SaraEgy zord téli napon, amikor a sárga

köd olyan sűrűn és súlyosan ülte megLondon utcáit, hogy a lámpák mind égtekés a kirakatokban is gázláng lobogott,ahogy éjjel szokott, egy hintó haladtvégig a széles, forgalmas főúton. Ahintóban egy szokatlan külsejű kislányült édesapja oldalán.

A kislány az ülésre kuporodott és őtátölelve tartó apjához simulva bámult kia kocsi ablakán át a járókelőkre, nagyszemének furcsa, manapság ritkán látott,töprengő tekintetét rájuk függesztve.Meglepő volt a kislány arcocskájának akifejezése. Még egy tizenkét esztendős

gyereknél is kissé koravénnek tetszettvolna ez az elmélyült figyelem, SaraCrewe pedig mindössze hétéves volt.Igaz, örökké álmodozott, különösgondolatokra jutott, mióta csak az eszéttudta. Sok töprengeni valót talált afelnőtteken és az ő világukon.

Most éppen a hosszú út emlékeitidézte föl magában, amelyet ő megédesapja Bombaytől idáig megtettek.Gondolatban újra látta a nagy hajót, anesztelen léptű hindu matrózokat afedélzeten, a tűző napon játszadozógyerekeket, meg azokat a fiataltisztfeleségeket, akik igyekeztek őt szórabírni, és nagyokat kacagtak a mondásain.De leginkább az járt az eszében, milyenfurcsa is, hogy az ember előbb a

verőfényes Indiában van, aztán az óceánkellős közepén, és végül egy idegenkocsiban idegen utcákon, ahol nappal iséjszakai sötétség van. Erre a gondolatraösszerezzent, és szorosabban simult azédesapjához.

Papa mondta visszafogott, halk,titokzatos hangon, már-már suttogva,papa!

Mi van, drágám? — Crewekapitány még jobban magához öleltekislányát, és figyelmesen nézett azarcába. — Min töpreng az én Sarám?

Ez az a hely? — kérdezte susogvaSara. — Ez az, papa?

Ez, kis Sara. Végre megérkeztünk.— Sara hét éve ellenére pontosan tudta,hogy az apja ezt szomorúan mondja,

holott igyekszik könnyed hangot megütni.Édesapja már régen, évekkel előbb

elkezdte öt felkészíteni „erre a helyre".Sara nem ismerte édesanyját, aki az őszületésekor halt meg, és nem is éreztehiányát. Fiatal, jóképű, gazdag, gyengédszívű édesapján kívül nem volt senkije avilágon. ők ketten azonban kezdettőlforrón szerették egymást, és egymásjátszópajtásai voltak. Hogy apja gazdag,azt Sara csak onnan tudta, hogy másokezt beszélték róla, és rendesenhozzátették, abban a hiszemben, hogy agyerek úgysem figyel oda: ő, Sara isgazdag lesz valaha. De hogy ezvalójában mit jelent, azt Sara nem issejtette. Világéletében szép házakban élt,szolgáktól körülvéve, akik hajlongtak

előtte és „missie szahibnak" szólították.Mindig voltak játékszerei, kis állatai ésdadái, akik valósággal bálványozták.

Rövid élete folyamán eddig sohanem nyugtalanította semmi, csak az abizonyos „hely", ahová apja egyszermajd elviszi. India éghajlata nagyon nemvaló gyereknek, ezért rendesen elküldikőket Indiából, mihelyt lehet. Többnyireegy angliai iskolába. Sara sok gyereketlátott elmenni, és sokszor hallotta aszülőket arról beszélni, mit ír a gyerek.Tudta, eljön az a nap, amikor neki ismennie kell, és bár olykor kívánatosnaktetszett apja szavai nyomán a nagy utazásmeg az új haza, aggasztotta, hogy apjanem marad vele.

Nem jöhetnél velem arra a helyre,

papa? — kérdezte Sara ötéves korában.— Nem járhatnál te is iskolába?Szívesen segítenék neked a leckéidetmegírni!

Kicsi Sara, hisz nem maradsz te ottsokáig — nyugtatta meg édesapja. —Egy kellemes házba kerülsz, ahol soksokkislány van, jókat játszol majd velük, énmeg halomszám küldöm a könyveketneked. Meglásd, olyan gyorsan eltelik aza pár év, hogy észre sem veszed!Megnősz, megokosodsz, és akkorvisszatérhetsz, hogy a papát gondjaidbavedd.

Ez tetszett Sarának. Édesapjaháztartását vezetni, kilovagolni vele, azasztalfőn ülni, ahányszor apa vacsorátad, beszélgetni vele, a könyveit

elolvasni — ezt szerette volna Sara avilágon a legjobban. Ha ehhez előbb elkell mennie Angliába, „arra a helyre",nincs mit tenni: elmegy. Más kislányoktársaságára nem nagyon vágyott, de a sokkönyv csábította. Sara kedvencidőtöltése az olvasás volt. Az igazatmegvallva maga is minduntalan kitaláltés elmesélt saját magának csodaszépdolgokról szóló történeteket. Olykorapának is elmesélte egyiketmásikat, ésneki is tetszettek, legalább annyira, mintSarának.

Hát, papa — mondta lágy hangon—, ha igazán megjöttünk, ebbe bele kelltörődnünk. A kapitány felnevetett ésmegcsókolta kislányát. Ő maga egycseppet sem törődött bele az elválásba,

de ezt gondosan titkolta. Tudta, nagyonmagányos lesz, ha Indiába visszatérvenem fut elé az a kis, fehérbe öltözöttalak, amikor átlépi a háza küszöbét.Forrón magához ölelte Sarát, mialatt ahintó behajtott egy széles, barátságtalanutcába és megállt a ház előtt, ahováigyekeztek.

Nagy, jellegtelen, téglából épültház volt, szakasztott olyan, mint a többiaz utcában. Csak egy kivilágított táblakülönböztette meg szomszédaitól,amelyen nagy, fekete betűkkel ez állt:

Megérkeztünk, Sara — mondtaCrewe kapitány, a tőle telhetőlegvidámabb hangon. Felkapta kislányát,mint a pelyhet, kiemelte a hintóból,

felmentek a lépcsőn, és megszólaltatták acsengőt. Sara később azt gondolta: a házpontosan olyan, mint a gazdája, MissMinchin. Tiszteletreméltó és gazdagonberendezett, de minden csúf rajta ésbenne, és mintha még a karosszékek iskelletlenül nyújtogatták volnacsontvázkarjukat. A hallban mindenkemény volt és politúros, a nagy faliórakerek, vörös holdvilágképe isfenyegetően bámult az emberre. Aszalonban, ahová bevezették őket, aszőnyegen szögletes minták díszlettek,szögletesek voltak a bútorok is, és asúlyos márványkandallón súlyosmárvány állóóra ketyegett.

Mialatt helyet foglaltak a merevformájú mahagóni fotelben, Sara

körbepillantott, gyorsan, ahogy szokott.Nem szeretek itt, papa — mondta.

— No, de azt gondolom, a katonák semszeretnek csatába menni, még a bátraksem.

Crewe kapitány hangosanfelnevetett. Fiatal volt, jókedélyű, ésnem szűnő élvezettel hallgatta az őkislánya eredeti mondásait.

Kicsi Sara — mondta —, mi leszvelem, ha senki nem intéz többé ilyenünnepélyes szavakat hozzám?

De miért nevetsz, ha ünnepélyesszavakat mondok? — kérdezte Sara.

Mert olyan mókásan mondod — akapitányt rázta a nevetés. Egyszerrefogta, magához ölelte és összecsókoltakislányát, és ekkor már nem nevetett,

inkább mintha könnybe lábadt volna aszeme.

Ebben a pillanatban lépett be MissMinchin. Nagyon hasonlított a házához:magas volt és unalmas, tiszteletreméltóés csúf. Nagy, hideg halszeme volt ésnagy, hideg halszája. Ez a száj fülig érőmosolyra húzódott, amikormegpillantotta Sarát és Crewe kapitányt.Sok jót hallott az ifjú katonatisztről attóla hölgytől, aki Creweék figyelmébeajánlotta az intézetet. Többek között aztis, hogy a kapitány gazdag, és hajlandósok pénzt költeni kislányára.

Nagy megtiszteltetés számunkra,hogy egy ilyen szép és tehetséges kislánygondját viselhetjük, Crewe kapitány —mondta, és megcirógatta Sara kezét. —

Lady Meredith nem győzte elegetmagasztalni a kislány eszét. Nagy kincsám egy okos gyerek a tanulószobában.

Sara nem szólt, mialatt MissMinchint hallgatta és figyelte. Annáltöbbet gondolt magában, és mintrendesen, furcsa dolgokat.

Miért mondja, hogy szép kislányvagyok? — gondolta. — Én nem vagyokszép. Grange ezredes kislánya, Isobel az,aki szép. Gödröcskés, rózsás arca van éshosszú aranyhaja. Az én hajam fekete éskurta, a szemem zöld, sovány vagyok ésegyáltalán nem csinos. A legcsúnyábbgyerek vagyok, akit valaha láttam. Minekhazudozik ez a nő?

Sara tévedett, legalábbis magátilletően. Nem volt csúnya kislány. Igaz,

egy cseppet sem hasonlított IsobelGrangere, az ezredben a legszebbnektartott lányra, de igenis bájos volt amaga módján. Karcsú termete hajlékony,korához képest inkább magas, a szemecsakugyan zöldesszürke, de nagy éscsodaszép a hosszú, fekete pillákkeretében, és bár Sarának nem voltinyére a színe, másoknak igenis tetszett.Mégis szentül hitte, hogy ő csúnya, ésegy cseppet sem hatotta meg MissMinchin hízelkedése.

Ha én őt szépnek mondanám,hazudnék — gondolta Sara —, éstudnám is, hogy hazudok. Azt hiszem,vagyok olyan csúnya, mint ő — a magammódján. Ugyan minek mond ilyeneket?

Később, amikor jobban megismerte

Miss Minchint, már tudta, miért mondta,amit mondott. Sőt, arra is rájött, MissMinchin minden papának és mamának,aki elhozza csemetéjét az ő iskolájába,szó szerint ugyanezt mondta.

Sara édesapja mellett állt, ésvégighallgatta apja és Miss Minchinbeszélgetését. Apja azért hozta őt éppenide, mert lady Meredith két kislánya itttanult, és Crewe kapitány nagyrabecsülte lady Meredith ítéletét. Sara„szobabérlő" lesz, ahogy ezt itt nevezték,sőt, annál is több: a szép hálószobamellett saját külön nappalija is lesz,azonkívül pónilova, hintója ésszobalánya, az aja helyet, aki Indiában adajkája volt.

Ami a tanulást illeti, az nem gond

— mondta vidáman nevetgélve Crewekapitány, és megpaskolta Sara kezét. —Inkább arra kell majd ügyelniök, hogy netanuljon túlságosan sokat. Igazi kiskönyvmoly a lányom. Nem is olvassa,hanem falja a könyveket, Miss Minchin,mintha nem kislány, hanem farkas lenne.Örökké új meg új falni való könyvekreáhítozik, ráadásul felnőtt könyvekre —és nemcsak angol nyelvűekre, franciákraés németekre is. Történelmi és életrajzimunkákra, költészetre, és ki tudja még mimindenre nem. Vegye ki a kezéből akönyvet, Miss Minchin, ha túl sokattalálna olvasni! Inkább lovagoljon ki apóniján, vagy vegyen magának egy újbabát. Többet kéne babáznia!

De papa — tiltakozott Sara, ha

minden harmadnap vennék egy új babát,több babám lenne, mint ahányat szeretnibírok! A baba legyen az ember bizalmasbarátnője! Emily az lesz.

Crewe kapitány Miss Minchinrenézett, Miss Minchin Crewe kapitányra.

Ki az az Emily? — kérdezte MissMinchin.

Te mondd el, Sara — mosolygott akapitány.

Sara zöldesszürke szemébeünnepélyes, mégis roppant lágy kifejezésköltözött.

Az a baba, akit még meg semkaptam — mondta. — Papa meg fogjavenni. Együtt választjuk ki. Emilynekneveztem el. ő lesz a barátnőm, ha apapa már nem lesz itt. Vele fogok a

papáról beszélgetni.Miss Minchin széles halvigyora

elragadtatást tükrözött.Milyen eredeti gyerek! —

lelkendezett. — Milyen édes kisteremtés!

Crewe kapitány magához vontaSarát.

Drága kis teremtés, csakugyan.Kérem, Miss Minchin, jól őrizze meg őtnekem.

Sara még több napig apjávalmaradt a szállodában. Egészen addig,míg a kapitány vissza nem utazottIndiába. Szorgalmasan járták a boltokat,és temérdek holmit vásároltak. Sokkaltöbbet, mint amire Sarának szükségelehetett, de Crewe kapitány lelkes és

naiv fiatalember volt, azt akarta,kislánya mindent kapjon meg, ami csakmegnyeri tetszését; így aztán annyi ruhát,miegyebet vásároltak össze, amennyivelegy hétéves kislány alig tudhatott mitkezdeni. Drága prémmel szegélyezettbársonyruhákat, csipkeruhákat, hímzettruhákat, nagy, puha strucctollal díszítettkalapokat, hermelinkabátot éskarmantyút, dobozszám kesztyűcskéketés zsebkendőket és selyemharisnyákat,úgyhogy az egyik eladónő azt súgta oda amásiknak: ez a kislány bizonyára egy kishercegnő, talán egy hindu rádzsa lánya.

És miután több játékkereskedésbenmegfordultak és temérdek babátmegszemléltek, végre ráakadtak Emilyreis.

Szeretném, ha úgy festene, minthanem is baba lenne — magyarázta Sara.— Azt akarom, olyan arcot vágjon,mintha odafigyelne rám. Mert a babákkalaz a baj, papa — Sara itt félrehajtottafejecskéjét és elgondolkodva folytatta,hogy olyanok, mintha nem hallanák azembert.

Láttak nagy és kis babákat, feketeés kék szeműeket, barna és szőkehajúakat, felöltözötteket és ruhátlanokat.

Nem baj, ha meztelen — mondtaSara. — Legfeljebb elvisszük egyszabóhoz, és csináltatunk neki holmikat.Ha egyenesen rászabják, még jobban állmajd rajta a ruha.

Miután hiába jártak jó néhányboltban., gyalog folytatták útjukat úgy,

hogy a hintó követte őket. Kétháromboltba be se nyitottak, végre a negyedik— egy nem túlságosan nagy játékbolt —előtt Sara megtorpant, és megrántottaédesapja kezét.

Ó, papa, nézd, ott van Emily! —kiáltotta.

Arca kipirult, zöldesszürkeszemének olyan volt a pillantása, minthamost ismert volna rá egy régi, kedves,meghitt barátnőjére.

Látod, ránk vár! Menjünk érte!Jaj nekem! — mondta Crewe

kapitány. — Úgy érzem, be kénemutattatnom magam a hölgynek.

Majd te bemutatsz engem és éntéged — biztatta Sara. — De talán nemis kell bemutatkoznom, én rögtön

ráismertem, hátha ő is rám ismert!Emily csakugyan nagyon okosan

nézett Sarára, amikor az ölébe kapta.Nagy baba volt, de nem akkora, hogy nelehetett volna könnyen ide-oda cipelni.Aranybarna, hosszú, göndör haja volt,ragyogó, sötét szürkéskék szeme, sűrű,hosszú — valódi és nem festett —szempillákkal.

Hát persze hogy ő az, papa! —hajolt még közelebb a babához Sara.

Emilyt megvették és elvitték egygyerekruha-készítőhöz, ahol méretetvettek róla. Az ő ruhatára sem voltkisebb, mint Saráé. Mindenféle ruhátkapott bársonyból, muszlinból,csipkéből, azonkívül kalapokat,kabátokat, gyönyörű, csipkével szegett

fehérneműt, kesztyűket, zsebkendőket ésbundácskát.

Crewe kapitány szívből élveztevolna közös bevásárló körútjukat, hanem gyötörte volna az a gondolat, hogyhamarosan meg kell válnia hőn szeretett,különös kis pajtásától.

Aznap éjjel kikelt ágyából, és Saraágyához lépett. Sara Emilyt magáhozölelve aludt. Fekete haja elterült apárnán, elkeveredve Emily aranybarnafürtjeivel. Mindketten csipkedíszeshálóinget viseltek, hosszú szempillájukis egyformán borult arcocskájukra.Emily igazi gyereknek látszott. De jó,hogy Sarával van, gondolta a kapitány.Nagyot sóhajtott.

Haj, haj, kicsi Sara! — mondta

halkan. — Te nem is sejted, mennyirehiányzol majd apádnak.

Reggel átkísérte Sarát MissMinchinhez, hogy otthagyja. Másnapreggel indult a hajója. Ügyvédei,Barrow és Skipworth urak bármikorkészséggel állnak rendelkezésére,közölte Miss Minchinnel. Ők egyenlítikki majd Sara költségszámláit is. Őhetente kétszer fog írni a kislányának, ésarra kéri Miss Minchint, teljesítse Saraminden kívánságát.

Roppant okos kis jószág az énlányom, sosem kér olyat, amit meg nekaphatna — tette hozzá.

Aztán bekísérte Sarát anappalijába, hogy elbúcsúzzon tőle. Saraapja ölébe ült, mindkét kezecskéjével

megragadta kabátja hajtókáit, és hosszan,fürkész szemmel bámult apja arcába.

Minden vonásomat azemlékezetedbe akarod vésni, kicsi Sara?— kérdezte apja, a kislány fejétcirógatva.

Jól ismerem én minden vonásodat.Nemcsak az emlékezetemben őrizlek, aszívemben is. — Egymás nyakábaborultak, és forró csókot váltottak úgy,mintha sosem akarnának elszakadniegymástól.

Amikor apjával elhajtott a hintó,Sara a saját nappalijában ült, az elsőemeleten, állát keze fejére hajtva, ésaddig nézett a kocsi után, míg az be nemfordult a sarkon. Emily Sara mellett ült,és ő is a kocsi után nézett. Miss Minchin

felküldte húgát, Miss Ameliát, nézze mármeg, mit művel az a gyerek. Amelia zártajtóra talált.

Kulcsra zártam — közölteodabentről udvariasan egy el-elcsuklóhangocska. — Szeretnék egyedülmaradni, engedelmével.

Miss Amelia kövér volt, esetlen ésrettegett a nővérétől. Sokkal jobblelkűvolt, mint Miss Minchin, de nem mertnővére parancsainak ellenszegülni.Kissé riadtan tért vissza a földszintre.

Életemben sem láttam ilyen furcsa,érzelmes gyereket, nővérem. Bezárkózotta szobájába, és meg se mukkan.

Az mindenesetre sokkal jobb,mintha tombolna és bőgne, ahogy sokmás gyerek — felelte Miss Minchin. —

Amilyen elkényeztetett ez a kislány, azthittem, törni-zúzni fog. Eddig mindig ésmindenben az történt, amit ő akart.

Elpakoltam a holmiját — mondtaMiss Amelia. — Ilyet még nempipáltam. A kabátjain coboly éshermelinprém, a fehérneműjén igazivalenciai csipke. A ruhái közül egyet-kettőt te is láttál. Mi a véleményed?

Nevetséges így öltöztetni egykisgyereket — felelte metsző hangonMiss Minchin. — De jól fog festeni asor elején vasárnaponként, amikortemplomba kísérjük a lányokat. Az apjaúgy járatja, mint egy kis hercegnőt.

Fent, a bezárt szobában Sara ésEmily az utcasarkot bámulta, ahol akocsi eltűnt. Crewe kapitány még egyre

hátranézett integetve, csókokat hányva,mintha sosem akarná abbahagyni.

FranciaóraAmikor Sara másnap reggel

belépett a tanterembe, kíváncsi, tágranyílt szemek szegeződtek rá. Az intézetminden növendéke — a majdnemtizenhárom éves és magát márisfelnőttnek tartó Lavinia Herberttől amindössze négyéves Lottie Leghig —hallotta a hírét. Valamennyien tudták; őMiss Minchin dísznövendéke, aki azintézet dicsőségére válik. Egyik-másikkislánynak sikerült egy pillantást vetnieSara francia szobalányára, Mariettere.Lavinia pláne be is kukkantott Saraszobájába a nyitott ajtón át, és látta,amint Mariette éppen kibont egy újonnan

érkezett bolti csomagot.Tele volt csipkefodros

alsószoknyákkal — súgta oda Lavinia abarátnőjének, Jessienek, miközben aföldrajzkönyve fölé hajolt. — Láttam,amikor a szobalány egyenként kiráztamindet. És saját fülemmel hallottam,hogy Miss Minchin azt mondja MissAmeliának: nevetséges ilyen díszes ésdrága ruhákba öltöztetni egy kislányt. Azén mamám mindig azt mondja,öltöztessük egyszerűen a gyerekeket.Figyeld meg, most is egy ilyenalsószoknya van rajta! Észrevettem,amikor leült.

Ráadásul selyemharisnyája van! —susogta Jessie, a földrajzkönyve föléhajolva. — De milyen kicsi a lába! Ilyen

kis Lábat még életemben nem láttam!Csak a cipője olyan ravasz szabású

— fintorgott megvetően Lavinia. — Azén mamám azt mondja, a nagy láb iskicsinek látszik, ha igazán ügyes acipész. Nem szép lány. Furcsa színe vana szemének.

Nem úgy szép, ahogy mások —vetett lopva egy pillantást Sarára Jessiede az embernek kedve támad újra megújra ránézni. A szempillája csodahosszú. A szeme meg zöld.

Sara nyugodtan ült arra várva, hogymegmondják neki, mi a teendő. MissMinchin előre ültette őt, a katedráhozközel. Nem esett zavarba a kíváncsipillantások kereszttüzében, ö iskíváncsian vizsgálgatta kis társait. Vajon

mit gondolhatnak őróla, szeretik-e MissMinchint, szeretnek-e tanulni, van-eköztük egynek is olyan papája, amilyenneki, Sarának — gondolta. Aznap reggelhosszan elbeszélgetett Emilyvel apapáról.

Ö már a tengeren jár, Emily —mondta a babának. — Mi tartsunk Össze!Mondjunk el mindent egymásnak. Nézzcsak rám, Emily! Be szép a szemed!Igazán kár, hogy beszélni nem tudsz.

Sara fejecskéje tele volt furcsaelképzelésekkel és ötletekkel. Aztgondolta ki: nagyon vigasztaló lesz úgytenni, mintha elhinné, hogy Emily él,hallja és megérti az ő szavait. MiutánMariette ráadta sötétkék iskolai ruháját,és egy sötétkék szalagot kötött a hajába,

Sara odalépett Emilyhez, aki a magaszékén üldögélt, és a kezébe nyomott egykönyvet.

Amíg odalent leszek, te csakolvassál — mondta, és amikorészrevette: Mariette csodálkozva figyeliőt, komoly arccal fordult hozzá.

Én azt hiszem — magyarázta, hogya babák sok mindenre képesek, de nemakarják, hogy ezt mi tudjuk. Emily talánigazán tud olvasni, beszélni, járni, decsak akkor, ha senki sincs a szobában.Ez az ő titka. Érthető. Ha az emberektudnák, mire képesek a babák,dolgoztatnák őket. Meglehet, ezértfogadták meg egymásnak, hogy ezttitokban tartják. Míg itt vagyunk, Emilycsak ül és bámul, de mihelyt kilépünk,

talán elkezd olvasni, vagy az ablakhozfut és kikukucskál rajta. És amintmeghallja, hogy jövünk, a helyéreszalad, a székére pattan, és olyan arcotvág, mintha el sem mozdult volna.

Comme elle est dröle! * (Be mókáskislány!) — gondolta Mariette, és el isújságolta rögtön az első szobalánynak.Máris megszerette ezt a különös kislányt.Milyen okos a kis arca és milyen jólnevelt! Sok gyerekre viselt már gondot,de egyik sem volt ilyen udvarias. Saraolyan kedvesen, behízelgőenmondogatta: „Kérem szépen, Mariette!"— és „köszönöm szépen, Mariette!" —hogy Öröm volt hallgatni. — Úgyköszöni meg a szolgálataimat, mint egyigazi úrhölgy, mondta az első

szobalánynak.Elle a l’air d'une princesse, cetté

petité ** (Ez a kicsi olyan, mint egyhercegnő!) — lelkendezett Mariette. Újkis úrnője nagyon megnyerte tetszését.

Sara pár perce ült a tanteremben,amikor Miss Minchin méltóságteljesenmegkopogtatta saját asztalát.

Hölgyeim, bemutatom új társukat.— A kislányok mind fölálltak. Sara is.— Elvárom, hogy minél kedvesebbenfogadjátok Miss Crewet. Nemrégérkezett hozzánk, nagyon messziről,Indiából. Ismerkedjetek össze vele aleckeórák után.

A kislányok előírásszerűenbókoltak, Sara viszonozta az üdvözletet,aztán leültek, és tovább bámulták

egymást.Ide gyere, Sara — mondta az ő

jellegzetes, tanítónői modorában MissMinchin.

Levett a tanári asztalról egykönyvet és azt lapozgatta. Saraengedelmeskedett a felszólításnak.

Édesapád francia szobalánytfogadott föl. Ebből én arrakövetkeztetek: az a kívánsága, hogyszorgalmasan tanulj franciául.

Sara zavarba jött.Én azt hiszem, papa azért fogadta

mellém Marietteet, mert azt gondolta,szeretni fogom őt — felelte.

Nagyon elkényeztettek téged,kislányom — mosolygott rámeglehetősen savanyúan Miss Minchin,

de ne képzeld, hogy mindig minden azérttörténik úgy, ahogy történik, mert te aztszeretnéd. Az én benyomásom igenis az,hogy édesapád azt óhajtja: tanuljfranciául.

Ha Sara csak egy kicsit idősebb lettvolna, és nem ügyelt volna olyan kínosanarra, hogy másokkal udvarias legyen, kétszóval tisztázhatta volna a félreértést.így azonban a haja tövéig elpirult. MissMinchin roppant szigorú és tekintélyesszemély, ha ő szentül azt hiszi, hogy Saraegy kukkot sem tud franciául, igazántapintatlan dolog lenne meghazudtolni.Holott tény, ami tény, Sara édesanyjafrancia no volt, édesapja szerette afelesége anyanyelvét, kicsi kora ótabeszélt Sarával franciául, s így ő

majdnem egyidejűleg tanult meg angolulés franciául.

Ha úgy vesszük, sosem tanultamfranciául, de... de... — próbálkozottfélénken Sara.

Miss Minchin egyik titkos gyengéjeéppen az volt, hogy nem tudott franciául.Ezt a kínos tényt igyekezett gondosanleplezni, ezért aztán egy csepp kedvesem volt tovább taglalni ezt a témát, skitenni magát esetleges, tapintatlankérdéseknek.

Csak ezt akartam tudni — vágottSara szavába fensőbbségesen. Ha eddignem tanultál, ideje elkezdened, MonsieurDufarge, a franciatanár pillanatokonbelül megjön. Addig fogd ezt a könyvetés tanulmányozd.

Sara arca égett. A helyére ment éskinyitotta a könyvet. Komoly arccal,mert tudta, nagy modortalanság lennenevetni. Pedig több mint furcsa voltkomoly arccal tanulmányoznia egykönyvet, amely azt közölte vele, hogy lapere, az annyi mint: az apa, la mére: azanya.

Miss Minchin fürkész pillantástvetett rá.

Bosszúsnak látszol, Sara! Kár, hogynincs kedved franciául tanulni.

Én nagyon szeretem a francianyelvet — próbálkozott újra Sara, de...

Ne halljam azt, hogy „de" — intettele Miss Minchin. — Tedd, amitmondanak neked. Tanulmányozd azt akönyvet.

Sara engedelmeskedett, és el semmosolyodott, amikor azt olvasta, hogy lefils, annyit jelent, mint fia valakinek; lefrére pedig: a fivér.

Mindjárt itt lesz Monsieur Dufarge— gondolta ő majd csak megérti.

Monsieur Dufarge csakugyanhamarosan megjött. Nyájas és okos arcú,középkorú férfi volt. Érdeklődvepillantott Sarára, aki udvariasságból úgytett, mintha elmélyülten olvasgatná akönyvet.

Ő az én új növendékem, madame?— kérdezte Miss Minchintől. Eztszerencsémnek tartanám.

A kislány édesapja, Crewekapitány nagy súlyt helyez rá, hogy agyermek elkezdjen franciául tanulni. De

attól tartok, Sara holmi gyerekeselőítélettel viseltetik a franciatanulásiránt.

Ezt igazán sajnálom, kisasszony —mondta Dufarge úr kedvesen Sarának. —Talán sikerül bebizonyítanom, milyenszép ez a nyelv, ha megengedi, hogyegyütt tanuljunk.

Kicsi Sara felállt és beszélnikezdett. Nagy zöldesszürke szemétDufarge úr arcába szegezte ártatlanul,segélykérőn. Tudta, Dufarge úr megérti,mihelyt megszólal. Tehát elmondtaegyszerűen, gyönyörű és folyékonyfranciasággal: Madame ót félreértette.Igaz, sosem tanult franciául — könyvbőlsosem, de a papája és mások is gyakranezen a nyelven szóltak hozzá, és ő

ugyanügy megtanult olvasni és írnifranciául, ahogy angolul. A papa nagyonszereti a francia nyelvet, és a papakedvéért ő is. Meg szegény mamájakedvéért, aki francia volt és meghalt,amikor ő született. Boldogan tanulbármit, amit Dufarge úr meg akartanítani neki, csak azt próbáltaMadamenak megmagyarázni, hogy enneka könyvnek — és itt felmutatta azolvasókönyvet — ó már minden szavátismeri.

Mihelyt Sara megszólalt, MissMinchin hevesen Összerezzent, és aszemüvege fölött felháborodva meredt akislányra. Dufarge úr ellenbenelmosolyodott, szélesen és boldogan.Öröm volt hallani ezt a szépen csengő

gyerekhangot, amely oly egyszerűen csbájosan beszélt franciául — egy percreszinte hazaképzelte magát a zord, sötétés fagyos londoni télből. Amikor Saramondókája végére ért, Dufarge ürszeretetteljes pillantással elvette tőle akönyvet, majd Miss Minchinhez fordult.

Madame, úgy hiszem, nem sokrataníthatom a kisasszonyt. Nem tanultfranciául, de úgy tud, mintha francialenne. Gyönyörű a kiejtése.

Miért nem mondtad ezt meg nekem?— förmedt rá vérig sértve Sarára MissMinchin.

Én... én megpróbáltam —védekezett Sara. — Azt hiszem, nem jólfogtam hozzá.

Miss Minchin a lelke mélyén

nagyon is jól tudta: Sara igazánmegpróbálta, és nem az ő hibája, hogynem volt módja kimagyarázkodni.Amikor ráadásul azt kellett látnia, hogy anövendékek fülelnek, sőt, Lavinia ésJessie kuncog a franciakönyv mögébújva, elfogta a pulykaméreg.

Csend legyen, hölgyeim! —koppantott nagyot az asztallapra. Csendlegyen!

De ettől a perctől fogva neheztelt adísznövendékére.

ErmengardeEzen az első reggelen, mialatt Sara

ott ült Miss Minchin közelében, és jóltudta, az egész terem őt bámulja,felfigyelt egy vele körülbelül egykorúkislányra, aki merőn rászegezte kissé

ostobácska, világoskék szemét. Kövérkislány volt, és igazán nem látszottokosnak, de a szája jóindulatrólárulkodott. Lenszőke haját szorosanbefonva viselte, s az egérfarkincavégébe szalagot kötött. Míg padjárakönyökölve elmerülten csodálta Sarát,az egérfarkincát nyaka köré kerítve aszalagot rágcsálta. Amikor Dufarge úrmegszólította Sarát, a kislány kissé ijedtarcot vágott, és amikor Sara előlépett ésDufarge úrra függesztve ártatlan,segélykérő pillantását váratlanulfranciául felelt neki, a kislány görcsösenösszerándult, és határtalanmeglepetésében fülig pirult. Hja, ha azember hetekig bőg reményvesztetten,mert nem és nem képes megjegyezni,

hogy la mčre annyit tesz — épangolsággal, hogy „az anya", le pereannyit; „az apa", annak több mint furcsaazt hallani, hogy egy vele egykorúgyerek nemcsak ezeket a szavakatismeri, de még egy csomó másikat is, ésolyan könnyedén használja őket, igékkelelkeverve, mintha az gyerekjáték lenne.

A kislány olyan merően bámultSarára, és olyan szaporán rágta azegérfarkinca végére biggyesztettszalagot, hogy Miss Minchin is felfigyeltrá, és mert pillanatnyilag majdmegfulladt dühében, rögtön rá is kiáltott.

St. John kisasszony! — rikácsolta.— Micsoda viselkedés ez? Vegye le akönyökét a padról! És vegye ki aszalagot a szájából! Üljön egyenesen!

Amire Miss St. John megintösszerezzent; amikor Lavinia és Jessieösszenevetett, még jobban elpirult egészarcocskája, és mintha könnyekgyülekeztek volna szegény, butácskagyerekszemében. Sara, akinek figyelmétnem kerülte el a dolog, nagyonmegsajnálta a kislányt, úgy érezte: márismegkedvelte, szívesen összebarátkoznavele. Sara mindig kész volt belevetnimagát olyan csetepatékba, ahol valakisegítségre szorult.

Ha Sara fiúnak születik és nemmost, hanem pár száz évvel ezelőtt —szokta mondogatni édesapja, kivontkarddal járná a világot, hogy segítsen abajbajutottakon.

Így és ezért fogadta szívébe Sara a

dundi, nehézfejű kis St. John kisasszonyt.Egész délelőtt őt figyelte. Látta, a tanulásnem megy könnyen a kislánynak, nemfenyegeti az a veszély, hogy mintatanulóváljék belőle. A franciaóra készkatasztrófa volt szegénykének. Kiejtésénmég Dufarge úr is kénytelen voltszándéka ellenére mosolyogni. Lavinia,Jessie és a többi, szerencsésebb lányegyenesen kinevette vagy megvetőpillantásokkal méregette őt. Sara nemnevetett. Sőt, titokban a fogátcsikorgatta.

Ez egyáltalán nem mulatságos —mormolta maga elé, a pad fölé hajolva.— Hogy merik őt kinevetni?

Az utolsó leckeóra után, mialatt anövendékek élénk beszélgetésbe

merültek egymással, Sara megkeresteMiss St. Johnt. Az ablaknál kuporgott,meglehetősen kétségbeesve. Saramegszólította. Csak azt mondta, amitilyen alkalmakkor kislányok mondaniszoktak, de nagyon kedvesen,barátságosan, bátorítóan.

Hogy hívnak? — kérdezte.Miss St. John elámult. Ami nem

csoda, ha meggondoljuk, hogy egy újnövendék mindig szenzáció, no és errőla növendékről beszélt egy álló napon átaz egész iskola, míg bele nem fáradt.Nem mindennapi ismeretség egy olyanlány, akinek saját kocsija, pónija,szobalánya van, és egyenesen Indiábóljön.

Ermengarde St. Johnnak — felelte

zavartan.Engem pedig Sara Crewenak —

bólintott Sara. — De szép neved van!Regénybe illő.

Igazán tetszik neked? — pirult elErmengarde. — Nekem is... nekem istetszik a tied.

St. John kisasszony legfőbb baja azéletben az volt, hogy apukája olyan okos.Ezt olykor valóságos istencsapásnakérezte. Ha az embert egy olyan apávaláldotta vagy verte meg a sors, akimindentudó, hétnyolc nyelven beszél,van egy nagy könyvtára és a jelek szerintminden egyes könyvét betéve tudja, ez azapa természetesen elvárja az embertől,hogy legalább a tankönyvei tartalmátismerje, tudjon néhány évszámot, és

hibátlanul írja meg a francialeckéit. St.John úr fel nem foghatta, hogy lehetéppen az ő kislánya hírhedetten,reménytelenül buta és nehézfejű.

Egek! — sóhajtott fel nemegyszer,lányára bámulva, vannak pillanatok,amikor kénytelen vagyok azt gondolni:van olyan buta, mint a nagynénikéje,Eliza.

És ha Eliza néni csakugyan lassanés nehezen tanult, ellenben gyorsanelfelejtette azt is, ami keveset felszedett,akkor Ermengarde csakugyan amegszólalásig hasonlított Eliza nénire.

Akárhogy is, de verjék n fejébe aleckéket — mondta édesapja MissMinchinnek.

Következésképp Ermengarde ideje

nagy részét büntetésben vagy könnyekközött töltötte. Amit megtanult, hamarelfelejtette, vagy ha megjegyezte is, nemértette. Mi sem természetesebb, minthogy ájult tisztelettel tekintett újismerősére. Sarára.

Te jól beszélsz franciául, ugye? —kérdezte illő csodálattal.

Sara felkuporodott Ermengardemellé, felhúzta a térdét, és átfogta kétkarjával.

De csak azért, mert amióta élek,franciául beszélnek hozzám. Te is tudnálaz én helyemben.

Ó nem — rázta meg a fejétErmengarde. — Én soha, de soha megnem tanulnám!

Miért nem? — kérdezte kíváncsian

Sara.Ermengarde hevesen megrázta a

fejét. Az egérfarkinca ide-oda röpködött.Az előbb hallhattad, hogyan

beszélek. Ez mindig így megy. Nembírom kiejteni azokat a fránya szavakat.Olyan furcsák!

Majd rövid szünet után hozzátette:Ugye, te nagyon okos vagy?Sara az ablakon át kibámult a

szegényes terecskére. Verebek ugráltakés csiripeltek az ázott vaskerítésen és afák tar ágain. Igyekezett összeszednigondolatait. Sokszor mondták már rámások, hogy ő okos — de vajon ténylegokos-e? És ha igen, mitől?

Nem tudom — vont aztán vállat. Demert Ermengarde pufók, kerek képe

elborult, futó nevetéssel gyorsan témátváltott.

Nem akarod Emilyt megnézni? —kérdezte.

Emilyt? Az kicsoda?Gyere fel a szobámba. Ismerkedj

meg vele.Leugrottak a padról, és felfutottak

az emeletre.Mondd, igaz — susogta

Ermengarde útközben — igaz, hogy sajátkülön játszószobád van?

Igaz — felelte Sara. — Papamegkérte rá Miss Minchint, mert... mertjáték közben történeteket szoktamkitalálni és magamnak elmondani, ésnem szeretem, ha ezt más is hallja.

Időközben felértek az emeletre. A

Sara szobájához vezető benyíló előttErmengarde lecövekelt, lélegzet utánkapkodva.

Te történeteket találsz ki? — tátottael csodálkozásában a száját. Ki tudsztalálni történeteket?

Sara meglepődött.Hát persze. Bárki ki tud találni

dolgokat. Te még nem próbáltad? —Figyelmeztetően megragadta a karját. —Lábujjhegyen lopakodjunk az ajtóhoz —susogta. — Én majd hirtelen nyitom ki— akkor talán tetten érjük Emilyt.

Ezt ugyan nevetve mondta, aszemében mégis rejtelmes remény villantfel, és bár Ermengardenak halványsejtelme sem volt róla, hogy érti eztSara, min akarja tetten érni Emilyt és

miért, azt szentül hitte, valamigyönyörűséges és izgalmas dolog várrájuk. Lábujjhegyen settenkedtek végignesztelenül a benyílón. Amikor azajtóhoz értek, Sara hirtelen lenyomta akilincset és belökte az ajtót. Feltárultelőttük a szoba. A kandallóban vidámanlobogott a tűz, mellette a karosszékébenegy gyönyörű baba ült úgy, minthaolvasna.

Ó, sikerült visszajutnia a székébe,mielőtt megláthattuk volna! kiáltottaSara. — Mindig sikerül neki. Gyors,mint a villám.

Ermengarde a babára meredt, aztánSarára, majd megint a babára. — Hátjárni is tud? — kérdezte lélegzetétvisszafojtva.

Tud — bólintott nagy komolyanSara. — Legalábbis azt hiszem. Illetveúgy teszek, mintha azt hinném. És ettől ezigaznak látszik. Te nem szoktál ilyeneketjátszani?

Nem én. Soha. Én... izé, mondd el,te hogy csinálod.

Annyira megbabonáztaErmengardeot új, különös barátnője,hogy folyton Sarára bámult, Emilytpillantásra sem méltatva, holott Emilynélszebb babát még életében nem látott,

Foglaljunk helyet és elmondom. Misem könnyebb ennél! Ha az emberegyszer elkezdte, abba se akarja többéhagyni. És olyan jó dolog. Idefigyelj,Emily! Ez itt Ermengarde St. John.Ermengarde, ez itt Emily. Nem akarod

ölbe venni?Hát szabad? — ujjongott

Ermengarde. — Igazán szabad? Olyangyönyörű baba! — ölelte magáhozEmilyt.

Miss St. John soha nem is képzeltekurta és unalmas élete során, hogyegyszer eltölthet egy olyan pompás órát,amilyet eltöltött Sara társaságában, mígmeg nem szólalt az ebédhez hívócsengőszó.

Sara a szőnyegen ülve bámulatosdolgokat mesélt neki. Mesélt hajóútjáról,Indiáról, de ami a legjobban tetszettErmengardenak, az az ötlete volt, hogy ababák mind tudnak járni, beszélni ésmindenféle mást is, de ezt csak akkorteszik, ha egyedül vannak, az emberek

elől titkolják sajátos képességeiket, ésmihelyt valaki belép a szobába,„villámgyorsan" a helyükön teremnek.Sara arca kipirult zöldesszürke szemeragyogott mesélés közben.

Mi erre nem lennénk képesek —mondta nagyon komolyan. — Tudod, ezamolyan varázslat.

Aztán elbeszélte, hogy találtak ráEmilyre. Közben egy pillanatra elborultaz arca, borongós lett a pillantása, olyanhevesen szedte a levegőt, hogy szintefájt, s úgy szorította össze az ajkát,mintha el lenne szánva valamit tenni —vagy nem tenni. Más kislány sírvafakadna, gondolta Ermengarde, De Saranem sírt.

Fáj valamid? — kockáztatta meg a

kérdést Ermengarde.Fáj — felelte rövid töprengés után

Sara. — De nem a testem. — És halkanhozzátette, azon igyekezve, hogy a hangjanem remegjen közben: — Te is a világona legjobban az édesapádat szereted?

Ermengarde a száját is eltátottacsodálkozásában. Tudta, nemválaszolhatja azt, amit gondol: hogytudniillik soha eszébe sem jutott hogyszerethetné az apját, és bármit azégvilágon megtenne azért, hogy nekelljen hosszabb időt a társaságábaneltöltenie. Ez igazán illetlenségnek hatnaegy ilyen előkelő intézet magára valamitis adó növendéke szájából.

Én... én alig látom az apámat —dadogta határtalan zavarában. — Ő

mindig a könyvtárban ül, és a könyveitbújja.

Én az enyémet tízszerte jobbanszeretem, mint az egész világot mondtaSara. — Miatta fáj a lelkem. Elment.

Fejecskéjét csendesen lehajtottafelhúzott térdére, és pár pillanatig megsem moccant.

Mindjárt kitör belőle a sírás —gondolta rémülten Ermengarde.

De nem. Sara némán, mozdulatlanulült, fekete fürtös fejecskéjét térdérehajtva. Aztán megszólalt, de a fejét nememelte fel.

Megígértem neki, hogy kibírom —mondta. — És ki is fogom bírni. Azembernek meg kell tanulnia elviselni,amit kell. Gondold csak el, mit tűrnek el

a katonák! Az én papám is katona. Haháború törne ki, el kellene viselnie amenetelés fáradalmait, az éhséget,szomjúságot, talán súlyos sebeket is. Éső egy szót sem szólna — egy szót sem!

Ermengarde a lelke mélyéigmegrendülten bámulta Sarát. Érezte:máris imádja. Csodálatos kislány, ésannyira más, mint a többi!

Sara végre felemelte a fejét.Bágyadt kis mosollyal hátrarázta feketefürtjeit.

Ha szabadon beszélhetek veled éselmondhatom, hogy kell úgy tenni,mintha... akkor könnyebben elviselem adolgot. Az ember nem felejti el abánatát, de könnyebben viseli el.

Ermengarde torka elszorult, szeme

könnybe lábadt.Lavinia és Jessie „kebelbarátnők"

— mondta, kissé fátyolos hangon. —Úgy szeretnék a te barátnőd lenni.Elfogadnál barátnődnek? Te okos vagy,én meg a legbutább gyerek az iskolában,de én... én annyira szeretlek.'

Ennek szívből örülök —mosolygott rá Sara. — Az ember hálásazoknak, akik szeretik. Igenis barátnőkleszünk. És tudod mit? — derült felhirtelen Sara arca. — Sokat tudok ámsegíteni neked a franciatanulásnál.

LottieHa Sarát nem olyan természettel

áldja meg a sorsa, amilyennelmegáldotta, nagyon rosszat tett volnaneki az a néhány év, amelyet Miss

Minchin előkelő intézetében atovábbiakban eltöltött Úgy kezelték, mintholmi előkelő vendéget Ha a legkisebbhajlama lett volna az önhittségre vagy aparancsolgatásra, egyszerűenkiállhatatlanná tehette volna az örököshízelkedés, kedvezés. Tanulni sem tanultvolna semmit, ha nem fűti a tudásvágy.Miss Minchin ugyan nagyon nem szeretteőt, de sokkal haszonlesőbb volt,hogysem egy rossz szót is szólt volna.Nagyon jól tudta: ha Sara azt írja haza azapjának, rosszul érzi magát az iskolában,nem boldog, Crewe kapitány abban aminutában kivette volna az intézetből.Miss Minchin szentül hitte: ha egygyereket örökösen dicsérnek és sohanem tiltanak el semmitől, amihez kedve

van, akkor az a gyerek jól érzi magát ott,ahol ilyen előzékenyen bánnak vele. ígyaztán Sarára csak úgy záporozott a sokdicséret. Dicsérték, mert gyorsan tanul,mert jó a modora, mert kedves atársnőihez, akármit tett, érdeméül tudtákbe. Ha nem lett volna olyan okos és nemhajlott volna az önvizsgálatra, szörnyenbeképzelt kis béka válhatott volnabelőle. De Sara okos volt és érzékeny,pontosan felmérte saját helyzetét és akapott dicséretek értékét, éstapasztalatait időről időre meg is vitattaErmengardedal.

