1

Grandpierre K. Endre

Aranykincsek hulltak a Hargitára

Népszava1990

2

ISBN 963 323 008 x ©Grandpierre K. Endre

Az eredeti könyv 85-124. oldaláról.

3

Háromezer éves mondák szólnak a szkíták eredetéről. Mon-dák, miknek homályos pontjai, talányai fölött valahogy átsik-lott a kutató tekintet. Nem csoda hát, ha a szkíták eredete, ki-léte, hovatartozása körül teljes a zűrzavar.

Könyvtárnyi munkák halmazában a legkülönfélébb és leg-ellentmondásosabb nézetek és vélekedések ütköznek S a szkítarejtély tisztázódás helyett még csak sűrűsödik.

Valamennyi kérdés felfejtésére itt természetesen nem vál-lalkozhatunk. Munkánk szűk keretei között főleg az eredet-mondák vizsgálatára szorítkozunk.

Hérodotosz nagy történeti műve (i. e. V. sz. ) két szkíta ere-detmondát őrzött meg számunkra. Vegyük szemügyre dióhéj-ban az elsőt.

Thargitaosz mondabeli szkíta őskirály három fiának uralko-dása kezdetén aranykincsek hulltak az égből. Mikor a legidő-sebb fiú odafutott, hogy a kincseket felragadja, a kincsekbőltűz csapott ki. Ugyanígy járt a közbülső fiú. A harmadik, a leg-kisebb fiú azonban baj nélkül felvehette az aranykincseket, sígy, ennek révén, ő lett a szkíták királya.

Magyar olvasóra úgy hat ez, akár egy tősgyökeres magyarnépmesét hallana. Bocsátkozzunk a részletekbe, hogy továbbjussunk a megismerésben.

4

Hérodotosz első mondája1. "Amint a szkíták maguk mondják, ők a legfiatalabbak az

összes népek közül, s ez a hagyomány a következőképpenkeletkezett:

2. Az első embert,3. aki az akkor még néptelen tájon élt,4. Thargitaosznak hívták.5. Ennek a Thargitaosznak szüleiről pedig azt állítják - én

ugyan nem hiszem, de ők így vallják -, hogy maga Zeuszés Borysthenes lettek volna.

6. Ilyen volna tehát T'hargitaosz származása.7. Neki magának három fia született:Lipoxaisz, Arpoxaisz és Koloxaisz8, Uralkodásuk alatt a hullottak le az égből, úgymint eke, mon-

da szerint arany eszközök járom, bárd (harci szekerce) ésivócsésze

9. Mihelyt aztán a legidősebbik testvér ezt megfigyelte, 10.odasietett, hogy fölszedje,

11. ám közeledésére az arany tűzre lobbant,12. s ezért ő visszahúzódott,13. és a második fivér kísérelte meg ugyanazt,14. ám hasonló eredménnyel.15. Ők hát mindketten eldobták a lángoló aranyat.16. Mire azonban a harmadik fivér, a legkisebb odaért,17, a tűz már kialudt,18. ő az aranyukat hazavitte.19. Idősebb fivérei a történteket megfontolva,20. az egész királyságot ifjabb testvérüknek adták át.21. Lipoxaisztól származnak tehát a hagyomány szerint azok a

szkiták, akiket az auchata törzs névvel illetnek;22. a középső Arpaxaiasztól a katiarusok és traspisiek;

5

23. a legifjabbtól, a királytól pedig azok, akiket paralatáknakhívnak.

24. Valamennyiöknek közös neve a király neve után: szkolo-tusok;

25. a görögök azonban szkítáknak hívják őket,26. Így beszélnek a szkíták a maguk származásáról,27. s állításuk szerint az első királytól, Thargitaosztól, Darei-

osnak az ő birodalmukba átkeléséig .28. összesen ezer év telt el és nem több.29. Azt a szent aranyat a királyok a leggondosabban őrzik,30. s évenkint engesztelő nagy áldozatokkal járulnak hozzá.31. Aki pedig a szent arany birtokában az ünnepen szabad ég

alatt elaludt,32. arról azt mondják a szkíták, hogy nem él egy esztendőnél

tovább,33. s épp ezért annyi földet adának neki, amennyit egy nap alatt

lovon bejárhat.34. Mivel a birodalmuk nagy kiterjedésű volt,35. Koloxaisz három királyságra osztotta fel fiai között,36. s az volt a legnagyobb, amelyben az aranyat őrzik.37. Azt beszélik, hogy fentebb, északon, túl a benépesített föl-

deken, a lehullott tollak özöne miatt sem továbblátni, semtovábbmenni nem lehet, mert a föld is, a levegő is tele vantollakkal, ezek zárják el a kilátást.

38. Így beszélnek a szkíták önmagukról és a rajtuk túl elterülőföldekről."

Észrevételek a hérodotoszi szöveghez:A) Hérodotosz a mondát élő szkíta szájhagyományból, nép-

hagyományból merítette; ő maga többször is utal erre:"Amint a szkíták maguk mondják" (1); "Így beszélnek aszkíták a maguk származásáról" (26); "azt mondják aszkíták" (32); "azt beszélik" (37); "Így beszélnek a szkítákönmagukról" (38).

6

B) Thargitaosz, az őskirály isteni-félisteni eredetű, hiszen szü-lőapja maga a főisten (Zeusz), szülőanyja pedig egy földetmegtermékenyítő folyam (Borysthenész).

C) Rendkívüli jelentőségű körülmény, hogy Thargitaosz aszkíták földjén a legelső ember, következésképp ezt a föl-det az ő ivadékai népesítik be.

D) Thargitaosznak három fia született (7) s három fia voltKoioxaisznak is, s háromfelé osztja királyságát (35). Ahármas számnak illetve a három fiúnak ez az ismétlődésesemmi esetre sem véletlen: az őshagyományok rendelik-rendezik így a történéseket, miként ez magukból az ese-ményekből is kitetszik. A három fiú hagyományának -akárcsak néphiedelmeinkben már itt meghatározó a jelen-tősége.

E) Alighanem tréfás vagy mesei motívum, amit Hérodotosz azészaki földek sajátos világáról hallott, hogy a hullott tollaközöne lehetetlenné teszi itt az előrehaladást (37). Tréfáskedvű szkíták ugrathatták be ilymórion Hérodotoszt; smeglehet, hogy a tréfa vagy félreértés nyelvi alapokraépült: hiszen nyelvünkben a finom madártoll jelentéssel bí-ró pehelynek, pihének nevezzük a hulló hó szemcséit.

Hérodotosz második szkíta eredetmondájaVegyük Hérodotosz másik eredetmondáját. Ennek külön ér-

dekessége, hogy az ókori görög világ nagy történésze a görögszájhagyományt jegyezte le; nem csoda hát, ha a görög míto-szok egyik legnagyobb hérosza, a félisten Héraklész kerül afordulatos, mitikus cselekmény élére.1. "Herakles a Geryones marháinak elhajtása közben jutott az

akkor puszta vidékre, amelyet most a szkíták laknak.2. Geryones a tengeren túl, egy szigeten lakott, melyet a görö-

gök Eytheiának hívnak, s amely Gadeiránál, Heraklesoszlopain túl az Okeános mellett fekszik.

7

3. Az Okeánosról ugyan azt mondják, hogy a nap keltétől kiin-dulva az egész földet körülfolyja, tényleg azonban nem bi-zonyítják be.

4. Innen jutott volna Herakles a szkíták földjére, ahol5. vihar és fagy lepte meg; ezért azután oroszlánbőrt húzott

magára s elaludt, lovai pedig a kocsiból kifogva legelész-tek,

6. s ekkor isteni végzésre eltűntek7. Mikor Herakles fölébredt, keresésükre indult, az egész vi-

déket bejárta s végre az úgynevezett Hylaia földjére jutott;8. itt azután egy barlangban egy különös alakot, asszony-kígyót

talált, melynek felső teste az alfeléig asszony, alsó részepedig kígyó vala.

9. Láttára elcsodálkozott és megkérdezte, vajon nem látta-e lo-vait valahol kóborolni;

10. az azt felelte, hogy nála vannak, de nem adja előbb vissza,míg vele nem hál.

11. Herakles tehát vele hált ez árért.12 Ő azonban halogatta a lovak visszaadását, mert annyi időt

akart eltölteni Heraklessel, amennyit lehetséges; viszontHeraklas a lovakat akarta megkapni, hogy azután odább-álljon.

13. Végre visszaadta és így szólt: Ide tévedt lovaidat meg-mentettem, és a mentés díját meg is fizetted értük, mert há-rom fiam van tőled.

14. Mondd meg hát nekem, mit tegyek velük, ha majd felnőt-tek? Ide telepítsem őket (e vidéken ugyanis enyém a hata-lom); avagy hozzád küldjem?

15. E kérdésre azután a hagyomány szerint így felelt Herakles:Ha majd látod, hogy a fiúk megemberesednek, tégy a kö-vetkezőképp, mert nem fogsz hibát elkövetni: amelyikükezt a nyilat, látod, így fogja felajzani, és ezt az övet föl-venni, azt ennek a földnek tedd lakójává; aki pedig az el-mondottam dolgot meg nem teszi, küldd el e vidékről. Ha

8

így téssz, megadnak is örömed lesz benne, s az én paran-csom is teljesíted.

16. Azután íjai közül az egyiket felajzotta (addig ugyanis kétíjat hordott Herakles), s övét is megmutatván, átadta az íjatés övet, amelynek a kapcsán egy csésze vala, s ezzel oda-hagyta.

17. Az pedig, mikor megszületett fiai megemberesedtek, ne-veket adott nekik; a legidősebbnek Agathyrszosz, a követ-kezőnek Gelonosz, a legifjabbnak pedig Skythesz nevet.

18. Megemlékezvén egyszersmind a parancsról, a meghagyottdolgokat megtette.

19. Két fia azonban, Agathyrszosz és Gelonosz, nem bírták akitűzött feladatot teljesíteni, s szülőanyjuktól kikergetveelvándoroltak az országból.

20. a legifjabb, Skythesz azonban megtette és az országban ma-radt.

21. S ezen Skythesztő1, a Herakles fiától származtak skythák-nak összes királyai,

22 s ama csésze miatt viselnek máig is a skythák csészéketövükön.

23. Így tehát jak Skytheszrő1 gondoskodott az anyja; így be-szélik legalábbis a tenger körül lakó görögök."

