A TURIZMUS – VENDÉGLÁTÁS – KÖZÖSSÉGI ÉTKEZTETÉS ...visz.org.hu/dokumentumok/Turizmus_munkahelyteremtes_2008_08.pdf · vállalkozások által üzemeltetett kereskedelmi

Morvainé Lovas Erzsébet – dr. Probáld Ákos _____________________________________________________________________________________

A TURIZMUS – VENDÉGLÁTÁS –

KÖZÖSSÉGI ÉTKEZTETÉS

MUNKAHELYTEREMTŐ KÉPESSÉGÉNEK

LEHETŐSÉGEI

AZ ÚJ MAGYARORSZÁG FEJLESZTÉSI TERV

ÉS A NEMZETI TURIZMUSFEJLESZTÉSI STRATÉGIA

TÜKRÉBEN

A tanulmány a Turizmus és Vendéglátás Ágazati Párbeszéd Bizottságának megbízásából készült

Morvainé Lovas Erzsébet - dr. Probáld Ákos

2008. május hó


_____________________________________________________________________________________

A turizmus – vendéglátás – közösségi étkeztetés munkahelyteremtő képességének lehetőségei

2

TARTALOMJEGYZÉK

Vezetői összefoglaló ….….….…………………………………………….……. 5 Bevezető ….….….………………………………………………………………… 18 I. A turizmus és vendéglátás szerepe, súlya a gazdaságban ………..… 22

(dr. Probáld Ákos) 1. Nemzetközi kitekintés ……………….….….…………………………….... 22

1.1. A világ turizmusának alakulása ………….….….………………...… 22 1.2. A turizmus súlya az EU tagországokban……………………….....… 23

2. A hazai helyzetkép….…………………………..….....….…….…...……… 26

2.1. A turizmus hazai gazdasági környezete…………….…...….….……. 26 2.2. A turizmus és a GDP……………………………………...…….……29

II. A hazai turizmus szereplői ….……………………………...….…….…… 32 (dr. Probáld Ákos) 1. Alapágazatok ..….….……………………….…....….…….……….…….… 32 1.1. Társas vállalkozások az alapágazatokban ...…..………………….…. 32 1.2. Egyéni vállalkozók az alapágazatokban …….………….…….…..… 40

2. Szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás melléktevékenységként, más ágazatokhoz tartozó társas vállalkozásaiban ….…….………...……..….…. 41

3. A turizmusban közvetlenül, legálisan foglalkoztatottak BECSÜLT száma….…….………….…….…….…….....…….…..……..….…..……….… 44

4. A „turizmusra jellemző” ágazatok…..……………………….….…….….. 46


_____________________________________________________________________________________


3

III. Munkaerő-piaci helyzetkép a turizmus alapágazatokban…..…… 48 (Morvainé Lovas Erzsébet) 1. Foglalkoztatottság alakulása a turizmus alapágazatokban…..…….….... 48

2. Foglalkoztatási struktúra elemzése az alapágazatokban…..……....….… 49

2.1. Foglalkoztatottak a vállalkozások nagysága és szakágazati összetétele szerint .…....………..………..………..………..………..……..…........… 49

2.2. Foglalkoztatottak korcsoport és iskolai végzettség szerint…….…..... 52 2.3. Foglalkoztatottak FEOR munkakörök szerint……………….……… 54 2.4. Regionalitás…………….….….…….….….…….…….…….…….… 55 2.5. Szezonalitás……………………………………………….….……… 57 3. Foglalkoztatási formák …..………..………..………..……….…..….…… 58 3.1. Alkalmazottak és egyéb foglalkoztatottak……………….….….…… 58 3.2. Atipikus foglalkoztatási formák……………………………..….…… 59 3.2.1. Részmunkaidős foglalkoztatás…………………..….…….….... 60 3.2.2. Határozott munkaidejű szerződések……………………...…… 61 3.2.3. Munkaerő-kölcsönzés………………………….….….……….. 62 3.2.4. Alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatottak…..…....….. 63 3.3. Tevékenység-kiszervezés és hatása az ágazat foglalkoztatására……. 64

4. Munkaerő-forgalom, munkanélküliség …..……..….......….……......…… 67 4.1. Munkaerő-forgalom……..………..………..……..….....….……...… 67 4.1.1. Munkaerő-forgalomban résztvevők száma……………….…… 67 4.1.2. Álláskeresők és üres álláshelyek a turizmus alapágazatokban .. 68 4.2. Munkanélküliség alakulása…………………………….…….……… 71 5. Bérek, jövedelmek, munkaerő-költségek ……..….….…...……......…...… 72 5.1. Az alapágazatokban foglalkoztatottak kereseti viszonyai ..…....….... 72 5.1.1. Bruttó átlagkeresetek alakulása…………………………..….… 72 5.1.2. A minimálbér és az ágazati keresetek alakulása…..…..…..…... 74 5.1.3. Szakágazati keresetek…………………………………….…… 75 5.1.4. Bérek és keresetek az alapágazatok jellemző foglalkozásaiban. 76 5.2. A munkaerő-költség alakulása …...…………………….……...….… 77 5.2.1. Munkajövedelmek alakulása………………..….…….…...…… 78 5.2.2. Munkaerő-költségek………………………….….…….……… 79

6. Az alapágazatok élőmunka-igényessége, az élőmunkához kapcsolódó adó- és járulékterhek………………………………………..…..…..…..….....….… 81


____________________________________________________________________________________


4

IV. Turisztikai beruházások munkahelyteremtő hatása…..…..…….… 85

1. Széchenyi tervben támogatott szállodai beruházások munkahelyteremtő hatása (dr. Probáld Ákos)………….….…………………………………….… 86

1.1. A beruházások hatására létrejött új munkahelyek; a beruházás helye szerinti térség foglalkoztatási helyzetének elemzése…………….….…… 86

2. Nemzeti Fejlesztési Terv I.-ben támogatott jelentősebb turisztikai beruházások munkahelyteremtő hatása (Morvainé Lovas Erzsébet)…..…… 90

2.1. Az NFT I.-ben támogatott turisztikai beruházások…….…….…….... 90 2.2. A megvalósuló beruházások foglalkoztatásra gyakorolt hatásának becslése ……………………………………………..……..….…….…… 90

V. Jövőkép ..…..……. ..…..……. ..…..……. ..…..……. ..…..……. ..…..…..….. 91 1. A turizmus várható nemzetközi és hazai trendjei (dr. Probáld Ákos) …... 91 2. A hazai turizmus versenyképessége és a foglalkoztatás (Morvainé Lovas Erzsébet)…………………………….….…..…..….......….… 93

2.1. A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia foglalkoztatással közvetlen összefüggésben megfogalmazott céljai és azok megvalósításának lehetőségei ……………………………………………………….….……93 2.2. Az ágazat megjelenése az Új Magyarország Fejlesztési Tervben, különös tekintettel a támogatással megvalósuló turisztikai beruházások versenyképességre és foglalkoztatásra gyakorolt hatásaira….….......…… 97 2.3. Az alapágazatok versenyképességét és ezen keresztül munkahelyteremtő képességét befolyásoló főbb környezeti feltételek..… 99

2.4. Foglalkoztatást közvetlenül segítő és támogató intézkedési javaslatok…………………………………………….….…….…….…… 100

2.5 A munkaerő-piaci monitoring rendszer hiányosságai, javaslatok ezek orvoslására (dr. Probáld Ákos) …………………………………….…… 101

Melléklet: Táblázatok………………………….….….….….….…….….…… 104

Függelék I.: Fogalmi meghatározások………………………………………… 110

Függelék II.: Források, felhasznált irodalom…………….........….…..…..….… 121

Függelék III.: Szerzők rövid szakmai önéletrajza………………………………. 123


____________________________________________________________________________________


5

Vezetői összefoglaló

A tanulmány célja

Amellett, hogy az elmúlt években több, a turizmus gazdasági szerepét elemző

tanulmány született, a terület foglalkoztatási kérdései mindmáig feltáratlanok. Ez a

tanulmány ezt a hiányt szeretné – részben – pótolni. Egy olyan összetett ágazat, mint a

turizmus, és annak olyan összetett kérdése, mint a munkaerőpiac teljes vertikumának

bemutatása irreális vállalkozás lenne. Jelen tanulmány célja, hogy feltérképezze a

turizmus közvetlen szereplőit felölelő főbb munkaügyi folyamatokat, amely

megfelelő alapot teremhet a munkaerőpiac további speciális kérdései, részterületei

elemzéséhez. Ezt az alapvető célt követve a tanulmány olyan kérdésekre kísérelt meg

választ adni, mint:

az ún. turizmus alapágazatok – szálláshely-, vendéglátás-, utazásszervezés-

szolgáltatást nyújtók – hány főnek biztosítanak jövedelemszerzési

lehetőséget Magyarországon, és melyek a legfontosabb foglalkoztatási

jellemzők;

a fentiekben meghatározott „virtuális” ágazat milyen súllyal játszik szerepet

a hazai foglalkoztatásban;

milyenek az ágazatokban foglalkoztatottak kereseti viszonyai, és az ágazatok

ezzel milyen pozíciókat foglalnak el a nemzetgazdaságban;

hogyan generálnak új munkahelyeket az ágazatok szolgáltatásai iránt

megnyilvánuló kereslet pozitív változásai, a fejlesztések;

melyek az ágazat munkahelymegtartó és új munkahelyteremtő képességének

jövőbeni lehetőségei és feltételei.

Az anyag a fenti témák bizonyos részeivel – nem a szerzők igénytelensége, hanem adat-

és információforrások hiánya miatt – csak érintőlegesen, mélyebb elemzés nélkül

foglalkozik.


____________________________________________________________________________________


6

A tanulmány nem tárgyalja a foglalkoztatás néhány nagyon fontos területét, mint a

munkaerőigény minőségi és mennyiségi elvárásainak az oktatással, képzési rendszerrel

összefüggő kérdését, illetve nem foglalkozik a feketemunka témájával sem. A szerzők

megítélése szerint a foglalkoztatás ezen kérdései és jelenségei önálló, nagyobb lélegzetű

elemzést, részben empirikus kutatások révén történő feltárást igényelnének.

Adatforrások A munka az adatforrások (Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatgyűjtései, KSH

Munkaerő-felvétel, KSH Gazdasági Szervezetek regisztere, egyéni vállalkozók

adatbázisa stb.) feltárásával, felkutatásával kezdődött. A forráselemzések olyan

látszólagos vagy valós ellentmondásokat hoztak felszínre, melyek tisztázása nélkül nem

alkotható hiteles kép a meglehetősen sokszereplős turizmus és vendéglátás ágazatokban

lezajló valós gazdasági és munkaügyi folyamatokról.

Sajnálatos módon az alapágazatokra fellelhető adatok, információk nagyon sok esetben

nem állnak rendelkezésre a mélyebb elemzés által igényelt részletességben. Ezt a

problémát tovább árnyalják a turizmus összetettségéből adódó, az adatgyűjtések által

nem, vagy csak nehezen kezelhető jelenségek, mint például más ágazatok

vállalkozásainak egyre bővülő szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás tevékenysége. A

tisztánlátást bonyolítja például a munkaadók szerkezete, amely úgy alakult át, hogy

meghatározóvá váltak – többek között élénk demográfiájuk miatt – a nehezebben

ellenőrizhető, statisztikai adatszolgáltatásukat tekintve nehezebben kezelhető mikro- és

kisvállalkozások. Hasonló jelenség a kiszervezés, a gyors ütemben terjedő bérelt vagy

kölcsönzött munkaerő kezelése, mozgásának követése. Különösen a turisztikai kereslet

szezonális hullámzása miatt jelen van az alkalmi munkavállalási forma; a munkaerőpiac

aktív szereplői lehetnek az egyébként inaktív demográfiai csoportok, mint a tanulók,

vagy a 65 év feletti nyugdíjasok, akiknek foglalkoztatására az ún. atipikus formák

jellemzőek, amelyekről ugyancsak nehézkes megbízható információkat gyűjteni. Nem

követhető nyomon a külföldi állampolgárok foglalkoztatása, a külföld munkaerő-elszívó

hatása és a migráció valós mértéke.


____________________________________________________________________________________


7

Főbb megállapítások

A turizmus nemzetgazdaságban betöltött szerepe

A magyar gazdaság szerkezete az utóbbi két évtizedben úgy alakult át – követve a

világ- és európai trendeket –, hogy a primer- és a hagyományos feldolgozóipari

ágazatok (kohászat, textilipar, élelmiszeripar, mezőgazdaság stb.) tért vesztettek, a

szolgáltató ágazatok (kereskedelem, szállítás, pénzügyi szolgáltatások, üzleti

szolgáltatások, szórakoztatóipar, sport, reklám stb.) bővültek. A turizmust és

vendéglátást is magába foglaló szolgáltatási szektor 2007-ben a bruttó hozzáadott érték

66,3%-át adta.

Az összes hazai fogyasztás 8-9%-a köszönhető a turizmus belföldi és külföldi

alanyainak, a bruttó nemzeti termék 8,3-8,5%-ára becsülhető a turizmus közvetlen

és közvetett hatása. Ezen túlmenően az is figyelemre méltó, hogy a szolgáltatás-export

egyharmada is a turizmusból származik.

A turizmus foglalkoztatásban betöltött szerepe

Az ún. alapágazatok statisztikailag kimutatott foglalkoztatottainak száma (közel

166 ezer fő) és a 4,2%-os foglalkoztatási arány nem mutatja reálisan a turizmus

foglalkoztatásban betöltött szerepét.

Becsléseink szerint mintegy 230 ezer fő a turizmusban közvetlenül, legálisan

foglalkoztatottak száma, amely a nemzetgazdaságban összesen foglalkoztatottak

5,9%-át teszi ki.

A közel 230 ezer főn túl további 70-75 ezer fő foglalkoztatása kapcsolódik az ún.

„jellemző” ágazatokkal a turizmushoz, ezzel a turizmushoz közvetlenül kötődő

foglalkoztatottak számát valamivel több mint 300 ezerre, nemzetgazdaságon belüli

foglalkoztatási arányát 7,8%-ra lehet becsülni.


____________________________________________________________________________________


8

A turizmus alap- és jellemző ágazatait érintő, 300 ezer főt meghaladó foglalkoztatott

mellett a turizmusnak további 180 ezer ember megélhetésében van nem elhanyagolható

szerepe. Így a tovagyűrűző hatásokat is figyelembe véve 480 ezer főről és 12,3%-os

munkaerő-piaci részesedésről beszélhetünk!

Ezek a számok már önmagukban is a turizmus foglalkoztatásban betöltött nem

elhanyagolható szerepét mutatják. Jelentőségét erősíti, hogy egy nemzetgazdasági

szinten stagnáló foglalkoztatottsági volumen és nemzetközi összehasonlításban

kiemelkedően alacsony foglalkoztatási ráta körülményei között a turizmus

munkaerőigényének folyamatos növekedése figyelhető meg.

A turizmus munkaadói (vállalkozásai)

Magyarországon több mint 2 ezer szálláshely- és 11 ezer vendéglátó-szolgáltató

működik, valamint több mint ezer vállalkozás rendelkezik utazásszervezői

engedéllyel.

A társas vállalkozások közül a kisméretű vállalkozások vannak túlsúlyban: a 13

ezer társas vállalkozás között a foglalkoztatottak számát illetően 300 főnél nagyobb

vállalkozás csak elvétve van (összesen 19 db). Ezzel párhuzamosan az 5 főnél

kevesebbet foglalkoztató társas vállalkozások aránya meghaladja a 70 százalékot.

A társas vállalkozások több mint 104 ezer foglalkoztatottjából 25 ezer fő a szálláshely-

szolgáltatók, 73 ezer fő a vendéglátó-szolgáltatók (ebből 22 ezer a munkahelyi

vendéglátók, közétkeztetők) alkalmazásában áll. A kis- és mikrovállalkozások

foglalkoztatják a munkavállalók több mint felét.

Az ágazatra a mikrovállalkozások túlsúlya mellett a nagyfokú koncentráltság is

jellemző. A koncentráció azt jelenti, hogy olyan kulcsmutatók tekintetében, mint a nettó

árbevétel, a bruttó hozzáadott érték, a foglalkoztatottak, a hálózat vagy a

vendégforgalom, a piacot lényegében egy-két tucat vállalkozás uralja. Ennek a 20-25

vállalkozásnak az együttes részesedése a mutatók többsége tekintetében lefedi a piac

80-85%-át. A munkahelyi vendéglátás, közétkeztetés a legkoncentráltabb.


____________________________________________________________________________________


9

A nem az alapágazatokban működő (így teljesítményüket és alkalmazottaikat

tekintve más ágazatokban kimutatott) szálláshelyek és vendéglátó üzletek

– melyeket főtevékenységként nem a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatban

működő vállalkozások üzemeltetnek – száma szálláshelyek vonatkozásában

megközelíti az 1500-at, kapacitásuk (szoba, férőhely) a teljes hálózat egyharmada, az

általuk foglalkoztatottak száma közel 9 ezer fő. A más ágazatokban működő

vállalkozások által üzemeltetett kereskedelmi és munkahelyi vendéglátó üzletek száma

18 ezer, ez a teljes üzlethálózat közel egyharmada. A munkahelyi és közétkeztetési

szolgáltatást nyújtó vállalkozások és üzletek tekintetében messze a legnagyobb (közel

50%) azoknak az üzleteknek a száma, amelyeket nem az ágazathoz tartozó és nem is a

versenyszférában működő vállalkozás üzemeltet.

Magyarországon ma 34 ezer magánszálláshely-szolgáltató végez fizető-vendéglátó, és

6,6 ezer falusi szálláshely-szolgáltató tevékenységet.

Az alapágazatokra jellemző foglalkoztatási tendenciák 2000-2006 között

A 2000-2006 közötti nemzetgazdasági szintű mindössze 1,9%-os bővülés mellett a

turizmus alapágazatokban 18,8%-kal növekedett a foglalkoztatottak száma, amely

2006-ban 165 575 fő volt, több mint 26 ezer fővel magasabb a 2000. évinél.

Az alapágazatok nemzetgazdasági szintű foglalkoztatásban betöltött súlyának

növekedését mutatja, hogy a 2006. évi 4,2%-os részesedése a 2000. évinél 0,6

százalékponttal magasabb. Ennél is sokkal erősebb az alapágazatok foglalkoztatásban

betöltött szerepvállalása abban az összefüggésben, hogy a nemzetgazdasági szintű

foglalkoztatottak száma elmúlt hatévi növekedésének mintegy egyharmadát ez az

ágazatcsoport adta!

Összegezve a változások trendjét, jól kivehető, hogy miközben a nemzetgazdaság

egészében az alkalmazásban állók száma szinte stagnál, addig a turizmus alapágazatok

munkaerőigénye fokozatosan növekszik.


____________________________________________________________________________________


10

A turizmus alapágazatok főbb foglalkoztatási jellemzői

Az ágazatokban foglalkoztatottak közel 50%-a a mikrovállalkozásoknál jelent meg.

Szakágazati összetétel: az összes foglalkozatott közel 75%-a a vendéglátásban, 20%-a

a szálláshely-szolgáltatásban, a fennmaradó 5% pedig utazásszervező vállalkozásoknál

dolgozik.

Korösszetétel: a turizmus ágazatokra is jellemző a 30-60 év közötti korosztály

meghatározó súlya (2006-ban 67%). Nemzetgazdasági szinten a legmagasabb

foglalkoztatottsági számot a 40-50 év közötti korosztály birtokolja, míg a szálláshely-

szolgáltatás és vendéglátás ágazatban a 30-40 év közöttiek száma a legmagasabb (közel

50 ezer).

Iskolai végzettség: a turizmus ágazatokban a nemzetgazdasági átlagnál meghatározóbb

a szak- és középszintű végzettségűek foglalkoztatása. Számuk 2006-ban 131 ezer fő

volt, amely az ágazati összes foglalkoztatottak 79%-át jelenti. A 8 osztályos és annál

kevesebb iskolai végzettségűek létszáma alig haladta meg a 20 ezer főt, és

részesedésében nem érte el a 13%-ot. A diplomások 2006. évi 14 ezer fős létszámában

meghatározó a főiskolai végzettség. Az iskolai végzettség szerinti összetétel

tekintetében az elmúlt hat évben jelentős elmozdulás nem történt.

Foglalkoztatási főcsoportok szerint: a turisztikai jellegű foglalkozásokban dolgozók

87%-a vendéglátásban betöltött munkakör, 95%-a pedig szakképzettséget igényel.

Az alapágazatokban 2000. évben 92%, 2006. évben már csak 83,7% a turisztikai jellegű

foglalkozások aránya, ami azt jelenti, hogy a foglalkoztatottak számának

növekedésében egyre meghatározóbb szerepet játszik a hagyományosan nem turisztikai

és vendéglátó-ipari munkakörben dolgozók száma.

Regionalitás: a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatban foglalkoztatottak

közel fele (46,5%-a) Közép-Magyarország régióban kerül alkalmazásra (a mutató a

valósnál erősebb foglakoztatási koncentráltságot mutat, mivel az adatgyűjtés a fővárosi


____________________________________________________________________________________


11

székhelyű, szinte valamennyi régiót érintő egységeket üzemeltető szállodaipari és

vendéglátó-ipari cégek létszámát is e régióban veszi számba).

Szezonalitás: viszonylag stabilabb, nagyobb kilengésektől mentes az alapágazatban

történő foglalkoztatás, mint azt annak jellemzői alapján első megközelítésben

feltételeznénk. Nem éri el a 6000 főt a legmagasabb és a legkisebb foglalkoztatotti

létszám közötti különbség, s az éves átlagos létszámhoz viszonyítva a legnagyobb

kilengés csupán 3,5%-os. Több más tényező mellett a munkahelyi vendéglátás és

közétkeztetés foglalkoztatásának éppen a nyári hónapokban (július-augusztus) történő

visszaesése mérsékli – mintegy 1700-1800 fővel - a foglalkoztatottak szezonális

hullámzását.

Alkalmazottak és egyéb foglalkoztatottak: az ágazatban a foglalkoztatási jellegben

meghatározó az alkalmazotti munkaviszony.

Az ágazat foglalkoztatási jellegének nemzetgazdasági átlaghoz való hasonlításában

elmondható, hogy a vizsgált időszakban bekövetkezett változásokkal az ágazati

összetétel közelített a nemzetgazdasági szintű foglalkoztatásra jellemző összetételhez.

Míg 2000-ben az ágazati alkalmazotti arány 5,5 százalékponttal maradt el a

nemzetgazdasági szintűtől, addig 2006-ban ez a különbség 1,1 százalékpontra

zsugorodott. Tehát az alapágazatokra, azon belül is legjellemzőbben a vendéglátásra és

az utazásszervezésre jellemző mikro- és kisvállalkozói formák mellett is a

foglalkoztatás alkalmazotti jogviszonyban ölt formát.

Atipikus foglalkoztatási formák: úgymint az állandó vagy szezonális jelleggel

alkalmazott részmunkaidős foglalkoztatás, határozott idejű munkaszerződések,

munkaerő-kölcsönzés, alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatás a turizmus

objektív adottságainál fogva – idénymunka jelleg, rövidebb távon (napi, heti) is

egyenetlen munkaerőigény stb. – jó terepe az atipikus formák terjedésének, ami a fekete

foglalkoztatás kifehérítése irányába hat. Ezen túlmenően jelentőségüket a nem

kvalifikált munkaerő nagyszámú és rugalmas felszívása adja. Ugyanakkor nem

hallgatható el az a tény sem, hogy e foglalkoztatási formák eszközül is felhasználhatók

a fekete foglalkoztatás legálisnak tűnő álcázására. Ez utóbbi negatívum ellenére az


____________________________________________________________________________________


12

atipikus foglalkoztatási formák jelenleginél erőteljesebb ösztönzése (például

járulékteher és adminisztratív könnyítések) nemzetgazdasági szinten olyan kívánatos

célok, mint a gazdaság kifehérítése és a foglalkoztatási szint emelkedésének irányába

hatna, még a turizmus alapágazatok vonatkozásában segítené munkahelyteremtő

képességének növelését és jelenlegi versenyképességi problémáinak részbeni feloldását.

Tevékenység-kiszervezés: az ágazat közvetlen foglalkoztatása csökkenésének irányába

ható kiszervezéssel a turizmushoz közvetlenül vagy közvetve nem köthető szolgáltatási

ágazatok munkaerejének igénybevétele történik, számbavételük még a turizmus

különböző statisztikai módszerekkel történő nemzetgazdasági szintű foglalkoztatási

mutatóinál sem jeleníthető meg. Egy szűk körű empirikus adatfelvétel eredményeként

végzett becslés eredményei szerint a szállodai szolgáltatás területén mintegy 8-9%-os

arányú a kiszervezéssel biztosított munkaerő-szükséglet, amely a szakágazatra vetítve

mintegy 1500 fős létszámot jelent.

Munkaerő-forgalom, munkanélküliség: a munkaerőmozgás ágazatokra legjellemzőbb

tendenciái közül kiemelendő, hogy a munkahelyet változtatók magas, 80% körüli

arányú, ágazaton belüli mozgása a szakmán belüli mobilitási lehetőséget mutatja.

Az általános munkaerő-piaci helyzet (munkanélküliség) mellett a szakma iránti

vonzódás is feltételezhető abban a jelenségben, hogy a turizmus jellemző

foglalkozásaiban való elhelyezkedési igény magasabb, mint a korábban e

foglalkozásokat betöltő álláskeresők száma.

Ugyanakkor igen magas (8-10% közötti) az ágazat munkanélküliségi (a munkanélküli

utolsó munkahelye szerint mért) rátája.

Kereseti viszonyok

A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatban a teljes munkaidőben

foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete hosszú évek óta a legalacsonyabb a

nemzetgazdaságban. Jól mutatja az ágazat kereseti viszonyait, hogy a 2006-ban elért


____________________________________________________________________________________


13

102 890 Ft/fő/hó átlagkereset nem érte el a 2001. évi nemzetgazdasági átlagot, amely

2006-ban már 171 351 Ft/fő/hó volt. A vizsgált időszakban a nemzetgazdasági

átlaghoz képest a lemaradás tovább növekedett, a 2000. évi 64,5%-kal szemben

2006-ban annak csupán csak 60%-át tette ki.

Az ágazatban, főleg a mikrovállalkozások körében jelentős a minimálbéren

történő, illetve azt csak kismértékben meghaladó foglalkoztatás. Ennek ellenére a

minimálbér 2001-2002. évi erőltetett ütemű növelése sem változtatta meg az ágazat

kereseti rangsorban elfoglalt pozícióját. Ennek oka, hogy a vállalkozások a

minimálbérek központilag diktált jelentős emelését a minimálbér felett foglalkoztatottak

béremelésének elmaradásával vagy csak nagyon alacsony mértékével ellensúlyozták.

Tehát amellett, hogy a minimálbér emelése hozzájárult az ágazati keresetek

növeléséhez, egyben csökkentette a javadalmazási különbségeket. A piac által

determinált vállalkozói döntések tehát úgymond „kiigazították” a piacba való

mesterséges beavatkozásnak minősíthető központi intézkedést. Az ágazati keresetek

addigi és azt követő alacsony volta mögött alapvetően az ágazat alacsony

jövedelmezősége húzódik meg, amelynek terhére a minimálbér megemelésével járó

drasztikus béremelések nem voltak végrehajthatók.

A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazat szakágazatai között még ma is jelentős

különbségek vannak a bruttó keresetekben annak ellenére, hogy az elmúlt éveket egy

nagyon erőteljes kiegyenlítődés jellemezte.

A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazat foglalkoztatottainak átlagos, egy

ledolgozott munkaórára jutó jövedelme nem éri el a nemzetgazdasági átlag 60%-át, míg

a szociális költségek (azaz a jövedelmi terhek) ennél 1,5 százalékponttal magasabb

arányt képviselnek, azaz az ágazat munkajövedelmei a nemzetgazdasági átlagnál

fajlagosan közel 1 százalékponttal magasabb terhelésűek (ágazat 39,2%,

nemzetgazdaság 38,3%).


____________________________________________________________________________________


14

Élőmunka-igényesség

A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazat élőmunka igényességét mutatja,

hogy a vállalkozások személyi jellegű kiadásainak összes költségen belüli

részesedése 30,9% (kettős könyvvitelt vezetők adatai alapján). Ez a mutató

nemzetgazdasági szinten mindössze 20% körüli.

Az ágazat fejlődésének, versenyképessége erősödésének, ezen keresztül a

foglalkoztatásban mára betöltött szerepe fenntartásának, illetve a benne rejlő

lehetőségek kiaknázásának kulcskérdése a vállalkozások élőmunka terheinek

csökkentése.

Fejlesztések munkahelyteremtő hatása

A szállodafejlesztések munkahelyteremtő hatása két irányból is vizsgálható volt:

a jelenleg működő szállodahálózatból kiindulva arra lehet számítani, hogy

1000 szállodaszoba építése közvetlenül 580-600 új munkahelyet teremt, a

tovagyűrűző hatásokat is figyelembe véve pedig 950-980 fő számára teremt

kereseti lehetőséget;

a Széchenyi terv keretében támogatott szállodaberuházások minden 1

milliárd Ft-ja közvetlenül 52,7 fő új munkahelyet (összesen 817-et) hozott

létre. Ez alapján az NFT I. keretében támogatott szálláshely-fejlesztések által

közvetlenül létrejövő új munkahelyek száma mintegy 900-ra tehető. E

számszerű hatása mellett kiemelendő, hogy jelentős számmal valósultak meg

szálláshely-fejlesztések a gazdasági fejlődés és a foglalkoztatás javítása

szempontjából is nagyobb prioritást élvező régiókban.


____________________________________________________________________________________


15

Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia foglalkoztatásra vonatkozó céljai elérésének

lehetőségei

A turizmusban közvetlenül és közvetve foglalkoztatottak 2013-ra megfogalmazott

célértékei (200 ezer + 200 ezer fő) már a jelenlegi számokban visszaigazolódnak. A

turizmusban közvetlenül, legálisan foglalkoztatottak becsült száma 230 ezer fő, míg a

tovagyűrűző hatásokat is figyelembe véve 480 ezer fő.

Valószínűsíthető, hogy az alapágazatokban foglalkoztatottak létszámának jövőbeni

változása nem fogja elérni az elmúlt évek dinamizmusát, de 2013-ra még így is szűkebb

körre nézve 180 ezer, tevékenységi szemléletben 250 ezer főt elérő – és kedvezőbb

helyzetben akár ezt meghaladó is – lehet. Várhatóan folytatódik az alapágazatok

foglalkoztatása nemzetgazdaságban betöltött súlyának növekedése.

Várható az ágazat vállalkozási méret szerinti összetételében a nagyobb létszámot

foglalkoztató vállalkozások részarányának növekedése, elsősorban a vendéglátás

területén a mikrovállalkozások elmúlt években tapasztalt csökkenése tendenciájának

folytatódása. Ez a foglalkoztatásra egyrészt a nagyvállalati hatékonysági intézkedéseken

keresztül csökkentő irányban hat, másrészt a fekete- és szürkefoglalkoztatás

mérséklődésével, a legális foglalkoztatás növekedésével jár (a nagyobb vállalkozások

bejelentett munkavégzést, stabilabb foglalkoztatási környezetet biztosítanak).

Ami a szezonális és egész éves foglalkoztatásra vonatkozó stratégiacélokat illeti,

elmondható, hogy a turizmus keresleti és kínálati tendenciái egyaránt (a főszezoni

üdülések hosszának rövidülése és ezzel párhuzamosan az évközbeni egy vagy több

rövidebb pihenés, utazás, az üdüléssel éppen ellentétes időszakra eső corporate-,

rendezvény- és konferenciaturizmus erősödése, a kínálatban a gyógy-, wellness-,

rendezvény- és konferenciaszolgáltatási kapacitás jelentős bővülése) a szezonális

ingadozások kiegyenlítődése irányába hatottak és hatnak. Természetesen ettől még

az üdülőterületeken a szezonalitás és az ezzel együtt valószínűsíthetően erőteljesebben

megjelenő fekete vagy szürke munkavégzés változatlanul jelentős foglalkoztatási

kérdést jelent. E témakörbe tartozónak tekintendő a közétkeztetés területén a nyári

szünidő miatti foglalkoztatási probléma. Véleményünk szerint ezek megoldását indokolt


____________________________________________________________________________________


16

lenne központi munkaerő-piaci eszközökkel is támogatni. Az éves foglalkoztatás

ösztönzése beilleszthetőnek tűnik a jelenleg működő úgynevezett START programok

működési mechanizmusába. Ez azt jelentené, hogy meghatározott (vagy határozatlan)

időre járulékkedvezmény illetné meg a vállalkozást, amennyiben szezonális, illetve nem

teljes éves tevékenységéhez a foglalkoztatottat egész évben alkalmazza.