Az emberrel sok minden véletlenültörténik — mondogatta. — Nekem eddigszerencsém volt az életben. Véletlenülszeretek tanulni és olvasni, és

megjegyzem, amit megtanultam.Véletlenül olyan édesapám van, akinemcsak csinos és kedves és okos, demindent meg is adhat nekem, amit csakkívánok. Ki tudja, talán nincs is jótermészetem, de hogyne lenne jókedélyűés szívélyes az, akinek minden kívánságateljesül és akihez mindenki kedves?Sejtelmem sincs — tette hozzá nagykomolyan, megtudhatom-e valaha is, jógyerek vagyok-e vagy rossz. Talánutálatos gyerek vagyok, és ezt csak azértnem veszi észre senki, mert a sorsomnem állít próbatétel elé.

Laviniát sem állítja próbatételekelé a sorsa — vélte Ermengarde, mégisigazán utálatos.

Sara ezen eltűnődött, orrocskáját

dörzsölgetve.Ez talán csak azért van — mondta

végül, mert Lavinia olyan gyorsan nő.Ezt valójában a jó szíve sugallta

neki, meg Miss Amelia egy elejtettmegjegyzése. Lavinia olyan gyorsan nő,mondta Miss Amelia, hogy az megárthataz egészségének és a kedélyének.

Holott Lavinia igazán rosszindulatúteremtés volt. És esztelenül féltékenySarára. Míg Sara be nem tette a lábát azintézetbe, Lavinia bizonyos vezetőszerepet töltött be. Főleg azáltal, hogyalaposan megkeserítette annak az életét,aki ellene szegült. A kicsiketterrorizálta, a vele körülbelülegykorúaknak igyekezett fensőbbségesmodorával imponálni. Csinos kislány

volt, és a legjobban öltözött ismindaddig, míg fel nem bukkant Sara amaga bársonykabátjaival,prémkarmantyúival, strucctollaskalapjaival, és Miss Minchin nemállította őt a növendékek vasárnapimenete élére. Ezt egymagában iskeserves volt tudomásul venni, hát még,ami hamarosan kitűnt: hogy Sara isvezéregyéniség, de nem azért, mertmegkeseríti mások életét, hanem éppenellenkezőleg azért, mert ettől óvakodik.

Hanem azt meg kell adni SaraCrewenak — mondta Jessie„kebelbarátnőjének", akit ezzel végképpkihozott a sodrából, hogy sosem vág föl,pedig volna neki mire, azt te semtagadhatod, Lawie. Azt hiszem, én nem

állnám meg, és felvágnék — egy kicsit,ha olyan pazar holmijaim lennének, mintneki, és akkora cécót csapnánakkörülöttem, mint körülötte.Gyomorforgató, amit Miss Minchinművel vele, ahányszor egy szülő betesziide a lábát.

„Sara drágám, kérem, jöjjön le atársalgóba és meséljen Mrs.Musgravenek Indiáról" — utánoztaLavinia roppant élethűen Miss Minchint.— „Sara drágám, társalogjon egykeveset franciául lady Pitkinnel. Agyerek kiejtése tökéletes, nemde?" —Pedig igazán nem itt tanult meg franciául.O maga is beismerte, egyáltalán nem istanult franciául, csak ráragadt, mert apapája így beszélt hozzá. Ehhez nem kell

sok ész. És ugyan ki a papája? Csak egykatonatiszt Indiában. Az nem nagy dolog.

Hát nem tudom — rázta a fejétJessie. — Tigrisre nem vadászik akárki.Azt a tigrist is ő ejtette el, amelyiknek abőre Sara szobájában van. Azért szeretiannyira. Ráheveredik, és úgy simogatja atigris fejét, mintha cica lenne.

Eh, Sara mindig butaságokat csinál— biggyesztette el a száját Lavinia. —A mamám is azt mondja: ostobaságfolyton képzelődni. Bolondos nőszemélylesz belőle, mire felnő.

Való igaz, Sara sosem „vágott föl".Nyájas volt és nagylelkű, szívesenmegosztotta kis társnőivel, amije volt. Akicsiket, akik megszokták, hogy atíztizenkét esztendős „érett korú

hölgyek" megvetik őket ésparancsolgatnak nekik, ő sosem ríkattameg. Anyáskodó teremtés volt. Ha egykicsi elesett és felhorzsolta a térdét,Sara sietett őt felemelni ésmegvigasztalni, mikor mivel:becézgetéssel vagy egy szem cukorkával.Amikor egyszer azon kapta rajtaLaviniát, hogy megüti és „utálatosporontynak" nevezi Lottiet, szigorúanrászólt:

Aki négyéves, az négyéves, dejövőre már öt lesz, aztán hat, és aligtizenhat év múlva már húsz.

Csodálatos, hogy tudnak számolniegyesek — jegyezte meg csípősenLavinia, mert azt ő sem vonhattakétségbe, hogy négy meg tizenhat az

húsz.A kicsik imádták Sarát. És attól

fogva, hogy először meghívta őket aszobájába uzsonnára — amire aztántöbbször is sor került, egyenesenistenítették. Mert szabad volt Emilyveljátszaniuk, és Emily saját különteáskészletéből ihatták a gyenge, de jőcukros teát Ilyen szép, kék virágosbabaedénye senkinek sem volt Saránkívül!

Lottie Leigh a többi kicsin is túltettSara imádásában. Lottie mamája az őszületésekor halt meg, s attól kezdve úgybántak a kislánnyal, mint egyagyonkényeztetett ölebbel, majommalvagy drága porcelánbabával, úgyhogyakaratos, követelődző kisgyerek lett.

Mihelyt akart vagy nem akart valamit,rákezdett sírni és kiáltozni, s merttöbbnyire olyat akart, amit nem kaphatottmeg, vagy azt nem akarta, ami a javáravált volna, reggeltől estig az ő éles kishangja verte fel az intézetet, ahová ifjúés könnyelmű édesapja csak azért küldteel négyéves korában, mert nem tudott mitkezdeni vele.

Lottie valahogy rájött, hogy van egyerős fegyvere: egy kicsi lány, akielvesztette az édesanyját, méltán tarthatigényt mások szánalmára és arra, hogykényeztessék. Ezt a tudását aztán sűrűnkamatoztatta is.

Sara akkor került közelebbiismeretségbe vele, amikor egy reggel afogadószoba előtt elhaladva meghallotta:

odabent Miss Minchin és Miss Ameliaegyüttes erővel próbál megnyugtatni egyharagosan kiáltozó kisgyereket. A gyerekazonban nem hagyta magát megnyugtatni,annyira sem, hogy Miss Minchinkénytelen volt már-már kiabálni — amaga tekintélyt parancsoló, szigorúmodorában.

Miért bőg? — kérdezte, igyekezvetúlharsogni a gyereket.

Jaj, jaj, nekem nincs mamám! —zokogta a kicsi Ó, Lottie, drágám hagydabba! — könyörgött Amelia kisasszony.Ne sírj! Kérlek, ne!

Virgács kéne neki! — csattant felMiss Minchin hangja. — Igenis jólelnáspángolunk, te komisz kölyök!

Lottie erre még hangosabban

zokogott és kiáltozott. Miss Amelia sírvafakadt. Miss Minchin tajtékzott,mennydörgött, és végül türelmét vesztve,méltatlankodva kirontott a szobából,Miss Améliára hagyva Lottiet.

Sara megállt a hallban afogadószoba ajtaja előtt. Azontöprengett, bemenjen-e. Azt remélte, letudná csillapítani Lottiet. Miss Minchinmegtorpant, amikor az ajtón kilépveSarát megpillantotta. Lerítt róla abosszúság amiatt, hogy Sara fültanújalett az ő nem éppen dicsteljesszereplésének.

Sara! — kiáltotta, mosolyt erőltetveaz arcára.

Azért álltam meg, mert tudtam,Lottie az, aki zokog és azt remélem, talán

— egyáltalán nem biztos, de talánsikerülhet őt lecsendesítenem.

Kétlem. De te okos lány vagy —harapta be a száját Miss Minchin. Majdenyhébb hangon hozzátette: — Eh,amilyen okos vagy mindenben, talán ezis sikerül. Menj csak be. — És sietvetávozott.

Sara belépett a szobába. Lottiehanyatt feküdt a padlón, hangosansikoltozott, és verte a padlót dundi kislábaival. Miss Amelia föléje hajolt,vörösen és izzadva tanácstalanságábanés kétségbeesésében. Lottienak azt súgtaeddigi élettapasztalata, hogy ha elégkitartóan sikoltozik és dobrokol, mindigeléri, amit akar. Miss Amelia holbecézve csitítgatta, hol szidta.

Szegény kis drágaságom! —mondta az egyik percben. — Tudom,nincs mamád... A következő percbenfelfortyant: — Ha nem hagyod rögtönabba, Lottie, kirázom a lelkedet! —Aztán: Szegény kis angyalom! Nyugodjmeg! Te megátalkodott komisz, utálatoskölyök, majd adok én neked!

Sarának ugyan sejtelme sem voltróla, mit fog csinálni és mondani, deannyit tudott; egy gyereknek nem tesz jót,ha felváltva hol kényeztetik, holfenyegetik, ráadásul ilyen ügyefogyottanés izgatottan.

Miss Amelia — mondta halkan,közelebb lépve, Miss Minchinmegengedte, hogy megpróbáljam őtlecsillapítani. Ha nincs Miss Amelia

ellenére.Miss Amelia hátrafordult és Sarára

bámult. Szeméből csak úgy sütött areménytelenség. — És igazán azt hiszed,sikerül?

Nem tudom — felelte továbbra isfélig súgva Sara de megpróbálnám.

Miss Amelia nagy sóhajjalfelegyenesedett. Lottie dundi lábacskáimég hevesebben doboltak a padlón.

Nyugodtan menjen el, én velemaradok — mondta Sara.

Miss Amelia majdnem sírt; — Jaj,Sara, ilyen szörnyű gyerekkel még sohanem volt dolgunk. Nem is tudom, itttarthatjuk-e? De megkönnyebbültenkiosont a szobából.

Sara pár pillanatig csak állt, és

figyelmesen nézte a bömbölő kislányt.Aztán leült mellé a padlóra és várt. Mostcsak Lottie dühös kiáltozása hallatszott aszobában. Ez egészen új helyzet volt akis Legh kisasszonynak. Megszokta, hogymások vigasztalják vagy szidják, hasikoltozik. Ugyan ki lehet az, aki nem eztteszi, csak ül csendben, nyugodtan?Óvatosan kinyitotta szorosra zárt,könnyáztatta szemét, és oldalt sandítottNi csak, egy lány. De az a lány, akinekannyi szép holmija van, és egy gyönyörűbabája. Csak néz rá, elgondolkodva,kíváncsian. Lottie zavarba jött. Mittegyen? Úgy döntött, folytatja a bőgést,de amikor rákezdte: — Niiincs mamám!Niiincs! — érezte: ez már nem az igazi.

Sara változatlan figyelemmel nézte

őt. Pillantásába most valamifélemegértés lopódzott.

Nekem sincs. — mondta.Ez a nem várt válasz annyira

meglepte Lottiet, hogy csak feküdt ésbámult. Semmi nem állítja meg olyanbiztosan egy gyerek sírását, mint egyváratlan Ötlet. No meg az is igaz: Lottieki nem állhatta Miss Minchint, mertmindig mérges, nem szerette MissAmeliát, mert olyan bolondul elnéző,ellenben szerette Sarát, bár nem sokattudott róla. Lassan felhagyott azokogással, s noha még össze-összerándult, kissé durcásanmegkérdezte:

Hát hol van a mamád?Sara nem válaszolt rögtön. Mióta

először mondták neki, hogy az anyukájaa mennyországban van, sokatgondolkodott a dolgon, és gondolatainagyon másfélék voltak, mint a többieké.

A mennyországban — felelte végül,— De szentül hiszem, néha azért lejönonnan, hogy meglátogasson engem —bár én nem láthatom Őt. És ezt teszi atied is. Talán most is éppen bennünketfigyelnek mind a ketten. Talán itt vannakvelünk a szobában.

Lottie hirtelen felült és körülnézett.Szépséges, göndörhajú teremtés volt,kerek szeme akár a harmatos nefelejcs.Jaj, ha a mamám látta, mit műveltem ittaz előbb, nem lehet velem nagyonelégedett, gondolta riadtan.

Sara tovább beszélt. Amit mondott,

inkább tündérmesének hangzott, de őolyan mélyen hitt benne, hogy Lottieelbűvölten itta be a szavait. Mondtákneki már ezelőtt is sokszor, hogy amamája a mennyországban van, szárnyanőtt, koronát visel, és képeket ismutogattak neki hálóinges, széphölgyekről, akikre azt mondták,angyalok, de Sara úgy beszélt, minthaegy valóságos, gyönyörű országrólmesélne, ahol élő emberek járnak-kelnek.

A mezők ott telis-teli vannakvirággal — kezdte, s mint rendesen, hamesélt, Önmagáról megfeledkezve,mintegy álomba merülten ontotta aszavakat. — Liliommezők hajladoznak agyönge szélben, a szellő felkapja és

szétviszi illatukat, és mert ott Örökkélengedez a szellő, mindenki illatoslevegőt lehel be. Kis gyerekek futkosnaka liliommezőkön, nyalábszám, kacagvaszedik a virágot, és koszorút kötnekbelőle. Az utak ragyognak. Ott senki semfárad el soha, akármilyen hosszú utattesz is meg. Ha akarnak, röpülni istudnak. A várost fal keríti, igazgyönggyelhímes színarany fal, de nem magas, az ottlakók bátran kihajolhatnak fölé, éslenézhetnek mosolyogva a földre, vagycsodaszép üzeneteket küldhetnek lenekünk.

Lottie kétségkívül akkor isfelhagyott volna a sírással, és szájtátvahallgatta volna Sarát, ha más mesétmond el neki, de ez a mese szebb volt

minden eddiginél, Lottie Sarához bújt;valósággal csüggött az ajkán, míg a mesevéget nem ért Hamar, sajnos, nagyonhamar. Amikor Sara elhallgatott, Lottiefelkiáltott:

Én is oda akarok menni. Máris! Itt,az iskolában nincs mamám!

Sara felfigyelt a veszélyre, leráztamagáról álmát. Megfogta Lottiegödröcskés kis kezét és kedveskedveránevetett a kislányra.

Én leszek a mamád — mondta. —Azt játsszuk majd, hogy te az énkislányom vagy. És Emily a húgocskád.

Lottie arcán megjelentek agödröcskéi.

Igazán? — kérdezte elragadtatottan,Igazán — ugrott talpra Sara, —

Menjünk és meséljük el máris Emilyneka nagy újságot. Aztán megmosom azarcodat és megfésüllek.

Lottie boldogan igent mondott, ésfelkísérte Sarát a szobájába. Eszébe semjutott közben, hogy azért csapta az iméntvagy egy órán át azt a nagy patáliát, mertnem akarta Miss Ameliának megengedni,hogy megmosdassa és megfésülje őtreggeli előtt, és Amelia Miss Minchinsegítségéért folyamodott.

Ettől a perctől fogva Lottie Sarátfogadott anyjának tekintette.

BeckySara számos vonzóereje közül a

legnagyobb, amely több hívet szerzettneki, mint drága holmijai és az a tény,hogy ő volt a „dísztanuló" — és amelyet

Lavinia és még néhány lány a leginkábbirigyelt tó'Ie, bár a hatása alól ők sembírták kivonni magukat, az volt, hogy aző szájából minden tündérmesénekhangzott, akár az volt, akár nem. És Saranemcsak jól tudott mesélni, hanem, amiennél is több, imádott meséim. Amikoregy kör közepén állva vagy ülveelkezdett csodálatos dolgokat kitalálni,zöld szeme nagyra nőtt és különösfényben ragyogott, arca kipirult, ésanélkül, hogy tudta volna, el is játszotta— hangjával, arckifejezésével,mozdulataival — a mesét.Megfeledkezett gyerekközönségéről, nemegyszerűen mesélte: átélte a történetet,tisztán látta maga előtt azokat akirályokat, királynékat, gyönyörű

hölgyeket, akikről a mese szólt. Olykoregészen kifulladt mire a mese végére ért,és kezét hevesen dobogó szívéreszorítva felnevetett.

Be furcsa — mondta mialattelmondom, úgy tetszik, nem én találomki, hanem ez maga a valóság.Valóságosabb, mint ti, valóságosabb,mint a tanterem. És úgy érzem, énvagyok a történet minden szereplője,egyik a másik után.

Mintegy két éve lakott MissMinchin intézetében, amikor egy jegestéli délután kikocsizni készült, jólbebugyolálva legmelegebb bársony ésprémkabátjába, muffjába. Éppen kilépetta kapun, amikor megakadt a szeme egyszánalmas kis teremtésen, aki a legfelső

lépcsőn állt, és a nyakát nyújtogatva,tágra nyílt szemmel bámulta őt. Sararámosolygott a buzgó, félénk, maszatosarcú kislányra, mert ő mosolyogniszokott embertársaira.

Amire a maszatos arcocska, tágranyílt szempár tulajdonosa megriadt —nyilván tilos dolgot cselekedett és úgyelillant, mint a kámfor. Egy pillanat alattbesurrant a konyhába. Ugyanaznap este,amikor Sara a tanterem egyik sarkábanéppen mesét mondott hallgatóságának,megint megjelent, ugyanolyan félénken, adélután látott kis alak, egy szeneskannátcipelve, amely túlságosan nehéz voltneki, és a kályha elé kuporodott, hogyfelszítsa a tüzet és kitakarítsa a hamut.

Nem volt annyira maszatos, mint

délután, de ha lehet, még riadtabb. Nemmert a kislányokra nézni, nem mertemutatni, hogy hallgatja a mesét. Kézzel,egyenként rakosgatta a kályhába aszéndarabokat, hogy ne üssön zajt, ésóvatosan seperte el a hamut. De Sararögtön észrevette: a kislányt nagyon isérdekli a mese, és igyekszik minéllassabban végezni a munkáját, hogytöbbet halljon belőle. Ezért Sarafelemelte a hangját, és még szebbrekerekítette a mesét.

„A hableányok nesztelenül siklottakide-oda a kristálytiszta, zöld vízben. Egymélytengeri gyöngyökből szőtthalászhálót vontattak, A királykisasszonya fehér sziklán ült és nézte Őket."

A csodaszép mese arról szólt, hogy

a királykisasszony megszereti atengerkirály fiát, hozzámegy feleségül,és azon túl a víz alatt fénylőbarlangokban élnek boldogan.

A kis szolgáló kikotorta a hamutegyszer, aztán még egyszer, sőtharmadszor is. Addigra annyira magávalragadta a mese, hogy megfeledkezettmindenről, arról is, hogy neki nemszabad mesét hallgatnia. A mesélőhangja elvitte őt messzire, a szelíd, kékfényben ragyogó, színarany fövénnyelbélelt tengerfenéki barlangokba.Különös tengeri virágok és füvekhajladoztak körülötte, nagy távolbólédes énekes zeneszó hallatszott.

A kefe kiesett a kislány munkátóleldurvult kezéből. Lavinia Herbert

felszegte a fejét.Ez a lány is hallgatja a mesét —

méltatlankodott Lavinia.A kis bűnös felkapta a kefét,

felugrott, fogta a szeneskannát, éskisurrant a szobából, mint egy riadt nyúl.Sara fejébe szállt a vér.

Tudtam, hogy hallgatja — mondtaemelt hangon. — Miért ne hallgattavolna?

Lavinia felhúzta az orrát.Hát nem tudom, mit szólna ahhoz a

te mamád — vonogatta a vállát, hogyszolgálóknak mesélsz, azt ellenbentudom, hogy az enyém nem örülne neki,ha én ilyet tennék.

Az én mamám! — Sara szemételfutotta a könny. — Gondolom,

egyáltalán nem bánná. Ő tudja, hogy amese mindenkié.

Ha nem csalódom — vágott visszaLavinia, a mamád meghalt. Honnantudhatna bármit is?

Te igazán azt képzeled, hogy ő nemtud semmiről? — Sara hangja mostnagyon komolyan csengett.

Sara mamája mindenről tud —csipogta Lottie, És az enyém is. Itt, MissMmchinnél ugyan Sara a mamám, de amásik mamám igenis mindenről tud.Ahol ő van, csillognak az utak, a mezőktele vannak liliommal, és akárkileszedheti a virágokat. Sara mindig errőlmesél nekem, amikor lefektet.

Hogy mersz a mennyországrólmeséket kitalálni, te megátalkodott! —

csattant fel Lavinia, Sarához fordulva.Vannak ennél sokkal csodálatosabb

történetek is az evangéliumokban! mérteŐt végig Sara. — Honnan tudod, hogyamit én mondok, az tündérmese, és nemigaz? — Majd hozzátette, némi finoméllel a hangjában: — De figyelmeztetlek,soha nem is fogod megtudni, milyen amennyország, ha nem bánsz szívesebbenembertársaiddal, mint szoktál. Menjünk,Lottie! — és kivonult a szobából,Lottieval a sarkában. Azt remélte,megpillantja valahol a kis szolgálót, deaz úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volnael.

Ki az a kislány, aki fűt, és honnankerült ide? — kérdezte aznap esteMariettetől.

Mariette készségesen szolgáltfelvilágosítással.

Egészen Mademoiselle Sara jószívére vall ez a kérdés — kezdteMariette. — A kislány árva.Konyhalánynak vették nemrég fel, demindent vele csináltatnak. O pucolja akályhákat és a cipőket, padlót súrol,nehéz szeneskannát cipel föl-le alépcsőkön, ablakot tisztít és mindenkineki parancsolgat. Tizennégy éves, deannyira visszamaradt a fejlődésben,hogy legfeljebb tizenkettőnek látszik. —Mariette szívből sajnálta szegénykét. —Annyira félénk, hogy ha valaki nagyritkán szól hozzá, majd elsüllyedszégyenében, és válaszolni sem mer.

Hogy hívják? — kérdezte Sara, aki

figyelmesen hallgatta, fejét öklérehajtva, a történetet.

Becky volt a kislány neve. Marietteszerint reggeltől estig az ő nevétőlvisszhangzik a folyosó: „Becky, szaladjide! Becky, szaladj oda!"

Sara mozdulatlanul ült, és a tűzbebámulva a hallottakon törte a fejét,miután Mariette kiment a szobából.Kitalált egy mesét, amelynek hőse aszerencsétlenül járt Becky volt A kicsiúgy fest, gondolta Sara, mintha sohaéletében nem lakott volna jól. Kiül aszemébe az éhség. Remélte, hamarosantalálkozik Beckyvel, és meg ispillantotta többször, amint nehézkannákat vagy mást cipelt ide-oda, de akis szolgáló mindig annyira sietett, és

olyan rémültnek látszott, hogy Saránaknem sikerült vele szóba elegyednie.

Azonban pár héttel később, amikoregy ködös, hideg napon belépett aszobájába, megható látvány fogadta. Aző saját külön, kedvenc kiskarosszékében, a kandalló előtt,amelyben nagy lánggal égett a tűz, ültmélyen alva Becky. Orrán egy szénfoltékeskedett, a kötényén sok, kis sapkájamajd leesett a fejéről. Láthatóanvégképp kimerült még az ő munkáhoztörődött kis teste is. A hálószobákatkellett aznap rendbe tennie. Sok szobavolt, egy percre meg nem állhatott. Saraszobáját hagyta utoljára, mert nem olyanvolt, mint a többi, nem olyan egyszerű ésrideg. Közönséges növendékek

kénytelenek voltak beérni alegszükségesebb bútorzattal. Sarakényelmes nappalija Becky szemében afényűzés tetejének látszott, holott csakegy kedves, világos kis szoba volt. Deképek lógtak a falon, könyvek álltak apolcon, furcsa, indiai tárgyak díszítették,és volt benne egy dívány meg egyalacsony, párnás szék. Emily a magaszékében üldögélt, mint egy házi istennő,a kandallóban mindig tűz lobogott és akandallórács mindig makulátlanul tisztavolt. Becky azért hagyta utoljára ezt aszobát, mert már a puszta látása ispihentette; még inkább az, ha párpillanatra helyet foglalhatott a jó, puhaszéken, körülnézhetett és elképzelte,milyen jó dolga is lehet annak a

kislánynak, aki ilyen pompás szobábanél, és hideg téli napokon ilyen gyönyörűkabátbankalapban sétálhat az utcán.

A kérdéses napon akkoragyönyörűség volt leülnie és kurta, sajgólábát megpihentetni, hogy a jóérzésvarázslatként áradt el egész testén. Akandallóba bámult, szénfoltosarcocskájára boldog, fáradt mosoly ültki, feje előrecsuklott, szemebecsukódott, és észre sem véve, mitörténik vele, édes álomba merült.Legfeljebb tíz perce alhatott, amikorSara belépett a szobába, de legalábbolyan mélyen aludt, mint Csipkerózsika.Bár korántsem volt olyan szép, semolyan fényes a ruhája, mintCsipkerózsikáé. Ó nem, ő csak egy

növésben visszamaradt, holtra fáradt,csúnyácska kis konyhalány volt.

Sara éppen táncóráról jött. Atáncmester megjelenése, noha hetenteismétlődött, ünnepi eseménynekszámított a növendékek életében.Ilyenkor a legszebb ruhájukbanpompáztak, különösen Sara. Jó táncosvolt, ezért sokat szerepeltette atáncmester, és Mariette igyekezett Őt alegelbűvölőbb ruháiba bújtatni.

Aznap történetesen egy rózsaszínruhát viselt. Mariette valahonnan igazirózsabimbókat szerzett, azokból fontkoszorút Sara fürtös fejére. Éppen egyúj, bűbájos táncot tanultak az órán. Saraúgy röpködött, libegett ide-oda atáncteremben, mint egy nagy, rózsaszín

pillangó, s a tánc öröme és a mozgásélénk pírt varázsolt arcára. Táncosléptekkel libbent be a szobájába — ésott ült Becky, félrebillent fején a kajlakis sipkával.

Ó, a szegény! — kiáltott felmagában Sara, amint Beckyt meglátta.

Eszébe sem jutott zokon venni, hogyez az ütött-kopott, foltos ruhájú kisteremtés elfoglalta kedvenc székét. Sőt,valójában örült, hogy Beckyt aszobájában találja. Ha felébred,válthatnak egymással pár szót, gondolta.Lábujjhegyen közelebb lopakodotthozzá. Becky picit horkolt.

Bár felébredne! — gondolta Sara.— Nincs szívem felkölteni. Pedig MissMinchin nagy botrányt csapna, ha itt

találná! Még várok pár percet...Leült egy székre az asztal mellé, s

rózsaszín harisnyába bújtatott karcsúlábát lógázva azon töprengett: mittegyen. Miss Amelia bármikorbetoppanhat, és ha itt találja Beckyt, leszmit hallgatnia szegénykének...

Zavarából váratlanul egy égőszéndarab mentette ki. Nagy koppanássalleesett a rakás tetejéről akandallórácsra. Becky felriadt. Elsőpercben nem is tudta, mi történik vele. Öcsak egy pillanatra ült le a tűz táncátbámulni — és most ott van, legnagyobbrémületére, ez a csodálatos lány, aki úgyfest, mint egy rózsatündér, és őt nézi.Jesszusom!

Felugrott, és helyre rángatta

sipkáját. Jaj, micsoda bajba kevertesaját magát! Elaludt nagy szemtelenül azelőkelő kis hölgy székén! Biztosan úgyrúgják ki innen, hogy a lába sem éri aföldet!

Rémületében nagyot csuklott.Jaj, kisasszony, jaj! — hebegte. —

Bocsánat! Kérem, kérem, bocsássonmegí Jaj, jaj!

Sara odafutott hozzá.Ne félj! — csitította, mintha egy

nála sokkal kisebb lányt nyugtatgatna. —Nem történt semmi.

Nem akarattal történt, kisasszony— szabódott Becky. — A meleg tette —meg a fáradtság. Én... én nem akartamszemtelenkedni.

Sara barátságosan ránevetett, és

átkarolta Becky vállát.Fáradt voltál. Nem tehetsz róla.

Hisz még most sem ébredtél egészen fel!— mondta szelíden.

Becky tátott szájjal bámult rá.Életében nem hallott még senkitől ilyenkedves szavakat. Ahhoz szokott, hogyneki mindig parancsolgatnak, vagyszidják, kiabálnak vele, Es lám, ez atáncos, rózsaszín égi tünemény nem teszszemrehányást neki, sőt, azt mondja:joggal volt fáradt, joggal aludt el.

Hát a kisasszony nem haragszik? —álmélkodott Becky. — Nem fogbeárulni?

Hova gondolsz! — tiltakozott Sara.— Eszembe sincs!

Egyszerre úgy megesett a szíve

ezen a halálra rémült, kormos arcú —kis teremtésen, hogy szinte fájt. Habozásnélkül kimondta, amit gondolt — pedigaz nagyon szokatlan gondolat volt:

Hisz én is csak az vagyok, ami te:egy kislány. Merő véletlen, hogy nem tevagy az én helyemen és én a tiéden!

Ez magas volt Beckynek. Véletlen?Véletlen az, ha valaki elesik, elgázolják,lezuhan a létráról és beviszik azispotályba

Véletlen, kisasszony? — dadogtaelképedve. — Igazán az?

Az — felelte Sara. De mert látta,Becky nem fogta fel szavai értelmét,hangot váltott,

Elvégezted a munkádat? —kérdezte. — Itt maradhatsz még egypár

percig?Beckynek a lélegzete is elállt.Hogy én itt maradjak, kisasszony?Sara az ajtóhoz futott, résnyire

nyitotta, kikukucskált és hallgatózott.Nincs senki a közelben —

jelentette. — Ha végeztél a munkáddal,egy kicsit maradhatsz még. Talán ennélegy kis süteményt?

A következő percekben Becky aztsem tudta, hová legyen gyönyörűségében,elragadtatásában. Sara egy szép darabsüteményt vett elő egy dobozból, éslátható élvezettel figyelte, hogy tünteti elBecky pillanatok alatt. Addig beszélthozzá, kérdezgette, nevetett rá, mígBecky végleg meg nem nyugodott,annyira, hogy hébe-hóba már maga is

megkockáztatott egy-egy tétova kérdést.Ez itt — nézett illő csodálattal Sara

ruhájára, ez a kisasszony legszebbruhája? — kérdezte elfogódottan.

Ez az egyik táncruhám — felelteSara. — Nekem tetszik. Hát neked?

Egyszer láttam egy igazi hercegnőt— mesélte izgalomtól és ámulattólelfulladt hangon Becky. — A CoventGarden előtt álltam sok ember között.Mind az Operába menő előkelőségeketbámultuk. De őt, a hercegnőt bámultákmeg a legjobban, mutogattak rá, és aztmondták egymásnak: Ni, ott megy ahercegnő. Felnőtt, fiatal hölgy volt,csupa rózsaszínben: rózsaszín volt akesztyűje, a kabátja, mindene. Mihelytmegláttam a kisasszonyt, az a hercegnő

jutott az eszembe. Hasonlít rá.Nemegyszer elgondoltam már —

mondta ábrándosan Sara, hogy szeretnékegy hercegnőre hasonlítani. Vajonmilyen érzés lehet? Ezentúl azt játszommajd, hogy hercegnőnek képzelemmagam.

Becky csodálattal hallgatta Sarát,de megint nem értett egy kukkot sem abeszédéből. Sara felriadtálmodozásából.

Ugye, a múltkor hallgattad amesémet, Becky? — kérdezte.

Hallgattam, kisasszony — vallottameg Becky, kicsit félve. — Tudtam, nemlenne szabad, de olyan szép volt, olyannagyon szép, hogy nem bírtam ellenállni.

Én örültem annak, hogy hallgatod.

Aki mesemondó, örül annak, hafigyelmesen hallgatják, magam semtudom, miért. Szeretnéd a mese végét ishallani?

Elmesélné nekem, kisasszony?Mintha én is az iskola növendékelennék? A szép királyfiról szólótörténetet, meg a kis vízisellő-gyerekekről, akik kacagva lubickolnak avízben, és csillag ragyog a hajukban?

Sara bólintottAttól tartok, most nincs rá időnk.

De ha szólsz nekem, amikor az énszobáimat takarítod, én azon leszek,hogy feljöjjek, és apránként elmesélemneked az egész mesét. Tudod, hosszúmese, és én még meg is toldom újrészletekkel,

Ha lenne olyan szíves — lehelteboldogan Becky, akkor azt sem bánnám,hogy nagyon nehéz a szeneskanna, vagyhogy a szakácsnő megbúbol — mindigcsak a mesére gondolnék.

Nyugodt lehetsz, az egész mesételmondom neked.

Nem ugyanaz a Becky ment le alépcsőn, aki korábban nehézszeneskannák terhe alatt nyögvebotorkált fel rajta. A zsebében egy szépnagy szelet kalács lapult, jóllakott voltés átmelegedett de nemcsak süteménnyellakott jól, nemcsak a tűztől melegedettát. Sara átmelegítette és jóllakattaszívét-lelkét is.

Miután Becky távozott. Sara mégegy darabig elüldögélt az asztal mellett,

kedvenc pózában. Lábát felrakta aszékre, rákönyökölt a térdére, s arcát akét tenyerébe hajtotta.

Ha hercegnő volnék — gondolta,igazi hercegnő, aranyat szórhatnék a népközé. De lám, ha nem is vagyok igazihercegnő, csak amolyan képzeletbeli,tehetek egyet-mást az emberekértIlyesmit, mint az előbb. Becky legalábbolyan boldog volt, mintha aranyat kapottvolna tőlem. Azt fogom képzelni, hogyha jót teszek valakivel, az olyan, minthaaranyat szórnék a nép közé. Beckynek isaranyat adtam.

A gyémántbányákNem sokkal ezután izgalmas dolog

történt. Nemcsak Sara tartotta

izgalmasnak, hanem az egész iskola,hetekig másról sem beszéltek, csak erről.Crewe kapitány érdekes történetetmondott el levelei egyikében. Váratlanulfelkereste egy barátja, egykoriiskolatársa. Az illetőnek kiterjedtbirtoka van. Nemrég gyémántot találtak aföldjén, most készült kiépíteni abányászatot. Ha minden avárakozásoknak megfelelően sikerül,akkora vagyonra tehet szert, hogy aztelgondolni is bajos, s mert nagyonszereti régi diáktársát, Crewe kapitányt,felajánlotta neki: szálljon be az üzletbe.Sara legalábbis ennyit értett meg apjaleveléből. Más üzleti terv aligha keltettevolna fel Sara és intézeti társaiérdeklődését, de a „gyémántbányák" szó

úgy hangzott, mint az Ezeregyéjszaka.Hogyne izgatta volna az emberfantáziáját! Sara rögtön el is kezdettábrándozni és mesélni Ermengardenakés Lottienak a szeszélyesen kanyargójáratokról a föld mélyében, amelyeknekfalait, padozatát és tetejét csillogógyémántkövek alkotják, meg a különös,fekete arcú férfiakról, akik hosszúcsákánnyal, kalapáccsal kifejtik adrágaköveket. Ermengardeelragadtatottan hallgatta az új mesét,Lottienak minden este újra el kellettmesélnie. Lavinia majd megpukkadtirigységében és kijelentette Jessienek, őnem hiszi, hogy egyáltalán léteznekgyémántbányák,

A mamám gyémántgyűrűje negyven

fontba került — biggyesztette el a száját,pedig nem is valami nagy. Ha igazánléteznének, a tulajdonosuk gazdagabblenne a földkerekség leggazdagabbemberénél is, ami ugye kész nevetség!

Lehet, hogy Sara nevetségesengazdag lesz — kuncogott Jessie.

Gazdagnak nem gazdag ugyan, demáris nevetséges — sziszegte Lavinia.

Úgy látom, gyűlölöd őt —csodálkozott rá Jessie.

Szó sincs róla! — vágott gőgösarcot Lavinia. — Csak nem hiszek agyémántbányákban.

Pedig valahonnan csak jönnek agyémántok — vont vállat Jessie. Tudod-e, Lavinia — kérdezte, megint kuncogva,mit mesél Gertrude?

Nem tudom, de nem is érdekel, hamár megint arról a kibírhatatlan Sarárólvan szó,

Csakugyan róla szól a történet.Újabban azt képzeli, hogy ő hercegnő.Örökké ezt játssza — még az iskolábants. Azt állítja, ettől jobban megy alecketanulás. Azt szerette volna, haErmengarde is beáll hercegnőnek, deErmengarde nem akarta, azt mondta, őahhoz túlságosan kövér.

Az is, túlságosan kövér. Sara megtúlságosan sovány. Jessie megintkuncogni kezdett.

Sara azt mondja, ennek semmi közeahhoz, hogy hogyan fest valaki és mijevan. Csak attól függ, mit gondol és mitfesz.

Gondolom, azt képzeli, akkor ishercegnőnek érezhetné magát, ha kolduslenne. Szólítsuk ezentúl KirályiFenségnek!

A leckeórákon már túl voltak,ilyenkor érezték magukat a legjobban anövendékek. Összegyűltek anagyteremben, a kandalló előtt,csevegtek és játszottak. Miss Minchin ésMiss Amelia ilyenkor visszavonult anappalijába, teázni. Ez volt a naplegjobb pillanata, ha a kicsik rendesenviselkedtek, nem kiabáltak, és nemfutkároztak összevissza, bár ez, mitagadás, gyakran megesett. Ilyenkor anagylányok közbeléptek, jól leszidták akis haszontalanokat, vagy meghúzták afülüket. Ezt el is várták tőlük az intézet

vezetői. Abban a pillanatban, amintLavinia elhallgatott, nyílt az ajtó ésbelépett Sara Lottieval, aki úgy követteőt mindenhová, mint egy kiskutya,

Már megint itt van azzal a szörnyűkölyökkel! — súgta oda JessienekLavinia. — Ha annyira imádja, miértnem tartja a szobájában? Meglásd, ötperc sem telik bele, Lottie megint rákezdbőgni.

Lottienak kedve támadt lemennijátszani a nagyterembe, és arra kértefogadott anyját, jöjjön vele. Ő játszanikezdett más kicsikkel a szoba egyiksarkában, Sara pedig leült az ablak alattipadra, és belemerült könyvébe. A NagyFrancia Forradalomról szólt a könyv.Sara lelki szemei előtt megjelentek a

Bastille foglyai, akik olyan régentengődtek már sötét zárkákban, hogyarcukat egészen benőtte a hosszú, ősz hajés szakáll, és semmit sem tudtak akülvilágról, mire a nép kiszabadítottaőket.

Gondolatban messze, messze járt anagyteremtől. Ezért kétszeresen iskellemetlenül érintette Lottie bőgése.Ilyenkor, ha hirtelen riasztották felálmaiból vagy egy könyv olvasásából,nehezére esett uralkodnia magán. Akiszeret olvasni, jól ismeri ezt az érzést.Az ember alig állja meg, hogy nekiabáljon, és ne váljék kiállhatatlanná.

Úgy érzem magam olyankor, minthamegütöttek volna — vallotta megegyszer Ermengardenak bizalmasan

Sara, — És kedvem volna visszaütni.Nagyon gyorsan kell az emlékezetembeidéznem sok mindent ahhoz, hogy nevágjak csúnya arcot.

Most is sok mindent kellett azemlékezetébe idéznie, mialatt letette akönyvet, és leugrott a kényelmes padról.

Lottie végigcsúszott a termen,mintha korcsolyázna, elesett, ésmegütötte dundi térdét. Féllábon ugráltés sikoltozott barátnői és ellenfeleigyűrűjében, és csak úgy záporoztak rá azintelmek és a vigasztalások.

Azonnal hagyd abba, tebőgőmasina! — kiáltotta Lavinia.

Nem vagyok bőgőmasina! Neeem!— jajveszékelt Lottie. — Sara! Sara!

Ha nem hagyja abba, kijön Miss

Minchin! — rémüldözött Jessie. Lottiedrága, kapsz tőlem egy pennyt.

Nem kell a vacak pennyd! —zokogta Lottie. Lesandított a térdére,megpillantott egy vércseppet, amirevégképp elfogta a kétségbeesés.

Sara odafutott hozzá, letérdeltmellé és átölelte.

Lottie, drágám, Lottie! Tudod, mitígértél!

Azt mondta, bőgőmasina vagyok!Ha sírsz, csakugyan az leszel,

Lottie — mondta Sara azon a nyugodthangon, amelyet Lottie jól ismert. — Mitígértél, szívem?

Lottie nagyon jól tudta, mit ígért, deegyelőre még hangosabban zendített rá,mint előbb.

Nekem nincs mamám — zokogta.— Egy csepp mamám sincs!

Igenis van mamád! Vagyelfelejtetted? Nem tudod, hogy a temamád Sara? Nem kérsz Sara mamából?

Lottie elhallgatott és odabújtSarához.

Gyere — cirógatta Sara, ülj mellémaz ablak alatti padra. Mesélek nekedvalamit, jó?

Igazán mesélsz? — nyafogottLottie. — Mesélsz a gyémántbányákról?

A gyémántbányákról! — tört kiLavinia. — Utálatos, elkényeztetettkölyök! A legszívesebben megverném!

Sara talpon termett. Ne feledjük,nyakig merült könyve olvasásába, ésnagyon gyorsan kellett sok mindent az

emlékezetébe idéznie, amikor fogadottgyereke felvisított. Sara sem volt angyal,és nagyon nem szerette Laviniát.

Ami azt illeti — mondta némihévvel, én is szívesen megvernélek, denem akarlak megverni. Elvégre nemvagyunk kisgyerekek. Benőtt már annyiraa fejünk lágya, hogy ne verekedjünk!

Lavinia úgy érezte, most itt azalkalom.

Valóban, királyi fenség — mondtamaró gúnnyal. — Hercegnők vagyunk, hajól tudom. Egyikünk legalábbis az.

Sara egy lépést tett felé, hogymegüsse. Élete legfőbb öröme volt „aztképzelni, hogy..." Soha nem beszélt errőlolyan lányokkal, akiket nem szeretett.Azt, hogy hercegnőnek képzeli magát,

titokban akarta tartani. Nagyon rosszulesett neki és felháborította, hogy Laviniamost az egész iskola füle hallatára űzgúnyt az ő kedvenc ábrándjából. Érezte,arcába szökik a vér és megcsendül afüle. Az utolsó pillanatban sikerültmegfékeznie indulatát. Elvégre egyhercegnő nem kaphat dührohamot!Ütésre emelt keze lehanyatlott, egypillanatig mozdulatlanul állt, aztánnyugodt, csengő hangon, felszegett fejjelazt mondta:

Igaz, olykor azt képzelem: hercegnővagyok. Azért képzelem ezt, hogymegpróbáljak úgy viselkedni, ahogy egyhercegnőhöz illik.

Laviniának nem jutott eszébe amegfelelő válasz. Már nem először

tapasztalta, nehéz letromfolnia Sarát, haszóváltásba keveredik vele.Legfőképpen azért, mert tisztán érezte: atöbbség Sara pártján van. Most is együttérzően hallgatták. A kislányok szeretik ahercegnőkről szóló történeteket.Önkéntelenül közelebb húzódtakSarához.

Lavinia nagyot nyelt, aztán egyutolsó kísérletet tett arra, hogyfelülkerekedjék a vitában. Nem nagysikerrel.

Jaj szegény fejemnek! Remélem,fenséged nem feledkezik meg rólunk,amikor leereszkedik trónusáról.

Nem feledkezem meg — felelteSara. Többet nem is mondott, csak álltés nézte Laviniát, aki egy idő után nem

bírta tovább: belekarolt Jessiebe éselvitorlázott.

Ettől fogva azok a kislányok, akikféltékenyek voltak Sarára, csak úgyemlegették őt megvető hangsúllyal: Sarahercegnő, azok pedig, akik szerették őt,dicséretképpen nevezték hercegnőnek.Szemtől szembe senki sem szólította őtígy, de rajongóinak tetszett ez a festőt,pompázatos cím, és amikor a dolog híreeljutott Miss Minchinhez, Ő maga isszívesen ejtett erről egy-két szót azodalátogató szülők előtt. Ügy érezte,emeli az iskola fényét és rangját.

Becky szó szerint igaznak tekintetteSara hercegnő voltát. Barátságuk, melyazzal kezdődött, hogy az álmából felriadtBecky rémülten ugrott fel Sara kedvenc

székéről, azóta megszilárdult, bár — mitagadás erről sejtelme sem volt MissMinchinnek és Miss Ameliának. Annyitmaguk is láttak ugyan, hogy Sarakedvesen bánik a kis konyhalánnyal, denem tudhatták, micsoda gyönyörteljespillanatokat él át Sara szobájábanBecky, Miután villámgyorsanvégigtakarította az emeleti hálószobákat,besurrant Sara nappalijába, és örömtelisóhajjal lerakta a nehéz szeneskannákatIlyenkor meserészletek hangzottak el,finom falatok kerültek elő, amelyeketBecky vagy helyben tüntetett el, vagygyorsan zsebre vágott, és éjjel, apadlásszobájában fogyasztott el.

Vigyázva kell ennem, kisasszony —közölte egy ízben Becky. — Ha

morzsázók, előjönnek a patkányok.Patkányok! — borzadt meg Sara. —

Hát patkányok is vannak a padláson?A legtöbb padláson vannak

patkányok meg egerek — felelte Becky,egy bölcs nyugalmával. — Annyiramegszoktam már őket, hogy azt sembánom, ha a párnámon szaladgálnak.

Sara hátán végigfutott a hideg.Egy idő után bármit megszokik az

ember — mondta Becky. — Muszáj isannak, aki konyhalánynak született. Nomeg jobban is szeretem a patkányokat acsótányoknál.

Ezzel én is így lennék — bólintottSara. — Gondolom, az ember egy időután összebarátkozhat egy patkánnyal, deegy csótánnyal soha.

