a-siksag-varosai (1)

8/16/2019 a-siksag-varosai (1)

1/300


2/300

Cormac McCarthy

A SÍKSÁG VÁROSAI


3/300

Cormac McCarthy

A SÍKSÁG VÁROSAIHATÁRVIDÉK-TRILÓGIA

Harmadik rész

MAGVETŐ

BUDAPEST


4/300

MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.

Budapest

Copyright © Cormac McCarthy, 1998

Hungarian translation © Galamb Zoltán, 2014

Felelős szerkesztő: Turi Tímea

Borító: Pintér József

ISBN 978-963-14-3223-7

elektronikus verzió: eKönyv Magyarország Kft.

A szövegben található fontosabb spanyol nyelvű szavak fordítása a kötet végén található.


5/300

I

AZ AJTÓBAN álltak és topogva leverték csizmájukról az esőt és a kalapjukat rázták ésletörölték arcukról a vizet. Odakint az utcán az eső belevágott az úttesten álló vízbe és

felkavarta az izzó neonreklámok rikító zöld és vörös fényeit és eső táncolt az útpadka

mentén leparkolt kocsik acéltetején.

Vesszek meg ha nem csurom víz a gatyám is – mondta Billy. Csepegő kalapját

rázogatta. Merre van a mi született amerikai cowboyunk?

Már odabent.Gyerünk. A végén még kiválogatja magának a szép kövér darabokat.

A kopott pongyolás kurvák felpillantottak a kopott kanapékról ahol ültek. A helyiség

csaknem üresen állt. A két férfi megint topogott kicsit a csizmájával majd odamentek a

pulthoz és hüvelykujjukkal hátracsúsztatták a kalapjukat csizmájuk sarkát meg

beakasztották a csempézett vízelvezető feletti csőre míg a csapos kitöltötte a

whiskyjüket. A kocsma vérvörös fényében és a kavargó füstben egy pillanatra

egymásra emelték poharukat és biccentettek mintha egy negyedik társukra innának

aki immár nincs velük aztán lehajtották az italukat és visszatették a pultra az üres

poharakat és a kezük fejével megtörölték a szájukat. Troy a csapos felé bökött az

állával és egyik ujjával kört írt le az üres poharak felett. A csapos biccentett.

John Grady úgy nézel ki mint egy istenverte kikötői patkány.

Úgy is érzem magam.

A csapos whiskyt töltött nekik.

Ennyire még sosem láttam ömleni az esőt. Kértek egy sört kísérőnek? Adjon három

sört.

Kinézted már magadnak az egyik kicsikét?

A fiú megrázta a fejét.

Neked melyik tetszik Troy?

Ebben rád hasonlítok. Töltött galambért jövök ide és anélkül el sem megyek innét.

Én mondom neked öcsi ha rád jön és megkívánsz egy töltött galambot mással bizony


6/300

nem fogod beérni.

Ismerem az érzést. Legjobb lesz ha választasz magadnak egyet John Grady.

A fiú megfordult és szemügyre vette a terem túlsó végében a kurvákat.

Mit szólnál ahhoz a nagydarab vénséghez a zöld pizsamában?

Te csak ne ajánlgasd neki a nőmet – mondta Tony. Még miattad fogunk egymás

torkának esni pillanatokon belül.

Na mi lesz már? Épp ide néz.

Mindannyian ide néznek.

Na mi lesz már? Látom rajta hogy tetszel neki.

Szétrázná John Grady tökét is.

Egy ilyen született amerikai cowboyét biztosan nem. A cowboy rátapadna mint a

bogáncs. Na és mit szólnál ahhoz amelyik kék függönyt tekert magára?

Ne figyelj oda rá John Grady. Úgy néz ki mintha tüzet fogott volna az arca és

gereblyékkel oltották volna el. Én azt mondanám hogy a végén ott az a szőke inkább

neked való.

Billy a fejét csóválta és a whiskyjéért nyúlt. Ezt a fickót hiába akarnád jobb belátásrabírni. Nem ért a nőkhöz és ez már csak így van.

Hallgass az öregedre – mondta Troy. Ő majd keres neked valamit amiben van anyag.

Parham amott úgy tartja hogy a férfi ne kezdjen olyannal akit nem tud felemelni. Azt

mondja mi van ha kigyullad a ház?

Vagy a pajta.

Vagy a pajta.

Emlékszel még arra amikor elhoztuk ide Clyde Stappet?

Hát persze és ő aztán tudta mi a jó. Istenigazából vastag nőt választott magának.

JC meg ők pár dollárt csúsztattak oda az öregasszonynak hogy engedje hátramenni

és egy kicsit leselkedni őket. Úgy volt hogy lefényképezik a fiút de nem bírták

megállni nevetés nélkül és végül elbaltázták az egészet.

Elmondtuk Clyde-nak hogy úgy néz ki mint egy tojáslabdát kefélő majom. Azt hittem

rá fogjuk venni hogy keményen meghajtsa. Mit szólnál ahhoz a vöröshöz ott?


7/300

Ne hallgass rá John Grady!

Fontban kimérve is megér minden dollárt. Még fontolóra sem venné.

Ti csak menjetek – mondta John Grady.

Válassz magadnak egyet.

Nem érdekes.

Látod mit tettél Troy? Csak összezavartad a fiút.

JC mindenkinek azt mondogatta hogy Clyde belezúgott az öreglányba és hátra akarja

vinni magával de csak a kisteherautó volt velük és el kellett volna küldeniük a lapos

platósért. Addigra Clyde kijózanodott és kiszerelmesedett és JC kijelentette hogy többé

nem viszi el őt kuplerájba. Azt mondta hogy szerinte nem viselkedett férfiasan és

tisztességesen.

Ti csak menjetek – mondta John Grady.

Az épület vége felől hallotta ahogy az eső egy fém háztetőn kopog. Rendelt még egy

pohár whiskyt és állt és maga előtt forgatta lassan a poharat a simára kopott deszkán

és a háta mögötti helyiséget figyelte az antik italospolc sárguló tükrében. Az egyik

kurva odasétált hozzá a szoba túlsó végéből és a karjába csúsztatta a karját és meg

akarta hívatni magát egy italra de ő azt felelte hogy csak a barátait várja. Csakhamarvisszajött Troy és felült a bárszékre és rendelt magának még egy whiskyt.

Összekulcsolt kezét a bárpultra támasztotta maga előtt mintha csak a templomban

ülne. Az inge zsebéből kivett egy szál cigarettát.

Nem is tudom, John Grady.

Mit nem tudsz?

Nem tudom.

A csapos whiskyt töltött neki.

Tölts neki is még egyet.

A csapos töltött.

Még egy kurva jött oda hogy John Gradybe karoljon. A púdere megrepedezett az

arcán akár az enyvezés.Mondd neki hogy kankós vagy.

John Grady spanyolul beszélt a kurvához. A nő a karját ráncigálta.


8/300

Billy egyszer ugyanezt mondta az egyiknek itt. Amire a kurva azt felelte hogy semmi

gond ő is kankós.

John Grady rágyújtott a 3. gyalogezred emblémájával díszített Zippo öngyújtóval

aztán a cigarettáira fektette az öngyújtót és ráfújta a füstöt a simára csiszolt deszkára

és felnézett John Gradyre. A kurva mostanra visszaült a kanapéra John Grady meg az

italospolc tükrében fürkészett valamit. Troy elfordult és követte a tekintetét. A

kanapé karfáján legfeljebb tizenhét éves vagy még annál is fiatalabb lány üldögélt

felfelé fordított tenyérrel az ölében és leszegett tekintettel. Úgy játszott rikító színű

ruhájának szegélyével akár egy iskoláslány. Felpillantott és feléjük fordult. Hosszú

fekete haja ráomlott a vállára ő pedig lassan hátrasimította a kézfejével.

Csinos kis teremtés ugye? – kérdezte Troy.

John Grady biccentett.

Menj oda és vidd el.

Nem érdekes.

Az ördögbe is eredj már.

Itt jön.

Billy odalépett a pulthoz és megigazította a kalapját.

Azt akarod hogy odamenjek hozzá és elvigyem? – kérdezte Troy.

Én elvihetem hogyha akarom.

Otra vez{1} – mondta Billy. Elfordult és a helyiség túlsó végét vette szemügyre.

Eredj már – mondta Troy. Az ördögbe is. Megvárunk.

Az a kislány akit bámultok? Fogadok hogy még tizenöt sincs.A nyakamat rá hogy nincs annyi sem – mondta Troy.

Vidd el azt amelyikkel én mentem el. Nála képzettebb kancát sehol sem találsz vagy

nem ültem még nyeregben.

A csapos whiskyt töltött nekik.

Mindjárt hátramegy.

Nem érdekes.

Billy ránézett Troyra. Az elfordult és kezébe vette a poharát és a peremnél felgyűlő


9/300

vöröses italt bámulta és a szájához emelte és lehajtotta és előhalászta a pénzét az

ingzsebéből és az őket figyelő pultos felé bökött az állával.

Készen vagytok? – kérdezte.

Aha.

Gyerünk kerítsünk valami harapnivalót. Szerintem lassan végleg eláll az eső. Máregyáltalán nem hallom.

Végigsétáltak az Ignacio Mejíán a Juárez sugárútig. A csatornákban szürkés víz

csordogált és a kocsmák és kávézók és zsibárusok fényei lomhán végigömlöttek a vizes

fekete utcán. Boltosok szólították meg őket és ékszereket és serapékat kínáló utcai

árusok gyűltek köréjük mindkét oldalról hogy a szolgálatukra állhassanak. Átkeltek a

uárez sugárúton és továbbmentek a Mejíán a Napoleónig és leültek egy asztalhoz azutcára néző ablaknál. Libériás pincér lépett oda hozzájuk és egy kézi seprűvel

lesöpörte a foltos fehér abroszt.

Caballeros{2} – mondta.

Steaket ettek és kávét ittak és Troy háborús történeteit hallgatták és cigarettáztak és

figyelték az úttestet ahogy a rozoga sárga taxik átgázolnak a felgyűlt vízen. A Juárez

sugárúton elsétáltak a hídig.

A villamosok már nem jártak és az utcákon megszűnt szinte minden kereskedés és

forgalom. A sínek a lámpák esőszűrte fényében futottak a hídőrház felé és még tovább

ahol úgy ágyazódtak bele a hídba akár egy különálló és törékeny szórványvilágokat

összefogó orvosi csipesz a felhőtakaró pedig lassan odébb vonult délre a Franklin-

hegység fölül a csillagos égbolt előtt sötétlő mexikói hegyek felé. Átkeltek a hídon

aztán egymás után keresztülnyomakodtak a forgósorompón – kalapjukat kissé

félrebillentve kissé részegen – és végigsétáltak az El Paso Streeten.

MÉG sötét volt amikor John Grady felébresztette. Ő már felkelt és felöltözött és kiment

a konyhába és visszajött és beszélt a lovakkal is és Billy hálóhelyének ajtajában állt az

ablakkeretig hátratolt vászonfüggöny mellett egyik kezében egy bögre kávéval. Helló

cowboy – mondta.

Billy felnyögött.

Menjünk! Télen majd alhatsz eleget.


10/300

Fenébe!

Menjünk! Már négy retkes órája fekszel ott.

Billy felült és a lábát letette a földre és két kezébe fogta a fejét.

Nem értem hogyan fekhetsz ott naphosszat.

Vesszek meg ha nem élvezed hogy a tyúkokkal kelhetsz. Hol van az istenverte

kávém?

