ASTRID LINDGREN

Oroszlánszívű testvérek

MÓRA KÖNYVKIADÓ

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült Astrid Lindgren: Bröderna Lejonhjärta

AB Rabén and Sjögren Bokförlag, Stockholm © 1973, Astrid Lindgren

FORDÍTOTTA DAMOKOS KATALIN

BARCZANFALVI FERENC RAJZAIVAL © Damokos Katalin,

1983Hungarian translation

1.

Abátyámrólfogokmostmesélni.Abátyámról,OroszlánszívűJonatánról.Azthiszem, ez a történet majdnem olyan, mint egy mese, egy picikét meg mint egykísértethistória,mégis igaz az egész. Csakhogy Jonatánonmeg rajtam kívülmégsenkisemtudadologról.

Jonatánt kezdetben nem hívták Oroszlánszívűnek, ugyanúgy Lejon volt avezetékneve,mintmamánakmegnekem.Ezaztjelenti,oroszlán.LejonJonatánvolttehát a neve. Az enyém Lejon Kari, a mamáé meg Lejon Sigrid. Papát LejonAxelnek hívták, de itt hagyott minket, amikor én még csak kétéves voltam, atengerrement,ésazótasemhallottunkróla.

Most azt akarom elmondani, hogyan lett Jonatánból Oroszlánszívű Jonatánmegatöbbicsodálatosdolgot,amiazótatörtént.

Jonatán tudta,hogyénnemsokáramegfogokhalni.Azthiszem, rajtamkívülmindenki tudta.Az iskolában is tudták,hiszenmindigotthonfeküdtem,köhögtem,ésfolytonbetegvoltam,azutolsófélévbenmáregyáltalánnemisjártamiskolába.Tudták a nénik is, akiknek mama ruhákat varrt, és az egyik beszélt is erről amamával,úgyhogyén ismeghallottam,pedigbiztosnemakarta.Azthitték,hogyalszom, pedig csak behunyt szemmel feküdtem. Meg sem mozdultam, mert nemakartammutatni, hogy hallottam ezt a szörnyűséget, hogy hamarosanmeg fogokhalni.

Perszerosszullettem,ésborzasztóanmegijedtem,demamaelőttnemakartammutatni.Jonatánnalviszontmegbeszéltem,amikorhazajött.

-Tudod,hogymegfogokhalni?-kérdezteméselsírtammagam.Jonatán gondolkozott egy darabig. Talán nem szívesen válaszolt, de végül

megszólalt:-Igen,tudom.Erremégjobbansírtam.- Hogy lehetséges ilyen szörnyűség - kérdeztem -, hogy lehetséges ilyen

szörnyűség, hogy vannak, akiknek meg kell halniuk, pedig még tízéveseksincsenek?

-Tudod,Tücsök,nemhiszem,hogyezolyanszörnyűlenne-mondtaJonatán-,azthiszem,nagyonisjóljársz.

-Jól?-feleltem.-Azthiszed,olyanjóaföldbenfeküdniéshalottnaklenni?!- Ugyanmár -mondta Jonatán -, hiszen csak a héjad fekszik ott. Temagad

elszállszvalahovaegészenmáshova.-Ugyanhova?-csodálkoztam,mertaligakartamhinnineki.-Nangijába-válaszolta.Nangijába - ezt úgy vetette oda,mintha ezt igazánmindenki tudhatná.De én

mégsohasemhallottamerről.-DehátholvanNangija?-kérdeztem.Jonatánerreaztmondta,hogyeztő sem tudjapontosan,deottvanvalahola

csillagok túloldalán. És elkezdett Nangijáról mesélni, de úgy, hogy az embernekkedvetámadtrögtönodarepülni.

- Ott minden olyan, mint a mesék és a tábortüzek idejében - mesélte -, ésegészenbiztosanmegfogodszeretni.

AzösszesmesékNangijából származnak,állította,hiszenott történikmindenilyesmi,éshavalakiodakerül,akkorreggeltőlestig,sőtmégéjszakaisrésztveszakalandokban.

- Tudod, Tücsök - folytatta -, az aztán más lesz, mint most, mikor folytonköhögsz,betegenfekszel,éssohanemtudszjátszani.

Jonatán Tücsöknek hívott, egész kicsi korom óta, és mikor egyszermegkérdeztem,miért,aztválaszolta,mertnagyonszeretiatücsköket,különösenazolyat,mintén.Igen,akármilyenfurcsais,Jonatánszeretettengem,pedigmindigisnagyoniscsúf,butaésfélősgyerekvoltam,görbelábúmegminden.MegkérdeztemJonatánt,hogyszerethetegycsúfésbutagyereket,akinekmégalábaisgörbemegminden,mireaztválaszolta:

-Hanemvolnál ilyen furcsa, csúf, sápadtorrúkölyök,akinekméga lába isgörbe,nemisvolnálazénTücsköm,akitszeretek.

Deaznap este,mikor annyiramegijedtem, attól, hogymeghalok, kijelentette,mihelytmegérkeztemNangijába,azonnalmeggyógyulok,erősleszekésszépis.

-Ugyanolyanszép,mintte?-kérdeztem.-Mégszebb-válaszoltaJonatán.Eztazonbanhiábaakartaelhitetnivelem.Mertsohasenkinemvoltmégolyan

szép,mint Jonatán,ésnem is lehet.Egyszerazegyiknéni, akinekmamavarr, aztmondta:

-KedvesLejonné,amagafiaolyanszép,mintegymesebeliherceg.Éshiggyétekel,hogynemrámgondolt,amikormondta!Jonatánvalóbanúgyfestett,mintegymesebeliherceg,igazán.Ahajapontosan

úgy fénylett,mint az arany, szép sötétkék szeme úgy csillogott, szép fehér volt afoga,ésegészenegyenesalába.

És ez még mind semmi. Mert kedves is volt és erős, és mindent tudott, ésmindent megértett, és első volt az osztályban, és az udvarból minden gyerek őtkövette, ésmindigveleakart lenni,őmeg játékokat találtkinekik, éskalandokravezetteőket,énmegsosemehettemvelük,mertreggeltőlestigcsakfeküdtemarégidíványon a konyhában.De Jonatán, hahazajött, elmeséltmindent, azt is, amiveletörténtmegaztis,amitlátott,hallottvagyolvasott.Akármennyiideigképesvoltottülni nálam a dívány lábánál, ésmesélt. Jonatán is a konyhában aludt, egy ágyon,amit esténként a ruhásszekrénybőlkellett előszednie.Ésha lefeküdt, akkor továbbmeséltnekemmondákatésmindenféle történeteket, egészenaddig,amígmamakinemkiabáltaszobából:

-Mostmármaradjatokcsöndben!Káliénakaludniakell.Dehaazemberfolytoncsakköhög,nehézelaludni.Jonatánnéhaéjnekévadján

fölkelt,hogymézesteátfőzzönnekemaköhögésellen,mertJonatánilyennagyonkedvesvolt!

Azonazestén,amikorannyiramegijedtemattól,hogymegfogokhalni,órákigült mellettem, és Nangijáról beszélgettünk, de egész halkan, hogymamameg nehallja. Ő ült és varrt, mint mindig. A varrógép a szobában van. Csak egyszoba-konyhásalakásunk.

A szobaajtó nyitva volt, és hallottuk, hogy énekli mama az örökös dalt atengerészről, aki régóta eltűnt a vízen. Ilyenkor talán papára gondol. Már nememlékszemrápontosan,csaknéhánysorjuteszembe.

Tengerenéravégem?

Kedves,nefélj,

galambjönmajdazéjben,

széphófehér

sazablakodralebben-

alelkemaz,

jön,hogykedvesöledben

leljenvigaszt.

Nekemnagyontetszettezaszép,szomorúdal,deJonatáncsaknevetett,amikormeghallotta.

-Tudodmit,Tücsök,egyszertalánteishazarepülszhozzámeste,Nangijából.Ésottülszmajdazablakpárkányonfehérgalambként!Légyszíves,gyereel!

Épperrekezdtemelköhögni.Felemeltésmegtámasztott,ahogyszokta,amikoralegrosszabbulvoltam,ésénekelt:

KisTücsök,éntudommajd:alelkedaz,

jön,hogykedvesölembenleljenvigaszt.

(Tótfalusi Istvánfordí tása)

Addig nem is jutott eszembe,milyen leszNangijában Jonatán nélkül.Milyenmagányos leszek nélküle. Mit számít, hogy belekerülök egy csomó mesébe éskalandba, ha Jonatán nem lesz ott. Nélküle csak félnék, és nem tudnám, mihezkezdjek.

-Nemakarokodamenni!-mondtaméssírtam.-Ottakaroklenni,aholtevagy,Jonatán!

-Dehátnemérted,hogymajdén iselmegyekNangijá-ba? -mondta. -Márnemsokára.

-Igen,nemsokára-feleltem.-Delehet,hogykilencvenéveskorodigélsz,ésénegészidőalattegyedülleszekott.

Erre Jonatán azt felelte, hogy Nangijában az idő nem úgy múlik, mint itt aföldön. Még ha kilencvenéves koráig élne is, akkor is úgy érezném, hogy azérkezéséignemteltelkétnapnáltöbb.Mertígyvan,hanincsigaziidő.

- Két napot igazán kibírsz egyedül is - mondta. - Felmászhatsz egy fára,tábortüzetgyújthatszazerdőben,éshorgászhatsz,aztúgyismindigannyiraszerettélvolna.Éséppamikorkifogszegycsapósügért,odaszállok,temegaztmondod:„Mivan,Jonatán,ilyenhamarmegérkeztél?"

Megpróbáltamabbahagyniasírást,ésarragondoltam,kétnapottalánténylegkilehetmajdbírni.

-Deazértmégisazvolnajobb,hatemennélodaelőbb-mondtam-,akkorteülnéléshorgásználott.

Jonatánisígygondolhatta.Sokáignézettrám,olyankedvesen,ahogyszokott,deészrevettem,hogybántjavalami.

-EhelyettpedigittkellélnemaföldönazénTücskömnélkül,talánkilencvenévigis!-szólthalkan,szomorúan.

Hátigen,ezthittük!2.Most jön a dolog neheze. Amire nem merek gondolni. És amire folyton

gondolnomkell.Hiszenúgy is történhetettvolna,hogyabátyám, Jonatán sokatvanvelem,és

esténkéntmesél,és iskolába jár,és játszikazudvarbeligyerekekkel,ésmézes teátfőznekemmegminden.Denemígytörtént...nemígytörtént!

JonatánmostNangijábanvan.Nagyon nehéz, nem tudom, nem, nem tudom elmondani. De később az

újságbanígyírtakróla:„Tegnap este félelmetes tűzvész pusztított városunk Vadrózsa negyedében,

melynek során egy ottani régi faház porrá égett, és amelynek egy emberélet isáldozatául esett. Egy tízéves fiú, Lejon Kari, betegen feküdt az egyik másodikemeleti lakásban, amikor a ház kigyulladt. Ekkor érkezett haza tizenhárom évesbátyja, Lejon Jonatán, ésmielőttmég bárkimegakadályozhatta volna, berohant a

lángokban álló házba, hogy öccsét kimentse. A lépcsőház egy pillanat alattlángtengerré vált, úgyhogy az épületben rekedtek csak az ablakon kiugorvamenekülhettek.Az ablak alatt összegyűlt, rémülettőlmegdermedt tömegkénytelenvolt tehetetlenül nézni, hogy a tizenhárom éves fiú hátára veszi az öccsét, és alángokközülhabozásnélkülkiugrikazablakon.Azeséstőlolyansúlyossérüléseketszenvedett, hogy szinte azonnal életét vesztette.A fiatalabb testvér viszont, akit azesésalkalmávaltestévelvédelmezett,úgyszólvánsértetlenmaradt.Afiúkédesanyja- aki varrónő - a baleset idején egyik megrendelőjénél járt, és hazajövetelekorsúlyosmegrázkódtatástszenvedett.Atűzegyelőreismeretlenokbólkeletkezett."

AlapegymásikoldalánmégtöbbisvoltJonatánról.Eztatanítónőjeírta.ígyhangzott:

„Kedves Lejon Jonatán, nem kellett volna téged inkább OroszlánszívűJonatánnak nevezni? Emlékszel, amikor a történelemkönyvben a bátor angolkirályról olvastunk, akit Oroszlánszívű Richárdnak hívtak, azt mondtad: »Hogyvalakiolyanbátorlegyen,hogykésőbbmégatörténelemkönyvekbeisbekerüljön!Én erre sosem lennék képes!« Kedves Jonatán, ha nem is írnak majd rólad atörténelemkönyvek, azért mégis bátor voltál a döntő pillanatban, hősiesenviselkedtél. Öreg tanítónőd sosem fog elfelejteni. És az iskolatársaid is sokáigemlékeznekrád.Hiányoznifogazosztálybólamividám,szépJonatánunk.Azhalmegfiatalon,akitszeretnekazistenek.OroszlánszívűJonatán,nyugodjálbékében!

GretaAndersson"Nem valami nagy ész a Jonatán tanítónője, de nagyon szerette őt, hiszen

mindenkiszerette.Ésaz,hogykitaláltaeztazOroszlánszívűnevet,az igazánszépvolttőle.

Nincssenkiazegészvárosban,akinegyászolnáJonatánt,ésakinegondolná,mennyiveljobblettvolna,hainkábbénhalokmeg.Legalábbisezthallottammindennénitől, aki iderohangál a szöveteivel, muszlinjaival meg egyebeivel. Mikorátmennekakonyhán,ésmeglátnak,csaksóhajtoznak,ésaztmondjákmamának:

-SzegényLejonné!ÉsráadásulJonatán,akiolyanpáratlanvolt!Most a régi házunk melletti házban lakunk. Pontosan ugyanolyan lakásban,

csakeza földszintenvan.Kaptunkegypárhasználtöregbútorta szegénygondozóhivataltól és néhányat a néniktől is. Majdnem ugyanolyan konyhai díványonfekszem, mint a régi. Minden majdnem ugyanolyan, mint régen. Mégis mindenegészen, de egészenmás,mint régen!Mertmár nincs itt Jonatán.Esténként senkisemüllemellémmesélni,olyanegyedülvagyok,hogyattólmárelszorulamellem.Csakmagamelésuttogom,amitJonatánmondott,mielőttmeghalt.Amikorazugrásután ott feküdtünk. Először arccal a földnek feküdt, de valaki megfordította, ésmegláttamazarcát.Aszájasarkábólegykisvércsordultki,ésaligtudottbeszélni.Deolyanvolt,minthamegpróbáltvolnamosolyogni,ésmégéppennyitsuttogott:„Ne sírj, Tücsök, Nangijában találkozunk!" Csak ennyit mondott, és nem többet.

Aztán lehunyta a szemét, emberek jöttek és elvitték, és én soha többé nem láttam.Először egyáltalán nem akartam erre emlékezni. De ilyen rettenetes és fájdalmasdolgot nem lehet elfelejteni. Csak feküdtem a díványon, és Jonatánra gondoltam,amíg úgy éreztem, hogy mindjárt kettéhasad a fejem, és hogy nem lehet jobbanvágyni valaki után, mint ahogy én vágyom őutána. És féltem is. Eszembe jutott,hogyesetlegnemisigazezadologNangijával!Hogyezcsakolyanvidámmese,amilyetJonatángyakrankitalált!Bizony,sokatsírtam...

AztánegynaponeljöttJonatán,ésmegvigasztalt.Igen,eljött!Ó,deszépvolt!Mindenmajdnemjólettújra.EszébejutottottNangijában,milyennekemnélküle,ésúgy gondolta,meg kell vigasztalnia. így hát eljött hozzám, és azóta nem vagyokolyanszomorú.Mostcsakvárok.

Egyestejöttel,nemisolyanrégen.Egyedülvoltamotthon,csakfeküdteméssírtam utána, és féltem meg boldogtalan voltam, és egyáltalán, olyan rosszuléreztemmagam, hogy azt el sem lehetmondani.Akonyhaablak nyitva volt,mertmostanában olyan szépek a tavaszi esték. Hallottam, hogy burukkolnak odakint agalambok.Itt,ahátsóudvarbanrengetegvanbelőlük,ésilyenkortavasszalfolytonburukkolnak.Ésakkortörtént.

Ahogy ott fekszem, és a párnába fúrt arccal sírok, egész közelről hallom agalambszót, és mikor felnézek, hát ott ül egy galamb az ablakpárkányon, éskedvesen néz rám.De hófehér galamb ám, nem olyan szürke,mint amilyenek azudvaron vannak! Egy hófehér galamb. Nem is értettem, hogy történhetett, hiszenpontosanúgyvolt,mintabbanazénekben-egyesténtalánhófehérgalambrepülakunyhódba. És mintha újra hallottam volna Jonatánt énekelni: Akkor tudom, kisTücsök,hogyottalelked...csakhátmostőjöttelénhozzám.

Megakartamszólalni,denemtudtam.Csakfeküdtemott,éshallgattam,hogyszól a galamb, és a burukkolásból vagy amögül, vagy hogy is mondjam,kihallottamJonatánhangját.Denemúgyhangzott,mintrendesen.Minthaazegészkonyhát betöltötte volna valami suttogás. Egy kicsit olyan volt, mint egykísértethistória,talánmegislehetettvolnaijedni,denemféltem.Csakörültem,deúgy, hogy fel tudtam volna ugrani a plafonig. Mert olyan csodálatos dolgokathallottam.

Igenis, igaz a dolog Nangijával! Jonatán azt akarta, siessek oda, mert ottminden csoda jó. Gondoljam csak el, amint megérkezett, egy ház várta, teljesensaját háza lett Nangijában. Régi ház, amit Lovastanyának hívnak, és aCseresznyevölgybenfekszik,hátnempompásanhangzik?Ésképzeljétek,mitlátottelsőnek, amikor megérkezett a Lovastanyára! Egy kis zöld tábla volt a rácsoskapun,ésazálltrajtanyomtatottbetűkkel:Oroszlánszívűfivérek.

-Amiaztjelenti,hogymindkettenottfogunklakni-mondtaJonatán.Gondoljátok csakmeg, ha eljutok Nangijába, az én nevem is Oroszlánszívű

lesz! Ennek örülök,mert borzasztóan szeretném, ha úgy hívnának,mint Jonatánt,

méghanemisvagyokolyanbátor,mintő.- Gyere, amilyen gyorsan csak tudsz - mondta. - Ha nem találsz otthon a

Lovastanyán,akkorafolyópartonülökéshorgászom.Aztán csend lett, és a galamb elrepült. Egyenest át a tetők fölött. Vissza

Nangijába.Énmegittfekszemadíványomon,éscsakaztvárom,mikorrepülhetekutána.

Remélem,nemlesznehézodatalálni.DeJonatánaztmondta,hogyegyáltalánnemnehéz.Abiztonságkedvéértazértfölírtamacímet:

OroszlánszívűfivérekLovastanya

CseresznyevölgyNangija

Jonatán már két hónapja lakik ott egyedül. Két hosszú, borzalmas hónapottöltöttemelnélküle.Demostmárén ishamarNangijábakerülök.Hamar,nagyonhamarodarepülök.Talánmaéjjel.Úgyérzem,maéjjelmegtörténhet.Majdírokegycédulátésakonyhaasztalrateszem,hogymamamegtalálja,hafelébredreggel.

Eztírommajdacédulára:Nesírj,mama.Nangijábantalálkozunk!3.Aztánmegtörtént.Mégsohanemtörténtvelemilyencsodálatosdolog.Egyszer

csak ott álltam a rácsos kapu előtt, és elolvastam a zöld táblát: Oroszlánszívűfivérek.

Hogy kerültem oda? Mikor repültem? Hogy találtam oda anélkül, hogybárkitől ismeg kellett volna kérdeznemaz utat ?Nem tudom.Csak annyit tudok,hogyegyszerrecsakottálltam,ésmegláttamakapunanevet.

KiabáltamJonatánnak.Többszörkiáltottam,denemfelelt.Aztáneszembejutott-hátpersze,lennülafolyóparton,éshorgászik.

Futnikezdtem.Végigakeskenyösvényenafolyófelé.Futottam,futottam-ésahídnálottültJonatán.Ottültatestvérem,ésahajacsillogottanapfényben.Éshiábaispróbálomelmesélni,nemtudomleírni,milyenérzésvoltújralátni.

Nemvetteészre,hogyjövök.Megpróbáltam„Jonatán"-tkiáltani,deazthiszem,elsírtammagam,mertcsakvalamifurcsakishang jöttkia torkomon.DeJonatánazértmeghallotta.Felnézettésmegpillantott.Előszörminthanemismertvolnameg.Deaztánfelkiáltott, lecsaptaahorgászbotot,odaszaladt,ésolyanerősenmegölelt,mintha meg akarna győződni, hogy valóban megjöttem-e. És akkor sírtam egykicsit,nemvoltráugyansemmiokom,deolyannagyonvágytamutána.

Jonatán viszont nevetett. Csak álltunk összekapaszkodva a folyó mellettitisztáson,éskimondhatatlanulörültünk,hogyújraegyüttvagyunk.

AztánJonatánmegszólalt:-Végremegérkeztél,OroszlánszívűTücsök.

Ez aztán jól hangzott, hogy Oroszlánszívű Tücsök, hát felvihogtunk. Aztánegyrejobbanés jobbannevettünk,mintharégnemhallottunkvolnailyenvicceset,pedighátéppcsakkellettvalami,aminnevessünk,mertcsakúgyforrtbennünkazöröm.Amikormármajdszétvetettanevetés,birkóznikezdtünk,deazértanevetéstsem hagytuk abba. Nem, folytattuk, úgyhogy lehuppantunk a fűbe, ide-odagurultunk, egyre csak nevettünk és nevettünk, végül már úgy nevettünk, hogybeleestünkavízbe,ésazthittem,belefulladunk.

Ehelyett úszni kezdtünk. Sosem tudtam úszni, de mindig nagyon szerettemvolnamegtanulni.Mostpedigtudtam.Olyanjólúsztam,hogycsakna.

-Jonatán,tudokúszni!-kiáltottam.-Hátperszehogytudszúszni-felelte.Éserrőleszembejutottvalami.-Jonatán,nemvettedészre?-kérdeztem.-Márnemköhögök.-Nem,perszehogynemköhögsz.HiszenmostNangijábanvagy.Jó sokáig úszkáltam, aztán felmásztam a hídra, ott álltam csuromvizesen, a

ruhámból csorgott a víz. A nadrág a lábamra tapadt, hát ezért vettem észre, mitörtént.Akárhiszitek,akárnem,alábaméppenolyanegyenesvolt,mintJonatáné.

Errőleszembejutott,hogyvajonmegisszépültem-e.MegkérdeztemJonatánt,nemlettem-eszerinteszebb.

-Nézzatükörbe-mondta,ésafolyóramutatott.Mertavízegészennyugodtéssima volt, hogy az ember láthatta benne a tükörképét. Hasra feküdtem a hídon,lenéztem és láttammagam a vízben, de semmi különösebb szépséget nem vettemészre magamon. Jonatán mellém hasalt, és sokáig feküdtünk ott, és néztük azOroszlánszívűfivéreketott lennavízben.Jonatántaszéparanyhajávaléscsillogószemévelésszabályosarcávalmegazénszögletesorromat, loncsoshajamatmegminden.

-Hátnemlátom,hogymegszépültemvolna-mondtam.DeJonatánszerintnagyonmegváltoztam.-Ésráadásulegészségesneklátszol-mondta.Ezen aztán alaposan elgondolkoztam. Ahogy ott feküdtem a hídon, éreztem,

hogymindenporcikámegészséges,ésörülökatestemnek,akkormegmineklegyekmég szép is. Már így is olyan jól érezte magát az egész testem, hogy csak úgynevetettbelülről.

Feküdtünkegydarabig.Anapmelegen sütött, ésnéztük, ahogyahalakki-beúszkálnakahídalatt.KésőbbJonatánmondta,menjünkhaza,ésénszívesenmentem,mertkíváncsivoltamaLovastanyára,aholezentúllaknifogok.

Jonatán ment elöl a házhoz vezető ösvényen, én meg utána a szép, egyeneslábamon. Csakmentem, lebámultam a lábamra, és éreztem,milyen jó rajta járni.Amikor már feljutottunk a dombra, hirtelen megálltam és hátranéztem. És akkorvégre megláttam a Cseresznyevölgyet, ami csak úgy fehérlett a sok cseresznyevirágtól.Fehérvoltacseresznyevirágtólészöldafűtől.Afolyómegolyanvolta

sokfehérészöldközött,mintegyezüstszalag.Vajonmiértnemláttameztazelőbb,csakJonatánt?Demostmegálltamazösvényen,láttam,milyenszépminden,ésaztmondtamJonatánnak:

-Biztosanezalegszebbvölgyazegészföldön.- Igen, csak épp nem a földön - felelte Jonatán, és eszembe jutott, hogy

Nangijábanvagyunk.ACseresznyevölgyetmagashegyekvettékkörül, és azok is szépekvoltak.A

hegyoldalakrólpedigzúgó,csobogópatakokésvízesésekömlöttekavölgybe,hisztavaszvolt.

És a levegőben is volt valami különös. Olyan tiszta és jóízű volt, hogy azemberlegszívesebbenkortyoltavolna.

-Ebbőlalevegőbőlotthonavárosbaniselkelneegypárkiló-mondtam,merteszembe jutott, hogy vágytam levegő után, amikor a konyhai díványomon fekveúgyéreztem,nemtudoklélegezni.

Ittviszontvolt levegőbőven,ésannyitszívhattambe,amennyitcsakakartam.Minthasemennyisevolnaelég.Jonatánnevetettrajtam,ésaztmondta:

-Azértnekemishagyhatszegykicsit.Az ösvény fehér volt a lehullott cseresznyevirágoktól, és menet közben is

finomfehérszirmokhullottakahajunkramegmindenhová,deénigazánszeretemakiszöldösvényeket,hacseresznyeszirmokhavaborítja.

AzösvényvégénpedigottálltaLovastanya,akapunazöldtáblával.-Oroszlánszívűfivérek-olvastamfölhangosanJonatánnak.-Nahát,hogyitt

fogunklakni!-Igen,gondoljcsakbele,Tücsök-felelteJonatán.-Hátnemremek?De bizony remek volt. Persze hogy Jonatán is ezt gondolta, hisz én el sem

tudtamképzelnihelyet,aholszívesebbenlaktamvolna.Régi,fehérházvolt,nemtúlnagy,zöldsarkokkalészöldajtókkalészöldgyep

körülötte.Afűbensárgakankalin,margarétaésszázszorszép.Körbendúsanvirágzóorgona- és cseresznyefák, és az egészet fal vette körül, alacsony, szürke kőfal,rózsaszínű virágokkal. Egész könnyen át lehetett volna ugrani, mégis ha valakibelépettakapun,úgyérezte,azafalmegvédiazegészkülvilágtól:otthonvanésamagaura.

Kétházvoltatelken,nemisegy,báramásikleginkábbistállóhozhasonlított.Akétházegymásramerőlegesenállt,ésakettőtalálkozásánálvoltegypad,amelyakőkorszakból való. Kellemes pad és kellemes sarok volt, az embernek kedvetámadt, hogy leüljön és eltűnődjék, vagy beszélgessen, vagy a madárfiókákatnézegesse,vagygyümölcslevetigyék.

-Tetszik-mondtamJonatánnak.-Belülugyanilyenjó?-Gyere,meglátod-mondta.Márazajtóelőttállt,ésbeakartlépni,deekkor

nyihogáshallatszott.Igen,valóbanegylónyerített,ésJonatánaztmondta:

-Előbbinkábbazistállóbamenjünk!Bement a másik épületbe, én meg utánaszaladtam, de még milyen gyorsan.

Istálló volt, ahogy gondoltam, és két ló állt benne, két szép barna ló. Felénkfordultak,ésránknyihogtak,amikorbeléptünkazajtón.

-EzittGrimmegFjalar-mondtaJonatán.-Találdki,melyikatiéd!- No ne! - kiáltottam. - Ne próbáld meg elhitetni velem, hogy van egy ló,

amelyikigazánazenyém,mertúgysemhiszemel.DeJonatánaztfelelte,hogyittNangijábanfeltétlenülszükségvanlóra.-Lónélkülsehovasemjutelazember-mondta.-Ésugye,megérted,Tücsök,

hogysokfeléelkelljutnunk.Ilyen szépet már régóta nem hallottam, hogy Nangijában mindenkinek van

lova, nagyon szerettem ugyanis a lovakat. Ésmilyen bársonyos az orruk, nem isértem,hogylehetvalamiilyenbársonyos.

Gyönyörűszéplovakvoltakazokottazistállóban.Fjalarnakfehércsillagvoltahomlokán,különbenteljesenegyformákvoltak.

-TalánGrimazenyém-mondtam,hiszJonatánbiztatott,hogytaláljamki.-Látod,mostmelléfogtál-mondtaJonatán-,mertFjalaratiéd.Hagytam, hogy Fjalar megszagolgasson, megveregettem, és egyáltalán nem

féltem, pedig még sohasem simogattam meg lovat. Rögtön megszerettem, ésbiztosanőisengem,legalábbisazthiszem.

-Nyulaink isvannak-mondtaJonatán -,egyketrecbenaz istállómögött.Deazokatkésőbbismegnézhetjük.

Ahogyőaztelképzelte!-Moströgtönmegkellőketnéznem!-feleltem.Mertmindigszerettemvolna

nyulakat,dehátavárosbannemlehetetttartani.

Azistállómögészaladtam,ésegyketrecbenottültháromfurcsakisnyúl,éssalátaleveletrágcsáltak.

-Milyenfurcsa-mondtamkésőbbJonatánnak-,hogyittNangijábanmindentmegkapazember,amiutánvalahaisáhítozott!

- Igen, de hát eztmár régenmegmondtam - felelte. És valóban pontosan eztmondta,amikorotthonakonyhábanmellettemült.

Vannak dolgok, amit sosem felejt el az ember. Soha, soha nem fogomelfelejteniazelsőestétakonyhábanaLovastanyán,hogymilyencsodálatosvolt,ésmilyenérzésvolt,hogyújraegyüttalhatomJonatánnal,ésbeszélgethetekvele,mintrégen.

Mostisakonyhábanlaktunk,mintrégen.Deazbiztos,hogyezegyáltalánnemhasonlított a városi konyhához. Azt hiszem, a lovastanyai konyha vastagtetőgerendáivalésnyitotttűzhelyévelősrégilehetett.Atűzhelymajdnemegyegész

sarkotelfoglalt,ésfőzniközvetlenülatűzönkellett,ahogyazarégivilágbanszokásvolt. Középen állt a legnagyobb asztal, amit valaha láttam, kétoldalt hosszúfapadokkal, és azt hiszem, legalább húszan ülhették volna körül, még úgy semszorongtakvolna.

-Az lesz a legjobb,ha akonyhában lakunkmajd, ahogymegszoktuk.Akkormamabeköltözhetaszobába,mikormegérkezik-mondtaJonatán.

Az egészLovastanya egy szobábólmeg egy konyhából állt, de hát ennyihezvoltunk szokva, és nem is volt szükségünk többre. így is legalább kétszer olyannagyvolt,mintazotthonilakásunk.

Igaz is, otthon! Elmeséltem Jonatánnak, hogy hagytam egy cédulát akonyhaasztalonanyának.

-Aztírtamneki,hogyNangijábanlátjukegymást.Bárkitudja,mikorjön.-Azmégeltarthategydarabig- felelteJonatán. -Demindenképpenjószoba

várja,amiben,haakarja,akártízvarrógépnekisvanhely.Találjátokki,mit szereteka legjobban!Egyősrégi lócán feküdni egyősrégi

konyhábanésJonatánnalbeszélgetni,miközbenalángokárnyékaafalontáncol,éshakinézekazablakon,egycseresznyeágatlátok,amelyegykicsitingadozikazestiszélben.Atűzhelyenegyrejobbanmegroskadatűz,végülmáraligizzik,asarokbansötétedni kezd, egyre álmosabb és álmosabb leszek, csak fekszem ott, és nemköhögök, és Jonatán mesél nekem. Mesél, mesél, végül már csak suttogáskénthallom a hangját, és elalszom. Pontosan ezt szeretem, és pontosan így történtmindenazelsőesteaLovastanyán,ésezértnemfogomsohaelfelejteni.

4.Ésakövetkezőreggel!Akkorlovagolnimentünk.Igen,tudtamlovagolni,

pedigéletembenelőszörültemlovon-nemisértem,hogyvanezNangijában,márminthogyazembermindenhezért.Úgygaloppoztam,minthaéletembenmástsecsináltamvolna.

És Jonatánt látni lovaglás közben! A néninek is látnia kellett volna, aki aztmondta,hogyafivéremolyan,mintegymesebeliherceg.Látniakellettvolna,amintlovával átsuhan a Cseresznyevölgy rétjein, akkor aztán olyan mesebeli hercegetlátott volna, aki azt mondta, hogy a bátyám olyan, mint egy mesebeli ugratott afolyón, mintha csak átrepült volna felette, a haja meg lobogott utána, még én iselhittem volna, hogy mesebeli herceg. Majdnem úgy is volt öltözve vagy méginkábbmintegylovag.ALovastanyánegyszekrénytelis-telivoltruhákkal,kitudja,honnan kerültek oda, és nemcsak olyanokkal, amiket manapság viselünk, hanemigazilovagiruhákkalis.Éniskiöltöztem,arégicsúfrongyaimateldobtam,nemisakartamőketsohatöbbetlátni.Jonatánaztmondta,öltözzemúgy,ahogyazabbanakorban illik, amelyikben most élünk, különben a Cseresznyevölgy lakóifurcsállanákadolgot.NemaztmondtaJonatán,hogyatábortüzekésamesékideje?Miközbenaszéplovagiruháinkbankörbelovagoltunk,megkérdeztem:

-Ugye,valaminagyonrégikorbanélünkittNangijában?-Háttalánígyislehetnemondani-felelteJonatán.-Aszámunkramindenesetre

régiezakor.Deaztismondhatjuk,hogyfiatalkor.Egykisideiggondolkozott.- Igen, pontosan ez az -mondta -, friss, fiatal, jó korszak, amelyikben jó és

egyszerűélni.Aztánelsötétültaszeme.-LegalábbisittaCseresznyevölgyben-tettehozzá.- Másutt talán nem így van? - kérdeztem, és Jonatán azt felelte, bizony

meglehet,hogymásuttnemígyvan.Micsodaszerencsehát,hogyéppidekerültünk!ÉppideaCseresznyevölgybe,

aholazéletkönnyűésegyszerű,ahogyJonatánmondta.Semmisemlehetkönnyebb,egyszerűbbéspompásabb,mintegyilyenreggel.Azemberarraébredakonyhában,hogy az ablakon besüt a nap, és odakint vidáman csivitelnek amadarak, és látja,hogyJonatánhalkan tejetéskenyeret teszazasztalra,éshaevettazember,akkormegyésenniadanyulainak,ésellátjaalovát.Aztánmegkilovagol,kibizony,afűharmatos, minden csillog és ragyog, a méhek és darazsak a cseresznyevirágokkörül döngicsélnek, a ló galoppba csap, és az ember egyáltalán nem fél.Képzeljétek,mégattól sem fél, hogyhirtelenvéget ér ez az egész, ahogyaz a jódolgokkal történni szokott. De nem Nangijában. Legalábbis nem itt aCseresznyevölgyben.

Sokáig ide-oda lovagoltunk a réteken, aztán követtük a folyó menti ösvényminden egyes kanyarulatát, és hirtelen megláttuk a völgybeli falu reggeli életét.Előszörcsakafüstöt,aztánazegészfalutazöregházakkaléskertekkel.Hallottuk,hogyakakasokkukorékolnak,akutyákugatnak,akecskékmekegnek,egyszóvalareggelhangjaithallottuk.Afalubiztosanéppmostébredtfel.

Egyasszonykosárralakarjánszembejöttvelünkazösvényen.Parasztasszonyvolt, se nemöreg, se nem fiatal, hanemolyan középkorú és barna bőrű, amilyenakkor lesz az ember, ha télen-nyáron sokat van a szabadban. Régimódian voltöltözve,valahogyúgy,mintamesékben.

-No,Jonatán,végremegérkezettatestvéred-mondta,ésnagyonbarátságosanmosolygott.

- Igen, megérkezett - felelte Jonatán, és érezni lehetett, hogy örül neki. -Tücsök,ezittZsófia-folytatta,ésZsófiabólintott.

-Igen,Zsófiavagyok-folytatta.-Nagyonjó,hogyösszetalálkoztunk,legalábbmagatokvihetitekakosarat.

Jonatánpedigúgyvetteelakosarat,minthamegszokottdologróllenneszó,ésnemkénemegkérdezni,mivanbenne.

- Ma este hozd el a testvéredet az Aranykakashoz, hogy mindnyájanüdvözölhessük.

Jonatán azt mondta, úgy lesz, aztán elbúcsúztunk tőle, és hazalovagoltunk.MegkérdeztemJonatánt,kiazazAranykakas.

- Hát az Aranykakas fogadó - felelte. - így hívják a falubeli fogadót. Ottszoktunktalálkozni,ésmindentmegbeszélünk,amitmegkellbeszélni.

Örültem neki, hogy este elmegyünk az Aranykakasba, mert így megtudom,miféle népek laknak a Cseresznyevölgyben. Mindent tudni akartam aCseresznyevölgyről és Nangijáról. Magam akartam látni, pontosan úgy van-e,ahogy Jonatán mondta. Aztán eszembe jutott valami, és lovaglás közbenemlékeztettemisrá.

-Jonatán,aztmondtad,hogyNangijábanreggeltőlestigkalandokérikazembert,sőtmégéjszakais,emlékszel?Deittmindenolyancsendes,ésmégegykalandunksemvolt.

Jonatánelnevettemagát.-Hátelfelejtetted,hogycsaktegnapérkeztél?Tebuta,mégalighogybedugtad

ideazorrod!Leszmégelégkalandbanrészed.Énmegaztmondtam,hogyhajólmeggondolom,akkoréppelégkalandosés

csodálatosaz,ahogyaLovastanyánélünk,alovakkalmegnyulakkalmegminden.Ennéltöbbkalandranemisvágyom.

Erre Jonatánolyankülönösennézett rám,majdnemminthamegsajnáltvolna,ésmegszólalt:

- Tudod, Tücsök, azt szeretném, ha minden így maradhatna. Épp így. Merttudod,vannakolyankalandok,amilyenekneknemisszabadnalenniük.

Mikorhazaértünk,JonatánfeltetteakonyhaasztalraZsófiakosarát.Egykenyérvoltbenne,együvegtej,egykismézescsupormegegypárpalacsinta.

- Hát Zsófia ad ennünk? - kérdeztem csodálkozva. Nem is gondoltam belejobban,honnanszerzünkmajdennivalót.

-Néhaigen-felelteJonatán.-Teljeseningyen?-kérdeztem.- Igen, ingyen, talán így is lehetne mondani - mondta Jonatán. - Itt a

Cseresznyevölgyben minden ingyen van. Szükség szerint mindent adunkegymásnak,éssegítünkegymáson.