Olykor Becky csak percekettölthetett a kellemes, meleg szobában.Ilyenkor csak pár szót váltottak, Becky atitkos zsebébe süllyesztette azt, amivelSara megkínálta, és már futott is tovább.Sara életébe új színt lopott az akötelezettség, hogy beszerezzenBeckynek némi harapnivalót Ahányszorelment hazulról, gyalog vagy kocsin,alaposan végignézte a boltok kirakatait.Amikor először hozott haza kétháromdarab húspástétomot, úgy érezte, fontosfelfedezést tett. Becky szemefelragyogott: — Ó, kisasszony —motyogta, ez majd jól megtömi abogyómét. Az a fontos, hogy az embertele legyen. A kalács mennyei étel, deúgy elolvad a számban, mint a hó, ha

érti, mire gondolok, kisasszony. Ezekmeg ott maradnak a gyomromban.

Az nem lenne jó, ha végig ottmaradnának — mosolygott Sara, deremélem, megfelelnek a célnak.

Megfeleltek, ahogy a húsosszendvicsek, húspogácsák és a bolognaimártás is. Becky egy idő után már nemérezte magát Örökké éhesnek ésfáradtnak.

És akármilyen súlyosak is voltak aszeneskannák, akármilyen barátságtalana szakácsnő, akármennyi a nehéz munka,Becky már nem bánta. Volt mire várnia,volt mit remélnie; hogy Sarakisasszonnyal találkozhat délután. Sarapuszta látása is megtette volna a magáét,a húspástétom nélkül. Olykor csak pár

szót válthatott Beckyvel, de mindigkedvesen és jókedvűen beszélt hozzá, ésha az idejük engedte, mesélt neki, vagyolyat mondott, amin az ember aztánkedvére eltűnődhetett este, a padláson.Sara nem is sejtette, mi mindent jelent Őszegény Beckynek; ő csak azt tette, amitmindennél jobban szeretett, lévéntermészettől fogva nagylelkű és adakozó.Aki ilyennek született, annak a keze is, aszíve is könnyen nyílik meg. Megeshet,hogy az ember keze üres, de a szívesosem az, annak mindig van mit adnia:jó, meleg, kedves dolgokat, segítséget,vigaszt, derűt, nevetést — és olykor avidám, kedves nevetés a legjobbellenszere minden bajnak.

Pár nappal tizenegyedik

születésnapja előtt Sara levelet kapottédesapjától. Nem a megszokott,kisfiúsan vidám hangon szóló levelet.Crewe kapitány nyilvánvalóan levertvolt, nyomasztották a gyémántbányákkaljáró üzleti gondok.

„Láthatod, kis Sara, apád nemszületett üzletembernek, terhére vannak aszámok és irományok. Nemigen érti őket.Ha nem lenne lázam, talán nemvirrasztanék fenn fél éjszaka köhécselve,és nem töltenem az éjszaka másik felétnyugtalanító álmokkal viaskodva. Bárvelem lenne az én kis úrnőm! Öbizonyára jó tanáccsal szolgálna nekema maga ünnepélyes modorában. Ugye, jótanácsot adnál, kis úrnőm, apádnak?"

Mégis nagy pompával készült

megünnepelni Sara tizenegyedikszületésnapját Egyebek közt Párizsbólrendelt neki egy új babát, olyanruhatárral, ami csodaszámba ment. Arraa levélre, amelyben apja megkérdezte,örülne-e egy új babának, Sara eztválaszolta:

„Kezdek kiöregedni a korból, papa.Ez lesz az utolsó babám. Azért van adologban valami emlékezetes ésmegható. Ha költői tehetségem lenne,igen csinos verset írnék „Az utolsóbabám" címmel. Csakhogy nem tudokverset írni. Megpróbáltam, de azeredményen mindig nevetnem kellett.Egyáltalán nem úgy hangzott, mint Watts,Coleridge vagy Shakespeare. Emilyvelegy baba sem versenyezhet, de nagyra

becsülöm majd az Utolsó Babát, és aziskola bizonyára szeretni fogja. Mindenkislány szereti a babákat, bár egyesiskolatársaim, a nagyok közül, akik mármajdnem tizenöt évesek, úgy tesznek,mintha az ilyen gyerekes dolgok nemérdekelnék őket."

Crewe kapitányt szaggató fejgörcsgyötörte, amikor ez a különös levélbefutott Indiába. Előtte, az íróasztalánpapirosok és levelek tornyosultak,amelyek megriasztották és torokszorítóaggodalommal töltötték el. De a levélolvastán olyan jót nevetett, amilyet márhetek óta nem.

Ó, minél nagyobb az én lánykám,annál mókásabb. Adná az Isten —sóhajtott fel a kapitány, hogy ez az ügy

rendbe jöjjön, akkor hazaugranékAngliába és meglátogatnám. Egek, mitnem adnék érte, ha ebben a percben anyakam köré fonhatná két kis karját! Mitnem adnék érte!

Határozatba ment: a születésnapotfényes külsőségek közepette fogjákmegünnepelni. Feldíszítik a nagytermet,ünnepélyes keretek közt nyitják ki azajándékokat tartalmazó dobozokat, utánapompás uzsonnára hivatalosak az intézetnövendékei a szentek szentélyébe, MissMinchin szobájába. A nagy napdélelőttje lázas munkában telt el Anagyteremből kivitték a padokat, afalakat magyalfüzérekkel díszítették fel,a fal mellett sorakozó tárgyakat pirosterítővel takarták le.

Amikor Sara aznap kora reggelbelépett a nappalijába, egy kis,göcsörtös, barna csomagocskát talált azasztalon. Tudta: ez neki szánt ajándék, ésazt is sejtette, kié. Óvatosan nyitotta fel akis csomagot. Egy nem egészen tiszta,piros flanelből készült, egyszerű tűpárnavolt benne, amelyre valaki fekete fejűgombostűkkel ezt írta: „Sokk bódog sz.napot."

Sara elérzékenyült.Ó, mennyi fáradtságot vett magára

Becky! Annyira, de annyira tetszik ez azajándék, hogy belesajdul a szívem.

A következő pillanatban elképedvemeredt a tűpárna aljára erősítettnévjegyre, amelyen nyomtatott betűkkelez a név ékeskedett: „Miss Amelia

Minchin."Miss Amelia — forgatta eltűnődve

a névkártyát Sara. — Ez lehetetlen!Ebben a percben nesztelenül nyílt

az ajtó, és bekukkantott Becky. Óvatosanbeljebb merészkedett, boldog, gyengédmosollyal az arcán, az ujjait tördelveizgalmában,

Teccik, Sara kisasszony? —kérdezte aggódva. — Igazán teccik?

Hogy tetszik-ee? Nagyon! —kiáltotta Sara. — Becky, aranyom, ez ate kezed műve, ugye?

Becky szemét elfelhőzte aboldogság, furcsa, vakkantás-szerűhangot hallatott örömében.

Csak közönséges flanel, és nem isúj, de annyira akartam valamit adni a

kisasszonynak! Éjszakánként csináltam.Tudtam, a kisasszony majd azt képzeli:tiszta selyem a párna, és gyémántból vana gombostűk feje. Én is megpróbáltamezt képzelni, mialatt csináltam. Ugyenem baj, kisasszony, hogy a névkártyátkivettem a szemétből? — sandítottaggódva Sarára Becky. — Miss Ameliakidobta. Nekem, ugye, nincs sajátnévkártyám, de tudom, az ajándékhoznévkártya dukál, azért tűztem rá MissAmeliáét.

Sara odafutott Beckyhez ésmegölelte. Gombócot érzett a torkában.

Ó, Becky — kiáltotta elfúlóhangon, annyira szeretlek!

Köszönöm, kisasszony, szívbőlköszönöm — lehelte Becky. — De nem

érdemlem meg. A flanel nem is vót új.Megint a gyémántbányákAmikor aznap délután Sara belépett

a füzérdíszes nagyterembe, egy menetélén haladt. Miss Minchin vezette őtkézen fogva, legpompásabbselyemruhájában. Mögöttük egy szolgalépkedett, ő hozta az Utolsó Babát, utánaegy szolgáló egy újabb dobozzal, s amenetet Becky zárta, tiszta kötényben, újsipkájában, egy harmadik dobozzalmegrakva. Sara sokkal szívesebben jöttvolna be úgy, ahogy szokott, egyedül, deMiss Minchin behívatta magához, és anégyszemközti beszélgetés végénkinyilvánította akaratát.

Ez rendkívüli esemény. Aztakarom, hogy ezt mindenki megértse. Így

hát Sara engedett, és győzteshadvezérként vonult be, roppantulszégyenkezve, mialatt a nagyobb lányokoldalba bökdöstek egymást, a kicsikpedig örömükben ficánkolni kezdtek ahelyükön. Zsibongás támadt.

Csend, hölgyeim! — harsant felMiss Minchin hangja. — James,helyezze a dobozt az asztalra, és emeljele a tetejét. Emma, te rakd le egy székrea dobozodat. No de Becky! — váltotthirtelen szigorúra a hangja.

Becky izgalmában megfeledkezettmagáról, és rávigyorgott Lottiera, akielragadtatott kíváncsiságában alig bírt ahelyén maradni. Beckyt annyiramegriasztotta Miss Minchinrendreutasítása, hogy kis híján elejtette a

dobozt. Dadogva, sután kért bocsánatot,Lavinia és Jessie felvihogott.

Hogy mersz a fiatal hölgyekrenézni? — rótta meg Beckyt MissMinchin, — Rakd le azt a dobozt, derögtön!

Becky kapkodva engedelmeskedett,és gyorsan megindult az ajtó felé.

Mind távozhatnak — intett MissMinchin a cselédeknek.

Becky tiszteletteljesen utat engedetta nála rangosabb szolgának ésszolgálónak. Nem állta meg, és vágyópillantást vetett közben az asz tálra, azott heverő nagy dobozra, ahonnan egykék selyemruha széle kandikált ki.

Kérem, Miss Minchin, nemmaradhatna Becky itt? — kérdezte

váratlanul Sara.Vakmerő lépés volt. Miss Minchin

akaratlanul is összerándult. Aztán aszemére illesztette lornyonját, észavartan bámult dísznövendékére.

No de drága Sara! — kiáltotta. —Mit keresne itt Becky?

Azt gondolom, szívesen megnézné őis az ajándékokat — tett egy lépést MissMinchin felé Sara. — Ö is csak egykislány, mint mindannyian.

Miss Minchin őszinténmegbotránkozott Előbb Sarára meredtaztán Beckyre.

No de Sara, drága — mondta aztán,Becky csak egy kis konyhalány. Akonyhalányok nem kislányok.

És ezt szó szerint így is gondolta. A

konyhalányok nem kislányok, hanemgépek, arra valók, hogy szenet hordjanakés tüzet rakjanak.

De Becky igenis kislány. Kérem,kérem! Hadd maradjon itt, ő is örülne,én is.

Miss Minchin méltóságteljesenbólintott:

Maradhat — ha ez a születésnapikívánságod. Rebecca, köszönd meg Sarakisasszonynak nagy jóságát.

Becky a szoba sarkában húzta megmagát, izgatott, gyönyörűségesvárakozásában a köténye szélétrágcsálva. Most előjött és bókolt, deközben baráti, cinkos pillantást váltottSarával.

Ó, ha megengedné, kisasszony!

Olyan hálás vagyok, kisasszony. Nagyonszeretném látni a babát, nagyon.Köszönöm, kisasszony. És fordultriadtan Miss Minchin felé, és gyorsankivágott egy még mélyebb bókot —köszönöm, asszonyom, hogy megengedi.

Miss Minchin az ajtó mellettiszobasarokra mutatott.

Maradj ott — parancsoltaBeckynek. — Ne gyere túlságosan közela fiatal hölgyekhez.

Becky odaállt a sarokba. A szája afüléig szaladt örömében. Mit bánta ő,hová állítják, ha ott maradhat ateremben, és nem kell a konyhábanmosogatnia, hanem végignézheti ezeket acsodálatos dolgokat. Miss Minchinmegköszörülte a torkát.

Hölgyeim, volna magukhoz párszavam...

Beszédet mond — súgtak össze alányok. — Jaj, bárcsak ne beszélnehosszan!

Sara restelkedett. Nem kellemesegy terem közepén állni, ésvégighallgatni egy rólunk szóló ünnepibeszédet.

Miss Minchin rákezdte:Valamennyien tudják, ugye,

hölgyeim, a mi drága Sáránk ma tölti betizenegyedik életévét. Más növendékekis megünnepelték itt a tizenegyedikszületésnapjukat, de Sara születésnapjamás, mint a többi kislányé. Még egypárév, és nagy vagyon tulajdonosa lesz, sszent kötelessége azt arra érdemes

dolgokra költeni.A gyémántbányák! — kuncogott

Jessie.Sara szerencsére nem hallotta meg

a suttogást. így is a fejébe szállt a vérMiss Minchin szavai hallatán.Ahányszor Miss Minchin pénzről,vagyonról beszélt, Sara úgy érezte,utálja őt — és felnőtteket utálni nagyonilletlen dolog.

Amikor kedves édesatyja, Crewekapitány idehozta őt Indiából, és az éngondjaimra bízta — folytatta szónoklatátMiss Minchin, félig tréfásan azt mondtanekem: „Attól tartok, a lányom nagyongazdag lesz, Miss Minchin", mire én aztfeleltem: „Itt a mi intézetünkben úgyfogjuk őt nevelni, Crewe kapitány, hogy

az a világ legnagyobb vagyonát iskellőképpen ellensúlyozza." És lám,Sara lett a legjobb növendékem.Franciatudása, tánca becsületére válikintézetünknek. Modora amely miatt ti kishercegnőnek nevezitek — kifogástalan.Remélem, méltányoljátoknagylelkűségét. Arra kérlek benneteket,ennek adjatok hangosan is kifejezést.Mondjátok mind egyszerre: „Köszönjük,Sara!"

Az egész társaság felpattant, éskórusban mondta: — Köszönjük, Sara.

Minek tagadjuk: Lottie ugrált éstapsolt. Sara szégyenlősen állt egypillanatig. Aztán bókolt igen csinosan.

Köszönöm, hogy eljöttetek aszületésnapi ünnepségemre!

Ez szép volt, Sara — sietett őtmegdicsérni Miss Minchin. — ígyköszöni meg egy igazi hercegnő anépnek, ha az megéljenzi. Laviniautasította rendre metsző hangon Laviniát— az imént olyan hangot hallattál, mintaki felhorkan. Azt tanácsolom, ha márolyan féltékeny vagy iskolatársnődre,ennek adj legalább finomabb modorbanhangot. Most magatokra hagylakbenneteket, mulassatok jól!

Mihelyt kivitorlázott a teremből, akislányok felszabadultan pattantak fel ahelyükről, és mind, ahányan voltak, adobozok felé tartottak, a kicsikugrabugrálva, a nagyok futólépésben.Sara kinyitotta az első dobozt.

Ni, könyvek! — ujjongott.

A kicsik csalódottan zajongtak.Ermengarde megrémült.

Hát a te papád könyvet küld nekeda születésnapodra? — kiáltotta.

Akkor egy szikrányival sem jobb azenyémnél. Ki ne nyisd a dobozt, Sara!

Sara nevetett — Én szeretem akönyveket. — De sietve kinyitotta alegnagyobb dobozt, és kivette az UtolsóBabát. Csodaszép volt. A kislányokfelszisszentek és hátrább léptek, hogy jólszemügyre vegyék ezt az elragadótüneményt.

Majdnem akkora, mint Lottie —tátotta el a száját az egyik kicsi.

Lottie tapsolt és ujjongvakörültáncolta a babát.

Estélyi ruhában van — jegyezte

meg Lavinia. — A kabátjahermelinszegélyes.

És a kezében egy operai látcső van— kiáltotta Ermengarde. — Kék ésarany látcső!

Itt a kelengyéje is — mondta Sara.— Nyissuk ki a ládát, és nézzük végig aruhatárát.

Leült a szoba közepére, a földre, éselfordította a kulcsot a láda zárjában. Agyerekek kiáltozva köré gyűltek, mialattő sorra kihúzta a láda fiókjait és elővettea holmikat. Csipkegallérokat,selyemharisnyákat, zsebkendőket; egyékszerszelencét, amelyből egy nyakláncés egy ti ara került elő, mind a kettő úgyfestett, mintha igazi gyémántokcsillognának rajta; volt ott még egy

hosszú szilszkinbunda és hozzávalómuff, meg báli ruhák, utcai ruhák,díszruhák, kalapok, kimonók, legyezők.Még Lavinia és Jessie is elfelejtetterövid időre, hogy ők már kinőttek ababázó korból; elragadtatott kiáltásokathallattak.

Tegyük fel — mondta Sara,miközben egy széles karimájú, feketebársonykalapot tett a pazar holmikmerev mosolyú tulajdonosának a fejére— tegyük fel: a baba érti a mibeszédünket, és hízeleg neki, hogy ígykörülcsodáljuk.

Te örökké ezt képzeled meg azt —jegyezte meg fensőbbségesen Lavinia.

Tudom, hogy azt teszem — feleltenyugodtan Sara. — Nincs jobb, mint ezt

meg azt feltételezni. Majdnem olyan,mintha varázsolni tudna az ember. Haelég erősen képzeljük el, amit akarunk,az majdnem valósággá válik.

Könnyű így eljátszogatni annak,akinek mindene megvan — biggyesztetteel a száját Lavinia. — Vajon akkor isképes lennél mindenfélét feltételeznimeg elképzelni, ha koldus lennél, és egyviskóban laknál?

Sara éppen az Utolsó Babakalapjának strucctollait szedte rendbe.Most felhagyott vele, és maga elé bámult

Azt hiszem, képes lennék —mondta töprengő arccal. — Ha kolduslennék, mást se tennék, csak ezt meg aztfeltételezném és képzelném, már csakmuszájból is. De alighanem nehéz lenne.

Később sokszor átfutott az agyán:milyen különös, hogy Miss Ame Haabban a szent percben lépett be aterembe, amelyben ő ezt kimondta.

Sara — mondta Miss Amelia —, azapukád ügyvédje, Barrow úr bejelentettemagát Miss Minchinhez. Négyszemköztakar vele beszélni. Mivel az enni ésinnivalókat a nővérem fogadószobájábakészítettük be, jó lenne, ha mindátvonulnátok oda, hogy ő az ügyvédet itt,a tanteremben fogadhassa.

Enni és inni sokan szerettek akislányok közül, sok szem csillant felerre a bejelentésre, Miss Amelia kettessorba állította a növendékeket, majd amenet élére állva Sarával, elvezetteŐket a teremből, ahol az Utolsó Baba

egyedül maradt, a székén ülve. Körülötteelszórva hevertek ruhatárának csodásdarabjai, ruhák, kabátok, csipkésfehérneműk halomban.

Miss Minchin lépett be a terembe,egy hegyes orrú, sovány és kissé zavartkülsejű úrtól követve. Maga MissMinchin is kissé zavartnak látszott,ingerülten és kíváncsian meredt akistermetű úrra.

Miután méltóságteljesenleereszkedett egy székre, helyet mutatottmaga mellett látogatójának.

Foglaljon helyet, Barrow úr.Barrow úr nem ült rögtön le. Az

Utolsó Baba és holmijai vonták magukraa figyelmét. Előkapta a szemüvegét, ésrosszallóan bámulta a babát és

kelengyéjét. A baba nem zavartattamagát. Egyenesen ült, és maga elé nézett.

Legalább száz fontba kerülhetett —jegyezte meg Barrow úr. —Finomabbnál finomabb anyagok, és egydrága párizsi divatcég. Csak úgy szórta apénzt ez az ifjú ember!

Miss Minchin megsértődött.Szemtelenség így beszélni az ő legjobbklienséről. Ekkora szemtelenséget mégegy ügyvéd sem engedhet meg magának!

Bocsánat, Barrow úr, nem értemönt!

Ilyen születésnapi ajándékok egytizenegy éves gyereknek! — folytattazavartalanul Barrow úr. — Ez szerintemegyenesen őrültség!

Miss Minchin nem bírta tovább.

Crewe kapitány gazdag ember.Egyedül a gyémántbányák...

Barrow úr sarkon fordult ésrámeredt.

Gyémántbányák! — tört ki. —Nincsenek! Soha nem is léteztek!

Miss Minchin úgy ugrott föl aszékéről, mint akibe gombostűt döftek.

Micsoda? Mit mond? — hápogta.Mindenesetre jobb lett volna, ha

soha szóba sem kerülnek mondta epésenBarrow úr.

Nincsenek gyémántbányák? —sipította Miss Minchin, ésbelekapaszkodott egy székbe, mert úgyérezte, szédül.

A gyémántbányák gyakrabban tesziktönkre a tulajdonosukat, mint ahányszor

meggazdagítják — közölte az ügyvéd. —Ha valaki, aki nem is konyít az üzlethez,egy igen kedves barátja keze közé kerül,jobban teszi, ha távol tartja magát az ődrága barátja gyémántbányáitól,aranybányáitól vagy másféle bányáitól,amelyekbe pénzt kell fektetni. Amegboldogult Crewe kapitány...

Miss Minchin majd elájult.A megboldogult Crewe kapitány? A

megboldogult? Csak nem azt akarjamondani, hogy...

Meghalt, asszonyom — vágta rányersen Barrow úr. — Dzsungellázbanés lesújtva az üzleti bajoktól. Adzsungelláz talán nem ölte volna meg, haaz üzleti bajok nem veszik el félig azeszét, és az üzleti bajok sem végeztek

volna vele egymagukban, ha nem társulhozzájuk a dzsungelláz. Crewe kapitányhalott!

Miféle üzleti bajok? — kérdeztehalálra rémülve Miss Minchin, ésvisszaroskadt székére. — Miféle bajok?

Gyémántbányák — felelte Barrowúr — meg drága barátok és anyagi csőd.

Anyagi csőd! — Miss Minchinneka lélegzete is elállt.

Az utolsó pennyig mindenételvesztette. Túl sok pénze volt afiatalembernek. A drága baráttelebeszélte a fejét a gyémántbányákkalés várható hasznukkal, ö maga isbelefektette minden pénzét, Crewekapitány is. Aztán a drága barátelszelelt. Crewe kapitány már magas

lázzal küszködött, amikor ezt megtudta.Ez több volt, mint amit elviselhetett.Felszökött a láza, félrebeszélt, az utolsópillanatig az ő kislányát emlegette —akire egy pennyt sem hagyott.

Miss Minchin végre felfogta, mirőlvan szó. Életében nem érte még ekkoracsapás. Dísznövendéke, díszkliense oda!Úgy érezte, becsapták, meglopták, ésebben egyformán bűnös Crewe kapitány,Sara és Barrow úr.

Azt meri állítani, hogy a kapitánysemmit sem hagyott a lányára? —rikácsolta. — Hogy a gyereknek nincssemmije? Koldus? Hogy nem gazdagörökösnő, hanem egy nincstelen senki?

Barrow úr született üzletembervolt. Nyomban megértette, sürgősen

tisztáznia kell, őt nem terheli semmifélefelelősség.

A kislány csakugyan koldusszegény— felelte. — És csakugyan az önnyakába szakad, asszonyom. Nincssenkije az égegyadta világon.

Miss Minchin önkéntelenül egylépést tett előre. Ügy festett, minthalegszívesebben kirohanna, és ebben aminutában leállítaná a vidáman ésmeglehetős lármásan zajló uzsonnázást

Ez szörnyű! — toporzékoltdühében. — Ott ül az az undok kis békaa szobámban, selyembe-bársonyba,csipkés alsóneműbe öltözve, és az énköltségemre látja vendégül az egészintézetet.

Szent igaz, asszonyom, az ön

költségére! — felelte nagy lelkinyugalommal Barrow úr. — Barrow ésSkipworthot nem terheli semminőfelelősség. Crewe kapitány úgy halt meg,hogy ki sem fizette utolsó, igen szépsummára rúgó számlánkat.

Miss Minchin felháborodása nemismert határt. Szinte fuldoklott.

Velem is így bánt el! — kiáltotta.— Annyira bíztam a kapitánybőkezűségében, hogy mindenféleképtelen kiadásokra ragadtattam magam.Én fizettem ki annak a nevetségesbabának és nevetséges, mesébe illő ruhatárának ellenértékét. Sara dúskáltmindenben, amit csak kívánt. Különhintója van, francia szobalánya éspónija, és ezt mind én fizettem azóta,

hogy a kapitány utolsó csekkjemegérkezett.

Barrow űr nem óhajtottavégighallgatni Miss Minchinsérelmeinek hosszú listáját.

Több számlát már ne egyenlítsen ki,asszonyom — tanácsolta, hacsak nemakarja ajándékokkal elhalmozni a kishölgyet. Sosem kapná vissza, amitrákölt.

De hát mit tegyek? Mit tegyek? —meredt rá Miss Minchin.

Ugyan mit tehetne? — Barrow úrlevette és a zsebébe csúsztattaszemüvegét. — Crewe kapitány halott. Akislánynak semmije, senkije Nem tehetmást, asszonyom: vállalja az önre hárulófelelősséget.

De én nem vállalom! — MissMinchin elsápadt dühében. Barrow úrtávozni készült.

Ehhez semmi közöm, asszonyom —vont vállat a legteljesebb közönnyel. —Barrow és Skipworthot semmifélefelelősség nem terheli Igen sajnálatospersze, hogy a dolog ilyen fordulatotvett.

Ha azt képzeli, uram, hogy Sarát azén nyakamba varrhatja, nagyot téved —sziszegte Miss Minchin. — Engemmegcsaltak és megloptak. Kidobom azt akölyköt az utcára.

Barrow úr zavartalanul folytattaútját az ajtó felé.

Én ezt nem tenném az ön helyében,asszonyom — vont újra vállat. — Nem

keltene jó hatást. Ha híre futna azesetnek, az sokat árthatna az intézethímevének. Nem illik kitenni az utcáraegy árva, elszegényedett növendéket,akinek senkije nincs.

Barrow úr jó üzletember volt,tudta, mit beszél. Sőt, azt is tudta: MissMinchin is vérbeli üzletasszony, hamarrá fog ébredni: nem tehet olyat, ami miattazt mondanák rá, hogy szívtelen,kegyetlen, gonosz.

Inkább tartsa itt és használja ki aképességeit — tanácsolta visszafordulvaBarrow úr. Keze már a kilincsen volt.— Úgy tudom, a kislány okos. Nagyhasznára lehet az intézetnek, mihelyt egykicsit megnő.

Eszemben sincs addig várni!

Holnaptól kezdve jó hasznát veszem —szegte fel a fejét Miss Minchin.

Efelől nincs kétségem, asszonyom— felelte Barrow úr, rosszat sejtőmosollyal. — Efelől nincs kétségem. Jónapot!

Egy utolsó meghajlással eltűnt,betéve maga mögött az ajtót. MissMinchin meredten bámult utána. Tudta,amit Barrow úr mondott, igaz. Nincsválasztása. Dísznövendéke kis koldussávedlett, az előlegezett pénz sosem térülmeg.

Micsoda csapás! Micsodaigazságtalanság! — gondoltaelkeseredetten. Hangok zsivaja ütöttemeg a fülét. Az ő szobájából jött, aholnagy lakmározás folyik e percben. No,

ha mást nem is tehet, ennek véget vethet.Már indult is az ajtó felé, amikor

benyitott Miss Amelia. Halálra rémült,ahogy nővére dühtől eltorzult arcátmegpillantotta.

Mi történt, Maria? — nyögte kiriadtan.

Miss Minchin vadul rákiáltott:Hol van Sara Crewe?Sara? — dadogta elképedve Miss

Amelia. — Hol lenne? A szobádbanvan, a többi gyerekkel.

Akad gazdag ruhatárában egy feketeruha is?

Fekete ruha? — hebegte MissAmelia. — Fekete?

Van a sok más és más színű ruhájaközt egy fekete? Miss Amelia elsápadt.

Nem. Azaz mégis. De már kinőtte.Csak az a régi, fekete bársonyruhája van,még tavalyról.

Eredj és mondd meg neki: vesse le,de rögtön, azt a rózsaszín selyemcsodát,amiben páváskodik, és vegye fel afeketét, akár kicsi neki, akár nem. Eztánnem lesz módja a ruhákban válogatni.

Miss Amelia elkezdte tördelnikövérkés kezét, és sírva fakadt.

Jaj, nővérem, jaj! Mi történt?Miss Minchin nem kertelt.Crewe kapitány halott. Egy árva

penny nem maradt utána. És az azelszegényedett, szörnyen elkényeztetett,utálatos kis béka itt van a nyakunkon.

Miss Amelia lezökkent alegközelebbi székre.

Száz meg száz fontot költöttem elmiatta ostobaságokra. És egy penny nemsok, annyit sem fogok viszontlátni.Eredj, és nyomban vess véget ennek anevetséges ünneplésnek. És mondd megneki: siessen ruhát váltani.

Én mondjam meg? — kérdeztepanaszos hangon Miss Amelia. — Én?És máris?

Máris! — förmedt rá MissMinchin. — Mit ülsz itt és bámulsz, mintborjú az új kapura? Eredj, ha mondom!

Szegény Miss Amelia megszokta,hogy a nővére őt borjúnak vagy libánaknevezze. Tudta magáról: csakugyan liba,és úgy látszik, az a libák sorsa, hogymindenféle kellemetlen teendő szakad anyakukba. Rettentően kellemetlen volt

felmenni, betoppanni a pompásanmulatógyerekek közé, és közölnivendéglátójukkal, hogy mától fogva csakkis koldus, ruhát kell váltania, ésbelebújni a kinőtt feketébe. De Amelianem mert ellenkezni félelmetesnővérével.

Addig dörzsölgette zsebkendőjévela szemét, míg ki nem vörösödött. Akkorfelkelt, és szó nélkül távozott. Magáramaradva Miss Minchin fel-alá járkált aszobában. Hangosan beszélt magában,bár erről nem volt tudomása. — Ó, azoka gyémántbányák! Titokban azt remélte,a részvényeikből fog meggazdagodni. Slám, nemhogy nyereséget hoztak volnaneki az átkozott bányák, temérdek pénztráfizet.

Még hogy Sara hercegnő —mondta. — Úgy elkényeztette az apja,mintha királynő lenne!

Éppen a sarokban álló asztal előtthaladt el, amikor ez a mondatkicsusszant a száján. Hirtelenmegtorpant. A terítő alól felcsuklózokogás hallatszott.

Hát ez meg mi? — kiáltotta MissMinchin, és felhajtotta a lelógó terítőt.— Hogy merészeled? — kiáltotta magánkívül. — Hogy merészeled? Azonnalgyere ki!

Szegény Becky mászott ki az asztalalól. Sapkája félrebillent, arca vörösvolt, szeme duzzadt a visszafojtottsírástól.

Engedelmével, úrnőm, csak én

vagyok itt — hebegte. — Tudom, nemlett volna szabad, de a babát nézteméppen, amikor úrnőm belépett. Énmegijedtem, és idebújtam.

Egész idő alatt itt kuporogtál éshallgatóztál? — vágott fenyegető arcotMiss Minchin.

Dehogy, dehogy úrnőm —szabódott ügyetlenül bókolva Becky. —Én nem hallgatóztam, de muszáj volt ittmaradnom, nem surranhattam kiészrevétlenül. Ments Isten, úrnőm, énnem szoktam hallgatózni. De nemdughattam be a fülem. Egyszerre minthamég félni is elfelejtett volna. Újrafelzokogott, és azt mondta:

Kérem, kérem, ne küldjön el,úrnőm. De annyira sajnálom Sara

kisasszonyt! Annyira!Ki veled! — parancsolta Miss

Minchin.Becky arcán patakzottak a könnyek.Máris megyek, úrnőm — motyogta,

de kérem-kérem, engedje meg, hogyeztán én szolgáljam ki Sara kisasszonyt,a munkám után! Gyorsan megcsinálok énmindent, csak engedje meg, kérem.Szegény, szegény Sara kisasszony!

Ettől csak nőtt Miss Minchinharagja. Hogy még ez a nyomorultkonyhalány is Sara pártjára álljon —akit, most vallotta csak meg magának, őkezdettől fogva ki nem állhat, ez sok voltneki. Valósággal toporzékolt dühében.

Nem, szó sem lehet róla! Sarakisasszony magát fogja kiszolgálni, és

még másokat is. Azonnal tűnj el innen,mert ha nem, úgy kirúglak, hogy a lábadsem éri a földet!

Becky a fejére borította a kötényét,kifutott a teremből, le a lépcsőn, és megsem állt mosogató kuckójáig. Ott leültfazekai és serpenyői közé, és úgy sírt,hogy majd a szíve szakadt meg.

Olyan, mint egy mese — zokogta.— Mint egy mese, arról a gyönyörűhercegnőről, akit világgá kergetnek.

Miss Minchin még a szokottnál isridegebb és merevebb volt, amikor párórával később jelentkezett nála Sara,ahogy ő meghagyta neki.

Sarának még mindig úgy rémlett, aszületésnapi ünnepség csak egy álomvolt vagy olyasvalami, ami évekkel

ezelőtt történt, és nem vele, hanem egymásik kislánnyal.

Nyoma sem maradt az ünnepségnek.A nagyterem faláról lekerültek a füzérek,a padokat visszarakták a helyükre. MissMinchin fogadószobája is úgy festett,mint mindig, és Miss Minchinmegszokott, hétköznapi ruhájában ült azíróasztala mellett. A növendékekengedelmesen levetették ünneplőjüket,iskolaruhába bújtak, és a tanterembensúgtak-búgtak, kisebb csoportokraszakadozva.

Szólj Sarának, beszélni akarok vele— parancsolt rá a húgára Miss Minchin.— És add világosan tudtára, bőgésrőlvagy hisztérikus jelenetekről szó semlehet!

Nővérem! Sara a legfurcsábbgyerek, akit valaha is láttam — felelteMiss Amelia. — Nem csinált az előbbsem cirkuszt. Ahogy akkor sem, tudod,amikor Crewe kapitány elutazottIndiába. Mialatt elmondtam neki, mitörtént, csak állt és bámult rám, meg semmukkanva. A szeme egyre nagyobb lett,az arca falfehér. Amikor befejeztem,remegni kezdett az álla, sarkon fordult ésfelrohant a szobájába. Sok gyerek sírvafakadt közben, de Sara észre sem vette,se látott, se hallott, csak rám figyelt. Ámegy szó nem sok, annyit sem feleltnekem, amitől egész furcsán éreztemmagam.

Soha senki nem tudta meg, mitörtént Sara szobájában azután, hogy

felrohant és magára zárta az ajtót Őmaga sem emlékezett utóbb másra, csakarra, hogy fel-alá járt a szobájában éshangosan — de olyan hangon, amelybennem ismert a magáéra — aztismételgette:

A papám meghalt! A papámmeghalt!

Egyszer megtorpant Emily előtt, akia székén üldögélt.

Hallod, Emily? — kiáltott rá. —Hallod? A papa meghalt Indiában haltmeg — ezer meg ezer mérföldre innen.

Amikor Miss Minchin parancsárabelépett a fogadószobába, az arca sápadtvolt, a szeme karikás. A szájátösszeszorította, mintha óvakodnaelárulni, mit szenvedett és szenved. Nem

is hasonlított arra a rózsaszínpillangógyerekre, aki nemrég egyikkincsétől a másikhoz libbent anagyteremben. Különös, kétségbeesett,már-már groteszk kis teremtésneklátszott.

Egyedül vette fel, Mariettesegítségét elhárítva, a kiselejtezésreszánt fekete bársonyruhát. Rövid is volt,szűk is, a kurta szoknya alatt hosszúnakés soványnak tetszett karcsú lába. Feketeszalagot nem talált, rövidre vágott, sűrű,fekete haja szabadon keretezte arcát,kiemelve halotti sápadtságát Emilyt félkézzel a szívére szorította. Emily isfeketében volt, egy darabka feketeszövetbe göngyölte őt Sara.

Rakd le rögtön a babádat — szólt

rá Miss Minchin. — Hogy jutott eszedbeidehurcolni?

Nem rakom le — rázta meg a fejétSara. — Semmim sincs, csak ő. Papátólkaptam.

Sara társaságában Miss Minchintitokban mindig is kényelmetlenül éreztemagát. Most is.

A jövőben úgysem lesz idődbabázásra — jelentette ki ingerülten. —Dolgoznod kell majd, igyekeznedhasznossá tenni magad.

Sara merően rászögezte különös,nagy szemét, és egy szót sem szólt.

Eztán minden másképp lesz —folytatta Miss Minchin. — Gondolom,Miss Amelia elmondta neked, mi ahelyzet.

Elmondta — felelte Sara. — Apapa meghalt. Nem hagyott rám pénzt.Szegény vagyok.

Koldus vagy! — Miss Minchinmegint dühbe gurult, ahogy a ténykövetkezményeit felidézte. — Úgytudjuk, se rokonod, se otthonod, és olyansincs, aki gondot viselne rád.

A soványka, sápadt kis arcösszerándult, de Sara néma maradt.

Mit bámulsz rám? — fortyant felMiss Minchin. — Olyan ostoba vagy,hogy nem fogod fel, mit mondtam? Nincssenkid, nem törődik veled senki,legfeljebb én. Ha könyörületből itttartalak,

Felfogtam — válaszolta halkanSara. És ügy tetszett, nagyot nyel.

Az az átkozott baba! — rikácsoltaMiss Minchin, és a széken békésenüldögélő, gyönyörű babára mutatott. —Meg a képtelenül drága és pazarlóholmijai... Nekem kellett az árukatkifizetnem.

Sara odafordult és felsóhajtott.Az Utolsó Baba! — mormolta

gyászos hangon.Csakugyan az utolsó! De az enyém,

nem a tied — közölte Miss Minchin. —Mindened az enyém.

Kérem, vegye nyugodtan el. Nekemúgysem kell.

Ha Sara jajveszékelt, zokogott,megrémült volna, talán egy fokkaltürelmesebb lett volna hozzá MissMinchin. Uralkodó természetű volt,

szerette másokkal a hatalmát éreztetni,de amint Sara sápadt, mégis nyugodtarcocskájára nézett, az a kellemetlenbenyomása támadt, nincs hatalma ezen agyereken. — Ne nagyzolj! — förmedt rá.— Ennek elmúlt az ideje. Nem vagytöbbé hercegnő. Túladunk a hintón meg apónin, és elküldjük a szobalányodat.Csak a legócskább, legegyszerűbbruháidat hordhatod, a díszesek nemillenek jelen helyzetedhez, Beckyvelkerültél egy sorba. Dolgoznod kell amegélhetésedért.

Meglepetésére Sara szemefelragyogott, s mintha az arcamegkönnyebbülésről árulkodott volna.

Dolgozhatok? — kapott a szónSara. — Ha dolgozom, sokkal

elviselhetőbb lesz. De mit tehetek?Amit neked parancsolnak. Eszes

gyerek vagy, gyorsan tanulsz. Hahasznossá teszed magad, itt maradhatsz.Jól beszélsz franciául, taníthatod akicsiket.

Taníthatok? — örvendezett. —Kérem, hadd tanítsak! Tudom, jólelboldogulnék a kicsikkel. Szeretnek.

Ne beszélj zöldségeket arról, kikszeretnek! — intette le Miss Minchin. —Nemcsak a kicsiket fogod tanítani.Küldönc is leszel, segítesz a konyhán ésa tanulószobán. És ha nem vívod ki amegelégedésemet, elküldtek. Ezt nefeledd! Most elmehetsz.

Sara némán állt egy pillanatig. Kitudja, mi meg nem fordult a fejében.

Aztán elindult az ajtó felé.Hé, megállj! — kiáltott rá Miss

Minchin. — Hát nem szándékozolköszönetet mondani nekem?

Sara visszafordult. Iménti különösgondolatai megrohanták.

Mit kellene megköszönnöm?A jóságomat. Azt, hogy merő

jóságból otthont adok neked — szegtefel a fejét Miss Minchin.

Sara önkéntelenül közelebb lépetthozzá. Sovány kis mellkasa viharosansüllyedt-emelkedett.

Maga nem jó — mondta különös,gyerekhez nem illő indulattal. Maga nemjó, és ez a ház nem az otthonom. —Azzal sarkon fordult és kifutott aszobából, mielőtt Miss Minchin, aki

szinte kővé meredt dühében,megállíthatta volna.

Sara levegő után kapkodva, lassanbaktatott fel a lépcsőn, szorosanmagához ölelve Emilyt.

Bárcsak beszélni tudna! —sóhajtott nagyot. — Bárcsak igazánbeszélni tudna!

A szobájába akart menni,leheveredni a tigrisbőrre, arcát a nagymacska fejére nyugtatva, és gondolkodni,gondolkodni, gondolkodni. Éppen akkorlépett ki a szoba ajtaján Miss Amelia.Az ajtót kulcsra zárta maga mögött, éselé állt. Lerítt róla: ideges és elfogódott.Valójában roppantul szégyellte a lelkemélyén, amit tenni készült, a nővéreparancsára.

Ide nem mehetsz be! — állta Saraútját.

Nem mehetek be? — Saradöbbenten hátralépett.

Ez többé nem a te szobád — nyögteki Amelia, fülig pirulva. Saravalamiképpen egy pillanat alatt felfogta,mit jelent ez a tilalom, és minek akezdete.

Hát hol van az én szobám? —kérdezte, nagyon ügyelve rá, hogy ahangja ne remegjen.

A padláson fogsz lakni, Beckymellett.

Sara ismerte az utat a padlásra.Felment a második emeletre, majd egyújabb lépcsősoron a padlásra. Ezt alépcsőt ócska, olcsó szőnyeg fedte, a

lépcső szűk volt és kanyargós. Sara úgyérezte, messzire megy, végleg magamögött hagyja azt a világot, ahol az amásik, boldog gyerek élt, akihez immársemmi köze. Amikor felért és benyitott apadlásszobába, nagyot dobbant a szíve.Sietve becsukta maga mögött az ajtót éskörülnézett.

Igen, ez egy másik világ volt. Akamra teteje ferde, fala fehérremeszelve. A festés itt-ott már lekopott. Abútorzata gyér volt és ócska: egy rozsdáskályha, egy vaslábakon álló, keményágy, vékony pokróccal letakarva, egyrozoga, piros zsámoly az ablak alatt. Akeskeny padlásablakon át mindössze aszürke ég egy sávjára nyílt kilátás. Saraleült a zsámolyra, ölébe vette Emilyt és

ráhajolt. így ült némán, mozdulatlanul.Nem sírt, ez ritkán esett meg vele.

Halkan kopogott valaki. Olyanhalkan, alázatosan, hogy Sara előbb megsem hallotta, csak akkor pillantott fel,amikor lassan nyílt az ajtó, és anyílásban megjelent szegény Becky kisírtarca. Becky órák óta titokban sírt, éslopva a kötényével törölgette a szemét,amitől meglehetősen csapzottan festett.

Kisasszony — lehelte, megengednénekem... szabad bejönnöm?

Sara megpróbált rámosolyogni, dehiába, nem sikerült. Ahogy ránézettBecky gyengédséget sugárzó arcára,könnyben úszó szemére, végre eltűntarcáról az az öreges, gyerekhez nem illőkifejezés, kitárta a karját és felzokogott.

Látod, Becky, nem megmondtam,hogy egyformák vagyunk? Két kislány.Mennyire igazam volt! Most nincsköztünk semmi különbség. Nem vagyoktöbbé hercegnő!

Becky odarohant hozzá, megragadtaés a keblére vonta Sara egyik kezét, ésazt kiáltotta zokogva, el-elcsuklóhangon:

De igenis az, kisasszony! És akármitörténik is magával, akármi, megmaradhercegnőnek. Ezen semmi, de semminem változtathat.

A padlásonSara sosem felejtette el az első

éjszakát, amelyet a padláson töltött.Olyan keserves, gyerekhez nem illő,mély bánatot élt át, amelyről soha

senkinek nem beszélt És még az volt aszerencséje, mialatt ott feküdt álmatlanula sötétben, hogy itt-ott önkéntelenülelvonta a figyelmét a testikényelmetlenség. E nélkül talán el semviselte volna kicsiny szíve a gyászt ésszorongást. Pedig alig volt a tudatában,hogy teste is van, mialatt az idő lassanvánszorgott az éjszakában.

Papa meghalt! — súgta maga elé.— Papa meghalt!

Csak órák múltán döbbent rá: ágyaolyan kemény, hogy kénytelen szünetnélkül forgolódni, és így sem pihenhetmeg; hogy a sötétség áthatolhatatlanabb,mint amilyennek valaha tapasztalta; éshogy a szél vonítva süvölt végig a tetőn,a kémények közt bujkálva. De még ennél

is rosszabb volt az a motozás,kaparászás, visítozás a falban. Tudta,mit jelent, hisz Becky elmondta.Patkányokat és egereket. Vagy harcolnakegymással, vagy játszanak. Egyszer-kétszer surranó lábacskák koppanását ishallotta a padlón, és csak később ébredttudatára, amikor pár nap utánvisszaemlékezett első éjszakájára, hogyamikor először meghallotta ezt akopogást, reszketve ült föl az ágyán,majd reszketve bújt vissza a takaró alá,és a fejére vonta.

A mélyreható változás életébennem fokozatosan következett be, hanemegy csapásra.

Kezdje úgy, ahogy folytatni fogja— mondta Miss Minchin Ameliának. —

Tanulja meg mindjárt az elején, mireszámíthat.

Mariette másnap távozott. Saraegyszer vethetett egy pillantást anappalijára, amikor elhaladt előtte.Máris átalakították a többihez hasonlóhálószobává: eltűntek a falikárpitok,kényelmes bútorok, szőnyegek, s egy ágyállt a sarokban.

