ALEJDOSZKÓP ALEIDOSCOPE (Márai)epa.oszk.hu/01600/01658/00043/pdf/EPA01658_Kaleidoszkop_jan-febr_2013.pdf · 4 XI. évfolyam 1. szám V ol. XI, Issue 1. KALEJDOSZKÓP - 2013. JANUÁR

M M M M MAAAAAGYGYGYGYGYARARARARAR-----ANGOLANGOLANGOLANGOLANGOL K K K K KULULULULULTURÁLISTURÁLISTURÁLISTURÁLISTURÁLIS F F F F FOLOLOLOLOLYÓIRAYÓIRAYÓIRAYÓIRAYÓIRATTTTT 2013. 1 - 2. 2012. H 2013. 1 - 2. 2012. H 2013. 1 - 2. 2012. H 2013. 1 - 2. 2012. H 2013. 1 - 2. 2012. HUNGARIANUNGARIANUNGARIANUNGARIANUNGARIAN-E-E-E-E-ENGLISHNGLISHNGLISHNGLISHNGLISH C C C C CULULULULULTURALTURALTURALTURALTURAL M M M M MAAAAAGAZINEGAZINEGAZINEGAZINEGAZINE

XI. É XI. É XI. É XI. É XI. ÉVFOLVFOLVFOLVFOLVFOLYYYYYAMAMAMAMAM 1. 1. 1. 1. 1. V V V V VOLUMEOLUMEOLUMEOLUMEOLUME XI. I XI. I XI. I XI. I XI. ISSUESSUESSUESSUESSUE 1 1 1 1 1

ALEJDOSZKÓPKALEIDOSCOPE“N“N“N“N“Nincs más haza, csak az anyanyelv...”incs más haza, csak az anyanyelv...”incs más haza, csak az anyanyelv...”incs más haza, csak az anyanyelv...”incs más haza, csak az anyanyelv...”

(Márai)(Márai)(Márai)(Márai)(Márai)

Gulácsy Lajos: Egynapos hó

1 XI. évfolyam 1. szám V XI. évfolyam 1. szám V XI. évfolyam 1. szám V XI. évfolyam 1. szám V XI. évfolyam 1. szám Vol. XI, Issue 1.ol. XI, Issue 1.ol. XI, Issue 1.ol. XI, Issue 1.ol. XI, Issue 1.

KALEJDOSZKÓP - 2013. JANUÁR - FEBRUÁR KALEIDOSCOPE - JANUARY - FEBRUARY 2013

Kéziratokat és más, közlésre szánt anyagot csak elektronikuspostán fogadunk el.

A folyóiratban megjelenõ írások tartalmáért kizárólaga szerzõk felelõsek.

We accept manuscripts, pictures, etc. by e-mail only.The opinion expressed in this publication are

not necessarily those of the publisher.

MMMMMÛVELÛVELÛVELÛVELÛVELTSÉGETSÉGETSÉGETSÉGETSÉGE GAZDGAZDGAZDGAZDGAZDAAAAAGODIKGODIKGODIKGODIKGODIK,,,,,

HAHAHAHAHA AZAZAZAZAZ ÉSZAKÉSZAKÉSZAKÉSZAKÉSZAK-----AMERIKAIAMERIKAIAMERIKAIAMERIKAIAMERIKAI MAMAMAMAMAGYGYGYGYGYARARARARAR

DIASZPÓRADIASZPÓRADIASZPÓRADIASZPÓRADIASZPÓRA EGYETLENEGYETLENEGYETLENEGYETLENEGYETLEN KÉTNYELKÉTNYELKÉTNYELKÉTNYELKÉTNYELVÛVÛVÛVÛVÛ,,,,, S S S S SZERZERZERZERZERVÁTIUSZVÁTIUSZVÁTIUSZVÁTIUSZVÁTIUSZ J J J J JENÕENÕENÕENÕENÕ-----DÍJJDÍJJDÍJJDÍJJDÍJJALALALALAL

KITÜNTETETKITÜNTETETKITÜNTETETKITÜNTETETKITÜNTETETTTTTT KULKULKULKULKULTURÁLISTURÁLISTURÁLISTURÁLISTURÁLIS LAPJÁTLAPJÁTLAPJÁTLAPJÁTLAPJÁT OLOLOLOLOLVVVVVASSAASSAASSAASSAASSADancs Rózsa

TTTTTERJESSZEERJESSZEERJESSZEERJESSZEERJESSZE LAPUNKALAPUNKALAPUNKALAPUNKALAPUNKATTTTT!!!!!

SSSSSZERKESZTÕIZERKESZTÕIZERKESZTÕIZERKESZTÕIZERKESZTÕI GONDGONDGONDGONDGONDOLAOLAOLAOLAOLATTTTTOKOKOKOKOK HELHELHELHELHELYETYETYETYETYETTTTTT

KKKKKALEJDOSZKÓPALEJDOSZKÓPALEJDOSZKÓPALEJDOSZKÓPALEJDOSZKÓP - K - K - K - K - KALEIDOSCOPEALEIDOSCOPEALEIDOSCOPEALEIDOSCOPEALEIDOSCOPE

ISSN 1480-5499ISSN 1480-5499ISSN 1480-5499ISSN 1480-5499ISSN 1480-5499MMMMMEGJELENIKEGJELENIKEGJELENIKEGJELENIKEGJELENIK KÉTHAKÉTHAKÉTHAKÉTHAKÉTHAVVVVVONTONTONTONTONTAAAAA - P - P - P - P - PUBLISHEDUBLISHEDUBLISHEDUBLISHEDUBLISHED BIMONTHLBIMONTHLBIMONTHLBIMONTHLBIMONTHLYYYYY

Elõfizetés - Subscription: CA$65.00/year; Foreign: US$75.00/yearPublisher: Kaleidoscope PublishingKaleidoscope PublishingKaleidoscope PublishingKaleidoscope PublishingKaleidoscope Publishing

Elnök - TTTTTeeeeelch Glch Glch Glch Glch Györgyörgyörgyörgyörgyyyyy-----GeorgeGeorgeGeorgeGeorgeGeorge - - - - - PresidentFõszerkesztõ - TTTTTeeeeelch-Dancs Rózsalch-Dancs Rózsalch-Dancs Rózsalch-Dancs Rózsalch-Dancs Rózsa - - - - - Editor-in-Chief

Szerkesztés, fordítás - TTTTTuróczy Turóczy Turóczy Turóczy Turóczy Tamás - amás - amás - amás - amás - Editor, translatorTerjesztés - T T T T Turóczy Kuróczy Kuróczy Kuróczy Kuróczy Katalin atalin atalin atalin atalin - Subscription

Munkatársak:Bácsalmási István, Kaslik Péter, Lemák Emese,

Miska János, Sándor Mary, Veszely FerencElérhetõség - Address:

122 Silas Hill Drive, Toronto, ON, M2J 2X9, CanadaTel.: 416-491-4631; Fax: 416-491-9661E-mail: rororororozsadancszsadancszsadancszsadancszsadancs@@@@@yahooyahooyahooyahooyahoo.ca.ca.ca.ca.ca

Copyright © Kaleidoscope PublishingNo part of this publication may be reproduced by electronic means,

photocopying or otherwise, without written permission from thepublisher, excepting brief quotes for the purpose of review.

wwwwwwwwwwwwwww.kalejdoszk.kalejdoszk.kalejdoszk.kalejdoszk.kalejdoszkopopopopop.com.com.com.com.com

http://epa.oszk.hu/html/vgi/boritolapuj.phtml?id=01658

*KALEJDKALEJDKALEJDKALEJDKALEJDOSZKÓP szó a PalOSZKÓP szó a PalOSZKÓP szó a PalOSZKÓP szó a PalOSZKÓP szó a Pallas Nlas Nlas Nlas Nlas NagagagagagyyyyyLexikona helyesírását követiLexikona helyesírását követiLexikona helyesírását követiLexikona helyesírását követiLexikona helyesírását követi

TTTTTARARARARARTTTTTALOMBÓLALOMBÓLALOMBÓLALOMBÓLALOMBÓL - C - C - C - C - CONTENTSONTENTSONTENTSONTENTSONTENTS

Áder János köztársasági elnök újévi köszöntõje 2Sajgó Szabolcs: mikor szeretsz; madár, madár (versek) 3Szabolcs Sajgó: when you love birdling, birdling (poems) translations byValerie Woods 3Szervátiusz Jenõ-díj átadási ünnepsége 4Dancs Rózsa: Minden ideköt - Agócs Máténé könyvérõl 12In Memoriam Abodi Nagy Béla 13Sajgó Szabolcs: új teremtés (vers) 14Szabolcs Sajgó: new creation (poem), transl. by V. Woods14George Washington-díj átadása... 15Veszely Ferenc: A második hadseregre emlékezve (vers) 16F. Veszely: Remembering the Second Hungaria Army 16Nandor Dreisziger: The Impact of WW I on Canada’s and

Hungary’s Evolution 18Magyaródy Szabolcs: Búcsú Sisa Istvántól 20“Adjon Isten, ami nincs...” 22Murányi Sándor Olivér: Bikaviadal 23Sándor Olivér Murányi: Bullfight. Transl. by F. Veszely 24Móra Ferenc: Történet az egyik csalóról 25Sajgó Szabolcs: milyen is lesz; estéli üzenet (versek) 27Szabolcs Sajgó: what will it be like evening message (poems), translated byValerie Woods 28In Memoriam Kenojuak Ashevak 29István Bácsalmási: Region of York 29Gabler Antal: Tanítókra gondolok Rohan az idõ (versek) 33

Alig múlt el a nagy várakozás, majd a beteljesülésgyönyörû ideje, máris újabb, immár kedélyeket pezsdítõkövetkezik: a farsang. Ha szerencsénk van, a természet isgondoskodik ilyenkor a nagy álarcról, a patyolat hótakaróról,amely beborít minden rosszat, amely segíti a lelkeket, hogyátessenek a nagy megtisztuláson.

De szép is lenne, ha ebben a felfordult világban egyszerreminden a helyére kerülne: megszûnnék az erõszak, a késelés,a lövöldözés, a rágalmazás - és egy hatalmas színes, vidámkarneválra gyûlne össze öreg és fiatal, gyermek és aggastyán,hogy átadják magukat az örömnek, a szeretetnek, aszerelemnek. De szép is lenne, ha mindenki abba a világbaképzelné vissza magát, legalább vízkereszttõlhamvazószerdáig, amikor még tudott álmodni, tervezni,amikor még nem félt semmitõl, amikor még bõséggel termettszívében a jó! Elavult gondolatok? Már nem élünk abban akorban? Meglehet. De a versek még élnek, talán az alábbifelvidít. Csoóri Sándor: Farsang napi kutyabál

De érdekes volna,ha kutyabál volna,

s farsang napjánminden kutya

bálba kutyagolna.Nagy kutya is,kis kutya is,

kit csíp még a bolha is.Komondor kényelmes,

lassú táncot ropta,Puli Pali csárdást,

ahogy meg van írva;sötét szõre, bozontja

a szemébe lógna.Csau csacsacsázna,

a foxi bokázna,a többi vén kutya meg

leülne a hóba.

Mikszáth Kálmán: A góbék Góliátja (elbeszélés) 34Weöres Sándor: Újévi köszöntõ (vers) 35

XI. évfolyam 1. szám VXI. évfolyam 1. szám VXI. évfolyam 1. szám VXI. évfolyam 1. szám VXI. évfolyam 1. szám Vol. XI, Issue 1.ol. XI, Issue 1.ol. XI, Issue 1.ol. XI, Issue 1.ol. XI, Issue 1.2


ÁÁÁÁÁDERDERDERDERDER J J J J JÁNOSÁNOSÁNOSÁNOSÁNOS KÖZTÁRSASÁGIKÖZTÁRSASÁGIKÖZTÁRSASÁGIKÖZTÁRSASÁGIKÖZTÁRSASÁGI ELNÖKELNÖKELNÖKELNÖKELNÖK ÚJÉVIÚJÉVIÚJÉVIÚJÉVIÚJÉVI

KÖSZÖNTÕJEKÖSZÖNTÕJEKÖSZÖNTÕJEKÖSZÖNTÕJEKÖSZÖNTÕJE

Tisztelt Honfitársaim!

Szilveszter az öröm ünnepe. A jókívánságok éjszakája.Az elmúlt percekben a levegõ megtelt az újévi

trombiták hangjával, hogy régi szokás szerint távol tartsunkminden rosszat újszülött esztendõnktõl, és hogy világgákürtöljük, mennyi személyes és közös reménnyel vágunkneki az új évnek.

Nagy erõ van ebben a pillanatban, hiszen az elmúltpercekben magyarok milliói, fiatalok és lélekben fiatalok,ismerõsök és ismeretlenek fordultak örömmel egymáshoz,boldog újévet kívánva.

Nagy erõ van e pillanatban, ami életünket és világunkatis formálni képes. Mert mindennél nagyobb erõ lakozik azegymás iránt érzett szeretetben és jóakaratban.

Jót kívánni egymásnak többet jelent, mint legszebbreményeinknek hangot adni. Többet jelent, mert azt fejezzükki vele, hogy ezekben a percekben mi mindannyian egymásjavát akarjuk. Jó érzés, hogy szilveszter éjjelén mindenmagyar, s velünk együtt a földkerekség minden lakójaosztozik az örömben, amit az újév ígérete jelent. Lélekbenezért most én is ott vagyok Önök mellett, hogy kinek-kinekszemélyesen fejezhessem ki jókívánságaimat.

A nagymamáknak és nagypapáknak azt kívánom,legyen sok örömük, boldogságuk gyermekeikben ésunokáikban. Minden édesanyának és édesapának aztkívánom, hogy az elkövetkezõ év családjuk, gyermekeikboldogulásáról szóljon. Kívánom, hogy a szemük fényétjelentõ gyermekük legyen mindig egészséges! Azoknakpedig, akik betegségben szenvednek, kívánom, hogy hozzongyógyulást számukra az újesztendõ!

A fiatalokhoz fordulva azt kívánom, élvezzékönfeledten szilveszter ünnepét. Vigyázzanak magukra és azéjfélkor érzett öröm élményére épp úgy, ahogy szerelmükre,szeretteikre, családtagjaikra, barátaikra szeretnének vigyázniegész évben. Azt kívánom, éljenek meg minél több sikert,

hogy szüleiknek, majdani családjuknak és hazájuknak istámaszai legyenek.

A magányosan vagy családjuktól elszakítvaünneplõknek azt kívánom, hogy lélekben öleljék magukhozmindazokat, akiket szeretnek, mert bizonyosan õk isszeretettel gondolnak rájuk.

Kedves Honfitársaim!Kívánom, sohase adjuk fel álmainkat. Ha valami nem

úgy sikerül, ahogy elterveztük, mindig legyen erõnk isméttalpra állni.

Régi bölcsesség, hogy minden ember a maga sorsánakkovácsa, de az talán még ennél is fontosabb igazság, hogymi, magyarok egymás sorsának is kovácsai vagyunk. Olyanországot, olyan hazát kell alkotnunk, amelynekfundamentuma az egymásnak megadott tisztelet, a jó szó ésa jó szomszédság, a jövõnkért viselt felelõsség és egymásteljesítményének megbecsülése.

Gondoljuk csak meg, mire lennénk képesek, ha vennénkegy nagy levegõt, és így vágnánk neki az új esztendõnek!Vajon nem élhetnénk-e úgy, ahogy himnuszunkban is áll: jókedvvel, bõséggel? Szívbõl kívánom, hogy így legyen!Szívbõl kívánom, mert ez a jókívánságok éjszakája.

Szilveszter mindig új fényeket, új álmokat hozéletünkbe. Ez az a nap, amikor az éjféli koccintás után aszívünkre öleljük mindazokat, akik igazán fontosakéletünkben.

Szeretettel köszöntöm Önöket az új esztendõben!Boldog új évet, Magyarország! 2013. január 01.

örömöt és boldogságot, mert így válnak alkalmassá arra,

A siket és nagyothalló nézõk számára az államfõmellett álló Weisz Fanni fordította jelnyelvre a

köszöntõt

Szervátiusz Tibor rajza



mikor szeretszmikor szeretszmikor szeretszmikor szeretszmikor szeretsz

magadból már ki sem látszolszemedbõl füledbõl õ jön szüntelen

az õ arca van fölötted az égens az õszi erdõ tõle illatos

szólok hozzádõ válaszol belõled tisztántenyered szívétõl meleg

benne születik újjá aki voltáls kibomló álom

gyönyörûaz õ álma már aki vagy

a vályogban valami szöszmötölkinn ködkabátot próbál

a novembernek vetkezett sövényidebenn kemence áraszt sült tök illatot

s titokkal áldott világot gyertyaláng

nézem a tünékeny fénybenszelíden mint ragyogsz

ragyogsz õbennes mint tündököl tebenned õ

when you lovewhen you lovewhen you lovewhen you lovewhen you love

unvisible there is only the oneliving in your eyes and ears

high above radiates the face of the oneand the one is scenting the fall forest

speaking to youfrom within it is the one who clearly answersyour palm is warmed by the heart of the one

who ever you were is born anewand a blossoming dream

ever beautifula dream of the one that you are

something is tinkering in the loamthe hedge disrobes itself to November

testing a cloak of foginside a whiff of roasted pumpkin from the oven

and eternal light blessed by mystery from candlelight

observing in the subsiding flameyour quite splendor

in the oneand as the one’s splendor is in you

madár madármadár madármadár madármadár madármadár madár

lám a béka békanyálzöldarany aranyfonálsárga lepke szárnyainföl-leszáll a kankalin

színezüst a tó vizekis poszáta jer bele

bárányfelhõ int nekikék egekbe röpteti

megbolydul a hangyabolyvizsla vizslat és csahol

nyújtózik a jegenyefontolgatja menjen-e

madár madár kék madárpánsíp hallik indulj márindul bölcsõ keszkenõ

fut utána férfi nõ

birdling birdlingbirdling birdlingbirdling birdlingbirdling birdlingbirdling birdling

behold the duck the green duckweedthe grainy gold and Golden thread

on the wings of yellow geeseprimulas hop happily

like pure silver shines the laketiny warbler wobble in

fleecy cloud winks aboveflying her up to the sky

hilly anthill swarms belowsnuffy snuffles snarls at youpoplar peeping up on high

pondering to pull asidebirdling birdling bluish birdlingpanpipe pitch pings starting note

crib cradle and head kerchiefchased by woman and the man

SAJGÓ SZABOLCS SZABOLCS SAJGÓ

1Szabolcs Sajgo: found lines. Annecto Publishing 2013,Toronto

Kenojuak Asheva mûve

VALERIE WOODS TRANSLATOR1



A díjazottak és a közönség

20122012 - A S20122012 - A S20122012 - A S20122012 - A S20122012 - A SZERZERZERZERZERVÁTIUSZVÁTIUSZVÁTIUSZVÁTIUSZVÁTIUSZ J J J J JENÕENÕENÕENÕENÕ-----DÍJDÍJDÍJDÍJDÍJ ÁTÁTÁTÁTÁTADÁSIADÁSIADÁSIADÁSIADÁSI ÜNNEPSÉGEÜNNEPSÉGEÜNNEPSÉGEÜNNEPSÉGEÜNNEPSÉGE

SPÁNYI ANTAL PÜSPÖK

ÉÉÉÉÉPÍTSÜKPÍTSÜKPÍTSÜKPÍTSÜKPÍTSÜK ÉSÉSÉSÉSÉS SZÉPÍTSÜKSZÉPÍTSÜKSZÉPÍTSÜKSZÉPÍTSÜKSZÉPÍTSÜK AAAAA F F F F FÖLDETÖLDETÖLDETÖLDETÖLDET!!!!!

Tisztelt Mûvész Úr!Tisztelt Elnök Asszony!Hölgyeim és Uraim!

Az ember dolga, hogy nyomot hagyjon maga után avilágban. Nem is akármilyen nyomot.

A Teremtõ parancsa: építsük és szépítsük a Földet, amelynemcsak a talpalatnyi föld, nem csak az én kertem, a magamzárt világa, hanem az Isten világa, mindannyiunk élettere.Ezt adta Isten nekünk, ezt bízta ránk. Rajtunk múlik, hogyezzel a földdel mit kezdünk. Hogy õrizzük és szépítjük, vagyelherdáljuk, feléljük és elpusztítjuk, csak magunkragondolva. Felelõsök vagyunk a múltból ránkhagyományozott világért a jelenben, felelõsök vagyunkazért, hogy mit hagyunk a jelenbõl a jövõre.

Ma, amikor az ember a mesterségesen elõidézettértékválságban magára gondolva és ezért önmagába zártan,depressziósan éli életét, ezt világosan látni kell. Nem másbankeresni a bûnbakot, hanem világosan látni, és tenni a jót.

Ma ismét teret nyer a hazugság és a rágalom,megélhetési rágalmazók és hazugok törnek be a világba,akik sutba vágnak minden erkölcsi elvet. Gyûlöletbeszédellen tiltakozva gyûlöletet fröcskölve keresik a jövõjüket,gazdag megélhetésüket, akár sokak, egy nemzet, egyföldrész, akár az egész emberiség ellenére. Nem tisztelik a

világban. Olykor Sík Sándor versével értünk egyet, aki aztmondja Keresztút címû versében: “sötét dolog emberneklenni.” De ebbe belenyugodni nem lehet, ezt nem tehetjük.Hiszen a halál után a feltámadás jön! A sötétségre a hajnalfénye köszönt. Rajtunk múlik, hogy mit teszünk a világgal,amit Isten bízott ránk. Hogy mit engedünk be a belsõvilágunkba, minek a visszhangját hagyjuk szívünkbenhangzani, és mit engedünk ebbõl tovább a világba. Lelkünkvilágának békéje és szépsége rajtunk múlik. Rajtunk múlikaz is, hogy mit mutatunk meg e világból a következõnemzedékeknek, akiket ránk bíztak. Taníthatjuk õket a szépreés igazra, megmutathatjuk nekik Isten csodáit és szépségeit,segíthetjük õket, hogy rácsodálkozzanak Isten jóságára. Ésakkor valamit jobbítunk is e ránk bízott világon... Ahogyteszi ezt a Szervátiusz Alapítvány és a díjazottak is. A jellemés lélek bátorsága kell ehhez...

Tegyük hát, ami küldetésünk a világban! Nem csakazért, mert számot kell majd adni róla, mert csak alelkiismeretére hallgató ember aludhat békés álmot, nemcsakazért, hogy igaz emberek legyünk, hanem azért, mertfelelünk a világért, mert õrzõi vagyunk a világnak ésegymásnak is.

Tegye széppé az érték felelõs õrzése és szolgálata a maiesténket, tegye széppé életünket, tegye szebbé a magyaréletet ma és a jövõben is!

Isten általunk is áldja meg a magyart!

természet törvényét, a családot, az életet, melynek ura azIsten, gyökér nélkül azt hiszik: mindenhol otthon lehetnek a



PERJÉS KLÁRA

MMMMMAAAAATLTLTLTLTL P P P P PÉTERÉTERÉTERÉTERÉTER KÖSZÖNTÉSEKÖSZÖNTÉSEKÖSZÖNTÉSEKÖSZÖNTÉSEKÖSZÖNTÉSE

„Verecke híres útján jöttem én,/ Fülembe még õsmagyardal rivall,” - Ady Endre sorai mintha csak Matl Pétertvezetnék elénk, azt a gondolkodó embert, azt aszobrászmûvészt, aki a magyarlakta területek közül, mégma is a legkiszolgáltatottabb, tán legmegalázottabb helyrõl,a Kárpátaljáról érkezett közénk. Az ott élõk feje fölötttologatták legtöbbször a térképet ide-oda az elmúltévszázadban. Az 1960-ban született Matl Péter is már kétországot megélt, hiszen Trianon után a mesterségesen kreáltCsehszlovákiához tartozott, a 38-as Bécsi döntés utánKárpátalja déli része egy röpke ideig ismét Magyarország,majd 44 végétõl a Szovjetunió, ma Ukrajna felségterülete. Ittáll õrt a strázsán az, aki gyermekkorában csak a televíziónkeresztül láthatott másutt élõ magyart, de szülei beleneveltéka hovatartozás érzését, a jelképek értelmét, és a címer, atrikolór láttán, a Himnusz és a Szózat hallatán ma is elfutjaszemét a könny.