Észrevételek a második hérodotoszi szövegheza) Héraklész, a görög félisten félre érthetetlenül és tagadhatat-

lanul úgy szerepel itt e görögök által lejegyzett mondában,mint a szkíták ősatyja, s ezt maguk a görögök vallják azidőszámításunk előtti évezredben; s ha a másik - és sze-rintünk hitelesebb szkíta eredetmonda ellentmond is en-nek, Thargitaoszt jelölvén szkíták mondabeli őséül, ez azutóbbi változat annál megbízhatóbban tanúskodik arról,hogy az ókori görögökben elevenen élt a szkíta-görög ro-konság s netán a közös eredet tudata. Es enne számos másnyoma is van, bizonyos rokonságra utaló nyeli elemektől

9

hazánk szkítasága az ókori "Felső Hellasz" vagy "ÉszakiHellasz" nevén keresztül a homéroszi trójai mondái vezet-hető, beleértve Sicambria alapítását és a frankok eredetét.

b) Héraklész harci felszerelése mindenben megegyezik a szkí-tákéval: íj, nyel, széles bőröv és ivócsésze, ami a szkítákata égből hullott kincsekre emlékezteti; Hérodotosz is ki-emeli: "ama csésze miatt viselnek máig is a szkíták csé-széket az övükön".

c) A bőröv a harcközpontú, a hazáért élés hivatását vállal szkítaférfiak teljes értékűségének, elhivatottságának a jelképe:"felövezték" kifejezés nyelvünkben máig él; akit pl. "kard-dal felövezték" teljesjogú harcossá, a haza védőjévé válvamintegy kiemelkedett társai közül.

d) Héraklésznek a kiskorú fiak számára hátrahagyott íja és aehhez fűződő próbatétel kikötése népmeséinknek is ismertmotívuma, még ebben a formában is; népmeséink hőse, ki-rálya nem egyszer éppen így hagyja íját kiskorú gyerme-keire. Es itt három fiú lép a színre, s a már csaknem sémá-nak mondható ismeretlen hátterű - elrendelés szerint a kétlegidősebb sorra elbukik, a legkisebbnek törvényszerűensikerül kiállnia a próbát.Későbbi hagyományainkban az íj szerepét a kard veszi át.

e) A mondai-mesei próbatétel tárgyi alapja: a régi szkíta harciíjról, amelyet még férfierővel sem volt könnyű kifeszíteni(a legkiválóbb hősök keményfából készült kettős íjairól,miket még szarulemezek beépítésével is megerősítettek ígyHéraklész íjáról is) hősi legendák képződtek, miszerint aztcsak velük vetekvő erejű harcos képes felajzani, s így azvált a méltó utód kipróbálásának eszközévé.

f) Héraklész és a barlangban élő kígyó altestű nő gyermekeisem azonosak az első monda őskirályaival: a legidősebb,Agathyrszosz, azonos az i. e. VII. században hazánkban,Erdély területén élt és történeti forrásokból is kimutathatóazonos nevű szkíta néppel; de történeti nyomok alapján

10

kimutatható a gelonosz törzs is, míg Skytheszben a szkítanév görögös alakját kell látnunk.

g) Figyelemre méltó még a női hős, a szkíta ősanya alakjánakmetamorfózisa: Borysthenész folyam leánya itt ,.asszony-kígyóvá" alakul, holmiféle kétnemű ember-állat lénnyé,akinek felsőteste ugyan nő, az alteste azonban már kígyó-szerű.

Diodórosz mondaváltozataA mondai források Hérodotosszal nem zárultak le. Közel

félezer évvel művének elkészülte után a szicíliai Diodórosz (i.e. 44) történeti munkájában a hérodotoszi monda jelentőseneltérő változata őrződött meg.a/1. "Később, így regélik a szkíták,a/2. földszülte szűz támadt földjüköna/3. s testének felső idomai az övig női,a /4. az alsók pedig kígyóidomúak voltaka/5. Jupiter közösült velea/6. s egy Srythes nevű fiút nemzett.a/7. És mivel ez jóval különb volt az előtte élőknél,a/8. nevéről neveztettek szkítáknak e népek."

Észrevételeink:Az a/1-hez. Miként Hérodotosznál, itt is félreérthetetlen utalás

rá, hogy a szkítáknál élő szájhagyomány volt mégDiadórosz korában is az eredetükről szóló monda.

Az a/2-höz. A "földszülte szúz" képzete az ősmondai idők azősvilágba vezet vissza, s rokonságot mutat a görög G(Gaia) földanya mondával és más ősmondai hiedelmekkel,mely szerint az első ember a földből támadt; a közismertbibliai szerint Ádámot földből gyúrta és keltette életre azIsten. Következésképp a monda e tételben az emberiségkeletkezése szkíta mondai hagyományának ránkmaradt

11

mozzanata; s egyben .annak jele, hogy a szkíta őshiedel-mek szerint az első ember a a néptelen földön a "földszülteszűz" és Jupiter Scythes nevű vagyis a szkíták őse volt.Jelentős eltérés a bibliai eredetmondából, amely a férfiágieredetet tükrözi - a férfi Atyaisten a férfit teremti meg el-sőnek annak oldalbordájából alkotja meg a nőt -, hogy ittnő, az ősanya szüli meg az első férfit. E tény nyilvánvaló-vá teszi, hogy a szkíta eredetmonda a nőuralom (matriar-chátus) korában, még a bibliai eredetmonda a férfiuralom-ra (patriarchátus) való áttérés előtt keletkezett; eszerint azelőbbi az ősibb.

Az a/3-4-hez. Megerősíti ezt a "földszülte szűz" testének Tem-zése, altestének kígyóidomú volta: ez az ókorban széltébenelterjedt elképzelés ugyancsak a nőt állítja a teremtés kö-zéppontjába, a kígyó alakjában ugyanis az ősvilági sár-kányképzetek élnek tovább; a nő tehát, s a női alsótest,mint a termékenység központja, mintegy a sárkányhüllőelődöktől veszi őseredetét. Az a/5-höz. A Jupiter nevet itt-amely latin behatás-úgy kell értenünk, hogy a "földszülteszűzzel" a főisten közösült; a szkíták itt meg nem nevezettfőistene.

Az a/7-hez. Ez az állítás összefüggésbe hozható azzal akrónikási hagyománnyal, miszerint a szkíta-hun-magyarok"rendkívüli emberek"-nek minősültek.

Az a/8-hoz. A szkíta népnév e sajátos magyarázat szer Scythesőskirály nevéből származna.

A Diodórosz megőrizte monda így folytatódik:b/1. "E király (Scythes) utódai közt két erénye által kiváló. fi-

vér volt.b/2. egyiküket PÁLOSNAK,b/3. a másikat NAPUSNAK nevezték.b/4. Dicső tetteket vittek véghez, s a királyi hatalmat meg-

osztva, népeiket nevűkről részint PALOSOKNAK, részintNAPUSOKNAK hívták.

12

b/5. Idő multával pedig e királyok ivadékai kitűntek vitézségükés hadtudományuk által

b/6. és jelentős területeket hódítottak meg a Tanaisztól (Don)egészen Thráciáig,

b/7. más földek ellen is tábort ütöttek s hatalmukat EgyiptomNílus folyamáig kiterjesztették,

b / 8. s leigázva a közbeeső területek számos és nagy népét, aszkíták uralmát egyfelől a Keleti Óceán felé, másfelől aKáspitengerig és a Maeotisz taváig kiterjesztették.

b/9. Mert nagyon megsokasodott az a nép,b/10. s nevezetes királyai voltak,b/11. kiktől némelyek a sákok,b/12. mások a massageták,b/13. s ismét mások az arimaspok nevet kapták (...)b/14. egy másikat, amely Médiából a Tanaisz mellékére tele-

pült, sauromatáknak hívnak". (Diodórosz II. 45.)

Észrevételeink:A b/2-b/4-hez. A monda ugyanazt a szószármaztatási elvet ér-

vényesíti a Palos és Napus névnél, mint előbb a Scythesesetén; szerinte a palosok és naposok népe a két fenti ki-rálytól nyerte számunkra ismerősen hangzo nevet; azelso"ben - a palosok - könnyú a palóc, palócok népnevetfelismernünk, a Napusban pedig nap, napos szavunkat,amely talán a Napoca (Kolozsvár) helynévben is megőrző-dött.

A b/6. ponthoz. Ez az adat az ősi Szkíta helymeghatározásaszempontjából fontos: eszerint a Tanaisztól Thráciáig ter-jedt birodalmuk, vagyis a Dontól a Balkánig s így szük-ségképpen a Kárpátmedence rajzolódik ki, mint a szkítaősbirodalom magva.

A b/7-b/8. ponthoz. Ez az adat nemcsak a szkíta hatalom kiter-jedésére, nagyságára utal, de tán a szkíta hyksosok egyip-tomi uralmára is.

13

A b/9. ponthoz. Egybevág középkori krónikáinknak (Anony-mus, Kézai) a szkíta népesség nagyarányú felgyarapodásá-ról szóló adataival.

A b/I1. ponthoz. A sákok, Bekelek, sikulok vagy székelyek te-hát a szkíta ősnépekhez tartoznak.

A b/12-b/14. fonthoz. Diodórosz ez adata szerint a népekhezkell sorolnunk a massagetákat, arimaspokat és a matákatis.

Gregorio Garcia híradásaTovábbi jó másfél évezred múltán újabb eredetmonda-

változatot jegyzett fel egy hivatalos körökben mindmáig isme-retlen maradt spanyol tudós, Gregorio Garda, akinek az újvilágindiánjainak történetét ismertető 1606-ban megjelent és 1729-ben újra kiadott művét a magyar őskutatás számára két kalifor-niai magyar kutató, Fótos Márton és Oláh Imre fedezte fel, ésFótos Márton fordította magyarra; ez a hatalmas tudományosfelkészültséggel megírt munka külön fejezetet szentel a szkíta-ságnak félreérthetetlenül azonosítva a szkítasággal a magyarsá-got.

Már a szkítaságnak szánt fejezet legelején szélesre tárjaelőttünk Gregorio Garcia az ókori világ szkíta népeinek eredet-hagyományait a bennünket magyarokat is közvetlenül érintőThargitaosz mondával, amelyet Hérodotoszból és számos vo-natkozásában néphagyományainkból is ismerünk. Elsőként anévanyagban szinte megfejthetetlennek tetsző három őskirályfineve szerepel: Lipoxaisz, Arpoxaisz (Árpás?) és Koloxaisz(kelták, gallok?). A másik ősmondaváltozatban három teljesenmás nevű királyfi szerepel. Gregorio Garda ezt a hozzánk kö-zelebb álló és névanyagában világosabb változatot közli, de ahérodotoszi sorrendet megváltoztatja, s néphagyományaink jel-zik, hogy a sorrendnek olykor meghatározó fontosságú a je-lentése:

14

Hérodotosz (második monda) Garcia1. Agathyrszosz 1 Scythes.2. Gelonosz 2. Agatirsos

3. Skythes 3. GelonoszE sorrendváltoztatás semmiképpen sem írható a véletlen

számlájára; ez félreértetlenül kitetszik az alábbiakból. Héro-dotosz szerint a monda Thargitaoszra hulló aranykincseinekbirtokosa és a szkíta királyok őse a legifjabb fiú, Szkithesz(Szkít lesz: "ettől a Szkithésztől, Héraklész fiától származikvalamennyi király, aki a szkítákon valaha is uralkodott".Gregorio Garc a sorrendet - feltehetően a nyugati öröklési rendmintájára megfordítva, Szkitheszt az első helyre emeli, mond-ván: "... az első fiút tette meg Herkules örökösének. Őtőleszármaznak a szkíta királyok, és földjük is az ő nevét viseli".Cáfolja a szkíták Athéniektől származásának tévtanát.

Rendkívül érdeklődésre tarthatnak számot Garciának aszkíták városépítészetéről felhozott adatai, hiszen erre vonat-kozólag forrásaink rendkívül gyérek. Megtudjuk, hogyJeruzsálemtő1 alig 22 mérföldre a szkíták építették a nagyhírűs Scythopolisznak is nevezett Betszent, hozzáfűzve: "SzentÁgoston sem kételkedik benne, hogy a szkíták építették". E té-nyek átrajzolhatják az ókori kelet térképét.

