BODNÁR R. K. (2008): A Tapolcai-medence és tanúhegyeinek táji öröksége, avagy a „Magyar Toszkána”. In: III. Országos Turisztikai Konferencia – "Örökség és turizmus" kötete, Pécs (megjelenés alatt)

A Tapolcai-medence és tanúhegyeinek táji öröksége,

avagy a „Magyar Toszkána”

Bodnár Réka Kata

Kulcsszavak: táji örökség, Európai Táj Egyezmény, attrakciófejlesztés, TDM, marketing,

Balaton-felvidék, Toscana

1. Bevezetés

Számos idegenforgalmi desztinációnak él a köztudatban olyan – többnyire tudatos

marketingfogásként alkalmazott – jelzője, amely egyik nevezetes hely jellegzetességeit

viszonyítja a másikéhoz. Így például, Koppenhágát gyakran emlegetik „Észak Párizsaként”,

vagy a svéd királyi nyári rezidenciát – Drottningholmot – „Észak Versailles-aként”, de nem is

kell ilyen messzire mennünk, hiszen köztudott, hogy Debrecen a „Kálvinista Róma”, míg a

Tisza-tó az „Alföld Balatonja”, s a sor még hosszan folytatható.

Mindegyik elnevezésben van némi igazság; egyszer igazán találó az elnevezés, míg

másszor kissé erőltetett, de tény, hogy a jelenlegi kiélezett piaci versenyben minden

látnivalónak szüksége van jól csengő szlogenekre, legyen az hazai vagy külföldi

nevezetesség. Ugyanakkor az is tény, hogy egy-egy turisztikai célterület fejlesztőinek

hatványozottan jelentkezik a felelőssége a helyi termékek kialakítása során. Leginkább rajtuk

múlik, hogy a szóban forgó látnivaló a hamisítatlan, eredeti táji örökséget közvetítse a

látogatók felé, és ne csak luftballonként dagadó, giccsbe hajló, ebből kifolyólag rövid

élettartamú attrakció legyen.

Nincs ez másként a „magyar tenger” északi partján nyújtózó Tapolcai-medence esetében

sem, amely azon túl, hogy hazánk egyik legszebb kistája – ha nem a legszebb – táji habitusát

és történelmi örökségét tekintve is számos hasonlóságot, és ugyanakkor sok különbséget is

mutat az olaszországi Toscanával.

E két, turisták százezreit vonzó táj összehasonlításával kívánjuk bemutatni a tudatos

attrakciófejlesztés és a hatékony marketing erejét, jelentőségét a turizmus sikeres

fejlesztésében. Továbbá esettanulmányunk jól példázza azt is, hogy hasonló adottságú tájak

esetében is mekkora eltérések lehetségesek az idegenforgalom mutatószámai tekintetében, s

néhány ponton arra is igyekszik rávilágítani, hogy hogyan mérsékelhetők ezek a különbségek.

2

2. A vizsgálati területek kiválasztásának indokai

Két, esetünkben európai táj összehasonlítása során célszerű a földrajzi (domborzati, éghajlati,

élővilág) adottságokon túl a közös történelem kapcsolódási pontjait, sőt az európai kultúra

jelentős részét képező irodalmi, képzőművészeti aspektusokat is górcső alá venni azért, hogy

minél árnyaltabb képet kaphassunk a szóban forgó két tájon élő, és azt évszázadokon

keresztül alakító népről. Sok tájkutató állítja ugyanis, hogy egy-egy táj a benne élők tájhoz

fűződő viszonyán, azaz tájidentitásán keresztül érthető meg a legjobban (ANTROP, M. 2000,

CSORBA P. – BODNÁR R. 2007, KONKOLY GYURÓ É. ET AL. 2008).

Épp ezért kézenfekvő volt, hogy olyan tájakat válasszunk elemzésünk során, amelyek

igazán jellemzőek az adott népre, kifejezik annak történelmi jelentőségét, és magukon

hordozzák az egész országra jellemző stílusjegyeket, vagyis a legtipikusabbak.

Olaszország esetében egyértelmű és gyors döntés született a választás tekintetében.

