20

15

. M

ÁR

CIU

S

18/1

A Z A N T R O P O Z Ó F I A É S A S Z O C I Á L I S É L E T F O L Y Ó I R A T A

Antropozófia | Döbröntei Zoltán: Az globális áfium ellen való orvosság

Világhelyzet | Ertsey Attila: Mozaikok és perspektívák

Technika | Paul Emberson: Az életerõkkel dolgozni

Pedagógia | G. Ekler Ágnes: Érettségik hava

TARTALOMJEGYZÉK

AZ ANTROPOZÓFIA ÉS SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRATA

Kiadja: Ita Wegman Alapítvány| Felelõs kiadó: a kuratórium elnöke, Frisch Mihály | Fõszerkesztõ: Buella MónikaSzerkesztõbizottság: Döbröntei Zoltán, Ertsey Attila, Frisch Mihály

Borító és grafika: Csáki István | Tördelés: TérMûves Bt. – eMeLA | Korrektúra: Rátz Mária | Nyomdai munka: Kintner Attila

ISSN 1418 4443

Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség címére lehet beküldeni1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41. Tel: 06-70/774-6694, Honlap: www.szabadgondolat.hu, E-mail: info@szabadgondolat.hu

A Szabad Gondolatban megjelent minden szerzõi mû az 1999. évi LXXI. törvény (a szerzõi jogról) hatálya alá tartozik. 34.§ (1) „A mû részletét – az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben

és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti.”

Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg.Elõfizethetõ a szerkesztõségben.

Éves elõfizetési díj: 4000 Ft (postaköltséggel együtt)

A lap ára: 800 Ft

Antropozófia

1 Döbröntei Zoltán:Sorskövek

1 Húsvét mint a gondolkodás életre keltésének ünnepe Charles Kovacs 1985. április 8-i elõadása

4 Döbröntei Zoltán:Az globális áfium ellen való orvosság

13 Makovecz-emlékmû

Világhelyzet

14 Terry Boardman:Cecil Rhodes, Oroszország és az Iszlám Állam

25 Ertsey Attila:Mozaikok és perspektívák

Technika

33 Paul Emberson:Az életerõkkel dolgozni

41 Ádám László:On-line kór konferencia Szombathelyen

43 Gergár Mária:„Megfogni azt a kezet, amely a világot tartja”

Pedagógia

49 G. Ekler Ágnes:Érettségik hava

54 Akiknek van dolguk itthon Beszélgetés Keleti Alexandrával és Pethõ Áronnal

61 Hírek

12015/1

Antropozófia

Döbröntei ZoltánSorskövek

A kereszt titkaihoz az is hozzátartozik, hogy ami ver-tikálisan megtörtént az istenek és az emberek kö-zött, az megtörténhet horizontálisan az ember és azember között.A sorsokban látszik: ami egymásnak vagyunk, abbanaz ég tükrözõdik. S ami lelkileg egymásnak vagyunk,az szinte tárgy: kemény és isteni szó. Sorsvalóságun-kon át messzire szólunk, és mások sorsa valóságkéntnyomul lelkünkbe.Az élet valósága beavatás és vigasz egyszerre. Próba-kõ és kegyelem, mert kiömlött az ég a Földre. Szól azangyal a lélekben, kemény szavak köveivel. S a mel-lettünk alakuló sorsokban láthatóvá válnak a szavak.A szemünk elõtt játszódnak le a misztériumok. Egykislány sír. Egy anya másra gondol. Egy férfi pénzhezjut. Egy fiatal magára marad. Angyal szól, és nemcsaka lelkünkben, hanem a sorsváltozások köveibõl is.Józan menny. Világos titok. Ki vagy te nekem, másikember? Idegen vagy és testvérem. Mitikussá vált éle-tünkben én is több vagyok magamnál, mert látom,több teljesül általad, mint ami magadnak vagy. Angyalszól hozzám egész létedbõl. Csak lehessek méltó te-hozzád! Így van hát közöttünk a Megváltó. Az isteni-nél valóságosabban és a valóságnál istenibben. Sorskövek, beszélõ, faragott kövek vagyunk életünk-be fagyva. Vágyakozunk egymásra, és elviselhetetlen

a másik közelsége. Csak egy határig engedjük be amásikat, és csak egy határig fogad be a másik. Mit istehetnénk? Meghalni úgyis egyedül kell. A közelségmégis egyre közelibbé válik. Súrlódunk, csiszolódunk. Ezáltal szól az angyal. Egymássá kell válnunk.Ami bennünk szilárd, meg akar olvadni. Ami bennünkelfolyó, össze akar kötni. Ami bennünk levegõ, fényünkakar lenni. S ami bennünk tûz, az egyben lobban. A kövek növekedni és virágozni akarnak. A növényekszólni szeretnének. A nyughatatlan állatok jóságravágynak. S az emberek egymás Krisztusai lehetnek.Ez az új teremtés kezdete. A miénk. Benne terem-tünk. Magunkat teremtjük bele a teremtésbe – mertenélkül nem is vagyunk. Csak az van immár, ami lesz!Ez egy új történet, egy folyton újabbá váló evangéli-um. A sorsokban szóló ige hozzáférhetõvé vált. Meg-szólal bennünk. S a szó messzire hangzik tõlünk a tet-tekben; ahol aztán befogadják, ott teremtõvé tesz asorsokban.

Nincs más vigasz, mint hogy végigéljük a sorsot, ami-be akárhogyan is keveredtünk, mert sorsunk terhealatt váltjuk meg a jogot a kegyelemre. A kegyelem-re, amit egymással szemben gyakorolhatunk. Elen-gedni egymás terhét csak úgy tudjuk, ha vállunkravesszük a másik keresztjét. Mert az a miénk.

Húsvét mint a gondolkodás életrekeltésének ünnepeCharles Kovacs 1985. április 8-i elõadása

A húsvéti ünnepet az emberiség régen, már a keresz-ténység megérkezése elõtt ünnepelte. Ez egy tavaszün-nep volt, mely az életnek a halál fölötti gyõzelmét di-csérte a természetben. A kereszténység megérkezésé-vel a húsvét új jelentõséget nyert: Krisztus gyõzelmét ahalál felett a Golgotai Misztériumnál. Mindkét eseményolyan – amely minden évben megismétlõdik, és mind-egyik egyedülálló –, amihez az ember semmit sem tudhozzáadni. Az élet évenkénti tavaszi megújulása, ugyan-úgy, mint a feltámadás, olyan adományok, amelyeket amagasabb hatalmak nyújtanak számunkra. A tudati lélek korának 15. századi kezdete óta azonban

az emberiség olyan fejlõdési szakaszba lépett, ahol az életmegújításában nekünk is aktívan részt kell vennünk – ha

Rem

bran

t: F

aust

meg

vilá

goso

dása

2 2015/1

Antropozófia Húsvét mint a gondolkodás életre keltésének ünnepe

mi magunk is életet akarunk a halott dolgokba belevinni.Ami meghalt, az az emberi gondolat. A Michael-levelek-beni Rudolf Steiner leírja azt a négy fokozatot, amelyeksorán a régi, élõ gondolkodás egy mai, élettelen ár-nyékká vált. Mi, akik a 20. században élünk, oly nagyonhozzászoktunk az absztrakt, intellektuális gondolkodás-hoz, már alig tudjuk elképzelni, hogy valaha létezettegy másfajta gondolkodás. A késõi középkor embereiazonban, akik a gondolkodás elhalásának folyamatát át-élték, érezték ezt a változást. Érezték, hogy egy sötéterõ válik észlelhetõvé az emberi tudatban. Ez az érzésvezetett a Faust-mondához, ahhoz az emberhez, akipusztán tudásvágyból odáig jutott, hogy a lelkét eladtaaz ördögnek. Amikor Goethe ezt a mondát a maga tragédiájához fel-használta, akkor ebben és ezáltal bemutatta a tudati lé-lek egész drámáját. Már a Prológot követõ elsõ jelene-tek közvetlenül egy olyan témához vezetnek el ben-nünket, amelynek középpontjában a tudati lélek áll. Fa-ust egy monológban erõs elégedetlenségét fejti ki a ha-lott gondolatok és fogalmak iránt, melyeket tanulássaltöltött hosszú élete alatt elsajátított. Faust legalábbõszinte önmagához. Mások – és ebbe a mi évszázadunktudósait, filozófusait, gazdasági szakembereit és politi-kusait is bevonhatjuk – sem nem õszinték, sem nemelég érzékenyek ahhoz, hogy észrevegyék bármiféleéletnek a teljes hiányát saját ideológiájukban. Faust ész-reveszi ezt, és annak érdekében, hogy ennek a száraztudásnak az alternatíváját megtalálja, a régebbi korokokkult praktikáihoz folyamodik. Mágikus rituálét végez,és ezáltal egy szellemet hív elõ, a Föld szellemet. Ez atalálkozás azonban csak kétséget és felkavarodottságothagy benne hátra. Sem a halott fogalmak tanulmányo-

zása, sem pedig a múlt okkult módszereihez való me-nekvés nem vezette el a keresett élõ gondolkodás vilá-gába. Elhatározta, hogy méreggel vet véget az életének.Már az ajkához emelte a méreggel teli serleget, amikorzengeni elkezdtek a templomi harangok. Húsvét vasár-napja van – és hangokat hall, melyek Krisztus feltáma-dásáról beszélnek. A serleg kiesik a kezébõl. Érzi, hogyez a húsvéti üzenet számára is tartalmaz reményt. Goethe drámájának elsõ jelenetében felteszik szá-munkra azt a kérdést, amivel az emberiség a tudati lé-lek korában szembekerül. Egyrészrõl itt vannak a halottgondolatok, amelyek végül is csak kétségekhez tudnakbennünket vezetni; másik oldalról pedig itt a húsvéti re-mény. Éppen ezért kell feltennünk azt a kérdést: ho-gyan kerülhet húsvéti impulzus abba az élettelen fan-tom-gondolkodásba, amilyenné a gondolkodás az el-múlt évszázadban vált? Goethe drámájának jelenetei kérdéseket vetnek felszámunkra, de nem adnak választ. Faustot felkavarja a húsvéti harang, de a gondolkodásaugyanolyan halott marad, mint azelõtt volt. Így találkoz-nia kell azzal a lénnyel, és össze kell magát kötnie vele,aki a halálerõket képviseli: Mefisztofelesszel. Ugyanúgy,ahogy Faustnak a drámában Mefisztofelesz oldalán kellátmenni az életen, ugyanúgy hordozza a mi egész civi-lizációnk a 15. század kezdetétõl annak a lénynek a le-nyomatát, akit Goethe Mefisztofelesznek nevez.A tudati lélek kora már az elsõ évszázadában valamiolyasmit hozott létre, mely szimptomatikusnak minõsülminden továbbira: az új asztronómiát, melyet Koperni-kusz és Kepler vezetett be. Az ég – amelyet Isten biro-dalmának tekintettek – olyan univerzummá züllött,amelyben a bolygók óramû pontossággal mozognak.

Ant

ione

Wie

rtz:

Kri

sztu

s di

adal

a

32015/1

Antropozófia Húsvét mint a gondolkodás életre keltésének ünnepe

A kozmoszt már csak egy hatalmas mechanizmusnaktekintették. És az univerzumnak ez a mechanikusszemléleti módja az egész modern tudomány modelljé-vé vált. Az emberi zsenialitás is ugyanezt az irányt kö-vette, pár évszázad alatt több mechanikai felfedezésttett, mint az emberiség történelmének korábbi évezre-deiben összesen. A halott gondolat csak halott dolgokatvolt képes megérteni: a gépeket. Ez a gondolkodás el-vágta az emberiséget a szellemi világtól, és elidegenítet-te a természettõl. Az emberi élet véletlenné vált, kü-lönbözõ véletlen események eredményévé. Fontosmegérteni, hogy ez a fejlõdés szükséges volt annak ér-dekében, hogy az embert engedje olyanná válni, ami-lyenné válnia kellett, hogy szabad ember legyen. Azon-ban, ahogy ezt ma látjuk, ez a gondolkodás önmagábólfakadóan csak ökológiai katasztrófákhoz, szociális szét-eséshez és az emberi lélek egyedüllétérzéséhez vezetoly módon, ahogy ez a történelem régebbi korszakai-ban ismeretlen volt. És mégis, egy kb. 100 évvel ezelõtt írt könyvben a kö-vetkezõ kulcsmondatot, találjuk: „a gondolkodás azemberiség igazi kommuniója.”2 Ez a könyv Goethe is-meretelméletének meglehetõsen absztrakt témájávalfoglalkozik, és a fiatal Rudolf Steinertõl származik. Õnevezte a gondolkodást „Kommuniónak”, és ahogy õtöbb évvel késõbb elmagyarázta, a „Kommunió” kifeje-zést ugyanabban az értelemben használta, mint a kato-likus egyház akkor, amikor a szent „Kommunió” szent-ségérõl beszél. Az egyházak (legalábbis néhány közü-lük) ezalatt Krisztussal és a szellemi világgal való kom-muniót értik – és így érti ezt Rudolf Steiner is. Kétségtelen, hogy az a gondolkodás, amit SteinerKommuniónak nevez, annak semmi köze sincs ahhoz ahalott gondolkodáshoz, ami Faustot Mefisztofeleszhezés a mi civilizációnkat egy globális katasztrófa széléhezvezette. Talán könnyebben megérthetjük, hogy mitgondolt Rudolf Steiner, ha nem egy gondolat, hanemegy ember halálát vizsgáljuk. Miért is kell nekünk meg-halnunk? Ez egy olyan kérdés, amit nem sok embertesz fel szívesen. A gyerekek néha megteszik, azonbanvalószínûleg nem kapnak helyes választ. Rudolf Steinerezt a kérdést 1910. április 12-én megválaszolta (rövid-del húsvét után):Vannak bizonyos képességek, amelyeket születésünk-kor hozunk magunkkal, és amelyek a kisgyermek hajlé-kony szervezetébe belerögzülnek. Ezek azok a szelle-mi és testi képességek, amelyek egész életünkön végig-kísérnek minket. Néhány képességet csak késõbb szer-zünk meg, mikor már kicsit idõsebbek vagyunk. Mond-hatjuk azt, hogy ezek még a fizikai testhez illeszthetõk.Mire azonban felnövünk, ez már nem lehetséges. A lé-lek ellenben a továbbiakban is, az élet egész folyamánúj képességeket és erõket szerez. Boldogság és bol-dogtalanság, siker és sikertelenség, ügyesség és ügyet-

lenség – ezek mind olyan erõkkel gazdagítják a lelkün-ket, amelyekkel korábban nem rendelkeztünk. Mind-ezek azonban nem rögzíthetõk a fizikai testbe. Ezek azerõk tudattalanok maradnak, mivel fizikai test nélkülnem vagyunk képesek tudatosítani azokat. Ez az állandóan növekvõ belsõ gazdagság a lelkünk mé-lyén közvetlen ellentétben áll testünk korlátozottságá-val, mivel az nem képes azokat felvenni magába. Ez abelsõ gazdagság az, amely azon fáradozik, hogy elégte-len eszközünktõl, a jelenlegi testünktõl megszabaduljonannak érdekében, hogy a következõ inkarnáció számá-ra egy jobb burkot teremtsen. A halál az új élet, az újerõk eredménye, amely az útjában lévõ régi formátszétrombolja. Ezért minden emberi halál az élet gyõ-zelmét jelenti. Ha az egyes ember halálát ebben a fényben vagyunkképesek látni, akkor eljuthatunk annak a halálfolyamat-nak a megértéséhez, amely a gondolkodásban létezik.Pontosan mi az, ami az elmúlt négy-öt évszázad soránmeghalt? A gondolkodásnak ez a halála a régi ösztönöstisztánlátás hosszan elhúzódó halálának csak az utolsófázisa. A mechanikus materialista világszemlélet az utol-só, végsõ fázisa az ösztönös tisztánlátó képességnek. Ezaz oka annak, hogy a mechanikus világszemlélet miértlép fel ösztönös erõként. Azok a tudósok, akik az új vi-lágképet megalkották – Kepler, Galilei és Newton nemvoltak ateisták –, mindegyiküknek volt ilyen vagy olyanvallási meggyõzõdése, de a gondolkodásuk automatiku-san a materializmus felé vette az irányt. És ez ma azemberek többségénél még mindig így van. Noha meg-van az erõs vallási meggyõzõdésük, de ha valamivel dol-guk támad, ami egy alapos gondolkodást igényel, akkorcsak a halott fogalmak állnak rendelkezésükre, melyekjellegükbõl adódóan materialisták, függetlenül attól,hogy ezt õk észreveszik vagy sem. Olyanok, mint Faust,akit a harangzúgás nagyon mélyen megráz, akinekazonban a gondolkodása közvetlen módon még mindigMefisztofeleszhez vezeti. Ezek a halott fogalmak, me-lyekben ösztönös erõ rejlik, mondhatni olyanok, mintvalaminek a holttestei, ami a múltban még élõ volt: azösztönös tisztánlátásé. Nem csak ez a lassú halálfolya-mat az, ami a jelen komputerizált tudományában végetér. Van itt még valami más is. Úgy, ahogy a test halála akülsõdleges jele egy belsõ életfolyamatnak, egy belsõnövekedésnek, ugyanúgy az a holttest, amit mi gondo-latoknak nevezünk, külsõ kifejezõdése az életnek,amely alatta létezik. Itt teljesen másfajta gondolatokrólvan szó – élõ gondolatokról. Ez az élõ gondolkodás elõször csak néhány kiválasztottlélek számára volt hozzáférhetõ. Ilyen lélek volt Parsifalis, a Grál monda hõse. Rudolf Steiner szerint õ a hõse,vagyis az elõfutára a tudati léleknek. Néhány évszázad-dal késõbb, amikor a rejtett áramlat erõre kapott, mártöbb lélek tudott belõle inni. Õk a titkos Rózsakeresz-

Döbröntei ZoltánAz globális áfium ellen való orvosság

Vigyázó szemetek ukrajnára vessétek!

Nemcsak azért kínzó az a gyûlölet és népharag, amiUkrajnát feldúlta, mert immár a globális háború elér-te Európát, nemcsak azért kínzó, mert Magyarország-gal szomszédos országban emberekre lõnek, nem iscsak a magunk féltése miatt, hogy lesz-e még eltüzel-ni való gázunk a fagyos teleken, hanem elsõsorbanazért kínos, mert érezzük a végzetet, a kiszolgálta-tottságot, hogy ez velünk is bármikor megtörténhet.

Ukrajna közvéleményét fél év alatt Oroszország el-len fordították. Janukovics ukrán elnök hiába egye-zett meg a lázadókkal, hiába egyeztetett a német, alengyel, a francia külügyminiszterekkel, hogy a de-cemberi szabad választásokon koalíciós kormányalakul, 2014. február 21-én, huszonnégy óra alattmégis vérben állt a kijevi Majdan. Azóta Ukrajnaanyagilag és morálisan teljesen lerongyolódott, ki-szolgáltatottá vált. A felkelõk kiábrándultak, sza-badságukat, ha volt, ellopták. Megundorodtak ki-

„Hasd át magad a fantázia képességével,Legyen bátorságod az igazsághoz,

Élesítsd érzékeidet a lelki felelõsségvállaláshoz!”

Rudolf Steiner

4 2015/1

Antropozófia Húsvét mint a gondolkodás életre keltésének ünnepe

tes Testvériség tagjai voltak. A 19. század vége táján,amikor Darwin elmélete az ember állatoktól való szár-mazásáról, amikor Marx Károly elmélete az osztály-harcról és Nietzsche filozófiája az akarat hatalommá vá-lásáról a tradicionális spirituális gondolkodás utolsó ma-radványait is elûzte (legalábbis minden intelligens ésgondolkodó ember számára), szükségessé vált, hogy arejtett áramlat a halott gondolkodás kemény héját ké-pes legyen feltörni. Ez az áramlat az, mely számunkraantropozófiaként ismert. Ahogy a halott gondolatok formái a régi tisztánlátás ma-radványai, ugyanúgy az élõ gondolatok a jövõ tisztánlá-tásának kezdetei. Hol van az eredete ennek az élõ gon-dolkodásnak, hol van a forrása ennek az életáramnak?Ez a Golgotai Misztérium. Ezért nevezte Rudolf Steinerezt a gondolkodást „Kommuniónak”, az emberiségKrisztussal történõ igazi kommuniójának. 1910. június13-án3 tartott elõadásában azt mondta: „Gyakran kér-dezik tõlem társaságunk tagjai: »hogyan tudok össze-kapcsolódni Krisztussal?« Ez azonban tényleg egy naivkérdés, mert antropozófiai tanulmányunk minden sora,amit egy szellemtudományi könyvben olvasunk, az köz-vetlen módon összekapcsol minket Krisztussal. És min-denki, aki egy pótlólagos vagy egy további különleges útiránt érdeklõdik, melynek során összekapcsolódhatKrisztussal, ezáltal csak azt mutatja meg, hogy az olva-sás és a tanulás erõfeszítését szeretné elkerülni.” Egy másik elõadásában, 1917. február 6-án (GA 175)

Rudolf Steiner az antropozófia tanulmányozását egynyelv elsajátításával hasonlította össze és azt mondta:„Ha úgy igazán megtanulunk ennek a szellemi életnek anyelvén bensõnkben szólni, akkor kifejlõdik az, hogyKrisztus mellettünk áll és választ ad nekünk.” Hozzáfûzhetjük még: olyan mértékben, ahogy számunk-ra sikerül az antropozófiának ezen a gondolati nyelvéngondolkodni, olyan mértékben gyõztük le a halott gon-dolati formákat, melyek a múlt maradványai – és ekkora húsvéti esemény erõit belevittük a tudati lélekbe.

