berkenyei,119 Melegh Attila a halasi katolikus és reform|tus, illetve a tapolcai katolikus anyaköny-vekben.120 Őri Péter az 1774–1783 közötti Pest megyei lélekösszeír|sokat kutatva azt |llapította meg, hogy a nők |tlagos életkora az első h|zass|gkötésükkor 20,3 év, a férfiakn|l ez 22 év volt.121 Némi eltérést, |tlag feletti értéket mutatnak a dunabogd|nyi katolikus német nemzetiségű ifjak és hajadonok életkori adatai: a l|nyok |tlagosan 21–22 évesen mentek férjhez, míg a fiúk 24–26 évesen nősültek először, ami minden bizonnyal a német lakoss|g betelepítés előtti időkből sz|rma-zó hagyom|nyaiból eredt.122 A büki evangélikus ifjak a nyugati h|zasod|si modellt követték, amennyiben |tlagosan 28,8 éves korukban léptek először h|zass|gra, míg a hajadonok a keleti modellnek megfelelően, |tlagosan 20 évesen mentek férj-hez.123

Az evangélikus h|zass|gkötési anyakönyvben 30 újrah|zasodó özvegy életkor|t jegyezték fel: 12 nő és 18 férfi esetében kapunk inform|ciót a bevallott életkorról. (L|sd Függelék 8. grafikon.) Az özvegy férfiak életkor|ban igen nagy a szór|s: 22 éves a legfiatalabb és 64 éves a legidősebb újrah|zasodó. A legtöbben 30-as éveik-ben és 40-es éveik végén kötöttek ismételten h|zass|got. Az újra olt|r elé vezetett nők 26–39 év közöttiek voltak ebben a h|rom évben, illetve egy özvegyasszony 51

114 KOVÁTS Zolt|n, CS. TÓTH Péter, i. m., 62–63. 115 BENDA Gyula, Zsellérből polg|r…, i. m.,140–141. 116 BENDA Gyula, H|zass|gok Keszthelyen 1750–1848: Az |tlagtól a mikrotörténelemig, avagy a léptékv|lt|s problém|ja = Mikrotörténelem: Vívm|nyok és korl|tok, Miskolc, 2003 (Rendi t|rsadalom – polg|ri t|rsadalom), 86. 117 NAGY VARGA Vera, i. m., 109. 118 CZÉKUS Géza, i. m., 33. 119 ZÓLYOMI József, i. m., 101. 120 MELEGH Attila, Népesedés, h|zass|g és h|ztart|skialakít|s Kiskunhalason és Tapolc|n, KSH–NKI Történeti Demogr|fiaia Füzetek, Bp., 1995, 75. 121 ŐRI Péter, i. m., 248–249. 122 ELTER Andr|s, i. m., 162–163. 123 ANDORKA Rudolf, Egy különleges h|zasod|si minta: a Sopron megyei Bük község evangélikus egyh|zközsége a 19. sz|zadban = Tanulm|nyok D|nyi Dezső 75. születésnapj|ra, Bp., 1996, 12. Több magyarorsz|gi csal|drekonstitúciós vizsg|lat összefoglaló eredményét, többek között a férfiak és nők h|zasod|si életkor|t is összegyűjtötte a szerző. ANDORKA Rudolf, Egy különleges h|zasod|si minta…, i. m., 15.

179

évesnek vallotta mag|t. Ugyan rövid az idő és kevés az adat, így a következtetéseink nem megalapozottak, de feltűnően kevés a 40 évnél idősebb özvegy menyasszony! Miért tűnhettek el a 40 év feletti nők a h|zass|gi piacról? Vagy azért, mert h|zas-s|gban éltek és nem özvegyültek meg, vagy azért mert ők haltak meg többen a fér-fiakhoz képest. Vagy ugyan megözvegyültek, de m|r nem mentek újra férjhez, gyermekeik addigra felnőttek; tal|n m|r nem volt szükségük a csal|dban férfikézre, esetleg lehetőségük sem adódott, hogy újra h|zass|gra lépjenek. Az első, illetőleg a m|sodik feltevést is ellenőrizni tudjuk majd a temetési anyakönyvek bejegyzései-ben. A szakirodalomban több helyen is azt olvashatjuk, hogy az özvegy nők esélyei alacsonyabbak voltak a h|zasod|si piacon a férfiakéhoz képest, teh|t ar|nyaiban kevesebben mentek újra férjhez. Az evangélikus özvegy menyasszonyok |tlagélet-kora 33,83 év, a férfiaké: 38,72 év volt Csetneken.

A katolikus anyakönyvekben az 1770-es évektől 86 özvegy férfi és 70 özvegy női újrah|zasod|si életkort tudtunk kigyűjteni. A férfiak |tlagéletkora az 1770-es évti-zedben 41 éves kortól indult, és a sz|zad végére lassan emelkedett közel 42 évre (41,88 év). A XIX. sz|zad első évtizedében hirtelen 38,8 évre esett vissza – ugyan itt csak 10 esettel rendelkezünk. A katolikus özvegy menyasszonyok |tlagéletkora ennél is nyugodtabb görbét mutat. Évtizedről évtizedre fokozatosan emelkedő ten-denci|t l|ttunk: 1770–1779 között 31,73 év, majd 33,65 év, 1790–1799 között 35,25 év és a XIX. sz|zad csonka évtizedében kereken 36 év. Ezen adatok szerint az újrah|zasodók közötti |tlagos 10 évnyi korkülönbség a XIX. sz|zadra elfogyott.

7. grafikon A katolikus özvegy nők és férfiak bemondott életkora újrah|zasod|skor, Csetnek 1770–1807

180

A katolikus menyasszonyok 18 és 58 év közöttieknek vallott|k magukat és ese-tükben is azt l|tjuk, amit m|r az evangélikusokn|l tapasztaltunk: 40 éves kor ut|n elfogynak az asszonyok. Ellenben a férfiak ekkortól élik szinte „m|sodik vir|gz|su-kat” a h|zasod|si piacon: 32–50 között tal|ltuk a legtöbb férfit, de közülük öt fő 58 évesnek vallotta mag|t. Keszthelyen az újra frigyre lépő özvegy asszonyok közül a 40 év felettiek ar|nya 16,48% volt, az özvegy férfiak esetében ez a sz|m 47,11%!124

Megvizsg|ltuk a h|zass|gkötési életkorok közötti különbséget a felek csal|di |l-lapot|t is figyelembe véve.125 Az evangélikusokn|l két tényt jelenthettünk ki: az értékek erős ingadoz|s|t tapasztaltuk – különösen igaz ez az özvegy férfi hajadon le|nnyal kötött h|zass|gok esetén, ahol 10–20 év között mozog a korkülönbség. A m|sik, hogy mind a h|rom vizsg|lható évben az első h|zass|gukat kötő nők és fér-fiak közötti korkülönbség 5 év volt a nők jav|ra.126 A katolikus h|zasp|rokn|l is egyenletes volt a korkülönbség az első h|zass|gukat kötők esetében.127

8. grafikon A katolikus h|zasp|rok |tlagos korkülönbségei csal|di |llapot alapj|n vizsg|lva,

Csetnek 1770–1807

A XVIII. sz|zad utolsó évtizedében hirtelen megemelkedett az életkori különb-ség a nőtlen ifjak özvegyasszonyokkal128 kötött h|zass|ga és az özvegy férfiak haja-

124 BENDA Gyula, Zsellérből polg|r…, i. m., 148. 125 Mindenhol a menyasszonyok életkor|hoz viszonyítva l|thatjuk az eltérést, kivéve a nőtlen ifjak özvegyasz-szonyokkal kötött h|zass|gok esetén, ahol az ifjak életkor|hoz mértem az életkori többletet. 126 Keszthelyen is |tlagosan 5 év volt a korkülönbség a menyasszonyok és a vőlegények között, az újrah|zaso-dók között ez a sz|m |tlagosan 13 év! BENDA Gyula, Zsellérből polg|r…, i. m., 146. A dunabogd|nyi elsőh|zasok között |tlagosan 3-4 év korkülönbség volt. ELTER Andr|s, i. m., 162. 127 A h|zasfelek közötti legnagyobb korkülönbség, amikor az ifjú férj 18 évvel volt idősebb a feleségénél, illetve a legkisebb, amikor a feleség 13 évvel volt idősebb először nősülő férjénél. 128 Tal|ltunk olyan bejegyzést is, miszerint a nőtlen vőlegény 13 évvel volt idősebb az özvegy menyasszonyn|l.

181

donokkal kötött h|zass|ga129 eseteiben. Ez az az évtized, amikor ar|nyait tekintve kiugrott az özvegy férfiak hajadonokkal kötött h|zass|gainak a sz|ma! Az özvegyek egym|s között kötött h|zass|gaiban 1770-től fokozatosan csökkent a korkülönb-ség, míg a vizsg|lt korszak utolsó évtizedében hirtelen fél év al| esett.130 Ez azonban nem lehet mérvadó, hiszen összesen 3 eset |llt a rendelkezésünkre.

Az össze|llított evangélikus csal|dlapokon igyekeztük ellenőrizni a bemondott életkorokat.131 Mindössze 9 vőlegény és 23 menyasszony esetét tudtuk megvizs-g|lni; azt |llapítottuk meg, hogy – nem meglepő módon – valóban volt különbség a bemondott és a valós életkorok között. (L|sd Függelék 9. grafikon) Az evangélikus férfiak kisebb mértékben tértek el a valós életkoruktól: 3 esetet lesz|mítva |ltal|-ban 1 és 10 hónap közötti az eltérés mínuszban vagy pluszban. A h|rom kirívó eset közül az egyikben több mint 4 évvel (51 hónappal) vallotta mag|t idősebbnek Zemencsik Andr|s, két „nagyot mondó” t|rsa pedig 20 és 26 hónappal fiatalította mag|t. A 9 esetből hat fő mondta mag|t fiatalabbnak: Zemencsik Andr|son kívül Saltzer Martin 1 hónappal, Hudacsik J|nos 8 hónappal mondott többet valós életko-r|n|l. A menyasszonyok közül a 14–17 évesek vallott|k magukat idősebbnek, 15–19 évesnek, míg 3–5 évvel fiatalított|k magukat a 20–24 év közöttiek! Emlékez-zünk, hogy a bevallott |tlagéletkor az első h|zass|gkötés alkalm|val a vizsg|lt 4 évben 18,66 év volt – ez volt az evangélikusokn|l a norma, mindenki ehhez igyeke-zett igazodni!132 A nők grafikonj|t – l|sd Függelék 10. grafikon – vizsg|lva jóval több és erősebb eltéréseket tapasztalunk a férfiakéhoz képest. 18 eset alapj|n |tla-gosan 2 év 6 hónappal fiatalított|k magukat a menyasszonyok, a többiek |tlagosan 1 év 3 hónappal mondt|k magukat idősebbnek. A legszembetűnőbb esetek közül érdemes Gledura M|ri|t kiemelni, aki 23 évesen |llította mag|ról, hogy 17 éves! Szintén szót érdemel a majdnem 25 éves Szmreck Zsuzsanna is, aki 18 éves puella-nak vallotta mag|t.

AZ ÖZVEGYHÁZASSÁGOK JELLEMZŐI

Az özvegyh|zass|gok – amikor az egyik vagy mindkét fél m|sodszor vagy töb-bedszer |ll olt|r elé – vizsg|latakor először azt vil|gítjuk meg, hogy szezonalit|su-kat tekintve mutatnak-e eltérést az összes h|zass|ghoz képest vagy sem? Kós K|roly óta ismert tény a szakirodalomban, hogy az özvegyek a ny|ri és a tiltott idő-

129 Minden esetben a vőlegény volt idősebb, a legkisebb korkülönbség 1 év volt, a legmagasabb 28 év. 130 Az 1780-as évtizedben tal|ljuk a legmagasabb különbséget: a vőlegény 32 évvel idősebb a menyasszony-n|l. 131 A XVII–XVIII. sz|zadi emberek csak hozz|vetőleg voltak tiszt|ban saj|t korukkal. A tévedések, teh|t ebből is fakadhatnak. TÓTH Istv|n György, Harangkong|s és óraketyegés: A parasztok és kisnemesek időfogalma a XVII–XVIII. sz|zadban = Óra, szablya, nyoszolya: Életmód és anyagi kultúra Magyarorsz|gon a XVII –XVIII. sz|zadban, szerk. ZIMÁNYI Vera, MTA Történettudom|nyi Intézete, Bp., 1994, 115–132. 132 Benda Gyula is ezt a feltevést fogalmazta meg a keszthelyi katolikus anyakönyvek adatai tükrében. BENDA Gyula, Zsellérből polg|r…, i. m., 141.

182

szakban nagyobb ar|nyban h|zasodtak, mint az először h|zasulók.133 Ez a kisebb lakodalom tart|s|val vagy annak elhagy|s|val függött össze, illetve mivel így a h|-zasod|s kevesebb munkaerőt vont el a munk|tól, kisebb anyagi r|fordít|ssal volt lebonyolítható, így tette lehetővé „a fontosabb termények (elsősorban a bor) földol-goz|s|tól való függetlenedést.”134 A mulatoz|s hi|nya viszont alkalmat adott arra, hogy a szentséget az amúgy tiltott időszakban is kiszolg|ltass|k. És tal|n még ennél is fontosabb tényező volt, hogy egy m|r működő h|ztart|st, gazdas|gi egységet kellett a tov|bbiakban is üzemeltetni, a kiesett munkaerőt kellett pótolni mihama-rabb.

A csetneki evangélikus özvegyh|zass|gok szezonalit|sa al|t|masztja a szakiro-dalomban olvasottakat: az év eleji csúcsok jóval alacsonyabbak voltak, különösen igaz ez a janu|ri adatokra.

9. grafikon Az evangélikus és katolikus h|zass|gok és özvegyh|zass|gok szezonalit|sa,

Csetnek 1730-1807

A m|rciusi alacsony érték ut|n a h|zass|gok sz|ma dinamikusabban emelke-dett és magasabbra szökött fel, ami azonos tendenci|val, de magasabb értékekkel csökkent a ny|r végéig. Az őszi eleji adatok egy kicsivel magasabbak voltak az ösz-szes h|zass|g értékéhez képest, de a novemberi oszlopmagass|g elmaradt a m|r ismerttől. A decemberben kötött négy h|zass|g közül kettő özvegyh|zass|g volt. Jól l|tható teh|t, hogy a ny|ri időszakban ar|nyait tekintve több özvegyh|zass|got

133 KÓS K|roly, Munka, életmód és hagyom|ny egy rítuselem v|ltoz|sa tükrében = KÓS K|roly, Eszköz, munka, néphagyom|ny, Bukarest, 1980, 480. 134 ELTER Andr|s, i. m., 148.

183

kötöttek a csetneki evangélikus templomban. A kohorszonkénti bont|sban nagyon erős ingadoz|st l|tunk az egyes évtizedek havi adatai között.

10. grafikon. Az evangélikus özvegyh|zass|gok szezonalit|sa 10 éves bont|sban, Csetnek 1730–1807

Az 1730-as évtizedben a febru|r rendkívül magas értékkel ugrott az összes osz-lop fölé, ahogy tette ezt az 1770–1789 közötti időszakban is. Az 1740-es évtized magas |prilisi oszlop|t a sz|zad m|sodik pestisj|rv|nya okozta. A m|jusi özvegy-h|zass|gok hozz|vetőleg 12% körül mozogtak, kivéve az 1730-as évek 19,44%, 1750–1759 közötti 23,08% és 1760-as évek 17,86%-os értékét. Az ingadoz|s való-ban nagy volt minden hónapban, némi tendenci|t tal|n csak a novemberi adatok mutattak: az 1780-as évektől fokozatosan növekedtek a novemberi h|zass|gkötési értékek. Ugyanezt |llapította meg Elter Andr|s is, és indokl|s|val egyet is értünk: „Ennek magyar|zata többek között abban keresendő, hogy az özvegyek h|zass|g|-nak idejét a fent jelzett okok miatt kevésbé hat|rozz|k meg a lakodalomtart|sra alkalmas feltételek. A nagyobb v|laszt|si lehetőség, az előtérbe került pillanatnyi szempontok miatt, nagyobb ingadoz|st is eredményez. Ezen túl a h|zasodó özvegyek csoportja összetettebb, mint az először h|zasodóké. Előfordul, hogy mindkét fél öz-vegy, de lehet, hogy csak a férfi, vagy csak a nő. Lehet kis és nagy korkülönbség, mind-két fél jav|ra. Mindez több, az először h|zasodókn|l föl nem merülő szempontot és többféle h|zasod|si stratégi|t rejt mag|ban.”135 A katolikus újrah|zasod|si görbe is hasonló utat j|rt be, mint az evangélikusoké: kevesebb volt az eltérés az összes katolikus h|zass|g szezonalit|s|hoz képest, illetve az őszi esküvők ar|nyai m|s képet mutattak az evangélikusokéhoz képest. (L|sd 9. grafikon.)

Kevesebb h|zass|gkötéssel indult itt is az év, b|r a janu|ri adat magasabb egy kicsit a febru|rin|l. Majd a m|rciusi alacsony érték ut|n a katolikus templomban is

135 ELTER Andr|s, i. m., 153.

184

ar|nyait tekintve több h|zass|got kötöttek a tavasz és a ny|r folyam|n az özvegyek. A katolikus adatokhoz képest kisebb mértékű volt a növekedés júniusban, az őszi adatokban viszont az októberi és a novemberi oszlopok az összes h|zass|gkötés görbéje fölé magasodtak. Úgy tűnik, hogy a janu|ri és febru|ri esküvők novemberre tolódtak. Emlékezzünk, az evangélikusokn|l alacsonyabb volt az ősz végi özvegyh|-zass|gok ar|nya!

11. grafikon. A katolikus özvegyh|zass|gok szezonalit|sa 10 éves bont|sban, Csetnek 1730–1807

A h|zass|gkötések kohorszonkénti |br|zol|sa a katolikusokn|l is erős ingado-z|st tükröz. Az 1735–1739 közötti években rendkívül magas értékeket mutattak a febru|ri és novemberi adatok, 1744–1749 között a m|jusiak, 1750-es évtizedben a janu|riak, 1760–1769 között a júniusiak és novemberiek, a következő évtizedben újra a novemberi értékek, az 1790-es években a júniusiak, az utolsó, csonka évti-zedben ismét a novemberi adatok emelkedtek ki. Az 1780–1789 közötti 10 év h|-zass|gkötései azonos értéket mutattak janu|r és október – 17,65%, illetve febru|r és július – 11,76% hónapokban.

A dunabogd|nyi novemberi katolikus özvegyh|zass|gok sz|ma alacsony, ahogy azt a csetneki evangélikusokn|l is l|ttuk. A november a bor kiforr|sa miatt kedve-zett a lakodalom tart|s|nak, olvashatjuk Elternél, |m mivel az özvegyeknél ez nem volt olyan fontos szempont, a vendégek sz|ma nem igényelte az újbort. „Az özve-gyek |ltal kötött h|zass|gokban jobban érvényesülnek a m|r meglévő gazdas|g fönntart|s|t és tov|bbvitelét célzó megfontol|sok”,136 teh|t a munkaerő szükséglet: a gazdas|gi tényezők ink|bb meghat|rozóak. Keszthelyen a tilalmas időszakot az újrah|zasodók is betartott|k és ar|nyait tekintve a ny|ri hónapokban sem volt több

136 ELTER Andr|s, i. m., 152.

185

h|zass|gkötés az esetükben.137 A csurgói özvegyek elsősorban az őszi hónapokban léptek h|zass|gra a XVIII. sz|zadban.138 Csocs|n Jenő is azt tapasztalta a sződi öz-vegyh|zass|gok szezonalit|s|t vizsg|lva, hogy a janu|r, a febru|r és a novemberi hónapok értékei közel azonosak voltak; az |prilistól júliusig tartó időszak itt is kiug-róan magas, amely időszakból a m|jus még ki is emelkedett.139

Az özvegyh|zass|gok napi bont|s|t elemezve apró eltéréseket, eltolód|sokat ta-l|ltunk mindkét felekezet görbéjén. Az evangélikus újrah|zasodók közül a legtöb-ben a keddet v|lasztott|k, de egy kicsit kisebb ar|nyban – 6,26%-kal több az özvegyek h|zass|gkötése. Ez a különbség tevődött |t a hétfőre. A hét többi napj|n szinte sz|zadra azonosak voltak az értékek. Ha azonban az 1692–1807 közötti evangélikus özvegyh|zass|gokat kohorszonkénti bont|s|t |br|zoljuk, akkor a kö-vetkező kép t|rul elénk.

12. grafikon Az evangélikus özvegyh|zass|gok napi bont|sa kohorszonként |br|zolva, Csetnek 1692–1807

Az 1710-es évtized kivételével 1739-ig az özvegyh|zass|gok jelentős részét va-s|rnap kötötték. A keddi napot az 1740-es évektől v|lasztott|k az özvegyek is – miként a többi p|r –, 52-66%-os ar|nyban. Ekkortól emelkedtek meg a hétfői osz-lopok is. Nyilv|nvaló, hogy a tradicion|lisan kialakult helyi szok|st az isteni bünte-tésnek vett nagy pestisj|rv|ny ut|n az új, szigorú és következetes pap |talakította, illetve visszaigazította a régi előír|sokhoz.

137 BENDA Gyula, Zsellérből polg|r…, i. m., 147. 138 KOVÁTS Zolt|n, CS. TÓTH Péter, i. m., 65. 139 CSOCSÁN Jenő, i. m., 80.

186

13. grafikon A katolikus özvegyh|zass|gok napi bont|sa kohorszonként |br|zolva, Csetnek 1735–1807

A katolikus özvegyh|zass|gok esetében az 1780-as évektől a vas|rnapi esküvők csökkenését l|thattuk. A hangsúly ekkor tolódott |t a hét elejére, a hétfői és keddi napokra. A vas|rnapi esküvők sz|ma m|r az 1750-es és az 1760-as évtizedekben is erősen lecsökkent – 53,33% és 54,17%, majd még 10 évre újra 63% fölé emelke-dett. A szerdai napok értékei a korszak első h|rom évtizedében magasan, 13,33–16,67% között mozogtak. Az 1760-as és 1770-es évtizedben a csütörtöki esküvők ar|nya felugrott: 12,5%, illetve 13,16%, ami mögött a pléb|nos személye |llt. Fabri-cius József pléb|nos 1760. m|jus 1-jén kezdte meg szolg|lat|t Csetneken, amely 1778 janu|rj|ig tartott. A csütörtöki özvegyh|zass|got csak 1760-tól 1777-ig tal|l-tunk, majd az 1790-es években l|ttunk 3 esetet. Az 1760-as évek vas|rnapi esküvői tevődtek |t egyértelműen csütörtökre, viszont a következő év csütörtöki többlete nem a hét utolsó napj|ról, hanem keddről és szerd|ról érkezett.

A következőkben azt szeretnénk megvizsg|lni, hogy |tlagosan mennyi idő eltel-tével lépett h|zass|gra az özvegy férfi és az özvegy nő. Volt-e különbség egy|ltal|n a két nem képviselői között ezen a területen? Benda Gyula keszthelyi kutat|sai azt mutatt|k, hogy az özvegy férfiak a Balaton parti településen nem tartottak gy|sz-évet: „a gazdas|gi és csal|di szükséglet szinte kötelezővé tette a fiatal h|ztart|sfők gyors újrah|zasod|s|t. Ez ak|r néh|ny héten belül is megtörténhetett, m|skor a böjti és adventi tilalmi idő vagy a ny|ri munk|k késleltették az újabb esküvőt. Az özvegyen maradt nőknél az igen gyors új h|zass|g ritk|bb.”140 A legjellemzőbb az, hogy az özvegy férfi fél éven belül új feleséget hozott a h|zhoz, míg az özvegy nőknek csu-p|n 28,7%-a tudott egy éven belül új férjet tal|lni, és majdnem minden m|sodik nő legal|bb két évig maradt egyedül a h|zast|rs elvesztése ut|n.141

140 BENDA Gyula, Zsellérből polg|r …, i. m.i. m., 146–147. 141 Uo., 147.

187

Mielőtt a csetneki vizsg|lat eredményeit ismertetnénk, meg kell jegyeznünk, hogy amint azt a szakirodalomban is olvashatjuk, a temetési anyakönyvek vezeté-sében tapasztalhatjuk a legtöbb pontatlans|got és hi|nyoss|got. Ez pedig igen megnehezíti a csal|dlapok lez|r|s|t, s ez|ltal a megözvegyülés és az újrah|zasod|s között eltelt idő pontos kisz|mít|s|t is. Az evangélikus özvegyembereknél ezt az időintervallumot 145 esetben, a nőknél 75 esetben tudtunk vizsg|lni.142 Rögtön szembetűnő a férfi esetek nagy sz|ma. Ennek több oka is lehet: 1. Kevesebb férfi halt meg, mint nő, így a nők kisebb ar|nyban özvegyültek, és nem kellett új h|zas-s|got kötniük. 2. Nincs hírünk a férj hal|l|ról, így ha meg is történt az újrah|zaso-d|s, akkor sem tudunk intervallumot sz|mítani. 3. Az özvegy nők nem tudtak olyan mértékben új h|zast|rsat tal|lni, ahogy azt a férfiak esetében l|tjuk. A csetneki evangélikus özvegy férfiak |tlagosan 13,18 hónap elteltével hoztak új asszonyt a h|zukhoz: teh|t alig több mint egy évet „v|rtak” a XVIII. sz|zadban. A legalacso-nyabb értéket az 1780-as évtizedben tal|ltuk, amikor is |tlagosan alig fél év eltelté-vel h|zasodott újra 31 özvegy férfi. (Ez az egyik legmagasabb esetsz|mú évtized.) 1750–1759 között a 15 özvegyember viszont több mint 20 hónappal a megözve-gyülés ut|n lépett csak újra h|zass|gra. Az evangélikus özvegyasszonyok |ltal|ban 30,84 hó, azaz két és fél év ut|n tal|ltak maguknak új férjet. Esetükben a legkisebb intervallum is 18,75 hónap volt – 1750–1759 között –, a legmagasabb pedig 60,85 hónap volt a következő évtizedben. Teh|t a magukra maradt evangélikus asszo-nyok |tlagosan 2,5 évig egyedül éltek és dolgoztak! Vajon a katolikus lakosokn|l is hasonló adatokat tal|lunk?

A katolikus temetési bejegyzések rengeteg hi|nyoss|got mutattak. Az egyes ese-tek adatközlése sem volt teljes, nem beszélve az 1760. október 4. és 1772. július 16. közötti időszakról: a közel 12 évből összesen 28 temetésről kaptunk valamennyi inform|ciót. Az 1780-as évektől sz|mbeli és minőségbeli javul|st is tapasztaltunk. Az esetsz|mok a katolikus oldalon ugyan alacsonyak, de kiegyenlítettek. A 14 kato-likus férfi a megözvegyülés ut|n |tlagosan 11,64 hónap múlva lépett újra h|zass|g-ra, a 11 női özvegyh|zass|g adatai alapj|n nők esetében az |tlag 34,27 hónap volt. Az eredmények között néh|ny hónap eltérés mutatkozott csak. Teh|t elmondhat-juk, hogy a XVIII. sz|zadi Felső-Gömör megyei területen az özvegy férfiak nagyj|ból 1 év, a nők 2,5–3 év eltelte ut|n léptek új h|zass|gra.

142 A XIX. sz|zadból nem tal|ltam adatot, így mind a 220 eset a XVIII. sz|zadra esett.

188

„COPULATI SUNT PRAEVARICATORES SEXTI PRAECEPTI”

Mindkét felekezet anyakönyvében sz|mos olyan p|rt tal|ltunk, akik vétettek az isteni törvények és az egyh|zi előír|sok ellen; nem véletlen, hogy az evangélikus rendeletekben is rendszeresen visszatérő téma volt a par|zn|k büntetése.

A felső-magyarorsz|gi cikkek így intik a lelkip|sztorokat: körültekintően keresz-telje és eskesse az idegeneket, „sehogy se szolg|ljon azoknak, ha hiteles tanúkat nem |llitanak, hogy saj|t lelkip|sztoruk vagy t|vol, vagy beteg volt. Mert sokszor ily mó-don tiszt|talan, alkalmatlan vagy nem szabados személyek szoktak összeesküdni. Az ellenkezők 12 forintra büntettetnek.”143 Az Esperesi szab|lyok 1610-ből ekképp fogalmaznak: „Az esketés előtti közösülést mind a polg|ri, mind az egyh|zi hatós|gok nyilv|nosan büntessék, hogy a többiek féljenek és kegyes tisztességes és szűzies életet éljenek.”144 A p|rokat, akikről bebizonyosodott a vétek, csak a templom előtt lehe-tett megesketni. Így történt ez az evangélikusokn|l 1730-tól 30 esetben: 3 alka-lommal a nagyböjtben, kétszer az adventi időszakban esküdtek a p|rok. Az esetek sz|ma az 1760-as évek elejétől emelkedett meg, amelynek oka a lelkész személye: 1762-ben kezdte meg evangélikus lelkészi szolg|lat|t Csetneken Institoris S|muel, aki az anyakönyvek vezetése terén igen lelkiismeretesnek bizonyult. A katolikusok-n|l is jellemző, hogy ezekben az esetekben nem írtak csal|di |llapotot sem a meny-asszony – tulajdonképpen m|r nem virgo, hajadon le|ny –, sem a vőlegény neve mellé. Ezek az evangélikus p|rok azt|n legtöbbször 9 hónapon belül m|r a keresz-telési anyakönyvben is megjelentek, ahol gyermekük a „spurius/a, ex illegitimo thoro, extra coniugium, 2 mense post copulam nata” jelzőket kapt|k. Gyakran ta-pasztaltuk azt is, hogy a kereszteléskor spuriusnak minősített gyermek szülei h|-zass|gkötési bejegyzésénél semmi nyom|t nem tal|ltuk a bűnnek. Ebből is l|tszik, hogy a lelkészek következetlenek voltak a minősítésben Csetneken is,145 illetve az is, hogy a puszta sz|madat nem ad hiteles képet a bűnös kapcsolatokról.

A katolikus anyakönyvekben meglepő módon nagyon kevés, összesen 6 par|zna p|rról kaptunk hírt; itt a „deflorata” és „sine flora” jelzőket vésték a menyasszonyok neve mellé. Úgy gondoljuk, hogy ez az alacsony sz|m jelen esetben nem azt tükrözi, hogy a csetneki katolikus templom hívei az evangélikusokhoz képest erkölcsösebb életet éltek volna, illetve elsősorban az 1760-as évektől romlottak volna csak meg az ifjak, a hajadonok és az özvegyek. 5 esetben a kapcsolat gyümölcse 1-6 hónapon belül m|r napvil|got is l|tott, de a gyermek neve mellett semmilyen jelzést, bélyeget nem tal|ltunk.146 Egy esetben nem tal|lkoztunk a szülőkkel a keresztelési feljegyzé-sek között.

143 KISS Áron, i. m., 721. 144 MIKULIK József, i. m., 36. 145 BENDA Gyula, Zsellérből polg|r…, i. m., 131. 146 A katolikus keresztelési anyakönyvekben is fellelhető az „illegitim” jelzés, de meglepő módon szintén nem sokszor!

189

„COPULATI PENES DISPENSATIONEM”

A csetneki evangélikus lelkészek 1792–1807 között 12 esetben jelölték, hogy a h|zass|gra lépők felmentést kaptak. Két esetben ennek ok|t is közölték: 1800. dec-ember 14-én lépett Csetneken h|zass|gra Dominus Czekus de Gicze Istv|n és Domicella Gömöry Karolina. Az ifjú férj édesanyja Sturman Katalin, míg az újasszo-nyé Sturman Julianna – a felek m|sod fokon rokonok voltak. 1803. október 11-én ol|hpataki lakos, Generosus Dominus Remenjk Andr|s és a szintén nemes Janko Anna Zsuzsanna „copulati noctu penes dispensationem”. Kilenc alkalommal a h|zas-t|rsak mindkét tagja nemes volt, és egyszer csak a menyasszonyn|l jelezték a ne-mesi sz|rmaz|st; két esetben egyik fél sem volt nemes. Úgy gondoljuk, hogy mivel az 1792. év előtt is kötöttek nemesek egym|ssal, nem nemesi sz|rmaz|sú férfivel vagy nővel h|zass|got, így ez nem lehet indoka a felmentéseknek. Az ügy h|tteré-ben újfent egy új lelkész személye is meghúzódik: 1791 nyar|n Koss|ny S|muel lelkészt Paz|r Andr|s v|ltotta a csetneki evangélikus anyaegyh|z paróki|j|n, aki 1807 őszéig teljesített itt szolg|latot. Személyében is egy precízebb adminisztr|ció-jú lelkészt ismerhetünk meg.

A római katolikus h|zass|gkötési anyakönyvekben a vizsg|lt korszakban 41 esetben jegyeztek fel dispensatiót. Az esetek felénél pontosan tudjuk a felmentés ok|t: nem történt meg a p|r h|romszori kihirdetése. 1806. m|rcius 18-|n, nagy-böjtben lépett h|zass|gra az evangélikus vall|sú özvegy Stepicza M|ty|s a 36 éves Valko Zsuzsanna, katolikus özvegyasszonnyal. A többi 19 alkalommal nem bírunk biztos indokkal, csak tal|lgatni tudunk: 11 esetben az egyik vagy mindkét h|zass|g-ra lépő fél evangélikus vall|sú volt, de ennél jóval több vall|si vegyes h|zass|got regisztr|ltak az anyakönyvekben. Úgy gondoljuk, hogy a csal|dlapok össze|llít|s|-val tal|n van lehetőség a kérdés tiszt|z|s|ra, addig viszont a tal|lgat|sok sem visz-nek előre. Annyi azért bizonyos, hogy a dispensatiók 66%-|t 1804–1807 között regisztr|lt|k. Igen, új pap érkezik Csetnekre: Makkay T|dé öt nappal a hivatal elfog-lal|sa ut|n, janu|r 22-én jegyezte fel az első dispensatiót és tette ezt még 26 alka-lommal az elkövetkezendő 3 évben.

„UBI SPONSA, IBI COPULA” – AVAGY A TERÜLETI EXOGÁMIA ÉS

ENDOGÁMIA MÉRTÉKE

A h|zass|gkötéseket megvizsg|lhatjuk a felek sz|rmaz|si- és/vagy lakóhelye szerint is. Területileg endog|mnak tekintünk egy h|zass|got, ahol mindkét fél azo-nos településéről sz|rmazik, exog|mnak pedig, ha valamelyik h|zass|gra lépő nem azon a településen él, nem onnan sz|rmazik, ahol a h|zass|g köttetett. A korabeli szok|snak megfelelően az esküvőket a menyasszony lakhelyén, templom|ban kö-

190

tötték.147 Örsi Julianna a XVIII–XIX. sz|zadi h|zass|gi anyakönyvek kutat|saikor azt tapasztalta, hogy minél kisebb egy település, ann|l nyitottabb e téren.148 Sajnos az evangélikus forr|sunk rendkívül esetleges a felek sz|rmaz|si és lakóhelyét illetően. Annyi bizonyos, hogy az egyh|zközség településeinek lakosai szoros kapcsolatot |poltak egym|ssal, ugyanakkor jelentős sz|mban érkeztek Csetnekre m|s, nem a templomhoz tartozó településekről is h|zasod|si sz|ndékkal.149 A csal|dlapok ösz-sze|llít|s|n|l igyekszünk a m|sik népmozgalmi adatsorokból összecsipegetni az erre vonatkozó inform|ciókat, azonban ezek sem nyújtanak minden esetben segít-séget: sokszor nem egyeznek az anyakönyvek bejegyzései, sőt olyat is tapasztal-tunk, hogy a 4 keresztelési bejegyzés 3 különböző települést jelölt meg a csal|d lakóhelyeként. A csal|dlapok felvétele folyamatban van, így az evangélikus h|zas-s|gok endog|m-exog|m jellegének mértékéről még nem tudunk besz|molni.

A római katolikus felekezet anyakönyvei ebből a szempontból haszn|lhatóbb-nak bizonyultak: kezdettől fogva két településnevet kellett a pléb|nosnak rögzíte-nie: locus originis és locus domicilii. Az adminisztr|ció nem volt mindig pontos, de |ltal|ban legal|bb az egyik, elsősorban a lakóhely rubrik|t kitöltötték. Először azo-kat az exog|m h|zass|gokat vizsg|ltuk meg, amelyeknél a locus originis ismert. A korszak szab|lyainak megfelelően nagyobb sz|mú exog|m vőlegényt v|rtunk, mint menyasszonyt. Valóban, a vizsg|lt 70 év alatt 168 bejegyzésben tal|ltunk m|s tele-pülésről sz|rmazó férfit, 67 esetben pedig nőt. Ugyanakkor 73 h|zass|g alkalm|val érkezett mindkét fél az egyh|zközségen kívülről: az 1735–1807 között megkötött katolikus h|zass|gok 50,33% -a területileg exog|m. Az adatok azt mutatj|k, hogy az 1740-es évektől nőtt meg a csetneki katolikus egyh|zközség nyitotts|ga: a követke-ző 40 évben 45–57% között mozog az exog|m h|zass|gok ar|nya. A XIX. sz|zad első évtizedben azt|n 65% fölé emelkedik: ekkor a 95 h|zass|g közül 36-ban sz|r-mazott a vőlegény, 14-ben a menyasszony és 12 esetben mindkettőjük m|s telepü-lésről. Ezeknek az exog|m férfiaknak és nőknek nagyon nagy h|nyada a paróki|hoz tartozó településekre költözött, itt laktak és dolgoztak: a „locus domicilii” rubrik|-ban Csetnek vagy a 11 filia egyik településének nevét jegyezték fel. A h|zass|gköté-seket teh|t a lakhely alapj|n is megvizsg|ltuk, először úgy, hogy a templomhoz tartozó települések halmaz|t vettem endog|mnak. Azon férfiak és nők ar|nya, akik nem a parókia területén laktak, de a csetneki katolikus templomban h|zasodtak, jóval alacsonyabb: 5,56–17,89% között mozog a kohorszonkénti bont|s alapj|n. Az ő ar|nyuk is az 1770-es évektől ugrott meg, ahogy az összes h|zass|gkötés sz|ma

147 BENDA Gyula, Zsellérből polg|r…, i. m., 143.; BÁRTH D|niel, i. m., 48., BENCSIK József, Kísérlet a XVIII. sz|zad végi protest|ns h|zass|gkötési anyakönyvek forr|sértékének meghat|roz|s|ra, Levélt|ri Szemle 36(1986), 1. sz., 33. Kov|cs Béla azt |llítja a bélap|tfalvi anyakönyvi adatok elemzésénél, hogy „exog|m h|zass|gokn|l pedig leg-többször a vőlegény faluj|ban tartott|k a lakodalmat.” KOVÁCS Béla, A h|zass|gkötés néh|ny…, i. m., 131. A kérdés az, hogy Kov|cs ez alatt azt érti, hogy a szertart|st is ott tartott|k vagy csak a mulatoz|st? 148 ÖRSI Julianna, H|zass|gkötések vizsg|lata az anyakönyvek alapj|n = Múzeumi Levelek: Az anyakönyvek, mint a történeti kutat|sok forr|sai: Tan|cskoz|s Kunszentm|rtonban, 1977. |pr. 7-én, szerk. BARNA G|bor, SZABÓ L|szló, Damjanich Múzeum, Szolnok, 1977, 83. 149 Az 1770-es és 1780-as években megugrott azon h|zass|gok sz|ma, ahol mindkét fél rozsnyói lakos. Való-színűnek tartjuk, hogy a lelkész személyével lehet kapcsolatos az indok.

191

is. A gyakoris|g megnövekedésének többek között lehet az is a kiv|ltója, hogy az 1776-os évben alakított|k ki a rozsnyói püspökséget, húzt|k meg az egyh|zközsé-gek hat|rait. A csetneki pléb|ni|hoz kerülhetett olyan település is, amelyik hívei addig nem ide j|rtak templomba, vagy épp az ellenkezője, amire példa az 1780-tól megugró gacsalki férfiak és nők h|zass|gkötési sz|ma; Gacsalk mintegy 2,5 km-re fekszik Csetnektől délkeletre. A lakóhelyük szerint 1735–1807 között h|zass|gra lépő p|rok 69,77% (427 eset) a paróki|hoz tartozó 12 település valamelyikéről érkezett.

A „locus domicilii” vizsg|lata kapcs|n egy m|sik fogalmat is be kell vezetnünk: a paróki|lis endog|mi|t, azaz az egyh|zközség települései között kialakult kapcsolat-rendszert.150 Megvizsg|ltuk teh|t ennek a 427 esküvőnek az összetételét aszerint, hogy a felek az egyh|zközség mely településéről érkezetek. Azt feltételeztük, hogy magas lesz a különböző településeken élők h|zass|ga, hiszen a közös egyh|zhoz való tartoz|s serkentőleg hathatott a h|zass|gkötési kapcsolatokra. A vizsg|lat eredménye azonban azt mutatta, hogy a 427 h|zass|gkötésből 357 esetben azonos településen lakott a vőlegény és menyasszony. A kohorszonkénti bont|sban 62,5–91,2% között mozog ezen h|zass|gok ar|nya, 1760-tól csak 80% fölötti ar|nyokat tal|ltunk. Teh|t az ismert lakóhelyű h|zass|gok csup|n 15,4%-ban érkezett a vőle-gény és a menyasszony a templomhoz tartozó, de különböző településről. A csetneki katolikus parókia h|zass|gkötési kapcsolatrendszere azt mutatja, hogy az azonos településen élő férfi vagy nő elsősorban ugyanarról a településről v|lasztott mag|nak h|zast|rsat.

„NE VÉGY FELESÉGET AZ Ő LEÁNYAIK KÖZÜL A TE FIADNAK” –

MÓZES II, 34:16

A csetneki luther|nus hívek az anyakönyvek tanús|ga szerint ritk|n kötöttek h|zass|got m|s vall|súakkal: h|rom esetben reform|tus – 1 férfi és 2 nő, két eset-ben katolikus nő lett a h|zast|rsuk. A katolikus anyakönyvekben ezzel szemben jóval többször tal|lkoztunk m|s vall|sú féllel kötött h|zass|ggal. Sőt! Négy esetben mind a vőlegény, mind a menyasszony evangélikus vall|sú volt! Az egyik ilyet az evangélikus h|zass|gkötések között is megtal|ltuk azonos d|tummal: Benda Jakab csetneki evangélikus özvegy 1744. janu|r 8-|n vette h|zast|rsul a katolikus anya-könyv szerint is a szintén evangélikus hajadon Bubelini M|ri|t Jolsv|ról. Az első keresztelés, P|l fiuké 1746. janu|r 9-én történt a csal|dban, de a temetési bejegyzé-sek között tal|ltunk egy említést, miszerint Benda Jakab le|ny|t 1751. június 14-én temettek. Sajnos a le|ny keresztnevét és az életkor|t nem regisztr|lt|k, így még az

150 ZENTAI J|nos, Orm|ns|g nyugati hat|ra és belső tagolód|sa, Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, Pécs, 1972, 199. „A gazdas|gi és intézményes keretek hat|s|ra létrejöhetnek főként egym|ssal rendszeres és kölcsönös h|zass|gi kapcsolatot kialakító településcsoportok, melyek között az exog|m kapcsolatrendszer a településcso-port szempontj|ból endog|mi|nak is értelmezhető.” ELTER Andr|s, i. m., 166.

192

is lehet, hogy ak|r P|l előtt – esetleg nem sokkal a h|zass|gkötés ut|n – született a gyermek. Szintén szót érdemel Oczenas György h|zass|ga Adamy Zsófi|val: a két lutheri hitű fiatalt a katolikus templomban adt|k össze 1786. december 17-én, ti-lalmas időben. (György 30 évesnek mondta mag|t, valój|ban 32 éves volt. Csal|di |llapot|ról nincs inform|ciónk még az evangélikus csal|dlapokból sem.) Az ügy pikantéri|ja az – és ezzel a kérdésünkre is v|laszt kapunk, hogy vajon miért kellett a két evangélikusnak adventben a katolikus templomban hűséget vallani egym|snak –, hogy az evangélikus keresztelési bejegyzések szerint 1785. december 22-én, te-h|t a h|zass|gkötés előtt egy évvel keresztelték a p|r spurius-nak titul|lt, J|nos nevű fi|t. Sajnos a p|r eltűnik a szemünk elől, egyikőjükről sem kapunk inform|ciót ezek ut|n.

Térjünk vissza azokra a vegyes h|zass|gokra, ahol az egyik fél katolikus volt: 1735–1807 között 116 esetben kötöttek evangélikus férfiakkal vagy nőkkel h|zas-s|got.151 Sz|muk az 1770-es évektől ugrott meg erősen, addig évtizedenként ma-ximum 6 esetet regisztr|ltak: 1770–1779 között 26-ra emelkedett és a korszakunkban végig stagn|lt. 84 alkalommal v|lasztott mag|nak katolikus férfi evangélikus nőt h|zast|rsul: ebből több mint ötvenszer mindketten az első h|zas-s|gukat kötötték, 11 esetben az evangélikus menyasszonyokat m|r m|sodszorra vezették olt|r elé a katolikus ifjak.152 Evangélikus vőlegény 28 esetben vett h|zas-t|rsul katolikus menyasszonyt, 18 esetben ifjú h|zasodott hajadonnal. Hat esetben volt mindkét fél özvegy.