Amikor lement reggelizni, látta:régi helyén, Miss Minchin mellett mostLavinia ük

Megkezded a szolgálatot, Sara —mondta jegesen Miss Minchin. Átülsz akicsikhez, a kisebbik asztalhoz. Ügyeljrá, hogy csendben legyenek, jólviselkedjenek és rendesen egyenek.Korábban kellett volna lejönnöd. Lottie

máris kiöntötte a teáját.Így kezdődött, és ettől a naptól

fogva rohamosan szaporodtak Saratennivalói. A kicsiket franciára tanította,és kikérdezte más tantárgyakból. És ezvolt még a legkönnyebb feladata.Különféle megbízásokkal szalajtottákide-oda, ha esett, ha fútt. Velevégeztették el, amire más lusta volt, vagyamit rosszul csinált meg valaki. Aszakácsnő meg a szobalányok MissMinchin példáját követték, némiélvezettel parancsolgattak annak akislánynak, aki körül nemrég még olyannagy hűhót csaptak. Nem voltakelsőrendű cselédek, nem is úgy fizettékőket. Örömmel vették, hogy van valaki,akinek ők parancsolgathatnak, akit ők

szidhatnak.Kezdetben, egykét hónapig Sara azt

hitte, meglágyítja parancsolói szívét, haazt tapasztalják: ő készséggel dolgozik,némán viseli el a szidalmat. Büszke kisszíve mélyén azt várta: megértik, hogy őmeg akarja keresni a kenyerét, nemkönyöradományból él. De be kellettlátnia: ez hiú remény, minélkészségesebben engedelmeskedett, annálzsarnokibbak és követelődzőbbek letteka lusta szobalányok, annál hamarabbpirított rá a házsártos szakácsnő.

Ha egy kicsit idősebb, MissMinchin rábízta volna a nagyobb lányoktanítását is, megtakarítva egy tanárnőt,de kislány volt, és annak is látszott. Errenem használhatták, hát afféle főkifutónak

és mindenesnek tették meg. Sara sokkalokosabb és megbízhatóbb volt, mint egyközönséges kifutófiú. Nehézmegbízatásokat, bonyolult üzeneteket isrábízhattak. Olykor még a számlákkifizetését is ráhagyták. Emellett szabadvolt port törölgetnie és rendet raknia aszobákban.

Hogy ő is tanuljon, az szóba semkerült többé. Azt is csak akkor engedtékmeg neki, hogy bevonuljontankönyveivel a már kiürült tanterembe,ha letudta aznapi, kora reggeltől későestig tartó, fárasztó munkáját

Ha nem ismétlem néha át, amittanultam — mondta magának, talánmindent elfelejtek. Most jószerivelkonyhalány vagyok, és ha még tudatlan is

lennék, szegény Beckyvel kerülnék egysorba. Ámbár kérdés, elfelejthetném-eannyira mindazt, amit tanultam, hogy netudjam felsorolni VIII. Henrik hatfeleségét, vagy olyan hibásan írjak, mintszegény Becky.

Új helyzetének talán legkülönösebbvonása volt megváltozott viszonyaiskolatársnőihez. Nem kis hercegnő voltimmár, hanem cseléd, aki nemszámíthatta magát a növendékek közé.Annyira elhalmozták munkával, hogyideje sem igen maradt velük szót váltani,és nem volt nehéz észrevennie, MissMinchin igenis azt akarja, ne isvegyülhessen soha el a többi kislányközé.

Nem akarom, hogy más gyerekekkel

barátkozzon, súgjon-búgjon — mondtaoktató hangon Miss Minchin MissAmeliának. — A kislányok szeretnekszánakozni, ha Sara elkezd magárólvadregényes, megható történeteketterjeszteni, tragikus hősnővé válik atöbbi szemében, és a szülőknek is afülébe juthat a dolog. Jobb, ha úgy él,ahogy az helyzetéhez és állapotáhozillik. Én elvégre otthont adok neki, és eznagy jótétemény.

Sara büszkébb volt annál, hogysembarátkozni akarjon olyan kislányokkal,akiket láthatóan feszélyezett éstanácstalanná tett új helyzete. Tisztelet aritka kivételnek: Miss Minchinnövendékei nem voltak különösebbenérző szívűek, sem nagy képzelőerővel

megáldottak. Ők maguk gazdagok voltak,kényelemben éltek, s inkább lenézéssel,mint részvéttel figyelték Sarát, aki egyrenyomorúságosabban festett kinőtt, kopottruháiban, lyukas talpú cipőjében, és akitelszalajtottak a boltba egy nagy kosárralbevásárolni.

Elgondolni is furcsa, hogy ő volt adúsgazdag lány, a gyémántbánya-tulajdonos — mondta Lavinia. — Mostcseléd külseje van. És furcsább, mintvalaha. Sosem szerettem őt, de mostegyenesen kiállhatatlannak tartom azt,ahogy némán bámul az emberre — úgy,mintha keresztüllátna rajta,

Azt is teszem — vágta rá Sara,amikor ez eljutott a füléhez. — Azértnézek jól meg magamnak egyeseket.

Szeretem tudni, hányadán állok velük.Az igazat szólva, Sara nem kis

kellemetlenségtől menekült megtöbbször is azáltal, hogy rajta tartotta aszemét Lavinián, aki nem ment aszomszédba egy kis gonoszságért, ésörömmel okozott volna bajtiskolatársának.

Sara óvakodott bajt keverni,bárkivel összeütközni. Cselédkéntdolgozott, esőben-sárban csomagokkal,bevásárlókosárral megrakodva rótta azutcákat; küszködött a kicsikkel, akikhajlamosak voltak nem odafigyelni azórákon. Egy idő után felszólították:fogyassza el ebédjét a konyhában, ilyenkopott, toldott-foldott ruhában nem eheta növendékek asztalánál. Mindenki

cselédje lett. Büszke kis szíve sajgott, desoha senki nem hallotta őt panaszkodni.

A katonák nem nyafognak —mondta, összeszorítva a száját. — Énsem. Azt képzelem: háborúba mentem.

Mégis voltak pillanatok, amikor aszíve szakadt volna meg, ha nincs háromjó barátja.

Az első Becky volt, a szegényBecky, Már az első éjszakától fogva,amelyet Sara a padláson töltött, Beckyszívét nem várt megnyugvással árasztottael az a tudat, hogy a szomszéd kamrábanegy másik emberi lény szuszog. És ez azérzés a továbbiakban még erősödött.Napközben szót sem igen válthattak.Kinek-kinek megvolt a munkája, habeszélgetésen kapjak őket, rögtön rájuk

sütötték volna, hogy lógnak, lopják anapot.

Ne haragudjon meg rám, kisasszony— súgta oda Sarának az első reggelBecky, ha nem vagyok elég udvarias. Énmagamban mindig hozzáteszem majd:„kérem" meg „bocsánat", de nincs időmki is mondani, meg nem is lenne jó, hamás meghallaná. — De kora hajnalbanátosont Sara kamrájába, segített nekiöltözködni, a ruháját begombolni,mielőtt lefutott volna a konyhába, atűzhelyet begyújtani. És esténként halkanbekopogtatott, halkan és alázatosan, hogySara segítségére legyen, ha kell. Az elsőhetekben Sara gyászába merülvenemigen szólt, és Beckynek megsúgta aszíve: tiszteletben kell tartania Sara

gyászát, békén kell őt hagynia.Sara második vigasztalója

Ermengarde volt, de ehhez előbbtörténnie kellett egynek-másnak.

Amikor Sara valamelyestfelocsúdott első kábulatából, ráébredt:tökéletesen megfeledkezett róla, hogyErmengarde is a világon van. Mindigjóban voltak, de Sara sok évvel érezteidősebbnek magát gyámoltalanbarátnőjénél. Ermengarde szíve jó volt,de az esze kereke roppant lassan forgott.Őszintén, gyerekesen ragaszkodottSarához, hozzá fordult segítségért, ha aleckéivel nehézsége támadt, boldoganengedelmeskedett neki, és örökösenmesékért ostromolta. De ő maga sosemmondott semmi érdekeset, és gyűlölte a

könyveket. Könnyű volt megfeledkezniróla a bajok sűrűjében, nem csoda, hogySara pár hétig nem is gondolt rá.

Ez annál könnyebben megeshetettvele, mert Ermengarde az első hetekbentávol volt az intézettől, váratlanulhazahívták. Amikor visszatért, egykétnapig nem találkozott Sarával, s amikorelőször összefutottak, Sara éppen nagyhalom foltoznivaló ruhát cipelt, sápadtvolt, és egy lehetetlen kinőtt ruha voltrajta, amely alól kilátszott hosszú,sovány lába.

Ermengarde észjárása lassúbb volt,hogysem alkalmazkodni tudott volna egyilyen váratlan helyzethez. Tudta ugyan,mi történt Sarával, de el sem tudtaképzelni, hogy Sara ilyen szegényesen

fest, úgy, mint egy cseléd. Előbb egyárva sző nem sok, annyi sem jutott azeszébe. Aztán zavarában hisztérikusnevetésben tort ki, és azt dadogta:

Ni, Sara, hát te vagy az?Én — felelte kurtán Sara és

elpirult. Csak nem néz le Ermengarde is,suhant át agyán a gyanú.

A nagy halom ruhát magához ölelte,és az állával leszorította. így nézettfarkasszemet Ermengardedal, aki ettőlvégleg elvesztette a fejét.

Hogy... hogy vagy? — hebegte.Magam sem tudom — vont vállat

Sara, — Hát te?Ó, én... én jól vagyok —

Ermengardeot a sírás fojtogatta. Jaj,valami kedvesebbet, barátibbat kellene

mondanom, gondolta riadtan, és rövidtöprengés után kibökte:

Nagyon... nagyon boldogtalanvagy?

Sarát a csalódás és atürelmetlenség igazságtalanná tette.Szegény, meggyötört szíve elfacsarodott,fia valaki olyan buta, mint Ermengarde,gondolta, jobb szóba sem állni vele.

Kettőt találgathatsz — mondta. —Gondolod, hogy boldog vagyok? — éstovábbsietett.

Később ráébredt: ha a sajátnyomorúsága nem nyomasztotta volnaannyira, és nem homályosította volna ela gondolatait, tudnia kellett volna, hogyszegény, buta Ermengarde nem tehetarról, hogy suta és tapintatlan. Mindig is

suta volt, és minél hevesebb érzésektörtek rá, annál butább.

De akkor megerősítve látta azt agyanúját, hogy Ermengarde is csakolyan, mint a többi kis liba.

Ez hosszú hetekre éket vert kettejükközé. Ha olykor véletlenül találkoztak,Sara félrenézett, amitől Ermengardemegdermedt és zavarba esett. Olykorodabiccentettek egymásnak, máskorköszönés nélkül mentek el egymásmellett.

Szóba sem akar állni velem. Jobb,ha kitérek az útjából — gondolta Sara.— Ezt amúgy is nagyon megkönnyítinekem Miss Minchin.

Miss Minchin annyiramegkönnyítette, hogy látni sem igen

látták egymást. Ermengarde ez idő alattaz iskolában butábbnak látszott, mintvalaha, emellett nyugtalan volt ésboldogtalan. Többnyire az ablak mellettipadon üldögélt, összekuporodva, éskibámult. Egyszer Jessie arra jártábanmegtorpant, és kíváncsian rámeredt.

Miért bőgsz, Ermengarde? —kérdezte.

Nem bőgök — felelte fojtott,remegő hangon Ermengarde.

Igenis bőgsz — erősködött Jessie.— Éppen most gördült le az orrodmentén egy nagy könnycsepp, és le ispottyant az orrod hegyérők És ni, máriskibuggyant a második.

Tudd meg, boldogtalan vagyok, deehhez senkinek sincs köze. Azzal hátat

fordított Jessienek, előhúzta azsebkendőjét, és beletemette az arcát.

Aznap este Sara a szokottnál iskésőbb ment föl a padlásszobájába.Sokáig dolgozott — a növendékek márrég lefeküdtek, mire végzett és utána mégbevonult az üres tanterembe, a leckéitátnézni. Amikor az utolsó lépcsőnfellépett, meglepetten tapasztalta, fényszűrődik ki a kamra ajtónyílásán.

Ugyan ki járhat itt? — csodálkozottSara. — Pedig valaki gyertyát gyújtottodabent.

Valaki csakugyan gyertyát gyújtott.Az illető a rozoga zsámolyon kuporgotthálóköntösben, egy nagy vörös sálbaburkolózva.

Ermengarde! — kiáltotta Sara.

Nagyon meglepődött, szinte megijedt. —Még bajba kevered magad!

Ermengarde feltápászkodott azsámolyról, és megindult csoszogva Sarafelé — a papucsa kicsit nagy volt neki.Szeme, orra vörös a sok sírástól.

Tudom, ha rájönnek — felelte. —De azt sem bánom, már egy cseppet sembánom. O, Sara, kérlek, kérlek, áruld el,mi bajod van velem? Miért nem szeretsztöbbé?

Volt valami a hangjában, amitőlSara torka elszorult. Ez egészen a régiErmengardera vallott, aki egyszer arrakérte, legyen a „legjobb barátnője".Talán mégsem azt gondolta Ermengardeaz elmúlt hetekben, amit ő hitt róla!

Én igenis szeretlek — mondta Sara.

— Csak azt hittem... tudod, annyi mindenmegváltozott időközben. Azt hittem, te ismegváltoztál.

Ermengarde szeme kikerekedettmeglepetésében.

De hiszen te változtál meg! —kiáltotta. — Te nem akartál velembeszélni. Én nem tudtam, mit tegyek. Teváltoztál meg, nem én!

Sara belátta: tévedett, hibát követettel.

Csakugyan megváltoztam —bólintott, de nem úgy, ahogy tegondoltad. Miss Minchin nem nézi jószemmel, ha a lányokkal beszélek. És alegtöbben nem is akarnak velem szóbaállni. Azt hittem... talán... te sem. Hátinkább kitértem az uradból.

Ó, Sara! — jajdult föl Ermengarde.A következő pillanatban már egymáskarjába borultak. Mi tagadás, Sara kis,fekete fürtös feje pár percig a vörös sáltakarta vállon pihent. Sara iszonyúanmagányosnak érezte magát, amikor azthitte, Ermengarde is cserbenhagyta.

Utána mindketten a padlórakuporodtak. Sara átfogta a térdét,Ermengarde sáljába burkolózott,pillantása imádattal csüggött a jólismert, nagy szemű arcocskán.

Nem bírtam tovább — mondta. —Te bizonyára jól ellehetsz nélkülem,Sara, de én nem nélküled. Kis híjánbelehaltam. Ma aztán hirtelen eszembejutott, mialatt a takaró alatt bőgtem:felsurranok ide, és megkérlek, legyél

megint a barátnőm.Te jobb lelkű vagy nálam — felelte

Sara. — A büszkeségem tiltotta, hogykibéküljek veled. Látod, az élet próbáratett, és kiderült, nem vagyok igazánjólelkű. Talán erre jó a megpróbáltatás— vonta bölcs ráncokba a homlokátSara.

En nem látok benne semmi jót —jelentette ki mogorván Ermengarde.

Az igazat megvallva én sem —vallotta meg Sara. — De gondolom, adolgoknak akkor is lehet jó oldaluk, hapillanatnyilag nem látjuk. Talán mégMiss Minchinnek is van jó oldala —tette hozzá, meglehetősenelbizonytalanodva.

Ermengarde riadt pillantást vetett

maga köré.Mondd csak, Sara, azt gondolod, ki

fogod itt bírni? Sara elgondolkodvanézett körül.

Azt hiszem, kibírom, ha úgy teszek,mintha... Ha azt képzelem, ez a helyrésze egy történetnek.

Sara képzelete lassan mozgásbajött. Mióta rászakadt a szerencsétlenség,ez nem fordult elő vele. Minthamegbénult volna a képzelőereje.

Éltek emberek ennél sokkalrosszabb helyen is. Gondolj MonteChristo grófra If várbörtönében. Vagy aBastille foglyaira!

A Bastille foglyai — lehelteErmengarde. Le nem vette elbűvölttekintetét Saráról. Sara mesélt a Bastille

foglyairól és a Nagy FranciaForradalomról, és neki sikerült, amisenki másnak: Ermengarde emlékezetébevésni az elmondottakat.

Ez jó gondolat — vélte Sara. —Ezt fogom képzelni. A Bastille foglyavagyok. Sok éve senyvedek a börtönben,a világ elfelejtett. Miss Minchin afoglár, Becky pedig — hirtelen felvillanta szeme, Becky a szomszédos zárkafoglya.

Most megint a régi Sara, gondoltaboldogan Ermengarde.

Ezt fogom képzelni, és ez nagyhasznomra lesz — bólintott erélyesenSara.

Ermengarde el volt ragadtatva.És nekem is elmeséled? —

kérdezte aggódva. — Feljöhetek ideesténként, ahányszor csak tehetem, ésmeghallgathatom, mi történt velednapközben? Akkor úgy érezném, igazán alegjobb barátnőd vagyok, még inkább az,mint régen.

Hát persze — mosolygott rá Sara.— Bajban ismerszik meg, ki az igazibarát, s az én nagy bajom megmutatta,milyen hű és jó lélek vagy!

MelkisedekA harmadik hű leiek Lottie volt

Kicsi volt még, nem fogta fel a Sarárazúdult szerencsétlenséget, és nagyonmeghökkentette a nagy változás, amelyifjú fogadott mamája helyzetébenvégbement. Hallott harangozni erről-arról, de nem értette, miért változott meg

ennyire Sara külseje, miért jár ócska,fekete ruhában, miért nem ül rendeshelyén a tanteremben, miért csak akkorjön be oda, ha órát ad. A kicsikfelfedezték: Sara nem lakik többé abbana szobában, ahol olyan sokáig üldögéltsaját kis székén Emily. És a legnagyobbbaj Lottie szemszögéből azt volt, hogySara alig-alig felelt valamit is az emberkérdéseire.

Most nagyon szegény vagy, Sara?— kérdezte lopva Sarától az első napon,amikor franciaórát adott a kicsiknek. —Olyan szegény, mint egy koldus? —Dundi kezecskéjét belecsúsztattaSaráéba, és rászögezte kerek, könnyesszemét. — Én nem akarom, hogy tekoldusszegény legyél!

Lerítt róla: mindjárt sírva fakad.Sara sietett Őt megvigasztalni.

A koldusoknak nincs hol lakniok —mondta nagy bátran. — Nekem van sajátszobám.

De hol? — erősködött Lottie. — Azúj lányok a te szobádban hálnak, és az aszoba nem is szép már.

Más szobában lakom.Szép szoba? Meg akarom nézni! —

jelentette ki Lottie.Nem folytathatjuk a beszélgetést —

figyelmeztette Sara. — Miss Minchinmáris vasvillaszemeket mereszt ránk. Hatovább sugdolózunk, nagyon dühös lesz.

Kitapasztalta: minden nemkívánatosdologért őt teszik felelőssé. Ha a kicsiknem figyeltek, ha egymás közt

beszélgettek, ha fészkelődtek, Sarátszidták meg.

Lottie azonban akaratos kisteremtés volt. Ha Sara nem árulja el, hollakik, ő így vagy úgy, de kideríti! Addigfaggatta a kicsiket, forgolódott a nagyokközt, figyelte, amit egymásnak mondtak,míg egy délután a felszedett értesülésekalapján nekivágott felfedezőútjának.Lépcsőket mászott meg, amelyek létérőladdig mit sem tudott, és felvergődött apadlásra. Találomra felnyitotta a két ajtóközül az egyiket, és (itt találta hőnszeretett Sáráját, amint egy asztal tetejénálldogál, és kibámul az ablakon.

Sara! — kiáltotta döbbenten. —Sara mama! — Megdöbbentette apadlásszoba gyér és csúf bútorzata meg

az, hogy olyan messze esik a világ másrészeitől. Kurta lábacskája sajgott, úgyérezte, száz meg száz lépcsőt mászottmeg.

Sara döbbenten fordult hátra. Mostmi lesz? Ha Lottie sírni kezd, és valakimeghallja, mindkettejüknek jaj.

Kérlek, Lottie, ne sírj, és ne csapjlármát! — fogta könyörgőre a dolgot. —Ha megtudnák, hogy itt vagy, nagyonmegszidnának, és ma már eleget szidtakenélkül is. Nem olyan rossz ez a szoba,Lottie, igazán nem.

Nem? — ámult el Lottie.Körülnézett, aztán összeharapta a száját.Elkényeztetett kislány volt, de fogadottmamája kedvéért hajlandó volt uralkodnimagán.

Meg egyébként is lehet, hogybármely hely, ahol Sara él, nem rossz.— Miért nem az, Sara? — kérdezte.

Sara magához ölelte Lottiet, ésmegpróbált nevetni. A dundi gyerektestmelege valamiképpen megnyugtatta, bárnehéz nap volt mögötte, és az iméntkönnyes szemmel bámult ki apadlásablakon.

Sok olyat lát itt az ember, amit lentnem látni.

Mit? — kérdezte kíváncsian Lottie.Kéményeket — egészen közelről.

Füstgomolyokat és felhőket. Ugrándozóverebeket — úgy csevegnek egymással,mint az emberek, meg máspadlásablakokat, ahol bármelypillanatban felbukkanhat egy fej, és

akkor az ember azon töprenghet: ugyankié lehet az a fej? Ilyen magason úgy érziaz ember, ez egy más világ.

Hadd nézzem meg én is! Emelj fel— kérte Lottie, Sara felsegítette Lottietaz asztalra.

Aki már nézett ki padlásablakon, aztudja, csakugyan más onnan nézve avilág. Az ablak két felén a tető cserepeiferdén lejtettek le, az ereszig. A verebekotthonosan érezték itt magukat, bátranugrándoztak és csiripeltek. Két verébösszekülönbözött a közeli kémény tövén.Az egyik megbökte csőrével a másikat éselkergette. A szomszéd ház padlásablakazárva volt. A ház pillanatnyilag üresenállt.

Bárcsak lakna itt is valaki! —

mondta Sara. — Ez az ablak olyan közelvan, hogy ha egy kislány lakna apadlásán, átszólhatnánk egymásnak, és átis mászhatnánk egymáshoz.

Lottie elragadtatottan figyelte averebeket meg az eget: itt sokkalközelibbnek látszott, mint az utcárólnézve.

Ó Sara! — cirógatta meg az őt óvókart Lottie, tetszik nekem itt a padláson!Nagyon tetszik. Jobb, mint odalent!

Figyeld csak azt a verebet —suttogta Sara. — Bár lenne nálam egykétmorzsa!

Nálam van! — sikkantott aprótörömében Lottie. — Egy kiflivég van akötényem zsebében.

Kiszórták a morzsákat. A veréb

ijedten felrebbent, és elbújt alegközelebbi kémény mögé. Onnankémlelt ki nagy óvatosan. De mert Lottiehallgatott, Sara pedig halkan csiripelt —majdnem úgy, mint egy igazi veréb, amadár kicsit felbátorodott.

Visszajön? — kérdezte suttogvaLottie. — Visszajön?

Úgy nézem, igen — nyugtatta megSara.

És csakugyan. A veréb ide-odaforgatta a fejét, a két kislányt figyelve,de láthatóan arra a következtetésre jutott,nem veszélyesek, mert egyszer csakelőjött, és felcsippentett előbb egykisebb morzsát, majd egy másikat, végüla legnagyobb darabot, s azzalvisszamenekült a kémény mögé,

Most már tudja, hogy nincs mitőlfélnie — magyarázta Lottienak Sara. —Meglásd, visszajön a többi morzsáért

Vissza is jött Lottie el volt bűvölve.Amikor leszálltak az asztalról, hogy Sarakörbevezesse Lottiet a szobán, maga ismeglepődött, mennyi rejtett szépségetfedez föl benne.

Látod, olyan kicsi és olyan magasanvan — mondta Lottienak, hogy aleginkább egy madárfészekre hasonlít.Ugye, milyen mókás a ferde mennyezet?Itt el sem férek alatta, az ágyamból pedigegyenesen az égre látok. Ha kisüt a nap,kis, rózsás felhők úszkálnak körülötte, ésén úgy érzem, csak ki kéne értük nyújtania kezemet. Ha meg esik, a cseppekindulót dobolnak a cserepeken... És nézd

meg jobban azt a rozsdás kályhát. Valaharagyogott és tűz égett benne. Gondold el,milyen csinos lehetett Jó kis szoba ez, ésmég jobb lehetne, ha máshogybútoroznák be.

Itt, a padlón — mutatott a szobaközepére — lehetne egy vastag puha, kékindiai szőnyeg. Ott a sarokban meg egycsínos kis dívány, párnákkal, fölöttepolc, tele könyvekkel. A kályha előtt jólfestene egy állatbőr, a falon pedig kicsi,de szép dísztárgyak, képek. Itt egy rózsásfényű lámpa, középütt kerek asztal, rajtateáskészlet, és a kályha tetején egygömbölyded rézkanna duruzsolna. Azágy is lehetne sokkal kényelmesebb éscsinosabb egy puha matraccal ésselyemtakaróval Hát nem lenne

gyönyörű? És talán annyiramegszelídíthetnénk a verebeket, hogybekopogjanak az ablakon, bebocsáttatástkérve!

Hanem amikor végre rábírta Lottieta távozásra, és a lépcső tetejérőlvisszatért a szobájába, mintha elfújtákvolna azt a varázslatos képet, amelyet azimént a képzelete teremtett. A szobasivár volt és hideg, valamiképpen aszokottnál is sivárabb és ridegebb, miótaLottie itt járt és elment.

Sara lezökkent a sánta lábúzsámolyra — más ülőalkalmatosság nemis volt a szobában, és letörten bámultmaga elé. Egyszerre felfigyelt valamineszezésre. Körülnézett — és ha idegeskislány lett volna, pánikszerűen menekült

volna el sánta zsámolyáról. A falnálugyanis egy jól megtermett patkány ült,és kíváncsian szaglászott. Lottie morzsáiközül egy-kettő a padlóra hullott, annaka szagát érezte meg a patkány.

Sara lenyűgözve figyelte. Igazánmulatságosan festett, mint egy szürkebajszú törpe manócska. Szemét Saráraszegezte, mintha kérdezni akarna tőlevalamit. Sara mozdulatlanul ült. Apatkány kicsit nekibátorodott.Rettenetesen félt ugyan Sarától,de talánsejtette: nem kellene tőle félnie. No megszörnyen éhes is volt. Felesége volt,népes családja, és napok óta hiábavadászott ennivalóra. Nincs itt mit tenni,meg kell kockáztatni, gondolhattamagában, mert óvatosan négykézlábra

ereszkedett.Csak gyere nyugodtan — mondta

Sara. — Én nem vagyok csapda Bátranelviheted a morzsákat, te szegény! ABastille foglyai közül többen isösszebarátkoztak patkányokkal. Tegyükfel, hogy mi is barátságot kötünk.

Az állatok sok mindent megértenekvagy megéreznek, én nem tudom, hogyan,de tény, ami tény: ez a patkány ismegértette, abban a szent percben, hogybiztonságban van. Tudta, nincs mit félnieettől a fiatal emberpalántától: nem fográugrani, sem éles, vad zajjal ráijeszteni,még kevésbé nehéz tárgyakat a fejéhezvágni. Derék patkány volt, nem akart ősenkit bántani. Az imént, amikor még ahátsó lábain ült és szaglászott, csak

remélte, azóta tudta, honnan, honnannem, hogy így van, tehát elmerészkedetta morzsákig, és bekapta egyiket a másikután. Közbe-közbe Sarára sandított,ahogy az imént a veréb, bocsánatkérőarckifejezéssel. Sarának nevetnie kellettrajta.

Meg sem moccant, úgy figyelte apatkányt. Az egyik morzsa nagyobb volta többinél — valójában nem is morzsavolt, hanem egy darabka kifli. Apatkányról lerítt, erre a darabkára fáj afoga, de egyelőre nem merte elvenni —nagyon közel volt a zsámolyhoz.

Úgy hiszem, ezt a családjánakszánná — gondolta Sara. — Ha meg semmoccanok, talán elviszi.

Feszülten figyelte a patkányt. Még a

lélegzetét is visszafojtotta. Az állatkicsit közelebb sündörgött, bekapott mégnéhány morzsát, majd a levegőbeszimatolt, egy oldalpillantást vetett azsámoly irányába, egy hirteleniramodással a kifli darabkánál termett,felkapta, a falhoz rohant vele, és eltűntegy repedésben.

Sejtettem, hogy ezt a családjánakszánja. Azt hiszem, hamarösszebarátkozunk majd — mondta Sara.

Egy héttel később Ermengardefellopódzott a padlásra, és óvatosanbekopogott Sarához. Sara pár percignem nyitott ajtót neki. A szobában olyanmély volt a csend, hogy Ermengardeelőbb azt hitte, Sara már alszik. Aztán alegnagyobb meglepetésére Sara halkan

felkacagott, és szelíden megszólalt:Nesze, Melkisedek. Vedd csak el,

és eredj haza. Vár a feleséged!Egy pillanat múltán Sara ajtót

nyitott. Ermengarde állt a küszöbön ijedtarccal.

Ki...kivel beszéltél, Sara? —kérdezte elképedve.

Sara óvatosan beengedteErmengardeot. Lerítt róla, jót mulatott azimént.

Csak akkor árulhatom el neked, hamegígéred, nem ijedsz meg, és nemsikítasz! — mondta.

Ermengarde máris majdnemfelsikoltott, de sikerült úrrá lenni elsőijedelmén. Körülnézett. A szobában nemvolt senki kettejükön kívül. Pedig Sara

az imént igenis beszélgetett valakivel.Csak nem egy kísértettel? — riadozottErmengarde.

Olyasmiről van szó, amifélelmetes? — kérdezte fogvacogva.

Hát vannak, akik annak tartják —felelte Sara. — Én nem.

Egy ki-ki-kísértet? — sipogtaErmengarde.

Hová gondolsz? — nevetett nagyotSara. — Csak az én patkányom.

Ermengarde egyetlen ugrással,lábát maga alá húzva, az ágyon termettNem sikított, de remegett félelmében.

Tartottam tőle, hogy megijedsz —igyekezett Őt megnyugtatni Sara. —Pedig igazán nincs mitől. Félig mármegszelídítettem őt. Megismer, és ha

hívom, előjön. Akarod látni, vagy inkábbne?

Az az igazság, hogy Sara az elteltnéhány nap alatt csakugyan szorosabbrafűzte barátságát a patkánnyal, hálabizonyos ételmaradékoknak, amelyeket akonyháról hozott föl. Annyiraösszebarátkoztak, hogy Sara kis híjánmegfeledkezett róla: az a félénk kis állat,amelyikkel összebarátkozott, közönségespatkány.

Ermengarde előbb ugyan csak ült azágyon összekucorodva és reszketve, minta kocsonya, de Sara láttán kicsitfelbátorodott, és amikor Sara elbeszélte,hogyan ismerkedett meg Melkisedekkel,kíváncsisága felülkerekedett félelmén.Óvatosan előrehajolt, és izgatottan leste

Sarát. Sara letérdelt a válaszfalrepedése mellé.

De ugye nem fog felugrani azágyra? — tudakolta Ermengarde.

Nem. Határozottan jól neveltteremtés. Figyelj.'

Sara halk füttyentést hallatott.Egészen halk és szelíd hang volt. Saratöbbször is megismételte, olyanelmerülten, hogy Ermengarde aztgondolta: szakasztott úgy fest, minthavalami varázslatot űzne. Végre kidugta afejét a lyukon Melkisedek. Sara eléjeszórt néhány morzsát, amire Melkisedekkiugrott a lyukból, és nyugodtanmegeszegette a morzsákat. Alegnagyobbat kivéve, azt felkapta éshazavitte a családjának.

Látod, ezt a gyerekeinek és afeleségének szánja. Derék kis állatmagyarázta Sara. — Ő maga csak a kismorzsákat kapja be, a javát hazaviszi.Ahányszor hazatér, hallom, hogyvisítozik örömében a család.Háromféleképpen. Máshogy visítanak akicsik, máshogy Melkisedek felesége, ésmáshogy Melkisedek maga.

Ó, Sara, milyen mókás vagy!—nevette el magát Ermengarde. — Ésmilyen kedves!

Tudom, hogy mókás vagyok —ismerte be készséggel Sara. — Ésigyekszem is kedves lenni. — Tűnődő,gyengéd kifejezés ült ki arcocskájára. —A papa is sokat nevetett rajtam. De énörültem neki. Ő is azt mondta, mókás

vagyok. Szerette, ha kitaláltam dolgokat.Nem tehetek róla, muszáj kitalálnomdolgokat. E nélkül talán ki sem bírnámaz életet. — Sara elhallgatott éskörbepillantott. — Itt biztosan nem —tette halkan hozzá

Te a kitalált dolgokról is úgybeszélsz, mintha igaziak lennénekjegyezte meg Ermengarde. —Melkisedekről úgy, mintha valóságosszemély lenne.

Hisz az! — felelte Sara. — Éhes,szomjas, fél — akárcsak mi Feleségevan és gyerekei Lehet, hogy gondolkozniis szokott, akárcsak mi. A pillantásaolyan, mint egy gondolkodó lényé. Ezértneveztem el Melkisedeknek.

Lehuppant a padlóra, szokott

pózában: karjával átfogva felhúzott kéttérdét.

Mellesleg Melkisedek egy Bastillepatkány, egyedüli társam a börtönben —közölte Sara. — Mindig találok nekivalamit, egy darabka húst vagy kenyeret,amelyet a szakácsnő eldobott, ebből Ővígan megél.

Még mindig a Bastille? — kérdeztemohón Ermengarde. — Most is aztképzeled, hogy a Bastilieban vagy?

Többnyire azt — bólintott Sara. —Olykor megpróbálom máshová képzelnimagam, de a Bastďlleba a legkönnyebb,különösen, amikor hideg van.

Alighogy kimondta, két koppanáshallatszott a falon. Ermengarde kis liíjánleugrott az ágyról, úgy megijedt a

váratlan hangoktól.Hát ez ki? — kérdezte riadtan.Sara felpattant, és drámai kéz és

fejmozdulattal rávágta: — A szomszédoszárka lakója.

Becky! — lelkendezettErmengarde.

Ő — felelte Sara. — A kétkoppanás annyit tesz: — „Itt vagy,fogoly?" És sietve háromszormegkocogtatta feleletül a falat.

Ez meg annyit tesz: „Itt vagyok,minden rendben." Becky oldaláról négykoppanás hallatszott.

Ez pedig azt jelenti: „Akkor édeslesz az álmunk, társam a szenvedésben.Jó éjt!"

Ermengarde nem tudta, hova legyen

gyönyörűségében.Sara, ez olyan, mint egy mese! —

súgta.Persze hogy az! — mondta Sara. —

A világ csupa történet és mese. Te is egytörténet vagy, én is, még Miss Minchin isaz!

Leült és addig meséltErmengardenak, amíg a kislány meg nemfeledkezett róla, hogy Ő maga is csakegy szökött rab. Sara kénytelen voltemlékeztetni rá barátnőjét, hogy nemmaradhat egész éjjel a Bastilleban,hanem megint le kell osonnia a lépcsőn,lábujjhegyen belopódzna a szobájába, ésvisszabújnia elhagyott ágyába.

Az indiai úriemberCsakhogy nagy volt a kockázata egy

zarándokútnak a padlásra. Ermengardeés Lottie nem tudhatta, ott találja-e Sarát,és azt sem, nem indul-e Miss Ameliaváratlanul ellenőrző körútra ahálószobákba, lefekvés után. így aztánnem látogathatták gyakran Sarát. Saraélete nehéz volt és szörnyen magányos.Még magányosabb lent, a konyhán, mintfent, a padláson. Nem volt kihez szólnia.Ha pedig elszalajtották valahová, mialattaz utcákat rótta — törékeny, elveszett kisteremtés, karján kosár vagy csomag —és ha szél támadt, azért küszködött, hogyle ne repüljön fejéről a kalapja, ha esett,lyukas cipőtalpán átszivárgott a víz, silyenkor úgy érezte, a sok melletteelsiető ember közt még nyomasztóbb amagánya. Míg Sara hercegnő volt, és

fogaton járt ki vagy Mariette kíséretébengyalog, sokszor megfordultak utána ajárókelők, olyan vidám és eleven volt azarcocskája, olyan pompás a kabátja-kalapja. De kopott ruhás gyerek sok vanLondonban, és nem elég szépek ahhoz,hogy az emberek megforduljanak utánuk,és rájuk mosolyogjanak Senki nemméltatta Sarát egyetlen pillantásra sem,mintha meg sem látták volna. Újabbanmindig gyors léptekkel járt az utcán,egykori ruhatárának legegyszerűbb,többé-kevésbé kinőtt, erősen megkopottdarabjaiba öltözve. Furcsán festettbennük, és ezt maga is tudta. Olykor, haegy-egy kirakat előtt elhaladvamegpillantotta a saját tükörképét, kishíján elnevette magát. Máskor elpirult,

az ajkába harapott, és a szemét elfutottaa könny.

Kedvenc szórakozása volt esténkéntbe-bekukkantani a kivilágított ablakokonés elképzelni, milyenek lehetnek, mitművelhetnek azok, akik odabentüldögélnek a meleg szobában a kandallóelőtt vagy az asztal körül. Sajátutcájában több olyan család is akadt,akiknek az életét a maga módján máralaposan kiismerte. A legjobban azokatszerette közülük, akiket magában a NagyCsaládnak nevezett. Nem mintha acsalád tagjai lettek volna nagyok,ellenkezőleg, sok volt köztük az egészenkicsi, hanem mert sokan voltak. Nyolcgyerek meg egy kövér, rózsás mama,kövér, rózsás papa, kövér, rózsás

nagymama alkotta a családot, és voltmég jó néhány szolgáló is a házukban. Anyolc gyereket gyakran vitték sétálni, alegkisebbeket dadusok gyerekkocsibantolták; máskor kikocsiztak a mamájukkal;esténként a papa elé szaladtak,körültáncolták vele a szobát, lesegítettékróla a kabátját, és átkutatták a zsebeit,ajándékot keresve; megint máskorkibámultak a gyerekszoba ablakán,egymást oldalba bökdösve, nevetgélve.Egyszóval úgy látszott, csupa Öröm ésvidámság a Nagy Család élete. Saranagyon megszerette őket. Nevet is adottnekik. Montmorencynek nevezte el acsaládot. A dundi, csipkefőkötős baba, alegkisebb neve Ethelberta BeauchampMontmorency lett, a nővérkéé Violet

Cholmondeley Montmorency, a járnitanuló kicsi fiúé Sidney Cecil VivianMontmorency, korban a következőRosalind Gladys, az ötéves formakisfiúé Guy Clarence, a legnagyobblányé Veronica Eustacia, a legidősebbkisfiúé Claude Harold Hector. Egy esteaztán történt valami.

A nagyobb Montmorency gyerekeknyilván zsúrra voltak hivatalosak. Saraéppen akkor ment arra, amikor ők ajárdán át éppen a rájuk váró hintóhozigyekeztek. Veronica Eustacia ésRosalind Gladys gyönyörű fehércsipkeruhában, pompás selyemövveléppen felkapaszkodott a hintóba, GuyClarence, az ötéves kisfiú követte őket.Guy Clarence roppant csinos kis fickó

volt, arca, mint a rózsa, a fejecskéje teleszőke fürtökkel, Sara megfeledkezettkosaráról, nyomorúságos kabátjáról,csak állt és bámulta a kisfiút.

Közeledett a karácsony. A NagyCsalád gyerekei számos történetethallgattak végig szegény, árvagyerekekről, akiknek nem jut ilyenkorajándék. Ezekben a történetekben mindigakadtak derék emberek néha jószívűkisfiúk vagy kislányok,akik'megsajnálták a szegény árvákat,pénzt vagy ajándékot adtak nekik, vagymeghívták őket ebédre. Guy Clarenceaznap délután hallgatott végig egymegható történetet, és égett a vágytól,hogy rátaláljon egy szegény gyerekre, ésneki ajándékozhassa egész vagyonát —

egy hatpennyst. Ennyi temérdek pénzelég lesz neki egész életére, gondoltaGuy Clarence. Éppen, amikor a járdára ecélból leterített piros szőnyegenlépkedett a hintó felé, Sarára esett apillantása, ki ott állt nyomorúságoskabátjában, karján kosárral a vizeskövezeten, és vágyakozó szemmel nézteőt.

Szegény bizonyára éhes, napok ótanem evett — gondolta a kisfiú. Sietve azsebébe nyúlt, és előkotorta apénzdarabot.

Fogd, szegény kislány! Hat egészpenny. Neked adom!

Sara összerezzent. Csak mostébredt rá, szakasztott úgy fest, mint azoka szegény kisgyerekek, akiknek hercegnő

korában ő is sokszor adott alamizsnát.Előbb elpirult, aztán elsápadt. Úgyérezte, nem fogadhatja el a pénzdarabot.

Jaj ne! — mondta. — Köszönöm,de nem fogadhatom el!

Hangja annyira nem vallottutcagyerekre, a modoráról nem isbeszélve, hogy Veronica Eustacia (avalóságban Janet) és Rosailand Gladys(a valóságban Nora) hirtelen felfigyeltrá.

Guy Clarence nem hagytaeltántorítani magát. Sara kezébe nyomtaa hatpennyst.

Csak vedd el nyugodtan, te szegénykislány! — biztatta Sarát. — Ennivalótvehetsz rajta!

A kisfiúról lerítt, mennyire

komolyan gondolja a dolgot, mekkoracsalódás lenne neki, ha Sara nemfogadná el nagylelkű adományát. Saratehát egyelőre zsebre vágta büszkeségét,bár az arca égett szégyenében.

Köszönöm — mondta. — Olyanaranyos, drága kisfiú vagy!

Mialatt a kisfiú nagy vidámanfelmászott a hintóba, Sara elsietett.Igyekezett mosolyogni, de szaporánnyeldekelt, és a szeme bepárásodott.Hogy furcsa, kopottas, szegényes akülseje, azt eddig is tudta, de azt nem,hogy koldusnak nézheti valaki.

A hintó elhajtott. A Nagy Családgyerekei izgatottan tárgyalták azeseményt.

Ó, Donald — kiáltotta riadtan Janet

(Guy Clarence igazi neve Donald volt)!— Miért adtál pénzt annak a kislánynak?Esküdni mernék rá: nem koldus.

Nem is úgy beszélt, mint egy koldus— tódította Nora és az arca sem olyan,mint egy koldusé.

Mellesleg nem is kéregetett. Attólféltem, megharagszik rád mondta Janet.— Tudod, ha koldusnak nézel valakit,aki nem az, könynyen megharagszik.

A kislány egy cseppet semharagudott — tiltakozott Donald. — Mégnevetett is, és azt mondta, hogy énaranyos, drága kisfiú vagyok. Es az isvagyok! Minden pénzemet neki adtam.

Janet és Nora összenézett.Egy koldus kislány ezt sosem

mondta volna. Hanem azt mondta volna:

„Szépen köszönöm, fiatalúr, áldja megaz Isten!"

Sara mit sem tudott a dologról, deattól fogva a Nagy Család legalábbakkora érdeklődéssel figyelte őt,amekkorával ő a Nagy Családot.Ahányszor elment a gyerekszoba előtt,fejecskék jelentek meg az ablakban, éssok szó esett róla esténként, a kandallóelőtt is.

Szolgáló az intézetben — közölteJanet. — Úgy hiszem, nincs senkije.Árva. De nem koldus, csak ócskaruhákban jár.

Ettől fogva csak úgy emlegették Őta gyerekek: az-a-kislány-aki-nem-koldus. Kicsit hosszú elnevezés, alegkisebbek nem is nagyon tudták

kimondani.Sara lyukat húrt a hatpennysbe, s

egy keskeny szalagon a nyakábaakasztotta. Ettől fogva még jobbanszerette a Nagy Családot, mintegyébiránt mindazokat, akiketszerethetett. Például Beckyt. És aligvárta azt az órát, hetente kétszer, amikorfranciára tanította a kicsiket. Kistanítványai szerették, igyekeztekhozzábújni és a kezét megfogni.Szeretetre éhes kis szívét jóleső érzésseltöltötte el a kicsik hízelkedése. Averebekkel annyira összebarátkozott,hogy ha felállt az asztalra, kidugta azablakon a fejét meg a vállát és egyetcsiripelt, csapatostul röppentek oda éstelepedtek le a tetőcserepekre, ahol

aztán vidáman cseverésztek egymással,szorgalmasan csipegetve fel amorzsákat, amelyeket Sara kiszórt nekik,Melkisedek pedig már annyira megbízottSarában, hogy olykor a feleségét ismagával hozta, sőt, egy ízben kétcsemetéjét is. Sara beszéltMelkisedekhez, és úgy tetszett,Melkisedek érti őt.

Furcsán volt ellenben Emilyvel.Magának sem akarta bevallani, hogyegyetlen állandó társa nem érez és nemis hall semmit. De egyre nehezebb voltazt képzelnie, hogy Emily titokban értiőt, vagy hogy istennő, az Ővédőszelleme. Különösen esténként,amikor holtfáradtan dőlt le az ágyára, ésnyomasztotta a csend.

Talán csak nem akar nekemválaszolni — próbálta megvigasztalniönmagát Sara. — Elvégre többnyire énsem válaszolok senkinek. Amikor másokszidnak, gyaláznak, a legokosabb, ha egyárva szót sem szólunk, csak nézzük őket.Miss Minchin ilyenkor elsápadharagjában, Miss Amelia megrémül, és alányok is. A harag nagyon erős, de nálais erősebb az, aki vissza tudja fojtani aharagját. Én jóformán sosem válaszolokaz ellenségeimnek. Emily talán méginkább olyan, mint én. O még abarátainak sem válaszol. Némánszenved.

De hiába, ezek az érvek egyrekevésbé nyugtatták meg, különösen nehéznapok után, amikor reggeltől estig ide-

oda szalajtották szélben, hidegben,esőben, és mihelyt átázva, átfázva,éhesen hazatért, megint elzavarták,megfeledkezve róla, hogy ő csak egygyerek, vékonyka lába nagyon elfáradt,vékonyka teste didereg; amikor egésznap nem hallott mást, csak szitkotköszönet helyett, amikor a szakácsnőpimasz volt és durva, Miss Minchin ballábbal kelt fel, és rajta töltötte ki amérgét, vagy a lányok összesúgtak, éskinevették kopott ruhái miatt, akkorharagudott Emilyre, aki mereven ült régiszékében, és maga elé bámult.

Egy ilyen estén, amikor átfázva éséhesen tért meg padlásszobájába, azelszenvedett méltánytalanságoktólsebzett szívvel, Emily olyan üres

tekintettel meredt maga elé, hogy Saravégképp kijött a sodrából.

