Lucy GordonA szicíliai férfi

Lady Melanie Carlyle-t, a felsõbb körökben nevelkedett, finom úrikisasszonyt életében elõször féktelen vágy keríti hatalmába, amikor elõször találkozik Szicíliában örökölt birtoka jellegzetesen délolasz külsejû, fekete hajú, görög istenekre emlékeztetõ intézõjével. Az asszony hevesen viszonozza Vittorio Farnese, a paraszti egyszerûséggel öltözködõ, ám angolul kifogástalanul beszélõ férfi elsõ csókját, s már-már minden belénevelt tartózkodását felejti, míg váratlanul fel nem bukkan a birtokon a võlegénye, Sir Harris is...

1. FEJEZETAmikor Melanie elõször pillantotta meg a férfit a vakító napsütésben, kis híján káprázatnak hitte. De aztán észrevette, hogy csupán a repülõtér aszfaltjáról felszálló meleg levegõ délibábja játszadozik vele. A valóságban a „látvány" középmagas volt, testalkata jellegzetesen délolasz, erõs. Rövid ujjú inget, szandált és kopottas rövidnadrágot viselt, ami jól kidomborította izmos, formás lábát.Feléje közeledett. \- Melanie Carlyle kisasszony? - kérdezte.- Az vagyok.- Vittorio Farnese-nek hívnak. - Ránézett a kiskocsira, amelyen Melanie bõröndjei tornyosultak. - Ez minden csomagja? - Idegenes kiejtéssel, de folyékonyán beszélt angolul, anélkül, hogy keresgélnie kellett volna a szavakat.- Igen, ez minden.- Majd én berakom õket.Melanie egy ütött-kopott terepjáróig követte a férfit, aki úgy dobálta be a bõröndöket a csomagtartóba, mintha pehelykönnyûek volnának. A lány kimondottan szenvedett a hõségtõl. Néhány órával ezelõtt még Angliában volt, ahol a nap csaklágyan simogatta. Itt viszont olyan gyilkos erõvel sugárzott, hogy szinte a földre teperte.- Szálljon be! — mondta Vittorio. — Különben meggyûlik a baja a sápadt bõrével.Végignézett Melanie vékony, törékeny testén, és a homlokát ráncolta. A lány megszokta, hogy az idegenek gyengének és törékenynek látják. Igaz, épp csak középmagas termetû volt, de született magabiztossága következtében magasabbnak látszott. Huszonhét évvel ezelõtt született Anglia egyik legõsibb családjában, és nagyon hamar megtanulta, hogy felemelt fejjel lépjen a világ elé. Megjelenésében volt valami fejedelmi...Szõke szépsége a származásától függetlenül is figyelmet keltett. A legtöbb emberelcsodálkozott, amikor hallotta, hogy képes volt megfékezni egy engedetlen lovat, hogy órákig tudott sáros földeken gyalogolni anélkül, hogy elfáradt volna, és hogy a finom metszésû arc és a lágyan ívelt száj mögött vasakarat rejtõzik.Beszállt a terepjáróba, legyezgette magát, és igyekezett elleplezni, hogy191TlffANYcsaknem belepusztul ebbe a hõségbe. Talán mégis igaza volt Harrisnak, amikor azttanácsolta neki, hogy ne utazzék Szicíliába.- Nincs rá semmi szükség, drágám -hajtogatta. - Egyszerûen mondd meg az ügyvédnek, hogy adja el a birtokot, és utalja át a pénzt!- De én látni szeretném az örökségemet, mielõtt eladom - erõsködöttMelanie.- Semmi értelme. Az ügyvéd szerint Pietro Salvani jó árat kínál érte.Mit akarsz még?- Látni akarom, mi lett Dulcie-bõl! - Ez volt minden, amit Melaniefelelni tudott, és Harris elképedve meredt rá a válasz hallatán.- De hiszen tudod, mi lett belõle — próbálta még egyszer lebeszélni az utazásról. - Ellátogatott Szicíliába, ahol elvesztette a fejét, és feleségül ment egy paraszthoz. Most pedig halott. Mit akarsz ezen kívül tudni?- Talán csak azt, hogy hogyan veszíthette el a fejét egy olyan értelmes nõ, mint a nagynéném...Melanie élénken emlékezett a középkorú, csinos, férjezetlen nõre, aki a társaságszilárd tartópillére volt. Kutyákat tenyésztett, az ifjúsági klubot vezette, néhány jótékonysági szervezet elnökségének volt a tagja, és nem törõdött különösebben a külsejével, eltekintve attól, hogy rendbe szedte magát, ha a templomba ment. De amikor Melanie tizennégy éves lett, Dulcie - a kedves, unalmas, megbízható Dulcie - Szicíliába utazott nyaralni, és soha többé nem tértvissza. Melanie apja meglátogatta, és a visszaérkeztekor hangosan szidta ezt az

Page 1

„ostoba nõt", akinek - úgy tûnt - azon a távoli vidéken teljesen elment az esze.Dulcie ugyanis megszakított minden kapcsolatot, ami a régi életéhez kötötte, majd feleségül ment Giorgio Benettóhoz, egy szicíliaihoz, és az Etna árnyékában élt. Csak Melanie-val levelezett, akit elragadtatással töltött el nagynénje kalandos lelkülete. A birtok neve - Terrafiore - már önmagában is elbûvölte, különösen miután kiderítette a jelentését: A virágok földje. Mennyire szerette volna, ha a nagynénje meghívja õt! A meghívás reményében egy kicsit olaszul is megtanult. De bár Dulcie boldogan viszontlátta volna, Melanie apjával nem akart találkozni többé.Teltek-múltak az évek. Melanie képzõmûvészeti fõiskolára járt, életét kitöltötteúj érdeklõdése. Tehetséges keramikusnak bizonyult. Elkezdte komolyan árulni a termékeit, és nemsokára virágzó üzletet mondhatott a magáénak. Ebben az idõben érkezett meg a várva várt meghívás, amibõl aztán mégsem lett semmi, mert Giorgiohirtelen meghalt.Most pedig, egy évvel a férje elhunyta után Dulcie haláláról érkezett hír azzal a másik, hihetetlen újsággal együtt, hogy Terrafiore Melanie tulajdona lett. A lány érezte, hogy semmi esetre sem adhatja el a birtokot, mielõtt nem látta volna, de meg sem kísérelte mindezt elmagyarázni. Tudta, hogy Harrist idegesíteni fogja a szicíliai utazás terve, mert már csaknem rábeszélte õt, hogymenjen hozzá feleségül. De talán éppen ez192

késztette a lányt arra, hogy elutazzon. Szorongatva érezte magát, idõre és nyugalomra volt szüksége ahhoz, hogy gondolkodjék.A Sir Harris Brennannel kötendõ házassága valószínûleg töretlen folytatása lenneannak az életnek, amit Melanie Carlyle kisasszonyként, Lord Carlyle egyetlen lányaként élt. Az üzlettõl eltekintve nyugodt, kényelmes élet volt ez, alkalmazottakkal a háttérben, és azzal a megbecsüléssel, amit a helyi nemesség tagjaként elvárhatott. Tele volt ez az élet nyugalmas bájjal, Melanie mégis vonakodott végleges választ adni Harrisnak. Végül is megírta Szicíliába az ügyvédnek, hogy elmegy, és megnézi az örökségét.És most itt volt. Egy olyan vidéken, amelyrõl az útikalauz azt írta, hogy egész Olaszországban a legforróbb. Hirtelen azt kívánta, bárcsak hallgatott volna a többiek figyelmeztetésére.- Hol van a napvédõ kalapja? - kérdezte Vittorio, amikor meglátta, hogy Melanieújsággal legyezgeti magát.- Nincs olyanom.- Akkor Cataniában feltétlenül vennünk kell egyet.- Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy értem jön valaki - szólt Melanie, miközben Catania felé haladtak. - Az ügyvédem rendelte magát ide? Szóval... ez egy taxi?Vittorio vigyorgott, a fogai fehéren villantak ki napbarnított arcából.- Nem, a taxi valószínûleg kényelmesebb lenne. Én Terrafiore része vagyok.- Ezt úgy érti, hogy nekem dolgozik? Vittorio tétovázott egy pillanatig.- Én a tájhoz tartozom.Annyi méltóság sugárzott a szavaiból, hogy Melanie csaknem elveszítette a bátorságát a további kérdezõsködéshez.- Mindig... régóta itt él?- Egész életemben ide tartoztam - válaszolta a férfi.Catania mintegy öt mérföldnyire volt a repülõtértõl. Melanie meglepetésére a város kihaltnak látszott: az üzletek zárva, az utcák üresek.- Déli pihenõ - magyarázta Vittorio. - Fél egytõl négy óráig itt senki sem mozog a hõség miatt.Megállt egy ház elõtt, és bevezette a lányt az ajtón, amelyen gyöngyökbõl fûzöttfüggöny lógott. Melanie egy emléktárgyüzletben találta magát. Már majdnem fel ispróbált egyet a falon függõ szalmakalapok közül, de Vittorio gyengéden ám határozottan kivette a kezébõl.- A kisasszonynak sokkal nagyobb kalapra van szüksége. Az a kalap, amit leemelt, turistáknak való. Mi, szicíliaiak, okosabbak vagyunk. Emez sokkal jobb - fogta meg a széles karimájú kalapot, amit az eladó nyújtott feléje, és miközben Melanie fejére tette, napbarnított ujjai megérintették193TlffANYa lány arcát. Egészen közel álltak egymáshoz, és Melanie-t hirtelen mintha áramütés érte volna. Soha nem találkozott olyan férfival, akibõl ilyen elemi erejû érzékiség sugárzott volna. Hevesen kalapálni kezdett a szíve.Vittorio összehúzott szemöldökkel nézett rá.- Nem szükséges becsomagolnia - mondta az eladónak. - A kisasz-szony azonnal felveszi.Kérdõen félrehajtotta a fejét, mintha ellenkezést várna, de a kalap töké1 etes

Page 2

volt. Melanie fizetett, aztán visszament a férfival az autóhoz.Néhány perccel késõbb már el is hagyták a várost, és a legcsodálatosabb tájon hajtottak keresztül, amilyent Melanie valaha is látott. A lassú emelkedõn narancs- és citromligetek szegélyezték az utat, alacsony, fekete kõfalakkal körülvéve, amelyeket rózsaszín-lila virágú kúszónövényekborítottak.- Olyan, mintha a kövekbõl nõnének ki a virágok - szólt Melanie elcsodálkozva.- Ezek nem kövek - magyarázta Vittorio. - A falak az Etna lávájából keletkeztek. Az elmúlt évszázadban a vidéket többször is beborította a láva. Ez teszi olyan termékennyé a talajt.- És Terrafiore?- Terrafiorét legutóbb nyolc évvel ezelõtt lepte el a láva. A szõlõhegyekmég most is érzik a hasznát... Jobban érzi magát?- Igen, köszönöm. Errefelé mintha valamivel hûvösebb lenne.- Ez attól van, hogy egyre magasabbra megyünk.- Messze vagyunk még Terrafiorétól?- Körülbelül húsz mérfóldnyire.A terepjáró hirtelen megbillent egy kövön. Melanie megkapaszkodott, és ösztönösen oldalra mozdult. Ránézett Vittorióra. Most vette csak észre, hogy a férfi milyen szegényesen öltözik.A lány tudta, hogy Szicíliát az elmúlt évszázadokban sokszor foglalták el idegenek, és ebbõl következõen a szicíliaiak több nép jellegzetes tulajdonságaitegyesítik magukban. Most, amint Vittorio arcát nézegette, arra gondolt, hogy a férfi talán legjobban egy görög istenhez hasonlít. Szögletes az álla, az orra egyenes, szinte klasszikus ívelésû, éles ellentétben érzékien ívelt szájával. Volt ebben a szájban valami vadság, a veszélyes kiszámíthatatlanság jele. A férfi kócos, fekete haja csak tovább növelte arejtélyesség érzetét.Tulajdonképpen minden ellentmondásos volt benne. Úgy öltözött, mint egy paraszt,de az, ahogy beszélt, jólneveltségrõl tanúskodott.- Hol tanult meg ilyen jól angolul? - érdeklõdött Melanie.- Elõször Fazzoliban tanultam, az iskolában. Hamarosan láthatja is, ez a falu fekszik legközelebb Terrafíoréhoz. Késõbb egy éven át utaztam ide-oda, és Angliába is ellátogattam. Eredetileg tovább akartam volna maradni, de vissza kellett jönnöm erre a vidékre. Szicília nem ereszti az embert.194

Melanie szeretett volna még több kérdést is feltenni, de hirtelen éles dudálás hangzott a hátuk mögött. Hátrafordult, s látta, hogy a mögöttük jövõ autó vezetõje dühtõl eltorzult arccal nyomja a dudát. Vittorio belenézett a visszapillantó tükörbe, halkan szitkozódott, majd lehajtott az útpadkára. A másik autó megállt mellettük. Csillogó, drága kocsi volt, feltûnõen kirítt ebbõla környezetbõl. A vezetõ tökéletesen illett az autójához. Erõs testalkatú délolasz ember volt, elegáns, drága ruhában. Tekintélyes tokája rálógott selyeminge gallérjára. Kövér kezében selyemzsebkendõt tartott, amellyel az izzadságot törölgette a homlokáról. Amikor kiszállt, és Melanie felé közeledett,barátságos mosolyra húzta a száját.- Signoria Carlyle? - kérdezte, és a kezét nyújtotta. - Pietro Salvani vagyok. Minden bizonnyal hallott már rólam. Tulajdonképpen én akartam elhozni magát a repülõtérrõl, de sajnos elkéstem. Soha nem bocsátom meg magamnak, hogy ebben a tragacsban kellett utaznia.Az utolsó szavakat megvetõ hangsúllyal ejtette ki, közben dühös pillantástvetettVittorióra, aki viszonozta azt. Melanie ösztönösen megérezte, hogy a két ember heves ellenszenvvel viseltetik egymás iránt. Elhúzta a kezét.- Nagyon kedves öntõl, Signore Salvani, de semmi oka nincs arra, hogy aggódjék miattam.- Ennek ellenére én akartam elhozni magát. Ugyanis nálam és a családomnál fog lakni, amíg Szicíliában tartózkodik.A férfi erõszakos fellépése egyáltalán nem tetszett Melanie-nak.- Köszönöm, de én inkább a saját házamban szeretnék lakni - válaszolta hûvösen.Salvani hangosan felnevetett, mintha egy jó tréfát hallott volna. Vittorio megmerevedett, összeszorította az ajkát, látszott, milyen nehezen türtõzteti magát, hogy ne mondjon oda valamit a másiknak.- Bocsássa meg, hogy nevetek, Signorina, de ön idegen itt. Az a borzalmas ház avadonban, kiszakítva a civilizációból, néhány tanulatlan paraszttal körülvéve...- A nagynénémnek tetszett...- De õ a férjével együtt lakott ott. Maga teljesen egyedül lenne. Igazán nem akarom, hogy ilyesmit kelljen átélnie. A feleségem örül, hogy gondoskodhat önrõl. Soha nem bocsátana meg nekem, ha egyedül térnék haza.Melanie habozott. Hozzá volt szokva bizonyos kényelemhez, és a vadonban, meg

Page 3

kiszakítva minden civilizációból szavak elbizonytalanítottak. Talán tényleg ostobaság volt idejönnie.- Hozom a csomagját - szólt Salvani.- Nem - szólalt meg Vittorio olyan hangon, amitõl a másik kettõ döbbenten meredt rá. Vittorio közvetlenül Melanie felé fordult. - Ne menjen el vele! Ezt nem teheti!- Mire gondol? — kérdezte Melanie meglepetten. Vittorio a karjára tette a kezét.195TiffANY- Ezt most nincs idõm elmagyarázni... Bízzon bennem, és tegye azt,amire kérem!- Mit jelentsen ez? — támadt rá Salvani. — Mióta mondja meg egy szolga az úrnõjének, hogy mit tegyen?Melanie alig hallotta a szavait. Vittoriót nézte. A férfiból szegényes öltözéke ellenére eredendõ tekintély sugárzott, és a követelése egyáltalán nem látszott természetellenesnek. A lány szíve újra hevesen kezdett dobogni, és egyszerûen lehetetlennek érezte, hogy ellentmondjon.- Azt hiszem... - mondta lassan - a legjobb lesz, ha Terrafioréban ma-radok,_Signore Salvani.- Õrültség! Nem tudja, mit beszél! Máris hozom a csomagját. - Megkerülte a terepjárót, de alig érintette meg a csomagtartó zárját, amikor Vittorio mellettetermett, és hanyag mozdulattal a kocsira támaszkodott. Nem szólt egy szót sem, de nem is volt rá szükség. A testtartásában éppen elég fenyegetés volt ahhoz, hogy Salvani megtorpanjon.- Mondja meg neki, hogy tûnjön el az utamból! - kiabálta SalvaniMelanie-nak.- Csak nem fogunk ezen veszekedni?! - próbálta õt megnyugtatni alány. - A legjobb lesz, ha a saját házamban lakom. Salvani dühösen megkerülte azautót.- Nem érti? Ez a férfi a maga alkalmazottja, maga fizeti õt. Csak nem hagyja, hogy õ parancsoljon magának?- Nekem senki sem parancsol - jelentette ki Melanie szárazon.- Senki.Salvani látta Melanie szemében a határozottságot, és visszahúzódott.Elmosolyodott.- Persze, persze... Az ajánlatomat természetesen fenntartom, mert hamar észre fogja venni, milyen barátságtalan hely ez a Terrafiore. Viszontlátásra, kisasszony! - Még egy dühös pillantást vetett Vittorióra, aztán visszament az autójához.Vittorio újra beszállt a terepjáróba.- Helyesen döntött - mondta. - Köszönöm.A gondolat, hogy az alkalmazottja köszönetet mond neki azért, mert helyesen döntött, olyan szokatlan volt a lány számára, hogy eltartott néhány pillanatig, amíg igazán felfogta.Melanie ötéves volt, amikor az anyja meghalt. Apja és a bátyja nevelték fel. A bátyja imádta, és úgy kényeztette, ahogy csak tudta. Melanie elég értelmes volt ahhoz, hogy felismerje, nem sok hiányzik ahhoz, hogy elkényeztetett kislány váljék belõle. De a gyakorlatias Dulcie néni és saját egészséges humora mindezt megakadályozták. Ennek ellenére idõrõl idõre196

kiütközött rajta az olyan ember gõgje, aki hozzászokott ahhoz, hogy teljesítik akívánságait.Salvani erõlködése eleve kudarcra volt ítélve. Melanie számára teljesen természetes volt, hogy Vittorio kívánságának tegyen eleget. Õrültség, javította ki önmagát: végül is csupán ellenálltam Salvani eröszakoságának. Mégis, még mostis bizsergett a karján a bõr, ahol Vittorio megérintette... Amikor már bizonyos volt benne, hogy a hangja ismét elég határozottan cseng, megkérdezte:- Mit értett Salvani azon, hogy, maga az én alkalmazottam?- Pontosan azt, amit mondott. Én az ön alkalmazottja vagyok. Elõttem az apám volt az. Ó tanított meg arra, hogy szeressem Terrafiorét, és gondoskodjam róla.- Es Salvani miért olyan ellenséges magával szemben?- Azért, mert jó szakember vagyok. Nélkülem maga arra kényszerülne, hogy eladjaneki a birtokot, vagy végig kellene néznie, hogyan megy tönkre. De ha velem tart, megmondhatja neki, hogy elmehet a pokolba. - Mindezt pimaszság és büszkeség nélkül mondta, mintha csupán egy tényt állapított volna meg.- És mit mondott magának, amikor szicíliaiul beszélt? Vittorio vállat vont.- Ennek semmi köze a dologhoz. A jelentését nyilvánvalóan így is megértette.

Page 4

- De pontosan szeretném tudni. Meg kell mondania!- Ugyan miért?- Mert én vagyok a munkaadója.- Ez korántsem jelenti azt, hogy birtokol is engem. - Vittorio büszkén emelte fel a fejét. - Én a tájhoz tartozom. Azt hiszi, birtokolhatja a tájat? Pedig éppen fordítva igaz. A táj birtokolja magát, pontosan úgy, ahogy engem is. És nem enged el. Ezért... - Abbahagyta.- Igen? - unszolta Melanie. - Ezért...Válasz helyett Vittorio megállt, és a távolba mutatott. Melanie pillantása követte kinyújtott ujját, és felfedezett egy ménest, csupa vadlovat, amelyek lobogó sörénnyel és élénk farokcsapkodással vágtattak lefelé a hegyoldalon. A lány kiugrott az autóból, és visszafojtott lélegzettel nézte õket, elragadtatva mozgásuk szépségétõl.- Csodálatos lehet ilyen lovon ülni - kiáltotta elragadtatottan.- Szóval maga tud lovagolni?- Persze - mondta csaknem sértõdötten a lány. - Gyakorlatilag lóháton nõttem fel.Az állatok lelassítottak, amikor észrevették a jövevényeket, és nagy távolságbólkörülvették õket. Vittorio kinyújtott kézzel közeledett feléjük. A lovak kitértek elõle, néhány pillanat múlva azonban megint visszajöttek. A férfi sajátos hangot adott ki, olyasfélét, mint amikor valaki csettint a nyelvével. Néhány ló erre odajött hozzá, és szaglászni kezdte a kezét.197Ekkor intett Melanie-nak, aki óvatosan közelebb lépett. A férfi közben halkan mormogott valamit. Lassacskán a többi állat is közelebb jött. A lány megsimogatta õket, el volt ragadtatva selymes szõrüktõl és puhaorruktól.Egyetlen ló maradt csak távolabb. Gyönyörû, csillogó szõrû, fekete csõ-dör volt, s gyanakodva szemlélte Melanie-t.— Néha azt is megengedi, hogy lovagoljak rajta — mondta a férfi halkan. - De általában csak táncol körülöttem, aztán elvágtat, mintha azt akarná megmutatni, mennyire nem vagyok fontos a számára.Visszament az autóhoz, és egy kötõfékkel tért vissza, amit gondosan elrejtett a háta mögé. Kilépett a cipõjébõl, és nesztelenül közeledett a csõ-dör felé. A ló hosszan figyelte, majd az utolsó pillanatban megfordult, és elvágtatott. Rövid idõ múlva azonban visszajött, és ide-oda táncolt Vittorio körül. Látható volt, hogy a férfi egyszerre vonzza, és riasztja.Ember és állat mereven nézte egymást, miközben Vittorio kitartóan közeledett a csõdör felé. Végül a ló ellenállás nélkül hagyta a fejére húzni a kötõféket. A következõ pillanatban Vittorio már a hátán ült. A csõdör többször is megpróbáltalevetni lovasát, a férfi azonban valahogy mindigrajta tudta magát tartani.A ló hirtelen vágtatni kezdett. Szinte nem ismert akadályt, átugrott mindenen, ami az útjába került. Ahogy Melanie figyelte õket, egyre világosabbá vált a számára, hogy ló és lovasa különös egységet alkot. Mindkettejüket egy lélek éltette: Vittorióé, aki nem erõszakkal uralkodott az állaton, hanem annyira eggyé vált vele, hogy szinte olvasott a csõdör gondolataiban.A ló végül megállt, de látszott a tartásán, hogy az akarata egy csöppet sem törtmeg. Melanie sejtette, hogy a férfi nem is kívánna ilyesmit, ahhoz túlságosan szereti ezt a nemes állatot. Önkéntelenül rámosolygott Vitto-rióra, és elragadtatással nézte a férfi szorosan testre simuló inge alattduzzadó izmokat.- Akar velem lovagolni? - kérdezte a szicíliai.Melanie bólintott. Vittorio a keze után nyúlt, és egy gyors mozdulattal felhúztaót maga elé. Az egyik karját a lány dereka köré fonta, magához szorította, szabad kezével megrántotta a kötõféket, s a ló a következõ pillanatban már vágtatott is velük. Melanie ezelõtt soha nem lovagolt nyereg nélkül, s most magával ragadta az a csodálatos érzés, hogy eggyé olvadhat ezzel a rendkívüli állattal. Nem nézte, merre tartanak, de ez most nem is számított. Ismeretlen, újvilágban érezte magát.Megfordult, és Vittorio arcába nézett. A férfi rámosolygott ugyan, de a szemébena vágtatás izgalma csillogott. Hangosan felnevetett, és Melanie boldogan kacagott vele. A szíve hevesen kalapált, mintha a paták dübörgõ ritmusát a testeis átvette volna.Egy idõ után a paripa lépésre váltott. Melanie csalódottan tapasztalta,198

hogy a terepjáró felé közelednek. Amikor a ló megállt az autó mellett, a szíve még mindig hevesen dobogott. Vittorio leszállt, felnézett rá.- Terrafiorén vagyunk — mondta. — A csõdör az öné. Ha akarja, elviszem, és

Page 5

belovagolom magának?Melanie a fejét rázta.- Nem, hagyja szabadon. Vittorio bólintott.- Biztos voltam benne, hogy ezt fogja mondani. — Derekánál fogva leemelte a lányt a lóról. Egy pillanatig úgy összetapadtak, hogy Melanie azt hitte, meg fogja csókolni; résnyire nyitott ajka csak leheletnyire volt az övétõl. De Vittorio elengedte.Mihelyt szilárd talajt érzett a lába alatt, a lány magához tért. Persze, hogy Vittorio nem akarta megcsókolni õt, hiszen az alkalmazottja, és ilyesmi még álmában sem jutna eszébe. Ennek ellenére határozottan csalódást érzett.A férfi levette a kötõféket a ló fejérõl, és megcsapkodta a hátsó felét. Együtt nézték, ahogy a csõdör elvágtatott.- Azon tûnõdöm, vajon visszajön-e hozzám valaha is - szólt Melanie.- Persze, hogy visszajön - válaszolta Vittorio. - Azért, mert hagyta szabadon elmenni. Erre emlékezni fog.Vittorio mosolyától Melanie szíve megint gyorsabban vert, és elkönyvelte magában, hogy ez a férfi megsemmisítõ hatást gyakorol a józan eszére.- Azt hiszem, tovább kellene mennünk - mondta.199TlffANY

2. FEJEZETA táj fokozatosan megváltozott. A lankás emelkedõkön mindenütt virágok nyíltak, piros és fehér oleanderek, jázminok, muskátlik. Melanie ide-oda kapkodta a fejét, hogy semmit se mulasszon el a virágparádéból.Az út hirtelen éles kanyart vett, s Melanie egy fiatal lányt vett észre a mezõn.Messzirõlis látszott, hogy szokatlanul szép, magas és vékony, hosz-szú fekete hajú, barnás bõrû. Ott állt, kezeit a csípõjére téve, és szembe-nézett.a terepjáróval.- Õ Zenia - magyarázta Vittorio. - Szintén önnek dolgozik. Az anyja, Annunciata, az ön házvezetõnõje. Mindketten beszélnek angolul, a nagy-nénjétõl tanulták meg a nyelvet.Vittorio kinyújtotta a karját a nyitott ablakon, és odaintett a lánynak.- Nagyon csinos - jegyezte meg Melanie.- Úgy találja? -kérdezte a férfi. - Igen, én is azt hiszem. Nekem persze nem tûnik fel annyira, mert csecsemõkora óta ismerem. Én emeltem fel, ha elesett, énjavítottam meg a babáit, és megvédelmeztem, ha a többi gyerek csúfolta. Igazi forgószél-típus, de észre fogja venni, hogy jó szobalány. Dulcie legalábbis mindig meg volt vele elégedve... Most biztosan gyorsan elújságolja a többieknek,hogy jövünk.- Eszerint már a ház közelében vagyunk?- Mindjárt látni is fogja.Vittorio bekanyarodott. Melanie megkapaszkodott az ajtóban, és csodálkozva meredt a házra. Salvani szavai alapján aprócska parasztházat képzelt el, kezdetlegeset, és kicsit düledezõt. Arra a csodálatos villára, amit most megpillantott, nem számított. A kétemeletes épület világos homokkõbõl épült, cserépteteje üdén piroslott. A ház elõtti eukaliptuszfák, jázminbokrok és a virágzó iszalag otthonossá tették akörnyezetet.— Innen csak egy részét láthatja aháznak-magyarázta Vittorio. — Tulajdonképpen olyan a formája, mint egy nyolcasé, s két belsõ udvart zár körül. Valaha egy római villa állt itt, a romjai még ma is megvannak. A ház többi része a régi alapokra épült.— Csodaszép - suttogta Melanie. Vittorio lelassított.— Igen — válaszolta csöndesen.Az egyik szárnyon hatalmas kovácsoltvas kapu volt, amelyet éppen200most nyitott ki egy férfi. Emberek léptek ki a házból, végül négy férfi és két nõ - köztük Zenia - sorakozott föl az udvaron. Vittorio behajtott, és megállt.- Meghoztam nektek az új padronát - jelentette be hangosan, hogy mindenki hallhassa.Bemutatta Melanie-nak a személyzet tagjait. Zenia éppen csak bólintott. Édesanyja, Annunciata, magas volt és vékony, fekete ruhát viselt. Arcvonásai alapján lehetett negyven-, de akár hatvanéves is. Ugyanazzal a tartózkodással köszöntette a lányt, mint a többiek, és fürkészõ pillantással nézte.Melanie körülnézett. Az udvar közepén egy kút csobogott, a tetõt tartó oszlopok között nagy kõkádak álltak, bennük színes muskátlik. Az udvar másik két falát vadszõlõ, erdei iszalag és jázmin futotta be.- Odabent a házban hideg innivaló várja önt - mondta Annunciata.- Felviszem a csomagját a szobájába - búcsúzott el Vittorio.