Kimondható, hogy a stratégiában egyébként indokolt elvárásként megfogalmazott

keresetnövekedés elérése még távolabbra tolódik. Az elkövetkezendő hat év reális

célja lehet az eddigi tendencia megfordítása, amennyiben bekövetkezik az adó- és

járulékrendszer megreformálása, konkrétan a munkáltatók élőmunkához kapcsolódó

járulékterheinek érzékelhető mérséklése.

Amíg a Stratégia alapágazatokra és a turizmus egészére, 2013-ra megfogalmazott

teljesítményi és a foglalkoztatás mennyiségi célértékeinek elérése illetve megközelítése

várható, addig a feketefoglalkoztatás visszaszorítására, a keresetekre, a turizmusban

dolgozók életviszonyaira (stabilabb foglalkoztatás, biztos megélhetés stb.) vonatkozóan

megfogalmazott célok és célértékek elérésének lehetőségei – egy kiszámítható és a

hosszabb távon rentábilis működést biztosító vállalkozói környezet meglétének hiánya

miatt – időben nem prognosztizálható távolságba kerültek.

Új Magyarország Fejlesztési Terv és a turizmus

Az uniós támogatások célrendszeréből fakadóan a piaci szegmensbe tartozó alapágazati

vállalkozások közvetlen támogatásban csak nagyon szűk körben és kismértékben

részesülnek, tehát az ÚMFT az ágazatok munkahelyteremtő-képességét közvetlenül

csak szerény mértékben, míg a turizmus egészét véve várhatóan igen kedvezően

érintik.

A régiók a turizmust kitörési pontnak tekintik, amelytől a gazdasági növekedéshez és a

munkahelyteremtéshez való fokozottabb hozzájárulást várnak. Bár a ROP pályázatok

elsősorban az adott régiók vonzerejét hivatottak közvetlenül szolgálni, a turisztikai


____________________________________________________________________________________


17

termékfejlesztés és a fogadóképesség növelésének egyaránt immanens része az emberi

erőforrás gyarapítása és színvonalának növelése.

Az uniós pályázatokkal megvalósuló fejlesztésekben jelentős szerepet vállalnak az

alapágazatokon kívüli vállalkozások (illetve azok tulajdonosai) és szervezetek.

Tehát az eddigieknél nagyobb lesz a polarizáció, azaz várhatóan tovább nő az

alapágazatok tevékenységét nem alaptevékenységként végzők vagy a turizmusba

újonnan befektetők száma. A megvalósuló projektek által létrejövő munkahelyek a

turizmusban közvetlenül foglalkoztatottak számát növelik, még akkor is, ha a

statisztikai számbavételi módszerek szerint azok más ágazatokban kerülnek

kimutatásra.

Versenyképesség és munkahelyteremtő képesség megítélése

A jelenlegi magyar adókörnyezet egyre inkább versenyképtelenné teszi a gazdaságot,

negatívan hat a foglalkoztatásra. Magyarországon különösen magas a munkáltatók által

fizetett ún. munkaerő-költség és az alkalmazottak által felhasználható adózott

jövedelem közötti különbség (ún. adóék), ami egyenesen gátja a legális foglalkoztatás

bővülésének és ösztönzője a munkajövedelmek láthatatlanná tételének, az adóelkerülési

technikák terjedésének. Ez különösen érinti az olyan ágazatokat, mint a turizmus,

amelynek bizonyos területein a tevékenységi és működési jelleg nagyobb teret engedhet

a rendezetlen munkaügyi kapcsolatoknak.

Megítélésünk szerint az ágazat versenyképessége szempontjából a turizmus

emberközpontú és egyben hosszú távon is jövedelmező fejlődésének, továbbá ezen

keresztül a munkahelymegtartó és -teremtő képességének kulcskérdése a

nemzetközi viszonylatban is kimagasló vállalkozói járulékterhek csökkentése.


____________________________________________________________________________________


18

Bevezetés

Az utóbbi időszakban látványos módon szaporodtak meg a turizmust, és különösen

annak gazdasági szerepét tárgyaló, nagyító alá venni igyekvő tanulmányok. A vezető

gazdaságelemző intézetek közül a Gazdaságkutató intézet, az ECOSTAT, a GfK

Hungária, a KPMG, illetve számos kisebb műhely (ICEG Hungary Kft., Cordi Kht. stb.)

is fontos témái között tartja számon a turizmust. Jelen tanulmány igyekezett nem

ismételni ezen műhelyek megállapításait, némely ponton azonban nem kerülhette el

fontosnak vélt következtetések rögzítését. A hangsúly ezúttal a turizmus munkaerő-

piaci helyzetére, munkahelyteremtő képességére került.

Elég kézenfekvőnek látszik, hogy a kormányzati foglalkoztatáspolitika mellett (ha van

ilyen elfogadott foglalkoztatáspolitika, ha nincs) léteznie kell ágazati

foglalkoztatáspolitikai koncepciónak, foglalkoztatáspolitikának, amelynek céljai között

meg kell fogalmazni, hogy a (fenntartható) növekedéshez, gazdasági fejlődéshez milyen

munkaerő rendelkezésre állása, és ehhez milyen feltételek rendelkezésre állása

szükséges.

A rendszerváltást követően radikálisan megváltozott a társadalmi, gazdasági környezet,

és ebben az átformálódott világban sokkal összetettebb, lényegesen több változó által

befolyásolt a munkaerő-piaci helyzet. A munka sokkal bonyolultabb világában lezajló

folyamatok mérése, nyomon követése is komoly kihívásokkal kénytelen szembenézni –

pl. a megváltozott piaci helyzetben a már foglalkoztatottak és így a gazdaságilag

aktívak, vagy akár a munkanélküliek számát is sokkal bonyolultabban és nagyobb

hibahatárok között lehet mérni –, és egyelőre nem tud felmutatni olyan eredményeket,

amelyek a foglalkoztatáspolitika számára igazán megnyugtató alapot szolgáltatnának.

Ez a megállapítás – nemzetgazdasági, még inkább ágazati megközelítésben – a

foglalkoztatáspolitika formálói körében többnyire elfogadott, közismert. Pedig a

foglalkoztatás nagyságát, jövőbeni keresletét meghatározó közgazdasági összefüggések,

ezen belül a makrogazdasági környezet olyan elemei, mint az adók, infláció, kamat,

árfolyam stb. vagy éppen a munkaadók magatartásának ismerete és jó minőségű

előrejelzése, előre látása nehezen nélkülözhető.


____________________________________________________________________________________


19

A munkaerőpiac állapotára elvileg lényegében három hiteles információforrás létezik:

(1) az ún. intézményi típusú statisztikai felvételek az alkalmazottak számára és

kereseteire. Ezek gazdája a KSH (havi, negyedéves és éves adatgyűjtések a 4 főnél

többet foglalkoztatók körében, részben teljes körű, részben mintavételes), illetve kisebb

részt az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) Tarifa adatbázisa a munkáltatók évi

egyszeri, májusi mintavételes megkérdezésére építve;

(2) a lakossági, interjú technikával készülő felvételek, köztük a tízévenként,

utoljára 2001-ben végrehajtott népszámlálás, az ötévenkénti – utoljára 2005-ben

lezajlott – Mikrocenzus és a negyedéves gyakoriságú, negyedévenként 30 ezer főre

kiterjedő, a foglalkoztatási változásokat, munkaerő-mozgásokat feltérképező

Munkaerő-felmérés, melyek gazdája a KSH;

(3) hatósági jellegű adatbázisok, többek között az OEP, ONYF, APEH és az

önkormányzati nyilvántartások. Ezekre az adatrendszerekre az a jellemző, hogy

mindegyik egy-egy speciális okból jött létre, a felvétel által érintettek köre, módja és

adattartalma az adott hatóságra érvényes törvényi változások által determináltak, és a

hozzáférés általában különböző szigorú szabályok által korlátozott. A munka jelenlegi

fázisában ezek a források, elsősorban a jogszerű hozzáférés és összekapcsolás akadályai

miatt nem kerülhettek felhasználásra.

A három adatforrás adatai közvetlenül nem egybevethetők, hiszen céljuk, lehetőségeik,

vonatkozási köreik, lefedettségük, az általuk érintettek számossága, módszereik,

fogalmi készletük, adatgyűjtési technikájuk, kötelező, vagy önkéntes mivoltuk adott

esetben merőben különböző, ettől azonban az egyes forrásokat különböző

szegmenseinek, problémaköreinek vizsgálatára lehet és érdemes használni.

Nem hagyhatók természetesen figyelmen kívül a nemzetközi összehasonlítások, még

akkor sem, ha az adatokat – egy-egy ország társadalmi-gazdasági adottságainak

mélyebb ismeretei, összefüggései hiányában, továbbá a módszertani fogalmi

különbözőségek miatt is – adott esetben nem könnyű értelmezni.


____________________________________________________________________________________


20

A turizmus, annak vélt vagy valós gazdasági szerepe miatt ugyan évek óta áll a viták

kereszttüzében, sokat foglalkoznak vele gazdasági és piacelemzők, elméleti és

gyakorlati szakemberek, politikusok, ám gyakran feledkeznek meg arról, hogy néhány

alapvető – sokszor evidenciának tekintett – fogalmat egymás között tisztázzanak. Pedig

e tisztázások nélkül majdnem kizárt dolog az „egy nyelven beszélés”, és gyakran éppen

ebből keletkeznek felesleges viták. Őszintén szólva jelen dolgozat címében is

pontatlannak tűnhet a „turizmus ÉS vendéglátás” kifejezés használata, és a

későbbiekben ki is derül, hogy a szerzők a sok-sok ágazat közös gazdasági

teljesítményeként értelmezett turizmusnál szűkebben dolgozzák fel a munkaerőhelyzet

és munkahelyteremtő képesség témáját, ám úgy, hogy a vendéglátást a turizmus egyik

alapágazatának tekintik.

A fogalmi tisztázást már itt, az ágazat értelmezésénél kell kezdeni, hiszen a turizmus

nem önálló, legfeljebb „virtuális ágazat”-ként határozható meg. Közgazdászok,

gazdaságelemzők, amikor „ágazat”-okról beszélnek, elfogadott nemzetközi (az ENSZ és

az Európai Unió által jóváhagyott) szabványokból indulnak ki. Ezekkel 100%-ban

harmonizált a magyar szabvány, a Gazdasági Tevékenységek Egységes ÁGAZATI

Osztályozási Rendszere (TEÁOR), amely igazodva az EU NACE szabványához, éppen

2008. január 1-jétől használja pontosított, aktualizált verzióját <25>. Ezt a

nomenklatúrát egységesen használja a kormányzati szektor, a független jegybank, az

MNB, és hivatkozik rá számos adó- és egyéb jogszabály.

A négyszintű (nemzetgazdasági ág / ágazat / alágazat / szakágazat) TEÁOR turizmus

ágazatot nem ismer; ennek ellenére, ha teljesítményét más, ezzel a „kitüntetéssel”

rendelkező gazdasági tevékenységgel, tehát önálló ágazatként kezelt entitással össze

akarjuk vetni, szükség van a „létező” tevékenységekből (ágazatokból, alágazatokból,

szakágazatokból) álló csoport egyezményes meghatározására, amelyet turizmusnak,

vagy „virtuális turisztikai ágazatnak” tekintünk.

Ezzel a megközelítéssel a nemzetközi közgazdasági gyakorlat (és nem csak a turizmus

esetében) már viszonylag régen kísérletezik, hogy közelébe kerülhessen a turizmus

gazdasági teljesítményei elfogadható becslésének. Ezeket a munkákat a szakirodalom


____________________________________________________________________________________


21

„Turizmus Szatellit Számla” (TSzSz) <26> címen ismeri, és az ezzel összefüggő

munkák már Magyarországon is megkezdődtek. A TSzSz megkülönböztet „a turizmus

jellemző” és „a turizmushoz kapcsolódó” (továbbá persze „kizárásos alapon” egyéb)

ágazatokat. Jelen dolgozat keretei nem teszik lehetővé a részletes, indokló kifejtést, a

mellékletek és a megjelölt vonatkozó irodalom azonban módot ad a részletesebb

megismerésre is. A turizmus jellemző ágazatai közül a következőkben kiemeljük a

„szálláshely-szolgáltatás (TEÁOR 551)” és a „vendéglátás (TEÁOR 552)” alágazatokat

valamennyi szakágazatukkal együtt, valamint az utazásszervezés (6631, 6632)

szakágazatokat, és „a turizmus alapágazatai”-nak tekintjük azokat. Tesszük ezt abból a

meggyőződésből, hogy ezen ágazatok teljesítménye teljes egészében járul hozzá a

turizmus teljesítményéhez.


____________________________________________________________________________________


22

I. A turizmus és vendéglátás szerepe, súlya a gazdaságban

1. Nemzetközi kitekintés

1.1. A világ turizmusának alakulása

Az ENSZ Idegenforgalmi Világszervezetének (UNWTO) gazdaságelemzői szerint a

világ turizmusa egyelőre az élénkülés jeleit mutatja, hiszen az utóbbi két évben az

utazók száma a világ átlagában 2004 óta folyamatosan lassuló ütemben ugyan, de (kb.

4,5 %-kal) élénkült. Ez a gyarapodás lényegében nagyon hasonló volt ahhoz, amelyre a

növekvő olajárak, a terrorizmus fenyegetése és az egészségügyi járványok hatásait

figyelembe venni igyekvő előrejelzések (4,6%-os növekedés) is utaltak. Figyelembe

véve a korábbi hosszabb távú előrejelzéseket (4,1%), a világ tehát a turizmus

tekintetében relatíve optimista volt. A turizmus élénkülése persze mindig az emberek

némileg javuló gazdasági pozícióit és bizakodó jövőképét, gondolkodását sugallja.

Ugyanakkor a UNWTO ún. bizalmi indexe – melyet a világ 250 vezető szakértőjének

véleménye alakít ki – már három éve némileg csökken, tükrözve azokat az aggályokat,

hogy vajon egy ilyen (inkább szerény üteműnek mondható) növekedés meddig tartható

fenn.

A 842 milliós látogatószám abszolút értékben 36 milliós növekedést jelentett, kb.

annyit, mint az Olaszországot felkereső turisták száma egy-egy évben. Természetesen

az átlag mögött régiónként, sőt még az egyes régiókon belüli országok között is jelentős

különbségek adódnak. Legdinamikusabban Dél- illetve Délkelet-Ázsia (9-10)

gyarapodott, az európai növekedés alacsonyabb (3,9) volt a világ átlagánál. A 2006. évi

növekedés közel felét (17 millió) Európa adta, egyharmadát (12 millió) pedig Ázsia.

Európa turizmusát – amely a világ látogatóforgalmának valamivel több mint felét adja –

befolyásolták olyan, már említett korlátozó tényezők, mint a terrortámadások növekvő

esélye, az ázsiai influenza terjedésének veszélye vagy a növekvő üzemanyagárak. Más

oldalról persze olyan keresletélénkítő tényezőkkel is számolni lehetett, mint a légi

forgalomban a még mindig bővülő „fapados” szolgáltatások, olyan kiemelkedő sport-


____________________________________________________________________________________


23

események, mint a labdarúgó világbajnokság, a téli olimpiai játékok vagy olyan

kulturális események, mint a Rembrandt, Mozart, vagy Picasso jubileumok.

A kontinensünk iránt megnyilvánuló 460 milliós látogatóforgalmat jelentő turisztikai

kereslet bővülése 2006-ban megközelítette a 4%-ot, a gyakorlatilag 1995 óta tartó – a

2001 valamint 2003. évi stagnálást leszámítva – növekvő trend most sem tört meg.

Lényegében nem változik a legnagyobb fogadó országok köre sem: Spanyolország,

Franciaország, Olaszország, az Egyesült Királyság, Németország, Törökország és

Görögország azok, amelyek a legtöbb látogatót fogadják és a legtöbb bevételhez jutnak

a turizmusból. Kelet-Európa turisztikai súlya az utóbbi időben számottevően nőtt, a

relatíve alacsony árak melletti klasszikus európai környezet versenyhelyzetet teremetett

a felkapott nyugat-európai célpontok számára. A közép-kelet európai térségből

Magyarország csak Csehország és Lengyelország után következik, de a szomszédos

országok közül a mediterrán térségbe sorolható Horvátország is lényegesen jobb

mutatókkal rendelkezik.

Mindezek figyelembe vételével a bizalmi indexet összeállító szakértők a 2007-es évre

további növekedésre, de annak némi lassulására számítottak.

1.2. A turizmus súlya az EU tagországokban

Az EU lisszaboni stratégiájának megvalósításában - elsősorban új munkahelyek

teremtése kapcsán - komoly szerepet szán a turizmusnak.

A turizmus gazdasági szerepét két mutatóval – a bruttó hazai termék előállításban és a

foglalkoztatottságban megszerzett súllyal – lehet röviden jellemezni.

Azt, hogy a turizmus a bruttó hazai termékhez milyen mértékben járul hozzá, azon

országok tekintetében lehet viszonylag jól becsülni, amelyek már vállalkoztak a

turizmus szatellit számláinak (TSzSz) összeállítására.


____________________________________________________________________________________


24

A TSzSz – melynek összeállítására a nemzetközi szervezetek (ENSZ, Eurostat) csak

szerény ajánlásokat fogalmaznak meg, de szabványt, jogszabályt még nem alkottak – a

legkülönbözőbb forrásból származó információkat, adatokat úgy kísérli meg

közgazdasági modellbe rendezni, hogy azok fogalmi rendszerük tekintetében

összhangban legyenek a nemzetközi szabványokban (az ENSZ keretében: SNA,

Európában: ESA) rögzített nemzeti számlákkal, amelyekkel a gazdaság egészét írják le.

Általános európai tapasztalat, hogy az erős gazdasággal rendelkező országok (magas az

egy főre jutó GDP és a foglalkoztatottsági ráta, alacsony az infláció) jelentős szerephez

jutnak a turisztikai kereslet fogadásában is, ám ez korántsem jelenti azt, hogy a turizmus

éppen ott a gazdaság „húzó ágazata” lenne. Ám ezeknek a földrajzi kiterjedtségükben,

népességükben is nagy országoknak lehetnek (vannak is) olyan régióik, amelyek viszont

gazdasági megközelítésben „turizmus-függők”. Nyilvánvaló példák sorolhatók egyes

spanyolországi, olasz, görög, török vagy francia régiók esetében, ahol a

foglalkoztatottságot kifejezetten a turizmus és kapcsolódó ágazataik jelentik.

Magyarország gazdasági pozíciói európai összevetésben meglehetősen szerények:

alacsony az egy főre jutó GDP és a GDP növekedési üteme, magas az infláció.

A turizmusban rejlő potenciális lehetőséget mutatja, hogy Magyarország az európai

„turisztikai nagyhatalmak” táborát követő középmezőnyben helyezkedik el a látogatók

számát illetően. Ugyanakkor jelenlegi teljesítménye – a GDP-hez való hozzájárulása, a

turisztikai export értéke – tekintetében az országok többsége megelőz bennünket. Ami a

foglalkoztatásban betöltött szerepét illeti, a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás

ágazat foglalkoztatáshoz való hozzájárulásának 4,1%-os mértékével a bolyban

helyezkedik el.


____________________________________________________________________________________


25


____________________________________________________________________________________


26

A turizmus gazdasági szerepét a nemzeti számlákkal összhangban, így pl. a GDP-hez

való hozzájárulással bemutatni szándékozó modellt, a TSzSz-t viszonylag kevés ország

állítja össze. A világ vezető turisztikai kutató intézete, a WTTC viszont rendszeresen

készít szatellit számlákat a világ több mint 100 országáról; bár ezek a „számlák” azonos

módszertannal készülnek, legtöbb elemük maguk is bonyolult becslések eredményei,

így a végeredmény a szerzők megítélése szerint inkább csak óvatos, nagyságrendi

tájékozódásra alkalmas. (A 25. oldalon lévő táblázatban dőlt betűk jelzik a WTTC

becsléseit, a többi adat a nemzeti statisztikai hivatalok vagy a nemzeti turisztikai

kormányzati szervezetek becslései.)

A tanulmányban az alapágazatok körébe sorolt közétkeztetéssel kapcsolatosan

megemlítendő, hogy ez a szakágazat az EU-ban 600 ezer főt foglalkoztatva napi 67

millió fogyasztót lát el, és évi 22 milliárd Euró éves forgalmat realizál.

2. Hazai helyzetkép 2.1. A turizmus hazai gazdasági környezete

A magyar gazdaság szerkezete az utóbbi két évtizedben úgy alakult át – követve a

világ- és európai trendeket –, hogy a primer ágazatok, a hagyományos feldolgozóipari

ágazatok (kohászat, textilipar, élelmiszeripar, mezőgazdaság stb.) tért vesztettek, a

szolgáltató ágazatok (kereskedelem, szállítás, pénzügyi szolgáltatások, üzleti

szolgáltatások, szórakoztatóipar, sport, reklám stb.) bővültek. Ez a változás számos

régióban nem kevés, az új kihívások szempontjából képzetlen munkaerőt szabadított fel,

illetve a munkahely-megszűnések és a munkahelyteremtés mérlege negatív volt.

A magyar gazdaság növekedése az utóbbi három évben, de különösen 2007-ben

jelentősen visszaesett, annak ellenére, hogy a világgazdasági konjunktúra, azon belül az

EU viszonylag magas növekedési üteme a hazai „kiigazító lépések” ellenében is

némileg javította a magyar gazdaság teljesítményét. Fő gazdasági (külkereskedelmi)

partnereink tartósan magas növekedési dinamikája a hazai export bővülésén (ez sajnos a


____________________________________________________________________________________


27

fokozódó versenyhelyzetben éppen a turizmusban nem érvényesült) keresztül

ellensúlyozta a belföldi felhasználás (fogyasztás és beruházás) lassulását. A lassulás

költségvetés helyreállítását célzó, a belföldi felhasználást jelentősen korlátozó

államháztartási kiigazításhoz köthető. A bevezetett adó- és járulékváltozások –

ágazatsemlegesen ugyan, de – kedvezőtlenül érintették a fő jövedelemtulajdonosokat,

vagyis a lakosság növekvő terhei mellett a vállalkozások működési feltételei is

romlottak. Többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy a bruttó hozzáadott érték

(lényegében a magyar GDP) bővülése lényegesen lelassult és 2007-ben

rekordmélységbe süllyedt.

Néhány fontosabb, a gazdaság állapotát jelző mutató:

No. Mutató 2005 2006

1. Bruttó hazai termék (GDP) folyó áron, milliárd Ft

22 055 23 757

2. Bruttó hazai termék indexe, % 104,1 103,93. Háztartások végső fogyasztása, milliárd Ft 14 910 15 7434. Bruttó állóeszköz felhalmozás, milliárd Ft 4 470 4 6525. Kiskereskedelmi forgalom volumenindexe, % 105,1 104,16. Kivitel volumenindexe, % 111,5 1187. Behozatal volumenindexe, % 106,1 114,48. Folyó fizetési mérleg egyenlege, millió euró -6 091 -5 1839. Bruttó átlagkereset indexe, % 108,8 108,210. Fogyasztói árindex, % 103,6 103,911. Reálkeresetek változása, % 6,3 3,612. Forint-euró árfolyam, éves átlag, Ft/euró 248,1 264,313. Forint-euró árfolyam, az év végén, Ft/euró 252,7 252,314. Munkanélküliségi ráta, % 7,3 7,515. Jegybanki alapkamat, % 6 8

Az államháztartási hiány csökkentését célzó intézkedések hatására 2006-ban és 2007-

ben visszaesett a belföldi kereslet, ez azonban nem érintette a kereskedelmi

szálláshelyek belföldi forgalmát. Hosszú évek után 2007-ben megfordult az a tendencia,

amely a külföldi kereslet túlsúlyát mutatta a kereskedelmi szálláshelyeken. Ennek a

szerkezetváltásnak a jelei már egy évvel korábban is jelentkeztek. A valamelyest 2007-

ben is visszaeső, 10 millió vendégéjszakás külföldi keresletet 2007-ben már felülmúlja a


____________________________________________________________________________________


28

2-3 éve növekvő belföldi kereslet. Némi ellentmondást hordozva, az általánosságban

szűkülő belföldi vásárlóerő ellenére jellemzően a magasabb színvonalú szolgáltatások

irányába tolódik el a belföldi kereslet. A látszólagos ellenmondás hátterében az lehet,

hogy egy szűkölő vendégkör engedheti meg magának keresletének tágítását. A

szállodák és panziók szolgáltatásait (a kempingek, turistaszállások szolgáltatásaival

szemben) 70% körülire bővülő arányban veszik igénybe a belföldi vendégek. Az is

jellemző, hogy az átlagost meghaladó arányban bővül a wellness- és gyógyszállodák

belföldi (és külföldi) forgalma, ha súlyuk ma még nem is döntő.

A növekedés csak nagyon fegyelmezett gazdaságpolitika mellett térhet vissza a korábbi

években tapasztalt (az évtized elején évi 4%-ot meghaladó) mértékekhez, azonban

2010-ig csak ennél alacsonyabb mérték prognosztizálható. A reálkeresetek a 2007. évi

visszaesést követően a lassú növekedés miatt csak mérsékelten vagy egyáltalán nem

emelkednek, attól is függően, hogy az infláció a 2007. évi megugrást követően vajon

milyen mértékben mérséklődik.

Mindez alapvetően meghatározza a munkapiaci folyamatokat. Magyarországot ma

európai összehasonlításban alacsony (az egyik legalacsonyabb) foglalkoztatási ráta,

közepes munkanélküliségi viszonyok jellemzik, amelyet jelentős strukturális és

regionális egyenlőtlenségek kísérnek. A lassuló növekedés miatt gyengülő

munkahelyteremtés következtében a munkanélküliség tartósan 7,5% körül alakul,

miközben Európában a legkedvezőtlenebbek közé számít az alacsony

foglalkoztatási ráta, amely az egyik feltétlenül orvosolandó probléma. A környező

országok közül csak Horvátország rendelkezik rosszabb mutatóval. Mindennek – a

mérsékeltnek valószínűsített gazdasági növekedés miatt – szerencsés esetben is csak

enyhe javulása várható.


____________________________________________________________________________________


29

A foglalkoztatás makromutatói:

Év

Mutató

Mértékegység

2000 2006

2006/2000

(%)

Foglalkoztatottak ezer fő 3 856,2 3 930,1 101,9Munkanélküliek ezer fő 263,7 316,8 120,1Gazdaságilag aktívak ezer fő 4 119,9 4 246,9 103,1Gazdaságilag nem aktívak ezer fő 3 659,6 3 474,9 95,0Ebből: passzív munkanélküliek ezer fő 108,2 87,8 81,115-74 éves népesség ezer fő 7 779,5 7 721,8 99,3Aktivitási arány % 53 55 103,8Munkanélküliségi ráta % 6,4 7,5 117,2Foglalkoztatási ráta* % 56,0 57,3 102,6

* 15-64 éves népességre számítva; a 15-74 évesekre ez az arány 50,9%

A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia célul tűzte ki a turizmus törvény (TTv.)

megalkotását, és a TTv. koncepciója el is készült ( benyújtása azonban halasztásra

került). A TTv. célja elsősorban, hogy meghatározza a turizmussal kapcsolatos állami

és önkormányzati feladatokat. A szabályozási feltételekben jelentős változásokat akkor

sem eredményez, ha jelen formájában érvénybe lép, ám sokkal átláthatóbbá tehetné az

államigazgatás egyes szintjei közötti felelősségi köröket. A turisztikai fejlesztések

hatékonyabb koordinációjában, a (helyben) keletkező turisztikai források

eredményesebb felhasználásban – ezen keresztül a munkahelyteremtésben –

jelenthetne előnyöket.

2.2. A turizmus és a GDP

A turizmus heterogén tevékenységi struktúrája miatt a gazdaság ágazatainak jelentős

részét átszövő, érintő elemek sorozata, és még a szolgáltatások között is az átlagost

meghaladó munkaerő-igényesség jellemzi.

A turizmus gazdaságra gyakorolt hatása tekintetében kulcsmutatónak számít, hogy

mekkora a külföldi és belföldi turisztikai kereslet által generált fogyasztás szintje és

aránya a teljes hazai fogyasztásban, hogy mekkora a turizmus súlya a bruttó nemzeti


____________________________________________________________________________________


30

termék (GDP) előállításában, vagy hogy a foglalkoztatás milyen mértékben

tulajdonítható a turizmusnak. Az összes hazai fogyasztás 8-9%-a köszönhető a

turizmus belföldi és külföldi alanyainak, a bruttó nemzeti termék 8,3-8,5%-ára

becsülhető a turizmus közvetlen és közvetett hatása, a foglalkoztatottak

kiterjesztetten 9%-ának származik valamilyen közvetlen vagy közvetett jövedelme

a turizmusból. Ezen túlmenően az is figyelemre méltó, hogy a szolgáltatás-export

egyharmada is a turizmusból származik.

A fenti arányok abból adódtak, hogy a Központi Statisztikai Hivatal a „Turizmus

Szatellit Számlái” c. összeállításában <26> úgy találta, hogy ennek a „virtuális ágazat”-

nak 1,62-szeres tovagyűrűző hatást lehet tulajdonítani (olyan kulcsfontosságú mutatók

tekintetében, mint a hozzáadott érték, vagy a munkaerő-felhasználás meglehetősen erős

koefficienssel kifejezve).

Ez annyit jelent, hogy az eddigiekben feltárt, a turizmus alap- és jellemző ágazatait

érintő mintegy 300 ezres foglalkoztatott mellett a turizmusnak további 180 ezer

ember megélhetésében van nem elhanyagolható szerepe. Figyelembe véve azt a

körülményt, hogy Magyarország azon országok közé tartozik, ahol feltűnően

alacsony a foglalkoztatottsági ráta, ennek fokozott jelentősége lehet.


____________________________________________________________________________________


31

A turizmus makromutatói: No. Mutató 2004 2005 2006 1. Külföldiek magyarországi fogyasztása, milliárd Ft 821 864 970

2. Külföldiek magyarországi turisztikai fogyasztása, milliárd Ft

597 636 678

3. Lakosság turisztikai utazással összefüggő fogyasztása belföldön, milliárd Ft

370 425 522

4. Összes hazai turisztikai fogyasztás (2+3) 970 1 061 1 2005. Turisztikai ágazatok kibocsátása, milliárd Ft 1 953 2 235 ..6. Turisztikai ágazatok GDP-je, milliárd Ft 877 978 ..7. GDP a tovagyűrűző hatásokkal, milliárd Ft 1 390 1 654 ..8. Foglalkoztatottak a turisztikai alapágazatokban, fő 200 215 2309. Foglalkoztatottak a turizmus jellemző ágazataiban,

fő 308 303 ..

10. Foglalkoztatottak száma halmozottan, fő 490 482 11. Utasforgalmi export (MNB adat) 797 821 89712. Utasforgalmi import (MNB adat) 491 473 44913. Utasforgalmi egyenleg (MNB adat) 305 348 448

Forrás: <26>, A TSzSz továbbvezetésének kézirata, KSH, 2007.


____________________________________________________________________________________


32

II. A hazai turizmus szereplői

1. Alapágazatok

1.1. Társas vállalkozások az alapágazatokban

Magyarországon több mint 2 ezer szálláshely-, 11 ezer vendéglátó-szolgáltató

működik, és több mint ezer vállalkozás rendelkezik utazásszervezői engedéllyel. A

társas vállalkozások száma 2000 és 2006 között szakágazatonként eltérően alakult: míg

a szálláshely-szolgáltatók (és az általuk alkalmazott munkaerő) száma csökkent, a

vendéglátásban gyarapodott. Az első hátterében az a 2004-ben napvilágot látott

rendelkezés is szerepet játszhatott, amely eltörölte a magánszálláshelyek

üzemeltetésének felső határát és elvileg lehetővé tette azt, hogy magánszálláshely-

szolgáltatást akár egyéni vállalkozói engedély nélkül is lehessen végezni.

A társas vállalkozások közül is a kisméretű vállalkozások vannak túlsúlyban. A

13 ezer társas vállalkozás között a foglalkoztatottak számát illetően 300 főnél nagyobb

vállalkozás csak elvétve van (a szálláshely-szolgáltatóknál 5, amelyből valamennyi

szállodai szolgáltató; a vendéglátóknál 8, ebből 6 a munkahelyi vendéglátás

(közétkeztetés) szakágazatban tevékenykedik). Ezzel párhuzamosan az 5 főnél

kevesebbet foglalkoztató társas vállalkozások aránya mindkét ágazatban meghaladja a

70%-ot, az 5 és 20 főt foglalkoztatók súlya egyötöd, a 20 és 50 közöttieké alig 6%. A

turizmus ezekkel az arányokkal csak valamelyest tér el a nemzetgazdasági fő átlagtól,

mégpedig annyiban, hogy a legkisebb kategóriában kisebb, a következő két

kategóriában viszont nagyobb a kisvállalkozások aránya a nemzetgazdaság egészénél.


