Upload
others
View
6
Download
1
Embed Size (px)
Citation preview
A szétterjedés tényezői, módjai, fokozatai, fizikai és ökológiai
akadályok
Állatföldrajz előadás, Tavaszi szemeszter
I. évfolyamos mester (MSc) képzés, 2014. március 27.
Área (elterjedési terület)
Az a földrajzi terület, amelyen egy adott élőlény
rendszeresen előfordul, külső utánpótlás nélkül és
folyamatosan (sikeresen) szaporodni képes.
• Diszperzió – az egyedek szétszóródása a már elfoglalt elterjedési területen belül.
• Diszperzál – előfordulás és szétterjedés az área határán kívül.
Área (elterjedési terület)
• Szűkös időben a szegényes, határszéli területeken a faj állományai kihalnak – az elterjedési terület összeszűkül (regresszió)
• Hosszan tartó kedvező körülmények az área növekedéséhez (expanzió) vezetnek!
Área (elterjedési terület)
• Az elterjedési területek szerkezetének , alakjának, történetének és dinamikus változásának tanulmányozásával, összehasonlításával az areográfia foglalkozik.
• Az egyes fajok elterjedési területének nagysága és alakja meghatározott formát mutat.
• A környezet és az élővilág időben folyamatosan változik, így az egyes fajok elterjedési területe sem állandó, csupán a jelenlegi helyzetet, állapotot tükrözi.
Área (elterjedési terület)
• Az elterjedés formái: tágabb értelemben beszélhetünk a Föld szárazulataira vagy vizeire kiterjedő majdnem „teljes” elterjedésről (kozmopolitizmus). Példa: ember, háziállatok,
készletkártevők: a közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor),
vándorsólyom
(Falco peregrinus)
Área (elterjedési terület)
•A Földnek csak meghatározott térségeire, kisebb és nagyobb területegységeire kiterjedő a részleges „korlátozott” elterjedés. Példa: vörös óriáskenguru
vörösbegy (Macropus rufus) (Erithacus rubecula)
Área (elterjedési terület)
• Az áreák nagyságát és határait ökológiai és történeti tényezők határozzák meg.
• Az elterjedési terület nagysága szerint lehet:
• Regionális – nagy kiterjedésű
• Lokális – viszonylag szűk elterjedésű fajokat.
Füstös háromujjú-lajhár (Bradypus variegatus)
Háromujjú lajhár (Bradypus tridactylus)
Galléros lajhár(Bradypus torquatus)
Példa: A háromujjú lajhárfélék elterjedése Dél-Amerikában.
Área (elterjedési terület)
• Az elterjedési terület tagoltsága szerint lehet: Összefüggő – kontinuus (a faj egyedei minden számukra alkalmas élőhelyet benépesítenek)
• Megszakított – diszkontinuus
– Egyszerűen széttagolt – diszjunkt (az área több nagyobb jól elhatárolt egységből áll)
– Szétszóródott – diszperz (sok apró, egymástól jól elválasztható alterületekből tevődik össze)
Área (elterjedési terület)
• Példa: Összefüggő (kontinuus) área
barna varangy (Bufo bufo)
Área (elterjedési terület)
• Példa: Egyszerűen széttagolt (diszjunkt) área
nagy pele (Glis glis)
Área (elterjedési terület)
• Példa: Szétszóródott (diszperz) área
örvös rigó (Turdus torquatus) Eleonóra sólyom (Falco eleonorae)
Área (elterjedési terület)
• Az área struktúrája Példa: a diszperzió néhány formája
A – az állat nem védi mozgáskörzetét, egyenletes eloszlás
B – territóriumrendszer (az akciósugarak nem fedik egymást)
C – mint a „B”, csak a territóriumok halmozódnak
D – a helyi népesség territóriumai a szélükön fedik egymást
E – szigetek, pl. limitált a fészkelőhelyek száma vagy kiterjedése
Área (elterjedési terület)
• Potenciális área: a faj (taxon) számára elfoglalható terület;
• Természetes área: az a terület, amit a faj az emberi beavatkozás nélkül vagy előtt elfoglalt.
• Aktuális área: az emberi beavatkozás eredményeként elfoglalt terület.
• Az área különböző részein előforduló populációk nagysága és sűrűsége az área nehezebben tanulmányozható strukturális tényezője.