Page 6

Zenia szicíliaiul mondott valamit, mire az édesanyja méltatlankodva csóválta a fejét.- A lányom fel akar menni Vittorióval, és vigyázni rá, nehogy valami rendetlenséget csináljon a maga szobájában - magyarázta Melanie-nak. - Ez pedig udvariatlanság...Vittorio mosolygott.- Minden rendben. Zenia mondhat a bátyuskájának bármit, amit csak akar.A lány szeme felragyogott, Melanie azonban úgy érezte, hogy egyáltalán nem tetszett neki, amikor Vittorio a bátyjának nevezte magát. Világos volt, hogy kifogást keresett, csak hogy vele mehessen.Annunciata bevezette Melanie-t a házba, ahol hála a vastag falaknak, kellemesen hûvös volt. Egy pohár hús fehérbort töltött neki egy kancsóból. Volt kenyér is, vastag, sötét színû szeletek, frissen szedve a kemencébõl, olívaolajjal átitatva.Melanie az ablakhoz ment. Jókedvûnek és oldottnak érezte magát. Hangokat hallottfelülrõl. Kihajolt, és egy nyitott ablakot fedezett fel maga fölött. Vittorio ésZenia beszélgettek, azúttal szicíliai tájszólásban. Zenia mintha duzzogott volna.- Miért szidsz, ha a saját nyelvünkön beszélek? — kérdezte.- Nem szidlak - próbálta megnyugtatni Vittorio. - Csak azt mondtam, hogy udvariatlanság így beszélned olyan ember elõtt, aki nem érti.- Miért kell mindennek úgy történnie, ahogy õ akarja?Vittorio sóhajtott, és Melanie némi keserûséget fedezett föl a hangjában, amikorezt válaszolta:- Mert ó a padrona. Ezt soha ne felejtsd el!- Miért fogod a pártját? - tudakolta Zenia indulatosan. - Miért nem gyûlölöd?201

Melanie egész teste megfeszült, miközben a választ leste. Igyekezett megérteni akülönös szavakat. Vittorio halkan beszélt.- Nem merem - mondta komolyan. - Ha egy férfi enged a gyûlöletnek, abból semmi jó nem származhat. Késõbb talán olyasmit tesz, amiért aztánönmagát gyûlölheti.Melanie döbbenten fülelt. Miért kellene õt Vittoriónak gyûlölnie? Mitõla keserûség a hangjában? És mitõl fél?Annunciata ebben a pillanatban tért vissza a pincébõl egy teli kan-csóval.- Terrafiore megtermi a saját borát — mondta. — Odalent tároljuk, hogy hûvös maradjon... Ha kipihente magát, majd mindent megmutatok. Elõször azonban a szobájába kísérem.Amint beléptek a tágas elõszobába, Vittorio és Zenia jött lefelé alépcsõn.- Nem csináltam rendetlenséget - közölte nevetve a férfi. - Ha megengedi, most elmennék. Feküdjön le korán, hogy kipihenje a hosszú utazást. Holnap reggel eljövök, és megmutatom a birtokát.- Miért nem marad itt és eszik velünk? - javasolta Melanie. - Utána mesélhetne nekem Terrafioréról.Vittorio habozott egy pillanatig.- Jobb lesz, ha megyek - mondta végül, és úgy tetszett, mintha a megfelelõ szavakat keresné. - Néhány dolgot el kell intéznem. Viszontlátásraholnap!Még egyszer udvariasan bólintott, aztán eltûnt.*Melanie szobája hatalmas volt. Középen széles, ódivatú, kettõs ágy állt. A lány megszokta ugyan Carlyle Hall óriási méreteit, de ez a terem bátran versenyezhetett az otthoniakkal. Annunciata elmagyarázta, hogy Dulcie és Giorgiolaktak benne korábban.- Ha ideadja a kulcsokat, kicsomagolom a bõröndjeit - szólt Zenia, miután az anyja elment. Melanie megállapította, hogy Dulcie-nak igaza volt, amikor azt írta, hogy Zenia jól tud bánni a ruhákkal. Óvatosan nyúlt a finom kelmékhez, néha szeretetteljesen végigsimított egy-egy különlegesen csinos darabon. Nem is leplezte, hogy mennyire sóvárog olyan ruhák után, amelyekben igazán érvényesülhetne a szépsége.Melanie körülnézett, megcsodálta a kõlapokból kirakott padlót, a diófa szekrényeket. Kinyitott egyet a négy ablak közül, és gyönyörködni kezdett a lélegzetelállítóan szép kilátásban. A szeme elõtt Terrafiore büszkélkedett dús növényeivel, lent a völgyben pedig Fazzoli háztetõi csillogtak. Kinyitott egy másik ablakot is a szoba ellenkezõ oldalán. Innen lepillanthatott az udvarra, amelyen keresztüljöttek. A távolban meredek hegy emelkedett, a csúcsán piros fény táncolt. 202

Page 7

- Az Etna — magyarázta Zenia, aki követte Melanie pillantását.- Ez azt jelenti... azt akarja mondani, hogy éppen kitör a vulkán? -kérdezte Melanie bizonytalanul.Zenia nevetett.- Természetesen nem. De a lángok soha nem alszanak ki egészen. A hegy állandóanég, mélyen a földben, a lábunk alatt.Ijesztõen hangzott, de Melanie mégsem mutatta ki a félelmét. Zenia ellenszenve vele szemben túlságosan is nyilvánvaló volt. Ezért csak ennyit mondott:- Milyen elragadó...!Zenia vállat vont, aztán kinyitott egy ajtót.- Itt van a fürdõszobája.- De hát honnan jön a víz? - kérdezte Melanie. - Hiszen olyan messze vagyunk a legközelebbi településtõl.- Van saját kutunk és áramfejlesztõnk is - válaszolta Zenia, majd csípõben hozzátette: - és mi sem a kezünkkel eszünk, hanem késsel és villával.Melanie-t elfutotta a méreg.- Soha többé ne beszélj velem így, különben mehetsz, amerre látsz! Zenia csak nevetett.- Ha én elmegyek, akkor az anyám is felmondana, és a többiek is követnének. Maga itt nélkülünk senki. Miért jött ide egyáltalán?- Azért, mert Terrafiore az enyém - mondta Melanie határozottan. Zenia arckifejezése nyomban megváltozott, csaknem olyanná vált,mintha a következõ pillanatban könnyekben törne ki. Aztán megfordult, és kiszaladt a szobából.Amikor Melanie a frissítõ zuhanyozás után visszatért a szobájába, odakint már sötét volt. Felvett egy pamutruhát, és lement a földszintre.- Szicília sokkal délebbre van, mint Anglia - világosította fel Annunciata, amikor Melanie kifejezte a hirtelen sötétedés feletti csodálkozását.- Itt mindig nagyon gyorsan sötétedik. Az étkezõben terítettem magának.Mint minden ebben a házban, az étkezõasztal is hatalmas volt. Melanie-nak ízletta pirospaprikával készített tészta, amit tintahalból és rákból álló ínycsiklandozó fogás követett Ehhez terrafiorei bort ivott, utóételként pedig olyan sajtot evett, amilyent még soha. A dicsérettõl fellelkesülve Annunciata elmesélte, hogy õ maga csinálta a sajtot, természetesen a birtok teheneinek tejébõl. Melanie-nak, aki London legdrágább és legelõkelõbb éttermeiben szokott étkezni, az volt az érzése, mintha itt, Terrafioréban istenekkel ült volna egy asztalnál.Vacsora után megivott még egy fenséges kávét, s csak azután vette észre, hogy tulajdonképpen mennyire kimerült. Eddig ébren tartották az izgalmak, de most sóvárogni kezdett az ágya után. A kandallópárkányon203álló bekeretezett képre esett a pillantása, amely szorosan egymás mellett ülõ férfit és nõt ábrázolt. A férfi az ötvenes éveinek közepén járó, jóképû, zömök testalkatú ember volt, az arca inkább kerek, semmint hosszúkás, a szája érzéki, a szeme csillogó. Az asszony, aki szintén ötvenesnek látszott, fiatal korában ugyancsak csinos lehetett. Fürdõruhája formás, jó alakot takart, s szelíd, boldog mosoly játszadozott az arcán, mintha éppen valami titkot fedezett volna fel.- Q Giorgio - magyarázta Annunciata, miközben leszedte az asztalt.- És az asszony?- Hát a maga nagynénje, Dulcie! Melanie felnevetett.- Ez lehetetlen! Hiszen Dulcie... jóságos ég, tényleg õ az! Alaposabban megnézte a felvételt, s nagyon elcsodálkozott azon, hogytúlságosan is szemérmes, vaskalapos nagynénje ennyire megváltozott. Egész testtartása azt a beteljesülést fejezte ki, amit a mellette levõ férfi ajándékozott neki. Sugárzott belõle a boldogság, a szemében fény vibrált. Melanie most már tudta, miért nem tért vissza soha Angliába. Ezen a csodálatos, színpompás helyen felfedezte a szenvedélyt, és itt maradt annak boldog rabjaként.Hirtelen kirajzolódott elõtte Vittorio képe, amint a csõdörrel küszködik. Újra maga mögött érezte aférfi izmos, forró testét. Megszédült, meg kellettkapaszkodnia az asztalban.De hamar visszanyerte az önuralmát. Egy alapos alvás mindent helyes megvilágításba fog helyezni. Vissza akarta tenni a képet, de Giorgio arckifejezése visszatartotta. Nem emlékezett rá, hogy Dulcie küldött-e valaha isképet a férjérõl, mégis biztos volt benne, hogy egyszer már látta ezt azembert.Elgondolkodva rakta le a fényképet, és felment a szobájába. Levetkõzött, kinyitotta az ablakot, a hegycsúcs felé nézett, ahol a délutáni halványpiros fény estére sötétvörössé változott. Melanie elragadtatással nézte, amíg le nem

Page 8

csukódtak a szemei. Bebújt az ágyába, és rögtön mély álomba zuhant.*Gyönyörû napsütésre ébredt. Kiugrott az ágyból, az ablakhoz szaladt, és újra elgyönyörködött a szeme elé táruló látványban. Még csak hét óra volt, de a lentrõl felszûrõdõ zajok arról árulkodtak, hogy Annunciata már nekilátott a munkának. Melanie lezuhanyozott, és lement. Vittorio a konyhában ült, kenyeret és sajtot evett, s egy pohár hideg tejet ivott hozzá.- Készen van? - kérdezte, amikor meglátta Melanie-t.- Mire?- Hogy megnézze Terrafiorét. A lehetõ leghamarabb elkeli indulnunk.- Szívesen megreggeliznék elõtte, ha nincs ellene kifogása. 204

Vittorio azonnal Annunciata felé fordult.- Siess! - sürgette. - Kész van már a reggeli?- Nem tudom megcsinálni, amíg a padrona nem jön le - tiltakozott Annunciata mérgesen. — Indulás, tûnj el a konyhámból!Vittorio nevetve fogta karon Melanie-t.- Megmutatom magának a házat, amíg a reggelire vár. - És még mielõtt Melanie felfogta volna, mi történik vele, Vittorio már kis is húzta az ajtón.Egy kapuboltozaton keresztül a másik belsõ udvarba vezette. Itt nem voltak virágok. Két kocsi állt bent, férfiakjöttek-mentek, s tiszteletteljesen bólintottak Vittorio felé.- Az épületnek ezt a részét a munkához használjuk — mutatott körbe a férfi. - Ott fenn vannak a terményraktárak. Most azonban máshová megyünk. - Egy nagy helyiségbe léptek, amelyben különbözõ gépek álltak, pillanatnyilag csöndesen.Melanie felismert két hatalmas malomkereket és néhány acélkorongot.- Mi ez itt?- Olajprés - büszkélkedett Vittorio. - Az egész környéken ez az egyetlen. Amikor októberben elkezdõdik az olajszüret, minden szomszéd idehozza a termését.Jó nyereségünk van ebbõl, de még nagyobb a saját szüretünkbõl, mert Terrafióre termi a legjobb olajbogyót egész Szicíliában. A bevétel egy része természetesen elmegy a kiadásokra, de még mindig csinos összeg marad belõle. Az olajbogyó- és gabonaszüretre, amely hamarosan megkezdõdik, külön veszünk fel embereket.Megmutatta az üres pajtákat, elmagyarázta, mi történik a mezei terményekkel, mígnem jött Annunciata, és jelentette, hogy a reggeli tálalva van.Egy idõ után Vittorio is bejött a konyhába.- Szóltam Leónak, hogy nyergelje fel magának Rosát, Carlyle kisasszony. Leo a mindenesünk. Ha készen van, máris kilovagolhatunk.- Angliába kell telefonálnom - mondta Melanie.- Majd Fazzoliban, a postáról. Hol van a napvédõ kalapja?- Jaj, azt odafent felejtettem. Zenia, kérlek, lehoznád nekem? Zenia egy szó nélkül eltûnt. Melanie Vittorióval együtt kiment, odakintLeo már várta õket a fólszerszámozott lovakkal. A kicsi, vékony öregember barátságosan mosolygott Melanie-ra, és odanyújtotta neki Rosa kantárj át, egy kecses, vörösesbarna kancáét, amelyet Melanie elsõ pillantásra a szívébe zárt.Zenia jött a szalmakalappal, Vittorio kivette a kezébõl, és feltette Melanie fejére. A lányon ismét átfutott az a sajátosan jólesõ érzés, amit Vittorio közelsége minduntalan kiváltott belõle. Mély lélegzetet vett, és elmosolyodott, közben a pillantása találkozott Zeniáéval. A lány leplezetlen ellenszenvvel nézte õt, majd sarkon fordult, és eltûnt a házban. Persze,205A szicíliai terngondolta Melanie, a kislány szerelmes Vittorióba, és megérzi a másik nõn a férfiáltal kiváltott hatásokat.Amint kiléptettek az udvarból, Vittorio az elõttük enyhén lejtõ tájramutatott.- Ez az egész Terrafioréhoz tartozik, a mögöttünk elterülõ táj szintén, amíg a szem ellát. Ott a távolban találhatók az ültetvények, elõször odamegyünk.Végeláthatatlan gyümölcsösökön haladtak keresztül. Kövér, lédús õszibarackok lógtak a fákról, Vittorio leszakított néhányat, és a nyeregtáskába tette.- Ezeket majd megesszük ebédre.Aztán mérföldnyi kiterjedésû szõlõhegyen vezetett keresztül az útjuk.- Egyszerûen nem tudom elhinni - suttogta Melanie. - Azt hittem, Terrafiore csak egy kis porfészek...- A legjobb birtok egész Szicíliában - válaszolta Vittorio büszkén. -Ezért akarja Salvani mindenáron megszerezni. A saját területét tönkretette az ostobasága meg a kapzsisága miatt, és most azt hiszi, átvehetne ezt a jól menõ birtokot, és hasznot húzhatna belõle. De ha megkaparintaná, tönkretenné ezt is. Olyan ember, aki azt várja, hogy az olajfái minden

Page 9

évben jó termést hozzanak.- Most igazán tudatlannak érzem magam - állapította meg Melanie. - Miért ne hozhatnának minden évben jó termést?- Az olajfa nagyon érzékeny növény - magyarázta Vittorio komolyan. - Az egyik évben terem, a következõ kettõben kipiheni magát. De Salvani ezt nem fogadja el.Permetez mindennel, ami csak kapható, kipróbál minden új mûtrágyát, függetlenül attól, hogy alkalmas-e vulkanikus talajra, vagy sem. Aztán csodálkozik, hogy áfák elpusztulnak. Gyorsan akar pénzhez jutni, de a természetet nem lehet megerõszakolni. - Átható pillantást vetett Melanie-ra: - Nem szabad eladnia Salvaninak a birtokot. Terrafio-rénak szeretetre és óvatos mûvelésre van szüksége. Salvani minden fillért kisajtolna ebbõl a tájból, aztán terméketlenül hátrahagyná. Ennek nemszabad megtörténnie.Melanie egy pillanatra majdnem megígérte, hogy azt teszi, amit a férfi kíván. Vittorio olyan behatóan, szinte elbûvölõen nézett rá, hogy a lámy-nak újból kalapálni kezdett a szíve. Mély lélegzetett vett.- Keressünk valahol egy telefont.Vittorio felsóhajtott, mintha belátta volna, hogy túlságosan is messzirement.- Persze - válaszolta. - Elviszem Fazzoliba.Fazzoli körülbelül tizenötezer lakosú kisváros volt. Naponta háromszor indult innen busz Cataniába, volt egy jõ szállodája, két kis panziója és egy fõpostája.Akadt néhány tucat üzlet és dohánybolt, meg szinte mindensarkon egy kis bár, ahol italokon kívül kalácsot és fagylaltot is lehetett vásárolni.Az õket követõ kíváncsi pillantásokból arra lehetett következtetni, hogy már elterjedt az új padrona érkezésének a híre. Melanie odaadta a postai tisztviselõnek Hamis angliai telefonszámát, és néhány perc múlva létre is jött akapcsolat.- Végre! - hallotta Harris hangját. - Miért nem hívtál fel még tegnap, drágám?- Nincs telefon a házban. A postahivatalból beszélek.- Nincs telefon? Jóságos ég, milyen primitív vidékre pottyantál?- Egyáltalán nem primitív. Nagyon szép itt, de a ház egy kicsit félreesõ helyenvan.- Úgy érted, hogy a vadon közepén rejtõzöl?- Hát, vadnak éppen vad, de ennek ellenére csodaszép...!- Beszéltél már Salvanival?- Igen, azt akarta, hogy nála és a családjánál lakjam...- De drágám, hiszen az eszményi lenne! Miért nem fogadtad el a meghívását?- Nem tudom... valahogy nagyon rámenõsnek érzem. Komikus lenne, ha nála laknék,aztán mégsem adnám el neki a birtokot.- Nem akarod eladni? Mit jelentsen ez? Mi mást tehetnél vele?- Nem tudom. Talán majd kitalálok valamit... Különben csak azt akartam megmondani, hogy jól vagyok. Majd újra jelentkezem.Miután visszatette a kagylót, kábultan nézett a telefonra, és megpróbálta megérteni, mi is történt az imént. Szinte biztos volt benne, hogy szereti Harrist, és valószínûleg feleségül is menne hozzá. Most mégis nehezére esett maga elé képzelnie a võlegénye arcát.Sóhajtva hagyta el a telefonfülkét.Melanie következõ feladata az volt, hogy jelentkezzen dr. Bartollinál, az ügyvédnél, és aláírja azokat a papírokat, amelyek Terrafiore törvényes örökösévéteszik. Dr. Bartolli komoly, idõs úr volt, akit láthatóan szórakoztatott a lány jelenléte. Amikor elmagyarázta neki, hogy egy ideig itt marad, az ügyvéd összeráncolta a homlokát, és rövid beszédet tartott a gyors eladás elõnyeirõl. Mivel azonban Melanie nem hagyta befolyásolni magát, felajánlotta, hogy kapcsolatba lép a bankkal, és számlát nyit neki. A lány határozottan megkönnyebbült, amikor kimenekülhetett a szikrázó napsütésbe.Vittorio várt rá, egy üveg bort tartott a kezében.- Az ebédhez vettem. Még megmutatom a felsõ földeket, aztán keresünk egy árnyékos helyet.Banáncserjékkel, füge- és eukaliptuszfákkal beültetett ligeten lovagoltak keresztül, aztán az olívaültetvény és néhány szõlõhegy következett. Az út menténvirágok nyíltak, s Melanie akárhová nézett, mindenütt a207206te©00ltUlfilfi

Page 10

LLl*s\2.gg-«* »v »\ õ s Pc- fi. 2 ~ »p o m y 5m P CD Ss S- P

TlffANYA lánynak az volt az érzése, hogy Vittorio a legbensõbb érzelmeit mutatta ki, hogy számára semmi sem fontosabb, mint a föld iránti szeretet, és mintha õt is éppen arra kérte volna, ossza meg vele ezt a szeretetet. Nem látszott helyénvalónak a könnyelmû válasz, amely pedig már a nyelvén volt.- Nem tudom—kezdte. — Sok ez ahhoz, hogy már most eldönthessem...- Akkor ne döntse el! Hagyja várni Salvanit! De ne adja el neki, amíg nem értette meg. - Vittorio Melanie keze köré fonta az ujjait. Hosszú, formás keze volt, a lány érezte a benne rejtõzõ erõt.Látva Melanie bizonytalanságát, a szicíliai így folytatta:- Hallgasson ide, elmesélem magának, mit mondott Salvani, amikor tegnap rám kiabált. Azt mondta, tudta, hogy én akarom elhozni magát a repülõtérrõl, és azért siettem annyira, hogy megelõzzem õt. Ez igaz. Meg kellett mentenem tõle, amíg nem késõ. Ha a kezébe kaparintotta volna magát, eladta volna neki Terrafiorét, még mielõtt felfoghatta volna, hogyez egyáltalán mit is jelent.- Magának aztán igencsak rossz véleménye van rólam - tiltakozott Melanie. Kihúzta a kezét Vittorióéból. - Salvani miatt egy csöppet sem aggódom, már korábban is elbántam nehéz emberekkel. - A férfi mosolygó arcát látva megkérdezte: — Mi olyan komikus ezen?- Csak az, hogy aligha bánna el vele, ha nem lennék itt. De szerencséreitt vagy ok...- Ez mind szép és jó volna, ha tényleg szükségem lenne védelemre. De nincs. Igaz, hogy nem vagyok szicíliai, de buta sem. És most azt javaslom, hogy lovagoljunk vissza - felelte hûvösen Melanie.- Még ne! Még el akarom magának...- Én viszont vissza szeretnék lovagolni - ismételte meg a lány hatá rozottan. Megelégelte, hogy ez a férfi parancsolgasson neki. - Teljesített* a feladatát, amikor körbevezetett, hogy megmutassa a birtokomat, d» most saját magam szeretnék dönteni.Melanie inkább érezte, semmint látta, hogy Vittorio összerázkódotl Összeszorított szájjal, némán felállt, és amikor elõvezette a lovakat, olya kifejezéstelen volt az arca, mintha önmagába fordult volna.- Ha a padrona készen van - közölte ridegen -, akkor mehetünk.

2103. FEJEZETAz elsõ, amit hazaérkeztükkor megpillantottak az udvaron, Salvani hivalkodó autója volt. Vittorio undorodva húzta el a száját, amikor Salvani kijött a házból, és üdvözölte Melanie-t.- Kisasszony, volt szerencsém meglátogatni magát, de sajnos nem találtam itthon...- Fazzoliban voltam. - Melanie leszállt a lóról.- Bárcsak tudtam volna! Elküldtem volna önért az autómat.- A padrona inkább lovagol. - Vittorio gúnyosan biggyesztette le az ajkát. - Magának is meg kellene próbálnia egyszer!Salvani a homlokát ráncolta, dühösen morgott valamit szicíliaiul, de Vittorio csak nevetett.- Talán négyszemközt kellene néhány szót váltanom magával - mondta Salvani Melanie-hoz fordulva.- Hogyne, természetesen. Jöjjön csak be! Kérem, vigye el a lovakat, Vittorio!Vittorio elvette Melanie-tól a kantárt, és hangsúlyozott udvariassággal meghajolt. A maró gúny eltûnt az arcáról, de a szeme villogott az elfojtott dühtõl.- Örülök, hogy végre helyre tette õt - mondta Salvani, amikor bementek a házba.Melanie nem válaszolt. Egy kicsit szégyellte magát amiatt, hogy lego-rombította Vittoriót, de úgy érezte, hogy nem tehetett másként.- Annunciata megkínálta önt valami frissítõvel? - fordult a vendégéhez.- Behûtött borral és gyümölcsökkel, az ön birtokáról.- Fogalmam sem volt róla, hogy Terrafiore ilyen gyönyörû. Azt gondoltam, az egész csak egy kis parasztudvar, de most látom, hogy ez a legcsodálatosabb hely az egész világon.Salvani összeráncolt homlokkal nézett rá.- Nem szabad elfelejtenie, hogy maga északról jött! Az északi emberek pedig

Page 11

nagyon nehezen viselik el az itteni éghajlatot...- Máris leégtem egy kicsit. - Melanie a karját dörzsölte. - A jövõben óvatosabbnak kell lennem.- Ez majdnem úgy hangzik, mintha azt tervezné, hogy itt marad.- Itt is maradok, legalábbis egy ideig. Most fedeztem fel Szicíliát, nem211

TlffANYszeretném azonnal elveszíteni. Van valami határozott oka a látogatásának?- Igen, meg akartam hívni vacsorára. A családom már alig várja, hogymegismerje. Ma este megfelelne?- Örömmel megyek. Köszönöm.- Hétre elküldöm az autómat. Sietek, hogy elújságoljam a jó hírt a feleségemnek. - A férfi fogta a kalapját, és Melanie kíséretében az autójához ment.Mihelyt Salvani elzúgott, Vittorio felbukkant az ajtóban.- Feltételezem, hogy hallgatózott - támadt rá szemrehányóan a lány.- Csak a maga közelében tartózkodtam, hátha szüksége lesz rám. Maga nem ismeri Salvanit, én viszont igen.- Miért volt olyan dühös, amikor azt mondta neki, hogy szívesen lovagolok?- Azért, mert gyáva. Nem szállt lóra azóta, hogy egyszer leesett.- És magának persze emlékeztetnie kellett õt erre.- Nem árt az ilyen ember emlékezetébe idézni, hogy micsoda féreg - közölte Vittorio hûvösen. - Ezt magának sem kellene elfelejtenie! Óvakodnia kéne tõle, nem pedig hagyni, hogy meghívja vacsorára.Vittorio nyilvánvaló jó szándéka ellenére Melanie megint bosszankodni kezdett a gyámkodás miatt. Mély lélegzetet vett.- Köszönöm a jó tanácsot, de ha nincs ellene kifogása, magam szeretnék dönteni a szomszédaimhoz fûzõdõ kapcsolataimról.Megfordult, be akart menni a házba, de a férfi a karjánál fogva visszatartotta. Melanie felszisszent, és Vittorio felé fordult, akinek szemébensajátos fény csillogott.- Elfelejtett engedélyt adni a szolgájának, hogy távozhat - mondtahalkan a férfi.- Hogy merészeli ezt? Azonnal engedjen el!- Engedélyezi a padrona, hogy távozzak?- Igen. - Melanie kiszakította magát Vittorio kezébõl, és beszaladt a házba. A szíve vadul dobogott. Felment a szobájába. Zenia kitárta az ablaktáblákat, és amikor a lány letekintett, Vittoriót pillantotta meg odalent az udvarban, amint utasításokat ad néhány embernek. Még csak huszonnégy órája volt ebben a házban, és e rövid idõ alatt is feltûnt neki, mennyire a középpontban áll ez a férfi.Melanie függetlenségi ösztöne felébredt. Nem hagyhatja, hogy ez az ember rendelkezzék fölötte! Vittorio talán valóban csak a birtok miatt aggódik, de õt nõi ösztöne arra figyelmeztette, hogy itt valami más is rejtõzhet, amire még nemjött rá. Ez a férfi jóval veszélyesebb volt, mint Salvani.Eszébe jutott, amikor tegnap együtt lovagoltak, azt képzelte, hogy Vittorio meg akarta csókolni õt... Még most is belepirult a gondolatba.212Zavartan vallotta be önmagának, hogy vágyott a csókra. Annyira vágyott rá, olyansóvárgással, amilyet Harris mellett soha nem tapasztalt.Ebben a pillanatban Vittorio felnézett az ablakra. Melanie gyorsan hátralépett, remélve, hogy a férfi nem látta meg. Felülkerekedett benne a büszkeség. Vittoriotúlságosan is magabiztos! Jó, hogy nem hagyta magát befolyásolni tõle, amikor úgy döntött, hogy meglátogatja Salvanit.Mintegy tíz mérföld volt az út Salvani házáig. Melanie kinyitotta a kocsi ablakát, de olyan gyorsan sötétedett, hogy nem sokat látott a tájból. Egyszer, amikor az autó lassított egy éles kanyarban, mintha lódobogást hallott volna hátulról. Fülelni kezdett, ám a zaj megszûnt, és Melanie arra gondolt, hogy csakképzelõdött.Salvani háza Fazzoli szélén állt. Fényesen ki volt világítva, és Melanie éppolyan hivalkodónak találta, mint az autót. Vendéglátója és a felesége, Irena,a bejárati ajtó lépcsõjén vártak rá. Irena magas, széles vállú, szegletes állú asszony volt. Átölelte Melanie-t, megcsókolta mindkét arcát, és bevezette a házba.Salvani családja egy fiú- és öt lánygyermekbõl állt, akik erõsen hasonlítottak egymásra. Valamennyien anyjuk alakját és apjuk hideg szemét örökölték. Mindegyiklány férjnél volt már, ma estére a férjükkel együtt érkeztek. Salvani bemutatta a vejeit: köztük egy bankárt és egy politikust is, mintha a foglalkozásuk fontosabb lenne, mint a személyük. Melanie ud/ariasan megjegyezte, hogy Salvani büszke lehet a családjára.

Page 12

- Nagy felelõsség lánygyermekek apjának lenni - vélekedett Salvani. - De azt hiszem, mindent megtettem értük.Nemcsak a lányok, hanem különös módon Salvani vejei is hasonlítottak egymásra. Az egyetlen kivétel Franco volt, Virginiának, a középsõ lánynak a férje. Néhány évvel fiatalabb volt a feleségénél, és mintha nem érezte volna jól magát a rokonai körében. Salvani õt is bemutatta, igaz, nem említette a foglalkozását. Melanie rámosolygott a fiatalemberre, tetszett neki a félénksége. A férfi visszamosolygott rá, de aztán aggodalmas oldalpillantást vetett a feleségére.A vacsorát egy hatalmas, gyertyákkal és virágokkal felékesített ebédlõasztalon tálalták. Cselédek sokasága szolgálta fel a legfenségesebb ételeket. Pompás aromájú fehér bort ittak hozzá.- Igazán el kellett volna fogadnia a meghívásunkat, hogy lakjon nálunk -jegyezte meg Irena kedvesen.- Sajnos, túl késõn érkeztem ahhoz, hogy megmentsem ettõl a Far-nese-tõl - sóhajtotta Salvani.- Akkor te felelsz mindenért, ami a vendégünkkel történik! Honnan is tudhatná szegény, milyen rossz ember Farnese?213TlffANY- Nekem egyáltalán nem tûnik olyan rossznak - ellenkezett Melanievisszafogottan.- Ó, jól tudja az, hogyan kell behízelegnie magát - mondta Irena. -Valójában gátlástalan, kapzsi és számító ember, akinek csak egy dolog jár a fejében. Ezt soha nem szabad elfelejtenie, ha a közelében van.- És mi az ? - tudakolta Melanie. :- Terrafiorét akarja. - Irena észrevette Melanie döbbent pillantását. - Még senki sem mondta önnek?- De hát mit?- Hogy Vittorio Farnese Giorgio fia.Melanie elhûlt.- Giorgióé? Arra a férfira gondol, akinek Dulcie volt a felesége?Irena bólintott.- Attól félek, igen. Persze, ennek titokban kell maradnia. Hivatalosan Enrico Farnese fia, Giorgio egyik alkalmazottjáé. De mindenki tudja, hogy Giorgio Enrico felesége után járt. Mindenesetre soha nem ismerte el Vittoriót a fiának, azután sem, hogy Farnese meghalt. Viszont sokat fizetett azért, hogy Vittorio jónevelésben részesüljön, és utazhasson. Mindenki azt gondolta, hogy õrá hagyja Terrafiorét, de nem ezt tette.- Akkor talán mégsem a fia - vetette közbe Franco. Salvani megvetõen nézett rá.- Téged ki kérdezett?- Hát... senki... de...- Akkor tartsd a szád!Franco engedelmeskedett. Melanie némán evett tovább, és megpróbálta felfogni mindazt, amit az imént hallott. Most már azt is tudta, miért tûnt neki olyan ismerõsnek Giorgio arca. Vittorio hasonlított rá, hiszen a fia, és joga van Terrafioréhoz. Ezért gondolta hát Zenia, hogy a férfigyûlöli ót.- Feltételezem, hogy Vittorio semmit sem mondott magának errõl,ugye? - kérdezte Salvani.- Nem, semmit sem...- Az utolsó garasomba is fogadnék, hogy megpróbálja eljátszani a hû-. séges intézõt. - Salvani nevetett. - De ne hagyja magát becsapni! Farnese nem enged belepillantani a kártyáiba. Hitvány fickó. Éveken át örökösnek tekintette magát,és most gátlástalanul érvényesíteni akarja a jogait. Miérthiszi el neki, hogy Terrafioréért dolgozik? Olyan büszke, mint az ördög.; Hogy is viselné el, hogy azon a földön dolgozzon, amirõl azt hiszi, hogyvalójában a sajátja?Melanie nem válaszolt. A bolha, amit Salvani a fülébe ültetett, megmozdult, és alány csalódottságot érzett. Csak rövid idõ óta ismert* Vittoriót, mégis olyan közel érezte magát hozzá! De lám, légvárakat épltett. És mintha valóban nem lett volna tisztességes az, ahogy VittoriíSalvanit megelõzve sietett a repülõtérre.

214Kifelé azonban semmit sem mutatott mindebbõl, mosolygott, kényszerítette magát, hogy vidám legyen.- Most, hogy Terrafiore az enyém lett, nem tud tenni semmit.- Megpróbálhatja elcsábítani magát - figyelmeztette Salvani, és meg-paskolta Melanie kezét. - Bocsásson meg, de nálunk mindenki tudja, hogy az angol hölgyek... hogy is mondjam... nem tudnak ellenállni az itteni férfiaknak...