____________________________________________________________________________________


33

Társas vállalkozások száma az alapágazatokban a vállalkozás mérete szerint, 2006:

(Működő vállalkozások a KSH Gazdálkodó Szervezetek Regiszterében - GSZR)

Szakágazat Összesen300 fő és a felett

foglalkoz-tatók

50-299 fő között

foglalkoz-tatók

20-49 fő között

foglalkoz-tatók

5-19 fő között

foglalkoz-tatók

5 fő és az alatt

foglalkoz-tatók

Szállodai szolgáltatás 1 326 4 53 116 402 751

Ifjúsági és turistaszállás 101 0 1 2 11 87

Kempingszolgáltatás 86 0 1 1 15 69

Egyéb szálláshely-szolgáltatás 704 0 0 5 38 661Egyéb kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás 891 0 2 8 64 817

Szálláshely-szolgáltatás összesen 2 217 4 55 124 466 1 568

Étkezőhelyi vendéglátás 7 758 1 77 237 2 125 5 318

Bárok és hasonló vendéglátás 3 296 0 4 19 413 2 860

Kereskedelmi vendéglátás 11 054 1 81 256 2 538 8 178Munkahelyi vendéglátás, közérkeztetés 601 6 23 45 169 358

Vendéglátás összesen 11 655 7 104 301 2 707 8 536Szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás együtt 13 872 11 159 425 3 173 10 104

Utazásszervezés 1 202 1 14 21 227 939

Turizmus alapágazatai összesen 15 074 12 173 446 3 400 11 043Forrás: <10>

A társas vállalkozások több mint 104 ezer foglalkoztatottjából 25 ezer fő a szálláshely-

szolgáltatók, 73 ezer fő a vendéglátó-szolgáltatók (ebből 22 ezer a munkahelyi

vendéglátók, közétkeztetők) alkalmazásában áll. A kis- és mikrovállalkozások

foglalkoztatják a munkavállalók több mint felét, ezen belül a 4 vagy kevesebb főt

foglalkoztatók súlya a kereskedelmi vendéglátásban és az utazásszervezésben több mint

egynegyed. Ezzel szemben a munkahelyi vendéglátás, közétkeztetés szakágazatokra a

nagyobb üzemméret jellemző: a 300-nál több főt foglalkoztatóknál dolgozik majdnem

minden második munkavállaló.


____________________________________________________________________________________


34

Társas vállalkozások alkalmazottainak becsült száma az alapágazatokban, a vállalkozás mérete szerint, 2006:

A foglalkoztatottak megoszlása, %

300 fő és a felett

50-299 fő

20-49 fő

5-19 fő

5 fő és az

alatt Alágazat Foglalkozta-tottak száma összesen, fő

foglalkoztató vállalkozások között Szállodai szolgáltatás 19 807 26,6 32,0 17,5 18,2 5,7Egyéb keresk. szálláshely- szolgáltatás 5 143 - 14,1 13,2 25,1 47,6Szálláshely-szolgáltatás összesen 24 950 21,0 31,7 17,9 19,7 9,7Kereskedelmi vendéglátás 51 237 3,1 11,8 16,1 41,1 27,9

Munkahelyi vendéglátás, közérkeztetés

21 547 44,7 23,0 12,5 14,5 5,3

Vendéglátás összesen 72 784 10,3 13,8 15,5 36,7 24,7

Szálláshely-szolgáltatás vendéglátás együtt

97 734 14,1 18,2 15,9 35,3 16,5

Utazásszervezés 6 266 9,0 19,4 11,0 32,1 28,5

Turizmus alapágazatai összesen

104 000 13,8 18,3 15,6 32,3 20,0

Forrás: <10>

A vállalkozási formák tekintetében – összhangban a vállalkozások méret szerinti

eloszlásával – a korlátolt felelősségű és a betéti társaságok vannak túlnyomó

többségben; részvénytársaság 100-nál kevesebb esetben, zömmel a szállodai és az

étkezőhelyi, valamint munkahelyi vendéglátás, közétkeztetés szolgáltatóknál fordul elő.


____________________________________________________________________________________


35

Társas vállalkozások száma az alapágazatokban, a vállalkozás gazdálkodási formája szerint, 2006:

Társas vállalkozások

Ezen belül

Szakágazat Összesen Részvény-társaság Kft. Betéti

társaság

Közkere-seti

társaság Szállodai szolgáltatás 1 326 45 1 004 261 16Ifjúsági és turistaszállás 101 - 55 43 3Kempingszolgáltatás 86 2 35 45 3Egyéb szálláshely-szolgáltatás 704 - 452 245 5Egyéb kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás

891 2 542 333 11

Szálláshely-szolgáltatás 2 217 47 1 546 594 27Étkezőhelyi vendéglátás 7 758 17 4 174 3 332 233Bárok és hasonló vendéglátás 3296 1 1 263 1 941 89Kereskedelmi vendéglátás 11 054 18 5 347 5 273 322Munkahelyi vendéglátás, közétkeztetés

601 7 252 325 16

Vendéglátás együtt 11 655 25 5 689 5 598 338Szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás együtt

13 872 72 7 235 6 192 365

Utazásszervezés 1 202 5 824 354 15Turizmus alapágazatok összesen 15 074 77 8 073 6 532 382

Forrás: <10>

A külföldi tőke jelenléte:

A külföldi tőke jelenléte a turizmus alapágazataiban a nemzetgazdaság átlagához képest

lényegesen kevésbé jellemző. A kettős könyvvitelt alkalmazó vállalkozások (a

tulajdonosi szerkezetre vonatkozó információ erre a kőrre áll rendelkezésre) 8%-a

olyan, ahol a külföldi tulajdonos 10%-ot meghaladóan birtokolja a vállalkozást. A

foglalkoztatottak 11%-a dolgozik ilyen vállalkozásnál. Ebben a vállalkozási körben

azonban a jegyzett tőke az összes jegyzett tőkének már 28 %-a, a megtermelt hozzáadott

érték tekintetében ez az arány 24%. A nemzetgazdaság egészében ezek az arányok

sorban 8, 35, 65, illetve 53%.


____________________________________________________________________________________


36

Kettős könyvvitelt vezető vállalkozások tulajdonosi szerkezete, 2005:

Megnevezés Közösségi Külföldi Hazai Együtt Vállalkozások száma 48 1 180 14 421 15 649Létszám, fő 464 8 464 71 207 80 135Jegyzett tőke, millió Ft

942 42 638 113 820 157 400

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágazat

Hozzáadott érték, millió Ft

488 33 743 107 759 141 990

Vállalkozások száma 1 858 24 129 298 310 324 297Létszám, fő 217 016 514 941 1 469 945 2 255 902Jegyzett tőke, millió Ft

1 939 581 3 435 800 2 952 121 8 327 502

Nemzetgazda- sági ágazatok együtt

Hozzáadott érték, millió Ft

1 629 126 3 912 877 4 916 882 10 458 885

Tendenciák, teljesítmények:

A turizmus alapágazatai adják a nemzetgazdaság összes bruttó hozzáadott értékének

1,58%-át. Az értékteremtés tekintetében nem túl kedvező, hogy az egy főre

(foglalkoztatottra) jutó hozzáadott érték a nemzetgazdasági átlagnak csak 2/3-a. Ez

utóbbi mutató tekintetében a szállodai-szolgáltatás szakágazat áll az első helyen, ezt

követi az utazásszervezés. A kereskedelmi, de különösen a munkahelyi vendéglátás,

közétkeztetés szakágazat mutatója (irreálisan) alacsony.

Az egyes szakágazatok, alágazatok súlyát – az öt főt vagy többet foglalkoztató

vállalkozások körében – különböző teljesítménymutatókkal jellemezve arra a

következtetésre lehet jutni, hogy a kereskedelmi vendéglátás foglalkoztatja a legtöbb

munkaerőt, éri el a legnagyobb nettó árbevételt, és abszolút értelemben legnagyobbak a

személyi jellegű ráfordításai. A bruttó hozzáadott érték tekintetében az alágazat már a

szállodai-szolgáltatás mögé szorul, adózott eredménye pedig – mindenek előtt a sok

veszteségesnek kimutatott vállalkozás miatt – olyan feltűnően alacsony, hogy az

mélyebb elemzést, igazolást igényelne. A szállodai szolgáltatók a bruttó hozzáadott

érték, a nettó árbevétel és az adózott eredmény tekintetében döntő súlyt képeznek. A


____________________________________________________________________________________


37

munkahelyi vendéglátókat a foglalkoztatottak száma tekintetében csak a kereskedelmi

vendéglátók előzik meg, az utazásszervezők az adózott eredmény tekintetében állnak

jól.

A teljesítmények néhány kiemelt mutatója a turizmus alapágazataiban, 2006.-I.*:

Nettó árbevétel

Bruttó hozzáadott

érték

Személyi jellegű

ráfordítás

Adózott eredmény

Foglalkozta-tottak számaÁgazat

millió forint fő Szálláshely-szolgáltatás 185 990 79 226 51 329 10 206 23 750Ebből: szállodai szolgáltatás 175 082 75 641 49 122 9 807 18 612Vendéglátás 338 932 87 739 73 863 2 072 57 844Ebből: kereskedelmi 268 866 69 583 57 905 702 36 993

munkahelyi 70 065 18 156 15 959 1 370 20 851Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás együtt 524 922 166 965 125 292 12 278 81 594Utazásszervezés 51 136 16 151 11 002 2 159 4 290Turizmus alapágazatok összesen 576 058 183 116 136 194 14 437 85 884Nemzetgazdaság összesen 60 691 310 11 561 620 5 640 775 3 300 002 1 934 538Nemzetgazdaság összesen = 100% 0,95 1,58 2,41 0,44 4,44

*: A KSH éves integrált gazdaságstatisztikai adatgyűjtése alapján készített, a 4 fő feletti vállalkozásokra vonatkozó becslés. A fajlagos mutatók (egy főre jutó nettó árbevétel, bruttó hozzáadott érték, személyi

ráfordítás, adózott eredmény) mindegyike lényegesen a nemzetgazdasági átlag alatt

van. Különösen figyelemre méltó, hogy az egy főre jutó adózott eredmény még az

egyötödös aránytól is messze van. A szakágazatok sorrendjében első helyen a szállodai

szolgáltatás áll, a kereskedelmi vendéglátás teljesítménymutatói zömében ennek felét

adják, míg a munkahelyi vendéglátás, közétkeztetés zárja a sort az egy főre jutó adózott

eredmény kivételével.

Az egy főre jutó éves személyi ráfordítás tekintetében – melynek értéke a 150

figyelembe vett vállalkozás körében a 930 ezer és az 5,2 millió forint között szóródik,


____________________________________________________________________________________


38

és az alapágazatok a nemzetgazdasági átlag 2/3-át sem érik el – természetesnek

tűnik, hogy egy csupán egyetlen 4 vagy 5 csillagos szállodát működtető vállalkozás

jóval többet tud, kénytelen áldozni a foglalkoztatottakra. Ezek vezetik a rangsort, a

három nagy hálózatot üzemeltető vállalkozás közül az egyik ugyan a 2. helyen áll, kettő

azonban a 17. illetve 50. ebben a tekintetben. Az első 50 vállalkozás közé 38

szálláshely-szolgáltató tartozik, a legjobb vendéglátó a 11. helyre sorolható. A rangsor

második felébe – zömmel annak is az utolsó harmadába tartoznak a munkahelyi

vendéglátók, közétkeztetők és cateringgel foglalkozó vállalkozások. A teljesítmények néhány kiemelt mutatója a turizmus alapágazataiban, 2006.-II.*:

Egy főre jutó nettó árbevétel

Egy főre jutó bruttó hozzáadott

érték

Egy főre jutó

személyi ráfordítás

Egy főre jutó

adózott eredmény

Ágazat

Millió Ft 1. Szálláshely-szolgáltatás 9 457,9 4 028,8 2 610,2 5192. Ebből: szállodai szolgáltatás 9 473,1 4 092,7 2 657,8 530,63. Vendéglátás 7 140,1 1 848,3 1 556,0 43,64. Ebből: kereskedelmi 7 268,0 1 881,0 1 565,3 19,05. munkahelyi 6 688,8 1 733,3 1 523,5 130,86. Utazásszervezés 9 382,8 2 963,5 2 018,7 396,17. Turizmus alapágazatok összesen 7 936,4 2 522,8 1 876,4 198,98. Nemzetgazdaság összesen 31 372,5 5 976,4 2 915,8 1 705,89. (8)= 100% 25,3 42,2 64,3 11,6

*: A KSH éves integrált gazdaságstatisztikai adatgyűjtése alapján készített, a 4 fő feletti vállalkozásokra vonatkozó becslés.

Az ágazatra a mikrovállalkozások túlsúlya mellett a nagyfokú koncentráltság is

jellemző. A koncentráció azt jelenti, hogy olyan kulcsmutatók tekintetében, mint a nettó

árbevétel, a bruttó hozzáadott érték, a foglalkoztatottak, a hálózat vagy a

vendégforgalom, a piacot lényegében egy-két tucat vállalkozás uralja; ennek a 20-25

vállalkozásnak az együttes részesedése a mutatók többsége tekintetében lefedi a piac

80-85%-át. A munkahelyi vendéglátás, közétkeztetés a legkoncentráltabb a

foglalkoztatottak száma kivételével valamennyi mutató tekintetében, 64-72%-os


____________________________________________________________________________________


39

értékekkel. A foglalkoztatottak számát illetően a szállodai szolgáltatás vezeti a sort. Az

utazásszervezők állnak a harmadik helyen, és a várakozásnak megfelelően a

kereskedelmi vendéglátás a legkevésbé koncentrált.

A nettó árbevétel vagy a bruttó hozzáadott érték szempontjából legnagyobb 150

vállalkozás közül 66 szálláshely-szolgáltató, 52 kereskedelmi vendéglátó és 32

munkahelyi vendéglátó, közétkeztető. A sorrendben 100. vállalkozás nettó árbevétele az

első helyen állónak csupán 2%-a, létszáma viszont annak 4%-a. Az egy főre jutó

eredmény tekintetében a nettó árbevételhez vagy a bruttó hozzáadott értékhez képest

némileg más sorrend adódik. Az egy főre jutó eredmény tekintetében a legjobb

vállalkozás mutatója 40-szerese a 100. helyezettének. A bruttó hozzáadott érték

tekintetében ez az arány 88-szoros.

A teljesítmények néhány kiemelt mutatója a turizmus alapágazataiban 2006.-III.*

(25 legnagyobb vállalkozás részesedése illetve átlaga):

Nettó árbevétel

Bruttó hozzáadott

érték

Személyi jellegű

ráfordítás

Adózott eredmény

Foglalkozta-tottak számaÁgazat

arány, % arány, % Szálláshely-szolgáltatás 60,43 65,91 65,33 98,63 51,92Ebből: szállodai szolgáltatás 60,33 66,83 65,81 94,59 51,6Vendéglátás 30,63 33,68 29,76 258,35 25,54Ebből: kereskedelmi 20,98 23,98 18,1 532,48 12,82 munkahelyi 67,64 70,86 72,05 117,88 70,46Utazásszervezés 48,1 42,15 48,53 94,86 34,53Turizmus alapágazatok összesen 41,8 48,37 44,68 120,99 33,36

*: A KSH éves integrált gazdaságstatisztikai adatgyűjtése alapján készített, a 4 fő feletti vállalkozásokra vonatkozó becslés.

Az alapágazatok közül a szálláshely-szolgáltatás tűnik a leginkább munkaerő-

igényesnek. Érdekes, hogy ha a foglalkoztatottak száma alapján szerkesztett rangsorban

az 50 legnagyobb vállalkozást tekintjük, közöttük 29 szálláshely-szolgáltató, ám 14

közétkeztető. A második legtöbb munkaerőt egy gyorsétkeztető-lánc foglalkoztatja,


____________________________________________________________________________________


40

igaz, a nagy szállodaláncok is az első négyben szerepelnek. A nettó árbevétel alapján

már 12 kereskedelmi vendéglátó kerül az 50 legnagyobb közé. A GDP szemléletben

vizsgált hozzáadott érték mutató (képzettebb, jobban megfizetett munkaerő) alapján

jól látható a szálláshely-szolgáltatók (mindenekelőtt a szállodai szolgáltatók)

dominanciája és a közétkeztetők szerényebb képviselete.

Az 50 legnagyobb teljesítményű vállalkozás eloszlása az ágazatok között*:

Ágazat Nettó árbevétel Hozzáadott érék Létszám

Szálláshely-szolgáltatás 25 35 29 Kereskedelmi vendéglátás 12 9 7 Munkahelyi vendéglátás 13 6 14 Együtt 50 50 50 *: A KSH éves integrált gazdaságstatisztikai adatgyűjtése alapján készített, a 4 fő feletti vállalkozásokra vonatkozó becslés.

1.2. Egyéni vállalkozók az alapágazatokban

A mikrovállalkozások mellett az ágazatban – ezen belül a szálláshely-szolgáltatók

között is – nagy számú egyéni vállalkozó tevékenykedik. Talán kevésbé közismert,

hogy az ezer főt is meghaladja a közétkeztetés, munkahelyi vendéglátás területén

tevékenykedő egyéni vállalkozók száma is, sőt utazásszervezési tevékenységi engedélyt

is 600-at meghaladó számú egyéni vállalkozó váltott ki. Ez utóbbiak döntő többsége

nem utazásszervező, csak utazási ügynök, és közülük persze jelentős lehet azok aránya,

akik lényegében érdemi tevékenységet nem végeznek.

Szinte valamennyi foglalkozási körben csökkent (összesen kerekítve 2 ezer fővel, kb.

10%-kal) az elmúlt években az egyéni vállalkozások száma, aminek hátterében egyaránt

lehet a vállalkozásiforma-váltás (Bt.-vé, Kft.-vé alakulás), részben a vállalkozói kedv

lanyhulása, és nem utolsó sorban a vállalkozóbarátnak nem nevezhető gazdasági

környezet és feltételrendszer.


____________________________________________________________________________________


41

Egyéni vállalkozók száma az alapágazatokban:

2000 2006 Szakágazat év

1. Szállodai szolgáltatás 300 3292. Egyéb szálláshely-szolgáltatás 583 4863. Szálláshely-szolgáltatás együtt 883 8154. Étkezőhelyi vendéglátás 13 764 9 8135. Bárok és hasonló vendéglátás 5 955 6 7326 Kereskedelmi vendéglátás 19 719 16 5457. Munkahelyi vendéglátás, közétkeztetés 1 362 9678. Vendéglátás együtt 21 081 17 5129. Utazásszervezés .. 621

10. Turizmus alapágazatok összesen 21 964 18 948 Forrás: KSH Egyéni Vállalkozók Regisztere Azzal a feltételezéssel élve, hogy az egyéni vállalkozók nem csupán saját maguk

vesznek részt a szolgáltatások nyújtásában, hanem segítő családtagjaik is, sőt

alkalmazottak foglalkoztatása sem kizárt, ebben a kategóriában (egyéni vállalkozás)

átlagosan 2-2,2 főt kalkulálva is 38 ezer foglalkoztatottal lehet számolni.

2. Szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás melléktevékenységként,

más ágazatok társas vállalkozásaiban

Az a közvélekedés, hogy a turizmus „jó üzlet”, arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy fő

tevékenységük mellett szállodát, más kereskedelmi szálláshelyet vagy vendéglátóhelyet

üzemeltessenek. Az olyan szálláshelyek száma, amelyet főtevékenységként nem a

szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatban működő vállalkozások

üzemeltetnek, megközelíti az 1500-at; kapacitásuk (szoba, férőhely) a teljes hálózat

egyharmada, az általuk foglalkoztatottak száma közel 9 ezer fő, a teljes hálózat

összes alkalmazottainak egynegyede. Vendégforgalmuk az összes vendégéjszakák


____________________________________________________________________________________


42

23%-át, bruttó összes valamint a vendéglátó szolgáltatásból származó árbevételük az

összes bevétel 12-12%-át teszi ki.

Más ágazatokban bejegyzett vállalkozások szálláshely- és vendéglátó szolgáltatásának részesedése, %:

Mutató Szálláshely-

szolgáltatás és vendéglátás

ágazat

Más ágazatok

Együtt

Összesen

Egységek 60,0 40,0 100,0 Szobák 69,9 30,1 100,0 Férőhelyek 63,1 36,9 100,0 Létszám 73,7 26,3 100,0 Vendégéjszakák száma 76,9 23,1 100,0 Összes bevétel 88,0 12,0 100,0 Ebből: vendéglátás 87,8 12,2 100,0

Nem sokban különbözik a helyzet a vendéglátás ágazataiban. A más ágazatokban

működő vállalkozások által üzemeltetett kereskedelmi és munkahelyi vendéglátó

üzletek száma 15 illetve 3 ezer, összesen 18 ezer, a teljes üzlethálózat közel

egyharmada. A munkahelyi és közétkeztetési szolgáltatást nyújtó vállalkozások és

üzletek tekintetében messze a legnagyobb (közel 50%) azoknak az üzleteknek a száma,

amelyeket nem az ágazathoz tartozó és nem is a versenyszférában működő vállalkozás

üzemeltet.


____________________________________________________________________________________


43

Vendéglátó üzletek száma az alapágazatok vállalkozásainál és azokon kívül:

Üzlettípus Üzletek száma A szálláshely-

szolgáltatás és vendéglátás ágazatban

Más ágazatokban Együtt

működő vállalkozások üzemeltetésében Melegkonyhás étterem 9 005 2 798 11 803Cukrászda 1 129 695 1 824Italbolt 9 414 3 712 13 126Egyéb nem melegkonyhás üzlet 15 280 7 695 22 975Zenés szórakozóhely

287 138 425

Diszkó 122 81 293Munkahelyi és közétkeztető üzlet 3 129 3 011 6 140Összesen 38 366 18 130 56 096 Forrás: KSH üzlethálózati regisztere (KISREG) Magánszálláshely-szolgáltatás:

Magánszálláshely-szolgáltatás tevékenységet bejelentési kötelezettség mellett lehet

végezni, ezt külön Kormányrendelet szabályozza. A települési önkormányzatok

nyilvántartása szerint Magyarországon ma 34 ezer magánszálláshely-szolgáltató végez

fizetővendéglátó-, és 6,6 ezer falusi szálláshely-szolgáltató tevékenységet. A

tevékenység végzéséhez egyéni vállalkozói engedély nem szükséges, a vonatkozó

adózási kötelezettségek is barátságosnak, ösztönzőnek ítélhetők, ám a

foglalkoztatottságra vonatkozó adatok többé-kevésbé bizonytalan becsléssel

közelíthetőek.

A falusi vendéglátás 2007 óta bejelentés- ill. engedélyköteles tevékenység. Ma még

nincs hiteles adat arról, hány vendéglátó jegyeztette be magát a nyilvántartásokba, az

azonban feltételezhető, hogy ez a tevékenység általában összekapcsolódik a szálláshely-

szolgáltatással; az önálló falusi vendéglátás érdemben nem változtat a nagyságrendekkel

a turizmusból életvitelszerűen élők számán.


____________________________________________________________________________________


44

A magánszálláshely-kapacitás adatai 2006:

No. Szállástípus Mutató Darab

1. vendéglátók száma 33 849 2. Fizetővendéglátás férőhelyek száma 188 821 3. vendéglátók száma 6 659 4. Falusi szálláshely férőhelyek száma 41 604 5. vendéglátók száma 40 508 6. Együtt férőhelyek száma 230 425

Forrás: Az önkormányzatok magánszálláshely nyilvántartására épülő KSH adatgyűjtés

3. A turizmusban közvetlenül, legálisan foglalkoztatottak

BECSÜLT száma

Mindezek alapján kísérletet lehet tenni a turisztikai szolgáltatók, egyéni és társas

vállalkozók, vállalkozói engedély nélkül, de legálisan foglalkoztatottak számának

becslésére.

Az alapágazatokban tevékenykedő társas vállalkozások esetében mindhárom

alágazatban rendelkezünk a statisztika által mért adattal, tehát nincs szükség becslésre.

Az alapágazatokon kívüli társas vállalkozások esetében a szálláshely-szolgáltatók

üzleteire vonatkozóan ugyancsak rendelkezünk mért adattal. A vendéglátásra vonatkozó

becslés alapja az alapágazatok egy üzletre vonatkozó létszáma. Az utazásszervezés

esetében a szakágazaton kívüli, de tevékenységi engedéllyel rendelkező, jelentősebb

létszámot foglalkoztató vállalkozások száma viszonylag alacsony.

Az egyéni vállalkozások foglalkoztatottjaira vonatkozó becslés alapja a rájuk vonatkozó

APEH adat; a vállalkozói engedély nélkül, de legálisan működő magánszálláshely

szolgáltatók esetében pedig azt feltételezzük, hogy a szolgáltatón kívül még legalább

egy családtagja is foglalkoztatottnak tekinthető. A becslés értéke annyiban tekinthető

felső határnak, hogy nincs tekintettel arra, hogy a foglalkoztatottak egy része

részmunkaidős és/vagy csak szezonálisan tevékenykedik.


____________________________________________________________________________________


45

Az alábbiakban részletezett 229 ezer fő lényegesen több annál, mint amit a rendszeres

munkaügyi statisztikák, valamint a reprezentatív megfigyelésre épülő munkaerő-

felmérés kimutatni képes, de kevesebb annál, mint amit a Turizmus szatellit számlák

tartalmaznak:

Az intézményi munkaügyi statisztikák nem tartalmazhatják az egyéni

vállalkozókat, az öt főnél kevesebbet foglalkoztató vállalkozások adatait;

A munkaerő-felmérések pedig nem tartalmazzák az egyéni vállalkozói

engedéllyel nem rendelkező, de legálisan működő szálláshely-szolgáltatókat;

A Turizmus Szatellit Számlák ugyanakkor számításba vesznek olyan,

„a turizmus jellemző ágazatai”-nak tekintett területeket, mint személyszállítás,

kulturális szolgáltatások, vagy más sport- és szabadidős szolgáltatások, nem

beszélve a többi ágazatra gyakorolt tovagyűrűző (multiplikátor) hatásokról.

A turizmusban közvetlenül, legálisan foglalkoztatottak BECSÜLT száma (fő):

Megnevezés Szálláshely- szolgáltatás

Vendég-

látás

Utazás-

szervezés

Együtt

Társas vállalkozások az alapágazatokban 24 950 72 784 6 266 104 000

Társas vállalkozások az alapágazaton kívül 8 800 16 700 500 27 000

Egyéni vállalkozások 1 600(815)

35 200(17 512)

1 200 (621)

38 000(18 948)

Az önkormányzatnál bejelentett, de egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszálláshely szolgáltatók Zárójelben az engedélyek száma

60 000 (39 693)

- - 60 000(39 693)

Összesen 95 305 124 684 7 669 229 000Munkaerő-felmérés 34 505 122 679 8 391 165 575Eltérés +61 800 +2 005 - 722 + 63 425 A fenti táblázat utolsó három sorának összehasonlító adataiból több következtetés is

adódhat. A munkaerő-felmérés adataiban való mélyreásás során megfigyelhető, hogy

minél kisebb egy-egy alágazat vagy szakágazat tényleges súlya, annál jobban

kiütköznek az eljárásból adódó, esetenként nagy mintavételi hibák, amelyhez

hozzáadódhat az adatközlő „hibája” is. Nehezen lehet annak nyomára bukkanni, hogy

vajon a munkaerő-felmérés során a magánszálláshely-szolgáltatók mit is vallanak be,


____________________________________________________________________________________


46

hiszen legfeljebb önfoglalkoztatóknak tekinthetők. Bár szándékoltan nem kívánunk

foglalkozni a fekete- és szürkegazdaság problémájával, annyit mégis érdemes

megjegyezni, hogy a 63 ezer fős eltérés kísértetiesen hasonlít az Ecostatnak arra a

becslésére, amely arra vonatkozik, hogy a fekete- és szürkegazdaság egyik

legerőteljesebb megnyilvánulási formája a bejelentés nélküli foglalkoztatás a maga

39%-os súlyával, és amely becslés a turizmusban is 20% felettire teszi a nem legális

gazdaság jelenlétét.

4. A „turizmusra jellemző” ágazatok

A turizmus munkaerő-piaci helyzetének közelítésekor természetesen a Turizmus

Szatellit Számlái szerint kiterjesztett értelemben tekintetbe lehet venni az

alapágazatokon túl a turizmus ún. jellemző ágazatait is. Természetesen a foglalkoztatás

körülményei ezek vonatkozásaiban korántsem vizsgálhatók olyan részletességgel, mint

az alapágazatok esetében.

A személyszállítási ágazatok (közúti, vasúti, vízi és légi) kibocsátásának – amely

nagyságrendileg 1 ezer milliárd forintra becsülhető – 14%-át „fogyasztja el” a turizmus.

A kulturális szolgáltatások – kibocsátásuk 130 milliárd forint körüli – esetében

valamivel magasabb ez az arány (19%), a sport- és szabadidős szolgáltatások

esetében már érthető módon domináns a turizmus a maga közel 90%-ával, akkor is, ha

ezek munkaerő-felhasználására vonatkozó becslésekhez valamennyivel bizonytalanabb

források állnak csak rendelkezésre.

A munkaerő-felhasználás tekintetében ez azzal jár, hogy az előzőekben becsült

közel 230 ezer főn túl további 70-75 ezer fő foglalkoztatása kötődhet a felsorolt

„jellemző” ágazatokhoz, ezzel tehát a turizmus összes közvetlen foglalkoztatottjait

valamivel több mint 300 ezer főre lehet becsülni. Nagyságrendileg hasonló

következtetésre jut Magyarország tekintetében a TSzSz modelleket először alkalmazó,

és azokat ma a világ száznál is több országára rendszeresen elkészítő Idegenforgalmi és

Utazási Világtanács (WTTC) is. A <26>-ban modellezett, a tovagyűrűző hatásokat is


____________________________________________________________________________________


47

figyelembe vevő 480 ezer főt a munkaerő-piaci részesedés tekintetében

– bármennyire is megfelel a becslési eljárás a nemzetközi ajánlásoknak – a

szakértők egy része némi túlzásnak tekinti.


____________________________________________________________________________________


48

III. Munkaerő-piaci helyzetkép a turizmus alapágazatokban

1. Foglalkoztatottság alakulása a turizmus alapágazatokban

A turizmus alapágazatokban foglalkoztatottak száma 2000 és 2006. években (fő)

2000. év 2006. év 2006/2000

Fő Megoszlás (%) Fő Megoszlás (%) (%)

Szállodai szolgáltatás 18 466 13,2% 18 612 11,2% 100,8%

Ifjúsági- és turistaszállás 7 685 5,5% 508 0,3% 6,6%

Kempingszolgáltatás 651 0,5% 420 0,3% 64,7%

Egyéb szálláshely-szolgáltatás 995 0,7% 4 210 2,5% 423,1%

Egyéb kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás 9 331 6,7% 5 138 3,1% 55,1%

Szálláshely-szolgáltatás összesen 27 797 19,9% 23 750 14,3% 85,4%

Étkezőhelyi vendéglátás 26 065 18,7% 32 989 19,9% 126,6%

Bárok és hasonló vendéglátás 4 345 3,1% 4 004 2,4% 92,2%

Munkahelyi vendéglátás 19 302 13,8% 20 851 12,6% 108,0%

Munkahelyi étkeztetés 17 318 12,4% 18 062 10,9% 104,3%

Közétkeztetés 1 984 1,4% 2 789 1,7% 140,6%

Vendéglátás összesen 49 712 35,7% 57 844 34,9% 116,4%

Szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazat, 4 fő feletti foglalkoztatók 77 509 55,6% 81 594 49,3% 105,3%

Utazásszervezés, 4 fő feletti foglalkoztatók 3 707 2,7% 4 290 2,6% 115,7%

Turizmus alapágazatok, 4 fő feletti foglalkoztatók 81 216 58,3% 85 884 51,9% 105,7%

Alapágazatok, 4 fő alatti foglalkoztatók 58 170 41,7% 79 691 48,1% 137,0%

Turizmus alapágazatok, összes foglalkoztatott 139 386 100,0% 165 575 100,0% 118,8%

Foglalkoztatottak nemzetgazdaság összesen 3 856 200 3 930 100 101,9%

Turizmus ágazatok részaránya 3,6% 4,2% Forrás: <8>,<9>

A turizmus alapágazatokban foglalkoztatottak száma a 2000-2006 közötti időszakban a

nemzetgazdasági átlagnál lényegesen gyorsabban növekedett. A KSH munkaerő-

felmérési adatain alapuló mutatók alapján a nemzetgazdasági szintű mindössze

1,9%-os bővülés mellett a turizmus alapágazatokban 18,8%-kal növekedett a

foglalkoztatottak száma, amely 2006-ban 165 575 fő volt, több mint 26 ezer fővel

magasabb a 2000. évinél. A növekedés zömét a mikrovállalkozások adták, és a

vendéglátás volt a legdinamikusabb.