Tőlem aztán ne várd hogy idehozzam neked a kávét. Emeld fel a segged! Kaja az

asztalon.

Billy felnyúlt és leakasztotta a kalapját az ágy feletti fogaspecekről és felvette és

megigazgatta a fején. Oké – mondta. Már ébren vagyok.

John Grady visszaindult a csűrközön a ház felé. A lovak felnyihogtak az állásaikban

ahogy elhaladt mellettük. Tudom mennyi az idő – mondta nekik. A csűr végén

szénából font kötél lógott le a szénapadlásról ő pedig kiitta a maradék kávéját és

kilöttyintette a zaccot és felugrott és beleütött a kötélbe hogy meglendítse aztán

kiment.

Mindannyian az asztalnál ültek és ettek amikor Billy kitárta az ajtót és bejött.

Socorro lépett oda és elvette és a kemencéhez vitte a pogácsás tányért és egy tepsibeöntötte a pogácsákat aztán betolta a tepsit a melegítőbe és forró pogácsákat húzott ki

a melegítőből és a tányérra rakta őket és visszavitte a tányért az asztalhoz. Az asztalon

egy tál rántotta állt meg egy másik kukoricadarával tele és egy tányér kolbász és

kiöntőben szaft és tálkákban dzsem és pico de gallo és vaj és méz. Billy megmosta az

arcát a mosogatónál és Socorro odanyújtotta neki a törülközőt ő pedig megtörölte az

arcát és letette a pultra a törülközőt és odament az asztalhoz és átlépett az üresen

maradt szék háttámláján és leült és a tojásért nyúlt. Oren egy pillantást vetett rá azújságja felett aztán tovább olvasott.

Billy kanállal szedett magának a tojásból és visszarakta a tálat és a kolbászért nyúlt.

Reggelt Orin – mondta. Reggelt JC.

JC felnézett a tányérjából. Úgy látom te is azzal a medvével viaskodtál egész éjszaka.

Azzal a medvével viaskodtam – mondta Billy. Odanyúlt és vett magának egy kekszet

és visszahajtotta a vásznat a tányérra és a vajért nyúlt.

Mutasd csak a szemed – mondta JC.


11/300

Semmi baj a szememmel. Lökd ide a salsát.

A tojásra kanalazta a csípős szószt. Tüzet tűzzel kell oltani. Nem igaz John Grady?

Öreg férfi jött be a szobába lógó nadrágtartóval. Régimódi inget viselt azt a fajtát

amire rá lehetett gombolni a gallérját és elöl nyitva volt és hiányzott róla a gallér. Épp

megborotválkozott és borotvahab maradt a nyakán és az egyik fülcimpáján. JohnGrady hátratolta a székét.

Tessék Mr. Johnson – mondta. Üljön csak le ide. Én már végeztem.

Felállt a tányérjával hogy betegye a mosogatóba de az öreg intett hogy üljön csak le

és megindult a tűzhely felé. Ülj le – mondta. Ülj le. Csak egy kis kávét öntök

magamnak.

Socorro leakasztotta az egyik fehér porcelánbögrét a konyhaszekrény oldaláról ésteletöltötte és az öreg felé fordította a fülét és átnyújtotta neki az öreg pedig elvette

tőle és biccentett és visszament a konyha túlsó végébe. Megállt az asztalnál és két

púpozott kanál cukrot mert bele a tálból a bögréjébe és a cukros kanállal együtt

kiment. John Grady a kredencre rakta a bögréjét és a tányérját és elvette a pultról az

ételhordóját és kiment.

Ennek meg mi a baja? – kérdezte JC.

Ez égvilágon semmi – mondta Billy.

John Gradyre gondoltam.

Tudom kire gondoltál.

Oren összehajtotta az újságot és lerakta az asztalra. Ezt máris fejezzétek be –

mondta. Troy kész vagy?

Kész.

Hátratolták a széküket az asztaltól és felálltak és kimentek. Billy a fogát piszkálva ült

tovább. JC-re nézett. Mit fogsz csinálni ma délelőtt?

Bemegyek a városba az öreggel.

Biccentett. Odakint az udvarban felzúgott a teherautó motorja. Hát – mondta. Azt

hiszem elég világos van ahhoz hogy lássunk.

Felállt és átsétált a konyha túlsó végébe és felkapta az éthordóját a pultról és kiment.

C átnyúlt az asztalon és elvette az újságot.


12/300

John Grady ült az üresben járatott teherautó kormányánál. Billy beszállt és lerakta a

lábához az éthordóját aztán betette az ajtót és feléje fordult.

Na – mondta. Indulhatunk megkeresni a napi betevőt?

John Grady sebességbe tette a váltót és elindultak kifelé a földúton.

Látástól vakulásig egy istenadta dollárért – mondta Billy. Imádom ezt az életet. Te isimádod ezt az életet fiam? Én imádom ezt az életet. Ugye szereted ezt az életet? Mert

istenemre mondom hogy én imádom. Egyszerűen imádom.

Benyúlt az ingzsebébe és kirázott a csomagból egy szál cigarettát és meggyújtotta az

öngyújtójával és kényelmesen pöfékelt miközben végiggördültek a földúton a kerítés

meg a kapufélfák meg a tölgyfa elnyújtott árnyékai között. A napfény vakító fehéren

csillant meg a szélvédő poros üvegén. A kerítés mellett álló jószág utána bőgött akocsinak és Billy szemügyre vette az állatokat. Ezek a tehenek – mondta.

Egy gyepes magaslaton deleltek a vörösagyag dombok között a farmháztól

tízmérföldnyire délre. Billy összetekert dzsekijével a feje alatt és szemét a kalapjával

letakarva hevert. Kisandított a tőlük nyolcvan mérföldre nyugatra fekvő Guadalupe-

hegység szürke hegyfokaira. Utálok kijönni ide – mondta. Az istenverte talaj itt még

egy kerítéscölöpöt sem tart meg.

John Grady keresztbe tett lábakkal ült és egy gyom szárát rágcsálta. Húsz mérföldre

délre eleven zöld öv húzódott végig a Rio Grande völgyében. Az előtérben elkerített

szürke szántók. Szürke porfelleg gomolygott egy kultivátort húzó traktor mögött az

őszigyapotmező szürke barázdái közt.

Mr. Johnson szerint a hadsereg azzal a paranccsal küldött ide embereket hogy

szemrevételezzenek hét délnyugati államot és kutassák fel a legsiralmasabb

földdarabot amit találnak és jelentsenek róla. És Mac farmja egyenesen annak a kellősközepén feküdt.

Billy ránézett John Gradyre aztán visszafordult a hegyek felé.

Szerinted igaz lehet? – kérdezte John Grady.

A fene se tudja.

JC szerint az öreg napról napra hibbantabb.

Hát még hibbantan is több az esze mint JC-nek ép elmével szóval akkor JC meg

micsoda?


13/300

Nem tudom.

Semmi baj nincs vele. Egyszerűen öreg.

JC szerint azóta nem egészen tiszta hogy meghalt a lánya.

Hát. Miért is lenne az? A lánya volt a mindene.

Aha.

Talán Delbertet kellene megkérdeznünk. Hogy megtudjuk Delbert hogyan látja a

dolgokat.

Delbert nem annyira féleszű mint amilyennek kinéz.

Szívből remélem hogy nem az. Egyébként pár dologban mindig is furcsa volt az öreg

és még mindig az. Ez a hely már nem ugyanaz. Soha nem is lesz. Talán mindannyianmegbolondultunk egy kicsit. Azt hiszem ha mindenki egyszerre bolondulna meg senki

sem venné észre. Te mit gondolsz?

John Grady előrehajolt és kiköpött a foga között és visszatette a szájába a letépett

szárat. Tetszett neked a lány ugye?

Szörnyen. Olyan jó volt hozzám mint senki más.

Egy prérifarkas bújt elő a bozótból és ügetett végig egy kisebb halom gerincénnegyed mérföldnyire keletre. Nézd csak meg jól azt a rohadékot – mondta Billy.

Mindjárt idehozom a puskát.

Eltűnik mire egyáltalán felállnál.

A prérifarkas továbbsietett a domb tetején aztán megállt és visszanézett és újra

leszaladt a gerincen a bozótba.

Szerinted mit kereshet idekint ilyenkor fényes nappal?

Valószínűleg pontosan ugyanezen morfondírozik ő is veled kapcsolatban.

Szerinted meglátott minket?

Hát nem láttam hogy egyenesen belesétált volna amott a fügekaktuszokba szóval

nem hinném hogy teljesen vak.

John Grady figyelte hátha újra felbukkan a prérifarkas de a prérifarkas már nem jöttelő.

Az a fura – mondta Billy – hogy már majdnem végleg felmondtam amikor


14/300

megbetegedett a nő. Tovább akartam állni. Miután meghalt már jóval kevesebb okom

volt a maradásra mégis maradtam.

Gondolom arra jutottál hogy Macnek szüksége van rád.

Lószart.

Hány éves volt a felesége?

Nem tudom. Harmincvalahány. Esetleg negyven. De meg nem mondtad volna róla.

Szerinted sikerül túltennie magát ezen?

Macnek?

Aha.

Nem. Egy ilyen nőn nem lehet túltenni magadat. Egyáltalán nem tudja túltennimagát. Soha nem is fogja.

Leült és feltette a kalapját és megigazította a fején. Kész vagy öcsi?

Aha.

Nehézkesen felállt és lenyúlt és felvette a földről az éthordóját és egyik kezével

leporolta a nadrágja ülepét aztán lehajolt és felkapta a dzsekijét. Ránézett John

Gradyre.

Ismertem egy öreg hajtót aki azt mesélte sosem találkozott olyan komforton

nevelkedett lánnyal amelyik akár fabatkát is ért volna. Az a nő a keservesebb utat

árta be. Az öreg Johnson világ életében marhahajcsárként dolgozott és magad is

tudod mennyit fizet az. Mac egy templomi vacsorán ismerte meg San Crucesben

amikor az csak tizenhét volt és ezzel vége is lett a történetnek. Az öreg sosem fogja

túltenni magát ezen. Sem most sem később. Soha.

Besötétedett mire visszaértek. Billy feltekerte a teherautó ablakát és tekintetét a ház

felé fordítva ült. Leharcolt szarházi vagyok – mondta.

Csak úgy benn akarod hagyni a cuccot a teherautóban?

Vigyük be a vontatókötelet. Lehet hogy esni fog. Talán. Meg azt a láda fémkapcsot.

Még megrozsdásodnak.

Viszem.

Felmarkolta a cuccot a kocsi platójáról. A csűrközben kigyulladt a villany. Billy állt

ott és a kezét rázogatta.


15/300

Valahányszor odanyúlok ahhoz a szeméthez megráz.

Biztos a bakancsszegek miatt.

Akkor mért nem a lábam rázza meg?

Nem tudom.

Felakasztotta a vontatókötelet egy szegre és lerakta a láda fémkapcsot egy tartókeret

keresztrúdjaira rögtön az ajtó mellett. A lovak felnyerítettek az állásaikban.

Továbbment a csűrközben és az utolsó állásnál rácsapott az ajtóra a tenyerével.

Túloldalról tüstént nekirobbant valami a deszkáknak. Por szállongott a lámpafényben.

Hátranézett Billyre és elmosolyodott. Cukkold tovább – mondta Billy. Egyszer még szét

fogja rúgni ezt a szemetet.

