2

PETHES MÁRIA

A SZERELEM KOLDUSA

A kötetben Péli Tamás 1985 és 1992 közöttkészült grafikái láthatók

Kazincbarcika, 2001

3

TARTALOM

Köszöntés és Köszönet

Rogyásig ölellekPénelopéMintha mindörökreGondolatok VízkeresztkorRogyásig ölellekCsupa csók volt...Anyák Napja után egy nappalKérdés Ady EndréhezA város megbocsátottPatkós Béla emlékéreIkaruszhozA született BusóNévnapi köszöntőKaposvári emlékMárton napraAz utolsó érintésLevélféle Utassy JózsefhezTeréz napra2000. 06. 30.SzületésnapodraA szerelem koldusa

Azt a májust sose feleddAzt a májust sose feleddCsak csütörtök hajnalŐszi szenvedélyLelkes kezdeményekSzép Kedvesem közben csakJókedvem eltévedtTavaszi kérésMegbántottálTavasz-sikolySzerelmi csapda

Profán dalokProfán dal 45 évesenÚjmódi Körúti HajnalÚtravalóProfáncZománc

Versek részegítenekAradTrianonVirrasztvaAgárdi csendéletŐszi vázlatÉbredő városTűnődésPécsről Pest feléBüszke parasztarconAgárdi hajnalVersek részegítenekAz én Tiszám...ÁprilisBesurranó tavaszA rügyek mellbimbója...VirágvasárnapLátomásSzél kellene

Látod AnyámLátod AnyámAgárdon mostAnyám óvó sóhajaNem harcol továbbAz utolsó naponEgy héttel azután„...Karácsony elé harangozom szíveinket”Míg élek őrzömNélküledElanyátlanodott KarácsonySzeretetben alultápláltMég megvárom...Keresem...Fogadkoztam...Nem tudom mondtam-e elégszerElfojtott fohászAnyám sírjánálIma

4

Köszöntés és Köszönet

Ady szerint Kosztolányi amolyan irodalmi író volt. Olyan akire elsősorban az irodalomnakvan szüksége. Adyt viszont akkor már saját bevallása szerint nem nagyon érdekelte azirodalom.

Férfiasan bevallom: engem sem érdekel. Tele van ugyanis irodalmi írókkal, akik a divatnakhódolva és a szakmai elit vállveregetését sóvárogva-szövegeket gyártanak csupán, ahelyett,hogy a lelkekben zajló történelem lelkiismeretes krónikásai kívánnának lenni. Az olyanköltőt, aki versei révén - élni segítvén a kortársait - a humánummal vállal cinkosságot,nemcsak kinevetik, de únos-úntalan meg is alázzák.

Van, aki mégis vállalja a veszélyt. Van, aki a költői küldetést komolyan veszi és „használni”is kíván a verseivel, nem csupán „ragyogni”. Örülni kell ennek.

S ha történetesen nő az illető, kétszeres az öröm. A nők között ugyanis mindig ritka madárnakszámított a közéleti érzékenységgel megvert költő. A „verselő asszonyok” általában szíve-sebben bolyongtak a lélek legbelsőbb tájain, mint a sáros, gazos, szmogos magyar való-ságban. Az a társadalmi helyzet, amely századok során kijutott nekik, különben is befeléfordulásra késztette őket.

Pethes Mária verseit már akkor nagyon szerettem, amikor előszót írtam az első kötetéhez.Most viszont nemcsak szeretem a verseit, hanem világgá kiáltom a javát, ahol csak módonnyílik rá. Mert fel lehet rázni velük a közönybe zsibbadt embereket. Védőoltásként hasz-nálhatók a lelki eljegesedés gyorsan terjedő kórsága ellen. Már nemcsak szívvel, hanemepével is írja a verseit.

Egyik kedvelt pályatársam szerint a szív és az epe anatómiailag nincs is távol egymástól. Ígyhát, ha epével írunk verset, azt is szívünk sínyli meg. Nos, Pethes Mária „epés” versei főleg akötet első ciklusában szíven ütnek bennünket, nyelvi leleményei pedig tapsra ragadtatnak,mert telitalálat szinte valamennyi. És a finom regiszterekben sem felejtett el mesterien ját-szani: hogy továbbra is képes szívvel írni verset, azt leginkább a két utolsó ciklus bizonyítja.

Teljesen beérett költő már, tónusa, képi világa, verseinek „előjele” igen-igen szívem szerintvaló. Nemcsak tisztelő pályatársa, de lelkes olvasója is vagyok már: egyik-másik költeményeengem is megerősít konok hitemben, miszerint megőrizhetjük emberi arcunkat az eluralkodótechnika és a kíméletlen racionalitás évszázadában is. Köszöntöm Pethes Máriát és új kötetét.

És köszönöm, hogy nem „irodalmi író”, hanem olyan szabású, mint azok, akiknek ajkáncsörömpölni is merészel a szó...

Baranyai Ferenc

5

„Vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlenkövetkezetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája,

mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse.”

Márai Sándor

6

Rogyásig ölellek

PénelopéPéli Tamás festményéhez

Ha kell20 évig várok rádokádjon fel akár

háborgó pokol-gyomrábólHádész vagy törjenek ellened

az összes Istenekrettentő hatalommalMaradj bár magadra

tudom mindenképp visszatérszCsak szemezz hajód vitorlájába

szőtt óvó szememmelÁllandóságom sós zefírenringatja megfáradt lelked

Addig várlakmíg hajód életünk

viharvert szigetén kikötMindketten foglyok vagyunkszéttéphetetlen szerelmünk

fűzött láncraMagányos éjszakákon küldj

fehér galambot csőrébőlcsókodért szomjazó ajkamra

ontsa elhullott könnyedetSzikkadó ölem parti fövényena téged fürösztő tengerre tárom

Egy cseppje érintette bőröds nem bánom hogy zokogva

csak így ölelhetemmerész vállalkozásban

elgyötört szerető PáromHa 20 évig kell várjalakegyetlen napnak hiszem

szépnek és erősnek látlaks magam is neked őrizemnémán mint liliom anyád

elcsitult testét halottas ágyán

2001. 02. 27.