-TeisadszvalamitZsófiának?-kérdeztem.Erreújraelnevettemagát.-Igen,persze-felelte.-Arózsaágyásaibalótrágyát,többekközött.Azokatén

gondozom,teljeseningyen.Aztánelhallgatott,ésolyanhalkanfolytatta,hogyalighallottam:-Deperszeegysormásszolgálatotisteszekneki.Épp ekkor láttam meg, hogy még valamit kivett a kosárból. Egy icipicire

összetekertpapírt, semmimást.Kitekerte,éselolvasta,ami rávolt írva,aztánúgyráncoltaahomlokát,minthanemtetszenékneki,amitolvasott.Denekemnemszóltsemmit, én meg nem akartam kérdezni. Gondoltam, majd ha azt akarja, hogy

tudjam,elfogjamondani,miisállacédulán.Akonyhaegyiksarkábanegyrégikonyhaszekrényállt.Ésakkor,azelsőestea

Lovastanyán, Jonatán mesélt valamit erről a konyhaszekrényről. Van benne egyrejtekfiók,mondta,amitsekinyitni,semegtalálninemlehet,havalakinemismeriatitkot.Perszerögtönmegakartamnézni,deJonatánaztmondta:

-Majdmáskor.Mostcsakaludjál.Aztánelaludtam,ésazegészetelfelejtettem,demostújraeszembejutott.Mert

Jonatán odament a konyhaszekrényhez, és valami furcsa kis pattanást hallottam.Nem volt nehéz kitalálni, mit csinál. Elrejtette a cédulát a titkos fiókban. Aztánbezártaakonyhaszekrényt, akulcsotmegegy régimozsárbadugta, amimagasanálltapolcon.

Aztán lementünk fürdeni, énmeg fejest ugrottam a hídról, képzeljétek, hogyeztismertem!AztánJonatáncsináltnekemegyhorgászbotot,pontosanugyanolyat,mint az övé, és apró halakat fogtunk. Csak annyit, hogy kettőnknek elég legyenebédre.Énegyigazicsapósügértfogtam,Jonatánmegkettőt.

Otthon a nagy konyhai tűzhelyen megfőztük a halat, egy olyan bográcsban,melyvaslánconlógottatűzfölött.Amikorpedigettünk,Jonatánmegszólalt:

-Mostpedig,Tücsök,megnézzük,tudsz-ecélbalőni.Néhaehhezisértenikell.Kivittmagávalazistállóba,onnanakamrába,aholalószerszámokattartottuk,

és ahol két íj is lógott.Rájöttem, hogy Jonatán csinálta őket, hiszenmárotthon avárosban is csinált íjakat a gyerekeknek. De ezek nagyobbak és jobbak voltak,valódi,rendesfegyverek.

Azistállóajtórafeltettünkegycéltáblát,ésegészdélutáncélbalőttünk.Jonatánmegmutatta, hogy csináljam. És egész jól lőttem, persze nem olyan jól, mintJonatán,mertőmajdnemmindigpontosanaközepébetalált.

FurcsavoltezaJonatán.Mindentannyivaljobbancsináltnálam,deszinteészresevette.Sosemhencegett,hanemmindentúgycsinált,minthaodasefigyelne.Néhaúgyéreztem,szinteaztakarja,hogynekemsikerüljönjobban.Egyszeréniséppacéltáblaközepébetaláltam,ésúgyörült,minthaajándékotkapottvolnatőlem.

Amikorsötétednikezdett,Jonatánaztmondta,ittazideje,hogyelinduljunkazAranykakasba. Odafüttyentettünk Grimnek és Fjalarnak. Szabadon legelésztek aLovastanya melletti mezőkön, de mikor füttyentettünk, odaügettek a kapuhoz.Felszerszámoztukőket,nyeregbeültünk,éscsendesenelindultunkafalufelé.

Hirtelenmegijedtem,éselszégyelltemmagam.Hiszennemigenszoktamhozzá,hogy emberekkel találkozzam, különösen nem olyanokkal, akik itt laknakNangijában,éseztmegismondtamJonatánnak.

-Mitől félsz? -kérdezte. -Csaknemhiszed,hogyvalamelyikük rosszatakarneked?

-Perszehogynem,detalánkinevetnek.Magam is úgy éreztem, amikor kimondtam, hogy ostobán hangzik, hiszen

miértisnevetnénekrajtam?Defolytonilyesmiketképzelek.-Tudod,azleszalegjobb,haezentúlKárolynakhívunk,most,hogyateneved

is Oroszlánszívű - mondta Jonatán. - Oroszlánszívű Tücsök, ezen talán ténylegnevetnének.Hiszenezenteisnevettélmegénis.

Igen, szerettem volna, hogyKari legyen a nevem, ez valóban sokkal jobbanillettazújvezetéknevemhez.

- Oroszlánszívű Károly - próbálgattam, hogy hangzik. - Itt lovagolOroszlánszívűKárolyésJonatán-úgyéreztem,ezmégszebb.

-DeazértteazénTücskömmaradsz-tettehozzáJonatán-,eztnefelejtsdel,Károly.

Gyorsanleértünkafaluba,a lovakpatáicsakúgydobogtakazutcán.Könnyűvolt odatalálni, mert már messziről meghallottuk a beszédet és a nevetést. Ésmegláttuk a cégtáblát is, amin egy nagy, aranyozott kakas volt. Igen, ott volt azAranykakas, és éppen olyan kedélyes régi fogadó volt, amilyenekről könyvekbenlehet olvasni.Meghitt fény sugárzott az apró ablakokból.Az ember kedvet kapotthozzá, hogy kipróbálja, milyen fogadóba járni. Mert ilyet eddig még sosemcsináltam.

Először azonban beléptettünk az udvarba, ésGrimet és Fjalart odakötöttük atöbbi ló közé. Úgy látszik, igaz, amit Jonatán mondott, hogy az embernekNangijában szüksége van lóra.Azt hiszem, aznap este aCseresznyevölgymindenegyes lakója lovon jött az Aranykakasba. A söntés dugig volt, mikor beléptünk.Férfiakésnők,aprókésnagyok,azegészfaluottcsevegettésmulatott,báregypáraprógyerekmárelaludtaszüleiölében.

Micsodafogadtatásvolt,mikormegérkeztünk!-Jonatán!-kiabáltak.-IttjönJonatán!Magaafogadós-nagydarab,pirosarcúésigazánszépférfi-akkorátkiáltott,

hogyazelnyomottmindenmáslármát.-IttjönJonatán,sőtittjönnekazOroszlánszívűfivérek,mindakettő!Odajött,ésfelállítottegyasztalra,hogymindenkijóllásson,énmegottálltam,

éséreztem,hogyfüligpirulok.DemegszólaltJonatán:-Ittvanazénszeretettfivérem,OroszlánszívűKároly,akivégremegérkezett.

Legyetekhozzákedvesek,ugyanolyankedvesek,minthozzámvoltatok.-Ebben igazánbiztos lehetsz -mondtaa fogadós,és leemeltazasztalról.De

mielőttletettvolna,egypillanatramagáhozölelt,éséreztem,milyenerős.- Mi ketten - szólalt meg -, mi ketten ugyanolyan jó barátok leszünk, mint

Jonatánmegén. Jossinakhívnak,dea legtöbbenAranykakasnak szólítanak.Ésnefelejtsdel,OroszlánszívűKároly,hogyAranykakashozakkorjöhetsz,amikorcsakakarsz.

Zsófia is ott ült, egészen egyedül egy asztalnál, és Jonatán meg énmellételepedtünk. Azt hiszem, ennek örült. Olyan kedvesen mosolygott, és

megkérdezte,hogytetszikalovam,éshogyJonatánvalamelyiknapvajonráérne-eakertbensegítenineki.Deaztánelhallgatott,ésészrevettem,hogyvalaminyomjaaszívét. Akik a teremben ültek, mind szinte tisztelettel tekintettek Zsófiára, és havalaki fölállt, hogy elmenjen, előbb mindig meghajolt az asztalunk felé, minthaZsófiábanvolnavalamikülönös,fogalmamsevolt,mi.Hiszencsakültottegyszerűruhájában, fején kendővel, munkától megbarnult kezét összekulcsolva, mint egyközönségesfalusiasszony.Vajonmilehetolyankülönösrajta,töprengtem.

Tetszettottafogadóban.Egycsomódalténekeltünk,amelyeketmárrégebbrőlismertem és olyanokat is, amiket még sosem hallottam, és mindenki vidám volt.Vagy nem ? Néha úgy éreztem, valami titkos bánatuk van, ugyanúgy, mintZsófiának.Mintha időről időreeszükbejutottvolnavalami.Valami,amitől félnek.DehátJonatánaztmondta,azéletolyankönnyűésvidámittaCseresznyevölgyben,akkormegmitőlfélnek?Hátigen,deazértközbenvigadtak,énekeltek,nevettek,ésúgy tűnt, mind szeretik egymást és jó barátok. De azt hiszem, legjobban mégisJonatántszerették.Pontosanúgy,mintotthonavárosban,ottismindenkiszerette.Ésazthiszem,hogyZsófiátisszerették.

Csak később, amikor hazaindultunk, és Jonatánmeg én kijöttünk az udvarra,hogyelkössükalovainkat,kérdeztemmeg:

-Jonatán,tulajdonképpenmikülönlegesvanZsófiában?Ekkormagunkmellettmogorvahangothallottunkmegszólalni:- Hát ez az! Már régóta azon gondolkozom, hogy tulajdonképpen mi

különlegesvanZsófiában.Sötét volt az udvaron, úgyhogy nem láttam, ki beszélt.De hirtelen ráesett az

ablak fénye, és megismertem egy fickót aki a fogadóban a közelünkben ült, ésakinekgöndörvöröshajaéskisvörösszakállavolt.Felfigyeltemrá,mertegészidőalattrosszkedvűenült,ésnemisénekeltvelünk.

-Kivoltez?-kérdeztemJonatánt,mikorkijöttünkakapun.- Hubertnek hívják - felelte -, és nagyon is jól tudja, mi különleges van

Zsófiában.Aztán hazalovagoltunk. Hűvös, csillagos este volt. Sosem láttam még ennyi

csillagotésilyenfényeseketsem.Megpróbáltamkitalálni,melyikcsillagaFöld.DeJonatánaztmondta:-AFöldcsillag,ó,azvalaholnagyon-nagyonmesszekeringazűrben, innen

egyáltalánnemlehetlátni.Úgygondoltam,ezazértegykicsitszomorú.5.Aztánazanapiseljött,amikorénismegtudtam,mikülönlegesvanZsófiában.Jonatánegyikreggelaztmondta:-Maegyidőreátmegyünkagalambkirálynőhöz.-Ezjólhangzik-mondtam.-Milyenkiránynőrőlvanszó?

-Zsófiáról-felelteJonatán.-Csakénhívomgalambkirálynőnek,tréfából.Éshamarosanaztismegértettem,miért.Elég hosszú volt az út a Tulipántanyáig, ahol Zsófia lakott. A háza a

Cseresznyevölgyszélénfeküdt,egészközelvoltakhozzáanagyhegyek.Korareggel lovagoltunkoda.Zsófiakinnállt,ésagalambjaitetette.Sok-sok

hófehérgalambot!Amikormegpillantottamőket,eszembejutottazafehér,amelyikazablakpárkányomonült,valamikornagyonrégen,úgytűnt,talánmárezeréve...

-Emlékszel-suttogtamJonatánnak-,nemazegyikilyengalambadtanekedaszárnyait,amikornálamvoltál?

-Deigen-felelte.-Hiszenhogymehettemvolnamásképpoda?CsakisZsófiagalambjaitudnakakármilyenhosszúideigrepülniazegekenát!

AgalambokúgyvettékkörülZsófiát,mintvalamifehérfelhő.Mozdulatlanulállt a csapkodó szárnyak között. Most valóban olyan, mint egy galambkirálynő,gondoltam.

Csakmostvettészreminket.Barátságosanköszönt,ahogyszokott,denemvoltvidám.Nagyonszomorúvolt,éshalkanaztmondtaJonatánnak:

- Tegnap este holtan találtam Violantát, nyílvesszővel a begyében. Fenn aFarkasszakadéknál.Ésazüzeneteltűnt.

Jonatánnak elfeketedett a szeme. Sosem láttam még ilyennek, ilyenelkeseredettnek.Nemismertemráésahangjárasem.

-Úgyvan,ahogygondoltam-mondta-,aCseresznyevölgybenárulóvan.-Igen-bólintottZsófia.-Nemakartamelhinni,demostmártudom,hogyígy

van.Észrelehetettvenni,milyenszomorú,mégisodafordulthozzám,ésmegszólalt:-Gyere,Károly,aztazértbiztosanlátniakarod,hogylakom.EgyedüléltaTulipántanyánagalambjaivalésméheivel,akecskéivel,akertben

pedigannyivoltavirág,hogyaligmertemközéjüklépni.AmígZsófiakörbevezetett,Jonatánnekilátottazásásnakmegagyomlálásnak,

amitilyenkortavasszalelkellvégezniakertben.Megnéztem mindent, Zsófia méhkasait és tulipánjait és pünkösdi rózsáit és

kíváncsikecskegidáit,deegészidőalattViolantárakellettgondolnom,hogyvajonkilehető,akitlelőttekodafönnahegyen.

GyorsanvisszamentünkJonatánhoz,akiúgygyomlált,hogyegészfeketelettakeze.

Zsófiagondterheltennézte,aztánmegszólalt:- Hallod-e, kis kertészlegényem, azt hiszem, hamarosan valami mással is

foglalkoznodkellmajd.-Tudom-válaszoltaJonatán.Szegény Zsófia, egész biztosan nyugtalanabb volt, mint amennyire mutatta.

Úgy állt, hogy a hegyet fürkészhesse, és olyan szomorúnak látszott, hogy én is

nyugtalanlettem.Vajonmitkémlel?Kirevár?Ezthamarosanmegtudtam,mertZsófiaéppebbenapillanatbanmegszólalt:-Ottjön!Hálaistennek,ittvanPaloma.Egyik galambja érkezett repülve. Először csak egy kis pont volt a hegyen,

aztánmármegisjött,ésleszálltZsófiavállára.-Gyere,Jonatán-mondtaZsófiasietősen.-Igen,deTücsök,akarommondaniKároly…-habozottJonatán.-Mármost

mindentmegkelltudnia?-Igen-válaszoltaZsófia.-Siessetekmindaketten!Zsófia a galambbal a vállán előreszaladt a házba. Bevitt minket egy apró

szobába, ami a konyha mellett volt, bereteszelte az ajtót, és becsukta azablaktáblákat.Nagyonbiztosakartbenne lenni,hogysenki se láthatjaéshallhatja,mitcsinálunk.

- Paloma, galambom - mondta -, vajon jobb hírt hoztál-e ma nekünk, mintlegutóbb?

Benyúltagalambegyikszárnyaalá,éselővettegyaprótokot,ebbőlmegegyösszetekert papírt, pontosan olyat, amilyet Jonatán vett ki a szemem láttára akosárbólésrejtettelakonyhaszekrényünkben.

-Olvasdgyorsan!-mondtaJonatán. -Gyorsan,gyorsan!Zsófiaelolvasta,éselfojtottsikolythallatott.

-Orvartiselfogták-mondta.-Mostmársenkisemaradt,akitehetnevalamit.ÁtnyújtottaacédulátJonatánnak,ésmikorőiselolvasta,mégjobbanelsötétült

atekintete.-ÁrulóaCseresznyevölgyben-mondta.-Mitgondolsz,kilehetilyenalávaló?- Nem tudom - felelte Zsófia. -Még nem. De bárki is az, Isten legyen neki

irgalmas,haleleplezem.Hallgatagon ültem, és nem értettem semmit. Zsófia felsóhajtott, aztán

megszólalt:-MonddelKárolynak.Addigmegyek,éskészíteknektekvalamireggelit.Ésazzaleltűntakonyhairányában.

Jonatán leült a padlóra, és a falnak vetette a hátát. Szótlanul ült, földes ujjaitbámulta,végülígyszólt:

-Igen,mostmármegtudhatod,mertZsófiamondta,hogymeséljemel.SokatmeséltmáreddigisNangijáról,mielőttidejöttemmegmégazutánis,de

semmiolyasmit,amilyetmosthallottamZsófiakamrájában.- Ugye emlékszel, mit mondtam - kezdte. - Hogy itt a Cseresznyevölgyben

könnyűéskellemesazélet.ígyvolt,ésígyismaradhatna,demáraligvanígy.Mertmost, hogy a másik völgyben olyan kemény és nehéz lett az élet, a

Cseresznyevölgybenisilyenlesz,eztugyeérted.-Háttöbbvölgyisvan?-kérdeztem,mireJonatánmesélnikezdettNangijakét

völgyéről, aCseresznyevölgyről és aVadrózsavölgyről, amelyekNangija hegyeiközött fekszenek. Mindkettőt vad, magas hegyek veszik körül, melyeken nehézátjutni,legalábbisannak,akinemismeriakanyargós,veszedelmesösvényeket.Deavölgyeknépeismeriazösvényeket,ésszabadonlátogathatjaegymást.

-Jobbanmondva,régebbenígyvolt-mesélteJonatán.-Demostmár senki sem juthatkiaVadrózsavölgyből.Ésodasem juthatbe

senki.Senki,csakZsófiagalambjai.-Demiért?-kérdeztem.-MertaVadrózsavölgynemszabadtöbbé-felelteJonatán.-Mertazavölgyazellenségkezérejutott.Úgynézettrám,minthafájnaneki,hogymegkellrémítenieengem.-Éssenkisemtudja,mileszaCseresznyevölggyel-tettehozzá.Ettőlmegijedtem.Ittolyanaggálytalanuljártam-keltem,azthittem,Nangijában

nincssemmiveszély-demostvalóbanmegijedtem.-Kiazazellenség?-kérdeztem.- Tengilnek hívják - és ahogy kimondta a nevet, annak förtelmes, félelmetes

hangzásavolt.-HolvanTengil?-kérdeztem.Erre Jonatán mesélni kezdett Karmanjakarói, arról a földről, mely fenn az

ŐsöregHegyekközött,azŐsöregFolyamokfolyamán túl fekszik,ésaholTengiluralkodik,kegyetlenül,mintegysárkánykígyó.

Mégjobbanmegijedtem,denemakartammutatni.-Dehátmiértnemmaradottazősöreghegyeiközött?-kérdeztem.-Miértjön

Nangijába,hogytönkretegye?- Hát tudod - felelte Jonatán -, nem hiszem, hogy erre a kérdésre sokan

tudnának válaszolni. Nem tudom, miért kell mindent tönkretennie. Csak így van.Nem tudja elviselni, hogy a völgyeknépe úgy éljen, ahogy akar.És jobbágyokravanszüksége.

Aztánújranémánült,ésakezétbámulta,éshirtelenmeghallottam,hogymagaelémormog;

-Agazember!Katlaisazövé!Katla!Nemtudom,miérthangzotteza fülembenborzalmasabbanmindennél,

amiteddigmondott,ígymegkérdeztem:-KicsodaKatla?DeJonatáncsakafejétrázta.-Nem,Tücsök,tudom,hogymármostisfélsz.Katlárólnemakarokbeszélni,

mertakkoregyszemhunyásnyitsemaludnálazéjjel.Ehelyettinkábbaztmondtael,hogymiakülönösZsófiában.

-ŐvezetiaTengilellenititkosharcunkat-mondtaJonatán.-Tudod,harcolunkellene,hogysegítsünkaVadrózsavölgyön.Deezttitokbankelltegyük.

-DehátZsófia-kérdeztem-,miértéppenő?-Merterős,ésmertérthozzá-válaszoltaJonatán.-Ésmertegyáltalánnemfél.-Félni tesemfélsz,Jonatán-mondtam.Ezenelgondolkozottegydarabig,és

megszólalt:-Nem,félniénsemfélek.Ó, hogy szerettem volna olyan bátor lenni, mint Zsófia és Jonatán! Ehelyett

azonbanúgymegvoltamrémülve,hogyaligtudtamgondolkozni.-EzadologZsófiávalmegagalambjaival,melyektitkosüzenetekkelszállnak

átahegyeken-kérdeztem-,ezolyasmi,amirőlmindenkitud?-Csakazok,akikrebiztosanszámíthatunk-mondtaJonatán.-Deazokközött

vanegyáruló,ésennyiéppelég.Újraelfeketedettaszeme,éskomoranmondta:-ViolantaaZsófiatitkosüzenetétvittemagával,mikortegnapestelelőtték.És

haazüzenetTengilkezébekerül,ezsokakhalálátjelentiaVadrózsavölgyben.Arra gondoltam, milyen borzasztó, hogy valaki képes legyen lelőni egy

galambot,amelyfehérenésártatlanulszáll-mégakkoris,haegytitkosüzenetvanannálagalambnál.

Hirtelen eszembe jutott, hogy mi van otthon a konyhaszekrényben.Megkérdeztem Jonatánt, miért tartunk titkos üzeneteket a konyhaszekrényben, éshogyeznemveszélyes-e.

- Veszélyes - felelte Jonatán. - De még veszélyesebb lenne, ha Zsófiánáltartanánk őket. Hiszen Tengil kémei legelőször is itt kutatnának, ha bejutnának aCseresznyevölgybe,nempedigZsófiakertészlegényénél.

Ezért is jó, magyarázta Jonatán, hogy Zsófián kívül senki sem tudja, ki őtulajdonképpen.HogynemcsakkertészlegényeZsófiának,dealegközelebbitársaisaTengilelleniharcban.

- Zsófia maga határozott így - mondta. - Nem akarja, hogy ezt aCseresznyevölgybenbárkiismegtudja,éppezértnekedismegkellfogadnod,hogyminderről hallgatni fogsz egészen addig a napig, amíg maga Zsófia szóba nemhozza.

Énpedigmegesküdtem,hogy inkábbmeghalok, semhogybármit is eláruljakabból,amithallottam.

Zsófiánálreggeliztünk,aztánhazalovagoltunk.Még valaki más is kilovagolt ezen a reggelen. Valaki, akivel épp akkor

találkoztunkössze,mikorkijöttünkaTulipántanyáról.Avörösszakállas-hogyishívják?Jaigen,Hubert.

-Nocsak,hátZsófiánálvoltatok-mondtaHubert.-Ésmitcsináltatokott?-Kigyomláltukakertjét-felelteJonatán,ésfeltartottaföldeskezét.-Éste,te

talánvadásznivoltál?-kérdezte,mertlátta,hogyHubertelőttottazíjkeresztbenanyergen.

-Igen,egypárvadnyulatakartamlőni-válaszoltaHubert.Eszembejutottakazotthonikisnyulaink,ésörültem,amikorHuberttovábblovagolt,shamarosaneltűntszemünkelől.

-EzaHubert-mondtamJonatánnak-,rólatulajdonképpenmiavéleményed?Jonatántöprengettegydarabig.- Az egész Cseresznyevölgyben ő a legjobb nyíllövő. Többet nemmondott.

Aztánjeltadottalovának,éstovábblovagoltunk.JonatánmagávalhoztaPalomaüzenetét,egykisbőrerszénybenazingealatt,és

mikor hazaértünk, elrejtette a papírt a konyhaszekrényben, a titkos fiókba. Előbbazonbanelolvastattavelem,amirajtaállt.Ezvoltaz:

„Orvart tegnapelfogtákésbezártákKatlabarlangjába.ACseresznyevölgybőlkellettvalakinekelárulniaabúvóhelyét.Árulóvanköztetek,derítsétekki,kiaz."

-Derítsükki,kiaz-hümmögöttJonatán-,bárcsakképesvolnékrá.Még más is volt az üzenetben, de azt valami titkos nyelven írták, amit nem

értettem,ésJonatánaztmondta,nemiskelltudnom,miállott.Olyasmi,amitcsakZsófiánakkelltudnia.

Azután pedig megmutatta, hogyan kell kinyitni a titkos fiókot. Néhányszornyitnom-csuknomkellett.VégülJonatánmagacsuktabe,akonyhaszekrénytkulcsrazárta,akulcsotmegvisszaraktaamozsárba.

Egész nap azon gondolkoztam, amit megtudtam, és éjszaka nem túl jólaludtam. Tengilről álmodtam és halott galambokról és Katla barlangjánakfoglyáról,ésakkorátordítottamálmomban,hogyfelébredtemrá.

Ésakkor-akárhiszitek,akárnem!-láttam,hogyállvalakiasötétsarokbanakonyhaszekrénymellett, valaki, akimegijedt,mikor felkiáltottam, ésmégmielőttigazánfölébredtemvolna,úgykisuhantazajtón,mintegyfeketeárnyék.

Mindenolyangyorsantörtént,szinteazthittem,hogyálmodtamazegészet.DemikorJonatántfelébresztettem,hogyelmondjamneki,őmástgondolt.-Nem,Tücsök,eznemálomvolt-mondta.-Nemvoltálom.Azárulóvolt!6.- Tengilnek is eljön egyszer az órája - mondta Jonatán. A folyó partján

hevertünk,azöldfűben.Olyanreggelvolt,mikorazemberképtelenelhinni,hogylétezikTengilvagybármimásgonoszdologavilágon.Csendesésegészenbékésvoltminden.Avízhalkancsörgedezettahídalattiköveken,semmimástnemlehetetthallani.Szépvolthanyattfeküdniéssemmitsemlátni,csakakisfehérfelhőketfönnaz égen. Akármeddig el lehetett volna így heverni, miközbenmaga elé dúdol azember,ésfütyülmindenre.

ÉsakkorJonatánTengilrőlkezdbeszélni!Nemakartamrágondolni,deazértmegszólaltam:

-Ezthogyérted?HogyaTengilórájaiseljön?-Úgy,hogyugyanazfogvele történni,amielőbb-utóbbmindenzsarnokkal-

felelteJonatán-,hogyszétmorzsolják,mintegytetvet,ésörökreeltűnik.-Remélem,minélelőbb-feleltem.ErreJonatáncsakmormogott.-CsakhogyTengilerős.ÉsKatlaisazövé.Csakeztaziszonyatosnevetnemondtavolnaki.Előbbkérdezősködniakartam

róla,aztánmégsem.Sokkaljobb,haazemberegyilyengyönyörűreggelensemmitsemtudKatláról.

DeaztánJonatánolyasmitmondott,amimindeneddiginélrosszabbvolt.-Tücsök,egyideigegyedülleszelaLovastanyán.Mertnekemelkellmennem

aVadrózsavölgybe.Hogyanmondhatottilyenszörnyűséget?Hogyhiheti,hogyegyetlenpercigis

aLovastanyánmaradoknélküle?HaegyenesenTengil karmaiközé akar rohanni,akkorénisvelemegyek-éseztmegismondtamneki.

Errekülönösennézettrám.Aztánmegszólalt:- Tücsök, egyetlen testvérem van, és aztminden rossztólmeg akarom óvni.

Hogy kívánhatod, hogymagammal vigyelek,mikorminden erőmre szükség vanvalamimáshoz?Valamihez,amiigazánveszélyes.

De akármit mondott, nem segített. Olyan megbántott és dühös voltam, hogycsakúgyforrtambelülről,ésrákiáltottam:

- És te, te hogy kívánhatod, hogy egyedül maradjak a Lovastanyán, és csakvárjalak,mikorlehet,hogyegyáltalánnemisjösszvissza?

Hirteleneszembejutott,milyenisvoltazazidő,amikorJonatánhalottvolt,ésénegyedülmaradtam,csak feküdtemakonyhaidíványon,ésnemtudtam, látom-emégvalaha.Csakrágondolniisolyanvolt,mintegymély,feketelyukbanézni!

És most megint el akar hagyni és olyan veszélyek elé menni, amikről énsemmit sem tudok.És ha nem jön vissza, akkormost aztán nincs segítség, akkorörökreegyedülmaradok.

Éreztem, hogy egyre dühösebb és dühösebb leszek, és egyre hangosabbankiabálok,mindenféleundokságot,amicsakazeszembejut.

Nemvolt könnyűmegnyugtatnia. Éppen csak egy kicsit.De hát végül is úgylett,ahogyőakarta.Hiszentudtam,hogymindenhezjobbanértnálam.

- Te buta, biztos, hogy visszajövök - mondta. Ez már este volt, mikor akonyhánkbanmelegedtünkatűzmellett.Azelmeneteleelőttiestén.

Márnemvoltamdühös,csakszomorú,éseztJonatánislátta.Olyankedvesvolthozzám. Frissen sütött kenyeret adott ennem vajjal és mézzel, és meséket éstörténeteket mesélt, de nem voltam képes figyelni. A Tengilről szóló meséregondoltam, és lassan úgy éreztem, minden mese közül ez a legszörnyűbb.Megkérdeztem Jonatánt,miért kell ilyesmit csinálnia, ilyen veszedelmeset.HiszenitthonmaradhatnaaLovastanyánatűzmellettüldögélve,ésjósoralehetne.Deerre

Jonatán azt válaszolta, hogy vannak dolgok, amiket akkor is el kell végezni, haveszélyesek.

-Demiért?-csodálkoztam.-Különbennememberazember,csakegyrakáslekvár.Elmondta, hogy mit akar csinálni. Megpróbálja Orvart kimenteni Katla

barlangjából.MertOrvarZsófiánál is többet jelent, ésOrvarnélkülvégeNangijazöldvölgyeinek.

Máregészkésőestevolt.Atűzelhamvadtatűzhelyen,éjszakalett.Ésaztánmásnap!Ottálltamakapuban,ésnéztem,hogylovagolbeleJonatána

ködbe.Igen,aznapreggelködvoltaCseresznyevölgyben.Éshiggyétekel,aszívemmajd megszakadt, ahogy ott álltam, és néztem, hogy elnyeli a köd, ahogy egyrehalványabbak lesznekakörvonalai,éseltűnik.Ésénújraegyedülmaradtam.Nemlehetettkibírni.Szintebelebolondultamazaggodalomba.Kiszaladtamaz istállóba,kivezettem Fjalart, felpattantam a hátára, és Jonatán után indultam. Még egyszerlátnomkellett,hiszmeglehet,hogysoselátomtöbbet.

Tudtam, hogy először a Tulipán tanyára megy, hogy meghallgassa Zsófiautasításait, hát odamentem. Úgy lovagoltam, mint egy dühös bolond, és a kertvégénél beértem. Erre majdnem elszégyelltem magam, és el akartam bújni, deaddigramármeglátottésmeghallott.

-Mitakarsz?-kérdezte.Valóban,mitisakartamhát?-Biztos, hogy visszajössz? -mormogtam.Ez volt az egyetlen, ami eszembe

jutott.Erre odalovagolt hozzám, lovaink egymás mellett álltak. Jonatán a

mutatóujjávalletörültvalamitazarcomról,könnyeketvagymit,ésmegszólalt:- Ne sírj, Tücsök. Látjukmég egymást, egészen biztosan! És ha nem itt, hát

akkorNangilimában.-Nangilima?-mondtam.-Hátazmegmicsoda?-Arrólmajdmáskorbeszélek-felelteJonatán.Fel se foghatom,hogy tudtamelviselni azt az időt, amikor egyedülvoltama

Lovastanyán, és hogyan múltak el végül is a napok. Az állatokról perszegondoskodtam.SzintemindigFjalarmellettvoltamazistállóban.Éshosszúórákigültemanyulaimmellett,ésbeszélgettemvelük.Egykicsithorgásztamésfürödtem,éscélba lőttemaz íjammal,demindenostobaságnak tűntmost,hogyJonatánnemvolt velem. Zsófia időnként meglátogatott, és ennivalót hozott, és Jonatánról isbeszéltünk. Mindig reménykedtem, hogy egyszer csak azt mondja: „most márhamarosanhazajön",desohasemmondta.Azt ismegakartamtőlekérdezni,miértnem őmaga indult útnak, hogymegmentseOrvart, miért Jonatánt küldte. De hátminekkérdeztemvolna,hiszentudtam.

Jonatánmegmagyarázta,hogyTengilgyűlöliZsófiát.- A cseresznyevölgyi Zsófia és a vadrózsavölgyi Orvar a két legelszántabb

ellensége,ésnyugodjbele,eztőistudja-mondta.-OrvartmostbezártaaKatlabarlangba,ésszívesenodazárnáZsófiátis,hogy

ottsenyvedjenéselpusztuljon.Agazembertizenötfehérlovatígértjutalmulannak,akiélvevagyhalvaakezéreadjaZsófiát.

Mindezt Jonatánmesélte el nekem. ígyhátmegértettem,miért kellZsófiánaktávol maradnia Vadrózsa völgytől. Jonatánnak kellett helyette elmennie. Rólasemmit sem tudottTengil.Legalábbisbízzunkbenne, és reméljük.Deazért biztosvanvalaki,akirájött,hogyJonatánnemközönségeskertészlegény.Az,akiéjszakanálunk járt. Az, akit a konyhaszekrény mellett láttam, aki miatt Zsófia folytonnyugtalankodott.

-Túlsokattudazazember-mondta.És megkért, hogy azonnal értesítsem, ha még valaki a Lovastanya körül

ólálkodna.Aztmondtam,hogyakonyhaszekrénybennemérdemesújrakutakodni,mert új helyre rejtettük a titkos papírokat. Most a zabosládában vannak, kint azistálló melletti szerszámoskamrában. Egy nagy burnótosszelencében, amit a zablegaljárarejtettünk.

Zsófia kijött velem a szerszámoskamrába, előásta a dobozt, és egy újabbüzenetettettbele.Úgygondolta,arejtekhelyjó,ésénisúgygondoltam.

-Tartski,hatudsz-mondtaZsófia,mikorelbúcsúzott.-Tudom,hogynehéz,dekikelltartanod!

Demégmilyennehézvolt!Különösenesténkéntéséjszakánként.BorzasztókatálmodtamJonatánról,ésmindenébrentöltöttpercbenaggódtamérte.

Egyik este lelovagoltam az Aranykakasba. Nem bírtam tovább, hogy csaküldögéljekaLovástanyán,túlságosannagyvoltacsönd,éstúljóllehetetthallaniagondolataimat.Ésnemolyangondolatokvoltak,amiknekörülnilehetettvolna.

Mindenkicsakbámult,amikorJonatánnélkülléptembeafogadóba.-Miacsuda-mondtaJossi.-CsakafelevanittazOroszlánszívűfivéreknek.

HátJonatánthovatetted?Most nehéz helyzetbe kerültem. Eszembe jutott, hogy mit kötött a lelkemre

ZsófiamegJonatán.Hogybármitörténikis,senkineksemmondhatomel,hogyholvanJonatán,éshogymiacélja.Egyetlenélőemberneksem!Úgyhogyúgytettem,minthanemhallottamvolnaJossikérdését.DeHubertisottültazasztalánál,ésőistudniakarta.

-Igen,holvanJonatán?-szólaltmeg.-CsaknemtűntelZsófiakertészlegénye?

- Jonatán vadászni ment - feleltem. - Fönn van a hegyekben, és farkasravadászik.

Valamit mindenképpen kellett mondanom, és azt gondoltam, hogy ezt jóleltaláltam,mertJonatánmesélte,hogyahegyekbenszintemindenüttsokafarkas.

Zsófiaaznapestenemvoltafogadóban.Különbenottvoltazegészfalu,mint

rendesen. Daloltak, mulattak, ahogy szoktak. De én nem énekeltem velük, mertnekem nem olyan volt, mintmáskor. Jonatán nélkül nem éreztemmagam jól, ésnemismaradtamsokáig.

- Ne nézz olyan szomorúan, Oroszlánszívű Károly - mondta Jossi, mikorindultam.-Jonatánnemsokárabefejeziavadászatot,ésakkormajdhazajön.

Mennyireszerettem,amiérteztmondta!Azarcomat ismegveregette,ésadottegypárfinomsüteményt,hogyvigyemmagammal.

-Ezeketelropogtathatod,miközbenotthonülsz,ésJonatántvárod-mondta.KedvesezazAranykakas!Majdnemkevésbééreztemmagamegyedül.Hazalovagoltamasüteménnyel,leültematűzelé,éselmajszoltam.Napközben

mármeleg,tavaszias,majdnemnyáriasvoltazidő.Deesténkéntazértmégbekellettgyújtanomanagytűzhelybe,mertanapfénymégnemtudtaátmelegíteniaházunkvastagfalait.

Fáztam, amikor lefeküdtem a lócámra, de hamar elaludtam. És Jonatánrólálmodtam.Olyanrettenetesálmot,hogyfelébredtemtőle.

- Igen, Jonatán! Jövök! - kiáltottam, és felugrottam az ágyból. Olyan volt,minthakörülöttemasötétségvadkiáltásokatvisszhangzottvolna,Jonatánkiáltásait.Álmában hívott engem, segítségül hívott! Tudtam. Még hallottam, és ki akartamrohanniasötétéjszakába,akárhollegyenis.Dehamarosanmegértettem,mennyirelehetetlen is ez.Mit tehetnék én, hisz senki se tehetetlenebb nálam!Nem tehettemmást, visszabújtam az ágyba, reszkettem, úgy éreztem, mintha eltévedtem volna,féltem,ésmagányosvoltam,avilágonalegmagányosabb,azthiszem.

Ésazsemsegítettvalamisokat,hogyeljöttatiszta,világosreggel.Igaz,hogyígy nehezebb volt visszaemlékezni arra a borzasztó álomra, de azt, hogy Jonatánsegítségért kiáltott, nem lehetett elfelejteni. A testvérem hívott, hát nem kell-eelindulnom,hogymegpróbáljammegkeresni?

Órákigültemanyulaimmellett,ésazontöprengtem,mittegyek.Senkivelsembeszélhettem, senkit sem kérdezhettem meg. Nekem magamnak kellett döntenem.Zsófiához nemmehettem, ő visszatartott volna. Soha az életben nem engedne el,annyira nem bolond. Hiszen én is tudtam, bolondság, amit csinálni akarok. Ésveszélyesis.Alehetőlegveszélyesebb.Ésráadásulmégbátorsemvagyok.

Nem tudom, mennyi ideig ültem ott az istálló falának dőlve és fűszálakattépdesve.Magamkörülmindenfűszálatkitéptem,deeztcsakkésőbbvettemészre,nemmiközbenottültemésgyötrődtem.Azórákegyremúltak,éstalánmégmindigottülnék,hanemjutottvolnahirteleneszembe,amit Jonatánmondott -hogyvan,amikoraztkelltenni,amiveszélyes,különbennememberazember,csakegyrakáslekvár!

Döntöttem!Bedugtamöklömetanyúlketrecbe,hogyanyulakodaugráltak,éshangosaniskimondtam.

-Megteszem!Megteszem!Nemvagyoklekvár!Milyenjóérzésisvolt,mikor

végredöntöttem!-Tudom,hogyezahelyes -mondtamanyulaknak,hiszennemvoltottmás,

akivelbeszélhettemvolna.A nyulak, hát igen, ezentúl vadnyulak lesznek. Kiszedtem őket a ketrecből,

ölben vittem őket a kapuig, és megmutattam nekik a pompás, zöldCseresznyevölgyet.

-Azegészvölgytelivanfüvei-mondtam-,ésvanegycsomómásnyúl,akivelegyütt lehettek. Azt hiszem, sokkal jobb dolgotok lesz, mint a ketrecben, csakóvakodjatokarókáktólmegHuberttől.

Úgy látszott,mind a három csodálkozik egy kicsit, aprókat ugrottak,minthameg akarnának róla győződni, hogy igaz a dolog. De aztán belejöttek, és olyangyorsantűntekelazölddombokmögött,hogycsakúgyporzottmögöttükaföld.

