Bombay, India, 2011. március 11. / 3. szám

Ablak a mára a holnapért

KorunK paradoxona

(George Carlin - The Paradox of Our Time)

Nagyok a házaink, de kicsi a toleranciánk.Szélesek az útjaink, de szűkek a nézete-ink.Többet fogyasztunk, de kevesebbünk

van. Többet vásárolunk, és kevesebb az örömünk.Nagyobbak a házaink, és kisebbek a családok. Többa kényelmünk, de kevesebb az időnk.

Több az oktatás, de kevesebb az értelem. Több azismeret, és kevesebb a megértés. Tele vagyunkszakértőkkel, de tele vagyunk problémákkal is.

Több az orvosság, de kevesebb az egészség. Túlsokat dohányzunk, túl sokat iszunk, felelőtlenülköltekezünk. Hamar felidegesítjük magunkat, későnfekszünk le, és reggel fáradtan ébredünk. Túl keve-set olvasunk, ritkán tekintünk a távolba, és ritkánimádkozunk.

Megsokszoroztuk az anyagi javainkat, de közbenelfogytak az értékeink. Túl sokat fecsegünk, de túlkeveset szeretünk, és túl sokszor gyűlölködünk.

Tudjuk azt, hogy hogyan teremtsük elő az élethezszükséges dolgokat, de nem tudjuk, hogy hogyan isélünk valójában.

Könnyebben jutunk el a Holdba, mint a szomszéd

ajtajáig.Meghódítottuk a világűrt, és nem látjuk a bennünk

rejlő űrt. Egyre nagyobb, de nem jobb dolgokat vi-szünk végbe.Tisztítjuk a levegőt, és szennyezzük a lelkünket.

Az atomokat szét tudjuk rombolni, de előítéletein-ket nem.

Többet írunk, és kevesebbet tudunk. Többet ter-vezünk, és kevesebbet érünk el. Megtanultunkgyorsnak lenni, de nem tudunk várni.

Egyre újabb számítógépeket készítünk, amelyekegyre több információt tárolnak és számtalan má-solatot küldenek szét a világba, de egyre kevesebbetbeszélgetünk egymással.

A gyors étkezés és a rossz emésztés, a nagyra nőttemberek, és a kisszerű lelkek, a könnyű profitszer-zés és a nehéz emberi kapcsolatok korszakát éljük.

Nagyobb a családi jövedelem, de több a válás.Egyre szebbek a házaink, és egyre több a szétrom-bolt otthon.

Eljött a gyors utazások, a „használd és dobd el”árucikkek, az egy éjszakás kapcsolatok és a túlsú-lyos emberek korszaka.

Eljött a mindentudó tabletták korszaka: stimulál-nak, megnyugtatnak, megölnek bennünket.

Olyan korban élünk, amikor fontosabb, hogy va-lamit a kirakatba tegyünk, mintsem hogy használ-

juk, amikor a modern technika egy ilyen üzenetetszét tud vinni az egész világba, és csak rajtunk áll:megváltoztatjuk az életünket, vagy töröljük az üze-netet.

Emlékezzetek arra, hogy adjatok több időt a sze-retteiteknek, mert ők nem lesznek mindig veletek.

Szóljatok egy jó szót azokhoz, akik most őszinterajongással néznek fel rátok, mert ezek a csöppsé-gek hamar felnőnek, és nem lesznek többé veletek.

Öleljétek meg a körülöttetek lévő embereket, mertez az egyetlen olyan kincs, ami a szívből jön, ésnem kerül semmibe.

Mondjátok el szeretteiteknek, hogy mennyire sze-retitek őket.

Egy puszi, egy szívből jövő ölelés minden rosszatelfeledtet.

Fogjátok meg egymás kezét, és élvezzétek ki azo-kat a pillanatokat, amikor együtt vagytok, merteljön az a nap, amikor ezek az emberek már nemlesznek mellettetek.

Találjatok időt arra, hogy szeressétek egymást,hogy beszélgessetek egymással, hogy elmondhas-sátok mindazt, amit el szeretnétek mondani.

Az életet nem a lélegzetvételek számával, hanema lélegzetelállító pillanatok számával mérjük.

Ezeket a gondolatokat egy amerikai színész, George Carlin fogalmazta meg, felesége halálakor.

Minden bimbó csak egyszer virágzik, s min-den virágnak csak egyetlen olyan pillanatavan, amikor tökéletes szépségben pompá-zik; hasonlóképpen, a lélek kertjében isminden érzelemnek megvan a maga virág-zási ideje, vagyis egyetlen olyan pillanata,amelyben bája kiteljesedik, és uralma fen-ségesen tündököl. Minden csillag éjszakán-ként egyszer halad át a fejünk fölöttidélkörön, és csak egy pillanatig ragyog ott;ugyanígy, az értelem egén is, minden gon-dolatnak csak egyetlen - hogy úgy mondjam- zenit-pillanata van, amelyben teljes fényé-ben és egész nagyságában delel. Művész,költő vagy gondolkodó: ott, ezen az egy-szeri és tűnő ponton ragadd meg gondola-taidat és érzelmeidet, hogy rögzítsd vagymegörökítsd őket, mert ez a tetőpontjuk.

Fotó: blue India

3

SZG3 atneztem_Layout 1 3/13/2011 11:26 PM Page 1

2. o

ldal

Első rész:

Amikor bekapcsoljuk a televíziót

Egykor egy uralkodó azt mondá: oszd meg ésuralkodj (angolul: devide and rule)! Igen, ezvolt a jól bevált ősi módszer: megosztani,

széthúzást, ellenszenvet kelteni az emberekben egy-más iránt. Miután ez megtörtént, és a bárányok szét-széledtek, kellőképpen gyűlöltékegymást, kezdődhetett a farkasok la-komája. Többé nem a szelíd pásztor-kutyák irányították a nyájat, hanema farkasok. Ezek meg természetesennem a szokványos módon, ugatássaltették ezt, hanem terrort gyakorolva, megfélemlítés-sel, erőszakkal, gyilkolással.

Azt mondják, a történelem ismétli magát. Nos, énnem vagyok az az ember, aki elhisz valamit csakazért, mert egyesek azt mondják, ugyanis sok min-dent lehet mondani, sok mindenben lehet hitetni azembereket. Ezért úgy döntöttem, hogy én magamvizsgálom meg a helyzetet. Nem kellett túl sokatvizsgálódjak ahhoz, hogy rájöjjek, hogy igenis igaz,hogy a történelem ismétli önmagát. Ennek igen egy-szerű az oka, ami nem más, mint az emberi figyel-metlenség, az, hogy az ember nem képes tanulni asaját hibáiból. Ezért ugyanabba a gödörbe rendsze-resen beleszáguld. Többször is megnéztem a Nap-fény íze című magyar–amerikai koprodukciót, amirészben pont erre a tényre hívja fel figyelmünket. Demindhiába, mert a néző hajlamos az egész történet-ben kizárólag csak a drámát látni, ahelyett hogy meg-hallja annak üzenetét.

De térjünk csak vissza az uralkodásra. Jól láthat-juk, hogy az uralkodás, az uralkodni vágyás divatjátnem múlta. Ma is sokan arra törekszünk, hogy hatal-mat szerezzünk, majd azt gyakoroljuk ha többre nemfutná, akkor legalább a közvetlen környezetünkön, acsaládunkon. Szánalmas, de jobb szembenézni ön-magunkkal, ami egyébként emberi fejlődésünk elsőhatározott lépését jelenti, mintsem hogy egy életenkeresztül azon fáradozzunk, hogy feljebb és feljebbkerüljünk a hatalmi ranglétrán, ezzel kizárva egy har-monikus, könnyed földi lét lehetőségét. Itt hirteleneszembe jutott, és szeretném hangsúlyozni, hogy nemaggódok senki miatt, mert nagyon sokszor láttammár, hogy a hatalmasok, a hatalomra vágyók pont ahatalom által vesznek el, míg az alázatosak, az elfo-gadók, a szeretetteljesek felemelkednek. Ezzel újattermészetesen nem sikerült mondanom, mert megvala írva, hogy kard által vész, aki kardot ránt. Sajátbajunk, saját felelősségünk, ha meghallgattuk a taní-tást, de nem hallottuk meg üzenetét.

Most, hogy tudjuk, manapság is vannak hatalma-sok, hatalomra törekvők, nézzük csak meg, hogyanis nyilvánul ez meg modern világunkban.

Hatalom: egy olyan központosított egység, amelyfolyamatosan irányítani akarja a tömeget, hétről hétrebővülő törvénycsomagjával, újabbnál újabb szabá-lyokkal, annak érdekében, hogy jómaga (a hatalom)még jobban erősödjön, növekedjen. Jól lehet látni,hogy a legtöbb újkeletű törvény távol áll attól, hogyaz embert szolgálja, ellenkezőleg: az ember belee-gyezése nélkül születnek teljesen önkényesen, hogya felső tízezer kényelmét folyamatosan biztosítsa.

Nehéz észrevenni, hogy minél jobban növekszik azönkényes törvények és szabályok halmaza, annál job-ban csökken a megértés, a józan ítélőképesség, azegyéni felelősségvállalás. Más szavakkal: az egyénegyre inkább arra kényszerül, hogy átruházza a fele-lősséget a hatalmat gyakorló egységre, hogy egyrekevesebbet gondolkodjon, ezáltal egyre robotiasabbéletet folytasson. Ennek nagyon jó bizonyítéka az,hogy amikor valami rosszul sül el az egyén életében,rögtön az Istent szidja, vagy a kommunistákat, vagya vad kapitalistákat, vagy a bankokat, vagy a zsidó-kat. Közben elfelejti, hogy ő volt az, aki odaadta más-nak a gyeplőt, hogy saját lovait más hajtsa.