Frances Mayes írónőt idézve, a mindig napsütötte Toscana (1. ábra) már a történelmi idők

kezdetén virágzó birodalom volt, az etruszkok földje, amely meghatározó népcsoportnak

bizonyult a világuralomra törő Római Birodalom kezdeti történelmében is. A toszkán táj

jelentősége a művészetekben is elvitathatatlan, számos világhírű írót, költőt (pl. Dante,

Petrarca, Boccaccio), festő- (Giotto, Donatello, Botticelli és Raffaello) és zeneművészt

(Puccini), s nem utolsó sorban olyan utánozhatatlan tudósokat, mint például Michelangelo

vagy Leonardo da Vinci adott a világnak (MUELLER V. D. HAEGEN, A. – STRASSER, R. 2007).

A Mediciek nevével fémjelzett középkori Firenze és a városnak keretet adó vidéki toszkán

táj szépsége számos, az antikvitást idéző reneszánsz korba visszavágyódó magyar festőt, írót

és költőt is többször megihletett. Gondoljunk csak a magyar irodalom egyik

legmeghatározóbb alakjának, Babits Mihálynak a Danaidák, az Esti kérdés, a Pictor Ignotus,

az In Horatium, vagy éppen a Messze… messze… című versére.

Az tehát az érvek további sorolása nélkül is leszögezhető, hogy Toscana magában hordoz

mindent, ami itáliai: a tengert, a napfényt, a bort, az évezredes történelmet és a belőle

táplálkozó gazdag művészetet. Vagyis igazi, karakteres olasz táj, s e tényt csak tovább erősíti,

hogy ekképpen vélekedik a legtöbb olasz is, bármely tájáról származzon is Olaszországnak.

De mi a helyzet az összehasonlító vizsgálat másik tárgyát képező magyar tájak esetében?

Az előzőek alapján itt is adódik a kérdés, hogy melyik a legtipikusabb magyar táj, s

egyáltalán van-e ilyen? Vagy épp ellenkezőleg, netán az is kijelenthető, hogy népünkre éppen

úgy jellemző a csikós Hortobágy, mint ahogy a felvidéki Mátra, a Zemplén, a palóc

Karancsság vagy éppen a pannon dombvidék?! A nemzetségek, népcsoportok egyfajta

„olvasztótégelyeként” is fölfogható Kárpát-medence épp attól igazán magyar, hogy ennyire

3

sokszínű. Így mért ne lehetne ez igaz a Kárpát-medencét alkotó tájak összetettségére is?! Épp

ez a nagyfokú táji diverzitás adja Magyarország, mint turisztikai desztináció egyik

legnagyobb értékét, vonzerejét!

1. ábra. Az olaszországi vizsgálati terület; Toscana elhelyezkedése

2. ábra. A hazai vizsgálati terület; a Tapolcai-medence elhelyezkedése

Forrás: Molnár L. Sz. szerkesztése

Ezért láttuk célravezetőbbnek onnan megközelíteni a kérdést, hogy ebben a jelentős táji

változatosságban melyik az a tájunk, amelyik mind történelmében, kultúrájában, mind pedig

földrajzi adottságaiban a legtöbb ponton hasonlít a vizsgálatunk kiindulási pontját képező

olasz Toscanára? Összehasonlító elemzéseink során így jutottunk el a Balaton északi partján

nyújtózó Tapolcai-medencéig (2. ábra).

1. kép. Toscana lankáin járva 2. kép. A Tapolcai-medence látképe a jegenyékkel

Forrás: a szerző felvételei

4

A Balaton-felvidék már a pannóniai provinciában állomásozó rómaiak idejében is virágzó

szőlőtermelő vidéknek számított, s ma is az egyik legősibb és legközismertebb történelmi

borvidékünk (KAISER O. – DLUSZTUS I. 2005). Az európai viszonylatban is lenyűgöző tájképi

látványt nyújtó Tapolcai-medence vulkanikus eredetű – ezért e ponton is Olaszországot

idéző – tanúhegyeiről széttekintve, amerre a szem ellát, szőlőtőkék és hangulatos présházak

