II. é v o l y a m . 7-ik s z á m . 1906 . o k t ó b e r 6

NAPSUGÁR = = ^ A SERDÜLŐ IFJÚSÁG „KIS TÜKÖRÉ." = =

S z e r k e s z t i : M e g j e 1 e n Á r a : R e c s k e n i é t h y I s t v á n , havonként egyszer ,

juL, aug. és szept. kivételével.

10 pld. 4K. 50 pld. 15 K. Kolozsvárt.

havonként egyszer , juL, aug. és szept.

kivételével. 20 pld. 8K. 100 pld. 20 K.

Jézus segits!

Jézus segits, te hozzád fordulunk, Hívó lélekkel téged keresünk, Te mindent megbocsátó irgalom, Kegyelmedet éreztesd mi velünk!

Jézus segits ! Oh tárd ki karodat S vezess bennünket utainkon át, Hogy a sok súlyos szenvedés után, Megláthassuk az .üdvösség hónát!

Jézus segits ! Az éj reánk borul, Sötét árnyak úsznak a légen át. Lelkünkre törnek! Mesterünk ne hagyj ! Villogtasd meg haragod pallosát.

Jézus segits ! Oh el ne hagyj soha! Te vagy a jóság, égő szeretet. E földön minden azt súgja nekünk. Te megsegited hű gyermekedet!

Kövy Árpád.

Egy barátságos kérés. „Szeretné-e tudni, kérdé egy öreg ember a lelkészét, ki által

ismertem meg én, öreg őszhaju bűnös az Urat ?'',,Igen szívesen", felelt,a lelkész „Nos —. kezeié az öreg — egy reggel az utcán mentem végig, midőn egy ragyogó szemű kis ftu jött elibém. Midőn közelembe ért, barátságos hangon igy szólt: „Kérem uram,

M e l l é k l e t a „ K i s T ü k ö r " X I V . é v i 4 0 s z á m á h o z .

— 2 —

fogadja el tőlem ezen kis tractatust és igérje meg nekem, hogy el fogja azt olvasni."

Én soha sem fogadtara el sziveden semmiféle vallásos iratot, és ha valaki mégis felajánlott nekem egy olyat, akkor egészen felingerültem ellene, sőt, most szégyenlem bevallani, még káromkodtam is hozzá. De a kis fiu barátságos lénye egészen legyőzött. Nem indultam fel ellene, nem is káromkodtam, de elfogadtam a kis traktatust és még meg is köszöntem. Amint megígértem, hazajövet azonnal el is olvastam és az Úr az Ö nagy kegyelméből megáldotta azt. Beláttam, hogy el vagyok veszve, de megismertem azt is, hogy az Úr Jézus azért jött, hogy keresse és megtartsa, ami elveszett vala. A kis fiu barátságos kérése volt az én kőszívemnek a kulcsa.

Nő a gind a házam felett, Ez sújtja le a lelkemet, Ha hit nem lenne lámpásom : El is vesznék a világon!

Ha csüggedek ez felemel, Nem gondolok küzdelemmel, Mi éltemet sújtja, vágja : Büszkén állok a csatába!

Nőhet bármi nagyra az ár, Engem el nem sodorhat már. Hitem megtart, Isten vezet: Ő a legnagyobb szeretet!

Megáldalak tégedet. . . és légy áldás.

Az a nézet, hogy a gyermekek nem igen szolgálhatnak az Ürnak, igen el van terjedve. Hanem ez egészen téves felfogás. A fenti igéret a gyermekeknek is szól: „Megáldalak tégedet és légy áldás" Gyermekek is fordulhatnak az Úrhoz áldásért és igy áldás lehetnek ni ísok számára is. Miért öleié és hivá magához

hő a gond . . .

H. Szántó István.

I. Móz. 122.

— 3 —

az Űr Jézus a kicsinyeket ? Ö ezzel világosan mutatta meg, hogy a kicsinyek is megtérhetnek ő hozzá és megáldattathatnak Tőle Ha te is vágyakozol ez után, akkor jöjj Ö hozzá, engedd, hogy az Ö lelkét és új szívet adjon neked. Ö, milyen más lesz akkor majd az életed. Megáldva, hogy mások részére is áldás légy Egy német újságban a következő kis történetet olvastam.