OAQUÍN hátralépett mindkét kezét a deszkán tartva amire rátámaszkodott és leszegte a

fejét mintha olyasmit látott volna a karámban ami túl szörnyűséges ahhoz hogy

végignézze. De csak azért lépett hátra hogy a földre köpjön lassan és merengve aztán

előre lépett és megint benézett a deszkák között. Caballo – mondta. Az ügető ló

árnyéka egy pillanatra rávetült a deszkákra és az arcára majd továbbsiklott. Joaquín a

fejét ingatta.Továbbsétáltak oda ahol kitámasztásként pár kétszer tizenkét collos gerendát

szegeltek fel keresztbe a karám teteje mentén és felmászott és leült a csizmasarkát az

alsó deszkába ékelve és cigarettázott és figyelte hogyan dolgozza meg John Grady a

csikót.

Egyáltalán mit akar kezdeni azzal a bagolyfejű rohadékkal?Billy megrázta a fejét. Talán úgy lehet ahogy Mac mondja. Mindenki kiköt annál a

lónál amelyik legjobban megfelel neki.

Mi az ott a fején?

Cavesson kötőféknek hívják.

Miért nem jó egy egyszerű hackamore?

Erről a cowboyt kellene kérdezned.

Troy előrehajolt és kiköpött. Joaquín felé fordult. Qué piensas?{3} kérdezte.


16/300

Joaquín vállat vont. Figyelte ahogy a vezetőszíjon tartott ló körbeüget a karámban.

Azt a lovat zablával próbálták betörni – mondta Troy.

Aha.

Szerintem fel akar hagyni vele és elölről kezdeni.

Hát – mondta Billy – én azt gyanítom hogy bármit akar is valószínűleg sikerülni fog

neki.

Figyelték ahogy a ló körbejár.

Nem a cirkusznak akarja beidomítani ugye?

Nem. Tegnap este volt a cirkusz amikor átvetette rajta a két lábát.

Hányszor vetette le magáról a ló?

Négyszer.

És hányszor ült vissza rá?

Te is tudod hányszor.

Tán másoknál jobban ért a rosszul betört lovakhoz?

Menjünk – mondta Billy. Alighanem egész délután azt a rohadékot fogja sétáltatni.Megindultak a ház felé.

Kérdezd Joaquínt amott – mondta Billy.

Mit kérdezzen tőlem?

Hogy a cowboy ismeri-e a lovakat.

A cowboy aszongya semmihez se ért.

Tudom.

Aszongya csak szereti és igyekszik minél jobban csinálni.

Te mit gondolsz? – kérdezte Billy.

Joaquín megrázta a fejét.

Joaquín szerint nem szokványosak a módszerei.

Mac szerint sem.

Joaquín nem válaszolt amíg a kapuhoz nem ért. Aztán megállt és hátrapillantott a


17/300

karám felé. Végül azt mondta hogy nem igazán érdekes kedveled-e a lovakat vagy sem

ha a lovak nem kedvelnek téged. Azt mondta hogy a legjobb idomítóktól akiket ismert

elszakadni sem tudtak a lovak. Azt mondta Billy Sanchezt még a budira is kikísérték és

kint álldogáltak míg nem végzett.

AMIKOR visszaért a városból John Gradyt nem találta a karámban és amikor felballagott

a házba vacsorázni ott sem látta. Troy ült az asztalnál és a fogát piszkálta. Leült a

tányérjával és a sóért meg borsért nyúlt. Hová tűntek a többiek? – kérdezte.

Oren az előbb ment el. JC a nőjét vitte el szórakozni. John Grady meg azt hiszem az

ágyában fekszik.

Ott nincs.Akkor talán elment valahová hogy átgondolja a dolgokat.

Mi történt?

Az a ló háttal ráesett. Könnyen lehet hogy a lábát is eltörte.

Rendbe fog jönni?

Azt hiszem. Elvitték az orvoshoz ő meg káromkodott és dühöngött. Az orvos

bekötözte és egy pár mankót adott neki és meghagyta hogy egy darabig kerülje azt a

lovat.

Mankóval jár?

Aha. Azzal kell neki.

Ez mind ma délután történt?

Aha. Egy darabig teljesen felbolydult a ház. Joaquín idejött Orenért aztán lement odaés szólt neki hogy jöjjön már de sehogy se volt hajlandó rá. Oren aszondta azt hitte

ostorral kell megvernie. Az átkozott ló után bicegett és mindenáron fel akart ülni rá.

Végül lehúzatta vele a csizmáját. Oren aszondta ha még két percet várnak az egészet le

kellett volna vágniuk róla.

Billy bólintott aztán beleharapott a pogácsájába.

Ökölre ment volna Orennel?Aha.

Mennyire sérült meg a lába?


18/300

Kificamította a bokáját.

Mac mit mondott?

Semmit. Ő vitte el az orvoshoz.

Azt hiszem Mac szemében ő semmi rosszat nem tehet.

Pontosan így van.

Billy megint a fejét csóválta. A salsáért nyúlt. Mindenből kimaradok ami izgalmas –

mondta. Azt hiszem ez megtépázhatja kicsit azt a vérbeli lovas hírnevét vagy nem?

Talán igen talán nem. Joaquín azt mesélte hogy csak az egyik kengyelen állt és

szálfaegyenesen lovagolta meg a rohadékot.

Minek?Azt nem tudom. Szerintem egyszerűen nem szívesen mond le egy lóról.

TALÁN egy órája aludhatott amikor a csűrköz sötétjében támadt mozgolódás

felébresztette. Egy percig fekve fülelt aztán felkelt és a zsinegért nyúlt és egy rántással

felkapcsolta a lámpát majd a fejébe nyomta a kalapját és az ajtóhoz lépett és

félrehúzta a függönyt és kinézett. A ló a fejétől egylábnyira trappolt el majdvégigdübörgött a csűrközön aztán megtorpant és fújva meg dobogva állt a sötétben.

Fenébe – mondta. Bud?

John Grady sántikált el előtte.

Mi az istent művelsz itt?

Tovább bicegett kifelé a lámpa ráhulló fényéből. Billy kilépett a csűrközbe.

Neked teljesen elment az a maradék eszed? Mi a fene bajod van?

A ló megint nekiiramodott. Hallotta közeledni és tudta hogy feléje tart de alighogy

visszahúzódott az ajtókeret mögé az állat berobbant a fülke egyetlen

villanykörtéjének fénykörébe – kitátott szájjal rohant és a szeme mint két fejébe

ültetett tojás dülledt előre.

Az isten verje meg – mondta. Leakasztotta a nadrágját az ágya vaskeretéről és

felráncigálta aztán megigazította a kalapját és ismét kilépett.

A ló mostanra megindult visszafelé a csűrközön. Ő a hálóhely melletti állás ajtajához


19/300

préselődött. A ló úgy rohant el mellette mintha lángra kapott volna a pajta aztán teljes

hévvel nekirohant a túlfelén lévő ajtónak és vadul nyihogva megállt.

Az isten verjen meg békén hagynád már azt a flúgos rohadékot? Mi a fene esett

beléd?

John Grady megint bebicegett a poros fénypászmába egy összetekert köteletvonszolva maga mögött és átbicegett a túloldalra.

Ahhoz sem látsz eléggé hogy megkösd a rohadékot – kiáltott oda neki Billy.

A ló trappolva megindult a csűrköz túlsó vége felől. Fel volt nyergelve és oldalt ki-be

lengtek a kengyelek. Az egyik valahol hátul beakadhatott egy deszkába ahol a ló

megfordult az udvari lámpa keskeny fénysávjaiban mert repedő fa reccsenését meg

csörömpölést lehetett hallani a sötétben aztán a ló megvetette mellső lábát éseszeveszetten rugdalni kezdte a pajta végének deszkáit. Egy perccel később kigyulladt

a villany a házban. A por füstként gomolygott a pajtában.

Tessék – kiáltotta Billy. Felverted az egész házat.

A ló sötét alakja megmozdult a rácsozott fényben. Lehajtotta hosszú nyakát és vadul

nyihogni kezdett. Kinyílt az ajtó a pajta túlsó oldalán.

Megint John Grady bicegett el előtte a kötéllel.Valaki felkattintotta a villanykapcsolót. Oren állt ott a kezét rázogatva. Az isten

verje meg – mondta. Miért nem képes valaki megjavítani ezt a vacakot?

A megbokrosodott ló tízlábnyira tőle pislogott rá. Ránézett a lóra és ránézett John

Gradyre aki a csűrköz közepén ácsorgott kezében kötéllel.

Mi a kénköves pokol folyik itt? – kérdezte.

Gyerünk – szólalt meg Billy. Mondj neki valamit. Én bizony ha belegebedek semtudok válaszolni neki.

A ló megfordult és egy darabon visszaügetett a csűrközön aztán megtorpant és csak

állt.

Zárd be azt az átkozott lovat – mondta Oren.

Add csak ide a kötelet – felelte Billy.

John Grady hátranézett rá. Szerinted arra sem vagyok képes hogy elkapjam?

Akkor gyerünk. Kapd el. Remélem hogy a rohadék átgázol rajtad.


20/300

Valamelyikőtök kapja el – mondta Oren – és legyen vége már ennek a

sületlenségnek.

Kinyílt az ajtó Oren mögött és Mr. Johnson jelent meg kalapban és csizmában és

hálóingben. Tegye be az ajtót, Mr. Johnson – mondta Oren. Jöjjön be ha akar.

John Grady rádobta a hurkot a ló nyakára és magához húzta a lovat a kötéllel aztánfelnyúlt a hurkon át és megragadta a lelógó kantárszárat és lekapta a kötelet.

Nehogy felülj arra a lóra – mondta Oren.

Az én lovam.

Hát ezzel nyugodtan jöhetsz Macnek. Egy perc és idekint lesz.

Gyerünk pajtás – mondta Billy. Kösd ki azt az átkozott lovat ahogy kérték tőled.

John Grady rápillantott aztán Orenre nézett aztán megfordult és visszavezette a

lovat a pajtába és bezárta az állásba.

Egy rakás átkozott bugris – mondta Oren. Jöjjön Mr. Johnson. A fenébe is.

Az öreg megfordult és kiment Oren pedig utána eredt és behúzta maga mögött a

pajta ajtaját. Amikor John Grady kisántikált az állásból a szarvánál megragadva hozta

ki a nyerget és a földön húzta maga után a kengyelt. Átballagott a csűrközön a

lószerszámkamra felé. Billy az ajtófélfának támaszkodva figyelte őt. Amikor kijött a

lószerszámkamrából elsétált Billy mellett anélkül hogy ránézett volna.

Te tényleg nem vagy semmi – mondta Billy. Tudod?

John Grady hátrafordult a hálóhely ajtajánál és Billyre pillantott és végignézett a

megvilágított pajta csűrközén aztán megint Billy felé fordította a tekintetét. Nem

kellett volna beleszólnod – mondta. Ugye?

Billy megrázta a fejét. Itt vesszek meg – mondta.

A HEGYEK közt szarvasokat láttak a fényszórók pászmájában és a fényszórók

pászmájában a szarvasok sápadtnak tűntek mint a szellemek és éppoly nesztelennek

is. Vörös szemüket e váratlanul előbukkanó nap felé fordították és odasompolyogtak

és összeverődtek aztán egyenként vagy kettesével átszökkentek az útszéli árkon. Egy

kisebb suta megcsúszott a makadám burkolaton és vadul kapálózott és lehuppant a

hátsó felére aztán feltápászkodott és eltűnt a többiekkel együtt az út menti bozótban.

