Az adózás ázsiai tapasztalatai - mnb.hu · adóval kapcsolatos adminisztrációt. Ennek része a TADAT (Tax Administrati-on Diagnostic Assessment Tool), ami-nek immár önálló

„Megtiszteltetés számomra, hogy kö-szönthetem Önöket az IMF–Japán ötö-dik Ázsiai Országok Magas Fokú Adókon-ferenciáján (IMF–Japan High Level TaxConference for Asian Countries), amit azIMF Költségvetési Főosztálya és JapánPénzügyminisztériuma közösen szerve-zett” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg atalálkozót Shinohara 2014. április 21-én.

A konferencia időpontjában a fiská-lis politika terén a globális gazdaság fej-lesztéséhez szükséges fiskális tér újraé-pítése az első számú napirendi pont. Eza fiskális tér teszi majd lehetővé, hogyaz automatikus stabilizátorok teljesmértékben működjenek, a diszkrecio-nális fiskális beavatkozásoknak elegen-dő terük legyen és garantálja az állam-adósság fenntarthatóságát. Tágabb gaz-daságpolitikai vonatkozásban értel-mezve hozzá kell járulnia az inkluzívnövekedéshez és az egyenlőség javítá-sához is.

A fiskális kondíciók jelenlegi fejlődé-sével kapcsolatban megállapítja, hogy alegtöbb fejlett országban 2014 során a

fiskális konszolidáció lassulása a főtrend. A bruttó adósság stabilizálásaután a döntéshozók mindinkább arrafókuszálnak, hogy a törékeny gazdaságteljes talpra állását segítsék a továbbiintézkedések. A legfontosabb kivételtebből a csoportból Japán jelenti, ahol akonszolidációs lépések ebben az évbenkezdődnek meg, az áfakulcs emelésével.

A fejlődő országokban a deficit jelen-tősen meghaladja a válság előtti értéket,annak eredményeként, hogy idén vala-mennyien elhalasztották a fiskális kon-szolidációt. A nemzetközi tőkepiachozszorosabban kötődő gazdaságokban aglobális likviditás normalizálódása afinanszírozási költségek emelkedésétindította el és enyhén fokozta a pénz-ügyi kilengéseket, ami csak még sürge-tőbbé teszi a fiskális stabilizációt. Az ala-csony jövedelmű országokban jellemző-en akkor kezdett szűkülni a fiskális tér,amikor a bevételek elmaradtak a kiadá-sok gyors növekedésétől. A segélyforrá-sok korlátozottsága és az árucikkek árá-nak ingadozása továbbra is kulcsfontos-ságú kockázatokat jelentenek ezekben agazdaságokban.

A kérdés tehát, miként építhető újjá afiskális tér. A hazai bevételek mobilizálá-sa és a költségek hatékonyságát növelőreformok adaptálása (például a támoga-tások akadálytalan áramlásának érdeké-ben) a két sarokköve a folyamatnak. Abevételi oldalt illetően a következő kétstratégiai kérdés merül föl. Miként iga-zítható az adózás az egyre növekvő

A nemzetközi adópolitika jövőjét tár-

gyaló ázsiai konferencia köszöntőjé-

ben Naoyuki Shinohara, az IMF ügy-

vezető igazgatóhelyettese a fiskális tér

újjáépítésének kérdését helyezte elő-

térbe. Az alacsony jövedelmű és a fej-

lett országok számára ez egyaránt, de

eltérő okoknál fogva fontos kihívás.

Öt területen kell azonnali válaszlépé-

seket tenni: az energiaadó, az adó-

rendszerek regionális harmonizáció-

ja, az adóhatóságok fejlesztése, a nem-

zetközi adózás és a progresszív adó-

zás ügyében.

Az adózás ázsiai tapasztalataiNAOYUKI SHINOHARA: THE 5th IMF–JAPAN HIGH LEVEL TAX CONFERENCE FOR ASIAN COUNTRIES

„EMERGING TAXATION ISSUES FOR ASIAN COUNTRIES”IMF WORLD ECONOMIC OUTLOOK APRIL 21, 2014

GG AA ZZ DD AA SS ÁÁ GG -- ÉÉ SS PP OO LL II TT II KK AA TT DD OO MM ÁÁ NN YY II FF OO LL YY ÓÓ II RR AA TT SS ZZ EE MM LL EE

kiadási igényekhez, miközben az adós-ságszintek csökkentését is végre kell haj-tania a fejlett országoknak? Hogyanlehet kiegyensúlyozni a tőkeelhelyezés-sel kapcsolatos bizonytalanságokat, aminélkül a hosszú távú növekedés alighaindítható be?

Lehet-e többet, jobban, igazságosab-ban adóztatni? Shinohara szerint a fejlő-dő és alacsony jövedelmű országokban,ahol mindig robosztus a bevétel poten-ciális növekedése, továbbra is az adóel-kerülés csökkentése marad az elsőszá-mú kihívás. Mindemellett a fejlett orszá-gok jelentős része is rendelkezik mégmozgósítható erőforrással. Az áfakörkibővítése szinte mindenhol a gazdaságihatékonyság javításának kiemelt eszkö-ze, amit a szegényeket védő adekvátkörültekintéssel kell megvalósítani – ezkülönösen az alacsony jövedelmű orszá-gokban jelent majd súlyos problémát. Anemzetközi adózással kapcsolatos refor-mok rendkívüli nehézségeket okoznakmajd, de különösen fontosak lesznekmajd a fejlődő országok számára, mivelők nagyobb mértékben függnek a válla-lati adóktól. A másik alapvető irány avagyont terhelő adók emelése.

Öt témáról kell beszélnünk.

1. ENERGIAADÓ

A legtöbb energiaár olyan szinten állan-dósult, ami nem tükrözi az okozott kör-nyezeti károkat, amelyek közül a globá-lis felmelegedéshez, a lokális szennye-zéshez és a forgalmi torlódásokhoz kap-csolódóak a legáltalánosabbak. Ahhoz,hogy mindez megjelenjen az árban, abevételi oldalon hatékonyságjavító vál-toztatásokra van szükség, többek közöttarra, hogy a bevételek sokkal kevésbéfüggjenek a környezetkárosító hatások-tól. Az árkorrekciók érdekében a fiskális

eszköztárnak központi szerepet kellbetöltenie az energiahasználatból faka-dó jelentős környezeti károk kiegyensú-lyozása terén. A szénre, palagázra, gáz-olajra és dízelre kivetett adóknak egy-aránt a környezeti költségeket kell tük-rözniük.

2. AZ ADÓRENDSZEREK REGIONÁLISHARMONIZÁCIÓJA

A régióban két kiemelkedő gazdaságiszervezet működik, az ASEAN (Associa-tion of Southeast Asian Nations; Délke-let-ázsiai Nemzetek Szövetsége) és aSAARC (South Asian Association forRegional Cooperation; Dél-ázsiai Regio-nális Együttműködési Szövetség). Míg aSAARC küldetése létrehozni a SAFTA-t(South Asian Free Trade Area; dél-ázsiaiszabadkereskedelmi övezet), az ASEAN2016-ra átalakul, így jön létre az AEC,azaz az ASEAN Economic Community(ASEAN Gazdasági Közösség). A SAFTAés az AEC egyelőre főként a vámokrafókuszál, s ebben a szakaszban még nemfoglalkozik az adórendszerek harmoni-zációjával. Ugyanakkor a lehetségesjövőbe tekintve egyértelműen fontos,hogy tanuljanak más régióknak az adó-rendszer koordinációja terén szerzetttapasztalataiból. Mindemellett vala-mennyi tagországnak be kell tartania aWTO-szabályokat, amelyek szigorú kor-látokat állíthatnak a nemzeti adórend-szer elé, főként az export vonatkozásá-ban.

3. AZ ADÓHATÓSÁG FEJLESZTÉSÉTSZOLGÁLÓ ANALITIKUS ESZKÖZÖK

Az IMF Költségvetési Főosztálya (FiscalAffairs Department, FAD) 3 fontos ösz-tönzőn keresztül igyekszik erősíteni az

116600 KÖZ-GAZDASÁG 2014/4 – KÜLÖNSZÁM AZ ADÓPOLITIKÁRÓL

adóval kapcsolatos adminisztrációt.Ennek része a TADAT (Tax Administrati-on Diagnostic Assessment Tool), ami-nek immár önálló titkársága van a valu-taalapnál. A széles körben elfogadott éstámogatott kezdeményezést egy objek-tív adóügyi teljesítményellenőrzés vég-rehajtására alakították ki, ami képeskimutatni a folyamat erősségeit és gyen-geségeit. Tevékenységének eredményeegy olyan értékelés, ami önmagában ishasználható a szükséges reformok prio-ritásainak és befektetéseknek a megálla-pítására, és aminek megismétlésével areformok hatékonysága is kimutatható.

A másik kínálkozó lehetőség a RA-FITnevű adminisztrációs eszköz, amit aFAD fejlesztett ki. Ennek célja összegyűj-teni az adminisztrációs rendszereketösszehasonlító adatokat, gyakorlatokat,eredményeket, amelyek jelentősensegíthetik a nemzeti adóhivatalokat.Idén már egy év tapasztalatainak összeg-zéséből tanulhatunk.

4. NEMZETKÖZI ADÓZÁS

Az IMF technikai segítségnyújtási gya-korlatában régóta szerepel a vállalatiadózás nemzetközi hatásainak vizsgála-ta, amit a mostani nyilvános vitában ishangsúlyoztak. Ennek része a BEPS(Base Erosion and Profit Shifting), aG20-ak és az OECD közös projektje, amiambiciózus és konstruktív próbálkozása nemzetközi vállalati adórendszer meg-erősítésére. A BEPS akcióterve 15 terüle-ten fogalmazza meg a 2015-ig elérendőcélokat. A megvalósítás, akárcsak a prog-ram kifejlesztésének alapja az OECD szé-les körű tagsága, aminek köszönhetőena szervezet valamennyi tagországtapasztalatára és tudására támaszkodhatmajd. A példa nélküli vállalkozás hatásamáris érzékelhető a nemzeti adóelvek-

ben és a multinacionális cégek viselke-désében. A közel univerzális szerepére,a technikai segítségnyújtásban elértszakértelmére és robusztus elemzőikapacitására támaszkodva, az IMF a meg-lévő kezdeményezést kiegészíti a nem-zetközi vállalati adózás makroszintű spil-lover hatásainak meghatározásával éselemzésével.

5. PROGRESSZÍV ADÓZÁS

A magas jövedelműek és a nagy vagyon-nal rendelkezők progresszív adóztatásátilletően minden országnak meg kelltalálnia saját egyensúlyát. A döntésho-zók megválaszthatják a személyi jövede-lemadó sávjait, újragondolhatják a tőke-jövedelmek hatékony adóztatását, ésmeghatározhatják az öröklésre és avagyonra kirótt adók mértékét.

Zárszóként Shinohara az iránti örö-mét fejezte ki, hogy a 2014-es év soránmilyen sok, különleges évfordulót ünne-pelhetnek majd az IMF-ben. A konferen-ciára, amelynek helyszíne BrettonWoods volt, immár hetven esztendejekerült sor. Fél évszázados múltja van azIMF szervezetén belül a KöltségvetésiFőosztályának. Az elődök akkor úgydöntöttek, hogy a makroökonómiai éspénzügyi stabilitás eléréséhez nem ele-gendő csupán a monetáris eszköztárraés az árfolyamok koordinálására szorít-kozni, ahhoz elengedhetetlenül szükségvan a fiskális beavatkozások biztosítottalehetőségeket is megerősíteni. Ígykerült sor 1964-ben az IMF Költségveté-si Főosztályának megalapítására. „Hakörülnézünk most, 50 évvel később” –zárta köszöntőjét Shinohara –, „világo-san láthatjuk, hogy a világ még mindigmegannyi fiskális jellegű kihívás előttáll, így osztályunknak is temérdek tenni-valója van.”

116611GAZDASÁG- ÉS POLITIKATUDOMÁNYI FOLYÓIRATSZEMLE

Naoyuki Shinohara 2010 óta tölti be a

Nemzetközi Valutaalap igazgatóhelyet-

tesi pozícióját. Az 1953-ban született

szakember 1975-ben szerzett alapsza-

kos diplomát közgazdaságtanból a

Tokiói Egyetemen, majd 4 évvel később

közpolitikából mesterdiplomát a Prin-

ceton Egyetem Woodrow Wilson Iskolá-

jában. A Harvard Egyetem Nemzetközi

Kapcsolatok központjának docense-

ként (1986), és a Saitama Nemzeti

Egyetem vendégelőadójaként (1990–

1992) oktatott. Később a japán pénz-

ügyminisztériumban dolgozott többfé-

le feladatkört ellátva. Az Ázsiai Fejlesz-

tési Bank igazgatói tisztét 1998 és 2001

között töltötte be.

http://www.imf.org/external/np/ speeches/2014/042114.htm

PESUTH TAMÁS–SÁRVÁRI BALÁZS


Az elsődleges tanulság, hogy az adósság-fékek rendszere sokkal tartósabb éshatékonyabb eszköz, ha azt tagállamiszinten szervezik. Továbbá elengedhe-tetlenül fontos bőséges kapacitást bizto-sítani az anticiklikus makroökonómiaistabilizátorok számára. Végezetül pedigaz eurózónának egységesítenie kell abanki szabályozást és közös fiskális teretkell teremtenie a bankrendszer újrasza-básához, különben az adósságfékek és abankok megmentése közti összeférhe-tetlenség felemészti majd az intézmény-rendszert.