Énmeg elkezdtem rendezkedni.Összeszedtem, amitmagammal kell vinnem.Egy pokrócot, hogy ha alszom, legyenmibe burkolóznom. Tűzszerszámot, hogylegyenmiveltüzetgyújtanom.EgytelezabostarisznyátFjalarnak.Ésegytarisznyaútravalót magamnak. Igaz, nem volt semmi másom, csak kenyerem, de ez alegfinomabbkenyérvolt:Zsófiasütöttelyukacsosra.Egyegészhalommalhozott,ésígytelitömhettematarisznyát.Ezhosszúidőreeléglesz,gondoltam,hamegelfogy,háteszemfüvet,mintanyulak.

Zsófiamegígérte,hogymásnap jön, éshoz levest,deaddigraésmármesszijárok.SzegényZsófia,magaehetimajdmegalevesét!Denemengedhettem,hogyha eljön, törnie kelljen a fejét, vajon mi történt velem.Meg kell tudnia, de csakakkor,amikormárkésőlesz,hogyvisszatartson.

Kivettemegyszéndarabotatűzből,ésnagy,feketebetűkkelfelírtamakonyhafalára:

„Álmombanhívottvalaki,ésénmegkeresemőtatávolban,ahegyekentúl."Azért írtam ilyen furcsán, hogy ha nem Zsófia, hanem valaki más jön a

Lovastanyára, valaki, aki szaglászni akar, akkor ne értse,mit jelent. így talán azthiszi, hogy verset akartam összeszerkeszteni vagy valami hasonlót. De Zsófiaazonnalmegértimajd,azértmentemel,hogymegkeressemJonatánt.

Örültem, és most az egyszer igazán bátornak és erősnek éreztem magam.Magamelédúdoltam:

„Álmomban hívott valaki, és énmegkeresem őt a távolban, a hegyeken túl."Remekül hangzott! Mindent el fogok ám mesélni Jonatánnak, ha találkozunk -gondoltam.

Hatalálkozunk,gondoltamkésőbb.Dehanem...Erre újra elvesztettem minden bátorságomat. Újra lekvár lett belőlem. Egy

kicsitfélőslekvár,amimindigisvoltam.Éserre,mintmáskoris,elkezdtemFjalarutánvágyni.Azonnalkikellmennemhozzá.Ezvoltazegyetlen,amivalamennyiresegített,habántottvalami,ésféltem.Hányszorültemmellettearekeszben,amikor

nemvoltamképesegyedülmaradni.Hányszorvigasztaltmegmárazis,hogyláttamokosszemét,ésmegsimogathattammeleg,bársonyosorrát.Fjalarnélkülneméltemvolnatúlaztazidőszakot,amígJonatánodavolt.

Kiszaladtamazistállóba.Fjalar nem volt egyedül a rekeszében. Hubertet találtam ott. Igen, Hubertet.

Megveregettealovamoldalát,ésvigyorgott,mikormeglátott.Atorkombandobogottaszívem.Őazáruló-gondoltam.Azthiszem,hogyeztmagambanmárrégentudtam,de

most biztos voltam benne. Hubert az áruló. Mi másért jönne különben aLovastanyáraszaglászni?

-Ez az ember túl sokat tud -mondtaZsófia, ésHubertre gondolt.Mostmárértettem.

Mennyit tud? Mindent? Azt is tudja, hogy mit rejtettünk el a zabosládában?Igyekeztemnemmutatni,hogymennyirefélek.

- Mit csinálsz itt - mondtam, amilyen nyersen csak tudtam -, mit akarszFjalartól?

- Semmit - felelte Hubert. - Hozzád igyekeztem, de meghallottam a lovadnyihogását,ésszeretemalovakat.Fjalarigazánnagyonszép!

Engemugyannemcsapszbe-gondoltam,ésmegkérdeztem:-Háttőlemmitakarsz?-Ezthoztamneked-mondtaHubert,ésodanyújtottvalamit,amifehérkendőbe

volt takarva. -Olyan szomorúnakéséhesnek látszottál tegnapeste,hogyeszembejutott,talánnincselégennivalóaLovastanyánmost,hogyJonatánodavanvadászni.

Nemtudtam,mitismondjakvagytegyek.Köszönetetmormoltam.Dehátnemfogadhatokelételtegyárulótól!Vagyigen?

Szétnyitottam a kendőt, és egy nagydarab birkahúst találtam benne. Azt afinom,szárazfüstöltfajtát,amitazthiszembirkasonkánakhívnak.

Mennyei illata volt. Legszívesebben azonnal beleharaptam volna. PedigtulajdonképpenaztkellettvolnamondanomHubertnek,hogyfogjaabirkasonkáját,ésmenjen,amerrelát.

Eztazonbannemtettem.Zsófiadolga,hogyelbánjékazárulókkal.Nekemúgykelltennem,minthasemmitsemtudnékésértenék.Éskülönbenis,szerettemvolnamegtartaniasonkát.Semmisemillenékilyenjólazelemózsiástarisznyámba.

HubertszorosanFjalarmellettállt.- Igazánpompás lóvagy -mondtaneki.Majdnemolyanpompás,mint az én

Blendám.-Blendafehér-jegyeztemmeg.-Szeretedafehérlovakat?- Igen, nagyon szeretem a fehér lovakat - válaszoltaHubert. Akkor biztosan

szeretnéltizenötötkapni,gondoltam,denemmondtamki.EhelyettHubertmondottvalamiborzasztót:

-NeadjunkFjalarnakegykiszabot?Hogyőiskapjonvalamijót?Nem tudtam megakadályozni. Bement egyenest a szerszámoskamrába, és én

utána futottam. Rá akartam kiáltani, hogy „hagyd!", de egy hang sem jött ki atorkomon.

Hubert kinyitotta a zaboshombár tetejét, és megfogta a legfelül fekvőmerítőkanalat.Behunytamaszemem,mertnemakartamlátni,hogyanhalásszaelőaburnótosszelencét. De aztán hallottam, hogy káromkodik, és mikor kinyitottam aszemem, láttam, hogy egy kis egér fut le a láda peremén. Hubert megpróbáltrácsapni,deazegérkeresztülszaladtazistállón,éseltűntvalamirejtettlyukban.

-Beleharapottahüvelykujjambaacsibész-mondtaHubert.Csakálltott,ésazujját nézegette. Azután már vigyáztam. Nagyon gyorsan megtöltöttem a merítőtzabbal,ésHubertorraelőttgyorsanújrabecsuktamaládafedelét.

-MostaztánörülnifogFjalar-mondtam.-Nemszokottzabotkapniilyenkor.Te bezzeg nem örülsz, gondoltam, amikor Hubert hirtelen elbúcsúzott és

kioldalgottazistállóból.Most semmilyen titkosüzenet nemkerült amarkába.De azért új rejtekhelyet

kellettkeresnem.Sokáigtöprengtem,végülisadoboztakrumplisverembenástamel.Azajtótólbalra.

AztánmégegyüzenetetírtamZsófiánakakonyhafalára:„Vörösszakállfehérlovakatakar,éstúlsokattud.Vigyázzmagadra!"TöbbetnemtehettemZsófiáért.Másnapnapkeltekor,amikoraCseresznyésvölgybenmégsenkisemvoltébren,

elhagytamaLovastanyát,ésfellovagoltamahegyekbe.7.ElmeséltemFjalarnak,hogymilyenérzésegyedül,egyes-egyedülhosszúútra

indulniahegyekközé.- Érted, milyen kaland ez nekem ? Emlékezz csak, hogy régen majdnem

mindig csak a konyhai díványon feküdtem. Ne hidd, hogy akár egy pillanatra iselfelejtettem Jonatánt. De legszívesebben kurjongatnék, hogy csak úgyvisszhangoznánakahegyek,olyancsodálatositt.

Igen, csodálatos volt. Jonatán megértené, hogy ezt gondoltam. Micsodahegyek,hihetetlen,hogyvannakilyenmagashegyek,éshogyfennahegyekközöttennyi tiszta kis tó van és csobogó patak és vízesés és virágos rét teli tavaszivirágokkal. És itt ülök én, Tücsök, a saját lovamon, és mindezt látom! Nem istudtam,hogyilyenszéplehetavilág,ezértteljesenmegmámorosodtam.

Aztán lassan minden megváltozott. Rátaláltam egy apró lovaglóösvényre.Biztosanarra,amelyikrőlJonatánismesélt.Jobbra-balrakanyarogahegyekközött,ezen jut el az ember a Vadrózsavölgybe, mesélte Jonatán. És ez is jobbra-balrakanyargott, annyi szent.Hamarosan elhagytam a virágosmezőt, a hegység egyrevadabb és félelmetesebb lett, az ösvény meg egyre veszedelmesebb és

járhatatlanabb. Egy ideig meredeken felfelé, aztán csak úgy hirtelen lefelé, majdkeskeny sziklapárkányokon kanyargott félelmetesmélységek fölött, és azt hittem,ennek semmiképpen sem lehet jó vége! Fjalar egész biztosan hozzászokottmár aveszélyeshegyiösvényekhez.Igen,Fjalarpompásállat.

Estéreelfáradtunk,énismegalovamis.ígyhátéjszakáratábortütöttem.Egykiszöldtisztáson,aholFjalarlegelhetett,egypatakközelében,amelybőlmindkettenihattunk.

Később tábortüzet gyújtottam. Egész életemben arra vágytam, hogy valahatábortűzmellettülhessek.MertJonatánelmesélte,milyencsodálatosisaz.Ésmostvégre!

-No,Tücsök,végremegtudod,milyenérzés-mondtammagamnakhangosan.Egy nagy halom száraz ágat és gallyat gyűjtöttem, és olyan máglyát

gyújtottam, hogy csak úgy lángolt és pattogott, és repkedtek a szikrák, énmeg atüzemmellett ültem, és éreztem, hogy pontosan úgy van, ahogy Jonatánmesélte.Olyanjóérzésvolt,ahogyottültematűzbebámulva,ésközbenkenyeretettem,éssonkát rágcsáltam.Nagyon finom sonka volt, csak azt szerettem volna, ha valakimástólkapom,nemHuberttől.

Örültem, ésmagányosságombancsöndesendúdoltam. „Akenyerem, a lovamésatüzem!Akenyerem,alovamésatüzem!"-semmimásnemjutotteszembe.

Sokáig ültemott, és a tábortüzekre gondoltam, amelyek az időkkezdetei ótaégtek,majdmegkihunytakavilágtáborhelyein.Deittésmostazenyémég.

Körülöttembesötétedett.Ahegyfeketelett,demilyensötét,ésmilyengyorsan!Nemvoltjóérzésháttalfordulniennekanagysötétségnek.Olyanérzésemtámadt,minthahátulrólrámtörhetnevalami.Különbenisittvoltazalvásideje,hátraktamatűzre, jó éjszakát kívántam Fjalarnak, és betakaróztam a pokrócomba, a lehetőlegközelebb a tűzhöz. És csak azt kívántam, hogy rögtön elaludjam, és semmi seriasszonfel.

No,szép!Hirtelenteljesenéberlettem.Nemismereksenkit,akiolyangyorsanébred,mintén.Agondolatokelkezdtekkeringeniafejemben-biztosanvanvalamiott a sötétben, ami rám leselkedik, és a hegy pedig telis-teli Tengil katonáival ésfelderítőivel,ésJonatánmárrégmeghalt -keringtekagondolatoka fejemben,ésnemtudtamelaludni.

Ekkorfelkeltaholdazegyikhegymögül.Biztosannemazigazihold,dehátolyanvolt,ésúgyfénylett.Ilyetmégsohasemláttam.Mégsosemláttamholdvilágotmagashegyekközött.

Mindenolyankülönös lett, csupa ezüstből és fekete árnyékból állóvilágvettkörül. Szép volt és csodálatos, rejtélyes módon szomorú is. Félelmetes is. Mertvilágos volt ugyan, ahová a hold sütött, de az árnyékok között sok veszélyleselkedhetett.

Aszememrehúztamapokrócot,mertnemakartammársemmitlátni.Ehelyett

hallottam, igen, hallottam valamit. Üvöltést messze a hegyek között. Aztán soküvöltést, egy kicsit közelebb. Fjalar nyihogott, félt. Akkor megértettem, mi ez.Farkasüvöltés.

Ha valaki olyan félénk, mint én, ilyenkor szinte belepusztul a félelembe, demikorláttam,hogyFjalarmennyireretteg,megpróbáltamösszeszednimagam.

-Fjalar,hátnemtudod,hogyafarkasokfélnekatűztől?-mondtam,demagamsem hittem igazán, és biztos, hogy erről a farkasok se hallottak soha.Most márláttamisőket,közeledtek,szörnyűségesszürketeremtmények,melyekelőrekúsztakaholdfényre,ésvonítottakazéhségtől.

Erre én is üvölteni kezdtem. Felkiáltottam a levegőégbe. Még sohasemkiáltottamekkorát,ezbiztosanelijesztetteőket.

De nem hosszú időre. Gyorsan ott termettek újra. Most még közelebb. Avonításuk teljesen megvadította Fjalart. És engem is. Tudtam, hogy most mind aketten meghalunk. Fjalar meg én. Hozzászokhattam volna, hiszen egyszer mármeghaltam. De akkor akartam, akkor vágytam rá, most meg nem. Most élniakartam,ésegyüttakartamlenniJonatánnal.Ó,Jonatán,haasegítségemresiethetne!

Mostmárnagyonközelértekafarkasok.Azegyiknagyobbésbátrabbisvoltatöbbinél. Az lehetett a vezérfarkas. Biztosra vettem, ő lesz, amelyik lecsap rám.Körbe-körbejárt, és vonított, úgy vonított, hogy megfagyott bennem a vér.Hozzávágtamegyégőágat,ésordítottam,deezcsakfelingerelte.Láttamapofájátés veszedelmes metszőfogait, amelyeket a torkomba akart mélyeszteni. „Most,Jonatán,segíts!Mostugrik!"

De aztán! De vajon mi történt aztán? Az ugrás közepén felüvöltött, és alábaimhozesett.Holtan!Mozdulatlanholtan!Afejébőlpedigegynyílvesszőálltki.

Milyeníjbóljöttezanyílvessző?Kimentettemegazéletemet?Valakikilépettegy szikla mögül, az árnyékból. Senki más, mint Hubert. Ott állt, és egy kicsitcsúfondárosan nézett, mint mindig, pedig én oda szerettem volna rohanni, hogyátöleljem, annyira örültem, hogy látom. Egy pillanatig.De igazán csak a legelsőpillanatban.

-Éppalegjobbkorérkeztem-mondta.-Igen,valóban-feleltem.-Miért nem vagy otthon a Lovastanyán ? - folytatta. -Mit csinálsz itt éjnek

évadján?Hátte,gondoltam,mertmostmáreszembejutott,kiiső.Milyenszörnyűárulás

történtahegyekbenmaéjjel?Miértegyárulónakkellettmegmentenie,miértéppenHubertneklegyekhálás,ésnemcsakegysonkáért,hanemegészdrágaéletemért!

-Éstemitcsinálszittéjnekévadján?-kérdeztemrosszkedvűen.-Láthatod,farkasokatlövök-mondtaHubert.-Megláttalak,mikormareggel

ellovagoltál, éseszembe jutott,majdvigyázok,hogysemmibajodneessék.Ezértkövettelek.

Csak hazudj, gondoltam, előbb-utóbb Zsófiával akadsz össze, és akkor jajneked!

-HolvanJonatán?-kérdezte.-Neki,akifarkasokramentvadászni, ittkellettvolnalennie,hogylőjönegypárat.

Körülnéztem.Afarkasokeltűntekegyszálig.Megijedtek,mikoravezérfarkasholtanesettössze.Éslehet,hogygyászoljákis,mertahegyekköztatávolbanhalk,siralmasüvöltésthallottam.

- Szóval, hol van Jonatán? - makacskodott Hubert, és úgy éreztem, én ishazudhatok.

-Mindjártjön.Odaátutánaeredtegyfarkasfalkának-feleltem,ésfelmutattamahegyre.

Hubertvigyorgott.Észrelehetettvenni,hogynemhisznekem.-NemakarszhazajönnivelemaCseresznyevölgybe?-kérdezte.-Nem,megkellvárnomJonatánt-mondtam.-Mostmárhamarosanmegjön.- Hm. No persze - hümmögött Hubert, és nagyon furcsán nézett rám. Aztán

előhúzta a kést az övéből. Felkiáltottam. Mit akarhat csinálni? Ahogy ott állt aholdfénybenkésselakezében,hátjobbanféltemtőle,mintahegyösszesfarkasátólegyüttvéve.

Halálomatakarja,villantátrajtamagondolat.Tudja,hogysejtem,őazáruló,azértkövetett,ésmostmegakarölni.Egésztestembenreszkettem.

-Netedd-kiáltottam-,netedd!-Mitne?-kérdezteHubert.-Neöljmeg!-kiabáltam.ErreHubertegészenelsápadtadühtől.Odarohanthozzám,olyanközel,hogy

ijedtembenmajdnemhanyattvágódtam.-Mitbeszélsz,tekisfajankó?Üstökönragadott,ésjólmegrázott.- Te ostoba! - mondta. - Hát ha azt akarom, hogy elpusztulj, csak hagynom

kellettvolna,hogyafarkasvégezzenveled.Egyenesenazorromaládugtaakést,ésláttam,hogybizonyéles.- Ezt farkasnyúzásra használom - morogta -, nem pedig arra, hogy ostoba

kisfiúkatöldössekvele.Ügyhátbavert,hogymajdorrabuktam.Aztánelkezdtemegnyúznia farkast,

közbenegészidőalattkáromkodott.ÉnmegodasiettemFjalarhoz,mertelakartamonnantűnni,demégmennyireel

akartamtűnni!-Hovámész?-kiabáltaHubert.-Jonatánelélovagolok-feleltem,demagamisészrevettem,milyenfélősenés

nyomorúságosanhangzik.-Csakeridj,tetökfilkó-kiabáltaHubert-,csakpusztítsdelmagad,énugyan

többetnemtartalakvissza.

Akkor már vágtázva távolodtam, és könnyen fütyültem Hubertre. Aholdfényben ott kanyargott előttem az ösvény, ami felvezetett a hegyre. Szelídholdfény volt, de majdnem olyan erős, mint a napvilág, úgyhogy szerencséremindent jól lehetett látni. Különben elvesztem volna, mert olyan emelkedők ésszakadékokváltakoztak,hogycsakszédelegtem,hogymilyengyönyörűésmilyenfélelmetes.Mintha álmomban lovagoltam volna, igen, az az egész holdsütötte tájcsakegyszépésvadálombanlétezhet,gondoltam,ésígyszóltamFjalarhoz:

-Mitgondolsz,kiálmodjaeztazegészet?Hiszezneménvagyok!Valakimásálmodja ezt a természetellenesen borzasztó és szépséges álmot! Talán maga azIsten?

Olyan fáradt és álmos voltam, hogy alig tudtam nyeregben tartani magam.Valahollekellettpihenneméjszakára.

-Reméljük,ittnincsenekfarkasok-mondtamFjalarnak,ésazthiszem,őiseztremélte.

Kilehetettaz,akilegelőszörmentfölahegyiösvényenNangijavölgyéből?Kitalálta ki, merre vezessen ez az ösvény a Vadrózsavölgybe? Vajon szükségszerű,hogy keskeny, félelmetes sziklapárkányokról veszélyes emelkedőkre vezessen?Tudtam, hogy ha Fjalar csak egyetlenegyszer is elvéti a lépést, mindkettenlezuhanunk amélybe, és akkor soha, de soha nem tudjameg senki, hogymi lettOroszlánszívűKárolybólmegalovából.

Az út egyre rosszabb és rosszabb lett. Végül már a szememet sem mertemkinyitni, mert ha már a szakadékba kell zuhannunk, legalább látni nem akartamközben.

DeFjalarnemvétetteelalépést.Átmehetettalegnehezebbjén,ésmireújrafelmertemnézni,egykistisztásrajutottunk.

Egyszépzöldkis tisztásra,amitazegyikoldalrólégigérőhegy,amásikrólmegmélyszakadékhatárolt.

-Ittmegállunk,Fjalar-mondtam.-Ittbiztonságbanvagyunkafarkasoktól.Ígyisvolt.Egyetlenfarkassemtudottvolnalemászniahegyoldalon,túlmagas

volt. És egyetlen farkas sem kapaszkodhatott fel a szakadékból, a sziklák túlmeredekekvoltak.Hajönneafarkas,ugyanarrakelleneelhaladnia,mintnekünk,aronda kanyargós kis ösvényen. De meggyőztem magamat, hogy egyetlen farkassemelégügyesehhez.

Aztánmegpillantottamvalamit,amineknagyonmegörültem.Egymélyhasadékvolt, ami benyúlt a hegyoldalba. Szinte barlangnak is lehetett volna nevezni,mertegynagysziklabefedte.Ebbenabarlangbannyugodtanmegalhatunk,fedélisleszafejünkfelett.

Márelőttemistáboroztakezenatisztáson.Egytábortűzhamujátláttam.Szintenekemiskedvemtámadt,hogytüzetrakjak.Deképtelenvoltamrá.Mostmárcsakaludni akartam. Úgyhogy megfogtam Fjalar kantárszárát, és bevezettem a

barlangba.Mélybarlangvolt,ésaztmondtamFjalarnak:-Itttizenötolyannakisvolnahely,mintte.Nyihogottegykicsit.Talánhazavágyottazistállójába.Bocsánatotkértemtőle,

hogyilyenfáradalmaknaktettemki,zabotadtamneki,megveregettemanyakát,ésújra jó éjszakát kívántam.Aztán a barlang legsötétebb sarkában beburkolóztam apokrócomba,ésúgyaludtam,mintegydarabfa,amígcsakhirtelenfelnemriadtam.

Nem tudom, mennyi ideig aludtam, de felriadtam, és tüstént teljesen éberlettem.Hangokathallottamabarlangelőttéslovaknyihogását.

Többsekellett.Újraelfogottavadfélelem.Kitudja,akiottkinnbeszél,talánmindenfarkasnálrosszabb.

- Hajtsd be a lovakat a barlangba, akkor jobban elférünk - hallottam egyhangot,ésaztánkétlódobogottbehozzánk.

AmikorFjalartészrevették, felnyihogtak,ésFjalarvisszanyihogott,dehamarelcsendesedtek. Biztosan összebarátkoztak a sötétben.Úgy látszik, a kintiek közülsenki sem vette észre, hogy egy idegen lovat is hallottak,mert csendesen továbbbeszélgettek.

Miértjöttek?Kikvoltak?Megkelletttudnom,midolgukvanéjszakaittfennahegyen. Úgy féltem, hogy vacogott a fogam, és azt kívántam, bárcsakezermérföldnyire lehetnék innen.Dehát ittvoltam,ésaközelembenvalakik, akiktalán barátok, de ugyanúgy ellenségek is lehetnek. Bárhogy féltem is, hasrafeküdtem, és elkezdtem előrekúszni, a hangok irányába. A hold pontosan abarlangnyílásközepénvilágított,ésegyholdsugáregyenesenabúvóhelyemreesett.Én az árnyékban maradtam, a fal mellett, és lassan, lassan a hangok irányábaaraszoltam.

Azokkintültekaholdfényben,ésépptábortüzetakartakrakni.Kétdurvaarcúfickó, fekete fémsisakkal.Először láttamTengilkatonáitvagy felderítőit, deazértrögtöntudtam,hogykifélék.Tudtam,hogykétolyangonosztlátok,akikTengillelegyütt tönkre akarják tenni Nangija zöld völgyét. Az ő kezükbe nem akartamkerülni,akkormárinkábbafarkasokfaljanakfel!

Sokáig beszélgettek, én meg a sötétben egészen a közelükbe lopóztam, ésminden szót hallottam. Valakire igencsak mérgesek lehettek, mert egyikük eztmondta:

-Levágomafülét,hamostsemérideidőben.Mireamásik:- Egyet s mást meg kell tanulnia. Éjszakáról éjszakára hiába ülünk itt,

tulajdonképpen mi hasznunk van belőle? Szép dolog, hogy lelődözi apostagalambokat, de Tengil ennél többet kíván. Azt akarja, hogy Zsófia aKatlabarlangbakerüljön,éshaafickónemtudjaelintézni,bizonybajbakerül.

Ekkormegértettem,hogymilyenfickórólbeszélnek,éskirevárnak.Hubertre.Nyugodjatok meg - gondoltam. Csak várjatok, előbb megnyúzza a farkast,

aztánmajdmegjön,higgyétekel!Akkormajdfelbukkanazösvényenaz,akivelel

akarjátok fogatni Zsófiát!Csak úgy égtem a szégyentől. Szégyelltem, hogy árulóvanaCseresznyevölgyben.Delátniakartam,hogymegérkezik,mertígyvégreleszbizonyítékom. Nem elég gyanakodni valakire. De most biztosat fogok tudni,úgyhogymajdaztmondhatomZsófiának:

- Hubert az, el kell intézni őt! Különben hamarosan véged neked is meg azegészCseresznyevölgynekis.

Milyenijesztővárni,havalamiijesztőrevárunk!Egyárulóiszonyatosvalami,éreztem,hogyvárakozásközbenazegésztestemrázkódik.Márszintenemisféltema tábortűz mellett üldögélő fickóktól, ha arra a szörnyűségre gondoltam, hogyhamarosanmeglátomalovasárulótkibukkanniasziklákmögül,ott,aholazösvénykanyarodik.Iszonyodtamtőle,mégisúgybámultamapontra,aholtudtam,hogyfelkellbukkannia,hogyelhomályosultaszemem.

Azok ketten a tábortűzmellett ugyanabba az irányba bámultak. Ok is tudták,hogyhonnankelljönnie.Deegyiküksetudta,mikor.

Vártunk.Ők a tűzmellett vártak, énmeg a barlangban, hason fekve. A holdeltűntabarlangnyílásából,deazidő,azbizonyáramegállt.Semmisemtörtént,csakvártunk! Vártunk, amíg legszívesebben felugrottam és kiabálni kezdtem volna,'csakhogy már vége legyen. Olyan volt, mintha minden várt volna, a hold éskörülötte a hegyek, az egész szörnyűséges holdfényes éjszaka visszatartotta alélegzetét,ahogyazárulóravárt.

Végül megérkezett. Messze az ösvényen, a tiszta holdfényben egy lovasközeledett, igen, most feltűnt, pontosan ott, ahol vártam. És megborzongtam,amikormegláttam.Hubert,hogyisvagyképesilyesmire,gondoltam.

A szememúgy égett, hogypislognomkellett.Vagy azért pislogtam,hogynekelljen látnom. Olyan sokáig vártam erre a szörnyetegre, és amikor végremegérkezett,akkorszintealigmertemazarcábanézni.Hátbehunytamaszemem,éscsakalópatáinakdobogásábólhallottam,hogyközeledik.

Végülodaért,ésmegállítottaalovát.Errekinyitottamaszememet,mertmégislátnomkellett,milyenegyáruló,amikoréppeláruljaazövéit, igen, látniakartamHubertet,mikoreljönelárulniaCseresznyevölgyetésmindenkit,akiottél!

DenemHubertvolt.Jossivolt!AzAranykakas.8.Jossi!Éssenkimás!Eltartott egy ideig, amíg felfogtam. Jossi, aki olyan kedves volt és vidám és

pirospozsgás, és aki süteményt adott nekem, és megvigasztalt, amikor szomorúvoltam-őazáruló.

És most itt ült a tűz mellett, egészen közel hozzám, együtt a két Tengil-harcossal - Vedurnak ésKadurnak szólította őket -, és épp aztmagyarázta,miértnemjöttkorábban.

-Hubertmaéjjelfarkasravadászikahegyekben,ésugye,megértitek,hogyel

kellettelőlebújnom.VedurésKadurmindenesetreigenmorcosannézett,hátJossifolytatta:-CsaknemfelejtettétekelHubertet?UgyanúgyaKatlabarlangbanahelye,mint

Zsófiának,hiszenőisgyűlöliTengik.-Akkortalántennedkéneróla-mondtaVedur.-HiszentevagyazemberünkaCseresznyevölgyben,vagymiaszösz!- tette

hozzáKadur.-Nopersze,nopersze-bólogatottJossi.Igyekezett szívélyeskedni, de észre lehetett venni, hogyVedur ésKadur nem

szereti.Ezbizonyígyvan,senkisemszeretiazárulót,mégazsem,akinekhasznavanbelőle.

A füle mindenesetre épségben maradt, nem vágták le. Valami mást viszontcsináltak,rásütöttékKatlabélyegét.

- Minden Tengil-harcosnak viselnie kell Katla bélyegét, még: az olyanárulóknakis,mintte-mondtaVedur.

Ráparancsoltak,hogynyissaszétakabátjátésazingét,ésegybilloggal,amitatűzbenfelhevítettek,amelléresütöttékKatlabélyegét.

Jossifelkiáltott,amikorazizzóvashozzáért.- Így ni - mondta Kadur -, most már örökkön-örökké tudod, hogy közénk

tartozol,akármilyenárulóisvagy.Mióta Nangijába jöttem, ez volt a leghosszabb és legnehezebb éjszakám. És

majdnemazvoltalegrosszabb,hogyahogyottfeküdtem,hallgatnomkellett,hogyhetvenkedikJossi,mimindenttaláltkiaCseresznyevölgymegrontására.

ZsófiátésHubertethamarosanelfogjakapni,ígérte.Mindakettőjüket.-Deennekúgykelltörténnie,hogysenkisetudja,kivanaháttérben.Másképp

hogylehetnéktovábbraistitkosTengil-harcosaCseresznyevölgyben?Nemsokáigmaradszmártitkos-gondoltam.-Mertmostmárvanvalaki,aki

úgyleleplez,hogybelesápadsz,tepirospozsgásképűszörnyeteg!AztánmégvalamitmondottezaJossi,amitőlmajdkiugrottaszívem.-ElfogtátokmárOroszlánszívűJonatánt?Vagymégmindigszabadonjárkála

Vadrózsavölgyben?VedurnakésKadurnak,láttam,egyáltalánnemtetszettakérdés.-Nyomábanvagyunk-mondtaVedur.-Éjjel-nappalszázemberkutatutána.-Ésmegisfogjuktalálni,haaVadrózsavölgymindenegyesházátfel iskell

túrjuk-mondtaKadur.-Tengilmárvárja.-El tudomképzelni - felelte Jossi. -Az ifjúOroszlánszívűmindenkimásnál

veszedelmesebb,hiszenmegmondtam.Mertőaztánigazioroszlán.Ahogyottfeküdtem,büszkénekéreztemmagam,hogyJonatánigazioroszlán.

Ésmilyenvigasztalóvolt tudni,hogyél!Desírtamdühömbenagondolatra,hogyJossielárultaJonatánt.

Csak Jossi kémlelhette ki Jonatán titkos útját a Vadrózsavölgybe, és csak őküldhetett üzenetet Tengilnek. Jossi az oka, hogy most éjjel-nappal száz emberkeresiabátyámat,éshamegtalálják,Tengileléviszik.

Demindenesetreél,hál'istennekél!Ésszabad is,deakkormegmiértkiáltottsegítségértálmomban?Ahogyottfeküdtem,azongondolkoztam,vajonmegtudom-evalaha.

Sokmindenmástviszontmegtudtam,ahogyottfeküdtem,ésJossithallgattam.- Hubert meg féltékeny, mert Zsófiát választottuk meg a Cseresznyevölgy

vezetőjének-mondta.-Hubertazthiszi,hogymindenbenőalegjobb.Ah, szóval ez az! Eszembe jutott, milyen mogorva volt Hubert, amikor azt

kérdezte:„MikülönösvanZsófiában?"Szóval irigységből,nempedigmásokból.Azemberlehetirigy,ámugyanakkorrendesfickó.Csakhogyénmárkezdettőlúgydöntöttem, hogy Hubert a Cseresznyevölgy árulója, és eszerint magyaráztam,akármit mondott vagy csinált. Hogy milyen könnyű hamis dolgokat képzelnivalakiről!SzegényHubert,őrködöttfelettem,megmentetteazéletemet,adottnekemegy sonkátmegminden, énmeghálából rákiáltottam: „Neöljmeg!"Nemcsoda,hogyúgydühbegurult!Bocsássmeg,Hubert,gondoltam,bocsássmeg,eztmegisfogomnekimondani,havalahamégtalálkozunk.

Jossi hencegett, nagyon elégedettnek látszott, ahogy ott ült. A Katla bélyegemégsajoghatott,mertidőnkéntfelnyögött,ésilyenkorKadurmindigmegszólalt:

-Nefeledd,hogykivagy!Nefeledd!Szerettemvolnalátni,hogymilyenKatlabélyege.Bárbiztosszörnyű,úgyhogy

talánjobbnemlátni.Jossi tovább hencegett azzal, hogymimindent tett, és hogymimindent fog

mégcsinálni,aztánegyszercsakaztmondta:- AzOroszlánszívűnek van egy kisöccse, akit a világonmindenkinél jobban

szeret.Némánelsírtammagam,ésvágyakoztamJonatánután.- És a kis szerencsétlent fel lehetne használni csaléteknek, hogy elkapjuk

Zsófiát-mondtaJossi.-Tehájfejű,hátmiértnemmondtadeztkorábban!-mondtaKadur.-Hiszenha

a kezünkben lenne ez az öcskös, hamar kicsalogathatnánk az Oroszlánszívűt arejtekhelyéről. Mert akárhol bújik és rejtőzködik is, titkos módon előbb-utóbbmegtudja,hogyelfogtukazöccsét.

-Ésezbiztosancsalogatná-mondtaVedur.-„Engedjétekelatestvéremet,ésfogjatok el engem!" - eztmondaná, ha valóban szereti a testvérét, ésmeg akarjavédeniaszenvedésektől.

Mostmár úgy féltem, hogy sírni sem tudtam. Jossimeg tovább hencegett ésfontoskodott.

-Eztmajdénelintézem,hahazamegyek-mondta. -Majd tőrbecsalomakis

Oroszlánszívű Károlyt, nem kell hozzá más, csak egypár sütemény. Aztán majdodacsalogatjukZsófiát,hogyjöjjön,ésmentsemeg!

-NemtúlnagyfalatnekedazaZsófia?-kérdezteKadur.-Gondolod,hogytúltudszjárniazeszén?

- Persze, persze - legyintett Jossi. - És még arra sem fog rájönni, hogy kicsinálta.Mertbennemmegbízik.

Márolyanbüszkevolt,hogynemtudtaelfojtaniakuncogását.-ÉshánylovatadnekemTengil,mikorbevonulCseresznyevölgybe,haőt is

megakisOroszlánszívűtiselkapjuk?Majd meglátjuk - gondoltam. Szóval, Jossi, hazamész, és tőrbe csalod

OroszlánszívűKárolyt.ÉshamárnemleszaCseresznyevölgyben?Ennekagondolatnakmindennyomorúságomellenéremegörültemegykicsit.

HogymegdöbbenmajdJossi,mikormegtudja,hogyeltűntem!DeJossiújramegszólalt:-AkisOroszlánszívűkedveskölyök,debiztos, hogynemoroszlán.Nincs a

világonmégegyilyenfélősgyerek.Inkábbnyúlszívűnekkénehívni.Igen,eztmagamistudom.Hogysohanemtudokbátorlenni.Éshogyigazság

szerintnemislehetneOroszlánszívűanevem,mintJonatánnak!Mégisszörnyűvolthallani Jossit. Szégyelltemmagam, ahogy ott feküdtem, és arra gondoltam, hogymegkell,mindenképpenmegkellpróbálnom,hogybátrabblegyek.Denemmost,mertéppenborzasztóanféltem.

Jossi végre befejezte. Nem volt több gazság, amivel kérkedhetett volna. Hátelindult.

-Hajnalelőtthazakellérnem-mondta.Mégutoljárafigyelmeztették:-Gondoskodjróla,hogylegyenvalamiabból,amitZsófiárólmegakisöcsről

ígértél-mondtanekiVedur.-Bízzatokbennem-felelteJossi.-Denehogykárttegyetekafiúban!Merttőle

mégénisfélekegykicsit.Köszönöm,eztmegjegyzem,gondoltam.-Temegnefelejtsdela jelszót,hahírrel jösszaVadrózsavölgybe-mondta

Kadur.-Legalábbishaélveakarszbejutni!-MindenhatalmatTengilnek,megszabadítónknak! -hadartaJossi. -Eztéjjel-

nappalészbentartom.ÉsTengil,ugyeősemfelejtiel,mitígértnekem,ugye?Márnyeregbenült,indulásrakészen.-Jossi,aCseresznyevölgyura -mondta. -Tengilmegígérte,hogyaz leszek,

ugyenemfelejtiel?-Tengilsemmitsemfelejtel-bólintottKadur.ÍgyhátJossiellovagolt.Ugyanarra tűntel,amerről jött,VedurésKadurmeg

ottültek,ésutánanéztek.- Ez az alak - mondta Vedur - épp Katlának való lesz, ha végeztünk a

Cseresznyevölggyel.Úgy mondta, hogy rögtön tudni lehetett, mit jelent Katla hatalmába kerülni.

NagyonkevesettudtamKatláról,mégismegborzongtam,ésszintesajnáltamJossit,akármilyengazembervoltis.

A tisztáson leégett a tűz. Én meg elkezdtem reménykedni, hogy most majdVedur és Kadur is útra kelnek. Úgy vágytam rá, hogy eltűnni lássam őket, hogyszinte fájt.Úgy vágytam rá,mint a csapdába került egér, hogy kiszabaduljak.Aztgondoltam, ha valahogy kiügyeskedhetem a lovaikat a barlangból, mielőttvalamelyikük bejön értük, akkor talán sikerül, ésVedur ésKadur elmegy és nemsejti, soha nem is tudja meg, milyen könnyen elfoghatták volna OroszlánszívűJonatánkisöccsét.

Deekkormeghallottam,hogyKadureztmondja:-Feküdjünkleabarlangban,ésaludjunkegykicsit!No, most aztán vége, gondoltam. De jobb is, mert már nem bírom tovább.

Fogjanakcsakel,legalábbvégelesz!Vedurviszontaztfelelte:- Minek aludnánk? Mindjárt hajnalodik. És most már elegem van ebből a

hegyből.VisszaakarokmenniaVadrózsavölgybe.Kadurpedigengedett.-Ahogyakarod-mondta.-Vezesdkialovakat!Ha igazán veszélyes a helyzet, akkor az ember mintha gondolkodás nélkül

találna rá a menekülés útjára. Hátravetettem magam, és bebújtam a barlanglegsötétebb sarkába, pontosan, ahogy egy apró állat is tette volna. Láttam, hogyVedur bejön a nyíláson, a következő pillanatban viszont már bent volt a barlangkoromsötétjében,ésnemláttamtöbbé.Csakhallottam,deeziséppelégfélelmetesvolt.Ősemlátottengem,deaszívdobogásommeghallhattavolna.Hogydobogott,miközbenottfeküdtem,ésvártam,milesz,haVedurháromlovattalálkettőhelyett.

Felnyihogtak,amikorVedurbejött.Mindahárom,Fjalaris.Ezermáséközöttis megismertem volna Fjalar nyihogását. De Vedur, az az ostoba, nem hallotta akülönbséget, sőt még azt sem vette észre, hogy három ló van a barlangban.Kihajtottaaztakettőt,amelyiklegközelebbálltakijárathoz-asajátjaikvoltak-,ésmagaiskiment.

AmintegyedülmaradtamFjalarral,odarohantamhozzá,ésazorrára tettemakezem.Kedves,kedvesFjalar,maradj csöndben,kértemhangtalanul,mert tudtam,ha most elnyihogja magát, kinn is meghallják, és rájönnek, hogy valami nincsrendben. És Fjalar okos volt! Biztosan mindent megértett. A két másik ló kinnnyihogott.Elakartakbúcsúznitőle.DeFjalarcsendbenállt,ésnemválaszolt.