A hatalom eszköze

Feltevődik a kérdés: mi volt a csapdában a sza-lonna, aminek illatára mi belesétáltunk, és póráz ke-rült a nyakunkba? válasz: több csali is volt, nemcsakegy. Olyan illat kavalkád terjengett a csapda felől,hogy szinte lehetetlen volt nem belesétálni. Sőt, úgyigazából nem is sétáltunk, hanem rohantunk feléje.

A MÉDIA

Micsoda erőteljes eszköz..., a legalattomosabbfegyver. Nem kell hozzá lőpor sem. Pszichológia ahajtószere (tömegmanipuláció). vegyünk rögtön egypéldát, ami segíthet megérteni, miről is van szó.

legyen egy anyuka, a háziasszony, a feleség, ésa férje, az apuka, a családfő. Mivelhogy gazdaságiválság van, több mint valószínű, napi több mint nyolcórát, heti több mint 5 napot dolgoznak azért, hogy azúgynevezett „létminimumot”(ami napról napra nö-vekszik) megteremtsék. Ez azt jelenti, hogy miutánnagyon fáradtan hazamennek (ha aznap egyáltalánsikerül hazaérni), nem marad már energia másra,mint egy utolsó szemrehányó számonkérésre (miértnem ezt, meg azt, meg amazt tetted, merre jártálennyi ideig, stb.?). Még sor kerül a gyerek katonaiszigorral történő számonkérésére, megfenyítésére,majd egy-két kötelező házi munkálatra. Ez mind hoz-zátartozik a napi, kötelezően végrehajtandó felada-tokhoz. Egy perc nem jutott még, sem az édesapának,sem az édesanyának saját magára, hogy egy kicsit el-csendesedjen, hogy megértse az elmúlt napok jó ésrossz történéseit, hogy megértse, mit jelent, hogy azIstent szerető embernek még a rossz is a javára válik,hogy a rossz is értünk van, hogy felnyissa szemein-ket, hogy a jobbik utat választhassuk. Nem, erre sohanincs idő! Áldozatokat kell vállalniuk! – gondoljákők. Igen, valóban erre tanította őket a társadalom,hogy folyamatosan fel kell áldozzák magukat, le-mondjanak lelki békéjükről a „nagy külső jóért” aköz javáért. Hullafáradtak mindketten, már csakkevés energiájuk maradt a nap végén. És ekkor kerülelő a távirányító. Bekapcsolják a televíziót (lehetőlegki-ki a maga televízióját).

Anyuka megnézi Maunikát, utána Balázskát,utána a valóságsót, utána a kedvenc Argentin sorozataktuális epizódját, nem beszélve az irdatlan mennyi-ségű reklámról, ami közben beömlik, amelyek el-

mondják, hogy milyen szereket, milyen konyhagé-peket, milyen fogkrémeket, milyen más háztartásicikkeket, milyen hajfestékeket, milyen parfümöketkell használjon ahhoz, hogy ő is teljes értékű részelehessen az őt körülvevő társadalomnak.

Apuka megnézi a világ sporteredményeit, meg-nézi a hírek ismétlését, amit reggel felkelés után ismegnéz majd, nehogy valamit elfelejtsen belőlük.Tudomásul veszi, hogy nagyon veszélyes az iszlám,

de Amerika majd jön és rendet tesz,de azért félni kell az úton, mert min-den muzulmán megjelenésű emberegy potenciális terrorista, és bombátrejthet a ruhája alatt. Tudomásul

veszi, hogy a madár- és a sertésinfluenza rohamosanterjed, ezért az oltást önmagaddal és a társadalommalszembeni kötelességed beadatni magadnak és azegész családodnak! Természetesen meg se forduljona fejedben, hogy az oltás mit tartalmazhat, mert akkorte is a társadalom ellenségévé válsz, hogy megmertedkérdőjelezni a gyártó hitelességét, aki az emberisé-gért aggódva, napról napra fejleszt ki újabbnál újabbszintetikus gyógyszereket, amelyeket életünk végéigkell szednünk, mert vagy függőséget okoznak, vagyaz orvos úgy írja fel. Tudomásul veszi, hogy a kínai,természetes növénykivonatból készülő gyógyszere-ket betiltották, mert veszélyesek. valóban nagy ve-szélyt jelentenek az itthoni gyógyszergyártókranézve, mert a természetes gyógynövénykivonatokténylegesen gyógyítanak, és nem okoznak függősé-get. így azok a szintetikus orvosságok, amelyeketéletfogytiglan kell szedni, a polcon maradnak (érde-kes módon, az angol úgy hívja őket, hogy „drugs”,vagyis drogok). Az újságból azt is megtudja, hogy arománok a magyarok ellenségei, mert…(Természe-tesen ugyanezt olvassa a román is, csak fordítva).Megtanulja a Tv -ből, hogy manapság senkiben nemlehet bízni: sem a szomszédban, sem a munkatársban,senkiben. Mindenki egy potenciális rosszakaró. (Erretanított minket a teremtőnk is egyszülött fia által,igaz-e?) A délutáni hírek sikeresen kiölték belőle azutolsó cseppnyi bizalmat, ami még volt benne az em-bertársaival szemben. És igen, minden igaz lesz, va-lóra válik a rémálom, megtörténik vele is, ugyanismár egy ideje csak abban hisz, amit a televízióban ésaz újságban mutatnak.

Ennyi volt, vége a napnak. Anyuka meg apuka avalóságsó és a focimeccs, esetleg az alkohol kölcsö-nözte boldogság illúziójában búcsúztatják a napot.Egy perc idejük nem volt önmagukra, egymásra, agondolkodásra, a közös elmélkedésre, a szeretetőszinte megélésére, a gazdasági helyzetük, a rabsá-guk megértésére. De nem is volt szükség, mert a te-levízió választ adott minden kérdésre. Az általabetáplált információt, parancsokat robotként hajtjákvégre holnap is. És ha feltevődik a kérdés, hogy mi abaj, bekapcsolják a televíziót és szembeloccsan a vá-lasz, egy minden görcsöt feloldó nyugtató reklámávaltársítva. Ja, és ha netán alkalmunk adódna egy em-bertársunkkal személyes kontaktust létesíteni, amilassan már felelőtlen időpazarlás számban megy amai nyugati társadalomban, akkor hála a jóságos te-levíziónak, van amiről beszélgetni: Mónika, Ba-lázska, Kik győztek?, Irak, Afganistán, gyilkosságegy bukaresti nyomornegyedben, robbantások Izra-elben, Marco megcsalta Juanitat, ezért Juanita rá-gyújtotta a házat Marcora, kötelező sertésinfluenzaelleni oltás, ki esett ki a megasztárból, új parfüm ka-talógust, melyik bank ad jobb hitelt stb.stb.stb…

(folytatás a 3. oldalon)

A TElEvízIó

SZG3 atneztem_Layout 1 3/13/2011 11:26 PM Page 2

3. o

ldal

így lesz anyuka meg apuka ideális segítőtársa a ha-talomépítőknek, az uralkodni vágyóknak. így válikanyuka meg apuka elsőosztályú robottá, amely kér-dezés nélkül végrehajtja az utasításokat. így fog azostornak a vége anyukán meg apukán csattanni. ígykerül be anyuka meg apuka a húsdarálóba, a többianyukával és apukával együtt, hogy ott összeőröljékőket, majd miután onnan kijöttek, egyforma téglákkálegyenek formálva, amelyek már teljes mértékben al-kalmasak arra, hogy beépítsék a nagy falba, a hata-lom falába.

A legszörnyűbb a történetben az, hogy, bár a leg-többen azt gondolnák, ezért maga a hatalmat gya-korló egység a hibás, a szomorú valóság az, hogyigazából csak két személy a hibás: anyuka megapuka, akik kényelemből, hiú vágyak által vezérelvelemondtak gondolatuk szabadságáról. Átruházták afelelősséget másokra, akik természetesen örömmelfogadták azt, hisz így jutottak újabb nyersanyagfor-ráshoz a nagy fal, a hatalom falának építésében. Fur-csán hangzik, mégis hangsúlyoznám az uralkodóknagyon fontos szerepét társadalmunkban, melynekkövetkeztében megszületik az anyukában és az apu-kában a testi és lelki fájdalom, aminek eredménye-képp megtörténhet az ébredés is, amennyiben aremény sugara még él bennük.A hatalmat gyakorlókcsak egy dologért felelősek! Az nem más, mint sajáthatalom-általi haláluk, melynek okozói jómaguk va-lának. A TELEVÍZIÓ c. írás második és harmadik (befejező)része megtalálható a www.hargitay.typepad.com ol-dalon.

Az egyik nap ülsz az Internet előtt, s ráa-kadsz egy utazásra, amire néhány nap

múlva el is mész és egyszer csak azon kapodmagad, hogy ez az út megváltoztatott, másember lettél tőle. Hogyan is vannak ezek a dol-gok és mitől változunk meg?