Meg fogok halni — mondtaEmilynek.

Emily csak bámult maga elé.Ezt nem lehet sokáig elviselni —

tört ki szegény gyerek, egész testébenreszketve. — Meg fogok halni. Hallod,Emily? Fázom, csupa víz a lábam,halálra éheztetnek. Nem elég, hogyreggeltől estig szidnak, holott malegalább ezer mérföldet mentem, nemelég, hogy vacsorát sem adott aszakácsnő, mert nem kaptam már sót aboltban, amikor utoljára kizavart, még kiis nevettek az utcán, mert elcsúsztam asárban és elestem. Nyakig sáros vagyok,hallod, Emily?

De Emily nem hallotta, és Sarátszívszakasztó kétségbeesés és haragfogta el. O, aki sosem sírt, keserveszokogásban tört ki, és úgy megütötteEmilyt, hogy az lerepült a székről.

Csak egy baba vagy — kiáltottaSara. — Csak egy közönséges baba!Fűrészporral tömtek ki. Nincs szíved.Csak egy baba vagy!

Emily égnek meredő lábbal aföldön hevert, orrán egy kis csorba. Denyugodt volt, sőt méltóságteljes. Sarazokogott. Lassan-lassan lecsillapodott.Nem értette, mi történt vele. Sosemszokott így kijönni a sodrából. Ahogy apillantása szegény Emilyre esett,elszégyellte magát és megsajnálta őt.Picit elmosolyodott.

Te szegény, igazán nem tehetszróla, hogy csak egy baba vagy sóhajtottnagyot. — Ahogy Lavinia és Jessie semtehet róla, hogy kurta az esze. Felkapta aföldről Emilyt, megcsókolta, rendbehozta a ruháját, és visszaültette kisszékére.

Bár költözne már be valaki aszomszédos házba — gondolta Sara. Apadlásszoba ablaka egész közel van azenyémhez. Milyen jó lenne, ha egy szépnapon kinyílna és kikukucskálna rajtaegy fej. És ha az a fej rokonszenveslenne, odaköszönhetnék: „Jó reggelt", éski tudja, mi nem történhetne. Ez perszecsak hiú ábránd. Ki más lakhatna apadláson, mint konyhalány vagymindenes?

Egy napon aztán, visszatérőben afűszerestől, a hentestől és a péktől, nagyörömére azt tapasztalta, hogy hosszastávolléte alatt egy bútorszállító kocsi álltmeg a szomszéd ház kapuja előtt, szubbonyos férfiak nehéz csomagokat ésbútorokat visznek be a kapun.

Végre kivették a házat! —örvendezett Sara.

Szeretett volna egy pillantást vetnia bútorokra. Úgy vélte, sejtetniengednének valamit a tulajdonosukról.

Miss Minchin bútorai pontosan,olyanok, mint ő maga — fűzte tovább agondolatait Sara. — Emlékszem, ez voltaz első gondolatom. Később eztelmondtam papának, Ő nevetett, és aztfelelte: igazam van. Látatlanba le

merném fogadni, hogy a Nagy Családnakterebélyes, kényelmes karosszékei ésheverői vannak, és a piros virágos tapétais pontosan olyan, mint Ők maguk:meleg, vidám, barátságos és boldog.

Később újra leszalajtottákpetrezselyemért a zöldségeshez. Mirevisszaérkezett, több bútordarabot iskiraktak a bútorszállító kocsiból ajárdára. Jólesően ismerősbútordarabokat. Volt ott egy tikfábólgyönyörűen kifaragott asztal, hozzávalószékekkel, meg egy gazdag keletihímzéssel díszített lámpaernyő. Láttukraelfogta Sarát a honvágy India után, MissMinchin elkobozta többek között azt aszépen faragott tikfa asztallapot is,amelyet a papa küldött Sarának Indiából.

Gyönyörű holmik — gondolta Sara,— Bizonyára kedves ember atulajdonosuk. Alighanem gazdag is acsalád, ezek a bútorok drágák lehetnek.

Egész álló nap jöttek-mentek abútorszállító szekerek. Egyrenyilvánvalóbb lett, hogy az újonnanjöttek tehetős népek. Nemcsak szép ésgazdagon díszített volt mindenberendezési tárgy, de sok közülükhatározottan keleti eredetre vallott.Csodálatos szőnyegek, kárpitok,festmények kerültek le a kocsikról, megegy könyvtárra való könyv. Többekközött volt ott egy gyönyörű Buddhaszobor is, pompás, faragott tartóban.

A családból legalább egyvalakiIndiában járt — állapította meg Sara. —

Ennek örülök. Akkor is úgy fogomérezni, barátaim laknak a szomszédban,ha soha senki nem néz ki apadlásablakon.

Estefelé, amikor tejet hozott aszakácsnő parancsára, azt látta — ésettől még érdekesebbnek tetszett azesemény, hogy a Nagy Család feje, akedélyes, rózsás arcú Montmorency úrátvág az úttesten, magától értetődőmódon nyit be a szomszéd ház kapuján, sfut fel a lépcsőn. Sokáig ott maradt,egyszeregyszer kinézett és utasításokatadott. Láthatóan jó ismeretségben volt abeköltözőkkel, az ő nevükbenintézkedett.

Este, munka után átjött Becky,meglátogatni rabtársát, és beszámolt az

újságokról.Egy indiai úriember vette ki a

szomszéd házat, kisasszony — jelentetteBecky. — Hogy fekete a bőre vagy sem,nem tudom, de Indiából jött. Nagyongazdag, nagyon beteg, és a Nagy Családfeje az ügyvédje. És képzelje,kisasszony, bálványimádó! Fából éskőből faragott istenképeket imád. Egyeta saját szememmel láttam.

Sara felnevetett. — Ezt nemhiszem, Becky. Sok ember tart a házánálilyen szobrokat, mert szívesenelnézegeti. A papámnak is volt egygyönyörű Buddha szobra, de nem imádta.

Becky azonban ragaszkodott hozzá,hogy a szomszédos uraság pogány, mertígy sokkal érdekesebbnek tetszett az ügy.

Hosszan elmélkedett arról, milyen leheta felesége, ha van, meg a gyerekei, éslerítt róla, sokért nem adná, ha mindfeketék lennének, turbánt viselnének ésfőleg pogányok lennének. — Beszeretném tudni, kisasszony, milyen isaz, aki pogány! — sóhajtotta.

De csak hetek múlva derült ki: azindiai úriembernek se felesége, segyerekei. Agglegény, egyedül él, nagyonbeteg és nagyon bánatos.

Egy szép napon végre hintó hajtottbe az utcába. A szomszéd ház előtt álltmeg. Mihelyt a bakról leugró inaskinyitotta a hintó ajtaját, a Nagy Családfeje szállt ki elsőnek, majd két belsőinas. Ketten támogatták a gazdájukat, egybeesett arcú, bundába burkolt, csont

sovány férfit. Felvitték a bejáratilépcsőn. A Nagy Család feje aggódóarccal kísérte őket. Nem sokkal eztánmegérkezett a doktor is, és besietett aházba.

Sara, a szomszédban egy sárgaúriember lakik — súgta oda Sarának akövetkező franciaórán Lottie. — Mitgondolsz, kínai? A földrajzkönyvünk aztmondja, a kínaiak sárgák,

Nem kínai, Lottie — felelteugyancsak súgva Sara. — Csak nagyonbeteg. A könyvedre figyelj, Lottie.„Non, monsicur, je n'ái pns le ccmifrfemon oncle.

Így kezdődött az indiai úriembertörténete.

Ram Dasz

Olykor még a kis téren is szép volta naplemente. Bár a környező házak,kémények miatt nem sokat láthatottbelőle az ember. A konyhaablakbóllegfeljebb annyit, hogy a szemköztitéglafal vörösebb lett, a levegő kis időrerózsaszín vagy sárga. De volt egy hely,ahonnan mindent jól lehetett látni, éstisztább levegőt szívni: a padlásablak.Amikor a terecske mintegy varázsütésrefelragyogott, Sara tudta: mindjártkezdetét veszi a mennyei színjáték, és hacsak egy mód volt rá, felfutott alépcsőkön, felmászott az asztalra éskihajolt, amennyire csak tudott, apadlásablakon. Aztán nagy lélegzetetvett és körülnézett. Úgy tetszett, övé azegész mennybolt és a fenti világ. Soha

senki nem pillantott ki rajta kívül apadlásablakokon. Csak ő nézte végig afelhők és az ég csodálatosszíneváltozását, csak Ő hallotta, milyenlágyan csiripelnek ilyenkor a verebek.

Pár nappal az indiai úriemberbeköltözése után megint egy ilyencsodásnak ígérkező naplemente csaltaföl Sarát padlásszobájába. Szerencséremár túl voltak a délutáni konyhaimunkákon, és senki nem parancsolt rá,hogy menjen ide vagy oda. Könnyebbenszabadult el, mint máskor.

Elragadtatva figyelte az ablakonkihajolva az eget. Nyugaton az olvadtarany színében pompázott, a levegőtmély, dús sárga fény hatotta át, aháztetőkön ugrándozó, üldögélő madarak

feketének tetszettek ebben aragyogásban.

Egyszerre különös zaj ütötte megSara fülét: vinnyogás, makogás, aszomszédos padlásablak irányábólValaki a naplementében gyönyörködik,mint ő, Sara. A padlásablakban egy fejés váll látszott, de nem egy kislányévagy egy szobalányé, hanem egy hindubennszülötté. A sötét bőrű, ragyogószemű, fehér turbános fej láttán Sara aztmondta magában: egy laszkár. A furcsahang pedig egy kis majomtól származott.A hindu úgy ölelte magához amajmocskát, mint aki szívből szereti. Akis állat vidáman forgolódott, makogottizmos karjai közt.

A hindu viszonozta Sara pillantását.

Milyen szomorú az arckifejezése,gondolta Sara. Biztosan honvágy gyötri,és azért jött föl a padlásra, anaplementében gyönyörködni, mert ittAngliában ritkán látni a napot. Sararámosolygott a hindura. Tapasztalatbóltudta, milyen vigasztaló lehet egymosoly, akárkitől jön is.

A mosoly láthatóan elbűvölte ahindut. Arckifejezése hirtelenmegváltozott, visszamosolygott úgy,hogy kivillant ragyogó, fehér fogsora.Sara nyájas pillantása gyakran műveltcsodát fáradt vagy csüggedtembertársaival.

Köszönésképpen meghajolt Sarafelé. Ezt a pillanatot használta ki amajom arra, hogy elszökjék tőle.

Kiugrott a tetőre, folytonosan makogva,fecserészve átsuhant rajta, majd Saravállára szökkent, s onnan tovább, apadlóra. Sara felnevetett. Megörült a kisállatnak, de tudta, vissza kellszolgáltatnia gazdájának, a laszkárnak,már ha ő a gazdája. De hogyan fogjonhozzá? Ki tudja, eltűri-e a majom, hogymegfogja? Vagy tovább menekül atetőkön át és nyoma vész? Az nem lennejó.

Sara most örült csak igazán annak,hogy még nem felejtett el egészenhindiül. Meg tudja értetni magát ezzel azemberrel.

Vajon eltűri a majom, hogymegfogjam? — kérdezte.

A honi nyelv hallatán határtalan

meglepetés és boldogság ült ki a laszkársötét arcára. Szegény fickó úgy érezte,egyenesen a mennyből szól hozzá az anyájasan csengő hangocska. Hosszan,tisztelettudóan köszönte meg Sarakedvességét. Ő alázatos szolgája amissie szahibnak. A majom jó majom, desajnos nehéz őt megfogni. Villámgyorsanszökken ide-oda. Engedetlen, bármáskülönben derék kis állat. Ram Daszúgy ismeri Őt, mintha az édes gyermekelenne. Neki, Ram Dasznak olykorengedelmeskedik, de nem mindig. Ha amissie szahib megengedné, Ram Dasz atetőn át bemenne a kis úrnő szobájába,és visszahozná azt a haszontalan állatot.De láthatóan attól tartott, Saraszemtelenségnek tekinti a kérését és

nemet mond.Sara azonban újra rámosolygott.Nem félsz átjönni? — kérdezte.Nem én!Akkor gyere! A majom úgy ugrál

ide-oda, mintha félne.Ram Dasz kicsusszant a

padlásablakon, könnyű, biztos léptekkel,mintha világéletében háztetőkön jártvolna, Sara padlásablakánál termett,nesztelenül beugrott, majd Saráhozfordulva megint mélyen meghajolt előtte.A majom felsikkantott, amint őtmegpillantotta. Ram Dasz sietvebecsukta a padlásablakot, és üldözőbevette a majmocskát. Hamar megfogta. Amajom egy kicsit mókázott, úgy tett,mintha menekülne előle, de pár perc

múlva makogva-fecserészve Ram Daszvállára pattant, s vékonyka karját anyaka köré fonta.

Ram Dasz alázatosan megköszönteSara szívességét. Éles bennszülött szemeegy pillanat alatt felmérte a szobasivárságát, de úgy tett, mintha semmitsem vett volna észre, és továbbra is úgykezelte Sarát, mintha egy rádzsa lányalenne. Újabb mély meghajlással köszöntel tőle, majd a majmocskát magáhozszorítva egy pillanat alatt kint termett atetőn, s fürgén, mint az imént a majom,visszatért a saját padlására.

Miután Ram Dasz eltávozott, Saramég sokáig állt ott, gondolataibamerülve. Ram Dasz fehér ruhája,turbánja, mély meghajlásai régi, régi

emlékeket idéztek föl. Különös voltelgondolni, hogy őt — a mindenes lányt,akit alig egy órája a sárga földiglehordott a szakácsnő — pár éve mégolyanok vették körül, akik úgy bántakvele, ahogy az imént Ram Dasz: földighajoltak előtte, ha szóba ereszkedettvelük, alázatos és készséges szolgáivoltak. Ez most álomnak tetszett, elmúlt,vége, sosem jön többé vissza. Sara tudta,mi a terve vele Miss Minchinnek.Kifutónak és mindenesnek alkalmazza,míg túl fiatal ahhoz, hogy szabályostanerő lehessen az intézetben; mégiselvárja tőle, hogy ne felejtse el, amiteddig tanult, és nem tudni hogyan, mimódon, még újat is tanuljon. Estéi zöméta tanteremben töltötte, időnként le is

vizsgáztatták, és Sara tudta, szigorúanmegbüntették volna, ha nem fejlődöttvolna egyik vizsgától a másikig annyit,amennyit elvártak tőle. Miss Minchintisztában volt vele, mennyire szeret Saratanulni. Nem kell mást tennünk, csakkönyveket adni a kezébe, mondogattaMiss Ameliának, ez a lány nekiáll, azutolsó betűig kiolvassa valamennyit, éshamarosan kívülről fújja. Ha eléri amegfelelő kort, majd mindenesnekhasználják a tanteremben, ahogy most akonyhán. Talán tisztességesebb ruhákatkap majd, de bizonyára olcsó és csúfruhákat, amelyekben cselédnek fest.

Amikor Sara idáig jutottgondolatban, eszébe jutott valami,aminek a hatására kihúzta vékony

derekát és felszegte a fejét.Akárhogy s mint — mondta

magában — egyvalami nem változik. Harongyos vagyok is, legbelül megmaradokhercegnőnek. Könnyű lenne a hercegnőtjátszanom, ha selyembe-bársonybaöltözhetnék. Sokkal nagyobb dolog úgymaradni meg hercegnőnek, hogy eztsenki sem tudja.

Nem volt új ez a gondolat, éppennem. Sok nehéz pillanatában szolgáltSara vigaszául; ilyenkor olyan kifejezésült ki az arcára, amely elképesztette ésrettentően bosszantotta Miss Minchint.Úgy rémlett ne ki, ennek a gyereknek vanvalami titka. Mintha meg sem hallaná adurva, gonoszkodó megjegyzéseket, vagyha mégis meghallja, hát leperegnek róla.

Míss Minchin olykor kis híján elakadtegy nyers, lekezelő mondat közepén,amikor Sara ráemelte nyugodt, felnőttestekintetét, amelyben mintha rejtettmosoly bujkált volna. Nem is sejtette,mit mond ilyen pillanatokban magábanSara. Ezt:

Te szerencsétlen! Ha tudnád, hogyegy hercegnőnek mondod, amit mondasz.Ha úgy tetszene nekem, intenék, és tégedmáris kivégeznének. Csak azért kíméllekmeg, mert én igazi hercegnő vagyok, tepedig csak egy ostoba, kiállhatatlan,közönséges nőszemély, nem telik jobbtőled.

Ez nemcsak vigasztaló volt, hanemnagyon érdekes és roppant mulatságosis. Határozottan jót tett Sarának. Míg ez

a gondolat éltette, nem tehette őt durváváés gonosszá mások durvasága ésgonoszsága.

Egy hercegnő mindig, mindenkörülmények között jól nevelt ésudvarias — mondogatta magának. És haa személyzet tagjai, Miss Minchinpéldáján felbuzdulva, pimaszulparancsolgattak, Sara felszegte a fejét,és olyan udvariasan válaszolt nekik,hogy egészen elképedtek.

Nohát, nohát! Ez a fiatal teremtésolyan arcokat vág és úgy viselkedik,mintha egyenesen a BuckinghamPalaceból került volna ide jegyezte megolykor kuncogva a szakácsnő. — Énsokszor lekapom a tíz körméről, de megkell adni, ő soha nem zökken ki űri

modorából. Mást se hallani tőle, mint„Legyen szíves", „Ha nincs ellenére",„Elnézését kérem", „Nem zavarom?"

A Ram Dasszal és a majommalesett találkozást követő napon Sarafranciaórát tartott a kicsiknek, majdmialatt összeszedte a francianyelvkönyveket és füzeteket, azokra akirályi személyekre gondolt, akik ilyen-olyan okból álruhát öltöttek. PéldáulNagy Alfrédra, amint trágyából tüzet rak,és a csordásné felpofozza. Hogyelrémülhetett az az asszony, amikormegtudta, mit tett! Mint Miss Minchin,ha kiderülne róla, Saráról, hogyhercegnő. Ettől az a kifejezés ült ki aszemébe, amelyik a legjobban ingerelteMiss Minchint Egyszerűen nem viselte

el! Úgy kijött a sodrából, hogy odalépettSarához és pofon vágta, pontosan úgy,ahogy a csordásné Nagy Alfrédot. Sarahátrahőkölt, felriadt éber álmából, ésegykét pillanatig némán, mozdulatlanulállt. Aztán a maga számára is váratlanulhalkan felnevetett.

Mit nevetsz, te pimasz kölyök? —förmedt rá Miss Minchin.

Azon nevettem, ami eszembe jutott— felelte Sara nyugodtan, jól az eszébevésve, hogy ő hercegnő, noha az arcavöröslött és égett a pofontól.

Kérj bocsánatot, de rögtön! —sziszegte Miss Minchin.

Sara röpke habozás után azt felelte:Ha tapintatlanság volt nevetnem,

azért bocsánatot kérek. De azért nem,

amit gondoltam.Miért, mit gondoltál? — meredt rá

Miss Minchin. — Mit, halljam!Azt gondoltam — válaszolta Sara

könnyedén és igen udvarias hangon, hogyMiss Minchin nem tudja, mit cselekszik.

Hogy én nem tudom, mitcselekszem? — háborgott Miss Minchin.

Nem tudja. Meg még azt iselgondoltam, mi történne, ha énhercegnő' leírnék és maga felpofozna...akkor mit tennék. De ha az lennék, magasosem merne rám kezet emelni, akármitmondanék vagy tennék is. Végülelképzeltem, mennyire megdöbbenne ésmegijedne, ha kiderülne...

Sara olyan világosan és tisztán láttalelki szemével, amit elképzelt, hogy

hangja még Miss Minchint is megzavartaegy pillanatra. Amilyen fantáziátlan ésalantas lélek volt, átsuhant az agyán azaz ijesztő gyanú, hogy talán mégis rejlike mögött a gyerek mögött valami titkoserő.

Mi derülne ki, mi?Az, hogy igazán hercegnő vagyok,

és hatalmamban áll bármit megtenni,amit akarok.

A lányok elkerekedett szemmelhallgatták, Lavinia előrehajolt, hogyjobban lássa Sarát.

Menj a szobádba, de rögtön! —Miss Minchin levegő után kapkodott. —Tűnj el innen! Hölgyeim, térjenek visszaa leckéikhez!

Bocsássa meg, hogy nevettem, ha az

udvariatlanság volt részemről — bókoltkönnyedén Sara, és kivonult a teremből,a dühtől fuldokló Miss Minchin és azizgatottan sugdosó lányok tekintetétőlkövetve.

Láttad, milyen különös volt azarca? — kérdezte izgatottan JessieLaviniától. — Egyáltalán nem lepnemeg, ha kiderülne: igazán valaki. Deérdekes is lenne!

A fal túloldalánSara gyakran szórakozott azzal,

hogy megpróbálta elképzelni, hogyfolyhat az élet a fal túloldalán. Az intézettantermét csak egy fal választotta el azindiai úriember dolgozószobájától.Remélem, elég vastag ahhoz a fal,gondolta Sara, hogy át ne szűrődjön az

órák végén hirtelen felcsapó zsivaj, amizavarhatná az indiai urat.

Egyre jobban megszeretem őt —mondta egy napon Ermengardenak Saraaz indiai úrról szólva. — Sajnálnám, hakellemetlenség érné. Barátommáfogadtam őt. Az ember megteheti eztolyanokkal is, akikkel sosem váltottéletében szót. Addig-addig figyeli őket,töpreng a dolgaikról, aggódik értük, mígvégül már úgy tetszik: kedves rokonai.Bizonyos napokon, amikor az orvoskétszer is beállít a szomszédba, őszinteaggodalom tölt el az indiai úr miatt.

Nem sok rokonom van — felelteelgondolkodva Ermengarde és ennekszívből örülök. Nem szeretem arokonaimat. Két nagynénikém örökké

sopánkodik: „Szent egek, Ermengarde,napról napra kövérebb leszel. Ne egyélannyi édességet!" A nagybácsikám megfolyton ilyeneket kérdez tőlem: „Halljuk,mikor lépett trónra III. Edward?" Vagy:„Ki volt az, aki abba halt bele, hogymértéktelenül sok orsóhalat falt fel?"

Sara felnevetett.Olyan emberek, akikkel sosem

váltottunk szót, nem kérdezhetnekilyeneket az embertől. De szentülhiszem, az indiai úr akkor sem kérdezneilyeneket tőlem, ha közeli ismerősöklennénk. Hiába, szeretem őt.

A Nagy Családot azért szerettemeg, mert boldog, az indiai urat azért,mert boldogtalan. Láthatóan nem lábaltmég ki valami súlyos betegségből. A

konyhában alaposan megvitatták azesetet, a szolgálók ugyanis, az ég tudjahonnan, mindig mindent tudnak. Azindiai úr valójában nem is indiai, hanemangol, de sokáig élt Indiában. Egydarabig üldözte a balszerencse, egyadott pillanatban azt hitte, mindenételvesztette, „agylázba" esett, kis híjánbelehalt, és még most sem gyógyultteljesen fel, bár anyagi helyzeterendeződött, vagyonát visszanyerte.Valamiféle bányákkal függött össze bal-és jósorsa is.

Mégpedig gyémántbányákkal —vágta ki diadalmasan a szakácsnő. — Éna megtakarított pénzemből egy huncutpennyt sem fektetnék be bányákba, hátmég gyémántbányákba! Erről mind

tudunk egyet s mást — vetett egyoldalpillantást Sarára.

Az történt vele, ami a papával —gondolta Sara. — Ő is belebetegedett,akárcsak a papa, de ő nem halt bele.

Ettől még kedvesebb lett a szívénekaz indiai úr. Mostanában egyenesenmegörült, ha este elküldték valahová,mert könnyen megeshetett, hogy még nemfüggönyözték be a szomszéd házablakait, és sikerült egy pillantást vetniefogadott barátja meleg szobájára. Hasenki nem járt az utcán. Sara megállt aház előtt, a kerítésbe kapaszkodott, és jóéjszakát kívánt magában az indiai úrnak.

Ha nem hallod is, talán érzed —suttogta Sara. — Szíves gondolatok taláneljutnak az emberhez a bezárt ablakon,

ajtón, sőt, a falon át is. Amikor itt álloka hidegben, és szívből kívánom, legyélújra egészséges és boldog, talán elfogegy kis jóérzés, bár nem tudhatod, miért.Annyira sajnállak! Bár lenne neked isegy „kis úrnőd", aki úgy becézget, ahogyén becézgettem a papát, amikormegfájdult a feje. Szívesen lennék a te„kis úrnőd", szegény drágám! Jó éjt, jóéjt! Isten óvjon.

És ilyenkor ő maga is vidámabbanment tovább, egy búcsúpillantást vetve„barátjára", aki mindig egyedül üldögélta kandalló előtt, majdnem mindig melegháziköntösben, homlokát tenyerébehajtva, és csüggedten bámult a tűzbe.

Olyan az arckifejezése, minthavalami bántaná, de vajon mi? Hisz'

kigyógyult az agylázból, hamarosanvisszanyeri egészségét, a majmát isvisszakapta. Nem kellene ilyen szomorúarcot vágnia. Vajon mi bánthatja?

Ezt senki sem tudta, még aszolgálók sem, de Sara bizonyosra vette,a Nagy Család feje igenis tudja.Montmorency úr — ahogy Sara őtmagában elnevezte — gyakranmeglátogatta az indiai uraságot, sőt,olykor az egész Montmorency családbeállított az indiai úrhoz, aki különösenszívébe zárta a két idősebb kislányt,Janetet és Nórát, Nagyon szerette agyerekeket, különösen a kislányokat.Azok is szerették őt, örömmel vártákazokat a délutánokat, amikor átmehettekaz utca túloldalára, az indiai úriembert

meglátogatni. Mindig csak rövid időttölthettek ott, és nagyon illedelmesenviselkedtek, mert tudták, vendéglátójukbeteg.

Szegény, azt hajtogatja, mi jobbkedvre derítjük — mondta Janet azédesapjának. — És mi vigyázunk, hogyne fárasszuk ki.

Janet volt ilyenkor a család feje, Őtartott rendet a gyerekek közt. Ö tudta,mikor kérhetik meg az indiai úriembertarra, hogy Indiáról meséljen, Ő vetteészre, hogy a beteg elfáradt, idejelábujjhegyen távozni és beküldeni hozzáRam Daszt. Ram Daszt nagyon szerettéka gyerekek, csak sajnos ő nemmesélhetett nekik a hazájáról, mert nembeszélt angolul. Az indiai úriember neve

Carrisford volt. Janet mesélt Carrisfordúrnak a kislányról-aki-nem-koldus, Atörténet felkeltette Carrisford úrérdeklődését, és még jobban felfigyelt,amikor Ram Dasz beszámolt a majomszökéséről és a szomszédos padlásszobakis lakójáról. Ram Dasz aprólékosanleírta a padlásszoba sivárságát, acsupasz padlót, a foltos falakat, arozsdás, hideg kályhát, a keskeny,kemény ágyat,

Carmichael — mondta az indiai úra Nagy Család fejének másnap, vajonhány ilyen padlásszoba van ebben azutcában, hány szerencsétlen kiscselédlány hál ilyen rossz, keményágyon, mialatt én a magam pehely-puhaágyában hentergek, olyan vagyon

birtokában és terhe alatt nyögve, amelynagyrészt nem is engem illet meg?

Drága barátom — felelteCarmichael úr, sose gyötörje magátefféle gondolatokkal. Ha az öné lenneIndia minden kincse, akkor sem hozhatnáhelyre a világ minden igazságtalanságát.Hiába bútorozná be utcánk mindenpadlásszobáját, nem segíthetne aszomszéd utca többi padláslakóin.

Carrisford úr egy darabig alángokba bámult, a körmét rágta.

Mit gondol — mondta végül lassan,vajon az a másik gyerek, akiről egypillanatra meg nem feledkezhetem, vajonaz a gyerek hasonló nyomorúságra lehetkárhoztatva, mint ez a szegény kisteremtés a szomszéd házban?

Carmichael úr aggódva nézte éshallgatta a barátját. Tudta, a legrosszabbdolog, amit magával és egészségéveltehet az, ha ilyeneket mond és gondol.

Ha a gyerek, aki után kutatnak,azonos azzal, aki Madame Pascalintézetében élt Párizsban, minden jelszerint jómódú emberekhez került. Azértfogadták örökbe, mert meghalt kislányuklegjobb barátnője volt. Madame Pascalszerint az orosz házaspár gazdag, ésnincs több gyerekük.

Az az átkozott nőszemély nem tudta,hová vitték a gyereket az új szülei! —kiáltotta Carrisford úr.

Carmichael úr vállat vont.Az a ravasz, anyagias francia

nőszemély örült, hogy ilyen egyszerűen

megszabadult a gyerektől, aki árván ésnincstelenül maradt rá apja halála után.Mit törődött ő azzal, mi lesz a gyereksorsa! Az örökbefogadó szülők pedigeltűntek a gyerekkel együtt, címhátrahagyása nélkül.

Azzal kezdte: ha... Ha az a gyerekazonos azzal, akit keresek. De biztosannem tudjuk. A név nem egyezik.

Madame Pascal csakugyan Carewtmondott, nem Crewet, de könnyen lehet,hogy csak a kiejtése volt téves. Akörülmények feltűnően megegyeztek: egyIndiában élő angol tiszt félárva kislányátbeadta az intézetbe. Az apa váratlanulmeghalt, és nem maradt utána semmi. —Carmichael úr elgondolkodott, majd úgyfordult a barátjához, mint akinek egy új

ötlete támadt: — Ön biztosan tudja, hogya kislányt Párizsba küldte az apja?

Kedves barátom — Carrisfordhangja keserűen csengett és semmit nemtudok biztosan. Sem a gyerekkel, sem azédesanyjával soha nem találkoztam.Ralph Creweval nagyon jó barátságbanvoltam diákkoromban, de színét semláttam az iskola óta addig, míg Indiábanössze nem futottunk. A bányákbűvöletében éltem és Ralph is. Másróljóformán nem is beszéltünk. Annyittudtam csak, hogy a kislányát intézetbeadta. Sejtelmem sincs, hogy ezt ishonnan tudom.

Kezdett izgalomba jönni. Mindigfelizgatták betegség meggyöngítetteidegrendszerét múltbeli

szerencsétlenségének emlékei.Barátja aggódva figyelte. Kénytelen

volt még néhány kérdést feltenni.Mi oka azt hinni, hogy az intézet

Párizsban található?Az, hogy a gyerek anyja francia nő

volt. Úgy hallottam, Ő azt szerette volna,ha a kislánya Párizsban jár iskolába.Ezek után az látszott a leginkábbvalószínűnek, hogy a gyerek Párizsbakerült.

Csakugyan — bólintott Carmichaelúr.

Az indiai úriember előrehajolt, ésnagyot csapott az asztalra.

Meg kell őt találnom! Elvégrevalahol csak van! Ha magára hagyatvanyomorog, az az én bűnöm. Hogy

nyerhetné vissza a lelki nyugalmát az,akit ekkora bűn terhel! Miközben agyémántbányák beváltották hozzájukfűzött, legvérmesebb reményeinket,Crewe kapitány gyermeke talán azutcasarkon koldul.

Ugyan, ugyan, nyugodjék meg.Vigasztalja az a tudat, hogy ha sikerülrálelnie, mindenért kárpótolja,

Miért is nem volt elég erőm-bátorságom helyt állni a bajban? nyögteelkeseredetten Carrisford úr. — Talánlett volna, ha csak az én vagyonomforgott volna kockán. De Crewe kapitányodaadta minden pénzét. Hitt nekem,szeretett engem! És abban a tudatban haltmeg, hogy én, Tom Carrisford, az ő etonicimborája, tönkretettem őt Micsoda aljas

gazembernek tarthatott!Ne gyötörje magát fölösleges

szemrehányásokkal!Nem amiatt teszek magamnak

szemrehányást, hogy kis híján csődötmondtam mint üzletember, hanem amiatt,hogy a bátorságom hagyott cserben. Nemmertem a legjobb barátom elé állni és aszemébe mondani: tönkretettelek, akislányoddal együtt, inkább elfutottam,mintha szélhámos tolvaj lennék.

A Nagy Család jólelkű feje átölelteaz indiai úr vállát.

Azért futott el, mert az agyafelmondta a szolgálatot. A betegség márakkor a hatalmába kerítette.Máskülönben helyt állt volna. De ön kétnappal azután, hogy elhagyta a lakhelyét,

már ágynak esett.Carrisford a tenyerébe temette az

arcát.Nagy ég! Csakugyan nem voltam

már az eszemnél. Hetek óta nem aludtam.Aznap, amikor kilépten a házból, úgytetszett, tele a levegő gonoszul röhögő,csúfolódó szörnyekkel. Mire magamhoztértem folytatta csüggedten, Crewe márhalott volt. És én semmire sememlékeztem. Hosszú hónapokig eszembesem jutott a gyerek. Amikor végreemlékezetembe idéztem, mintha sűrű ködfedte volna a képét. - Egy pillanatraelhallgatott, és megdörzsölte a homlokát.— Még most sem oszlott egészen el az aköd. Hiába próbálom felidézni, mikor ésmit mondhatott Ralph az intézetről,

ahová a kislányát küldte. Pedigbeszélnie kellett róla, ugye?

Talán csak futólag említette —vélte Carmichael úr. — Hiszen még akislány nevét sem tudja!

Az apja mindig csak a becenevénemlegette. Különös név volt egykislánynak: az én „kis úrnőm" vagy „kisgazdaasszonyom". A nyomorult bányákmiatt minden egyébről megfeledkeztünk.Ha Ralph említette is az intézet nevét, énelfelejtettem. Elfelejtettem. És mársosem fog eszembe jutni!

Csak nyugalom, megtaláljuk agyereket! — biztatta Carmichael úr. -Madame Pascalnak úgy rémlett, az azorosz házaspár Moszkvába költözött.Induljunk el ezen a nyomon. Utazom

Moszkvába!Elkísérném, ha bírnám! — sóhajtott

nagyot Carrisford úr. — De nem tehetekmást, itt ülök prémekbe burkolózva, és atűzbe bámulok. És * úgy rémlik, Crewevidám, fiatal arca bámul vissza rám atűzből. Úgy, mintha kérdezne tőlemvalamit. Éjjel sokszor álmodom vele,elém áll és fölteszi azt a kérdést...Tudja-e, mit kérdez, Carmichael?

Nem egészen — dünnyögte halkanCarmichael.

Ezt mondja: Tom, öreg cimbora,hol van az én kis úrnőm? — Meg ragadtaés megszorította Carmichael kezét. —Válaszolnom kell az ő kérdésére.Muszáj! Segítsen rajtam! Találja meg agyereket!

A fal túloldalán Sara apadlásszobában ült, és Melkisedekkeltársalgott, mialatt a kis állat a vacsorájátfogyasztotta el.

Ma nagyon nehéz volt hercegnőneklennem, Melkisedek — mondta. —Nehezebb, mint máskor. Minél hidegebbvan, minél csatakosabbak az utcák, annálnehezebb. Lavinia kinevetett a hallban,mert csupa sár a ruhám, és én hajszálhíján mondtam neki valami csúnyát. Azutolsó percben sikerült csakvisszafognom magam. Aki hercegnő,nem gorombáskodhat senkivel. Inkábbleharapja a nyelvét. Én is a nyelvembeharaptam. Didergető délután volt,Melkisedek. És kutya hidegnek ígérkezikaz éjszaka is.

Fürtös fejét a karjára hajtotta.Ó, papa — mondta halkan, be rég

volt, amikor még a te kis úrnődnekszólítottál!

Ez történt aznap a fal egyik ésmásik oldalán.

A nép egy gyermekeKomisz tél volt. Sara bizonyos

napokon bokáig gázolt a hóban, amikorbevásárolni küldték. Még rosszabbakvoltak azok a napok, melyeken a hósárral elkeveredve latyakká változott,vagy amelyeken úgy megsűrűsödött aköd, hogy reggeltől estig égtek a lámpák.London pontosan úgy festett ilyenkor,mint azon a régmúlt napon, amikor Saraédesapjához bújva kémlelt ki a hintóablakán, az ismeretlen nagyvárost

bámulva. Meghitten, gyönyörűségesenvilágoltak a Nagy Család házánakablakai, melegnek tetszett az indiaiúriember gazdag színekben pompázódolgozószobája is. Annál zordabb volt apadlásszoba. Hiába nézett ki az ember azablakon, nem gyönyörködhetett secsodálatos naplementékben, senapkeltékben, még csillagokat sem igenláthatott. Alacsonyan lógtak a felhők azégen, szürkék voltak vagy sárszínűek.Sokszor szakadt az eső. Még ha nem voltköd, akkor is korán sötétedett, négy óraután Sara kénytelen volt gyertyátgyújtani, ha valamiért felugrott aszobájába. A szolgálók rosszkedvűekvoltak, és még a szokottnál isházsártosabbak. Nézni is rossz volt,

hogy gyötrik a kis rabszolgát, Beckyt.Ha maga nem volna, kisasszony —

szakadt ki Beckyből a panasz egy este,amint bebotorkált Sara szobájába, hamaga nem volna, meg a Bastille, meg az,hogy én a szomszéd zárka foglya vagyok,belehalnék. Rosszabb a Bastilleban semlehetett! Miss Minchin napról naprajobban hasonlít a főporkolábhoz, aszakácsnő meg a segédjéhez. Szinte ottlátom azt a nagy kulcscsomót az oldalán,amelyikről a kisasszony mesélt. Kérem,kérem kisasszony, meséljen nekem mégegy kicsit arról a föld alatti üregről,amelyet mi ásunk.

Ma inkább melegebb helyekrőlmesélek — mondta Sara dideregve, —Hozd át a takaródat, burkolózz bele, én

is fogom a magamét, öszszebújunk itt, azén ágyamon, és arról a trópusi őserdőrőlmesélek, ahol az indiai úriember majmaélt valaha. Ahányszor ott látom a majmocskát az ablakban ülni és kibámulniaz utcára, arcocskáján azzal a bánatoskifejezéssel, szentül hiszem, a trópusiőserdőre gondol, ahol vidámanugrabugrált a kókuszpálmákon. Vajon kifoghatta el? És ha családja volt, mi lettvele? Jutotte neki kókuszdió?

Így csakugyan melegebb van,kisasszony — mondta hálásan Becky. -De nem tudom, hogy s mint, még aBastille is átmelegíti a szívemet, ha akisasszony mesél róla.

Ez azért van, mert ilyenkor másragondolsz — Sara nyakig

beleburkolódzott a takarójába, úgyhogycsak az arcocskája látszott ki belőle. -Ezt már sokszor tapasztaltam. Ha azember éhes, fázik vagy levert, másra kellgondolnia.

És ezt mindig meg is tudja tenni,kisasszony? — Becky szeméből csakúgy sütött a csodálat.

Sara összevonta a szemöldökét.Olykor sikerül, máskor nem —

felelte. — Hanem amikor sikerül, jólérzem magam. És azt hiszem, mindigsikerülni fog, ha az ember elegetgyakorolja. Újabban sok alkalmam voltgyakorolni, és máris könnyebben megy,mint régen. Amikor minden összejön, ésminden olyan borzasztó, összeharapom afogam és azt gondolom: „Igenis hercegnő

vagyok, mégpedig tündérhercegnő, ésaki tündér, annak semmi sem árthat, éssemmi sem fáj." Nem is képzeled,mennyivel könnyebb lesz a lelkem — ittSara halkan felkacagott.

Mostanában sok alkalma voltgondolatait másfelé terelni. Alegsúlyosabb próbát azonban azon aziszonyatos napon kellett kiállnia, amelykitörölhetetlenül vésődött emlékezetébe.Ha száz évig élek, akkor sem felejthetemel, gondolta később, nem is egyszer.

Napok óta zuhogott az eső, az utcákfagyosak voltak, csatakosak, nehéz,hideg sártól mocskosak. Mindent sárlepett el, ragadós, londoni sár, Ónos esőszitált, és sűrű volt a köd. Sarátminduntalan elszalajtották ide meg oda

— ilyen napokon ez rendesen így ment.Kopott ruhái úgy átáztak, hogy facsarnilehetett volna belőlük a vizet.Félrecsúszott kalapján a képtelen, ócskatoll konyábban és képtelenebbül állt,mint valaha, félretaposott cipője úgyátázott, hogy tocsogott. Mindennek atetejébe ebédet sem kapott, mert MissMinchin bal lábbal kelt fel, és jónaklátta őt megbüntetni. Sara holtfáradt volt,farkaséhes és vacogott a hidegtől,arcocskája megnyúlt, olyan szánalmasanfestett, hogy a járókelők egyike - másikahirtelen támadt rokonszenvvel vette őtszemügyre. Erről ő mit sem tudott.Gyorsan szedte a lábát, és igyekezettmásra gondolni. Erre most nagyszüksége volt. Összeszedve maradék

erejét, igyekezett sürgősen azt képzelni,hogy... De ez soha nem esett még ennyirenehezére; még az is megfordult afejében: talán nem is használ, inkább árt,még éhesebb lesz tőle, és még jobbankileli a hideg. De makacsul kitartottfeltett szándéka mellett. Lyukas cipőjemegtelt sáros vízzel, a szél igyekezettletépni róla vékonyka kabátját, Saramégsem adta fel. Járás közben aztmondta magának hangtalanul és úgy,hogy a szája sem mozdult:

Tegyük fel: száraz a ruhám. Tegyükfel, jó cipő van rajtam, vastag, hosszúkabát és gyapjúharisnya. Tegyük fel,esernyőm is van. És tegyük fel — tegyükfel, hogy éppen, amikor egy pékség előttvisz el az utam, ahol meleg lepényt

árulnak, találok egy hatpennyst. Tegyükfel, hogy a pénzzel belépek a boltba,megveszem a hat legforróbb lepényt, ésmindet megeszem.

Vannak furcsa, nagyon furcsavéletlenek. Sara éppen az utcatúloldalára készült átmenni, amikor idáigjutott gondolataiban. Az úttestet vastagonfedte a sár, alig bírt átlábalni rajta.Igyekezett óvatosan lépkedni, aszárazabb helyeket keresve, bárilyenekre nemigen akadt. Hanem amintígy lépkedett, szemét a sáros földreszegezve, egyszerre megcsillant valami alefolyóban. Egy apró ezüstpénz. Sok lábhágott aznap rá, mégis maradt annyiereje, hogy egy kicsit megvillanjon alámpafényben. Nem hatpennys volt, de

majdnem az, egy négypennys pénzdarab.A következő pillanatban már el is

tűnt Sara kékre-vörösre fagyott öklében.Ó, ó — ujjongott magában Sara,

valóra vált, valóra vált!És akár hiszitek, akár nem, ahogy

felpillantott, egy péküzlettel találtaszemben magát. Egy jól megtermett,rózsás képű, mosolygós, nyájasasszonyság éppen akkor tett ki akirakatba egy nagy tepsit, telekemencemeleg, barnára sült, hívogatólepényekkel.

Sara kis híján elájult ameglepetéstől, a lepények csáboslátványától meg a frissen sült kenyérkiáradó pompás illatától.

Tudta, nyugodt lélekkel tekintheti

magáénak a pénzt. Egykori tulajdonosaréges-régen beleveszett a járókelőkforgatagába.

Mégis megkérdezem a péknétől,nem ő vesztettee el — mondta Saramagának. Fellépett a bolthoz vezetőlépcsőre. De hirtelen gyökeret vert alába attól, amit látott.

Egy nálánál is elanyátlanodottabbkis alak kuporgott a lépcsőn, alig többegy rakás rongynál, amelyből kilátszottkét sáros, sovány, hidegtől vörösrecsípett pőre láb, a rongycsomó fölöttpedig egy kócos fej imbolygott. Amaszatos kis arcban nagy, beesett, éhesszempár csillogott.

Sara első pillantásra látta: a gyerekéhes, és megesett a szíve rajta.

Íme, a nép egy gyermeke — mondtamagában. — Nálam is éhesebb.

A lányka — a nép egy gyermeke —felnézett, és amint meglátta Sarát, odábbhúzódott, mintegy utat adva neki.Szegényke megszokta, hogy bárkinek utatkell adnia. Tudta, ha egy rendőr jönneerre, ráförmedne: „Menj innen!"

Sara a pénzét szorongatta. Párpillanatig tétovázott. Aztán megszólítottaa gyereket.

Éhes vagy? — kérdezte.Nagyon — felelte rekedtes hangon

a kérdezett. — Mindig,Ebédeltél?Nem ebédeltem — izgett-mozgott a

rongycsomó. — Nem is reggeliztem. Éstegnap nem vacsoráztam.

Mióta nem ettél? — kérdezte Sara.Nem tudom. Ma egy pennyt sem

kaptam. Pedig kéregettem és kéregettem.Sara még éhesebb lett, és még

jobban didergett a gyerek láttán. De azokaz ő furcsa kis gondolatai nem hagytáknyugodni, s bár kopogott a szeme azéhségtől, azt mondta magában:

Ha én hercegnő vagyok — igazihercegnő, ők mindig megosztották, mégamikor szegények voltak és elűzték őketa trónjukról, akkor is, amijük csak volt anéppel. Ha olyanra találtak, aki náluk isszegényebb és éhesebb, mindigmegosztották vele, amijük volt. Alepények ára egy penny. Ha hat pennymlenne, hatot vehetnék. Egyikünk semlakna jól hat lepénnyel. De a semminél

több lenne!Várj egy percig — mondta a kis

kolduslánynak.Belépett a boltba. Jó meleg volt

odabent, és pompás kenyérillat. Azasszony éppen újabb lepényeket rakott kia kirakatba.

Kérem szépen, nem maga vesztetteel ezt a négypennyst? — kérdezte Sara, apékné orra alá tartva kinyújtott tenyeréna kis ezüstérmét.

Áldjon meg az ég, nem — felelte azasszony, és figyelmesen szemügyre vetteSarát, feszült kis arcát, jobb napokatlátott, kopott ruhadarabjait. — Az utcántaláltad?

