CSA

LÁD

—é

lõsz

en

tély

A schönstatticsaládok útja

1

P. Beller Tilmann

A SCHÖNSTATTI CSALÁDOK ÚTJACSALÁD – ÉLO SZENTÉLY 1.

P. Beller Tilmann

A SCHÖNSTATTICSALÁDOK ÚTJACSALÁD – ÉL´O SZENTÉLY 1.

CsaládakadémiaÓbudavár, 1998

A könyv eredeti címe:Der Weg der Schönstatt-FamilienNr. 1. der Serie: Familie – lebendiges HeiligtumSekretariat der Schönstatt-Familienliga,Vallendar, 1992

Fordította: Dr. Várnagy Péterné Hámori Zita

Kiadja: Családakadémia–Óbudavár Egyesület8272 Óbudavár, F´o u. 14., tel./fax: 87/479-008Felel´os kiadó: az Egyesület elnökeNyomdai el´okészítés: Palásthy ImreNyomás: VE-Grafo nyomda, VeszprémFelel´os vezet´o: Kövi Kolos

Tartalom

El´oszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Az öröm . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Nagynak látjuk egymást . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10És az Úr közel van . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12A beszélgetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16A beszélgetés, a hallgatás . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Isten egymásnak szánt minket . . . . . . . . . . . . . 19Isten életünk középpontjában . . . . . . . . . . . . . . 21Teljesen odaajándékozzuk magunkat

egymásnak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23Nem magunkat keressük —

gyermekeinknek élünk . . . . . . . . . . . . . . 25Megbocsátunk egymásnak . . . . . . . . . . . . . . . . 26Az elmélyülés útjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29Példaképünk a Názáreti Szent Család . . . . . . . 31Házasságunk eszménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32Együtt élünk az egyházi évvel . . . . . . . . . . . . . 35Megünnepeljük az ünnepelni valót . . . . . . . . . . 38Együtt imádkozzuk a napi imákat . . . . . . . . . . . 38Az esti hálaadás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39Még egy pillantás háziszentélyünkre . . . . . . . . 39

5

El´oszó

A család az öröm egyik forrása. Emberek, akikegymás számára vannak jelen, együtt élnek. Egy-másra hagyatkozhatnak. Megpróbálnak a másiknakörömet szerezni. A család elkíséri az embert életekezdetét´ol míg feln´o, és maga is önálló családotalapít. A házastársak, a szül´ok, a férj és a feleségszámára a család a hazát jelenti egészen a halálig.Jó tudni, hogy hova tartozunk. Jó tudni, kihez tarto-zunk. Jó tudni, kié vagyunk.

A Schönstatti Családmozgalom egyre nagyobbfigyelemre tesz szert. Ez a kis füzet arra hivatott,hogy rávezesse a házastársakat arra az útra, ame-lyen gyermekeikkel együtt járhatják a schönstattikegyelmi anyja iskoláját.

A Schönstatti Családmozgalom a Sz´uzanya kez-deményezésének tekinti magát korunkban. Ebbenaz írásban ismertetni fogjuk, hogyan tudja a Sz´uz-anya a családok nagy nevel´ojeként megváltoztatni aházaspárok életét. Felfedezzük, hogy a vele valóösszetartozás formálni tudja hétköznapjainkat úgy,hogy egyszer´uen szebb legyen.

A Schönstatti Családmozgalom az egész világonelterjedt. Lelkiségét megosztja a Schönstatti Moz-galom többi közösségével. Tényleges formáját éslelkiségét az alapítónak, Kentenich József atyánakköszönheti.

Néhány évvel ezel´ott történt. Egy család, akirészt vett schönstatti családnapokon, a következ´o

7

évben ezt mondta: „Egy évig megpróbáltunk úgyélni, ahogy a családnapokon hallottuk. Azt tapasz-taltuk, hogy lehet úgy élni, és hogy ez örömet okoz.Mi schönstatti családdá szeretnénk válni. Az el´ot-tünk álló írás els´osorban nem információkat szeret-ne egymás után felsorolni, hanem bevezetni minketa schönstatti családok életébe. Ez az élet egymásiránti örömmel kezd´odik. Beszélgetésben érlel´odik.Növekedik a nehézségek legy´ozésében és a közöscsaládi élet alakulásában. Gyümölcsözni fog a töb-bi ember szolgálatában, az emberi közösségben, ésnem utolsósorban az egyházban.

Ezt a kis írást az osztrák és a magyar schönstatticsaládoknak ajánlom. ´Ok az életükkel határoztákmeg ennek az írásnak a tartalmát. Ezt a kis füzetet aSchönstatti Mozgalom alapítójának, Kentenich Jó-zsef atyának és az ´o nagy fiának, Tick János atyá-nak a kezébe adom. Kísérjék ezen sorok útját azégb´ol.

P. Beller Tillmann

8

Az öröm

A boldogság utáni vágy az ember szívébe író-dott. Mi, emberek, úton vagyunk. Arra várunk,hogy valami szépet élhessünk át, azért alkotunk,hogy boldogok legyünk. Ha elérjük a várva vártat,örömben lesz részünk. Ilyennek teremtett minket azÚr. Olyannak teremtett, mert mi egyszer nála bol-dogok leszünk. Pontosabban: mert egyszer általa ésbenne boldogok lehetünk. Ez az utolsó boldogság,melyet nekünk szánt, képmásra talál ott, ahol talá-lunk egy embert, akinek mi sokat jelentünk, és akiszámunkra is sokat jelent. Ez egy kicsit olyan, minta mennyország. Természetesen a földön nem való-sulhat meg a mennyek országa, de létezik csírájá-ban kiindulásként és kezdetként ez a mennyország.Már most létezik örök, végérvény´u öröm az embe-rekkel való találkozásban.

Ha az emberek azt mondják egymásnak: „Egé-szen a tiéd vagyok, szeretlek, és ez örökérvény´u”,és ha ´ok a szerelmüket a házasság szövetségébenegész életükre meg is pecsételik, akkor az emberilét új formája jön létre. Ez az öröm embere, az em-ber, aki megpihenhet — már amennyire ez ezen avilágon lehetséges — a házastárs drága jóságában,akit talált magának. Ez a gyakorlatban azt jelenti:átgondoljuk, hol találtunk egymásra. Emlékezünkszerelmünk kezdeti korszakára. Arra gondolunk,hogyan is fedeztük fel egymást. Ezt megbeszéljükegymással. Hogy is volt az hajdanán?

9

Nagynak látjuk egymást

Az ember az eredeti b´un által romlott. Termé-szete sérült, fogyatékos. Ezt sokféle módon megfi-gyelhetjük, de itt most csak egyet emelünk ki ezekközül: Az eredeti b´un által az emberiség hajlik afe-lé, hogy bizonyos negatív dolgokban örömét lelje.Az ember örül mások hibáinak, a sajátjait pedig ön-sajnálattal és édes keser´uséggel kezeli.