A vegyes vall|sú h|zass|gok szezonalit|sa csup|n igen kis mértékben tért el a katolikus h|zass|gkötésekétől, tal|n csak az |prilisi ar|ny magasabb az özvegyh|-zass|gok esetében. Azonban a h|zass|gkötés napj|t tekintve nagyobb különbséget tapasztaltunk: az eltérő vall|sú p|rok legtöbbször vas|rnap h|zasodtak; ugyan-olyan mértékben v|lasztott|k a hétfőt – 20,69%, mint a keddet – 19,83% a h|zas-s|gkötésük napj|nak, a szerdai és csütörtöki értékek elmaradtak az összes h|zass|g értékeitől, míg a pénteki 1,12%-kal volt magasabb.153

151 Reform|tus vall|súval nem léptek h|zass|gra az anyakönyvek tanús|ga szerint a korszakunkban. 152 Az esetek nagy részében adathi|ny miatt nem tudtuk megvizsg|lni, hogy ezek az evangélikus özvegyek első h|zass|gukat milyen vall|sú férfival kötötték. H|rom esetben bizonyos, hogy az első férjek is evangéliku-sok voltak. 153 1789-ig a vas|rnapi nap volt a legkedveltebb, majd a sz|zad utolsó évtizedében a hétfőt, a XIX. sz|zad első éveiben a keddet v|lasztotta a p|rok 40%. A pozsonyi anyakönyvek tanús|ga szerint a vas|rnap ar|nyait tekintve több felekezeti vegyes h|zass|got kötöttek. TÓTH Árp|d, i. m., 56. Dunabogd|nyban a XIX. sz|zad közepéig a hétfői napot, h|rom évtizeden keresztül a vas|rnapot prefer|lt|k a h|zasulók, majd újra hétköznap kötötték a legtöbb menyegzőt. ELTER Andr|s, i. m., 157.

193

ÖSSZEGZÉS

A csetneki evangélikus és katolikus h|zass|gkötési anyakönyvek |tfogó képet adnak a XVIII. sz|zadi h|zass|gkötési szok|sokról. „A lakodalomtart|s v|lasztott időszaka szoros összefüggésben van a paraszti t|rsadalom gazdas|gi tevékenységével és a vall|sos közösségek egyh|zi előír|saival.”154 S b|r Csetnek oppidum volt, lakói-nak kisebb h|nyada élt a mezőgazdas|gból, az evangélikus és katolikus fíli|k lako-sainak életét viszont a mezőgazdas|gi munk|nak a talaj előkészítéstől a betakarít|sig tartó rendje hat|rozta meg döntő módon a mindennapi életét. Az egyh|zak szigorú előír|sai viszont minden hívőre egyar|nt vonatkozott, foglalkoz-zon b|rmivel. Az adatok azt mutatj|k, hogy a Csetneken és a környező települése-ken élők hagyom|nykövető és törvénytisztelő lakosok voltak. A XIX. sz|zad közepi |llapotokat tekintve a csetneki evangélikus egyh|zközségnek körülbelül 3000 híve, míg a katolikus istenfélők sz|ma nagyj|ból 1000 volt.155 A h|zass|gkötési bejegyzé-sek sz|ma között is megközelítőleg ezt az ar|nyt tal|ltuk.

Mindkét anyakönyvben az 1770-es évek végéig tal|lkoztunk – az evangéliku-sokn|l dinamikus, a katolikusok esetében fokozatos, de lassú – a menyegzők sz|-m|nak emelkedésével, majd azt|n 1780-tól stagn|ló, illetve csökkenő esetsz|mokat tapasztaltunk. A megye történelmével foglalkozó leír|sok nem említenek semmi olyan eseményt, ami magyar|zatot adhatna erre: a vasipar csak a XIX. sz|zad m|-sodik felében indul hanyatl|snak, 1780-ban épül a csetneki v|rosh|za, a Szontaghok és Martiniak klasszikus palot|ja 1788-ban.156 Az evangélikus, a katoli-kus keresztelési és temetési anyakönyvek magyar|zatul szolg|lnak a XIX. sz|zad eleji tendenci|ra: csökken a keresztelések sz|ma.

A nupcialit|s tov|bbi jellemzőit vizsg|lva nem tal|ltunk olyan elemet, ami nem illeszkedett volna a m|r ismert magyarorsz|gi kutat|sok eredményei közé. A h|-zass|gkötések szezonalit|sa az egyh|zi törvényeknek és a mezőgazdas|gi munk|k |ltal dikt|lt ritmusnak megfelelően alakultak. A h|zass|gra lépők nagyobb h|nyada először alapított csal|dot, az özvegyek közül viszont a férfiaknak volt több lehetősé-ge és alkalma az újrah|zasod|sra, amivel a megözvegyülés ut|n |ltal|ban egy éven belül éltek is. Az asszonyokat a megözvegyülés ut|n |tlagosan két és fél év elteltével vezették újra olt|r elé. Az ismert csetneki h|zass|gkötési életkorok igazolt|k a korai h|zasod|si mint|t az evangélikus és katolikus nők esetében is. A temetési adatok vizsg|lata al|t|masztja, hogy a h|zass|got az egész életükben nem kötő férfiak és nők nem jellemzőek a csetneki egyh|zközségek területére. A vegyes vall|sú h|zas-s|gokat ink|bb a katolikus templomban kötötték, és hamarabb v|lasztottak h|zas-t|rsat a saj|t településükről a katolikus férfiak és nők.

154 GRÁFIK Imre, „Olyan, mint a keddi menyasszony”, Vasi Szemle, 43(1989), 2. sz., 174. 155 FÉNYES Elek, Magyarorsz|g geographiai szót|ra, mellyben minden v|ros, falu és puszta, betürendben körül-ményesen leiratik, Pest, 1851. Szócikkek: Csetnek, Feketelehota, Geczelfalva, Gencs, H|morfalva, Kuntaplócza, Ochtina, Péterm|ny, Rekeny, Restér, Rochfalva, Sebespatak, Szlabos. 156 GALLO, Jan, i. m., 17.

194

A forr|s adotts|gai azonban még újabb vizsg|latokat is lehetővé tesznek: górcső al| kell vennünk a komav|laszt|si szok|sokat, a vall|si és a területi exog|mia eset-leges összefüggését, a területi exog|mia mértékét az evangélikusokn|l, fel kell |llí-tani a csal|dlapokat és a nominatív vizsg|latokat is el kell végezni. A katolikus anyakönyvek bejegyzéseit is fel kell dolgozni – még ha az értékelhető csal|dlapok sz|ma alacsony is lesz –, mert, ahogy a h|zass|gkötéseknél is l|ttuk, nagyon sok evangélikus vonatkoz|sú inform|ciót tal|ltunk közöttük.

Még egy csoportot kell megemlítenünk, akikkel foglalkoznunk kell majd: ők a ci-g|nyok. A Borsod-Gömör-Kishont megyei cikkek 28. pontja szerint: „A cig|nyoknak pedig vagy a moréknak, mivel az igét és s|kramentomokat megvetik, megtiltjuk, hogy egyik s|kramentomot sem kell mindaddig kiszolg|ltatni, míg csak megtérésöket be nem bizonyitj|k.” Evangélikus h|zass|gkötők esetében 29 alkalommal tal|lkozunk olyan p|rokkal, akinél az egyik vagy mindkét fél „zingarus”, illetve „neocolonus” volt. Az első bejegyzést 1761-ben olvashatjuk csak, holott a keresztelések között m|r a XVII. sz|zadban megjelennek a cig|ny újszülöttek. A Szontagh csal|d nevéhez sok jótétemény, gazdas|gi fellendülés és egyh|zi t|mogat|s kapcsolódik Gömör megyében. Többek között Szontagh IV. G|sp|r és testvérei a dobsinai és csetneki birtokaikon egész utc|kat építettek fel, ahov| cig|ny csal|dokat telepítettek le. A szegkov|csol|sra kötelezett cig|nyok „magokat Szontagh-vall|súaknak lenni vallot-t|k”157 A v|ros történetét feldolgozó Jan Gallo szerint 1760-ban történt a telepítés, sz|mukat megközelítőleg sz|zra teszi.158 Sajnos a cig|nyok esetében rendkívül hi|nyosak, esetlegesek a fennmaradt adatok – különösen igaz ez a keresztelési és temetési anyakönyvekre –, így kicsi az esély, hogy teljes csal|dlapot tudn|nk össze-|llítani róluk. A katolikusokn|l az 1750-es évektől 20 esetben tal|lkozunk cig|ny p|rokkal, többségük nem az egyh|zközség területéről érkezett.

Az evangélikus anyakönyvi bejegyzések adotts|gai, adatbősége és folytonoss|ga értékes forr|s a történeti demogr|fiai kutat|sokhoz. Több kiegészítő forr|s |ll a rendelkezésünkre – katolikus anyakönyvek, canonica visitatiok, összeír|sok stb., amelyek bevon|s|val reményeink szerint |tfogó képet tudunk adni a XVIII. sz|zadi felső-gömöri mezőv|ros és fili|i lakosai életének legfontosabb eseményeiről, annak v|ltoz|sairól avagy v|ltozatlans|g|ról.

157 B. KOVÁCS Istv|n, i. m., 47. 158 GALLO, Jan, i. m., 15.

195

FÜGGELÉK

1. grafikon Az evangélikus népmozgalmi adatok, Csetnek 1692–1807

2. grafikon A katolikus népmozgalmi adatok, Csetnek 1735–1807

196

3. grafikon Az evangélikus h|zass|gkötések szezonalit|sa kohorszonkénti bont|sban, Csetnek 1730–1807

4. grafikon A katolikus h|zass|gkötések szezonalit|sa kohorszonkénti bont|sban, Csetnek 1735–1807

197

5. grafikon A katolikus h|zass|gkötések napi bont|sa kohorszonként, 1735–1807

6. grafikon Az evangélikus nőtlen ifjak és hajadon le|nyok bemondott h|zass|gkötési életkora, Csetnek 1788. m|rcius–1791. m|rcius

198

7. grafikon A katolikus nőtlen ifjak és hajadon le|nyok regisztr|lt |tlagéletkor|nak v|ltoz|sa, Csetnek 1760–1807

8. grafikon Az evangélikus özvegy férfiak és nők bemondott újrah|zasod|si életkora, Csetnek 1788. m|rcius–1791. m|rcius

199

9. grafikon Az evangélikus férfiak bemondott és valós életkora a h|zass|gkötéskor, Csetnek 1788. m|rcius–1791. m|rcius

10. grafikon Az evangélikus nők bemondott és valós életkora a h|zass|gkötéskor, Csetnek 1788. m|rcius–1791. m|rcius

200

201

V. PEREGRINUSOK ÉS HIVATÁSOS KÖVETEK

202

203

KOVÁCS KATALIN ANITA

Pataki István, egy peregrinus viszontagságai naplója tanúsága szerint

1. NÉHÁNY SZÓ A MŰFAJRÓL

A XVII. sz|zadi utaz|si irodalom igen széles körben elterjedt, sz|mos különböző műfajú és terjedelmű ír|st mag|ba foglaló kategória. A különféle nyelvű naplóktól, levelektől, szakföldrajzi vagy tapasztalati leír|soktól, az utaz|si módszertanon |t a búcsúversig és utaz|si elégi|ig, illetve a verses vagy prózai útirajzig terjed. Művelé-sének legtöbbször feltétele az utaz|s, amire a sz|zadban – itthoni egyetemek és főiskol|k híj|n – a legink|bb ösztönző erő az egyetemj|r|s (peregrinatio academica) volt. M|r a XVI. sz|zadtól megkezdődött, de csak a XVII. sz|zadtól v|lt igaz|n kialakult gyakorlatt| az utaz|s megörökítésének v|gya valamilyen irodalmi vagy dokumentum jellegű ír|s form|j|ban.1 Erre pedig az útinapló műfaja volt a legalkalmasabb.

Az utaz|si irodalomnak és az utaz|smódszertannak sz|mos külföldi és magyar teoretikusa akadt, akik lefektették a műfaj szab|lyait és céljait. Két magyar megala-pozója: Szepsi Csombor M|rton Europica varietasa és Frölich D|vid Medull|ja. Peregrin|cióra vonatkozó intelmeik a kor külföldre l|togató ifjús|ga – így bizony|ra Pataki Istv|n és t|rsai sz|m|ra is – ismertek voltak. Minden ilyen ir|nyú elméleti munka megegyezik a peregrin|ció h|rmas célj|ban, amelyeket mindenképpen szem előtt kell tartania és tükröznie kell az ezt rögzítő irodalomnak. Ezek a Horati-ustól sz|rmazó hasznoss|g (utile) és élvezet (dulce), illetve a később – Justus Lipsius németalföldi humanista |ltal – hozz|tett v|ltozatoss|g (varietas).2

Ezen alapelveket tartj|k szem előtt Pataki és t|rsai is, amikor külorsz|gi egye-temekre l|togatnak. Pataki a legink|bb elterjedt, prózai form|ban megírt útinapló műfaj|t v|lasztja útja és élményei megörökítésére. Precízen, napra lebontva rögzíti az eseményeket, kiad|sairól is – a kor szok|sainak megfelelően – pontos feljegyzé-seket vezet. Ezen kézenfekvő praktikus funkciója mellett a napló egyben az otthoni-ak – elsősorban a pénzt rendelkezésére bocs|tó patrónusok – t|jékoztat|s|t is szolg|lta. Divat volt az út sor|n l|tott rarit|sok (ritkas|gok) sz|mbavétele is.3 De a

1 KOVÁCS S|ndor Iv|n, Szak|csmesterségnek és utaz|snak könyvecskéi: Két tanulm|ny, Bp., Szépirodalmi, 1988, 96. 2 KOVÁCS, Szak|csmesterségnek…, i. m., 113, 116. 3 Az ilyen jellegű feljegyzéseknél arra gyanakodhatunk, hogy a szerző egy ún. guid|t (útikönyvet) haszn|lt, és innen merített adatokat m|solt be a naplój|ba (természetesen mindennemű hivatkoz|s nélkül). Ez igen elter-jedt szok|s volt a XVII. sz|zadban. Vö. KOVÁCS, Szak|csmesterségnek…, i. m., 196.; Lehetséges, hogy Pataki is egy ilyen guid|t haszn|lhatott, én azonban valószínűnek tartom, hogy naplój|nak létezett egy kor|bbi v|ltozata,

204

napló elsődleges célja természetesen az emlékek utólagos felidézése volt. Erdélyben a humanizmus beköszöntével előtérbe kerül az egyéniség, minden egyes ír|studó, a kézműves v|rosi polg|rtól a főnemesig, tollat ragad, hogy maga és az utókor sz|m|-ra megörökítse élményeit. Ezen leír|sok fontos eleme a szubjektivit|s, az író a saj|t személyiségén |t szűri meg a vele történt dolgokat, az események szemtanújaként és résztvevőjeként sz|mol be mindarról, amit fontosnak tart.4 Mindezek alapj|n – különösen a napló m|sodik felét – az emlékirat-irodalom termékének is tekinthet-jük.

2. PATAKI ISTVÁN NAPLÓJÁNAK JELENTŐSÉGE

A napló |ltal megismerhetjük Pataki Istv|nt, egy tipikus XVII. sz|zadi erdélyi polg|rt és reform|tus lelkészt. Mindenről, ami vele történt, részletes feljegyzéseket vezet, amelyek |ltal rekonstru|lható életútja, illetve peregrin|ciós útja. A tov|bbi-akban ez utóbbinak egy szeletét mutatom be. Az ilyen útleír|s-történetek mentali-t|störténeti szempontból is jelentősek, hiszen az utazó „minden élménye saj|t kultur|lis horizontj|nak szűrőjén |t jut el olvasóihoz. […] tém|inak megv|laszt|s|n keresztül reflekt|l haz|j|nak kultúr|j|ra is.”5 Ennek alapj|n – egy eddig még a kuta-t|s szempontj|ból részben felfedezetlen forr|sból – szemünk elé t|rul: hogyan l|tja egy erdélyi di|k Nyugat-Európ|t, hozz|téve egy darabk|t ahhoz az apró mozaikda-rabk|kból össze|lló képhez, ami a többi útleír|s alapj|n rajzolódik ki előttünk.

Célom, hogy megvizsg|ljam a naplót, mint a korabeli utaz|si irodalom forr|s|t és ez alapj|n rekonstru|ljam a Pataki Istv|n és t|rsai |ltal megtett utat Utrechttől Marburgig.6 Először eseménytörténeti |ttekintést nyújtok az utaz|sról, rövid kite-kintéssel az utaz|s kulissz|iul szolg|ló korabeli európai eseményekre. Kiemelem az út életmód-történeti jelentőségét kitérve a Pataki |ltal l|tott és megörökítésre ér-demesnek tartott nevezetességekre, az utaz|s körülményeire, a sz|ll|sokra, a kora-beli közlekedési eszközökre, étel- és italfogyaszt|si szok|saikra. Értékelem az utaz|s kapcsolattörténeti jelentőségét is. Erre lehetőséget nyújt, hogy Pataki részle-tesen közli naplój|ban, mikor kikkel tal|lkozott, kinek küldött, vagy kitől kapott levelet, pénzt. Naplój|ban arról is megemlékezik, mely külföldi tan|raival tartott szorosabb kapcsolatot.

Emellett összevetem a többi peregrinus és utazó hollandiai utaz|sairól készült forr|sokkal: így Bethlen Miklós és Vizaknai Bereck György besz|molóival.

ami az út sor|n megsemmisült. Ezért – hogy emlékeit megőrizze – útit|rsa, Horv|ti Békés J|nos naplój|ból utólag lem|solta a közösen l|tott dolgokat. 4 Kolozsv|ri emlékírók (1603–1720), bev. BÁLINT József, v|l., jegyz. PATAKI József, Bukarest, Kriterion, 1990, 46. 5 KÁRMÁN G|bor, Identit|s és hat|rok (17. sz|zadi magyar utazók nyugaton és keleten), Korall, 7(2006), 26. sz., 72. http://epa.oszk.hu/00400/00414/00018/pdf/072karman.pdf (2011. október. 7.) 6 B|r a naplóban egészen hazaérkezéséig leírja az útj|t, de a tanulm|ny terjedelmi korl|taira és a napló jelenle-gi feldolgozotts|g|ra való tekintettel csup|n az út egy szeletét emelem ki. Kutat|si tém|m is főleg erre a terület-re koncentr|l.

205

3. KI VOLT PATAKI ISTVÁN?

S|rospataki Pataki Istv|n, nem keverendő össze a kolozsv|ri professzorral, Pa-taki Tót Istv|nnal, noha ezt a hib|t olykor még a szakirodalomban is elkövetik. Pa-taki életével – annak ellenére, hogy szinte élete végig részletes naplót vezetett – mindez id|ig nagyon keveset foglalkoztak. Nagy Iv|n7 és Kőv|ri L|szló8 csal|dtör-téneti összefoglalóiban említik a csal|dot, sőt részletes csal|df|t is közölnek. Sziny-nyei József9 is ír róla a Magyar írók élete és munk|i című gyűjteményében.

1. kép – A pataki csal|d csal|df|ja

Apja – a csal|d alapítója ezen a néven – S|rospatakról sz|rmazó szabómester volt, aki legényévei alatt, 1630-ban a szok|sos v|ndorút sor|n jutott el Kolozsv|rra, de s|rospataki sz|rmaz|s|ra utaló előnevét tov|bbra is megtartotta, sőt r|hagyo-m|nyozta fi|ra is. 1642. janu|r 7-én dokument|lva van, hogy felvették a kolozsv|ri szabó céhbe. Szép karriert futott be, végül a v|rosi polg|rs|g vezető rétegébe is

7 NAGY Iv|n, Magyarorsz|g csal|dai czímerekkel és nemzékrendi t|bl|kkal, V. kötet, Bp., Helikon, 1988, 146–147. 8 KŐVÁRI L|szló, Erdély nevezetesebb csal|djai, Bp., Históriaantik, 2010, 201. 9 SZINNYEI József, Magyar írók élete és munk|i, X. kötet, Bp., Kiadja Hor|nszky Viktor könyvkereskedése, 1905, 486–487.

206

bekerült. Feleségétől, Kőrösi Ann|tól h|rom gyermeke született. Közülük a legfiata-labb volt Pataki Istv|n.

Születési d|tum|t sajnos nem ismerjük. Herepei becslése szerint az 1650 körüli években születhetett.10 Ezt megerősíti lesz|rmazottja, Pataki Jenő, orvostörténész, a Pataki csal|d kutatója, aki szintén 1650-re teszi születési d|tum|t.11 Apja eleve papi p|ly|ra sz|nhatta. A kolozsv|ri reform|tus kollégiumban tanult, de neve nem sze-repel az alumnusok névsor|ban.12 Ahhoz későn került oda, hogy Ap|czai-tanítv|ny lehessen. A felső évfolyamokban tan|rai voltak a kollégiumban tanító Porcsalmi Andr|s, Tolnai Istv|n13 és névrokona, Pataki Tót Istv|n14 is – ez utóbbi kettő pénz-adom|nnyal is t|mogatta peregrin|ciós útj|t – ahogy azt a napló közvetlenül haza-érkezése előtti, 1674. m|rciusi bejegyzéseiből kiderül.15

1671. m|rcius 10-én Kolozsv|rról16 – ha hihetünk Herepei becslésének – hu-szonegy évesen indult külföldi, közel négy évig tartó peregrin|cióra, melynek sor|n holland és német egyetemeket l|togatott meg. Sajnos utaz|s|nak első felét illetően tőle nincsenek pontos adataink.17 A jelen napló kronologikus sorrendben csak 1672-től 1705-ig örökíti meg élete eseményeit.18

Először a hollandiai Utrechtben tal|ljuk, az egyetemi matrikul|ba 1671. június 25-én jegyezte be a nevét, aznap még négy magyar írta al| vele együtt az anyaköny-vet: Horv|ti (Békés) J|nos, Kolozsv|ri S|rospataki Istv|n, Selyki Péter, Otrokocsi Fóris Ferenc, illetve P|nyoki Mih|ly,19 aki valószínűleg velük egyszerre érkezett, a

10 HEREPEI J|nos, Pataki Istv|n naplóíró, udvari pap = Adatt|r a XVII. sz|zadi szellemi mozgalmaink történetéhez III., Bp.–Szeged, Kossuth Nyomda, 1971, 85. 11 Pataki Jenő (1857–1944) önéletrajza, http://mek.niif.hu/05400/05413/pdf/pataki_oneletrajz.pdf (2011. november 9.) 12 Herepei szerint azért nem szerepel a list|n, mert úgynevezett „publicus” di|k volt, vagyis a szüleinél lakott, nem volt r|szorulva a kollégium anyagi t|mogat|s|ra. HEREPEI, Pataki Istv|n naplóíró…, i. m., 85. 13 Egyben sógora is, Borb|la nevű legidősebb nővérének férje, a kolozsv|ri reform|tus kollégium teológia professzora. Uo., 85. 14 Szintén kolozsv|ri teológus professzor. Később rokons|gi viszonyba kerül vele: Pataki Tóth Istv|n feleségül veszi a későbbi radnóti pap unokatestvérét, Kobzos Borb|l|t. Majd B|nffi Dénes udvari papja annak kivégzésé-ig. 15 „Die 14. Percipi|ltam promotiómnak h|tra maradott részét, ugy mint – tall. 100 = sz|z. […]; Mater et Cl. D. Pataki – tall. 2; Cl. D. St. Tolnai – tall. 5”. Vö. Pataki Istv|n ref. pap naplója (1672-1705), kiad. TÖRÖK Istv|n, Törté-neti T|r, 10(1887), 1. sz., 145. 16 A pontos d|tum Horv|ti Békés J|nostól di|knaplój|ból sz|rmazik, akivel – és még h|rom t|rs|val – feltéte-lezhetően együtt indult peregrin|cióra. Noha név szerint nem említi őket, de a két napló egyezéseiből kiderül, hogy végig együtt utaztak, és csak a visszaúton, Marburgban v|lnak el. Vö. Horv|ti Békés J|nos di|knaplója, kiad. PINTÉR G|bor, Szeged, 1990 (Peregrinatio Hungarorum, 6). 17 Az út elejéről peregrinust|rsa, Horv|ti J|nos di|knaplója ad eligazít|st. 18 HEREPEI, Pataki Istv|n naplóíró…, i. m., 85–86. 19 A következő néven szerepelnek az utrechti egyetem matrikul|j|ban: „Pataki S. Stephanus, Hungarus”, „Hor-v|th / Horvati Joannes”, „Kolosv|ri / Kolozsv|ri Stephanus, Hungarus”, „Selyki Petrus, Hungarus”, „Foris Otrokocsi / Töris Otrokofsinus Franciscus”, „Panyoki P. Michael, Hungarus”. BOZZAY Réka, LADÁNYI S|ndor, Magyarorsz|gi di|kok holland egyetemeken 1595–1918, Bp., 2007, 136. Őket a naplóban is említi Pataki mint útit|rsait. Segesv|ry Lajos Kolozsv|ri Istv|nt tévesen azonosítja a s|rospataki Pataki Istv|nnal. Vö. SEGESVÁRY Lajos, Magyar reform|tus ifjak az utrechti egyetemen, Debrecen, 1935. Kolozsv|ri Istv|n tov|bbi életével kapcsolat-

207

matrikul|kba viszont valamilyen tiszt|zatlan okn|l fogva négy nappal kor|bban, június 21-én van bejegyezve.

1672. június 3-|ig tartózkodott Utrechtben, július 7-én m|r Marburgban tal|ljuk. Az egyetemi matrikula tanús|ga szerint ide július 3-|n iratkozott be.20 Itt tal|ljuk még Selyki Péter és Horv|ti J|nos nevét is. P|pai P|riz Ferenc is tal|lkozott itt vele, megemlíti naplója 1672. november 11-ei bejegyzésében.21

Naplója tanús|ga szerint 1674. m|rcius 22-én indult haza Marburgból Désre, ahol bev|rta Teleki Mih|lyt és feleségét. Leírja, hogy aj|ndékot is hozott nekik: „egy historicust, Ulisses peregrinanst, feleségének egy p|r ny|ri kesztyűt, nagyobbik fi|nak, Teleki J|nosnak egy szép rezes kalamarist (cum appertinentiis)”.22 Ebből azt feltéte-lezhetjük, hogy Teleki eredetileg is előkelő helyet foglalhatott el az utaz|s|t t|moga-tó patrónusok sor|ban, noha a napló nem említi név szerint az adom|nyozók között. Ő fogja majd a fejedelemnek és feleségének bemutatni Radnóton az ifjú Pa-takit (június 17-én), akinek műveltsége és tud|sa mély benyom|st gyakorolhatott Apafi Mih|lyra, aki tudva levően erős érdeklődést mutatott a teológia ir|nt, hiszen nem sokkal azut|n, június 22-én meghívta mag|hoz. Miut|n meghallgatta prédik|-ciój|t, meghívta vacsor|ra és még ut|na is hosszú – valószínűleg teológiai tém|król folyó – beszélgetést folytatott vele. Innentől p|rfog|s|ba vette és maga mellett tar-totta Radnóton, és az ifjú Pataki neki köszönhette papi kinevezését is 1675. m|rcius 1-jén.

Pataki hazaérkezése ut|n megh|zasodott: Miskolczi Csulyak G|bor lelkip|sztor l|ny|t, Juditot vette feleségül 1675. szeptember 24-én. Mindezen adatok bizonyít-j|k, hogy Pataki megbecsült és értékes egyéniség lehetett.23 1681-ben Apafi jóv|ha-gy|s|val Kolozs v|ros|ba kérette mag|t, ahol j|randós|ga majd h|romszorosa lehetett a radnótinak.24 Áll|sv|ltoztat|s|nak oka valószínűleg csal|dj|nak gyara-pod|sa volt. Itt nemsok|ra elhunyt felesége.

1691-ben torockószentgyörgyi, később marosszentkir|lyi, gernyeszegi, végül görgényi lelkész lett.25 1689-ben újra nősült, Böszörményi Nagy Kat|t vette felesé-gül. A két feleségétől összesen tizenkét gyerek született. Közülük a legink|bb emlí-tésre méltó – a szintén naplóíró és külföldi egyetemet j|rt – Pataki S|muel, híres

ban Vö. BUJTÁS L|szló Zsigmond, Könyvkiad|s, pénzbefektetés és diplom|cia: Kolosv|ri Istv|n, Apafi követe Hol-landi|ban (1684–1686), Lymbus, 2010, 57–95. http://epa.oszk.hu/01500/01500/00008/pdf/lymbus_2010_057-096-Bujtas.pdf (2011. október 9.) 20 A marburgi matrikul|k pontos bejegyzését közli: ZOVÁNYI Jenő, A marburgi egyetem magyarorsz|gi hallgatói 1859-ig, It, 43(1955), 3. sz., 345. Hivatkozik r|: HEREPEI, Pataki Istv|n naplóíró…, i. m., 86. 21 „Marpurgum Cattorum, ahol békével tal|ltam a magyar atyafiakot, ugymint: T. Eperjesi Mih|ly, Horv|ti J|nos, Selyki Péter, Pataki Istv|n uramékot, kik Hollandi|ból szaladtak volt ki a gallus harcolv|n a belg|k-kal, győzelmet is sok v|rosin vévén.” KONCZ József, P|pai P|riz Ferencz naplója 1649-1691, ItK, 2(1892), 3. sz., 398. Hivatkozik r| Herepei is: HEREPEI, Pataki Istv|n naplóíró…, i. m., 86. 22 Vö. TÖRÖK, Pataki Istv|n ref. pap naplója…, i. m., 146.; Idézi: HEREPEI, Pataki Istv|n naplóíró…, i. m., 86. 23 HEREPEI, Pataki Istv|n naplóíró…, i. m., 86–87. 24 Szinnyei szerint ez 1685-ben történt. 25 SZINNYEI, Magyar írók élete és munk|i, i. m., 487.

208

kolozsv|ri orvosdoktor, aki ezzel csal|di hagyom|nyt teremtett; innentől több ge-ner|ciónyi jeles orvost köszönhet a Pataki csal|dnak Erdély.

Pataki 1705-ig vezeti a naplót, fia naplój|ban ekkorra teszi hal|l|t,26 a szakiroda-lom azonban 1710-re,27 amikor az Erdélyben dúló nagy pestisj|rv|nynak eshetett |ldozatul.28

4. A NAPLÓ

Míg az elmúlt években a peregrin|ció sz|mos forr|s|t (naplókat, útirajzokat, le-veleket) sorozatosan adtak ki, valahogy kiesett a köztudatból Pataki Istv|n, a radnóti pap |ltal írt napló mint a holland–magyar peregrin|ció forr|sa. Az erről szóló irodalom még csak a forr|sai közt sem tartja sz|mon, vagy csak elvétve tesz róla említést.29 Pedig mag|ról a naplóról m|r 1887-ben is készült nyomtatott kivo-natol|s Török Istv|n toll|ból.30 Ő azonban főként a napló magyar részeire koncent-r|l, utaz|sairól és külföldi tanulm|nyairól csup|n egy-két mondatban emlékezik meg.

Ezut|n egészen id|ig senki sem nyúlt a naplóhoz, pedig Segesv|ry Lajos (1935) és Herepei J|nos (1971) is komolyan f|jlalja, hogy csup|n Török hézagos közlésére vagyunk kénytelenek hagyatkozni Pataki utrechti tartózkod|s|val és utaz|saival kapcsolatban. Valószínűleg ebben annak is szerepe lehetett, hogy a napló sok|ig mag|ntulajdonban, Pataki Jenő birtok|ban volt. Jelenleg Kolozsv|ron, a Rom|n Nemzeti Levélt|r Kolozs Megyei Igazgatós|g|n tal|lható.31

A napló – ahogy azt kor|bban említettem – 1672 június|tól kezdődik. Az első be-jegyzés arra vonatkozik, hogy t|rsaival együtt a franci|k elől el kellett menekülnie Utrechtből, ahol tanulm|nyait végezte. B|r az első fedőlapon is akad néh|ny, az utrechti tanulóéveire visszanyúló bejegyzés 1671. szeptember 8-|ról, a napló végén pedig néh|ny feltételezhetően utólag írt betold|s, visszaemlékezés, amelyek az 1670-72-es évek eseményeiből szemezgetnek. Ezek az odaútról és a Hollandi|ban töltött időszakról adnak némi felvil|gosít|st. Itt nem kronologikus sorrendben írja le az eseményeket, ahogyan azt az elején teszi, hanem csak néh|ny |ltala fontosnak

26 Pataki Jenő: Egy kolozsv|ri orvos-dinasztia: a Patakiak http://mek.niif.hu/05400/05413/pdf/pataki_patakicsalad.pdf (2011. november 9.) 27 Kőv|ri L|szló, Nagy Iv|n, aki egy az egyben Kőv|rira t|maszkodva szerzi adatait, Szinnyei, illetve Herepei is ezt a d|tumot tartja hitelesnek. A Bozzay–Lad|nyi-féle peregrinusnévsorban is ezt a hal|loz|si d|tumot tal|l-juk. 28 HEREPEI, Pataki Istv|n naplóíró…, i. m., 88–89. 29 Vö. Uo., 84–89. 30 TÖRÖK, Pataki Istv|n ref. pap naplója (1672-1705), Történelmi T|r, 1887, 144–154. A szakirodalomban is rendszerint csak ezekre a hi|nyos közlésekre hivatkoznak. 31 Rom|n Nemzeti Levélt|r Kolozs Megyei Igazgatós|ga – Archivele Naţionale ale Rom}niei (a tov|bbiakban ANR), az Erdélyi Múzeum Egyesület Levélt|ra, a „Pataki csal|d levélt|ra” nevű fond, No. 16. Pataki Istv|n naplója.

209

tartott érdekességet közöl, péld|ul az |ltala megcsod|lt „rarit|sokat”. Az esemé-nyek utólagos felidézésében tal|n segítségül hívja peregrinust|rsa, Horv|ti Békés J|nos di|knaplój|t is, aki ugyanazokat az eseményeket tartja megörökítésre méltó-nak ebből az időszakból. Péld|ul mindketten leírj|k, hogy Utrechtben megnéztek egy komédi|s t|rsulatot egzotikus |llatokkal, illetve részletesen leírnak egy doktor-r| avat|si szertart|st.

Mindemellett azt feltételezem, hogy tal|n létezhetett egy m|sik napló, ami útja kezdetének leír|s|t tartalmazza, és aminek az |ltalam feldolgozott napló a folytat|-sa. Azok a peregrinusok, akik utaz|saikról di|knaplót vezettek, |ltal|ban az utaz|s kezdetétől megörökítik az eseményeket. Valószínűtlen teh|t, hogy – a legapróbb kiad|sait is precízen feljegyző – Pataki éppen akkor kezdene bele egy ilyen napló ír|s|ba, amikor a francia t|mad|s elől menekülve neki és t|rsainak is mindent h|t-rahagyva gyorsan el kell hagyniuk a v|rost.32 Azért is következtethetünk erre, mivel Pataki, aki minden |ltala haszn|lt pénznek az |tv|lt|s|t tallérban megadva az első említéskor következetesen közli, elmulasztja a napló elején haszn|lt stif. (stifer)33 nevű v|ltópénz |tv|lt|si értékét megadni. Feltételezhetően ezt a napló egy kor|bbi péld|ny|ban oldhatta fel, ami m|ra sajnos elveszett.

32 Horv|ti naplóbejegyzésére hivatkozom: „Június 4/14-én a legszükségesebbeket összekészítve az útra, minden m|s holminkat (könyveinket, ruh|inkat stb.) Isten nevében h|trahagyva hajóra sz|lltunk két berni emberrel együtt, hogy Amszterdamba menjünk.” Pintér G|bor fordít|s|ban. PINTÉR, Horv|ti Békés J|nos di|knaplója…, i. m., 12. 33 A stif. / stifer holland v|ltópénz, tőle nagyobb pénzegység a belga forint. Többek közt Pataki S|muel említi a pénznem teljes elnevezését a naplój|ban. Valószínűleg a stuiver amszterdami és antwerpeni fizetőeszközzel lehet azonosítani. Vö. http://www.emerysnyder.org/projects/currency0.html (2011. október. 9.)

210

2. kép – A Pataki-napló (belső fedőlap és az 1. oldal rectója)

4.1. UTAZÁSÁNAK ÁLLOMÁSAI

Először vizsg|ljuk meg az utaz|s rövid történeti és földrajzi h|tterét. Az 1672-es évet Hollandi|ban katasztrófaévként is emlegetik. Ez volt ugyanis az az év, amikor négy oldalról fogt|k harapófogóba a Közt|rsas|got. Egyrészt az angol flotta soroza-tos t|mad|sait kellett visszaverni, amely szívesen l|tta volna kereskedelmi vetély-t|rsa buk|s|t. A franci|k – akik m|r kor|bban megszerezték Flandria egy részét, amit az 1668-as aacheni békében szentesítettek –, most ismét t|mad|st indítottak a Közt|rsas|g ellen. Az alkalmat kihaszn|lva a kölni érsek és a münsteri püspök csa-patai betörtek Groningenbe és az orsz|g m|s részeibe.

Ebben a szorongatott helyzetben Pataki Istv|n kénytelen volt megszakítani ut-rechti tanulm|nyait és útit|rsaival együtt, akik valószínűleg azonosak a fent emlí-tett, vele egyszerre beiratkozott magyar di|kokkal, elhagyni a v|rost, mielőtt még a franci|k megérkeztek volna: „Junius a[nn]o 1672. Die” III. Futottunk Ultrajectu[m]bol Amsterd|mb[a] az Gally előtt”.34 Valószínűleg még a v|ros elfogla-l|sa előtti utolsó pillanatban sikerült t|vozniuk, és eljutniuk Amszterdamba, június

34 ANR, Pataki Istv|n naplója, 1. r.

211

4-én „Virradolag Amsterd|mba érkeztem” – írta Pataki.35 Amszterdami ott tartóz-kod|suk sem lehetett felhőtlen, a v|ros lakoss|ga ugyanis a közeledő francia hadak hírére p|nikba esett, a lelkészek m|r a végítélet elérkezéséről prédik|ltak.36 Nem tudni, hogy Pataki és t|rsai mennyit észleltek a v|rost fenyegető bajból – valószínű-leg nem voltak tudat|ban a valódi veszélynek, ami fenyegette őket –, legal|bbis naplój|ban erre vonatkozó utal|sokat egy|ltal|n nem tal|lunk. Június 20-|n még épp Amszterdamban tartózkodtak, amikor a hollandok |tv|gt|k a g|takat. A lakos-s|g nagy részét az úgynevezett „régi hollandiai vízvonal” („Oude Hollandse Waterlinie”) mögé telepítették |t, ezt a XVI– XVII. sz|zadban létrehozott összefüggő területet az 1672-es francia t|mad|s idején védelmi céllal teljesen el|rasztottak vízzel. Csak ez volt képes meg|llítani az ellenség előrenyomul|s|t és megmenteni a v|rost. Utrecht v|rosa ezen kívül lévén esett, illetve a franci|k m|r a hadműveletek kezdetén, június 18-|n, az el|raszt|s előtt elfoglalt|k.37 A magyar peregrinusok gyanútlans|g|t l|tszik igazolni az, hogy amikor az Amszterdamból induló komppal |tkeltek Enkhuysenbe,38 meglepődtek és nevetségesnek tartott|k, hogy a v|rosi fegyveres őrök muskét|t szegeztek r|juk, és csak úgy léphettek be, ha leadt|k fegy-vereiket.

„Die’ XXII. Enhus|[ban] volta[m] ki szalv|[n] az hajorol, […] Az kapun be menvén az t|rsaim fegyverit elszedték, ig[en] nevetséges dolog volt, hogy előnkb[en] allitv|n egy muskotélyost, kész kanócos muskotéllyal, rendel részéről fogta hoz-z|nk.”39

Pataki innen a part mentén hajózva Hamburgba ment. M|r csak négy t|rs|t em-líti, akikkel itt megnéztek egy reform|tus falut. Következő úti célja Marburg volt, az egyetemre akart beiratkozni. Viharos körülmények közt |tkeltek az Elb|n. Innentől nagyon nehéz rekonstru|lni az útvonalat, ugyanis az |ltala említett v|rosok ír|s-módj|t csak nehezen lehet beazonosítani. Említ egy „Vriczmart” [?] nevű települést, ahol megsz|lltak. Cellében („Czéle”) megcsod|lt|k a fellegv|rat, amely a lüneburgi herceg fennhatós|ga al| tartozott. Áthaladtak Hannoveren, Hildesheimen, ami a kölni püspök fennhatós|ga alatt |llt, „Castell|ig” [?] postakocsin utaztak. Ezut|n egy „Candesheim” [?] nevű v|rosban éjszak|ztak, |tutaztak egy „Munden” (Minden?) nevű v|roson is, ami sörkészítőiről volt híres. Hessen tartom|nyba érkezésükkor az első v|ros, amin |thaladtak: Kassel („Cassel”) volt.

Pataki végül sok viszontags|g ut|n eljutott Marburgba, ahol t|rsaival – a m|r említett Selyki Péterrel, Horv|ti J|nossal, Fóris Otrokoviccs Ferenccel40 – június 7-én beiratkozott az egyetemre. Tov|bb| itt tal|lkozott, T. Eperjesi Mih|llyal is.

35 Uo. 36 Geert MAK, Amszterdam: Egy v|ros életrajza, Szombathely, Corvina, 2001, 106. 37 Maarten PRAK, Hollandia aranykora, Bp., Osiris, 2004, 183. 38 Enchusa: Enchuysen (Enkhuysen). Vö. SZEPSI CSOMBOR M|rton, Europica Varietas, Bp., Szépirodalmi, 1979, 162. A v|rosok |tír|s|hoz ezt haszn|lom fel a tov|bbiakban. 39 ANR, Pataki Istv|n naplója, 1. r. 40 A neveket itt a marburgi matrikula helyesír|sa szerint közlöm.

212

4.2. VÁROSOK, ÉPÜLETEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK

A fent említett helyeket, amiken |thaladt, egyúttal értékelte is. Candesheimet „igen csúf és rossz v|rosnak” tartja. A kellemetlen élményhez hozz|j|rulhat az is, hogy míg itt sz|lltak meg, dr|ga, de rossz vacsor|t kaptak. Enkhuysenről egészen költőien ír: „igen szép hely az Tenger allu|llya [mossa] az fal|t,”41 Hessen tartom|ny is elnyeri tetszését: „e tartom|ny hasonlóképpen szép, messze fölülmúlja a Luneburgi Hercegét.”42 Megemlíti, hogy a tartom|ny úrnője egy özvegy hercegnő.

A fent említett értékítéletekhez feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a XVII. sz|zadi utazók m|st tartottak esztétikusnak, mint a mai ember. Több kutató – B|n Imre és Szelestei Nagy L|szló – is felrója nekik, hogy érdektelenséget mutatnak a mai érte-lemben vett műértékek ir|nt. A kor emberei ugyanis nem esztétikai kategóri|kban gondolkoztak, ehelyett sokkal gyakorlatiasabb szempontok vezérelték őket: az elkészítéshez szükséges pénz és munka mennyiségét csod|lj|k bennük. Vízaknai Bereck György és Bethlen Miklós is főként a v|rosok méretéről nyilatkozik elisme-rően.43

Pataki is ilyen felfog|s szerint vizsg|lta az épületeket, csod|lkozva említi péld|ul, hogy: „Az Hamburgi templomot, egyiket rézzel buritottak meg az sendelyezés he-lyett.”44. A napló végén, amikor visszamenőleg ír utrechti élményeiről, akkor is a dóm torny|nak (Domtoren) méretein |lmélkodik, ahov| ötsz|z lépcsőn lehet feljut-ni: „egy nagy toronyba mentem fel, amelyet alapj|tól egészen a tetejéig teljesen kö-vekből raktak, megtekintettem, amelynek magass|ga 500 lépcsőnyi, innen még a v|ros méretét is körös-körül megtekintettem. L|ttam tengeti csatorn|kat.”45

41 Pataki-napló, 1. r. 42 Uo., 2. r. Az eredeti latin szöveg: „Haec Provincia it[em] pulchra, praeferen da longe Luneburgico” Innentől l|bjegyzetben közlöm a naplóból idézett szövegek latin nyelvű eredeti-jét. 43 KÁRMÁN, Identit|s és hat|rok…, i. m., 76–77. 44 ANR, Pataki Istv|n naplója, 1. v. 45 Uo., 50. r. Az eredeti latin szöveg: „in turrim magna[m], qua tota a fundamen[n]to ad cacume[m] usque ex lapidib[us] et extructa, cujusque altitudo est 500 graduu[m] ascendera[m], hinc etia[m] urbis magnitudine[m] circu[m] spexi. Vidi etia[m] tuba[m] marina[m].”

213

3. kép – Az utrechti dóm tornya (Domtoren)

Emellett az utazók közül tal|n a legrészletesebb leír|st adja Amszterdam |ltala felkeresett nevezetes helyeiről. Egy idegenvezető pontoss|g|val írja le a v|ros ne-vezetességeit, egyúttal körképet ad a korabeli v|ros szoci|lis intézményeiről.

4. kép – Amszterdam térképe 1662-ből

214

Az Amstel partj|ról indulva szemügyre veszi a v|ros egyik lőtorny|t (Montelbaanstaan), ahol – erősen túlozva |llítja – több a lőpor és |gyúgolyó, mint egész Magyarorsz|gon. A rakparton megcsod|lja a hadihajókat, amelyek szerinte több mint 50 |gyúval vannak felszerelve. Az özvegyek h|z|t, a Kelet-Indiai T|rsas|g épületét (West Indisch huis), az új v|rosrészben |lló „Nieuwe Kerket”. Részletesen leír egy idősotthont, illetve a „Veszta Szüzek h|z|t” (feltételezhetően egy ap|cako-lostort) és azt a h|zat, ahol a követeket szokt|k fogadni. Ezen felül egy dologh|zat (ahov| a „tétlenek” kerülnek) és egy |rvah|zat, ahol a bentlakóknak különböző színű ruh|kat kell készíteniük. A V|rosh|z|n különösen a szobrok ragadj|k meg, így egy Atlasz-szobor: „l|ttam ezen felül egy hatalmas Atlaszt, ércből faragottat. És oly szépen van megfestve, hogy senki sem |llíthatn|, hogy nem m|rv|nyból van, ami-ről azt mondhatjuk, hogy a vil|g nyolcadik csod|ja. Itt l|ttam egy különös Atlaszt a v|rosh|za halas torny|n is.”46.

