A SZÍNIKRITIKUSOK DÍJA 1991/92 1

Fodor Géza: NAGYON TŰHEGYREVENNŐK, HA ÍGY VENNŐK? (Hamlet-tanulmány) 13

Koltai Tamás: KAFKALAND(Mittelfest Cividaléban) 30

Peter Becker-Michael Merschmeier: MIÉRTMARADTAM AZ NDK-BAN? (BeszélgetésChristoph Hein dráma-íróval) 33

Budai Katalin: TALPON MARADNI(Beszélgetés Dobos Ildikóval) 37Magyar Judit Katalin: TANULOMA MESTERSÉGET(Hegedűs D. Géza f. h.) 40

Szigethy Gábor: NÉMETH ANTALLEVELE 44

Antal Gábor: A MESEAUTÓTÓLA FORGÓSZÍNPADIG(Perczel Zita) 47

DRÁMAMELLÉKLET:Gosztonyi János: A MANÉZS

Hamlet-tanulmány (13. oldal)

Kafka-fesztivál (30. oldal)

Interjú Dobos Ildikóval (37. oldal)

XXV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM1992. OKTÓBER

Főszerkesztő: Koltai Tamás

A szerkesztőség:Csáki JuditCsomor Mártonné (szerkesztőségi titkár)Korniss Péter (képszerkesztő)Móricz Gyula (tördelőszerkesztő)Nánay István (főszerkesztő-helyettes)Sebők Magda (olvasószerkesztő)Szántó Judit

Szerkesztőség:Budapest V., Báthory u. 10. H-1054Telefon: 131-6308, 111-6650

Kiadó: Színház AlapítványBudapest V., Báthory utca 10. 1054.Telefon: 131-6308Felelős kiadó: Koltai Tamás. Terjeszti a MagyarPosta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítőpostahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és aHírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR)Budapest XIII., Lehel út 10/A 1900, közvetlenülvagy postautalványon, valamint átutalással aHELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra.Előfizetési díj egy évre 680 Ft, fél évre 340 Ft.Egy példány ára: 68 Ft. Külföldön terjeszti a Kul-túra Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Buda-pest, Pf. 149.

Szedte a Diamant Kft.Felelős vezető: Bede István ügyvezető igazgatóA nyomtatási és kötészeti munkálatokataz Akadémiai Nyomda végezte (92.21410)Felelős vezető: Freier László igazgatóHU ISSN 0039-8136

A folyóirata Művelődési és Közoktatási Miniszté-rium, a József Attila Alapítvány, a Soros Alapít-vány, a Pro Renovanda Alapítvány és BudapestFőváros Főpolgármesteri Hivatala színházi alap-jának támogatásával készül

Megjelenik havonta

A címlapon: Sziki Károly mint Hamlet(Debreceni Csokonai Színház)A hátsó borítón: Mittelfest CividalébanA borítókat Kemény György tervezte

A SZÍNIKRITIKUSOK DÍJA 1991 /92

A legjobb új magyar dráma: FORGÁCH ANDRÁS: VITELLIUS

A legjobb rendezés: ASCHER TAMÁS (Moliére: A mizantróp, kaposvári Csiky Gergely Színház és Böll-Bereményi: Katharina Blum elvesztetttisztessége, Kamra)

A legjobb női alakítás: BÁSTI JULI (Katharina Blum elvesztett tisztessége, Kamra)

A legjobb férfialakítás: SINKÓ LÁSZLÓ (A színházcsináló, Budapesti Kamaraszínház)

A legjobb női mellékszereplő: LÁZÁR KATI (A kezdet vége, Katona József Színház és Katharina Blum elvesztett tisztessége, Kamra)

A legjobb férfi mellékszereplő: -

A legjobb díszlet: KHELL ZSOLT (A mizantróp, Kaposvár, Katharina Blum, Kamra)

A legjobb jelmez: SZAKÁCS GYÖRGYI (az évadban nyújtott teljesítményéért)

Különdíj: KORNIS MIHÁLY (Jegyzőkönyv, Kamra)

Az idei végeredmény húsz kritikus voksai alapjánalakult ki. Aki végigböngészi az egyes szavazatokats az indoklásokat, két elgondolkodtató jelenségetfigyelhet meg: egyre szűkül az a merítés, amelybőla szavazatok kikerülnek, illetve rendkívülimértékben szóródnak a vélemények.

Az első egyértelműen a kritika kritikus helyzetéreutal, a második viszont a színházi átlagteljesítménytminősíti. Nem először - s úgy tűnik, nem utoljára -tesszük szóvá: csaknem nullára csökkent a szín-házkritika megjelenési lehetősége, valami érthetet-len szerkesztői, laptulajdonosi szűklátókörűségből akritika nem kívánatos műfajjá lett. De még azokszámára is, akik több-kevesebb rendszerességgelírhatnak még kritkát, anyagilag megoldhatatlan a vi-déki színházak teljesítményének folyamatos figye-lemmel kísérése. A szavazatokból egyértelműen ki-derül, hogy többen - önhibájukon kívül -- vélemé-nyük kialakításánál fontos előadásokat voltak kény-telenek figyelmen kívül hagyni. Ez a helyzet tartha-tatlan, mindenekelőtt a színház és a közönségszempontjából, s nem utolsó sorban azért is, mertilyen körülmények között a szavazás is hovatovábbirreális lesz.

A másik említett jelenség arra utal, hogy a sze-zonban nem volt olyan vitathatatlanul kiemelkedőteljesítmény, amelynek megítélésében egyetértet-tek volna a kritikusok. Emiatt több kategóriában iséppen csak meglett az a minimális szavazatszám,

amely a magunk alkotta szabályok szerint szüksé-ges ahhoz, hogy kiadjuk a díjakat. (Ez a határa sza-vazatok negyede, de legalább öt szavazat.)

Mindezeket előrebocsátva az egyes kategóriák-ban a következőképpen alakultak az arányok:

A legjobb új magyar dráma díját annak ellenérekiadjuk, hogy kilenc kritikus nem tudott dönteni.Öten azonban a Vitelliusra voksoltak (A szabadságvendége kapott még két és fél szavazatot), s úgyítéltük: a magyar dráma mostani, apályos időszaká-ban kötelességünk, hogy a szavazatokban is meg-nyilvánuló erkölcsi támogatásban részesítsük a leg-jobbnak tartott drámát, s ezáltal az egész magyardrámaírást. (A Vitelliust 1991. januári mellékletünk-ben közöltük.)

A legjobb rendező díját - elsöprő arányban -Ascher Tamásnak ítéltük (A mizantrópra hat, a Kat-

harina Blumra három és fél voks jutott). Három sza-vazatot kapott Taub János (A gondnok, Striptease)három, Zsámbéki Gábor (Hamlet) kettőt, Ruszt Jó-zsef (Dybuk) pedig másfelet.

A legjobb női alakításnak Básti Juli KatharinaBlumját tartotta a kritikusgárda öt és fél szavazattal,utána Eszenyi Enikő (Dühöngő ifjúság, három) ésBörcsök Enikő (A mizantróp, kettő) következik. Alegjobb férfialakítás kategóriájában nem volt ver-senyhelyzet; Sinkó László első díja egyértelmű (ti-zenhárom és fél szavazat).

A legnehezebb mindig a mellékszereplők kivá

lasztása. Évadonként olyan sok jelentős színészialakítás születik, hogy nehéz a választás, mindenki-nek más a favorítja. Ezúttal tizenhárom színésznőközül, akire egyáltalán szavaztak, Lázár Kati kaptaa legtöbb voksot (öt és fél), mellette még Máthé Er-zsire (Szabad zóna, három) és Molnár Piroskára (Amizantróp, kettő) szavaztak többen. A legjobb férfimellékszereplő díját nem tudtuk kiadni, mert tizen-hat színész között oszlott meg a húsz szavazat.Egynél többet Gábor Miklós (Dybuk), Stohl András(A kezdet vége), Tóth József (A színházcsináló, Egycsepp méz), Vallai Péter (A színházcsináló) és HollIstván (A szabadság vendége) kapott.

A legjobb díszlettervezőnek ezúttal Khell Zsolttaláltatott (hat szavazat), négyen Antal Csabára,ketten Horgas Péterre voksoltak. SzakácsGyörgyi megmaradt az örökös legjobbjelmeztervezőnek (tizenhárom szavazat),számottevő szavazat (három) rajta kívül csakDobre-Kóthay Juditnak jutott.

Legtöbbször a különdíjat is nehéz kiadni, hiszenitt igazán nagy a szubjektivitás szerepe. Ezúttal ötengondolták úgy, hogy Kornis Mihály Jegyzőkönyv-

tolmácsolása érdemli meg leginkább az elismerést.Ugyancsak Kamra-produkcióra, A kínaira is többmint két szavazat jutott, s ha ehhez még a Kamra ál-talános tevékenységére adott voksot is hozzászá-mítjuk, akkor a kritikusok csaknem fele ismerte elennek az új színháznak a művészi teljesítményét.

BARABÁS TAMÁSPesti Hírlap

A legjobb új magyar dráma: Odze György: LordokházaA legjobb rendezés: Taub János (Harold Pinter: Agondnok, Pesti Színház)A legjobb női alakítás: Eszenyi Enikő (Dühöngő ifjú-ság és Ahogy tetszik, Pesti Színház)A legjobb férfialakítás: Eperjes Károly (A gondnok,Pesti Színház)A legjobb női mellékszereplő: Udvaros Dorottya(Katharina Blum elvesztett tisztessége, Kamra)

A legjobb férfi mellékszereplő: Tóth József (A szín-házcsináló, Sirkő és kakaó, Budapesti Kamaraszín-ház; Egy csepp méz, Merlin Színház)A legjobb díszlet: Khell Zsolt (Katharina Blum,Kamra)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (KatharinaBlum, Kamra)Különdíj: Kornis Mihály (Jegyzőkönyv, Kamra)

Kezdhetném úgy, hogy nehéz szezon volt, ha nemaz lenne a tapasztalatunk, amióta csak díjakat osz-tunk (és korábban is), hogy minden évad nehéz.Mindenesetre ritka az olyan idény, amelyben nagyí-

tóval kell keresni új magyar darabot (egyáltalán -nemhogy a legjobbat!). Magam Odze György Lor-dok háza című munkájánál jobbat nem találtam,igaz, hogy tízéves, de betiltás miatt csak most volt azősbemutatója.

A legjobb rendezés díját elnyerhette volna AscherTamás a Katharina Blum elvesztett tisztességenagyszerű ritmusú, lüktető előadásával; esélyesvolt Verebes István (a Lordok házával), FodorTamás (a Vadkacsával), Szinetár Miklós (Azúrhatnám polgárral, az „elsőbálos" Rudolf Péter (aDühöngő ifjúsággal) és Tolmár Tamás (Aszínházcsinálóval).

KRITIKUSDÍJ

Aztán fejhosszal győzött A gondnok káprázatosszínrevitelével Taub János.

Hogy kiké volt - Eperjesen kívül, aki nálam győ-zött - a számításba jövő legjobb férfialakítás? Ma-daras József (Lordok háza), Haumann Péter (örültnők ketrece), Szilágyi Tibor (Az úrhatnám polgár),Kállai Ferenc (A profi és Ami kis városunk), GáspárSándor (A bugyogó), Kaszás Attila (Dühöngőifjúság) és mindenki előtt (csak Eperjes előtt nem):Sinkó László (A színházcsináló).

Rövidebb a hölgyek listája. Eszenyi Enikő ver-senytársai nálam: Básti Juli (Katharina Blum és Ca-baret), Tolnay Klári (A mi kis városunk), SztárekAndrea (Az utolsó hősszerelmes).

A legjobb férfi mellékszereplők közül TóthJózsefet mesterhármasa (Egy csepp méz, Aszínházcsináló, Sirkő és kakaó) alapján helyeztemaz első helyre. De kiválót nyújtott Derzsi János (Egycsepp méz), Maros Gábor (Lordok háza), BodrogiGyula (Torockói menyasszony), Vajda László(Hamlet, Polonius), Szarvas József (Dühöngőifjúság) s megint Sinkó László (Katharina Blum)meg Máté Gábor (Katharina Blum).

A legjobb női mellékszereplők közül nálam Udva-ros Dorottya (Katharina Blum) emelkedik ki, Pap Ve-ra (Ahogy tetszik), Psota Irén (Cabaret) és SzilágyiZsuzsa (Sírkő és kakaó) előtt. Fehér Miklós óz, acsodák csodája díszlete nagyon leleményes volt,Khell Zsolté (Katharina Blum) még inkább, a többinagyjából szokványos. Elég sok jó jelmezt láttunk, alegkifejezőbbeket ismét Szakács Györgyi tervezte aKatharina Blum számára.

Az évad egyik legszokatlanabb és legkiválóbbprodukciója egy novella - Kertész Imre Jegyző-könyv című munkájának - monodrámásítása volt.Kornis Mihály író (és diplomás rendező) olyan kiválószínészi kvalitásokat csillogtatva adta elő, hogy kü-löndíjat érdemel érte.

BÉRCZES LÁSZLÓMagyar Napló

A legjobb új magyar dráma: Márton László: A sza-badság vendégeA legjobb rendezés: Ivo Krobot (Csehov: Cseresz-nyéskert, Nyíregyháza)A legjobb női alakítás: Molnár Erika (Cseresznyés-kert, Nyíregyháza)A legjobb férfialakítás: Barkó György (Halleluja, Pé-csi Harmadik Színház)A legjobb női mellékszereplő : Molnár Piroska (A mi-zantróp, Kaposvár)A legjobb férfi mellékszereplő: Holl István (A sza-badság vendége, Veszprém)A legjobb díszlet: Antal Csaba (Hobo-Márta: JózsefAttila-est, Katona József Színház)A legjobb jelmez: Dobre-Kóthay Judit (A kopaszénekesnő, Kolozsvár)Különdíj: Kamra

Az általam látott különösen fontos előadások, illetvealakítások még: A kínai (Kamra), Halleluja, A mi-zantróp, Cseresznyéskert (Nemzeti Színház), Ka-tharina Blum (Kamra), Dybuk és Oidipusz király

(Független Színpad); Sinkó László (A színházcsi-náló), Kaszás Gergő (A kínai), Megyeri Zoltán ésTernyák Zoltán (Cseresznyéskert), Kaszás Géza(Oidipusz király).

BOGÁCSI ERZSÉBETNépszabadság

A legjobb új magyar dráma: -A legjobb rendezés: Gothár Péter (O'Casey: A kez-det vége, Katona József Színház) és Taub János(Harold Pinter: A gondnok, Pesti Színház)

A legjobb női alakítás: -A legjobb férfialakítás: Jordán Tamás (Szöveg észene, Merlin Színház)A legjobb női mellékszereplő: a Csendzóna öt sze-replője (Természetes Vészek Kollektíva)A legjobb férfi mellékszereplő: R. Kárpáti Péter(Sok hűhó semmiért, Zalaegerszeg)A legjobb díszlet: Antal Csaba (A kezdet vége, Ka-tona József Színház)

A legjobb jelmez: Szakács Györgyi több munkája

Különdíj: -

Azt hittük: hullámvölgy. De mélyebb annál. Bár mégnem kergettek szét társulatokat, a magyar színházszertekallódott, romokban tengődik. Persze a ma-gyar színibírálat is. Kritikustársaim között pályamó-dosítók, munkanélküliek, szabadon fuldoklók. Sakik megmaradtunk, mi is hasztalan küszködünk azanyagias igénytelenséggel, a bulvárszemlélettel, akritika eredeti rangjáért, s elsatnyuló kulturális olda-lakon, másfél flekkes recenziókban szorongunk. Havagyonom lenne, legszívesebben mecenálnám a-hova tovább csak szamizdatként terjeszthető -rendszeres, életjeleket regisztráló szemlézést,amelynek figyelme nem csak a „körúti" szórakozta-tásra terjed ki. Listámon ezért is bukkannak felvidéki és az intézményes struktúrán kívüliszínészek. Jó szívvel ajánlom díjra őket. Kevésbényugodt lelkiismerettel a már inkább profizmust,mintsem valódi elmélyülést sejtető előadásokat,művészeket. Bár olyanokat, akik besorolhatnánakabba a válogatott csapatba, amelyik majd -majdan? - az új színházért mérkőzhet. Hamegérjük...

CSÁKI JUDITSzínház

A legjobb új magyar dráma: Forgách András: Vitel-liusA legjobb rendezés: Ascher Tamás (Moliére: A mi-zantróp, kaposvári Csiky Gergely Színház) Alegjobb női alakítás: Básti Juli (Katharina Blum el-vesztett tisztessége, Kamra) és Eszenyi Enikő (Dü-höngő ifjúság, Pesti Színház)A legjobb férfialakítás: Sinkó László (A színházcsi-náló, Budapesti Kamaraszínház)A legjobb női mellékszereplő: Lázár Katalin (A kez-det vége és Katharina Blum, Katona József Szín-ház)

A legjobb férfi mellékszereplő: Vallai péter (A szín-házcsináló, Budapesti Kamaraszínház)A legjobb díszlet: Khell Zsolt (A mizantróp, Kapos-vár és Katharina Blum, Kamra)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (az évad féltu-catnyi darabjához tervezett jelmezeiért)Különdíj: A kínai (Kamra)

FÖLDES ANNAMagyar Nők Lapja

A legjobb új magyar dráma helyett legjobb adaptá-ció: Márton László: A szabadság vendége, Bere-ményi Géza: Katharina BlumA legjobb rendezés: Zsámbéki Gábor (Hamlet,Kamra)A legjobb női alakítás: Básti Juli (Katharina Blum el-vesztett tisztessége, Kamra)A legjobb férfialakítás: Sinkó László (A színházcsi-náló, Budapesti Kamaraszínház)A legjobb női mellékszereplő: Murányi Tünde (Zú-zódás, Budapesti Kamaraszínház)A legjobb férfi mellékszereplő: Vajda László (Ham-let, Kamra)A legjobb díszlet: Fehér Miklós (Óz, a csodák cso-dája, Vígszínház)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (az évad soránnyújtott egyenletesen magas színvonalú teljesítmé-nyéért)Különdíj: Kornis Mihály (Kertész Imre Jegyzőköny-vének írói empátiával és meglepő színészi képessé-gekkel való előadásáért, Kamra)

Vajon csak bennem, illetve a körülményeimben vana hiba, hogy az idén az elmúlt évtizedek átlagáhozképest jóval kevesebb előadást láttam, hogy évadvégén egyre nehezebben leplezhető módon, min-den indulat nélkül, kötelességszerűen és fásultantöltögetem a szavazólap rubrikáit? Vagyegyszerűen arról van szó, hogy a színikritikusokdíjának jelentőségét, örömét is megfakította, hogymegszűnt a demokratikus döntés lehetőségének ahivatallal szemben érvényesíthető kivételessége?Ha valóban és maradéktalanul így lenne, akárélvezhetnénk is a magunk különös szakmaiveszteségét. Sajnos azonban a választásfelelősségteljes örömétől nem a demokratikusdöntés lehetetlenné válása, hanem a választékszürkesége foszt meg bennünket. Igaz, láthattunk jónéhány, tiszta lelkiismerettel dicsérhető, vagy akárdíjazható színpadi teljesítményt, élvezetes vagykellemes előadást, kifogástalan, profi színészialakítást - csak éppen egyetlen igazán fontoselőadás sem született.

Jellemző az évadra - és nyilván a korszakra is -,hogy nem született jelentős új, eredeti magyardráma, Ascher Tamás, Zsámbéki Gábor, Ács Já-nos, Taub János nem lettek rosszabb rendezők,mint voltak. Ha a kezem a szívemre teszem, be kellvallanom, hogy a nevükkel fémjelzett előadások kö-zül szinte bármelyikre, Ascher Mizantrópjára vagyTaub János Gondnokára is szavazhattam volna. Amagyar színészi gárda élvonalának tagjai is tucat

KRITIKUSDÍJ

számra produkáltak hibátlan alakításokat. Csak ép-pen a magyar közéletet és közvéleményt felkavaró,megrendítő, a színházszerető értelmiség számára„kihagyhatatlan" előadások és teljesítmények hiá-nyoztak. Ezért hiányzik belőlem is mindenlelkesedés és indulat. Őszintén szólva, leadottszavazataim közül is csak a Sinkó László alakításáthonoráló voksomhoz ragaszkodom.

KÁLLAI KATALINKöztársaság

A legjobb új magyar dráma: -

A legjobb rendezés: Ascher Tamás (Moliére: A mi-zantróp, Kaposvár)A legjobb női alakítás: Börcsök Enikő (A mizantróp,Kaposvár)A legjobb férfialakítás: Sinkó László (A színházcsi-náló, Budapesti Kamaraszínház)A legjobb női mellékszereplő: Szerémi Zoltán(Szentivánéji állomás, Arany János Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Schnell Ádám (Lég-köbméter, R.S.9.)A legjobb díszlet: Khell Zsolt (A mizantróp, Kapos-vár; Katharina Blum elvesztett tisztessége, Kamra; Akét veronai nemes, Merlin Színház)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (A mizantróp,Kaposvár; Athéni Timon, Budapesti Karnaraszínház;Katharina Blum, Kamra)Különdíj: A Merlin Színház Jordán Tamás-Lázár Katirendezte, A két veronai nemes című produkciója

Férfiak. Az elmúlt évad nagyjából a férfiaké volt.Persze mint minden túlzás, ez sem állja meg igazán ahelyét. De eltekintve néhány kiemelkedő női alakí-tástól (mint Börcsök Enikőé A mizantrópban vagyBásti Julié a Katharina Blumban) sok fontos, érde-kesés izgalmas előadásban a férfiak voltak a jobbak- Budapesti Kamara: A színházcsináló; R.S.9.:

Végnapok; Arany János Színház: Szentivánéji állo-

más - vagy: egyszerűen csak ők voltak ott, mert akizárólag férfiakra írt darabot választó rendező férfi-akban fogalmazta meg ezt a férfiasan durva, nagy-vonalúságában oly kicsinyesen szétzilálódó világot(A gondnok, Jegyzőkönyv, Szöveg és zene,Emigránsok és Mulatság). S hogy mennyire nem anői tehetség elapadása, hanem környező világunkazok, bizonyíthatja a Szentivánéji állomás címűszínpadi átirat. Kamondi Zoltánmegfogalmazásában ugyan-is - ellentétbentündérhonnal - a nő vagy utcalány külsejű pária(Hermia) vagy férfi (Helena) e világon.

Látvány. Ezzel volt a legnagyobb gondom, merttalán soha ennyi mondanivalóra szabott, finomanrészletező, ugyanakkor látványos színpadkép, mintaz elmúlt évben. Végül Khell Zsolt vitte el a pálmát aKatharina Blum letisztultságában már-már bántó,hideg felületeivel riasztó, A mizantróp posztmo-dernszerűen zaklatott és A két veronai nemes szög-letesen kamaszos, a kimunkálatlanságot kimun-káltsággal váltogató díszletével. De minimum emlí-tésre méltó A színházcsináló (Szirtes János), A kez-

A legjobb új magyar dráma: Forgách András:Vitellius (Bereczky Júlia és Koltai Róbert apécsi előadásban) (MTI-fotó - Kálmándy Fe-renc felvétele)

det vége (Antal Csaba), A kínai (Halász Péter), Abugyogó és az Ármány és szerelem (Horesnyi Ba-lázs) színpadképe, valamint a Légköbmétersemmiből realitást teremtő térkezelése (KőváryKatalin).

Papírforma. Ez is bejött. A hagyományos színháziformációk között még mindig Kaposvár és a Katonateremti a legtöbb lehetőséget az elmélyült szín-padimunkára. Imponáló az a korunkat meghazudtolóművészi-erkölcsi tisztesség - gondoljunk akár A

mizantrópra, akár A titkos elragadtatással meg-kezdett vonulatot folytató Katharina Blumra -,

amely „könyörtelen" velejárója az árnyalt művészimegfogalmazásnak. (Csak zárójelben: ha neméreztem volna némileg jelképesnek Szerémi ZoltánHelena-alakítását javasolni a legjobb női mellék-szereplő díjára, akkor bátran válogathattam volnaKaposvár és a Katona sikeres produkcióinak mel-lékszereplői közül. Ott valahogy még mindig adnakerre.)

Új formációk. Jönnek az újak. Ez már nem a pa-pírforma, de nemis baj. Öröm, hogy ebben az évad-ban izgalmasan újszerű arcot formált magának kétúj színház - a Merlin és az R.S.9. Az előbbi főként aszínésznevelde érzékeny Shakespeare-produkció-jával, a Szöveg és zene című Ács-rendezéssel ésSzékely Gábor két stuttgarti munkájának (Tóték,

Emigránsok) a befogadásával; utóbbi a Végnapok

és a Légköbméter című előadással. Ide sorolhatóKamondi Szentivánéji állomása is az Arany JánosSzínházban, amely egy hagyományos színház ke-retein belül szintén sajátosan új formációban jött lét-re: néhány előadás, majd filmfelvétel.

P. S. Elnézést mindazoktól a vidéki színházaktól,

amelyeket az elmúlt évadban nem tudtam rendsze-resen látogatni, s ennek folytán teljesítményük nemérdemüknek megfelelően van jelen az általam díjaz-ni javasolt produkciók között. Tény, hogy vidékiszínházlátogatásra egyre kevesebb módunk van,ez viszont tükröz valamit. És ez egyaránt érvényesnőkre és férfiakra.

KOLTAI TAMÁSSzínház

A legjobb új magyardráma: Forgách András: Vitel-liusA legjobb rendezés: Ascher Tamás (Moliére: A mi-zantróp, Kaposvár és Böll-Bereményi: KatharinaBlum elvesztett tisztessége, Katona József Szín-ház)A legjobb női alakítás: Básti Juli (Katharina Blum,Katona József Színház)A legjobb férfialakítás: Sinkó László (A színházcsi-náló, Budapesti Kamaraszínház)A legjobb női mellékszereplő: Lázár Kati (A kezdetvége és Katharina Blum, Katona József Színház) Alegjobb férfi mellékszereplő: Gábor Miklós (Dybuk,Független Színpad)A legjobb díszlet: Khell Zsolt (A mizantróp, Kapos-vár és Katharina Blum, Katona József Színház) Alegjobb jelmez: -

Különdíj: Kornis Mihály (Jegyzőkönyv, Kamra)

Először úgy gondoltam, A mizantrópot és a Kathari-na Blum elvesztett tisztességét jelölöm a legjobb újmagyar drámáknak; a fenti címekkel fémjelzett pro-dukciók mondták el a legtöbbet arról, ami itt és mostfolyamatosan történik. (Velünk? Általunk? Nélkü-lünk?) De nem akarok szemtelenkedni: maradjunkannyiban, hogy Moliére és Heinrich Böll (BereményiGéza) kínálták a legjobb alapanyagot ahhoz, hogy

KRITIKUSDÍJ

A legjobb rendezés: A mizantróp Kaposvárott(rendező: Ascher Tamás; Céliméne: BörcsökEnikő, Alceste: Lukáts Andor) (Fábián Józseffelvétele)

belőlük készülhessenek a legjobb előadások. Vala-melyes része Aschernak is van a sikerben.

Amúgy az évad olyan volt, mint egy évad; nemszeretnék a „mindig a legutóbbi a legrosszabb" ésaz „ennél rosszabb csak a következő lesz"típushibájába esni. Egyébként nemis igaz; aszezon színesebb volt az előzőeknél, a létveszélyhozott néhány kritikán aluli előadást és tendenciát,de bátor(talan) vállalkozásokat (szerűségeket?) iselindított. Az utóbbiakról azért fogalmazok olyanbizonytalanul, mert még nem különültek elegymástól kétséget ki-záróan az érték- ésüzletorientált kísérletek, nem tudni, hogy avergődés a fennmaradásért hol történik az anyagiés hol a szellemi haszon érdekében.

Az állandó társulatok mint az értékek eredendőletéteményesei szinte kivétel nélkül romlottak egykicsit. (Mondjam enyhébben? Keresik önmagukat.)Az újak - vagy újabbak - közül nekem Függetle-nék és Merlinék a legszimpatikusabbak; nekik kife-jezetten szurkolok. Remélhetően az alternatív létnem azt jelenti, hogy akár meg is szűnhetnek, ha-nem a hasonló tehetséges kezdeményezésekkelegyütt egzisztenciálisan stabilizálódnak.

Az egyéni teljesítményekről körülbelül annyi amondanivalóm, amennyi a szavazatomban olvas-ható. (Kicsivel azért több, de nem annyival, hogy aróluk szóló egyszeri kritikát megismételjem.)

KOVÁCS DEZSŐKritika

A legjobb új magyar dráma: Kompolthy Zsigmond:Egy Cziffra-napA legjobb rendezés: Ascher Tamás (Moliére: A mi-zantróp, Kaposvár)A legjobb női alakítás: Básti Juli (Katharina Blum el-vesztett tisztessége, Kamra) és Eszenyi Enikő(Dühöngő ifjúság, Pesti Színház)A legjobb férfialakítás: Sinkó László (KatharinaBlum elvesztett tisztessége, Kamra; A színházcsi-náló, Budapesti Kamaraszínház)A legjobb női mellékszereplő: Olasz Ági (Oidipuszkirály, Független Színpad)A legjobb férfi mellékszereplő: Stohl András (Akezdet vége, Katona József Színház)A legjobb díszlet: Horgas Péter (Dühöngő ifjúság,Pesti Színház)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (A mizantróp,Kaposvár; A kezdet vége, Katona József Színház;Katharina Blum, Kamra stb.)

Különdíj: A kínai (Kamra) és a Dühöngő ifjúság(Pesti Színház)

Szerencsére mindig tartogat meglepetéseket azévad. Ebben a szezonban is, mint már annyiszor,sokáig gondoltam úgy, hogy az évad tulajdonkép-pen a színház kiüresedéséről, válságáról, társadalmiérzékenységének katasztrofális csökkenéséről,művészi tanácstalanságról és kiúttalanságról, vala-mint az egyre inkább eluralkodó üzleti szellem tér-hódításáról szól. Aztán az évad vége felé, mint márannyiszor, árnyaltabb lett az összkép, s néhány,más-más szempontból revelatív erejű előadásvisszamenőlegesen is átértékeltette a látottakat,kijelölve a viszonyítási pontokat a mezőnyben.

Számomra ilyen előadás volt Halász Péternek ahazai mezőnyben kétségtelenül nyelvújító és nyelv-teremtő erejű rendezése (A kínai), Rudolf Péternekés alkotótársainak meglepetésszámba menő pro-dukciója (Dühöngő ifjúság), amely egy ütőképes ésmagának helyet követelő színházi csapat körvona-lait engedte kirajzolódni: a Független Színpadegyenletesen színvonalas és tiszta gondolati ívű be-mutatói (Oidipusz király, Dybuk), Ascher TamásMoliére-ből a leghitelesebb kortársi drámát előhívórendezése (A mizantróp) és évad végi, publiciszti-kus fogantatású remeklése, a Katharina Blum el-

vesztett tisztessége, amely a politikai színház lehe-tőségeit villantotta fel roppant drámai erővel, csatta-nós választ kínálva a Katona válságtüneteiről érte-kezőknek.