Más az az ember, aki tudatában van Isten szere-tetének. Az Erzsébettel való találkozáskor a Sz´uz-anya öröméneket dalol, olyan emberét, akineköröme önmagából fakad: „Mert nagyot tett velem aHatalmas, és Szent az ´O neve. — Mostantól bol-dognak hirdet minden nemzedék.” (Lk 1,49.48)

Alapítónk, Kentenich atya iskolájában megta-nultuk, hogy magunkat is és másokat is nagynaklássunk. Vannak aranyásók és ganajtúrók az embe-rek között. Akkor vagyunk aranyásók, ha a másikemberben az arany, az értékes kincsek után kuta-tunk. A ganajtúró akkor jelentkezik bennünk, hahajlamot érzünk magunkban, hogy másokban a ne-gatívumokat lássuk és emlegessük, vagy ha gondo-latainkban mások gyengeségeihez és hibáihozcsatlakozunk. Próbáljunk meg aranyásók lenni! Ke-ressük meg házastársunkban a nekünk tetsz´o, szá-munkra fontos értékeket és hozzuk is tudomására!

Kis id´ot szakíthatunk egymás számára. Leülünkegymás mellé, és egyszer´uen megmondjuk a tár-sunknak, hogy milyen értéket találunk benne. Meg-

10

mondjuk egymásnak, hogy mi tetszik a másikban.Ezek lehetnek küls´o dolgok vagy bels´ok, melyek ajellemet alkotják. Lehetnek apróságok vagy nagy dol-gok. Osszuk meg egymással ezeket a gondolatainkat!

Emlékezünk

Az emberi emlékezet csodálatos képesség. Ta-nulhatunk. Megtarthatjuk múltunk felismeréseit, új-ra és újra el´ohívhatjuk ´oket vagy emlékezetünkbeidézhetjük a múlt szép élményeit. Néha megünne-pelhetjük ´oket. Így történik ez, ha a házasságiévfordulónkat vagy egy gyermek születésnapját ün-nepeljük.

Emlékezünk azokra az élményekre, melyeketketten éltünk át. Bizonyos életmód jön így létre,egy bizonyos életérzés alakul ki: gazdagok vagyunk.

Fontos egy kevés fegyelem. A ganajtúrót, aki atragikus események után kutat, ki kell kapcsolnimagunkban.

Összeülünk és id´ot szakítunk magunknak.Egyszer´uen megnevezzük egyik-másik szép élmé-nyünket, melyeket együtt éltünk át. Elmeséljükegymásnak, hogyan éltük mi meg ezeket az élmé-nyeket. Újra megkóstoljuk akkori örömünket.

11

És az Úr közel van

Isten sokféle módon szól hozzánk. Szól a Szent-íráson keresztül. Szól az egyház által. Szívesen szólazonban jelek által is. Ahogy mi, emberek, értünk ajelekb´ol, úgy ad nekünk Isten is jeleket. Az embe-rek által adott jeleket értelmünk fejti meg. Integet´okéz, mint a köszöntés vagy köszönet jele; a csók,mint házastársunk szeretetének a jele; egy ajándék,mely összekapcsol minket egy másik emberrel,ezek mind jelek, amelyek eszünk által nyernek ér-telmet. Felismerésünknek azonban van más fény-forrása is. Ez a hit. Hitünkben látjuk az Istent, akiéletünk eseményein, történésein keresztül jeleket adszámunkra.

Társunk is jel számunkra, melyet Isten ad. Aztmondja az Úr: „Szeretlek Téged.” Azt is tudomá-sunkra adja ezáltal, hogy „szükségem van Rád.Szükségem van a kezeidre, a szívedre a másik em-ber számára.”

Eseményekben és élményekben is felfedezhet-jük Istenünket, aki közel van hozzánk. A hit azt je-lenti: felfedezem Istent életünk dolgai és eseményeimögött. Hitünknek ezt a módját hasznos gondvisel´ohitnek nevezzük. Az isteni gondviselés vezet min-ket, Istennek terve van életünkkel. Nem mindig ér-tünk meg mindent, amit Isten mondani akar nekünkjelzései által. Ez emberi mivoltunkból adódik. Nemmindig értjük meg egymást, és sokszor nem azon-nal. Ez önmagában nem baj, hisz van még id´onk.

12

Természetesen az utolsó megvilágosodást azokkala dolgokkal kapcsolatban, melyeket Isten közöl ve-lünk, akkor nyerjük el, amikor Ot a mennyekbenszemt´ol szembe látjuk. De ez nem akadályozhatmeg minket abban, hogy mindennap szemügyre ve-gyük: hol adott nekünk jelet az Úr?

Átgondoljuk magunkban: Isten közel van hoz-zám, velem van a társam által. Felfedezem ´ot éle-tem szép élményeiben, hálát adok neki.

Társunkkal együtt gondolkozzunk el rajta: Mitajándékozott nekünk Isten eddigi életünkben, holéreztette, hogy velünk van?

A Sz´uzanya nálunk lakik

A Schönstatti Családmozgalom nagy bels´o gaz-dagságot ismer. Ez abban áll, hogy a Sz´uzanya sze-mélyes kapcsolatban áll a családok házaival ésezeken a helyeken m´uködik is. A házaspárnak, akia Sz´uzanyát az otthonába fogadja, ett´ol kezdve azaz érzése lehet, hogy rajtuk kívül lakik még valakia házukban.

Ezt ismerhetjük az egyház életéb´ol és történel-méb´ol. A Sz´uzanya szívesen köti m´uködését bizo-nyos helyekhez. Ezeket a helyeket kegyhelyeknekvagy zarándokhelyeknek nevezzük. Ezeknek a he-lyeknek sajátságos klímájuk van. Az isteni közel-

13

ség klímája, az emberek egymás iránti öröméneklégköre. Sokan fáradságos, hosszú útra indulnak,hogy egy ilyen helyen id´ozhessenek a Sz´uzanyaközelében. A Schönstatti Családmozgalomban azttapasztaltuk, hogy a Sz´uzanya a mi házunkba sze-retne jönni, hogy velünk lakhasson.

Teológiailag ez kevésbé problémás. Ha Krisz-tus, az Úr, a házasság szentségében életünk közép-pontjában van, akkor ez természetes dolog azédesanyjának is, aki az égben vele lakik, hogy fiaközelében a mi házunkban is vele legyen. A problé-ma inkább a gyakorlati életb´ol adódik. A Schön-statti Istenanya személyében olyan asszonnyaltalálkozunk, akinek van egy nagy szenvedélye, ésennek a szenvedélynek a neve: nevelés.

A Sz´uzanya azt mondja nekünk: „Szeretnékhozzátok jönni, az otthonotokba, de ehhez nektek ishozzá kell járulnotok. Lenne el´ore egy kívánságom,kérésem hozzátok. Hozzatok áldozatokat rend-szeresen. Gy´ujtsetek kegyelmi t´okét.” Megkérdez-hetjük t´ole: „Milyen áldozati ajándékot adhatunkNeked?” Az O válasza: „Áldozatot, amelyet megkí-ván az egymás iránti szeretet.”