Munkácson él, s tekintetét a fenséges vár látványa isedzi, amely évszázadokon keresztül dacolt az ostromokkal,az idegen nemtörõdömséggel, s nap, mint nap tudatja az ottélõkkel: ne féljetek, hõsök nemes utódai vagytok! AnonymusGestája szerint a Vereckei-hágón átkelõ magyarok elsõpihenõjüket itt tartották, védte a várat Zrínyi Ilona, a Rákócziszabadságharcban pedig utoljára került osztrák kézre. A mil-lennium tiszteletére 24 méter magas oszlopot állítottak itt,tetején a magyarság jelképével, a turulmadárral. Trianon utánszétrombolták, de már újra áll, és a kiterjesztett szárnyú madárkitartóan néz Verecke felé: oda, ahol Matl Péter alkotása : amillecentenáriumi honfoglalási emlékmû emelkedik.

A Kárpátok fõ vonulatán, a Vereckei-hágón, a történelmiMagyarország határán, ott, ahol ma Lemberg megye ésKárpátalja érintkezik, oda álmodta emlékmûvét a szobrász.Mikor elõször zarándokoltam arra - a lenyûgözõ szépségûtájon, átitatva õseink transzcendens emlékével – félig álltcsak az összmagyarság lelki kápolnája, mert csak sorozatosatrocitások közepette épülhetett. A 841 méteres ponton álltmár egy emlékmû, amelyet 1950-ben lerombolt a diktatúra,de nem sikerült a magyarság nyomát eltüntetni, mert élnekott Matl Péterek, akik nemzetben és a magyarságmegmaradásában gondolkodnak. Elnyerve a pályázatot1996-ban kezdett az emlékmû építéséhez, kelet – nyugatikapunak szánta, és egy minden magyarnak szólószimbólummal Csillagkaput alkotott, az õsi jelképet keltetteéletre, amely ott van a gyökereinkben, honfoglaló eleinkjelképeiben, szõtteseinkben és faragásainkban, s így mintegymagához vonzza erre a kultikus helyre õseink erejét, amagyarság évszázadokon átívelõ kitartását. A csillag másikfele a föld mélyébe tart, a mûvész szándéka szerintkitéphetetlenül kapaszkodik múltunk emlékeibe. Matl Pétertudja, hogy az anyagi világ szorításában élve, nem a pénz,hanem a nemzettudat fog megtartani bennünket. A Csillag,vagy Napkapu hét kõtömbbõl áll, jelképezve a hét honfoglalótörzset, Nyék, Megyeri, Kürtgyarmat, Tarján, Jenõ, Kér, Keszierrefelé vonultak, a Turul védelmezésével és útmutatásával,a Kárpát medencébe.

Szakrális hely ez az emlékmû, a kapu alatt egy feketegránittömbbõl készült oltárkõ, hiszen honfoglaló õseink márnem is jártak messze a kereszténységtõl, (népvándorlás kori,ázsiai õsmagyar sírokban már találtak kereszteket), deszimbolizálhatja azt is, hogy az Európai Parlament ellenébenmi igenis valljuk a keresztény kultúrában való gyökerezéstitt Európában, és hazugnak tartunk minden olyan mûvészimegnyilvánulást, amely nem ebbõl indul ki. Szomorú, de a2008-ra, sok nehézség közepette elkészült emlékmûvetfolyamatosan rongálják, hol festékkel öntik le, holcsákánnyal esnek neki, ám az alkotó azt mondja, fájó ésmegalázó, de nem kell félnünk, ez az emlékmû már amagyarok lelkében él, onnan pedig semmilyen eszközzelnem lehet kiirtani.

Hiszek az elrendelésben, hiszem, hogy Matl Pétert asors, az Isten küldte erre a pályára, elõtte egy kicsit próbáratéve türelmét. A KGB sokat járt náluk akkoriban, nem is vettékfel szobrásznak sehova, dacból jelesre végzett az UngváriKépzõmûvészeti Szakközépiskola Kerámia mûvészetiszakán. A katonaságnál aztán egy hetykén odavetett mondatmegváltoztatta eddigi életét – a kérdésre, hogy mivelfoglalkozik, azt felelte, hogy szobrász. Ezután akasztották ahóhért, naponta kellett faragnia az ajándéktárgyakatkegyelmeséknek. Saját gyönyörûségére szorgosanpróbálkozott szobrok készítésével is, így, miután leszerelt,kitanulhatta a mesterséget. Addig inkább festett,vehemensen, egyik képet a másik után gyártotta és tépteössze, hogy aztán megint egy újba kezdhessen. Ám a



szobrászat megregulázta türelmetlen természetét, ezt nemlehet rohamtempóban tenni, kemény és kitartó fizikai munkaszükségeltetik hozzá. Rendre okította és külsõ-belsõ tartástadott neki. Ma már biztonsággal dolgozik márvánnyal,homokkõvel, gránittal és szereti a fát mint anyagot. Alembergi és kijevi könyvtárakban, múzeumokban kereste éskutatta a magyar kultúra formai gyökereit, hogy beépíthessemunkáiba. Mint a népmesei legkisebb fiú, tizenhat forinttala zsebében indult el az elsõ magyarországi alkotótáborba,amelyre a 90-es évek elején kapott meghívást. Késõbb márbejárhatja a világot is, meghívást kap Japánba,Franciaországba, Dániába, Svájcba, Ausztriába, Csehországbaés Brazíliába. Menjél, fiam, Nyugatra - mondja Márai a Kassaipolgárokban, - de soha ne feledd, hogy Keletrõl jöttél! Viddhírül, hogy mit tudunk mi teremteni: városokat, várakat,templomokat és szobrokat… És Matl Péter rendre ott ishagyja a bejárt tájakon kezenyomát, magyarságáról és hitérõl.

Köztéri szobrokat, díszkutakat, oltárokat készít, faszobrai úgy készülnek, hogy kibontja a törzset, lehántja afölösleges részeket, kihozza a bennük rejlõ formákat, ilyenaz „Emese álma” is Zalakaroson, amelynek nõalakjamadárral rajzolódik ki. Nem szereti a kiállítótermeket,minden ízében közösségi ember, így mûveit köztérre, vagyfunkcionális helyekre szánja. Mészkõbõl faragott II.RákócziFerenc mellszobra a munkácsi magyar iskola udvarán találthelyet. Páncélban, vértben ábrázolja a nagyfejedelmet, demégsem a harcos Rákóczit mutatja be, hanem a gondolkodóembert. Kemény, eltökélt Szent Istvánt faragott Kárpátaljának,teste egybeforr a kettõskereszttel, védelmezõen tartja magaelé azt. Matl Péter, aki vérével védi magyarságát, 2004-benmegretten a népszavazási eredmények hallatán. Mi lesz veled,Magyarország címmel, fából farag szobrot Makóra, alakjaõrült erõvel kapaszkodik ugyancsak a kettõs keresztbe. Pedigez a szobrász szeret repülni, szárnyalni és álmodni, talánazért is alkot annyi szépséges madarat kutakra, szobrokra,még síremlékre is. Szárnyaik az angyalokéra emlékeztetnek,néha szögletesek és kemények, de legtöbbjüknek puha, melegszárnya van, kéri õket, repüljenek szanaszét a világba, vigyékhírét, hogy élünk és megmaradunk. Küldött már angyaltKijevbe, de Brazíliába is. A legszebb mind közül, sima ésletisztult formájában Mihály arkangyal, õ a mennyei hadakvezére és gyõztes harcosa. Legyõz minden gonoszt,akaratereje hatalmas, Isten iránti hûsége megingathatatlan.Nem véletlenül ábrázolja õt a szobrász, hiszen a legtöbbmagyar templom Szent Mihály nevét viseli és egy õsi magyarrovásírás emlék is található róla Vargyason, a régi templomegyik kövén, melynek felirata: „Mihály, Isten szentje.”

Matl Péter témaválasztását alapvetõen magyarsága éshite határozza meg. Ezért talált rá az Ópusztaszeri emlékmûfelkérése is. És van még egy különös kötõdése ide: munkácsiházukban hajdan Lehoczki Tivadar helytörténész élt, akiJókai Mór barátjaként fogadta Feszty Árpádot, s õ mutattameg azokat a honfoglalás kori helyszíneket, amelyet késõbbFeszty megfestett a körképen. Így vezetett a kárpátaljai

mûvész Isten által kijelölt útja Vereckétõl Ópusztaszerig, amagyarok hazára találásának egyik legfontosabb pontjátóla másikig, a bejöveteltõl az elsõ országgyûlésig. Átrepült aTurulmadár Vereckérõl Munkács érintésével az Ópusztaszeritörténelmi emlékparkba.

A Nemzeti Összetartozás szobra egy kitárt szárnyú,hatalmas, bronz turulmadár, karddal a karmai között, egyfaragott mészkõ oszlop tetején. Azért mészkõ, mert a Budaivár, a Parlament, a Hõsök tere szobrai, a pusztaszeri Árpádemlékmû is abból készült, nem idegen a magyarok lelkétõl– vallja a szobrász. Az oszlop maga egy pásztorbotraemlékeztetõ körszobor, indás, a honfoglalás kori sírokbantalált palmettás motívumokkal, mintha sok-sok emberkapaszkodna össze, s a magyar népi díszítõmûvészetnövénymintájának bimbóiban a 64 történelmi vármegyebronzból öntött címerei. Miért is fontos, hogy emlékezzünkaz 1200 évvel ezelõtt történtekre? Mert, ha a múlt nem aderõt, hitet, erkölcsi példát, kitartást – akkor nem lesz jövõnk.És teljesült Matl Péter kívánsága is, visszaemelte magáhozaz anya, ezt akarta megörökíteni. Õsi erõ van ebben azemlékmûben: Emese álma mindannyiunk álma, a megjelentmadár – idõben évezredeken át, - térben határokon át kötössze bennünket, s addig lesz hazánk, míg emlékezünk azálomra. Ezt fogalmazta meg helyettünk a szobrászmûvész,megújította vérszerzõdésünket, már soha senki nem vehetrá bennünket, hogy megtagadjuk egymást, soha senki nemengedheti el a másik magyar kezét. Ezzel a fogadalommaltekint föl az égre az emlékmû, hitet téve hazának és Istennek.

Matl Péter, aki nem elszakított országrészekben, hanemegységes nemzetben gondolkodik, az állami kitüntetések ésa szakmai M.S. Mester-díj után, novemberben megkapta aSzervátiusz Jenõ -díjat, amelyet évente a nemzeti kultúraelkötelezett képviselõjének adnak. Az alapítványt azErdélybõl származó Szervátiusz Tibor hozta létre,édesapjának, a szintén világhírû szobrászmûvésznek,Szervátiusz Jenõnek az emlékére, születésének 100.évfordulóján. Egyúttal létrehozta a Szervátiusz Jenõ-díjat,hogy felhívja a figyelmet a Kárpát medencében élõ és alkotó,a nemzeti megújhodást, összetartozást szolgáló mûvészekre.Hiszem, hogy a bronzba öntött Szervátiusz Jenõ önarcképjó helyre került ebben az évben is.



E. ROMÁN KATA

MMMMMARADNAKARADNAKARADNAKARADNAKARADNAK AAAAA TÉNYEKTÉNYEKTÉNYEKTÉNYEKTÉNYEK...............DDDDDÉVÉNYÉVÉNYÉVÉNYÉVÉNYÉVÉNY M M M M MÁRIAÁRIAÁRIAÁRIAÁRIA LALALALALAUDÁCIÓJUDÁCIÓJUDÁCIÓJUDÁCIÓJUDÁCIÓJAAAAA

Ismerheti-e egyik ember a másikat, amikor mégönmagunkat sem ismerjük? Megítélhet-e, méltathat-e, vagybírálhat-e teremtmény teremtményt, amikor képtelen csakegy-egy tettnek, gondolatnak eredõjét, mozgatóit éskövetkezményeit is teljes mélységében fölmérni,megismerni? Mit tudunk egymásról mi, emberek?

Csupán tükör által, homályosan látunk, csupán felületibenyomásokra hagyatkozunk, csak saját érzékelésünk,felfogóképességünk ködén át sejthetünk meg valamit a másiklényébõl, hatásából, szándékaiból, képességeibõl…

Maradnak hát a tények s a személyes benyomások.Elsõ találkozásom Dévény Máriával igen emlékezetes

módon, az akkor induló Magyar Katolikus Rádiótárgyalójában történt. Mindannyiunk fejében forrtak a tervek,magasfeszültségen izzott mindenki: napokon belül kezdjüka sugárzást, de nincsenek még mûsorok, s még ezeregyeztetés, elvégzendõ feladat áll elõttünk.

Egyszer csak belép az ajtón valaki, kicsit tétován, a mivibrálásunkhoz mérten kissé komótosan, s angyalkék szemeknéznek rám: -Juhász Judit hívott, én is itt fogok dolgozni,nem tudom, mit tudtok kezdeni velem…

- Honnan jössz, és mit csináltál eddig? –kérdem.- A zenéhez értek – így a szerény felelet.- Remek, mondom, épp zenei szerkesztõt keresek Móra

Aranykoporsójához.Persze ekkor még semmit nem tudtam arról, hogy

Dévény Mária, akivel beszélgetek, milyen gazdag rádióspályát tud maga mögött, s hogy ennek csak második állomásaa Magyar Katolikus Rádió, az elsõ a Magyar Rádió volt, aholcsaknem negyven évig dolgozott.

És - persze ezt is csak késõbb tudtuk meg - a zene irántirajongás, az elkötelezett muzsikusság is csak egyike tanultés szeretett hivatásainak, hisz eredetileg mûszaki végzettségetszerzett a Kandó Kálmán Híradásipari Technikumban, illetvea Kandó fõiskola hangmérnöki szakán. Mindeközben

élményei a kórusfelvételekhez kötõdnek. A vágyálom 1957-ben teljesült: ekkor nyert felvételt a Magyar Rádió MûszakiOsztályára mint magnókezelõ. De hamarosan már a hatosstúdió zenei felvételeinek hangmestere, s két év múlva mára zenei osztály rendezõi csoportjának tagja, a NemzetköziMûsorcsere Rovatnak dolgozik, s a világ több mint 120országának készít mûsorokat. Munkája mellett végzi el akonzervatóriumot és a Zeneakadémia fuvola tanszakát. 30évig tanított a Magyar Rádió Gyermekkórusában fuvolát ésszolfézst, 20 évig énekelt a Magyar Rádió Énekkarában, sígy nem csak zenei rendezõként, de kórustagként isdolgozhatott világhírû muzsikusokkal, karmesterekkel.Fontos és jeles munkái voltak a Bánffy György színmûvészanyanyelvi estjeihez és monodráma elõadásaihoz készítettszínpadi kísérõzenék.

A Magyar Rádiós korszak 1994-ben zárult. Épp tíz évmúlva indult a Magyar Katolikus Rádió. De Mária életébenez a tíz esztendõ sem a pihenésé, sokkal inkább a karitatívmunkáé volt. Odaadóan ápolta idõs szüleit, s a ferences világirend tagjaként segítõje a pasaréti Páduai Szent Antalplébániaközösségnek, támasza a rászorulóknak.

Mária indulása óta tagja a Magyar Katolikus Rádióalkotóközösségének. A kulturális szerkesztõség oszlopos

számtalan kórusban énekelt,többek között a Magyar ÁllamiNépi Együttes kórusában és aBudapesti Madrigálkórusban is.A rádió iránti rajongása éppkórustagságának köszönhetõ,hiszen elsõ, varázslatos rádiós

Adjon az Istenszerencsét,szerelmet, forrókemencét.üres vékámba,gabonát,árva kezembeparolát,lámpámba lángot,ne kelljenkorán az ágyra hevernem,kérdésre választ

õ küldjön,hogy hitem széjjelne düljön,adjon az Istenfényeket,temetõk helyettéletet ?nekem a kérésnagy szégyen,adjon úgyis, hanem kérem.

NAGY LÁSZLÓ: AAAAADJONDJONDJONDJONDJON AZAZAZAZAZ I I I I ISTENSTENSTENSTENSTEN

Búcsúzunk a torontói magyar közösségfáradhatatlan barátjától, önkéntesétõl,

Pista Páltól - mindenki Öcsijétõl.Pista Páltól - mindenki Öcsijétõl.Pista Páltól - mindenki Öcsijétõl.Pista Páltól - mindenki Öcsijétõl.Pista Páltól - mindenki Öcsijétõl.Virág helyett ez a vers kísérje utolsó útjára.

Nyugodjék békében!



JUHÁSZ JUDIT

JJJJJÁLICSÁLICSÁLICSÁLICSÁLICS K K K K KINGAINGAINGAINGAINGA LEGENDÁILEGENDÁILEGENDÁILEGENDÁILEGENDÁI

Jálics Kinga nem készült újságírónak. Táncolniszeretett a törékeny, szõke kislány. A nagyhírû Nádasi mesterbalettiskolájának érzékeny növendéke a balett finom, szavaknélküli beszédességével akart szólni a világhoz.Mozdulatokkal érzékeltetni, milyen fájdalmasan hiányzikaz édesapja, hogy miképpen is képzeli el a mennyországot,milyen mélyen átéli nagyszülei hideglelõs aggodalmait, sugyanakkor a légies piruettekkel saját testét is magasbaröpítve mindenkinek elújságolni: micsoda boldogság várjaaz Állami Balettintézetben! Ám 1951. május 24-e hajnalicsendjében két ávós verte fel álmából az „úri családot.” Akitelepítési végzéssel 24 óra múltán a kicsi Jeney Kinga –nõvérével, édesanyjával és a nagyszülõkkel – már egySzolnok megyei tanyán találta magát. Három év. Három évkemény fizikai munka a földeken – nyaranta a gyermekeknekis! – éjszakai zaklatásokkal, házkutatásokkal, mindennaposmegaláztatással. A balett cipõ a szegényes holmik legaljárakerült.

„Osztályidegen”. A levakarhatatlan bélyeg úgyszólvána rendszerváltásig elkísérte Kingát. Érettségi után csakharmadik próbálkozásra sikerült bejutnia az egyetemre, egy„népi demokratikus ezredes fõszerkesztõ,” a Tükör c. hetilap

tagjaként a Bánffy Györggyel megkezdett utat járja: azirodalmi mûsorfolyamok zenei gondozását vállalta magára,s ez bizony nem csekélység. A Varázsdoboz, a Mesebolt, aPáholy és pódium számára évi 1067 mûsor készül. Ehhezbizony nem egyszerûen fölkészültnek, odaadónak, sokszoregyenesen varázslónak kell lenni, s persze hatalmastárgyismeretre van szükség. Mária legemlékezetesebbmunkái a megszámlálhatatlanul sok közül talán Azaranykoporsó mellett az 1956-ról szóló hangjáték sorozatbravúros zenei megoldásai, a Szent Erzsébet hangjátékgyönyörû, a történetbe beépülõ, azt elõre vivõ zenéi,Newman bíboros verses drámájának, a Gerontius álmánakzenéi és kórusfelvételei, a Barsi BALÁZS Krisztus békéjecímû mûvébõl készült hangzó könyv zenéi és kórusfelvételei.

De minden felsorolás szegény, hiszen, ha méltónakarnánk megemlékezni errõl a kilenc évrõl, bizony, talánholnap reggelig kellene folytatnunk a felsorolást, s nem lenneidõ elmondani azt, hogy õ emellett eleven, két lábon járólexikon, a fél mûvészvilág barátja és jó ismerõse, és SzentFerenc mellett talán némi köze Szent Miklóshoz is lehet.Mert ha valamelyik nagycsaládos, vagy szorult helyzetbenlévõ kolléga netán egy diszkrét fehér borítékocskát találholmija közt, bízvást gyanakodhat arra, ez Mária volt. Éspersze ki más tartaná számon az összes születés- és névnapotis, ha nem õ.

Isten éltesse sokáig, s kívánom, hogy e megérdemeltdíj mellett ajándékozza meg az ég egy páternoszterrel is,hogy még sokáig bírja az emeletek közötti száguldozást.

nagyhatalmú vezetõje kivételes jóindulatának köszönhetõen.Így lehetett a nagyenyedi Jeney Kinga az Eötvös LórántTudományegyetem Bölcsész Karának esti tagozatoshallgatója, ahol angol nyelv és irodalom szakon szerzetttanári diplomát.

A tanulás mellett tehát mindvégig dolgozott, elsõmunkahelye rögtön érettségi után az imént említett Tükör c.hetilap lett, ahol a fotóanyagok beszerzésével sikerült némikeresethez jutnia és ismerkednie a redakciók világával.Szerkesztõségi kollégái késztetésére írta meg elsõ cikkét aFilm Színház Muzsikának, ahol késõbb állást is kapott, s aremek mûhelyben 15 évet töltött el a gyakornokságtól arovatvezetõi megbízatáson át a fõszerkesztõi posztig.Gyermekkori félszegségét naponta leküzdve készítette elinterjúit a mûvészvilág legrangosabb szereplõivel, s az elsõsikerek nyomán lassanként felépült egy pálya – miközbenKinga férjhez ment (s a Jeneybõl Jálics lett), – s az évekfolyamán bensõséges családi- és hûséges baráti körtszövögetett maga köré. És gyermekei születtek - egy fiú ésegy lány - no, meg laptervek, cikkek, interjúk, portrék éskefelevonatok százai, és találkozások, és élmények éslapmegszûnések, és újabb és újabb nekirugaszkodások. ÚjMagyarország, Európa Magazin, Képes Európa, RTV Újság,- s külsõsként a Nõk Lapja, Fotómûvészet, Jazz, Ez a divat,Zene, zene, tánc, Operaélet, Cash Flow, Sky Magazin,Táncmûvészet, A mi otthonunk, a Taps és még ki tudja, hányhetilapban és magazinban fogadták szívesen Kinga élményeit.

Mert Kinga élményeket ír. Riportjai, portréi, tárcáiegyaránt saját élményeinek tükrözõdései. Sok évtizedesismeretségünk alapján is írhatnám ezt, de a Magyar KatolikusRádióban gyõzõdhettem meg errõl igazán. Kinga ifjúilelkesültséggel szól színdarabról és koncertrõl, operaházidíszbemutatóról és pajtaszínházról, pódium elõadásról éskönyvrõl, színészrõl, bábjátékosról, statisztáról ésvilághírességrõl egyaránt. Izgatottan, szinte a pályakezdõelfogódottságával készül – mert felkészül! - a találkozásaira,s olyan örömmel és olyan befogadói nyitottsággal éli át alátottakat és hallottakat, hogy élményének hatása átforrósítjaa papírt és átizzítja a hangfelvételt. Kinga nemcsak a színházat



szereti, nem csupán az énekesért vagy a költõért lelkesedik,– Kinga az embert magát is szereti és nemcsak a magasrendûteljesítményt tiszteli, de a hallgatót, az olvasót is, – akinekmakacsul át akarja adni az élményeit. Az örömöt, melyet õátélt, a hatást, amelyet benne váltott ki egy szobor vagy egyszínészi alakítás. Megunhatatlan számára a közeg, amelybenmagabiztosan és otthonosan mozog. A próbatermek, öltözõkés színpadok Kinga életének bensõséges terepei, sriportalanyait azzal az igénnyel szólaltatja meg, hogy afelszínen túl legalább egy pillanatra eljuthasson belsõvilágukba.