Az Európai pénzügyi paktum szabá-lyainak kidolgozása és gyakorlatba ülte-tése mellett továbbra is a döntéshozókelőtt áll a dilemma, hogy szüksége van-eaz eurózónának egy még mélyebb fiská-lis unióra, ami többek között a kötvény-kibocsátást is magában foglalja. Ezen atéren az amerikai megoldások jelente-nek némi támpontot Európa számára:ezek közül kiemelkedik a szövetségi kor-mányzat és az államok közti transzferekügye, a központi mentőcsomagok hiá-

nya, valamint a deficit és adósság mér-séklésére vonatkozó előírások.

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK RÖVID FISKÁLISTÖRTÉNETE

1. ALEXANDER HAMILTON REFORMJAI

Az első amerikai kincstárnokot, Alexan-

der Hamiltont tekintik a modern fiská-lis rendszerek atyjának. Kiemelkedésé-hez az is hozzájárult, hogy 1790 előttAmerika a csőd szélén állt, köszönhető-en a háborús kiadások növelte adósság-nak, a bankrendszer és nemzeti valutahiányának. George Washington elnökibeiktatását (1789) követően kapta meg ateret Hamilton, hogy kiépítse a megfele-lő intézményi környezetet a gazdaságstabilizálásához. A brit és holland mintátalapul véve állították fel az első bankot(First Bank of the United States), a pénz-verdét, az értékpapírpiacokat és állapí-tották meg az egyes államok adósságáravonatkozó előírásokat. Az adósságokújrastrukturálása egyaránt kiterjedt aföderális szintű állományra, valamint azállamok újonnan felvett hiteleire.

A kritikák kereszttüzében azzal azállítással védte meg reformjait Hamil-ton, hogy ezek garantálják a háború vív-mányait és a függetlenséget. Nem csu-pán a nemzeti pénzügyi rendszer felállí-tására vállalkozott, hanem nagyszabásúpolitikai projektként kezelte a folyama-tot.

Építménye három pillérre épült: az adósság bővülését az adókhoz igazí-totta,


A fiskális föderalizmus amerikai tapasztalataiC. RANDALL HENNING–MARTIN KESSLER: FISCAL FEDERALISM: US HISTORY FOR ARCHITECTS

OF EUROPE’S FISCAL UNIONPETERSON INSTITUTE FOR INTERNATIONAL ECONOMICS WORKING PAPER SERIES, JANUARY 2012

Az eurózóna fiskális kormányzásáról

folytatott európai vita során gyakran

referenciaként merül föl az Egyesült

Államok fiskális föderalizmusa. Bár

az Európai Tanács által kidolgozott

„Európai pénzügyi paktum” című

dokumentum máris reflektorfénybe

került, ám annak az amerikai tapasz-

talatok megértésére kell épülnie – szá-

molnak be a tengerentúli történelmi

tanulságok kontinentális szerepéről a

Peterson kutatói.

biztosította a szövetség hitelezőinekhűségét,megerősítette az államoknak az unió-hoz fűződő kapcsolatát.

2. A MENTŐCSOMAGOK ELUTASÍTÁSA

A XIX. század első felében a bajba jutottállamok természetesnek vették a köz-ponti segítséget. A szövetségi kormányátvállalta többek között WashingtonD.C. adósságát 1836-ban. Az erkölcsidilemma súlya egészen 1840-ig neheze-dett rá az amerikai pénzügyi rendszerre,amikor nyolc állam és Florida vált fize-tésképtelenné.

Az 1812-es háborút leszámítva az álla-mok nem adósodtak el jelentősen ezek-ben az évtizedekben. Ugyanakkor a nyu-gati terjeszkedés óriási infrastrukturálisberuházásokat igényelt (csatornák,utak), amiknek finanszírozása csak hitel-ből volt lehetséges. Az akkori elméletszerint az így keletkező kötelezettsége-ket vám- és egyéb bevételekből, de adó-emelés nélkül akarták visszafizetni. Azelképzelés innen kapta gúnynevét: adót-

lan pénzügyek [Wallis, 2005].Az 1837-es pénzügyi pánik és az

1839–1843-as recesszió árnyékábanviszont az adósságok jelentős része váltvisszafizethetetlenné. A szorult helyzet-be került államok petíciót nyújtottak bea kongresszusnak, hogy vállalja át adós-ságaikat. A pénzügyi konfliktus politikaijelentőségére világít rá a Barings Bank-ház képviselőjének, Lord Ashburtonnek

levele, amelyben „kormányozhatatlan ésműködésképtelen anarchiának” nevezteAmerikát. Minden bizonnyal jól értel-mezte a helyzetet John Quincy Adams,aki a gazdasági konfliktusok eszkaláló-dásában egy újabb, a britekkel vívottháború veszélyét látta.

A kongresszus mégis elutasította azállamok kérését. A döntéshez lehetősé-

get adott, hogy már kevésbé volt életbe-vágó a külföldi tőke szerepe és a tagál-lamok többsége egészséges pénzügyirendszerrel rendelkezett, mentséget

pedig, hogy főként lokális és nem szö-vetségi szintű befektetések finanszírozá-sáról volt szó, illetve hogy a helyi kötvé-nyek csupán csekély részét tették ki azamerikai banki portfóliónak.

A döntéssel törvényi háttér nélkül ismegszületett a kimentések elutasításá-

nak normája, ami egyúttal megterem-tette az államok fiskális szuverenitását is.

3. A POLGÁRHÁBORÚ UTÁN

A polgárháborút követően a déli álla-mok szerint a reintegráció és gazdasá-guk újraélesztése a korrupció meleg-ágyának bizonyult, ami a politikai műkö-dést is aláásta. A 11 déli állam teljes adós-sága 1874-re, szűk 10 év alatt 111,4 milliódollárról 247,6 millióra emelkedett.Ennek formája elsősorban közvetlenállami kötvényekre és vasúti társaságokkötvényeire kiadott garancia volt.

Habár a kimentés kérdése a szövetsé-gi szint és az államok között egyértelmű-en rendeződött a polgárháború előtt, azállamok belső felelősségvállalási pozíci-ói még bizonytalanok voltak. Ebben apolitikai feszültségektől terhes környe-zetben sikerült az államoknak sikeresenelutasítaniuk az összes adósságátválla-lásról szóló petíciót.

4. A NAGY GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG

Az önkormányzatok az 1920-as és 1930-asévekben megduplázták tőkebefektetései-ket, aminek forrásai általános kötvényekés az ingatlanadó voltak. A világválság azadóbevételeket is elmosta, ami miatttöbb mint 3200 önkormányzat vált fize-tésképtelenné. A hiányzó pénzösszegmég 1935 végén is 2,4 milliárd dollárra


rúgott, ám főként hazai hitelezők álltakmögötte. A kimentések hiányában masz-szív fiskális programok mellett döntött akormány, aminek keretében egyes fel-adatköröket átvállalaltak az önkormány-zatoktól, valamint felügyeletet biztosítot-tak a költségracionalizálás folyamatához.

A költségvetés szerkezetében teljeseltolódás volt a következménye a lépések-nek. Míg 1932-ben a teljes kiadások50–20–30 százalékáért sorra az önkor-mányzatok, az államok és a szövetségikormány feleltek, 8 évvel később ez már30–24–46 százalék volt. Ebben az idő-szakban növekedett meg a szövetségikormány relatív súlya az államokkalszemben, s kezdett teret nyerni a keresletszövetségi szintű anticiklikus kiigazítása.

Mindez Franklin D. Roosevelt elnökösztönös fiskális konzervativizmusadacára valósult meg. A program sikerétjelzi, hogy 1933-ra sikerült az utolsó fize-tésképtelen állam (Arkansas) helyzetétis stabilizálni, 1940-re pedig rendezniminden görgetett adósságot.

5. ÖNKORMÁNYZATI CSŐDÖK, 1970–2010

Az olajválságtól a 2008–2009-es világvál-ságig tartó évtizedekben nem voltak jel-lemzőek a pénzügyi csődök Ameriká-ban, sokkal inkább települési szintűanomáliákkal kellett megküzdeni. Ez időalatt 54 önkormányzati kötvénykibocsá-tó vált fizetésképtelenné, miközben1988 és 2009 között megközelítőleg 170esetben állapított meg csődöt az igazság-szolgáltatás.

ÉRTÉKELÉS

Európához viszonyítva a bankok szere-pe kevésbé meghatározó a pénzügyekterén, mint a tőkepiacoké, illetve a bank-rendszer szabályozása kevésbé fragmen-tált. Ennélfogva Amerikában a bank-

rendszer és a makromutatók stabilizálá-sa a szövetségi kormány feladata. Ennekkövetkeztében a bankrendszer stabilizá-lása nem ütközik össze az USA tagállamiszintjén meghatározott kiegyensú-lyozott költségvetési előírásokkal. Ezzelszemben az eurózónában a banki szabá-lyozások harmonizációja még gyerekci-pőben jár, miközben a bankmentésekfiskális költségei elsődlegesen a nemzetifelelősség körébe tartoznak.

Az amerikai alkotmánytól teljeseneltérő mintát álmodtak meg a döntésho-zók az eurózóna számára. Az Európaelőtt álló egyik lehetőség, hogy az adós-ságfékeket igazíthatják az állami szintűanticiklikus akciótervekre való felkészü-léshez, a másik opció pedig egy közössé-gi anticiklikus fiskális eszköztár kifej-lesztése, amelynek jelentősen meg kellhaladnia az EU jelenlegi költségvetését.http://xwww.piie.com/publications/ wp/wp12-1.pdf

C. Randall Henning az American Uni-

versity nemzetközi gazdasági kapcsola-

tok professzora és a Peterson Institute

ösztöndíjas kutatója.

Martin Kessler a Peterson Institute

elemzője, korábban a Bruegel kutató-

asszisztenseként dolgozott.

A cikk tartalma Henning 2011. szep-

temberi előadására épül, melyet az

Európai Központi Bank frankfurti

workshopján tartott, s melynek tartal-

mát később a Bruegelnél publikálta.

PESUTH TAMÁS–SÁRVÁRI BALÁZS

IRODALOM

Wallis, John Joseph. 2005. „Constitu-tions, Corporations, and Corrup-tion: American States and Cons-titutional Change, 1842 to 1852.”Journal of Economic History 65(March): 211–56.


A 2011-ben összeállított javaslat lénye-ge egy nagyon alacsony, ám széles kör-ben alkalmazott pénzügyi tranzakciósadó bevezetése volt. Természetesenellenzők is akadtak szép számmal, főlegNagy-Britannia, Svédország és Dánia,így másik tizenegy tagország (Ausztria,Belgium, Észtország, Franciaország,Németország, Görögország, Olaszor-szág, Portugália, Szlovákia, Szlovénia,Spanyolország) 2012 őszén úgy dön-tött, hogy egy úgynevezett megerősített

együttműködés keretében tovább foly-tatja a közös adó bevezetését, amit2016-ra terveznek.

Az Európai Parlament az indítványmellett állt ki a 2012 decemberében tar-tott szavazáson. Az összes szavazatból533 igen volt, míg 91 jelenlévő ellenez-te azt, 32-en távol maradtak a voksolás-tól. A 11 különutas ország kezdeménye-zését a Tanács 2013 januárjában jóvá-hagyta.

Bár a tranzakciós adó végleges formá-jának megalkotása még időt vesz igény-be, annyi máris bizonyos, hogy jelentő-sen átalakítja majd az európai pénzügyitranzakciókat. Az eurozóna legnagyobbgazdaságai vezetik majd be, amelyekegyüttesen a közösség teljes kibocsátá-sának kétharmadáért felelnek. A Bizott-ság becslései szerint 30–35 milliárdeuró bevételt jelent majd évente az adóbevezetése.

AZ FTT CÉLJA ÉS A LEGFŐBB VITAPONTOK

A jelenlegi javaslat szerint az FTT hatás-körébe tartozik majd minden olyantranzakció, amely esetében (a) leg-alább az egyik fél a részt vevő tagország-hoz kötődik; (b) van olyan pénzügyiintézet, amelynek az egyik tagország adotthont.