Page 13

- Ebben nem kételkedem. - Melanie elhúzta a kezét, de amikor ránézett Salvanira, észrevette, hogy az nem értette meg a célzást. A felesége nyugtalanulizgett-mozgott a székén.- Csinos kis történeteket mesél majd magának, és el fogja csavarni a fejét -jósolta Salvani. - Még azt is el fogja játszani, hogy szereti, és mindezt egyedül azért, hogy megkapja Terrafiorét. Jobb lesz, ha eladja nekem, még mielõtt sikerülne neki megkaparintania.- Segítõkészen állt Dulcie mellett - védte Melanie. - Nagyon jól vezette helyette a birtokot.- Dulcie Giorgio felesége volt - vetette közbe Irena -, és természetes, hogy õ örökölte a birtokot. Ezt még Vittorio is elfogadta. A veszély csak most áll fenn, hogy Dulcie elhunyt.- Meglátjuk. Meg kell mondanom önöknek, még nem döntöttem el, hogy eladom-e a birtokot.- De hiszen nem tehet mást - emelte föl izgatottan a hangját Salvani.- Itt maradhatnék, és magam igazgathatnám Terrafiorét. Dulcie is ezt tette.- Dulcie Vittorio Farnese-re hagyatkozott - morogta Salvani. - Már elmagyaráztam magának, milyen veszélyes ez a fickó. Azt gondoltam, nyilvánvaló, hogy...Hirtelen félbeszakította a mondatot, mert a felesége figyelmeztetõ pillantást vetett rá. A lánynak az v«Ot az érzése, hogy egy összeszokott együttest lát, ahol Irena a fej, a férje pedig a kéz. Megkönnyebbülésére azonban az asszony elég értelmes volt ahhoz, hogy témát váltson.Az este hátralévõ része olyan kellemesen telt, hogy Melanie már-már azt hitte, csak képzelte a vacsora közbeni feszültséget. Az egyetlen, aki nem illett bele aképbe, a szegény Franco volt. Ót senki, még a felesége sem méltatta figyelemre.Aztán véget ért az este. Salvani lekísérte a lányt az autójához, és maga ült a kormány mögé, hogy a díszvendéget személyesen fuvarozza haza.*Az autó lámpái megvilágították a keskeny utat, de Melanie mérföldnyi távolságbansemmi más fényt nem volt képes felfedezni.- Tudja egyáltalán, hol vagyunk? - kérdezte Salvani egy idõ múlva.- Nem, de feltételezem, hogy nem lehetünk messze Terrafiorétól.215

Salvani nevetett.- Közel vagy távol, ugyan mi különbség ez annak, aki nem ismeri azutat?- Akkor szerencsém van, hogy maga hazavisz - mondta Melanie udvariasan.- Úgy bizony! - helyeselt Salvani, és hirtelen megállt. - Azt gondoltára, itt zavartalanul beszélgethetünk egymással - magyarázta, amikor Melanie kérdõ pillantást vetett rá.- Nincs semmi, amirõl beszélgetnünk kellene -jelentette ki a lány határozottan.- Azonnal haza akarok menni!- Még nem állapodtunk meg Terrafiore eladásában. Jó árat ajánlottam magának, ésegész este hallgattam a kifogásait. De most elfogyott atürelmem.- Az enyém is. Most azonnal vigyen haza!Válasz helyett Salvani alattomosan elmosolyodott. Melanie elõtt csak most vált világossá, hogy ezen a kihalt úton mennyire ki van szolgáltatvaa férfinak.- Vigyen haza! - mondta még egyszer.- Mihelyt megkötöttük az üzletet.- Maga megõrült, ha azt hiszi, hogy így meggyõzhet!- Attól tartok, ez az egyetlen módja annak, hogy meggyõzzem magát, mert úgy látom, az a szándéka, hogy nehézségeket támasszon. Dulcie sem volt könnyen kezelhetõ, rengeteg idõt töltöttem azzal, hogy a lelkére beszéljek. Es amikor már azt hittem, hogy sikerült, meghalt. Egyszerûen képtelen vagyok tovább várni,úgyhogy magánál közvetlen módszerekhezkell folyamodnom.Melanie-nak kényszerítenie kellett magát, hogy megõrizze a hidegvérét.- Tulajdonképpen mit remél? - kérdezte vészes nyugalommal. - Még ha beleegyeznék is abba, hogy eladom magának, azonnal visszavonnám a szavamat, mihelyt otthon lennék.- Természetesen erre is gondoltam, ezért itt van nálam minden papír. - Salvani benyúlt az autó kesztyûtartójába, és kivett néhány teleírt lapot. - Látja, a tanúk már aláírták, csak a maga kézjegye hiányzik.- Menjen a pokolba!Salvani felsóhajtott. Aztán hátradõlt az ülésen, mintha készen állna arra is, hogy egész éjszaka itt várakozzon. Melanie dühösen szidta magát, amiért olyan

Page 14

ostoba volt, és elfogadta a meghívást.De Salvani alábecsüli õt. Semmi esetre sem hagyja zsarolni magát. Fogta a papírokat, és úgy tett, mintha el akarná olvasni õket.- Minden tökéletesen rendben van - magyarázta Salvani.- Az olvasáshoz szükségem van a szemüvegemre - kezdett keresgélni a táskájában a lány. Aztán egy óvatlan pillanatban megpróbálta kinyitni216a kocsi ajtaját, de Salvani rávetette magát, és megpróbálta lenyomni a zárat. Hirtelen felkiáltott, mert Melanie megszúrta a körömollójával. _ Bestia...!- Mindenre képes vagyok, ha kényszeríteni akar!Melanie-nak végre sikerült kinyitnia a kocsi ajtaját. Szaladni kezdett. Salvani azonnal a nyomába eredt. A lány már-már egérutat nyert, de a göiöngyös úton a magas sarkú cipóben nehéz volt szaladnia. A férfi hamarosan utolérte. Csaknem kétszer akkora volt, mint õ, és sokkal erõsebb. Melanie kétségbeesetten védekezett, ám idekint a körömolló nem volt olyan hatásos.Hirtelen különös zajt hallott. Mintha lódobogás lett volna, amely egyre közeledett. Salvani megpróbálta beráncigálni az autóba, ám ebben a pillanatban egy hatalmas telivér jelent meg a fényszóró sugarában, és Melanie megpillantottaVittorio gyûlölettõl eltorzult arcát. A szicíliai villámgyorsan leugrott a lóról, és Salvanira vetette magát.Vittorio állt fel elõször. Megvárta, amíg a másik feltápászkodik, és meglendítette az öklét. Salvani megroggyant, és az autó mellett a földre zuhant.- Jöjjön! - pattant fel a lóra, majd gyorsan maga mellé emelte Mela-nie-t, aki egész testében remegett.- Szerencse, hogy jött - suttogta.- Soha nem voltam túl messze magától. - Vittorio az egyik karját a lány dereka köré fonta. - Sejtettem, hogy Salvani valami aljasságon töri a feját, ezért a közelében maradtam.- A közelemben volt... egész este?- Salvani házához lovagoltam, és bizonyos távolságban várakoztam. Mihelyt megláttam, hogy õ akarja hazavinni magát, tudtam, hogy kellemetlenség lesz belõle. Az én hibám, amiért ilyen sokáig tartott, hogy elérjem az autót. Elõbb kellett volna ideérnem.- Figyelmeztetett. Hallgatnom kellett volna magára...- Most már mindegy. Az a fontos, hogy végre biztonságban van - mo-solyodott el a férfi. - Miért kiabált annyira Salvani?- Megszúrtam a körömollómmal. Vittorio hangosan felnevetett.- Nagyon jó! A nyugodt angol külsõje szicíliai vérmérsékletet takar. - Közelebbhúzta magához a még mindig reszketõ Melanie-t. - Mi a baj?- Csak az ijedtség... azt hiszem. Ha maga nem lett volna itt...- De itt voltam. Ereznie kellett volna...Némán vágtattak Terrafioréig. A kapu elõtt Melanie megkérdezte:- Nem akar bejönni?- Nem. - De amikor a lány le akart szállni, hirtelen átölelte, magához húzta, és megcsókolta.Melanie nem tudta, mitévõ legyen. Mintha minden elsüllyedt volna217

körülötte. Ez a csók nem volt gyengéd. A lány csak a férfi kemény, erõs testét érezte, amely egy pillanatra megremegett, mintha Vittorio mégküz-dene magával. Aztán az elsõ pillanattól közöttük bujkáló feszültség feloldódott a szenvedélyben. Melanie tehetetlenül viszonozta Vittorio csókját, egyik karját a nyakára fonta, és a tarkóját simogatta.Amikor aférfí lassan, gyengéden elengedte, halk tiltakozó sóhaj hagyta el az ajkát. Hallotta, milyen hevesen kapkodja Vittorio a levegõt, s a szemében minthasötét tûz égett volna, de az is látszott, hogy ismét fegyelmezi magát. Melanie alegszívesebben felkiáltott volna, amiért ez a csodálatos pillanat olyan gyorsan véget ért.- Menjen be!- Vittorio...- Nem - kiáltotta a férfi rekedten. - Hagyjon engem békén!Még mielõtt Melanie bármit is tehetett volna, megrántotta a gyeplõt, és elvágtatott.Arra riadt fel, hogy kinyílik mögötte a kapu. Leo engedte be az udvarra, aztán Annunciata jött ki a házból:- Salvani nem hozta haza? - nézett körül.- Menjünk be, aztán mindent elmondok - sóhajtott Melanie keserûen. Akonyhában egy csésze kávé mellett elmesélte, mi történt. Annunciatameg volt döbbenve, Zenia viszont szinte elragadtatva hallgatott.- Franco is ott volt? - kérdezte.

Page 15

- Igen. Ismered õt?- Természetesen, bár õ már nem ismeri meg a régi barátait, amiótabenõsült abba a gazdag családba.- Pedig nem látszott éppen boldognak... Zenia hátravetette a fejét, és felkacagott.- Megérdemli a sorsát - mondta. - Örülök, hogy ezt hallom.- Nem túl barátságosan beszélsz róla! - korholta Annunciata a lányát.- Barátságosan? - Zenia abbahagyta a nevetést. - Talán tõle barátsá- i gos volt, amikor összetörte Lucia szívét? Azt mondom, jogosan történik j vele, ami történik.- Ki az a Lucia? I- Lucia a barátnõm - világosította fel Zenia. - Ó és Franco össze akar-1 tak házasodni, mihelyt elegendõ pénzt takarítanak meg. Franco akkori-| ban mûszerészvolt, minden héten lottózott, azt remélte, elég pénzt nyerí ahhoz, hogy saját mûhelye legyen. Aztán nyert is, méghozzá sokat. Akkor aztán hirtelen megjelent Salvani, körüludvarolta, tanácsokat adott neki, hogyan kellene befektetnie a pénzét. És Franco máris jegyben járt Salvanilányával.- De hát Salvani biztosan elég gazdag ahhoz, hogy ilyesmire ne legyenszüksége?218- Egy férfi, akinek öt lányról kell gondoskodnia, soha nem lehet elég gazdag - magyarázta Annunciata.- Lucia olyan boldog volt - emlékezett Zenia keserûen. - Most meg kisírja a szemét, mert szerette Francot, és az becsapta.- Alig hiszem, hogy ez az õ hibája lenne - próbálta Annunciata megnyugtatni a lányát. - Salvanival szemben tehetetlen volt.Zenia vállat vont.- A csalás az csalás, teljesen mindegy, hogy kinek a hibájából történik. De most már tudom, hogy szenved, és máris jobban érzem magam. El fogom mesélni Luciának, talán segít rajta is.- Nem hiszem - jegyezte meg Melanie. - Ha szereti Francot, nem segít.- Szerelem - dúlt-fúlt Zenia megvetõen. - Jobb, ha az ember nem szeret bele egyférfiba túlságosan. A férfiak lábbal tapossák a szerelmet, mert nem tudják, mit kezdjenek vele.Melanie felkapta a fejét erre a kétségbeesett hangra. Hirtelen nagyon kimerültnek érezte magát.- Azt hiszem, lefekszem.Felment, a zuhany alá állt, de a rázúduló víz sem hûtötte le Vittorio és a csókja emlékét. Mindössze néhány pillanatig tartott az a szenvedélyes ölelés, deez elég volt ahhoz, hogy sejtesse azokat az érzéki örömöket, amelyeket egy nõ megélhet ennek a vad férfinak a karjaiban. Bárcsak ne húzódott volna vissza olyan gyorsan...Miután kijött a zuhany alól, lekapcsolta a villanyt. Aztán úgy, ahogy volt, odalépett az ablakhoz, szélesre tárta, és az Etnára pillantott. Látta a sötétbena piros fényt, a hûvös éjszakai levegõ gyengéden végigsimította mezítelen testét, de ez sem olthatta ki a bensõjét égetõ lázat. Azt csak egy férfi tehettevolna meg.219"ílffANY4. FEJEZETMásnap reggel Melanie egyfolytában Vittorio érkezését várta. Regge-lizés közben állandóan kifelé fülelt. Az órák kínos lassúsággal múltak, és Melanie Carlyle kisasszony, aki hozzá volt szokva ahhoz, hogy õ diktáljon a férfiaknak, elhanyagolva érezte magát. Mérges lett. Vittoriónak egyszerûen nincs joga elmaradni! A birtoknak kára származhat.belõle, ha nem veszi komolyan a kötelességeit.Hirtelen mintha a férfi hangját hallotta volna, ahogy azt magyarázza, hogy soha nem hagyná el Terrafiorét. Szemrehányást tett magának, hogy kétségek támadnak benne. Ismerte Vittorio Terrafiore iránt érzett mély szeretetét, és bármit állítis Salvani, egyedül ez a kötõdés az oka annak, hogy még itt van. Melanie úgy érezte, hogy jobban megérti õt, mint azokat, akiket egész életében ismert. Volt benne valami, ami az elsõ pillanatban megérintette...Vittorio életére gondolt, aki annak a birtoknak az intézõje, amelynek voltaképpen ura lehetne. De félre kellett állnia, mert jött egy idegen, hogy birtokába vegye azt a földet, amelyet õ igazán szeretett. Bárcsak jönne végre, hogy beszélni tudna vele!Ám hiába várt. Mintha Vittorio meg akarná leckéztetni. Melanie-nak csak kérdezõsködnie kellett volna utána Annunciatánál vagy Zeniánál, de a büszkesége

Page 16

visszatartotta. Amikor Zenia este felszolgálta a vacsoráját, megesküdött volna, hogy a lány szája körül fennhéjázó mosoly játszadozik, mintha pontosan tudná, hogy mi megy végbe az úrnõjében.Reggel Leo bement Fazzoliba, és amikor visszajött, beszámolt róla, hogy az egészváros Salvani sérüléseirõl beszél.- Azt mondják, egy banda támadt rá, összeverték, majd futni hagyták. Majdnem meghalt - tette hozzá.Melanie megfeledkezett a büszkeségérõl, és azonnal a konyhába rohant.- Hol lakik Vittorio? - kérdezte Annunciatától.- Van egy kis háza fent a hegyen, padrona. Maradjon az úton az olí-vaültetvények végéig, ott meglátja aházhoz vezetõ csapást. Magányos ház, nemlehet eltéveszteni. „Sziget"-nek hívják.220

Leo felnyergelte a lovat, Melanie pedig nekivágott a hegynek. Valami azt súgta neki, hogy Salvaninak köze van Vittorio eltûnéséhez, és minél feljebb jutott, annál inkább elfogta a félelem.Lassan maga mögött hagyta a megmûvelt földeket, mígnem egy kiugró sziklához ért,amelynek csúcsán kis ház állt. Egy bokorhoz kötötte a lovat, s gyalog indult tovább a házhoz vezetõ keskeny úton. A szíve kalapált, amikor megállt az ajtó elõtt. Habozott egy pillanatig, aztán belépett.Fehérre meszelt, nyílt kéményû helyiségben találta magát, amelynek falait réztányérok díszítették. A kockás térítõvel leterített asztal közepén virágváza állt. A padló kõlapokkal volt borítva, arra vastag szõnyeget terítettek. Egy teljes falat foglalt el a nagy könyvespolc, és amikor Melanie közelebbrõl is megnézte a könyveket, megállapította, hogy verseskötetektõl kezdve a filozófiáigminden megtalálható rajta.Gyorsan belépett a következõ helyiségbe. A szegényesen berendezett hálószoba legnagyobb részét egy nagy ágy foglalta el. Melanie csaknem felsikoltott a rémülettõl, amikor felfedezte Vittoriót.A férfi csukott szemmel feküdt, derékig magára húzva a lepedõt. Meztelen mellkasát sebek és kék foltok borították. Az arca meg volt dagadva, nyilvánvalóan verekedésbe keveredett, és õ húzta a rövidebbet. Milyen sérüléseket szedhetett még össze? Melanie kinyújtotta a kezét, hogy megérintse Vittoriót, de aztán félénken visszahúzta.A férfi kinyitotta a szemét, és összerázkódott.- Mit keres itt?- Tudni akartam, mi van magával... Nagyon súlyosan megsérült?- Nem vészes. Csak néhány seb és kék folt.- Mindegy, hívok orvost!- Nem! - tiltakozott Vittorio hevesen. - Ne merészeljen, megtiltom!- Megtiltja? - ismételte Melanie felháborodottan. Évek óta nem tiltott meg nekisenki semmit.- Igenis megtiltom - ismételte Vittorio maró iróniával. - Ez a dolog nem tartozik magára.- Igazán? Azt akarja bebeszélni nekem, hogy ehhez Salvaninak semmi köze?- Neki igen, magának viszont nincs. Miután éjszaka hazavittem, visszalovagoltamhozzá, és illõ módon befejeztem a leckéztetést.- Maga volt tehát a „banda", aki összeverte õt?Vittorio felnevetett, de aztán eltorzult az arca a fájdalomtól.- Ezt híresztelte el? Igen, én voltam az. Nem sebesítettem meg komolyan, de egykicsit összekarcoltam a képét. Nem fogja mutogatni magát egy darabig... Aztán utánam küldött néhány fickót, de azokkal is elbántam. - Ökölbe szorította a kezét, az ujjai dagadtak voltak, mégis rámosoly-gott Melanie-ra. - Egy banda - ismételte. - Milyen tréfás!- Feltételezem, nincs értelme azt javasolnom, hogy menjen a rendõrségre - szóltMelanie.221TlffANY

- Kérem, ne mondjon semmi olyant, amin nevetnem kellene! Az még fáj. Ezen a vidéken egy férfi maga oldja meg a gondjait. így egyszerûbb... - Megpróbált felülni, de sziszegve visszaesett a párnájára.- Ha nem akar orvost, akkor miben segíthetek? - kérdezte Melanie.- Miért akarnak a nõk mindig segítõkész angyalok lenni? Maga pontosan olyan rossz, mint Zenia. Tegnap itt volt, hogy megnézzen. Nem mesélte magának?- Nem - válaszolta Melanie óvatosan. Rettentõen dühös lett Zeniára. Ez volt tehát a tegnap esti fölényes mosoly oka...- Meg kellett volna mondania magának. Kértem, hogy mentsen ki, amiért nem mentem dolgozni.

Page 17

- Tehetek valamit magáért?- Adjon egy korty bort!Melanie kinyitotta a pincébe vezetõ csapóajtót. A mennyezetrõl sonkák és sajtok lógtak, a fal mellett olajjal és borral töltött kõkorsók sorakoztak.Visszament Vittorióhoz egy üveg borral, amelyhez a konyhában vett még két poharat. Aférfi megpróbált felülni, és maga köré tekerte a lepedõt. Melanie ebbõl arra következtetett, hogy teljesen meztelen. Megint a csókjukra gondolt, képzeletében az ajkán érezte Vittorio száját, és forróság öncötte el.Amikor a poharakba töltötte a bort, kerülte a férfi tekintetét, mert attól félt,hogy kiolvashatja a szemébõl a gondolatait. Még egyszer meg akarta csókolni Vittoriót, ajkát gyengéden a férfi felhorzsolt bõrére akarta szorítani. Remegetta keze, annyira vágyott rá, hogy megérintse õt. Ehelyett úgy kellett tennie, mintha nyugodt és közömbös lenne, el kellett nyomnia magában a forró kívánságot,amely akkor fogta el, amikor rájött, hogy Vittorio meztelen a lepedõ alatt.- Miért nem mondta meg nekem, hogy maga Giorgio fia? - kérdezte tõle minden átmenet nélkül.Vittorio rámeredt. Minden szín kifutott az arcából.- Ki mondta ezt magának? - kérdezte fakó hangon.- Salvani. Azt mondta, itt ezt mindenki tudja, és maga el fogja hagyni Ten-afiorét.Vittorio cinikusan elmosolyodott.- Biztos benne, hogy pontosan ezt mondta? Nem azt állította, hogy én arra számítottam, megkapom Terrafiorét, és ne bízzon bennem, mert meg fogom próbálni elrabolni magától?- Nos, igen, talán utalt valami ilyesmire - ismerte el Melanie. - De nem hittemel neki.- Valóban nem?- Természetesen sokkal egyszerûbb lett volna, ha mindezt maga meséli el nekem...- Ó, igen - gúnyolódott Vittorio. - Amikor elhoztam magát a repülõ-222térrõl, azt kellett volna mondanom, hogy „Jó napot, kisasszony, én vagyok Giorgio törvénytelen gyereke, akitõl maga elvette az örökségét." Melanie bólintott.- Igaza van, ezt nem tehette. Vittorio tekintete még jobban elborult.- Azonkívül nem Giorgio az apám.- Pedig hasonlít rá.- Tudom. Az õ vére folyik az ereimben. Ó küldött engem külföldre, sok dologban kitüntetetten kezelt, mégsem vagyok a fia. - Pillantásuk találkozott. — Tudni akarja, miért nem? Azért, mert soha nem nevezett a fiának. Egyetlenegyszer, egyetlen szóval sem. Az anyám bevallotta, hogy õ az apám, de Giorgio ezt soha nem ismerte el. Egész életemben vártam rá, hogy kimondja ezt a szót, és amikor meghalt anélkül, hogy kimondta volna... - keserûen lebiggyesztette az ajkait. - ...akkor azt hittem, legalább a végrendeletében említést tesz rólam. Érti? Nem abirtok volt nekem fontos, hanem hogy az apám elismerjen. De soha nem tette meg. - Mélyet sóhajtott. - Nem kell tehát aggódnia amiatt, hogy megpróbálom elvenni magától Terrafiorét, mert a szívem mélyén érzem, hogy nincs jogom hozzá. Csak arra kérem, bánjon vele jól, és engedje meg nekem, hogy gondoskodjam róla.Melanie részvétteljesen nézett a férfira. Meghatotta az a méltóság, amivel Vittorio viselte a sorsát.- De hát olyan fontos volt, hogy elismerje? - kérdezte végül. - Én elhiszem, hogy maga az õ fia...- Elhiszi? - hördült fel Vittorio. - Kicsoda maga? Azt gondolja, számít itt valamit, hogy maga mit gondol?- Én vagyok Terrafiore jogos tulajdonosa. És ha beszélnék az ügyvéddel... — Melanie felszisszent, amikor Vittorio keményen megragadta a csuklóját.- Ilyet ne mondjon! Tényleg azt hiszi, annyira becstelen lennék, hogy elvenném magától azt, amit õ nem akart nekem adni? Ha ezt hiszi, megsért vele.A lány kétségbeesetten nézett Vittorióra. Ahogy a „becstelen" szót kiejtette, azzal pontosan azt fejezte ki, amit õ maga is várt tõle. Soha nem tudná megtörniezt a nyakas szicíliai büszkeséget.A férfi elengedte a csuklóját, és visszahanyatlott a párnájára. Apró iz-zadságcsöppek gyöngyöztek a homlokán.- A legjobb volna, ha most elmenne — mondta.- Hogy hagyhatnám egyedül, amikor ilyen beteg? — válaszolta Melanie indulatosan. - Csak azt ne mondja, hogy jól van, mert úgysem hinném el!- Rendben van, nem vagyok jól - helyeselt a férfi bágyadtán. - De az én betegségemet maga úgysem gyógyíthatja meg.- Azért talán megpróbálhatom. — Melanie föléje hajolt, képtelen lévén tovább türtõztetni magát. Vittorio felnézett rá, és a tekintetük összefonó-

Page 18

223TlffANYdott. A férfi egyáltalán nem volt olyan higgadt, mint ahogy mutatta. Ó is emlékezett a csókra. Melanie karjára tette a kezét.- Ne sajnáljon! - kérte. - Soha ne akarjon sajnálni engem, mert meggyûlölném érte!Melanie válaszolni szeretett volna, de Vittorio pillantása hallgatásra kényszerítette. Alig kapott levegõt. Két különbözõ világból jöttek, soha nem lehet közöttük semmi, ez világos volt a számára. De a kettejük közt cikázó feszültség elnyomta ezt a tudatot. Nem tehetett mást, a két keze közé fogta Vittorio arcát, és megcsókolta, elõször gyengéden, de amint érezte, hogy Vittorio viszonozza, egyre szenvedélyesebben.Már a férfi karjában feküdt, és szájának unszolására készségesen nyitotta szét az ajkát. Magától értetõdõnek, elkerülhetetlennek tûnt számára, hogy itt feküdjön. Úgy érezte, enélkül nem lenne teljes az élete. Vittorio úgy csókolta, mintha az örökkévalóság óta ismerné, mintha mindegyikük a másik része volna, és semmi sem lenne köztük, ami elválasztja õket.A férfi simogatásai tele voltak gyengédséggel. Melanie kéjesen felsóhajtott; Vittorio a nyelve hegyével a nyakát simogatta. Erezte a leheletét a bõrén, és hallotta, hogy azt suttogja:- Fior defuoco...- Vittorio - sóhajtotta Melanie kábultan. - Vittorio... igen... igen... A férfimegmerevedett. Amikor felemelte a fejét, és ránézett Melanie-ra, a lány ugyanazt a forró vágyakozást fedezte fel a szemében, amit õ is érzett. De azt is érezte, hogy Vittorio vonakodik átadni magát az érzéseinek.'- Nem! - szólalt meg a szicíliai határozottan. - Ez soha nem fog megtörténni. Nem történhet meg.- Vittorio...A férfi testén borzongás futott végig, rémülten nézett Melanie-ra.- Mit csinálok itt? Ezt nem akartam... ehhez nincs jogom. Menjen el... azonnal!- De miért?- Miért? Mert olyan szép, hogy nem tudok magára nézni anélkül, hogy ne akarnék sokkal többet is... Szeretném megölelni, de ha megteszem, elveszítem az önuralmamat, és erre még csak gondolni sem merek.- De akkor miért csókolt meg azon az éjszakán, amikor hazavitt? Elkerülhetetlenvolt?- Igen - Vittorio felsóhajtott -, annak meg kellett történnie. A sors keze... Ugye, maga is tudja, hogy így van... Már az elsõ pillanattól fogva tudta... pontosan úgy, ahogy én.Melanie bólintott.- Az elsõ pillanatban... de nemcsak akkor. Nem lett volna szabad megcsókolnia azon az estén, ha nem akarja, hogy több is történjen.Vittorio elhúzta a száját.224

- Igaza van, ha haragszik rám. Nem tudtam uralkodni magamon.- De most tud... - mondta Melanie keserûen.- Kell. „Fior de fuoco"-nak neveztem magát. Ez tûzvirágot jelent. A kezdet kezdetétõl tudtam, hogy maga egy tûzvirág.- És az mit jelent?- Veszélyt.- Ez úgy hangzik, mint valami paraszti babona.- Én az vagyok: paraszt - mondta Vittorio nyugodtan. - És nem szégyellem magam miatta.- Nagyon sajnálom, nem akartam...- Jól van, értem én. De magának is meg kell értenie, hogy annak, ami köztünk történt, vége. Még mielõtt túl késõ lenne.- Nincs már most is túl késõ?- Nincs...- Hazudik!- Rendben van, hazudok, de most menjen!Melanie életében a dolgok úgy alakultak eddig, ahogy õ akarta. De most világossávált elõtte, hogy olyan férfival van dolga, aki épp annyira képtelen a megalkuvásra, mint a fold, amelyen él.- Rendben van... elmegyek - egyezett bele remegõ hangon. - De nem hiszem, hogy lenne bármi is, ami valóban lehetetlen...- Ebben mindkettõnknek hinnünk kell, ha nem akarjuk elveszíteni a józan eszünket. De csak a mesében változik királyfivá a béka. Tudnunk kell lemondani is Terrafioréért, amely még akkor is itt lesz, amikor mi, padrona, már réges-régen nem élünk.