28 éves koromig nem igazán érdekeltek a hosz-szabb külföldi utazások. Rövid kiruccanások, jégko-rong vB-k, rövid tengerparti nyaralások, egy-kétbuli, ilyesmik tarkították az életemet. Úgy voltamvele, hogy biztosan nagyon sok pénzbe, szervezésbeés tervezésbe kerül egy komolyabb út, meg különbenis, mit tudom én mi mindenbe. Szóval, inkább hagy-juk! valami mégiscsak motoszkálhatott bennem,mert egy nap az internetet böngészve, gondoltammegnézem egy-két utazási iroda ajánlatát. Megle-pődve vettem észre, hogy nincsenek olyan eget verőárak, amikre számítottam. Azonnal a tettek mezejéreléptem, és két nap múlva már repültünk is egy két-hetes körutazásra a barátnőmmel. Persze, ahogyilyenkor lenni szokott, lenyűgözött az újdonság va-rázsa. Minden olyan furcsa volt és idegen, szinte szószerint éreztem a levegőben az ismeretlen bódító il-latát. Hogy pontosan hová is mentünk, az a történetszempontjából nem érdekes. Új ország, más kultúra,más emberek és szokások vettek körbe minket, egy-szóval nagyon élveztük az egészet. Ottlétünk negye-dik napján, egy csodálatos csillagokkal teli estén,felmentünk a tizenegy-néhány milliós főváros egyikkilátójára, s csendben figyeltük a fényekkel teli,nyüzsgő metropolist. Fantasztikus volt. Nem beszél-tünk, csak élveztük a látványt és figyeltünk. Próbál-tunk mindent magunkba szippantani, amit lehetett.És akkor egyszer csak felmerült néhány kérdés ben-nem az életről, az emberekről, az élet és az emberekviszonyáról, a világban elfoglalt szerepünkről és hoz-záállásunkról.

visszatértünk aludni a szállodai szobánkba, denem jött álom a szememre, így szinte az egész éjsza-kát gondolataim hálójába csavarodva töltöttem el.visszagondoltam az elmúlt éveimre és kívülről lát-

tam magam, ahogy megsértek valakit, vagy megsér-tődőm igazán jelentéktelen apróságok miatt, s hamarhibát találok egy másik emberben, miközben azt hi-szem én tökéletesnek születtem. (?) Micsoda önző-ség…

Reggelre rendesen összekavarodtam, úgy érez-tem, hogy minden, amit eddig felépítettem, összeom-lott. Egyszerűen azt sem tudtam, hogy ki és milyenember vagyok egyáltalán, csak azt az embert láttam,aki voltam: a világegyetem egyik szűk látókörű,aprócska porszeme. Néhány dolog hamar letisztultbennem. Most mennyivel könnyebb rossznak lenni,mint jónak, rosszkedvűnek lenni, mint boldognak,durvának lenni, mint kedvesnek? A válasz az akarat-ban rejlik. Ahhoz, hogy az ember a dolgokat máskép-pen lássa, bizony dolgozni és tenni kell rengeteget!Itt, belül!

A maradék tíz napot már teljesen más szemmel,más hozzáállással, kellő alázattal töltöttem el. A kez-detekben csak „turista” voltam, s úgy éreztem, hogyezután egy kicsit több lettem. A hazaérkezésünket kö-vető néhány hét még belső vívódással, s az élményekfeldolgozásával telt. Rájöttem, hogy mennyire jó uta-zni, megismerni az ismeretlent, kipróbálni a félel-mem korlátait, egyszerűen csak látni, átélni és éreznikorábban meg nem tapasztalt dolgokat. Azóta mármegfordultam jó néhány helyen, de nem tudok be-telni a világ szépségeivel. Úgy jártam, mint a kisgye-rek a fagylaltosnál. Bármennyit eszem, mindig vanhely egy újabb „gombócnak”. Az anyagiak persze ha-tárt szabnak, de a jóleső, melengető vágyakozás, s atudat, hogy érdemes a világlátás lehetőségéért küz-deni, mindig felvillanyoz. Már tudom, hogy ezt a vá-gyakozást soha nem adom fel. Arra is ráébredtem,hogy az utazás élményeit át kell adni, azokbólugyanis rengeteget lehet tanulni.

Ma már más ember vagyok, s csak mosolygokazokon a dolgokon, amelyekből régen ügyet csinál-tam. A szívem mélyén úgy érzem, hogy egy „lépcső-fokot” feljebb léptem.

Köllő zsolt

FElJEBB lÉPTEM EGy lÉPCSőFOKOT

A KuTyÁK SEGíTENEK

Szeretem a kutyákat, s olyan, mintha számomranem lenne különbség közöttük. Mintha nem lé-

tezne ez a kutya, vagy az a kutya, csak az „egy”kutya. lehet, ha valaha egy is megharapott volna,ez másképp lenne, nem tudom… Azt tudom, ahogyvan, és csodálatos teremtés számomra a kutya. va-lamiféle bölcsességet érzek belőle, és többszörmegélem, hogy, ha csak figyelek rá, akkor vala-hogy lehetetlen nem tanulnom tőle. És én szívesenfigyelek a kutyára. Érzem, hogy érez engem, ígynem nehéz észrevenni a tükrözést és tanulni abból.

Egy nagyszerű élményben volt részem. Egy al-kalommal, amikor „sebzett” lelkem haragjában fel-villant bennem a természet „kiengesztelő” szikrája,arra gondoltam, hogy kisétálok a Szent Anna ká-polnához. Szeretem azt a helyet, közel a városhoz,és mégis a természet… És elindultam. A Kápolnautcából tartottam már a diszkréten emelkedő dombfele a házsor végén, amikor kutyák ugatására let-tem figyelmes. Igen, több kutya volt. voltak vagynégyen, és nem sokára tudomást vettem róla, hogya csoportos ugatás nekem szól. Egyre közelebb hal-lottam az ugatásukat, és amikor megfordultam, lát-hattam is közelségüket. Különös érzés volt. Egybőlértettem őket, mert éreztem magam. viszonyulá-sukban éreztem a felkínált lehetőséget arra, hogyészrevegyem magam, hogy belenézzek a „tü-körbe”. Nem volt félelem bennem, és nem is hara-gudtam a kutyákra. Jogosnak éreztem amegnyilvánulásukat. Úgy éreztem, ott és akkornem tudnának olyant tenni, ami ne járna nekem.Csak mosolyogni tudtam, és eltöltött az érzés, hogy„rendben van, legyen”. Megálltam, és jött, hogy le-guggoljak. Ott voltam és figyeltem, mi történik...

A kutyák egyre közelebb jöttek hozzám, és ugatásuk nem lankadt. Én tovább kuporogtam, miközbenkitártam jobb karomat. Csak diszkréten, nem erőltettem. Pillanatokra vissza is vontam, de ahogy az egyikkutya (talán a legnagyobb) teljesen közel jött hozzám, újra kinyújtottam. Még mindig ugatva ugrált mel-lettem, és kicsit távolabb hallatszott a kíséret hangja. Ahogy a kezem tartottam, már-már az volt az érzé-sem, hogy az agresszió egyszer csak könnyed játékosságba siklott át. Már megnyalta a kezem is, és éncsak simogattam. Érdekes volt, ahogy a többiek aztán sorra jöttek, miután végig követték társukat a rész-vételében. Sorra adtam, mindegyiknek ugyanazt, mint az elsőnek, és sorra kaptam én is tőlük, amit adnitudtak. Felemelő érzés volt, és azután történt valami bennem, ami addig még nem az életemben.

Nemsokára felálltam, és tovább indultam a kápolna fele. Mentem-mentem, és csak jóval később jutotteszembe, hogy visszanézzek. (Most, amikor ezeket a sorokat írom, újra eltölt az érzés, amit akkor átél-tem.) Amikor visszanéztem, már nem láttam őket sehol. Csak mosolyogtam, miközben tovább folytattamutam. Hmmm… Eltöltött az érzés, hogy ott az a helyzet a kutyákkal teljes volt, minden megtörtént benne,aminek meg kellett történnie. Nem adhattunk volna semmi többet egymásnak, mint amit adtunk.

Ezt így még nem éreztem soha: teljes volt a Most. Ezért nem vártunk semmi többet egymástól. Ezértnem volt fontos nekem, hogy tovább kísérjenek, és nekik sem az, hogy tovább jöjjenek utánam. Tudom,eddig valahányszor kutyát simogattam meg, és utána tovább mentem, pár lépésen belül már hátranéztem,mintha még várnék valamit tőle. Nem tudtam „elengedni”, és így legtöbbször még ő is akart valamittőlem…

Tanulságos megélés volt számomra, elgondolkodtatott. A jellemző emberi viszonyulást juttattaeszembe. Azt, hogy mennyire idegen számunkra az élethelyzetek, együttlétek teljes megélése. Az, hogyteljesen tudjunk ott lenni az adott helyzetben, és a legtöbbet adjunk és kapjunk belőlük. Csak azért, mertel vagyunk foglalva a múlt megéléseivel és a jövő lehetőségeivel az adott helyzet vonatkozásában. ígymindig kell még valami… Benne tartjuk a lelkünk valamiben, ezért képtelen ott lenni abban, ami van.