árasztják a hamisítatlan mediterrán hangulatot. A toszkán tájakra oly jellemző, égbetörő

ciprusfákhoz hasonlatos, út menti jegenyefák (1. és 2. kép) törik meg a láthatárt, s a

mandulafavirág illatával átitatott levegő csöndjében szinte hallani véljük a hajdani, római

utakon masírozó légionáriusok lépteit…

3. A „napsütötte Toscana” - Valóság, vagy csak jó marketing?

Marlena de Blasi így ír művének ajánlójában Olaszország egyik legközismertebb vidékről:

„Ezer nap Toscanában az élet egyszerű örömeiről mesél a földkerekség egyik leggyönyörűbb

tájékán”. De valóban a világ egyik legszebb vidékéről beszélhetünk Toscana kapcsán, vagy

csupán hangzatos szavakkal találjuk szemben magunkat?!

A szépség, így a tájak szépsége is erősen szubjektív, ezáltal nehezen parametrizálható

fogalom. Aki végzett már tájesztétikai vizsgálatokat, jól tudja ezt. Ugyanakkor a számok

önmagukért beszélnek, s nehezen tévedhet az a több mint 11 millió turista, aki évente

felkeresi a világ leggyakrabban látogatott helyszíneinek egyikét, Toscanát (www.istat.it).

De mi vajon a Toscanába irányuló idegenforgalom sikerének titka? Csupán a világszerte

ismertté vált, hangzatos szlogenekben rejlik minden, vagy van valami varázslatos,

megfoghatatlan a toszkán tájban, ami túlmutat az idegenforgalmi marketingen?

Természetesen e kérdésre mindenki magában adhatja meg a választ, miután személyesen

keresi fel a sötétzöld, égbeszökő ciprusokkal tarkított virágzó, vagy épp őszi színekben

pompázó toszkán dombvidéket, az ezüstös olajfaligeteket és zamatos borokat adó

szőlőültetvényeket, valamint az etruszk, római és keresztény múlt nyomait magukon hordozó,

ezer éves településeket magába foglaló, ódon tájat.

De szebb-e a toszkán vidék – tehetjük fel a kérdést – mint a Bakony vagy a Zemplén

hegyei? Szebb-e, mint a Balaton-felvidék vagy Somogy lankái? S a válasz minden itt említett

tájon járván már nem lehet más: nem szebb, csak más… Sőt, míg a nyár közepére már

teljesen kiég a toszkán táj, addig nálunk még ekkor is jóval több az élő, zöld felület, pl. a

lecsapolások ellenére is nedves Tapolcai-medencében. De ha már az éghajlatról esik szó, itt

említhetjük meg azt a párhuzamot is, miszerint épp a Balaton kiterjedt vízfelületének

reflexiója következtében jött létre a Balaton-felvidéken az a mediterrán mikroklíma, ami az

5

olasz tengerpartokéhoz hasonlatos módon érleli oly zamatosra a rómaiak által a pannon

lankákra telepített szőlőt.

4. A „Magyar Toszkána” – Álom, vagy még fel nem ismert valóság?

Déry Tibor szavaival élve, „Ha a boldogságot egy

tájjal akarnám kifejezni, a Balatont választanám”. A

Balaton lenne tehát a „magyar Dolce Vita”

kifejezője?! Mint elsőszámú belföldi úticél, minden

bizonnyal! De ha felidézzük – az utazási szokásainkra

is hatással lévő – magyar filmtörténet egy-egy szeletét,

akkor is erre a következtetésre juthatunk. Gondoljunk

csak a magyar Bud Spencerként (született Carlo

Pedersoli, olasz származású színész) emlegetett Bujtor

István (és a magyar Terence Hill, azaz Kern András)

főszereplésével játszódó ”Ötvös Csöpi-filmekre”

(3. kép), amelyek közül jónéhány – mint például „A

Pogány Madonna” (1980) vagy a „Csak semmi pánik”

(1982) című epizódok – az 1980-az évek balatoni

magyar valóságát viszi vászonra.

Ugyanakkor az újabb készítésű hazai filmek is előszeretettel választják forgatási

helyszínül a meseszép Balaton-felvidéket vagy csak azért, hogy szép környezetbe helyezett

háttérként szolgáljon, mint láthattuk az „Állítsátok meg Terézanyut” (2004) esetében. Vagy

épp azért, hogy az európai mozik érdeklődésére is számot tartó Márai-adaptációban – „Eszter

hagyatéka” (2008) – Sipos József producer szavait idézve: „...megmutathassuk

Magyarországot is”! Talán ezért sem véletlen, hogy a szóban forgó film a badacsonyi

hegyoldalban, egy 1920-30-as években épült villában játszódik...