Az FTT hatálya alá eső tranzakciók akövetkezők – függetlenül attól, hogy atőzsdén, vagy azon kívül állapodtak megróluk:

pénzügyi instrumentumok (példáulkötvények, részvények, derivatívákstb.) vásárlása és eladása még nettósí-tás és elszámolás előtt, azaz a díj mind-két oldalon megjelenik;pénzügyi instrumentumok csoportonbelüli transzfere;olyan szerződések megkötése, vagymódosítása, amelyek tárgya valami-lyen derivatíva, még nettósítás éselszámolás előtt;pénzügyi instrumentumok kifizetése,amelyekhez kettős pénzügyi tranzak-ció köthető (kettős díj);


Az európai tranzakciós adó visszhangjaEU FINANCIAL TRANSACTION TAX

FRESHFIELDS BRUCKHAUS DERINGER LLP, 2013. FEBRUÁR 14.BRUNO WATERFIELD: UK ANGER OVER 'SECRET' EU FINANCIAL TRANSACTION TAX PLAN

THE TELEGRAPH 2014. MÁJUS 6.

Az Európai Bizottság 2013. február 14-

én ismertette a már régóta várt terve-

zetét a pénzügyi tranzakciós adó

(financial transaction tax; FTT) beve-

zetéséről. A terv a Freshfields összefog-

lalója szerint lehetőséget ad arra,

hogy a piaci szereplők maguk is kive-

gyék a részüket a válság okozta károk

enyhítéséből. Ugyanakkor árnyolda-

la, hogy veszélyezteti az európai pénz-

ügyi szolgáltatások világban betöltött

szerepét, ami elsősorban brit érv az

FTT bevezetésével szemben – olvasha-

tó a The Telegraphban.

visszavásárlási és fordított visszavásár-lási megállapodások, értékpapír-köl-csönzési műveletek (beleértve az ilyentartalmú megállapodások módosítá-sát) – ezen esetekben csupán egyszerjelenik meg a plusz költség.

Az FTT a következő intézményekrevonatkozik: befektetési cégek, szerve-zett piacok, hitelintézetek, biztosító- ésviszontbiztosító-társaságok, kollektívbefektetési vállalkozások, nyugdíjala-pok, holdingtársaságok, pénzügyi lízing-társaságok, valamint különleges célúgazdasági egységek.

Azonban a központi szerződő felek(Central Counterparties, CCPs), a köz-ponti értéktárak (Central SecuritiesDepositories, CSDs), a nemzetközi köz-ponti értéktár (International CentralSecurities Depositories, ICSDs), mintpéldául a Clearstream és az Euroclear,valamint a közigazgatási szervek (bele-értve a tagországokéit), amelyek azállamadósság kezeléséért felelősek,nem minősülnek pénzügyi intézmény-nek.

Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy atagállamok központi bankjai, az EurópaiKözponti Bank, az Európai StabilitásiAlap (ESFS), továbbá a háztartások és akis- és középvállalkozások mentesülnekaz FTT megfizetése alól.

Az adóalapként szolgáló tételek meg-határozására a következő eljárást alkot-ták meg. A származékos termékekenkívül az FTT adóalapja alapelvként min-den, ami fizetett vagy fizetendő ellenér-téket képez. A derivatívák esetében azFTT adóalapja a névleges érték.

Az adó kulcsa nem lehet kisebb,mint:

0,1 százalék azon pénzügyi tranzakci-ók esetén, amelyek tárgya nem deriva-tíva;0,01 százalék a származékos termékekesetén.

A részt vevő tagországok ugyanazo-kat az adókulcsokat fogják alkalmaznivalamennyi tranzakcióra az egyes kate-góriákon belül, de maguk a kulcsokmeghaladhatják az előbbi értékeket.

AKIK MELLETTE VANNAK

Három országról mindenképp érdemeskülön is említést tenni. Németország

annak dacára sürgeti az adó bevezetését,hogy mindeddig semmilyen ehhezhasonló közterhet nem alkalmaztak, ésönmaguktól még csak belső kezdemé-nyezést sem fogalmaztak meg. Az osztrák

példa is ugyanezt mutatja.Franciaországban már 2012-ben be-

vezettek egy hasonló tartalmú adót,amelynek értéke 0,2 százalék. A franciaFTT kiterjed minden tőkeinstrumen-tumra, illetve olyan cégek származékosügyleteire, amelyek központja Francia-országban található, piaci kapitalizáció-juk meghaladja az egymilliárd eurót,valamint részvényeit francia vagy unióspiacokon jegyzik, illetve a francia pénz-ügyi törvény (Monetary and FinancialCode) hatálya alá esnek.

A BRIT ÉRVEK

Míg egyes szereplők a várható bevételmértékét emelik ki, a valódi kulcsténye-ző a jelen szakaszban a szabály földraj-

zi kiterjedése. Az egyik legfőbb ellenző,a londoni pénzügyi műveletek globálisszerepét védő Nagy-Britannia, semtudna megmenekülni az adó fizetésétőlteljesen. Minden olyan esetben beépülmajd a költségvetésbe az extra kiadás,ahol a partnerek között tagországbeliintézmény szerepel, még akkor is, hanem a saját számlájukon kereskednek.Sőt, mindazon megállapodásokat is ter-


heli majd az adó, amelyek esetébenmaga az adás-vétel tárgya soha nem lépiát az Unió határát, ám mozgását onnanirányítják.

Elsősorban azt hangoztatják, hogy azFTT bevezetése (akár valamennyi unióstagországra, akár azok kisebb csoportjá-ra kiterjedően) romboló hatással lesz anövekedésre, a foglalkoztatottságra és apénzügyi aktivitásra az EU-n belül.

Mindazonáltal az Egyesült Királyság-ban jelenleg is használatban van hason-ló jellegű adó. A bélyegilletéket (stampduty) és a bélyegilleték tartalékadót

(stamp duty reserve tax, SDRT) azoknaka személyeknek kell befizetniük, akikadóköteles értékpapír-elszámolási ügy-leteket kötnek.

A brit pénzügyminiszter (Chancellorof the Exchequer), George Osborne sze-rint azért kell elutasítani a tervezetet,mert „ez nem egy bankokat sújtó adó,hanem az állásokat, befektetéseket és azemberek nyugdíját terhelő adó”. Osbor-ne-t az is zavarja, hogy a 11 ország mint-ha csak titokban döntött volna a terve-zetről, amit kész tényként tártak a többi

tagállam elé, ráadásul rengeteg részletetkidolgozatlannak tart a bevezetés tech-nikai és földrajzi feltételei körül. Algir-

das Semeta, az Európai Bizottság adó-ügyekért felelős biztosa szerint az, hogyaz Európai Bíróság visszautasította azEgyesült Királyság FTT-vel szembenijogi támadását, jelzi, hogy „már koráb-ban bizonyítottuk, hogy a tervezet sem-milyen területi szabályt nem sért.”

Ugyanakkor a svéd és luxemburgidöntéshozók is a brit álláspontot oszt-ják. Anders Borg svéd pénzügyminiszterszerint „az FTT egy nem hatékony ésköltséges adó, amely negatív hatássallesz a befektetésekre. Ám a legnagyobbgond az indítvánnyal kapcsolatos infor-mációk hiánya.”

A Freshfields Bruckhaus Deringer LLP

(röviden: Freshfields) londoni székhe-

lyű nemzetközi ügyvédi iroda.

Bruno Waterfield a The Telegraph

brüsszeli tudósítója.

KŐVÁRI ZSOMBOR–SÁRVÁRI BALÁZS


Napjaink egyik politikai dilemmája azazonnali válságkezelő és a stabil fejlő-dést eredményező adócsomagok köztiválasztás, illetve ezek kényes egyensúlyá-nak meghatározása. A probléma magva,hogy a közterhek enyhítése ugyan ösz-tönzi a kereslet emelkedését, ám nemigazítható a produktivitást serkentőhosszú távú adópolitikához. A témakülönleges figyelmet érdemel, hiszen aválság hatásainak enyhítése érdekébentett rövid távú engedmények nehezenvonhatók vissza, így a későbbi fejlődésipálya a potenciális alatt maradhat.

Lucas [1990] tétele bizonyította atőkejövedelem adóztatásának negatív ha-tásait – legalábbis hosszú távon, azugyanis a beruházások mértékének csök-kentése révén a növekedést is fékezi.Kneller és szerzőtársai [1999] empirikustapasztalatokkal támasztották alá Lucas

gondolatát. Bleaney és társai [2001]pedig azt igazolták, hogy a jövedelmekreirányuló közterhek sokkal károsabbanhatnak a gazdasági növekedésre, mint afogyasztási adók. Az OECD közgazdászai-nak kutatása [Arnold et al., 2011] ezenelemzések folytatásának tekinthető:

21 OECD-s ország példáján keresztülminden eddiginél részletesebbentanulmányozták 34 évre visszamenő-leg az adórendszer gazdasági növeke-désre kifejtett hatását;kiegészítették a makroökonómiaimegközelítést a háttérben lezajlottmikroökonómiai mechanizmusokkal,iparági adatok és magánvállalatok ada-tainak segítségével;elemezték, hogy miként lehetne azadórendszert a gazdasági fellendülésfelgyorsítása és a növekedés támogatá-sa érdekében hasznosítani.

TANULSÁGOK A 21 OECD-ORSZÁGBÓL

Habár lehetetlen pontos különbségettenni az átmeneti és a fenntartható növe-kedés között, megfogalmazható néhányadóhoz kapcsolódó intézkedés, amely azinnováció és a vállalkozói kedv ösztönzé-sével elősegíti a hosszú távú fejlődést.Becsléseik kiterjednek a felhalmozódottfizikai és humán tőkére, a népesség növe-kedésére és a teljes adóteherre1.

Amennyiben a módosítások iránya a(személyi2 és vállalati) jövedelmekre


1 Az általános adóteher együttes értéke nem feltétlenül reprezentálja a megnövelt adóteher gazdaságinövekedésre gyakorolt hatását, mivel függ attól, hogy az állami többletbevételt milyen módon költik el.

2 A személyi jövedelem e kutatásban használt definíciója magába foglalja a foglalkoztató és foglalkozta-tott által közösen fizetett társadalombiztosítási járulékot is.

A növekedés adórendszereCHRISTOPHER HEADY: TAX POLICY TO AID RECOVERY AND GROWTH

VOXEU, 2014.07.16.

Az adópolitika válságkezelő és hosszú

távú fejlődést elősegítő lépései közti

kölcsönhatást vizsgálták az OECD

kutatói 21 tagország adatai alapján.

A 34 évre kiterjedő adatsor elemzése

révén arra a megállapításra jutottak,

hogy a legjobb megoldás az alacsony

jövedelműek adóterheinek csökkenté-

se, és idővel a tulajdonra és a fogyasz-

tásra kirótt járulékok emelése. Az

eredményekről a kutatásban részt

vevő Christopher Heady számolt be a

VoxEu-n.

kivetett adók emelése, illetve a fogyasz-tást és tulajdont terhelő adók csökkenté-se lenne, az várhatóan fékezni fogja aGDP-növekedést hosszú távon. Mind-emellett a megnövelt vállalati terheksokkal nagyobb kockázatot jelentenekaz egy főre jutó GDP-re is, mint a szemé-lyi jövedelemadó hasonló mértékű eme-lése.

Ha a jövedelmi adók csökkentésébőlfakadó bevételkiesést a fogyasztásra ésaz ingatlanokra kirótt adók emelésévelpróbálják meg finanszírozni, akkor dina-mikusabb hosszú távú gyarapodásra szá-míthatunk (feltéve, hogy az ingatlanadó-ból származó bevétel jelentősen megha-ladja a fogyasztásét). Az eredményektehát azt igazolják, hogy a jövedelmeketterhelő adók csökkentése, ha az semle-ges az állami bevételekre nézve, az egyfőre jutó GDP-t nagyságrendileg 0,25–1százalékkal növeli hosszú távon.

Mindemellett a mikroökonómiaielemzések felfedik, hogy a vállalatok és aleggazdagabbak jövedelmére kiszabottadó csökkentése egyúttal a termelékeny-ség növekedését eredményezi, ami azegy főre jutó bevétel legfőbb befolyáso-ló tényezője az OECD országokban.