5. kép – Amsterdam (De Dam), XVII. sz|zad vége 6. kép – Atlasz-szobor

4.3. RARITÁSGYŰJTEMÉNYEK ÉS EGYÉB ÉRDEKESSÉGEK

B|r a peregrinusokat gyakran v|dolj|k érzéketlenséggel a műt|rgyak ir|nt, elő-szeretettel keresték fel a nagyobb gyűjtők rarit|sgyűjteményeit. E mögött feltéte-lezhetően hasonló érdeklődés |llt, mint napjaik turist|i esetében. A napló egy ilyenről emlékezik meg részletesen: a brandenburgi v|lasztófejedelem berlini kas-tély|ban l|tott gazdag gyűjteményről. Különösen az „Arment|rium” (fegyvert|r) ragadta meg érdeklődését, ahol sz|m|ra addig ismeretlen fegyverek is ki voltak |llítva, sőt valószínűleg egy panoptikumot is l|thatott itt, ahol komplett, felszerelt

46 Uo., 50. v.-51. r. Az eredeti latin szöveg: „vidi in super ona [una] parte hujus Atlantem ingente[m] ex aere consentu[m] ad seraem hominis et pulchre Depictu[m] ita, ut null[us] negaret esse ex marmore, qui octavem mundi miraculu[m] esse statuit[ur]. Hic vidi etia[m] p[ro]p[ri]e Atlante[m] in Curiae cacumine Piscina[m]”

215

seregek |lltak szemben egym|ssal: „ugyanott még l|ttam egész fegyver derekokat tetőtől talpig, mellyek mint egy rendelt seregek voltak fel|llítva. […] Egy m|sik h|zban faragott és festett lovakat és ezek felett egy igen értékes [panoptikumban?] vannak őrizve, ezek is hasonló rendszerben vannak elrendezve. A h|zat megtöltik az ostromló törökök lova, képm|sa ki van faragva.”47

Az értékt|rgyak közül „Itt l|ttam ugyanebben a h|zban értékes lótakarókat, l|t-tam gyém|ntot, értékes dr|gaköveket és sok m|st, amit le se tudok írni vagy el se tudok mondani.”48 Értékrendjét minősíti, hogy egy helyen, egyenrangú l|tv|nyos-s|gként szerepelnek n|la a fejedelem festményei és kitömött szarvas |llatok. Fant|-zi|j|t különösen megragadj|k az egzotikus |llatok, amelyeket a brandenburgi v|lasztófejedelem udvar|ban, illetve Amszterdamban megcsod|lt. Érzékletesen körülírja az |ltala addig még sosem l|tott |llatokat: „l|ttam Amszterdamban egy leop|rdot, amit egyesek indiai macsk|nak neveztek, h|romszor nagyobb a h|zi macs-k|n|l, rendkívül vad, olyan a bőre, mint a híúznak bőre. Ugyanitt egy tigrist,”49 ami-nek hízelkedő farka volt, „Fejér medvét”. Különösen tal|ló egy kitömött orrszarvúról készült leír|sa: l|tott egy „unikornist, de holtat, szalm|val töltött volt, nagy mint az ökör, két szarvu, de az felső hoszszab”50, illetve feltételezhetően egy kivi mad|rról készült leír|sa, amit ő „Szejdi mad|rnak nevez”, aminek tollait tövisekhez hasonlítja: „vastag az tövisse mint egy kőzép szerű seprű sz|l, haragos, amelynek l|bai hasonlóak az ember kezeihez és l|baihoz.”51

A v|lasztó kertje is mély benyom|st gyakorolt Patakira. Soha nem l|tott növé-nyeket: p|lm|t, citrom és narancsf|kat, fahéjf|t, borsf|t is említ. A télikert kialakít|-sa is megragadja: „Voltunk abban a h|zban is, […] egy télikertben, ahol kemencék voltak, és fűtött, a növények cserepekben vannak, így melegítik őket.” A díszes szökő-kutakon is |lmélkodik: „itt sok kőből ki faragott b|lv|nyok vadnak, a mellyek[ne]k vagy sz|j|n, vagy szemérem testen, vagy m|sut ugyan ki buzog az víz mikor meg inditty|k, ugy hogy vizzel el burita[na]k abba[n] az h|zb[an] lévő embert, igen szép mesterség.”52

A „szórakoztató események” közt említést tesz egy utrechti fegyveres felvonu-l|sról, amit a Domtoren-ből nézett végig, és arról, hogy egy „csud|latos komédi|t” is

47 Uo., 51. v. Az eredeti latin–magyar szöveg: „vidi egész fegyver derekokat a capite ad calce[m], mellyek mint egy rendelt seregek erecti sunt. […] In alia domo equos effabricates et depictes, et super hos epiphiu[m] pretiosissu[m] asservari, hi etia[m] Ite[m] ordine collocati, et cetera. Domum implent turcar[em] etia[m] assidenti[um] equo, effigies est effabricata.” 48 Uo., 51. v. Az eredeti latin szöveg: „Hic vidi in domo eadem vestes pretiosas equu[m], vidi adamente[m], gemmas pretiosas, et multa alia quae in discribere vel eloqui quide[m] possum.” 49 Uo., 51. r. Az eredeti latin–magyar szöveg: „Vidi Amsterami Leopardu[m], quida[m] Dicunt catu[m] Indicu[m], triplo 3 major m[axim]o Domestico, est ferus admod[um], ollya[n] az bőri mint az Hiúz[na]k bőre. Ibidem tigridem” 50 Uo., 51. r. 51 Uo., 51. r. Csak az idézett rész vége van latinul az eredeti szövegben: „pedes hor[um] quatuor similes pedib[us] aut manib[us] h[omi]nis.” 52 Uo., 51. v. Az eredeti latin szöveg: „Fuim[us] et in illa domo, […] in horto, in qua su[nt] fornaces, Et calefacit[us], planta s[un]t in vasis, ita infornat[us]” A m|sik szövegréslet az eredetiben is így, magyarul szerepel.

216

l|tott ugyanitt. Szintén kultúrtörténeti kuriózumnak sz|mít, hogy részletesen leír egy doktorr| avat|si szertart|st: „[1671. október 12-én] doktorr| avattak egy di|kot a jogi karon, és ünnepélyesen a nagytemplom szentélyében beöltöztették (kapp|zt|k53), és az ő fejére a saj|t professzora helyezte a szok|s szerint a doktori kalapot, hasonlóképpen adnak r| doktori pal|stot, az alsó katedr|ból fel szolítv|n az Professor maga mellé, ott vetkezteti s öltözteti az P|ndect|t54 bé fedve eleib[en] teszi, hogy innentől kezdve tudja meg, hogy nem kell mindig a könyvekre hagyatkoznia, hanem emlékezetében kell tartania a jogot, azt|n kinyitja, és ezt mondja, hogy még sokat kell tanulnia (2 florenus) Arany l|nc|t vetvén az nyak|ban, azzal és egy arany gyűrűvel meg aj|ndékozz|k, és trombit|lnak.”55

4.3. A KIVÉGZÉS MINT LÁTVÁNYOSSÁG

A napló alapj|ban véve izgalmas olvasm|ny. Rögtön az elején (a borító belső ol-dal|n) szó esik benne egy prostitu|lt félmeztelenül történt megvesszőzéséről és a v|ros jelével való megbélyegzéséről, két rabló – akik valószínűleg gyilkoss|got is elkövettek – (1671. november 8.), illetve Marburgban „egy boszork|nyos asszony kivégzéséről” (1673. szeptember 10.) A rablókkal kapcsolatban egy érdekes, feltehe-tően elrettentésül szolg|ló szok|st említ: „miut|n ezeket a büntetés végett odahoz-t|k, ugyanazon a téren egy emelvényt készítettek elő, a rablókat és fegyvereiket az akasztóf|ra függesztették a hal|luk ut|n, ez|ltal [vagyis fegyverek felfüggesztése |ltal] olyanokat is fenyegettek, akik gyakran kíséreltek meg titokban lop|st, sőt em-berölésre is vetemedtek, ahogy azt |llítj|k, és végrehajtott|k az emberölést. 11 órakor felakasztott|k őket.”56 Az esemény ilyen részletességgel való leír|sa sokat elmond a korabeli emberek érdeklődési köréről.

Hasonló esetről sz|mol be egy m|sik forr|s egy XVII. sz|zadi amszterdami ki-végzéssel kapcsolatban. Egy fiatal cselédl|nyt, Elsje Christiansent akasztottak fel, mert egy balt|val hirtelen felindul|sból megölte sz|ll|sadój|t. A következő módon végezték ki: „egy oszlopon addig fojtassék, míg be nem |ll a hal|l, majd ugyanazzal a balt|val, mellyel az asszonyt agyonütötte, sújtson a hóhér néh|nyszor a fejére.” Ez-

53 Süveget (kapp|t) helyeztek a fejére. 54 törvénykönyvet 55 Uo., 50. r. Az eredeti latin–magyar szöveg: „Die 12 Octobris Doctor|ltak egy Dé|kot az Jusban, et solemnit[er] in Choro Templi majoris kapp|zt|k, cujus capiti pileus Doctoralis a suo Professore solit imponi, item Doctoralis pal|stot ad[na]k re| az also Cathedr|bol fel szolítv|n az Professor maga mellé, ott vetkezteti s öltözteti, az P|ndect|t bé fedve eleib[en] teszi, ut inde sciat, no[n] debere semp[er] se libris intentu[m] esse[m], sed memoria jus tenere, tande[m] aperit et dicit multa adhuc debere discere 2fl. Arany l|nczat Vetvén az nyak|b[an], azzal és egy arany gyűrővel meg aj|ndékozz|k, et trombit|l[na]k.” 56 Uo., A borító belső lapj|n olvasható az eredeti latin szöveg: „quibus ad supplicium attractis, in foro ibidem theatrum apparatum [est], furesque arma patibulo appensa post mortem, quibus aliis minabantur, qui saepe furtum tentarunt, immo’ ut Dicebatur et homicidium perpatrarunt. Suspensi hora XI.”

217

ut|n még sok|ig ott hagyt|k a testet himb|lózni elrettentésül, amit Rembrandt egy rajz|n megörökített.57

Az ilyen kivégzések megtekintése hétköznapi és kor|nt sem megbotr|nkoztató esemény lehetett a kor embere sz|m|ra. Erre utal, hogy m|s erdélyi di|kokat, így Vízaknai Bereck Györgyöt is érdekelték a kivégzések, sőt az otthoniakat is figye-lemmel kísérte még ilyen t|vols|gból is: „Új napt|r szerinti janu|r 13-|n levelet vet-tem Utrechtből, jeles Buzinkai Mih|ly uramtól. Megtudtam belőle, hogy a tizenh|rom éves anyagyilkost, aki szülőanyj|t és testvérhúg|t méreggel emésztette el, a múlt esz-tendő december 18-|n lefejezték.”58

4.4. UTAZÁS HAJÓN ÉS SZEKÉREN

Pataki leír|s|ból részletes képet kapunk a korabeli útviszonyokról, közlekedési eszközökről és sz|ll|sokról is. Rendszeresen feljegyzi azt is, mennyibe kerülnek a hajóutak.

Az erdélyi utazók fant|zi|j|t |ltal|ban megragadja a tengeri utaz|s. Vizaknai Bereck György is nagyon tart a hajóúttól, többször panaszkodik tengeribetegségre és h|l|t ad az Istennek, mikor végre ismét a sz|razföldre léphet. Bethlen Miklós is – aki mivel nem tud úszni, ösztönösen fél a víztől – arra törekszik, hogy minél rövi-debb időt töltsön a tengeren.

Pataki viszonylag jól viseli a tengeri utaz|st, |m az Elb|n való |tkelés komolyan prób|ra teszi: „|t kellett kelnünk az Elba folyón, mely a dag|ly miatt a tengervízzel keveredett, ahol nagy élet-hal|l veszedelemben forogtunk, olyannyira, hogy még a tengeren sem féltem ennyire. A hull|mok csapdost|k kis hajónkat, ami 20 vagy legfel-jebb 30 embert volt képes befogadni, a hull|mok a fejünk fölé csaptak, mint a völgyből a hegyre, az óri|si ellenszél felhőket hajtott. Eddigi bolyong|som alatt nem éreztem még ilyen kellemetlenséget.”59

Fontosnak tartja megemlíteni: „Többször l|ttam delfineket a tengerben, amelyek úgy, mint a lovak, ugr|ndozva kiemelkedtek a vízből, és j|tszadoztak a hajó körül”,60 sőt egy partra vetett cet csontv|z|nak méretein el|lmélkodott. Vizaknai is ír hason-ló élményeiről, b|r neki nem sikerült pontosan beazonosítani a l|tott vízi lényeket: „Ezen estve megh|nyv|n a vasmacsk|kat, midőn ülnék az hajó orr|ban, l|ték egy fekete kuty|t, ki kétszer a tengerből kiüté mag|t, és engem megszemlélvén

57 MAK, Amszterdam…, i. m., 77–78. 58 A Vizaknai-napló feljegyzéseit a következő kiad|sból idézem: BÁLINT, PATAKI, Kolozsv|ri emlékírók…, i. m., 226. 59 ANR, Pataki-napló, 1. v. Az eredeti latin szöveg: „debuim[us] tranare Albim fluviu[m], mixtu[m] mari p[ro]pter aestu[m] maris, ubi in magno v[e]rsabamur discrimin[e] vitae et mortis, adeo ut ne per mare quid[em] tanto percursus fuerim metu, fluct[us] tangebant in naviculas, qua 20 aut 30 ad summu[m] capiebat h[omi]nes, ascendebant supra caput, ut vetuli monte[m] ex valle prospectarem[us]; erat maxim[us] ventus contrarius pluvias inducens causa tempestatis, no[n] usq[ue] ta[m] dur[um] quid in peregrinatione senseram.” 60 Uo., 1. r. Az eredeti latin szöveg: „Vidi Delphines plurimos in mari, et cabalinos sursu[m] saltantes, et ludentes circa navim.”

218

al|ereszkedék.”61 A „fekete kutya” valószínűleg fóka volt, az |ltaluk kiadott ugat|s-szerű hang miatt hívhatt|k így őket.62

Az út tov|bbi részét szekéren és postakocsin („furm|nyos szekéren”) tette meg, amiért – ahogy az pénzügyi kimutat|saiból kiderül – a többi közlekedési eszközhöz képest meglepően sokat fizetett. Antoni Maczak szerint ez a lehető legkényelmetle-nebb módja volt a korabeli utaz|snak. A kocsik sokat zötykölődtek a rossz utakon, a kocsisok pedig az utazók besz|molói szerint gyakran voltak részegek.63 Érdekes megjegyezni, hogy ennek ellenére az erdélyi di|kok – mivel földrajzi okokból nem voltak hozz|szokva a vízi közlekedéshez – előszeretettel v|lasztott|k ez utóbbi módot az utaz|shoz, és egyszer sem panaszkodnak útleír|saikban a postakocsik kényelmetlenségeire.

Pataki sem panaszkodik |ltal|ban az őt ért kellemetlenségek miatt. Csup|n egy-szer írja az út sor|n, hogy sajnos a menekülés sor|n Utrechtben h|trahagyott köny-vei közül, amiket utólag hozatott |t Marburgba, a legtöbb – ötöt lesz|mítva – az esők miatt el|zott és tönkrement,64 illetve „az ingemet, gaty|mat két p|rt el lopt|k az úton, […], ugy hogy egy p|rral maradtam, mig azt meg most|k mezitelen j|rtam”.65

útvonal ár átváltás66

Amszterdam – Hamburg (hajóút)

2 tallér –

|tkelés az Elb|n Hamburg-n|l (hajóút)

2 hamburgi garas 24 hamburgi garas = 1

tallér

Hamburg – Hannover (postakocsi) – 17 mérföld

2 tallér / fő –

Hannover – Hildesheim (postakocsi) – 6 ór|nyi t|vols|g

1/3 tallér / fő –

Hildesheim – Castella (postakocsi)

1 ½ tallér 5 hamburgi garas

24 hamburgi garas = 1 tallér

Cassel – Marburg 1 ¼ tallér 3 pfennig 32 pfennig = 1 tallér

I. t|bl|zat – Pataki Istv|n útiköltségeiről

61 BÁLINT–PATAKI, Kolozsv|ri emlékírók…, i. m., 229. 62 Erre tan|rom és mentorom, Őze S|ndor szóbeli közlése alapj|n hivatkozom. 63 Antoni MACZAK, Travel in Early Modern Europe, Cambridge, Polity, 1955, 16–17. 64 Lehet, hogy a napló |ltalam feltételezett kor|bbi v|ltozata is így semmisült meg. 65 ANR, Pataki Istv|n naplója, 2. r. 66 A pénzek |tv|lt|s|t maga adja meg a naplój|ban az adott pénznem első említésénél.

219

4.5. SZÁLLÁSOK ÉS FOGADÓK

Az egyetemista di|kok gyakran v|lasztottak mag|nh|zakat vagy fogadókat sz|l-l|shelyükül. Bethlen Miklós is hasonló módon fizetett a maga és praeceptora ell|t|-s|ért, míg Hollandi|ban tanult. Pataki is |ltal|ban fogadókban sz|llt meg, sz|ll|sairól a sz|ml|k kifizetésekor tesz említést. Még Utrechtben név szerint említ egy Conrad nevű fogadóst, akinek neve és címe a napló h|tulj|ra írt holland nyelvű bejezések között is szerepel, még az utc|t is leírja, ahol lakott.

7. kép – Jan Steen: Egy fogadó belseje67

Kényelmi szempontból |ltal|ban nem értékeli a fogadókat, b|r egyszer megem-líti, hogy egy Triss nevű faluban szalma|gyon volt kénytelen h|lni, Candesheimben pedig a dr|ga és rossz vacsora miatt panaszkodik. Marburgban név szerint is meg-említ egyet: a „Fehér lóhoz címzett” fogadóban sz|lltak meg, ahol kisebb konfliktu-suk t|madt a fogadóssal – aminek okozója tal|n a mértéktelen alkoholfogyaszt|s lehetett –, ezért Sebastianus Curtius (marburgi professzor) tan|cs|ra igencsak siet-ve kellett t|vozniuk: „figyelmeztettek, hogy ne j|rjunk bent vizelni úgy a h|zban, egy hírnök |ltal, Sebastianus Curtius, az ottani vezető professzor figyelmeztetett minket,

67 Jan Steen, 17. sz|zadi németalföldi felső festményei alapj|n rekonstru|lható, hogy néztek ki a korabeli foga-dók.

220

hogy olyannyira meleg a kő [ti. a talaj] a l|bunk alatt, hogy ezért a fogadóból el kellett mennünk”.68

Marburgban azt|n az „Academia Germanica szok|sa szerint” az egyetem |ltal biztosított sz|ll|son sz|lltak meg, míg tanulm|nyaikat végezték. Megemlíti, hogy a fent említett professzor szerezte nekik a sz|ll|st. Precíz ember lévén erről még a tanúsítv|nyt is megőrizte.

település ár átváltás

Utrecht 112 „stif[er]” / stuiver ?

Amszterdam (Konr|dnak, a fogadós-nak)

1 tallér 20 stif. ?

Hamburg 26 stif. híj|n 2 tallér ?

Cassel (szalmazs|kos |gyért)

3 casseli [?] ?

Marburg (egyetemi sz|ll|s)

Pedellusnak: 1 alba Szolgafiúnak: fél „cupstok”

(Kopfstück) 1 Kopfstück = 5 alba

Untergatz – Marburg (?) (Johannes Reiser darms-tadti kamar|sn|l)

6 tallér / fél év –

II. t|bl|zat – A sz|ll|sok költségei

4.6. ÉTEL- ÉS ITALFOGYASZTÁSI SZOKÁSOK:

Kifizetési kimutat|sai közt l|thatjuk, hogy a sörre és borra fizetett tételek szere-pelnek leggyakrabban. A magyarokról – az italfogyaszt|ssal kapcsolatos – elterjedt sztereotípi|k69 |ltala is igazolni l|tszanak a következő megjegyzése alapj|n: öt t|r-samból „ketten nem isznak annyi bort, mint amennyit mi h|rman megittunk.”70 Ez utóbbiak feltételezhetően nem magyarok voltak. Többször említi, hogy bőségesen fogyasztottak sört, ami a born|l olcsóbb volt és laktatóbbnak sz|mított. A fogyasz-

68 Uo., 2. r. Az eredeti latin szöveg: „Veni in Diversoriu[m], ad albu[m] equu[m], Marpurgi, (in quo ne’micttus commeremus, monuit tam domi sua, hinc per nunciam, Clariss[im]us D[omi]nus Sebastian[us] Curtius Professor ibid. Primarius, na[m] esset lapis admod[um] calidus diversorium hocce')” 69 Az iv|ssal kapcsolatos sztereotípi|król K|rm|n G|bor ír bővebben: a leghíresebb péld|ja ennek, mikor Esterh|zy P|l 1653-ban egy lakom|n a német követek megdöbbenésére egyetlen hajt|sra felhajtott egy nagy kup|nyi italt, majd mivel érezte, hogy m|r nem sok|ig lesz képes megülni a lov|t, felpattant r| és elv|gtatott. KÁRMÁN, Identit|s és hat|rok…, i. m., 83–84. 70 Pataki-napló, 1. r. Az eredeti latin szöveg: „duo ex nobis non bibent tantu[m] vini, quantu[m] tres bibimus,”

221

tott sör mennyisége egy ember napi kalóriabevitele szempontj|ból sem volt elha-nyagolandó. Az, hogy valaki mennyi sört fogyasztott, az étkezéseinél jobban mutatta szoci|lis st|tusz|t.71 A magyar di|kok, akik gyakran voltak pénz szűkében és minden módon megprób|ltak spórolni a költségeken, gyakran praktikus fontol|sból is ink|bb a söriv|st v|lasztott|k a napi kalóriaszükségletük fedezésére az ízlésüknek nem megfelelő és dr|ga étkezések ellenében.72

Ételekről viszonylag kevés szó esik, noha bizony|ra a magyar ízléstől teljesen el-térő ételeket voltak kénytelenek fogyasztani, ahogy az m|s utazók leír|saiból kitű-nik. Által|ban csak reggeliként és vacsoraként említi az étkezéseket, és csup|n egyszer konkretiz|lja, hogy mit ettek: „Itt csin|ltattam két t|l sal|t|t eczettel, fa olajjal”.73

Gyakran előfordult, hogy mész|rosokn|l bérelt asztalt mag|nak, és így biztosí-totta az étkezést. Marburgban említ egy étkezéssel kapcsolatos érdekes szok|st: „Ugyanezen a napon m|sutt egy asztalt, egy bizonyos mész|rosn|l kibéreltem egy hétre reggeliért és vacsor|ért fizettem 3 Kopdstücköt, azaz 15 alba híj|n egy tallért. Hasonlóképpen kellett vennem, szok|sos módon ezüstkanalat (cochlear argentum), amely az asztalhoz való.”74 Ez az ezüstkan|l tal|n egyfajta „ételjegyként” funkcio-n|lhatott. Lehetséges, hogy csup|n akkor fogyaszthatott valaki, ha előbb megvette a kanalat. Erre utal egy későbbi megjegyzése is: „Vettem egy asztali ezüstkanalat, amellyel az asztalt l|togatni tudom”,75 és az étkezés ut|n egy tallért fizettettek érte.

település tétel ár átváltás

Utrecht mész|rosnak 76 stif. ?

Enkhuyzen

Két t|l sal|ta ecettel, olívaolajjal

30 stif. ?

sör, bor 30 stif.

(ő ebből 9 stif.-et fizetett)

?

tengeri úton (Enkhuyzen – Hamburg)

étel 36 stif. ?

71 MACZAK, Travel in Early Modern Europe, i. m., 58. 72 Bethlen Miklós is megemlékezik róla, hogy amikor pénz szűkében volt és az ételen prób|lt spórolni, egy leideni orvos ink|bb az egyszerűbb ételek fogyaszt|s|ra biztatta, és hozz| a bor helyett bőséges mennyiségű sör fogyaszt|s|t javasolta. 73 ANR, Pataki Istv|n naplója, 1. r. 74 Uo., 2. v. Az eredeti latin szöveg: „Die hoc eodem mensa[m] alibi, apud lanion[em] quēndam, nnē conduxi ad septimanam, pro prandio et coena solvimus tres cupstok Tall. 1. exceptis 15 albis. Ite[m] debui emere pro solito more coclear argentu[m] quod comodu[m] ad mensam” 75 Uo., 2. v. Az eredeti latin szöveg: „Emi unum coclear argente[m] mensale quo mensam.”

222

Hamburg bor, sör 13 stif. ?

Vrizmart (?) reggeli 4 hamburgi garas 24 hamburgi garas

= 1 tallér

Candesheim

(rossz) vacsora ¼ m|ri|s / tenge-

ri tallér (2 garas híj|n)

36 garas = 1 (biro-dalmi) tallér

bor ¼ m|ri|s / tenge-

ri tallér (2 garas híj|n)

36 garas = 1 (biro-dalmi) tallér

Cassel reggeli 7 pfennig 32 pfennig = 1

tallér

Marburg („Fehér lóhoz” fogadó)

reggeli, vacsora, bor, bőséges sör

12 alba ?

Marburg

asztalbérlés egy mész|rosn|l:

reggeli, vacsora (ezüstkan|l)

3 Kopfstück / hét 3 Kopfstück = 15 alba híj|n egy tal-

lér

étkezésért (ezüstkan|l)

1 tallér –

az asztalért 2 tallér –

mész|rosnak az asztalért

2 tallér –

vendégl|t|sért 3 tallér –

étkezésért 5 tallér –

III. t|bl|zat – Étel- és italfogyaszt|s|nak költségei

4.7. LEVELEZÉS, TALÁLKOZÁS MÁS DIÁKOKKAL

A m|r többször említett di|kt|rsai, azaz Horv|ti Békés J|nos, Kolozsv|ri S|ros-pataki Istv|n, Selyki Péter, Otrokocsi Fóris Ferenc és P|nyoki Mih|ly, akikkel való-színűleg egyszerre indult útnak Kolozsv|rról, végig együtt utazott, egyszerre iratkoztak be az utrechti egyetemre. Útközben gyakran cserélődtek útit|rsai. Péld|-ul Kolozsv|ri a h|borús viszonyok ellenére Hollandi|ban maradt, de ő is t|vozott Utrechtből, amíg a helyzet el nem csitult, |tiratkozott a leideni egyetemre (1672. m|rcius 15-én), P|nyokinak pedig nyoma veszett, legal|bbis nincs adatunk tov|bbi sors|ról. Selyki, Otrokocsi, és Horv|ti egészen biztosan elkísérte Marburgig. Öt t|r-

223

s|t említi – sajnos nem név szerint –, akikkel együtt indult tov|bb. Abban a szeren-csés helyzetben vagyunk, hogy egyik útit|rsa, Horv|ti J|nos rendelkezésünkre |lló di|knaplój|ból sok részéletet tiszt|zni tudunk. A két napló összehasonlít|sa róluk, illetve útjukról tov|bbi érdekes adalékinform|ciókkal szolg|lhat.

A magyar peregrinusok |ltal|ban csoportosan utaztak, és szívesen keresték uta-z|saik sor|n egym|s t|rsas|g|t. Erről tanúskodik a következő bejegyzés is:

1672. augusztus „Die. XIV. styl. Vet.76 Érkeztek Marpurgumban hozz|nk ujjolag hazúl jött 5 atyafiak, debreczeni senior Veresegyh|zi Tam|s, V|s|rhelyi György ugyan oda való di|k [oldalt, m|s tint|val] (collega proxim. a püspökihazúl mester) et tres soc. Calud. missi Joh. D|lnoki, Samuel Bölöni, Paulus Bölöni, ugyanekkor vöttem az édes aty|m levelét és Pataki uramét hazúl, item D|lnoki J|nostól küldött hat aranya-kat hazúl a parente”.77

Ezért is haszn|lt|k ki a szülők és patrónusok a v|ndordi|kok utaz|sait pénz- és levélküldésre: „júl. 29. (a régi napt|r szerint) Eperjesi Ur Hamburgumból érkezet hozz|nk M|rpurgumba, a szülői h|zból küldött ír|st hozta el hozz|m akkor.”78

Egy ilyen úton a t|rsak nemcsak azért voltak hasznosak sz|m|ra, mert elkísér-ték hosszú és kimerítő utaz|s|n, illetve híreket és pénzt hoztak az otthoniaktól, hanem, lévén, hogy gyakran pénz szűkében voltak, nem egyszer ki is segítették egym|st. Selyki Péter közeli bar|tja lehetett, naplój|ban tal|n őt említi legtöbbször útit|rsai között és neki kölcsönzött a legtöbbször pénzt: „T. Se’lyki Pete’r Jo-akaro Bar|tomnak adtam az utoz|sban pénze nem lévén, kölcsön – – 12 stif híj|n 7 tallért fizettem Marpurgban.”79. M|shol: „NB. adtam mindj|rt egyik arany|t kölcsön Selyki Péternek, ugyanúgy fél tallér (Fizettem Marburgban becsülettel.)”80 Az is előfordult, hogy ő szorult segítségre, ami nem feltétlenül anyagi természetű volt: „NB. Hosszufalusi M|rton Isten meg |ldja, l|tv|n fogyatkozot |llapotomat sok bujdos|-simban, egy inggel gaty|val megaj|ndékozott.” „Kértem kölcsön D|lnoki Bar|tomtol Tall 12.”81

4.8 EGYETEMEK ÉS TANÁROK

M|r Herepei is furcs|llja, hogy egyetlen szellemi terméke, vitatkoz|sa (disput|-ciója) sem maradt fenn utrechti éveiből. Tal|n ennek köszönhette, hogy a szakiro-dalom eddig ilyen mostoha módon b|nt vele. Tanulm|nyai komolyabb dokument|ciója hi|ny|ban nem tartott|k érdemesnek arra, hogy komolyabban foglalkozzanak vele.

Nem valószínű, hogy feltételezett munk|i a h|borús viszonyoknak köszönhető-en semmisültek meg, mivel nem egy t|rs|tól maradtak fenn dokument|lt disput|-

76 Stylo vetero: a régi napt|r szerint. 77 ANR, Pataki Istv|n naplója, 3. r. Vö. TÖRÖK, Pataki Istv|n ref. pap naplója…, i. m., 144. 78 Pataki-napló, 2. v. 79 Uo., 2. v. 80 Uo., 3. r. 81 Uo., 3. r.

224

ciók. B|r nem volt példa nélküli, hogy a peregrinusok elhanyagolt|k tanulm|nyai-kat, és nem haszn|lt|k ki megfelelően a külföldi egyetemeken töltött időt, ez ink|bb a gazdagabb főúri ifjakra volt jellemző, akik jó része reprezent|ciós céllal utazott (így Bethlen G|bor unokaöccse, Bethlen Péter és t|rsai), nem pedig komoly retszerzés sz|ndék|val. Egy polg|ri sz|rmaz|sú, stipendiumot (patrónusok |ltal fizetett ösztöndíjat) igénybevevő di|k azonban nem engedhette meg mag|nak ezt a luxust, hiszen hazatérte ut|n komoly elsz|mol|ssal tartozott t|mogatói ir|ny|ban. Elhamarkodott következés lenne teh|t azt feltételezni, hogy Pataki is ilyen köny-nyelműen b|nt tanulm|nyaira sz|nt idejével. Ann|l is ink|bb nem feltételezhetjük Patakiról, hogy tétlenséggel töltötte hollandiai tanulóéveit, mivel ha így lett volna, nem méltatta volna egy nemzetközi hírű nyelvész, Johannes Leusden (1624–1699), az utrechti egyetem híres keleti nyelvekkel foglalkozó filológia professzora arra, hogy jóval tanulm|nyai befejeztével még mindig tartsa vele a kapcsolatot.82 Való-színűsítem, hogy egykori kolozsv|ri tan|ra, – a kor|bban m|r említett – Pataki Tót Istv|n aj|nlhatta figyelmébe Leusdent, aki sok magyar tanítv|nyt fogadott, és aki-nek maga Pataki Tót is egykor tanítv|nya volt peregrin|ciója alatt. Szorosabb kap-csolatukról tanúskodik, hogy a napló sz|mos részén említi levelezésüket. Ezt igazolja péld|ul az 1675. október 11-i bejegyzés (hazaérkezése ut|n két évvel): „Vöttem Academi|ból T. Leusden J|nos Lingv. Prof. Uram levelit Ultraj.”83 A legkor|b-bi említése (1672. június 4-ről sz|rmazik): „Virradolag Amsterd|mba érkeztem. Innen küldtem a mész|rosnak, amivel tartoztam – 76 stifert. Mellyet Leusden uram |ltal administraltunk neki.” Igen közvetlen viszonyban kellett lenniük, ha r|bízhatta tan|r|ra adóss|ga utólagos kiegyenlítését.84

Pataki Marburgból részletesen közli tan|rai list|j|t: Sebastian Curtiust, Johannes Heinricust, Johannes Georgius Croenist, Henricus Duysinghet, Reinholdus Paulit – akik közül néh|nnyal szintén közelebbi kapcsolatban |llhatott. Azt is leírja, milyen módon és mennyit fizettek az ór|kért. M. Nicolaus Rertholdus, professzor ordinariusnak péld|ul az ór|ért a di|kok fejenként egy-egy tallért adtak.85

82 HEREPEI, Pataki Istv|n naplóíró…, i. m., 86. 83 Idézi: TÖRÖK, Pataki Istv|n ref. pap naplója…, i. m., 149. 84 Leusden köztudottan a magyarorsz|gi és erdélyi di|kok egyik legnagyobb t|mogatója volt, ezért kapta tőlük a „pater Hungaroum” elnevezést. Gyakran kölcsönzött pénzt a későbbiekben is magyar tanítv|nyainak, amit sok esetben sose kapott vissza. V|s|rhelyi Tőke Istv|n is besz|mol egy bizonyos „radnóti papról” – aki nem hajlandó visszafizetni adóss|g|t az utrechti professzornak – Bethlen Miklósnak írt levelében: „Leusden Ultrajectomi Professor m|r két izbennis irt ennekem altal, hogy edgy én nevemen lévő Magyarnak (ez a Radnoti Praedikator) adott, igen meg szorult allapotty|ban Tall. Nr. 20. – husz tallérokat, és noha sokat irogatott neki, se semmi modon meg nem veheti rajta, engemet kér, hogy szolgallyak e dologban neki.” Bujt|s szerint ez a bizonyos radnóti pap nem Pataki Istv|n, hanem az ut|n következő V|s|rhelyi Moln|r Istv|n, aki 1681 és 1690 között tölti be ezt a tisztet. V|s|rhelyi Tőke Istv|n Bethlen Miklósnak írt levele, Franeker, 1690, június 22. (ENML, T, VaSZ), BUJTÁS L|szló Zsigmond, V|s|rhelyi Tőke Istv|n levele Bethlen Miklóshoz (1690), Egy hollandiai peregri-nuslevél művelődéstörténeti vonatakoz|sai, Lymbus, 2009, 51. www.mol.gov.hu/letoltes.php?d_id=1161 (2011. november 9.) 85 ANR, Pataki Istv|n naplója, 2. v.

225

5. ÖSSZEGZÉS

Mindent összevetve a napló értékes forr|sul szolg|lhat az inform|ció- és kap-csolattörténeten kívül egyéb tudom|nyterületek sz|m|ra is: úgy mint a pénztörté-net, hiszen pontosan közli az egyes orsz|gokban haszn|lt pénznemek neveit és azok |tv|lt|si értékét – következetesen a tallérhoz viszonyítva. Napra pontos fel-jegyzései alapj|n rekonstru|lhatóak a korabeli közlekedési és földrajzi viszonyok. Az életmódtörténet sz|m|ra is érdekes adalékokkal szolg|l: pontosan besz|mol minden egyes költéséről, apró haszn|lati t|rgyairól, ruh|iról, sz|ll|sairól, italfo-gyaszt|si szok|sairól. A mentalit|störténet sz|m|ra is érdekes lehet annak vizsg|la-ta, hogy milyen tém|kat tart említésre méltónak, egy külföldi orsz|gban mi köti le legink|bb a figyelmét, és képet kaphatunk arról, hogy hogyan l|tta egy a XVII. sz|-zad m|sodik felében élő erdélyi v|ndordi|k Nyugat-Európ|t. Sőt még az irodalom-történet sz|m|ra is érdekes lehet irom|nya az utaz|si irodalom vagy a peregrin|ciós napló műfaj|nak egyik termékeként. Latinul írt szövegében – b|r nincsenek verses betétek, mint péld|ul Vizaknai Bereck György naplój|ban –, oly-kor előfordulnak metaforikus, m|r-m|r művészi kifejezések, hasonlatok is. A fenti-ekben csak néh|ny ir|nyt v|zoltam fel, amelyek szempontj|ból a naplóval kapcsolatos későbbi kutat|sok elindulhatnak. Tanulm|nyomban csak szűken vil-lantottam fel ír|s|nak néh|ny érdekes részletét, amelyek demonstr|lj|k nemcsak a reprezentatív mintaként funkcion|ló Patakinak, hanem tal|n a többi XVII. sz|zadi erdélyi v|ndordi|knak nézőpontj|t is. A tov|bbiakban célom a szöveg teljes feldol-goz|sa egészen az Erdélybe való megérkezéséig, a fent említett szempontokat kö-vetve.

A napló elején egy lelkes, tanulni v|gyó erdélyi ifjú képe rajzolódik ki, aki tanul-m|nyai mellett nem veti meg a t|rsaival való italoz|st, gyakran keveredik adóss|g-ba, amit azt|n igyekszik kiegyenlíteni, konfliktusai t|madnak a fogadóssal, ahol megsz|ll, vagy éppen a v|rosi őrséggel. Hazatérte ut|n megv|ltozik a napló stílusa, tartalma és nyelve is. Addig nagy része latinul íródott, innentől |tv|lt magyarra. Erdélybe való visszatérte ut|n megkomolyodik, ami a bejegyzések tartalm|ból is leszűrhető. Nem ír többet tivorny|król, kivégzésekről. Ezt meg is követeli tőle t|r-sadalmi helyzete, patrónusai, később alapított népes csal|dja – hiszen tizenkét gyermek édesapja lesz –, illetve felelősségteljes papi hivat|sa.

Nem értek teh|t egyet Török Istv|n megjegyzésével, miszerint a napló legérde-kesebb részei a radnóti paps|gra vonatkozó bejegyzések. Utaz|sait megörökítő – id|ig még feldolgozatlan – részei is legal|bb annyira izgalmas, színes leír|sok és – nem utolsó sorban – nemcsak a kora újkori magyar, hanem éppannyira az európai történelem értékes forr|s|ul is szolg|lnak.

Végül szeretnék köszönetet mondani Ősz S|ndor Elődnek a kolozsv|ri Erdélyi Reform|tus Egyh|zkerület Levélt|ra levélt|ros|nak, aki felhívta a figyelmemet a napló létezésére és rendelkezésemre bocs|totta a befényképezett v|ltozatot. Barkó Ferenc és Berthóty L|szló kollég|imnak, illetve tan|romnak, Dr. J. Újv|ry Zsuzsan-n|nak a latin fordít|sban való felbecsülhetetlen segítségért.

226

227

HÁMORI NAGY ZSUZSANNA

A konstantin|polyi követek megélhetése az 1620-as években *

„[…] nyilv|n vagyon n|lok, hogy az francziai, angliai kir|lyok, az velenczei res-publik|sok időktől fogva az kereskedőknek békességes j|r|sok kedveért cs|sz|rral fri-gyet kötöttek; azoktól péld|t vevén az hol-landusok, azok is im nem régen azon form|n végeztenek, és az port|n minden-kor követeket tartj|k”1

Az utóbbi időben fellendült a kora újkori oszm|n-magyar kényszerű együttélés vizsg|lata életmódtörténeti2 szempontból, köztük a követek3 és a diplom|ciai kül-döttségek4 viselkedésének elemzésével. Ebben a kontextusban az al|bbiakban arra teszek kísérletet, hogy egyes francia külügyi forr|sok és szakirodalom bevon|s|val |rnyaljam az eddig kialakított képet a nyugat-európai követségek konstantin|polyi kialakul|s|ról és működéséről. Ennek |ltal|nos bemutat|sa ut|n pedig kitérőt te-szek a francia és erdélyi követeknek az oszm|n közegben felmerülő, elsősorban anyagi nehézségeiről az életmódtörténet jegyében. B|r a két |llam politikai és pénzügyi lehetőségei közötti nagys|grendi különbség eltérő anyagi helyzetet sejtet, m|s-m|s léptékben ugyan, de mindkét |llam küldötteinek jelentős elszegényedés-sel kellett szembenéznie a portai szolg|lat sor|n.

A biz|nci idők óta jelen lévő velenceiek és genovaiak ut|n sorban Franciaorsz|g (1536), Anglia (1580), majd Hollandia (1612) létesített |llandó követséget az osz-m|n főv|rosban, követeik feladata pedig az Oszm|n Birodalomban tevékenykedő, „nemzetükhöz” tartozó kereskedők, majd a későbbiekben misszion|riusok és

* A tanulm|ny a diplom|ciatörténeti kutatat|saim (erdélyi-francia diplom|ciai kapcsolatok a harmincéves h|ború korszak|ban) melléksz|laként, a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-004 azonosítósz|mú projekt keretében megvalósult rövid szakmai kutatóút segítségével készült. H|l|san köszönöm témavezetőmnek, J. Újv|ry Zsu-zsann|nak az életmódtörténet, Buza J|nosnak a pénztörténet vonatkoz|s|ban nyújtott nélkülözhetetlen segítségét. 1 Instructio pro Egregio Michaele Tholdalagi, 1626. június = Török-magyarkori |llam-okm|nyt|r, I, szerk. SZILÁDY Áron, SZILÁGYI S|ndor, Pest, 1868, 446. 2 A 2012 decemberében megrendezett konferenci|val azonos című kötetet l|sd: Oszm|n-magyar kényszerű együttélés és hozadéka, szerk. J. ÚJVÁRY Zsuzsanna, Piliscsaba, 2013. 3 JAKÓ Kl|ra, Újabb adatok Rozsnyai D|vid munk|ss|g|hoz = Uo., 353–366. 4 CZIRÁKI Zsuzsanna, „Eodem kompt ein Tschaus von der Portt”: Török követek és hírvivők fogad|sa Brassóban a XVII. sz|zad első felében = Uo., 339–351.

228

egyéb utazók képviseletének ell|t|sa volt.5 Az al|bbiakban az egyes követségek kialakul|s|t vizsg|lva szeretném bemutatni azokat a főbb szempontokat, amelyek meghat|rozt|k és befoly|solt|k a Konstantin|polyban működő európai követek egym|shoz való viszony|t, mindennapi életkörülményeit. Elsősorban a francia, angol és holland küldöttek, mint az erdélyi követek potenci|lis szövetségesei mun-k|j|ra szeretnék r|vil|gítani, és érintőlegesen térek csak ki az egyéb: velencei, cs|-sz|ri, vagy a vazallus |llamok rezidenseire.

A kora újkorra a középkori arab közvetítő kereskedelmet felv|ltotta az európai v|llalkozó réteg közvetlen beavatkoz|sa a keleti kereskedelembe, amely a XVI–XVII. sz|zad fordulój|ra intézményesült |llami t|mogat|ssal. Így jöttek létre Angli|ban azok az uralkodói oklevéllel megerősített és egy-egy területre kiterjedő kereske-delmi monopóliummal rendelkező t|rsas|gok, mint péld|ul a török (Turkey Company, 1581) és a velencei forgalmat összefogó Levantei Kereskedelmi T|rsas|g (1592). Utóbbi egyik fő részvényese maga I. Erzsébet kir|lynő volt, utóda, I. Jakab pedig örökre megújította kereskedelmi monopólium|t 1605-ös rendeletében.6 A kor|bban is szervezett keretek között, Merchant Adventurers néven működő angol kereskedők pedig egy, 1600. december 31-én kelt uralkodói oklevélben részesültek az indiai kereskedelmet t|mogató, tizenöt évente megújítható monopóliumban és adókedvezményekben, amennyiben az |llam jav|ra folytatj|k működésüket.7 Az így fel|lló angol Kelet-Indiai T|rsas|g az indiai kereskedelem feletti ellenőrzésért végeredményben a portug|l, holland, majd a XVIII. sz|zadra kiéleződve a francia érdekekkel versenyzett. Ennek a rivaliz|l|snak a jegyében az angol kereskedelmi érdekek megerősítése volt a feladata Anglia első „kereskedő-nagykövetének”, Sir Thomas Roe-nak az indiai Agr|ban, ahov| 1616 janu|rj|ban érkezett. A mogul cs|sz|ri udvartól végül sikerült olyan ferm|nt elnyernie, amely biztosította az angol kereskedelmi jogokat.8 Roe p|ly|j|nak következő |llom|sa Konstantin|poly volt, ahol 1621 és 1628 között, kor|bbi tapasztalatai alapj|n imm|r a Levant Company kereskedőinek érdekképviseletét l|tta el.9

5 Robert MANTRAN, La vie quotidienne { Constantinople au temps de Soliman le Magnifique et ses successeurs (XVIe et XVIIe siècles), Paris, 1965, 159–160. 6 Ramkrishna MUKHERJEE, The Rise and Fall of the East India Company: A Sociologial Appraisal, New York, 1974, 26; 32. 7 Uo., 65–67. Az angol Kelet-Indiai T|rsas|g m|r a tevékenységének kezdetétől hatalmas profitot termelt, köszönhetően részben a kalózkod|snak. Az igen nyereséges t|rsas|g uralkodók |ltal biztosított monopóliuma ellen ugyanakkor a rajta kívül rekedt kereskedők elkeseredett harcot folytattak. A különböző t|rsas|gok mindeközben lefizetésekkel igyekeztek biztosítani az egyéb kereskedelmi v|llalkoz|sokkal szembeni elsősé-güket a kir|lyi kegy fenntart|sa és tov|bbi privilégiumok elnyerése célj|ból. Uo., 69–77. 8 Uo., 95–96; 141. Mah|bat Kh|n’s firm|n for Broach (July, 1616). Letters recieved by the East India Company from its Servants in the East, […], Vol. IV. 1616, ed. by William FOSTER, London, 1900, 142. 9 Állom|shelyeinek felsorol|s|t és jellemrajz|t l|sd: The Negotiations of Sir Thomas Roe in his Embassy to the Ottoman Porte, from the Year 1621 to 1628 Inclusive, […], London, printed by Samuel Richardson, 1740, viii–xii. Az angol-oszm|n kereskedelmi szerződés megkötésére 1580-ban került sor, és majdnem teljesen megegye-zett a franci|knak 1569-ben adott privilégiumlevéllel. ÁGOSTON G|bor, Koraújkori kiviteli tilalmak és fegyverke-reskedelem: az oszm|nok és Anglia = In memorian Barta G|bor: Tanulm|nyok Barta G|bor emlékére, szerk. LENGVÁRI Istv|n, Pécs, 1996, 189.