____________________________________________________________________________________


49

Az alapágazatok nemzetgazdasági szintű foglalkoztatásban betöltött súlyának

növekedését mutatja, hogy a 2006. évi 4,2%-os részesedése a 2000. évinél

0,6 százalékponttal magasabb. Ennél is sokkal erősebb az alapágazatok

foglalkoztatásban betöltött szerepvállalása abban az összefüggésben, hogy a

nemzetgazdasági szintű foglalkoztatottak száma elmúlt hatévi növekedésének

mintegy egyharmadát ezek az ágazatok adták!

A KSH statisztikai számbavétele alapján a 4 fő felett foglalkoztatók körére kimutatott

alapágazati foglalkoztatás szerényebb, de még így is a nemzetgazdasági átlagot

jelentősen meghaladó növekedést (5,7%) mutat.

Összegezve a változások trendjét, jól kivehető, hogy miközben a nemzetgazdaság

egészében az alkalmazásban állók száma szinte stagnál, addig a turizmus

alapágazatok munkaerő-igénye fokozatosan növekszik.

Az összes foglalkoztatottak számának alakulásán belüli struktúrában jelentős változások

mentek végbe, e folyamatot, illetve a jelenlegi állapot elemzésének szintézisét a

következő alfejezet foglalja össze.

2. Foglalkoztatási struktúra elemzése az alapágazatokban

2.1. Foglalkoztatottak a vállalkozások nagysága és szakágazati összetétele szerint

Az előző fejezetben bemutatott táblázat adatait elemezve látható, hogy a 4 fő feletti

foglalkoztatók foglalkoztatási részesedése a 2000. évi 58,3%-ról 2006. évre 51,9%-ra

csökkent. Ez azt jelenti, hogy az alapágazatok összes foglalkoztatottainak növekedése

döntően a – tevékenység jellegéből adódóan a szakmára jellemző –

mikrovállalkozásoknak köszönhetően következett be. Ezzel 2006-ban az ágazatokban

foglalkoztatottak közel 50%-a már a mikrovállalkozásoknál jelent meg.

Azt a közismert vélekedést, mely szerint az ágazat tipikusan a kis- és

mikrovállalkozások terepe, jól támasztja alá az a tény is, hogy mindössze 57 olyan


____________________________________________________________________________________


50

vállalkozás – közülük 14 munkahelyi vendéglátó, illetve közétkeztető – működik, amely

100 főnél többet foglalkoztat. Csak 5 olyan van, amelynél az alkalmazotti létszám 1000

feletti (egyikük munkahelyi vendéglátó).

Az alapágazatok szakágazatonkénti, 4 fő feletti foglalkoztatók körében a

foglalkoztatottak számának változása 2000 és 2006. évek között jelentős szóródást

mutat:

A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazat 4 fő feletti foglalkoztatók

foglalkoztatottainak száma hat év alatt mindössze 5,3%-kal bővült. Ezen belül a

szálláshely-szolgáltatás létszáma mintegy 4 ezer fővel kevesebb, lekövetve a minőségi

kategóriák felé eltolódott kínálati struktúrában az egyéb kereskedelmi szálláshelyek

kapacitásának csökkenését. Ezzel egy időben, e körben a szálloda szakágazat

foglalkoztatottjainak száma a szállodai férőhelyek 12,6%-os, valamint a bruttó

bevételek közel 60%-os bővülése mellett szinte változatlan maradt (növekedése

0,8%-os). Ennek hátterében véleményünk szerint többek között a szakma nagyobb

létszámú vállalkozásainak körében végbement hatékonysági intézkedések, és ezzel

összefüggésben a későbbiekben kifejtésre kerülő tevékenység-kiszervezések hatásai

húzódnak meg. A szakágazat nagyobb vállalkozásai létszámának stagnálását

magyarázza továbbá a kisvállalkozások meghatározó szerepe a kisebb kapacitású

szálláshely-fejlesztésekben, de talán még koherensebb a szakágazaton kívüli

vállalkozások szálláshely-fejlesztésekben és szálloda-üzemeltetésekben való egyre

aktívabb részvétele.

A 2000-2006-os évek között a vendéglátásban – ugyancsak a 4 fő feletti foglalkoztatók

körében – az éttermi vendéglátás és a közétkeztetés alágazatok dinamikus

létszámnövekedésének köszönhetően 16,4%-kal nőtt a foglalkoztatottak száma. A

növekedésben a kínálati kapacitás bővülése és a forgalom növekedése is szerepet

játszott. Míg a vendéglátó egységek bruttó bevétele hat év alatt több mint 86,7%-kal

növekedett, az üzletek száma a 2000. évi 50 ezerről 2006-ra 56,5 ezerre változott. Ezen

belül a munkahelyi vendéglátás és közétkeztetési egységek száma jóval

dinamikusabban, 62%-kal növekedett, ezzel számuk 2006-ban 6140-re emelkedett. A

vizsgált időszakban a szakágazat által foglalkoztatottak létszáma 2002. évben


____________________________________________________________________________________


51

drasztikusan visszaesett (nem érte el a 2000. évit), amely a 2001. évi minimálbér-

intézkedéssel függhet össze.

A munkaerő-felmérés alapján kimutatott összes foglalkoztatottak szakágazatonkénti

alakulása az előzőekben felvázoltaknál jóval homogénebb képet mutat, azaz a

különböző méretű vállalkozások által foglalkoztatottak száma alakulásának szóródásai

jelentős mértékben kiegyenlítődnek. Megemlítendő a munkahelyi vendéglátás és

közétkeztetés létszámnövekedésének kiugró dinamizmusa, amellyel hat év alatt a

foglalkoztatottainak száma közel megduplázódott.

Az alapágazatok összes foglalkoztatottak számának alakulása szakágazatonként:

Forrás: <9>

Szakágazat IndexFő Megoszl.% Fő Megoszl% %

Kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás 28 200 20,2% 34 505 20,8% 122,4%Vendéglátás 106073 76,1% 122 679 74,1% 115,7%Szálláshely-szolg.és vendéglátás ágazat 134 273 96,3% 157 184 94,9% 117,1%Utazásszervezés 5 112 3,7% 8 391 5,1% 164,1%Turizmus alapágazatok összesen (8+9) 139 386 100,0% 165 575 100,0% 118,8%

Nemzetgazdaság összesen 3 856 167 3 930 075 101,9%

Szálláshely-szolgáltatás és vendéglátáságazat aránya, % 3,48% 4,00%Turizmus alapágazat aránya % 3,61% 4,21%

2000 2006


____________________________________________________________________________________


52

2.2. Foglalkoztatottak korcsoport és iskolai végzettség szerint

Az alapágazatokban foglalkoztatottak korcsoportok szerinti megoszlásának alakulása 2000 és 2006. években (fő):

Forrás: <9>

A foglalkoztatottak korösszetételében természetesen a turizmus ágazatokra is jellemző a

30-60 év közötti korosztály meghatározó súlya (2006-ban 67%), a 30 év alattiak pedig

mintegy egyharmadát teszik ki az összes foglalkoztatottnak. A társadalmi-gazdasági

változások hatásaként a foglalkoztatottak életkorbeli alakulásának tendenciái, azaz a

legfiatalabb korosztályok számának és arányának csökkenése az ágazatokra is jellemző.

Nemzetgazdasági szinten a legmagasabb foglalkoztatotti számot a 40-50 év közötti

korosztály birtokolja, míg a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatban a 30-40

év közöttiek száma a legmagasabb.

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

60 és felette 1597 2991

50-59 15246 29729

40-49 31272 31173

30-39 35179 49806

25-29 24906 29744

20- 24 24390 20290

15-19 6795 1844

2000. év 2006. Év


____________________________________________________________________________________


53

Foglalkoztatottak iskolai végzettség szerinti megoszlása 2006. évben:

Forrás: <9>

A foglalkoztatottak ágazati és nemzetgazdasági szintű iskolai végzettség szerinti

összetételének összehasonlításában megállapítható, hogy az ágazatokban a

nemzetgazdasági átlagnál meghatározóbb a szak- és középszintű végzettségűek

foglalkoztatása. Ezen iskolai végzettségűek létszáma 2006-ban 131 ezer fő volt, amely

az ágazati összes foglalkoztatottak 79%-át jelenti. A 8 osztály és annál kevesebb iskolai

végzettségűek létszáma alig haladta meg a 20 ezer főt, és részesedésében nem érte el a

13%-ot. A diplomások 2006. évi 14 ezer fős létszámában meghatározó a főiskolai

végzettség. Az iskolai végzettség szerinti összetétel tekintetében az elmúlt hat évben

jelentős elmozdulás nem történt.

Nemzetgazdaság összesen

0% 13%

32%

9%

25%

13%

8%

8 általánosnál kevesebb

8 osztály

Szakiskola,szakmunkásk.

Gimnázium

Egyébérettségi

Főiskola

Egyetem

Szálláshely-szolg.és vend.ágazat

0% 13%

39%

10%

31%

6%

1% 8általánosnál kevesebb8 osztály

Szakiskola,szakmunkásk.Gimnázium

Egyébérettségi

Főiskola


____________________________________________________________________________________


54

2.3. Foglalkoztatottak FEOR munkakörök szerint

Foglalkoztatottak foglalkozási főcsoportok szerint, FEOR részletezésben (ezer fő):

Forrás: <9> A fenti táblázat szerinti adatok érékeléséhez meg kell jegyeznünk, hogy az alapágazatokban foglalkoztatottak munkakörök szerinti megoszlására a KSH munkaerő-felmérésen alapuló 2006. évi adatai álltak rendelkezésünkre, amelyeknek ilyen részletes bontását bizonyos fenntartással kell kezelnünk, így azokat inkább csak tájékozódási pontoknak tekinthetjük.

A turisztikai jellegű foglalkozások számbavétele alapján megállapítható, hogy 2006-ban

azok 87%-a vendéglátásban betöltött munkakör, 95%-a pedig szakképzettséget igényel.

Az alapágazatokban 2000. évben 92%, 2006. évben már csak 83,7% a turisztikai jellegű

foglalkozások aránya, ami azt jelenti, hogy a foglalkoztatottak számának

növekedésében egyre meghatározóbb szerepet játszik a hagyományosan nem turisztikai

és vendéglátó-ipari munkakörben foglalkoztatottak száma. Ez nem feltétlenül jelent

szakmai hígulást, sőt – az előzőekben, az iskolai végzettség szerinti vizsgálatnál már

bemutatottak által igazoltan – a munkaerő képzettség szerinti összetétele a szakmára

nézve igen kedvező képet mutat. Tehát az előzőekben vázolt tendencia hátterét máshol

kell keresnünk. Mint a táblázatból is látható, a hagyományos turisztikai és vendéglátó-

ipari jellegű munkakörökben történő foglalkoztatottak száma mind munkakörönként,

mind összességében növekedett. Az ennél nagyobb ütemben emelkedő hagyományosan

FEOR 2000 2006 év

Foglalkoztatottak nemzetgazdaság összesen 3 856 3 930Alapágazatokban foglalkoztatottak 139,4 165,6 Ebből: Turisztikai jellegű foglalkozások 128,3 138,6

1325 Ebből: Vendéglátó tevékenységet folytató részleg vezetője 6,9 7,01415 Vendéglátó kisszervezet vezetője 5,1 7,43641 Utazási tanácsadó 2,7 3,53642 Idegenvezető 0,5 1,43643 Szállodai portás, recepciós 2,4 5,93644 Hostess 1,0 0,63645 Egyéb idegenforgalmi ügyintéző 0,0 0,05121 Vendéglátó, vendéglős 12,1 11,35122 Cukrász 7,4 6,95123 Felszolgáló, vendéglátóipari eladó 53,2 57,95124 Szakács 30,8 30,25125 Gazdasszony, szobalány 0,7 1,55129 Egyéb vendéglátóipari foglalkozás 3,1 2,89115 Szobalány 2,4 2,0


____________________________________________________________________________________


55

nem turisztikai jellegű munkakörökben történő foglalkoztatás mögött véleményünk

szerint számos ok együttes hatása jelenik meg. Egyrészt a turizmus, mint szolgáltatási

kör folyamatosan gazdagodik, ezzel új szakmák, egyre szerteágazóbb végzettségi kör

kerül vonzásába (pl. gyógy- és wellness szolgáltatások). E folyamatban nem

elhanyagolható szerepet játszottak még az elmúlt években lezajlott munkaszervezési,

korszerűsítési és hatékonyság javítási folyamatok által jelentősen átalakult ismeretigény,

a nem szakma-specifikus munkakörök iránti igény, az egyéni és kisvállalkozások

növekedésével az általános és kisegítő munkakörök növekedése, az atipikus

foglalkoztatási formák terjedése.

2.4. Regionalitás

A turizmus alapágazatokban foglalkoztatottak területi elhelyezkedését a KSH 4 főnél

többet foglalkoztató vállalkozásokra kiterjedő statisztikai adatgyűjtése alapján

elemezhettük.

A KSH adatai a foglalkoztatottak köréből az alkalmazásban állókra vonatkozó éves átlagos állapotot tükrözik, az utazásszervezés szakágazatra pedig 2006. évre még ezek az adatok sem állnak rendelkezésre. Az alkalmazásban állók számát, pontosabban annak éves átlagos állapotát mutató területi eloszlásban a mikro-vállalkozások önfoglalkoztatásai és alkalmazottai, valamint az üdülőkörzetek – jellemzően Balaton – szezonális foglalkoztatása nem jelenik meg. A statisztikai gyűjtés a vállalkozás székhelye és nem a munkavégzés helye szerinti besorolást alkalmazza, így az állandó telephelyek és munkavégzés céljából a főszezon idejére az üdülőterületekre régión kívülről érkezők nem a tényleges munkavégzés szerinti területen kerülnek kimutatásra.


____________________________________________________________________________________


56

A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatban alkalmazásban állók régiónkénti megoszlása 2006. évben:

Forrás: <8>

Az előzőekben vázolt információtartalom miatt bizonyos fenntartásokkal kezelendő

regionális megoszlás azt mutatja, hogy a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás

ágazatban foglalkoztatottak közel fele (46,5%-a) Közép-Magyarország régióban kerül

alkalmazásra. Meg kell jegyezni, hogy ez a mutató a valósnál erősebb foglakoztatási

koncentráltságot mutat az adatgyűjtés már említett módszere miatt (a fővárosi

székhelyű, szinte valamennyi régiót érintő egységeket üzemeltető szállodaipari és

vendéglátó-ipari cégek létszáma e régióban jelenik meg).

A turizmusban foglalkoztatottak nemzetgazdasági átlagot meghaladóan a már említett

Közép-Magyarországon kívül Nyugat-Dunántúl régióban részesednek. A turizmus

foglakoztatásban betöltött jelentőségét mutatja, hogy a többi régióbeli részesedése

megközelítően azonos a nemzetgazdasági szintű foglalkoztatás területi megoszlásával.

0,00% 10,00%

20,00%

30,00%

40,00%

50,00%

Közép-Magyarország

Közép-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

Dél-Dunántúl

Dél-Alföld

Észak-Alföld

Észak-Magyaroszág

Szálláshely szolgáltatás ésvendéglátás ágazatbanfoglalkoztatottÖsszes foglalkoztatott


____________________________________________________________________________________


57

2.5. Szezonalitás

Foglalkoztatottak számának havi alakulása a turizmus alapágazat 4 fő feletti

foglalkoztatói körében 2006-ban (fő):

Forrás: <8>

A foglalkoztatottak száma – akár a társas vállalkozásokat, akár e tevékenységet

ténylegesen végző egyéni vállalkozókat, akár a vállalkozói engedély nélkül legálisan,

vagy szürkén tevékenykedő magánszálláshely szolgáltatókat tekintjük is - jellemzően a

nyári hónapokban ugrik meg. Mint a grafikonból is látható, a szezonális foglalkoztatás

csúcsidőszaka négy hónapra (júniustól szeptemberig bezárólag) esik. Az összesített

adatok alapján foglalkoztatási csúcsnak a június hónap tűnik. Ez azonban csak látszólag

van így, a turizmussal közvetlen kapcsolatú szak- és alágazatokban valamennyi nyári

hónapra jellemző a legmagasabb foglalkoztatás. Az alapágazatok összesített adataiban a

munkahelyi vendéglátás és közétkeztetés foglalkoztatásának éppen a nyári hónapokban

(július-augusztus) történő visszaesése mérsékli – mintegy 1700-1800 fővel – a

foglalkoztatottak szezonális hullámzását.

82 000

83 000

84 000

85 000

86 000

87 000

88 000

89 000

90 000

91 000

92 000

Augus

ztus

Szepte

mber

Decem

ber

Novem

ber

Decem

ber


____________________________________________________________________________________


58

Megállapítható, hogy a forgalomra jellemző hullámzás csak nagyon kis mértékben

jelenik meg az alapágazatok kimutatott létszámában, nem éri el a 6000 főt a

legmagasabb és a legkisebb foglalkoztatotti létszám közötti különbség, s az éves átlagos

létszámhoz viszonyítva a legnagyobb kilengés csupán 3,5%-os.

Figyelemfelhívóak ezek az adatok a tekintetben, hogy viszonylag stabilabb, nagyobb

kilengésektől mentesebb az alapágazatban történő foglalkoztatás, mint azt annak

jellemzői alapján első megközelítésben feltételeznénk. Ebben az előzőekben említettek

mellett bizonyára szerepet játszanak a későbbiekben kifejtésre kerülő kiszervezési,

munkaerő kölcsönzési megoldások is. Ugyanakkor ezek az adatok a szezonális

foglalkoztatásban nagyobb arányban jelen lévő illegális alkalmazást is sejtetik.

3. Foglalkoztatási formák

3.1. Alkalmazottak és egyéb foglalkoztatottak

Alapágazatokban foglalkoztatottak foglalkoztatás jellege szerint (fő):

Forrás: <9> A foglalkoztatás jellege szerinti elemzéshez a KSH-munkaerő felmérési adatai álltak rendelkezésünkre. Mint azt már többször leszögeztük, e felmérés részletesebb eredményeit óvatosan kell kezelnünk, ezért az alapágazat szakágazati mélységű elemzésétől el is tekintettünk. E vonatkozásban talán annyi kiemelhető, hogy a munkahelyi vendéglátás és közétkeztetés alágazatban foglalkoztatottak szinte teljes egészében (96%-ban) alkalmazotti státuszúak.

2000. év 2006. évAlkalmazott Egyéb Összesen Alkalmazott Egyéb Összesen

jogviszony jogviszony

Turizmus alapágazatok 110 854 28 532 139 386 142 701 22 875 165 576

Nemzetgazdaság össz. 3 276 057 580 110 3 856 167 3 431 381 498 694 3 930 075

Turizmus alapágazatok aránya (%) 3,4% 4,9% 3,6% 4,2% 4,6% 4,2%


____________________________________________________________________________________


59

Az ágazatban történő foglalkoztatási jellegben meghatározó az alkalmazotti

munkaviszony, amelynek összes foglalkoztatotton belüli egyébként is igen magas

aránya a vizsgált időszakban tovább erősödött (a 2000. évi 79,5%-ról 2006. évre 86,2%-

ra emelkedett). Az alkalmazotti foglalkoztatás igen dinamikus (28,7%-os)

emelkedése következtében a 2006. évi 142,7 ezer fő alkalmazotti jogviszonyos több

mint 3000 fővel meghaladja a 2000. évi összes foglalkoztatott létszámot.

Kiemelendő, hogy a felmérés szerint az egyéb, pontosabban a vállalkozás jellegű

jogviszonyok 2006. évi 22 875 főt kitevő száma a mikro-vállalkozások közel 80 ezer

fős foglalkoztatottainak mindössze 28%-át képviseli. Ez az adat – a felmérés

hibahatárait is figyelembe véve – azt mutatja, hogy e szférában is meghatározó az

alkalmazottként történő foglalkoztatási jelleg. A vállalkozói jellegű foglalkoztatási

típusok döntő része (90%-a) a vendéglátás szakágazatban jelentkezik.

Az ágazat foglalkoztatási jellegének nemzetgazdasági átlaghoz való hasonlításában

elmondható, hogy a vizsgált időszakban bekövetkezett változásokkal az ágazati

összetétel közelített a nemzetgazdasági szintű foglalkoztatásra jellemző összetételhez.

Míg 2000-ben az ágazati alkalmazotti arány 5,5 százalékponttal maradt el a

nemzetgazdasági szintűtől, addig 2006-ban ez a különbség 1,1 százalékpontra

zsugorodott. Tehát az alapágazatokra, azon belül is legjellemzőbben a vendéglátásra és

az utazásszervezésre jellemző mikro- és kisvállalkozói formák mellett is a

foglalkoztatás alkalmazotti jogviszonyban ölt formát.

3.2. Atipikus foglalkoztatási formák

Az atipikus foglalkoztatási formák egyre jellemzőbbek, néhány költségkímélő

foglalkoztatási forma az utóbbi években egyre nagyobb teret hódít a vállalatok

munkaerő gazdálkodásában. E foglalkoztatási formák terjedése makrogazdasági szinten

is kívánatos, mivel fontos szerepet játszanak a foglalkoztatás emelésében.

Legjellemzőbb atipikus foglalkoztatási formák a részmunkaidős, a határozott

munkaidejű szerződés, munkaerő kölcsönzés, alkalmi munkavállalói könyv.

Leggyakoribb a határozott idejű és a részmunkaidős foglalkoztatás.


____________________________________________________________________________________


60

A felmérések szerint nemzetgazdasági szinten a vállalkozások közel 18%-a alkalmaz

valamilyen atipikus foglalkoztatást, vállalati méret szerint az összes atipikus

foglalkoztatott több, mint felét nagy, egyharmadát középvállalkozások alkalmazzák.

Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat munkaerő felméréseiben rendszeresen foglalkozik

az atipikus foglalkoztatásokkal. A mintavételben a szálláshely-szolgáltatás és

vendéglátás ágazat 7364 főt foglalkoztató 172 vállalkozása szerepel. Döntően e szűk

mintavétel alapján kapott eredményen alapul elemzésünk, ezért az ebből levonható

következtetéseket némi fenntartással kell kezelnünk.

Összességében megállapítható, hogy a turizmus objektív adottságainál fogva –

úgymint idénymunka jelleg, rövidebb távon (napi, heti) is egyenetlen munkaerőigény

stb. – jó terepe az atipikus formák terjedésének, ami a fekete foglalkoztatás kifehérítése

irányába hat. Ezen túlmenően jelentőségüket a nem kvalifikált munkaerő nagyszámú és

rugalmas felszívása adja. Ugyanakkor nem hallgatható el az a tény sem, hogy e

foglalkoztatási formák eszközül is felhasználhatók a feketefoglalkoztatás legálisnak

tűnő álcázására, mint pl. teljes munkaidős részmunkaidőre történő bejelentése, vagy

alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatása.

3.2.1. Részmunkaidős foglalkoztatás Annak ellenére, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás – különösen a nagyobb cégek

körében – az egyik legelterjedtebb atipikus foglalkoztatási forma hazánkban, csak

nagyon lassú ütemben csökken a magyar munkaerőpiac lemaradása a nyugat-európai

országokétól.

A munkaerő prognózis felmérése szerint nemzetgazdasági szinten a részmunkaidősök

aránya 2006-ban 7,1%-ra tehető (ez az arány az EU 15 tagállamában meghaladja a 18%-

ot).

Az átlagnál magasabb, 8,1%-os a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatban

foglalkoztatott részmunkaidősök aránya, amely az előző évhez képest

1,5 százalékpontos növekedést mutat. A felmérés alapján ez a foglalkoztatási forma az


____________________________________________________________________________________


61

ágazaton belül jellemzőbb a vendéglátás területén, ezen belül is kiemelkedő a

munkahelyi vendéglátás és közétkeztetés szakágazat 15,2%-os részmunkaidős

foglakoztatási aránya. Az ágazatban a részmunkaidős alkalmazás a 20-250 fő közötti

létszámú vállalkozások körében a legelterjedtebb.

Magasabb arányokat mutat a KSH 4 fő feletti foglalkoztatói körére vonatkozó nem

teljes munkaidős létszám. E körben 2006-ban a nemzetgazdasági szintű arány 8,2%, a

turizmus alapágazatokban pedig 13,7% volt. Ezen adatok összehasonlításából is kitűnik,

hogy ez a foglalkoztatási forma elsősorban a közép- és nagyvállalatok körében elterjedt.

Nem teljes munkaidőben foglalkoztatottak arányának alakulása 2000 és 2006. években,

4 fő feletti foglalkoztatói körben:

Nem teljes munkaidőben foglalkoztatottak

aránya (%)

2000 év

2006 év

Szálláshely-szolgáltatás 5,5% 9,4%Vendéglátás 11,9% 15,9%Szálláshely-szolgáltatás vendéglátás együtt 9,6% 14,0%Utazásszervezés 5,4% 6,4%Turizmus alapágazatok összesen 9,4% 13,7%

Nemzetgazdaság összesen 5,0% 8,2% Forrás: <8>

A fenti adatok értékelésénél nem hallgatható el az a feltételezés, hogy az ágazatra

kimutatott kimagasló részmunkaidős létszám egy része a valóságban teljes

munkaidőben dolgozó, de részmunkaidősként bejelentett foglalkoztatás.

3.2.2. Határozott idejű szerződések

A határozott idejű foglalkoztatás fontos szerepet tölt be a munkaerő-piaci feszültségek

enyhítésében. A vállalkozások rugalmasabb és hatékonyabb létszámgazdálkodásának

egyik eszköze, mivel ezáltal gyorsan és olcsóbban tudják kielégíteni a rövid távú


____________________________________________________________________________________


62

munkaerő-igényüket, ugyanakkor elbocsátás nélkül, könnyen és különösebb kötöttség

nélkül tudnak megválni a feleslegessé váló munkaerőtől.

A határozott idejű szerződéssel történő foglalkoztatás évről-évre növekvő tendenciát

mutat, a munkaerő-piaci prognózis szerint 2006-ban országos szinten a vállalkozások

31%-a, míg a 250 fő feletti vállalkozások 67%-a élt ezzel a lehetőséggel.

Az átlagos 10% körüli arányhoz képest a gazdasági ágakat vizsgálva a prognózis szerint

a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatás az építőipar után a szálláshely-szolgáltatás

és vendéglátás ágazatban a legmagasabb, ez utóbbinál 2006-ban elérte a 13%-ot. Az

ágazaton belül a határozott idejű foglalkoztatás markánsabban jelenik meg a

szálláshely-szolgáltatásban.

A fentiekhez képest alacsonyabb részesedést mutat az alkalmazotti körre vonatkozó

KSH munkaerő-felmérés. E szerint nemzetgazdasági szinten 6,7%, a szálláshely-

szolgáltatás és vendéglátás ágazatban 7,8% volt a határozott idejű alkalmazás aránya

2006-ban.

Az eltérő mértékek mellett mindkét felmérés azt támasztja alá, hogy ez a foglalkozási

forma különösen azokban az ágazatokban terjed, amelyekben nagy a szezonális

tényezők szerepe és az élőmunka igénye. Ez tipikusan igaz a turizmus ágazatokra is.

Megemlítendő, hogy a munkahelyi vendéglátás vállalkozásai is egyre nagyobb

mértékben alkalmazzák a határozott idejű foglalkoztatást, elsősorban a gyermek- és

diákétkeztetés területén, a fogalom nélküli nyári szünet kezelésének megoldásaként.

3.2.3. Munkaerő-kölcsönzés

A munkaerő kölcsönzés mint önállósult szolgáltató tevékenység fokozatosan terjed.

2006. december 31-én 710 munkaerő-kölcsönző cég volt nyilvántartva, közel 40%-uk

budapesti székhellyel. E cégekkel 2006-ban 2529 foglalkoztató szerződött. A

kölcsönzői szolgáltatást igénybe vevők ágazati hovatartozása szerint a feldolgozóipar

(40%), ezt követően pedig a kereskedelem (15%) a meghatározó.


____________________________________________________________________________________


63

A munkaerő-kölcsönzők adatszolgáltatása alapján 2006-ban a szálláshely-szolgáltatás

és vendéglátás ágazatba tartozók közül 240 foglalkoztató összesen 5809 alkalommal

vett igénybe kölcsönzött munkaerőt. A kikölcsönzések közel 50%-a szakmunkás

foglalkoztatására irányul, de megemlítendő a szellemi foglalkozásúak 27%-os aránya is.

Kölcsönzött munkaerőt jellemzően a szállodai szolgáltatás és az éttermi vendéglátás

szakágazatok nagyobb vállalkozásai veszik igénybe.

Míg a teljes alkalmazotti létszámnak valamivel több mint 4%-a dolgozik az

alapágazatokban, addig a munkaerő-kölcsönzők által közvetített munkavállalók (és az

általuk ledolgozott munkaórák) tekintetében ez az arány magasabb, mintegy kétszerese

(9-9,5%) az előzőnek.

Az ÁFSZ munkaerő-piaci prognózisának adatbázisa ad még bizonyos támpontot a

munkaerő-kölcsönzés ágazaton belüli jelentőségének megítéléséhez. E szerint 2006-ban

a foglalkoztatottak arányában a kölcsönzött munkaerő 2,3%-ot tett ki.

A munkaerő-kölcsönzés dinamikus terjedése ellenére nem történik mélyebb felmérés az

előzőekben felvázolt adatkörön túl. Noha az ágazatban e foglalkoztatási forma

mennyiségi mutatói tekintetében nem tartozik az élmezőnybe, a hatékonyabb

munkaerő-felhasználás egyik eszközének tekintendő, és további terjedése jósolható.

Kiemelendő e foglalkoztatási forma jelentősége az úgynevezett tevékenység-

kiszervezésben, melynek gyakorlatában számos esetben a kölcsönzött munkaerő

hosszabb távon, a kikölcsönző cég szervezetébe beépülve, kvázi alkalmazottként lát el

folyamatosan és önállóan feladatokat.

3.2.4. Alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatottak

Az alkalmi munkavállalói könyvvel (AM-könyv) történő foglalkoztatás a rövid

időtartamú munkavégzés legelterjedtebb formája.

E foglalkoztatás ágazati jelentőségének megítéléshez az ÁFSZ munkaerő-piaci

prognózisának adatai álltak rendelkezésünkre, egyéb adatforrást nem leltünk fel.


____________________________________________________________________________________


64

A felvétel alapján a cégek viszonylag magas aránya, 22%-a alkalmaz munkavállalót

AM-könyvvel, míg nemzetgazdasági áganként vizsgálva 2006-ban legnagyobb

arányban (44%) a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazat foglalkoztatói éltek

ezzel a lehetőséggel, megelőzve a mezőgazdasági ágat is. A magas aránymutató a

gazdasági ág aktivitását befolyásoló szezonális hatásokkal lenne magyarázható, de

szakértők ennél jelentősebb szerepet tulajdonítanak a feketefoglalkoztatás AM-

könyvvel való álcázásának.

A felmérés szerint az alkalmi munkavállalók ágazati foglalkoztatottakon belüli aránya

megközelítette a 9%-ot, a legnagyobb méretű cégek kivételével a vállalkozások

méretétől független az AM-könyvvel történő alkalmazás.

3.3. Tevékenység-kiszervezés és hatása az ágazat foglalkoztatására

Az alapágazatok a rendszerváltozás óta jelentős átalakuláson mentek végbe. A

munkaerő-gazdálkodás egyik alapvető jellemzője volt, hogy az ún. hiánygazdálkodás

miatt jelentős munkaerő került lekötésre számos, a működtetés szempontjából

meghatározó szolgáltatásjellegű tevékenységhez, az áruk-anyagok biztosításához,

raktározásához.

A társadalmi-gazdasági átalakulással megváltozott feltételrendszerek közül a külső

környezeti tényezőkben a kínálati piac kialakulását kell megemlíteni, míg szakmán

belüli megjelenési formái elsősorban az állami vállalatok privatizációja és az azzal

együtt járó tevékenység-diverzifikáció, korszerűsítési, hatékonysági intézkedések, a

nemzetközi know-how elterjedése, valamint nem kevésbé a kis- és mikrovállalkozások

gyors szaporodása.

E változások kapcsán az ágazat alapfeladatait addig kiszolgáló tevékenységek, úgymint

mosatás, karbantartás, szállítás, cukrászüzem, hidegkonyhaüzem stb. a nagyobb

vállalkozásokból kiszerveződtek, illetve a létrejövő új, döntően kisebb vállalkozásoknál

ilyen jellegű feladatok belső ellátására már létre sem jöttek szervezetek.