Az ez évi bemutatók számomra rendre arról ta-núskodtak, hogy hatalmas művészi és társadalmikihívásokkal kerül szembe a rendszerváltás utánimagyar színház, s a súlyosodó financiális gondokközepette, a struktúrák lassú átépülése közben is,minden válságjelenség ellenére, legjobb produk-cióiban őrizni látszik művészi színvonalát, társadalmirelevanciáját: amíg öt-hat ilyen bemutató létrejönegy évadban, nem lehet válságról beszélni.

Voksolni persze sosem könnyű, a szavazásgyakran végletes leegyszerűsítés, s összemérhe-tetlen minőségeket szembesít egymással; a bíráló alegjobbat keresve gyakran megelégedne a jóval,vagy több kiemelkedőt is díjazásra érdemesnek ta-lál. Szavazataimmal - ha nem is fedik minden eset-ben hajszálpontosan a díjazandó kategóriákat -olyan teljesítményeket igyekeztem kiemelni, ame-lyek művészi színvonalukkal, szellemi irányultsá-gukkal vitathatatlanul érdemesek a díjazásra, s egy-ben az adott produkció minőségét is fémjelzik.

KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDORDaily News

A legjobb új magyar dráma: -

A legjobb rendezés: Halász Péter (Halász Péter: Akínai, Kamra)A legjobb női alakítás: Almási Éva (A férfi, akit sze-retek, Madách Kamara)A legjobb férfialakítás: Sinkó László (A színházcsí-náló, Budapesti Kamaraszínház)

KRITIKUSDÍJ

A legjobb rendezés: a Katharina Blum elvesz-tett tisztessége a Kamrában (rendező: AscherTamás)

A legjobb női mellékszereplő: Kútvölgyi Erzsébet(Két úr szolgája, Vígszínház)A legjobb férfi mellékszereplő: Vallai Péter (A szín-házcsináló, Budapesti Kamaraszínház)A legjobb díszlet: Halász Péter (A kínai, Kamra) ésFehér Miklós (Óz, a csodák csodája, Vígszínház) Alegjobb jelmez: Keresztes Zsuzsa (Zaptunel, ArtusTáncszínház)

Különdíj: Márai Sándor naplói (Radnóti Színház)

METZ KATALINÚj Magyarország

A legjobb új magyar dráma: -A legjobb rendezés: Taub János (Harold Pinter: Agondnok, Pesti Színház és Mrožek: Striptease, Ko-médium)A legjobb női alakítás: Eszenyi Enikő (Ahogy tet-szik, Pesti Színház)A legjobb férfialakítás: Sinkó László (A színházcsi-náló, Budapesti Kamaraszínház)A legjobb női mellékszereplő: Máthé Erzsi (Szabadzóna, Katona József Színház)

A legjobb férfi mellékszereplő: Hollósi Frigyes(Mandragóra, Játékszín)A legjobb díszlet: - A

legjobb jelmez: -Különdíj: -

Mintha lassan elszivárogna az élet színházainkból.Vagy legalábbis az életerő. Mindaz a lüktető gondo-lat, ami hivatásának betöltésére sarkallja, ami élet-ben tartja. Félek, erősen közelítünk a Brook-féle holt

színházfogalmához. Kifejezőerőben megcsappan-va, olykor gondolatszegényen, olykor meg épp túl-spekulált ötletkereséssel, rossz manírokkal vagyhajdani leleményeiket koptatva - úgy állnak itt tár-sulataink, mintha másképp nem tehetnének. Le-hangoló. Van ugyan tisztes szándék itt-ott, de mégtöbb a tisztes középszer. S a legszomorúbb, hogyalig akad kitörési kísérlet. Az okok, bizonnyal, bősé-gesek. Egy bizonyos: nem lehet pusztán az anyagilehetőségek beszűkülésével indokolni. (Nemegy-szer leírtam: csak a templom egere volt szegényebba romániai színházaknál, amikor a szükségbőlerényt kovácsolva - csekély díszlet- és jelmezkölt-ségekkel - nagy előadásaikat teremtették.) Tartoktőle, egyfajta szellemi kifulladás, gondolati restség,a művészek agyonhajszoltsága inkább a ludas.Bármint is volna, az eredmény siralmas. Mindene-setre, alaposan igénybe vette memóriámat, amikora legjobb jelzővel illethető produkciókat, alakításo-

kat stb. kutattam emlékezetemben. Persze azt ismeg kell vallanom ezúttal, hogy a korábbi évektőlel-térően, jóval kevesebb vidéki előadásra jutottamel zsúfolt munkaprogramom miatt, s első ízbenfordult elő, hogy az Országos Színházi Találkozónsem vehettem részt külföldi tartózkodásombólkifolyólag. Így tehát, minden bizonnyal, elestemnéhány érdemleges vidéki produkciótól.

Legjobb rendezésnek, a magam mércéje szerint,Taub János Pinter-színrevitele, A gondnok minő-sült. Már csak azért is Taubra szavaznék, mert pestiszínházbeli produkcióján kívül a Komédiumban ren-dezett Striptease-zel is joggal hívta föl magára a fi-gyelmet (az egyfelvonásosok szemléjén díjnyerteslett). A hajdani romániai rendező szemlátomást is-meri a titkát, hogyan lehet a színész testi-szellemikifejezőerejéből a maximálisat kicsiholni, a szöveg-ből kiindulva a látványt s a játékot egyenértékűvéemelni, a mű szellemének tiszteletben tartásával azelőadást „stílusban tartani". A pinteri rejtelmes sze-replőknek elő- és utóéletük van, elmélyült arcvoná-saik, sajátos mozgáskarakterük. Mindhármat érde-mes megemlíteni: Eperjes Károly, Hegedűs D. Gé-za, Seress Zoltán. Annál is inkább, mert - ha SinkóLászló fenomenális Színházcsinálója nem kerülszínpadra - bízvást Eperjesre voksolnék, ami alegjobb férfialakítást illeti (beleérteném Mrožek-szerepét is).

Sinkó László Brusconja azonban a Budapesti

KRITIKUSDÍJ

Kamaraszínház Thomas Bernhard-előadásában(Tolmár Tamás rendezése) vitathatatlanul díjazásután kiált. Visszafogott és harsány, fanyar és taka-rékos. Hatalmas, groteszk-meditatív monológjaminden idők színházi Megváltóinak üdvtanát, ege-ket ostromló ambícióit, fantáziaszárnyalását - és avalóság nyomorúságos vackában fölmorzsolt ál-mait, keserves tapasztalatait sűríti az osztrák ván-dorkomédiás sorsába. (Egyebek közt az is jelzésér-tékű, hogy az alig kétesztendős Budapesti Kamara-színház egyfolytában díjakat söpör be.)

A legjobb női alakítás díját Eszenyi Enikőnekosztanám szívem szerint; Rosalindája rég nemlátott, szivárványszínes, sziromfinomságú, lánytmímelő nadrágszerepes női alakítás. Szerelmiáhitatába játékos önirónia vegyül, mámorospajzánságában ott kísért a szerepjátszás (érzésemszerint, a színjátszás mint művészet) tragikussugallata is (Pesti Színház: Ahogy tetszik).

Kiugró alakításokban nem dúskáltunk az idén.Básti Juli Katharina Blumja a Kamra évadvégi be-mutató előadásában kemény, zárkózott és mérhe-tetlenül sebezhető tragikus hősnővé magasztosult amaga - látszólagos - hétköznapiságában.

Az epizódok közül Hollósi Frigyes álkenetteljes,szoknyavadász papi karikatúrája ragadott meg Ma-chiavelli Mandragórájának Dan Micu-féle olvasatá-ban (Játékszín). Kompozíciója arra utalt, jó lennenagyobb szerepekben is látni ezt a tehetséges szí-nészt.

Máig elevenen él emlékezetemben Máthé Erzsimagában motyogó, meghurcoltatásba szenilise-dett, elesett, ám öregesen makacskodó, bújkálózsidó öregasszonya a Katona József Színház Sza-bad zónájában. Megítélésem szerint méltó a leg-jobb női epizódalakítás díjára.

Idén nem jeleskedtek díszlet- és jelmeztervező-ink sem. Nem tudnék a (rengeteg) látott produkcióalapján sem jó szívvel voksolni. (Érdekes módon kétépítészeti háttért éreztem lenyűgözőnek- az AthéniTimon kiscelli romtemplomának színpadképpékiképzett boltíves falát meg a Mórok gyulai várszín-házi hátterét -, de ez nem kifejezetten a díszletezőérdeme.)

Hogy "miért nem tud lábra kapni" kies honunkbana drámairói mesterség, annak latolgatásába újólagnem mennék bele. Megtettem e hasábokon egy éskét esztendővel ezelőtt. Az okok nyilván többrend-béliek és változatosak. Tény, hogy elenyésző a vá-laszték, voksolni sem igen van mire. Részemről idénnem is adnám ki a legjobb magyar drámáért járódíjat.

Színházi műhelyeink volnának oly mostohák,vagy íróink némultak el ideig-óráig? Új idők Bánk

bánjai aligha lapulnak fiókok mélyén.

MIHÁLYI GÁBORMagyar Lettre Internationale

A legjobb új magyar dráma: Márton László: A sza-badság vendégeA legjobb rendezés: Ascher Tamás (Böll-Beremé-

nyi: Katharina Blum elvesztett tisztessége, Kamra)A legjobb női alakítás: Básti Juli (Katharina Blum,Kamra)A legjobb férfialakítás: Sinkó László (A színházcsi-náló, Budapesti Kamaraszínház)A legjobb női mellékszereplő: Molnár Piroska (A mi-zantróp, Kaposvár)A legjobb férfi mellékszereplő: Gábor Miklós(Dybuk, Független Színpad)A legjobb díszlet: Khell Zsolt (Katharina Blum,Kamra)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Hamlet, Kam-ra)Különdíj: Kornis Mihály (Kertész Mihály Jegyző-

könyvének előadásáért, Kamra)

Színikritikusi pályafutásom során sok csudát láttam- remek rendezéseket, nagyszerű alakításokat.Volt, nem is egyszer, hogy gyengécske színészekközött megjelent egy igazi nagyság, s ettől még in-kább látszott a többiek törpesége.

De olyat még nem tapasztaltam, mint RusztDybuk-rendezésében. Az előadás első részébenlátszott: a társulat nagyon igyekszik, teljes erőbedo-bással játszik, hogy sikerre vigye színházának, tár-sulatának, Ruszt újabb vállalkozásának ügyét.Csak a nagy igyekezetben mindent túljátszanak, aszínpadon minden hang hamis, a gesztusok hitelte-lenek.

A második részben színpadra lép Gábor Miklós,és személyétől, mint valami szuperkatalizátortólminden megváltozik. Igaz, nem meglepetés, hogyGábor a maga sokoldalú eszközeivel életre tudjakelteni a csodarabbi alakját, a meglepetést az okoz-za, hogy csodarabbiként valóban csodát tesz. Je-lenlététől helyrezökken a többiek játéka, igazi, ma-gas fokon élvezhető színházat láthatunk. Ahol min-denki azt játssza, amit kell. És érteni lehet, hogymiképpen válhatott világhírűvé ez a darabVahtangov és más nagyok rendezésében.

A többi jelölésem - úgy hiszem - nem igényelmagyarázatot.

NÁNAY ISTVÁNSzínház

A legjobb új magyar dráma: Forgách András: Vitel-liusA legjobb rendezés: Ascher Tamás (Böll-Beremé-nyi: Katharina Blum elvesztett tisztessége, Kamra)A legjobb női alakítás: Básti Juli (Katharina Blum,Kamra) és Ráckevei Anna (Számkivetettek, Ari-zona Kisszínház)A legjobb férfialakítás: Sinkó László (A színházcsi-náló, Budapesti Kamaraszínház)A legjobb női mellékszereplő: Csomós Mari (Ham-let, Kamra és Roberto Zucco, Katona József Szín-ház) és Lázár Kati (A kezdet vége, Katona JózsefSzínház)A legjobb férfi mellékszereplő: Barkó György (Hal-leluja, Pécsi Harmadik Színház), Holl István (A sza-badság vendége, Veszprém) és Tóth József (Egy

csepp méz, Merlin Színház és A színházcsináló, Bu-dapesti Kamaraszínház)A legjobb díszlet: Horgas Péter (Terecske, Nyíregy-háza; Dühöngő ifjúság, Pesti Színház; Suryakantakirály története, Arvisura)A legjobb jelmez: Dobre-Kóthay Judit (A kopaszénekesnő, Kolozsvár)Különdíj: Dybuk (Független Színpad) és A kínai(Kamra)

Sokat vacilláltam, amikor a számba jöhető, bemuta-

tott új magyar drámák közül a legjobbat kerestem.Nem azért, mert a bőség zavarával küszködtem,

éppen ellenkezőleg. Mégis volt egy eredeti s vitat-hatatlanul jó dráma, Forgách Vitelliusa, s mellettekét figyelemre méltó adaptáció: Bereményié (Ka-tharina Blum) és Márton Lászlóé (A szabadság ven-

dége). Természetesen az eredeti mű mellet voksol-tam.

Az évad előadásai általában ezúttal is - sőt azelőzőeknél még nagyobb mértékben - szakmailagés gondolatilag minősíthetetlenül alacsony színvo-nalúak voltak. Ugyanakkor egyre több jó produkciójön létre a helyüket kereső kisszínházakban, és köz-tük néhány kitűnő is akadt, így, rangsorolás nélkül:Rudolf Péter Dühöngő ifjúsága a Pesti Színházban,Lendvai Zoltán Terecskéje Nyíregyházán és - bi-zonyos megszorításokkal - A nyugati világ bajnoka

Veszprémben ugyancsak Lendvai rendezésében,Hegedűs D. Géza Számkivetettekje az Arizona Kis-színházban, Tolmár Tamás Színházcsinálója a Bu-dapesti Kamaraszínház stúdiójában, Hegyi ÁrpádJutocsa Egy csepp méze a Merlinben, Ruszt JózsefDybukja a Független Színpadon, Somogyi IstvánSuryakantája a Szkénében, Kaposi László Merlinje

Gödöllőn, Zsótér Sándor Cyranója Nyíregyházán,Vincze János Hallelujája a Pécsi Harmadik Szín-házban, Parászka Miklós Kulcskeresőkje Szatmár-németiben (nálunk is látható volt!), Halász Péter Akínaija a Kamrában, Taub János Striptease-e a Ko-médiumban és persze Székely Gábor két rendezése- a Tóték és az Emigránsok -, amelyeket astuttgarti Tri-Bühne vendégjátékán láthattunk. Smindenekelőtt a Katharina Blum, Ascher Kamra-beli remeklése.

Úgy tűnik, hogy igaz az a vélekedés, amelyet fő-leg külföldiektől hallani: a magyar színház a színé-szek színháza. Örvendetesen sok jó alakítást láthat-tunk ebben a szezonban is. A férfiak közül magasankiemelkedett Sinkó László A színházcsinálóban(nem mintha a Katharina Blumban nem lett volnajó!), olyannyira, hogy mellette számos szintén kiválóalakítás háttérbe szorult, olyan alakítások,amelyek-kel más években élre lehetett kerülni:Balikó Tamás és Kulka János a Számkivetettekben,Földi László a Cyranóban, Újvári Zoltán, BarkóGyörgy, Héjja Sándor a Hallelujában, Stohl AndrásA kezdet végében, Papp Zoltán az Egérlyukban,Máté Gábor a Hamlet-ben és a Katharina Blumban,Kozák András a szolnoki Cseresznyéskertben,Vallai Péter és Tóth József A színházcsinálóban,Gábor Miklós a Dybukban, Törköly Levente Amizantrópban, Holl István A szabadságvendégében, Kaszás Attila és Szarvas

KRITIKUSDÍJ

József a Dühöngő ifjúságban, A kínai minden egyesszereplője... S a nők: két teljesen eltérő stílusú fel-adatban más-más módon nyújtott kitűnő alakítástBásti Juli (Katharina Blum) és Ráckevei Anna(Számkivetettek) vagy Lázár Kati és Csomós Mari. STöreky Zsuzsa a Hallelujában, Molnár Erika aCyranóban és a Terecskében, Tímár Éva az Egy

csepp mézben és A színházcsinálóban, Molnár Pi-roska A mizantrópban...

Az előadások látványvilága évről évre problema-tikusabb. Nem egyszerűen arról van szó, hogy ke-vesebb a pénz, s emiatt szegényesebb a díszlet, ajelmez. Gyakran viszonylag sok pénzből készülszellemileg igénytelen látványprodukció. Néhánykivétel: Khell Zsolt (Katharina Blum...), Antal Csaba(A kezdet vége), Horesnyi Balázs (A kék madár,

Arany János Színház) és Horgas Péter, akinek többmunkájában - a nem igazán sikerültekben is -gondolati igényesség és stílusérzékenység tapasz-talható. A jelmeztervezők közül egyedül Dobre-Kó-thay Judit tudott meglepni fantáziájával, egyéni lá-tásmódjával.

A különdíjat annak a két produkciónak ítéltem,amely más-más módon, de egyként hatásosan tá-gítja a megcsontosodott színházi szemlélet kereteit,s rúgja fel a bevett normákat.

Mint látható: minden kategóriában ugyanazok azelőadáscímek ismétlődnek; ugyanaz a néhány ki-emelkedő produkció, amely már-már feledteti azévad rémségeit. S még nem számítottam a jók közé anyíregyházi Cseresznyéskertet, Ivo Krobot rende-zésének előbemutatóját. Majd jövőre!

P. MÜLLER PÉTERJanus Egyetem IrodalomelméletiTanszék (Pécs)

A legjobb új magyar dráma: Forgách András: Vi-telliusA legjobb rendezés: Ascher Tamás (Moliére: A mi-zantróp, Kaposvár)A legjobb női alakítás: Börcsök Enikő (A mizantróp,Kaposvár)A legjobb férfialakítás: Újvári Zoltán (Halleluja, Pé-csi Harmadik Színház)A legjobb női mellékszereplő: Töreky Zsuzsa (Hal-leluja, Pécsi Harmadik Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Kelemen József(Paraszt Hamlet, Kaposvár)A legjobb díszlet: Antal Csaba (A kezdet vége, Ka-tona József Színház)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (A mizantróp,Kaposvár)Különdíj: Stohl András (A kezdet vége, Katona Jó-zsef Színház)

SÁNDOR L. ISTVÁN

A legjobb új magyar dráma: Forgách András: Vi-telliusA legjobb rendezés: Ascher Tamás (Moliére: A mi-

A legjobb női alakítás: Básti Juli a KatharinaBlumban

zantróp, Kaposvár) és Ruszt József (Dybuk, Füg-getlen Színpad)A legjobb női alakítás: Kiss Andrea (Szeget szeg-gel, Szolnok) és Ráckevei Anna (Számkivetettek,Arizona Kisszínház)A legjobb férfialakítás: Fodor Tamás (Szeget szeg-gel, Szolnok)

A legjobb női mellékszereplő: Spolarics Andrea (Akopasz énekesnő, Kolozsvár)A legjobb férfi mellékszereplő: Gábor Miklós(Dybuk, Független Színpad)A legjobb díszlet és jelmez: Dobre-Kóthay Judit (Akopasz énekesnő, Kolozsvár)Különdíj: -

A gyenge évadban kevés volt a figyelemre méltó tel-jesítmény. Ezek között nehéz rangsorolni. Ezt jelzikmegosztott szavazataim is.

KRITIKUSDÍJ

Forgách András darabja nemcsak érdekes, deszínpadképes is. Ám nem nagyon akadt vetély-társa.

A két legjobb előadás elsősorban rendezői telje-sítményként figyelemre méltó. Ruszt József érde-me, hogy a Dybuk egységes színészicsapatmunka

látszatát kelti - annak ellenére, hogy igencsak el-térő kvalitású színészek játszanak benne. Ascherelőadása - amellett, hogy becsülöm műgondját,atmoszférateremtő erejét - személyes élményt isjelentett számomra. Nagyon fontos volt, hogy lát-tam, sokáig kísért a hatása.

A legjobb férfialakítás: Sinkó László A színház-csinálóban

A harmadik figyelemre méltó rendezői teljesít-mény Ivo Krobot munkája, a Cseresznyéskert Nyír-egyházán. Ősszel azonban talán még kiforrottabbprodukció születhet majd az előadásból.

Fontos produkciónak tartom a szolnoki Szegetszeggelt, elsősorban a színészi teljesítmények mi-att. A főszereplők ugyanis jobbak az előadás egé-szénél.

Tompa Gábor A kopasz énekesnője nagy mű-gonddal elkészített stílusjáték - a színpad lehető-ségeinek végigjátszása -, beleértve azt is, hogy mimódon képes a színház átfogó világkép közvetíté-sére a fogalmiság megkerülésével.

STUBER ANDREANépszava

A legjobb új magyar dráma: -

A legjobb rendezés: Ascher Tamás (Moliére: A mi-zantróp, Kaposvár)A legjobb női alakítás: -

A legjobb férfialakítás: Sinkó László (A színházcsi-náló, Budapesti Kamaraszínház)A legjobb női mellékszereplő: Lázár Kati (KatharinaBlum elvesztett tisztessége, Kamra; A kezdet vége,Katona József Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Jancsik Ferenc (Ka-baré, Békéscsaba)A legjobb díszlet: Khell Zsolt (Katharina Blum, Kam-ra; A mizantróp, Kaposvár)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (KatharinaBlum, Kamra; A mizantróp, Kaposvár)Különdíj: -

Én nem panaszkodom az évadra. Például azértnem, mert szerte az országban sok-sok Shakes-peare-művet játszottak, s ennek akkor is örülök, hanem mindig volt benne köszönet. Azért sem pa-naszkodom, mert láttam egy sor érdekes produkci-ót. Szolnok: Legenda a Varázsfuvoláról (Szikora),Zalaegerszeg: Sok hűhó semmiért (Verebes),Kamra: A kínai (Halász Péter), Szolnok: Szeget

szeggel (Csiszár), Nyíregyháza: Cseresznyéskert

(Krobot). Vélhetően ide sorolnám Zsámbéki Ham-letjét is, ha láttam volna, de az orrom elől vették le aKamra műsoráról. Egy sor más előadást jónaktaláltam: kaposvári Paraszt Hamlet (Babarczy),Pesti Színház: Ahogy tetszik (Valló), Komédium:Striptease (Taub), Vígszínház: Pillantás a hídról(Kapás), Budapesti Kamaraszínház: A

színházcsináló (Tol-már), Pesti Színház: Agondnok (Taub), Pesti Szín-ház: Dühöngő ifjúság

(Rudolf Péter). Láttam továbbá egy nagyon jó

előadást - Arizona Kisszínház: Számkivetettek,

Hegedűs D. Géza - és két legjobbat: a kaposváriMizantróp (Ascher) és a Kamrában a Katharina

Blum elvesztett tisztessége (Ascher). Ilyenformánkönnyen döntöttem Ascher favorizálása mellett.

KRITIKUSDÍJ

A legjobb férfialakítás vitathatatlanul Sinkó Lász-lóé, de ha A színházcsináló történetesen nincs, ak-kor nálam Eperjes Károly (A gondnok) és BalikóTamás (Számkivetettek) versengett volna.

A legjobb női alakítás díjára majdnem jelöltemBásti Julit (Katharina Blum), Börcsök Enikőt (A mi-

zantróp) és Ráckevei Annát (Számkivetettek).A legjobb női mellékszereplő kategóriában Lázár

Katira voksolok nagy elismeréssel, ugyanakkor picitazért is, mert mégse díjazhatom mindig Molnár Pi-roskát, pedig idén is remekelt A mizantrópban és aParaszt Hamletben.

A legjobb férfi mellékszereplő számomra az aJancsik Ferenc volt, aki egy musicalszerepet nem-csak ragyogóan elénekelt, hanem emlékezetesenmeg is formált. De szívesen honorálnám Tóth Jó-zsefet is, pontos-precíz epizódalakításaiért (Egycsepp méz, A színházcsináló, Sírkő és kakaó), vala-mint Lukács Sándort a produkciót a hátán elvivő Al-fierijéért (Pillantás a hídról), Vallai Pétert az elő-adáshossziglan eltátott szájáért (A színházcsináló),

valamint Szarvas Józsefet, mert tavaly nem fért be-le a listámba, idén viszont tovább gyarapította érde-meit (Dühöngő ifjúság).

Könnyű szívvel adom a szavazatomat sokad-szorra Szakács Györgyire, s szintén nem előszörKhell Zsoltra.

A szezon teljesítményei közül ennyi mindent ésennyi mindenkit díjaznék. Lehet, hogy egyszerűenjobblábbal keltem fel az évadnyitás hajnalán.

SZÁNTÓ JUDITSzínház

A legjobb új magyar dráma: -

A legjobb rendezés: Ruszt József (Dybuk, Függet-len Színpad)A legjobb női alakítás: -A legjobb fért/alakítás: Sinkó László (A színházcsi-náló, Budapesti Kamaraszínház)A legjobb női mellékszereplő: Máthé Erzsi (Szabadzóna, Katona József Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Gábor Miklós(Dybuk, Független Színpad), Máté Gábor (KatharinaBlum, Katona; Hamlet, Kamra), Tóth József (Egycsepp méz, Merlin Színház)A legjobb díszlet: Halász Péter (A kínai, Kamra)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (A mizantróp,Kaposvár; Katharina Blum, Kamra)Különdíj: Kornis Mihály (a Jegyzőkönyv előadásáért,Kamra)

A szezon során megjavítottam saját, amúgyis egyrenegatívabb rekordomat: 5, azaz ötös darab vidékielőadást sikerült látnom, abból is kettőt pesti ven-dégjátékon. A viharos romlás ezúttal főleg a Láttuk-hallottuk című, jó emlékezetű rádióműsor ostoba éskétszeresen indokolatlan (=senki nem indokolta, denemis lehetne) megszüntetésének köszönhető; le-gyen e néhány sor legalább a nekrológja.

No de ennek fényében lehet-e „értékelni"? Leg-följebb a levegőbe szimatolhatok, netán a sínre fek-

A legjobb női mellékszereplő: Lázár Kati Akezdet végében (Koncz Zsuzsa felvételei)

tethetem a fülem. És a levegő (avagy a sín) azt zize-gi: ma mára minisztérium számára se lehetne olyanúgynevezett tendenciajelentéseket írni, amilyenekethosszú-hosszú éveken át szakmányban gyártottunka Színházi Intézetben. Igaz - ez talán tiszta haszon-, minisztérium sincs, amelyiket ez érdekelne; detendenciák sincsenek. Meg jóformán már színházakse, a szó koherens, társulati értelmében. Csak egyeselőadások maradtak; kevés jó, valamivel többközépszerű, sok rossz. Minden esetleges, csak ahanyatlás látszik egyenletesnek. Igaz, ez is egytendencia.

Így hát én is osztozom az előttem szólók rossz-kedvében. A színház se túl érdekes; az almákatosztogató kritikusok még kevésbé. És mégse mon-danék le a rítusról. Csak úgy menthetjük át magun-kat a művészetre kedvezőbb időkre, ha nem adjukfel a tréninget. Ha helyben járunk is: járni kell, mert ahasználaton kívül helyezett testrész, mint köztudott,elsatnyul.

Mellesleg. Színházba menet, színházból jövethajléktalanok csöveznek a metróban, leírhatatlankülsejű koldusok ostromolnak. Visszafele meglop-nak vagy inzultálnak a villamoson; még megúszom,ha csak utálkozom. A végső elkerülhetetlen gyalo-

gos szakaszon agresszív vagy elhülyült részegekközt szlalomozom, és memorizálom a nyugati biz-tonsági kézikönyvek ajánlotta technikákat.

Pesten meddig lehet még színházba járni?

SZŰCS KATALINVasárnapi Hírek

A legjobb új magyar dráma: -

A legjobb rendezés: Zsámbéki Gábor (Shakes-peare: Hamlet, Kamra)A legjobb női alakítás: Egri Kati (A hulla férje, Buda-pesti Kamaraszínház)A legjobb férfialakítás: Sinkó László (A színházcsi-náló, Budapesti Kamaraszínház) és Eperjes Károly(A gondnok, Pesti Színház)A legjobb női mellékszereplő: -

A legjobb férfi mellékszereplő: Stohl András (A kez-det vége, Katona József Színház)A legjobb díszlet: Khell Csörsz, valamint BányaiTamás (a Hamlet tér- és fénytervezéséért, Kamra)és Valló Péter (Nimwégai Márika, Arany JánosSzínház Stúdiója)A legjobb jelmez: Bucz Hunor (a Változat Ödipuszramaszkjaiért, Térszínház) és Földi Andrea (NimwégaiMárika, Arany János Színház Stúdiója) Különdíj: Akínai (Kamra) Légköbméter (R.S.9.) Madárka(József Attila Színház, stúdió) produkciók lét-rehozóinak

KRITIKUSDÍJ

Egyre rosszabb lelkiismerettel szavazok. Az általamlátott nyolcvanegynéhány előadás csak töredéke azévadban bemutatott produkcióknak, amelyek kö-zött persze akkor is szelektálna az ember, ha mód-jában állna valamennyit megnézni. De mert a vá-lasztás nem a szabadság, hanem kemény anyagi(olykor időhiány okozta) kényszerűség következ-ménye, nem „előítéletek", hanem kilométerek s azezek megtételéhez szükséges benzinpénz, vonat-költség stb. alapján döntök arról, mit nézek meg ésmit hagyok ki, s ez aligha támogatható meg koráb-ban felhalmozódott tapasztalatokkal, szakmai ér-vekkel. Nincs más hátra, mint belehelyezkedni azországos színházi találkozó programját összeállítómindenkori kurátor szerepébe - nem feledve ter-mészetesen a különbséget, miszerint őt pusztán azemberi teljesítőképesség határai, nem pedig anyagilehetőségek korlátozzák-, s ha nem is büszkén, devállalni - azén esetemben legalábbis - a szubjek-tivitás köntösében jelentkező ismerethiányt. (Jólle-het titokban azért persze meg vagyok győződve ar-ról, hogy - egy-két kivételtől eltekintve - az igazánfontos előadásokat láttam.)

Ahol egyértelműen és határozottan tudtam dön-teni, az a legjobb rendezés és a legjobb férfialakításkategóriája. Több kiemelkedően jó vagy fontos elő-adás él az emlékezetemben: a Halász Péter ren-dezte A kínai; Ascher Tamás két rendezése: A mi-zantróp Kaposvárott és a Kamra-béli KatharinaBlum elvesztett tisztessége; jól éreztem magam -jóllehet nem feltétlenül vidámított - Aszínházcsinálótnézve a Budapesti Kamaraszínházban TolmárTamás rendezésében, a Valló Péter rendezteAhogy tetszik - előadáson a Pesti Színházban s azugyancsak általa színre vitt NimwégaiMárikán az

A legjobb díszlet: Khell Zsolt színpadképe Amizantróphoz (Fábián József felvétele)

Arany János Színház Stúdiójában vagy BereményiGéza Légköbméterének Kőváry Katalin rendezteelőadásán az R.S.9.-ben, s a Rink Szegvári Meny-hért rendezte előadásán; bravúros volt technikailagaz O'Casey-darab Gothár Péter színpadra állításá-ban a Katonában; emlékezetes Taub János Pinter-rendezése, A gondnok a Pestiben és nem utolsósorban a Madárka című regényadaptáció a JózsefAttila Színház stúdiószínpadán a főiskolás TasnádiCsaba rendezésében. Revelatív erejű számomramégis egyedül a Kamra parányi terébe szűkített, ámjelentésében a lélektani hitelességtől a lét- éstörténetfilozófiai érvényességig tágított Hamlet volt,Zsámbéki Gábor rendezése.