ADÓCSÖKKENTÉS ÉS KONJUNKTÚRA

Napjainkra még nem alakult ki egyértel-mű szakmai álláspont arról, hogy az adó-engedmények képesek-e valóban növel-ni rövid távon a befektetések vagy afogyasztások mértékét. A dilemma forrá-sát mutatja, hogy miközben a vállalatiadókötelezettségek mérséklése a terme-lékenységen keresztül serkenti a tartósnövekedést, addig a recesszió ideje alat-ti befektetések fejlődését nem szolgálja.A személyi jövedelemadó legmagasabbkulcsainak csökkentése ugyancsak elő-segíti a hosszú távú fejlődést, ugyanak-

kor a vállalati adókhoz hasonlóan, azideiglenes intézkedések valószínűlegnem képesek a kereslet érzékelhetőemelésére, hiszen a tehetősek vásárlásidöntéseit egyébként sem befolyásolják ahitelfelvétel korlátai. A szerzők mindeztkét fő állítással támasztják alá:

A fogyasztók megfontoltan, hosszúévekre előre terveznek, azaz egy ideig-lenes adócsökkentés csak kis mérték-ben befolyásolja állandó bevételeiket.A háztartások tudják, hogy az adócsök-kentést a jövőben – valamilyen formá-ban – adóemelések követik. Ez is aztigazolja (miként a társasági adócsök-kentés is), hogy ellentét feszül a rövidtávú kiadásösztönzés és a tartós növe-kedés között.

Gyakran hallani azt az érvet, hogy afogyasztási adók minimalizálása az ideá-lis eszköz a fogyasztási kiadások rövidtávú élénkítésére. Valójában ez a vágásazoknak kedvez leginkább, akik a leg-többet költik, azaz a közép- és felsőosz-tály spórol a legtöbbet az adócsökken-tés révén. Mindazonáltal egy időszakosengedmény valóban hatásos lehet,amennyiben képes ösztönözni az embe-reket arra, hogy tartós fogyasztási cikke-iket a kedvezőbb ár miatt a tervezettnélelőbb vásárolják meg. Az áfakulcs csök-kentéséről szóló közgazdasági szimpózi-um a Fiscal Studies 2009. márciusi szá-mában ezt azzal támasztja alá, hogy azEgyesült Királyságban megvalósulttömeges vásárlások ténylegesen az ide-iglenes adócsökkentésnek köszönhető-ek. Ez azt mutatja, hogy majdnem azo-nos mértékű robbanásszerű, ámdeátmeneti fogyasztást lehetett volnagenerálni bárminemű költségvetésikiadás nélkül, csupán azáltal, hogy a tel-jes programot előre bejelentve ideigle-nesen 17,5 százalékra mérséklik az áfa-kulcsot, amit később 20 százalékraemelnek.


Az ingatlanárak esése számos ország-ban jelentette a válság legfőbb tünetét.Ezzel párhuzamosan felmerült az igényaz árak további esésének megakadályo-zása érdekében bizonyos különlegesadóügyi intézkedésekre. Ugyanakkor azingatlanok adóztatása veszélyezteti alegkevésbé a gazdasági növekedést.Ráadásul a jól kidolgozott ingatlanadóknövekedéshez is vezethetnek azzal, hogyaz ingatlantulajdonlások átszervezésévelaz addig adókedvezményt élvező lakó-házból egy gazdaságilag hasznosabbépület válhat. Az ideiglenes engedmé-nyekkel rendelkező lakóépületek elő-nyösebb felhasználása érdekében azegyetlen ösztönző az ingatlan adásvételiterheinek csökkentésében rejlik (ezekjelenleg gátat szabnak a szabadabbingatlanáramlásnak), ami magában hor-dozza az ismétlődő ingatlanadókbólszármazó jövőbeli gyarapodást.

A kereslet ösztönzésére és a hosszútávú növekedés támogatására a legjobbstratégia az alacsony jövedelmű csalá-dok személyi jövedelemadójának, illetvetársadalombiztosítási járulékának mér-séklése. Valószínűleg azokban az orszá-gokban várható látványos eredmény,ahol azonnali emelkedés érzékelhető ahavi jövedelmekben, és nem azokban,ahol az év végéig várni kell az adófizeté-si kötelezettség megállapítására. E forga-tókönyv előnye, hogy a szerény körül-mények között élő családok életkörül-ményei javulnak a megnövekedett sza-badon elkölthető jövedelmük révén,illetve jobban ösztönözve érzik magukata munkára.

A FELÉPÜLÉS UTÁN

Amint az országok felülkerekednek arecesszión, a kihívást újra az jelentimajd, hogyan emeljenek adót anélkül,

hogy ártanának vele a gazdaságnak. Amegemelkedett államadósság problémá-ját nem elegendő a válság előtti adószin-tek visszaállításával kezelni, hacsak nema kiadások permanens visszaszorításáttervezik. A másik oldalról nézve viszontegy hatalmas lehetőség nyílik az adó-rendszer struktúrájának gazdasági fejlő-dést szolgáló újraalakítására. Azaz a vál-ság utáni megemelt közterheket olyanszegmensekre kell fókuszálni, amelyek alegkevésbé károsak a növekedés szem-pontjából, így főként a visszatérő ingat-lanadókra, és az általános fogyasztóiadókra.

Az egyes országok meglepően eltérő-en használják a vagyonadót. Azon orszá-gokban, ahol jelenleg is kirívóan magas-nak számítanak a tulajdont érintő járulé-kok, ott nem valószínű a terhek továbbiemelése, de a többi országban ez is meg-fontolandó lehetőség. A folyamat gon-dos tervezést igényel, hiszen ez egy nemtúl népszerű lépés és a bevételcsökke-nés kockázatát is magában hordozza.

Az általános forgalmi adó növeléserelatív előnyökkel jár a gyarapodásszempontjából. Ugyanakkor sok európaiországban jelenleg is magas áfakulcs vanérvényben, aminek további fokozásacsak a feketegazdaságot erősítené.Ennek ellenére sok országban létezikjelentős mértékű mentesség és alacso-nyabb áfatartalom bizonyos termékekreés szolgáltatásokra. Számottevő bevételtlehet előteremteni a fenti kivételekeltörlésével. Néhol ezeket a trükköketalkalmazzák egyfajta látszólagos adó-csökkentésként, ám ezek valójában rosz-szul célzott programok, hiszen a gazda-gok lényegesen többet vásárolnak, azaza lépés leginkább nekik kedvez.

Disztribúciós szempontból nézveelőnyösebb az egységes áfakulcs széleskörű alkalmazása. A felhalmozódótöbbletbevételeket az alacsony jövedel-


mű háztartások segítésére érdemes for-dítani.http://www.voxeu.org/article/getting-right-tax-policy-aiding-recovery-and-boosting-growth

Christopher Heady a Kenti Egyetem

közgazdászprofesszora. Korábban az

OECD Adópolitika és Statisztika részle-

gének vezetőjeként, illetve a Bath Egye-

tem alkalmazott közgazdaságtan pro-

fesszoraként dolgozott. Ezt megelőzően

kutatói és oktatói munkát végzett a

Yale Egyetemen, valamint a University

College Londonban, továbbá a Fiskális

Tanulmányok Intézetében. A Világ-

bank, az Ázsiai Fejlesztési Bank, a

Pricewaterhouse Coopers és az IMF

tanácsadóként kérte ki véleményét

adópolitikai témákban. Diplomáját a

Cambridge-i Egyetemen, doktori címét

a Yale Egyetemen szerezte.

CSEPREGI DÁNIEL–SÁRVÁRI BALÁZS

IRODALOM

Arnold, J. M., B. Brys, C. Heady, A.Johansson, C. Schwellnus and L.Vartia (2011): „Tax policy for eco-nomic recovery and growth”, Eco-

nomic Journal, 121: F59–F80.

Bleaney, M. F., N, Gemmell and R. Knel-ler (2001): „Testing the endoge-nous growth model: public expen-diture, taxation and growth overthe long-run”, Canadian Journal

of Economics, 34: 36–57.

Kneller, R., M. F. Bleaney and N. Gem-mell (1999): „Fiscal policy andgrowth: evidence from OECDcountries”, Journal of Public Eco-

nomics, 74: 171--190.

Lucas, R. E. (1990): „Supply-side econo-mics: an analytical review”, Oxford

Economic Papers, 42: 293--316.


Az adózás, adóelkerülés1 és az adópara-dicsomok elleni fellépés világszerte apolitikai napirend első pontjai közöttszereplő témák. Az intézkedéscsomagokcélja elsőként a nemzeti adórendszerekpotenciális kiskapuinak felfedezése ésmegszüntetése, valamint bilaterális adó-ügyi megállapodások létrehozása.

A CSÚSZÓS LEJTŐ ELVE

Az adómorál Schmoelders [1960, p. 97]definíciója szerint a közösség állampol-gári tudatosságába és adózással kapcso-

latos mentalitásába ágyazott tulajdonsá-ga, amelyből az adóbefizetés szokásaered. Az adózási magatartásról szóló ku-tatásokban a „csúszós lejtő elve” a köz-gazdasági és a pszichológiai változókatintegrálja egyetlen modellbe. Ahogyanazt már korábbi tanulmányok sora bizo-nyítja, a szűken értelmezett szakmai vál-tozók (ellenőrzési adatok, büntetésekstb.) inkonzisztens eredményekre ve-zetnek. Ennélfogva a csúszós lejtő elve abizalmi és a hatalmi dimenziók vizsgála-tával próbálja magyarázni az adózásitrendeket. A bizalom ebben az összefüg-gésben általánosan azt jelenti, hogy agazdasági szereplők feltételezik a ható-ságok jó szándékát, és hogy a céljuk aközjó növelése. A hatalom a hatóságokazon képességét jelenti, hogy mennyireképesek észlelni és büntetni az adóelke-rülést. Az eredmények fényében az adó-megfelelés javítható a hatóságokbavetett bizalom, illetve az általuk gyako-rolt hatalmi potenciál megerősítésével.

A csúszós lejtő olyan keretrendszertjelent, amely figyelembe veszi a bizalmiés hatalmi tényezők közti potenciálisdinamikus hatásokat is. Az interakciókkörülményeitől függően az adófizetőkés a hatóságok közti kapcsolat egészenkülönböző eredményekhez vezet. Példá-ul a hatalmi erőforrások fejlesztését azállampolgárok a feléjük tanúsított biza-lom csökkenéseként is felfoghatják, amialáaknázhatja korábbi hozzáállásukat.


1 Az adóelkerülés törvényszegés, amit elsősorban a hatóságok iránti bizalmatlansággal magyaráznak[lásd például Elffers et al., 1987, Sandmo, 2003 and Webley, 2004].

Az adómegfelelés bizalmi tényezőiCHRISTOPH KOGLER–LARISSA BATRANCEA–ANCA NICHITA–JOZSEF PANTYA–ALEXIS BELIANIN–ERICH KIRCHLER:

TRUST AND POWER AS DETERMINANTS OF TAX COMPLIANCE: TESTING THE ASSUMPTIONS OF THE SLIPPERYSLOPE FRAMEWORK IN AUSTRIA, HUNGARY, ROMANIA AND RUSSIA

JOURNAL OF ECONOMICS PSYCHOLOGY, 2013. FEBRUÁR

Az adójogszabályok betartása függ a

hatóságok iránti bizalom szintjétől és

az általuk gyakorolt hatalom kapacitá-

sától – erősítette meg egy nemzetközi

kutatócsoport a Journal of Economics

Psychology 2013. februári számában. A

bizalmi dimenzió pozitívan hat az

önkéntes teljesítés terén, a hatalmi

aspektus viszont a kényszerítő erőt

növeli. A tanulmány ezeket a feltevése-

ket vizsgálta négy, kulturális és gazda-

sági szempontból eltérő európai ország-

ban (Ausztria, Magyarország, Románia

és Oroszország). A várakozásoknak

megfelelően az adózási morál legmaga-

sabb és az adóelkerülés legalacsonyabb

értékeit domináns bizalmi és hatalmi

kondíciók mellett mérték.

A KUTATÁS FELÉPÍTÉSE

Ennek az elméletnek a vizsgálatára vál-lalkozott a nemzetközi kutatógárda,amely interkulturális közegben, mani-pulált bizalmi és hatalmi kondíciókmellett tesztelte az egyének adózássalkapcsolatos döntéseit. A kutatás azEurópai Szociális Alap társfinanszírozá-sával működő „Post-Doctoral Studies in

Economics: training program for elite

researchers – SPODE” keretében jöttlétre.

Az osztrák, magyar, román és oroszrészvétel révén a válaszadók eltérő gaz-dasági közegből érkeztek, amelyeketkülönböző mértékben jellemez a kor-rupció és az árnyékgazdaság tevékenysé-ge. A Bécsi Egyetem, a Debreceni Egye-tem (280 fő), a Babes-Bolyai Tudomány-egyetem, és a moszkvai Nemzeti Kutató-egyetem, illetve a Nemzeti KözgazdaságiAkadémia összesen 1319 hallgatója vettrészt a kutatásban.