7

Mintha mindörökreAnyám születésnapjára

itt ülünk megintvégre csendben

Kis pókos házunkteraszán a kertbenNem nyírnak füvet

és nem brümmögnekszerszámaikkal

dolgos szomszédainkItt ülünk és hallgatjuk

a rózsasziromhalványsárga sikolyát

mielőtt lelibbenne a földrea fáradhatatlan természet

újrakezdésébeFejünk fölött

az őszbe kúszó nyárbantiszteletkört tesz

egy lankadó dongó68 éve ülünk ittvagy évezrede

Mintha mindég isMintha mindörökre

1999. szeptember 12.

Gondolatok VízkeresztkorJózsef Attilának

A szeretetfélmeztelen kellékei

az ünnepenelrongyolódott karácsonyfák

halk surrogássaldobják le tűrongyukat

A város bánatos ködben borongTaposómalmok

a hétfőt a keddet daráljákméla szorgalommal

miközben beindul a báli szezonAz ország becsületén

szerzett pénzenfarsangolnak A szférák

Vízkereszt van vagy amit akartokAz adóból leírt

sutba hajított arcok és álarcokkitágult szemmel merednek

a táncoló seregre

8

S akiknek nem telik kenyérremarad a Vízkereszt

meg az örökös matatása zsebekben felejtett

morzsák után

1999. 01. 06.

Rogyásig ölellekSzarvas Bélának

Az öröm tornácára hajolAnyám lelkének Papja

Hajszolt szívébenzsoltárok zsonganak

Az ajtónversidézettel kopog

Jöttére bensőséges fény gyúla galambos ablakban

Szelleme elhunyt Nagyokat igéz ésminden ízében reszket a nemzetért

Aztán megadónAnyácskám kezére hajolujjait egyenként csókolja

Rogyásig ölellek súgja elmenőbenfrissen vasalt fehér ingben

Illatos nyomában a nap felragyoghihetetlen kék szeme tükrébens Anyám könnyezve mosolyog

2000. 10. 02.

Csupa csók volt...Ságiéknak

Csupa csók volt a nyárölelésbe forrt a táj

tó csókolta a kihívón elnyúló partotszerelmes szél a pletykás lombot

csőröztek a madaraka gerlék burukkoltakcsókolt a föld az ég

s ebben a csupa-csupa csókbancsendesen ajkadra hajoltam

2000. 08. 28.

9

Anyák Napja után egy nappalPéli Hildára emlékezve

Szívemben dermedt csendAnyák Napja után jött a hír

hogy az égben mozizolKöréd ülnekFiad és Dodó

Ibolya és Bimbómeg szeretteidS ahogyan mi

esténként tátott szájjalhallgattunk téged

mostantól nekik mesélszigaz meséket

Tejszínhab felhőpamacsokmár nem törik könyököd

mint asztalodonahol írtál a csipketerítőHét évig tanultam tőled

hogyan lehetegy tálból mint a Sínai-mezőna szegényeket megvendégelő

sok éhes szájnak enni adniAz élet apró dolgainak örülni

A legnagyobb fájdalmat túlélniMost és mindig tanítasz

kacagtató történeteket juttatszeszembe nem engedsz sírni

Úgy érzem boldog vagynekünk ezért örülni kellés útmutatásoddal élni

élni

2000. 05. 22.

Kérdés Ady Endréhez„Oh, áldott az az asszonyok között

aki verset tud írni”

Magam boldogulásáérthányszor hagytam

kihűlni a gondosan rakottfészek melegét

és engedtem tévelyegniutat kereső báránykámatnyugtatva anyai szívemet

szokja csak szabadsága kínjaitBetűvetés mesterfoka a cél

Magányom szent kuckójában

10

kuporogva térdemengyakoroltam rímelni

szabálytalan életem hangjairaJár-e hát nekem az az áldásaz asszonyok között Endre

vagy elrontottam rendresorsom útvesztőjében

az előre kijelölt lépéseket

2000. 04. 26.

11

A város megbocsátottPéli Tamáshoz

Átkod ajtócsapódásbeleremegett

repedezett világunkés beázott hálószobámba

varázsoltaLehel úti Műtermed faláróla nyomor penész-grafikáit

Hrabali rángó zokogásHalállal cigánykodásHalovány gyertyalángKeserű illatba fulladó

krizantém csokorA város már megbocsátott

szivárványt bontotta szennyes decemberi égen

1999. 12. 29.

Patkós Béla emlékére

A Testőrség feloszlottA játék varázsa elveszettTékozoltunk barátságokat

Elkótyavetyéltünk szerelmeketHangom megbicsaklik

képtelen kérdéseket vágokaz átkozott decemberi

égbolt arcábaNem jön felelet

Dödögve ringatomvigasztalgatom magam

Látod Athoshűséges Apródod most is követett

Már szilaj lovad patkoljas égi utakon együtt rúgatjátok

le az Úristen egéről a csillagokat

1999. 12. 04.

12

IkaruszhozTenyereden sebzett madár

Szárnyát viharos éjszaka törtetorkában lüktet szédült röpte

Csőrével bőrödbe rajzoljamennyei boldogsághívogató magasát

Tárd ki két karod Ikaruszhófehér tollak lepikSzáll-repülj-szállj

madár leszel ha akarodFelejtsd a gravitációt

csak a Napot ne közelítsdKönnyű álom ez a siklás

erdő és óceán fölöttMélységek nem vonzanak

nem riasztanak közelgő viharokBehunyt szemmel hegyek fölött

csak hintázz a szélbenKövet a sebzett madár

hófehér tollakat gyűjt remegveszívbemarkoló éneke

minden este szól2000. 05. 04.