____________________________________________________________________________________


65

E folyamat második állomásaként jelent meg a kiszervezésnek az a formája, amelyben

már nem a kapcsolódó, hanem maga az alapfeladat egy részének, illetve

résztevékenységeknek ellátását nem saját munkaerővel, hanem külső szolgáltatókon

keresztül biztosítják. Ezek lehetnek rendszeres feladatok, mint pl. takarítás, szobalányi

feladatok, mosogatás, konyhai kisegítő munkák, felszolgálás, hostess, adminisztráció

(könyvelés, bérszámfejtés, adóügyek), lehetnek esetiek, illetve a napi vagy az időszaki

munkacsúcshoz (reggeliztetés, rendezvények stb.) kapcsolódóak. E feladatok külső

kapacitással (munkaerővel) történő biztosításának elterjedt formái a már tárgyalt

munkaerő-kölcsönzés és a vállalkozói megbízások. A kiszervezési megoldások

bevezetése a 2000 utáni években indult meg, szakmán belüli elterjedése folyamatosan

bővül.

Az ágazat közvetlen foglalkoztatása csökkenésének irányába ható kiszervezéssel a

turizmushoz közvetlenül vagy közvetve nem köthető szolgáltatási ágazatok

munkaerejének igénybevétele történik, számbavételük még a turizmus különböző

statisztikai módszerekkel történő nemzetgazdasági szintű foglalkoztatási mutatóinál sem

jeleníthető meg (de a felmérhetőkre, mint pl. munkaerő-kölcsönzés sem állnak

rendelkezésre értékelhető ágazati statisztikai adatok).

Tanulmányunk elkészítése során csak ezen a területen próbálkoztunk empirikus

adatfelvétellel, korlátozott lehetőségeink miatt nagyon szűk körben, összesen három

nagyobb és egy középvállalattól, alaptevékenységét tekintve három szállodai és egy

munkahelyi-közétkeztető vállalkozástól kérve a kiszervezésre a 2000-2006. évekre

vonatkozó adatokat. A megkérdezett munkahelyi-közétkeztető vállalat nem alkalmaz

kiszervezési megoldásokat, így a szállodai területre szűkült információinkból vonhattuk

le a következő megállapításokat.

(Megjegyezzük, hogy a munkahelyi-közétekeztető szakágazatra vonatkozó

mintavételünk nem bizonyult a legszerencsésebbnek, mivel információnk szerint

az e tevékenységet végző vállalkozások körében már alkalmazzák a munkaerő-

kölcsönzési megoldást.)


____________________________________________________________________________________


66

A megfigyelt vállalkozások létszáma hat év alatt jelentősen, mintegy 23%-kal csökkent,

ezzel párhuzamosan dinamikusan, 40% felett nőttek a személyi jellegű ráfordítások. A

kiszervezett tevékenységért fizetett kölcsönzési és vállalkozási díjak közel

meghatszorozódtak. Az adatokat szolgáltató vállalati kör a szállodai szakágazat

létszámának 22%-át foglalkoztatja.

Becslési eljárásunkban a 2006. évi kiszervezett tevékenységért fizetett díjakat

osztottuk el az 1 főre jutó átlagos személyi költséggel (ezt a költséget a

vállalkozói haszonnal nem tartottuk indokoltnak növelni, mivel a kiszervezett

tevékenységekhez kapcsolódó munkakörök egyébként is az alacsonyabb

jövedelemkategóriába esnek, emiatt inkább indokolt lenne egy alacsonyabb, 1

főre jutó személyi kiadás figyelembe vétele). Az így megkapott eredményt

tekintjük a kiszervezéssel kiváltott létszámnak. Ennek tényleges létszámhoz

viszonyított mértékét vetíthetjük le a szakágazat 4 fő felett foglalkoztatók

foglalkoztatottainak létszámára.

A becslési eredmények azt mutatják, hogy a szállodai szolgáltatás területén a

létszám mintegy 8-9%-át kitevő a kiszervezéssel lefedett munkaerő-szükséglet. Ez a

2006. évi 18 612 fős szakágazati létszámra vetítve mintegy 1400-1500 fő (7,8%)

foglalkoztatásra gyakorolt hatást jelenthet, amely a nemzetgazdasági ágazat 4 fő feletti

foglalkoztatókra vetítve létszámának 1,8%-át, az alapágazatok összlétszámára vetítve

annak 0,8%-át jelenti.

A vendéglátásban leginkább elterjedt a felszolgálók rendezvényekhez és egyéb

munkacsúcsokhoz való igénybevétele, de előfordul kisegítő személyzet, takarítási

feladatokat ellátó munkaerő kiváltása is. Az ismert jellemzők alapján valószínűsíthető a

szállodainál jóval alacsonyabb kiszervezési mérték, de felmérési lehetőségek híján

annak nagyvonalú becslésére sem tudtunk vállalkozni.


____________________________________________________________________________________


67

4. Munkaerő-forgalom, munkanélküliség 4.1. Munkaerő-forgalom

4.1.1. Munkaerő-forgalomban résztvevők száma A munkaerő-forgalomra, azaz a belépésben és a kilépésben érintettekre vonatkozó

adatok alapján általános képet kaphatunk arról, hogy mi jellemzi a munkaerőpiac

keresleti és kínálati oldalát. Az e tekintetben rendelkezésünkre álló adatok a 2002-2005.

éveket ölelik fel. <5>

A munkaerő-forgalomra vonatkozó információk forrása a munkaerő-felmérés,

illetve minden év első negyedévében hozzákapcsolódó kiegészítő felvétel. Az

adatok a munkaerőpiacról készített pillanatfelvételek sorozataként

értelmezhetők, mert az állapotváltozásokból a mozgások nem követhetők

nyomon, csak a végeredményből következtethetünk a lejátszódó folyamatokra.

Ez azt jelenti, hogy a munkaerő-forgalom két oldalból, azaz ki- és belépők

számából egyenleg nem vonható, illetve az nem mutatja a foglalkoztattok

számában bekövetkező változásokat.

A felmérések szerint 2005-ben közel 424 ezer személy kezdett első vagy új munkát,

illetve vált vállalkozóvá. Ebből a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatban a

belépők száma 26,2 ezer fő, amely a nemzetgazdaság összesen 6,2%-át teszi ki.

Nemzetgazdasági szinten a belépési esetek között 55%-ot meghaladó a munkahelyet

változtatók, vagyis a korábban is foglalkoztatottak részaránya. Ez az arány az ágazatban

jóval magasabb, 61%-os. A munkahelyet változtatók ágazaton belüli mozgása évről

évre 80% körüli arányt mutat (valószínűleg a szakmán belüli mozgás ennél még

magasabb arányú a más ágazati besorolású, de szálláshelyet vagy vendéglátó egységet

üzemeltető vállalkozások körével is számolva). A 2002-2005. évek ágazati számsorai

– sem nagyságrendben, sem arányokat tekintve – nem mutatnak jelentős elmozdulást.


____________________________________________________________________________________


68

A felmérés szerint a kilépők száma nemzetgazdasági szinten évről évre kisebb-nagyobb

mértékben meghaladja a belépők számát, és ez jellemző a szálláshely-szolgáltatás és

vendéglátás ágazatra is (a felméréssel kapcsolatos megjegyzésben kifejtettek szerint ez

nem jelenti a foglalkoztatottak számának csökkenését, mindössze az állapotváltozásokat

jelzi). Az ágazatban az állásukat kényszerből vagy önként elhagyók több mint felének

(arányuk évenként 52-62% között ingadozva) sikerül ismét munkába állnia, az

előzőekben már említettek szerint döntően az ágazaton, illetve a szakmán belül.

4.1.2. Álláskeresők és üres álláshelyek a turizmus alapágazatokban A turizmus alapágazatokat érintő álláskeresések számát és alakulását leginkább a

foglalkoztatási csoportokra (FEOR) vonatkozó adatokkal jellemezhetjük. Két irányból

közelíthetjük meg az álláskeresők számát: az egyik a keresett állás szerinti – azaz az a

foglalkozás, amelyben el szeretne helyezkedni –, a másik az álláskeresők korábbi

foglalkozási csoportja szerinti megközelítés.

Álláskeresők száma a keresett állás szerint:

Átlaglétszám (fő) FEOR 2000 2006

Vendéglátó tevékenységet folytató részegység vezetője 436 579

Vendéglátó kisszervezet vezetője (igazgató, elnök, menedzser)

30 61

Utazási tanácsadó, szervező, idegenforgalmi ügyintéző 165 196 Idegenvezető 101 171 Szállodai portás, recepciós 53 271 Hostess 9 37 Egyéb idegenforgalmi ügyintézők 189 282 Vendéglátó, vendéglős 480 930 Cukrász 927 1 039 Felszolgáló, vendéglátó-ipari eladó (pl. pincér, bárpincér) 6 816 7 645 Szakács 2 272 3 109 Gazdaasszony, szobaasszony 198 171 Egyéb vendéglátó-ipari foglalkozások 519 640 Szobalány 264 292 Együtt 12459 15422

Forrás: <11>


____________________________________________________________________________________


69

Álláskeresők száma a korábbi foglalkozási főcsoport szerint:

Átlaglétszám (fő) FEOR 2000 2006

Vendéglátó tevékenységet folytató részegység vezetője 148 150

Vendéglátó kisszervezet vezetője (igazgató, elnök, menedzser)

33 46

Utazási tanácsadó, szervező, idegenforgalmi ügyintéző 97 110 Idegenvezető 17 14 Szállodai portás, recepciós 69 343 Hostess 6 42 Egyéb idegenforgalmi ügyintézők 0 0 Vendéglátó, vendéglős 267 350 Cukrász 432 403 Felszolgáló, vendéglátó-ipari eladó (pl. pincér, bárpincér) 5 599 5 929 Szakács 1 464 1 649 Gazdaasszony, szobaasszony 234 205 Egyéb vendéglátó-ipari foglalkozások 1 011 1 290 Szobalány 344 393 Együtt 9721 10924

Forrás: <11> A két táblázat adatainak összehasonlítása alapján megállapíthatjuk, hogy a turizmus

jellemző foglalkozásaiban való elhelyezkedési igény (álláskeresők a keresett

foglalkozás szerint) magasabb, mint a korábbiakban e foglalkozásokat betöltő

álláskeresők száma. Ez azt valószínűsíti, hogy a munkaerőpiacra újonnan belépők és

addig más foglalkozásban/ágazatban dolgozó álláskeresők is a turizmus alapágazatban

próbálnak elhelyezkedni. E tendencia erősödését jelzi, hogy a vizsgált időszakban a

turizmus foglalkozási csoportjaiban elhelyezkedni kívánók száma jóval nagyobb

mértékben (24%-kal) növekedett, mint a korábban e foglalkozásokban dolgozó

álláskeresők száma (12,4%).

Mindkét álláskereső csoportban a felszolgáló és a szakács foglalkozások vezetik a

rangsort, ami e munkakörökre jellemző kereslet-kínálati viszonyokkal függ össze.

Vizsgálatunk kiterjedt arra is, hogyan alakult a legutolsó munkahelyük szerint a

szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatban foglalkoztatott álláskeresők száma.

Megállapítható, hogy számuk csökkenő tendenciát mutat: a 2000 évi közel 19,5 ezer


____________________________________________________________________________________


70

fővel szemben 2006-ban alig haladta meg a 18 ezer főt. Ez az ágazati szintű tendencia a

vendéglátás szakágazatot érintő csökkenés eredménye.

Álláskeresők száma a korábbi munkahelyük szakágazati besorolása szerint

2000 és 2006. években:

0

2000

4000

6000

8000

10000

12000

14000

16000

Szállodai szolg. Egyéb ker.szálláshely Vendéglátás

2000.

2006.

Forrás: <5>

A munkaerőpiac jellemzőinek felvázolásánál az álláskeresők számának, összetételének

alakulása mellett kikerülhetetlen az üres álláshelyek alakulásának vizsgálata.

Üres álláshelynek számít az adott munkáltatónál újonnan létesített,

megüresedett, illetve 4 héten belül megüresedő álláshely, melynek

munkaszerződéssel alkalmazott munkaerővel történő betöltésére a munkáltató

aktív lépéseket tesz (hirdetés, pályázat, közvetítő cégek, barátok, ismerősök stb.

segítségével). Nem tekintendő üres álláshelynek, ahol a munka végzését

munkaerő-kölcsönzéssel, vállalkozói szerződéssel, vagy megbízással oldják

meg.

A betöltetlen álláshelyek számának alakulására negyedévenkénti ágazati szintű adatok

állnak rendelkezésre.


____________________________________________________________________________________


71

Üres álláshelyek számának alakulása a 2006-2007. években:

Szálláshely-szolgáltatás és

vendéglátás ágazat

Nemzetgazdaság összesen

Ágazat/ nemzetgazdaság

(%)

2006. I. negyedév 1 299 38 981 3,3%2006. II. negyedév 960 33 012 2,9%2006. III. negyedév 492 31 339 1,6%2006. IV. negyedév 521 30 324 1,7%2007. I. negyedév 1 319 42 587 3,1%2007. II. negyedév 727 39 637 1,8%2007. III. negyedév 755 36 437 2,1%2007. IV. negyedév 638 32 942 1,9%

Forrás: <3>

Az ágazat üres álláshelyei negyedéves ingadozása a szezonalitási hullámzást

ellentétesen követve erőteljesebb a nemzetgazdasági trendnél.

Az üres álláshelyeken belül megközelítően 50-50%-os arányt képvisel a

szakképzettséget igénylő és nem igénylő álláshelyek száma.

4.2. Munkanélküliség alakulása

A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatban foglalkoztatottak és munkanélküliek száma:

Ágazati foglalkoztatottak

aránya (%)

Ágazati

munkanélküliek aránya

(%)

Időszak

Foglalkozta-tottak száma

(ezer fő)

Munka-

nélküliek száma

(ezer fő)

Nemzet- gazdaság

=100

Szolgáltatási

ágazatok =100

Nemzet- gazdaság

=100

Szolgáltatási

ágazatok =100

2006. I. negyedév 156,4 16,1 4,0 6,3 5,0 11,6 2006. II. negyedév 157,8 14,2 4,0 6,4 4,6 11,2 2006. III. negyedév 155,7 13,6 3,9 6,3 4,3 10,2 2006. IV. negyedév 159,0 16,0 4,9 6,4 5,0 11,6 2007. I. negyedév 152,2 14,0 3,9 6,2 4,4 10,3 2007. II. negyedév 154,8 14,7 3,7 6,3 5,4 11,3 2007. III. negyedév 161,2 12,5 4,0 6,5 4,2 9,3 2007. IV. negyedév 155,6 14,7 4,0 6,3 4,5 10,0

Forrás: <9>


____________________________________________________________________________________


72

Az ágazati munkanélküliséget a munkanélküli utolsó munkahelyének ágazati besorolása

szerint mérjük. E szerint a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazat munkanélküli

rátája igen magasnak minősíthető, az utolsó két évben mért adatok alapján 7,8-10,3%-os

foglalkoztatottak számához viszonyított arányával.

A munkanélküliek negyedévenkénti hullámzásában a nyári hónapokra történő

csökkenéssel jól tükröződik a szezonális foglalkoztatás hatása.

5. Bérek, jövedelmek, munkaerő-költségek

5.1. Az alapágazatokban foglalkoztatottak kereseti viszonyai

5.1.1. Bruttó átlagkeresetek alakulása

A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatban a teljes munkaidőben

foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete hosszú évek óta a legalacsonyabb a

nemzetgazdaságban. Jól mutatja az ágazat kereseti viszonyait, hogy a 2006-ban elért

102 890 Ft/fő/hó átlagkereset nem érte el a 2001. évi nemzetgazdasági átlagot,

amely 2006-ban már 171 351 Ft/fő/hó volt. A vizsgált időszakban a nemzetgazdasági

átlaghoz képest a lemaradás sajnos tovább növekedett, a 2000. évi 64,5%-kal

szemben 2006-ban annak csupán 60%-át tette ki.

Az utazásszervezés szakágazat kereseti viszonyai jóval kedvezőbbek, de az elmúlt öt

évben az addigi, nemzetgazdasági átlag feletti pozícióját elveszítette, és azt csupán

alulról közelíti meg (2006. évben 164 786 Ft/fő/hó).


____________________________________________________________________________________


73

Bruttó átlagkeresetek alakulása a 2000-2006. közötti években:

Forrás<4>

Az elmaradás időben növekvő mértékét mutatja a versenyszféra körére szűkített

összehasonlítás is, ahol az előzőekben vázoltakhoz képest mindössze 1 százalékponttal

kedvezőbb – azaz 2006-ban 61,1%-os – az átlaghoz mért kereseti viszony. A

versenyszférát tekintve az ágazati átlagkereset, ha nem is a legalacsonyabb, de hosszú

évek óta a sereghajtók között van.

A kimutatott keresetekhez képest az ágazatban elterjedt borravaló bizonyára némileg

kompenzál, s a fekete- és szürkegazdaság az ágazat bizonyos területein való jelenléte

pedig nem látható munkajövedelmeket (mint pl. be nem jelentett foglalkoztatás, teljes

munkaidős hivatalosan részmunkaidősként való bejelentése, keresetek egy részének

nem hivatalos formában történő juttatása) is valószínűsít. Hiteles információ híján ezek

tényleges keresetekre gyakorolt hatásának becslésére sem vállalkozhatunk. Ugyanakkor

bizonyos adatok arra engednek következtetni, hogy a kimutatott és a valós keresetek

között messze nincs akkorra olló, mint az a köz- és egyes szakmai véleményekben

megnyilvánul az ágazatról. E vélekedésünket látszik alátámasztani az ágazat kereseti

viszonyainak szempontjából benchmarknak tekinthető 50 fő feletti vállalkozások

körének adatai. Ezeknél a munkaadóknál – amelyek részben a jobban fizető szállodai

0

20 000

40 000

60 000

80 000

100 000

120 000

140 000

160 000

180 000

2000.év 2001. év 2002. év 2003.év 2004.év 2005.év 2006.év

55. Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás6630 UtazásszervezésNemzetgazdaság összesen


____________________________________________________________________________________


74

területen, másrészt az alsó, de nem legalacsonyabb keresetű munkahelyi vendéglátás és

közétkeztetés terepén működnek – a legkevésbé lehetnek (és vannak) jelen nem látható

juttatások. Az e körben kimutatott keresetek nagysága is csupán a nemzetgazdasági

átlag 70%-át éri el.

5.1.2. A minimálbér és az ágazati keresetek alakulása

Ismert, hogy az ágazatban, főleg a mikrovállalkozások körében jelentős a minimálbéren

történő illetve az azt csak kismértékben meghaladó foglalkoztatás. Ennek ellenére a

minimálbér 2001-2002. évi erőltetett ütemű növelése sem változtatta meg az ágazat

kereseti rangsorban elfoglalt pozícióját. Ennek oka, hogy a vállalkozások a

minimálbérek központilag diktált jelentős emelését a minimálbér felett foglalkoztatottak

béremelésének elmaradásával vagy csak nagyon alacsony mértékével ellensúlyozták.

Tehát amellett, hogy a minimálbér emelése hozzájárult az ágazati keresetek

növeléséhez, egyben csökkentette a javadalmazási különbségeket. Ez utóbbi nem

feltétlenül kedvező, hiszen kellene, hogy legyen egy természetes differenciálódás,

amelyben megnyilvánul a jobb teljesítmény, a nagyobb szaktudás és szakmai tapasztalat

magasabb keresetekkel való elismerése.

A piac által determinált vállalkozói döntések tehát úgymond „kiigazították” a piacba

való mesterséges beavatkozásnak minősíthető központi intézkedést. Az ágazati

keresetek addigi és azt követő alacsony volta mögött alapvetően az ágazat alacsony

jövedelmezősége húzódik meg, amelynek terhére a minimálbér megemelésével járó

drasztikus béremelések nem voltak végrehajthatók.


____________________________________________________________________________________


75

A havi átlagkereset és a minimálbér alakulása 2000-2006. években (Ft/fő/hó):

Forrás: <8>

5.1.3. Szakágazati keresetek

A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazat szakágazatai között még ma is jelentős

különbségek vannak a bruttó keresetekben, annak ellenére, hogy a vizsgált időszak

egészét egy nagyon erőteljes kiegyenlítődés jellemezte.

Átlagkeresetek alakulása a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatban:

2000. év 2006. év

Kereset Arány

nemzetgazd. átlag =100

Arány ágazati

átlag = 100 Kereset

Arány nemzetgazd. átlag = 100

Arány ágazati

átlag = 100 2006/2000

(%)

551 Szállodai szolgáltatás 87 193 99,4% 154,1% 143 283 83,6% 139,3% 164,3%5521 Ifjúsági- és turistaszállás 68 618 78,2% 121,2% 99 720 58,2% 96,9% 145,3%5522 Kempingszolgáltatás 55 699 63,5% 98,4% 101 754 59,4% 98,9% 182,7%5523 Egyéb szálláshely-szolgáltatás 54 771 62,4% 96,8% 152 342 88,9% 148,1% 278,1%

552 Egyéb kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás 66 374 75,6% 117,3% 143 438 83,7% 139,4% 216,1%553 Étkezőhelyi vendéglátás 43 361 49,4% 76,6% 82 242 48,0% 79,9% 189,7%554 Bárok és hasonló vendéglátás 34 329 39,1% 80,0% 72 581 42,4% 70,5% 211,4%

555 Munkahelyi vendéglátás, közétkeztetés 42 917 48,9% 75,8% 91 125 53,2% 88,6% 212,3%

55 Szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazat 56 593 64,5% 100,0% 102 890 60,0% 100,0% 181,8%

Nemzetgazdaság összesen 87 751 100,0% 171 351 100,0% 195,3% Forrás: <8>

2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006.

Szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazat átlagkereset

Nemzetgazdasági átlagkereset 87 751 103 553 122 482 137 273 145 520 158 343 171 351

Minimálbér 25 500 40 000 50 000 50 000 53 000 57 000 62 500

Ágazati/nemzetgazdaságiátlagkereset % 64,5% 65,8% 66,3% 63,5% 61,9% 60,5% 60,0%

Ágazati átlagkereset/minimálbér% 221,9% 170,3% 162,3% 174,2% 169,9% 168,0% 164,6%

90 072 95 777 102 89056 593 68 120 81 167 87 109


____________________________________________________________________________________


76

Látható, hogy 2000-2006 között a keresetek legdinamikusabban a legalacsonyabb

béreket fizető szakágazatokban nőttek, amely mögött egyrészt a már kifejtett

minimálbér-intézkedések hatása, másrészt szakmai tendenciák – mint például a

munkahelyi vendéglátás és közétkeztetés kapacitásának, teljesítményének növekedése –

állnak. Ezen időszak „legnagyobb vesztese” a 2000-ben még a nemzetgazdasági átlag

körüli keresettel rendelkező szállodai szolgáltatás szakágazat, amely a hat év alatti

legalacsonyabb keresetnövekedési dinamikát produkálva 2006-ban a nemzetgazdasági

kereset csupán 84%-át érte el. Mindez a szakmában végbement kapacitásbővülés és

minőségi kínálati növekedés, a kereslet bővülése, a nemzetközi know how-k elterjedése,

a jelentős hatékonysági intézkedések, az alacsonyabb keresetű feladatok kiszervezése

mellett történt, ami a vállalkozások gazdálkodási, jövedelmezőségi problémáit sejteti.

A szakágazati kereseti viszonyokat jól tükrözi a 150 legnagyobb vállalkozói kör egy

főre jutó éves személyi ráfordításának alakulása is, amely 2006-ban 930 ezer és

5,2 millió Ft között szóródott. A listavezetők természetesen a 4-5 csillagos szállodát

működtető vállalkozások, a három legnagyobb szállodahálózatot üzemeltető közül az

egyik a 2. helyen áll, kettő azonban a 17. és az 50. a rangsorban. Az első 50 vállalkozás

közé 38 szálláshely-szolgáltató tartozik, a legjobb vendéglátó a 11. helyre sorolható. A

sor második felébe – zömmel annak is az utolsó harmadába – tartoznak a munkahelyi

vendéglátók, a közétkeztetők és a cateringgel foglalkozó vállalkozások.

5.1.4. Bérek és keresetek az alapágazatok jellemző foglalkozásaiban

A jellemző foglalkozásokban is hasonlóak a tendenciák, azaz a bérek egyre növekvő

mértékben maradtak le a nemzetgazdasági átlagtól, beleértve a magasan képzett

szakmunkások (cukrász, szakács, felszolgáló) keresetét is. A keresetekben

jelentősebb az elmaradás, mint az alapbérekben, ami arra utal, hogy az alapbéren felüli

keresetek (pótlékok, prémium, jutalom, 13. havi fizetés) jóval elmaradnak a más

ágazatokban lévőktől.


____________________________________________________________________________________


77

Havi átlagbérek és keresetek foglalkozásonként, 2006. évben:

FEOR Foglalkozás Átlagbér Átlagkereset Alapbér a (Ft) (Ft) kereset %-ában

1325 Vendéglátó tevékenységet folytató részleg vezetője 211 287 237 938 88,8%1415 Vendéglátó kisszervezet vezetője 122 876 153 286 80,2%3641 Utazási tanácsadó 146 367 164 099 89,2%3642 Idegenvezető 112 708 128 907 87,4%3643 Szállodai portás, recepciós 92 345 113 366 81,5%3644 Hostess 93 333 121 051 77,1%3645 Egyéb idegenforgalmi ügyintéző 124 066 152 266 81,5%5121 Vendéglátó, vendéglős 98 482 106 734 92,3%5122 Cukrász 83 948 91 118 92,1%5123 Felszolgáló, vendéglátó-ipari eladó 71 354 82 363 86,6%5124 Szakács 88 511 100 440 88,1%5125 Gazdasszony, szobalány 82 954 98 802 84,0%5129 Egyéb vendéglátó-ipari foglalkozás 81 094 93 048 87,2%9115 Szobalány 74 556 85 703 87,0%

Forrás: <10>

A 14 kiemelt foglalkozáscsoport nemzetgazdasági szintű átlagkeresetekhez való

viszonyát jellemzi, hogy azt egyedül a „vendéglátó-ipari tevékenységet folytató részleg

vezetője” csoport keresete haladja meg, a többi jelentős szóródással alatta marad.

Az utazásszervező foglalkozások (utazási tanácsadó, idegenvezető, egyéb

idegenforgalmi ügyintéző) mindegyike a „viszonylag jól keresők” táborában van, de

egyik sem éri el a nemzetgazdasági átlagot.

A szállodaipari foglalkozások a középmezőnyben helyezkednek el, míg a

legalacsonyabbak a vendéglátó-ipari szakmunka és egyéb foglalkozások keresetei, ezen

belül például a felszolgálói jövedelem nem éri el a nemzetgazdasági átlag felét sem. A

vendéglátó-ipari szakmunkák keresetei elmaradnak az ágazati átlagtól is.

5.2. A munkaerő-költség alakulása A munkaerő-kereslet nagyságát és a vállalkozások versenyképességét a konjunkturális

tényezők mellett jelentősen befolyásolja az élőmunka igénybevételének költsége, a

munkaerő-költség. Ez minden olyan, a munkáltatót terhelő kötelezettséget felölel,

amely a munkaerő foglalkoztatottságával összefüggésben felmerül, vagyis a


____________________________________________________________________________________


78

munkavállalói jövedelmeken kívül magába foglalja a munkáltatói járulékterheket, és a

munkaerővel összefüggő képzési és egyéb más költségelemeket is.

A munkajövedelem a munkavállalónak közvetlenül (bér, kereset) vagy közvetetten

nyújtott javadalmazások legtágabb köre, azaz – az előbbi fejezetben tárgyalt kereseten

túl – az ún. egyéb jövedelmeket is tartalmazza.

5.2.1. Munkajövedelmek alakulása A hagyományos keresetfogalmon kívül az ún. „egyéb munkajövedelem” elemek

(sokszínű, kb. tucatnyi különböző juttatás tartozhat ide, mint pl. lakhatási költségtérítés,

étkezési hozzájárulás, munkába járással kapcsolatos költségtérítések, ruházati

költségtérítés, üdülési hozzájárulás stb.) egyre nagyobb szerepet kapnak a juttatások

körében, így ezek ma már a munkaerő-piaci döntések fontos motiváló tényezői

lehetnek. Betöltött jövedelemnövelő szerepük mellett jelentős az a „közérzeti hatás”,

amelyet a munkáltatói gondoskodás látszata, a munkavállalói vélemények nagyobb

figyelembe vételi lehetőségei indukálnak. Terjedésüket az is segíti, hogy a hozzájuk

rendelt adó- vagy járulékpreferenciák, illetve természetbeni juttatási elemeinél a

munkáltató általi adóviselés miatt e juttatások a vállalkozások adóoptimalizálási

törekvéseinek egyik színterét, lehetőségét jelenti.

A munkajövedelem és a bruttó átlagkereset 2006-ban:

Megnevezés Ft/fő/hó Megoszlás

(%) Nemzetgazdaság

Bruttó átlagkereset 171 240 95,0 Egyéb munkajövedelem 9 060 5,0 Együtt 180 300 100,0

Versenyszféra Bruttó átlagkereset 162 390 95,4 Egyéb munkajövedelem 7 830 4,6 Együtt 170 220 100,0

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágazat Bruttó átlagkereset 102 890 96,4 Egyéb munkajövedelem 3 807 3,6 Együtt 106 697 100,0

Forrás: <6>


____________________________________________________________________________________


79

A 2006. évi egyéb jövedelmekre vonatkozó adatok azt mutatják, hogy az ágazat e

tekintetben is jelentősen elmarad mind a versenyszféra, mind a nemzetgazdasági

átlagtól. Ez azt jelenti, hogy a rendkívül alacsony keresetek alig egészülnek ki másfajta

jövedelmekkel. Hátterében az a körülmény játszhat szerepet, hogy a kisebb méretű

vállalkozásoknál általában minimálbérért dolgoznak és értelemszerűen külön juttatásban

nem részesülnek, azaz e juttatásokat inkább az ágazat nagyobb vállalatai nyújtják. Az

ágazatban jellemző juttatási formák: első helyen áll az étkezési hozzájárulás, ezt követi

a munkába járáshoz való hozzájárulás, a jubileumi jutalom, a cégautó, a gépkocsi-

hozzájárulás (e sorrendiség a versenyszférára és nemzetgazdasági szinten is jellemző).

5.2.2. Munkaerő-költségek

A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazat 2006. évi 1 főre jutó havi munkaerő-

költsége 146 167 Ft volt, amely 67%-kal magasabb a 2000. évinél. A munkaerő-

költségen belül meghatározó (60% feletti) hányadot kitevő kereset szakágazati

szóródása alakítja a munkaerő-költségek közötti különbségeket is. Az utazásszervezés

– keresetben is kiemelkedő nagyságrendje miatt – havi munkaerő-költsége is messze

kimagasló az ágazathoz tartozó szakágazatokhoz képest.

A szakágazatok munkaerő-költsége és összetétele 2006. évben (Ft/fő/hó):

Forrás: <6>

0

50 000

100 000

150 000

200 000

250 000

Képzés és másköltségek

Havi szociálisköltségek

Havi bruttómunkajövedelem


____________________________________________________________________________________


80

A fajlagos munkaerő-költség nagysága, különösen annak változása fontos piaci tényező,

a versenyképesség egyik meghatározója a gazdálkodók szintjén éppúgy, mint ágazati

vagy nemzetgazdasági szinten. Viszonyítási alap az elvégzett munka mennyisége és a

ledolgozott (ténylegesen teljesített) munkaórák száma.

Egy ledolgozott munkaórára jutó munkaerő-költség 2006. évben:

Forrás: <6>

A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazat foglalkoztatottainak átlagos, egy

ledolgozott munkaórára jutó jövedelme nem éri el a nemzetgazdasági átlag 60%-át, míg

a szociális költségek (azaz a jövedelmi terhek) ennél 1,5 százalékponttal magasabb

arányt képviselnek, azaz az ágazat munkajövedelmei a nemzetgazdasági átlagnál

fajlagosan valamivel magasabb terhelésűek (ágazat 39,2%, nemzetgazdaság 38,3%). E

különbséget feltehetően több tényező együttes hatása okozza, ezek lehetnek:

a tételes egészségügyi hozzájárulás bérnagyságoktól független terhe;

az ágazat relatíve magas arányú önfoglalkoztatói körében a keresetek és

a járulékminimum (2006 szeptemberétől a járulékalap legalább a

minimálbér kétszerese) közötti eltérések;

az adó- és járulékmentes természetbeni juttatások alacsonyabb

kihasználási lehetősége más nemzetgazdasági ágazatokhoz képest.

