Upload
others
View
0
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
Bevezetés
Az utóbbi években az általában véve vett grafika területén
kiemelkedő szerephez jutott a digitális grafika. A digitális
grafika olyan feladatokat képes ma ellátni, amit mindezidáig
a szakemberek manuálisan oldottak meg; gyakorlatilag ma
már minden visszavezethető a számítógép-használatra,
hiszen számítógép segítségével minden sokkal gyorsabban,
egyszerűbben és legtöbbször sokkal eredményesebben
végrehajtható. A szerkesztői munkákban grafikai
programokat főként képek, illusztrációk szerkesztésére és
azok beszúrásakor alkalmazzák, illetve címek, képes újságok
tördelésekor. Az ipari tervezésben rögtön a számítógépen
létrehozott tervezetből indulnak ki és az arra alkalmas
berendezéseken keresztül jutnak el a termék végleges for-
májához. A multimédia tágas világában pedig mindig újabb
és újabb grafikai megoldásokat keresnek az Internetes és cd-
rom-os publikációk számára.
Az Adobe Photoshop a piacon található egyik
leghatékonyabb program, mellyel képeket digitális formában
tudunk feldolgozni. A feldolgozás mindenekelőtt
képszerkesztést, képoptimalizálást, grafikai készítést jelent
papírra történő nyomtatás vagy monitoron történő megje-
lenítés céljából.
Az CS4-s verzióban található frissítéseknek köszönhetően a
programmal olyan grafikai megoldásokat hozhatunk létre
Internetes oldalakhoz, mint a háttér vagy a textures, kép-
galériák.
Végül pedig a szűrők és egyéb opciók széles skálájának
köszönhetően, melyek révén gyakorlatilag végtelenszámú,
sokszor egészen elképzelhetetlen speciális hatást tudunk
létrehozni, a program tág teret nyújt a "kísérletezés"
számára is, legyen az a kísérletező egyén egy kezdő, aki még
csak most kostól bele a kreativitás eme formájába, vagy
igazi "digitális művész".
Tankönyvünk célja az, hogy bevezessen bennünket a digitális
grafika világába és hogy megismertesse a Photoshop
alaptechnikáinak megértéséhez szükséges elemeket.
A későbbiekben a felhasználó feladata lesz az, hogy ügyesen
használja fel az itt olvasott tanácsokat és tippeket, melyek
segítségével igazán személyes és néha teljesen új dolgokat
tud majd létrehozni.
A digitális képkidolgozás
alapjai
Az Adobe Photoshop utolsó verzióiban többek közt meg-
próbálták a termék felhasználhatóságát a lehető legegy-
szerűbbre szorítani úgy, hogy a felhasználó gyorsan hoz-
záférhessen a különböző rajz- és képszerkesztő
eszközökhöz. A felhasználói felület mindig újabb és
funkcionálisabb formában jelenik meg és a felhasználónak
lehetősége van arra, hogy saját preferenciái szerint végezze
el annak testre-szabását.
Mindenesetre a legegyszerűbbnek tűnő eszköz is tartogathat
kellemetlen meglepetéseket azon felhasználók számára,
akik nem rendelkeznek minimális ismerettel sem, a képek
digitális kidolgozásáról és nyomtatásáról.
A témák gyors áttekintésével ilyen ismeretbeli hézagokat
próbál pótolni ez a fejezet.
Képek és grafikai formátumok
A grafika az a terület, ami a szoftveralkalmazásokban
érte el a legnagyobb fejlődést.
Ennek a fejlődésnek a jó része az ezzel párhuzamosan
fejlődő hardver oldalnak köszönhető, ami a jelenleg piacon
található "kisebb" gépeken is lehetővé teszi a képek
hatékony feldolgozását, amelyek már a professzionális világ
igényeinek is megfelelnek.
Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy egészen a
közelmúltig a munkafolyamatokat kézzel vagy elektronikus
úton végezték az arra kidolgozott eszközökkel, és ha
ugyanezeket a munkákat a ma piacon lévő általánosan elter-
jedt programokkal készítenénk el, gyakran nem is érnénk el
velük olyan jó eredményt.
A számítógépes grafika kezd olyan területeket is meghódí-
tani, amelyek eddig a "hagyományos" technikák területei
voltak: a reklámét és a képszerkesztését.
BITMAP KÉPEK
Egy bitmap kép (szó szerint pontmátrixot jelent) olyan
különböző színű pontocskák halmaza, melyek aztán
egy egész oldalt kitöltenek.
Például ha kellőképpen felnagyítjuk egy egyenes vonal
bitmap képét, láthatjuk, hogy nem más, mint egy sok,
egymás mellett lévő kis pontból álló terület.
Az alakzatot leíró pontok száma a szóban forgó objektum
méretétől és vastagságától függ. Habár a bitmap típusú
képeket elsősorban képszerkesztéskor használják (ahol is
gyakorlatilag ez az egyetlen szerkesztési mód, ami a ren-
delkezésünkre áll), a szabad kézi rajzolásban is léteznek
bitmap képek létrehozására alkalmas programok. Olyan
programokról van szó, melyek értékük megőrzése mellet
professzionális területeken is igen gyorsan elterjedtek.
Tipikus példa erre a Windows Paint programja.
1. ábra
Egy tipikus bitmap kép
Viszont a bitmap képek szerkesztésére legalkalmasabb,
PC-n futó program kétségtelenül az Adobe Photoshop.
VEKTORKÉP
Egy vektorkép nem színes ponthalmazként kerül eltárolás-
ra, hanem speciális pontok, úgynevezett csomópontok és
egy sor matematikai szabály meghatározásán keresztül,
melyek aztán az objektum geometriai megjelenítését ered-
ményezik.
Egy vektorképet matematikai függvények határoznak meg, és
könnyedén módosíthatjuk őket, változtathatjuk meg
méretüket, illetve részben vagy teljesen elforgathatjuk őket.
Ezért a szabadkézi képek szerkesztéséhez szükséges eszközök
egyre inkább a vektorképek típusa felé közelítenek. Személyi
számítógépen futó leghatékonyabb és legismertebb vektoros
képszerkesztő program kétségtelenül a CorelDRAW.
2. ábra
Példa a vektorképre
A fájlok mérete
(Pontok-Pixel-Bit-Byte)
A nyomtató berendezések nem alkalmasak arra, hogy
valósághű színes, vagy fekete-fehér képeket nyomtassanak,
hanem a képeket egy sor olyan "ponttá" alakítják, melyek
mérete változó lehet és amelyeket ha kinyomtatunk olyan
hatást keltenek, mintha egy sor különböző színárnyalatot
megjelenítő egységes egészet képeznének.
Egy kép, legyen szó fényképről vagy rajzról, meghatározott
számú színes kis négyzetből áll (bár különböző felületeken
ez a forma eltérhet).
A PIXEL-ek -mely kifejezés az angol picture element szavak
összeolvadásából keletkezett és ami képelemet jelent- egy
bitmap kép legkisebb alkotóelemei.
Természetesen minél nagyobb a pixelszám, annál nagyobb
felbontású, vagyis annál élesebb lesz a kép.
Egy kép leírásához a pixelekhez egy BIT-ben meghatározott
számot társítunk (a bit a binary digit rövidített formája, mely
1-esek vagy 0-ák által jelölt bináris összeg, mely a digitális
információ alapegysége) és minden képhez egy file méretet
rendelünk hozzá, amit viszont BYTE-ban mérünk (ez nyolc
bit egysége, ami egy kinyomtatott szövegben egy
karakternek felel meg. Ennek többszöröse a KB (kilobyte) és
a MB (megabyte)).
A képet tehát egy megadott pixel- és egy relatív bit
szám határoz meg.
Rendszerint minden pixelt 1 bit ír le fekete-fehérben, 8
bit a szürkeárnyalatokban és 24 a színes képekben.
Egy kép elektronikus megfelelője — pont ellenkezőleg, mint
ahogyan az a szöveges file-oknál van — elég nagy területet
foglal el.
A bitmap képeket a létrehozás módjától függetlenül egy sor
olyan tulajdonság jellemez, amelyek főleg a felbontásra (a
vízszintes és függőleges pixelek száma), a mélységre (a kép
egyes képeire vonatkozó információs bitszám és a
rendelkezésre álló színek száma) és a formátumra (TIF,
JPG, BMP PCX, PNG...) vonatkoznak
A legegyszerűbb eset az egyszínű kép (fekete-fehér),
mint például egy szkennerrel letapogatott márkajelzés.
Ebben az esetben általában nem szokott semmilyen problé-
ma lenni: azért, hogy a kép megfelelő felbontással kerüljön
a rendszerbe, egyáltalán nem lesz nehéz a nyomtatás
fázisában jó felbontást elérni legyen szó lézernyomtatóról.
Ennél már sokkal összetettebb a különböző
szürkeárnyalatokból álló kép. Egy nyomtató nem képes
szürkeárnyalatokat előállítani, hanem csak több-kevesebb
sűrűségű hálókkal modellezni.
Ebben az esetben a nyomtatás problémája abban áll, hogy
mindenekelőtt egy jó eredeti példányt kell létrehozni, ami
persze nem kis feladat.
A színes képeknél a méretek és a problémák exponen-
ciálisan nőnek. A színes képekkel való munka már a pro-
fesszionális nyomtatás világába vezet bennünket és a
négyszínnyomásos filmek kezelésének problémája is
felmerül.
Színleíró modellek
A fény, különböző hosszúságú hullámokból áll és az
emberi szem ezeket különböző színekként érzékeli (a
piros a leghosszabb és a lila a legrövidebb hullám).
Az Adobe Photoshop-ban különböző módszerek állnak a
rendelkezésünkre a színek meghatározására.
Ezeket különböző igényeink szerint alkalmazhatjuk raj-
zokhoz, illusztrációkhoz: RGB, CMYK, HSB és az L*a*B
Szín módozat.
AZ RGB MODELL
A látható spektrum nagy részét három különböző színes
fény különböző arányú és intenzitású keverékéből elő
tudjuk állítani.
Ezek az összetevők a három alapszín: a piros, a zöld és a kék.
Az RGB rövidítés pontosan ezeknek a színeknek az angol
megfelelőjének kezdőbetűiből származik: Red, Green, Blue.
Ha kettesével egymásra helyezzük a három alapszínt külön-
böző variációkban, megkapjuk a másodlagos színeket: a
ciánkéket (búzavirágkéket), a kárminpirosat és a sárgát
(ezeket a színeket használja a CMYK modell is a színes
nyomtatási eljárás négyszínnyomásához).
Minthogy az alapszíneknek mindnek össze kell keveredniük
egymással, hogy megkapjuk a fehéret, épp ezért kiegészítő
színeknek is nevezzük őket. Ha összekeverjük a pirosat, a
zöldet és a kéket akkor fehér színt kapunk. Ekkor a látható
spektrumban lévő összes fény visszaverődik a szemünkbe.
3. ábra
A monitor minden egyes pixelének színét a három
színsugár (RGB) hozza létre
A kiegészítő színeket — melyeket az RGM modell hoz
létre—, megvilágításnál, videóknál, filmfelvevőknél és
monitoroknál használják. A monitor például úgy állítja elő a
színt, hogy piros, kék és zöld foszforeszkáló anyagon
keresztül bocsátja ki a fényt.
A CMYK MODELL
Míg az RGB modell színképzése fényforrásfüggő, addig a
CMYK modell a szín papíron történő fényelnyelési
minőségén alapul.
Amikor a fehér fény átlátszó festéket ér, a spektrum egy
része elnyelődik. Az el nem nyelt szín visszaverődik az
emberi szembe.
Elméletileg a tiszta színek, a ciánkék (C), a kárminpiros
(M) és a sárga (Y) együttese elnyeli a teljes színt, és feketét
hoz létre. Éppen ezért kivonó színeknek is nevezzük őket.
Viszont mivel egy nyomdafesték sem teljesen tiszta, ez a
három tinta valójában egy nagyon piszkos feketét hoz létre,
ami sokszor inkább sötétbarnának látszik. Éppen ezért a
nyomtatási szakaszban egy negyedik színt, a feketét (K) is
bevonják. (A színek betűjelölései az angol megfelelőjük
kezdőbetűiből állnak. A fekete esetén azért a K betűt
használják, nehogy összekeverhető legyen a kékkel, aminek
B a jelölése a blue szóból).
4. ábra
A négyszínnyomásos nyomtatás négy filmje
A kívánt színnek ezekből a festékekből történő
előállítását négyszínnyomásnak hívjuk.
A kiegészítő (RGB) és a kivonó színek (CMYK)
komplementer színek.
Minden egyes kivonó színpár kiegészítő színt hoz létre.
A HSB MODELL
A HSB modell az ember színérzékelésén alapul.
A HSB modellben minden szín három fő tulajdonság
alapján kerül leírásra:
Tonalitás (Hue), ami a tárgyon keresztülhatolt vagy
visszavert fényhullám hossza. A tonalitást általában a
szín neve jelöli, mint például vörös, narancssárga vagy
zöld. A tonalitást a standard színkorongon való elhe-
lyezkedése szerint számoljuk ki és 0°-tól 360°-ig terjedő
fokokban fejezzük ki.
Telítettség (Saturation), vagyis a szín ereje vagy tisz-
tasága. A telítettség a tonalitáshoz képest a szürke
mennyiségét fejezi ki és százalékban számoljuk ki 0
százaléktól (szürke) 100 százalékig (ami a teljes
telítettség). A standard színkorongon a telítettség a
korong szélei felé haladva nő, míg a közepe felé haladva
csökken.
5. ábra
A HSB modell tipikus színkorongja
Fényerő (Brightness): a szín relatív fényességét vagy
sötétségét fejezi ki és általában százalékban mérjük 0
százaléktól (ami a fekete) 100 százalékig (ami pedig a
fehér).
AZ L*a*b MODELL
Az L*a*b színmodell az 1931-ben a Commission Internationale d'Eclairage (CIE) által javasolt eredeti
színmodellen alapul, ami a színmérés nemzetközi standard-
ja. 1976-ban a modellt átnevezték CIE L*a*b-nek.
Az L*a*b modell átlépi a különböző monitorok és
nyomtatók használatából eredő színelőállítás sokféleségének
problémáját.
Az L*a*b szín független a kimeneti berendezéstől,
vagyis egy attól független, állandó színt hoz létre.
Az L*a*b szín fényerőből (L) és két színkomponensből
áll: az a komponensből, ami a zöldtől a pirosig tart és a b komponensből, ami a kéktől a sárgáig tart.
A fényerő komponens (L) 0 és 100 közötti értéken állhat.
Az a komponens (zöld-piros tengely) és a b komponens
(kék-sárga tengely) +120 és -120 közötti értéken állhatnak.
Az L*a*b módszert elsősorban akkor alkalmazzuk, ha
Photo CD típusú képekkel dolgozunk, vagy pedig egy
képnek független módon kívánjuk módosítani a szín-
és fényértékét.
Az L*a*b szín módszert képek rendszerek közti átviteléhez
illetve PostScript Level 2 nyomtatókhoz javasoljuk. Ha
L*a*b képeket hagyományos PostScript periférián
akarunk kinyomtatni, előbb CMYK-be kell konvertálnunk
őket.
A szín
RGB színmódban egy színes képet pixelenként 24 bit ír
le és három 8 bites képből áll.
Egy pirosból, egy zöldből és egy kékből.
Ezek egymásra nyomásával érhető el a teljes színspektrum.
Az RGB szín a monitor által megjelenített mód és
leginkább multimédiás termékek, Internetes oldalak és
videojátékok létrehozására használják. RGB formátumban
viszont nem tudunk professzionális képeket nyomtatni.
A CMYK színmódot használjuk általában a színes képek
négyszínnyomásos kidolgozására. A különböző nyomdai
eljárások során a ciánkéket, a kárminpirosat, a sárgát és a
feketét használják fel a teljes színskála kinyomtatására.
A HSB mód egyszerűen csak egy másik színleírási módszer
monitorok részére. A szín alapvető tulajdonságai ebben az
esetben a tonalitás, ami a színnek a spektrumon való elhe-
lyezkedését jelöli, a telítettség, ami viszont a hozzáadott
fehér és fekete mennyiségének függvényében a szín inten-
zitását adja meg és végül a fényerő, ami magának a színnek
a világosságát vagy sötétségét határozza meg.
Az L*a*b Színmód a színek vizuális érzékelésén alapszik,
ami a CIE által rögzített standardokon keresztül minden
színhez egy értéket rendel hozzá. Ezek a standardok
határozzák meg matematikailag a különböző színeket úgy,
hogy egymástól jól megkülönböztethetőek legyenek. Az
L*a*b szín nem változik sem akkor, amikor monitoron
jelenítődik meg, sem pedig akkor, amikor kinyomtatják.
Három csatornája van: egy a fényerőnek, kettő pedig
gyakorlatilag a színt szabályozza.
Végül létezik a Színskála mód, amit azért hoztak létre, hogy
korlátozzák egy kép megjelenítésében a színek számát és
hogy jelentősen lecsökkentsék a file méreteket. Ezt a módot
általában multimédiás animációk képernyőn történő
megjelenítésére, valamint nem túl összetett Internetes
oldalak létrehozására használják. Ezekben az esetekben a
kép relatív minőségromlását a gyors letöltési idő kompen-
zálja még a kevésbé "hatékony" gépek esetén is.
Képek felbontása
Ahhoz, hogy megértsük az egyik legnehezebben megérthető
fogalmat, a képek felbontását, emlékezzünk rá, hogy ez
valójában nem más, mint egy mód, ahogyan egy kép
különálló egységekből (pixelekből) felépül s ezek az
egységek olyan kicsi méretűek, hogy szabad szemmel az
összességük egy képet ad ki.
Háromféle felbontás létezik és bár hüvelykpontokban
mérik őket (DPI - Dot per. Inch), mindegyikük
saját mértékegységet jelöl.
A hüvelykpixel (PPI) egységet elektronikai képek és
szkennerrel letapogatott képek esetén használjuk.
A hüvelykvonal (LPI) egység azoknak a pontsoroknak a
számát jelöli, melyek a nyomtatott képeket alkotják. Minél
több a pontsor, annál nagyobb lesz a képélesség.
A hüvelykpont (DPI) egység azoknak a pontoknak a
mennyiségét jelöli (melyek maguk is számos kis pontocs-
kából, ún. spot-okból állnak), amelyek a rajzvonalakat, a
betűket és a szín- illetve szürke szinteken a képeket alkotják.
6. ábra
Ugyanaz a kép 75 dpi-vel és 600 dpi-vel. A monitoron
történő megjelenítéskor nem látható különbség teljesen
egyértelművé válik, ha kinyomtatjuk a képet.
A képminőség
Egy kép minőségét nagyon sok tényező befolyásolja és mi is
nagyon sokféleképpen változtathatunk rajta. A következők-
ben röviden bemutatjuk azokat a szempontokat, amelyek
fontos szerepet játszanak egy nyomtatott kép minőségénél.
LÉNYEGES AZ EREDETI KÉP MINŐSÉGE IS
Az eredeti kép minősége nagyon sokat számít, s bár Adobe
Photoshop-al tökéletesíthetünk a képen, ha szükséges, azért
az eredeti kép minősége a beavatkozás szintjén is korlátokat
tud emelni.
A MONITOR FELBONTÁSA
A monitorok a képektől eltérően saját felbontással ren-
delkeznek, ami jelenleg 1600x1200 pixeles értékre van hite-
lesítve. Még ha a monitor felbontásán nem is tudunk változ-
tatni, az Adobe Photoshop a kép bármilyen felbontását
pontosan meg tudja határozni. A nyomtatott kép minőségét a
monitor felbontása rendszerint nem befolyásolja. A felbontás
mindenesetre kiemelkedő fontosságú a videojátékok és a
multimédiás munkák élvezhetőségét illetően.
KÁRTYA A MONITOR HITELESÍTÉSÉHEZ
Monitor hitelesítésén azokat a szabályozó folyamatokat
értjük, amelyek célja, hogy a nyomtatott és a megjelenített
változat között egy állandó, újra megismételhető szín stan-
dardot hozzunk létre. Mielőtt azonban bemutatnánk a hite-
lesítés rendszerét, ne feledjük, hogy a monitor RGB
megjelenítési módon alapul és akkora mennyiségű szín
előállítására képes (körülbelül 16 millióra), amit a CMYK
módban működő nyomtatók nem képesek hűen
reprodukálni. Éppen ezért a monitor hitelesítése előtt
alaposan ismernünk kell a különböző módozatokat, hogy
aztán felismerjük a videón a kinyomtatott színeket.
Az a monitor, ami 8 bites színt jelenít meg, 256 szín
előállítására képes, ami bár lehetővé teszi a kép teljes
megjelenítését, viszont az nem lesz túl jó minőségű.
Ellenben egy 24 bites monitor minden egyes RGB csatornán
képes 256 színt megjeleníteni, ami azt jelenti, hogy összesen
mintegy 17 millió szín megjelenítésére képes
(256x256x256=16.777.216).
KÉPEK RÖGZÍTÉSÉRE ALKALMAS KÉSZÜLÉKEK
Ha képszerkesztésbe szeretnénk belefogni, nem árt, ha a
számítógép memóriájában rendelkezésre áll a kép egy máso-
lata. Képek rögzítésére leggyakrabban használt eszközök a
televíziós jeleket felfogó kártya, a digitális kamerák, stb...
A személyi számítógépet használók körében a szkenner a
legelterjedtebb berendezés. Ennek az eszköznek a segít-
ségével mindenfele képet beolvastathatunk és rögzíthetünk,
legyen szó papíron lévő képről, vagy diafilmről (már ameny-
nyiben rendelkezik az átlátszóságot kezelő modullal) hogy
aztán szabadon dolgozzunk rajta és ki is nyomtathassuk.
7. ábra
A legújabb generációs sík szkenner
A szkenner digitális jelekké alakítja át a képet, illetve sok-
sok kis pontra, pixelre osztja fel azt. Ezután a pixelek
fogják hordozni a szín- és fényerősségi tulajdonságokat.
Egy szkenner felbontása DPI-ben van kifejezve, melyek a
maximális és minimális beolvasott pontszámot jelölik egy
kép vonalhüvelykjeiként mind hardver, mind pedig szoftver
oldalról.
A ma piacon lévő modellek közti különbség (az árukon és az
általuk kínált lehetőségeken túl) a letapogatandó kép
méretében, az elérhető minőségben, a szkennelés gyor-
saságában és a színek, illetve szürkék mennyiségében áll.
Ezenkívül egy szkenner lehet kézi, vagy sík felületű, színes,
vagy fekete-fehér.
A szkennerek pontokként olvassák be a képeket és felbon-
tóképességük egyedül az eredeti kópiát megvilágító optikai
berendezéstől függ, amelyről a visszavert fényeket egy sor
szenzorba, ún. CCD-be (Charge Coupled Device) szállítja
át. A színes szkennerek minden alapszínhez rendelkeznek
egy szenzorral, így maga a szkennelés egy lépésben valósul
meg.
A forgalomban lévő szkennerek többsége 600*1200 dpi fel-
bontásúak és színmélységük 24 és 30 bit közt mozog
(léteznek azonban 36 bites szkennerek is, ezek körülbelül 68
milliárd színt képesek felismerni). A szkennerek eme két
tulajdonságát "digitalizációs minőség"-nek hívjuk és
egyetlen értékben egyesülnek.
A karakterek felismeréséhez és tárolásához a szkennerrel
együtt gyakran egy szoftver is a rendelkezésünkre áll, az
OCR (Optical Character Recognition), ami felismeri a
karaktereket, hogy aztán azok módosíthatóak legyenek.
Színkorrekció
Adobe Photoshop-al a minél jobb végeredmény elérése
érdekében megváltoztathatjuk a kép különböző tulajdonsá-
gait, különválaszthatjuk a három fő színt és a feketét,
megváltoztathatjuk egy kép pixeleinek színét, beleértve a
fényerőt, a kontrasztot, a tonalitást, a telítettséget, valamint
közbenső szürkéket.
Ezek a folyamatok lehetővé teszik, hogy még a kép ki-
nyomtatása előtt, a készítés fázisában megnézzük az effektek
előzetes képét és az egyes csatornák különválasztását (a
csatornák a kép alapvető összetevői és maximum 16-ot
engedélyez).
A nyomtatók működésének
alapjai
A LÉZERNYOMTATÓK
A professzionális alkalmazások legkézenfekvőbb és leg-
egyszerűbb berendezése a lézernyomtató.
A lézernyomtató előnyei egyértelműek. A végfelhasználó
maga irányíthatja a kiadvány elkészítésének teljes folya-
matát a megtervezéstől a nyomtatásig és bármikor
módosíthat munkáján a kívánt hatás elérése érdekében.
8. ábra
A lézeres nyomtatás gazdaságos és minősége számos
kiadvány színvonalas létrehozásához elegendő (az
olcsóbb nyomtatók 600 dpi körüliek).
A lézernyomtatóval elérhető mátrixok ívpapírokból állnak,
de a magasabb színvonalú levonatokhoz filmet használnak.