Szól Garcia a szkíta pártosokról, a nagyhatalmú Pártus biro-dalmat megteremtőkről is. Szkítiából, vagyis hazánk területérőlvándoroltak Elő-Ázsiába, s nevük "száműzöttet" jelent (azazolyan szkíta népcsoportot, amely pártoskodása miatt kiszakadtaz anyanemzetből és a Közel-Keleten külön államot alapítottmagának.) Nagy jelentősédű adat, hiszen nem csupán a szkítákóriási ókori hatalmára világít rá, de arra is, hogy a Kárpát-me-dencéből jelentós elvándorlások indultak az ókorban Elő-Ázsiába: "Szkítiából vándoroltak át Elő-Ázsiába, a Tigris fo-lyam másik oldalára, ahol Dion szerint Arcasos birodalmábanerős városokban és várakban lakozva, dicsőségben és becsület-ben tartották fenn nevüket " Más forrásokból tudjuk, hogy a

15

sumirok is "észak felől" vagyis a Kaukázus hegyei felől vándo-roltak Mezopotámiába, s ha ezt a vonalat visszafelé meghosz-szabbítjuk, Szkítiába jutunk el: bizonyára ez volt az Egyipto-mot elfoglaló szkíta lovasnomád hyksosok útja is. Következés-képp a Kárpát-medence - amely a későbbi viharos évszázadok-ban a népek átjáróházává, ütközőpontjává vált - ekkoriban méga szkíta néptörzsek fókusza, kiáramoltatója volt, s évezredekenát szüntelen népkirajzások indultak el innen keletre; de mindenégtáj felé, északra is, és így aligha véletlen a sicul-székely-szicíliai névegyezés és párhuzam, valamint a magyar, baszk ésolasz nemzeti színek piros-fehér-zöldjének egyezése (sokegyéb, ezidáig még rejtett egyezéstől most eltekintve).

Gregorio Garcia hatalmas tudományos apparátussal megírt,ezerötszáz kútfőre támaszkodó munkájának óntörténeti adataiszinte kimeríthetetlenek, s akik mesterségesen lesorvasztott ős-történet-szemléletünk hatására talán fantasztikusnak ítélik eze-ket az adatokat, azoknak a figyelmébe ajánljuk, hogyhiperkritikus histórikusainak és a nyomukban járó mai "hiva-talosak" évezredek világközvéleményének és tudományos köz-véleményének hitvallását tagadták meg. Ókori szerzők szerintaz időszámításunk előtti időben Európát és Ázsiát a szkítákuralták, kiket az ókori világtörténet egyik leghatalmasabb éslegnagyobb lélekszámú népének tekinthetünk.

Ma is élő néphagyományA pergőtűzként mindent elárasztó, s nem ritkán értelemki-

oltó betűzáporban, hírözönben mindinkább leszokván a gon-dolkodásról, a szavak jelképszerű értelmezéséről, némelyek azégből hullott kincsek puszta hallására elmosolyodnak, úgy vél-vén, hogy ez legfeljebb holmi valóságtól függetlenül mese le-het, képzeletszülte képtelenség, amelynek semmi történeti hi-tele nincs; jóllehet könnyű meggyőződnünk róla, hogy mon-dánk történeti gyökerű, mi több, elágazásai még ma is élnek

16

népi köztudatunkban, őshagyományainkat - és vele a történetitényeket - gyakran rejtetten is őrző néphiedelmeinkben.

Kandra Kabos szerint: "Az első fegyverek, a nomád életkezdetleges szerszámai az ó-vallásnak mindmegannyi szenttárgyai, bűvös eszközei voltak, mert az égből származtak."(Kandra Kas Magyar Mythológia 356.)

Valóban az égből, bármily hihetetlennek látszik ez.Égből eredtek az emberiség első fémszerszámai, fémtár-

gyai, fémfegyverei, és ez a magyar ősvallási hiedelem nemholmi ábrándszülte képzet, hanem az emberiség köztudatábanimmár elhomályosult történeti valóságot tükrözi, azt a tényt,hogy az első fémeszközöket az őskor embere égbő1 hullottmeteoritokból kovácsolta. Tehát valóban égből eredtek az elsőfémek, éppen ezért szentnek tartották a fémeket, mindenekfö-lött a vasat es az aranyat. Tudjuk, hogy az ókori Egyiptom ki-rályai betegséget, bajt elűző talizmánként a nyakukban hordtáka meteoritokból nyert vasat.

Szkíta eleink a meteoritok vasát kardkészítésre használtákfel. A legkiválóbb hun vitézek kardja meteoritvasból készült.Ez a kiváló minőségű, keménységű és rozsdamentes kard ré-szint. nagy ritkasága, részint előnyös tulajdonságai - s nemutolsósorban viselői képességei - folytán alapjává vált a szkítanépek kardkultuszának, amely későbbi századok folytán másnépekre is átterjedt. Az Isten kardja monda anyagi hátterében ismeteoritvasból készült kard áll. S maga az Isten kardja is ele-ven bizonysága annak, hogy népünk körében még napjainkbanis él az égből hullott szerszámok, hadieszközök mondája;egyenes folyományaként az égből hullott kincsek thargitaoszimondájának.

Vitathatatlan hát, hogy az égből hullott kincsek mondájánaktörténeti alapja van, s ez az alap néphagyományainkban máigföllelhető.

Tisztázandó feladat, hogy területileg hova kötődik ez amonda. Nem kell vakon tapogatóznunk, hiszen a monda szkíta

17

volta tagadhatatlan; feladatunk tehát csupán annak meghatáro-zása, hogy a roppant szkíta birodalom területének melyikpontjára rögzíthetjük az ősmonda keletkezési helyét.

Még ennél tovább is szűkíthetjük a kört, hiszen ókori görögés latin történeti kútforrásokból és a történeti tények egybeve-téséből kétségkívül megállapítható, hogy a szkíta birodalomközéppontja nemcsak a hunok és avarok idejében, de már évez-redekkel előttük is a Kárpát-medence, a történelmi Magyaror-szág területe volt. Itt kell keresnünk tehát az égből hullott kin-csek történeti színterét.

"Herodot előrebocsátott közleményeiből ránk nézve kiválófontossággal bír - írja Nagy János - elsősorban az a történetilegmegállapítható tény, hogy az ő korabeli szorosabb értelembenvett Scythia Erdély keleti részén a Maros és Olt folyók vidékéna mai Székelyföldet is magában foglalta. Másik nem kevésbéfigyelemre méltó körülmény, hogy a Herodot által az égbőlScythia földjére lehullott arany eke stb. s az ezekkel járó ura-lomról fenntartott scytha népregének világos emlékét találjuk anép száján ma is élő udvarhelyszéki, szt.-ábrahámi székelynépregében, mely szeríni hajdan a dákok és szkíták által azonhelyről kiűzetvén, menekülésük alkalmával szentségeiket: azarany eke és szarvasokat az Ing patak kútjába rejtették el."(Nagy János: A székelyek szkíta-hun eredetűsége 39.)

Mert a történelmi Magyarország őslakói nem a Balkánrólaz utóbbi évszázadokban felszivárgott valachok voltak, hanemősidők óta a magyarok szkíta elődei; tudományosan ez kétség-bevonhatatlan. Még Nicolae Jorga, a szélsőséges rumin sovi-nizmus . e szélsőséges képviselője is kénytelen elismerni, haközvetetten is, a szkíták őshonosságát.

Dáriusnak - írja - "a szkíta hordákat még a Duna túlsó(jobb) parti telepekről sem sikerült elűzni, ahol e faj sajátsága-ként stratégiailag megerősített állásuk volt "

18

Vagyis: szkíták éltek - még a magyarellenes Jorga szerint is- az Al- Duna mindkét partján! Jorga: Geschichte der Rumánen19.)

A mennyei arany hajdani ünnepeiHérodotosz a szkíták eredetmondája során többször is szól

a szkíták aranyimádatáról, a szent aranyról; a szkíta néphitszerint az égből hullott és szent tárgyakként tisztelt aranyesz-közökről és a szent arany órzésérő1. Néprajzi és ősvallás-történeti szempontból számunkra minden bizonnyal felbecsül-hetetlenek a szent aranyról, őrzéséről és a szkíták szent aranyünnepeiről ránk maradt s történetkutatásunk által eddig kellőennem értelmezett szavai, hiszen Hérodotosz ezeket, miként ezttöbbször is kihangsúlyozza, népi szálhagyomány alapján je-gyezte le; ezeket hát hitelesnek kell elfogadnunk. Ősi népi-történeti hagyománykincsünkben az utóbbi évezred során be-következett merhetetlen pusztulás arra int, hogy a leggondo-sabban tanulmányozzunk minden őshagyományokra vonatkozóadalékot.

Hérodotosz, miként fentebb láttuk, a következőket mondjaa szkíták aranytiszteletérő1:1. Az égből hullott aranyat szentnek tartották2. A szkíta királyok féltő gonddal őrizték a szent aranytárgya-

kat.3. Engesztelő áldozatokkal járultak hozzá.4. Évente.5. A szabad ég alatt.

Milyen következtetésekre juthatunk ebből? Vegyük előre ahomályos pontokat.

Hérodotosz nem mondja meg, miért tartották meg az égbőlérkezett aranynak ezeket az ünnepeit, arról sem szól, mikéntzajlottak le ezek az ünnepségek, milyen keretek kőzött, s arrólsem, hogy Szkítaország területén belül hol került sor rájuk.

19

A legrejtélyesebb mozzanat az engesztelő áldozatok kérdé-se. Teljességgel érthetetlen, miért kellett engesztelő áldozatokatbemutatniok a szent arany tiszteletére. A szentként tiszteltaranytárgyakat miért kellett volna kiengesztelniök, hacsak nemvoltak bálványimádók. Ámde még ekkor is rejtélyes marad azengesztelő áldozat kérdése, hiszen magát a tárgyat, az aranyatnem bánthatták még akkor sem, amit feltenni is képtelenség, haistennek tartották az aranyat. Hiszen az aranytárgyakatföldreérkezésük óta a legnagyobb tiszteletben tartották Nem isszólva arról, hogy a szkíták nem voltak bálványimádók)

Még valamit figyelembe kell vennünk: az aranytárgyakföldre zuhanását. S ez az alapkérdés. Ha a monda nem is szólerről, tudnunk kell, hogy ezek az aranytárgyak nem maguktólhulltak le, hanem valaki vagy valami hajította le őket. Azaranytárgyak mögött egy cselekvő akaratot kell tehát felfedez-nünk. És ez a cselekvő akarat nem lehet más, mint az Isten, aszkíták istene. e dobta le az aranytárgyakat az égből, a szkítákboldogulására. Szerfölött torz és groteszk dolog volna hát, ha aszkíták mégis az aranynak, a tárgynak áldoznának és figyelem-be se vennék a természetfölötti erőt, a szent akaratot, amelyróluk való gondoskodásában a szent aranyat ledobta számukraa mennyből.

S hogy ez a mennyei akarat mennyire megfontolt és céltu-datos volt, az is tanúsítja, hogy mikor illetéktelen próbált aszent tárgyakhoz nyúlni, azokból tűz csapott ki, jelezve a ter-mészetfölötti akaratot; azt, hogy az egész szkíta birodalombanegyetlen ember nyúlhat a szent kincsekhez, a szkíták jövendőkirályául az égiek által kiemelt Scythes, Thargitaosz legkisebbfia.

De már maga az "engesztelő" szó is árulkodik Engesztelőáldozatot ugyanis az emberiség emlékezete óta kizárólag Isten-nek, a Mennyek Urának mutatnak be, senki másnak nem fém-nek, sem tárgynak, bármily közbecsülésben álljon is és bármi

20

legyen az értéke. A tárgy, a fém, az arany jelkép lehet csupán,Isten jelképe.