Kinga nemcsak tollal, ám mikrofonnal is megtanultaláttatni a szépet. Azt a szépséget, amely nemcsak örömforrás,de talán egyúttal morál is. Látjuk és szenvedjük, hogy ahaszonelvû bulvársajtó és a hitét veszített közmédiakínálatából a tömegember erõfeszítés nélkül szerziértesüléseit a világról, s azt hiszi, értesülései egyértelmûek amûveltséggel. Legtöbben észre sem veszik az átverést. JálicsKinga a mûvészi értéket egyfajta energiaforrásként, gyógyítószerként is szeretné átnyújtani a hallgatóknak, akik vágynaka tisztaság és a szépség iránt, de mélyen a lehetõségeik alattélve csak a szórakoztatóipar termékeit érik el. Kingahivatásának tekinti a munkáját, s tökéletesen tisztában van akultúra közösségépítõ szerepével. Ezt igazolta az írottsajtóban, s ezt képviseli hitelesen a Magyar KatolikusRádióban is csaknem tíz esztendeje immár. Mûsoraitfelsorolni nagyon nehéz lenne. Amiként az általamegszólaltatottak százait is nehéz volna lajstromba venni.Inkább bele kellene hallgatnunk most egy percre A magyarmûvészet élõ legendái címû sorozatának egy darabjába,amelybõl nemcsak az derülne ki, milyen hangulatosan vezetipartnerét a beszélgetésben – egyre beljebb és beljebb – arutinon túli õszinte megnyilatkozás fontos pillanatáig, hanemaz is kiderülne, hogy ÉRTÉKMENTÕ vállalkozás részese õmár évtizedek óta. Így válik Jálics Kinga a szemünk láttára amagyar kulturális újságírás élõ legendájává. Hálás köszöneta Szervátiusz Alapítványnak, hogy Kinga életteljesítményétegy korszakos magyar mûvész nevét viselõ díj odaítéléséreméltónak tartotta.

Budapest, 2012. november 16.

BAYER ZSOLT

VVVVVERESSERESSERESSERESSERESS L L L L LÁSZLÓÁSZLÓÁSZLÓÁSZLÓÁSZLÓ LALALALALAUDÁCIÓJUDÁCIÓJUDÁCIÓJUDÁCIÓJUDÁCIÓJAAAAA

Vannak az életben olyan pillanatok, amelyekrõl az em-ber azonnal tudja: nem fogja elfelejteni sohasem.

Nekem is van számos ilyen pillanatom - s az egyik egyfiatalemberhez kötõdik. Nem sokkal megismerkedésünkután ez a fiatalember azt mondta nekem: nézd meg, barátom!Hatalmas erõk, embert próbáló s embert nyomorítóhatalmak munkálkodtak azon, hogy ez ne történhessen meg.Arra gondolok, hogy itt vagy te, a budai "úrifiú", aztán ittvan a mi Gábor barátunk a Csallóközbõl, és itt vagyok én, aszékelyudvarhelyi gyerek. Hatalmas erõk munkálkodtaktehát azon, hogy mi hárman soha az életben netalálkozhassunk. És most itt ülünk egy asztalnál,beszélgetünk a világ dolgairól és barátok vagyunk. Haõszintén belegondolsz, ez tényleg csoda...

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, az a székelyudvarhelyigyerek, aki ezt mondta nekem, s aki ezzel a gondolatávalörökké tett egy pillanatot, az a "gyerek" az én barátom, VeressLászló. A gondolat kikezdhetetlen igazsága és csodája lettörök. S éppen ilyen örök lett a mi barátságunk.

S ez a barátság önmagában igazolja Veress Lászlóbarátom, barátunk másik tételét, amely szerint nincsen különerdélyi, felvidéki, délvidéki és anyaországi magyar világ.Egyetlen magyar világ van. S ameddig egyetlen magyarvilág van, addig van esélyünk a megmaradásra. Ennek azesélynek s ennek a megmaradásnak nagykövete VeressLászló.

Veress László az egyetemet már itt végezte, a sokszoroly' mostoha anyaországban, Szegeden. Mondhatjuk tehát,



A A A A A HITELESHITELESHITELESHITELESHITELES HANGHANGHANGHANGHANG

Kedves Ünneplõ Közönség! Hölgyeim és Uraim!Az elmúlt évtizedek alatt itthon és világszerte a

személyes kapcsolatok erodálódását éltük meg, melytendencia mindmáig folytatódik. A közelünkben élõk híreit,véleményét, érzéseit egyre kevésbé fogjuk fel, az egyszerû, aszép és igaz szó szerepét átvette a média. Elképzelhetetlenülnagy hatalomra tett szert a világon, brutálisan, vagy rejtettenfinomhangolva manipulál, véleményformáló jogokatvindikál magának és a többség ezt akarva-akaratlanul el isfogadja. Kevés az az erõs lélek, aki valódi értékekretámaszkodva, biztos sziklára építve életét, eligazodik a mailét egyre nagyobb hang- és képzavarában. Világosan látniennek tragikus következményeit. Nagyon kell atájékoztatásban az ellensúly, a hiteles hang, az elkötelezett,Istent a középpontba, az embert pedig a legfontosabb helyretévõ, s ekként megszólaló médium! Számomra ez a MagyarKatolikus Rádió.

A Katolikus Egyház kétezer év óta Európa és az egészemberiség életében meghatározó értékrendet képvisel.Alapítója Isten fia, Jézus Krisztus volt, aki megígérte, hogyvelünk marad a világ végezetéig, s hogy a pokol kapui nemvesznek erõt Egyházunkon, mely a tanítás, vagyis a Jó hírterjesztésével, a hit megõrzésével, annak kifejtésével,folyamatos magyarázatával nagyban hozzájárul a világerkölcsi és kulturális jobbításához. A mi idõnkbencselekvésre sürgetõen került elõtérbe a tömegkommunikáció- együtt közös felelõsségünkkel -az evangelizációban. Aszabadság rosszul értelmezett felfogása által okozott kaotikushelyzetben a jó választ, az iránymutatást és a tiszta, egyszerûszó eljuttatását az emberek felé: e célokat tûzte ki és valósítjameg egyre hatékonyabban az éter hullámain és aforradalmian új média-lehetõségen, az interneten keresztülis a Magyar Katolikus Rádió. Alapítója, a Magyar KatolikusPüspöki Konferencia fontos szerepet vállal a keresztényértékrendre épülõ, az Egyház tanítása iránt fogékonyemberek mindennapjait végigkísérõ rádiózásmegteremtésében. A hiteles, pontos és tárgyilagostájékoztatással alapfeladatának tekinti a hallgatók jobbtájékozódásának és véleményalkotásának elõsegítését. Céljaiközt kiemelt helyet kap a magyar kultúra és a magyar nyelvértékeinek megõrzése és alapvetõen fontosnak tartja akeresztény kultúra értékein alapuló ismeretterjesztést.Mûsoraival támogatja a nemzeti és etnikai kisebbségekkultúrájának és hagyományainak ápolását. Korunk sokszorleplezetlenül pénz- és hatalomhajhászó, értékvesztett vagybizonytalanságot tükrözõ közösségi életében rendkívülfontos a krisztusi szeretetre, a kölcsönös megbecsülésre ésszolidaritásra nevelõ értékek hiteles közvetítése. E Rádiómeggyõzõdésem szerint jól közvetíti a szekularizált világszószólói által konokul tagadott tényt, miszerint a keresztényértékrend egyetemes emberi értékrendet képvisel! Ezért

HEGEDÛS ENDRE

Bayer Zsolt laudál

jogász, ügyvédjelölt, tanulmányait a szegedi JózsefAttila Tudományegyetem Állam - és Jogtudományi karánvégezte; 1993-1996 közt a Tanszék demonstrátora;1996-tól ügyvédjelölt1999-2003 között az Illyés Közalapítvány igazgatója;2004 márciusától a Hungária Televízió Közalapítványelnökségi tagja, 2008 márciusától az Ellenõrzõ Testületelnöke.

VVVVVeress Lászlóeress Lászlóeress Lászlóeress Lászlóeress László

hogy elegendõ idõt töltött el miközöttünk ahhoz, hogyelfeledkezzen arról, honnan is indult.

De õ képtelen elfelejteni.Õ az, aki hetente ingázik a két szülõföld, a két haza, az

egy magyar világ két távoli pontja között, és pusztalétezésével összeköti, ami ugyan összetartozik, de amihajlamos a széthullásra.

Nem ismerek nála fáradhatatlanabb "nagykövetet",nincs nála elhivatottabb szolgálója a magyar ügynek. Éskérlelhetetlenebbet sem ismerek sokat.

És az õ kérlelhetetlensége helyénvaló, mert mély hitbõl,meggyõzõdésbõl fakad, s ott van mögötte fedezetként azigazság.Sok-sok keserû igazság is. Laci sokszor mondta már,és sajnos még nagyon sokszor fogja mondani, hogy "bárcsakne lenne igazam, barátom"... És mindig igaza lesz.

Igaza lett Veress Lászlónak, amikor kilátástalannakérezte a kettõs állampolgárságról rendezett népszavazást -és én akkor is az erdélyi pesszimizmust láttam benne, s aztkértem rajta számon. De igaza lett - és volt elég nagyvonalú,hogy megbocsássa az én osotbaságomat...

És igaza lesz valahogyan mindig, mindenfélenemzetpolitikai kérdésben, igaza van, amikor szûkebbhazájának, Erdélynek árulóiról szól, igaza van, amikormegmondja, ki és mi érdemel támogatást és tiszteletet, kineka szavára hallgassunk és kiére ne. Ez a legtiszteletreméltóbbaz én barátomban - s egyszersmind ez benne alegfélelmetesebb: hogy szinte mindig igaza van.

Egyszer, egy szokásos éjjelen, amikor Erdélybõltartottunk hazafelé, azt mondta nekem valahol Marosludaskörnyékén: barátom, néha attól tartok, feleslegesen rójuk miitt a kilométereket, egészen addig, ameddig majd egy törökkamion véget vet útjainknak egyszer s mindenkorra...

Nos, én azt a pillanatot is megjegyeztem. Ésmegkönnyebbülten mondhatom, ebben az egyben tévedettaz én László barátom. S most õ, aki oly' sok ügynek szerzetttámogatást, aki oly' sok embernek járt ki elismerést ésjutalmat, most az én László barátom végre itt áll elõttünk, ésátvesz egy kitüntetést, amelyet nála jobban alig-aligérdemelne meg valaki.

Az egy magyar világ fáradhatatlan és kérlelhetetlenharcosát, nagykövetét ünnepeljük most. És különszimbolikusnak tartom, hogy Szervátiusz Tibor alapítványadíjazza most Veress Lászlót..



elkötelezettséget érez és vállal az iránt, hogy valamennyiembertársunkhoz felelõsséggel szóljon, segítséget, erõsítést,támogatást adjon mindazoknak, akik életükben a szilárderkölcsi támpontokat keresik. Sokszor jól érezhetõ és láthatóellentmondás van a mindennapi életüket élõ magyaroknaka médiában és közvetlen tapasztalatainkban is megjelenõ, avilági értékrendet kürtölõ megnyilvánulásai és azonstatisztikai tény közt, hogy a legutóbbi népszámlálásalkalmával a lakosság döntõ többsége, 75%-a kereszténynekvallotta magát.

Beszédetek legyen igen-igen, nem-nem - tanítja nekünkJézus. Ez nem csak intés, de iránymutatás is, mely szerinteme Rádió kimondatlan mottója. Adásain keresztül -tapasztalataim szerint - ez a „jó útra hívás” és lelkiség el isjut a hívõk szívéhez, hathatósan segíti õket a nyíltan bevallott,vagy búvópatakként meglévõ megújulási késztetésükben.A Magyar Katolikus Rádió azonban nem kizárólag csakhozzájuk, hanem a keresõ és a nem hívõ emberekhez is szólnikíván.

Tennivaló nagyon-nagyon sok van, hiánypótlófeladatát igaz elkötelezettséggel végzi e médium mindenmunkatársa nap mint nap. A közjó szolgálatából közvetlenülkövetkezik a Rádió mûsorának közszolgálati jellege, tehátaz elektronikus médiumok gazdag eszköztárát felhasználvaintenzíven foglalkozik az emberek és közösségeikmindennapjait meghatározó kérdésekkel.

Spirituális küldetésén túl a humánum és a kultúraértékeit is elõtérbe állítja. Útmutatást ad, követhetõ példákat,életmintákat igyekszik felmutatni a hallgatóknak. E célt jólés sikerrel szolgálja vallási, közéleti és kulturális mûsorainakgazdag kínálata. Ilyenek a szentmise közvetítések, a hit éshitélet kérdéseit boncoló mûsorfolyamok, a minden esti élõimádság, „az Egyház szívébõl”, a Vatikánból érkezõ naprakész adások, a hírek és a hírek mögötteseit keresõháttérbeszélgetések, a jegyzetek, az egészségügyi- éséletmód-magazinok, a gazdag kulturális programkínálat, azajánló mûsorok, mûvészportrék, irodalmi feldolgozások,mesefolyamok, versmûsorok, anyanyelv-ápoló adások,néprajzi, képzõmûvészeti, építészeti, bor-, és gasztronómiaimagazinok, s nem utolsó sorban az egyházi-, a klasszikus-, anépzenei és könnyûzenei mûsorokat egyaránt magábafoglaló színes és gazdag zenei mûsorkínálat. A hallgatottságiindexek mellett, azokat nem vitatva, ám mellé téve örömtelitapasztalataimat: nem is remélt, ám meglepõen nagy számbanhallgatják ezt a rádiót olyan emberek, akikkel a zene kapcsán,koncertjeim után, vagy éppen véletlenül, utazás közben, azutcán, hivatali ügyintézés során kerülök kapcsolatba.

TTTTTHEHEHEHEHE A A A A AWWWWWARDARDARDARDARD W W W W WINNINGINNINGINNINGINNINGINNING H H H H HUNGARIANUNGARIANUNGARIANUNGARIANUNGARIAN

CCCCCAAAAATHOLICTHOLICTHOLICTHOLICTHOLIC R R R R RADIOADIOADIOADIOADIO

The Hungarian Catholic Radio was established by theHungarian Catholic Bishops’ Conference in order to helpthe proliferation of Christian values in Hungarian society.We take part in the mission of the Catholic Church as well asin maintaining and preserving the values of the Hungarianand universal cultures and our Hungarian mother tongue,within and outside the borders of our country.

Our three studios were built using the latest technolo-gies. Top quality digital studio equipment, programme edit-ing and broadcasting systems are ready to meet the techno-logical demands of the future.

The radio’s launch date was May 30th of 2004; at firsttransmitting our radio programmes from Szolnok, at 1341kHz. Country-wide coverage in Hungary started in the springof 2005, when two new aerial transmitters started broad-casting the Hungarian Catholic Radio from Budapest at 810kHz and from Siófok at 1341 kHz.

BBBBBÚCSÚZUNKÚCSÚZUNKÚCSÚZUNKÚCSÚZUNKÚCSÚZUNK S S S S SZENTIVÁNYIZENTIVÁNYIZENTIVÁNYIZENTIVÁNYIZENTIVÁNYI G G G G GYÖRGYYÖRGYYÖRGYYÖRGYYÖRGY

ZENESZERZÕTÕLZENESZERZÕTÕLZENESZERZÕTÕLZENESZERZÕTÕLZENESZERZÕTÕL, , , , , ZONGORAMÛVÉSZTÕLZONGORAMÛVÉSZTÕLZONGORAMÛVÉSZTÕLZONGORAMÛVÉSZTÕLZONGORAMÛVÉSZTÕL

Isten nyugtassa Gyuri bácsit, aki éveken keresztül atorontói magyar rendezvények lelkes szereplõje volt, ésaki zenei örökségén kívül igazi magyar lelkiséget,emberséget hagyott ránk.

“Repülj fel a magas égre, szállj, te szép madár,... Álmodban õrködjél szép hazánk felett,

hogy békében élhessen népünk teveled, most repülj fel a magas égre és szállj, szállj, Turul madár!”

Szentiványi Gy. szerzeménye, részlet



MMMMMINDENINDENINDENINDENINDEN IDEKÖTIDEKÖTIDEKÖTIDEKÖTIDEKÖT

Az Antológia Kiadó gondozásában 2012-ben megjelentkönyv szerzõje Agócs Máténé Csernók Margit. Tudok róla,fia verseibõl1 ismerem már egy kicsit - nézem a borítón fehérhajú, mosolytalan, tekintélyt parancsoló, de nem szigorúarcát és önkéntelenül édesanyámra gondolok. Ezzel aszemélyes ráhangolódással lapozom fel a kötetet - és nem isteszem le, amíg az utolsó oldalig nem jutok. Azzal adöbbenettel csukom be, amely akkor bénítja meg az embert,amikor valamilyen katasztrófát él át.

Mert újra és újra katasztrófális hatású annak felismerése,hogy mire képes az ember - embertársaival szemben. Csupánügybuzgalomból. De milyen ügyért? Agócs Máténé életében,akárcsak mindannyiunkéban, mit hozhatunk fel mentségül?A nagyobb fizetést, a vörös agyködösítés ártalmait? Akommunizmus eszeveszett pribékjeit is édesanya szülte! Ésami bennünket, határon kívüliségre rendeltetetteket méghatványozottabban sokkol(t), hogy azt hittük, a magyar, azanyaországi, nemesebb lelkû, valamiféle láthatatlanmagasabbrendûség glóriája övezi, más, mint a többi. Más,mint mi vagyunk. Mert “anyanyelvünk létünk bére”, és akianyanyelvünkön büntetés nélkül hallgathatja dajkája meséit,az másként nõ fel, az nem lesz állattá. Irigyeltünk mindent,ami odaátvaló. Szüleink, nagyszüleink nem verték szétbennünk a mítoszt, engedték, hogy higgyük. És nemcsak mi,kis névtelen emberek, diákok, pedagógusok, hanem a már a“magyar világot” megélt sorstársaink is. Emlékszemkisvárosunk egyik fõorvosára, akinek legelõször adatott mega magyarországi társas kirándulás lehetõsége: aki abiharkeresztesi határon átvergõdve, térdre borulva csókoltameg a magyar földet. És senki nem gúnyolta ki, pedig méghaza sem ért, mindenki tudott - ma nevetségesnek tûnõ -gesztusáról.

Aztán lassan rájöttünk, hogy az élet más, amindennapok egyebet bizonyítanak. Mert nem mind oroszulbeszélt az, aki a háború utáni nagy felfordulást végighajtotta,nem csak szovjet tankokból röppentek a gyilkos golyók az56-osokra, és nem idegen ajkúak õrizték sem Recsket, semSzamosújvárt.

Itt van az asztalomon egy sorsrajz, egy asszonykálváriája, aki elmondja, milyen volt az átlag magyar élete aXX. század második felében - és aztán még egy kissé idébb,a nagy hazugságok újraformálódása és -tobzódása éveiben.Itt van egy könyv, amelyet nem lehet letenni, nem lehet megnem könnyezni, a könyv, amely “Arról szól, hogyan sújt leújabb és újabb hullámokban az a rendszer a menyecskére, akismamára, a gyermekeit felnevelni igyekvõ, családjáértküzdõ asszonyra, hogy többnyire érthetetlenül megfosszanemcsak az anyagi javaktól, a kicsi, munkával szerezhetõgyarapodástól, de még a kis reménykedéstõl is. A minden-

1Agócs Sándor: Esti ima (Ördöglakat a számon, AntológiaKiadó, 2010

napok nyomorúságáról szól, küzdeni képes és életrevalómagyar emberekrõl, akik ki vannak szolgáltatva a tébolyult,nehezen értelmezhetõ hatalmi erõszaknak, annak azsarnokságnak, amelyrõl Illyés Gyula ír híres “egymondatában”. Ebbõl a tömör, egyszerû szavakból szõttéletrajzból, egyetlen asszony sorsába pillantva, életért valóküzdelmeiben, kicsit magunk is elmerülve, magyarasszonyok millióinak, anyák százezreinek sorsáról ésküzdelmeirõl kapunk képet. Innen látunk a magyartörténelem egy gyötrelmes szakaszára...” (160. o.)

Szemléltetésként csak egy-két apró mozzanatotragadjunk ki a könyvbõl.

“Itthon Jánoshalmán... nagyon nehéz volt az élet.Akkoriban még a cséplõgép mellõl is mindent elvittek, ezvolt az a bizonyos “padlássöpréses” idõ. Elmentek a gazdákházához és fölmentek a padlásra is, mert a parasztemberek avetõmagot meg az õrölni való búzát a padláson tárolták.Összesöpörték, amit találtak - és elvitték... Viszont ebben azidõben, akik részes aratók voltak az édesapáméknál, amunkadíj fejében megkapták a fejadagjukat, így nekik voltlisztjük és süthettek kenyeret. Az én szüleim és a testvéremékviszont kenyeret csak a boltban vehettek, ha éppen rájuknem szóltak, hogy kulák nem vehet kenyeret!... Egyszer Péterbácsi, aki évek óta nálunk dolgozott, kint volt a tanyán,kukoricát kapált, és hallotta, hogy amikor reggeliztek, aLacika kért még kenyeret és a nõvérem mondta neki, hogynincs több... Két nap múlva jött a felesége, a Mariska nénigyalog a tanyára, valami nagy csomagot cipelt a hátán. Egynagy kerek kenyeret hozott abroszba kötve: “Péter bácsimondta, hogy Lacika még evett volna, de akkor nem jutottneki...” A férfiak elmentek dolgozni, õ meg kihozta nekünka kenyeret gyalog, hogy a gazda családja se éhezzen... Ilyenis megtörtént akkoriban...” (54. o.) “... Számolgattuk, hogyha befizetjük az adót, teljesítjük a beszolgáltatást, lesz egykis “osztani való” is, de mire megjött a pénz, már megintküldtek egy újabb papírt a községházától, hogy találtak mégfizetni valót... Megint nem maradt szinte semmi se, csakamit megettünk, az volt... Ebben az idõben a gyerekekfokozott érzékenysége tartotta bennünk is lelket. A lefekvéselõtti esti imádság után a testvérem gyerekei általfogalmazott külön “családi imádság”-ot is buzgónmormolták valamennyien. “Legyen kenyerünk, húsunk,pénzünk, ne jöjjenek a végrehajtók és az elszámoltatók...”

Mintha hó hullna2 - mondanók a fiú versével, minthaédesanyja öröksajgó sérelmeire rímelne az utolsó strófa nagykérdése, amelyre a megbocsátás hófehér nyugalmán kívülnem lehet válasz:

“... Hideg sajdul a sebekbe azóta egyre többször s mintha hó hullna itt érzem az illatát...Mégis ugyanúgy lépdelek a fák közt most ismint annak idején bennem a lassan olvadozó kínám kívül a folyton kíváncsiskodók siserehadamaradt-e benne élet vagy ez már mindent kibír

2ibid

DANCS RÓZSA



Akaratának megfelelõen Kolozsvárott, a Házsongárditemetõben, felesége mellett helyezték örök nyugalomra,közölte fia, Nagy Géza festõmûvész.