A lézernyomtatóval történő nyomtatás nem igényel sem
különösebb ismereteket, sem pedig különösebb beállításokat:
gyakorlatilag mindenki számára hozzáférhető.
Még csak egy speciális típusú nyomtató sem kell és az
oldalt leíró nyelvnek sem kell a rendelkezésünkre állnia
(még ha ez utóbbi megléte esetenként előnyös lenne).
S végül, a nagyobb csomagok által kínált lehetőség, a file-ra
nyomtatás, ami lehetővé teszi, azt is, hogy már nyomtatási
formátumban mentsük el a teljes kiadványt és ezzel
lehetőségünk nyílik arra, hogy bármikor kinyomtathassuk
azt, még ha a program, amivel készítettük nem is áll a ren-
delkezésünkre. Természetesen azonban a nyomtató típusá-
nak meg kell felelnie azzal, amit a file-ra nyomtatás
készítésekor kijelöltünk.
A FÉNYNYOMÁS
Ha igazán profi munkát szeretnénk kiadni a kezünkből
a fénynyomást kell alkalmaznunk.
Ezt általában külső, fényszedőműhelyek végzik.
Ebben az esetben olyan problémák merülhetnek fel, mint
például hogy a fényszedő műhely milyen hardver és szoftver
berendezésekkel rendelkezik.
Amennyiben a fényszedő műhely rendelkezik az alkal-
mazással, amelyikben a munka elkészült — és persze a
megfelelő betűkészlettel — a rendszer ugyanúgy tekinti a
fénynyomást, mint bármilyen más nyomtatót.
Ha viszont a műhelynek nincs meg a program, vagy még
rosszabb esetben egy teljesen más munkakörnyezetben
működik, akkor a PostScrip nyelvezetre vagy kiváló
minőségű cserefile formátumra kell hagyatkoznunk,
mint amilyen a fényképek tiff formátuma.
Még ha elvileg a PostScrip standard is, a valóságban az
esetek túlnyomó többségében csak akkor érünk el valóban jó
végeredményt, ha fénynyomással csiszolunk munkánkon
9. ábra
Az igazán nagy mennyiségben történő nyomtatáshoz
használt rotációs gép egy része
Még jobban össze kell hangolni a munkát a műhely és a
felhasználó között, ha színes kiadványokról van szó. Az
ezzel kapcsolatos problémákról a későbbiekben fogunk
szót ejteni.
Nem elhanyagolható az sem, hogy milyen módon kerül
sor a kiadványt alkotó file-ok átvitelére.
Egy fénynyomásos nyomtatásra alkalmas képeket tartal-
mazó kiadvány gyakran több tíz Mb helyet foglal el és itt
válik fontossá, hogy könnyen átvihető tömegtárral ren-
delkezzünk. Ezek közül a legelterjedtebbek a SyQuest
patronok, melyek általában 270 Mb újraírható információ
befogadására alkalmasak, illetve PenDrive-ok, melyek 8-
16 Gb információt képesek tárolni (s mára már a memória-
tárak egyik standardjává is váltak).
A SZÍNES NYOMTATÁS
Színes kiadvány készítésekor természetes igényünk, hogy a
nyomtatott változatban többé-kevésbé azokat a színeket lássuk
viszont, amelyeket előre megterveztünk, illetve azokat, amiket
a monitoron látunk. A színek pontos megegyezése a
legnagyobb probléma, amivel a nyomtatásnak szembe kell
néznie.
Célunk eléréséhez három dologra van szükségünk:
a szín alapvető ismeretére és arra, hogy a különböző
berendezéseken miként kerül megjelenítésre illetve
nyomtatásra
a fénynyomásos nyomtatási eljárás alapos ismerete
folyamatos és hatékony kapcsolattartás a nyomdásszal,
illetve a fényszedő műhellyel
Kezdjük a szín leírásával.
Az emberi érzékelés oldaláról megközelítve három tulajdon-
ság alapján írhatjuk le a színt (ezeket a HSB modellnél már
tárgyaltuk és most csak röviden fogjuk összefoglalni):
Tonalitás: ez gyakorlatilag összefoglalható a
narancssárga, a piros és a zöld szín nevével.
Fényerősség: azt jelzi, hogy a kontraszt világos-e vagy
sötét. Más szóval, hogy a fehérhez, vagy a feketéhez
közelít-e jobban.
A Telítettség: ez a Tonalitás élénkségére vagy
halványságára utal.
Az, hogy a színnek ezen tulajdonságait hogyan érzékeljük,
nagyon sok környezeti tényezőtől függ, úgy mint fényvi-
szonyok, vagy a különböző színek közelsége.
Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy amikor a színek a
monitorról a nyomdai prés alá kerülnek, gyakorlatilag az
egyik megjelenítési módból a másikba lesznek
átkonvertálva. Természetesen nem lehet ugyanazt a színt
produkálni papíron, mint képernyőn.
Amikor nyomdai kiadványokat tervezünk, már előre a
nyomdafestékes változatra kell gondolnunk és nem arra,
ami a monitoron látható. A monitorokon általában sokkal
több szín jeleníthető meg, mint amennyi kinyomtatható.
A nyomdásszal való szoros együttműködés — aki a
nyomdai gép legnagyobb ismerője - a leggyakorlottabb
felhasználókat is nagymértékben segítheti.
A legjobb tanács, amit annak adhatunk, aki fénynyomásos
nyomtatással szeretné elkészíteni kiadványát (főleg ha rend-
szeresen megjelenő kiadványról van szó), az az, hogy mihelyt
kész van a tervekkel, beszéljen egy nyomdásszal és egy
fényszedő műhellyel. Így már az elején segítséget kapunk az
adatok kódolásának és értelmezésének problémáiban. Erre
azért is van szükség, mert mint azt már említettük, a külön-
böző eszközök különböző módon bánnak a fénnyel.
A monitor összeadó RGM módban működik, vagyis fény-
nyalábokat közvetít három frekvenciasávon és úgy egyesíti
azokat, hogy mi különböző színekként érzékeljük őket.
A nyomtatás a kivonó CMY+K módozatot használja, ami
gyakorlatilag szűrőkön keresztül a fehér fényből néhány
színspektrumot kivon, hogy aztán az így elért hatást
továbbvetítse és megkapjuk a kívánt színt.
Összeadó mód (videó technológia)
A természetben meglévő színtartomány modellezésére a fehér
fény következő három hullámhosszának különböző
intenzitásait kombinálhatjuk: a pirosét, a zöldét és a kékét
(RGB).
A pirosat, a zöldet és a kéket tehát összeadó alapszíneknek
nevezzük. Ha 100% pirosat, zöldet és kéket keverünk össze,
az érzékelt szín a fehér lesz. Ha az összeadó alapszínek
közül egyik sincs benne, az eredmény a fekete lesz.
Kivonó mód (nyomtatási technológia)
Ha a fehér fényből kivonjuk a pirosat, a zöldet és a kéket,
akkor a ciánkéket, a kárminpirosat és a sárgát (CMY) tudjuk
előállítani. Például ciánkéknek érzékelünk egy tárgyat, ha
kivonunk 100% pirosat és így csak a zöld és a kék verődik
vissza.
Ezeket a színeket kivonó alapszíneknek nevezzük és ezek
alkotják a nyomtatás folyamatához szükséges színek alapját.
10. ábra
A bal oldali ábra az összeadó szintézis ábrája,
a jobb oldali pedig a kivonó szintézisé
A kereskedelmi nyomtatásban az árnyékok jelölésére és a
ténylegesen valós fekete vonalak ábrázolásához egy lapra
nyomtatják a ciánkék, a kárminpiros és a sárga átlátszó
színeket s ehhez adják hozzá még a feketét (K).
SZÍNFELDOLGOZÁS
A folyamatos tónusú kép
Ha egy fekete-fehér vagy színes fényképet alaposabban
megnézünk, azt látjuk, hogy a kép a szürke (illetve más
színek) egybefolyó fokozataiból á11. Az eredeti fényképeket
folyamatos tónusúnak hívjuk.
Középszínes hálók
Ha egy folyamatos tónusú képet nyomdai préssel szeretnénk
újranyomni, akkor először különböző színű és méretű pon-
tokra, ún. középszínes hálókra kell bontanunk.
11. ábra •
Az erősen felnagyított képen jól megfigyelhető a háló,
ami egyébként azt a hatást kelti, mintha a szürke
különböző fokozatai egybefolynának
Az elektronikai kiadásban az első lépés folyamatos tónusú
kép középszínes hálóvá való alakításában a szkennelés.
Kontraszt nélküli színek és tonalitás
A kontraszt nélküli színeket előre kikevert, félig, vagy telje-
sen matt tintával nyomják a nyomdai présre. A kontraszt
nélküli színeket akkor használják, amikor tökéletes szín-
egyezést akarnak elérni, például egy cég lógójában, vagy
pedig ha nagyobb vizuális hatást akarnak elérni egy maxi-
mum három színt felhasználó kiadvánnyal.
12. ábra
A PANTONE színkatalógus, a világon az egyik leggyakrab-
ban használt kontraszt nélküli szín típus.
A kontraszt nélküli színeket nagy cégek katalógusán
keresztül vásárolhatjuk meg és biztosítanak minket a szín-
azonosságról, bármekkora tételben vásárolunk is festéket.
Olyasmi ez, mint amikor elmegyünk egy karosszéria-
lakatoshoz vagy egy autós boltba egy kérünk egy flakon
BMW Piros 3161 modellű festéket.
Négyszínnyomás
A ciánkék, kárminpiros, sárga és fekete tinták összekeverésével
szinte egymás fölött elhelyezkedő középszínháló pontokat
nyomtatnak s így a különböző színek széles skáláját kapják.
Mivel a CMY tinták áttetszők, magukba olvasztanak bizonyos
színeket míg másokat pedig visszavernek.
A sötétkékhez például a ciánkék és a kárminpiros pontokat
kombinálják egymással. (Előbbiek elnyelik a pirosat és vissza-
verik a sötétkéket és zöldet, utóbbiak pedig elnyelik a zöldet és
sötétkéket és pirosat vernek vissza.)
13. ábra
Színes kép létrehozásához különböző színkomponensű
hálókat különböző szögben nyomtatnak a papírra.
Elméletileg, ha 100% ciánkék, kárminpiros és sárga hálókat
összekeverünk, feketét kapunk. Ez a művelet azonban két
ok miatt sem valósulhat meg:
a) a tinták nem tökéletesek és gyakorlatilag lehetetlen
színtiszta feketét létrehozni.
b) ha ugyanazon a területen túl sok festéket használunk
fel, az rontja a nyomtatás minőségét.
Tehát a fekete (K) komponenst kell hozzáadnunk, ha kidol-
gozottabb részleteket és árnyékolt területeket akarunk létre-
hozni.
A fekete tinta hozzáadása persze további problémákat is
maga után von, mint például festéktöbbletet az oldalon.
Ennek korrigálására a nyomdászok két különböző technikát
használnak fel egymással kombinálva: az UCR-t (az alsó
szín eltávolítása) és a GCR-t (a szürke komponens
eltávolítása). Ezeket a problémákat könnyebb megoldani, ha
nagyban dolgozunk és rendelkezésünkre állnak a
képszerkesztő programok által kínált speciális szűrők.
NYOMTATÁSI TECHNIKÁK
A kijelölés
A négyszínnyomásos folyamatos tónusú nyomtatás mo-
dellezéséhez a négy felhasznált szín mindegyikéhez kijelölő
filmtekercset kell létrehozni. Az így létrehozott kijelölések —
melyek középszínhálókon alapszanak tekercsenként egy
kicsit más és más elhajlással — egymás után kerülnek
nyomtatásra a papírra filmtekercsenként a megfelelő tintát
felhasználva és közben ügyelve arra, hogy a különböző
hálók közt ne legyenek fedések.
14. ábra
A különböző kijelölő filmeket (melyek közül mindegyiket a
saját színével nyomnak) a nyomtatás szakaszában újra-
egyesítik, s megszületik a kép.
OPI (Open Prepress Interface)
Az OPI a PostScript oldal leíró nyelvének standard kiter-
jesztése, ami lehetővé teszi a tördelőprogramok számára azt,
hogy leírják azt a módot, amelyben a bitmap képek fel-
használásra kerülnek.
A bitmap képek f ile-jainak nagy mérete problémát jelent az
elektronikus kiadók operátorainak is. A file-ok átvitele
nehézkes, bárminemű beavatkozás rajtuk pedig rettentően
lassú. Amikor olyan alkalmazással dolgoznak, amit az OPI
támogat, az oldalakat egy helymegjelölő kép felhasználásá-
val tervezik meg.
Amikor a műhely számára kinyomtatják a kiadványt, mint
PostScript file-t, a file-ban benne találhatóak az OPI meg-
jegyzések, melyek meghatározzák, hogy a benne lévő TIFF
képeket hova kell elhelyezni, hogyan kell méretezni és
hogyan kell megvágni. A műhely még a kijelölések ki-
nyomtatása előtt közvetlenül a kép magas felbontású ver-
ziójához csatlakozik, így időt takarít meg s a vágás és
újradolgozás költségeit is csökkenti.
A színbőség kezelése
A kívánt eredmény eléréséhez a nyomdásznak egymás után
kell kinyomtatnia a tintákat és arra is figyelnie kell, hogy a
kijelölő filmek tökéletesen regiszterben legyenek. Ha egy
vagy több tinta regiszteren kívül kerül nyomtatásra, az
objektumok között hézagok támadhatnak, vagy olyan
területek jelennek meg, ahol a színek egymáson helyezked-
nek el.
A regiszteren kívüli nyomtatás esélyének minimalizálására a
nyomdászok kifejlesztették a színbőség kezelésének tech-
nikáját, ami révén az egymás melletti színeket picit egymás-
ra nyomtatják.
Ezt a technikát mind a grafikai csomagok, mind pedig
a videótördelő programok használják.
A LEGGYAKORIBB NYOMTATÁSI PROBLÉMÁK
A Moiré effekt
15. ábra
A két majdnem egymás fölött elhelyezkedő háló
színkeveredése okozza a Moiré effektet
Amikor kinyomtatják a jelöléseket, a hálókat speciális szög-
ben nyomtatják ki, hogy elkerüljék, hogy a tintapöttyök
egymásra legyenek nyomtatva.
Ha a műveletet helyesen hajtják végre, a különböző hálók
"gyémántkő-effektet" képeznek, amit az emberi agy
könnyen kijavít és szabályos színfokozatokká olvasztja. Ha
egy vagy több szín tintáját rossz elhajlásban nyomtatják, a
gyémántkő rajz sem lesz helyesen kinyomtatva mivel a
színek egymás fölé kerülnek és csúnyán megzavarják a
szabályos színek érzékelését. Ezt hívjuk Moiré-effektnek.
16. ábra
Egy „Moiré-effektben szenvedő" kép
Regiszteren kívüli nyomtatás
Az átnedvesedés és a présen való áthaladás miatt a papír
gyakran eldeformálódik és elmozdul a helyéről. Éppen
ezért a többszínű munkákat regiszteren kívül nyomtatják (a
színek nincsenek tökéletesen beállítva), aminek
következtében 'a végeredményt két kellemetlen hatás sújtja:
az egymás fölé helyezett színek közt helyek maradnak, és
moiré rajzok lesznek a négyszínnyomásban.
17. ábra
Példa a sárga film regiszteren kívüli nyomtatására
A színbőség kezelésének technikája részben kompenzálni
tudja ezeket a hibákat, főleg ami a színek közti kimaradt
területeket érinti.
A középszínpontok kiterjesztése
Ennek nagyon sokféle módja létezik a kijelölések létre-
hozásához szükséges fotomechanikai eljárásoktól kezdve a
felhasznált prés vagy papír milyenségéig, melyek a közép-
színpontok méretét befolyásolják.
A pontok mérete a prés alatt a papíron lévő tinta szétter-
jedésével nő. Ha a pontok szétterjedése túl nagymértékű, a
képek túlságosan telítettek lesznek és a végeredmény
sötétebb lesz a vártnál.
Ezeknek a problémáknak a kiküszöbölésére azonban még
semmilyen megelőző módszert nem sikerült kidolgozni.
A PROFESSZIONÁLIS NYOMTATÁS FOLYAMATAI
A nyomtatás művelete addig nem kezdődhet el, amíg a
nyomdász meg nem mutatta a sablonokat az art
director-nak.
Először a kéknegatívokat kell megjeleníteni, vagyis a
másodpéldányt egy fényexponálási folyamaton keresztül és
mindegyik film ammóniákos előhívásán keresztül.
A kéknegatívokban elméletileg minden hiba javítható, de a
gyakorlat mást mutat. Az ellenőrzés a formátumra, a beál-
lításokra, az elhelyezésre, a vágásra, az illusztrációk
esetleges elfordítására, a szöveg és a képaláírások elhe-
lyezésére, az oldalak sorrendjére és számozására és az elő-
forduló kis piszkok jelenlétére vonatkoznak.
Kiadvány nyomtatásához négy nyomtatási eljárás
létezik, amiből választhatunk: a körforgó másolás, a
szerigráfia, a flesszográf is és az ofszet nyomás.
Az, hogy melyik módszert választjuk, függ a költségvetéstől,
a rendelkezésre álló nyomdásztól és a kívánt eredménytől.
Mivel az ofszet nyomás a legelterjedtebb, mi is ezen
keresztül mutatjuk be a kereskedelmi nyomtatás alapjait. Az
ofszet nyomás sík felületen végzi a nyomtatást és azon az
elven alapul, hogy a víz és az olaj nem keveredik egymással.
A nyomdai klisé azért tartja meg a festéket, mert úgy van
kiképezve, hogy az olajos bázisú festéket fogadja, a vizes
alapút pedig nem és nem azért, mert a kép területe kidom-
borodik (mint ahogyan az a nyomdászatban van), vagy mert
be van vésve (mint ahogyan a körforgó másolásnál).
18. ábra
Az első négyszínű ofszet gépek egyike
Egy több színt nyomó ofszet gép minden felhasznált
festék számára külön gépegységet tart fenn.
19. ábra
A sárga festék tintatartója ofszet gépen
Ez azt jelenti, hogy ha például egy munkához a négy színt és
egy kontraszt nélküli színt használnak fel, a nyomdász ren-
delkezésére álló gépeknek öt színnel kell dolgozniuk, vagyis
minden egyes színhez egy külön gépegység fog tartozni. A
papír tehát egymás után mindegyik egységen át fog haladni.
Ha a gépnek kevesebb színnel kell dolgoznia, a nyomdász
kénytelen először két vagy három festékkel nyomtatni, majd
leállítani a gépet, újra behelyezni a festékeket és újra átfut-
tatni a papírokat a nyomtatás befejezéséhez.
Általában a nyomtatás öt fázisból áll, melyek egymás után
következnek a nyomtatás befejezéséig. Ezek sorrendje a
következő:
Átvitel
Nedvesítés
Festékezés
Ofszet
Nyomtatás
A PROFESSZIONÁLIS NYOMTATÁS KÜLÖNBÖZŐ
FÁZISAI
Átvitel
Egy fényképészeti eljárás felhasználásával a nyomdász a
kijelöld film képét sima fém- vagy papírlemezre exponálja
és előhívja a lemezt.
A lemeznek azt a területét, ahová a képet nyomtatják, olyan
kémiai anyaggal vonják be, ami magához vonzza a festéket,
de víztaszító. A kép körüli rész pedig vonzza a vizet és taszít-
ja a festéket.
Nedvesítés
A lemezt egy forgó hengerre helyezik. Amikor
működésbe lép a prés, a lemez először a vizes görgőkkel
érintkezik. A nedvesítő oldat (víz plusz adalékanyagok)
egy tintatartón keresztül folyik folyamatosan egy sor
görgőn keresztül, amik a hengerhez szállítják a lemezt.
Az utolsó görgő nedvesíti be a teljes nyomtatólemezt
kivéve a víztaszító pontokat.
Festékezés
Ezt követően a festékhengerek felviszik az olaj alapú
festéket a lemezre.
A sűrű és olajos festék egy másik tintatartóból folyik egy sor
rezgő görgőn keresztül, amelyek a kép víztaszító területén
szétoszlatják a vizet.
Ofszet
Az utolsó henger egy gumilap, amit a lemezre nyomnak és
amelyen megmarad a kép festékes negatívja (ofszet szakasz).
A gumilap hajlékony és egy kicsit enged, amikor rányomják
a papírlapra, vagyis a kép átvitele jó minőségű lesz legyen szó
akár sima, akár rücskös papírra történő nyomtatásról.
A nyomtatás
Az utolsó szakaszban a papír (akár különálló ívekről, akár
tekercsről van szó) a gumilapon és egy nyomóhengeren
halad keresztül.
A kép negatívját hordozó festékes gumilap hengere a papír-
ra nyomódik, és a papíron megjelenik a kép pozitívja.
20. ábra
A forgó laphajtó és kaucsuk hengerek
ÁLTALÁNOS NYOMTATÁSI OPCIÓK
Amikor nyomdába viszünk egy képet, gyakran különböző
tudnivalókat fűzünk hozzá a nyomtatással kapcsolatban: mi
legyen a nyomtatás módja, vagy hogy az oldalon mekkora
legyen a kép. Létezik néhány konvencionális jelzés erre
vonatkozóan, melyek nagyon hasznosak lehetnek, mivel le-
egyszerűsíthetik a nyomdászok amúgy is nehéz munkáját.
Az Adobe Photoshop minden típusú képhez rendelkezésre
bocsátja a file nevének, a vágási jelzőknek, a regiszter
kereszteknek és egy képaláírásnak a kinyomtatási
lehetőségét.
Kinyomtathatjuk egy kép negatívját is, a filmtekercs
készítésekor meghatározhatjuk az emulzió oldalát és
háttérszínt is választhatunk képünknek.
Ezeket az opciókat a File/Print (Nyomtatás) menüpont
kiválasztása után megjelenő párbeszédablakban találjuk
meg. A párbeszédpanel opciói a használt nyomtató függ-
vényében változnak. (2L ábra)
A Nyomtatás ablakban megtaláljuk az általános nyomtatási
opciókat, úgy mint papír típusa, nyomtató effektjei, ki-
csinyítés, nagyítás vagy a nyomtatás tájolása. Nem minden
nyomtatónál található meg minden opció.
Ha például nem PostScript nyomtatót használunk, a
méretező léc nem áll a rendelkezésünkre, hanem csak a
regiszter keresztek néhány opciója.
Címkék nyomtatása
Adobe Photoshop-ban a Print ablakban az Outpout
(Nyomtatási formátum/Kimenet) párbeszédablak Labels
— Címkék opció kiválasztásával a képre rányomtathatjuk
a file és a csatorna nevét.
A vágási jelzők nyomtatása
A Nyomtatás párbeszédablak Corner Crop Marks és a
Center Crop Marks — Vágási jelzők opciója lehetővé teszi,
hogy aktiválhassuk a vágási jelzők nyomtatását, melyek azt
a pontot jelölik, ahol a képet kivágjuk. Választásunk
alapján a vágási jelző lehet sarokban, középre helyezett
vagy mindkettő.
A kalibrációs csíkok nyomtatása
A Nyomtatás ablak Output/Calibration Bars —
Kalibrációs csíkok opciója segítségével kinyomtathatunk
egy 11 szürke-szintet növekvő sorrendben, melyek sűrűsége
10%os növekedéssel 0%-tól 100%-ig ábrázolható.
Ezen kívül, amikor kinyomtatjuk a CMYK szín egy
kijelölését, minden CMYK lemez bal oldalára a szín
árnyalatait ábrázoló, jobb oldalára pedig a szín növekedését
ábrázoló sáv kerül kinyomtatásra.
A regiszter keresztek nyomtatása
A Nyomtatás párbeszédablak Output/Registration Marks —
Regisztrációs jelek opciója lehetővé teszi, hogy a képre
rányomtassuk a regiszter kereszteket és a csillag címkéket,
melyeket elsősorban a kéttónusú képek és a színkijelölések
beállítására használnak.
Ez egy nagyon fontos opció, mivel ezek nélkül a jelzések
nélkül a nyomdásznak nagyon nehéz beállítania a színes
nyomtatáshoz használt különböző filmeket, aminek egyenes
következménye például a Moiré-effekt vagy egyéb kép-
torzulás.
21. ábra
A BITMAP KÉPEK FÁJL FORMÁTUMAI
A grafikai programok általában különböző tömörítéses,
vagy tömörítés nélküli fileformátumokat hoznak létre. A
különböző alkalmazások közti adatcsere és a képek
nyomtatásának nehézsége pontosan a túl sok féle fileformá-
tumból fakad (sőt, még egyféle formátum is eltérhet a prog-
ram egy másik verziójában).
Most átnézzük a bitmap képek ma használatos legfőbb
grafikai formátumait.
BMP
A BMP a DOS és Windows kompatibilis számítógépek
Windows bitmap képek standard formátuma. Amikor
ebben a formátumban mentünk el egy képet, választhatunk
a Microsoft Windows vagy az OS/2 formátum között,
illetve 1 és 24 között megadhatjuk a kép mélységét.