229

Anglia egyik térségbeli riv|lisa Hollandia volt, akinek kereskedői az angolokkal versengve igyekeztek biztosítani jogaikat mind az indiai, mind a mediterr|n térség v|rosaiban. 1602-ben jött létre a holland Kelet-Indiai T|rsas|g, amelyet az Egyesült Tartom|nyok felhatalmazott h|ború viselésére és (béke)szerződések megkötésére, területszerzésre és erődítmények építésére.10 A Földközi-tengeren működő holland kereskedők szintén |llami t|mogat|sra sz|mítottak, olyannyira, hogy nem is v|llal-t|k az érdekükben fel|llítandó konstantin|polyi képviselet fenntart|s|t. Mivel köz-pontjuk a szíriai Aleppóban volt, ezért lényegében m|sodlagosnak tartott|k, hogy holland, angol vagy francia követ képviseli-e őket az oszm|n főv|rosban.11 A költsé-geit hitelekből fedező első |llandó holland nagykövet, Cornelis Haga ugyanakkor olyan jogok biztosít|s|t érte el sz|mukra 1612-ben, mint amilyennel a francia és angol kereskedők rendelkeztek konstantin|polyi képviselőjükön keresztül. A fő különbség abban |llt, hogy elődeitől eltérően a holland nagykövet kiz|rólag a saj|t nemzetéhez tartozók ügyeiben j|rhatott el.12

A különböző |llamok Konstantin|polyban való megjelenésének sorrendjéből, il-letve az egym|s képviseletéből, m|s nemzet z|szlója alatt való hajóz|sból fakadó konfliktusok és rangbéli rivaliz|l|s a francia kontextusban v|lik legink|bb l|tható-v|. Franciaorsz|gnak a mediterr|n térségben, azon belül is Konstantin|polyban nem csak kereskedelmi, hanem az I. Ferenc kir|ly és V. K|roly cs|sz|r közötti poli-tikai szemben|ll|s miatt is szüksége volt fokozott jelenlétre. A kapcsolatfelvételre m|r 1525-ben sor került I. Ferenc és II. Szulejm|n levélv|lt|sa révén,13 majd 1536 febru|rj|ban született meg az, a két uralkodó élete végéig érvényes okm|ny, amely a hajóz|s és kereskedelem kölcsönös szabads|g|t, az oszm|n területeken élő fran-cia alattvalók szabad végrendelkezését és vall|sgyakorlat|t, valamint a k|di bír|s-kod|sa alóli kivételét biztosította. A francia kereskedők így végeredményben az Oszm|n Birodalom területén ekkor létrehozott bailo vagy konzul hivatal|nak vé-delme al| kerültek.14

10 MUKHERJEE, R., The Rise and Fall… i. m., 55–59. 11 A. H. DE GROOT, The Ottoman Empire and the Dutch Republic: A History of the Earliest Diplomatic Relations 1610–1630, Leiden/Istanbul, 1978, 101–102. 12 Uo., 104; 121–122. 13 I. Ferenc a p|viai csata ut|ni fogs|g|ból vette fel a kapcsolatot II. Szulejm|nnal Frangep|n J|nos nevű küldöt-tén keresztül. Ebben az időben még csak egy kor|bbi, az alexandriai francia konzulon keresztül az egyiptomi mameluk szult|nokkal kötött szerződés megerősítésére került sor Konstantin|polyban. A kapcsolódó levele-ket oszm|n, latin és francia nyelven közli: Négociations de la France dans le Levant ou correspondances, mémoires et actes diplomatiques des ambassadeurs de France { Constantinople […], publié […] par E. CHARRIÈRE, Tome I., Paris, 1848 (Collection de documents inédits sur l’histoire de France […], Première série, Histoire politique), 116–132. Frangep|n J|nosról jelenleg nem rendelkezem bővebb inform|ciókkal a francia szakiro-dalomban róla tal|lható néh|ny, kilétének hom|lyos volt|ról szóló mondaton kívül. 14 A követek megnevezésére az „ambassadeur” szó csak a későbbiekben terjedt el. A szerződést olasz és fran-cia nyelven l|sd: Uo., 283–294. A szerződéskötésről tov|bb|: Histoire de l’Empire Ottoman depuis son origine jusqu’{ nos jours, par J[oseph] HAMMER[-PURGSTALL], Tome V, Depuis l’avènement de Souleiman I, jusqu’au premier traité de paix de l’Autriche avec la Porte ottomane 1520–1547, Paris, 1836, 228–229. Histoire du commerce français dans le Levant au XVIIe siècle, par Paul MASSON, Paris, 1896, xii.

230

A korai francia szakirodalomban többféle elnevezéssel tal|lkozunk, amelyekkel e meg|llapod|st illetik: kereskedelmi vagy bar|ts|gi szerződés, szövetségkötés, illetve kapitul|ció.15 Utóbbi fogalom az, amelyet a korszakban is haszn|ltak, latin eredetű jelentése szerint azért, mivel az okm|ny fejezetekből, vagyis cikkelyekből (capitula, capita) |llt.16 Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a kapitul|ciók nem az európai értelemben vett kétoldalú szerződések voltak, hanem az unilater|lisnak nevezhető kiv|lts|glevelek egy fajt|j|t alkott|k. Az iszl|m jogfelfog|s szerint a hitet-lenekkel való békés érintkezés form|ja ugyanis a szult|n |ltal egyoldalúan biztosí-tott privilégiumlevél volt, amelynek form|ja az oszm|n ‛adhn}me szerződéslevélnek felelt meg.17 Mindeközben elmondható, hogy oszm|n részről a formai kérdéseknél jóval kevesebb figyelmet fordítottak mag|ra a területükön folyó nyugati kereskedelmi tevékenységre, mivel az csak töredékét képezte a teljes biro-dalom bel- és keleti kereskedelmének, és jellegében nem sokban különbözött attól. A védettséget élvező kereskedők, egyh|zi és egyéb személyeknek a kapitul|ciókban rögzített kivételes jogi st|tusza volt teh|t az, amely magasabb, diplom|ciai szfér|ba emelhetett egy adott nézeteltérést.18

A XVI. sz|zad folyam|n, tov|bbi kapitul|ciók révén újabb előnyökhöz jutott Franciaorsz|g, amelynek z|szlója, illetve védelme al| rendelték imm|r hivatalosan is a velenceieken kívül m|s nemzetből sz|rmazó kereskedőket, és amelynek kons-tantin|polyi követe megkapta az elsőséget t|rsaival szemben. A francia kir|lyt pe-dig a kezdetektől cs|sz|ri címmel illették a Port|n, míg a német-római cs|sz|r ezt csak az 1606-ban megkötött zsitvatoroki béke ut|n kapta meg. Az angol kereske-dők ugyanakkor m|r kezdettől fogva nem voltak hajlandók francia z|szló alatt ha-józni, és nem fogadt|k el a francia követ védnökségét sem.19 Tov|bb| az angolok és hollandok bekapcsolód|sa a levantei kereskedelembe, valamint konstantin|polyi képviseleteik létrehoz|sa és saj|t kapitul|cióik megszerzése fokozatosan csökken-tette Franciaorsz|g mint privilegiz|lt kereskedelmi (és politikai) partner szerepét az Oszm|n Birodalomban.20 A francia levantei kereskedelem intenzit|sa és fenntar-t|sa a későbbiekben tudatos politika eredménye volt, amely fontoss|g|t abból nyerte, hogy Franciaorsz|g fokozatosan kiszorult a vil|gkereskedelem m|s terüle-

15 „traité de commerce”: HAMMER[-PURGSTALL], J., i. m. „traité d’amitié”: CHARRIÈRE, E., i. m. „traité d’alliance” és „capitulation”: MASSON, P., i. m. 16 Recueil des traités de la Porte Ottomane avec les puissances étrangères depuis le premier traité conclu, en 1536, entre Suléyman I et François I jusqu’{ nos jours, par le baron I[gnace] de TESTA, Tome premier, Paris, 1864, 6. 17 Uo. DE GROOT, A. H. The Ottoman Empire and the Dutch Republic… i. m., 120–121. Az okm|nytípust nem sza-bad ugyanakkor összemosni az Oszm|n Birodalom vazallus |llamainak, köztük az Erdélyi Fejedelemségnek adott, ugyanilyen elnevezésű iratokkal. PAPP S|ndor, A kényszerű együttélés jogait tartalmazó oszm|n szerző-déslevelek (‛adhn}mék) és kinevező iratok (ber}tok) = Oszm|n-magyar kényszerű együttélés… i. m., 42. 18 Edhem ELDEM, French Trade in Istanbul in the Eighteenth Century, Leiden, 1999, 5–6. 19 MASSON, P., Histoire du commerce français… i. m., xiii. TESTA, I., Recueil des traités de la Porte Ottomane… i.. m., 151–152. KEREKES Dóra, Diplomat|k és kémek Konstantin|polyban, Bp., 2010, 43–44. 20 MANTRAN, R., La vie quotidienne { Constantinople… i. m., 160. A különböző |llamok képviselőinek egym|s ut|ni megjelenéséről Konstantin|polyban, valamint konfliktusaikról a megtelepedésük korai szakasz|ban l|sd: KEREKES D., Diplomat|k és kémek... i. m., 27–66.

231

teiről, és alulmaradt Anglia vil|gpiaci terjeszkedésével szemben.21 A Marseille és Isztambul között vir|gzó francia kereskedelmi tevékenység ugyanakkor olyan ha-talmas profitot termelt, amelynek konstantin|polyi felhalmoz|s|ból később kifej-lődhetett egy egyre kifinomultabb pénzügyi rendszer.22

A fenti keretben működő konstantin|polyi francia követ feladata volt minden időben gondosan ügyelni arra, hogy mind a képviselettel rendelkező orsz|gok, mind a különféle követségi típusok rangja (nagykövet vagy főkövet, rezidens, bailo, különmegbízott, |gens vagy ügynök, stb.) szerint az őt megillető, első helyre kerül-jön.23 Mindez csak több-kevesebb sikerrel valósult meg. Egy 1634-ben, Konstanti-n|polyban készült memo|r összegzi azokat a hib|kat, amelyeket Henri de Gournay, Marcheville grófja fogalmazott meg riv|lisa és követt|rsa, Philippe de Harlay, Césy grófja ellen.24 Ezek között szerepelt egyebek mellett, hogy a velencei bailo a francia követ jobbj|n foglalt helyet egy (vélhetően ünnepnapi) felaj|nl|s végeztével, vagy hogy Anglia kétségbe vonta a franci|k elsőségét, illetve hogy a holland követ védel-mébe vette a görög p|tri|rk|t, tov|bb| képviseli Moldva, Havasalföld és Erdély fejedelmeinek, Moszkv|nak, Svédorsz|gnak és Lengyelorsz|gnak érdekeit.25 A követek rangsora kapcs|n – illetve Lukaris Kyrill ortodox p|tri|rka holland és angol t|mogat|sa miatt26 – azonban maga Césy is többször panaszkodott a kor|bbi gya-korlatra: egyik elődjére utalva szerinte sem szabadott volna hagyni, hogy a velencei bailo a francia követ jobbj|n haladjon, mivel a bailo rangja a nagykövet és a rezidens

21 Az 1664-ben alapított Compagnie des Indes Orientales nem tudta felvenni a versenyt a holland és az angol kelet-indiai t|rsas|gok szervezettségével és anyagi lehetőségeivel. Legközelebb 1721-ben és 1725-ben szer-vezték újj|, imm|r megfelelő pénzügyi t|mogat|ssal a francia |llam részéről. K. N. CHAUDHURI, Trade and Civilisation in the Indian Ocean: An Economic History from the Rise of Islam to 1750, Cambridge, 1985, 86. ELDEM, E., French Trade in Istanbul… i. m., 5. 22 Uo., 11–12. 23 Az egyes követségek elhelyezkedését, a követek oszm|n megnevezését és a képviseletek tipológi|j|t, vala-mint a portai reprezent|ciót vizsg|lja KÁRMÁN G|bor, Szuverenit|s és reprezent|ció: Erdély a Porta 17. sz|zadi diplom|ciai rendszerében, Korall 13/48(2012), 33–61. A követség-típusok különféle megnevezései: 39–42. 24 Césy konstantin|polyi francia követ helyére 1631–1634 között Marcheville-t rendelték. A két követ szem-ben|ll|sa legink|bb anyagi vonatkoz|sban, de a Kyrill p|tri|rka elmozdít|sa körüli francia erőfeszítések v|lto-zó sikere miatt is igen kiéleződött. Egym|st v|doló leveleik sokas|ga tal|lható a p|rizsi Külügyminisztérium Levélt|r|nak Correspondance politique Turquie, 133CP4 egységében. Az ortodox p|tri|rk|val folytatott küzdelmük vonatkoz|s|ban l|sd: Dénes HARAI, Une chaire aux enchères: Ambassadeurs catholiques et protestants { la conquête du patriarcat grec de Constantinople (1620–1638), Revue d’histoire moderne et contemporaine 58/2(2011), 49–71. Césy életére és tevékenységére: Pierre FLAMENT, Philippe de Harlay, Comte de Césy, ambassadeur de France en Turquie, Revue d’histoire diplomatique 15(1901), 225–251, 371–398. Marcheville küldetéséről l|sd: Alastair HAMILTON, ’To Divest the East of all its Manuscripts and all its Rarities’: The Unfortunate Embassy of Henri Gournay de Marcheville = The Republic of Letters and the Levant, eds. UŐ, Maurits H. van der BOOGERT, Bart WESTERWEEL, Leiden, 2005 (Yearbook for Early Modern Studies 5), 123–150. 25 Mémoire sur l’ambassade de France { Constantinople en 1634, Archives du Ministère des Affaires étrangères (tov|bbiakban AMAÉ), Correspondance politique Turquie, 133CP4, Le Comte de Césy, le Comte de Marcheville, ambassadeurs, 1629–1637, Fol. 239. 26 E kérdéskörre a tov|bbiakban csak érintőlegesen térek ki. L|sd a 24. sz. l|bjegyzet hivatkoz|sait. Césy to-v|bbi, a p|tri|rk|t t|mogató angol és holland követekre panaszkodó levelei a p|rizsi Külügyminisztérium Levélt|r|nak Correspondance politique Turquie, 133CP3–133CP4 egységeiben olvashatók.

232

között van. A velenceiekre azért is neheztelt, mivel Contarini nagykövet érkezése-kor a követségükhöz tervezett l|togat|sa előtt megtudta, a bailo nem hajlandó jelen lenni a viziten.27 Nem volt újdons|g a (templomi) ülésrendeken való vita sem, amely a XVI. sz|zadban egy alkalommal majdnem tettlegességig fajult a francia és a cs|sz|ri követ között.28 Egyebek mellett a rangbéli visz|lyok miatt sem volt szívé-lyes a francia és az angol nagykövet viszonya. Césy ugyan tizenkét f|kly|s küldöncöt rendelt Roe portai bevonul|s|ra 1621-ben, de csak mag|nemberként érintkezett vele személyesen a tov|bbiakban – a nyilv|nos tal|lkoz|st mag|nak az angol kö-vetnek az instrukciója is elkerülendőnek nevezte meg.29

Marcheville fenti memo|rj|ban felrótta tov|bb| Césynek a követsége ideje alatt felhalmozott és óri|sira duzzadt adóss|g|t, valamint utal|st tett a követi rezidencia leromlott |llapot|ra is. Ezek kapcs|n a tov|bbiakban szeretnék kitérni a konstanti-n|polyi követek, köztük a francia és az erdélyi megélhetési, pénzügyi viszonyaira, amelyek a két hatalom nagys|grendi különbsége ellenére mindkét esetben igen szerény képet mutatnak a követek személyére nézve. A konstantin|polyi megbízot-tak ugyanis egységesen hitelt hitelre halmozva voltak csak képesek ell|tni feladata-ikat. A követek pénzügyi helyzetének vizsg|lat|hoz – kutat|som elsősorban diplom|ciatörténeti jellege miatt – m|sodlagos szakirodalmat haszn|ltam. A francia követ rendszeres kiad|sai esetében életrajzírója, Pierre Flament kimutat|s|t idé-zem (a francia követ |ltal biztosított alamizsna és adom|nyok |ltal|ban, éves szin-ten):30

3225 oszpora31 a kolostoroknak való borra 500 oszpora a velencei bailo különféle szolg|inak 120 oszpora a szerzeteseknek Vízkeresztkor 240 oszpora h|rom kiemelt templomnak gyerty|ra Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén 120 oszpora a többi templomnak 1200 oszpora a kolostorok prédik|torainak 400 oszpora a „szegény ördögöknek” 400 oszpora a kórh|znak 420 oszpora ünnepnapi felaj|nl|sok a templomoknak ________ 6625 oszpora összesen

27 Césy levelének m|solata Monsieur de la Villeauxclerc-nek, 1625. |prilis 10. AMAÉ, Correspondance politique Turquie, 133CP3, Correspondance et documents divers, 1620–1628, Fol. 135-139. 28 KEREKES D., Diplomat|k és kémek... i. m., 47. idézi azt az esetet, amikor Jacques Savary de Lancosme fegyverrel kényszerítette a cs|sz|ri követet helye |tad|s|ra a Szent Ferenc templomban, 1587-ben. 29 FLAMENT, P., Philippe de Harlay… i. m., 242. 30 Uo., 248–249. 31 „Az Oszm|n Birodalom v|ltópénze, az akcse, a hódít|s kezdeti szakasz|ban, mivel több ezüstöt tartalmazott, 2–2½ dén|rban j|rt, értékesebb volt teh|t a magyar és erdélyi dén|rokn|l, technikai színvonal|t tekintve azonban annyira primitív v|ltópénznek bizonyult, hogy nyugat felé haladva semmi esélyt nem kapott a pénz-forgalomban.” BUZA J|nos, Duk|t – tallér – dutka: Erdély pénzverésének struktur|lis v|ltoz|sai a 17. sz|zad elejéig = In memorian Barta G|bor… i. m., 269.

233

Nagys|grendileg azonban a rendkívüli kiad|sok domin|ltak, mint péld|ul a La Rochelle-i győzelem hírére, 300 vendég részére rendezett hatalmas ünnepség költ-ségei. Césy ekkor körmentet is tartott Galat|ban és Per|ban, amin a franci|k mellett e kerületek lakói, köztük a velenceiek vettek részt. Szintén nem lehetetett olcsó a Dauphin születése alkalm|ból szervezett ünnepség tűzij|tékkal.32 A követek mind-emellett folyamatosan óri|si összegeket |ldoztak a portai méltós|gok döntésének befoly|sol|s|ra, valamint értékes aj|ndékokra is, ami hozz|tartozott a portai dip-lom|ci|hoz. Kisebb léptékben, de hasonló célból kerülhetett fel az egyh|zi jellegű kiad|sok list|j|ra az onnan kirívó, a velencei követ szolg|inak adott pénzmennyi-ség, amely bizony|ra egyéb célt is szolg|lt, mint a legkeresztényibbnek nevezett francia kir|ly hírnevének fenntart|s|t. Kirívóan magas összeget fizettek ugyanak-kor a nyugat-európai portai követek, amikor a protest|ns és katolikus oldalról lici-t|lt|k túl egym|st Kyrill p|tri|rka helyzetének megerősítése, avagy elmozdít|sa ügyében: francia és cs|sz|ri oldalról 1622-ben 20 ezer tallért, vagyis 1.4 millió oszpor|t fizettek az egyh|zfő elmozdít|sa érdekében, míg Anglia és Hollandia a protest|nsokat t|mogató Kyrill hivatalban tart|s|ra 1622–1624 között 95 ezer tallért, azaz majdnem 7 millió oszpor|t |ldozott.33 L|tható, hogy a mindennapi, egyh|zi jellegű adom|nyokra és alamizsn|kra fordított rendszeres összegek milyen kicsi részét tették ki egy követ költségeinek, és az egyh|zpolitikai célkitűzések ér-dekében pedig egy-egy döntés meghozatala előtt, a kedvező eredmény érdekében milyen óri|si összegeket osztottak szét a portai tisztviselők között.

Césy jövedelmét tekintve, illetve |tsz|mítva kiderül, hogy éves bevétele nem ér-te el egy hasonló döntés eléréséhez szükséges összeget. A követ j|randós|g|t sz|-mít|si pénzben (monnaie de compte): kinevezésekor 36 ezer, indul|sakor 45 ezer livre (sz|mít|si font) összegben |llapított|k meg. A tov|bbiakban a kor|bbi gyakor-lat szerint 2% részesedése lett volna a Marseille-i kereskedelemből, de Césy volt az első, akinek évi adott 5000 écu (tallér) j|radékot írtak elő, azonban kifizetései aka-doztak.34 A XVII. sz|zadi oszpora és franciaorsz|gi dén|r |rfolyammal, valamint az egyéb francia fizetőeszközök hagyom|nyos adataival sz|molva az |tv|lt|s a követ-kezőképpen alakult:

32 Uo., 248. 33 Az adatokat közli és az |tv|lt|sokat végezte: HARAI, D., Une chaire aux enchères… i. m., 68. Mindez az európai monet|ris és gazdas|gi v|ls|g közepette igen nagy anyagi megterhelés jelenthetett a feleknek. A gazdas|gi v|ls|gról részletesen l|sd: BUZA J|nos, Kipper-pénzek a mérlegen: Az 1620-as évek infl|ciój|nak két szakasza, Sz|zadok 134(2000), 881- 912. 34 FLAMENT, P., Philippe de Harlay… i. m., 249.

234

1 écu (ezüst35

vagy arany tallér) = 3 livres (sz|mít|si font) / 480 akçe (oszpora) 1 livre (sz|mít|si font) = 20 sous/sols (fillér vagy garas) / 160 akçe (oszpora) 1 sou/sol (garas) = 12 deniers (francia dén|r) / 8 akçe (oszpora) 1 akçe (oszpora) = 1,5 sz|mít|si dén|r

36

Harai Dénes hivatkozott ír|s|ban a francia követeknek a görög p|tri|rka elmoz-dít|s|ra 1633-ban kifizetett 12 ezer écu-s összegét 5.280.000 oszpor|nak felelteti meg,37 teh|t a szorzó 440 volt. Az 1620-as évek közepre nézve ez az |rfolyam igen magasnak tűnik. Így tal|n célszerűbb egy 400 oszpor|t megközelítő écu |rfolyam-mal sz|molni, aminek alapj|n a francia követ j|radéka a vizsg|lt időszakban nem érhette el a 2 milliós éves bevételt.

A bemutatott sz|mít|st bizonytalann| teszi, hogy nem lehet tudni, arany vagy ezüst tallérban jutott-e hozz| Césy a j|randós|g|hoz, mivel ezüst esetén a német tallér lenne mértékadó. Harai Dénes 1633-as, écuről szóló fizetési adata valószínűsí-ti viszont az aranytallér haszn|lat|t. Tov|bbi bizonytalans|got jelent, hogy maguk a különböző pénztípusok is mintegy |rucikként forogtak az Oszm|n Birodalmon belüli kereskedelemben, így egym|shoz viszonyított |rfolyamuk is |llandó v|lto-z|sban volt. A kereskedelmi gyakorlatban és a mindennapi életben az ezüstpénzek forogtak legink|bb, az arany pénzek tartalékképzésre szolg|ltak.38 Hasonlóan nem lehet ismerni a konkrétan |tv|ltott és kifizetésekhez haszn|lt pénzek nemesfémtar-talm|t, eredetijük különböző region|lis típusait,39 illetve az infl|ció pontos mérté-két. Mindezen bizonytalans|gok ellenére nagys|grendileg tal|n így is kitűnik, hogy a francia követ éves, akadozva érkező bevétele nem volt megfelelő fedezet arra, hogy hitelek felvétele nélkül biztosítsa a francia korona elsőségét a Port|n, illetve hatékonyan képviselje annak egyh|z- és külpolitikai törekvéseit. Az 1620-as évek végére Césy olyannyira eladósodott, hogy szinte éheztek a csal|dj|val. Komolyabb következménye volt eladósodotts|g|nak, hogy 1631 őszén, Marcheville érkezése-

35 A francia écu d’argent verése 1641-ben kezdődött, előtte az ezüst tallérok külföldi – spanyol, illetve többnyire német eredetű – v|ltozat|t haszn|lt|k. BUZA J|nos, A tallér és az aranyforint |rfolyama, valamint szerepe a pénzforgalomban Magyarorsz|g török uralom alatti területén a XVII. sz|zadban (Nagykőrös 1622-1682), Törté-nelmi Szemle XX(1977), 80. 36 Az akçe (oszpora) a 16. sz|zad óta folyamatosan leértékelődött, a 17. sz|zadra a kor|bbi 1:2 ar|ny helyett 1:1,5 dén|r lett az |rfolyama. Mindezekkel együtt rövid időre fontos szerepet j|tszott Magyarorsz|gon a nagy pénzront|s idején: 1620-as évek közepén értéke h|rom magyar kir|lyi den|r volt. GYÖNGYÖSSY M|rton, Altin, akcse, mangir… Oszm|n pénzek forgalma a kora újkori Magyarorsz|gon, Bp., 2004, 26. A francia pénzek |tv|l-t|si ar|nyairól: François-André ABOT DE BAZINGHEN, Traité des monnoies, et de la jurisdiction de la Cour des monnoies, en forme de dictionnaire [...], Paris, 1764, 191; 314-315. E kötet 1650-re 8 dén|rt érő oszpor|val sz|mol, ami túlz|snak tűnik. 37 HARAI, D., Une chaire aux enchères… i. m., 68. 38 MANTRAN, R., La vie quotidienne { Constantinople… i. m., 174–175. 39 Csak a francia pénzek esetében péld|ul: a livre parisis, azaz p|rizsi livre elnevezésű pénzegységet haszn|lta a francia kir|lyi udvar sz|mlavezetésre a livre tournois (tours-i livre) elsz|molópénzzel szemben. Előbbit 1667-ben hivatalosan megszüntették, így a livre tournois v|lt Franciaorsz|g egyedüli elsz|molópénzévé és valuta-rendszerének alapj|v|. Michael NORTH, Pénztörténeti lexikon: Az aranytól a z|loglevélig, Budapest, 1998, 182.

235

kor a fenn|lló tartoz|sai miatt nem tudott hazaindulni Franciaorsz|gba, így végül – a hozz| hasonlóan hitelt hitelre halmozó – riv|lisa kegyvesztettségekor m|r eleve a helyszínen volt, hogy 1634-ben újra elfoglalja követi posztj|t.40

Az Erdélyi Fejedelemség követei esetében is nehézségekről lehet beszélni ell|t|-sukat, megélhetésüket illetően. A francia, angol vagy holland képviseleti rendszertől eltérően az Oszm|n Birodalom vazallus|nak sz|mító41 erdélyi fejedelmeknek nem csak egy megbízottjuk volt Konstantin|polyban, hanem az európaiakn|l kevésbé hosszú időre kirendelt |llandó követ – a kapı kehayası megnevezésből eredő kapitiha nevű rezidens – mellett az évi adó beküldésére, illetve különböző ügyek intézésére sűrűbben is j|rtak főkövetei a Port|ra. Rajtuk kívül a kapcsolattart|sban fontos szerepet j|tszó postakövetekről lehet még beszélni, akik között akadtak olyanok, akik nem csak egyszerű fut|rok voltak, hanem diplom|ciai vagy bizalmi feladatot l|ttak el. A magasabb presztízzsel j|ró főköveti posztot |ltal|ban valamely erdélyi arisztokrata, míg a kock|zatokkal és szegényes megélhetéssel j|ró rezidensi posztot alacsonyabb rangú kisnemes töltötte be.42 Az erdélyi követeknek maguk-nak kellett megoldaniuk utaz|sukat a Port|ra, a lovakat a sz|szok adt|k, vagy a gazdagabb főkövetek maguk biztosított|k őket. Az eredendően szegényebb kapitiha tov|bbi hozz|j|rul|st kapott kocsira és felszerelésekre is, a későbbiekben pedig 50–50 talléros útiköltségben részesült az oda-vissza útra.43 Fizetése évi 250 tallérra rúgott, illetve ruh|zatra posztót utaltak ki neki.

Ell|t|s|t Konstantin|polyban m|r a Port|tól kapta, amelyet azonban meg kellett osztania a szintén a szult|n |ltal rendelkezésre bocs|tott Erdélyi H|z többi lakój|-val: az őrzésére ügyelő janics|rral, szolg|kkal, török de|kokkal.44 A kapitiha kons-tantin|polyi j|randós|g|nak kifizetését a fővezérrel való tal|lkoz|stól sz|mított|k, így a v|rakoz|si időben elesett ettől a bevételtől. B|r ez napi ezer oszpora lett volna, az is előfordult, hogy egy hónapra csak huszonnyolc napot sz|mítottak, így tov|bbi

40 L|sd a 26. sz. l|bjegyzet hivatkoz|sait. A követv|lt|st kiszínezve mutatja be Jean-Baptiste Tavernier (1605?–1689) francia utazó: „Ez idő alatt l|ttam de Marcheville úr érkezését, aki de Cesi úr felv|lt|s|ra jött. A Nagyúr is fogadta Franciaorsz|g követeként, |m de Cesi úr, aki nem akart megv|lni posztj|tól, olyan jól intrik|lt a nagyve-zírrel, hogy ott maradt portai követnek, és de Marcheville úr kénytelen volt visszatérni Franciaorsz|gba.” A szöve-get fordította és kiadta: EVERLING J|nos, MÁTÉ Gyöngyi, Úton Konstantin|polyba = In memorian Barta G|bor… i. m., 307. 41 St|tusz|nak v|ltoz|sairól l|sd: PAPP S|ndor, Die Verleihungs-, Bekräftigungs- und Vertragsurkunden der Osmanen für Ungarn und Siebenbürgen: Eine quellenkritische Untersuchung, Wien, 2003 (Schriften der Balkan-Kommission der Österreichischen Akademie der Wissenschaften Nr. 42). OBORNI Teréz, Udvar, |llam és kor-m|nyzat a kora újkori Erdélyben (tanulm|nyok), Budapest, 2011 (Udvartörténet kötetei IV.). 42 Az erdélyi követségek újabb szempontú bemutat|s|t l|sd: KÁRMÁN G|bor, Szuverenit|s és reprezent|ció… i. m. Az ugyan hib|kat tartalmazó, de leg|tfogóbb jellegű, klasszikus szakirodalom m|ig BÍRÓ Vencel, Erdély követei a Port|n, Kolozsv|r, 1921, 1–10. A postakövetekről részletes inform|ciókkal szolg|l tov|bb| JAKÓ K., Moldva és Havasalföld szerepe Erdély politikai kapcsolataiban = Identit|s és kultúra a török hódolts|g kor|ban, szerk. ÁCS P|l, SZÉKELY Júlia, Bp., 2012, 142–147. 43 BÍRÓ V., Erdély követei a Port|n… i. m., 17. 44 Uo., 111. A portai szolg|latban tolm|csol|st ell|tó erdélyi értelmiségiekről és képzésükről részletesen l|sd: KÁRMÁN G|bor, Az erdélyi török de|kok: Kora újkori értelmiségiek |llami szolg|latban, Sic Itur Ad Astra, 1–2(2006), 155–182.

236

összegekkel rövidítették meg a követet.45 Tov|bbi, szintén késve vagy hi|nyosan befolyó, töredék jövedelemként tartható sz|mon a heti 6 oszpora fapénz, 280 – azaz havi 1120 – oszpora kenyérpénz, húsra havi 1500, valamint kisebb összegek |rp|-ra, vajra, mézre, stb. Tal|n nem véletlen, hogy az ell|tm|ny rendszerességét a praebenda osztóknak sz|nt aj|ndékok: bor és kések kioszt|s|val igyekeztek bizto-sítani a szűkölködő portai kapitih|k. Nagyobb bevételre sz|míthattak a fővezérrel való első tal|lkoz|sukkor aj|ndékként kapott díszes kaft|nok elad|s|ból, amelyek 3000–6000 oszpor|s |ron keltek el.46 Rendszeresnek mondható bevételnek vég-eredményben a napi ell|tm|nyt lehet csak tekinteni, amely a kapitih|knak ide|lis esetben – teh|t ha az év minden napj|n kapt|k volna47 – 365 ezer oszpor|t jelentett volna, de a valós|gban ez egy sokkal kevesebb, és nehézkesen beszedhető jövede-lemnek sz|mított.

Természetesen irre|lis összevetni az erdélyi kapitiha éves bevételét és |ltal|ban anyagi helyzetét nyugat-európai t|rsaiéval, az ellentét mégis ki|ltó, különösen úgy, hogy maga a francia követ sem tudott hitelek nélkül működni a nagys|grendekkel nagyobb, oszpor|ban sz|mítva milliósra tehető fizetéséből. Az erdélyieknek is, ak|rcsak a követeknek |ltal|ban, jó minőségű arany pénzekben (aranyforint, tallér) kellett a Porta vezető tisztségviselőinek jóindulat|t megv|s|rolniuk, és csak az ala-csonyabb rangúaknak juttathattak oszpor|t. Erdély jó minőségű pénzeinek tekinté-lyes mennyisége végeredményben az Oszm|n Birodalomba v|ndorolt, hiszen a főkövetek |ltal bevitt éves erdélyi adó szintén aranyban volt meghat|rozva.48 Külö-nösen nehéz lehetett mindez a nagy pénzront|s idején: 1625-ben Bethlen G|bor maga kezdeményezte, hogy a környező orsz|gokkal együtt közösen, egyszerre vezessék be újra a jó pénzek verését, míg a helyzet 1626-ra rendeződött.49 Az Osz-m|n Birodalommal pedig 1625 m|rcius|ban a Port|ra bocs|tott főkövete, szövérdi G|sp|r J|nos50 révén |llapodott meg az adó új, 10 ezer aranyban meghat|rozott összegéről. A főkövet az erről szóló, 1625. június 2-|ra dat|lt szult|ni ferm|nt júni-us 29-én adta |t Gyulafehérv|ron,51 míg az összeggel Keresztesi P|l szeptemberben indult Konstantin|polyba.52

45 JAKÓ K., Újabb adatok Rozsnyai D|vid munk|ss|g|hoz… i. m., 351. 46 BÍRÓ V., Erdély követei a Port|n… i. m., 112. VAJDA Gyula, Erdély viszonya a Port|hoz és a római cs|sz|rhoz mint magyar kir|lyhoz a nemzeti fejedelemség kor|ban, Kolozsv|r, 1891, 130–132. A kaft|nok sz|ma ugyanakkor függött a követ rangj|tól, illetve attól, hogy kit képviselt: a nyugat-európaiak teh|t eredendően több aj|ndékot kaptak, mint az oszm|n vazallus Erdély képviselői. KÁRMÁN G|bor, Szuverenit|s és reprezent|ció… i. m., 48. 47 Míg a főkövetek csak az ügyük elintézéséig tartó néh|ny hétben maradtak a Port|n, addig a kapitih|k hivata-losan egy, a körülményektől függően ak|r több évet is Konstantin|polyban kényszerültek maradni. Uo., 37. 48 BUZA J|nos, Duk|t – tallér – dutka… i. m., 278–280. 49 ZIMÁNYI Vera, Bethlen G|bor fejedelem gazdas|gpolitik|ja, Sz|zadok 115/1(1981), 708–709. 50 B|thory G|bor uralkod|sa alatt marosszéki főkir|lybíró, Bethlen G|bor idején marosszéki kapit|ny. BALOGH Judit, Székelyföldi karrierek: Az udvarhelyszéki nemesség hatalomszerzési lehetőségei a 16–17. sz|zadban, 2011, 159–161. 51 Török cs|sz|r levelének translatioja az erdélyi adó felől. Anno 1625 die 29. junii exhibitae Albae. […] G|sp|r J|nos uram hozza volt […]. = Török-magyarkori |llam-okm|nyt|r… i. m., 430–433. 52 Bethlen G|bor vezér Mehemet pas|nak, Keresztesi P|l követét titkos dolgokkal küldi a port|ra, Szathm|r, 1625. september 30. = Török-magyarkori Állam-okm|nyt|r… i. m., 436–437. Keresztesi de Nagymegyer P|l

237

*

A két vizsg|lt |llam pénzügyi és politikai lehetőségei természetesen egym|stól nagys|grendi eltérést mutatnak, ahogyan portai célkitűzéseik és az azokhoz rendelt anyagi lehetőségeik is, amelyek követeik konstantin|polyi életszínvonal|t is meg-hat|rozt|k. A fentiek tanuls|gként tal|n az l|tszik, hogy lehetőségeit mindenki túl-lépte, és a felmerülő költségeket kénytelen volt hitelből fedezni. Mindez azzal j|rt együtt, hogy a portai követek kölcsönös nélkülözésben, hazafelé panaszleveleket írva akadozó és késedelmes ell|tm|nyukról és a konstantin|polyi életkörülmények nehézségeiről, többnyire saj|t hazarendelésüket sürgették. Mindazon|ltal a szűkös anyagi körülményeik ellenére, hosszú t|von mégis többnyire sikerrel tudt|k képvi-selni fejedelmeiket, és ell|tni többrétű, a politik|hoz és a kereskedelmi érdekekhez is fűződő feladatukat.

tan|csos, törökorsz|gi követ Bethlen G|bortól 1627. szeptember 14-én, Bandenburgi Katalintól 1630. m|jus 26-|n részesült birtokadom|nyokban. MNL OL, F1 Gyulafehérv|ri K|ptalan Orsz|gos Levélt|ra, Libri Regii, 18. kötet 28b-29 és 19. kötet, 91-91b.

238

239

SZIRTES ZSÓFIA

Georg Klockner szebeni szász tanácsos bécsi követjárása (1691–1692)1

A XVII–XVIII. sz|zad fordulój|n a visszafoglaló h|borúkkal (1683–1699) p|rhuzamosan Erdélyben bekövetkezett hatalomv|lt|s mag|val vonta, hogy a Habsburg korm|nyzat az erdélyi rendek képviseletével t|rgyal|sokat folytasson az erdélyi berendezkedés alapvető kérdéseiről.2 E célból több alkalommal került sor az erdélyi h|rom rendi nemzet vagy négy bevett felekezet képviselőinek bécsi követj|r|s|ra. A küldöttségekben az erdélyi sz|szs|got rendszerint nagyszebeni követek képviselték, amelyet Szebennek a Sz|sz Universitasban betöltött politikai vezető szerepe magyar|zott.3 1686-ban a Haller J|nos-vezette követség tagjaként Matthias Miles utazott a cs|sz|rv|rosba; 1691/92-ben Georg Klockner képviselte a sz|szs|got Bethlen Gergely követségében, 1692/93-ban Johannes Zabanius, a későbbi sz|sz isp|n volt az Alvinczi Péter vezette deleg|ció sz|sz tagja. E követek az

1 A tanulm|nyhoz kapcsolódó nagyszebeni forr|sok kutat|s|t a Magyar Ösztöndíj Bizotts|g |llamközi ösztön-díja (2011, 2013) tette lehetővé. 2 A korszakra: Johann DULDNER, Zur Geschichte des Überganges Siebenbürgens unter die Herrschaft des Hauses Habsburg: das Jahr 1686, Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde, Neue Folge, 27(1897), 408–450; UA, Zur Geschichte des Überganges Siebenbürgens unter die Herrschaft des Hauses Habsburg. (Die Jahre 1687–1691), Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde, Neue Folge, 30(1901), 178–253; R. VÁRKO-

NYI Ágnes, Erdélyi v|ltoz|sok: Az erdélyi fejedelemség a török kiűzésének kor|ban. 1660–1711, Bp., Magvető, 1984, 213–266; R. VÁRKONYI Ágnes, Az ön|lló fejedelemség utolsó évtizedei (1660–1711) = Erdély története. II. 1606–1830, főszerk. KÖPECZI Béla, szerk. MAKKAI L|szló, SZÁSZ Zolt|n, Budapest, Akadémiai, 1986, 784–920; TRÓCSÁNYI Zsolt, Habsburg-politika és Habsburg-korm|nyzat Erdélyben 1690–1740, Bp., Akadémiai, 1988 (A Magyar Orsz|gos Levélt|r Kiadv|nyai III. Hatós|g- és hivataltörténet, 8); Rolf KUTSCHERA, Landtag und Gubernium in Siebenbürgen 1688–1869, Köln–Wien, Böhlau, 1985 (Studia Transylvanica, 11), 1–11; Paul W. ROTH, Das Diploma Leopoldinum. Vorgeschichte, Bestimmungen = Siebenbürgen in der Habsburgermonarchie, Hg. Zsolt K. LENGYEL, Ulrich A. WIEN, Köln–Weimar–Wien, Böhlau, 1999 (Siebenbürgisches Archiv, 34), 1–11. A visszafoglaló h|borúkra ld. SZAKÁLY Ferenc, Hungaria eliberata: Budav|r visszavétele és Magyarorsz|g felszaba-dít|sa a török uralom alól. 1683–1718, Budapest, Corvina, 1986. 3 Szeben politikai szerepe történelmi okokra vezethető vissza. A Szebeni Provincia képezte a sz|sz autonómia legrégebbi területét. A Sz|sz Universitas gyűlésein a Szebeni Magisztr|tus egésze részt vett, míg a többi szék és vidék csak 2-3 követet küldött. A gyűlések közötti időszakban a magisztr|tus elj|rhatott a sz|szs|g egészét érintő ügyekben, csakúgy, mint a két szebeni főhivatalnok, a kir|lybíró (és egyben sz|sz isp|n/comes), vala-mint a polg|rmester, akiknek jogköre bizonyos kérdésekben a Sz|sz Universitas egészére kiterjedt. Georg

MÜLLER, Die sächsische Nationsuniversität in Siebenbürgen. Ihre verfassungs- und verwaltungsrechtliche Entwicklung. 1224–1876, Hermannstadt, 1928 (Beiträge zur Verfasslung- u. Verwaltungsgeschichte der Deutschen in Rumänien. Im Auftrage des Vereins für siebenbürgische Landeskunde), 47–49, 29–35; a szebeni „duumvir|tus” jogkörére: Geog Daniel TEUTSCH, Geschichte der Siebenbürger Sachsen für das sächsische Volk, 2. Aufl. Bd. I., Leipzig, S. Hirzel, 1874, 313–314; SZIRTES Zsófia, „Ipsum populi eligant, qui melius videbitur expedire.” Sz|sz J|nos szebeni kir|lybíró v|laszt|s|nak v|rospolitikai kérdései, URBS Magyar V|rostörténeti Évkönyv, VII(2012), 465–502, itt: 477–478, 482–483.