Egy Varosia nevű fiktív ország pol-gárainak szerepét osztották a résztve-vőkre. Az alapinformációk elolvasásaután egy kérdőívet kellett kitölteniük.Az ország elhelyezkedését és a lakosokszámát nem különböztették meg, amintazt az ötletet adó kutatásban tették[Wahl et al. 2010], helyette az alanyokszármazási helyének megfelelő konkrétföldrajzi és demográfiai adatokat hasz-nálták, hogy elkerüljék a fiktív és a valósország közti eltérésekből fakadó torzítá-sokat. Ezeket az információkat mind anégy csoportban ugyanúgy adták meg, sezután különböztették meg azokat bizal-mi és hatalmi kondíciók szerint. Az ígykapott közösségek a következő típusúakvoltak:

bizalmatlanság és gyenge hatalom,bizalmatlanság és erős hatalom,erős bizalom és gyenge hatalom,erős bizalom és erős hatalom.

Az elemzésben az ország, valamint abizalmi és hatalmi adottságok voltak afüggetlen változók, míg az adóteljesítés,önkéntesség, a gyakorolt kényszer és astratégiai adófizetés a függő változók, amellékváltozók pedig a nem és az élet-kor voltak.

EREDMÉNYEK

Szignifikáns eltérés mutatkozott az adó-megfelelésre való motiváció terén akülönböző országok között (F(3, 1309)= 2,74, p < 0,05, 02 = ,01), köszönhető-en részben annak, hogy Magyarországvalamivel magasabb értékeket adott,mint a másik 3 ország (a becsült átlagokés a standard hibák országonként:Magyarország: 6,40, SE = 0,12; Ausztria:6,01, SE = 0,11; Románia: 6,05, SE = 0,10;Oroszország: 6,01, SE = 0,12). Az ered-mények tanúsága szerint az életkornaknem, a nemi hovatartozásnak viszontnagy szerepe van az adóbefizetés terén,ugyanis a hölgyek sokkal inkább kö-vetik ezen a téren az előírásokat, mint aférfiak (F(1, 1309) = 11,55, p < 0,01, 02

= ,01).Az önkéntes döntések szempontjá-

ból csak a környezet bizalmi sajátosságaibizonyultak szignifikánsnak (F(1, 1309)= 55,24, p < 0,001, 02 = ,04), a hatalmiviszonyok nem (F(1, 1309) = 1,97). Akutatás igazolta azt az alapfeltevést is,hogy sokkal jellemzőbb ez az attitűd, haaz adózók bíznak a hatóságokban(becsült átlag = 6,39, SE = 0,07), minthabizalmatlanok vele szemben (becsültátlag = 5,67, SE = 0,07). Lényegi különb-séget viszont nem fedeztek föl, ha ahatóság erőteljesnek (becsült átlag =5,96, SE = 0,07), illetve gyengének bizo-nyult (becsült átlag = 6,10, SE = 0,07).

Egy háromelemű hasonlósági skálarévén arra is lehetőség nyílt, hogy a


kitöltők reflektáljanak a saját hazájuk-ban tapasztalt valóságra. A kovarianci-ák, a független változók és a származásiországok együttes elemzéséből nyerttáblázat szerint a bizalmi és hatalmikondíciók kiemelkedő szerepet tölte-nek be (F(3, 1311) = 144,02, p < 0,001,02 = ,25), akárcsak az országok (F(3,1311) = 25,93, p < 0,001, 02 = ,06), s akettő közi kölcsönhatás is (F(9, 1311) =13,01, p < 0,001, 02 = ,08) az egyénimegítélésekben. Továbbá a nemi hova-tartozás is meghatározó szerepet ka-pott, ugyanis a férfiak sokkal inkábbazonosították Varosiat saját országuk-kal (F(1, 1311) = 7,40, p < 0,01, 02 =,01). Az osztrák résztvevők esetébennem volt eltérés a különböző csopor-tokkal való azonosulás között, tehát ese-tükben volt a leggyengébb a valós élet-körülmények befolyása. Magyarország,Románia és Oroszország esetében leg-inkább az alacsony bizalmi közegetérezték magukénak a kitöltők. Ezenországok esetében szignifkáns korrelá-ciót figyeltek meg a kutatók az észlelthasonlóság és a megfigyelt adózásimorál között. A hazájuk adottságaihozközel eső forgatókönyv esetén a kitöltő-ket (a) szignifikánsan alacsonyabb adó-teljesítés, (b) szignifikánsan alacso-nyabb önkéntes teljesítés és (c) szigni-fikánsan magasabb adóelkerülés jelle-mezte.

Az általános adózási morál ANCOVA-val elvégzett vizsgálata sem a bizalom,sem a hatalom, sem ezek kölcsönhatásaterén nem mutatott kiugró értéket,viszont az országok szerepét kiemelke-dőnek mutatta (F(3, 1307) = 27,33, p <0,001, 02 = ,06). Az osztrákok és amagyarok esetében szignifikánsan ked-vezőbb volt az adójogszabályok betartá-sa, mint a románok és az oroszok vála-szai alapján (becsült átlagok és standardhibák országonként: Ausztria: 3,69, SE =

0,11; Magyarország: 3,94, SE = 0,12;Románia: 4,80, SE = 0,10; Oroszország:4,75, SE = 0,12). Ráadásul a nemeknek isfontos szerep jutott ezen a téren. A nők-ről sokkal pozitívabb kép alakult ki a fér-fiakénál, mivel adómorál tekintetébensokkal etikusabban döntenek (F(1,1307) = 4,63, p < 0,05, 02 = ,01).

Az eredmények a várakozásoknak ésa korábbi kutatásoknak megfelelően ala-kultak, ám e kísérlet sajátossága, hogyinterkulturális alapokon manipulálták abizalmi és hatalmi tényezőkre adottreakciókat. Ugyanakkor egy korábbi,hasonló feltevésekkel dolgozó tanul-mánnyal [Wahl et al., 2010] ellentétbena jelenlegi egyáltalán nem igazolta, hogyaz adóelkerülés az alacsony bizalmi éserős hatalmi környezetben lenne a legti-pikusabb. Feltételezhetően ezen eltérésoka, hogy ezúttal diákok töltötték ki akérdőíveket, hiszen ők kevésbé tapasz-taltak adófizetés terén, mint a munka-vállalók.

A hatalmi és bizalmi tényezők poten-ciális dinamikus hatásainak vizsgálata-kor az elemzők azt a különleges össze-függést találták, hogy a magas bizalmikörből érkezők erősebb hatalom észlelé-séről, míg a jellemzően hatalmi körbőlérkezők inkább a bizalmi sajátosságokszerepéről számoltak be. Az adatok a kéttényező közti kölcsönhatást igazolják,ami korábbi elemzések nyomán a kuta-tás egyik hipotézise volt [Kirchler, 2007;Kircher et al., 2008].

A résztvevő országokat illetőentovábbi érdekes különbségeket találtak,amelyek jórészt reflektálnak a rólukkialakult általános képre. Oroszországesetében pédául igazolták, hogy azönkéntes teljesítés jelentősen alacso-nyabb, mint a többi vizsgált ország ese-tében, ami a hatóságokkal szembenibizalmatlanság nyomán várható volt. Amegfigyelést alátámasztja a Transpa-


rency International [2011] listája is,amely szintén a többi résztvevő mögésorolja Oroszországot.

Christoph Kogler és Erich Kirchler a

Bécsi Egyetem Pszichológia Karának,

Larissa Batrancea a Kolozsvári Babeş-

Bolyai Egyetem Gazdálkodástudomá-

nyi Karának, Anca Nichita a Közgaz-

daságtudományi Karának, Pantya

József a Debreceni Egyetem Pszicholó-

gia Karának, Alexis Belianin a moszk-

vai Higher School of Economicsnak a

kutatója.

http://www.sciencedirect.com/scien-ce/article/pii/S0167487012001109

SÁRVÁRI BALÁZS

IRODALOM

Elffers, H., Weigel, R. H., & Hessing, D. J.(1987). The consequences of diffe-rent strategies for measuring taxevasion behaviour. Journal of Eco-

nomic Psychology, 8(3), 311–337.Kirchler, E. (2007). The economic

psychology of tax behaviour.

Cambridge: Cambridge UniversityPress.

Kirchler, E., Hoelzl, E., & Wahl, I. (2008).Enforced versus voluntary taxcompliance: The “slippery slope”framework. Journal of Economic

Psychology, 29(2), 210–225.Sandmo, A. (2003). Three decades of tax

evasion: A perspective on the lite-

rature. Paper presented at theSkatteforum (The Research Forumon Taxation), Rosendal, Norway.

Schmoelders, G. (1960). Das irrationale

in der öffentlichen Finanz-

wirtschaft. Frankfurt am Main:Suhrkamp.

Transparency International CorruptionPerceptions Index (2011).<http://cpi.transparency.org/cpi2011/> Retrieved 21.02.12.

Wahl, I., Kastlunger, B., & Kirchler, E.(2010). Trust in authorities andpower to enforce tax compliance:An empirical analysis of the “slip-pery slope framework”. Law and

Policy, 32(4), 383–406.Webley, P. (2004). Tax compliance by

businesses. In H. Sjögren & G.Skogh (Eds.), New perspectives on

economic crime (pp. 95–126).Cheltenham: Edward Elgar.


Az olasz kormány támogatásával elké-szült tanulmány az innovációt egy ideaúj adaptálásaként kezeli, ami profitnöve-kedést vagy költségcsökkenést jelenttermékek, szolgáltatások, folyamatokfejlesztése révén. Napjainkban kormá-nyok sora tesz erőfeszítéseket az innová-ciós tevékenység előmozdítása érdeké-ben, ennek során fő eszközük a megfele-lő szabályozói környezet kialakítása. Azadószabályoknak ennélfogva egy kohe-rens és részleteiben kidolgozott innová-ciós stratégiához kell igazodnia, amelyfigyelembe veszi a különböző tényezőkközti kölcsönhatásokat és kiegészítőhatásokat.

A tudományos és technológiai inno-vációk lehetővé teszik a modern gazda-ságok számára, hogy javítsanak verseny-képességükön, termelékenységükön,aminek révén magasabb életszínvonalatés jobb életminőséget érhetnek el. Akörnyezet védelme révén tovább javítha-tóak az egészségügyi mutatók, a közbiz-

tonság, valamint a természeti erőforrá-sok és nyersanyagok kezelése.

Pamela Palazzi tanulmányábanéppen ezért az adózás és az innovációközti kapcsolatot elemezte. Az adószabá-lyok révén befolyásolható közvetlen ésközvetett tényezőket a következők sze-rint állapította meg:

kutatási és fejlesztési (research anddevelopment, R&D) célú beruházásokelőkészítése, immateriális javak létre-hozatala, a tudásalapú gazdaság kiépí-tése (például önfejlesztés és a szellemitulajdon védelme által);áttérés a zöld gazdaságra;kockázatvállaló magatartás innovatívcégek, start-upok létrehozása érdeké-ben; a privát szektor és a kutatóköz-pontok közti együttműködés ösztön-zése;a magasan képzett munkavállalókmobilitásának támogatása, valamint amunkaerő képzésének és tréningjei-nek fejlesztése.

ADÓPOLITIKAI IRÁNYELVEKÉS JAVASLATOK

1. A BERUHÁZÁST, KUTATÁST ÉS FEJLESZTÉST,

VALAMINT GAZDASÁGI NÖVEKEDÉST ÖSZTÖNZŐ

ADÓRENDSZER

Egy 2009-es OECD-tanulmány (Tax and

Economic Growth) listát készített akülönböző adók növekedésre való hatá-sáról. Ennek alapján biztosan állítható,hogy az adószerkezetnek a vállalati ésháztartási jövedelemet terhelő adókfelől a fogyasztási és ingatlanadók felélenne célszerű elmozdulnia.


Adózás és innovációPAMELA PALAZZI: TAXATION AND INNOVATION

OECD ILIBRARY 03 NOV 2011

Az innováció a fenntartható gazdasági

növekedés és prosperitás sarokköve, a

versenyképesség és a felzárkózás alap-

ja. A gazdasági válság miatt ezekben az

években még fontosabbá vált megérteni

az innováció szerepét, hiszen általa

gyorsabban és teljesebben térhetünk

vissza a fenntartható fejlődési pályára.

A globális szintű visszaesés idején külö-

nösen nagy jelentősége van annak,

hogy az adópolitika az innováció haté-

kony ösztönzéséhez igazodjon. Ezt a

kapcsolatot tárgyalta tanulmányában

az OECD kutatója, Pamela Palazzi.