Ezenkívül, a 4 és a 8 bites képeknél a Run-Lenght-
Encoding (RLE) tömörítést is választhatjuk.
Figyelem: ezek a képek a monitoron színesek, de nem hor-
doznak kellő számú információt a négyszínnyomáshoz, így
a professzionális nyomtatók és a fénynyomás is
szürkeárnyalatokból álló képekként értelmezi őket.
EPS
Az Encapsulated PostScript (EPS) nyelv file formátumát a
legtöbb tördelő- és illusztrációs program támogatja és az
esetek többségében ez a legkedveltebb formátum az említett
alkalmazásokban. Azonban magas színvonalú négyszín-
nyomásos képeknél nem javasoljuk ezt a formátumot.
GIF CompuServe
A CompuServe Graphics Interchange Format (GIF) a
leggyakrabban használt formátum HTML dokumentumok
és más on-line szolgáltatások színes képeinek megje-
lenítésére.
A GIF egy tömörített formátum, melyet azért fejlesztettek ki,
hogy a minimálisra csökkentsék a telefonvonalon történő
file-ok átviteli idejét.
Az Adobe Photoshop képes szürkeárnyalatú, vagy
színskálás bitmap képeket Compuserve GIF
formátumban elmenteni.
Amikor GIF formátumban mentünk el egy képet, azt is
megadhatjuk, hogy a kép letöltés közben hogyan
jelenítődjön meg.
Például a Váltottsoros opcióval a kép a letöltéssel
arányosan fokozatosan jelenítődik meg.
Ha a GIF89a verziót használjuk, még az áttetsző területek
megjelenését is megadhatjuk és RGB képet GIF formátum-
ban menthetünk le.
A korábbi verziókban azonban a GIF formátum csak a 256
szín mutatószámú képek kezelését teszi lehetővé (ami pedig
nyilvánvaló minőségromlással jár).
JPEG
A Joint Photographif Experts Group (JPEG) formátumot
HTML oldalak, vagy más on-line szolgáltatások
fényképeinek és folyamatos tónusú képek megjelenítésére
használják.
A GIF-től eltérően a JPEG minden információt
megtart a színről RGB képekben.
Ezen kívül, a JPEG olyan tömörítési sémát használ,
ami úgy csökkenti le a file méretét, hogy közben
azonosítja és törli a megjelenítés szempontjából
lényegtelen plusz adatokat.
Amikor JPEG képet nyitunk meg az automatikusan
kicsomagolódik.
Mivel a JPEG tömörítési séma adatokat töröl, a rendszer
adatvesztéssel jár. Ez azt jelenti, hogy amikor tömörítünk,
majd kicsomagolunk egy képet, az már nem lesz az erede-
tivel megegyező.
Egy magasabb szintű tömörítés rosszabb minőségű
képet eredményez, míg egy kisebb szintű tömörítés
jobb minőségűt.
Az esetek többségében ha a Maximális minőség opcióval
tömörítünk, az eredmény nem fog különbözni az eredeti
példánytól.
MacPaint
A MacPaint formátumot általában bitmap képek Macintosh
alkalmazásokba történő átvitelére használjuk. Ha ebben a
formátumban szeretnénk bitmap képet elmenteni, a képnek
576x720 pixelnél kisebbnek kell lennie.
PCX
A Zsoft által felállított PCX formátum a PC Paintbrush
programhoz lett kitalálva és általában kompatibilis IBM
PC-ken használják.
A PC szoftverek többsége a PCX formátum 5-ös
verzióját támogatja.
A 3-as verziójú file-ok nem támogatják az egyéni színskálát,
ezért ha 3-as verziójú PCX file-t nyitunk meg, a skálát figyel-
men kívül hagyja és a standard VGA skálát használja.
A PDF formátumot az Adobe Acrobat használja, ami
Adobe elektronikai publikációs program Macintosh-hoz,
Windows-hoz, UNIX-hoz és DOS-hoz. PDF file-okat
csak az Adobe Reader programmal tudunk megjeleníteni.
A PostScript level 2 nyelvezeten alapuló PDF mind
bitmap, mind pedig vektorképeket meg tud jeleníteni.
Oldalak megjelenítéséhez a PDF oldalak azonosak a
PostScript oldalakkal, de a PDF file-ok kereső és navigációs
funkciókkal is bír az elektronikai dokumentumban.
A PDF file-ok hiperhivatkozásokat és elektronikai
összefoglalót is tartalmazhatnak.
PICT
A PICT formátumot szélesebb körben Macintosh tördelő-
és grafikai programok használnak, mint alkalmazások közti
file átvitelre alkalmas file formátumot.
A PICT formátum rendkívül hatékony olyan képek
tömörítésénél, amelyek nagy, kontraszt nélküli színnel ren-
delkező színterületeket tartalmaz. Ez a tömörítés lényeges
lehet az alfa csatornáknak, melyek általában nagy területen
tartalmaznak fehéret és feketét.
Amikor RGB képet PICT formátumban mentünk el,
választhatunk a 16 bites, vagy a 32 bites pixel
felbontás között. Egy szürkeskálás képhez 2, 4 vagy 8
bit / pixelt választhatunk.
PNG
Ez az Internet világában gyakran használt formátum.
A PNG formátumot a GIF formátum alternatívájaként
fejlesztették ki és a GIF-hez hasonlóan a Világhálón lévő
képek és más on-line szolgáltatások képeinek megje-
lenítésére szolgál.
A PNG minden színre vonatkozó információt és alfa
csatornát megtart és a file-ok méretének csökkentéséhez
olyan tömörítést használ, ami nem jár informá-
cióveszteséggel.
Amikor PNG formátumban mentünk el egy képet,
választhatjuk azt a lehetőséget is, hogy letöltéskor
fokozatosan jelenjen meg.
PSD
Ez az Adobe Photoshop tulajdon formátuma. Lehetővé
teszi, hogy többszörös szinteken lévő képeket mentsünk el.
TGA
A TGA (Targa) formátum olyan rendszerekre lett kifej-
lesztve, melyek Truevision videokártyát használnak és ame-
lyeket általában támogatnak a színes MS-DOS alkalmazások.
TIFF
A Tagged-Image File Fomat (TIFF) formátumot külön-
böző felületek és alkalmazások közti file-cserére használjuk.
A TIFF támogatja az LZW tömörítést, ami olyan tömörítési
mód, ami nem jár a kép részleteinek törlésével járó
adatvesztéssel.
Amikor TIFF formátumban mentünk el képet, azt is beál-
líthatjuk, hogy olyan formátumban mentsük el a képet,
amit kompatibilis IBM PC vagy Macintosh számítógépek
is olvasnak. Az LZW Tömörítés opcióval kisebb méretűre
is tömöríthetjük a file-t.
A professzionális színes nyomtatáshoz és a négyszín-
nyomáshoz kétségkívül ez a legjobb formátum.
A Webes képek kezelésének
alapjai
Mint ahogyan azt korábban már elmondtuk, a Photoshop
az Internetes oldalak készítők egyik legkedveltebb
grafikai programja.
A képszerkesztésen túl a szoftverrel effekteket illeszthetünk
a szövegbe, animációkat készíthetünk és a képeket a Web
által támogatott formában menthetjük el.
Ezeken kívül a kreatívok számára is hasznos új és eredeti
effektek keresése közben.
A Photoshopban Internethez kapcsolódó segédprogramok is
találhatóak, mint például a képgaléria, a hozzáadó modul
animációkhoz és aktív elemek (rollover) létrehozásához.
A WEB-ES KÉPEK JELLEMZŐI
Most nézzük meg, milyen tulajdonságokkal kell ren-
delkeznie egy képnek ahhoz, hogy aztán közzétehessük
az Interneten.
Az Internet szerkezete a HTML kódon, a hipertextnyelven
alapul.
Az Internetes oldalon lévő képeknek a lehető "legkön-
nyebbeknek" kell lenniük, hogy ne lassítsák le
túlzottan az átvitelt és ezáltal a letöltési időt.
Átviteli szempontból a leggyorsabb objektum kétségkívül a
szöveg, míg a leglassabbak és "legveszélyesebbek" (ha
nem ismerjük a szabályokat és a határokat) pont a képek.
A következő táblázatban áttekintést adunk arról, hogy egy 28
Kb/mp-es modemmel (ez a legkisebb átviteli sebességgel
rendelkező modem, de előfordulhat, hogy még van olyan
felhasználó aki ezzel Internetezik) mellett milyen letöltési
idővel számolhatunk.
Példa Tipikus méret Átviteli idő
Byte Kbyte Mbyte HTML oldal kis képekkel 50.000 50 0,05 18 mp.
HTML old. nagy képekkel 200.000 200 0,2 1 p. 12 mp.
GIF animáció 80.000 80 0,08 29 mp.
Jpg kép 20.000 20 0,02 7 mp.
Gif kép 15.000 15 0,15 5,4 mp.
Egy ügyes Web-designer feladata nem csak abból áll, hogy
szép képeket készítsen, hanem hogy munkájában egyszerre
teremtse meg a szépséget és a funkcionalitást.
A MÉRET
Weboldal szerkesztésekor ez az első szempont, amit
figyelembe kell vennünk.
De mit értünk méreten? Egy kép szélessége és hossza
pixelben kifejezve. Minél nagyobbak ezek a méretek,
annál "súlyosabb" maga a kép is.
A súlyt Kilobyte-ban (KB) fejezzük ki: egy Weboldal
összsúlyának (ami a kódból és képekből áll) maximum 90
KB körül kell mozognia ahhoz, hogy ne lassuljon le a
letöltési idő (és hogy a felhasználó ne nagyon unatkozzon).
Az ugyanazon lévő képek összegének nem szabad megha-
ladnia a 100 KB-ot. A súly természetesen a képek méretétől
függ, de fontos tényező a felbontás, a színek száma és a
mentés formátuma is.
A FELBONTÁS
Azt mondtuk, hogy egy nagyobb felbontású kép élesebb is,
de minden attól függ, hogy a végén mire fogjuk a képet
használni. Weboldalas felhasználásra szánt képek esetén elég
a monitoréval megegyező hüvelykpont számot
alkalmaznunk, vagyis 72 dpi-t. Ennél nagyobb felbontásnál
túl sokáig tartana a kép leolvasása. Éppen ezért, amikor
weboldalról képet nyomtatunk le, azt látjuk, azok nem túl
kidolgozottak, de ezek nem túl lényeges problémák.
A FORMÁTUM
Az előző fejezetben már ejtettünk szót a formátumokról.
Azt mondtuk, hogy a GIF, JPG és PNG formátumokat a
Web-re készítették.
De mikor használjuk az egyik formátumot és mikor a
másikat?
JPG
A JPG formátum úgy tömöríti a képeket, hogy közben
törli a kép megjelenítéséhez szükségtelen adatokat.
Amikor JPG-ben mentünk el valamit, a választható
tömörítési faktor 12-től (minimális tömörítés) 0-ig
(maximális tömörítés) terjed.
Azért ügyeljünk arra is, hogy ne essünk túlzásokba
tömörítéskor, nehogy olyan képrészletek vesszenek el,
amitől aztán életlen lesz a kép.
Ezt a formátumot általában fényképekhez, illetve sok
színt tartalmazó képekhez használjuk.
Azért legyünk körültekintőek, amikor ezt a műveletet
végezzük, mert a tömörítés nem visszafordítható. Ha már
egyszer túl magas tömörítési faktorral mentünk el egy JPG képet, már nem lehet visszaállítani az eredeti megjelenítési
formába. Épp ezért az elején még alacsony tömörítést
javasolunk (8-7 minőség) és addig haladjunk a magasabb
felé, amíg elfogadható végeredményt nem kapunk.
A fénykép megőrzi az eredeti színeit, ha JPG formá-
tumban mentjük el.
GIF
A GIF formátum is tömöríti a képeket, hogy azok
minél "könnyebbek" legyenek a megjelenítés céljából.
Korlátolt számú színnel rendelkező képek elmentésére java-
soljuk használatát. Ne feledjük, hogy a számítógép részére
minden egyes szín külön matematikai számítást jelent,
így talán jobban érthető, miért is aggódunk annyira a
képek súlya miatt.
Egy kevés színt tartalmazó képet erősen tömöríthetünk
GIF formátumban
Az első dolog, amit tennünk kell akkor, amikor képet GIF
formátumban kívánunk elmenteni, az az, hogy kiválasszuk a
menüből a színskálát.
A színskála pont csak akkor aktiválódik, ha képünk RGB
módban van, máskülönben több lépést kell megtennünk
(például CMYK-ból RGB-be, aztán RGB-ből a színskálába).
Figyelem: ez az eljárás nem támogatja a szinteket, amiért is
konvertálás előtt a Photoshop rákérdez, hogy akarjuk-e a
kép szintjeit egyesíteni.
Most pedig ki kell választanunk a legmegfelelőbb
skálatípust.
Általában a legjobb végeredmény a megfelelő "palette"
kiválasztásával érhetjük el, mert ez a rendelkezésre álló
színek közül azokat választja ki, amelyek a leginkább
hasonlítanak a kiindulási képhez. Ne feledjük, hogy a
weboldal különböző átalakításokon fog keresztülmenni
megjelenítéskor (monitor beállítása, színek száma, stb.).
A mi feladatunk lesz az, hogy kikísérletezzük, hogyan
módosul a legkevesebbet a kép. Ha a kép színe már kezdet-
ben kevesebb, mint 256, választhatjuk a "pontos" palette-et
is, ami pontosan kiszámolja a felhasznált tonalitásokat.
Miután megvagyunk ezekkel a beállításokkal, további két
lehetőségünk van: egyszerűen GIF formátumban mentjük
el a képet, vagy GIF89a-ként exportáljuk a f ile-t. Ez utóbbi
(amit egyébként mi is javasolunk) lehetővé teszi, hogy
kiválasszuk a kép egy vagy több színét, amelyek a
Weboldalon láthatatlanok lesznek.
Egy vagy több szín "kilyukasztása" (ezt a szakzsargonban
így hívják) azt jelenti, hogy egy kép súlyát KB-ban utólag
csökkentjük. Ez tényleg hasznos lehet, főleg, ha tudjuk is
használni a módszert.
Javasoljuk továbbá, hogy olyan háttérszínnel mentsük el a
képeinket, mint ami a Web oldalon is látható lesz. Első hal-
lásra talán banálisnak tűnik ez az eljárás, de valójában ez
különbözteti meg a professzionálisat a "mezei"-től.
Ha egy színes képet egyforma háttérre helyezünk, ha
részletesebben megnézzük, a szélek elmosódottak
lesznek ("antialias" effekt), ami a pixelek által adott
lépcsőzetes hatást tompítja.
Ez az elmosódás fokozatosan halad az első szinten álló
színektől kezdve a háttérszínekig. Ha fehér színű háttérre
mentjük el a képet, az exportálás fázisában töröljük a fehér
színt és az egészet egy olyan Weboldalra helyezzük, aminek
mondjuk sötétkék a háttere, a széleken piszkosfehér pon-
tocskákból álló peremet látunk, ami nem más, mint az
átmenet a mi képünkből a fehérbe. Ez a zavaró látvány nem
jelentkezik, ha még a kép létrehozásakor a képet ugyanolyan
színű lapra mentjük el, mint amilyet az Interneten is
használni akarunk.
Érdekesség: amikor egy szín a Webes megjelenítéskor
átlátszó lesz, a valóságban arról van szó, hogy az adott
szín egy RGB=192,192,192-es értékű szürkére
cserélődik fel. A szürke az RGB tartomány egyetlen színe,
amit bármilyen grafikai program lát, de az Interneten
átlátszó lesz.
A második lehetőség, amit javasolunk az a GIF89a formá-
tumban történő exportáláskor, az on-line képek különböző
letöltési módjaira vonatkozik. Mentéskor a "váltottsoros"
opció kiválasztása azt jelenti, hogy a másodpercek elteltével
jelenítődik meg a kép (nyeri el képélességét?), vagy felülről
lefele megjelenítődve töltődik le.
A megfelelő programmal és módszerekkel "összerakott"
képekkel animációkat is létrehozhatunk.
PNG
A PNG formátum az RGB és a színskálás képeken túl az alfa
csatornák áttetszőségét is támogatja, s tömörítési formája
nem jár adatvesztéssel, így a kép változatlan marad.
Az Adobe Photoshop CS4
felülete
Most már elérkezett az ideje, hogy belépjünk magába a prog-
ramba is és megnézzük milyen funkciókkal és eszközökkel bír.
A program megnyitásakor így néz ki az Adobe Photoshop
(22. ábra).
22. ábra
AZ ESZKÖZTÁR
A program szíve kétségkívül a képernyő bal oldalán talál-
ható, függőlegesen elhelyezkedő eszköztár (tools), ami ha
esetleg nem látható, az Window/Tools (Ablak/Eszközök)
menüpontokon keresztül nyitható meg.
Az, amit már az elején tudni érdemes, az az, hogy a program
felülete rendkívül testreszabható, ami azt jelenti, hogy
bármelyik ablakot akkor és úgy helyezhetjük át, amikor és
ahogyan csak jónak látjuk. Egy ablak áthelyezéséhez elég
annak felső részére rákattintanunk és elhúznunk..
Felülről lefelé haladva külön egységekként a
következőket találjuk (23. ábra)
23. ábra
Kijelölőeszközök:
Kijelölőkeretek, Lasszók, Vágó — Mozgató, Varázspálca,
Szelet
Rajz- és képszerkesztő eszközök:
Javítóecset/Folt/Színcsere, Mintabélyegzők, Radírok, Élet-
lenítő/Élesítő/Maszatoló — Ecset/ceruza, Előzmény-ecsetek,
Festékesvödör/Színátmenet, Fakító/Színégető/ Szivacs
Szöveg- és tolleszközök:
Görbeválasztók, Tollak — Szövegeszközök, Alakzat- és
vonaleszközök
Megjegyzések Színválasztó eszközök
Kéz Nagyítás (Zoom eszköz)
Festőszín Színcserélő
Alapértelmezett színek Háttérszín
Normál mód Gyorsmaszk mód
Képernyőmódok
A munka elkezdéséhez új lapot kell nyitnunk. Ezt a
File/New (File/Új) menüpontokon keresztül tehetjük meg.
Az ezután megjelenő ablakban állíthatjuk be a méretet, a
felbontást, a szín módot (ezeket már mind ismerjük) és a mi
lapunk színét.
Adjuk meg tetszés szerint a szükséges értékeket, majd
kattintsunk az OK-ra.
Egy dokumentum fog megjelenni a kiválasztott beállítá-
sokkal.
A felső sávban a lap címe fog megjelenni ("Cím nélkül", ha-
csak nem adtunk meg valamilyen nevet), a Zoom tényező
(rendszerint 100%, de ha a lap túl nagy, akkor lehet kisebb
is) és a kiválasztott mód (RGB, Szürkeskála, stb.).
Az Új dokumentum ablak (24. ábra).
24. ábra
Most már kipróbálhatjuk a tár eszközeit. Ne feledjük el, hogy
minden eszközhöz tartozik egy billentyű (rendszerint egy
betű), ami azt jelenti, hogy munka közben gyorsabbnak és
egyszerűbbnek találjuk, nyugodtan használhatjuk a billen-
tyűzet gombjait az egyik eszközről a másikra történő
átváltáshoz.
KIJELÖLÉS ÉS MOZGATÁS ESZKÖZEI
Az Adobe Photoshop-ban hozzá kell szoknunk a gondo-
lathoz, hogy ha olyan műveletet akarunk elvégezni, ami
nem érinti a teljes dokumentumot, érdemesebb kijelölő
margót készítenünk.
A kijelölés eszközei pont ezt hivatottak elvégezni, vagyis
hogy pontosan körbehatárolják azt a területet, amin dolgoz-
ni akarunk.
Azt viszont tudnunk kell, hogy a kijelölésnek nem lesz
látható hatása, amíg nem adjuk meg a rákövetkező paran-
csot, mint például Kitöltés vagy Átalakítás, amely
kizárólag a kijelölt (körbehatárolt) területre vonatkozik.
Az második ikon (Négyszögű kijelölés) legördülő menüt
tartalmaz, amit az előbbi gomb folyamatos lenyomásával
tudunk megnyitni. Balról jobbra a következő menüpontokat
találjuk: Négyszögű kijelölés — Ellipszis alakú kijelölés —
Egyszerű sor — Egyszerű oszlop.
Ha rá kattintunk bármelyik ikonra, az arra vonatkozó
Options (Opciók) ablak nyílik meg.
Az ablak egyébként az Window/Options (Ablakok/opciók)
menüsoron kapcsolható be.
Az első két kijelölést — Négyszögű kijelölés (M billentyű)
és az Ellipszis alakú kijelölés — az új dokumentumra való
kattintással és elhúzással aktiválható. Főképpen: :
A Shift billentyű lenyomásával tökéletesen négyszögű
vagy kerek kijelölést érünk el
Az Alt billentyű lenyomásával aktiváljuk
kijelöléseinket középről és nem a sarokból kiindulva.
Kijelölés áthelyezéséhez elég magára a kijelölésre
rámennünk és elhúznunk.
A kijelölés visszavonásához a Kijelölés legördülő menüjéből
válasszuk az Edit/Undo (Kijelölés/visszavonás) menüpon-
tokat, vagy nyomjuk le egyidejűleg a Ctrl+D billentyűkom-
binációt. Az imént áttekintett eszközöknél a legegyszerűbb
módszer kétségtelenül az, ha a kijelölt területen kívül rákat-
tintunk a dokumentum bármelyik pontjára.
Ezzel egyidejűleg, az ide vonatkozó Options (Opciók) lapon
(ennek eléréséhez kattintsunk duplán az eszközre, ha még
nem kapcsoltunk be a megjelenítését a Window menüben)
különböző értékeket tudunk beállítani:
A Feather (Elmosódás) a kijelölt terület körvonalának
kivehetőségét (tisztaságát) határozza meg: minél maga-
sabb ez az érték, annál elmosódottabbak lesznek a
szélek. Ha például a kijelölt területet ki szeretnénk
színezni, a kiszínezett területnek nem lesznek tiszta
élei, hanem finoman összeolvadnak a háttérszínnel.
A Style (Stílus) lehet normál típusú, arányos méretű
(ugyanaz az effekt, amit a Nagybetű billentyű lenyo-
másával kapunk), vagy pedig fix méretű, amit a mellette
lévő Szélesség és Magasság mezőkben állíthatunk be.
Az Anti-alias kijelölésével finoman „lecsiszolhatjuk a
körvonal pixeljeit, így elkerüljük a szélek lépcsőzetes
átmenetét.
A Vízszintes sor és a Függőleges sor kijelölésekkel
egyetlen pixel-sort tudunk kijelölni..
A Croop Tool (Vágógép) (C billentyűzethez van társítva)
segítségével részeket tudunk kivágni a képünkből, amivel
gyakorlatilag kitöröljük a kijelölt területen kívül eső pixele-
ket. Amikor a Vágógép-el meghúzzuk a kijelölést, a kör-
vonal mentén 8 fogó jelenik meg:
A kivágandó zóna kijelölésének módosításához húzzuk el a 8
fogó egyikét. Ha magasságban és szélességben arányosan
szeretnénk módosítani, nyomjuk le a Shift billentyűt és húz-
zuk el a saroktól a fogót. Ha át szeretnénk helyezni, menjünk
a kijelölt terület belsejébe és húzzuk el; ha el akarjuk
forgatni, menjünk közvetlenül a kijelölésen kívülre az egyik
fogóhoz, és amikor a kurzor egy görbe dupla nyíl formáját
veszi fel, az egérgombot folyamatosan lenyomva tartva for-
gassuk el. Ha egyidejűleg a Shift billentyűt is lenyomva
tartjuk, a kijelölés alkalmanként 15°-kal fordul el. A kivágás
műveletének jóváhagyásához nyomjuk meg az Enter-t.
A Mozgató eszköz
Az eddig megnézett kijelölő eszközök mellett találjuk a
Move Tool (Mozgatás) eszköz ikonját (V billentyű).
Miután a kijelölés megtörtént, ennek az eszköznek az alkal-
mazásával áthelyezhetjük a kijelölt részt a kép egy másik
részére. Üres dokumentumon használva a munkalap hát-
terét helyezi át.
A Lasszó eszköz
A Lasso Tool (Lasszó) ikon (L billentyű) három eszközből
áll, amelyekkel szabadabban húzhatunk meg körvonalakat:
Lasso (Szabadkézi lasszó) (a kevésbé kerek): használatakor
folyamatosan lenyomva kell tartanunk az egérgombot;
amikor felengedjük, a kijelölés magától bezáródik.
Poligonal (Sokszögű lasszó) (a négyzetesebb): amelyik
pontokhoz "csatlakozni' kívánunk, azokra kattintanunk
kell. A kijelölő körvonal bezárásához a kezdőponthoz kell
közelítenünk, amíg a kurzornál meg nem jelenik egy kis
köröcske vagy pedig kattintsunk kétszer.
A Magnetic (Mágneses lasszó): képes felismerni képünk
színátmeneteit és segítségünkre van, amikor olyan pon-
tokhoz kívánunk "csatlakozni", ahol a kontraszt nagyobb.