Németre fordítás: Marcel Frei

Németrõl magyarra fordította: Strassenreiter József

Forrás: Europaer 18. szám, 6/7, 2014. április/május

Jegyzetek

1. A Michael-leveleket az Antropozófiai irányelvek tartalmazzák, GA 26,

1924. Ld. még: Michael küldetése. Charles Kovacs, Basel, 2012. Rudolf

Steiner 1924 õszén végzett michaeli szemlélõdéseihez fûzött kommen-

tár 1924. (1. levél).

2. A mondat szó szerint a következõképp hangzik: „Az ember igazi kom-

muniója az eszme megtestesülése a valóságban.” Ez utóbbi Steiner el-

sõ mûvében, a „Goethe természettudományi írásai”-ban a IV. fejezet-

ben található. „Goethe megismerési módja.”

3. Ezt az elõadást nem publikálták.

52015/1

Antropozófia Döbröntei Zoltán: Az globális áfium ellen való orvosság

forgatott felkelésüktõl, önmaguktól és saját népük-tõl is.Az USA által kirobbantott ukrán puccs után most azEurópára kényszerített gazdasági háborúban szen-ved Oroszország, szenved Ukrajna, szenved Európa.Magyarország évi 4,5 milliárd dollárt veszít – de vi-gye az ördög a pénzt! Az a kérdés kínoz minket, ho-gyan történhetett ez meg? Milyen erõ és milyengyengeség játszott itt szerepet? S a nagy kérdés: Mittehetünk, hogy ne ez legyen a sorsunk?!

Az „állami lét ösztöne” vált kérdésessé, ahogySzolzsenyicin fogalmaz. A józan önvédelem, az önren-delkezés jogának fenntartása és megvédése. Van-e mégilyen ösztönünk? Él-e még bennünk az a szellemi ösz-tön, hogy megvédjük az ármány ellenében is azt, ami amiénk? Vagy elég már nekünk a mindennapi internet?

Amikor így gondolkodik az ember, szükségképpen elkell jutnia a hazáját féltõ szeretethez. S ha egy csepp-nyi felelõsség van bennünk, akkor azt kell monda-nunk, a Haza, a Haza mindenek felett! Mert ha a ha-za önállósága megsérül, egysége megbomlik, akkorminden megtörténhet. Szeretetünknek kell maga-sabbra emelni a hazát.

2014. február 21-e óta már nem tetszeleghet Euró-pa abban a hitben, hogy a béke kontinense. Európanem tudta megvédeni a békét. Az ukrán puccs ótamár nem lehet felelõtlenül magyarként szidni a ma-gyarokat. Nem lehet elvakultan az utcára menni,pártuszályba fodrozódni. Éles megkülönböztetõerõvel szét kell választani, hogy mi a „belügy”, s miaz, ami már közös létünk egységét, önállóságát,függetlenségét veszélyezteti. Mert túlságosan iskönnyen elõfordulhat, hogy valamely sérelem vagyakár komoly érdekellentét, esetleg súlyos világné-zeti különbség odáig dagad, hogy a szociális életbenminden szétesik körülöttünk. Pedig a hazában aztszeretjük, hogy összeköt és felemel bennünket. Sha nincs, ami összefogjon, akkor minden megtör-

ténhet velünk, és mindent meg is érdemlünk. A pénz nem tart össze.

Illúzió, nyugati típusú absztrakció, ha azt gondol-juk, hogy hazaszeretet nélkül meg lehetne valósíta-ni a hármas tagozódású társadalmat. Az csak fa-lanszter lenne. Isten óvjon tõle, hogy egyszer sze-retet nélkül tagolódjon hármasságra a társadalom!Ám, ha az egyes népekbe beleszületõ, népek fölöt-ti emberi individualitások igazán szeretnék azt ahelyet, ahol megszülte õket egy asszony, akkormegfelelõ alap teremtõdne a világgazdasághoz,mely a Föld lényének szeretetére épül, akkor meg-felelõ alap teremtõdne a jogi egyenlõséghez, melya népek individualitásának szeretetét is magábanfoglalja, és megfelelõ alap teremtõdne a szellemiszabadsághoz, mely az ember individualitásánakszeretetében él.

Adhat-e ehhez valós segítséget az antropozófia? Ké-pes-e arra, hogy meleg szavakkal beszéljen, s így szí-vünk közelébe hozza az eszméket? Az antropozófu-soknak fel kell adniuk szívtelenségüket, a megértésgõgjét és az emberek felé kell fordulniuk. Ideje van,hogy a szívekhez szóljunk!

Mert mit kezdjünk azzal az antropozófussal, aki ígybiztat: „Mindegy, hol élsz, mindenütt csak Én vagy!Gondolkozz kozmopolita módon, ez a korszellemkövetelménye! A hazaszeretet már elavult.” Errecsak azt válaszolhatjuk, hogy aljasság kijátszani a koz-mopolitizmust – ami a gondolkodásra vonatkozik – acselekvõ szeretet ellen. Olyan ez, mintha egy anyátarra buzdítanánk, hogy ne szeresse jobban saját ki-csinyét, mint a többi gyermeket. Az anya önzõ sze-retete a saját gyermekében az összes gyermeketszereti, de ha csak az összeset kellene szeretnie, úgymindegyiket elveszítené. A hazaszeretet által tanul-juk meg kitágítani szeretetünket, kitágítani más né-pek felé is. A hazaszeretet elképzelhetetlen más né-pek szeretete nélkül.

Júdá

s cs

ókja

Az

utol

só v

acso

ra

6 2015/1

Antropozófia Döbröntei Zoltán: Az globális áfium ellen való orvosság

Zrínyi Miklós, a horvát bán szavait küldjük az ukránembereknek:„Csúfsága lettünk a nemzeteknek és magunknak, el-lenségünknek penig, valahonnan jön reánk, prédájá-vá. Miért? A vitézségnek disciplínája meg nem tartá-sáért, a részegségért, a tunyaságért, az egymás-gyû-lölésért és ezer ilyen vétkünkért. Én nem hízelked-hetem, édes nemzetem, tenéked, hogy hazugsá-gommal dicsérjelek, (...) hanem im megmondommagadnak fogyatkozásaidat, olyan szívvel és szán-dékkal, hogy megismervén magad is, vesd ki ezt amocskot lelkedbõl, reformáld vétkeidet, öltözzéligazságban, övedzzél erõsséggel, hídd segítségedre aJehovát...”

Cselekvõ tompaság

Mit tehetünk, hogy ne ez legyen a sorsunk? S miértolyan nehéz a hazaszeretet? Nos, azért, mert felad-juk a megismerést. Ott, ahol a haza lénye van, sokakszámára semmi sincs. Ma már csak a megismerésseljuthatunk hazaszeretethez, de minden más szeretet-hez is. Aki a hazáját nem szereti, tudja szeretni talána kontinenst, melyen él, vagy szereti talán az immárkettõezer és tizenöt éve megváltott Földet? Tennikell azért, hogy szerethessünk. A hazaszeretet nemadódik át a vérrel, az õsök tiszteletével. A haza esz-mei lénye cselekvõ megismerést követel, nem elég-séges az intellektuális megközelítés. Ne vádolja ma-gát senki, hogy nincs benne hazaszeretet, de vádoljamagát mindenki, hogy nem akarja megismerni népeés más népek küldetését. Már nem köt a rög, nemköt a vér, szabadon lehet szeretni. Szeretni csak sza-badon lehet!

Valójában minden nyomorunk, sorsunk minden ki-siklása abból a hiányosságból ered, hogy a szellemszámunkra csak élettelen, absztrakt valami, s ezáltalcselekedeteinkbõl elveszítjük a valóságot. A materi-alizmus, ami a technikában éli ki magát, a természet-alatti felé veszi irányát, és húzza magával a kultúrátés az egész szociális életet. Az élettelenné vált szel-lem az ember szellemi lényét, énjét is halálra adja.

S ha elveszítjük a lényszerûen élõ szellem világát, ak-kor elvadulunk, világtalanná leszünk. Így tetteink ésgondolataink között óriási ûr tátong. Nem tudunkjók lenni, mert megismerni gyávák vagyunk.

Amikor feladjuk egy eszme vagy egy gondolat meg-ismerését, akkor gondolati életünkben zárvány, egyabsztrakció keletkezik. Ez az intellektualizmus. S haegy ilyen absztrakció nem marad gondolati terüle-ten, hanem leszáll az érzések világába, a lelki eré-nyek honába, akkor ott demagógiává változik. Üres,halott, nem megismert eszmékért, gondolatokértlelkesedünk, s ha kell, még meg is szavazzuk. Ez anépbutulás. S ha még ennél is mélyebbre ereszkedika meg nem értett gondolat, úgy az akarati életünk-ben fanatizmussá változik. Harcolunk, tüntetünk ér-te. Sok múlik azon, hogy megértsük: az eszme képesmegragadni akaratunkat, s közvetlenül cselekvõvétesz, anélkül hogy értenénk és tudnánk, kit szolgá-lunk vele. Amennyiben egy eszmét csak intellektuá-lisan fogunk fel, de nem értjük meg a szívünkkel, snélkülünk kapcsolódik össze akaratunkkal, úgy az el-lenünk fordul, és egymást pusztítjuk el vele. Kato-nákká leszünk egymás ellen. Õspatkány terjeszt ittkórt, a meg nem gondolt gondolat, de hozzáfûzhet-jük József Attila szavaihoz, hogy õsdenevér terjesztitt kórt, az én nélküli tett, a nem én, hanem önkén-telenül. Ez a cselekvõ tompaság, mely világot építõvilágtalan akarattá válik.

Talán kényelmetlen igazság, de be kell ismerni, hogya népbutítás és a fanatizálás a civilizált Európában is,az értelmiség körében is bárhol, bármikor bevethe-tõ technika. Minden olyan esetben, amikor egy esz-mével szemben nem mozgósítjuk akaraterõnket,hogy megismerjük, kitesszük magunkat a demagógi-ának vagy a fanatizmusnak. Észre kell venni, hogy akultúra eltömegesítése, a szellemtelen oktatás, amédia, a zene- és a filmipar tömegesítései immármeghozták a maguk eredményét: a mechanizált tár-sadalmi életet. Emberek tömegei mozgósíthatókakár saját népük ellen. Információs társadalomban,ismeretek hálójában élünk, de lelki tevékenységünk-

Kri

sztu

s le

tart

ózta

tása

Vero

nika

ken

dõje

72015/1

Antropozófia Döbröntei Zoltán: Az globális áfium ellen való orvosság

ben csak alig pislákol a megismerés. Európa kultúrá-ja tömeges és materiális, értelmisége materialista, sez a materializmus nem tudja megvédeni a népeket.Ehhez spirituális megismerésre van szükség, a szelle-mi valóság konkrét szemléletére.Valami furcsa kór, valami bódító áfium hat itt globá-lisan.

Virtuális bolsevizmus

Hosszú folyamat eredménye, hogy korunkban töme-gesen adjuk fel a megismerést. Apátiába süllyedünk,élvezetekbe menekülünk, vagy fanatikussá válunk.Apatikussá válunk, hogy ne kelljen a szellemi megis-meréssel fáradnunk, élvezetekbe menekülünk, hogyelrejtõzzünk érzéseink elõl, s inkább fanatikussá le-szünk, csak hogy ne kelljen átélnünk jelenlétveszté-sünket az akaratban. S ennek következtében szelle-mi életünk gépiessé válik, lelki életünkben növény-szerûen alszunk, testünkben pedig elállatiasodunk.

Amikor a természettudomány átlépte azt a bûvöskaput, amely a természetalattira nyílott, akkor olyanképzeteket alkotott, melyek a megismerésben nemélhetõk át. S azért nem, mert a természetalatti erõk,mint az elektromosság, a mágnesesség és a magha-sadás, semmit sem mutatnak meg magukból az érzé-keink számára. Érzékalattiak. A képzetalkotás soránpedig egy fogalmat kapcsolunk össze egy érzékelhe-tõ minõséggel. A természetalatti kapuját átlépve vi-szont a fogalmak a semmivel kapcsolódtak össze. Ígya természettudomány a lélekben átélt megismeréshelyett kénytelen volt teóriákat konstruálni, melyekcsak az ész, az okosság, a logika szempontjait tartal-mazták. Rudolf Steiner így szólt a „Goethe világ-szemlélete” (GA 6) címen kiadott elõadásában: „Amodern természettudomány egy nem valóságosabsztraktumot, egy minden érzeti minõségtõl meg-fosztott rezgõ szubsztrátumot helyez a térbe, éscsodálkozik azon, ha nem tudjuk megérteni...” Majdkésõbb: „A természetnek egy tapasztalható folyama-tát azzal véli megmagyarázni, hogy egy tapasztalha-tatlanra vezeti vissza.” Ezen a ponton kellett volna a

materialista tudománytól a szellemtudomány felévenni utunkat, s mivel ezt nem tettük, így szellemiéletünkbe beléptek a kísértetszerû fantomfogalmak,melyek ellenállnak megismerésünknek, csak hinni le-het azokat, mert tekintélyek nyilatkoztatják ki: a ma-terialista vallás szentjei. Az atom, a foton, a pozitron,a kvark, a bozon fogalomnak látszó megismerhetet-lenségek.

Az egyház hajdani erejét, tévedhetetlenségét, istenieredetû hatalmát átörökítette a természettudo-mányra. Ahogy az egyház Isten örök voltát és megis-merhetetlenségét, vagyis Isten útjainak kifürkészhe-tetlenségét állította, úgy most a vallássá vált materi-alizmus fõ dogmája az anyag örökkévalóságának hiteés a gondolkodás letompítása a fantomfogalmak ál-tal. A természettudomány pápái, bíborosai, püspökeiránk zúdítják a tudományos hitéleti absztrakciókat, slenn, a végeken a kispapok megtanítják, ráerõszakol-ják az iskolásokra a tudományos hiszekegyet. Ennekkövetkeztében gondolati életünk telis-tele van kísér-tetszerû fantomfogalmakkal. A „mozgatóideg”, a„pumpáló szív”, a „memóriáért felelõs agyterület”, a„gondolkodó agy”, a „gének által meghatározott lel-ki tulajdonságok” gondolkodásunk dogmái, halottzárványai.

A tudományos klérus jól kiépült hierarchiája úgyszin-tén istent szolgál, Ármányt, a hazugság sötét fejedel-mét, a megtévesztés istenét. S mivel az ember gyön-ge volt megvédeni egyedi megismerését, nem voltféltett kincse a szabadság, hogy értse a világot ésbenne magát, ezért tovább tudott terjedni ez az al-tató áfium a laboratóriumok sekrestyéibõl a szociálisélet területeire. Korunkban egyre-másra jelennekmeg a társadalmakra, a történelmi létesülésre vonat-kozó fantomfogalmak, melyek ugyanúgy ellenállnak amegismerésnek. A globalizmus, a terrorizmus, arasszizmus, az intervenció, a békefenntartás, a véle-ményszabadság, a tolerancia, az esélyegyenlõség, anemi identitás, a kirekesztés, a migráció, a demokrá-cia, a liberális demokrácia, a fundamentalizmus, a klí-maváltozás, a zöld energia fogalmai a szabad megis-

A m

egfe

szíte

tt K

risz

tus

Levé

tel a

ker

eszt

rõl

8 2015/1

Antropozófia Döbröntei Zoltán: Az globális áfium ellen való orvosság

merés elõl elzárt fogalmak. Közös jellemzõjük, hogyglobális jelentõséggel lépnek fel és uralkodnak fölöt-tünk. S ha valaki venné a bátorságot, hogy tisztázza efogalmakat, a hatalmi mágia mûködik tovább, erõveltartja fenn a megismerhetetlenség tekintélyét. Merta visszatartott megismerés hatalommá válik! Szep-tember 11-ével kapcsolatban hiába minden bizonyí-ték, hogy a tornyokat felrobbantották, és nem voltarab terrortámadás! A tompa nyáj vakhitére birodal-mat lehet építeni. A bolsevizált tömegek fanatiz-musban vannak tartva, s lelkük jámbor demagógiá-ban borong. S amikor a népbutulás, a demagógia el-ér egy kritikus szintet, akkor a tömegek bármikorutcára vihetõk, bármit megszavaznak, holnap az el-lenkezõjét is.

Ma is megfeszítenénk, ha rajtunk múlna!

Amennyire a materialista tudomány természetalatti-vá vált, annyira vált a fekete mágia mûveleti területé-vé a szociális életünk. Vagyis immár kiépülni látszikkörülöttünk az új világrend, a globális világ, melybena bolsevizmus eszméjét látjuk megvalósulni. Bolse-vizmus az az eszmei hatalom, mely a szociális élet-ben akarja megvalósítani az emberi individualitásmechanizálását. Ez az eszmei lény gyûlöli az embert.Korunkban koncentrált támadást indított az emberegyedisége ellen. Nyugaton talán észre sem merikvenni, mi a szagáról is megismerjük! Suttogva semhallani, hogy „ideiglenesen Európában állomásozóamerikai hadsereg”, pedig milyen természetes lettvolna, hogy a hidegháború végeztével az európaiakazt kiáltották volna: „Jenkik, haza!”Az elsõ világháborúval szétzúzták Európa közepét, amásodik világháborúval kettészakították Európát, smost egész Európa szellemi elpusztítása zajlik, egyláthatatlan, virtuális bolsevizmussal.

Mi a szovjet bolsevizmusban halott szociális eszmékege alatt éltünk. Nem kérdezhettünk rá az osztály-harcra, a tudományos szocializmusra, a marxista esz-tétikára, a polgári dekadenciára. S most ugyanúgynem kérdezhetünk rá a társadalmi terror fantomfo-galmaira. S tudom, ezt kényelmetlen lesz megérteniEurópa nyugati felén, ahol még jólét, gazdagság és vi-szonylagos béke van. Kényelmetlen lesz rádöbbenni,hogy õk is a globális bolsevizmus gyarmata. De gon-doljuk csak meg! Az USA hetven lehallgatóbázistüzemeltet világszerte, s a harmadik leglehallgatot-tabb állam Németország! Csak itt havi ötszázmillióadatot rögzítenek. Május 11-én viszont Párizsbanmásfél millióan tüntettek, vezetõ államfõk jelenlété-vel, de nem az USA világhatalmi politikája ellen!S gondoljunk arra is, hogy egy éve a legnagyobb ti-

toktartásban készül elõ az amerikai–európai szabadkereskedelmi egyezmény, melynek lényege, hogygazdasági cégek jogosan támadhatják meg az egyeseurópai államokat, ha azok korlátozzák versenyké-pességüket. Tehát Verespatak ciánmérgezési ügyé-ben a román állam alulmaradna a kanadai céggelszemben, ha megkötik ezt a szabad megállapodást.Végül idézzük Marc Ellenbogen, Obama egykori ta-nácsadója nyilatkozatát Magyarországgal kapcsolat-ban: „Minden olyan országban, ahol van képvisele-tünk, a politikai és gazdasági osztályok információtgyûjtenek minden korruptnak vélt személyrõl...” Vagyis a külképviseletek kémtevékenységet folytat-nak? Nyíltan? Jogosan? A diplomácia kémkedést je-lent? Ez egy globális hatalmi jelenlét Európa fölött.Kit szolgál az Unió? Európa koncentrált támadás alattáll, és Európa alszik, mint a rózsa.