Ámde miként jöhetett létre ez a tévedés; miként azonosul-hatott az arany Istennel a Hérodotosz lejegyezte mondában?

Az aranynak olyan tulajdonsággal kellett bírnia - legalábbisaz ókori szkíták szemében -, ami lehetővé tette ezt az azonosí-tást. És ezt a valamit ismerjük őshagyományok tanúsítják a ré-giek felfogása szerint az arany a nap férne volt. Valójában aföldi életet éltető napnak, tehát a Napistennek a férne az arany.A Napisten szórta aranyát a földre. Így következett be az azo-nosítás.

S hogy e felfogás ma sem idegen tőlünk, azt Babits MihályAranyfürdő aranyeső, Danaé című verse is tanúsítja, amelyben"égi aranynak nevezi a nap fényét:

"Napsugárt csipkéz a lomb és mondja; 'Napsugár!Minden aranyod a földre lehullatni kár:lásd, mi mily örömmel isszuk égi italod!Kár a holt földre hullatni minden aranyod."'

Fentiekből megállapítható: tévhiedelem, hogy az arany óko-ri imádása a kincsszomj és pénzéhség megnyilvánulása ésMammon imádása volt (néhol az ősi hiedelmek fogytán azzáfajulhatott), hanem a napistenhit megnyilvánulása.

Hérodotosz szövegéből tehát világosan kihántható, hogy aszkíták minden évben megtartották, pazar külsőségek között, aNapisten tiszteletére rendezett nagyszabású ünnepségeket: ezvolt egyik nagy nemzeti ünnepük.

Ezekre az ünnepélyekre kivonult a mindenkori szkíta királyis, a királyi család tagjaival; s a királyi páholy előtt - bizonyáraolymódon, hogy az egész nép megtekinthesse - felsorakoztattákaz égből hullott aranyeszközöket.

Más forrásokból tudjuk, hogy a szkíta királyok- és Gézauralkodása előtt hajdani nagykirályaink is - a Napisten földihelytartóiként, a Napisten nevében uralkodtak.

21

Az égi aranykincseket következésképpen a Napisten vetettealá az ő képviseletében országló szkíta uralkodóknak.

E kincsek tehát valójában a Napistentől nyert zálogai voltaka szkíta királyok uralmának, s így ennek közszemlére tétele azévi Napisten-ünnepélyeken mintegy a szkíta nép elé tárt szen-tesítése volt e szakrális uralkodásnak.

Határozott rokonságot mutat a Thargitaosz monda a Promé-theusz mondával is. Prométheusz (akit görög kútfők szkíta ki-rálynak neveznek) az istenekkel szembeszállva és éberségüketkijátszva lopta le az égből - a monda szerint - az áldáshozó tü-zet. E monda későbbi voltára utal, hogy az istenek itt már el-lenségei, míg a Thargitaosz mondában jóakarói az emberiség-nek; noha mindkét mondában az ősi Napisten-hit tükröződik.

A naphit, a napimádás valamikor, az intézményesített egy-ház előtti korban, az emberiség jelentős részére kiterjedt, s ígykeretei tágabbak, semhogy e tanulmány keretében vonatkozá-sainak egészét felölelhetnénk. Még csupán egyetlen történetielemére utalnánk, arra, hogy ez az őshit az aranykorig, a jég-korszakig nyúlik vissza. Miként közismert, antik hiedelmekszerint az emberiség hajdankora különböző fémek szerint kor-szakokra tagolható; a kezdetben volt az aranykor, ezüstkor, eztrézkor majd vaskor váltotta fel. Noha az aranykor úgy is értel-mezhető, mint az ezüstkor, a jégkorszak előtti fénypazar kor-szakról megőrzött elmosódott emlékezés mega- vagybioemlékezés.

Meglehet, hogy az aranykormondák aranykor-őshiedelmekjégkor előtti korszakok emlékét őrzik, az emberiség egyiklegősibb megaemlékét. S az aranykormonda a jégkori vissza-sóvárgás, régibb, derűsebb, melegebb korszakokra való vissza-vágyódás emlékezetét őrzi. Mert fel kell tételeznünk, hogy azaranykormondák a jégkorszak idején kezdődnek - a jégkorszakrettentő, ködös, fagyos, jeges napjaiban -, amely az emberéletlehetőségeit minimálisra szorította, a mindaddig boldog ésszabad mozgású életet élő embert bekényszerítene a sötét,

22

nyirkos, örökösen naptalan barlangok rideg kővermeibe. Két-ségkívül itt alakult ki a naptisztelet, a nap istenítése, isten alak-ban való megszemélyesítése.

A nap és a Napisten a hajdani aranykor megtestesítője,szimbóluma; az aranykor sóvárgott életadó istene.

A napimádást, a nap iránti aranykori rajongást érzékelteti azókori görög Meszomédész naphimnusza:

"Te, aranyszemű pirkadat atyja,ki a rózsaszín égre kihajtaszszárnyas, rohanó lovaiddal;pompázik az égen aranyhajad,ha ragyogva kibontod a végtelenmenny boltozatán fonadékait;a földön elömlik, eláradsugarad folyamárja ragyogva; ha leszáll a folyókra örök tüzed kikél ölükből a pirkadat".

És az is aligha lehet kétséges, hogy a jégkorszakban, a bar-langban élés rettentő időszakai során alakult ki a napimádássalegyidejűleg vagy abból - és a kényszerítő körülményekből- fa-kadóan a tűz tisztelete és imádása is.

Ekkor történt a tűz meghódítása, a lázgyújtás és a tűz meg-őrzésének felfedezése; korszakokon át tartó korszakos felfede-zés; itt lép színre az emberiség jótevő istene, Prométheusz, atűz istene.

Az aranykor kultuszát és mítoszát számos jel szerint a jég-kor teremti meg; a jégkor, amely természetesen azonos azezüstkorral, a hóval, a jéggel - és az ezüsttel, a Hold fémével; afehér ezüst a hold hidegét, hűvösét fejezi ki.

De nem csupán a jégkor felé vezetnek vissza az aranykor-mítoszok szálai; a homo sapiens boldog hajnalkoráról szólóősmondák teljes határozottságával azok felé a területek felé

23

mutatnak, ahol a mondabeli őskorban bőséggel találtak aranyat.A legismertebb aranylelő területek pedig az Ural hegység és azókori Görögországtól északra eső tartományok. Itt, az ókoriGörögországtól északra meg is találjuk a hajdan aranyban gaz-dag s aranyáról híres területeket: Tündérországot, Aranyor-szágot. A Tündérországnak nevezett Erdélyt és a Tündérkert-nek, Aranykertnek nevezett Csallóközt; a történelmi Magyaror-szág területeit.

A görög mondai hagyományban fennmaradt Hüperboreosz-monda félreérthetetlenül ebbe az irányba mutat. A hüperbore-osz mondával azonos gyökerű a Heszperidák kertjének mon-dája is.

A modern emberiség keletkezésének kora - írja MagyarAdorján - "az úgynevezett Aranykorban volt, amelyben az em-ber még más fémet, mint az aranyat még nem ismert, de enneknagy bőségében volt, mert a Duna homokja tele volt vele. Eboldog korról, a csallóközi ,Aranykert'-ről, vagy Tündér Ilonakertjéről, illetve Tündérországról népi mondáink, regéink mégma is beszélnek."

Az aranytermő területek, az arany bősége teremtette meg azalapját a szkíták magasszintű aranyművészetének; a művészikidolgozottságú aranykincsek páratlan mértéke hozta létre az"arany szkíták" fogalmát.

Az "arany szkíták"-ról szóló ókori hagyományok s a hoz-zájuk fűződő aranyleletek mintegy kiteljesítik a szkíták fele-désbe süllyedt csodálatos aranyhagyományait, aranytiszteletét,s egyben segítenek azt lokalizálni.

Kétség se férhet hozzá, hogy az "arany szkíta" népek, tör-zsek központi területi magva Dél-Magyarország, illetve Erdélyvolt, a maga hallatlanul fejlett aranykultúrájával és aranytisz-teletével; Erdély aranybányáinak legendás híre bejárta az egészókori világot.

Az "arany szkíták" egyik központi törzse az Erdély terüle-tén élő agathyrs, illetve székely nép volt, a híres-nevezetes ki-

24

rályi szkíták törzse. A szkíta népek - "olyan magas művészi fo-kot értek el - írja Vass Ferenc -, hogy már az ókorban is aranyszittyáknak nevezték egyes törzseiket. India, Kína, Perzsia, aRómai Birodalom, Bizánc és az életre kelő Európa ismerte éselismerte ezeket a felett műveltségű, pásztorkodó lovasnépeket;ha ugyan ma a hunok fellépésétől kezdve a modern történelemnem akar róluk tudomást venni. Azonban minden időben tanulttőlük, hatással volt rájuk és a kincseik a British, Ermitage,Louvre stb. múzeumok legszebb darabjai közé tartoznak. Amagyar műveltségnek, művészetnek és talán nyelvnek a gyöke-rei hozzájuk vezethetők vissza:' Nass Ferenc: Szittyák az eur-ázsiai térségben. Magyar Múlt,1973. jún.)

Mindezt a szovjet A. P. Mancevics is megerősíti:"Az agatürzoszokról már Hérodotosz is említést tesz. Az ő

tudomása szerint azon a tájon élnek, ahol a Marisz egyesül azIsztrosszal. A Marisz kétségtelenül az Erdélyben folyö Maros.A Isztrosz ugyan a Dunát jelenti, Hérodotosznak meglehetősentéves ismeretei voltak a Dunáról és mellékfolyóiról. A Tiszát isazért említi, mert arról meg úgy vélekedett, hogy a Maros mel-lékfolyója. Az agathürzoszok népe tehát Erdélyben lakott, ésHérodotosz azt írja, hogy sok aranydíszítést hordtak ..."

Érdekes módon Hésziodosznak alig van mit mondania azaranykorról. Egyetlen konkrétumot hoz fel mindössze, azt,hogy az aranykor emberei aranytestűek voltak; ez önmagábanvéve, szó szerinti értelemben természetesen biológiai képtelen-ség, ámde nem lehetetlen, hogy ebben is egy elmosódott ősihagyomány halvány visszfényét kell látnunk. Annak az őskorihun-magyar hagyománynak emléknyomát, hogy a hajdani"Tündérkert", Erdély, Csallóköz és egész Magyarország leá-nyai, ifjai a folyókban bőven található aranyporral vonták behajukat, testüket s némelykor kedvelt állataikat, barikáikat is;innen az aranyhajú leányok, tündérek, aranyszőrű bárányoknéphiedelmeinkben végighullámzó őshagyománya. Meglehethát, hogy a misztikus ködbe fúlt hajdani aranykor hésziodoszi

25

"aranytestű" emberei az aranyporral bevont szűzek és ifjakemlékét őrzik. Az arany korról szőtt hésziodoszi látomás min-denesetre lenyűgöző, jóllehet nyilvánvaló; konkrétumok hiá-nyában idealizál és sematizál, hogy az ismeretek hiányábankeletkezett űrt betöltse, s így aztán az aranykort olymódon áb-rázolja, mintha azonos volna az Édenkerttel es az édenkerti ál-lapotokkal:

"Emberi nemzetséget először fényes aranyból készítettek azistenek, ők az Olymposon élők.