SZG3 atneztem_Layout 1 3/13/2011 11:26 PM Page 3

4. o

ldal

“Az Úr békéje legyen veletek mindenkor!”A szeretet nevében köszöntelek benneteket, és

tiszta szíveteket kérem, hogy vetkőzzétek le félelme-iteket és aggodalmaitokat, mert csak így tud mindenharc megszűnni a lelketekben, hogy végre eltöltsöna béke. Assziszi Szent Ferenc köszönése, amit atemplomban oly sokszor hallani, nem egy nagyotmondani akarás volt részéről, hanem egy igazi meg-élés eredménye.

vigyázz ezekre a szavakra, amiket az elmédbenhallasz, miközben ezt olvasod, mert te vagy az, aki acsodát, vagy a hibát látod az egészben. Alkotsz és te-remtesz minden megélt pillanatban, minden gondo-lattal, amivel értelmet adsz az egésznek, és tudd,hogy nélküled nincs értelem, semmi sem jelent sem-mit. Folyamatosan építed a falakat, lefested őket, fe-delet húzol, míg végül össze nem áll az a ház, ami azéleted “világa”. Tehát ne hidd el ezeket a szavakat,hanem figyelj magadra, miközben hallgatod őket, éslásd önmagad, a világodat. „Én” csak akkor szűnökmeg számodra egy "Te"-nek lenni, amikor túltettedmagad a saját "Én"-eden, ahogy Martin Buber szépenelmondja. A velem való harcod, a saját éneddel valóharcod. Nincs más harc.

Emlékezzetek, Ti, akik csendben alusztok az éj-szakában, és édes álmokra ébredtek, hogy van egykérdés, ami talán minden kérdésnél fontosabb: van-e Isten? S ha igen, akkor mi ő? A bennem élő válasz,ami én vagyok, a következőképpen mutatkozik megszámotokra.

Az az Isten, amit egyes szám harmadik személy-ben tisztelnétek, az én világomban nem létezik.Nálam ne keressétek. Ha magatokban megtaláljátokazt az "ő"-t, aki mindenek fölött áll, folyamatosanteremti a világot, megítéli a jót és a rosszat, azzal atökéletes, emberfeletti értelemmel, ami mindent tud,akkor az a tietek, nem az enyém, ezért kérlek, neakarjátok rám erőltetni "ő"-t. Számomra az az"Isten" nem létezik. Búcsút vettem gyermekkoromálmaitól, képzelgéseitől, és a mesét magam mögötthagyva, azt kerestem, ami van. Korlátolt, vagy gyarlóelmém, ami a világ értelmi látására képes, a követ-kezőket látta.

Isten: Mindenható, Mindentudó, Mindennek azalapja, Minden őáltala és őbenne van, Semmi sincsNélküle, Semmi sincs az ő akarata ellenére, mertMinden Belőle származik, és Hozzá tér vissza, ő azAlfa és az ómega, a Kezdet és a vég. És mindegy,hogy mit nézek: legyen az egy fűszál a réten, vagyjómagam, ugyanazt látom. Azért vagyok, mert ő úgyakarta, mint ahogy a fűszál is azért van, és Hitler isazért volt. Belőle származok, és Hozzá térek vissza,mint minden: a gyerek fején bujkáló tetű, és Miche-langelo szobra is. Amit Én akarok, azt ő akarja. Amita szél akar, azt ő akarja. Amit az eső akar, azt őakarja, ha lehet ezt már „akarásnak” nevezni. Értsdmeg, hogy Neki nincs egy külön elméje, agya, aholelvek, és törvények vannak, ami különálló gondola-tokra képes. Isten a Mindenség, Isten az, ami van,ahogy Mózesnek is mondta: Én az vagyok, ami van.Minden, ami van: Én, Te, ő, Mi, és Minden. Ez avilág, amiben élünk, ahol felkel és lenyugszik a Nap,ahol a Tavasszal újjászületik a természet, és a Téllelmeghal egy kicsit, ahol oly sok érzés és gondolat ta-lálkozik egymással, nem más, mint az ő megvalósu-lása. De egyik sem ő teljesen, csak az, amimegszűnik Résznek lenni, és Eggyé válik a Minden-nel.

"Bizony, bizony, mondom néked! Senki sem látjameg a Mennyek országát, ha nem születik újjá lélek-

ben."- mondja Jézus Nikodémusznak, azon a csodá-latos estén. És az ember, Isten gyermeke, aki Belőleszármazik, akiben az ő vére folyik, és aki, ha önma-gára néz, őt látja, ha vannak szemei, hogy meglássa,amit látni kell. Bennünk Isten, Önmagára ismer. Ami-kor önmagad megismered, és ezen dolgozol, akkorIsten dolgozik benned, általad, hogy Önmagát meg-ismerje. Szókratész, a maga útját járva, nem hiábamondta, hogy a Mindenség megismerésének az útja,önmagunk megismerése. "Ismerd meg önmagad!":íme, a delphoi jósda bejáratának jeligéje, milyen szé-pen átminősül Szókratész tanításában, életében.

Az én gondolatom, az ő gondolata, az én érzé-sem, az ő érzése, hiszen semmi sincs, ami Rajta kívüllenne. De ő az Egész, nem a Rész. Én vagyok a Rész,ő az Egész. Az ő szeme mindent lát, mert ő van ottmindenki szemében. Ha látni akarod őt, úgy ahogyén látom, azt kell látnod, hogy ő az, aki a Te szeme-iden keresztül olvassa ezeket a sorokat. ő az, akimegadja az értelmét a szavaknak. Nélküled a világ,ő, nem tudna az lenni, ami, hiszen a Te szemeidetnem tudja helyettesíteni semmi sem. Mindannyian aző csodálatos gyermekei vagyunk. De a fűszál is, afenyőfa is, a kutya is, a paradicsom is, és az a kenyéris, mit asztalodra teszel az ebédnél. Ezért érzem amélységét Jézus szavainak, amikor azt mondta azutolsó vacsorán, hogy "vegyétek, és egyetek ebbőlmindnyájan, mert ez az Én testem, melyet értetekadok." Ezért beszélt belőle az Isten, ezért volt ő, amegvalósult Isten. Ezt akkor érted meg igazán, ami-kor elméd szemeivel látod, hogy halálodkor, meny-nyire visszaadod te is magad a természetnek, és anyüvek, vagy bármi, ami életben van, beépíti testedatomjait a maga testébe, mintegy megélve Jézus sza-vait. Shakespeare a „Hamlet”-ben nagyon szépenmegragadja, az anyagi létezésben megjelenő körfor-gást. Isten mindig Önmagát adja, Önmagának. Tehátne félj! Nem másnak adod magad az áldozatban,hanem önmagadnak, de egy más szinten: Isteni szin-ten.

Itt lent, a Megvalósulás, a Forma világában, azEgy különválik, és létrejönnek a Többiek, a Mások,a nem Ének. De az alap, mindig az Egy marad, ahon-nan minden jön, és ahova visszatér. És Isten nem

gondolkodik helyetted, fölötted, csakis azokban, akikgondolkodnak. Az édesanya gondolkodik gyermekehelyett és fölött, azokban az években, amikor eztteszi. ő lesz Istennek az a része, aki gondoskodik föl-ötted. Ezt tette vele, az ő édesanyja is, a maga idejé-ben.

Nekünk embereknek, egy sajátos szerepünk vanaz Egészben, Isten megvalósulásának sajátos Részt-vevői vagyunk: mi vagyunk azok, akik "látunk", ésnem azokra a szemekre gondolok, amik testünkbőlkinéznek. Az Istent ábrázoló csodálatos szimbólum:egy szem, a háromszögben. Az a Szem, ami látja aRendet. Számunkra, a mi szemeinkben, a szél, márnem csak az a szél, amit érzünk, amikor meglebbentihajunkat, vagy érezzük, hogy borít fel. Nem! A szél,már az Egésznek a Része lesz, a mi szemünkben. lát-juk az összefüggéseket, a hatásokat, az okokat, a ke-letkezést, és a véget, az Egészben. Ez a mi nagy"bűnünk": ettünk a Tudás fájából, és leváltunk azEgészről, hogy Részként próbáljuk meg látni az Egé-szet. Ekkor kezdtük el látni a meztelenségünket is, ésezért kellet a lapi, hogy eltakarjuk "szégyenünket".De észre kell vennie a Résznek azt is, hogy nélküleaz Egésznek nincsen értelme, nélküle annak, amit lát,teljesen más lenne az értelme. És szegény elektronokis, nem hiába kezdenek el úgy viselkedni, ahogy el-várják tőlük, éppen akkor, amikor igazán látja őketaz a szem, ami elvárja a megfelelő viselkedést.

De most le kell álljak! lásd te is, hogy ezek a sza-vak, amiket használunk, mindig a Rész lesznek, ezértsoha nem tudják elmondani az Egészet. Istent nemlehet tehát szavakkal leírni, elmondani: Isten nevéthiába ne vegyed! Fölösleges, hiszen úgysem lehet el-mondani. A szavakon túl van, ahogy lao-ce is na-gyon szépen megfogalmazza a Tao Te King-ben, amitWeöres Sándor nagyon szépen átalakított a magyarnyelvre.

Én, buta vagyok, és gyarló. Egy ember, mintRésze az Egésznek. Ne várj tőlem semmit, és min-dent megkapsz, amit az Isten általam adni akar a vi-lágnak. Ez vagyok én: Isten gyermeke! Bárcsakszeretni tudnám magam, hogy szeretni tudjalak tégedis…. De én még nem vagyok Egészséges. Te, hogyvagy ezzel?

A Rész Egészsége

AzAz

Ez Van KiadóEz Van Kiadó könyvei sok értékes anyagot tartalmaznak testi éskönyvei sok értékes anyagot tartalmaznak testi és

lelki egészségünkről. A könyveket meg lehet találni a Kínai Klinikán.lelki egészségünkről. A könyveket meg lehet találni a Kínai Klinikán.