A született BusóKovács József Hontalan

Költő BarátomnakA Fekete Sík

megkínzott földjéből gyúrta Duna könnyeitől barázdált

rímmámoros arcúHontalan Barátom szívébőlkimeredő kopjafa dárdákon

származástól függetlenemberi nagyságok iránt érzett

alázat hárfázikNem bánja ha

nem ülnek melléa mohácsi buszon

Szemében szellemóriásokúri huncutsága

ugyanis 51 évesviseltes farsangi maszkja

jelként ég homlokánígy könnyedén riogatja

a tehetségteleneketteli szájjal röhögi őket

a született Busó2001. 02. 04.

13

Névnapi köszöntőÉdes Zsókámnak

Látod névnapodrasok mennyei Erzsébet

rázta hatalmas dunyhájáttisztító hóleplet

terítve lábad elé éskönnyűvé téve

amúgyis pille lépteidÓriás pelyhek szálltakfák ágain pipiskedtek

és kicsit megültekpihenni az udvaron hagyott

barna léceivel felfelébámészkodó padon

A valahai Édes Zsókákminden pelyhüket neked szitálták

és az égiek karénekehallottad Te is ugye

csak Téged köszöntött

1999. 11. 19.

14

Kaposvári emlék

Egykor az intézetbena ma már áldott fegyelemben

titokban karombanaz éj lomhán kúszó árnyaitól rettegő

Mulasics Zsuzsikát ringattamRiadó lelkét most

felhőpamacsok dajkáljákkedves halottaimnak énekel

de azt is olyan halkanhogy a dél felé húzó

fecskecsapatot ne ijessze elNaplementekor a horizonton

könyökölve nézelődikkacagását ficánkoló levelek sodorják

Éjjel hogy nyugodt álmom legyenörök tizennégyévesen

szememre csillagport szitál

1999. 11. 01.

Márton napra

Márton napraludat hozott AnyámMég langyos maradta leves meg a kása

Az étel illata behálóztarámkényszerített szegénységem

szégyenlős előszobáját

1999. 11. 11.

Az utolsó érintés

Arcomba libbenőeltévedt pillangó

a halott kedves csókjaSzivárványos szárnyánkettétört álmok porán

az utolsó érintés nyoma

1999. 11. 09.

15

16

Levélféle Utassy JózsefhezKedves Dzsó

Nekem már csakDrága Jóskám45 éves voltál

és mi a Műterembenmint részeg Prófétára

megittasultan néztünk rádsírva visszhangoztuk

Istentelen imádVersláva rengetegömlött ránk tüzed

Ma éppen tíz év múltánszunnyadó vulkán

a Rátkaiban ölelhettelekciterázó levélkezedtenyerembe rejtve

Arcodból átírt éjszakákolvasólámpája harapott árkokat

A múló idő leloptanyelvedről már az átkokat

Kézfogós szeretetbenHorváth Erzsikéddel

egy kiskőrösi verstúra utánemelkedett hangulatban

vitted mint győzelmi zászlóta dedikáláshoz szerényen

nálad hagyott tollat

1999. 03. 18.

17

18

Teréz napraMamikának

Fájdalomszünetbenpiheg a nap Nagyanyám

hófehér hajánNefelejcskék szemében

tünékeny ifjúságaPincében orosz hordákelől rejtegetett széplány

Karcsú belvárosi masamódKosztüm fölé hajlik

kezével arcábólkisimítja lenhaját

Most óriás dunna indulharcba ellenetörékeny teste

belevész az ágybaS hiába készül megadni magát

jászok ősi erejeújra és újra

fellobbantja szemébenfiatalsága

tündöklő arany sugarát

1999. 10. 15.

2000. 06. 30.D'Artagnan, D'Arti, Döme, Pipi, Lele, Nagypapa, Bihari

nevekre hallgató kutyánk emlékére

Siketnéma csönd lettZokszó nélkül ment el

A bárányfelhők útján csaholAz égi kapuhoz érkezők elé

mosolyogva loholmár nem fáj a lába

Nem fáj már semmijeSzívünkben sajog hiányaŐ félrehajtott fejjel fülel

talán a mi autónk kanyarodik bea végső zsákutcába hol

sokasodó szeretteinket vigyázzaA legkedvesebb lény volt

Álmunkban dajkáljukkörme kocogását véljük hallanide ő már egy felhőtálból lefetyelés 14 éve alatt kódolt sok ezer

illat emlékét vitte magával

19

Mi zokogva mintha valamirosszban járnánk

az éj leple alatt lopjuk betestét végső fekhelyére

Másnap lábnyomának örülünka tiltott helyen a virágoskertben

Apró jelek figyelmeztetnekha szűnni nem akaróbánatunk enyhülne

hogy a legigazabb társunkatveszítettük el

Némán bolyongunk a lakásbanmintha valami fontos dolgunk lenne

de nem tudjuk mi

2000. 06. 30.

Születésnapodra

Sajnálom Fiammert nem örökölsz tőlemvagyont értékes tárgyakatcsak az édes magyar szót

ízlelheted már20 éve ajkadon

és a honért lüktetereidben gyönyörű véred

Sajnálom Fiam mert zsebedbenösszenevetnek a fillérek

és nem ismerheted az ajándékozáskedvedet kitöltő örömét sem

De kaptál szívet tőlemérző szívet hiába rejted

póker arc mögéMeg az ősi vagyont

a mindig újra ébredő erőta hétköznapok elviseléséhez

Szeresd Fiam a földethol drága őseink nyugszanak

őrizd álmukat békével lelkedbenés gondoskodj arrólhogy örökségedből

Tieidnek is jusson a jövőben

1999. 04. 20.