„A Balatonnak nincsenek hétköznapjai”, vallja Egry József, a Balaton festője, akit napról-

napra elbűvölt az ezerarcú Balaton. Egykori lakásában berendezett kiállítása Badacsonytomaj

kapujában ma is fogadja az érdeklődőket. S ezzel máris a művészetek egy újabb területére

kalandozunk, s felidézünk néhány gyöngyszemet a magyar irodalomból is, annak

bizonyságaképpen, hogy a Balaton éppolyan múzsája a magyar toll- és ecsetforgatóknak, mint

Toscana az itáliai művészeknek.

A Balaton irodalma nagyon szerteágazó, s bár már népdalok is őriztek rövid történeteket a

Balatonról, de a verselő magyar írók közül Fejér Antal volt az első, aki Hol Veszprém

3. kép. A „magyar Piedone-filmek” egyik plakátja, azaz a „magyar Bud

Spencer és Terence Hill

Forrás: www.otvoscsopi.hu

6

megyének… című költeményében Balatonfüredről írt, 1777-ben. Őt követte Baróti Szabó

Dávid, majd a XVIII. század végén Batsányi János, aki Tapolca szülötte volt. Pálóczi Ádám

nevezte először a tavat a „magyar tenger”-nek. A magyar rokokó poétája, Csokonai Vitéz

Mihály, pedig szerelmi bánatát sírta el A tihanyi echóhoz című versében (KOVÁCS E. 2007).

Mivel a romantika főbb kellékei – vadregényesség, egzotikum, „régi dicsőséget” idéző,

omladozó várfalak, mítoszteremtés – mind megtalálhatók a Balatonnál, nem meglepő, hogy a

romantika jegyében alkotó reformkori költőket is megihlette a tó. Így lett a balatoni táj nagy

alkotója Kisfaludy Sándor is, akit nemcsak költészete, hanem élete is a Balatonhoz fűzött,

ugyanis Badacsonyban udvarolt Szegedy Rózának. Több művet is írt e témában (Boldog

szerelem) mégis elsősorban regéi kötötték a Balatonhoz – Regék a magyar elő-időkből (1807):

Csobánc, Tátika, Somló. Későbbi műveiben (Szentmihályhegyi remete, Szigliget) inkább a

hazafias eszmekör dominál. Az utókor tiszteletét példázza, hogy az első balatoni gőzhajót róla

nevezték el. A kevésbé ismert reformkori alkotók közül Vachott Sándort is megigézte e tájék,

melynek Balaton vidékén (1842) című művében így állít emléket:

„De homlokodra tőn, oh Badacson,

Az alkotó kéz sziklakoronát,

Hogy légy királyné a hegyek között.

Hadd nézzek én szét bérceid fokán.”

A magyar irodalomban Garay János volt az első, aki egy egész verseskötetben – Balatoni

kagylók (1848) – örökítette meg a tájegység szinte minden jellemzőjét. A Balaton keletkezését

például egy, az Isten által földre ejtett könnycseppként képzelte el: „A könyű lecseppent / A

legszebb vidéken, / A föld meg nem itta, / Megtartotta épen. / Tükre lőn az égnek, / S szép

Magyarországnak… / Nevezik e könnyet / Balaton tavának.”

A Balatonról sokkal kevesebb prózai alkotás született, mint lírai, ezek is főleg útleírások,

naplók, újságcikkek. Azonban a magyar szépirodalom egyik legnagyobb alakja, Jókai Mór –

aki 25 nyarat töltött balatonfüredi villájában – páratlanul szép leírást alkotott a téli Balatonról

Az aranyember (1872) című regényében. A másik kiváló elbeszélő Eötvös Károly volt, aki az

első „balatoni monográfiát” írta, Utazás a Balaton körül címmel (1901).