Az az Európai Unió, akinek ilyen csekély az öntuda-ta, az önvédelmi ösztöne, és csupán ennyi önrendel-kezési joga van, az egy globális eszme cselédje. Az azEurópai Unió, aki saját méltóságát porba alázta, akisaját érdekei ellenében is képes gazdasági háborútvívni Oroszország ellen, az fanatikus. Egy idegen esz-me fanatikusa. Egy elvtárs.Európa bolsevizálódott. A kollektivizmus tarol az in-dividualitására oly büszke Nyugaton is. No persze ál-modozhat bárki szabadon, képzelhet egy kis szabad-ságot még, de a bolsevik rend, a tömegesítés világameg nem inog. Ebben a globális bolsevizmusbanmindannyian mensevikek vagyunk.

Hitler úgy fanatizálta a német nép tömegeit, hogy anépszellem küldetésétõl idegenedjenek el. Ezt egyokkult rítus során, máig hatóan, a történelem nyíltszínpadán pecsételte meg. Sztálin az orosz nép tö-megeit, magát a népszubsztanciát akarta megnyo-morítani. A keleti bolsevizmus kísérlet volt. Kísérlet,hogy a Krisztus-hordozó nép testén megvalósítható-e egy ahrimani, gépies szociális rend úgy, hogy ezmás népekre is kiterjessze uralmát. A kísérlet sikeresvolt. Megvalósítható, de ehhez elõbb el kellett idege-níteni a német népet saját küldetésétõl.Mindazonáltal a szocialista tömbben nem tudott tel-jes sikerhez jutni a bolsevizmus. Minden igyekezetellenére sem lettek egyformák a népek. Erõs, mar-káns különbségek mutatkoztak a csehek, a lengye-lek, a németek, a magyarok, a románok, a szerbek,a bolgárok között. Többek között abban, hogymennyire lobbanékonyak, lázadóak. Ez Ahriman ku-darca, de újra és újra kísérletet tesz, hátha semlege-síteni tudná a népeket, s akkor teljes sikert arathat-na, mert többé semmiféle szóra nem ébrednénk fela közös akaratban. Ahriman számára nem Steiner

92015/1

Antropozófia Döbröntei Zoltán: Az globális áfium ellen való orvosság

veszélyes, hanem az, hogy megértjük Steiner szava-it, és közös cselekvésre szánjuk el magunkat általa.Amíg mindenki otthon meditál, az nem sokat zavar-ja, de ha a szó felébred a lelkekben, akkor menekül-nie kell.Az én hazám egy olyan kontinensen van, ahol a né-pek nem tudják egymás javára fordítani képességei-ket, mert a benne élõk nem merik megismerni hazá-jukat. A félelem elzárja õket egymástól. Pedig e né-pek arkangyalai arra várnak Európa fölötti templo-mukban, hogy a Földön, az emberek között megva-lósuljon a liberális szellemi élet, a demokratikus jogiélet s a szociális gazdasági élet. S ezt a népek csakegyüttesen valósíthatják meg. A népek által õrzöttmisszió a jövõ szociális rend egészségének záloga. A bolsevizmus akkor válna teljessé, ha a népek egy-formaságba ájulnának. Akkor a népek tengere siva-taggá száradna.

Mit tesz Ahriman, hogy megrontsa a népeket? Fon-tos eszköze például a harag. A népharag felkeltése.Arisztotelész azt mondja a Rétorika II. könyvében,hogy három dolgot kell a haraggal kapcsolatban meg-különböztetni: hogyan lesz valaki haragossá, milyenemberek szoktak haragudni és mi miatt. Aki ezt tud-ja, annak birtokában van a harag felkeltésének esz-köze a népek esetében is. Majd így definiál: „Fogad-juk el, hogy a harag fájdalomtól kísért törekvés egynyilvánvaló bosszúra egy nyilvánvaló semmibevétel-ért, mely érdemtelenül ért bennünket vagy a miéin-ket.” A semmibevételnek pedig három fajtája van, alenézés, a megvetés és a sértés. A lenézés a másikszellemi hiányosságaira irányul, a megvetés a másiklelki erényességének hiányosságaira és a sértés a má-sik jóakaratának, morális képességeinek hiányossá-gaira irányul. A sértés az akaratot mozgósítja, fanati-zál. Vért kíván, ha vérig sértenek, s ezt használjaAhriman. Nos, azt kell mondanunk, hogy nagyon isjól ismeri Arisztotelész tanítását, és zseniálisan visziát a népek lelki életére. Gondoljunk csak a franciakarikatúrával megsértett iszlám világra, melynek kö-vetkeztében az iszlám világ visszasért, melynek kö-vetkeztében kötelezõ minden európai népnek fegy-verkezni, idegengyûlölni és felzárkózni az USA ter-rorista politikája mögé, melynek következtében Eu-rópa nagy lépést tesz a rendõrállamiság felé, mely abolsevizmus szerves részét képezi. Zseniálisan meg-szervezett fanatizáló láncreakció! S mindez egyértel-mûen Európa népei ellen irányul. A büszke tollforga-tó értelmiség pedig eldünnyöghet a véleménysza-badság vagy vallásszabadság kolosszális problémáján,de egy se meri mondani, hogy itt népek pusztulnakel, mert szívükben is megszakadt már beszélõ viszo-nyuk a néppel. Az európai embereknek pedig nincs

elégséges népismeretük ahhoz, hogy lefüleljék a má-gikusan felkeltett gyûlöletet, melynek nevében egye-sülnek. „Világ fanatikusai egyesüljetek!” – most ezEurópa jelszava.

A tûrés jussa

Látható, ha nem tudunk népekben gondolkodni, hanem jutunk valós népismerethez, akkor a Gonoszmagához ragadja ezt a tudást, és ellenünk fordítja.Szociális életünkben jégként repesztenek a fantomfo-galmak. Fel kell figyelnünk például a tolerancia fan-tomfogalmára, mellyel a legszûkebb életterünktõlkezdve a népek együttéléséig mindenütt találkozha-tunk. S nem kedves a találkozás, mert provokál, sazért provokál, mert nincs jogi védelem ellene.Ugyanis a tolerancia a másság tûrését jelenti, ugyan-akkor a másságok sokasága szétszedi a közösséget. A sok másságból csak tarkaság áll össze, a közösségpedig határt szab a másságok sokaságának. Ilyenkorpedig megjelennek a lelkes szabadságvédõk, akikminden másság mellett kiállnak, mert õk csak szabad-ságban tudnak élni. És ezzel teljessé válik a káosz. Vi-szály és gyûlölet kezd uralkodni. Összecsapnak amásságpártiak a közösség híveivel, pedig csupán arrólvan szó, hogy a tolerancia nem a szabadság területé-hez tartozó fogalom. Nincs köze a szabadsághoz.

Az ember mozgásterét jelentõsen behatárolja éskorlátozza a természet világa és a szellemi világ. Azember gondolkodásával felemelkedhet a szellemi vi-lágba, s amennyiben ott tevékenykedik, annyiban il-leti meg a szabadság. Elmerülhet akaratával a termé-szet világában is, s amennyiben azt tevékenyen ala-kítja át a többi ember javára, annyiban él a testvériszeretetben. Az elõbbi a szabad szellemi életet hoz-za létre, az utóbbi az önzetlen gazdasági életet. E kétvilág között bontakozik ki a jog egyensúlyt tartó éle-te. Az egész Földre kiterjedõ testvériség és az indi-viduális szabadság pólusai között az egyes népközös-ségek egyenlõsége teremthet egyensúlyt.

Szellemi területen nincs szabadsága az embernek.Nem gondolhatunk kényünk-kedvünk szerint bár-mit, ha a valósághoz akarjuk tartani magunkat. A sza-badság az ember megismerésére vonatkozik. A megismerés szabadsága azt jelenti, hogy gondol-kodásunkat nem kényszeríti a szellemi világ, szaba-don élhetjük át benne magunkat. A természet világá-ba fizikai testünk által vagyunk beleállítva. A termé-szetben szintén nem vagyunk szabadok, mert sajátoserõit, törvényeit be kell tartanunk, s a természetdolgaiból sem alkothatunk bármit kényünk-kedvünkszerint. Egyedül a jogalkotás területén érvényesülhet

10 2015/1

Antropozófia Döbröntei Zoltán: Az globális áfium ellen való orvosság

a tisztán emberi. Itt csak magától függ az ember. Ittrendelkezhet önmaga önmaga felett.Mindebbõl következik, hogy szellemi területen nemlehet a másságot tolerálni, mert a szellemi világbanhierarchia van s nem egymásmellettiség. Ott nem le-het a háromszög szögeinek összege 180 fok is meg220 fok is. Ott ütközni kell a megismerés jegyében.Ott meg kell kérdezni, mi a cigányság, mi a zsidóság,mi a homoszexualitás, mi a terrorizmus. De ez aharc csak a szabad megismerés területére vonatko-zik, nem vihetõ át az élet más szféráira! Senki em-berfiát nem érhet vád és büntetés a származása vagyakár a szexuális szokásai miatt, amíg ezek nem lép-nek fel támadóan másokkal szemben. Ugyanakkor,ha a másságot valamilyen ok miatt nem ismerhetjükmeg, akkor demagógiává válik a szociális életben, slétrehozza a kirekesztés fantomfogalmát, amely ké-pes aztán fanatizálni is.

A másság tûrése a jogi élet fogalma. A másságokegyenlõségre tartanak igényt, s amikor egy közösségjogalkotása gyenge, akkor az egymásnak feszülõmásságok provokatívvá, kölcsönösen sértõvé válhat-nak, s a népek esetében fellobbanthatja a népharagfanatizmusát. Ez ellen az egyedüli védelem, ha egynépközösség bátran megfogalmazza, hogy hogyanszeretne élni, s ezt alkotmányban rögzíti. Ehhez min-den közösségnek joga van, s ezt az egyenlõség elvealapján kölcsönösen tiszteletben kell tartania másközösségeknek. Ez az alkotmány maga, a mérlegetkezében tartó Justitia lénye, szent és sérthetetlen. Segészen természetesnek kell lennie, hogy például azindiaiak vagy a palesztinok más törvényekkel akarnakélni, mint az angol emberek. Az egyenlõségnek nemszabad egyformaságot teremtenie! A végtelenségigtûrt másság egyformaságot teremt, lebontja a kultú-rát, barbarizmushoz vezet.Amennyiben nem tiszta, nem szabad, vagy renyhe aszellemi élet, akkor nem tud felépülni egészségesenaz alkotmány. Ha a kétely meggyöngíti a szellemi éle-tet, s például nem tud helyes ítéletet alkotni ahomoszexualitásról, hogy az olyan fajtalanság-e,melyben egy természeti elembe, a testünkbe visz-

szük bele a tévesen értelmezett szabadságot, vagyesetleg valami istencsudája képzõdmény, mely egy-szerûen csak más – akkor egészségtelen lesz a jogal-kotás. A jog nem tudja pótolni a szellemi-morális hi-ányosságokat. Franciaország esetében, ahol a homo-szexuálisok házasságát a felnõtt lakosság fele elítéli,törvény tiltja és bünteti, hogy az emberek hangot ad-janak az egynemûség iránti iszonyuknak. RudolfSteiner már 1918-ban arra figyelmeztetett a „Mittesz az angyal asztráltestünkben?” címû elõadásában,hogy az eltévelyedett nemi ösztönök a jövõben ár-talmas, romboló jelleggel léphetnek fel, s a társadal-mi életben alakulatokat hoznak létre, és az embere-ket arra indítja majd, hogy „a Földön semmiképpense valamiféle testvériséget alakítsanak ki, hanem atestvériség ellen lázongjanak”.

A wilsoni béke óta egyre agresszívabban formálják atörténelmet ezek a fantomfogalmak. A wilsoni béketartalmazta azt a szépre dizájnolt áfiumot, hogy a né-peket megilleti a szabadság, s népek szabadságáraépülhet a világbéke. A valóságban azonban a népekegyre nagyobb rabságra jutnak. A szabadság az egyesemberi individualitásokat illeti meg a megismerés-ben, s nem a népeket. A népeket az egyenlõség ille-ti meg. Az alkotmánnyal bíró népek nemzetté vál-nak, s alkotmányuk védi meg szuverenitásukat, ön-rendelkezési jogukat.Amennyiben a népeknek adnak szabadságot, abbólcsak demagógia lesz, s csak arra alkalmas, hogy anemzeti gõggel fellelkesülve túlterjeszkedjenek sajáthatáraikon. A népek szabadsága puszta retorika, va-lójában a népek egyenlõségéért kellene küzdeni. Sakkor megszüntetnénk minden erõszakos felszaba-dítást, minden ideiglenesen más országban állomáso-zó hadtestet, megszüntetnénk minden békefenntar-tó offenzívát, minden intervenciós háborút, mindenbékemissziót. Mert ezek mind a népek szabadságá-nak jelszavát tûzik zászlajukra, de egy sem mondja,hogy lehetsz egyenlõ az egyenlõk között.[Az amerikai kongresszus mindkét háza jóváhagytatavaly decemberben az Ukrajna szabadságát támo-gató törvényt (Ukraine Freedom Support Act of

112015/1

Antropozófia Döbröntei Zoltán: Az globális áfium ellen való orvosság

2014), mely felhatalmazza az USA elnökét, hogyfegyverekkel lássa el Ukrajnát, és kiképzést adjon azukrán hadseregnek.]Nem egyenlõek ma a népek, egyáltalán nem. Egyszír pásztor ma kevesebbet ér, mint egy amerikaizsoldos, egy nigériai menekült ma kevesebbet ér,mint egy francia karikaturista. Egy lengyel keveseb-bet ér, mint egy angol, egy magyar kevesebbet ér,mint egy svájci, egy román kevesebbet ér, mint egymagyar. A népek mesterségesen felkeltett gyûlöletemindaddig nem gyógyul, amíg a szabadság uralkodika jog felett, mert az folyton csak bombázza a más-sággal a közösséget. A jogi életbe nyomott szabadságlerombolja a közösség lényét. Valójában ezt rejti a li-berális demokrácia összenõtt fantomfogalma.

A népekbe kergetett más népeknek nem áll szabad-ságukban átformálni a hely szellemét. A betelepültek-nek csak személyes képességeiket áll jogukban hasz-nosítani a hely szelleme, a közösség lénye érdekében,miként ez mindig is evidencia volt a történelemben.Ezt fejezi ki a mondás, hogy szívet cserél, aki hazátcserél. A népszellem nem vándorol tovább a kiván-dorlók csoportjával. A közösség szelleme helybenmarad. Amíg ezt az európai népek nem értik meg,addig az amerikai terrorizmus által Európába kerge-tett keleti és déli népek mássága leépíti és a barbariz-musba viszi Európát. Ezáltal az a szörnyû misszió tel-jesül, hogy a népek egyformává váljanak. Európábanfolyton a rasszizmussal fenyegetnek, a tolerancia hiá-nyával vádolnak, felemlegetve a fasizálódás szörnyûbûnét, ugyanakkor a fantomfogalmakkal elfedve Eu-rópa erõteljesen bolsevizálódik. A mássággal való ter-rorizálás rejtett célja az egyformaság, a homogenizá-lás, a tömegesítés megteremtése. A bolsevizmusnakfolyamatosan szüksége van a mássággal való terrori-zálásra, a kirekesztéssel való vádolásra. A népek gyûlölete mindaddig nem gyógyul, amíg azemberek nem tudnak tekintélyként felnézni saját ésmások népközösségére. Mert a tekintély tiszteleté-bõl alakul ki az egyenlõség iránti jogérzék. Aki nemtudja a tekintélyt tisztelni, az alkalmatlan arra, hogyaz egyenlõség méltóságában éljen.

Mi lehet szebb dolog az végeknél?

A globális áfium ellen való legfõbb orvosság a vitéz-ség, a cselekvõ bátorság. Makovecz Imre ezt úgy fo-galmazta meg, hogy a „megismerésbõl való azonnalicselekvés”. S hallgassunk Zrínyire is: „Erõ ellen erõkell, és ha nem is számmal, de virtussal, vitézséggelmeg kell elõznünk ellenségünket!” Írja a végvári vi-téz, akinek szablyáját rettegte a török, s gyõzedel-meit félte Bécs. A török folyton feljelentette ZrínyitBécsben, s Bécs megrótta, hogy veszélyezteti a világ-békét, de Zrínyi nem tágított, török területen új vá-rat kezdett építeni. A ravasz török és a bécsi ármányközött kellett megtartania magát. Kiismerte a törökáfiumot, a bódító ópiumot, s megtalálta orvosságát.Amióta a magyarok letelepedtek a Kárpát-medencé-ben, mindig is két tûz között álltak, mindig is egyen-súlyozniuk kellett Kelet és Nyugat között, Lucifer ésAhriman között. Híd-ország, Komp-ország, a Kapuországa vagyunk. Sorsunkat rontjuk el, ha ezt nemtudjuk.

A magyar antropozófia születésétõl fogva hármaséletcsírát hordoz. Magát az antropozófiai szellemtu-dományt, a Waldorf-pedagógia nevelésmûvészetétés a magyarság népismeretét. Göllner Mária ültettea magyar kulturális életbe ezt a hármas életcsírát.Rudolf Steinert 1924 nagypéntekén ismerte meg, s1924 Szent Mihály napján látta utoljára. Jelen volt azutolsó elõadásán is. Emlékirataiban így ír: „Visszatér-tem Budapestre (...) Hazatérésemkor egy számom-ra újkeletû, de rendkívül fontos kérdés foglalkozta-tott. Ez a kérdés Magyarország kultúréletére vonat-kozott, amellyel szoros kapcsolatban éreztem ma-gam, részben a Vöröskeresztnél folytatott tevékeny-ségem, részben pedig fegyházmisszióm és irodaimûködésem által. Ezzel a kérdéssel sehogy sem tud-tam zöldágra vergõdni. Ez indított arra, hogy Ma-gyarország történetét és szellemi történelmét telje-sen új szempontból tanulmányozni kezdjem. (...) Tanulmányaim vezérfonalául azok az összefüggésekszolgáltak, melyeket Rudolf Steinertõl ezzel a speci-ális területtel kapcsolatban kaptam. A szellemi

12 2015/1

Antropozófia Döbröntei Zoltán: Az globális áfium ellen való orvosság

Magyarországról nekem elmondott sokoldalú kije-lentéseivel a lehetõ legalaposabban foglalkoztam...”

Göllner Mária az elsõ magyarországi Waldorf-iskolamegalapítója is. Mindannyian tudjuk, hogy e pedagó-gia a magyar kulturális életben különlegesen jó talaj-ra talált. A népesség számát tekintve sehol sincsannyi Waldorf-iskola és óvoda, mint nálunk, Magyar-országon. De tudnunk kell, hogy ez a csíra hamar el-virágzik, ha nem ápoljuk kapcsolatát az antropozó-fiával és a magyarság népismeretével. Ez a nép tanít-tatni akarja magát a Waldorf-pedagógia nevelésmû-vészete által. Mûvelni akarja a lelkeket. S nem azértvan, hogy a gyerekek és ifjak csak táncikáljanak lilatüllökben egy alternatív metódus szerint, s ezáltal ki-neveljünk sok idegenszívû másságot.Ki kell mondani, hogy az állami iskolák nem ideoló-giamentesek! Materialisták. A materializmus eszmé-je érvényesül a tantárgyakban, az értékelésben,eszerint épül fel a tanterv, így szervezõdik az iskolaközössége, így kapcsolódnak össze az egyes képzé-sek. A Waldorf-pedagógia ideológiailag szintén nemsemleges, az antropozófiai szellemtudományból szü-letett, s ez átjárja minden részletét.

A Waldorf-iskolákban különös gonddal ápolják azigaz, a szép és a jó eszméit, összhangban a szabad-ság, egyenlõség és testvériség eszméivel. S ezeneszméket egyre nehezebb megvédeni, minél ma-gasabb osztályban tanítanak. A gimnazisták eseté-ben már tudatosan kell hozzálátni a fantomfogal-mak hálózatának lebontásához, mind a természet-tudományok, mind a szociális tudományok terüle-tén. Sziszegve sem szabad logikus, ámde valóságta-lan ismereteket tanítani! Itt meg kell történnie amaterializmus spirituális átalakításának. A tudomá-nyos tárgyakat tartalmukban is a goetheanizmusmûvészi megismerése felé kell alakítani, s ezt aztánimaginációk formájában lehet az ifjak elé tárni. A mûvészeti tárgyakat a legtisztább és a legneme-sebb vallásos áhítat felé kell emelni. Nem az ájta-tosság, hanem az áhítat odaadó vallásossága felé aszínek, a hangok, a mozdulatok által. Ezáltal az ins-pirációt élhetik át az ifjak. A vallás és az ünnep,ahol csak jelen van az iskola életében, arra hiva-tott, hogy a hit tiszta megismerõ erejével az anyag,a test és a Föld felé forduljon és cselekvõen fel-emelje azt. S ezáltal az ifjak megsejthetnek majdvalamit az intuitív életrõl.Így lehet megtanulni, hogy a szabadsággal ne éljenekvissza, s azt csak a megismerés területén tartsákmegfelelõnek. Így alakulhat ki a jogi érzék csírája,melyben evidenciaként kell szerepelnie minden indi-vidualitás egyenlõségének, a népindividualitások

egyenlõségének is. S így alakulhat ki a gazdasági ér-zék csírája, a kapzsiságtól mentes, Földet átfogókrisztusi szeretet.