Ott, a lefolyóban.Tartsd meg nyugodtan — biztatta az

asszonyság. — Talán hetek óta ott hevera sárban. Isten tudja, ki vesztette el!Úgysem találod meg a gazdáját!

Ezt tudom — bólintott Sara. —Mégis azt gondoltam, megkérdezem anénit.

Hát ezt nem sokan tennék meg —hökkent meg az asszony, megújultérdeklődéssel és jóakarattal tekintveSarára. — Venni akarsz valamit? —tette hozzá, amikor észrevette: Sara alepényekre sandít.

Négy lepényt kérnék azegypennysekből — mondta Sara.

Az asszony odalépett a kirakathoz,és egy papírzacskóba lepényeket rakott.Hatot, vette észre Sara.

Bocsánat, de én négyet kértem —

sietett közbeszólni. — Csak négypennym van.

Kettőt ráadásnak szántam —mosolygott rá kedvesen a pékné. Vagynem vagy éhes?

Sara szeme bepárásodott.Nagyon éhes vagyok, szívből

köszönöm a kedvességét — felelte, éséppen hozzá akarta tenni: de van kint egygyerek, aki még nálam is éhesebb amikorbelépett kéthárom vásárló, és mindannyira siettek, hogy Sara nem tehetettmást: elköszönt és kilépett a boltból.

A kis kolduslány még mindig ottkucorgott a sarokban, ijesztően nézett kinedves, mocskos rongyaiban. Aszenvedéstől elbutult tekintettel meredtmaga elé. Egyszerre tele lett a szeme

könnyel, maga sem értette, hogyanmiért,s hirtelen letörölte a kibuggyantkönnyeket reszelős, feketés keze fejével.

Sara kinyitotta a zacskót, és kivettbelőle egy lepényt. Máris egész jólátmelegedett tőle a keze.

Az úgy bámult rá, mintha ez aváratlan, hihetetlen szerencse már-mármegijesztené. Aztán lecsapott alepényre, és magába tömte.

De jó! De jó! — nyögdécseltgyönyörűségében. Hangja rekedt volt éshalk. — De jó!

Sara még három lepényt vett elő ésodaadta neki. A rekedtes, mohónyögdécselést hallani sem bírta.

Ö nálam is éhesebb — mondta sajátmagának. — Az éhhalál küszöbén áll. —

De a keze remegett, miközben a negyediklepényt is a gyerek ölébe rakta. — Énnem állok az éhhalál küszöbén —mondta, és odaadta az ötödik lepényt is.

A kis mohó londoni vadóc mégakkor is csámcsogott és nyeldekelt,amikor Sara már elfordult tőle. Éhesebbvolt, hogysem időt szakított volnaköszönetet mondani, ha ugyan egyáltalántanult valaha illemet — ami nemvalószínű. Szerencsétlen kis vadállatvolt.

Isten veled! — mondta Sara.A másik járdáról visszanézett. A

gyerek mindkét kezében egy lepény volt,éppen bele akart harapni az egyikbe. Dea mozdulat félbeszakadt. A gyerek Saraután bámult. Sara odabiccentett neki, a

gyerek még egy pillantást — egy furcsa,vágyakozó pillantást — küldött utána,aztán megbiccentette válaszul kócosfejét, és amíg Sara el nem tűnt, nemevett, még a szájában levő falatot semrágta meg, csak nézett.

Ekkor kukkantott ki a pékné akirakaton át

No de ilyet! — kiáltotta. — Hátnem odaadta az a leányka a lepényeit akoldusgyereknek! És nem azért, mintha őnem kívánta volna az ennivalót. Éhesvolt, de még mennyire! Sokért nemadnám, ha megtudhatnám, miért tette.

Valameddig csak állt és töprengett.Aztán felülkerekedett a kíváncsisága. Azajtóhoz lépett és kiszólt.

Kitol kaptad a lepényeket? —

kérdezte a kis koldustól. A gyerek Saraeltűnő félben levő alakjára mutatott.

Mit mondott neked? — tudakolta apékné.

Megkérdezte, éhes vagyok-e.Mit feleltél neki?Hogy nagyon.Aztán idejött, a boltba, megvette a

lepényeket, és neked adta Őket, ugye?A gyerek bólintott.Hányat?Ötöt.Az asszony elgondolkodottCsak egyet tartott meg magának —

mondta aztán halkan. — Pedig meg bírtvolna enni egy tucatot is. — A gyerekhezfordult: — Éhes vagy még?

Én mindig éhes vagyok, de most

nem marcangol úgy az éhség, mint azelőbb.

Gyere be! — tárta ki az ajtót apékné.

A gyerek feltápászkodott ésbevánszorgott a boltba. Csoda történt!Behívták egy jó meleg helyre, telekenyérrel és lepénnyel! El sem tudtaképzelni, most mi lesz.

Melegedj meg — vezette őt be apékné a hátsó, jól fűtött kis helyiségbe.— Ide hallgass, ha nagyon ráéhezel egykis kenyérre, nyugodtan benyithatsz ideés szólhatsz nekem. Lelkemre, kapszkenyeret, annak a fiatal teremtésnek akedvéért!

Sara megmaradt lepényévelvigasztalódott. Mindenesetre jó forró

volt, és több a semminél. Menet közbenapró darabokat tört le a lepényből, ésalaposan megrágott minden falatot, hogytovább tartson.

Tegyük fel, ez egy bűvös lepény.Egy harapás belőle felér egy vacsorával.Ha így folytatom, még megterhelem agyomromat.

Mire a kis térre ért, besötétedett, Akivilágított ablakokat még nemfüggönyözték el. Ilyenkor rendesensikerült egykét pillantást vetni a NagyCsalád egyes tagjaira. A családfő, akitSara magában Montmorency úrnaknevezett, máskor öblös karosszékébenült, és a gyerekek mind ott tolongtakkörülötte, csevegve, nevetgélve, ki azölében, ki a szék karfáján vagy támláján.

Ma nem a megszokott kép fogadta Sarát.Izgatott jövésmenés folyt, szemmelláthatóan utazni készült valaki, mégpedigéppen Montmorency úr. A ház előtt egykétüléses hintó várakozott. Már felraktákrá az uraság hatalmas útibőröndjét. Agyerekek apjuk körül ugrándoztak. Szép,rózsás arcú felesége ott állt mellette.Miután az utolsó kérdések és válaszok iselhangzottak, a családfő felkapta ésmegcsókolta kisebb gyermekeit, aztán anagyobbaktól is csókkal köszönt el.

Hosszú útra megy, a bőröndrőlítélve — gondolta Sara. — Hogy foghiányozni a családnak! Hisz még nekemis hiányozni fog, holott azt sem tudja,hogy a világon vagyok.

Nyílt a kapu. Sara kicsit hátrébb

vonult, onnan figyelte az útra készülőMontmorency urat, akit idősebb gyerekeia kapuig kísértek.

Ilyenkor hő fedi Moszkvát? Vagyjég? — kérdezte a Janet nevű kislány.

Szánon is fogsz utazni? Látni fogoda cárt? — kérdezte egy másik hangocska.

Majd írok, és mindent elmeséleknektek — felelte nevetve a papa. —Képeket is küldök mindenről. De mostsipirc, be a házba! Utálatos, párás estevan. Mennyivel szívesebben maradnékitt veletek! Jó éjt, csibéim. Isten veletek!— Azzal lefutott a lépcsőn, és beugrott ahintóba.

Ha megtalálod a kislányt, add átneki üdvözletünket! — kiáltotta GuyClarence, a küszöbön fel-le ugrándozva.

A gyerekek mögött becsukódott akapu.

Láttad a kislányt-aki-nem-koldus?— kérdezte Janet Nórától. — Didergett,nyakig sáros volt, de láttam: a vállafölött figyel bennünket. Mama azt állítja,a ruhái olyanok, mintha gazdag lenne az,akitől kapta Őket, s csak azért nemakarja már viselni az illető ezeket aholmikat, mert elkoptak. Hogy nemszégyellik magukat az intézetbeliek ilyenszörnyű időben is ide-oda küldözgetniszegényt!

Sara gyöngének érezte magát éskicsit megszédült, amikor az úttestenátkelve az intézet kapuja felé tartott.

Vajon ki lehet az a kislány, akitMoszkvában keres Montmorency úr? —

gondolta.A Nagy Család feje éppen akkor

hajtott arra kocsiján, amikor Saranyögve cipelte fel nehéz kosarát alépcsőn. Montmorency úr perceken belülvonatra száll és Moszkvába röpül, aholmindent megtesz majd, ami tőle telik,hogy fellelje Crewe kapitány elveszettkislányát.

Mit látott-hallott Melkisedek?Ezen a délutánon Sara távollétében

különös dolgok történtek a padláson.Csak Melkisedek látta-hallotta. Őhalálra rémült, visszarohant, a lyukbabújt, és ott zihált, reszketett, ahányszornagy óvatosan, lopva kikukkantott, hogylássa, mi folyik odakint.

A padláson teljes volt a csend,

miután Sara kora reggel távozott onnan.Ezt a csendet csak az esőcseppekkopogása törte meg. Melkisedek unta ésnem szerette az esőt. Amikor elállt,kimerészkedett körülnézni, bár atapasztalat azt súgta neki, Sara még jóideig nem tér vissza. Mialatt békénkutatott és szaglászott, és éppenrábukkant váratlanul egy morzsára,amely érthetetlen módon tegnapról ottmaradt, hirtelen zajt hallott. A tetőrőljött. Arra vallott, hogy valaki járkálodakint. Melkisedek dobogó szívvel álltmeg hallgatózni. A zaj közeledett, már apadlásablak irányából hallatszott. Azablak kinyílt, egy fekete arc kémlelt be anyíláson. Mögötte egy másik is feltűnt.Két férfi tartózkodott a háztetőn.

Csendben be akartak mászni az ablakonát. Egyikük Ram Dasz volt, a másik egyfiatalember, az indiai úr titkára. EztMelkisedek természetesen nem tudta. Őcsak annyit tudott, hogy ez a két embermegzavarja a padlás csendjét,nyugalmát, és amikor az egyik, a feketeképű, könnyedén, ügyesen becsusszant azablakon át, a legcsekélyebb zajt semütve, Melkisedek hanyatt-homlok futottelbújni a lyukba. Sarától már rég nemfélt, róla tudta, morzsákat szór elé, ésnem csap soha lármát, csak halkan,lágyan füttyöget, de ez a két férfi idegenvolt és veszedelmes. Melkisedekcsendben meghúzta magát, a patkánylyukbejárata mögött, a félelemtől reszketve,és csak olykor kockáztatott meg egy-egy

pillantást a lyukon túlra. Hogymegértette egy kukkot is a két férfibeszélgetéséből, nem tudom, de még haértette volna, akkor sem tudta volna mirevélni az egészet.

A titkár úr is fiatal volt és karcsú, őis nesztelenül csusszant be az ablakon,mint Ram Dasz. Akármilyen gyorsaninalt el Melkisedek, a titkár mégmegpillantotta a farka végét.

Csak nem patkány? — kérdeztesúgva Ram Dasztól.

De patkány, szahib — felelteugyanolyan halkan Ram Dasz. — A falaktele vannak patkánnyal.

Piha! — borzadt össze afiatalember, — Csoda, hogy ez aszegény gyerek nem rémül halálra.

Dam Rasz tisztelettudóanmosolygott. Noha csak egyszer beszéltéletében Sarával, a kislány jóismerőseként és érdekei képviselőjekéntvolt jelen itt és most.

Ez a kislány mindennel ésmindenkivel képes barátságot kötni,szahib. Nem olyan, mint más gyerek. Énlátom Őt akkor is, amikor ő nem látengem. Éjszakánként sokszor kisurranoka tetőre, és benézek hozzá, mialatt alszik,hogy lássam, biztonságban van-e. Ő nemis sejti sokszor, hogy én az ablakon átfigyelem. Feláll az asztalra, és úgy nézföl az égre, mintha társalogna vele.Hívására előjönnek a verebek. Apatkány, akit táplál és megszelídített,szinte a tenyeréből eszik. Nála lel

vigaszra a szomszédos kamrábantanyázó, szerencsétlen kis rabszolga.Van még egy kisgyerek, aki titokbanfellopódzik ide néha, van egy nagyobblányka is, aki imádja őt, és elhallgatnáreggelig. Ezt a magam szemével láttam, atetőn lapulva. A ház úrnője — egygonosz asszony — úgy bánik vele, mintegy páriával, a gyerek mégis úgyviselkedik, mintha királyi vérbőlszármazna.

Úgy látszik, sokat tudsz róla —mondta csendesen a titkár.

Ismerem az életét, élete mindenpercét. Tudom, mikor megy el, mikor jönmeg, tudom, mit szenved hidegtől éséhségtől. Tudom, éjfélig elüldögél akönyvei fölött és tanul. Tudom, mikor

derül fel, mert titkos barátnői felkeresik,és ő halkan beszélhet és nevetgélhetvelük. Tudnám, ha megbetegedne, ésakkor a segítségére sietnék, aszolgálatára állnék.

Egészen biztos, hogy nem jön idemás, csak ő, és ő most nem fog hazatérniés meglepni bennünket? Ha itt találna,megijedne, és füstbe menne Carrisfordszahib terve.

Ram Dasz betette zajtalanul azajtót, és megállt mellette.

Ide senki nem jön föl rajta kívül,szahib — felelte. — Kosárral ment el,órákig távol lehet. Ha itt állok,meghallom, ha valaki közelít, mégmielőtt felérne a lépcsőn.

A titkár ceruzát, papírt húzott elő a

zsebéből.Hát csak tartsd jól nyitva a füled —

mondta, és lassan, nesztelenül körbejártaa nyomorú kis padlásszobát, gyorsjegyzeteket vetve a papírlapra.

Odalépett a keskeny ágyhoz,megtapintotta a derékaljat és felkiáltott.

Kemény, mint a kő! Ezen segítenünkkell egyszer, amikor a kislány távol van.Ma éjjel már nem szállíthatjuk át ide,ami kellene. Felhajtotta a takarót, ésszemügyre vette a párnát.

Kopott, vékony takaró, folt hátánfolt huzatok és lepedő' — csóválta afejét — Ilyen ágyba fektetni egygyereket! És ez az intézet meri magátúrinak nevezni! Napok óta nem égett tűza kályhában.

Soha még, amióta én figyelem —szólt közbe Ram Dasz. — E ház úrnőjemeleg szobában lakik, és mit semtörődik azzal, ha más fázik.

A titkár ceruzája gyorsan siklott apapiroson. Most letépte az első lapot, ésa mellényzsebébe csúsztatta.

Furcsa vállalkozás a mienk —mondta. — Kinek az ötlete?

Ram Dasz mintegy bocsánatkérőnmeghajolt.

Nekem jutott először eszembe,szahib — felelte. — De csak amolyankósza ötlet volt Szívembe zártam ezt agyereket. Mindketten magányosakvagyunk. Szokása elmesélni barátnőinek,amit elképzel. Egy este, amikor nagyonelbúsultam, kijöttem a tetőre, és a nyitott

padlásablak mellett húztam meg magam.Arról mesélt, milyen szép lehetne ez anyomorú padlásszoba. Úgy tetszett, latjais, amit elmond; a látomástól fellelkesültés nekividámodott. Másnap rosszabbulvolt a mi urunk, és láz gyötörte.Meséltem neki a kislányról és azálmáról, hogy elszórakoztassam. Aszahib kíváncsi lett a gyerekre, sokaikérdezett róla. S a végén arra agondolatra jött, valóra váltja álmát.

Gondolod, hogy sikerül mindentelrendeznünk, mialatt ő alszik? Mi van,ha fel talál ébredni? — kérdezte a titkár,de lerítt róla, neki is nagyon tetszik aterv.

Én olyan csöndesen járok, minthabársonyon lépkednék — sietett öt

megnyugtatni Ram Dasz — és a gyerekekálma mély, még a szerencsétlengyerekeké is. Sokszor bejöhettem volnaide eljelenté úgy, hogy a kislány meg serebbent volna álmában. Két ember kellhozzá, de könnyen végbe vihető a dolog.Ha nekem kívülről beadogatják aholmikat, én baj nélkül mindentelrendezek. És reggel, amikor a kislányfelébred, azt hiszi majd, varázsló járt itt.

Úgy mosolygott, mintha nagymelegséget érezne a szíve körül, és atitkár viszonozta mosolyát.

Olyan lesz, mint egyEzeregyéjszaka-mese — mondta. — Ezcsak egy keleti embernek juthatott azeszébe. A londoni köd ilyet nem sugall.

Nem maradtak sokáig, Melkisedek

őszinte megkönnyebbülésére. Minthogy aszavaikat nem érthette, mindvégigbaljósnak látta mozdulataikat éssuttogásukat. A titkárnak mindenre voltszeme. Feljegyezte, mi kell a padlóra, akályhára, milyen a zsámoly törött lába,az ócska asztal, a falak. Amintvégigfuttatta kezét a falon, örömmelkonstatálta: sok helyütt áll ki belőleszeg.

Ezekre akaszthatjuk a különféletárgyakat — mondta. Ram Dasztitokzatosan mosolygott.

Tegnap is elment a kislányvásárolni. Akkor én besurrantam ide.Hoztam magammal hegyes kis szögeket.Ezeket puszta kézzel is benyomhattam afalba, nem kellett kalapács hozzá.

Mindenüvé tettem szeget, aholszükséges.

Az indiai úr titkára körülnézett,majd visszadugta zsebébe a papírlapot.

Azt hiszem, mindent feljegyeztem.Mehetünk. Carrisford szahibnakaranyból van a szíve. Be kár, hogy nemtalálta meg az elveszett gyereket!

Ha rátalálna, meggyógyulna —bólintott Ram Dasz. — Bár vezérelnéhozzá az isten azt a kislányt!

Majd ugyanolyan ügyesen ésnesztelenül, ahogy jöttek, eltűntek apadlásablakon át, Melkisedeklegnagyobb örömére. Pár perc múlvamegint előmerészkedett a lyukból, ésszimatolva körbejárta a szobát. Ki tudja,hátha még az ilyen ijesztő emberek is

elhullajtanak olykor egy-két ízletesmorzsát!

A varázslatSara még egy pillantást vethetett az

indiai úriember szobájára és hazamentRam Dasz éppen akkor csukta be azablaktáblákat amikor ő odaért

Régen nem láttam belülről egycsinos szobát — gondolta Sara. Azindiai úriembernél vidáman lobogott akandallóban a tűz, mint rendesen. Őmaga előtte ült, fejét tenyerébe hajtotta, smég magányosabbnak,boldogtalanabbnak látszott, mint eddig.

Ó te szegény! — mondta magábanSara. — Vajon szoktad-e azt gondolni:tegyük fel? És mi az, amire vársz?

Az indiai úriember éppen ezt

gondolta:Tegyük fel... tegyük fel, hogy ha

Carmichael rá is lel Moszkvában arra aházaspárra, meg a kislányra, akitMadame Pascal intézetéből vettek ki,tegyük fel, hogy ő nem az a gyerek, akitkeresünk. Akkor mihez kezdek majd?

Ahogy Sara a házba belépett,szembe jött vele Miss Minchin. Akonyhába tartott, a szakácsnőt leszidni.

Hol ténferegtél ilyen sokáig? —rivallt Sarára. — Órák óta csatangolsz avárosban!

Az utca csupa sár, zuhog az eső,nehéz volt előrehaladnom — felelteSara, mert a cipóm talpa csúszós.

Ne hazudozz a szemembe! —kiáltott rá Miss Minchin, és eltűnt a

konyha irányába.Amikor Sara pár perc múlva

belépett a szakácsnőhöz, az dúltfúlt aziménti szidás miatt. Megörült Sarának:végre van kin kitölteni a mérgét.

Miért nem maradtál mindjárt elreggelig? — förmedt rá. Sara kirakta azasztalra, amit bevásárolt.

Mindent meghoztam — jelentette.A szakácsnő magában fortyogva

ellenőrizte: csakugyan megvan-e minden.Pokolian rossz kedve volt.

Kaphatnék valamit enni? —kérdezte Sara csendesen.

Már rég megteáztunk. Csak nemképzeled, hogy melegen tartom neked ateát?

Sara hallgatott egy pillanatig, aztán

azt mondta, nagyon halk hangon:Nem ebédeltem. — Azért volt

annyira halk a hangja, nehogy megtaláljon remegni.

Van a kamrában egy kevéskekenyér. Ilyenkor már nem kaphatsz mást.

A kenyér több napos volt, száraz éskőkemény. A szakácsnő kárörömmelnézte a kislány csalódott arcát. Amilyenkutya rossz kedvében volt, jól esettvalakivel komiszkodnia.

Sara alig bírta felvonszolni magátháromemeletnyi magasba, apadlásszobájába. Ha fáradt volt, máskoris sokallta kicsit a lépcsőket, de ma úgyrémlett, sosem jut föl. Többször iskénytelen volt útközben megállni éskilihegni magát. Amikor végre fölért,

megkönnyebbülten látta: fény szűrődik kiaz ajtó hasadékán. Úgy látszikErmengardenak sikerült fellopóznia. Ezkicsit megvigasztalta Sarát. Rossz lettvolna, nagyon rossz benyitni az üres,sivár padlásszobába.

Ermengarde csakugyan ott volt,amikor Sara belépett. Az ágyonkuporgott, lábát gondosan maga aláhúzva. Ermengardenak nem sikerülteleddig igazán megbarátkozniaMelkisedekkel és családjával, bárszívesen elnézte őket. Biztonság okábólaz ágyon ülve várta be Sarát, mertMelkisedek többször is előjött, hosszanbóklászott az ágy körül szimatolva,egyszer pláne két lábra állt, és egy picitsikkantott, miközben egyenesen őt,

Ermengardeot bámulta.Jaj, de örülök, Sara, hogy

megjöttél! — kiáltotta. — Melkisedekörökké csak szimatolt és szimatolt, éssehogy sem akart visszamenni. Énszeretem őt, ezt te is tudod, de ha ígybámul rám és mozgatja az orrát,megrémít. Mit gondolsz, megeshet, hogyfelugrik az ágyra?

Dehogy! — intett nemet Sara.Ermengarde előbbre csúszott az

ágyon, hogy jobban megnézze magánakSarát.

De fáradtnak látszol! És milyensápadt vagy!

Ami azt illeti, fáradt is vagyok —roskadt le Sara a sánta zsámolyra. — Ni,már megint itt van Melkisedek.

Szegényke a vacsorájáért jött.Melkisedek nyomban előbújt a

lyukból, mihelyt meghallotta Saralépteit. Bizonyára megismeri őket,gondolta Sara. Várakozó arccal figyelteSarát, aki a zsebébe nyúlt, aztánkifordította üres tenyerét és megrázta afejét.

Sajnálom, ma nem hoztam egy árvamorzsát sem. Menj haza, Melkisedek,mondd meg a feleségednek, üres azsebem. Megfeledkeztem rólad, mertmindenki olyan haragos volt, MissMinchin is, a szakácsnő is.

Melkisedek láthatóan megértette,amit Sara mondott. Kissé bánatosanhazafutott.

Ma este nem vártam a

látogatásodat, Ernie — fordult kisbarátnőjéhez Sara.

Ermengarde beburkolódzott vörössáljába.

Miss Amelia idős nagynénjénéltölti az éjszakát — magyarázta. Lefekvésután csakis ő szokott benézni hozzánk,más soha. Akár reggelig is maradhatnék,ha akarnék.

A padlásablak alatt álló asztalramutatott. Sara csak most nézett körül. Azasztalon könyvhalom tornyosult.

Papa könyveket küldött nekem,Sara — mondta csüggedt hangonErmengarde. — Én mindet idehoztam.

Sara az asztalhoz futott, felkapta alegfelső könyvet és megszemlélte. Egypillanatra megfeledkezett minden

bajáról.Ó, de pompás! — kiáltotta. —

Carlyle könyve, a Francia Forradalom.Annyira szerettem volna elolvasni!

Hát én nem! — vonogatta a vállátErmengarde. — Pedig papa rossz névenveszi majd, ha nem olvasom el őket.Elvárná, hogy nyárig betéve fújjamvalamennyit! Mit tegyek?

Sara eddig izgatottan lapozgatta akönyvet. Most felnézett, izgalomtólkipirult arcát Ermengarde felé fordítva.

Ide figyelj, Erni, ha kölcsön adodnekem a könyveidet, én elolvasom, ésaztán elmesélem neked őket úgy, hogy teis emlékezni fogsz rájuk.

Megtennéd? — ragyogott felErmengarde arca. — És azt hiszed,

megjegyezném?Hogyne! — bólintott Sara. — A

kicsik is megjegyzik, amit tőlemhallanak.

Te nagyon szereted a könyveket.Sara? — tudakolta Ermengarde,

Nagyon! — Sara nagy szemefelragyogott, lélegzete felgyorsult.

Akkor legyen a tied mindenkönyvem. Nekem, sajnos, nem kellenek.A papa okos, és elvárná, hogy én is azlegyek, de hiába, én buta vagyok.

Sara izgatottan nézegette-forgatta akönyveket — És mit fogsz a papádnakmondani? — kérdezte mellesleg.

Semmit, egyáltalán semmit —felelte Ermengarde. — Hadd higgyecsak, hogy én olvastam el a könyveket.

Sara lerakta a könyvet, amelyetéppen nézegetett, és megcsóválta a fejét.— Az majdnem olyan, mintha hazudnál apapádnak. Es hazudni nemcsak bűn,hanem nagyon közönséges is. Miért neárulhatnád el a papádnak, hogy énolvasom el a könyveket?

Mert ő azt akarná, hogy énolvassam el őket.

Nem, ő azt akarja, hogy ismerd atartalmukat — rázta a fejét Sara. — Ésha én világosan, egyszerűen elmondomneked, mi van bennük, úgy, hogy meg isjegyezd, annak, gondolom, örül.

Ami igaz, az igaz, Örülne ő, ha énbármit is megtanulnék, bárhogyan,bárkitől — ismerte be Ermengarde. —Te is úgy volnál vele, ha az én apukám

lennél.Nem a te hibád, hogy — Sara

hirtelen elharapta a mondat végét.Majdnem kicsúszott a száján: hogy butavagy.

Mi nem az én hibán? — kérdezteErmengarde.

Hogy nem tanulsz gyorsan —felelte Sara. — Ha nem tudsz gyorsantanulni, hát nem tudsz. És ha én tudok,hát tudok, ennyi az egész.

Sara gyengéden szeretteErmengardeot, nem akarta megsejtetnivele, mekkora különbség van aközött,hogy valaki mindent szinte elsőolvasásra megtanul, és aközött, hogyegyáltalán semmit sem képes megtanulni.Ahogy elnézte kis barátnője pufók arcát,

megint egy furcsa, régimódi bölcsgondolata támadt.

Talán egyáltalán nem is az alegfontosabb, hogy az ember képesegyorsan tanulni vagy sem. Mássalkedvesen bánni, ez sokkal többet ér. HaMiss Minchin mindent tudna is azégvilágon, s közben olyan lenne,amilyen, nem szeremé őt senki Hányokos ember volt gonosz, ártott azembertársainak! Gondolj példáulRobespierrere... Itt egy oldalpillantástvetett Ermengardera, és hirtelen gyanútfogott. — Hát nem emlékszel? Nemolyan régen meséltem róla. Úgy látom,elfelejtetted.

Hát egy részét biztosan — ismertebe Ermengarde.

Sebaj, várj egy percig. Levetemezeket a nedves rongyokat,beburkolódzom a takarómba, és újraelmondom neked az egészet.

Úgy is lett. Sara olyan elevenen,szemléletesen ecsetelte a franciaforradalom eseményeit, hogyErmengarde szeme kikerekedettrémületében, és visszafojtott lélegzettelhallgatta a történetet. A végére érvemindketten tudták: Ermengarde többénem felejti el, ki volt Robespierre vagyMarat.

Abban is megegyeztek: Ermengardebevallja édesapjának az igazat, és akönyvek itt maradnak a padláson.

Most beszéljünk másról —javasolta Sara. — Hogy boldogulsz a

francialeckéiddel?Sokkal jobban, mióta te

elmagyaráztad nekem az igeragozást.Miss Minchin nem is értette, hogysikerülhetett olyan jól a dolgozatommásnap!

Sara felnevetett és átfogta a térdét.Azt sem érti, miért megy olyan jól

az összeadás Lottienak mondta, pedigegyszerű: Lottie fel-feljön, és én segítekneki. — Egy pillantást vetett maga köré.— A padlás egész jó hely lenne, ha nemlenne olyan borzalmas — nevetett felújra. — Olyan hely, ahol bőven módjavan az embernek képzelődni.

Ermengarde mit sem tudott apadlásélet olykor már-márelviselhetetlen oldalairól, és képzelőerő

híján nem is gyanította őket. Ő csakannyit látott-tudott, hogy ha olykorfelosont a padlásra, érdekes dolgoktörténtek, és még érdekesebbeket meséltSara. A padlás az ő szemében kalandokszíntere volt. Sara ugyan sokszor voltsápadt és szemmel láthatóan nagyonlefogyott, de panaszkodni sosem szokott.Gyorsan nőtt, sokat jöttment, akkor isgyakran lett volna éhes, ha sokkaltartalmasabb, ízletesebb étkezésekbenvan része, szabályos időközönként, snem lé-löttyöt kap lehetetlenidőpontokban, a szakácsnő kénye-kedvétől függően. De Sara büszke kislelke nem tűrte volna el, hogy akár egyzokszót is ejtsen, s lassan meg is szokta,hogy örökösen mardossa a gyomrát az

éhség.Gondolom, ezt érzik a katonák is

hosszú menetelés közben — mondogattamagának. — És ők sem panaszkodnak!

Ha egy kastélyban élnék —gondolta, Ermengarde meg egymásikban, és olykor vendégségbe jönnehozzám, lovagoktól, nemes uraktól éscsatlósoktól kísérve, elébe mennék,mihelyt megszólalnának a felvonóhídelőtt a harsonák, aztán nagy lakomátadnék a lovagteremben Ermengardetiszteletére, kobzosok énekelnének ésmesélnének az egybegyűlteknek.Lakomát nem rendezhetek, ha feljön idea padlásra, de mesélhetek neki, ésmegkímélhetem a kellemetlen dolgoktól.Gondolom, várúrnők is ezt tették olykor

éhínség idején, ha a várukat feldúlták éskirabolták. — Sara büszke és bátor kisvárúrnő volt, nagylelkűen osztotta megvendégével azt, amit megoszthatott:álmait, látomásait, játékos képzelgéseit.

Ermengarde így aztán nem issejtette, hogy barátnője kis híján elájul agyengeségtől és a gyomrát mardosófarkaséhségtől, és csevegés közbenolykor azon tűnődik, vajon sikerül-emajd elaludnia korgó gyomorral.

Bár olyan sovány lennék, mint te,Sara — mondta egyszer csakErmengarde. — Azt hiszem, mostanábanlefogytál. Olyan nagy a szemed, és nézdcsak, hogy kiáll, milyen hegyes akönyököd csontja!

Sara gyorsan helyére rángatta

felcsúszott ingujját.Mindig sovány voltam, és mindig

nagy volt a szemem. És zöld.Furcsa szemed van, de nekem

nagyon tetszik — nézett Sarára gyengédtisztelettel Ermengarde. — Olyan apillantása, mintha messzire, nagyonmesszire látnál. Szeretem a szemedpillantását, meg azt is, hogy zöld, bársokszor feketének látszik.

Macskaszem — nevetett Sara. —Csak sajnos nem látok vele sötétben.Megpróbáltam, de hiába. Pedig jó lennea sötétben látni!

Ebben a pillanatban megjelent azablakban egy sötét arc, bekémlelt aszobába, és nyomban el is tűnt, csaknemolyan gyorsan és csendesen, ahogy

feltűnt. A két kislány háttal ült azablaknak, látni semmit sem láthattak, deSara hallása éles volt. Felfigyelt aneszre, megfordult és kipillantott aháztetőre.

Mi volt ez? Nem Melkisedek, azbiztos. Te nem hallottál semmit?

Én nem — rezzent összeErmengarde. — Te igen?

Talán én sem — vont vállat Sara,de azt hittem, hallok valamit. Minthacsendesen surrant volna valaki a tetőn.

Mi vagy ki lehetett az? — riadt megmég jobban Ermengarde. Csak nemrabló?

Ugyan már! — tiltakozott Sara. —Itt nincs mit lopni...

Hirtelen elhallgatott. Most mind a

ketten hallották az újabb zajt, de nem atetőről, hanem a padláslépcső aljáról.Miss Minchin kiabált. Sara kiugrott azágyból, és gyorsan eloltotta a gyertyát.

Beckyt szidja — súgta odaErmengardenak. — Szegénykét már megis ríkatta.

Csak nem jön ide? —Ermengardeot páni riadalom fogta el.

Nem. Azt hiszi, már alszom. Nemozdulj!

Miss Minchin nemigen mászta mega padláslépcsőt. Sara mindössze egyalkalomra emlékezett, amikor ezmegtörtént. De most annyira mérges volt,hogy Becky nyomában megtett pár lépéstfelfelé.

Te pimasz, gaz kölyök! — harsogta.

— A szakácsnő azt mondta, sokszortűnnek el dolgok!

Nem én vótam, Isten bizony nem én— zokogta Becky.

Börtönben lenne a helyed! Teenyveskezű tolvaj! Hallatlan! Ellopniegy fél húspástétomot!

Nem én vótam! — sírt Becky. —Ojjan éhes vótam, hogy egy egészet ismeg bírtam vóna enni, de hozzá senyútam!

Miss Minchin zihált mérgében és alépcsőmászástól. A húspástétomotmagának tétette félre estére. A zajokbólSara és Ermengarde megértette: MissMinchin felpofozza Beckyt.

Ne hazudj! És takarodj a szobádba!— toporzékolt Miss Minchin.

A csattanás után tisztánhallatszottak Becky futó, surrogó lépéseia lépcsőn, majd a padláson. A szomszédszoba ajtaja nyűt és csukódott, aztánmegreccsent Becky alatt az ágy.

Kettőt is meg bírtam vóna enni —zokogta bele a párnájába Becky. —Kettőt is! De egy morzsát sem ettem. Aszakácsnő adta oda a rendőrjének.

Sara a szoba közepén a fogátcsikorgatta és az öklét rázta, de mozdulnisem mert, míg Miss Minchin lépteinekzaja a lépcsőn el nem halt.

Ó, a gonosz, a kegyetlen perszóna!— tört ki Sara. — A szakácsnő ellopezt-azt, és azt hazudja, Becky vitte el.Becky nem lop. Sosem lop! Pedig néhaolyan éhes, hogy még a hamuból is

kiszedi az ételmorzsákat. — Saraváratlanul zokogásba tört ki.

Ermengardenak a lélegzete is elálltijedtében. Sara sír! Sara, alegyőzhetetlen! Mi történhetett vele!Talán csak nem... Ermengardeeszecskéje lassan forgott, de mosthirtelen, mint a villám vágott bele egyhallatlan gondolat. Lemászott az ágyról,az asztalhoz tapogatózott, meggyújtotta agyertyát, majd előrehajolt, és mélyaggodalommal bámult Sarára.

Sara — kérdezte félve, szinte súgvate... te soha nem mondtad... de... igazánnem szeretnélek megbántani... de csaknem vagy te is éhes?

Ez több volt, mint amit Saraelviselhetett. Leomlott a gát. Sara

felnézett és azt felelte:De, éhes vagyok. Olyan éhes, hogy

fel tudnálak falni. Becky szegény ő pedigmég nálam is éhesebb.

Ermengarde hápogott.Istenem! — kiáltotta bűntudatosan.

— És én nem is sejtettem!Nem akartam erről beszélni. Ha

megteszem, koldusnak éreztem volnamagamat. Amúgy is úgy festek már, mintegy utcai koldus.

Nem, nem! — tiltakozott hevesenErmengarde, — A ruhád kicsit furcsa, desenki nem nézne koldusnak. Az arcodnem olyan.

Egy kisfiú egyszer a kezembenyomott egy hatpennyst — Saraönkéntelenül felnevetett. — Nézd, itt

van. — És előhúzta a nyakában függőpénzdarabot. — Nem adta volna nekemkarácsonyra kapott pénzét, ha nem rí lerólam: rászorulok.

Ki volt az a kisfiú? — Ermengardetisztelettel vegyes kíváncsisággal vetteszemügyre a hatpennyst.

Egy aranyos kis kölyök. A NagyCsalád egyik tagja, az a gömbölydedkicsi, akit én Guy Clarencenek hívokmagamban. Gondolom, a gyerekszobájatele volt ajándékokkal és süteményes,csokoládés kosarakkal.

Jaj, Sara, be ostoba vagyok! —kiáltotta. — Hogy nem jutott rögtöneszembe!

Mi?Az, hogy éppen ma délután kaptam

a legkedvesebb nagynénémtől csomagot.— Ermengarde szinte hadart örömteliizgalmában. — Tele finomabbnálfinomabb dolgokkal. Hozzá semnyúltam, amúgy is túl sok pudingot ettemvacsorára, meg a papa küldeménye iselvette az étvágyamat. Van benne kalács,meg kis húspástétomok, meg lekvárosbukták, narancs, füge és csokoládé.Visszaosonok a szobába, felhozom, és itthelyben megesszük!

Sara körül forgott a világ. Ha azember majd éhen hal, furcsa hatással vanrá az ételek emlegetése. MegszorítottaErmengarde kezét.

Azt hiszed, sikerül? — kérdezteelhaló hangon.

Nem csak hiszem, tudom. —

Ermengarde az ajtóhoz futott, csendesenkinyitotta, és kikémlelt a sötétbe. —Minden lámpát eloltottak szólt visszaSarának. — Ki-ki ágyban van már.Csöndben besurranok, olyan csöndesen,hogy senki nem ébred fel rá.

Ez annyira gyönyörűséges kilátásvolt, hogy szinte táncra perdültekörömükben. Sara szeme felvillant.

Ernie! — mondta. — Képzeljükazt, hogy vacsorát adsz. Ugye meghívoda szomszéd zárka lakóját is?

Hát persze! Kopogj át neki máris!A porkoláb nem hallhatja meg.

Sara a válaszfalhoz lépett.Áthallatszott szegény Becky sírása. Saranégyet koppantott.

Ez annyit tesz: gyere át a fal alatti

titkos átjárón, mondanivalóm van aszámodra — magyaráztaErmengardenak,

Válaszul öt koppanás hangzott fel afal túloldaláról. Majd nyílt apadlásszoba ajtaja, és megjelent aküszöbön Becky. Szeme vörös volt,sapkája félrecsúszott, és amintErmengardeot megpillantotta, idegesendörzsölgetni kezdte a kötényével sírástólpüffedt arcát.

Ne félj tőlem, Becky! — sietett Őtmegnyugtatni Ermengarde.

Ermengarde kisasszony kérte, hogyhívjalak át. Mindjárt felhoz egy kosarat,tele finom ennivalóval.

Becky izgalma nem ismert határt:— Ennivalót? — mondta úgy, mint aki

nem hisz a fülének. — Finom ennivalót?Bizony — bólintott Sara. — És azt

játsszuk, hogy Ermengarde vacsorát ad.Becky, annyit ehetsz, amennyi beléd

fér! — közölte boldogan Ermengarde. —Máris megyek az ennivalóért!

Siettében leejtette piros sálját deészre sem vette, ahogy a másik kettősem.

Ó, kisasszony! Ó, ó! — ámuldozottBecky, hálatelten. — Tudom, akisasszony beszélte rá, hogy engem ismeghívjon. Mindjárt elbőgöm magam!— Odalépett Sarához, és imádattalnézett föl rá.

Sara szemében kigyúlt a régi fény, avilág mintegy varázsütésre megváltozott.Igen, akármilyen hideg volt kint az éj,

akármilyen közel a szörnyű délutánikószálás a sáros, csatakos utcákon,akármilyen ele ven a kolduslánykaijesztő, éhes pillantásának az emléke, ezaz egyszerű, de ígéretes esemény elégvolt visszahozni Sara játékos kedvét,régi önbizalmát.

Mindig történik valami, mielőtt adolgok igazán rosszra fordulnának —mondta ünnepélyesen. — Bár mindigészben tartanám, hogy a legrosszabbmégsem szokott bekövetkezni! Minthavarázslat történne!

Ne pityeregj, Becky! — szólt rávidáman Beckyre. — Sürgősenterítenünk kell.

Terítenünk, kisasszony? — nézettkörül elképedve Becky. — Ugyan

mivel?Sara is körülpillantott.Hát, ami azt illeti, nem nagy a

választék — nevetett kicsitkényszeredetten. Ebben a percben apiros sálra esett pillantása. — Lám, ittez a sál! Milyen csinos abrosz leszbelőle! Tudom, Érnie nem veszi zokon.

A szoba közepére hozták az ócskaasztalt, és leterítették a sállal. A piroscsudálatosan vidám és kedves szín. Aszoba máris csinosabbnak tetszett.

Be jól festene a padlón egy pirosszőnyeg — vélte Sara. — No semmi, aztképzeljük, hogy ott van.

És elragadtatottan bámulta acsupasz padlót, mintha máris ott hevernea szőnyeg.

Milyen puha és vastag! — Úgy tett,mintha rálépne, finoman, óvatosan.

Igenis, kisasszony — mondtahalálos komolyan Becky.

Mit tehetnénk még? — Sara aszemére szorította a tenyerét. — Ha egykicsit várok és erősen gondolkodom,majd csak eszembe jut valami. Avarázslat megsúgja, mit tegyek — tettehozzá reményteli, ellágyult hangon.

Kedvelt gondolatai közé tartozott,hogy „odakint" — az ő kifejezésével —gondolatok tolongnak, s csak arravárnak, hogy az ember hívja őket. Beckymár sokszor látta így állni és töprengeniSarát és tudta, hamarosan felderül azarca, és kitalál valamit.

Úgy is lett

Lám. megjött a gondolat! —kiáltotta Sara. — Már tudom, mit kelltennem! Ott a régi láda, még hercegnőkoromból, abban bizonyára találokvalamit.

A következő percben már a ládamellett termett, a kamra sarkában ésletérdelt mellé. A láda nem azért került apadlásszobába, hogy Sara örüljön neki,hanem mert másutt nem volt hely. MissMinchin Sara minden holmijátelkobozta, ami szép és jó volt, a ládábancsak lomok maradtak. Sara mégis bízottbenne: talál használható dolgokat. Errőlrendszerint gondoskodott a varázslat

A láda fenekén lapult egycsomagocska, olyan kicsi, hogy elkerültemások figyelmét. Sara is csak

kegyeletből őrizte meg. Egy tucat kisfehér zsebkendő lapult a csomagban.Sara örömmel felkapta, az asztalhozfutott, és ott gondosan elrendezte azsebkendőket úgy, hogy csipkés szélükkifelé forduljon. A varázslat működésbelépett.

Ezek itt tányérok — magyaráztaSara Beckynek. — Aranytányérok. Ezekmeg gazdagon hímzett terítőcskék.Spanyol apácák munkája a hímzés.

Becky eltátotta a száját. — Igazán?— lehelte boldogan.

Azt kell képzelnünk — felelte Sara.— Ha jól elképzeled, mindjárt annak islátod Őket

Sara visszatért a ládához, hogytovább kutasson. Egyszer véletlenül

hátrapillantott. Becky lehunyt szemmelállt az asztal mellett, arca görcsberándult, keze ökölbe szorult. Úgy festett,mintha szörnyű súlyt próbálna felemelni.

Mi a baj, Becky? — kérdezte Saraijedten. — Mit csinálsz? Beckyösszerezzent és kinyitotta a szemét.

Én csak el akartam képzelni,kisasszony. Úgy látni, ahogy akisasszony mondta. És majdnem sikerült— tette hozzá, némi büszkeséggel. — Denagyon megerőltető!

Talán az, hisz nem szoktad meg —felelte nyájasan Sara, de nem is sejted,milyen könnyű, ha begyakorlod. Hanemelsőre nem kellene ennyire erőlködnöd.Égy idő után menni fog a dolog. Mostérjük be azzal, hogy én elmondom neked,

mi micsoda.Egy ócska szalmakalap volt a

kezében. A láda legfenekéről halásztaelő. A kalapot díszítő kis virágcsokrotügyesen lefejtette.

Ezek virágfüzérek a lakomaasztalon— mondta, nagyszerű kézmozdulattal. —Édes illattal telítik a levegőt A mosdónvan egy korsó, Becky. És a szappantartótis hozd ide, asztaldísznek.

Ezek most micsodák? — sietettBecky átnyújtani Sarának a kérttárgyakat. — És miből vannak? Én úgylátom, agyagból, de biztosan tévedek.

Ez egy metszett kristályüveg —Sara gondosan elrendezett néhányvirágszálat a korsó körül. — Ez pedig— hajolt szeretettel a szappantartó fölé

— a legtisztább alabástrom,drágakövekkel kirakva. — Gyengédensimított végig a tárgyakon, arcán boldogmosoly játszott, mintha gyönyörű álmotlátna.

De szép! — suttogta Becky.A ládából még piros és fehér

krepp-papír került elő, ebből kisdesszerttányérok lettek, meg alátét alakomát bevilágító gyertya tartójának.Csakis a varázslat tehette, hogy akislányok nem egy piros sállal letakart,ócska asztalt láttak, lomokkal teleszórva,hanem egy pompásan megterítettlakomaasztalt,

Ez most a Bastille — kérdeztekörülpillantva Becky, vagy valami más?

Más, persze hogy más! — felelte

Sara. — Ez most egy pazar lovagterem.Nyílt az ajtó és belépett

Ermengarde, kicsit nyögve kosara súlyaalatt. A hidegről, a sötétből jövetváratlan meglepetésként érte a pirossalletakart, fehér csipkés kendőcskékkel ésvirágokkal díszített asztal látványa.

Sara! — kiáltotta elragadtatvaErmengarde, — Te vagy a világon alegokosabb lány!

Ugye csinos? — mosolygott ráSara. — Ezek a holmik a régi ládámbólkerültek elő. Tanácsot kértem avarázslattól, és Ő vezetett rá, hogy aládában kell keresnem.