Page 19

Melanie-nak fájt, hogy Vittorio padronának nevezte, de azt is tudta, semmit sem érne vele, ha ezt most a szemére vetné. Felállt, az ajtóhoz ment, majd visszanézett Vittorióra, akinek újra kifejezéstelen volt az arca.Tétovázva hagyta el a házat, de miután ellovagolt, megesküdött magában, hogy ilyen egyszerûen nem fejezõdhet be ez a dolog. Testének minden idegszála azt súgta, hogy a vágy, amelyet Vittorio ébresztett benne, különbözik mindentõl, amit életében eddig érzett. Olyan vágy volt ez, amely addig kínozná, amíg le nemcsendesíti. Akarta Vittoriót, és Melanie Carlyle kisasszony hozzá volt szokva, hogy megkapja, amit akar.Amikor házért, Zenia már várta. A szeme bizalmatlanságról árulkodott, mintha csak tudta volna, honnan érkezett.- Signore Doletti volt itt, hogy tiszteletét tegye. Melanie leszállt, és odaadta Leónak a ló kantárját.- Ki az a signore Doletti?- Tekintélyes ember Fazzoliban. A bank igazgatója, és különbözõ fontos vállalkozások elnökségi tagja. A Santa Marina-i fesztivál egyik szer-225"ÜffANY

vezõje. Ez nagy esemény, búcsúval, bábszínházzal és nagy felvonulással a városonkeresztül. Mindenhonnan jönnek kíváncsi emberek.- Ez jól hangzik, de mit akart tõlem?- A jövõ héten lesz a fesztivál, és mindig Terrafiore tulajdonosa vezeti a felvonulást, méghozzá lovon. Tavaly a nagynénje Vittoriót kérte meg, hogy tegye meg ezt helyette. Mondtam a signorénak, hogy az idén is számíthatnak rá.Melanie rámeredt Zeniára.- Mit mondtál?- A felvonulás vezetése férfi dolga - magyarázta Zenia nyugodtan. -Ez mindig isígy volt. Elképzelhetetlen, hogy egy nõ csinálja.- Nekem nem elképzelhetetlen. Bárhogy döntök is, nincs jogod helyettem beszélni.- Én csak segíteni akartam - mondta Zenia. - Maga nem ismeri itt ki magát, még botrányt keltene.- Talán nem a huszadik században élünk? Zenia sajátságosán nézett rá.- Csak nem akarja tényleg megcsinálni? Melanie összeszorította a fogát.- Ha akarom, megcsinálom. Zenia vállat vont.- Ez Vittoriónak egyáltalán nem fog tetszeni.Melanie mély lélegzetet vett, és gondolatban tízig számolt, hogy ne veszítse el a türelmét.- Vittoriónak ugyanolyan kevéssé van joga dönteni helyettem, mint neked -jelentette ki nyomatékosan. - És ezzel vége a vitának.Bosszankodva ment be a házba. Felrémlett benne a tegnapi beszélgetés arról, hogyõ, Melanie, valójában nem tartozik ide. Már majdnem felért a lépcsõn, amikor meggondolta magát, és visszament az udvarra.- Nyergelj fel egy pihent lovat! - parancsolta Leónak.- De padrona - tiltakozott Leo -, a másik ló Zeusz, és az nem nõnek való.- Hogy értsem ezt?- A meghalt urunké volt. Csak Vittorio mer lovagolni rajta.- Vittorio néhány napig nem lesz itt, úgyhogy én fogok rajta lovagolni. Melanie-t inkább szórakoztatta, semmint bosszantotta ahelyzet. Egészéletében tüzes paripákon lovagolt, és amikor Leo elmagyarázta neki, hogy Zeusz nem nõnek való, mintha a múlt század hangját hallotta volna. De amint Leo megjelent a felszerszámozott Zeusszal, megértette a fiú aggo-Hatalmas állat volt, nagy szeme kíhívóan nézett Melanie-ra. Mihelyt felült rá, acsõdör azonnal felágaskodott, de a lány felkészült erre, és kemény kézzel megfékezte az állatot. A közelben álló férfiak elismerõen rao-226rogtak. Zeusz néhányszor még megpróbálta ledobni, végül azonban a lány megérezte, hogy a csõdör ellazul, és elfogadja úrnõjéül.- Belovagolok Fazzoliba.Minden erejét latba kellett vetnie, hogy féken tartsa Zeuszt, aki azonnal vágtába kezdett. Fazzoliban egy álmélkodó asszony megmutatta neki, merre van a bank, és miután talált valakit, aki vigyázott a csõdörre, bement az épületbe. A neve hallatán megnyílt minden ajtó, és hamarosan Signore Doletti elõtt állt. Amikor elmagyarázta neki, az a szándéka, hogy õ vezeti a felvonulást, Doletti elvolt ragadtatva.- Csodálatos! A felvonulás mit sem ér, ha nem Terrafiore tulajdonosa vezeti.- Nem lesz az embereknek kifogásuk az ellen, hogy nõ vagyok? Doletti vállat vont.- Ez újdonság lesz. Végül is haladnunk kell a korral, nem igaz? Szerintem

Page 20

rendkívüli az ötlet. Azonkívül a magáé az elsõbbségi jog.- Örülök, hogy így gondolkodik. Mostanáig ugyanis egészen más véleményeket hallottam.Doletti nevetett.- Biztosan Zeniára gondol. Igen, õ igyekezett engem gyorsan meggyõzni arról, hogy ön álmában sem gondolna erre a szereplésre. De meglepett volna, ha maga ráhagyja. Mindig azt hallottam, hogy az angol nõk nagyon önállóak. Nem csalódtamönben. Javaslom, látogasson meg egyszer engem és a családomat, és akkor mindent elmagyarázok.- Köszönöm, nagyon kedves. - Melanie felállt, kezet fogott Doletti-val. - Elõreörülök az ünnepségnek.llltANY5. FEJEZETMásnap reggel Vittorio ismét eljött dolgozni. Melanie kilovagolt, és amikor visszaért, a férfi a házat körülvevõ falnál várta. Az arca komor volt.- Beszélnünk kell egymással - kezdte indulatosan.- Nem fogom megváltoztatni az elhatározásomat!Bementek a házba. A félhomályos szobában csukva voltak az ablaktáblák. Vittorio Melanie-hoz fordult.- Hajlandó lenne legalább meghallgatni? Lehetetlenség, amit tervez.- Azért, mert nõ vagyok?- Azért is.- Milyen régimódi!- Rendben van, nevezzen régimódinak, de ez itt olyan társadalom, amelyben a nõknem játszhatnak vezetõ szerepet.- Ez nõ azonban - válaszolta Melanie, miközben saját magára mutatott - nem olyan, aki hagyja, hogy egy férfi csinálja helyette azt, amit õ ugyanolyan jól meg tud csinálni.- A felvonulást még soha nem vezette nõ. Ezt Dulcie is megértette... Melanie keserûen felnevetett.- Valószínûleg maga tartotta vissza. Azonkívül megvan az a különbség is közte és köztem, hogy õ egy másik nemzedékhez tartozott.- A különbség az, hogy õ elég hosszú ideig élt Szicíliában ahhoz, hogy elismerje, és elfogadja az itteni erkölcsöket és szokásokat. A nagynénje nem volt olyan erõszakos, mint maga.- Erõszakos?!- Mi másnak nevezné, ha valaki úgy ront be egy ismeretlen országba, mint az elefánt a porcelánboltba, és úgy csinál, mintha mindent tudna?- Elefánt a porcelánboltba...? Mintha mindent tudnék...? Már elfelejtette, hogymindent elfogadtam, amit Terrafioréról mesélt...?- Még hálás is legyek érte? Nincs más választása, mint hogy rám hagyja a birtokvezetését. De maga mindig elõbb cselekszik, és csak utána gondolkodik. Például elszáguldott Dolettihoz anélkül, hogy elõtte megkérdezettvolna engem. Figyelmeztettem volna, hogy õ és Salvani egy követ fújnak. Salvani nem tudná megvenni a birtokot Doletti segítsége nélkül.Melanie vállat vont, nem akarta kimutatni hirtelen támadt nyugtalanságát.228

- Salvani is a fesztivál egyik szervezõje. Nem tudta?- Nem... de ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy követ fújnak. Miért kellene félnem Salvanitól? Ennyi ember elõtt nem támadhat meg.Vittorio mindkét kezével a hajába túrt.- Aggódom, mert nem tudom, mi lesz a legközelebbi lépése. Kérem, legyen okos!- Kössek békét Salvanival, és fújjak visszavonulót? Semmi esetre sem! A félhomályban is észrevette, hogy a férfi szeme mérgesen megvillan.- Miért nem tud elfogadni egy jótanácsot? - kiáltotta dühösen.- Mert nem hagyom elõírni magamnak, hogy mit tegyek. Mit képzel egyáltalán, ki maga, hogy állandóan parancsokat osztogat nekem?- Olyan valaki vagyok, aki vissza akarja tartani magát attól, hogy ostoba kockázatot vállaljon abban a helyzetben, amibõl semmit sem ért... Ó, amor de Dio! - Még mielõtt Melanie felfogta volna, hogy mi történik, Vittorio szenvedélyesen átkarolta, és megcsókolta.- ...És még te voltál olyan eltökélt, hogy erõs maradsz? - suttogta a lány.- Az is akartam maradni, de melletted egy szent türelmével kellene rendelkeznieaz embernek - morogta a férfi, majd ismét Melanie ajkára szorította a száját.Forró boldogságérzés öntötte el a lányt arra a gondolatra, hogy Vittorio nem képes neki ellenállni, mert tudta, hogy õ ugyanígy áll a férfival. A nyaka köré fonta a karját. Sóvárgóan simult Vittorióhoz, egész teste reszketett az iránta érzett vágytól. Szemérmetlen vagyok, gondolta, de nem tehetek másképp...- Vittorio... - suttogta. - Miért harcolunk ellene?

Page 21

- Én nem akarok harcolni ellene - mormolta a férfi rekedten. Nyelve Melanie szájába hatolt, s a lány úgy érezte, hogy az egész teste lángokban áll. Halkan felsóhajtott, amikor a férfi kihúzta a haját összefogó csatot.Mélyen Vittorio szemébe nézett. Ebben a pillanatban készséggel oda-ad*,a volna magát neki - a szívét, lelkét odaadta volna, és mindent megtett volna érte, amitcsak követel. Mindent...Ám hirtelen egy árnyék mozgását vette észre az ajtóban.- Ki van ott? - kérdezte. ^Vittorio gyorsan megfordult, de addigra az árnyék már eltûnt.- Nincs ott senki, csak képzelõdtél. - Ujjai Melanie hajával játszadoztak. - Nem lett volna szabad megcsókolnom téged. Haragszol?Melanie a fejét csóválta. Fülében zúgott a vér, képtelen volt megszólalni. Ezelõtt soha egyetlen férfi csókja sem kavarta fel ennyire. Nem akarta abbahagyni, pedig érezte, hogy veszélyes ez a teljes odaadás. Mély lélegzetet vett, kibontakozott Vittorio ölelésébõl, és az ablakhoz lépett. Kinyitotta az ablaktáblákat, s egy pillantást vetett a falon függõ tükörbe. A haja kócos volt,a szeme természetellenesen csillogott.229ÜffANY

- Te mondod meg Dolettinak, vagy szóljak helyetted én? - kérdezte halkan Vittorio.- Dolettinak? - Melanie alig tudott visszaemlékezni a névre. - Mit kell megmondanom neki?- Hogy nem veszel részt a felvonuláson.- Szóval ezért... Ez volt tehát a módja annak, hogy megkapd, amit akarsz, ugye?Vittorio mosolygott.- Mindenesetre kellemesebb, mint a marakodás. Miért vitatkoznánk olyasmirõl, ami neked egyáltalán nem olyan fontos.- Nekem semmi más nem fontos - kezdte Melanie, nehezen uralkodva magán -, csak az, hogy te azt képzeled be magadnak, csak meg kell csókolnod, és máris engedelmeskedem.A férfi felsóhajtott.- Én csupán védeni próbállak. De ha te azt hiszed, hogy rád akarok rontani....- Vittorio, hallgass meg! Nem kell engem megvédened, és nem kell helyettem döntened sem. Ne akarj gyámkodni fölöttem! Döntöttem. Világos?- Napnál világosabb. Remélem, nem fogod megbánni...*Az ünnepség elõtti héten a kapcsolatuk hûvös és formális maradt. Vittorio mindenreggel megjelent, és elsorolta, milyen munkákat tervezett arra a napra, s ehhez a padrona hozzájárulását kérte. Aztán Melanie egész nap nem látta.Minél többet gondolkozott rajta, annál bizonyosabb lett benne, hogy Zenia leste meg õket, amikor csókolóztak. A lány eltorzult arccal végezte a munkáját, és Melanie olykor-olykor felfedezett egy gúnyos mosolyt az arcán, amely azonnal eltûnt, mihelyt megérezte, hogy figyelik.Az ünnepség reggelén Leo elõvezette a felnyergeit Rosát. Melanie mindenkinek szabadnapot adott, hogy Fazzoliba mehessenek, és örömmel állapította meg, mindannyian alig várták, hogy távozhassanak. Csak egyvalaki hiányzott...Az olajprés mellett találta meg Vittoriót.- Nem akarsz nekem szerencsét kívánni? - kérdezte, és kinyújtotta feléje a kezét.A férfi szinte észre se vette a mozdulatot.- Ha meg akarod szégyeníteni magad, ahhoz nekem nem kell szerencsét kívánnom - morogta.- Reméltem, hogy fegyverszünetet köthetünk. Nem jössz el az ünnepségre?- Dolgom van...Melanie megpróbálta leplezni a csalódottságát.- Megesküdtem volna, hogy eljössz, csak hogy vigyázz rám, és utána összeszedd acserepeimet.- De hiszen ez azt jelentené, mintha gyámkodni akarnék feletted. Melanie leejtette a karját.- Igazad van. Nos, akkor most ellovagolok. Nem kell dolgoznod, végy ki te is egy szabadnapot, akárcsak a többiek.Vittorio nem válaszolt.Melanie elment, de érezte a hátán a férfi tekintetét. Néhány perccel késõbb már útban volt Fazzoli felé.A Doletti háza elõtti tágas udvaron élénk színû kocsik álltak. Melanie felfedezte a gazdát, aki gazdagon hímzett népviseletben várakozott. Szívélyesen intett a lánynak, amikor észrevette.- Õ Benedetta, a feleségem - mutatott be egy magas asszonyt, aki szintén

Page 22

népviseletben volt. Melanie kezet rázott Dolettival, majd egy pillantással felmérte, hogy minden nõ a hagyományos, színes népviseletbe öltözött, néhányan pompás ékszerekkel is feldíszítették magukat.- Elég komikusán nézek ki - restelkedett, amint végignézett magán.- Van egy ruhám a maga számára - fordult hozzá Benedetta. - Nagyszerûen fog állni. - Megmutatta Melanie-nak a „caretti"-ket, a kis kocsikat is, amelyeket kivétel nélkül Szicília történetét ábrázoló képek díszítettek. - A múlt számunkra sohasem hal meg - magyarázta. - Itt, ezeken a kocsikon láthatja a háborúinkat, amelyeket a szaracénok ellen vívtunk, és itt van Garibaldi ezer emberével, amint partra szállnak Marsalában.Melanie elragadtatva nézte a kocsikat. Igazi mûalkotások! Nemcsak az oldaluk volt befestve, hanem a kerekük, sõt a rúdjuk is. Láthatóan szeretette] gondoztákõket.- Bon giorno, signorina!Melanie megmerevedett erre a hangra, és felpillantott. Salvani állt mellette.- Bon giorno! - válaszolta röviden, remélve, hogy a férfi minél hamarabb eltûnik.Ehelyett Salvani megfogta a kezét.- Nagy örömömre szolgál, hogy itt láthatom.Melanie kíváncsian fürkészte az arcát. Néhány kék folt még látható volt rajta. ^- Ugy látom, felgyógyult a „banda" támadása után -jegyezte meg ironikusan, majdSalvani kezére nézett. A két seb, amit a körömollójával ejtett rajta, begyógyultmár, de még látszott.A férfi mosolya egy kicsit görcsösnek hatott, de azért uralkodott magán.- Több kell ennél ahhoz, hogy térdre kényszerítsenek, signorina -mondta halkan.- Majd meglátjuk...230IIITANYIrena lépett oda hozzá, és úgy üdvözölte, mint régi jó ismerõst.- Nagyon örülök, hogy elmagyarázhatom a tragikus félreértést, amely megzavarta a barátságunkat - nézett rá komolyan.- Félreértés? - kérdezte Melanie hûvösen.- A férjem elmesélte, milyen bután viselkedett, amikor hazavitte magát. Megállította az autót, hogy beszéljen magával, amitõl maga megijedt, és azt gondolta, hogy... Nos, ne vegye rossz néven tõle, ostoba ember, de igazán nem gondolt semmi rosszra. Nem volt helyes magától, hogy csak úgy elszaladt a sötétben...Szóval ezek ketten így látják ezt a dolgot, gondolta Melanié, és gúnyosan nézettrájuk.- Signora — válaszolta —, én ma azért jöttem ide, hogy élvezzem ezt a szép napot, és bizonyára önök is ugyanezért vannak itt. Nem maradhatnánk ennél?- Dehogynem! Mégiscsak jó tudni, hogy újra barátok vagyunk - mosolygott Irena.Melanie rövid mûmosolyt villantott felé, aztán elfordult.Benedetta elkísérte átöltözni. A népviselet bõ, hímzett zöld szoknyából állt, amelyhez fodros fehér blúz tartozott. Erre jött egy rövid fekete kabát, elöl mélyen kivágva, úgyhogy valójában csak a blúz alsó végénél gomboló-dott. A szoknya fölé fodros fehér kötényt kötöttek. Ez is mûvészien volt hímezve. Mindezek tetejére egy zöld köpeny került, amelyet nyakban csattal fogtak össze. Melanie elsõ pillantásra beleszeretett ezekbe a ruhákba, s most azon gondolkodott, vajon mit csinál Vittorio ebben a pillanatban, és vajon tetszene-eneki ebben az öltözékben.*Az ebédet a szabad ég alatt fogyasztották el. Fazzoli minden valamirevaló polgára jelen volt. Melanie a városi elõkelõségek asztalánál kapott helyet. Benedetta ült mellette, és ellátta õt a szomszédjaira vonatkozó információkkal. Ragaszkodott hozzá, hogy késõbb egy külön kis összejövetelt is rendezzen Melanieszámára, hogy a lány megismerkedhessen azokkal az emberekkel, akik „számítanak".Melanie-nak ez a kifejezés ismét Vit-toriót juttatta az eszébe. Különös, hogy minden apróság õrá emlékezteti. Igaz, ebbõl a rátarti, tekintélyes társaságból senki sem sorolná Vittoriót azok közé, akik „számítanak", de a férfi nyakas és bonyolult egyénisége mégis bûvkörébe vonta a lányt.- Lucia! - kiáltotta Benedetta - hozz még bort!Egy kedves fiatal lány töltögetni kezdte a poharakát. Melanie észrevette, hogy futó pillantást vet a szomszédos asztalra, ahol Franco ült némán a felesége mellett. A kétségbeesés fájdalma suhant át Lucia arcán, de aztán ismét a munkájára összpontosított, és a tekintete kifejezéstelenné vált.0 az tehát, akirõl Zenia beszélt... Aki Franco menyasszonya volt, mi-232

Page 23

elõtt Salvaniék rávetették volna magukat. Melanie a fiatalemberre nézett, és látta, hogy annak pillantása Lucia minden mozdulatát követi. Nyilvánvalóan mindketten szenvedtek.Végre befejezõdött az ebéd, és elkezdõdhetett a felvonulás. A tömeg sorfallá rendezõdött, lovakat és öszvéreket fogtak a színes kocsik elé, a zenekar játszani kezdett. Szent Marina fából faragott szobra arra várt, hogy hat férfi avállára vegye, mögötte izgatott gyerekek ugráltak a sárkány körül, amit a szent gyõzött le, mielõtt mártírrá lett.- Hol találom Rosát? - kérdezte Melanie.- Nincs rá szüksége - nyugtatta meg Benedetta. - Van egy másik lovunk az ön számára, amelyik a nõi nyereghez is hozzá van szoktatva. Tud nõi nyeregben lovagolni, ugye?Melanie bólintott. Angliában gyakran lovagolt nõi nyeregben, és sose támadt velekülönösebb gondja. A ló, amelyen lovagolnia kellett, egy szürke csõdör volt, virágokkal és levelekkel felékesítve. Szelíden álldogált, az embertömeg nem zavarta. Még akkor sem lett ideges, amikor a zenekar dobosa dobolni kezdett a közelében.- Rocco a neve. Arra is beidomították, hogy ne törõdjön a lármázó sokasággal — magyarázta Benedetta.- Hová kell lovagolnom tulajdonképpen? Én vezetem a felvonulást, de még az útvonalat sem tudom...- Mindig csak elõre, keresztül Fazzolin, egészen a város határában elterülõ parlagig. Ott majd valaki átveszi a lovat.Melanie lehajtotta a fejét, s Benedetta egy virágkoszorút helyezett rá. Aztán a tömeg üdvrivalgása közepette felszállt a lóra. Salvani, aki a karmesterrel beszélgetett, különös mosolyt küldött felé. Önelégültséggel vegyes harag tükrözõdött a pillantásában, s a lányt hirtelen nyugtalanság fogta el. Arra gyanakodott, hogy Salvani talán egy félvad lovat adott alája. De Rocco nyugodtanállt, amíg felszállt rá, és mögötte kialakult a menet.Lassan ellovagolt a város határáig. A sokaság egyre nõtt, Cataniából és környezõfalvakból is ide áramlottak az emberek, a kis Fazzoliban egy gombostûnyi szabad hely sem maradt. Tapsoltak, kiabáltak, virágokat dobáltak Melanie-nak, aki egyrejobban érezte magát, hogy ilyen jól idomított lovon ül. Rocco semmitõl sem hagyta*magát zavartatni.A zenekar befejezte az elsõ szamot, majd kis szünet után egy újabba kezdett. Melanie már az elsõ hangoknál érezte, hogy a ló megfeszült alatta, aztán hirtelen felágaskodik. Ez annyira meglepte, hogy leesett volna, ha nem kapaszkodik meg ösztönösen. A nõi nyereg csak nehezítette a dolgát, és azért fohászkodott, hogy Rocco mielõbb újra a földre tegye a mellsõ lábait. Egy örökkévalóságnak tûnt, amíg a ló engedelmeskedett.A következõ pillanatban azonban megint felágaskodott. Bár Melanie erõsen kapaszkodott, azt sehogy sem tudta megakadályozni, hogy a virágkoszorú a szemébecsússzon. A tömeg nevetni kezdett. Melanie összeszo-liffANY

rította a fogát, és amikor Rocco újra a négy lábán állt, egyik kezével a koszorúután nyúlt, hogy megigazítsa. Ebben a pillanatban a mén újra felágaskodott, s a tömeg most már harsogott a nevetéstõl.Melanie számolni kezdett. Rájött, hogy a felágaskodás mindigpontosan nyolc ütemnyi ideig tart. Rocco a zenére viselkedett így. Ha sikerülne a szám végéig ahátán maradnia, minden rendben volna...A számnak szerencsére hamar vége lett, s a zenekar belekezdett a következõ dalba. A ló hegyezte a fülét, aztán elkezdett körbe-körbe forogni. Bármit csinált is Melanie, ebben nem tudta megakadályozni. A tömeg ha-hotázott a ló ügyességén és lovasa nyilvánvaló szorongásán. Az igazság meglehetõsen egyértelmûvolt. Roccót egy cirkuszban idomították be, s Melanie most már azt is tudta, miért beszélt Salvani a karmesterrel. Õ hozta ebbe a kínos helyzetbe, hogy megbosszulja, amiért megalázta õt. Nyilvánvalóan ismerte azokat a dallamokat, amelyekre Rocco be volt idomítva, és gondoskodott róla, hogy el is játsszák õket...Amint vége lett a zenének, Rocco megnyugodott. De Melanie megkönnyebbülése nem tartott sokáig. Tapsot hallott, épp elég hangosat ahhoz, hogy a tömeg moraján keresztül is meghallja. A ló hirtelen felnyerített, mert egy éles kõ találta el a farát, aztán vágtába ugrott, s rövidesen maga mögött hagyta a várost.Melanie-nak nagy fáradságába került, hogy megkapaszkodjon. Szorosan tartotta a kantárt, de Rocco mintha meg sem érezte volna. Nyilvánvalóan magánkívül volt a félelemtõl. A táj sebesen suhant el mellettük, s bár Rocco most felfelé száguldott, a futása egy pillanatra sem lassult. Melanie-nak úgy rémlett, minthaa paták dobogásán kívül más zajt is hallana, mintha valaki a nevét kiáltaná, de nem mert hátranézni.

Page 24

Amikor mégis megkockáztatta, hogy hátrapillantson, Vittoriót látta Zeasz hátán közeledni. A férfi dühös arccal ösztönözte még gyorsabb vágtára a lovát, hogy utolérje õket. A kantár után nyúlt, Rocco azonban to-vábbszáguldott.Már az Etna oldalában jártak, a tájat körös-körül kövek borították. Melanie egyre jobban félt. Bizony, komolyan megsérülhetne, ha itt leesne a lóról. Kimerült volt, sajgott az egész teste. Úgy érezte, már nem bírja sokáig.Azután megtörtént a baleset: Rocco megbotlott, és bár sikerült megtartania az egyensúlyát, Melanie számára, aki kábán lógott a hátán, nem volt menekvés. Mintha megfordult volna körülötte a föld, aztán kövek rohantak vele szemben, majd akkora ütést érzett, hogy levegõ után kellett kapkodnia. Becsukta a szemét,de nyomban ki is nyitotta, mert valami puhát érzett maga alatt. Egy kis halom száraz füvön feküdt.A következõ pillanatban mellette termett Vittorio.- Melanie! - kiáltotta rémülten. - Ó, mio Dio!- Minden rendben - csitította a lány. - Azt hiszem, semmim semtort el.Vittorio némán átölelte, s Melanie a nyakába kapaszkodott.- Minden rendben - mondta még egyszer. De a férfi mintha nem is hallotta volna.- Meg is halhattál volna - mormolta halkan -, és én lennék a hibás. Vissza kellett volna tartanom téged, de eszemet vette a büszkeség és a féltékenység. Bocsáss meg!Melanie a szemébe nézett, meghatotta a hangjában levõ gyöngédség.- Vittorio...- Biztos, hogy nincs semmi bajod? - kérdezte a férfi. De még mielõtt Melanie válaszolhatott volna, megfogta a kezét, és szitkozódni kezdett, amikor meglátta rajta a horzsolásokat.- Megölöm azt a fickót...!Felállt, a karjába vette Melanie-t, és elindult vele Zeusz felé. A lány meg akarta fordítani a fejét, de nem sikerült. Testének minden porcikája fájt. Mindez azonban semmiség volt ahhoz a csodálatos érzéshez képest, hogy Vittorio karjában feküdhetett. Mintha mindig is oda tartozott volna...234235ÜffANY6. FEJEZETNemsokára feltûnt a férfi háza, a „Sziget". Vittorio Melanie-val a karjában botorkált felfelé, a lábával berúgta a ház ajtaját, s a hálószobába vitte a lányt, ahol óvatosan az ágyra fektette.- Hozok vizet. Maradj fekve!Amint a férfi kiment a szobából, Melanie felkelt, és a fiókos szekrény fölött függõ tükör elé állt. Bõrén már most kiütköztek a majdani kék foltok nyomai.Levette a kabátot, felhúzta a blúzát. Közben megfordult, megpróbálta megszemlélni a hátát. A mozdulatra összerázkódott a fájdalomtól, annyira, hogy megkellett kapaszkodnia a fiókos szekrényben. Ebben a pillanatban tért vissza Vittorio.- Nem megmondtam, hogy maradj fekve?- Látni akartam, mi van a hátammal.Vittorio mögéje lépett, és felhúzta a blúzát egészen a fejéig. Melanie-n nem volt melltartó, s így teljes szépségében feltárul meztelen, selymes bõre. A férfi csak ennyit volt képes kipréselni magából:- A hátad nem sérült meg.Nem érintette meg, de a lány meztelen vállán érezte forró leheletét, és tudta, hogy Vittorio küszködik magával. Minden másodperc egy kicsit közelebb vitte ahhoz a pillanathoz, hogy elveszítse az önuralmát... Ez a tudat tüzet gyújtott Melanie-ban is. Lassan feléje fordult. A férfi megbûvölten nézte. Szinte átmenetnélkül elröppentek a fájdalmai, s édes izgalom töltötte el Vittorio leplezetlenül szenvedélyes arckifejezésétõl. A férfi tekintete a mellére kúszott, s a lány mellbimbója megkeményedett.- Melanie...A lány odahajolt hozzá, ajkuk összetapadt. A vágy, amit az elõbb Vittorio szemében felfedezett, a csókjában is megmutatkozott. Minden tartózkodása eltûnt,mámorosán csókolta a lányt, aki a nyaka köré fonta a karját, s érezte, hogy dobog a férfi szíve a vékony ing alatt. Vittorio magához szorította, s Melanie boldogan vette tudomásul a férfi testén végigfutó reszketést.Vittorio a karjába vette, és az ágyra emelte. A lány lassan kigombolta az ingét,aztán keze a férfi meztelen, napbarnított bõrére csúszott. Végig-236

simogatta Vittorio kemény izmait, egészen a csípõjéig és sima hasáig. Csodálatosvolt, hogy végre úgy érintheti meg õt, ahogy titokban régóta kívánta.Vittorio lehajolt, és megcsókolta Melanie mellét. Átfogta a kezével, aztán a

Page 25

nyelve hegyével kezdte csiklandozni. A lány felsóhajtott, és azt kívánta, bárcsak soha ne hagyná abba. De aztán belátta, hogy ez nem elég - többet akart. Ez még csak a kezdet, amelyet a tökéletes beteljesülésnek kell követnie. Már alig bírta a feszültséget...A szoknyája kapcsa után nyúlt, de Vittorio megelõzte. Kihámozta ruhájából és alsónemûjébõl, és a következõ pillanatban Melanie meztelenül feküdt a férfi elõtt. Vittorio gyorsan felállt, hogy maga is levetkõzzék. A lány teljesen el volt ragadtatva ennyi férfiszépség láttán. Vittorio izmos teste vékony volt, és erõs a szabadban végzett munkától. Sima hasa, keskeny csípõje és erõteljes combjai Melanie-t örömteli várakozással töltötték el.Vittorio lassan kutatta át Melanie testének titkait, mintha értékes kincset tartana a kezében. A munkától keménnyé vált keze olyan lágyan és gyengéden érintette a lányt, hogy az felnyögött a gyönyörtõl.- Tûzvirág... - suttogta a fülébe Vittorio. - Fehér és törékeny, mégis égetõ. Meg akarom kapni a tüzedet. Mondd, hogy az enyém...!- A tiéd - suttogta Melanie. - Elveheted...Egész teste sajgott a vágytól, hogy végre magában érezze Vittoriót. Soha életében nem sóvárgott annyira, mint most ez után a férfi után.- Igen, az enyém vagy, az enyémnek kell lenned...Melanie fölébe emelkedett, s a lány szétnyitotta a combjait. Amikor Vittorio beléhatolt, felsóhajtott, és szorosan hozzásimult. Karja a férfi csípõjére siklott, még szorosabban magához húzta. Vittorio elmosolyodott a lány türelmetlenségén, és tudatosan lelessította a mozdulatait, hogy lehetõleg minél finomabban késleltesse a végsõ beteljesülést. De hiába! Nem tudták sokáig tartóztatni magukat, és mindketten vadul gyorsuló mozgásba kezdtek.Melanie apró, gyönyörteli sikolyokat hallatott, hosszú körmeit Vittorio hátába és csípõjébe vájta, mellét a férfi felsõtestéhez dörzsölte, és újra meg újra mélyen, szenvedélyesen megcsókolta õt. Forró boldogságérzet öntötte el: azt a parazsat, amelyet Vittorio mélyen a belsejében felizzított, most lobogó lánggá szította.- La mia fior de fuoco... Tûzvirágom...!Szavai még sokáig Melanie fülében csengtek, akkor is, amikor a lány lassan visszasiklott a valóságba. Ránézett a férfira, és látta, hogy ugyanazt éli át, amit õ. Elégedetten hajtotta a mellére a fejét, átadva magát a jólesõ bágyadtságnak.237IIITANY- Mondd, hogy megbocsátasz...! - mondta Vittorio néhány perc múlva.- Ugyan miért?- Azért, ami ma történt veled. Azért, hogy hagytalak megsérülni.- Nincs miért megbocsátanom. Hallgatnom kellett volna rád. Vittorio nemet intett a fejével.- Szükség esetén erõszakkal kellett volna visszatartanom téged.- Ne légy olyan biztos benne. - Melanie felhúzta a szemöldökét. - Engem nem lehet olyan könnyen kényszeríteni.- Ezt lassan megértem. De mindent megtennék azért, hogy megvéd-jelek. - Újra felemelte Melanie kezét, a karcolásokra nézett, s ajkával végigsimogatta a sérüléseket. - Inkább be kellett volna zárnom téged, minthogy hagyjam, hogy ez megtörténjen.- Valóban?- Késõbb vitatkozhattunk volna róla. - Vittorio felállt, és felvett egy kék köntöst.- Hova mész?.- Azért hoztalak ide, hogy gondoskodjam rólad, nem pedig, hogy hasz-noL húzzak a helyzetedbõl.- Milyen nagyszerû kifejezés ez arra, ami nemrég történt.- Szicília olyan hely, ahol õrzik a régi hagyományokat. És ez egyáltalán nem olyan rossz - magyarázta Vittorio komolyan. - De most tényleg gondoskodni fogok rólad.Kiment a konyhába, nagy tál forró vizet hozott. Miközben Melanie egy szivaccsal a horzsolódásait mosta le, Vittorio újra eltûnt, majd kenyérrel, olajjal és kávéval jött vissza.- Nos, igazad volt - sóhajtotta a lány. - Salvaninak az volt a szándéka, hogy az egész város elõtt sárba tapossa a méltóságomat, és ez sikerült is neki.- De ez még nem minden. - Vittorio a homlokát ráncolta. - Ez a ló veszélyes. Egy cirkuszé, amelyik minden évben idejön. A cirkusz szívesen megszabadulna tõle, ha tudna. Jól idomított állat, csakhogy az utóbbi idõben meglehetõsen kiszámíthatatlanná vált. Ezért nem zavarta különösebben az ujjongó tömeg, de a kõ, ami a hátsó felét eltalálta, megvadította.- Szóval egy kõ volt. Hallottam is valami zajt.