Kijelölés berajzolásakor ha nyomva tartjuk az Alt billentyűt,
a művelet megszakítása nélkül egyik módból a másikba
léphetünk. A Lasszónál ugyanúgy megtalálható a korábban
már elemzett antialias, árnyalat és áthelyezés opció.
A Varázspálca eszköz
A Magic Wand Tool (Varázspálca) (W billentyű)
kétségkívül az eddig vizsgált eszközök közül a
legsokoldalúbb. Használatához egyszerűen csak kattintsunk a
kijelölendő kép területére, de ha helyesen akarjuk használni
nem árt előtte néhány dologra felhívnunk a figyelmeteket.
Az Opciók lapon (megjelenítéséhez kattintsatok kétszer az
eszközre) a Tolarence (Tűrés) szót találjuk.
Ez egy 0-tól 255-ig terjedő érték, ami összefoglalva az
egymás mellett lévő pixelek színeinek számát jelöli,
amelyek a következő kijelölésben lesznek belefoglalva.
Például: nullára beállított tűrésértékkel csak ugyanannak a
színnek egymáshoz közeli pixeleit tudjuk "befogni", s minél
jobban emelkedik a tűrés, annál jobban kiterjed a kijelölés és
az eltérő tonalitású pixeleket is magába foglalja. A 255-ös
tűréshatár lehetővé teszi, hogy egyetlen kattintással
kijelöljük az egész képet.
A kijelölésre vonatkozó többi lehetőség a Select (Kijelölés)
legördülő menüjében található (25. ábra):
25. ábra
All (Mindet kijelöl) — az egész képet kijelöli a tartalomtól
függetlenül
Deselect (Kijelölés visszavonása) — törli az aktuális
kijelölést Reselect (Újra kijelöl) — visszaállítja az éppen
törölt kijelölést
Inverse (Fordított kijelölés) — megfordítja az aktuális
kijelölést és csak azokat a pixeleket fogja be, amelyek
korábban ki voltak zárva a kijelölésből
Color Range (Színtartomány) — az egyik legpontosabb és
legjobban ellenőrizhető módszer. Olyan ablakot jelenít meg,
amely lehetővé teszi, hogy az egész képen ugyanannak a
tonalitásnak a pixeljeit jelöljük ki.
Ha a felső legördülő menüjéből kiválasztjuk a Színminták
menüpontot és a csepegtető alakú kurzorral a képre kattin-
tunk egy színtartományt fogunk be vele. Ha a kép alatt
kiválasztjuk a Selection (Kijelölés)-t, láthatjuk fehér színnel
a kijelölt pixeleket, a kívül esőket pedig fekete színnel.
Ha a csepegtetővel befogjuk a képen lévő napraforgó sárga
színét, a Színtartomány ablakban láthatjuk a kijelölést (a
fehér területet), ami a tűrésérték növelésével együtt
fokozatosan terjed ki (26. ábra).
26. ábra
A fehér pixelek emelkednek, és ebből következően a
kijelölés annyival nagyobb lesz, amennyivel növeljük a
tűrésértéket. Ugyanebben az ablakban meg is fordíthatjuk a
már kész kijelölést, ha az Invert (Megfordítás) pontot
kijelöljük. Miután az OK-ra kattintottunk, a képen rajta lesz
az imént beállított értékek szerinti kijelölés.
Árnyalat — az aktuális kijelölés körvonalait finomítja; de
lehetővé teszi, hogy a kijelölés létrehozása után állítsuk be
az értékeket. Minél magasabb az érték, annál nagyobb lesz
a pixelek hatósugara, amelyek az árnyalat létrehozásához
kiterjednek a kijelölés szélein túlra is.
A Select/Modify (Kijelölés/Szerkesztés) menüből egy
almenü nyílik meg, amelyen keresztül beállíthatjuk a
következő elemeket:
Szegély: a szegély kijelölésében átalakítja a kijelölést,
melynek beállíthatjuk számbelileg a vastagságát.
Kerekítés: a derékszöget tartalmazó kijelöléseknél van
szerepe, a beállított érték szerint finomítja a szögeket.
Kiterjeszt és Vissza: a pixel értékek beállításával
növeljük vagy csökkentjük a kijelölés méretét.
A Select/Transform Selection (Kijelölés átalakítása):
lehetővé teszi, hogy módosítsuk a kijelölő szél méretét úgy,
hogy közben a tartalmát nem módosítja. A megjelenő kis
fogók teszik lehetővé, hogy meghosszabbítsuk, vagy
kiszélesítsük a kijelölést (a Shift billentyű lenyomva tartása
mellett, ha elhúzzuk a sarkot, az átméretezés arányos lesz), és
elforgassuk ugyanolyan módon, mint amik a Vágógép
eszközében találhatóak.
TÖBBSZÖRÖS KIJELÖLÉSEK ÉS MENTÉSEK
Most pedig nézzük meg azt, hogy milyen további
lehetőségeink vannak a kijelölések során:
Munkánk során előfordulhat, hogy ugyanannak a
képnek egymástól távolabb eső és eltérő színű részeit
kell kijelölnünk.
Ennek a problémának a megoldására az Adobe Photoshop
lehetővé teszi számunkra, hogy összeadjuk a kijelöléseket és
kivonjuk az első kijelölésből a második területet.
Az első esetben — Összead — miután elvégeztük az első
kijelölést, az azt követő kijelöléseknél tartsuk lenyomva a
Shift billentyűt (a mutató mellett egy kis + jel jelenik meg).
A második esetben pedig — Kivonás — az Alt billentyűt kell
megnyomnunk, aztán pedig ugyanúgy eljárnunk (a mutató
mellett egy kis — jel jelenik meg).
Ezek a műveletek minden eddig tárgyalt kijelölésre érvénye-
sek és úgy is használhatjuk őket, ha különböző kijelölő
eszközöket kombinálunk egymással.
A fenti opciókat a Select/Save Selection és a Load
Selection (Kijelölés/Mentés és Kijelölés letöltése)
menüpontokon keresztül érhetjük el.
Előfordulhat, hogy az aktuális kijelölés zavarhatja pillanat-
nyi munkánkat, de ha a későbbiekben szükségünk van rá,
ezzel a két paranccsal elmenthetjük a kijelölést — mint
ahogyan azt a későbbiekben majd alaposabban megvizs-
gáljuk, a megfelelő csatornába—, hogy aztán akkor hívjuk
újra elő, amikor ténylegesen szükségünk van rá.
Ezenkívül, amikor letöltünk egy korábban lementett kijelölést
és időközben van már egy másik aktív kijelölésünk,
ez az ablak lehetővé teszi számunkra, hogy összeadjuk,
kivonjuk vagy meghatározzuk az új és a korábban
elmentett kijelölés közti metszéspontok területét.
A Kijelölés letöltése ablakban eldönthetjük, hogy
hozzáadjuk, kivonjuk vagy metsszük az éppen létrehozott
kijelölést a korábban elmentett kijelöléssel. (27. ábra).
27. ábra
RAJZ- ÉS KÉPSZERKESZTŐ ESZKÖZÖK
Most fordítsuk figyelmünket a szabadkézi rajzeszközökre,
melyek használata nagyon intuitív és tág teret nyújtanak az
egyén kreativitásának.
Először is a Window (Ablak) menüből nyissuk meg a Color-
t (Szín), amelyen belül két újabb lapot találunk, az Swatches-
t és a Styles-t. (28. ábra)
Mindig, amikor rajzeszközt használunk, előre
kiválaszthatjuk a használni kívánt színt és a stílust.
28. ábra
Amikor kiválasztunk egy színt, az Adobe Photoshop Első
szintű szín-ként jelöli azt meg, és az eszköztár alsó részére
helyezi. Az alatta lévő szín ellenben a Háttérszín.
A Javító ecset
A Healing Brush (Javító ecset) (J billentyű) elmosódott
szélű vonalakat hoz létre.
Az Ecset
A Brush (Ecset) (B billentyű) éles vagy elmosódott vonalat
húz a szélek felé .Az Ecset használatakor érdemes megnézni
az ecsetmenüt, amely az eszközbeállító sávból nyitható le,
ahol olyan eszközt választhatunk, amely a leginkább
megfelelő a munkánkhoz. (29. ábra).
29. ábra
Az eszközbeállító sávon meghatározhatjuk az Opacity-t
(Áttetszőséget) is, ami 0-tól (ekkor a vonal láthatatlan)
maximum 100-ig (a szín teljesen fed) terjedhet.
Az eszközbeállító sáv végén egy ikon jelképezi a
Festékszóró eszközt.
Kattintsunk erre az ikonra ha az ecsetről váltani szeretnénk
a Festékszóróra.
Ekkor a festéket nem kenve, hanem fújással visszük fel
a képre. Beállítható, hogy folyamatos sugárban fújja-e a
festéket, vagy egy adott idő után elhalványulva.
Beállíthatunk különböző nyomásértéket, ecsetméretet és
ecsetalakot.
Meghatározhatjuk a színkeverési módokat a Mode
ablaknál legördülő menüben:
Normal (Normál); Dissolve (Szórt); Darken (Sötétítés);
Multiply (Szendvicspozitív); Color Burn (Színégetés);
Linear Burn (Lineáris égetés); Lighten (Világosítás);
Screen (Szendvicsnegatív); Color Dodge (Színfakítás);
Linear Dodge (Lineáris fakítás); Overlay (Átfedés); Soft
Light (Lágy fény); Hard Light (Erős fény); Vivid Light
(Ragyogó fény); Linear Light (Lineáris világosítás); Pen
Light (Tűfény); Hard Mix (Kemény keverés); Difference
(Különbség); Exclusion (Kivétel); Hue (Színezet);
Saturation (Telítettség); Color (Szín); Luminosity
(Fényerősség).
A Bélyegző eszköz
A Stamp (Bélyegző) (S billentyű) esete egy picit összetet-
tebb. Ezzel az eszközzel rajzunk különböző területeit
klónozhatjuk a munkalap különböző pontjaiba.
A képszerkesztés számára alapvető jelentőségű, például, ha
sérült fényképet akarunk helyreállítani, vagy a háttér létre-
hozásakor objektumokat szeretnénk törölni a képről.
Amikor a Bélyegzőt használjuk, mindenekelőtt meg kell
határoznunk azt a pontot, ahonnan a másolást kezdjük. Ez
a művelet két lépésben zajlik:
1. az Alt billentyű lenyomása mellett egy egérkattintással
határozzuk meg a klónozandó területet
2. válasszunk a másolandó területtel arányosan egy Brush
(Ecset) hegyet, menjünk arra a területre, ahol meg akar-
juk ismételni a motívumot és kezdjünk el rajzolni.
Most azon a területen, ahol az l-es pont szerint kattintot-
tunk, egy kis keresztet kell látnunk, ami velünk együtt
mozog és lassan-lassan kibontakozik előttünk annak a raj-
zolata, amit másolunk.
A Bélyegző segítségével képrészleteket állíthatunk helyre
vagy teljesen, illetve egészében objektumokat kiónozhatunk.
A célpontot, vagyis az Alt+kattintás művelettel meghatáro-
zott kezdőpontot bármikor újra kiválaszthatjuk.
Az eszközbeállító sávon meghatározhatjuk található az
Aligned (Igazított) opció, kijelölése után a célpont követ
minket tartva ugyanazt a távolságot az egérmutatótól, még
ha a következőkben rajzolunk is, vagyis ha elengedjük,
majd újra lenyomjuk az egérgombot. Ez az opció akkor
hasznos, amikor a klóhozandó és a kiónozott terület
nagyjából megegyező méretű. Amikor az Aligned
(Igazított) opció inaktív, minden alkalommal, amikor újra
kezdünk rajzolni, a célpont abba a pozícióba tér vissza,
amit az elején meghatároztunk. Ez az opció viszont akkor
hasznos, amikor egy kisebb területet egy nagyobban
szeretnénk újra létrehozni.
A Bélyegző opciók lap
A Bélyegző eszközből megnyíló legördülő menüben találjuk
a Pattern Stamp (Mintabélyegző) eszközt.
Használatához először is ki kell választanunk az ismétlendő
"motívumot".
Ezt a műveletet mind a mi munkalapunkon, mind pedig egy
másik megnyitott dokumentumban is el tudjuk végezni.
Mindkét esetben a következőképpen kell eljárnunk:
1. válasszuk ki a pattern-ként (mintaként) felhasználandó
területet
2. az Edit (Szerkesztés) legördülő menüjéből válasszuk ki
a Define Pattern (Minta meghatározása) pontot. Az így
létrehozott minta a gyárilag beépített mintakészletet
bővíti.
3. menjünk arra a területre, ahol meg szeretnénk ismételni
a motívumot és kezdjünk el a rajzolást. A munkalapon
a korábban kijelölt terület mint az egymás mellé
helyezett csempék fognak megjelenni.
A Bélyegző pattern-nel lehetővé teszi, hogy egy korábban
elmentett pattern-ből kiindulva készítsünk rajzot, az
eszközbeállító a Click to Open Pattern menüpontokon
keresztül.
A History Brush (Előzmény ecset) (Y billentyű) használatát
majd később fogjuk megnézni.
Radír
Az Eraser (Radír) eszköz (E billentyű) legfőképpen a
törölni kívánt rajzrészek eltávolítására alkalmas.
Törléskor visszaáll az Adobe Photoshop éppen aktuális
háttérszíne.
Az eszközbeállító sávon megválaszthatjuk a vonal
vastagságát (Brush pont), de még a hegy formáját is. A
Mode listában három típusát találjuk: az Ecsetet, ami
elmosódottabb, a Ceruzát, ami élesebb és a Blokkot.
Ha az Opacity-t (Áttetszőség) 100%-nál alacsonyabb
értékre vesszük, akkor a törölt területek világosabbak
lesznek. A Flow (Fakítás) ablakban adhatjuk meg ha
lágyítani szeretnénk az éleket.
A Radír menüjében találjuk a következő két hasznos
eszközt is:
A Background Eraser (Háttér Radír), lehetővé teszi, hogy
egy szinten az összes pixelt töröljük, egészen addig, amíg az
átlátszó nem lesz. Az ide vonatkozó Sampling (Mintázás) és
a Tolerance (Tűrés) megadásával szabályozhatjuk az átlát-
szóság tartományt és a körvonal kontrasztját.
A Limits (Határok) lista Nem szomszédos pontja
bármelyik szintről törli a mintavételezett színt.
A Szomszédos pont ellenben arra szolgál, hogy törölje a
mintavételezett színt tartalmazó egymáshoz kapcsolódó
területeket.
Szegély megkeresése: akkor hasznos, amikor ki akarjuk
törölni az egymással kapcsolatban álló, mintavételezett színt
tartalmazó területeket, de közben meg akarjuk tartani az
objektum körvonalainak kontrasztját.
A Mintázás részben lehetőségünk van arra, hogy különböző
színű egymás melletti területeket töröljünk; az Egyszer
opció csak az először kijelölt színt tartalmazó területeket
törli ki. Háttér minta: akkor használjuk, ha csak az aktuális
háttérszínt tartalmazó területeket akarjuk törölni (ami az
eszköztáron is látható).
Végezetül pedig, ha a Festőszín védelme opciót választjuk
ki, ez megakadályozza az eszközök ablakában lévő első szin-
tű színnek megfelelő területek törlését.
A Magic Eraser (Mágikus radír) segítségével lehetőségünk
van arra, hogy az eszközbeállító sávon a Tolerance (Tűrés)
érték beállításával csak a hasonló színterületeket töröljük.
Minél magasabb ez az érték, annál szélesebb az a színskála,
amit dokumentumunkból törölni fogunk. A hivatkozási szín
ott lesz képünkön, ahol az első kattintást végeztük egerünkkel.
A Szomszédos opció lehetővé teszi, hogy csak az
egymáshoz közeli, hasonló színpixeleket töröljük. Ha
kivesszük a jelölőnégyzetből a jelölést, a mágikus radír
automatikusan töröl minden, rajzunkban megtalálható
hasonló tonalitású pixelt, még akkor is, ha azok egymástól
messze helyezkednek el.
A Ceruza
A Pencil (Ceruza) eszköz az Ecset eszköz ikonjának
legördülő menüjéből választható ki.
Kezelés megegyezik az ecset kezelésével, csak ezzel az
eszközzel sokkal élesebb vonalakat húzhatunk.
Az Auto törlés számunkra az új opció: ez úgy működik,
hogy aszerint váltogatja az első szintű és háttérszíneket,
hogy melyik pontban kezdtünk el dolgozni. Például, a
fekete és a fehér beállításával fekete vonalunk lesz, ha fehér
színű területre megyünk és fordítva, fehér lesz a rajzunk, ha
fekete területre megyünk.
Egyenes vonal
A Line Tool (Egyenes vonal) eszközt a Pen (Toll) eszközbeál-
lító sávján tudjuk kiválasztani.
A Weight (Vastagságot) pixelben megadva az eszközbeállító
sávján állíthatjuk be, még mielőtt hozzáfognánk a vonal
meghúzásához.
Ha kijelöljük a Start (Kezdet) és End (Vég) négyzeteket,
testreszabható nyílhegyeket tudunk vonalainkhoz hozzáad-
ni. (30. ábra)
30. ábra
A most következő eszközökhöz az Ecsetek lapról
méretet kell választanunk.
A Maszatoló
A Smudge Tool (Maszatoló) eszköz akkor hasznos, ha egy
színt el szeretnénk húzni, valahogy úgy, mintha egy rajz-
lapon az ujjunkkal elhúznánk az éppen felvitt festéket.
Menjünk az árnyalandó színre és húzzuk el a kívánt irányba.
Az Ujjas festés négyzet lehetővé teszi, hogy a színnel dol-
gozzunk, még ha üres lapról is indulunk.
Az Életlenítő
Ugyanabban a legördülő menüben találjuk az Blur
(Életlenítő — csepp alakú) és a Sharpen (Élesítés —
háromszög alakú) eszközöket.
Mindkettő úgy működik, hogy az egeret a "kezelendő"
területre kell húznunk: az első "kiegyengeti" a pixelek közti
tonalitás különbséget, a másik pedig kihangsúlyozza a
színátmeneteket, a részleteket jól kivehetővé téve.
A következő három eszköz:
Fakító (0 billentyű): kivilágosítja azt a területet, ahol
az eszközt hagyjuk.
Színégető: minden egyes egérelhaladásnál egyre
sötétebbé teszi a területet.
Mindkét eszköz esetében eldönthetjük, hogy fényes,
árnyékos vagy közbeeső területen akarjuk-e használni őket.
Ezt az Range ablak legördülő menüjében választhatjuk ki.
Szivacs: a Telít funkció olyasmi hatást kelt, mint az
elmosódott szín, valójában pedig emeli magának a
színnek a telítettségét.
A Telítettség kivonása funkcióval "kioltjuk" a színeket, s
azok egyre hasonlóbbak lesznek a szürke különböző tónu-
saihoz.
SPECIÁLIS ESZKÖZÖK
Most pedig nézzük meg, hogy az eszköztár harmadik
részében milyen eszközöket találunk.
Vonalak
A Vonalak a vektoros és a bitmap programok (mint amilyen
az Adobe Photoshop is) közti kölcsönhatást mutatják be.
A Vonalak hatékony eszközök, ha pontos kijelölő
szegélyeket akarunk rajzolni.
A Vonal egy Tollal, Mágikus tollal vagy Szabadkézi tol-
lal megrajzolt vonal vagy alakzat. A Ceruzával, vagy más
rajzeszközzel megrajzolt formákkal ellentétben a vonalak
vektorobjektumok, melyek nem tartalmaznak pixeleket.
Ebből az következik, hogy a vonalak különállóak a bitmap
képtől és nyomtatás esetén nem lesznek láthatóak.
Vektoros eszközökkel sokkal könnyebb dolgozni és a munka
is sokkal jobban szabályozható, mint a szabadkézi rajzolás-
nál. Éppen ezért kínálja fel számunkra a program ennek a
módnak a használatát, hogy aztán a későbbiekben mint
kijelölést újra felhasználhassuk.
Ha vonalakkal akarunk dolgozni, mindenekelőtt ki kell
jelölnünk a Pen (Toll) eszközt (P billentyű).
Ha már használtunk vektorgrafikus rajzolóprogramot, mint
pl. a Macromedia Freehand, akkor már ismerjük a Bézeir-
görbéken alapuló rajzeszközöket. A Photoshop Pen (Toll)
eszközei is ilyenek.
A munkalapunkon először kijelölt pont lesz a vonal
"rögzítőpontja".
Ha tovább kattintgatunk a munkalap különböző pontjaira,
automatikusan csomópontnak nevezett pontokat fogunk
létrehozni, ezáltal pedig egy egyenesekből álló vonalat
kapunk.
Ha el akarnánk húzni az egeret, még mielőtt meghatároznánk
a vonal egy pontját, azt vesszük észre, hogy
a két pont közt nem egy egyenes a kapcsolat, hanem egy
bizonyos méretű és amplitúdójú görbületet hoztunk létre.
Az imént létrehozott vonal bezárásához elegendő a
kezdőponthoz közelítenünk és kattintanunk, amikor a kis
toll mellett egy kis "0" jelenik meg.
Ha a Pen (Toll) eszközre rákattintunk, a legördülő
menüjében a további következő opciókat találjuk: (31. ábra)
31. ábra
Freeform Pen (Szabadkézi toll): lehetővé teszi, hogy szabad
kézzel rajzoljunk. Irányváltoztatáskor a csomópontok az
irányváltoztatás pontjaiban automatikusan létrejönnek.
Freeform Pen (Szabadkézi toll) kiválasztásakor az
eszközbeállító sávon a Magnetic jelölőnégyzet kiválasztásá-
val kapcsolható be a Magnetic Pen (Mágneses toll).
Ez hasonlóképpen működik, mint a Mágneses lasszó; egy
kép széleibe kapaszkodva megrajzolja a vonalakat követve a
legkontrasztosabb körvonalakat.
Add Anchor Point (Rögzítőpontok hozzáadása): lehetővé
teszi, hogy már meglévő vonalhoz adjunk hozzá csomópon-
tokat.
Delete Anchor Point (Rögzítőpontok törlése): ha a
vonal fölé kattintunk, kivonja onnan a csomópontokat.
Covert Point (Pontátalakító): a felvett pontok típusa
utólag is megváltoztatható.
Például a sarokpont átalakítható ívponttá, az ívpont
éles ívű szakasszá.
Végül két olyan eszköz, amelyek segítségével a vonal
formáját változtathatjuk meg, ezek segítik a görbékkel
végzett munkát:
Direct Selection (Közvetlen kijelölés) (A billentyű): a
görbe egyes szakaszait mozgatja külön-külön.
Path Selection (Görbeválasztó): egyszerre mozgatja a
görbe összes összetevőjét.
A SZÖVEG ESZKÖZ
A Type (Szöveg) (T billentyű) az Adobe Photoshop egy
olyan eszköze, ami a program különböző verziói során sokat
javult.
Ha írni szeretnénk, elég az eszköztáron lévő T betűt ábrázoló
ikonra, majd pedig munkalapunkra kattintanunk. Ezután
bátran írhatunk a megjelenő ablakban. Miután beírtuk a
kívánt szöveget, a különböző módosítások végrehajtásához
részben vagy egészben ki kell jelölnünk szövegünket. Ezt
úgy tudjuk megtenni, ha kattintunk, lenyomva tartjuk és
elhúz- zuk az egeret, amikor a kurzor I formát vesz fel.
A szöveget tartalmazó ablak és a munkalap előzetes
képe (32. ábra).
32. ábra
A kijelölt szövegen az alábbi változtatásokat tudjuk
elvégezni:
Betűtípus: bármelyiket választhatjuk a számítógépün-
kön lévők közül,
Stílus: félkövér, dőlt, aláhúzott — ha
rendelkezésre állnak a kiválasztott karakternél;
Betűméret: pixelben vagy pontokban megadva;
Térköz: vagyis két betű közti távolság pixelben
megadva,
Sorköz: a szöveg egy sora és az az alatt lévő sor
közötti távolság pixelben megadva,
Alapvonal: vagyis a karakter magassága pixelben
a betűméret által megadott alaphoz képest;
Sorkizárás: balra zárt, középre zárt vagy jobbra zárt
ahhoz a ponthoz képest, ahol az elején kattintottunk,
Betűszín: a kis fekete háromszögre kattintva egy újabb
kis ablak jelenik meg, ahol a különböző modellek
alapján (CMYK, RGB, stb.) kiválaszthatjuk a színt,
Antialias: a szöveg lépcsőzetes hatásának eltüntetésére
szolgál. A legördülő menüből kiválaszthatjuk az inten-
zitást;
Az Előzetes kép jelölőnégyzet kijelölésével meg-
tekinthetjük a munkalapunkon végzett módosításokat
reális időben.
Ha beállítottunk minden értéket, kattintsunk az OK-ra
és térjünk vissza a munkalapunkhoz.