Szombat este volt. A munkások és munkásnők kisebb-nagyobb csoportokban hagyták el műhelyeiket és hazafelé igye keztek A bányászoknak is. kik nehéz földalatti munkájokat végezik, ütött a pihenés órája. Ők is sietve igyekeztek övéikhez, . Hétfőn egy uj társat kapunk — szólt az egyik — majd meg látjuk milyen lesz.* Eljött a hétfő és vele együtt az uj munkás is. Javakorabeli erős féfi, arckifejezése nyugodt és derült, kézen fogva pedig hét éves kis leányát vezette- Özvegy ember volt és csak ez az egy gyermeke maradt meg neki. A leányka egy csöppet sem volt félénk, sőt igen barátságosan és bizalommal vizsgálgatta a sötét alakokat. Ezután édes atyja karjaira vette őt és leszállt vele a tárnába Itt egy biztos, védett helyre tette le, ő maga pedig Isten nevében fogott munkájához. Amint beállott az est s az imára hivó harang szava ide a mélységbe is lehal­latszott, a kis Sára figyelmessé lett egy pillanatra, majd pedig kis kezeit összekulcsolva csengő hangon éneklé :

Maradj meg kegyelmeddel Velünk óh Jézusunk! Hogy ravasz mesterséggel Meg ne rostáltassunk!

Ünnepélyes pillanat volt ez. A munkások megilletődve hall­gattak. Mintha az Úr Jézus ment volna itt, ezen sölét földalatti folyosókon végig, á lda t és kegyelmet osztva-

A kis Sárát ettől fogva nem nézték többé gúnyos szemmel, sőt mindenki kedvence lett Ha néha nem jött el az é̂ des atyjá­val, már aggódva tudakozódtak utána. De az édesatyja közelléte is igen jó hatással volt mindenkire. Mert ő nem káromkodott, minden munkája sikerült és reggeltől estig örömmel dolgozott. Bizonyos tekintélylyel és tisztelettel néztek mind kettőjükre Mintha derültebb, napsugarasabb lett volna az a sötét bánya, ha ez a kettő ott volt. így telt el sok esztendő, midőn egyszer egy nagy szerencsétlenség történt. Sára odahaza volt és örömmel várta édes atyját vacsorára. Atyjának azonban, miután már haza felé készülődött, egy kis dolga akadt még a tárnában. Azért újból leakart szállni, de a kosár lezuhant és ő azonnal meghalt. Az Úr magához vette őt. Sára most már egészen árva lett.

A munkások társukat egy hordágyra fektették és lassú lép lekkel vitiék haza. Sára örvendezve futott eléjök: „hol az édes atyám", kérdé. Egy ősz bányász erre kézen fogta őt, bevezette a kis szobába és elmondotta neki a szomorú esetet A lányka csendben hallgatott végig mindent, azután pedig halk zokogásba

— 4 —

tört ki. Atyjával rövid élete utján mindig egy szív és lélek volt. Együtt örvendeztek ők az Úrban- Nemsokára ezutá-i csendes megnyugodt szívvel kísérte ki Sára édes atytát, ennek munkatár­saival együtt, a temetőbe. A bányászok mind eljöttek, hiszen az elhalt nagy áldás volt számukra,

Sára még ezután is mindég eljárt a bányászokhoz. Sokszor felolvasott nekik egy-egy részt a Bibliából, majd pedig testi szükségleteikről gondoskodott. Kötött, varrt, foldozott nekik és boldog volt, ha csak egy kis szívességet tehetett valakinek. De a bányászokkal is nagy változás történt. Szidalmazás vagy károm­kodás nem hallatszott többé a bányában Isten nevében kezdték és végezték be munkájukat. Vasárnaponkint pedig a templomot keresték fel és az Űr- igéjéből merítettek életet és erőt. Sára örömmel és hálás szívvel tekintett az Űrra, kf ily nagy dolgot cselekedett itt