Page 26

- Én pedig láttam, hogy egy fiú csúzlival lõtte meg a csõdört. - Vittorio sóhajtott. - Attól félek. Zenia unokatestvére volt.- Azt hiszed, õ biztatta fel? - tudakolta Melanie. Aztán eszébe jutott Zenia beszélgetése Dolettival, s hozzáfûzte: — Zenia gondoskodott róla, hogy semmi esetre se utasítsam vissza a felvonulás vezetését. Nyilván tudott már errõl a lóról...Vittorio ismét felsóhajtott.- Érthetetlen. Valami kifogása van ellened, ezért viselkedik olyan ostobán. Biztos vagyok benne, hogy nem akart veszélynek kitenni, egysze-238

rûen nem gondolta végig. Ne aggódj, úgy fogok vele beszélni, mint a bátyja, s talán akkor megint észre tér.Melanie biztos volt benne, hogy Zenia Vittorióban a legkevésbé sem a bátyját látja, de ezt nem mondta ki. Most minden korláttól megszabadulva akarta élvezni a Vittorióval töltött idõt. Felállt, körülnézett a szobában, amely eléggé szerényen volt berendezve, kivéve a könyvespolcot, amelynek tartalma ámulatba ejtette.- Shakespeare összegyûjtött mûvei - húzta végig az ujját a könyvek gerincén. - Milton és Winston Churchill beszédei...- Kedvelem az anyanyelvedet - ismerte el Vittorio. - Amikor utaztam, a legtöbb idõt Angliában töltöttem.- Ezért beszélsz olyan jól angolul? Vittorio szeme hamiskásan csillogott.- Ugye, ez meglepett? Azt hitted, egy szicíliai csakis idegenes kiejtéssel beszélheti az angolt. Angliában egy étteremben dolgoztam. Egyszer behívatott a fõnök, és tudatta, hogy a vendégeknek nem tetszik, ahogy angolul beszélek. Közbevetettem, hogy hiszen jól beszélem a nyelvet, mire azt válaszolta, azt akarják, úgy beszéljek angolul, mint egy olasz. - Vittorio olyan találóan utánozta az olaszos kiejtést, hogy Melanie hangosan felnevetett.- Vonakodtam - mesélte tovább -, mire a fõnök kidobott. - Néhány napig a szabadég alatt kellett aludnom, de kibírtam.- A szicíliai büszkeséged ott is erõsebb volt a józan eszednél. Vittorio vállatvont.- Hol voltál? - tudakolta Melanie - Londonban?- Nem, Stratford-upon-Avonban. Háromszor láttam a Rómeó és Júliát, és mindannyiszor elcsodálkoztam, hogy egy angol ilyen jól meg tudta érteni az olaszokat.- Én soha nem szerettem igazán ezt a darabot. Mindig az volt a véleményem, ha õk ketten egy kicsit okosabbak, elérhették volna, hogy együtt élhessenek.- Ilyesmit csak egy angol mondhat - ékelõdött Vittorio. - Józan ész! Mit lehet azzal kezdeni? Ha ebbõl az országból származnál, tudnád, hogy a szerelem, a halál és a sors milyen szorosan összekapcsolódnak egymással. Olyan szerelem is van, amely etéve halálra van ítélve.Melanie máskor talán heves vitába bocsátkozott volna Vittorióval, most azonban elragadtatva nézte a másik meztelen testét, amely már a kezdet kezdetétõl annyira elbûvölte.Sóvárgása, hogy megérintse õt, napról napra erõsödött, és ím, ma végre beteljesült az álma.Gyorsan máshová nézett, megrémülve a saját szemérmetlenségétõl, de amikor a pillantásuk újból találkozott, tudta, hogy egy csónakban evez Vittorióval. A kölcsönös vágyakozás, amely egymáshoz hajtotta õket, csak239IIITANYátmenetileg csendesedett le. Most újra fellángolt, és újból egymáshoz sodorta õket.Vittorio cinkos mosollyal bátorította Melanie-t, hogy õ tegye meg az elsõ lépést. A lány elõrehajolt, letolta a köntöst a férfi válláról, hogy meglássa azt, amit már ismert. Kinyújtotta a kezét, simogatta az izmos testet, és élveztea férfi ingerlõ válaszait. Egy kis játszadozás után Vittorio újból átölelte, és a párnára nyomta. Ujja hegyével gyengéden körülrajzolta a szája vonalát. Melanieegész testével érezte ezt a pici érintést, kinyitotta az ajkát, és boldogan felsóhajtott, amikor gyengéden a fogai közé fogta a férfi ujjait.Melanie egyre gyorsabban kapkodta a levegõt, a mellkasa zihált. Átölelte a férfit, simogatta a testét. Élvezte az erõt, amely legyõzte.Vittorio érzékisége olyan volt a számára, mint valami természeti hatalom: vad, zabolátlan, egyúttal boldogító. A karjában mintha új életre kelt volna a teste. Gyönyörben úszva érezte a férfi reszketõ izgalmát, ahogy a combjai közé próbált nyomulni, és amikor Melanie széttárta õket, nyomban beléhatolt. A teste lángolt,Vittirio minden mozdulatára jobban és jobban emésztette ez a tûz, végül úgy érezte, mintha a csillagokba repülnének.

Page 27

Egymásba kapaszkodtak, amíg a bennük tomboló vihar lassan elcsendesedett, és a szívverésük megnyugodott. Melanie boldogan és mozdulatlanul feküdt Vittorio karjában. Becsukta a szemét, aludni akart.És akkor megmozdult a föld.A lány tágra meresztette a szemét, mert mintha a levegõ is remegett volna körülötte. Mély, tompa morajlást hallott, amely úgy hangzott, mintha a föld alóljött volna. Vittorio féltõn átölelte.Nemsokára gyengültek a rengések, elhalt a félelmetes föld alatti morajlás.- Vittorio, ez a zaj...?- Az Etna — erõsítette meg a férfi. — Ne aggódj, ilyesmi gyakran elõfordul, de aztán el is múlik. A világnak ezen a részén úgy mondják, morajlik a hegy.Melanie megkönnyebbülten felnevetett.- Csak nem azt akarod mondani, hogy hiszel ebben a babonában?- Nem hiszek a hegy szellemében, de ennek ellenére... - Vittorio felsóhajtott, és felült. - Csak azt mondanám, hogy visszahozott a valóságba.- Miféle valóságba? - Melanie-t félelem fogta el, ahogy a szemébe nézett.- Itt az ideje, hogy hazavigyelek. Valószínûleg megtalálta már valaki a lovat, és keresnek téged. Nem szabad, hogy a karjaimban találjanak, az botrány lenne.Anélkül, hogy ránézett volna, felállt, és felöltözött. A lány megrémült, hogy elkell válnia tõle. Utánanyúlt, lehúzta magához, és gyengéden meg-240

csókolta. Vittorio viszonozta a csókját, de az arckifejezése érzéketlen maradt.- Mi baj van? - kérdezte a lány. - Hiszen csodálatos volt, nem? Vittorio sötét,szomorú tekintettel nézett rá.- Csodálatosabb volt bárminél, amit eddig átéltem - vallotta be halkan. - De jobb lenne, ha nem történt volna meg. Szemrehányást teszek magamnak miatta.- Kérlek, ne mondj ilyet - tiltakozott Melanie szenvedélyesen. - Úgy hangzik, mintha valami rosszat csináltunk volna. Szerettük egymást, és amit együtt átéltünk, csodálatos volt. Mi rossz lehet ebben?- Nem rossz..., de közöttünk áthidalhatatlan a távolság. Te vagy a padrona, én pedig...- Hagyd abba! — szakította félbe Melanie. — Megtiltom, hogy még egyszer így nevezz, megértetted?- Megértettem - mosolyodott el a férfi.- Valami nevetségeset mondtam?- Igen, mert ellentmondasz saját magadnak. Úgy akarsz tenni, mintha nem lennél a munkaadóm, ugyanakkor biztos akarsz lenni benne, hogy engedelmeskedem neked. -Gyengéden kisimította Melanie haját az arcából. - Ez nevetséges.A lány felsóhajtott.- Bocsáss meg! Nem akartam parancsolni neked.- De hozzá vagy szokva ahhoz, hogy parancsolj - emlékeztette Vittorio. - Idõnként úgy viselkedsz, mint egy királynõ, aki tökéletesen biztos benne, hogy engedelmeskednek neki. És miért is ne? Azok az emberek, akik elvárják, hogy engedelmeskedjenek nekik, hozzá is szoknak ehhez.- Nem tehetek a neveltetésemrõl... Vittorio megsimogatta az arcát.- Az, amit közösen átéltünk, csodálatos volt, de rablott pillanat. Téged elõkelõ úrikisasszonynák neveltek, én pedig a táj része vagyok. És az a két világ nem egyesülhet.Melanie már csaknem azt mondta, hogy a szerelemben minden lehetséges, de Vittorio nem beszélt szerelemrõl. A lány egy kicsit megzavarodott. Az egyetlen, ami biztos, gondolta, hogy most nem szabad vitatkoznia a férfival, mert újra a büszkesége kerekedett felül. Eltávolodott tõle.- Ha valóban így érzel, akkor ez ellen nem télietek semmit. - Amint kimondta ezeket a szavakat, minden sebe újra sajogni kezdett. De a szívében érzett fájdalom még nagyobb volt...Miután felöltözött, Vittorio segített neki felülni Zeusz hátára, õ maga pedig gyalog vezette a lovat.Annunciata ragaszkodott hozzá, hogy orvost hívjanak, és Melanie-t az ágyba kergette. Amikor a szobája felé ment, észrevette, hogy Vittorio ka-241lírFANYron fogja Zeniát, és kihúzza a konyhából. Ezen a napon ekkor látta utoljára.Még nem volt egészen világos, amikor másnap reggel felébredt. Merev lábbal lépett ki az ágyból, és kinyitotta az ablakot, ahonnan a tájat szokta nézni. Hajnalodott, lágy fény öntötte el a vidéket. Melanie az ablakhoz ült, magába szívta a békés hangulatot.A gondolatai még mindig Vittorio körül forogtak, a teste most is égett a férfi szerelmes érintéseinek emlékétõl. Vittorio úgy szerette, mint soha egyetlen férfi sem azelõtt.

Page 28

De most, az új nap fényében megpróbált kijózanodni. Még csak rövid idtje volt Szicíliában, és a vidék máris annyira foglyul ejtette, hogy nem volt képes többévilágosan gondolkodni. Vittorio nemcsak egy férfi volt, hanem a táj megtestesülése, és a feje tetejére állította minden eddigi elképzelését az élet értékeirõl.Hozzá volt szokva ahhoz, hogy mindig tudja, kicsoda, és mit akar. Most azonban megrendült a belsõ biztonsága. Csak azt tudta, hogy nõ, aki elõször Vittorio karjában kelt életre.Szinte beláthatatlanul messzire tûnt minden, ami korábban egy férfihoz fûzte: nevelés, ésszerû érdek, higgadtság, mindaz, ami rávette arra, hogy Harrist elfogadja. Milyen üressé és jelentéktelenné vált mindez, amióta Vittorio karjai közt feküdt, és az megmutatta neki a testüket megremegtetõ szenvedélyt.Azon tûnõdött, vajon annak idején Dulcie is ilyen meghasonlottnak érezte-e magát, mint most õ. Vonakodás nélkül elfogadta-e ezt az új életérzést, vagy küzdött ellene?Lassan világosodott. Vittorio nemsokára megérkezik, és a lány elõre tudta, hogy ha megpillantja, a szíve megint kalapálni fog. De miért? Csak azért, hogy lássa,amint Vittorio megint megpróbálja a három lépés távolságot betartani, ugyanúgy, mint amikor a közöttük lévõ áthidalhatatlan különbségrõl beszélt? Ha Vittorio büszke, akkor õ is az. Néhány napra elutazik, talán Cataniába. Mire visszatér, megint önmaga lesz.Lódobogást hallott, majd Annunciata lépettbe a szobába egy levéllel.- Egy fiatal fiú hozta.Melanie feltépte a borítékot, egész teste megfeszült az izgalomtól.Elfelejtettem mondani Neked, hogy Palermóba kell utaznom egy mezõgazdaságigép-kiállításra. Néhány napig távol leszek. Jobb tesz így.

VittorioMelanie összegyûrte a papírdarabot. A legszívesebben felkiáltott volna a csalódottságtól. Aztán kisimította, és még egyszer elolvasta a levelet. Errõl a kiállításról Vittorio eddig nem beszélt, s Melanie nem is nagyon hitte, hogy egyáltalában létezik ilyen. A levélíró valódi szándéka az utolsó három szavában rejlett: „Jobb lesz így". Melanie-t fõként az bosszantotta, hogy a férfi a sajátkezébe vette a döntést.Végül gyõzött a józan esze. Vittorio helyesen cselekedett. De nem fogja tétlenülvárni a visszatértét! Hívta Zeniát, és megkérte, hogy csomagolja be a holmiját. Zenia egyszerre keltett lehangolt és dacos benyomást. Melanie feltételezte, hogyVittorio beszélt vele.Leo vitte el Cataniába, és Melanie kivett egy szobát a legjobb szállodában. Annyi látnivaló volt a városban, hogy a lány elszánt turistává vált. Nemcsak a nevezetességeket járta sorra, hanem a vidék ételeit is Kipróbálta, és mindenfélét összevásárolt az üzletekben. Az õ alakjára nem volt nehéz bármit is választani, s miközben egyik ruhadarabot vásárolta a másik után, megpróbálta bebeszélni magának, hogy új szerzeményei segíteni fognak megszabadulni attól a varázslattól, amit Vittorio bocsátott rá.A kék nem áll jól, gondolta, de az eladónõ már becsomagolta a blúzt. Egyáltalán:mit csinálok itt, tépelõdött magában. Olyasmiket vásárolt, amikre egyáltalán nemvolt szüksége, mintha csak ezekkel akarná kitölteni a belsejében tátongó ürességet. Amikor elvette az eladónõtõl a csomagot, rögtön visszament a szállodába, és felmondta a szobáját. Este visszatért Terrafioréra.Az elsõ, amit meglátott, a ház elõtt parkoló idegen autó volt.- Egy férfi akarja meglátogatni önt - magyarázta Annunciata.- Angol.Még mielõtt Melanie további kérdéseket tehetett volna fel, lépteket hallott, és ismerõs alak bontakozott ki az árnyékból.- Meg vagy lepõdve? - mosolygott rá Harris.- Igen - válaszolta Melanie zavartan. - Meg vagyok lepõdve... és örülök.Ebben a pillanatban valóban örült. Az ismerõs arc megpillantása már önmagában iselûzte minden kétségét. Harris magas volt, erõs, világosbarna hajú. Melanie odaszaladt hozzá, rííegfogta a kezét, és rámo-solygott.- Hogyhogy idejöttél? Miért nem értesítettél? De jó, hogy újra látlak!- Hogy értesíthettelek volna, amikor eltûntél? - Harris is nevetett.- Tényleg örülsz nekem?- Ó, igen.- Akkor legalább adj egy csókot, hogy bebizonyítsd...!Nem volt varázslat az ölelésében. Harris elõnyei más dolgokban rejlet-242Ér-243TiffANY

Page 29

tek. Olyan dolgokban, amelyeket Melanie csak ebben a pillanatban kezdett igazán értékelni.A férfi gyengéden eltolta magától.- Még mindig örülsz, hogy itt vagyok? — kérdezte.- Persze. - Melanie hangja talán nem csengett már olyan elragadta-tottan, de Harris ezt mintha nem vette volna észre. Alany fölött egy másik, a homályból elõlépõ férfira nézett.- O, maga az, Farnese?Melanie-nak elállt a lélegzete. Hátrafordult, és a pillantása Vittorio teljesen kifejezéstelen tekintetébe ütközött.

a Romána õszi különszáma1992. OKTÓBER J3-ÁN JELENIK MEG7. FEJEZETZavartan és tanácstalanul bontakozott ki Harris ölelésébõl. Azon tûnõdött, vajonmennyit látott meg Vittorio, és vajon mit gondol róla. Bárcsak olvashatna az arckifejezésébõl!...- Szóval visszajöttél... - mondta neki, és megpróbált nyugodt csengést adni a hangjának.- Tegnap érkeztem vissza... padrona.- Találtál... találtál valamit a kiállításon? Vittorio egy kicsit elhúzta a száját.- Minden új tapasztalat tanulságos, ha a helyes oldaláról szemléli az ember.- Miféle kiállítás? - tudakolta Harris.- Vittorio Palermóban volt egy mezõgazdaságigép-kiállításon - sietett Melanie amagyarázattal.- Az elmúlt napokban? - Harris a homlokát ráncolta. - Különös. Az irodámba a világ minden tájáról kapok értesítést az ilyen kiállításokról, de Palermóról nemis hallottam.Bizalmatlan pillantást vetett Vittorióra.- Hol volt ez a kiállítás és mikor? — Az intézõ hallgatott, hideg tekintettel nézett Harrisra. — Beszéljen már! — parancsolta Harris. — Hallani akarom a részleteket.Vittorio azonban Melanie-hoz fordult.- Van még valami kifogás ellenem, padrona? - kérdezte.- Egyáltalán nincs - biztosította Melanie gyorsan. - Harris, gyere, menjünk be!Egy csomó dolgot kell megbeszélnünk. - Még egyszer Vittorio felé fordult, hogy mondjon neki valamit, de az már elment.- Mindig ugyanaz a történet ezekkel a külföldiekkel - panaszkodott Harris. - Azember a kisujját nyújtja nekik, s õk azonnal az egész kezét akarják.- Gyere be! - sürgette Melanie. Belekarolt, és behúzta a házba.- Nem lett volna szabad így beszélned vele — mondta.- Ugyan miért nem?- Elõször is nincs jogod megkérdõjelezni Vittorio dolgait. Én elégedett vagyokvele.- És megelégszel egy ilyen átlátszó történettel? Nem volt semmiféle245TíffANY

kiállítás, és különben is: semmi baja nem lesz tõle, ha észreveszi, hogy átlátunk rajta.- Harris, kérlek, hagyd abba! - Melanie hangjában szinte már kétségbeesés rezgett. Harris nyomban megenyhült.- Drágám, nem akartalak felizgatni.- Egyáltalán nem izgattam fel magam - ellenkezett Melanie. - Csupán arról van szó, hogy Vittorio nélkülözhetetlen ezen a birtokon. Õ Ter-rafiorénak a...- És ezért félsz ellentmondani neki. Nagyon ravasz! Azon tûnõdöm, vajon milyen más trükkje van még tartalékban? Valószínûleg az elszámolással is becsap, ezen egyáltalán nem csodálkoznék. Ismerem az ilyen alakokat, keményen kell bánni velük.Ha még egy szót szól, Melanie felkiált. Vittoriót látta maga elõtt, amint kifejezéstelen arccal figyeli õket. Mennyi ideje állhatott ott? Nyilván elég hosszú ideig ahhoz, hogy láthassa, mennyire örült Harrisnak...- Természetesen nem csap be az elszámolásban - ellenkezett. - Egyáltalán nem ismered õt.- Rendben van, nem mondok semmit - nyugtatta meg Harris. - Végül is azért vagyok itt, hogy segítsek neked.- Mikor érkeztél?- Néhány órával ezelõtt. A repülõtéren béreltem autót. Elismerem, néhányszor eltévedtem, de végül idetaláltam. Mindenesetre örömmel fogok visszatérni a

Page 30

civilizációba, ezt már most elárulhatom.Melanie, akinek a hangulata amúgy sem volt rózsás, ráförmedt:- Talán érdekel, hogy Szicíliát a világ legmûveltebb népei hódították meg, és mindenütt hátrahangyták a nyomaikat. Valószínûleg õk nevezhetnének minket civilizálatlannak. Nem láttad odakint a mozaikokat?- Ó, persze... - tért ki Harris. - De tudod, hogy az ilyesmi nekem nem jelent semmit. Én a valódi civilizációról beszélek. Például arról, hogy víz folyik a csapból, ha az ember elcsavarja a gombját.- Itt is megvan minden kényelmünk a saját generátorral fejlesztett áramtól a saját kútunk vizéig.- Hé, hé, álljon meg a menet! Ne harapd le mindjárt a fejem!- Nem fogom engedni, hogy megszóld a házamat csak azért, mert nem Angliában van.- A te házad? - ismételte Harris, és fürkészõ pillantást vetett a lányra. - Jó,hogy jöttem - tette hozzá elgondolkodva. - Fáradtnak látszol, fogytál is, pontosan úgy van, ahogy a barátnõd mondta.- Ki mondott, és mit?- A barátnõd..., aki felhívott. Azt mondta, betegnek látszol, és különösen viselkedsz. Aztán mesélt még valami megbokrosodott lóról, de nem értettem pontosan, nem beszélt igazán jól angolul.246- Megmondta a nevét?- Nem, csak annyit mondott, hogy a barátnõd, és hogy jöjjek gyorsan. Melanie a homlokát ráncolta.- De hiszen én itt senkivel sem beszéltem rólad! Vajon Irena volt, Sal-vani felesége? Az ügyvédnél megvan a számod, talán tõle kapta meg. Esetleg azt gondolta, hogy te rábeszélhetsz a birtok eladására.- Meg vagyok lepve, hogy egyáltalán rá kell téged beszélni.- De csak azért, mert még nem láttad, milyen csodálatos Terrafiore. Harris mosolygott, és átfogta Melanie vállát.- Még emlékszem arra az idõre, amikor azt mondtad, hogy Bracken-hurst mennyire szép. Nagy terveid voltak. Már meg is álmodtad azt a toldaléképületet, amit fel kellene építenem a mûhelyed számára. Mindezt elfelejtetted volna?Igen, Melanie elfelejtette, de Harris szavai most újra felidézték benne az egészet. Mindenki azt várta, hogy Lady Brennan lesz belõle, és odaköltözik a csodálatos régi házba Harrishoz meg a kutyákhoz, amelyek mindig ott tolongtak körülötte, amikor meglátogatta a võlegényét... Hirtelen honvágy fogta el.- Hogy állnak otthon a dolgok?- Vacsora közben megbeszéljük...- Menj csak elõre, nekem még el kell intéznem valamit - mondta Melanie gyorsan.Kisurrant a házból, keresni kezdte Vittoriót. Leo közölte vele, hogy a férfi a szõlõhegyekhez indult, és ma már nem fog visszajönni.- Mondja meg neki, hogy holnap reggel legelõször hozzám jöjjön - kérte Leót, aztán bement a házba, hogy átöltözzön a vacsorához.Miután felöltözött, és a fülbevalóját kereste a fiókos szekrényben, hirtelen megtorpant. Amikor eljött Angliából, bedugott a táskájába egy fényképet Harrisról, amit Terrafíorén a szekrény egyik fiókjába tett, a címlistája alá. A jegyzetfüzet a helyén is volt, de a képet kivették, és a címlistát fellapozták épp azon a helyen, ahol Harris telefonszáma állt. Mintha valaki átkutatta volna a homiját, aztán nem tett volna vissza mindent rendesen a helyére. De hiszen rajta kívül csak Zenia léphet be étbe a szobába!Melanie egyszeriben rájött, ki hívta fel Harrist.- Ezt azért mégse merészelhette! - mondta magának hangosan, bár pontosan tudta, hogy Zenia bármire képes, mert szeret, és a szerelem nem ismer szabályokat. Mindent megtenne azért, hogy megtartsa Vittoriót. Valószínûleg a kép hátoldaláraírt ajánlás - Mihamarabb gyere vissza hozzám! Harris - adhatta neki az ötletet, aztán kikereste Harris telefonszámát, és felhívta. Nagyon kétségbe lehetett esve.247Ti HÁNYMelanie elgondolkodva ment le. Harris egy virágcsokorral várta a lépcsõnél.- Bevallom, a te kertedbõl szedtem õket, de maga a gesztus számít, nem igaz?Melanie nevetve vette át a csokrot. Zenia ebben a pillanatban lépett a szobába. Melanie megkérte, tegye vízbe a virágokat. Amikor szemügyre vette Zenia pillantását, amivel õt és Harrist nézte, tudta, hogy helyes volt a gyanúja.Harris, bár többször hangoztatta, hogy itt a vadonban érzi magát, kifogástalanulöltözött a vacsorához. Odavezette Melanie-t az asztalhoz, megigazította a székét, leült mellé, és megfogta a kezét.Zenia szolgált fel, és Melanie õszintén megörült, amikor Harris az elsõ falat után felkiáltott:

Page 31

- Ez igazán fenséges!- Talán mégsem vagyunk itt olyan civilizálatlanok, mint gondolod... Mindketten elnevették magukat.- Annyira hiányoztál - vallotta be Harris. - Nem gondoltam, hogy ilyen sokáig maradsz. Most feltétlenül el kell mesélned mindent. Megismerkedtél már Salvanival?- De még mennyire! - magyarázta Melanie dühösen, és elmesélte az egész történetet.- Jóságos ég! Azt gondolod, hogy arra akart...- Nem tudom, mi történt volna, ha nem jön Vittorio. Talán addig tartott volna fogva, amíg alá nem írom a szerzõdést. De nem látom be, miért kellene engednem, és eladnom neki a birtokot.- Nos, akkor keress magadnak másik vevõt. Meg vagyok döbbenve, hogy olyan jól érzed itt magad, holott tudom, mennyire kedveled a városi életet.- Valóban? - kérdezte Melanie elgondolkodva. Valójában egyetlen pillanatig sem gondolt a társadalmi kötelezettségeire, amióta itt volt.- És itt ez a ház. Természetesen nagyon szép, de túl nagy, és túl üres. Nem Dulcie nénéd szelleme üldöz itt téged?Harris jót nevetett a saját tréfáján, Melanie azonban töprengve nézett rá.- Pontosan eltaláltad - mondta végül. - Sokkal jobban megértem õt, amióta megláttam Terrafiorét. Most már tudom, miért... szerette annyira Szicíliát, hogytöbbé nem tért vissza.- Nos remélem, hogy hamarosan újra el tudsz szakadni innen. - Harris nem vette észre a lány tétovázását. - Láttad, amit látni akartál mi tart még itt?Melanie hallgatott, nem találta a szavakat. Hogy is magyarázhatná el248

Harrisnak, mennyire elviselhetetlen lenne a számára az a gondolat, hogy soha többé nem látja Vittoriót? És arra sem képes, hogy elhagyja ezt a vidéket.- Mesélj inkább arról, mi minden történt otthon! - váltott gyorsan témát. - Sálnak megszülettek a kölykei?- A múlt héten. Három hím és négy nõstény. A legkedvesebb nõstényt választottamki neked... Apád szakácsa saját készítésû indiai fûszerkeveréket küldött, mert úgy véli, hogy itt, a „külföldieknél" semmi rendeset nem fogsz enni... A mama Rosája pedig elsõ díjat nyert a mezõgazdasági kiállításon. Elhoztam neked az újságcikket, amely errõl tudósít.Az utóbbi napok feszültsége után ez az este kimondottan jót tett Mela-nie-nak. Vacsora után a kanapéra ültek, kávét és konyakot ittak, csevegtek, nevettek. Márcsaknem éjjel egy óra volt, amikor aludni indultak.Harris megcsókolta.- Jó éjszakát, drágám. - Kérdõ pillantást vetett a lányra. - Tényleg örülsz, hogy eljöttem?Melanie bólintott.- Ideje volt, hogy újra tudjam, ki vagyok.Harris mosolyogva ment végig a folyosón a szobájába.Másnap reggel Melanie a szokottnál tovább aludt. Amikor felébredt, a nap már magasan járt az égen. Lent Harris várta egy csésze kávé mellett.- Na végre, te álomszuszék!- Három órával késõbb keltem fel, mint máskor - panaszkodott Melanie. - Miért nem ébresztett fel senki?- Mondtam, hogy hagyjanak aludni. Olyan kimerültnek látszottál tegnap, nyugalomra volt szükséged. Senkinek sem volt szabad zavarnia téged.Melanie nem árulhatta el, hogy Vittorio iránti érzései viselték meg eny-nyire. Ezért csak mosolygott.- Ma kihagyom a reggelit - mondta. - Feltétlenül meg kell találnom Vittoriót, hogy megbeszéljem vele a mai nap terveit.- Te vagy a munkaadója, neked kell megmondanod neki, hogy mi a dolga 7 szólt Harris.- Õ ismeri Terrafiorét, én nem. Harris összeráncolta szemöldökét.- És nyilván azt szeretné, hogy ez így is maradjon. Igazán jó, hogy jöttem. Nemfog több kellemetlenséget okozni, errõl gondoskodtam.Melanie rámeredt.- Az Isten szerelmére, mit akarsz ezzel mondani?- Kidobtam.249¦MMTíffANY- Mit csináltál?- Amikor ma reggel megérkezett, felvilágosítottam, hogy többé nincs szükséged rá. Ez a legjobb megoldás. Láttam, mennyire a hatalmában voltál, mert azt

Page 32

hitted, nélküle nem menne semmire Terrafíore. Féltél attól, hogy helyre tedd a fickót, és õ ezt pontosan tudta. Nos, én közöltem vele, hogy nekem kell számot adnia, ha még több bosszúságot okoz.- Neked kell... számot adnia? - ismételte Melanie kábultan. - Azt hiszed, megfélemlítetted?- Remélem. Tekintélytisztelõ ember...Ha Melanie nem lett volna olyan mérges, jót kacagott volna azon az elképzelésen,hogy az erõs, férfias Vittorio megfélemlítve érezte magát. Rámeredt Harrisra, s egyszeriben szertefoszlott benne a tegnap este boldog hangulata.- Te bolond!- Hogyan... minek neveztél?- Bolondnak neveztelek, és az is vagy! Hogy merészelsz beleavatkozni valamibe, amirõl fogalmad sincs? Hogy merészelsz úgy beszélni velem, mintha ostoba liba lennék, aki beleesik az elsõ daliás férfiba? Ennél igazán jobban kellene ismerned. Vittorio nem babonázott meg, õ valóban nélkülözhetetlen Terrafiorén. Ki más vezetné a birtokot? Talán te?- Erre még nem gondoltam, pedig otthon egy meglehetõsen nagy birtokot vezetek. Feltételezem, hogy az egyik olyan, mint a másik.- Ebben erõsen tévedsz - támadt rá Melanie. - Különösen akkor tévedtél, amikor azt képzelted, hogy elbocsáthatod az embereimet az én megkérdezésem nélkül.Kiszaladt a házból, odahívta Leót, hogy nyergelje fel neki Rosát. Harris követte.- Menj az utamból, Harris! - ugrott fel a nyeregbe.- De hát hova mész?- Megkeresem Vittoriót, és megpróbálom helyrehozni azt, amit elrontottál.- Csak nem akarsz egyedül menni ennek a faragatlan fickónak a házába?Melanie egy utolsó dühös pillantást vetett Harrisra, és a következõ pillanatban már felfelé vágtatott a dombon. A szíve tele volt szorongással. Mit tegyen, ha Vittorio elhatározta, hogy elmegy? És mi lesz, ha üres a ház? Gyorsabb vágtára ösztönözte Rosát.A ház valóban elhagyatottnak és üresnek látszott. Az ajtó zárva, az ablaktáblák csukva. Dörömbölt az ajtón. Semmi válasz.Hirtelen meglátta a közelben a fekete csõdört. Vittorio ült a hátán. A szél belekapott a hajába, úgy vágtázott, mintha az ördög kergetné. Mela-nie-nak most is az volt az érzése, hogy ló és lovasa csodálatos egységbe olvadt, vadul és zabolátlanul. Leszaladt a lejtõn, szembenézett a férfival.Vittorio észrevette, közelebb jött, és folytonos vágtában körüllovagolta.250

Melanie vele forgott, hogy ne veszítse szem elõl. Csaknem elszédült, mert a lovas nem hagyta abba ezt a különös játékot.- Vittorio!A férfi végre megállt, és kérdõn nézett rá. Melanie elbizonytalanodott. Szeretett volna odamenni hozzá, ugyanakkor azt kívánta, hogy a csõdör hátán lelovagoljon a lejtõn, és soha többé ne jöjjön vissza.A férfi leugrott a lóról, levette róla a kantárt, és megpaskolta a hátsó felét. Aztán összeráncolt homlokkal Melanie felé fordult.- Bárcsak még egyszer lovagolhatnék veled! - suttogta a lány. Vittorio keserûenfelnevetett.- Miért nem mondod meg annak az angolnak, hogy lovagolja be neked a csõdört?- Mert nem akarom.- Vagy nem is lenne képes rá...- Õ nem szicíliai. - Melanie látta, hogy Vittorio gúnyosan elhúzza a száját. - Sajnálom, ami történt. Csak most tudtam meg... Harrisnak nem volt joga elbocsátani téged.Vittorio vállat vont.- Te vagy ö, ugyan mi a különbség?- De én nem akarlak elbocsátani!- Nem? Akkor miért üzentél ma reggel, hogy beszélni akarsz velem?- Azért, hogy bocsánatot kérhessek tõled Harris tegnap esti viselkedése miatt...- Ó, igen, az arisztokratáknak jó modoruk van, ugye? Az egyik pillanatban bocsánatot kérnek, a következõben fenékbe rúgnak.Vittorio elindult felfelé, a házához. Melanie követte.- Ugye visszajössz? - kérlelte a férfit.- Nem tehetem.- Miért nem?Vittorio szeme megvillant.- Azért, mert nem voltál hozzám õszinte. Meg kellett volna mondanod, hogy más felesége vagy.