• Mit ért ritka fajon egy entomológus, egy malakológus vagy egy herpetológus?
A szétterjedés tényezői
• Tényezők – amik az área struktúrájának, alakjának megváltozásához vezetnek pl.
- ökológiai igény (környezeti tényezők):
- 1. klíma, 2. táplálék, 3. élőhely, 4. más élőlények
- versengés (kompetíció),
- filogénia (fajok keletkezése, terjeszkedése, visszahúzódása),
- migrációs képesség,
- földrajzi (topográfiai) akadályok
- ökológiai akadályok
A szétterjedés módjai és fokozatai
• A széterjedés közreműködői: egyedek, magányos párok, kisebb csoportok
• Lényege: új helyen új populációk alapításának képessége.
• A véletlenszerűen előforduló ritka fajok egyedeiből néha pionírok lesznek, habár a letelepedésre általában kicsi az esély. Az akadályokon, gyakran nagyobb távolságokon is átkelő egyedek sokszor meggyorsíthatják a
széterjedés folyamatát.
A szétterjedés módjai és fokozatai
• A szétterjedésnek vannak külső (általános ökológiai feltételek) és belső okai (alkalmazkodóképesség, vagilitás stb…).
• A fajok elterjedőképessége (vagilitása) és ökológiai tűrőképessége (valenciája) is eltérő.
• A tágtűrésű, generalista fajok – nagyobb sikerrel terjednek szét (mozgékonyak, könnyen alkalmazkodnak, nem kötődnek egy-egy biotóphoz).
• A szűktűrésű specialista fajok - kevésbé sikeresek (gyenge vagilitású, speciális környezethez kötődő, lokális biotópban élő, helyhű fajok).
A szétterjedés módjai és fokozatai
• A szétterjedőképesség (vagilitás) és a helyhűség (filopátria) a tejreszkedési potenciál skálájának ellentétes végletét jelzik.
• A szétterjedést kiváltó külső és belső tényezők külön-külön is, de általában szoros kölcsönhatásban eredményezik a szétterjedést, amely így különböző módon és sebességel játszódhat le.
A szétterjedés módjai
1. Diffúz szétterjedés (lassú penetráció)
A populációk expanziója általában úgy történik, hogy bizonyos számú egyed vagy egyedcsoport egyidejűleg terjeszkedik a faj korábbi elterjedési határán kívül egy kis távolságra.
A szétterjedés módjai
1. Diffúz szétterjedés (lassú penetráció)
A határ évről évre fluktuál és a peremhelyzetű populációk leszármazottai állandóan próbálgatják a szomszédos területeket, hogy alkalmasak-e letelepedésre.
A szétterjedés módjai
1. Diffúz szétterjedés (lassú penetráció) Példa: kék vércse (Falco vespertinus) - fluktuáció
Szerbia ragadozómadrainak atlasza (2000)
A szétterjedés módjai
1. Diffúz szétterjedés (lassú penetráció) Példa: kék vércse (Falco vespertinus) - fluktuáció
A szétterjedés módjai
1. Diffúz szétterjedés (lassú penetráció) • Az állatok úgynevezett „otthon” területekben
„home range” élnek. Ha ezt a működési területet körnek fogjuk fel, akkor a kör sugara az állat akciórádiusza.
• Az állat a szaporodását is e körön belül végzi, ahol megfelelő helyet talál. Elméletileg az utódai is hasonló akciósugarú körben fognak élni.
• Ha a szaporodás a működési kör pereme környékén történik, akkor az utódok működési köre már nem fed át teljes egészében a szülők működési körével.
A szétterjedés módjai
1. Diffúz szétterjedés (lassú penetráció)
• Akár egy fél akciósugárnyival eltolódhat az ivadék otthonterülete a szülőékéhez képest. Amennyiben a faj kivándorlással nem terjeszkedik, akkor generációnként fél akciósugárnyi terjeszkedést megengedhet az área peremterületén, amennyiben a környezeti (ökol akadályok) vagy fizikai tényezők nem gátolják. Ilyen esetekben az expanzió sebessége generációnként fél akciósugárnyi távolság.
A szétterjedés módjai
1. Diffúz szétterjedés (lassú penetráció) • A – egy egyednek körkörös ο habitatja van. Peterakás után
elpusztul és egy ivadéka helyettesíti. A vastag kör a az egyed akcióterét jelöli, a kétcsúcsú nyíl pedig akciósugarát. Ha az egyed a kör alakú lakótér közepe táján szaporodik, az ivadék lakótere (szaggatott kör) pontosan fedi a szüleiét.