Láttam, hogy Vedur és Kadur felül a nyeregbe, és el sem tudom mondani,milyencsodálatosérzésvolt.Mostmégishamarosankiszabadulokazegérfogóból.Legalábbisazthittem.

ErreVedurmegszólalt:

-Ottfelejtettematűzszerszámomat.Mireleugrottalóról,éselkezdettatábortűzkörülkeresgélni.Aztánújramegszólalt:-Nincsitt.Talánbentabarlangbanejtettemel.Úgy éreztem, az egérfogó hatalmas dörrenéssel újra rám csapódik, egészen

megmerevedtem. Vedur bejött a barlangba, hogy megkeresse azt a szörnyűtűzszerszámot,ésegyenesennekiütközöttFjalarnak.

Tudom, hogy nem szabad hazudni, de ha az ember életéről van szó, akkormuszáj.

IgencsakkeménymancsavoltVedurnak,mégsohasenkinemmarkoltígymeg.Fájt, és dühbe gurultam, furcsa módon szinte nagyobb volt a dühöm, mint afélelmem.Talánezérthazudtamolyanjól.

- Mióta fekszel és kémkedsz idebent? - kiáltotta Vedur, miután kivonszolt abarlangból.

- Tegnap este óta - feleltem. - Itt aludtam - folytattam, és úgy pislogtam ahajnalifénybe,minthaéppakkorébredtemvolnafel.

- Aludtál?! - mondta. - Csak nem azt akarod mondani, hogy nem hallottad,hogyanvigadtunkésénekeltünkatábortűznél?Ugyan,nehazudj!

Azt hitte, hogy nagyon ravasz, hiszen egyetlen hangot sem énekeltek, de énnálaisravaszabbvoltam.

- Igen, talán egy kicsit hallottam, hogy énekeltetek - dadogtam,mintha csakazérthazudnék,hogyakedvükbenjárjak.

ErreVedur ésKadur egymásra néztek,mertmostmár egész biztosra vették,hogyaludtam,ésnemhallottamsemmit.Deezsemsokatsegítettrajtam.

- Tudod-e, hogy halálbüntetés terhe alatt tilos ezen az úton járni? - morgottVedur.

Megpróbáltam olyan arcot vágni, mintha semmiről sem tudnék, se ahalálbüntetésről,semásról.

-Csakmegakartamnéznitegnapesteaholdfényt-motyogtam.-És ezért az életedet kockáztatod, te kis buta -mondtaVedur. -Hol laksz, a

CseresznyevölgybenvagyaVadrózsavölgyben?-AVadrózsavölgyben-mondtam.Hiszen Oroszlánszívű Károly a Cseresznyevölgyben lakott, és inkább

meghaltamvolna,minthogymegmondjamnekik,kivagyok.-Kikaszüleid?-kérdezteVedur.-Én...énanagypapámnállakom-feleltem.-Hátőthogyhívják?-kérdezteVedur.-Éncsaknagypapánakhívom-válaszoltam,ésigyekeztemmégostobábbnak

mutatkozni.-HollakszaVadrózsavölgyben?-kérdezteVedur.

- Egy. . . egy kis fehér házban - nyögtem.Mert arra gondoltam, biztosan aVadrózsavölgybenisugyanolyanfehérekaházak,mintaCseresznyevölgyben.

- No, majd megmutathatod nekünk azt a nagypapát meg azt a házat - szóltVedur.-Gyerünk,szálljcsakfölalóra!

Hátellovagoltunk.Éppakkorkeltfölanapanangijaihegyfölött.Azégúgylángolt, mint a legvörösebb tűz, a hegycsúcsok fénylettek. Soha életemben nemláttam ennél szebbet, hatalmasabbat. Azt hiszem, ha nem lett volna épp előttemKadur és a lova fekete fara, felujjongtam volna. De így nem, így igazán nemcsináltamsemmiilyet!

Azösvényugyanúgykanyargottéskígyózott,mintaddigis.Dehamarosanlejtenikezdett.Megértettem,hogyközeledünkaVadrózsavölgyhöz.Szépnekéreztem,ahogyhirtelenmegpillantottamamélyben,ugyanolyanszépvolt,mintaCseresznyevölgy,ahogyottfeküdtareggelifényben,teliapróházakkaléskertekkel,zöldlejtőivelésvirágzóvadrózsabokraival.Rengetegvoltavadrózsa.Felülrőlvidámnaklátszott,majdnemolyanvolt,mintegytenger,kisszigetekkelazöldutakon.Igen,aVadrózsavölgytalálónévvolt.

VedurésKadurnélkülsohasemjuthattamvolnabemagábaavölgybe.Mertazegészvölgyetfalvettekörül,magasfal,amelyetTengilparancsáraépítettekavölgylakói, aki azt akarta, hogy örökre rabjai és a jobbágyai legyenek. Ezt Jonatánmesélte,onnantudtam.

Vedur és Kadur biztosan elfelejtették megkérdezni, hogyan jutottam ki akörülzárt völgyből, és kértem Istent, hogy ne is jusson eszükbe soha.Hiszenmitválaszolhatnék?Hogyjuthatnaátemberezenafalon,ráadásullovastul?

Amerre csak néztem, mindenütt fekete sisakos, kardos, lándzsás Tengil-harcosokőrködtekkörbena falon.Ésugyanilyenekőriztékakaput is - igen, egykapuisvolt,éppott,aholaCseresznyevölgybőljövőútvégetért.

Az emberek minden időben szabadon közlekedtek a völgyek között, mostazonbanegyzártkapuvoltitt,éscsakaTengil-harcosokjuthattakátrajta.

Vedur a kardjávalmegverte a kaput. Erre kinyílt egy kisablak, és egy óriásifickódugtakiafejét.

-Jelszót!-kiáltotta.VedurésKadurafülébesuttogtákatitkosjelszót.Biztosanazértsúgták,hogy

énnehalljam.Deez fölösleges fontoskodásvolt,hiszenén is ismertema jelszót:„MindenhatalmatTengilnek,megszabadítónknak!"

Afickóazablakbanrámnézett,ésmegkérdezte:-Hátez?Ezmegkicsoda?-Egyostobakölyök,akitahegyentaláltunk-mondtaKadur.-Deazértolyan

nagyonostobamégsemlehet,hategnapestesikerültkijutniaakapudon.Hátehhezmit szólsz, főkapu-őr?Azt hiszem, jó lesz, hamegkérdezed az embereidet, hogyőrködnekesténként.

Afickóazablakbanfeldühödött.Kinyitottaakaput.Átkozódottéskáromkodott,ésnemakartbeengedniengem,csakVedurtésKadurt.

-AKatlabarlangbavele!-kiáltotta.-Ottazilyennekahelye.De Vedur és Kadur erősködött - igenis be kell engednie, hogy

bebizonyíthassam, nem hazudtam nekik. Tengil iránti kötelességük, hogy errőlmeggyőződjenek,mondták.

ÍgyhátVedurésKadurnyomábanbelovagoltamakapun.Arra gondoltam, milyen lesz, ha még egyszer az életben találkozom

Jonatánnal,éselmesélemneki,hogyvittbeVedurésKadurakapun.Mekkorátfograjtanevetni.

Én bezzeg nem nevettem! Mert tudtam, milyen rémes helyzetben vagyok.Mindenképpentalálnomkellegyfehérházat,amelybenegynagyapalakik,különbenaKatlabarlangbakerülök.

-Lovagoljelőre,ésmutasdazutat-szóltrámVedur.-Mertaztánbeszédünkleszanagyapáddal!

Jelt adtam Fjalarnak, és egy keskeny közbe mentem be, ami egészen a falközelébenhaladt.Fehérházsokvolt,akárcsakaCseresznyevölgyben.Deegyetsemláttam, amelyre rámutathattam volna, hiszen azt sem tudtam, ki lakik ott. Nemmertemaztmondani:„Ottlakikanagyapám",mertmitörténik,haVedurésKadurbemennek, és egyetlen öregembert sem találnak. Legalábbis nem olyat, aki anagyapámakarnalenni.

Most igazán benne voltam a pácban, csurgott rólam a víz. Könnyű volt egynagyapáthazudnimagamnak,demostmár éreztem,nem isvolt olyan jó azötlet.Embereketláttamaházakelőttdolgozni,deegyetlenolyatsem,akiegynagyapáhozhasonlítottvolna,ésegyrenyomorultabbulésnyomorultabbuléreztemmagam.Aztis borzalmas volt látni, hogy milyenek az emberek a Vadrózsavölgyben, milyenhalványak, kiéhezettek és szerencsétlenek mind, legalábbis azok, akiketellovagoltambanláttam.Egyáltalánnemhasonlítottakacseresznyevölgy-beliekhez.DehátamivölgyünkbennemvoltTengil,akirabszolgakéntdolgoztatottésmindentelszedettvolnatőlünk.

Szótlanul lovagoltam. Vedur és Kadur türelmetlenkedtek, de én úgylovagoltam,minthaútonlennékavilágvégefelé.

-Messzevanmég?-kérdezteVedur.-Nemnagyon - intettem,demárazt se tudtam,mitbeszélekésmit csinálok.

Most már halálosan rémült voltam, és csak arra vártam, hogy Katla barlangjábavessenek.

Ésekkorcsodatörtént!Akárhiszitek,akárnem,egészenafaltövébenegykisház előtt ült a kispadon egy öregember, és a galambjait etette. Talán meg semmertemvolnatenni,amittettem,haasokszürkegalambközöttnemlettvolnaegyhófehér.Egyetlenegy!

Könnybe lábadt a szemem, hiszen ilyen galambokat eddig csak Zsófiánálláttammegegyszernagyonrégen,mégegymásikvilágban,azablakomelőtt.

Mostvalamihallatlantcsináltam.LeugrottamFjalarról,ésnéhányugrássalazöregnél termettem. A karjaiba vetettem magam, átkulcsoltam a nyakát, éskétségbeesettensuttogtam:

-Segítsrajtam!Mentsmeg!Monddazt,hogyanagyapámvagy!Nagyonféltem,ésbiztosvoltambenne,hogyhameglátjamögöttemVedurtés

Kadurt a fekete sisakban, hát eltaszítmagától.Miért hazudna a kedvemért,mikorlehet,hogymárezértisaKatlabarlangbakerül?

De nem lökött el magától. Szorosan magához ölelt, és úgy éreztem, hogykedves,jóságoskarjaipajzskéntvédenekmegmindenrossztól.

-Fiacskám-mondtaolyanhangosan,hogyVedurésKadurismeghallja-,holvoltál ilyen hosszú ideig?Ésmit csináltál, te szerencsétlen kölyök, hogy katonákhoznakhaza?

Szegénynagyapám,hogyVedurésKadurhogylegorombították!Kijelentették,ha nem vigyáz jobban az unokájára, hanem hagyja, hogy az kint csavarogjon aNangijahegyeiközött, akkorhamarosanegyáltalánnem leszunokája, eztnagyonjóljegyezzemeg.Devégülaztmondták,hogymostazegyszerelnézikneki.Aztánellovagoltak. A sisakjuk hamarosan csak két kis fekete pontnak látszott a völgylejtőjén.

Erre sírva fakadtam. Nagyapámmelléré borultam, és csak sírtam és sírtam.Mertazéjszakaolyanhosszúésnehézvolt,ésmostvégreelmúlt.Anagyapámnemszólt,csakringatottegykicsit,énmegaztkívántam,demilyenhevesenkívántam,hogy igazánanagyapámlegyen,éseztmeg ispróbáltammegmondanineki,mégsírásközben.

-Ha akarod, lehetek a nagyapád -mondta -, de különbenMátyásnak hívnak.Nekedmianeved?

- Orosz... - kezdtem. Aztán elhallgattam! Hogyan is lehettem olyan ostoba,hogyittaVadrózsavölgybenakarjamkimondanieztanevet!

-Kedvesnagyapa,azénnevemtitok-suttogtam.-HívjálTücsöknek!-Úgy,úgy,Tücsök-mondtaMátyás,éshalkannevetett.-Menjbeakonyhába,

Tücsök,ésvárjmegott-folytatta-,csakbeviszemalovadatazistállóba.Énmegbementem.Egyszegényeskiskonyhába,amibencsakegyasztalmeg

egyfalócamegnéhányszékésegytűzhelyvolt.Mátyásnemsokárabejött,miremegszólaltam:-Nekünkisilyennagykonyhaszekrényünkvanakonyhában,otthonaCseresz.

..Aztánelhallgattam.- Otthon a Cseresznyevölgyben - mondta Mátyás, és félve néztem rá. Most

megintolyatmondtam,amitnemlettvolnaszabadkimondanom.

DeMátyásnemmondott többet.Odamentazablakhoz,éskinézett.Sokáigálltott, és úgy kémlelt kifelé, mintha biztos akarna lenni benne, hogy senki sincs aközelben.Aztánodafordulthozzám,éshalkanaztmondta:

- Biztos van valami különös ezzel a konyhaszekrénnyel. Várj csak,mindjártmeglátod!

Nekifeszítette a vállát, és eltolta a konyhaszekrényt.Mögötte egy ajtó volt afalban. Felnyitotta, és a mögött egy szoba volt, egy nagyon apró szoba. Valakifeküdtapadlón,ésaludt.

Jonatánvolt.9.Emlékszem néhány alkalomra, amikor olyan boldog voltam, hogy azt sem

tudtam,mitcsinálok.Egyszer,mégkiskoromban,amikorJonatántólszánkótkaptamkarácsonyra, egy olyat, amire sokáig spórolt. És akkor, amikor előszörmegérkeztemNangijába,éslennafolyónálmegtaláltamJonatánt.ÉsazonazegészcsodálatoselsőesténaLovastanyán,akkorisolyannagyonörültem.Desoha,sohanemörültemmégannyira,mintamikorottláttamJonatántMátyásnálapadlón!Nemhittem volna, hogy ilyen boldog lehet valaki. Úgy örültem, hogy úgy éreztem, alelkemhangosankacag.

Nemérintettemmeg Jonatánt.Nemébresztettem fel.Nem is ujjongtam.Csakegészcsöndesenlefeküdtemmellé,éselaludtam.

Milyen sokáig aludtam? Nem tudom. Azt hiszem, egész nap. De amikorfelébredtem!Igen,amikorfelébredtem,Jonatánottültmellettemapadlón.Csakültott, és mosolygott. Senki sem néz ki olyan kedvesen, mint Jonatán, amikormosolyog.Aztgondoltam,talánnemörülmajd,hogymegjöttem.Hogytalánmárelfelejtette, hogyan kiáltott segítségért. De most láttam, ugyanúgy örül, mint én.Úgyhogy nekem is mosolyognom kellett, és egy darabig csak ültünk, és néztükegymást,ésnemszóltunksemmit.

-Segítségértkiáltottál-mondtamvégül.Jonatánekkormárnemmosolygott.-Miértkiáltottál?-kérdeztem.Láttam rajta, hogy megremeg. Olyan halkan felelt, mintha alig akarna

válaszolni.-LáttamKatlát -mondta. -Láttam,hogyKatlamitcsinál.Nemakartamazzal

bántani, hogy Katláról faggatom, hiszen nekem is annyi mesélnivalóm volt,elsősorbanisJossiról.

Jonatánaligakartaelhinni.Elfehéredettazarca,majdnemsírt.- Jossi.Nem lehet Jossi! - nyögte, és könnyes lett a szeme.De aztán kihúzta

magát.-Zsófiánakazonnalmegkelltudnia!-Dehogyan?-tűnődtem.-Egyikgalambjaittvan-mondta.-Biancamaestehazarepül.

Zsófia galambja, igen, ezt igazán tudhattam volna. Elmondtam Jonatánnak,hogyagalambmiattvagyokmostittvele,nempedigaKatlabarlangban.

-Valóbancsoda -mondtam-,hogyaVadrózsavölgymindenházaközüléppabbamegyekbe,aholteisvagy.DehaBiancanemültvolnakinn,elmentemvolnaaházelőtt.

-Bianca,Bianca, köszönöm, hogy ott ültél -mondta Jonatán.Nem volt arraideje, hogy továbbhallgasson, sürgősdolga támadt.Azujjaivalmegkapirgatta azajtót,annyihallatszottcsak,minthaegyegérkapirgálna.Denemtartottsoká,azajtókinyílt,ésMátyásbenézett.

-AkisTücsökmegcsakalszikésalszik... -kezdte,de Jonatánnemengedte,hogybefejezze.

- Légy olyan kedves, hozd ide Biancát - mondta. - Amint sötétedni kezd,azonnalmenniekell.

Megmagyarázta,miért.BeszámoltMátyásnakJossiról.Mátyásafejétcsóválta,ahogyazöregekszokták,haszomorúak.

-Jossi.Hiszentudtam,hogyaCseresznyevölgybőlvalaki-mondta.-EzértvanOrvarmostaKatlabarlangban.Istenem,hogyilyenemberekisvannak!

Aztáneltűnt,hogymegkeresseBiancát,deazajtótmegránkzárta.JonatánnakigazánjókisbúvóhelyevoltMátyásnál.Titkoskamravolt,ablakés

rendes ajtó nélkül.Csak a szekrénymögötti ajtón lehetett ki-be jutni.Nemvoltakbennebútorok,csakegyvánkosazalváshoz.Ésegyrégimódiszarumécses,amelyvalamennyireeloszlattaodabennasötétséget.

EnnekalámpásnakafényénélírtamegJonatánZsófiánakazüzenetet.-Az örökké átkozott áruló neveAranykakas Jossi.Gyorsan cselekedjetek.A

testvéremmostittvan.-EzértrepültBiancategnapestehozzánk-mondtaJonatán-,hogymeghozzaa

hírt,eltűntél,elindultálengemmegkeresni.-No,hátakkorZsófiamegértetteatitkosüzenetet,amitakonyhafaláraírtam-

feleltem.-Akkorolvashatta,mikorjöttalevessel.-Milyentitkosüzenetet?-kérdezteJonatán.-„Megkeresemőtatávolbanahegyekentúl."Elmeséltem,hogymitírtam.-Azért,hogyZsófianenyugtalankodjék-tettemhozzá.ErreJonatánelnevette

magát.-Még hogy ne nyugtalankodjék, szépeket képzelsz!És én?Mit gondolsz, én

nem nyugtalankodtam, mikor megtudtam, hogy odafenn vagy, Nangija hegyeiközött?

Látszhatott,hogyszégyenkezem,mertsietettmegvigasztalni.-BátorkisTücsök,azmindenesetreóriásiszerencse,hogyottvoltál.Hátmég

az,hogymostidekerültél!Előszörfordultelő,hogyvalakibátornaknevezett,ésarragondoltam,haígy

folytatom,akkoregyszertalánigazánOroszlánszívűlehetek,ésezenmégJossisemgúnyolódhat.

Az is eszembe jutott, hogymimindenmást írtam fel otthona falra.Avörösszakállúról,akifehérlovakraáhítozik.MegkértemJonatánt,mégvalamitírjonbeleazüzenetbe.

-Károlyaztmondja,kárvoltaztírniavörösszakállúról.Azt is elmeséltem, hogyanmentett megHubert a farkasoktól, és Jonatán azt

mondta,ezértegészéletébenhálásleszneki.Alkonyodott a Vadrózsavölgy felett. A házakban mindenütt fények gyúltak,

amikorBiancátútnakeresztettük.Mindenolyannyugodtnakésbékésneklátszott.Aztlehetett volna hinni, az emberek most a jó vacsora mellett ülnek, vagy csakegyszerűenbeszélgetnek,játszanakagyermekeikkel,együgyűkisdalokatdúdolnaknekik,és jól érzikmagukat.De tudtuk,hogynincs így.Tudtuk,hogyaligvanmitenniük, és nem nyugodtak, nem is vígak, hanem boldogtalanok. És ha valakielfelejtette volna, hát annak a falon cirkáló kardos-lándzsás Tengil-harcosoksegítettekazemlékezésben.

Mátyás ablakában nem égett fény. Háza sötét volt, és olyan csöndes, minthaegyetlenélőléleksemvolnabenne.Pedigottvoltunk,hanemisaházban,deelőtte.Mátyás őrt állt a ház sarkánál. Jonatán meg én pedig a vadrózsasövény mögöttbujkáltunkBiancával.

Mátyásegész tanyáját ilyensövényvettekörül.Énmegszeretemavadrózsát.Mert jó illata van. Egyáltalán nem erős, de nagyon finom.Mégis azt gondoltam,később,hamegérzemmajdacsipkerózsaillatát,mindigfeldobogmajdaszívem,éseszembe jut, hogyan bujkáltunk a bokrokmögött, Jonatánmeg én.Egész közel afalhoz, ahol a Tengil-harcosok füleltek és kémleltek, és talán legjobban egyOroszlánszívűnevűtkerestek.

Jonatán egy kicsit befeketítette az arcát, és a szemébe húzott egy sapkát.Egyáltalán nem úgy festett, mint akit Jonatánnak hívnak. Mégis veszélyes volt adolog, és az életét kockáztatta, valahányszor elhagyta rejtekhelyét. Tudtam, hogyszázankeresikéjjel-nappal,nekiismondtam,deerrecsakaztfelelte:

-Gondolom,keresniisfognakmégegydarabig.Neki magának kell Biancát kirepítenie, magyarázta, mert biztos akar lenni

benne,hogysenkinemlátjamegazindulómadarat.Mindenőregyszakasztőrzöttafalból.AMátyástanyájátkörülvevőfalonegy

kövéralakjártle-föl,alegjobbantőlekelletttartanunk.Mátyásottálltaházsarkánálalámpással,ésmegbeszéltük,hogyanfogjelezni.

Aztmondta:- Ha alacsonyan tartom a lámpást, akkor még a lélegzeteteket is tartsátok

vissza, mert a kövér Dodik itt van egészen közel. Ha viszont magasra tarrom alámpást, akkor ott van, ahol a fal kanyarodik, ahol egy másik Tengil-harcossal

szokottbeszélgetni.Akkoraztánlegyetekrésen,ésrepítsétekkiBiancát.Ígyistettünk.- Repülj, repülj - súgta Jonatán -, repülj, Biancám, Nangija hegyei fölött a

Cseresznyevölgybe.ÉsóvakodjJossinyilaitól!Nem tudom, Zsófia galambjai valóbanmegértették-e az emberi beszédet, de

Bianca talán igen.Mert a csőrévelmegérintette Jonatán arcát,minthameg akarnányugtatni, aztán elrepült. Olyan fehéren villogott az alkonyatban! Veszélyesenfehéren.MilyenkönnyenmegláthattaazaDodik,ahogyátrepülafalfölött.

Denemvetteészre.Ottálltahelyén,ésolyanelmélyültenbeszélgetett,hogyselátott,sehallott.Mátyásnemeresztettelealámpást.

Láttuk, hogyBianca elrepül, énmegmegböktem Jonatánt,mert azt akartam,hogymostaztángyorsanmenjenvisszaabúvóhelyre.DeJonatánnemakart.Mégnem.Olyancsodálatosestevolt,alevegőlágy,ésnagyonjólesettbeszívni.Nyilvánnemvoltsemmikedvevisszamászniegyfülledtkisszobába.Senkisemérthettemegjobban,mintén,akiotthonavárosbanolyanhosszúideigvoltamakonyhaidíványfoglya.

Jonatánleültafűbe,átkaroltaatérdét,éslenézettavölgybe.Megsemoccant,azt lehetett volna hinni, hogy egész este ott akar ülni, akárhány Tengil-harcosőrködikismögötteafalon.

-Miértülszott?-kérdeztem.-Mert szeretem - válaszolta. - Szeretem ezt a völgyet alkonyatkor. És azt is

szeretem,hogyalágylevegőazarcomatsimogatja.Ésanyárszagúvadrózsákatis.-Énis-mondtam.-Ésszeretemavirágokatésafüvetésafákatésaréteketéserdőketésaszép

kistavakat-folytatta.-Ésazt,amikorfelkelanapésmikorlemegy,ésmikorsütahold,éssziporkáznakacsillagok,ésmégegypárdolgot,amihirtelenjébennemisjuteszembe.

-Ezténismindszeretem-suttogtam.-Mindenemberszereti-bólintottJonatán.-Ésmegkérdezheted,hogyhanem

is kívánnak többet, ennyit miért nem élvezhetnek békében, miért kell Tengilnekjönnie,hogytönkretegyenmindent?

Errenemtudtamválaszolni,Jonatániscsakannyitmondott:-Gyere,legjobbleszmostbemennünk!De nem rohanhattunk csak úgy be. Először meg kellett tudnunk, mi újság

Mátyásnálasarkon,éshogyholvanakövérDodik.Besötétedett.Mátyástmárnemlehetettlátni,csakalámpásafényét.-Magasratartja,Dodiksehol-súgtaJonatán.-Mostmenjünk!De épp amikor futásnak eredtünk, a lámpás villámgyorsan leereszkedett, és

azonnalmegálltunk.Hallottuk,hogyügetőlovakközelednek,aztánlelassítanak,éshogyvalakiMátyássalbeszélget.

Jonatánhátbabökött.-Menjoda!-mondta.-MenjodaMátyáshoz!Őpedigbevetettemagátavadrózsákközé.Énfélveésreszketveindultamela

fényfelé.Hallottam,hogyMátyásmegszólal:-Csaklevegőzniakartamegykicsit.Maesteolyankellemesazidő.-Kellemesidő-felelteegyrekedteshang.-Hátnemtudod,hogyhalálbüntetés

járannak,akinaplementeutánaszabadbantartózkodik?-Ostoba,engedetlenvénembervagy-dörögteegymásikhang.-Éskülönben

is,holvanafiú?- Már jön is - mondta Mátyás, mert már a közelében voltam. És én is

megismertemőket;ezakétlovasVedurésKadur.-Mivan,maestenemmégyki ahegyekbeaholdfénytbámulni ? -kérdezte

Vedur.-Monddcsak,tegazkölyök,miisaneved?-EngemcsakTücsöknekhívnak-feleltem.Eztmegmertemmondani,mertezt

anevetnemismertesenki,seJossi,semmás,csakJonatánmegén,ésMátyás.-Szóval,Tücsök-mondtaKadur.-Mitgondolsz,Tücsök,minekjöttünkide?Úgyéreztem,hogyalábamösszecsuklikalattam.HogyaKatlabarlangbavessetek,gondoltam.Megbánták,hogyeleresztettek,és

mostértemjöttek.Mimástgondolhattamvolna?- Tudd meg - mondta Kadur -, esténként körbejárjuk a völgyet, hogy

megnézzük,azt teszik-eazemberek,amitTengilparancsol.Deanagyapádigazánnehézfejű, te talánmeg tudod nekimagyarázni, hogymilyen rosszul jártok, ő ismegteis,hasötétedésutánnemmaradtokbennaházban.

-Ésnefelejtsdel-tettehozzáVedur.-Mégegyszernemúszodmeg,Tücsök,ha olyan helyen találkozunk veled, ahol semmi keresnivalód! Azmár nem sokatszámít,hogynagyapádél-e,hal-e.Dete,akimégolyanfiatalvagy, temegakarsznőni,hogyTengil-harcoslehess,ugye?

Tengil-harcosnem,akkorinkábbmeghalok-gondoltam,dekinemmondtam.Nagyon féltettem Jonatánt, és nem akartam felmérgesíteni őket, hát szerényen aztfeleltem:

-Hátperszehogyazakaroklenni.-Derék-bólintottVedur.-Akkorholnapreggellemehetszanagymólóhoz,és

megláthatod Tengilt, a Vadrózsavölgy megszabad!tóját. Holnap az aranyozottdereglyénátkelazŐs-öregFolyamokfolyamán,éskikötanagymólónál.

Ezután indulni készültek. De Kadur az utolsó pillanatban még visszafogta alovát.

-Hallod-e,öreg!-kiáltottráMátyásra,akimárfélútonvoltaházfelé.-Nemláttálvéletlenülegyszépséges,szőkeifjút,akitOroszlánszívűnekhívnak?

FogtamMátyáskezét,hátéreztem,hogymegrezzen,denyugodtanfelelt:

-NemismereksemmilyenOroszlánszívűt.-Nopersze -mondtaKadur -,dehavéletlenül találkoználvele. . .ugye te is

tudod,mivárarra,akimegóvjaéselrejti?Halálbüntetés,ugyetudod?Mátyáserrebecsuktamagunkmögöttazajtót.-Halálbüntetésitt,halálbüntetésott-mondta.-Ezekazembereksemmimásra

nemgondolnak.Alighogy elcsendesült a paták dobogása,Mátyás újra kinn volt a lámpással.

Jonatánishamarosanbejött.Kezétésarcátösszekarmoltákugyanatüskék,deörült,hogynemtörténtnagyobbbaj,éshogyBiancamárahegyekfölöttrepül.

Aztánmegvacsoráztunk.OttMátyásnál,akonyhában.Atitkosajtónyitvavolt,hogyJonatángyorsaneltűnhessenarejtekhelyén,hajönnevalaki.

Előbb azonban Jonatán meg én kimentünk az istállóba, és abrakot adtunk alovainknak. Csodálatos volt újra együtt látni őket. Összedugták a fejüket. Azthiszem, valamimódon elmesélték egymásnak,mimindent éltek át.Mindkettőnekzabotadtam.Jonatánelőbbmegakartaakadályozni,deazutánaztmondta:

-Najó,mostazegyszer!DeazabotaVadrózsavölgybennemalovaknakadjákmanapság.

Mirebementünkakonyhába,Mátyásmáregytállevesttettazasztalra.-Másnincs,ésezisfőlegvízbőlvan-mondta.-Delegalábbmeleg.Atarisznyámatkerestem,merteszembejutott,mivanbenne.Mikorelővettema

kenyeretmegasonkát,csakbámultak,JonatánmegMátyásis,ésaszemükcsillognikezdett.Nagyonjólesett,ésmajdnemolyanvolt,minthavendégségbehívtamvolnaőket. Nagy szeletekre vágtam a sonkát, és levest, kenyeret meg sonkát ettünk, ésettünk,ettünkésettünk.Sokáigsenkisemszólaltmeg.VégülJonatánaztmondta:

-Hogyvégreegyszerjóllakhattunk!Szintemárelisfelejtettem,milyenérzésjóllakottnaklenni.

Egyrejobbanörültem,hogyeljöttemaVadrózsavölgybe,egyreinkábbazvoltazérzésem,hogyezvoltahelyesésjómegoldás.Mostvégrerendesenelmeséltemmindent,amiazótatörtént,hogyeljöttemotthonról,egészenaddig,hogyVedurésKadurbehoztakaVadrózsavölgybe.Alegtöbbetugyanmárkorábbanemlítettem,deJonatán többször is hallani akarta. Különösen a Vedurról és Kadurról szólótörténetet.Nevetettrajta,pontosan,ahogyelképzeltem.Mátyásisnevetett.

-AnnyiraazértnemfurfangosokezekaTengil-harcosok-mondtaMátyás.-De nem ám,még én is túljártam az eszükön! - nevettem. -Képzeljétek,mi

lenne,hatudtákvolna!Hogyakistestvért,akitolyanszívesenelkapnának,éppenőkhoztákbeaVadrózsavölgybe,éscsakúgyszélnekeresztették.

Ahogyeztkimondtam,valamiszögetütöttafejembe.Eddignemgondoltamrá,demostmegkérdeztem:

-Jonatán,tehogyjutottálbeaVadrózsavölgybe?Jonatánnevetett.-Beugrattam-mondta.

-Beugrattál...decsaknemGrimmel?-Debizony.Hiszennincsmásiklovam.Hiszenláttam,tudtam,hogyJonatánmekkorákattudGrimmelugratni.Dehogy

átugorjanakaVadrózsavölgyetkörülvevőfalon,hátezegészenhihetetlenvolt.-Tudod,akkormégnemvoltteljesenkészafal-magyaráztaJonatán.-Nem

egészen és nem is a teljes magasságig. De abban biztos lehetsz, hogy azért márakkoriselégmagasvolt.

-Igen,dehátazőrök!Nemlátottmegsenki?Jonatánbeleharapottakenyérbe,aztánújrafelnevetett.

-Igen,egyegészrajüldözött,ésGrimtomporáteltaláltaegynyíl.Deegérutatnyertem,ésegykedvesparasztGrimetismegengemiselrejtettacsűrjében.ÉjszakamegidevezetettMátyáshoz.Mostmármindenttudsz.

- Nem, dehogyis tudsz mindent - szólt közbeMátyás. - Nem tudod, hogy anépek itt a völgybendalokat énekelnek erről az útról és Jonatánról.MiótaTengilbetört ide,ésmindannyiunkat jobbágyaivá tett, ezazegyetlenvidámdolog,amiaVadrózsavölgyben történt. Jonatánról,a szabadítónkrólénekelnek,mertazthiszik,ésénmagamisazthiszem,hogyőfogjamegszabadítaniaVadrózsavölgyet.

-De bizony nem tudszmindent -mondta Jonatán. -Nem tudod, hogymiótaOrvarKatlabarlangjábakerült,Mátyásavadrózsavölgyititkosellenállásvezetője.Mátyástkéneaszabadítójuknaknevezniük,nemengem.

-Nem,énehhezöregvagyok-felelteMátyás.-IgazavoltennekaVedurnak.Nemszámít,élek-evagyhalok.

-Ilyeneketpedignemondj-tiltakoztam-,hiszenmostmáranagyapámvagy.-Igen,ezazegyetlendolog,amimiattéletbenkellmaradnom.Dearra,hogy

harcotvezessek,márnemvagyokalkalmas.Ahhozfiatalnakkelllenni.Felsóhajtott.-BárcsakköztünklennemárOrvar!DehátőaKatlabarlangbanül,amígcsak

azaszörnyfelnemfalja.Ekkormegláttam,hogyJonatánarcaelsápadt.-Majdmeglátjuk-mormogta-,hogyKatlakitfogfelfalni.Aztánfolytatta.- Most pedig munkára. Te még nem tudod, Tücsök, hogy ebben a házban

nappalalszunk,éjjelmegdolgozunk.Gyere,nézdmeg!Bemászottelőttematitkoszugba,ésottmutatottvalamit.Eltoltaapárnát,amin

aludtunk,ésfelszedettnéhányszélespadlódeszkát,amimárkivolt lazítva.Láttam,hogyfeketenyíláskezdődikalattuk,amilevezetaföldalá.

-Ittkezdődikazénföldalattifolyosóm-mondtaJonatán.-Ésholvanavége?-kérdeztem,bárszintekitaláltam,mitfogválaszolni.- Kinn a mezőn, a fal túloldalán. Ott lesz vége, ha elkészül. Még egypár

éjszakáravanszükség,azutánazthiszem,eléghosszúlesz.Bebújtalyukba.

-Mégegydarabigfolytatnomkellazásást.Hiszenmegérted,hogyneméppakövérDodikorraelőttakarokkibújniaföldalól.

Aztáneltűnt, énmeg sokáigültemésvárakoztamott.Mikorvégrevisszajött,egy földdel teli teknőt tolt maga előtt. Feladta nekem, én meg kitettem az ajtónkeresztülMátyásnak.

-Mégegykisföldatelkemre-mondtaMátyás.-Halenneegykisborsómmegbabom,amitelvethetnék,egyszeribenvégeszakadnaazéhínségnek.

- Azt te csak hiszed - legyintett Jonatán. - Minden tíz babszemből kilencetelveszTengil,hátelfelejtetted?

-Igazadvan-feleltMátyás.-AmígTengilmegvan,nyomoréséhségisleszaVadrózsavölgyben.

Mátyásnakmost ki kellett lopóznia, hogy a telkén kiborítsa a teknőt, nekemmeg az ajtóban kellett maradnom, hogy őrködjem. Jonatán azt mondta, hogyfütyüljek, ha bármit is észreveszek, ami veszedelmes lehet. Egy különös kisdallamot fütyüljek, amit régen tanultam Jonatántól, amikor még a földön éltünk.Akkoriban gyakran fütyültük együtt. Esténként, miután lefeküdtünk. Úgyhogy eztakármikoreltudnámfütyülni.

Jonatán újra lemászott a lyukba, hogy tovább ásson.Mátyás meg bezárta azajtót,éseléhúztaaszekrényt.

- Jól jegyezd meg, Tücsök. Mindig, mindig zárd be az ajtót, és húzd elé aszekrényt, ha Jonatán odabenn van. Jól jegyezdmeg, hogy olyan országban élsz,aholTengilélésuralkodik.

-Nemfogomelfelejteni-bólintottam.A konyhában sötét volt. Egyetlen lámpás égett az asztalon, deMátyás azt is

eloltotta.- Az éjszaka legyen sötét a Vadrózsavölgyben - mondta. -Mert nagyon sok

szemszeretnélátni,amitnemszabadlátnia.Aztánfogtaateknőt,éseltűnt,énmegkiálltamőrködnianyitottajtóba.Éssötét

volt,pontosan,ahogyMátyásakarta.Sötét volt a házban, és sötét volt az ég is a Vadrózsavölgy fölött. Nem

világítottak sem a csillagok, sem a hold, minden fekete volt, és én semmit semláttam.Deaztgondoltam,hogy legalábbaza sok,éjszakát fürkészőszemsem látsemmit,amirőlMátyásbeszélt,ésezmegvigasztalt.

Magányos,kellemetlenérzésvoltottvárakozni,ésfélelmetesis.Mátyássokáigelmaradt.Nyugtalankodnikezdtem, ésmindenpercbenegyrenyugtalanabb lettem.Miért nem jön már? Belebámultam a sötétbe. De talán nincs is már olyan sötét?Hirtelenrádöbbentem,hogyvilágosabblett.Vagycsakaszememkáprázik?Akkorvettem észre, a hold kibukkant a felhők mögül. Ez a lehető legrosszabb volt, ésimádkoztam, hogyMátyás akkor érjen vissza, amikormég elég sötét van ahhoz,hogy elrejtőzködjék.Demár késő volt.A holdmár teljes fényében ragyogott, és

fényeelárasztottaavölgyet.Ebbena fénybenmegláttamMátyást.Mármessziről láttam,hogyközeledika

vadrózsabokrok között a teknővel. Gyorsan körülnéztem, hiszen nekem kellettőrködnöm. És akkor valami mást is megláttam. Dodikot, a kövér Dodikot, akinekemháttalépplemászottegykötéllétránafalról.

Nehéz fütyülni, ha az ember fél, úgyhogynemhangzott túl jól.De valahogycsak kipréseltem magamból azt a dallamot, és Mátyás eltűnt a legközelebbirózsabokorban,gyorsan,mintagyík.

AddigramárDodikodaérthozzám.-Minekfütyülsz?-kiabált.-Hátmert. . .mertéppmatanultammeg-dadogtam.-Eddigegyáltalánnem

tudtamfütyülni,dema,mahirtelensikerült,nemakarodmeghallgatni?Újranekikezdtem,deDodiknemhagytafolytatni.-Nem,hallgass.Nemtudokugyanróla,hogytiloslenneafütyülés,dekönnyen

elhinném,hogyaz.Nemhiszem,hogyTengil szereti.Éskülönben is, csukvakelltartanodazajtót,megértetted?