Troy feltartotta a whiskyt a műszerfal fényébe hogy megnézze mennyi van az üvegben


21/300

aztán lecsavarta a kupakot és jól meghúzta majd visszacsavarta a kupakot és

átnyújtotta Billynek az üveget. Errefele aztán nincs hiány lelőni való szarvasokból

nekem úgy tűnik.

Billy lecsavarta a kupakot és meghúzta az üveget aztán csak ült és figyelte az út

közepén szaladó fehér vonalat. Kétségtelen gazdag vidék ez erre.

Nincs kedved itt hagyni Macet.

Nem tudom. Nem ha nincs rá okom.

A mundér becsülete.

Nem csak az. Az embernek egy ponton meg kell állapodnia. Mégiscsak huszonnyolc

éves vagyok.

Nem annyinak nézel ki.

Tényleg?

Inkább negyvennyolcnak. Add ide a whiskyt.

Billy kikémlelt a magas sivatagba. A lecsüngő lámpavezetékek versenyt futottak az

éjszakai égbolt előtt.

Nem fogja érdekelni őket hogy ittunk?Az asszonynak nem fog tetszeni. De nem sokat tehet ellene. Különben sem

malacrészegen akarunk beállítani hozzájuk.

Kér inni a fivéred?

Troy ünnepélyesen bólintott. Gyorsabban mint egy cselle villanása.

Billy meghúzta a whiskyt aztán továbbadta az üveget.

Mire készült a kölyök? – kérdezte Troy.

Nem tudom.

Összevesztél vele valamin?

Nem. Nincs vele semmi baj. Csak annyit mondott hogy csinálnia kellett valamit.

Nyereg nélkül is megüli a lovat. Nem vitás.

Úgy bizony.

Agyafúrt kis fickó.


22/300

Nincs vele semmi baj. Csak megvan a saját elképzelése a dolgokról.

Az a ló amit olyan nagyra tart csak egy átkozott zsivány ha a véleményemre

lennétek kíváncsiak.

Billy rábiccentett. Ja.

Akkor mit akar tőle?

Azt hiszem pont ezt.

Még mindig azt gondolod csak azt akarja hogy kutya módjára kövesse őt?

Aha. Azt gondolom.

Majd akkor hiszem ha látom.

Pénzt is feltennél rá?

Troy kirázott egy cigarettát a csomagból a műszerfalra aztán a szájába vette és

odanyomta az öngyújtót. Nem akarom elnyerni a pénzed.

Azt hiszem én passzolok. Nem lesz kedvére a mankó.

Egy kicsit sem.

Mennyi ideig kell használnia?

Nem tudom. Pár hétig. A doki aszondta neki hogy a húzódás a törésnél is rosszabb

tud lenni.

Fogadok hogy egy hétig sem bírja ki a mankót.

Szerintem sem.

Egy mezei nyúl dermedt mozdulatlanná az út közepén. Vörös szeme világított.

Húzz már innét seggfej – mondta Billy.

A nyúl halk puffanással csapódott a teherautó aljához. Troy elvette az öngyújtót a

műszerfalról és meggyújtotta vele a cigarettáját aztán visszadugta az öngyújtót a

helyére.

Amikor leszereltem felmentem Gene Edmondsszal Amarillóba a rodeóra és a

mezőgazdasági kiállításra. Szerzett nekünk lányokat meg minden. Úgy volt hogy

délelőtt tízre odamegyünk értük és csak éjfél után indultunk el El Pasóból. Gene-nekvadiúj nyolcvannyolcas Oldsa volt és odadobta nekem a kulcsokat és mondta hogy

vezessek csak én. Amint kiértünk a nyolcvanas útra rám sandított és mondta hogy


23/300

tapossak bele. Felnyomtam nyolcvanig, nyolcvanötig. Még mindig egy méter hely

maradt a pedál alatt. Megint oldalra sandított. Mondom neki: milyen gyorsan akarsz

menni? Mire ő: ahogy neked kényelmes. Nem érdekelt. Felnyomtam száztízig aztán

uccu neki. Sima egyenes út. Úgy hatszáz mérföldnyi terült el előttünk.

Szóval ott volt az a sok nyúl az úton. Ott ültek és moccanni sem mertek a fényben.

Ploty. Ploty. Oldalra pillantottam Gene-re és mondom neki: mi legyen ezekkel a

nyulakkal? Mire rám néz: miféle nyulakkal? Tudjátok lehet hogy van aki nem szarik az

ilyesmire de Gene nem ilyen ember. Az sem érdekelte volna ha brekegő békák

potyognak az égből.

Úgy hajnalhasadás körül megálltunk egy benzinkútnál a texasi Dimmittben.

Odaálltunk a kutakhoz és leállítottuk a motort és ott ültünk és volt ott egy másik kocsi

és az a fazon pedig aki ott dolgozott már nekilátott hogy tankoljon és megpucolja aszélvédőt. Egy nő ült a kocsiban. A fazon meg aki vezetett közben kimehetett hugyozni

vagy valami. A lényeg hogy megálltunk szemben a másik kocsival és én hátrahajtott

fejjel vártam a benzinkutas fickót és eszembe sem jutott a nő épp csak láttam ahogy ül

szemben velem. Csak ült és nézelődött. Aztán hirtelen kiegyenesedett az ülésben és

visítani kezdett mint akit nyúznak. És csak visított. Felkaptam a fejem – nem tudtam

mi történt. Felénk nézett és azt hittem Gene művelhetett valamit. Előkapta a

micsodáját vagy ilyesmi. Sosem lehet tudni mire készül. Odanéztem Gene-re de ő semértette mi a fészkes fene történhetett. Aztán kijött a fazon a férfi klotyóból és veszett

nagydarab fickó volt. Kiszálltam és megkerültem a kocsit. Azt hittem mindjárt

megőrülök. Az Oldsmobile-nak amolyan túlméretezett hűtőrácsa volt elöl mint egy

nagy hólapát és amikor előre értem a kocsi eleje tele volt nyúlfejekkel. Szó szerint

vagy száz szorult bele és a kocsi eleje meg az ütköző be volt terítve vérrel meg

nyúlbéllel és a nyulak szerintem elfordították a fejüket az ütközés előtt mert mind

kifelé meredt, a szemük meg mint a tébolyultaknak. Félreálló fogak. Vigyorgó pofák.El sem tudom mondani hogy nézett ki. Magam is kis híján visítani kezdtem. Menet

közben észrevettem hogy túlmelegedett a kocsi de a sebességnek tudtam be a dolgot.

A fazon nekünk akart jönni miatta. Aszondtam: A francba Franci. Csak nyulak. Érted?

A fészkes fenébe is. Gene kiszállt és elkezdett feleselni a fickóval de ráparancsoltam

hogy húzzon vissza a kocsiba és fogja be. A fazon odament és a kocsihoz és szólt a

nőnek hogy csituljon már le és fejezze be a nyafogást meg minden de nem igen

sikerült megbékítenem. Fogtam magam és odamentem hogy megüssem azt a drabális

rohadékot hogy lezárjuk az ügyet.


24/300

Billy csak ült és az elsuhanó éjszakát figyelte. Az út menti bozótot, a hegyek lapos

fekete szövetét ami a föléjük boruló és csillaggal teleszórt sivatagi égboltból szakított

ki egy darabot. Troy cigarettázott. A whiskyért nyúlt és lecsavarta a kupakot és az

üveget dédelgetve ült.

San Diegóban szereltem le. Az első busszal eljöttem onnan. Én meg egy másik fazon

berúgtunk a buszon és majdnem kihajítottak minket. Tucsonban szálltam le és

bementem egy boltba és vettem magamnak egy új Judson cipőt és egy öltönyt.

Fogalmam sincs mi a fészkes fenének vettem öltönyt. Úgy gondoltam illik lennie

egynek. Felszálltam egy másik buszra és továbbmentem El Pasóba és még aznap este

felmentem Alamogordóba és elhoztam a lovaimat. Mindenfelé kóboroltam a vidéken.

Dolgoztam Coloradóban. Dolgoztam fent a texasi északi csücsökben. Börtönbe dugtak

egy ilyen koszfészekben aminek a nevét sem árulom el nektek. De Texas államban volt.Texas államban. Semmit se csináltam. Csak rossz helyen voltam rossz időben.

Majdnem ki se kerültem onnan. Összeverekedtem egy mexikóival és majdnem

megöltem. Napra pontosan kilenc hónapig voltam benn a börtönben. Minek írtam

volna haza? Amint kijöttem és utánajártam mi lett a lovaimmal kiderült hogy eladták

őket az abrakköltség miatt. Az egyik ló nem érdekelt a másik viszont igen mert már

régóta megvolt. Úgy tűnt senki sem tud róla semmit. Tudtam hogy ha elkapom a

fazont visszakerülök az átkozott börtönbe. Körbekérdezősködtem. Végül valakielárulta hogy az államon kívülre adták el a lovamat. Úgy emlékeztek hogy Alabamából

vagy valami hasonló istenverte helyről jött a vevő. Tizenhárom éves korom óta az

enyém volt az a ló.

Mexikóban én is elvesztettem egy lovat amelyiket szörnyen megkedveltem – mondta

Billy. Kilencéves korom óta megvolt.

Könnyen megy.

Micsoda, elveszíteni egy lovat?

Troy megdöntötte az üveget és ivott aztán leeresztette és visszacsavarta a kupakot

és a kézfejével megtörölte a száját majd visszatette az üveget az ülésre. Nem – mondta.

Megkedvelni egy lovat.

Fél órával később lehajtottak az országútról és átdöcögtek egy csőhídon aztán

végigmentek a mérföld hosszú földúton egy farmházhoz. A verandán égett a villany éshárom terelőkutya szaladt elő és futott ugatva a teherautó mellé. Elton jött ki és

megállt a verandán farzsebre dugott kézzel és szemébe húzott kalappal.


25/300

Egy hosszú asztalnál ettek a konyhában, egymásnak adták át a puliszkával és okrával

teli tányérokat és egy hatalmas tálca sült hússzeletet és pogácsát.

Ez szörnyen finom, asszonyom – mondta Billy.

Elton felesége ránézett. Megtennéd hogy nem szólítasz asszonyomnak?

Persze asszonyom.

Vénnek érzem tőle magam.

Értem asszonyom.

Nem tehet róla – mondta Troy.

Semmi baj – felelte a nő.

Velem sosem voltál ennyire elnéző.

Már így is túl sok mindent néztem el neked – mondta erre a nő.

Majd igyekszem nem felhozni a témát – mondta Billy.

Egy hétéves kislány is ült az asztalnál és tágra nyílt szemmel figyelte őket. Ettek. Egy

idő után megszólalt: Mi a baj vele?

Mivel mi a baj?

Ha azt mondja asszonyom.

Elton felnézett rá. Semmi baj vele, picim. Csak az anyukád amolyan modern nő.

Mi az hogy modern nő?

Edd meg a vacsorádat – mondta a nő. Ha apádon múlna még kereket sem

használnánk.

Kiültek a régi fonott nádszékekbe a verandára Elton pedig lerakta a háromüvegpoharat a deszkákra a két lába közé aztán lecsavarta a kupakot az üvegről és

töltött mindhárom pohárba majd lerakta az üveget a földre és mindenkinek odaadta a

poharát és hátradőlt a hintaszékében. Salud – mondta.

Lekapcsolta a lámpát a verandán és az ablakból kiszüremlő lágy fény négyszögében

üldögéltek. A fénybe emelte a poharát és átkémlelt rajta akár egy vegyész. Nem

fogjátok kitalálni ki jött vissza a Bellbe – mondta.Ki ne mondd a nevét.