240

erdélyi közös ügyek mellett igyekeztek saj|t natiójuk érdekeit is képviselni, amely a fenn|lló érdekellentétek miatt rendszerint feszültséget idézett elő magyar követt|rsaikkal. A XVII–XVIII. sz|zad fordulój|n azonban arra is l|tunk péld|t, hogy a szebeniek ön|lló, az erdélyi magyar rendektől független követet indítottak útnak saj|t érdekeik képviseletére. 1697-ben péld|ul Johannes Hossmann szebeni jegyző utazott Bécsbe, egy emlékirat benyújt|sa és a szebeni kir|lybíróv| és sz|sz isp|nn| v|lasztott Johannes Zabanius uralkodói megerősítése célj|ból. A következő, a sz|sz nemzet és a v|ros képviseletében Bécsbe induló szebeni követ, Simon Baußner útj|ra m|r a R|kóczi-szabads|gharc alatt, 1707 tavasz|n került sor.4

Az 1691-ben útnak indított Georg Klockner szebeni tan|csos erdélyi politikai tevékenységébe betekintést nyújtanak a Sz|sz Universitas sz|mad|sai, amelyek a sz|szs|g nevében az orsz|ggyűlésekre és különféle tan|cskoz|sokra küldött hivatalnokok útiköltségeire vonatkozó bejegyzéseket is tartalmaznak. Klockner 1690 |prilis|ban Johannes Lutschcsal Fogarasra utazott, hogy a sz|szs|g nevében meggy|szolj|k a 15-én elhunyt Apafi Mih|ly fejedelmet. M|jusban szebeni követeket (Valentin Franck sz|sz isp|nt,5 Marcus Draudt polg|rt6 és Johannes Vayda jegyzőt7) kísért s|f|rként a főurak tan|cskoz|s|ra („Magnaten consultation”)8. Júniusban ismét s|f|rként kísérte a sz|sz isp|nt a radnóti orsz|ggyűlésre. Októberben Johannes Stenczellel9 együtt felkereste az Erdélybe érkező Lajos badeni őrgrófot, hogy a Sz|sz Universitas nevében gratul|ljon neki hadi sikereihez. Az 1691–1692. évi bécsi követj|r|s ut|n hasonló megbízat|sokat kapott: 1692 június|ban Veteranit10 kereste fel a sz|szs|g nevében, szeptemberben a tordai, decemberben a marosv|s|rhelyi orsz|ggyűlés egyik szebeni követe volt.11

4 Zabanius követj|r|s|ra: Ferdinand von ZIEGLAUER, Harteneck, Graf der sächsischen Nation, und die siebenbürgischen Parteikämpfe seiner Zeit. 1691–1703, Bd. I., Hermannstadt, Th. Steinhaußen, 1869, 56–133; Uo. Bd. II. Beilagen, Hermannstadt, 1872; Referat, was bey meiner M. Johannis Zabanii Expedition merkwürdiges passiert, und vorgegangen. 1692–1693 = Deutsche Fundgruben der Geschichte Siebenbürgens, Hg. G. Joseph KEMÉNY (a tov|bbiakban: DFGS), Bd. I. Klausenburg, 1839, 337–382. Hossmann követj|r|sa h|tterére: SZIRTES, Ipsum populi eligant…, i. m., 467–470. Baußner követj|r|s|ra: Zsófia SZIRTES, Der Hermannstädter Gesandte Simon Baußner in Wien (1707), Historia Urbana (Sibiu) XXII(2014), közlés alatt. 5 E tisztségben 1686–1697. Franz ZIMMERMANN, Chronologische Tafel der Hermannstädter Plebane, Oberbeamten und Notare in den Jahren 1500 bis 1884, Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde, Neue Folge, 19(1884), 529–578. 6 A deput|ció tagja. TRÓCSÁNYI Zsolt, Erdély központi korm|nyzata 1540–1690, Bp., Akadémiai, 1980 (A Magyar Orsz|gos Levélt|r Kiadv|nyai III., Hatós|g- és hivataltörténet, 6), 171. 7 E tisztségben 1686–1690. ZIMMERMANN, Chronologische Tafel…, i. m. 8 Feltehetően az 1685-ben fel|llított deput|ció ülésére. Vö. TRÓCSÁNYI, Erdély központi korm|nyzata…, i. m., 149–151. 9 1696–1699-ig szebeni v|rosgazda, majd 1702–1708 között székbíró. ZIMMERMANN, Chronologische Tafel…, i. m. 10 Veterani, Johann Friedrich Anton Ambrosius Graf v. (1650–1695), cs|sz|ri t|bornagy. 1685-től vezérőr-nagy, 1688-tól alt|bornagy, 1690-től lovass|gi t|bornok, 1690–1695 között Erdély cs|sz|ri főparancsnoka, 1694-től t|bornagy. Antonio SCHMIDT–BRENTANO, Dr., Kaiserliche und k.k. Generale (1618–1815), (Wien), Österreichisches Staatsarchiv, 2006, 105. 11 Communes Expensae Almae Universitatis pro Anno 1690 et 1691. Direcţia Judeţeană Sibiu a Arvhivelor Naţionale (Rom|n Nemzeti Levélt|r Szeben Megyei Fiókja, a tov|bbiakban: DJAN Sibiu), Magistrat, Socoteli

241

Klockner 1693 végén hunyhatott el, mivel 1694. janu|rban m|r Johannes Zabanius örökölte szen|tusi helyét.12

E kisebb adalékok alapj|n is úgy tűnik, hogy Klockner tevékenyen részt vett az erdélyi politik|ban. Bécsi küldetésére azt követően került sor, hogy az 1691. janu|r 10-én kezdődő fogarasi orsz|ggyűlésen Bethlen Miklós13 besz|molt az előző évben lezajlott bécsi t|rgyal|sairól és bemutatta az ennek eredményeként létrejött Diploma Leopoldinum első, 1690. október 16-i v|ltozat|t.14 Ennek megszavaz|sa ut|n arról hat|roztak a rendek, hogy a Diploma ünnepélyes ki|llít|sa célj|ból és egyéb orsz|gos ügyekben ismét követséget küldenek Bécsbe. A küldöttségben a Fejedelmi Tan|cs és a h|rom nemzet is képviseltette mag|t; tagjainak a „tan|csi rendből” Bethlen Gergelyt,15 a székelységből Gyulaffi L|szlót,16 a v|rmegyékből Alvinczi Pétert,17 a sz|szs|g részéről pedig Medgyesi Üstgy|rtó Andr|st jelölték meg. A követek megv|laszt|sa azonban nem volt zökkenőmentes, és az 1691 m|jus|ban útnak indított követség összetétele végül több ponton is módosult.18 Alvinczi lemondott és helyébe czegei Vass György19 lépett, aki azonban csak később,

consulare (Polg|rmesteri sz|mad|sok), Nr. 343. (1690. |pr. 16.; m|j. 18., jún. 18., okt. 11.), Regestum Almae Universitatis speciale pro Anno 1692. Uo. Nr. 345. (1692. jún. 25., szept. 21., dec. 8.). Badeni Lajos erdélyi foga-dat|s|ra: DULDNER, Die Jahre 1687–1691…, i. m., 231. 12 Szeben v|ros jegyzőkönyve 1690–1697 = Hermannstadt und Siebenbürgen. Die Protokolle des Hermannstädter Rates und der Sächsischen Nationsuniversität 1391–1705, Hg. Käthe HIENTZ, Bernhard HEIGL, Thomas ŞINDILARIU. Mit einer Einführung von Thomas ŞINDILARIU, Hermannstadt, Honterus/ Heidelberg, Arbeitskreis für Siebenbürgische Landeskunde e.V., 2007 (Veröffentlichungen von Studium Transylvanicum) (DVD-kiadv|ny); 13. köt., 209. (1694. jan. 2.) 13 Bethlen Miklós gróf, bethleni (1642–1716), erdélyi politikus és emlékíró. 1667–1676 között Udvarhelyszék főkapit|nya, 1686-tól a Fejedelmi T|bla ülnöke, 1689–1690 között tan|csúr, 1691-től kancell|r, 1696-ban grófi címet nyert. 1704-ben Rabutin elfogatta és Bécsbe vitette, ahonnan m|r nem térhetett haza. Itt írta meg Önéletír|s|t is. CSEREI Mih|ly, Erdély históri|ja (1661–1711), kiad., bev., jegyz. BÁNKÚTI Imre, Bp., Európa, 1983, 539. 14 Bethlen Miklós az erdélyi fejedelmi tan|cs követeként 1690. szeptember 16-tól kezdve folytatott t|rgyal|so-kat az Erdélyi Konferenci|val. Bővebben: TRÓCSÁNYI, Habsburg-politika…, i. m., 47–50. 15 Bethlen Gergely az orsz|g gener|lisaként az újonnan v|lasztott Gubernium rangban m|sodik főtisztségét viselte. TRÓCSÁNYI, Habsburg-politika…i. m., 204, 30. jegyz. 16 A deput|ció tagja. TRÓCSÁNYI, Erdély központi korm|nyzata… i. m., 149. 17 Ekkoriban Erdély legjelesebb jog|sza. TRÓCSÁNYI, Habsburg-politika…i. m., 204, 30. jegyz. 18 Ld. az 1691. janu|r 10-re kihirdetett fogarasi orsz|ggyűlés utolsó törvénycikkét: Sylloge Tractatuum aliorumque actorum publicorum historiam et argumenta B. Diplomatis Leopoldini, Resolutionis item quae Alvincziana vocatur, illustrantium, Ed. Carolus SZÁSZ de SZEMERIA, Claudiopolis, J. Tilsch et Filius, [1833], 83–84; Monumenta Comitialia Regni Transylvaniae. Erdélyi Orsz|ggyűlési Emlékek (a tov|bbiakban: EOE), XX. Szerk. SZILÁGYI S|ndor, Bp., 1897 (Magyar történelmi emlékek, III. oszt|ly, Orsz|ggyűlési emlékek), 449. A módosít|s okairól a rendek levélben t|jékoztatt|k Veteranit, s e – sz|munkra ismeretlen – levélre a követutasít|sban is hivatkoztak. Sylloge Tractatuum…, i. m., 97–98. Trócs|nyi e módosít|st nem említi. Vö. TRÓCSÁNYI, Habsburg-politika…, i. m., 204, 30. jegyz. 19 Czegei Vass György (1658/1659–1705) emlékíró; Doboka, majd Kolozs v|rmegye t|blabír|ja, hadbiztos, majd 1691 tavasz|n Szebenben sz|mvevő. 1695-ben hadbiztos, 1696-ban gener|lis perceptor, 1697-ben a kolozsv|ri kollégium kur|tora, 1703-ban kolozsv|ri vicekapit|ny lett. 1704-ben II. R|kóczi Ferenc hűségére |llt. H|romszor j|rt Bécsben orsz|gos ügyben (1691, 1698–1700, 1700). Czegei Vass György és Vass L|szló naplói. 1659–1739, kiad. NAGY Gyula, Budapest, MTA, 1896 (Magyar történelmi emlékek, II. oszt|ly, Írók, 35), VII–X.

242

szeptember 1-jén érkezett Bécsbe m|r ott tartózkodó t|rsaihoz. A sz|szokat végül Georg Klockner képviselte.20 A követek instrukciój|ban nagy hangsúlyt kapott ifjabb Apafi Mih|ly fejedelemsége megerősítésének ügye. Közben kellett j|rniuk annak érdekében, hogy Huszt és Debrecen, valamint a kincst|ri jövedelmek Apafi és a Gubernium kezén maradhassanak. Feladatuk volt többek között annak megakad|lyoz|sa is, hogy a Partiumot elcsatolj|k Erdélytől. A követek ezen kívül titkos megbízat|sokat is kaptak; Gyulaffy péld|ul a katolikusok érdekeinek képviseletére, de a sz|szok is igyekeztek saj|t érdeküknek megfelelően módosítani a Diploma szövegét.21

A követséghez – mintegy „nem hivatalos tagként” – csatlakozott Gul|csi Albert, aki Bethlenékkel egy időben utazott Bécsbe és valószínűleg titkos megbízottként ifjabb Apafi Mih|ly megerősítésének ügyét képviselte. B|r nevét a kapcsolódó orsz|ggyűlési iratok nem tüntetik fel, fennmaradt di|riuma bizonyítja a követségben való részvételét.22

Az erdélyi követség lehetséges sz|sz tagjaként Klockner mellett Johannes Zabanius szebeni jegyző is felmerült. Ezt bizonyítja az a két megbízó-, illetve aj|nlólevél, amelyeket Zabanius kapott 1691. |prilis végén. Az egyiket a Szebenben tartózkodó udvari kamarai tan|csos, Paul Karl Komornik von Kleinburg írta bécsi kollég|j|nak, David von Palm udvari kamarai tan|csosnak, akit a Főhadbiztoss|g meghatalmazott titk|raként tartott sz|mon.23 A levél szerint Zabanius a sz|sz nemzet követeként Bécsbe utazik Bethlen Gergellyel, és mivel többek között a főhadbiztossal (Caraff|val) is szeretne t|rgyalni, de nincs ismeretsége, Kleinburgot

20 A bécsbe küldött sz|sz követ a forr|sokban és a szakirodalomban különféle néven bukkan elő. Német nyel-vű követjelentéseiben Georgius Clognerusként írja al|; a követség sz|m|ra kiadott közös instrukcióban Georg Clockner, id. Johan Irthell szebeni polg|r naplój|ban és Heinrich Herbert közleményében Andreas Klockner néven szerepel. Jakab Elek történeti munk|j|ban Sz|sz K|roly forr|skiadv|ny|t hib|san idézve (Sylloge Tractatuum…, i. m., 84.) Üstgy|rtó (Klockner) P|l sz|sz követet említ. Feltételezéseink szerint Üstgy|rtó és Klockner két különböző személy volt; Szil|gyi S|ndor is erre a következtetésre jutott. Sylloge Tractatuum…, i. m., 84; JAKAB Elek, Az utolsó Apafi. Történelmi tanulm|ny, Bp., MTA, 1875. (Magyar Történelmi T|r, XXI., 2. folyam, IX. köt.), 38; Tagebuch des Johann Irthell des ältern und jüngeren. Vom Jahre 1638–1710, Mitgetheilt und bevorwortet vom Grafen Joseph KEMÉNY = Deutsche Fundgruben zur Geschichte Siebenbürgens. Neue Folge, Hg. Eugen v. TRAUSCHENFELS, Kronstadt, Johann Gött, 1860, 354–378, itt: 363; Heinrich HERBERT, Eine Reise nach Wien vor zweihundert Jahren, Korrespondenzblatt des Vereins für siebenbürgische Landeskunde, XIX(1896), 5. sz., 57–63, itt: 57.; EOE XX, 72. 21 NAGY Levente, Az elhallgat|s naplója, vagy valami m|s: Gul|csi Albert di|riuma bécsi útj|ról (1691, 1696), Lymbus, Magyars|gtudom|nyi Forr|sközlemények, 5(2007), 109–126, itt: 109.; JAKAB, Az utolsó Apafi…, i. m., 33–42; EOE XX, 76; DULDNER, Die Jahre 1687–1691…, i. m., 247; Czegei Vass György és Vass L|szló naplói…, i. m., 129–140. A követek 21 pontos instrukciója: Sylloge Tractatuum…, i. m., 84–99; ismerteti: TRÓCSÁNYI, Habsburg-politika…, i. m., 204. 22 NAGY, Az elhallgat|s naplója…, i. m., 109–110. Gul|csi Albert naplója kiadva: NAGY, Az elhallgat|s naplója…, i. m. 23 Johann David von Palm (1657–1721) 1688-tól udvari kamarai titk|r, majd egyben tan|csos, hadügyi szak-értő, Starhemberg elnöklete alatt annak legfontosabb embere. Az Udvari Kamara Tan|cs|nak igazgatója, a Főhadbiztoss|g kancell|riaigazgatója. Hansdieter KÖRBL, Die Hofkammer und ihr ungetreuer Präsident: Eine Finanzbehörde zur Zeit Leopolds I., Wien–München, Böhlau–Oldenbourg, 2009 (Veröffentlichungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung, 54), 367–368.

243

kérte meg, hogy írjon aj|nlólevelet sz|m|ra.24 A m|sik levélben a sz|sz nemzet („Universitas Nationis Teutonicae in Transylvania”) az uralkodónak aj|nlja követét, Zabaniust.25 1691 |prilis|ban a nagysinki tisztek is úgy tudt|k, a szebeni jegyző készül Bécsbe, ezért kiküldetéséhez sok szerencsét kív|ntak.26 Amennyiben hitelt adunk idősebb Johann Irthell szebeni polg|r naplój|nak, a hivatalos erdélyi követségtől – amelynek Klockner is tagja volt – függetlenül, néh|ny héttel kor|bban Johannes Zabanius is útnak indult Bécsbe.27 E kettős képviselet h|tterében feltételezéseink szerint a követv|laszt|s körüli vit|k |lltak. A sz|szok egy későbbi, a Guberniumnak és a rendeknek az 1701. évi orsz|ggyűlésen benyújtott folyamodv|ny|ból kiderül, hogy 1691-ben a rendek többségi szavaz|ssal – azaz a sz|szok leszavaz|s|val – akart|k megv|lasztani a tagokat, és a sz|szs|g beleegyezése nélkül akart|k megtenni a Bethlen Gergely-féle követség tagj|v| Medgyesi Üstgy|rtó Andr|st. A sz|szok azonban tiltakoztak, és főhivatalnokaik Georg Klocknert v|lasztott|k ki e feladatra.28 Lehetséges, hogy a sz|sz vezetés, nem remélve, hogy sikerül keresztülvinnie érdekeit az orsz|ggyűlésen, az alkalmatlannak tartott, |m megszavazott Üstgy|rtó mellett indította útnak Johannes Zabanius szebeni jegyzőt a cs|sz|rv|rosba, még Klockner kinevezése előtt. Zabanius bécsi tevékenységére és Klocknerrel való kapcsolat|ra azonban nem tal|ltunk utal|st sem Klockner és bécsi segítőinek fennmaradt jelentéseiben, sem a szebeni krónik|kban.29

Az erdélyi küldöttség 1691. m|jus 12-én indult Bethlenből, Bethlen Gergely udvar|ból és június 11-én érkezett meg a cs|sz|rv|rosba. Az egy hónapos út Gul|csi Albert naplój|ból és Georg Klocknernek az útiköltségről vezetett sz|mad|s|ból jól nyomon követhető; a főbb |llom|sok Munk|cs, Ungv|r, Eperjes, Lőcse, Nagyszombat és Pozsony voltak.30

24 Paul Karl Komornik von Kleinburg David von Palmnak, 1691. |pr. 27., Szeben. DJAN Sibiu, Colecţia de documente medievale (a tov|bbiakban: Col. med.), U VI. Nr. 1728. 25 A sz|sz nemzet felterjesztése I. Lipótnak, 1691. |pr. 28. Uo. U VI. Nr. 1729. 26 A nagysinkiek Christian Reichertnek és Valentin Francknak, 1691. |pr. 21. DJAN Sibiu, Col. med. U V. Nr. 1606. 27 „Den 21. April ist H. Joh. Zabanius, Stadt Schreiber nacher Wien verreiset zum Geisel./ Den 12. Mai ist H. Georg Klockner, Rathsgeschworner, legations-Weiß nacher Wien abgeschickt worden.” Tagebuch des Johann Irthell…, i. m., 363. (A „Geisel” szó jelentése itt fontos megbízat|st teljesítő hírszerző.) Irthell értesülését némileg kétessé teszi, hogy Zabanius indul|s|nak időpontja néh|ny nappal megelőzi a sz|m|ra ki|llított aj|nlólevele-két. 28 ZIEGLAUER, Harteneck…, i. m., I. 176–177; Vö. A sz|sz nemzet folyamodv|nya és a Gubernium v|lasza, 1701. febr. 28. MNL OL F 46 1701/125. Az 1701. évi orsz|ggyűlésen heves vit|k folytak többek között az erdélyi követség tagjainak kiv|laszt|sa miatt. Vö. ZIEGLAUER, Harteneck…, i. m., I. 157–195. 29 A Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum c. szebeni krónika csak Zabanius későbbi, 1692–1693. évi követj|-r|s|t említi. Vö. Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum. Pars II, Ed. Josephus TRAUSCH, Coronae, Johannes Gött, 1848, 255, 257. 30 NAGY, Az elhallgat|s naplója…, i. m.; Klockner sz|mad|s|t ismertette: HERBERT, Eine Reise nach Wien…, i. m. Gul|csi Retteg és Munk|cs között külön úton haladt, Klockner pedig Nagyb|ny|n csatlakozott a többi követ-hez. Vö. Georg Klockner a szebeni polg|rmesternek és kir|lybírónak, 1691. m|j. 28., Eperjes. DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1735.

244

Maga Klockner m|jus 12-én Szebenből indult31; az első éjszaka Szelindeken sz|llt meg, ahol a helyi tan|rok szeren|dot adtak neki. Következő nap délben Medgyesen pihent meg, ahol hasonlóképp ének- és trombitaszóval fogadt|k. Désig ún. R|kóczi-darabontok (R|kóczitrabanten), majd Kőv|rig „német konvoj” („Teutscher Confoi”) kísérte a követet. Az erdélyi követség hosszabb pihenőre először Eperjesen v|llalkozott, ahol két éjszak|t töltött.32 Klockner innen írta első jelentését 1691. m|jus 28-|n, amelyben arról sz|molt be, hogy Nagyb|ny|n csatlakozott „a többi nemesúrhoz”, akik igen t|vols|gtartóan viselkednek vele. Bethlen gyakran invit|lja mag|hoz ebédelni, de nem hívja meg kocsij|ba, ezért lóh|ton tette meg a (közös) utat és feltehetően így is folytatja majd. Bethlen sokat ad inform|tora, Gul|csi szav|ra, |m vele eddig még nem beszéltek a követségről és instrukciój|ról sem kérdezték, b|r erre nem is adott nekik alkalmat. Igyekszik lehetősége szerint a sz|sz nemzet érdekeit képviselni. Klockner Eperjesen megismerkedett egy bizonyos Ziegler úrral, aki Absolontól33 v|rt levelet, követt|rsaival pedig egy Martin Ledrer nevű embernél vendégeskedtek.34 Június 10-én m|r Pozsonyból adott hírt mag|ról; a követség itt előző nap audienci|n volt az akkor 99 éves Széchényi György (1592–1695) érseknél, aki készségesen fogadta és ebédre is meghívta őket. Széchényi biztosította őket, hogy az udvartól kedvező v|laszt fognak kapni; jelenlétükben különféle ír|sokat küldött Bécsbe Erdély – különösen a magyar nemzet – érdekében és hosszasan magyar|zott a hadi előkészületekről, a diplom|ciai helyzetről és arról, hogy I. Lipót cs|sz|r és kir|ly (1657–1705) év végére békekötést tervez mind a törökökkel, mind a franci|kkal. Klockner besz|molt tov|bb| arról is, hogy tal|lkozott egy erdélyi magyar jezsuit|val, aki a szebeni prépost címet viseli. A szerzetes „kellemetlen beszélgetésbe” kezdett vele, főleg felekezeti kérdésekben.35

31 Tagebuch des Johann Irthell…, i. m., 363. 32 HERBERT, Eine Reise nach Wien…, i. m., 58. 33 Daniel Absolon, egykori kuruc diplomata, később különböző cs|sz|ri tisztségek viselője. Az 1689 janu|rj|-ban kezdődő segesv|ri orsz|ggyűlésen Paul Komornik von Kleinburggal együtt cs|sz|ri biztos. TRÓCSÁNYI, Habsburg-politika…, i. m., 214; DULDNER, Die Jahre 1687–1691, 225. 34 „biß noch haben wir uns ziemlich gutt miteinander vergliechen, aber ich fürchte, es wirdt nicht lang dauren können, denn der H. Bedlen ist arthliges humors, ich darff mich biß itzo vast nicht von ihm regen, waß wirdt denn weitter geschehen; Zum Eßen rufft er micht öffters, aber in seinen Wagen zu sitzen, will er mich nicht nöthigen; habe also meine Reise biß noch reittend fortghesetzet […] mich wundert, sie haben biß noch keinen discurs von der Legation mit mir gehalten, ja mich auch nicht einmahl gefraget von einziger Instruction, habe ihnen zwar auch mit fleis keine gelegenheit darzu gegeben”. Georg Klockner a szebeni polg|rmesternek és kir|lybírónak, 1691. m|j. 28., Eperjes. DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1735. 35 „Es ist allhier ein Jesuvit, auß Siebenbürgen entsproßen ein Unger, welcher den Tittel hat, Propst von Herrmanstadt, der kompt zu mir und führet mancherley unangenehme discurs, insonderheit von religious sachen, und sagt: er hoffe in kurtzem beßer mit mir bekandt zu werden”. Georg Klockner (a Szebeni Tan|csnak), 1691.jún.10., Pozsony. DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1738.; NAGY, Az elhallgat|s naplója…, i. m., 117.

245

Az erdélyi követség több mint tíz hónapos bécsi tartózkod|sa sor|n36 végeredményben hivatalos megbízat|s|nak csak egyik részét tudta elérni: a Diploma Leopoldinum ünnepélyes, több helyen módosított v|ltozat|val tért haza, |m ifjabb Apafi Mih|ly fejedelemségének megerősítését nem tudta kieszközölni.37 A követségben részt vevő Klockner bizony|ra rendelkezett a sz|sz nemzettől kapott instrukcióval, |m ez kutat|saink sor|n nem került elő; a sz|sz követ fennmaradt jelentéseiből azonban következtethetünk megbízat|sa tartalm|ra.

A Szebenbe érkező levelekből kitűnik, hogy követj|r|sa megfelelően elő volt készítve. Fő segítője Daniel Absolon volt, akit ezekben az években a sz|szs|g egyik patrónusaként tarthatunk sz|mon.38 Absolon, aki Klockner előtt néh|ny héttel érkezett Bécsbe, a követség megérkezése előtt p|r nappal m|r arról t|jékoztatta a szebeni vezetést, hogy hosszan beszélgetett Caraff|val és Kinskyvel is a sz|szs|g elnyomott helyzetéről, és az udvarban remélhetőleg orvosolj|k majd a natio ügyét. A t|rgyal|st megkönnyítette, hogy Absolon Caraff|n|l sz|llt meg; e szerencsés körülménytől Klockner is a sz|sz ügyek jóra fordul|s|t v|rta.39 Absolon Klockner megérkezését követően is t|jékoztatta a szebeni főtiszteket a t|rgyal|sokról és a sz|sz ügyekben tett lépéseiről, biztosítva őket arról, hogy a sz|szs|got élete végéig szolg|lni fogja, és lehetőségéhez mérten Klocknert is segíti.40 Klockner Bécsbe érkezéséről és a visszafoglaló h|borúk aktu|lis hadmozdulatairól nem csak Absolon, hanem egy bizonyos Michael Schönleben is t|jékoztatta a szebenieket, aki Klockner kísérője vagy valamely patrónus|nak szolg|ja lehetett. Schönleben június végi jelentésében Klocknert méltatta, aki „nem fél a magyar követektől, l|tja ugyanis, hogy erős oszlopokon t|maszkodik”. A követ részleges audienci|n volt a főminisztereknél, és Őfelségéhez is megy majd.41

Az előkerült forr|sok Klockner hosszú bécsi tartózkod|s|ból az első két hónapot örökítik meg. Első, az otthoniaknak írt jelentésében arról sz|molt be, hogy június

36 Klockner 1692. |prilis 3-|n érkezett haza Szebenbe. Tagebuch des Johann Irthell…, i. m., 363. Irthell szebeni polg|r szerint Bethlen Gergely 1692. m|rcius 17-én, az ott megrendezett orsz|ggyűlés kezdete előtt érkezett Szebenbe. Uo. 37 JAKAB, Az utolsó Apafi, 40–42. 38 Valentin Franck szebeni kir|lybíró 1692. évi jegyzőkönyv-bejegyzése szerint Absolon a sz|sz ügyek gyakor-lott előmozdítója („causae nostrae promotor dexterrimus”). Szeben v|ros jegyzőkönyve 1690–1697, p.115. 39 Daniel Absolon a szebeni főtiszteknek, 1691. jún. 6., Bécs. DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1737; Georg Klockner (a Szebeni Tan|csnak), 1691. jún. 10., Pozsony. DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1738. 40 Daniel Absolon Christian Reichartnak és Valentin Francknak, 1691. júl. 26., Bécs. DJAN Sibiu, Col.med. U VI. Nr. 1748. 41 „Non possum effari, quam bene se accomodet Dominus Glokner, nec etiam quidpiam timet ablegatos Hungaricos, videt enim se forti columna fulcitum esse, contra quam nennus quidipiam audet, jam apud supremos ministros particularem habebat audientiam, velut intellexi, etiam apud suam Majestatem Sacratissimam habiturus est. Domini Hungari nimis somnolenter agunt res, magnanimitas enim ipsorum valde corruit, spero cum desideratissima resolutione, reditirum Dnum Gloknerus, informatio enim, tam apud Suam Maiestatem Sacratissimam, quam supremos Ministros est facta per Dominum meum, qui non uti peregrinus, sed velut Nativus Saxo partes hasce tuetur.” Michael Schönleben levele (a szebenieknek), 1691. jún. 29., Bécs. DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1742.

246

18-|n követt|rsaival együtt kihallgat|son volt I. Lipótn|l a Favorit|ban42; 20-|n József kir|lyn|l43 j|rtak, majd egyedül tett l|togat|st Caraff|n|l,44 aki felh|nytorgatta neki a sz|szs|g előző évben tanúsított hűtlenségét (azaz bizonyos sz|sz v|rosok elp|rtol|s|t Thököly 1690. évi erdélyi betörése idején).45 Klockner igyekezett kimenteni a sz|szs|got és mindenekelőtt Szebent, mire Caraffa végül megenyhült. Miut|n |tvette a sz|sz nemzet aj|ndék|t, hangsúlyozta, nem azért teszi ezt, mert megérdemli, hanem hogy ne t|volodjon el tőlük és jelezze: ahogy kor|bban patrónusuk volt, úgy ezut|n is az kív|n maradni. Klockner ekkor a Diplom|val kapcsolatos pontokat adott |t neki és segítségét kérte. Caraffa a pontokkal és az uralkodónak írt kérelemmel Kinskyhez46 ir|nyította.47

42 A cs|sz|rnők ny|ri palot|ja Bécsben, a későbbi Theresianum. NAGY, Az elhallgat|s naplója…, i. m., 118. 43 I. József magyar kir|ly (1705–1711) koron|z|s|ra m|r 9 évesen, 1687-ben sor került a pozsonyi orsz|ggyű-lésen. Hans SCHMIDT, Joseph I. 1705–1711 = Die Kaiser der Neuzeit 1519–1918: Heiliges Römisches Reich, Österreich, Deutschland, Hg. Anton SCHINDLING, Walter ZIEGLER, München, Beck, 1990, 186–199, itt: 186. 44 Antonio Caraffa di Stigliano gróf (1642–1693), 1687-től lovass|gi parancsnok, 1688-ban az erdélyi cs|sz|ri hadak parancsnoka. 1688. m|jus–1693. m|rcius között főhadbiztos. 1690-ben az erdélyi Habsburg-berendezkedés lehetséges útjait t|rgyaló emlékiratot fogalmazott meg „Projekt wie Siebenbürgen unter k. k. österreichischer Devotion zu erhalten” címmel. SCHMIDT–BRENTANO, Kaiserliche und k. k. Generale, 18; CSEREI, Erdély históri|ja, 541; OROSS Andr|s, A Magyar Kir|lys|g törökellenes hat|rvédelmi rendszerének felsz|mol|sa és |tszervezése, Budapest, Szentpétery Imre Történettudom|nyi Alapítv|ny, 2013 (Fons könyvek, 4), 282.; Caraf-fa tervezete kiadva: Caraffa’s Project: wie Siebenbürgen unter k. k. österreichischer Devotion zu erhalten – an Kaiser Leopold, vom Jahre 1690, Hg. Andreas GRÄSER, Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde, Neue Folge, 1(1853), 162–188, Vö. Karl Kurt KLEIN, Die verfassungs- und rechtsgeschichtliche Entwicklung bei den Siebenbürger Sachsen seit dem 18. Jahrhundert = UŐ., Saxonica Septemcastrensia, Marburg, N.G. Elwert, 1971, 285–290; KUTSCHERA, Landtag und Gubernium, 8–9. 45 Caraffa emlékirat|ban hangsúlyozta: Erdély megnyerése szempontj|ból különösen fontos, hogy az evangé-likus sz|szs|g szabad vall|sgyakorlat|t ne érje sérelem, mivel a magyarorsz|gi v|ltoz|sok miatt igen bizalmat-lanok e kérdésben és vall|sszabads|gukért készek lennének mindent fel|ldozni. Részben a Habsburg ellenreform|ciótól való félelem indokolhatta, hogy több sz|sz v|ros (Brassó, Segesv|r, Sz|szsebes, Kőhalom) is pozitívan fogadta az evangélikus Thököly Imre 1690. évi erdélyi hatalom|tvételét. Brassó sz|m|ra Thököly betörése és a közeli Zernyestnél aratott győzelme különleges jelentőséggel bírt, és kis híj|n a cs|sz|ri helyőrség elleni felkelést eredményezett. Thököly erdélyi fejedelemmé v|laszt|s|t követően Lukas Hermann medgyesi lelkész és dék|n, későbbi püspök iktatta be őt. Caraffa’s Project, 170; Des Grafen Tököli Einfall in Burzenland, dessen Schlacht bey Toh|n, und Zernest, und Abmarsch aus Siebenbürgen. Anno 1690 den 13 August, bis 1691 den 13 May = DFGS, Bd. II. Klausenburg, 1840, 238–279, itt: 250, 255; DULDNER, Die Jahre 1687–1691…, i. m., 240–241; Maja PHILIPPI, Der Bürgeraufstand von Kronstadt 1688: Ein Beitrag zur Geschichte Siebenbürgens am Ende des 17. Jahrhunderts = Beiträge zur Geschichte von Kronstadt in Siebenbürgen, Hg. Paul PHILIPPI, Köln–Wien, Böhlau, 1984 (Siebenbürgisches Archiv, 17), 225–333, itt: 328–330. 46 Franz Ulrich Kinsky cseh főkancell|r ekkoriban az Erdélyi Konferencia elnöke. TRÓCSÁNYI, Habsburg-politika…, i. m., 35–36. 47 Georg Klockner a szebeni polg|rmesternek és kir|lybírónak, 1691. jún. 21., Bécs. DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1739. Klockner a Caraff|val való tal|lkoz|sról a következőképp sz|molt be: „Carafa, welcher mir anfangs ziemlich starck zugeredet und verwiesen, warumb wir vorm Jahr so untreü gehandelt und so baldt abtrennig worden, er hätte daß niemahls von der Sachsischen Nation gehoffet, und vermahne unß darnebenst ernstlich, solches nicht mehr zu tentiern, waß geschehen saye, daß sey nunmehr vergeßen; Ich habe die nation, insonderheit aber Herrmanstadt nach möglichkeit auff alle weiß excusieret, aber es war umb sonst, da hies es nur: Herrmanstadt hat nicht so fug zum auffruhr gehabt, sonsten hätten sie es gleich so gutt gemacht, alß die übrigen; welches alles nicht so übel gemeinet war, viellmehr eine anmahnung zur künfftigen Treüe.” Uo.

247

Klockner Kinskynél tett mag|nl|togat|sa alkalm|val – amelyre még a két követt|rs|val megejtett közös l|togat|st megelőző nap került sor – ismertette a sz|szs|g előterjesztését, mire Kinsky biztosította arról, hogy mindent megtesz ügyükben, mivel jól ismeri a sz|szs|g panaszait.48 A Klockner |ltal ismertetett előterjesztés avagy pontok minden bizonnyal a sz|szs|g |ltal megfogalmazott, a Diploma Leopoldinum első v|ltozat|nak49 pontjaihoz fűzött megjegyzések, azaz a Diploma elfogad|s|nak feltételei voltak.50

A felterjesztésben a sz|szok a Diploma nyolc pontj|hoz fűznek kitételeket. Üdvözlik az első pontot, amelyben az uralkodó a bevett vall|sok szabad gyakorlat|t biztosítja. A kir|lyi és fejedelmi adom|nyoz|sok és privilégiumok megerősítését biztosító m|sodik ponttal kapcsolatban kérelmezik, hogy érvénytelenítse azon adom|nyoz|sokat, amelyek privilégiumaikra nézve h|tr|nyosak („dasz andre Donationen wenn ja welche sein möchten, so zu unsrer Privilegien und Hattertrechte Nachtheil gemacht ungültig sein sollen”). Az Approbatae és a Compilatae Constitutiones, a Tripartitum és a sz|sz municip|lis jog érvényben marad|s|t biztosító harmadik pont kapcs|n kérik, hogy az erdélyi törvénykönyvek azon cikkelyei, amelyek alapvető jogaikra nézve h|tr|nyosak, ne legyenek r|juk érvényesek. A Diploma első v|ltozat|ban az uralkodó elrendelte, hogy az orsz|gos főméltós|gokra jelölt személyeket e hivatalok megüresedését követően a rendek mutass|k be az uralkodónak megerősítésre (8. pont). Ehhez kapcsolódóan a sz|szok kérelmezik, hogy a szebeni kir|lybíró avagy „főisp|n” hal|la ut|n annak utódl|s|ra régi szok|s szerint a szebeni Sz|zak Tan|csa jelölhessen személy(eke)t.51 Kérték tov|bb|, hogy a sz|sz comes mindig tagja legyen a „titkos tan|csnak” (azaz a későbbi Guberniumnak) – ahogy azt a Diploma 9. cikkelye biztosítja –, de ne kiz|rólag ő, azaz m|s sz|sz hivatalnok is bekerülhessen a Guberniumba. Annak kapcs|n, hogy az uralkodó a Diploma 12., Erdély adóz|s|t t|rgyaló pontj|ban az adó felvetését és beszedésének módj|t az erdélyiekre bízta, felhívj|k a figyelmet az adófeloszt|s ar|nytalans|g|ra és kérik, hogy a sz|szok ugyanannyit adózhassanak, mint a v|rmegyék (és ne többet). Mivel az uralkodó ígéretet tett arra, hogy nagy és szükségtelen helyőrséggel nem terheli az orsz|got (17. pont), segítségét kérik a helyőrséggel ell|tott helyeken fellépő kellemetlenségek megszüntetésében és az ell|t|s költségeinek megtérítésében. Úgy tűnik, a sz|szs|got rendkívül megterhelte az „ingyen való gazd|lkod|s” – azaz

48 Georg Klockner a szebeni polg|rmesternek és kir|lybírónak, 1691. jún. 28., Bécs. DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1741. 49 A Diploma első, 1690. október 16-i v|ltozat|t ismerteti többek között: TRÓCSÁNYI, Habsburg-politika…, i. m., 200. Egykorú magyar nyelvű péld|nya: DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1682. 50 Feltételezéseink szerint a Kinskyhez benyújtott felterjesztés egyezik azzal a forr|ssal, amelyet Gustav Seiwert „Vorstellung der Universität” címmel, komment|r és pontos levélt|ri jelzet megad|sa nélkül, hozz|ve-tőleges dat|l|ssal (1691/1692) tett közzé. Gustav SEIWERT, Akten und Daten über die gesetzliche Stellung und den Wirkungskreis der sächsischen Nations-Universität, Hermannstadt, 1870, 119–122. – A Sz|sz Nemzeti Levélt|rban tal|lható péld|nya: DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1766. (fogalmazv|ny) 51 A szebeni kir|lybíró v|laszt|sa, ill. jelölése az 1690-es években több éves vit|t indított el. Vö. SZIRTES, Ipsum populi eligant…, i. m.

248

postalovak, vonómarh|k és kv|rtély ingyenes biztosít|sa utazók sz|m|ra –, mert nem győznek h|l|lkodni az ezt eltörlő 18. pont miatt. Ugyanakkor reményüket fejezik ki e rendelkezés végrehajt|s|t és az ugyanebben a cikkelyben elrendelt fogadók építését illetően, amelyekben pénzért l|tj|k majd el az utazókat. Kérik, hogy az uralkodó e h|zak sz|m|ra privilégiumot bocs|sson ki és engedélyezze azok megbüntetését, akik e helyeken erőszakot gyakorolnak, illetve a 18. cikkely ellen vétenek. Végül kérik a cs|sz|rt, hogy ünnepélyesen erősítse meg ismét privilégiumaikat, örökös hat|llyal. A többi cikkellyel elégedettek.52

Összevetve e beadv|nyt a Diploma m|sodik, 1691. december 4-i v|ltozat|val53, l|tható, hogy a sz|szség kérelmei csak részben tal|ltak meghallgat|sra. A 3. cikkelyhez fűzött kiegészítés szerint ugyanis ha a rendek között visz|ly t|mad vall|si ügyekben és kiv|lts|gaik kérdésében, és nem sikerül megegyezniük, a felek és a Gubernium meghallgat|sa ut|n az uralkodóé a döntés. A sz|szok különféle sérelmeinek orvosl|sa csak később, 1692-ben folytatódott, az ún. sz|sz accord|k megkötése |ltal.54 E két szerződést az uralkodó 1693 |prilis|ban, Alvinczi Péterék követj|r|sa idején hagyta jóv|, miközben a sz|szs|g |ltal felterjesztett több jelentős kérdést nyitva hagyott.55

A Kinskynél tett mag|nl|togat|st követően Klockner követt|rsaival együtt Lajos badeni őrgrófn|l j|rt, aki a törökellenes szövetség kedvező hadi helyzetére és a h|ború nemsok|ra v|rható befejezésére való tekintettel arra intette őket, Erdély mutassa ki a cs|sz|r és kir|ly felé tanúsított hűségét. Ezut|n Lajos őrgróf Caraff|hoz hasonló „megrov|sban” részesítette a sz|szs|got: Klocknerhez fordulva elismerte, hogy Szeben tartotta mag|t a hűséghez. Egyúttal azonban arra kérte a sz|sz követet, hogy a többi sz|sz v|rost is buzdítsa a cs|sz|r ir|nti hűségre, nehogy ismét úgy viselkedjenek, mint előző évben, mert még egyszer nem lesz ilyen elnéző velük. Ezut|n t|jékoztatta a követeket a tervezett hadj|ratról.56

52 SEIWERT, Akten und Daten…, i. m., 119–122. 53 Ismerteti: TRÓCSÁNYI, Habsburg-politika…, i. m., 205. 54 Az 1692. |prilis 23-i szerződés eltörölte a sz|szok nem adóügyi sérelmeinek egy részét, mint péld|ul az Approbatae Constituiones azon rendelkezését, amely a m|sik két nemzet sz|m|ra birtokszerzési jogot biztosít a sz|sz v|rosokban. Módosította a Compilatae Constitutiones azon törvénycikkét, amely a sz|szok fölötti bír|skod|st szab|lyozta. Eltörölte többek között azokat a visszaéléseket, amelyeket a kincst|r a sz|szföldi halastavak és makkos erdők illetéktelen haszn|lat|val követett el. Az 1692. július 21-i szerződés újraszab|lyozta a natiók közötti adófeloszt|st. TRÓCSÁNYI, Habsburg-politika…, i. m., 205–206. 55 ZIEGLAUER, Harteneck…, i. m., 128–130; Referat, was bey meiner M. Johannis Zabanii Expedition…, i. m., 377–381. 56 Georg Klockner a szebeni polg|rmesternek és kir|lybírónak, 1691. jún. 28., Bécs. DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1741. Badeni Lajos intő szavai Klockner tolm|csol|s|ban: „untern andern sagte er, man solte den Feindt nicht mit fleiß ins Landt ziehen, sondern viellmehr Ihm zeigen, daß das Landt keine zuneigung mehr zu Ihm habe; zu mir sagte er auch, die Herrmanstäder hätten sich zwar recht gehalten, aber ich solte die übrige Städte undt nationsgenoßen auch ernstlich zu Ihrer Mayestädt Treyheit vermahnen, nicht daß sie abermahl, alß vorm Jahr, sich verhalten mögten, dann wie gnädig er dahmals gewesen, so streng würden sie ihn haben, und auch keine gnadt mehr finden, ja auch sonsten sagte er sehr viell, wie der Außgang dieses Kriegs sein würde, und wie daß Landt auch weitter könte conservieret werden”. Uo.

249

A sz|sz követ tov|bbi jelentéseiben az erdélyi követség közös l|togat|sairól is besz|mol, de magyar követt|rsai ügyvitelébe is némi betekintést nyújt. Ezek a hírfoszl|nyok jól kiegészítik Gul|csi naplój|t, amely 1691 július|tól a követség bécsi ügyvitelére nem sok konkrétumot tartalmaz. Klockner június 30-i besz|molója szerint a „két magyar” – feltehetően Bethlen Gergely és Gyulafi L|szló – kimutat|st nyújtott be a legutóbbi négy évben az Erdély |ltal befizetett adóról. Klocknernek szüksége lett volna a sz|szs|g |ltal teljesített kontribúció kimutat|s|ra, de ilyennel nem rendelkezett.57 Július 12-én arról tett jelentést, hogy két t|rs|val előző nap a n|dorn|l58 ebédelt.59 20-|n összeült a régóta v|rt Erdélyi Konferencia, amelyen Stratmann60 megrótta az erdélyieket, amiért fölösleges bonyodalmat okoznak a Diploma körül, amelyet Erdély egyszer m|r elfogadott, sőt, az orsz|g hűségesküt is tett az uralkodónak. Strattmann szerint t|rgyal|saikkal I. Lipót bizalmatlans|g|t v|ltj|k ki. Hazafelé menet a két magyar követ veszekedni kezdett, egym|snak felróva, amiért nem beszélt a m|sik. Strattmann figyelmeztetése Klockner sz|m|ra azonban nem volt meglepetés, őt ugyanis bizalmasan m|r előzetesen értesítették arról, hogy a kancell|r korholni fogja a magyarokat.61 Az Erdélyi Konferencia július 27-i ülésén a h|rom erdélyi követen kívül részt vett többek között Kinsky, Strattmann és Eilers titk|r, aki megkérdezte tőlük, szeretnének-e még valamit a kor|bban benyújtott pontokon kívül, mivel azokat m|r megt|rgyalt|k. Erre Bethlen Gergely benyújtott még néh|ny – Klockner szerint kevésbé jelentős (!) – pontot. A sz|sz követ szerette volna tov|bb vinni a sz|sz ügyeket, de Kinsky le|llította arra hivatkozva, hogy a kor|bbi sz|sz beadv|nyt m|r figyelembe vették. Ha azonban a Diploma ünnepélyes form|ban kiadott v|ltozat|ban tal|lnak majd valamit, ami a sz|szs|gra nézve kedvezőtlen, Absolon segítségével azon lesz, hogy kijavíts|k.62

Úgy tűnik, Klocknernek magyar követt|rsaival Bécsben sem sikerült együttműködnie – ez a fenn|lló politikai érdekellentétek miatt érthető is –; legal|bbis az ő t|jékozatlans|gukat okolta, amiért az Erdélyi Konferencia csak

57 Georg Klockner a szebeni polg|rmesternek és kir|lybírónak, 1691. jún.30., Bécs. DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1743. 58 Gróf Esterh|zy P|l. 59 Georg Klockner a szebeni polg|rmesternek és kir|lybírónak, 1691. júl.12., Bécs. DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1745. 60 Theodor Heinrich von Stratmann (1637 k.–1693), 1682-től osztr|k udvari kancell|r. Életére: Stefan SIENELL, Die Geheime Konferenz unter Kaiser Leopold I. Personelle Strukturen und Methoden zur politischen Entscheidungsfindung am Wiener Hof, Frankfurt am Main, Peter Lang, 2001 (Beiträge zur Neueren Geschichte Österreichs, 17), 178–180. 61 Georg Klockner a szebeni polg|rmesternek és kir|lybírónak, 1691. júl. 22., Bécs. DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1747. „Dieser, deß H. Stradtmanns discurs, ist mir noch zuvor in confidentia entdecket worden, daß die H. Ungern mit Ihrem viellen difficultätten solches erlangen würden.” Uo. 62 Georg Klockner a szebeni polg|rmesternek és kir|lybírónak, 1691. júl. 29., Bécs. DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1750. – Bethlenék a július 27-i kihallgat|son biztosítékot kértek az erdélyi rendek sz|m|ra arról, hogy II. Apafi Mih|lyt az uralkodó megerősíti fejedelemségében, amint eléri a nagykorús|got. Kérvényezték többek között azt is, hogy Erdély kerüljön ki a Magyar Udvari Kancell|ria joghatós|ga alól. TRÓCSÁNYI, Habsburg-politika…, i. m., 51.