Meg kell jegyeznünk, hogy minden alkalommal, amikor a
Szöveg eszközt használjuk, az Adobe Photoshop
automatikusan új Layers (Szintet) hoz létre, ami megkülön-
böztető jelölésként a szöveg első betűit és egy nagy T betűt
visel.
Amíg megtartjuk a szöveg szintet, az imént látott beállítások
és paraméterek bármelyikét használhatjuk, ha a Layers
(Szintek) ablakban a Szöveg szint-re kattintunk.
Szöveg létrehozásakor automatikusan megjelenik egy
új szint (33. ábra)
33. ábra
Miután létrehoztuk a szövegrétegeket, szerkeszthetjük a
benne lévő részeket, beszúrhatunk és törölhetünk részeket.
Nemcsak magát a szöveget módosíthatjuk, hanem a karak-
tereket is.
A szövegrétegek áthelyezhetők, másolhatók, más sorrendbe
rakhatók, és tulajdonságaik ugyanúgy mint bármely más
réteg tulajdonsága.
A szövegrétegekre is alkalmazhatók a rétegstílusok és az
Edit (Szerkesztés) menü Transform (Alakítás)
parancsainak legtöbbje is használható).
Ahhoz, hogy a szöveg valóban a kép része legyen, a szöve-
get le kell képeznünk, hogy szűrőket alkalmazhassunk rá. A
leképezés az a folyamat, amelynek során az addig külön
rétegen levő szöveget "ráragasztjuk" a képre.
Leképezés után a szöveg többé már nem módosítható. A
leképezéshez a Layer (Réteg) menüből válasszuk ki a
Rasterize (Alakzattá alakítás) / Type (Szöveg) menüpontot.
(34. ábra)
34. ábra
A kész szöveggel tetszés szerint "eljátszadozhatunk":
szűrőket alkalmazhatunk rá, egyes betűkbe festéket
önthetünk, eltorzíthatjuk, stb.
A MÉRCE ESZKÖZ
A Measure (Mérce) eszköz (I billentyű) objektumok
vagy azok darabjainak mérésére szolgál.
A vonalzó használatakor tartsuk nyitva az info ablakot (a
Window/Info (Ablak/Info) menüpontokon keresztül).
Húzzunk dokumentumunkba egy vonalat, ami követi a
mérendő szegment.
Az Info ablakban a következőket látjuk:
- balra lent a kezdőpont x,y koordinátáit,
- jobbra lent a kezdőponthoz viszonyított távolságot mag-
asságban és szélességben. (35. ábra)
35. ábra
Ennek az eszköznek van egy nagyon hasznos funkciója: az
elhajlás opció révén nagyon pontosan helyreigazíthatjuk a
ferdén beszkennelt képeket.
Tegyük fel, hogy egy enyhén elforgatott képet rögzítettünk
(Nyissuk meg az Oktató Cd-ről a Minta.jpg képet).
A Mérce eszközzel a kép valamelyik sarkára megyünk,
kattintunk és elhúzzuk a vonalzót a mellette lévő oldal
mentén a legközelebbi sarokig.
Amikor felengedjük az egérgombot, az Info lapon a jobb
felső sarokban megjelenik az elforgatás foka.
Most pedig jelöljük ki az Image/Image Rotation/
Arbitrary (Kép/Elforgatása/Egyéb) menüpontokat és
fogadjuk el a Kép elforgatása ablakban lévő értéket.
Ezzel a kis trükkel bármikor gyorsan kiigazíthajuk a
ferdén beszkennelt képeket. (36. ábra)
36. ábra
SZÍNÁTMENET
A Gradient (Színátmenet) (G billentyű) segítségével
fokozatos színkitöltéseket hozhatunk létre. Az eszközbeállító
sávon a következő ikonokat találjuk balról indulva:
Egyenes vonalú színátmenet
Sugaras színátmenet
Szögátmenet
Visszatükrözött színátmenet
Rombuszos színátmenet
Mindezekre a színátmenetekre érvényes egy szabály: ki kell
választani egy első szintű színt és egy háttérszínt, amelyek
ebben az esetben a fokozat kezdő-, és záró színei lesznek.
Amikor színátmenetet szeretnénk, mindenekelőtt
kijelöléssel meg kell határoznunk a kitöltendő területet,
máskülönben az effekt a teljes szintet érintené.
Tehát bele kell kattintanunk abba a pontba, ahol azt
szeretnénk, hogy az első szintű szín legyen és abba az irány-
ba kell elhúznunk, amelyikben a színt árnyalni szeretnénk.
A művelet közben ne felejtsük el, hogy minél messzebb
húzzuk az egeret a kezdőponttól, annál finomabb lesz az
átmenet a kiválasztott két szín között.
Az eszközbeállító sávon további lehetőségeket kínál e
sokoldalú eszköz megismerésére és használatára.
A legördülő menüben az árnyalat pont mellett az
alapértelmezett beállításon túl (az első szinttől a háttérig)
választhatunk olyan árnyalatot is, ami áttetszőbe megy át,
vagy választhatunk előre beállított árnyalatot is.
A Reverse (Felcserél) mező kijelölésével felcserélhetjük —a
következő árnyalatban— az első szintű színt a háttérszínnel.
Ha az eszközbeállító sávon a Click to edit the gradient
gombra duplán kattintunk, egy összetettebb ablak jelenik meg
(Gradient Editor), amelyen keresztül a következő szem-
pontok szerint változtatunk a kiválasztott színen (37. ábra):
L ha áthelyezzük az árnyalt csík fölött lévő kis rombuszt,
áthelyezzük az árnyalat középpontját;
2. ha áthelyezzük a csík alatt lévő háttér- és közelkép
színét tartalmazó egyik kurzort, a kezdő- és végpontokat
az árnyalat belseje felé helyezzük; az eredmény az árnyalt
terület leszűkítése lesz és növekszik a háttér- és első szin-
tű színek területei;
3. ha közvetlenül az árnyalat csíkja alá kattintunk,
lehetőségünk nyílik arra, hogy a gradiensbe újabb
színeket szúrjunk be; a kis derékszögű háromszöggel
elég megnyitnunk a színek ablakát és már ki is
választhatjuk a kívánt színt.
Ugyanígy megváltoztathatjuk az árnyalat két fő színének
tonalitását.
37. ábra
A Gradient Editor (Színátmenet szerkesztés) ablak révén
színeket adhatunk hozzá és megváltoztathatjuk az aktuális
árnyalat beállításait; a színes csík fölötti kis rombuszok az
árnyalat középpontjait jelölik; a csík alatti kurzorok pedig a
színskála részét képező színeket jelöli.
A Színátmenet szerkesztés során létrehozott új átmenetet el
is menthetjük és a későbbi munkánk során bármikor
használhatjuk (az eszközbeállító sávon a színátmenet ablak-
ban megtaláljuk majd).
A Festékesvödör
A Paint Bucket (Festékesvödör) eszközzel (G billentyű)
festéket lehet önteni, bármely kijelölt területre.
A felhasznált szín az eszköztáron található első szintű szín-
től függ.
Amikor megnézzük az eszközbeállító sávot, már minden
pontot ismerünk benne, főképpen a Tolerance (Tűrés)-t,
ami hasonlóképpen működik, mint a Varázspálca
eszköznél.
Ha fehér dokumentumot akarunk kiszínezni, elég egy
minimális tűrés a lap egyetlen mozdulattal történő
kitöltéséhez.
Ha a lapon már vannak színes területek, annyival nagyobb
tűrés kell, amennyivel nagyobb azoknak a színeknek a
száma, amiket le akarunk fedni az új színnel.
Csepegtető
Az Eyedropper (Csepegtető) eszközzel (I billentyű)
képünkről színmintákat tudunk befogni, a színminta
lesz az első szintű szín.
Ha lenyomva tartjuk az Alt billentyűt miközben kivonjuk a
színt, ez háttérszínné válik.
Az eszközbeállító sávon megválaszthatjuk, hogy a
mintavételezés egyetlen ponton legyen vagy 3 vagy 5
szomszédos szín körén.
Ezek közül az egyik esetben az eredmény szín egy átlag lesz
a kivont színhez közeli pixelek 3 és 5 tonalitásai között.
Színminta
A Color Sampler (Szín-mintavételező) eszköz lehetővé
teszi, hogy 4 színig rögzítsünk.
Az RGB értékek az Info ablakban találhatóak
(Window/Info).
A MEGJELENÍTÉS ESZKÖZEI
A két utolsó eszközzel a kép megjelenítésének beállításain
változtathatunk.
Ez azt jelenti, hogy ha például a duplájára nagyítjuk fel a
képet, igazából nem módosítottuk a méreteket, csak a
megjelenítést.
Ez a kisegítő megoldás lehetővé teszi, hogy pontosabban
dolgozzunk.
A Kéz
A Hand (Kéz) eszköz (H billentyű) akkor hasznos,
amikor túl nagy a rendelkezésünkre álló kép és a teljes
megjelenítéséhez görgetősávra van szükség.
A kézzel áthelyezhetjük a megjelenítést úgy, hogy a kép
mögé megyünk, aztán áthelyezzük azt.
Ugyanakkor, ha viszont túl kicsi egy kép, ha duplán kattin-
tunk az eszköztáron lévő kézre, a kép a mi monitorunk beál-
lításainak optimális méretűre nagyobbodik.
Zoom
A Zoom (Nagyítás) eszköz (Z billentyű) lehetővé teszi,
hogy képeket vagy kép részleteket nagyobbítsunk, vagy
kicsinyítsünk azért, hogy különböző "keretezéseket"
kapjunk, és könnyebben dolgozhassunk a részleteken.
Minden egyes alkalommal, amikor a Zoom-mal rákattin-
tunk a képünkre, 1600%-ig növekedik a nagyítástényező.
Ha a műveletben vissza szeretnénk lépni, az Alt billentyű
lenyomása mellett kell a képre kattintanunk (a lencsében
egy — jel jelenik meg).
A szabályos Zoom faktorhoz való visszatéréshez és a kép
valós méreteinek megtekintéséhez vagy kattintsunk duplán
az eszköztáron lévő Zoom ikonra, vagypedig válasszuk ki
az eszközbeállító sávon az Actual Pixels (Valós pixel-ek)
pontot. (38. ábra)
38. ábra
Végül, ha a Zoomra kattintunk és azt egy képre húzzuk,
úgy, mint a kijelölés létrehozásánál, meghatározhatjuk a
megnagyobbítandó terület széleit.
Megjegyzés: amikor túl nagy képet nyitunk meg, előfor-
dulhat, hogy az Adobe Photoshop automatikusan le-
csökkenti a nagyítás tényezőjét azért, hogy a teljes képet
meg tudjuk jeleníteni. Az arányfaktort a dokumentum
fejléc sávjában olvashatjuk.
SZÍNKIJELÖLŐ MEZŐK
Most pedig vizsgáljuk meg az eszköztár utolsó eszközeit;
a Festőszínt és a Háttérszíneket már megnéztük.
Amiről még nem beszéltünk, az az, hogy a két szín bárme-
lyikét felcserélhetjük, ha a rávonatkozó ikonra kattintunk.
Mindkét esetben a Color Picker (Színszelektor) ablak
nyílik meg, ami lehetővé teszi számunkra, hogy az új színt
közvetlenül a bal oldali palettáról válasszuk ki, vagypedig
a HSB, RGB, CMYK vagy L*a*b értékek beállításával.
(39. ábra)
39. ábra
Miután megtaláltuk a nekünk tetsző színt, kattintsunk
az OK-ra.
Ha fel akarjuk cserélni egymással az Festőszint (Első
szintű színt) és a Háttérszínt, kattintsunk a két négyzet
feletti dupla nyílra.
A jobb felső részen látható kis négyzetek viszont az előre
beállított fekete és fehér visszaállítására szolgálnak.
GYORS MASZK
A festőszínek és a háttérszínek alatt találunk egy, kijelölésre
emlékeztető ikont (Gyorsmaszk mód).
Ez tényleg kijelölés, csak pont fordítva működik.
Egészen pontosan a Gyors maszkról van szó, ami a
részletben történő kijelölésének javítására szolgál.
Először próbáljunk egy képen kijelölést úgy készíteni,
hogy a Szabadkézi lasszó eszközzel csak úgy
nagyjából megrajzoljuk egy objektum körvonalát.
Ezután válasszuk ki az eszköztár jobb szélső ikonját (Gyors
maszkmód), vagyis a szürke négyzetben lévő fehér kört; a
képünkön egy félig átlátszó piros filmréteg jelenik meg, ami
a kijelölt terület kivételével az egész képet lefedi. (40. ábra).
40. ábra
A következőképpen tudjuk módosítani a piros filmréteget:
1. válasszuk ki a Ceruza eszközt (esetleg egy vékonyabb
hegyűt) vagy az Ecsetet (esetleg egy finomabb vonalút),
és egy Ecset hegyet;
2. vigyük a festőszínt és a háttérszínt az előre beállítot-
takhoz: ha a fehéret használjuk, törölni fogjuk a
maszkot (vagyis megnöveljük a kijelölést), ha pedig a
feketét használjuk, maszkot adunk hozzá (vagyis le-
csökkentjük a kijelölést).
Minél pontosabb kijelölést szeretnénk, annál finomabb
hegyű ecseteket kell használnunk.
A MEGJELENÍTÉSI MÓD DOBOZAI
Az menüsor utolsó ikonja az Adobe Photoshop felületének
megjelenítésének beállítására szolgálnak.
Az első — Standard Screen (Normál képernyő mód)
— ez a normál mód;
A második — Full Screen with Menu Bar (Teljes
képernyő mód menüsorral) — eltünteti a megnyitott file-ok
és a program felsőbbrendű sávjait és teljes képernyőn jeleníti
meg az aktív képet.
A harmadik — Full Screen (Teljes képernyő mód) — csak a
képet jeleníti meg, a fekete háttéren semmilyen sáv nem látható.
AZ ESZKÖZÖK KÖZÖS JELLEMZŐI
1. amikor egy meghatározott eszközt használunk a
képen, az egér mutatója a használatban lévő eszköz
formáját veszi fel;
2. a Caps Lock (Nagybetű be és kikapcsolása)
billentyű bekapcsolása esetén mialatt dolgozunk,
kereszt alakú mutatóvá alakítja át a kurzort;
3. a Tab (Tabulálások) billentyű lehetővé teszi, hogy
egyetlen mozdulattal töröljük, illetve visszaállítsuk a
pillanatnyilag megnyitott eszközablakokat;
4. a Shift (Nagybetű) billentyű használata lehetővé teszi,
hogy egyenes vonalakat hozzunk létre, miközben a
különböző eszközöket használjuk, vagyis az összes rajz-
és képszerkesztő eszközt, az árnyalat irányát, a lasszót
és a méretező eszközt.
AZ ADOBE PHOTOSHOP ABLAKAI ÉS PALETTÁI
Az Ablakok és Paletták bőségéből adódóan Adobe
Photoshop-ban elég kevés helyünk marad, miközben egy
dokumentumon dolgozunk, éppen ezért azt javasoljuk, hogy
csak a pillanatnyilag szükséges ablakokat tartsuk nyitva a
képernyőn, és ha valamelyikre szükségünk van, akkor hívjuk
elő a Window (Ablak) menüből.
A különböző Paletták különböző Ablakokban vannak cso-
portosítva, s ezek a csoportok könnyen beazonosíthatóak a
Window (Ablak) menüből is.
A különböző ablakokhoz tartozó lapokat vonalak választják
el egymástól, de ugyanahhoz a csoporthoz tartoznak.
ECSETEK PALETTA
Ezt a palettát volt már lehetőségünk használni és megis-
merni; mindenesetre vannak olyan funkciói, amelyekről
érdemes pluszban szót ejteni.
A paletta megnyitásához jelöljünk ki egy festőeszközt, majd
kattintsunk az eszközbeállító sávon a beállító gombra, vagy a
Window (Ablak) menüből a Brushes (Ecsetek) pontra. Az
Ecsetek paletta a képernyő bármely pontjára áthúzható,
amikor pedig már nem használjuk a paletta fület húzzuk
vissza az eszközbeállító sáv dokkolómezőjébe.
A bal oldali oszlopban az ecsettulajdonságok láthatók,
az ecset alakjától a dinamikáig. (41. ábra)
41. ábra
A Brush Tip Shape (Ecsethegy alakja) elemre
kattintva egy új ábrát kapunk, ahol megváltoztathatjuk
az ecset jellemzőit::
1. a pixelben megadott szélességet (átmérőt)
2. a húzás durvaságát
3. két pont közti térközt
4. a szöget (aminek csak a nem kerek ecseteknél van
értelme)
5. a kerekséget (minél alacsonyabb a százalékérték,
az ecset annál „laposabb' lesz).
Megjegyzés: az Ecsetek paletta jobb felső sarkában lévő kis
fekete nyílon keresztül hozhatunk létre új ecseteket, töröl-
hetjük őket, vagy pedig újabbakat tölthetünk le (a Load
Brushes — Program Files/Adobe/Adobe Photoshop/
Presets/Brushes menüsoron keresztül).
A RÉTEGEK PALETTA
A Réteg paletta és annak tartalma.
Figyelmesen megnézzük a Layers (Rétegek) palettát,
akkor a következő ikonokat láthatjuk (42. ábra).
42. ábra
Ehhez a ponthoz érkezve el kell mondanunk, hogy egy olyan
programnak, mint amilyen az Adobe Photoshop is, melyik
az erősségi pontja, mi az, ami a többi hasonló program fölé
emeli őt: a Rétegek lap.
A lapot az Window/Layers (Ablak/Rétegek) mutatása
menüsoron keresztül hívhatjuk elő.
Ez lehetővé teszi, hogy úgy kezeljük a képeket, mint
egymásra helyezett átlátszó fóliák együttesét, amelyek
hasonlóak, mint a rajzolók pauszpapírjai.
Lehetőségünk van ugyanazon dokumentumba több objektu-
mot is berajzolni és közben egymástól teljesen függetlenül
áthelyezhetjük, módosíthatjuk vagy színezhetjük őket.
Amikor, egy több rétegből álló képen dolgozunk, a maga-
sabb rétegeken lévő rajzok "rétegesen" takarni fogják az
alatta lévő rétegek rajzait.
Amikor új munkalapon kezdünk el dolgozni, a lapon csak a
Background (Háttér Réteg) van jelen.
Új Réteg létrehozásához kattintsunk a Rétegek ablak jobb
alsó részén található második ikonra, ami egy kis fehér
papírlapot ábrázol (de megtehetjük ezt a Layer/New
(Réteg/Új) menüpontokon keresztül is).
Egyik Rétegről a másikra való ugráshoz egyszerűen csak
kattintsunk a Réteg nevét viselő ablakba. (43. ábra).
43. ábra
A 44. ábrán látható 1-es Réteg ki van jelölve; ettől kezdve
minden műveletnek és módosításnak csak a virág rétegjén
lesz hatása.
44. ábra
A következőkben bemutatjuk a Rétegek ablakra vonatkozó
műveletek és opciók sorát:
Réteg törléséhez rá kell kattintanunk a rétegre és
egészen a lap jobb alsó sarkán lévő Lomtár ikonjára
kell húznunk addig, amíg a kurzor egy ökölbe szorított
kéz formáját nem veszi fel.
Réteg és tartalmának megduplázásához húzzuk a
Réteget az Új Réteg ikonra (vagy pedig a Réteg menüből
válasszuk a Réteg megduplázása pontot (Layer/Dulicate
Layer). Az ablakban a választott Réteg másolata fog
megjelenni.
A Réteg melletti szem a Réteg láthatóságát jelöli; ha a
szemre kattintunk, minden, ami a Rétegben van,
láthatatlan lesz, de nem törlődik ki. Az eredeti állapot
visszaállításához elég újból a szemre kattintanunk.
Figyelem: láthatatlan Rétegen nem lehet dolgozni!
Réteg átnevezéséhez kattintsunk kétszer a réteg
nevére és gépeljük be a megjelenő párbeszédablakba
az új nevet, aztán kattintsunk az OK-ra. Javasolt
művelet, főleg, ha több Réteggel is dolgozunk, így meg
tudjuk tartani a Rétegek helyes sorrendjét.
A Rétegek ablakjának sorrendje föntről lefelé halad.
Két Réteg sorrendjének áthelyezéséhez és ezzel rajzunk
megjelenítődésének megváltoztatásához húzzuk a
kijelölt Réteget fölfele, vagy lefele, amíg meg nem látjuk
a határvonalat. Apropó határvonal: a Háttér Réteget át
kell neveznünk és csak utána tudjuk áthelyezni.
Az Opacity (Áttetszőség), a lap jobb felső részében
található és lehetővé teszi, hogy minden egyes Réteg
áttetszőségét beállítsuk vele. Ha megváltoztatjuk az
értékét, az éppen kiválasztott Réteg félig átlátszóvá
válik és a maga alatti Rétegek tartalmát láttatni engedi.
(45. ábra).
45. ábra
Mostantól szem előtt kell tartanunk azt, hogy minden alka-
lommal, amikor egy eszközt használni akarunk, előtte ki
kell választanunk a célréteget.
Ha megtanuljuk a helyes használatát, jelentősen meg-
könnyíti munkánkat.
Ez viszont már nem érvényes a Kijelölés eszközre.
A kijelölések függetlenek a Rétegektől, vagyis aktív kijelölés
esetén mi dönthetjük el, hogy hol akarjuk használni.
Végezetül pedig nézzük meg a Rétegek közti kapcsola-
tokat:
Rétegek összekapcsolása
A Layers paletta alsó sorában láthatunk egy lánc
formájú ikont, amely nem aktív.
Ezzel az opcióval összekapcsolhatjuk őket, úgy hogy a
megfelelő Rétegeket kijelöljük.
A két összekapcsolt Réteg együtt áthelyezhető és
módosítható (például lépcsőzetes, vagy elforgatott) mindad-
dig, amíg úgy nem döntünk, hogy a láncolatból kivesszük a
réteget. (46. ábra)
46. ábra
Rétegek egyesítése (merge) vagy összeolvasztása (flat-
ten)
Minél több réteget adunk egy képhez, annál nagyobb
méretű lesz a képfájl.
A több réteget is ismerő formátumok a TIFF és a
Photoshop saját formátuma.
A weblapokon elhelyezendő képeket GIF, PNG vagy JPG for-
mátumban kell menteni. Emiatt kell vagy egyesíteni (merge) a
rétegeket, vagy összeolvasztani (flatten) a képet, amikor
dolgozunk vele.
Ha a Rétegek összekapcsolása után úgy döntünk, hogy
egyesítjük őket és egyetlen Réteget csinálunk belőlük, a
Merge Layers (Rétegek egyesítése) menüpontot kell
kiválasztanunk abból a menüből, ami az ablak jobb felső
részében lévő fekete nyílra kattintva nyílik meg (vagy pedig
a Layer/Merge Layers (Rétegek/ Rétegek egyesítése)
menüpontokon keresztül).
Ugyanabban a menüben található a Flatten Image
(Rétegek összeolvasztása) parancs, amely a kép összes
rétegjét egyetlen Rétegbe tömöríti.
Az összeolvasztás egy rétegbe tömörít minden látható
réteget. Azok a rétegek amelyek az összeolvasztás
idején láthatatlanná vannak téve, elvesznek.
MŰVELETEK A RÉTEGEKEN:
EFFEKTEK ÉS MASZKOK
Amikor egy több rétegen lévő képünk van, az Adobe
Photoshop több lehetőséget is nyújt számunkra a rajtuk
végezhető rendkívül látványos effekteket illetően.
Az Effektek
Fényekkel és árnyékokkal háromdimenziós hatást köl-
csönöznek objektumunknak. Ahhoz, hogy ezeket az effek-
teket kipróbáljuk, olyan képre van szükségünk, aminek
legalább két rétegje van, köztük az egyik a színes háttér (pl.
zöld), egy pedig az objektumot tartalmazó réteg (pl.
négyszöget, színes kört vagy szöveget). (47. ábra)
47. ábra
Menjünk a Rétegek ablakba, kattintsunk az 1. Rétegre
és az ablak alján található ikonok közül nyissuk meg az
Add a layer style (Réteg stílus hozzáadása) gombot.
A legördülő menüből válasszuk a Blending Options -t
(Keverési Beállítások). (48. ábra)
48. ábra
A Blending Options -t (Keverési Beállítások)
ablakban találhatjuk a következő stílusokat: L
Vetett árnyék
2. Belső árnyék
3. Külső ragyogás
4. Belső ragyogás
5. Bevésés ésdomborítás
Kontúr
Felület
6. Szatén
7. Színátfedés
8. Színátmenet-átfedés
9. Mintaátfedés
10. Körvonal
A Bevésés és domborítás effekt pl. domború hatást kelt
a fény és az árnyék egyidejű hozzáadásával.
Beállíthatjuk további az effekt keverési módját, a
színét és az áttetszőségét is.