Abodi Nagy Béla 1918. július 13-án született Erdélyben,Székelyszenterzsébeten. Mûvészeti tanulmányait CamilRessu osztályában, a bukaresti Academia de Belle-Artén,majd Szõnyi István tanítványaként a BudapestiKépzõmûvészeti Fõiskolán végezte. Öt évig a magyarhadsereg katonája és orosz hadifogoly volt. 1949 és 1983között a Kolozsvári Képzõmûvészeti Fõiskola tanára,tanszékvezetõje, számos festõgeneráció mestere. 2008-banKolozsvárról Budapestre költözött.

Abodi Nagy Béla a modern magyar és a romániaiképzõmûvészet egyik legegyetemesebb képviselõje volt.Egyszerre volt jellegzetesen magyar és sajátosan erdélyialkotó. Életmûve több festõi korszakot, kifejezésiformarendszert hidal át és ötvöz, mégis szervesen egységes:a változatos és mindig megújuló oeuvre-ben azonnal tettenérhetõ Abodi Nagy Béla domináns alkotói karaktere -olvasható a család közleményében.

Mûvészi tevékenysége mellett Abodi Nagy Béla közéletiszereplõként, magyar társadalmi és szakmai szervezetekvezetõjeként (1939 után a SZEFHE alelnöke, 1990 után aBarabás Miklós Céh tiszteletbeli elnöke volt), egyetemihallgatóként (Bukarest, Budapest), egyetemi tanárként ésvezetõként, tekintélyes mûvészként, az írott és kimondottszó mestereként is az erdélyi magyarság megmaradásáérttevékenykedett.

Életének 95. évében Budapesten elhunyt Abodi NagyBéla erdélyi magyar festõmûvész, egyetemi tanár, akolozsvári képzõmûvészeti akadémia professzora.

ended up then at the Hung- arian College of Fine Arts in Budapest as a student of IstvánSzõnyi. He spent five years as a soldier in the Hungarianarmy, then as prisoner of war in Russia. He was a teacher atthe Kolozsvár College of Fine Arts, then he worked as thehead of the department and a master for generations of art-ists between 1949 and 1983.

Béla Abodi Nagy has been a Kolozsvár resident until2008, and lives since then in Budapest. Béla Abodi Nagy isone of the most universal representatives of modern Hun-garian and Romanian fine arts. He is a typically Hungarianand at the same time, a distinctively Transylvanian artist. Heis a highly qualified, conscious artist, but at the same time asensitive, true colourist, “a painter of the soul.” His marvel-lous artwork bridges over several artistic periods and ex-pressive systems of forms, though it constitutes a distinctentity: Abodi’s dominant artistic character can be immedi-ately traced in his diverse and always renewing oeuvre. Heis a daring experimentalist, a persistent seeker who neverstrains after visual artifices or unnatural stylistic unity forhis own sake. Abodi is the archetype of a professional andintellectual creator who is in possession of a complete rangeof professional tools and who is endowed with superiorknowledge. His abundant lifework is a mine of deeply sym-pathizing, socially committed, objective-realist or dramaticand shockingly expressive depictions, at other times picto-rial satires deploying the weapons of irony or even dead-onsarcasm, and the master-like composition of absurd and gro-tesque figurality. His later works are characterised by monu-mental pictorial architectures, genius “full orchestra” struc-tures, figural-decorative compositions that are inspired byHungarian folk art, and then geometrical-abstract or ab-stract-expressionist representations.

The pictures he painted at a later age are staggeringlyclear artistic and deeply human conclusions: they are thepictures of an age, genius clinical aspects of the period. Abodiis mostly known as an artist who is wrestling with questionsof human fate and as a painter of compositions that createmaster-like systems of pictures.

Besides his artistic activity, Abodi is a devoted publicpersonality who has been fighting throughout his life for thesurvival of the Hungarian population of Transylvania – in-cluding their lawful community rights, uniquely rich cul-

IIIIINNNNN M M M M MEMORIAMEMORIAMEMORIAMEMORIAMEMORIAM

AAAAABBBBB ODIODIODIODIODI N N N N NAAAAAGYGYGYGYGY B B B B BÉLAÉLAÉLAÉLAÉLA (1918 - 2012) (1918 - 2012) (1918 - 2012) (1918 - 2012) (1918 - 2012)

Artist Béla AbodiNagy painter, academic pro-fessor of the Academy ofFine Arts in Cluj-Napoca(Kolozsvár in Hungarian)studied in the class of CamilRessu at the Academia deBelle-Arte in Bucharest, and

Family - Család



ture and education at all levels. He did so as a leader of Hun-garian social and professional organisations (vicepresidentof the Association of university and college students ofSzékely Land – SZEFHE after 1939, honorary president ofthe Miklós Barabás Guild after 1990, etc.), as a universitystudent (Bucharest, Budapest), as a university lecturer andleader, as a prestigious artist, and as a master of the writtenand spoken word. His work of art can be best studied byreading Andor Bajor’s marvellous book, the Abodi mono-graph that has been published by Kriterion in 1986, as wellas by consulting “Who is Who 2011”, the thick catalogue ofhis collection exhibited in the Museum of Transylvanian FineArts in Kolozsvár (Bánffy Palace) in 2004. Numerous dataand visual information may be found about Abodi on theInternet. His portrait film, “The light of the future” has beenbroadcasted several times on Duna Television.

Abodi Nagy Béla: Kompozíció III

új teremtésúj teremtésúj teremtésúj teremtésúj teremtés

az Úristen pedig bõrbõl ruhát készítettaz embernek és feleségének

és felöltöztette õket.Ter 3,21

levetettüka kapott öltözetet

magunknak készítünkruhát

a tudás fáit melegházakbanneveljüks jó üzlet

az élet fája isa kígyótojást szívünkkel

költögetjükelkerített édenünket vigyázzák

õrszemeklángolóbb naponta

pallosukkertünkben sétálgatunk

ha fúj az esti szellõés saját képünkre formált lényekkel

társalkodunk

az még nem világoshogy hová állítsuk

hogy pontosan mi is legyens hogy kell-e egyáltalán

valahováegy tilalomfa

new creationnew creationnew creationnew creationnew creation

and the Lord God made garments of skinfor the man and his wife,

and clothed themGen 3,21

disrobedof our given garments

and made clothingfor our selves

nurturing the trees of wisdomin greenhouses

and the tree of life is alsogood businessswe are hatching

snake eggs with our heartsand our enclosed Eden

is guarded by watchful eyesour execution sword is

glowing even hotter day by dayand when the evening breeze blows

we stroll around in the gardenchatting with those who areformed in our own image

what‘s not yet quiet clearis where should we plantor exactly what should be

or do we need at alla forbiden tree

anywhere

SAJGÓ SZABOLCS SZABOLCS SAJGÓ VALERIE WOODS TRANSLATOR

Abodi Nagy Béla

Abodi Nagy Béla: Fenyõk

www.abodi.org



GGGGGEOREOREOREOREORGEGEGEGEGE W W W W WASHINGTASHINGTASHINGTASHINGTASHINGTONONONONON-----DÍJDÍJDÍJDÍJDÍJ ÁTÁTÁTÁTÁTADÁSAADÁSAADÁSAADÁSAADÁSA AAAAA

MMMMMAAAAAGYGYGYGYGYARSÁGISMERETIARSÁGISMERETIARSÁGISMERETIARSÁGISMERETIARSÁGISMERETI M M M M MOZGÓTÁBOZGÓTÁBOZGÓTÁBOZGÓTÁBOZGÓTÁB OROROROROR

SZERSZERSZERSZERSZERVEZÕINEKVEZÕINEKVEZÕINEKVEZÕINEKVEZÕINEK

50. alkalommal nyújtottak át az Amerikai MagyarAlapítvány George Washington-díját, amelyet idén két Abel-díjas matematikus, egy világhírû feltaláló, az MTA voltelnöke és a torontói Rákóczi Alapítványt vezetõ házaspárvehetett át. Az Amerikai Magyar Alapítványt 1954-benmagyar származású egyetemi tanárok és egyesületi vezetõkhozták létre a magyar kulturális hagyományok ápolására ésnépszerûsítésére. Az alapítvány tevékenységének egyiklegrangosabb eseménye a George Washington-díj átadása.Az idén 50. alkalommal odaítélt díjat a budapestiVárosligetben felállított Washington-szobor ihlette. Ezt azAmerikába települt magyarok 1906-ban ajándékoztákBudapestnek annak jeléül, hogy miközben hálásak választotthazájuknak, nem felejtették el a szülõföldjüket. A kitüntetéstolyan kiemelkedõ, személyiségek kapták meg, mint KármánTódor, Neumann János, Teller Ede, Wigner Jenõ, SimonyiKároly, Yehudi Menuhin, André Kertész, Szent-GyörgyiAlbert, Elie Wiesel, Andrew Grove, Tony Curtis, Bartók Béla,Göncz Árpád, George Pataki, Szabó István, Kati Marton ésRichard Holbrooke.

A kitüntetést az Amerikai Magyar Alapítvány olyanszemélyiségeknek ítéli oda, akik kiemelkedõt alkotnak atudomány, a mûvészet, az üzleti élet, a népek és nemzetekközötti megértés elõmozdítása terén, s akik a magyar névnekés kultúrának elismerést szereznek az Egyesült Államokban.

A díjazottak: Lax Péter Abel-díjas matematikus, a NewYork-i Egyetem nyugalmazott professzora, Szemerédi Endreaz MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet Abel-díjaskutatóprofesszora, a New Jersey-i Rutgers Egyetemszámítógép-tudományi tanszékének egyetemi tanára, ViziE. Szilveszter, a Széchenyi-nagydíjas agykutató,farmakológus, egyetemi tanár, a Magyar TudományosAkadémia volt elnöke, Rubik Ernõ építész, a Rubik-kockafeltalálója, az ifjú mérnököket és tervezõket támogató

Nemzetközi Rubik Alapítvány létrehozója, valamint SusanM. Papp író, producer, rendezõ és férje, William (Béla) Aykleringatlan-befektetõ, a határon túli magyar fiatalok és azanyaország közötti kapcsolatok építésének támogatásáralétrehozott, Diákok határok nélkül programot mûködtetõtorontói Rákóczi Alapítvány vezetõi.

A díjátadó gálaestet Dán Károly nagykövet, New York-i fõkonzul nyitotta meg, beszédében köszönetet mondott anyugati magyarság által megõrzött és képviselt egységesnemzeteszméért, amely nélkül a magyar nemzet nem lehetettvolna a 20. század történelmének aktív formálója. DánKároly kiemelte, hogy ennek összetartozásnak az éltetõ ésmindig megújuló erejét volt alkalma megtapasztalniClevelandi Szent Imre Római Katolikus Templom újranyitásának alkalmából november 4-én tartott ünnepiszentmisén, ahol nem csak a katolikusok, de felekezetre valótekintet nélkül a teljes nyugati magyarság együtt ünnepelt.Hangsúlyozta, hogy magyar kormány az állampolgárság ,illetve szavazójog biztosításával a történelem általszétszakított magyarság egyesítésére törekszik.

Gratulálunk Ayklerné Papp Zsuzsának és férjének,Aykler Bélának a magas kitüntetéshez.

(Nemzeti Regiszter, 2012. november 15.)

A Rákóczi Alapítvány vezetõi átveszik a díjat

ahol a magyar tehetségek bemutatkozhatnak.Írjon: [email protected]

KKKKKaleidoszkóp Haleidoszkóp Haleidoszkóp Haleidoszkóp Haleidoszkóp Hagagagagagyyyyyománománománománományõrzõ yõrzõ yõrzõ yõrzõ yõrzõ KlubKlubKlubKlubKlub



RRRRREMEMBERINGEMEMBERINGEMEMBERINGEMEMBERINGEMEMBERING THETHETHETHETHE S S S S SECONDECONDECONDECONDECOND

HHHHHUNGARIANUNGARIANUNGARIANUNGARIANUNGARIAN A A A A ARMYRMYRMYRMYRMY

Windswept are the fields, prickly is the steppe,all covered with snow, stands half- frozen levente

the mortar barrage affords no cover –he does want to live – can’t hide anywhere.

Like knife into wound, the wound is stabbed by cold,the bandage is blood-soaked, and cuts where it is

coiled,but mortar barrage affords no cover –

one does want to live – can’t hide anywhere.

Escape into death the only solution –wife, children await: there’s no resolution…

The mortar barrage affords no cover,you do want to live – can’t hide anywhere.

Shrill whizz goes the bomb, explodes into your face,shrapnell tears the flesh – bleeding, feel its long trace:

the mortar barrage affords no cover,you do want to live – can’t hide anywhere.

And you haven’t eaten so long the stomach pains,your head and your heart are both hammering, all ails,

the mortar barrage affords no cover,how you want to live! – Can’t hide anywhere.

Beside you the corpse of a comrade has fallen,you bathe in his blood – now feel clensed if you can!

The mortar barrage affords no cover,so how may escape who can’t hide anywhere?

FRANK VESZELY

A MA MA MA MA MÁSODIKÁSODIKÁSODIKÁSODIKÁSODIK HADSEREGREHADSEREGREHADSEREGREHADSEREGREHADSEREGRE EMLÉKEZVEEMLÉKEZVEEMLÉKEZVEEMLÉKEZVEEMLÉKEZVE

Szélfútta mezõk, tüskés ez a sztyeppe,borítva nagy hóval, itt dideregve,hol akna elõl nincs semmi fedél –hová meneküljön ki élni remél?

Késként a hideg a sebbe bevágna,a véres kötés belevág a husába,

de akna elõl nincs semmi fedél –hová menekülne ki élni remél?

Halálba lehetne csak menekülni –de vár a gyerek, az asszony, mindenki...

Hol akna elõl nincs semmi fedél –hogyan meneküljön ki élni remél?

Süvít a katyúsa, s robban. A srapnellmost szembeköp vassal, érzed is hogy vérzel,

de akna elõl nincs semmi fedél –hová menekülne ki élni remél?

Régóta nem ettél, a gyomrod egy fájás,agyadban, szívedben vad kalapálás,hol akna elõl nincs semmi fedél –hová menekülne ki élni remél?

Melléd a bajtársad hullája ha huppan,lefröcsköl a vére, most tisztuljál abban!

Hisz akna elõl nincs semmi fedél –hát hogy meneküljön ki élni remél?

Itt füstöl egy kémény – már bent ül a német,bemennél, de rögtön kitessékel téged,

nem bajtársad õ, nem õ amíg él!Még arrogáns, gõgös: még jobbat remél.

Már égnek a falvak, már égnek a házak:már itt, körülötted van vége világnak,

hát akna elõl hol lenne fedél –és hogy menekülhet ki élni remél?

Megúsztad a harcot? Majd most jön a fogság,mely évekig tart, mint majd a gonoszság,

mely itthon, hazádban is, végig kísérvár üldöztetés, tábor, éhségkenyér.

Vesztett háború vesztett seregéneknem hódol a nép, nem zeng neki ének,

míg a hazaáruló kiröhögi,belsõ sebet üt rajt’, vet véget neki.

Kinek kell tanú, ha õ bûncselekményt tett?Kinek kell tanú, ki jogtalan kárt tett?Emlékmû az áll – a Don kanyaron –ott van koszorú, de nincs nyugalom.

Pedig kegyelet jár, s kijár becsülés is:helytállni pokolban örök példakép is,

és van az, amit senki el nem vehet:szolgálni tudás, katonás becsület.

Hát honfi ha vagy, akkor kegyelettelhajtsd meg a fejed és állj tisztelettel,

hisz jól tudod már te kitõl, mitõl védett,mikor tehelyetted, teérted elvérzett.

Kamloops, 2011. április 7.

VESZELY FERENC



Here chimney is smoking – inside is the German –won’t open the door – for you there’s no welcome.

His arrogant pride you must also suffer:your comrade in arms thinks he is the better.

The village is burning, the houses are flaming:The end of the world is here, guns a-blazing,

while the bomb barrage affords no cover,there is no escape from hell anywhere.

Survived all the battles, a war prisoner now,For years deprivation, death. To escape… how?At home prison camps wait, mean communists,There’s no recognition, there’re only blacklists.

Lost wars’ losing troops will not get accolades,And no reverence, no medals, songs of praises,

the communist traitor laughs into his face,internally bleeding, must suffer disgrace.

What rogue wants a witness, if crime he committed?What thief bides the law, and wants it not thwarted?

Now a cenopath stands, by far away Don,memorial wreath is laid there, but peace? – None.

And yet, reverence is due, and cognition,to stand guard in hell deserves recognition,there is such merit none can take it away –the soldier’s honour is with us, here to stay.

So patriot if you are, respectfullysalute you the soldier and stand reverently!

You now know from whom and from what us he’d savewhen instead of you and for you fought the knave.

April 7, 2011, Kenloops

NNNNNYÁRIYÁRIYÁRIYÁRIYÁRI M M M M MAAAAAGYGYGYGYGYARARARARAR I I I I ISKSKSKSKSKOLAOLAOLAOLAOLA

2013. 2013. 2013. 2013. 2013. JÚNIUSJÚNIUSJÚNIUSJÚNIUSJÚNIUS 29. - 29. - 29. - 29. - 29. - JÚLIUSJÚLIUSJÚLIUSJÚLIUSJÚLIUS 13. 13. 13. 13. 13.SSSSSÍKÍKÍKÍKÍK S S S S SÁNDÁNDÁNDÁNDÁND OROROROROR C C C C CSERKÉSZPSERKÉSZPSERKÉSZPSERKÉSZPSERKÉSZPARKARKARKARKARK:::::

FFFFFILLMOREILLMOREILLMOREILLMOREILLMORE, NY, NY, NY, NY, NY

Célunk magyar környezetet teremteni, amelybenkülföldön élõ, magyar származású, magyarul beszélõgyerekek testi és lelki biztonságban magyarnyelvkészségüket fejlesztik. Az iskolatáborban a két hétalatt az 50 tanítási órán kívül magyar nyelvû aktivitást,délutánonként szakköri foglalkozásokat, kirándulásokatés fürdési lehetõséget ajánlunk. Mindezt kortársközösségben, életkornak, nyelvismeretének megfelelõcsoportban, felkészült Kárpát-medencei, amerikai éskanadai magyar tanárokkal, kiváló cserkészvezetõkkel.Ezek mind vidám nyaralássá varázsolják az iskolát.

MMMMMIÉRTIÉRTIÉRTIÉRTIÉRT KÜLDJÜKKÜLDJÜKKÜLDJÜKKÜLDJÜKKÜLDJÜK GYERMEKÜNKETGYERMEKÜNKETGYERMEKÜNKETGYERMEKÜNKETGYERMEKÜNKET AAAAA NYÁRINYÁRINYÁRINYÁRINYÁRI

ISKISKISKISKISKOLÁBOLÁBOLÁBOLÁBOLÁBAAAAA?????

♦ Magyar kultúráról magyarul tanulni.♦ Új barátokat szerezni, régieket megtartani.♦ Tudjon alkalmazkodni egy közösséghez, ahol részelehet egy csoportnak.♦ Jól érezze magát, mert játékra, játszótársra talál,akivel magyarul beszélhet.♦ Megismerni új népdalokat, néptáncokat.♦ A vasárnapokat szentmise, istentisztelet tesziünnepélyessé.Eközben a magyar nyelv észrevétlenül gyermekeinknyelvévé válik.

A cserkészpark erdõs-ligetes 106 holdja a Külföldi MagyarCserkészszövetség tulajdona. Az elhelyezés faházakban,a tanítás az idõjárástól függõen a házakban vagy aszabadban, az erdei elõadótereken történik. A parképületei, felszerelései New York állam egészségügyielõírásainak megfelelnek és állandó ellenõrzése alattállnak. Orvos és kórház elérhetõ távolságban van.

A Sík Sándor Cserkészpark, Fillmore, NY közelében,Buffalótól kb. másfél óra távolságra van. A tábor pontoscíme: 10993 County Road 15, Fillmore, NY 14735.

A tandíj teljes ellátással, iskolaszerekkel, kirándulási ésfürdési díjakkal együtt két hétre 500 U.S. dollár, amibõl50 dollár az elõleg. Családoknak, több gyerek részvételeesetén, kedvezményt adunk. Visszalépés esetén az elõlegetnem áll módunkban visszaadni.A tábordíj a teljes ellátást, tanítást és a kirándulásiköltséget foglalja magába.Az oda-visszautazás egyénileg történik.Minden 8 és 14 év közötti magyarul beszélõ gyermeket

szeretettel hívunk és várunk!További információk az iskolatábor honlapján -

www.iskolatabor.org -találhatók.További kérdésekkel forduljon hozzánk:

Külföldi Magyar CserkészszövetségNádas Krisztina (216) 221-8342

Vagy: [email protected]; www.iskolatabor.orgKMCSSZ SajtószolgálataKMCSSZ SajtószolgálataKMCSSZ SajtószolgálataKMCSSZ SajtószolgálataKMCSSZ Sajtószolgálata



TTTTTHEHEHEHEHE I I I I IMPMPMPMPMPAAAAACTCTCTCTCT OFOFOFOFOF W W W W WORLDORLDORLDORLDORLD W W W W WARARARARAR I I I I I ONONONONON C C C C CANANANANANAAAAA-----DDDDDAAAAA’’’’’SSSSS ANDANDANDANDAND H H H H HUNGARUNGARUNGARUNGARUNGARYYYYY’’’’’SSSSS E E E E EVVVVVOLOLOLOLOLUTIONUTIONUTIONUTIONUTION

In 2013 we will be celebrating the centennial of a largelyforgotten war that in June of 1913 broke out between Bul-garia on the one hand and Serbia and Greece on the other.The war became known as the Second Balkan War, the FirstBalkan War having been fought in the previous year. Fortu-nately for Europe and the world, both of these wars remainedconfined to the Balkan Peninsula. However, when a thirdwar broke out in the Balkans in 1914 much of the worldbecame involved in it and the war — that we know today asthe First World War — had traumatic impact on the evolu-tion of both our native country of Hungary and our adoptedland, Canada. The war had significant consequences for bothof these countries, however for Canada the war’s impact wason the whole positive while for Hungary the conflict broughtonly disaster.

The thought of comparing the evolution of Hungaryand Canada might at first seem not at all sensible. When theFirst World War broke out the Kingdom of Hungary hadbeen in existence for over nine centuries, while the Domin-ion of Canada was officially less than half-a-century old.Nevertheless, there are uncanny similarities between the twocountries’ pre-1914 evolution.

The most prominent of these similarities is the fact thatin the half-century before the outbreak of World War I, bothHungary and Canada were emerging from colonial rule. Aswe all know or should know, in the middle of the 19th cen-tury Canada was under British rule, while Hungary had beenunder the rule of the House of Habsburg of Austria eversince the dawn of the Modern Age.

In the middle of the 19th century both of Canada andHungary experienced a revolutionary struggle aimed at theattainment of self-determination. In British North Americathis struggle was known as the Rebellions in Lower and UpperCanada of 1837, and in Hungary as the Revolution and Warof Independence of 1848-1849.

The scale of these conflicts was of course very differ-ent. The rebellions in Lower Canada took no more than sev-eral hundred militiamen from Upper Canada — backed by afew hundred British regular soldiers stationed in LowerCanada to subdue — while the main “assault” of the upris-ing against the government of Upper Canada was dispersedby sheriff Jarvis of Toronto and his deputies in a matter ofminutes. In contrast to this the crushing of the Hungarianstook a year of campaigning and often bitter fighting — andrequired about 160,000 Austrian and 200,000 Russian sol-diers. Casualties of the conflict in British North Americawere few while in Hungary they amounted to many thou-sands — although most of the deaths in Tsar Nicholas I’shuge army resulted mainly from epidemics rather than from

fighting.Both uprisings were followed by wide-spread perse-

cution of the “rebels”. Again the scale of the retributionsdiffered: far more “rebels” were executed or sentenced tolong prison terms in Hungary than was the case in BritishNorth America.