Mi is a tennivalónk? Gy´ujtenünk kell együtt sokkegyelmi t´okét a Sz´uzanya számára. Sok áldozatotkell hoznunk, melynek alapvet´o kívánalma az egy-más iránti szeretet. Eközben megtesszük a küls´oel´okészületeket is. Szereznünk kell a SchönstattiSz´uzanyáról egy képet, melynek jó helyet kell vá-lasztanunk. Egy hely akkor jó, ha ott elid´ozhetünk aSz´uzanyánál.

14

Vannak házaspárok, akik a „szentélyüket” egyhever´o fölé helyezik. Így leülhetnek egymás melléaz ágyra a szentélyhez, a Sz´uzanyához, hogy kipi-henjék magukat, hogy elid´ozhessenek a Sz´uzanyaközelségét érezve. Vannak olyan házaspárok is, akikháziszentélyüknek a hálószobájukat választják. Azta helyet, ahol a Sz´uzanya életük középpontjábakerül, ahol kettejük kapcsolata házasságukban aleggyengédebben, legintimebben jut kifejezésre.Megint mások a konyhát választják, mert ott talál-kozik a család az étkezések alkalmával stb. Kere-sünk tehát egy helyet és felkészülünk a kegyelmit´okéhez való hozzájárulással a Sz´uzanya jövetelére.

Némely családok hosszasan és alaposan készül-nek fel háziszentélyük felavatására, és erre az alka-lomra egy saját imát írnak. Ebben az imában arrakérik a Sz´uzanyát, hogy találjon otthonra házukban,és elmondják neki, hogy sok adományt szeretnénekneki ajándékozni: az egymás iránti, h´uségesen tel-jesített munka adományát, az egymásért és egymás-sal mondott ima adományát. Fontos, hogy egyszerelkezdjük, mint az a magyar család, aki egyszer´uenelkezdte feláldozni mindennapi életét a Sz´uzanyá-nak, különös igyekezettel, hogy egymásnak minéltöbb szeretetet ajándékozzanak, hogy jól végezzékel napi teend´oiket, hogy komolyan vegyék a napiimaéletüket. Kezdjük el egyszer´uen! Égi édes-anyánk biztosan velünk cselekszik.

15

A beszélgetés

A beszélgetésben egymásra találunk. Perszemondhatjuk, hisz mindig megbeszéljük egymássala hézköznapi élet összes lehetséges dolgát. Ez igaz.De talán emlékezünk rá: történt egy kis változás.

Együttlétünk els´o id´oszakában szívesen beszél-gettünk sokat egymással. Érzéseinkr´ol szóltunk.Arról beszéltünk, hogy mit fedeztünk föl a másik-ban. Éreztettük egymással, hogy értékesek vagyunkegymás számára. Megvolt az igényünk arra, hogy amásikkal közöljük, mi mozgatja meg szívünket.Amikor együtt voltunk, a szívünk effajta megnyílá-saira még volt id´onk. Ezeket a gondolatainkat,beszélgetéseinket mindig kés´obbre toljuk. A hét-köznapi dolgok uralják életünket.

Sok házasságban a házastársak beszélgetéseegymással, egymásról a házasságkötéssel befejez´o-dik. Az emberek között különböz´o beszélgetésisíkok és beszédmódok léteznek. A hétköznapi dol-gokról folyó beszélgetés egy dolog. Az a beszélge-tés, melyben társammal személyesen találkozom,egy másik dolog.

Hogyan tegyük ezt, ha egymással beszélgetünk?Id´ot szakítunk egymás számára. A gyakorlatban ezkülönböz´o. Egészen spontán is adódhat. Különösena férfiak számára segítség lehet, ha mellesleg csi-nálhatunk is valamit (törölgetés, autóvezetés stb.).

Egy n´o számára szebb, ha a beszélgetésre id´otszakítunk. Ha más érdekekkel szembeállítjuk az er-

16

re szánt id´ot. Sok schönstatti családnak van egy bi-zonyos napja a héten, amikor esténként összeülnek,nem engedik, hogy megzavarják ´oket, egymás szá-mára vannak jelen.

Ez az „egymásért”. Odafordulok a társamhoz.Most egészen hozzá tartozom, az övé vagyok, ´opedig az enyém. Egymáséi vagyunk. Azokra a dol-gokra szegezzük figyelmünket, melyekben társun-kat az elmúlt id´oszakban nagynak láttuk. Eztmegmondjuk neki. Átgondoljuk együtt, milyen jódolgokat éltünk át. Felfedezzük Istent a hétköznapiélet eseményeiben. Ez azt jelenti, hogy visszatekin-tünk és megkérdezzük: mi volt szép az elmúlt hé-ten?

Sok téma van, melyeken a beszélgetéseinkbenelgondolkozhatunk. Az elején nem olyan egyszer´u:egymás bocsánatát kérjük, vagy arra kérjük társun-kat, segítsen nekünk ezt vagy azt a gyengeségünketleküzdeni. Beszéljünk egymással a következ´o va-sárnapi misér´ol: melyek kéréseink, miért mondunkköszönetet.

Átgondoljuk, mit tehetünk a többi emberért, mittehetünk gyermekeinkért, mit tehetünk, hogy szebblegyen családunk élete...

17

A beszélgetés —mit´ol is függ valójában

A beszélgetésnél a megértés a legfontosabb. Akimegérti a másikat, jó munkát végzett. Gyakran el-uralkodik rajtunk saját akaratunk, saját mondaniva-lónk kerül el´otérbe. Ez jogos, de a legfontosabb,hogy társunkban meger´osítsük az érzést: megértet-tük ´ot. Sokszor kényszerítve érezzük magunkat,hogy megszólalhassunk, teli vagyunk mondaniva-lóval, és alig várjuk hogy partnerünk befejezzemondandóját. Aztán rajtunk a sor. Talán mondunkmég szóhoz jutásunk elején egy rövid „igen, de...”-t.A valóságban nem valakivel beszélünk. El´ofor-dulhat, hogy ily módon ketten elbeszélnek egymásmellett, és mindegyikük csak arra vár, hogy a má-sikból kifogyjon a szusz, leveg´ovételre kerüljön sor.

A mi feladatunk: a másikban er´osíteni az érzést,hogy megértettük ´ot. Ha azt érezzük, minket ismegértettek, mondjuk meg társunknak. Hisz ez va-lami nagyot jelent. Ha a társunk is azt mondja:„úgy érzem, megértettél engem”, akkor icipicitbüszkék lehetünk. A gyakorlatban ez azt jelenti: havalaki mond nekünk valamit, megkérdezzük: „jólértelek téged, te ezt így és így gondolod?...” Gyak-ran csak a második vagy harmadik rákérdezésnélértjük meg, mit is gondol a másik ember. Ez aztjelenti, nem szabad rögtön válaszolnunk. A jó be-szélgetéshez hosszabb id´ore van szüksége az em-bernek, míg megérti társát.