Jezsuita gondolat, hogy a Waldorf-pedagógia csakegy metodikai újítás, s tartalmában nem szabad mástadnia, mint az állami materiális iskoláknak. Ilyen mó-don széplelkû bárányokat képeznénk, s a szelleminyomor elõkészítõi lennénk. Mi értelme lenne meg-édesíteni a materializmus moralitástól mentes fogal-mait? A szellem nem arra való, hogy édesebb legyena kilátástalanság! Amennyiben a Waldorf-pedagógiacsak a lelkiségig jut el, akkor jobb lett volna, ha megsem születik, mert bûn fiatal lelkekhez édesíteni azanyag örökkévalóságának tanát, a kozmosz végtelenürességét, a szubatomi részecskék virtualitását, azidegrendszerrel vezérelt ember számítógépes me-chanizmusát! Ezek mind Ahriman inspirációi. Bûn, haluciferi mûvészettel Ahrimánt szolgáljuk a nevelés-ben.A Waldorf-pedagógia élõ növény, ege az antropozó-fia, talaja az adott nép sorsközössége. Úgy lehet el-pusztítani, ha az antropozófia fényétõl leárnyékoljuk,s a nép talajából kiszakítjuk. Mérgezõ gyümölcsöthoz, ha a megismerés szabadsága nincs jelen a taná-rokban, s terméketlen lesz a gyümölcs magja a diá-kokban, ha nem tudnak a népben meghalni és feltá-madni.

Láthatjuk, hogy a Waldorf-intézmények ma az em-beri civilizáció igazi végvárai. Heroikus küzdelmetkell folytatni a globális áfium ellen a lelkek megmen-téséért minden egyes tanórán. Zrínyi így buzdít „Aztörök áfium ellen való orvosság” címû írásában: „Itttalám engemet valaki megszólít s kérdi tülem: mitakarsz ezekbül a sok beszédekbül kihozni? mittanácslasz? Könnyû akárkinek is (...) prédikálni, deorvosság kell a betegnek, flastrom a sebnek. Én arraröviden felelek (...): Fegyver, fegyver, fegyver kéván-tatik, és jó vitézi resolutio!... De úgy, ha mindnyájanegy szívvel, egy lélekkel, segítségül híván Istennekszent nevét, körmösen nyúlunk a magunk dolgához,és fáradunk, vigyázunk, tusakodunk az mi életün-kért. A fáradhatatlan szorgalmatosság, az unalomnélküli vigyázás, az kész gyorsaság és a gyors készségszokta annak a fának gyümölcsét elérni, kit az embe-rek dicsõségnek hívnak. Minékünk penig magyarok-nak nem csak dicsõségünk, de megmaradásunk is ab-ban vagyon.”A mi fegyverünk az antropozófiai szellemtudomány,s vitézségünk a megismerés bátorsága.

A cikket kísérõ képek a barcelonai Sagrada Familia

Szenvedés kapujának szobrai.

132015/1

Antropozófia Makovecz-emlékmû

Kedves Szerkesztõség!

A Szabad Gondolat legutóbbi számábanmegjelent egy írás Makovecz Imre makóiemlékmûvével kapcsolatban.Mellékelem Makovecz Imre saját rajzát, amitvégül is a makói emlékmû alapjául választot-tak azok, akik ebben döntéshozóak voltak.Minden híresztelés ellenére ez nem egy fe-jetlen angyal, hanem egy Makovecz Imreáltal rajzolt lény.A rajzban nyilvánvalóvá válik Makovecz Im-re azon meggyõzõdése, miszerint mi is an-gyalok vagyunk, vagy akár az angyal ölébeülve át is változhatunk angyallá.Kérjük a kedves Szerkesztõséget, hogy le-hetõség szerint a legközelebbi számbanezt a korrekciót, a rajzot és a csatolt írástközöljék.

Üdvözlettel: Makovecz Anna a Makovecz Imre Alapítvány nevében

Makón több épülete van Makovecz Imrének, mintaz ország bármely más városában, beleértve termé-szetesen Budapestet is, ahol jelentõs épülete egyál-talában nincsen.Buzás Péter polgármester úr felvetése tehát, hogy aváros állítson emlékmûvet a elhunyt mesternek, na-gyon is érthetõ, indokolt. Elõször pályázati formá-ban próbáltak megfelelõ ötletet találni, de a pályá-zat nem hozott kielégítõ eredményt.Hallottam a sikertelen pályázatról, ekkor gondol-tam arra, hogy Makovecz Imre birtokomban levõvázlatrajza, amely egy emlékmû terve, alkalmas vol-na most az Õ emlékmûvének megvalósítására – né-mi újrafogalmazás után. A rajz persze nagyon szép,mint minden rajza. Különben is, saját eszmeiségé-nek tárgyi megvalósulása rokonszenvesnek tûnt. Azutóbbi idõben azonban olyan híreket hallok, hogy amakóiak idegenkednek a szobortól. Ezt mint ténytközölte is néhány újság, volt, ahol útszéli hangnem-ben, olyan tényekre hivatkozva, amelyek igazságakérdéses, hiszen semmiféle hitelt érdemlõ közvéle-mény-kutatás nem készült.Mégis azt hiszem, érdemes az emlékmûrõl – mintolyanról – néhány dolgot elmondanom. Igen leegy-szerûsítve mondhatjuk azt, hogy kétféle emlékmûlétezik. Az egyik, a leggyakoribb az, amikor azt azembert, akinek az emlékét meg kívánják õrizni, szo-borként formálják meg, teljes valóságában. Kissé iro-nikusan azt is mondhatjuk, ez olyan, mint egy felna-gyított, térbe áttett fényképfelvétel. Természetesen

vannak ezek között a szobrok között remekmûvekis, ha olyan mesterek készítik, mint például Miche-langelo vagy Rodin... Van azonban más lehetõség is,mint a természethû emberábrázolás. Bármennyiremeglepõnek tûnik, de ez a másik lehetõség a nehe-zebb megoldás. Lehet olyan szobrot mintázni, amelynem egyszerûen ábrázol, hanem áttételesen utal va-lakire, legmélyebb lényegét próbálja megidézni, vagyis egyszerûen szélesebb teret ad azoknak a gon-dolatoknak, emlékeknek, amelyeket szeretnénk át-adni az örökkévalóságnak. Ez a fajta kísérlet, ha jólsikerül, többet mond a fényképszerûnél.Meggyõzõdésem, hogy Makovecz gondolata egyilyen emlékmû megalkotásához a legalkalmasabb.Ugyanis tudjuk, hogy a mester törekvése az építé-szetben az volta legfontosabb tényezõ, hogy a házolyan legyen, hogy kösse össze az eget a földdel,hogy a ház élõlény és egyben angyali teremtmény.Nem véletlen, hogy a templomain többször megje-lenik az angyalszárny, a tornyokon és az angyalszob-rok az épületen. Az égi kapcsolat szimbóluma aszárny, a fennkölt eszmék jele, a karosszékben pi-henõ meg nem nevezett lény a nyugalom és megpi-henés, a koszorú pedig a tiszteletadásé, emlékezé-sé. Remélem, hogy a megvalósuló emlékmû a ma-kóiakban is hasonló gondolatokat ébreszt majd,mint bennem.

Mezei Gábor belsõépítész, a Magyar Mûvészeti Akadé-

mia rendes tagja, 50 évig Makovecz Imre munkatársa

14 2015/1

Világhelyzet

Terry BoardmanCecil Rhodes, Oroszország és az Iszlám Állam

Az ember hogyan kerítsen értelmet napjaink világ-eseményeinek? Amikor egy tudós a természetvilágotkutatja, elõször behatóan tanulmányozza az általa vá-lasztott terület fõbb alaptételeit és alaposan megis-merkedik azokkal, majd az adott jelenséget ezeknekaz alaptételeknek a figyelembevételével igyekszikmegérteni. Amennyiben az embert a történelem ésaz aktuális események szellemtudományos aspektu-sa is érdekli, úgy hasznos, ha a történelmi megértésalapösszefüggéseibe is beleássuk magunkat – vagyisamit Rudolf Steiner úgy nevezett, hogy „az emberiöntudat fejlõdése” –, majd a nagyszámú történelmijelenség közül megvizsgálunk bizonyos kulcsfontos-sággal bírókat, melyeket Steiner „szimptómáknak”nevez, és amelyek az adott kort teljesebb megvilágí-tásba helyezik azáltal, ahogyan az alapvetõ háttérté-nyezõkre rámutatnak.

A lények akarata

Mindez a szellemtudomány deduktív megközelítésé-hez kapcsolódik. Kulcsgondolata szerint az emberi-ség történelmében minden a tudatosságunk, ponto-sabban egy jelentõs számú lény tudatosságánakeredménye, az emberektõl kezdõdõen egészen a tõ-lünk sok tekintetben felsõbbrendû lényekig, mintpéldául az a fajta tudatosság, ami egy bolygórend-szert harmonikus mozgásban tartani képes. Az effaj-ta tudatosságot korábban természetesen „istenek”-nek nevezték, napjainkban pedig igyekszünk megér-teni ugyanezt egy modern, tudományos formában is.Minden, ami az emberi környezetben tapasztalható,az emberi tudatosság következtében van jelen: egyvárosi utca, egy stoptábla, a rendõrautó, ami üldözõ-be vesz, ha nem állsz meg a táblánál, a bíróság, a jog-szabályok, a Parlament vagy bármely adott állam.Mindez egy adott embercsoport eszméinek és ezeneszmék megvalósításához kapcsolódó tenni akarásá-nak eredménye. Így a történelem és napjaink esemé-nyeinek szellemtudományos megközelítése szerint aháttérben meghúzódó princípiumokban valójábanbizonyos lények, illetve szellemi tudatosságok akara-ta tettenérhetõ. Steiner szellemtudományos kutatásai értelmében atermészeti erõk, mint például a bolygók mozgása, ésa Földre jellemzõ évszakok bizonyos nagy befolyás-sal bíró tudatosságok mögött meghúzódó akarat ha-

tása alatt állnak, míg a Föld adott régióira, valamintazokra az élõlényekre, melyek ezekben a régiókbanélnek, további szellemi lények akarata van hatással.Végül pedig a szellemi lények egy megint másik cso-portjának akarata mutatkozik meg az idõk folyásán,és ez az akarat olyan jellemzõkkel bír, mely jellem-zõk meghatározóak az emberi fejlõdésre és tettekreegyaránt.1 Megtehetjük, hogy ezeket a lényeket éshatásaikat figyelmen kívül hagyjuk, ám ha nem ve-szünk tudomást az esõfelhõkrõl, és otthon hagyjukaz esernyõt, akkor minden valószínûség szerint el fo-gunk ázni.Amikor címlapján a New Scientist olvasóival azt tu-datja, hogy „A nemzet (állam) vége – Haldoklik a ré-gi világrend. Mi jön ezután?”,2 a materialisták reakci-ója az, hogy ezek a változások kizárólag emberi tet-tek következményei a természeti világhoz (mikéntazt a politikai vagy gazdasági erõk erõforrásokértfolytatott küzdelme tanúsítja), illetve a technológiaifejlõdéshez kapcsolódóan, és az ennél is radikálisab-bak igyekeznek megmagyarázni, hogy a nemzetállammegszûnéséhez vezetõ emberi tettek természeti(biokémiai, genetikai vagy pszichológiai) erõk általbefolyásoltak, melyeknek, állításuk szerint, az egyénszintjén többnyire nem vagyunk tudatában. De egyszellemtudományban jártas ember, aki ismeri Steinerkutatásait, mindezek hallatán azt is megjegyzi, hogyegy bizonyos lény vagy tudatosság, akit a hagyományGábriel néven említ, akinek égiteste a Hold, és aki-nek feladata egy adott idõtartam erejéig a Föld és azemberiség feletti uralom vagy felügyelet,3 a 19. szá-zad végén megkezdte „hivatalának” átadását egy má-sik lény vagy tudatosság számára, akit a hagyományMichaelként emleget, és akinek a Nap az égiteste.Más szóval, az emberiség életét meghatározó szelle-mi „idõjárás” elkezdett megváltozni, és ez a változásaz emberi világban a legkülönbözõbb módokon tükrözõdött, melyek egyike a fokozatos változás anacionalizmustól az internacionalizmusig vagy nem-zetekfelettiségig. Mindez ahhoz a tényhez kapcsolódik, hogy a Gábri-elként ismeretes lény a szellemibõl az anyagi világbatörténõ inkarnációra összpontosít. Eszerint a hang-súly a „sajátosságon”, a személyiségen, az adott kö-zösségeken, területeken és nemzeteken van, mely-bõl a történelmi jelenségek, mint a természettudo-mány és a nacionalizmus fakad. Michael ettõl eltérõ-

152015/1

Világhelyzet Terry Boardman: Cecil Rhodes, Oroszország és az Iszlám Állam

en éppen a fentiek ellenkezõjére összpontosít: azexkarnációra, a szellemvilággal való újbóli összekap-csolódásra; az olyan jelenségekre, mint az idealiz-mus, az univerzális közösségek és szervezetek, me-lyekbõl a nemzetekfelettiség fakad. Minden alkalom-mal, mikor e két lény van „hivatalban”, az õ sajátostónusuk hatja át sok száz éven át a történelmet. Hétilyen lény van, akik sorban egymás után töltik be afelügyelõ szerepet, illetve éreztetik hatásukat. Saját korszakának ideje alatt e hét lény mindegyikéreeltérõ hatással van tizenkét még hatalmasabb akaratvagy tónus, melyek a történelem hosszabb korszaka-inak irányításáért felelnek. A Michael-korszak min-den alkalommal, amikor beköszönt, a fent megneve-zett alapvetõ sajátosságokkal bír, ám arra eltérõ ha-tással lesz a tizenkét lény természetébõl az, amelyiképpen „hivatalban van” az aktuális korszakának ide-jén.E tizenkét akarat mindegyike 2160 emberi éven ke-resztül aktív, és kapcsolódik az állatövi régiókhoz, il-letve ahhoz az idõhöz, amikor a zodiákus újabb állat-övi jegybe lép az égiek és a Föld viszonyában. Ennekmegfelelõen e tizenkét akarat bármelyikének 2160éves mûködése idején a hét akaratból hozzávetõlegöt aktivitása lesz meghatározó (mivel a hét mindegyi-ke az emberi történések nagyjából 350–450 évéértfelelõs). A tizenkét „zodiákus periódus” idejét azemberi szervezet különbözõ részeinek – test, lélek,szellem – évezredeken átívelõ fejlõdése jellemzi. Er-re a fejlõdésre a hét lény akaratának tettei eltérõmódon, ám meghatározó hatással vannak. Megfigyel-hetõk azok a jelenségek (pl.: világesemények), me-lyek példák ezen akaratok tetteire. Az emberi lényekleírhatók úgy is, mint a szellemi lények materiális ta-pasztalattal rendelkezõ, fizikai síkon történõ meg-nyilvánulásai, mely lények cselekedeteiket e tizen-két, az embernél jóval magasabb tudatossággal bíró,idõt és fejlõdést befolyásoló lény akaratával harmóni-ában vagy azzal ellentétesen fejtik ki. Miként a ter-mészettudományos kozmológia, úgy a szellemtudo-mányos kozmológia is felettébb összetett, ám ahogySteiner is javasolta, fontos, hogy minden olyan dolgotvagy koncepciót, melyet elsõre bonyolultnak tûnhetellenõrizni, az azonnali elutasítás helyett tartsunk fej-ben, és várjuk meg, hogy az élet idõvel maga bizo-nyítsa azok igazságát vagy ellenkezõjét.

Róma kísértete

Ha most megfigyeljük azt, hogy a tényleges világese-ményekben mindez miként mutatkozik meg, akkorsok segítséget meríthetünk Steiner két elõadás-soro-zatából, melyet az elsõ világháború idején tartott;közülük az elsõ a Kortörténeti szemlélõdések – A va-

lótlanság karmája (1916. december–1917. január), amásodik pedig a Történelmi szimptomatológia (1918.október–november). Ha megismerkedünk azokkalaz okkult történelmi alapelvekkel, melyeket Steinerezekben az elõadásokban bemutat, a történelmiszimptomatológia alaptételeivel és fenomenológiájá-val, majd ezt követõen, az ilyen alaptételekkel szem-beállítva vesszük górcsõ alá korunk eseményeit, mintpéldául az önmagát „Iszlám Állam”-nak4 nevezõ cso-port kapcsolódását az ukrán krízishez, és közbenszem elõtt tartjuk a kulcsszimptómákat, akkor na-gyot léphetünk elõre a teljesebb megértés felé. A Va-lótlanság karmájában Steiner például felhívja figyel-münket arra, hogy:napjaink történelmének egésze [1413–1917] ahhoz aküzdelemhez kapcsolódik, mely az õsi római–latin elemés azon elem között zajlik, mellyé az angol ajkú népekválhatnak, amennyiben elmulasztják, hogy vele szem-ben bármilyen ellenállást fejtsenek ki.Az elõadás egyéb részeiben tett megjegyzéseivel vi-lágossá teszi számunkra, hogy az a bizonyos elem,mellyé az angol ajkú népek válhatnak, amennyiben el-mulasztják, hogy vele szemben bármilyen ellenállástfejtsenek ki, azt az egyoldalú kereskedelmi, ipari, ma-terialista elemet takarja, mely globális dominanciára,kereskedelmi világhatalomra törekszik. A brit elit en-nek a világhatalomnak a védelme és kiterjesztése ér-dekében lépett be 1914-ben a háborúba. Steiner ígyfolytatja:A jelenkori ember felfelé irányuló törekvései jellemzõ-en nem a szellem, hanem a materializmus égisze alattzajlanak. Elsõsorban emiatt került konfliktusba azok-kal a körökkel, mely körök szándéka, hogy a kereske-delmi alapú kapcsolatok és törekvések fejlõdésétnagyszabású materialista tervekkel ösztönözze. Ez

napjaink fõ konfliktusa. Minden egyéb problé-

ma, jóllehet gyakran szörnyûséges, mégis mellé-

kes problémának tekintendõ... (30.1.17) [kieme-lés T. B.]A 15. századdal egy új történelmi korszak kezdõ-dött, mely korszak mind a mai napig tart, és mely-nek lényege, hogy a zodiákusi szintbõl egy új szelle-mi akarat kezdte el kifejteni hatását, ami arra ösz-tönzi az embereket, hogy váljanak autonóm indivi-duumokká. Az észak- európai népek (köztük askandinávok, az angolok, a hollandok és a németek)bizonyos okból kifolyólag – mely okok kifejtésehelyszûke miatt e tanulmányban nem lehetséges –ebben a periódusban egyfajta elõõrsi szerepet töl-tenek be, miként az elõzõ periódusokban és a jelenperiódust követõkben más népek is betöltenek eh-hez hasonló elõõrsi szerepet (Steiner jól látta, hogyfejlõdése során az emberiség miként lépett egyikkorszakból a másikba, mely korszakok mindegyikét

16 2015/1

Világhelyzet Terry Boardman: Cecil Rhodes, Oroszország és az Iszlám Állam

egy adott civilizáció tevékenysége fémjelezte). Ilyenvolt például az egyiptomi–babilóniai korszak, me-lyet a görög-római, majd azt a jelen korszakunk kö-vetett, mely utóbbiról Steiner megállapította, hogya 15. század végén kezdõdött, és egészen a negye-dik évezredig folytatódik majd. Ez a periódus 2160évet ölel fel, ám elsõ részére, hozzávetõlegesen azelsõ harmadára (720 évre) két hatás lesz jellemzõ –az egyik az elõzõ idõszakból való, amit Steinergyakran „Róma kísértetének” nevez, a másik pedigvalami egészen új: egyfajta törekvés a fizikai élet ás-ványi aspektusának feltárására; mellyel kapcsolat-ban nyilvánvaló, hogy a merevséghez és töredezés-hez egyaránt kötõdik, ami az ásványvilág két fõ vo-natkozása. Ez az oka annak, hogy a nyugati kultúra1513–1913-as idõszakát a halál és a pusztítás, va-gyis a fizikai létünkkel talán leggyakrabban asszoci-ált impulzusok hatották át.5 Elég, ha a 16–17. szá-zad vallási gyökerekbõl fakadó, illetve a 18–19. szá-zad osztályi alapon terjedõ merevségének növekvõmértékû pusztítására, vagy az ipari és tudományosforradalmak erejére gondolnunk. Ez a behatolás az ásványiba különösen erõs hatássalbírt a Gábriel arkangyal által meghatározott 17. szá-zadtól a 20. századig (hozzávetõlegesen 1510-tõl1879-ig). Az ásványiba hatolás – helyenként szószerint az ásványi földbe való behatolás –, mely pél-dául a modern fizika kialakulásához és az ipari for-radalom beköszöntéhez is vezetett, a nyugati kultú-ra növekvõ materializmusa tekintetében ebben azidõszakban (a 17. század elejétõl a 19. századigegyéb szempontok is jellemzõek voltak, melyeketazonban ebben a cikkemben nem vizsgálok) kulcs-fontosságúnak mondható. Steiner azt mondta: A je-lenkori ember felfelé irányuló törekvései jellemzõennem a szellem, hanem a materializmus égisze alattzajlanak. Más szóval, jelen korunkban az egyén sza-badságra törekszik, de törekvésében – érthetõ mó-don – hátat fordított a spiritualitás régi, tekintélyel-vû formáinak anélkül, hogy azok helyébe bármimást helyezett volna saját megértésén kívül. Követ-kezésképpen elkerülhetetlenné vált, hogy az egyénszabadságra irányuló törekvése a kor szüntelen mé-lyülõ materializmusának hatása alá kerüljön, miköz-ben egyre inkább a világi és egoisztikus tendenciákformálták az egyén intellektuális környezetét.Mindezek nyomán keletkeztek a 18. század végi, il-letve a 19. századra jellemzõ különféle ellenálló éspusztító hatású forradalmak, illetve az egyes politi-kai és szocialista izmusok, melyek szintén ennek akornak a hozományai. Ezek a káros szociális erõk aGábriel-korszak elõrehaladtával még pusztítóbbak-ká váltak, míg ezzel egyidejûleg, a korábban máremlített korszak elsõ harmadában, mely a 15. szá-

zadban kezdõdött, a mûvészetek és építészet, vala-mint a politika és oktatás terén a görög-római im-pulzus volt érezhetõ.