Akkor meg mindenek fölött Kronos az égi király volt, skönnyű szívvel, akárcsak az istenek, élt a halandó, távol a baj-tól, távol a jajtól, még az öregség sem járt köztük, mindvégigduzzadt az erőtő1 karjuk s lábuk, a kórság még nem törte megőket; mint lágy lábon jött a halál rájuk, s amíg éltek, csak jóbanvolt részük; a föld meghozta magától bő termését és dolgoznimerő gyönyörűség volt, sok jó közepette, s dús legelőn legelé-szett nyájuk, s kedvelték az olymposi boldogok őket.

Majd aztán, hogy a föld befogadta magába e fajtát, jótétlelkek lettek, a nagy Zeus rendeletére, földönjáró hű őrzői azemberi nemnek, minden gaztettet meglátnak, s őrzik a törvényt,míg magukat köd leplezi, úgy járják be a földet, gazdaság-gyarapítók, mert az övék ez a rang is."

Hésziodosz: Munkák és napok, 45.)Ha az aranykormítosz keletkezése a jégkorra vezethető is

vissza, ez nem jelenti azt, hogy a nap- és tűzmítoszok - azaranykormítoszokkal együtt - nem a jégkorszak után nyerték elvégleges formájukat; ne feledjük, hogy a jégkorszak lassú visz-szavonulásának időszakában a nap utáni sóvárgás, a nap és atűz szerepe és jelentősége még csak fokozódott a barlangokbólvaló kitelepedés, a barlangélettel való szakítás és a nagy ván-dorlások megkezdése során. S ebben az átmeneti időszakban -amelyet jelenlegi kultúránk tulajdonképpeni hajnalának tekint-hetünk - a napnak és a tűznek vizuálisan is óriási szerepe volt,hiszen ezekben az esős-csatakos időszakokban, az olvadás év-

26

ezredes évadjaiban a nap valósággal folyékony aranyként tük-röződött a milliónyi vízfelületen, sziporkázva és tündökölve, ésmintegy szakadatlanul át- meg áttörve a párás légkör homály-és fátyolrétegein. ,A, jégkor elmúlta tehát korántsem szüntettemeg a nap és a tűz (a tűz melege, fénye és biológiai szerepe)iránti sóvárgást; a napéhség és a tűzéhség változatlanul egyiklegfőbb jellemzője, illetve tényezője maradt az emberi létnek.

A három őskirály nevének elemzéseE téma természetesen sok próbálkozást váltott ki s nehéz

fejtörést okozott, anélkül, hogy megfelelő eredmény születettvolna. Feltűnő e három név utótagjának egyezése:

Lipoxaisz Arpoxaisz Koloxaisz Nem lehet kétséges: a -xaisz szóvég valamilyen általános érvényű fogalmat jelöl.

Rendkívül érdekes megjegyzéseket tett a nevükkel össze-függésben Pellutier a Historie des Celtes című könyvében (I.136.). Szerinte a három legendás szkíta királynév azonos vég-ződése, a -xaisz azonos az angol son, a német sohn: fiú szóval;s eszerint a királyneveket LIPOFIA vagy LiPAFI, ARPOFIAvagy ARPAFI, KOLAFIA vagy KOLAFI-nak kellene érte-nünk. Eszerint a három király nevét ily módon kellene jelöl-nünk;

Lipo-fi Arpo-fi Kolo-fi Csakhogy e kecsegtető elgondolás-nak ellentmond, hogy a nevezett három királynak egyetlen kö-zös őse volt: Thargitaosz, így hát őket legfeljebb T'hargitaosz-fiaknak nevezhetnők.

Pellutier elméletének gyengéje, hogy a nevek előtagjára(Lipo, Arpo, Kolo) nem ad elfogadható magyarázatot, de any-nyiban feltétlenül igaza van, hogy a három szkíta király nevé-hez görög szóvégződések ragadnak. A xain-xain szóvégek h-nak való értelmezése azonban, miként a fentiekből kitetszik,erősen ellentmondásos.

Valószerűbbnek látszik az a feltevés, hogy a három szóvégvalóban uralkodói, királyi tisztséget jelöl.

27

Szkíta eredetű, illetve szkíta keltúrhatás alá került népeknyelvében, megítélésünk szerint, egy olyan szó akad, amelynémileg egybevethető a -xaisz szóvéggel - kivált ha elhallással,nyelvi elhasonulással is számolunk -, ez pedig a fejedelem,uralkodó jelentésű kán. Eszerint a három király nevét így jelöl-hetnénk: Lipo-kán

Arpo-kán Kolo-kán Joggal számolhatunk azzal, hogy magaa három személynév is népeket jelöl, mondai szkíta népeket,melyeknek éppen ez a három király a névadó ősapja. Fentiek-ből következik, hogy ez a három mondai szkíta ősnép az írotttörténelem előtti időben még csak nem is szűzfoglalással tele-pült be, hanem itt keletkezett az akkor még néptelen Kárpát-medencében.

De vajon lehetséges-e még fölfedni, ha megközelítőleg is,kilétüket? Aligha véletlen, hogy a legsűrűbb homály éppen alegelső kikövetkeztetett mondai ősnépet, a lipo-kat borítja.Rájuk vonatkozóan jószerivel nincs semmilyen történeti nyom;a lipók krónikáinkban és köztudatunkban sem szerepelnek:lipo, lippo vagy Tippan nép hajdani létezéséről semmit sem tu-dunk. De talán helyneveink és személyneveink - ősi nyelvkin-csünknek ezek a gyakran elhomályosult rekvizitumai- árulkod-nak.

S valóban találunk idevágó helyneveket hazánk területén:Lippó, Szatmár megye,

Lippó puszta, Baranya megye, Lippa, Temes, Zala, Somogymegye.

De találunk Lippó, Lippa heiyneveket Nógrád, Szabolcs ésmás vármegyékben is. A névalakváltozatok (Lipóc, Lipod stb.)száma több tucatra tehető. Liptó vármegye neve is e mondaiszkíta ősnép hajdani nagy kiterjedtségére utalhat, épp úgy, mintidevágó személyneveink, családneveink nagy száma.

A második őskirály, Arpoxaisz és nevében az Árpád és Ár-pádok nevet gyaníthatjuk, s így lehet, hogy ennek emlékét őr-

28

zik Árpád és Árpás helyneveink, személyneveink, közszavaink(Árpás, Árpástó, Arsica stb.).

Némileg szilárdabb történeti-nyelvtörténeti alapra helyez-hető a harmadik szkíta őskirály, Koloxaisz (Kolo-kán), illetvemondai népének gyökereztetése, tekintve, hogy nyelvünkben ésa történelmi Magyarország számos területén még ma is bőség-gel fellelhetők az ezzel kapcsolatos ősnevek nyomai.

A kol-; kal-, kel- ősi szógyökünk; ezek származékai:Koloka vagy kalaka. Kólái: járkál, barangol, vándorol. Továb-bá: kalpag, kallosúly, kallotábla, kallólánc, kallóüst,kallomalorn, kalloföld, kallogép, kallogyár, kalloház,kallocserebogár, kallantyú kolonc stb. Helyneveink: Káinok,Kolozsvár, Kalocsa, Kolna, Kolom, Koltó, Koltha, Kolta,Kolcona, Kollátszeg stb.

A személyneveinkben fellelhető kál-gál (k-g elhasonulás)névvel összefüggő tengernyi név- és névalakváltozat remény-telen feladattá teszi e felsorolásnak még csak a megkísérlésétis; és aligha kétségbe vonható, hogy mindez összefüggésben álla kelta vagy keltaszkíta kal, kál, kálo, káld, gall népnevekkel,illetve Koloxaisz (Kolokán) és mondai ősnépének nevével.

Ha feltevésünk beigazolódik, úgy Árpád népének ittlétévelkell számolnunk - évezredekkel Árpád bejövetele előtt.

Egy históriai tévedés kiigazításaHérodotosz szkíta eredetmondája szerint a szkíták az ókori

világ legfiatalabb népe, mi több, ők maguk vallják a legfiata-labbnak magukat.

Meghökkentő állítás, hiszen a népek általában nem fiatalít-ják, hanem öregbítik múltjukat, úgy vélvén, hogy az ősiségrangot ad, s így aztán előfordul, hogy újsütetű népek a mérhe-tetlen károkat okozó történelemhamisítástól sem riadnak visz-sza, s mesterségesen koholnak ősöket, őseredetet maguknak.Érthetetlen hát, hogy a szkíták ősi voltuk tagadására töreked-tek. Hérodotosz történetírói tisztessége, pártatlansága azonban

29

kétségbevonhatatlan, s így az is, hogy ezt az állítást is a szkítahagyományból vette: azt jegyezte le, amit hallott s úgy, ahogyaz a tudomására jutott, a historikusok pedig elfogadták ezt amindmáig megemésztetlen állítást, amely két és fél évezred so-rán számos zavar forrása lett. Hozzájárult mondvacsinált ős-kultúra teremtői elképzelésekhez és a szkíták régiségének, azemberiség történetében és kultúratörténetében betöltött szere-pének eljelentéktelenítéséhez.

Hérodotosz - akárcsak késői utódai - nem figyelt fel anya-gának súlyos önellentmondásaira. Vegyük ezeket sorra.1. Hogy lehetne a világ legfiatalabb népe az, amelyik az i. e. el-

ső évezred közepe táján élt Dáriusz perzsa királyt egy év-ezreddel megelőzve is nép volt?

2 Miként a Hérodotosz közölte mondából kiviláglik, a szkítaőskirály, Thargitaosz a főisten, Zeusz és a Borysthatészfolyam gyermekeként néptelen földön jött világra; vagyis aszkíta eredetmonda szerint Thargitaosz volt az első ember,az emberiség ősapja.

3. A földművelést a Thargitaosz utáni korszak királyai kezdtékmeg; az emberiség létének, kultúrtörténetének ez az óriásifordulata tehát csak Thargitaosz után következett be.

4. Tanúsítják ezt maguk az égből hullott aranykincsek Azaranytárgyak - az aranyeke, az aranyjárom, az aranysze-kerce (és az arany ivócsésze) ugyanis nyilvánvalóan jelké-pesek: senki sem lehet annyira oktalan, hogy aranyekévelszántson, aranyjármot akasszon az ökrök nyakába (a tömöraranyjármot különben is aligha bírnák el) és aranyszeker-cével lásson a szűzföldek megműveléséhez nélkülözhetet-len erdőirtáshoz. Az égbő1 hullott tárgyak tehát nemtényleges munkavégzésre valók, jelképes voltuk tagadha-tatlan.Kérdés hát: mi a jelentésük, s miért dobja le azokat aMennyek Ura a szkíták királyának? Mit jelez e jelképesjelenés?

30

Ha csak valamennyire is értjük a mágikus képbeszéd nyel-vét, úgy nem lehet előttünk kétséges: a mennyei kincsekföldre juttatása a földművelés kezdetéről, megindításárólszól;az aranyeke: a szántás megkezdését jelző (elrendelő) első

jelképes eke;az aranyjárom: az állati igavonóerő igénybevételét jelző

(elrendelő) első jelképes járom;az aranyszekerce: a földművelés megkezdéséhez szüksé-

ges erdőirtás első jelképes eszköze.A bővebb termést hozó ekés földművelés e főeszközeit azÉg akarata juttatja le a földre az emberiségnek, a földmű-velés megkezdésének jeléül. Vagyis az égből hullott kin-csek mondája: a földművelés meghonosításának ősi mon-dája, s a szkíta királyok által szentként őrzött égi eredetűaranytárgyak a földművelés első eszközei; s egyben istenizálogai is a földművelés meghonosításának.