-Tengilnemszereti,hanyitvavanazajtó?-kérdeztem.-Ehhezsemmiközöd-mondtaDodik.-Tedd,amitmondok.Deelőbbadjegy

italvizet.Annyitjárkálokafalonle-föl,hogymajdszomjanhalok.Gyorsanbelegondoltam,hogymilesz,habejönvelemakonyhába,ésMátyást

nemtaláljaotthon.SzegényMátyás!Estehalálbüntetésterhemelletttiloskinnjárni.-Majdhozok-mondtamgyorsan.-Várjmegitt,rögtönhozomavizet.Beszaladtam, és a sötétben a vízeshordó után tapogatóztam. Hiszen tudtam,

melyik sarokban van. Megtaláltam a vízmerőt is, és megtöltöttem vízzel. Ekkormegéreztem, hogy valaki áll mögöttem, igen, ott állt a sötétben, egészen közelhozzám,ésazthiszem,ilyenfélelmetesdologmégsohasemtörténtvelem.

- Gyújts világot - mondta Dodik. - Látni akarom, milyen is egy ilyenpatkányfészek.

Reszketettakezem,énisegésztestembenreszkettem,deazértsikerültvilágotgyújtanom.

Dodik elvette a merítőt és ivott. Ivott, úgy ivott, mintha feneketlen gyomravolna. Aztán földre dobta a merítőt, és gyanakvón nézett körül apró, gonoszszemével.Ésfeltetteakérdést,amitmárvártam.

-HátazöregMátyás,akiittlakik,azholvan?Nemfeleltem.Nemtudtam,mitfeleljek.

-Nemhallod,hogykérdeztelek?-dörrentrám.-HolvanMátyás?-Alszik-súgtam.Valamitkikelletttalálnom.-Hol?-kérdezteDodik.Akonyhamellettvoltegyaprókamra,és tudtam,hogyMátyáságyaebbena

kamrábanvan.De azt is tudtam,hogymostnemalszikott.De azért rámutattama

kamraajtóra,ésaztmondtam:-Ottbenn.Aligtudtamkinyögni,jóformánnemishallatszott.Nyomorúságosanhangzott,

ésDodikgúnyosannevetettrajtam.-Nemvalamijólhazudsz-mondta.-Várjcsak,majdutánanézünk!Nagyonelégedettvolt, tudta,hogyhazudok,ésszívesenelintéztevolna,hogy

Mátyáshalálbüntetéstkapjon,őtmegTengilmegdicsérje,vagymittudomén.-Addidealámpást-parancsolta,ésénodaadtamneki.Elakartamrohanni,ki

azajtón,elkapniMátyást,ésmegmondanineki,hogymeneküljön,amígméglehet.Demegsetudtammoccanni,csakálltamott,ésrosszulvoltamafélelemtől.

Dodiklátta,ésélvezte.Dodiknemsietett,nem,mosolygott,éshúztaadolgot,hogymégjobbanmegijedjek.Deamikorkimosolyogtamagát,akkormegszólalt:

-No,gyerecsak,fiacskám,ésmutasdmeg,hogyholalszikazöregMátyás.Felrántotta a kamra ajtaját, és meglökött, úgyhogy megbotlottam a magas

küszöbben.Aztánújratalprarángatott,ésottálltelőttem,lámpássalakézben.-No,tekishazug,mostmutasdmeg-vicsorgott,ésfelemeltealámpást,hogy

bevilágítsaakamrasötétségét.Nemmertemsemegmoccanni,sefelnézni,legszívesebbennemislettemvolna.

Jaj,dekétségbevoltamesve!Sekkor,nyomorúságomkellősközepénmeghallottamMátyásmérgeshangját:-Miacsudavanitt?Máréjszakasemlehetnyugodtanaludni?Fölnéztem és megláttam Mátyást. Ott ült az ágyban, a kamra legsötétebb

sarkában,ésalámpábapislogott.Csakingvoltrajta,ahajamegkócos,minthamárrégótaaludnék.Anyitottablakalattmegottálltafalnaktámasztvaateknő.Bizonyolyangyorsvoltazénnagyapám,mintagyík!

Dodikot meg majdnem megsajnáltam. Még sosem láttam senkit, aki olyanostobánbámultvolna,mintő,amikorottállt,ésMátyásrameredt.

-Csakegykisvizetjöttemkérni-dünnyögte.-Vizet?-csattantfelMátyás.-Hátnemtudod,hogyTengilmegtiltottanektek,

hogyvizetfogadjatokeltőlünk?Azthiszi,megmérgeznénkbenneteket.Éshamégegyszerfelverszálmomból,hátmegisteszem.

Nemértem, hogy ismertDodiknak ilyeneketmondani.De talán valóban ígykellbeszélni aTengil-harcosokkal.MertDodikcsakegykicsitmorgott, és eltűnt,visszamentafalra.

10.Sosem láttam igazán rémséges embert, amíg meg nem pillantottam a

karmanjakaiTengilt.Átkelt aranyozott dereglyéjén az Ősöreg Folyamok folyamán, én meg ott

álltam,ésMátyássalegyüttvártam.Jonatánküldöttoda.Aztakarta,hogylássamTengilt.

-Hogyjobbanmegértsd,miértrobotol,koplaléshalmegittanépavölgyben,miközbencsakegyetlengondolataésálmavan,hogyújraszabadlegyen.

Tengilvára föntvoltazŐsöregHegyekközt.Ott lakott.Csak ritkánkeltátafolyón, és azért jött a Vadrózsavölgybe, hogy rémületet keltsen a népben, hogysenki se felejtse el, kicsoda ő, és ne merjen túl sokat álmodni a szabadságról,magyaráztaJonatán.

Először alig láttam valamit. Annyi Tengil-harcos állt előttem. Egész hosszúsorok,akiknekazvoltafeladatuk,hogymegvédjékTengilt,haaVadrózsavölgybejön. Gondolom, attól félt, hogy valamelyik hátsó udvarból susogva elindul egynyílvessző. Jonatán szerint a zsarnokokmindig félnek.ÉsTengilminden zsarnokközöttalegrosszabb.

Előszörsemmitsemláttunk,Mátyássemmegénsem.Aztánrájöttem,mitkelltennem. Komoran, szétterpesztett lábbal álltak ott Tengil katonái. Mikor hasrafeküdtem a mögött, aki legjobban szétterpesztette a lábát, akkor átláttam a lábaközött.

Mátyásnemtudtaeztutánamcsinálni.-Azalegfontosabb,hogyte láss-mondta.-Éshogysohasefelejtsdel,amit

maittláttál.Láttam. Egy szép, nagy, aranyozott dereglyét, feketébe öltözött evezősökkel,

amintafolyónközeledett.Sokevezőjevolt,több,mintamennyitmegtudtamvolnaszámolni, és valahányszor kiemelték a vízből, az evezők megcsillantak anapfényben.Az evezősöknek keményen kellett dolgozniuk. Erős volt a sodrás, ésmagával akarta ragadni a dereglyét. Talán egy távolabbi vízesés szívása volt ez,mertvalamiolyanzúgásthallottam,minthaatávolbannagyvízzuhognale.

-AKarmavízesésthallod - súgtaMátyás,amikormegkérdeztem. -AKarmavízeséshangja,ezabölcsődalaagyerekeknekittaVadrózsavölgyben,ezthallgatjákazágyban,mikormáraludniukkellene.

A Vadrózsavölgy gyerekeire gondoltam. Régebben biztosan itt ugrándoztak,játszottakéspancsoltakavízben,ésnagyokatnevettek.Demostmárnemtehették.Afalmiatt,amiattavigasztalanfalmiatt,amimindent lezár.Azegészhosszúfalonösszesenkétkapuvan,az,amelyikenén isbejöttem-eztnagykapunakhívták -ésegy másik a folyóparton, előtte mólóval, amelyhez most Tengil dereglyéje voltkikötve.AkaputTengilkedvéértnyitottákki, és az árkádokmellett, kétkatonalábközöttláttamamólótésTengilfeketeménjét,melyottvárakozott.Gyönyörűvolt,anyereg meg a lószerszám aranytól fénylett. Láttam, amint Tengil kiszáll adereglyéből, és felpattan a nyeregbe, majd belovagol a kapun. Hirtelen egészenközelkerülthozzám,úgyhogyláttam,milyenkegyetlenazarcaésmilyenkegyetlena szeme. Kegyetlen, mint egy tengeri szörny, megmondta Jonatán, és valóbankegyetlen volt és vérszomjas. A ruhája pedig bíborszínű volt, mint a vér, és asisakforgója is olyan,minthavérbemártotta volna.A szememindig előremeredt,

nem látta az embereket, olyan volt, mintha a számára csak egyetlenegy valakiléteznék,senkimás,csakisőmaga,akarmanjakaiTengil.Borzalmasvolt.

AVadrózsavölgybenmindenkinekmegparancsolták,hogyjöjjönafőtérre.OttfogTengilbeszédettartani.PerszeMátyásmegénisodamentünk.

Nagyonszép,kedveskistérvolt,körös-körülszéprégiházakkal.Idegyűjtöttemost Tengil a Vadrózsavölgy minden lakosát. Az emberek hallgatagon álltak ésvárakoztak,demennyirelehetettérezniazelkeseredéstésagondokat!Ezenatérenvalaharégenbiztosanjóléreztékmagukat.Anyáriestékenitt táncoltak,énekeltek,játszottak, vagy csak üldögéltek a padon a fogadó előtt, és a hársfák alattbeszélgettek.

Kétöreghársfaálltott.Tengilezekközélovagolt,ésmegállt.Egyenesenültalovon, és elbámult a tér és az emberek fölött, de biztos vagyok benne, hogyegyiküketsemlátta.Melletteálltatanácsosa,egykevélylovag,akitPjukénakhívtak,ahogyMátyástólmegtudtam.Pjukénak fehér lovavolt,majdnemolyan szép,mintTengilfeketéje.Ottülthátakéthatalmasságalován,ésmindkettőegyenesenmagaelémeredt.Sokáighallgattak.Körülöttükkatonákálltakőrt, fekete sisakos, feketeköpenyesTengil-harcosok,kivontkarddal.Látszott,hogyizzadnak,mertanapmármagasanjártazégen,ésmelegnapvolt.

-Mitgondolsz,mitfogTengilmondani?-kérdeztemMátyást.-Hogyelégedetlenvelünk-felelte.-Mástsosemond.Persze Tengil nem maga beszélt. Hiszen nem szólhat jobbágyokhoz. Csak

Pjukéhozbeszélt, Pjukemegkihirdette, hogyTengil elégedetlen aVadrózsavölgynépével.Rosszuldolgoznak,ésTengilellenségeitvédelmezik.

-AzOroszlánszívűtmégmindignem találtukmeg -mondtaPjuke. -Kegyesuralkodónkatezelégedetlenséggeltöltiel.

-Meghiszemazt,meghiszem-hallottam,hogyvalakihozzámegészközeleztmormogja.Egy rongyokbaöltözött szerencsétlenszegényemberálltott.Egykicsiöregember,akinekcsapzotthajaésloncsos,szürkeszakállavolt.

-Kegyesuralkodónktürelménekhamarosanvége-harsogtaPjuke-,ésakkorkeményenéskegyetlenülfogjamegbüntetniaVadrózsavölgyet.

-Igazaisvan,deigazavanám!-motyogtamellettemazöreg,ésmegértettem,hogydilinóskelllegyen,olyan,akineknincskianégykereke.

-Ámde-folytattaPjuke-kegyelmesuralkodónknagyjóságábanmégváregydarabigavéresbüntetéssel,sőtjutalmatiskitűz.Húszfehérlovatkapjon,akielfogjanekiazOroszlánszívűt.

-No,majdénelkapomajómadarat-heherészettazöreg,ésoldalbabökött.-Akkoraztánhúszfehérlovatkapokkegyesuralkodónktól,ezbizonyszépfizetségegyilyenaprózsákmányért.

Olyandühbegurultam,hogylegszívesebbenmegütöttemvolna.Mégakkorsebeszéljenilyenostobaságokat,habolond.

-Nemröstelledmagad?!-suttogtam,mirenevetett.- Nem, nem nagyon - heherészett. Most egyenesen az arcomba nézett, és

megláttamaszemét.Ilyenszép,csillogószemecsakJonatánnakvan!Hát valóban nem restelltemagát!Hogy is jutott eszébe idejönni,Tengil orra

elé? Persze senki sem ismerte volna fel. MégMátyás sem. Csak amikor Jonatánmegveregetteahátát,ésaztmondta:

-Öregapó,nemláttukmimáregymástvalahol?Jonatánszeretettmaskarábaöltözni.Esténkénthajdanszínházatjátszottnekema

konyhában.Úgy értem,mikormég aFöldön éltünk. Igazán nagyonmulatságosantudottöltözni.Gyakranúgynevettem,hogymégahasamismegfájdult.

Demost,itt,Tengilelőtt,ezszintemártúlságosannagymerészségvolt.-Nekemislátnomkell,hogymitörténik-suttogta,ésmostnemnevetett.Nem

istörténtsemminevetnivaló.Mert Tengil azt kívánta, hogy a Vadrózsavölgy minden férfia álljon előtte

sorba, és félelmetes ujjával rámutatott azokra, akiknek át kell kelniük a folyónKarmanjakába.Tudtam,ezmit jelent, Jonatánelmesélte.Senki sem térvisszaélveazok közül, akikre Tengil rámutat. Karmanjakában kell robotolniuk, kövekethordanakmajdahhozazerődítményhez,amelyetTengilemeltetazŐsöregHegyekhegyeinek legmagasabb csúcsán. Olyan erődítmény lesz az, amelyet egyetlenellenség sem vehet be, és ott él majd a kegyetlen Tengil évről évre, és végrebiztonságbanérzimajdmagát.Desokrobotosravanahhozszükség,hogyegyilyenerődítményfelépüljön,ésőkrobotoltak,amígösszenemrogytak.

-AkkoraztánKatlakapjamegőket-súgtaJonatán.Mégamelegnapfénybenismegborzongtam,mikor az eszembe jutott. Különben Katla csak egy szörnyű névvoltaszámomra,semmimás.

Csendvoltatéren,amígTengilválasztott.Csakegymadárkaültfölötteafán,ésszépentrillázott.Hiszenamadárkanemtudta,mitiscsinálTengilahársfákalatt.

Aztán síráshangzott.Szánalmasvolthallani,hogy sírtakmindazasszonyok,akikelvesztettékférjüket,ésagyerekek,akiksohatöbbénemlátjákazapjukat.Mindsírtak.Énis.

De Tengil nem hallotta meg a sírást. Csak ült a lován, rá-rámutatott azemberekre, és valahányszor halálra ítélt valakit, felvillant gyűrűjében a gyémánt.Szörnyűségesvolt,apusztamutatóujjávalítéltehalálraazembereket.

Deazegyik,akirerámutatott,bizonynagyonfeldühödött,amikoragyermekeitsírni hallotta. Mert hirtelen kitört a sorból, és még mielőtt a katonákmegakadályozhattákvolna,odarohantTengilelé.

Zsarnok!-kiáltotta.-Gondoltál-emárarra,hogyegyszerteismeghalsz?ÉsleköpteTengilt.Tengilnekarcizmasemrándult.Csakjeltadottakezével,ésalegközelebbálló

katona felemelte a kardját. Láttam, hogyan villan meg a napfényben, de Jonatán

ebbenapillanatbanelkaptaanyakamat,ésamelléreszorított,eltakartaazarcomat,úgyhogymástnemláttam.

De éreztem, vagy talán hallottam, hogyan zokog Jonatán. És mikorhazamentünk,akkorissírt.Pedigsosemszokott.

Aznap gyászoltak a Vadrózsavölgyben.Mindenki gyászolt.Mindenki, kivéveTengil katonáit. Ők épp hogy nagyon örültek, valahányszor Tengil aVadrózsavölgybejött,mertakkormegvendégelteaTengil-harcosokat.Aligszáradtfel a szerencsétlennek a vére, akit aznap a téren megöltek, nagy söröshordókatütöttek ott csapra, egész malacokat sütöttek nyárson, úgyhogy a szag vastagonmegülteaVadrózsavölgyet,ésmindenTengil-harcosevett-ivott,ésdicsérteTengik,akiilyenjóhozzájuk.

-De aVadrózsavölgymalacait falják fel a bitangok -mondtaMátyás -, és aVadrózsavölgysörétisszák.

Tengil maga nem vett részt a lakomán. Mikor befejezte a válogatást, ismétátkeltafolyón.

- És most elégedetten ül a várában. Azt hiszi, sikerült megfélemlítenie aVadrózsavölgyet-mondtaJonatán,mikorhazamentünk.-Azthiszi,hogycsakijedtjobbágyokélnekitt,senkimás.

-Detéved-folytattaMátyás.-Tengilaztsemérti,hogysohasemigázhatjaleazokat,akikaszabadságukértküzdenek,ésösszetartanak,mintmi.

Elmentünkegykisházelőtt,amelyetalmafákvettekkörül.-Ittlakottaz,akitmamegöltek-mondtaMátyás.Azajtóelőttalépcsőnegyasszonyült.Megismertematérről,eszembejutott,

hogyanjajongott,amikorTengilrámutatottaférjére.Mostollóvoltakezében,ésrövidrevágtahosszú,szőkehaját.

-Mitcsinálsz,Antónia?-kérdezteMátyás.-Mitakarszahajadbólcsinálni?-Íjhúrt-válaszoltaAntónia.Többet nemmondott. De soha nem fogom elfelejteni, milyen volt a szeme,

amikoreztmondta.AVadrózsavölgybensokmindentbüntettekhalállal.Alegveszélyesebbazvolt,

ha valaki fegyvert rejtegetett. Aztmindennél szigorúbban tiltották. Tengil katonáibe-benéztek a házakba és az udvarokba, és elrejtett íjak és elrejtett kardok meglándzsákutánkutattak.Desohasemtaláltaksemmit.Pedignemvoltegyetlenházésegyetlen udvar sem, ahol ne rejtegettek volna fegyvert, és ne kovácsoltak volnafegyvertaharcra,aminekvégüliselkellkövetkeznie,magyaráztaJonatán.

Tengil azoknak is fehér lovakat ígért ajándékba, akik leleplezik afegyverrejtegetőket.

- Milyen együgyű! - mondta Mátyás. - Vajon komolyan hiszi, hogy van aVadrózsavölgybenakárcsakegyetlenárulóis?

-Nem,árulócsakaCseresznyevölgybenvan-mondtaJonatángondterhelten.

Igen, tudtam, hogy Jonatán megy mellettem, de a szakálla meg a rongyai miattnehézvolteztnemelfelejteni.

- Jossi nem látott annyi kegyetlenséget és elnyomást, mint mi - bólogatottMátyás.-Különbensosemtudnámegtenni,amitmostcsinál.

- Kíváncsi lennék, mit tervez Zsófia - mondta Jonatán. - És azt is nagyonszeretnémtudni,vajonBiancahazaért-e.

-Szívből reméljük,hogy igen-mondtaMátyás. -Ésazt is,hogyZsófiamárártalmatlannátetteJossit.

AmikorhazaértünkMátyástanyájára,láttuk,hogyakövérDodikafrissfüvönhever, és hárommásik Tengil-harcossal kockázik.Gondolom, szabadnapjuk volt,mert egész délután ott hevertek a csipkerózsabokrok alatt, a konyhaablakbólláthattuk őket. Kockáztak, húst ettek és sört ittak, amit a térről hoztak, egészvedrekkel.Aztánmárnemisbírtakkockázni.Akkormeginthústettekéssörtittak.Későbbmárcsaksörtittak.Aztánmársemmitsemcsináltak,csakcsúsztak-másztak,mintabogarakabokorban.Végülmindanégyenelaludtak.

Sisakjaik és köpenyeik a fűben hevertek, ahogy ledobták. Ilyenmeleg naponnemislehetvastaggyapjúköpenybenennyisörtinni.

-No,haTengileztlátná-mondtaJonatán-,megkorbácsoltatnáőket.Aztánkisurrantazajtón,és jóformánmégmielőtt időmlettvolnamegijedni,

márvisszaisjöttegyköpennyelmegegysisakkal.-Miszükségedvanerreaszörnyűségre?-kérdezteMátyás.-Mégnemtudom-felelteJonatán.-Deeljöhetazidő,hogyszükségemleszrá.-Mégeljöhetazidő,hogybajbajutszmiatta-mondtaMátyás.Jonatán levette a rongyait és a szakállát, és felvette a sisakot és a köpenyt,

amitőlpontosanolyanlett,mintegyTengil-harcos.Szörnyűvolt.Mátyásreszketettéskönyörgött,azistenért,rejtseelaztaszörnyűségetakamrájában.

Jonatánmegistette.Aztánlefeküdtünk,ésanaphátralevőrészébenaludtunk,úgyhogynemtudom,

mi történt,mikorakövérDodikmegacimborái felébredtek, és tisztázniakarták,kinekasisakjaésköpönyegetűntel.

Mátyás is aludt, de hirtelen felébredt, mondta később, mert kiabálást éskáromkodásthallottacsipkesövénymögül.

Éjjeltovábbdolgoztunkaföldalattifolyosón.-Méghároméjszakáravanszükségünk,nemtöbbre-sóhajtottJonatán.-Ésakkormitörténik?-Megtörténik,amiértidejöttem-mondtaJonatán.-Lehet,hogynemsikerül,de

mindenképpenmegkellpróbálnommegszabadítaniOrvart.-Denemnélkülem-mondtam. -Mégegyszerugyannemhagyszel.Haoda

mégy,énisveledmegyek.Errehosszasannézettrám,végülpedigelmosolyodott.

-Haigazánúgyakarod-bólintott.11.Tengilmindenkatonáját feltüzelte a sokhúsmeg sör, és a fehér lovaknak is

örültek volna. Vadul kutattak hát Jonatán után. Az utóbbi időben reggeltől estigállandóanszaglásztakavölgyben,mindenegyesházban,mindenegyesszögletben.Jonatánnakállandóanarejtekhelyenkellettmaradnia,úgyhogymajdmegfulladt.

Vedur és Kadur pedig mindenütt kör belovagolt, és Jonatán személyleírásátolvasták fel. Egyszer én is odamentem, hogy halljam, mit mondanak: „Tengilellenségéről, Oroszlánszívű Jonatánról, aki törvényellenesen hatolt be a falon, ésjelenlegismeretlenhelyentartózkodikaVadrózsavölgyben."Elmondtákaztis,hogyfest.„Feltűnőenszépifjú,szőkehajú,sötétkékszemű,karcsútermetű."Gondolom,Jossiírhattaígyle.Újramegújrakihirdették,hogyhalálarra,akiazOroszlánszívűtrejtegeti,ésjutalmatkap,akielárulja.

Miközben Vedur és Kadur körbelovagolt, és mindezt világgá kürtölte, sokemberjöttelMátyástanyájára,hogyelbúcsúzzékJonatántól,ésköszönetetmondjonmindazért,amitértüktett.Ésezsokkaltöbbvolt,mintamennyirőléntudtam.

- Sosem felejtünk el - mondták könnyes szemmel, és odaadták a magukkalhozottkenyeret,báraligvoltmitenniük.

- Szükséged lesz rá -mondták -,mert nehéz és veszélyes útramégy - aztánelsiettek,hogycsupaszórakozásbólmégegyszermeghallgassákVedurtésKadurt.

Mátyásházábaisjöttekkatonák.Holtrarémültenültemakonyhaszéken,mikorbejöttek,ésmoccannisemmertem.DeMátyásbarátságtalanvoltvelük.

-Mitkerestek?-mondta.-Azthiszem,nemislétezikezazOroszlánszívű.Eztaz egészet csak azért találtátok ki, hogy körbejárhassatok, és mindenütt a fejetetejéreállíthassátokaházat.

És a feje tetejére is állítottak mindent. Bent kezdték a kamrában. Mindenágyneműt ledobáltak a padlóra. Beleturkáltak a szekrénybe, ami ott állt, abból ismindent kiszedtek, pedig ez egyszerűen ostobaság volt. Vajon tényleg azt hitték,hogyJonatánegyszekrénybenrejtőzik?

- Az éjjeliszekrényben nem akarjátok megnézni? - kérdezteMátyás, de erredühbegurultak.

Aztán kijöttek a konyhába, és nekiestek a konyhaszekrénynek, én meg csakültem a széken, és éreztem, hogy erősödik bennem a gyűlölet. Épp azon az esténakartukelhagyniavölgyet,Jonatánmegén,ésarragondoltam,hamostelfogják,hát én nem tudom, mit csinálok! Egyszerűen lehetetlen olyan szörnyűség, hogyJonatántazutolsóórákbanfogjákel,amelyeketaVadrózsavölgybentölt.

Mátyásakonyhaszekrényt telirámolta régi ruhákkal,birkagyapjúvalésegyébkacattal,hogyhangseszűrődjékkiarejtekből,ésezekmostazegészhóbelevancotkiszórtákapadlóra.

Ésakkor!Akkorátakartamsikítani,hogyaházisbelereszket,mertegyiküka

konyhaszekrénynekvetetteavállát,hogyeltolja.Denemjöttkihanga torkomon.Megkövültenültemaszéken,ésgyűlöltem,gyűlöltemrajtamindent,adurvakezét,avastagnyakátésaszemölcsötahomlokán.Gyűlöltem,merttudtam,hogymindjártmeglátjaacsapóajtót,amiarejtekbevezet,ésezJonatánvégétjelenti.

Sekkorfelhangzottegykiáltás.Mátyásszájából.-Ég,ég...!Tűzvan!-kiáltotta.-AztisTengilparancsolta,hogyfelgyújtsátok

aházat?Nem tudom, hogy történhetett, de úgy volt, ahogymondta.A padlóra dobált

gyapjúvíganégett,ésakatonákgyorsanoltanikezdték.Odaugrottak,eltapostákéskáromkodtak,végülmégavizeshordót iskiborították.Eloltották,mielőttnagyobbbajlettvolna,deMátyástovábbmorgottésdühösködött.

-Egycsöppjózaneszeteksincs!-háborgott.-Háthogylehetledobnigyapjútaföldreatűzhelyközelébe,aholcsakúgypattognakaszikrák?

Aszemölcsösroppantdühbegurult.-Elhallgass,vénember!-kiáltotta.-Vagyénfogombeaszád!DeMátyásnemhagytamagátmegijeszteni.- Rakjatok rendetmagatok után! - mondta. - Nézzétek, hogy néz ki minden!

Mintadisznóólban!Hátezvoltalegjobbmódszerarra,hogymegszabaduljunktőlük.- Tedd rendbe a disznó-óladat te magad, öreg! - morgott a szemölcsös, és

elsőnek masírozott ki. A többiek utána. És az ajtót tárva-nyitva hagyták magukmögött.

-Mertegycsöppeszüksincs-mondtaMátyás.- Azért milyen nagy szerencse, hogy meggyulladt a gyapjú - mondtam. -

Képzeld,milyenszerencséjevoltJonatánnak!Mátyásmegfúvogattaazujjahegyét.-Igen,ezekakistüzeknéhahasznosak-mondta-,mégakkoris,haazember

megégetimagát,miközbenpusztakézzelfogjamegazégőszéndarabokat.Dehiábareménykedtem,ezzelmégnemvoltvégeagondoknak.AzistállóbaniskerestékJonatánt,ésaztánaszemölcsösodajöttMátyáshoz,és

aztmondta:-Két lovad van, öreg! Pedig tudod, hogy aVadrózsavölgyben senkinek sem

lehet több egynél. Majd átküldünk valakit a túloldalról az este. Elviszi a fehércsillagosat,aztTengilnekkelladnod.

-Dehátazafiúlova!-mondtaMátyás.-Lehet,demostTengilélesz.Eztmondtaakatona.Énmegsírnikezdtem.Hiszenesteakartunkútrakelnia

Vadrózsavölgyből, Jonatánmeg én. Kész a hosszú, földalatti folyosó. És - eddigegyáltalánnemisjutotteszembe-mitcsinálunkmajdGrimmelésFjalarral?Hiszenőknemtudnakkeresztülmászniaföldalatti folyosón.Milyenostobavagyok,hogy

errenemjöttemráelőbb.Hogya lovainkatMátyásnálkellhagynunk.Ésvajonezmagában nem elég baj ? Miért kell még nagyobb szörnyűségeknek történniük ?TengilelakarjavinniFjalart.Aszívemmajdmegszakadt,amikorhallottam.

Aszemölcsöskivettazsebébőlegykisfatáblát,ésMátyásorraalátartotta.-Ittvan-mondta.-Teddideakézjegyedet!-Mármiérttennémoda?-kérdezteMátyás.-Mertazaztjelenti,örülsz,hogyadhatszTengilnekegylovat.-Nem érzek semmi ilyen örömet -mondtaMátyás.De erre a katona kivont

karddallépettodahozzá.-Már hogyne ereznél! -mondta. -Nagy örömet érzel, és szépen ideteszed a

kézjegyedet!Ésodaadodatáblátannak,akimajdátjönKarmanjakából,éselviszialovat. Mert Tengil bizonyítékot akar, hogy önkéntes adományról van szó, érted,öreg?-ésúgymeglökteMátyást,hogyazmajdelesett.

Mit tehetett Mátyás? Odatette a kézjegyét, a katonák meg eltűntek Mátyástanyájáról,hogymásuttkeressékJonatánt.

EzvoltazutolsóesténkMátyásnál.Utoljáraültünkazasztalánál,utoljárakínáltbennünket levessel. Mind a hárman gondterheltek voltunk. Leginkább én. Sírtam.Fjalarmiatt.ÉsMátyásmiatt.Hiszenmajdnemanagyapámlett,ésmostitthagyom.Azért is sírtam,mert olyan kicsi voltam, és úgy féltem, és semmit sem tehettem,amikorjöttezakatona,ésellökteanagyapámat.

Jonatánhallgatvaültésgondolkozott,ésegyszercsakaztmondta:-Bárcsakismernémajelszót!-Milyenjelszót?-kérdeztem.-Hátnemtudod,hogyhavalakikivagybeakarmennianagykapun,ismernie

kellajelszót?-mondta.- Dehogynem tudom, és a jelszót is ismerem. Minden hatalmat Tengilnek,

megszabadítónknak!Hátnemmondtam,hogyJossitólhallottam?Jonatánrámmeredt.Sokáigcsaknézett,aztánelnevettemagát.-Tücsök,szeretlek-mondta-,tudod?Nemértettem,miértörülannyiraajelszónak,hiszennemisanagykapunakart

kimenni.Demindenszomorúságommellettisfelvidultamegykicsit,hogyezzelazaprósággalörömetszerezhettemneki.

Mátyás bement a kamrájába, hogy rendet rakjon. Jonatán utána rohant.Odabenn halkan beszélgettek.Nem sokat hallottam, csak annyit, hogy Jonatán aztmondja:

-Hanemjárokszerencsével,akkorugyegondotviselszatestvéremre?Aztánvisszajötthozzám.-Figyeljcsak,Tücsök,énfogomaholmikat,éselőremegyek.Temegvárjitt,

Mátyásnál,amígnemhallaszrólamújra.Ezelégsokáigfogtartani,mertelőttemégelkellvalamitintéznem.

Ó, be rossz volt ezt hallani! Mindig nagyon nehezen vártam Jonatánt. Mégakkoris,hanemkellettközbenfélnem,mostpedigféltem.Mertkitudja,mitcsinálmajdJonatánafaltúloldalán?Ésmirekészül,amiesetlegnemfogsikerülni?

-Ne félj annyira,Tücsök -mondta Jonatán. -Ne felejtsd el, hogymostmárOroszlánszívűKárolyvagy!

Aztán sietősen elbúcsúzottMátyástólmeg tőlem, és bebújt a rejtekhelyre. Ésláttuk, hogy eltűnik a földalatti folyosóban. Integetett, az utolsó, amitmég láttunkbelőle,akezevolt,ahogyintegetnekünk.

Aztánegyedülmaradtunk,Mátyásmegén.-AkövérDodiknemtudja,micsodavakondokmászikátéppmostafalaalatt-

mondtaMátyás.-Nem,deképzeldel,mitörténik,hameglátja,amintavakondoképpkidugjaa

fejétaföldalól-nyöszörögtem.-Ésakkorrepülalándzsája!Nagyon szomorú voltam, hát kilopakodtam az istállóba Fjalarhoz. Utoljára

kerestem nála vigaszt. De nem tudott megvigasztalni most, hogy tudtam, sohaselátommajdtöbbet.

Sötétvoltazistállóban.Azablakkicsivolt,nemeresztettbesokfényt,mégisláttam, milyen mohón fordítja felém Fjalar a fejét, amikor belépek az ajtón.Odamentem hozzá a rekeszébe, és a nyaka köré fontam a karomat. Azt akartam,megértse,nemazénhibám,aminekmegkelltörténnie.

- Bár lehet, hogy az én hibám -mondtam sírva -, ha a Cseresznyevölgybenmaradtamvolna,Tengilsosemkapnamegtéged.Bocsássmeg,Fjalar,bocsássmeg!Dehátnemtehettemmást.

Azthiszem,megérezte,hogyszomorúvagyok.Lágypofájátafülemhezdugta.Olyanvoltez,minthanemakarná,hogysírjak.

De én csak sírtam. Ott álltam mellette, és sírtam-zokogtam, amíg már nemtudtam többé sírni. Akkor nekiálltam és lecsutakoltam, és odaadtam neki a zabutolsómaradékát,deperszeeztmegkellettosztaniaGrimmel.

Szörnyű gondolataim támadtak, miközben Fjalart csutakoltam. Holtan essékössze, aki a lovamért jön, kívántam. Haljon meg, még mielőtt átkelne a folyón.Szörnyűdologvoltilyesmiketkívánni,igazán.Ésráadásulmégcsaknemissegített.

Nem, már bizonyára a kompon van, gondoltam, a kompon, amin majdelszállítjákasokösszeraboltholmit.Talánmárpartotisért.Talánéppmostlépbeanagykapun,ésnemsokáraittislesz,ó,Fjalar,hogyelkellválnunkegymástól!

Éppen amikor ezt gondoltam, kinyitotta valaki az istállóajtót, én meg úgymegijedtem,hogy felkiáltottam.De csakMátyásvolt.Már csodálkozott, hogyholmaradokilyensokáig.Örültem,hogyolyansötétvanazistállóban.Igazánjobb,hanemlátja,hogyújrasírtam.Deazérttudta,merteztmondta:

- Kisfiam, bárcsak tehetnék valamit! De itt nagyapa se segíthet ! Sírj csaknyugodtan.

Aztán kinéztem mögötte az ablakon, és láttam, hogy valaki közeledik atanyához.EgyTengil-harcos!Fjalarértjött!

-Ottjön!-kiabáltam.-Mostjön!Fjalarnyihogott.Nemtetszettneki,hogyilyenkétségbeesettenkiabálok.Akövetkezőpillanatbanfelrántottákazistállóajtót,ésottálltfeketesisakbanés

feketeköpenyben...-Nem-kiabáltam-,nem,nem!Deakkormármellettemvolt,ésmagáhozölelt.Jonatán!Mertővoltaz!-Hát nem ismeredmeg a tulajdon testvéredet? -mondta,mikor kapálóztam.

Odavitt azablakhoz,hogy jobban lássam.Mégmindigaligakartamelhinni,hogyJonatánaz.Mertolyancsúfvolt.Mégcsúfabb,mintén,ésegyáltalánnem„feltűnőenszép ifjú".Ahaja csimbókokban lógott, és nem fénylett,mint az arany, és valamifurcsatömítésttehetettafelsőajkaalá.Nemtudtam,hogyvalakiilyenkevéstőlígymegcsúnyulhat. Együgyűnek látszott. Ha lett volna rá idő, nevettem volna. DeJonatánnaksemmirenemvoltideje.

-Gyorsan,gyorsan!-mondta.-Azonnalelkell tűnnöm.Akármikorideérhet,akiKarmanjakábóljön.

KinyújtottakezétMátyásfelé.- Add ide a fatáblát! - mondta. - Hiszen most már biztosan örömmel adod

Tengilnekmindkétlovadat?-Demégmennyire-mondtaMátyás,ésakezébenyomtaafadarabot.Jonatánzsebredugta.-Eztmajdmegmutatomakapuban-mondta-,hogyafő-kapuőrelhiggye,nem

hazudok.Aztán minden nagyon gyorsan ment. Olyan sebességgel nyergeltük meg a

lovakat, mint addig még soha. És közben Jonatán elmesélte, hogyan jött be anagykapun,mertMátyáseztmindenképpenhallaniakarta.

-Igazánegyszerűvolt-mondtaJonatán.-Megadtamajelszót,amitTücsöktőltanultam:MindenhatalmatTengilnek,megszabadítónknak!Ésaztánjöttafőkapuőr.„Honnan jössz, hova mégy, és mi a feladatod?" „Karmanjakából jövök Mátyástanyájára,hogykétlovatvigyekTengilnek."„Mehetsz"-mondtaő.„Köszönöm"-mondtamén.Ésmost ittvagyok.Dekikell jutnomakapun,mielőttmegérkezikamásikTengil-harcos,különbenbajbakerülök.

A lovakat kivezetni rövidebb ideig tartott, mint ezt elmesélni, és JonatánfelpattantaGrimnyergébe.Fjalartkötőfékenvezettemagamellett.

-Vigyázzmagadra,Mátyás-mondta-,addigis,amígújralátjukegymást.Aztánelvágtatottakétlóval.-Ésén-kiabáltam-,énmitcsináljak?Jonatánintettnekem.-MajdMátyáselmondja-kiáltott.Énmegcsakálltamott,ésbámultamutána,ésostobánakéreztemmagam.De

Mátyásmegmagyaráztaadolgot.-Ugyebelátod,hogytesosemjuthatnálkianagykapun?-mondta.-Nekeda

folyosónkellkimásznod,amintbesötétedik.Jonatánmárottfogvárniatúloldalon.- De biztosan? - kérdeztem. - Történhet vele valami az utolsó pillanatban.

Mátyássóhajtott.-Semmisembiztosabbanavilágban,aholTengiluralkodik-mondta.-Deha

mégisbajtörténnevele,akkorvisszajöhetszésvelemmaradhatsz.Megpróbáltam elgondolni, milyen is lenne. Először teljesen egyedül

végigmászni a folyosón. Már ez is borzasztó volt. És a fal túloldalán kijutni azerdőbe,úgy,hogyaztánnemtalálomottJonatánt.Éscsakülniasötétbenésvárniésvárni,ésvégülmegérteni,hogyvalamibajvan.Ésazutánvisszamászni.ÉsJonatánnélkülélni!

Azüresistállóelőttálltunk.Hirteleneszembejutottvalamimásis.-Mileszveled,Mátyás,hajönamásikkarmanjakni.ésegyetlenlósemleszaz

istállóban?- Dehogynem lesz - nevetett Mátyás -, mert most szedem a lábam, és

hazahozom a sajátomat, amelyet a szomszéd tanyán rejtegettem, amíg Grim azistállómbanvolt.

-Igen,dehátakkoratelovadatfogjaelvinni.-Aztpróbáljacsakmeg!-felelteMátyás.Mátyás az utolsó pillanatban ért haza a lóval. Mert rögtön utána valóban

megérkezett az, akinek el kellett volna vinnie Fjalart. Először kiabált ésmennydörgöttésszitkozódott,mintmindenTengil-harcos.Mertaz istállóbancsakegylóállt,ésMátyásaztnemakartaodaadni.

-Szósemlehetróla!-mondta.-Egylovamindenkinéllehet,aztteistudod.Amásikatmegmárrégelvittétek,ésakézjegyemetismegkaptátok.Tehetekénarról,hogytimindentösszekavartok?Azegyikfajankónemtudja,mitcsinálamásik?!