A jobb oldali panel tartalmazza a további beállítási
lehetőségeket:
Blend Mode (Keverési Mód): normál, különböző fényekkel
vagy különböző feltételekkel;
Opacity (Áttetszőség): mennyire legyen sötét, vagy világos;
Advanced Blending (Részletes beállítások): Kitöltés áttet-
szőség, Csatornák, Kiejtés
Ha a Prewiev (Előzetes kép) kijelölőnégyzetét aktívan
hagyjuk, valós időben láthatunk minden módosítást,
amit a munkalapon végzünk.
A Styles (Stílusok) panelon előre beállított effektekből
választhatunk.
Miután meghatároztuk az alkalmazandó effektet vagy
effekteket, az OK gombra történő kattintással zárjuk
be az ablakot.
Ami a rétegek effektjeit illeti, néhány szabályt be kell
tartanunk:
az effekt minden alkalommal visszaáll és frissítődik,
amikor módosítást végzünk a rétegen (pl.: színt adunk
hozzá vagy egy részét töröljük);
effekt létrehozása után a Rétegek ablakon keresztül
(jobb egérgombbal kattintsunk) módosíthatjuk az
effektet; az effekt meglétét a rétegen egy fekete körön
lévő fehér "f" rajzolatú ikon jelöl a rétegek ablak jobb
oldalán;
figyelem: amikor egy effektet tartalmazó réteget
akarunk egy másik réteggel egyesíteni, az effekt
megmarad, de már nem lesz módosítható.
A Maszkok
A maszkok olyan "lapok", amelyeket a Rétegekhez
adhatunk azért, hogy eldönthessük, hogy a Réteg néhány
területét többé-kevésbé átlátszóvá tegyük-e.
Ezeken a lapokon használhatunk rajzeszközöket,
kitöltéseket, árnyalásokat, de csak a fehér, a fekete és
a szürke árnyalatait használhatjuk fel.
Ha maszkot akarunk hozzáadni réteghez, először jelöljük ki
a kép egy részét, majd kattintsunk a rétegek lap alján lévő
ikonok közül a másodikra (Add layer mask), (háttér réteg
esetén ez az ikon inaktív lesz).
A réteg miniatúrájához közel most a maszk miniatúráját is
láthatjuk.
Kezdetben a maszk teljesen fehér és a réteg, amihez alkal-
maztuk nem fog rögtön átalakulni. Ahhoz, hogy dolgozni
tudjunk a maszkon rá kell kattintanunk a miniatúrára. (49.
ábra)
49. ábra
A fekete, a réteg nem látható részeit jelzi, a fehér pedig a
láthatókat. Ha a maszkot részben áttetszőnek készítjük el, a
részben maszkolt területeknek szürkéknek kell lenniük.
Azt is megfigyelhetjük, hogy a maszk és a Réteg miniatúrá-
ja közt van egy lánc formájú ikon, hasonló a rétegek kap-
csolódásánál látottakhoz.
Ez az ikon a maszkot a Réteghez rögzíti és lehetővé
teszi, hogy együtt helyezzük át vagy módosítsuk őket.
Ha töröljük a kapcsolatot és csak a maszkot mozdítjuk el, az
átlátszó területeket helyezzük át az aktuális Rétegen.
Maszk törléséhez elég, ha a miniatúrát a lomtárba húzzuk,
úgy, mint a Rétegeknél is tettük. Két ok miatt törölhetünk:
1. A maszk rosszul sikerült és teljesen törölni szeretnénk.
Ebben az esetben egyszerűen eldobhatjuk a maszkot. A
Réteg olyan lesz, mint a maszk alkalmazása előtt volt.
2. Bár a maszk által létrehozott hatás tetszik nekünk, de egy
másikat szeretnénk alkalmazni, ebben az esetben
eldobhatjuk, de hagyjuk meg hatását a Rétegen a törlés
során megjelenő ablakban az Alkalmaz pont
kiválasztásával.
AZ ELŐZMÉNYEK PALETTA
A History (Előzmények) paletta a dokumentum meg-
nyitásától kezdve minden lépést megmutat.
A History (Előzmények) paletta (Window/History
(Ablak/Történet mutatása)) lehetővé teszi, hogy az összes
műveletet rögzítsük, amit munkánkban addig elvégeztünk.
Ezt úgy képzeljük el, mint egy lépcsőt: a dokumentum meg-
nyitásától kezdődően minden alkalommal, amikor valami-
lyen cselekményt hajtunk végre, egy "lépcsőfok" jön létre
pluszban, ami az elvégzett művelet nevét viseli (például
Négyzetes kijelölés-Kitöltés-Jelölés visszavonása).
Ha észrevesszük, hogy hibáztunk, "visszaléphetünk egy
lépcsőfokot", vagy akár egyszerre több lépcsőfokot is addig
a pontig, ahol a hibát vétettük. Ugyanígy vissza is
mehetünk abba a pontba, ahol utoljára voltunk.
Ha az első, "Megnyitás" elnevezésű lépcsőfokra kattintunk,
a megnyitott dokumentumhoz megyünk vissza.
Ezen kívül a History (Előzmények) paletta érdekes
lehetőségeket nyújt számunkra: ha az alsó részen lévő
első ikonra kattintunk, a kép másodpéldánya jön létre,
ami megfelel az éppen kijelölt "lépcsőfoknak".
A második ikon ellenben munkánk egy pillanatát rögzíti —
egy pillanatfelvételt — és félreteszi azt.
Ezenkívül dönthetünk úgy, hogy a történet bizonyos lépéseit,
vagy befogott képeket törlünk: ehhez elég a lomtárba húzni
őket, éppen úgy, ahogyan azt a rétegeknél is tettük.
AZ ELŐZMÉNYECSET ÉS A MŰVÉSZI
ELŐZMÉNYECSET
A History Brush (Előzményecset) nagyon hasznos
eszköz, amikor módosítjuk a képet, vagy nem vagyunk
biztosak abban, hogy pontosan mekkora módosításokat
kellene végrehajtani, vagy hogy hol.
Lehető teszi, hogy a módosított képnek csak a tetszés sze-
rinti részeit állítsuk vissza, kiválasztva az ecsetméretet, és
felülfestve a módosított képet a régivel.
Az Előzményecset használatához kattintsunk a History
(Előzmények) paletta bal oldalán lévő mezőre a forrásként
használandó kép mellett.
Ezután válasszunk egy ecsetmintát, kattintsunk az
Előzményecset eszközre, majd megkezdhetjük a festést.
Megjegyzés: az Előzményecsettel jelölt lépcsőfok nem
mindig egyezik meg a kijelölt lépcsőfokkal.
Az Art History Brush (Művészi előzményecset) pontosan
aszerint a logika szerint működik, mint az előző.
A különbség annyi, hogy az eszközbeállító sávon a
legördülő menüben tíz rajz közül választhatunk, hogy milyen
legyen az ecsetvonás menete (különféle stilizált ecsetvoná-
sokkal fest), illetve hogy mekkora legyen a mérete, a pon-
tossági foka és az áttetszősége.
A Curl (Hullám) motívumok Van Gogh legvadabb
korszakát idézik.
A Dab (Folt) motívumok Monet-ra emlékeztetnek.
A Lose Medium (Laza közepes) motívumok pedig
leginkább Renoir-ra emlékeztetnek.
A CSATORNÁK PALETTA
Egy RGB kép három színcsatornát — egyet a piros
számára, egyet a zöldnek és egyet pedig a sötétkéknek —
, és egy összetettszín-csatornát tartalmaz.
Egy CMYK módozatú képhez négy színrebontási csatorna és
egy összetettszín-csatorna tartozik.
A csatornák tehát a képeket alkotó alapszínekből állnak és
ha egymásra helyezzük őket, a végleges kép valamennyi
színárnyalatát kiadják.
Ha egy RGB módban lévő dokumentum Channels
(Csatornák) ablakát megnyitjuk, azt látjuk, hogy megtalál-
ható benne a három alkotóelem (R, G, B) miniatúrája plusz
egy vegyes/összetett csatorna.
A valóságban, ha önmagukban jelenítjük meg a minia-
túrákat, szürke skálában jelennek meg, de rögtön színesek
lesznek, ha egyszerre kettőt jelenítünk meg együtt.
Egy kép és a Csatornák palettán látható felbontása. (50.
ábra)
50. ábra
A Csatornák palettán ezenkívül rögzítődnek ún.
kapcsolódó csatornák is, melyek azok a kijelölések, amiket
Alfa csatorna néven mentettünk el egy dokumentumban, s
melyek fekete-fehéren vannak megjelenítve.
Ez az eltárolás állandó, így ezeket a kijelölések újra
felhasználhatóak lesznek vagy ebben a képben, vagy
egy másikban.
Végezetül pedig csatornaként mentjük el a réteg maszkokat
és a gyors maszkokat is. Ez utóbbi automatikusan
eltávolításra kerül, amikor inaktiváljuk a maszkot.
Minden kép maximum 24 csatornát tartalmazhat, beleértve
az összes színcsatornát és az Alfa csatornát is.
Tehát Alfa csatornát lehet hozzáadni, de lehet törölni
is, és minden egyes csatornának adhatunk nevet, színt,
választhatunk hozzá védelmi opciót és beállíthatjuk az
áttetszőségét is.
A MŰVELETEK PALETTA
Az Adobe Photoshop lehetővé teszi, hogy egy sor
parancs egyetlen Műveletben történő csoportosításával
automatizáljuk a műveleteket.
Például létrehozhatunk olyan műveleteket is, ami egy
sor szűrőt alkalmazva hozza létre a kívánt hatást vagy
pedig kombinálja a parancsokat, hogy Weboldalunk
számára készítsen képet.
A műveleteket a jobb szerveződése érdekében Set-ekbe
csoportosíthatjuk.
Az Actions (Műveletek) paletta lehetővé teszi, hogy a
tevékenységeket rögzítsük, futtassuk, módosítsuk vagy
töröljük.
Ezenkívül lementhetjük, letölthetjük és helyettesíthetjük is a
tevékenység set-eket.
Az Actions (Műveletek) paletta megjelenítéséhez a
Window (Ablak) menüből válasszuk az Actions
(Műveletek) paletta pontot.
Mindenekelőtt rögzítenünk kell egy Művelet Set-et.
Nyissunk meg egy képet és az Actions (Műveletek) lapon
válasszuk az New Set (Új szet) létrehozása ikont.
Névnek hagyhatjuk a Setl-et, de át is nevezhetjük, ha
akarjuk.
Ezután kattintsunk a Create New Actions (Új tevékenység
létrehozása) ikonra és a program rákérdez, hogy milyen
nevet akarunk a tevékenységnek adni.
Nevezzük el mondjuk "filterek"-nek és ezzel automatikusan
létre is jött egy Szet. (51. ábra)
51. ábra
Kattintsunk a Record (Rögzítés) gombra. Az ikon
piros színre vált, amikor aktiválódik.
Ez azt jelenti, hogy minden művelet, amit a Stop ikon le-
nyomása előtt csinálunk, Műveletként kerül rögzítésre.
Alkalmazzunk a képünkön tetszés szerint három filtert,
majd nyomjuk meg a Stop-ot.
Ha nem vagyunk elégedettek valamelyik filterrel, ki
tudjuk választani a Műveletek palettán és a Lomtár
ikonjára húzva törölni tudjuk.
Ezt a műveletet csak akkor végezhetjük el, amikor a
rögzítés még nem működik.
Figyelem: ily módon dokumentumunkból a műveleteket
igen, de a filtert nem töröltük. Ha a filtert is el akarjuk
távolítani, azt a History (Történet) palettán kell
elvégeznünk.
Most pedig nyissunk meg egy másik dokumentumot:
válasszuk ki a filterek műveletet és kattintsunk a Play ikon-
ra. Az első képnél alkalmazott összes filter automatikusan a
másodikhoz is hozzárendelődik.
Ha kijelöljük a második filtert, a képhez csak a második
filtertől alkalmazzuk a filtereket.
Ha viszont kivesszük a kijelöléseket az egyes tevékenységek
bal oldalán lévő jelölőnégyzetekből, a tevékenységciklusból
töröljük az inaktív filtereket.
Ha pedig a mellettük lévő kis háromszögre kattintva meg-
nyitjuk a tevékenységeket, újra láthatjuk és újra
módosíthatunk az alkalmazott filterek opcióit.
Ugyanazt a műveletsort ugyanazon a képen többször is
megismételhetjük.
A következő eszközöket műveletként is rögzíthetjük:
Árnyalat, Kijelölés, Sokszög, Lasszó, Vonal, Áthelyez,
Varázspálca, Kis vödör és Szöveg, Vonalak, Csatornák,
Rétegek és Történet.
Fontos: amikor a Másolat mentése vagy a Mentés
másként parancsokat rögzítjük, ne írjunk be fájl nevet. Ha
beírjuk, a Photoshop rögzíti és minden alkalommal
használni fogja, amikor futtatjuk a műveleteket.
Mindenesetre, ha mentés előtt másik mappába kell
átmennünk, a fájl nevének meghatározása nélkül
adhatunk meg egy másik pozíciót.
MENÜSOROK
Most pedig átnézzük a legfontosabb
menüpontokat. • FILE (FÁJL) MENÜ
A File (Fájl) menüben a fájlokkal végzett műveletek paran-
csai érhetők el: megnyitás, bezárás, mentés, más formátum-
ból történő beolvasás (importálás), más formátumba való
mentés (exportálás), nyomtatás, a program bezárása és
néhány időkímélő automatizáló szolgáltatás.
File Browser (Fájlböngésző): minden képmappában
kereshetünk, elég azokat kijelölni.
Open Recent (Korábban megnyitott fájlok): itt találhatjuk
az utoljára megnyitott fájlok listáját.
Save for Web (Mentés Weblapként): ez az Adobe
Photoshop egy fontos innovációja a Webhez. A megjelenő
ablakban valós időben láthatjuk a GIF, JPG vagy PNG for-
mátumban az összes opcióval elmentett képünk előzetes
képét, az automatikusan frissülő KB-tal együtt.
Revert (Előző verzió): az utoljára elmentett verzióra
viszi a dokumentumot.
Import (Importálás): képek beszerzése olyan forrásokból,
mint pl. a szkenner.
Export (Exportálás): ezzel a paranccsal a képeket vek-
torokká konvertálhatjuk, így felhasználhatóak lesznek olyan
programok számára is, mint az Adobe Illustrator.
Automate (Automatizálás): ebben a menüben található
további menüpontok nagyon hasznosak és időt
takaríthatunk meg velük:
Batch: az elérési út megadásával kiválaszthatjuk,
hogy melyik műveletet szeretnénk egy adott mappa
összes képénél alkalmazni.
Kép rendezése: a hozzájuk adott számértékek
alapján csökkenő sorrendbe helyezi a képeket az
eredetiek arányában.
Webes képgaléria: ez egy érdekes funkció; ha kijelölünk
egy kép mappát és a vég-directory-t, HTML formátumú
internetes oldalt hoz létre, ami az összes kiválasztott
klikkelhető kép miniatúráját tartalmazza.
Hagyományos szerkesztés: megváltoztatja az éppen
megnyitott kép színmódját.
EDIT (SZERKESZTÉS) MENÜ
Az Edit (Szerkesztés) menüben találhatók a képek
módosításához szükséges parancsok, amelyek más
programokból is ismertek lehetnek.
Redo ... Undo (Mégsem...Újra): az első törli az utolsó
műveletet, a második visszaállítja az utolsóként törölt
műveletet. Dokumentumok elmentése után már nem
működik.
Cut (Kivágás): tárolja a képet vagy képrészletet úgy,
hogy közben a dokumentumból törli azt.
Copy (Másolás): tárolja a kép vagy kijelölt képrészlet
másodpéldányát.
Paste (Beillesztés): csak a Másolás vagy a Kivágás
műveletek után aktiválódik; új rétegre helyezi a
lemásolt/kivágott elemet. Ha a Beillesztés művelete közben
nincs a dokumentumban más kijelölés, az elemet a doku-
mentum közepére helyezi.
Paste Into (Beillesztés belül): csak akkor aktív, ha a doku-
mentumunkban már van kijelölés; a korábban lemásolt vagy
kivágott elemet az aktív elembe szúrja be, új Réteget létre-
hozva.
Clear (Törlés): a kijelölt elemet vagy elemeket teljesen
törli. Ha a Háttér Rétegen használjuk, az opció az aktív
háttér színével helyettesíti a kitörölt területet.
Fill (Kitöltés): egyetlen mozdulattal kitölti a Réteget vagy
a kijelölt területet (mint a Festékesvödör, de tűrési opció
nélkül). Beállíthatjuk a színét, az áttetszőségét és a módját.
Stroke (Sáv): a beállított pixel-érték alapján az aktív kijelölés
köré szegélyt húz. Azt is beállíthatjuk, hogy a szegély a
kijelöléshez képest belső, középre zárt vagy külső legyen.
Free Transform (Szabad átalakítás): lehetővé teszi, hogy
egyidejűleg kicsinyítsük vagy forgassuk el a képet. Ha a kép
körül lévő nyolc fogó egyikét elhúzzuk, átméretezhetjük vele
a képet. Ha arányosan szeretnénk átméretezni (vagyis hogy a
kép ne deformálódjon el), a billentyűzeten nyomjuk meg a
Shift billentyűt és húzzuk el a sarkokon látható négy fogó
egyikét.
Ha el akarjuk forgatni a képet, menjünk a kijelölt területen
kívülre és akkor húzzuk el az egeret, amikor a kurzor egy
dupla visszahajló nyíl formáját veszi föl. A művelet
jóváhagyásához nyomjuk meg az Enter-t, ha pedig
törölni akarjuk, nyomjuk meg az Esc billentyűt.
Transform (Átalakítás):
Ezzel a menüponttal a képen bármilyen formát érintő
változtatást végre tudunk hajtani.
A módosítások akkor valósulnak meg, ha:
aktív kijelölésünk van, csak a kijelölt területen,
ha több Rétegen elhelyezkedő képünk van, csak az
aktív Rétegen,
ha több összekapcsolt Rétegünk van, a módosítás
egyidejűleg az összesen végbe fog menni.
A Csökkentés és az Elforgatás parancsról már beszéltünk.
Az Elhajlás a képet vízszintesen vagy függőlegesen tolja el
attól függően, hogy melyik fogót húzzuk el.
A Torzítás lehetővé teszi, hogy a kép módosításához
szabadon mozgassuk a fogókat bármelyik irányba.
A Perspektíva matematikai szabályok szerint torzítja el a
képet úgy, hogy a látószögünktől egyre távolodó objektumok
egyre kisebbek lesznek.
Numerikus: lehetővé teszi hogy számszerűen, vagyis a
lehető legpontosabban szabályozzuk az áthelyezés, a
csökkentés, az elhajlás és az elforgatás műveletét lehetővé
téve, hogy mind a négyet egyidejűleg alkalmazzuk.
Elforgat óra járásával megegyező irányba 90°-kal, óra
járásával ellentétesen 90°-kal és 180°-kal: automatiku-
san végzi el a kiválasztott elforgatást.
Vízszintes visszatükrözés és Függőleges visszatükrözés:
az eredetihez képest szimmetrikusan tükrözi vissza a képet.
IMAGE (KÉP) MENÜ
Az Image (kép) menüben vannak azok a korábban már
látott eszközök is, amelyekkel fel lehet nagyítani egy képet
vagy egy vásznat, amelyen a kép van, amelyekkel például
ellentettjükre cserélhetők a színek, csökkenthető a képen
lévő színek száma, illetve helyesbíthetők a színek és a szín-
telítettség.
Felülről lefele a következőket találjuk:
Mode (Színmód): a kívánt színmódba konvertálhatjuk
át vele a képünket.
Adjustments (Korrekciók): egy almenüben elvégezhetjük
az összes színre vonatkozó szabályozást; különösen:
Szintek: egy grafikonon láthatjuk a kép árnyékainak,
fényeinek és féltónusainak mennyiségét, ha a fekete
kurzort közvetlenül a grafikon alá visszük, besötétítjük
vele a képet. Ha a szürke kurzort a fekete felé visszük,
kivilágosítjuk a kép középszíneit. Ha a fehér felé
visszük, sötétebbek lesznek. Ha a fehér kurzorát
mozdítjuk el, a kép világosabb lesz. Ha meghagyjuk az
Előzetes kép jelölőnégyzetén a kijelölést, valós időben
láthatjuk a szintek tevékenységét a képünkön. Ha az
Auto gombra kattintunk, a szintbehozás automatikusan
játszódik le.
A Szintek parancsot általában akkor használjuk, ha egy
beszerzett képhez a kiinduló paramétereket szeretnénk
visszaállítani.
A Szintek ablak lehetővé teszi, hogy a kurzorok moz-
gatásával szabályozzuk az árnyék, a fény és a Téltónusok
mennyiségét képünkben.
Automatikus szintek: automatikusan végzi el a szin-
tek szabályozását, de az eredmény nem mindig az,
ami a mi esetünkben.
Színkiegyensúlyozás: a színezési érték beállításával
módosíthatjuk vele a kép fényeit, féltónusait és
árnyékait, mindegyiknél meghatározhatjuk, hogy a
színárnyalat a három alapszín felé forduljon-e vagy a
három származtatott szín felé.
Fényerő/kontraszt: a két érték emeli a kép fényét (a 0
érték az eredetinek felel meg, a pozitív értékek a fehér
fele visznek, a negatív értékek pedig a fekete felé) és
kontrasztját, vagyis a színek élénkségét. Ha csökkentjük
a kontrasztot, a színek szürkeárnyalatok lesznek.
Színezett/telítettség: a szín tonalitásán (a kurzorral a
spektrum bármely színe kiválasztható), telítettségén (-
100-tól, ami szürkének felel meg +100-ig, ami élénk
szín), fényerején (-100-tól, ami feketének felel meg,
+100-ig, ami a fehérnek felel meg) változtatnak.
Színtelenítés: a színeket szürke tónusúvá teszi
(figyelem: a kép ettől még RGB módban marad).
Szín helyettesítése: lehetővé teszi, hogy a csepegtetővel
kiválasszuk a kép egy színét, vagyis növeljük a hasonló
színek kijelölését (a fuzziness értéken állítva), illetve
hogy változtassunk a HSB értékeken (tónus, telítettség,
fényerő) hogy új színt kapjunk a régi helyett.
Változatok: ez az ablak képünket az alap- és származ-
tatott színeket tartalmazó kör közepébe helyezi és
lehetővé teszi számunkra, hogy a miniatúrákra rákat-
tintva az előre kiválasztott szín árnyalatait hozzáadjuk.
A kicsitől a nagy felé haladó kurzor változtatja azt a
színmennyiséget, amit minden egyes kattintással adunk
hozzá képünkhöz. A jobb oldalon az eredeti kép egy
világosabb és egy sötétebb változat közé van helyezve,
és itt is tetszés szerint változtathatunk a fényen és az
árnyékon.
Duplicate (Megkettőz): létrehozza és megnyitja az
aktuális kép egy másolatát.
Image Size Képméret): ez az az opció, amivel
ellenőrizhetjük és módosíthatjuk munkánk méreteit; a felső
részben Kbyte-ban megadva a fájl "súlyát" láthatjuk, aztán
a képernyő valós méreteit Szélességben és Magasságban,
alatta pedig azokat a méreteket, amelyekkel akkor ren-
delkezne a képünk, ha ki akarnánk nyomtatni.
Végül pedig ott találjuk a Felbontást, ami a monitorméretet
befolyásolja.
Ebből az ablakból végezhetjük el a képek kicsinyítését,
illetve nagyítását is (beleértve az összes Réteget is, ha van) a
méretarányok megtartása mellett, vagy nélküle.
Innen szabályozhatjuk továbbá a • Képfelbontást és a
Nyomtatás méreteit. (52. ábra)
52. ábra
Canvas Size (Rajzvászon mérete): ezzel a paranccsal is
növelhetjük, illetve csökkenthetjük a kép arányait, de pont
fordítva: a kép maga változatlan marad, és ha növeljük a
kép értékeit, az Adobe Photoshop a háttér színével mege-
gyező keretet ad a képhez. Ha csökkentjük a kép értékeit, a
képet kivágjuk és a külső szélek elvesznek.
Az ablak alsó részében lévő sematikus ábrában
megválaszthatjuk, hogy melyik irányba akarjuk kiter-
jeszteni, vagy visszahúzni a keretet. Ha például csak a jobb
felső részben szeretnénk keretet hozzáadni, akkor a bal alsó
szürke négyzetet kell kijelölnünk, a nyilak azt jelölik, hogy a
keret az ellenkező irányba fog kiterjedni.
A kép méret növelésével az eszköztáron lévő háttérszínnel
megegyező keretet illesztünk be. (53. ábra)
53. ábra
Rotate Canvas (Rajzvászon elforgatása): a menü minden
értéke ugyanúgy működik, mint amit a Transform (Áta-
lakítás) menünél láttunk.
A különbség csupán annyi, hogy ebben az esetben a teljes
dokumentum kerül elforgatásra vagy visszatükrözésre, ezért
az összes Réteg érdekelt a műveletben. Egy egyszerű példa:
ha van egy vízszintesen fektetett lapunk, amit 90°-kal
elforgatunk, a dokumentumunk függőleges helyzetbe kerül.