5. Mindez történeti szemszögből azt jelenti, hogy - a mondaszerint - a szkíták kezdték el a világ népei közül elsőkéntaz ekés földművelés mesterségét. Ez pedig nyilvánvalóanigen régen, az ősidőkben mehetett végbe - agyagkorsókbanmár kilencezer éves búzaszemeket is találtak.

6. Fentiek alapján bizonyosra vehető, hogy az a nép, amely azekés földművelés meghonosítója volt, nem a világ legfia-talabb, hanem legősibb népeinek egyike volt.

7. A monda tanúsága szerint a szkítáknál már ezekben az ős-időkben szokásos volt a birtokadományozás. Az egy napalatt lovon körüljárt föld adományozásának szokása téved-hetetlenül az ősszkíták letelepült voltára utal, hiszen a he-lyét mindegyre változtató nomád népnél ennek a szokás-nak nem lett volna értelme.

8. Évezredek tudományos közvéleménye, a világ népeinekmeggyőződésen alapuló közhiedelme és ezredéves magyarhagyományok egyöntetűen szkítáknak vallják a magyarsá-

31

got. A szkítát meg a világ egyik ősnépének. Ptolemaiosz,Trogus Pompeius, a szicíliai Diodórosz és más antik szer-zők nyilatkoznak ebben az értelemben. AmmianusMarcellinus szerint: "Egyiptom népe valamennyi közt alegrégibb, hacsak a szkíták nem versenyeznek vele régi-ségben."

De mellőzzük a szkíták régiségéről szóló antik szerzők so-rát: elszórt utalásaink nem oszlatták el a homályt, a zavar zavarmaradt s zavart szült; a szkíták régiségének általános ókori hitemegingott, bizonytalanná vált; az emberiség emlékezeténekegy fontos területét köd lepte el.

Mi okozhatta ezt a zavart Hérodotosznál?A bonyodalom nehézségét, mint már érintettük, kettős té-

nyező rejti: Hérodotosz kétségbevonhatatlan tisztessége, s az,hogy a szkíták - érthetetlenül - magukat vallják a legfiatalab-baknak. Miféle titok rejlik itt?

A harmadik fiú őshagyományának rejtélyeFigyelmes olvasóinknak bizonyára feltűnt a monda hármas

tagolása, illetve a hármas szám sűrű ismétlődése; s a cselek-ményszerkezetnek az a tisztán kivehető, jóllehet némileg elnye-lődött sajátossága is, hogy a harmadik próba hozza meg a si-kert, az eredményt, mégpedig olymódon, hogy a három fitest-vér közül mindig a két idősebb vállalja elsőként a próbát, őkazonban képtelennek bizonyulnak a feladat megoldására; ígyaztán a legifjabb, a harmadik fiú gyürkőzik neki a feladatnak ésazt sikerrel megoldja.

Mintha valamiféle szerkezeti séma érvényesülne itt. Csupánemlékeztetőül idézzük fel: az első monda szerint a két idősebbfiú - kétségkívül születési sorrendben - siet az égből hullottkincsekhez, hogy azokat felragadja, de a tárgyakból tűz csap ki,mintegy figyelmeztetésül: megégtek, ha e kincsekhez nyúltok.A legkisebb, a harmadik fiú viszont baj nélkül felveheti az

32

aranyeszközöket. Fivérei levonják ebből a kimondatlan tanul-ságot: átadják hatalmukat és a legifjabb nyeri el a királyságot.

Ugyanezt a cselekményszerkezetet követi az ókori görögszájhagyományban élő szkíta eredetmonda is. Itt is három apróba. Héraklész íjának kifeszítését, felajzását elébb a két idő-sebb fiú kísérli meg, sikertelenül. A legifjabb sikerrel megálljaa próbát. Az eredmény: elnyeri a királyságot. Hérodotosz sza-vai szerint:

"Agathirszosz és Gelonosz nem bírták a kitűzött feladatotteljesíteni, s szülőanyjuktól kikergetve elvándoroltak az or-szágból; a legifjabb, Skythesz azonban megtette, és az ország-ban maradt. S ezen Skythesztől, Herakles fiától származtak askytháknak összes királyai".

Miért buknak el az idősebbek, s miért győz a legifjabb? Mie történet jelentése?

Többrétegű a kérdés, s többrétegű a válasz is.Vegyük az elsőt. Az ókori szkítáknál e mondák tanúsága

szerint a legifjabb fiú örökölte a trónt; e mondai példázatoknakmás értelme nem lehet. S feltehetően ugyanez a joggyakorlatérvényesült a szkíta nagycsaládoknál is. Más kérdés, hogy miáll e számunkra is meglepő öröklésrend hátterében.

Más ókori népeknél fordított öröklési rend érvényesült, skésőbb ez vált uralkodóvá Európában: a legidősebb fiú előjogaaz öröklésben, trónutódlásban, az atyai hagyományok tovább-vitelében, az ország, a családok kormányzásában. Kézenfekvő,miért: a legidősebb, az apához életkorban legközelebb álló fiúbizonyult a legalkalmasabbnak az apai felfogás megismerésére,tapasztalatai átvételére, alkalmazására, a család (az ország)gondjainak, feladatainak, ügyes-bajos dolgainak megismerésé-re, s így a mindenirányú folytonosság, folyamatosság bizonyí-tására. Szerencsés esetben a legidősebb fiú az apa társává nőtt smásává formálódott.

Hozzájárultak mindehhez más gyakorlati tények is. Életkoriés helyzeti előnye folytán a legidősebb a növekvés éveiben erő-

33

ben, tapasztalatban és tájékozottságban - s tekintélyben és hata-lomban is - felülmúlta a fiatalabbakat; így mintegy belenőtt azapa szerepébe s annak elhunyta után természetes esélye volt rá,hogy apja örökébe lépjen.

Nálunk magyaroknál is ez a szkítákéval ellentétes öröklés-rend érvényesült, legalábbis az utolsó ezredévben, a keresz-ténységre térítés óta, hovatovább odáig fajulva, hogy sokhe-lyütt már-már az elsőszülött fiút tekintették főörökösnek, acsaládi javak, ereklyék kizárólagos örökösének. Tréfás britszólásmondás szerint az elsőszülött fiú örökli a földet, a többi-ek - a tengert. jellemző e felfogás általános voltára, hogy a ki-váló Cregorio Garcia ennek megfelelően alakítja át a háromszkíta őskirályfi sorrendjét, Skytheszt tevén az első helyre, úgygondolván: ha atyja, Thargitaosz után ő lépett a királyi trónra,úgy neki kellett legidősebbnek lennie.

Hérodotosz azonban nem így jár el, s a szkíták öröklés-rendjét nem ismeri, de a számára érthetetlen sorrendet - szeren-csénkre - nem változtatja meg, azt a szájhagyományhoz híven,eredeti formájában közli.

Az elsőszülött fiúra alapozandó öröklési rend tehát minden-képpen megokoltnak, megalapozottnak mondható.

Lássuk hát ezzel szemben a szkíta öröklésrend háttéralapja-it: miképpen vált lehetségessé, miféle elképzelések, hiedelmek,szokáshagyományok, természeti-társadalmi szükségszerűségekfolytán, hogy a legifjabb fiú lépjen elő a nemzedékváltás sorána nagycsalád s az ország fejévé?

Feledésbe merült, ősi felépítésű, szellemű, az újabb kori-aktól eltérő struktúrájú világ volt ez, vitézi életszemléletű,harcközpontú világ; ez szabta meg természetét, szokástörvé-nyeit. Szkíta felfogás szerint a férfi egyetlen, legfőbb és leg-szentebb hivatása a haza szolgálata, a haza függetlenségének,szabadságának, területének fegyveres védelme. Ez a legmaga-sabbrendű életcél, a szkíta közösség szolgálata, ez ad értelmet alétnek, ezért születik a világra a szkíta fiúgyermek, s ez élethi-

34

vatása: a hazáért élni s az életet fegyveres harcban a hazáért ál-dozni a legnagyobb öröm, a legmagasztosabb dicsőség (a ró-maiakhoz is a szkítáktól származott át ez a gondolat); a fegyve-res küzdelmekből való kimaradás az élet értelmének elvesztése.A fiúgyermeknek világra jöttük után késsel felhasogatják az ar-cát, mintegy felszentelve őket a harcra, de nagy hőseik elesténmeglett férfiak is felhasogatják az arcukat, hogy vérkönnyekkelgyászolják elvesztésüket, s őket a másvilágról is visszavárják(Hadak Útja - Csaba mondakör). Priszkosz rétor leírja: Attilaszálláshelyén hősi énekek hallatán élemedett, őszhajú férfiaksiratják, hogy ők hajlott koruk miatt már nem vehetnek részt,mint hajdan, a harcokban.

A szüntelen honvédő harcok, háborúk tragikus következmé-nye: rettentő véráldozat, virágban pusztulás; a legértékesebb,virágzó férfiréteg szüntelen pusztulása. A fiak, kiknek harciképzése jószerivel már a csecsemőkortól elkezdődik, mihelytfelcseperednek, elkísérik apjukat a harcba, bajtársaivá nőnek,mondhatni nemzedéktársaivá válnak- és vele együtt esnek el.

A család, a nemzetközösség, az ország életének folytonos-ságát azonban biztosítani kell. De ki biztosítja ezt, ha az idő-sebb fiúk a honvédő harcokban, jószerint életkoruk sorrendjé-ben, mind elhullnak? Nyilvánvaló: a legkisebb fiú, akit az első-szülöttől, a legidősebbtől gyakran nemzedéknyi különbség vá-laszt el, s akit kicsiny volta miatt sem vihetnek magukkal. Őlesz az új családfő, a család összetartója, a nemzedéknyi foly-tonosság biztosítója; ó az, aki drámai természeti és társadalmitörvényszerűségek folytán belenő a családfő, s ha királyi családtagja, a király szerepébe. Apja halálakor ó ül a szkíta trónra,lesz a háztűzhely őrzője, más szóval: a tűzherceg, s ő lesz az újkirály, ő, a legifjabb s leggyengébb, a harmadik fiú.

S itt és ezen a réven kerül mélyrégiók és transzcendens erőkmágikus bűvkörébe: a háztűzhely őrzője az ősvilág őrzője, ter-mészetfölötti hatalmak képmása, tűzherceg, a szent őstűz fő-

35

papja, kegyeltje és őrzője, s egyben aki az élet tüzét is őrzi éstovábbadja.

A szent tűzét.Ki tudja, mióta őrzi ember a tüzet? Százezer évek vagy év-

milliók óta? Az égből lelopott tüzet kalibák, jégbarlangok mé-lyén kuporogva, az őstüzet, az élet forrását, a szent lángot, kine aludjon, mert nélküle minden megdermed.

Tűzközösség kapcsol össze távoli törzseket; ott a halál, aholkialszik, a tűz, s ott az öröm, ahol fellobog, felaranylik, kibont-ván arany ágait, a közös házi tűz, a családi tűzhely lángja, azemberré levés, az emberi lélek lobogása.