20

A szerelem koldusa

A szerelem koldusa vagyokSzívem öklömnyi falárafestékszóróval fújták fel

nevüket a férfiakMutatós grafittik lettek

és tollpiheként távolodtak elaz idő végtelenjébenÉn csak a szerelem

átmeneti szállásadója maradtamde még mindig

szelíd erővel hiszemhogy az elém hullajtott

kegyes morzsából egyszerhegygörgeteg lesz

1999. 01. 24.

21

Azt a májust sose feledd

Azt a májust sose feleddAnno 1993.

Azt a májust sose feleddLángolt a tarló testünk alatt

húsunkba égette letepertfűszálak nyomát a nap

Hétköznapokon lámpáskéntannak a májusnak fénye

ragyogja befélhomályban álló szobánkÁgyunk annak az ölelésnek

ritmusára ringjon éjjelAndalítson annak a csodás

tavaszi napnak madárdalolásaa fáradtság álmatlan álmai között

mikor a szerelem szívünkbőlmesszire költözött

Ha nem emlékeznél valamirekérdezd a fűszálakat

ölelkezésünk nyomán kihajtottak-e

2000. 05. 10.

Csak csütörtök hajnal

Liliomok bontogatjákszirmukat az udvaronJanák úr filodendronja

álmosan lebbenti levélszárnyaitA térről olajfa parfümjét hozza a hajnal

Szomszédunk éppen másikoldalára fordulva horkant

Amúgy minden rezzenetlenA konyhában neszezeklassított filmfelvételen

ébredésre várvaÖsszetört éjszaka langyos illata száll

Hét év kellett hogycsendes merénylőkké váljunk

Nincsenek már érzelmeketfűtő indulatok

mosolyogva raboljuk kiegymás hétköznapjait

Nyugodt vizeinket még

22

hivatalos elutazásod felborzoljaa megfelelés izgalma elsodorja

az alvás nyugalmátS hogy lehetséges kalandod elpártoljon

pizsamád is gondosan kivasalomArcod kezem helyett borotvahab

öleli penge simogatjaGyermeki csodálattal lesem

nagyapám is így csinálta egykoronegy másik csütörtök hajnalon

Illatfelhőbe burkolódzotttávolodó alakod után integetek

S te úgyis tudod hogysohavisszanemtérésedtől

rettegő kutyáddalvonyítok szívemben utánad

2000. 05. 25.

Őszi szenvedély

Nyárutó pillangó vágyampompázatos színorgiábantévelyegve vezeti kezem

felhevült testedenSzemérmes paplan takarRádöbbentett a pillanatMég fel sem fedezteleksietve bontom ki titkaidkésőn nyílott szépségemCserbenhagyni készül

A földre sebesült levél repülS a gyümölcsérlelő napsütésben

kacagva koccannak a fűbennekivetkőzött pajzán diók

2000. 10. 11.

Lelkes kezdemények

Lelkem éjszakai lepketörékeny testét

lámpa fénye hívogatjarituális áldozatra

*Lelkem csendjébenösszetört ábrándok

cserepén csikorogvajár a magány

*

23

Lelkem felderengő hajnalánharmatos fűben puhán

lépkednekhalksóhajú percek

*

Lelakott lelkembendobozolt emlékek

és egy falhoztámasztott létra

Csak egy picit jó lennekilátni a falakon túlra

*

Anyám lelkehófehér liliomring a tavon

Halványrózsaszínszirom tenyeremre

libbenve piheg

*

Hétköznapokfélhomályában

óraketyegésringatja elárvult

lelkemet*

Lelkem kriptájáradőlve hű kutyaként őrzi

a kijáratot a bánat

Szép Kedvesem közben csakKedvesem szelíd hangjahelyett a szomszédból

átszűrődő vidám zsongásthallgatom és nyálam csorgatom

egy igaz szerelemértmíg dohszagú érzelemben

élve eltemetve gubbasztok és siratoma bájos ajkáról lehervadt mosolytŐ illatosan nehézkedik az ágyon

melyet átmenetileg foglalés tüdőm lankadó bokraibanmegszorul a lélegzet mertnyomorult magányomban

szívemről szívére szabálytalandobbanások verik

a holnapok ellopott terveitNéma könnyeket gyömöszölök

24

sóhajtozó párnáim közéLebénult lelkem egy szerető

tekintet emlékén csügg és márnem elégszik meg hulló morzsákkal

Szép Kedvesem közben csakdacosan nyomja az ágyatnehogy elrepüljenek rólaéletének fontos szabályai

Fogai között csikorgatja jókedvétMég egy kis időt zsarol

és szenvtelen arccal rabolel tőlem minden reményt

2000. 08. 21.

Jókedvem eltévedtJókedvem húsvéti bárány

eltévedt a hirtelen kiviruló mezőnJajveszékelő bégetése

felverte az újjáéledésbefeledkező erdőt

Kérdezte ugyan az utatcsörgő pataktól

morzsát cipelő hangyátólnászra készülő madártól

földet törő virágtólDe csak a Kedvesem hangja

vezette vissza ahirtelen virulásba kezdett

mezőn eltévedt jókedvemet

2000. 04. 21.

Tavaszi kérésSzikkadó fészekben

tollászkodikés szunnyadó lelkemre

vércseként csap lea tavasz

Kedves ne siess elrég várt ölelést

ajkam csókoddal becézdleheleted tarkómon égjen

ujjad hajszálaimon zenéljenEgyetlen menedékbetárt karod kapujába

vetem magam

2000. 04. 19.

25

Megbántottál

Úgy zuhant rám az estemint terrortámadás miatt

leomló bérház falaKivert kutyaként

maradék után koslatólelkem vinnyogvahúzta meg magát

egy poros pincezugban

1999. 09. 13.