18

A beszélgetés, a hallgatás

El´ofordulhat, hogy egy beszélgetés a csendbenéri el tet´opontját. Persze nem zavarba ejt´o hallga-tásról van szó, sem pedig méregb´ol, dühb´ol ered´ohallgatásról. Itt olyan hallgatásra gondolunk, amelyátöleli, körülfonja társunkat. Egy-egy szó ilyenkordrágak´o lehet. Elid´ozünk egymásnál, kóstolgatjukegységünket. Lehetséges, hogy nem értjük megegymást, hogy végül a szigorú ésszer´uség kereke-dik felül, és mégis a másiknál találunk menedéket.Együtt tudunk hallgatni, szavak nélkül közölni,hogy elfogadjuk egymást. Az együvé tartozás vagya gyengédség légköre tet´opontját jelentheti a be-szélgetés m´uvészetének.

Isten egymásnak szánt minket

Ha magunkat egészen odaajándékozzuk egyembernek, akkor valami olyat teszünk, ami nemfordul el´o túl gyakran: egész életünkr´ol határozunk.Ha házastársként ajándékozzuk magunkat egymás-nak, még több történik: valami új jön létre. Egysé-günk két különálló emberb´ol áll, akik szabadonadták oda magunkat a másiknak, és így egyként

19

kezdhetik újra az életet. Ebb´ol a kölcsönös odaaján-dékozásból érezhetjük Isten közelségét: olyasvalamitteszünk, amit csak Istenünknek teszünk: tökélete-sen átadjuk magunkat. Azt mondjuk a másiknak:„Teljesen a tiéd vagyok és ez örök érvény´u.”

Ilyen tökéletes odaadás azért lehetséges, mert atársunkat a Jóisten szánta nekünk. Az Úr maga állítoda minket a társunk elé és mondja: „Én egységnekgondoltalak benneteket. Azt szeretném, ha odaaján-dékoznátok magatokat egymásnak.” Házastársunknem más, mint Isten hozzánk szóló nagy szava.Istenünk így szól hozzánk: „Téged az ´o számára te-remtettelek.” Mindkett´onkhöz így szól: „Egység-nek teremtettelek benneteket.” Egymásra nézünk,és a másikban egy levelet találunk, melyet Isten ne-künk írt, egy szót, melyet hozzánk intéz. Ez a szó,melyet az Úr társunkon keresztül üzen, sokfélealakot ölthet. Lehet Istent´ol jöv´o gyengédség, detartalmazhat felszólítást is, melyben elhagyjuk ego-izmusunkat és önzetlenül odaajándékozzuk magun-kat a másiknak. Igen, házastársunk eszköz is lehetaz Úr kezében, hogy Krisztus keresztje közelébevezessen minket. Isten a mi Atyánk. Szeretetbentart minket egymás oldalán.

Nekünk, keresztényeknek, van még egy mé-lyebb egységünk is az Úrral. A keresztelés általegész bens´oséges kapcsolatba kerültünk Urunkkal,Jézus Krisztussal. Szent Pál mondja: összen´ottünkegységbe Krisztussal. Szeme el´ott két fát ábrázolókép lebeg, melyek oly szorosan összen´ottek, hogycsak nehezen lehet megállapítani, valóban két fáról

20

vagy csak egyr´ol van-e szó. Jézus Krisztus az Atya-isten egyszülött fia. Atyánk ránk néz mint megke-reszteltekre, és felfedezi bennünk egyszülött fiát.Teljes atyai szeretetével a Szentlélekben hozzánkfordul és a bennünk lakozó Krisztushoz. Ha kétmegkeresztelt ember az életét összeköti a házasságszentségében, újra átélhetik égi édesapánkkal ezt akülönös egymás felé fordulást. Azt mondhatjuk:„Te vagy az Atyánk, mi vagyunk a gyermekeid.”

Isten életünk középpontjában

A Jóisten a házasságunknak még többet ajándé-koz. Szentséggé teszi, ami Krisztus különleges je-lenlétét bizonyítja világunkban. Mit jelent az, hogyszentség? A szentség egy jel, amelyet az Úr válasz-tott, hogy az egyházban még közelebb kerülhessenhozzánk. Az összes szentség közül az Oltáriszent-ség emelkedik ki a legmagasabbra. Az Úr a kenyérés bor színében életünk középpontjába kerül. A ke-nyér és bor jelek: a kenyér táplálékul szolgál. A ke-nyér jelképe által azt üzeni az Úr: „Teljesen nektekajándékozom magam. Azt szeretném ha magatokbafogadnátok. Egészen be akarlak tölteni benneteket.

A házasságban az Úr másik jelre talált. Két em-ber ajándékozza magát egymásnak, és azt mondják:

21

„Maradéktalanul, fenntartás nélkül, örökké a tiédvagyok.” Ezt az egységet az Úr az egyházzal és azemberrel való kapcsolata jelének szánja. Azt mond-ja nekünk: „Maradéktalan fenntartás nélkül és vég-érvényesen az egyházé vagyok. Hasonlóvá válunka megszentelt ostyához, az Úr jelenlétének jelképé-hez.

Már mindannyian részt vettünk szentségimádá-son, ahol az Úr kenyér színében jelen volt a szent-ségtartóban. Jó hatással van ránk, ha az Úrraemeljük tekintetünket, mert azt üzeni nekünk akenyér alakjában: „Nektek szeretném magam aján-dékozni.” Hasonlóképpen van jelen az emberek kö-zött a házasság szentségében is. Ebben az esetben aházaspár olyan mint egy él´o ostya, akik által eztmondja az Úr: „Ahogy ´ok ketten végérvényesen,maradéktalanul, fenntartás nélkül örökké egymás-nak ajándékozták magukat, úgy ajándékozom én ismagamat nektek.” Az Úr a házasság szentségébenkülönösképpen életünk középpontjában van, álta-lunk szeretne az egyháznak reményt, er´ot és életetajándékozni.

Az egyház sok vallásos formát alakított ki, me-lyek az Eucharisztiában jelen lev´o Úr tiszteletétszolgálják. A jöv´o egyháza sok vallásos formát fogkidolgozni, melyek a házasság szentségének közép-pontjában álló Úr körül forognak. Egyet már mostmegtehetünk: összeülünk házszentélyünkben, ésemlékezünk arra, hogy az Úr életünk középpontja,és mennyei Atyánk szeretetteljesen néz ránk. Elid´o-

22

zünk az Isten közelségében, aki ránk néz, és akiminket Krisztusban szeret.