Látszólagos csupán az ellentmondás, hogy bárhasonló határozottsággal szóltam a legjobb férfia-lakítást illetően, ebben a rovatban mégis két névszerepel. Aszínházcsinálót látva nem volt kétségeselőttem, hogy történjen a továbbiakban bármi azévadban, lássak bár csodát, Sinkó Lászlóra szava-zok ebben a kategóriában. Ez az alakítás ugyanisnem valamihez képest, hanem önmagában voltolyan lenyűgöző színészi-emberi bravúr, amilyentlátni nem minden nap adatik. És valami hasonlótéreztem Eperjes Károly játékát, pontosabban szín-padi létezését nézve is. A teljes határozatlanság kö-vetkezménye viszont az az űr, amely a legjobb újmagyar dráma rovatát tölti ki, nem biztos azonban,hogy bennem van a hiba. Lehet, hogy nem is hibá-ról, inkább pozitívumról van szó. Hasonló ered-

ményre vezetett, hogy nem maradt meg bennemigazán jelentős női epizódalakítás emléke. Annálinkább főszereplőé, s itt már korántsem volt könnyűa döntés. Hogy mégsem Csomós Mari Gertrudjáraés/vagy Söptei Andrea Opheliájára szavaztam, an-nak oka talán a koherens előadásban van; a rende-ző munkáját elismerő szavazatban benne az ő ala-kításuké is. (Felvetődött még bennem mint díjraajánlható, a színpadon hihetetlen természetesség-gel létezni tudó Börcsök Enikő Céliméne-je, ám ne-kem kicsit túl „átlátszó" a figura.) Az évad kezdeteóta a figyelem középpontjából már régen kikerültJókai-melodrámában, A hulla férjében azonban voltEgri Katinak egy olyan nagymonológja, amelyetegészen kivételes teljesítményként tudott maivátenni, megszólítani vele a nézőt, feledtetve vadro-mantikát és rémtörténetet, kosztümöt és mindent,ami eltávolíthatta volna az általa formált asszonytmai sorstársaitól.

A díszlet és jelmez kategória helyett legszíveseb-ben a látványra szavaznék, aminek jobbára - aNimwégai Márika esetében például feltétlenül - ajelmez is része, de mert egyelőre külön szerepel akét kategória, külön-külön is voksolok, (a Hamletesetében mégis teamre, hiszen mása tér és más afény tervezője). A Térszínház Változat Ödipuszracímű előadásában viszont kétségtelenül a jelmez,a maszkok a látvány legfontosabb elemei, így haösszevont lenne a két kategória, már nem biztos,hogy így szavaznék. (Szóval nekem semmi se jó.)

A különdíjra adott voksaim - a többi kategóriávalösszhangban - szerény kompenzációként értel-mezhetők, amiért is nem juttathatok minden általamértékesnek tartott előadásnak díjat. Afelől nincse-nek kétségeim, hogy szavazataim több ponton el-

KRITIKUSDÍJ

térnek a „papírformától", s így eredménnyel - díjjal -nem kecsegtetnek, ennek ellenére (vagy éppenezért) kíváncsian várom a kollégák értékeléseit.

TAKÁCS ISTVÁNÚj Magyarország

A legjobb új magyar dráma: -

A legjobb rendezés: Taub János (Harold Pinter: Agondnok, Pesti Színház)A legjobb női alakítás: Kubik Anna (Sade márkiné,Budapesti Kamaraszínház)A legjobb férfialakítás: Sinkó László (A színházcsi-náló, Budapesti Kamaraszínház)A legjobb női mellékszereplő: Máthé Erzsi (Szabadzóna, Katona József Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Garas Dezső (Cabaret,Madách Színház)A legjobb díszlet: Antal Csaba (A kezdet vége, Ka-tona József Színház)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Sade márkiné,Budapesti Kamaraszínház)Különdíj: Szacsvay László és Stohl András (A kez-det vége, Katona József Színház)

1. Ha Gyurkovics Tibor darabja is színre kerülhe-tett, a legjobb új magyar drámáról nincs mit monda-ni.2. Ha az igazán értékelhető produkciók zöme ka-maraelőadás volt (mint már a korábbi években is),mit lehet mondani a magyar színházművészet egé-széről?3. Ha a színházaink elkerülhetetlenül haladnak akommercializálódás felé, mi vigasztalót tudunkmondani?

A legjobb jelmez: Szakács Györgyi ruhái aHamlethez (Koncz Zsuzsa felvétele)

TARJÁN TAMÁSELTE Bölcsészettudományi Kar

A legjobb új magyar dráma: Ébert Tibor: Esterházy A

legjobb rendezés: Ascher Tamás (Moliére: A mi-zantróp, Kaposvár)A legjobb női alakítás: Lázár Kati (A kezdet vége,Katona József Színház)A legjobb férfialakítás: Sinkó László (A színházcsi-náló, Budapesti Kamaraszínház)A legjobb női mellékszereplő : Bodnár Erika (RobertoZucco, Katona József Színház)A legjobb férfi mellékszereplő : Jordán Tamás (Szö-veg és zene, Merlin Színház)A legjobb díszlet: Kőváry Latalin (Légköbméter,R.S.9.)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (A mizantróp,Kaposvár)Különdíj: R.S.9. Színház

Tartva magam a színikritikusi díj odaítélésének tízévnél régebbi tradícióihoz, ezúttal is kitöltöttem akérdőívet, noha díjat valójában és egyértelműencsak Sinkó Lászlónak adnék. Ő - „a színházcsiná-ló", ,,a nagy Bruscon", a dilettáns színpadi mágusszámomra az évad címerembere, a ThomasBernhard-i hős megformálása pedig (a melléksze-replők, különösen Vallai Péter hathatós közreműkö-désével létrehozott figura) a kiemelkedő idei teljesít-mény mércéje.

Díjak helyett inkább különdíjakról döntenék jó

szívvel: figyelemre méltó és reményekre jogosító,ám valamiért mégsem „végérvényes" produkciókról.Jelenségekről, vállalkozásokról, amelyek csakrészben pótolhatják a műveket. Így lenne (külön) dí-jazottam mindenekelőtt a Merlin Színház, ahol eb-ben a szezonban a legotthonosabban és - teátrumiértelemben - a legfiatalosabban érezhette magát apublikum; Kertész Imre és Kornis Mihály Jegyző-

könyve, valamint A kínai: a Kamra két produkciója; akapolcsi nyári színi vásár, ahol a szabadság az úr,és csodálatos módon önmaga legszemélyesebbkérdéseiről is meditálhat a csillagos estében az em-ber; az R.S.9., amelynek levegőtlen pincedobozá-ban egyre inkább érdemes verejtékezni (a lehetsé-ges egyetlen különdíjnál végül is rájuk esett a vá-lasztásom); és a vendégrendezők egyike-másika(főleg Victor-Ioan Frunza, Dan Micu, Robert Dezo-teux), akik borzadályosan eklektikus előadásokatgyártottak, s éppen így keverték meg kissé a szín-házról való gondolkodásunkat.

A különdíjazási kedv nyilván annak szólna, hogy ajelenlegi Magyarország is egyelőre „külön" van le-hetséges, kialakultabb, barátságosabb önmagától.Az átmenetiségről, a „színházváltásról" azonbannem kívánok itt értekezni, s azt sem szeretném, haaz eddigi pár szó csökkentené a nem különdíjakratett szerény szavazatok értékét. Ebert Tibor drámá-jának komáromi bemutatójától a fatális véletlen távoltartott, de a nyomtatott (bővebb) szöveg ismere-tében merem állítani: egy invenciózus és szabályta-lan talentum küszködései értek céljukhoz Ébert elsőmagyar nyelvű, hivatásos színházi premierjével.

Ascher Tamás majdnem hibátlanul kidolgozottMoliére-jénél közelebb állt hozzám Székely Gáborpár év előtti hibátlanul kidolgozott Embergyűlölője.

KRITIKUSDÍJ

Különdíj: Kornis Mihály, a Jegyzőkönyv előadója(Sárközi Marianna felvétele)

Lázár Kati és Bodnár Erika olyan premiereken re-mekelt, amelyeknek egészükben nem volt semtétjük, sem jelentőségük, s ez álla Merlin-beliBeckett-re is, amelyből a főszereplőnek is tekinthetőJordánt (a mű kicsiny terjedelme okán) azepizodisták közé soroltam, az O'Caseybenparádézó Stohl András rovására. A tétnélküliségdíjazását nem mertem azzal fokozni, hogy aRadnóti Színház Hajmeresztőjének (például SzlávikIstván díszletének, Dőry Virág jelmezeinek) istépdesek babérlevelet - inkább Szakács Györgyinevével, munkájával igyekeztem

fémjelezni A mizantróp kétségtelen súlyát, fontos-ságát. A Kőváry Katalin(ék) által színre tett ócskaszék, asztalka, kempingágy szinte nem is díszlet:drámát újjáformáló dramaturgiai lelemény, a terem-tő rendezői értelemnek a színészgárda által tökéle-tesen birtokba vett játéktere (hány és hány színészi„különdíj" mászkál a Légköbméterben!).

Számomra az 1991/92-es évad szegényesebb,érdektelenebb volt a jobb vagy rosszabb előzőek-nél. Eleven életet csak az első, illetve az utolsó más-fél hónapjában éreztem benne. Mintha a nyitányonellőtte volna puskaporát az, akinek telik még erre azesztétikai portékára - hogy aztán jó fél év teltévelitt-ott megint a tehetség villanófényeire, torkolattü-zeire lehessünk figyelmesek.

Ennek ellenére szerettem ezt az évadot. Különdí-jas évad volt.

ZAPPE LÁSZLÓNépszabadság

A legjobb új magyar dráma: -A legjobb rendezés: Ascher Tamás (KatharinaBlum elvesztett tisztessége, Kamra)A legjobb női alakítás: Básti Juli (Katharina Blum,Kamra)A legjobb férfialakítás: Sinkó László (A színházcsi-náló, Budapesti Kamaraszínház)A legjobb női mellékszereplő: Lázár Kati (A kezdetvége, Katona József Színház, Katharina Blum,Kamra)A legjobb férfi mellékszereplő: Tóth József (A szín-házcsináló, Budapesti Kamaraszínház; Egy cseppméz, Merlin Színház)A legjobb díszlet: Horesnyi Balázs (Pisti a vérziva-tarban, Madách Kamara)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (annyi jó jelmeztcsinált, hogy közte kell legyen a legjobb is)Különdíj: Radnóti Színház Nyílt Műhely, illetve aki-nek eszébe jutott a Thomas Bernhard és KompolthyZsigmond Budapesten című est

Miközben apránként, lassan, de biztosan fenekes-tül felfordul egész színházi életünk, ez még az elő-adásokon közvetlenül nem látszik meg. Csaknemugyanazok a jók, mint korábban. Néhány tendenciapersze felerősödött. A nagyszínházak már szinte ki-vétel nélkül nézhetetlenek, minden művészi igényés eredmény a mind kisebb játszóhelyekre szorulvissza. Jelentékeny új magyar drámát rendületlenülnem sikerül színpadra vinni. A vidéki színjátszás is-mét kezd eljelentéktelenedni.

Ami a színház szellemét illeti, a legfeltűnőbb Aszínházcsináló és a Katharina Blum sikere. A racio-nális elemzés és a dühödt társadalombírálat együt-tese. S ebben az összefüggésben talán érdemesmegemlíteni Eörsi saját rendezésében a Sírkő éskakót is. Heves reakció érződik ezekben a produkci-ókban mindarra a hiányra, sőt illúzióvesztésre, amita két évvel ezelőtti hatalomváltás keltett. S egybenazt is igazolni látszanak ezek az előadások, hogyrendületlenül a társadalmi-szellemi folyamatokraérzékeny színház tud szélesebb körű érdeklődéstkiváltani. Csak éppen mélyebbre kell ásnia a napipolitikai időszerűségnél.

Színházi állapotainkra azonban a magam részé-ről azt érzem legjellemzőbbnek, hogy számomraigazi élményt mégsem szokásos színházi produkciónyújtott, hanem a Radnóti felolvasó estje, a ThomasBernhard és Kompolthy Zsigmond Budapesten, aholnagyjából ugyanaz a szellem volt jelen, mint Aszínházcsinálóban vagy a Katharina Blumban, csaképpen megtoldva a felolvasáshoz kötődő játékoktovábbi elidegenítő-ironizáló-önironizáló lehetősé-geivel.

F O D O R G É Z A

NAGYON TŰHEGYRE VENNIŐK, HA ÍGY VENNŐK?

HAMLET-TANULMÁNYOtto Ludwig a Hamlettal kapcsolatbanrámutat:

„Shakespeare darabjai között ez azegyetlen, amelyben a mozgató ok nem afőhős vétsége, hanem valamely másikszereplőé."' S egy modern német Hamlet-tanulmány a főhős iránti kivételes érdeklődésegyikokát ugyanebben az irányban véli felfedez-ni: nemhogy nem „gonosztevőként" vonja magá-ra az érdeklődést, de még a „hamartia" fogalmasem érvényes vele kapcsolatban, hiszen „anél-kül, hogy ehhez hozzájárult volna, belekerül egymeghatározott szituációba, amiként az legtöb-bünkkel is történni szokott".2 Figyelmet érdemela gondolat eszkalálódása attól a megállapítástól,hogy „vétlensége a bemutatott világ romlottsá-gában segít megérteni az óriási érdeklődéstemez alak iránt"3, addig az állításig, hogy „a tra-gikus cselekmény okai nem állnak kauzális kap-csolatban a főalakkal".' De egyfelől a szituáció,amelybe a főhős mintegy belevettetett -- s amelylegszélesebb értelmében mint „a bemutatott vi-lág romlottsága" is felfogható -, másfelől a "tra-gikus cselekmény" a kauzalitás tekintetébennem ugyanolyan viszonyban vannak Hamlettal.Hamlet problémája, úgy vélem, nem a szituáció,hanem a feladat, a tragikus cselekmény pedig,úgy vélem, a feladatból, de mint hamleti problé-mából nő és fejlik ki. Goethe Wilhelm IVleisteré-nekvolna hát igaza? „'Kizökkent az idő; ó, kárho-zat, hogy én születtem helyretolni azt!"' - Úgyrémlik nekem, ezekben a szavakban rejlik Ham-let viselkedésének kulcsa [...]" Úgy vélem: igenis, nem is. Igen, amennyiben tényleg az idézettsorpár a Hamlet-tragédia kulcsa - már ameny-nyire egy ilyen komplex tragédia valamely moz-zanatát egyáltalán kulcsjelentőségűnek lehet ki-tüntetni. De aligha abban az értelemben, hogy„nagy tett nehezedik egy tettre nem született lé-lekre. [...] Itt tölgyet ültetnek egy drága edénybe,amelynek csak kedves virágokat lett volna sza-bad magába fogadnia [...]"

A dráma első színe nem más, mint rosszómenek koncentrált kifejezése. Ez perszemegfelel a reneszánsz dráma sémájának: „Avilág rendjét valami megzavarja, s egy időreeluralkodik a zűr-zavara rendetlenség, legyen aza királydrámák politikai anarchiája vagy a'tévedések vígjátéka'. A darabok végére azonbanaz eredeti rend, a harmónia mindig hiánytalanulhelyreáll."5 S tragédiáról lévén szó, a műfaj„fekvésében" felel meg e séma beindításának,még nem keltve gyanút bennünk a sémaproblémátlan érvényességével szemben; bártalán túlságosan is jól meg-felel neki,ártatlannak látszó be- és felvezetés nélkül,rögtön egy idegállapotot teremtve meg, majdmind sűrűbb és erősebb atmoszférát, egy-szersmind nagy dimenziót a dráma számára.

Megjelent az Iskolák után (Almási Miklós 60. születésnapjára)című tanulmánygyűjteményben (T-Twins, Budapest, 1992.szeptember)

Már itt, az első színben elhangzik két kijelentés,amely majd retrospektíve többet jelent, mintamennyit a maga helyén mondhat; Franciscoemlíti rögtön az elején: „I am sick at heart" [Nemjól vagyok], az első szellemjelenés után pedigHoratio következtet arra, hogy „This bodes somestrange eruption to our state" [ez honunkra nagycsapást jelent]5a - vagyis valami belső baj kitö-résére. A '30-as évektől kibontakozott „ima-gery"-kutatás jóvoltából tudjuk, hogy a Hamlet-ban (tehát nemcsak a főhős képzetvilágában,hanem az egész drámában) a betegség-, fe-kély-, mérgezés-, rothadás-, egyáltalán: „cor-ruption"-képek és -motívumok mintegy a világtestévé, állagává, állapotává állnak összes

Hamlet, első monológjában, pontosan egyilyen világról való vízióját tárja elénk: „O that thistoo too sullied7 flesh would melt, / Thaw andresolve itself into a dew, / Or that the Everlastinghad not fix'd / His canon 'gainst self-slaughter. 0God! God! / How weary, stale, flat and unprofi-table / Seem to me all the uses of this world! Fieon't, ah fie, 'tis an unweeded garden / That growsto seed; things rank and gross in nature / Pos-sess it merely." [1.2.Ó, hogy nem olvad, nem hi-gul s enyész ! Harmattá e nagyon, nagyon merőhús! / Vagy mért szegezte az Örökkévaló / Azöngyilkosság ellen kánonát?" Ó, Isten! Isten!míly unott, üres, / Nyomasztó nékem e világi

Charles Kean mint Hamlet

üzlet! / Phí! rút világ! gyomos kert, mely tenyész,/ Hogy magva hulljon; dudva és üszög / Kövérta-nyája.] Nem sok helye van a Hamletnak, amellyelkapcsolatban akár csak viszonylagos konszen-zus is volna - ez a kevés kivétel közé tartozik;nagyjából általános az a felfogás, amelyet leg-utóbb Kéry László így fogalmazott meg: „A drá-mabeli kiindulópont kétségtelenül az a világun-dor, amely Hamletban az anya 'gyarlósága' nyo-mán támadt. De szerves összefüggésben van eza királyfinak nagybátyja iránt érzett megvetésé-vel, azzal az óriási különbséggel, amely Hamletszerint elhunyt atyja és Claudius között fennáll."

Persze ha elfogadjuk is a motiváció tényét,még nem kell elismernünk művészi sikerét. Is-meretes, hogy így járt el Eliot, aki hírhedt esszé-jében merte az újkori európai kultúra e szent mű-véről a következőt írni: „A darab [...] minden-képp művészi fiaskó".9 Nem kell elfogadni ítéle-tét, de érvelését érdemes komolyan venni, mertlényegbevágó: „Az érzelemnek művészi formá-ban való kifejezése csakis a 'megfelelő tárgy'[objective correlative] megtalálása révén lehet-séges: vagyis olyan tárgycsoportra, helyzetre,eseménysorra lelvén, mely ennek a bizonyos ér-zelemnek a formulája lesz; mégpedig úgy, hogyamint a szükségképpen érzéki élményt eredmé-nyező külső tények adottak, közvetlenül fölkeltikaz érzelmet. [...] A művészi megformálás 'végle-gessége' itt a külsőnek és az érzelemnek egy-mással tökéletesen adekvát voltában áll; és pon-tosan ez az, ami a Hamletben fogyatékosan va-lósul meg. Hamlet, az ember olyan érzelem rab-ja, mely kifejezhetetlen, ugyanis túlcsordul amegjelenő tényeken. [...] Hamlet azzal küszkö-dik, hogy az anyja az oka undorának, de undorá-nak nem megfelelő egyenértékese az anyja;Hamlet undora körülfolyja őt és túlfolyik rajta. En-nélfogva olyan érzés, amelyet képtelen megér-teni; képtelen tárgyiasítani, s ezért továbbra ismérgezi az életet és gátat szab a cselekvésnek.A lehetséges cselekvések egyike sem képes ki-elégíteni ezt az érzést; s bármit tegyen is Sha-kespeare a cselekménnyel, az nem fogja Hamle-tet kifejezni. És meg kell jegyeznünk, hogy aprobléma adott mivolta maga tesz lehetlennébármiféle objektív egyenértékűséget. Ha Gert-rud bűnösségét felerősítenénk, Hamlet egy egé-szen más érzelem formuláját kapná; éppen jelle-me negativitásából és jelentéktelenségéből fa-kad, hogy Gertrud olyan érzést ébreszt benne,amelyet nem tud képviselni."10 Sem Eliot „objec-tive correlative"-elméletének bírálata, sem pediga historikus Shakespeare-kritikának az a feltéte-lezése - meglehet, tárgyi igazsága -, hogy adráma keletkezésének korában a királyné há-zasságtörését és férje halála utáni gyors nászátannak öccsével incesztusként fogták fel, sajnosegyik sem oldja meg az Eliot által kidomborítottvalódi problémát: motívum és reakció, ok és oko-

HAMLET

Az Egérfogó-jelenet Brockmann alakításában(Chodowiecki metszete, 1778)

zat aránytalanságát. Mert akármilyen nagy lehe-tett is a kor erkölcsi felfogása szerint az anya bű-ne, e bűn nagysága a drámában - szemben azapa meggyilkolásával - nélkülözi azt, amit Goetheegy helyütt „sinnliche Gegenwart"-nak, érzékijelenlétnek nevezett. A királyné alakját illetőenEliot vizsgálódásának végeredménye, úgyvélem, támadhatatlan; „jelleme oly negatív ésjelentéktelen, hogy Gertrud olyan érzést ébresztHamletban, amelyet ő maga valójában nem tudképviselni." A bűn „értéktöbblete", amelynekmár sajátja az „érzéki jelenlét" is, nyilvánvalóanHamletban jön létre. A dramaturgiaifüggvényben, amelyet Lessing oly érzékletesenírt le, a hős a független változó: „Mindenelhatározásnak, a legjelentéktelenebbgondolatok és vélemények mindenmegváltoztatásának indító okait a már egy-szerfeltételezett jellemhez képest [azén kiemelésem- F. G.] pontosan le kell mérni egymássalszemben, és amazoknak sohasem szabad töb-bet létrehozniuk, mint amennyit a legszigorúbbigazság szerint létrehozhatnak."" A dramatur-giai függvény független változója ez esetbenHamlet - nos, ha van drámafigura, amellyel kap-csolatban nem merem leírni a „jelleme" szót, úgyaz övé az, lévén, hogy a Hamlet interpretációtör-ténetének tanúsága szerinte művel kapcsolatbanaligha van agyonvitatottabb és kérdésesebb, sőtneuralgikusabb fogalom, mint éppen a főhős „jel-leme". Mindenesetre úgy vélem, hogy azt, amiHamletban az anya bűnének „értéktöbbletét" lét-rehozza, nem lehet pszichológiailag, Robertsonés Eliot módján meghatározni („a darab központiérzelmi eleme a fiú érzései a bűnös anya

iránt"),12 egyáltalán: az „emotion" és a „feeling"fogalmával leírni. A figurának abból a komplexi-tásából, amelyet az első monológ elénk tár, itt ésmost inkább azt kívánom kiemelni, amit Ariszto-telész tragédiaelmélete a dianoia fogalmával il-let: azokat az elemeket, amelyekkel a cselekvőkbeszédjük folyamán bizonyítanak valamit vagyéppen véleményüket nyilvánítják,13 a lehetségesés a megfelelő dolgok mondásánakképességét ,14 azoknak a hatásoknak azösszeségét, amelyeket a beszédnek meg kellteremtenie - részei: a bizonyítás és a cáfolat,továbbá a szenvedélyeknek (részvét, félelem,harag stb.), vala-mint a nagyság és kicsinységbenyomásának megteremtése.15 A hamleti„dianoiát" legegyszerűbben általánosításnaknevezhetjük, feltéve, hogy távol tartjuk tőle azabsztrakció mozzanatát és megtartjuk egyolyan dimenzióban, amely egyszerre konkrét ésvizionárius. Bradley talált rá szerencséskifejezéseket: „általánosító szenvedély",16

„imaginatív és általánosító szellemi alkata",17„Hamletnak olyan képzelőereje van, amelyrosszban és jóban egyaránt minden dolgotegységben érez és lát.,,18 Már Caroline Spur-geon utalt rá, hogy Hamlet legfilozofikusabb ref-lexiói is mennyire konkrét-mindennapi képekrévén fogalmazódnak meg, s Mihail Morozovegy 1947-es, fontos tanulmányában alaposandemonstrálta: „Hamlet hajlamos arra, hogytárgyias és konkrét hasonlatokkal ésmetaforákkal éljen",19 sőt „Hamlet hasonlataiés metaforái az esetek döntő hányadábanegyszerűek, világosak, mindenki számáraérthetőek és konkrét-tárgyiasak".20 Ezzelegyidőben - s Morozov 1949-ben angolul ismegjelent tanulmányát elismerően regisztrálva- Wolfgang Clemen jutott a legközelebb ahamleti „dianoia" megértéséhez: Hamlet,„amikor gondolkodik és beszél, [...]

egyúttal mindig látó is, aki számára a környezeteleven formái közvetlenül szimbolizálják azt,amit gondol. [...] kivételes megfigyelőképesség-gel megáldott embernek tűnik, aki élesebb tekin-tettel látja át a valóságot mindenki másnál, s érti amódját, hogy a történéseket a maguk szimboli-kus jelentésében nyelvi képekkel ragadja meg.Mindig képes arra, hogy túllásson a pillanaton ésazt mintegy kettőzötten élje át.... Hamlet nemegy-egy általános gondolatot fordít át azt körülíróképpé. Inkább az ellenkező utat járja, amennyi-ben a valóság olyan történéseit és dolgait nevezimeg, amelyek ilyen kimondatlan általános gon-dolatra utalnak."21 Érdemben véglegesnek te-kinthető leszámolás ez azzal az August WilhelmSchlegel és Coleridge által iniciált, egészen szá-zadunk első feléig domináló, s „gesunkenes Kul-turgut" gyanánt még ma is hatékony Hamlet-fel-fogással, amelyet talán Madách Luciferénekszavaival foglalhatni össze a legtömörebben: „Atett halála az okoskodás."22 A hamleti „dianoia"sajátos általánosítás: egyfajta paradeigmatikusgondolkodás-, pontosabban látásmód.

A hamleti „dianoia": látás; egyszerűen szólva:Hamlet anyja bűnében, mint cseppben a tengertlátja meg a világ minőségét. Ha így kiált fel, „Fra-ilty, thy name is woman" [Gyarlóság, asszony aneved!], úgy az asszony neve az ő számára: „theuses of this world" is lehetne. Ez a látás szörnyűösszefüggéseket vesz észre. Hamlet király ésClaudius, az apa és a nagybátya szembeállítá-sával kapcsolatban, ami Hamlet első monológjá-ban oly hangsúlyos, Harold Jenkins joggal figyel-meztet: „Sohasem szabad megfeledkeznünk ar-ról, hogy fivérek. [...] az isten és az állat az embertermészetében ugyanahhoz az életfához tarto-zik."23 Sőt: „A helyzet, amelyben Hamlet még aztmegelőzően találja magát, hogy tudna valamit agyilkosságról, olyan, amelyben az istenhez ha-sonlatos ember halott, és helyét az állatiasfoglalta el. S ami még rosszabb, saját anyja immárnem gyászolja Hyperiont, hanem a szatír-fivérrel helyettesítette, s ezáltal maga isrosszabbá válik, mint az állat."24 Tehát Hamlet„önmagát elkerülhetetlenül a részének tudjaannak, amit gyűlöl. Természete mintegyszimbolikus kifejezést nyer szüleiben: hiszen bárapja fia, a tökéletesség istenhez hasonlatosmintájáé, aki iránt mély tiszte-letet érez, ésakinek engedelmeskedne, egyúttal azonbananyja fia is, aki Hyperiont a szatírral váltotta fel.[...] Úgy érzi, hogy beteg fajtához tartozik. S amivolta iránti undora túlmegy a személyesenátöröklöttek körén, s kiterjed egy olyan világ min-den 'üzletére', amelyben csak 'dudva és üszög'tenyész. Rászakad ennek az életnek minden be-tegsége és szerencsétlensége, s csak a halálhozhat számára megkönnyebbülést."25 (Ebbenaz összefüggésben nyer értelmet és jelentőségeta monológ első sorában a „flesh" jelzőjeként akvartók „sallied" s a fólió „solid" változatával

HAMLET

szemben, nem filológiai, hanem interpretatorikusultima ratio eredményeképpen, a „sullied".)

Az első monológ egyebek között bemutatja ahamleti „dianoiát', s annak is egyebek között di-menzióteremtő jellegét. Ugyanez és ugyanígyműködik a Szellem parancsa, pontosabban: afeladat meghatározásának esetében is. Melyeka tények? Hamlet király öccse elcsábította annakfeleségét, őt magát megmérgezte és elfoglalta atrónját. Milyen parancsot ad Hamlet király szelle-me a fiatal Hamletnak? Álljon bosszút apja meg-gyilkolásáért és az incesztusért, ölje meg bitorlónagybátyját, de az anyja megbüntetését bízza azégre. Objektíve ez Hamlet feladata. De hogyanfogalmazza meg a történteket és feladatát Ham-let? „The time is out of joint. 0 cursed spite, / i h a tever I was born to set it right." [I. 5. Kizökkent azidő - ó, kárhozat! / Hogy én születtem helyretol-ni azt.] Kéry László Saxo Grammaticustól és Bel-leforest-től kezdve a Spanyol tragédián és aTitus Andronicuson keresztül a Hamletig és azAntonio bosszújáig kimutatja azt azalapképletet, hogy a tisztességes hős egyromlott világgal áll szemben,26 s az angolreneszánsz drámából jócskán lehet idézni apéldákat a hősök generalizáló hajlamára,melyből kifolyólag az individuumoktólelszenvedett gazemberségek alkalmából a világvagy a kor iszonyatos voltáról szólnak pompásretorikával és nagy költői erővel.

De a Hamlet e kulcspontján nem az történik,hogy a pathos túlfut az individuális eseten, általá-nos formulában csapódik ki, majd visszahúzódika konkrét, egyedi ügy határai közé. Marston An-toniójának kifakadása - „Methinks I feel the fra-me of nature shake. / Cracks not the joints ofearth to bear my woe?" [1.5. Úgy rémlik, érzem,hogy reszket a természet alkotmánya. Nem re-cseg-ropog-e a föld eresztéke kínjaim terhétől?] -,noha tartalmilag és metaforahasználat tekin-tetében közel áll hozzá, nem csak költői-drámaierőben nem állítható Hamleté mellé. A hamleti„the time is out of joint" ti. nem egy pillanatnyi él-ményről ad számot és nem stilizálás. Hanem azelső monológból megismert hamleti „dianoia"szerint megjelenő világkép és ténymegállapítás.De a Hamlet ugrópontja, ahol a főhős mintegy el-rúgja maga alól azt a talajt, melyen a korabelibosszútragédiák hősei mozognak, ahol a Ham-let-probléma és -tragédia eredetisége mani-fesztté válik - az az eredeti problematika és tra-gédia, amely minden korabeli dramaturgiai meg-oldás felől nézve kontingens, s magában is in-kommenzurábilis -, ez az ugrópont csak mostkövetkezik. „I was born to set it right' - mondjaHamlet. De a Szellemtől nem ezt a parancsot,nem ezt a feladatot kapta. A feladatnak ez afelfogása - ugyanúgy, minta közvetlenelőtörténeté - a hamleti „dianoia" eredménye.Hamlet maga teremti meg és adja fel magánakfeladatát, amely nemcsak új, hanemmegoldhatatlan is;

Josef Kainz Hamlet szerepében

maga teremti meg sajátos problémáját. A síkvál-tás, a dimenzióváltás, amit véghez visz, kétség-telenül nem jellemezhető a „harmatfa" fogalmá-val, de az sem igaz, hogy „a tragikus cselekményokai nem állnak kauzális kapcsolatban a főalak-kal". A „tragikus cselekmény" minden olyan di-menziója, amely a Hamletot európai kultúránkegyik legérdekesebb és legvitálisabb, legalap-vetőbb és leglényegesebb művévé teszi, igeniskauzális kapcsolatban van a középponti alakkal,

mégpedig annak „dianoiájával", világképével,problémalátásával, hivatástudatával és feladat-vállalásával.