Page 33

- De én... Vittorio, mit mondott neked Harris?- Épp eleget.- Nem, ezzel nem hagyom magam lerázni. Mit mondott neked?- Azt, hogy megígérted neki, feleségül mész hozzá. Melanie-nak elakadt a lélegzete.- Ez nem igaz. Soha nem mondtam, hogy a felesége leszek. Azt hiszed, hogy akkorveled...? - Félbeszakította a mondatot, mert ismét Vittorio ölelésére és simogatásaira gondolt.- Ezt én honnan tudhatnám? Fogalmam sincs, mit csinálnak a finom angol úrinõk. Melanie Carlyle kisasszony számára talán egészen természetes, hogy egy munkássalenyelegjen, mielõtt feleségül megy az õ köreihez tartozó férfihoz.251HffANY- Közönséges dolog ilyet mondani! - kiáltotta Melanie dühösen. - És te miért tekinted magad folyton az alattvalómnak?- Mert az vagyok - vágott vissza Vittorio. - Tõled kapom a fizetésemet, a te birtokodon élek, a te jóindulatodtól függök. Bejöhetsz a házamba, amikor csak akarsz, de nekem engedélyt kell kérnem, ha be akarok lépni hozzád. Te fizetsz engem, és elbocsáthatsz, ha nincs többé szükséged a szolgálataimra. Mi más lennék hát?- Jaj, Vittorio! - suttogta Melanie, mert kihallotta a kétségbeesést a férfi hangjából.- El kell ismerned, hogy jól szolgáltalak - folytatta a férfi keserûségtõl rekedt hangon.- Senki nem vezethetné jobban Terrafiorét...- Nem erre gondoltam. Más szempontból is jól szolgáltalak, ugye? Melanie érezte, amint forróság önti el az arcát. Annyira mérges volt,hogy nekiment Vittoriónak, és mégis ütötte volna, ha a férfi meg nem fogja a csuklóját.- Most legalább tudom az igazságot. Szóval ezért jöttél. Még egyszer enyelegni akartál a szeretõddel, mielõtt feleségül mész ehhez a nõies kezû, sápadt angolhoz. Nos, miért is ne! Mindenesetre, a hét végéig kifizettél...Még mielõtt Melanie bármit is mondhatott volna, Vittorio átölelte, és megcsókolta. Durva csók volt, gyengédség nélküli. Düh volt benne és keserûség, megsértett büszkeség és erõszakosság is. Melanie megpróbálta eltolni magától, dea férfi karjai fogva tartották, mint az acélkapcsok, miközben a száját az övére szorította.- Meg kellett volna mondanod, hogy mit akarsz valójában - szólalt meg végül. - Akkor legalább tényleg megszolgálhattam volna a fizetségemet.- Vittorio, ne... - lihegte Melanie. - Nem úgy... kérlek... Önmagadat és engem is meggyûlölnél ezért.- Jobban már nem tudom gyûlölni magam, mint most.- És engem? Engem is gyûlölsz?- Nincs elég okom rá? - Vittorio újra Melanie ajkára szorította a száját. A lány elgyengült, testében fellobbant a tûz. Olyan egyszerû lett volna átengedni magát a szenvedélynek, de õ megpróbált küzdeni ellene, mert tudta, hogy ami kettejük közt van, az több testi vonzalomnál, s túlságosan is értékes ahhoz, hogy egy dühös pillanatban a sárba tapossák. Az a szégyen és keserûség, amit emögött érzett, elkerülhetetlenül szétrombolná a kapcsolatukat.Vittorio mellére tette a kezét, s igyekezett elfojtani azt a csodálatos izzást, amit a férfi testének érintése keltett benne. Erezte, hogy mennyire vágyik a másik is az egyesülés után - pontosan úgy, ahogyan õ. De nem most, nem így, gondolta. Képek cikáztak a fejében, együttlétük, egybeolvadásuk emlékképei, de elhessegette õket, és kifejtette magát Vittorio ölelésébõl:252

- Igazából nem is akarod. Te õrült vagy, megzavarodtál!Vittorio karja erõtlenül hullott le. Melanie-nak fogalma sem volt, mit tegyen. Aférfi még csak a kezét sem nyújtotta feléje, hogy visszahúzza - mintha félt volna megérinteni õt. A szeme tágra nyílt a rémülettõl.Vittorio elfordult, és mindkét kezével beletúrt a hajába.- Õrült? - ismételte. - Igazad van, õrült vagyok. Miért nem szaladsz el, amíg még lehet?Melanie ránézett.- Miért? Félnem kellene tõled? Vittorio a fejét rázta.- Nem, soha nem tudnék neked fájdalmat okozni. Csak arról van szó, hogy pillanatnyilag... Az a gondolat, hogy te egy másik férfival... - A szemében kétségbeesés és düh tükrözõdött. - Miért jöttél ide egyáltalán? - sóhajtotta.- Hát nem érted? - kérdezte Melanie halkan. - Nem tehettem mást. Elszaladtam tõled, mert megijesztett az, ami köztünk történt... De vissza kellett jönnöm

Page 34

hozzád...- Aztán megtaláltad ezt az angolt, és a karjaiba zuhantál - mondta Vittorio keserûen.Melanie emlékezett Vittorio fájdalmas tekintetére, amikor meglátta õt Harris karjaiban. Most újra azt a fájdalmat látta a szemében.- Tegnap este még egyszer visszamentem a házhoz - vallotta be a férfi. - Kint álltam, benéztem az ablakon. Az asztalnál ültetek, õ a kezedet fogta, te pedig rámosolyogtál. - Becsukta a szemét, mintha el akarná hes-segetni a képet.- Ennek nincs semmi jelentõsége. Az otthoni dolgokról mesélt, és én örültem a híreinek, ez minden.- Nekem nem ez volt a benyomásom. Egy férfit és egy nõt láttam, egy összetartozó párt. Képes vagy a szemembe nézni, és letagadni, hogy így volt? Hogy abban a pillanatban nem úgy ereztél?- Talán. Nem tudom. Vittorio, próbálj megérteni! Annyira össze voltam zavarodva, tele voltam gondokkal, és... én Harrisszal együtt nõttem fel. Megkönnyebbültem, amikor megláttam, és örültem, de ez volt minden. De miért olyan fontos ez?- Mert ez az oka annak, hogy elfogadtam a felmondást. Elhittem neki, hogy a menyasszonya vagy, és ráeszméltem, milyen bolond is voltam, amikor arról álmodoztam, hogy... - Nem folytatta.- Igen? - suttogta Melanie. - Mirõl álmodoztál?- Ez már nem tartozik ide - tért ki elõle Vittorio. - Reménykedtem... an°gy csak egy bolond reménykedhet. Almok, amelyeknek semmi közük a valósághoz. Elmenekültem, pontosan úgy, ahogy te, de visszajöttem, mert úgy éreztem, ott kell lennem, ahol te vagy. De aztán megjött õ, és... Akkor megértettem, hogy csak játékszer voltam a számodra.- Vittorio, esküszöm neked, hogy ez nem igaz!253ÜffANY- Nekem talán jobb is lenne, ha igaz lenne - mondta a férfi józanul. - Siess vissza hozzá!- Nem tudok így elmenni tõled.- Nem kell aggódnod. Visszajövök Terrafioréra, nem hagylak cserben. - Gúnyosan elhúzta a száját. - Láthatod tehát, elérted a célodat. Kérlek, most menj!Melanie vonakodott, de egyszeriben eszébe jutottak Vittorio szavai .Bejöhetsz a házamba, amikor csak akarsz. Az akarata ellen cselekedni annyit jelentene, mint megfosztani õt a méltóságától. Megfordult, és elindult lefelé a hegyen.Lent felült Rosára, és elvágtatott. Nem nézett körül, különben észrevette volna,hogy Vittorio az ablakban áll, és néz utána egészen addig, amíg el nem tûnik a tekintete elõl.

2548. FEJEZETHarris nem volt otthon, amikor Melanie visszaért, de egy óra múlva megjött. Rámosolygott a lányra.- Most már tudom, mi történt valójában - mondta. - Voltam Salvani-nál, beszélniakartam vele arról, amit meséltél.- Feltételezem, hogy elfogadható magyarázatot adott.- Drágám, azt hiszem, egy kicsit félreértetted a dolgot. Úgy, ahogy õ elmesélte, egészen más az értelme. Megállította az autót, hogy beszéljen veled, te pedig pánikba estél. Nagyon meg volt döbbenve, és én biztosítottam róla, hogysajnálod a történteket.- Hogyan?- Érthetõ, hogy izgatott voltál, de azt hiszem, egy kicsit túl messze mentél, amikor megrohamoztad a körömollóddal.- Irena is ott volt?- Igen, és ez egy okkal több, hogy higgyek Salvaninak. Mindent nyíltan elmondott a felesége elõtt...- Azután, ahogy akkor este hazaért, nem volt más választása.- Arra gondolsz, miután Farnese összeverte?- Miután engem megmentett tõle, és miután ezért összeverte - válaszolta Melanieindulatosan. - Azt is elmesélte Salvani, hogy a felvonuláson szándékosan veszélybe sodort?- Elmesélte, hogy nem boldogultál a lóval, mert nõi nyeregben lovagoltál, és mindenki nevetett rajtad. Gondolom, ez már önmagában is elegendõ lenne ahhoz, hogy felébressze benned a vágyat a hazatérésre. Hogy akarhatsz itt maradni, aholmindenki elõtt nevetségessé tetted magad?- Nem érted, hogy Salvani szándékosan rendezte így? Nem volt véletlen! Egy cirkuszi lovat adott alám, aztán azokat a dalokat játszatta, amire a ló be volt idomítva.

Page 35

Harris felnevetett.- Van bizonyítékod erre az õrült feltételezésre?- Láttam, amikor beszélt a karmesterrel, mielõtt elkezdõdött a felvonulás.- És hallottad, hogy mit mondott?- Nem, de...255ÜffANY- Mindjárt gondoltam. Csak a képzeleted játszik veled, nincs semmiféle bizonyítékod. Szerintem nem tesz jót neked a napsütés. Vagy netán Farnese állított a maga pártjára az õrült elgondolásaival? Hallottam arról a nagyszerû ötletérõl, mely szerint õ lenne Terrafiore tényleges örököse.- 0 a tényleges örökös - magyarázta Melanie nyomatékosan. Fogta Giorgio fényképét, és megmutatta Harrisnak. - Nem látod a hasonlóságot?- Nem, nem látom - mondta Harris a képre vetett futó pillantás után. - És ha tényleg Giorgio volt az apja, akkor miért nem hagyta rá a birtokot?Melanie sóhajtott.- Nem tudom.- De én igen. Farnesének nincs itt semmi keresnivalója, és ezt õ is tudja. Egyáltalán nem hasonlít Giorgióra, drágám. — Harris elmosolyodott, és Melanie keze után akart nyúlni. A lány hátrált néhány lépést, és szikrázó szemmel nézetta férfira.- Annyira szeretnél rábeszélni a birtok eladására, hogy még Salvani magyarázkodását is elfogadod, anélkül, hogy megpróbálnál engem megérteni.- Azt hiszem én sokkal józanabbul ítélem meg a dolgot, mint egy nõ, aki... nos,mondjuk azt, hogy talán túlságosan hagyja magát az érzései által irányítani - vágott vissza Harris. - Salvani jó benyomást tett rám, tisztességes ember, aki tudja, mit akar. Tulajdonképpen közülünk való.Közülünk való - Hányszor hallotta már Melanie ezt a szót! Most egyszeriben ijesztõen hangzott.- Ostobaság...!- Szerintem egyáltalán nem az. Helyesen cselekedtem, amikor elküldtem Farnesét.- Visszajön -jelentette ki Melanie higgadtan. Harris hirtelen megfordult.- Micsoda? Te megengedted neki, hogy visszajöjjön? Ezt egyszerûen nem tudom elhinni.- Jobb, ha elhiszed. Sõt nemhogy megengedtem, hanem szabályszerûen könyörögtem neki, mertTerrafiorénak szüksége van rá. És még valami: azt is megmondtam neki, sohasem jelentettem ki olyasmit, hogy feleségül megyek hozzád!- De hát ez... Tudod, hogy ezzel nevetségessé tettél? Aláástad a tekintélyemet.- Terrafiorén nincs semmiféle tekintélyed, és szeretném, ha ezt végre beíátnád.- Nagyon köszönöm a méltányosságodat!256

- Méltányosság! - kiáltotta Melanie felindultan. - Az talán méltányos dolog, hogy a hátam mögött Salvani oldalára állsz?- Csupán ésszerûnek tartom, hogy minden tényezõt tekintetbe vegyek ebben az ügyben. - Harris összeszorította a száját. - Ne beszéljünk most tovább errõl. Késõbb újra tárgyalunk róla, amikor mind a ketten megnyugodtunk egy kicsit.- Persze!Melanie dühösen nézett utána, amikor a férfi kiment az udvarra. Harris viselkedése bántotta, és megütközést keltett benne. El sem tudta volna képzelni,hogy megbocsát Salvaninak, de úgy látszik, ellenfelének a magyarázata meggyõzõ lehetett, márcsak azért is, mert Harris nyilvánvalóan csak azt akarta elhinni, ami beleillett a terveibe. Feldúltan rohant föl a szobájába.Olyan hirtelen nyitotta ki az ajtót, hogy Zenia, aki a szobában volt, ijedten rezzent össze. Egy másodpercig mindketten ijedten meredtek a másikra.Melanie szekrénye nyitva volt, néhány ruhája az ágyon feküdt. Zenia a nagy tükörelõtt állt, és éppen azt a kék blúzt méregette magához, amit Melanie Cataniában vásárolt. Nyilvánvalóan kellemes órákat töltött el azza\, hogy a ruháit nézegette, és egyiket-másikat talán fel is próbálta. Melanie számára csak most, amikor Zenia kezében látta, vált világossá, miért is nem tetszett neki soha ez akék blúz. A sötét, ragyogó szín barna bõrû, sötét hajú, déli szépséget követelt:pompásan illett Zeniához.Becsukta maga mögött az ajtót, és néhány lépést tett Zenia felé. Hosszú fekete hajával, ragyogó szemével ésbüszkén feltartott fejével igazán nagyszerûen néz kiez a lány, gondolta.Zenia az ágyra dobta a blúzt.- Most biztosan el fog bocsátani - mondta élesen. - De nekem mindegy. Azonnal elmegyek.- Ne beszélj úgy, mint egy melodráma hõsnõje - szólt rá Melanie. - Természetesen nem küldelek el. Bár aligha elfogadható, hogy az engedélyem nélkül

Page 36

felpróbáld a ruháimat, de megértem a kísértést, különösen egy olyan nõ esetében,amilyen te vagy.Zenia váratlanul összeroskadt.- Néha már majdnem megbolondulok azért, hogy ilyen csinos ruháim legyenek. Szicíliában annyi gazdag turistát látok. Teleaggatják magukat ékszerekkel meg drága ruhákkal, és mégis úgy áll rajtuk, mint tehénen a gatya. Pénzem ugyan nincs, de stílusom igen...!257TIHANY- Ez igaz - erõsítette meg Melanie. - Méghozzá természetes stílusod. Szerencsésnek tarthatod magad.Zenia felsóhajtott.- Valóban?- Vedd fel! - Melanie a blúzra mutatott, és amikor Zenia kétkedõn nézett rá, hozzátette: — Na, rajta!Zenia belebújt a blúzba, a tükör felé fordult, és boldogan mosolygott. Egy pillanatra mintha elfelejtette volna Melanie-val szembeni ellenségességét.- Megtarthatod. Zenia rámeredt.- Ezt nem gondolja komolyan.- Dehogynem. Amúgy sem hordhatnám többé. Zenia arca megkeményedett.- Úgy gondolja, azután nem hordhatja többé, hogy rajtam volt? Melanie legyintett.- Ne légy már olyan érzékeny! Csak az a véleményem, hogy neked sokkal jobban áll, mint nekem. Ha ezután felvenném, mindig arra gondolnék, milyen jól állt rajtad. Szeretném, ha megtartanád.Látta Zenián, hogy vívódik, de az eredmény nem lehetett kétséges. Most már semmia világon nem vehetné rá a lányt arra, hogy visszautasítsa a blúzt, amelyik olyan elõnyösen érvényesítette a szépségét.- Köszönöm - mondta félénken. Levette a blúzt, és gondosan összehajtogatta.- Miért maradsz itt egyáltalán, Zenia? - kérdezte Melanie. - Milánóban vagy Rómában minden bizonnyal befuthatnál fotómodellként.- Jaj, azt annyira szeretném! - sóhajtott Zenia. - Folyton arról ábrándozom, hogy elmegyek valahova, ahol jobbak az esélyeim. Soha többé nem mosogatnék. Minden nap ez jár a fejemben... de egyszerûen nem tudok elszakadni innen.Melanie bólintott. Zenia szíve megszakadna, ha többé nem látná Vittoriót.- Megértelek... - mondta halkan. Zenia ismét bizalmatlanul nézett rá.- Ugye szeretné, hogy elmenjek? Szívesen megszabadulna tõlem, mert maga...Hirtelen felzokogott, és kiszaladt a szobából. De a blúzt magával vitte.

Harris olyan jó hangulatban ült le az ebédhez, mintha elfelejtette volna a reggeli vitájukat.268-- Jó volna ma délután sétálni egy kicsit -javasolta. - Közben mindent megmutathatnál.Melanie beleegyezett. Még mindig hitt abban, hogy Harris megváltoztatja a véleményét a birtok eladását illetõen, ha meglátja, milyen csodálatos Terrafiore.Megkérte Leót, hogy Zeuszt is nyergelje fel. Harris tökéletesen meg volt gyõzõdve arról, hogy gyakorlott lovas, holott valójában egyáltalán nem volt az. Ezért Melanie úgy intézkedett, hogy a férfi lovagoljon a szelíd Rosán, õ pedig majd Zeuszra ül. Vittoriót sehol sem látta, de Leo említette, hogy itt volt, kiosztotta a munkásoknak a napi munkát, aztán elment.Azokon a szántóföldeken és gyümölcsültetvényeken lovagoltak keresztül, amelyeketVittorio az elsõ napon mutatott meg neki. A lány megpróbált Harrisból is elõcsalni valamit abból az elragadtatásból, amit õ érzett ez iránt a vidék iránt, de hiába.- Nagyon hatásos - ismerte el végül a férfi, miközben az izzadságot törölgette a homlokáról. - Van még más is?- Van. Vittorio szerint még én sem láttam mindent. Na, milyennek találod? Ugye nagyszerû?- Valószínûleg jó árat kaphatsz érte...- Ez minden, ami eszedbe jut?- ...Sõt azt hiszem, sokkal többet ér annál, mint amennyit Salvani ajánl neked.- Egész biztosan. Azok után, amit eddig tett azért, hogy megkapja a birtokot, egészen biztos vagyok benne, hogy rá akar szedni. Valószínûleg azért akarja minél hamarabb elintézni a dolgot, hogy ne legyen idõm megtudni a valódi értékét.Harris sóhajtott.- Nagyon elfogult vagy.Melanie nem válaszolt. Valamit észrevett a távolban. A szíve abban a pillanatban

Page 37

gyorsabban kezdett verni, amikor felismerte Vittoriót, aki a fekete csõdörön ült, és nyereg nélkül lovagolt rajta.A szicíliai közelebb jött, majd megállt. Harris elhúzta a száját, és csak fejbólintással üdvözölte. Vittorio Melanie felé fordult. /- Még egyszer körülnéztem mindenütt - jelentette. - Minden kész a szüretre.- Ez azt jelenti, hogy embereket is fel kell majd vennünk?- Már megtettem...- Melanie kisasszony beleegyezése nélkül? - vetette közbe Harris. Vittorio szánakozóan nézett rá.- Ha arra vártam volna, akkor a legjobb munkásokat felvették volna elõttem.- Helyesen tetted - hagyta jóvá Melanie. De Harris nem tágított.259J"ÜffANY- Jó, ha tudja, hogy beszéltem signore Salvanival... Vittorio megvetõ pillantást vetett rá.- Nem lep meg - felelte. - Salvani engem inkább elkerül... És azok után, ami a felvonuláson történt, jól is teszi. — Melanie felé fordult. — Remélem, a horzsolások már begyógyultak!- Igen... - Melanie kinyújtotta a kezét, hogy megsimogassa a fekete csõdört, ésörült, hogy az nem húzódik el tõle. -Jó, hogy visszajött hozzád.- Éppen úton voltam a terepjáróval, amikor hirtelen elém állt. Harris tüzetesebben megszemlélte a csõdört.- Értékes lónak látszik - vetett egy bizalmatlan pillantást Vittorio felé. - Kié?- Senkié - mondta a szicíliai - Vádló.- Mégis meglehetõsen szelídnek tûnik. Vittorio ártatlan tekintettel nézett Harrisra.- Talán akarna egyet lovagolni rajta, Signore?- Nem - tiltakozott Melanie gyorsan.- Ugyan már, miért ne? - tudakolta Harris.- Késõ van, és a hõségtõl megfájdult a fejem. Haza akarok menni. - A lány összeráncolt szenmöldökkel nézett Vittorióra, majd elfordult. Harris tétován követte, és amikor Melanie visszanézett, észrevette, hogy az intézõ gúnyos vigyorral néz utánuk.Egy ideig mögöttük lovagolt, amíg arra a helyre nem értek, ahol a terepjárót leállította. Ott újra elengedte a csõdört, beszállt az autóba, és elhajtott.Amikor Harris és Melanie visszaértek a házba, a terepjáró már az ajtó elõtt állt. Melanie leszállt, és elindult, hogy megkeresse Vittoriót. Az istállóban talált rá.- Csak szórakozni akartál Hamson - vetette a szemére.- Pontosan úgy, ahogy õ próbált szórakozni velem. De neki szerencséje volt: megvédted - húzta el Vittorio megvetõen a száját. - Legközelebb talán nem bújhata hátad mögé.- Nincs legközelebb! - figyelmeztette Melanie. - Megtiltom!- Annyira félted? Ámbár van is miért. Ha közülünk való lenne, adnék neki egy kést, és magam is fognék egyet. Aztán meglátnánk, melyikünk az ügyesebb. De ne ijedj meg, nem csinálok vele semmit, kivéve, ha... - Vittorio félbeszakította amondatot.- Kivéve, ha?- Kivéve, ha megpróbál ártani Terrafiorénak. Akkor jó lesz, ha vigyáz magára...Leo közeledett feléjük.- Éppen elég baj, hogy Harris itt van - súgta Vittoriónak a lány. - Ne nehezítsd meg még jobban a dolgot!Fel sietett a szobájába, és vetkõzni kezdett. Hirtelen eszébe jutott, hogy a selyemsálját a nyereghez kötötte. Gyorsan leszaladt, hogy felhozza.260

Amint azonban körülpillantott a félhomályban, a földbe gyökerezett a lába.Vittorio éppen a sálat oldozta le a nyeregrõl. Melanie visszafojtott lélegzettelfigyelte, ahogy lassan az arcához emeli, és csukott szemmel, mélyen belélegzi azillatát. Aztán lehajtotta a fejét, arcát a kendõbe rejtette, pontosan úgy, ahogya múltkor az õ bõréhez simult.Mintha borzongás futott volna végig a testén, majd hirtelen mozdulattal a földredobta a sálat. Melanie látta, hogy megkeményedik az arckifejezése. Ám a következõ pillanatban lehajolt, felemelte a kendõt, és elrejtette a zsebébe.- Vittorio...A férfi felkapta a fejét.- Miért kémkedsz utánam? Melanie odament hozzá, megállt elõtte.

Page 38

- Nem akartam kémkedni utánad, de örülök, hogy idejöttem. Olyasmit tudtam meg, amit te soha nem mondtál volna el nekem.- Tetszik, hogy még mindig úgy viselkedem, mint egy szerelmes bolond?- Igen, mert én is az vagyok... Vittorio elhúzta a száját.- Szép szavak, de nem jelentenek semmit. Miért nem mész vissza Angliába, és mégy feleségül ehhez a tejfölösszájúhoz? Azt hittem, jó leszel Terrafíoréhoz, azt gondoltam, megmutathatom neked a föld bölcsességét, mert készségesnek mutatkoztál arra, hogy tanulj. De most kételkedem.Melanie fájó csalódottságot érzett.- Ez minden, ami fontos neked? Vittorio szeme fel szikrázott.- Mi más lehetne? — kérdezte.- Mi, ketten - mondta Melanie szenvedélyesen.- Nincs „mi". Soha nem is lesz...- De igen! - ellenkezett a lány indulatosan. - Lennie kell! Hiszen te is akarod. Miért tagadod le? - Behatóan nézett a férfira. - Megpróbáltunk elszaladni egymás elõl, de nem sikerült.- Mibõl tudhatnám, hogy nem fogsz megint elszaladni?- Ebbõl... - Melanie Vittorio nyaka köré fonta a karját, és magához húzta a férfi fejét, amíg ajkuk nem találkozott. Az elsõ pillanatban azt hitte, Vittorioeltolja magától, de aztán feloldódott a köztük levõ kerlle-metlen feszültség. Melanie forró csókokkal borította a férfit, mintegy em-lékaztetvén arra, amit azel akart felejteni.- Melanie... - sóhajtott Vittorio egy idõ után. - Ne csináld ezt...- Miért? Annyira szeretném - suttogta a lány.- Igen... Én is éppúgy akarom, ahogy te. - Á férfi átölelte Melanie-t, és kétségbeesett, vad szenvedélyességgel csókolta. A lány behunyta a sze-261ÜffANYmét, egészen átadta magát a csóknak, és azt kívánta, bárcsak Vittorio házában lennének, messze minden kíváncsi tekintettõl...Halk zajra lett figyelmes. Felnézett, és egy alakot pillantott meg, aki gyorsan eltûnt az árnyékban. Nem ismerte fel, de feltételezte, hogy Harris volt a leskelõdõ.- Azt hiszem, Harris meglátott minket - mondta.- Akkor legalább megtudja, hogy te az enyém vagy. - Épp itt az ideje, hogy felfogja végre. Még egyszer megmondjam neki?- Ne! - tiltakozott gyorsan Melanie. - Majd én megteszem. És az ég szerelmére, felejtsd el azt a kést...!Vittorio mindkét kezét felemelte, hogy megnyugtassa a lányt.- A te kedvedért kezes bárány leszek. Rendezd el úgy, ahogy akarod. - Melanie már az ajtóban volt, mikor Vittorio hangja megállította.- De jó lesz, ha nem vársz vele sokáig!*Az esti étkezésnél Melanie hiába várta, hogy Harris szóba hozza a témát. Úgy látszik, a férfi elhatározta, hogy hallgat róla. Dicsérte Annunci-ata fõztjét, aztán megint a fekete csõdörrõl beszélt.- Tudod egyáltalán, mit ér ez az állat, ha be van lovagolva? - kérdezte. - Úgy gondolom...- Harris, kérlek, hagyd ezt most - szakította félbe Melanie. - Van valami, amirõl beszélnünk kell.- Igazán? - kérdezte Harris hûvösen. - Azt gondolom, minél kevesebbet beszélünkróla, annál hamarabb elmúlik.- Ugye te voltál az istállóban ma délután?- Persze. És még csak meg sem voltam lepve. Egy idõ óta sejtettem, hogy van valami köztetek.- Sajnálom, hogy így kellett megtudnod...- Emiatt ne izgasd magad, drágám! Elég tapasztalt férfi vagyok, és tudom, miveljár a forró napsütés meg az idegen környezet. Az idevalósiak szépek, és... na igen, az ember elragadtatja magát. Élvezd csak ezt a kis nyári románcodat, nekünk kettõnknek ehhez semmi közünk.- Nem vagy féltékeny? - Melanie hitetlenkedve nézett Harrisra.- Természetesen féltékeny vagyok - ismerte be a férfi, bár Melanie ennek a legkisebb jelét sem volt képes felfedezni az arcán. - De ez az ügy nem lehet komoly. Túlságosan jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam, soha nem adnád fel a valóságot egy kedves álomért, amely hamarosan elillan.262

- Valóban? Tényleg olyan jól ismersz?- Csaknem egész életemben ismertelek.- Én is. De most kezdek gyanakodni, hogy egyáltalán nem ismerem önmagamat.

Page 39

Két koppantás után Annunciata jött be a szobába. Félve nézett Melanie-ra.- Signore Salvani van itt.- Salvani? -kérdezte meglepõdve a lány. - Van képe ide merészkedni?- Én hívtam meg — vallotta be Harris.- Mit csináltál...?- Gondoltam, hogy ha még egyszer beszélnétek egymással, talán elsimíthatnátok az ellentéteiteket.- Jól tudtad, hogy nem akarom itt látni, különben szóltál volna, hogy meghívtad.- Azért nem mondtam meg, mert féltem, hogy úgy fogsz viselkedni, mint most. Hidd el nekem Melanie, sokkal jobb, ha leülünk, és mûvelt emberek módjára mindent nyugodtan megbeszélünk.Még mielõtt bármit is válaszolhatott volna, Salvani belépett a szobába. Az egészarca ragyogott. Kinyújtott kézzel közeledett Melanie felé.- így kellett lennie! - kiáltotta. - Nincs többé vita, barátok vagyunk, akik mindenrõl beszélhetnek.Melanie felállt, és néhány lépést hátrált Salvani elõl, aki úgy tett, mintha át akarná ölelni.- Azonnal tûnjön el a házamból! - parancsolta.- Melanie, légy észnél! - suttogta Harris. - Nagyon udvariatlan vagy...!- Rendben van, megértem magát - próbálta Salvani menteni a helyzetet. — Az én hibám az egész félreértés, és azért vagyok itt, hogy bocsánatot kérjek. Ostoba voltam, hogy megijesztettem, teljesen elfelejtettem, milyen szeszélyesen viselkedhetnek a nõk. Hogy tehetném ezt jóvá?- Sehogy -jelentette ki Melanie dühösen. - De ha most azonnal eltûnik, megtakarítja nekem a fáradságot, hogy kidobjam.Salvani vállat vont.- Talán mégsem volt túl jó ötlet - mondta Harris felé fordulva. - Talán ténylegazt kellene tennem, amit a kisasszony követel tõlem.- Dehogyis - fogta meg Harris Melanie kezét. - Drágám, ne csinálj jelenetet!Melanie szikrázó szemmel húzta el a kezét.. - Ezt soha nem bocsátom meg neked! Almomban sem hittem volna, hogy ilyen ostoba és érzéketlen tudsz lenni. Sejtettem ugyan, csak nem akartam magamnak bevallani. Mondok neked valamit, Harris. Ez a férfi nem a vendégem, és azt akarom, hogy elmenjen!263HffANY- Salvani felé fordult. - Maga pedig jegyezze meg egyszer és mindenkorra, hogy soha nem adom el magának Terrafiorét! Csak pazarolja itt az idejét.Még egy dühös pillantást vetett a két férfira, aztán magasra tartott fejjel elhagyta a nappalit.A HARLEQUIN SZERELMESREGENY-SOROZATAI:Románabi/XNCAÜffANYSZÍVHAHGKERESSE A HÍRLAPÁRUSOKNÁL!