Cím: Csíkszereda, Brassói út 43/2 Tel: 0266-372186.Cím: Csíkszereda, Brassói út 43/2 Tel: 0266-372186.

Foto: blue Kerala, India

SZG3 atneztem_Layout 1 3/13/2011 11:26 PM Page 4

5. o

ldal

SEvAMa eljártam a kórházba, hogy vért adjak. Kiderült,

hogy nagyon ritka-vérű vagyok, B3 negatív. Ezért na-gyon értékelték a cselekedetet. Bevallom, életembensoha nem adtam vért mostanig. Nem is jöttem lázbasoha attól a gondolattól, hogy tűt szúrjanak az ere-imbe. De ma valahogy mégiscsak jött, hogy elmenjekvért adni. volt nekem 6 liter belőle. Most 3 decivelkevesebb… igazán nem öl meg. Olyan sok jót kap-tam és kapok folyamatosan az élettől, hogy úgy érez-tem, ez a 3 dl vér csak egy parányi töredéke annak.

Itt Puttaparthiban, főleg az ashramon belül, nagyonelterjedt szokás a SEvA, ami nem jelent mást, mintadni anélkül, hogy valamiféle fizetséget várjunk cse-rében.Sokan értik ezt, tudják, hogy nincs szükségarra, hogy bármit is kérjenek, mert a teremtés, agondviselés maga, mindig tudja mire van leginkábbszükségünk. ugyanezt olvashatjuk a nagy könyvünk-ben is, de valahogy mégsem próbáljuk ki, mert nincsbizalmunk hozzá. Ezért folyamatosan árat szabunkmindennek. És csalódottak vagyunk, ha valamiértnem kapunk annyit, amennyit elvárunk. De ez ígyvan rendjén: csalódnunk kell mindaddig, amíg az éb-redés meg nem történik, mindaddig, amíg észre nemvesszük, hogy nincs értelme bármit is akarni, mert azakarat az élet ellensége. Nincs ahogy igaz, tartós bol-dogságot érezzünk, mert bizalmatlanságunkból kifo-lyólag nem akarunk nagyon összebarátkozni azélettel. így nem adunk neki esélyt, hogy megnyilvá-nuljon általunk. Javaslom, hogy akinek kedve vanhozza, kicsit tűnődjön el a SEvA (selfless giving) je-lentésén. Tudom, hogy vannak már sokan, akiknekmár nem idegen a dolog. Tudják, érzik, miről szól a„seva”. De aki még nem próbálta, hanem csak filo-zofált a Szentírás útmutatói fölött, most végre ültessegyakorlatba. Olvassál kevesebbet, és élj/tapasztaljtöbbet.Az okoskodás nem visz előre. Tudom, mertpróbáltam. Sokáig okoskodtam, amíg rá nem jöttem,hogy az életet nem tudom átjátszani, de ha figyelmesvagyok, az élet jó kis okosságokat tár elém anélkül,hogy nekem erőlködnöm kelljen. Aki nagyon ragasz-kodik az okoskodáshoz, az okoskodásában boldog-talanul, féligazságokat vallva fogja elhagyni ezt aföldi létet. Aki meg legalább egyszer alkalmat ad azéletnek a teremtés nagyszerűségének, hogy megnyil-vánuljon az életében, az látni fogja, hogy fölöslegesvolt annyit számigálni, annyit cselezni, annyit politi-zálni, annyit tervezni, annyit okoskodni, annyit sak-kozni, mert maga az élet, aminek mindannyian ateremtményei vagyunk, tetszik-nem tetszik, fölöttünkáll, és jobban tudja, hogy melyik a legokosabb lépés,mint a mi szürkeállományunk.

Egyesek gyanakodnak, hogy vajon ki pénzeli az új-ságot, meg az ingyenes angol tanfolyamot, és hogyvajon milyen politikai érdek áll a háttérben. Hátigen… Az okoskodók fejébe nem fér bele, hogy lehetadni önzetlenül, lehet szeretni az adást, hogy igazi él-mény tud lenni az öröm látványa a másik arcán, akikap anélkül, hogy azt kellene közben gondolja, hogyvajon mi lesz az ára. Sokaknak fogalmuk sincs milehet ez a jelenség, mert ezt nem lehet agyalássalmegérteni. Ennek megértéséhez élő szívre van szük-ség. Természetesen az sem fér a fejükbe az ilyenek-nek, hogy az, aki képes önzetlenül, EGO nélkül adni,az folyamatosan megkap mindent az élettől, amireszüksége van anélkül, hogy bármit is kellene kérnie.Az újságot mostanig az önzetlen szeretet pénzelte: acsalád, a barátok meg a többiek, akikkel útközben ta-lálkozott a Szabad Gondolat. És ezt anélkül tették,hogy várjanak cserében valamit. Amit csinálunk, nem

pénzért csináljuk, hanem azért, mert bennünk van, éski kívánkozik belőlünk. Felelősséget próbálunk vál-lalni a bennünk levő gondolatokért, érzelmekért,hogy mások is bátorságot meríthessenek ahhoz, hogykipróbálják önmagukat. Ezeket a gondolatokat azértkínáljuk, hogy mások is végre kimondják azt, amibennük van, hogy ne okozzanak maguknak halálosdaganatokat a szorongással, a stresszel, a kettősség-gel, ami a külső és belső életük között van, hogy vi-dáman, őszinte mosollyal az arcukon, beteljesültenhagyják el ezt a földi létet, ha eljön majd az idő, nempedig fájdalomtól eltorzult arccal, büdösen, nyomo-rultan, kínszenvedések között.

Nehéz megérteni. Értem és tudom, hogy ez mármagas a szürkeállománynak. Ezért nem is haragszoma szkeptikusokra, a gyanakvókra, azokra, akik az ör-dögöt látják bennem meg az olyanokban, akik ha-sonló módon élnek és gondolkodnak. Mégemlékszem jól én is, hogy honnét jöttem. Az ember-nek döntenie kell. vagy háttérbe szorítja a számtant,és elkezdi keresni az isteni ént, vagy marad a szám-tannal, földhöz ragadva, és szenved addig, amígvégül rá nem jön, hogy a szürkeállomány kudarcotvall egy bizonyos szint fölött. Elmondhatom, hogynagyon szerettem a matekot, meg a logikát, és jó isvoltam benne. De megtapasztaltam, hogy van valamiaz agy felső határai fölött, és most az beszél belőlem.Ezek a szavak sem az enyémek. Én csak alázatos esz-köze vagyok ezeknek a gondolatoknak. Hagyom,hogy csak úgy kijöjjenek, meleg ágyást találjanak,elültetődjenek, kinőjenek, virágot hajtsanak, és gyü-mölcsözzenek. Ennyi csak az én szerepem az egész-ben. Az egész ashram, az egész Puttaparthi erről szól:világunk egyik legmodernebb kórháza van itt, a világlegjobb szakemberei dolgoznak itt önkéntesen. Ide-jönnek minden évben, és egy időt itt töltenek önzet-len, szeretetteljes munkával, hogy a kórházi kezelésitt Puttaparthiban mindenkinek teljesen ingyenes le-gyen. A kórház teljesen ingyen épült, az iskolák tel-jesen ingyen épültek. Ezt nekünk, európaiaknaknehéz felfogni, megérteni. Túl bele vagyunk süly-lyedve a logikus, modern anyagias gondolkodásiszapjába.

Sai Baba egy hétköznapi emberkének pénzt adott,hogy belekezdhessen a vállalkozásába. Az illető vál-lalkozása kivirágzott, nagyon-nagyon sok pénzt ho-zott neki.visszament a tanítóhoz és azt mondta neki:nagyon meggazdagodtam a tőled kapott kis tőkébőlés az áldásodból, szeretnék valamit visszaadni be-lőle.Erre azt mondja Baba, nekem nem kell semmi,megvan mindenem. De, ha adni akarsz, hát építs egyszép iskolát…, és fel is épült egy csodálatos zeneis-kola. Nehéz ugye? Politika, cselszövés, összeesküvésvan mögötte! Ez lehetetlen! Hát persze, hogy az!Hogy is lehetne lehetséges annak a kőfalak közé zártelmének? Mi csak abban hiszünk, amit megtapin-tunk, amit látunk, amit hallunk. Semmi másban. Dea teremtés csodája megtörtént velünk. Mi ahhoz ki-csik vagyunk, hogy teremtsünk, de muszáj elfogad-nunk azt, hogy létezünk, mert tapinthatóak,érzékelhetőek vagyunk. A szagunk menni kezd, hasokáig nem mosdunk. Olyanok vagyunk, mint a há-látlan gyerek, akit a szülei szeretettel felnevelnek, őmeg rájuk gyújtja a házat, mert nem ért valamit. Hátpersze, hogy nem ért valamit. Nem ért ő sok mindent!De ideje már észrevenni, hogy korlátaink vannak.Nem érthetünk mindent, sőt meg sem érdemeljük,hogy értsünk mindent. A sok megértéssel az semlenne, mit kezdjünk, ha hirtelen ránk zúdulna. Ezért

kapjuk csak kisebb adagokban, ki-ki a maga mércé-jével, hogy ne forduljon ellenünk. De az a tény, hogynem értünk sok mindent, még nem jelenti azt, hogyaz a sok minden nem is létezik. Mindenki megtapasz-talhatta eddigi életében, hogy olyan dolgoknak volttanúja, amelyeket annak idején el sem tudott volnaképzelni. Elég, ha veszel egy néhány fizika órát,ahhoz, hogy rájöjj, hogy milyen sok minden létezik,amit korábban el sem tudtál volna képzelni.Jólmondja a székely: az Isten az ember tévedését meg-bocsátja, de a makacs bunkóságát nem. Amondó va-gyok, hogy próbáljunk meg egyszerűen csak tévednianélkül, hogy bunkók is legyünk egyben, és máris ki-csivel szebb lesz a világ, amelyben élünk.