A XX. században is sok művészt megihletett a Balaton, például Móricz Zsigmondot,

Nemes Nagy Ágnest, Takáts Gyulát és Weöres Sándort (KOVÁCS E. 2007). A II. világháború

borzalmai közepette, majd a sanyarú ötvenes évek elején mindenkiben felerősödött az

újjászületés utáni vágy. „Ebből a vágyból született a kert, vágyból Olaszország iránt” – írja

B. Kéry Ilona, Kertem című művében. „A túlsó part már enyhén párás időben sem látszott, és

a nyugati öböl felett remegő fény, a tágas horizont, a csend a tenger illúzióját keltette,

mediterrán hangulatot lehelt.”

7

A Kertem című alkotás vezet át minket a két táj hasonlóságainak elemzése során a

növényzet aspektusából történő vizsgálódás területére. „Szilva, mandulafák, dió, olajfűz adja

a táj ezüstzöld jellegét” – írja Kéry, majd eképpen folytatja: „ciprusszerű tuja, mentaillatú

rétek, kakukkfű...”. „Tapolca közelében a nyílt mezőn is virágzik az Asphodelus albus, mely

virág megihlette Homéroszt, Vergiliust, Dantét, de talán legszebben Babits Mihály írt róla A

danaidák című művében.”

A tájképnek a Tapolcai-

medencében is jellegzetes karaktert

adó jegenyefákról pedig eképp

nyilatkozik az írónő: „Szép volt ez a

jegenyesor, páratlan karaktert adott

a tájnak. A nagy vízszintes vonal, a tó

tükre felett ez a sok függőleges vonal,

mint egy óriási, görbe fésű kötötte

össze a vizet a hegyekkel…” (4. kép).

A Tapolcai-medence tehát olyan barátságos, emberszabású, szelíd dombos kistájunk,

amely egésze jól belátható a Csobáncról, a Szent György-hegyről, vagy éppen a Halápról

körültekintve. Mindegy melyik pontjáról szemléljük, minden szegletében, minden

tanúhegyének lejtőin a szőlő- és borkultúra évezredes emlékei szövik át a tájat még ott is, ahol

a mára már felhagyott bazaltbányászat okozta tájsebeket igyekszenek elkendőzni.

Toscanát illetően három dologgal azonban egyelőre nem tudunk versenyezni. Előszöris

nincs évtizedes marketingünk a világ utazási piacán valós értékeinkről. Másodszor nincs

kiépült és jól szervezett, minőségi falusi-villa hálózatunk (mintaként szolgálhatnának pedig a

római időkben itt is meglévő villagazdaságok!), ahol minden kényelemmel, medencével

felszerelt apartmanok, szobák fogadnák a vendégeket. Harmadszor pedig nem áll minden

dombtetőn egy-egy olyan falu, vagy városka, ami ha nem 3000 éves etruszk időkre nyúlik

vissza, akkor 2000 éves római, de rosszabb esetben 1500 éves gót, vagy kora-keresztény

település, kolostor vagy templom.

Mert hiába van egy-egy várunk a Hegyesden, a Csobáncon vagy Szigligeten, I. Lipót

katonái 1702-ben megtették a magukét, s csak most, az utóbbi néhány év restaurálási

munkálatai kapcsán kerülnek ezek az értékeink újra élvezhető és a turisták által látogatható

állapotba... Értékes felfedeznivaló tehát akad bőven e tájon is, csak értékességéhez méltóan

jól kellene tudni eladni is!

4. kép. Balatoni jegenyefák Borsós Miklós metszetén

Forrás: B. Kéry I: Kertem 1979

8

5. A tájak szerepe a marketingben

Bizonyára mindenki találkozott már olyan árucikkel vásárlásai során, ami az adott termék

termőterületének, származási helyének képét ábrázolta a csomagoláson. Bevett gyakorlat és

sikeres marketingfogás ez a kereskedelemben, főként az élelmiszerek körében. Gondoljunk

csak a francia sajtokra, az olasz Bertolli olívaolajra vagy bazsalikomszószra, amely már 1865

óta hirdeti a szenvedélyes „La Dolce Vitát”, de hazai példáknál maradva említhetjük a SIÓ

gyümölcsleveket, vagy pl. a kékkúti – a bizánci császárnéról elnevezett – Theodora

ásványvizet is.