Általánosságban véve elmondható,hogy a stabil adórendszer, amelynekrésze egy mérsékelt és széles körű jöve-delemadó, kedvez a befektetéseknek. Aszéles adóalap elvével szemben a piacikudarcoknál fogva joggal merül föl adöntéshozókban a K+F kiadások hasz-nosulásának javítása érdekében célzottösztönzők bevezetése, s ekként szűkítettadóalap alkalmazása.

2. A VÁLLALKOZÁSOKAT ÖSZTÖNZŐ ADÓZTATÁS

A bérre és tőkejövedelemre kirótt sze-mélyi jövedelemadó, a vállalati bevéte-lek adóztatása és a társadalombiztosításihozzájárulások (munkavállalói, munkál-tatói, önfoglalkoztató) torzítóan hatnak,például egyes alkalmazottak számáravonzóbb lehet kilépni a függő viszony-ból és önálló vállalkozásba kezdeni.

A döntéshozóknak meg kell fontolni-uk az adórendszerek potenciális torzítóhatásait is, hogy eldönthessék, lehetsé-ges-e a továbbiakban semleges adóügyiváltoztatásokat eszközölni.

3. A KÉPZETT, MOBIL MUNKAERŐ MEGNYERÉSE

Egy ország adórendszere elbátortalanít-hatja a jól képzett és mobil munkaerőt,hogy az adott területen vállaljon munkát– akár rövid, akár hosszú távon. Ennekkapcsán főként a következő tényezőketkell figyelembe venni:

Taszító hatású lehet a magas átlagosadókulcs a relatíve magas sávokba esőjövedelmekre, beleértve a személyijövedelemadót (például markánsprogresszivitással) és a társadalombiz-tosítást.A külföldi forrásból érkező jövedel-mek és/vagy nyugdíjak adója. Míg atőkejövedelmek személyi adóztatása

világviszonylatban magasan ellenőr-zött és így meghatározható, hogy afogadó országban pontosan hol tele-pedtek le a munkavállalók hosszabbtávon, ugyanakkor nagyon hátrányosmindezek alkalmazása a rövid ideig(például kevesebb mint egy évig)maradók esetében. A külföldi forrás-ból érkező egyéni jövedelmek adózta-tásának szabályait csak törvényi háttérmellett, vagy adóügyi megállapodásokalapján szabad meghatározni.Gyenge biztosításmatematikai kapcso-lat van a társadalombiztosítási hozzájá-rulások és az elért társadalmi előnyökközött. Azon munkavállalók számára,akik csak rövid távra terveznek, atudományos számítások dacára is elri-asztó lehet a bérjövedelmekhez kötötttársadalombiztosítási hozzájárulásokbefizetése (például időskori, munka-nélküliségi biztosítások). Ugyanakkora tartós letelepedést tervező szemé-lyek esetében minél erősebb ez azaktuáriusi kapcsolat, annál kevésbéfogják adóként kezelni az ilyen termé-szetű költségeket, s ezért mindezkevésbé fogja majd befolyásolni mun-kavállalói döntéseiket.

A döntéshozóknak meg kell fontolni-uk azokat az adópolitikai elemeket (ésadóügyi megállapodásokat), amelyekvonzóbbá tehetik országukat a magasanképzett és mobil munkaerő számára.

4. A KOCKÁZATVÁLLALÁS ADÓVONATKOZÁSAI

A nyereségek és veszteségek aszimetri-kus adóztatása, akárcsak az adókbóleredő potenciális torzítások visszatartóerőként jelennek meg a részvénytársasá-gi forma választását illetően, ami a kocká-zatvállalási hajlandóságot is csökkenti.

A profitok és veszteségek aszimmet-rikus adóztatása a magánszemélyek


befektetési döntésein keresztül is lassít-ja a gazdasági növekedést. Igaz ez a nagy-vállalatokra is, amelyek jellemzően álló-eszközök vásárlását halasztják el. Cégala-pításkor a részvénytársasági formaválasztása, illetve elutasítása kapcsánszámos pro és kontra érvet lehet súlyoz-ni, melyek közül a törvényi előírások tel-jesítésének költségvonzata, valamint acégen belüli kontroll optimalizálása a főszempont.

A döntéshozóknak el kell végezniükaz adópolitikából fakadó lehetséges tor-zító hatások becslését, hogy optimálisszabályrendszert alkossanak. Enneksorán egyfelől le kell építeniük a lehetőlegtöbb akadályt, másfelől pedig biztosí-taniuk kell az adóalap védelmét.

5. A KÖRNYEZETI ADÓK ÉS AZ ÉRTÉKESÍTHETŐ

ENGEDÉLYEK SZEREPE

Széles körűen elfogadott, hogy a szabá-lyozás helyett a különböző gazdaságieszközök alkalmazása (elsősorban a kör-nyezeti károkhoz igazított adók, illetve akereskedés tárgyát képező engedélyek)a preferált megoldás a negatív környeze-ti hatások (például a CO2-kibocsátás)mérséklése érdekében.

Az ilyen eszközök széles körű haszná-latából fakadó nemzetközi versenyké-pességi hátrányok kezelésénél – példáula környezeti adóbevételek egy részénekvisszaforgatása az érintett iparágakba –az elsődleges szempont, hogy lehetőlegne az eredeti célkitűzések rovására

vezessenek be módosításokat. Miköz-ben a politikai gazdaságtani megfontolá-sokat sem lehet figyelmen kívül hagyni,azt is le kell szögezni, hogy a pontoskompenzációs arányok meghatározásarendkívül nehéz feladat.

A kutatás-fejlesztés adókon keresztülbiztosított kedvezményei egyszerre hat-hatnak ösztönzőleg a környezetbaráttechnológiákra fordított kiadásokra ésütközhetnek piaci kudarcokba. Egyúttalaz ilyen célú adóügyi támogatás torzító-an hathat az alternatív csökkentési eljá-rásokra, amelyek akár hatékonyabbak islehetnek (például a szénalapú gépekhelyett környezetkímélőbb üzemanyaghasználata).

A különböző engedélyek hazai vagynemzetközi eladására és vételére kiróttadók célja, hogy ezen megoldások alehető leghatékonyabban csökkentsék akörnyezeti károkat okozó anyagok kibo-csátását. Ugyanakkor az alkalmazott adó-politikai megoldások költségének iga-zodnia kell azokhoz a költségekhez,amelyek a hatóságokat, illetve az adófi-zetőket terhelik.

Pamela Palazzi jelenleg az Ernst &

Young adószakértője. Korábban az

OECD adóügyi központjának közgaz-

dásza volt.

http://www.oecd-ilibrary.org/taxation/taxation-and-innovation_5kg3h0sf1336-en

SÁRVÁRI BALÁZS


Argentína, Ausztrália, Ausztria, Belgium,Brazília, Chile, Costa Rica, Csehország,Dánia, Dél-Afrika, Dél-Korea, az EgyesültKirályság, az Egyesült Államok, Észtor-szág, az Európai Unió, Finnország, Fran-ciaország, Görögország, Hollandia,India, Indonézia, Írország, Izland, Izrael,Japán, Kanada, Kína, Kolumbia, Lengyel-ország, Lettország, Luxemburg, Magyar-ország, Malajzia, Mexikó, Németország,Norvégia, Olaszország, Portugália, Spa-nyolország, Szaúd-Arábia, Szingapúr,Szlovákia, Szlovénia, Svájc, Svédország,Törökország és Új-Zéland miniszterei ésképviselői együttesen üdvözölték azOECD pénzügyi adatok információcse-réjének automatizációs szabványát.

A megjelenteket büszkeséggel töltöt-te el a 2014. február 22–23. közti találko-zón bevezetett eszköz, amelyet a G20-akpénzügyminiszterei és a központi ban-kok elnökei mindvégig határozottan ésegyhangúan támogattak.

A résztvevők deklarálták, hogy azadócsalás bárminemű megnyilvánulásaveszélyezteti az állampolgárok adórend-szerbe vetett hitét, ezáltal veszélybe

sodorja az önbevallásos adófizetés alap-eszméjét is, ami a hatékony adórendszerműködésének előfeltétele.

Az adófizetés elkerülése ellen vívottharc az állami bevételek emelkedéserévén ösztönzi a gazdasági növekedéstelősegítő állami beruházásokat, továbbáhelyreállítja az államháztartások egész-séges egyensúlyát, illetve elősegíti azállampolgárok igényeit szolgáló alapve-tő közszolgáltatások biztosítását.

A globalizációs folyamat révén rend-kívül egyszerűvé vált az adófizetők szá-mára, hogy a különböző pénzügyi intéz-mények segítségével külföldön fektes-sék be tőkéjüket. Ehhez kapcsolódóanvalós kockázatként merül föl a befekte-tések után járó adók és járulékok befize-tésének elmulasztása, különösképpenaz offshore beruházások esetén. A benem fizetett adók továbbra is rendkívülhátrányosan érintik a becsületes adófi-zetőket.

A határokon átnyúló adócsalás anemzeti joghatóságok számára folyama-tos kihívást jelent, függetlenül attól,hogy kicsi vagy nagy, fejlett, vagy fejlődőországról van szó.

A kormányzatok tudatos együttmű-ködése kulcsszerepet tölt be az adócsa-lás elleni küzdelemben és a nemzetköziadóegyezmények támogatásában. Azilyen szintű kooperáció kulcsa a haté-kony, automatizált, megfelelő biztosíté-kokkal rendelkező információcserébenrejlik.

Az OECD átláthatósággal és informá-ciócserével foglalkozó globális fórumahatalmas előrelépést tett a nemzetközitranszparencia és az információcsereszabványainak globális biztosítása terén.


Az információcsere automatizációjának szerepe az adózásbanAZ OECD NYILATKOZATA

DECLARATION ON AUTOMATIC EXCHANGE OF INFORMATION IN TAX MATTERS, 2014. MÁJUS 6.

Az „új, egységes, globális szabvány”

hatékonyan segítségére lesz a világ kor-

mányzatainak, hogy az adócsalásnak

és az adófizetés megtagadásának

országhatárokon átívelő gyakorlatát

visszaszorítsák – olvasható az OECD

2014. május 6-án elfogadott nyilatkoza-

tából. Az újítás az egyedülálló, közös és

globális pénzügyi információcsere

automatizációjának kulcsfontosságú

alapköve.

Növekvő érdeklődés övezi számosországban a kölcsönös, automatizáltadatszolgáltatásban rejlő lehetőségeket.

Örvendetes az országok és a törvény-hozók széleskörű kötelezettségvállalásaaz új egységes globális szabvány mellett,ami nem róhat ki újabb szükségtelenüzleti és adminisztratív terheket.

Habár kiterjed a pénzügyi mérlegek-re is, nem korlátozza az országokatabban, hogy különböző jogi megállapo-dások révén pénzügyi adatokat cserélje-nek, valamint más típus információkatautomatizált alapokon megosszanakegymással.

Ennek gyors elterjedésében fontosszerepe van az adózási ügyekben törté-nő kölcsönös közigazgatási segítség-nyújtásról szóló többoldalú egyezmény-nek. A megállapodást már több mint 60ország (majdnem az összes OECD-tag)aláírta, így valamennyien a G20-ak kö-zül, valamint a fejlődő országok jelentőspénzcentrumai is.

Mindemellett a Globális Fórum nem-rég felállította az Automatizált Informá-ciócsere Munkacsoportot, amelynekcélkitűzése az új, egységes, globálisszabvány bevezetését felügyelő és ellen-őrző rendszer, valamint egy olyanmechanizmus kidolgozása, ami a beve-zetés előtt álló fejlődő országok számáranyújt majd technológiai segítséget.

A programban részt vevő tagokegyüttesen

1. Kijelentik, hogy elkötelezettek anemzetközi adócsalások ellen éstámogatják a nemzetközi adóegyez-ményeket a Kölcsönös nemzetközi

adóügyi segítségnyújtási megálla-

podás betartásával és egyenlő felté-telek megteremtésével.

2. Megerősítik, hogy az automatikuspénzügyi információcsere elősegítie célok elérését, főként akkor, ami-kor az új, egységes, globális szab-ványt – beleértve a tulajdonosirészesedések teljes átláthatóságát –minden pénzügyi központban sike-resen bevezetik.

3. Tudomásul veszik, hogy az automati-zált alapokon nyugvó pénzügyiinformációcserét számos biztonságielőírás szabályozza, valamint, hogykötelesek megfelelni bizonyos titok-tartási feltételeknek, illetve az infor-mációk kizárólag az eredetileg meg-jelölt, jogilag előírt célokra használ-hatóak fel.

4. Elkötelezik magukat az új, egységes,globális szabvány viszonossági ala-pon történő gyors bevezetése mel-lett, valamint az iránt, hogy beemel-jék azt a nemzeti jogba. Ennek része,hogy a jogi személyek tulajdonairólés megállapodásairól a szabványértelmében kötelesek információtszolgáltatni.