Itt fényesség ragyog kétirányú kapcsolatunkra.Összeülhetünk egy id´ore csendben egymás mellé,imádhatjuk az Urat társunk szívében. Vagy úgy áll-hatunk oda: Isten a harmadik a szövetségünkben,életünk középpontjában, s szeretetben tart megminket egymás mellett. Amikor túlságosan elmé-lyülünk ezekben a gondolatokban, gyakran elve-szítjük természetes örömünket egymásban.Létrejöhetnek olyan szituációk, amikor már nemértjük meg egymást, csak magában az Úrban talál-hatunk újra egymásra.

Teljesen odaajándékozzukmagunkat egymásnak

A szeretet a gyengédségben jut kifejezésre. Agyengédség lelki összeköttetés kifejez´oje: a han-gunkkal, a szemünkkel vagy akár egy gesztussal iskifejezhetjük gyengédségünket. Igazi értelembenvett gyengédségr´ol azonban akkor beszélünk, hamegérintjük egymást. Ebben az értelemben a testikifejezés lelki együvé tartozást fejez ki.

Itt arról van szó, hogy a másik ember tudomásá-ra hozzuk, hogy vágyakozunk utána, kívánjuk ´ot,

23

hogy ´o nekünk drága és értékes. A gyengédségbenmindkét dolog megmutatkozik, egy odafelé és egyvisszafelé mutató vonal: alázat és vonzalom. Azalázat visszariaszt minket a nagyságtól, a gazdag-ságtól, mások szépségét´ol. Megpillantjuk a másikemberben a csodát, melyet Isten alkotott. Az odafe-lé mutató vonal arra szorít minket, hogy megérint-sük a másikat, átöleljük, magunkhoz húzzuk, hogymagunkat tökéletesen egyesítsük vele.

A gyengédségen belüli alázat bizonyos el´ovi-gyázatot biztosít két ember kapcsolatában. Óvatos-ság, mely kölcsönös megbecsülést hoz a másiktudomására. Az odaadás azonban ledönti a falakat,amelyet az önzés építene köztünk. Teljes mérték-ben ajándékozzuk magunkat egymásnak.

A házasságban való egyesülésre mint tökéletes,kölcsönös odaajándékozásra és a másik elfogadásá-ra tekintünk. Ezáltal a házasságban való együvé vá-lás annak a jelképe lesz, ami igazából a házasságonbelül történik: tökéletesen egymásnak ajándékoz-zuk magunkat, fenntartás nélkül, örökké. Azzal akívánsággal találkozunk, hogy egymást boldoggátegyük. Ez átszövi egész napunkat: odafigyelésünk,közös örömeink, egymás iránti tör´odésünk, gondos-kodásunk, a másik figyelembe vétele, egy jó szó.Mindez megvalósul, boldoggá tesz, ha egyesülünka házasságban, magunkat teljes mértékben a másik-nak ajándékozzuk.

24

Nem magunkat keressük —gyermekeinknek élünk

A házastársi odaadás tökéletes, kölcsönös egy-másnak ajándékozás és elfogadás, ami nem a kétember egoizmusának emelkedett formája. Nemcsakazért vagyunk egymás mellett, hogy magunkat te-gyük boldoggá, hanem azért vagyunk együtt, merta Jóisten minket más emberek életének kiinduló-pontjává szeretne tenni. Jó gondolat, hogy Isten azemberi faj növekedését ahhoz a pillanathoz kötötte,amikor két ember tökéletesen egymásnak ajándé-kozza magát. Mi nemcsak magunkért vagyunk: agyermekeinkért élünk. Az emberek szélesebb köré-ért, akiket kölcsönös szeretetünk hordoz, lelkesít.

Ezért mondunk szívünkb´ol igent a gyermekekre,akiket Isten nekünk ajándékoz, akiket az Úr hoz-zánk vezet, hogy családunkban megélhessék a tar-tást, az er´ot, a szeretetet.

Hány gyermeket szeretnénk? Ez szívünk nagy-lelk´uségének kérdése. Hány barátunk van? Mennyitteszünk másokért? Mennyi id´ot szentelünk másokszámára? Ezt magunknak kell eldöntenünk. De haaz Úr nagyra teremtette szívünket, ha nem mondjukki gyorsan: „elég” — mint gyermekeink, mint bará-taink számát tekintve —, megvan az okunk arra,hogy köszönetet mondjunk.

Az el´oz´o fejezetekben elmondottakból egy do-log válik világossá: házasságunk egymás iránti ön-

25

zetlen szeretetünkb´ol fakad. Valóságos egyáltalánaz itt leírt kép? Lehetséges ez egyáltalán? Ha abbólindulunk ki, hogy az embernek mindig a helyesetkell tennie, hogy tökéletesnek kell lennie, akkor aztkell mondanunk: ez nem megy. Oly sokszor okoz-tunk csalódást egymásnak, oly sokszor sebeztükmeg társunkat saját szívünk vágya ellenére. Ez nemkell, hogy zavarjon minket. Nem saját tökéletessé-günkb´ol élünk, hanem az Úr irgalmából. Újra és új-ra Istenünkhöz fordulhatunk, ha vétkeztünk, és azÚr visszafogad minket. Egymás felé fordulunk, ésmegbocsátunk egymásnak.

Megbocsátunk egymásnak

Az ember vétkezik, hibákat követ el. Az embe-rek fájdalmat okoznak egymásnak. De nem a b´unaz utolsó. A b´unöket meg tudjuk bocsátani egymás-nak. A megbocsátás azt jelenti, hogy azt mondjuktársunknak: „minden rendben, nem vetek semmit aszemedre, nem haragszom rád.”

Az emberek hibákat követnek el. Az átered´ob´un elhomályosította lelki képességeinket. Ígyhibákat követünk el. Hibákat követünk el társaskapcsolatainkban és saját magunkhoz való viszo-nyulásunkban. Néha a hiba egyszer´uen csak buta-

26

ság, tulajdonképpen nem is b´un. Bizonyos körül-mények között mégis megterheli kapcsolatunkat.Ezért kezeljük a hibát ugyanúgy, mint a b´unt. Aztmondjuk társunknak: „nem akarok veled haragottartani”. Ez olykor nehezünkre esik. Akad néha hi-ba, jellemhiba, melyet nem lehet csak úgy elháríta-ni. Beszéljünk ezekr´ol a dolgokról, és fogadjuk elújra egymást.

Az emberek fájdalmat okoznak egymásnak. Tö-kéletes harmónia csak a mennyben létezik. A meg-bántás még akkor is el´ofordulhat, ha társam jogosérdekeit szem el´ott tartom. Fáradt vagyok, társam-nak azonban az a kívánsága, hogy beszéljen velem.Nem vagyok abban a helyzetben — talán egy fá-rasztó munkanap után —, hogy bármit is felfogjak.Ha jogos érdekemet veszem figyelembe, hogy kipi-henjem magam, fájdalmat okozok a másiknak.