FILTER (SZŰRŐK) MENÜ
A Szűrők egy hasznos és rendkívül szórakoztató
eszköz, amikor szürke vagy színes képekkel akarunk
kreatívan kidolgozni.
Segítségükkel valóban speciális effekteket alkalmazhatunk a
képeken.
Az Adobe Photoshop körülbelül 100 szűrőt bocsát a
rendelkezésünkre, melyek típusuk szerint csoportosítva
vannak.
Némelyiknek azonnali a hatása a képen, némelyeknél vi-
szont be kell állítani az értékeket, a távolságot pixelben, az
intenzitást.
Figyelem: a szűrők közül sok csak az RGB módú
képekhez alkalmazható.
A következőkben áttekintjük a különböző szűrőtípusokat.
Hosszú és unalmas lenne ha minden egyes szűrőt külön
magyaráznánk el és sokkal gyorsabban meg is lehet érteni a
működésüket, ha nem írunk róluk, hanem a gyakorlatban
próbáljuk ki őket.
Tehát röviden:
A Művészi kategóriájú szűrők festői és grafikai
technikákat alkalmaznak a képekhez.
Az Életlenség kategóriájú szűrők mérséklik a színek
közti átmenetet, ezzel egyformábbá téve a képeket.
Az Ecset húzások kategóriájú szűrők különböző
effektekkel használnak fel ecset és tintavonásokat.
A Torzítás kategóriájú szűrők geometriailag torzítják a
képet háromdimenziós, vagy más térhatású hatást keltve.
A Zavar kategóriájú szűrők a képhez véletlenszerűen
adnak hozzá vagy vesznek el pixeleket, illetve szokatlan
texture-t hoznak létre. A nagy mértékben retusált
képeknek valósághűbb hatást tud kölcsönözni.
A Pixel effekt kategóriájú szűrők pontosan
meghatároznak egy kijelölést, s a különböző módozatú,
hasonló értékű pixeleket cellákba csoportosítja.
A Render kategóriájú szűrők olyan elemeket adnak
hozzá a képhez, mint a felhők, fényvisszaverődések
vagy textures.
A Kontraszt kategóriájú szűrők növelik az életlen
képek egymáshoz közeli pixel kontrasztját, akkor
nagyon hasznosak, amikor egy kép az átméretezés
következtében elmosódott lesz.
A Vázlat kategóriájú szűrők művészi effekteket adnak
hozzá a képhez az első szintű színek és a háttérszínek
felhasználásával.
A Stilizálás kategóriájú szűrők nagyon markáns hatású
effekteket hoznak létre, melyek nagyjából vonalakká
alakítják át a képet.
A Texture kategóriájú szűrők különböző típusú texture-
t alkalmaznak kiemelve a képet.
A Video kategóriájú szűrők a televíziós közvetítésre
szánt képeket optimalizálják.
Az Egyéb kategória különböző, egyik kategóriára
sem visszavezethető szűrőket tartalmazza.
A Digimarc kategóriájú szűrőkkel copyright (szerzői
jogok) információkat tudunk hozzáadni az Adobe
Photoshop-ban készített képekhez, így "név" védi a
szerzőt.
Antik kép
Ezen a gyakorlaton keresztül közelebbről is megis-
merkedünk a kijelölési módszerekkel, a szűrőkkel és a
színtónus különböző változataival.
A gyakorlat elvégzéséhez nyissuk meg az Antik kép
mappában lévő Kezdeti.jpg fájlt. (54. ábra)
54. ábra
A végeredmény összehasonlításához a Végleges.jpg fájlt
fogjuk használni.
A gyakorlat során ki fogjuk majd cserélni a képen látható
eget; nagyobb mélységet adunk hozzá, majd az egész
képhez olyan effektet alkalmazunk, mintha régi vásznon
lenne a kép.
Mindenekelőtt jelöljük ki egészében a képeslapon lévő
kép egét.
Használjuk a Varázspálcát és 3-as Tűrést. Egyetlen
„mozdulattal" be kell tudnunk fogni a teljes égboltot.
Az eszköztáron válasszuk ki a minták ablakból a fehéret,
mint a festőszín színét majd a kis nyíllal cseréljük meg a két
színt úgy, hogy a fehér legyen a háttérszín. Válasszunk egy
szép tónusú világoskéket a festőszín színének.
A Szűrő/Renderelés (Filter/Render) menüpontokból
válasszuk a Felhők (Clouds) effektet (felhő hatást tudunk
elérni vele). A szűrő csak a kijelölt területen fog működni.
Töröljük a kijelölést (Kijelölés/Kijelölés megszűntetése
menüpontokon keresztül vagy pedig a billentyűzeten a
Ctrl+D billentyűkombinációval).
A kijelölt terület helyén pillanatokon belül megjelenik az
"égbolt effekt".
A kiinduló fényképbe a Felhők szűrővel, kék eget
szúrtunk be. (55. ábra)
55. ábra
Most pedig adjunk a teljes képnek antik hangulatot,
mintha régi kép volna.
A Kép/Korrekciók (Image/Adjustments) menüpontokon
keresztül nyissuk meg a Színezett/Telítettség
(Hue/Saturation) ablakot.
Ebben az ablakban jelöljük ki a Kifestés egyszínűre
(Colorize) jelölőnégyzetet.
Ha még mindig a világoskék a közelkép színe, és az
Előzetes kép is ki van jelölve, a kép rögtön kékes
tónusúvá válik.
Vigyük a Színezett elemnél a kurzort körülbelül 56-ra, s
meleg borostyánkőszínt kell, hogy kapjunk, de az eredmény
a monitorok különböző beállításai miatt eltérhet. Válasszuk
tehát ki a számunkra legmegfelelőbb tónust, és nyomjuk
meg az OK gombot.
A Színezett/Telítettség ablakon keresztül egy kép színeit a
kívánt tónusúvá változtathatjuk. (56. ábra)
56. ábra
Végezetül pedig alkalmazzunk "domború' effektet az egész
képre, ezzel azt a hatást érjük el, mintha képvászonra fes-
tették volna.
Ezt a műveletet a Szűrő/Felület/Textúrázó
(Filter/Texture/Texturizer) menüpontokon keresztül
tehetjük meg.
A Felület legördülő menüjében válasszuk a Textúrázó pon-
tot és a Dombormű (Relief) értékét állítsuk be 3 pontra.
A Felület ablakban a kiválasztott effekten túl a fény
irányát is kiválaszthatjuk. (57. ábra)
57. ábra
A munkánk ezzel teljesen el is készült; a képeslapon még
sok más szűrőt is alkalmazhatunk, mint például a
Művészi vagy a Vázlat kategóriát.
Virágos rét
Ezen a gyakorlaton keresztül kipróbálhatjuk a továbbfej-
lesztett kijelölési technikákat és megérthetjük a színmódoza-
tok átmeneteit egy képen.
A gyakorlathoz szükséges fájl a Virágos rét mappából
a Pipacsok.jpg.
A végleges fájl a Levendula.jpg lesz.
Induljunk ki ebből a zöld mezőn, gyönyörű piros pipacsokat
ábrázoló képből.
Célunk az, hogy a pipacsok kivételével az egész kép fekete-
fehér legyen, hogy ezzel a virágok harsogó színét még job-
ban kiemeljük.
Először is jelöljük ki a pipacsokat.
Ennek legegyszerűbb és leggyorsabb módja kétségtelenül
a Színtartomány kijelölése, ugyanis ezzel tudjuk
ellenőrizhető módon a kép összes lehetséges piros színét
befogni.
Tehát a Kijelölés menüből nyissuk meg a Színtartomány
ablakot.
A felső részben látható Kijelölés legördülő menüjéből
válasszuk a Színmintákat, majd menjünk az eredeti
képre és a csepegtető formájú kurzorral jelöljünk ki
egy piros tónust.
A Színtartomány kijelölése ablak. (58. ábra)
58. ábra
A Tűrés értéket állítsuk be a maximumra (200) és az
előzetes kép ablaka alatt válasszuk a Kijelölést.
Most minden kijelölt területnek fekete háttéren fehérnek
kell lennie. (59. ábra)
59. ábra
Most minden kijelölt területnek fekete háttéren
fehérnek kell lennie.
Próbáljunk meg a csepegtetővel a képre menni, addig, amíg
be nem fogtuk a lehető legszélesebb piros színskálát (a
fehér területeknek növekedniük kell a feketékhez képest).
Most kattintsunk az OK-ra.
A színtartomány ablak bezáródik és a fehér területek
kijelölésekké alakulnak át.
Készítsünk a pipacsokból egy másolatot (Szerkesztés/
Másolás).
A Kép/Színmód/Szürkeárnyalatos (Image/Mode/
Greyscale) parancssoron keresztül tegyük át az egész
képet szürkeskálába, majd a Törli a színinformációkat?,
kérdésre kattintsunk az OK-ra. (60. ábra)
60. ábra
A képünk most már teljesen szürke és nem hordoz színre
vonatkozó információkat. Ez azt jelenti, hogy ha most
beillesztenénk a pipacsok kijelölését, az eredmény egy
csomó szürke pipacs beillesztése lenne, rendeljük tehát hozzá
képünkhöz ismét az RGB módot.
Első ránézésre semmi sem változott a képünkön, a kép tovább-
ra is szürke, mivel a számítógép nem képes "újraleltározni'
azokat a színeket, amelyeket az elején töröltünk.
Ha viszont most beillesztjük a pipacsokat
(Szerkesztés/Beleillesztés) ismét a piros szín jelenik meg
a szürke tájon. (61. ábra).
61. ábra
Most már szabadon kiélhetjük magunkat a színváltoztatá-
sokkal, csak válasszuk az Kép/Korrekciók/Változatok
(Image/Adjustments/Variations) parancssort.
A Változatok ablak lehetővé teszi, hogy azonnal láthassuk a
képen elvégzett változtatásokat. (62. ábra)
62. ábra
Ebben a gyakorlatban a lila széles skáláját választottuk
ki, hogy a pipacs-tengerből levendulától virágzó rét
váljon. A virágok színe kiemelkedik a fekete-fehér
háttérből. (63. ábra).
63. ábra
Képeslap
Ebben a gyakorlatban a Szintek használatával és a Szöveg
eszköz használatának módjaival fogunk megismerkedni.
A feladat elvégzéséhez szükséges fájl a Képeslap
mappából az Adria.jpg.
Ebből a szép fényképből kiindulva szeretnénk készíteni
egy képeslapot.
Az eredeti fotóhoz keretet, árnyékot és szöveget fogunk
hozzáilleszteni.
Mindenekelőtt növeljük meg a keret méretét, adjunk mind a
négy oldalához fehér keretet.
Mielőtt azonban ezt megcsinálnánk, egy új Réteget kell
létrehoznunk és azt a Háttér réteg alá húznunk (mivel a kép
és a fehér közé még árnyékot akarunk beszúrni).
Figyelem: a műveletet nem tudjuk addig végrehajtani, amíg
át nem nevezzük a Háttér réteget (dupla kattintás a Rétegek
ablakban).
Nevezzük át mondjuk réteg 0 -ra.
Most jelöljük ki a Kép/Kép méret parancsot és állítsuk be a
kép méretét 11x16,49 cm-re. (64. ábra)
64. ábra
A Rajzvászon mérete ablakban a vászon szélességének és
magasságának megnövelésével adjunk szegélyt is a képhez.
Töltsük fel fehér színnel az imént létrehozott réteg 1 -t.
Most jelöljük ki a fénykép Réteget (réteg 0) és kattintsunk a
Rétegstílus hozzáadása ikonra.
A válasszuk a Vetett árnyék stílust.
A beállítási lapon a Távolság értéket állítsuk be 10-re, a
Szög értéket (Szög) 135°-ra, majd kattintsunk az OK-ra.
(65. ábra).
65. ábra
A fényképnek most olyan hatása van, mintha „ki akarna
jönni" a papírról.
Most térjünk rá a szövegre.
Válasszuk ki a Szöveg eszközt és az ablak megnyitásához
kattintsunk a képeslapra.
Válasszunk betűcsaládot, betűszínt és betűméretet (a
példában használt betű: Brush Script Std, 30pt, piros).
Írjuk be az "Üdvözlet az Adriáról" mondatot, osszuk ketté
a szöveget úgy, hogy az első rész a kép fölött, a második
rész pedig a kép alatt helyezkedjen majd el.
Ha grafikai szempontból utólag még "gazdagítani"
szeretnénk a képünkön, adhatunk hozzá keretet is.
A Szerkesztés/Körvonalazás menüpontokon keresztül
húzhatunk tetszőleges vastagságú és színű szegélyt a
kép, vagy akár a vászon köré is.
Ezzel el is készült a képeslap.
Ha akarunk, további stílusokat is adhatunk a szöveg
réteghez.
Tenger
Ebben a gyakorlatban megtanuljuk, hogyan kell gyors
maszkkal kijelölést végezni.
Nyissuk meg a kezdő képeket: Csigák.jpg, illetve Homokos
part.jpg (Tenger mappa). (66. ábra).
66. ábra
Ezt a két képet akarjuk összekombinálni úgy, hogy a
középen lévő csigát önmagában a homokos tengerpartra
helyezzük ügyelve arra, hogy az összhatás minél élethűbbre
sikeredjen.
A végleges eredményt a Tengerjpg fájlban láthatjuk,
amibe még további grafikai elemeket is beszúrtunk.
A középen lévő csigát nem könnyű körvonalazni, kerülete
nem pontosan meghatározható, tehát a Mágneses lasszó ez
esetben nem elég pontos eszköz. De még a Varázspálca,
illetve a Színtartomány kijelölése sem elegendő ahhoz,
hogy pontosan körülhatároljuk velük az objektumot.
Meg kell hát tanulnunk a Szerkesztés gyors maszk mód-
ban használatát, ami a fényképészek és digitális kidolgozás-
sal foglalkozó szakemberek egyik legértékesebb eszköze,
mivel bármilyen más kijelölő eszköznél pontosabb ered-
ményt lehet elérni vele.
Először körvonalazzuk a csigát csak úgy nagyjából a
Lasszó eszközzel, majd kattintsunk az eszköztáron a
Szerkesztés gyors maszk módban ikonra.
A teljes kijelöletlen területet félig átlátszó, piros filmréteg
vonja be. (67. ábra)
67. ábra
Most pedig jelöljük ki az eszköztárról az Ecset eszközt, állít-
suk a közelkép színeit és a háttérszínt az alapértelmezettre
(vagyis feketére és fehérre), majd az Ablak menüben nyis-
suk meg az Ecsetek lapot.
(A Maszk hozzáadásához használjuk a fekete színt, a
törléshez pedig a fehéret. Minden alkalommal, amikor
tévesztünk, az ellentétes színnel korrigálhatunk.)
Ahogyan közelítünk a csiga széléhez, használjunk minél
kisebb ecseteket, így pontosabban tudunk dolgozni.
Zoom-mal nagyítsuk ki azt a képrészletet, amin dolgozunk
és a görgetősávval, vagy a Kéz eszközzel menjünk a kívánt
részre.
Amikor készen vagyunk a kijelöléssel, kattintsunk a
Szerkesztés normál módban, és a maszk az előírásnak
megfelelő kijelölés-szélnek hagy helyet.
Másoljuk le a kijelölt képet és illesszük be a Homokos
part képbe. (68. ábra)
68. ábra
Vigyük egy kicsit lejjebb és finoman forgassuk el a
Szerkesztés/Alakítás/Forgatás menüpontokon keresztül
úgy, hogy egy kicsit balra dőljön. (69. ábra).
69. ábra
Most hozzuk létre a csiga által vetett árnyékot, úgy
hogy elhelyezkedése minél természetesebbnek hasson.
Jelöljük ki újra a csigát, majd hozzunk létre egy új
réteget. Ez utóbbi réteget vigyük a csiga rétegje alá és
a Festékesvödör-el töltsük ki a kijelölést feketével. Az
árnyék összelapításához és jobb oldalra helyezéséhez
használjuk a Szerkesztés/Átalakítás/Döntés
menüpontokat.
A torzítás jóváhagyásához nyomjuk meg az Enter-t,
majd vonjuk vissza a kijelölést (Ctrl+D).
A Szűrő/Életlenítő/Sugaras Életlenítés szűrővel finomít-
sunk az árnyék szélein, használjunk ehhez 4-as vagy 5-ös
pixelű sugarat.
Végezetül pedig csökkentsük egy kicsit a réteg
áttetszőségét, hogy ne legyen annyira fedő az árnyék.
A Szűrő/Életlenítő menüpont segítségével tetszés
szerint életleníthetjük a háttér réteget is, így a közelkép
több hangsúlyt kap a háttérhez képest.
Ha még jobban ki szeretnénk a képet dolgozni, további ele-
meket illeszthetünk hozzá, mondjuk egy Tenger réteget.
Jelöljük ki a Szöveg eszközt és írjuk be, hogy SEA (Tenger)
(mi a példánkban a Haettenschweiler betűtípust használtuk,
420 pontos betűmérettel).
A lényeg, hogy a felirat nagyobb legyen, mint a teljes
kép. A Varázspálca eszközzel és a Szomszédos opció
kiválasztásával vonjuk vissza a kijelölést és fogjuk be a
teljes, szövegen kívül eső területet.
Hozzunk létre egy új Réteget és a Festékesvödör-el töltsük
ki tetszés szerint a területet, majd töröljük az előzően létre-
hozott Tenger réteget.
A domború hatás elérése érdekében a réteghez adjunk
pl. Vetett árnyék stílust.
Ezzel készen is vagyunk. (70. ábra)
70. ábra
Vadnyugat
A gyakorlat során a szűrőkről és az Alfa csatornákról
szerzünk további ismereteket. (A kész feladatot a
Vadnyugat mappában találhatjuk)
A feladatot indítsuk egy 12x8 cm-es Új fájlból.
A háttér rétegre alkalmazzunk egy árnyalást idéző stílust,
majd válasszunk ki egy barna színt és töltsük ki a Festékes
vödör eszközzel. (71-72. ábra)
71. ábra
72. ábra
Most pedig különböző szűrők egymásra helyezésével
hozzuk létre a fahatást.
Mindenekelőtt adjuk hozzá a Zaj/Zaj hozzáadása
(Filter/Noise/Add noise) szűrőt.
Az eloszlás legyen Gauss típusú, Mérték pedig legyen
35. Pipáljuk ki az Monokróm jelölőnégyzetet. (73. ábra)
73. ábra
Alkalmazzuk az Életlenítő/Bemozdítás (Filter/Blur/
Motion Blur) szűrőt, a szög maradjon 0°-os, a távolság
pedig 15 képpont.
Most adjunk egy kis mozgást a képnek, válasszuk a
Torzítás/Hullám (Filter/Distort/Wave) szűrőt, a
Hullámhossz értékét állítsuk be 15-re, az Amplitúdót
pedig 1-re.
A Hullám szűrő a fa "csomóihoz" hasonló effektet hoz
létre. (74. ábra).
74. ábra
Most térjünk át a szövegre. A szöveg domború hatásának
elérése érdekében egy Alfa csatornát használunk fel.
Ez a három R,G és B csatornán túl egy járulékos csatorna,
amit csak a szürkeskálában használhatunk és minthogy
láthatatlan tud maradni, a megfelelő fény-effektekkel dom-
ború hatást tudunk vele elérni.
Először is nyissuk meg az Ablak menüben a Csatornák
ablakot, a Csatornák palettán lévő lap formájú ikonra
történő kattintással pedig adjunk hozzá egy csatornát a már
meglévő csatornákhoz.
A megfelelő miniatúrán egy teljesen fekete lapot látunk.
(75. ábra)
75 . ábra
Válasszuk ki a fehér színt, és a megfelelő ikon
kiválasztásával, a dokumentumba történő kattintással írjuk
be a WELCOME feliratot.
Válasszunk hozzá betűtípust és betűméretet (a mintában
Ariel betűtípust és 48-as méretet használtunk), majd
nyomjuk meg az Entert.
A 76. ábra, az 1-es alfa csatorna belsejében a szöveggel.
76 . ábra
Továbbra is a csatornában dolgozzunk és hozzunk létre a
Lasszó eszközzel egy szabálytalan körvonalat, majd a
Szerkesztés/Körvonalazás menüben rendeljünk hozzá
10 kpt fehér vastagságot.
A csatornák lapon kattintsunk az RGB csatornára, ezzel
visszatérünk a Normál mód-ba és tegyük láthatóvá a
Rétegek ablakot (ha nem változtattunk a Photoshop beál-
lításain, a két paletta ugyanabban az ablakban található).
Ha minden jól megy, akkor még mindig csak a Háttér
réteget látjuk a fával (a szöveg még nem aktív).
A szöveg kiemeléséhez válasszuk a Szűrők/Renderelés/
Megvilágítási effektusuk (Filter/Render/Lighting
Effects) menüpontot.
A megjelenő ablakban, fénytípusnak válasszuk a Reflektor-t,
a Tulajdonságokban a felületet vigyük Matt-ra, végezetül
pedig a Textúra csatorna részben válasszuk az Alfa 1-et.
Válasszunk a kiemelkedésnek magasságot, ha pedig "vésett"
hatást szeretnénk elérni, hagyjuk kijelöletlenül a fehér magas
jelölőnégyzetet.
Az Előnézet ablakban állítsuk be az egér segítségével a fény
irányát jobbra fölfelé, valamint a fénypont magasságát és
szélességét.
Aztán kattintsunk az OK-ra. (77. ábra)
77. ábra
Ha nem vagyunk megelégedve az eredménnyel, töröljük
az utolsó műveletet (Ctr1+Z) és ismételjük meg a szűrőt.
Ha még többet szeretnénk "szórakozni", további
részleteket is megváltoztathatunk munkánkon.
Kezdhetjük ott, hogy a Háttér réteget átnevezzük 0
Rétegnek (dupla kattintás a Réteg nevére), majd a
Lasszóval szabálytalanul körvonalazzuk a feliratot. A
kijelölésen kívül eső területet a Kijelölés/Fordított
kijelölés parancsokkal tudjuk törölni.
Most már létrehozhatunk egy új Réteget, amit vigyünk a
tábla rétegje alá, majd használjuk a Renderelés/Felhők
szűrőt és válasszuk ki közelkép színeit és a háttérszínt.
A felirat háromdimenzióssá tételéhez duplázzuk meg a
réteget a Réteg lapon az új réteg ikonjára húzva, majd az
alul lévőt vigyük 3 vagy 4 pixelnyivel jobbra fölfelé.
A Kép/Korrekciók menüből válasszuk a Fényerő/
Kontraszt pontokat és csökkentsük a fényerőt -100-ra.
A táblát tartó gyűrűket is elkészíthetjük (ha van türelmünk
hozzá) szabadkézzel, vagy az ellipszis formájú kijelölésekkel.
Fotomontázs
Ebben a feladatban a Rétegeket és a kijelölési módszereket
gyakoroljuk.
A feladat elvégzéséhez szükséges fájlok: Szemüveg.jpg,
Lány.jpg és a Tájkép.jpg. (Fotomontázs mappa)
A Végleges.jpg fájl, munkánk végeredményét mutatja.
A montázs a különböző objektumok egymásra helyezésének
technikáján alapul, mely objektumokat először kivágnak,
majd egyetlen munkalapon kombinálnak egymással. A
részlet, amit ki szeretnénk dolgozni, a lány szemüvegén
visszatükröződő égbolt lesz.
Munkánkat az alapként szolgáló tájképpel fogjuk
kezdeni, nyissuk meg a Tájkép.jpg fájlt.
Ezután fogjuk kijelölni a lányt.
A lánya alakja nem homogén háttéren található; a
Varázspálca vagy a Színtartomány kijelölése nem biztos,
hogy meg fog felelni az alakzat kijelöléséhez úgy, hogy
közben a szomszédos területeket ne érintsük. Minthogy a
lány és a háttér közt van némi kontraszt, a Mágneses
lasszót fogjuk felhasználni.
Kattintsunk a körvonal bármelyik pontjára, és az egérgomb
folyamatos nyomva tartása mellett kövessük a lehető
legközelebbről az alak körvonalát. A lasszó majdnem
tökéletes vonalat fog húzni, ha elég pontosan dolgozunk. Ha
visszaérkeztünk a kezdőpontba, kattintsunk kétszer a
kijelölő vonal bezárásához.
Ha úgy látjuk, több területet jelöltünk ki a kívántnál, igazít-
suk ki azokat a Shift billentyű és bármelyik kijelölő eszköz
felhasználásával.
Ezután másoljuk le az alakzatot (a billentyűzeten Ctrl+C
vagy a Szerkesztés/Másolás menüpontokon keresztül), majd
illesszük be a tájképbe (a billentyűzeten Ctr1+V vagypedig
a Szerkesztés/Beillesztés menüpontokon keresztül).
A Tájkép.jpg fájlban automatikusan létrejön a lányt tartal-
mazó új réteg. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy az Áthe-
lyezés eszközzel balra helyezzük az alakzatot úgy, hogy az
lefedje a kivágott részt. (78. ábra)
78. ábra
Most szúrjuk be a szemüveget.