De kisasszony, az lesz csak azigazi, ha Sara kisasszony el is mondja,mi micsoda. Kérem, kérem, magyarázza

el neki is, Sara kisasszony! — szóltközbe Becky,

Sara elmondta, s a varázslatsegítségével kis híján meg is mutattaErmengardenak az aranytányérokat, avirágfüzéreket, a kályhában lobogóhasábokat, a vastag szőnyeget a padlón.Az asztalra kirakták az Ermengardehozta ennivalókat; kalácsot, süteményt,gyümölcsöt. A lakoma pazarnakígérkezett.

Olyan, mint egy igazi ünnep! —kiáltotta Ermengarde,

Olyan, mint egy királynő asztala! —sóhajtotta Becky, Ermengardenakváratlanul nagyszerű ötlete támadt,

Sara, képzeld azt, hogy hercegnővagy, és meghívtál minket királyi

lakomára.Hisz te hívtál meg minket —

tiltakozott Sara. — Legyél te ahercegnej. Mi leszünk az udvarhölgyeid.

Nem, nem — ingatta a fejétErmengarde. — Hercegnőnek éntúlságosan kövér vagyok, meg nem istudom, mit hogyan kell csinálni. Telegyél a hercegnő,

Hát, ha mindenáron azt akarjátok —hajtott fejet Sara.

És asztalhoz invitálta vendégeit,kecsesen odaintve Ermengardenak ésBeckynek.

Jertek, nemes hölgyek — mondta aző boldog álomhangján. — Foglaljatokhelyet királyi asztalomnál. Atyám, a nagykirály, ki tőlünk távol időzik, meghagyta

nekem: lássalak vendégül titeket, — Aszoba sarka felé fordította fürtös fejét.— Haj, lantosok, kobzosok! Hangoljatokmáris, szépen zengjen zeneszerszámotokhúrja! — Majd gyorsan elmagyaráztaErmengardenak és Beckynek: — Ahercegi lakomákon mindig kobzosokszolgáltatták a zenét. Képzeljétek azt,hogy ott a sarokban zenélnek. Kezdődheta lakoma!

De alighogy asztalhoz ültek és kikiegy darab kalácsot megmarkolt —többre nem volt idejük, máris talpraugrottak, és sápadtan meredtek az ajtóra,a kinti zajra fülelve.

Valaki fölfelé jött a lépcsőn.Ingerülten dobbantak léptei alépcsőfokon. Kétség sem fért hozzá:

beütött a baj.Jaj! Miss Minchin! — Becky

ijedtében leejtette a földre a magakalácsát.

Igazad van — Sara szeme minthamegnőtt volna halálsápadt arcocskájában— — Miss Minchin rajtunk üt.

Ebben a percben Miss Minchinbelökte az ajtót. Sápadt volt ő is, de aharagtól. Pillantása a rémültarcocskákról a lakomaasztalra, onnanvissza, a riadt kislányokra siklott.

Sejtettem, hogy valami rosszatműveltek, de ekkora szemtelenségetmégsem vártam — harsogta MissMinchin, — Lavinia igazat mondott

Tehát Lavinia fürkészte kivalamiképpen a titkunkat, ő árult be

minket — gondolták mindhárman. MissMinchin odalépett Beckyhez, és megintpofon vágta.

Arcátlan teremtés! — förmedt rá.— Reggel szedd a sátorfádat!

Sara csak állt, némán,mozdulatlanul, a szeme mind nagyobblett, az arca mind sápadtabb.Ermengarde sírva fakadt

Jaj, ne tessék őt elküldeni! Akosarat a nagy nénikém tői kaptam. Mi...mi csak vacsorázni akartunk.

Azt látom — Miss Minchin szemevillámokat lövellt, — És az asztalfőnSara hercegnő ült volna. Ez a te műved,tudom — támadt hirte len Sarára. —Ermengardenak soha nem jutna ilyen azeszébe. Gondolom, az asztalt is te

díszítetted fel — ezekkel a szemetekkel.Takarodj a szobádba! — parancsoltatoporzékolva Beckynek. Becky elfutott,kötényét arcára borítva. A vállarázkódott a sírástól.

Miss Minchin figyelme ismétSarára terelődött.

Lesz rád holnap gondom. Sereggelit, se ebédet, se vacsorát nemkapsz!

Ma sem kaptam ebédet, se vacsorát— jegyezte meg halkan Sara.

Annál jobb! Legalább nem felejtedel egyhamar a leckét. Te meg mit állsz ittErmengarde? Rakd vissza az ennivalót akosárba.

Ő maga állt neki, és az ennivalókata kosárba söpörte. Közben a könyvekre

esett a pillantása.Még az újdonatúj könyveidet is

felhurcoltad ide, erre a piszkospadlásra! Fogd őket és ágyba veled!Holnap egész nap ágyban maradsz, és énmegírom apukádnak, miket művelsz.Kíváncsi vagyok, mit szólna őf ha tudná,hol töltötted a mai estét.

Ekkor Sarára esett a pillantása, ésamit a kislány szemében látott, az meginta fejébe kéregette a vért.

Mit forgatsz a fejedben? —kérdezte dühöngve, — Miért bámulszígy rám?

Gondolkodtam valamin — felelteSara, ahogy ezen a nevezetes napon atanteremben is.

Min gondolkodtál?

Mintha újra eljátszották volna adélelőtti jelenetet. Sara hangjában nembujkált a legcsekélyebb tiszteletlenségsem, nyugodt volt és szomorú.

Azon gondolkodtam, mit szólna apapám, ha ma este itt látna.

Miss Minchin nem bírt magával.Úgy elfogta a pulykaméreg, hogyodaugrott Sarához és istenesen megrázta.

Te szemtelen, neveletlen kölyök! —rikácsolta. — Hogy van képed!? Hogymersz ilyet mondani!?

Felkapta a könyveket, a kosarat azennivalókkal Ermengarde kezébenyomta, és a kislányt maga előttlökdösve kiviharzott a szobából.

Te csak gondolkodj! — fordulthátra az ajtóból. — De egy-kettő,

takarodj az ágyadba! — Aztánbecsapódott az ajtó mögötte és aszegény, reszkető Ermengarde mögött.Sara ott maradt egyedül.

Az álom szertefoszlott. Csupaszonállt ott az asztal, az aranytálak, agazdagon hímzett terítőcskékvisszaváltoztak ócska zsebkendővé, akistányérok fehér és piros krepp-papírcafatokká, a füzérek poros művirággá apadlón, ahonnan eltűnt a szőnyeg, ahogya lantosok is a zenesarokból. Emily aszékén ült, a fal mellett, és a szokottnális merevebben bámult maga elé. Saraodalépett hozzá és felvette. A kezereszketett.

Nincs lakoma, Emily — mondtaletörten. — És hercegnő' sincs többé.

Csak a Bastille van és a foglyai. —Leült az ágya szélére, és a tenyeréberejtette arcát.

Hogy mi történt volna, ha nem eztteszi, hanem véletlenül felnéz, éppakkor, egy szerencsétlen pillanatban apadlásablakra, magam sem tudom. Talánez a fejezet is egészen másképpvégződne. Mert ha felnézett volna,megpillantotta volna azt a sötét bőrűarcot, amely már korábban is benézettegyszer a szobába, mialatt SaraErmengardedal beszélgetett.

De Sara nem nézett föl. Csak ültvalameddig, fürtös fejecskéjét karjárahajtva. Mindig így ült, ha valami nagyonkeserveset kellett elviselnie, és nemakart sírni. Aztán lassan, eltűnődve

felállt és ágyba bújtMost semmi jót nem bírok

elképzelni — mondta. Ébren nem. Kár iserőlködni. Inkább elalszom, akkor talánálmot látok, olyat, amilyet szeretnék.

Határtalan fáradtságot érzett —talán azért is, mert már majdnem egynapja nem evett. Leroskadt az ágyra, ésazt mondta, már félálomban:

Tegyük fel: vidám tűz ropog akályhában, csak úgy táncolnak alángocskák. Tegyük fel, egy kényelmesszék áll a tűzhely előtt, mellette alacsonyasztalka, és azon finom, finom, melegvacsora. És tegyük fel — húzta a fejérea vékony takarót, tegyük fel, hogy azágyam pompás, puha ágy,pehelypárnákkal és gyapjútakarókkal.

Tegyük fel... tegyük fel….Sarát elnyomta a fáradtság. Szeme

lecsukódott, mély álomba merültNem tudta, meddig aludt, de mély

volt az álma, olyan mély, hogy még azsem zavarta volna meg, ha Melkisedekegész családja előjön visítozva,kaparászva, és ott játszanak-verekszenekaz ágya mellett a kis patkánygyerekek.

Hirtelen riadt fel. Nem tudta, miért,hogyan, pedig egy csattanásra ébredt —a padlásszoba ablaka csukódott be egyetcsattanva egy könnyed mozgású, fehéralak mögött. Ram Dasz — mert ő volt afehér ruhás besurranó — ott maradt atetőn, elég közel a padlásablakhozahhoz, hogy ő belásson, és elég messzeahhoz, hogy őt ne láthassák meg.

Sara ébren feküdt, de behunytszemmel. Nem volt kedve kinyitni.Ehhez túlságosan álmosnak érezte magát,meg — akármilyen furcsa túlságosan jólés átmelegedve. Annyira kényelmes ésmeleg volt az ágy, hogy Sara előbb aztgondolta: fel sem ébredt. Ilyen jól csakálmában érezte magát... olykor.

De pompás álom — motyogta. —Jó melegem van. Nem akarok felébredni!

Mi más lehetne ez, mint álom? Saraérezte, a feje valami puhán nyugszik, ésa meleg takarók fölött selyemhuzatúpehelypaplanhoz ér a keze.

De hiába tartotta csukva a szemét,kénytelen volt felébredni. Valami arrakésztette. Valami, ami ott volt aszobában. Valamiféle fény és hang — a

pattogó, vidám tűz ropogása.Jaj, mindjárt ébren leszek —

sóhajtott nagyot Sara. — Nem teheteksemmit ellene.

Akarata ellenére felpattant a szeme.És szélesen elmosolyodott, mert olyatlátott, amit még soha itt a padláson.

Hisz nem is ébredtem fel —emelkedett fél könyökre. — Most isálmodom súgta, amint körülpillantott. —Ez nem lehet más, mint álom. Ilyesminem történhet meg a valóságban azemberrel!

Nem csoda, ha Sara nem akart hinnia szemének. Mert mit látott? Ezt: akályhában nagy lánggal lobog a tűz; akályha tetején egy kis rézkanna duruzsol;a padlót vastag, puha bíborszínű szőnyeg

fedi; a kályha előtt egy összehajtható kiskarosszék áll, rajta párnák; mellettealacsony, összehajtható asztal, fehérabrosszal leterítve, és az abroszon több,fedővel letakart tálka, egy pohár, egytányér, egy teáskanna; az ágyonvadonatúj, meleg takarók meg egyselyemhuzatú pehelypaplan; az ágyvégében egy különös, vattával béleltselyem háziköntös, alatta meleg, béleltpapucs és könyvek. A szobatündérországnak tetszett és rózsásfényben úszott, mert az asztalon egyrózsaszín ernyőjű lámpás díszelgett.

Sara lélegzete is elállt, ahogykörülnézett

Ni, nem tűnik el! Ilyen szépet mégsosem álmodtam! — csodálkozott Sara.

Előbb alig mert mozdulni, de végül csakfélredobta a takarókat, és elragadtatottmosollyal lelépett a padlóra,

Álmodom. Azt, hogy felkelek azágyból — mondta hangosan, majd felállt,lassan jobbra-balra forgatta a fejét, ésígy folytatta. — Azt álmodom hogy azálmom valóság. Úgy érzem, nem álom.Varázslat játszik velem. Csak képzelem,hogy mindezt látom. — Most már csakúgy ömlött belőle a szó. — Sebaj, hasikerül továbbra is ezt képzelnem! Mitbánom én! Mit bánom én!

Egy kicsit állt és várt. Aztán megintfelkiáltott.

Nem igaz! Ez nem lehet igaz! Demennyire igaznak látszik!

A pattogó tűz mágnesként vonzotta

magához. Elé térdelt és kinyújtotta akezét. Olyan közel a kályhához, hogyriadtan kapta el.

Egy tűz, amely csak álmombanlétezik, nem perzselhet! — kiáltotta.

Felugrott, megtapintotta az asztalt, atálkákat, a szőnyeget; az ágyhoz lépett,megtapogatta a takarókat. Magára öltöttea puha, bélelt háziköntöst, hirtelenösszefogta a mellén, hozzáértette azarcához.

Meleg! Puha! — szinte sírtörömében. — Ez valóság! Nem lehetmás!

Lábát belebujtatta a papucsba.Ez is igazi! Minden az! — kiáltotta.

— Én nem, most nem álmodom!Szédelegve lépett a könyvekhez.

Kinyitotta a legfelsőt. Az előzéklapravalamit ráírtak. Csak egypár szót: „Apadlásszoba kis lakójának. Egybarátjától."

Amikor ezt meglátta, Sara ráhajtottaa fejét a papírlapra és sírva fakadt.

Nem tudom, ki lehet az. De valakitörődik velem egy kicsit. Van egybarátom.

Fogta a gyertyáját, kisurrant aszobájából, beosont Beckyhez, ésmegállt az ágya mellett.

Becky! Becky! — keltegettesuttogva, olyan hangosan, ahogy csakmerte. — Ébredj!

Becky rettegve riadt fel. Arca mégmaszatos volt a könnyeitől. Az ágyamellett pazar, rózsaszín, bélelt

köntösben állt valaki. Akinek az arcacsak úgy ragyogott. Maga Sara hercegnő— ahogy emlékeiben élt — állt az ágyamellett, kezében egy gyertya.

Gyere, Becky, gyere már!Beckynek nem jött ki hang a torkán,

annyira meghökkent. Tátott szájjal, tágranyílt szemmel, némán követte Sarát.

Amint átlépték a másik szobaküszöbét, Sara csendesen betette azajtót, és a szoba közepére vezette Beckyt. Odabent jó meleg volt, és annyi csudadolog, hogy Becky körül forogni kezdetta világ. Kis híján elvesztette azeszméletét.

Mind valódi! — kiáltotta Sara. —Megtapogattam mindet. Olyanvalóságosak, mint te vagy én. Megjött a

varázslat, mialatt mi aludtunk, annak aműve ez, Becky A varázslaté, amely nemengedi, hogy a legeslegrosszabbbekövetkezzék.

A látogatóKépzelhetitek, hogy telt el az az

este a padláson! Hogy kuporogtak kettena tűz mellé, elnézni, amint pattog, táncol,és teljesen betölti a kis kályhát. Hogyemelték le a tálkákról a fedelet, staláltak bennük ízletes, dús, forró levest,amely egymaga elég lett volnavacsorára, meg szendvicseket, pirítóst,teasüteményt annyit, hogy mindkettenpukkadásig jóllakhattak. Beckynek nemvolt ugyan saját csészéje, de sebaj, ottvolt az agyagkorsó. A tea olyan finomvolt, hogy felesleges lett volna másnak

képzelni, mint teának. Átmelegedtek,jóllaktak, úsztak a boldogságbanmindketten, különösen Sara, akimaradéktalanul átadta magát örömének,elragadtatásának afölött, hogy mindezvalóság. Olyan régóta élt máráloméletet, hogy kész volt elfogadni alegvalószínűtlenebb eseményt;hamarosan nem is csodálkozott rajta.

Nem ismerek senkit a föld kerekén,aki ezt tehette, de valaki mégis megtette— mondta Beckynek. — És most ittmelegszünk az ő tüzénél — és ez a tűzvalóságos! Akárki ő, van egy barátom.Hallod, Becky, van egy barátom!

De nem hallgathatjuk el, hogymialatt a tűz énekét hallgatták és atápláló, finom ételeket fogyasztották,

időről időre beléjük vágott a félelem, ésha ilyenkor egymásra néztek, kétségetolvashattak ki a másik szeméből.

Gondolja, kisasszony, hogyegyszerre csak eltűnhet minden? kérdezteegy ilyen pillanatában Becky. — Tálángyorsabban kéne ennünk. — És egyegész szendvicset tömött a szájába. Hja,ha álom az egész, eltekinthetünk a jómodortól!

Nem hiszem. Nem fog eltűnni —felelte Sara. — Érzem a teasüteményízét a számban, és meg is tapinthatom.Álmában az ember sosem eszik igazán,csak azt gondolja, hogy enni fog.Mellesleg folyton csipkedem magam, ésaz előbb szándékosan megfogtam egyforró széndarabkát.

Mennyei érzés volt az egésztestükön eláradó, kellemes, álmosítózsibbadás, a boldog, jóllakottgyerekkoré. Egy darabig még ottüldögéltek a tűz fényében és ezt agyönyörűséges állapotot élvezték, aztánSara megfordult és szemügyre vettesaját, átlényegült ágyát.

Annyi volt a takaró, hogy Beckynekis jutott. Becky hazaindult, de aküszöbön megállt és visszanézett.

Ha holnap nem lenne itt,kisasszony, akkor is itt volt ma éjjel, ésén ezt holtam napjáig el nem felejtem. —Minden egyes tárgyat úgy ■ vettszemügyre, mintha örökre azemlékezetébe akarná vésni a képét. — Ittvolt a tűz — mutatott a kályhára, itt meg,

előtte, az asztal, rajta lámpás, a fényerózsaszín; a kisasszony ágyán egyselyempaplan, a földön süppedősszőnyeg, és minden gyönyörű volt; és —itt Becky megállt egy pillanatra ésmegsimogatta a gyomrát — az asztalonleves volt, és szendvicsek ésteasütemény. Bizony, ez mind itt volt. —És fejét felszegve, ez utóbbibizonyossággal eltelve távozott.

Másnap reggel mindenki értesültróla — hála annak a titkoshírügynökségnek, amely mindenintézetben és minden konyhán működik,hogy Sara Crewe a fejére vonta MissMinchin jogos haragját, Ermengardebüntetésben van, és Beckynek csak azértnem tették ki máris a szűrét, mert nem

lehet egyik pillanatról a másikraalkalmas konyhalányt találni. Aszemélyzet tudta, Becky azértmaradhatott, mert Miss Minchin nemigentalál még egy olyan gyámoltalan, szerényteremtést, aki hajlandó lennerabszolgaként dolgozni éhbérért. Anagyobb lányok tudták, Miss Minchinnekjó oka van Sarát is itt tartani.

Sara csudagyorsan nő, okosodik ésnem tudni, hogyan, mikor, de rengetegettanul. Nemsokára rábízhatnak egyesosztályokat, és kénytelen lesz ingyendolgozni. Csúnya dolog volt tőled,Lavinia, elárulni Miss Minchinnek, hogyolykor vendégeket fogad a padláson.Honnan tudtad? — kérdezte Jessie.

Lottiet faggattam ki. Amilyen kis

butus, észre sem vette, mi mindent mondel nekem. És tudd meg, nincs abbansemmi szégyellnivaló, hogy szóltamMiss Minchinnek. Ez igeniskötelességem volt — erősködöttLavinia. — Elvégre Sara becsapta őt.Egyébként is kész nevetség, ahogy az alány nagyzol, és fenn hordja az orrát arongyaiban!

Mit csináltak, amikor Miss Minchinrajtuk ütött?

Megint valami ostobaságotképzeltek el maguknak. Ermengardefelvitte az ajándékkosarát Sarának ésBeckynek. Bezzeg minket sosem kínálmeg! Nem mintha bánnám! De valljukmeg, szörnyen közönsé ges dologszolgákkal vacsorázni a padláson. Igazán

csodálom, hogy Miss Minchin nemküldte el Sarát.

Hová menne Sara, ha elküldenék?— kérdezte aggódva Jessie.

Tudom is én! — reccsent ráLavinia. — Hanem azt gondolom, furcsaképet vág majd, amikor ma reggel belépide, a történtek után. Tegnap nem kapottebédel, és ma sem kap,

Jessie inkább csacsi volt, semmintkomisz. Hóna alá csapta a könyvét és aztmondta:

Ez igenis szörnyűi Nincs joguk őthalálra éheztetni!

Amikor Sara reggel belépett akonyhába, a szakácsnő kérdő pillantássalfogadta, és a szobalányok is. De Saranem szólt, sietett.

A szokottnál későbben ébredt,ahogy Becky is, nem válthattak szótegymással, mindketten hanyatt-homloksiettek le.

Sara belépett a mosogatókamrába.Becky nagy lendülettel egy üstöt súrolt,és torokhangon egy dalt dúdolt. Saraláttán fülig szaladt a szája.

A takaró reggel is ott volt,kisasszony — suttogta. — Ugyanolyanvalóságos volt, mint tegnap éjjel.

Az enyém is — felelte Sara. — Ésminden más is Öltözködés közben ettemegy keveset a maradékból.

Ó, egek, ó egek! — dünnyögteelragadtatottan Becky. Hirtelen lekapta afejét; a szakácsnő jelent meg a küszöbön.

Akárcsak Lavinia, Miss Minchin is

alig várta, hogy Sara belépjen atanterembe. Kíváncsi volt rá, milyenarcot vághat Ez a lány kezdettőlbosszantó rejtély volt Miss Minchinszemében. A legszigorúbb bánásmóddalsem lehetett elérni, hogy sírjon vagymegijedjen. Ha leszidták, némán,udvariasan, komoly arccalvégighallgatta, ha megbüntették, zokszóés a lázadás leghalványabb jele nélkülvégezte el büntetésfeladatát, tűrte azéhséget. Soha nem csúszott ki a szájánszemtelen válasz, és Miss Minchinéppen ezt tartotta hallatlanszemtelenségnek. De a tegnapi tartóséhezés, meg az esti botrány után, tudva,hogy ma sem kap enni, bizonyáramegtört. Igazán furcsa lenne, ha nem

sápadtan jelenne meg, kivörösödöttszemmel, boldogtalanul, megalázva.

Miss Minchin akkor pillantotta megSarát, amikor belépett a tanterembe,hogy franciaórát tartson a kicsiknek ésátnézze a leckéiket. Sara ruganyosléptekkel, rózsás arccal közeledett. Aszája sarkában mosoly bujkált.Hihetetlen volt! Miss Minchin elképedvebámulta. Miféle fából faragták ezt agyereket? Mit jelentsen ez a jókedv?Azonnal magához rendelte Sarát.

Úgy festesz, mintha nem tudnád,hogy szigorú büntetés alatt állsz.

Az az igazság: ha egy gyerek —vagy akár egy felnőtt — jóllakott és jótaludt puha, meleg ágyában; ha egytündérmese kellős közepén tért aludni és

reggelre kelve azt tapasztalja, amimesének tetszett, mind igaz, nem vághatszerencsétlen arcot, és még ha akarja,sem titkolhatja el örömét. Miss Minchinszinte kővé dermedt megdöbbenésében,amikor Sara ráemelte a szemét,amelynek mélyén a boldogság egyszikrája csillogott, és roppanttisztelettudóan bocsánatot kért

Bocsásson meg, Miss Minchin!Tudom, hogy szigorú büntetés alattállok.

Légy szíves ezt észben tartani, és nevágj olyan arcot, mintha kisebb vagyontörököltél volna. Azt se feledd: ma nemkapsz ebédet!

Nem felejtem el, Miss Minchin —felelte Sara, de amikor elfordult, a szíve

nagyot dobbant a tegnapi estéreemlékezve. — Ha nem ment meg avarázslat az utolsó pillanatban —gondolta, most nagyon nyomorultulérezném magam.

Nem lehet nagyon éhes — súgtaoda Lavinia Jessienek. — Látod? Biztosazt képzeli, hogy jól bereggelizett —tette hozzá, kis gúnyos kaccantással.

Ó, Sara nem olyan, mint a többiek.Néha egyenesen félek tőle! jegyezte megJessie.

Ne nevettesd ki magad! — szólt ráLavinia.

Sara arca egész nap rózsás volt ésragyogott. A cselédek össze-összesúgtak a háta mögött, és meglepettpillantásokkal méregették. Miss Amelia

kis kék szemében mérhetetlen döbbenettükröződött Fel nem foghatta, hogyjárhat-kelhet valaki ilyen vidáman, aki alegmagasabb fórum nemtetszését vonta afejére. Hiába, Sara már csak ilyen:furcsa és makacs. Bizonyára azt vette afejébe, hogy dacol a balsorsával.

Sara szilárdan eltökélt egy dolgot,miután meghányta-vetette magában atörténteket. A csodát titokban kelltartania, ha csak egy mód van rá. HaMiss Minchinnek megint az az Ötletetámadna, hogy felkapaszkodjék apadlásra, ugyan minden kiderülne, deennek nagyon kicsi a valószínűsége.Ermengardeot és Lottiet olyan szigorúanőrzik majd, hogy nemigen surranhatnakfel lefekvés után. Ermengarde különben

is tud titkot tartani. De talán a varázslatmaga gondoskodik róla, hogy titka titokmaradjon.

Történjék bármi — mondogattaSara egész álló nap magában, történjékbánni, él valahol egy mennyei jóságosvalaki, aki az én barátom. Ha soha nemtudhatom is meg, ki Ő, ha soha nemköszönhetem meg neki, amit értem tett,akkor sem fogom magam soha többéannyira elhagyottnak érezni. Ó, avarázslat nagy-nagy jót tett velem!

Ha egyáltalán lehetett rosszabb azidőjárás, mint az előző napon, mégrosszabb volt; esősebb, ködösebb,sárosabb, hidegebb és gorombább volt.De mi az annak, akit így elhalmozottajándékaival a saját külön varázslata!

A vacsora erőt öntött Sarába.Tudta, meleg lesz az ágya, jól fog aludni,és bár természetesen estére megéhezett,úgy érezte, játszva kibírja másnap délig,A szokottnál is későbben jutott fel aszobájába. Miss Minchin meghagytaneki, tíz óráig tanuljon a teremben, és Őannyira belemerült a munkába, hogytovább maradt lent, a könyvei mellett.

Amikor az utolsó lépcsőfok iselmaradt mögötte, és már ott állt apadlásszoba ajtaja előtt, mi tagadás,elszorult a torka.

Megeshet persze, hogy azótamindent elvittek — suttogta, igyekezvetartani magában a lelket. — Lehet, hogycsak egy éjszakára adták kölcsön aholmikat. Akkor is kölcsön adták! Az

enyém volt, és valóságos volt minden.Benyitott. Egy pillanatra elakadt a

lélegzete, betette maga mögött az ajtót,nekidőlt és körülnézett.

Megint itt járt a varázslat. Mégtöbbet tett, mint tegnap. A tűz vidáman,nagy lánggal lobogott. Újabb holmikkerültek a szobába. Ha Sara nem lettvolna már egészen biztos a dolgában,nem hitt volna a szemének, annyiramegváltozott a kamra. Az asztalkánújabb vacsora várta. Ezúttal Beckynek isterítettek. Az ócska asztalt gyönyörű,sokszínű hímzés takarta, rajta egykétcsinos tárgy díszelgett. Minden csúnyaholmira terítő vagy kárpit került,úgyhogy most szépnek látszottak. A falrahegyes szögekkel szokatlan mintájú,

vidám-tarka anyagot erősítettek, közbül-közbül pazar legyezőket. Több nagy,kerek, magas díszpárna hevert aszőnyegen, elég nagyok ahhoz, hogyülőhelyül szolgáljanak. Sara ládájapokróccal letakarva, párnákkal telirakvaúgy festett, mint egy kényelmes kisdívány.

Sara lassan elmozdult az ajtótól,leült egy párnára, és mozdulatlanulnézte, bámulta a csodát.

Ez pontosan olyan — mondtamintha valóra vált volna egytündérmese. Úgy érzem, bármitkívánhatnék, aranyat, ezüstöt, gyémántot,nyomban itt teremne! Az sem lennenagyobb csoda, mint ami történt. Ezlenne az én padlásodúm? És vajon

azonos vagyok-e még a tegnapi didergő,toprongyos, átázott lánnyal? Mindig is azvolt a leghőbb kívánságom: bár látnékegyszer valóra válni egy tündérmesét. Ésmost benne élek egy igazitündérmesében. Már-már azt képzelem,magam is tündér vagyok, egy intésemreazzá változik bármi, amivé változtatniakarom.

Végre felkelt, a falhoz lépett, ésátkopogott a szomszéd zárkábanraboskodó fogolynak. Az jött is sietve.

Hanem amikor belépett, kis híjánelvágódott meglepetésében. Levegő utánkapkodott, és egyre csak aztismételgette:

Ó egek, ó egek! Kisasszony, ó egek!Ezen az estén Becky egy párnán ült

a szőnyegen, és saját tányérja, csészéjevolt.

Amikor Sara lefeküdt, kitűnt: új,puha matrac van az ágyán és két nagypehelypárna. Régi matraca és párnájaátvándorolt Becky ágyára, aki ily módonfejedelmi kényelemben tölthette azéjszakát.

De honnan kerül ez ide? Ki teszi eztvelünk, kisasszony? — kérdezte Becky.

Ezen ne törjük a fejünket! — felelteSara. — Sokért nem adnám ugyan, ha azilletőnek azt mondhatnám: köszönöm, dejobb és szebb így, hogy nem tudom.

Ettől fogva minden este új csodáthozott. Hol új dísztárgyak kerültek akamrába, hol új, kényelmes bútorok. Párnap alatt gyönyörű szobácskává

lényegült át a kamra, telve szép éskülönös holmikkal. A csúf, hámló falakatteljesen elborították csinos képek éskárpitok, újabb, praktikus összecsukhatóbútorok jelentek meg, például egykönyvespolc, könyvekkel megrakva.Reggelente, amikor Sam lesietett, mégott voltak az asztalkán a vacsoramaradványai. Estére a varázsló eltűntetteaz ételmaradékot, és egy újabb, finomvacsora várta a kislányokat. MissMinchin nyersebb és sértőbb volt, mintvalaha; Miss Amelia még bárgyúbb; acselédek még közönségesebbek ésdurvábbak; Sarát örökösen ide-odaküldözték, sárban, esőben fagyban;Ermengardehoz, Lottiehoz még lopvasem nagyon szólhatott; Lavinia gúnyt

űzött egyre kopottabb ésnyomorúságosabb öltözékéből; a többilány kíváncsian bámult rá, ahányszorbelépett a tanterembe. De mit számítottmindez ahhoz képest, hogy egy rejtelmesés csodálatos történet szereplőjévélépett elő? Ez regényesebb ésgyönyörűségesebb volt, mint bármi, amitSara addig kitalált, hogy megvigasztaljaszeretetre szomjas lelkét, hogy megóvjamagát a kétségbeeséstől. Olykor aligállta meg, hogy el ne mosolyodjék,miközben szidták-pocskondiázták.

Hej, ha tudnátok! — gondoltailyenkor. — Ha tudnátok!

Napról napra erősebb lett testben-lélekben is. Most is átázva, fáradtan tértsokszor haza egész napi futkosás után, de

tudta: hamarosan megmelegedhet,jóllakhat, megpihenhet odafönt.Akármilyen nehéz volt is a munkája, az aboldogító gondolat töltötte el, hogy apadláson talán újabb kellemesmeglepetés várja és pompás vacsora.Hamarosan megmutatkozott a rendszeres,tápláló étkezés hatása: már nem voltolyan sovány, az arca megszínesedett, aszeme sem látszott többétermészetellenesen nagynak.

Sara Crewe pompás színben van —jegyezte meg ingerülten Miss Minchin.

Csakugyan — bólintott szegény,buta húga. — Hízik. Pedig már úgyfestett, mint egy csapzott, kiéhezett varjú.

Kiéhezett! — fortyant fel MissMinchin. — Ugyan miért lett volna

kiéhezett? Mindig eleget ehetett!Iiigaz, igaz — dadogta pirulva

Miss Amelia. Rémülten konstatálta, hogymár megint butaságot mondott.

Nagyon kellemetlen ezt látni egyilyen korú gyereknél — mondta kisséhomályosan Miss Minchin.

Mi., micsodát? — kockáztatta mega kérdést Miss Amelia.

Leginkább talán bizalmatlanságnaknevezhetném — felelte bosszúsan MissMinchin. Tudta, nem bizalmatlanságotérez, de hamarjában nem talált jobb,illetve elítélőbb kifejezést. — Egy másikgyerek lelkét, akaratát rég megtörte éslealázta volna a változás, amit át kellettélnie. De szavamra, most is olyanönérzetesnek látszik, mint egy kis

hercegnő.Emlékszel, mit mondott neked a

nagyteremben? — vetette közbe nagyóvatlanul Miss Amelia. — Hogy mitszólnál, ha kiderülne...

Nem emlékszem — rázta meg afejét Miss Minchin. — Ne beszéljszamárságokat!

Még Becky is kezdettkigömbölyödni, és szemlátomást nemvolt már olyan riadt és megfélemlített.Nem csoda, hisz ő is egy tündérmesébenélt. Az ágyán két matrac, két párna éstöbb takaró tornyosult, minden esteízletes vacsora várta a jó melegszobában. A Bastille eltűnt, ők kettennem foglyok voltak immár, hanemboldog, jóllakott gyerekek.

Egy szép napon aztán újabb csodatörtént. Egy küldönc kopogott be azintézetbe. Csomagokat hozott. Rajtuknagy betűkkel a címzés: „A jobboldalipadlásszoba kis lakójának".

Sara nyitott ajtót az illetőnek. A kétlegnagyobb csomagot lerakta ahallasztalra, és föléjük hajolt, hogy acímzést kibetűzze.

Ebben a pillanatban jelent meg alépcső alján Miss Minchin.

Mit állsz és bámulsz? — rivallt ráSarára. — Eredj, és vidd fel acsomagokat annak az ifjú hölgynek, akitmegilletnek.

Az én vagyok — felelte csendesenSara.

Te? — riadt meg Miss Minchin. —

Ezt hogy érted?Nem tudom, ki küldte a

csomagokat, de nekem címezték őket. Énalszom a jobb oldali padlásszobában,Becky a másikban.

Miss Minchin izgatottan hajoltközelebb a csomagokhoz.

Mi van bennük? — kérdezte.Nem tudom.Nyisd kii — hangzott a parancs.Sara engedelmeskedett. A

csomagból ruhadarabok kerültek elő,mindenféle ruházati cikk: cipők,harisnyák, ruhák, kesztyűk, meg egymeleg, gyönyörű nagykabát. Sőt, még egycsinos kalap és esernyő is volt ott.Csupa drága, jó és szép holmi. A kabátzsebére egy cédulát, tűztek.

„Mindennapra szánt holmi. Ha kell, újjalpótoljuk."

Miss Minchin izgalma nőttön nőtt.Amilyen alantas lelkű nőszemély volt,mindjárt az jutott eszébe: csak nemtévedtem? Jó lesz vigyázni! Hátha mégisvan valakije ennek a magára maradtgyereknek. Talán egy rokon, akiről eddignem tudtak, egy bogaras, de gazdag,nagyon gazdag agglegény nagybácsi, az afajta, aki nem szenvedheti a gyerekeket amaga közelében, de hajlandó pénztkölteni elárvult kis rokonára. Akár sokpénzt is... De kellemetlen lenne, ha ez anagybácsi, vagy ki, mindent megtudna!Az effajta emberek rendszerint hirtelenharagúak, bolondosak és könnyenmegsértődnek. Miss Minchint kétségek

és aggodalmak gyötörték. Lopvarápillantott Sarára.

Lám, valaki nagyon kedves hozzád— mondta azon a mézesmázos hangon,amelyet Sara édesapja halála óta sosemhallott tőle. — Nyugodtan felveheted azegyik ruhát, hiszen azt írták, hogy ha kell,újjal pótolják. Rendes ruhában lejöhetsza tanterembe, hogy ott nézd át aleckéidet. Ma már nem kell elmennedhazulról.

Amikor fél óra múlva nyílt anagyterem ajtaja, és belépett Sara, anövendékek tátott szájjal bámulták.

Tyűha! — lökte oldalba LaviniátJessie. — Nézd, itt jön Sara hercegnő!

Lavinia is arra nézett, ahovámindenki a teremben, és a haja tövéig

elpirult.Csakugyan Sara hercegnő lépett be

a terembe. Nem is hasonlított arra aSarára, aki pár órája lesietett a hátsólépcsőn. Ruhája láttán Lavinia elsárgultaz irigységtől. Finom, drága, melegszövetből készült, szabása egyszerűencsodálatos volt. Sara karcsú lábánselyemharisnya feszült, dús, fürtös haját,mely eddig sörényként lobogott keskeny,különös arcocskája körül, szalag fogtahátul össze.

Talán sok pénzt örökölt — susogtaJessie. — Én mindig is azt gondoltam,furcsa dolgok történhetnek vele. Olyankülönös lány!

Talán hirtelen felbukkantak újra agyémántbányák! – viszonozta metsző

gúnnyal Lavinia. — Ne bámulj már rá, telüke, még jobban elbízza magát!

Sara, gyere és ülj le ide — búgtaMiss Minchin.

Az egész terem Sarára bámult, alányok oldalba bökdöstek egymást,összesúgtak, nem is igyekeztek eltitkolnikíváncsiságukat. A közbámulat tárgyaezalatt leült régi helyére, adísznövendéknek kijáró helyre, éskönyvei fölé hajolt.

Aznap este vacsora után Sarasokáig némán ült a tűz előtt ésbelebámult.

Megint kigondol valamit akisasszony? — kérdezte mélységestisztelettel, gyengéden Becky. Akármittett vagy mondott Sara, ő azt mindig a

legmélyebb tisztelettel fogadta.Nem, nem! Csak azon töprengtem,

mitévő legyek.Becky várakozásteljesen nézett

Sarára, aki így folytatta:Nem tehetek róla, örökké a

barátomon jár az eszem. Ha ő titokbanakarja tartani a kilétét, nagytapintatlanság lenne részemrőlmegpróbálni kifürkészni. De nagyonszeretném a tudomására hozni, mennyirehálás vagyok neki, és milyen boldoggátett. Aki jót tesz mással, szívesen hallja,hogy az a másik boldog. Szívesebben,mint a köszönetét...

Hirtelen elhallgatott, és a sarokbanálló asztalra meredt. Arra azírókészletre, amely két napja került ide.

Levélpapír, boríték, toll, tinta...Hogy is nem jutott az előbb

eszembe! — kiáltotta Sara. — írhatokneki, és a levelet az asztalon hagyhatom.Az a valaki, aki az ételmaradékokatelviszi, talán ezt is elviszi. Érzem, nemharagszik meg az én barátom azért, haköszönetet mondok neki.

Nyomban nekiült levelet írni, Alevél így hangzott:

„Remélem, nem gondoljaudvariatlanságnak részemről, hogylevelet írok önnek, noha ön titokbanakarja tartani a kilétét. Higgye meg,semmi mást nem akarok, csakmegköszönni, hogy olyan jó hozzám —mennyeien jó! Tündérmesévé varázsoltaaz életemet. El nem mondhatom,

mennyire hálás vagyok és boldog — ésnemcsak én, Becky is. Olyanelhagyatottak voltunk, annyit fáztunk-éheztünk, és most — ó, gondolja csak el,mit jelent nekünk, amit értünk tett!Kérem, engedje meg, hogy kimondjam— úgy érzem, ki kell mondanom:köszönöm-köszönöm-köszönöm!

A padlásszoba kis lakója"Este otthagyta a levelet az asztalon.

Reggelre eltűnt. A varázsló tehátmegkapta, gondolta Sara, és ez agondolat örömmel töltötte el. Ép enfelolvasott aznap este valamit Beckynekúj könyvei egyikéből, amikor furcsaneszt hallott a padlásablak felől. Beckyis az ablak felé fordult, és kicsit ijedtenkérdezte:

Mi lehet az, kisasszony?Mintha egy macska akarna bejönni

— felelte elgondolkozva Sara.Felugrott és az ablakhoz futott.

Furcsa kis nesz volt az iménti: csöndeskaparászás. Egyszerre eszébe ötlöttvalami. Halkan felkacagott. Ilyenformazajt csapott annak idején az a kisszökevény, aki ide menekült, a padlásra.Sara látta is őt aznap délután: azablakban kuksolt búbánatosan az indiaiúriember szobájában.

Tegyük fel — suttogta izgatottan,felajzva Sara, csak egy percre tegyükfel, hogy a majom az. De jó lenne!

Felkapaszkodott egy székre,óvatosan kinyitotta az ablakot éskikémlelt. Reggel óta esett a hó. A havas

tetőről az ablakok mellől egy kis feketepofácska lesett könyörgően Sarára. Amajmocska reszketett a hidegtől.

Csakugyan a majom! — ujjongottSara. — Megint elszökött Ram Dasztól,és idejött, ahol világosságot látott.

Csak nem engedi be őt, kisasszony?— kérdezte Becky.

De. Nem majomnak való idő ez. Amajmok könnyen megfáznak. Maidbeédesgetem valahogy.

Óvatosan kinyújtotta a kezét, ésazon a kedves, szelíd hangon hívogatta amajmot, amelyen Melkisedekhez vagy averebekhez szólt: mintha Ő maga is egybarátságos kis állat lenne, aki jólmegérti a másik kis állat félelmét.

Gyere, gyere, drága kis majom. Ne

félj, nem bántalak!A majom tudta: nem kell félnie.

Tudta, mielőtt Sara puha kezecskéjemegcirógatta volna. Engedte, hogy Saraátfogja a derekát és beemelje az ablakonát a kamrába. Odasimult Sara keblére,barátságosan megragadta egy hajtincsét,és az arcába nézett.

Jó kis majom! Aranyos majom! —Sara megcsókolta a mókásmajomfejecskét. — Ó, be szeretem a kisállatokat!

A majom láthatóan megörült a tűzközelségének. Amint ott ült Sara karjaiközt, kíváncsian forgatta ide-oda afejecskéjét, hol Beckyre, hol Saráranézve.

Csúnyácska, ugye, kisasszony? —

mondta Becky.Olyan, mint egy nagyon csúnya

kisbaba — nevetett Sara. — Bocsássmeg, kis majom, de őszintén örülök,hogy nem kisbaba vagy. Anyád nemlenne rád büszke, senki nem kérkedneazzal, hogy a rokona vagy. Én mégisnagyon szeretlek!

Hátradőlt a székén éselgondolkodott.

Érti vajon, amit mondunk? Vaneszed, kis majom?

De a majom beérte válasz helyettazzal, hogy pici kezével megvakarta afeje búbját.

Mihez kezd vele, kisasszony? —kérdezte Becky.

Ma éjjel itt tartom, de holnap

visszaviszem az indiai úrnak. Sajnálom,majom, ez a dolgok rendje, sajátcsaládodhoz tartozol, én nem vagyokigazán a rokonod.

Amikor ágyba bujt, Sara fészketcsinált neki az ágy végében. A majomösszekucorodott, mint aki nagyonelégedett a helyével, és elaludt.

Ő az, akit keresünkMásnap délután a Nagy Család

három tagja üldögélt az indiaiúriembernél. Igyekeztek őt jobb kedvrederíteni. Az indiai úriember már egyideje izgatott várakozásban élt, s ez avárakozás a szóban forgó napon tetőzött.Carmichael urat hazavárták Moszkvából.Hétről hétre kitolódott ott-tartózkodása.Előbb nem sikerült fellelnie a keresett

családot, aztán, amikor végre megtudta acímüket, kitűnt: elutaztak. Carmichael úrúgy döntött, Moszkvában várja be avisszatértüket. Carrisford úr ahintaszékében ült, Janet előtte, a padlón.Nora egy zsámolyon helyezkedett el,Donald a tigrisbőr-szőnyegen,pontosabban a tigris fején. Azt játszotta,hogy tigrisen lovagol, meglehetős lármátcsapva.

Ne zajogj már annyit, Donald! —szólt rá Janet. — Azért jöttél, hogy egygyengélkedőt jobb kedvre deríts, nemazért, hogy torkod szakadtából kiabálj!Nem zavarja a lárma, Carrisford úr? —kérdezte Janet.

Nem, nem — veregette vállon akislányt az indiai úriember. — Inkább

elvonja a figyelmemet baljósgondolataimról.

Csendben maradok! — üvöltötteDonald. — Mind csendesek leszünk,mint a kisegerek.

Kisegerek nem csapnak zajt —mondta szemrehányóan Janet.

Egy csomó kisegér talán mégis —vélte Donald. — Mondjuk ezer egér.

Meséltél Carrisford úrnak akislányról — aki-nem-koldus? —harsogta Donald. — Mondtad, hogy szépúj ruhát kapott valahonnan? Talánrátalált az, aki elvesz tette.

Kocsi fordult be az utcába. Megállta kapu előtt! — kiáltotta izgatottan Janet.— Megjött a papa!

Mindhárman az ablakhoz rohantak.

Itt a papa! — jelentette Donald. —De kislány nincs vele. Mindhármankifutottak a szobából, s le azelőcsarnokba. Mindig így üdvözöltékédesapjukat. Felhallatszott boldogugrándozásuk, zsivajuk.

Carrisford űr megpróbált felkelni ahelyéről, de rögtön visszahanyatlott.

Hiába minden — sóhajtotta. — Beszerencsétlen vagyok! Carmichael úrhangja egészen közelről hallatszott.

Nem, gyerekecskéim, majd csakakkor jöhettek be, ha én mármegbeszéltem a dolgot Carrisford úrral!Eredjetek, játsszatok addig RamDasszal.

A következő percben nyílt az ajtó,és belépett Carmichael úr. Rózsásabb

volt, mint valaha, kicsattanóanegészséges, de a tekintete csalódásról ésaggodalomról árulkodott, mialatt kezetrázott beteg barátjával és megbízójával.

Mi újság? — kérdezte mohónCarrisford úr. — Mi van azörökbefogadott gyerekkel?

Nem ő az, akit keresünk — rázta afejét az ügyvéd. — Jóval fiatalabb, mintCrewe kapitány kislánya. A neve EmilyCarew. Láttam őt, beszéltem is vele, s aszülők minden felvilágosítást készséggelmegadtak.

Az indiai úr keze lehanyatlott,arcára határtalan csüggedés ült ki.

Carmichael úr helyet foglalt.Mélységes szánalmat érzett barátja irántSzegény annyira egyedül van! Es az a

gondolat, hogy akaratlanul, szándékaellenére megkárosított és sorsára hagyottegy kislányt, legjobb barátja gyerekét,hovatovább elviselhetetlenné válik aszámára.