• B – a másik szélsőség, ha a szaporodás az akciókör szélén történik, az ivadék egy akciósugárnyi távolságra él a szülőtől.
• C- az átlaghelyzetet ábrázolja
A szétterjedés módjai
1. Diffúz szétterjedés (lassú penetráció)
• D – egy populáció diagramja, amelyben A, B, és C-nek megfelelő helyzetek fordulnak elő.
• A szaggatott vonal az área határa!
• Fönt – megüresedett terek
• Alul jobbra – a határon túl javultak a környezeti viszonyok, az áreahatár kidomborodik! Ez különösen ott szembeötlő, ahol a szaporodás az áreahatáron történik.
A szétterjedés módjai
1. Diffúz szétterjedés (lassú penetráció)
• A lassú peneráció mechanizmusa nyilvánvalóan azonos az elterjedési területen belüli szétterjedés mechanizmusával.
• Pionírok segítségével és széles fronton való lassú haladással történő szétterjedés módjai mellett azonban tömegmozgásokról is tudunk.
• Migrációs mintázatok : vándorlás, vonulás, irrupció… állatökológia előadás!
A szétterjedés módjai
1. Diffúz szétterjedés (lassú penetráció)
• A leírt mozgások, nem a véletlen művei, hanem az evolúció során alakultak ki és alakulnak ma is.
• E mozgások révén a fajok olyan élőhelyeket használnak ki, ahol az életkörülmények időszakonként kedvezőek, de amelyek rendszeresen éves vagy évtizedes periódusokban lakhatatlanná is válnak.
A szétterjedés módjai
1. Diffúz szétterjedés (lassú penetráció)
• Szerepük: enyhítik a populációsűrűség nyomását és levezetik a viszonylagos túlnépesedést.
• Időnként vagy helyenként áreakiterjedést is eredményeznek!
• Jelentőségük: módot nyújtanak a szétterjedésre akár passzív módon, akár aktív formában (Példa: rovarok: rajzás, nászrepülés, vonulás), ha
hiányos a hazatérési ösztön.
A szétterjedés módjai
2. Ugrásszerű szétterjedés („jump”-diszperzál)
• Viszonylag gyorsan, nagyobb távolságra, sokszor megélhetésre alkalmatlan területeken, akadályokon „barriereken” keresztül eljutott egyedek alapítanak populációt.
• Szerepe elsősorban a szigetek, és egyes katasztrófa sújtotta területek újra népesülésében van.
A szétterjedés módjai
2. Ugrásszerű szétterjedés („jump”-diszperzál) • Példa: A Krakatau sziget vulkánjának 1883-ban bekövetkezett
robbanása a sziget élővilágát elpusztította. A katasztrófa után a sziget viszonylag rövid idő alatt benépesült a mintegy 40 km-re elterülő Jáva, illetve 80 km-re fekvő Szumátra sziget felől.
A szétterjedés módjai
2. Ugrásszerű szétterjedés („jump”-diszperzál)
• Példa: Földtörténeti időléptékben hasonlóan gyorsnak nevezhető a Dél-Amerikától 800 km-re fekvő Galápagos- szigetek és a 4000 km távolságban elhelyezkedő Hawaii-szigetek benépesülése is a dél-amerikai szárazulatok felől.
• E folyamatokban, tekintettel a tér- és időbeli dimenziók rendkívüli változatosságára, a véletlenszerű, „lutri” szétterjedésnek van jelentősége.
A szétterjedés módjai
2. Ugrásszerű szétterjedés („jump”-diszperzál)
• Szél általi elsodródás, vízzel, uszadékkal való szállítás, a passzív és aktív terjedés kombinációi stb.
• Adaptív radiáció - a közös őstől származó fajok az élőhely adottságainak megfelelően diverzifikálódnak az ökológiai niche-ek sokféleségéhez. Példa: gyapjasmadarak, földipintyek,
bölcsőszájú halak. A biogeográfia előadásokon tanultuk!
A szétterjedés módjai
2. Ugrásszerű szétterjedés („jump”-diszperzál) • Példa: Haragos sikló (Dolichophis caspius)
A Balkán-félsziget és Kis-Ázsia mediterrán és sztyeppi térségeiben élő törzsállományból az utolsó glaciálist követő diszperzál során juthattak el a Kárpát-medencébe.