9. FEJEZETAhogy Melanie a szobájába ért, megtorpant. Mintha zajt hallott volna a szomszédos, használaton kívüli helyiségbõl. Kiment, hogy utánanézzen a dolognak,s legnagyobb meglepetésére Zenia jött vele szembe.- Mit csinálsz itt?.- Én... én takarítok, padrona.- Ilyenkor? Máskor mindig csütörtökön szoktál.- De... de legutóbb nem csináltam elég alaposan, ezért kell még egyszer.- Elég ebbõl! Mit keresel?- Semmit, padrona. Nekem... nekem van néhány holmim itt, az egyik szobában...Meggyõzõ magyarázatnak látszott, és ha Zenia a kezdet kezdetén ezt mondta volna,Melanie talán el is hitte volna neki. De most már felébredt benne a gyanú. Tudta, hogy a lány nem kedveli õt, és végre meg akarta tudni a titkát.- Majd én utánanézek.Zenia megpróbálta útját állni, de amikor nem sikerült, könyörgésre fogta a dolgot.- Kérem, ne menjen tovább! Magának nincs semmi köze hozzá, esküszöm!Melanie megállt, hiszen voltaképpen azt sem tudta, hogy melyik szobába menjen. Ebben a pillanatban újból zajt hallott: minden kétséget kizáróan egy férfi lélegzetvétele volt. Rettenetes gyanúja támadt. y- Ki van odabent? - kérdezte.- Senki, padrona, esküszöm.

Page 40

- Hazudsz! - mondta Melanie. - És én nem szoktam eltûrni, hogy hazudjanak nekem.Mit sem törõdve Zenia tiltakozásával, kinyitotta az ajtót. Egy fiatalember és egy fiatal lány állt a szobában, mindketten félmeztelenül, halálra rémülten. Franco volt, Salvani veje és Lucia.- Jóságos isten! - suttogta Melanie. Zenia gyorsan becsukta az ajtót.- Most tehát tudja - sóhajtott. - 0 a barátnõm, Lucia. Szeretik egymást, összeházasodtak volna, ha Franco nem lett volna olyan tökfilkó.A fiatalember zavartan a földre szegezte a tekintetét.265IJFfANY- Ide engedtem õket, mert nincs más hely, ahol találkozhatnának - folytatta Zenia. - Nem tudtuk, hogy Salvani ma este eljön. - Kihí-vóan nézett Melanie-ra. - Gondolom, most rögtön lemegy, és elmondja neki.Franco felsóhajtott. Melanie-nek nem volt nehéz elképzelnie, mi történne vele, ha az apósa megtudná ezt a kalandját.- Nem foglak elárulni benneteket - ígérte. - De Francónak azonnal el kell tûnnie, nehogy Salvani karjaiba szaladjon.- Köszönöm, signorina - mondta Franco. - Köszönöm, köszönöm...- Tartsd a szád és iszkolj végre! - rivallt rá Zenia. - Addig, amíg Salvani odabent van a házban.- Egy pillanat! — Melanie a lépcsõhöz ment, és lenézett. Hallotta, hogy Harris még mindig Salvanival beszélget. Intett Zeniának, és egy pillanattal késõbb Franco Luciával együtt lefutott a hátsó lépcsõn.Melanie szíve megtelt részvéttel a két ember iránt, akik Salvani kapzsiságának estek áldozatul. Talán vele is hasonló dolog történik, ha nem lett volna itt Vittorio.Félóra múlva Salvani elment, és röviddel ezután Melanie Harris lépteit hallotta közeledni. Kilépett az ajtó elé.- Beszélnünk kell egymással - mondta üdvözlés helyett.- Igen, én is úgy gondolom. Csinos kis jelenetet rendeztél, pedig Salvani csak segíteni akarneked. Mondtam neki, hogy késõbbjöjjön vissza még egyszer.- Ha csak beteszi a lábát a birtokomra, kidobatom! Semmi keresnivalója nincs itt. És neked sincs, Harris. Úgy gondolom, a lehetõ leghamarabb vissza kellene utaznod Angliába.- Csak ha velem jössz.- Akkor megyek, amikor akarok... Ha egyáltalán valaha is visszamegyek. Szeretném, ha elutaznál. Amíg itt vagy, Salvani azt hiszi, van esélye arra, hogyrábeszéljen.- Te tényleg elég õrült lennél ahhoz, hogy itt maradj? - hitetlenkedett a férfi.- Pillanatnyilag maradok. És ha õrültségnek tartod is, nem tudsz rajta változtatni.- De mi lesz velünk?- Nincs velünk - rázta meg a fejét Melanie. - Sajnálom, Harris, ezt már régen meg kellett volna mondanom, de magam is csak most ismertem fel az igazságot.Harris megrökönyödve nézett rá, aztán nyugtalanul fel-alá kezdett járkálni.- Nem értelek - mondta végül. - Mondtam neked, hogy kész vagyok szemet hunyni akalandod fölött.Melanie ránézett. Tudta, hogy ez a férfi mennyire képes uralkodni az266

érzésein. Hirtelen megszólaltak benne Vittorio szenvedélyes szavai: Az a gondolat, hogy te egy másik férfival... Felismerte, hogy Harris iránta érzett „szerelme" korántsem az, amit õ szerelemnek képzel.- Menj vissza Angliába, Harris! - mondta. - Biztosan találsz majd valakit, akibõl megfelelõ Lady Brennen válik. Valakit, akinek ugyanolyan az életfelfogása, mint a tiéd...- De hiszen a tied olyan - vetette közbe Harris.- Valamikor így volt, de azóta sokminden megváltozott.Harris hirtelen megállt elõtte, átkarolta, és ajkát az övére szorította. Csak megjátssza, gondolta a lány. A romantikus szenvedélyesség képzetét akarja elõidézni, mert azt hiszi, ezt várom tõle. Hiába. Érzõdött, hogy mindez nem szívbõl jön. Melanie nem védekezett, csendben várta, hogy Harris elfogadja a megváltoztathatatlant.Egyszer csak meghallotta azt a távoli, halk morajlást, amely már a múltkor is annyira lenyûgözte.- Hallgasd csak...!- Nem hallok semmit. - Harris megpróbálta újból megcsókolni. Melanie kiszabadította magát az ölelésébõl, és az ablakhoz szaladt, ahonnan ráláthatott

Page 41

az Etna csúcsára, amely ma fényesebben világított, mint máskor.- A hegy...- Csak nem azt akarod bemesélni nekem, hogy a hegy mérges? - Harris gúnyosan nevetett. - Már te is olyan babonás vagy, mint ezek az egy-ügyû emberek.- Akkor minden bizonnyal örülni fogsz, ha elszabadulhatsz innen - válaszolta Melanie. - Kérlek, utazz vissza! Mindannyiunk számára ez lesz a legjobb.- Rendben van, holnap elutazom. Ha egy szikrányi eszed volna, velem jönnél. Oda, ahová tartozol. Nem kellene olyasmibe belelovallnod magad, aminek nincs értelme.- Dulcie számára volt.- Ezt egyáltalán nem tudhatod. Valószínûleg ezerszer megbánta a házasságát, és ezt csupán büszkeségbõl nem vallotta be. Nagyon reméjem, hogy nemcsak akkor látod be a tévedésedet, amikor már túl késõ lesz.Melanie hallgatott. Sértette ez a nyerseség. Ami Vittoriót és ót összekötötte, olyan eredendõ és tartós volt, mint maga a táj, amelyet a férfi annyira szeret. És õ, Melanie igenis hozzátartozik, és osztozik vele ebben a szeretetben. Most már megértette, miért adta fel Dulcie a biztos angliai életét.Másnap Melanie kivitte Harrist a repülõtérre.- Várni foglak - mondta a férfi, s búcsúzóul arcon csókolta.267

TiffANYMelanie nem várta meg, amíg a gép felszállt. Visszasietett Terra-fioréra.- Igen, elment - mondta, amikor látta Zenia kérdõ pillantását. - Én azonban maradok. Sir Harris látogatása nagyon hasznos volt, mert tisztáztuk, hogy nem illünk egymáshoz. Bárki hívta is ide, nagy szolgálatot tett vele.Zenia rémülten nézett rá.- Maga itt marad Terrafiorén?- Mivel az enyém, addig maradok, amíg nekem tetszik. Azt hiszem, elég kérdésre válaszoltam. A barátnõd biztonságban hazaért?- Igen - mondta Zenia zavartan. - Köszönöm - tette hozzá kissé zavartan.- Nem értem, hogy vehette feleségül Franco Salvani lányát, ha mástszeret.- Mert nem volt neki elég, hogy gazdag. Tekintélyes ember akart lenni. A férfiak mindenre képesek, ha akarnak valamit. Még arra is, hogy lefeküdjenek egynõvel, aki valójában nem is érdekli õket. A férfiak már csak ilyenek. - Jelentõségteljes pillantást vetett Melanie-ra. - Tekintse ezt fi-gyolmeztetésnek!- Tévedsz! Nem minden férfi egyforma.- Mindegyik! - Zenia szeme szikrázott. - Az egyik nõ a szerelemért kell nekik, a másik pedig számításból. Igaz, mindig az a nõ a fontosabb a számukra, aki a szerelemért kell. A férfi olyan nõ után vágyik, aki meggyullad a karjai közt, nem pedig holmi sápadt, verteién kisasszony után! - kiáltotta Zenia, majd választ sem várva elszaladt.Melanie felment, hogy átöltözzön. Csend honolt a házban, amikor újra lejött, és az udvarra ment. Vasárnap volt, a legtöbben a templomba mentek.Zenia szavai kavarogtak a fejében akkor is, amikor Rosa hátán lassan kilovagolt az udvarból. Tusakodtak benne az emlékképek. Õszinte szenvedéllyel feküdt Vittorio karjában, abban a biztos hitben, hogy a férfi is ugvanazt érzi, amit õ.De mi van akkor, ha az a beteljesülés, ami az õ szemében olyan csodálatos volt, a szicíliai szívében csupán árnyképe lehetett annak a tûznek, amit egy nõben keres? Megpróbálta elhessegetni magától ezeket a gondolatokat, de sikertelenül.Amikor visszazökkent a valóságba, rádöbbent, hogy akaratlanul is a Vittorio házához vezetõ utat választotta. Igen, a szíve parancsolja, hogy nála legyen, érezze a pillantását, és meghallgassa, mit mond, amikor közli majd vele, hogy Harris elment.Az utolsó kanyarulatnál egy rántással rövidre fogta a kantárt. Le akart szállni,de visszahõkölt. Zeniát pillantotta meg, amint Vittorio háza felé tartott. Jó darabbal haladt elõtte, úgyhogy nem láthatta meg õt. Mint egy hegyi kecske, úgy mászott fel ügyesen a sziklakövekre, hogy lerövidítse az268

utat. Azt a kék blúzt viselte, amit õ ajándékozott neki, és a haja is gondosabban volt fésülve, mint máskor.Melanie látta, amint felszalad a házhoz vezetõ ösvényen, és bekopog. Egy pillanat múlva kinyílt az ajtó, megjelent egy kéz, és behúzta Zeniát a házba.Melanie mozdulatlanul ült a lovon, és azt ismételgette magában, hogy okosnak kell lennie. Vittorio és Zenia már rég ismerik egymást, biztosan ezerszer meglátogatta már õt itt a lány. De a blúz, a gondosan fésült haj...! Csak az hozza így rendbe magát, aki a kedveséhez siet.

Page 42

Melanie tovább indult, mert attól tartott, hogy megláthatják a házból. Egyre feljebb lovagolt a hegyen, ügyet sem vetve arra, hogy hova vezeti Rosa.Hamarosan elég magasra jutott ahhoz, hogy felismerje a sötét, kihûlt lávát, amely valamikor tüzes folyamként ömlött le a hegyoldalon. Kellemesen hûvös volt idefent, de a tájban volt valami szomorú, szinte szorongató.Rosa egy szûk hasadékban kocogott tovább, s a táj hirtelen megváltozott. A lávafal mindkét oldalán olyan virágszõnyeg terült el, amilyent Melanie még soha életében nem látott. Leszállt, hogy közelebbrõl is szemügyre vegye a virágokat, elcsodálkozott ennyi szépségen itt, a kihalt tájék kellõs közepén. Elsõ pillantásra a virágok fehérnek látszottak, de a közepükben vöröses fény volt, a belsejük pedig sötétpiros színben csillogott.Emlékezett rá, hogy Vittorio azt mondta, ez a tûzvirág: tûzbõl van a szíve. Miközben a virágokban gyönyörködött, egészen megkönnyebbült. Ez a váratlan szépség, amit éppen most fedezett fel, amikor a legnagyobb szüksége volt rá, úgyhatott a szívére, mint valami jótékony balzsam. Megértette, hogy máris túlságosan szereti ezt a tájat ahhoz, hogy valaha is el tudja hagyni. Szicília és Terrafiore új emberré változtatták, olyan mélységeket ismert fel önmagában, amelyeket korábban még csak nem is sejtett. Mintha maga a táj kérlelte volna, hogy maradjon.Elmosolyodott, amikor tudatosult benne, hogy Vittorio szemével látja a dolgokat.Ha itt lenne, megmondaná neki. A férfi figyelmeztette, hogy Terrafiore soha nem lesz igazán az övé, ha nem szereti. De õ igazán megszerette, és ezzel megszerezte a környék birtoklásának jogát. Mélyen belélegezte a kén és a termékeny föld illatát, és világossá vált elõtte, hogy csak Vittorio karjában élt át hasonló boldogságérzést, mint amilyen most eltöltötte. Egyszeriben tudta,hogy mindkettõre szüksége van: Vjttorióra és a földre is, mert ha az egyiket szereti, nem lehet meg a másik nélkül sem.A hegyrõl lefelé menet csodálatos látvány tárult a szeme elé. A tiszta levegõbenmérföldnyi távolságokba lehetett látni, a messze távolban felfedezett egy ménesnyi vadlovat, amelyet fénylõ fekete szõrû csõdör vezetett. Azon tûnõdött, vajon ez-e az a paripa, amelyet titokban a sajátjának te-269TlffANY

kintett. A sajátjának és Vittorioénak. De az állat túl messze volt ahhoz, hogy felismerje.Egy pillanatra megállt, s kábultan szívta magába a körülötte burjánzó szépséget.Közeli zajra lett figyelmes. Mintha halk nyerítést hallott volna.Pár lépés után megállapította, hogy nem tévedett. Egy kanca feküdt mozdulatlanula földön, mellette zavarodott fiatal csikó állt, s az anyját böködte a pofájával. A kanca láthatóan kimúlt, és a gyámoltalan csikó alig lehetett több néhány naposnál - túl fiatal ahhoz, hogy egyedül megéljen.Melanie leszállt a lóról, megsimogatta a csikót, és azon töprengett, mitévõ legyen. Angliában pontosan tudta volna, mit kell tennie, de itt, ezen a járatlan, kihalt vidéken segítségre volt szüksége. Vittorióhoz kell mennem, gondolta.Végül sikerült elcsalnia a csikót az anyjától. Felemelte maga elé a nyeregbe, ésútnak indult.Amikor megpillantotta a kis hegyi lakot, olyasmit látott, amit talán jobb lett volna nem látnia. Zenia szaladt lefelé a hegyen, anélkül, hogy visszafordult volna. Melanie várt, amíg a lány eltûnik, aztán bekopogott Vittorio ajtaján, s azonnal be is lépett a házba.A férfi az elõtérben állt, háttal feléje, és mintha a száját törölte volna le a kezével. Mivel azonban a gondolatai a csikó körül forogtak, Melanie nem figyelt fel erre a mozdulatra.- Szükségem van a segítségedre. - Elmesélte, mi történt, aztán a férfival együtt leszaladt az ösvényen Rosához és a kiscsikóhoz.- Szegény kis jószág - mormolta Vittorio. Megsimogatta az állatot. - Milyen volt a kanca?- Szürke, fehér folttal a homlokán.- Azt hiszem, ismerem. Meglehetõsen öreg volt már. Valószínûleg a szülés viselte meg. Gondoskodnom kell a csikóról. - Megpaskolta az állatot, de az elment tõle, és Melanie-hoz szaladt. Vittorio elmosolyodott.- Te hoztad el az anyjától, ezért új anyjaként fogadott örökbe. Melanie is mosolygott.- Azt hiszem, egyszerûen csak éhes.- Akkor adjunk neki egy kis tejet, mielõtt oda viszem, ahol biztonságban lesz.A házban Vittorio felmelegített egy kevés kecsketejet, s Melanie a tenyerébe öntött belõle valamennyit: a kiscsikó onnan szürcsölte. Gyengéden, türelmesen biztatta az állatot, hogy az összes tejet megigya. Amikor felnézett, észrevette,

Page 43

hogy Vittorio szokatlan arckifejezéssel figyeli.A férfi gyorsan elfordította a tekintetét.- Elviszem az új otthonába - mondta. - Egy kis bekerített területre, úgy fél mérföldnyire innen. Sokszor találtam árvakiscsikókat, szerencsére van társaságoma számukra. Él ott egy öreg kanca és még néhány ló, amelyeket kitaszítottak a ménesbõl. Talán természetellenes, hogy életben tar-270tom õket, mert a természet kegyetlen a kitaszítottakkal szemben. De a kiscsikó legalább nem lesz egyedül.- Szívesen veled megyek.Együtt baktattak felfelé a hegyen egy bekerített legelõig, amelyen kis patak folyt keresztül. Árnyékot csupán néhány fa kínált. A lovak vidáman felnyerítettek, amint felismerték Vittoriót. A férfi betette a csikót a ka-rámba. A két csõdör nem is hederített rá, a kanca viszont körülszaglászta, majd elment inni a patakhoz. A csikó követte.Vittorio mosolygott.- Jól fogja itt érezni magát.Melanie nem válaszolt. Ránézett Vittorióra és arra gondolt, hogy minduntalan új oldalait fedezi fel. Bárhol volt is ez a férfi, maga az élet volt körülötte. Erõs, mégis gyengéd keze életre tudta kelteni a földet, megtudta gyógyítani a beteg állatokat. Életre keltette Melanie szívét is, az élet minden szépségét feltárta elõtte. S a lány megesküdött magában, hogy nemsokára új életet kezdenek.Visszamentek Vittorio házába. A férfi megfogta Melanie kezét.- Harris elment? - kérdezte.- Igen, ma reggel kivittem a repülõtérre. Nem fog visszajönni.- Este?- Én itt maradok, mert... - Nem volt képes azt mondani Vittoriónak, hogy szereti, mert arra gondolt, hogy ezzel megsértené a büszkeségét. Megpróbált olyan nyelven beszélni, amelyet a másik is jól értett.- Itt maradok, mert... most már úgy érzem, hogy Terrafiore az enyém, hogy szeretem. Egész idõ alatt ezt próbáltad elmagyarázni nekem, emlékszel? Hogy a táj, a fold az, ami igazán számít. - Melanie arra várt, hogy Vittorio arca felderül, de a férfi elgondolkodva nézett rá. - Nem érted, mit akarok mondani? —kérdezte nyugtalanul.- Én... én nem vagyok ebben annyira biztos - vallotta be Vittorio.- Éppúgy szeretem a tájat, mint te. Soha többé nem megyek el innen. Meg fogom védeni Terrafiorét Salvani ellen és mindenki más ellen, aki el akarja venni tõlem. - Rámosolygott Vittorióra. - Most már értem, miért nem jött vissza Dulciesoha Angliába, még látogatóba sem. Nem tudta volna elviselni, hogy elhagyja azt,amit szeret.- És te? - kérdezte a férfi hosszú hallgatás után. - Azt akarod mondani, hogy... te is így vagy ezzel?- Igen - válaszolta Melanie boldogan. - Pontosan. - Egy pillanatig azt hitte, Vittorio nem fog válaszolni, de aztán aférfi odajött hozzá, és mindkét kezével megfogta az arcát.- Ne hagyj el! - kérte rekedten.Melanie nem válaszolt, de a karját Vittorio nyaka köré fonta, és megcsókolta õt.A férfi a karjába emelte, bevitte a hálószobába. Mindketten úgy vágyódtak az együtlétre, mintha ezzel akartnának elhallgattatni271-TlffANY

minden titkos aggályt. Miközben segítettek egymásnak kibújni a ruháikból, Vittorio ezt suttogta:- Már arra gondoltam, hogy ez soha többé nem fog megtörténni.- De hiszen éppen te voltál az, aki azt magyarázgattad, hogy köztünk nem lehet semmi — emlékeztette Melanie.- Ostoba voltam - vallotta be Vittorio, és megcsókolta a lány mellét. — Soha nem lesz vége. Te is érzed?- Igen... - suttogta Melanie, és izgatott bizsergés futott végig a testén. - Amikor máshol jártam, gondolatban akkor is mindig veled voltam. A világ mindenütt üres volt nélküled, és nem tudtam elmenekülni az üresség elõl, ha nem voltál velem.Kinyitotta Vittorio nadrágszíjának a csatját, és leeresztette a nadrágot. Mindketten meztelenül álltak egymással szemben.- Hol bujkáltál ilyen sokáig?- Fent a hegyekben, olyan helyen, ahol soha nem találtál volna meg. - Vittorio az ágyra fektette Melanie-t és a mellei közé rejtette az arcát. -A szabadban aludtam, megpróbáltam elfelejteni, hogy milyen volt, amikor akarómban

Page 44

tartottalak. De ott voltál: a csillagokban, a szélben, és tudtam, hogy vissza kell jönnöm. Soha többé nem hagylak el. Te az enyém vagy... egyedül az enyém!Mintha elsüllyedt volna körülöttük a világ. Az egyetlen, ami ebben a pillanatbanszámított, a másik ember volt, és az a boldogság, amit egymásnak ajándékoztak. Két különbözõ világból jöttek, de a vérük ugyanazt a nyelvet beszélte, olyan nyelvet, amit csak õk ketten érthettek meg.Melanie lassan, óvatosan simogatta Vittoriót, gyengédségével a végletekig felajzva mindkettõjük vágyakozását. Akarta ezt a férfit, és a tudat, hogy az éppoly hevesen kívánja õt, még inkább felszította a gyönyörét. Magára húzta, hozzásimult, s a férfi egyetlen mozdulattal mélyen beléha-tolt. Melanie hangosanfelsóhajtott, csípõjét Vittorióéhes szorította. Vad, érzéki vágy hajtotta õketfeltartóztathatatlanul egymáshoz, egymásba, valami olyasmi, ami régen elképzelhetetlen volt az elegáns Melanie Carlyle kisasszony számára. Vittorio karjaiban felfedezte a szenvedély varázsát, amely az egész életét mindörökre megváltoztatta. Amikor érezte, hogy a gyönyör hullámai közelednek, egészen átadta magát ennek a földöntúli érzésnek, amíg közösen el nem érték a gyönyörteli beteljesülést.Mélységes elégedettséggel hunyta le a szemét. Élvezte azt az édes bágyadtságot, amely egész testében szétáradt...Amikor felébredt, észrevette, hogy Vittorio a könyökére támaszkodva fekszik mellette, és õt nézi. A szemébõl sugárzó gyengédség megremegtette Melanie szívét.- Vártam, hogy felébredj. De ha sokáig aludtál volna, elveszítettemvolna a bátorságomat.- Bátorságodat? Mihez kell bátorság?272- Olyasmit szeretnék tenni, amit még soha nem csináltam. Kérlek, légy a feleségem...!Melanie-t soha nem tapasztalt boldogság öntötte el.- Biztos vagy benne, hogy valóban akarod?- Nem bízol bennem?Zenia képe, amint lefelé szalad a dombon, kettejük közé állt, de Melanie gyorsanelhessegette.- Természetesen bízom benned. Csak az után a néhány dolog után, amiket mondtál...Vittorio elmosolyodott.- Sokat beszéltem a büszkeségrõl, ugye? Volt idõ, amikor a büszkeség volt a legfontosabb az életemben. Most azonban... —felállt, és kivett valamit a fiókból. - Ezt neked készítettem. - Fekete lószõrbõl készült, tetszetõs mintával font gyûrût tett Melanie kezébe. - A fekete csõdör szõre - magyarázta.Melanie meghatottsággal vegyes meglepetéssel nézett rá.- Mikor határoztad el, hogy megkéred a kezein? Vittorio arca elborult.- Olyan fontos az? Eljegyzési ajándékként adom. Ha még nem tudsz válaszolni a kérdésemre, akkor is vedd el a gyûrût, és amikor döntesz, nézz rá, és gondolj arra, ami közöttünk áll.Melanie engedte, hogy Vittorio az ujjara húzza a gyûrût, de valami mégis arra kényszerítette, hogy megkérdezze:- Mi az, ami közöttünk áll? Vittorio a fejét rázta.- Ha nem érzed, akkor nincs is szükség magyarázatra. Melanie az oly nagy szeretettel elkészített gyûrûre nézett.- Feleségül megyek hozzád, Vittorio - suttogta. Magához húzta a férfi fejét, ésmegcsókolta.- Soha nem fogod megbánni, amit feladtál értem, esküszöm.- De hiszen nem adtam fel semmit. Minden, amit akarok, itt van. Amikor újra felöltöztek, Vittorio megjegyezte:- Holnap kezdõdik a szüret. Egy hétig semmi másra nem gondolhatok, csak a munkára. Addig ne is szóljunk senkinek.Melanie-ban megszólalt az ördög:- De Annunciatának és Zeniának mégis meg kellene mondani... Vittorio elgondolkodott.- Még ne! - kérte.- Miért? Hiszen ók a te családod...- Igen, de szeretnék várni addig, amíg vége lesz a szüretnek. Mindent úgy kell csinálni, ahogy itt szokás, és mivel az anyám már nem él, Annun-ciata foglalja el az õ helyét. Valószínûleg könnyekben törne ki. - Vittorio mosolyogni próbált,mintha valami tréfát mondott volna, de ez nem igazán sikerült neki. t273TlffANY

Page 45

- És Zenia pedig a kishúgod, igaz? - Melanie nem tudta türtõztetni magát. - Mellesleg láttam, hogy ma délután itt járt - tette hozzá.- Igen... Annunciata küldte egy üzenettel.Melanie nem akarta firtatni, hogy akkor miért töltött nála a lány több, mint egyórát. Végül is barátok, s miért ne beszélgethettek volna egy ideig egymással? Kibontakozott a férfi karjaiból, s azt mondta, hogy egy kicsit egyedül szeretne maradni a gondolataival.- Vigyelek vissza? - csókolta meg Vittorio a haját.- Nem, holnap reggel úgyis találkozunk.- Talán - Vittorio sóhajtott. - A szüret hajnalban kezdõdik, akkor te még alszol. De késõbb kijöhetnél a szõlõsbe.- Jó. - Melanie megcsókolta Vittoriót, és amikor a férfi viszonozta, az a jól ismert melegség öntötte el, amelyben a boldogság ígérete rejlett. Bárcsak el tudná fojtani magában azt a kis kétséget...Hazafelé lovagolva megpróbálta ésszerûen végiggondolni a helyzetét. Minden bizonnyal túlságosan nagy jelentõséget tulajdonít Zenia Vittorió-nái tett látogatásának. Majdnem besötétedett, mire hazaért. Holnap majd megmondja a férfinak, hogy minden rendben van. Ettõl az elhatározástól boldogan elmosolyodott.Zenia a konyhában volt, és éppen kenyeret szelt. Melanie megdöbbenésére még mindig a kék blúz volt rajta.- Nem kellene felvenned a munkához - figyelmeztette. - Össze fogodpiszkítani.Zenia kihívóan mosolygott.- Már amúgy is tönkrement... padrona - vigyorgott kétértelmûén, és megmutatta ahátát. Melanie rámeredt. Az blúz varrása el volt szakadva a vállán, mintha valaki szenvedélyesen karon ragadta volna a lányt.Elég, intette nyugalomra magát. Pontosan arra gondolsz, amire õ akarja, hogy gondolj. Hiszen saját maga is szétszakíthatta a blúzt. De aztán felfedezett valamit, amit a lány egyedül nem csinálhatott. A hasadás láthatóvá tett négy vörös foltot Zenia bõrén, ami csak egy nagy, erõs férfikéztõl származhatott. Aztis észrevette, hogy Zenia gondosan fésült haja össze voltkócolva, az ajakrúzsa szétkenödött, és ebben a pillanatban az eszébe jutott, hogy amikor a kisház elõterébe lépett, Vittorio éppen a száját töröl-gette.Zenia nem vette le róla a szemét. Úgy nézett, mintha minden gondolatában olvasnitudna. Látta Melanie kócos haját és a lószõr gyûrût az ujján. Rekedten és hangosan felnevetett. Melanie rezzenéstelenül állt, de belül csaknem belehalt abba, amit ez a nevetés mondani akart.Annunciata jött futva a konyhába.- Ne állj itt, és ne nevetgélj! - utasította a lányát. - Tedd a dolgod!2,7.4— Mindjárt, mama — mondta Zenia. — Csak még fel kell vennem egy másik blúzt. Ezt délután elszakítottam. - Még egyszer rámosolygott Me-lanie-ra, aztán kiment a konyhából.— Jaj, ez a lány, ez a lány! — szidta Annunciata. — Napról napra megbízhatatlanabb lesz. Ma délután órákra eltûnt, anélkül, hogy megmondta volna,hová megy. És amióta visszajött, csak énekel, és nevet, mintha megbolondult volna.Tehát nem Annunciata küldte Zeniát Vittorióhoz. Aférfi hazudott neki. Melanie úgy érezte, mintha valami összetört volna benne.Vacsorázás közben képek és hangok kergetõztek a fejében. Zeniát látta, amint gúnyosan.nevetve azt mondja: Az egyik nõ a szerelemért kell nekik, a másik pedigszámításból. De mindig az a nõ a fontos igazán a számukra, aki a szerelemért kell nekik, és Vittoriót, aki letörölte a száját, amint õ belépett a házba. Vittoriót, aki hazudott neki. De a legszörnyûbb az volt, amikor a holnapra gondolt. Lehet, hogy megint vele szemben fog állni, és hazug szavakkal próbálja megnyugtatni - aztán elmegy Zeniához.Az elõtte álló választás nagyon egyszerû volt-vagy szenvedély az öná-mítás árán,vagy a méltóság magányos megõrzése.Amikor végül ágyba zuhant, eldöntött magában mindent, de a szeme könnytelenné éskifejezéstelenné vált.275

10. FEJEZETMásnap korán reggel ébredt, és Vittoriót várta abban a szobában, amit Giorgio valamikor dolgozószobának használt. Tudta, hogy jönni fog, mert elküldte érte Leót, mégis, amikor az ablakból megpillantotta a kócos haját, amely a napfénybenkékesfeketén csillogott, szúrást érzet a