Hitvallás

A Nyugat elitjének azonban ebben a periódusban azokkult tudás egy olyan formájához sikerült hozzáfér-nie, mely tudást a saját okkult köreiken kívül mások-kal nem osztottak meg. A tudás adott körök számá-ra történõ visszatartásának ez is egy olyan dekadensformája volt, melynek gyökerei a görög-római kor-szak misztikus idõszakára, illetve mindezeken túl azegyiptomi–babilóniai korszakra vezetnek bennünketvissza. Gábriel arkangyal idején (1510–1879), amiegybeesett azzal az idõszakkal, amikor a szabadkõ-mûvesség az angol nyelvterületeken erõteljesen el-terjedt, majd népszerûsítése tovább folytatódott on-nan a külvilág irányába, a társadalmi rend alacso-nyabb szintjének tagjai ehhez a „titkos tudáshoz”hozzáférhettek mindössze azáltal, hogy a mozgalomtagjává váltak. Egy 21–24 év közötti fiatal azáltal,hogy a mozgalomhoz csatlakozott, és nála idõsebb,magasabb rendbõl származó férfiak vették körül,könnyen olyan ideálok hatása alá kerülhetett, melyekazt követõen meghatározták egész életét. Pontosan ilyen fiatalember volt Cecil Rhodes(1853–1902), a viktoriánus bányász-mágnás ésultraimperialista, és a tökéletes példa egy jelentõstörténelmi szimptómára a Hitvallás címû mû, me-lyet Rhodes 1877-ben írt. A könyv az õ vezérelvei-nek kinyilatkoztatása, melyhez élete hátralévõ részében többé-kevésbé hûnek bizonyult. Rhodes1877. április 17-én a szabadkõmûves Apollo Egye-tem 357. páholyában elérte a mester fokozatot, ez-zel egyidejûleg az Oxfordi Egyetemen (latint ésókori történelmet) tanult, majd mindezek folytatá-saként megszerezte a 30. páholy rózsakereszt her-cege tagságot a Magas Fokú Skót Rítus szabadkõ-mûves rendszerben. Az Apolló Páholy tagjai köztszerepelt a 19. század végén Wales hercege (ké-sõbb VII. Edward király 1901–1910) is, illetve a her-ceg keresztfia, Edward Grey, az a férfi, aki külügy-miniszterként a brit birodalmat az elsõ világháború-ba kormányozta 1914-ben. 1891-ben Rhodes, olda-lán a radikalista szerkesztõ és okkultista WilliamThomas Steaddel létrehozott egy titkos társaságot,mely céljául azt tûzte ki, hogy a világuralmat az an-gol nyelvûek számára megszerezze. Ahhoz, hogymegértsük Rhodes és Stead motiváltságát, mikéntSteiner a fent említett elõadásaiban (Valótlanságkarmája) utalt arra, miszerint kiemelkedõ jelentõ-sége volt annak, hogy adott egyének megfelelõ po-zícióba kerüljenek a brit közéleten belül – pl. ki is-

172015/1

Világhelyzet Terry Boardman: Cecil Rhodes, Oroszország és az Iszlám Állam

mer kit? –, fontos megvizsgálnunk azokat az embe-reket, akik a két férfi közvetlen közelében tevé-kenykedtek. Ezt követõen fontos figyelembe ven-nünk az adott egyének közötti kapcsolatot, illetvehogy mit is szolgáltak valójában ezek a bizonyoskapcsolatok.6 Vessünk egy pillantást néhány ideára aHitvallásból, melyek Rhodes egész életén át folya-matos irányadóként szolgáltak:Meggyõzõdésem, hogy a világ legkiválóbb faja vagyunk,s hogy minél nagyobb területet népesítünk be a Földön,az emberi faj egészére nézve annál jobbat teszünk... A világ nagy részét uralmunk alá vonva könnyedén vé-get vethetünk a Földön dúló valamennyi háborúnak... A történelmet vizsgálva a jezsuiták történetét olvasom.Szemem elõtt kirajzolódik, hogy egy helytelen okon fel-buzdulva, és – ha mondhatok ilyet – rossz vezetõségirányítása alatt milyen eredmények elérésére voltak ké-pesek. Napjainkban a Szabadkõmûves rend tagja let-tem. Látom azt a vagyont és hatalmat, amivel rendel-keznek s azt a befolyást, amivel bírnak mindenekfelett... Miért ne alapítanánk egy titkos társaságot,melynek egyetlen célkitûzése a brit birodalom támoga-tása lenne, hogy a teljes civilizálatlan világot brit ura-lom alá vonja és az Egyesült Államokat újra fellendítse,hogy az angolszász fajt egyetlen birodalomkéntegyesítse... A múltból megtudhatjuk, hogy jövõnket mi-ként alakítsuk... Mi volt a római egyház sikerének hát-terében? Hozzunk létre hasonló társaságot, melynek le-gyen egy tagja a brit birodalom valamennyi szegletében,aki egyetlen célkitûzést, egyetlen ideát szem elõtt tart-va tevékenykedik, és akinek tagtársai a mi egyeteme-inkre, a mi iskoláinkba járnak, és aki felügyeli, ahogy azangol ifjúság a kezük alatt fejlõdik [...] Fontos, hogy a

Társaság inspirálja a sajtót, sõt bizonyos mértékig a tu-lajdonában is tartsa, mivel a sajtó az, ami befolyássalbír a többi ember gondolkodására.Láthatjuk a Rómára és a jezsuitákra szegezett tekin-tetet (habár a szabadkõmûvesek esküdt ellenségeivoltak), illetve a célt, hogy az egész világ feletti ural-mat egyetlen nép, „az angolszász egyház” irányításaalá vonják, mintha az Egyesült Államok és valamennyiangol ajkú ország összevonása lenne a terv, valamintaz oktatás és az ifjúság elméjének és gondolatainakfelügyelete, a sajtó ellenõrzése, illetve a folyamatosráhatás a Rhodes által diktált ideálnak megfelelõen.Manapság Rhodes Hitvallásáról a fõsodrású anglo-amerikai történészek többsége hajlamos lekicsinylõ-en nyilatkozni, és többre nem tartani egy extrava-gáns fiatalember túlfûtött fantáziájánál.7 Ám ez a„fantázia” 1877 óta nagymértékben valósággá vált! A fent megnevezett célokról mára elmondható, hogytöbbé-kevésbé beteljesültek. A világot 1945 óta azanglo-amerikai világnézet dominálja, illetve vitatha-tóan már az 1917-es évtõl, amikor is az Egyesült Ál-lamok belépett a háborúba, hogy védelmet biztosít-son Franciaország és Nagy-Britannia számára, me-lyek közül az utóbbi ekkor már egy ideje csõdbement, és nem azért, hogy világhitelezõi pozíciójátvisszaszerezze. Anglo-amerikai agytrösztök szervezõdtek az elsõ vi-lágháború hajnalán, hogy az anglo-amerikai külpoliti-kát koordinálják, és az effajta koordinációs tevékeny-ség sok tekintetben jellemzõ maradt az 1930-as évekóta, mióta 1928-ban a brit és amerikai olajcégekmegállapodtak a Közel-Kelet olajkészleteinek egy-más közötti felosztásában.8 Oxbridge (Oxford ésCambridge), a Harvard és a Yale lett a négy legelõ-kelõbb egyetem a világon. A fõsodrású média, sajtó és egyéb nyomtatott hír-adás hajlamosan az anglo-amerikai külpolitika fõbbfõcímeit támogatja, az ENSZ-tõl a globális felmelege-désig; összejátszanak a Kennedy elnök meggyilkolá-sával, a szeptember 11-ével, illetve jelenleg a Putyinelnökkel és az Iszlám Állammal kapcsolatos igazságelfojtásában, valamint a James Foley, Steven Sotloffamerikai újságírók és a brit David Cawthorne Haines„lefejezését” dokumentáló, egyértelmûen mestersé-gesen fabrikált videofelvételekkel kapcsolatban, melyfelvételekrõl kivétel nélkül elmondható, hogy a „lefe-jezés” során egyiken sem látszik egyetlen vércseppsem (!), mivel a kép elsötétül még azelõtt, hogy tény-legesen bármiféle vért láthatna a nézõ. Mindez meg-lehetõsen furcsa választás egy olyan csoport részé-rõl, melyrõl nyilvánosan elterjedt vélemény, hogytagjai örömüket lelve mészárolják le a hitetleneket,és elõszeretettel ijesztgetik ellenségeiket az erõszakindokolatlan alkalmazásával.

Cec

il Rh

odes

Afr

ikáb

an

18 2015/1

Világhelyzet Terry Boardman: Cecil Rhodes, Oroszország és az Iszlám Állam

A három áldozat mindvégig teljesen passzív, ami ne-hezen hihetõ, hacsak nem fogságuk idején mindhár-man elértek egyfajta megvilágosodást, vagy esetlegvalamiféle drog hatása alatt álltak, ami a felvételeketlátva nem túl valószínû. A felvételeken nem történtsemmiféle lefejezés: mindössze a kijelentést ismétlikújra és újra, hogy megtörtént. A The Daily Telegraphés a The Times hasábjain megjelent írások egyarántmegállapítják, hogy James Foley lefejezése mindenvalószínûség szerint csupán megjátszás volt,9 ám azilyen kijelentéseket a fõsodrású média egyéb képvi-selõi, de még a nevezett két újság maga is figyelmenkívül hagyja. A három férfit egy adott ponton feltéte-lezhetõen lelõtték, vagy az is lehetséges, hogy végültényleg lefejezték õket (bár ugyanilyen eséllyel az iselõfordulhat, hogy mind a mai napig fogságban van-nak valahol), ám nagy bizonyossággal kijelenthetõ,hogy a kérdéses felvételeken nem ölték meg õket,hanem a média és az érintett nyugati kormányok evideofelvételeket arra használták, hogy alátámasszákaz aktuális politikájukat, köztük arra, hogy az Egye-sült Államok és Nagy-Britannia résztvevõként ismétvisszatérjen a közel-keleti háborúba. Mióta Edward Snowden, a Nemzetbiztonsági Hivatalvolt alkalmazottja tavaly olyan dokumentumokat ho-zott nyilvánosságra, melyek bizonyítják, hogy az USAmilyen mértékben folytat kémkedést világszerte, so-kak számára ismertté vált az „Öt Szem” elnevezés,vagyis az a globális megfigyelõrendszer, melyet kizá-rólag öt angol ajkú ország (USA, Anglia, Kanada,Ausztrália, Új-Zéland) üzemeltet, és amely kémtevé-kenységet folytat mindenki mással szemben, beleért-ve a NATO szövetségeseit és azokat, akik hírszer-zésük információját a külvilággal nem osztják meg,miként Angela Merkelt nemrégiben tájékoztattákminderrõl, nagyon is nyilvánosan – ha esetleg õ eztmég nem tudta volna. Minden megjegyzés ellenére,mely az anglo-amerikai médiában elhangzott „anemzetállam végé”-vel, a „határok nélküli világ ko-rá”-val, a „kozmopolita multikulturális korszak”-kalés egyéb hasonló témával kapcsolatban, egyértelmû-

en látható, hogy az angol ajkú országok elitje számá-ra kizárólag olyan emberek tekinthetõk bizalomraméltónak, akik valamely angol nyelvû ország állam-polgárai, és osztják az angol ajkú országok elitje általvallott értékeket is.Rhodes Vallomásában és életrajzában egyértelmûenkirajzolódik az a váltás, melyre korábban már utal-tunk, a transzformáció a nacionalizmusból az inter-nacionalizmusba, mely valójában azonos a két szelle-mi lény hivatala vagy szándéka közti váltással – vagyisa váltással Gábriel és Michael között. Az imperializ-mus késõ viktoriánus hitvallása nem más, mint e kétszellemi impulzus keresztezõdése vagy átfedése –melyek közül az egyik a természetvilág, a földi lét egyadott elemére összpontosít, míg a másik a „béke ésszolgálat” egy eltorzított ideáljának elkötelezettje,globálisan. Rhodes nem holmi régimódi nacionalista vagy impe-rialista volt. Nem a monarchia vagy az arisztokrácia,nem az angol egyház, de még csak nem is a fizikai ér-telemben vett angol föld volt az, ami Rhodes számá-ra nagy jelentõséggel bírt, hanem sokkal inkább ma-ga az „angolság” mint ideál, vagy még inkább ideoló-gia, egy fals vallás egy olyan férfi számára, akinekmindene megvolt, ám aki elvesztette vallásos hitét.Rhodesot a saját ideálja hajtotta, ami egy globális, demég annál is inkább pán-humán elképzelés volt, ámegyszersmind korlátozott és egoista is, amennyibenmindössze egy emberi közösséget szolgált, gyökereicsupán egy közösségbõl fakadtak – az angol ajkú em-berek közösségébõl. Szellemi szempontból valójá-ban egyáltalán nem volt univerzális. A „korlátozott”és „egoista” kifejezések itt nem pejoratív, hanem le-író értelemben értendõk. Az olvasó célja itt az, hogymegértse Rhodes és Hitvallása jelenségét, nem pedighogy bírálja azt. Rhodes ténylegesen úgy érezte,hogy az emberiség csak úgy élhet békében, ha életeaz angolok – angol értékeket valló angol nyelvû em-berek – irányítása alatt áll, és ebben a szó szerint„eugenikus” érzésben számtalan más angol ajkú em-ber osztozott. Elképzelhetjük, ahogy 1900 évvel ez-elõtt egy római szenátor hasonlóan gondolkodott –miszerint csupán egy Rómából kormányzott világ le-het békés, stabil és civilizált. A médiában mostanság oly gyakran hallhatók hangza-tos kijelentések a „nemzetközi közösségrõl”, melytúl nyilvánvaló, hogy nem takar mást, mint az USA-t,Angliát, illetve azok szövetségeseit. A transzatlantiagytrösztök által a szakpolitikáikkal kapcsolatbangyártott végeláthatatlan dokumentumáradatból szin-tén világosan kiderül, hogy elképzelésük szerint csu-pán egy „az amerikai vezetés” által irányított világ le-het békés, stabil, civilizált és demokratikus. A multi-kulturalizmussal kapcsolatos valamennyi beszéd elle-

Oba

ma,

az

USA

eln

öke

192015/1

Világhelyzet Terry Boardman: Cecil Rhodes, Oroszország és az Iszlám Állam

nére és a globalizált világunk nemzetközi atmoszfé-rájától függetlenül, amikor olyan magazinokat olva-sunk, mint a New Scientist, fontos megemlítenünk,hogy az ilyen orgánumok által hivatkozott tudósok,illetve e tudósok munkahelyi intézményei közöttcsupán néhány olyan van, mely ne lenne anglo-amerikai. Amikor a BBC vagy ahhoz hasonló média-szervezetek mûsorait hallgatjuk vagy nézzük, akkorfontos, hogy tudatában legyünk annak, hogy bemon-dóik közül nem egy kulcsfontosságú személy az An-gol-Amerikai Projekt, egy több szempontból vitatha-tó szervezet végzõse, mely szervezetet 1985-ben SirCharles Hyde Villiers alapított annak érdekében,hogy a modern „transzatlanti” térségben Rhodesszándékaival sok szempontból megegyezõen a véle-mények koordinálásával foglalkozzon (és amely szer-vezet maximálisan távol marad a rivaldafénytõl). Fon-tos, hogy a Társaság inspirálja a sajtót, sõt bizonyosmértékig a tulajdonában is tartsa, mivel a sajtó az, amibefolyással bír a többi ember gondolkodására, és pon-tosan ezzel a szándékkal hozta létre a Rhodes Ösz-töndíjat, hogy ígéretes amerikai fiatalokat környé-kezzen meg soviniszta imperialista gondolatokkal,amit az Oxford falain belül magukba szívva késõbbikarrierjük során átültethetnek a gyakorlatba.

Oroszországi tervek

Cecil Rhodes egyszer azt mondta, ha tehetné, beke-belezné a csillagokat, és ettõl némely amerikai álomsem tér el, miként azt a Star Trek, a Star Wars és szá-mos más hollywoodi film is mutatja. Vajon milyen lé-pést tervez a Közel-Keleten ez az elit kör, a modernglobális Rhodes-i állam irányítója – mely Rhodeshozhasonlóan hatalmas étvággyal és akarattal bír? A NewView egy 2011-es cikkében10 felhívtam a figyelmet aforradalmaknak arra a két módjára, mely valószínû-síthetõ volt, hogy a Közel-Keleten is kitör hamarosan– párhuzamosan az 1917-es év Oroszországábantörténtekkel –, az elsõ egy nyilvánvalóan a Nyugatmelletti, feltételezhetõen sokkal liberálisabb felkelésa régi, tekintélyelvû rezsimek irányításával szembena régió országain belül, majd egy fanatikus pán-iszlámmegmozdulás születne egy helyreállítandó iszlám ka-lifátus érdekében, melynek célja, hogy a teljes iszlámvilágot egyetlen államból irányítsa. Három évvel ez-elõtt a következõket írtam a New View hasábjain: Ha a közel-keleti zsarnokságok helyében megjelenõ újrezsimek hozadékát nézve kevés konstruktívat talá-lunk, akkor ne lepjen meg minket a felfedezés, hogy amuszlim vákuumot valami sokkal radikálisabb készülbetölteni... valami, ami felhívás egy kalifátusra, melyígéretet tesz, hogy helyreállítja a muszlimok, különösena fiatal muszlimok méltóságát a Nyugattal szemben.