A szétterjedés módjai
2. Ugrásszerű szétterjedés („jump”-diszperzál) • Példa: Haragos sikló (Dolichophis caspius)
Magyarországi állományai a faj legészakibb populációi.
Horvátországi állományai a faj legnyugatibb populációi.
A szétterjedés módjai
3. Szekuláris migráció • Geológiai léptékű szétterjedési folyamat, amikor a
vándorlás és az elterjedési terület növekedése olyan lassú, hogy közben evolúciós változások is zajlanak.
• Hasonlóan lassú folyamat a megtelepedés és
kihalás többszörös ismétlődésével zajló área elcsúszás (creep – mászás)
Példa: Így értelmezhető pl. a kialakulási helyükön már kipusztult
észak-amerikai ősöktől származtatható lófélék (Equidae) evolúciója.
A szétterjedés módjai
3. Szekuláris migráció Példa: A lámafélék (Lamidae) és a
tevefélék (Camelidae) kihalt észak-amerikai ősöktől (cca. 40. mill. év) származtathatók.
A szétterjedés módjai
3. Szekuláris migráció Példa: A Camelus és a Lama nem 11
millió évvel ezelőtt vált el egymástól. A késői pliocénban, 2 millió éve, a Camelus nem képviselői megjelentek Ázsiában és Afrikában. Az észak-amerikai fajok 10 000 éve kihaltak.
egypúpú teve (dromedár) kétpúpú (ázsiai) teve
(Camelus dromedarius) (Camelus bactrianus)
A szétterjedés módjai
3. Szekuláris migráció Példa: A pleisztocénban (1,8 mill. –
12 000 évvel ezelőtt) elérték Dél-Amerikát.
Guanakó (Lama guanicoe) ős? Láma (Lama glama)
Vikunya (Vicugna vicugna) inkák 2-4 sz. Alpaka (Vicugna pacos)
A szétterjedés fokozatai
• Bármely sebességi fokozatot is vizsgáljuk meg, a szétterjedés mindig mozgással jár, akár passzív széthurcolás, akár aktív mozgás eredményeként. Az aktív mozgásnál a belső tényezőnek is fontos szerepe van.
• A szétterjedés fokozatait „sebességét” elemezve szembetűnőek az aránylag rövid idő alatt bekövetkezett área megnagyobbodások.
A szétterjedés fokozatai
• Példa: Zsákhordólepke
(Solenobia triquetrella)
• kövek-, fakéreg alatt, repedésekben él
• a földön kúszva hódította meg Svájcot ahogy olvadt a jég
• Seiler (1961) a Rhóne gleccsert vizsgálta
• 47 év alatt a 800 m húzódott vissza
• A zsákhordólepke évi 15 m-es sebességgel hódította meg Közép-Európát
Európa a Würm-ben, kb. 18 000 évvel ezelőtt
A szétterjedés fokozatai
• Philip J. Darlington (1904-1983) szerint a déli félteke trópusi esőerdői „nyilvánvalóan a gleccserek sebességével azonos sebességgel mozognak” Példa: Dél-Amerika trópusi esőerdői
Pre-glaciális – folytonos elerjedési terület Glacialis – hideg, száraz klíma, izolált élőhelyek Post-glaciális - melegszik az éghajlat, az erdők kiterjedése nő, az erdei fajok elterjedési területe is növekszik … jusson eszünkbe, hogy ezek az ismétlődő folyamatok a fajok kihalása-, és a vikariáns fajpárok keletkezése szempontjából milyen jelentőséggel bírnak!
A szétterjedés fokozatai
A szétterjedés fokozatai
• Példa: balkáni gerle (Streptopelia decaocto) szétterjedése (diffúzió-jump-diffúzió)
A szétterjedés fokozatai
• Példa: házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros)
A szétterjedés fizikai és ökológiai akadályai „barrierek”
• Minden állatfaj igyekszik áreájának határait kiterjeszteni, azaz bizonyos terjeszkedési (expanziós) hajlama van.
• Ennek ellenére, mégsem fordulhat elő bármely faj (populáció) bármikor, bárhol, bármilyen mennyiségben (Juhász-Nagy Pál: centrális hipotézis, ökológiai nullhipotézis), mert a környezeti feltételrendszerek „barrierek” nemcsak előidézik, a szétterjedést, hanem gátat is szabnak annak.