Mert ide összpontosul, az ősi tűzhely köré mindaz, ami azembert emberré tette; aki ezt őrzi - az életet őrzi. S még tán an-nál is többet, hiszen a napból ered a tűz, a Napisten küldte le,annak lobogó örök eleven lelke az. A családi tűzhely tüze csakakkor hunyhat el, midőn a család utolsó tagja is elszáll a sem-mibe.

Így vált a legkisebb fiú a mágikus erők fókuszává, így nyerta néphiedelemben varázshatalmat. Érthető, ha a szkíta közhie-delem a legifjabb vonzásába került és arra a következtetésrejutott, hogy az a legnemesebb, a legelőkelőbb ág, amelyik azőstestvérek közül a legfiatalabbat vallhatja ősének. A legfiata-labbtól, a Napisten választottjától ered. (Mint tudjuk, a szkítakirályok a Napisten akaratából uralkodtak s az ő megszemélye-sítői, földi képviselői voltak.)

Érdemes egybevetnünk a két ellentétes felfogás alapjait.A legidősebb (elsőszülött) fiú: a hatalom, a hatalomát-mentés.A legifjabb (a harmadik) fiú: az életmentés, élettovábbvi-tel.A legidősebb: a szerzett előny.A legifjabb: igazságérvényesítés, világátrendezés.A legnagyobb: a fizikai erő.A legifjabb: mágikus erő, természetfölötti erő.

36

A legidősebb: gőg és elbukás.A legifjabb: alázat és győzelem.

Mindez hozzájárul az ókori szkítáknak a legfiatalabbhozvaló ragaszkodásához, s érthető, ha azt vallották: ők a legfiata-labbtól származnak. Hérodotosz a szkíta szokáshagyományo-kat, öröklési rendet nem ismervén, ezt hallotta el, ezt értékeltefélre, s keveredett akaratlanul az önellentmondásos és történetitények sorába ütköző állításba, hogy a szkíták "a legifjabb"népnek vallják magukat; jóllehet ők csupán a legfiatalabb örö-köseinek vallották magukat; s Hérodotosz nyomán ezt értettékfélre a későbbi szerzők.

A mondaképződés folyamata azonban nem állt meg itt, startalmait tovább tömörítve, a népi őslogika - ősdramaturgia? -hatóerejével, akárcsak a népballadákban, itt is a tartalom éscselekmény töményebb tagolására, illetve a mellékes és esetle-ges kiiktatására törekedve, kialakította a három fiú törvényénekmondai-népköltészeti képzetét; annál is inkább, mivel ennekelemei már az ősmondában felmerültek, hiszen mind a két ere-detmondában három fiú szerepel, mi több, még az égből is há-rom tárgyat küld a Napisten a földre, a földművelés megkezdé-sének három főeszközét (eke, járom és erdőirtó szekerce) - azivócsésze ugyanis nem szerszám, s csupán kiegészítő póttárgy-nak tekinthető. Iktassuk ide áttekintésül:1. Thargitaosznak három fia van.2. Három fia van Héraklésznek is.3. Attila is követi ezt a sort, három fia: Éllak, Dengizik és Csa-

ba.Mindez arra utal, hogy a hármasság fogalma és a hármas ta-

golás a szkíták őshagyományaiból fakad. Ez csiszolódott to-vább a későbbi évszázadok során.

A magyar királyválasztások története élesen ellentmond en-nek a hagyománynak. Nincs példa rá, sem történeti adat, hogyegyáltalán felmerült volna a legifjabb fiú előtérbe állítása atrónutódlásnál. Mi több, joggyakorlatunk is az elsőszülött felé

37

hajlott, annak kedvezett, hozzávetőlegesen jó ezer éve. A leg-kisebb fiú jogáról krónikásaink se tudnak. S mintha mindezszkíta eredetünk ellen szólna.

Csakhogy a mély másféle jeleket őriz. Néphagyományaink,népköltészetünk mélyrégióinak jelképrendszerében, ott, ahováa hagyományirtó inkvizíció nem tudott behatolni, a népkölté-szetbe rejtőzött őshagyományok világában lélekragadó dús vi-rágzásban ma is elevenen él s népmesekincsünket, legkiválttündérmeséink anyagát áthatja a legkisebb vagy harmadik fiúmágikus dimenziójú szkíta hagyománya. Kifogyhatatlan gaz-dagságban és megunhatatlan változatosságban ismétlődik ahármas tagolódású három fiú hármas próbájára épülő cselek-ményszerkezet:a) A három fiútestvér emberi erőt, képességet meghaladó s ke-

resztülvihetetlennek látszó feladat elé kerül.b) Elsőül a legidősebb fivér tesz próbát, elbukik. c) Sikertelenül próbálkozik a közbülső is.d) A harmadik vagy legkisebb fiú a lehetetlennek tetsző fel-

adatot megoldja.e) Jutalmul elnyeri (még az uralkodó király életében) a király-

lányt és a "fél királyságot".Lapozzunk vissza a szkíta eredetmondához. Itt nem hason-

lóságról van szó, hanem azonosságról: a három fiú központúmagyar tündérmesék minden eleme egyezik a szkíta ősmondá-val, egyazon tőről fakadt a kettő.

De miként győzhet a leggyöngébb, a legkisebb mindenegyes alkalommal ott, ahol a nála rátermettebbek, hatalmasab-bak elbuknak?

Vissza kell utalnunk a Thargitaosz mondára. Hogy győz ottSkythesz, a legkisebb?

Nem a maga erejével, képességeivel, de a Mennyek Urá-nak, a Napistennek, azaz a természetfölötti erőknek a segítsé-gével.

38

Es hogy győz a magyar népmesék hőse, a legkisebb fiú? Atermészet segítségével.

Ez a fiú titokzatos kapcsolatban áll a természettel. Bátyjaigőgösen lenézik, semmibe veszik a természeti világ lényeit, alegkisebb, a harmadik nem ismeri a gőgöt s a természet mindenteremtményét magával azonos értékűnek, egyenrangúnak, mitöbb, testvérének tekinti. Reszkető öregasszony áll elébe - meg-segíti: italt ad a halódó bogárnak, bekötözi a lőtt madár sebét, atörött gallyat megsimogatja.

A természettel összeforrott őslakó megnyilvánulása ez, ér-zékeiben érzi: a környező világot védve önmagát védi.

S a természet nem hálátlan: az egér titkot mond el, s a békaútbaigazít, még a fa is vért buggyant, jelezve a veszélyt; a ter-mészet segíti győzelemre, világra mint hajdan Szkytheszt azÉg.

Találóan mondja Vámos Ferenc: a mesehős "a naphoz tar-tozik".

Ipolyi Arnold népmesegyűjteményének egyik története sze-rint a mese három hőse három egymást követő napszakban, azesteledés beálltakor, éjfélkor és hajnalban születik, s a harma-dik fiú, aki napkeltekor jött a világra, titokzatos kapcsolatbanáll a tűzzel; az égi tűz, a nap gyermeke ő. Akár hamu alól a pa-rázs, úgy süt ki a mesei anyag alól a szkíták napisten hite.

KörűI vesz bennünket rejtélyes földalatti áramlatként, nép-mesepalástba, babonákba, jelképködbe rejtetten, tudatalattiszinten eleink őshite. Gyöngéből lesz az erős, hatalmasból agyönge, s végül mindennek ellenére a legkisebb fiú győz, aharmadik.

Csabának, a harmadik Attila-fiúnak szabadító visszatérésé-ben még ma is reménykedik a néphit, amely túllát a szürke rá-ción. Három fiú. A világ hármas tagolása. Ősidejű hármasság.

Szent hármasság, a világ teljessége:- Keletkezés + Virágzás + Elmúlás - (Kezdet) (Kiteljesedés)

Vég)

39

- Én+Te+Ő- Múlt + Jelen + JövőMágikus szám a három néphiedelmeinkben is. Népi köz-

szólásaink szerint:Három a szent szám. Három a próba.Három a magyar igazság. Három az Isten igaza.Petőfi Három fiú című verse is tanúsítja, milyen mélyen él-

nek népünk tudatában ezek az elképzelések. Versét az ókoriszkíta családi tragédiák kései tükröződésének foghatjuk fel: azelsőszülött fiú háborúba megy, a közbülsőt is elragadja a ka-landvágy, haramiának csap fel és kivégzik. A megkeseredettapa a harmadik fiúhoz fordul:

"Szólt az édesapa legkisebb fiához: 'Eredj fiam, te is, nyergelj és kantározz; Szerezz hírt és kincset, kövesd két bátyádat, Menj te is, menj, hagyd el szegény, vén apádat!'De felelt a fiú 'Apám, én nem megyek, Hírvágy, kincsvágy soha sem bántott engemet. Gondolatom sem száll falu határán túl: Ásó-kapa választ el minket egymástul!"'

A késői idők "tűzhercege" átérzi hivatását és a helyén ma-rad.

Hova hulltak az aranykincsek?Logikai boncolgatásaink, jelképkutatásaink során, miként

tapasztalható volt, akaratlanul is magyar összefüggések, vonat-kozások s a történelmi Magyarország felé vezettek mindenirányból a szálak Ma már aligha kétségbevonható, hogy itt volta hatalmas ókori szkíta világbirodalom központi magva, Kö-zép-Európának ezen a természetalkotta, évezredeken át szét-törhetetlennek tartott hegyek koszorúzta tájegységén. Nyomonkövethettük a szkíta-magyar azonosságnak, közös eredetnek

40

azokat a feladatunkkal összefüggő s mélyen a tudományosköztudat és a népi-nemzeti önmegismerés jelképhagyományaimélyrétegeinek vonulataiban rejlő őselemeket, amelyek alátá-masztják e felismeréseket. Tisztázásra szorul még azonban,hogy az adott tájegységen, a Kárpát-medencében hol, melyikrészterületen belül kereshetjük a káprázatos mondabeli ese-mény színterét; évezredek multával egyáltalán megállapítható-e, hol ért földre az égből ledobott arany, kifejthető-e a jelké-pekből az a titok?

Mert bármekkora is az elsivárosodás, jelképek vesznek kö-rül bennünket, jóllehet sokszor észre sem vesszük; ,sorvad alélek és sorvadnak a jelképek; a jellegtelen, ködös szóáradatbanfuldokló lélek akkor hal majd el, ha végképp kivész belőle ajelképek iránti fogékonyság.

Régente jelkép volt minden, a fa, a tűz, az égi tűz, a megri-adó s elmenekülő vad, a törött gally, a lábnyom, a vihar, jelképiköntöst öltött a természet minden tárgya, jelentést, s jelképi tar-talmat hordoztak a nevek és szavak Lehet, hogy még ma is ígyvan? A költő még így látja:

"Szent templom a világ, hol élő oszlopokhullatják néha tört s zavart szavuk a szélben,ott jár az ember a jelképek erdejében,melyek okos szeme rá meghitten lobog:'

(Verlaine)

Való igaz, "jelképek Erdejében" növekedett s eszmélt a vi-lágra az ember. Jelképesek voltak, jelképet hordoztak a nevek.Fentebb láttuk, az őskirályúak neve népeket jelöl, Skythésznem más, mint szkíta, de jelölhetne földet, országot, folyót, he-gyet, tavat, miként a szkíta ősanya, Borysthenész neve is folyótjelöl (Dnyeper), s isten nevet rejt a Duna ókori neve is Iszter=ísztar; Esztergom= Isztar gamja, kanyarulata: folyóvá vált azIsten s Istenné a folyó.