ATengil-harcosokegy részedühbegurult,haMátyás ilyenhányavetimódonbeszélt velük,más részükmeg zavarba jött. Ez, aki Fjalarért jött, az utóbbiakhoztartozott.

-Hátbiztosanvalamihibatörtént-mondta,éslassanelindultazösvényen,mintegykutya,amelyikbehúzzaafarkát.

-Mátyás,tesohasemfélsz?-kérdeztem,amikormárnemláttuk.-Debizonyfélek-felelteMátyás.-Tapogasdcsakmeg,hogydobogaszívem

-ésakezemetamellkasáraszorította.-Valamennyienfélünk-folytatta.-Denéhavigyáznunkkell,hogykinemutassuk!

Aztán jött az este és a sötétség. Számomra pedig elérkezett az idő, hogy itthagyjamaVadrózsavölgyet-ésMátyást.

-Égáldjon,kisfiam-mondta.-Nefelejtsdelanagyapádat!-Soha,sohanemfelejtelekel!-válaszoltam.

Aztánegyedülmaradtamaföldalatt.Végigmásztamahosszú,sötétfolyosón,és egész idő alatt beszéltemmagamhoz, hogymegőrizzem a nyugalmamat, és neféljektúlságosan.

- Egyáltalán nem számít, hogy koromsötét van.. . nem fogszmegfulladni. . .igen,leperegegykisföldanyakadba,deeznemjelentiazt,hogyazegészfolyosóbeomlik, te ostoba! Nem, nem, Dodik nem láthat meg, mikor kimászol, ő semmacska,hogysötétbenlásson.Jonatánegészenbiztosanottlesz,ésvárrád,gondoljarra,hogyőaz,hallod,mitmondok!Igen,őaz,őaz!

Ésvalóbanővolt.Ültasötétbenegykövön,ésegykicsittávolabbegyfaalattottálltGrimésFjalar.

-Ígyni,OroszlánszívűKároly-mondta-,végremegérkeztél.12.Aznap éjjel egy fenyőfa alatt aludtunk, és korahajnalban ébredtünk.Fáztunk.

Legalábbis én fáztam. A fák között köd ült, alig láttuk Grimet és Fjalart. Úgyderengtek elő a mindent körülvevő csöndes szürkeségben, mint szürkekísértetlovak.Mindencsendesvolt.Ésvalahogynyomasztó.Nemtudom,miértvoltolyangondterhelt, elhagyatott ésaggasztóérzésaznap reggel felébredni.Csakazttudom, hogy visszavágytamMátyásmeleg konyhájába, és iszonyodtam attól, amiránkvár.Mindentől,amirőlmégsemmitsemtudtam.

Megpróbáltam eltitkolni Jonatán előtt, hogyan érzemmagam.Mert ki tudja,talán még eszébe jut és visszaküld, márpedig én követni akartam őt mindenveszedelmenát,mindenáron.

Jonatánrámnézett,éshalványanelmosolyodott.-Nenézzígy,Tücsök-mondta.-Ezmégsemmi!Leszezmégrosszabbis!Szép kis vigasz! Abban a pillanatban kisütött a nap, és a köd felszállt. A

madarak énekelni kezdtek az erdőben, és azonnal eltűntminden gond és baj, és aveszélyekmárnemtűntekolyanveszélyesnek.Kellemesenátmelegedtem.Anapmármostmelegített.Mindensokkaljobblett,majdnemjó.

GrimnekésFjalarnak is jódolgavolt.Végrekikerülhetteka sötét istállóból,járkálhattak,ésújrafriss,zöldfüvetlegelhettek.Gondolom,hogyélvezték.

De Jonatán füttyentett nekik, egész halk kis fütty volt,mégismeghallották ésjöttek.

Jonatánmostmárindulniakart.Messzire.Ésazonnal.-Mertafalottvanközvetlenülamogyoróbokrokmögött-mondta.-Ésnincs

kedveméppakövérDodikszemeközénézni.Aföldalattifolyosónkkijárataaközelbenvolt,néhánymogyoróbokorközött.

Deanyílástmárnemlehetett látni, Jonatánágakkal takarta le.Megjelölteahelyetnéhányfadarabbal,hogykésőbbújramegtaláljukalejáratot.

-Nefelejtsdel-mondta.-Emlékezzarraanagykőreésafenyőre,amialattaludtunk,ésamogyorósövényre.Mertlehet,hogyfogunkmégezenazútonjárni.

Hacsaknem...Azután elhallgatott, és nem szólt többet. Felültünk a lovainkra, és csendesen

eltávoztunk.Egygalambrepültelafákcsúcsafölött.Zsófiaegyikfehérgalambja.- Itt van Paloma - mondta Jonatán. Vajon hogy ismerte fel ilyen nagy

távolságról?RégvártunkhírtZsófiától.Ésmostvégremegérkezikagalambja,amikormár

kívül vagyunk a falon. EgyenesenMátyás tanyájára repült. Hamarosan leszáll azistállóelőtt,decsakMátyásleszott,hogyelolvassaazüzenetét.

EzbosszantottaJonatánt.-Igazántegnapisjöhetettvolnaezagalamb-mondta.- Akkor legalább megtudtam volna, amire kíváncsi voltam. De most már

mennünk kellett, messzire kellett jutnunk a Vadrózsavölgytől és a faltól és a sokTengil-harcostól,akimindJonatántüldözi.

-Azerdőbenkerülőútonmegyünk le a folyóhoz -mondta Jonatán -, azutánpedigapartonhaladunkaKarmavízesésig.Ésakkor,kicsiKároly,olyanvízeséstfogszlátni,amilyenrőlmégcsaknemisálmodtáleddig.

- Ugyan, miről is álmodtam én - mondtam -, hiszen még sohasem láttamvízesést.

Valóban nem sokat láttam, mielőtt Nangijába kerültem. Olyan erdőt sem,amilyenben most mentünk. Ez aztán igazi meseerdő volt, sűrű és sötét, és nemvezetett benne járt út. Csak a fák között lehetett lovagolni, amelyek arcunkbasuhintottaknedveságaikkal.Deazért tetszett.Minden tetszett.Ahogyanapbesütafatörzsekközött,ésénekelnihallomamadarakat,ésérzemanedvesfaésnedvesfűésalovakillatát.Alegeslegszebbazonbanazvolt,hogyJonatánmellettlovagolok.

Azerdőbenhűvöséslágyvoltalevegő,deahogyhaladtunk,lassanmelegebblett.Máréreznilehetett,hogyforrónaplesz.

HamarosanmesszireeltávolodtunkaVadrózsavölgytől,ésmélyenbehatoltunkaz erdőbe. Egy tisztáson, amit magas fák vettek körül, apró, szürke kunyhóttaláltunk.Asötéterdőközepén,hogyélhetvalaki ilyenmagányosan!De lakottottvalaki,mertfüstszálltfölakéményből.

-Elfrida lakik itt -mondtaJonatán. -Hamegkérjük,admajdnekünkegykiskecsketejet.

Kaptunkistejet,amennyitcsakakartunk,ésjóis,hogyígyvolt,mertnagyutattettünk meg, és még nem is ettünk. Elfrida házának lépcsőjén ültünk, kecsketejetittunk,kenyeretettünkatarisznyákbóléskecskesajtot,amitElfridaadott,megegy-egymarékszamócátis,amiténszedtemazerdőben.ízlettígyegyütt,ésjóllaktunk.

Elfridakövérkisöregasszonyvolt,egészenegyedül lakott,néhánykecskeésegyszürkemacskatársaságában.

- Istenments attól, hogy falak között lakjam -mondta. Sok embert ismert a

Vadrózsavölgyben,éstudniakarta,hogyélnek-emég.Jonatánnakmesélniekellett.Elszomorodottközben.Mertszintecsupaolyatmondott,aminekhallatánegykedvesöregasszonynakgyászolniakellett.

- Hogy ilyen keserves legyen a Vadrózsavölgy élete! - mondta Elfrida. -Átkozott legyen Tengil! ÉsKatla is!Minden rendbe jöhetne, csakKatla ne volnaTengilé!

Kötényéveleltakartaaszemét,azthiszem,sírt.Nemtudtamelviselnieztalátványt,úgyhogyelmentemmégegykisszamócát

szedni.DeJonatánottmaradt,éssokáigbeszélgetettElfridával.Amígszamócátszedtem,eltöprengtem.KicsodaKatlaésholvanKatla?Mikor

fogommegtudni?Lassanmegérkeztünkafolyóhoz.Alegrekkenőbbdélihőségben.Anapolyan

voltazégen,mintegytűzgolyó,avízbenisvisszatükröződött,ésúgyvakított,mintezer apró nap.Amagas parton álltunk,mélyen alattunk a folyó.Micsoda látványvolt!AzŐsöregFolyamokfolyamaúgyömlöttaKarmavízesésfelé,hogyahabokcsakúgykavarogtak,azegészhatalmasvízmennyiségarrafelétartott,ésatávolbanhallottukavízeséstzúgni.

Le akartunk menni a vízhez, hogy felfrissítsük magunkat. Grimet és Fjalartszabadoneresztettükazerdőben,hogykeressenekegypatakot,amelyikbőlihatnak.A folyóban akartunk megfürdeni. Lerohantunk a meredek parton, és szinte mégfutás közben ledobáltuk a ruhánkat. A vízparton fűzfák nőttek. Az egyik fatörzsmesszikinyúltafolyófölé,ágaiavizetsúrolták.Kimásztunkafatörzsre,ésJonatánmegmutatta,hogykapaszkodjambeleegyágba,éslógassambemagamazörvénylővízbe.

-Deelneereszdazágat -mondta -,mert akkoraKarmavízesésbekerülsz,mégmielőttészbekaphatnál.

Énmeg úgy szorítottam az ágat, hogy elfehéredett a kezem.Ott függtem azágon, és hagytam, hogy a víz lemosson. Sosem fürödtem még jobbat ésveszélyesebbetsem.EgésztestemérezteaKarmavízesésszívóerejét.

Aztán újra felhúzódzkodtam a törzsre, Jonatán segített, és úgy ültünk a fűzfakoronájában, mint egy zöld házban, ami a víz fölé borul. A folyam pontosanalattunk csobogott és játszadozott. Újra le akart csalogatni minket, és el akartavelünk hitetni, hogy egyáltalán nem is veszélyes. De csak a lábamat kellettbelelógatnom,méganagylábujjambaniséreztemazerőt,amimagávalakarhúzni.

Amikor épp a legkényelmesebben ültem, felpillantottam a partfalra, ésmegijedtem. Lovasok jöttek arra, hosszú lándzsás Tengil-harcosok. Ügettek, de avízzúgásamiattnemhallottukmegapatákdobogását.

Jonatán is látta őket, de nem vettem észre, hogy megijedt volna. Csendbenültünk ott, és vártuk, hogy továbblovagoljanak. Megálltak, leugrottak a lóról,minthacsakpihennikészülnének.

MegkérdeztemJonatánt:-Mitgondolsz,ezektégedkeresnek?- Nem, Karmanjakából jönnek, és a Vadrózsavölgybe igyekeznek. A Karma

vízesésmellettvanafolyamonegyfüggőhíd.Tengillegtöbbszörezenazútonküldiakatonáit.

-De azért nem kellett volna épp ittmegállniuk -mondtam. Ezzel Jonatán isegyetértett.

-Mégcsakazkell,hogymeglássanak-mondta-,ésafejükbevegyék,hogyénvagyokOroszlánszívűvagyilyesmi.

Hatkatonátszámoltammegfentameredektetején.Beszélgettekéslármáztak,és a vízre mutogattak, de nem lehetett hallani, hogy mit mondanak. De egyikükhirtelenlelovagoltameredekenafolyamhoz.Majdnemegyenestfelénklovagolt,ésénörültem,hogyolyanjórejtekhelyünkvanafán.

Atöbbiekutánakiabáltak:-Necsináld,Perk!Vízbefúlszteismegalovadis!Deő-akitPerknekneveztek-csaknevetettésvisszakiabált:-Majdénmegmutatomnektek!Hanemjutokelélveaddigaszikláigésvissza,

akkoresküszöm,vendégeimvagytokegypofasörre.Ekkormegértettük,mitakartenni.Afolyóbanelégtávolaparttólvoltegyszikla.Asodrásmegtörtkörülötte,és

csakegyrészeálltkiavízből.Perkészrevette,ésmostmindenáronhősködniakart.-Őrült! -mondtaJonatán. -Ténylegazthiszi,hogya lovaolyanmesszireki

tudúszniasodrásellenében?Perkmárledobtaasisakját,köpenyétéscsizmáját,ingben-gatyábanültalova

hátán, és bele akarta kényszeríteni a folyóba. Szép kis fekete kanca volt. Perkordított, éshajtotta,deakancanemakart.Félt.Erreelkezdteütni-verni.Nemvoltnálalovaglópálca,hátököllelütötteafejét,éshallottam,hogyJonatánfelzokog.

VégülisPerkelérte,amitakart.Akancafelnyihogott,éshalálosrémületben,debelegázoltafolyóba,csakazért,mertazagazemberaztakarta.Szörnyűvolteztazegészetlátni.Ésazt,hogyanküszködött,deazármégiselragadta.

-Asodrásegyenesenidehozza-mondtaJonatán-,Perktehet,amitakar,sohanemfogeljutniveleaszikláig.

Szegényállaterőlködött,nagyonigyekezett!Hogyküzdöttszegény,ésmilyenhalálfélelemvettrajtaerőt,amikormegérezte,hogyafolyamerősebbnála!

VégülPerk ismegértette,hogyveszélybenforogazélete.Akkormárfordultvolnavisszaapartra,deérezte,hogynemsikerül.Asodrásnemaztakarta,amitő.Afolyamaztakarta,hogyaKarmavízesésbekerüljön,ésmegisérdemeltevolna.Hanemakancát sajnáltam.Mostmár teljesen tehetetlenvolt.Avíz felénksodorta,pontosan,ahogyJonatánmondta.Hamarosanelhaladelőttünk,éseltűnik.LáttamarémületetPerkszemében.Tudta,hovatart.

Jonatán után néztem, és amikormegláttam, felkiáltottam.Mert kihajolt a vízfölé, amennyire csak tudott. Lábát az ág köré kulcsolva fejjel lefelé lógott, ésamikorPerképpalájaért,belemarkoltahajába,és felhúztaúgy,hogymeg tudottkapaszkodniazegyikágban.

AztánpedigJonatánodakiáltottakancának:-Gyere,lovacskám,gyereszépenide!A kancát már továbbsodorta ugyan a víz, de most kétségbeesetten próbált

visszajutni. Nem volt ugyan már a hátán az az ostoba Perk, de azért majdnemelsüllyedt. Jonatánnakvalahogysikerült elkapniaakantárszárat, éselkezdtehúzni.Élethalálharcvolt,mert a folyónemakartaengedniazsákmányt, akancát ismegJonatántiselakartaragadni.

Egészenmegvadultam,ésráordítottamPerkre:-Segíts,teökör,segítsmárneki!Perk csak szépen elhelyezkedett a fán, ott ült biztonságban, egészen közel

Jonatánhoz,deazaszemétalakcsakannyitsegített,hogyelőrehajoltéselkiáltottamagát:

-Hagydcsakalovat!Fönnazerdőbenláttamkétmásikat,azegyiketelvihetem!Engeddelnyugodtan!

Mindig azt hallottam, hogy a düh erőt ad az embernek, úgyhogy azt ismondhatnánk,hogyPerkezzelsegítettJonatánnakkimenteniakancát.

KésőbbazonbanaztmondtaPerknek:- Te gyalázatos, azt hiszed, azért mentettem meg az életedet, hogy utána

elraboldalovamat?Nemszégyelledmagad?!Lehet, hogy Perk szégyenkezett, nem tudom. Semmit sem szólt, meg sem

kérdezte,kik-mikvagyunk.Csakfölkapaszkodottapartraaszegénylovával,ésnemsokkalkésőbbeltűntőismegacsapatais.

Aznap este a Karma vízesés közelében gyújtottunk tábortüzet. Hiszem, hogysohasemmilyenkorban,semmilyenvilágbannemégetttűzolyantáborhelyen,aholmiamagunkétmeggyújtottuk.

Félelmeteshelyvolt,ijesztőésszép,mintegyetlenmáshelysemaföldönvagyazégen,úgygondolom.Ahegy,afolyamésavízesésmindtúlságosanisnagyvolt.Ismétolyanvoltminden,mintegyálom,énmegaztmondtamJonatánnak:

-Nehidd,hogyezittvalóság!Úgyérzem,minthavalamiőskoriálomtöredékevolna.

Azona függőhídonálltunk,amelyetTengilépíttetettazországokatelválasztószakadék fölé. Az Ősöreg Folyamok folyamának két partján terült el Nangija ésKarmanjaka.

Afolyamzúgvaszáguldottahídalattiszakadékban,ésfeltajtékozottaKarmavízeséselőtt,amimégafolyamnálisrosszabbésszörnyűségesenmélyvolt.

MegkérdeztemJonatánt,hogylehetilyenborzalmasmélységfölötthidatverni.

- Ezt én is szeretném tudni -mondta. - És azt is, hány emberéletbe került azépítkezés, hányan zuhantak le egy kiáltással, és tűntek el a vízesésben. Azt isszeretnémtudni.

Megborzongtam. Úgy éreztem, a hegyfalak között még mindig hallom asikolyokvisszhangját.

MostmárnagyonközelvoltunkaTengilbirodalmához.Ahídtúloldalánláttamegy ösvényt, amely fölfelé kanyargott a csúcsra. A karmanjakai Ősöreg Hegyekhegyére.

-Haaztazösvénytköveted,Tengilvárábajutsz-mondtaJonatán.Ismét megborzongtam. De arra gondoltam: lesz, ami lesz holnap, ma este

viszontéletembenelőszörJonatánnalegyüttfogokülniatábortűzmellett.Magasan a vízesés fölött, egy sziklán gyújtottunk tüzet. A híd közelében. De

úgy ültem le, hogy hátat fordítsak az egésznek. Nem akartam látni a Tengilbirodalmábavezetőhidat, semást.Csaka tüzet láttam,ésahogyana lángokfényetáncol a hegyfalon. Szép volt, de ugyanakkor egy kicsit félelmetes is. És Jonatánszép,kedvesarcátláttamatűzfénybenésalovakat,akikegykicsittávolabbpihentek.

- Ez sokkal jobb, mint az előző tábortüzem - mondtam. - Mert most veledegyüttülökitt,Jonatán.

Akárhol voltam is, csak akkor éreztem jól magam, ha Jonatán is mellettemvolt, és boldog voltam, hogy itt ülhetek vele a tábortűz mellett, hiszen annyittervezgettünkilyesmit,amígmégaföldönéltünk.

-Emlékszel,aztmondtad,atábortüzekésmesékideje?-kérdeztemJonatántól.-Igen,emlékszem-válaszolta.-Deakkormégnemtudtam,hogyilyenundok

mesékisvannakittNangijában.-Hátezmindigígylesz?-kérdeztem.Egydarabigcsendbenült,atűzbebámult,azutánmegszólalt:-Haegyszervégeadöntőharcnak,Nangijaújraolyanlesz,mintrégen,ahola

mesékszépek,azéletpedigkönnyűésegyszerű.Atűzfellángolt,ésafényébenláttam,milyenfáradtésszomorú.-Dehát tudod,Tücsök, adöntőharcnem lehetmás,mint egygonoszmese,

amelyahalálról ésmindigahalálról szól.EzértkellOrvarnakvezetnieaharcot,nemnekem.Merténsenkitsemvagyokképesmegölni.

Tudom,hogynem,gondoltam.Későbbmegkérdeztem:-MiértmentettedmegannakaPerknekazéletét?Helyesvolt?-Nemtudom,helyesvolt-e-felelteJonatán.-Devannakdolgok,amiketmeg

kell tenni, különben nem ember az ember, hanem csak egy rakás lekvár, eztmárrégebbenismondtamneked.

- De gondold csak meg, ha rájött volna, hogy ki vagy! - mondtam. - Haelfogtakvolna!

- Hát igen, de akkor Oroszlánszívűt fogták volna el, nem pedig egy rakás

lekvárt-felelteJonatán.Atüzünkleégett,ahegysötétségbeborult.Előszörcsakfélhomályba,amiegy

pillanatramajdnemszelíddé,lággyáésotthonossátettmindent.Azutánpedigfekete,fenyegetősötétséglettúrrámindenen,amibencsakaKarmavízesészúgásátlehetetthallani,ésseholnemcsillantmegsemmifény.

Olyan közel bújtam Jonatánhoz, amennyire csak tudtam. Ott ültünk ahegyoldalnak támaszkodva, és a sötétben beszélgettünk. Nem féltem, de valamifurcsanyugtalanságvetterőtrajtam.

-Aludnunkkellene-sóhajtottJonatán,de tudtam,hogynemtudnékaludni.Anyugtalanságmiatt beszélni is alig tudtam.Nem a sötétség okozta, hanem valamimás.Nemtudom,mi.PedigJonatánottvoltmellettem.

Aztánegyvillámlásésegymennydörgés!Harsogottahegyoldalakközött!Márott isvolt.Vihar,deénnemtudtam,hogyekkoravihar is létezik.Amennydörgésúgy visszhangzott a hegyek között, hogy a vízeséstmár nem is lehetett hallani, avillámokegymástkövették.Akkormindentelárasítottavillámfény,utánamegannálnagyobbvoltasötétség.Minthaazősidőkéjeköszöntöttvolnaránk.

Aztán egyminden eddiginél borzalmasabb villám. Egyetlen pillanatra villantcsakfel,ésfénybeborítottmindent!

AbbanafénybenmegláttamKatlát!MegláttamKatlát!13.Igen, megláttam Katlát, és hogy azután mi történt, azt nem tudom.

Belesüllyedtema feketemélységbe,éscsakakkorébredtemfel,mikoraviharnakmár vége szakadt, és a hegycsúcsokmögött virradni kezdett.Ott feküdtem, fejemJonatán térdén, és amint magamhoz tértem, újra elárasztott a rémület - igen, otttávol, a folyó túlpartján állt Katla, egy sziklán, amely messzire kinyúlt a Karmavízesés fölé. Megremegtem, mikor eszembe jutott, és Jonatán megpróbáltmegvigasztalni:

-Márnincsott.Márelment.Deéncsaksírtam,ésmegkérdeztem:-Hogyanlétezhetegyilyenvalami,mintKatla?Ez. . .ezvalamicsodaszörny

vagymicsoda?-Igen,szörnyeteg.Nősténysárkány,amiazősidőkbőlkerültelő.Ugyanolyan

gonosz,akárcsakTengil.-Honnanszerezte?-kérdeztem.-Aztmondják,aKatlabarlangbóljöttelő-mondtaJonatán.-Ottlentaludtaz

ősidők éje óta, aludt sok-sok ezer éven át, és senki sem tudta, hogy létezik. Egyreggel azonban felébredt, egy szörnyű reggelen felmászott Tengil várába, ésmindenfelégyilkostüzetfújt.Jobbra-balrahulltakazemberek,amerreelhaladt.

-MiértnemöltemegTengilt?-kérdeztem.- Tengil futott az életéért, végig a vár összes termein. Amikor a sárkány

közeledett, előrántotta a harci kürtjét, hogy segítségül hívja a katonáit, és ahogybelefújtakürtbe...

-Mitörtént?-Katlaodakúszotthozzá,mintegykutya.ÉsazótaengedelmeskedikTengilnek.

De csakis Tengilnek. Fél a harci kürtjétől. Ha belefúj, a sárkány vakonengedelmeskedik.

Felvirradt. Karmanjaka hegycsúcsai úgy izzottak, mint Katla tüze. És mostKarmajakába fogunk menni. Féltem, de még mennyire féltem! Ki tudja, holleselkedikKatla?Holvan,hollakik,talánaKatlabarlangban?ÉsakkorhogylehetottOrvar?EztJonatántólismegkérdeztem.

Katla nem a barlangjában lakik -magyarázta. Sosem tért vissza őskori álmaszínhelyére.TengilaKarmavízesésközelébentartjamegláncolva.Egylyukbanél,aranylánccalmegkötve,ésottkellmaradnia,amígcsakTengilmagávalnemviszi,hogymegrémisszeazokatazembereket,akiketmegakarrémiszteni.

-EgyszerláttamaVadrózsavölgyben-mondtaJonatán.-Akkorkiáltottál?-mondtamén.-Igen,akkorkiáltottam.Elborzadtam.-Félek,Jonatán!Katlaazértjött,hogymegöljönbennünket.Megpróbáltmegnyugtatni.-De hátmostmeg van kötözve.Nemmehetmesszebb,mint ameddig a lánc

engedi. Nem jöhet tovább,mint az a szikla, amelyikenmegpillantottad.Majdnemmindigottáll,éslebámulavízesésbe.

-Miért?-kérdeztem.-Nemtudom-feleltJonatán.-TalánKarmotkeresi.-KicsodaKarm?-kérdeztem.-Ugyan,errőlazegészrőlcsakElfridabeszél-legyintettJonatán.-Mégsoha

senkinemláttaKarmot.Nincsis.DeElfridaaztállítja,hogyazősidőkbenaKarmavízesésbenlakott,éshogyKatlagyűlölte,éseztsohanemtudjaelfelejteni.Ezértállott,ésbámullefelé.

-DekivoltKarm,éshogylakhatottegyilyenpokolivízesésben?-kérdeztem.-Őisszörnyetegvolt.Tengerikígyó,olyanhosszú,amilyenszélesafolyam.

Detudod,ezcsakamolyanrégimese.- Talán ugyanúgy nem mese, ahogy Katla sem az - feleltem. Erre nem

válaszolt,dekésőbbaztmondta:- Tudod, hogy mit mesélt még Elfrida, miközben te szamócát szedtél az

erdőben? Azt mondta, hogy amikor ő még kicsi volt, Katlával és Karmmalijesztgették a gyerekeket. Gyerekként sokszor hallotta a mesét a barlangban élősárkányról, Katláról s a folyamban élő kígyóról, Karmról. Nagyon szerette,merthogy olyan borzalmas mese volt. Elfrida szerint ez egy olyan ősrégi mese,amilyennelazidőkkezdeteiótaijesztgettékagyerekeket.

- Nem maradhatott volna Katla a barlangjában? - mondtam. - És nemmaradhatottvolnatovábbismese?

-HiszeneztmondtaElfridais.Megborzongtam, úgy tűnt, Karmanjaka olyan ország, mely tele van

szörnyetegekkel,ésénnemakartamodamenni.Dehátodakellettmennem.Először falatoztunk a tarisznyánkból. Orvarnak is félretettünk valamennyit.

MertaKatlabarlangjábancsakéheznilehet,mondtaJonatán.GrimésFjalaresővizet ittak,amiasziklarepedésekbengyűltössze. Itt fenna

hegyennehezentaláltaklegelőt.Ahídmellettazértcsaknőttegykisfű,úgyhogyazthiszem,valamennyirejóllaktak,mireelindultunk.

Így hát átlovagoltunk a hídon Karmanjakába. Tengil és a szörnyetegekbirodalmába. Hogy féltem, hogy reszkettem! Arról a kígyóról nem tudhattam,létezik-eigazán,demitörténne,haegyszerrecsakfelbukkanna,éslerántanaminketahídról,hogyavízesésbenpusztuljunkel?Katlától reszkettema legjobban.Talánmár vár is ránk a túlparton szörnyű tépőfogaival és halált hozó tüzével. Jaj,mennyireféltem!

De átjutottunk a hídon, Katlát nem is láttuk. Nem állt a szikláján, és aztmondtamJonatánnak:

-Nincsott!Pedigmégisottvolt!Nemasziklán.Borzasztó fejeegynagykőtömbmögül

emelkedettki,amelyaTengilvárábavezetőösvénymenténállt.Ottláttukmeg.Őismeglátottminket.Ésakkorolyannagyotrikoltott,hogyahegymajdleomlottbelé.Azorrlyukábólláng-ésfüstkígyókcsaptakki,tombolt,őrjöngvetépteláncát,tépte,tépteésújraordított.

GrimésFjalarmajdbelebolondultakafélelembe,aligtudtukmegtartaniőket.Énsemféltemkevésbé.Kértem,könyörögtem,hogy forduljunkvisszaNangijába,deJonatánaztmondta:

- Nem hagyhatjuk cserben Orvart! Ne félj, Katla nem jöhet a közelünkbe,akármennyiretépiésrángatjaisaláncait.

Mégis sietnünk kell, tette hozzá, mert Katla kiáltásai jelt adnak a Tengil-várbelieknek, és ha nem sikerül a hegyen elrejtőznünk, hamarosan egy csapatTengil-harcosleszanyakunkon.

Vágtattunk. Szörnyű, keskeny, meredek hegyi ösvényeken s olyan gyorsan,hogyalovakpatkóicsakúgyszikráztak,asziklákközterre-arrakanyarogva,hogyüldözőink nyomunkat ne találják. Minden pillanatban azt vártam, hogy vágtatólovakathallokmagunkmögöttésaTengil-harcosokkiáltásait,akiknyíllal,karddalés lándzsával akarnakmajdnekünkesni.Denem jött senki.NehézvalakitkövetniKarmanjakasokhegyeéssziklájaközött.Azüldözöttekittkönnyenelrejtőzhetnek.

Mikormárhosszúidejevágtáztunkígy,megkérdeztemJonatánt:-Hovátartunk?

-Háttudod,hogyKatlabarlangjába-felelte.-Mostmármajdnemottvagyunk.AzorrodelőttvanaKatlahegy.

Úgyisvolt.Egylaposhegyemelkedettelőttünk,meredekenlezuhanófalakkal.Csak ott nem volt olyan meredek, ahol mi álltunk. Ezen az oldalon, ha akarjuk,feljuthatunk.Ésakarjukis,mondtaJonatán,mertátkelljutnunkahegyen.

-Abejáratamásik,afolyófelőlioldalonvan.Ésmegkellnéznem,mitörténikott.

- Jonatán, hiszed, hogy bejuthatunk a Katlabarlangba? Mesélt már nekem ahatalmasrézkapuról,melyelzárjaabarlangbejáratát,ésaTengil-harcosokról,akikéjjel-nappalőrtállnakelőtte.Hogyisjuthatnánkbeoda?

Errenemválaszolt.Csakannyitmondott,hogyhátrakellhagynunkalovakat,mertnemtudnakhegyetmászni.

EgyvédettsziklahasadékbavezettükbeőketaKatlahegyalatt,ésotthagytunkmindent,lovakat,csomagokat.JonatánmegveregetteGrimet,ésmegszólalt:

-Várjitt,csakkörülkémlelünk.Nemtetszettnekemezakémlelődés.MertnemakartamelválniFjalartól.Dehát

ezennemlehetettsegíteni.Elégsokidőbetelt,amígfelértünkafennsíkra,ésénannyirakimerültvoltam

addigra, hogy rögtön ledőltem, és elnyúltam a réten. Jonatán is így tett, és ottfeküdtünk a Katlahegy tetején, fölöttünk a magas ég és alattunk a Katlabariang.Furcsavoltbelegondolni,hogyéppalattunk,ahegybelsejébenvanegyfélelmetesbarlang, teli folyosókkal és termekkel, ahol már olyan sok ember szenvedett éspusztultel. Ittkintpedigpillangókszálltakanapsütésben,felettünkkékvoltazég,itt-ott egy kis fehér felhő lebegett, és körülöttünkmindenütt fű és virágok. Azértmégiscsodálatos,hogyaKatlabariangtetejénfűésvirágnő!

Eszembeötlött,hogyhamárolyansokanmeghaltakaKatlabarlangban,akkortalán Orvar is halott, és megkérdeztem Jonatánt, ő is így gondolja-e. De nemválaszolt.Csakhevert, felbámultazégre,észrevettem,hogyvalamingondolkozik.Végülmegszólalt:

-Haigaz,hogyKatlaősiálmátaludtaabarlangban,akkorhogyjöttki,amikorfelébredt?Arézkapumárakkorismegvolt.TengilmárkezdettőlfogvabörtönnekhasználtaaKatlabarlangot.

-MiközbenKatlaottbentaludt?-Igen,miközbenKatlaottbentaludt-mondtaJonatán.-Csakperszesenkisem

tudottróla.Megborzongtam. Elképzelni sem tudtam ennél rosszabbat. Hogy valaki

fogolyként ül a Katlabarlangban, és egyszer csak előmászik valahonnan egysárkány.

Jonatánnakmásgondolatokjártakafejében.-Másútonkellettkijönnie-mondta.-Éseztazutatmegkelltalálnom,mégha

egyállóesztendeigkeresemis.Nem pihenhettünk sokáig, Jonatánnak nem volt nyugta. Közeledtünk a

Katlabarlanghoz,rövidútvezetettodaahegyenát.Márláttukisamélybenafolyót,atúloldalonpedigNangiját.Mennyirevágytamoda!

-Nézd,Jonatán,látomafűzfát,aminélfürödtünk.Ott,afolyótúloldalán!Olyanvolt,mintegyüdvözletodaátról,zöldkisüdvözletegyderűsebbpartról.Jonatán intett, hogymaradjak csendben.Félt, hogyvalakimeghallhatminket.

Most már nagyon közel voltunk. A Katlahegy hirtelen véget ért, a hegyoldalmeredekenszakadtle,alattunkpedig-magyaráztaJonatán-ahegyoldalbanottvanaKatlabarlangbavezetőrézkapu,csakinnenamagasbólnemlátszik.

Azőrködőkatonákatazonban láttuk.HáromTengil-harcost.Nekemmárattólisvaduldobognikezdettaszívem,hogymegpillantottamasisakjukat.

Hasoncsúsztunkameredélyszéléhez,hogylenézhessünkrájuk.Éshafelnéztekvolna, észrevesznek minket. De találni sem lehetett volna mihasznább őröket. Sejobbra,sebalranemnéztek.Csakültek,kockáztak,éssemmimássalnemtörődtek.Hiszenegyetlenellenségsemhatolhatátarézkapun,akkormegminekőrködjenek.

Hátakkorláttuk,hogykitárulakapu,ésvalakikijönabarlangból-mégegyTengil-harcos. Egy üres tálat hozott magával, de elhajította. A kapu becsukódottmögötte,éshallottuk,ahogybezárja.

-Na,mostutoljárakapottadisznómoslékot-mondta.Atöbbieknevettek,ésegyikükmegszólalt:

- Tudja-e, hogy milyen fontos nap ez? Élete utolsó napja! Gondolom,elmondtadneki,hogyKatlavárja,mihelytleszálltasötétség.

-Tudjátok-e,mitválaszolt?„No,végre!"-eztmondta.Aztánmegkért,adjukátüdvözletét a Vadrózsavölgynek. Hogyan is? „Orvar meghalhat, de a szabadságsoha!"

-Katlánakmeg aztmondhatja -mondta amásik -, csókoljmeg!Aztánmajdmeghalljaaválaszt.

RánéztemJonatánra.Elsápadt.-Gyere!Elkellinnenmennünk.Olyangyorsanéscsendesenkúsztunkelonnan,ahogycsaktudtunk,ésmikor

tudtuk, hogy hallótávolságon kívül vagyunk, futásnak eredtünk. Egész útonvisszafeléfutottunk,ésmegsemálltunk,amígFjalarhozmegGrimheznemértünk.

Leültünk a lovak mellé, mert nem tudtuk, most mihez is kezdjünk. Jonatánolyan szomorú volt, és nem tehettem semmit, hogy megvigasztaljam, csak én isbúslakodtam. Megértettem, mennyire gyászolja Orvart. Eddig hitt benne, hogysegítenitudneki,demostmárnemhitttöbbé.

-Orvar,barátom,akivelsohasemtalálkozhattam-mondta-,maestemeghalsz,ésmileszazutánNangijazöldvölgyeivel?

Ettünkegykiskenyeret,amitGrimmelésFjalarralismegosztottunk.Szívesen

ittamvolnaegypárkortykecsketejetis,hiszenfélretettük.-Mégnem,Tücsök-mondtaJonatán.-Hamaesteleszálltasötétség,odaadom

nekedazutolsócsöppig.Deelőbbnem.Hosszúideigültottcsendesen,reménytelenül,devégülmegszólalt:- Tudom, olyan mintha egy tűt keresnénk a szénakazalban. Mégis meg kell

próbálnunk.-Mitkellmegpróbálnunk?-kérdeztem.-Kitalálni,hogyholbújtkiKatla-felelte.Látszottrajta,hogymagasemhisz

benne.-Haegyévünklennerá,akkortalán.Decsakegynapunkvan.Épp amikor ezt kimondta, történt valami. A szűk hasadékban, ahol ültünk, a

legmagasabbra hatoltak a hegyoldalban a bokrok, és ezek közül a bokrok közülmosthirtelenkiszaladtegyrémültróka.Elfutottmellettünk,ésnagyhirteleneltűnt.

-Vajonhonnanjöhetettezaróka?-kérdezteJonatán.-Megkelltudnom.Eltűntabokrokmögött.Éncsakültemésvártam.Deolyansokáigvoltoda,és

annyiranemhallottamaneszétsem,hogyvégülnyugtalankodnikezdtem.-Jonatán,holvagy?-kiáltottam.Azonnalválasztkaptam.Nagyonizgatottvolt.- Tudod, honnan jött a róka?A hegy belsejéből. Érted, Tücsök, aKatlahegy

belsejéből!Ittegynagynyílásvan!Talán már a mesék ősidejében eldőlt minden. Talán már akkor eldöntetett,

hogyaVadrózsavölgyérdekébenJonatánnakkellOrvartmegmentenie.Éstalánvoltvalamilyentitkosmesebelilény,akialépteinketvezetteanélkül,hogytudtukvolna.Hiszen hogy fordulhatott volnamásképp elő, hogy épp ott találjameg Jonatán abejáratot a Katlahegy belsejébe, ahova a lovainkat kikötöttük ? Ez ugyanolyancsodálatos,mintahogyénaVadrózsavölgybenasokközüléppenMátyástanyájárakerültemésnemmáshová.

Úgy látszik, Jonatánmegtalálta a helyet, aholKatla kijött aKatlabarlangból,nemhihettünkmást.Anyílásegyenesenahegybelsejébevezetett.Nemisvolt tág.Deelég tágahhoz,mondtaJonatán,hogyegykiéhezettnősténysárkányátpréseljemagát rajta, mikor több ezer éves álmából felébredvén azt tapasztalja, hogy aszokottkijáratotegyrézkapuzárjael.

És akkor nekünk is elég tág lesz! Belebámultam a sötét lyukba. Hány alvósárkánylehetmégott?Amelyikfelébred,haazemberodamegy,ésrátapos.Ezentöprengtem.Jonatánkarjátéreztemavállamon.

-Tücsök-mondta-,nemtudom,mivanodabentasötétben,demostbekellidemennem.

-Akkorénismegyek-bólintottam,bárahangomremegettegykicsit.Jonatánamutatóujjávalvégigsimítottaazarcomat,ahogyrégenisszokta.-Biztosvagybenne,hogyneminkábbalovaknálakarszvárni?

-Hátnemmondtam,hogyakárhovamégyis,követlek?-kérdeztem.-Deigen,aztmondtad-felelteJonatán,ésúgylátszott,nagyonörül.-Mertveledakaroklenni,méghaegyföldalattirémvilágbajutunkis.AKatlabarlangilyenföldalattivilágvolt.Bemászniabbaasötét lyukbaolyan

volt, mint bemászni egy sötét, nyomasztó álomba, amiből nem lehet felébredni,olyanvolt,mintanapfényrőlazörökéjszakábamenni.