The post-revolutionary development of Canada andHungary were also similar. After several years of repres-sion, in both places events transpired that saw the achieve-ment of most of the revolutionaries’ aims — through peace-ful means. Within ten years of the Canadian rebellions ahigh degree of self-rule, more precisely “responsible gov-ernment”, came to what by then was known as the UnitedProvince of the Canadas (the future provinces of Quebec andOntario), and within about the same time experiments withgreater self-rule became the order of the day in Hungary.The crowning event of these processes in both countries camein 1867. In that year the British Parliament passed the Brit-ish North America Act as a result of which the self-govern-ing country of the Dominion of Canada was born. In thesame year the Habsburg Empire was reorganized into theDual Monarchy of Austria-Hungary — an act that madeHungary a very largely self-governing component of theHabsburg Empire.

We could go on and list even more similarities betweenCanada’s and Hungary’s evolution in the mid-19th century.In some respects even the personalities involved show re-semblances. It would be interesting to compare the careersand ideas of the two countries’ revolutionary leaders: LouisKossuth and Louis-Joseph Papineau; and the politics of theconsensus builders in both countries, the Canadians such asLouis-Hippolyte Lafontaine and Georges-Etienne Cartier onthe one hand and Ferenc Deák and József Eötvös of Hungaryon the other.

Neither Canada nor Hungary became completely inde-pendent in 1867. They both remained part of their respec-tive empires. So when war broke out in 1914, neither coun-try declared war. At the time when Britain was at war Canadawas at war, and when the Habsburg realm was at war, Hun-gary was also at war. All this would change after the FirstWorld War for both Canada and Hungary — and, much morewould change for both countries.

The war caused much loss of life for both countries.Canada lost over 60,000 of its soldiers. Many more returnedfrom the battlefields maimed in mind and body. The influ-enza epidemic that accompanied the war, the so-called “Span-ish flu” claimed as many lives as did the fighting on thewestern front. Hungary’s losses were far more serious. As aresult of the war the country lost 530,000 of its soldiers. Amuch larger number, 1.4 million, were wounded, and 833,000were taken prisoners of war. Many of these POWs returnedonly years later, some of them with their health impairedand tens of thousands never returned at all, having suc-cumbed to disease and malnutrition in the POW camps.

NÁNDOR DREISZIGER



The war did not result in physical destruction in anypart of Canada, the exception being Halifax harbour wherein early December of 1917 a collision between two ships,one carrying munitions, caused a huge explosion. The blastdestroyed 1,600 buildings and damaged 12,000 others —and killed 1,600 people and injured 9,000 others. It was thebiggest man-made explosion till the atomic bomb wasdropped on Hiroshima in 1945. While such direct damagefrom the war was relatively limited in Canada, indirect dam-age — in terms of disruption and stress caused by four yearsof war effort — was nevertheless serious.

The war disrupted Canada’s economic development.With the emphasis on the manufacture of war materials camea shift in the population from rural Canada to the urban cen-tres — and from the country’s peripheral regions to the manu-facturing centres of southern Ontario and south-westernQuebec. Soon after the war ended, the Canadian census indi-cated that the urban population of the country exceeded therural population in size, for the first time in history. Theeconomic gap between the poorer and more prosperous re-gions also increased.Another result of the war was the rise ofradical movements. Relations between workers and theiremployers worsened and labour radicalism increased dur-ing the war and manifested itself above all in the Winnipeggeneral strike of 1919. This event aroused the spectre of a“Bolshevik takeover” in Canada and resulted in federal in-tervention in the strike.

The two-party political system that the country hadbeen used to before 1914 was another casualty of the war: itwas replaced by a multi-party system when protest move-ments resulted in new parties being founded — both at theprovincial and at the federal levels. The most negative con-sequence of the war, however, was the rise of tensions be-tween Anglophone and Francophone Canadians. For Eng-lish Canadians that war had been a war to preserve the Brit-ish Empire, while for French Canadians the war was a con-flict in a distant land in which Canadians had no business inpartaking. Ottawa’s attempt to impose conscription for over-seas military service was so negatively received in Quebecthat for months the country’s unity hung in the balance.

In Hungary the war had more dire consequences. Al-though the front never reached the central parts of the coun-try, four years of conflict caused massive economic disrup-tion. Production and investment were diverted from peace-ful pursuits to the war economy. All economic activities be-came regimented to an unprecedented extent. The war ef-fort’s demands brought government interference in all as-pects of economic life and the war resulted in inflation, short-ages of goods, and a steep decline in the standard of living.The consequence was labour unrest and heightened socialtensions. 1917 witnessed the beginning of hunger riots. WithHungary’s cities going hungry, food shipments to Vienna werecurtailed, and the Austrians accused the Hungarians of a boy-cotting of the war effort.

By this time friction had also started to develop be-tween Hungary’s authorities and the country’s non-Magyarnationalities. A large part of the problem was the fact thatthe former suspected the latter of sympathizing and evencooperating with the Allies, in particular with Hungary’senemies. The measures taken against the leaders of theseminority groups only reinforced the determination of theirfollowers to separate from Hungary. The government inBudapest offered certain concessions to some of Hungary’sminorities but they saw these concessions as not going farenough.

The ultimate result was the disintegration of Hungary.The Slovaks in the north joined the Czechs in the formationof the new state of Czechoslovakia. The Romanians in theeast decided to secede and join their brethren in Romania toform the new, greatly enlarged state of “Greater Romania”.In the south, Hungary’s South Slav minorities opted to jointhe newly-formed Kingdom of the Serbs, Croats andSlovenes, the country that later became known as Yugosla-via. And in Hungary itself, or what remained of Hungary,two revolutions succeeded each other, the first led by cen-tre-left liberals and democrats, and the second by radicalSocial Democrats and Communists. The situation deterio-rated into near-anarchy and near civil war, only to result inthe restoration of order under an ultra-conservative regimein the winter of 1919-1920. In June of 1920 Hungary wasobliged to sign the post-war peace treaty of Trianon — whichinscribed the territorial disintegration of the country intointernational law. In Canada, the after-effects of the war werenot nearly as serious. A post-war economic slump and la-bour strife such as happened in Winnipeg notwithstanding,the country survived the war. Bad relations between Frenchand English persisted, but did not threaten the country withdisintegration as they did in 1917. The two-party politicalsystem was gone, but by the second half of the 1920s thenew, radical party of the Progressives lost much of its influ-ence. In any case, for much of the decade the country waslead by the centre-right and cautious politician W.L. Mac-kenzie King. Under King, in matters of foreign policy, Canadadistanced itself from Great Britain. While in Hungary theseparation from Austria came about as the result of a decreeissued by the moderate revolutionaries in the fall of 1918, inCanada this separation came in incremental stages, almostimperceptibly — and was never declared openly. Neverthe-less, when war came again in 1939, Canada declared war onher own, announcing that the country had become inde-pendent of Great Britain.

What enabled this development to transpire in Canadawas above all the experience of the First World War, duringwhich Canadian troops in Europe fought as Canadian units,because the Canadian government never allowed the Cana-dian divisions fighting on the Western front to be broken upby the Allied High Command to reinforce British divisions.Canada’s Expeditionary Force on some occasions fighting



as one united army, at times achieved remarkable successesin the fighting, as for example at Vimy Ridge in the spring of1917. It has been said that Canada came of age in this battle,even though this achievement of Canadian nationhood wasnot made public internationally until twenty-two years laterwhen Canada made its first declaration of war.

In a future article I will explain the impact of all thesedevelopments on Hungarians who had emigrated from Hun-gary and had started their lives anew in Canada.

BBBBBÚCSÚÚCSÚÚCSÚÚCSÚÚCSÚ S S S S SISAISAISAISAISA I I I I ISTVÁNTÓLSTVÁNTÓLSTVÁNTÓLSTVÁNTÓLSTVÁNTÓL

(1918 - 2012)(1918 - 2012)(1918 - 2012)(1918 - 2012)(1918 - 2012)

Sokan vagyunk, akik példája nyomán elõbb-utóbbfelsorakoztunk mögé vagy mellé, de kevesek azok száma,akik egy emberöltõn keresztül megszakítás nélkül, tudatosana célt - Hazánk felszabadítását és a trianoni gyalázatorvoslását - szem elõtt tartva, olyan eredményesen dolgozottvolna, mint István barátunk.

Sisa István a Heves megyei Hort községben született.Mivel több Sisa élt a községben több családmegkülönböztetõ elõnevet vett fel. István elõdei a Kassainevet választották. Szülei késõbb Újpestre költöztek. Aközépiskola után a Keleti Akadémián szerzett diplomát.

A Kühne Mezõgazdasági Gépgyár budapesti irodájábankapott munkát. A háború végefelé a mosonmagyaróváriüzembe helyezték át, ahonnan a kis családot Linzbetelepitették ki a gyárral együtt, ahol jó ideig keserveskörülmények között éltek.

Közírói pályafutását Innsbrukban kezdte 1947-benMár a számkivetése elsõ évétõl tudatosan készült a nagyfeladatra. Három nyelvet tanult meg tökéletesen, németet,franciát és angolt, hogy azok segitségével, idegen földönmegalapozza életüket, másrészt fogalmat alkothasson akörülöttünk nyüzsgõ, magyarellenes világról.Tevékenységét nehéz csokorba kötni, de nézzük meg alegkimagaslóbbakat.

Nyelvtudása révén osztrák lapok munkatársaként,tollával elkezdhette a nemzetünk szolgálatát. Eközbenrengeteg adatot, újságcikket, könyvet ismert meg és gyûjtött.A magyarokkal foglalkozó idegen nyelvû könyvek listájátösszeállította. Ez a jegyzék ma is alapvetõ munka, amely ahonlapunkon olvasható. Megalapította és szerkesztette az,,Emigrációs Sajtóarchivum Tájékoztató Szemléje” címûkiadványt, a Duna-völgyi társemigrációk tevékenységéneka rendszeres figyelésére. Kivándorlásuk után 1955-ben kiadtaaz USA-ban a ,,Exiled Europe Review” címû tájékoztatóját,,,American Survey on Emigré Activities Today - and Prob-lems of Liberated Europe Tomorrow” alcímmel. Ezzelelindította azon sajtótermékek sorozatát, amelyek kiadása aMagyar állam mindenkori kormányainak feladata, sõtkötelessége lett volna. Ezt követte a “Free World Review”,egy igen magas színvonalú, világviszonylatban ismertkülpolitikai szemle, amelyben ismert nyugati gondolkozók,politikusok cikkei jelentek meg, sõt nyugati államfõk ésminiszterek is megszólaltak benne.

A kanadai Rákóczi Szövetség megbízásábólösszeállította a ,,Magyarság Kézikönyvét” több ismertnyugati magyar író részvételével (Endrey Antal, FöldváryGábor, Gallus Sándor, Bodolai Zoltán). Közben a KülföldiMagyar Cserkészszövetség felkérésére összeállítottalegszebb kiadványukat “Szétszórt árvalányhaj” címmel. Ezazóta is mindenkor a Szövetség rendelkezésére állt, amikor

MAGYARÓDY SZABOLCS

Homepage: http://www.hungarianhistory.com

HUNGARHUNGARHUNGARHUNGARHUNGARY AND THE HUNGARIANSY AND THE HUNGARIANSY AND THE HUNGARIANSY AND THE HUNGARIANSY AND THE HUNGARIANS

Az amerikai kiadású Hungary and the Hungarians könyvés a Botlik József: „The Fate of Western Hungary”(Lajtabánság, Rongyos Gárda, népszavazás) egyszerre menta nyomdába, november elsõ napjaiban. Tehát nagyon sokatkéstünk. A baj ott történt, hogy a magyar standard nyomdaiformátum merõben különbözik az amerikaitól. Egyikjavítást a másik után kérte a nyomda. Keller Márk barátunkalig gyõzte a javítgatásokat. Ennek megfelelõen a nyomda iskénytelen volt tovább nyújtani a határidõt.

Így a tervezett postázás januárra tolódott. A Buffalóbanlévõ könyveink postázása is hasonló sorsa jutott. Az otthoni,már postázás alatt lévõ H & H (+CD) 500 példányával együttkb. hétezer könyv kiosztását irányoztuk elõ. Ehhez jön mégezer példány a Dispossessed címû (a kitelepítésekrõl szóló)könyv postázása. E könyvet és a postázásához szükségesösszeget a Ladányi Foundation (Erdélyi András úronkeresztül) fedezte.

Otthon a Hungary and the Hungarians könyv kézbesítésetervszerûen halad. November 10-én kaptam a jelentést,miszerint a budapesti külföldi követségek már megkapták apéldányaikat. E könyvbõl minden barátunk kap, aki az elmúlthárom évben küldött be adományt, valamint munkatársaink.A KMCSSZ vezetõi és aktív tisztjei is kapnak, amennyibenigényt tartanak rá. Erre a célra ötszáz példányt teszünk félre.Ezen kívül kérünk mindenkit, aki tud olyan személyrõl, akivalamilyen módon kapcsolatban van hazánkkal, s annaksorsára hatással lehet (egyetemi tanárok, történészek,újságírók, szövetségi politikusok stb.) küldje el nekünk acímet/ címeket.

E pillanatban az alábbi US és kanadai címjegyzékekvannak birtokunkban: egyetemi könyvtárak, nagyobbközkönyvtárak, katonai könyvtárak, „think tankok”,washingtoni és ottawai idegen követségek.

Magyaródy SzabolcsA H O L L ÓA H O L L ÓA H O L L ÓA H O L L ÓA H O L L Ó105 S105 S105 S105 S105 SZZZZZ. Ö. Ö. Ö. Ö. ÖCSCSCSCSCSCSCSCSCSCS. H. H. H. H. HUNYUNYUNYUNYUNYADIADIADIADIADI M M M M MÁTYÁSÁTYÁSÁTYÁSÁTYÁSÁTYÁS M M M M MUNKAKÖZÖSSÉGUNKAKÖZÖSSÉGUNKAKÖZÖSSÉGUNKAKÖZÖSSÉGUNKAKÖZÖSSÉG

HHHHHUNGARIANUNGARIANUNGARIANUNGARIANUNGARIAN S S S S SCOUTSCOUTSCOUTSCOUTSCOUTS A A A A ALLLLLUMNIUMNIUMNIUMNIUMNI A A A A ASSOSSOSSOSSOSSO CIACIACIACIACIATIONTIONTIONTIONTION



egy-egy cikkre, tanulmányra, elõadásra volt szükségünk.A legjelentõsebb munkája, az emigráció legnagyobb

könyvsikere, a “Spirit of Hungary” volt, amelynek elsõkiadása a kanadai kormány és a Rákóczi Szövetségsegítségével jelent meg. E munkát egyszerûuen nem lehettúldicsérni. Jelentõségére felfigyeltek az amerikaikönyvtárosok is, és folyóiratukban ajánlották e könyvnek abeszerzését. Sisa István ebben a mûben tömörítette mindazoninformációt, amelyre egy magyar származású és/vagyamerikai érdeklõdõnek szüksége lehet. Ugyancsak igenhasznos és értékes forrásmunka amerikai és angolkormánytisztviselõk, politikusok, katonák, újságírók részéreis. Óriási elõnye az “olvasmányossága”. Nem használkomplikált körmondatokat, csak a hivatásbeliek által érthetõfogalmakat, mûszavakat. Ebben a könyvben egyetlen amagyarság érdekeibe ütközõ adat, megjegyzés, jellemzésnincs. Semmi propaganda, hazugság nem található benne,de megalapozatlan túlzás sem. Messze felülmúlja a hasonlómagyar kiadványokat. Helyzeti elõnye az amerikai “piac”ismerete. Az otthoniak egyszerûen nem ismerhetik annakminden követelményét. Hosszú ideig kell ott élni, hogyvalaki az ottani “eladhatóságot” meg tudja ítélni.

Ez a könyv többet tett a magyarság valódi arcának,történelmének, kulturális, ipari, irodalmi, mûvészeti és sportteljesítményeinek a külfölddel való megismertetéseérdekében, mint bármelyik más könyv. Ha Sisa István egészéletében nem írt volna mást, ezzel is kivívta volna magánaknemzetünk jobbik felének osztatlan elismerését.

Ezek után Sisa István figyelme a Haza felé fordult.Látogatásai alkalmával meggyõzõdött egy hasonló magyarnyelvû kiadás szükségességérõl. Ennek eredményeként jelentmeg a magyar viszonyokra alakított “Nemzet határoknélkül”. Szépen fogy ez a könyv is, de mivel a legnagyobbkönyvterjesztõk nem vállalták annak terjesztését, a hazaisiker nem mérhetõ az amerikaihoz. Kár, mert a magyarifjúságnak nagy szüksége lenne erre a könyvre. Sisa Istvánugyan már többször “letette a tollat”, de szerencsére néhamég elõvette. Mikor látta a magyarországi rezsimekközömbösségét a nyugati magyarság hazánk érdekébenkifejtett erõfeszítéseivel szemben, úgy vélte, ennekellensúlyozása is az Õ feladata.

Összeállította és saját költségén kiadta “ÕrállásNyugaton” c. kötetét, amelyben emléket akart állítanimindazon magyaroknak, akik önzetlenül, elismerés nélkülévtizedeken át, sokszor utolsó leheletükig munkálkodtakkülföldön hazánk érdekében. Amint az “elöljáró jegyzetben”írja, a felsorolás nem teljes, hiszen igen sokan vannak azon ahetven személyen kívül is, akiknek a nevét a könyvbenmegemlíti.

Életének egyik híres, otthon alig ismert színes epizódja56-hoz kapcsolódik. A szovjet támadás utáni napokbanhárom fiatal azon törte a fejét, hogyan irányíthatnák azamerikai média figyelmét még jobban a magyar tragédiára.A három István: Sisa, Juharos és Mártonffy szervezésében,

kb. harminc résztvevõvel egy óriási méretû magyar zászlótlengettek meg a New York-i Szabadság szobor legmagasabbkilátó erkélyérõl. A szobor alsó padkáján pedig egy “Stopgenocide, save Hungary” transparenset húztak ki. Jóelõregondoskodtak az amerikai média érteítésérõl. Így órák alattegész Amerikában láthatták az errõl szóló TV riportokat. Az“összeesküvõ” társaik pedig Manhattan felhõkarcolóirólfényképezték az eseményt. A felrohanó rendõrök a zászlótpersze elkobozták, de a szobor múzeumában még ma islátható.

A rendszerváltás utáni polgári kormánykülügyminisztere, Jeszenszky Géza komoly - azóta semmegismételt - segítséget nyújtott a külföldi magyarfelvilágosító szolgálat önkénteseinek. Így történt, hogy egy“gentlemens aggreement” alapján, javaslatomra a MagyarKöztársasági Érdemrend egyik fokozatával kb. húsz külföldimagyar történészt és kiadót tüntetett ki a köztársasági elnök,Így kapta meg Sisa István is a Magyar KöztársaságiÉrdemrend Tiszti Keresztjét. Néhány évvel ezelõtt SchmittPál köztársasági elnök egy magasabb fokozatú kitüntetésselfejezte ki a nemzet elismerését és háláját.

A példátlan sikerû “SPIRIT OF HUNGARY” után, SisaIstván a a magyarság felé fordult a rendszerváltás idejében.A haza vezetõit szerette volna felvilágosítani a nyugatraszorult magyarság hatalmas felvilágosító tevékenységérõl.Ez csak kis részben sikerült, mert ismertebb kiadók nemvállalták könyvei kiadását, terjesztését. Rövid “tavasz” utána várt együttmûködés elmaradt, illetve a ballib kormányhatározott ellenséges magatartása kizárta a nemzet érdekébenoly fontos együttmûködést a külföldi jobb középértelmiségiekkel. Így a nemzet képviselete továbbra is azellenérdekelt elemek kezében maradt.

A rendszerváltás után kiadott mûvei:NEMZET HATÁROK NÉLKÜL, 1993., Árpád

Könyvkiadó, Cleveland, Ohio, USA; ÕRÁLLÁS NYUGATON,2004., Vista Books, Morriston, NJ, USA;MAGYARSÁGTÜKÖR - Nemzet, határok nélkül, 2001.,Püski, Budapest.

Sisa István Huddleston nevû virginiai helységbenhunyt el, szeretetett tóparti házában 2012. november 20-án.



„A„A„A„A„Adjon Isten, ami nincs,djon Isten, ami nincs,djon Isten, ami nincs,djon Isten, ami nincs,djon Isten, ami nincs,Ez új esztendõben.” Ez új esztendõben.” Ez új esztendõben.” Ez új esztendõben.” Ez új esztendõben.” (Arany János)(Arany János)(Arany János)(Arany János)(Arany János)

A hamiltoni Szt. István Egyházközség dísztermébenrendezett szilveszteri mulatságon nemcsak a helybeliekbúcsúztatták felszabadult hangulatban 2012-t, hanem nagyonsok torontói és Toronto környéki honfitársunk is. László atyakedves házigazdaként fogadta az est díszvendégét, Dr.Pordány László nagykövetet és családját, egyenkéntüdvözölte az érkezetteket, és látható büszkeséggel nyitottameg az estet. A szépen feldíszített bálterem, azínycsiklandozó ünnepi étel-ital bõsége, Vaski Gáborzenekara, valamint a Melódia zenekar – egyszóval mindentökéletesen ráhangolódott az újesztendõt várók vidámságára.

Dr. Pordány László nemcsak maga és családja, hanemOrbán Viktor miniszterelnök nevében is köszöntötte arésztvevõket.

Vacsora után, a táncok szünetében került sor aHamiltonban élõ, az összmagyarság fáradhatatlanképviselõjének, Magyaródy Szabolcsnak a kitüntetésére, akia magyar államtól a Magyar Érdemrend Középkeresztjétkapta. Magyaródy Szabolcs 1924-ben született Szolnokon,nyolc éves korától Budapesten élt 1948-ig, amikor elhagytahazáját – fõleg az ÁVÓ zaklatásai miatt. Bécsen és Skóciánkeresztül jutott ki Kanadába, ahol az ontáriói Hamiltonbantelepedett le. Ebben a városban dolgozott nyugdíjaztatásáigelõbb épület- és géplakatosként, majd tervezõként.

A magyar ügyek iránti elkötelezettsége egész életétvégigkíséri. A Hunyadi János Öregcserkész Munkaközösségélén a magyarság külföldi hírnevének öregbítését tûzte életecéljául. Szerzõként, kiadóként és szervezõként évtizedek ótadolgozik a nemzetközi közvélemény Magyarországgal és amagyarsággal kapcsolatos tájékoztatásán, az országképjavításán. Könyvek százait gyûjtötte össze, fordíttatta leidegen nyelvekre, adta ki és terjeszti azokat világszerte. Ahamiltoni Hunyadi János Öregcserkész Munkaközösségvezetõjeként az egész világra kiterjedõ hálózatot vezet, így

oldja meg a könyvek tárolását, terjesztését. Lelkes önkénteseieddig immár 110 000 darab angol nyelvû kötetet osztottakki egyetemek és könyvtárak között. Munkacsoportjánakweboldala, a Corvinus Library, valamint A Holló c.tájékoztató könyvtárnyi információval segíti a magyartörténelem eseményeinek hiteles bemutatását, a nemzetiérdekeinkkel ellentétes külföldi propaganda ellensúlyozását– www.hungarianhistory.com. Külön említést érdemel aKiskáté c. kiadványa, amely már öt kiadást ért meg, ésamelynek minden magyar ember könyvtárában ott a helye– hangsúlyozta Dr. Pordány László, ismételtennyomatékosítva azt is, hogy Magyaródy Szabolcs szinteegyedül vállalta magára a hiteles külföldi magyartájékoztatást.