Olykor megvan partnerünkben az igény, hogyrészt vegyen azokban a dolgokban, melyek velünktörténnek. Kíváncsi. Ez a kíváncsiság néha teher le-het. Ez önmagában éppenséggel jogos, de most, itt,ma fájdalmat okoz.

Nekünk, embereknek, az az irányvonalunk,hogy egyre jobban terjeszkedjünk. A Földet, ame-lyen tartózkodunk, uralmunk alá hajtani, emberitermészetünk sajátossága. A terjeszkedési vágysokszor mások kárára megy. A szociológusok sze-mélyek közötti hatalmi harcról beszélnek. Ha énterjeszkedni szeretnék társam rovására, fájdalmatokozok neki.

27

Ez a két fejezet — a hibákról és az egymásnakokozott fájdalmakról — nagy jelent´oséggel bír.Gyakran kötjük össze automatikusan azt, ami a má-sik emberben zavar minket, a rossz szándékkal.Meg kell elégednünk azzal, ha a másik elmagyaráz-za nekünk, hogy nem a rossz szándék vezérelte tet-tét. De van igazi vétek is. Vannak olyan tettek,melyek sérelmet okoznak, melyekért felel´osségetkell vállalnunk. Hogyan bánjunk a „vétekkel”?

Id´ot szakítunk egymás számára. Megmondjuk amásiknak, sajnáljuk, ami történt, és társunk vála-szol: „Újra rendben van minden”.

A bocsánatkérés és a megbocsátás Isten birodal-mának alaptörvénye. Isten irgalmasságát a miirgalmasságunktól teszi függ´ové: „Bocsásd megvétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az elle-nünk vétkez´oknek.” (Mt 6,12)

Nincs mindig szükség nagy, ünnepélyes bocsá-natkérésre. Kis dolgokban egész egyszer´uen aztmondhatjuk társunknak: sajnáljuk. (Úgy, ahogy kétsportoló engesztel´odik ki egymással a pályán, ami-kor kezet adnak egymásnak.)

Jó példát szolgáltat a Miatyánk a kis dolgokértvaló bocsánatkérésre. Ha este együtt imádkozzuk aMiatyánkot, egyszer´uen szünetet tartunk a könyör-gés után: „...bocsásd meg vétkeinket, miképpen miis megbocsátunk az ellenünk vétkez´oknek”. Ebbena szünetben egész csendben kérjük a társunkat,hogy bocsásson meg nekünk. Vagy szavakkal is:„Megbocsátok neked, ha ma valami nem úgy tör-

28

tént, ahogy kellett volna.” Egy kis jel, gyengédségmegpecsételheti a b´unbocsánatot.

Az elmélyülés útjai

Az elmondottak alapján megértjük, hogy házas-ságunk szép és nagy feladat. Olyan feladat, melysok er´ofeszítésbe kerül. Teljesen emberi, ha ezen aközös úton újra és újra elfáradunk. Ezért a Schön-statti Családmozgalom egy seregnyi olyan utat tud,melyeken a családok új er´ohöz jutnak.

Itt vannak az elmélyülés napjai, a lelkigyakorla-tos napok. A családok összejönnek. Magukkal hoz-zák gyermekeiket is. A gyermekek számára különprogramot szerveznek. A családok megtapasztaljákaz el´oadások és a beszélgetések során, az együttesimádságok ideje alatt és a társasági életben közöscéljaik, törekvéseik elmélyülését.

A családünnepek sok, egy vidéken él´o vagy egyegyházmegyéhez tartozó családot egyesítenek kö-zös ünneplésben. Itt nem az el´oadásokon van ahangsúly, hanem a beszélget´ocsoportokon, melye-ket a szervez´o családok más családok számára hoz-nak létre. Természetesen van közös szentmise is ésszéles körben játszható játékok. A családok egysze-r´uen összejönnek és együtt ünnepelnek.

29

A családnapok. A Schönstatti Családmozgalomleggyümölcsöz´obb rendezvényei a családnapok. Acsaládok egy héten át együtt vannak, hogy tovább-képezzék magukat. Egy átlagos napi program a kö-vetkez´o:

Reggelinél találkoznak a családok, azután kö-vetkezik a szentmise. A prédikáció els´osorban agyerekekhez szól. Utána következnek az el´oadásokés referátumok. Ezzel zárul a délel´ott.

Az el´oadásokon olyan témákról esik szó, me-lyekr´ol már e rövid írásunkban is szóltunk. Szó vanpéldául a következ´o dolgokról: Hogyan élhetünkjobban és boldogabban egymással? Hogyan nevel-jük gyermekeinket? A családi élet, az együttélés, aházastársi együttlét sokoldalú problémái is el´oke-rülnek.

Ebéd után szabad a délután. Ez a szabadid´o igenfontos, a szellemi munka után szükség van a kikap-csolódásra. A családok ezt az id´ot legtöbbször atermészetben töltik. Az el´oadások alatt a gyerekek-nek külön programot szerveznek. Gyermekvigyá-zók állnak készen, akik játszanak velük, hogy acsaládnapok számukra is maradandó élményt nyújt-sanak. Néha a délután utolsó óráiban is rendelke-zésre állnak a gyerekvigyázók. Ekkor van ideje aházaspároknak, hogy megbeszéljék a délel´ott hal-lottakat. Este aztán van még egy közös beszélgetés.A családok együtt énekelnek, megvitatnak és meg-válaszolnak bizonyos kérdéseket.

A schönstatti családok általában évente egyszerrészt vesznek családnapokon, már amennyire erre

30

lehet´oségük van. Azt mutatja a tapasztalat, hogy acsaládnapok pihenés-értéke igen jelent´os.

Családos kerekasztal beszélgetés. Három-hatcsalád találkozik egyszer egy hónapban, hogy kö-zösen beszélgessenek, kicseréljék gondolataikat éselmélyüljenek. A kerekasztal beszélgetésen nem azegyes emberek, hanem a házaspárok találkoznakegymással. Erre a beszélgetésre egymást váltva fel-készülnek a házaspárok. A családi kerekasztal be-szélgetésen csak a házaspárok vesznek részt. Kétkerekasztal beszélgetés közti id´o — egy hónap —azért ilyen hosszú, mert a tulajdonképpeni munka-csoport a Schönstatti Családmozgalomban maga aházaspár. A kerekasztal beszélgetés és a házastár-sak közti beszélgetés kiegészítik egymást. Éventeegyszer ez a beszélgetés a családnapokban teljese-dik ki. Az év folyamán tartanak egyszer egy lelkinapot vagy egy családi ünnep keretein belül mé-lyülhetnek el és er´osödhetnek tovább a házastársak.