Tavasz-sikoly

Két ököllel veri ajtónk a tavaszEngedd be zsibbadt némaságba

burkolódzott KedvesemEbben a langyos közegben

rímeim elhervadnak a verssoronHallod mit üvöltenek mindenégi-földi frekvencián a rigók

Siralomházban zokogóhalálraítélt szerelem éledjismét szabad vagy ébredjPenge vékonyra szorított

száj nyílj megDe csak kérdőn nézel

hűséges kutyaszemekkelAjkadon a szavakat

büszkeség verte láncraszíveden virít a csalódottság

jégvirága

1999. 03. 24.

26

Szerelmi csapda

Fekszem az ágybantegnapi csókod

dédelgetem a számbanés az ártatlanul halálraítélt

tehetetlen csodálkozásaráncolja homlokomBűntettet követsz el

mert nyelved a kimondottszíved a kimondatlan

szavak perzselikKiszolgáltatottá leszaz ki szeretni gyáva

Nem a penge vékony szájmögé harapott szavak

a bizonytalan szerető tesz azzáSzerelmi csapda ez

ha nem vagy bátor elfogadniés hős viszonozni

felkínált szerelmemet

2000. 08. 02.

27

Profán dalok

Profán dal 45 évesen

Létköznapi álmokfutó vagyokde nem sírástudatlan

Munkamerülésés komorfekély gyötör

Bérelmeszedésem van ésámítószerfüggő lettem

Békés egymás mellett félésbenvan hogy éhesdeden alszom

Valakitől cukorbájt örököltemDe érdekmázasságotsoha nem kötöttem

Banyaszült meztelenmutatom fel a korpás deliktit

s majd fogatlan prókátorkoromban mondom elhogy minden egyszerű

a vajbajutottaknak

2000. 01. 23.

Újmódi Körúti Hajnal

Metamorfózis a prolibuszonMegannyi Hókefécskearcára szelídül a hajnalÉjjeli pillék szárnyán

lankadó hímekszivárványos nászporaMegállóban állva alvók

a Félapóra várnakProsztókoll szerint

kezdődik a napAz ülésen magánykodomszemem szűkre szabompedig csak az ablaknak

csapódnak cégérekamerikás fényreklámjais az elsuhanó kirakatban

megbámulok egy álmosannyújtózkodó lila nyakkendőt

1999. 12. 27.

28

Útravaló

Lakásiszonyok dúlnakKözszájon morog hogy akit

erősen maró flúg gyötörés dolgafékezetlenül

családimáz építésbe fogannak a jótéti állam

minden segítséget megadKamuban sült pogácsátKomorszájszűkületet

KényszernyögdíjtKoromszakadtáig

dalolhatják a karcedzettekMagad uram hisz másod sincsen

2000. 02. 10.

29

Profánc

Az állammáztartásjólélő kiszolgálói kidolgozták

a legújabb kamutológiátés létrehozták a

Félelmezésügyi MisztériumotKarcmodoruk

munkanélküliség csökkentésekényszernyögállományokkalkínzultált embermaradványok

elaltatása ígéretekkela tátongó szakadékok

elfedése kencefalogrammala legnagyobb közös fosztó

mestergályozásaa kihalófélben lévő hungarorizmus

óvszervatóriumi bemutatása

2000. 02. 11.

Zománc

Épnemzeti nyomorbajbanszaporodó Ciki Centerekbenkoldusként királyok lehetünk

Óriási bevásárló csarnokok labirintusaibantologatjuk félszeg mosollyal

kosárnyi álmainkathogy egyszer leszakadók

helyett felzárkózók leszünkés megtapasztalhatjuk

az önfeledt vásárlás örömétAddig kutyaütötten lábadozunk

Pszichoszomatikus tüneteket produkálunkvesztett csatahősök bárgyúságával

bámulunk ki a fejünkbőlpozitív életszemléletetgyártunk magunknakMegannyi sírástudó

2000. 06. 01.

30

31

Versek részegítenek

Arad

Tizenhárom szájrólelfúlón száll a szóÉletemet Hazámért

Életemet MagyarországértA vesztőhelyenpuskadördülésre

szétrebbennek a galambokRiadt szemükben fiatal életek

elhaló fénye lobogGolyó szaggattaselyem mellény

fekszik a tárlóbanÉletemet Hazámért

lükteti vérem a torkomban

2000. 10. 06.

Trianon

Amputált hazám testébefantomfájdalom hasít

Erős karja helyénHavasok ősfái siratjákszép magyar múltjukat

Formás lába helyénsebekkel borított

tenger zokogKicsik és nagyokszabtak határokat

megcsonkított tüdejébenritkuló lélegzetvételének

Zengjétek Csíksomlyói harangokZúgjátok minden porcikájában fáj

de él a törzs

2000. 07. 14.

32

VirrasztvaAz álmatlanság

hullámai dobálnakmint vihart túlélt

legénység nélkül maradt hajótA sötétben

szirének éneke csábítOdüsszeuszi kötél fűzi

az ébrenlét árbocrúdjáhozugrásra kész terveimet

2000. 08. 30.

Agárdi csendéletZsugorodó időben

rövidülő csontokkalcsontosodó ízületekkel

görbülök a teraszonbámulom a rózsabimbó

készülődésétsikoltva fakadnak fel levelei

A feltámadó szélmessze sodorja rólaa bóklászó hangyátRiadtan számolom

hány évet enged élnema balkáni gerle

halkan nógatommég egyet még egyet

turbékoljon

2000. 05. 21.

Őszi vázlatTört szívemre

rozsdás levél billenKözönyös küszöbömön

fázósan topoghívatlan vendég a magány

Felhők készülődnekelsírni sötét gyászukat

Dérrel csatázik füvek hadakardjuk élét harmat csorbítja

Tetten ért szeretőrongyait sietve kapkodja

magára az ősz

2000. 10. 25.