Köl Róbert: A MosolySokat ad, de mégis semmibe sem kerülKivel szembe nézel, ő is mosolyra derül.Bárkinek öröm adni belőle,Nem leszel szegényebb te tőle. De ki kapja gazdagodik veleOnnantól mosolygós lesz a kedve.

Mindössze egy pillanat az egész Ha vissza kapod, már tetéz.Ösztönöz, hogy tedd meg újra,Ki szomorkodik intsen a búnak.Nyugalmat ad a fáradtnak,Energiát a bágyadtnak,Tiszteletet a hálának,Enyhítést a vádaknak.

A bajban is sokat segíthet,valaki épp ebből erőt meríthet.Mindenkinek szüksége van ráNincs ember ki magába ne szívná.Mindig mosolyogj tisztán, önzetlen Szüksége van rá, kinek nem megy oly könnyen.

Hamarosan elindul a www.szabadgondolat.ro oldal, ahol online is olvashatóak lesznek a szabadgondolatok. Addig és közben a www.hargitay.typepad.com oldalon találhatsz hasonló írásokat,töltheted le az előző számokat. Ha szívesen lefordítanád valamelyik cikket románra vagy angolra,hogy feltehessük a www.szabadgondolat.ro oldalra, kérlek jelezd szándékodat e-mailben.

SZG3 atneztem_Layout 1 3/13/2011 11:26 PM Page 5

6. o

ldal

EGÉSzSÉG vAGy HIÁNyOSSÁG?A legkedvencebb köszönésem az EGÉSZséget!Anyanyelvem lehetőséget biztosít számomra,hogy így köszönthessem barátaimat, ismerősei-met. Egy szeretett személynek mi többet kíván-hatna az ember, mint azt, hogy EGÉSZ (teljes)legyen, hogy földi léte ne legyen hiányos sem-milyen téren. Újra megtalálni az egészet, meg-élni az egészséget ugyanaz, mint teljesharmóniában lenni a környezetünkkel, vissza-szerezni az állandó boldogságot, megérteni azEGÉSZSÉG isteni fogalmát. Ha hiányzik ezekközül bármelyik is, érdemes elgondolkodni, hogyminek köszönhetően veszítettük el az egésszelvaló kapcsolatunkat. Minden fajta betegségstressz, harag, pánikállapot, küszködés, ellenke-zés, harc, fontos jelei annak, hogy nem figyelünkeléggé, nem hagyjuk, hogy az EGÉSZSÉG fo-galma értelmet nyerjen életünkben. De mire isvan szükség ehhez? Sokan már tudják, mi erre aválasz. Igen, betegségre van szükség, amit ellehet fogadni, megköszönni és a megértésétkérni, hogy ez után ne legyen szükségünk rá, ésamit vissza is lehet utasítani, amivel lehet ellen-kezni egészen halálunk pillanatáig. Döntés a mikezünkbe: hasznunkra válik betegségünk, vagyelpusztít.

A HENTES lEvElEAz egyik szemem sír, a másik nevet, 1984 óta va-gyok hentes és sok mindent láttam és sok helyendolgoztam. Nem azért dolgoztam sok helyen, mert

rossz hentes vagyok, csak az ott tapasztalt dolgokatnem tudtam összeegyeztetni a lelkemmel. Na, nemazért, mert én 45 kg-os Barbi baba vagyok. Ellen-kezőleg! 150 kg-os paraszt gyerek, akinek helyénvan a szíve meg mindene. De ez nem a saját reklá-momról akar szólni, inkább arról, amit már régótael akarok mondani, de fogalmam sincs, kit érdekel,és mi a búbánat az értelme. Még bevezetőként csakannyit, hogy 10 éve nem vagyok a szakmámban.Ja, a lelkiismeretem miatt. Tettem ugyan még kísér-letet 2007-ben az Interspárban és a Darnózseli hú-sipari cégnél. Erről később! 10 évvel ezelőtt 3 féle

adalékanyag létezett. A: “SOluPRAT”, “TEJPOR”,és “SzóJAFEHÉRJE”. Már ez elég volt nekem,hogy abbahagyjam. A régi hentesektől azt tanultam,hogy a kolbász ( meg minden) húsból van. Ezzelnem érdemes vitázni! A „SOluPRAT” egy igen ér-dekes kémiai anyag. Az a tulajdonsága, hogy súlyá-nak min. 10x-es víz mennyiséget képes megkötni,sőt, főzés, sütés, füstölés hatására sem engedi ki ma-gából. Miért kell ez az anyag? Hús helyett!!! Biztostapasztaltál már olyat, hogy egy-egy felvágott után"megiszod a londoni ködöt is". Az anyag a beleid-ben is működik, tehát még ott is veszi fel a folyadé-kot! Régebben a parizerbe és olcsóbbhentesárukba tettek, de ma már mindenbe! „TEJ-POR”: az egy jó anyag, de mit keres a szak-mámba? Ez az anyag is a “húst helyettesí”,mégpedig ezzel állítják be a fehérjetartalmat, a re-ceptúra szerinti mértékre. A „SzóJAFEHÉRJE” is“húspótló”, a magasabb áru termékekbe teszik, szin-tén a fehérjetartalom miatt. Tehát, ha te veszel egy2500 Ft/kg áron szalámit, akkor igazából egy kb.500 Ft-os anyagot majszolsz jóízűen. van még egy„kedvenc” anyagom: az „EMulGÁlóSzER”. ó,ez nagyon remek! Egyik fő funkciója a zsír megkö-tése, oly módon, hogy ne legyen látható! Tehátminél több zsír van benne, annál több az emulgáló-szer benne! Ezt a szájpadlásodon érezheted lege-lőbb, amikor "fent ragad" a falat.

A citrom tízezerszer erősebbmint a kemoterápia

Acitrom egy csodálatos szer, ami tízezerszer ha-tékonyabban öli meg a ráksejteket, mint a ke-moterápia. Miért nem tudjuk mi ezt? Azért mert

laboratóriumok vannak, amelyeknek érdekük egy szin-tetikus szer elkészítése, ami hatalmas profitot hoz. Temost úgy segíthetsz a szükségben lévő barátaidon, hogytudomásukra hozod, hogy a „valódi citromlé” segít a be-tegség(-ek) megelőzésében, leküzdésében. Az íze kelle-mes, és nincsenek borzalmas mellékhatások, mint akemoterápia esetében. Ha van lehetőséged, hogy egy cit-romfát ültess a kertedben, vagy teraszodon, akkor mégma tedd meg. Hány ember hal meg, mert ez az informá-

ció egy féltve őrzött titok, ami ha nyilvánosságra kerül, veszélyezteti a multimilliomosok és a nagy cégekérdekeit. Azért nem szabad az ilyen információkat nyilvánosságra hozni, mert a nagyok elesnek a (szintetikusgyógyszerek hozta) haszontól. Ez megmagyarázza azt is, hogy miért akarják olyan betegesen betiltani azajurvédikus (gyógynövényekből készülő természetes) gyógyszereket. De rávilágít arra is, hogy miért akarjáka foghagymát, ami évezredek óta egyik legjobb gyógyszere az emberiségnek, ami rengeteg betegséget gyó-gyít, drognak titulálni, és betiltani. Amint tudjuk, a citromnak több fajtája létezik. A citromot különböző for-mában fogyaszthatod: megeheted a pépet, vagy csak a kipréselt citromlét, készíthetsz hűsítő italokat belőle,sörbetet, süteményeket. A citromnak sok erőssége van, de a legértékesebb az a hatás, amit a cisztákra és adaganatokra gyakorol. Ez a gyümölcs egy elismert, és nagyon hatékony fegyver az összes rák típus ellen.Továbbá jó ellenszer baktériumok és gombák okozta megbetegedésekre is. véd az élősködő paraziták és fér-gek ellen, a vérnyomást szabályozza. Depresszió és idegrendszeri rendellenességekre is jó gyógyszernek bi-zonyult.

Az információ a világ egyik legnagyobb gyártójától származik, aki azt állítja, hogy több mint húsz labo-ratóriumi teszt bizonyította 1970 óta, hogy a citrom megsemmisíti a rosszindulatú sejteket, tizenkét fajta rákesetében, beleértve a vastagbél, mell, prosztata, tüdő, és hasnyálmirigy rákot. Összetevői tízezerszer hatéko-nyabbnak bizonyultak, az Adriamycinnál, amelyet a kemoterápiás kezeléseknél használnak. Ami a leglenyű-gözőbb, hogy a citrom csak a rosszindulatú daganat sejteket öli meg, és nincs rossz hatással az egészségessejtekre. Forrás: Institute of Health Sciences, 819 N. L.L.C. Cause Street, Baltimore, MD 1201

A gyümölcsA gyümölcs dolga az, hogy táplálkozzon, mígnemmegérik, majd visszaadja magát a természetnek, ne-künk, hogy elfogyaszthassuk, energiát, táplálékotmerítsünk belőle.