Nyugodjon meg, megtaláljuk! —próbált lelket önteni Carrisford úrba. Deő maga sem volt nyugodt Felpattant éselgondolkodó, töprengő arccal felalásétált a szobában.

Nos, eszembe jutott valami. Nemtudom, mire megyünk vele. A vonatbanis ezen gondolkodtam, Dovertől idáig.

Mi jutott az eszébe? Ha a kislányél, valahol csak lennie kell

Ez az. Valahol. Eddig Párizsbankerestük. Térjünk át Londonra. Ez jutottaz eszembe. Hátha itt van!

Ami azt illeti, éppen elég iskolavan Londonban — mondta Carrisford úr.— Történetesen itt, az utcánkban is vanegy lánynevelő intézet.

Kezdjük akkor ezzel az intézettel!Nem bánom — vont vállat

Carrisford úr. — Van ott egy gyerek, akifelkeltette az érdeklődésemet De nemnövendéke az iskolának. Feketehajú,szerencsétlen kis teremtés, nem isemlékeztet Crewe kapitányra.

Talán a varázslat szólt közbemegint, az tette, hogy ebben a pillanatbanlépett be a szobába Ram Dasz,tisztelettudóan hajlongva. Ragyogófekete szeme alig titkolt izgalomrólárulkodott.

Szahib, itt van a kislány maga —

jelentette. — Az a kislány, akin megesetta szahib szíve. A majmot hozta vissza, akis haszontalan megint átszökött hozzá atetőn át. Arra kértem, maradjon. Aztgondoltam, a szahib talán örömesttalálkozna és beszélne vele.

Ki ez a kislány? — kérdezteCarmichael úr.

Isten tudja! Az a gyerek, akiről azelőbb beszéltem. Kis mindenes azintézetben. — Odaintett Ram Dasznak:— Hozd be a kislányt! — AztánCarmichael úrhoz fordulva így folytatta.— Mialatt ön Moszkvában volt, nagyonelcsüggedtem. A napok sötétek voltak éshosszúak. Ram Dasz beszélt nekem akislány szomorú helyzetéről,összedugtuk a fejünket, és kitaláltuk,

hogyan segíthetünk rajta. Vadregényesterv volt, talán gyerekes is, dejótékonyan elvonta a figyelmemet sajátgondjaimról. Hanem az én ügyes,macskaléptű Ram Daszom nélkül nemsikerült volna valóra váltanom.

Belépett Sara, kezében a majom. Akis állat Sarába kapaszkodott,fecserészett és lerítt róla: jól érzi magát,ahol van, nincs szándékában elválniSarától. Akinek az arca kipirult azörömteli izgalomtól: végre szemtőlszembe látja az indiai úriembert!

Megint elszökött, uram, a majma —mondta az Ő szépen csengő hangján. —Tegnap este az ablakomon kaparászott.Beengedtem, nehogy megfázzék. Későrejárt az idő, azt gondoltam, ilyenkor már

nem illik megzavarni egy beteg álmát.Az indiai úriember rászegezte

beesett szemét.Ez igazán okos és kedves volt

tőled.Sara az ajtó mellett álldogáló Ram

Daszra nézett. — Adjam oda a majmot alaszkárnak? — kérdezte.

Honnan ismered ezt a szót: laszkár?— kérdezte mosolyogva az indiai úrSarától.

Ó, én sok laszkárral találkoztam —nyújtotta át Sara a hindu szolgának azellenkező majmocskát. — Indiábanszülettem.

Az indiai úriember hirtelenfelegyenesedett. Az arckifejezése úgyelváltozott, hogy Sara kicsit ijedten

nézte.Te Indiában születtél? Igazán?

Gyere csak ide! — és kinyújtotta kezét.Sara odalépett hozzá, kezét az

úriember kezébe tette, és csodálkozvaemelte rá szürkészöld szemét.

Te itt élsz a szomszédban? —kérdezte az indiai úr.

Itt, Miss Minchin intézetében.De nem a növendéke vagy?Furcsa kis mosoly suhant át Sara

arcán. Pillanatnyi habozás után aztfelelte:

Az igazat szólva magam sem tudom,mi vagyok.

Hogyhogy?Előbb az intézet növendéke voltam

és lakosztálybérlő, de most...

Növendék voltál? És most mi vagy?Az iménti furcsa, szomorkás kis

mosoly megint megjelent Sara arcán.A padláson hálok, a konyhalány

szomszédságában. A szakácsnő ide-odaküldözget és parancsolgat nekem.Ezenkívül franciára tanítom a kicsiket.

Kérdezze ki őt, Carmichael! — dőlthátra a székén az indiai úriember úgy,mint akiből kiszállt minden erő. —Kérdezze ki, én nem bírom.

A Nagy Család feje tudta, hogy kellkislányokat kifaggatni. Nyájas, bátorítóhangon kérdezte:

Hogy érted azt, gyermekem, hogy„előbb"?

Hát amikor a papám először vitt azintézetbe,

Hol van az édesapád?Meghalt — felelte nagyon

csendesen Sara. — Elvesztette mindenpénzét, rám nem maradt semmi. Másgondviselőm nem volt, a tandíjat nemvolt miből fizetni.

Carmichael! Hallja, Carmichael!— kiáltott az indiai úriember.

Ne ijesszük meg a gyereket — szóltoda neki halkan, sebesen Carmichael.Majd hangosan, Sarához fordulva ígyfolytatta, — Ekkor felküldtek a padlásraés mindenessé tettek, ugye?

Azzá, mert nem maradtgondviselőm, se pénzem. Nekem senkimsincs.

Hogy és miért vesztette el édesapáda pénzét? — szólt közbe roppant

izgatottan az indiai úriember.Nem ő maga vesztette el — felelte

Sara, egyre jobban csodálkozva. — Voltegy barátja, akit nagyon szeretett, és azis őt. Ez a jóbarát szedte el a pénzét. Őmegbízott a barátjában, túlságosan isbízott.

Talán nem akart rosszat az a barát— kapkodott levegő után az indiaiúriember. — Talán csak félreértéstörtént.

Sara azt felelte — nem is sejtve,mennyire könyörtelen a válasza:

A papám szenvedése attól még nemlett kisebb. Belehalt.

Hogy hívták édesapádat? —kérdezte az indiai úriember.

Ralph Crewe volt a neve. Crewe

kapitány — felelte egyre nyugtalanabbulSara. — Indiában halt meg.

Az indiai úr beesett arcaösszerándult. Ram Dasz a gazdájáhozugrott.

Carmichael — nyögte a beteg — őaz, akit keresünk, ő az a gyerek!

Sara egy percig attól tartott,mindjárt meghal az indiai úr. Ram Daszegy üvegcséből orvosságot csepegtetettkanálba, és beadta a betegnek. Sara ottállt, remegve.

Miféle gyerek vagyok én? —kérdezte elfúló hangon Carmichael úrtól.

Ö volt az édesapád barátja —felelte Carmichael úr. — Ne félj! Kétéve keresünk.

Sara a fejéhez kapott. Szája széle

remegett. Úgy mondta, mint aki álmábanbeszél:

És én egész idő alatt itt voltam,Miss Minchinnél. A fal másik oldalán.

Igyekeztem annak mutatkozni...Carmichael úr szép, nyugodt

kedélyű felesége sietett Sara és a férfiaksegítségére. Amint üzentek érte, átvágotta téren, anyai karjai közé ölelte Sarát, éselmagyarázta neki, mi miért történt. Aváratlan felfedezéssel járó izgalomszinte több volt, mint amit Carrisford úrjelen állapotában elviselhetett.

Szavamra — mondta elhaló hangonCarmichael úrnak, amikor a többiek azttanácsolták, küldjék át Sarát a másikszobába, nincs kedvem ót újra szem előltéveszteni.

Én majd vigyázok rá — ajánlkozottJanet — és a mama is mindjárt itt lesz.— Es csakugyan ő vezette át Sarát amásik szobába.

El nem mondhatom, mennyireörülünk mindannyian annak, hogymegkerültél. Te nem is sejted, mennyireörülünk — bizonygatta Janet.

Donald zsebre dugott kézzelméregette Sarát. A tekinteteelgondolkodó és kissé bűntudatos volt,

Ha megkérdeztem volna, hogyhívnak, amikor a hatpennysemet nekedadtam, azon nyomban megtaláltunkvolna.

Ekkor lépett a szobábaCarmichaelné, felindultan, meghatódva.Első dolga volt Sarát magához ölelni és

megcsókolni.Szegény kislányom, ugyancsak

zaklatottnak látszol, ami nem is csoda —mondta.

Sarát nem hagyta nyugodni egy fájógondolat.

Ő volt a rassz barát? — kérdezte, akönyvtárszoba zárt ajtajára intve, —Kérem, kérem, árulja el nekem!

Carmichael mama forró könnyekethullatott, miközben másodszor ismegcsókolta a kislányt.

Nem volt ő rossz, drágám. Hiszenel sem vesztette apukád pénzét, csak azthitte, hogy elvesztette, és mert igazánnagyon szerette a papádat,belebetegedett az önvádba, egy ideignem is volt eszénél. Majd belehalt az

agylázba. Mire magához tért, édesapádmár rég halott volt.

És nem tudta, hol keressen —mormolta Sara. — Pedig itt voltam, aszomszédban. — Ez sehogy sem ment kia fejéből: hogy olyan közei volt azokhoz,akik keresték.

Azt gondolta, Franciaországbaküldtek tanulni — magyaráztaCarmichael mama. — Sokszor hitte már:nyomon van, de mindig hamisnakbizonyult a nyom. Almában sem jutotteszébe, amikor az utcán jönni-mennilátott, és te olyan szomorú voltál éselhanyagolt, hogy te lehetsz drágabarátjának elárvult kislánya, de nagyonmegsajnált, és boldoggá akart tenni.Meghagyta Ram Dasznak, másszék be a

padlásszobába az ablakon át, ésigyekezzék kényelmesebbé, szebbé tenniaz életedet.

Sara felujjongott.Hát Ram Dasz csempészte be a

szobába a holmikat? — kiáltotta. És eztő mondta Ram Dasznak? Ö gondolta kiazt az álmot, amely valóra vált?

Ő, drágaságom, ő! Nagyonmegsajnált téged, a kis Sara Crewekedvéért. Mert ő végtelenül jó éskedves.

Carmichael úr jelent meg akönyvtárszoba küszöbén.

Carrisford úr jobban van. Arra kér,Sara, jöjj be hozzá.

Sara nem kérette magát sokáig.Amikor a könyvtárszobába belépett,

Carrisford úr rögtön látta: ragyog azarca. Sara megállt az indiai úriemberszéke mellett. Összekulcsolt kezét amellére szorította.

Ön küldte nekem azokat a holmikat— mondta örömteli, elérzékenyülthangon, azokat a gyönyörű, gyönyörűdolgokat!

Én küldtem, szegény drágagyermekem! — felelte Carrisford úr.Gyenge volt, a hosszú, súlyos betegségés emésztő gondjai megtörték, de atekintete ismerős volt Sarának,szívdobogtatóan ismerős: papa nézett ígyrá, határtalan gyöngédséggel.Önkéntelenül letérdelt az úr karosszékemellé, ahogy valaha édesapja,legdrágább barátja és gyámolítója mellé.

Akkor te vagy az én barátom —mondta — te!

Carrisford úr lesoványodott kezérehajolt és megcsókolta egyszer, kétszer,sokszor.

A mi barátunk hetek alatt helyre fogjönni — súgta oda Carmichael úr afeleségének. — Nézd csak az arcát!Mintha kicserélték volna.

Csakugyan nagy volt a változás.Carrisford úr maga mellett tudhattaimmár a „kis úrnőt", volt kiért-miértélnie. Máris terveket kovácsolt, teendőintörte a fejét. Mindenekelőtt MissMinchinnel kell beszélni, tudatni vele,milyen mélyreható változás állt benövendéke sorsában.

Sara nem tér vissza az intézetbe,

annyi szent. Majd Carmichael úr keresifel Miss Minchint.

Jó, hogy nem kell visszamennem —sóhajtott nagyot Sara. — Miss Minchinszörnyen dühös lesz. Ki nem állhat, amitalán az én hibám is: én sem szeretem őt.

Akármilyen furcsa, Miss Minchinmegtakarította Carmichael úrnak alátogatás fáradságát. Maga jött át,növendékét keresni. Valamiért magáhozkérette Sarát, s mert a kislány nem kerültelő, utánanézett, hol lehet. Legnagyobbmegdöbbenésére azt hallotta az egyikszobalánytól, hogy Sara a szomszédházba kopogott be. Valamit rejtegetett akabátja alatt.

Mi ez? — tajtékzott Miss Minchin.Honnan tudnám, nővérem — felelte

Miss Amelia. — Talán összebarátkozottaz indiai úriemberrel, mert ő is Indiábanélt,

Ez egészen rá vallana! Ráerőltetimagát arra az úrra, és valamifondorlatos módon elnyeri arokonszenvét — méltatlankodott MissMinchin. — Legalább két órájatartózkodik odaát. Ezt az arcátlanságotnem tűrhetem! Átmegyek, tájékozódom,és bocsánatot kérek az úrtól.

Sara egy zsámolyon ült Carrisfordúr karosszéke mellett, és áhítattalhallgatta a szavait, amikor Ram Daszbejelentette a váratlan látogatót.

Sara önkéntelenül felpattant éselsápadt, de Carrisford úr látta: nyugodtés elszánt, egy cseppet sem fél.

Miss Minchin komoran ésméltóságteljesen vonult be akönyvtárszobába. Jól öltözött volt ésmereven udvarias.

Sajnálom, hogy kénytelen vagyokmegzavarni, Carrisford úr, de akötelesség hozott ide. Miss Minchinvagyok, a szomszédos lánynevelő intézettulajdonosa.

Az indiai úriember egy darabignémán méregette Miss Minchint.Természettől fogva indulatos ember volt,de most igyekezett féket vetniindulataira.

Egyszóval ön Miss Minchin? —kérdezte.

Az vagyok, uram.A lehető legjobbkor toppant be

hozzánk. Ügyvédem, Carmichael úréppen önhöz készült átlátogatni.

Carmichael úr könnyedénmeghajolt. Miss Minchin elképedvenézett rá, majd Carrisford úrra.

Az ön ügyvédje? Nem értem.Engem, mint már mondtam, a kötelességhozott ide. Csak az imént értesültemróla, hogy egyik növendékem — egykegyelemkenyéren élő növendék —betolakodott önhöz. Azért jöttem, hogyközöljem: tudtom és engedelmem nélkültette, amit tett. Azonnal eredj haza! —fordult Sarához. — Otthon majdmegkapod megérdemelt büntetésedet!Menj haza, de gyorsan!

Az indiai úriember magához vontaSarát, és megveregette a keze fejét.

Nem megy haza! — mondta,ellentmondást nem tűrő hangon. MissMinchin nem tudta mire vélni a dolgot.

Nem megy haza? — visszhangozta.Nem bizony! Nem megy haza — ha

ön ragaszkodik ahhoz, hogy a házát ígynevezze. Sara otthona ezentúl az énházam lesz.

Miss Minchin elhűlve,felháborodottan húzta ki magát.

Az ön házában, uram? Hogy értsemezt?

Legyen szíves, Carmichael úr,magyarázza el a hölgynek a dolgot.Essünk túl rajta minél előbb. —Szelíden visszaültette Sarát a zsámolyra,de a kezét nem engedte el. Úgy tartottaéppen a saját kezében, mint egykor a

papa.Charmichael úr el is magyarázta,

annak az embernek a modorában —világosan, fegyelmezetten,körültekintően, aki kitűnően ismeritárgyát, és tisztában van annak mindenjogi vonzatával. Ezt Miss Minchin, mintigazi üzletasszony, rögtön fel is fogta, deéppen nem örült neki.

Carrisford űr, asszonyom, azelhunyt Crewe kapitány jó barátja volt,egyszersmind társa egy nagyszabásúüzletben. Az a vagyon, amelyet Crewekapitány halála pillanatában elveszettnekhitt, megtérült, s jelenleg Carrisford úrbirtokában van.

Az a vagyon! kiáltotta MissMinchin. — Sara vagyona! — És

egyszerre elsápadt.Sara vagyona lesz, csakugyan —

felelte meglehetősen fagyosanCarmichael úr. — Ténylegesen márisSara vagyona. Bizonyos eseményekkövetkeztében ez a vagyon tetemesenmegnőtt, A gyémántbányák a vártnál isjövedelmezőbbek.

A gyémántbányák! — hápogottMiss Minchin. Jaj, ha ez igaz, életébennem történt még vele ilyen szörnyűdolog!

A gyémántbányák — ismételte megkissé megnyomva a szót Carmichael úr,és nem állta meg, hogy hozzá ne tegye,nem éppen ügyvédhez illő, csendesmosollyal: — Higgye meg, MissMinchin, nem sok hercegnő van, aki

gazdagabb lenne, mint amilyen az önkegyelemből tartott kis növendéke, SaraCrewe lesz. Carrisford űr már két évekeresi és keresteti, most, hogy végrerátalált, maga mellett óhajtja tartani.

Eztán hellyel kínálta MissMinchint, és tovább magyarázott, az ügyminden részletére kitérve. BiztosítottaMiss Minchint, nem kell aggódnia Sarajövője miatt, hisz az elveszettnek hittvagyon tízszeresen meg térült sCarrisford úr nemcsak gyámja ésvédelmezője lesz ezentúl, de apja helyettapja is.

Miss Minchin nem volt okos. Mostannyira elvesztette a fejét, hogy elégbotor volt egy utolsó kísérletet tenniarra, hogy erőnek erejével

visszaszerezze, amit saját hibájábóljátszott el.

A kislánynak eddig én viseltemgondját. Mindent nekem köszönhet.Nélkülem éhen halt volna az utcán —erősködött.

Erre már kijött a sodrából az indiaiúr is. Ami azt illeti, kényelmesebbenhalhatott volna éhen az utcán, mint az ön.padlásán!

Crewe kapitány rám bízta Sarát.Nálam a helye, míg nagykorú nem lesz— próbált tovább érvelni Miss Minchin,— Lehet újra lakosztálybérlő nálam. Denem hagyhatja el az intézetet Ha kell, atörvény majd közbelép az én oldalamon.

Ugyan, ugyan, Miss Minchin! —avatkozott közbe Carmichael úr. - A

törvénynek esze ágában sincs ilyet tenni.Ha Sara maga vissza kívánna térni azintézetbe, Carrisford úr bizonyára nemmondana nemet. De ebben a kérdésbenSarának kell döntenie.

Akkor Sarához fordulok — mondtaMiss Minchin, kicsit feszengve. - Talánnem kényeztettelek mindig el, de tetudod, mennyire elégedett volt édesapádaz előmeneteleddel. És én... izé... mindignagyon szerettelek.

Sara rászegezte szürkészöld szemét.Azzal a nyugodt, tiszta pillantással,amely mindig is felingerelte MissMinchint.

Igazán, Miss Minchin? Ezt nemvettem észre.

Miss Minchin elvörösödött és

felpattant.Észre kellett volna venned! —

emelte fel a hangját. — Fájdalom, agyerekek nem szokták tudni, mi jó nekik,mi nem. Améliával együtt mindig azthangoztattam: te vagy az iskolalegokosabb növendéke. Tartozol azzalédesapád emlékének, hogy haza gyerevelem.

Maga nagyon is jól tudja, MissMinchin, miért nem akarok magávalhazamenni — felelte Sara. — Nagyon isjól tudja!

Miss Minchin a haja tövéig elpirult.Arca eltorzult a dühtől.

Akkor sosem találkozhatsz többé abarátnőiddel — sziszegte. Lesz rágondom, hogy Ermengarde és Lottie...

Carmichael úr udvariasan, dehatározottan leintette Miss Minchint.

Már megbocsásson, de Sara azzaltalálkozik a jövőben, akivel akar.Barátnői szülei nem fogjákvisszautasítani a meghívást és akislányok igenis meg fogják látogatni őtgyámja házában. Carrisford úrnak les/erre is gondja.

Mi tagadás, Miss Minchin ezen aponton feladta a játszmát. Ez mégrosszabb volt, mint egy indulatos,bogaras, agglegény nagybácsi, aki zokonveszi azt, ami az unokahúgával történt.Amilyen számító, anyagias teremtés voltMiss Minchin, belátta: nincs az a szülő,aki megtiltaná gyermekének, hogy egydúsgazdag kis örökösnővel barátkozzék.

És arra gondolni sem jó, mi történne, haCarrisford úr elmesélné az intézet egyik-másik kliensének, milyen kegyetlenülbántak Sara Creweval.

Nehéz feladatot vállalt magára —szólt vissza az indiai úrnak, már az ajtófelé menet. — A gyermek nemigazmondó és hálátlan. Gondolom —vetette oda gúnyosan Sarának — mostvégre megint hercegnőnek érzed magad.

Sara lesütötte a szemét és kicsitelpirult, mert attól tartott, idegenekfülében különösen csenghet ez az őkedvenc gondolata. — Én... igyekeztemmindig annak mutatkozni — felelteelfúló hangon, még akkor is, amikor alegjobban éheztem és fáztam, igyekeztemeszerint viselkedni...

No, eztán nem kell annyiraigyekezned — vélte epésen MissMinchin, mialatt Ram Dasz mélymeghajlás kíséretében kitárta előtte azajtót.

Dúltan hazatért és rögtön MissAméliáért küldött. A délután hátralevőrészét a fogadószobában töltöttékkettesben, kulcsra zárt ajtó mögött, és mitagadás, szegény Miss Amelia keservesperceket élt át. Sok könnyet ontott, sokattörölgette a szemét. Szerencsétlenmegjegyzései egyike után a nővére majdleharapta a fejét, hanem ennek váratlanés szokatlan következménye lett.

Én nem vagyok olyan okos, mint te— hüppögött Miss Amelia, és félekbármit megmondani neked, mert mindjárt

megharagszol. Talán jobbat tenne aziskolának is, nekünk is, ha bátrabblennék. Megvallom, sokszorelgondoltam, kár, hogy olyan szigorúanbánsz Sara Creweval, hogy nem adsz rájobb és melegebb ruhát. Tudtam,túlságosan kemény munkál követelszmeg tőle korához képest, tudtam, sokszornyelte az éhkoppot...

Ne merj ilyeneket mondani! —fortyant fel Miss Minchin.

Magam sem tudom, mi ütött belém— válaszolta halálmegvető bátorsággalMiss Amelia, de ha már benne vagyok,végigmondom, lesz, ami lesz, A gyerekokos és jó volt. Százszorosan fizettevolna vissza, ha csak egy kis jóságotmutatsz iránta. De te komisz voltál

hozzá. Mert okosabb nálad, és emiattkezdettől nem szenvedheted. Átlátottmindkettőnkön...

Amelia! — kapkodott levegő utánmagából kikelt nővére. Lerítt fő la: alegszívesebben felpofozná húgát, ésleverné a sapkáját, ahogy ezt Beckyvelszokta tenni.

De Miss Amelia már úgy belejöttaz igazmondásba és annyira erőt vettrajta a hisztéria, hogy rendíthetetlenülfolytatta:

Igenis, átlátott rajtunk! Mind akettőnkön! — kiáltotta. — Tudta, hogy tekeményszívű, számító, pénzsóvár nővagy, én meg gyáva és ostoba, smindketten elég közönségesek és alantaslelkűek ahhoz, hogy térden csússzunk a

pénze előtt, ameddig volt pénze, majdkegyetlenül bánjunk vele, amikor apénzét elvesztette — pedig ő akkor isúgy viselkedett, mint egy kis hercegnő,amikor koldusszegény lett. Igenis úgy,éppen úgy, mint egy igazi, vérbeli kishercegnő! — Tovább nem bírta szegényteremtés, hisztérikus rohamot kapott, sírtés nevetett egyszerre, és előre-hátrahimbálta magát. Miss Minchin riadtanbámulta a húgát.

Most aztán itt van, elvesztetted, másiskola fogja megkaparintani Őt és apénzét, és ha olyan lenne, mint más, veleegykorú gyerek, mindenkinekelmondaná, mit műveltünk vele, mindennövendékünket elvesztenénk,tönkremennénk, és úgy kellene nekünk,

neked még inkább, mint nekem, mert teszívtelen nő vagy, Maria Minchin —szívtelen, önző és számító!

Miss Minchin a legszívesebbenmegtépte volna a húga haját, ehelyettkénytelen volt repülősóért futni megvaleriána csöppökért, és sietvekezelésbe venni Miss Ameliát, nehogymég nagyobb lármát és botrányt csapjon,és összecsődítse az egész házat görcsös,hisztérikus nevetésével és zokogásával.

Aznap este, lefekvés előtt, amikor anövendékek rendes szokásuk szerint,összegyűltek egy kis csevegésre anagyteremben, a kandalló előtt,Ermengarde lépett be utolsónak ahelyiségbe, kezében egy levél, arcánkülönös kifejezés. Különös, mert

Ermengarde pufók arcán egyszerretükröződött izgatott öröm és határtalanelképedés.

Mi történt? — kérdezték többen isegyszerre.

Van valami köze a délutánikalamajkához? tudakolta mohón Lavínia.— Délután nagy kiáltozás hallatszottMiss Minchin fogadószobájából, MissAmelia rohamot kapott, és ágynak esett.

Ennengardeon meglátszott, még nemtért egészen magához valami nagy-nagymeglepetésből.

Levelet kaptam Sarától — mondtavontatottan, majd felmutatta a levelet,hadd lássa mindenki, milyen hosszú.

Sarától! — kiáltották mindkórusban.

Ő hol van most? — tört kiJessieből a kérdés.

A szomszéd házban — felelteErmengarde. — Az indiai úriembernél.

Mit beszélsz? Hol? ElküldtékSarát? Miss Minchin tud a dologról?Miért veszekedtek ma délután MissAmeliával? Miért ír neked Sara? Ésmit?

Bábeli hangzavar támadt. Lottieelpityeredett. Ermengarde kereste, denem találta a szavakat Végre kikötöttannál, ami a legjobban megfogta aképzeletét.

Igenis voltak gyémántbányák,voltak!

A többiek tátott szájjal,elkerekedett szemmel hallgatták,

Igazán voltak és igaziak — sietettfolytatni a magyarázkodást Ermengarde.— Valami félreértés történt, ami miattCarrisford úr azt hitte, tönkrement...

Carrisford úr? Ki az? — süvöltötteJessie.

Az indiai úriember. Crewekapitány is azt hitte — és ő belehalt,Carrisford űr meg agylázba esett,elfutott, és hajszál híján ő is belehaltNem tudta, hol keresse Sarát Holott abányák telis-tele voltak gyémánttal, és afele mindennek Saráé, Már akkor is azövé volt, amikor a padláson lakott,egyetlen barátja volt: Melkisedek, és aszakácsnő parancsolgatott neki reggeltőlestig, Carrisford úr ma délután talált rá,és beköltöztette a saját házába. Sara nem

jön többé vissza ide, hercegnő lesz,inkább, mint valaha — milliószorinkább. És én meglátogatom Őt holnapdélután,

Egetverő lárma, kiáltozás támadt ateremben. Ezt még Miss Minchinjelenléte sem gátolhatta volna meg. S bára zaj akkora volt, hogy az ő szobájáigelhatolt, meg sem kísérelte arendcsinálást. Ez után a délután után nemmaradt rá ereje. Csak ült a szobájábanés a falat bámulta, mialatt Miss Ameliaaz ágyában sírdogált. Miss Minchintudta, a nagy hír, nem tudni hogyan, márátjutott a falon, minden szobalány ésminden gyerek erről beszél lefekvésig.

És csakugyan, az intézel mindennövendéke ott tolongott, nyüzsgött

Ermengarde körül a nagyterembenéjfélig. Valamiképpen megsejtették, hogyma mindent szabad. Ermengardeközkívánatra ismételten felolvasta Saralevelét A kislányok nem győztek betelnia levélbe foglalt történettel, amelylegalább olyan csodálatos volt, mint aSara kitalálta mesék bármelyike, ésráadásul megvolt az az elképesztő jóoldala is, hogy Sarával esett meg és aszomszéd házban lakó titokzatos indiaiúrral.

Becky is végighallgatta egyszer-kétszer a levelet, aztán fellopódzott aszobájába, korábban, mint máskor.Egyedül akart maradni a gondolataival,és még egy búcsúpillantást vetni avarázslatos kis szobára.

Nem tudta, mi lesz a szoba sorsa.Bizonyára nem hagyják itt MisMinchinnek, hanem elviszik, és a padlásmegint puszta lesz és üres, mint volt.Szívből örült Sara szerencséjének,mégis gombócot érzett a torkában, éskönnyek vakították el egy pillanatra,amikor felért az utolsó lépcsőfokra. Maeste nem lesz tűz, rózsaszín lámpás,vacsora, sem hercegnő, akilámpafényben mesét olvas Beckynek —nem lesz sehol a kis hercegnő!

Feltörő zokogását leküzdve belöktea szoba ajtaját. Halk kiáltás röppent felaz ajkáról.

Mert a lámpás bevilágította aszobát, a kályhában lobogott a tűz, azasztalon vacsora várta Beckyt. És az

asztal mellett ott állt Ram Dasz,mosolyogva.

Missie szahib soha nem feledkezikmeg a barátairól — mondta. Tudatnikívánta az őt ért nagy szerencse hírét hűtársával: ott a levele a tálcán. Missieszahib nem tűrhette el, hogy ezen azestén boldogtalanul hajtsa álomra a fejét,akit ő kedvel. A szahib azt parancsolja:holnap jelentkezzék nála. Maga lesz amissie szahib szobalánya. A holmikatmég ma éjjel hazaszállítom a tetőn át.

Miután ezeket sugárzó arccalelmondta, könnyedén meghajolt, ésnesztelenül, villámgyorsan eltűnt apadlásablakon át.

AnneA Nagy Család gyerekszobájában

felhőtlen öröm honolt. A gyerekekálmukban sem gondolták volna, hogyilyen gyönyörűséges lesz a közelebbiismeretség a — kislánnyal aki-nem-koldus. Újra meg újra hallani kívántákSara történetét. Ha az ember egy nagy,világos, jól fűtött szobában üldögél,kellemes borzongással hallja, milyenhideg volt a padlás. Ráadásul a padláshidegsége, sivársága a gyerekekképzeletében eltörpült Melkisedek, averebek meg a csodálatos látványmellett, amelyben akkor van része azembernek, ha kidugja a fejét apadlásablakon.

A legszívesebben mégis annak abalul végződött „lakomának" a történetéthallgatták, meg az álomét, amelyről

kiderült: valóság. A Nagy Család többtagja is átjött ötórai teára Sarához, egynappal azután, hogy rábukkant az indiaiúr. A gyerekek lekuporodtak a szőnyegrea kandalló előtt, és Sara a maga módjánelőadta a történetet. Az indiai úriemberhallgatta, és gyönyörködve nézte Őt.Amikor a történet végére ért, Sarafelnézett rá, és a térdére tette a kezét.

Így hangzik a történet az énoldalamról — mondta. — Nemmesélnéd el a te oldaladról, Tom bácsi?— Az indiai úriember kérésére ígyszólította őt Sara.

Carrisford űr erre mesélni kezdett.Elmondta: beteg volt, ideges ésunatkozott. Ram Dasz azzalszórakoztatta, hogy leírta az utcán arra

járókat. Egy kislány, aki sűrűn ment el aház előtt, sűrűbben, mint bárki más,felkeltette az indiai uraság érdeklődését,részint mert amúgy is örökösen egymásik kislányon járt az esze, részint,mert Ram Dasz beszámolt a majomszökéséről és az ő látogatásáról apadlásszobában. Leírta a sivár, ridegkamrát, és arról is szólt, hogy a kislányegész magatartása arra vall: nemszületett konyhalánynak vagymindenesnek. Ram Dasz ettől fogvafigyelte Sara életét. Kitapasztalta,milyen könnyű a tetőn át eljutni apadlásablakig. Ez vált az egész tervkiindulópontjává.

Szahib — mondta egy szép naponRam Dasz átsurranhatnék a tetőn, mialatt

a kislány a városban jár, és tüzetrakhatnék a kályhában. Ha aztán hazatérátázva-átfázva és jó meleg fogadja, aztfogja képzelni: egy varázsló járt ott.

Ez az ötlet annyira megtetszettCarrisford úrnak, hogy mosolyra derültmáskor oly bánatos arca. Ettől RamDasz szárnyakat kapott. Előadta, milyenegyszerű lenne sok mást is rendbe tenni apadláson. így alakult ki a terv, amelymindkettőjüket örömteli várakozássaltöltötte el, s tartalmat és célt adottCarrisford űr addig idegőrlő unalombanés aggodalomban telt napjainak. A balulsikerült lakoma estéjén Ram Dasz szemés fül tanúja lett az eseményeknek. Abecsempészésre szánt holmik már az őpadlásszobájában vártak a sorukra. Ram

Dasz a tetőn lapult, míg Sarát el nemnyomta az álom, majd beugrott aszobába, egy elsötétített lámpással.Segítőtársa, aki ugyancsak a tetőről néztevégig a jelenetet, egyenként beadogatta atárgyakat, Ram Dasz pedig elrendezteodabent valamennyit. Ha Sara egyetmoccant álmában, Ram Dasz a padlóravetette magát, és eltakarta a lámpást.

Úgy örülök annak, hogy éppen tevoltál a barátom — sóhajtotta boldoganSara.

De még milyen jó barátai lettek őkketten egymásnak! Csodálatosanösszeillettek. Carrisford úr úgy szeretteSarát, ahogy eddig soha senkit életében.Carmichael úr jóslata bevált: az indiaiúriembert mintha kicserélték volna, alig

egy hónap leforgása alatt. Az unalmathírből sem ismerte többé, olyanszórakoztatóvá és érdekessé lett Saramellett az élete. Még a vagyonával ismegbékélt. Eddig tehernek érezte, mostörült neki, Sara kedvéért. Nagygyönyörűséggel játszotta el újra meg újraa varázsló szerepét. Hol csodálatosvirágokkal lepte meg Sarát, hol apárnája alá dugott meglepetésülszolgáló, csinos kis csomagokat, és egyeste, amikor kettesben töltötték otthon azestét, egyszerre súlyos mancsokkaparászása hangzott fel az ajtó előtt.Sara sietett ajtót nyitni, s lám, egypompás vadászkutya állt odakint, nyakáneg>? aranybetűs ezüst nyakörv, akövetkező felirattal. „Borisz vagyok.

Sara hercegnőt szolgálom."Az indiai úriember legjobban azt

szerette hallani, hogy is volt az atoprongyos kis hercegnővel. Pompásdélutánokat múlattak el a Nagy Családtagjaival vagy Lottieval ésErmengardedal. De a kettesbenbeszélgetéssel vagy olvasással eltöltöttóráknak is megvolt a maguk sajátosvarázsa

Egy ilyen estén azt vette észreCarrisford ur, amikor felnézett akönyvéből, hogy Sara már egy idejemozdulatlanul ül, és a tűzbe bámul,

Mit képzelsz most, Sara? —kérdezte. Sara feléje fordította kipirultarcát,

Csakugyan elképzeltem valamit.

Azt az éhes napot idéztem fel, amelyenazzal a gyerekkel találkoztam.

Hisz sok éhes napod volt — azindiai úriember hangja kissészomorkásán csengett. — Melyikregondolsz?

Erről eddig elfelejtettem szólni —felelte Sara. — Az a nap volt, amelyenálmaim valóra váltak.

És elmondta a sárban-latyakbantalált négypennys, a pékbolt meg a hálais éhesebb kisgyerek és a forró lepényektörténetét. Nagyon egyszerűen, kevésszóval, az indiai úriember mégisszükségét érezte, hogy keze mögé rejtsearcát, és merőn nézze a szőnyeget.

És el is képzeltem valamit, amitszívesen végbevinnék, ha lehet ezzel

fejezte be a szavait Sara,Ugyan mit? — kérdezte halkan

Carrisford űr. — Hercegnő, mindentmegtehetsz, amit kívánsz.

Azon gondolkodtam — mondtaSara habozva, te ugye mindig aztmondod, sok pénzem van — ezért aztgondoltam, talán meglátogathatnám apéknét és arra kérhetném: ha éhezőgyerek telepszik a bolt előtti lépcsőre ésbekukucskál az ablakon, hívja be éslakassa jól, a számlát pedig küldje elnekem. Ez keresztülvihető?

Akár holnap reggel, ha akarod —felelte az indiai úr.

Köszönöm — mosolygott rá Sara.— Tudod, én a saját bőrömön tanultammeg, mi az: éhezni, annyira, hogy az

ember már nem képes azt sem képzelni:nem éhes.

Igen, drágaságom, igen, ezt kelltennünk! És próbáld elfelejteni azokat aszörnyű napokat! Ülj ide mellém, azsámolyra, és arra gondolj: te hercegnővagy!

Az! — kacagott fel Sara. — Ésmint ilyen, lepényt és kenyeret szórok kia nép közé. — Fürgén áttelepedett azsámolyra. Az indiai úriember (akiolykor megengedte, hogy Sara ígyszólítsa) a térdére vonta a kislány feketefürtös fejecskéjét és megcirógatta.

Másnap reggel, amikor MissMinchin kitekintett az ablakán, olyanlátványban volt része, amelytőlmélységesen elkedvetlenedett. Az indiai

úriember pompás lovak vonta hintaja aszomszéd ház kapuja elé hajtott.Tulajdonosa egy drága, puha prémekbeburkolt kis alak társaságában éppenabban a percben lépkedett le alépcsőkön. A kis alak ismerős volt,régmúlt napokra emlékeztette MissMinchint. És mögötte egy másik, nemkevésbé ismerős alak lépdelt — az Őlátása még jobban felbosszantotta MissMinchint. Becky, a boldog kis belsőszobalány kísérte úrnőjét, takarókat ésegyebeket cipelve a hintóhoz. Beckyarca máris szépen kigömbölyödött ésmegszínesedett.

Nem sokkal később a hintó megállta pékbolt előtt. Utasai kiszálltak, furcsamód éppen akkor, amikor a pékné egy

frissen sült lepénnyel teli tepsit rakott kia bolt kirakatába.

Sara belépett a boltba. Az asszonyhátrapillantott, és a lepényeket otthagyvaa pult mögé állt. Kis ideig a szokottnáljóval figyelmesebben vizsgálgatta Sarát,aztán felderült nyájas arca

Esküdni mernék, hogy ismerem,kisasszony — mondta. — Mégis...

Hogyne ismerne! Egyszer hatlepényt adott nekem négy pennyért -felelte Sara.

És a kisasszony ötötodaajándékozott annak akoldusgyereknek vágott a szavába apékné. — Azóta sem felejtettem el azt anapot. — Az indiai úriemberhez fordult,és így folytatta; — Elnézést kérek, uram,

de titka madár az olyan fiatal, akinek ígyesik meg a szíve egy másik éhezőn. Nemlehet elfelejteni. Ne vegye zokon,kisasszony — mondta megint Sarának,de most rózsásabb az arca... és sokkaljobban fest, mint aznap...

Jobban is vagyok, köszönöm. Éssokkal boldogabb. Azért jöttem, hogymegkérjem valamire — hajolt a pult föléSara.

Engem, kisasszony? — boldogmosoly ült ki a pékné arcára. — Istenáldja meg, ugyan mit tehetek én akisasszonyért?

Sara ekkor előadta a keserves télinapokra, az éhező árvákra és a forrólepényekre vonatkozó tervét. Az asszonyfigyelmesen és meglepetten hallgatta.

Kész örömmel megteszem, drágalelkem — mondta végül. — Én, ugye, amunkámból élek, nem engedhetek megmagamnak akármit, és nagyon sokmindenfelé a baj meg a nyomorúság, deengedelmével el kell mondanom: sok,sok kenyérdarabkát osztottam szét azótaaz esős délután óta, egyes-egyedül csaka kisasszonyra gondolva. Hogymenynyire átázott, hogy didergett, milyenéhes volt, és mégis, úgy adta oda alepényeit, mintha igazi hercegnő lenne.

Az indiai úriember önkéntelenülelmosolyodott erre a szóra, ahogy Sarais, mert eszébe jutott, mivel biztattaönmagát, mialatt a forró lepényeket sorraodarakta annak a félholt kisgyereknek arongyaira.

Lerítt róla, hogy rettenetesen éhes— magyarázta Sara a péknének.

Még nálam is sokkal éhesebb.Majd éhen halt — bólintott a pékné.

— Sokszor elmondta nekem azóta:mialatt ott ült a nedves kövön, úgyérezte, mintha egy farkas marcangolnászét a gyomrát.

Hát azóta is látta öt? — kiáltott fe!Sara. — Tudja, hol van?

Hogyne tudnám! — mosolygott mégszélesebben a pékné, mint az imént. —Itt van, a hátsó kis szobában, kisasszony,vagy egy hónapja. És igazán jó ésengedelmes lányka, máris jó hasznátveszem a boltban is, a konyhán is, pedighát ki gondolná azt róla, azok után, hogyúgy élt szegényke, ahogy élt!

A hátsó kis szoba ajtajához lépettés beszólt. A következő percbenmegjelent egy lányka, és a péknényomában a pulthoz lépett. Tiszta,rendes ruhában volt, az arcáról könnyűvolt leolvasni: régóta nem éhezik már.Félénk volt, de az arca kedves, miótaeltűnt a szeméből az a vad pillantás.Rögtön ráismert Sarára, és úgy nézte,mintha nem bírna betelni a látásával.

Előbb csak azt mondtam neki,nézzen be hozzám, ha megéhezik, aztánrábíztam ezt-azt. Láttam: készséges,derék kis teremtés, és megkedveltem.Addig-addig, hogy helyet és otthontadtam neki, és nem bántam meg, mertszorgalmas és segítőkész, és olyan hálás,amilyen csak lehet egy lány. Annenak

hívják. Más neve nincs.A gyerek csak állt és nézett. Sara

kiszabadította kis kezét a muffból, ésátnyújtotta a pulton. Anne megszorítottaa felé nyújtott kezet, és a tekintetükegymásba kapcsolódott.

Annyira örülök! — mondta Sara.— És az jutott az eszembe, Mrs. Browntalán megengedné, hogy te legyél az, akia gyerekek közt kiosztja a forró lepénytmeg a kenyeret. Ugye szívesenvállalnád? Hisz te is jól tudod, mi azéhség!

Szívesen, kisasszony — felelteAnne.

Sara valamiképpen érezte, a gyerekmegértette őt, noha alig szólt, csak állt ésnézte Sarát; még akkor is utánanézett,

amikor Sara az indiai úriember oldalánkilépett a boltból, felszállt a hintóba ésaz elhajtott vele.

UtószóA padlásszoba kis hercegnője. Sara

Crewe teljes történeteVajon hányan ébrednek rá,

mennyivel több van minden történetben,mint amennyi megíródik — milyen sokrészletről nem esik szó — menynyiveltöbb esemény zajlott le a valóságban,mint a könyvben, amelyet a kezünkbentartunk és elolvasunk? A történetekkel isúgy van az ember, mint a levelekkel.Megírja, és utána eszébe jut mindaz,amit kifelejtett. „O, miért is nem írtammeg nekik ezt meg azt?" — mondja.Amikor regényt írunk, annyit mondunk

el, amennyi éppen akkor az eszünkbe jut,hisz' ha mindazt elmesélnénk, ami avalóságban megtörtént, soha nem jutnánka regény végére. Minden regény soraiközött és mögött meghúzódik egymásodik regény, de ezt soha senki nemhallja, és megsejteni is csak azok sejtikmeg, akiknek erős oldala a sejtés.Megeshet, hogy a szerző maga mit semtud erről a második regényről, de olykormégis tud róla, és leghőbb vágya:újraírni a történetet.

Amikor először írtam meg SaraCrewe történetét, sejtettem, hogy sokkaltöbb történhetett Miss Minchin házában,mint amennyire én magam akkor, időhíján, rájöhettem. Tudtam, persze, hogyfejezetek egész sorának kelleti ott lennie,

tele akkoriban megesett dolgokkal, ésamikor színpadra írtam át — ugyanazoncímen — a regényt, három felvonásravaló új anyagot találtam. Alegérdekesebb az a felfedezésem volt,hogy több intézeti kislány nevét addigmeg sem említettem. Holott a kis Lottieigazán mulatságos kis teremtés, ahogy azörökké éhes kis konyhalány is, Saracsodálója és barátnője. Ermengarde issokkal szórakoztatóbbnak látszott, mintelső pillantásra. Olyan dolgok történteka padlásszobácskában, amelyre elsőregényem nem is célzott. Volt példáulegy Melkisedek nevű úr, Sara bizalmasbarátja, akit nem lett volna szabadkihagynom a regényből ha idejébenelőbújt volna. O is, Becky is, Lottie is

Miss Minchin házában élt, s én fel nemfoghatom, miért nem jelentkeztek nálamelőbb. Valóságosak voltak, akár csakSara és igazán nem szép tőlük, hogy nemléptek idejében elő a regényárnyékvilágából és nem mondták: „Ittvagyok! Mesélj rólam is!" De ez az őhibájuk, nem az enyém. Úgy illenék,hogy annak a történetnek, amelyet azember ír, minden szereplője a kezdetkezdetén előálljon, vállon veregesse aszerzőt és rászóljon: „Hé, hát velem milesz?" Ha ezt elmulasztják, ez az Őlelkükön szárad. Ok voltak lusták éstunyák! Miután „A padlásszoba kishercegnőjét" bemutatták New Yorkban, aszíndarabot rengeteg gyerek megnézte, ésmind megszerette Beckyt, Lottiet és

Melkisedeket, kiadóm azt kérdeztetőlem, nem írnám-e meg újra Saratörténetét, beletéve mindazokat azeseményeket és személyeket, amelyekkorábban kimaradtak. Én nekiálltam, írásközben rájöttem, rengeteg olyan dologvan, ami még a színdarabba se kerültbele, és mindent, amit csak felfedeztem,beleírtam „A padlásszoba kishercegnője" új, teljes változatába.