Szóval mégis kitaláltad.


26/300

Ki más lehetne?

Elton hátradőlt a székében és hintázni kezdett. A kutyák az udvaron álltak és a

lépcső aljáról bámultak fel rá.

Hogyhogy – mondta Troy. Végül elzavarta az öreg?

Nem tudom. Azt mondta csak látogatóba jött. Aztán meglehetős hosszú látogatás lettbelőle.

Aha.

Bármi vigasz legyen is ebben.

Ez nem vigasz.

Elton bólintott. Igazad van – mondta. Nem az.Billy belekortyolt a whiskyjébe és kibámult a hegyek körvonalaira. Mindenütt

csillagok hullottak.

Rachel egyenesen beleszaladt Alpine-ban – mesélte Elton. A kis drága csak

mosolygott és pillogott mint a megtestesült ártatlanság.

Troy a könyökét a térdére támasztva előredőlt a poharat pedig két kézre fogva

tartotta maga előtt. Elton hintázott.Emlékszel amikor eljártunk Bloy kocsmájába hogy lányokat próbáljunk felszedni?

Ott ismerkedtek meg. Egy imagyűlésen. Ez elgondolkoztat Isten útjairól. Elhívta

randevúra mire ő azt mondta hogy nem randevúzik olyan férfival aki iszik. Erre

egyenesen a szemébe nézett és kijelentette hogy ő nem iszik. A nő majdnem hanyatt

esett. Gondolom megdöbbenhetett azon hogy még nála is nagyobb hazudozóval

találkozott. Pedig a színtiszta igazságot mondta neki. A nő persze kiteríttette vele a

lapjait. Azt mondta biztosan tudja hogy iszik. Hogy Jeff Davis megyében mindenkitudja róla hogy iszik és sokat és nem lehet bírni vele. Neki a szeme sem rebbent. Azt

mondta régebben ivott de már felhagyott vele. A nő megkérdezte hogy mikor hagyott

fel vele mire ő hogy az előbb. És járni kezdtek. És amennyire tudom többé egyetlen

pohárral sem döntött le a torkán. Persze amíg a nő el nem hagyta. Addigra jókora

lemaradása lett amit be kellett hoznia. Nekem aztán nem kell mesélni az ital

veszélyeiről. Az ital nem semmi. Ő viszont attól a naptól fogva megváltozott.

Még mindig ugyanolyan szemrevaló?

Nem tudom. Nem láttam. Rachel szerint az. A Sátán bármilyen formában képes


27/300

megjelenni. Azok a hatalmas kék szemek. Még maga az ördög öreganyja sem ismerte

annyi fortélyát annak hogyan lehet elcsavarni egy férfi fejét. Fogalmam sincs honnan

tanulják az ilyet. A fenébe is még csak tizenhét volt.

Így születnek – mondta Troy. Nem kell megtanulniuk.

Értem.Azt viszont úgy látszik sehogy sem tudják megtanulni hogyan ne tapossanak valami

szerencsétlen flótás fejére a puszta élvezet kedvéért.

Billy belekortyolt a whiskyjébe.

Add csak ide a poharad – mondta Elton.

Letette a földre a lába közé és kitöltötte a whiskyt aztán visszacsavarta a kupakot és

odanyújtotta neki a poharat.

Köszönöm – mondta Billy.

Harcoltál a háborúban? – kérdezte Elton.

Nem. Alkalmatlannak nyilvánítottak.

Elton bólintott.

Három különböző alkalommal jelentkeztem a seregbe de nem vettek be.

Tudom. Magam is próbáltam átvezényeltetni magam a tengerentúlra de az egész

háborút Camp Pendletonban töltöttem. Johnny mindenfelé harcolt a csendes-óceáni

hadszíntéren. Egész századokat lőttek ki alóla. Egy karcolás nélkül megúszta.

Szerintem zavarhatta a dolog.

Troy odanyújtotta a poharát Elton pedig lerakta a földre és töltött aztán visszaadta

neki. Aztán magának is töltött. Hátradőlt a székben. Most mit bámulsz? – kérdezte akutyától. A kutya elfordította a tekintetét.

Engem leginkább az zavar aztán be is fogom a pofám hogy kegyetlenül

összevesztünk aznap délelőtt és nem volt alkalmam jóvátenni. A szemébe mondtam

hogy átkozott bolond – ami igaz is – és annál rosszabbat nem is tehetne a fickóval mint

hogy hagyja neki elvinni a lányt. És így is volt. Akkor már mindent tudtam arról a

nőről. Szörnyű volt. Amazt pedig élve már nem láttam viszont. Ki kellett volna

maradnom belőle. Ha valaki olyan állapotba kerül mint ő sehogy sem lehet beszélni a

fejével. Próbálkozni sem érdemes.


28/300

Troy figyelte őt. Nekem elmesélted – mondta.

Ja. Azt hiszem igen. Már nem jelenik meg álmomban. Régebben folyton róla

álmodtam. Beszélgettem vele.

Azt hittem le akarod zárni a témát.

Jól van. Azért csak úgy tűnik mintha más téma nem nagyon lenne. Vagy tévedek?

Nehézkesen feltápászkodott a székből kezében az üveggel és a pohárral. Sétáljunk ki

a pajtához. Megmutatom a csikót amit Jonas kancája ellett amelyiket nem tartottatok

túlzottan sokra. Csak mindenki hozza magával a poharát. Az üveget viszem.

EGÉSZ délelőtt nyílt borókás vidéken lovagoltak végig a kavicsos gerincek mentén

haladva. Vihar készülődött nyugatra a Sierra Viejas és a széles síkság felett ami délre

nyúlt el a Guadalupe-hegységtől a Cuesta del Burrót megkerülve egészen Presidióig ésa határig. Délben átkeltek a patak felső szakaszán és letelepedtek a megsárgult

levelekre és miközben megették az ebédet amit Rachel csomagolt el nekik a leveleket

figyelték hogyan forognak és sodródnak a felgyűlt vízben.

Ezt nézd – mondta Troy.

Mi az?

Abrosz.

Azt a rohadt.

Termoszból kávét öntött ki a poharakba. A pulykás szendvicseik ruhaszalvétába

voltak becsomagolva.

Mi van a másik termoszban?

Leves.

Leves?

Leves.

Azt a rohadt.

Ettek.

Mennyi ideje igazgatja itt az ügyeket?

Úgy két éve.

Billy bólintott. Eddig nem ajánlotta fel neked hogy felvesz?


29/300

De. Azt mondtam neki nem bánom ha vele kell dolgoznom abban viszont nem

vagyok biztos hogy neki szeretnék-e dolgozni.

Miért gondoltad meg magad?

Nem gondoltam meg magam. Csak fontolgatom.

Ettek. Troy a peremvidék felé biccentett. Azt mondják ebben a szurdokban mindenmérföldnél rajtaütöttek már egy fehér emberen.

Billy a tájat fürkészte. Úgy tűnik azóta megtanulták elkerülni.

Amikor végeztek az evéssel Troy kitöltötte a poharakba a maradék kávét aztán

visszacsavarta a termosz kupakját és lefektette a leves meg a szendvicses szalvéták

meg a kihajtatlanul maradt abrosz mellé hogy később visszategye a nyeregtáskába. A

kávéjukat kortyolgatva ültek. A patakparton lejjebb az egymás mellett ácsorgó lovakfelpillantottak az ivásból. Nedves levelek tapadtak az orrukhoz.

Eltonnak megvan a saját elképzelése arról hogy mi történt – mondta Troy. Ha nem

találta volna meg magának Johnny azt a lányt talált volna valami mást. Nem lehetett

terelni. Elton aszondja megváltozott. Nem változott meg. Négy évvel volt idősebb

nálam. Az nem sok. De olyan helyeken járt ahová én sosem fogok eljutni. Jobb is hogy

nem jutok. Az emberek mindig azt tartották róla hogy megátalkodott mint egy bika de

nemcsak erről volt szó. Egyszer összeverekedett apámmal mikor még csak tizenöt

volt. Ököllel ment neki. Rákényszerítette az öregem hogy bunyózzon vele. Megmondta

a szemébe hogy tiszteli őt meg minden de nem tűrheti el amit a fejéhez vágott. Amit

akkor mondott az öreg amikor valamiért ledorongolta. Úgy sírtam akár egy kisgyerek.

Ő nem sírt. Folyton felkelt. Törött orral meg minden. A fenébe is, az öreg meg

zokogott. Remélem többé sosem kell látnom ilyet. Ha csak rágondolok már émelyegni

kezdek. És halandó ember semmit sem tehetett volna hogy megakadályozza.

Mi történt?

Az öreg végre elsétált. Legyőzték és tudta ezt. Johnny ott állt. Megállni is alig tudott

a lábán. Utána szólt hogy jöjjön vissza. Az öreg hátra se fordult. Csak ment egyenesen

a házig.

Troy a bögréje fenekébe bámult. A zaccot kirázta a falevelekre.

Nemcsak a lányról volt szó. Egyes férfiak amikor nem kaphatják meg azt amitakarnak nem a legjobbat fogadják el ami ezt pótolhatná hanem a lehető legrosszabbat.

Elton úgy gondolja ő is ilyen és talán ilyen is. De szerintem szerette azt a lányt.


30/300

Szerintem tudta róla hogy milyen és nem érdekelte. Szerintem saját magával nem volt

tisztában. Szerintem egyszerűen eltévelyedett. Ezt a világot nem neki teremtették.

Már akkor kinőtt belőle mielőtt járni megtanult. Megnősülni. Fenéket. Még a fűzős

cipőt sem bírta viselni.

Mégis kedvelted.

Troy elfordította a tekintetét a fákon túli messzeség felé. Hát – mondta. Nem hinném

hogy a kedvelem a helyes kifejezés. Nem tudom elmondani. Olyan szerettem volna

lenni mint ő. De nem voltam. Megpróbáltam.

Fogadok hogy édesapád kedvence volt.

Ó igen. Ez senkit sem zavart. Egyszerűen tudták. Elfogadták. A fenébe is. Még csak

nem is versengtünk az elsőbbségért. Kész vagy?Kész vagyok.

Felkelt. Széttárt tenyerét a derekára tette és kinyújtózott. Ránézett Billyre.

Szerettem őt – mondta. Ahogy Elton is. Nem lehetett nem szeretni. Ilyen egyszerű volt

az egész.

A hóna alá hajtotta a ruhaszalvétákat a termoszokkal együtt. Meg sem nézték milyen

leves volt. Visszafordult és Billyre nézett. Szóval hogy tetszik a vidék?Tetszik.

Nekem is. Mindig is tetszett.

Akkor ideköltözöl?

Nem.

Alkonyodott amikor belovagoltak Fort Davisbe. Estifecskék köröztek a régi

gyakorlótér felett amikor elhaladtak mellette a hegyek fölé boruló égboltozat pedig

vérvörösen komorlott mögöttük. Elton a Limpia Hotel előtt várta őket a teherkocsival

és a lószállító utánfutóval. A kavicsos parkolóban nyergelték le a lovakat aztán a

teherkocsi platójára rakták a nyergeket és lecsutakolták a lovakat és kantáron

felvezették őket az utánfutóba majd bementek a hotelbe és az előcsarnokon át a

kávézóba.

Hogy tetszett az a kis ló? – kérdezte Elton.

Meglehetősen – felelte Billy. Jól kijöttünk egymással.


31/300

Leültek és áttanulmányozták az étlapot. Mit kértek? – kérdezte Elton.