Példaképünka Názáreti Szent Család

Urunk életének 30 évét családban töltötte. Saj-nos nem sokat tudunk err´ol az id´or´ol. Az evangéli-umok információtartalma err´ol a korszakról igen

31

kevés. A tény azonban fennáll. Jézus édesanyjávalés Szent Józseffel kis közösséget alkotott. E közös-séghez Isten nagyon közel állt. Jézus emberi lété-nek alapvet´o megtapasztalása, hogy Isten jó atya. ASzent Család visszavonultan élt. Természetesen sokszeretet és öröm áradt bel´ole, de a legnagyobb do-log rejtve maradt: a mennyei Atya közelsége Fiá-hoz, Máriához, és Józsefhez.

Nem nehéz elképzelni, milyen jóságos volt Má-ria, József és Jézus kapcsolata. Az evangéliumegyik részéb´ol tükröz´odik a klasszikus nevelésikonfliktus: a tizenkét éves Jézus saját útjait járja atemplomban. A Sz´uzanya szavaiból halk szemrehá-nyás vehet´o ki: „Gyermek, hogyan tehetted ezt ve-lünk?” (Lk 2,48) Jézus válasza a Szent Családproblémáira gyakran lehetett megoldás: Isten szentakarata áll az els´o helyen. Benne otthonra talált aSzent Család.

Házasságunk eszménye

Ha az Atya ránk gondol, nevünkön nevez min-ket. Ez mindannyiunkra érvényes: kett´onkre, gyer-mekeinkre, közösségeinkre. Isten a nevünkön szólítés azt mondja: „Neveden szólítottalak, te az enyém

32

vagy.” (Iz 43,1) Vagy: „Miel´ott megalkottalak vol-na anyád méhében, már kiválasztottalak.” (Jer 1,5)

Egyszeriek és megismételhetetlenek vagyunk.Csak egyszer létezünk, és kapcsolataink is egyszerjönnek létre. Ami kett´onk között van, csak egyszerfordul el´o az egész világon. Érezhetjük ezt az egy-szeriséget, melyet Isten nekünk adott. Érezhetjükezt a valódiságot a velünk megtörtént és meg nemtörtént dolgokban: bizonyos dolgok értékesek, né-melyek közömbösek számunkra.

A különböz´o embereknek különböz´oek a céljaikéletük folyamán. Az egyik megelégszik a gazdag-sággal, a pénzzel és a hatalommal. A másik böl-csességre akar szert tenni. Egy harmadik tökéletesjellemre törekszik, egy következ´o nagy-nagy szere-tetre. Ismét mások bens´oséges kapcsolat utánvágyakoznak az Atyával. Az emberek céljai egy-szeriek. E célt eszménynek nevezzük.

Házaspárok is állíthatnak eszményt maguk elé.Az ideál kifejezi az értékek iránti fogékonyságun-kat. Megmutatja, milyenek szeretnénk lenni másokszámára és Isten számára.

Leülünk egymás mellé és elkezdünk álmodozni:milyenek szeretnénk lenni? Ha hagyjuk szívünk vá-gyait lassan felszínre törni, bizonyára megtaláljukönmagunkat, f´oként ha a Szentlélek is végigkísériszívünk dobbanásait. Hamar túljutunk az els´o fel-színességeken és elkezdünk mélyebbre ásni: talánaz lenne szép számunkra, ha a szeretet közösségelennénk; ha egymásnak biztonságot, védettségettudnánk ajándékozni; ha gyermekeink számára meg

33

tudnánk teremteni a szeretet térségét. Ha együtt él-hetnénk meg mindketten Isten szeretetét; ha érez-hetnénk, hogy tényleg ´O a harmadik házasságunkszentségében: Az lenne a legnagyobb értékünk, ha„Krisztus szeretetének sugárzó középpontjává” vál-hatnánk, ha másoknak is er´ot és tartást tudnánk adni.

Gyakran a Szentírás egy-egy képe segít a valódiházasságideál megtalálásához:

— a Názáreti Szent Család képe;— a Tábor-hegy képe, ahol az apostolok érez-

hették Isten közelségét: jó itt lennünk, sátort aka-runk építeni (vö.: Mt 17,4);

— a tengeri vihar képe: vannak olyan házaspá-rok, akiknél egy-egy vihar feloldódást jelent, és en-nek ellenére boldogok, mert tudják: az Úr velünkvan a csónakban (vö.: Mt 8,23-27);

— a kánai menyegz´o képe, ahol a Sz´uzanya ap-ró dolgokkal tör´odik, mozgásba hozza Krisztus sze-retetét és hatalmát (vö.: Jn 2,1-11);

— a Golgota képe, ahol a szenvedés szeretettéválik...

Talán egy film vagy egy regény egy-egy jelene-te, mely mindkett´onket megérint, melyben ma-gunkra találunk. Vagy egy értékes fogalom mondsokat nekünk:

— a szeretet háza;— az öröm háza;— a szépség háza;— az igazságosság és méltányosság háza;— a szabadság és nagylelk´uség háza;— a harci bátorság és bizakodás, a gy´ozelem háza.

34

Nem fontos, hogy el´ore örökérvény´u házasságiideált találjunk. Fontos viszont, hogy felfedezzükazt a szót, melyben magunkra találunk, melyre újraés újra gondolunk, emlékezünk.

Szalézi Szent Ferenc azt mondta egy alkalom-mal: „Egy kanál mézzel több legyet lehet fogni,mint egy hordó ecettel.” Az a házaspár, amelyikközös eszményképre talált, sok kölcsönös figyel-meztetést és komoly vitát takarít meg, mert az esz-mény, mint Istent´ol ajándékozott cél, örömmel töltiel ´oket, és mindig megmozgatja szívük nagylelk´u-ségét.

Együtt élünk az egyházi évvel

Beengedjük az egyházi év légkörét családunkba.Tudatosan ünnepeljük együtt gyermekeinkkel azegyházi év ünnepeit. Ezekre az id´oszakokra szeret-nénk még utalásokat, javaslatokat tenni, tovább-gondolni az eddigieket.

Adventben azt mondja nekünk az Úr: „Szeretnékhozzátok jönni.” Isten át szeretné magát adni azemberiségnek. Közel szeretne lenni hozzánk. Há-zasságunk „növekedhet”, „sokasodhat”. Amint azemberek megajándékozzák egymást figyelmessé-gükkel, gyengédségükkel, türelemmel, jó szóval,

35

úgy tesz velünk Isten is. ´O a harmadik személy há-zasságunk szövetségében. Isten a mi Atyánk. Újraés újra odaajándékozza magát nekünk. Krisztus éle-tünk középpontjában mindig újra megszületik.

Adventben a családok saját hagyományaikatápolják. Gondoljunk az adventi koszorúra vagy aközösen készített adventi kalendáriumra. A kará-csony el´otti id´oszakot gyakran ünnep el´otti z´urza-varnak, kavarodásnak tekintik. Ez a karácsonyifelfordulás gyönyör´u dolog. Minden ember, aki azáruházakban és az üzletekben ajándékok után kutat,valami mással van elfoglalva mint saját magával.Azon gondolkodnak, mivel tudnának barátaiknakés rokonaiknak örömet szerezni. Családi körben miis beszéljünk róla, hogyan alakítsuk, éljük meg azadventet!