Egy ledolgozott munkaórára jutó Megnevezés munka-

jövedelem szociális költség

munkaerő-költség

2006. év (Ft) 704 276 1019 2005 = 100% 112,2 112,8 112,4 Szálláshely-

szolgáltatás, vendéglátás ágazat Éves, átlagos növekedési

ütem, 2000-2005 11,4 8,6 10,8 2006. év (Ft) 1184 453 1703 2005 = 100 % 109,0 108,8 108,9 Nemzetgazdaság

ágazatai együtt Éves, átlagos növekedési ütem, 2000-2005 11,8 8,9 11,2

Szálláshely-szolg. és vend. ágazat aránya (%) 59,4 60,9 59,8


____________________________________________________________________________________


81

6. Az alapágazatok élőmunka-igényessége, az élőmunkához kapcsolódó

adó- és járulékterhek

A bér mint költségtényező befolyásolja a vállalkozás versenyképességét, ezért a

munkaadók a humán erőforrások igénybevételénél racionális gazdasági szempontok

alapján döntenek.

Egy ágazat élőmunka-igényességét az azzal kapcsolatos ráfordításoknak a vállalkozás

bevételével vagy összes költségével való viszonyával jellemezhetjük. A vállalkozások

összes költségéből a bérköltségek és egyéb személyi jellegű kifizetések, valamint a

bérjárulékok nemzetgazdasági szinten mintegy 20%-ot tesznek ki. A turisztikai

alapágazatok jellemzője a tevékenység jellegéből adódóan a nemzetgazdasági átlagénál

lényegesen magasabb élőmunka-igény.

A kettős könyvvitelt vezető vállalkozásokra rendelkezésre álló adatbázis <18>

2006. évre vonatkozó adatai alapján a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás

ágazat személyi jellegű kiadásainak összes költségen belüli részesedése 30,9% (ezen

belül a bérköltségé 23,3%, a járulékoké 7,6%), mértéke a versenyszféra más

szolgáltatási jellegű ágazataira jellemző nagyságrend körül alakul. Ezzel szemben a

kettős könyvvitelt vezető vállalkozások összes személyi költséghányada 17%.

A turisztikai ágazatok jövedelmezősége (árbevétel-arányos nyeresége) alacsony. Ennek

számos oka van, a valós gazdasági okoktól a tudatos eredményeltitkolásig, de nagy

részükhöz – beleértve a legutóbbit is – valamilyen mértékben a magas adó- és

járulékterhek ok-okozati összefüggései kapcsolhatók.

Az ágazat fejlődésének, versenyképessége erősödésének és ezen keresztül a

foglalkoztatásban mára betöltött szerepe fenntartásának, illetve a benne rejlő

lehetőségek kiaknázásának kulcskérdése a vállalkozások élőmunka terheinek

csökkentése.

Ide kívánkozik egy 2008-ban megjelent GKI tanulmány <30> megállapítása, miszerint az átlagbérek közterheit tekintve 2006-ban Magyarországon az EU


____________________________________________________________________________________


82

országok között a harmadik legmagasabb az ún. béradóék (a teljes – a biztosítási munkáltatói járulékokkal együtt számított – bérköltségen belül a közterhek aránya). A 2006-os 51% 2007-ben mintegy 2 százalékponttal tovább emelkedett. Hasonló adatok a versenytársaknál: Lengyelország 43,7%, Csehország 42,6%, Szlovákia 38,5%.

A vállalkozások élőmunkához kötődő magas terhei a 2000-2006. közötti

időszakban lényegileg nem változtak:

a százalékos mértékű társadalombiztosítási járulék a 2000. évi 33%-ról

2002-re 29%-ra mérséklődött, és ez a jelenlegi mértéke is;

a munkaadói és szakképzési hozzájárulás (3% és 1,5%) mértékei nem

változtak;

a tételes egészségügyi hozzájárulás 2000-2002 között jelentősen nőtt,

elérve a 4500 Ft/fő/hó nagyságrendet; majd két ütemben került sor

csökkentésére, s 2005 novemberétől a mai napig 1950 Ft/hó/fő.

Ugyanakkor a százalékos egészségügyi hozzájárulás mértéke és

jogcímköre, alapja évről-évre változtak.

A jelenlegi adó- és járulékszabályok által nyújtott általános kedvezmények a

foglalkoztatás ösztönzésére és a munkahelyteremtés támogatására irányulnak.

A jelenleg (2008. január 1-jétől) érvényes adójogszabályok foglalkoztatással

összefüggő preferenciái: <29>

Társasági adó:

a) fejlesztési adókedvezmény vehető igénybe meghatározott feltételek

teljesülése esetén, maximum 10 éves időtartammal a 3 milliárd Ft értékű

beruházásokhoz kapcsolódóan, amennyiben a foglalkoztatottak létszáma

a beruházás kapcsán legalább 150 fővel (kedvezményezett területeken

legalább 75 fővel) nő, és az éves bérköltség legalább a minimálbér

adóévre számított összegének hatszorosával nő;

b) fejlesztési adókedvezmény vehető igénybe a munkahelyteremtő

beruházások esetén, amennyiben az újonnan foglalkoztatottak legalább

20%-a pályakezdőnek minősül, és a beruházással a foglalkoztatottak

létszáma a beruházás helyétől (kedvezményezett térség, leghátrányosabb


____________________________________________________________________________________


83

kistérségek vagy ezeken kívül) és a vállalt méretétől (nagy-, közép- és

kisvállalkozás) törvényben meghatározott mértékben (pl.

kisvállalkozások esetében 5-30 fő között) növekszik.

Személyi jövedelemadó:

a) a legfeljebb 5 főt foglalkoztató egyéni vállalkozó csökkentheti az adó

alapját az újonnan alkalmazott személy után 12 hónapon keresztül, az

adóév első napján érvényes minimálbér figyelembe vételével;

b) csökkentheti az adó alapját az egyéni vállalkozó a legalább 50

százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása

esetén, személyenként havonta legfeljebb az érvényes minimálbérrel; a

szakképző iskolai tanulóval kötött, jogszabályban meghatározott

tanulószerződés alapján személyenként a minimálbér 24%-ával, illetve

az iskolával kötött megállapodás alapján folytatott gyakorlati képzés

esetén személyenként a minimálbér 12 %-ával minden megkezdett hónap

után;

c) az egyéni vállalkozó csökkentheti az adó alapját sikeres szakmai vizsgát

tett, folyamatosan továbbfoglalkoztatott szakképző iskolai tanuló,

valamint a korábban munkanélküli személy foglakoztatása esetén

legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék

összegével.

Iparűzési adó: az adóalap csökkenthető a foglalkoztatottak éves átlagos állományi

létszámának főben kifejezett növekménye után 1 millió Ft/fő összeggel.

Társadalombiztosítás, foglalkoztatás: meghatározott időre (jelenleg 2 évre)

társadalombiztosítási járulékkedvezményt (32% helyett 1.évben 15%, 2. évben 25%

fizetési kötelezettség) vehetnek igénybe azok a munkaadók, akik meghatározott

feltételek mellett pályakezdőket, munkaerőpiacra visszatérőket (GYES, GYED,

ápolási díjban részesülők) foglalkoztatnak (ún. START programok).


____________________________________________________________________________________


84

A versenyszféra egészére érvényesülő, fejlesztésekhez kapcsolódó preferenciákat az

ágazat sajátosságaiból, adottságaiból adódóan kevésbé tudja élvezni, kihasználni;

elmondható, hogy azok az ágazatban ösztönző erővel nem rendelkeznek. Ugyanis a

turisztikai fejlesztések általában nem a hátrányos illetve a leghátrányosabb kistérségekre

irányulnak, és leszámítva egy-két nagyobb projektet, a törvény által megszabott

létszámküszöbök is magasak, s ha mindezek a feltételek fenn is állnának, az alacsony

jövedelmezőség és fejlesztési hitelterhek mellett képződő minimális nyerség miatt nincs

miből a kedvezményt igénybe venni. Jól mutatják ezt a tényt a kettős könyvvitelt

vezetőkre vonatkozó társasági adóbevalláshoz kapcsolódó 2005-2006. évi adatok,

amely szerint ilyen jellegű adókedvezmény igénybevételére az ágazatban egyik évben

sem került sor.

A foglalkoztatást segítő hazai és EU-s forrásokból finanszírozott támogatások

jelenlegi rendszerének főbb elemei:

Bértámogatás hátrányos helyzetű személyek foglalkoztatásának elősegítésére;

Képzési támogatás a munkaviszonyban lévők továbbfoglalkoztatásához szükséges

képzésekhez;

Mobilitást segítő támogatások, mint pl. helyközi utazás támogatása, csoportos

személyszállítás támogatása;

Új Magyarország Fejlesztési Terv Társadalmi Megújulás Operatív Program

(TÁMOP) felnőttképzést segítő támogatása, valamint a Gazdasági Operatív

Programok (GOP) és a Regionális Operatív Programok (ROP)

munkahelyteremtéshez kapcsolódó pályázati lehetőségei.

E támogatások ágazathoz tartozó vállalkozások általi igénybevételére vonatkozóan nem

rendelkezünk információval.


____________________________________________________________________________________


85

IV. Turisztikai beruházások munkahelyteremtő hatása

A szálláshely-szolgáltatás vendéglátás ágazatban az utóbbi három év átlagában évente

40-45 milliárd forint beruházás valósul meg, hozzávetőlegesen a nemzetgazdaság

beruházásainak 1%-a. A beruházások közel fele a szállodai szolgáltatás, 40%-a a

kereskedelmi vendéglátás, 7,5%-a a munkahelyi vendéglátás-közétkeztetés

szakágazatokban valósul meg. Ami a műszaki-gazdasági tartalmat illeti, a beruházások

55-60%-a épület és építmény, 25-30%-a belföldi gép, berendezés és jármű, és csak

5-6%-a import gép és jármű. Az összetétel szakágazatonként nagyon különböző lehet,

így a szálláshely-szolgáltatásoknál az épületnek, a vendéglátásban (különösen a

munkahelyi vendéglátásban) a gépeknek és berendezéseknek van nagyobb súlya.

A beruházási ciklus felszállóban lévőnek tűnik: az ország szinte valamennyi régiójában,

a Balatonon, a Nyugat-Dunántúlon és persze még mindig elsősorban Budapesten

számos futó, vagy előkészítés alatt álló beruházás bizonyítja a tőke és a piac bizalmát a

turisztikai kereslet élénkülését illetően. Rövid távon ez elsősorban a külföldi keresletre,

de közép- vagy – a gazdaságkutatók előrejelzései alapján – inkább hosszú távon a

belföldi keresletre is vonatkozhat. A beruházások pedig a tőke pozitív várakozásainak

beteljesülése esetén munkahelyeket fognak teremteni.

A szállodai beruházások a közelmúltban és a közeli jövőben mindenek előtt a magas

minőségű szolgáltatásokra irányultak illetve irányulnak: zömmel 4 és 5 csillagos

szállodák vagy igényes belvárosi, az üzleti utazókra számító házak, illetve a gyógyászati

vagy wellness szolgáltatásokat is nyújtó turisztikai régiókban megvalósult szállodákról

beszélhetünk. A már működő házak esetében érdemes áttekinteni, hogy fajlagosan

mekkora élőmunkával nyújtják szolgáltatásaikat. Ez is egyfajta támpont lehet arra

vonatkozóan, hogy egy-egy új üzembe helyezés közvetlenül mennyi új munkahelyet

teremethet. Tekintettel arra, hogy az elmúlt évek szállodai beruházásainak többsége a

4-5 csillagos kategóriában valósult meg, és a folyamatban lévő beruházások is ilyen

színvonalú házakat hoznak létre, a jelenleg működő szállodahálózatból kiindulva


____________________________________________________________________________________


86

arra lehet számítani, hogy 1000 szállodaszoba építése közvetlenül 580-600 új

munkahelyet teremt, a tovagyűrűző hatásokat is figyelembe véve pedig 950-980 fő

számára teremt kereseti lehetőséget.

Szállodai kapacitás, forgalom és létszám, 2007:

Terület, típus

Szállodák

száma

Szobák száma

Létszám

fő

Átlag

üzemméret, szoba

Egy fő által kiszolgált

szobák száma

Budapest 5* 15 3 618 2 517 241 1,4 Budapest 4* 45 6 620 2 607 147 2,5 Balaton 4-5* 60 10 238 5 124 171 2,0 Ny-Dunántúl 26 4 063 2 696 156 1,5 Országos 4-5* 170 19 685 11 380 116 1,7 Országos 1-5* 720 43 178 20 685 60 2,1

Forrás: a KSH kereskedelmi szálláshelyek forgalmára vonatkozó havi adatgyűjtése

1. A Széchenyi tervben támogatott szállodai beruházások

munkahelyteremtő hatása 1.1. A beruházások hatására létrejött új munkahelyek; a beruházás helye szerinti térség foglalkoztatási helyzetének elemzése Mind a mai napig nem megoldott a Széchényi terv vagy a Nemzeti Fejlesztési Terv

keretében megvalósult beruházások munkaerő-piaci hatásainak mérése, pedig a

nagyobb összegű beruházások esetében aligha elkerülhető az önálló módszertan

kidolgozása, amely természetesen nem lehet e dolgozat tárgya.

A Széchenyi terv keretében 6 új szállodai – 2 gyógy- és 4 wellness-szálloda –

beruházás részesült támogatásban. A beruházások értéke 15 és fél milliárd forint volt,

ebből a vissza nem térítendő támogatás 2,7 milliárd, a beruházás értékének 17%-a. A

felvett bankhitelek finanszírozták a beruházások 56%-át, 8 és fél milliárd forintot.

A támogatott beruházások öt települést, Bükfürdőt (2), Hajdúszoboszlót, Tapolcát,

Zalakarost és Visegrádot érintették. A foglalkoztatottságra való közvetlen hatás


____________________________________________________________________________________


87

tekintetében az üzembe helyezést követő évben a hat létesítmény több mint

800 fővel bővítette a foglalkoztatottak számát.

További két felújítás valósult meg Hajdúszoboszlón és Hévízen, ezek 26 fővel

bővítették a foglalkoztatottak számát.

A Széchényi tervben kiemelten támogatott turisztikai létesítmények mindegyikére

jellemző, hogy néhány évvel az üzembe helyezést követően már a tervezettnél

lényegesen, összességében egyharmaddal jobban bővítették a munkaerőpiacot.

Közülük öt ma már az 50 legtöbb munkaerőt foglalkoztató házak közé tartozik

Foglalkoztatottak száma Település

A szálláshely neve A

pályázatban Az üzemelő

létesít- ményben

Eltérés

Bük Thermál Hotel 76 79 + 3 Bükfürdő Radisson SAS Birdland Hotel 124 136 + 12

Hajdúszoboszló Aqua Sol Hotel 89 102 + 13 Tapolca Hotel Pelion 112 151 + 29 Visegrád Thermál Hotel Visegrád 112 137 + 25 Zalakaros Karos Spa Hotel 97 212 + 115

Összesen 610 817 + 197

Tehát a Széchenyi terv keretében támogatott szálloda-beruházások minden

1 milliárd Ft-ja 52,7 fő új munkahelyet hozott létre.

Annak vizsgálatára, hogy a fenti fejlesztések mennyiben hatottak a szűkebb (a

település) és tágabb (kistérség) környezetre, az infrastrukturális változásokra, a

turisztikai vonzerő növekedésére, a nemzetközi és belföldi turisztikai kereslet

bővülésére és ezen keresztül a gazdaság élénkülésére, érdemes áttekinteni az érintett

települések társadalmi-gazdasági mutatóinak 2000 és 2006 közötti változását. Az

eredmény minden érintett település tekintetében pozitív.

A kistérségek fejlettségének mérésére használt komplex mutató <15> alapján az érintett

kistérségek közül a zalakarosi rendelkezik a legkedvezőtlenebb mutatóval (2,63 az

ötfokozatú skálán); a szentendrei kistérség (ide tartozik Visegrád) a főváros közelsége


____________________________________________________________________________________


88

miatt a legjobb mutatóval (4,32). A hajdúszoboszlói, a tapolcai illetve a csepregi

(Bükfürdő) közepes értékekkel (3,40-3,66) jellemezhető. Részletesen:

Bükfürdő Bük település része, a település lakónépessége az országos tendenciával

szemben 10%-kal növekedett. 5%-kal bővült a működő vállalkozások száma, 20%-kal a

személygépkocsi állomány, háromszorosára a kábeltelevízió előfizetőké. Közel 30%-kal

bővült a vendéglátó hálózat, ugyanennyivel a kereskedelmi szálláshelyek férőhelyei. A

kereskedelmi szálláshelyek éjszakákban mért vendégforgalma (2006-ban 533 ezer

éjszaka) másfélszeresére gyarapodott hat év alatt. Igaz ugyanakkor a magánszálláshely-

szolgáltatók kevesebben lettek, és összességében kisebb forgalmat – a kereskedelmi

szálláshely-forgalom egyötödét – bonyolítottak le. A magánszemélyek másfélszer annyi

személyi jövedelemadót fizettek be 2006-ban, mint hat évvel korábban. A bükfürdői

kereskedelmi szálláshelyeken foglalkoztatottak száma 650 fővel, a támogatott

beruházások 190 fővel bővítették a munkaerőpiacot. Az álláskeresők száma alacsony

volt 2006-ban, a lakónépesség 3%-a. Bük a legtöbb tekintetben tehát gyarapodott az

utóbbi hat évben – lényegében az egész csepregi kistérség fejlődésének egészét

adta –, aligha az ott megvalósult két turisztikai beruházástól függetlenül.

Hajdúszoboszló: a település lakónépessége hat év alatt nem változott. Egyharmadával

bővült a működő vállalkozások száma, 30%-kal a személygépkocsi állomány. Közel

50%-kal bővült a vendéglátó hálózat, a kereskedelmi szálláshelyek férőhelyei azonban

csak 10%-kal. A kereskedelmi szálláshelyek éjszakákban mért vendégforgalma (2006-

ban 822 ezer éjszaka) harmadával gyarapodott hat év alatt. Ezzel párhuzamosan a

magánszálláshelyek férőhelyei és vendégforgalma is közel 50%-kal (200 ezer éjszaka

fölé) nőtt. A magánszemélyek másfélszer annyi személyi jövedelemadót fizettek be

2006-ban, mint hat évvel korábban. A kereskedelmi szálláshelyeken foglalkoztatottak

száma 1200 körül van, a támogatott beruházások 90 fővel bővítették a munkaerőpiacot,

az álláskeresők száma 20%-kal csökkent és nem érte el az ezret 2006-ban.

Hajdúszoboszló a legtöbb tekintetben tehát gyarapodott az utóbbi hat évben – a

turisztikai kínálat és kereslet tekintetében lényegében az egész kistérség egyetlen

említhető települése.


____________________________________________________________________________________


89

Tapolca: a település és a (meglehetősen kiterjedt, Tapolcán kívül még 32 települést

felölelő) kistérség lakónépessége hat év alatt – ha nem is jelentősen, de – csökkent,

miközben a működő jogi személyiségű társas és egyéb vállalkozások száma

gyarapodott. A kiskereskedelmi üzlethálózat közel 10%-kal gyarapodott, és valamelyest

bővült a vendéglátó hálózat is. A kereskedelmi szálláshelyek férőhelyeinek száma (500)

több mint megkétszereződött, vendégforgalmuk az alacsony 2000. évi bázisoz képest

több mint tízszeresére nőtt. A magánszálláshelyek férőhelyei és vendégforgalma magán

Tapolcán jelentéktelen, ám a kistérségben – amely lényegében felöleli a Káli medencét

és néhány olyan észak-balatoni települést, mint Badacsonytomaj vagy Révfülöp –

számottevő, bár forgalmuk 2006-ra visszaesett. Vagyis úgy tűnik, mintha a tapolcai

fejlesztés a környezettől vont volna el keresletet. A tapolcai fejlesztés 166 új

munkahelyet teremtett, ma 173-an dolgoznak a létesítményben. Az álláskeresők száma

ugyanakkor nem csökkent, ma is meghaladja az 500-at.

Visegrád a 14 településből álló szentendrei kistérség – amely a főváros közelsége

következtében is a kistérségek között igen jó mutatókkal, például a legmagasabb

komplex mutatóval rendelkezik – egyik legkisebb települése. Az itt létesült beruházás

jelentősen javította Visegrád pozícióit, így pl. legalább megháromszorozta a turisztikai

keresletet, jótékony hatással volt a vállalkozásélénkítésre (ezen belül a

magánszálláshely-szolgáltatásokra is), és felére csökkentette az álláskeresők – igaz nem

magas – számát. Maga az új létesítmény 95 új munkahelyet teremtett, Visegrád

kereskedelemi szálláshelyein (7 db) 183 fő dolgozik.

Zalakaros: a település lakónépessége az országos és a nagykanizsai kistérségi (további

47 település) tendenciával szemben 20%-kal növekedett, bizonyítva ezzel a turizmus

népességmegtartó erejét. Ma látszólag minden második zalakarosi lakos

magánszállásadó, vagyis úgy tűnik, hogy minden porta ezzel foglalkozik; valószínűbb

azonban, hogy sok más településen elő, de Zalakaroson második otthonnal rendelkező

család is „beszáll” a turizmusba. Egyharmadával bővült a működő vállalkozások száma,

50%-kal a személygépkocsi állomány. Másfélszeresre bővült a kereskedelmi

szálláshelyek férőhely kapacitása, és kétszeresre az ezek iránt megnyilvánuló kereslet.

A kereskedelmi szálláshelyek éjszakákban mért vendégforgalma (2006-ban 533 ezer


____________________________________________________________________________________


90

éjszaka) másfélszeresére gyarapodott hat év alatt. A támogatott létesítmény adja a

zalakarosi kereskedelmi szálláskapacitás (947 szoba) egyharmadát és az ezekben

foglalkoztatottak (555 fő) egyharmadát. Ma kétszer annyian dolgoznak a Karos Spa

Hotelben, mint amennyit a pályázatban terveztek (97 fő).

2. Nemzeti Fejlesztési Terv I.-ben (NFT I) támogatott jelentősebb

turisztikai beruházások munkahelyteremtő hatása

2.1. Az NFT I.-ben támogatott turisztikai beruházások

Hazánk európai uniós taggá válása új alapokra helyezte a turizmusfejlesztéssel

kapcsolatos állami szerepvállalás korábbi gyakorlatát, jelentős hangsúlyeltolódást

okozva a nemzeti költségvetésből fejlesztendő területek, valamint a támogatási arányok

tekintetében.

Az NFT I. Regionális Operatív Programokon (továbbiakban ROP) belül a

turizmusfejlesztés önálló prioritásként jelent meg. A „Turisztikai potenciál erősítése”

elnevezésű programon belül a „Turisztikai vonzerők fejlesztése” és a „Turisztikai

fogadóképesség javítása” elnevezésű intézkedések közvetlenül segítették elő a turizmus

versenyképességének növelését.

Az NFT I. forráskeretéből összesen mintegy 30,5 milliárd Ft-ot fordítottak

turizmusfejlesztési célokra, ebből 22,2 milliárd Ft-ot vonzerőfejlesztésre, 8,4 milliárdot

pedig a fogadóképesség javítására.

2.2. A megvalósuló beruházások foglalkoztatásra gyakorolt hatásainak becslése A fogadóképesség javítására rendelkezésünkre álló keretből 8,4 milliárd Ft támogatási

összeggel 22 milliárd Ft értékű, összesen 94 db projekt valósult/valósul meg.

E beruházások munkahelyteremtő hatása a Széchenyi terv keretében támogatott

szállodafejlesztések kapcsán rendelkezésre álló információk alapján becsülhető meg. A

becslési eljárás során számításba vettük a két program közötti időszak beruházásiár-

indexét is, amellyel az 1 milliárd Ft-os vetítési alap (Széchenyi terv) 1 297 millió Ft-ra

módosul. Ez alapján az NFT I. keretében támogatott szálláshely-fejlesztések által


____________________________________________________________________________________


91

létrejövő új munkahelyek száma mintegy 900-ra tehető. E számszerű hatása mellett

kiemelendő, hogy jelentős számmal valósultak meg szálláshely fejlesztések a gazdasági

fejlődés és a foglalkoztatás javítása szempontjából is nagyobb prioritást élvező

régiókban (Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld, Dél-Dunántúl).

A turisztikai vonzerők fejlesztése intézkedésen belül támogatásként juttatott

22,2 milliárd Ft, illetve az ennek segítségével megvalósult/megvalósuló fejlesztések

foglalkoztatásra gyakorolt hatásának vizsgálatára nem vállalkozhattunk, mivel nem

rendelkeztünk egy megbízható becslés alapjául szolgáló információkkal. Egyébként az e

programon belül megvalósuló beruházások jelentős része az alapágazatokon kívül esik.


____________________________________________________________________________________


92

V. Jövőkép

1. A turizmus várható nemzetközi és hazai trendjei A közeli jövőben a magyar gazdaság általános, a környező országokéhoz hasonlító

élénkülésére csak szerény mértékben lehet számítani. A lakosság jövedelmi pozíciói

nem fognak látványosan növekedni, így fogyasztásuk kevéssé fog gyarapodni, benne a

turisztikai szolgáltatások vásárlására fordítható jövedelemhányad csak egy szűk

fogyasztói réteg számára bővül. A forrásként bevonható hitelek érzékelhető formában

nem bővítik a belföldi turisztikai fogyasztást. Rövid távon az ECOSTAT <40> szerint

is a magyar családok 28%-a nem vár semmiféle változást háztartása anyagi helyzetében,

és a változást váróknak is csak 16%-a remél előrelépést. Ennek ellenére az Intézet a

belföldi forgalom kismértékű növekedésére számít már 2008-ban is. Az esetleges

szerény bővülés a külföldre irányuló kereslet egy részének belföldi piac felé

fordulásában valósulhat meg.

Ezzel szemben a turizmus nemzetközi, ezen belül európai kereslete – minden mérvadó

szakértői becslés szerint is – élénkülni fog. Az UNWTO adatai alapján a nemzetközi

turistaérkezések a világon 4%-kal nőttek az utóbbi öt év átlagában, 2007-ben pedig ez a

növekedés 6% volt. Európa 55%-ban részesedik a turistaforgalomból, a közép- és kelet-

európai régió egyötöd részben. A világszervezet igaz szerényebb mértékű, de további

növekedést prognosztizál.

Magyarországon, a folyamatban lévő turisztikai beruházásokat tekintve, a tőkepiac

ennél középtávon (3-5 éven belül) mintha dinamikusabb fejlődésre, a környező

országok, versenytársak jelentős dinamizmusa ellenére az eddiginél markánsabb

keresletbővülésre, piaci részesedésre számítana. A Nemzeti Fejlesztési Terv és a

Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia prioritása az infrastruktúra- és a

szervezetfejlesztés; de egyes európai és ehhez kapcsolódó hazai fejlesztési források


____________________________________________________________________________________


93

turisztikai célú mozgósítása formájában az állami szerepvállalás is várhatóan bővülni

fog.

Az alapágazaton belül a szálláshely-szolgáltatók – legalábbis a <40> szerint – a

verseny élesedése mellett piacbővülésre számítanak, és kis hányaduk (mindössze 4-

5%-uk) létszámnöveléssel is számol. Ez a szegmens a továbbiakban már nem bővíti

majd munkaerő-kölcsönzéssel humánerőforrás igényét.

A vendéglátás vállalkozói közel egyharmada szándékozik bővíteni

foglalkoztatottjainak számát, ezzel szemben alig egynegyedük szűkíteni szándékozik

azt, igaz, hogy 15% szeretné munkaerő-szükségletét munkaerő-kölcsönzéssel

megoldani.

Az utazásszervezők az alapágazatok azon szegmensét képviselik, mely szegmens a

piac szűkülésére számít, beleértve, hogy az utazók egy bővülő hányada tér át a

szervezett utazástól az egyéni utazásra. Az utazásszervezők közül többen fogják

szűkíteni, mint bővíteni foglalkoztatottjaik számát.

Más gazdaságkutató műhelyek, mint pl. a KPMG <34> a szálláshely-szolgáltatások

iránt megnyilvánuló kereslet tekintetében derűlátóbbak, és különösen egy kedvező

áfakulcs bevezetése tekintetében olyan keresletnövekedést prognosztizálnak, amely a

munkaerőpiacra is foglalkoztatás-bővítő hatással lesz.

2. A hazai turizmus versenyképessége és a foglalkoztatás

2.1. A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia foglalkoztatással közvetlen

összefüggésben megfogalmazott céljai és azok megvalósításának lehetőségei

A turizmus fejlesztésének keretrendszerét a kormány által 2005 szeptemberében

elfogadott Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2005-13 adja. A stratégia fő céljai

többek között az életminőség turizmus általi, érzékelhető javítása, az emberközpontú és

hosszú távon jövedelmező fejlődés, az emberi erőforrás fejlesztése, valamint hatékony

működési rendszer kialakítása.


____________________________________________________________________________________


94

A stratégia a kiinduló állapotból az emberi erőforrás területére felvázolt jövőképe a következők szerint került megfogalmazásra:

„A turizmus komoly igényeket támaszt a munkaerővel szemben, ugyanakkor a

jelenlegi körülmények között az ágazat nem minden területen kínál megélhetést.

Ennek legfőbb okai: a szezonális nyitva tartás, bejelentés nélküli foglalkoztatás,

elvárásokhoz képest (iskolai végzettség, gyakorlat, több műszakos munkaidő,

túlóra) alacsony fizetések (jellemző a minimálbér).”

„A turizmus jelentős munkahelyteremtő képessége miatt alkalmas a

munkanélküliek és az inaktívak nagy számának a foglalkoztatására, mind az

alacsony képzettségű, mind a magasan kvalifikált munkaerő számára képes

munkalehetőséget biztosítani. Ennek kihasználása érdekében el kell érni, hogy a

turizmusban – főfoglalkozásban illetve szezonálisan – alkalmazott munkaerőt a

turisztikai vállalkozások – a megfelelő szabályozás betartásával – bejelentsék.”

„A turizmus presztízse a munkaerőpiacon abban az esetben javul, ha létbiztonságot

és perspektívát kínál az ágazatban dolgozók számára. A kiszámíthatóság érdekében

az a cél, hogy a turizmusban dolgozók számára a szezonalitás ellenére az egész éves

foglalkoztatottság aránya, valamint az ágazatra jellemző alacsony kereset

emelkedjen. A munkahelyet biztosító vállalkozások részére pedig olyan környezetet

kell teremteni, amely a hosszú távú rentábilis működés megalapozása mellett

lehetőséget nyújt a magasabb átlagkereset elérésére.”

„A turizmusban dolgozók nagy része számára az ágazat biztos megélhetést jelent, a

turisztikai kínálat szerkezetének átalakításával csökken a szezonális munkavállalók

száma, egyúttal sikerül a be nem jelentett munkavégzést bejelentett munkává

változtatni.”

A jövőkép felvázolása mellett megfogalmazásra kerültek elérendő célértékek is,

úgymint:

„2013-ra a turizmus 200 ezer embernek közvetlenül, további 200 ezernek pedig

közvetve biztosít bejelentett, biztos megélhetést nyújtó munkalehetőséget.”


____________________________________________________________________________________


95

„2013-ra a szálláshely-szolgáltatásban és vendéglátásban a bruttó havi átlagkereset

eléri a nemzetgazdaságra 2013-ban érvényes bruttó átlagkeresetet.”

A bemutatott foglalkoztatási jellemzőket és tendenciákat, a várható gazdasági és

turisztikai trendeket és nem utolsó sorban a környezeti feltételrendszereket mérlegelve a

célok elérésének lehetőségeit a következőkben látjuk:

A turizmusban közvetlenül és közvetve foglalkoztatottak 2013-ra

megfogalmazott célértékei (200 ezer + 200 ezer fő) már a jelenlegi számokban

visszaigazolódnak. A turizmusban közvetlenül, legálisan foglalkoztatottak becsült

száma 230 fő <II/3>, míg a tovagyűrűző hatásokat is figyelembe véve 480 ezer fő

<II/4>.

Meg kell jegyeznünk, hogy a Stratégia nem tér ki a közvetlen és közvetett foglalkoztatottak fogalmának és körének értelmezésére (elképzelhető, hogy a fentiekben valamelyest eltérő adattartalmak kerültek összehasonlításra.).

Úgy véljük, hogy az alapágazatok 2006. évi 165,6 – illetve a II/3. fejezetben

szereplő tevékenység szemléletű becslésben jelzett 230 – ezer fős foglalkoztatott

létszámának jövőbeni változása nem fogja elérni az elmúlt évek dinamizmusát, de

2013-ra a foglalkoztatottak száma még így is 180 – tevékenységi szemléletben

250 – ezer főt elérő, kedvezőbb helyzetben akár ezt meghaladó lehet. Várhatóan

folytatódik az alapágazatok foglalkoztatása nemzetgazdaságban betöltött

súlyának növekedése.