És ezt a valamit a nyugati média elkerülhetetlenül el-maszatolja és félelmetesnek tünteti fel, de amit a nyu-gati hatalmak rejtett körei, könnyen lehetséges, hogyigazából örömmel fogadnak mint a Nagy sakktábla újés hasznos ellenfelét.11

Az elõrejelzéssel szinte teljesen megegyezõen tûntfel a színen ez a „valami sokkal radikálisabb” egyolyan fanatikus, pán-iszlám, kalifátus mozgalom for-májában, ami Iszlám Államként él a köztudatban.Azért használom az „elõrejelzéssel megegyezõen”kifejezést, mert a jelenség feltûnését, miként abban abizonyos 2011-es cikkben is írtam róla, az egyikkulcsszerepet betöltõ transzatlanti médiaszervezet,mely az 1930-as évek óta lelkesen szolgálja a „nyuga-ti hatalmak rejtett köreit” – név szerint a londoni TheEconomist –, a 2011-es évre jelezte elõre. A TheEconomist hasábjain már 1992 decemberében meg-jelent egy cikk,12 mely egy elég meglepõ kinyilatkoz-tatást tartalmazott, miszerint ezek az erõk a 21. szá-zad elsõ felében egy globális konfliktust kívánnakgerjeszteni. Az írás elõrejelzése szerint a pán-iszlámmozgalom egy ponton szövetségre lép Kínával, és ekét fél összefogásának agressziója nem a Nyugat, demég csak nem is Izrael pusztulásához, hanem Orosz-ország elpusztításához vezet! A cikk tanúsága szerintNyugat-Ázsia (az iszlám világ) csatlakozik Kelet-Ázsi-ához, hogy együttes erõvel elfoglalják (orosz) Közép-Ázsiát (Szibériát és az Uráltól keletre esõ területe-ket). Ezt sokan elég valószínûtlennek tarthatják,mondván, hogy a nagyszabású, $ 400 milliárd (£ 237milliárd) értékû eurázsiai megállapodással, a „Szibé-ria ereje” gázvezeték 30 évre szóló szerzõdésénekez év májusi elfogadásával – melynek keretén belülOroszország a jövõben földgázt biztosít Kína számá-ra – a két ország manapság igencsak jelentõs mér-tékben kapcsolódik egymáshoz, és támogatja egy-mást, nem beszélve a két fél közötti törekvésrõl,hogy az USA által dominált petrodollár helyébe al-ternatív financiális megoldásokat találjanak: Az elmúltidõszakban Peking több megállapodást kötött olyan je-lentõs kereskedelmi partnerekkel, köztük Brazíliával is,

Puty

in, O

rosz

orsz

ág e

lnök

e

20 2015/1

Világhelyzet Terry Boardman: Cecil Rhodes, Oroszország és az Iszlám Állam

mely partnerek elkerülik a dollár használatát. Moszkvaés Peking hasonlóan rubel–jen swap felállításával igyek-szik kiszorítani a képbõl a dollárt. Amennyiben Orosz-ország és Kína a mai nappal úgy dönt, hogy teljes mér-tékben elhagyja a dollár alapú energiaárakat, úgy azEgyesült Államok tartalékvaluta-státusza gyorsan meg-dõlhet, ami komolyan aláaknázhatja az Amerikai Ál-lamkincstárat, komoly fejfájást okozva ezzel a Nyugatszámára.13

De miként kulcsfontosságú nyugati stratégia volt az1880-as évektõl kezdõdõen, nagyon sikeres kivite-lezéssel az elkövetkezõ 60 év során, hogy Oroszor-szág és Németország távol legyen tartva egymástól,illetve azért, hogy ne együttmûködjenek, úgy nagyvalószínûség szerint hasonló mód azt látjuk majd aNyugattól, hogy mindent megtesz azért, hogyOroszországot és Kínát távol tartsa egymástól. Fel-kelés, iszlám újjáéledés, illetve háború Németországellen egyaránt Lord Salisbury – brit miniszterelnökés külügyminiszter – elképzelései között volt 1885-ben,14 mint lehetséges három módja annak, hogy azangolok „Oroszország problémáját” orvosolja vele. E taktikák közül késõbb kettõt is alkalmaztak, még-pedig hatalmas léptékben. A harmadik az 1970-esévek kései szakaszában kapott lendületre, amikorZbigniew Brzezinski azt tanácsolta JimmyCarternek, hogy nyújtson anyagi támogatást és fegy-verezze fel az afgán mudzsáhideket, hogy ezzel biz-tosítsa a szovjetek (oroszok) saját Vietnamját. Ezlett az egyik fõ eszköze a Szovjetunió aláaknázásá-nak az 1980-as évek második felében. Ezt követõenOroszország az iszlám radikalizmussal találta szem-be magát Csecsenföldön, majd a Balkánt (Koszovót)használták fel fegyverként Oroszország ellen. Az1990-es évek második felében a csecsenföldi konflik-tusban a muszlim lapot játszották ki az oroszok ellen,melynek kicsúcsosodása 2004-ben volt a mesz-láni túszdrámával; Oroszországot nem tette boldog-gá, amikor Szerbia miniszterelnöke, SzlobodanMilosevics 2000-ben megbukott, a NATO Szerbiaelleni bombázását követõen, illetve miután a Nyugatleválasztotta Koszovót Szerbiáról, és létrehoztákEurópa legnagyobb katonai bázisát, a CampBondsteelt.

A Nyugat részérõl Oroszország szövetségesére,Iránra folyamatos gazdasági, diplomáciai, titkos kato-nai és kiberháborús nyomás nehezedett, majd 2011után kezdõdtek a többségében iszlám közvetítõ csa-patok fegyveres támadásai Oroszország szíriai szö-vetségese, Bashar al-Assad elnök ellen, mely támadá-sokat jellemzõen a térségben (Katar, Szaúd-Arábia)mûködõ baráti körökön keresztül támogatott a Nyu-gat fegyverrel és pénzzel, egy „polgárháború”-kéntemlegetett összecsapás, ami a mai napig is tart éspusztítja az országot. 2013 májusában John McCain amerikai szenátor Tö-rökországon keresztül illegálisan lépett be Szíria te-rületére, hogy a szíriai fegyveres ellenállás vezetõiveltalálkozzon és buzdítsa õket, miután azok a térség-ben az elmúlt három évben zûrzavart keltettek. Vé-gül is a világ mely állama – legyen demokratikus vagytekintélyelvû – tolerálja a fegyveres csapatok által el-követett erõszakot az állam ellen anélkül, hogy meg-próbálná erõvel megfékezni azt? Végül pedig a Nyu-gat döbbenetét fejezte ki, hogy az Iszlám Állam vá-ratlan megjelenésével az általa találomra végrehajtotterõszakos beavatkozások az idei évben hirtelen szin-tén tömegesen jellemzõk, egy újabb „sokk-félelem”taktika, amit a nyugati elit alkalmaz annak érdeké-ben, hogy lakosságának és politikusainak támogatásátmegszerezze a régión belüli katonai beavatkozás ér-dekében. Az USAés Anglia hivatalos kritikájának hiánya Szaúd-Arábiával és az Öböl-államokkal szemben (egytõlegyig a nyugati fegyvergyártó cégek lojális vásárlói)az Iszlám Állam felfegyverzésével és pénzügyi támo-gatásával kapcsolatban ordító. Mindeközben szemta-núi lehetünk az Iszlám Államhoz hasonló csoportokmegjelenésének Nigériától Indonéziáig az iszlám vi-lág különbözõ szegleteiben. Afgán tálib csoportoknyilatkoznak az Iszlám Államhoz történõ csatlakozá-si szándékukról, mely szándék hátterében a kozmo-polita, határ nélküli kalifátus áll. A mesterségesenelõállított lefejezési videfelvételeket arra használták,hogy ürügyet szolgáltassanak Obama számára táma-dás indítására az Iszlám Állam ellen Szíriában és Irán-ban, ezzel lehetõvé téve számára azt, hogy megte-gye, amit múlt nyáron tervezett (vagy azok, akik mö-götte állnak) – vagyis hogy légi csapást mérjen Szíri-ára –, ám amit szavazatukkal angol parlamenti képvi-selõk megakadályoztak, ezzel a külpolitikát illetõenegyszer végre némi etikailag gerinces viselkedéstmutatva. Ezzel a Nyugatnak sikerült teljes mértékben be-ágyazódnia a Balkánon, a Kaukázus térségében(Grúzia, Azerbajdzsán) és Afganisztánban;15 láthat-juk, hogy mostanra NATO-taggá vált szinte mindenolyan ország Kelet-Európában, mely korábban aC

amp

Bon

dste

el K

oszo

vóba

n

212015/1

Világhelyzet Terry Boardman: Cecil Rhodes, Oroszország és az Iszlám Állam

szovjet blokkhoz tartozott, illetve a balti államok,melyek közül kettõ Oroszországgal közvetlen határkapcsolatban áll. A NATO próbálja bevonniSvédországot és Finnországot a körébe. Majdmindezeket megfejelve a Nyugat mindent elkövet2013 novemberében, hogy hatáskörébe vonja Uk-rajnát, melyet 2014 februárjában egy alattomos éstisztességtelenül megindított puccs eredményekéntsikerrel véghez is visz, miután – még egyszer – azegész világ elé tárják, amint John McCain szenátorKijevben a szélsõjobboldali Szvoboda párttal cim-borál, illetve ahogy Victoria Nuland, az Egyesült Ál-lamok európai és eurázsiai ügyekért felelõsállamtitkár-helyettese16 egy hangfelvételen igyek-szik megszervezni, hogy mely ukrán politikus kerül-jön be a vágyott USA-párti ukrán kormányba, mely-lyel kapcsolatban a terv az volt, hogy Janukovics el-nök uralmát felváltsa. Mint Nuland 2013. december13-án az amerikai országos sajtóklub washingtonirendezvényén megjegyezte, az Egyesült Államok1991 óta, az Ukrajna függetlenségét követõ 23 évsorán 5 milliárd dollárt költött a „demokrácia nép-szerûsítésére” az országban.A 2014 februárjában tisztességtelen eszközökkelmegindított puccs Putyin számára az utolsó cseppvolt a pohárban. Döntõ lépésre szánta el magát, ésegy népszavazás ürügyén visszafoglalta a Krímet(annak kulcsfontosságú haditengerészeti bázisávalSzevasztopolban) Ukrajnától.17 A Nyugat ezt az ak-ciót aztán arra használta, hogy újrakezdhesse a hi-degháborút. Az angol nyelvû világ szembenállásaOroszországgal igazán a krími háborúban kezdõ-dött (1853–56). Akkoriban Nagy-Britannia volt adomináns, unipoláris világhatalom. A 20. századbanezt a pozíciót Anglia átengedte az Egyesült Álla-moknak. 2014 májusában Vlagyimir Putyin elnök ki-jelentette, hogy: Az idõ eljárt a világ unipoláris mo-dellje felett. A globális kép teljesen megváltozott.A nyugati média megkezdte Putyin-ellenes napipropagandájának kötelességtudó gyártását, s az el-nök mostanra a Nyugat új mumusává vált, miköz-ben az országa elleni szankciókat is elkezdték kiter-jeszteni. A nyugati média valamennyi beszámolója„Oroszország elszigetelésérõl” (a gyakorlatban azország „kiközösítésérõl”), Európától el- és egyúttalÁzsia irányába szorításáról szól. Miután mindez si-keresen megtörtént, a cél feltételezhetõen Orosz-ország és Kína viszonyának megrontása lesz, hogyázsiai és muzulmán szomszédai a teljesen „elszige-telt” Oroszország ellen fordulhassanak; végül pedigmindezek maradványa a „Nyugathoz” kapcsolódik.E nagyszabású stratégia fõbb vonalakban már sze-repelt a The Economist 1992-es számában 22 évvelezelõtt, csakúgy, mint Zbigniew Brzezinski 1997-

es, A nagy sakktábla címû könyvében, melyben azíró megállapította, hogy Oroszországnak mindösz-sze egy lehetséges jövõje van, mégpedig egy olyanjövõ, melyben a „Nyugathoz” tartozik. Majd hozzá-teszi, hogy minden egyéb az ország bukásához ve-zetne.

A Közel-Kelet és a „fõbb érdekek”

A Római Birodalom virágkora idején a rómaiak Per-zsiával álltak hadban a Közel-Kelet és azon túl aFöldközi-tenger vidékének uralmáért. Napjainkbanvilágosan megfigyelhetõ az amerikai külpolitikai elit,az újkori római szenátor-várományosok, akik hit-vallásukban a Rhodesnál megismert elképzelés egyfrissített változatát hirdetik (unipoláris globális ura-lom vagy „teljes spektrumú uralom”, ahogyan õknevezik), és egyértelmûen az a céljuk, hogy Orosz-ország felügyelete alól végül eltávolítsák az Uráltólkeletre esõ hatalmas területeket, azok hatalmaserõforrásaival együtt. A két helyzettel kapcsolat-ban, melyekrõl fentebb már említést tettünk – azukrán krízis és az „Iszlám állam” (ISIS) –, fontos fi-gyelembe vennünk, hogy Oroszország mindkettõ-ben érintett, közvetetten vagy közvetlenül. Orosz-ország Szíria szövetségese, és jó ideje támogatja aszíriai kormány erõfeszítéseit azon erõkkel szem-ben, melyek igyekeznek azt megdönteni. Ezek egyi-ke az „Iszlám állam”. Oroszországnak 1971 óta fon-tos haditengerészeti bázisa, az ország egyetlen ide-gen országbeli haditengerészeti bázisa van a szíriaiTartúsz városában.„Szunnita muzulmán” szervezetként az ISIS Iránnalszemben áll, aki viszont szövetségese Oroszország-nak, és jó ideje elkötelezett támogatója Szíriának.18

2006-ban az amerikai haderõ hetilapjának, az USArmed Forces Journalnak hasábjain Ralph Peters alez-redes tollából megjelent írás és térkép az Iszlám vi-lág átszervezésére szólít fel, EgyiptomtólPakisztánig.19 Mivel Oroszország Szíriát és Iránt egy-aránt támogatja, így levonhatjuk a következtetést,miszerint az aláaknázásukra irányuló törekvéssel ezaz átszervezés is Oroszország stratégiai pozíciójának

Oro

szok

a K

rím

ben

22 2015/1

Világhelyzet Terry Boardman: Cecil Rhodes, Oroszország és az Iszlám Állam

aláásását jelenti a régióban, melynek célja a) az USAszövetségesének, Izraelnek a védelme, b) az olajellá-tás biztosítása a régióban, elsõsorban Irakban és Sza-úd-Arábiában, c) a fõként szunnita muzulmán csat-lósállamok védelme a régióban – Szaúd-Arábiában ésaz Öböl-országokban – minden lehetséges fenyege-tettségtõl, mely a shia-muszlim Iránból érkezhet ésd) legyõzni Oroszországot a szüntelen geopolitikaisakkjátszmában a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában.Megemlíthetjük továbbá azt is, hogy azok az erõk,melyek 2013 augusztusában az Egyesült Államokbanegy közös amerikai–angol légitámadást kezdemé-nyeztek Szíria ellen (pl. John McCain szenátor,Lindsay Graham és szövetségesei) a szíriai kormányállítólagos vegyi fegyverbevetését (újabb „sokk-féle-lem” taktika) követõen, melyet azonban végül sohanem bizonyítottak, és mely erõket végtelenül fruszt-rálta, hogy az angol parlament ezt a javaslatot lesza-vazta, jelenleg azt hangoztatják, hogy az Iszlám Államteljes leszereléséhez elengedhetetlen, hogy az USAés Anglia légitámadást folytasson Szíriában, s hogymindez elfogadható és jogos (Anglia miniszterelnöke,David Cameron szerint), mivel állításuk szerint Asz-szad elnök háborús bûnös, nem mellékesen azok mi-att az állítólagos vegyi támadások miatt, melyek bizo-nyítása nem történt meg mind a mai napig. Így aztánlevonhatjuk a következtetést, miszerint az Iszlám Ál-lam kényelmes indokká vált a Szíria elleni támadás-hoz, látszólag azért, hogy az Iszlám Állam ellen táma-dást indítsanak Szíriában, ám egyszersmind azért is,hogy csapást mérjenek Asszad elnök haderejére,amennyiben az a támadás „útjába állna”, mivel az õhadereje is törvénytelennek tituláltatott. Más szóvalaz USA és Anglia számára Szíria tényleges káosszávált törvényes kormány nélkül, csakúgy, mint Líbia2011 óta és Szomália, illetve a félkaotikus Dél-Szu-dán, Afganisztán, Jemen és Irak. Mindez a régión be-lüli amerikai–angol beavatkozások és bevetésekeredményeként történt.Mindent egybevetve a káoszhoz és az állandó bi-zonytalansághoz, aggodalomhoz képest az emberekalapvetõen a rendet preferálják, még akkor is, ha aza rend számukra egyfajta fojtogató érzéssel jár. A Nyugat Közel-Keleten folytatott tevékenységeazonban eltávolította a rendnek ezen erõit (pl.Szaddám Huszein, Mubarak, Kadhafi), akik a káoszttisztes távolságban tartották, s tette mindezt a „sza-badság, demokrácia és emberi jogok” nevében. Vi-szont mindezek következménye a káosz és egy sok-kal borzalmasabb erõ, mégpedig az ISIS megjelenéselett. A folyamat nagyon hasonló volt 1917-benOroszországban; az elõzõ rend kívülrõl szervezetteltávolítása, az erõszakba és közel anarchiába torkol-ló események, majd ezt követõen a sokkal borzal-

masabb és brutálisabb „új rend” megjelenése. Kinekaz érdekeit szolgálja a rend eltávolítása és káosszaltörténõ helyettesítése? Világosan látszik, hogy nem arégióban élõ emberekét.A nyugati kormányok hazájukban minden esetben el-ítélik a politikai erõszakot, mégis a Mubarak, Kadha-fi és Asszad elleni politikai erõszakot és fegyveres fel-kelést nemcsak biztatták, de egyszersmind támogat-ták, és félrefordították a fejüket, miközben a szunni-ta arab csatlósállamokban – Szaúd-Arábiában, Katar-ban és Kuvaitban – tevékenykedõ, kivétel nélkül erõ-sen síita iszlámellenes erõk a Szíriában zajló felkeléstfegyverrel és pénzzel támogatták.20 Ha ez nem tör-tént volna meg, és így Asszad állama nem gyengültvolna meg, akkor az ISIS nem tudta volna megvetni alábát Szíriában.Újra és újra hallhattuk, hogy az ISIS azért vált olyanerõssé Irakban, mert annyira „modern”, hogy mertkommunikáció és propaganda céljából olyan hozzá-értéssel alkalmazza az internetet, illetve a Moszulbanelkövetett bankrablásai miatt és az iraki hadseregtõleltulajdonított felszerelésnek – a köztük nehézfegy-vereknek, tankoknak és helikoptereknek – köszön-hetõen. De ezek a kijelentések figyelmen kívül hagy-ják mindazt a támogatást, amit az USA arab csatlós-államai az ISIS-nek kezdetek óta nyújtanak. Valóbanvan némi alapja annak, hogy elhiggyük, az ISIS alapí-tója, Abu Bakra-al-Baghdadi álnéven vett részt azona bizonyos bizalmas találkozón John McCain szená-tor és más résztvevõk között 2013-ban.21 McClainállítása szerint nem tudott róla. Szervezete, az 1983-ban alapult International Republican Institute (Nem-zetközi Republikánus Intézet) pénzügyi támogatástjuttat olyan csoportok számára világszerte, melyeketsegíteni próbál törekvésükben, hogy az adott orszá-gokban mûködõ kormánytól átvegyék a hatalmat.Kinek az érdekében generál tartós káoszt a Közel-Kelet térségében a Nyugat? Egészen bizonyosannem az amerikai üzlet támogatása érdekében, mégcsak nem is a fegyvergyártók támogatására, mivelazok legjövedelmezõbb tevékenységüket a szolgálat-kész és stabil USA-csatlósállamokkal folytatják, mintpéldául Szaúd-Arábia és Anglia. A New View egy ko-rábbi számában kifejtettem – az izraeli elit egyes tag-jainak meglátása szerint –: az, hogy a régión belül po-tenciálisan ellenséges muszlim államok káoszba süly-lyedjenek, Izrael biztonsági érdekeit nagyon is jólszolgálja, és írásomban megemlítettem a Cionista Vi-lágszervezet által 1982-ben közzétett izraeli OdedYinon-tervet is, mely elõrevetítette az arab világszándékos szétdarabolását etnikai és vallásos csopor-tokra, melyeket könnyebb lesz manipulálni.De ez az érthetõ, ám egyszersmind elítélendõ izrae-li terv, melynek célja, hogy Izrael bebiztosítsa saját