A Wilhelm Meister tanulóévei ötödik könyvénekhetedik fejezetében vita folyik a regény és a drá-ma viszonyáról. Konklúziója: „A regénynek fő-ként gondolkozásmódokat [Gesinnungen] éseseményeket kell rajzolnia; a drámánakjellemeket és tetteket. A regénynek lassan kellfolynia, s a főalak gondolkozásmódja[Gesinnungen], akárhogyan is, de tartóztassaaz egésznek a ki-

HAMLET

fejlet felé való törését. A dráma siessen; a főalakjellemének a vég felé kell törekednie, s csak tar-tóztatják. A regényhősnek szenvedőnek, lega-lábbis nem nagy mértékben cselekvőnek kelllenni; a drámai hőstől hatást és tettet követe-lünk." Nem meglepő, hogy a Hamlet ebből aszempontból a következőképpen jelenik meg: ahősnek „tulajdonképpen csak a gondolkozás-módját [Gesinnungen] látjuk; csak eseményektörténnek vele, s ezért van a darabban valami aregény nyújtottságából [...]" A cselekmény ter-mészetes tagolódása szerint a darab középső -legterjedelmesebb - része a II. felvonás 1. szí-nétől a negyedik felvonás 4. színéig terjed, tízszínt és 2-8-6-6-3-2-1-1-3-3, tehát összesenharmincöt epizódot foglal magában; Holger M.Klein találó megfogalmazásával élve: „Olyancselekményszakasz, amelyet mindenekelőtt azellenfelek egymást szondázása határoz meg".27

A cselekmény hatalmas középső szakasza „tu-lajdonképpen ellentétes célú kettős puhatoló-zás, drámai idegháború"28 - de nevezzük ne-vén: intrika. S Adornónak általánosságban igazavan: „A színpadi intrika mindig tartalmaz valamicsenevész idétlenséget. Mintha felülről, a szerzőés eszméje irányából fejtené ki csak hatását, de'alulról', a drámai személyek oldaláról soha nincsegészen motiválva."29 Persze az intrika legfel-jebb a végtelenségig sematizálhatja-primitivi-zálhatja, de nem számolhatja fel a figurák és acselekmény strukturális interdependenciáját.„Így miként a cselekvés fogalma már maga utánvonja a cselekvő szubjektum fogalmát, smegfordítva, a személy és a jellem fogalmamaga után vonja a cselekvés fogalmát - legyenaz akár aktív vagy passzív, külső vagy belsőcselekvés -, úgy a drámában is elképzelhetetlenfigurát ábrá-

Hamletek: Beregi Oszkár (Nemzeti Színház,1906), Törzs Jenő (Magyar Színház, 1909), ódryÁrpád (Nemzeti Színház, 1923)

zolni egy mégoly rudimentális cselekmény nélkülés cselekményt ábrázolni egy mégoly redukált fi-gura nélkül. Ha a cselekményt egy szituációmegváltozásaként, a szituációt pedig figurákegymáshoz és egy tárgyi vagy eszmei kontex-tushoz való adott viszonyaként határozzuk meg,úgy nyilvánvaló, hogy a figura és a cselekménykategóriái dialektikusan egymásravonatkoztatottak."30 Ám a Hamletban a figurákés a cselekmény strukturálisinterdependenciája két okból is kivételes formátölt.

Először: lévén az intrika itt „ellentétes célúkettős puhatolózás", valamennyi résztvevője(Hamletot is beleértve) színlel, alakoskodik, tak-tikázik: kísérletezik, sőt játszik a másikkal; báremberi-erkölcsi értékét tekintve különbözőkép-pen, de technikáját tekintve hasonlóan Poloniusreceptjével él: „Your bait of falsehood takes thiscarp of truth; / And thus do we of wisdom and ofreach, / With windlasses and with assays of bias,/ By indirections find directions out." [II.1. Cseledcsalétke a való csukáját / Megfogja, s így az il-dom és az ész / Mintegy csavarral, rézsut eszkö-zökkel, / És görbe úton lel ki egyenest [...] Ezért atettek, a jellem és az akció viszonya, a drámaszerkezete éppen ellentétei a klasszikusshakespeare-i modellnek, miként ez utóbbitBradley megfogalmazta: „A tettek vagy hiányukmesszemenően kifejezik a cselekvőt - jellemzőtények. Ezért egyaránt mondhatjuk, hogy a tra-gédia középpontja a jellemből fakadó cselek-mény vagy a cselekménnyé váló jellem."31 Mivelennek helyébe itta közvetettség, sőt diszkrepan-

cia lép, a legtöbb szituáció „mint figurák egymás-hoz való adott viszonya" mesterséges, kísérleti,elidegenedett. Soruk - visszaélve a dürrenmattiPlay Strindberg példájával - mintegy Shakes-peare által írt Play Shakespeare-ként fogható fel,ahol is egymásutánjuk mesteri tudással van egy-másból következetessé alakítva, mesterien vanmegkomponálva a drámai motiváció, tempó, rit-mus, feszültségoldás és hullámzó fokozás, teháta folyamatosság, mégis: egy-egy epizód, szituá-ció voltaképpen egy-egy játszma, „Runde". Azintrika nemcsak izgalmas szövedékével hat, ha-nem már-már brechti módon „néhány hangsúly-eltolódást mutat a drámai és az epikus színházközt, az utóbbi javára". Az előbbi „az embert is-mertnek tételezi fel", az utóbbiban „az ember avizsgálat tárgya"; az előbbiben „a figyelem tár-gya a kimenetel", az utóbbiban „a figyelem tár-gya a menet"; az előbbiben: „egyik jelenet a má-sikért", az utóbbiban: „mindegyik önmagáért".32

Kell-e magyarázkodni, hogy nem abszolút ellen-tétekről, csupán hangsúlyeltolódásokról vanszó? De a drámai szerkezeten belül, s drámailagfunkcionalizálva is epikus epizodikusságról. „Amese részeit gondosan szembe kell állítani egy-mással, mégpedig úgy, hogy megkapják a sajátstruktúrájukat, vagyis kis darabok legyenek adarabon belül."33 És epikus extenzitásról. De ezmár átvezet a „másodszor"-hoz.

Tehát másodszor: sokan és sokszor megálla-pították, hogy Hamlet a tragédia abszolút főhőse,abszolút középponti figurája, akivel egyetlenszereplő sem mérhető össze; „a dráma rendkí-vüli mértékben van e figurára szervezve",34

„Hamleté az uralkodó perspektíva is a drámá-ban, mások: Gertrud, Ophelia, Laertes, Fortin-bras rovására".35 Ez azonban egyáltalán nem azt

HAMLET

jelenti, hogy - miként Walter Raleigh mondja -„ a z ő szemével látunk és az ő gondolatait gon-doljuk".36 „Weary, stale, flat, and unprofitable ...uses of this world" [I. 2.], „the time is out of joint"[I. 5.], a börtön-világ [II. 2.], „the whips andscorns of time [III. 1., a kor gúnycsapási], „thecorrupted currents of this world" [Ill. 3., e veszettvilágban], „the fatness of these pursy times" [III.4., a szűkkeblű idők zsírjában], „the drossy age"[V. 2., e seprőjére szállt világ] és „this harshworld" [V. 2., e rossz világ] - ezekből és az eh-hez hasonló elemekből nem egyedül Hamlet építfel egy negatív világképet; egyrészt a dráma„imagery"-je révén szinte mint tárgy áll előttünkaz, másrészt a szembeszökően kívülálló Horatiótleszámítva többé-kevésbé minden szereplőbeigazolja. A király gazember (ha nem is az an-gol reneszánsz dráma legszimplább típusából), smiként Klein példás tömörséggel összefoglalja,„Polonius, Rosenkrantz és Guildenstern, végülpedig Laertes egy ideig kisebb-nagyobb mérték-ben bizalmasai a királynak. Elsődleges funkció-juk az, hogy olyan eszközül szolgáljanak, ame-lyeket Claudius egyre erőteljesebb és durvábbmódon vet be Hamlettal szemben (Polonius per-sze maga kínálkozik fel erre a szerepre), ami Po-lonius közvetítésével Opheliára (sőt feltételesenGertrudra is) igaz."37 S akkor Osrickról még nemis esett szó. E figurák között nincsen olyan, ami-lyet E. M. Forster „round character"-nak, plaszti-kus jellemnek nevez;38 vagy egydimenziósak ésnagyon is transzparensek, vagy éppenséggeltalányosak, mint a királyné vagy Polonius, akinekfigurájában a különböző karaktervonásokösszetalálkozása-együttélése nem szerves, ha-nem zavarbaejtően esetleges és diszparát. A„negatív és jelentéktelen" minősítés, amelyetEliot a királynéra alkalmaz, Hamleton ésHoratión kívül minden szereplőre érvényes, hanem is azonos mértékben. Goethe WilhelmMeisterének értelmezése Rosencrantz ésGuildenstern szerepét illetően nem éppenárnyalt, de valami nagyon lényegesre tapint rá:„Ami ez a két ember, s amit tesznek, azt nemlehet eggyel kifejez-ni. [...] Ez a lábujjhegyenjárás, ez a hajbókolás, ez az örökösigentmondás, nyalás-falás, fark-csóválás,ügyeskedés, ez a mindenség és sem-miség, eza törvénytisztelő gazság, ez a tehetségtelenség... hogy is fejezhetné ki mindezt egy ember.Legalább egy tucatra volna szükség, ha szertlehetne tenni rájuk; mert csak társaságbanvalamik, ők a társadalom, és Shakespeare igenszerény és bölcs volt, hogy csak két ilyen képvi-selőjét léptette fel."

Hamlet világképe és a Hamlet világképe,legalábbis a „world", a „time", az „age"vonatkozásában, egybeesik. A romlottság azemberben vagy paradeigma, vagy szimptóma --nézőpont kérdése. De akár paradeigmatikussáemelkedik, akár szimptomatikussá fokozódik le aszemünk-ben, mindenképpen csak megjelenéseaz általá-

Jelenet a berlini Deutsches Theater Hamlet-jéből (rendező: Max Reinhardt, 1909)

nos romlottságnak, ami túl van az individuumo-kon és az interindividuális viszonyokon. Az angolreneszánsz drámák figurái gyakranáltalánositanak egyedi tények alapján, sminősítik a világot, a kort - de a világ, a korminősége ezekben a drámákban mindig konkrétindividuumokban és interindividuálisviszonyokban lezárva jelenik meg, ezeken túl,általános voltában, a drámában nincsen „érzékijelenléte". Hamlet ellenben a figurákban, afigurák által, révén, közvetítésével, a figurákonkeresztül magával a világgal, a korral állszemben, az ő konkrét drámai ellenfele nemClaudius és megannyi eszköze, hanem a„world", a „time", az „age". Ezek nemcsak ben-ne, de túl is vannak a figurákon és az interindivi-duális viszonyokon, általánosak, de mégsemabsztraktumok, rendelkeznek „érzéki jelenlét-tel". Átvitt értelemben ebben a viszonylatban ér-vényes csak igazán Hamlet kijelentése: „'Tisdangerous when the baser nature comes / Bet-ween the pass and fell incensed points / Ofmighty opposites." [V. 2., Veszélyes ám, ha kéthatalmas ellen / Bőszült rohamja s vívó-tőre köz-zé / Hitvány elem kerül.] E sajátos konfliktus-szerkezet okán a Hamlet rendhagyó darab azangol reneszánsz drámában, és alkalmas rá,hogy - az érzéki általánosságot absztraktumbaátjátszva -. modern drámává értelmeződjék át,protomodern drámának, sőt az első modern drá-mának tűnjön föl.

Akár az intrika, úgy a - Hamlet nézőpontjából- kétdimenziós konfliktusszerkezet is szerepetjátszik abban, hogy a Hamletban a figurák és acselekmény strukturális interdependenciája sa-játos formát ölt. Ismeretes, és az elemzés kedves

vadászterülete, hogy a Hamletot körülvevő figu-rák rendszert alkotnak, szinte a térbenkeresztül-kasul kontrapunktikus rendszert,analógiák - párhuzamok és kontrasztok -,tükörviszonyok bonyolult és finom raszterűrendszerét. Ez a rendszer továbbá teljesnek észártnak érződik, mint ami kimeríti a darabbantematizált életproblémákkal kapcsolatosreleváns viselkedési alternatívákat, azaz nemlehet elvenni belőle anélkül, hogy a darab megne roggyanna és ne veszítene értelméből, éshozzátenni anélkül, hogy dramaturgiaitautológia ne keletkeznék. Ugyanakkor afiguráknak az egyetlen középponti hőshöz ké-pest viszonylag nagy száma, továbbá Hamletés bizonyos figurák jellegzetes konstellációinakés konfigurációinak ismétlődése, egyáltalán: azepizódok sokasága, sűrűsége arra utal, hogyHamlettal szemben, Hamlet ellenében a mennyi-ségnek jelentősége van. Amire Goethe WilhelmMeistere Rosencrantz és Guildenstern figura-párjával kapcsolatban rátapintott, mutatis mu-tandis, a Hamlettal szembekerülő figurákösszességére érvényes: ami ebben a világbanés korban az ember. ami ez a világ és ez a kor,azt nem lehet kevéssel kifejezni - akárparadeigmatikusnak tekinthetjük, akár csakszimptomatikusnak látjuk romlottságukat,mindegyikük „negativitásából ésjelentéktelenségéből fakad", hogy figurák,szituációk és epizódok mennyiségére vanszükség ahhoz, hogy a „world", a „ti-me", az„age" minősége „érzéki jelenlétre" tegyenszert. Hamlet jelenetről jelenetre „negatív ésjelentéktelen" figurákkal kerül szembe, akik-nekperspektíváját a dráma kevéssé érvényesíti,akiknek jelleme redukált, cselekvése rudimentá-lis. A szituációk, amelyeket teremtenekszámára - neki adottságok. Ők maguk nekinem partnerok, hanem események. Mindezmegint eltoló-

HAMLET

gondolkozásmódját [Gesinnungen] látjuk; csakesemények történnek vele, s ezért van a darab-ban valami a regény nyújtottságából" - no meg,tegyük hozzá, ami a „Gesinnungen" megjelení-tését illeti, a lírából. A drámán belül, és annakkérdésessé tétele nélkül, ellentétes - s egymástkiegyensúlyozó - eltolódás megy végbe mindaz epika, mind a líra irányába.

S most megint kiderülhet, nem biztos, hogyhelyes Eliot véleményét könnyedén félresöpör-ni: „Nem csupán az 'anya bűnét' nem lehet úgykezelni, mint ahogy Shakespeare kezelte Othellogyanúját, Antonius szerelmi megrészegülésétvagy Coriolanus gőgjét. [...] A Hamlet- hason-lóan a szonettekhez - tele van olyasmivel [some

stuff], amit a szerző képtelen a nappali fény vilá-gosságánál szemügyre venni, átgondolni vagyművészetté alakítani. Es ha ezt az érzést keres-sük, ráébredünk, hogy - akárcsak a szonettekesetében - nagyon nehéz helyhez kötni. Nemmondhatjuk, hogy a monológokban található [...]Shakespeare Hamletje nem a cselekménybenmutatkozik meg, nem ebben vagy abban az idé-zetben, amelyet esetleg kiválasztunk, hanem in-kább abban a félreismerhetetlen alaphangban,ami összetéveszthetetlenül hiányzik a korábbidarabból."39 Ha visszagondolunk Eliotnak arra anézetére, miszerint a darabban „vannak meg-magyarázatlan jelenetek - a Polonius-Laertes-és a Polonius-Reynaldo-jelenet -, amelyekrenemigen találunk mentséget",40 akkor okkalvélhetjük, hogy a Hamlet művészi megoldott-ságát illető értékítéletünk radikális különbségeama „some stuff" eltérő magyarázatán és érté-kelésén alapul, amellyel a dráma „tele van". Hakülön-külön tekintjük a darab egyes tényeit, egykompozícionális - az epikus széttagoltságotegyéb dimenziókban kompenzáló összefüg-gésrendszerben betöltött funkciójuk által nyertértelmük híján, akkor Eliotnak igaza van: „Ham-let, az ember olyan érzelem rabja, mely kifejez-hetetlen, ugyanis túlcsordul a megjelenő ténye-ken." De a tények a drámában nem magukbanjelennek meg, hanem sokrétűen megkomponáltösszefüggésben, összefüggésként, s összessé-gükben minta „world", a „time", az „age". Annak,amit Eliot Hamlet „emotion"-jának, „feeling"-jé-nek nevez, mely fogalmakkal szemben azonbanén előnyben részesíteném a goethei-WilhelmMeister-i „Gesinnungen"-t, ez az „objective cor-relative"-ja.

De van Eliotnak egy félmondata, amely a Ham-let-probléma kellős közepébe talál és roppanthorderejű; Hamlet érzéséről jegyzi meg, hogy „alehetséges cselekvések egyike sem képes kielé-gíteni". Hamletot feladatának megfogalmazásautána második felvonás második színében látjukviszont először. Ez a szín igen terjedelmes;hat-száz sor, a teljes darab 1/6-a, hat epizódbóláll. „A dráma itta témák és érdekirányultságokszélesen kiterített gazdagságát mutatja; aszélső pontokat a Fortinbras-cselekményideiglenes le-zárása, valamint a színházelméletifejtegetések képezik. Figyelemre méltó továbbáa komikum erős bevonása."41 Jenkinsironikusan érzékelte-ti, hogy a Hamlet miáltal nőtúl egy típusos bosszútragédia keretein: „MagaHamlet mintha mindig olyan kérdéseket vetneföl, amelyek sokkal nagyobb horderejűek éssokkal szőrszálhasogatóbbak, mint amilyeneketvárunk tőle. Amikor annak átgondolását várnánktőle, hogy bosszút áll-e, s miért és hogyan tesziezt, hajlamos létezésünk titkain elmélkedni."42

„Bár olykor gyakorlati-

Paul Scofield Stratfordban (1948)

dást jelent a drámán belül az epika irányába. Ez-zel szemben Hamlet figuráját Shakespeare -éppen a „puhatolózás" cselekményszakaszában- gazdagon és nagyszabásúan kibontja, de nemannyira gyakorlati tettek, mint inkább be-szédaktusok által. Ha Goethe Wilhelm Meisteré-nek alapvető műfaji szembeállítása, miszerint „aregénynek főként gondolkozásmódokat [Gesin-nungen] és eseményeket kell rajzolnia; a drámá-nak jellemeket és tetteket", helyes, úgy valóban aHamlet egyik leglényegesebb sajátosságáravilágított rá: a hősnek „tulajdonképpen csak

HAMLET

asnak bizonyul, ritkán állnak távol szellemétől anagy erkölcsi és metafizikai kérdések."43 Jenkinsazok közé a tudósok közé tartozik, akik hajlan-dók követni Shakespeare kompozíció ját: „Az ál-tala fölvetett kérdések - ahogy Shakespearebelehelyez bennünket Hamlet szellemébe és sa-ját intellektuális kíváncsiságával ruházza föl -nem annyira a bosszú természetét, mint inkábbaz ember természetét érintik [...]"44 „Megfigyel-

ték már, hogy Hamlet igen keveset mond felada-tának természetéről, ahhoz képest, hogy nemtudja teljesíteni. Hamlet ábrázolásában [...] abosszúálló figurája háttérbe szorul az emberilény mögött, aminek szimbólumává válik."45 Ahamleti szellemi - egyszersmind drámatípus-beli- síkváltást, demenzióváltást mint esztétikaievidenciát, „érzéki jelenlétet" nagyon pontosanírja le Klein is (bár, úgy vélem, éppen ellentéteskövetkeztetéseket von le belőle, mint természe-tes volna): „Nem problematizálja, hanem meg-kerüli a szellem által ráparancsolt bosszúállás le-gitimitását. Más problémák szorítják ki, úgy mint ataedium vitae, a lenni vagy nem lenni, a csele-kedni vagy elszenvedni, a gyávaság vagy böl-csesség, a bosszú arányossága, tehát a szegetszeggel, a respice finem stb. Megfogalmazá-sunknak [...] azt kell élesen kiemelnie, hogy ép-pen ez az egy, az anyagban eleve adott etikaialapprobléma mint olyan nincs ábrázolva."46

Illetőleg: az előbb pontatlanul fogalmaztam; asíkváltás, a dimenzióváltás nem most megy vég-be, hanem már az első felvonás végén megtörtént- a felsorolt mozzanatok éppen azt bizonyítják,hogy Hamlet túlnyomóan abban a síkban, abbana dimenzióban marad, amelyben feladatát (a

Szellem parancsán túlmenően) önmaga számá-

ra megfogalmazta. Ha a darabot nem a Hamlet-probléma („The time is out of joint. O cursed spi-te, / That ever I was born to set it right";, hanem aprimer bosszúprobléma felől közelítjük meg, ak-kor a második felvonásvégi Hecuba-monológnálúgy tűnhet, hogy sínen vagyunk ---,- mármint egytípusos bosszútragédia pályáján. Ám a kisvártat-va (az új felvonás utólagos, 18. századi tagoláseredménye, a virtuális objektív időmúlásnak pe-dig - másnap van - nincs esztétikai valósága),egyetlen ötvenöt soros jelenet után rácsapó ne-gyedik, „To be or not to be"-monológ rendkívülijelentősége éppen abban áll, hogy Hamlet apragmatikus bosszúproblémától újra felemelke-dik a saját kérdésfeltevésének a síkjára: problé-máját nem egy királygyilkos, vérfertőző, trónbi-torló gazember viszonylatában fogalmazza meg,hanem „the slings and arrows of oulrageousfortune" [a balsors minden nyűge és nyila], „a seaof troubles" [tenger fájdalma], ,the heartacheand the thousand natural shocks that flesh is heirto" [a szív keserve, a test eredendő természetesrázkódtatásai], „the whips and scorns of time" [akor gúny-csapási] - s mint „az igazság-

talan bántalmak és szenvedések részletező fel-sorolása"47 is mutatja -, a totalitás dimenziójá-ban. A „nemesb" megoldás keresése során apasszív elszenvedés és az öngyilkosság révénelnyert „quietus" elvettetik, ugyanakkor a „to ta-ke arms against a sea of troubles" [kiszáll tengerfájdalma ellen, fegyvert ragadva] heroikusvállalkozása nemcsak hogy - mint Jenkinstalálóan mondja - „elkerülhetetlenül vezet nem-léthez, hiszen így paradox módon bajaink nemazáltal érnek véget, hogy felszámolnánk őket,hanem azáltal, hogy azok számolnak felbennünket",4a

de inadekvát is, mint barbár népeknek az a szo-kása, hogy fegyvert ragadva rohannak a tengerhullámaiba, mintha meg akarnának küzdeni azárral.49 Lehetségesek-e hát olyan „enterprises ofgreat pitch and moment" [nagyszerű, fontos me-rény], amelyek egyfelől atotalitás dimenziójábanvannak és „objective correlative"-ot jelentenek etotalitáshoz, másfelől megilleti őket a „tett ne-ve"? (Kell-e mondani, hogy a Szellem által meg-parancsolt bosszú nem ilyen?) Aligha lehetsé-gesek. Eliotnak a lényeget tekintve igaza van,bár magam nem a „feeling", hanem akkor már in-kább a goethei^Wilhelm Meister-i „Gesinnung",de leginkább természetesen saját kiindulásom-hoz visszatérve a hamleti „dianoia" vonatkozá-

Laurence Olivier az Old Vicben (1936)

HAMLET

sában fogalmaznám meg: „a lehetséges cselek-vések egyike sem képes kielégíteni".

Ennek a szellemi tényállásnak teljesen meg-felel, hogy Hamlet valamennyi gyakorlati tette,

amelyet megillet a „tett neve" - inadekvát.Ophelia földbetaposása (az ún. „nunnery sce-ne"), Polonius leszúrása, Rosencrantz és Guil-denstem halálba küldése, Laertes letámadása

Ungvári László, Básti Lajos és Major Tamás, aNemzeti Színház 1952-es előadásának Hamlet-jei

Ophelia temetésekor - mindezek a mozzanatokriasztó pályát jelölnek ki. Polonius megölése, úgyvélem, igazi fordulópontja a drámának. Noha vil-lámgyorsan történik, menete hajszálpontosanvan kidolgozva. Hamlet és anyja dulakodnak,mindketten izgatottak, a királyné félreérti, halá-los fenyegetésnek véli fia erőszakos fizikai cse-lekvéseit és képes beszédét („see the inmostpart of you" [tükröm... megmutatja szíved ben-sejét]), segítségért kiált, Polonius visszhangozzasegélykérését, Hamlet ezt meghallja, s „erősfelindulásban", gondolkodás nélkül kardot rántés átszúr a kárpiton, észleli, hogy talált, és vadörömöt érez, hogy sikerült elégtételt vennie azalattomos hallgatózásért. Mindez szinte ösztön-szerű, a vak indulat műve. Csak anyja kétségbe-esett felkiáltására kezd magához térni, kijóza-nodni; először is elismeri, hogy nem volt tudatá-ban, mit cselekszik, s csak ezután merül fel ben-ne a lehetőség: talán a király az? Felemeli a kár-pitot és felfedezi a halott Poloniust. Ha nemtesszük a magunkévá Hamlet közvetlenreagálását, beláthatjuk, hogy nagy horderejűesemény történt. Bárhogy vélekedjünk is aClaudiuson állandó bosszúról, annyi bizonyos,hogy Polonius megölése - különösen az ún.„prayer scene" után - csak idétlen paródiájaannak. Polonius valóságos hibáihoz és vétkeihezképest viszont

Gábor Miklós (Greguss Zoltánnal és Simor Er-zsivel) a Madách Színház 1962-es Hamletjében

HAMLET

aránytalanul nagy megtorlás. Akármelyik irány-ból nézzük is, inadekvát. Ráadásul: immár magaHamlet is gyilkossá vált, „felfogjuk Hamlet bűnöstettének jelentőségét - apjának bosszulójamegölte valaki más apját".50

A szín hátralevő részének legalább hárommozzanatára kívánom itt felhívni a figyelmet.Először: Eleanor Prosser felvetett egy fontoskérdést: „A darabot olvasva gyakran elfelejtjük,hogy Polonius holtteste jól látható végig a szoba-jelenetben. A színházban ülve és folyamatosanérzékelve az összeroskadt testet Hamlet lábá-nál, miközben ez folytatja Gertrud korholását éshangoztatja saját erényességét, vajon miként isfogadjuk azt a kijelentését, hogy őt választotta azég, hogy legyen 'szolgája, ostora'?"'51 Alan C.Dessen meg is mutatta néhány lehetséges, sőtvalószínű következményét annak, ha a szín hát-ralevő részében ott látható a színpadon Poloniusholtteste.52 Sohasem fogjuk megtudni, hogy a -velünk, szakrálissá vált szövegének olvasóivalés elemzőivel szemben - „vizuális jelentésben"53

gondolkodó Shakespeare elképzelése szerintPolonius holttestének felfedése után Hamletvisszaereszti-e a kárpitot, újra. eltakarva atetemet, vagy előbbre húzza azt, s így mindvégiglátható. Ha végig a képben van (az előadásnappali világosságban zajlott, még nem lehetettvilágítással kiemelni vagy sötétbe utalni semmit),akkor nagyon erős ellenpont, „Verfremdungsef-fekt", elidegenítő hatás, amely a következő jele-neteknek nemcsak egyes mozzanatait teszi kér-désessé, ironizálja, hanem egész diszpozíciójátradikálisan megváltoztatja.

Másodszor figyelemre méltófordulat követke-zik be Hamlet gondolkodásában. Ismeretes,hogy a kor világképében, s így drámájában is,jelentős szerepet játszik a „Fortune/fortune"-képzet, mint mitológiai vagy allegorikus alak, minta sors ideologikus vagy a szerencse mindennapifogalma. A III. felvonás 4. színe előtttizenháromszor került szóba, hétszer Hamletáltal. Össze-kapcsolódik vele a kerék képe, akörforgás, a forgandóság, az „egyszer fent,egyszer lent", a vakság, a szeszély, akiszámíthatatlanság, s mind-ezek okán azemberi kiszolgáltatottság képzete. Másfelőlviszont, mivel nem töretlen és unilineárisdetermináció, összeegyeztethető vele az emberimozgástér, aktivitás, autonómia. Szituációtól,hangulattól, kontextustól, mondanivalótól függ,hogy ki mikor melyik oldalt hangsúlyozza. Devallomásos komolyságuk jóvoltából különösenemlékezetesek Hamlet Horatiónak mondottszavai: „for thou hast been / As one, in suff'reingall, that suffers nothing, / A man that Fortune'sbuffets and rewards / Hast ta'en with equalthanks; and blest are those / Whose blood andjudgement are so well commeddled / That theyare not a pipe for Fortune's finger i Ta sound

Hamlet: David Warner (1965)

what stop she please." [III. 2. . . .mert te, bár /Szenvedve mindent, úgy től, mint aki / Semmit seszenved; férfi vagy, ki a / Sors öklözését vagy ju-talmait / Egyképp fogadtad; s áldott az, kinek /Vérével úgy vegyült ítélete, / Hogy nem merő sípe sors ujja közt, / Olyan hangot adni, milyent bille-get.] Hogy mindenfajta kiszolgáltatottság és ki-szolgálás ellenében az autonómia, az eszközlét-nek az elutasítása mennyire fontos gondolata aző problémavilágának, azt világossá teszi, hogynéhány jelenettel később fuvolát hozat, s a hang-szert kezében tartva így beszél az őt kifürkészniakaró Rosencrantznak és Guildensternnek:„Why, look you now, how unworthy a thing youmake of me. You would play upon me, you wouldseem to know my stops, you would pluck out the

heart of my mystery, you would sound me frommy lowest note to the top of my compass; andthere is much music, excellent voice, in this littleorgan, yet cannot you make it speak. 'Sblood, doyou think I am easier to be played on than a pipe?Call me what instrument you will, though you fretme, you cannot play upon me." [Ill. 2. No lám, milybecstelen eszközzé akartok ti tenni engem. Ját-szani akarnátok rajtam; ismerni billentyűimet; ki-tépni rejtelmem szívét; hanglétrám mindenhangját kitapogatni a legalsótól a legfelsőig; pe-dig e kis eszközben zene rejlik, felséges szózat,mégsem bírjátok szavát venni. A keservét! azt hi-szitek, könnyebb énrajtam játszani, mint egyrossz sípon? 'Gondoljatok bármi hangszernek:rám lehetitek a nyerget, de nem bírtok játszanirajtam.] Hamlet első reakciója Polonius haláláramég ebben a képzetkörben mozog, és máris tar-talmazza a felelősség áthárításának mozza-

HAMLET

Jelenet az R.S.C. 1967-es előadásából (Ham-let: Roger Rees)

natát: „Take thy fortune: / Thou find's to be toobusy in some danger." [III.4.... magad kerested:/ Veszélyes, ládd-e, a túl-buzgalom.] De érde-mes felfigyelni rá, hogy a darab hátralevő részé-ben (e hosszú szín javarésze és két felvonás vanmég hátra) mindössze háromszor kerül szóba a„fortune" fogalma, egyszer a királyné, egyszerFortinbras hivatkozik rá, s egyszer Hamlet is em-líti még, éppen az előbbivel kapcsolatban:„Whose spirit, with divine ambition puff'd, /Makes mouths at the invisible event, / Exposingwhat is

Az 1970-es stratfordi Hamlet címszereplője:Alan Howard

mortal and unsure / To all that fortune, death, anddanger dare, / Even for an eggshell." [IV. 4. Kinekbecsvágytól duzzadó erélye / A vak jövőre nyel-vet öltöget, / Kitéve azt, mi nem biztos, halandó, /Sorsnak, halálnak, vésznek, kárnak, egy / Ürestojásért.] Egyszersmind arra is érdemes felfi-

gyelni, hogy a Polonius megölését követő jele-netsor végén Hamlet gondolkodásában egyegészen új „pattern" jelenik meg: „For this samelord / I do repent; but heaven hath pleas'd it so, /To punish me with this and this with me, / That Imust be their scourge and minister." [III. 4. Ezt ajó urat/ Sajnálom; de ha így tetszett az égnek/-Büntetve őt velem, s engem vele - / Hogy én le-gyek szolgája, ostora.]