33

Ébredő város

A sarki ivóbanmagányos kocsmalovag

támaszkodik a pultraArcát megtörte az éjszaka

Barázdái mély sebekmúltbéli üzenetek

Kukásautók csoszognakfulladoznak

nyelik a város mocskátVacsorák maradványait

hervadó ünnepek virágaitÓriás hasukban

üvegek kánonbankoccantják üres fejüket

Az utcán megfáradtemberek vonszolják

csorba szívüketAz ébredő városban

engem sétáltat kutyámlépteit összekuszálta

szép koraSzázhat éve

botladozik mellettems úgy érzem nem jutunk sehova

2000. 05. 02.

Tűnődés

Őrzi egy csokor virágvázámban az ünnep mosolyát

Az ablakon üveggyöngyökpergő esőcseppek

Pedig csak én siratommúló életemet

2000. 04. 19.

34

Pécsről Pest felé

Vasúti árokbankövér kökény

menyasszony bokroktömeges esketésre várnak

Mellettük titkolódzóvőlegény akácok

sorsukba törődve állnakIndul a szertartás

felzúg a szélorgonaa nász éjszakájánPogány Erdőisten

vihar ágyán rikoltvaremegő lombcombok

közé hatol

2001. 03. 24.

Büszke parasztarcon

A Bodrog valóra váltottegy zord jóslatotVízözönbe fúlt

a szárba szökkenő kalásztengerré vált a kiskert

kapuján tajték dörömbölBüszke parasztarcon

könny csoroghullámsírban nyugszik

a két kezével épített házDe szemében szándék tüze

kezében szerszáms az udvaron ólálkodó vízár

hátán elakadt csónakbanring a remény

2000. 04. 06.

35

Agárdi hajnalMadarak fütyülnek az éjszakának

Gyógyulnak az égenrepülőgépek karcolta sebekMég egy utolsó kört tesznek

riadó denevérekAnyácskám babaillatosan álmodik

nagy horgász Kedvesemnekrekord halat

Az utca macskája topogvadorombolva követeli a még

ki sem fogott ponty maradékátEgyszem barackunk belepirul

szégyenteljes magányos érésébeMargaréták mosolyogva

biztatgatják egymást szirombontásraEz a neszezés pityegés ébren tart

Tenni vágyás feszítmint rigók torkát az ének

Valamiféle madaras könyv kelleneAzt a sárga hasút nem ismerem

éppen szopránszólóba kezdvirgonc dalát határozottankoppantja le egy harkály

mint szigorú ceremóniamesteraz árverésen

Milyen gazdag lettem ezen a hajnalonEnyém lett a kelő nap aranya a lombokon

Csendes szemlélődéssel ámuloka kert megannyi titkán

2000. 06. 22.

Versek részegítenekUdvaron gubbasztószárnyszegett rigókortyolja elomló

könnyemetVersek részegítenek

A fogyó hold frissen szült anyabüszke de fáradt mosollyal

bukik felhőágybaKaromban dajkálombecézve vigasztalom

a sötét lakásbanhaldokló virágokat

2001. 02. 02.

36

Az én Tiszám...

Az én Tiszám szőke hajábagyilkos hordák mérge fon liánt

Hullámos fürtjein dögököléből halál hömpölyög

Szétterülő partját kordába vertékelmúlás övezi okos fejét

Ősfája elhagyott fészkébenárva fióka

Emberjogi per tátogatjaéhesen csőrét s riadtan les körülmint újszülött kit nem kívántak

kinek senki sem örülAz én Tiszám már most temető

nemcsak mikor kivirágzikFelette a Teremtő szeméből

könny patakzik villám cikázik

2000. 03. 05.

Április

Az utcán puha ködbenhajléktalan szél ténfereg

Fel sem ocsúdokkezemből kilopja

a mai napotKabátomhoz törleszkedőutcai muzsika könyörgő

dallama nyekereg szívembenŐsz vagy tavasz kezd lenni

Tétováznak a madarakmenjenek-maradjanak

2000. 04. 02.

Besurranó tavasz

Orgonaillat zuhog a tájraalkonyi csendben

pitypangvirág ejtőernyőzikegy alvó bogárra

A besurranó tavaszragacsos bibéken

felejti ujjlenyomatátMéztől részeg méheklármázzák fel a kertet

a szökevény után

37

2000. 03. 23.

A rügyek mellbimbója...

A rügyek mellbimbójarandevúra hegyesedikde ázott hazánk ellenmerénylet készülődik

és a vízbőllándzsaként kimeredő

búzaszálakra lecsap a viharKönyörtelen zokogás rázzaa tavaszi égbolt mellkasát

Az orgonákszomorú fűzek

esőtől nehéz fejük földön hevers illatuk a fű közt álló vízbe fúl

1999. 04. 27.

Virágvasárnap

Tudom ezen az útonhol most ünneplő tömeg

sorfala közt kocogokriadt szamáron

és éljenzők virágzó olajágatlengetnek felémegy hét múlva

már nem a Megváltócsak a három közül egy leszek

Gúnyos szavakbancafatokra ütlegelt ingben

háromszor esem ela halálomat követelők köpésébe

töviskoszorúzott homlokkalés lábam nyomában

hervadó virágok jajonganakTudom ez az út

a Golgotára vezetén mégis töretlenül megyek

életem adni bűneitekért

1999. 03. 28.

38

Látomás

Őszbe szökő nyárbanSzivárványos színpompában

bárányfelhőhívja elő

az égre egyhontalan nemzet

siralmasmellkas-röntgenképét

1999. 10. 22.