232015/1

Világhelyzet Terry Boardman: Cecil Rhodes, Oroszország és az Iszlám Állam

térségét a világ egészén belül úgy, hogy káoszt ger-jeszt azok között a szomszédjai között, akiket ellen-ségesnek titulál, még nem szolgáltat elégséges ma-gyarázatot arra vonatkozóan, hogy mi történik a Kö-zel-Keleten 2011 óta, vagy hogy ugyanettõl az évtõlkezdõdõen milyen szerepet játszik a Közel-Kelet aNyugat romló kapcsolatában Oroszországgal. Mi-ként a kisebb háborúk 1911 és 1913 között Észak-Amerikában és a Balkánon elkerülhetetlenül az1914-es év „globális” eseményéhez vezettek, úgy a2011 óta tartó felfordulás a Nyugat és Oroszországközti konfrontációt eredményezte 2014-ben, melyeta nyugati média szinte jóváhagyólag újra és újra az „újhidegháborúnak” nevez, de még egy esetleges kato-nai összecsapást sem tart kizártnak a NATO ésOroszország között, mely elkerülhetetlenül felvetiegy nukleáris háború iszonytató lehetõségét, amirõlazt gondoltuk, hogy évtizedekkel ezelõtt messzemagunk mögött hagytuk. Oroszország tiltakozása aNyugat Irak, Líbia, Szíria és Ukrajna területén vég-zett destabilizáló tevékenységével kapcsolatban azteredményezte, hogy a nyugati média VlagyimirPutyint egy lapon említi II. Fülöppel, XIV. Lajossal,Napóleonnal, a császárral és Hitlerrel.Putyin talán nem egy Nelson Mandela, ám semmi-képpen nem érdemli meg azt, hogy a fent nevezettöt, angolok által igencsak gyûlölt alakkal egy lapon le-gyen említve. Az õ szemében Oroszország a NATOés az EU indokolatlan túlkapásai ellen igyekszik vé-dekezni, melyrõl 1991-ben a Nyugat azt nyilatkozta,hogy nem fog megtörténni, ám ami megtörtént még-is – és ezek olyan tények, melyekrõl a vezetõ ameri-kai agytröszt, a Külügyi Tanács (Council on ForeignAffairs) belsõs magazinjának egy cikkében J.Mearsheimer is beszámolt 2014 szeptemberében,„Ukrajna miért a Nyugat hibája” címmel. Obama el-nök szeptember 10-én bejelentette, hogy az Egye-sült Államok „nem átall erõszakot alkalmazni azokellen, akik Amerika alapvetõ érdekeit veszélyezte-tik”. Putyin is így tekintett az illegális puccsvezetõktetteire Kijevben; úgy látta, hogy Oroszország érde-keit veszélyeztetik. Megmozdulása ellenük irányult,amikor a Krímet elfoglalta és a szeparatistákat támo-gatta Kelet-Ukrajnában, és ezzel lépéseket tett azEU, a NATO és az USA-val szemben.1916 decemberében Lord Milner, aki Anglia vitatha-tatlanul egyik legfõbb hatalommal bíró alakja volt ab-ban az idõben, egy csendes, ám igazi angol puccsotkezdeményezett, melynek eredményeként egy új, ötemberbõl álló Háborús Kabinet alakult, élén DavidLloyd George-dzsal miniszterelnökként. 1916 teléne kabinet egy az egyben elutasította a német és ame-rikai béketörekvéseket, és minden erejével a háborúmellett tett erõfeszítéseket. Raszputyin szerzetes –

az orosz cárnõ kedvence – mindig is háborúellenesvolt, ezért a brit titkosszolgálat összeesküvésénekeredményeként 1916. december 30-án meggyilkol-ták, mivel a háború-béke kérdés nagyon bizonytalanvolt. Röviddel ezután Milner egy küldetéssel Orosz-országba utazott, hogy gondoskodjon arról, hogy azoroszok nem lépnek ki a háborúból. 1917-benMilner és társai voltak azok, akik kidolgozták és meg-szerkesztették a Balfour-nyilatkozatot, ami Paleszti-nát mint „nemzeti otthont” a zsidók számára oda-ígérte. Arthur Balfour külügyminiszter egyszerûenaláírta a dokumentumot, melynek innen származikaz elnevezése. 1919-ben a Kabinet gyarmatügyi mi-nisztereként Milner a következõket írta LloydGeorge-nak:Arábia függetlensége keleti politikánknak mindig is je-lentõs alaptételét képezte, ám ezalatt valójában aztértjük, hogy függetlenségének megõrzése mellett fon-tos, hogy távol tartsuk az európai politikai ármányko-dástól, és ezzel egyidejûleg a brit érdekszférán belültartsuk õket; más szóval, hogy független hazai vezetõikülföldi megállapodásokat kizárólag velünk köthes-senek.22

Az elsõ világháború óta Anglia és az Egyesült Álla-mok folyamatosan kutatja annak módját, hogy a Kö-zel-Keletet sikerüljön úgy átszerveznie, hogy illesz-kedjen ahhoz a tervükhöz, ahogyan Oroszországotaláaknázni igyekeznek, s hogy minden más hatalmatmegakadályozzanak abban – miként Németországot1914-ben és Oroszországot 2014-ben –, hogy a Kö-zel-Kelet térségében tevékenykedõ új rómaiak általképviselt „alapvetõ érdekek” ellen tegyenek. Csupánaz idõ fogja megválaszolni, hogy az események vajonalátámasztják-e Vlagyimir Putyin 2014 májusábantett kijelentését, miszerint: A világ unipoláris modelljevéget ért. A globális kép teljesen megváltozott.

Terry Boardman az angliai Stourbridge városában él.

Az írás a New View folyóirat 73., 2014. október–decemberi

számában jelent meg.

Fordította: Rozgonyi Orsi

24 2015/1

Világhelyzet Terry Boardman: Cecil Rhodes, Oroszország és az Iszlám Állam

Jegyzetek

1. R. Steiner: A szellemtudomány körvonalai

2. 2014. június 9.

3. Rudolf Steiner hét ilyen idõszellem „hivataláról” beszél, melyek cik-

likusan ismétlõdnek, és amelyek hozzávetõlegesen 350–450 évig

tartanak: Orifiel, Anael, Zahariel, Rafael, Samael, Gábriel és Michael.

4. ISIL (Iszlám Állam Irakban és Levantéban) vagy ISIS (Iszlám Állam

Irakban és Szíriában) néven egyaránt ismeretes

5. Itt egy paradoxonba ütközünk, mivel korábban elhangzott, hogy a

Gábriel-hatás (a 16 –tól a 20. század elejéig) központi eleme az

anyagba történõ inkarnálódás, ami az élet születési pólusa, míg a

Michael hatás központjában az exkarnálódás, vagyis a halál pólus áll,

és ténylegesen ez az oka annak, hogy a hagyományos ábrázolásokon

Gábriel arkangyal az Angyali Üdvözlet angyalaként, míg Michael jel-

lemzõen a mennyország kapujában látható, utóbbi miként az elhalt

lelkeket mérlegeli éppen. Viszont a szellemibõl az anyagi síkra tör-

ténõ születés valójában a szellemi halállal azonos, mivel ezzel az

egyén a halál és hanyatlás, vagyis a földi létezés világába lép, míg a fi-

zikai halál nem más, mint visszatérés a meg nem halás, a szellem vi-

lágába.

6. Rhodes és Stead közvetlen asszisztensei mindenekfelett Reginald

Brett és Lord Esher voltak, melyek közül utóbbi a társaság harma-

dik alapítója 1891-ben, továbbá a herceg és a király legközelebbi ta-

nácsadója egy személyben. Esher annak a férfinak a lányát vette el

feleségül, aki az 1830-as években Lord Palmerston brit külügymi-

niszterrel karöltve alapította a Belga királyságot, és töltötte be az

edwardi Anglia háttérirányítójának szerepét, illetve kulcsfontosságú

tevékenységet folytatott azokban az elõkészületekben, melyek

Nagy-Britanniát végül az elsõ világháborúba vezették.

7. Például: „E nevezetes és abszurd dokumentum mindössze Rhodes

halálát követõen került nyilvánosságra. Kétség nem fér hozzá, hogy

a reakció zavart nevetés lett volna ellenkezõ esetben.”

http://1870to1918.wordpress.com/2014/07/12/cecil-rhodes-and-

british- expansionism/

8. „Vörös Vonal” vagy Achnacarry megállapodás. Ld.: F. William Engdahl:

Egy évszázad háború – Anglo-amerikai olajpolitika és az Új Világrend 87. o.

9. „Egy a Washington Post hasábjain 2010-ben megjelent cikk, melynek

írója Jeff Stein, az amerikai hadsereg korábbi hírszerzõ tisztje, részle-

tesen bemutatja, ahogyan egy Bin Ladent ábrázoló manipulált video-

felvétel a 2003-as iraki háborút megelõzõ idõszakban a CIA által is

elismerten készült.”

http://www.globalresearch.ca/isis-beheadings-of-journalists-cia-

admitted-to-staging-fake-jihadist-videos-in-2010/5399345.

h t t p : / / w w w . t e l e g r a p h . c o . u k / j o u r n a l i s t s / b i l l -

gardner/11054488/Foley-murder-video-may-have-been-

staged.html; http://www.thetimes.co.uk/tto/news/uk/article4186

089.ece

10. 59. szám, 2011. április–június

11. Z. Brzezinski, A Nagy sakktábla – Amerika vezetõ szerepe és ennek

geostratégiai követelményei (1997.)

12. Visszatekintés 2992-bõl: Világtörténelem 13. fejezet, A katasztrofá-

lis XXI. század. (Looking Back from 2992: A World History Chapter

13 The Disastrous 21st Century)

13. ht tp :www.te legraph.co .uk/ f inance/comment / l i amha l l i -

gan/10854595/Russia-China-gas-deal-could-ignite-a-shift-in-global-

trading.html

14. John Charmley: Pompás elkülönítés. (Splendid Isolation) (1999)

213. o.

15. 9 amerikai bázis és 15 000 NATO-csapat marad Afganisztánban, mi-

után az amerikai haderõ nagy része távozik a térségbõl 2014-ben.

https://en.wikipedia.org/wiki/Withdrawal_of_U.S._troops_from

_ A f g h a n i s t a n # 2 0 1 3 - 1 1 - 2 0 _ A g r e e m e n t _ o n _ B i l a t e r a l

_Security_Agreement_draft

16. A neokonzervatív Robert Kagan felesége, az azóta elhalt Új Ameri-

kai Évszázad Project társalapítója

17. A Szovjet Szövetségi Köztársaság 1954-ben a Krímet autonóm köz-

társaságból Ukrajnához csatolja.

18. Könnyen elképzelhetjük, hogy a régión belül az USA szövetségese,

Izrael támogatására törekszik úgy, hogy aláássa és végül megdönti a

szíriai és iráni kormányt, miként annak terve a „Tiszta szakítás: új

stratégia a királyság biztonságáért” (Clean Break – A New Strategy

for Securing the Realm) címû dokumentumban szerepel, melyet az

amerikai származású neokonzervatív Richard Perle és Douglas Feith

készítettek 1996-ban az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanyahu

számára. Az írás támogatta az új elõvásárlási politikát: Szaddám

Husszein eltávolítását, Szíria elszigetelését felhatalmazott hadviselé-

si stratégián keresztül és a két ország állítólagos „tömegpusztító

fegyvereinek” felügyeletét. A tervet Izrael hivatalosan nem fogadta

el, az USA azonban 2001 óta ténylegesen sajátjának tekinti.

19. http://www.armedforcesjournal.com/peters-blood-borders-map/

20. Az Egyesült Államok Külügyminisztériumának becslése szerint az el-

múlt négy évtized során Rijád több mint 10 milliárd dollárt (£ 6 mil-

liárd) invesztált közhasznú alapítványokba annak érdekében, hogy a

fõsodrású szunni iszlámot a vahhábizmus durva intoleranciájával he-

lyettesítse. A szaúdi hírszerzés fõnöke, Bandar bin Sultan felelt a szí-

riai felkelõk felfegyverzésének részleteiért: http://www.independ-

ent.co.uk/voices/comment/too-late-the-sponsors-of-ideology-find-

they-have-made-a-monster-9687723.html. Hillary Clinton, az Ame-

rikai Egyesült Államok külügyminisztere 2009 decemberében egy a

Wikileaks által kiszivárogtatott dokumentumban azt írta, hogy „Sza-

úd-Arábia továbbra is kritikus pénzügyi támogató bázis marad az Al-

Kaida, a Tálibok a LeT [Laskar-e-Taiba] és más terrorista csoportok

számára”. http://www.independent.co.uk/voices/comment/iraq-cri-

sis-how-saudi-arabia-helped-isis-take-over-the-north-of-the-coun-

try-9602312.html

21. http://www.voltairenet.org/article185085.html

22. Milner Lloyd George-hoz, 1919. május 16.; David Lloyd George: Az

igazság a békeszerzõdésekrõl. 2 kötet, London, 1938., II. kötet 900.

o. (köszönet Markus Osterriedernek, hogy felhívta rá a figyelme-

met)

252015/1

Világhelyzet

Ertsey AttilaMozaikok és perspektívák

2014. december 22.

December 16-án a Guardian elõször írta le nyíltan,hogy: „Mivel az Oroszország ellen az ukránszeparatisták támogatása miatt bevezetett szankcióknem kényszerítették térdre Vlagyimir Putyint, azUSA és Szaúd-Arábia úgy döntött, hogy az olajáraklehajtásával árt Oroszországnak.”1

Másik eszköz az olcsó amerikai palagáz és palaolajpiacra dobása. Az olajár le tud menni akár 25-30 dol-lárra. 100-ról indult, most 55-nél tart, az orosz költ-ségvetés 90-nel számolt.– New York államban betiltották a palagáz kõzetre-

pesztéses kitermelését, mivel a felszínen megbe-tegedéseket okozott, illetve földrengéseket vál-tott ki.

– Jurij Szolozobov politológus, az Orosz FöderációNemzeti Stratégiai Intézetében a nemzetköziprogramok igazgatója Az idõ majd megmutatja cí-mû mûsorban kapott szót egy fél percre, és arrólkezdett beszélni, hogy a szankciók és a vízumhá-ború veszélyesek. Ehelyett inkább az EU belsõegységének megbontására kell törekedni, amely-hez már vannak is szövetségeseik Kelet-Európá-ban, mondja Szolozobov, példaként Magyaror-szágot és Szerbiát említve.

– A magyar kormány szerzõdést kötött Szerbiával aBudapest–Belgrád vasútvonal megépítésérõl. Ezrésze a Kínából Hamburgig tartó új selyemútnak.

– Paul Craig Roberts karácsonyi hírlevele: az USAkormányát uraló erõk a szabad individualitás ellenlépnek fel.

– Obama zöld jelzést adott az Ukrajnába irányulófegyverszállításoknak.

Németország hallgat. Meddig állja Putyin a nyomást?Mi a valódi szándék?

Az utóbbi idõben rendkívül felgyorsultak az események. Ez megnehezíti a józan mérleg megvonását, amihezbizonyos idõtávlatra van szükség, ehelyett egyre erõsebb a felszólítás egy állandó jelenléttudatra, mely a fizikaisíkon zajló eseményeket összekapcsolja a szellemi sík történéseivel. Ezért úgy döntöttem – hasonlóan a DerEuropäer szerkesztõségéhez – hogy az eseményeket röviden, krónikaszerûen rögzítve megkísérlem valós össze-függésbe helyezni.

Szerintem keletebbre kell néznünk. A kulcs Putyint il-letõen Kína. Kínával a háta mögött õ „biztonságban”van. Ha az USA valahogy el tudja lökni mögüle Kínát,Putyin napjai meg vannak számlálva. Nemcsak azért,mert „Mivel az Oroszország ellen az ukránszeparatisták támogatása miatt bevezetett szankci-ók nem kényszerítették térdre Vlagyimir Putyint, azUSA és Szaúd-Arábia úgy döntött, hogy az olajárak le-hajtásával árt Oroszországnak.”, hanem – nagyobbvalószínûséggel – amiatt az energia-megaügylet mi-att, amit végül idén májusban kötött Kínával évekigtartó türelmes tárgyalások után. Oroszország tá-maszkodása energiaforrásaira egyszerre az erõsségeés az Achilles-sarka. A „Nyugat” keresi az alkalmat,hogy odacsapjon épp erre a pontra, mielõtt azorosz–kínai ügylet el tud kezdeni tényleges eredmé-nyeket hozni (2018-tól kezdve). Ha egyszer az a gázelkezd kelet felé áramlani, és Kína „Új Selyemútja”,azaz szárazföldi szállítási mega-rendszere teljes egé-szében megindul nyugat felé, egészen Hamburgig,Oroszországnak és Kínának minden oka meglesz,hogy szoros szövetségesek maradjanak. Eszerint aNyugatnak csak néhány (3 vagy 4) évnyi ablaka van,hogy megpróbálja szabotálni Putyin és Xi teljes NagyTervét. Az US–UK páros minden féket kienged ennekérdekében. A TTIP-t és a TPP2-t szerintem ezzel astratégiával való összefüggésben kell tekinteni:Mackinder periférián lévõ „Tengeri Hatalmai” arra tö-rekednek, hogy behatárolják és ellenõrzés alá vonjákaz eurázsiai központi „Szárazföldi Hatalmakat”, ésvégül széttereljék õket, hogy aztán külön-külön csip-pentsék föl õket.Egyébként Abe gyõzelme3 a vasárnapi japán válasz-tásokon (elsöprõ gyõzelem volt) NAGYON rossz hír.

26 2015/1

Világhelyzet Ertsey Attila: Mozaikok és perspektívák

2015. január 7., szerda

Merénylet a Charlie Hebdo lap szerkesztõsége ellen,12 halálos áldozattal.

2015. január 9., péntek

Túszejtés egy párizsi kóser élelmiszerboltban,

a Kouachi fivéreket és egy túszejtõt a rendõrségmegölte, 4 túsz is meghalt.

2015. január 10., szombat

A Kouachi testvérek elleni nyomozásban résztvevõFredou felügyelõ szolgálati fegyverével öngyilkossá-got követett el.

2015. január 11., vasárnap

Tömegdemonstráció a franciaországi iszlamista ter-rortámadások ellen Párizsban. A jelvényeken: „Jesuis Charlie” olvasható.

2015. január 11.

– Charlie Hebdo-ügy és túszdráma a kóser bolt-ban: 17 halott, rendõrségi hibák, országos hajtó-vadászat, szitává lõtt túszejtõ.

– „A terrorellenes intézkedések nagy problémája,hogy miközben egyre nagyobb a szénakazal, ak-kor is csak azt az egy tût kell megtalálnunk ben-ne” – mondta a Wall Street Journalnak BenoitGomis, a Chatham House4 londoni elemzõköz-pont munkatársa.

– A Charlie Hebdo elleni támadás egyik gyanúsított-ja, mikor meghallotta, hogy a bûnügyben keresik, arendõrségre ment egy kikezdhetetlen alibivel.5

– A rendõrség megtalálta Said Kouachi igazolványáta Charlie Hebdo-lövöldözés helyszínén.

Nem ismerõs a történet? Emlékezzünk: a hatóságokállítása szerint megtalálták az egyik állítólagos 9/11gépeltérítõ sértetlen útlevelét az ikertornyok masz-szívan porig rombolt romjai közt. Ha egyszer a ható-ságok rájöttek, hogy a nyugati népek elhisznek min-den átlátszó hazugságot, akkor azt újra és újra hasz-nálni fogják. Angol nyelvterületen nem jelenhetne meg egy ilyenCharlie Hebdo-féle karikatúra egy lapban, mert„hate speech”-nek, gyûlöletbeszédnek minõsülne.

Azt jelenti, hogy a japán nép alávetette magát a gaz-dasági félelemnek, és sajnálatos módon képtelen voltátlátni Abén és szintúgy tanulni a 2011-es fukusimaikatasztrófából éppúgy, ahogyan a „Nyugat” képtelenvolt tanulni a 2008-as gazdasági katasztrófából (lé-nyegében semmi sem változott). Abe gyõzelme nagy valószínûséggel egy-két éven be-lül a következõket fogja jelenteni:

1. A japán alkotmány revízióját, hogy eltávolítsákbelõle a „béke”-záradékot és normalizálják azÖnvédelmi Erõket reguláris hadsereggé, ily mó-don felkeltve a kínai aggodalmakat.

2. A kormány nagy valószínûséggel még retrográ-dabb és nacionalistább lesz a történelemtanítás-ban, a második világháború stb. tekintetében.Újabb vörös posztó a kínai bika elé.

3. A tengerentúli japán katonai bevetések vélhetõ-en egyre gyakoribbak lesznek, és a japán fegyver-eladások várhatóan jelentõsen megnõnek ésnagy profitot hoznak az olyan cégeknek, mint aMitsubishi és Hitachi stb. Ez a gyengélkedõ ja-pán gazdaság fellendülésének fog tûnni.