5. Felszólítják az összes pénzügyi köz-pontot az új, egységes, globális szab-vány késedelem nélküli végrehajtá-sára.

6. Vállalják a szükséges segítségnyújtásta fejlődő országok számára, akik ezáltal még többet tudnak profitálni azegyüttműködésből.

7. Ösztönzik az OECD Pénzügyi Bizott-ságát – a G20-tagokkal kiegészülve –a következők mihamarabbi kidolgo-zására:

a) részletes útmutató az új, egységes,globális szabvány következetes alkal-mazásának elősegítése érdekében,

b) a további technológiai szabályok ésbiztosítékok dokumentációja, amimagában foglalja a szükséges tech-nológiai megoldások támogatását, astandard jelentés- és cseremintát,


illetve az alapvető titoktartási szabá-lyokat.

8. Elvárják, hogy a 7. pontban említett,eddig befejezetlen tevékenységek2014 közepére végleges formát ölt-senek és jóváhagyást nyerjenek.

9. Bátorítják az összes többi országot azAdózási ügyekben történő kölcsö-

nös közigazgatási segítségnyújtás-

ról szóló többoldalú egyezmény

(Convention On Mutual Administra-tive Assistance In Tax Matters)minél hamarabb történő aláírására.

10. Elvárják a Global Forum gyors létre-hozását, ami az új egységes globális

szabvány bevezetését, felügyeletét ésellenőrzését végzi majd;

11. Felkérik az OECD főtitkárát, hogyszámoljon be a Pénzügyi Bizottságfejlesztések terén elért eredményei-ről, illetve adjon további iránymuta-tást az új, egységes, globális szab-vány bevezetéséről a 2015-ös minisz-teri szintű tanácsülésen és egyébnemzetközi fórumokon.

http://www.oecd.org/mcm/MCM-2014-Declaration-Tax.pdf

FORDÍTOTTA CSEPREGI DÁNIEL


A Hitelintézeti Szemle egy megújult,egyre bővülő tartalommal és fokozato-san megszilárduló rovatrenddel, korsze-rű tipográfiával, magyar és angol nyel-ven külön kötetben megjelenő olyan tár-sadalomtudományi folyóirat, amelytöbb mint egy évtizedes múltra tekintvissza. A lap negyedévente a MagyarNemzeti Bank (MNB) szerkesztésébenés kiadásában jelenik meg. A folyóirattámaszkodik a korábban a Bankszövet-ség gondozásában megjelenő azonoscímű folyóirat tapasztalataira, a gazdasá-gi és pénzügyi szféra prominens képvi-selőit felvonultató szerkesztőbizottságraés az MNB-nél dolgozó munkatársakbólálló koordinációs bizottságra. Mind-emellett a lektorálási folyamat sorándöntő többségben a felsőoktatási intéz-ményekben, a kutatóhelyeken oktató éskutató lektorok tudományos igényessé-gére is alapozunk.

Elsődleges feladatunk, hogy felelő-sen, hasznosan, eredményesen és haté-konyan segítsük elő a folyamatosan for-málódó közgazdasági és pénzügyi gon-dolkodás új megközelítéseinek térnyeré-sét. Célkitűzésünk továbbá, hogy egy-szerre közérthető nyelven, de kellő tu-dományos alapossággal vitassuk meg atársadalomtudományok, a pénzügy, aközgazdaság-tudomány, a gazdálkodás-és szervezéstudományok és az ezekhatárterületeit képező jelenségeket. Afolyóiratban szereplő tanulmányokaktuális és a közgazdasági gondolkodástérintő egyedi problémákat feszegetnek.Hiszünk ugyanakkor abban is, hogy nemcsak a szűken értelmezett vizsgálatiterületekre kell fókuszálnunk, hanemkomplex gondolkodásmód mentén agazdasági és társadalmi folyamatokat a

maguk komplexitásában kell leképez-nünk.

A folyóirat fő feladata az, hogy tudo-mányos igényű dolgozatok segítségévelúgy mutassa be a transzformációs, majda 2008–2009-es válságon átesett Ma-gyarországot és a szűkebb régiót, hogyegyre növekvő számban hivatkozzanakszerzőinkre. Közép- és hosszú távú ter-veink között szerepel, hogy a Hitelinté-zeti Szemle úttörő szerepet töltsön be atudományos életben hazánk és a környe-ző országokból álló régió tudományostevékenységének bemutatásában.Hiánypótló szerepet kívánunk továbbávállalni, hiszen úgy érezzük, hogyMagyarország és a szűkebb régió tudo-mányos teljesítménye rendkívül szór-tan, magas színvonalbeli különbségeketmutató tudományos folyóiratokban jele-nik meg. Olyan egységes platformotkívánunk ezen túl létrehozni a külföldikutatók, oktatók és tudományos érdek-lődésű olvasók számára, amely kiindulá-si alapként értelmezhető Kelet-Közép-Európa ezen földrajzi egységét érintőgazdasági és társadalmi folyamatok meg-értésekor és elemzésekor.

A folyóiratban megjelenő írásokközött lektorált tanulmányok, esszé jel-legű dolgozatok, könyvismertetések,konferenciákról és egyéb tudományostevékenységekről szóló beszámolók sze-repelnek. A tanulmányok a szerzők sajátvéleményét tükrözik, így az azokbanmegfogalmazottak nem tekinthetők azMNB hivatalos véleményének.

A Hitelintézeti Szemle novemberiszámába nyolc lektorált tanulmány,három könyvismertetés, egy esszé jelle-gű dolgozat és egy Kochmeister-díjasmunka került be. Ezen munkák mind-

118833A HITELINTÉZETI SZEMLE

BEMUTATKOZIK A HITELINTÉZETI SZEMLE

egyike olyan területeket feszeget, ame-lyek a válság alatt jelentős átalakulásonestek át.

Balog Ádám, Matolcsy György, Nagy

Márton és Vonnák Balázs tanulmánya amagyar credit crunch 2009 és 2013közötti történetének bemutatását végziel. A szerzők az okokat, a jellegadó tulaj-donságokat és a növekedési szempont-ból kritikus kkv-hitelezést vizsgálják,elemzik. Munkájukban rámutatnak,hogy a Növekedési Hitelprogram (NHP)segítségével a magyar gazdaság kilépetta credit crunch negatív spiráljából.

Ábel István, Csortos Orsolya, Leh-

mann Kristóf, Madarász Annamária ésSzalai Zoltán tanulmánya az inflációscélkövetés keretrendszerének változásá-val és megújulásával kapcsolatos elméle-ti és gyakorlati lehetőségeket tekinti át.Következtetéseikben megjegyzik, hogyaz inflációs célkövetés az egyik legjobbmonetáris politikai gyakorlat.

Bodnár Katalin, Kovalszky Zsolt,

Kreiszné Hudák Emese A válságokból

történő kilábalás és a hitelezés kapcso-

lata című dolgozata elsőként a hitele-zéssel és a hitelezés nélkül kísért kilába-lási epizódokat különbözteti meg.Rámutatnak, hogy a szakirodalombantöbb olyan eset van, amikor a gazdaságinövekedés hitelezés nélkül következikbe, de ezekben az esetekben a felzárkó-zás üteme tartósan alacsonyabb. Elemzé-sük szerint a gyors kilábaláshoz szüksé-ges a pénzügyi közvetítőrendszer aktivi-tása. Közép- és hosszú távon a reálgazda-ság tartós bővüléséhez nélkülözhetetlena pénzügyi közvetítőrendszer által nyúj-tott hitelek növekedése.

A szanálás reformja című dolgozatá-ban Thomas F. Huertas a 2014-ben meg-jelent könyvének (Safe to Fail: HowResolution Will Revolutionise Banking)érveit foglalja össze és ezek közöttkiemeli, hogy a 2008-as pénzügyi, majd

reálgazdasági válság arra is rámutatott,hogy a szanálás hosszú távú sikerénekelőfeltétele a bank stabilizálásán túl aszerkezetátalakítás is.

Bethlendi András és Végh Richárd aKözösségi finanszírozás – valós lehető-

ség-e a hazai kisvállalatok számára?

címet viselő tanulmányában elsőként aközösségi finanszírozást (crowdfun-ding), az internetalapú anyagi segítség-nyújtást mutatja be. Azzal érvelnek,hogy ez egy potenciális finanszírozásiforrás a kkv-szektor és különösen a start-up vállalatok számára. Megállapításukszerint ugyanakkor szükség lenne abefektetői bizalom, a jól működő intéz-ményi struktúra, a transzparencia és abefektetővédelmi szabályok kedvezőbbirányban történő elmozdulására.

Ódor Lajos és P. Kiss Gábor Vissza

az alapokhoz – jó fiskális intézmé-

nyekhez jó mutatót! című munkája egydecentralizált keretrendszerre teszjavaslatot és bemutatja azokat a problé-mákat, amelyekre a jelenlegi európaimodell nem tud választ adni. A szerzőkszerint nincsenek robusztus és egysze-rű mutatók, így veszélybe kerül a szabá-lyok kikényszeríthetősége és a procikli-kus fiskális politika elkerülése. A fiská-lis célok elérését az országspecifikusnemzeti szabályrendszer biztosítaná aköltségvetési tanácsok aktív részvételé-vel, így egészen más lenne a közösségiszint feladata.

Banyár József A modern nyugdíj-

rendszer kialakulásának két története

címet viselő munkájában elsőkéntSamuelson 1958-as alapmunkájánaktéziseit ismerteti és azon a gondolatisíkon indul el, hogy milyen nyugdíjrend-szer születik akkor, ha feloldjuk az egyiksamuelsoni egyszerűsítést és kiegészít-jük a modellt a gyermekkorra is. A szer-ző így két történetet közöl: a sajátját ésSamuelsonét. Áttekintést kapunk a mun-


kában még arról is, hogy a nyugdíj és agyermek problémának eddig milyenmegközelítései jelentek meg a szakiro-dalomban.

Virág Miklós és Nyitrai Tamás aMetamódszerek alkalmazása a csőd-

előrejelzésben című tanulmánya azt a főfeladatot vállalja, hogy a csődelőrejelzés-ben leggyakrabban alkalmazott kétmódszer előrejelzéseit hasonlítsa összeegy közel ezer hazai vállalkozás adatai-ból álló mintán. A másik célkitűzésükpedig az, hogy a pénzügyi mutatóknak aszakágazati átlagoktól vett csődmodel-lek találati arányát összehasonlítsák anyers pénzügyi mutatókkal, illetve azazok dinamikáját is figyelembe vevő vál-tozókra épített modellek találati arányá-val.

A novemberi szám első könyvismer-tetését Bánkuty Tamás jegyzi, aki A

lelki tényezők szerepe a gazdaságban

című recenziójában George A. Akerlof

és Robert J. Schiller Animal Spirits

címet viselő munkájáról ad áttekintést.A recenzens kiemeli, hogy a gazdaságifolyamatok hátterében változó gondol-kodásbeli minták állnak és öt olyannem kvantifikálható tényező létezik,amelyek érdemben befolyásolják a gaz-daságot. A könyv fejezeteiből láthatjukazt is, hogy mi történik, ha az emberekirracionálisak, tévednek és félrevezetikőket.

Kómár András Az oknyomozó köz-

gazdász című könyvismertetésébenTim Harford The Undercover Econo-

mist Strikes Back című könyvét mutatjabe. A recenzens kiemeli, hogy a szerzőpárbeszédes formában tekinti át a mak-roökonómia és a gazdaságirányításjelentősebb részterületeit. A könyv 15tematikus, egy-egy problémakört átte-kintő fejezeten át segít a makrogazdasá-gi folyamatok jobb megértésében. Arecenzens egyetért a szerzővel abban,

hogy a jelenlegi társadalmi és gazdaságiproblémák hatékony kezeléséhez a köz-gazdaságtan megújulására van szükség.

Vágó Nikolett könyvismertetésénekcíme: Régi és új kihívások a feltörekvő

európai országok előtt. A recenzensmunkájában Thierry Bracke és Reiner

Martin From Crisis to Recovery – Old

and New Challenges in Emerging

Europe című munkáját mutatja be. Akönyv valójában az Európai KözpontiBank azonos című konferenciája alap-ján készült és értékes tanulmányokatközöl. A dolgozatok középpontjában azEurópai Unió azon feltörekvő országaiállnak, amelyeket a 2008–2009-es visz-szaesés erőteljesen megrázott. A recen-zens a tanulmányok által érintett téma-körök ismertetésére vállalkozik.

Virág Barnabás esszédolgozatábana világgazdaság hosszú távú kihívásai-nak kérdéskörét feszegeti és sietverámutat, hogy a világgazdaság gyengél-kedése néhány negatív tendencia miattmár a válság előtt is tetten érhető volt.A szerző négy tényezőt említ: magasadósságszint, növekvő jövedelem-egyenlőtlenségek, elöregedő társada-lom, globális felmelegedés. Kiemeli,hogy beavatkozás nélkül a világgazda-ság utóbbi ötven évben tapasztalt fejlő-dése csak gazdaságtörténeti kuriózummaradhat.