250

később ült össze.63 A követség elhúzód|s|t a magyar követek „abszurd előterjesztéseivel” magyar|zta.64 Azt is meg|llapította, hogy a magyarorsz|gi és erdélyi magyarok részéről a sz|szok nem sok jóra sz|míthatnak, |m ügyeik szerencsére nem tőlük függnek.65

Klockner küldetése nem puszt|n a közös sz|sz ügyek képviseletére korl|tozódott; a szebeni vezetés személyes kéréseinek is igyekezett eleget tenni. Ő tudósította Valentin Franck szebeni kir|lybírót címeres levele ügyéről, amelynek ki|llít|sa érdekében Absolon j|rt közben.66 Bécsi tartózkod|sa sor|n több alkalommal is t|jékoztatta a szebeni vezetést az ottani |rukín|latról, elsősorban a különféle ékszerekről, ígérve, hogy ha tal|l valamit kedvező |ron, nem mulasztja el megvenni sz|mukra.67 A szebeni kir|lybírónak a tőle kapott pénzből „sok szép dolgot v|s|rolt, de elég dr|g|n”; Georg (Francknak) kérésére beszerzett egy szép újmódi ór|t.68

Klockner jelentései kisebb kultúrtörténeti adalékokkal is szolg|lnak: az 1691. ny|ri bécsi hadi előkészületek mellett a sz|sz követ besz|mol egy óri|si pomp|val megrendezett, öt hétig tartó lakodalomról, amely „Ahasvéruséval vetekedett”, és amelyhez foghatót Erdélyben nem l|tott.69 Megemlékezett arról is, hogy az uralkodón|l a Favorit|ban tett június 18-i l|togat|s ut|n őfelségével és a miniszterekkel együtt megtekintettek egy komédi|t, amelyet követően az ifjú József kir|ly t|ncelőad|ssal lépett fel a színpadon.70

Klockner a „Zum goldenen Ochsen” nevű bécsi fogadóban sz|llt meg; útiköltsége és megélhetése nem kevés költséget – összesen mintegy 6540 forintot – jelentett a sz|szs|g sz|m|ra, amely bizony|ra nem sz|mított arra, hogy követj|r|sa közel egy

63 „die Schuldt ist unsern Herr abgesandten, denn sie wollen sich nicht rathen laßen, und wießen gleichwohl nicht viell, sonsten wären wir leichtlich können abgefärtiget werden.” Georg Klockner a szebeni polg|rmesternek és kir|lybírónak, 1691. jún. 28., Bécs. DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1741. 64 Georg Klockner a szebeni polg|rmesternek és kir|lybírónak, 1691. jún. 30., Bécs. DJAN Sibiu, Col.med. U VI. Nr. 1743. 65 „aber daß beste ists, daß sie uns nicht immer nach verlangen schaden können, denn es nicht bey Ihnen stehet.” Georg Klockner a szebeni polg|rmesternek és kir|lybírónak, 1691. júl. 12., Bécs. DJAN Sibiu, Col.med. U VI. Nr. 1745. 66 Georg Klockner a szebeni polg|rmesternek és kir|lybírónak, 1691. júl. 29., Bécs. DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1750. Franck 1692-ben ki|llított címereslevelének eredeti péld|nya: DJAN Sibiu, Col. med. U V. Nr. 1741. 67 „Weiber Schmuck auff hiesige arth, bringt man gnug zu verkauffen, mit Demanten, Rubinthen und Schmaragden, wie auch Demandt Ringen und Perlen, aber man helt selbige hoch an, auch in Siebenbürgen ist daß Steinwerck und Perlen nicht theürer […] Ich habe für ein Paar Demandt Ringen, jede in 9 Dehmanten bestehendt, […] hundert Thaller gebothen, will sie aber unter fl 240 Reinische nicht geben.” Georg Klockner a szebeni polg|r-mesternek és kir|lybírónak, 1691. jún. 21., Bécs. DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1739. 68 „eine schöne und newe modi Sack Uhr oder Zeiger”. Georg Klockner a szebeni polg|rmesternek és kir|lybíró-nak, 1691. júl. 12., Bécs. DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1745. 69 Georg Klockner Valentin Francknak, 1691. júl. 5., Bécs. DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1744. 70 „nach vollendetter Commedi ist der Junge König Joseph springendt und künstlich tantzendt zu sehen gewesen, auff öffentlichem Teatro.” Georg Klockner a szebeni polg|rmesternek és kir|lybírónak, 1691. jún. 21., Bécs. DJAN Sibiu, Col.med. U VI. Nr. 1739. Gul|csi is megemlékezik a június 18-i színielőad|sról, amelyre I. Lipót születésnapja alkalm|ból került sor, József szerepléséről azonban nem ír. NAGY, Az elhallgat|s naplója…, i. m., 118.

251

évig el fog húzódni. Bécsi életviteléről, kíséretéről, kosztj|ról, szórakoz|s|ról a fennmaradt sz|mad|s tudósít.71 Ez igen érdekes életmód-történeti részleteket tartalmaz.

Klockner jelentései 1691 augusztus|ban megszakadnak.72 Ez magyar|zható többek között az 1691. évi törökellenes hadj|rattal, amelynek előkészületeiről maga is tudósított,73 és amelynek kiemelkedő eseménye volt a szövetségesek szal|nkeméni győzelme (1691. augusztus 19). Ezt követően tov|bbi diplom|ciai tevékenységére nem maradt fenn forr|s, lesz|mítva azt, hogy – nem kevés költségen – készíttetett egy m|solatot a Diploma Leopoldinum 1691. december 4-én ki|llított m|sodik v|ltozat|ról.74 Janu|rban m|r hazaútj|t készítette elő; Vass Györggyel együtt kérvényezték az Udvari Kamar|n|l, hogy a követség idején v|s|rolt különféle holmijaikat v|mmentesen sz|llíttathass|k haza Erdélybe, és e célból a Kamara útlevelet |llítson ki sz|mukra.75 Az erdélyi követség 1692. janu|r 21-én kapta kézhez a Diploma m|sodik v|ltozat|t. 18-|n búcsúl|togat|st tettek a cs|sz|rn|l, aki a négy követet aranyl|nccal aj|ndékozta meg, majd 24-én hazaindultak. Klockner visszafelé Eperjesen Absolonn|l sz|llt meg. Amennyiben hitelt adunk Irthell naplój|nak, 1692. |prilis 3-|n érkezett haza. Visszaútja több mint két hónapot vett igénybe, amelyhez a téli időj|r|s is hozz|j|rulhatott.76 Klockner kort|rsai igen veszélyesnek tartott|k v|llalkoz|s|t és követj|r|s|nak minden bizonnyal nagy jelentőséget tulajdonítottak; mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy hazaérkezéséig a szebeni prédik|torok naponta im|dkoztak érte a templomban.77

Tanulm|nyunkban Georg Klockner péld|j|n keresztül kív|ntunk betekintést nyújtani a XVII–XVIII. sz|zad fordulój|n a cs|sz|rv|rosban megfordult szebeni követek érdekérvényesítő tevékenységébe. A követj|r|s előzményeinek, Klockner utaz|s|nak és bécsi működésének bemutat|sa sor|n kirajzolódott az erdélyi sz|szs|g kialakulóban lévő bécsi kapcsolatrendszere és a magyar rendekkel fenn|lló ellentéte egy új korszak kezdetén, amelytől politikai és gazdas|gi

71 HERBERT, Eine Reise nach Wien…, i. m., 59–63. Klockner is megtekintett péld|ul egy betanított lovat („Künst kennendes Pferd”), amely tal|n a Gul|csi |ltal részletesen bemutatott lóval egyezik. NAGY, Az elhallgat|s napló-ja…, i. m., 119–120. 72 Az erdélyi követség tov|bbi t|rgyal|saira ld. TRÓCSÁNYI, Habsburg-politika…, i. m., 51–52. 73 DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1743, 1744, 1745. 74 Ki|llít|s|hoz Klockner Werdenburg titk|rnak 30 duk|tot/135 forintot, a m|solatot készítő írnoknak 20 duk|tot/90 forintot, a többi kancellist|nak összesen 10 duk|tot/45 forintot adott. A Diplom|t 24 forintért vörös b|rsonyba köttette, és sz|m|ra b|dogtokot készíttetett 3 forintért. HERBERT, Eine Reise nach Wien…, i. m., 62. A Diploma 1692. janu|r 21-i hiteles m|solat|nak díszes péld|nya az egykori Sz|sz Nemzeti Levélt|rban: DJAN Sibiu, Col. med. U VI. Nr. 1764. 75 Georg Klockner és Vass György az Udvari Kamar|nak, 1692. jan. 16. Österreichisches Staatsarchiv, Finanz- und Hofkammerarchiv, Alte Hofkammer, Hoffinanz Ungarn, Siebenbürgische Kameralverhandlungen, r. Nr. 2. fol. 445–448. Kérvényükhöz Daniel Absolon írt aj|nlólevelet. Daniel Absolon az Udvari Kamar|nak, é. n., Uo. 76 HERBERT, Eine Reise nach Wien…, i. m., 63; EOE XX, 76; Tagebuch des Johann Irthell…, i. m., 363. 77 Uo., 59.

252

felemelkedést v|rt. Mindemellett a szebeni követ jelentései kultúr- és életmód-történeti adalékokkal is szolg|lt.

253

VI. THÖKÖLY IMRE, A „KURUC FEJEDELEM”

254

255

KARDOS TÍMEA

Társadalom- és életmód-történeti elemek Thököly Imre 1693‒1694. évi

naplóbejegyzéseiben

Thököly Imre erdélyi fejedelemségét követően 1691-ben a havasalföldi vajda kiűzte orsz|g|ból a kurucokat. Thököly katon|ival az Al-Duna térségében tartózko-dott, s az 1692. évi fogolycsere ut|n Zrínyi Ilona is csatlakozott az emigr|ció tagjai-hoz; az 1693‒1694-es években tartózkod|si helyük Pozsarev|c1 és N|ndorfehérv|r volt.2 Ennek az időnek az eseményeit naplója remekül megörökí-tette. Ezekből szemezgetve a fejedelmi udvartart|s apró mozzanatai is nyomon követhetőek, és Thököly életmódja, mindennapjai plasztikusan bontakoznak ki előttünk.

A Thököly-udvarban, ahol a régi rendet tartott|k meg – az emigr|ns |llamot és udvartart|st fenn kellett tartani –, ezekben az években is ünnepek és hétköznapok v|ltott|k egym|st, minden eseménynek megadt|k a módj|t. Persze, az udvartart|s alapj|t a Port|nak a kincst|ri alapból kiutalt ell|tm|nya és a francia kir|ly segélyei adt|k, és ha azok késtek vagy időközönként elmaradtak, akkor nagy baj volt: a nagyszab|sú udvartart|s felemésztette a tartalékokat, s gyakorta a hitelezők szo-rongatt|k a bujdosók csapat|t. Ilyenkor Zrínyi Ilona adott z|logba ékszereiből, de olyan időszak is volt, amikor ak|r nélkülözniük is kellett, és a katon|k nem kaptak fizetést.3

1693-ban a fejedelmi p|r Pozsarev|cott lakott, de ebben az időben Thököly m|r elkezdte építtetni a n|ndorfehérv|ri udvarh|zat, amit eredetileg csak ny|ri tartóz-kod|sra sz|nt. Thököly udvarh|z|t a n|ndorfehérv|ri v|r olasz építőmestere, 4 Kornari tervezte és az építési munk|latokat is ő ir|nyította. Thököly a n|ndorfehér-v|ri h|z gazd|j|nak Körösi P|l hadnagyot nevezte ki,5 és több szolg|t is rendelt h|za építésére.6 A n|ndorfehérv|ri építkezéshez f|kat a Morava erdeiben v|gtak,7 s ezekből külön, az udvarh|zhoz tartozó kertben „filegori|t”8 és „hamb|rt”9 is építte-

1 Pozsarev|c: Požarevac (Szerbia), N|ndorfehérv|r: Belgr|d, Beogr|d (Szerbia). 2 SZÉKELY Jol|n, Thököly Imre udvartart|sa, Bp, 1912, 28. 3 R. VÁRKONYI Ágnes, Zrínyi Ilona „Európa legb|trabb asszonya”, „Avrupa’nin en cesur kadim”, Magyar–Török Bar|ti T|rsas|g, Bp., 2008, 238–240. 4 NAGY Iv|n, Késm|rki Thököly Imre naplója 1693. 1694. évekből. Pest, 1863, 438. 5 NAGY, Késm|rki…, i. m., 288. 6 Uo., 418. 7 Uo., 102. 8 Filegória, filagória: ny|ri, kerti lak. 9 Hamb|r, homb|r: gabonat|roló, csűr, magt|r.

256

tett.10 Saj|t audienci|s h|z|t úgy terveztette, hogy annak kertre nyíló ajtaja legyen,11 így közvetlenül az audienci|s teremből is a kertbe lehetett jutni. Még csak építés alatt volt a h|z, amikor Thököly m|r megsz|llt néh|ny napra a n|ndorfehérv|ri udvarh|z|ban.12 Az udvar érkezése előtt udvari bír|j|t előreküldte, s elrendelte a konyha megépítését. Ebben az időben Thököly udvartart|s|hoz hatvan-hetven személy tartozott, s az udvar nőtagjainak érkezésére a fejedelemasszony sz|m|ra a v|rból küldetett az udvarh|zba elrekesztést szolg|ló rostélyokat.

A tél közeledtével a fejedelmi p|r, a tervekkel ellentétben, még mindig N|ndorfehérv|rott volt kénytelen tartózkodni, azonban az udvarh|z nem volt al-kalmas a hideg napokra: „az éjjel rendkívül való dér volt, úgy, hogy az én h|zamba is, noha fötötték vastagon fagyott meg a víz, s ketté is hasította a jég az edényt.”13 Thö-köly ezért kőműveseket hozatott, és bizonyos szob|kba kemencéket és kéményeket rakatott; ezek megmunk|l|s|ra faragó embereket is hívatott.14

Előfordult, hogy Thököly a vacsor|kat a h|z külső kertjében fogyasztotta, szinte kivétel nélkül nagy t|rsas|gban. Nem telt el nap, hogy az étkezés ne kapcsolódjon vendégeskedéshez. Thököly asztal|t gyümölcsökkel a galambv|ri hegyekről l|tt|k el,15 Havasalföldéről került asztal|ra a marha, sertés és juh,16 halakat a Morva mo-rotv|j|ból17 hal|szt|k sz|m|ra.18 A vadhúsokról külön vad|szemberek gondoskod-tak, illetve a vad|szathoz tartozó pusk|sok feladata volt bőséges vaddal ell|tni Thököly asztal|t.19 Kal|csot és kenyeret sűrűn, szinte napi szinten frissen sütöt-tek.20 A fejedelem rendszeresen fogyasztott levest,21 és nem hi|nyzott az asztalról a citrom és az olajmag sem.22 Az étkezéshez drin|polyi,23 szerémi24 és meggyes bort,25 valamint égett bort26 fogyasztott, krist|lypoh|rból.27 Tejet csak reggel és este, |ltal|ban valamilyen gyógykúr|hoz kapcsolódóan ivott.28

10 NAGY, Késm|rki…, i. m., 400. 11 Uo., 683. 12 Uo., 279. 13 Uo., 322. 14 Uo., 667. 15 Uo., 99. 16 Uo., 117. 17 Morotva: a folyó régi, elhagyott medre. 18 NAGY, Késm|rki…, i. m., 292. 19 Uo., 572. 20 SZÉKELY, Thököly…, i. m., 46. 21 NAGY, Késm|rki…, i. m., 130. 22 Uo., 362. 23 Uo., 512. Drin|poly: ma Edirne (Törökorsz|g). 24 Uo., 390. Szerémség: az egykori Magyar Kir|lys|g leggazdagabban termő területe volt, itt termettek a híres szerémségi borok. 25 Uo., 438. Nyilv|n meggyből készült bor. 26 Uo., 27. A korban égett vagy égetett bornak nevezték a p|link|t, amelyet valamely gyümölcsből p|roltak le. 27 Uo., 612. 28 A betegségeivel, illetve gyógyít|ssal kapcsolatban lesz még szó arról, hogy mikor kellett a tejet kúraszerűen haszn|lnia.

257

Thököly kedvelt időtöltése volt a vad|szat,29 amelyre sokszor feleségét is elvitte, vagy a francia követeket.30 Reggel még virradat előtt elindult és ebédig kint ma-radt,31 s ilyen alkalmakkor ebédjét forr|s mellett32 vagy a Duna parton, s|tor alatt fogyasztotta.33

Az ünnepnapokon kívül is gyakoriak voltak a vendégeskedések. A fejedelmi p|r hivatalos volt farsang idején többek közt: a francia követhez, Mad|ch Péterhez,34 Horv|th Ferenchez,35 Bay Mih|lynéhoz,36 Kassai Istv|n gyalog kapit|nyhoz37 és K|lnoki Farkas „hofmesterhez”, hofmeisterhez.38 A meghív|s ebédre vagy vacsor|-ra szólt, ami t|nccal és muzsik|val ment végbe.39 A vendégeskedések egym|st érték farsangi időszakban, amikor délt|jban m|r asztalhoz ültek és egészen sötét estig mulattak, t|ncoltak vagy sz|nk|ztak.

Ezen alkalmakhoz egyetlen említéssel fordul elő az ebéd ut|ni j|ték,40 ami a hölgyt|rsas|ggal együtt zajlott le. A szövegkörnyezetből nem derül ki, hogy a kurucnékból |lló nőt|rsas|g mennyiben csak a t|nchoz csatlakozott, és mennyiben a j|tékokhoz is,41 igaz Zrínyi Ilona is közismerten szerette a k|rtyaj|tékokat.

A vendégfogad|s szok|saiban megfigyelhető egyrészt a t|rsadalmi rang betart|-sa, m|srészt az európai, illetőleg a török szok|sok jellegzetességei; a bor, k|vé, ser-bet, rózsavíz, füst haszn|lat|ban való eltérések. Amikor a holland követ aj|ndékait hozt|k, Thököly m|r asztaln|l ült, étkezését nem szakította félbe, hanem a holland követ szolg|it a pitvarban borral kín|lt|k meg.42 A sz|ll|s felé haladva a kíséretként szolg|ló csauzokat viszont k|véval vendégelték meg.43

A vendégséggel szoros kapcsolatban |llt az aj|ndékoz|s. Ez az egyik form|ja volt a politikai kapcsolattart|snak. Ebben a politiz|l|sban a fejedelemasszony is kivette részét. Zrínyi Ilona aranyneműt és fehérruh|kat, friss vadat, eleven borjút, friss kolb|szt, bort, kal|csot és fehér kenyeret küldetett aj|ndékba |ltal|ban a francia és a holland követnek.44 Thököly az aranyművek mellett fegyvereket – pusk|t,45 kar-

29 SZÉKELY, Thököly…, i. m., 51. 30 NAGY, Késm|rki…, i. m., 290. 31 Uo., 386. 32 Uo., 33. 33 Uo., 385. 34 Uo., 27. Mad|ch Péter: 1682 óta |llt Thököly mellett, Kassa elfoglal|s|ban is részt vett. 35 Uo., 307. 36 Uo., 311. 37 Uo., 306. 38 Uo., 300. Hofmeister: udvarmester 39 Uo., 324. 40 Uo., 384. 41 SZÉKELY, Thököly…, i. m., 53. 42 NAGY, Késm|rki…, i. m., 622. 43 Uo., 462. 1694. augusztus 22. 44 Uo., 357. 45 Uo., 442.

258

dot,46 bort, „aqua vit|t,”47 kenyeret, kal|csot és b|r|nyt küldött a havasalföldi vaj-d|nak, pas|knak, követeknek. Viszonz|sképpen ők is kaptak bort és m|s kat. Péld|ul Zrínyi Ilon|t csipkével aj|ndékozt|k meg a francia és holland követek,48 és a fejedelmi p|r citromot is kapott aj|ndékba.49

Lakodalmat ezen évek alatt négyszer ültek.50 Miut|n Thökölyék meglehetősen elszigetelve éltek – nem sz|mítható körükbe a külföldi követek, vendégek vagy a muszlim hitű törökök –, teh|t az udvar férfi és női oldala h|zasodott egym|ssal. Kov|cs Gergely vice lov|szmester Zrínyi Ilona szolg|lój|val,51 Durcs|nyi Ferenc inas Zrínyi Ilona egyik fraucimerével52 és egy palot|s Zrínyi Ilona egyik szolg|lól|-ny|val53 kötöttek h|zass|got, valamint Futaki Istv|n karabélyos vicehadnagy eskü-vőjét54 is megünnepelték. A lakodalmak alkalm|val Thököly végig ült asztal|n|l. Vele egy asztaln|l |ltal|ban húszan ültek hívei közül,55 s délut|n két ór|tól este kilencig mulatott velük Thököly.56 A lakodalmakon a tisztek és a francia követ is jelen volt, s a főrendek is kivették részüket a t|ncból.57

Hasonlóan nagy ünnepségsz|mba ment a névnapok megülése.58 Hét jelentős névnap emelkedett ki az ünneplések sor|ból: természetesen a fejedelmi p|r név-napjai – Imre59 és az Ilona60 – amelyeket a francia urakkal, Kornarival, az olasz épí-tőmesterrel és feleségük meghív|s|val késő estig t|nccal ünnepelték meg. A francia követek felé figyelmességként kir|lyuk, XIV. Lajos (1643–1715) névnapj|nak meg-ülése61 is jelentős esemény volt, ugyancsak Kornari és a franci|k t|rsas|g|ban. Ez-ut|n következtek a jelentős hívek, akik közül sokan azonos nevet is viseltek. Ezen ünnepek esetében vagy a fejedelmi p|r hivatalos vendégségbe ment, péld|ul Bohus M|rton főélésmesterhez62 és Nemess|nyi B|linthoz,63 akiknek aj|ndékba köntöst,

46 Uo., 599. „hogy jobb szívvel legyen hozz|m, a magam viselő magyar ezüst aranyas kardomat aj|ndíkoztam nekie”. 47 Égett bor, p|linka. ZSÁMBÉKI L|szló, Magyar művelődéstörténeti kislexikon, Könyvértékesítő V|llalat, Bp., 1986, 37. 48 NAGY, Késm|rki…, i. m., 585. 49 Uo., 355. 1694. |prilis 8. 50 SZÉKELY, Thököly…, i. m., 54. 51 NAGY, Késm|rki…, i. m., 78. 52 Uo., 276. Fraucimer: eredeti jelentése udvarhölgy. Nyilv|nvalóan, Zrínyi Ilon|nak is – miként az előkelő magyar asszonyoknak – voltak frauzimerei. Ám jelen esetben, miut|n Durcs|nyi inas vette nőül az illetőt, nyilv|n belső szobal|nyt kell ezen a kifejezésen értenünk. A frauzimerekről l|sd részletesen: KOLTAI Andr|s, Batthy|ny Ád|m: Egy magyar főúr és udvara a XVII. sz|zad közepén, Győri Egyh|zmegyei Levélt|r Kiadv|nyai, Forr|sok, feldolgoz|sok 14, Győr, 2012, 375–379. 53 NAGY, Késm|rki…, i. m., 404. 54 Uo., 129. 55 Uo., 404. 56 Uo., 276. 57 Uo., 128. 58 SZÉKELY, Thököly…, i. m., 50. 59 NAGY, Késm|rki…, i. m., 646. 60 Uo., 93. 61 Uo., 481. 62 Uo., 664.

259

miként a szolg|inak is köntöst vittek, vagy Thököly hívatta össze saj|t udvarh|z|-hoz híveit: J|nos64 és Istv|n65 névnapok megünneplésekor emberei kedvéért a külső palot|ban velük együtt étkezett és mulatott. A napló alapj|n egyetlen szüle-tésnap megünneplése66 ismeretes: a fejedelem születésnapj|ra híveit és a francia urakat l|tta vendégül ebéden és vacsor|n.67

1694 igen v|ls|gos év volt a bujdosók sz|m|ra: ekkor a nagyvezír új hadj|ratot indított, augusztusban Thökölyt is t|bor|ba rendelte. Thököly mielőtt t|borba sz|llt volna, a N|ndorfehérv|ron maradt Zrínyi Ilona védelmére különös gondot fordított. Végrendeletet írt, amelyben biztosította, hogy felesége az ő hal|la esetén is részesül-jön javaiból.68 Megparancsolta a N|ndorfehérv|ron maradó pas|nak, hogy a fejede-lemasszonyra gondviseléssel legyen;69 biztons|gi intézkedésként két janics|rt70 rendelt felesége mellé,71 akire ekkor különös gondot kellett viselni, ugyanis – m|r korosodó |llapota ellenére – gyermeket v|rt. Ebben az évben született meg a feje-delmi p|r le|nya, Thököly Zsuzsanna. Zrínyi Ilona |llapot|ról a naplóban Thököly nagyon diszkréten írt, Orlay Miklós b|rónak72 címzett leveléből hamarabb értesül-hetünk a hírről, mint Thököly naplój|ból: „[…] Az mi felesígem |llapotj|t nízi: […] tagadhatatlan, hogy vastagodik, és olly alter|ciókat érez níha asztal felett, hol tüzesedíst, hol szédelgíst, hol émelygíst, az kik jó jelek lehetninek, és van is az mint l|tjuk olly remínsíge, guod sit praegnans […] az Kinderbalsamummal szokott min-denkor élni, az ki most nincsen, tavaly m|s asszonyokra elfogyott,…”73 A naplóban m|r csak közvetlenül a v|rt esemény előtt, a N|ndorfehérv|rra történő költözésnél említi meg felesége nehézkes |llapot|t.74 Zrínyi Ilona visszaküldte „öreg asszo-ny|t”75 egy inas|val Pozserolc|ra,76 mivel „szülése közelgetvén ahhoz értő asszonyt és m|s dajk|nak való menyecskét hozzanak.”77 Mire felesége megszült, Thököly m|r hazaérkezett a péterv|radi t|borból, s N|ndorfehérv|rott tartózkodott. Kisl|nyuk születését egy utólagosan beszúrt bejegyzésben rögzíti: „1694. október 14.

63 Uo., 314. 64 Uo., 699. 65 Uo., 269. 66 Uo., 181. 67 Uo., 553‒554. 68 Uo., 479. 69 Uo., 477. 70 SZÉKELY, Thököly…, i. m., 39. 71 NAGY, Késm|rki…, i. m., 504. 72 Orlay Miklós b|ró: putnoki főkapit|ny, Thököly tan|csosa, lovass|g|nak parancsnoka, majd többszörös portai követe. R. VÁRKONYI, Zrínyi, i. m., 308. 73 THALY K|lm|n, Késm|rki Thököly Imre és némely főbb híveinek naplói és emlékezetes ír|sai, 1686–1705, Pest, 1868, MHHS MHHS XXIII. Idézi: R. VÁRKONYI, Zrínyi Ilona, i. m., 236–238. 74 NAGY, Késm|rki…, i. m., 473. 75 Öreg asszony vagy „vénasszony”: |ltal|ban tekintélyesebb, nem föltétlenül öreg asszony, illetőleg asszonyok, akik a női udvartart|s vezetésében vettek részt. Vö. KOLTAI, Batthy|ny, i. m., 379–385. 76 Pozsarev|cra 77 NAGY, Késm|rki…, i. m., 572.

260

Susann|nak kereszteltettük Isten kegyelmességébűl adatott kis le|nyk|nkat”.78 A kicsi azonban egy év múlva meghalt.79 A keresztelőből is jól l|tszik a két külön val-l|son lévő h|zasp|r közötti bevett szok|s; a fiúgyermekeket az apa vall|s|ra ke-resztelték, a l|nyokat az anyaéra. Így Thököly Zsuzsann|t „A Korn|rin|l tan|ltatott p|pista pap |ltal”80 keresztelték meg, s keresztszülei a következők voltak: Kornari és felesége, Mad|cs (Mad|ch) Péter, K|lnoki Farkas, Kom|romi J|nos és Pécsi G|-bor. A keresztelőt – magyar mód szerint – vendégeskedéssel, muzsikaszóval, t|nc-cal és újborral tartott|k meg.

A katolikus vall|sú Zrínyi Ilona Thökölytől kért engedélyt, hogy a közeli r|c templomba mehessen.81 Volt olyan eset, hogy Zrínyi Ilona szolg|lat|ra az egyik pasa is küldött katolikus papot.82

A vall|si ünnepek sor|ban a „h|rmas ünnepet kettős prédik|ciók hallgat|s|val”83 töltötték. Húsvétkor a „Reggeli s délesti ór|kon az passió hallgat|ssal tölt el az nap-nak egy része”.84

A napló sokkal részletesebb képet ad a temetésekről, mint a mulatoz|sokról. Ezek sz|ma az érintett években öt volt: egy gyalog főhadnagy,85 a pozsarev|ci por-kol|b,86 Borbély Istv|n kapit|ny,87 Budai Ferenc vén szolga88 és Sur|nyi Tam|s szak|cs és s|f|r89 temetése. A végső tisztesség megad|sa mindig azonos módon zajlott: Thököly sz|ll|s|n tartott|k meg a prédik|ciót a test felett, majd ezt követően a főrendek, udvariak, vitézlő rendek muzsikaszó alatt – trombita, török síp, dobszó – z|szlókkal kísérték a tetemet a temetőhelyre.90

A Thököly-udvarban is előfordultak kih|g|sok.91 Thököly szigorúan mérte a büntetéseket, sokszor csak hívei kérésére enyhítette azokat. Az udvarn|l a legjel-lemzőbb bűneset a lop|s volt. Egy palot|s|t, mivel eskü alatt tagadott, hal|lra ítél-tette, de hívei enyhítették a büntetését.92 Durcs|nyi Ferenc inas|t, aki a belső javakból készült lopni, N|ndorfehérv|rra küldte vasba veretni. A m|sik jellemző gyakoris|gú eset a szavak szintjén történt vétség, péld|ul visszabeszélés vagy szó-beli sértés volt. Aki ilyent elkövetett, a fejedelem elzavarta udvar|ból; így j|rt Dósa

78 Uo., 589. 79 R. VÁRKONYI, Zrínyi Ilona, i. m., 250. 80 NAGY, Késm|rki…, i. m., 589. 81 Uo., 352. 82 Uo., 431. 83 Uo., 394. 1694. június 1. Ez pünkösd ünnepén volt, de ugyanígy húsvét és kar|csony ünnepén is ez volt a szok|sa. 84 Uo., 359. 85 Uo., 33. 86 Uo., 40. 87 Uo., 62. 88 Uo., 331. 89 Uo., 355. 90 SZÉKELY, Thököly…, i. m., 54. 91 Uo., 54. 92 NAGY, Késm|rki…, i. m., 172.

261

Mih|ly szolga, aki „nyelveskedett.”93 Bay L|szlót, a karabélyosok főhadnagy|t mél-tós|ga ellen esett szavaiért fogatta meg.94 Két egyedi esetben is döntést kellett hoz-nia: egy olasz úrfi m|s nevűnek, m|snak adta ki mag|t, mint ami volt, őt galambv|ri rabs|gra ítélte;95 a nemrég megh|zasodott Kov|cs Gergelyt felesége megmérgeztet-te a csizmadi|val. Ez utóbbi esetben mindkettőjükre minősített hal|lbüntetést, négyfelé v|g|st mondott ki.96 Akik Thököly parancsait nem teljesítették, azokat tömlöcbe vetette.

Thököly ezekben az években m|r hordszékbe kényszerült, nyilv|nvalóan kösz-vényes vagy ízületi b|ntalmai miatt, s egyéb betegségek is kínozt|k;97 gyakran volt hideglelése vagy forrós|ga, végtagf|jdalmai a köszvény miatt vagy véres vizelete, s l|bai is gyakran megdagadtak olyannyira, hogy csizm|t sem tudott húzni. Évente több mint sz|z tallért költött orvoss|gokra, huszonkét féle gyógymódot prób|lt ki rajta hat orvos, illetve borbély: egy r|c parasztorvos,98 a francia doktor, a vezír gö-rög borbélya, egy örmény ifjú borbélylegény, Marchio Lora és Skerlet francia borbé-lya, valamint Thököly saj|t borbélya. A fejedelemasszony is gyakran gyógyítgatta ur|t.99 Minden gyógyítónak m|s-m|s elképzelései voltak. A r|c parasztorvos: kese-rű gyökeret összetörve100 itatott vele este és reggel,101 s teve és ló csontjainak zsír-j|ból készült fürdőbe ültette102 – mindezek a népi gyógymódok szerte az orsz|gban ismertek voltak. Ezekről a tudós P|pai P|riz Ferenc is írt művében, a Pax Corporisban.

A francia doktor103 v|ltogatta és prób|lgatta a legtöbb fajta gyógymódot: érv|-g|s,104 barackvir|gból készített orvoss|g,105 aranyos pirula egy kan|l borban,106 rózsa-liktarium,107 r|kból készült leves,108 k|mforos víz,109 égett boros fürdő,110

93 Uo., 571., SZÉKELY, Thököly…, i. m., 39. 94 NAGY, Késm|rki…, i. m., 361. 95 Uo., 157. 96 Uo., 293. 97 THALLÓCZY Lajos, Thököly Imre betegsége, Sz|zadok, 40(1906), 726‒741. 98 Azokat a gyógyítókat nevezték parasztorvosnak, akik nem j|rtak külföldi orvosi egyetemre, csup|n a népi gyógy|szatban, gyógynövények haszn|lat|ban voltak j|ratosak. 99 Vö. R. VÁRKONYI, Zrínyi Ilona, i. m., 226. 100 A köszvény ellen aj|nlotta P|pai P|riz Ferenc a keserűlapu levelét borban, sörben vagy vízben főzve. Vö. PÁPAI PÁRIZ Ferenc, Pax Corporis, sajtó al| rend. SZABLYÁR Ferenc, Magvető, 1984 (Magyar Hírmondó), 267. 101 NAGY, Késm|rki…, i. m., 41. 102 Uo., 43. P|pai P|riz a köszvényben szenvedő betegeknek marha- vagy borjúl|bot aj|nlott összetörve, megfőzve, annak zsírj|t leszedve, égett borral összekeverve, bekenni a f|jó testrészt. 103 SZÉKELY, Thököly…, i. m., 41. 104 NAGY, Késm|rki…, i. m., 68. Ebben a korban a legtöbb betegség gyógyít|s|ra a purg|l|st és az érv|g|st alkal-mazt|k. A köszvényre is haszn|lt|k az érv|g|st. Vö. PÁPAI PÁRIZ, Pax Corporis, i. m., 266. 105 Uo., i. m., 69. 106 Uo., i. m., 89. Az aranyos pirul|n valószínűleg aranyporból és egyéb hozz|valóból gyúrt kis golyócsk|kat kell érteni; ebben a korban gyakran haszn|ltak nemesfém- és dr|gakövek por|ból készült gyógyszereket. L|sd erről a kötetben Nagy-Tóth M|ria cikkét. 107 Uo., 89. Rózsa-likt|rium: rózs|ból főzött lekv|r. P|pai P|riz a köszvény ellen rózsaecetet aj|nl. Vö. PÁPAI

PÁRIZ, Pax Corporis, i. m., 269., 271. 108 NAGY, Késm|rki…, i. m., 92.

262

édes tej és viola gyülep,111 dinnyemag, tej és violagyülep,112 timsós tyúkmony fehér-je kötés113 – egyar|nt gyógyszerei közé tartoztak.

A francia doktor esetéből tudjuk, hogy a vizsg|latokat az orvos reggel végezte, vagyis amikor Thököly még nem volt felöltözve. A teljes rendbe felöltözött Thökölyt teh|t még az orvosoknak sem volt szok|sa levetkőztetni, s mivel a ruha miatt nem tudta a francia orvos meg|llapítani a beteg |llapot|t, sem a gyógymódot, ezért m|s-nap reggelre javasolta a vizsg|latot, mielőtt felöltözne. A fejedelem napj|ban több-ször is |töltözött, péld|ul, ha megizzadt, ruh|j|t tiszt|ra cserélte.114 Naplóbejegyzése szerint éjszak|ra – valószínűleg az |gy melletti asztalk|n |lló ék-szertartó t|lc|ra téve – levette gyűrűit.115

Egyszeri megtekintés alapj|n a nagyvezír görög borbélya a sebt|gít|st és kötést javasolta,116 míg Marchio Lora és Skerlet francia borbélya: a „canterium”117 alkal-maz|s|t.118 Az, hogy végül is haszn|lt|k-e a „canteriumot”, nem derül ki a naplóból. Az örmény ifjú borbély csak megtekintette a sebet.119 A fejedelem hívei l|bf|j|s|ra és nehezen gyógyuló l|bsebére „a kolok|n nevű fűnek gyökerét”120 aj|nlott|k erő-sen megfőzetve, gőzében p|rologtatva a l|b|t.121

Thököly l|bf|j|s|n kívül egyéb betegségekre jól bev|lt, m|r ismert gyógymódo-kat alkalmazott: Zrínyi Ilona javaslat|ra lisztből gyúrt pog|csa-forma tészt|t kötött gyomorf|j|s ellen a has|ra.122 Mandulaolajjal kenette nyak|t, amikor f|jt,123 n|d-

109 Uo., 97. K|mfor: a k|mforfa olaj|ból |llított|k elő a XVI–XVII. sz|zadban. Enyhe fertőtlenítőszer, valamint a reum|s f|jdalmakat csillapítja. A k|mforos vizet, „szalami|k spiritust” (szalmi|kszeszt) m|r abban az időben is haszn|lt|k a köszvényes és ízületes testrészt bekenve. Vö. PÁPAI PÁRIZ, Pax Corporis, i. m., 271., 479. 110 NAGY, Késm|rki…, i. m., 124. Égett boros, azaz p|link|s gyógynövényes borogat|st P|pai P|riz is aj|nlott a köszvényes betegeknek. Vö. PÁPAI PÁRIZ, Pax Corporis, i. m., 270. 111 NAGY, Késm|rki…, i. m., 104. 112 Uo., 105. Viola-gyülep: valószínűleg viola-gyökér. P|pai P|riz az édes tejbe s|fr|nyt aj|nl beletenni. Vö. PÁPAI

PÁRIZ, Pax Corporis, i. m., 268–269. 113 NAGY, Késm|rki…, i. m., 315. Tyúkmony: tyúktoj|s. P|pai P|riz a köszvényes beteg l|ba ujj|ra aj|nlja a rózsa-ecetet összekeverni a tyúktoj|s fehérjével, majd só hozz|ad|s|val bekötni. Vö. PÁPAI PÁRIZ, Pax Corporis, i. m., 269. 114 NAGY, Késm|rki…, i. m., 111. 115 Uo., 440. 116 Uo., 453. 117 Cauter: égetővas, a sebészetben égetésre (fertőtlenítésre) haszn|lt eszköz. Ebből sz|rmazik a cauterium: „bélyegző-vas”. Ez betegségtől óvó karkötő is lehetett. Thököly esetében, mivel sebről volt szó, nyilv|n annak kiégetését javasolt|k. (PÁPAI PÁRIZ, Pax Corporis, i. m., Szómagyar|zatok, 476.) 118 NAGY, Késm|rki…, i. m., 661. 119 Uo., 476. 120 A kolok|n nem szerepel sem P|pai P|riz munk|j|ban, sem Mélius Herb|rium|ban (PÁPAI PÁRIZ, Pax Corporis, i. m.; MÉLIUS Péter, Herb|rium: Az f|knak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól, sajtó al| rend. SZABÓ Attila, Kriterion, Bukarest, 1979.) Kolok|n (stratoides aloides): a víz felszínén élő, gyökerével a morcs|rba fúródó, éles levelű növény, gyógynövénynek mondj|k. www.egzotikusdisznovenyek.hu, letöltés ideje: 2014. m|jus 4. 121 NAGY, Késm|rki…, i. m., 416. 122 Uo., 409. A búzalisztből és sóból, csiger hozz|ad|s|val készített pépet melegen a f|jó testrészre kötözni – javasolta P|pai P|riz is mindenféle f|jdalom ellen. Vö. PÁPAI PÁRIZ, Pax Corporis, i. m., 273. 123 NAGY, Késm|rki…, i. m., 394.

263

mézes fahéjas boros kenyérrel egyéb panaszokat124 kezelt. Juhtejből csin|lt édes sajt savój|t fogyasztotta gyomorproblém|kra.125

A napló napi rendszerességgel besz|mol a bujdosó fejedelem testi-lelki és anya-gi helyzetéről éppúgy, mint ezen két év színes t|rsas|gi életéről, mintegy bőséges betekintést kín|lva az emigr|nsok életébe és mindennapjaiba, valamint – amennyi-re Thököly engedi – bepillant|st nyújt a legszemélyesebb megbeszélésekbe, az oly-kor szomorú, f|jdalmas vagy gondfelejtő, boldog pillanatokba.

124 Uo., 418. 125 Uo., 409.

264

265

TÖRTEI RENÁTA

Thököly és a török kérdés a spanyol nemesi levelek tükrében

Thököly Imre személyének és tevékenységének megítélése a korabeli spanyol társadalom körében

A KÖRÜLMÉNYEK EGYÜTTÁLLÁSA

A korszakban vizsg|lódó történészek mind szembesültek m|r a XVII. sz|zad vé-gének történeti nehézségeivel, hiszen a mintegy 150 éves török uralom vége felé közeledve m|r a forr|sokból kiérezhető egyfajta feszültség, illetve meghasonlotts|g, amit tal|n maga a tehetetlenség szült. Az Oszm|n Birodalom, a Magyar Kir|lys|g és Erdély különös történeti összefonód|sa, amely az évek sor|n kisebb-nagyobb konf-liktusokat szült a felek között, a kialakult helyzet pedig sürgető megold|st igényelt. A magyars|g őrlődött az oszm|n hódolts|g, a főként pénzhi|ny szülte Habsburg tehetetlenség és Erdély péld|ja, azaz az erdélyi út között. Egyértelműen l|tszott teh|t, hogy a helyzet megérett a v|ltoz|sra, amelyet egy komolyabb európai össze-fog|s reménye is kecsegtetett. Ez annak volt az eredménye, hogy Európa sz|mos orsz|g|nak gazdas|gi és katonai fejlettsége, hatalmi törekvése, valamint érdekeik érvényesítése szintén ebben az időszakban bontakozik ki. Majd ezen orsz|gok tö-rökellenes fellépése hat|rozza meg az elkövetkező ir|nyvonalat, b|r jelen tanul-m|ny legink|bb a magyar – spanyol viszonyrendszert kív|nja bemutatni, felt|rni, azonban ehhez semmiképpen nem mellőzhető a többi orsz|g helyzetének alapos ismerete.

Bevezetésképpen meg kell teh|t említenünk azt az erősen Habsburg-ellenes hangulatot, amely a magyar rendek részéről kibontakozott a XVII. sz|zad m|sodik felében. Ezen mozgalmak m|r a sz|zad közepétől kezdve folyamatosan szerveződ-tek; hol az egyik főúr, hol egy m|sik vezetésével. Ekkoriban jelenik meg az az elis-merésre és hatalomra v|gyó ifjú, aki később meghat|rozó személyisége lesz a korszaknak, és akinek híre elér majd Európa utolsó szegletébe is.

Gróf Thököly Imre meglehetősen gyorsan és nagy bizalomra tett szert a bujdo-sók között, ugyanis m|r 1678 tavasz|n bekerült a fővezérek közé. Nem sok kellett ahhoz sem, hogy első ön|lló hadj|rat|val komoly hírnevet szerezzen. Thökölyről mind a kort|rsak, mind a mai történészek is majd egyhangúan |llítj|k, hogy rendkí-vül tehetséges, |m rettentően önfejű és makacs személyiség volt. Nem is csod|lhat-juk teh|t, hogy a későbbiekben oly megosztó személyiségnek bizonyul. Ezt a törekvő fiatalembert nemhogy a magyar és a bécsi, hanem még a spanyol udvar sem nézte jó szemmel. A Habsburg-ellenességéről is jól ismert Thökölyt egészen jelentős veszélyforr|snak ítélte meg akkoriban a spanyol udvar, mely gyanúj|nak

266

hangot is adott a későbbi levelezések sor|n. Ezt a tényt t|masztja al| az ún. spanyol p|rt hozz||ll|sa is a kuruc mozgalomhoz. Az is köztudott volt róla, hogy szimpatiz|l a törökökkel, sőt t|rgyal|sokba is bocs|tkozik velük, miközben Európa éppen azon munk|lkodik, hogy az oszm|nokat visszaszorítsa. A gróf megítélését tov|bb sú-lyosbította protest|ns volta, amelyet nem is kív|nt rejtegetni, sőt a későbbiekben keményen fellép kurucaival a katolikusok ellen, ami legink|bb az egyh|zak kifosz-t|s|ban és egyéb visszaélésekben jelenik majd meg. A Felvidék elfoglal|sa ut|ni a jezsuit|kkal szembeni erőteljes megtorl|sról pedig a későbbiekben ejtünk majd szót.