Tíz óra felé jöttek el. Elton megállt az udvarban és kezét a hátsó zsebébe dugta. Még

mindig ott ácsorgott – a veranda lámpájának fényében kirajzolódó sziluett – amikor a

földút végén bevették a kanyart és továbbhajtottak az országút felé.

Billy vezetett. Odapillantott Troyra. Ébren maradsz ugye?Igen. Ébren vagyok.

Elhatároztad magad?

Igen azt hiszem.

El kell mennünk valahova.

Igen. Tudom.Meg sem kérdezted mit szólok hozzá.

Hát. Nem jönnél le ide ha én nem jövök márpedig nem szokásom. Szóval mi értelme

lett volna megkérdeznem?

Billy nem válaszolt.

Kis idő múltán Troy szólalt meg: Fenébe is biztosra vettem hogy nem fogok

visszajönni ide.

Aha.

Hazamész és minden amit másnak szeretnél látni ugyanolyan és minden amit

ugyanolyannak szeretnél látni megváltozott.

Értem mire gondolsz.

Különösen ha te vagy a legfiatalabb. Nem te voltál a legfiatalabb a családban ugye?

Nem. A legidősebb voltam.

Nem jó legfiatalabbnak lenni. Ezt elárulhatom neked. Semmi előny nem származik

belőle.

Továbbhajtottak a hegyek között. Úgy egy mérfölddel a 166-os országút

kereszteződésén túl egy mexikóiakkal teli teherautó vesztegelt lehúzódva a fűbe.

Csaknem az úttesten állva lengették a kalapjukat. Billy lelassított.Nehogy már – mondta Troy.

Billy elhajtott mellettük. Kinézett a visszapillantóra de semmit sem látott az út


32/300

sötétjén és a mély sivatagi éjszakán kívül. Lassan leállította a teherautót.

A fene essen bele Parham – mondta Troy.

Tudom. Egyszerűen nem tudom megtenni.

Ha most beleviszel minket valami szarba hajnalig sem fogunk hazaérni.

Tudom.

Hátramenetbe tette a teherautót és csikorgó lassúsággal visszatolatott az országúton

és a teherkocsi eleje alól előbukkanó fehér vonalhoz igazodott. Amikor a másik

teherautó felbukkant mellettük meglátta hogy a jobb első kerekét leszerelték.

A vezetőfülke köré gyűltek. Punchada – mondták. Tenemos una llanta punchada.

Puedo verlo{4}

– válaszolta Billy. Lehúzódott az útról és kiszállt a teherkocsiból. Troycigarettára gyújtott és a fejét csóválta.

Emelőre volt szükségük. Van pótkerekük? Sí. Por supuesto.{5}

Levette az emelőt a platóról és odacipelte a teherautóhoz és nekilátott hogy

felemelje vele az elejét. Két pótkerék volt náluk és mindkettő eresztett. Egymást

bűvölték az ósdi autópumpánál. Végül felkeltek és Billyre néztek.

Billy levette a felnikulcsokat a teherautó platójáról aztán átment a túloldalra és azülés alól előszedte a hidegragasztó készletet és egy zseblámpát. Kigurították az egyik

pótkereket az úttestre majd lefektették és ráálltak hogy meglazítsák a szelepzárat

aztán a férfi aki átvette Billytől a felnikulcsokat odalépett és hozzálátott hogy

lefeszítse az abroncsot a felniről míg a többiek őt figyelték. A belső amit kitekert az

abroncsköpenyből piros gumiból készült és mindenfelé foltok borították. Kiterítette az

aszfaltra és Billy végigpásztázta a zseblámpával. Hay parches sobre los parches.

Es verdad – felelte a férfi.

La otra?

Está peor.{6}

Az egyik fiatalabb férfi nekilátott felpumpálni az autópumpával a belső pedig lassan

feldagadt és sziszegve feküdt az úttesten. A férfi letérdelt és sorra a foltokhoz

tapasztotta a fülét. Billy felpattintotta a foltos doboz bádogfedelét és a hüvelykujjával

megszámolta a benne lévő gumidarabokat. Troy addigra kiszállt a teherautóból és

visszasétált oda és szótlanul cigarettázott miközben az abroncsot meg a belsőt meg a

mexikóiakat figyelte.


33/300

A mexikóiak a teherkocsi oldalához görgették a defektes kereket és Billy

ráirányította a zseblámpát. A köpeny oldalán hatalmas rongyos szélű lyuk tátongott.

Úgy nézett ki mintha bulldogok rágták volna meg. Troy némán az úttestre köpött.

A mexikóiak feldobták a kereket a teherautó platójára.

Billy fogta a krétacsonkot a hidegragasztó készletből és körberajzolta vele a foltokat

a belsőn aztán kicsavarták a szelepszárat a szelepből aztán ráültek a belsőre majd

addig tapostak rajta amíg teljesen össze nem lapult. Aztán leültek az útra ahol a

könyökük mellett a fehér vonal szaladt végig míg fejük fölé a rikító sivatagi ég borult:

a miriádnyi csillagkép alig észrevehetően úszott keresztül a feketeségen akár a tenger

élőlényei míg ők ölükben az ernyedt piros gumidarabbal munkálkodtak guggolva mint

a szabók vagy hálójavítók. Megkaparták a gumit a készlet fedelébe préselt kis

reszelővel majd ráhelyezték a foltokat és gyufával egymás után ráégették őket agumira míg mind tökéletesen rá nem olvadt és zárt. Miután megint felpumpálták a

belsőt leültek az útra a sivatag néma sötétjének közepén és füleltek.

Oye algo? – kérdezte Billy.

Nada.{7}

Ültek és füleltek.

Újra kicsavarta a szelepszárat és amikor leeresztették a belsőt a férfi lecsúsztatta azabroncsköpeny belsejébe és megkereste a helyét a felnin majd beillesztette a szelepet

aztán odajött az autópumpás fiú és elkezdte felfújni a kereket. Sokáig pumpált.

Amikor a szelepzár rákattant a felnire abbahagyta és lecsavarták a tömlőt a szelepről

és a férfi kivette a szájából a szelepszárat és becsavarta a sziszegő szelepbe aztán

hátraléptek és Billyre meredtek. Ő kiköpött a földre és megfordult és visszament

a teherkocsihoz hogy odavigye a légnyomásmérőt.

Troy az első ülésen aludt. Billy kivette a kesztyűtartóból a légnyomásmérőt és

visszaballagott vele aztán megmérték az abroncsnyomást és odagörgették a kereket a

teherautóhoz majd rácsúsztatták a kerékagyra és egy darab nehéz vascsőhöz

hegesztett karmantyúval meghúzták a kerékanyákat. Aztán leeresztették az emelőt és

kihúzták a teherkocsi alól és visszaadták Billynek.

Billy fogta az emelőt meg a felnikulcsokat és a hidegragasztó készletet meg a

légnyomásmérőt az ingzsebébe a zseblámpát pedig a farmernadrágja hátsó zsebébetette. Aztán mindenkivel kezet rázott.

Adónde van?{8} – kérdezte Billy.


34/300

A férfi vállat vont. Azt mondta a texasi Sandersonba tartanak. Elfordította a

tekintetét és a keleten sötétlő előhegységek irányába nézett. A fiatalabb férfiak

körbeállták őket.

Hay trabajo allá?

Megint vállat vont. Espero que sí – felelte. Billyre nézett. Es vaquero?Sí. Vaquero.{9}

A férfi bólintott. A vaquerók földjén jártak és mások gondjai idegennek számítottak

errefelé és minden más szófecsérlés lett volna. Mégegyszer kezet fogtak aztán a

mexikóiak felmásztak a teherautóra a teherautó pedig csikorgott és köhögött majd

megindult és nehézkesen kidöcögött az útra. A platón utazó férfiak és fiúk felálltak és

integettek neki. A vezetőfülke sötét púpja felett látta kirajzolódni az alakjukat azégbolt mély kobaltkékje előtt. Az egyetlen hátsó lámpa vezetéke zárlatos lehetett így

aztán folyamatosan pislogott akár egy jelzőfény mígnem a teherkocsi befordult a

kanyarban és eltűnt szem elől.

Billy berakta az emelőt és a szerszámokat a platóra aztán kinyitotta az ajtót és

megbökdöste Troyt hogy felébredjen.

Induljunk cowboy.

Troy felült és kibámult az üres országútra. Hátranézett a teherkocsi mögé.

Hová lettek?

Már elmentek.

Mennyi idő lehet szerinted?

Nem tudom.

Befejezted a szamaritánuskodást?

Be.

Előrehajolt és kinyitotta a kesztyűtartó ajtaját és berakta a hidegragasztó készletet

meg a légnyomásmérőt meg a zseblámpát aztán becsukta az ajtót és beindította a

motort.

Merrefelé tartottak? – kérdezte Troy.Sandersonba.

Sandersonba?


35/300

Igen.

Honnan jöttek?

Nem tudom. Nem mondták.

Fogadok hogy még csak nem is Sandersonba tartanak – mondta Troy.

Szerinted hova mennek?

A fenébe is, ki tudja.

Mért hazudná bárki azt hogy Sandersonba akar menni?

Nem tudom.

Mentek tovább. Egy kanyarban – a jobb oldalon meredek töltéssel – hirtelen fehér

villanást láttak amit hangos puffanás követett. A teherautó csikorgó kerekekkelkifarolt. Mire megálltak félig már az árokba hajtottak az útról.

A rosseb essen bele – mondta Troy. A rosseb essen bele.

Mintha keresztre feszítették volna egy méretes bagoly feküdt a szélvédő vezetőülés

felőli oldalán. Az üveg rétegei harangformán behorpadtak hogy megtartsák a madarat

és a madár szélesre tárta a szárnyait és úgy hevert a betört üveg koncentrikus körei és

sugarai közt akár egy pókhálón fennakadt hatalmas éjjeli lepke.Billy leállította a motort. Ültek és nézték a madarat. Az egyik lába megrándult és a

karmok összegörbedtek majd lassan megint ellazultak aztán a madár kissé odébb

fordította a fejét mintha jobban szemügyre szerette volna venni őket aztán meghalt.

Troy kinyitotta az ajtót és kiszállt. Billy csak ült és a bagolyra meredt. Aztán

lekapcsolta a fényszórót és ő is kiszállt.

A bagoly puha és pelyhes volt. Feje lehanyatlott és félrecsuklott. Tapintásra puhánakés melegnek hatott és mintha kilazult volna a tollaiból. Billy leemelte a szélvédőről és

odavitte a kerítéshez és felakasztotta a drótra majd visszament. Visszaült a

teherkocsiba és felkapcsolta a fényszórót hogy kiderítse tud-e vezetni ilyen

szélvédővel vagy teljesen ki kell rúgnia az üveget. A jobb alsó sarokban akadt egy

átlátszó rész és Billy úgy ítélte meg hogy azon kilát ha lejjebb kuporodik és ott néz ki

az üvegen. Troy közben előbbre sétált az úton és állva könnyített magán.

Beindította a motort és visszahajtott az úttestre. Troy addigra még tovább gyalogolt

előre és az út menti füvön ült. Odagördült mellé aztán letekerte az ablakot és kinézett

rá.


36/300

Téged meg mi lelt? – kérdezte.

Semmi – felelte Troy.

Indulhatunk?

Igen.

Felállt és átsétált a teherkocsi túlsó oldalára majd beszállt.

Jól vagy?

Igen. Jól vagyok.

Csak egy bagoly volt.

Tudom. Nem ez a gond.

Akkor micsoda.