Szél kellene

Szél kellene langymeleghogy szikkadjon

a combig vízben állótenyérnyi hazaEzernyi otthon

fuldokolszétázott falak alá kerül

a tehetetlenülzokogó tanya

Szekrénybe zárvamarad magára

a régen feledett haragárva befőttes üvegbe

fulladt barackAjtófélfák között

egy ebéd utáni szunyókálásbékéje tétovázik

és a faluvégi pléh-Krisztusatlantiszi álomba merül

1999. 03. 23.

39

Látod Anyám

Látod Anyám

Látod Anyám 46 éves lettemés üres az asztal nincs rajta kalács

Restellem magamtegnap már dúdoltam egy ócska kis dalt

mintha jó kedvem volnapedig kegyvesztett vagyokAzt gondoltam veled haltak

meg torkomban a dalokKirabolt és kifosztott az élet

elvette a biztonságot ésaz illatos menedéket

Látod Anyám reggel óta kínlódomezzel a süteménnyel

hogy becsapjam magamLegyen mint máskor ilyenkormert te hoztál minden évben

az egész metró illatos lett tőleösszefutott az utasok szájában a nyál

Te csak hoztad a fahéjas kalácsotfagyos úton kezed melengette a tál

De nekem nem akarja megadniez a recept magát

Nem kerekedik belőle ki semmimert nem ismeri fel kezemben kezed

mert nem leli szád ízét s ruganyos karodnem adja a rengést a tésztának

Még a tűz sem olyan mint náladSemmi nem lehet olyan már

Csak az idő múlása a régiÚjabb év ütését mérte rám

Hiába próbálok felnőninem megy

A tészta sem kel csak tétovánaz is a Te varázsérintésedre vár

2001. 01. 20.

40

41

Agárdon most

Agárdon mostsárbölcső ringatja

az újszülött tavasztA terasz és a ház

elhagyatottan bámészkodikcsak az emlékek járnak ki be

Anyám kendőjemegtépázott holló

várja soha vissza nem térőszelíd gazdáját

Lakatlan hidegbentéglák közt perceg az időSzívet tépő némaságbanminden a hagyott helyénMég sincs semmi rendjén

Az ajtón már nem nyit be sohaakinek kéznyoma és álmai

rekedtek a falak közé

2001. 02. 03.

Anyám óvó sóhaja

Körüllengő érzetcsendes fuvallat

alig érinti hajamatNyárfa levelei közt

kutakodó szellőEllobbanó a gyertyaláng

homlokomra csókot lehelőnapsugár

Ahogy egy rózsasziromföldre libbenOly szelíden

mint egy álombéli simogatásgondolt rám a drága Anyám

2000. 11. 15.

42

Nem harcol tovább

Fekvőkocsin toltuk ésa kórház udvar huppanói

fájó testén vertéka zökkenést visszavérem ősi ritmusát

bolondul felgyorsítvamég most is

fülemben cseng jajszavaRohantam mellette kezét fogtam

magamban az Úristennel civakodtamDe Ő ki küzdött egész életében

most megadón tűrtetörténjék bármiŐ már eldöntötte

nem harcol tovább

2000. 11. 27.

Az utolsó napon

Mozdulatait behatároltaaz infúziós készülék

Áttört vénájú keze rebbenésefájdalmat ráncolt homlokára

Tántorgó szívdobbanásaverte a kórház falára

egy halandó csodálkozásátBorostyánszín szemét

megbékélés zártarémült álmokra

Apró neszektől megriadvamint űzött kicsiny állat

a nagy vadászatonösszerezzenve bújt volna el

még önmaga elől isAkár egy lövés utána dermedt csendben

ágya lábánál elbűvölten ültemmekkora erők

lakják törékeny testétTehetetlenség taglózott lemert nem tudtam segíteniez ádáz küzdelemben neki

az életéértSzívem jégvirágos ablakán

átsejlik szelíd mosolyaÉs oh én ostoba megláttam

43

az udvaron hogya jajongva libegőlevelek a földre

aranyló szemfedőtterítenek

2000. 11. 28.

Egy héttel azután

Soha nem mondja már nekemCsurikám Madaram GyermekemNem hívogat süteményének illata

sírba szállt velea fahéjas tekercs receptje

Akárcsak halálacsupa titok maradt az élete

Jéghideg lett ölenem fektethetem belé fejem

anyaszagot szívaHajam közt nem hárfázik ujjaHófelhők göngyölik kacagásáthideg szelek fújják halk nótáját

mert ő beleszédült egyködben gomolygó örvénybe

Csak az a hajnal ne virradt volnaránk a szörnyű hírrel

Egy zsákban listázva adták átkis holmiját és csak az illatát

magába záró béna párnátszoríthattam sántán verő szívemreJaj hogy vele zuhantam volna én is

de ő halvány mosollyal taszította el kezemMenj a fiúk már éhesekSiess haza Gyermekem

2000. 12. 06.

44

„...Karácsony elé harangozom szíveinket”

Legyen ez a nap más mint a többiÖltöztessük fel szíveinket ünneplőbeGondolatainkat fogja kézen a szeretet

így talán méltók leszünkhogy holnap újból mondjuk

Legyen ez a nap más mint a többi

És emlékezzünk a sietve angyallá váltÉdesanyákra

Ők sohasem halnak megSzeretetük örökS most boldogok

mert legalább ez nap máslett mint a többi

Kedves Barátaim nézzetek fel az égreŐk rázogatják törékeny kezükkel

a felhő dunyhácskáthogy tündérszép virágot szitáljon

szívünkre a hó

2000. 12. 20.

Míg élek őrzöm

Nem a szemembe nézettValamit mögöttem kémleltTagolatlan szavakat lehelt

vízben úszó tüdejébőlén mégis

értettem minden szavátMíg élek őrzöm mosolyát

mely szelíd arcánkifulladt gyertyaláng lett

ahogy egy szép álomba fordultés az agárdi kert emlékére zárult

végleg kedves szeme

2000. 12. 26.