Hamlet itt Fortuna felől a gondviselés felé for-dul, s nemcsak hogy mintegy „nagyban" ismétlimeg a felelősség áthárítását - az „I [...] will ans-wer well / The death I gave him" [Kezem miatti /Haláláért felelni én fogok] ígérete a drámábanpuszta szó marad -, de a Horatiónak, illetve Ro-sencrantznak és Guildensternnek mondottakháttere előtt eléggé feltűnő, sőt meglepő módonegyszerre csak vállalja az eszközszerepet. Mint-ha az apja halála által megrendített, az apja szel-lemével találkozó, s állandóan a halál problémá-jával foglalatoskodó Hamlet immár okozójakéntegészen más közelségbe, viszonyba került vol-na a halállal; Fortuna kerekének, a „fortune"forgandóságának képzetét mindinkább egymásik, nagyobb körforgás élménye helyettesítigondolatvilágában: „Your worm is your onlyemperor for diet: we fat all creatures else to fatus, and we fat ourselves for maggots. Your fatking and your

lean beggar is but variable service - two dishes,but to one table. [...] A man may fish with theworm that hath eat of a king, and eat of the fishthat fed of that worm. [...] a king may go aprogress through the guts of a beggar." [IV. 3.Mert hát életrendünk egyedüli hatalmassága aféreg: mi minden egyéb teremtménytmeghizlalunk, hogy magunkat hizlalhassuk;magunkat pedig a pondrónak hizlaljuk. A kövérkirály meg a sovány koldus, csak más-más fogatétel [...]. Azonegy ember halászhat a féreggel,mely egy királyból evett; s ehetik a halból melyama férgen hízott. [... így] tehet egy király körutata koldus bendőjén által.] Majd később, atemetőben: „To what base uses we may return,Horatio! Why, may not imagination trace thenoble dust of Alexander till a find it stopping abung-hole? [...] Alexander died, Alexander wasburied, Alexander returneth to dust, the dust isearth, of earth we make loam, and why of thatloam whereto he was converted might they notstop a beer-barrel? [V. 1. Minő aljas célokrahasználhatnak még bennünket, Horatio! Nemnyomozhatja-e képzeletünk a Sándor nemesporát, míg végre a hordóakna tapaszát lelimeg? [...] Sándor meghalt; Sándort eltemették;porrá vált; a por föld; földből sárt csinálnak; ésígy azzal a sárral, mely őbelőle lett, miért nedughatnák be a sörös hordót?]

Harmadszor: hogy Polonius megölése igazifordulópont, mind Hamlet, mind a király meg-érezni látszik. Hamlet - óh, az ő próféta lelke! -kimondja: „This bad begins, and worse remainsbehind." [III. 4. Rossz kezdetnek rosszabb leszvége majd.] De a király sem csak a Hamlet felől ráleselkedő közvetlen veszélyt érzi; az olyan konk-lúziók, mint ,,My soul is full of discord and dismay"[IV. 1. Lelkem zavarral és búval tele] és „disea-ses desperate grown / By desperate appliance

HAMLET

are relieved; / Or not at all" [IV. 3.... mert két-ségb' esett / Nyavalyán kétségb' esett gyógy-szer segít, / Vagy éppen semmi.] sokkal általá-nosabb megérzésről tanúskodnak, mely a bajokláncreakciója által mindinkább beigazolódik ésalakot ölt: „this, I Like to a murd' ring-piece inmany places / Gives me superfluous death." [IV.5. ... ez, mint gyilkoló pokolgép, / Több helyen ütfölösleges halált.] Hamlet és a király egyaránt aztsejtik meg, hogy Polonius megölése valóságosföldindulás kezdetét jelenti, melynek során elfogják veszíteni irányításukat az események fö-lött, s azok beláthatatlanok, és magukkal sodor-ják őket.

Polonius megölésének végletesen inadekvátvolta, a nagy körforgás, a halál egyenlősítő ésegyetemes „progress" [IV. 3.], „fine revolution"[V. 1.] és „base uses" [V. 1.] gyanánt való meglá-tása és a földindulás előérzete olyan új szellemiszituációt teremt, amelyben az „enterprises ofgreat pitch and moment" számára végképp nemlátszik hely.

Már a harmadik felvonás negyedik színénekvégén, s a negyedik felvonás harmadik színévelkapcsolatban is fel lehet vetni a kérdést: miértnyugszik bele Hamlet minden további nélkül,hogy elhagyja Helsingőrt. És a negyedik felvo-nás negyedik színében a hetedik Hamlet-mono-lóg („How all occasions do inform against me"[Hogy vádol engem minden alkalom...]) gondo-latmenetének és az egész szín „vizuális jelenté-sének" az ellentmondása igen különös. Igaz,Hamlet fellépése e színben mind az első kvartó-ból, mind a fólióból hiányzik, csak a másodikkvartóban van meg, s egyáltalán nem biztos,hogy eredetileg szerepelt az előadásban. A színegyébként erős cezúra a darab térkompozíciójá-ban, mert az első, amelyik nem a helsingőri kas-télyban, tehát falak között, hanem attól egybizonyos távolságra és a szabadban játszódik.Ha sor kerül Hamlet fellépésére, akkorbejöveteleaz egyik oldalon és kimenetele a másikon az„útköz-ben", pontosabban az út, a valahonnanvalahová, a Helsingőrtől való távolodás „vizuálisjelentését" reprezentálja. A monológgondolatmenetének konklúziója: „0 , from thistime forth I My thoughts be bloody or be nothingworth" [Ó, vért kívánj / Hát, gondolat! vagyértéked silány]. Ebből egyetlen természetesakció következnék: sarkon fordulni, visszatérniHelsingőrbe és meg-ölni a királyt. Hamletazonban ez után az önmagához intézett, ésnagyon is jelen idejű felszólítás után - megytovább Anglia felé. Erre a jelenet-végre még a„prayer scene"-nél is jobban illik Peter Alexandermegállapítása: „Shakespeare itt csaknemteljességgel vizuális kifejezésbe foglal-ta Hamletproblémájának egészét."54 A „vizuális jelentés"egy olyan figura benyomását kelti, aki nemcsakHelsingőrtől, hanem a saját maga általmegteremtett feladatától is távolodik.

August Wilhelm Schlegel azt mondja, hogy„úgy látszik, mintha afőcselekmény az utolsó fel-vonásokban elakadna, sőt már-már visszafeléfolyna".55 De valóban csak „úgy látszik". Ha aHamletot bosszú- és jellemtragédiának tekint-jük. Az például, hogy a negyedik felvonás ötödik,hatodik és hetedik színe a röviden „Polonius-cselekménynek" nevezhető mellékszálat,56 illet-ve a „második bosszúcselekményt"57 hozza azelőtérbe, nemcsak kauzálisan indokolt, lévénOphelia tragédiája és Laertes bosszúja Hamletcselekedeteinek („nunnery scene", Poloniusmegölése) okozata, s nem is csak abban az álta-lános dramaturgiai értelemben, hogy Shakes-peare „a mellékcselekményt rendszerint nem afőtémától függetlenül alkalmazza, hanem annakmegvilágítására használja".58 A Polonius családtragédiájának (hiszen nem tragédia-e az erede-tileg átlagos, de nem romlott Laertesnek az „un-worthy a thing" [becstelen eszköz] szintjére zül-lése is?) Hamlet távollétében egyetlen nagytömbként való előtérbe kerülése nemcsak amondott módokon, s önsúlyánál fogva jelentős,hanem egy figyelemre méltó drámaírói fogás ré-vén is. Ahhoz képest, hogy majd az ötödik felvo-

Vlagyimir Viszockij, a Taganka Hamletje (1971)

násban mennyire feltűnő lesz: Shakespeareegyáltalán nem tartotta szükségesnek Hamletotreagáltatni Ophelia tragédiájában való tulajdonrészességére, itt, a lány k é t - a 19. századi olaszromantikus operák egyik kedvelt jelenettípusá-nak elnevezésével élve - .,őrülési jelenetében"és a királyné beszámolójában haláláról, erőtelje-sen stilizálta-poetizálta a figurát és tragédiáját.Ophelia már első fellépésekor, Laertes intelmei-ben veszélyeztetett virágként jelenik meg - „Thecanker galls the infants of the spring I Too oftbefore their buttons be disclos'd" [I. 3. Üszögsenyveszti a tavasz szülöttit / Gyakran előbb,mint bimbajok fesel] -, s a két „őrülési jelenet-ben" a lánya szó szoros értelmében virág-, egy-szersmind dallamszférába emelkedik. Nincsokunk kételkedni Laertes szavainak igazságá-ban: „Thought and affliction, passion, heIl itself /She turns to favour and to prettyness." [IV. 5.Bánat, levertség, a pokol maga / Őnála mindkellemre változik], Amikor pedig a királynébeszámol vízbefúlásáról, virág- és dallamkörbenlebegő sellőként tűnik el a szemünk elől. S ha atemetéskor Laertes szavait: „from her fair andunpolluted flesh / May violets spring" [V. 1.Szeplőtelen szűz testéből violák / Fakadjanak!],már a „bravery" [V. 2. dagályos] stílusszintjéhezszámítanánk is, a sírba virágot hintó királynébúcsú-szavai - „Sweets to the sweet. [...] Ithought thy

HAMLET

Hamlet: Daniel Olbrychski (Varsói NemzetiSzínház, 1973)

bride-bed to have deck'd, sweet maid, And not

have strew'd thy grave" [Kedvest a kedvesnek...

Azt gondolám, nászágyadat vetem meg, / Nem

sírodat hintem, kedves leány.] - egy konzek-

vens stilizálási-poetizálási folyamatot zárnak le.

Ophelia a dráma legszerencsétlenebb, legerő-

sebb részvétet keltő szereplője, s figurájának-

tragédiájának ez a költői megemelése, mely

nagy érzelmi hatást hivatott kiváltani, ugyanúgy

ellenpontozza, kérdésessé teszi, elidegeníti, sőt

diszkreditálja az „enterprises of great pitch and

moment" hamleti eszményét-feladatát, mint Po-

lonius értelmetlen leszúrása.

S a Rosencrantzcal és Guildensternnel való

elbánás nemkülönben. Mára harmadik felvonás

negyedik színéből tudjuk, hogy Hamlet hidegen

készül a leszámolásra: „They bear the mandate,

they must sweep my way / And marshal me to

knavery [az én kiemelésem - E. G.]. Let it work; /

For'tis the sport to have enginer / Hoist with his

own petard, and't shall go hard / But I will delve

one yard below their mines /And blow them at the

moon. 0, 'tis most sweet / When in one line two

crafts directly meet." [... Útam ők seperjék, / Lé-

vén vezérim a gazságra. Hagyján! / Hisz oly de-

rék a tűzmestert saját / Aknája által vetni föl; s

ügyetlen / Volnék, ha nálok egy öllel aláb / Nem

ások és a holdba nem rőpítem. / Ó, oly derék, az,

ha két oldalon / Így összevág két csel, egy vona-

lon."] Noha később „gyorsan" cselekszik, arra

azért van gondja, hogy „rögtön halál" legyen a ré-

szük: ,,not shriving-time allow'd" [V. 2. Még

gyónniuk sem engedvén időt]. Ha meggondol-

juk, hogy Hamlet apjának halálát különösen tra-

gikussá teszi, hogy „unhousel'd, disappointed,

unanel'd" [I.5. Nem gyónva, kenve, nem áldozva

meg] következett be, s Hamlet azért nem szúrja le

az imádkozó királyt, mert „in the purging of his

soul" [midőn tisztálja lelkét] találja, úgy megint

felmérhetjük szándékának és cselekedetének

súlyát, egyszersmind aránytalanságát, s fenn-

akadhatunk azon a hidegségen is, amellyel még

a darab utolsó színében is beszámol róla Hora-

tiónak.

Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy a temető-

jelenetben alighanem a darab legabszurdabb

mondatát halljuk tőle: „Dost thou come here to

whine? / To outface me with leaping in her gra-

ve?" [V. 1. Hát ríni jössz ide? S hogy sírba ugrálj,

engem azzal ölj?] Ezt annak az embernek mond-

ja, akinek apját megölte, húgát pusztulásba dön-

tötte, s annál a sírnál, mely ez utóbbi áldozatát

fogadja be.

A „nunnery scene", majd Polonius leszúrásától

Hamlet valamennyi gyakorlati tette az „en-

terprises of great pitch and moment" eklatáns

megcsúfolása.

Közhely, hogy az ötödik felvonás első színé-

ben, a temetőjelenetben Hamlet más emberként

tér vissza, mint amilyenként távozott. Magam

úgy vélem, hogy a belső átalakulás Polonius ér-

telmetlen megölése után kezdődik, s a harmadik

felvonás negyedik színének végétől követhető.

De való igaz, hogy a másság itt válik teljessé, s

azzal a felismeréssel befejezetté, amelyet az

utolsó szín elején fogalmaz meg: „But I am very

sorry, good Horatio, / That to Laertes I forgot

myself; / For by the image of my cause I see / The

portraiture of his." [V. 2. Azt bánom, hogy felej-

tém magamat, / Horatio, Laertes ellenében: /

Ügyem szakasztott mása az övé.] Az új Hamlet

fatalista, egyfelől elfogadja a gondviselést, más-

felől az ad hoc, „erős felindulásban elkövetett",

hirtelen kis tetteket (annál is inkább, mert e kis

tettek tárgya mindig „baser nature" [hitvány

elem]: „let us know / Our indiscretion sometime

serves us weIl / When our deep plots do pall; and

should learn us / There's a divinity that shapes

our endes, / Rough-hew them how we will". [V. 2.

Mert tudni kell, hogy egy meggondolatlan / Tett

néha jól segít, midőn derék / Tervünk hanyatlik; s

ez tanítson arra: / Van egy istenség, aki céljaink /

Formálja végre, bármiképp nagyoltuk.] Polonius

HAMLET

megölése óta mindinkább s az utolsó felvonás-ban látványosan e két pólus között hányódik. Ezazonban a maga teremtette, par excellencehamleti feladat - „to set it right"! -, az „enterpri-ses of great pitch and moment" ideáljának végle-ges feladását jelenti - de immár nem a feladatkitűzése, hanem a feladatról való lemondás ér-telmében. Ám bizonykodik, hogy bosszút áll a ki-rályon és azt mondja: „a man's life's no morethan to say ,one"' [V. 2. S az ember élte annyi,mint ez: „egy"!] Ha ezt az „enterprises of greatpitch and moment" dimenziójában fogjuk fel, úgyaz egész dráma bizonyítja, hogy nem igaz. Ha vi-szont a szimpla bosszúállás praktikus dimenzió-jában, nem kevesebbet jelent, mint hogy Hamletfeladta legsajátabb célját. S a sokat vitatott éssokféleképpen értelmezett „abgang" a temetője-lenetben, ez a valóban „rejtélyes mondás"59,hogy ti. „Let Hercules himself do what he may, /The cat will mew, and dog will have his day" [V. 1.Bár Hercules, amit bír, tegye meg: / A macskanyávog, és megvész az eb] számomra pontosanezt jelenti.

A fatalizmus és az ad hoc, „erős felindulásbanelkövetett", hirtelen kis tettek polaritása, a közöt-tük való hányódás a dráma utolsó színében alegnyilvánvalóbb. Egyfelől ott van a híres részleta „there is a special providence" [a gondviselésakaratja] és „the readiness is all" [készen kell rálenni] meggyőződésével, másfelől a végül még-iscsak beteljesített bosszú, amellyel kapcsolat-ban azonban Schlegelnek, úgy vélern, igazavan: „A bűnösöket végül is eléri a büntetés, demintha csak valamiféle véletlen csapás követ-keztében, nem pedig azon a kívánatos módon,hogy a világ ünnepélyesen intő példát kapjon azigazságosságról".60 Vagy mint Klein mondja: „Acrimen végül is mintha rá volna erőszakolva ahősre, a szó szoros értelmében a körülményeknyomják a kezébe a fegyvert",61 illetve: „A tettmintha valóban rá volna erőszakolva, az eszköztpedig úgyszólván a kezébe nyomták volna..."62

A haldokló Hamlet háromszor rugaszkodikneki, hogy megfogalmazza Horatiónak, mit kel-lene elmondania róla, hogyne maradjon utána „awounded name", ne maradjon sérelem a nevén:„Report me and my cause aright/To the unsatis-tied"; „in this harsh world draw thy breath in pain /To teli my story"; „So teli him, with th'occurentsmore and less / Which have solicitecl - the rest issilence." [V. 2. Győzd meg felőlem és igazügyemről / A kétkedőket.... Szídd még e rosszvilág kinos lehét, / Hogy elmondd esetem. ... Be-széd el ezt neki, s minden körülményt, / Mi okozá- - A többi, néma csend.] Maga is érzi, tudja,hogy ami elmondható, az a sztori. S Horatio ké-sőbbi szavai alapján biztosak is lehetünk benne,hogy azt el fogja mondani. De a komplex és bo-nyolult összefüggéseknek azt az egész tömegét,amelyet a Hamlet-probléma kifejezéssel próbál-

„Mezítlábas" Hamlet Kecskeméten, 1972(Székhelyi József és Stefanik Irén) (IkládiLászló felvétele)

tam jelezni, nemhogy Horatio, de maga Hamletsem tudná elmondani, mivel nem hozható abszt-rakt formára. Azt, hogy a hamleti tapasztalatokés a sztori megérthetősége között micsodaszintkülönbség van, érzékletesen fejezi ki, hogya „the rest is silence" kijelentés után hangképze-tek és -effektusok halmozásával ér véget adarab. Horatio rögtön így búcsúzik Hamlettól:„flights of angels sing thee to they rest" [Nyu-

gosszon angyal éneklő sereg]. Aztán dobszóhallatszik. Végül Fortinbras zárszava: „The sol-dier's music and the rite of war / Speak loudly forhim. [...] Go, bid the soldiers shoot." [Útján kö-vesse harci tisztelet. / Harsogjon a zene. [...]Menj, lőjenek sort!] Tüzérségi sortűz.

Persze a darab vége, a világot megmérgezőbűn megbüntetésétől, azaz a király megölésétőlkezdve Hamlet Fortinbrasra adott szavazatán sennek hatalomátvételén keresztül egészen a ka-tonai tiszteletadás apoteózisáig a reneszánszdráma világrendet visszaállító sémáját valósítjameg, teljesíti be. Ezúttal mégsem mondhatjuk,hogy a „harmónia hiánytalanul helyreáll". Egy-

HAMLET

Huszti Péter a Madách Színház Hamletjében,1977

részt, mert a „world", a „time", az „age" zűrzava-ra, rendetlensége, romlottsága mint „érzéki je-lenlét" túl egyetemes és erős ahhoz, hogy csu-pán a dráma végével ellensúlyozható, sőt meg-

szüntethető volna, másrészt, mert a Hamlet-probléma oly sokat jelent számunkra, hogy„szellemi és érzelmi reakciónk [...] továbbra isHamletra koncentrálódik",63 és: „Nyomasztóüresség marad hátra, amelyet Fortinbras csak

részlegesen tölt be".64 A formailag korrekt meg-oldás és lezárás ellenére a Hamlet, a darabotmindmáig éltető és számunkra is legfontosabbdimenziói tekintetében, nyitva marad. Mert aHamlet-probléma megoldatlan és megoldhatat-lan.

„The rest is silence" - a darabnak azok közé amegfogalmazásai közé tartozik ez, amelyeketnagy átéléssel, jelentőségteljesen, a művészi éséletfilozófiai mélység élményéhez méltónak véltkultúrájulattal szokás idézni. Mert ugyebár, a lé-nyeg kimondhatatlan. De vajon Hamlet s aHamlet horizontja e tekintetben is egybeesik?Hamlet problémája - tudom, brutálisan fogom ittössze tartalmát - az, hogy olyan feladatot vélmagára hárulni („The time is out of joint" - „toset it right"), amely teljesíthetetlen. A hamleti„dianoia", ez a radikális, totalizáló,univerzalizáló gondolkodás- és látásmód olyan„enterprises of great pitch and moment" igényétteremti meg, melyek egyfelől a „world", a „time",az „age" dimenziójában vannak, másfelőlmegilleti őket a „tett neve". Ez az igény irreális -„a lehetséges cselekvések egyike sem képeskielégíteni". De ott van még a darab abszolútközépponti jelene-te, amelyet mindeddigmegkerültem, s amellyel kapcsolatban Kleinnagyon lényeges mozzanat-ra világít rá: „A játéka játékban Hamlet egyetlen konkrétiniciatívája".65 A Gonzago-darab előadatása akirály előtt a bosszútragédia szintjén, mint„egérfogó" „plauzibilisan van motiválva azáltal,hogy Hamlet úgy gondolja, a Szellem csalárd lé-lek is lehet."66 Ám Hamlet nyomatékosan nem-csak ezen a praktikus síkon fogja fel és értékeli aszínjátékot. A színészekről mondja: „they are theabstract and brief chronicles of the time" [II.2. ...mert ők a kor foglalatjai és rövid krónikái]. S kevésolyan agyonidézett passzusa van a Shakes-peare-életműnek, mint Hamlet szavai a színjá-tékról, „whose end, both at the first and now wasand is to hold as'twere the mirror up to nature; toshow virtue her feature, scorn her own image,and the very age and body of the time his formand pressure". [III. 2.... melynek föladata mostés eleitől fogva az volt és marad, hogy tükröt tart-son mintegy a természetnek; hogy felmutassaaz erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön ké-pét, és maga az idő, a század testének tulajdonalakját és lenyomatát.] A színjáték nemcsakhogy „Hamlet egyetlen konkrét iniciatívája", ha-nem egyetlen olyan iniciatívája is, amely a„world", a „time", az „age" dimenziójában van.Tehát az „enterprises of great pitch and moment"legalább egyik kritériumának megfelel. Megle-het, az olyan kivételes esettől eltekintve, mint az„egérfogóként" való felhasználása, nem illetimeg a „tett neve". A képletes tükör haszna nemközvetlenül gyakorlati. Hamlet és a királyné jele-nete, amelyben Hamlet majd gyakorlati ered-ményt vár törekvésétől - „You go not till I set you

Heiner Müller: Hamlet-Maschine (1979)

HAMLET

Michael Pennington Hamletje (Stratford, 1981)

up a glass / Where you may see the inmost partof you" [III. 4. Tapot se innen, míg tükrömbenem nézsz, / Mely megmutatja szíved belsejét.]-, éppen ezt mutatja; semmi jel sincs rá, hogyaz „önismeret tükre"67 a bűnösség belátásán túla továbbiakban is bármiféle konzekvenciávaljár-na a királynénál. A tükröt tartásnak ez aprivát szférában megismételt és eredménytelenjelenete ellenpont a Gonzago-színjátéknyilvánosságához és frappáns hatásához,egyáltalán: centrális jelentőségéhez -kontrasztként csak fokozza azt. A játék ajátékban gyakorlati eredménye - hogy ti. Hamletmegbizonyosodik a Szellem tudósításánakigazságáról - feltűnően nem áll arányban azzal ajelentőséggel, amelyet a színjáték mint olyan ebosszútragédiában kompozícionálisan,eszmeileg és „érzéki jelenlét" tekintetében kap.Nemcsak gyakorlati eredménye jóvoltábólérezzük Hamlet egyetlen adekvát és sikeresvállalkozásának. Hamlet egyetlen konkrétiniciatívája, s egyetlen adekvát és sikeres vál-lalkozása túlmutat közvetlen, pragmatikus dra-maturgiai funkcióján - az egész dráma önrefle-xiója. Roland Mushat Frye, aki alaposan kutattaaz Erzsébet-kori tükörszimbolikát, lényeges kö-vetkeztetésre jut: „A művészet tükrét azért hoz-ták létre, hogy a természet hihető utánzását al-kossák meg, nem pedig betű szerinti átírását, demég fontosabb volt az, hogy lényeges megértéstérjenek el esztétikailag kielégítő formában [az énkiemelésem - F. G.]. Ez az a kontextus, amely-ben Hamlet szavait Shakespeare korában értet-ték. Hamlet általános és széles körben elfoga-dott elveket alkalmazva levonja a konzekvenciá-kat általában a színházművészetre és az egyesdarabok előadására nézve, beleértve mind a já-tékot a játékban, ,Az egérforgó'-t, mind magát aTragedy of Hamlet-et."68 A színjátékot iniciálóHamlet horizontja tágabb, mint a haldokló Ham-leté; s a Shakespeare-dráma horizontja az előb-biével esik egybe. A „the rest is silence" formulavalamiféle belső végtelenbe látszik ugyan távla-tot nyitni, de az egész dráma, a dráma egészerá-cáfol. Az a bizonyos „többi" ti. nem más, mint„maga a Tragedy of Hamlet". „Lényeges megér-tés esztétikailag kielégítő formában."

Nekünk persze szabadságunkban áll továbbis folytatnia gondolatsort. A Hamlet-probléma -a hamleti „dianoia" problémája. A radikális-uni-verzalisztikus látás- és gondolkodásmódé. Nemnélkülöz minden alapot, ha a Hamletot az elsőpar excellence értelmiségi drámának, sőt a para-

Máté Gábor (Hamlet) és Básti Juli (Ophelia)Kaposvár, 1984 (Fábián József felvétele)

HAMLET

A Footbarn Theatre Hamletje, 1980 (Keleti Évafelvétele)

digmatikus értelmiségi drámának érezzük. S va-

lószínűleg csakugyan a művészet az a terület,

ahol a radikális-univerzalisztikus látás- és gon-

dolkodásmód termékenyebb lehet, mint amilyen

veszélyes.1991. december

Jegyzetek

1. Ludwigs Werke. Herausgegeben von ArthurEloesser. Berlin-Leipzig-Wien-Stuttgart, é. n.Viertel Teil, 137. (A bibliográfiai adatok az általamhasznált kiadványokra vonatkoznak, amelyeknem okvetlenül azonosak a standard kiadások-kal.)

2. H. M. Ktein: Zur Einführung in das Drama. In:Shakespeare: Hamlet. Herausgegeben, übersetzt

und kommentiert von H. M. Klein. Stuttgart,1984.1. 18.

3. I. m. 19.4. I. m. 20.5. Szőnyi György Endre: Új föld, új ég. Budapest,

1984. 125.5a. Arany János sok szempontból is csodálatra méltó

fordítása a műfordítás természetébőt következőennem alkalmas az eredeti dráma szoros szö-vegértelmezésére. Zárójelben megadott helyeigyakran éppen azt a mozzanatot nem tartalmaz-zák, amelyet az idézet demonstrálni hivatott - ál-talában csak hozzávetőleges utalásul, eligazításulszolgálnak.

6. Az idevágó reprezentatív - egymással részbenszembenálló, de egymást mégis jól kiegészítő -munkák: C. Spurgeon: Shakespeare's Imagery.Cambridge, 19582; W. H. Clemen: The Develop-ment of Shakespeare's Imagery. Cambridge-Massachusetts, 1951; Kenneth Muir: Shakes-peare the Professional and related studies. Lon-don, 1973.

7. A dráma szövegét a The Arden Shakespeare-so-rozat kötete, H. Jenkins kiadása szerint idézem(London-New York, 1982), s ez természeteseninterpretatorikus döntés is egyszersmind.

8. Kéry László: Talán álmodni. Budapest, 1989. 178.9. T. S. Eliot: Káosza rendben. Budapest, 1981. 76.10.I. m. 77-78.11.Lessing: Laokoón - Hamburgi dramaturgia. Bu-

dapest, 1963.214-215.12.Eliot: I. m. 77.13.Arisztotelész: Poétika. (Ritoók Zsigmond kézira-

tos fordítása alapján) 1450a.14.I. m. 1450b.15.I. m. 1456a.

Kulka János (Hamlet) és Ujlaky László (Horatio) apécsi Hamletben, 1983 (Tér István felvétele)

HAMLET

Hamlet (Héjja Sándor) Rosencrantz Guilden-sternnel (Nagy Dezső és Jancsó Miklós) Ko-lozsvár, 1986 (Kántor László felvétele)

16. A. C. Bradley: Shakespearen Tragedy. NewYork, 1986. 99.

17. I. m. 100 -101 .18. I. m. 103.19. Mihail Morozov: Metafory Shekspira kak vyrazhe-

nie kharakterov dejjstvujushhikh lic. In: Morozov:

lzbrannoe. Moszkva, 1979. 271.20. I. m. 274.21. Mivel a szerző 1936-ban németül megjelent

könyvét 1951-ben angolul jelentősen átdolgozta,majd a Hamlet-fejezetet 1975-ben - némileg ismétát-dolgozva - visszafordította anyanyelvére, e leg-kiérleltebb, végső változatból idézek. W. Clemen:Die Bildersprache im Hamlet. In: Hamlet-

lnterpretationen. Herausgegeben von WilliErzgräber. Darmstadt, 1977. 128 -129.

22. Clemen e felfogás téves voltát éppen a Madách-sor hátterében álló Hamlet-hely („And thus the na-tive hue of resolution / Is sicled o'er with the palecast of thought" [Ill. 1.1 S az elszántság természe-tes színét / A gondolat halványra betegíti) példájándemonstrálja a legérzékletesebben. I. m. 132-133.

23. Jenkins: lntroduction. In: Id. 7. jegyzet. 129.24. I. m. 130.25. I. m. 147 -148 .26. Kéry: I. m. 150-167 .27. Klein: I. m. 42.28. Országh László: Shakespeare. Budapest, 1944.