Egy nyári este Sára nevelő atyjának (egy öreg bányász volt az) Jairus leányának feltámasztatását olvasta fel. Midőn az Űr Jézus ezen szavaihoz ért: „Leányzó kelj fel" ránézett nevelő atyjára és komolyan igy szól: Azt hiszem az Úr. Jézus nemso­kára nekem is ezt mondja majd. Nevelő atyja megértette őt, hiszen már napok óta látta, hogy mennyire hervad az ő ked­vencének élete. És ugy is történt. Sára nem élt már soká. Az ő munkája befejezéséhez közelgett. Minden hosszabb betegség

oiélkül vette őt magához az Űr. Megáldalak téged. . és légy áldás. Ez az igédet a kis Sára

életében beteljesedett. Te nálad is megtörténhetik ez. Az Úr Jézus téged is hív, éretted is él. Neked is ugyanazon Bibliád van neked is ugyazon Ígéretek szólnak. Ó, vajha felébrednél a te Istened számára. Fordulj ő hozzá, hogy megtisztítson és új életet adjon neked. Mert, ha a Jézus vére .megtisztít, akkor boldog lész és másokat is boldogíthatsz. Ó, ne késlélkedj, fogadd el a Megváltót, és élj egyedül ő neki.

Neked magadnak! Egy kis lány beteg nénjét ápolta. Egyszer igy szólt a beteg :

„Ella itt az ideje, hogy orvosságomat bevegyem, légy szíves készítsd el azt számomra". Ella gyorsan felkelt, elkészítette az orvosságot és a betegnek nyujtá azt. De ez a helyett,, hogy elfogadta volna azt, igy szólt: „Nos, kis kedvencem, nem innád-e meg azt én helyettem? 3 Mit értesz ez alatt édes néném ? Szíve­sen innám én meg a te orvosságodat, ha tudnám, hogy ez által te meggyógyulsz, de ez nem lehetséges, igy hát csak neked magadnak kell azt bevenned, hogy egészséges légy." „Lásd kis lányom, felelt a néni épen, igy nem fogadhatom el én sem a megváltást helyetted. Neked magadnak kell az Úr Jézushoz jönnöd és Tőle azt elfogadnod.

n y u g a l m a z o t t hajó.

: - (.Képünkhöz.) - :

" Ez, a nagy hajó hordta á t , n e m régen az oroszok nagy szí bóriai vasúti vonalán a vonatokat a Bajkál tó egyik partjáról a másik partjára : az orosz japán háború alatt azonban az oroszok

kiépítették a z t . a körvasutat, a mit már régen terveztek, a mi megkerüli a Bajkál tavat, és így kerülő úton megy Irkutzkból a tó túlsó partján fekvő Paremnájába ; így aztán a vonatszállitó hajónak nincs mit tenni, nyugalomba kell menni.

- 6 —

Ki a gazdagabb?

Egy kereskedő kőt kis inasa egyszer egy milliomos házába vilt valaniit- Amint a házba beléptek, egészen elcsodálkoztak a pazar b rendezésen- A padló gyönyörű szőnyeggel volt fedve. Az előszobát drága szobrok és képek díszítették. A fiuk közül az egyik elragadtatásának ilyképen adott kifejezést' Ó, mily gyönyörű itt minden, mily boldog lehet ezen ház tulajdonosa. Ó, vajha ez mind az enyém lehetne A másik is figyelemmel és érdeklődéssel tekintett meg mindent, és öröm ragyogott le az areáról, midőn igy szólt: Ez mind igen igen szép, de az én tulajdonom sokkal dicsőségesebb.

Mit, a te tulajdonod dicsőbb ? — kérdé a belépő háziúr, ki a fin utolsó ,-zavait meghallotta Ki fia vagy te, és hol a te birtokod, hogy megnézhessem azt, monda. Ó, igen, jöjjön csak és lássa meg. Én az Úr Jézus tulajdona vagyok és az én birtokom Ö nála a mennyben van.

Uram! hálaáldozatul én, Mit adjak Teneked? Kimondhatlan kegyelmedért Hogy dicsérjem Neved?