A karácsonyt együtt ünnepeljük. Örülünk, hogyKrisztus, a mi Urunk, életünk középpontjába kerül.Ez az öröm az ajándékozás forrása. A karácsonymegünneplésében az egész család részt vesz: azapa, az anya és a gyerekek. (Amennyire koruknálfogva ez lehetséges). Feldíszítjük a karácsonyfát. Ajászolt körülfogva énekelünk és imádkozunk. Id´otszakítunk egymás számára. Karácsonyi történeteketolvasunk, játszunk. (Ha már semmi nem juteszünkbe, csak akkor nyúlunk a „konnektorból jö-v´o” szórakozáshoz.)

A nagyböjt a b´unbánat ideje. Annak az id´osza-ka, hogy megszabadítsuk magunkat beteges egoiz-musunktól, hogy az emberek örömforrásaiváválhassunk. Adjunk egymásnak ötleteket, hogy mi

36

legyen a böjti áldozat. A böjtöt felhasználhatjuk kö-zös családi imádságra is a háziszentélyünkben.

A húsvét a gy´ozelem ünnepe. Halál, szenvedés,betegség és minden, ami nyomaszt minket, legy´o-zetett Jézus Krisztusban. Húsvétkor arra emléke-zünk, hogyan lettünk úrrá családjainkban a halálon,mit álltunk ki gy´ozedelmesen együtt Urunkkal.Krisztus feltámadt, a mi szívünket is öröm tölti el.

Május a Sz´uzanya hónapja. Otthonunkban má-jusi oltárunk körül gy´ulünk össze. Feldíszítjük aSz´uzanya képét. Áldozati ajándékkal viszonozzuk aSz´uzanyának a t´ole kapott kegyelmi t´okét.

Pünkösd: a Szentlélek leszáll az apostolokra. Agyenge embereket Isten szavának bátor hirdet´oivéteszi. A pünkösd azt jelenti: Isten elküldi nekünkLelkét, hogy jobban szerethessünk, megértsünkmásokat, és jobban megértessük magunkat környe-zetünkkel. De családjainknak sugárzó apostoli er´otis adományoz, hogy embereket gy´ujthessünk ma-gunk köré, akikre — evangéliumi értelemben —hatással lehetünk.

Úrnapján arra emlékezünk, hogy újra és újrabefogadhatjuk az Urat, aki betölti szívünket. Hakettesben veszünk részt a szentmisén, Krisztusbanújra mélyen egyesülünk. Úrnapján együtt letérde-lünk a tabernákulum elé és arra gondolunk, hogymi házaspárként él´o szentségtartók, tabernákulu-mok vagyunk.

37

Megünnepeljük az ünnepelni valót

Minden alkalmat kihasználunk, hogy ünnepel-hessünk. Megünnepeljük a gyerekek ünnepeit, akülönleges eseményeket munkahelyünkön vagy aziskolában. Az ünnepelt áll érdekl´odésünk közép-pontjában. Az ünnepelt a nap sztárja.

Nem mindig van er´onk, hogy mindenkihez min-dig ugyanazzal az érdekl´odéssel, figyelemmel for-duljunk. Az egyes ember ünnepei ilyen alkalmaklehetnek.

Együtt imádkozzuk a napi imákat

Nagyon magától értet´od´oen cseng ez a cím, demégsem az. Soknak is t´unik, ha egy fiatal házaspárminden este együtt elimádkozza a Miatyánkot, ésutána az Üdvözlégy Máriával a Sz´uzanyához is for-dul.

Szép, ha együtt kezdjük a napot az Úrral. En-gedjük, hogy útmutatást adjanak imáinkhoz a bol-tokban kapható jó imakönyvek. Ne feledkezzünkmeg az asztali imákról étkezések el´ott és után, me-lyekkel köszönetet mondunk a betev´o falatért.

38

Az esti hálaadás

Sok schönstatti család összeül esténként, hogyújra átgondolja a napot. Ekkor mindannyian egy-szer´u szavakkal megköszönik mindazt, ami jó voltaznap, amiben örömüket lelték. Jó eszköze az estihálaadás pozitív gondolkodásunk fejlesztésének.

Összegy´ulünk a háziszentélyünknél vagy a ke-reszt alatt, és egyszer´uen azt mondjuk: „Köszönetjó Urunk ezért meg ezért...” Kis litániát is mondha-tunk, s minden hálaadás után közösen ismételjük:„köszönjük neked, Istenünk”. Sok családnál a hála-adás és a könyörgés összekeveredik. Ha elnémul ahála hangja, sok családnál közös Miatyánk követ-kezik a megbocsátás szünetével.

Még egy pillantás háziszentélyünkre

Az eddig elmondottak kétféle reakciót válthat-nak ki bel´olünk. Az egyik a vágyakozás: igen, széplenne, ha mi is örömtelivé és boldoggá tudnánk ten-ni családi életünket. A másik reakció a kétkedés:mindez nem idealizált egy kissé? Lehet így élni?Megoldható egy házaspár számára, hogy rend-szeresen együtt legyenek és beszélgessenek egy-

39

mással? Meg lehet-e bocsátani egymásnak? A vá-lasz igen egyszer´u: igen, mindez lehetséges. Ezt bi-zonyítja a több ezer schönstatti család a földön. Dea titkot még nem neveztük meg. Schönstatt titka aSz´uzanyával való szövetség. Odaajándékozzuk ma-gunkat neki, ´o pedig magát ajándékozza nekünk aháziszentélyünkben. Els´osorban a Sz´uzanya, a nagynevel´on´o teszi megvalósíthatóvá mindazt, amir´ol ekis könyvben szót ejtettünk. Köszönet a SchönstattiCsaládmozgalomért. Köszönet erejéért és életéért.Ezért is fordítjuk hálával telt tekintetünket a Sz´uz-anyára.

A Sz´uzanya életének értelme a Krisztus irántiszeretet volt. O Szepl´otelen, Immaculata, ami aztjelenti: b´un nélkül fogant. Egész lényét az Úrra irá-nyította. Soha semmi nem fordíthatta el ´ot Krisztus-tól. „Tiszta edény” volt. Az Angyali Üdvözletben isláthatjuk, hogyan ajándékozza oda magát Istenünk-nek. Most megdics´oülten élhet Krisztus mellett amennyekben.

A Sz´uzanya a család dolgaiban, az emberi sze-retettel kapcsolatban gazdag tapasztalattal rendel-kezik. Belekóstolt sok szenvedésbe, és olyan utattalált, amelyen az élet sebei szeretetté válnak. Ezértjelenti a Sz´uzanyával való szeretetszövetség biza-kodásunk alapját. A nagy Isten korunk családjaibanúj utat tud mutatni.

40

CSA

LÁD

—é

lõsz

en

tély

A schönstatticsaládok útja

1