50.29. Th. W. Adomo: Zene, filozófia, társadalom.

Buda-pest, 1970. 54.30. M. Pfister: Das Drama. München, 1982.3 220.31. Bradley: I. m. 20.32. B. Brecht: Színházi tanulmányok. Budapest,

1969. 89.33. I. m. 438.34. Klein: I. m. 17.35. I. m. 21.36. W. Raleigh: Shakespeare. Budapest, 1909. 216.37. Klein: I. m. 46.38. E. M. Forster: Aspects of the Nove l and related

writings. London, 1974. 46 -53 .39. Eliot: I. m. 77.40. I. m. 75.41. Klein: I. m. II. 173.42. Jenkins: I. m. 125.43. I. m. 126.44. I. m. 147.45. I. m. 153.46. Klein: I. m. I.30.47. Kéry: I. m. 27.48. Jenkins: I. m. 490.49. A múlt század vége óta Arisztotelészig, Sztrabó-

nig és Aelianusig visszavezetett allúzió.50. Jenkins: I. m. 145.51. E. Prosser: Hamlet and Revenge. Stanford,

1971.2 201.52. A. C. Dessen: Elisabethan Drama and the V/e-

wer's Eye. Chapel Hill, 1977. 96 -101 .

Szilágyi Maya és Nagy Feró az UniversitasEgyüttes Hamletjében (1987) (Szilágyi Lenkefelvétele)

53. N. Coghill: Shakespeare's Professional Skills.Cambridge, 1964. 1 - 3 1 .

54. Idézi Jenkins: I. m. 140.55. A. W. v. Schlegel: Vorlesungen über

dramatische Kunst und Literatur, Bonn-Leipzig,1923. II. 176.

56. Klein: I. m. I. 38.57. Jenkins: I. m. 142.

58. I. m. 152.59. I. m. 393.60. Schlegel: I. m. 178.61. Klein: I. m. I. 34.62. I. m. II. 604.63. I. m. I. 35.64. I. m. II. 605.65. I. m. I. 31.66. Jekins: I. m. 125.67. R. M. Frye: The Renaissance Hamlet.Princeton, 1984. 152. 68.1 m. 291.

K O L T A I TAMÁS

KAFKALANDMITTELFEST CIVIDALÉBAN

ranz Kafka portréját akasztani embléma-ként egy közép-európai színházi fesztiválfölé - az ötlet, amilyen abszurdnak, bi-zarrnak, hogy ne mondjam, kafkainak lát-szik első pillantásra, közelebbről nézve

éppoly megható, valósággal metaforikus. Egycseh-zsidó közösség tagjaként, a német nyelvűpolgárság környezetében világirodalmi remek-műveket írni az Osztrák-Magyar MonarchiaPrágájában németül: lehet-e ennél szoronga-tóbb és felemelőbb jelképe a közép-európai egy-másra utaltságnak, amit manapság oly sokannem hajlandók tudomásul venni és az együttéléskiindulópontjának tekinteni? Tábori György mintaz észak-olasz Cividale del Friuliban másodíz-ben megrendezett Mittelfest soros igazgatóta-nácsi kurátora megérdemelné, hogy lovaggá üs-sék az ötletért. Egyébként is úgy festett - szal-makalapjában, ősz borostájával, törékeny fiziku-mával és töretlen kedélyével - a Julius Caesaralapította kisváros utcáin, terein vagyis a feszti-vál helyszínein, mint Cervantes igazságért hada-kozó bús képű lovagja, aki visszajött a nyugdíj-ból, hogy a színház mágiájával vívjon szélma-lomharcot az ostobaság és rosszindulat Európaközepe fölött terpeszkedő erői ellen.

Cividale tizennégy napig meghazudtolta azeurópai status quót. Miközben a résztvevő or-szágok egynémelyike állami szinten fegyvereitdörgette egymásra (önmagára?), vagy elhatáro-lódási kísérletekkel foglalatoskodott, addig szín-

Némethy Ferenc és Bálint András Franz KafkaA kriptaőr című drámatorzójában

házi képviselői sikeresen demonstrálták az em-beri lényegnek ellentmondó - nemzeti, nyelvi,etnikai, faji - elhatárolódások abszurditását.Mennyivel osztrákabb és olaszabb a két, Buda-pesten született György - George Tabori ésigazgatótanácsi kollégája, Giorgio Pressburger -, mint amilyen magyar? (Vagy fordítva.) És Jo-zef Nadj, azaz a Bácskából (Jugoszláviából?Szerbiából?) való Nagy József, aki hírneves JelSzínházával a franciaországi Orléans-ban dol-gozik? És hová soroljam az erdélyi születésű,Budapesten élő, izraeli állampolgárságú TaubJánost, A kriptaőr című Kafka-töredék rendező-jét? Más értelemben besorolhatatlanok az or-szághatárokat átlépő közös produkciók, ame-lyek a Mittelfestre készültek, például a bécsiBurgtheater és egy udinei társulat kétnyelvűTrakl-bemutatója, a Kékszakáll... és így tovább.

Ha a határokat (a földrajziakat és a tudatunk-ban mesterségesen emelteket) át is tudta lépniTábori György, a közép-európai valóság fenye-gető árnyékát, amely időnként rávetült a találko-zóra, nem mindig. A világpolgár-fenegyerek Lju-bisa Ristić - Haris Pasovićtyal közös - szabad-kai-szarajevói Amerika-adaptációja nem jöhetettel, nem tudni pontosan, miért. Talán a háborúmiatt, talán mert a résztvevő országok közül a„benevezett" Jugoszláviát végül Horvátországés Szlovénia képviselte mint utódállam, s Szerbi-át bojkott sújtotta? Könnyen lehet, hiszen JovanĆirilovot, aki igazgatótanácsi tag - Tábori,Pressburger, Ascher Tamás és Jiři Menzel mel-lett - hivatalosan már meg sem hívták, holott jö-vőre ő lenne a soros kurátor; helyette Menzellesz. Tábori és Ascher ejnye-bejnyézett emiatt.

Comédia Tempio - az orléans-i Jel Színházelőadása

Ćirilovot, a belgrádi BITEF atyamesterét alighalovagias leszerbezni - de háta döntésnél, úgylátszik, nem csak lovagok voltak jelen.

Menzel egyébként mint eljövendő ötletgazdaés szervező tett egy lekicsinylő megjegyzéstKafkára, illetve a Kafka-fesztiválra, ami nem voltelég elegáns ahhoz, hogy ízléstelennek ne tűn-jék. Ráadásul elég volt Cividaléban tölteni háromnapot - Menzel, azt hiszem, nem is töltött ennéltöbbet -, hogy érezhetővé váljék, milyen ottho-nos lett itt Kafka, mennyire belakta a várost. Két-ség sem férhetett hozzá, hogy a hétköznapokrealista részleteiből bontakoznak ki a kafkai félel-mek, szorongások és víziók - az áttekinthetetlenvalóság abszurditásai. Hasonlóak a boszniaiháborúhoz vagy Menzel reagálásához TáboriKafkájára és a Ćirilov-ügyre.

Igazi kaland volt Kafkaland, azaz Cividale ál-lampolgárává válni két hétre. Kafka szelleme át-hatotta a várost. A könyvesboltok és üzletek kira-kataiból is szelíd portréja tekintgetett ránk, az ut-cák labirintusait járva esténként újabb és újabbKafka-helyszíneket kerestünk. A müncheni The-aterlaboratorium a középkori városkapunál ren-dezkedett be egy sokablakos házban. A térrenyíló ablakokban és az utcán folyt az előadás.Max Brod egy pizzéria tulajdonosaként jelentmeg, Karl (Kafka) az esőcsatornán fölmászva te-kintgetett be a lakásokba. Egy bizarr kukkoló, LeSage Sánta Ördögének modern mása húzta eltudatunk redőnyét, hogy titkolt világunkbatekintsen. Mindehhez naplószövegekszolgáltattak textúrát.

Egy bécsi társulat (Jura-Soyfer Theater) Mar-tin Kusej rendezésében a várost átszelő folyó, aNatisone partjára képzelte el hosszú, lefordítha-tatlan című előadását (Franz-Falsch,Falsch, Dein-Falsch; Nichts mehr - Stille -Tiefer - Wald). Egy váratlan vihar még a próbákidején elsodorta a vízre ácsolt díszletet, ezértanélkül játszottak, a jéghideg folyóban állva, oly-kor teljesen alámerülve. A rögtönzésről nehézesztétikai ítéletet mondani, mindenesetre túlsá-gosan forszírozottnak tűnt az egész, mind fizikai-lag, mind gondolatilag. Vad, elkeseredett gesz-tusok, harc a vízzel mint ellenséges lételemmel, afilozofikusan töprengő Kafka-szövegek (levelek,próza) kissé agresszív kiordítása, a háttér-bennéhány csöndesen esztétikus élőképpel - azegész inkább különös volt, mint találó.

A várost használta díszletként Giorgio Barbe-rio Corsetti is, az Amerika-regény Ramses felécímű adaptációjának készítője és rendezője. Ezamolyan sétáló előadás volt, különböző helyszí-

Álom Kafkáról - Szegedi Balett

F

• KAFKALAND •

• KAFKALAND •

Peter Radtke a Jelentés az Akadémiának címűKafka-monológban (bécsi Burgtheater)

neken - a közönségnek követnie kellett útjukon aszínészeket. A produkció a vasútállomásonkezdődött - a New York-i kikötő helyett ide érke-zett Karl Grossmann. Ez még nem lett volna külö-nösebb baj, ha a játék színvonala nem a hatva-nas évek úttörő amatörizmusát idézte volna,meglehetősen hosszadalmasan. A város beját-szása nem bizonyult szerves ötletnek. Az állo-más elhagyása után még spontán működtek azutcák, terek, kirakatok, de a második helyszín,egy köztéren épült szabadtéri színpad már el-akasztotta az előadásfolyamatot, megvárakoz-tatta a szabályos széksorokban helyet foglaló stovábbra is amatörizmusnak kitett közönséget.

A kastélyt egy lengyel együttes játszotta; eztsajnos nem láthattam. Láttam viszont „eredetihelyszínen", egy kastély előtt játszani A kriptaőrcímű Kafka-torzót, amelyet a Radnóti Színházprodukciójában Taub János rendezett. A megle-hetősen enigmatikus mű a címszereplő kísértet-látó vízióiról szól - Némethy Ferenc kiváló bele-érző képességgel játszotta -, amely érdeklődőegyüttérzést vált ki a kastély ezoterikus, mű-vészlélek urából (Bálint András). A végén azutánúgy tűnik, hogy a transzcendencia iránt kevésbéérdeklődő, új emberek veszik át a hatalmat, ami

a szorongásos, múltba forduló, „életidegen" régiemberek megsemmisítésével jár. A bizarr pszi-chodráma, a Taub inspirálta feszült csöndekkel,lelassított dialógusokkal valószínűleg jobbanérezné magát a „félrebillent valóság" négy falaközt, minta figyelmet szerteszóró, bár kétségkí-vül impozáns és kellemes szabadtéren.

A kafkai belső világ kivetítésére alkalmasnakbizonyultak a balettprodukciók, táncszínházielőadások. A Dóm mellett fölépített szabadtériszínpadon lépett föl többek között a Szegedi Ba-lett. Kétrészes műsoruk első részét (Álom Kafká-ról) Imre Zoltán, a másodikat (A képzelet órája)Juronics Tamás koreografálta. Imre narratív ba-lettelemeket is tartalmazó munkája életrajzirészleteket dolgoz föl a tánc eszközeivel, első-sorban az író prágai környezetének figuráiraépítve. A darab poétikus és drámai időjáték. Ju-ronics groteszk víziója a szorongás lelkiállapotátidézi föl, a modern, elidegenedett életforma rém-képeivel. A tehetséges kompozícióban határo-zott Pina Bausch-hatást vélek fölfedezni.

Először láttam Nagy József Jel Színházát,amelynek híre korábban már eljutott hozzánk.Igazi reveláció volt; az ihlet forrásaként Csáth Gé-zára hivatkozó Comedia Tempio fantasztikusmozgásszínház. Sem balettnak, sem táncnaknem nevezhetem az akrobatika hihetetlen telje-sítményét, amely az emberi fizikum korlátait és anehézkedés törvényeit legyőzve az álomszerű le

begés transzcendens érzetét kelti. S mindez nemcsupán mutatvány, hanem költészet és filozófia,a mindennapi élet burleszkjének tragikomikus,átszellemített, fájdalmasan mulatságos transzfi-gurációja, ami engem leginkább Chagallra emlé-keztet. Totális színház - a deszkalapokból ké-szült, bűvös átváltozásokra képes díszlet, ahangulathoz simuló zene s elsősorban aszínészek (szándékosan nem táncosokatmondok) erős személyisége a ritka élményegyüttes forrása.

Az említettek csak töredékei a teátrális érde-kességeknek. Kilenc, Cividaléban töltött napnem volt elég ahhoz, hogy láthassam TáboriGyörgy két Burgtheater-beli rendezését - azegyik a Jelentés az Akadémiának című monológvolt a filmes rögzítésből megismert fantasztikusgnóm, Peter Radtke előadásában -, a Press-burger-produkciót, a krakkói Stary Teatr előadá-sát, nem beszélve a zenei események tömkele-géről. A hiányérzetet enyhíti, hogy Cividalébannem az egyenkénti produkciók domináltak; azesemény több volt mint előadások egymásután-ja. Az egész együtt, a város és a színház összjá-téka, az élettel összeszövődött Kafka-szellem éshangulat adta meg a találkozó fanyar báját.

„Halála óta szerintem semmi lényeges nemtörtént az utcákon, a nappalikban, a táborokban,az ágyakban, amit ő már le ne írt volna" - állítjaKafkáról Tábori György. Vajon nincs-e így, csak-ugyan?

PETER BECKER-MICHAEL MERSCHMEIER

MIÉRT MARADTAM AZ NDK -BAN?BESZÉLGETÉS CHRISTOPH HEINNEL

Christoph Hein - Heiner Müller és VolkerBraun mellett - az egykori NDK egyik vezető,vitatott-támadott, de egyszersmind elismert,NDK-ban-NSZK-ban egyaránt sűrűn játszottszínpadi szerzője volt. Ah Q igaz története cí-mű pszeudo-kínai paraboladrámájából Ale-xander Lang rendezett legendás hírű előadásta Deutsches Theaterben, A kerekasztallovagjai pedig - melyben Arthus királyelaggott, impotens, de a hatalomhozrögeszmésen ragaszkodó garnitúrájaegyértelműen az egykorú PB-t képezte le -fontos szerepet játszott az 1989-es fordulatszellemi előkészítésében

- Hogyan látja a jelen pillanatban a német-né-met értelmiségi terepet?

Hát létezik még ilyen egyáltalán?- Létezik, csak hasadozott állapotban. A ke-

letnémet értelmiségiek arroganciát és államfér-fiúi mentalitást vetnek a nyugatiak szemére, anyugatiak siránkozással és a múltnak a tudat alászorításával vádolják a keletieket. Ön talán spár-gapozíciót foglal el siránkozás és harciasság kö-zött?

Ha egyáltalán, akkora munkám és afordulat óta beköszöntött politikai hétköznapokkötelezettségei között spárgázom.

Az egykori NDK elszigeteltsége után nemizgalmas dolog-e, hogy az ember ne csak író,hanem cselekvő kortárs is legyen?

Számomra nem. Én inkább afféle szerze-tes vagyok, aki nagyon jól elboldogul a cellájá-ban. Sok mindent csak kelletlenül vállaltam, ésegyre inkább úgy érzem, nem annyira fel-, mintinkább kihasználtak. Én krónikásnak vallom ma-gam, és krónikát legjobban a cellában lehet írni.Voltaképpen ez az írói munka lényege.

No de a krónikás nemcsak befelé néz, ha-nem a társadalmat is figyeli!

Ez természetes. A krónikás is kortárs - denem tettestárs.

Nos, megfigyelőként is bizonyára látja,hogy az újraegyesítéssel a különállás is felerősö-dött. Talán valamilyen értelmiségi polgárháborúdúl?

Én ezt nem szűkíteném az értelmiségre.Az értelmiség csak mindenkinél hangosabbanszólal meg a médiában, mert övé a nyilvánosmeg-szólalás kiváltsága. De általában mindkétországrész lakosságát áthatja a tudat, hogy ittmésalliance történt. Ami voltaképpen teljesenérthető. Csupán az egyesülés lázábanfelledkezhettek meg arról, amit hosszú éveken átminden-ki pontosan tudott: arról ugyanis, hogysemmi vagy legalábbis nagyon kevés közünkvan egy-máshoz. Tudták ezt a nyugatnémetek,legalább-is azaz elenyésző kisebbség, amelyikegyáltalán átjött, és itt iszonyatosan unta magát,és inkább Olaszországba ment nyaralni - azNDK-beli ba-

rátokat és rokonokat úgy látogatták, mintha kór-házba mennének... Virágot hoztak és bátorítószavakat, és búcsúzóul azt mondták: „Fel a fej-jel, nemis olyan nagy a baj!" Ezen az oldalon pe-dig az emberek nagyon jól tudták, hogy az NSZKegy másik ország, ahová csak ritkán vagy egyál-talán nem lehet eljutni, s aki átmehet, az valamiegzotikus helyen érzi magát, ahol ráadásul méga nyelv is más. Mindez 1989 előtt mindkét olda-lon köztudott volt. És akkor durrantak a pezsgős-palackok, a politikusok csudákat ígértek - ésmost, hogy elkezdődtek a hétköznapok, minden-ki újra rájön arra, amit már rég tudott. Két idegennem egészen szabad akaratából, elsietve há-zasságot kötött, és most szagolgatják egymást.Megfordított Leonce és Léna-helyzet... A nász eufóriája általában tovább

szokott tartani...- Ez igaz. De mert más megoldás nincs, mert

harmadik személy nem áll rendelkezésre, és vá-lásról szó sem lehet, hát, ahogy Kant mondja,előbb-utóbb eljutnak majd „a nemi szerszámokkölcsönös használatáig", vagyis elfogadják atermészet vagy a gazdaság normális követelmé-nyeit. Túl a szerelmi csalódáson és a talán

kissé felstilizált idegenségen: önmagaidegenségét nem éli meg? Itt van például aStasi. Mindenki tudta, hogy létezik, de hogyhány karja van a polipnak és hogyan működik,azt már nem. Először is nem hiszem, hogy az

idegenség érzetét felstilizálnák; az létezik. Ami aStasit illeti: a nyugatnémetek számára ez maga arejtély, bár való igaz, hogy a tájékozottabb éssokáig közvetlenül érintett keletnémeteket isszörnyű meglepetések érték.

Melyik életrajzot dobjuk el?

- Stefan Heym a maga számára igy foglalta

össze az alapkérdést: „Dobjam most el azegész életrajzomat?"

Ezt nem nagyon értem. Nem tudom, mitkellene éppen Stefan Heymnek a maga különféleéletrajzaiból eldobnia.

Nos, elvégre kiderült, hogy aszocializmus bukása nem holmi üzemi baleset,amit több szakértelemmel el lehetett volnakerülni; az eredendő bűn már az októberiforradalomban meg-született. S ha ez így van,akkor le kell számolni sok, az ember szívéheznőtt utópiával is, egészen az annyit emlegetettkövetkezetes antifasizmusig, amelyben az NDKpolitikusai és a belső ellenzék példáulegyetértettek. Valójában egy egész rendszererkölcsi csődjével kell szembe-nézni.

De hiszen ez már 1989 előtt isnyilvánvaló volt, ha nyilvánosan nemis lehetettbeszélni róla. De legkésőbb a helsinki értekezletóta igenis vi-

tatkoztak erről; nézzék csak meg a nyolcvanasévek irodalmát, a színházi előadásokat... Nos, ha tudta, hogy az NDK rendszere

alapvetően elhibázott, és nem sejtette, hogyéletében még megéri felbomlását, miért maradtmégis ott? Mi tarthatott meg egy írót, aki minden-nel tisztában volt?

- Ahogy az evangélikus egyház tanításábanáll: az embernek volt egyfajta küldetése. Elmenninem volt olyan egyszerű, és aki elment, fájdal-mak és furcsa rángások közepette tette. Az eltá-vozottak, de még az állampolgárságuktól meg-fosztottak is - például Kunert vagy Biermannvagy Thomas Brasch - Nyugaton is felelőssé-get éreztek ezért a kis országért.

Tizenegy végjáték

- Egyfelől tehát az ember látja a fenyegető rom-bolást, amelyen nem tud változtatni, s maga isbebörtönzött áldozat; másfelől érez egyfajta fe-lelősséget, amelynek tényleges felvállalását ahatóság nem engedélyezi. Nem volt egy kicsitfárasztó ez az ellentmondás? Csakhogy az ember igenis úgy érezte,

hogy egyet-mást módja van megváltoztatni. Éppezért maradt otthon annyi művész, annyi polgár-jogi harcos. Ha nem így lett volna, most nem ül-nénk itt egymással szemben. Hát azt gondolja,belső nyomás nélkül sor került volna '89 októbe-rére és novemberére? Soha nem volt olyan érzése, hogy a párt-

és állami vezetés csak felhasználja önt, mint le-vezető szelepet, és engedélyezi, hogy erkölcsi-politikai vitába bonyolódjék, amelynek azonbana gazdasági nyomás nélkül semmi következmé-nye nem lett volna? Lehet, hogy egyeseket kihasználtak, má-

sok meg úgy érezték, hogy kihasználják őket. Énnem tartoztam ezek közé. Elvégre addig is nyil-vánvaló volt, hogy a lakosság nyolcvan százalé-ka elutasítja az NDK államát. Különben mire lettvolna jó a fal, minek hamisították volna meg a vá-lasztási eredményeket? De ha mindezt átlátta, miért vállalta

magára a szekatúrát, a cenzúrától az utazásiszabadság korlátozásáig? Hiszen a Biermann-ügy után sok művésztársával együtt ön iselmehetett volna! A krónikásnak vannak kellemetlen

kötelességei is; például harci cselekményekről iskell tudósítania. Amellett igenis azzalbüszkélkedem, hogy az 1974-ben írt CromwelltőlA kerekasztal lovagjaiig, amely 1989-benkeletkezett - tizen-egy alkalommal írtam meg azNDK végét, sőt a Cromwellben még Honeckervégét is: a címszereplőt a győztes király kivéteti asírból, és félig el-rothadva akasztatja fel anyilvánosság előtt Londonban. London helyettéppen csak Moszkvát meg Bonnt kell olvasni.Ami engem illet, oly kime-

CHRISTOPH HEIN

rítően írtam le az NDK-t, hogy ma már nincs iskedvem hozzá, hogy újból megtegyem. A Stasi-témáról sincs több mondanivalóm; amit tudtam,már 1987-ben megírtam a Tangójátékosban.

Nem volt mindebben valami íróimazochizmus is? Talán igen. De azt is láttam - és velem

együtt bizonyára más írók és színházi emberek is-, hogy a lakosságnak is szüksége van ránk.Nekünk kellett pótolnunk számára a hiányzó nyil-vánosságot. Ezért intettem már egy 1987-es író-kongresszuson is a kollégákat, hogy netévesszék össze a pótlékot az irodalommal.

A bátor írás nem mindig jó írás

- Növelte a művészi önbecsülést ez a sajátos

szerepvállalás? Az enyémet semmiképpen. Inkább kimerí-

tett. Emberfölötti feladat volt, tehát embertelen.

És ráadásul művészietlen... Ez igaz. A bátor írás nem feltétlenül jó is.

A ránk maradt adatok szerint Shakespearegyáva ember volt.

Vajon öntés kollégáit nem azért juttatták-etársadalmi presztízshez és rendszeres, ha nemis ragyogó jövedelemhez, hogy a legjobb eset-

ben valamiféle nemzeti lelkiismeretként mű-ködjenek? Ön például dramaturgként kapott ál-lást, és ez tette lehetővé, hogy írjon...

Ámbár a Frankfurter Allgemeine Zeitungazt állítja, hogy az NDK-beli írók mind húztak fi-zetést valahonnan, attól ez még nem igaz. Hono-ráriumból éltünk, és néha anélkül kellett elboldo-gulnunk. Én nem húztam jövedelmet az államtól;dramaturgnak öt évre Benno Besson szerződte-tett; ezt a gyakorlatot Brecht hozta divatba, hogya drámaírók nehéz anyagi helyzetét valamivel el-lensúlyozza. De számomra nem a pénz volt adöntő; az NDK-ban a legszerényebb jövedelem-ből is meg lehetett élni. Én elsősorban a színházigyakorlathoz akartam közel kerülni, hogy necsak az íróasztal mellett próbáljam kitapogatni.Mi több, egy éven át fizetés nélkül dolgoztamBesson mellett asszisztensként, csak ez azNDK-ban problematikus volt; ilyenkor az embertmunkakerülőnek kiáltották ki, és fennállt a ve-szély, hogy behívják.

Ezért volt annyi fűtő az NDK írói között! Pontosan. Akinek nem volt munkája, az

állandó veszélyben élt. Egyébként aztánBessonnal együtt engem is kirúgtak.

- Az ám, de mint dramaturg az író hosszú

éveket átvészelhetett, anélkül, hogy egy sort isírjon a színházának...

Miféle írókról beszél? Ez a kiváltság csakegy-két híres írónak járt ki, akinek a neve díszérevált a színháznak; a fiatal írók nem jutottak ilyenesélyhez. Én, hála Bessonnak, kivétel voltam; a

Christoph Hein

többi színház mind Heiner Müllerre pályázott. Node ez Nyugaton éppen ugyanígy van.

Író és cenzúra

Önnek mind színdarabjaiért, mind prózaiírásaiért mindig meg kellett küzdenie acenzúrával. Szárnyakat adott-e ezkreativitásának, vagy ellenkezőleg,megbénította?

Mindkettő igaz. Amellett az én kapcsola-tom a cenzúrával sokkal régibb keletű volt. Azapám lelkész volt, és a bölcsőtől fogva rám ta-

padt a „papgyerek" bélyeg. Később évekig eltil-tottak a főiskolai tanulmányoktól. És csak ezutánkövetkeztek az írói nehézségek; de akkorra márvolt bizonyos gyakorlatom a cenzorok kezelésé-ben. De azt is tudom, milyen árat fizettem ezért,például ami a spontaneitást illeti. Ha az ember-nek ravaszul, taktikusan kell dolgoznia, a spon-taneitás veszendőbe megy. A ravaszság feltétle-nül erény, csak éppen megvan az ára.

Úgy érti: túl sok felvilágosítás, túl sokpedagógia - és túl kevés játékosság,bolondozás? Ezek csak feltételezések. Éppúgy

lehetséges, hogy az a másik életrajz, amelymás körülmények között kibontakozhatott volna,mégsem jön létre. Lehet, hogy a spontaneitásbizonyos hiánya a jellememből is fakad.

CHRISTOPH HEIN

- Ha az ember ír, azt meg is akarja jelentetni.És akkor szól közbe a cenzúra.

Én soha nem engedtem oda a cenzúrátaz íróasztalomhoz. Soha nem engedtem azagyamba férkőzni a meggondolást, hogy mit éshogyan lehetne kiadni. Ez egyszerűen gerinckérdése. Nincs egyetlen olyan írásom, amelybőlmai véleményem szerint hiányzik egy mondat,vagy amelybe egy sort még bele kellene írni.Igaz, hogy a megjelenésre vagy épp azelőadásra időnként évekig kellett várni; sokrendező nagyrabecsülését élveztem, csak épp adarabjaim nem kerültek színre. Volt két év,amikor tizenöt bemutatóm volt a műsortervben -és egy sem jött létre.

Lehetséges-e, a legfényesebb jellembeliintegritás mellett is, csak úgy elhatározni, hogy acenzúrát nem engedem közel magamhoz?

Írás közben feltétlenül. De hát nem bukkan-e fel már egy korai

stádiumban valamilyen korlát, például hogy azanarchikus hang vagy az obszcenitás lehetőlegkerülendő?

Erre is csak nemmel felelhetek. Ezért tet-tem különbséget írás és megjelenés között. Aztírtam, amit akartam - és nem minden jelentmeg. Ha egy fiatalembernek feltett szándéka,hogy második Shakespeare legyen belőle, alig-ha engedi, hogy a cenzúra megfélemlítse, ésmeggátolja abban, hogy zseni legyen! A tehetsé-ges ember nem valamiféle kormány mellett vagyellen ír. Ehhez nekem az NDK túl kicsike volt!

Egyáltalán lehetett az NDK-ban zsenikéntvagy mondjuk így: egy kicsit bohémesen létez-ni?

Miért ne? Én már huszonöt évvel ezelőttis így próbáltam élni.

Az „NDK-identitás'"

- Létezett egyfajta sajátos NDK-identitás?

Létezett, és úgy érzem, jó néhányírásomban fel is lelhető. Szorosan kötődöm avárosok-hoz, vidékekhez, tájakhoz, ahol éltem,az emberekhez, akikkel ott találkoztam. A kisNDK „hazának" épp elég nagy volt.

De hát pusztán a tájakból még nem szüle-tik igazi identitás. Vajon, ellentétben az NSZK-val, az NDK-ban nem létezett egyfajta életérzés,amely a társadalmi magatartásban -- vagy éppkényszermagatartásban nyilvánult meg?

Nem vagyok benne biztos, hogy az identi-tást és az életérzést elsősorban nem a táj szüli-e.

Ön az imént azt mondta, hogy az NDK túlkicsi volt. Milyen szerepet játszott piacként a na-gyobbik német állam? Tudott-e ennek révén la-zítani a cenzúra kötöttségein?

Voltak időszakok, amikor a nyugatnémetpiac nélkül nem tudtam volna talpon maradni.

Jelenet A kerekasztal lovagjaiból(Halle, 1990)

Nem is anyagilag volt ez olyan fontos, hiszen énegyetlen nyugatnémet márkát sem kaptam kéz-hez. De ha nincs visszhang, ha az író teljesenmagára van utalva, akkor könnyen téved hamisutakra. És az NDK-ban voltaképpen nem voltszamizdat irodalom; amit annak lehet nevezni,az is a Stasi ellenőrzése alatt állt, legföljebbpár-száz példányban jelent meg, finom, drágapapíron, és olyan árakon, hogy csak gyűjtők,fogorvosok és néhány művész vehette meg;szóba sem jöhetett, hogy, minta Szovjetunióban,a nép egy-más kezéből tépje ki az ilyenírásokat. Hogyan festettek az ön konkrét,

személyes tapasztalatai a Stasival? A hatvanas évek végén Lipcsében

beidéztek egy állítólagos tanácsi hatóság elé; ameghívás olyan furcsa és furcsán homályosvolt, hogy azonnal át lehetett látni rajta. Ottaztán burkoltan megfenyegettek, hogy kicsapnakaz egyetemről. És akkor öntudatlanul is a helyesmegoldást választottam. Azt akartam, hogydiáktársaim tudják, miért rúgnak ki, és közhírrétettem a zsarolást. Így aztán nem is történtsemmi. De mindezt megírtam már aTangójátékosban. Manapság előszeretettel démonizálják

az NDK-múltat, egyenlőségjelet téve aszocialista és a náci múlt közé. Ha ezt mellőzzükis - nem indokolt-e azért bizonyosszégyenkezés? Kinek kellene itt szégyellnie magát? Hi-

szen a normális munkás mindig pártellenes volt,és ha módja volt rá, „a lábával szavazott". De épp a sokat emlegetett munkás

véleke-

dik ma úgy, hogy jó néhány értelmiségit és mű-vészt bizonyos felelősség terhel, amiértelvállalta a pártállam cégérének szerepét. Ez igen vakmerő tézis, és bár a nyugatné-

met lapok előszeretettel hangoztatják, NDK-belimunkástól én efféle szemrehányást még nemhallottam. Annál többet olvastam viszont 1989előtt az NDK hivatalos sajtójában, hogy amunkások, sőt az egész munkásosztály,elítélnek írásaimért. Az ember hozzászokik azilyesmihez... Mi a véleménye az NDK egykori kulturális

hatalmasságainak, például Vera Oelschlegel-nek vagy Hermann Kantnak az emlékiratairól? Ezt maga Kant fogalmazta meg a legtalá-

lóbban: vágyéletrajzok... Mit ír ez idő szerint? Szép dolgokat. Prózát? Prózát. Igaz-e, hogy az egykori NDK

lakosságának kulturális tudata - amely már-már polgárinak volt nevezhető - az utóbbiidőben összetört? A színházak üresek, akönyvesboltokban csak az útikönyvek és azadótanácsadók fogynak... A közönség megváltozott. Az újgazdagok

reprezentatív kiadásokat vásárolnak, és nemolvasnak. A régi olvasók legföljebb csakzsebkiadásokat vesznek; a munkanélkülieknektakarékoskodniok kell. Nyugaton az árak időbenszét-húzva és a jövedelmek folyamatosemelkedésével párhuzamosan nőttek; itt egyiknapról a másikra ugrottak a négy- vagyötszörösükre. Az NSZK-ban például nemfordulhatott volna elő, hogy egy vászonkötésűregény ára egyszerre ugorjon harminc márkárólszázötvenre. Es nem csak az anyagi ínségrőlvan szó. Az emberek

CHRISTOPH HEIN

meg is vannak zavarodva. Elvesztették azidentitásukat. Igaz, senki sem rajongott ezért azidentitásért, kivált ha külföldön, példáulMagyarországon vagy Bulgáriában az értéktelenpénzük miatt csak másodosztályú németkéntbántak velük, de mégiscsak: ismerős,megszokott identitás volt. És nemis lett belőlükegyik napról a másikra „igazi" német - csakamolyan hatvanszázalékos, mint a bérekterületén. Veszteséget szenvedtek - és lelki,szellemi vagy érzelmi kompenzációban mégnem részesültek.