AzegészKatlabarlangnemvoltmás,mintegyrégi,elpusztultsárkánypalota,gondoltam,amimégmindig telivanazősidők rémségeivel. Itt talánmégmindigtöbbezersárkánytojásvan,ésborzalmassárkányokegészcsapataimászhatnakelő,hogymegöljenekmindent,amiútjukbakerül.

Természetes,hogyTengilúgyvélte,egyilyenrégisárkánypalotaéppmegfelelbörtönnek. Összeborzongtam, ha belegondoltam, mi mindent tett itt benn azemberek ellen.Úgy éreztem, a levegő sűrű a régi,megszikkadt fájdalomtól. És aborzalmassötétbenkülönössuttogásokathallottamkörülöttünk.Egészenabarlangmélyérőljöttasuttogás,ésúgyéreztem,hallokmindenkínt,sírástéshalált,amelyTengil rémuralma alatt a barlangban megesett. Meg akartam kérdezni Jonatánt,hogy ő is hallja-e a suttogásokat, de inkább hallgattam.Mert ez biztosan olyasmivolt,amitcsakúgyképzeltem.

-No,Tücsök, induljunkerreasétára,amitbiztossohasemfogszelfelejteni -mondtaJonatán.

És így is volt.Az egész hegyet át kellett szelnünk, hogy eljussunk a rézkapumögötticsarnokba,amelyOrvarbörtönevolt.Jonatánaztmondta,azemberekarraacsarnokraértik,amikorKatlabarlangrólbeszélnek,mertabarlangrendszertöbbirészérőlnemistudnak.Ésmisemtudtuk,hogyvalóbanodalehet-ejutniaföldalatt.Dehogyazúthosszú lesz, azt sejtettük.Hiszenelőbbugyanezta távolságot tettükmeg felfelé a hegytetőn. És hétszer rosszabb lesz ebben a sötét földalattilabirintusbanmegtalálniazutat,mikornemvilágítmás,csakafáklyáink.

Igen,szörnyűvoltlátni,hogytáncolafáklyákfényeabarlangfolyosófalán.Aminketkörülvevőnagysötétségnekcsakegyegészenkicsi részétvilágítottákbeafáklyák,ésezértamikívülesettafénykörön,mégsokkalveszedelmesebbnektűnt.Kitudja,gondoltam,talánazegésztelivansárkányokkalmegóriáskígyókkalmegszörnyekkel, amelyek ránk lesnek sötét üregeikből. Attól is rettenetesen féltem,hogy eltévedünk a kanyargós folyosókon, de Jonatán a fáklyával fekete jelekethúzott abarlang falára, amerre csakmentünk,hogymajdkifelé ismegtaláljukazutat.

Sétát mondott Jonatán, de nemigen sétáltunk. Csúsztunk, másztunk,kapaszkodtunk, úsztunk, ugrottunk, törődtünk és küszködtünk, úgy ám. Micsodaséta!Ésmicsodabarlangok!Néhaolyanhatalmastermekbejutottunk,hogyaztsemláttuk, hol végződnek, csak a visszhang mutatta, milyen hatalmas üregek. Néhaolyanhelyrekerültünk,hogynemisjárhattunk,hanemhasonkellettcsúsznunk,mint

valami sárkánynak, néha földalatti folyók zárták el az utat, amelyeken át kellettúsznunk.Ésamimindennélrosszabbvolt,néhatátongómélységeknyíltakalábunkelőtt.Majdnemlezuhantamegyilyenszakadékba.Akkoréppénvittemafáklyát,ésmegbotlottam. Jonatán akkor ragadott meg, amikor már-már leestem volna amélységbe.Ésakkorelejtettemafáklyát.Láttuk,hogyanzuhanlefelé,mintvalamilángcsóva,egyremélyebbre,mélyebbreésmélyebbre,mígvégüleltűnik.Sötétbenmaradtunk.Aviláglegfélelmetesebbésleggonoszabbsötétségében.Moccannisemmertem, se beszélni, se gondolkozni, megpróbáltam elfelejteni, hogy vagyok, éshogyottállokafeketesötétségbenegyszakadéklegeslegszélén.Demagammellettmeghallottam Jonatán hangját. Nagy nehezen meggyújtotta a másik fáklyát, amitmagunkkalhoztunk.Közbenállandóanbeszélthozzám,nagyon,nagyonnyugodtanbeszélt.Gondolom,azért,hogybelenepusztuljakafélelembe.

Így hát továbbvánszorogtam. Nem tudom, milyen sokáig. A Katlabarlangmélységébensemmit sem tudtunkaz időről.Úgyéreztük,máregyörökkévalóságótabolyongunk,éslassanfélnikezdtem,hogynemfogunkidőbenodatalálni.Talánmár este van, odakint talán már le is szállt a sötétség. És Orvar. . . ő talán márKatlánálvan!

MegkérdeztemJonatánt,mitgondol.- Nem tudom - válaszolta -, de ha nem akarsz megbolondulni, akkor ne

gondoljmosterre.Aztánegyapró,kanyargós folyosóbaértünk, aminek sehogy semakart vége

szakadni, és ami egyre keskenyebb és keskenyebb lett. Egyre alacsonyabb éskeskenyebb lett, amígalig tudtukelőrepréselnimagunkat, ésvégülmár csak szűklyuklett,amelyencsakkúszvalehetettkeresztüljutni.

Ott azonban váratlanul nagy csarnokban találtuk magunkat. Nem láttuk,mekkora lehet, mert a fáklya fénye nem tudta teljesen bevilágítani. De Jonatánkipróbáltaavisszhangot.

-Hohoho! - kiáltotta, és hallottuk, hogy a visszhang sokszor és sokoldalrólvisszakiált:-Hohoho.

Aztánmégvalamithallottunk.Egymásikhangotasötétből.-Hohoho-ismételte.-Mitakarsz,akiilyenkülönösútonjösszfáklyafénnyel?-Orvartkeresem-felelteJonatán.-Orvarittvan-mondtaahang.-Éstekivagy?- Oroszlánszívű Jonatán vagyok. És velem van az öcsém is, Oroszlánszívű

Károly.Azértjöttünk,hogymegmentsükOrvart.-Késő-sóhajtottahang-,márkéső,deazértköszönöm!Alighogykimondta,

hallottuk, hogy csikorogva megnyílik a rézkapu. Jonatán ledobta a fáklyát, ésrátaposott,hogykialudjék.Aztánmozdulatlanulálltunkésvártunk.

AkapunpedigbejöttegyTengil-harcos,lámpássalakezében.Errehalkansírnikezdtem,nemmertféltem,hanemOrvarmiatt.Hogylehetazéletolyankegyetlen,

hogyéppmostjöjjenekérte!- Orvar a Vadrózsavölgyből, készülj - szólt a Tengil-harcos. - Nemsokára

Katlaelévezetnek.Afeketefogdmegekmárútonvannak.Alámpásfényébendurvalécekbőlösszeróttfaketrecetláttunk,ésmegértettük,

hogyOrvartúgytartjákfogva,mintvalamiállatot.ATengil-harcosaketrecmellétettealámpást.- Lámpásmellett töltheted az utolsó órádat. így döntött a kegyelmes Tengil.

Hogy szemed újra megszokja a fényt, és lássad Katlát, amikor találkozol vele.Ugye,teisígyakarod?

Vihogott,aztánújrakimentakapun.Döngvecsukódottbeutána.MiakkormárOrvarketrecemellettvoltunk,ésmegláttukalámpásfényében.

Nyomorúságosan festett. Alig tudott mozdulni, de azért odavonszolta magát arácshoz,ésarésenkidugtafelénkakezét.

- Oroszlánszívű Jonatán - mondta -, sokat hallottam rólad otthon, aVadrózsavölgyben.Mosthátidejöttél!

-Igen,idejöttem-bólintottJonatán,ésakkormeghallottam,hogyőissíregykicsit Orvar nyomorúságán. De aztán előkapta az övéből a kését, és nekiesett aketrecnek.

- Gyerünk, Tücsök - biztatott. - Segíts te is! - Én is vagdosni kezdtem akésemmel.Dehátmihezkezdhettünkegypárkéssel?Baltáraésfűrészrelettvolnaszükségünk.

Azértcsakigyekeztünkakéssel,végülmindkettőnkkezevérzett.Faragtunkéssírtunk,tudtuk,hogytúlkésőnérkeztünk.Orvaristudta,detalánhinniakartbenne,hogynincsígy,mertizgatottanziháltaketrecben,ésaztmormogta:

-Siessetek!Siessetek!Siettünkis,csakúgycsurgottavérünk.Vadulfaragtunk,ésmindenpillanatban

vártuk,hogykinyílikakapu,belépnekafeketefogdmegek,ésvégeleszOrvarnakmegnekünkésaVadrózsavölgynekis.

Nemcsakegyetvisznekel,gondoltam,Katlaháromszorosvacsorátkapma!Ereztem, hogy már nem bírom sokáig, a kezem úgy remegett, hogy alig

tudtamtartaniakést.Jonatánmegőrjöngvekiabált,dühöngöttalécekre,amikcsaknemakartakengedni,akárhogyfaragtukisőket.Rugdostaőket,kiabált,aztánújrabeléjükrúgott, faragott,ésújra rúgott,mígnemsikerült.Eltörtegy léc,aztánmégegy,ésennyielégvolt.

-Nomost,Orvar, gyerünk! -mondta Jonatán.De csak zihálás volt a válasz.Erre bemászott a ketrecbe, és kirángattaOrvart, aki se lábra állni, semenni nemtudott.Énisaligtudtamebbenahelyzetben,deazértelőretámolyogtam,éstartottama lámpást, és Jonatán a lyuk felé vonszolta Orvart, ahol bejöttünk. Most márkifáradt,ésőiszihált, igen,mindahármanúgyziháltunk,mintazűzöttvadak,ésúgyiséreztükmagunkat,legalábbisén.

Akárhogy is, de Jonatánnak sikerült Orvart végigvonszolnia az egészbarlangon,ésbemászniaalyukba,ésvalamicsodálatosmódonOrvartisbecibálniaide,akipediginkábbholtvolt,minteleven.Éniskishíján,ésmostrámkerültasor,hogybebújjaka lyukba.Denekemnemvoltannyi időm.Mertmeghallottuk,hogymegcsikordulakapu,ésúgyéreztem,hogymindencseppvéremkiszaladbelőlem.Moccannisemtudtam.

- Gyorsan, gyorsan, a lámpást - lihegte Jonatán, és bár a kezem remegett,odanyújtottam neki.A lámpást el kellett rejteni, a legkisebb fénysugár is elég lettvolna,hogyeláruljon.

Afekete fogdmegekmárbenn isvoltakabarlangban.ÉsTengil-harcosok is,lámpásokkal! Olyan ijesztően világos lett! De ami sarkunkban sötét volt. Jonatánkihajolt, a karjába vett, és behúzott a lyukba. Be a sötét folyosóba.Ott feküdtünkzihálvamindhárman,ésmeghallottukakiáltást:

-Megszökött!Megszökött!14.Aznap éjjel kivittük Orvart a földalatti úton. Jonatán vitte. A poklokon

vonszolta át Orvart, másképp nem lehet nevezni. Én csak magamat tudtamelőrevonszolni,ésaztisalig.

- Megszökött! Megszökött! - kiabáltak, és amikor elhallgattak, vártuk azüldözőket. De nem jöttek.Még egy Tengil-harcosnak is rá kellett jönnie, hogy aKatlabarlangbóltitkosútoniskilehetjutni,ésmiarratűntünkel.Ésaztarejtekutatnem lehet olyan nehézmegtalálni. De hát gyávák voltak a Tengil-harcosok, csakakkormerteknekimenniazellenségnek,hacsapatostultámadhattak,deegyiküksemmertelsőkéntbemászniegyszűkfolyosóba,ahololyanellenségvárakozik,akirőlsemmitsemtud.Nem,egészenbiztosangyávákvoltak,különbenhogyishagyhattakvolnabennünketilyenkönnyenfutni!Eddigmégsenkineksemsikerültmegszökniea Katlabarlangból, és épp azon gondolkoztam, hogyan fogják Orvar eltűnésétTengilnekmegmagyarázni.Deezmárazőbajuk,mondtaJonatán,nekünkmegelégamagunkéis.

Csak akkormertünkmegállni ésmélyen lélegezni, amikormár átjutottunk ahosszú, szűk folyosón. Orvar miatt volt erre szükség. Jonatán megsavanyodottkecsketejetésszárazkenyeretadottneki,Orvarmégisaztmondta:

-Sosemettemennélfinomabbat.Jonatánsokáig,alaposanmasszíroztaalábát,hogyvisszatérjenbeléazélet,és

Orvarvalóbanmagáhoztért.Demenninemtudott,csakmászni.Megtudta, milyen út áll előttünk, és Jonatán azt is megkérdezte tőle, meg

akarja-emégaznapéjjelkísérelniatovábbjutást.-Igen,igen,igen-bólogatottOrvar-,hamásképpnemlehet,térdencsúszvais

hazaakaroktérniaVadrózsavölgybe.Nemakarokcsendesenfeküdni,amígTengilvérebeielkezdenekutánunkszimatolniabarlangfolyosókon.

Hamar kiderült, kicsoda Orvar. Nem megtört fogoly, hanem népvezér ésszabadságharcos.AmikormegláttamavadrózsavölgyiOrvarizzószemétalámpásfényében,megértettem,hogyhogyanfélhettőleTengil.Akármilyengyöngevoltis,valamiféle tűz égett benne, és csak ennek a tűznek köszönhette, hogy túlélte ezt apokoliéjszakát.Merthiszenezvoltaviláglegszörnyűbbéjszakája.

Hosszú, mint az örökkévalóság, és rémekkel teli. De ha az ember nagyonfáradt,akkormársemmivelsemtörődik.Azzalsem,hogyjönnek-eavérebek.Igen,hallottam a kutyákat vonítva és ugatva közeledni, de nem voltam képes felni. Éshamar elhallgattak. Még a vérebek se merészkedtek be könnyen azokba amélységekbe,amerremikúsztunk.

Hosszú, hosszú ideig kúsztunk, és amikor végre kijutottunk a napvilágraGrimhezésFjalarhoz,összekarmolva,véresen,szinteholtanafáradtságtól,addigravégetértazéjszaka.Hajnalodott.Orvarkinyújtottaakarját,minthaátakarnáölelniazegetésaföldetésmindent,amitcsaklát,deakarjalehullott,éshirtelenelaludt.Mindahármanlerogytunk,ésmagunkhozsetértünk,csakmikorismétalkonyodott.Akkorfölébredtem.Fjalarbökdösöttazorrával.Biztosanaztgondolta,hogyelegetaludtam.

Jonatánisébrenvolt.-KikelljutnunkKarmanjakából,mielőttbesötétedik-mondta.-Különbennem

találjukmegazutat.Felébresztette Orvart. Orvar felült, körülnézett, és amikor megértette, hogy

márnemaKatlabarlangfoglya,könnyekszöktekaszemébe.- Szabad vagyok -mormolta -, szabad!Megragadta Jonatán kezét, és sokáig

szorította.- Visszaadtad az életemet és a szabadságomat - mondta, és nekem is

megköszönte, pedig én igazán nem csináltam semmit, inkább csak útban voltam.Orvarúgyéreztemostmagát,mintén,amikormegszabadultammindenbajomtól,és megérkeztem a Cseresznyevölgybe, és nagyon-nagyon kívántam, hogyeljuthassonő isasajátvölgyébe,élveésszabadon.Demégnemvoltunkott.MégKarmanjakahegyeiközöttvoltunk,aholcsakúgyhemzsegtekTengilkatonái,akikőtkeresték.Mégazaszerencse,hogynemakadtakránkaszorosban,amígaludtunk.

Ottültünkhátaszorosban,ésmegettükazutolsódarabkenyerünket.ÉsOrvaridőnkéntmegszólalt:

-Elek!Szabadvagyokésélek!Mert egyedül ő éltmár csak aKatlabarlang foglyai közül.A többieketmind

feláldoztákKatlának.- Tengilen nem múlik - mondta Orvar. - Higgyétek el nekem, nem sokáig

maradüresenaKatlabarlang.Újrakönnyeslettaszeme.-Vadrózsavölgyem-suttogta-,vajonmeddigfogszmégTengilalattnyögni?

Tudni akart mindenről, ami fogsága idején Nangija völgyeiben történt.Zsófiáról, Mátyásról meg mindenről, amit Jonatán tett. Jonatán pedig mesélt.Jossiról is. Akkor azt hittem, Orvar a szemünk előtt fog meghalni. Amikormegtudta, Jossi az oka, hogy olyan sokáig szenvedett aKatlabarlangban.Eltartottegyideig,amígmagáhoztért,ésújramegtudottszólalni.Ekkoreztmondta:

-Azéletemnemjelentsemmit.Deazt,amitJossielkövetettaVadrózsavölgyellen,soha,sohanemlehetmegbocsátani.

-Akármegbocsátunkneki,akárnem,Jossimármegkaptaabüntetését-mondtaJonatán.-Sohatöbbénemfogodlátni!

AztánOrvarszinteőrjöngenikezdett.Azonnalindulniakart,minthamáraznapeste bele akart volna kezdeni a szabadságharcba, és átkozódott, hogy a lába aligakarja megtartani. Először csak kísérletezett, de aztán addig-addig próbálkozott,amígvégülsikerültlábraállnia.Büszkevoltrá,pedigugyancsakszánalmaslátványvolt, ahogy ott támolygott, mintha rögtön elvágódnék. Nevetnem kellett, ahogyránéztem.

- Orvar - mondta Jonatán -, messziről meglátszik rajtad, hogy aKatlabarlangbólszöktél.

Így is volt. Mindhárman mocskosak és véresek voltunk, de Orvar festett alegrosszabbul.A ruhája foszlányokban lógott, és az arca alig látszott ki bozontosszakállából,hajából.Csakaszemevillogott.Különös,égőszeme.

A hasadékunk mellett patak folyt, és abban lemostunk magunkról mindenpiszkotésvért.Újraésújraahidegvízbemerítettemazarcomat.Pompásvolt.Úgyéreztem,azegészszörnyűKatlabarlangotleöblítemmagamról.

Orvar kölcsönkérte a késemet, és alaposan megnyírta a haját és a szakállát,úgyhogymostmárkevésbéhasonlítottegyszököttfogolyhoz.Jonatánpedigkivettea tarisznyájából a Tengil-sisakot és köpenyt, amelyek segítségével kijutott aVadrózsavölgyből.

-Orvar,nézzcsakide-mondta-,talánelhiszik,hogyTengil-harcosvagy,akikétfoglyávaligyekszikvalahová.

Orvarpedigfelvetteasisakotésaköpenyt,denemtetszettnekiadolog.-Előszörésutoljáralátszilyenöltözékben-mondta-,csakúgyáradbelőlük

azelnyomáséskegyetlenség.- Nyugodtan áradhat belőlük akármi - felelte Jonatán -, ha egyszer

hozzásegíthetnek,hogyhazajussaVadrózsavölgybe.Itt volt az ideje, hogy induljunk. Néhány óra múlva lemegy a nap, és ha a

hegyekközöttbesötétedik,senkisemképesaveszedelmesösvényekenátkelni.Jonatán nagyon komolynak látszott. Tudta, mi vár ránk, és azt mondta

Orvarnak:

-Azthiszem,azelkövetkezőkétóraszabjamegaVadrózsavölgysorsát.Megtudszannyiideigmaradnialovon?

-Igen,igen,igen-válaszoltOrvar.-Haakarod,akártízórahosszatis.Neki kellett Fjalaron lovagolnia. Jonatán felsegítette a ló hátára. És máris

egészenmásOrvar lett. Szinte belenőtt a nyeregbe, ésmegerősödött, igen,Orvarpontosan ugyanolyan bátor és erős lett, mint Jonatán. Csak én nem voltamegyáltalán bátor. Amikor mi is nyeregbe szálltunk, és átöleltem Jonatán derekát,arcomatmeg a hátának szorítottam, akkor úgy éreztem, átáradbelémaz ereje, ésmárnem féltemannyira.De folytonarrakellett gondolnom,milyencsodálatos isvolna, ha nem kellene mindig ilyen bátornak és erősnek lennünk. Ha újra úgylehetnénkegyütt,mintazelsőnapokbanaCseresznyevölgyben.Ó,milyenrégenisvoltaz!Legalábbisúgyéreztem.

Aztán útnak indultunk. A lemenő nap felé mentünk, arra volt a híd. DeKarmanjakahegyeinsoknehézösvényvolt.Jonatánnélkülsenkisemlelhettevolnamegazutatabbanazösszevisszaságban.Őazonbancsodálatosmódoneligazodott,sezvoltaszerencsénk.

Meregettemaszemem,nemlátok-evalaholTengil-harcosokat.DecsakOrvartláttam, aki mögöttünk lovagolt szörnyű sisakjában és fekete köpenyében.Valahányszor hátranéztem és megpillantottam, belém mart a félelem, annyiramegtanultam,hogyfélnemkellettőlasisaktólésmindenkitől,akiviseli.

Mentünk,mentünk,éssemmisemtörtént.Mindennyugodt,békésésszépvoltkörülöttünk.Csendeshegyiesténeklehetnenevezni,gondoltam.Haígyvolna.Mertakármi kibukkanhatott ebből a nyugodt csendből. Jonatán is nyugtalan volt, ésmindenpillanatbanéberentekintettszét.

-Csakjussunkátahídon-mondta-,akkormártúlleszünkanehezén.-Milyengyorsanérhetünkoda?-kérdeztem.-Hamindenjólmegy,félóraalatt-válaszolt.De épp ebben a pillanatban láttuk meg őket! Egy csapat Tengil-harcost, hat

lándzsást fekete lovakon. Amikor az ösvény egy hegyoldal mögé kanyarodott,akkortűntekföl,éspontfelénkjöttek.

-Mostéletről-halálrólvanszó-mondtaJonatán.-Ide,Orvar!Orvar sietősen elénk lovagolt, Jonatán meg odavetette neki a kantárszárát,

hogykicsitjobbanhasonlítsunkfoglyokhoz.Mégnemvettekminketészre.Deameneküléshezmárkésővolt.Éssehovásem

lehetett volnamenekülni.Csak azt tehettük, hogy egyenesen továbblovagolunk, ésreménykedünk,hogyOrvarsisakjaésköpenyemegtévesztiőket.

-Élvesemmiképpnemadommegmagam-mondtaOrvar.-Aztakarom,hogytudd,Oroszlánszívű!

Olyannyugodtanlovagoltunkellenségeinkelé,amennyirecsaktudtunk.Egyreközelebbésközelebbjutottunk.Borsózottahátam,ésarragondoltam,hogyhamost

elfognak, akkor akár aKatlabarlangban ismaradhattunk volna,megtakarítva egykínoséjszakát,amelyneknemvoltsemmihaszna.

Aztán összetalálkoztunk. Visszafogták a lovaikat, hogy a keskeny ösvényenelhaladhassunkegymásmellett.Akipediglegelöllovagolt,régiismerősvolt.Senkimás,mintPerk.

De Perk nem nézett ránk. Csak Orvarra nézett. És épp amikor elhaladtakegymásmellett,megkérdezte:

-Mithallottál,megtaláltákmár?-Nemhallottamsemmit-válaszoltOrvar.-Hovátartasz?-kérdeztePerk.- Van egypár foglyom - morogta Orvar, és Perk ennél többre nem volt

kíváncsi.Aztántovábblovagoltunk,amilyengyorsancsakmertünk.-Tücsök,óvatosanforduljhátra,ésnézdmeg,mitcsinálnak-súgtaJonatán,és

énengedelmeskedtem.-Továbbmennek-feleltem.-Hálaistennek.Detúlkoránörült.Merthirtelenmegláttam,hogymegállnak,ésmindannyian

hosszannéznekutánunk.-Mostelkezdtektöprengeni-aggodalmaskodottJonatán.Ésvalóbaneztörtént.-Álljcsakmeg!-kiabáltPerk.-Hallod,jobbanmegakarlaknéznitégedmega

foglyaidat!Orvarösszeharaptaafogát.-Előre,Jonatán!-kiáltotta.-Különbenhalálfiaivagyunk.Vágtáznikezdtünk.AkkormegfordultPerkismegacsapatais,ésutánunkeredtek,hogycsakúgy

röpültalovaksörénye.-No,Grim,mostmutasdmeg,mittudsz!-kiáltottJonatán.Ésteis,Fjalarom-gondoltam,ésaztkívántam,bárcsakénülhetnékahátán.Nincs jobb vágtázó,mint Grim és Fjalar, szinte repültek az ösvényen, ők is

tudták,hogyélet-halálrólvanszó.Azüldözőkmögöttünkvoltak.Hallottukalovaikdobogását, hol távolabbról, hol közelebbről, de folyamatosan. Nemmaradtak le,mertPerkmostmártudta,kitüldöz,ésilyenzsákmánytegyetlenTengil-harcossemengedhetfutni,ezolyasmivolt,amivelérdemesfelmenniTengilvárába.

Asarkunkbanvoltak,amikorátvágtattunkahídon,ésnéhánylándzsaisutánunkrepült.Denemtaláltak.

Mostmárátjutottunkanangijaioldalra,ésJonatánaztmondta,hogyakkortúlleszünkanehezén.Deénnemezttapasztaltam,éppellenkezőleg.Afolyótúlpartjánis folytatódott a hajsza. Fönt a magas parton kanyargott az ösvény, ami aVadrózsavölgybe vezet, és azon rohantunk előre. Erre haladtunk egymásik nyáriestén,voltazmártánezeréveis,hogyerreléptettünkazalkonyatbanJonatánmegén, útban első közös tábortüzünk felé. Akkor olyan volt, mint egy folyóparti

sétalovaglás,mostbezzegalovakmajdorrabuktak.Orvar hajtott a legvadabbul. Mert most hazafelé ment a Vadrózsavölgybe.

Jonatánnemtudtakövetni.ÉsPerkegyreközeledett,nemértettem,miért,amígránem jöttem,hogy tulajdonképpen énvagyok azoka. Jonatánnál nincsengyorsabblovas, senki sem érhette volna utol, ha egyedül ül a nyeregben. De most rám isvigyázniakellett,ésezhátráltatta.

Jonatán aztmondta, ez az út dönti el aVadrózsavölgy sorsát. És akármilyenszörnyűis,éndöntöttemel,hogyazútnakmilegyenavége!Egyreinkábbéreztem,hogyrosszvégelesz.Valahányszorhátranéztem,mindigegykicsitközelebbláttamazokat a fekete sisakokat. Néha eltűntek egy domb vagy fa mögött, de aztánkérlelhetetlenülfeltűntekújra,mindigközelebbésközelebb.

Jonatánmárpontosanolyanjóltudta,mintén,hogynemmenekülhetünkmeg.Mindketten nem. És arra volt szükség, hogy Jonatán megmeneküljön. Nemengedhettem,hogymiattamelfogják.Ezértaztmondtam:

-Jonatán,mosttedd,amitmondok!Dobjleegytuskómögé,mikornemlátják!ÉseredjOrvarután!

Előszörmeghökkent,észrevettem.Denemannyira,minténmagam.-Megmeredtenni?-kérdezte.-Nem,deéppenazértakarom-válaszoltam.- Bátor kis Tücsköm - szólt Jonatán. - Visszajövök érted. Amint Orván

biztonságbahelyeztemMátyásnál,visszajövök.-Megígéred?-kérdeztem.-Meg!Háthovagondolsz!Eddigreeljutottunkafűzfáig,aholfürödtünk,ésaztmondtam:-Afánbúvokel.Odagyereértem!Többet nem mondhattam, mert most rejtve voltunk egy domb mögött, és

Jonatán visszafogta a lovát, hogy leugorhassak. Aztán újra elindult. Én gyorsanbegurultamegymélyedésbe.Otthevertem,éshallottamazüldözőketeldübörögni.Egy villanásnyi időre láttam Perk buta arcát. A fogát csattogtatta,mintha harapniakarna.ÉsennekazéletétmentettemegJonatán!

De Jonatán eddigre utolérte Orvart, láttam őket együtt eltűnni, és nagyonelégedett voltam. Vágtass csak, Perk barátom, ha azt hiszed, hogy ez segít,gondoltam.OrvartésJonatántsoselátodtöbbé!

Fekvemaradtam,amígPerkésazembereiiselnemtűntek.Aztánlemásztamafolyóhoz, az én fámhoz. Szép volt felmászni a zöld lombkoronába és leülni egyághajlatba.Mertmostmárfáradtvoltam.

Apartnálegykisevezőscsónakneki-nekicsapódottafának.Valaholafolyónfeljebbszabadulhatottel,mertnemvoltkikötve.Akárkiveszítetteel,mostszomorúlehet, gondoltam, igen, csak üldögéltem ott, mindenfélére gondoltam éskörbenéztem. Nézegettem a zúgó vizet és Perk szikláját. És láttam a folyam

túloldalánaKatlahegyet,ésazon tűnődtem,hogy lehet,hogyvalakiképesbezárnimásembereketszörnyűbarlangjaiba.OrvarraésJonatánraisgondoltam,ésszintemárfájt,annyirakívántam,hogysikerreleljussanakaföldalatti folyosónkig,mégmielőttPerkodaér.Ésazontöprengtem,mitszólmajdMátyás,haOrvartotttaláljaarejtekben,hogyfogörülni.Ezmind-mindmegfordultafejemben.

Dealkonyodnikezdett,éscsakmostjutotteszembe,hogytalánegészéjszakaittkellmaradnom.HiszenJonatánnemigenjöhetvissza,amígbenemsötétedik.Kicsitijesztővolt,afélelemasötétséggelegyüttkúszottfelém,ésmagányosnakéreztemmagam.

Aztánafolyópartonhirtelenegyasszonytláttamlovagolni.Nemvoltmás,mintZsófia!ValóbanZsófiavolt,ésmégsohasemörültemmegnekiannyira,mintmost.

-Zsófia!-kiabáltam.-Zsófia!Ittvagyok!Lemásztamafáról,ésakarommalintegettem.Deeltartott

egyideig,amígmegértette,hogyvalóbanénvagyok.-No,deKároly - kiáltotta -, hogykerülsz te ide ?Éshol van Jonatán?Várj

csak,lemegyünkhozzád,úgyismegakarjukitatnialovainkat.Ésakkormegpillantottammögöttekétférfit,szinténlovon.Előszörazegyiket

ismertemmeg.Hubertvolt.Amásikárnyékbanmaradt,deaztánelőrejöttegykicsit.Ésmegláttam.Jossivolt.

De hát nem lehetett Jossi! - eszembe jutott, hogy talán megbolondultam, éskísérteteket látok, hiszen Zsófia nem jöhet Jossival ide! Hol csúszott hiba aszámításba ?Zsófiamegbolondult, vagy csak álmodtamvolna, hogy Jossi áruló?Nem,nem,nemálmodtam,igenisáruló!Ésnemlátokrémeket,ittjön,ésmostmilegyen?Segítség,mitcsináljak!

Jossiazalkonyatbanlelovagoltafolyóhoz,ésmármesszirőlkiabált:-Nicsak,akisOroszlánszívűKároly,hogyveleditttalálkozomújra!Mindahármanodajöttek.Énmegmozdulatlanulvártamavízparton, és csak

egyetlengondolatjártafejemben:mittegyek!Leugrottaka lovaikról,Zsófiaodaszaladthozzám,ésátölelt.Úgyörült,hogy

csakúgycsillogottaszeme.-Hátmegintfarkasravadászol?-kérdezteHubert,ésnevetett.Deénszótlanulálltam,éscsakbámultamőket.-Merrementek?-nyögtemkivégre.-Jossimegmutatja,hollehetlegkönnyebbenáttörniafalon-mondtaZsófia.-

Mireeljönacsatanapja,tudnunkkell.- Igen, tudnunk kell - tette hozzá Jossi. - Kész tervünk legyen, amikor

támadunk.Felforrt bennem az epe. Neked biztosan kész a terved, gondoltam. Hiszen

tudtam,miért jött.EgyszerreakarjaHubertet ismegZsófiát iscsapdábacsalni.Hasenki nem akadályozza meg, romlásba dönti őket. De valakinek meg kell

akadályoznia, gondoltam.És azutánmegértettem: én vagyok, akinek eztmeg kelltennie. És nem lehet halogatni. Most kell megtennem. Akármennyire nincs isínyemre,mostkellmegtennem.Dehogyankezdjekneki?

-Zsófia,hogyvanBianca?-kérdeztemvégül.Zsófiaszomorúnaklátszott.- Bianca soha nem tért vissza a Vadrózsavölgyből - mondta. - De tudsz-e

valamitJonatánról?Nem akart Biancáról beszélni. De én megtudtam, amit akartam. Biancának

vége.EzértjöhetettZsófiaJossivalide.Sohasemkaptamegazüzenetünket.Jossiishallaniakarta,tudok-evalamitJonatánról.-Biztosannemfogtákel-heherészett.-Nem,nemfogtákel-mondtamegyenesenJossiszemébenézve.-Éppmost

mentettekiOrvartaKatlabarlangból.ErreelsápadtJossipirospozsgásarca,őmagamegelhallgatott.DeZsófiaés

Hubertujjongtak,deméghogyujjongtak.Zsófiaújraátölelt,ésHubertaztmondta:-Hátennéljobbhírtigazánnemmondhattálvolna!Mindenttudniakartak,hogy

történt.NemúgyJossi.Nekihirtelensürgőslettazindulás.-Majdkésőbbmeghallgatjuk-mondta.-Odakellérnünk,mielőttbesötétedik.Igen,gondoltam,mertTengilkatonáimárnyilvánlesbenállnakésvárnak.-Gyere,Károly-mondtaZsófia-,majdkettenülünkalovamon,temegén.-Nem-feleltem-,nemenjsehovaezzelazárulóval.Jossiramutattam.Ésazt

hittem,mentenmegöl.Nagymancsávalmegragadott,ésaztsziszegte:-Mitmondasz?!Mégegyszó,éskitekeremanyakad!Zsófiarákiáltott,hogy

eresszenel.Deőisdühösvoltrám.-Károly, gonoszdolog árulónaknevezni valakit, aki nemaz.Talán túl kicsi

vagy,hogymegértsed,mitmondtál.Hubertkuncogott.-Énmegazthittem,énvagyokazáruló.Én,akitúlsokattudok,ésszeretema

fehérlovakat,vagymiketisirkáltálotthonakonyhafalára?-Igen,Károly,csakúgydobálódzolavádjaiddal-mondtaZsófiaszigorúan.-

Eztegyszersmindenkorraabbakellhagynod.-Elnézéstkérektőled,Hubert-mondtam.-Jossitólis-mondtaZsófia.-Nemkérekelnézéstegyárulótólazért,mertárulónaknevezem-válaszoltam.De akármit tehettem, nem hittek nekem. Szörnyű volt elgondolni, mi lesz!

Jossival akarnak menni! Maguk mennek a szerencsétlenség elé, bármennyirepróbálomisvisszatartaniőket.

-Csapdábacsalbenneteket! -kiáltottam. -Tudom!Tudom!Kérdezősködjetekcsak tőle Vedurról és Kadurról, akikkel fenn a hegyen szokott találkozni! Éskérdezzétekcsakmeg,hogyanárultaelOrvart!

Jossiújranekemakartesni,deuralkodottmagán.

-Indulunkvégre?-kérdezte.-Vagykockárateszünkmindentafiúhazugságaimiatt?

Gyűlölködőpillantástvetettrám.-Ésénmégszerettelekvalaha.-Valahaénisszerettelektéged-válaszoltam.Láttam,hogyhiábadühöng,nagyonfél.Mostmárnagyonsietett.Tőrbekellett

csalniaZsófiát,mielőttazasszonyrájönazigazságra.Különbenasajátéletekerülveszélybe.

Milyen könnyebbség lehetett a számára, hogy Zsófia nem akarta elhinni azigazságot.BízottJossiban,mindigisbízottbenne.Énmegelőszörazegyiket,aztánamásikatvádolom,háthogyhiggyenakkornekem?

-Gyere,Károly-mondta-,eztmajdkésőbbtisztázomveled.-Nemlesz„később",haJossivalmégy!-mondtam.Mostmársírtam.NangijánakszükségevanZsófiára,énmegittállok,ésnem

vagyokképesmegmenteni.Mertnemakarja.hogymegmentsem.- Gyerünk, Károly - szólt rám most újra határozottan. Ebben a pillanatban

eszembejutottvalami.-Jossi-kiáltottam-,nyisdszétazinged,ésmutasdmeg,mivanamelleden!Jossinakkrétafehérlettazarca,eztmégZsófiánakésHubertnekisészrekellett

vennie,ésúgytetteamelléreakezét,minthaelakarnavalamitrejteni.Egydarabigcsendvolt.DeaztánHubertérdeshangonaztmondta:-Jossi,tedd,amitafiúmond!Zsófiacsendbenállt,éssokáignézteJossit.Deazelfordítottaaszemét.- Siessünk - morogta, és a lovához akart lépni. Zsófia pillantása

megkeményedett.-Annyiraazértnem!-szólt.-Avezetődvagyok!Jossi,mutasdmegamelledet!SzörnyűvoltJossitlátni.Ottálltészihált,megbénultafélelemtől,ésnemtudta,

meneküljön-e vagy maradjon. Zsófia hozzálépett, de ő a könyökével ellökte. Eztnemkellettvolnatennie.Zsófiaerősenbelekapaszkodott,ésszéthúztaazingét.

JossimellénpedigottvoltKatlabélyege.Sárkányfejmegúgyvilágított,mintavér.

ErreZsófiamégJossinálisjobbanelsápadt.-Áruló! -kiáltotta. -Átkozott légy,ésátkozottminden,amitNangijavölgyei

ellencselekedtél!ErreJossimagáhoztért.Káromkodvaodarohantalovához.DeHubertmárott

állt,ésfarkasszemetnézettvele.Akkormegfordult,ésmásútonpróbáltmenekülni.Ésmegláttaazevezőscsónakot.Egyetlenugrássalbennetermett,ésmireZsófiaésHubertavízhezért,azármárvisszafordíthatatlanulelragadta.

Nevetett,ésfélelmetesvoltanevetése.-Meg foglak büntetni, Zsófia! - kiáltotta. - Hamint helytartó térek vissza a

Cseresznyevölgybe,keményenmegfoglakbüntetni!Te szegény féleszű, gondoltam, bizony sosem térsz te vissza a

Cseresznyevölgybe.AKarmavízesésbekerülsz,sehovamáshová.Megpróbált evezni, de az őrjöngő hullámok és örvények elragadták és

dobálták.Azevezőtelejtette.Aztánjöttegytajtékzóhullám,ésavízbevetette.Erresírva fakadtam, és meg akartammenteni, még ha áruló volt is. De tudtam, hogyJossi számára nincsmenekvés. Olyan szörnyű és szomorú érzés volt ott állni azalkonyatbanés tudni,hogyJossiegészenegyedülvanazörvényekközött,ésnemlehet rajta segíteni. Egyszer még láttuk egy hullámból kiemelkedni. Aztán újraelsüllyedt.Ésnemláttuktöbbé.

Már majdnem teljesen besötétedett, mikor az Ősöreg Folyamok folyamamagávalragadtaJossitaKarmavízesésbe.

15.Végülelérkezett a csatanapja, amiremindannyianvártak.Aznapviharvolt a

Vadrózsavölgy felett, a fák csak úgy hajlongtak és recsegtek-ropogtak.DeOrvarnemerreaviharragondolt,amikoraztmondta:

- Eljön a szabadság vihara, és elsöpri az elnyomókat,mint ahogy a vihar iskidöntiafákat.Egynapalattelsöprimajdarabságunkat,ésújraszabaddátesz!