E termékek kapcsán pedig felvetődik egy érdekes kérdés! Vajon mi lehet az oka, hogy a

táji besorolás szerint a Káli-medencéhez tartozó Kékkútról származó ásványvíz palackján

ugyanúgy látható a Badacsony és a többi tanúhegy sziluettje (5. kép), mint pl. a Siófokon

palackozott SIÓ rostos üdítőitalok dobozán (www.sioeckes.hu)? A Balatont jól ismerők

tudják, a valóságban ez a sziluett sohasem látható így sem a Káli-medencéből, sem Siófokról.

5. és 6. kép. A tanúhegyek sziluettje, mint marketingfogás

Forrás: www.theodora.hu

Forrás: A szerző saját felvétele Forrás: www.sioeckes.hu

Csak és kizárólag akkor tárul elénk ez a kép, amikor a balatonfenyvesi-boglári parton

állva követi tekintetünk a Balaton északi vonalát (6. kép). A híres SIÓ baracklevek

alapanyagául szolgáló, közel 40 000 fát magában foglaló, több száz hektáros őszi- és

sárgabarack-ültetvény viszont innen több mint 50 km-re, Siófok határában, Balatonszéplak-

felsőn található. Akkor mégis hogyan fordulhat elő, hogy – egymástól függetlenül – két

tradicionális magyar terméken is ugyanaz a tájképi ábrázolás található évek, évtizedek óta?

A válasz a tradicionális szó körül keresendő. Az itthon piacvezető, s Európa más

országaiban is jól ismert SIÓ üdítőitalgyár, 2007-ben ünnepelte fennállásának 30. évét, a

Theodora ásványvizet pedig 1907 óta palackozzák Kékkúton. Vagyis, két olyan hosszú múltra

9

visszatekintő, azaz tradicionális magyar cégről van szó, amelyek már régen felismerték a

hazai tájak talán legszebbjének marketingerejét, ezáltal is fokozva termékeik eladhatóságát,

mint ahogy jól bevált módszer ez a toszkán tájakkal reklámozó Bertollinál is (7. kép).

Ebből a tényből indulunk ki mi is, amikor azt

állítjuk, hogy a Tapolcai-medence szépsége és

európai ismertsége révén képes lenne

számottevő turistaforgalmat generálni, ha és

amennyiben még tudatosabban építene a

Toscanával való hasonlóságára a jövőben. A

távolabbi európai országok utazóit is megcélzó

katalógusokban hangsúlyozni kellene a tapolcai

tájnak ezt a fajta hasonlóságát, mediterrán

jellegét, mert ezáltal a turistáknak könnyebb lenne elképzelniük, milyen is lehet a „Magyar

Toszkána”, hiszen az eredeti toszkán tájakat 10 utazóból 8 nagy valószínűséggel felismeri.

Az pedig, hogy ez a jelző, vagy szlogen valóban húzóerő és ne ún. gúnynév legyen a

Tapolcai-medence életében, elsősorban a helyieken múlik. Rajtuk áll, vagy bukik, hogy pl. a

most formálódó TDM szervezeteken keresztül mennyire tudnak tudatos fejlesztésekkel előnyt

kovácsolni a már most is meglévő táji adottságokból és történelmi örökségből, illetve az e

cikk több pontján is bizonyított toszkán tájjal való hasonlóságból.

A valóban megalapozott, ezáltal erős kommunikációs hatással bíró szlogen – ti. „Magyar

Toszkána” – szerepe azért is nagyon fontos, mert lefesti, körülírja, segít elképzelni a tájat,

azaz vizualizálja, kommunikálja azt a potenciálisan ide látogató turisták számára. Az pedig

ugyancsak az idegenforgalmi fejlesztéseket végző szakemberek felelőssége, hogy az

idelátogatók valóban azt is kapják, amit a jól megválasztott szlogen sugall számukra.

S nem utolsó sorban az ilyen szlogen a belföldi turizmusra is - statisztikailag kimutatható -

hatást gyakorolhat, mivel azáltal, hogy itthon tart(hat)ja a mediterrán életérzés után

vágyódókat, hozzájárul annak növekedéséhez!