A laudációt felesége és családtagjai társaságábanMagyaródy Szabolcs meghatódva hallgatta végig, majdugyanezzel a meghatottsággal köszönte meg a magas rangúelismerést. Kiemelte a magyar nemzet külfölddel való hitelesbemutatásának fontosságát, értékelve munkatársainak azönzetlen segítségét, akik vállalják az anyagok fordítását, akönyvek terjesztését, népszerûsítését. Ezért a hozzájárulásértõ Pro Patria in Exteris emlékéremmel jutalmazta megmunkaközössége legszorgalmasabb közremûködõit.

És hogy az “öregcserkész” példája ragadós, igazolja eza szilveszteri mulatság is: a hamiltoni cserkészcsapatfáradhatatlan szervezõje, Vaski Lisa két cserkész fiát egészestére be tudta szervezni, hogy felszolgáljanak, majd amásnapi takarításban segítsenek a lelkésznek és a szülõknek.Az utánpótlás biztosított tehát, gratulálunk!

Éjfélkor felhangzottak a nemzeti himnuszok, köztük aSzékely Himnusz is, koccantak a poharak, vidáman,szeretettel, jobb jövõ reményével kívántunk egymásnak Bort!Búzát! Békességet! – és magyar összefogást. (D. R.)

Szabó Katalin, Magyaródi Szabolcsné, Magyaródi Szabolcs,Dr. Csikós Mária, Dr. Pordány László és Dancs Rózsa

Fotók: Telch György



BBBBBIKAIKAIKAIKAIKAVIADVIADVIADVIADVIADALALALALAL

A medve pofozott. A bika döfött. Kemény küzdelemkezdodött. Csak a férfiak merészkedtek az utcára. Ásót, kapát,kaszát megragadva közeledtek a dermesztõ látványhelyszínére, a Löwe utca sarkára. A nõk és a gyerekek akapuk alól leskelõdtek. Stark Dávid Mayer kántornáltartózkodott vendégként a faluban. A hír hallatán a vérbenforgó szemû állatokhoz igyekezett, annál is inkább, mert abika gazdája Mayer kántor volt, aki a kissé sántító jószágotnem akarta kihajtani reggel a csordával, hanem az itatónálhagyta. Megragadta fejszéjét, és bevágta a küzdõk közé. Adéli nap fénye megcsillant a repülõ szerszám élén, s az célttévesztve hullt le a porba.

– A tied! Ne öld meg! – szólt éles hangon Mayerkántorhoz Pewola néni, a nõegylet pénztárosa. – Egek!Fényes nappal ilyet… – tette hozzá halkan, mintha csakmagának mondaná. Hugo, a falu nehézbeszédû harangozójaés bolondja elrohant félreverni a harangot. A medve két lábraállt. Hatalmas fejét ide-oda ingatta, mintha nem tudná, kivelvegye fel a harcot, a távolabb kiáltozó emberekkel vagy afejét leszegõ bikával, amely izmait megfeszítve merevvé vált,akár Szent Konrád templom elõtti szobra. A fenyvesek urafújtatva figyelt. Apró fekete szemei áldozatára szegzõdtek,mancsaiból késként meredtek elõre körmei, kiegyenesedettgerince valóságos óriássá tette. A bika elsõ lábaival kapartaa földet, majd nekirontott a medvének, amely oldalazvapróbált elmozdulni. A patás jobb szarva a barna bundás balcombját hasította fel. Világos porral keveredett a sötét vér. Amedve üvöltött a fájdalomtól. A tehetetlen falusiakkikerekedett szemekkel bámulták. Az újabb döfésnél már amackó is pofozott. Körmei a bika jobb szemébe kaptak. Epillanatban a falusiak még nagyobb ámulatára ott termettHugo, a falu harangozója és bolondja. A templomkaputámasztórúdjával teljes erejébõl fejbe vágta a medvét.

***Hugo hetedik gyerekként született. Már kiskorában

lenézték szótlansága, mogorvasága miatt játszótársai.Iskolába nem járt. Munkát nem vállalt, csak a templom körül.Ahogy telt az idõ, egyre több haragosa lett. Mindenki ráakarta kenni bûnét. Ártatlanul vált felelõssé a tyúklopásokért,a marhák és lovak eltûnéséért, sõt, a lányos apák is különfélehíreszteléseket terjesztettek róla. Amikor Trimmel asztalosdühtõl tajtékozva hirdette világgá, hogy Lucia lánya hasaHugo miatt kezdett el nõni, a férfiak el akarták ûzni a falubóla bolondot, aki az esõs napok elõtti éjeken zsoltárokaténekelt. A templomba menekült.

– Az Isten háza mindenkit megvéd, mától õ a harangozó!– jelentette ki a szigorú tekintetû Roth tiszteletes úr. Hugoalacsony termetével, kopaszodó homlokával, ártatlan kékszemeivel és összekulcsolt csontos kezeivel a szertartásoktartozékává vált. Különös személyétpl mind a Húsvét, minda Karácsony titokzatosabbá vált. Ott lakott a templom

melletti fásszínben, kopott ruháit az üres gyertyásládábantartotta, lyukas bakancsa egy régi, szertartási kellékekettároló szekrény mellett hevert. Hamarosan innen is ki akartarakatni a presbitérium.

– Az tegye ki, aki jobbat hoz helyette! – harsant fel aszigorú tekintetû Roth tiszteletes úr. Hugo maradt.

***A medve megriadt, megtántorodott az ütéstõl, hátrálni

kezdett, majd áttörte a kerítést, és az erdõ felé rohant. Aférfiak, élükön Reichert kocsmárossal, az összerogyottbikához siettek.

– A bolond megsegítette a falut! – kiáltotta Pewolanéni.

Három nappal késõbb, Hugo feküdt ott, ahová a bikarogyott le. Arcát elöntötte a vér. A délutáni nap fényét jegesentükrözték szemei. Az elvakult Trimmel asztalos végzett vele.A falu népe újra összegyûlt. Lux csendor bilincsben vitte el agyilkost. A gyerekek a halotthoz merészkedtek. A kertbõlszedett virágokat dobáltak rá. Az asszonyok siratták, a férfiakkalapjukat levéve tisztelegtek elõtte.

– Üres lett a falu! – küszködött könnyeivel Reichertkocsmáros. Hugo édesanyjánál tömeg gyülekezett. Azasszonyok elkészítették ebédjét, de õ nem evett. Csak ültágya szélén arcát kendõjébe temetve, mialatt odakint a férfiaktûzifát vágtak neki. Ich verzeihe ihm… – suttogta. Magaelõtt látta Hugót, ahogy alig pár hetesen elalszik mellén,aztán kisgyerekként szalad az udvaron. Tudta, az embereklenézik, elmeháborodottnak tartják fiát, ezért nagyon féltette.A templom melletti fásszínbe mindennap meleg levest vittszámára. Maga elé képzelte Hugo kék szemeit. Felzokogott.

A templomban ravatalozták fel. Ilyen sem történt méga falu életében. A hívek ekkor láttak elõször könnyeket aszigorú tekintetû Roth tiszteletes úr szemében.

– Drága jó Testvéreim! – mondta elcsukló hangon.Szeretett harangozónk mellett a próféták, a tanárok és azírók is bolondok. Láthatjátok: velük nem sûrûbben vagyunk,hanem többen…

(Székelyudvarhely, Erdély)

MURÁNYI SÁNDOR OLIVÉR

Forrás: Wikipedia



BBBBBULLFIGHTULLFIGHTULLFIGHTULLFIGHTULLFIGHT

The bear swiped. The bull gored. The hard fight began.Only the men dared to go into the street. Grabbing a spade, ahoe, or a scythe they approached this scene of frozen horroron the corner of Lowe Street. The women and the childrenwere peaking out of the gates. David Stark was visiting thevillage as a guest of cantor Mayer. Hearing the news, he wasmaking his way to the bloodshot-eyed animals with speed,because he knew that the bull was the cantor’s, who had leftthe slightly limping animal by the drinking through, insteadof driving it out to pasture with the herd. Cantor Mayer caughtup with him. He grabbed his axe and heaved it between theanimals. The light of the noon sun sparkled on the blade ofthe axe for an instant, before it fell harmlessly into the dust.

– It’s yours! Don’t kill it! – spoke sharply to the cantorauntie Pewola, the treasurer of the Women’s League. – Heav-ens! In broad daylight… – added yet quietly, as if speaking toherself. Hugo, the village’s bellringer, who spoke with a halt-ing speech, was also the town’s fool. He now rushed to toring the alarm. The bear raised itself to stand on its hind legs.He was swaying his huge head this way and that, as if he didnot know whom to fight, the approaching, yelling crowd orthe bull that, flexing all its muscles, stood as stiff as his statuein front of the Church of Saint Conrad. The lord of the forestwas panting, his small black eyes fixed on his victim, fromhis paws his claws sticking out, like knives. His straight-ened-out spine transformed him into a giant. The bull rakedthe ground with his forefeet, then charged the sidling bearthat tried to avoid the charge. The hoofer’s right horn toreinto the fur-coated’s left thigh. Dark blood was mixing intothe gray dust. The bear howled with pain. The helpless vil-lagers watched with rounded eyes. At the subsequent thrustthe bear was also slashing. His claws tore into the bull’s righteye. At this moment, to the greater wonderment of the vil-lagers, Hugo, the bellringer-fool appeared with the pole thathad been supporting the gate of the church yard, and struckthe bear on the head with all his might.

***Hugo was born as the seventh child. Even at a young

age he was looked down upon by his playmetes for his mo-rose muteness. He did not go to school. He worked onlyaround the church. As time went on the number of his en-emies grew. He became everyone’s scapegoat. Innocent, hewas blamed for missing poultry or livestock, worse, as hegrew older the fathers of young girls began to blame him,too. When the carpenter Trimmel, frothing at the mouth withanger, blamed him for his daughter Lucias’s growing belly,the villagers wanted to drive out of town the fool, who washeard singing psalms before it rained. He escaped into thechurch.

God’s house protects all. From now on he is the bellringer! declared the stern looking Mr. Roth, the minister. The

short-statured Hugo with his receeding hairline, innocentblue eyes and bony hands became a fixture in the ceremo-nies. From his unusual personality Both Easter and Christ-mas became more mysterious. He lived in the woodshed bythe church, kept his worn clothes in the empty candle box,his boots with its holed soles lay next to an old cabinet thathoused ceremonial accessories from old. Soon the congre-gation wanted to evict him from there as well.

– Let him, who provides better, evict him, riled thestern looking Mr. Roth, the minister. Hugo stayed.

***The bear staggered, stunned by the blow. It began to

retreat, then broke through the fence and ran towards thewoods. The men, with the innkeeper Reichert in the lead,hurried to the fallen bull.

– The fool has helped the village! – shouted aunt Pewola.Three days later, Hugo lay there, where the bull had

collapsed. His face was covered with blood. His eyes werereflecting the afternoon sun icily. The rage-blinded carpen-ter, Trimmel had finished him off. The folks of the villagecongregated again. The Gendarme Lux lead away the killerin handcuffs. In time the children dared to approach thecorpse. They threw flowers, gathered from nearby gardenson him. The women wept, the men honoured him, taking offtheir hats.

– The village has become empty! – fought back histears innkeeper Reichert. At Hugo’s mother’s place a crowdgathered. The women prepared lunch for her, but she did noteat. Just sat on the edge of the bed and buried her face intoher kerchief, while outside the men split wood for her. Ichverzeihe ihm… – she whispered. She could see Hugo in hermind’s eyes, sleeping on her breast a few weaks old, then asa small child running in the yard. She knew the people werelooking down on her son, that they thought him crazy, andwas very worried for him because of this. She brought warmsoup for him every day to the church’s shed. She imaginedHugo’s blue eyes. She broke into a sob.

They laid him out in the church. There was no prec-edent for this in the life of the village. This was the first timethe villagers saw tears in the stern looking minister Roth’seyes.

– My dear brothers! – said he in a choking voice, nextto our beloved bellringer the prophets, the professors, thewriters are also all crazy. You can see: with them we are notjust crowded, but are many more...

Translated by Frank Veszely, Kamloops, 2012

SANDOR OLIVER MURANYI



TTTTTÖRTÉNETÖRTÉNETÖRTÉNETÖRTÉNETÖRTÉNET AZAZAZAZAZ EGYIKEGYIKEGYIKEGYIKEGYIK CSALÓRÓLCSALÓRÓLCSALÓRÓLCSALÓRÓLCSALÓRÓL

Azért mondom, hogy az egyikrõl, mert a másikról istudok történetet. Szeretek róluk beszélni így, tél elején, mikora jó Isten elparancsolja az égrõl a napocskát, a földi rongyosokés éhesek oltalmazóját, és szabadjára engedi a rémítõket, aködöket, szeleket, havakat. Mért ne hozakodnék elõ ilyenkore két különös csalóval? Hátha a jó Isten csak azért parancsoljale ilyenkor a napot az égrõl, hogy addig, míg a rémítõknekengedi át a földet, az emberek szívében süssön ki a nap, ésonnan oltalmazza a rongyosokat és éheseket?

Az egyik csalót Palkónak hívták, ugyan még tán mostis úgy hívják - Törõcsik Palkónak. Lehet, hogy van is, akitalálkozott már vele, ha egyebütt nem, a kis iskolás gyerekeiolvasókönyvében. Mert Törõcsik Palkó oda is bejutott, atöbbi nevezetes ember közé, és én voltam benne a ludas,hogy bejutott. De ott egy kicsit simítani kellett a Palkó bûnénúgy, ahogy a tanterv kívánja, itt elmondom úgy, ahogy történt.

Palkó abban az idõben valamelyik újságosboltfityfirittye volt, aki a mi utcánkba beadogatta az újságokat avilági dolgok iránt érdeklõdõ nemzetnek, s ezért rendesfizetést húzott a bódéstól, mint nagyvállalkozótól. Mindentíz lap kézbesítéséért három szem sült gesztenyét, amelyekközül csak egy volt férges. Amikor én tudomást szereztem adologról, marékra is fogtam a bátorságom, és erõs támadástintéztem a nagytõke ellen, annál is inkább, mert kiderültróla, hogy álláshalmozó. Ez a sarki nagytõke a bódébanújságot árult, és a bódé elõtt gesztenyét sütött, s ehhez képestcsakugyan elég rongyos is volt.

- Ugyan kérem - legyintett mérgesen -, csak nem kívánjatõlem az úr, hogy gesztenyével zabáltassak meg egyötesztendõs kölyköt? Mikor én ötesztendõs voltam, örültem,ha a gazdám hajába fõtt krumplit vágott hozzám. Mert én isa létminimumon kezdtem, kérem alássan.

Ezt a fölmagzott és kimûvelt emberek kettõs gõgjévelmondta a nagytõke, és láttam, hogy a Palkó három szemgesztenyéje is veszélyben forog, ha tovább is buzgok azérdekében. Siettem tehát kiengesztelni a nagytõkét. Ötszázkorona árú gesztenyét vettem tõle egyszerre - mert az még akoronás világban volt -, megkértem, hogy a fityfirittynekszánt férgeseket is számítsa az enyémek közé, s csak azutánmertem megkérdezni: nincs tán panasza a gyerek ellen?

Jólelkû elnézéssel válaszolt:- Ölég fürge a gyerök, úgy megszaladja az emeletöket

is, mint a pocok, csak abbul van baj, hogy írástudatlan, ésnéha megcseréli az újságlapokat. Tetszik tudni, amunkásújságot viszi föl az emeletre a táblabíró úrnak, és atáblabíró úr lapját hajítja be a pincelakásba a suszternak.

Isten bocsássa bûnömet, én azt gondolom, nem is olyannagy hiba ez, mert így tudja meg az ember, mit gondolnakróla a másik parton, s majd aztán ahhoz képest forgatja magáta világi életben. De szólni nem szóltam semmit, csakelhatároztam, hogy ezek után jobban föltekintem a

hüvelykpici férfiút, aki ilyen kiegyenlítõ hivatást teljesít azemberi társadalomban.

Másnap reggel magam mentem ki az elõszobába, mikormegnyikkant a csengõ, amit Palkó csak az ujja leghegyévelért föl, ha nagyon ágaskodott is. A fején zöldellett valamikerek, arról ki lehetett találni, hogy valamikor kalap volt.Nyakától térdéig szürkéllett valami, ami egykor alighanemkabát gyanánt védett valakit. Hanem hogy mi az, ami atérdétõl a lába fejét takaró sárig kékellik, azt nem lehetettkitalálni, azt meg kellett kérdezni:

- Mi az a kék a lábad szárán, te csiripiszli?- A bûröm - mondta Palkó egy kicsit csodálkozva.

Nohát, hogy egy úriember még ezt se éri föl ésszel!- Te mezítláb jársz, te gyerek? Ebben a sárban, latyakban,

jegesedõ hólében?- Csakis - hangzott a válasz kérkedés és panaszkodás

nélkül.Annyi eszem már volt, hogy nem firtattam, miért.

Inkább a feleségemet kérdeztem meg, nem volna-e egy párrossz cipõ a háznál.

- Rossz mindig akad - mosolygott egy kicsit mélánházam úrnõje, lepillantván a tulajdon cipõjére.

- Ide komolyabb cipõ kell, fiam, nem olyan, amelyikazt mondja, hogy „csissz-csossz”, hanem amelyik aztmondja, hogy „kopp-kopp”.

Olyan is került, s két pár meleg harisnyával, nyiszlettvászonkendõkkel megbélelve nem is volt túlságosan nagy adagadó, fagyott kis lábakra. „Kopp-kopp”, keményen ésönérzetesen koppantak a cipõk a kõlépcsõkön, s nem tudom,a régi gazdájuk nem jobban örült-e nekik, mint az új. Egyhétig nem láttam Palkót, de a kopogását mindig füleltem, hajött, ha ment.

Egy hét múlva azonban éppen akkor álltam azablakhoz, mikor a fityfiritty a mi kapunkon kilódulva,átvágott az utca másik oldalára. Palkó az? Annak kell lenni,az újságok ott vannak a hóna alatt, a zöld is rajta fityeg, aszürke is rajta lityeg. De nem Palkó az mégse, hiszen annakcipõje van. Ez pedig térdtõl lefelé kékbe van öltözve, atulajdon bõribe. Hívom a feleségem is, nem érti a dolgot õse. Tegnap még a lábán volt a gyereknek a cipõ, rá is szólt,hogy topogja le róla a sarat, mikor bejön a kávéját meginni.

- És ma?Ma nem látta. Ma a Mari kávéztatta meg. Hát Mari mit

tud? De nem tudott semmit, csak morgott. Õ bizony nemszokta nézegetni azt a kis békát; ugyan mit akar vele atekintetös úr? Mari tanyai eredés, öt évvel ezelõtt õ is ilyenmocskos kis béka volt, mert nagy esõ járt ott, hol õ született,de öt év nagy idõ, s Mari most már olyan fönt hordja az orrát,mintha õ hajtaná a Göncöl szekerét.

Másnap én kávéztattam Palkót. Be lehetett ereszteni,mert a sárkaparóval leszedte a talpáról a jeges sarat. De nema cipõje talpáról, hanem a tulajdon magáéról. Csakugyanmezítláb volt.

MÓRA FERENC



- Hol a cipõ, Palkó?- Lajcsi lábán - rebbent egyet a szeme.- Ki az a Lajcsi?- A bátyám.- Elvette tõled?- Nem. Odaadtam neki.- Miért adtad oda?- Neki jobban köll.- Miért kell jobban?- Az û lába jobban fázik, mert nagyobb, mint az enyém.No, ez olyan igazság, amivel nem lehet vitába szállni.

Most már a ház úrnõjének cipõje került a Palkó lábára, melyreméla mosollyal nézett. Míg a feleségem a lábát öltöztette akis emberizinknek, én megráztam a vállát.

- Palkó, ha én még egyszer cipõ nélkül látlak a télen,akkor megmondom a gazdádnak, hogy csupa férgesgesztenyével fizessen téged. Megértetted-e?

Megértette. Egész karácsony reggeléig nem volt semmibaj. Akkor se azért, mintha Palkó lábán nem lett volna cipõ.Rajta volt, mégpedig szép ünneplõsre kifényesítve; sár sefogta be, mert csonttá fagyott a föld.

- Fázol-e, Palkó?- Nem fázok én.- Hát az angyal járt-e felétek?- Nem járt az - vigyorodott el -, de azért neköm van.

Kaptam a Mitetszik bótos úrtól.Egy kis csokoládé angyalt húzott elõ az inge derekából,

szétlibbentve magán a néhai kabátot. Csak a mosolygás egykicsit lehervadt az arcáról. Az angyalka szétmászott a melegbõrön, s több ragadt belõle Palkónak a hasára, mint az ujjaira.

- No, ne búsulj, Palkó, hanem nyisd ki a zsebeidet. Van-e sok zsebed?

Volt, hála istennek, volt, belül több, mint kívül, ahol arongyos bélés elvált a rongyos posztótól, az mind zseb volt,s azt mind teletömködtük angyalfiával. Tréfából még hozzáezüstrojtot is csavargattunk a gyerek nyakába, abból a fajtából,amelyik az angyalok haját jelképezi a karácsonyfán.

- No, Palkó, most már magad is elmehetsz angyalnak!Hány házad van még?

Már csak egy volt, de az kétemeletes, soknépû, az utcamásik oldalán, szemben a miénkkel.

- No, ha ott is dolgod végezted, gyere vissza. Majdkeresünk még neked valamit a karácsonyfa alatt.

Arra számítottam, hogy akkorra az unokám kezébenokvetlen pusztulása lesz vagy egy gipsznyuszinak vagy aposztómackónak, de Palkónak öröm lesz az egy kis csorbávalis.

Palkó azonban megcsóválta a fejét.- Miért, te?- Csak.Ha egy kisgyerek azt mondja, hogy „csak”, az majd

olyan, mintha egy asszony mondaná. Faggatásnak ott semmiértelme sincs.

- Hát akkor, eredj dolgodra - nyitottam ki neki az ajtót

egy kicsit bosszúsan. De azért csak odaálltam leskelõdni azablakhoz. Ugyan hány perc alatt röpüli be Palkó angyal azt anagy házat?

Beletelt öt perc, míg a gyerek a mi kapunk alólkivágódott. Mégpedig cipõ nélkül. Mezítelen talpacskáitsebesen kapkodta a hidegtõl sütõs aszfalton. De azértmégiscsak elkaptam, mielõtt a nagy házba besuttyant volna.Nagyon megrettent, ahogy a vállához értem, s mind a kétvörös kézivel odakapott az ezüsthajhoz, az újságokkihullottak a hóna alól az aszfaltra.

- Palkó, hová lett a cipõd?- Lévetöttem.- Minek vetetted le? Hol vetetted le?- Ott a - mutatott át a kapunkra. - Imre meg fölhúzta.- Ki az az Imre?- A bátyám. Ministrálni mönt a kápolnába, oszt a

harangozó megmondta neki, hogy mezítláb ne mönjöntöbbet, mert akkor kikergeti.

Hát igen, hogyne, a harangozónak is igaza van.Karácsony napján nem lehet meztéláb állni Isten õ szentfelsége elé.

- Hány bátyád van neked, kis Törõcsik?- Csak négy. De húgom is van kettõ.Bizony, annyi lábat nem gyõztünk meg a magunk rossz

cipõivel. Végig kellett sarcolnunk az egész házat, de seholse csapták be elõttünk az ajtót, mert ebben az egyben egyekvagyunk mindnyájan, akármilyen újságot olvasunk. Télvízidején, ha egyebünk nincs is, rossz cipõje mindnyájunknakkerül. Még ha néha a tulajdon lábunkról kell is lehúznunk.