E vélekedésünket támasztja alá a GKI munkaerő-kereslet előrejelzése is, amely szerint 2015-ig nemzetgazdasági szinten a foglalkoztatottak száma megközelítőleg 5%-kal bővül. A tanulmány szerint a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazat létszámbővülése a 16 nemzetgazdasági ág rangsorában az előkelő 5. helyen áll 9,3%-os növekedési ütemével. <39>

Ugyan az elkövetkezendő években a turizmusban – a következő fejezetben

bemutatottak szerinti – jelentős fejlesztések valósulnak meg az uniós pályázatok

révén, azoknak azonban csak töredéke jelenik meg az alapágazatokban. Emellett

várható a hazai és nemzetközi pénzügyi és szakmai befektetők által megvalósuló

szálláshely-beruházások eddigi ütemének fennmaradása, ezáltal a szállodai


____________________________________________________________________________________


96

kapacitás további bővülése. Az ágazat vállalkozási méret szerinti összetételében

várható a nagyobb létszámot foglalkoztató vállalkozások részarányának növekedése,

elsősorban a vendéglátás területén a mikrovállalkozások elmúlt években tapasztalt

csökkenése tendenciájának folytatódása. Ez a foglalkoztatásra egyrészt a

nagyvállalati hatékonysági intézkedéseken keresztül csökkentő irányban hat,

másrészt a fekete- és szürkefoglalkoztatás mérséklődésével, a legális foglalkoztatás

növekedésével jár (a nagyobb vállalkozások bejelentett munkavégzést, stabilabb

foglalkoztatási környezetet biztosítanak).

A vállalakozások megfelelő pozicionálása (versenyképesség javulása elsősorban a

munkaerőhöz kapcsolódó adó- és járulékterhek mérséklésével) a foglalkoztatás

dinamikájának erősödését hozhatja.

Ami a szezonális és egész éves foglalkoztatásra vonatkozó stratégia célokat illeti,

elmondható, hogy a turizmus keresleti és kínálati tendenciái egyaránt (a főszezoni

üdülések hosszának rövidülése és ezzel párhuzamosan az évközbeni egy vagy több

rövidebb pihenés, utazás, az üdüléssel éppen ellentétes időszakra eső corporate-,

rendezvény- és konferenciaturizmus erősödése, a kínálatban a gyógy-, wellness-,

rendezvény- és konferencia-szolgáltatási kapacitás jelentős bővülése) a szezonális

ingadozások kiegyenlítődése irányába hatottak és hatnak. Természetesen ettől még

az üdülőterületeken a szezonalitás és az ezzel együtt valószínűsíthetően

erőteljesebben megjelenő fekete vagy szürke munkavégzés változatlanul jelentős

foglalkoztatási kérdést jelent. Véleményünk szerint indokolt lenne e probléma

megoldását központi munkaerő-piaci eszközökkel is támogatni.

Az elmúlt években a keresetek vonatkozásában – mint ahogy azt a III. fejezet 5.1

pontjában bemutattuk – sajnos nemhogy közelítés történt volna a nemzetgazdasági

átlag felé, hanem az olló tovább nyílt. Kimondható, hogy a stratégiában

egyébként indokolt elvárásként megfogalmazott keresetnövekedés elérése még

távolabbra tolódik. Az elkövetkezendő hat év reális célja az eddigi tendencia

megfordítása lehet, amennyiben bekövetkezik az adó és járulék megreformálása,

konkrétan a munkáltatók élőmunkához kapcsolódó járulékterheinek érzékelhető

mérséklése.


____________________________________________________________________________________


97

Összefoglalva elmondható: amíg a Stratégia alapágazatokra és a turizmus egészére

2013-ra megfogalmazott teljesítményi és a foglalkoztatás mennyiségi célértékeinek

elérése illetve megközelítése várható, addig a feketefoglalkoztatás visszaszorítására, a

keresetekre, a turizmusban dolgozók életviszonyaira (stabilabb foglalkoztatás, biztos

megélhetés stb.) vonatkozóan megfogalmazott célok és célértékek elérésének

lehetőségei – egy kiszámítható és hosszabb távon rentábilis működést biztosító

vállalkozói környezet meglétének hiánya miatt – időben nem prognosztizálható

távolságba kerültek.

2.2. Az ágazat megjelenése az Új Magyarország Fejlesztési Tervben, különös

tekintettel a támogatással megvalósuló turisztikai beruházások versenyképességre

és foglalkoztatásra gyakorolt hatásaira

Az ágazat reménybeli növekvő gazdasági szerepének, valamint az uniós stratégiáknak is

köszönhető, hogy a 2007-2013 közötti Magyarországra érkező források jelentős része

vonható be turisztikai projektekbe. A felhasználható kb. 8000 milliárdos keretből a

Regionális Operatív Programok (ROP) forrásainak 17%-a, azaz 305 milliárd Ft áll

rendelkezésre közvetlen turisztikai célú fejlesztésekre.

A regionális programokon túl a turizmus fejlesztésére az Új Magyarország Fejlesztési

Tervben (ÚMFT) a Gazdasági Operatív Programok (GOP), Új Magyarország

Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) keretében is lehetőség nyílik. Ez utóbbi például

forrásokat teremthet az alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltatások, lovasturizmus,

vadász- és erdei turizmus, horgászturizmus, borturizmus és az ezekhez kapcsolódó

szolgáltatások fejlesztéséhez.

A közétkeztetést érintően megemlítendő a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program

(TIOP), amely a szak- és felnőttképzés infrastuktúrájának (beleértve a konyhákat is)

fejlesztésére fogad be pályázatokat.

A ROP-ok a turisztikai termékek és attrakciók fejlesztéséhez, kereskedelmi

szálláshelyek mennyiségi és minőségi fejlesztéséhez, valamint a térségi

desztinációmenedzsment szervezeti hátterének megteremtéséhez és fejlesztéséhez,


____________________________________________________________________________________


98

marketingtevékenységhez és a turizmus szereplői közötti együttműködés erősítéséhez

nyújtanak támogatást. A turisztikai fogadóképesség javításán belül elsősorban a

meglévő kereskedelmi szálláshelyek és szolgáltatásaik minőségi és mennyiségi

fejlesztése támogatható, ugyanakkor egyes régiókban lehetőség nyílik új három- és

négycsillagos kategóriájú szállodák építésére is a kiemelt, ún. desztinációs területeken.

A rendelkezésre álló ROP forrásokból nagyságrendjében legnagyobb keretösszeggel

Észak-Magyaroszág és Észak-Alföld rendelkezik, a régiós forrásból a turizmusra szánt

fejlesztési részesedés tekintetében pedig a két dunántúli régió vezeti a rangsort. A

turizmusban jelenleg meghatározó szerepet játszó Közép-Magyarország mind

összegében, mind részesedésében a legutolsó helyen áll. <33>

A támogatható tevékenységek esetében alkalmazható támogatási mérték a

profitorientáltság illetve a területi fejlesztésbeli különbségek figyelembe vételével került

megállapításra. Azok a tevékenységek részesülhetnek magasabb támogatási

intenzitásban, amelyek nem profitorientáltak, azaz közcélúak; illetve az

elmaradottabb térségek esetében magasabb a támogatási arány. Elmondható, hogy a

támogatások nagymértékben hozzájárulnak a turizmus kínálatának, valamint az

infrastrukturális háttér egy igen jelentős mennyiségi és minőségi változásához, és ezen

keresztül a versenyképesség növeléséhez. Az uniós támogatások célrendszeréből

fakadóan a piaci szegmensbe tartozó alapágazati vállalkozások közvetlen támogatásban

csak nagyon szűk körben és mértékben részesülnek, tehát az ÚMFT az ágazatok

munkahelyteremtő-képességét közvetlenül csak szerény mértékben, míg a

turizmus egészét véve várhatóan igen kedvezően érintik.

A régiók a turizmust kitörési pontnak tekintik, amelytől a gazdasági növekedéshez

és a munkahelyteremtéshez való fokozottabb hozzájárulást várnak. Bár a ROP

pályázatok elsősorban az adott régiók vonzerejét hivatottak közvetlenül szolgálni, a

turisztikai termékfejlesztés és a fogadóképesség növelésének mind-mind immanens

része az emberi erőforrás gyarapítása és színvonalának növelése.

Az uniós pályázatokkal megvalósuló fejlesztésekben jelentős szerepet vállalnak az

alapágazatokon kívüli vállalkozások (illetve azok tulajdonosai) és szervezetek.


____________________________________________________________________________________


99

Tehát az eddigieknél nagyobb lesz polarizáció, azaz várhatóan tovább nő az

alapágazatok tevékenységét nem alaptevékenységként végzők vagy a turizmusba

újonnan befektetők száma. A megvalósuló projektek által létrejövő munkahelyek a

turizmusban közvetlenül foglalkoztatottak számát növeli, még akkor is, ha a statisztikai

számbavételi módszerek szerint azok más ágazatokban kerülnek kimutatásra.

2.3. Az alapágazatok versenyképességét és ezen keresztül munkahelyteremtő

képességét befolyásoló főbb környezeti feltételek

Az utóbbi években az államháztartás növekvő finanszírozási igénye miatt a kiigazító

lépések első körben az adó- és járulékbevételek emelkedését célozták meg, mint

legegyszerűbbnek látszó megoldás.

A vizsgált időszakban a szállodaiparban és a vendéglátásban az elmúlt négy évben

kétszer került sor az áfa megemelésére, először 12%-ról 15%-ra, majd 2006. január 1-

jétől 20%-ra. Az áfakulcs emelése direkt módon növelte a szálláshely-, vendéglátás- és

gyógyászati szolgáltatások bruttó árát, illetve ahol a piac az áremelést nem fogadta

illetve viselte el, ott csökkent az egyébként sem magas jövedelmezőség.

A KPMG szállodaipart érintő áfacsökkentés várható hatásairól a közelmúltban

elkészített tanulmánya is azt támasztja alá, hogy a szállodai szolgáltatások áfakulcsának

csökkentésével a kereslet nagyfokú árérzékenységének hatásaként a forgalom

dinamikus növekedése várható. Ezzel nő az ágazat versenyképessége, jövedelmezősége

és nem utolsó sorban munkahelyteremtő képessége. A KPMG 2013-ig előrevetített

számítása szerint minden 5 százalékpontos áfakulcs-mérséklés az elkövetkezendő öt

évben a foglalkoztatottak számának további 4-5%-os növekedését eredményezné. Ez azt

jelentené, hogy az EU direktíva szerint megengedett legalacsonyabb, azaz 5%-os

adókulcs alkalmazása esetén egyedül csak a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás

ágazat foglalkoztatottainak száma megközelíthetné a Nemzeti Turizmusfejlesztési

Stratégiában 2013-ra a turizmusban közvetlenül foglalkoztatottakra meghatározott

200 ezer főt.


____________________________________________________________________________________


100

A tanulmány nem tér ki a vendéglátás adókulcsának kérdésére, ahol az ételforgalomra

több uniós ország alkalmaz kedvezményes adókulcsot. Az Európai Unió is foglalkozik

egy áttekinthető, derogációktól és felmentésektől mentes csökkentett áfakulcs-rendszer

bevezetésén. Az ezzel kapcsolatosan elkészült tanulmány igazolva látja a vendéglátás

területén a csökkentett adókulcsnak keresletre gyakorolt pozitív hatását.

Megítélésünk szerint az ágazat versenyképessége szempontjából – az áfa

mértékének jelentőségét nem kisebbítve – a forgalmi adókulcsnál jóval

kardinálisabb kérdés az élőmunkához kapcsolódó adó- és járulékterhek nagysága.

A turizmus emberközpontú és egyben hosszú távon is jövedelmező fejlődésének és ezen

keresztül munkahelymegtartó és -teremtő képességének kulcskérdése, hogy a

nemzetközi viszonylatban is kimagasló vállalkozói járulékterhek csökkenjenek.

A jelenlegi magyar adókörnyezet egyre inkább versenyképtelenné teszi a gazdaságot,

negatívan hat a foglalkoztatásra. Magyarországon különösen magas a munkáltatók által

fizetett ún. munkaerő-költség és az alkalmazottak által felhasználható adózott

jövedelem közötti különbség (ún. adóék), amely egyenesen gátja a legális foglalkoztatás

bővülésének és ösztönzője a munkajövedelmek láthatatlanná tételének, az adóelkerülési

technikák terjedésének. Ez különösen érinti az olyan ágazatokat, mint a turizmus,

amelynek bizonyos területein a tevékenységi és működési jelleg nagyobb teret engedhet

a rendezetlen munkaügyi kapcsolatoknak.

2.4. Foglalkoztatást közvetlenül segítő és támogató intézkedési javaslatok

E témakörben részünkről három konkrét javaslat fogalmazódik meg:

Egész éves foglalkoztatás segítése az üdülőterülteken (elsősorban Balaton,

Velencei-tó, Tisza-tó). E kérdéskörhöz tartozónak tekintendő a gyermekétkeztetés

területén a nyári szünidő miatti foglakoztatási probléma, ahol - az üdülőterületek

szezonális munkaerő igényének biztosítására alkalmazott megoldáshoz hasonlóan –

a határozott idejű foglalkoztatási forma terjedt el.

Az éves foglalkoztatás ösztönzése beilleszthetőnek tűnik a jelenleg működő

úgynevezett START programok működési mechanizmusába. Ez azt jelentené, hogy


____________________________________________________________________________________


101

meghatározott (vagy határozatlan) időre járulékkedvezmény illetné meg a

vállalkozást, amennyiben szezonális, illetve nem teljes éves tevékenységéhez a

foglalkoztatottat egész évben alkalmazza. Ez a rendszer természetesen csak olyan

vállalkozásokat érintene, amelyek működése nem egy rövid szezonidőszakra

korlátozódik, hanem ágazati vagy azon kívüli éves jellegű tevékenységet is végez.

Nem ágazat-specifikus, de a mikrovállalkozások ágazaton belüli súlya miatt

jelentősebbnek ítélendő a vállalkozási kultúra foglalkoztatásra is negatívan ható

viszonylag alacsony szintje. Megítélésünk szerint a vállalkozói tudatformálás, a

vállalkozói készségek fejlesztése (amely alatt elsősorban nem erkölcsi kérdést,

hanem a vállalkozási ismeretek elsajátítását értjük) egy igen hatékony eszköze lehet

részben a fekete- és szürkefoglalkoztatás visszaszorításának, másrészt a

vállalkozások sikerességén keresztül stabilizálódó foglalkoztatásnak. A hosszabb

folyamatot igénylő vállalkozói tudat formálásához elsősorban megfelelő

ismeretanyag megszerzésének segítése, szakértői támogatás szükséges. Ehhez

szakmai felkarolással akár központi program(ok) is rendelhető(k).

Az uniós források felhasználásából az ágazatban elsősorban a kis- és

középvállalkozások profitálhatnak. E vállalkozásokat profi és nem profi

pályázatírók hada ostromolja, akik szerencsés esetekben segítik a pályázati források

elérését. Úgy tűnik, hiányzik egy ágazati szinten menedzselt információs,

felvilágosító funkciót ellátó koordináló szerveződés, amely hatékonyabban

segíthetné a pályázatok és a pályázók egymásra találását.

2.5. A munkaerő-piaci monitoring rendszer hiányosságai, javaslatok ezek orvoslására

Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat számos kutatási programja már felvetette azokat a

problémákat, feltárta azokat a hiányosságokat, amelyek a foglalkoztatáspolitika érdemi

művelését ma akadályozzák. Az akadályok egy részét csak a tudatos és következetes

jogalkotás (pl. adatbázisok összekapcsolhatósági korlátainak feloldása), más részét a ma

hiányzó adatgyűjtések körültekintő megtervezése, forrásbiztosítása és végrehajtása

számolhatja fel. Ezek a teendők jellemzően ágazatsemlegesek, vagyis egy nemzeti


____________________________________________________________________________________


102

foglalkozáspolitika számára lennének nélkülözhetetlenek, de megvalósulásuk az ágazati

foglalkozáspolitikákat is támogatná. Egy országos és nemzetgazdasági szinten

megvalósított, megújított információs rendszer megteremtését ambicionáló programnak

éppen ezért tekintettel kell lennie az ágazati érdekekre is.

Az ágazati törekvések elvileg vehetnek olyan irányt, amely „türelmetlenségében” nem

várja be a nemzetgazdaság egészét átfogó programok megvalósulását, hanem – részben

felhasználva a ma már rendelkezésre álló adatforrásokat – megszervezi és működtetni

kezdi saját információs rendszerét, megteremti a maga információs bázisát. Mivel ebben

az esetben a jogi háttér hiányozni fog, a munka nagyfokú érdekazonosságot, kölcsönös

bizalmat, kooperációs készséget és közös finanszírozást tételez fel.

Az a körülmény, hogy a munkaerő-kölcsönzés dinamikus terjedése ellenére jelenleg

sem az intézményi munkaügyi, sem a turisztikai szakstatisztikákban nincs rendszeres

felmérés a munkaerő-kölcsönzésre, felveti ennek szükségességét, szorgalmazását.

Kutas <35> több helyen jogosan fejti ki, hogy égetően szükség lenne hatósági jellegű

adatbázisok, többek között az OEP, ONYF, APEH és az önkormányzati nyilvántartások

olyan összekapcsolására, amely lehetővé tenné az ezekben fellelhető értékes

információknak a foglalkoztatáspolitika szolgálatába állítását. A munkaügyi tárca

lehetne az a kormányzati szervezet, amelynek kezdeményeznie kellene a jogi feltételek

megteremtését, egyes érintett törvények, kormányrendeletek korlátozó rendelkezéseinek

feloldását.

A rendszeres információgyűjtésen (és -adásán) túl egy-egy munkaerő-piaci jelenség

empirikus kutatások révén történő feltárására is szükség van. Elsősorban a fekete- és

szürkefoglalkoztatás méreteinek, területi megjelenése okainak feltárására, vagy a

kiszervezési megoldások, a bérmunka-alkalmazás, vagy a munkaerő-kölcsönzés

terjedése indítékainak, gazdálkodási ésszerűsítési okainak diagnosztizálására, a

munkaerő mobilitásra gyakorolt hatásának megbecsülésére gondolunk. Kutatandó

témák lehetnek az atipikus foglalkoztatás gyakoribb esetei, az állandó vagy szezonális


____________________________________________________________________________________


103

jelleggel alkalmazott részmunkaidős foglalkoztatás, vagy pl. a magánszálláshelyen

túlterjedő, az önfoglalkozás keretei között végzett falusi vendéglátás.


____________________________________________________________________________________


104

Melléklet

Táblázatok 1.sz. táblázat: Foglalkoztatottság a turizmusra jellemző ágazatokban, 2005 2.sz. táblázat: Kapacitás, bevétel és foglalkoztatottság alakulása a kereskedelmi szálláshelyeken és a vendéglátásban 3.sz. táblázat: Foglalkoztatottak száma a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás szakágazatban 2000-2006. években (fő) 4.sz. táblázat: Alkalmazásban állók száma régiónként a turizmus alapágazatokban és a nemzetgazdaságban (fő) 5.sz. táblázat: Foglalkoztatottak bruttó átlagkeresetének alakulása (Ft/fő/hó)


____________________________________________________________________________________


105

1.sz.tábla Foglalkoztatottság a turizmusra jellemző ágazatokban, 2005 (fő)


____________________________________________________________________________________


106

2.sz.tábla Kapacitás, bevétel és foglalkoztatottság alakulása a kereskedelmi szálláshelyeken és a vendéglátásban

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Index2006/2000

Kereskedelmi szálláshelyek % Egységek száma 2 965 3 044 3 377 3 517 3 001 3 117 2 861 96,5% szálloda 718 736 806 822 824 836 799 111,3% egyéb kereskedelmi szálláshely 2 247 2 308 2 571 2 695 2 177 2 281 2 062 91,8%

Férőhelyek száma 312 714 317 629 335 163 347 277 336 494 329 290 300 391 96,1% szálloda 100 604 104 232 107 899 109 726 112 769 115 895 113 298 112,6% egyéb kereskedelmi szálláshely 212 110 213 397 227 264 237 551 223 725 213 395 187 093 88,2%

Bruttó bevétel millió Ft 142 846 152 453 161 493 166 486 190 445 217 243 228 134 159,7% szálloda 125 064 130 980 138 929 141 176 164 213 188 718 199 745 159,7% egyéb kereskedelmi szálláshely 17 782 21 473 22 564 25 310 26 232 28 525 28 389 159,7%

Foglalkoztatottak száma* fő n.a. 29 470 29 520 31 795 32 015 32 830 37 189 126,2% szálloda n.a. 20 583 19 651 22 319 21 210 21 948 25 702 124,9% egyéb kereskedelmi szálláshely n,a, 8 887 9 869 9 476 10 805 10 882 11 487 129,3%

Vendéglátás Egységek száma 49 945 52 027 53 772 55 148 55 686 56 294 56 495 113,1% kereskedelmi vendéglátás 46 168 47 951 49 201 50 077 50 328 50 475 50 355 109,1% munkahelyi vendéglátás, közétkeztetés 3 777 4 076 4 571 5 071 5 358 5 819 6 140 162,6% Bruttó bevétel millió Ft 342 986 407 212 466 446 496 488 564 611 634 253 640 383 186,7% kereskedelmi vendéglátás 307 480 369 999 421 513 443 077 496 785 567 047 565 089 183,8% munkahelyi vendéglátás, közétkeztetés 35 506 37 213 44 933 53 411 67 826 67 206 75 294 212,1%

Foglalkoztatottak száma** fő 49 712 50 979 48 828 52 925 54 708 57 142 57 844 116,4% kereskedelmi vendéglátás 30 410 32 041 29 673 33 113 34 483 36 285 36 993 121,6% munkahelyi vendéglátás 17 318 16 848 16 484 16 809 18 180 18 356 18 062 104,3% közétkeztetés 1 984 2 090 2 671 3 003 2 045 2 501 2 789 140,6%

Szálláshely-szolgáltatás és vendéglátó ágazatFoglalkoztatottak ágazat össz.** fő 134 409 143 768 135 199 139 524 150 118 154 709 157 184 116,9%Foglalkoztatottak nemzetgazd.ösz. fő 3 856 200 3 859 500 3 870 600 3 921 900 3 900 400 3 901 500 3 930 100 101,9%nemzetgazdaság összesenből % 3,49% 3,73% 3,49% 3,56% 3,85% 3,97% 4,00% 114,7%

Bruttó átlagkereset ágazat össz. Ft 56 593 68 120 81 167 87 109 90 072 95 777 102 890 181,8%Bruttó átlagkereset nemzetgazd. össz.Ft 87 751 103 553 122 482 137 273 145 520 158 343 171 351 195,3%Ágazat/nemzetgazdaság kereset % 64,49% 65,78% 66,27% 63,46% 61,90% 60,49% 60,05% 93,1%

*Foglalkoztatottak száma kereskedelmi szálláshelystatisztika alapján**Foglalkoztatottak száma MEF alapján

évek


____________________________________________________________________________________


107

3.sz.tábla Foglalkoztatottak száma a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás szakágazatban 2000-2006. években (fő)

Forrás: <8> <9>

Szakágazat 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006évek

1. 551 Szállodai szolgáltatás 18 466 17 863 20 638 18 896 19 418 19 328 18 6122. 5521 Ifjusági- és turistaszállás 7 685 7 289 7 090 241 280 389 5083. 5522 Kempingszolgáltatás 651 607 740 715 559 452 4214. 5523 Egyéb szálláshely-szolgáltatás 995 930 603 7 269 7 154 5 399 4 2105. 552 Egyéb kereskedelmi szálláshely-

szolgáltatás (2+3+4) 9 331 8 826 8 433 8 225 7 993 6 240 5 1386. Kereskedelmi szálláshely össz. (1+5) 27 797 26 689 29 071 27 121 27 411 25 568 23 7508. 553 Étkezőhelyi vendéglátás 26 065 28 643 26 745 29 993 30 677 32 008 32 9899. 554 Bárok és hasonló vendéglátás 4 345 3 398 2 928 3 449 3 806 4 277 4 00410. 555 Munkahelyi vendéglátás (11+12) 19 302 18 938 19 155 19 861 20 225 20 857 20 85111. 5551 Munkahelyi étkeztetés 17 318 16 848 16 484 16 850 18 180 18 356 18 06212. 5552 Közétkeztetés 1 984 2 090 2 671 3 011 2 045 2 501 2 78913. Vendéglátás összesen (8+9+10) 49 712 50 979 48 828 53 303 54 708 57 142 57 84414. 55. Szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás

4 fő feletti foglalkoztatóknál (6+13) 77 509 77 668 77 899 80 424 82 118 82 709 81 59515. 4 fő alatti foglalkoztatóknál 56 900 66 100 57 300 59 100 68 000 72 000 75 58916. 55. Szálláshely-szolgáltatás

vendéglátás összesen 134 409 143 768 135 199 139 524 150 118 154 709 157 184

17. Nemzetgazdaság összesen 3 856 200 3 859 500 3 870 600 3 921 900 3 900 400 3 901 500 3 930 100

18. Ágazat részaránya (16/17) % 3,49% 3,73% 3,49% 3,56% 3,85% 3,97% 4,00%


____________________________________________________________________________________


108

4.sz.tábla Alkalmazásban állók száma régiónként a turizmus alapágazatokban és a nemzetgazdaságban (fő)

Forrás: <8>

Összes foglalkoztatott Szálláshely-szolg.és vendéglátás Utazásszervezés2000 2006 2000 2006 2000 2006

Közép-Magyarország 1 145 218 1 195 734 31 371 37 934 2 730 ..Közép-Dunántúl 276 337 290 876 7 396 7 259 220 ..Nyugat-Dunántúl 262 209 254 618 9 319 8 387 171 ..Dél-Dunántúl 216 302 211 418 6 514 5 930 206 ..Dél-Alföld 283 199 287 137 8 117 7 902 103 ..Észak-Alföld 294 572 306 010 8 203 7 615 221 ..Észak-Magyaroszág 240 263 244 369 6 589 6 567 56 ..

Összesen 2 718 099 2 790 163 77 509 81 595 3 707 ..


____________________________________________________________________________________


109

5.sz.tábla Foglalkoztatottak bruttó átlagkeresetének alakulása (Ft/fő/hó)

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 551 Szállodai szolgáltatás 87 193 101 611 106 551 114 371 123 373 133 483 143 2835521 Ifjúsági- és turistaszállás 68 618 82 655 111 062 94 590 91 954 97 220 99 7205522 Kempingszolgáltatás 55 699 67 904 80 341 80 025 93 847 99 952 101 7545523 Egyéb szálláshely-szolg. 54 771 73 657 70 816 140 044 138 967 154 702 152 342

552 Egyéb kereskedelmi szálláshely-szolgtatás 66 374 80 858 106 118 133 817 134 515 147 315 143 438553 Étkezőhelyi vendéglátás 43 361 54 019 65 032 65 011 66 931 71 629 82 242554 Bárok és hasonló vendéglátás 34 329 44 314 53 926 54 964 62 346 61 201 72 581

555 Munkahelyi vendéglátás, közétkeztetés 42 917 52 149 65 224 75 475 76 247 83 976 91 125

55 Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás 56 593 68 120 81 167 87 109 90 072 95 777 102 890Nemzetgazdaság összesen 87 751 103 553 122 482 137 273 145 520 158 343 171 351

55 Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás aránya (%) 64,5 65,8 66,3 63,5 61,9 60,5 60,06630 Utazásszervezés 90 220 103 762 117 136 123 056 138 818 150 414 164 7666630 Utazásszervezés aránya (%) 102,8 100,2 95,6 89,6 95,4 95,0 96,2

Forrás: <4>


____________________________________________________________________________________


110

Függelék I.

Fogalmi meghatározások Tevékenységek Általános Osztályozási Rendszere (TEÁOR) A gazdasági tevékenységek nemzetközileg harmonizált hivatalos jegyzéke 2003. január

1. óta érvényes. A vállalkozások hivatalos besorolása valamennyi hivatalos

nyilvántartásban (cégjegyzék, adóügyi, statisztikai, vám stb.) ennek alapján történik.

2008. január 1-jétől új TEÁOR kerül bevezetésre. A jelenleg hatályos és az új TEÁOR

részletes leírása letölthető a KSH honlapjáról.

A TEÁOR alapján az egyes tevékenységeket a turizmus szempontjából a Turizmus

Szatellit Számlái c. kiadványában a KSH csoportosította, értelmezte. Jelen kiadvány ezt

a csoportosítást – a könnyebb érthetőség és a közvetlenül elérhető adatok miatt – tovább

szűkítette, egyszerűsítette. Turisztikai

ALAP ágazatok

A turizmus JELLEMZŐ

ágazatai

A turizmushoz KAPCSOLÓDÓ

ágazatok 55 Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás 551-552 Szálláshely-szolgáltatás 553-554 Kereskedelmi vendéglátás 555 Munkahelyi vendéglátás, közétkeztetés

6010 Vasúti személyszállítás 6021-6023 Közúti személy-szállítás 61 Belvízi személyszállítás 62 Légi személyszállítás 6330 Utazásszervezés 6321-23 Személyszállítást kiegészítő szolgáltatás 71 Szárazföldi és vízi járművek kölcsönzése 9213-92 Kulturális szolgáltatás 9252-53 Sport és egyéb szabadidős szolgáltatás 926-927

Élelmiszer és italgyártás Dohánygyártás Ruházati termékek gyártása Kiskereskedelem Jármű és üzemanyag kereskedelem Pénzügyi tevékenység Egyéb közösségi szolgáltatások


____________________________________________________________________________________


111

FEOR (Foglalkozások Egységes Osztályozási rendszere) A foglalkozások 1997. január 1. óta érvényes hivatalos jegyzéke. A FEOR, ezen belül

az egyes foglalkozásokhoz tartozó részletes meghatározások megtalálhatók a KSH

honlapján. A FEOR felülvizsgálatára, aktualizálására 2008. évben kerül sor, az új FEOR

bevezetése 2009-től várható.

Turisztikai foglalkozások 1325 Vendéglátó tevékenységet folytató részegység vezetője 1415 Vendéglátó kisszervezet vezetője 3641 Utazási tanácsadó 3642 Idegenvezető 3643 Szállodai portás, recepciós 3644 Hostess 3641 Egyéb idegenforgalmi ügyintéző 5121 Vendéglátó, vendéglős 5122 Cukrász 5123 Felszolgáló, vendéglátó-ipari eladó 5124 Szakács 5125 Gazdasszony szobaasszony 5129 Egyéb vendéglátó-ipari foglalkozás 9115 Szobalány

Gazdaságilag aktív népesség: a foglalkoztatottak és a regisztrált munkanélküliek

együttes száma.

Foglalkoztatott: a kereső tevékenységet folytató, keresettel, jövedelemmel rendelkező,

a társas vagy egyéni vállalkozásoknál, intézményeknél főállású munkaviszony

keretében alkalmazásban álló; a dolgozó szövetkezeti tag, a társas vállalkozás dolgozó

tagja, az egyéni vállalkozó és segítő családtagja, az alkalmi munkás, a napszámos és a

foglalkoztatott nyugdíjas.

Az a személy, aki a megfigyelt héten legalább 1 órányi, jövedelmet biztosító munkát

végzett, illetve rendelkezett olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg (betegség,

szabadság – ideértve a szülési szabadságot is – miatt) távol volt.


____________________________________________________________________________________


112

A gyesen és a gyeden lévők a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően nem szerepelnek a

foglalkoztatottak között, hacsak nem végeztek a megfigyelt héten jövedelmet biztosító

munkát. Mivel a sorkatonák nem tartoznak a magánháztartásokhoz, nem szerepelnek a

foglalkoztatottak között sem.

Foglalkoztatott nyugdíjas: a nyugellátása szüneteltetése nélkül valamely

munkáltatónál munkaviszonyban álló nyugdíjas.

Regisztrált munkanélküli: lásd „A Foglalkoztatási Hivatal adatgyűjtése” c. részben.

Az állapotadatok dátuma – ha más megjegyzés nincs – a népességnél január 1., az

intézményi statisztikából származó adatoknál előző év december 31. Adatforrások: a

KSH éves és évközi intézményi munkaügy-statisztikai adatgyűjtése, lakossági

munkaerő-felmérése, népszámlálási és népességstatisztikája, az Adó- és Pénzügyi

Ellenőrzési Hivatal (APEH), az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) és

az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) statisztikái.

Alkalmazott: a vállalkozásnál, költségvetési, társadalombiztosítási, illetve nonprofit

szervezetnél, egyéni vállalkozónál rendszeres jövedelemszerző munkával rendelkező

munkavállaló (függetlenül attól, hogy nyugdíjas-e), beleértve a szezonális munkást, a

vonatkozási héten munkát végző alkalmi munkást, a dolgozó diákot.

Szövetkezet, társas vállalkozás tagja az a személy, akinek a tagsági viszonya

munkavégzési kötelezettséggel jár.

Egyéni vállalkozó az a személy, aki saját vállalkozásában, egyéni vállalkozóként

munkát végez.

Segítő családtag: a háztartásnak az a tagja, aki a háztartáshoz tartozó gazdaság,

vállalkozás tevékenységében segít, ezért a munkájáért fizetséget nem kap, csak a

háztartás tagjaként részesül a gazdaság, a vállalkozás eredményeiből.