A FEJEDELEM FELEMELKEDÉSE ÉS BUKÁSÁNAK KEZDETE

(1681-1683)1

Thököly karrierjének egyértelmű jele volt, hogy 1681-ben a kurucok meghív|st kaptak a soproni orsz|ggyűlésre, és ezek ut|n az sem elhanyagolható tény, hogy később maga Ibrahim budai pasa is felaj|nlja nekik segítségét, természetesen I. Lipót (1657–1705) ellenében. Azt a tényt sem kérdőjelezhetjük meg, hogy Thököly múltja milyen nagymértékben j|tszott szerepet Habsburg-ellenes fellépésében. A spanyol forr|sok nagy része Thököly személyével legink|bb 1685 ut|n foglalkozik, b|r a spanyol p|rt képviselői m|r az előző években is figyelemmel kísérhették a gróf tevékenységét. Valószínűleg nem aratott osztatlan sikert a spanyol nemesek körében Thököly nagyszab|sú hadj|rata 1682-ben, amelynek következtében a kuruc seregek elfoglalt|k szinte a teljes Felvidéket. Abban azonban egyetértés mu-tatkozott a spanyol nemesi körökben, illetve a spanyol Habsburgok részéről, hogy meg kellene hagyni Thökölynek ezt a Magyarorsz|gból kiszakított negyedik részt, mert vélekedésük szerint megelégszik ennyivel. Ez a gondolat azonban egészen naiv elképzelésnek tűnt a mai ismereteink szerint, illetve Thököly nagyrav|gy|s|t alapul véve. Tagadhatatlan, hogy a kuruc mozgalom ekkor éri el csúcspontj|t: Thö-köly h|zass|got köt Zrínyi Ilon|val, amely hozz|juttatja az óri|si R|kóczi-vagyonhoz, miközben a törökökkel egyezkedik az újabb hódít|sokról. Az egészen idilli elképzelésnek azonban véget vet az a súlyos vereség, amelyet Kara Musztafa 1683 szeptemberében, Kahlenberg mellett szenved el. Thököly szerencsecsillaga is le|ldozóban van; b|r a török-szövetséghez ekkor m|r nem ragaszkodik annyira, I. Lipót viszont még annyira sem hajlandó t|rgyalni vele, mint b|rmikor azelőtt.

1 VARGA J. J|nos, V|laszúton, Thököly Imre és Magyarorsz|g 1682–1684-ben, Bp, 2007. BENCZÉDI L|szló (szerk.), A Thököly-felkelés és kora, Bp., 1983. KÖPECZI Béla, „Magyarorsz|g a kereszténység ellensége.”A Thököly-felkelés az európai közvéleményben, Bp., 1976. BENCZÉDI L|szló, Thököly Imre és fejedelemsége = Thököly emlékünnepség. A fejedelem hal|l|nak 270. évfordulója alkalm|ból, szerk. MOLNÁR M|ty|s, Vaja, 1975.

267

EGY KÖTET VÉLETLEN FELBUKKANÁSA

A spanyol forr|sokban is olvashatunk a törökök sikertelen bécsi ostrom|ról és Thököly megítéléséről, amelyre remek bizonyítékul szolg|l az a prédik|ciós iroda-lom t|rgykörébe tartozó kötet is, amelyre nem olyan régen, teljesen véletlenül buk-kantam. Ez a prédik|ció-kötet, amit spanyolul „sermón”-nak nevezünk, a szóban forgó 1683. évi bécsi ostrom ut|ni évben, 1684. szeptember 10-i d|tumoz|ssal ell|tott könyvecske, amely Valenci|ban került napvil|gra2 és m|r a címe is sokat-mondónak tűnik:

„Sermón del dulcissimo nombre de Maria que en la festividad de su oficio nuevo por la victoria de Viena contra el Gran Turco, le Consagró la Santa Iglesia Metropolitana, de la Inclita, Noble y Muy Leal Ciudad de Valencia, Día Domingo 10 de septiembre 1684.”

Ez a hosszúra nyúlt cím a következőképpen fordítható magyarra: „Szentbeszéd a szeretetreméltó M|ria tiszteletére azon az ünnepségen, amely a

Nagy Török ellenében aratott bécsi győzelem miatt rendeltetett el, amikor is a Santa Iglesia Metropolitan|t felszenteltette a dicsőséges, nemes és oly’ hűséges Valencia v|rosa, 1684. szeptember 10-i nap, az Úr napj|n”

Óri|si szerencsének tartom, hogy a spanyol forr|sok java része az internet segít-ségével olvasható, digit|lis form|ban a kutat|snak megnyerhető, hiszen valamilyen form|ban a legtöbb anyag m|r ak|r Magyarorsz|gról is hozz|férhető. Természete-sen vannak olyan levélt|ri forr|sok, könyvt|ri anyagok, amelyek még nincsenek digitaliz|lva, de a legtöbb esetben meglehetősen jól elérhetőek, legal|bb a regeszt|k. A sermón címoldala tov|bbi inform|ciókat rejt, amelyek leír|s|ból pedig kiderül, hogy kinek a munk|j|t is dicséri ez a prédik|ciós könyv, és az is, hogy mikor és hol adt|k ki:

„Predicado por R. P. Iosef Rodrigvez, Natural de la misma ciudad, religioso trinitario Calzado, presentado con preeminencias de Maestro, en la provincia de la Corona de Aragón, disinidor, que ha sido en ella y oy su Cronista general, Ministro, que fue, del Real Convento de Nuestra Señora del REMEDIO, de la referida ciudad de Va-lencia y vicario provincial de los conventos de su Reyno.

Sacale a luz Iosef Perez Sanchez, CIUDADANO, SINDICO, de la Camara de la Ciudad de Valencia y su Consejo General. Y le consagra al excelso nombre de MARIA.

Con licencia en Valencia, en la Imprenta de Iayme de Bordazar, en la Plaza de las Barcas. Año 1684”

Ennek tartalm|t is fontosnak tartom közölni, hiszen nagyon kevés olyan spanyol nyelvű, |m magyar vonatkoz|sú forr|sról van tudom|sunk, ahol név szerint emlí-

2http://books.google.hu/books?id=Spo8SS0DctEC&pg=PA9&lpg=PA9&dq=vngria+superior+tekeli&source=bl&ots=Sqg-TBYsL8&sig=CXuEsmBASqagJt8dKuFa0MtpgxI&hl=en&sa=X&ei=vpCMUviyMoSKhQf2soCAAg&redir_esc=y#v=onepage&q=vngria%20superior%20tekeli&f=false (Megtekintve: 2014. m|jus 13.)

268

tenek magyar főurakat, vagy csak t|jékoztatnak valamilyen magyar eseményről. Az ilyen ir|nyú kutat|s kiszélesítéséhez elengedhetetlen, hogy kellő mértékben feltér-képezzük a spanyol Hungarica anyag még rejtett péld|nyait, amelyeket csak most, az internet segítségével lelhetünk meg. Teh|t a szöveg tartalma – szintén saj|t fordí-t|s alapj|n – röviden a következő:

Joseph Rodriguez atya prédik|lta ezt a szöveget, aki szintén ebből a v|rosból sz|rmazik, majd pedig a titulusaival folytatódik a hosszú felsorol|s. A könyvborító belső lapj|nak alj|n az olvasható, akinek köszönhetjük, hogy napvil|gra került: Joseph Perez Sanchez. Róla kiderül, hogy tisztes v|rosi polg|ri mivolt|n túl még jogtan|csosi ranggal is rendelkezik Valencia v|ros Kamar|j|n|l és a V|rosi Tan|cs-n|l. A megjelenés d|tuma (1684) mellett l|tható az is, hogy Jaime de Bordazar nyomd|j|ban készült a kötet.

1.kép: A Sermón első oldala

2.kép: Thököly neve a 26. oldalon

A kezdeti meglepő fordulat ut|n, miszerint is a sermón-ban vil|gosan olvasható egy szakasz (26. oldal), ahol Thököly neve megjelenik, feltétlenül alaposabb vizsg|-lat al| kellett vennem a kötetet. Mivel a sermón az 1683. évi sikertelen bécsi ost-romnak is emléket |llít, így valamiképpen érthető, hogy a magyar viszonyokkal is tiszt|ban volt a szerző. A sorok tov|bbolvas|sa ut|n fény derül arra is, hogy az „ős-ellenség” kuruc vezér tevékenységét egyenesen az Ördögtől valónak titul|lj|k, utal-va ez|ltal arra, hogy lepakt|lt a „Nagy Törökkel” és ez megbocs|thatatlan vétke a kereszténység ellen. A mindig és hitében soha meg nem ingó katolikus Spanyolor-sz|gban a protest|ns Thökölynek ezen szövetsége valóban felh|boríthatta a keresz-tény hívőket. Ennek egyik fényes péld|ja lehet az az esemény, amikor Valencia v|rosa az oszm|nok legyőzésének tiszteletére – az 1683-as sikertelen bécsi ostrom emlékére – emeltetett templomot, és az említett prédik|ció elhangozhatott. Termé-

269

szetesen arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a jezsuita rend mennyit szenve-dett Thökölytől és seregeitől 1682-1686 között, amikor hadai sakkban tartott|k a vidéket, a jezsuit|kat pedig elüldözték, javaikat elkobozt|k. A kérdés teh|t jogosan tehető fel: lehetett-e b|rmilyen köze Thökölynek a jezsuit|kkal való összetűzésének ahhoz, hogy ilyen kiemelten szerepeljen ebben a prédik|ciós kötetben? Valószínű-leg nagyban hozz|j|rult a jezsuit|kkal szembeni fellépése, az ellenük elkövetett visszaélések nem maradhattak szó nélkül. A következő sorokban ugyanis felsorolja a sermón szerzője, hogy milyen v|logatott bűnöket követett el a fejedelem és kuruc serege, ami Isten ellen való bűn volt, és alóla senki nem adhat feloldoz|st. A hangvé-telből és a borzasztó bűnök, túlkap|sok felsorol|s|ból az l|tszik, hogy a prédik|ció-kötet ezen passzusa ténylegesen Thököly Imre ellen foglal |ll|st, és őt ki|ltja ki egy-értelműen a kereszténység ősellenségének. Mivel a sermónban több sz|lon fut ösz-sze Thököly megítélése, és mivel a kutat|s még egészen új keletű ebben a tém|ban, remélhetőleg a következő tanulm|nyban m|r egyértelműbben meg tudom v|la-szolni azt a kérdést, hogy konkrétan hogyan l|tt|k a spanyolok a fejedelmet és an-nak hatalomra kerülését. Mit gondolhattak a tov|bbi harcok kimeneteléről, bízhattak-e ekkoriban még az oszm|n hadak visszaszorít|s|val egy katolikus |llam fennmarad|s|ban a keleti végeken? Vagy csup|n egyszerűen propaganda-fog|sról van-e szó az egyh|z és a spanyol udvar részéről, amelyben nagy szerepet nyert Thököly Imre török bar|ts|ga és ugyanakkor evangélikus hite? Ezeket a gondolatok egyelőre nyitva hagyom, mivel még nem t|rult elénk egy glob|lis spanyol kép ma-g|ról a korszakról és a Habsburg-ellenes mozgalmakról.

A FEJEDELEM CSILLAGÁNAK LEÁLDOZÁSA (1685-1699)3

Mindeközben m|r 1685 felé j|runk, amikor is a felső-magyarorsz|gi – helye-sebben köztes-magyarorsz|gi – fejedelem m|r a Porta bizalm|t is elveszítette, ami-nek köszönhetően 1685 októberében Nagyv|radon török fogs|gba kerül. Hatalm|t nem sikerül visszaszereznie úgy sem, hogy mindössze fél évig van török fogs|g|-ban. Katon|i elp|rtolnak tőle, nehezen felépített karrierje gyors hanyatl|sban van. Az egykor jobb napokat is megélt fejedelem úgy dönt, hogy végérvényesen a törö-kök oldal|n kötelezi el mag|t. E döntésében nyilv|nvalóan közrej|tszott, hogy m|s v|laszt|sa szinte nem is maradt. A hanyatl|s idején mégis van egy időszak, amikor 1690-ben II. Szulejm|n (1687–1691) megbíz|s|ból betör Erdélybe, és ismét fejede-lemmé v|laszttatta mag|t. Ez azonban csup|n egy rövid intermezzo volt, hiszen a cs|sz|ri hadak egészen könnyedén ki tudt|k szorítani a maradék kuruc sereget az orsz|gból. Thökölynek az erdélyi prób|lkoz|s ut|n m|r nem maradt ereje, és éppen olyan sorba süllyedt, mint b|rmelyik török vazallus. 1697-ben a Porta ismét meg-

3 L|sd erről részletesen: VARGA J., V|laszúton, i. m.; BENCZÉDI L|szló (szerk.): A Thököly-felkelés és kora. Bp. 1983.; KÖPECZI, „Magyarorsz|g a kereszténység ellensége” i. m. ; BENCZÉDI, Thököly Imre és fejedelemsége, i.m.

270

bízta egy felkelés kirobbant|s|val, |m ez még a kivitelezés előtt megbukott. Thökö-ly a karlócai béke (1699) ut|n pedig török emigr|cióban élte le maradék éveit.

A KUTATÁS MÓDSZERTANA ÉS JELENLEGI EREDMÉNYEI

Kutat|som jelenlegi |ll|sa szerint az |llapítható meg, hogy a spanyol nemesek levelezései legink|bb az 1685–1690 közötti időszakban lezajlott Thökölyvel kap-csolatos eseményeket tekintették mérvadónak a fejedelem megítélésében, hiszen sem az előtte való évekből, sem pedig ut|na nem említik a forr|sok őt név szerint. Itt kell említést tennem arról az alapvető problém|ról, miszerint kevés forr|sról van tudom|sunk a Habsburg-ellenes mozgalmak spanyol megítélése kapcs|n, és ezek közül igen szerte|gazó az ott fellelhető Hungarica anyag is.

A kutat|som először csak Thököly személyének, illetve tevékenységének spa-nyol megítélését célozta a korabeli, illetve a későbbi irodalom tükrében. Az iroda-lom jelen esetben meglehetősen t|g fogalom, hiszen a valóban szépirodalmi alkot|sok és a korabeli sajtó, illetve propagandisztikus célból publik|lt munk|k mellett a hivatali adminisztr|ció sor|n készített feljegyzésekre és egyéb, mag|njel-legű ír|sokra, péld|ul misszilisekre is gondolok. Említésre méltóak azok a kiad-v|nyok, amelyek még a későbbiekben kerülnek nagyítólencse al|, hiszen ezek tartalm|ról még nincs vagy csup|n csekély fogalmunk van jelenleg. Ezen köteteket, amelyek mind szépirodalmi, mind történeti tekintetben is egyedül|llóak, még nem kutatt|k történészek, hiszen csak egy-egy péld|nnyal rendelkezik belőlük a madridi Biblioteca Nacional de España. Remélhetőleg a közeljövőben sikerül ezeket a for-r|sanyagokat alaposan szemügyre venni, és esetlegesen m|r a következő konferen-ci|n besz|molni a tapasztalatokról. A kötetek címét igyekeztem spanyolul és magyar fordít|sban is |tadni, hogy l|thassuk, mennyire fontos forr|sanyagról van itt szó;4 Mateo de Llanos (szerk.):"Compendio de la vida de Emerico Tekeli, cabeça de los rebeldes y confederado con los turcos en Vngria / escrito primero en lengua alemana y despues traducido en italiano ; y aora puesto en ... castellano por D. Pedro Gonçalez de Godoy ..." (Madrid, 1684;5 egy ismeretlen szerzőtől sz|rmazó hőseposz, amely szintén Thököly gróf életét hívatott bemutatni: Romance nuevo de la vida del conde Emerico Tekeli, vngaro, rebelde al Señor Emperador de Alemania Leopoldo Ignacio: donde se d{ noticia de sus aleves trayciones, su prision. (1683?).6

4 Mindegyik kötet megtal|lható a Biblioteca Nacional de España - Madridban, vagyis a Spanyol Nemzeti Könyv-t|rban. A könyvek címének magyar v|ltozat|t a szerző fordította. 5 Thököly Imre életének összefoglaló ír|sa, aki a magyarorsz|gi felkelők vezére és a törökök t|mogatója / a mű először németül íródott, majd olasz nyelvre fordított|k és most spanyolul olvasható Don Pedro Gonzalez de Godoy |ltal. 6 Újabb hőseposz a magyar gróf Thököly Imre életéről, aki Őfelsége a Német cs|sz|r Lipót rebellise, amelyben fény derül hűtlen |rul|saira és bebörtönzésére.

271

Tov|bb| előkerültek olyan művek, amelyeket franci|ból fordítottak és spanyol nyelven olvashatóak,7 illetve olyan korabeli leír|sok, térképv|zlatok, úti leír|sok, amelyek nélkül a spanyol udvarnak valóban hi|nyos inform|ciói lehettek volna a magyar-török helyzetet illetően. Ezen forr|sanyag felt|r|sa folyamatban van. Eddig mindössze csak a címük volt – vagy még az sem – ismeretes, tartalmuk nem. A köz-elmúltban tett madridi tanulm|nyutam sor|n8 azonban |tnézhettem ezeket a munk|kat, s ennek alapj|n |llíthatom, hogy a forr|sok valóban egyedül|llóak és fontos részét képezik majd a kutat|snak.9

A búv|rkod|sok sor|n az al|bbi levelekre bukkantam, amelyek a Portal de Archivos Españoles del Ministerio de Educación, Cultura y Deporte oldalon megta-l|lható digitaliz|lt levélt|ri forr|sok gyűjtőhelyéről sz|rmaznak. Azonban hozz| kell tennem, hogy ez az anyag csak töredéke a spanyol levélt|rakban fellelhető relev|ns Hungarica-forr|soknak. Jelenleg arra koncentr|lom a kutat|s ezen részét, hogy a Thököly-felkelést érintő, illetőleg m|s Habsburg-ellenes mozgalmakról szóló vagy csup|n csak a korszakba beilleszthető (1675–1699) forr|sanyagokat felkutassam, és forr|skritikailag |tnézve elhelyezzem az adott levelezést vagy annak tartalm|t. A levelek nagy része, amelyek konkrétan megemlítik Thököly nevét és Magyaror-sz|gról is kutathatók, a m|r említett spanyol levélt|r digitaliz|lt t|r|ból sz|rmaz-nak,10 a Sección Nobleza – Archivo de los Duques de Osuna forr|sjegyzékéből).

A kutat|st rögtön a kezdet-kezdetén megnehezítheti az, hogy a spanyolul írt magyar tulajdonnevek ír|smódja teljesen eltér az eredetitől. Ilyenform|n Thököly és m|s magyar nemesek nevének megtal|l|sa nem kis erőfeszítésbe kerül; időköz-önként csup|n a szerencsén múlik, hogy egy-egy elgépelés vagy helytelen olvasat ellenére r|bukkanunk-e. Példaként felsorolom a fejedelem nevének egyes fellelhető v|ltozatait a levelezésekben: Emerico Tekeli, Tekely, Teckely, Teckeli, Tokoli, Tequeli, Tekoli, Teoli stb. Sok esetben ténylegesen elgépelésről van szó az |tír|s alkalm|val, néh|nyszor pedig szinte megfejthetetlen az eredeti levélből, hogy az író kinek a nevét kív|nta leírni. Valóban fejtörést okozhatott a magyar tulajdonnevek leír|sa,

7 D. Joseph Rodriguez: La Famosa historia del Conde Emerico Tekeli/traducida del francés y añadida por todos los demas hechos en Ungria, y sus aventuras en Constantinopla hasta su muerte en Nicomedia. Madrid, 1738. 8 A spanyolorsz|gi tanulm|nyutamat a TÁMOP–4 .2.2/B1–2010–0014 program t|mogatta. 9 Sebastian de Almendariz: Carta escrita del campo imperial sobre la ciudad de Eperies, En la Vngria Superior, | 20 de Septiembre de 1684: en que se refiere la memorable, e importantissima vitoria alcanzada por las mesmas Cesareas Armas del Exercito del Rebelde Emerico Tekeli/ traducida de la Lengua Alemana; publicada el martes 7 de noviembre 1684. Madrid – Levél a cs|sz|ri t|borból Eperjes v|ros|nak helyzetéről, Felső-Magyarorsz|g, 1684. szeptember 20: utalva arra az emlékezetes és fontos győzelemre, melyet a cs|sz|ri csapa-tok mértek a l|zadó Thököly Imre seregeire. / Német nyelvről fordított és 1684. november 7-én nyilv|noss|g-ra hozott levél.; Simpliciano Bizzózero: Ungria restaurada: compendiosa noticia de dos tiempos: del passado baxo el jugo de la tirania othomana, del presente, baxo el dominio catholico de Leopoldo II de Austria: felices sucessos de sus armas cesareas en el reyno de Croacia y principado de Transylvania / escrita en lengua toscana por D. Simpliciano Bizozeri; adornada con 44 laminas, traducida al español / Barcelona, 1688. – Restaur|lt Magyarorsz|g: rövidített történet két időszakról: az oszm|n türannia alatti elmúlt időkről és jelen helyzetről, a katolikus II. Lipót uralkod|sa alatt: jó kimenetelű csat|k a Horv|t kir|lys|gban és Erdélyben. 10 PARES: http://pares.mcu.es/

272

legyenek azok személy- vagy földrajzi nevek, mivel a spanyol betű- és hangzókész-let egészen szegényes a magyaréhoz képest. Ezzel a problém|val nyilv|n sokan szembesülünk, akik idegen nyelvű forr|sokat is felhaszn|lnak kutat|saikhoz, teh|t ez nem egyedi probléma. A Thökölyvel kapcsolatos 1685 és 1690 között kelt irat-anyag nagy része viszont ír|sképileg kiv|lóan olvasható.

Sz|mos levél tudósít a magyar |llapotokról egyéb m|s események közlésével együtt. Ezen forr|sok teh|t nem kiz|rólag a magyar-török eseményekről sz|mol-nak be, b|r nagyon fontos részét képezik a levél tartalm|nak. Ilyen levelezés zajlott péld|ul Antonio de la Peña Zúñiga, Juan Francisco Manrique Arana és Gregorio Silva Mendoza között. Ezekben az iratokban név szerint is megemlítik Thökölyt és a kialakult helyzetet. Fontos eseménynek sz|mított a spanyol uraknak az, amikor a fejedelem török fogs|gba kerül és Kassa elesik,11 tov|bb| jelentős történésnek tart-j|k azt, hogy Zrínyi Ilona Munk|cs v|r|t védte.12 A levelek szólnak Thököly erdélyi harcairól, b|r ezek m|r 1690-ből sz|rmaznak.13

A SPANYOL NEMESEK KÖRE

Miut|n alaposabb vizsg|lat al| vontam a levelek tartalm|t és keletkezését, jogo-san merült fel a kérdés: ki vagy kik alkott|k az érdeklődők körét? Kik lehettek azok a spanyol nemesemberek, tehetős csal|dok, akiket ennyire foglalkoztatott a magyar-orsz|gi helyzet, a magyar politika és főképpen miért? Kézenfekvőnek tűnt teh|t először megvizsg|lni azokat a nemesi famíli|kat, akik szekciój|ban megtal|lhatóak ezen anyagok többsége. A m|r fentebb említett Duques de Osuna forr|sjegyzékkel kezdtem a vizsg|latot. Az Osuna hercege titulus nem kisebb nemesi címek közé sorolható, mint a spanyol főnemesi rang vagy m|s néven grandi rang. A címet 1562. október 5-én kapta Pedro Téllez-Girón (Ureña V. grófja) II. Fülöp kir|lytól (1556–1598). Az Osuna h|z igyekezett jelentőségét növelni az évsz|zadok folyam|n, míg a XIX. sz|zadra a legjelentősebb főnemesi csal|d lett Spanyolorsz|gban. A XVII. sz|-zad m|sodik felében, vagyis a sz|munkra relev|ns időszakban Gaspar Téllez Girón y Pacheco Gómez de Sandoval Enríquez de Ribera (Madrid, 1625. m|jus 25.–1694. június 2.) volt Osuna V. hercege, aki ugyanúgy, ahogyan minden m|s

11 Antonio de la Peña Zúñiga, 1685. december 14-én, Brüsszelben kelt levele, melyben inform|ciót tal|lhatunk arról, hogy Thököly török fogs|gba esett illetve, hogy Kassa is török kézre került és tov|bbi v|rfoglal|sok történtek a Felső-magyarorsz|gi részeken (OSUNA,CT.80,D.18), illetve még OSUNA,CT.80,D.16, OSUNA,CT.72,D.1, OSUNA,CT.72,D.2 és OSUNA,CT.102,D.13-14 sz|mú irat is erről sz|mol be. 12 Juan Francisco Manrique Aran|tól sz|rmazik és Gregorio Silva Mendoz|nak íródott: 1685. december 12-én, Montagudoban. Ebben a levélben arról olvashatunk, hogy Zrínyi Ilona („la princesa Ragozy”) nem adott |t egy katonai erődöt (vélhetőleg Munk|cs v|r|t) és Francisco Antonio de Agurto m|rki sz|ndék|ról is inform|lja a herceget, aki éppen Magyarorsz|gra tart. (OSUNA,CT.72,D.4) 13 Gaspar de Vanstól Gregorio María de Silva Mendoz|nak szól, 1690. október 25-én kelteződött Brüsszelben és főként a törökök ellen harcoló magyar csapatokról és természetesen Thököly erdélyi harcairól olvashatunk. (OSUNA,CT.98,D.27) és OSUNA,CT.101,D.6

273

spanyol nemes a korban, egyszerre volt földbirtokos főnemes, politikus és katona. Címei között szerepelt Uceda t|rs-hercegi titulusa, Peñafiel V. m|rkija és Ureña IX. grófja, többek között. Elsősorban IV. Fülöpöt (1621–1665) szolg|lta, mint a lovas-s|g gener|lisa a portug|l h|borúban (1640–1668), azut|n Katalónia alkir|lya (1667–1669), majd Mil|nó korm|nyzója lett (1670–1674), ezut|n II. K|roly (1665–1700) Államtan|cs|nak tagja, miközben elnöke az Aragón Tan|csnak is. 1694-ben szélütés következtében hunyt el.14 Az Osuna csal|d jelenlegi képviselője, Ángela María Téllez-Girón y Duque de Estrada, nem kevésbé rangos titulusokkal rendel-kezik, mint neves elődei. Mostani tekintetben az egyik legbefoly|sosabb a spanyol elit körében. A következőkben pedig sorra veszem az Osuna csal|d levelezőpartne-reit:

Juan Francisco Manrique Arana (Vitoria, 1654–1736): személyéről nagyon kevés inform|cióval rendelkezünk ez id|ig, de az biztosan tudható, hogy egy al|viai sz|rmaz|sú katona volt. Flandri|ban szolg|lt, és egészen gener|lisi kinevezésig vitte. Azt írj|k róla, hogy a magyar h|borúban – kérdés, hogy pontosan melyikben – és a Namur v|r|n|l folyó harcokkor tűnt ki. Utóbb Sz|sz- és Bajororsz|g udvarain|l töltött be követi tisztséget. Ceuta ostromakor is viszontl|tjuk személyét, ahol Anda-lúzia gener|lisaként harcolt. Santiago és Alc|ntara lovagi rendjének tagja volt.15

Gregorio Silva Mendoza: (Pastrana, 1649 – Madrid, 1693) Infantado IX. herce-ge, Pastrana V. hercege, Lerma VII. hercege, Francavilla VI. hercege – többek között. Diplomata és a kor kimagasló politikusa. Apja hal|l|val örökölte meg a Pastrana hercege címet 1675-ben. Négy évvel később 1679-ben m|r P|rizsban j|rt követ-ségben testvéreivel együtt a leendő kir|lynén|l, M|ria Lujza orléans-i hercegnőnél, II. K|roly megbíz|s|ból. A meglehetősen fényűző bemutatkoz|s ut|n M|ria Lujza valóban II. K|roly felesége lett és ezzel Spanyolorsz|g kir|lynéja (1679–1689). Mendoza herceg végül anyja hal|la ut|n kaphatta meg a főnemesi ranggal j|ró Infantado hercegének címét 1686-ban. Nem sokkal később, 1688-ban nevezték ki Sumiller de Corps-nak – II. K|roly személyes szolg|lat|ra – és 1693-ban lett az Aranygyapjas rend lovagja.16

14 Antonio Espino LÓPEZ, Guerra, fisco y fueros: la defensa de la Corona de Aragón en tiempos de Carlos II, 1665–1700, Madrid, 2007. 15 Emilio de CÁRDENAS PIERA, Vicente DE CADENAS Y VICENT, Caballeros de la Orden de Santiago, siglo XVIII: Índice onom|stico. Tomo IX., Madrid, 1996. Dora Bacaicoa ARNÁIZ, Informe y proyecto del capit|n general Juan Francisco Manrique Arana sobre el sitio de Ceuta, 1720, Madrid, 1959. 16 David MENDOZA, La Campiña Sevillana: Utrera y Juan Mendoza. España, 2010, 139–147. http://gw.geneanet.org/sanchiz?lang=es&p=gregorio&n=silva+mendoza (Megtekintve: 2014. 05. 14) http://es.fundacionmedinaceli.org/casaducal/fichaindividuo.aspx?id=4354 (Megtekintve: 2014. 05. 14)

274

EGY NÉZŐPONT KONKLÚZIÓJA

Mivel még meglehetősen elején j|rok a megkezdett kutat|snak, és a felmerülő kérdések megv|laszol|sa csak a nemrég beszerzett spanyolorsz|gi anyagok tüzetes |tnézése ut|n lehet relev|ns, messzemenő következtetésekbe bocs|tkozni nem lenne megfelelő. Az azonban vil|gos és egyértelmű, hogy a hazai irodalomban meg-tal|lható forr|sok összegzése mellett különös figyelmet kell fordítanunk a külföldi, főként spanyol levélt|rakban őrzött anyagok feltérképezésére és azok szisztemati-kus felt|r|s|ra. A történetír|sban mindenképpen hi|nypótló téma Thököly spa-nyolorsz|gi megítélése és a spanyol p|rt |ltal képviselt nézőpont felgöngyölítése. Ugyan sz|mos munka született m|r a fejedelem nemzetközi megítéléséről, de ezen tanulm|nyok többsége legink|bb a francia, osztr|k, lengyel, angol |ll|spontokat t|rgyalja.17 Amikor Thököly nemzetközi megítéléséről beszélünk, akkor az említett orsz|gok elképzeléseiből és politikai ir|ny|ból vonunk le következtetéseket, azon-ban nem tudhatjuk, hogy a spanyol mennyiben képvisel m|s ir|nyt; az esetleg mó-dosítja-e az összképet. Elmondható természetesen, hogy a spanyol megítélés is hasonló a többi európai politikai szereplő véleményéhez, |m a hőseposzok és egy-némely forr|s mégis arról tanúskodik, hogy Thököly Imre m|s színben is feltűnik a spanyolok szemében. Ak|r romantikusnak is mondhatn|nk, ahogyan kiemelik a gróf heroikus küzdelmét először a Habsburgokkal szemben, majd a török elfogat|s alkalm|val. Messziről nézve valóban úgy tűnhetett, hogy az orsz|ga függetlenségé-ért harcoló fejedelmet először az elnyomó Habsburg kir|ly, majd a hitetlen oszm|-nok g|tolj|k meg abban, hogy véghezvihesse tervét és fölszabadíthassa haz|j|t.18

A simancasi, a madridi és m|s spanyolorsz|gi levélt|rak, valamint a német és bécsi anyagok között valószínűleg megtal|lhatóak azok a forr|sok, amelyek alapj|n betekintést nyerhetünk a korszak jelentősebb magyar eseményeinek spanyol vetü-letébe. Joggal feltételezhetjük, hogy egyes csal|di vagy m|s, kisebb levélt|rakból, gyűjteményekből, misszilis-anyagokból előbukkannak tov|bbi olyan, még kiadatlan forr|sok, amelyeket beemelhetünk a kutat|sba.

17 KÖPECZI Béla, Bécs ostroma, a Thököly felkelés és Európa = Bécs 1683. évi török ostroma és Magyarorsz|g, szerk. BENDA K|lm|n és R. VÁRKONYI Ágnes, Bp, 1988, 9–32.; Ifj. BARTA J|nos, Európa a Thököly-felkelés időszak|-ban = Az „üstökös kegyeltje”. Késm|rki Thököly Imre (1657–1705), szerk. GEBEI S|ndor, Hajdúszoboszló, 2010, 89–102.; CSÁKY Móric, Thököly Imre képe az osztr|k történetír|sban = A Thököly-felkelés és kora, szerk. BENCZÉDI L|szló, Bp.,1983. 263–271.; NÉMETH S. Katalin, Angol jóslat Thököly kir|lys|g|ról, Irodalomtörténeti Közlemények, 1991, 182–184. 18 Romance nuevo de la vida del conde Emerico Tekeli, vngaro, rebelde al Señor Emperador de Alemania Leopoldo Ignacio: donde se d{ noticia de sus aleves trayciones, su prision. (1683?) vagy a Simpliciano Bizzózero |ltal írt Ungria restaurada: compendiosa noticia de dos tiempos: del passado baxo el jugo de la tirania othomana, del presente, baxo el dominio catholico de Leopoldo II de Austria: felices sucessos de sus armas cesareas en el reyno de Croacia y principado de Transylvania / escrita en lengua toscana por D. Simpliciano Bizozeri; adornada con 44 laminas, traducida al español / Barcelona, 1688.

275

VII. A FEUDALIZMUS PEREMÉN

276

277

TÉGLÁS GYULA

A Felső-Kiskunság társadalma a redempciótól a polgári forradalomig

(1745–1848)

A Felső-Kuns|g fogalm|nak egyar|nt lehet földrajzi és történeti értelmezése. E t|jegység a fenti időhat|rok között a J|szkun Kerület, azon belül is a Kiskun Kerület részét képezte, sem igazgat|si, sem alapvető t|rsadalomszerkezeti szempontból nem különült el tőlük. A Kiskuns|g egészén belül azonban az elz|rt, különv|lasztott elhelyezkedésű négy mezőv|ros – Kiskunlach|za, Kunszentmiklós, Szabadsz|ll|s és Fülöpsz|ll|s – egy saj|tos kultúrt|jat alkotott, amelynek t|rsadalmi viszonyai egye-di, az egész J|szkun Kerületre |ltal|nosan jellemzőktől néhol eltérő von|sokat őriz-tek meg. Az elsődleges hadi útvonalaktól t|volabb eső felső-kiskuns|gi települések – Kiskunhalashoz hasonlóan, szemben a Kiskuns|g egészével – az oszm|n hódít|s időszak|ban még rövidebb időre sem néptelenedtek el, így a XVIII. sz|zadra is megmaradt viszonylag jelentősebb sz|mú, helybeli, középkori eredetű, kun etni-kumú alapnépességük. E reform|tus vall|sú lakoss|ghoz települtek, javarészt a XVIII. sz|zad első felében, az orsz|g különböző t|jairól érkezett bev|ndorlók, akik a helybeliekkel korszakunkban alakított|k ki közös t|rsadalmukat.1

Tém|nk időhat|rai, mondhatni mag|tól értetődőek. Az 1745-ös esztendő M|ria Terézia kir|lynő (1740–1780) J|szkuns|gnak adott kiv|lts|glevele kibocs|t|s|nak, a j|szkun redemptio meghirdetésének éve. Ennek hat|s|ra alakult ki a J|szkun Kerület egyedi t|rsadalma. Az 1848-as esztendő a polg|ri forradalom éve, amikor a jogegyenlőség kimond|s|val és a politikai jogok kiterjesztésével megtörtént az egyedi kiv|lts|gok rendszerének, így a j|szkun kiv|lts|goknak is a lebont|sa. Ilyen körülmények között teh|t a felső-kiskuns|gi t|rsadalom igazi élő rendszerét e két időpont között ragadhatjuk meg a maga valós|g|ban.

I. A JÁSZKUN REDEMPTIO, MINT TÁRSADALOMFORMÁLÓ TÉNYEZŐ

M|ria Terézia 1745. m|jus 6. napj|n kelt adom|nylevele alapj|n a J|szkun Kerü-let közjogi szempontból a v|rmegyéktől elkülönülő, ön|lló, saj|tos törvényhatós|g lett. Települései kiv|lts|gosok, az egész kerület kollektív nemességet kapott, így a

1 TÉGLÁS Gyula, A Felső-Kiskuns|g t|rsadalma, Agr|rtörténeti Szemle, 50(2009), 1–4. sz, 187–188.

278

j|szkun szabads|g az orsz|gos jogok közé került.2 Az adom|nylevéllel lehetőség nyílt a redemptióra, teh|t arra, hogy a J|szkuns|g önmag|t pénzen visszav|ltsa a török kiűzését követően, az Újszerzeményi Bizottm|ny |ltal kezdeményezett elz|-logosít|sból. A J|szkuns|g saj|tos t|rsadalma a redemptio hat|s|ra jött létre. E szerint a teljes visszav|lt|si összegből a J|szkun Kerület egyes helységeinek, puszt|-inak becslés |ltal meghat|rozott értékét az egyes településekre kivetették, amelyből a lakosok kisebb-nagyobb rész megfizetését v|llalhatt|k.3 Ennek fejében a redemptióban részt vevő személyek az |ltaluk fizetett v|lts|gösszegnek megfelelő nagys|gú, nevükre telekkönyvezett (Liber Fundi) földet kaptak, amely a tulajdo-nukba ment |t. Az adom|nylevélben meghat|rozott kiv|lts|gok az összes lakosra hatottak, azzal a megjegyzéssel, hogy az előjogok gyakorl|sa egyenlő feltételhez kötött legyen. Mivel a megv|lt|s terheit nem minden lakos tudta egyar|nt v|llalni, így az anyagi teherv|llal|s mértéke lett az előjogokban való részesülés kulcsa.4 Eb-ből következőleg teh|t a redemptio ut|ni első 15–20 évben létrejött a t|rsadalom h|rom, jogilag elkülönülő részre, a teljesjogú redemptusokra, a részjogosítv|nyok-kal rendelkező irredemptusokra, valamint az előjogok nélküli zsellérekre tagolód|-sa.5

Az al|bbiakban a felső-kiskuns|gi településekre, valamint az |ltaluk megv|ltani kív|nt puszt|kra kivetett megv|ltakoz|si összegeket tekinthetjük |t.6

2 BAGI G|bor, A J|szkun Kerület t|rsadalma a redempciótól a polg|ri forradalomig 1745–1848, Szolnok, 1995, (A J|sz-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei) 49.; BÁNKINÉ Moln|r Erzsébet, Redemptusok, Debre-cen, 2000, 18. 3 KELEMEN Kajet|n, A J|sz-kún redemptio története és fejlődése a jelen korig tekintettel a j|sz-kún birtokviszonyok rendezésére, Szeged, 1877, 19. 4 BÁNKINÉ Moln|r Erzsébet, J|szkunok a XVIII–XIX. sz|zadban = Történelmi és néprajzi tanulm|nyok, Debrecen, é. n, 11. 5 BÁNKINÉ Moln|r Erzsébet, A j|szkun autonómia, Szeged, 2005 (Dél-Alföldi Évsz|zadok, 22), 58. BÁNKINÉ Mol-n|r Erzsébet, A J|szkun Kerület t|rsadalma és igazgat|sa 1748–1848-ig = A J|szkuns|g kutat|sa, 1985, szerk. FAZEKAS Istv|n, SZABÓ L|szló, SZTRINKÓ Istv|n, Kecskemét–Szolnok, 1987, 351–352. 6 DR. KELE József, A J|sz-kuns|g megv|lt|sa, Bp., 1903. 14.; ÖRSI Julianna, A j|szkun redempció gyakorlati megva-lósul|sa és az azt segítő rendelkezések = A j|szkuns|g összefog|sa: Tanulm|nyok a j|szkuns|g történetéből, szerk. BELLON Tibor, ÖRSI Julianna, Karcag, 1996, 28–29.

279

Megváltási összeg és megoszlása saját föld és pusztai területekre

Település Teljes megv|l-t|s összege Ft

Saj|t föld megv|lt|sa Pusztai terület megv|lt|sa

Ft % * Ft % *

Kunszentmiklós Kiskunlach|za Szabadsz|ll|s Fülöpsz|ll|s

38.566,40 10.400,00 21.600,00 17.283,20

12.900 3.600

12.100 9.700

33,5 34,6 56,0 56,1

25.666,40 6.800,00 9.500,00 7.583,20

66,5 65,4 44,0 43,9

Összesen: 87.849,60 38.300 43,6 49.549,60 56,4

* Teljes megv|lt|s összege = 100%

Az adatokból l|tható, hogy Kunszentmiklós és Kiskunlach|za a puszt|k ut|n na-gyobb összeget fizetett, mint saj|t hat|r|ért, a két m|sik településnél pedig ez for-dítva történt.

II. ALAPVETŐ TÁRSADALMI CSOPORTOK

Ebbe a körbe kifejezetten a redemptióhoz kapcsolódóan létrejött t|rsadalmi csoportokat sorolhatjuk, amelyeket a redemptio saj|tos jogviszonyai hat|roztak meg. Létezett ugyanakkor egy fontos |llapot, amely az ingatlanszerzés feltételeként az egyén sz|m|ra meghat|rozta t|rsadalmi lehetőségeit. Ez volt a lakosi jog, amely-nek megszerzéséhez nem volt elegendő puszt|n az adott településen való életvitel-szerű tartózkod|s vagy a beköltözés engedélyezése. Megad|sa a település tan|cs|nak hat|skörébe tartozott, amely egyedi mérlegeléssel, természetesen min-dig a teljes jogú polg|rok, a redemptusok érdeke szerint történt. A lakosi jog meg-ad|s|nak |ltal|nos feltétele volt a keresztény vall|s és |ltal|ban könnyebben megadt|k a honoratioroknak, a hi|nyszakm|k mesterembereinek, a görög keres-kedőknek és h|borús időkben azoknak, akik hajlandóak voltak katon|nak |llni. A lakosi jog természetesen öröklődött, és az is automatikusan megkapta, aki h|zass|g vagy öröklés címén helyben ingatlant szerzett.7 Az egyes t|rsadalmi csoportokat az is megkülönböztette egym|stól, hogy rendelkeztek-e lakosi joggal, vagy sem.

II.1. REDEMPTUSOK

A j|szkuns|gi t|rsadalomnak, így a felső-kikuns|ginak is, a vezető csoportj|t a redemptusok alkott|k. Redemptuss| v|lni pedig elsősorban úgy lehetett, ha egy lakosi jogú személy a redemptióban közreműködött, és hozz|j|rulva a helységére

7 BAGI, A J|szkun Kerület t|rsadalma…, i. m., 109. BÁNKINÉ, A j|szkun autonómia… , i. m., 82–84.

280

kivetett megv|ltakoz|si költséghez, pénzzel földet v|ltott, vagy a későbbiekben ilyen személy örököse volt. Bizonyos feltételek esetén lehetőség volt arra is, ha va-laki a redemptio folyamat|nak lez|r|s|t követően redemptus birtokot v|s|rolt.

A megváltakozásban részt vett személyek száma és aránya a megváltakozási összeg nagysága szerint8

Település 100 Ft alatt 100-200 Ft 200-300 Ft 300 Ft felett

fő %* fő %* fő %* fő %*

Kunszentmik-lós

77 46,1 63 37,7 15 9,0 12 7,2

Szabadsz|ll|s 117 61,9 48 25,4 21 11,1 3 1,6

Fülöpsz|ll|s 89 62,2 48 33,6 4 2,8 2 1,4

Kiskunlach|za 91 81,2 20 17,8 1 1,0 0 0,0

* Összes földv|lt|sra v|llalkozott személy = 100%

A t|bl|zatból l|tható, hogy az egyes helységek lakosainak teherbíró képessége m|r a redemptio idején sem volt egyforma. Míg Fülöpsz|ll|son és Szabadsz|ll|son nagyj|ból hasonló ar|nyban vettek részt az egyes összegek szerinti csoportokban, addig Kunszentmiklóson a legfelsőbb kategóri|ban, 300 Ft felett, l|tv|nyosan töb-ben v|ltottak földet. Kiskunlach|za adatai pedig minden szempontból eltérnek a többi helységétől, ott a földv|ltók döntő többsége 100 Ft alatt vett részt a redemptióban, 200 Ft feletti összegért pedig mindösszesen egy ember v|ltott föl-det, amely jócsk|n elmaradt a többi településtől.

A redemptióval a j|szkunok maguk v|ltott|k meg kiv|lts|gos kerületük földjét és szereztek rajta tulajdont. Mivel a kiv|lts|gjogokat a földhöz kapcsolt|k, ezért a jogokból való részesülés módja az volt, ha az egyén a megv|ltott osztatlan földtulaj-donból a megv|ltakoz|shoz való hozz|j|rul|sa mértékében birtokot szerzett. A földv|ltó redemptusok v|lts|gösszegük ar|ny|ban helységenként eltérő nagys|gú földet kaptak, a tan|cs hat|rozta meg, hogy 1 Ft-ért mekkora föld j|r.9 Az így kapott részesedés volt a tőkeföld, ez a redemptus jogok forr|sa és megtestesítője, redemptus t|rsadalmi |ll|s tőkeföld nélkül nem lehetett. A közföld a település igaz-gat|si céljait szolg|lta, sokszor úgy tekintették, mint a helység redemptiój|t, és úgy is jegyezték be a földkönyvbe. A földek harmadik része megmaradt osztatlan közös tulajdonúnak; ilyenek voltak a közlegelők, n|dasok, erdők, egyebek. Ezeket a tőke-

8 B|cs-Kiskun Megyei Levélt|r (a tov|bbiakban: BKML), V.355./a/800, 376/a/114., 330/a/2-3. sorozat. BAGI, A J|szkun Kerület t|rsadalma…, i. m., 46–47. NOVÁK L|szló, Szabadsz|ll|s településnéprajzi viszonyai a XVIII–XIX. sz|zadban, Debrecen, 1991 (Folklór és etnogr|fia, 54), 16. 9 BÁNKINÉ, A j|szkun autonómia…, i. m., 75–77.