A szétterjedés fizikai és ökológiai akadályai „barrierek”
• A kontinensek életében az évmilliók során jelentős földrajzi (topográfiai) változások mentek és mennek végbe.
• Egyes szárazulatok közé tengerek ékelődtek be, hegységek emelkedtek ki, folyómedrek húztak választóvonalat korábban egységes területre. Ezek ma is akadályok „barrierek” .
• Az akadályok lehetnek fizikai és ökológiai jellegűek, de az élőlények belső tulajdonságai is akadályozhatják a széterjedést.
• A legtöbb esetben az áreahatárok a felsorolt tényezők együttes hatása következtében alakulnak ki.
A szétterjedés fizikai és ökológiai akadályai „barrierek”
• Példa: Baird-féle csőröscett (Berardius bairdii) és az északi kacsacsőrű cet (Hyperoodon ampullatus) és a déli kacsacsőrű cet (Hyperoodon planifrons) elterjedése.
kék bálna (Balaenoptera musculus)
kozmopolita (ubiquista)
H. planifrons
H. ampullatus B. bairdii
Fizikai (topográfiai) barrierek
• Terepakadályok - az élőlények fizikailag képtelenek, vagy csak nagy nehézségek árán tudják áthidalni.
• Széles vízfolyamok, kanyonok, sziklafalak, sivatagok, hegyláncok, tengerek stb.
• Ezek az akadályok viszonylagosak.
Fizikai (topográfiai) barrierek
• A vízi akadályok kétféleképpen gátolhatják a szétterjedést:
1. az állat mozgását (pl. nem tud úszni), vagy
2. életfeltételeit (pl. csak édes-, vagy csak sós vízben életképes) korlátozzák.
• Kiterjedésüknél fogva akadályok pl. a nagy tavak (Kászpi, Viktória, Michigan, Bajkál, Aral) széles folyók (Amazonas, Kongó, Jangce), tengerek.
Fizikai (topográfiai) barrierek
• Példa: csalitjáró pocok (Microtus agrestis)
Ökológiai (környezetei) barrierek
• Olyan terület, amelyen egy bizonyos állatfaj nem élhet meg, sőt sok esetben hosszabb ideig nem is képes ott tartózkodni.
• Az ökológiai akadályokat a létfeltételeket jelentő ökológiai faktorok (tényezők) részbeni hiánya vagy a kedvezőtlen korlátozó (limitáló) környezeti tényezők összhatása alakítja ki, amelyek ezáltal gátolják az élőlények elterjedését.
• A klimatikus faktorok összessége és együtthatása az egyik legfontosabb ökológiai gátló tényező lehet.
Ökológiai (környezetei) barrierek
• Példa: ürge (Spermophilus citellus) – elterjedése nem összefüggő, mert hiányoznak az alkalmas élőhelyek (rövidfüvű puszták)
Ökológiai (környezetei) barrierek
Példa: A közönséges kullancs (Ixodes ricinus) a kutyákat, macskákat és az embert szállja meg és a borelliózis és a koranyári meningoenzephalitis terjesztője.
Az akadályok viszonylagossága
Emberi tevékenység →
ökológiai változások →
áreahatár változások
Monokultúrák →
specializálódott kártevők előretörése
Korábban elterjedt fajok →
maradvány (reliktum) fajjá válhatnak
A fizikai és ökológiai barrierek hatásai →
fajonként eltérőek!
Az akadályok viszonylagossága
• Példa: specializálódott kártevők előretörése
krumplibogár vagy kolorádóbogár
(Leptinotarsa decemlineata)
Solanacea
Az akadályok viszonylagossága
• Példa: maradvány (reliktum) fajjá válás a civilizáció hatásai miatt
túzok (Otis tarda), másodlagos (secunder) reliktum
A II. világháború előtt: 11-12 000 egyed
2010-ben: 1481 egyed
Faunisztika és a monitoring
•Példa: nutria (Myocastor coypus) A természetben előforduló észak-amerikai nutriák, akár a pézmapockok, többnyire megszökött tenyészállatok leszármazottai.
Purger & Kryštufek (1991) Biol Vestnik 39: 19-24. o
Petrov (1992) Mammals of Yugoslavia. o
Köszönöm a figyelmet!