____________________________________________________________________________________


113

Munkanélküli az a személy, aki az adott héten nem dolgozott, és nincs olyan munkája,

amelytől átmenetileg távol volt; a kikérdezést megelőző négy héten aktívan keresett

munkát (állami vagy magán munkaközvetítőt keresett fel, munkáltatókat személyesen

keresett meg, hirdetést adott fel vagy hirdetésre válaszolt stb.); két héten belül munkába

tudott volna állni, ha talált volna megfelelő állást, illetve már talált munkát, ahol 90

napon belül (2002-ig 30 napon belül) dolgozni kezd. A Foglalkoztatási Hivatal

adatgyűjtése a nyilvántartásba vett álláskeresőkre vonatkozik (lásd a regisztrált

munkanélküli fogalmát).

Gazdaságilag nem aktív az a személy, aki nem sorolható be sem a foglalkoztatottak,

sem a munkanélküliek csoportjába. Ide tartozik többek között az idénymunkás az

idényen kívül, ha nem keres munkát; az ún. passzív munkanélküli, aki szeretne ugyan

munkát, de kedvezőtlennek ítélve elhelyezkedési esélyeit meg sem kísérli az

álláskeresést.

Aktivitási arány: a foglalkoztatottak és a munkanélküliek együttes száma a népesség

százalékában.

Munkanélküliségi ráta: a munkanélküliek száma a gazdaságilag aktív népesség

százalékában.

Módszertani források: Munkaerő-felmérés idősorai, 1998–2006 (KSH, Budapest, 2007)

című adattár, Munkaerő-felmérés módszertana, Statisztikai Módszertani füzetek 40.

(KSH, Budapest, 2006).

Alkalmazásban állónak tekintendő az a munkavállaló, aki a munkáltatóval

munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll (2003-ig főállásban), s munkaszerződése,

megállapodása alapján munkadíj ellenében munkavégzésre kötelezett. Az

alkalmazásban állók statisztikai állományi létszáma magában foglalja a munkáltatóval

munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személyeket, a munkából meghatározott

okok miatt távollévők (szülési szabadság, gyes, gyed, sorkatonai szolgálat, betegség

vagy fizetés nélküli szabadság miatt egy hónapot – 1998-ig három hónapot – meghaladó


____________________________________________________________________________________


114

távollét) és a munkaszerződés szerint 60 munkaóránál rövidebb munkaidőben

foglalkoztatottak kivételével.

Kereset: a bérköltség terhére kifizetett alapbér (törzsbér), bérpótlékok, kiegészítő

fizetés, prémium, jutalom, 13. és további havi fizetés.

Átlagkereset: a keresettömeg (bérköltség) és a foglalkoztatottak létszámának

hányadosaként számított mutató. Számításához a munkáltatóknál teljes munkaidőben

foglalkoztatottak adatait használjuk.

Munkaerőköltség: A munkaerőköltség az alkalmaztatás költségeinek összességét

jelenti, tehát minden olyan, a munkáltatót terhelő kötelezettséget felölel, ami a

munkaerő foglalkoztatásával, alkalmazásával kapcsolatban felmerül. Magában foglalja

a munkajövedelmen kívül a szociális költségeket (beleértve a munkáltató által

kötelezően teljesített járulékokat), továbbá a képzés és munkaerő-toborzás költségeit,

valamint az élőmunkával kapcsolatos adók és támogatások egyenlegét.

Munkajövedelem: (munkavégzéshez kötődő jövedelem) a hazai kereseti elemeken

felüli pénzbeli, illetve természetbeni juttatásokat is tartalmazza, melyek a nemzetközi

(Eurostat-) ajánlás szerint részei a keresetnek. Ilyen például a külföldi kiküldetésnek a

munkabér összegét meghaladó díjazása, a lakhatási költségtérítés, az étkezési térítés, a

munkába járás költségének térítése, a saját használatra biztosított cégautóval

kapcsolatos költségtérítések, a jubileumi jutalom, a tárgyjutalmak.

A szociális költség: a munkáltatók alapokba történő kötelező szociális befizetéseit

(társadalombiztosítási járulék, munkaadói járulék stb.), valamint közvetlenül a

munkavállalóknak fizetett szociális hozzájárulásokat (betegséggel és balesettel

kapcsolatos hozzájárulások, végkielégítés, jóléti és kulturális költségek) tartalmazza.

Bruttó kereset: 1988 óta használt fogalom, a személyi jövedelemadót, az

egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, valamint a munkavállalói járulékot is tartalmazó

kereset.


____________________________________________________________________________________


115

Nettó kereset: a gazdálkodó szervezetenkénti bruttó átlagkeresetből a mindenkori

munkavállalói járulék, a személyi jövedelemadó, valamint a nyugdíj- és

egészségbiztosítási járulék levonásával, továbbá a társadalombiztosítási járulékküszöb

figyelembevételével számított adat. Az adatok meghatározásához a KSH évközi (havi),

illetve éves adatgyűjtéseit használjuk. Az évközi adatszolgáltatásból származó adatok

1999-től a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásokra, valamennyi költségvetési és

társadalombiztosítási szervezetre, valamint a kijelölt nonprofit intézményekre

vonatkoznak. (A vállalkozások esetében a megfigyelés a legalább 50 főt

foglalkoztatóknál teljes körű, 2000-től az 5-49 főt foglalkoztatóknál reprezentatív.)

Bruttó kibocsátás: adott gazdasági egység által más, a termelő és szolgáltató gazdasági

egységen kívüli egységek számára előállított, valamint a saját végső fogyasztásra kerülő

termékek és szolgáltatások összessége. A kibocsátást a nemzeti számlák alapáron

értékelik.

Bruttó hazai termék (GDP): termelési oldalról egyenlő az ágazatok által létrehozott,

alapáron értékelt bruttó hozzáadott értéknek (azaz a bruttó kibocsátás és a folyó

termelőfelhasználás különbségének) és az ágazatokra fel nem osztott termékadók és

terméktámogatások egyenlegének összegével. Felhasználási oldalról a bruttó hazai

termék egyenlő a belföldi felhasználásra (végső fogyasztásra, bruttó felhalmozásra)

kerülő termékek és szolgáltatások összegével, korrigálva a külkereskedelmi

egyenleggel.

Tulajdonosi szerkezet: a vállalatok további bontását jelenti a tulajdonosi alszektorok

szerinti osztályozás. A külföldi tulajdonú vállalatok alszektorába soroljuk azokat a

vállalatokat, amelyek jegyzett tőkéjében a külföldi részesedés 50 százalék feletti vagy

relatív többségben van. Hasonló módon definiáljuk a közösségi (állami, központi és

helyi önkormányzati) vállalatok alszektorát is, kiegészítve azzal, hogy ide tartoznak a

tartós állami tulajdonú társasági részesedéssel működő társaságokról szóló törvény által

kijelölt vállalatok is. Az összes többi vállalat a hazai magánszektorba tartozik, kivéve az

azonos arányok esetét, ahol a külföldi és hazai, illetve külföldi és közösségi


____________________________________________________________________________________


116

egyezőségnél a külföldi, a hazai és közösségi egyezőségnél pedig a közösségi besorolást

alkalmazzuk.

Jövedelemképződés: termelői oldalról mutatja be a termelési folyamathoz közvetlenül

kapcsolódó jövedelemképződést. A forrást a hozzáadott érték képezi, ennek

felhasználása pedig a munkavállalói jövedelmek, valamint az egyéb termelési adók

összege, csökkentve az egyéb termelési támogatások értékével. Az egyenlegező tétel a

működési eredmény.

Munkavállalói jövedelem: a munkaadó által adott összes pénzbeli és természetbeni

javadalmazás, amelyet a gazdálkodó szervezet a végzett munka ellenértékeként fizet a

munkavállalónak. Két fő alkotórésze: a bérek és keresetek, illetve a munkáltató által

fizetett társadalombiztosítási hozzájárulás.

Bruttó működési eredmény: a vállalati jövedelemképződés esetében a hozzáadott

értékből levonva a munkavállalói jövedelmet és – korrekciós tételként – az egyéb

termelési adók, egyéb termelési támogatások egyenlegét.

A nemzetgazdasági beruházások volumene – mintegy tízéves, változó ütemű, de

folyamatos növekedés után – 2006-ban az előzetes adatok szerint 1,2%-kal

csökkent.

Az építési és a gépberuházások dinamikája 2001–2003 között élesen

különbözött, a rákövetkező két évben közeledett egymáshoz, 2006-ban pedig

hasonló mértékű csökkenés következett be e két csoportban.

Nemzetgazdasági beruházási tevékenység: a tárgyi eszközök beszerzése, létesítése,

előállítása, a meglévő tárgyi eszközök bővítése, rendeltetésének megváltoztatása,

átalakítása, felújítása, az elhasználtak pótlása, az erdőnevelési, erdőfenntartási és

erdőfelújítási munkák kivételével; valamint az üzembe helyezésig, a raktárba történő

beszállításig felmerült mindazon tevékenység, amely az eszközhöz egyedileg

hozzákapcsolható. Tárgyi eszköz az a rendeltetésszerűen használatba vett (aktivált)

eszköz, amely a termelőtevékenységet rendszeres használat mellett tartósan, legalább


____________________________________________________________________________________


117

egy éven túl szolgálja. A beruházási tevékenység számbavétele teljesítményértéken

történik.

A beruházási teljesítményérték: a beruházási teljesítmények szerződés szerinti

teljesítése, függetlenül attól, hogy a számla ellenértékét kiegyenlítették-e vagy sem. A

beruházási teljesítményérték tartalmazza a vételárat, a szállítási, raktározási, alapozási,

szerelési, próbaüzemeltetési, üzembe helyezési költségeket, a beszerzésekkel

kapcsolatos közvetítői költségeket, bizományi díjakat, támogatásokat, adókat,

vámköltségeket, az előzetesen felszámított le nem vonható forgalmi adót, valamint a

beruházáshoz egyedileg kapcsolódó egyéb költségeket. Az előzetesen felszámított

levonható általános forgalmi adó nem része a beruházási teljesítményértéknek.

Fogyasztóiár-index: a háztartások (lakosság) által saját felhasználásra vásárolt

termékek és szolgáltatások időben bekövetkező (átlagos) árváltozását méri; jelzi az

infláció, a „pénzromlás” mértékét. Az árváltozások mérése a termékek és szolgáltatások

célszerűen megválasztott reprezentánsaiból összeállított fogyasztói kosár alapján

történik, hónapról hónapra figyelemmel kísérve az árváltozásokat. A fogyasztóiár-index

számítása a fogyasztásban fontos szerepet betöltő és azt lehetőleg hosszú ideig

képviselő mintegy 900 reprezentáns ármegfigyelésén alapul. Reprezentánsonként 35–

150, összesen pedig mintegy hetvenezer árat gyűjtünk havonta. A reprezentáns ára: a

reprezentánsról az országos mintában összegyűjtött valamennyi ár egyszerű számtani

átlaga. A reprezentáns egyedi árindexe: a reprezentáns tárgyidőszaki és bázisidőszaki

árának hányadosa. A fogyasztóiár-index számításához felhasznált súlyok a termék- és

szolgáltatáscsoportoknak a lakosság vásárolt fogyasztásában elfoglalt arányát

reprezentálják. Ezek az arányok a nemzeti számlák fogyasztási adatain alapulnak,

kiegészítve a háztartás-statisztikai felmérések és egyéb források adataival. A súlyok

felülvizsgálata évenként történik, a tárgyévet két évvel megelőző év lakossági

fogyasztása alapján. A súlyok 2006-ban a 2004-es fogyasztási szerkezetnek

megfelelőek, és minden hónapban azonosak.

Módszertani források: Fogyasztóiár-index módszertana, 2000 (KSH Budapest, 2000).


____________________________________________________________________________________


118

Fizetési mérleg: egy adott ország rezidensei és a nem rezidensek között egy adott

időszakban végbemenő reálgazdasági és pénzügyi tranzakciókat mutatja ki. A fizetési

mérleg összhangban van a nemzeti számlák rendszerével (SNA '93), és követi a

Nemzetközi Valutaalap által kidolgozott módszertant (Balance of Payments Manual, 5.

kiadás, Washington, 1993, IMF). A kettős könyvelés elvét alkalmazza, azaz minden

tranzakció elszámolása két helyen, tartozik és követel tételként történik.

Országrezidens: az a természetes vagy jogi személy, amelyet közvetlen gazdasági

érdeke (állandó lakóhelye, telephelye, termelése stb.) az adott ország gazdasági

területéhez kapcsol.

Folyó fizetési mérleg: a reálgazdasági tranzakciókat (az áruforgalomhoz és a

szolgáltatásokhoz kapcsolódó ügyleteket), a tőkebefektetések tulajdonlásához

kapcsolódó (kamat- és osztalék-) jövedelmeket, a munkavégzésből származó

jövedelmeket és a viszonzatlan folyó átutalásokat veszi számba.

Kiskereskedelmi üzlet: helyileg körülhatárolt, tartós használatra épült, rendszeresen

(állandó vagy ideiglenes jelleggel) nyitva tartó, döntően a lakosságnak értékesítő hely.

A humán gyógyszertárak – bár kiskereskedelmi tevékenységet folytató egységek – nem

tartoznak a 4/1997. (I.22.) Kormányrendelet hatálya alá, így az üzletszám-adatokban

nem szerepelnek.

Kiskereskedelem eladási forgalma: a kiskereskedelmi hálózatban fogyasztói folyó

áron – áfával és fogyasztási adóval növelt értéken – történő árueladás. (A megfigyelés a

piacok forgalmára és az alkalmi utcai árusok tevékenységének mérésére nem terjed ki.).

Kiskereskedelmi forgalom volumenindexe: a kiskereskedelmi eladási forgalom

értékindexének deflálásával készül a fogyasztóiár-megfigyelés reprezentánsaiból

számított deflátor árindex felhasználásával. A forgalmi statisztika tevékenységre

szervezett, reprezentatív adatgyűjtésen alapszik. Az alapsokaságba tartozik valamennyi,

a KSH Kiskereskedelmi Üzlethálózati Regiszterében (Kisreg) szereplő, kiskereskedelmi

működési engedéllyel rendelkező üzlet, valamint valamennyi gyógyszertár. A becslések


____________________________________________________________________________________


119

az EU 1165/98 sz. tanácsi rendelete előírásainak megfelelő tevékenységcsoportokra

készülnek

Utaztató szervezetek: utaztatási jogkörrel rendelkező gazdasági szervezetek: utazási

irodák és ügynökségek. Utazási iroda: utazásszervezői tevékenységi bejegyzéssel

rendelkező utaztató szervezet (ágazati besorolástól függetlenül). Ügynökség:

utazásközvetítői tevékenységi bejegyzéssel rendelkező utaztató szervezet, amely az

utazási szerződést a belföldi utazásszervező megbízottjaként, illetve a külföldi

utazásszervező bizományosaként köti meg.

Szervezett idegenforgalom: az utazási irodák által meghirdetett vagy külön kívánságra

összeállított egyéni vagy társas (csoportos) utazás, amelyre az utazás megkezdését

megelőzően történt szerződéskötés, és a szerződés a szállás és/vagy étkezés vagy az

utazással összefüggő személyszállítás mellett a kiegészítő szolgáltatások előre

meghatározott körét tartalmazza.

Kereskedelmi szálláshely: engedélyben feljogosított, erre a célra épített vagy

átalakított és használt létesítmény, amely üzletszerűen, egész éven át vagy

idényjelleggel, folyamatos napi üzemeltetéssel, megszakítás nélkül szállásszolgáltatást

nyújt.

Kereskedelmi szálláshely típusok: Szálloda (*-*****), Panzió, Turistaszállás, Ifjúsági

szálláshely, Üdülőház, Kemping.

Magánszálláshely: a lakás vagy üdülő idegenforgalmi célú, üzletszerű hasznosítása a

vendég részére. Fizetővendéglátás a városban és a kiemelt gyógy- vagy üdülőhelyen

folytatott magánszállásadói tevékenység. Falusi szállásadásnak minősül az előbbi

kategóriák egyikébe sem sorolható községben és a már kialakult tanyás térségben

folytatott szállásadói tevékenység.

Vendéglátóhely: helyileg körülhatárolt, tartós használatra épült, rendszeresen (állandó

vagy ideiglenes jelleggel) nyitva tartó szolgáltatóhely. Az üzletszámadatok a többször


____________________________________________________________________________________


120

módosított 4/1997. (I.22.) Kormányrendelet alapján a tárgyév december 31-én

működési engedéllyel rendelkező vendéglátóhelyeket tartalmazzák.

Üzlettípus: a vendéglátóhelyek bejelentett főtevékenysége, a KSH „Gazdasági

tevékenységek egységes osztályozási rendszere” 2003-ban kiadott szakágazati

osztályozásának (TEÁOR '03) megfelelően.

Kereskedelmi vendéglátóhelyek: meleg- és nem melegkonyhás vendéglátóhelyek,

cukrászdák, valamint a szeszes és szeszmentes italokat értékesítő vendéglátóegységek

és zenés szórakozóhelyek.

Munkahelyi vendéglátóhelyek: szeszes ital árusítása nélküli, zártrendszerű

munkahelyi (közétkeztetést végző) vendéglátóhely. Az adatok forrása: a KSH-ban

kifejlesztett és folyamatosan karbantartott Kiskereskedelmi Üzlethálózati Regiszter

(Kisreg) és a Gazdasági Szervezetek Regisztere (GSzR).

Vendéglátóhelyek üzlet-típusai: Melegkonyhás étterem, Cukrászda, Italbolt, Egyéb

nem melegkonyhás üzlet, Zenés szórakozóhely, Diszkó, Munkahelyi étkezde,

közétkeztető üzlet

Nettó árbevétel: az értékesített anyagok, termékek és szolgáltatások árkiegészítéssel és

felárral növelt, engedményekkel csökkentett, általános forgalmi adót és fogyasztási adót

nem tartalmazó értéke, a vásárolt és változatlan formában eladott áruk beszerzési

értékével és az alvállalkozók teljesítményének értékével együtt.

Bővebben lásd:

www.ksh.hu


____________________________________________________________________________________


121

Függelék II.

Források, felhasznált irodalom

1. Jelentés a turizmus 2006. évi teljesítményéről (KSH, 2007)

2. Magyar Statisztikai Évkönyv 2006

3. Főbb munkaügyi folyamatok (KSH, gyorstájékoztató sorozat)

4. Foglalkoztatottság, kereseti arányok 1998-2005 (KSH, 2007)

5. KSH Munkaerő-forgalom 2002-2005

6. A munkaerő-költség alakulása 2005 (KSH, 2007)

7. Munkaerő-piaci helyzetkép 2006 (KSH, 2007)

8. KSH éves és évközi intézményi munkaügyi adatgyűjtései

9. KSH Munkaerő-felmérés

10. KSH Gazdasági Szervezetek Regisztere

11. Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatbázisai

12. Munkaerő-piaci jellemzők 2006, 2007 (KSH 2007,2008)

13. Rövid távú munkaerő-piaci előrejelzés 2007 (Magyar Kereskedelmi és

Iparkamara Gazdaság és Vállalkozáselemző Intézet 2007)

14. Összefoglaló a munkaerő-kölcsönzők 2006. évi tevékenységéről (FSZH, 2007)

15. Tájékoztató kiemelten támogatott kistérségekről (KSH, 2008)

16. A KSH Területi Statisztikai Adatbázis Rendszere (TSTAR)

17. Építőipari költségalapú árindexek (KSH, honlap)

18. 2006. évi társasági adóbevallás kiemelt adatai (APEH, honlap)

19. Jelentés a Széchenyi tervből támogatott szálloda beruházások működési

tapasztalatairól (MTH, 2006)

20. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapja: EMIR rendszerből nyerhető uniós.

21. The EUROSTAT Manual on employment in tourism (EUROSTAT, INE 2002 –

Firs Draft)

22. Panorama on tourism – Eurostat, 2007

23. Tourism statistics – Eurostat Pocketbooks, 2007


____________________________________________________________________________________


122

24. International Recommendations on Tourism Statistics (UNWTO, 2007)

European business - Fact and figures (Eurostat 2007)

25. ...TEÁOR, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 2007

26. A Turizmus Szatellit Számlái 2004 (KSH, 2006)

27. Hárs Ágnes: A magyar turizmus szatellit számla foglalkoztatási modulja

(kézirat, 2005 X)

28. A munkaerő-felmérés módszertana 2006 (KSH, 2006)

29. Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapja: Tájékoztatás a foglalkoztatást

és a munkaviszonyban állók képzését segítő hazai és uniós támogatásokról

(2008)

30. Bér- és közteher-reform (Részletes GKI javaslat, 2008. február 27.)

31. Cordi Kht: Az ágazat munkahelyteremtő képességének bemutatása és elemzése

– szektorelemzés az idegenforgalom és vendéglátás területén (2007)

32. Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2005-2013 (MTH)

33. Kovács Balázs és Gerlach Viktor: A 2007-2013 közötti fejlesztéspolitika

turisztikai vetülete (Turizmus Bulletin XI. évf.3.szám)

34. KPMG: A szállodaipart érintő áfakulcs csökkentésének várható gazdasági

hatásai (2008)

35. Kutas János: A jelenlegi munkaerő-piaci információs rendszer fejlesztésének

főbb kérdései (ÁFSZ)

36. Fazekas Károly és Telegdy Álmos: Munkaerő-piaci trendek Magyarországon,

2005 (MTA)

37. Fazekas Károly és Kézdi Gábor: Munkaerő-piaci tükör 2006 (MTA)

38. Viszt Erzsébet: Nemzetközi munkaerő-vándorlás és versenyképesség

39. Adler Judit: A munkaerő-kereslet strukturális változásai 2015-ig (GKI)

40. ECOSTAT: Turizmus barométer előrejelzések 2006, 2007, 2008. I. félév

41. Ékes Ildikó, Rózsa Gergely: A munkaerő-költség alakulása és nemzetközi

helyzete (Ecostat-Műhely, 2007. november)


____________________________________________________________________________________


123

Függelék III.

A szerzők rövid szakmai önéletrajza


____________________________________________________________________________________


124

S Z A K M A I Ö N É L E T R A J Z

Morvainé Lovas Erzsébet

Személyes adatok: Születési dátum: 1951. 08. 22. Családi állapot: férjezett, két nagykorú gyermek Tanulmányok: 1969-1972 Pénzügyi és Számviteli Főiskola, üzemgazdász diploma 1965-1969 Közgazdasági Szakközépiskola: vállalati tervező, könyvelő,

statisztikus képesítés Szakmai tapasztalat:

2006 augusztusától turisztikai szakértői működés: • turisztikai vállalkozások ellenőrzése, controlling és pénzügyi területekre

vonatkozóan • szállodai projektek megvalósíthatósági tanulmányának, részletes üzleti tervének

kidolgozása, finanszírozási tanácsadások területén • óraadó tanárként a Harsányi János Főiskolán két szaktárgy (szállodafejlesztés és

finanszírozás, szállodai controlling) oktatása.

2004 szeptembere és 2006 júliusa között a Magyar Turisztikai Hivatalnál (illetve jogelődjénél a Gazdasági Minisztérium Turisztikai Hivatalánál) főosztályvezető-helyettes beosztásban dolgoztam. Feladatom elsősorban az idegenforgalmat érintő pénzügyi- közgazdasági területre irányult: • a turisztikát érintő adó- és pénzügyi szabályozások kormányzati feladataiban a

szakmai képviselet ellátása, azok turisztikai vállalkozásokra gyakorolt hatásainak vizsgálata, elemzése, javaslatok kidolgozása

• hatásvizsgálatok végzése a szakmai jogi szabályozások (úgymint magánszálláshelyekről, az utaztatási tevékenységről, a kereskedelmi szálláshelyekről szóló jogszabályok módosításai) változásainak vállalkozások működésére, gazdálkodására gyakorolt hatásaira

• közreműködés a turisztikai célelőirányzat kezelői feladatainak ellátásában.


____________________________________________________________________________________


125

1986-2004 között az egyik legnagyobb hazai szállodaipari cégnél, az ACCOR-

Pannonia Zrt-nél, illetve jogelődjeinél (Pannonia Hotels Rt., Pannonia Szálloda és Vendéglátó Vállalat) dolgoztam.

1986- 1991 között közgazdasági főosztályvezetőként: • a vállalat tervezési, elemzési, controlling tevékenységét irányítottam • ezen időszakra jellemző alapvető változások nagy kihívások elé állították a

vállalatot is, ahol a szükséges működési, pénzügyi-gazdasági változások egyik irányítójaként új lapokra helyeztük a controlling tevékenységet

• részt vettem a cég tevékenysége diverzifikációjának végrehajtásában, az 1993-ban megvalósult privatizáció előkészítésében.

1992-2004 között pénzügyi igazgatóként:

• irányítottam a részvénytársaság pénzügyi folyamatait, treasury tevékenységét • felelőse voltam a likviditás biztosításának, az árfolyamkockázat megfelelő

pénzügyi műveletekkel való kezelésének, a felújítások és fejlesztések finanszírozásának, a széleskörű banki kapcsolatok ápolásának, valamint az adózási területnek

• részt vettem a több tízmillió euró értékű finanszírozási, refinanszírozási és reorganizációs projektekben (kivásárlás, cégbeolvasztás, sales and leaseback konstrukciók, cégalapítás külföldön)

• az ACCOR csoport magyarországi tagvállalatai ún. cash managementjének irányítójaként feleltem öt magyarországi ACCOR érdekeltség ún. cash pool rendszerének működéséért, a pénzügyi befektetésekért és hitelszükségletük biztosításáért.

1979-1986 között a Belkereskedelmi Minisztérium Országos Idegenforgalmi Hivatalának főelőadójaként feladataim voltak többek között: • a szállodaipar közgazdasági szabályozórendszere alakításában való részvétel • az ún. osztrák hitelkonstrukcióban megvalósult fejlesztések finanszírozási és

megtérülési feltételeinek kidolgozása • a szállodarekonstrukciós program gazdasági-megtérülési feltételeinek

kidolgozása • szállodaipari vállalatok és utazási irodák ún. valuta- és devizakereteinek

megállapítása és a felhasználás felügyelete.

1976 és 1979 között a PIÉRT Nagykereskedelmi Vállalatnál közgazdasági csoportvezetőként dolgoztam. Feladatom a budapesti kirendeltség tervezési, elemzési feladatainak ellátása volt.

1972 és 1976 között a Budapesti FÜSZÉRT Vállalatnál szervezőként feladatom a szervezeti és működési szabályzat, folyamatszervezés volt.


____________________________________________________________________________________


126

Egyéb megbízatások:

2005 áprilisától 2006 októberéig a nemzeti marketingtevékenységet ellátó és a nemzetközi turisztikai külképviseleti hálózatot működtető Magyar Turizmus Zrt. Felügyelő Bizottságának tagjaként tevékenykedtem.

2003-2004. években a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány kuratóriumának

voltam tagja.

2001-2004. években a párizsi székhelyű ACCOR munkavállalói részvényesi programot kezelő alap Felügyelő Bizottságának voltam tagja.

1996-2004. között társadalmi munkában láttam el a Vendéglátó és Idegenforgalmi

Szakszervezetet Gazdasági Ellenőrző Bizottságának elnöki tisztét, egyben szakértőként közreműködtem adózási és egyéb gazdasági-pénzügyi szabályozások szakmát érintő hatásainak elemzésében.

Nyelvismeret: angol középfok Egyéb ismeretek: - Windows NT, Office (Word, Excel, PowerPoint), különböző pénzügyi, számviteli és controlling munkát támogató programok - közigazgatási alapvizsga

- közigazgatási szakvizsga (pénzügyek) - „B” kategóriás gépjárművezetői jogosítvány - jelenleg adótanácsadói tanfolyam végzése Budapest, 2008. május


____________________________________________________________________________________


127

ÖNÉLETRAJZ

Dr. Probáld Ákos

1145 Budapest, Thököly út 162. (36-1) 383-28-61 - home (36-1) 345-66-52 - office (36-1) 345-66-82 - fax

E-mail: [email protected] [email protected]

TANULMÁNYOK: 1968: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (MKKE), Budapest. 1971: Doktori fokozat megszerzése az MKKE-n (Magyarország versenyképessége az európai turisztikai piacon) 1978: Statisztikus szakközgazdász diploma megszerzése az MKKE-n (Matematikai statisztikai eljárások alkalmazása az idegenforgalmi statisztikában) 1979: Rendszerszervezői képesítés megszerzése 1982: Középfokú angol nyelvvizsga 1997: Köztisztviselői tréning / Sunningdale - Egyesült Királyság 2001: Közigazgatási szakvizsga NYELVEK:

Anyanyelv: magyar Angol: írás, olvasás, beszéd Német: írás, olvasás INFORMATIKAI ISMERETEK: DOS, Windows, MS Office: Word, Excel, PowerPoint SZEMÉLYISÉGJEGYEK:

Dinamikus egyéniség Jó kapcsolatteremtő készség


____________________________________________________________________________________


128

Kiemelkedő kommunikációs készség Csapatember MUNKAHELYEK: 1968 óta: Központi Statisztikai Hivatal 1968-1972: Munkatárs az Idegenforgalmi Osztályon 1972-1987: Osztályvezető-helyettes ugyanott 1987-1988: Osztályvezető ugyanott 1988-1995: Osztályvezető a Közlekedési és idegenforgalmi osztályon 1995-1996: Főosztályvezető-helyettes a Szolgáltatásstatisztikai főosztályon 1996-: Főosztályvezető ugyanott 1972-73 Statisztikát oktat az MKKE-n 1980-81 Statisztikát oktat a Kereskedelmi és Vendéglátó Főiskolán, Budapesten

SZAKÉRTŐI TERÜLETEK, TEVÉKENYSÉGEK:

1975: Mintavételi eljárások kidolgozása és bevezetése az idegenforgalmi statisztikában 1979, 1985, 1996, 2003-2008: Háztartás-statisztikai típusú felvételek irányítása a lakosság turisztikai utazási szokásainak vizsgálatára 1984, 1988, 1994, 2003-2008: Külföldi turisztikai kereslet felmérések irányítása 1993: A lakosság személygépkocsi használati szokásainak vizsgálata 1993-1995: A közúti áruszállítás teljesítményeinek évközi, EU-konform statisztikai megfigyelési rendszerének kidolgozása 1995-1997: Kiskereskedelmi, vendéglátó és szálláshely-szolgáltató cenzus és regiszter kidolgozása 1996-1997: A harmonizált közúti szállítási statisztika kialakítását célzó, Közép-Kelet Európai EUROSTAT próbafelvételben való részvétel irányítása a KSH-ban (Phare project) 1996: Javaslat kidolgozása a harmonizált belvízi szállítási statisztika kialakítására (Phare project) 1997: A mintavételi eljárások korszerűsítése az idegenforgalmi statisztikában

1975 óta rendszeres külső szakértői munkák hangsúllyal a közlekedés és a turizmus Statisztikai

információs rendszereinek területén

1999 óta rendszeres részvétel az OECD Turisztikai Bizottságának munkájában

2002: Az OECD és az EUROSTAT „6. Fórum az idegenforgalmi statisztikáról” c. nemzetközi

rendezvény Magyarországra hozatala, és a Fórum megszervezése


____________________________________________________________________________________


129

2007: Az európai Statisztikai hivatalok elnökeinek éves informális konferenciájának (DGINS)

Magyarországra hozatala, a rendezvény projektigazgatója

TÁRSADALMI TEVÉKENYSÉGEK: Magyar Statisztikai Társaság (Alapító tag, 1980) Magyar Turisztikai Egyesület (MATUR, alapító tag) A Gazdaság és Statisztika c. folyóirat szerkesztő bizottsági tagja (1989 óta) A Turizmus Bulletin c. folyóirat szerkesztő bizottságának tagja (1997 óta) Tagja a Turisztikai Tudományos Szakértők Nemzetközi Egyesületének (AIEST) A Magyar Szálloda Szövetség tanácsadója 2002 óta az Országos Idegenforgalmi Bizottság tagja 2004 óta részvétel a Magyar Turizmus Rt. Nagyköveti programjában

PUBLIKÁCIÓK: Turizmus Panoráma és annak jogelődje 1968 óta

Közgazdasági Szemle Statisztikai Szemle Gazdaság és Statisztika Turizmus Trend és jogelődjei Egyes napi és hetilapokban alkalomszerűen EGYÉB: Nős, három gyermek édesapja (1975, 1977, 1981) Budapest, 2008. május


____________________________________________________________________________________


130

Documents

A TURIZMUS – VENDÉGLÁTÁS – KÖZÖSSÉGI ÉTKEZTETÉS ...visz.org.hu/dokumentumok/Turizmus_munkahelyteremtes_2008_08.pdf · vállalkozások által üzemeltetett kereskedelmi