Még húsz év az igazi egységig

Mit ajánlana, ha politikus volna? A konkrét problémákra természetesen

nem tudok megoldást. De ha a problémákat va-lamikor meg akarják oldani, akkor először névenkell nevezni őket. Vagyis meg kell mondani azigazat, még ha nem könnyű is az egykori ellenté-tes tartalmú ígéretekkel szemben beismerni,hogy a kiegyenlítődés folyamata nem háromvagy öt, hanem húsz évig vagy még tovább fogtartani.

Úgy érti: mind gazdasági téren, mind amentalitás szempontjából?

Igen, de a legfontosabb a gazdaság. Hi-szen ha nincsenek gazdasági problémák, azNDK nem omlott volna össze. A cenzúrát és aszellemi elnyomást az emberek még tovább is el-viselték volna.

És ebben a helyzetben nem elsősorbanaz írókra vár-e a feladat, hogy erkölcsilelkiismeretként világosan meghatározzák azegyelőre meg-oldhatatlan kérdéseket? Példánakokáért meg kellene magyarázniok, hogy ez egykomplex helyzet, amely sokak számárafelszabadulást jelent, de mások számáratragédiát; ahelyett, hogy Heiner Müllerrel együttkijelentenék, hogy hiába, a piacgazdaságkegyetlenül bánik új ügyfeleivel.

A morálra szeretne kilyukadni? Én azt re-méltem, hogy az NDK bukásával nekem sem kelltöbbé ilyen dolgokkal törődnöm, hanem, mint avilágon minden normális író, végre csak iroda-lommal foglalkozhatom. Ebben reménykedemtovábbra is, és véghez is viszem. A politikai sze-repvállalás soha nem érdekelt, és eszembensincs beletörődni, hogy egy életre rám tukmálják.Én egy kis szigeten is el tudom végezni a magamfeladatát.

Költő számára ez könnyebb, mintadráma-írónak...

Még a drámaíró is megteheti; hadd emlé-keztessem csak A viharra. És szerencsére énprózát is írok, amiben épp az a szép, hogy az elsősortól az utolsóig magam rendezhetem meg.

Theater heute, 1992. április

Fordította: Szántó Judit

PÁLYÁZATI KIÍRÁS

KÖLNI EGYETEMI SZÍNHÁZI HÉT 1993

A STUDIOBÜHNE KÖLN 1982 óta rendezi meg a hagyományos

KÖLNI EGYETEMI SZÍNHÁZI HETET. Eredetileg szövetségi

találkozónak indult, de 1987 óta a német színházi csoportok mellett

minden évben egy vendégország csoportjainak is lehetőséget nyújtunk

a részvételre. Eddigi és tervezett partnereink:

Lengyelország (1987)

Belgium (1988)

Svájc (1989)

NDK (1990)

Franciaország (1991)

Ausztria (1992)

Magyarország (1993) Anglia (1994)

A magyar-német fesztivál 1993. március 12-től 19-ig tart.

Minta múlt években is, mindenekelőtt a nézőknek akarjuk az egyetemi

színjátszás egy minél szélesebb spektrumát bemutatni. Másfelől a

résztvevő csoportok tagjainak akarunk lehetőséget nyújtani a gyakor-

lati tapasztalatcserére. A fesztivál struktúrája minden résztvevőnek

megadja arra a lehetőséget, hogy a többiek munkáját megnézze, és

közös workshopokon, eszmecseréken, vitákon a nézőkkel stb., a fris-

sen nyert benyomásokat elmélyítse.

Tapasztalatból tudjuk, hogy az intenzív foglalkozás egy más csoport al-

kotó munkájával fontos lendületet adhat a résztvevők saját tevékeny-

ségéhez és tartós kapcsolatokhoz vezethet.

Ezt elősegíti, ha a résztvevők nemcsak megfigyelhetik, hanem meg is

vitathatják, hogyan és milyen körülmények között folyik a színházi

tevékenység egy másik országban. Ezért fontos, hogy minden

résztvevő csoport a fesztivál egész ideje alatt Kölnben legyen.

Keresünk 3-4 magyar egyetemi színicsoportot (az „egyetemi" jelző tá-

gabb érelmében is érthető), akik szeretnének részt venni a fesztiválon.

A pályázatok, részletes tájékoztatással a csoportról és az előadások-

ról, lehetőleg kritikákkal és az előadások időpontjával, 1992. október

15-ig a következő címre küldendők:

STUDIOBÜHNE KÖLN, UNIVERSITÄT, 5000 KÖLN 41.

AvéD

ferebefedéte

BUDAI KATALIN

TALPON MARADNI

BESZÉLGETÉSDOBOSILDIKÓVAL

I

Dobos Ildikó húsz veszprémi évéről sokatbeszélhetnénk; periodizálhatnánk, előnyeit éshátrányait példaértékkel elemezhetnénk. Demost mégse ezzel kezdjük - induljunk kifebruár 15-éből, Örkény IstvánMacskajátékának bemutatójából, ebből azimmár országos hírű sikerből. Vágytál-e Orbánnéra egyáltalán? Egy

több, mint tíz évvel ezelőtt írott kritikában, a VonóIgnácban nyújtott alakításod után majdhogynemmegjósolták már neked ezt a figurát. Nekem eszembe se jutott, hogy Orbánné

lehessek. Ha megkérdezték volna, talán meg ismondom: korainak tartom. Aztán meg olyannagy színésznők játszották el, hogy nem is lát-tam szükségét, hogy én is kísérletet tegyek vele.

Már a darab elolvasásakor kezdtem ráébred-ni, hogy való nekem a szerep. Kezdett nem za-varni, hogy kik játszották előttem, s hogy én nemvagyok hatvanöt éves. Az ragadott meg, hogymennyire aktuális a mű. Sokkalta inkább az, mintmegírásakor vagy bármelyik színpadra vitelekorvolt. Mennyivel több körülöttünk most az elesett,magányos, elhagyatott ember! Valódivá, élővélett minden, amiről Örkény írt. Ez a Macskajáték, a Mácsai Pál dirigálta

előadás hatalmas lendületű. Ennek az életteli,egyszerre tragikus és groteszk öregasszonynaka megmutatása nagy színpadi erőkifejtést kíván:végig rohangálsz, öltözöl, bútorokat mozgatsz,főzöl, cipekedsz, ráadásul a mű majdnem fele ate monológod. Biztosan kilókat fogysz egy-egyestén, s zúzódások tarkítanak a macskák játéká-nak csak látszólag puha puffanásaitól. Hogyanbírod, hogyan készülsz? Ha már talán „elkorcsosultabban", de ak-

kor is a szívós, sovány, inas Dobos parasztiősöknek, édesapám, nagyapám fajtájának örö-köse vagyok. Meg működik egy mechanizmus, aszervezet tanulása: ha már harmincötször fel-emeltem az asztalt, harminchatodszorra nem ér-zem a súlyát.

Hatalmas tempóban, húzás nélkül játsszuk adarabot, igaz. De itt van a közösség, a teljes azo-nosulás Orbánné és az én személyiségem kö-zött. Meg akartam mutatni, milyen elpusztítha-tatlan energiái vannak ennek a leírt embernek,

aki újra és újra talpra áll. Nekem nem volt könnyűszakmai életem. Többször is megpróbáltak bele-taposni a földbe. Ezért értettem ezt az újra és újrafelállást.

A legnagyobb megterhelés a próbák idősza-kában ért. Amikor minden egyes hangsúly kiala-kult. S a nagy szellemi-fizikai megpróbáltatáson

túl ott volt még az idegi. Tartottam attól, hogy aharmincéves Mácsai mit tudhat az öregségről,mi újat mondhat róla „a korának". Aztán szintemásodpercek alatt megnyugodtam: annyira ér-zékenyen élte meg ez a fiatalember azt, amirőlén is szólni akartam: az életben maradás akará-sát. Így félszavakból is megértettük egymást, tel-jesen harmonikus volt ez a nehéz próbafo-lyamat.

- Így, hogy a szerep érdekében ennyi pluszévet válla/tál, látsz-e igazságot abban, amit egyszínésznő kolléganődtől hallottam egyszer: aszínésznő harmincötön túl kezdődik. Ha nemnegyvenen túl...

Tánczos Tiborral Németh László Mathias pen-ziójában (Veszprém, 1975) (MTI-fotó, JászaiCsaba felvétele)

z alábbi interjú rendhagyó módon., másfél éven át készült. Nem lehetett lezárni, pontot tenni agére, újabb és újabb események görgették tovább a dialógust, nem juthatott nyugvópontra

obos Ildikó színészi létezése, az tehát, amiről végső soron folyamatosan beszéltünk.Egy nagy szerep kapcsán két évtizedes művészi pálya áttekintésének kezdtünk neki 1991

bruárjában, de már egy-két hónappal később szertefoszlott az idill, lehetetlenné vált egy ke-kded írás közlése, hiszen heves szakmai-várospolitikai küzdelmek lángoltak fel Veszprém-n, melyek Dobos Ildikó útját is másfelé fordították. Akkor megpróbáltam követni a senki földjelé vivő, lehangoló menetelésben, majd egy újabb nagy nekirugaszkodás során a reményke-sben. A továbbiakat pedig egy hatalmas erejű dramaturg: a sors szervezte, de végül is enged-, hogy a pontot mi tegyük a - remélhetőleg, most lezárható - írás végére.

▼ INTERJÚ ▼

A Macskajátékban (Veszprém, 1991) (IlovszkyBéla felvétele)

Olyan alkatom van, amivel sokáig kellettvárni, hogy szerepkörömbe, a drámai-tragikaiszínészi létmódba belenőjek. De egyáltalán nemtelt tétlenül ez a várakozás. Amit „élő színésznő-nek" el lehet játszani, azt én megkaptam, Mis-kolctól idáig. Igaz, hogy nekem viszont sokkaltöbb munkát jelentettek ezek a változatos, szub-rettől vígjátékiig húzódó szerepek, mint az olya-nok, amelyek fedik az alkatomat, a gondolkodás-módomat. De ez ismét csak javamra vált, hiszen amássággal való megbirkózás szakmailag ren-geteget adott. Lehet azt mondani tehát, hogyharmincöt évesen az embernek már szakmailagkötelessége felvérteződni. A tehetség többé márnem mentség. Alap persze, amire aztán nagyonsokat kell építeni. Én félve mondom el mindeze-ket, hiszen úgy érzem, az én tanulási folyamatomsem zárult még le, sőt.

A fiataloktól a saját, életbeli koromhoz köze-lebb eső, a személyiségemet jobban tükrözőszerepek felé a váltás drasztikus, de elodázha-tatlan volt. Tizenkét évvel ezelőtt történt, hogy ta-vasszal még egy lengyel darabban tizenhat évesfruska voltam, őszre pedig Horvai István nekemadta a Mathiász panzió kortalan tisztaságú, ámnegyvenkilenc éves Ágnes mamáját.

Egyébként azt vallom: érdemes mindent ki-próbálni. S ez színészi jólneveltség kérdése is.Vállaltam olyat, amit segédszínésznők is vissza-adtak. Kíváncsi voltam, mit kezd az ember tizen-négy mondattal. Egyik legközelebb álló szerepema Vitéz lélekben a sánta lány lett. Némán islehettem valaki.

- Filmnél egy kicsit másképp működik ez. Az

arcot fürkésző kamera előtt nehezebb a másságillúzióját fenntartani. Ezzel hogy állsz?

Másodéves főiskolásként - s ez akkor is, mais főbenjáró vétség - visszaadtam egy szerepet.Aztán pedig egy félig már elkészült filmbőlhagytak ki. S aztán hiába oldódott a bojkott, hívotttöbbször például Grunwalsky Ferenc, Elek Judit svolt a Majd holnap című filmnek kedvezővisszhangja: a fiatalkori görcs, a sokk nehezenoldódott csak fel. Továbbra sem tudtam meg-szeretni azt a hideg, szenvtelen, embertelen vilá-got. Jó lenne, persze: általa nagyobb az ismert-ség, a népszerűség. De mindenáron nem kell. Énmár megszenvedtem a színházért: ott jól érzemmagam. Csak a játék öröméért tudok dolgozni - smég az az öröm is micsoda idegfeszültséggel jár!

Nem Veszprémben beszélgetünk. A nagy

Jelenet az Utazás az éjszakában című előadás-ból (Jármay György felvétele)

▼ INTERJÚ ▼

lakótelep tövében, a dombra húzódó ős-Békás-megyer emberi léptékű, kedves falucskájánakfehérre meszelt, öreg házában, ame ly szüleid,gyermekeid otthona is, s ahol az utóbbi húsz esz-tendőben nyilván kevesebb éjt s napot töltöttélel, mint Veszprém városában. Ennyi idő után fel-tehetően másféle hangsúlyokat kap az ott és azitt. Ezt a még vidéki színészi viszonylatban is ér-dekes állapotot, hogy ilyen régen élsz kétlaki éle-tet, ám ennyire stabil pontok között, most hogyanlátod?

Tényleg összefolyik bennem a haza éshaza. Mindkettőre mondom. Két külön életemvan, különválasztottam a szakmát és a családot.Ez egy másfajta munkametódust is kialakított.Mikor dolgozom, egyedül vagyok. A családsegítsége, de terhei nélkül is. Nyilván van, akiezt egészségesen, egyazon városban élve,együttesen is ki tudja alakítani. Nekem márnehezen menne. Szeptemberben Pestenpróbáltuk a Bűn és bűnhődést, viszonylag lazán.S még így is fárasztott; munka közben azotthoniakra gondoltam, otthon meg a másnapikészülés nyomasztott. Viszont mikor itthonvagyok a nagy családommal, testestül-lelkestülaz övék vagyok. Csak és kizárólag családanya.

Rosszmájúan kérdezhetnék: ebben anagyhűségben nem volt-e kényelmesség, a vál-toztatástól való ódzkodás?

Nem. Hiszen eddig Veszprémben nyitottszellemű színház volt. Ki sem kellett tennem alábamat, s így is a legnagyszerűbbrendezőkkel, színésztársakkal találkozhattam.Melyik másik magyar színházban dolgozhattamvolna együtt Latinovitscsal, Tabakovval,Horvaival, Dan Micuval, Kerényivel, Andoraival,Dörnerrel, Tordyval - s ez tényleg a teljességigénye nélküli fel-sorolás. Egy Vígszínházi tagtólmiért nem kérdik soha, mitől nem mozdul?

Szakmailag, művészileg jól érzem magam.Tudnom kell, mert e tudatosság munkafeltétel,hogy jó formában vagyok. Ám a disszonanciát, ameghasonlottságot nem tudnám elviselni. En te-hetséges emberek között érzem jól magamat,akiktől kaphatok valamit. Kicsinyes, méltatlan,megosztó törekvésekkel nem tudok mit kezdeni.Maradni sem félek, de továbblépni sem.

II

Idáig tartott a beszélgetésünk 1991 márciusá-ban. S bár egyetlen sora sem vált érvénytelenné,meglódult vagy inkább „kifordult" az Idő: a máramár múlttá váló, lassanként az egykori „napi bot-ránykrónikák" elfeledett lapjaira kerülő esemé-nyek azon a tavaszon átformálták Dobos Ildikóéletét. Pályázat, vezetőváltás, a szakma tiltako-zása, az önkormányzat ellenállása: legalábbnyolc-tíz hétig az egyik vezető kulturális hír voltez a veszprémi színházi belügy. Rendszerváltási

Gyógyultan (Koncz Zsuzsa felvétele)

történet? Az erősbödő városi önkormányzat ön-tudatos gesztusa? A szakma látványos összefo-gása valaki, valami mellett, valaki, valami ellen?Ez 1992 nyarán már nem érdekes: kultúrhistóriaikuriózum csupán. Dobos Ildikónak azonban többvolt munkahelyi hajcihőnél: sorskérdés, aztánpedig - élet-halál kérdés. De míg odáig elju-tunk, még vannak stációk: elsőül a vezetővá-lasztási csetepaté idején, április-májusban,amikor ismét találkoztunk.

Most mi lesz? A pályázat alapján végül isVándorfi Lászlót nevezték ki igazgató-főrende-zővé, azt tehát, akivel szemben te Kapás Dezsőkinevezését támogattad. Ez milyen helyzet? Sokaknak nem okozott ez megrázkódta-

tást. Meghalt a király - éljen a király. Eddigennek a vállát veregettük, most annak. Ő osztszerepet, tőle függ a kenyerünk - akár fel ismenthető ezzel ez a magatartás. De engem másfából faragtak. Én mondtam valamit,képviseltem valamit -- nem teszek úgy, minthaez nem történt volna meg. Hovatovább úgy állahelyzet - és ez nagyon paradox -, hogy nem isVándorfival van

▼ INTERJÚ ▼

bajom, ő még a maradást is fölkínálta, s végül is őcsak a maga álláspontját, gondolatait védte,azokért harcolt: inkább a városban, helyeseb-ben a város vezetésében csalódtam, s ezt márnem lehet jóvátenni. Ők azok, akik nem hallgat-ták meg a józan szakmai érveket, akikösszevissza ígérgettek. Ezt nem bírom elviselni,s ezért mondtam föl véglegesen ésvisszavonhatatlanul.

Megtette ezt rajtad kívül a protestálók kö-zül még valaki?

Nyugdíjba mentek kollégák, de így, anél-kül, hogy máshová szerződtek volna, egyiküksem kérte ki a munkakönyvét.

Azért nem tartom illetlennek, mert koráb-ban már volt róla szó: a te korodban hová tudszfordulni, merre próbálkozhatsz?

Alkatilag egyszerűen képtelen vagyok ki-lincselni: senkihez nem fordultam eddig, és nemis fogok. Egy filmes felkérés érkezett, még be-szélünk róla, és egyetlenegy emberi-művészigesztus: Galgóczy Judittól, a miskolci színházfőrendezőjétől, aki egy fontos szerepre kért fel,velem akarja játszatni Mary Tyrone-t, a Hosszúút az éjszakába női főszerepét, így hivatalosan isMiskolchoz tartozhatom.

I I I

Ehhez nem volt mit hozzáfűzni: kinek, hová ír-jam, mondjam, hogy micsoda luxus, micsodavétkes pazarlás egy művészi ereje teljében lévő,egyedülálló színt képviselő színésznőt tétlen-ségre kárhoztatni, egzisztenciális vészhelyzet-nek kitenni? S hogy ez a nagyszerű szerep meg-nyugtató ugyan, de mégiscsak egyedülvaló...

Eljött 1992 márciusa. Természetesen ott vol-tam, ha nem is a premieren, de néhány előadás-sal később, Gödöllőn, ahol színre került LukátsAndor vendégrendezésében az O'Neill-dráma:mélyreható, értő, intenzív kamaraelőadásban, sahol Dobos Ildikó megint hatalmasat alakított,megint sajdíthatta azok szívét, akik pályafutásamiatt aggódtak: hiszen csúcsról csúcsra lépe-get, de közben ott tátong alatta a mélység, s őtnem oltalmazza védőháló. Szereptől szerepig isélni kell, színészként, alkotóként is.

És itt akad el megint a beszélgetés: Dobos Il-dikó ugyanis majdnem nem élt. Akik az idei nyáriSzolnoki Színházi Fesztiválon várták ezt az elő-adást, tudják, hogy hirtelen jött, súlyos műtétje,még ott, a városban, akadályozta meg, hogy arangos seregszemle főként szakmai közönségeismét láthassa: ki ő.

Most olvasom el az eredeti beszélgetés címét.Döbbenetes. Tökéletesen illik a mostani állapot-ra, pedig másfél micsoda év telt el! És most újraitt ülünk, immár negyedszer.

IV

Megint az otthon, megint a békásmegyeri kis vi-déki ház. Kipihent, kisimult arc, nevetős szemek,gyors mozgás, ahogy térül-fordul, süteményt,kávét hoz. És a figyelmeztető, bár inkább egyénidivatötletnek tűnő turbán a fején. Orvosi szuper-eredmény? Vagy emberi akaraterő? Nem fogjukmegfejteni, mint ahogy az agyban keletkezettvérömleny eredetét is csak a lelki-idegi túlfeszí-tettségben lehet sejteni, hiszen racionális bioló-giai magyarázata nincs. Hét héttel a műtét utánteljesen gyógyultnak nyilvánítva, nagyszerűröntgenleleteket mutatva, újra folytatásra ké-szen áll.

Csak már nem vagyok teljesen ugyanaz.Többet tudok. Már másképp tudnám játszania fi-

- Furcsa látni, hogy a színlapon ismét a„főiskolai hallgató" jelzés álla neve mellett. Miértérezte szükségét annak, hogy majd'kétévtizednyi szín-házi tapasztalat birtokábanbeiratkozzék a Szin-művészeti Főiskolarendezői szakára, hiszen ,,papír" nélkül isrendezett már? Igen, a Kőműves Kelement és A padlást

állítottam színpadra. De úgy éreztem, hogymegfelelő szellemi vértezet nélkül ez nem megy.Igényem volt arra, hogy nyugodtanolvashassak, hogy új emberekkeltalálkozhassam, akikkel beszélgetni, vitatkoznilehet. Jó néhány színészkollégája rendez diplo-

ma nélkül. Nem vagyunk egyformák. Az én alkatom-

hoz ez az elmélyültebb felkészülés áll közelebb.Nagyon sok örömem telik a tanulmányaimban. Anyaszínházában hogyan fogadták elha-

tározását, miképp ismerik el rendezőként? Nagyon kedvesen. Lehetőséget kaptam

arra is, hogy ha akarok, akkor rendezzek a Víg-ben is valamit. Persze örülök ennek a gesztus-nak. Én nagyon sokat köszönhetek a Vígszín-háznak. Horvai István, Kapás Dezső, MartonLászló voltak a mestereim. Ők vettek fel a főisko-lára, ha úgy tetszik, megláttak bennem valamit,megszabadítottak sok-sok gátlásomtól, formál-ták a gondolkodásomat. Szerencsésnek tartommagam, hogy éppen ide kerültem, talán másutt

gurákat, mert a halálközeli tapasztalás az élet-ben is segít kiválasztani, mi az, ami igazán fon-tos, amiért érdemes tenni, tűrni vagy kockáz-tatni. Lesz hely és mód, ahol ezt a

többlettudást hasznosíthatod? Még tavasszal, a miskolci

igazgatópályáz-tatás után hívott Árkosi ÁrpádSzegedre, együtt az egész O'Neill-produkcióval.Ez a nyári szenvedéstörténet nyilvánvalóan őt iselbizonytalanította, hiszen senki nem láthattaelőre, vajon fogok-e tudni beszélni és járni. Demár jelentkeztem, teljes jogú tagja vagyok aszínháznak, s ha bíznak bennem, Maryn kívülbiztosan még többet is elbírnék. De most márkészülök a társulati ülésre, a felújító próbákra,egyszóval, a talán nemis egyszer majdnemelveszített színészi életem folytatására.

nem részesülhettem volna ilyen gazdag szellemihatásban - a Vígben olyan írókkal találkozhat-tam, mint Déry Tibor, Örkény István, a fiatalab-bak közül pedig Kornis Mihály, Spiró György, Ná-das Péter, akiktől sokat tanultam. 1975., a főiskola elvégzése óta egyetlen

helyen dolgozik. Ennyire monogám? Nem is kí-sértették meg máshonnan? Ó, dehogynem. Hívtak, álltam választás

előtt, de mindig úgy döntöttem: maradok. Nem kényelmesíti el az állandóság? Na-

gyon jó társulatok esnek szét azért, mert a tagokmegunják egymást, elviselhetetlen számukra ahosszú összezártság. Tudatosan épített társulata miénk; Várko-

nyi Zoltán művészeti vezetőként kezdte a mun-kát, amely újabb és újabb nemzedékek bevoná-sával, egymásra hatásával tart ma is. Ugyanak-kor sokféle kívülről jövő impulzus is ér minket; ki-váló vendégrendezőkkel dolgozhattam együttszemély szerint is: Ljubimovval, Valló Péterrel,Szikora Jánossal, Ruszt Józseffel, AscherTamással, Gothár Péterrel, Szinetár Miklóssal,Babarczy Lászlóval, Taub Jánossal. Ezek atalálkozások sem múlnak el nyomtalanul, mertsokféle színházi ideált hordoznak magukban; azemlítettek mindegyike másképpen gyakorolja arendezői mesterséget. Nekem úgy tűnik, hogy színészi pályáján

MAGYAR JUDIT KATALIN

TANULOM A MESTERSÉGETHEGEDŰS D. GÉZA F. H.

▼ INTERJÚ ▼

Hegedűs D. Géza (Koncz Zsuzsa felvétele)

éppen ezek a kívülről jövő impulzusok segítettékleginkább. Ascher Ördögök-rendezésének, demár korábban Nádas Péter Találkozás címűdarabjának hatására is valamifélefordulatkövetkezettbe színészi játékában.Higgadtabb, az érzelmeket sokkal inkább belülrőlmegmutató alakítások voltak ezek.

- Azt hiszem, ez azért nem ennyire egyszerű.Nyilván emberileg, színészileg is el kellett jutnomegy olyan érettségi fokra, hogy egy tiszta érintéshatni tudjon rám, s újraformáljon bennem is egycsomó dolgot. A Találkozás valóban minőségifordulópontot jelentett életemben. NádasPéterrel való megismerkedésem sok tekintetbenmeghatározó élmény; ő nyomta a kezembeFreud Pszichoanalízisét, ami akkoriban mégcsak antikváriumokban volt hozzáférhető. Sokatbeszélgettünk, próba után mindig beültünk vala-hova ebédelni; nagyon intenzív együttlétek vol-tak ezek. Ő mondta nekem, hogy amíg az embernem fogadja el önmagát olyannak, amilyen, addigcsak menekül saját maga elől. És maga a Nádas-darab is olyan... kitárulkozós, nehéz munka volt.

Azt mondta, sokféle görcstől kellett meg-szabadulnia. Ekkortájt kezdett biztossá válni ön-magában?

Én még most sem vagyok igazán biztosmagamban. Küzdő, kínlódó típus vagyok, kez-detben minden szerepem bizonytalansággal,szorongással tölt el. Sokat keresgélek, kísérlete-zem. Inkább a gondolkodásmódom változottmeg: már nem vagyok olyan fontos saját ma-gamnak...

- ...amiről Nádas azt írta, hogy Hegedűs D.Géza „akkor lesz igazi színész, ha már felcsúfultönmagához. Most azonban még szép, és örülennek... Tökéletesen akarja megvalósítani azt apózt, amit kérnek tőle..."?

Ezt 1976-ban írta rólam, de csak jóval ké-

sőbb, a Nézőtér című kötetében fedeztem fel, ésmeg is döbbentett.

Milyen érzés volt? Dühösen fogadta abírálatot?

Dehogyis. Sok mindenre rá kell jönnie azembernek, el kell jutnia odáig, hogy rálásson ön-magára, vállalja esendőségeit, sőt mosolyogni istudjon ezeken - szóval ne vegye olyan komolyanmagát.

Visszatérve a különböző rendezői maga-tartásokra: mit tudott ezekből hasznosítani?

- Nagyon kíváncsi természetű vagyok, sze-retek minél többet megtudni a szerepeimről meg

Ruttkai Évával Nádas Péter Találkozás címűelőadásában (Pesti Színház, 1985) (MTI-fotó)

▼ INTERJÚ ▼

azoknak az embereknek a személyiségérőlakikkel együtt dolgozom. Azon vagyok, hogyel-lessem a titkaikat. Még a Találkozás előttcsináltuk Csizmadia Tiborral a Rémségekkicsiny bolt-

ját, amiben vagy nyolcféle figurát kellett föl-fölvillantanom. Érdekes feladat volt, mert addigmég nem játszottam ilyen fregoliszerepben.Önfeledt, játékos, bolondos próbák folytak végig,s ez na-

Hegedűs D. Géza és Ujvári Zoltán a Gyilkossága székesegyházban című előadásban (Kamra,1992)

gyon jót tett nekem, mert annyi mindent ki lehe-tett próbálni, kicsit felelőtlenül.

Hogy hogyan dolgoztunk? Hát mindenkivelmásképpen: volt, aki hagyta, hogy egyedül küsz-ködjem, másnak nagyon határozott elképzelésevolt, ám akadt, aki nagy elődökre hivatkozott,vagy éppen arra, hogy ezt még így senki semcsinálta. Ascherral például egyszer próba előttleültünk beszélgetni, és olyan fontos dolgokatmondott nekem, amitől a szöveghez valóviszonyom egyszeriben megváltozott, és sínenvoltunk. Elő-fordult az is, hogy valakiészrevétlenül olyan személyes dolgokat hívottelő belőlem, mintha gyóntam volna neki. Utánajöttem rá, azért volt az egész, hogy meglássammagam, és meglássam a szerepet. Az elmúlt évadban Taub Jánossal is dol-

gozott Pinter A gondnok című darabjában. Azelőadásból úgy tűnik, hogy ez szeretetteljesmunka lehetett.