41

Nyomot szolgáltathat ez Thargitaosz király nevének meg-fejtéséhez, és ami ennél fontosabb: az ősmondai történés he-lyének rögzítéséhez. Rendkívüli fontosságúvá az emeli ezt,hogy az ősmonda által megőrzött szkíta őshiedelmek szerintThargitaosz volt a legelső ember, aki az akkor még néptelenföldön jött világra, a főisten és egy folyó akaratából: Ég, Víz ésFöld egyesüléséből.

E mindeddig fel nem tárt titkú és kevéssé méltányolt szkítatermészetmítosz színhelye tehát a szkíta hagyomány szerint azemberi élet keletkezésének színhelye: ezért bír fontossággal.

Mindez természetesen azt is tanúsítja, hogy a szkíták nemfegyveres erőszak, fegyveres hódítás útján hatoltak be a Kár-pát-medencébe, hanem itt születtek, szűzfoglalással váltak eföld birtokosaivá, s ők formálták azt kultúrtájjá. A Napisten(Főisten) azért szórta le az ekés földművelés jelképes főeszkö-zeit, hogy megindítsák a Földön a föld megmunkálásánakmesterségét.

Kérlelhetetlen szó- s jelképtényeivel errő1 vall az ősmonda.S most nézzük mirő1 vall Thargitaosz neve?

Foglaljuk össze e név sajátosságait (elnézést a szóbogarazá-sért):

- a szókezdő s kettőshangzóként (diftongusként) felfoghatóTh- hang kiejtése bizonytalan és ingadozó,

- felhangok nélkül tiszta t-hangot némelyik nép bajosantudja kiejteni; levegő- és szózörejekkel az a hang jobbára th-nak hang- ezt tükrözi a királynév jelölése is, némely esetben Tvel, máskor Th-val jelölik,

- előfordul, hogy a szó eleji h - amely nehezen ejthető ki,nemritkán elmarad -, s mintegy hangrögzítésül a t-hangot kap-csolja magához, vagy az eredeti h-s névalak változik át th- vá,

- esetünkben feltehető hát, hogy az eredeti szókezdet a h-hang volt, s így a név a Har szótaggal kezdődött,

- a zárószótag, az -osz pedig nyilvánvalóan görög toldalék,görög szuffixum, s mint ilyen elhagyandó.

42

a kikövetkeztethető eredeti névalak tehát betű szerint:HARGITA.

A mondabeli szkíta őskirály, a szkíta teremtésmonda sze-rinti legelső ember neve tehát azonos a Székelyföld mitikusfennsíkjával.

A szkíta eredetmonda szerint tehát itt élt az első ember, az őfiainak, illetve legkisebb fiának szórta le a Napisten a földmű-velés első aranyszerszámait, hogy megindítsa az emberiséget afald megmunkálása útján.

Innen eredt hát az eredetmonda szerint az emberi élet, és in-nen eredt a földművelés.

A HARGTTA (Thargita + osz) név innen származódott-ültetődött át, errő1 az ősmondák beszőtte varázslatos fennsíkrólaz őskirályra; azaz a Kárpát-medencének ezt a szent területétszemélyesíti meg az őskirály neve; e tájegység neve vált amonda

képződés folytán személynévvé, ami Hérodotosz feljegyzé-sén, görögös névalakjában maradt ránk.

Külön kérdés a Hargita név jelentése.Már többen próbálták szószármaztatás útján megfejteni e

név jelentésének titkát. Télfy János például így próbálkozik aMagyarok őstörténete című munkájában:

"Thargitaust szinte mongolból magyarázhatni. Neumannszerint Rashid-ed-din keleti író említ bizonyos Tharghutai-t; kia mongol Taudsíutok vezére volt és bizonyos Tarkudai-t aBerghut törzsébő1. E név származik farkba-khu határtalanmódból, melynek jelentése: 'magát kiterjeszteni, elszaporítani'.S ez leginkább illik egy nép törzsatyjára:'

Benkő a Hargitát Hara-Géténak, méginkább Kara-Gétának,Fekete Gétának értelmezné.

Nyelvészetünk (vagy nyelvészeink?) régi betegsége: ma-gyar szavak idegenből való származtatása; milliárdnyi idegenszó közül majd csak akad egy, ami névalakban hasonlít s így rá

43

lehet sütni a "rokonságot" és a képtelen szóeredetet, csak előkell venni a szótárakat.

Magyar sző jelentését talán mégiscsak a magyarból kellenelevezetnünk. Tegyünk kísérletet a Hargitával. Kezdjük a szó-kezdettel:

- a magyarban gyakori, közismert hangmódosulással a harkar-t is jelenthetett (mint Haram vára esetében), ez pedig szám-talan szóbokorban élő kör szavunk egyik névalakváltozata,

- a második szótag a git feltehetően gát szavunk magashangrendű alakja,

- ha figyelembe vesszük, hogy nyomatékosított t, vagyiskettős tt állhatott itt, ügy a következő szótag a ta: táj szavunkrégies s számos más szavunkban ma is fellelhető alakja.

Hargita szavunk őseredeti jelentése tehát ezek szerint: Kör+ gát + táj.

Ámde vajon megfelel ennek az értelmezésnek geológiaiértelemben is a Hargita?

Szakértői jellemzések szerint a Hargita mintegy ezer-ezerhatszáz méter magas és százharminchat kilométer hosszú,harminc kilométer széles kőgát, mely a történelmi Magyaror-szág délkeleti peremvidékeit, az erdélyi medencét öleli körülfélkörgátként; óriási fennsík, eszményi helye a régiek tűz- ésNapisten imádatának. S ezt csak felerősíti a táj vulkanikus jel-lege, a kialudt tűzhányók sora, egyike ez a hajdani Magyaror-szág szent védőövezeteinek.

Titoklepte vidék. Valósággal sorjáznak itt a máig tisztázat-lan jelentésű őshelynevek: Firtos, Tartod, Kadács, Bélhavas,Zéta, Budvár, Oltároskó, Ebédlőkő, Nagybagolykő, Lonka -megannyi titokfedte név. A Székelyföld nagy kutatója, OrbánBalázs így vall errő1 A Székelyföld leírása című hatalmas mű-vében:

"Itt valójában Istenhez hiszi magát közel a természet nagy-szerűsége által meghatott, a világ semmiségei fölé emelkedett

44

ember; itt minden érzés isteni, minden gondolat ima, mindeneszme ihletettséggel határos."

Bélhavasra "a néphiedelem szerint minden hajnalban tündé-rek szállnak", "inni és feredezni"; "tetőlapján több száz holdkiterjedésű délre lejtő fennlapály terül el"; "Ezen egyenes fe-lületű fennlapból az Asztalkőtő1 vagy ezer lépésnyire, egy ke-rek idomú, alulról is felötlő sziklacsúcs emelkedik ki egyene-sen elcsapott fennlappal. Itt volt a hagyományok szerint Bélavára, melytől a Bélahavas neve is eredne. Ugyanis, midőn avilágrendítő hun birodalom összeomlott, s a hódított népek abosszú fegyvereivel kezdték üldözni a hunok töredékeit. Azok,akik e vérrel szerzett hazától megválni nem akartak, vagy ideszorulva távozni nem tudtak, s a felzúdult népek alattvalói len-ni sem akartak: Erdély keleti oldalának természet által is védettrengetegjei közé vonták meg magukat, ahol az őserdőktől kör-nyezett legmagasabb hegycsúcsokra várakat építettek, s füg-getlenségük megvédése és egymás oltalmára elhatározták,hogy midőn valamely várterület lakóit vész fenyegeti, ott lár-mafa gyújtatván; a többi vár lakói a megtámadott oltalmára si-essenek.

Ezen egymással összefüggésben, s láttatni s összeköttetés-ben levő várláncolatnak középpontját képző – a hagyományszerént – ezen a Hargita tetőn épült, legmagasabban fekvő Bélavára, honnan egész Csík, Udvarhelyszék és Erdővidék végigpillantható volt, s midőn itt vész-tűz gyújtatott fel, akkor vészfenyegette a rabonbánok honát, s mindenki fegyveresen tarto-zott a fenyegetett haza oltalmára sietni."

Az ókori népek világszerte elterjedt hite volt, hogy az aranya nap fénye, megszilárdult napfény, s a nap sugaraival az égbőlered, onnan záporozik a földre, elsősorban a hegyekre, fennsí-kokra, mivel azok közelebb állnak az éghez. Ilymádon kötődöttaz égből hulló tűz, az arany fogalma mindenütt elsősorban ahegyekhez, fennsíkokhoz, így váltak azok égtartó oszloppá,szent helyekké, az égi arany fenséges fogadóhelyeivé, miként

45

az indiai Meru vagy Sumeru hegye vagy a keleti szkíták AranyHegye, az Altáj hegység, ahol a történeti mondáinkban is sze-replő óriásmadarak, az aranyőrző griffek tanyáztak.

"Az a feltevés, hogy az eget oszlop tartja, nagyon is magánviseli keleti jellegét - írja Houzeau, a neves francia csillagász.Különösen pedig a handuk vélekednek így, akiknél a Meru he-gye tartja az égboltot. Ilyen a Védák felfogása, amelyre rátalá-lunk valamennyi népnél, melyek ki voltak téve a brahmin befo-lyásának. Így a sziámiak azt mondták az első utazóknak, akikőket az újkorban meglátogatták, hogy a lapos és négyszögletesföld közepéből csodás magasságú gúlaalakú hegy nyúlik fel, azég oszlopa. Az égbolt úgy áll ezen a világon, mint egy harang,amely asztalt borít. Az éj akkor váltja fel a napot, midőn a napa középponti oszlop mögé rejtőzik."

Égtartó oszlop a hegytető, szent sziklamező, kőlapály, ame-lyet elborít a Napisten aranya, tűzoltár, tűzáldozati hely, az égitűz oltára, ahova áldozni jár a nép.

"Annak, hogy a hegyormok szent áldozóhelyek, a magyartörténeti hagyományban számos nyoma van" - írja Vámos Fe-renc. Dr. Hermann Antal szerint pedig, aki egész könyvetszentel a tárgynak (A hegyek kultusza Erdély népeinél, Ko-lozsvár 1893.); "Hajdan a legtöbb nép szent borzadállyal volteltelve a hegyek iránt. Némelyeknél a hegy maga személy, is-tenség volt, legtöbbjénél az istenek lakóhelye. A hegyekbenvolt az út fel az Olympusra és le a Tartarosba; a hegyeket iste-nek és óriások emelték, 'Peliont Ossára halmozván'. Szelle-mektől voltak népesek a hegyek. Óriások és tündérek, manókés törpék, ördögök és kísértetek, sárkányok és szörnyetegek la-koztak az égig meredő megmászhatatlan ormokon, a szédítő,tátongó szakadékokban, a sötét, titokzatos barlangokban, a si-vár kősivatagokban és áthatolhatatlan rengetegekben. Az em-berek közül csak boszorkányok és varázslók tanyáztak néhaottan, a többit vallásos félelem tartotta távol a hegyektől."

46

Komplex bizonyítási törekvéseinknek megfelelően nemmulaszthattuk el, hogy végül rá ne mutassunk a mondai törté-nés és a mondai színhely, a Hargita, mint fennsík között fenn-álló szoros összefüggésekre. Úgy véljük, ez a szerény adaték istovább erősíti a történeti bizonyítékok sorára épülő következ-tetésünket, hogy ide hulltak le a Napisten aranykincsei az Em-ber számára; hogy tegye a vadont kultúrtájjá.