Szabó Árpádot úgy ismerik honfitársaink, mint Mr.Dairy. Amikor álldogálunk az élelmiszerboltokban, atejtermékek között kutatgatunk vagy éppen fagylalttalakarjuk meglepni gyermekeinket, akkor Mr. Dairy termékeiközött válogatunk. Bár a Mr. Dairy & Food Distributing Ltd.családi vállalkozásként ismert, már régóta kinõtte a családikereteket, kiváló minõségû árúi Észak-Amerika majdnemminden háztartásában keresettek és kedveltek. Éventemegrendezett piknikjei, az ú.n. Cornroast picnic pedig kiválóalkalmat nyújt a barátkozásra, a nemzetek közöttiismerkedésre.

Gratulálunk Szabó Árpádnak és családjának a hivataloselismeréshez és további sikereket kívánunk az újévben!

AAAAAKIREKIREKIREKIREKIRE BÜSZKÉKBÜSZKÉKBÜSZKÉKBÜSZKÉKBÜSZKÉK VVVVVAAAAAGYUNKGYUNKGYUNKGYUNKGYUNK...............



Szervátiusz Tibor: Madonna

milyen is leszmilyen is leszmilyen is leszmilyen is leszmilyen is lesz1

milyen is leszha elválunk a testtõl

mikor a sok gyönyörûség ittmindig-volt újnak ad helyet

mikor az egód szív tájt kitágulés a fény patakzik

lentrõl és fentrõl egykéntmint a kegyelem

szóval ha por leszelés ebéd után a fák közöttsziesztáznak az álmaid

s a pázsiton a szivárványrendezgeti színeit

milyen lesz akkor állanikezedben életeddel

s szemrehányó szavakkalfüledben

miért is nem hittél nekem

hordozhatod izzó önmagadmíg este lesz megint

majd újra reggelés hallod megint mindenfelõl

az egyetlen szót a teremtõta nem szûnõt

a sziklasírból fölkelõt:

amit alkottam jólegyen ez végre elég neked

milyen is lesz majdTamással mondanod:

én Uramén Istenem

what will it be likewhat will it be likewhat will it be likewhat will it be likewhat will it be like

what will it be likewhen the self separates from the flesh

when all this beauty heregives way to the forever new

when the ego stretches around the heartand like mercylight streams in

from everywhere

in short when you become dustand after lunch among the trees

as a rainbow arranges its colourson a serene meadow

your dreams are taking a resthow will it be just standing there

with your life in your handsand in your ears

the echo of accusing words

why couldn’t you believe me

carried by agitationtill the evening

and the morning werefrom everywhere hearing it once again

that one and only one the resurrecting word

the never ending one from the cave:

what I have created is goodand it should be good enough for you

what will it be likewith Thomas to say:

my Lordmy God

SAJGÓ SZABOLCS SZABOLCS SAJGÓ

1Szabolcs Sajgo: found lines. AnnectoPublishing 2013, Toronto

VALERIE WOODS TRANSLATOR

Sajgó Szabolcs elérhetõ verseskötetei:

még csak péntek este, talált sorok,az ûrön áthajolva, kapuid bennem,

it’s only friday night,es ist erst Freitag Abend

Sajgó Szabolcs megjelenés elõttálló kötetei:

found lines, bend over the voidA kötetek megrendelhetõk:http://www.kordakonyv.hu

honlapon,a [email protected] vagy a

[email protected] címen



estéli üzenetestéli üzenetestéli üzenetestéli üzenetestéli üzenet

ránk csöndesül a fényhalkan bealkonyul

s az est hajnalán a sok-sok arcámulva egymásra néz

boróka meggyvágó kerti padés te meg én

ragyog mind-mind és ünnepelhogy annyiféle s mégis egy

elérkezett a pillanatmikor a napi napfogyatkozásban

szót vált világ s világtalanmikor tûzszünetben egymásra lel

fény sötétés átizzik egyszerre mindenen

a mélységeinkben tündöklõ csoda

vagyok mert mondatottlegyél

a szó minél elõbbvalóhatalmasabb nem szûnõbb semmi nincs

ami igen és igenés igen újra

mindenekre és reád

elérkezett a hírhozóa túlcsorduló pillanats jelenti a Jelenvalót

a szüntelen felénk hajlótakibe naponta szenderülsz

s mindörökre egyszer mindenek

megállsz az úton akkormint ezer év olyan az a pillanat

s megáll a légy a levegõbentûzhányók mélyén a láva

a harangszó köszöntve vacsoracsillagotés cselszövõ szívében az intrika

megállelejti terhét

álmodiklátja a Kertet

belélegziés sebei helyén a heget

többé nem találja

evening messageevening messageevening messageevening messageevening message

light settles on us gentlyquietly becoming dusk

and on the dawn of night many many faceslook at each other in amazementjuniper hawfinch garden bench

and you and Iall all sparkling and rejoicing

that there are so many but really only one

the moment has arrivedwhen in the daily eclipse

sightful and sightless exchange wordswhen in the ceasefire light and darkness

find each otherand the wonder glowing in our depth

penetrates through all

I am here because of the wordBe

There is no more important powerful or ceaseless wordthan this

the yes and yesand yes again

for all and for you

overflowing momentthe messenger has arrived

announcing the Ever-presentthe one who is eternally beside us

in whom you slumber dailyeventually all will follow forever

then you stop on the roada moment is like a thousand years

a fly stops in the airthe lava in the abyss of volcanoes

the sound of a bell saluting the Evening Star and the intrigue in the heart of a villain

it stopsdropping its burden

dreamingseeing the Garden

breathing it innot finding any scab

on the place of its wounds

SAJGÓ SZABOLCS SZABOLCS SAJGÓ VALERIE WOODS TRANSLATOR



ISTVAN BACSALMASI

RRRRREGIONEGIONEGIONEGIONEGION OFOFOFOFOF Y Y Y Y YORKORKORKORKORKIIIIINNNNN M M M M MEMORIAMEMORIAMEMORIAMEMORIAMEMORIAM K K K K KENOJUENOJUENOJUENOJUENOJUAKAKAKAKAK A A A A ASHEVSHEVSHEVSHEVSHEVAKAKAKAKAK

(1927 - 2013)(1927 - 2013)(1927 - 2013)(1927 - 2013)(1927 - 2013)

Kenojuak Ashevak was born in an igloo in an Inuit camp,Ikirasaq, at the southern coast of Baffin Island. At three yearsold, she lost her father. In 1952, she had to be treated for threeyears for tuberculosis in a hospital in Quebec. During thistime and later on, many of her children and grandchildrensuccumbed to disease, as did her husband of 42 years.

James Archibald Houston, the civil administrator forWest Baffin, introduced print-making to the local artists inthe 1950s. Kenojuak Ashevak became one of the first Inuitwomen in Cape Dorset to begin drawing. She worked ingraphite, coloured pencils and felt-tip pens, and occasion-ally used poster paints, watercolours or acrylics. She createdmany carvings from soapstone and thousands of drawings,etchings, stonecut prints and prints — all sought after bymuseums and collectors. She has designed several drawingsfor Canadian stamps and coins. In 2004, she created the firstInuit-designed stained-glass window for the John Bell Chapelin Oakville, Ontario. By: Wikipedia

Soon after I started teaching in Bradford, it becameobvious that our lives would greatly change. During thepast seven years of factory work, I was only in close contactwith my workplace and with those Hungarians who regu-larly came to the St. Elizabeth Church. Over these sevenyears I did not change my “intellectual attitude of a refu-gee,” the “looking toward the home country” and the use ofthe Hungarian language. Writing Hungarian articles re-mained the centre of my activities and gave a feeling anddirection to the family as well.

The outbreak of the Hungarian revolution of 1956changed not only my work but also helped me recognize thevalue of being closer to the Canadian society. The hardshipof moving away from Toronto and the Hungarian Church,the separation from the activities of the Hungarian Schooland other Hungarians and many other changes in our newcircumstances affected us very heavily. Up until now, when Icame home from work, we often went to the city, wherewhatever the plans were, whatever we did, we mainly spokein Hungarian and did everything together with other Hun-garians. Now, a smaller but “Canadian” community becamethe important place; the use of English language the norm.Very unfortunately, I had to be separated more from the fam-ily; from the children. The work which normally took aboutone or two hours for teachers to ready themselves for theclasses of the next day took a number of hours longer in ourhouse. Yet, in January of 1959 our fifth child was born, andfor me, more time was needed to be with them.

The English language required longer hours than theprofessional readiness for teaching, and I could honestly saythat both together needed all my time. During a number ofyears I took university courses during the summers, which,with the serious learning of the materials required for myclasses every day, gave me the security which hoped andworked for by every teacher. I, most certainly, needed it. Theschool-inspectors were coming to my classes quite often. Myprincipal, however, told me that it was not more often thannormal in the case of a first year probationary teacher. So, Iwas not nervous. I taught Physics and Biology in the moreadvanced classes, and Natural Science, Mathematics and Ag-ricultural Science in grades nine and ten. The blackboardwas always a very useful and very helpful tool for me. Thenotes and the drawings that I used on it proved to be excel-lent attention grabbers and it was easy to achieve the disci-pline necessary for students’ learning. Today it may be use-ful to remind ourselves that the computer and many techni-cal teaching aids available at home or in the classroomstoday was unknown at that time. During the university classesI took over the last few summers, I made most certain that Iwould be able to introduce the best experiments my profes-sor used, to my own students, making them repeat the ex-periments in the same class if it was possible.Kenojuak Asheva: The Enchanted Owl



The teaching of Agricultural Science included, on mypart, certain supervision of the students’ work, mainly prac-tical, which was always done at home, the farm of the par-ents. The necessary visits helped me to deepen my relation-ship with the parents and their neighbours as well. This hadto be one of the reasons why nobody uttered a grudge againstme for sending our children to separate school when I wasteaching in public school or selecting from the many possi-ble associations the Knights of Columbus. The sensitivityabout religion or religious connections often created an-tipathy among people, although the government tried to giveexamples for tolerant and democratic social behaviour. Nei-ther then, nor later, did I feel any intolerant behaviour againstme because I was a foreigner, that is to say, not a member ofany Anglo-Saxon family.

Mind you, I expected some reaction because of a few ofmy unfamiliar teaching practices. I introduced such tech-niques like short oral question and answer periods, I encour-aged student with student debates, and I marked them inorder to develop better oral techniques. In science classesthese practices were totally unknown and, as everywhere,examinations of all kinds were only in writing.

The new work of mine, however, introduced some nega-tive changes into our lives. As I mentioned, our contactswith Hungarians, the Hungarian Church, or the HungarianSchool had to be given up. We moved away from the Torontoarea. It was also impossible for me to continue my writingfor Hungarian newspapers and magazines. This silence lastedmany years. Our lives changed to be more or less “Cana-dian” lives. The school system, the School Board, the teacherand parent’s relationship, and the political characteristics ofeducation introduced us to a yet unknown way of life. Thesechanges created some difficulties for us, to me mainly, andfor the first time in my life I was thinking more and moreabout social or financial benefits.

Generally speaking, after three years of teaching I knewthe secondary school system of Ontario, or, to put it better,those schools which were in the neighbourhood, in order toread the “market” and look for a place where I would bepaid better. My wage was smaller, as a teacher, than the pay-ment I received in the factory. Bill Wood, the principal, sud-denly died close to my first year of teaching. Art Stevens washis successor, an equally good principal and very good per-son. The school, therefore, did not give any special reasonsfor change, but the growing family did.

A new school was built south of Bradford, in King City,where the Sciences acquired a position for Head of Depart-ment with additional salary. I sent my application for theposition there and I was successful. This was my first posi-tion in the Region of York, where King City was located. Iliked my Principal, I liked the school and my work, but asimilar position became available the next year in RichmondHill. I considered moving there. Since the School Board inKing City was not willing to match the salary in Richmond

Hill, I applied for the position of Department Head of Sci-ences there. I was successful, and in the year of l964 I startedto teach at Bayview Secondary School in Richmond Hill.The school was built, enlarged, renovated, and then mod-ernized in all aspects. It happened that this school, the Board,and its Superintendent, Mr. SLG. Chapman, became veryimportant in our lives. Many changes started at this time,which continued one after the other throughout the near twodecades until my retirement.

The Science classrooms all were renovated or builtaround a winding, common corridor. This new style in thebuilding gave me the idea, even before opening, that I shouldsend letters to a number of Nobel scientists and ask for theirphotos. Among them were a number of Hungarian Nobellaureates teaching and working in the USA. It was a verysimple plan, and I decorated all the science classrooms andcorridors with the pictures as they arrived. It was surprising,however, that the decoration brought many visitors to theschool, giving us a good name. Since I shared the pictureswith all teachers in the department, we all gained from thissuccess. It created a good atmosphere.

After only four years of teaching to become a Depart-ment Head in such a big school, and the good start, made mevery sensitive toward my colleagues. I had to, of course,supervise the members of my teaching staff, but I was able todo it without generating any aversion. I was often thinkingabout the reasons for that good fortune, but could not comeup with anything except for learned experiences way backin my University, in the Emericana, as a resistance fighterand later as a refugee. I had developed traits which helpedme to understand other people, my students, my colleaguesand in general helped me in my teaching and working ingroups, which became so important many years ahead ofme.

The people of the Ministry of Education had beguntalking about plans of the new Science curricula. I was verythankful for the courses I took in the previous summers (andthe coming summers too) because many parts of the devel-oped new courses did not appear “new” or difficult to me asI was teaching some of those already. The visiting inspectorssaw that and often asked me about my experiences with the“not yet curricular” sections of the material I used. Whenthe time came to organize a Resource Team of the Ministry, Iwas asked to participate. The School board approved myparticipation, so I and four other members of the ResourceTeam met with other science teachers of Ontario. The meet-ings took place almost every weekend throughout a wholeyear in different schools in Ontario. My special responsibil-ity was to introduce the new Biology course. We did notreceive additional salary for this work, but we travelledthrough all of Ontario, seeing how big this province reallyis, and got to know many teachers, principals and Inspectorswho came for the learning sessions as well.

One of our science meetings was at the High School of



Kenora. We arrived there in time and without problems. Dur-ing the sessions, however, the snow started to fall, and it fellmore and more heavily. The next morning we were ready tofly back to Toronto. We were told that the very famous DeHaviland Otter will be there for us, which was the regularplane for this part of the country. I have never liked flyingand the falling snow made me very nervous. The time to go,finally, came. We never heard the plane arriving, but we weretold that it was there and we should go. After embarking, theOtter started to move. It did not run fast nor a long distance,but we rose fast above the snow clouds where I could breatheeasier. I was never so proud of my seven years in the factorythan for the time I was testing instruments for the Otter.

In the early 1970s the Ministry made it possible for afew professionals to go to Scandinavia, on their own, if theywished to study their forward-looking school systems. MySchool Board allowed me to apply and, with four other ad-ministrators from various Boards, the Ministry accepted myapplication. We went to Netherlands, Denmark and Swedenfor about two weeks. We spent more than a week in Sweden,driven in a small school bus around and from Stockholm tothe southern border. We visited the schools selected, andtalked to the staffs. The fact that I was the only “European”among the Canadian visitors helped me tremendously, and Iused my chances fully. From very early on I asked questionsnot only about education and schools, but about the lives ofthe local people. This was well received and I got many invi-tations on the road from families and teachers for personalvisits. It cut back on my rest periods, but the experiences,after twenty years back in Europe, were well worth it, espe-cially since some of those experiences stayed with me allthrough this time.

Actually, this was the time when everything was chang-ing. The Ontario Government was thinking about bigger,more important changes than the Science Curriculum. Thevarious media busily debated the idea of combining smalland obsolete municipalities and institutions into larger, andmore up to date units. While the debate was in the variousmedia, I did not pay much attention to it. I promised to my-self when we arrived to Canada that I would not spend mytime with politics. It was probably not a clever thing to do,but I remained faithful to my early promise to myself. At thetime, however, when Mr. Davies, the Premier of Ontario, andDr. Jack McCarthy, the Deputy Minister of Education, calledon the School Boards, their Administration and other teach-ing staff to participate in examining the issues, or at leastexpress some opinions, I wrote a few small studies and pa-pers and sent them to my Superintendent, Mr. Chapman. Itried to express my thoughts and my beliefs about theplanned and unplanned changes that may happen. What Ipointed out was not new for education, but could becomeunexpected in education as well as in any large scale changes.In the planned York Region, where we had 21 small schoolboards with one or few more, schools, the planned new mu-

nicipality will have only one School board, with about 170elementary and secondary schools. There will probably bemore than 100,000 students and about 10,000 people, pro-fessionals, caretakers, and administrators working there.Everybody accepted that some things, many things, couldand will change. In my opinion, we in York had to workcooperatively in order to make the changes come easily andeducation to be more human or better in the new system ofbig numbers.

These studies and papers proved to be helpful and worth-while, and, on the recommendation of Mr. Chapman, theBoard appointed me as Vice-Principal and gave me a newtitle: Director of Research and Development. I was movedout of the School into the Board’s offices where, at one endof a corridor, my desk was set up, practically, becoming myoffice. There was a need for all this because as a “teacher,”the member of the Federation, the “Union,” I was not avail-able for the Board outside of the classroom. My new workwas to study all issues, changes the Government planned todo, primarily those which especially affected the Region ofYork in order to make those studies available to Mr. Chapmanand the members of the Board. This assumed, first of all, avery close relationship with Mr. Chapman. I had to informhim of all issues, to get his opinion, and make it knowneverywhere. At the final analysis I had to bring differentopinions and needs together or to make a unifying decisionreadily possible. I do not know how many meetings I had toattend, at how many discussions I had to be, and how manynotes, papers, and reports I had to write. There were many.Most of them were printed for more people to see or read.The desk of mine became a well used and well occupied“office.”

When all the prerequisites were completed, the deci-sion was reached and the York Region Board of Education,as well as the other new school boards, became part of thenew law. The Regional School Board appointed Mr. Chapmanas its first Director of Education of York Region. His workcarried all political and professional educational activitiesimaginable in York Region. A little while later, I learnedalso, that on the recommendation of Mr. Chapman, the Boardappointed me as Superintendent of Planning and Develop-ment, one of the highest ranking educators in Mr. Chapman’steam. My specific duties were to direct three major educa-tional areas with as much common educational philosophyand outlook as possible:

a). To introduce the Ministry-ordered curriculumto the Staff, organize them to study in detail and start to usethem with elastic uniformity throughout our schools;

b). Organize and give leadership to a consistentand self improving teacher education;

c). To collect and present to the Board the neces-sary population and education statistics and ensure that pro-fessional needs in school buildings will be recognised bythe architectural firms hired by the Board.



To highlight these professional areas and place the re-sponsibility for them on one person was, in itself, an innova-tion which raised many questions in educational circles. Wefelt that to understand and to know the changing curricu-lum, we had to provide common opportunities to discussand select the most appropriate material. Accordingly, therequired groups were organized to meet as many times asrequired. These sessions provided us with staff members whofelt the material as their own, and this improved their teach-ing. Besides the curriculum, we wanted the staffs to pay moreattention to child development and know their students bet-ter. The School Board recognised that they are not only re-sponsible for having such a staff, but it has the responsibilityto provide with the needed cost.

Since the Federation or Unions were not able to recog-nise quality differences among their members up until thistime, the recognition by the Board almost always led to theirappointment to administration. Thus, the students and theclassrooms lost the better teachers. We tried to overcomethis problem by introducing a new kind of teacher responsi-bility, a new title and different salary scale, but keep thoseteachers in the classrooms and without any administrativeresponsibility. The Unions, not very happily, accepted thisnew responsibility in teaching, since it created no changesin regular teachers’ responsibility and in their salary. Thesepeople, teaching students and sharing their knowledge andskills with other teachers really were Master Teachers forthe educational system.

Our hope that we will be able to build new schools intime and also that there will be attention paid to the needs ofthe users soon paid dividends. There were a number of “newkinds” of schools built. One was Thornlea Secondary School,and the other secondary school was built in Unionville, to-gether with the town’s theatre. That way the students therecould use the special facilities in their daily programs.

All these innovations became known in short order inscholarly circles. The Ontario Institute for Studies in Educa-tion (OISE) published two studies about the innovations inYork Region, which, of course, became known all over Canadaand beyond. Few years later, in the summer of 1980, I wasable to present a paper in the meeting of the InternationalCooperative Educational Association’s meeting in Tokio (Ja-pan) and in Seul (South Korea) May I add here that morethan 20 of my studies and papers were published by ourBoard.

Those events and happenings I recalled here up untilnow provided the framework for about 17 years of my workat the York Region Board of Education. It would be a mis-take, however, not to record two “accidents” which cameabout because the special type of Administration we had andthe elastic leadership the Ministry showed at that time.

When Dr.McCarthy retired, he took upon himself togive administrative and staff support to a government ap-

pointed Committee on Cost of Education. The politicianswere members of the governing Party while the profession-als were selected from high-ranking members of variousBoard’s administrations. To the surprise of many of us, Dr.McCarthy asked my School Board to release me for the lifetime of the Committee to work with him. Mr. Chapman rec-ommended the release but the appointment came only withthe condition of the Board that I remain and work one day aweek for the Board. With that condition I had my first eye-brow raising “parallel” appointments for three years. I donot know, of course, how the Government used, if at all, theresults of our work, but the Staff had to visit all provincialCapitals in order to talk and discuss with the educationalstaffs there and to collect data on their educational budgets.For me, this appointment proved to be a very great gift.

The special attitude and thinking of Mr. Chapman andalso of the Board appeared again when Cardinal Mindszentycame to visit the Hungarians in Canada. I was fortunate to beable, with the Board’s permission, to accompany the Cardi-nal through his travel to western Canada. On the receptionof the Lieutenant-Governor of Ontario, I saw many Board’smembers, Mr.Chapman and many administrators,Dr.McCarthy from the Ministry and others as well. I intro-duced them happily and very proudly to the Cardinal.

There was one more “parallel” commission for mewhen the principal of Thornlea Secondary school suddenlyquit, actually just walked out of the school nearly aroundChristmas time and left York Region. I never learned thereason why, but Mr. Chapman called me in Toronto to let meknow of this unfortunate event. It was when I recommended,and this was the only time I made recommendations involv-ing myself, and a few days later I got the appointment asprincipal of Thornlea Secondary School. This was one of thenovelty schools which we planned by a teacher’s commit-tee. The Board was in a very difficult position and it lookedthat the school may lose its special flavour. It was also clearthat my appointment could not be, but temporary only, yet ithas to involve many people. The result was that I ended upworking only three days a week with Dr. McCarthy, stayedone day with the Board, and one school day a week in theschool. That was the official and a paper form agreement. Inreality, after Christmas until the end of the school year I wentto the school every day, not, of course, when the students orteachers were there. For a school day I was there only once aweek. The other times, sometimes afternoons or evenings,passing by. One of the vice-principals was waiting for me orcame back to meet me, told me about the daily events, Imade decisions, signed the prepared letters and continued togo to Board meetings or other business. Some times even tohome. My regular school day a week was spent inspectingteachers in the classrooms or in the corridors among stu-dents. Seldom, but I had to spend some times with parentsalso. Those occasions I learned to deal with issues, like the



use of parents approved narcotics or the illegal use of alco-hol. To recall those events, I know, that in the solution we didnot only keep the law, but the highest principles of educationtoo. There were many years ago when I spent time in schoolsteaching students. Since then, the world has changed. It waseducational also for me to observe that when the Union com-plained at the Ministry about my “unlawful” appointmentas principal, how much time was necessary in a democraticgovernment to correct the situation. The decision arrivedfrom the Ministry two days after the very end of the schoolyear, when my appointment was over, and was no need forany kind of correcting actions.