Troy nem válaszolt.

Egyesbe rakta a botváltót és kiengedte a kuplungot. Elindultak az országúton.

Egészen jól kilátott. Félrehajolhatott és kinézhetett az osztókeret másik oldalán lévő

üvegen. Minden rendben veled? – kérdezte. Mi a gond?

Troy csak ült és kibámult a szélvédőn a mellettük elsuhanó sötétségbe. Egyszerűen

minden – felelte. Egyszerűen minden istenverte dolog. Ne törődj velem. Ott kezdődik

hogy nem szabadna whiskyt innom.

Elmentek Van Hornig és megálltak tankolni meg egy kávéra és addigra a vidéket

ahol Troy felnőtt és ahová úgy gondolta talán még visszatérhet és ahol halott bátyja

feküdt eltemetve maguk mögött hagyták és hajnali kettőre járt.

Macnek lesz pár keresetlen szava amikor meglátja a teherkocsit.

Billy bólintott. Lehet hogy reggel be tudok ugrani a városba hogy megjavíttassam.

Szerinted mennyibe fog kerülni?

Nem tudom.

Egyszerűen felezzük el?

Avval kiegyeznék.

Rendben.

Biztosan nincs semmi gond?


37/300

Igen. Jól vagyok. Csak néha mindenfélén elgondolkodom.

Aha.

De nem mész vele sokra mi?

Nem.

Ültek és a kávéjukat iszogatták. Troy kirázott egy cigarettát a csomagból és

rágyújtott majd az asztalra rakta a cigarettás dobozt és a Zippo öngyújtót. Hogyhogy

meg kellett állnod nekik?

Csak.

Azt mondtad hogy kellett.

Igen.Mi ez? Valami vallásos dolog?

Nem. Semmi ilyesmi. Csak életem legrosszabb napja az volt amikor tizenhét évesen a

cimborámmal – a bátyámmal – együtt menekülnöm kellett és ő megsérült és egy

teherautóra való mexikói – pont olyanok mint akikkel összeakadtunk – felbukkant a

semmiből és kihúztak minket a csávából. Még abban sem voltam biztos hogy a rég

kiszolgált járgányuk képes lehagyni egy lovat de sikerült nekik. Semmi okuk nem volt

rá hogy megálljanak nekünk. Mégis megtették. Azt hiszem meg sem fordult volna a

fejükben hogy ne tegyék. Ennyi.

Troy kibámult az ablakon. Hát – mondta. Ez elég jó ok.

Hát. Nekem mindenesetre az. Kész vagy?

Igen. Megitta ami még a poharában maradt. Kész.

AZ ÁTKELŐNÉL kifizette a révpénzt és keresztülnyomakodott a forgókapun aztán átment

a hídon. A folyó két partján a híd alatt kisfiúk tartottak fel póznák végéhez szögelt

bádogbögréket hogy pénzt kunyeráljanak. A hídon átkelve várakozó utcai árusok

tengerébe csöppent akik olcsó ékszereket, bőrárut, pokrócokat igyekeztek rátukmálni.

Egy darabig követték őt aztán mások léptek a helyükbe a vándorárusok váltójában

végig a Juárez sugárúton és az Ignacio Mejíán egészen a Santos Degolladóig ahol

lemaradoztak tőle és figyelték ahogy továbbsétál.

Megállt a bárpult végében és whiskyt rendelt és a lábát a rúdra támasztotta aztán a


38/300

terem túlsó oldalán lévő kurvákra nézett.

Dónde están sus compañeros? – kérdezte a csapos.

Felemelte és a kezében forgatta a whiskys poharat. En el campo{10} – felelte. Ivott.

Két órán át állt ott. A kurvák egytől egyig sorban odamentek hozzá hogy leszólítsák

és egytől egyig sorban visszatértek. Róla nem kérdezősködött. Mire hazaindult ötwhiskyt megivott és egy egydollárossal fizetett amihez még egy dollárt tett hozzá a

csaposnak. Átment a Juárez sugárúton és végigsántikált a Mejíán egészen a Napoleónig

aztán leült egy asztalhoz a kávézó előtt és marhasültet rendelt. Csak ült és kávézott

miközben várt és az utcákon zajló életet figyelte. Egy férfi ment oda az ajtóhoz és

cigarettát próbált neki eladni. Egy férfi festett celluloidból készült Madonnát próbált

eladni neki. Egy férfi tárcsákkal és karokkal felszerelt furcsa szerkezettel lépett oda

hozzá és megérdeklődte tőle nem óhajt-e áramütést kapni. Kisvártatva megérkezett a

steak.

Másnap este újra elment. Fél tucat Fort Bliss-i katonát talált ott, ifjú újoncokat,

csaknem kopaszra borotvált fejjel. Részegen méregette őket, ők a csizmájára

meredtek. A bárpultnál állt és három whiskyt ivott meg komótosan. A lány nem jelent

meg.

Végigsétált a Juárez sugárúton a vándorkereskedők és stricik között. Látott egy fiútaki kitömött tatukat árult. Látott egy turistát aki kapatosan léptetett a járdán hóna

alatt egy teljes páncélzattal. Látott egy szép fiatal nőt aki épp az úttestre okádott.

Kutyák hegyezték a fülüket és megiramodtak felé a hang hallatán.

Végiggyalogolt a Tlaxcalán és végig a Mariscalon aztán betért még egy efféle helyre

és leült a bárpultnál. A kurvák odamentek hozzá hogy a karját cibálják. Azt felelte

hogy vár valakit. Kisvártatva távozott és visszasétált a hídhoz.

KORÁBBAN megígérte Macnek hogy addig nem fog lóra ülni míg helyre nem jön a bokája.

Vasárnap reggeli után ellátta az állatokat a karámban délután pedig felnyergelte

Birdöt és kilovagolt a Jarilla-hegységbe. Egy csupasz sziklameredély tetején

megállította a lovat és szemügyre vette a vidéket. Az elárasztott sósmedreket melyek

hetven mérföldre keletre csillogtak a lemenő nap fényében. A mögöttük emelkedő El

Capitan hegycsúcsot. Új-Mexikó magas hegyei mind egyre halványabbnak tűntek

északon a vörös síkságok és az ősi kreozotcserjék mögött. A meredeken beeső fényben

a vidéket átszelő vasútvonalra emlékeztettek a kerítések lajtorjaszerű árnyai alattuk


39/300

pedig gerlék keltek át a McNew-birtokon álló víztározó tartály felé. Semerre sem

látott marhákat a tehéntapodta bozótosban. Mindenfelé gerlék búgtak és állt a szél.

Amikor visszaért a házba már besötétedett és mire a lovat lenyergelte meg bevitte az

állásába és bement a konyhába Socorro leszedte már az asztalt és épp mosogatott.

ohn Grady öntött magának egy bögre kávét és leült az asztalhoz Socorro pedig

odavitte a vacsoráját és miközben a fiú evett Mac lépett be és megállt az előszoba

ajtajában és rágyújtott egy szivarra.

Lassan indulhatunk? – kérdezte.

Igenuram.

Nem kell kapkodnod. Nem kell kapkodnod.

Visszasétált az előszoba végébe. Socorro odavitte a lábost a tűzhelyről aztán kimertea tányérjába a maradék caldillót. Még egy kevés kávét hozott neki aztán töltött egy

bögrével Macnek és gőzölögve ott hagyta az asztal túlsó végében. Amikor Billy végzett

az evéssel és felállt és berakta a mosogatóba a tányérját meg a bögréjét és még egy kis

kávét töltött magának aztán odalépett a régi cseresznyefa szekrényhez amit nyolcvan

évvel azelőtt Kentuckyból szállítottak oda kocsival és kinyitotta az ajtaját és a régi

marhapásztor újságok meg felemás kötésű főkönyvek meg bőrkötéses eseménynaplók

meg a vadászpuskatöltényekkel és puskagolyókkal teli régi Remington-dobozok közülkivette a sakk-készletet. A felső polcon csapolt oldalú faládika állt – benne rézsúlyok.

Egy rajzfelszereléssel teli bőrmappa. Egy üvegszekér amiben valaha a régi időkben

karácsonyi édességet tartottak. Behajtotta az ajtót és odavitte az asztalhoz a

sakktáblát és a faládikát majd kihajtotta a táblát és elhúzta a ládika tetejét majd

kitöltötte a faragott diófa és faragott magyal sakkfigurákat és felállította őket. Aztán

leült és a kávéját kortyolgatta.

Mac jött ki és kihúzta a szemközti széket majd leült és elővonszolta a súlyos

üveghamutartót a ketchupos és chiliszószos üvegek közül aztán ráfektette a szivarját a

hamutartóra és belekortyolt a kávéjába. Odabiccentett John Grady bal keze felé. John

Grady kitárta a markát és felállította a sakkfigurákat.

Megint én vagyok fehérrel – mondta Mac.

Igenuram.

Előretolta a gyalogját.

JC jött be és elvett egy bögre kávét a tűzhelyről aztán odalépett az asztalhoz és


40/300

megállt.

Ülj le – mondta Mac. Így nincs rend idebent.

Semmi gond. Nem maradok.

Jobb ha leül – szólalt meg John Grady. Minden erejével összpontosítania kell.

Jól mondod – mondta Mac.

JC leült. Mac a sakktáblát tanulmányozta. JC a John Grady könyökénél heverő fehér

sakkfigurák halmára pillantott.

Jobban tennéd ha némi előnyt adnál az öregnek fiam. A végén még lecserélnek

valakire aki jobban terel és rosszabbul sakkozik.

Mac előrenyúlt és lépett egyet a megmaradt futójával. John Grady lóval lépett. Macfelvette a szivarját és csendben pöfékelt.

A vezérrel lépett. John Grady a másik lóval lépett és hátradőlt a székében. Sakk –

mondta.

Mac az állást tanulmányozta. A francba – mondta. Kisvártatva felnézett. JC felé

fordult. Akarsz játszani ellene?

Nem uram. Mostanra hívővé tett.Ismerem az érzést. Eltángált akár egy bérelt öszvért.

A faliórára pillantott és kezébe vette a szivarját aztán a fogai közé harapta. Még

egyet fizetek neked – jelentette ki.

Igenuram – felelte John Grady.

Socorro levette és felakasztotta a kötényét és megállt az ajtóban.

Jó éjszakát – mondta.

Jó éjt, Socorro.

JC felállt a székéről. Kér még valaki kávét?

Játszottak. Amikor John Grady leütötte a fekete királynőt JC hátratolta a székét és

felkelt.

Akartam szólni neked fiam. Hideg télre számíthatunk.

Átsétált a konyha túlsó végébe és a mosogatóba tette a bögréjét aztán az ajtóhoz

ment.


41/300

Jó éjt – mondta.

Mac némán ült és az állást tanulmányozta. A szivar döglötten hevert a

hamutartóban.

Jó éjt – köszönt el John Grady.

Kitárta az ajtót és kiment. A szúnyoghálós ajtó visszacsapódott. Az óramutatóelőbbre ugrott egyet. Mac hátradőlt a székében. Felemelte a szivarvéget aztán

visszarakta a hamutartóba. Azt hiszem feladom – mondta.

Még nyerhet.

Mac felpillantott rá. Baromság – mondta.

John Grady vállat vont. Mac felnézett az órára. Ránézett John Gradyre. Aztán

előrehajolt és óvatosan megfordította a táblát. John Grady Mac megmaradt fekete

lovával lépett.

Mac összeszorította a száját. Az állást tanulmányozta. Lépett.