Page 46

szívében.Amikor a férfi megjelent az ajtóban, és kinyújtott karral közeledettfeléje, Melanie-ban fólsajgott a fájdalom.- Reméltem, hogy hívni fogsz. Éreztem, hogy nem tudunk meglenni anélkül, hogy naponta legalább egyszer ne látnánk egymást.Még mielõtt tiltakozhatott volna, Vittorio átölelte, és megcsókolta. Me-lanie-nak minden erejét össze kellett szednie, hogy ne lágyuljon el. Any-nyira vágyott Vittorio után! Mégis arra kényszerítette magát, hogy erõsmaradjon.- Mi a baj, drágám? - kérdezte Vittorio nyugtalanul.- Mondanom kell neked valamit.-A lány hangja megijesztette aférfit, mert elengedte, és döbbenten nézett rá. - Sokat gondolkodtam tegnap este - folytatta Melanie. - És... és amellett döntöttem, hogy mégsem megyek hozzád feleségül.Súlyos csend telepedett közéjük.- Mi történt?Melanie már csaknem kibökte az igazat, de arra gondolt, hogy Vittoriomegint hazudna.- Semmi - tért ki a válasz elõl. - Amint már mondtam, gondolkodtam, és világossá vált, hogy sok dologban igazad volt. Azt mondtad, hogy áthidalhatatlana különbség közöttünk...- De te ezt soha nem hitted el - szakította félbe Vittorio.- Most másképp gondolom.- Én is - válaszolta a férfi dühösen. - Meggyõztél arról, hogy úgy gondolkodjam, ahogy te, megértetted velem, hogy a büszkeségnél fonto- » sabb az,amit egy férfi és egy nõ jelenthetnek egymásnak. Ha ebben nem f hittem volna, soha nem kérhettem volna Melanie Carlyle kisasszonyt arra, ; hogy legyen a feleségem. De te bebeszélted nekem, hogy semmi sem lehe- ;tétlen.- Hiba volt...276Vittorio hitetlenkedve meredt rá, keserûség ült a tekintetében.- Ezt soha nem vártam volna tõled. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nõ vagy. - suttogta.- Nem tudom, mire gondolsz...- Olyan nõ, aki csak azt akarja, amit nem kaphat meg. Tegnap este megtagadtam mindazt, amiben eddig hittem, mert te fontosabb voltál. Te pedig elvesztetted azérdeklõdésedet irántam, ugye? Igazam volt tehát, amikor azt mondtam, hogy csak játékszer vagyok a számodra. Most vége a játéknak, és te unatkozol.Melanie hallgatott.- Legalább õszinte vagy! — A lány már-már azt hitte, hogy robbanni fog, kiordítja a mérgét. De Vittorio odalépett hozzá, az egyik ujját az álla alá tette, és gyengéden felemelte a fejét. - Nem - mondta elgondolkodva. - Ez nem lehet igaz. Ez jelentéktelenné tenne mindent, ami köztünk volt. Én ezt nem tudom... nem akarom elhinni.- Csak a birtok számít - kiáltotta Melanie. - Erre tanítottál meg engem.- De a birtokot férfiak és nõk mûvelik meg, akiknek szeretniük kell õt... és egymást. Te viszont erre tanítottál meg engem.Melanie nem tudott mit válaszolni. Vittorio mélyen a szemébe nézett, azfán megint átkarolta, és megcsókolta, még mielõtt tiltakozhatott volna ellene.- Azt mondod, hogy nincs semmi jelentõsége? - suttogta a férfi. - És ennek...? És ennek...? - Csókokkal borította Melanie arcát, megannyi elfojtott emléket ébresztve fel benne. Vajon most is árulójává lesz a teste? De vajon tudna-e élniVittorio nélkül?- Nem volt semmi jelentõsége? — kérdezte Vittorio még egyszer, és megcsókolta anyakát.- Nem volt... - suttogta bizonytalanabbul Melanie, és megpróbált továbbra is elutasítóan viselkedni.- És amikor meztelenül feküdtél a karomban, akkor mit mondott neked a szíved?A lány felnézett rá.- Neked van szíved, Vittorio?- Nem értelek, õrültségeket beszélsz.Melanie nagy fáradsággal kibontakozott Vittorio ölelésébõl.- Ittlétem elsõ napján meghallottam, hogy Zeniával beszéltél. Azt mondtad, félsz olyasmit tenni, emiért késõbb önmagadat is meggyûlölnéd.Vittorio szeme szikrázott.- És ezen te mit értettél?- Te Giorgio fia vagy, ezt mindketten tudjuk. Végre visszatért az angol eszem.Vittorio rámeredt.277

Page 47

- Te azt hiszed...? Egész idõ alatt azzal gyanúsítottál, hogy...? - Az arca dühösen eltorzult. - Egyszer már megmondtam neked, hogy nem fogadnám el tõled azt, amit õ nem adott nekem.- Igen, de aztán megváltozott a véleményed.- Mert azt hittem, szeretjük egymást.- Vagy mert Harris felvilágosított, hogy az elképzelésed veszélybenforog.Vittorio elsápadt, egy ideig megszólalni sem tudott. Aztán hátralépett.- Miért akarsz megsérteni?- Nem sértettelek meg, Vittorio, csak megemlítettem, hogy számodra nem létezik semmi, amit meg ne tennél Terrafioréért.Vittorio dacosan felvonta az állat.- Ez legalább igaz. És Terrafiorénak most arra van szüksége, hogy gondoskodjam a szüretrõl. Az sokkal fontosabb, mint a mi személyes vitatkozásunk. - Az ajtó felé fordult.- Várj! - Melanie visszatartotta a karjánál fogva, és odaadta neki alószõr gyûrût.Vittorio elvette, még egyszer ránézett, olyan pillantásai, amilyent a lány soha életében nem fog elfelejteni, és egyetlen szó nélkül elhagyta a helyiséget.*A következõ héten Melanie alig látta Vittoriót. A férfi egész nap a termés beszállítását ellenõrizte. Idõnként beszámolt a munka elõrehaladásáról, de mindig hûvös és tartózkodó maradt. Kerülte a lány tekintetét, havele beszélt.Szombaton megkérdezte:- Holnap is dolgozzanak az emberek? Az sokba fog kerülni.- Ne sajnálj tõlük egy nap pihenõt, megérdemlik. Én holnap elutazom Cataniába. - Melanie maga sem tudta, miért árulta ezt el Vittoriónak, talán csak azért, hogy a férfi megtudja, ó sem ül tétlenül a házban, amíg Vittorio Zeniával tölti az idõt. A férfi udvariasan bólintott, majd elment.Másnap reggel Melanie korán kelt fel, és szokása szerint kinézett az ablakon. Észrevette, hogy Zenia a férfi háza felé igyekszik. Gyorsan el-foi dúlt.Megváltoztatta a tervét. Nem ment Cataniába, hanem késõ délután egyedül lovagoltki, hogy megnézze a leszüretelt földeket. A termés kétharmada már a csûrökben volt. Ennek tulajdonképpen olyan pillanatnak kellene lennie, amit Vittorióval osztok meg, gondolta Melanie, de a tornyosuló bõség közepén a szíve üresen vert.Minden idegszálával azon volt, hogy ne erezzen semmit, különben nem tudná elviselni a fájdalmat.Hazafelé lovagolva többször is felnézett az Etnára, és azon tûnõdött,278vajon a fény ma valóban sokkal áradóbb-e, mint máskor, vagy csak képzeli. Estefelé hûvösödni szokott, de a levegõ most még mindig tikkasztóan forró volt, és a csend félelmetes. Megállt, s rádöbbent, hogy egyetlen madár sem énekel.Megint hallotta a morajlást, amit elõször akkor vett észre, amikor Vittorióval feküdt az ágyban. A következõ pillanatban megmozdult alatta a fold. Rosa felnyerített, és remegni kezdett.- Jól van - nyugtatgatta az állatot. - Ne félj! Ez egészen természetes. Vittorio mondta.Annunciata az udvarban állt.- Gyûlölöm, amikor így morajlik - sóhajtott. -Tudom, nem jelent semmit, ennek ellenére gyûlölöm. Egy napon azonban jelenteni fog valamit. - A hegy felé pillantott. - Még csak nyolc éve múlt, hogy legutóbb kitört. Akkor szerencsénk volt, de még egy olyan kis kitörés is épp elég!A szobájából Melanie még egyszer a hegyre pillantott. Éppen el akart fordulni azablaktól, amikor észrevett egy autót, amelyik nyaktörõ sebességgel robogott a ház felé. Salvani kocsija volt. Mire leszaladt a kapuhoz, a férfi már meg is állt, és kiugrott az autóból.- Hol vannak? - kiabálta. - A nyomorultak! Megadom magának a lehetõséget, hogy mindkettõt átadja nekem. Ha nem teszi, szétszedem a házat!- Azt hiszem, megõrült - válaszolta Melanie. - Még csak azt sem tudom, kirõl beszél.- Ne csináljon úgy, mintha nem tudná! - támadt rá Salvani. - Itt szoktak találkozni! Látták õket együtt. Az a disznó azt hiszi, hogy megbecste-lenítheti a családomat. ízekre szedem!Melanie kapiskálni kezdte, mirõl beszél Salvani. Félelem fogta el, nem maga miatt, hanem Franco és Lucia miatt.- Igazán nem tudom, mirõl beszél - ismételte meg határozott hangon.- Arról a piszkos kis mûszerészrõl beszélek, akinek megengedtem, hogy a családunk tagja legyen! - ordította Salvani. - Meg arról az olcsó kis szajháról!

Page 48

Eltûntek, tegnap este óta senki sem látta õket.- Nekem ehhez semmi közöm - válaszolta Melanie hidegen.- Dehogynem. Itt rejtõznek, és elvárom, hogy kiadja õket nekem.- Ó, igazán? Akkor csalódást kell okoznom. Nincsenek itt, és most nyomban hagyja el az udvaromat! - Melanie rövid fohászt küldött az ég felé, hogy Franco és Lucia valóban ne Terrafiorén rejtõzzenek.- Át fogom kutatni a házat! - förmedt rá Salvani. - És ha itt találom õket, akkor maga is megjárja!Melanie megpróbálta útját állni, de Salvani félretolta, és berontott a házba.Annunciata, aki meghallotta a lármát, odasietett Melanie-hoz.- Ne tartóztassa fel, padrona! - tanácsolta. - Lucia és Franco nincse-279

nek itt. A lányom mesélte, hogy elmenekültek, õ maga segített nekik. Franco elhatározta, hogy elválik.- Nos, akkor Salvani legalább nem itt talál rájuk. - Melanie megköny-nyebbültenlélegzett fel. Hallotta, hogy fölöttük Salvani egyik ajtót rántja fel a másik után. - Ennek ellenére nem fogom tétlenül nézni - mondta, majd kiszaladt az istállóba, és nem sokkal késõbb egy vasvillával tért visz-sza. — Meglátjuk, ehhez mit szól!Annunciata remegni kezdett.- Hamarosan megjelennek a virágok -jósolta komoran.- Mit jelent ez?- Salvani kegyetlen férfi, az emberek szenvedni fognak a dühétõl. Mifelénk úgy mondják, ha valami rosszat sejtenek, hogy nyílik a tûzvirág. Mert a tûzvirág csak akkor nyílik, amikor kitör a vulkán.- Dehát mi az a tûzvirág? - kérdezte a lány.- Egészen fent nõ a hegyen, közvetlenül a lávánál. Fehér színû, de ha az ember alaposabban megnézi, tûz van a belsejében. Nagyon ritka, csaknéha lehet látni.Melanie-t baljós sejtelem fogta el.- Csak nem az a nagy virág, amelynek sötétzöldek, és olyan különlegesmintázatúak a levelei?- Pontosan, padrona. Biztos képen látta.- Nem - tiltakozott Melanie. - Láttam a virágokat, pontosan olyanokat, amilyenekrõl beszélt, egész fönt, egy lávaszurdokban.- Jóságos ég! - Annunciata keresztet vetett. - Egy könyvben olvastam, hogy ezeka virágok csak akkor képesek megnõni, ha a talaj nagyon átmelegszik. A vulkán forrósága csalogatja elõ õket.- De én már egy héttel ezelõtt láttam. És nem történt semmi.- A láva csak akkor jön, ha a virágok kinõttek. Körülbelül tizenöt centiméter magasak lesznek.- Hallotta már, hogy valaki is látta ezeket a virágokat? - kérdezte Melanie nyugtalanul.- Csak egyszer, nyolc évvel ezelõtt.És nyolc évvel ezelõtt kitört az Etna. Lehetett véletlen is, de ebben Melanie nem nagyon hitt. Letette a vasvillát, és beszaladt a házba. Salvani éppen lefeléjött a lépcsõn.- Hova rejtette õket? - támadt Melanie-ra.- Sehova, de ez most nem fontos - magyarázta a lány türelmetlenül. - Fazzoliba kell mennie, és figyelmeztetnie az embereket, hogy az Etna minden pillanatban kitörhet.Salvani leintette.- A hegy egész nap morajlik. Semmi nem fog történni. Ezzel a csellelakar eltávolítani?- Nem, nem signore - szakította félbe Annunciata. - Az úrnõm láttaa tûzvirágokat, és azok már nagyon nagyra nõttek. 280Salvani krétafehér lett.- Mikor volt ez?- Néhány nappal ezelõtt - mondta Melanie. - Talán nem jelent semmit, de mégis...Már csak a levegõnek beszélt. Salvani egy pillanat alatt az ajtón kívül volt, ésaz autójához rohant.- Figyelmeztetnie kell az embereket! - kiabált utána Melanie. -Mondja meg mindenkinek Fazzoliban!- Igen, igen, persze! - Salvani beindította a motort, és olyan gyorsan húzott el, hogy Melanie-nak hátra kellett ugrania.Annunciata Leóval tárgyalt, aki tágra meredt szemmel hallgatta, aztán olyan pillantást vetett Melanie-ra, mintha õ lenne az oka az egésznek. Mindjárt elsietett, hogy figyelmeztesse a többi munkást.

Page 49

- Hol van Vittorio?- Nem tudom, padrona. Ma senki sem látta. Keressem meg?- Köszönöm, majd én. - Melanie beszaladt az istállóba, hogy felnyer-gelje Rosát.Fellovagolt a hegyen. A fény a csúcson sokkal fényesebben világított, mint az elõzõ napon, és a lány újból hallotta a morajlást a föld mélyébõl. Nem volt kétsége többé, az Etna új életre kelt, a láva hamarosan lefelé fog ömleni.De nem volt ideje arra, hogy átadja magát a félelemnek vagy a fájdalomnak, ha Vittorio és Zenia képe jutott eszébe, akiket annyira fogva tarthat a szenvedélyük, hogy semmit sem vesznek észre a közelgõ veszélybõl. Mindegy, hogy Vittorio hazudott-e neki, Melanie-nak most csak az volt a fontos, hogy a férfi biztonságban legyen.Gyorsabb ügetésre ösztökélte Rosát. Amikor láthatóvá vált a ház, elengedte a kantárt, és felszaladt a kapuhoz vezetõ ösvényen. Odabent világosság volt, de senki sem mozdult. Beszaladt a hálószobába, felkészülve, hogy ott találja Zeniátés Vittoriót.De a szoba üres volt.- Vittorio! - kiáltotta kétségbeesetten. Semmi válasz. Eltartott egy ideig, amíg felfogta, hogy sem a férfi, sem Zenia nincs a házban.Újra felhangzott a morajlás, ezúttal hangosabban, fenyegetõbben. Még valamit hallott: a lovak ideges nyerítését. Eszébe jutottak a lovak a ka-rámban, amely közvetlenül a láva útjában állt.Visszaszaladt Rosához, hogy fellovagoljon a veszélyben levõ állatokhoz. Rosa azonban nem mozdult. Melanie egy szempillantás alatt feladta, leugrott, és gyalog vágott neki a hegynek. Talán õrültség, de az volt az érzése, nem szabad pusztulni hagynia a lovakat.A karám nem volt messze, de a levegõ errefelé már olyan forró volt, hogy égette a tüdejét. Fölötte izzott a hegy, vörös és sárga lángok csaptak az esti égbolt felé. Aztán észrevett valamit, amitõl elállt a szívverése. Mint egy hatalmas, izzó, sárga ujj kúszott lefelé a láva a hegyoldalon.281TlffANY

Újra hallotta a kétségbeesett nyerítést. Feltûnt a karám, s Melanie csaknem felsikoltott a megkönnyebbüléstõl és a boldogságtól. Vittorio állt ott, már ki is nyitotta a karám ajtaját, és éppen azon dolgozott, hogy kihajtsa az állatokat. De ahelyett, hogy kiszaladtak volna a kapun, a megrémült állatok körülötte vágtattak körbe-körbe.Hirtelen zajt hallott maga mögött: a fekete csõdör állt mögötte, felágaskodott, és élesen felnyerített. Mintha ez lett volna jelzés a karám-ban lévõ lovaknak, abbahagyták a rémült körhintát, és a kapu felé futottak. A következõ pillanatbn dübörgõ patákkal vágtattak el Melaniemellett.A lány hallotta, hogy Vittorio a nevét kiáltja. Odalapult egy sziklához, és visszatartotta a lélegzetét, mert az állatok néhány centiméterre tõleszáguldottak el.A zajnak egyszeriben vége szakadt. Melanie kinyitotta a szemét, és kábultan nézett körül. A fekete csõdör eltûnt, csak Vittoriót hallotta, aki rémülettel ésszeretettel teli hangon kiabált utána. A hegy mintha felrobbant volna körülötte,de abban a pillanatban Vittorio is ott termett, ésátkarolta õt.- Melanie... Melanie... - suttogta. - Drágám, meghalhattál volna. Mitkeresel itt?- Ki akartam szabadítani a lovakat. Pedig tudnom kellett volna, hogyte itt vagy.Vittorio még szorosabban ölelte.- Azért tetted meg az egész utat, hogy megszabadítsd a lovakat?- Nem azért. Tudtam, mi fog történni. Láttam a tûzvirágokat, és hozzádjöttem, hogy figyelmeztesselek.Vittorio mélyen a szemébe nézett.- Annak ellenére, hogy gyûlölsz?- Nem gyûlöllek! -kiáltotta Melanie szenvedélyesen. - Nem tudnám elviselni, ha valami történne veled!Még mielõtt Vittorio válaszolhatott volna, robbanást hallottak magukfölött.- Gyorsan, nincs már sok idõnk! - sürgette a férfi. Megfogta a kezét, és húzni kezdte maga után. Melanie visszapillantott, és felsikoltott, mert a hegyrõl lefelé folyó láva egyre veszélyesebb közelségben kanyargott. Megbotlott, de Vittorio fölrántotta, ám amikor arra gondolt, mennyi van még hátra, biztos volt benne, hogy nem fognak lejutni.

Page 50

- Vittorio! - kiáltotta tele félelemmel.- Már csak pár lépés - kiáltotta a férfi. - Mindjárt leérünk!Melanie elvesztette tér- és idõérzékét. Mintha minden égett volna körülötte, a forróság szinte lehetetlenné tette a lélegzést. Csak annyit tudott, hogy Vittorio fogja a kezét, vezeti, és az ösztöne azt súgta, amit egész idõ alatt tudnia kellett volna, hogy Vittorio olyan férfi, akiben megbízhat. A282sors kegyetlen iróniájának érezte, hogy ehhez a felismeréshez túl késõn jutott el.Vad rémülettel szaladt lefelé Vittorio mögött a kis ösvényen. Végre elérték a férfi házát, a „Szigetet". Amikor Vittorio becsapta az ajtót, a láva elérte a sziklát, és továbbfolyt lefelé a hegyen. A tûzfoly am körülzárta õket, de most már biztonságban voltak.Melanie-t ez azonban már nem érdekelte. Szenvedélyesen összeölel-keztek.Forró csókjuk a szerelmük és az egymás iránti bizalmuk megerõsítése volt. A veszély és a pusztulás közepette Melanie tudta, hogy végre hazaért.- Azt hittem, Cataniában vagy - mondta Vittorio, amikor újra szóhoz jutott. - Különben elõször érted mentem volna. Csaknem megõrültem a félelemtõl, amikor hirtelen megláttalak. Szerencsére nem történt semmi bajod. - Mély lélegzetet vett. - Nem tudnám nélküled elviselni az életet... Tudom, hogy nem hiszel nekem,de...- Hiszek neked - válaszolta Melanie. - Egy ideig bizalmatlan voltam Zenia miatt, de most már tudom, hogy tévedtem. Bármi is rá a magyarázat, egészen biztosan nem az, amitõl féltem.Vittorio zavartan nézett rá.- Mire gondolsz... Zenia miatt?- Azt gondoltam, nálad van. Véletlenül láttam, hogy ma reggel hozzád ment.- De csak egy percig maradt. Az volt a benyomásom, hogy el akart búcsúzni tõlem, de nem mondott semmit. Attól félek, ha most lemennénk a házhoz, nem találnánk ott.- Miért akart volna elmenni?- Drágám, én mindig úgy szerettem Zeniát, mint a kishúgomat. Õ azonban másfajtaszeretetre vágyott, amit és nem adhattam meg neki. Eltartott egy ideig, amíg felfogta, de most már érti.- Én meg azt gondoltam, hogy van valami köztetek. Aznap, amikor a csikót találtam, Zenia itt volt, és te azt mondtad, Annunciata küldte hozzád. De Annunciata nem is tudott róla, hogy itt járt...Vittorio felnyögött.- Ez arra int, hogy máskor ne találjak ki történeteket. - Melanie szemébe nézett. - És te azt hitted, hogy õ a szeretõm... Egészen más dolog miatt volt itt, valamiért, amirõl elõször gondolkodnom kellett.- Most már elmondhatod?- Nem tehetek mást. Nem egyszerû, de... - A férfi bement a hálószobába, és egy levéllel tért vissza. - Mielõtt elolvasod, meg kell ígérned, hogy ettõl semmi sem változik meg köztünk...283TlffANY- Megígérem.Rövid följegyzés volt, kézzel írva és két aláírással. Melanie lassan olvasott, de a szíve egyre gyorsabban kezdett dobogni.Az írás egy végrendelet volt, amit Giorgio Benetto a halála napján írt alá. Ebben a végrendeletben a feleségére, Dulcie-ra és a fiára, Vittorio Farnese-re hagyta Terrafiorét azzal a kis kiegészítéssel, hogy Dul-cie halála esetén az õ része is Vittoriõra száll. Tanúként Annunciataszerepelt.Melanie háromszor is elolvasta, aztán maga elé meredt, és megpróbálta felfogni, amit olvasott. 0 tehát csak egy egyszerû betolakodó itt, és Vittorio ezt egész idõ alatt tudta.- Miért rejtetted el ezt elõlem? - kiabálta. - Miért hazudtál nekem?- Nem érted? Én magam is csak néhány napja tudom. Zenia azért jött el, hogy eztideadja. __- De... hogyan...? Ezt nem értem. Vittorio megfogta a kezét.- Girogio szívinfarktusban halt meg. Dulcie nem volt otthon, csak Annunciata ésZenia tartózkodtak a házban. Giorgio végrendelkezett, és Annunciata tanúként megerõsítette. De még mielõtt bárkinek odaadhatta volna, Zenia vette kézbe a dolgot. És valahogy rávette Annunciatát a hallgatásra.- Miért próbált volna Zenia ártani neked?- Nem ártani akart. Szerelmes volt belém, és attól félt, túl gõgös leszek ahhoz, hogy feleségül vegyem. De én nem vagyok olyan, mint Franco. Ha szerettem

Page 51

volna Zeniát, akkor a világ minden kincse sem tarthatott volna vissza tõle. Csakhogy nem szerettem...- Nem értem, hogy egyezhetett bele Annunciata.- Annunciata imádja a lányát, de fél is tõle. És miután kezdetben hallgatott, abban bízott, hogy minden magától elrendezõdik.- És Zenia engedte volna, hogy egész életedben megfosztva élj a jogaidtól, a birtokodtól?- Nem egész életemben. Szerintem az volt a szándéka, hogy ha összeházasodunk, hirtelen elõkerül majd valahonnan a végrendelet. Ingatag ötlet... De ezen Zenia nyilván nem gondolkodott, ösztönösen cselekedett, és a bajt csak akkor látta meg, amikor már túl késõ volt.- Mégis odaadta neked... '- Féltékeny rád, és azért hozta el végül, mert remélte, hogy ez elválaszt minket. Azt gondolta, hogy csak Terrafiore miatt érdekelsz. Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy szeretlek, de nem hitte el. A nyakamba ugrott, megcsókolt, és mindent megpróbált, hogy elcsábítson. Én egy kicsit durva voltam,ezért aztán elszakadt a blúza. Leginkább az a gondolat ré-mített meg, hogy Zeniaazt hitte, el tudnálak hagyni téged.- Miért nem meséltél errõl már korábban?284

- Nem tudtam, hogy mondjam meg. Aztán eljöttél hozzám, és beszéltél Terrafioréról, csaknem úgy, ahogy egy nõ a kedvesérõl beszél, és a legnagyobb rémületemre felfedeztem, hogy féltékeny vagyok... Szinte gyûlöltem Terrafiorét, amiért olyan sokat jelent neked. Attól féltem, hogy ha szólnék neked a végrendeletrõl, és utána arra kérnélek, légy a feleségem, akkor talán csak azértmondanál igent, hogy itt maradhass. Tehát vártam, és reméltem, hogy szerelembõl jössz hozzám. Bolond voltam. Valaki vagy szerelmes, vagy nem, és senkinek sincs joga ahhoz, hogy erre bizonyítékot követeljen. Bocsáss meg nekem, drágám!Melanie az utolsó szavakat már nem hallotta. Vittorio szemébe nézett, és megpróbálta átélni a csodát.- Szeretsz... jobban, mint Terrafiorét? - suttogta.- Az egész világnál jobban. Mondd, hogy te is szeretsz!- Szeretlek - suttogta a lány. - Azért adtam vissza a gyûrût, mert azt hittem, hogy Zeniát szereted. Láttam az elszakított blúzát és az ujjaid nyomát. 0 perszemég rá is játszott, csak azért, hogy én a legrosszabbra gondoljak.- Nem akarom védeni, de ne légy túl szigorú hozzá. Ha õ nem lett volna, soha nem ismertük volna meg egymást.Melanie boldogan felsóhajtott.- Ez igaz. Bizonyos értelemben sok mindent köszönhetünk neki. Gyöngéden levetkõztették egymást, nem volt többé köztük félelem éstartózkodás. Már tudták, hogy a szerelmük erõsebb, mint a szenvedélyük, és ettõla tudattól a szenvedélyük is õszintébb lett. Vittorio az ágyra fektette Melanie-t, szeretettel nézett rá, és gyengéden simogatni kezdte. Melanie boldogan sóhajtott, teljesen átadta magát azoknak az érzéseknek, amelyek egész lényét eltöltötték. Vittorio csókokkal borította a testét, s a lányon most is azizgalom forró hullámai futottak végig, amikor Vittorio szája simogatni kezdte a mellbimbóját. Lejjebb csúszott, hogy a férfi még rejtettebb helyeken is csókolhassa.- Csodálatos vagy - suttogta a férfi. - Gyönyörû tûzvirágom! Egészen akarlak...- A tied vagyok az elsõ pillanattól - zihálza Melanie. - És mindig a tiéd leszek.Vittorio gyengéden szétnyitotta a lány combjait. Melanie kalapáló szívvel várta,hogy a férfi beléhatoljon, és amikor ez megtörtént, halkan felsi-koltott, majd Vittorio csípõje köré fonta a lábát.Aztán ritmikusan mozogni kezdtek, és Melanie gyönyörûsége csaknem az elviselhetetlenségig fokozódott. Testét-lelkét Vittorio lénye töltötte be. Ez kioltott minden más gondolatot, s végtelenül boldoggá tette õt. Amikor a csúcsraértek, úgy érezte, eggyé vált az egész világmindenséggel.285liffANYMásnap reggel, amikor kinéztek az ablakon, kopár táj fogadta õket. Mindenhol forró, füstölgõ lávát lehetett csak látni, amely a vékony fekete kéreg alatt vörösen izzott.- Most már azt is tudod, miért nevezik ezt a kis helyet sziveinek -mondta Vittorio. - Szerencsére elég ennivalónk van ahhoz, hogy egy ideig itt rostokoljunk.- Bárcsak biztos lehetnék benne, hogy a többiekkel sem történt semmi! Akkor nyugodtabban maradnék veled.

Page 52

- Miután figyelmeztetted õket, elegendõ idejük volt, hogy elmeneküljenek. - Vittorio felsóhajtott. - De Terrafiorét biztosan elérte a láva. A termés nagy részét szerencsére behordtuk, a többi valószínûleg odaveszett. Az olivaültetvények is tönkrementek. Evekig fog tartani, amíg mindenthelyreállítunk.- Sikerülni fog - vigasztalta Melanie. - Hiszen a te birtokod. így áll avégrendeletben.- Ez nekem semmit sem jelent. Csak azt bizonyítja, hogy az apám végül mégis elismert. Nem igényelhetem az örökségemet anélkül, hogy megvádolnám Annunciatát.- Akkor az esküvõre neked ajándékozom Terrafiorét.- Nekem adhatod a felét, többet úgy sem fogadnék el. - Vittorio szeme huncutul felcsillant. - Ha aztán rossz férj leszek, elhagyhatsz, és kény-szeríthetsz rá, hogy megvegyem a részedet. Ez majd kordában fog engemtartani...- Más módja is van annak - nevetett Melanie. - Gyere ide, megmutatom...Vittorio kacagva ölelte át.- Gondolod, hogy megmenekültek a vadlovak?- Biztosan. Sokkal gyorsabbak, mint a láva.- Ugye, õ vitte el õket?- A fekete csódörre gondolsz? Igen, õ a királyuk, az apjuk, a védelmezõjük.- És soha nem fogod megpróbálni befogni õt?- Soha - ígérte Vittorio.Három nap telt el, mire Vittorio úgy gondolta, hogy megpróbálhatnak lemenni. Ó lépkedett elöl, kezével néha meg-megérintve a lávatakarót.- Nem volt túl nagy kitörés - közölte. - A láva nem vastag, nem is folyt le messze a völgybe. Ha szerencsénk van, nem történt nagy baj. Minden attól függ, hogy idõben figyelmeztették-e Fazzolit.A távolban néhány alak bukkant fel. Boldogan integettek és kiáltoztak feléjük.286

- Leo az!- Éppen benneteket kerestünk - mondta Leo. - Féltünk, hogy történt veletek valami.- Mi a helyzet Fazzoliban? - tudakolta Melanie.- Mindenki biztonságban van.- Ez azt jelenti, hogy Salvani idejében figyelmeztette az embereket? Leo nevetett.- A maga módján. Semmit sem mondott, csak berontott a házába, és minden értéketfelpakolt. Azt kiabálta: „Gyorsabban, gyorsabban, a vulkán mindannyiunkat megöl!" Az egész város látta ezt, így tudták meg, mi történik.- A láva csak néhány házat tett tönkre Fazzoliban - szólt közbe egy férfi. - Salvani háza is köztük van. Kár, hogy õ nem volt benne, de remélhetõleg csak sokára jön majd vissza.A láva elérte a terrafiorei házat is, de a vastag külsõ falak visszafogták a folyamot. Melanie megkönnyebbült, amikor felfedezte Rosát az istállóban. Nyilvánvalóan megtalálta egyedül is a hazafelé vezetõ utat. Miután alaposan körülnézett, visszament hozzá. Zeus és Rosa az istálló egyik sarkában álltak, a helyiség többi része voltaképpen üres volt. Melanie elégedetten bólintott. Ha fölhúznak egy válaszfalat, akkor ez a hely tökéletes mûterem lesz a számára...Vittorio éppen arra próbálta rávenni Annunciatát, hogy részletesen meséljen el mindent a végrendelettel kapcsolatban. Az asszony szégyenkezése döbbent csodálkozássá változott, amikor a férfi átölelte, s ahelyett, hogy szidta volna,biztosította õt arról, hogy minden rendben.- De hát hazudtam neked - suttogta. Aztán kihúzta magát. - Kész vagyok elmenni a rendõrségre, ha ti ketten úgy akarjátok.- Nincs rá semmi ok - nyugtatta meg Vittorio. - Minden köztünk marad.- Össze fogunk házasodni - mondta Melanie boldogan. Annunciata egyikrõl a másikra nézett, aztán könnyekben tört ki.- Hol van Zenia? - kérdezte Vittorio.- Elment... - Annunciata egy levelet húzott elõ a zsebébõl, és odanyújtotta Melanie-nak, aki izgatottan feltépte a borítékot, és olvasni kezdte:Feltételezem, hogy már tudja, mit tettem. A maga számára persze mindegy, mert amúgy is feleségül megy Vittorióhoz. Õ azt mondta nekem, hogy nem tud irántam szerelmet érezni, mert a szíve a magáé. Nem kérek bocsánatot, a szerelemben mindent szabad. Harcoltam, és veszítettem. Franco és Lucia után megyek Rómába. Lucia unokatestvére ott dolgozik egy ügyvédnél, õ fog Francónak segíteni a válásban. Megpróbálok fotómodellként elhelyezkedni. Ehhez szükségem van jó ruhák-ra, ezért magammal vittem a maga holmijait. Emiatt ne haragudjon rám, magának úgyis megvan mindene, ami számít.

Page 53

ZeniaMelanie szíve részvéttel telt el. Látta, hogy Vittorio kérdõn néz rá, tehát megmutatta neki a levelet.Zenia igazat mondott: valóban mindene megvolt, ami számít. Az övé a birtok, és az övé a férfi, aki a karjában tartja õt, olyan ölelésben, amely egy életen át fog tartani.

Page 54