281

föld tartozék|nak tekintették, és minden redemptus jogosult volt v|lts|ga ar|ny|-ban ezeket ingyen haszn|lni. A redemptus kollektív nemesség azt is jelentette, hogy a kir|lyi kisebb haszonvételeket (kocsm|ltat|s, bormérés, boltnyit|s, vad|szat) is megv|ltott tulajdonnak tekintették, amelyek a jogok tőkeföldhöz kötődése miatt a redemptusok közös tulajdon|v| v|ltak.10

Az egész J|szkuns|gban, így a Felső-Kiskuns|gon is megfigyelhető az a folyamat, hogy a t|rsadalom vezető csoportj|t képező redemptusok |tlagos vagyoni viszo-nyai az idők sor|n egyre romlottak. A redemptio idején |ltal|ban szép összegekkel, nagyobb mennyiségű földet v|ltó csal|dok birtoknagys|ga részben az öröklés miat-ti szétaprózód|s, részben a gazd|lkod|s korl|tai miatt csökkent.

Szabadsz|ll|son a redemptio idején nem volt 20 Ft-osn|l kisebb föld. A gazd|k zöme 1758-ban is 25 és 100 Ft közötti értékű földet bírt, ez összesen 112 fő, a tulaj-donosok 60%-a volt. 1812-ben m|r 31 főnek volt 20 Ft-osn|l kevesebb földje, és csökkent a 150 Ft feletti értékű földdel rendelkezők sz|ma is. 1846-ban a gazd|k negyede, összesen 158 fő m|r 10 Ft értékűnél kevesebb földdel rendelkezett, zö-müknek pedig 50 Ft alatti birtoka volt, ez összesen 466 személy,amely a tulajdono-sok 78%-|t alkotta.11

Kunszentmiklóson 1765-ben a birtokosok 49%-a 25 és 125 Ft közötti értékű földdel bírt, amely összesen 90 főt jelentett. 1814-ben a zömük birtoka m|r 75 Ft-n|l kisebb értékű, e kategóri|ba 272 fő tartozott, amely a gazd|k 63%-a volt. Ekkor a legvagyonosabb Baky J|nos 600 Ft-tal, a Ma|r csal|dnak 439 Ft-os, az Atzéloknak pedig 394 Ft értékű földje volt. Jelentős vagyonú volt még a Tóth, a Vir|gh és a Ba-logh csal|d is.12

Kiskunlach|z|n, e kis hat|rú és szapora településen nagyar|nyú volt a birtokap-rózód|s. A redemptio idején a földet v|ltók döntő része, 91 fő, 100 Ft alatti értékű földet szerzett meg, amely az összes földv|ltó 81%-|nak felelt meg. 1840-ben 316 fő – ez alakoss|g 86%-|t jelentette – m|r csak 50 Ft-n|l kisebb értékű földet mond-hatott mag|énak. Ekkor 155 Ft felett m|r nem is volt birtok. A leggazdagabb Tóth S|ndor volt 155 Ft-tal, majd a rangsorban Galambos Andr|s 128 és Józan Imre 107 Ft-tal következett.13

10 BÁNKINÉ, J|szkunok…, i. m., 26. 11 NOVÁK, Szabadsz|ll|s…, i. m., 20.; BAGI, A J|szkun Kerület t|rsadalma…, i. m., 102. 12 BAGI, A J|szkun Kerület t|rsadalma…, i. m., 105. 13 Uo., 106.

282

Redemptus lakosok sz|ma és ar|nya az összeírt lakosokon belül14

Év

Kunszentmiklós Kiskunlacháza Szabadszállás Fülöpszállás

Össze-írt

lakos

Redemp-tus

Össze-írt

lakos

Redemp-tus

Össze-írt

lakos

Redemp-tus

Össze-írt

lakos

Redemp- tus

fő fő % fő fő % fő fő % fő fő %

1760-61

229 191

82,5

180

133

73,9

266

204

76,6

171

143

83,6

1766 303 212

70,0

228

155

68,0

n. a. 226

n. a. 193 160

82,9

1786 618 249*

40,3

476 181*

38,0

682 270*

39,6

426

217*

50,9

1798 –1800

405 261

64,4

n. a. n. a. n. a. n. a. *

280 n. a. n. a. n. a. n. a.

1804–10

516 219

42,5

465

229*

49,2

n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a.

1823-25

535 216

40,4

589

340*

57,7

754 463*

61,3

n. a. n. a. n. a.

1828 772 401*

53,2

591

289*

48,9

868

* 502

57,8

503 320*

63,6

1829-32

680 309*

45,4

561

342*

60,9

758

441*

58,2

n.a. n.a. n.a.

1834-39

753 390*

51,8

n.a. n.a. n.a. 735

380*

51,8

n.a. n.a. n.a.

1842-48

n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. 815 431*

52,9

584 321*

55,0

* a redemtus helyett m|s elnevezés szerepel az adatban (pl. colonus, cives stb.)

A Felső-Kiskuns|g négy településéről fentebb közölt adatokból sajnos sokszor nem vil|gos, hogy az összeír|sok a lakoss|g mely körét fogj|k |t, csak a csal|dfőket, vagy minden felnőtt férfit, a lakosi jogúakat vagy az azon kívül rekedteket is. Bi-zonytalans|gra adhat okot az egyes t|rsadalmi csoportok elnevezése is. A „colonus”, „jobb|gy”, „cives” megjelölésekből azért sejthetjük, hogy a redemptusokra vagy esetleg egyes esetekben mellettük az iparosokra is vonatkoztak, mert az összeír|s

14 J|sz-Nagykun-Szolnok Megyei Levélt|r (a tov|bbiakban: JNKSZML) IV/3/a/5., IV/3/a/4., IV/1/b/157, IV/3/a/73, IV/3/a/78 , IV/3/a/68., IV/3/a/74., BKML V.355/a/18.,.355/a/19, 376/a/58, 376/a/59, 376/a/62,.376/a/64, 376/a/67 Pest Megyei Levélt|r (a tov|bbiakban: PML) V.102-d-1. V.102-d-3, 102-d-2. BAGI, A J|szkun Kerület t|rsadalma…, i. m., 269.

283

egyéb megnevezéseiből a tov|bbi t|rsadalmi csoportokra egyértelműen r|ismerhe-tünk. Az összeírók a saj|tos j|szkun t|rsadalmi csoportokat valamely orsz|gosan elterjedt, de a J|szkuns|gban egyébként nem létező kategóri|ba illesztették bele. Mindezek figyelembe vételével a kigyűjtött adatok azonban annak meg|llapít|s|ra alkalmasak, hogy minden helységben az egész korszakon |t folyamatosan és jelen-tős mértékben nőtt a nem redemptus csoportokhoz tartozók sz|ma. Szerényebben nőtt a redemptusok sz|ma is, azonban – Kunszentmiklós kivételével – még így sem kerültek többségbe. Kiskunlach|z|val kapcsolatban úgy tűnik, mintha a XIX. sz|zad m|sodik évtizedétől a „cives” fogalomkörbe tartozók sz|m|nak szerény növekedése mellett, az ezen kívül |llók köre pedig jelentősen zsugorodott volna. Ismerve az e településre jellemző és kor|bban szintén ismertetett birtokaprózód|st, bizonyos-nak l|tszik, hogy a „cives” kategóri|ba a redemptusokon és az iparosokon kívül m|s csoporthoz tartozókat is bevontak.

II.2. IRREDEMPTUSOK

A lakosi joggal rendelkező, de a redemptus előjogok teljes körét nem élvező személyeket nevezték irredemptusoknak. Orsz|gos összeír|sokban a „h|zas zsel-lér”, „inquilinus” megjelöléssel illették őket. A privilégiumokban való korl|tozott részesedésük oka az volt, hogy vagy egy|ltal|n nem rendelkeztek az előjogokat keletkeztető tőkefölddel, vagy annak értéke kevesebb volt a redemptusi szinthez elégségesként később meghat|rozottn|l (20, majd 25 Ft.). H|zzal, beltelekkel ren-delkezhettek, valamint j|rulék, kender, dinnye, szőlő stb. földekkel. Aki teh|t a redemptusi értékhat|rn|l kevesebb földet v|ltott, vagy a v|llalt redemptiós össze-get nem tudta kifizetni, a jogokból is kisebb mértékben részesült. Ide tartoztak azok is, akiknek megvolt a szükséges értékű tőkeföldje, de a község redemptiós pénzt|-r|ba, az egykori katona|llít|s költségébe nem fizettek; illetve azok a nagykorú fiúk is, akik redemptus szüleikkel „egy kenyéren” éltek.15

A közös legelőket |ltal|ban m|r az 1760-as évektől csak „fűbér” megfizetése mellett haszn|lhatt|k az irredemptusok. A legeltetéssel kapcsolatban azonban m|s megszorít|sok is érvényesültek esetükben. Szabadsz|ll|son a tan|cs döntése sze-rint a h|zzal, ist|llóval és legal|bb négy ig|s |llattal bíró irredemptusok 60 juhot tarthattak a közös legelőkön. Két igavonó esetén 30, igavonó |llat hi|ny|ban pedig 15 juhot.16 A legelőhaszn|lati lehetőségeik behat|rol|sa egyértelműen a vezető redemptus réteg gazdas|gi érdekeit szolg|lta, így akart|k ugyanis megakad|lyozni, hogy a földbirtokkal nem, vagy csak csekélyebb mértékben rendelkező irredemptusok az |llattart|s lehetőségeit kihaszn|lva gazdagodjanak meg.

A redemptus csoport szűkülésével az irredemptusok t|rsadalmi ar|nya folya-matosan nőtt és II. József (1780–1790) kor|ra a Kiskuns|g egészét tekintve összlét-

15 BAGI, A J|szkun Kerület t|rsadalma…, i. m.,73. BÁNKINÉ, Redemptusok…, i. m., 22. 16 BÁNKINÉ, A J|szkun Kerület…, i. m., 354. NOVÁK, Szabadsz|ll|s…, i. m., 39. TÓTH S|ndor, Szabadsz|ll|s múltj|ból, Szabadsz|ll|s, 2001, 255.

284

sz|muk m|r meghaladta a redemptusokét.17 T|rsadalmi csoportjuk növekedése természetesen nem minden településen volt egyforma; a Felső-Kiskuns|gban alig nőtt Szabadsz|ll|s, Fülöpsz|ll|s és Kiskunlach|za esetében, szembetűnő azonban a létsz|mbővülés Kunszentmiklóson. E településeken az egész korszakban megma-radt a birtokosoknak a birtoktalanokkal szembeni többsége. Az összehasonlít|s kedvéért megemlíthető, hogy 1825-ben míg az egész Kiskuns|gban a földnélküliek ar|nya m|r 52%-ot tett ki, addig Szabadsz|ll|son még ekkor is csak 34% volt a részar|nyuk. Azokon a j|szkuns|gi településeken, így Kunszentmiklóson is, ahol a redemptus csoport szűkülése nagyobb mértékű volt, a t|rsadalmi ellentétek a XIX. sz|zad m|sodik, harmadik évtizedétől m|r alapvetően nem a redemptusok és az azon kívül |llók között |lltak fenn, hanem a gazdag hivatalnok redemptusok és a t|rsadalom összes többi csoportja között. Ekkorra m|r ugyanis a redemptusok többsége is kis vagyonúv| v|lt.18 A jobb módú irredemptusok részéről érezhető törekvés indult a XIX. sz|zad elején a redemptusi jog|ll|s könnyebb elérhetősége érdekében, hisz a tőkeföld teljes vagy részleges hi|nya ellenére az irredemptusok módos rétege összességében vagyonosabb volt, mint a szegényebb redemptusok. A redemptus érdekek védelme azonban elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy a kerüle-tek szintjén is keresztülvigyék az irredemptusok redemptuss| v|l|s|nak nehezíté-sét. Nem véletlen teh|t, hogy éppen Kunszentmiklós javaslat|ra hozta meg a J|szkun Kerület Közgyűlése 1823. febru|r 25-én 300. hat|rozat|t, amelyben a jövő-re nézve egységesen, legal|bb 25 Ft-os tőkeföld birtokl|s|hoz kötötték a redemptus jog|ll|s megszerzésének lehetőségét.19

Irredemptus lakosok sz|m|nak alakul|sa 1760–1848 (fő)20

Év Kunszentmiklós Kiskunlacháza Szabadszállás Fülöpszállás

1760-61 38 47 62 n. a.

1766 n. a. 73 93 n. a.

*1786 61 252 118 177

* 1798–1800

107 n. a. 135 n. a.

* 1804–10 159 142 n. a. n. a.

17 BAGI G|bor, A J|szkun Kerület és a reformorsz|ggyűlések, Szolnok, 1991 (J|sz-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei, 47), 40–41. 18 BAGI, A J|szkun Kerület t|rsadalma…, i. m., 80, 82–83. 19 BAGI, A J|szkun Kerület és a reformorsz|ggyűlések…, i. m., 44. 20 JNKSZML IV/1/b/132, IV/3/a/4., IV/3/a/5., IV/1/b/157, IV/3/a/73, IV/1/b/128, IV/3/a/78, IV/1/b/131, IV/3/a/68., IV/1/b/130, IV/3/a/74, BKML V.355/a/19,.355/a/22, 355/a/18, 355/a/27, 376/a/58., 376/a/59. 376/a/62,.376/a/64, 376/a/67., PML V.102-d-1 V.102-d-2., 102-d-3.

285

* 1823-25 179 n. a. 255 n. a.

* 1828 307 292 345 166

* 1829-32 214 n. a. 237 n. a.

* 1834-39 n. a. n. a. 224 n. a.

* 1842-48 304 n. a. 285 n. a.

* a forr|sokban az irredemptus helyett m|s megnevezés szerepel (pl. inquilinus)

Áttekintve az irredemptusok sz|m|nak alakul|s|t a jelzett településeken, meg-|llapítható, hogy az abszolút sz|mok v|ltoz|sa, a redemptusokéhoz hasonlóan nem nélkülözi az ellentmond|sokat. Különösen az 1828-as egész J|szkuns|g területére kiterjedt sz|ml|l|s adatai mutatnak kiugró eltéréseket még a közvetlenül azt meg-előző és követő népösszesír|si eredményekhez képest is. Szemben a J|szkuns|g egészére jellemző folyamattal, az irredemptusok létsz|ma még a korszak végére sem múlta felül a redemptusokét egyik Felső-kiskuns|gi településen sem, sőt Kis-kunlach|z|n a XIX. sz|zad első évtizedeiben sz|muk még csökkent is. Ennek oka valószínűleg – amint arról m|r volt szó – az lehetett, hogy minden földdel rendelke-ző személyt a „cives” kategóri|ban írhattak össze a föld értékétől függetlenül.

II.3. ZSELLÉREK

A J|szkuns|g alapvető t|rsadalmi csoportjai közül az utolsó a zselléreké. Ilyen t|rsadalmi |ll|sú személyek az orsz|g m|s területein is éltek, a J|szkun Kerületben azonban jog|ll|suk eltért t|rsaikétól, hisz itt minden t|rsadalmi csoport helyzetét a redemptióhoz való viszony hat|rozta meg. A j|szkun privilégiumok valamilyen mértékben a zsellérekre is hat|ssal voltak, amelynek következtében sz|mukra elő-nyök sz|rmaztak; ez az oka annak, hogy a zselléreket a saj|tos j|szkun t|rsadalmi rend részeként kell kezelni.

A zsellérek a redemptiós jogokból kiz|rt, gazdas|gilag h|tr|nyos helyzetű, lakosi joggal, politikai jogokkal nem rendelkező, de személyükben szabad emberek voltak, mert földesúri hatalom alatt nem |lltak. A lakosi jog hi|nya miatt h|zat, földet elvi-leg nem szerezhettek, céhtagok nem lehettek. Voltak, akik a tilalom ellenére kevés-ke j|rulékföldet, csekély szőlőt szereztek, de tany|t, ist|llót nem építhettek. A lakosi jog megszerzésének feltétele legal|bb 10 évi zselléri |llapot alatt kifog|stalan maga-tart|s, rendszeres közteherviselés és a szükséges taksa lefizetése volt, azonban még ezek megléte esetén is a helyi tan|cs egyedileg mérlegelve hozta meg döntését. A zsellérek előtt teh|t a t|rsadalmi felemelkedés, az irredemptuss| v|l|s lehetősége nem volt elz|rva.21 A lakosi jog megszerzését egyébként a zsellérek sz|m|ra később megszigorított|k, mert 1802. ut|n m|r 12 évi kerületekben való tartózkod|st írtak

21 BÁNKINÉ, A J|szkun Kerület…, i. m., 355–356. BÁNKINÉ, Redemptusok…, i. m., 23.

286

elő. Kunszentmiklóson részletes szab|lyokkal írt|k körül életelehetőségeiket; 1799-től kötelező volt elszegődniük, j|randós|gaikat bérmeg|llapít|sokkal szab|lyozt|k. Az összeír|sokban legink|bb a „h|zatlan zsellér” vagy „subinquilinus” megjelöléssel illették őket az irredemptusoktól való megkülönböztetés végett.22

Zsellérek sz|m|nak alakul|sa 1786–1848 (fő)23

Év Kunszentmiklós Kiskunlacháza Szabadszállás Fülöpszállás

1786 112 n.a. 128 n.a.

1798–1800 137 n.a. 121 n.a.

1804–10 148 59 n.a. n.a.

1823-25 140 n.a. 36 n.a.

1828 64 10 21 17

1829-32 n.a. n.a. 80 n.a.

1834-39 214 n.a. 88 n.a.

1842-48 n.a. n.a. 99 n.a.

L|tható teh|t, hogy a zsellérek t|rsadalmi csoportj|nak létsz|ma Kunszentmik-lóson az egész korszakon |t folyamatosan emelkedett. Ez nem meglepő, hisz a nem redemptus csoportok e településen egyébként is gyarapodó jelleget mutattak. Sza-badsz|ll|son a XVIII. sz|zadi magas zsellér létsz|m az 1820-as években rendkívüli mértékben visszaesett, az 1830-as évektől pedig ismét jelentősen megnövekedett. E település és Kunszentmiklós vonatkoz|s|ban is l|tható, hogy az 1828-as teljes j|sz-kuns|gi összeír|s adatai az időben közel eső egyéb adatokhoz képest is kirívóan alacsonyak. Ennek oka az lehetett, hogy az összeír|s alkalm|val a „subinquilinus” kategóri|t csak egy rendkívül szűk körre értelmezték, b|r a fogalom alkalmaz|s|-nak szempontjait pontosan sajnos nem ismerjük. Kiskunlach|z|n csak a XIX. sz|-zadból sz|rmazó létsz|m adatok |llnak rendelkezésre, amelyek csökkenő tendenci|ra utalnak. Ez a jelenség az irredemptusok esetében is igaz volt, amelynek oka a zsellérek létsz|mcsökkenésére nem lehet helyt|lló. Sz|muk fogy|sa összefüg-gésben lehet azzal, hogy az egyre kisebb birtoknagys|gú, szerény vagyonú gazd|k nem tudtak igénybe venni nagyobb mértékben vagyontalan, alkalmaz|st kereső

22 BAGI, A J|szkun Kerület t|rsadalma…, i. m., 70., 73. ILLYÉS B|lint, „Kedves kis haz|nk…”: Kunszentmiklós a redempciótól sz|zadunkig, Kunszentmiklós, é. n., 49. 23 JNKSZML IV/3/a/73, IV/3/a/78, IV/3/a/68, IV/3/a/74, BKML V.355/a/18,.355/a/19.,.355/a/22.,.355/a/27., 376/a/59, 376/a/62, 376/ a/64, 376/a/67 és PML V.102-d-1 V.102-d-2.

287

munkaerőt. Fontos figyelembe venni azonban minden település esetén azt a kö-rülményt, hogy a helyi vagyonösszeír|sok rendeltetésükből adódóan csak azokat vették sz|mba, akiknek egy|ltal|n volt valamilyen vagyonuk, ezért minden bizony-nyal a zsellérek nem teljes körét tartalmazt|k.

III. A FELSŐ-KISKUNSÁG JÁRULÉKOS TÁRSADALMI CSOPORTJAI

Azok a t|rsadalmi csoportok, amelyek létét nem a j|szkun privilégiumokra lehe-tett visszavezetni, nem voltak meghat|rozó jellegűek, hisz elsődlegesen nem a j|sz-kun jogviszonyok alakított|k ki jellemzőiket. Helyzetüket azonban az egyedi, csak helyben létező alapvető csoportokhoz való viszony hat|rozta meg.

III.1. NEMESEK

A nemesség orsz|gosan a t|rsadalom csúcs|n helyezkedett el, ezt a helyet azon-ban térségünkben a redemptusok foglalt|k el. A j|szkun t|rsadalom a redemptióban való részvétel alapj|n rétegződött, így a nemesség ön|lló t|rsadalmi súllyal nem rendelkezett és a nemesember b|rmely j|szkun t|rsadalmi csoportba tartozhatott.24 Ez olyannyira így volt, hogy az 1829–30-ban készült j|szkuns|gi nemesi összeír|s a felső-kiskuns|gi településeken megkülönböztette a nemes sze-mélyeket aszerint, hogy a redemptusi vagy az irredemptusi kategóri|ba tartoztak-e.25 A J|szkuns|g időszakunkban végig ragaszkodott a privilégiumokból eredő, mindenkire kötelező teherviselés szab|ly|hoz, a nemeseknek így személyük ut|n nem, de jósz|gukra adózniuk kellett. Orsz|gos kiv|lts|gaikkal nem élhettek, az |lta-luk birtokolt föld nem v|lhatott nemesi birtokk|, mert a j|szkun jog és nem kir|lyi adom|ny alapj|n nyerték.26

A felső-kiskuns|gi nemesség |ltal|nos helyzetéről elmondható, hogy néh|ny csal|d m|r a török hódolts|g idején is helyben lakott, azonban a többség a redemptio előtti fél évsz|zadban érkezett, és főleg vagyontalan armalist|kból |llt. Egyesek közülük sikeresen vettek részt a redemptióban, jelentékeny vagyont gyűj-töttek és redemptusok lettek, akik a helyi vezetésben is szerepeltek. A többség azonban szegényebb maradt és az 1840-es évekre m|r a közmunk|k pénzbeli megv|lt|s|t sem tudt|k kifizetni.27 A Felső-Kiskuns|gban a legtöbb nemes Kun-szentmiklóson élt, ahol a jelentős tősgyökeres redemptus nemes csal|dok közül ki

24 BÁNKINÉ, A J|szkun Kerület…, i. m., 361. BAGI, A J|szkun Kerület t|rsadalma…, i. m., 76. 25 JNKSZML IV/3/a/85., 1829-1830. 26 BAGI G|bor, A J|szkun Kerület nemesei a polg|ri forradalom előtt = Jogszab|lyok-jogszok|sok J|szkuns|g kutat|sa, szerk. BÁNKINÉ Moln|r Erzsébet, 2005 (Bibliotheca Cumannica, 6). Kiskunfélegyh|za, 2005, 146. ; BÁNKINÉ, A J|szkun Kerület…, i. m., 361.; BAGI, A J|szkun Kerület t|rsadalma…, i. m., 76.; BÁNKINÉ, A j|szkun auto-nómia…, i. m., 64. 27 BAGI, A J|szkun Kerület nemesei…, i. m., 147.

288

kell emelni a Baky, a Bolyó, a Ma|r és a Vir|gh csal|dokat, amely csal|dnevekkel a leggazdagabb birtokosok és a tan|csurak között is gyakran tal|lkozhatunk.28

Az egész J|szkuns|gra jellemző volt, és ez a Felső-Kiskuns|gban is megfigyelhe-tő, hogy a nemesség léleksz|ma a XVIII. sz|zadi viszonylag magas szintről a XIX. sz|zadban meglehetősen alacsonyra esett vissza. Ennek oka minden bizonnyal az a körülmény volt, hogy a helybeli lehetőségek sokakat vonzottak, azonban akik azt nem tudt|k kihaszn|lni, könnyebben sz|nt|k r| magukat az elv|ndorl|sra. Az or-sz|g m|s területein kiv|lts|gaikat szélesebb körben tudt|k érvényesíteni.

Kunszentmiklóson 1764-ben 18 nemes csal|dfőt írtak össze, az 1786-os kiskun-s|gi népesség-összeír|s 34 nemes férfit említett, míg az 1829–30-as J|szkun kerüle-ti összeír|s 33 nemes csal|dfőt sz|ml|lt meg, akik közül 25 redemptus volt („cives”), 8 pedig irredemptus („inquilini”).29

Szabadsz|ll|son 1764-ben 10 nemes csal|dfő volt, 1786-ban a kiskun népesség-összeír|s 16 férfiről tudott, sz|muk az 1829–30-as egész j|szkuns|gi összeír|s idejére 4 csal|dfőre apadt, mindegyikük redemptus volt.30

Fülöpsz|ll|s esetében 1764-ben 8 nemes csal|dfőt írtak össze. Sz|muk az 1786-os kiskuns|gi népesség összeír|sban 20 férfire nőtt. Az 1829–30-as J|szkun Kerület egészére kiterjedő nemesi összeír|s 6 csal|dfőről adott sz|mot, közülük 5 redemptus, 1 pedig irredemptus volt.31

Kiskunlach|z|n 1764-ben 3 csal|dfő volt nemes, 1786-ban m|r 24 férfi, az 1829–30-as összeír|s azonban csak 2 csal|dfőről sz|molt be, egyikük redemptus, m|sikuk irredemptus volt.32

III.2. HONORATIOROK

A XVIII. sz|zadban a bürokr|cia összetettebbé v|lt, az önkorm|nyzat, a közigaz-gat|s egyre több feladatot v|llalt mag|ra, így a hivatalnok értelmiségi réteg szakosí-tott képviselőit egyre nagyobb sz|mban kezdték alkalmazni. A hagyom|nyos tanítók („iskolamesterek”), lelkészek, papok csoportja mellett a jegyzők, adószedők is megjelentek, majd a mérnökök, orvosok, seborvosok, „barom orvosok”, patikusok, építészek, levélt|rosok következtek. Alkalmazhatós|guk feltétele természetesen a lakosi jog megad|sa volt. Jellemző, hogy tagjaik |ltal|ban működési területükhöz képest m|shonnan sz|rmaztak.33

A felső-kiskuns|gi települések értelmiségi létsz|ma m|r 1786-ban úgy alakult, hogy Kunszentmiklóson 4 pap és 14 honoratior, Szabadsz|ll|son 1 pap és 17 honoratior, Fülöpsz|ll|son 1 pap és 11 honoratior, Kiskunlach|z|n 1 pap és 14

28 ILLYÉS, „Kedves kis haz|nk…” i. m., 48. 29 BAGI, A J|szkun Kerület t|rsadalma…, i. m., 275. JNKSZML IV/1/b/157. 1786, IV/3/a/85. 1829–1830. 30 Uo., 275. JNKSZML IV/1/b/157. 1786 és IV/3/a/85. 1829–1830. 31 Uo. 32 Uo. 33 BAGI, A J|szkun Kerület t|rsadalma…, i. m., 74.

289

honoratior élt.34 Kiskunlach|za esetében 1819-ben „officiales et honoratiores” meg-jelölés alatt 16 főt sz|ml|ltak meg. Sz|muk 1825–26-ban 19 fő lett, 1828-ban 11-en voltak, 1829–30-ban pedig ismét 16-an.35

III.3. IPAROSOK

Az Felső-Kiskuns|g ipari szempontból az orsz|g fejletlenebb vidékei közé tarto-zott. Ennek ok|t elsődlegesen a földhöz kapcsolódó előjogokban kell keresni, hisz a t|rsadalmi emelkedés lehetősége kiz|rólag földbirtokl|s esetén volt adott, míg az ipari foglalkoz|s nem szolg|lta azt. Szűk keretek között zajló és alapvetően a min-dennapi szükségleteket kiszolg|ló ipari tevékenység volt jellemző. A XIX. sz|zad első felében, amikor az orsz|g m|s t|jain m|r a céhes keretek meghalad|sa volt tapasztalható, alakultak meg a felső-kiskuns|gi céhek, jellemzően különböző rokon szakm|k egyesítésével. Akadt azért a céhes jellegen kívül tevékenykedő ipari „üzem” is. Szabadsz|ll|son és Kunszentmiklóson működött „szódagy|r”, amely a szikes puszt|kon söpört sziksó főzésével foglalkozott. A kunszentmiklósi „gy|r” a kerekegyh|zi puszt|n volt, termelése 1847-ben 2000 m|zs|t tett ki.36

A kellő szaktud|ssal olyan szakm|ban tevékenykedő mesterembereket, amely-nek művelőiből hi|ny mutatkozott, szívesen fogadt|k az egyes településeken. Volt olyan év, amikor Szabadsz|ll|son egyszerre több csizmadi|nak is lakosi jogot adott a tan|cs. A saj|tos j|szkuns|gi jogviszonyokra jellemző, hogy az iparosok helyét is meg kellett hat|rozni az egyedi t|rsadalmi viszonyok között. A XVIII. sz|zadban döntően irredemptusok voltak, hisz lakosi jogú, de földdel egy|ltal|n nem, vagy alig foglalkozó emberek gyakoroltak mesterséget. A reformkorban azonban m|r sok közöttük a redemptus és a nemes is, hisz az elaprózódott birtokok m|r nem biztosí-tottak elegendő megélhetést, így mesterséggel is ki kellett egészíteni a jövedelmet.37

A különböző foglalkoz|sok megjelenése Kunszentmiklós péld|j|n mutatható be a maga folyamat|ban. Sütőmesterről 1799-ből, lakatosról, ór|sról, ruhafestőről és pintérről 1800-ból vannak ismereteink. A szabó és faragó mesterség 1819-ben, a kéményseprő 1827-ben, a szappanos 1828-ban, a szűrszabó 1831-ben, az |cs, esz-terg|lyos, kőműves és k|d|r 1841-ben, a nyerges és kerékgy|rtó mesterség 1845-ben jelent meg. A térség központj|nak sz|mító Kunszentmiklóson 1839-ben a mes-terek sz|ma 71 fő volt.38

34 JNKSZML IV/1/b/157. 1786 35 PML V.102-d-3. Kiskunlach|za 1819–1835, V.102-d-2. 1828. 36 BAGI, A J|szkun Kerület és a reformorsz|ggyűlések…, i. m., 28-29. 37 BAGI, A J|szkun Kerület t|rsadalma…, i. m., 77. BÁNKINÉ, A j|szkun autonómia…, i. m., 69. 38 ILLYÉS, „Kedves kis haz|nk…”i. m., 68. BKML V.355./a/27. 1839.

290

III.4. KERESKEDŐK

A kereskedők t|rsadalmi csoportja az iparosokén|l is szűkebb körű volt. Közös von|suk, hogy nem magyar nemzetiségűek, hanem ún. görögök és zsidók voltak, akik eltérő időszakban és m|s kereskedelmi szerepkörben jelentkeztek.

A görög kereskedők a XVIII. sz|zadban érkeztek. Elnevezésük azonban nem ad egyértelmű eligazít|st tényleges sz|rmaz|sukat illetően. Az Oszm|n Birodalom alattvalóiként bejövetelüket a Habsburgok |ltal kötött békeszerződések könnyítet-ték meg, görög megnevezésük elsősorban vall|sukra utalt, hisz a Balk|n görög kele-ti vall|sú népei közül kerültek ki. Által|noss|gban elmondható, hogy kibérelték a redemptus tulajdonnak sz|mító helyi beneficiumok működtetését, boltot, kocsm|t, mész|rszéket nyitottak, később m|r ingatlant is vettek, birtokot béreltek.39 Hamar beilleszkedtek, a kereskedelemből sz|rmazó hasznukat fekvőségek, szőlő, termő-föld v|s|rl|s|ba fektették, amely elősegítette t|rsadalmi emelkedésüket és asszimi-l|ciójukat. Akik legsikeresebben v|ltottak |t a redemptus életform|ra, a XIX. sz|zadra m|r részben vagy egészben fel is hagytak a kereskedelmi tevékenységgel, amely t|rsadalmi helyzetük elérésének forr|sa volt eredetileg.40

A görög kereskedők sz|ma a Felső-Kiskuns|gban végig alacsony volt. Kun-szentmiklóson, Fülöpsz|ll|son és Kiskunlach|z|n 1810-ben egyar|nt 4–4 fő „gö-rög” férfit mutattak ki, Szabadsz|ll|son sz|muk 3 fő volt. 1831-ben Kunszentmiklóson m|r csak 2 „görög” férfi volt, Kiskunlach|z|n 1 fő, Fülöpsz|ll|-son azonban sz|muk 7-re gyarapodott, Szabadsz|ll|son pedig 4-re.41

A görögökétől gyökeresen m|s p|ly|t futottak be a zsidó kereskedők. A J|szkun Kerület M|ria Terézia kiv|lts|glevelére hivatkozva, amely szerint maguk dönthet-ték el, hogy kit fogadnak be, nem alkalmazta azt az 1790-es orsz|gos rendelkezést, hogy a zsidók a b|nyav|rosok kivételével mindenhol kereskedhettek.42 A zsidók nem telepedhettek le a kerületekben, nem szerezhettek lakosi jogot, ingatlant, sőt nem is éjszak|zhattak ott. A megszorít|sok ugyanakkor kedveztek is kereskedel-müknek, hisz a letelepedés hi|nya miatt nem fizettek adót, így porték|jukat olcsób-ban tudt|k adni a görögöknél. A görög kereskedők rendre tiltakoztak is, a helyi tan|csok, ugyan egyre kisebb eréllyel, de a görögök p|rtj|n |lltak.43 A Kiskuns|gban volt legalacsonyabb a görögök sz|ma, így itt sikerült először a zsidó kereskedőknek lassan |ttörni a tilalmakat. A h|zalók először |ruik rakt|roz|sa célj|ból lerakatokat béreltek, majd ott éjszak|ztak a tilt|sok ellenére is, később lak|st béreltek és boltot nyitottak.44 A zsidó kereskedők a görögöktől eltérően, ha akart|k sem tudt|k volna

39 BAGI, A J|szkun Kerület t|rsadalma…, i. m., 78. PAPP Izabella, Idegen népcsoportok jogai és lehetőségei a J|sz-kuns|gon a XVIII-XIX. sz|zadban = Jogszab|lyok-jogszok|sok J|szkuns|g kutat|sa, 2005, szerk. BÁNKINÉ Moln|r Erzsébet, Kiskunfélegyh|za, 2005 (Bibliotheca Cumannica, 6), 225–227. 40 PAPP, Idegen…, i. m., 228., 231., 233. 41 BAGI, A J|szkun Kerület t|rsadalma…, i. m., 279. 42 PAPP, Idegen…, i. m., 241. 43 BAGI, A J|szkun Kerület és a reformorsz|ggyűlések…, i. m., 30. PAPP, Idegen…, i. m., 235. 44 PAPP, Idegen…, i. m., 237.

291

kereskedelmi hasznukat földv|s|rl|sba fektetni, így azt újabb kereskedelmi v|llal-koz|sokba forgatt|k. Ezért teh|t m|r a XIX. sz|zad első felében tőkés értelemben vett kereskedelmi v|llalkozókk| v|ltak.

Az 1840. évi XXIX. tc. a b|nyav|rosok és hat|rőrvidékek kivételével mindenhol megengedte, hogy a zsidók letelepedhessenek. A J|szkun Kerület azonban saj|tos kiv|lts|g|ra hivatkozva tov|bbra is elz|rkózni prób|lt ez elől, így 1843-ban bez|ratt|k a helyi tan|csok |ltal addig megtűrt zsidó boltokat. Ez a rendelkezés a Kiskuns|gban m|r ell|t|si gondot jelentett egyes |rucikkekből.45 A zsidók elleni bizalmatlans|gnak főként az volt az oka, hogy nem tudtak és nem is akartak beil-leszkedni a helyi közösségbe. Idegen volt vall|suk, elz|rkózó, csak saj|t közösségü-ket kereső életmódjuk, gondolkod|suk, kultúr|juk. Mindez esetükben németes von|ssal is vegyült, amely nem növelte ir|ntuk a szimp|ti|t.46

Kunszentmiklóson a tilalmak ellenére m|r 1816-ban a v|rosi borbenefíciumnak zsidó bérlője volt. Ezt követően folyamatosan vettek boltokat haszonbérbe, amely-nek sor|n a v|ros lelkésze maga is bérbe adta egy zsidó kereskedőnek a boltj|t, és kijelentette: az erre vonatkozó korl|toz|st nem tartja mag|ra nézve kötelezőnek. Egyébként m|r 1836-ban két zsidó csal|d élt a helységben.47

Szabadsz|ll|son 1848-ig elvileg még azt sem engedélyezték, hogy éjszak|ra zsi-dók a településen maradjanak. Ennek ellenére az 1830-as években m|r laktak zsi-dók a helységben (1831-ben 3 férfi) és a tan|cs kérte, hogy engedélyezzék a v|rosnak a boltok zsidók részére történő kiad|s|t.48

Fülöpsz|ll|son 1810-ben a Felső-Kiskuns|gon egyedül 3 zsidó férfit írtak össze, 1831-ben a tilalom ellenére m|r huzamosabb ideje egy zsidó csal|d (4 férfivel) tartózkodott a településen, akik a kiköltözési hat|rozatokat nem hajtott|k végre. Az üzletek 1840 ut|n a zsidók kezébe mentek |t, nemcsak kereskedők, de kisiparosok és orvosok is kerültek ki közülük.49

Kiskunlach|z|n 1831-ben 2 zsidó férfit írtak össze.50

III.5. SZEGÉNYEK, KOLDUSOK, SZOLGÁK

A J|szkun Kerület 1766-os összeír|s|ban tal|lkozunk először a szegény, azaz „miserabiles” kategóri|val. Ekkor a Felső-Kiskuns|gban csak Szabadsz|ll|son és Kiskunlach|z|n tüntették fel e csoportot, sz|muk 4, illetve 3 fő volt.51

45 Uo., 241–242. 46 Uo., 247., 249. 47 ILLYÉS, „Kedves kis haz|nk…” i. m., 41.; SOMODI Henrietta, Zsidók B|cs-Kiskun megyében, Bp., 2001, 12., 134. Ö. KOVÁCS József, Zsidók a Duna-Tisza közén, T|rsadalomtörténeti esettanulm|nyok, XVIII–XIX. sz., Kecskemét, 1996 (Kecskeméti Füzetek, 6), 199. BORS K|roly, Kunszentmiklós v|ros történelmi adatai letelepedési kora, anyagi és szellemi fejlődése, Kunszentmiklós, 1892, 169. 48 TÓTH, Szabadsz|ll|s…, i. m., 351. SOMODI, Zsidók…, i. m., 147. BAGI, A J|szkun Kerület és a reformorsz|ggyűlé-sek…, i. m., 30. 49 BAGI, A J|szkun Kerület és a reformorsz|ggyűlések…, i. m., 30. SOMODI, Zsidók…, i. m., 68. 50 Ö. KOVÁCS, Zsidók…, i. m., 196. BAGI, A J|szkun Kerület t|rsadalma…, i. m., 279. 51 JNKSZML IV/3/a/5. 1766. BAGI, A J|szkun Kerület t|rsadalma…, i. m., 70.

292

A szegények csoportj|n belül ki kell emelni az úgynevezett „commorans”-okat, akik ideiglenes munkav|llal|s célj|ból érkeztek a kerületekbe, legink|bb idény-munk|kra. Tartózkod|suk csak az illetékes tan|cs tudt|val volt lehetséges, és min-denkor jól kellett viselniük magukat. Ők a zselléreknél annyival is h|tr|nyosabb helyzetben voltak, hogy nem is folyamodhattak lakosi jogokért. Közülük került ki a p|sztorok egy része is.52

A teljesen nincstelenek, akiknek még hajlékuk sem volt, koldulni j|rtak. Ehhez azonban a helység tan|cs|tól engedélyt kellett kérni, az engedély nélküli koldul|st büntették.53

A szolg|k vagy szolg|lók a felső-kiskuns|gi összeír|sokban különböző elneve-zéssel jelentek meg. Szabadsz|ll|son 1762-ben 99 szolg|t írtak össze, 1790-ben 14 bérest, 1809-ben pedig 58 bérest.54 Kiskunlach|z|n az 1804–1805-ös összeír|s sor|n 35 „ancilla”-t, azaz szolg|lól|nyt jelöltek meg.55 Kunszentmiklóson 1830-ban 7 személyt, mint „conditio nélküli”-t regisztr|ltak, 1839-ben sz|muk m|r csak 5 fő volt.56 A Felső-Kiskuns|gban egy 1828-as kimutat|s szerint Kunszentmiklóson 33 szolga és 7 szolg|ló, Szabadsz|ll|son 52 szolga és 6 szolg|ló, Fülöpsz|ll|son 24 szolga és 11 szolg|ló, Kiskunlach|z|n 20 szolga és 11 szolg|ló élt. A szolg|ló a gazda h|za körül tevékenykedett és legink|bb nő volt, a szolga pedig mezei munk|s férfi. Ugyanebben az évben megsz|ml|lt|k a koldusokat is. E szerint Kunszentmiklóson 4, Szabadsz|ll|son, Fülöpsz|ll|son 6-6 fő volt a sz|muk, míg Kiskunlach|z|n nem élt koldus.57

IV. ÖSSZEGZÉS

A Felső-Kiskuns|g t|rsadalm|nak egyedisége nem szerkezetében, alkotórészei-ben ragadható meg, hisz azok azonosak voltak az |ltal|nos j|szkuns|gival. Sokkal ink|bb az egyes csoportok saj|toss|gaiban keresendők eltérések a nagy puszt|kkal rendelkező, népes, egyéb kiskuns|gi, valamint j|szs|gi és nagykuns|gi mezőv|ros-ok adataitól. A Felső-Kiskuns|g szűkebb lehetőségei, elz|rts|ga közepette nem alakultak ki nagy vagyoni különbségek és t|rsadalmi ellentétek. A redemptus, illet-ve |ltal|ban a földtulajdonos lakoss|g létsz|ma jelentős maradt, legtöbbször az egész korszakban meghaladta a földnélküliek sz|m|t. Ritka volt a kiugróan jelentős vagyon, településeinken nem tal|lunk nagy létsz|mú, gazdag, a redemptusokon belül is elkülönülő elitcsoportot, csak úgy mint sz|mottevő nincstelent sem.

52 BAGI, A J|szkun Kerület t|rsadalma…, i. m., 74. BÁNKINÉ, Redemptusok…, i. m., 24. 53 BAGI, A J|szkun Kerület t|rsadalma…, i. m., 75. 54 BKML V.376/a/56. Szabadsz|ll|s 1762–1847. 55 PML V.102-d-1. Kiskunlach|za 1804–1805. 56 BKML V.355/a/27. 57 BAGI, A J|szkun Kerület t|rsadalma…, i. m., 275., 280.

293

LEVÉLTÁRI FORRÁSOK RÖVIDÍTÉSI JEGYZÉKE:

JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI LEVÉLTÁR:

IV/1/b/128: 1751-es összeír|s, Szabadsz|ll|s IV/1/b/130: 1751-es összeír|s, Kiskunlach|za IV/1/b/131: 1751-es összeír|s, Fülöpsz|ll|s IV/1/b/132: 1751-es összeír|s, Kunszentmiklós IV/3/a/4: J|sz–Nagykun–Kiskun Kerület |ltal|nos összeír|sa, 1760 IV/3/a/5: J|szkun Kerület összeír|sa, 1766 IV/1/b/157: Kiskuns|g népesség összeír|sa, 1786 IV/3/a/68: 1828-as összeír|s, Fülöpsz|ll|s IV/3/a/74: 1828-as összeír|s, Kiskunlach|za IV/3/a/73: 1828-as összeír|s, Kunszentmiklós IV/3/a/78: 1828-as összeír|s, Szabadsz|ll|s IV/3/a/85: J|szkun Kerület nemesi összeír|sa, 1829–30

BÁCS-KISKUN MEGYEI LEVÉLTÁR:

V.355/a/18: Kunszentmiklós, mezőv|ros összeír|sok, vagyonösszeír|s, 1699–1800

V.355/a/28: Kunszentmiklós II. József-féle összeír|sa V.355/a/19: Kunszentmiklós mezőv|ros, összeír|sok, vagyonösszeír|s,

1802–1809 V.355/a/80: Kunszentmiklós földkönyv, 1814 V.355/a/22: Kunszentmiklós mezőv|ros, összeír|sok, vagyonösszeír|s,

1822–1827 V.355/a/27: Kunszentmiklós mezőv|ros, összeír|sok, vagyonösszeír|s,

1830–1847 V.376/a/114: Szabadsz|ll|s, földkönyv, 1753 V.376/a/56: Szabadsz|ll|s mezőv|ros iratai, összeír|sok, 1762–1847 V.376/a/58: Szabadsz|ll|s, vagyonösszeír|s, 1769–1785 V.376/a/59: Szabadsz|ll|s, vagyonösszeír|s, 1786–1801 V.376/a/62: Szabadsz|ll|s, vagyonösszeír|s, 1819–1826 V.376/a/64: Szabadsz|ll|s, vagyonösszeír|s, 1831–1834 V.376/a/67: Szabadsz|ll|s, vagyonösszeír|s, 1844–1847 V.330/a/2–3. sorozat: Fülöpsz|ll|s mezőv|ros iratai, földkönyv–Liber

Fundi, 1750–1781

PEST MEGYEI LEVÉLTÁR:

V.102-d-1: Kiskunlach|za, népösszeír|s, 1804–1805

294

V.102-d-2: Kiskunlach|za, népösszeír|s, 1828 V.102-d-3: Kiskunlach|za, népösszeír|s 1819–1835

295

296