Az ember dolga ugyanaz: táplálkozzon abból ami arendelkezésére áll a környezetében: zöldség, gyü-mölcs, fény, víz, jó és rossz tapasztalatok, tanítások,különböző események. Majd amikor megérik, vissza-adja magát a teremtésnek, hogy annak más teremt-ményei is hasznát vehessék érett gyümölcsének.

lelassulni, figyelni, nem ellenkezni, alázatosnaklenni, szívünk kapuit nyitva tartani, hogy mielőbbmegérhessünk. Ha már megérettünk, tudni fogjuk,melyek azok az alkalmak, amikor vissza kell adjunkvalamit abból, amik vagyunk, abból amivé lettünk,ami után teljesen megérettünk. Ezt nem szabad siet-tetni. Nem szabad segíteni akarni. Nagyon veszelyes!van aki nem áll készen arra, hogy segíteni tudjon.van aki, nem áll készen arra, hogy segítést befogad-jon. Mindennek megvan a maga ideje, mint a szal-makalapnak. Egészséges táplálkozást, és jó étvágyatkívánok neked, kedves olvasó!

Hamarosan elindul a www.szabadgondolat.ro oldal, ahol online is olvashatóak lesznek a szabadgondolatok. Addig és közben a www.hargitay.typepad.com oldalon találhatsz hasonló írásokat, tölt-heted le az előző számokat. Ha szívesen lefordítanád valamelyik cikket románra vagy angolra, hogyfeltehessük a www.szabadgondolat.ro oldalra, kérlek jelezd szándékodat e-mailben.

SZG3 atneztem_Layout 1 3/13/2011 11:26 PM Page 6

7. o

ldal

válasz a kérdésreAz első szám megjelenését követően több ol-

vasónak is szemet szúrt, hogy a cikkek java nincsaláírva, és eme kérdésre úgy érezzük, illendő vá-laszolni. Igen egyszerű elgondolás alapján döntöt-tünk úgy, hogy a névtelenség homályábaburkoljuk irományainkat. Ezzel a nem rendhagyógesztussal azt szerettük volna elérni, hogy a cik-kekben megfogalmazott gondolatra helyezzük ahangsúlyt, ne önmagunkra. Nem a hírnév, a pol-gárpukkasztás vagy netán a világ-megváltás haj-tott minket, amikor a Szabad Gondolat ötletemegszületett, hanem az, hogy van bennünk va-lami, amit szívesen megosztunk bárkivel anélkül,hogy elismerést várjunk cserébe. lapunk több vo-natkozásban is eltér a szabályoktól. Már az is sza-bálytalan, hogy egyikünk sem újságíró, de mégiskezünkbe vettük a tollat. A szakma avatott em-berei valószínűleg több kivetnivalót, szokványos-tól eltérő formát találnak újságunkban, lehet megis ítéltetünk. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy to-vábbra is a gondolatra szeretnénk fektetni a hang-súlyt, nem pedig annak formájára.

Köszönjük, hogy olvasnak, és elfogadnakminket ilyennek, amilyenek vagyunk, kissé sza-bálytalannak. Bármiféle kérdés, kétely, javaslatfelmerül önökben, kérjük írják meg nekünk elekt-ronikus formában, vagy az újság hátlapján felso-rolt helyeken található gyűjtődobozainkba tegyékbe Szabad Gondolataikat.

Szeretnél írni?Ha valaki úgy gondolja, már érzi, hogy miről isszól a Szabad Gondolat, és a név hallatán kikíván-kozik belőle egy érdekes kis történet, gondolatvagy elmélkedés, ossza meg velünk! Ha mi is úgyérezzük, hogy szívből jövő a gondolat, és odavaló,lehet, hogy betesszük az újságba. Azt nem ígérem,hogy a nyertes történet szerzőjének adunk egy „ip-hone”-t, egy laptopot vagy valami ehhez hasonlójutalmat, mert egyelőre örvendek, ha van annyipénz, hogy kifizessem a nyomdának a papírt és afestéket. Tehát ez nem egy versenyre való felszó-lítás, hanem egy jelzés, hogy mi azt szeretnénk,hogy az olvasók is részt vegyenek a Szabad Gon-dolat írásában, mert ő nem az enyém, hanem amiénk, azoké, akik beengedik, majd utat engednekneki kifelé.AlAPElv: nem akarunk semmit sem írni az új-ságba, de ha spontánul, természetszerűen kikíván-kozik belőlünk valami, engedjünk utat neki. Azilyen írásoknak jó esélyük van, hogy bekerüljeneka nyomdába. Ha viszont egy cikk túl szép, túl jó,túl okos AKAR lenni, annak gyakorlatilag zéróesélye van, hogy az újságban olvasható legyen.Tehát ha valami túl mesterséges, az nem való oda,ha valami be „akar” kerülni, nem való oda. A Sza-bad Gondolat valami természetes, szívből jövő je-lenség szeretne lenni. A mesterkélt írások,pletykák, reklámok közlésére millió más eszközlétezik. Az igaz szívből jövő gondolatokra megannál kevesebb.

Kissebb-nagyobb apróságokAdás-vétel nélkülAmikor még kis srác voltam, az unokatesóm elégsokszor segített nekünk. Többek között neki kö-szönhetem, hogy már tizennyolc évesen megcsinál-hattam a sofőriskolát. Akkor még nem lett volnapénzem rá (nem mintha most hirtelen ki tudnám fi-zetni, ha már korábban nem csináltam volnameg:))). A szüleim azt mondták neki, hogy nem jó,hogy ennyit segít nekünk, mert lehet, mi soha nemtudjuk azt a sok mindent meghálálni. ő erre aztmondta, ne törődjetek, annak kell adnia, akinek van.Remélem, hogy az élet megad neki mindent, amireszüksége van emberi fejlődésében, naggyá válásá-ban. Nekem most épp ez van, amit a kezedben tar-tasz kedves olvasó. Fogadd szeretettel! Szívesenadom.

Assisi Szent Ferenc:Imádság„Aki (én-ként) meghal, az felébred az örök életre!”uram, tégy engem a békéd eszközévé,hogy szeretetethozzak oda, ahol gyűlölet van, hogy a megbocsátásszellemét hozzam oda, ahol széthúzás van, hogy har-móniát hozzak oda, ahol hamisság van, hogy hitethozzak oda, ahol kételyek vannak, hogy örömöt hoz-zak oda, ahol szomorúság lakik. uram, add megnekem, hogy én vigasztalhassak ahelyett, hogyengem vigasztalnának,hogy én értsek meg másokatahelyett, hogy arra vágynék, engem értsenek meg,hogy szeressek inkább, minthogy engem szeresse-nek. Mert, aki elfelejti magát, az találja meg, akimegbocsát, annak megbocsátanak, aki meghal, azfelébred az örök életre!

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre hét éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki,milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogymilyen szerencsés családban él. Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éj-szakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát. - Nos, mit gondolsz erről azútról? - Nagyon jó volt, apa! - láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek? - Igen. -És mit láttál meg mindebből? - Azt, apa, hogy nekü nk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénkvan otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csil-lagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát. És végül láttam, hogynekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dol-goztok, és alig látlak titeket. Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette: - Kö-szönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

Mi a fontos?

Igazam/IgazságomNincs nekem igazam! Nincs nekem igazságom! le-mondtam az igazamról, az igazságaimról. Örökbe fo-gadtam helyette a teremtés igazságát. Ez szebbszámomra, mint az összes eddigi igazságom. Csakakkor kérdezz, ha kíváncsi vagy, mi az igazság igaz-sága.

Törvények és a megértésKevesebb törvényre és több megértésre lenne szük-ség!Minél több megértés van bennünk, annál emberib-bek vagyunk.Minél több törvény meg szabály van bennünk,annál robotiasabbak vagyunk, mert annál kevesebbhely marad a megértésnek.Tehát ha robotként szeretnéd élni az életed, arrahallgass, aki a törvényeket és a szabályokat ter-jeszti.Ha pedig Isten legszebb teremtményekényt szeret-nél élni, azokra hallgass, akik a szeretet és a megér-tést hirdetik.

labirintusőrült ütemben rohanunk, s körül ölelnek kordába

tartó, valahogy mindig egyforma falaink. Kergetjükmagunkat körbe-körbe, mint veszett kutya farkavégét, mi soha nem érünk el sehová. vágyaink he-gyét glóriában látjuk, s miközben térdre hullva imátmormolunk ajkunk szélén, nem terem elénk sem híd,sem másik kerülő ösvény, amin átléphetnénk e sza-kadék fölött. Hát tovább megyünk a könnyebb úton,s megint nem jutunk sehová. Újra ott állunk a mély-ség előtt, ugorni kellene, de oly messzi a túl; bátorságvagy őrület, mi erőt adhat? Kegyetlen a mindennapilabirintus, mert választ csak magunk adhatunk.

Élj a jelenbenküzdelem nélkül(C.R. Singh: live In The Present Free From Strife)

Az öregek lassúk és a múltban élnek;A fiatalok sietve a jövőbe lendülnek;Mindkettőnek oda lett a jelen,Minek ára kifizethetetlen.

A múlt nem látja viszont az öreget;És ki tudja, hogy a jövő mit rejteget!vessz el az időben, s életed elrepül;vagy élj a jelenben küzdelem nélkül.