A körvonalazásához használjuk a Varázspálcát 20-as
Tűréssel, a kijelölések összeadásához pedig tartsuk
lenyomva a Shift billentyűt.
Fordítsuk meg a kijelölést (Kijelölés/Fordított kijelölés
menüponton keresztül), másoljuk le a szemüveg kijelölését,
menjünk a tájkép fájlba és illesszük be oda.
Most a szemüveg is új Rétegen található, de még egy
kicsit nagy. (79. ábra)
79. ábra
A szemüveg átméretezéséhez használjuk a Szerkesztés/
Átalakítás/Méretezés (Edit/Transform/Scale) parancs-
sort.
A szemüveg eldeformálódásának elkerülése érdekében a
művelet közben tartsuk lenyomva a Shift billentyűt. Közben
helyezzük a szemüveget a lány arcára. Amikor úgy látjuk, a
szemüveg pontosan illeszkedik, a művelet jóváhagyásához
kattintsunk az OK-ra. (80. ábra)
80. ábra
Végül pedig le kell másolnunk az eget, hogy az aztán a
szemüveg lencséjén visszatükröződjön.
Elsőként a Mágneses lasszóval jelöljük ki mindkét
lencse belsejét.
Töröljük a többi Réteg megjelenítését, majd vigyük az
imént létrehozott kijelölést az égbolt azon pontjára, ahol egy
kicsit jobban elkülönül egymástól a kék és a fehér.
Ezután menjünk az égbolt Rétegjére, másoljunk és
illesszünk be.
A lencsék kijelölését arra használtuk, hogy az égbolt
egy darabját másoljuk le velük.
A Kijelölés újabb Réteget eredményez, ami megegyezik a
létrehozott kijelölés formájával, a Réteg azonban a Rétegek
lapján legfelülre, az első rétegre kerül.
Még mindig nem látunk lényeges változást, mivel a
kijelölés tökéletesen megbújik a háttérben.
Kapcsoljuk össze a lencsék és az égboltból kivágott
részt tartalmazó rétegeket, így most már együtt tudjuk
mozgatni őket.
Amikor a lencsék a helyükre kerültek, a Réteg Áttet-
szőségét csökkentsük 60%-ra, hogy a lány szemei
átlátszódjanak a lencsén keresztül.
A feladat itt véget is érhet, de további effekteket is
adhatunk a képhez.
Például besötétíthetjük a szemüveg lencséit, mintha nap-
szemüveg lenne. Ehhez a 3-as réteget kell megcserélni a
Kép/Korrekciók/Negatív parancssoron keresztül, vagy a
billentyűzet Ctr1+I billentyűivel.
Íme, készen is vagyunk.
Mentsük el munkánkat.
Lecke
Ráncok eltüntetése
Első lépésként nyissuk meg a Feladatok\01 Ráncok
eltüntetése mappából a Woman01 RGB.jgp* állományt.
Elemezzük egy kicsit a képet! A 81. ábrán jól látható, hogy
melyek azok az arcrészletek, amelyeket szeretnénk lágyab-
bá, simábbá varázsolni. Tehát első feladatunk a bőrhibák és
a ráncok eltüntetése lesz az ajak és a szemek környékéről.
Ugyanakkor figyelnünk kell arra, hogy a modell arca élethű
maradjon. Ne kövessük el azt a hibát, hogy "gumiarcú' nőt
formálunk belőle.
81. ábra
A feladat során megismerkedünk a Healing Brush Tool (J)
használatával, a rétegek kezelésével illetve a maszkolás alap-
jaival is.
A szerkesztés első lépéseként jelöljük ki a Background
réteget a Layer palettán — jelen pillanatban ez az egyetlen
réteg, amit láthatunk. Ezt a réteget kell most lemásolnunk.
Nyomjuk le az egér jobb gombját és válasszuk ki a
Duplicate Layer funkciót és nevezzük el az új rétegünket
Sima arc-nak. (82. ábra)
82. ábra
Annak érdekében, hogy ez a réteg ne keveredjen a jövőbeli
feladatainkkal egy külön csoportba is rendeznünk kell. Ezt
legegyszerűbben úgy valósíthatjuk meg, ha a Layer paletta
jobb felső részében található kis fekete háromszög jelzésére
kattintunk — előtte természetesen az egér bal gombjával
kijelöltük a Sima arc rétegünket — és kiválasztjuk a New
Group from Layers... funkciót.
A rétegcsoportot egyszerűen nevezzük el Ráncok-nak.
Ha mindent jól csináltunk, akkor a Layer palettán a
következőt kell látnunk: 83. ábra
83. ábra
Most már nekiláthatunk a retusálás látványosabb részéhez
is. A bal oldali eszközpalettán válasszuk ki a Healing
Brush Tool-t. (84. ábra)
84. ábra
Mivel a jövőben sokat fogunk még a Photoshoppal
foglalkozni érdemes a gyorsbillentyűkkel is megismerked-
nünk. Tehát ha megnyomjuk meg a "j" billentyűt akkor
ugyanezt az eszközt tudjuk közvetlenül előhívni.
Healing Brush Tool működését tekintve egy bélyegzőre
hasonlít a legjobban. Mintát veszünk a kép egy bizonyos
pontjából, amit aztán az elfedni kívánt területekre, "rábé-
lyegzünk". A gyakorlati alkalmazása igen egyszerű.
Nagyítsunk rá a kép azon pontjára, ahol a ránctalanítást
szeretnénk elvégezni. Nyomjuk meg az Alt billentyűt.
Láthatjuk, hogy az ecset helyett egy célkereszt szerűség
jelenik meg. Ekkor tudjuk megadni a kép azon pontját,
ahonnan szeretnénk a mintavételezést megejteni.
Esetünkben érdemes az arc egyik részletét választani, tehát
az Alt + bal egérgomb lenyomásával adjuk meg az arc egy
pontját. (85. ábra)
85. ábra
Majd apró ecsetmozdulatok segítségével kezdjük meg a rán-
cok és a bőrhibák elfedését. Először az ajak, majd a szemek
körül. Ha esetlegesen valamit elrontottunk használjuk a
visszavonás parancsot, vagy az AItGR + z billentyű kom-
binációt (ezzel több lépést is visszavonhatunk).
Előfordulhat, hogy az elfedés közben a bőr bizonyos
részletei, homályosnak, maszatosnak tűnnek majd. Ne
ijedjünk meg! A későbbiekben ezeket nagyon egyszerűen el
fogjuk tüntetni. Ha jól dolgoztunk, akkor hasonló eredményt
kellene látnunk, mint a 86. ábrán:
86. ábra
A képen jól látható, hogy a kapott eredmény, nem tökéletes,
mondhatni természetellenes hatást kelt, mivel a mimikai
ráncok így teljesen eltűntek a modellünkről. De már alakul a
kép. Nézzük meg a különbséget az eredeti kép és a retusált
között. Ezt legegyszerűbben úgy tehetjük meg, ha a Ráncok
rétegcsoport előtt található kis szemre kattintunk. Amivel
tetszés szerint megjeleníthetjük és eltüntethetjük az aktuális
réteget, rétegcsoportot. (87. ábra)
87. ábra
Következő feladatunk az arc természetességének vissza-
adása és a "foltos részletek" eltüntetése lesz.
Tüntessük el tehát a Ráncok rétegcsoportot és jelöljük ki
a Background rétegünket. (88. ábra)
88. ábra
Válasszuk ki a jobb oldali eszköztárunkon a Channels
palettát. (89. ábra)
89. ábra
Itt láthatjuk a képünk RGB illetve RED, GREEN és BLUE
csatornára bontott nézeteit. Válasszuk ki azt a réteget az
előbb felsoroltak közül, amelyiknél a legjobban
megfigyelhetők a mélyen ülő ráncok részletei.
Ez az esetek 95%-ban RED azaz vörös csatorna lesz, amit
egy egyszerű maszkként fogunk felhasználni. De ehhez
előbb ki kell jelölnünk a képünkön a vörös színcsatornát.
(90. ábra)
90. ábra
Mi sem egyszerűbb feladat ennél. Nyomjuk le a Ctrl bil-
lenyűt és klikkeljünk a Channels palettán az egér bal gomb-
jával a RED színcsatornára. A következő kijelölést kell,
hogy eredményezze a művelet: 91. ábra
91. ábra
Következő lépésként tegyük ismét láthatóvá a Ráncok
rétegcsoportot és jelöljük ki a Sima arc réteget az egér
bal gombjával.
Már csak egy lépés maradt hátra, a maszk hozzáadása
ehhez a Layer-hez. Ezt a Layers paletta Add layer mask
gombjának lenyomásával tehetjük meg — fekete alapon
fehér kör, második ikon. (92. ábra)
92. ábra
A kapott eredmény, pedig magáért beszél. Egy természetes,
sima arcbőr. A különbséget itt is egyszerűen meg tudjuk
vizsgálni, ha a Shift + a bal egérgomb kombinációval
klikkelünk a maszkra. (93. ábra)
93. ábra
Lecke
Hot Spot-ok eltüntetése
Ha jól megvizsgáljuk az előző lecke végeredményét, jól
látható, hogy az arc bizonyos részei nagyon fénylenek.
Ebben a leckében ezeknek, a fényes foltoknak a mérsék-
lésével fogunk. foglalkozni.
Nyissuk meg az előző feladatban elmentett *.psd
állományunkat és válasszuk ki a Background rétegünket.
Ebből a rétegből fogunk egy mintát venni és kimaszkoljuk a
fénylő részeket. Tehát a Backgound rétegen állva válasszuk
ki a Filter menü Pattern Maker... menüpontját. (94. ábra)
94. ábra
A Zoom Tool (Z) segítségével közelítsünk rá a két szem
közötti részre. A Marquee Tool (M) segítségével pedig
jelöljünk ki egy részt a homlokból úgy, hogy a kijelölés
lehetőleg ne tartalmazza se a homlok világosabb, sem
pedig a sötétebb tónusait. (95. ábra)
95. ábra
Ha kijelöltük a megfelelő részletet a fotón kattintsunk egyet a
Generate gombra. Melynek köszönhetően megjelennek a
kiválasztott minták a Tile History ablakrészben. (96-97. ábra)
96. ábra
97. ábra
Ezek után nincs más dolgunk, csak el kell mentenünk a
kapott mintát, az ablak bal alsó sarkában található kis lemez
ikon segítségével. A mintát nevezzük el egész egyszerűen
Bőr-nek.
Ha ezzel megvagyunk, nyomjuk meg a Cancel, és NE
az Ok gombot!
Következő lépésként hozzunk létre az előző feladatrészben
megismert módszerrel (New Group from Layers...) egy új
rétegcsoportot és nevezzük el Bőr-nek. Jelöljük ki az új
rétegünket, majd az Edit I Fill parancssor után a következő
felugró menünek kell megjelennie a képernyőnkön. (98. ábra)
98. ábra
A Use: menüből válasszuk ki a Pattern (minták) menüpon-
tot, majd keressük ki az általunk el mentett mintát és
nyomjuk meg az Ok gombot. Láthatjuk, hogy az
előbbiekben létrehozott rétegünk teljes mértékben
kitöltődött a mintázatunkkal.
Ahhoz, hogy csak a kívánt réseken jelenjen meg ez a
mintázatú kitöltés, egy maszk réteget kell létrehoznunk a
bőr rétegen. Hasonlóan az előző példához, itt is a szín-
csatornákat hívjuk segítségül, hogy el tudjuk érni a kívánt
eredményt. Válasszuk ki tehát a Channels palettát, a
Background rétegünkön állva. Most azt a csatornát kell
megkeresnünk, ahol a legszembetűnőbb a kontraszt a Hot-
Spot és a bőr között. Ez a mi esetünkben most a BLUE
csatorna lesz. Viszont jelenlegi állapotában még nem ele-
gendő számunkra, további kontrasztnövelésre van szük-
ségünk. (99. ábra)
99. ábra
Válasszuk ki az Image I Calculations... parancsot — két
számítást fogunk egymás után felhasználni. (100. ábra)
100. ábra
Adjuk meg a következő beállításokat:
Source 1 beállításai:
Layer: Mergered
Channel: Blue
Source 2 beállításai
Layer: Mergered
Channel: Blue
Blending: Multiply
Opacity: 100%
Result: New Channel
101. ábra
Ha elvégeztük a megfelelő beállításokat, nyomjuk meg az Ok
gombot. Máris láthatjuk, hogy a kék csatornánk alatt meg-
jelent egy Alpha 1-es csatorna. Itt már jobban kivehetőek a
kontrasztos részek.
Következő lépésként válasszuk ki ezt az Alpha 1-es
csatornát és ismét adjuk ki az Image I Calculations...
parancsot és adjuk meg a következő beállításokat:
Source 1 beállításai:
Layer: Mergered
Channel: Alpha 1
Source 2 beállításai
Layer: Mergered
Channel: Alpha 1
Blending: Overlay
Opacity: 100%
Result: Selection
102. ábra
Ha elvégeztük a beállításokat, nyomjuk meg ismét az Ok
gombot és álljunk rá a Bőr rétegünkre. És az előző feladat-
ban megismert módszerrel adjunk hozzá egy maszkot (Add
layer mask). (103. ábra)
103. ábra
Vizsgáljuk meg ismét, hogy milyen eredményre jutottunk.
Kapcsolgassuk ki be a Bőr rétegcsoportot, és máris észreve-
hetjük, hogy a maszkolás nem csak az általunk kívánt
területen tünteti el a Hot-Spot-okat, hanem az egész képre
hatással van (szemeknél jól megfigyelhető a hatás).
A tökéletes hatás elérése érdekében a Bőr rétegcsoportra is
el kell helyeznünk egy maszkot, de ezúttal tartsuk nyomva
az Alt billentyűt miközben rá likkelünk az Add layer mask
gombra. Így alapból egy fekete maszkot hozunk létre. (104.
ábra)
104. ábra
Ezután egyszerűen válasszuk ki a Brush Tool-t az eszköztár-
ról, és fehérrel töltsük ki azokat a részeket a maszkon, ahol
szeretnénk, hogy az effekt megjelenjen.
Ezzel a lépéssel gyakorlatilag el is készültünk.
Lecke
Kép világosítása
Nyissuk meg az előző lecke *.psd állományát. Ebben a lec-
kében a fotók világosításával fogunk egy kicsit foglalkozni.
A réteg palettán hozzunk létre egy új rétegcsoportot (Create
a new group), dupla kattintás segítségével nevezzük át ezt a
csoportot Világosítás-nak. A paletta alján található Create
new fill or adjustment layer gombra kattintva válasszuk ki a
Levels... menüt. (105. ábra)
105. ábra
Ha jól klikkeltünk a következő felugró ablaknak kell
megjelennie a képernyőnkön. (106. ábra)
Az Input levels ablakrész jobb alsó sarkában található kis
egy kis fehér csúszka, melynek segítségével állíthatjuk
képünk csúcsfényeit. Próbáljuk is ki. Nyomjuk meg az
Alt billentyűt és húzzuk kissé balra a csúszkát.
106. ábra
Ha jól dolgozunk, akkor a képünk negatívba vált át és kis
piros pontok rajzolják ki a képünket. Minél jobban balra
húzzuk a csúszkánkat, annál részletesebben kezd előtűnni a
fekete háttérből a képünk. A csúszkát abba a pozícióba állít-
suk, amikor az ajak környéki első piros kis pontok elkez-
denek megjelenni, majd nyomjuk meg az Ok gombot.
Ha sikerült ezt megtennünk a Background rétegen állva
ismét végezzünk el egy kalkulációt az Image
Calculations... parancs kiadásával. A következő
beállításokat használjuk. (107. ábra)
107. ábra
Source 1 beállításai:
Layer: Mergered
Channel: Gray
Source 2 beállításai
Layer: Mergered
Channel: Gray
Blending: Screen
Opacity: 100%
Result: Selection
Nyomjuk meg az Ok gombot. Ha jól dolgoztunk, akkor a
kép bizonyos pontjain megjelenik a kijelölésünk.
Ezek után ismét álljuk rá a Világosítás rétegcsoportunkra
kattintsunk a Create new fill or adjustment layer gombra,
de ezúttal a Curves... parancsot válasszuk ki. A megjelenő
görbének válasszuk ki a középpontját. (108. ábra)
108. ábra
Ez a pont az Output: 50, Input: 50 pontban lesz.
Csökkentsük le az Output értékét mondjuk 40-re. Ezt nagyon
egyszerűen a nyilak segítségével tudjuk megtenni. Ha nyomva
tartjuk a Shift billentyűt és használjuk a nyilakat, akkor nagy
léptekben tudunk választani az Output / Input értékeken,
ugyanezt a Shift nélkül 1-esével tudjuk megtenni. Figyeljük
közben hogyan változik a kép. A megtaláltuk a számunkra
legmegfelelőbb értéket nyomjuk meg az Ok gombot.
Ezzel készen is vagyunk. Ismét vizsgáljuk meg a kezdeti
és végállapot közötti különbségeket. (109. -110. ábra)
109. ábra
110. ábra
Lecke
Ajkak hangsúlyozása
Ebben a leckerészben az ajkak kihangsúlyozásával fogunk
foglalkozni, az eddig elsajátított technikák segítségével.
Első feladatunk itt is egy új rétegcsoport létrehozása
lenne. Kattintsunk tehát a Create a new group ikonra a
Layers palettán. Duplán kattintás segítségével nevezzük
át Ajkakra a csoportot. (111. ábra)
111. ábra
Ezek után jelöljük ki a Background és válasszuk ki az a
színcsatornát ahol a legjobban megfigyelhető a kontraszt az
arcbőr és az ajkak között, általában a GREEN csatorna.
A következő lépésünk a már jól megismerése Calculations...
parancs használata lesz, alkalmazzuk a következő beállítá-
sokat (112. ábra):
Source 1 beállításai:
Layer: Merged
Channel: Green
// pipáljuk ki az Invert check boksz-ot
Source 2 beállításai
Layer: Merged
Channel: Green
// pipáljuk ki az Invert check boksz-ot
Blending: Overlay
Opacity: 100%
Result: Selection
112. ábra
Ha elvégeztük a megfelelő beállításokat nyomjuk meg az
Ok gombot, és válasszuk ki a Az Ajkak rétegcsoportunkat. A
Create new fill or adjustment layer gomb lenyomása után
válasszuk ki a Curves... menüt. A görbén ezúttal is jelöljük
ki az 50; 50 pontot. Majd növeljük az output értéket 80-ra.
Nyomjunk az Ok gombra.
Láthatjuk, hogy az egész képünk sötétebb lett. (113. ábra)
113. ábra
Nincs más dolgunk mint maszkolást létrehozni az Ajkak
rétegen. Az előző feladatban megismert módszerrel. Az Alt
billentyű lenyomása közben nyomjuk meg az Add layer
mask gombot és színezzük fehérre az ajkakat. Ha esetleg túl
erős lenne a hatás klikkeljünk duplán a Curves 2 rétegen és
csökkentsük az output értékét. (114. ábra)
114. ábra
115. ábra
Lecke
Szemek vi lágosítása
Ezúttal a szemfehérjék teltségét fogjuk visszaadni model-
lünk számára. Igazából itt is csak az eddig elsajátított tech-
nikákra fogjuk gyakorolni. Első lépésként hozzunk létre egy
új rétegcsoportot és nevezzük el Szemeknek. (116. ábra)
116. ábra
Jelöljük ki a Background réteget, kattintsunk a Channels fület
és nézzük meg, hogy az egyes színcsatornákon hogyan
változik az írisz, a szemfehérje és a bőr kontrasztja. Jelöljük ki
azt a csatornát, ahol a legjobban elkülöníthetjük az előbb
említett részeket. (117-118-119. ábra)
117. ábra
118. ábra
119. ábra
A Ctrl billentyű lenyomása közben jelöljük ki a GREEN szín-
csatornát. Create new fill or adjustment layer gomb le-
nyomása után válasszuk ki a Curves... menüt, majd jelentősen
csökkentsük az Output értékét. Nem baj, ha a szemek
túlégnek, a későbbiekben tudjuk még módosítani. (120. ábra)
Következő feladatunk a Szemek rétegcsoport maszkolása. Az
Alt billentyű lenyomása közben használjuk a paletta Add
Layer mask funkciót. A Brush Tool segítségével színezzük
fehérre a maszkon a szemeket, ha szükséges állítsunk az
Output értéken, hogy ne tűnjenek természetellenesnek a
szemek. (121. ábra)
120. ábra
121. ábra
Lecke
Élesítés
Ez az egyik legegyszerűbb lecke a feladataink során. Először
készítsünk egy másolatot a Background rétegünkről, majd ez
elkészült rétegre alkalmazzuk a New group for Layers
parancsot és nevezzük el élesítésnek. (122. ábra)
122. ábra
Álljunk rá az imént lemásolt rétegre, válasszuk ki a RED
channel-t, és másoljuk le, mivel ezt a csatornát fogjuk fel-
használni az élesítéshez. A Red copy csatornán két
módosítást fogunk használni. Először egy inverz képet
kell leképeznünk a vörös színcsatornáról. Adjuk ki tehát
az Image I Adjustments I Invert (Ctrl + I) parancsot. Image
Adjustments I Invert parancsot. Utána a szintekkel kell egy
kicsit játszanunk. Image I Adjustments I Levels (Ctrl + L).
A szélső értékeket kell a csúszkán behóznunk jobbról is és
balról is. A kontrasztemelt csatornát fogjuk felhasználni a
maszkoláshoz. Nyomjuk le a Ctrl billentyűt és jelöljük ki
a Red copy csatornánkat, majd álljunk rá a Background
copy rétegünkre. (123. ábra)
123. ábra
Adjuk ki a Filter I Sharpen I Unsharp Mask parancsot és
alkalmazzuk a következő beállításokat: Amount: 300%;
Radius 1 pixels; Threshold: 0 levels. (124. ábra)
124. ábra
A végeredményt pedig a szemek környékén tudjuk a
legjobban megfigyelni: (125. -126. ábra)
125. ábra
126. ábra
Lecke
Bőr simítása
Ebben az utolsó leckékben a bőr simításával fogunk egy ki-
csit foglalkozni, melynek segítségével könnyedén eltüntet-
hetjük az első leckében kimaradt apróbb bőrhibákat. Először
is másolatot kell készítenünk a Background rétegről, jelöljük
mindent ezen a rétegen a Select I All parancs kiadásával, vagy
Ctrl + A billentyű paranccsal. Készítsünk róla egy másolatot
az Edit I Copy Merged parancs segítségével, vagy itt is
alkalmazhatjuk a Ctrl + Shif t + C gyorsparancsot.
Mindezek után hozzunk létre a rétegek palettánkon egy új
rétegcsoportot, amit Simitás-nak nevezzünk el. Illesszük be
kétszer egymás után a lemásolt rétegünket Edit I Paste (Ctrl
+ V). Az alsó rétegünket nevezzük át "L"-nek, a felsőt pedig
"D"-nek és tegyük láthatatlanná ezt a réteget. (127. ábra)
127. ábra
Most következik az egyes rétegek életlenítse, a Filter I Blur
Gaussian Blur... parancs kiadásával. Az "L" rétegen a
Radius: 4, míg a "D" rétegen 2 legyen. Különböző beállítá-
sokat is alkalmazhatunk a kép méretétől, és az eredménytől
függően. (128. ábra)
128. ábra
Ha ezzel megvagyunk már csak a rétegtulajdonságokat kell
megváltoztatnunk. Az "L" értelemszerűen Lighten, a "D"
pedig Darken tulajdonságot alkalmazzunk, illetve a rétegek
fedettségéi is meg kell változtatnunk. Az Opacity értékeket
"L" - 80%, "D" - 40%-osra állítsuk be. (129. ábra)
129. ábra
Most álljunk rá a Simítás Layer group-unkra. Ellenőrizzük,
hogy a rétegtulajdonságunk Normal-ra van-e állítva, ha nem
akkor állítsuk be, majd tegyük láthatatlanná a csoportot az
Opacity értékeket 50%-osra állítsuk be.
Jelöljük ki a Backgound rétegünket, válasszuk ki rajta a
vörös színcsatornánkat és alkalmazzuk rajta a már jól
megismert Calculations... parancsot a következő
beállításokkal:
Source 1 beállitásai:
Layer: Merged
Channel: Red
Source 2 beállitásai
Layer: Merged
Channel: Red
Blending: Overlay
Opacity: 100%
Result: Selection
Tegyük ismét láthatóvá a Simitás rétegcsoportot alkalmaz-
zuk rajta az Add layer mask funkciót, így az életlenítés csak
a bőr tónusain jelenik meg.
Készítsünk egy új rétegcsoportot a létre a Simitás fölé és
nevezzük el Simitás maszk-nak, majd az alatta lévő réteg-
csoportot húzzuk bele. Ennek köszönhetően duplán tudjuk
maszkolni a rétegünket. Ismét az Add layer mask funkciót
használjuk. Majd fekete ecsettel húzzuk ki azokat a részeket,
ahol nem szeretnénk, hogy az életlenítés megjelenjen.
Ezzel gyakorlatilag készen is volnánk... (130. ábra)
130. ábra