6. Konklúzió

Európai viszonylatban kijelenthető, hogy nincs két teljesen egyforma táj, de két hasonló

habitusú összehasonlíthatósága a legtöbb ország esetében lehetséges, mint ahogy tettük ezt az

olaszországi Toscana és a Tapolcai-medence esetében.

Mint ahogy az itáliai Toscana példáján láthattuk, úgy a Tapolcai-medence esetében is

kijelenthető, hogy a medence és az európai szinten is páratlan tájképi látványt nyújtó

7. kép. Toscanai tájkép Bertolli termék csomagolásán

Forrás: www.bertolli.hu

10

tanúhegyeinek természeti környezete oly szervesen összefonódott e táj évezredes történelmi

örökségével, hogy itt is minden erőltetés nélkül adottak a feltételek a vidéki turizmus

sajátosan mediterrán, ugyanakkor mégis hagyományosan magyar értékeit kínáló,

komplexitása révén hosszú távon is életképes turisztikai termék kialakításához.

Az összehasonlítás célja végső soron pedig az, hogy a hangzatos szlogenek – pl. „Magyar

Toszkána” – segítségével ide, azaz hazai tájra csábítsuk az alapvetően mediterrán hangulatra

vágyó turistákat. S az „már csak” a helybéliek leleményén és szakértelmén múlik, hogy

bebizonyítsák az ide látogatóknak, hogy egy hazai táj – éppen attól, hogy igazán, jellemzően

magyar – is tud hamisítatlan „mediterrán életérzést” árasztani. Sőt, e pannon táj igazi értéke

éppen abban rejlik, hogy különlegességével, egyediségével hazánk tájainak sokszínűségéhez

járul hozzá, épp ezért megkerülhetetlenül fontos a megőrzése is.

Az Európai Táj Egyezményben is megfogalmazódó tájkép- és tájjellegvédelem

jelentősége egyre nagyobb érvényt szerez magának, amely az Európa Tanács Táj Díjának

elnyerésében csúcsosodhatna ki leginkább (CSORBA P. – BODNÁR R. 2007). Egy-egy táj ilyen

irányú elismertsége fokozza turisztikai hasznosíthatóságát is, ezáltal hozzájárul a helybéliek

tájhoz fűződő viszonyának, azaz a tájempátia fokozódásához, így az adott táj tartós

fennmaradásához is.

Végezetül Kossuth Lajos gondolatait idézzük az 1842-es Pesti Hírlap Caleidoscop című

cikkéből: „Szép ez a Balaton, szép mindenkoron; szép, midőn a vihar közelgését haragos színt

öltve jelenti…, de legszebb, mondhatatlanul szép, midőn a kelő nap az első sugárt, vagy a

telihold a bájos fénycsomót göndör vízszínén végiglövelli. Ki a Mindenható mosolyát egy földi

képben látni sóvárog, ezt nézze meg.” S vigyázzon rá nagyon, nagyon!

7. Irodalom ANTROP, M. 2000: Where are the Genii Loci? In: Pedroli, B. (ed.): Landscape – Our Home, Lebensraum, Landshaft. Indigo Zeist, Stuttgart, pp. 29-34. CSORBA P. – BODNÁR R. 2007: The European Landscape Convention and Tourism. AGD L&E 1. (1) pp. 75-84. B. KÉRY I. 1979: Kertem. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 180 p. DE BLASI, M. 2006: Ezer nap Toszkánában. Kulinária Kiadó Kft., 248 p. KAISER O. – DLUSZTUS I. 2005: Balaton. Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója KONKOLY GYURÓ É. – JOMBACH S. – TATAI ZS. 2008: A tájidentitás indikátorai európai fenntarthatósági hatásvizsgálatban. In: 4D Tájépítészeti folyóirat, (9) pp. 52-59. KOVÁCS E. 2007: A 19. századi Balaton világa. Széphalom Könyvműhely, Budapest MAYES, F. 2002: Napsütötte Toszkána. Tericum Kiadó Kft., 332 p. MUELLER VON DER HAEGEN, A. – STRASSER, R. 2007: Művészeti kalauz – Toscana. Vince Kiadó, Bp., 626 p. http://www.bertolli.hu; http://www.sioeckes.hu; http://www.istat.it