45

Nélküled

Adíszes

fa előttnélküled állok

csak tegezni tudlaklátod pedig sosem tettem

mielőtt angyallá lettél drágaszép Anyám de ebben a kényszerű

árvaságban csak ordítani lehet hiányodmiatt hamar felnőtt lett belőlem zaklatott

világom erdő rengetegében hátamat görbítőgondjaimmal

magamra hagytáldrága szép Anyám

2000. 12. 19.

Elanyátlanodott Karácsony

Összekapaszkodva álltunkFiam Párom

meg én mint ahárom betlehemi

menekült vándorokmert magunkra hagyott

az Isten is fontosabbdolga akadt mintvelünk törődni

Talán az angyalokatrendezte sorba

kit jobb s kit mégjobb sorsba indítva

mi lenn a földön zokogvavártuk hogy ránk találközülük egy legalább

s féltőn letörli könnyeinketa drága Anyám

2000. 12. 27.

46

Szeretetben alultáplált

Szeretetben alultápláltnaknyilvánított az orvosi felülvizsgálat

Mosolyaimat elrabolta a bánatés összegubancolódott gyökérzetbe

csimpaszkodik didergő gyermekkoromLelassult életfunkcióim

közül csak tüdőm és szívemteszi automatikusan dolgátmert tökéletesre teremtetteaz embert a Mindenható

2001. 01. 02.

Még megvárom...

Még megvárom mígleég a mai gyertyád

s aztán álomba menekítemautomatára állított életem

hogy legalább ott érezhessemkezed selymét-bársonyát

ebben a méltatlanhamar rám szakadt árvaságban

Még megvárom mígleég a mai gyertyádmindennap égetek

egyet értedMár 30 füstölgött el asemmibe ahogy Te is

egy marék hamuba loptademlékeidet és a múltat

Szépséges Anyám

2000. 12. 28.

Keresem...

Keresem simogatásodde a komisz szelet

nem szelídítetted megs most dühödten ökleli

megbomlott szívemKeresem csitító suttogásod

de vérem ritmusa összeziláljafülemben a hangokatKeresem édes csókod

47

de jeges eső ver arcomS mikor már nagyonnem bírom nélküled

felveszem elárvult kesztyűdetés csüggő szárnyaiba

ujjaid nyomábapréselem egy ölelésre

nyirkos kezem

2001. 01. 01.

Fogadkoztam...

Fogadkoztam hiányodtólszenvedjek én inkábbmint te a fájdalomtól

most mégis kínnal énekellekés lelked az enyémbe

fonva megyekelhagyatottan tovább

2000. 12. 25.

Nem tudom mondtam-e elégszer

Nem tudom mondtam-e elégszermennyire szerettem

szád sarkában mosolyod nyománazt a kis felgyűrődött ráncot

mennyire szerettemszemed borostyán

tüzében melengetnihétköznapok novemberében

átfagyott lelkemNem tudom mondtam-e elégszer

mennyire szerettemelérzékenyülni veled

naplementekor kis házunk előtt ülveszeretteinkre emlékezve

Nem tudom mondtam-e elégszerhogy talpad alatt a kavicsok koccanását

mennyire vártam ha kis időre el kellett válnunkNem is tudom volt-e időm elmondani

mennyire szerettemfejem öledbe hajtani

mikor esténként mesélni kezdtélés illatodtól megrészegülve

álomba merülniNem tudom mondtam-e azt

hogy még szégyellni is

48

jó volt magam ha szelíden megszidtálés indulatomban mint gyeplőt szokó

csikót visszafogtálArra sem emlékszem maradt-e időnk

hogy elmondjam mennyire árva lennékahogy lettem mióta hiába várom

hogy halljam talpad nyomána kavicsok csengését

lássam kezedben a kendő lebbenésétmert már Te is alig vártad

hogy homlokomra leheld a jeletillatos csókodat

Nem is tudom miért mondom most mindezthiszen már úgyis mindegy

Nem motyogni de ordítanom kénebár az sem segítene

És hiába próbálják elhitetni velemhogy most is itt vagy és látodmegválaszolatlan kérdéseken

töprengő lányodAz életem hiányod körül forog

mérhetetlen űrbenÉs nem tudom meddig láthatom

szád sarkában azt a kis mosolygó ráncotszemedben a kedves lángot

Most még úgy látomha szorosan összezárom

könnyeimbe fulladt szemem

2001. 04. 15.

Elfojtott fohász

Három óra ötvenkorAnyám mint egy tündér

lábujjával alig érintve a légáramotvégleg a novemberi ég

felhőire táncoltAzóta minden hajnalban

szendergő szívemsánta ütemre riad

Ez döntő dobbanásMellkasomban néma zokogás

ráng egy fásult érbenés fojtott fohász visszhangozza

Anyám csak ezt túléljem

2001. 01. 29.

49

Anyám sírjánál

Mérhetetlen bánatomlerogy egy márványtáblánál

Anyám sírjánál zokogni sincs elég helyGyászos lakótelep szűk dobozában

kuporog életének maréknyi poraTébolyultan simogatom a betűket

ujjaim egyenként becézik őketV I N C Z E M Á R I A

S jajongva botorkál az istenverteévszámon tekintetem

2001. 05. 16.

Ima

Anyácskámki vagy a mennyekben

Szenteltessék meg a nevedMinden úgy lettahogyan akartadHa már így sietvemagunkra hagytál

óvj meg minket most márminden bajtól

Mindennapi csókjainkkalolvaszd fel a szótlanságot

cserepes ajkunkrólBocsásd meg a vétkeinketmert veszekedtünk előtted

és szabadíts meg bennünketa hétköznapok szürke ruhájába

bújt gonosztól

2001. 01. 28.