During the years, naturally, more and more people haveretired from work. My time came too in 1965 and I countedthe months and the days with increasing expectation andhappiness. There were weeks when I thought that the clockswere clicking slower and slower in York Region. One col-league of mine, few teachers and students or whole classesorganised the retirement party in the theatre of Unionvillesecondary school. Not only those who came to celebrate, butthe organizers, the participant teachers and student did theirpart voluntarily and extremely well. Beside the speeches ofteachers and students, Mr. Chapman, having retired a yearearlier, said the touching and emotional farewell. Our fam-ily, the married children and grandchildren, sat with us inthe boxes of the theatre and for the proper section of Mr.Chapman’s speech, in the fully shining spotlights. The timehas arrived to have a rest.

MMMMMAAAAAGYGYGYGYGYARARARARAR ÉSÉSÉSÉSÉS E E E E EURÓPURÓPURÓPURÓPURÓPAIAIAIAIAI É É É É ÉTELEKTELEKTELEKTELEKTELEK

A legfinomabb bécsi szelet,A legfinomabb bécsi szelet,A legfinomabb bécsi szelet,A legfinomabb bécsi szelet,A legfinomabb bécsi szelet, gulyásleves, borjúpaprikás galuskával gulyásleves, borjúpaprikás galuskával gulyásleves, borjúpaprikás galuskával gulyásleves, borjúpaprikás galuskával gulyásleves, borjúpaprikás galuskával

Nagy saláta- és szendvicsválasztékNagy saláta- és szendvicsválasztékNagy saláta- és szendvicsválasztékNagy saláta- és szendvicsválasztékNagy saláta- és szendvicsválasztékLikõrengedéllyel rendelkezünkLikõrengedéllyel rendelkezünkLikõrengedéllyel rendelkezünkLikõrengedéllyel rendelkezünkLikõrengedéllyel rendelkezünk

49. éve állunk vendégeink49. éve állunk vendégeink49. éve állunk vendégeink49. éve állunk vendégeink49. éve állunk vendégeinkrendelkezésére!rendelkezésére!rendelkezésére!rendelkezésére!rendelkezésére!

Minden nap nyitvaMinden nap nyitvaMinden nap nyitvaMinden nap nyitvaMinden nap nyitvad. e. 10-tõl este 11-igd. e. 10-tõl este 11-igd. e. 10-tõl este 11-igd. e. 10-tõl este 11-igd. e. 10-tõl este 11-ig

Pénteken és szombaton este 12-igPénteken és szombaton este 12-igPénteken és szombaton este 12-igPénteken és szombaton este 12-igPénteken és szombaton este 12-ig99 Y99 Y99 Y99 Y99 Yorkvilorkvilorkvilorkvilorkville Ale Ale Ale Ale Ave., Tve., Tve., Tve., Tve., Torontoorontoorontoorontooronto, ON, ON, ON, ON, ON

416-920-2108416-920-2108416-920-2108416-920-2108416-920-2108Élõzene minden péntek, szombat ésÉlõzene minden péntek, szombat ésÉlõzene minden péntek, szombat ésÉlõzene minden péntek, szombat ésÉlõzene minden péntek, szombat és

vasárnap este vasárnap este vasárnap este vasárnap este vasárnap este

GÁBLER ANTAL

TTTTTANÍTÓKRAANÍTÓKRAANÍTÓKRAANÍTÓKRAANÍTÓKRA GONDGONDGONDGONDGOND OLOKOLOKOLOKOLOKOLOK

Firenze, Párizs, BudapestKultúra - és néhány költõ zseniAdy Endre, Paul Claudel,S az olasz: Dante Alighieri.

Ezt tanultuk a vizsga elõtt,Az iskolában - balga diákokBaráti kör után: hosszú vitaHíres kötõk, emlékezem rátok.

S ma feltûnnek a régi arcokAz osztálykönyv... és a magyar óraLehunyt szemmel a padban ülök,S emlékezem néhány tanítóra.

R R R R ROHANOHANOHANOHANOHAN AZAZAZAZAZ IDÕIDÕIDÕIDÕIDÕ

Rohan, száguld az idõ,Nincs megállás... nincsen pihenõ.

S a napi gondok egyre szaporodnak,Néha szép idõkre vonatkoznak.A nap sugara fényesen ragyog,

S én álmodozom... ha egyedül vagyok.És számolom a letûnt éveket,

Kalandokat, az örök menedéket,A megtett göröngyös, hosszú utat:

Míg könnyes szemem - a jövõ után kutat.

Gábler Antalnak 85. születésnapjáraminden jót kívánnak a Kalejdoszkóp

szerkesztõi és olvasói.

K. Ashevak: Window at John Bell Chapelof Appleby College in Oakville, ON

the coffee millthe coffee millthe coffee millthe coffee millthe coffee mill



mond, s minden kimondásnál kétszer megáll.A kitûzött napon megjelent a népszerû óriás a határ

azon részén, amelyet kijelöltek, s ahol már együtt várta amagisztrátus.

Nézték, de eke nem jött utána. Egyedül jött, csak avörnyeges »Mulko« vizslája poroszkált mellette, és a hónaalatt látszott hozni valamit, de azt a százrétû szürkeköpönyege eltakarta.

- No, hát itt vagyok, atyafiak - szólt Dimén -, lássunk adologhoz.

- Az ám - mondá a bíró -, de hol van hát az eke?- Minden meglesz. A két tanúm is mindjárt utánam jön,

aki majd ellenõrzi a Lisznyói uram miatyánkjait. Itt van-eLisznyói uram?

- I-itt va-va-gyok-gyok - jelentkezik egy tömzsi,madárfejû alak.

- Szép beszédû ember kegyelmed! Már látom, hogysok holdat ér nekem az elokvenciája.

A két elmaradt tanú is megjött, de biz azok sem hoztakmagukkal ekét.

- Hát az eke? - türelmetlenkedett bíró uram újólag.- Itt van a hónom alatt - szólt Dimén uram egykedvûen,

s kivett egy filigrán gyermekjátéknak való ekécskét egykéspengényi nagyságú lemessel.

- Mi légyen ez? - kérdezék csodálkozva akarácsonfalvaiak.

- Hát ez az eke.- No, ez ugyan furcsa tréfa. Hol vesz Dimén uram ehhez

való jármos jószágot? - nevettek a székelyek.- Majd mindjárt meglátják. Pszt! Gyere ide, Mulko. Pszt!A vizsla odaszaladt a gazdájához, az kivett a zsebébõl

egy arra a célra készült hámot, és befogta a betanított vizslátaz eke elé. A karácsonfalvai székelyek elkezdték a fejöketcsóválni.

- No, most már kezdje el Lisznyói uram azt a miatyánkmondást, egy... kettõ... három...

Lisznyói uram elkezdte, de a vizsla is elkezdte a népeknagy bámészkodása közt az útját, irtóztató gyorsaságbannekiindulván egy rettenetes tág cirkulusnak, mialatt afurfangosan készült kis eke pengéje spárga vékonyságúbarázdát vágott mindenütt a vizsla után.

Mulkó úgy be volt dresszírozva, hogy mire Lisznyóiuram a kilencedik miatyánkot elhebegte, vissza is került, deegy olyan nagy kört kerített be ezalatt, hogy nem annyira õizzadt bele, mint inkább a tisztelt karácsonfalvai magisztrátus,kiknek homlokáról kínos verejték gyöngyözött, a krónikaszerint. Mert hát egy egész kis dominium esett ki a közösbõlDimén József uramnak. A nagy csúfság megtörtént, de márebbe bele kellett nyugodni, nem volt más mód, mint jó képetvágni az egészhez. A gonosz Góliát még ki is gúnyolta õket:

- A három miatyánkot, ami még járna, odaajándékozoma falunak, de minden lakos tartozik egy szekérnapszámotadni, ha majd a házamat fölépítem.

Dimén uram odaköltözködött aztán végképp

Karácsonfalván még ma is mutogatják a Dimén Józsefuram portáját, aki anno 1820. aug. 21-én szenderült jobblétre. A »Tarka« nevû lova megbokrosodott és levetette.Olyan szerencsétlenül talált leesni róla, hogy szörnyet halt.Ha lóra nem ül, talán ma is élne, mert lehetetlen az, hogy ahalál az igazi alakjában bántani merte volna Dimén uramat.

Pásztortüzek mellett, búbos kemencék kedélyesmelegénél még ma is emlegeti a székelység az öreg Dimént,pedig már ritka az olyan eleven ember, aki emlékeznék rákisgyermek korából. S minél tovább tologatják a régiesztendõket az újabbak, annál nagyobbá, ragyogóbbá válikalul a Dimén alakja; a legendák dics-sugarai rásütnek; a regés,rózsaszínu köd belepi, és mint a balzsam, épen tartja.

Ha ez így megy, nagyobb lesz idõvel õkegyelme vitézurunknál, Csabánál, különb lesz a rabonbánoknál, okosabblesz a nagy-magyarországi Deáknál, és furfangosabb,elmésebb lészen a keletiek híres Hodzsájánál, akinek annyipajzán tréfát, annyi virgonc ötletet tulajdonítanak azigazhivõk utólagosan, hogy szeri-száma sincsen.

Ám hogy ne essék igazságtalanság se Csaba királyfin,se a rabonbánokon, írásba szedem Dimén József uramat, hogy»ennyi volt és nem több«.

Egy ölesnél magasabb ember volt, s e roppant izomútestben éppen olyan nagy lélek lakott. Bölcsességének, velõsmondásainak egész Székelyországban híre vala, úgyhogymessze vidékrõl jövének hozzá tanácsadásért egyesek úgy,mint küldöttségek, s amire Dimén azt mondta: »úgy van ésnem másképp«, az annyit ért, mintha a törvényben lennemegírva. Azzal nem is ellenkezett a székelyek közt senki:»ha Dimén mondta, akkor úgy van«.

Vagyontalan ember volt, és az iskolákból semfrekventált többet egy-két klasszisnál Enyeden, hanem atermészetes esze nemcsak kipótolta a mûveltség hiányát,hanem túlragyogta a tudományosságot.

Hol született, nem tudni, hanem annyi bizonyos, hogyUzonban lakott akkoriban, midõn a karácsonfalvaiakhozzájövének egy nagy pörükben tanácsért. Diménmegmondta, mit tegyenek, és a karácsonfalvaiak aztkérdezték tisztességtudóan, mivel tartoznak a jó tanácsért.

Semmivel. De ha a pört megnyerik kegyelmetek, olyandarab földet tartoznak kihasítani nekem a határból, aminõttizenkét miatyánk elmondása hosszáig körül tudok szántani.

- No, az bizony nem lesz sok - mondá nagy nevetveKriston János, a bíró -, azt ugyan szívesen megadjuk.

- Tegyük írásba - sürgette Dimén.Szerzõdést kötöttek, és meg is nyerték a pört, egy több

mint ezerholdas pusztát. Üzentek is nyomban Diménnek nagyörömben, hogy álljon be immár az ekével, s isten nevébenszántson körül magának, amit bír. Õk a maguk részérõl afalu leghebegõbb emberét, Lisznyói Gábor uramat jelölik kia miatyánkok elmondására, aki minden szót háromszor

MIKSZÁTH KÁLMÁN

A A A A A GÓBÉKGÓBÉKGÓBÉKGÓBÉKGÓBÉK G G G G GÓLIÁTJÓLIÁTJÓLIÁTJÓLIÁTJÓLIÁTJAAAAA(Öreg krónikákból)



Karácsonfalvára, s az így szerzett birtokon valóságosmintagazdaságot vitt, mai napig is a »Dimén paradicsomá«-nak nevezik azt a darab földet. Ez a csíny meg csak öregbítettenevét és népszerûségét, s késõbb Karácsonfalva isbelenyugodott a dologba, mert más réven sokat használtnekik a hatalmas székely, kit marcona alaknak, de mégisbárányszelídnek és jószívûnek rajzolnak a róla keringõhagyományok. Késõbb dulló-nak is megválasztották; s amegyében csakhamar legelsõ tekintéllyé nõtte ki magát.Olyanná, hogy mikor a székelyek lázongtak, II. József császárDimén uramat hívatta fel Bécsbe, hogy csendesítse le õket.Dimén nagyon megtetszett a császárnak, ott tartotta többnapig. A késõbbi években többször hítták Bécsbe az egyszerûszékelyt ki otthon nem volt több dullónál, s fontosdiplomáciai küldetésekkel bízták meg a magyarországirészekben is.

- Sohasem láttam ilyen nagyeszû embert - mondá rólaegyszer József császár. - Mi lett volna ebbõl, ha valamit tanulis még?

Annyira kegyelték mindenfelé, a miniszterek, a nádor,a császár, hogy késõbb nagyon elbizakodott õkelme,lemondott a dullóságról, és a fõkirálybírákkal is félvállrólbeszélt. Dicsõsége akkor érte el tetõpontját, midõn Józsefcsászár Erdélyben utazván, Dimén uramat vette a hintójábamaga mellé, hogy az adjon neki információkat mindenrõl.

Egy ilyen párbeszédje hiteles alakban felmaradt, smegmutatja, hogy a góbéóriás milyen hangon diskuráltõfelségével is. Midõn a Balambánya felé menvén, a »Pásztor-bükke« alatt haladt el a császár kocsija, odaszól Dimén uram:

- Hic unus princeps occisus fuit. (Itt egy fejedelmetmegöltek.)

- Quare? - kérdé II. József.- Quia malus fuit. (Mert rossz volt.)A Rikán menve, aggódva kérdi a császár:- Sunt latrones in silvis, Domine Dimén?- Sunt, Domine Rex - felelte Dimén egykedvûen.A császárnak nagyon tetszett egyszerû, természetes

beszédmodora és rossz kulináris latinsága, melyet néhol oláhszavakkal pótolt Dimén uram, õfelsége nagy mulatságára.

Hanem a góbé magát a császárt is éppolyan furfangosmódon fõzte le, mint a karácsonfalvaiakat - de azt majdmáskor beszélem el önöknek.

ÚÚÚÚÚJÉVIJÉVIJÉVIJÉVIJÉVI KÖSZÖNTÕKÖSZÖNTÕKÖSZÖNTÕKÖSZÖNTÕKÖSZÖNTÕ

Pulyka melle, malac körmeliba lába, csõre –

Mit kívánjak mindnyájunknakaz új esztendõre?

Tiszta ötös bizonyítványt,tiszta nyakat, mancsot

nyárra labdát, fürdõruhát,télre jó bakancsot.

Tavaszra sok rigófüttyöt,hóvirág harangját,

õszre fehér új kenyeret,diót, szõlõt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,ördögbõr nadrágot,

a lányoknak tût és cérnát,ha mégis kivásott.

Hétköznapra erõt, munkát,ünnepre parádét,

kéményfüstben disznósonkát,zsebbe csokoládét.

Trombitázó, harsonázó,gurgulázó gégét,

vedd az éneket a szádba,ne ceruza végét.

Teljék be a kívánságunk,mint vízzel a teknõ,

mint negyvennyolc kecske lábaszázkilencvenkettõ.

WEÖRES SÁNDOR

Egy Erdélyben született fiatal- asszonyról szól a könyv, aki

mint önkéntes ápolónõ végigéli a II. világháború

viszontagságait.

OOOOORMARMARMARMARMAYYYYY G G G G GABRIELLAABRIELLAABRIELLAABRIELLAABRIELLA: A: A: A: A: AZZZZZ É É É É ÉRRRRRTÕLTÕLTÕLTÕLTÕL AZAZAZAZAZ Ó Ó Ó Ó ÓCEÁNIGCEÁNIGCEÁNIGCEÁNIGCEÁNIG

5 Concorde Place Suite #3301Toronto, ON

M3C 3M8 Canada



Eye Exams Available2643 Yonge Street, Toronto, Ontario, tel.: 416 222 8146

B B B B Beszélek mageszélek mageszélek mageszélek mageszélek magyarulyarulyarulyarulyarulKedvezményes árak minden szemüvegreKedvezményes árak minden szemüvegreKedvezményes árak minden szemüvegreKedvezményes árak minden szemüvegreKedvezményes árak minden szemüvegre

CristalOpticians

Catherine Szabó, OpticianCatherine Szabó, OpticianCatherine Szabó, OpticianCatherine Szabó, OpticianCatherine Szabó, Optician

Bring in your eyeglass prescriptionBring in your eyeglass prescriptionBring in your eyeglass prescriptionBring in your eyeglass prescriptionBring in your eyeglass prescription and you get free single vision plastic and you get free single vision plastic and you get free single vision plastic and you get free single vision plastic and you get free single vision plasticlenses when you purchase your frameslenses when you purchase your frameslenses when you purchase your frameslenses when you purchase your frameslenses when you purchase your framesfrom one of the thousands in our greatfrom one of the thousands in our greatfrom one of the thousands in our greatfrom one of the thousands in our greatfrom one of the thousands in our great

seseseseselectlectlectlectlection. “Limited tion. “Limited tion. “Limited tion. “Limited tion. “Limited time oime oime oime oime offerfferfferfferffer.....Some restrictSome restrictSome restrictSome restrictSome restrictions applyions applyions applyions applyions apply.”.”.”.”.”

$90$90$90$90$90

$180$180$180$180$180off one pairoff one pairoff one pairoff one pairoff one pair

off two pairs off two pairs off two pairs off two pairs off two pairs

TTTTTÁMOÁMOÁMOÁMOÁMOGASSAGASSAGASSAGASSAGASSA A M A M A M A M A MAAAAAGYGYGYGYGYARARARARAR M M M M MÛVÉSZETETÛVÉSZETETÛVÉSZETETÛVÉSZETETÛVÉSZETET!!!!!A Szervátiusz Alapítványt Szervátiusz TiborA Szervátiusz Alapítványt Szervátiusz TiborA Szervátiusz Alapítványt Szervátiusz TiborA Szervátiusz Alapítványt Szervátiusz TiborA Szervátiusz Alapítványt Szervátiusz Tibor

szobrászmûvész alapította édesapja,szobrászmûvész alapította édesapja,szobrászmûvész alapította édesapja,szobrászmûvész alapította édesapja,szobrászmûvész alapította édesapja,Szervátiusz Jenõ születésének 100.Szervátiusz Jenõ születésének 100.Szervátiusz Jenõ születésének 100.Szervátiusz Jenõ születésének 100.Szervátiusz Jenõ születésének 100.

évfordulójára .évfordulójára .évfordulójára .évfordulójára .évfordulójára .Egyúttal létrehozta a Szervátiusz Jenõ díjat,Egyúttal létrehozta a Szervátiusz Jenõ díjat,Egyúttal létrehozta a Szervátiusz Jenõ díjat,Egyúttal létrehozta a Szervátiusz Jenõ díjat,Egyúttal létrehozta a Szervátiusz Jenõ díjat,azzal a céllal, hogy ráirányítsa a figyelmet aazzal a céllal, hogy ráirányítsa a figyelmet aazzal a céllal, hogy ráirányítsa a figyelmet aazzal a céllal, hogy ráirányítsa a figyelmet aazzal a céllal, hogy ráirányítsa a figyelmet a

Kárpát-medencében születõ magyarKárpát-medencében születõ magyarKárpát-medencében születõ magyarKárpát-medencében születõ magyarKárpát-medencében születõ magyarmûvészetre .mûvészetre .mûvészetre .mûvészetre .mûvészetre .

A díjat a kuratórium évente adja át olyanA díjat a kuratórium évente adja át olyanA díjat a kuratórium évente adja át olyanA díjat a kuratórium évente adja át olyanA díjat a kuratórium évente adja át olyanképzõmûvészeknek, akik a nemzeti kultúraképzõmûvészeknek, akik a nemzeti kultúraképzõmûvészeknek, akik a nemzeti kultúraképzõmûvészeknek, akik a nemzeti kultúraképzõmûvészeknek, akik a nemzeti kultúra

gyökereit felmutató, magas színvonalúgyökereit felmutató, magas színvonalúgyökereit felmutató, magas színvonalúgyökereit felmutató, magas színvonalúgyökereit felmutató, magas színvonalúmûvészetet hoznak létre.mûvészetet hoznak létre.mûvészetet hoznak létre.mûvészetet hoznak létre.mûvészetet hoznak létre.

A formakultúra ugyanis - a nyelv mellett - aA formakultúra ugyanis - a nyelv mellett - aA formakultúra ugyanis - a nyelv mellett - aA formakultúra ugyanis - a nyelv mellett - aA formakultúra ugyanis - a nyelv mellett - alegfontosabb identitás -megtartó erõ egylegfontosabb identitás -megtartó erõ egylegfontosabb identitás -megtartó erõ egylegfontosabb identitás -megtartó erõ egylegfontosabb identitás -megtartó erõ egynemzet életében: megmaradásuk záloga.nemzet életében: megmaradásuk záloga.nemzet életében: megmaradásuk záloga.nemzet életében: megmaradásuk záloga.nemzet életében: megmaradásuk záloga.

Két éve, felváltva mûvészettörténész, illetveKét éve, felváltva mûvészettörténész, illetveKét éve, felváltva mûvészettörténész, illetveKét éve, felváltva mûvészettörténész, illetveKét éve, felváltva mûvészettörténész, illetveújságíró is kap alternatívújságíró is kap alternatívújságíró is kap alternatívújságíró is kap alternatívújságíró is kap alternatív

Szervátiusz Jenõ díjat.Szervátiusz Jenõ díjat.Szervátiusz Jenõ díjat.Szervátiusz Jenõ díjat.Szervátiusz Jenõ díjat.Számlaszám: HU02 10300002-20609254-Számlaszám: HU02 10300002-20609254-Számlaszám: HU02 10300002-20609254-Számlaszám: HU02 10300002-20609254-Számlaszám: HU02 10300002-20609254-

0 0 0 0 3 2 8 50 0 0 0 3 2 8 50 0 0 0 3 2 8 50 0 0 0 3 2 8 50 0 0 0 3 2 8 5Szervátiusz Tiborné kuratóriumi elnökSzervátiusz Tiborné kuratóriumi elnökSzervátiusz Tiborné kuratóriumi elnökSzervátiusz Tiborné kuratóriumi elnökSzervátiusz Tiborné kuratóriumi elnök

TTTTTeeeeel.: 06/20-338-9278l.: 06/20-338-9278l.: 06/20-338-9278l.: 06/20-338-9278l.: 06/20-338-9278e-mail: [email protected]: [email protected]: [email protected]: [email protected]: [email protected]

Lowy Katalin festménye

Kaleidoszkóp Hagyományõrzõ Klubmagyar tehetségek jelentkezését várja. Bõvebb felvilágosítás: [email protected] tehetségek jelentkezését várja. Bõvebb felvilágosítás: [email protected] tehetségek jelentkezését várja. Bõvebb felvilágosítás: [email protected] tehetségek jelentkezését várja. Bõvebb felvilágosítás: [email protected] tehetségek jelentkezését várja. Bõvebb felvilágosítás: [email protected]

$38.00 Tel.: 416 491 4631

MÁJUS 25-ÉN KALEJDOSZKÓP GÁLABÁL! HÍVJUK BARÁTAINKAT IS!JEGYRENDELÉS: 416 491 4631

Documents

ALEJDOSZKÓP ALEIDOSCOPE (Márai)epa.oszk.hu/01600/01658/00043/pdf/EPA01658_Kaleidoszkop_jan-febr_2013.pdf · 4 XI. évfolyam 1. szám V ol. XI, Issue 1. KALEJDOSZKÓP - 2013. JANUÁR