A novemberi szám utolsó írásaBadics Milán Csaba Kochmeister-díjasdolgozata. A szerző munkája a Budapes-ti Értéktőzsde X. Kochmeister-díj pályá-zatán nyert első díjat 2014 májusában. Adolgozat azt vizsgálja, hogy a különbözőadatbányászati modellek mennyire hasz-nálhatóak az aktív portfóliókezelésben.Kitér a zajszűrő és hibrid módszerekalkalmazhatóságára. Mindemellett egyárfolyam-előrejelzésen alapuló kereske-delmi stratégiát mutat be, amely tranz-akciós költségek mellett is eredményes.


A módszerek előrejelző képességetpedig az OTP záróárfolyamának időso-rán teszteli, amellyel egzakt empirikuskutatást végez.

Mindezekből látható, hogy mind aközölt tanulmányok témája, mind aszerzők tekintetében a sokszínűséget

szeretnénk képviselni, ezért a jövőbenbármilyen, a lektorálási folyamatonátesett tudományos igényű munkátközlünk.

DR. PÁSZTOR SZABOLCSA HITELINTÉZETI SZEMLE

FELELŐS SZERKESZTŐJE



CALL FOR PAPERS

FELHÍVÁS A HITELINTÉZETI SZEMLÉBEN VALÓ KÖZLÉSRE

A Hitelintézeti Szemle szerkesztősége ezúton szeretné felhívni a leendő szer-zők figyelmét arra, hogy szívesen fogad tanulmányokat magyar vagy angolnyelven.

A Hitelintézeti Szemle egy olyan több mint egy évtizedes múltra visszate-kintő, megújult, egyre bővülő tartalommal és fokozatosan megszilárdulórovatrenddel, korszerű tipográfiával külön kötetben magyar és angol nyelvenmegjelenő társadalomtudományi folyóirat, amely negyedévente jelenik meg aMagyar Nemzeti Bank gondozásában és szerkesztésében.

A folyóirat kizárólag olyan első közlésre beküldött dolgozatokat közöl,amelyek leginkább a pénzügy, a közgazdaság-tudomány, a gazdálkodás- ésszervezéstudományok, valamint ezek határterületeivel foglalkoznak. A Hitel-intézeti Szemle arculatából kiindulóan azt a célt vállalja fel, hogy hiteles képetadjon Magyarországról és szűkebb régióról a világnak. Éppen ezért azt a cél-kitűzést tűztük ki magunk elé, hogy mértékadó tudományos folyóiratkéntegyre szélesebb olvasóbázishoz jussunk el és a folyóiratban közölt tanulmá-nyokból világszerte idézzenek. Elősegítjük továbbá azt is, hogy a folyóiratbanközölt tudományos eredmények egyre inkább hasznosuljanak és maradéktala-nul hozzájáruljanak a folyamatosan átalakuló és bővülő közgazdaság-tudo-mány fejlődé-séhez.

Leginkább olyan tanulmányokat várunk, amelyek a gazdasági és társadalmijelenségeket komplex megkö-zelítési mód mentén kívánják elméleti, gazda-ságtörténeti és statisztikai megközelítést is számba véve vizsgálni.

Mindezek mellett szívesen várunk könyvismertetéseket, tudományosigénnyel megírt esszé jellegű dolgozatokat, konferencia beszámolókat is.

A kéziratokat a [email protected] e-mail címre kérjük elkül-deni.

A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG

ENGLISH ABSTRACTS

Gergely BAKSAY–Balázs CSOMÓSANALYSING CHANGES IN THE HUNGARIAN TAX AND SOCIAL TRANSFERSYSTEM BETWEEN 2010 AND 2014 USING A MICROSIMULATION MODEL

In this paper, using an update of a microsimulation model developed earlier in theHungarian National Bank, we try to estimate the macroeconomic, budgetary andlabour market effect of government measures relating taxes, social contributions,social transfers and gross wages since 2010. Compared to other studies on this sub-ject, we take into account a more broad scope of measures, eg. measures directlyaffecting gross wages and total labour cost. According to our estimations theincrease of the minimum wage and the so-called expected wage have fully com-pensated the low-income households of 2.3 million people already in the short-runfor the loss of net income stemming from personal income tax and social contribu-tion changes (especially for the abolition of tax credit).Taking into account socialtransfer reforms, the long-term macroeconomic effect of the measures isfavourable: the level of employment may increase by approximately 2 percent,steady-state GDP level may go up by 1.5-2 and public deficit may decrease in thelong run.

Ádám BALOGTAX EVASION AND THE SHADOW ECONOMY IN HUNGARY

The fight against the underground economy and tax evasion are amongst the pri-ority policy objectives in most developed countries. In addition to significant bud-get revenue shortfalls, the shadow economy and tax evasion distorts the statisticsand market competition. Based on the theoretical and empirical literature, thepaper presents the underlying reasons behind the shadow economy and the esti-mates on the size of the shadow economy in Hungary. Furthermore, it draws con-clusions on the whitening effects of the recent policy measures based on the lateststatistics of the National Labour Office and the retail sales statistics.

Benedek NOBILIS–András SVRAKAHUNGARIAN SMALL BUSINESS TAX AND POSSIBILITIES TO MINIMIZE DISTORTIONSFROM CAPITAL INCOME TAXATION

Governments throughout the EU and OECD countries rely on revenues raised bytaxing capital incomes. Although several arguments can be made for keeping thesetaxes, in their current form they hinder capital accumulation and significantlylower potential growth due to their savings and investment distorting nature. Anelegant and simple method for eliminating the economic distortions of taxes on

118899ENGLISH ABSTRACTS

profits is cash-flow taxation which moves income taxes closer to the more growthfriendly value added taxes. The Small Business Tax, which was introduced inHungary in 2013 was designed along these principles. In this paper we review thetheoretical literature on cash-flow taxation and discuss the main features of theSmall Business Tax, and the challenges around its implementation.

Balázs CSOMÓS–Gábor P. KISSTHE TRANSFORMATION OF THE HUNGARIAN TAX STRUCTURE AFTER 2010

The Hungarian tax system has undergone significant changes in the recent years.The weight of taxes on labor decreased by 3.3 percentage points and the weight ofconsumption, turnover taxes increased by 3.7 percentage points between 2007and 2012. This type of change regarding the tax structure is not unique in theEuropean Union, however the rate is one of the largest in Europe. This study, aftera brief overview of the literature, presents the Hungarian tax structure in interna-tional comparison and summarizes the main changes that were entered into forceafter 2010. Furthermore, in addition to the tax centralization indicators publishedby the Eurostat we present an adjusted tax centralization indicator for theEuropean Union countries, which filters out the tax component of public spend-ing and transfers, takes into account the mandatory private pension contributionand compares the tax burden to the private income.

Tamás BÁNFIFAIR TAX SYSTEM OR ETHICAL TAXPAYERS?

The interpretation of fairness based on the equal sacrifice principle is not clear, asthree taxing rules can be derived from it. Instead of searching for a fair tax system,the ethical behavior of taxpayers is justified to be aimed for and expected. Ethicaltaxation and propensity to pay tax can be encouraged as follows: the abolition ofsecrecy of individual and family tax reports; limitation of cash flows associatedwith corruption; and the gradual elimination of tax havens and offshore areas.

Gábor KUTASI–Júlia PERGERTAX INCENTIVES AGAINST EXTERNALITIES. INTERNATIONAL EXAMPLES OF PUBLICHEALTH AND CARBON TAXES

The study analyzes the practice of Pigou-taxes applied against negative externali-ties. Two fields are surveyed, the international practice and efficiency of taxationof unhealthy foods and carbon emissions. We focus on the opportunities providedby the two types of tax and the factors decreasing their efficiency.


Tamás PESUTHTAX POLICY CHANGES AFTER THE CRISIS. THE RISE OF BANK TAXES

As a result of the global economic crisis and the need for fiscal consolidation, therole of taxation within financial policy has been on the rise. The emergence andthe extensive spread of taxes on the financial sector are one of the consequencesof the global economic crisis. The article deals with some theoretical issues arisingfrom this change in taxation.

Vera TAKÁCS–Ákos MÁTÉ–Sándor Gyula NAGYCHANGES IN TAX STRUCTURES IN EU COUNTRIES

The European Union does not have a common taxation policy affecting all therelated policy fields, and it is unrealistic to expect any substantial change in this inthe foreseeable future. But this does not mean that the EU and its member stateshave not introduced some common rules and standards, even some minimum taxrates (e.g. VAT), but this hardly restricts the member states in using their taxationpolicy as a main tool for increasing competitiveness, or to the contrary, uninten-tionally undermining their competitiveness by an ill-structured tax policy. Thepaper highlights the changes in tax policies of the Visegrad Group and some coun-tries of the Eurozone (Germany, Austria and the Netherlands) from a growth per-spective in the last decade.

119911ENGLISH ABSTRACTS


SZERZŐINKHEZ

A Köz-Gazdaság szívesen fogad a közgazdaságtudomány tárgykörébe tartozó mindenolyan tanulmányt, amely hozzájárul a hazai közgazdasági gondolkodás fejlesztésé-hez. A kéziratok elkészítésekor a szerkesztőség a következőket kéri figyelembevenni:

A tanulmányokat elektronikusan kérjük elküldeni ([email protected] címre), lehetőleg MS Word (doc) formátumban

Egy tanulmány átlagos hossza 1 szerzői ív (40 ezer karakter, szóközökkel együtt).Kérjük szerzőinket, hogy ettől legfeljebb kismértékben térjenek el felfelé.A tanulmány rendelkezzen rövid, legfeljebb 100 szavas összefoglalóval, amelyetangolul is el kell készíteni.A fejezetcímeket arab számokkal kérjük jelölni. Az alfejezetek esetén a főfejezetsorszámát is meg kell adni: 1, 1.1., 1.1.1., 1.2.2. stb.Az ábráknak legyen aláírása, a táblázatoknak címe, illetve legyenek arab számok-kal sorszámozva. A táblázat vagy ábra tartalma lehetőleg legyen a főszöveg isme-rete nélkül is értelmezhető. Minden esetben szükséges az adatok forrását feltün-tetni az ábra vagy a táblázat alatt. Az ábrák legfeljebb két színt tartalmazzanak.Egyenleteket, képleteket a sorok jobboldalán zárójelbe tett arab számokkal kelljelezni: (1), (2) stb.Hivatkozások, jegyzetekA hivatkozásokat a főszövegben, szögletes zárójelben kérjük megadni [szerző,évszám] formátumban. Pl: [Szentes, 1999]Pontos idézeteknél minden esetben szükséges megadni az oldalszámot is [szerzőévszám: oldalszám] formátumban. Pl. [Szentes, 1999: 312]A jegyzetek a főszöveg kiegészítésére szolgálnak, számukat a feltétlenül szük-séges minimális szintre kérjük csökkenteni. Hivatkozott irodalom: a tanulmány végén kérjük felsorolni a szövegben hivatko-zott irodalmakat az alábbiak szerint:Könyvek Szerző neve (kiadás éve): Cím dőlt betűkkel. Kiadó, kiadás helyepl: Szentes T. (1999): Világgazdaságtan. Aula, BudapestKönyvfejezetekSzerző neve (kiadás éve): „Fejezet címe idézőjelek közt”. In: Szerkesztő neve:Kötet címe dőlt betűkkel. Kiadó, kiadás helyepl. Stern, N. és Stiglitz, J. (1997): „A Framework for a Development Strategy in aMarket Economy” in: Malinvaud, E. (szerk): Development Strategy and Manage-ment of the Market Economy. Oxford University Press, OxfordFolyóiratcikkekSzerző neve (megjelenés éve): „Cím idézőjelek közt” Folyóirat neve dőlt betűk-kel. évfolyam(szám): oldalszámok.pl: Kydland, F. E. (2006): „Aggregált mennyiségi elmélet” Köz-Gazdaság 1(2):19-35.Internetes hivatkozások: Szerző neve (megjelenés éve): Cím dőlt betűkkel. Tel-jes URL. Lekérdezés dátuma.pl. Rodrik, D. (2006): The Disappointments of Financial Globalization.http://ksghome.harvard.edu/~drodrik/The Disappointments of Financial Glo-balization (November 2006).doc. Lekérdezve: 2007. 03. 13.

Documents

Az adózás ázsiai tapasztalatai - mnb.hu · adóval kapcsolatos adminisztrációt. Ennek része a TADAT (Tax Administrati-on Diagnostic Assessment Tool), ami-nek immár önálló