Öt lépéssel később John Grady mattot adott a fehér királynak. Mac a fejét csóválta.

Menjünk aludni – mondta.

Igenuram.

Nekilátott hogy elrakja a sakkfigurákat. Mac hátratolta a székét és megragadta a

bögréket.

Troy meg Billy mikorra ígérték hogy visszaérnek?

Nem hinném hogy mondták volna.

Hogyhogy te nem mentél velük?

Azt gondoltam inkább itt maradok.

Mac a mosogatóhoz vitte a bögréket. Kérdezték hogy velük mégy-e?

Igenuram. Nem kell mindenhova követnem őket.

Rácsúsztatta a dobozkára a fedelét aztán összehajtotta a sakktáblát és felállt.

Troy arra készül hogy leköltözzön és a bátyjánál dolgozzon?

Nem tudom uram.

Átment a konyha túlsó végébe és visszatette a sakk-készletet a szekrénybe aztán

betette a szekrény ajtaját és leakasztotta a kalapját.


42/300

Nem tudod vagy nem akarod elárulni?

Nem tudom. Ha nem akarnám elárulni azt mondtam volna.

Tudom.

Uram.

Tessék.

Kissé kellemetlenül érzem magam Delbert miatt.

Mi miatt érzed kellemetlenül magad?

Hát. Azt hiszem úgy érzem mintha elvettem volna tőle az állását.

Hát nem. Egyébként is itt hagyott volna minket.

Igenuram.

Hagyd csak hogy én vezessem a helyet. Rendben?

Igenuram. Jó éjszakát uram.

Odakint kapcsold fel a karámban a lámpát.

Igenuram. De. Zavarja a lovakat.

Zavarja a lovakat?

Igenuram.

A fejébe nyomta a kalapját és kitárta az ajtót. Mac végignézte ahogy keresztülmegy

az udvaron. Aztán lekapcsolta a villanyt majd megfordult és átment a konyha túlsó

végébe aztán ki az előszobába. Zavarja a lovakat – mondta. Mi a franc.

AMIKOR reggel felkelt és lement Billy fülkéjébe Billyt nem találta ott. Úgy tűnt mintha

az ágyban aludtak volna így aztán kibicegett a lovak állásai mögé és átnézett az

udvaron a konyha irányába. Aztán átment a pajta oldalához ahol a teherkocsi parkolt.

Billy a vezetőülésen ült és a kormánykerék fölé hajolva épp kicsavarozta a csavarokat

a fémkeretből ami a szélvédőt tartotta és a hamutartóba dobálta a csavarokat.

Jó reggelt cowboy – köszönt oda neki.

Reggelt. Mi történt a szélvédővel?

Bagoly.


43/300

Bagoly?

Bagoly.

Kicsavarta az utolsó csavarokat is aztán felfeszítette és kiemelte a keretet aztán

hozzálátott hogy a csavarhúzó élével kifeszegesse a beszakadt üveget a

gumiszegélyből.Menj át a túloldalra és nyomd kívülről. Várj egy percet. Itt van pár kesztyű.

John Grady felhúzta a kesztyűt és átbicegett a túloldalra és az üveg szélét nyomta

miközben Billy a csavarhúzóval feszegette. Sikerült kiügyeskedniük az üveget a

szegély aljából és egyik oldalából aztán Billy elkérte a kesztyűt és az egészet egy

darabban kinyomta és kiemelte a kormánykerék felett majd az anyósülés felőli oldalon

lefektette a teherkocsi padlójára.Mit csináltál, kidugtad a fejed az ablakon és úgy vezettél?

Nem. Középfelé húzódva ültem és az ép oldalon néztem ki az útra.

Előbbre tolta a műszerfalra csuklott ablaktörlőt.

Már azt hittem nem jöttetek haza.

Öt körül érkeztünk meg. Mit csináltál?

Nem sokat.

Nem kezdtél rodeózni a pajtában amíg elvoltam ugye?

Nem.

Hogy van a lábad?

Elviselhetően.

Billy a rugóján elfordítva kinyomta az ablaktörlőt aztán a csavarhúzóval kifeszítette

a forgófejből a kart és az ülésre rakta.

Új üveget kerítetek bele?

Megkérem Joaquínt hogy hozzon egyet amikor bemegy a városba. Ha rajtam múlik

nem szeretném ha az öreg meglátná.

Az ördögbe is, bárki elüthet egy baglyot.Tudom. De nem bárki ütötte el.

John Grady az álló teherkocsiajtó nyitott ablakán hajolt ki. Elfordult és kiköpött


44/300

aztán még egy kicsit hajolgatott kifelé. Hát – mondta. Nem tudom ezt hogy értsem.

Billy lerakta az ülésre a csavarhúzót. Én sem – felelte. Nem tudom miért mondtam.

Gyerünk menjünk be hátha elkészült már a reggeli. Egy jávorszarvasbika futóművét is

képes volnék befalni.

Amikor leültek az asztalhoz Oren felnézett az újságjából és a szemüvege fölöttméregette John Gradyt. Hogy van a lábad?

Elviselhetően.

Hja.

Elég elviselhetően ahhoz hogy lóra üljek. Ezt szerette volna tudni ugye?

Be tudod dugni a kengyelbe?

Nem szükséges.

Oren folytatta az újságolvasást. Ettek. Kisvártatva lerakta az újságot és levette majd

az asztalra fektette a szemüvegét.

Egy fickó átküld ide egy kétéves csikót amit a feleségének akar ajándékozni. Én

megtartottam magamban róla a véleményemet. Semmit sem tud a lóról csak a fajtáját.

Vagy azt is mondhatnánk hogy valószínűleg bármilyen lóról ennyit tudna.

Betörték már?

A feleséget vagy a lovat?

A nyakamat rá hogy egyiket sem – jegyezte meg JC. Így látatlanban.

Nem tudom – felelte Oren. Frissen van betörve vagy legalábbis valamennyire. Két

hétre itt akarja hagyni nálunk. Azt mondtam neki hogy mindenre megtanítjuk amit

befogadni képes ennyi idő alatt és úgy tűnt hogy ez megfelel neki.Rendben.

Billy nálunk dolgoztok ezen a héten?

Azt hiszem.

A fickó mit mondott mikor lesznek itt? – kérdezte John Grady.

Azt mondta reggeli után. JC. Készen álltok?Így születtem.

Jócskán benne járunk a délelőttben – mondta Oren. Az ingzsebébe rakta a


45/300

szemüvegét és hátratolta a székét.

NYOLC harminc körül egy kisteherautóval hajtottak be az udvarra mögötte az újonnan

vásárolt egylovas utánfutóval. John Grady ment ki fogadni őket. Az utánfutót feketére

festették le és az oldalán arany betűkkel egy farm neve állt – valahonnan Új-Mexikófelső vidékéről – amiről még sosem hallott. A két férfi aki az utánfutó ajtaját reteszelte

és nyitotta ki odabiccentett neki és a magasabbik gyorsan körbepillantott az udvaron

aztán lefaroltatták a lovat a rámpán.

Merre van Oren? – kérdezte a férfi.

John Grady a csikót figyelte. Idegesnek tűnt ami természetes volt egy idegen

területen kitett fiatal kancától. Átbicegett a ló túloldalára hogy onnan is szemügyrevegye. A csikó tekintete követte őt.

Jártassák körbe.

Hogy mi?

Jártassák körbe.

Oren itt van?

Nem uram. Nincs. Én vagyok az idomító. Csak jártassák körbe egy percre hogy

megnézhessem magamnak.

A férfi egy percig csak állt. Aztán a másik férfi kezébe nyomta a kantár végét.

Sétáltasd meg egy kicsit Louis. John Gradyre nézett. John Grady a kancacsikót figyelte.

Mikorra várják vissza?

Napnyugta előtt nem jön meg.

Figyelték ahogy a fiatal kanca fel-le jár.

Egész biztosan maga az idomító?

Igenuram.

Na és mit keres?

John Grady a csikót tanulmányozta aztán felnézett a férfira. Ez a ló sánta – jelentette

ki.

Sánta.


46/300

Igenuram.

A fenébe – mondta a férfi.

A férfi aki a lovat sétáltatta hátrapillantott a válla felett.

Hallottad ezt Louis? – szólt oda neki a férfi.

Igen. Hallottam. Akkor fogod és lelövöd?

Miből gondolja hogy sánta a ló? – kérdezte a férfi.

Nos uram. Nem annyira az számít hogy mit gondolok. A bal első lábára sántít. Hadd

vizsgáljam csak meg.

Vezesd ide Louis.

Gondolod hogy el bír menni odáig?

Nem tudom.

Odavezette a lovat és John Grady odament hozzá és a vállával nekitámaszkodott

majd a térde közé vette a lábát és megvizsgálta a patáját. Végighúzta a hüvelykujját a

nyíron aztán a szarufalon. Nekidőlt az állatnak hogy érezze a légzését és beszélt hozzá

aztán a hátsó zsebéből előhúzta a zsebkendőjét és egy kevés nyállal benedvesítette

majd nekilátott letisztítani a pata szarufalát.Ki kente ezt rá? – kérdezte.

Ki kent rá micsodát?

Ezt a kenőcsöt. Eléjük tartotta a zsebkendőjét hogy megmutassa a patáról származó

foltot.

Nem tudom – felelte a férfi.

John Grady elővette a zsebkését majd kinyitotta és a hegyét végighúzta a pata

szarufalán. A férfi közelebb lépett hozzá hogy jobban lássa. Odatartotta elé a pengét.

Látja? – kérdezte.

Igen?

Hajszálrepedés fut végig a patáján és valaki viasszal kitöltötte aztán patakenőcsöt

kent rá.

Kiegyenesedett és leengedte a kancacsikó lábát és megsimogatta a marját aztán

mindhárman csak álltak a csikóra bámulva. A magas férfi a hátsó zsebére tette a kezét.


47/300

Elfordult és kiköpött. Hát – mondta.

A lovat kantáron tartó férfi a csizmája orrával csíkot húzott maga előtt a földön és

elfordította a tekintetét.

Az öreg összeszarja magát ha ezt meghallja.

Hol vették?

A férfi kihúzta az egyik kezét a hátsó zsebéből és megigazította a kalapját. Ránézett

ohn Gradyre aztán megint a csikó felé fordult.

Itt hagyhatom magánál? – kérdezte.

Nem uram.

Nos hadd hagyjam itt amíg Oren vissza nem ér és megbeszélhetem vele a dolgot.Nem tehetem meg.

Miért nem.

Nem tehetem.

Azt mondja tegyük fel a lószállítóra és vigyük el innen?

John Grady nem válaszolt. De a szemét sem vette le a férfiről.

Ennél jobbat is ki tud találni.

Nem hinném hogy tudnék.

A lovat kantáron tartó férfire nézett. A férfi a házat bámulta aztán visszafordította a

tekintetét John Gradyre. Aztán a csípőjéhez nyúlt és előhúzott egy pénztárcát és kivett

belőle egy tízdollárost aztán félbehajtotta a bankót és visszatette a pénztárcát a

helyére majd odanyújtotta a fiúnak a tízdollárost. Tessék – mondta. Dugd a zsebedbe

és senkinek se áruld el hol szerezted.

Nem hiszem hogy megtehetném.

Ne kéresd magad.

Nem uram.

A férfi tekintete elkomorodott. A bankót előrenyújtva állt. Aztán begyűrte az

ingzsebébe.

Nem a te dolgod lenne.

8/16/2019 a-siksag-varosai

Documents

a-siksag-varosai (1)