MindeztMátyás konyhájábanmondta.Az emberek titokban odagyűltek, hogyhalljákéslássák,igen.Jonatántmegőtakartáklátni.

-Tiketten,tivagytokavigaszunkésareményünk,mindenünk!-mondogatták,ésesténkéntodalopództakMátyástanyájára,pedigtudták,milyenveszedelmes.

-Mertugyanúgyhallani akarnaka szabadságviharáról, ahogyagyerekek ishallaniakarjákameséket-bólogatottMátyás.

Mostmárcsakacsatanapjáragondoltak,ésazutánvágyakoztak.Éseznemisvoltolyanmeglepő.TengilOrvarmeneküléseutánkegyetlenebb lett,mintvalaha.Mindennapújmódozatokat talált ki, hogy aVadrózsavölgyet kínozza és büntesse.Ezért jobban gyűlölték, mint valaha, és a völgyben egyre több és több fegyvertkovácsoltak.

És a Cseresznyevölgyből is egyre több és több szabadságharcos érkezett.Zsófia és Hubert az erdő legmélyén, Elfrida háza mellett ütötték fel a táborukat.ÉjszakánkéntZsófiabejöttaföldalattifolyosón,ésMátyáskonyhájábanérleltékkiahaditerveiket,ő,JonatánmegOrvar.Éncsakfeküdtemott,éshallgattamőket,mertmost,hogyarejtekbenOrvarnakishelyetkellettadni,akonyhailócánaludtam.ÉsZsófiavalahányszoreljött,aztmondta:

- Itt van az én megmentőm! Ugye, nem felejtettem el köszönetet mondanineked,Károly?

Orvarmegmindigaztállította,hogyénvagyokaVadrózsavölgymegmentője,denekemeszembejutottJossiodakintasötétvízben,éselszomorodtam.

Zsófia kenyeret is juttatott a Vadrózsavölgybe. A hegyen túlról, a

Cseresznyevölgyből küldték, a földalatti folyosón csempészték be, Mátyás megtarisznyávaljártkörbe,éstitokbankiosztottaatanyákon.Azelőttnemtudtam,hogyaz emberek ennyire tudnak örülni egy darabka kenyérnek. De most láttam, mertelkísértemMátyást azútjaira.És láttam,hogyszenvedavölgynépe, éshallottam,hogybeszélnekacsatanapjáról,amitannyiravárnak.

Borzongtam ettől a naptól, de végül még én is várni kezdtem. Mertelviselhetetlenvolttétlenülvárakozni.Ésveszélyesis,ahogyJonatánmondta.

-Nemlehetennyimindentennyiideigtitokbantartani-magyaráztaOrvarnak.-Aszabadságrólszőttálmunkatnagyonkönnyeneltiporhatják.

Ebbenigazavolt.Csakannyikellettvolna,hogyegyTengil-harcosfelfedezzea földalatti folyosót, vagy hogy új házkutatásokat tartsanak, és a rejtekbenmegtaláljákJonatántésOrvart.Beleborzongtam,hacsakeszembejutott.

Deúgytűnt,hogyaTengil-harcosoksüketekésvakok,különbenvalamitcsakészre kellett volna venniük. Ha csak egy kicsit is figyelnek, meghallják, hogyankezd morajlani a szabadság vihara, ami hamarosan megrázza az egészVadrózsavölgyet.Dehátnemfigyeltek.

Acsataelőestéjénalócámonfeküdtem,ésnemtudtamelaludni.Mertodakinnmorajlottmár avihar, ésmertnyugtalanvoltam.Eldöntötték,hogyhajnalban fogkitörni.Orvar,JonatánésMátyásazasztalmellettültek,éserrőlbeszéltek,énmegcsak feküdtem és hallgattam őket. Leginkább Orvart lehetett hallani. Beszélt ésbeszélt,aszememegégett.Mindenkinéljobbanvártaamásnapot.

A beszédjükből megértettem, hogy s mint lesz. Először a nagykapu meg afolyami kapu őreit kell leverni, hogy megnyithassák a kapukat Zsófia és Hubertelőtt.Őkmajdbejönnekacsapataikkal,Zsófiaanagykapun,Hubertmegafolyamikapun.

-Ésaztánegyüttgyőzünk,vagyegyütthalunk-emeltefelkezétOrvar.Azt mondta, mindennek gyorsan kell végbemennie. A várost meg kell

szabadítanimindenTengil-harcostól,ésakapukatújrabekellzárni,mielőttTengilodaérhetneKatlával.MertKatlaellennincsfegyver.Nemlehetmásképpenlegyőzni,csakkiéheztetéssel.

-Mertnemfogjasemalándzsa,semanyíl,semakard-mondta.-Éstüzénekegyetlenlángocskájaelég,hogyvalakitmegöljönvagyörökremegbénítson.

- De hát mi értelme felszabadítani a Vadrózsavölgyet, ha Tengil közben ahegyen őrzi Katlát? - kérdeztem. - Hiszen az ő segítségével ugyanúgy legyőzhetbenneteket,mintelőször.

- Ne felejtsd el - mondta Orvar -, hogy emelt nekünk falat, ami mögébehúzódhatunk. És olyan erős kapukat, amelyek a szörnynek is ellenállnak! Ilyenkedvesvolthozzánk!

Éskülönbensemkell tovább félnemTengiltől, folytatta.OmegJonatánmegZsófia és még sokan mások még ugyanaznap este behatolnak Tengil várába,

lefegyverzik a testőrségét, és végeznek vele, még mielőtt egyáltalán meghallottavolna, hogy völgyben kitört a felkelés. Aztán Katla ott marad megláncolva azüregében,amígazéhségtőlannyiraelnemgyöngül,hogyképeseklesznekmegölni.

-Másképpennemvégezhetünkezzelaszörnyeteggel.Orvarújraarrólbeszélt,milyengyorsankellmegszabadítaniavölgyetminden

Tengil-harcostól,mireJonatánmegszólalt:-Megszabadítani?Úgyérted,hogymegkellőketölni?-Persze,háthogyérthetnémmásképp?-Deénsenkitsemtudokmegölni-mondtaJonatán-,hiszentudod,Orvar!-Akkorsem,haazéletedrőlvanszó?-kérdezteOrvar.-Mégakkorsem-felelteJonatán.Orvareztképtelenvoltmegérteni,mégMátyásisalig.- Hamindenki olyan volna, mint te - csóválta a fejét Orvar -, akkor sosem

szűnnemegaszenvedésünk!De erre közbeszóltam, hogy ha mindenki olyan lenne, mint Jonatán, akkor

egyáltalánnemisvolnaszenvedés.Aztán egész este nem szóltam többet. Csak amikor Mátyás odajött, hogy

betakargasson.Akkorafülébesuttogtam:-Mátyás,annyirafélek!ÉsMátyásmegsimogatott,ésaztfelelte:-Énis!Jonatán mindenesetre megígérte Orvarnak, hogy körbelovagol a csata alatt,

hogy bátorságot adjon másoknak ahhoz, amit ő maga nem tud vagy nem akarmegtenni.

-AVadrózsavölgynépéneklátniakelltéged!-mondtaOrvar.-Mindkettőnketlátniukkell!

ErreJonatánaztfelelte:-Hakell,hátkell.Deláttamakonyhábanégőegyetlenlámpásfényénél,milyensápadt.Amikor visszajöttünk a Katlabarlangból, Grimet és Fjalart Elfridánál kellett

hagynunkazerdőben.Deúgyhatároztak,hogyZsófiamagávalhozzaőket,amikoracsatanapjánbeléptetmajdakapun.

Azt is eldöntötték, mi lesz az én feladatom. Semmi más, csak várni, amígmindennek vége nem lesz. Jonatán mondta. Egészen egyedül ülök majd otthon akonyhában,ésvárok.

Aznapéjjelsenkisemaludtsokat.Ésaztánmegvirradt.Igen,megvirradt,eljöttacsatanapja,ésjaj,milyenbetegvoltaszívemaznap!

Mindenkinéltöbbethallottamésláttamakiáltásokbólésavérből,mertéppaMátyástanyája melletti lejtőn küzdöttek. Láttam, ahogy Jonatán körbelovagol, a vihar

belekapahajába,éskörülöttetombolaharc,kivontkardok,süvítőlándzsák,repülőnyílvesszők és kiáltások és kiáltások.És aztmondtamFjalarnak, hogyha Jonatánmeghal,akkorénismegakarokhalni.

Igen, behoztam Fjalart magamhoz a konyhába. Nem akartam senkinek semelárulni,deszükségemvoltrá,hogyott legyenvelem.Egyedülnemmaradhattam,képtelenvoltamrá.Fjalarisazablakonátnézte,mitörténikalejtőnodakinn.Aztánfelnyihogott.Nemtudom,azért-e,mertkiakartmenniGrimhez,vagyazért-e,mertugyanúgyfélt,mintén.

Féltem...féltem,féltem!Láttam, hogy Vedur elesik Zsófia lándzsájától, és Kadur lebukik Orvar

kardcsapásanyomán,láttamelesniDodikotésmégsokakat,jobbra-balrahullottak.És Jonatán ott lovagolt közöttük, a vihar belekapott a hajába, az arca egyresápadtabbéssápadtabblett,ésaszívemegyrejobbanésjobbanfájt.

Aztánvégelett!Aznapsokkiáltáshangzott el aVadrózsavölgyben,devolt egy, amelyiknem

hasonlítottegyikresem.Acsataközepénmegszólaltegyharcikürt,éskiáltáshallatszott:-Katlajön!És aztán az üvöltés.Az éhesKatla üvöltése, amitmindenki olyan jól ismert.

Ekkorlehullottakalándzsákésakardokésanyilak,ésakikaddigharcoltak,nemtudtak többéharcolni.Mert tudták,hogynincsmenekvés.Most azegészvölgybencsakaviharzúgását,KatlaüvöltésétésTengilharcikürtjétlehetetthallani,ésKatlatüzekilőtt,ésmegöltmindenkit,akireTengilrámutatott.Kegyetlenarcaelsötétedettaharagtól,éséntudtam,mostaztánvégeaVadrózsavölgynek!

Nemakartamlátni,nemakartam. . .semmitsemakartamlátni.CsakJonatánt.Megkelletttudnom,holvan.Ésmegisláttam,aMátyástanyájaelőtt.OttültGrimhátán,sápadtvoltésteljesenmozdulatlan,ésaviharbelekapottahajába.

-Jonatán-kiáltottam-,Jonatán,hallaszengem?Denemhallott.Ésláttam,hogymegsarkantyúzzaalovát,éselszáguld,minta

nyíl, úgy repült, se földön, se égen nem vágtatott soha senki gyorsabban, tudom.Tengilfelérepült...éselszáguldottmellette...

Aztánújramegszólaltaharcikürt.DemostmárJonatánfújta.KiragadtaTengilkezéből,ésbelefújt,hogycsakúgyvisszhangzott.HogyKatlamegtudja,mostantólújuravan.

Akkornagycsöndtámadt.Mégavihariselcsendesedett.Mindenkihallgatottéscsakvárt.Tengilazijedtségtőleszétvesztveültalován,ésvárt,ésKatlaisvárt.

Jonatánmégegyszermegfújtaakürtöt.Akkor Katla felüvöltött, és az ellen fordult, akinek azelőtt vakon

engedelmeskedett.Tengilórájaiseljönegyszer-emlékeztem,eztJonatánmondta.

Mostjöttel.Így ért véget a csata napja a Vadrózsavölgyben. Sokan adták életüket a

szabadságért. Igen,mostmár szabad volt a völgyük.De akik holtan feküdtek ott,azokeztnemtudták.

Mátyásmeghalt,nemvoltmárnagyapám.Hubertmeghalt,ővoltazelső,akielesett.Még csak el sem jutott a folyami kapuig, előbb találkozott Tengillel és akatonáival. Demindenekelőtt Katlával találkozott. Őt Tengil azért hoztamagával,mertéppaznapakartakegyetlenülmegbüntetniaVadrózsavölgyetOrvarszökéséért.Nem tudta,hogyez leszacsatanapja.Amikormeg rájött,nagyonörült,hogyottvanKatla.

Demostőishalottvolt,Tengil.Ugyanolyanhalott,mintatöbbiek.-Kínzónknincstöbbé-mondtaOrvar.-Gyermekeinkszabadonfognakélni,és

boldogoklesznek.AVadrózsavölgyhamarosanolyanlesz,mintvolt.De én úgy gondoltam, soha többet nem lesz ugyanolyan a Vadrózsavölgy.

Nekemnem.Mátyásnélkülnem.Orvar kardvágást kapott a hátába, de mintha nem is érezte volna, vagy

egyáltalán nem törődött volna vele. A szeme ugyanúgy égett, miközben a völgynépéhezbeszélt.

- Ismét boldogok leszünk - ismételgette. Aznap sokan sírtak aVadrózsavölgyben.DeOrvarnem.

Zsófiaélt,mégcsakmegsemsebesült.ÉsmosthazaakarttérniaCseresznyevölgybe,őismegaharcosaiis,mind,akikmégéletbenvoltak.

OdajötthozzánkMátyástanyájára,hogyelbúcsúzzék.-IttlakottMátyás-mondta,éssírtegykicsit.AztánátölelteJonatánt.-GyeregyorsanhazaaLovastanyára-mondta.-Mindenpillanatbanrádfogok

gondolni,amígújranemlátlak.Aztánpedigrámnézett.-Te,Károly,nemjösszaddigisvelem?- Nem - mondtam. - Nem, Jonatánnal megyek majd! Nagyon féltem, hogy

JonatánelküldZsófiával,denemtette.-Örülök,haKárolyvelemvan-mondta.AMátyás tanyája előtti lejtőnott feküdtKatla,mint egynagy, szörnyűbatyu,

csendesen,vérreleltelve. IdőnkéntJonatánranézett,ahogyegykutyanéz,ha tudniakarja,mitkívánagazdája.Mostnemmozdult,demígottvolt,rémületuralkodottavölgyben. Senki sem mert örülni. Orvar azt mondta, amíg Katla létezik, aVadrózsavölgynemujjonghatagyőzelmefelett,ésnemgyászolhatjaahalottait.Ésegyetlenvalakivezethetivisszaazüregébe.Jonatán.

- Segíts utoljára a Vadrózsavölgynek - kérte Orvar. - Ha odavezeted ésmegláncolod,akkorénmajdelvégzematöbbit,haittleszazideje.

-Igen-bólintottJonatán-,mégegyszerutoljárasegítekneked,Orvar.

Tudtammár,milyenegyfolyópartilovaglás.Lassankelllovagolni,ésfigyelni,hogyanhaladafolyamodalent,hogycsillogavíz,ésafűzfákágaihogytáncolnakaszélben.Denemakkor,haegysárkányjönazembernyomában.

Mégis ezt tettük. És magunk mögött hallottuk súlyos lábdobogását. Bumm,bumm,bumm,bumm-olyanrémítőenhangzott,ahogymögöttünkjött,hogyGrimés Fjalar majd beleőrültek. Alig tudtuk féken tartani őket. Jonatán bele-belefújt akürtbe. Ez is borzalmas hang volt, ésKatla egészen biztosan nem szerette.De hahallotta,engedelmeskedniekellett.Azútsoránezazegyetlendologvigasztalt.

Egyetlen szót sem szóltunk egymáshoz, Jonatán meg én, de olyan gyorsanhaladtunk, ahogy csak bírtunk. Jonatánnak az éjszaka és a sötét beállta előtt odakellettláncolniaKatlátazüregébe,aholmajdelkellpusztulnia.Azutánsohatöbbénem látjuk majd, és még azt is elfelejtjük, hogy van egy olyan ország, hogyKarmanjaka.AzŐsöregHegyekottállhatnakörökkön-örökké,desohasemjárunkmajdazútjaikon,Jonatánmegígérte.

Estéreelcsendesedettazidő,elmúltavihar,nyugodt,melegestelett.Ésolyanszépvoltanaplemente.Olyanestevan,gondoltam,amikorfélelemnélkülkelleneafolyókmenténlovagolni.

DeJonatánelőttnemmutattam.Úgyértem,azt,hogyfélek.VégülaKarmavízeséshezérkeztünk.- Karmanjaka, most látsz bennünket utoljára - mondta Jonatán, amikor

átmentünkahídon.Ésbelefújtakürtbe.Katlameglátta a szirtjét a folyam túloldalán.Biztosan oda akartmenni,mert

vágyakozónfújtatott.PontosanGrimmögött.Éseztnemkellettvolnatennie.Mert ekkor megtörtént. Grim rémülten megugrott, és nekiütközött a híd

korlátjának.Énmeg felkiáltottam,mertattól féltem, Jonatán fejjelelőre,aKarmavízesésbefogesni.Denemesettbele.Akürtviszontkirepültakezéből,éseltűntamélységben,atajtékzóvízben.

Katlakegyetlenszememindentlátott,éstudta,hogymostmárnincsura.Errefelüvöltött,ésazorrlikábólmárisáradnikezdettatűz.

Hogy vágtattunk szegény életünkért! Hogy vágtattunk, hogy vágtattunk! Át ahídon,Tengilvárafelé,Katlamegutánunk.

Az ösvény ide-oda kanyargott, fel az Ősöreg Hegyek hegyére. És egyetlenálom sem lehetett olyan szörnyű, mint az, ahogy ott menekültünk Katla elől. Asarkunkban volt, és a tüze majdnem elért. Egy lángnyelv veszedelmesenmegközelítette Jonatánt. Egy szörnyű pillanatig azt hittem, hogy eltalálta, de rámkiáltott:

-Neálljmeg!Hajts!Hajts!Szegény Grim és Fjalar, Katla úgy meghajszolta őket, hogy majd

beleszakadtak. Úgy vágtattak fölfelé a kanyarokban, hogy szakadt róluk a tajték,amígmárnembírtáktovább.DeaddigramárKatlaislemaradt,ésüvöltöttőrjöngő

dühében. Most már a saját területén volt, ahonnan senki sem menekülhetett. Adobogása - bumm, bumm, bumm! - gyorsuló ütemben hangzott, és tudtam, hogyvégülőfoggyőzni.Akonokkegyetlenségesegítihozzá.

Sokáig, sokáig lovagoltunk így, és én már nem reménykedtem abban, hogymegmenekülünk.

Jócskánfeljebbjutottunkmárahegyre.Mégelőnyünkvolt,láttukmagunkalattKatlát a keskeny sziklapárkányon, amikinyúlik aKarmavízesés fölé.Ottmegálltegyidőre.Mertezazősziklájavolt.Ittszokottállniésbámulni,ésmostisezttette.Szinte akarata ellenéremegállt, és lenézett a völgybe. Lángnyelvek csaptak ki azorrából, és ide-oda toporgott.Aztáneszébe jutottunk, és izzó szemmelbámult fölránk.

Tekegyetlen,kegyetlen,gondoltam,miértnemmaradszaszikládon?Detudtam,hogykövetnifog.Eljutottunk addig a nagy kőig, ami mögül megláttuk kibukkanni borzasztó

fejét, amikor először jöttünk Karmanjakába. És a lovaink hirtelen nem bírtáktovább.Nagyonrosszérzés,haalovaösszerogyazemberalatt.Eztörtént.GrimésFjalar egyszerűen lerogytak azösvényre.Haeddigmég reménykedtünk isvalamicsodában,amimegmenthet,mostfeladhattukareményt.

Tudtuk,hogyelvesztünk.Katlaistudta.Milyenpokoligyőzelmilánggyúltaszemében!Nyugodtanálltaszikláján,és

felbámult ránk.Azt gondoltam, gúnyosan nevet.Mostmár nem sietett.Mintha aztgondolhatta volna: jövök, amikor jövök, de biztosak lehettek benne, hogymegérkezem!

Jonatánolyankedvesennézettrám,ahogymindigisszokott.-Bocsásdmeg,Tücsök,hogyelejtettemakürtöt-mondta.-Dehátnemtehetek

róla.MegakartammondaniJonatánnak,hogysoha,desohanemvoltsemmi,amit

megkellettvolnabocsátanomneki.Arémülettőlazonbanmegnémultam.Katlaodalentállt,Orrábóllángotésfüstötfújt,ésalábávaldobognikezdett.A

nagy kő mögé húzódtunk védelemért, hogy ne érjenek a lángnyelvek.Belekapaszkodtam Jonatánba, de még milyen erősen belekapaszkodtam, és őkönnyesszemmelnézettrám.

Aztándühébenőrjöngenikezdett.Előreugrott,ésleordítottKatlának:-NembántodTücsköt!Hallod,teszörnyeteg,nembántodTücsköt,mertakkor.

..Felragadottegykövet,minthaóriás lenne,ésel tudnáijeszteniasárkányt.De

hátnemvoltóriás,ésnemtudtaKatlátelijeszteni.Deakőmárrepültlefelé.Semlándzsa,semkard,semnyílvesszőnemfogjaKatlát-mondtaOrvar.Aztis

hozzátehettevolna,hogykősem,akármilyennagyis.Katlát nem ölte meg a kő, amit Jonatán ráhajított. De eltalálta. És akkorát

üvöltött,hogyazledönthettevolnaahegyeket-mertbeleesettaKarmavízesésbe.16.Nem,JonatánnemöltemegKatlát.Karmöltemeg.ÉsKatlamegölteKarmot.

Szemünkláttára.Láttuk.Senkimás,csakJonatánmegénláttuk,hogyazősidőkkétszörnyetege elpusztítja egymást. Láttuk, hogy halálos párbajt vívnak egymással aKarmavízesésben.

Amikor Katla felüvöltött és eltűnt, alig mertük hinni! Hihetetlen volt, hogyvalóban eltűnt.Amikor elsüllyedt, csak tajtékzó habot láttunk. Semmimást.Katlátsem.

De aztán felismertük a kígyót. Zöld fejét kiemelte a habokból, farka a vizetcsapdosta, szörnyű, hatalmas kígyó volt, olyan hosszú, amilyen széles a folyó,pontosanahogyElfridamesélte.

A Karma vízesés folyami kígyója, amelyről kisgyermek korában mesékethallott,ugyanúgynemvoltmese,ahogyKatlasemvoltaz.Ottvolt,ésugyanolyanborzasztószörnyetegvolt,mintasárkány.Fejeide-odafordult...valamitkeresett.És megpillantotta Katlát. Felmerült a mélységből, egyszer csak ott termett azörvényekközepén,amikorakígyóüvöltverávetettemagát,ésköréjetekeredett.Asárkányhalálostüzetlövelltrá,deőúgyösszeszorította,hogyahaláloslángbennerekedt. Aztán egymásnak estek. Egymásnak estek, haraptak, és mindegyikük elakarta a másikat pusztítani. Sokáig vártak erre az ősidők óta, és most őrjöngvetámadtak és haraptak, és az örvényben összefonódott rettenetes testük. Katla fel-felüvöltött két harapás között, de Karm hangtalanul szorította, a fehér habokrafeketesárkányvérészöldkígyóvérömlött,éssötétre,betegreszínezte.

Meddigtartott?Nemtudom.Úgyéreztem,márezeréveottállokazösvényen,ésegészidőalattnemláttammást,mintakétőrjöngőszörnyetegvégsőharcát.

Hosszúésszörnyűharcvolt,deegyszercsakvégetért.ElőszörKatlarémisztőhalálüvöltéséthallottuk,aztánelcsendesedett.AddigramárKarmnaknemvoltfeje.De a teste nem eresztette el Katlát, és szorosan összefonódva, együtt tűntek el,mintha sohasem léteztek volna.A habok újra fehérek lettek, és aKarma hatalmasvízeséseelmostaamérgesszörnyetegvért.Mindenolyanvolt,mintrégen.Amilyenazősidőkótavolt.

Ott álltunk az ösvényen, és ziháltunk, amíg csak vége nem lett mindennek.Sokáignemtudtunkmegszólalni.VégülJonatánígyszólt:

- El kell mennünk innen! Gyorsan! Már sötétedik, és nem akarom, hogyKarmanjakábanérjenazeste.

SzegényGrim és Fjalar! Nem tudom, hogyan állítottuk talpra őket, és hogyjöttünkelonnan.Olyanfáradtakvoltak,hogyaligtudtákapatájukatemelni.

De elhagytuk Karmanjakát, és utoljára átlovagoltunk a hídon. Aztán a lovakmáregylépéstsemvoltakképesektenni.Amintelértükatúlsóhídfőt,lerogytak,ésfekve maradtak. Mintha azt gondolták volna, most már átvittünk benneteket

Nangijába,ennyilegyenelégnektek!-Arégihelyengyújtsunktábortüzet-mondtaJonatán.Arraaszikláragondolt,

ahol a viharos éjszakát töltöttük, és ahol először láttammegKatlát.Mégmost isbeleborzongtam, ha eszembe jutott, és szívesebben ütöttem volna másutt tábortéjszakára.Demostmárnemjuthattunktovább.

Először meg kellett itatni a lovakat, mielőtt mi magunk berendezkednénkéjszakára. Adtunk nekik, de nem akartak inni. Túl fáradtak voltak. Erre aggódnikezdtem.

-Jonatán,valamibajukvan-mondtam.-Gondolod,rendbejönnek,haaludtak?

-Mindenrendbenlesz,hakialudtakmagukat-bólintottJonatán.MegsimogattamFjalart,ahogyottfeküdt,éscsakpislogott.- Micsoda napod volt, szegény Fjalar - mondtam neki. - De Jonatán szerint

reggelremindenrendbejön!Pontosanottgyújtottunktüzet,aholelőször.Ésezaviharsziklatulajdonképpen

a legmegfelelőbb hely volt a tábortűz számára, legalábbis, ha sikerült elfelejteni,hogyKarmanjaka olyan közel van.Mögöttünkmagas hegyoldal, amimégmelegvoltanaptól,ésmindenszéltőlmegóvott.ElőttünkasziklaegyenesenszakadtleaKarmavízeséshez,ésahídfőmellettlelehetettmenniegyzöldrétre,amelykicsinyzöldtányérnaklátszottmélyenalattunk.

Leültünkatűzmellé,ésnéztük,hogyanborítjaelahomályazŐsöregHegyekhegyétésazŐsöregFolyamok folyamát.Fáradtvoltam,ésarragondoltam,hogysose volt még hosszabb és nehezebb napom. Hajnaltól alkonyatig csupa vér ésrémületéshalál. Jonatánegyszeraztmondta,vannakolyankalandok,amelyekneknem szabadna létezniük, ésma a kelleténél több ilyen kalandot éltünk át. A csatanapja-valóbanhosszúésnehézvolt,demostvégrebefejeződött.

De a gondoknak nem szakadt vége.Mátyásra gondoltam. Nagyon fájt érte aszívem,ésmiközbenatűzmellettültünk,megkérdeztemJonatánt:

-Mitgondolsz,holvanmostMátyás?-Nangilimában-mondtaJonatán.-Nangilimában?Arrólmégsosemhallottam-feleltem.-Dehogynem-legyintettJonatán-,hátnememlékszelarraareggelre,amikor

elmentem a Cseresznyevölgyből, és te annyira féltél ? Nem emlékszel, hogy aztmondtam,hanemjönnékvissza,Nangilimábantalálkozunk?ÉsmostMátyásisottvan.

AztánmeséltnekemNangilimáról.Márrégótanemmeséltnekem,nemvoltráidőnk. De ahogy ott ültünk a tűz mellett, és Nangilimáról beszélgettünk, hát az

majdnemolyanvolt,mintamikorotthonavárosbanültadíványomlábánál.-Nangilimában...Nangilimában-kezdteJonatánazonahangon,amitmesélés

közbenmindigishasznált.-Ottmégatábortüzekésamesékkorábanélnek.- Szegény Mátyás, biztosan sok olyan kalandban van része, aminek nem is

szabadnamegtörténnie-bólogattam.De Jonatán azt állította, hogy Nangilimában nem kegyetlen, hanem vidám

mesevilágvan,telijátékokkal.Azemberekottjátszanak,igen,persze,dolgoznakis,és mindenben segítik egymást, de sokat játszanak és énekelnek és táncolnak ésmesélnek. A gyerekeket ugyan rémes mesékkel ijesztgetik, amik olyanokrólszólnak,mintKatlaésKarmésTengil,deaztáncsaknevetnekrajtuk.

-Csaknemféltek-mondjákagyerekeknek.-Hiszenezekcsakmesék.Ilyesminemisvoltsoha.Legalábbisnemamivölgyeinkben.

Mátyásnak igen jó dolga vanNangilimában, folytatta Jonatán. Van egy öregtanyája az Almavölgyben, az a legszebb tanya Nangilima leggyönyörűbb éslegzöldebbvölgyében.

- Nemsokára itt az ideje kertjében az almaszüretnek -magyarázta Jonatán. -Addigraodakéneérnünk,hogysegítsünkneki.Túlöregmárahhoz,hogylétrákonmászkáljon.

-Szinteaztkívánom,bárcsakodamehetnék -mondtam,mertúgyéreztem, jólehetNangilimában,ésannyiravágytamMátyásután.

-Úgy gondolod? - kérdezte Jonatán. -Az ám, lakhatnánkMátyásnál.MátyástanyájánazAlmavölgyben,Nangilimában.

-Mesélj,milyenvolna!?-kértem.-Ó,nagyonszépvolna-mondtaJonatán.-Azerdőkbenlovagolhatnánk,ésitt-

ott tábortüzeket gyújthatnánk. Ha tudnád, milyen erdők veszik körül Nangilimavölgyeit!Ésmélyenazerdőkben tisztakis tavakvannak.Mindenesteúj tómellettrakhatnánk tábortüzet, és hosszú napokon és éjszakákon át elmaradhatnánk, utánamegújrahazamehetnénkMátyáshoz.

- És segíthetnénk neki az almáskertben -mondtam. -De akkor Zsófiának ésOrvarnaknélküledkelleneirányítaniaaCseresznyevölgyetmegaVadrózsavölgyet,Jonatán.

-Miért is ne - válaszolta. - Zsófiának ésOrvarnakmár nincs rám szüksége,magukismindenteltudnakigazítaniavölgyeikben.

Aztán elcsendesedett, és nem mesélt többet. Mindketten hallgattunk. Fáradtvoltam,ésegycsöppetsemörültem.NemvoltvigasztalóNangilimárólhallani,amiolyanmesszevantőlünk.

Egyrejobbanésjobbanbesötétedett,ésahegyegyrefeketébbésfeketébblett.Nagy feketemadarak keringtek fölöttünk, és olyan keservesen kiáltoztak.Mindenkeservesnek tűnt. A Karma vízesés zúgott, és már belefáradtam a hallgatásába.Eszembe juttatta, amit el akartam felejteni. Nagyon keserves voltminden, és úgy

éreztem,sohatöbbénemfogokörülni.Közelebb húzódtam Jonatánhoz. Sápadtan, mozdulatlanul ült. Ahogy ott ült,

olyan volt,mint egymesebeli herceg. Sápadt és fáradtmesebeli herceg. SzegényJonatán, gondoltam, te semvagy vidám, ó bárcsak felvidíthatnálak valamivel egykicsit!

Ahogyottültünkcsendben,Jonatánhirtelenmegszólalt:-Te,Tücsök,valamitmégelkellmondanom.Ahogy ezt mondta, megijedtem, mert ha így néz, akkor biztosan valami

szomorútkellmondania.-Mirőlkellbeszélned?-kérdeztem.Amutatóujjávalmegsimogattaazarcomat.- Ne félj, Tücsök... de emlékszel, mit mondott Orvar? Emlékszel, hogy azt

mondta, Katla tüzének legkisebb lángja is elég, hogy valakit megöljön vagymegbénítson?

-Igen,demiértkellmosterrőlbeszélned?-kérdeztem.-Azért,mert...-mondtaJonatán-mertKatlatüzénekegykislángjamegégetett,

amikormenekültünkelőle.Aszívemegésznapbetegvoltagondoktólésazijedtségtől,denemsírtam.De

mostolyanhangosanzokogtam,hogyazszintemárkiáltásvolt.-Megfogszhalni,Jonatán?!-sikoltottam.Jonatánaztválaszolta:-Nem.Deszívesebbenmeghalnék.Mertsohatöbbetnemtudokmegmozdulni.Megmagyarázta,milyen kegyetlenKatla tüze.Ha nem ölmeg valakit, akkor

olyat tesz vele, ami sokkal rosszabb. Elroncsol valamit belül, úgyhogy az embermegbénul. Nem lehet rögtön észrevenni, lassan és elháríthatatlanul tör rá azemberre.

-Mostmárcsakakaromattudommozgatni-mondta-,éshamarosanmáraztsem.

-Nemhiszed,hogyelmúlik?-kérdeztem,éssírtam.-Nem,Tücsök,ezsohanemmúlikel-mondtaJonatán.-Csakhaeljuthatnék

Nangilimába.Csak ha eljuthatna Nangilimába, most már értettem! Megint egyedül akar

hagyni,tudtam!EgyszermáreltűntNangijábanélkülem...- Még egyszer nem! - kiáltottam. - Nélkülem nem! Nem tűnhetsz el

Nangilimábanélkülem!-Hátvelemakarszjönni?-kérdezte.-Hátnemmegmondtam,hogyakárhováis,követlek?!-Igen,eztmondtad,ésezavigaszom.Denehézámodajutni!Meginthallgatottegysort,aztánmegszólalt.- Emlékszel, mikor ugrottunk? Arra a szörnyűségre, amikor égett a ház, és

leugrottunkazudvarra?Emlékszel?ígykerültemNangijába.

- Hát hogyne emlékeznék! - mondtam, és még jobban sírtam. - Hogy iskérdezhetszilyet?Azthiszed,nemgondolokazótaismindenpercbenerre?

-Tudom-felelteJonatán,ésújramegsimogattaazarcomat.Azutánaztmondta:-Arragondoltam,talánmégegyszerugorhatnánk.Leamélybe.Learétre.

-Igen,akkormeghalunk-mondtam.-Nangilimábakerülünk?-Ebbenbiztos lehetsz - suttogta Jonatán. -Amint földet értünk,már látjuk is

Nangilimafényét.Látjukareggeli fénytNangilimavölgyeifölött,hiszenottmostreggelvan.

- Ó, ha egyenesen átugorhatunk Nangilimába! - és hosszú idő óta előszörnevettem.

-Megtehetjük,ésamintföldetérünk,azonnalmeglátjukazösvényt,amelyikazAlmavölgybevezet.ÉsGrimésFjalarmárottállnakésvárnak.Csaknyeregbekellülnünk,ésindulhatunkis.

-Akkornemleszelbéna?-kérdeztem.- Nem, akkormár nem fáj semmim, és úgy örülök, hogy csak na! És te is,

Tücsök, te is örülni fogsz. Az ösvény az erdőn átvezet az Almavölgybe. Mitgondolsz,milyenérzéslesz,haottlovagolunkareggelifényben,temegén?

-Pompás!-ésújranevettem.- Nem kell sietnünk - hallottam Jonatánt. - Megfürödhetünk valamelyik kis

tóban,haakarunk.OdaérünkazAlmavölgybe,mireMátyásmegfőzialevest.- És hogy fog örülni nekünk! - lelkendeztem. Aztán úgy éreztem, mintha

bunkóval vertek volna fejbe. Grim és Fjalar? Hogyan hiheti Jonatán, hogymagunkkalvihetjükőketNangilimába?

-Hogymondhatod,hogyottvárnakránk?Hiszenittalszanak!- Nem alszanak, Tücsök! Meghaltak. Katla tüzétől. Amit itt látsz, az csak a

porhüvelyük.Hiddel,GrimésFjalarmárottállnakanangilimaiösvényen,éscsakránkvárnak.

-Akkorpedigsiessünk-mondtam-,hogynekelljensokávárniuk.Jonatánekkorrámnézettéselmosolyodott.- Egyáltalán nem siethetek - mondta -, hát elfelejtetted, hogy moccanni sem

tudok?Ésekkormegértettem,hogymitkelltennem.- Jonatán, a hátamra veszlek!Te ismegtetted értem egyszer.Most én teszem

megérted.Ezígyigazságos.- Igen, így igazságos - ismételte Jonatán -, de gondolod, hogy meg mered

tenni,OroszlánszívűTücsök?Odamentemameredélyhez,és lenéztem.Már túlsötétvolt.Alig lehetett látni.

Deolyanmélyvolt,hogyazemberszédültbelé.Haittleugrunk,akkorlegalábbazbiztos, hogy mindketten Nangilimába jutunk. Egyikünknek sem kell egyedülmaradnia,gyászolnia,sírniaésfélnie.

De nem mi fogunk ugrani, hanem én. Jonatán azt mondta, nehéz eljutniNangilimába,ésmostmegértettem,miért.Hogymeremmajd,hogyanmerhetném?

Igen,hamostnemmersz,akkorlekvárvagy,ésnemisleszelsohamás,csaklekvár.

VisszamentemJonatánhoz.-Igen,megmeremtenni-mondtam.-BátorkisTücsök-suttogtaJonatán-,akkorháttegyükmeg!-Előbbmégegykicsitüldögélniakarokmelletted.-Denetúlsokáig-felelteJonatán.-Nem,csakaddig,amígegészenbenemsötétedik-mondtam.-Hogy...hogy

nelássaksemmit.Melletteültem,akezétfogtam,éséreztem,hogyerősésnagyonjó,éshogyha

őisottvan,akkorsemmisemigazánfélelmetes.AztánleszálltazéjNangijára,ahegyekre,afolyamraésasíkságra.Énmegott

álltam ameredély szélén Jonatánnal, két karjával a nyakamba csimpaszkodott, éséreztem,ahogyhátulrólbeleszuszogafülembe.Egészennyugodtanlélegzett.Nemúgy,mintén...Jonatán,testvérem,miértnemvagyokolyanbátor,mintte?

Nemláttammagamelőttaszakadékot,detudtam,hogyottvan.Csakegylépéstkelltennemasötétbe,ésmindennekvégelesz.Olyangyorsanfogmenni.

-OroszlánszívűTücsök-kérdezteJonatán.-Félsz?-Nem...deigen,félek!Decsakmostazegyszer,Jonatán,csakmostazegyszer.

..most...aztánsohatöbbénemfogokfélni.Sohatöbbénemfogokfé..-Ó,Nangija!Igen,Jonatán!Látomafényt!Látomafényt!

ISBN9631133583MóraFerencIfjúságiKönyvkiadó,Budapest

Felelőskiadó:SziládiJánosigazgatóZrínyiNyomda(82.15241),Budapest,1983

Felelősvezető:VágóSándornévezérigazgatóFelelősszerkesztő:RónaszegiMiklós

Aszöveghűségetellenőrizte:TótfalusiIstvánMűszakivezető:HaásPál

Képszerkesztő:DiósiKatalinMűszakiszerkesztő:RucsekAndrea

46000példányTerjedelem:11(A5)ívIF4871

HIBAIGAZÍTÓ

AstridLindgrenOroszlánszívűtestvérekc.könyvhözA24.oldal2.bekezdésehelyesenígykezdődik:ÉsJonatántlátnilovaglásközben!Anéninekislátniakellettvolna,akiazt

mondta,hogyafivéremolyan,mintegymesebeliherceg.Látniakellettvolna,amintlovávalátsuhanaCseresznyevölgyrétjein,akkoraztánolyanmesebelihercegetlátottvolna,akitsohasemfogelfelejteni.Amikorvágtázott,ésátugratottafolyón...