SZG3 atneztem_Layout 1 3/13/2011 11:26 PM Page 7

8. o

ldal

Kedves olvasó!Arra szeretnélek kérni téged, ha tetszik lapunk, ha kaptál tőle valami jót, oszd meg másokkal is, hogy az üzenet máshová is eljusson, másokat is elgondolkodtasson. Ha

szívesen lefordítanád valamelyik cikket románra vagy angolra, hogy feltehessük a www.szabadgondolat.ro oldalra, kérlek jelezd szándékodat e-mailben.Hogy igazán szabad lehessen a gondolat, igyekszünk őt mindenféle politikai, kereskedelmi, vallási és más érdekektől távol tartani. Nem szeretnénk pénzért reklámozni

benne bármit is, mert nem a pénzszerzés a cél. Inkább az emberi értékeket szeretnénk hangsúlyozni az anyagiakkal szemben. Lapunk ajándékként jelenik meg mindenkiszámára, aki szeretettel olvassa, és befogadja őt. Teljesen önerőből, barátjaink, családtagjaink támogatásával született. Fontos hangsúlyoznunk, hogy nem célunk lapunkatminden áron életben tartani. Alapelveink közé tartozik a természetesség, a könnyedség, erőszak mentesség. Nem akarunk mindenképp írni, szaporítani a szót. Mindenegyes cikk ami a lapunkban megjelent, teljesen spontánul jött, nem kerestük, nem hívtuk. Teljesen természetes módon, megmutatta, felkínálta magát a Szabad Gondolatszámára.

Lapunk továbbra is teljesen ingyenesen elérhető szeretne maradni, hogy mindenki elolvashassa, akinek épp rá van szüksége talán egy fontos lépés megtételéhez. Akiviszont úgy érzi, hogy kapott tőle valamit, és fontosnak tartja, hogy továbbra is megjelenjen nyomtatott formában, és önzetlenül támogatni szeretné, az megteheti a következőformában:- Személyesen odaadhatja a Szabad Gondolatnak szánt adományt Rékának, Júliának, Lacinak vagy annak a személynek, akitől a lapot kapta.- Banki átutalás: RO64BTRL02104201W34291XX EUR (eurós számlaszám) RO89BTRL02101201W34291XX RON (lejes számlaszám) név: Bodó Attila- PayPal: hunmails@yahoo.com

Az újság barátok, barátok barátjai meg azok barátjai segítségével terjed, olyan emberek által, akik fontosnak tartották egy ilyen Szabadabb újság jelenlétét a nyom-tatott sajtóban. Ha szívesen részt vennél a lap más magyarlakta településeken történő terjesztésében, megkérünk, jelezd szándékodat a szabadgondolatunk@gmail.comcímen.

Hamarosan elindul a www.szabadgondolat.ro oldal, ahol online is olvashatóak lesznek a szabad gondolatok. Addig és közben a www.hargitay.typepad.com olda-lon találhatsz hasonló írásokat, töltheted le az előző számokat.

Írásaikkal közreműködtek, szerkesztésben segítettek: Bodó Juliánna, György László, Köl Róbert, Miklós Réka, Bodó Attila (blue)Fotók: Bodó Attila (blue)A harmadik Szabad Gondolat létrejöttében segített nekünk: Dezső Edit (Mark House nyomda), Jaszenovics Botond barátom, Dr.Guzrány Ferenc kínai orvos, Nagy

Tibor, a család és a barátok, akik biztatása, bátorítása nélkül nem születhetett volna meg lapunk.Elérhetőség: szabadgondolatunk@gmail.com, www.hargitay.typepad.com, www.szabadgondolat.ro (hamarosan). A fenti e-mail címen kérheted felvételed a Sza-

bad Gondolat levelezőlistára, ahol te is részt vehetsz lapunk írásában, valamint szabadon beszélhetsz velünk, levelezhetsz hasonló gondolkodású emberekkel. Észrevéte-leket, üzeneteket a dobozokba vagy a fenti e-mail címre várunk.

Lapunk teljesen ingyenesen megkapható a következő helyeken:Gyergyószentmiklós: Nagyáruház (Papyrus, Paloma Impex cipős bolt), Nosztalgia Kávéház, Mark House, Kárpátikum, Living Room, Slágercenter, Szent István templomSzékelyudvarhely: MÜTF (Magyar Üzleti Tudományok Főiskolája)Csíkszereda: Sapientia EMTE, AutoMotor A&J – Hargita utca 3/3, Kínai Klinika – Brassói út 43/2, Ave Art Galéria (Szív utca)Más magyarlakta vidékeken, városokban mint Szentgyörgy, Marosvásárhely, Kolozsvár, Budapest, a szabadon gondolkodó személyeknél találhatod meg:).

Fordítsuk komolyra a szót!☺A bőr színeMás ember szemével nézni, megítélni a világot, néhanagyon nehéz. Az alábbi gondolatot egy néger embervetette papírra. Meglepő, de az ő szemszögéből telje-sen érthető következtetésre jutott. Ha azt hiszed, hogyfehér ember vagy, nyisd ki a szemed, és gondold átújra!Néger vagyok,feketének születtem,fekete vagyok felnőttként,fekete maradok, ha napra megyek,fekete, ha fázom,fekete irigységemben,fekete betegen,fekete akkor is, ha meghalok.És ti, „fehérek”?rózsaszínűnek születtek,fehérek vagytok felnőttként,pirosak, ha napra mentek,kékek, ha fáztok,sárgák az irigységtől,lilák a zúzódástólzöldek betegen,és szürkék, ha meghaltok.Hát akkor -szerintetek- ki itt a színes-bőrű?

***A cigány vajdát megbüntették, börtön helyett háromévi közmunkára… Mindenki kacagta az építkezésnél,hogy na most aztán kell dolgozzon a cigány vajda, –mire ő a nagy bajsza alól visszakacagva mondta: „Énhárom évre vagyok elítélve … de ti egész életetekre.”

***Az öreg székely temeti a feleségét. A sógora vigasz-talja: - Ne búsulj bátyám, a túlvilágon majd találkoz-tok!– Hát ez az, ami aggaszt, komám!

***

Székely a fiával fát vág az erdőben. Egyszer csakmegszólal a fiú: - Édesapám, valahogy nehezen megyez a fűrész nem? – Nem tudom fiam, én most pipázom.

***Józsi bácsi elmegy a zaciba, hogy beadja a tévét.Útközben találkozik a miniszterelnökkel. Azt mondjaneki az elnök:- Józsi bácsi, hát ne adja be a tévét a zaciba, mert jövőhéttől nagyon jó műsorok lesznek benne!- Tényleg?! - kérdezi az öreg - és milyen műsorokfiam?- Hétfőn én leszek, kedden a feleségem, szerdán a csa-ládom, csütörtökön a pártom! Péntek-szombat-vasár-nap - az emberek!Na, az öreg hazamegy, az asszony meg kérdezi tőle,hogy miért nem adta be a tévét a zaciba? Mire Józsibácsi:- Találkoztam a miniszterelnökkel, és azt mondta, hogyjó műsorok lesznek, inkább visszahoztam!- És milyen műsorok lesznek ?- Hétfőn: A Félkegyelmű, kedden: A makrancos Hölgy,szerdán: A rém rendes család, csütörtökön: Ali Babaés a 40 rabló, péntek-szombat-vasárnap: A Nyomorul-tak!

***Meggyónt a paraszt, a pap feloldozza, és rendel ötMiatyánkot penitenciának.A paraszt elköszön:- viszontlátásra, atyám!- Szervusz, fiam.- viszontlátásra, atyám!- Szervusz, fiam.- viszontlátásra, atyám!- Mondd, fiam, te bolond vagy? Minek köszönszannyiszor?- látja, atyám, háromszor köszöntem, és már hülyé-nek néz. Mit fog szólni az Úristen öt Miatyánkhoz?

***Egy székely atyafit megszólít egy utazó: - Mondja,kérem, elérek ezen az úton a városba még vacsoraelőtt? – El, ha addig nem eszik.

***Az öregek otthonában Sándor bácsi dicsekszik az ápo-lónőnek:- Jaj, kedvesem, amikor fiatal voltam, egy öt-literes tejeskannát tudtam a péniszemen száz méterreelvinni… – De Sanyi bácsi, ugye, az már nem megy?– Nem, aranyom, már nem bírja a térdem…

***A boltvezető hallja, hogy az egyik eladó azt mondjaegy vevőnek:- Nem emlékszem, hogy ilyen lett volna nálunk. Sze-rintem nem is lesz!A menedzser felugrik, és odarohan a vevőhöz:- várjon kérem, ez nem igaz! Én magam rendeltemmeg, ha holnap visszajön, akkor biztosan lesz már!Amikor a vevő elmegy, odafordul az eladóhoz:- Olyat sosem mondunk a vevőknek, hogy nincs! Re-mélem, tanult ebből az esetből! Egyébként mi iránt ér-deklődött?- Azt kérdezte, hogy a parkolónkban szoktak-e feltörniautókat...

***A kommunisták filozófiája:- Add nekem az órád, és én majd megmondom mennyiaz idő!

***Két képviselő beszélget a választások előtt a Parla-ment folyosóján. … és ha nyerünk – mondja azegyik, – szeretném megkapni a tengerészeti minisz-teri tárcát. – Tengerészeti miniszter? – csodálkozik amásik.– Hát minek kéne az Magyarországon?– Miért? Népjóléti miniszter is van!

SZG3 atneztem_Layout 1 3/13/2011 11:26 PM Page 8