Nem érdemeltem szereteted ; Mégis lehajoltál, Jöhettem már Hozzád, mint gyermek. És magadhoz vontál-

Hadd ragyogja vissza életem, Te nagy kegyelmedet. Hadd dicsőítse Szentnevedet, Megváltó Istenem !

Kérés.

K. L.

._ 7 —

Ki jézusban hiszen. — Róm X 11—17 —

Ki Jézus an hiszen, meg nem szégyenül, Szóljon bár zsidóul, avagy görögül, Mert egész világnak csak egy Ura van S véle élhet kiki békén, boldogan,

Mindenekhez gazdag, a kik őt hiják, Senki meg nem érzi áldása híját Sőt kik szent nevével jóba kezdenek, Azok időt, munkát sohsem vesztenek

Hogy is lehet hivni segítségül azt, Ki nem hitünk tárgya, kit csak úgy ragaszt A véletlen hozzánk, mint egy idegent, És nem adunk néki szállást ide bent ?

De nem Isten küldi az olyat se, ki Az embernek hitét gúnynyal neveti : Mert beszéde polyva s széllel jár vegyest; Erőszakkal hallják, de nem örömest

A kit Isten küldött, annak útja szent; Lába soha nem jár föld porába lent. Szép egyenes kő az, és szilárd, hol áll, Hit s reményben édes megnyugvást talál.

Ajka szózatán bár kétkednek sokan, De a hit csirája mégis megfogan. Mert az igehallás ennek kútfeje, És az Ige: éltünk minden ereje

Jertek tehát hozzá, siketek, vakok, S hallván halljatok és látván lássatok» Mert ki Jézusban hisz, meg nem szégyenül, S a menny boldogságát nyeri érdemül.

Tóth István.

—. 8. -

Miksa császár életéből.

Miksa mexikói császár életéből elevenítik fel az alábbi apró­ságot. A gyászos végű uralkodó még csak osztrák főherceg volt, amikor tiszthelyettesi ranggal a haditengerészethez osztották be. Mint ilyen szolgált a Schwarzenberg hajon, amelynek kapitánya nagyon megörült az uj kadettnek. Amikor a főherceg ezt meg tudta, igy szólt:

— Majd megmutatom neki, hogyan szolgál egy főherceg. A fregattá a Közép-tengeren cirkált s amikor hosszas viha­

rok után egy szép reggelen Nápoly előtt horgonyt vetett, a főher­ceg annyira el fog ragadtatva a táj szépségétől, hogy nyomban szárazföldre akart menni. De ép ezen a napon két órától négyig szolgálatot kellett teljesítenie- Amikor e fölötti haragját elmondta titkárának, ez tanácsolta neki, hogy vesse le tiszthelyettesi egyen­ruháját és vegye a Szent István-rendet akkor senki sem tilthatja meg neki, hogy szárazföldre menjen. így is történt s a főherceg jelentette a parancsnoknak:

— Van szerencsém önnel közölni, hogy Miksa főherceg partra megy - . .

A kapitány erre nyomban igy válaszolt: — Senkinek másnak, mint magamnak nem engedhetem át

azt a szerencsét, hogy fenségedet partra kisérje. Erre a válaszra a főherceg nem volt elkészülve, de engednie

kellett. A kikötőben igy szólt a kapitány : — Fenséged tudja hogy első látogatásunk ő császári és

királyi apostoli felsége követének szói aki bennünket be fog mu­tatni az udvarnak. Aztán az idegen követségeknél kell látoga­tásokat tennünk.

S tényleg az egész délutánt ilyen látogatásokkal kellett el-tölteniök Amikör visszatértek a hajóra s a főherceg ismét fel­vette kadet-uniformisát, a kapitány rárivallt:

— Kadet, ha nem csalódom, ön partra szállt! Majd az első tiszthez fordulva megkérdezte : — Volt-e a kadettnek ma szolgálata ? — Parancsnok ur, kettőtől négyig őrséget kellett volna állnia. Hogyan, hadapród ur, ön elmulasztotta szolgálatát ? Harminc

napi hajófogság és négy órai őrség!

Nyomatott Gombos Ferencznél Kolozsvárt. Deák Ferencz-uteza 12.