- Az volt. Nagyon finoman, tapintatosan dol-gozott. Sokat beszélgetett velünk, fontos volt ne-ki, hogy oldottan legyünk együtt. Rendkívül ba-rátságos, színészszerető ember. Tudja, hogy mitakar, magasra állítja a mércét, amit teljesítenikell, és addig terelgeti az embert, amíg ezt el neméri. Három különböző színészi alkat, játékstílus

találkozik ebben az előadásban, és mégisösszhangban vannak. A rendezőnél alapvető, hogy legyen minő-

ségérzéke, hogy jól válasszon színészt. Mind akét kollégám - Eperjes Károly és Seress Zoltán- tisztalelkű, nagyszerű ember. Nincs bennükgonoszság, jó belenézni a szemükbe. Nekünknem kell taktikáznunk egymás előtt, és ezt Taubvalahogy pontosan megérezte. Nem volt nehézközös útra terelnie bennünket. Jánosnak az a ké-pessége is megvan, hogy az előadások nem hul-lanak szét az idő folyamán. Persze mi is odafi-gyelünk egymásra, s ha a legkisebb elcsúszástérzékeljük, azt rögtön szóvá tesszük. Ennyireőszinte a kapcsolatunk. Erre az előadásra nemislehet csak úgy, lazán „beesni", komoly idegi kon-centrációt igényel valamennyiünktől. Van egy hosszú, tízperces monológja,

amelyből kiderül, hogy Aston valamikor elektro-sokk-kezelésen esett át. Sokat kínlódott vele,

hogy ezt a megrendítő vallomást ilyen

egyszerűen mondhassa el? Irgalmatlanul nehéz egyetlen gesztus nél-

kül ülni, csupán az arcom eleven. Hogy ez létre-jöjjön, nagyon sokat segített Taub tapintata: aztmondta, szóljak, amikor belül úgy érzem, hogyelkészültem a szereppel. Nem sürgetett,

▼ INTERJÚ ▼

nem volt erőszakos. Körülbelül a bemutató előttkét héttel próbáltam először elmondani a szöve-get. Eleinte még sokat gesztikuláltam közben, deő azt mondta: tedd le a kezed, csak ülj és mondd.

Valami ilyesféle intenzitást, koncentrációtés csapatmunkát érezni a Gyilkosság a katedrá-lisban előadásán is, amelyet Mészáros Tamásrendezett, s amelyben Becket Tamás szerepétjátssza.

Ezt az előadást is nagyon fontosnak ér-zem. Valóban csapatmunka, itt nem ehet szó-lózni: minden mondatnak, rezdülésnek, gesz-tusnak jelentése van. Még a világítást is együtttaláltuk ki. Már egy órával előadás előtt beme-gyünk, összemondjuk a szöveget, másképp nemlehet nekiindulni. Sok mindenért szeretem ezt azelőadást: örülök, hogy a Kamrában játszhatunk,mert ideális játéktér. Hihetetlenül szép és pontosa fordítás, sajnálom, hogy Vas István nem érhet-te meg a bemutatót. És szeretem a darab végénEliot szemtelen fricskáját, ahogy az érsek gyilko-saival cinikusan elmagyaráztatja tettük okát, sezáltal a mába helyezi a történetet. Különösenfontos akusztikája van ma ennek a befejezés-nek.

- Két „vizsgarendezése" is volt az elmúltévadban. Azért teszem idézőjelbe a szót, mertönt távolról sem lehet csetlőbotló kezdőként ke-zelni - Joyce Számkivetettekjét az Arizona Kis-színházban, az Akutagava-novellák alapján ké-szült darabot pedig az ódry Színpadon mutattákbe. Két különböző stílusú előadás, de a férfi-nőkapcsolat törékenysége, a féltékenység pokla,az összetartozás és hűtlenség egyénenként kü-lönböző módon megélt szépsége és szenvedé-se tematikailag összekapcsolja őket.

A hasonlóság nem véletlen. Mint ahogy akövetkező darab, amit meg akarok rendezni,Füst Milán A néma barát című drámája is egyrendkívüli szenvedélyű férfi-nő viszony, a don-juanizmus sajátos megfogalmazódása: csodá-latos költői, misztikus világ.

Látta a Számkivetettek 1985-ös, pécsielő-adását?

Nem, de tudatosan hívtam az akkori elő-adás két főszereplőjét - Kulka Jánost és BalikóTam ás t - , hogy játsszák el újra. Amikor elolvas-tam a darabot, akkor nyilallt belém, hogy mostvaló nekik, most értek meg rá. Akkor méggyerekek lehettek hozzá.

Nem tartja kissé nehézkesnek stúdiószín-padon a precízen realista díszletet? Kétszer is átkell rendezni a teret.

Mivel most tanulom ezt a mesterséget,stúdiumnak tekintettem a darabot. Nemgondoltam, hogy ilyen sorsa lesz, és a színházitalálkozóra is meghívják Szolnokra. Úgydöntöttem, tisztelet-ben tartom a szerzőkívánalmait; így minden díszletelem olyan,amilyennek Joyce megírta; ott van, és olyanszínű, ahogy ő elképzelte. A szö-

Kulka János és Ráckevei Anna a Számkivetet-tekben (rendező: Hegedűs D. Géza) (KonczZsuzsa felvételei)

vegből nem húztam egyetlen szót sem, bár min-den bizonnyal jót tenne az előadásnak, ha mond-juk, húsz perccel rövidebb lenne. Tisztában va-gyok ezzel, de próbára akartam tenni magamat,a kollégáimat és a nézőket is. Kíváncsi voltam rá,hogy mi hogyan hat. Ha alkalmam nyílik rá, miértne tanuljak, miért próbáljak lekerekítetten meg-úszni mindent? Vagy vaskosan vállal az embervalamit, vagy sehogy. A vihar kapujában viszont tökéletes ellen-

téte a másik előadásnak. Mozgásában, játék-módjában nagyon stilizált világ: nincsenek fer-dére festett szemek, hiányoznak a kellékek is, azegyetlen valóságos tőr kivételével. Az a tőr hitelesíti visszamenőleg az egé-

szet, hogy mégis volt történet, Hogy történetvolt. Kezdettől fogva nem akartam semmiféle„japánkodást". Nekünk ez úgysem menne.Legfeljebb, ha rászánnánk egy esztendőt arra,hogy szakértők segítségével teremtsük meg ahiteles miliőt. De ez egy másik út. Nekünk olyannyelvet kellett találnunk, amilyen nincs, nemlétezik. Egy sajátos formanyelvet, keskenypallót, amelyen végig lehet menni. A színpadszinte üres, itt nincs semmi, csak az emberijelenlét. Ebben a szereposztásban is van valami

különlegesség. Két színész-rendező kollégámat, Balikó

Tamást és Mácsai Pált hívtam meg. Ez is tudatosvolt. Takács Kati pedig egykori osztálytársam,

örültem a közös munka lehetőségének. Nem tu-dom, hogy mennyire észrevehető, de nekem anő nagyon fontos ezekben a darabokban, iszo-nyú pontosan kell kiosztani ezeket a szerepeket:Ráckevei Annára és Takács Katira nagy teherhárul. (Ráckevei Anna elnyerte az OrszágosSzínházi Találkozó legjobb női alakítás-díját eb-ben a szerepében. A szerk.) Színészként „kínlódó" típus; és hogyan

rendez? Lépésről lépésre elemezve, együtt dolgo-

zom a kollégákkal. Mondvacsinált dolognak ér-zem, hogy van egy barikád az egyik oldalán arendezővel, a másikon pedig a színésszel. Per-sze minden munka más: a Számkivetettek olyanvolt, mint egy pszichológiai analízis, az Akutaga-va-mű egészen másfajta koncentrációt kíván.Azt a kettősséget kell megjeleníteni, ami a vallo-másokban és a történetekben benne rejlik, hogymindenki elmondja a maga történetét, amit a sa-ját szemszögéből igaznak tart - ez az ő mítosza,amelyben ilyennek vagy olyannak látja önmagátés a másikat. A másik nézőpontjából azonbanmindez másképp hat. Ez pedig az ő igaza. Ezt asokféle variációt kell újra és újra eljátszani, hogyközben a kapcsolatok pszichológiailag is plaszti-kusak, hitelesek legyenek. És ez a munka három előadás után meg-

semmisül? Nincs valahol egy hely, ahol továbblehetne játszani?

- Talán lesz. Jordán Tamás felhívott, hogy hasikerülne pénzt szerezni hozzá, akkor játsz-hatnánk a Merlinben. Nagyon örülnék neki, mertigazán alkalmas hely. Így minden azon múlik,hogy találunk-e támogatót. Most kalapozunk.

SZIGETHY GÁBOR

NÉMETH ANTAL LEVELESólyom Emma pici volt, csúnya és

szemüveges. Rozzant öregasszony korábanbüszkén hangoztatta, hogy szűz (néhaúgy mondta: ártatlan és hajadon), pedigegész életében színházban dolgozott.Évtizedekig a Nemzeti Színház öltöztetőnőjevolt,közel, a Népszínház utca tájékán, félhomályosszoba-konyhában lakott, villamosra ritkán ült,utazni talán soha nem utazott. Öreg színházibútordarabvolt egész életében.

Azután is, hogy felépült az új Erzsébet híd,csak a Margit hídon ment át Budára: biztos voltbenne, hogy ez a pillérek nélküli dróttákolmányhamarost leszakad, és nagyon féltette az életét.

Fulladjon más a Dunába, ne én - mondogattaeltökélt öntudattal. Kellemetlen öregasszonyvolt, de ő nem tudott róla. (Az esküvőm után né-hány héttel a Népszínház utca és a Körút sarkántalálkoztunk, megfogta a kezem és jó hangosangratulált: már két hete volt az esküvőd?, nagy-

szerű, akkor te most már férfi vagy!)

A hatvanas években már kikopott a színház-ból, a régi Nemzetit földig rombolták, az építé-szeti torzszülött új színházba be nem tette a lá-bát, a lakásától amúgy is messze volt. Olykor el-ballagott Somogyi Erzsihez, ő még néha-néhaelviselte hajdani öltöztetőnője körmönfont locso-gását.

Amikor meghalt Sólyom Emma, a hetvenesévek elején, házbeli szegényemberek gyorsanszéthordták még használhatónak gondolt lim

lomjait. Egy láda papírt - ami a házbeliek közülsenkinek sem kellett - távoli, tanult rokonátólkaptam örökül. Régi fényképek, színházi papí-rok, műsorfüzetek, nagy színészek aláírásai(Hetvenedik évfordulóm emlékéül 1920. szep-tember 5. Blaha Lujza; Emmának szíves emlé-kül, szeretettel Környei Paula 1927.; Azén hűsé-ges Emmámnak Vízváry Mariska; Emmuskának,az öltöztetőnők gyöngyének sok szeretettel SzépIlonka. 1944.; Emmának Somogyi Bogyó.1926.), újságok, képeslapok: poros-koszosNemzeti Színház-maradékok.

Valamikor a húszas évek elején készült, ko-pott fotó: a Nemzeti Színház homlokzata előtt aszínház teljes műszaki gárdája, öltöztetők, sza-bók, portások, gépészek, takarítónők, díszítők,vagy száz illedelmesen öltözött hölgy és úr alkot akorabeli fényképészmester masinája előtt ün-nepi csoportozatot.

Rang volt akkoriban a Nemzeti Színházbanakárminek lenni.

Amikor 1960-1961-ben mint díszítőmunkásdolgoztam a Vígszínházban, három hétig semvolt soha állandó a díszletépítő csapat. Emberekjöttek, mentek, körülnéztek, odébbálltak, miért isjutott volna bárkinek eszébe csoportképen meg-örökíteni a színház nem művész tagjait, dolgózóit.A színészekről sem készült közös fotó, s csak azidősebb színházi emberektől lehetett olyasmi-rőlhallani, mi volt hajdan a színházi évkönyv, amelya színház egy-egy évadjának fontosabbtörténéseit, adatait, eseményeit összegyűjtve,értően megrostálva a jelen időt az utókorra tes-tálta. Valószínűleg ma már kideríthetetlen. kikdolgoztak a Nemzeti Színházban 1952-ben a né-zőtéren, az alagsorban, a gépházban, a díszlet-raktárban. De a Sólyom Emma hagyatékában ta-lált nyomtatványok alapján én is bármikor megtudom mondani, hogy hívták a Nemzeti Színházsegédruhatárosát 1924-ben, hogy Szöllősi Ger-gely 1922-ben már fűtő volt a színházban, s1935. szeptember 1-jén ment nyugdíjba (nyug-díjának évi összege 1936-ban 1319 pengő 69 fil-lér), hogy 1933-ban Árvay Pálné 636 pengő öz-vegyi segélyt kapott férje, Árvay Pál öltöztető-szabó után, aki az előző évben még a színháztagja volt.

Akkora Nemzeti Színházban mindezt fontos-nak tartották följegyezni, kinyomtatni.

Gyerekkoromban minden középület falán ottdíszelgett a vörös betűs hivalkodó felirat: Nálunklegfőbb érték az ember! S a kis kopasz gazem-ber ezt épp akkor tartotta fontosnak úton-útfélenkiíratni, amikor az emberek egy részét otthonuk-ból, életükből kitelepítették, olykor állati sorbantartották, amikor kommunisták naponta végeztekki kommunistákat (is!), s amikor az átlagemberMagyarországon gyakran ennivalóhoz is alig-alig jutott.

És Tímár Józsefet, az ország egyik legna-

Németh Antal

O LÁDAFIA O

gyobb élő színészét, a lába nem érte a földet, úgyrúgták ki a Nemzeti Színházból, mert nem a kiskopasz gazember ízlésének megfelelően mondtael a Szózatot. Büntetésből fényképügynök-kéntkellett mindennapi kenyerét Tímár József-nekmegkeresnie. Napjában többször bekopogottolyan intézmények ajtaján, melyekben a falonott virított az arcpirító hazugság: Nálunk legfőbbérték az ember!

A kis kopasz gazember logikája szerint tehátTímár József nem volt ember, s nem volt az a né-hány millió magyar sem, akitől ő és keretlegényeielrabolták az emberi életet.

Sólyom Emma akkor már nyugdíjas volt, azt aNemzeti Színházat - vircsaft, nem színház,mondogatta - már nem ismerte, amelyben min-den gyűlésen, sajtófélórán, fegyelmi tárgyalá-son, pártaktíván fennen hirdette valaki a kötele-zően böfögött jelszót: Nálunk legfőbb érték azember.

Sólyom Emma akkortájt volt a Nemzeti Szín-ház szürke tagja, amikor senki, soha nemmondta, hogy a legfőbb érték az ember aNemzeti Színházban.

Nem kellett mondani.Sólyom Emma haláláig őrizgetett egy meg-

sárgult, gyűrött, szakadt, többször összeragasz-tott papírlapot, egy fejléces papíron, neki cím-zett, aláírt levelet.

Tekintetes Sólyom Emma úrnőnekBudapest

A Nemzeti Színház igazgatósága az Internatio-nale Theaterkongress megtisztelő meghívásárafolyó évi szeptember hó 8-án a wieni DeutschesVolkstheater színpadán előadja Kállay Miklós:„Roninok kincse" című művét.

Azt hiszem, mindenki, aki az előadásban résztvesz, átérzi ennek a külföldi vendégjátéknak óri-ási jelentőségét. A világ minden tájáról összese-reglett színházi szakemberek előtt, francia, hol-land, német színészekkel felvenni a versenyt,kell, hogy minden nemzeti színházi művészt ésműszaki alkalmazottat arra ösztökéljen, hogymunkateljesítménye maximumát produkálja.

Kell, hogy ezen a kulturális olimpiászon ishelyt álljunk és becsületet szerezzünk a magyarszínjátszásnak.

Reflektorfényben élünk, minden gesztusun-kat, minden lépésünket erősen megvilágítvaszemléli a közönség, most pedig egy világvárosszínpadán az egész színházi világ.

Ezért minden egyes művésznek, műszaki al-kalmazottnak és színházunknál vendégként mű-ködő minden személynek külön szeretném em-lékezetébe vésni, hogy bécsi tartózkodása alattszínpadi és magánéletében sohase feledkezzékmeg arról, hogy mivel tartozik önmagának és aszínháznak azzal, hogy magyar és művész.

Major Tamás és Somogyi Erzsi a Roninok kin-csében (Nemzeti Színház, 1936)

A bécsi vendégjáték minden résztvevőjétőszinte nagyrabecsüléssel és meleg szeretettelköszöntöm.Budapest, 1936. augusztus 27.

Németh Antaligazgató

Hivatalos irat, igazgatói körlevél; számtalanpéldányát talán napokig gépelte a titkárságfehér blúzos, vastag szemüveges gépírókisasszonya. Körlevél: a Nemzeti Színházminden tagja, aki részt vett a bécsivendégjátékon, utazás előtt ezt a levelet kaptakézhez. Minden tagja: az ünnepelt sztár és azünnepelt sztárt öltöztető öltözte-tőnő egyaránt.Mindegyik levelet külön legépelték (SólyomEmma példányában egy melléütés is díszeleg),Németh Antal nevét nem gépelték a szöveg alá,mindegyik levelet csak kézzel írta alá a nagytekintélyű, nagy hatalmú színházigazgató.Sólyom Emma szürke veréb volt a NemzetiSzínházban, de amikor felbontotta s elolvasta

Németh Antal igazgató úr neki - Tekintetes Só-lyom Emma úrnőnek - írott levelét, bizonyáraboldog melegség futotta át a szívét. S őrizgette aszakadozott papírlapot évtizedeken át.

Pedig ami ebben a levélben a legfontosabb,azt valószínűleg nem is értette.

De megélte mindennapi életében.Színpadi és magánéletében - fogalmaz az

igazgató úr, ebben a sorrendben, mert munkánkdönti el, mennyit érünk, mik vagyunk s csak má-sodsorban az, magánéletünkben milyenek va-gyunk s hogyan viselkedünk. (Szegény lehet, devacak életet ritkán él, aki a munkáját szereti.) Akövetkező félmondatban fordul a sorrend: miveltartozik magának és a színháznak - értse min-denki pontosan: önmagunkkal kell békében él-nünk elsősorban, hogy mások javára tudjunk él-ni, ha -- fejeződik be a monda t - : magyar ésművész valaki.

Megint a sorrend: valóban művész, igazi mű-vész csak az, aki a mindennapi élete, munkájameghatározta körön túli tágabb horizontú világ-ban is otthon van.

Házamat fölépíteni csak a hazámban érde-mes.

O LÁDAFIA O

Kállay Miklós: Roninok kincse (Somogyi Erzsiés Tímár József)

A félhomályos Népszínház utca környéki szo-ba-konyha is csak akkor otthon, ha naponta on-nan becsoszoghatok a Nemzeti Színházba dol-gozni, s este a színházból térhetek oda haza.

Sólyom Emma nem elemezte-értelmezte Né-meth Antal levelének mondatait. Csak örültannak, hogy a tekintetes igazgató úr kézzelaláírt,

neki címzett levéllel tisztelte meg őt, az öltöztető-nőt. És a következő napon, a következő évben, akövetkező évtizedben mindig boldogan ballagottbe a Nemzeti Színházba dolgozni, veszekedni,pletykálni, gonoszkodni, irígykedni, bámészkod-ni, gyönyörködni - élni.

Lehet, hogy majd egyszer vaskos könyvbe,tudományos kiadványba gyűjtve megjelennek aNemzeti Színház két világháború közötti iratai.Lehet, hogy a szerteszét hordott iratok közülelőkerül e levél eredeti fogalmazványa, s még az

is elképzelhető, hogy ennek az igazgatói körle-vélnek sem egyetlen változata készült 1936.augusztus 27-én.

De vajon a Nemzeti Színházban 1952-ben anézőtéren, az alagsorban, a gépházban vagy adíszletraktárakban dolgozott hajdani tagok vala-melyikének birtokában vagy hagyatékában talál-ható-e olyan igazgatói körlevél, amelynek cím-zésén, mondatain, kézzel írott aláírásán érde-mes egy pillanatra ma elmerengeni, s a szövegmondatait morzsolgatva nem csak arra gondol-ni: szörnyű kor volt, s szomorú élete lehetettazoknak, akiknek akkor kellett Magyarországonélni.

Sólyom Emma pici volt, csúnya és szemüve-ges. Utálta a lovas tengerészt. De mindig boldo-gan emlékezett a Nemzeti Színházban eltöltöttévtizedekre és tekintetes Németh Antal igazgatóúrra.

Vajon mire s hogyan emlékezik ma az, aki1952-ben - a kis kopasz gazember országlásaidején - volt öltöztetőnő a Nemzeti Színház-ban?

A Nappali ház 1992/3. számánaktartalmából: Iszaak Babel naplója

Simon Makris: Babel és az orosz-zsidó irodalom

Kocziszky Eva és Vidrányi Katalinvitája a keresésről és a találásrólBalassa Péter hozzászólása a vi-tához

Andrási Gábor tanulmánya KállaiErnőről és a magyarországiavantgárdról

Darvasi László, Jónás Csaba, KunÁrpád, Rácz Péter, Térey Jánosversei

Forgách Zsuzsa, Galántai Zoltán,Kukorelly Endre, Marno János,Márton László prózája

A Nappali ház a könyvesboltokban és agalériákban kapható. Előfizetési cím:1399 Bp. Pf. 701/330. A régebbiszámokat az Írók Boltja (Bp. VI., And-rássy út 45.) árusítja.

ANTAL GÁBOR

A MESEAUTÓTÓL A FORGÓSZÍNPADIGPERCZEL ZITA

obó igazi római bambínó, srác ajavából. Hétéves fiú, gyönyörű, sötétszeme van, barna fürtjei, és nem ismeria gátlást, a fél-szegséget, a tilalmakat.Pedig csak az apja született római, a

mamája amerikai, a nagymamája pedig - akittegez és terrorizál, de imádja, mert egyedül csakrá bízza Gonzillát, a nemrégiben az utcán talált,játékos, fekete kutyát - magyar. Bobó (csak mostelőször kapott) bizonyítványában áll az, hogy»Alessandro« nem tudja elképzelni, hogy afelnőttek ne legyenek kedvesek hozzá, s hogyvalamiféle illetlenség-nek minősülhet az, halekapja a halat egy olyan nagyfülű, pocakos,kissé már kopaszodó bácsi horgáról, aki órákigállt a Tevere partján, hogy végre megérje ahalfogás szent pillanatát.

A »Gonzilla« szó magyarul szörnyet jelent.Bobó kutyája - ezt hangsúlyozni kell, hogy a Bo-bóé, mert a családnak négy ebe van -- valóbanszörny, hiszen nem elégedett meg amúgy isrosszul vasalt nadrágom szárainakszétmarcangolásával: Gonzilla, a rémbelerágott szép, viszonylag új cipőmbe is. Egy újcipő Itáliában pedig tízezer líra. És kinek vantízezer lírája...?"

Ez a - ma már - teljesen érdektelen szövegtollamból jelent meg a Magyar Nemzet 1973. jú-lius 23-i számában Filmkockák cím alatt. Len-gyel Menyhért, akkor már nagyon idős és betegmagyar író hívott meg Rómába, hogy rendezzema század elejétől összegyűjtött Naplóját, amelykésőbb meg is jelent (ha nem is a nevem alatt!).Ugyanakkor a Magyar Nemzetben, Jellemek ésmaszkok címmel látott napvilágot 1973. június30-án egy beszámolóm, amelyben elmondom,hogy az akkor már egy ideje ott élő Perczel Zitavitt el Róma egyik épségben maradt városfalá-hoz, ahol egy bizonyos Belisario Randone lakott,a klasszika-filológia doktora, és egyben a hírne-ves - akkor már halott - Marotta szerzőtársa.Ugyancsak Perczel Zita volt az, aki elintézte,hogy Lengyel Menyhértet, e kiváló magyar írót -amikor már a felesége is meghalt - végre elfo-gadja a magyar állam. (Ebben nagy része voltHubay Miklósnak is!) És Perczel Zita volt az, aki- bár nem volt sohasem gazdag - nemcsakminden Rómába látogató jelesebb magyartmeghívott, hanem e sorok íróját például bemu-tatta az éppen Rómában tartózkodó GiorgioStrehlernek, aki ott milánói társulatával a JuliusCaesart játszotta, sajnos akkor még nem nagysikerrel. És e sorok szerény - mert Strehler je-lentőségét fel nem ismerő - szerzője beszámolterről régi ismerősének, Major Tamásnak, akirögtön felkapta a fejét. (Később sokat gondol-kodtam azon, hogy két olyan régi és nagytudásúszínházi ember, mint Major és Perczel Zita, vagyakár Gobbi Hilda és Perczel Zita miért nem tartkapcsolatot egymással. De ezt itt most hagyjuk!)

A lényeg az, hogy e sorok szerzője később is,amikor a hetvenes években többször járt Rómá-

Perczel Zita a Dunaparti randevú című filmben(1936)

ban és Nápolyban, mindig találkozott PerczelZitával, aki egy percre sem tagadta megmagyarságát. Sem Párizsban, sem Londonban,sem Hollywoodban, sem Rómában. A legkü-lönbözőbb magyar kiválóságok vendégeskedteknála. (De Budapesten is, mintegy tíz éve, amikoris végiglátogatta a magyar színházakat, de régiismerősei közül csak kevéssel találkozott.)

Ez év elején a Kálvária téren lévő BudapestiKamaraszínház meghívta őt, hogy játssza el azegyik fontos szerepet az angol Noël Coward

Waiting in the R i n g - magyarul: Forgószínpad-című „komoly vígjátékában". A kitűnő jellemszí-nészből lett rendező, Petrik József hívta megPerczel Zitát e nagyon is testére szabott szerep-re. Az előadás, ha kevésszer játszották is, de vé-gig telt házakat vonzott.

E sorok szerzőjének módja volt később is ta-lálkozni Pesten Perczel Zitával. (Mint ahogy az-tán a színésznő is írt neki Rómából.) Az volta vá-gya, hogy mint segélyezési ügyekben élete so-rán nagyon is „képzett" személyiség, bekapcso-lódhasson a magyar segélyezési ellátásba. Ésamellett keressenek neki olyan, néhány szemé-lyes darabot, amelyben régen ki nem élt színésziképességeit ismét bizonyíthatja. Olyan, néhányidősebb nőt szerepeltető műre gondol, amely-ben bemutathatja az emberség és a hazatalálásszépségét. Perczel Zita, aki keresztnevét azutolsó magyar királynéról kapta, ég a vágytól,hogy gazdag ismeretségi körét ne csak a magyarszínházi kultúra, hanem a legszélesebb értelem-be vett magyar közönség szolgálatába állítsa.Példátlan műveltsége és embersége sok min-denre alkalmassá teszi. (Többek között szemé-lyesen ismerte századunk egyik nagy magyaríróját, Márai Sándort is!) E sorok írója, aki sokáigvolt „hivatásos" színházi bíráló, sokszor tévedetta színészi alakításokat illetően. De emberisme-rete azért volt, és meri állítani, hogy ilyen rendkí-vül felkészült ember - aki egyszerre tudja, hogyki volt Törzs Jenő, és hogy milyen ember voltpéldául Greta Garbo vagy Marlene Dietrich -nem sok van az országban. Perczel Zita jólismerte Major Tamást és például Tolnai Gábort;benső barátja volt Huszárik Zoltánnak ésJancsó Mik-lósnak. Személyesen ismerteMolnár Ferencet és Ernst Lubitschot.Bensőséges barátságban volt olyan oroszherceggel, aki Budapest felszabadulásáértharcolt a német fasizmus ellen, és akinekédesanyját mégis elvitték az 1951-es ki-telepítéskor... És - miközben élete java részétkülföldön töltötte - többet tud a hazai belviszo-nyok utolsó hatvan évéről, mint akármelyikünk.(Miközben -- ismétlem - életkora ellenére ma isszépen beszélő, értékes színésznő is.)

Elképesztően nehéz élete volt, de nem akadtolyan helyzet, amelyben ne találta volna fel ma-gát. Meseautó? Jelentéktelen művecske, amely amaga idejében kedves volt. Perczel Zita élete azigazi „meseautó"! Elindult annak idején Budárólegy „úrilány", hogy színésznő - s egyszersminda szó legnemesebb értelmében vett világ-polgár- legyen. Hogy barátságba kerüljön mindennel,ami érték, ami szép, ami nemes. „Bobó", azazAlessandro azóta nyilván komoly fiatalemberrévált; sajnos őt nem láttam mostanában. Detudom, hogy miközben egy új Rómáért küzd -hiszen a „maffia" elleni harc mostanában szinteminden olasz intézményben zajlik (erre már ré-

B

Pg

gvc

SUMMARY

ártos Erzsi, Barta Mária és Perczel Zita a For-ószínpadban (Ilovszky Béla felvétele)

ebben szükség lett volna!) -, egyben büszkénallja magát magyar származásúnak. (Szűkebbsaládja egyébként sokáig nem is tudta,

hogy Perczel Zita kitűnő színésznő is. Sokattudtak Magyarországról és a magyar kultúráról,de az abban vitt szerepével nem dicsekedett.)

Ennyit kívántam csak itt most elmondani - arégi ismerős jogán - arról a Perczel Zitáról,aki-nek életét a magyar közönségnek, és nemcsak a rendszeresen színházba járóknakérdemes len-ne jobban megismernie...

This year too we publish the prizes Hungariantheatre critics meted out to the outstandingachievements of the past season. Categories re-mained unchanged: distinctions went to the bestnew Hungarian play, best director, best ac-

tresses and actors in featured and supportingroles, best set and costume designer and thesocalled special achievement.

We publish a voluminous essay by dramaturgand esthetician Géza Fodor on Shakespeare'sHamlet, Tamás Koltai's account of this year'sMittelfest festival-centred this time on FranzKafka-in Cividale, Italy, an interview with Ger-man playwright Christoph Hein and interviewswith Hungarian actress Ildikó Dobos and actor-director Géza D. Hegedűs.

In his series on recent Hungarian theatre his-tory Gábor Szigethy publishes an interesting let-ter of Antal Németh, one-time manager of Buda-

pest's National Theatre to a faithful old dresser ofthe house. Finally one can read Gábor Antal'spersonal notes on the life and art of Hungarianactress Zita Perczel who, after decades spentabroad, recently had a comeback on theHungarian stage.

Our playtext of the month is The Ring byJános Gosztonyi.

Kiegészítés szeptemberi számunk 19. olda-

lán levő, 6. lábjegyzetéhez:Molnár Ferenc és Jób Dániel levelezésébenfelbukkant Jellinek Aurél neve, amelyet va-lóban nem őrzött meg kultúrtörténetünk.

Néhány visszaemlékezés, újságcikkazonban igen. Az Otthon Írók és HírlapírókKörének pártoló tagja, 1917-ben háznagyavolt.

Remek elbeszélő, művelt, elegáns, lassújárású örökifjú, híres kártyás - egy szóvaligazi „vivőr" volt.

Fotógaléria: Perczel Zita a Dunaparti randevú

című filmben

FORDULATOK

Hungarian Theatres 1992

Műhelybeszélgetések Székely Gáborral, Fodor Tamással, Jordán Ta-mással,Somogyi Ístvánnal, Demény Attilával

Esszék és vallomások a Jel Színházról Tompa Gábor, Taub János, Jeles András rendezéseiről Írások a Sofa Trióról, az Artusról, a Berger-együttesről, Méhes Csabáról, a

Házszínházról, A Közép-Európa Táncszínházról, az R. S. 9-ről, Sárvári Józsefről Rényi András, Gyenge Zoltán, Bécsy Tamás elméleti írásai Három évad a kritikák tükrében Nemhivatásos társulatok adattára

A könyv kapható a nagyobb könyvesboltokban, a Szkéné Színházban, a Mertinben, a Lágy-mányosi Közösségi Házban, a Petőfi Csarnokban, valamint a színházakban. Utánvéttelmegrendelhető: 5100 Jászberény

Szent István körút 35.