4. Japán vélhetõen sokkal nyitottabb lesz az USAáltal inspirált Csendes-Óceáni Partnerségi meg-állapodásra (TPP).

5. Japán valószínûleg aktívabb utakat keres azatomhatalommá válás felé, míg Abe hatalmonvan (legalább 4 éve van). A kulcseszköz és hivat-kozás erre vélhetõen a további, az egész Dél-kínai-tenger ellenõrzésére irányuló kínai mozgá-sok. Mindez óriási hiba Kína részérõl, mivelegyedül Kína tengeri szomszédjainak (Vietnam,Fülöp-szigetek, Malajzia, Indonézia) elidegeníté-sét szolgálja, miközben még inkább az amerikaitáborba hajtja õket. Kína megfontolatlan és fölé-nyes lépései egyenrangúak Németország baklö-vésével, amikor hagyta magát elválasztaniOroszországtól 1887 után.

6. Japán a közeljövõben nagy valószínûséggel újraüzembe állít 48 (!) atomreaktorából néhányat,akár sokat is.Terry Boardman, magánlevél, 2014. december A rendõrség állítása, miszerint találtak egy eldobott

igazolványt, biztos jele, hogy a Charlie Hebdo elle-ni támadás egy „belsõ ügy”6 volt, és az NSA általmint a Nyugatnak a muszlimok elleni háborújávalszemben ellenségesként azonosított embereket egybelsõ ügy számára állították elõ, hogy Franciaor-szágot egy határozott mozdulattal visszarántsákWashington irányítása alá.7 (...)Franciaország szenved az Oroszország ellen Wa-shington által elõírt szankcióktól. A hajógyárakat

272015/1

Világhelyzet Ertsey Attila: Mozaikok és perspektívák

– Rogán: a magyar parlament konszenzusos kiállástakar kifejezni a merénylet ellen.

– Orbán Viktor együtt vonul Párizsban a szolidari-tási tüntetésen Merkellel, Cameronnal és mások-kal.

– Egy párizsi magyar diák megfogalmazása: „Mostolyan a hangulat Párizsban, mint 2001-ben voltNew Yorkban.”

– Cameron, Hollande a bevándorlás korlátozásárólbeszél.

A karikatúra zseniálisan tünteti el a kézzelfoghatópárhuzamot a szeptember 11-i merénylettel, azzal,hogy maga húzza meg a párhuzamot. Mert párhu-zam valóban van, csak épp az ellenkezõje. A január 7-én Párizsban kezdõdött és a február 14-ikoppenhágai merényletig folytatódó eseménysoro-zat mérlege megvonható.A Charlie Hebdo elleni támadás – és a többi ese-mény is – Európa 9.11-e.Amint a szeptember 11-i merénylet, a párizsi iselõre eltervezett és megrendezett provokációkvoltak. A hivatalos felek most a sajtószabadság ésaz általános emberi szabadság elleni támadásról be-szélnek. A merényletet kiváltó, mintegy 30 000példányos szennylap merénylet utáni elsõ számá-nak példányszámát több mint 5 millióra emelték. A január 11-i tömegtüntetésen az európai vezetõka tömeggel együtt skandálták a hazugságokat.Az emberek nem mertek megszólalni. Fortélyos fé-lelem igazgatta õket, nehogy véleményük kimondá-sával a szélsõjobbhoz sorolják õket. Néhány halkhang tett csak föl kérdéseket. A teljesség igényenélkül meg kell említenünk Márfi Gyula veszprémiérseket. Nyílt levelébõl10 – mely nyilvánvalóan nema Vatikánnal egyeztetett álláspont, „mindössze” alelkiismerete mondatta vele – csak idézünk: „Én szabad polgár vagyok, és a szabadságra eskü-szöm, nem annak karikatúrájára, amelyet õk képvi-selnek. Je ne suis pas Charlie, azaz: én nem vagyokCharlie – miközben a terrorakciót mélyen elíté-lem, az áldozatokért imádkozom, és szeretteikiránt õszinte részvétemet fejezem ki.”A tisztességes reakcióra természetesen rávetettékmagukat a magyarországi ultraliberálisok, a MagyarNarancs és társaik. Mégis elgondolkodtató: nemvolt egyetlen politikus sem, aki merte volna vállalnia „politikailag nem korrekt” vélekedést, és vélemé-nyével Márfi érsek mellé állt volna.Támadás történt, de ki és mi ellen?A támadás a szabad individualitás, az emberi méltó-ság és Európa ellen történt. Figyelmeztetõ üzenetvolt az USA ukrajnai szándékaitól eltérni kívánóuniós államok részére: igazodjatok!És támadás érte a véleményszabadságot is. Aki nemáll be a „Je suis Charlie” pólósok sorába, az „kiírtamagát” a demokraták világából. Színt kell vallanimindenkinek. De a 9.11 módszer már hatástalan. Épeszû emberaz események elsõ sokkja után már másnap megtudta vonni a mérleget. 2001-ben ez jóval hosszabbideig tartott.A nyilvánvaló leleplezõdés ellenére a hamis szabad-ság védelmében tovább folyik a harc, egyre abszur-dabb példákat produkálva.

érinti, mert Franciaország Washingtonnal szembe-ni vazallus-státusa miatt képtelenek lettek oroszmegrendelésekre szállítani, és a francia gazdaságegyéb aspektusaira is sértõen hatnak a szankciók,melyeket Washington erõltet saját NATO-bábálla-maira, hogy alkalmazzák Oroszországgal szemben.(...)A Dzhokhar Tsarnaey-ügy,8 2013 BostonAz esemény leggyanúsabb aspektusa az a gyorsa-ság volt, amivel egy 10 000 fõs hadsereg, súlyosanfelfegyverzett csapatokkal – közte különbözõ jog-hatósághoz tartozó rendõrök és a Nemzeti Gárdakatonái, katonai felszereléssel, tankokkal és pán-célozott szállító harcjármûvekkel ellátva – megje-lentek Boston utcáin. Soha azelõtt nem alkalmaz-tak ilyen masszív erõt, nehéz katonai felszerelésselegy embervadászatra, nagyjából egy sebesült, fegy-vertelen, 19 éves kölyök ellen. Az egyetlen ésszerûválasz erre az, hogy növeljék a félelem szintjét,hogy a nyilvánosság egyetértését megszerezzékBoston lezárásához, és a polgárok otthonainakrendõrségi megszállásához. Semmi értelme, hogyaz a veszély, amit egy súlyosan sebesült, fegyverte-len 19 éves okozna, igazolna ilyen költségeket és apolgárok alkotmányos jogainak lábbal tiprását.

Paul Craig Roberts9

28 2015/1

Világhelyzet Ertsey Attila: Mozaikok és perspektívák

2015. január 29., csütörtök

2015. február – Egy tüntetés margójára, avagya megtörtént és a megtörténhetett volna

A Der Europäer folyóirat februári számának fõszer-kesztõi jegyzete Elgondolkodtató tömegdemonstrációPárizsban – politikailag inkorrekt megjegyzések cím-mel a következõ híradással kezdõdik:

2015. február 08., Sarkozy

2015. február 9., orosz hadgyakorlat nukleárisellencsapásra

Terrorizmus éltetése miatt hallgattak ki egy nyolc-éves kisfiút a dél-franciaországi Nizza rendõrõrsén(Hír TV)

A gyermek a Charlie Hebdo elleni merénylet elköve-tõit éltette az iskolában, és nem volt hajlandó résztvenni a párizsi mészárlás áldozatai emlékére rende-zett eseményen. A fiú apját is behívatták emiatt aziskolába, majd az igazgató úgy döntött, jelzi a rend-õrségnek a történteket. A kihallgatáson az apa elné-zést kért a fia szavaiért, a rendõrség pedig megállapí-totta, hogy a gyermek valójában nem is értette, hogymit beszél. Egy franciaországi iszlamofóbia-ellenesszervezet szerint az eset jól illusztrálja azt a hisztéri-át, amely január eleje óta jellemzi Franciaországot.

A Párizs utcáin 2015. január 11-én összeverõdöttmilliós tömeg transzparensein a következõk álltak:„L’imagination au pouvoir” - „Hatalmat a képzeletnek!”„Sanctions contre Obama!” - „Szankciókat Obama ellen!”„A bas la dictature de l’Euro!” - „Le az euró diktatúrájával!”„Europe, réveille toi!” - „Európa, ébredj fel!”„Abolissons l’OTAN!” - „Romboljuk le a NATO-t!”„Fin á la désinformation par les médias!” - „Le a médiadezinformációjával!”

Egy egyedülálló tömegdemonstráció tanúi voltunk,ébresztõ hatású szlogenekkel. A kormányon lévõk-nek hetek óta verejtékben úszik a homloka. Páncél-autóikban kríziskonferenciáról kríziskonferenciáraigyekeznek. Soha nem történt még ilyesmi a 20. szá-zad történetében! A Der Europäer álmodni sem mertsosem ilyenrõl. De jaj, ezen a bizonyos vasárnaponsemmi ilyesmi nem történt. Ehelyett milliók szoli-darítottak a Charlie Hebdo nevû szatirikus lappal,mely ízléstelen karikatúrái által az utóbbi évekbenállandó beszédtémává tette magát. Egy banális „Jesuis Charlie” ’68 májusának diákjelszavát, a„L’imagination au pouvoir!”-t konkrétan kioltotta. Milehet a hatalmi elitnek kedvesebb annál, mint hogy atömegek egy olcsó vicclapot a sajtó-, véleménysza-badság és demokrácia hõsi jégtörõjeként védenek?

Franciaország egykori elnöke, Nicolas Sarkozy sze-rint a Krím-félsziget lakosait nem lehet hibáztatniazért, hogy csatlakoztak az Orosz Föderációhoz.Sarkozy pártja, az UMP szombati párizsi konferenci-áján kijelentette: meg kell védeni az orosz ajkú lako-sokat Ukrajnában, mert az új ukrán kormány sérti ajogaikat. Sarkozy az utóbbi idõszak legszókimondóbbkijelentését is megtette: Európának mások az érde-kei az orosz kapcsolatokban, mint az Egyesült Álla-moknak. A volt elnök leszögezte: Európa nem akaregy új hidegháborút Moszkvával. Az orosz elnök ellen az a legsúlyosabb vád, hogy úgy-mond bekebelezte a Krímet. Erre a volt francia elnöktotálisan szembe menve az USA által gyarmatosítan-dó Európa hivatalos álláspontjával leszögezi, hogynem az orosz elnök, hanem a népakarat döntött aKrím visszacsatolása mellett. Azt is kijelenti, hogy apuccskormány megsérti az orosz etnikai kisebbségjogait. Lehet hörögni a liberális és radikálatlantistavéleményvezéreknek, bekövetkezett a brutális törésaz európai reálpolitikusok és a radikálatlantisták kö-zött. Most már Orbán kezében pattoghat a labda...„Ukrajna meg kell õrizze híd szerepét Európa ésOroszország között” – tette hozzá Sarkozy, utalvaarra, hogy az ország nem lehet atlantista felvonulásiterület.A Krím kikiáltotta függetlenségét Ukrajnától tavalymárcius 17-én. A lakosok hivatalosan is kérték, hogyismét Oroszország része legyen az õsi orosz terület,amelyet az egykori bolsevik szovjet diktátor, Hrus-csov adott ajándékba az akkori ukrán tagköztársa-ságnak. A krími népszavazáson a résztvevõk 96,8százaléka az elszakadás mellett döntött. A részvéte-li arány a népszavazáson 83,1 százalék volt.

Kincses Albin - Hunhír.info

Nagyszabású hadgyakorlat zajlik az orosz hadászatirakétaerõknél, az önjáró kilövõegységeket mozgat-ják, ezzel arra készülnek, hogy egy csapássorozatelõl kitérve válaszcsapást tudjanak velük mérni. A hírremélhetõleg üzenet jellegû: üzenet az elsõ csapástmérõnek, hogy nem élheti túl, lesz orosz válasz.Nem régi hír, hogy az oroszok egy olyan támadó el-képzelést dolgoztak ki Márciusi sokk néven, amelyEMP (elektromágneses impulzus) bomba segítségé-vel bénítja meg az ellenfél elektromos eszközeit.

292015/1

Világhelyzet Ertsey Attila: Mozaikok és perspektívák

2015. február 9., törés az EU–USA-viszonyban

Nógrádi tárgyilagosan rámutat a mélyben zajló folya-matokra, Európa emancipálódási törekvésére,Putyin szándékaira. A szankciók valódi célja és ered-ménye nem az oroszok, hanem Közép-Európa ésEurópa gyengítése.

Geostratégia

„Aki uralja a tengert, az uralja a kereskedelmet. Akiuralja a világkereskedelmet, az uralja a világ gazdasá-gát, tehát magát a világot.”

Sir Walter Raleigh

Az elsõ világháborút kiváltó okok egyike a gazdaságikonkurencia a brit birodalom és a német birodalomközt. 1914-ben Németország utolérte gazdasági tel-jesítményben az angolokat, és megkezdte a

Esetleges célja Norvégia, mint a legközelebbi NATO-ország, ahonnan elsõ csapást lehet mérni Oroszor-szágra, a másik Szaúd-Arábia fõ olajvidéke, ahonnana világ termelésének 1/-8-a származik.Végül egy orosz parlamenti képviselõ (J. Fjodorov) új-ságírói kérdésre megerõsítette: a módosított oroszatomdoktrína értelmében lehetséges akkor is csa-pást mérni orosz oldalról, ha ukrán területrõl, NA-TO-fegyverzettel felszerelt csapatok részérõl éri tá-madás. A célpont pedig Washington és Berlin ebbenaz esetben, mondta Fjodorov.

Hetesi Zsolt fb-oldala

Kossuth Rádió, 6.38. 180 perc, interjú NógrádiGyörgy biztonságpolitikai szakértõvelNógrádi utal az elmúlt és következõ napok esemé-nyeire:- február 7. Müncheni európai biztonsági értekezlet- február 9. Berlin, elõkészítõ tárgyalások- február 10. Brüsszel, NATO-találkozóA NATO európai fõparancsnoka, Philip Breedlove11

tábornok nyilatkozata: „nem lehet kizárni a fegyver-szállítást”- február 11. Minszk: Putyin–Merkel–Hollande–Porosenko találkozóHollande: „Ha nem oldódik meg a helyzet, háborúlesz.”Merkel: „Fegyvert szállítani nem lehet.”Európai vezetõk: „Csak politikai megoldás lehet.”Oroszország és az Európai Unió rendszeresen kon-zultál. Oroszország és az USA nem konzultál. McCain kijelentése: „Merkel visszavonul a ’30-asévekbe (...) és hány halottnak kell még lennie, hogymegértsék, fegyvert kell szállítani.”Elõször van törés az európai–amerikai kapcsolatok-banfebruár 8. éjszaka, ZDF: Breedlove: „1. nincs katonai megoldás, ha az oroszok megjelen-nek, 48 óra alatt elfoglalnak mindent Ukrajnában,amit akarnak.2. Jó lenne, ha az USA figyelembe venné az európaicélokat.”Ezt szolgálta Merkel washingtoni és ottawai útja.Közben a szenátusban demokraták és republikánu-sok fegyverszállítást követelnek.Az oroszokat keletre nyomják, a hidegháború végeóta.

Putyin pontosan azt tette a Krímmel, mint a NyugatKoszovóval. „A terület hovatartozása felülírja a nemzetközi jo-got, de ez csak egyszeri eset”– mondta az USA Ko-szovóról.Az európai vezetés már a Krím annektálását elfogad-ja, az ukrán lakosság is elfogadja, csak Donyecket ésLuhanszkot nem.Porosenko és Jacenyjuk közt törés van. Porosenkohajlandó kompromisszumra, és tárgyal, Jacenyjukcsak az USA-ra tekint, ami alapján fegyverszünet ésbéke nem jöhet létre.Most mondták ki elõször az európai vezetõk, hogynem cél a demokratizálódás Ukrajnában, a cél a há-ború befejezése.Az EP elnöke, Martin Schulz nyilatkozata: „Ha kell,17-szer tárgyalunk, Európa el akarja kerülni a háborút.”– február 8. Európai vezetõk úgy nyilatkoztak, hogy-ha háború lesz, az Európában fog folyni, messze azUSA-tól, és most elõször kérik, hogy Európa haddoldja meg maga ezt a konfliktust. Ez egy komoly tö-rés Európa és az USA közt.– németek: ha nem lesz szerdán megállapodás, me-leg háború lesz. Ukrajna államcsõdben van. Egyatomhatalom ellen nem lehet háborút vívni.Amirõl senki nem beszél: rendkívül megnõtt azorosz–USA kereskedelem. A szankciók formálisak.Kezd kialakulni az a vélemény, hogy az ISIS ellen, aziráni atomprogram ellen, Szíria ügyében nem lehetaz oroszok nélkül eredményt elérni.Münchenben az ukrajnai és közel-keleti kérdés is te-rítéken volt, és az USA-ban is egyre többen látják, azoroszokra szükség van, egy globális megállapodásralehetõség van.

30 2015/1

Világhelyzet Ertsey Attila: Mozaikok és perspektívák

Berlin–Bagdad vasútvonal kiépítését, mely Angliatengeri uralmát megszüntette volna.A mélyebb ok pedig az, hogy az V., Atlantisz utánikorban – a germán–angolszász kultúrkorszakban – akét népcsoportnak a görög-római korhoz hasonlóankellene együttmûködnie. Az elõzõ kultúrkorszakbana magasrendû görög kultúrát a Római Birodalomtudta világszerte elterjeszteni. A jelenkorban azon-ban a német nép és az angolszász népek egyaránt el-távolodtak saját népszellemük korfeladatától. Ez anémet nép számára a szellemi impulzusok befogadá-sát és az emberiség számára való közvetítését jelen-tette volna az angolszász népek segítségével, akik azegységes világgazdaság révén azt képesek elterjesz-teni. A német nép a szellemi élet mûvelése helyett abirodalom megalapítása – 1871 – óta erejét a kül-sõdleges-materialista gazdaság fejlesztésébe önti,mely valójában az angolok utánzását jelenti, hallatlantehetséggel és szorgalommal. Az angolszász népeketpedig bizonyos vezetõ körök egy gazdasági világura-lom kiépítésére használták ki. A németek pedig még mindig nem vonták le a két vi-lágháború konzekvenciáit, és ma ismét megerõsödvea gazdasági érdekek mentén mozognak – ma Európamotorjának nevezik õket. Az ukrajnai konfliktus jólmutatja mindkét hatalom zsákutcáját: az USA vezetõkörei az oroszokat akarják ellenõrzésük alá vonni,gazdasági és katonai eszközökkel, megakadályozva,hogy visszatérjenek Európához (ezalatt nem az USAáltal kreált és irányított EU-t értve). Ezzel nemcsakegy új nukleáris háború kockázatát gerjesztik, hanemPutyint rákényszerítik a Kínával való szövetségre. Ez atávolabbi jövõben várható Európa–Ázsia-konfliktusszempontjából jelent veszélyeket. A németek pedig – most már a franciákkal (és ma-gyarokkal) együtt – nem azért kezdték meg az oro-szok felé való közeledést, hogy visszatérjenek nép-szellemük feladatához és átvegyék az orosz kultúr-csíra ápolását, az orosz nép nevelését, hanem aszankciók gazdasági hatásainak kivédése érdekében– és persze nem utolsósorban a háború kiszélesedé-se ellen – léptek fel, saját nagyvállalataik nyomására. A minszki második megállapodás eredményes volt,Putyin budapesti látogatása után megindult a kivonu-lás Debalcevébõl, és megkezdték a nehéz fegyverekkivonását, tehát a tûzszünet mûködik. Elképzelhetõa helyzet átmeneti konszolidálódása, de egy bizo-nyos: az USA nem fogja engedni, hogy Oroszországnémet gazdasági érdekszféra legyen.

2015. február 17., Putyin Budapesten

A találkozó tartalma alapvetõen geostratégiai jellegûvolt. Mindenki tudta, hogy nem az orosz–magyar

gázügylet a fõ téma, és hogy nem véletlen a Merkel-találkozó utáni idõzítés.Magyarország gázellátásának kérdése és a paksi bõ-vítés csak mellékszála a fõ kérdésnek, és ez a követ-kezõ: Európa merre halad tovább? Euroamerika fe-lé, Oroszországot Eurázsiába lökve, vagy Oroszor-szágot ismét részének tekintve önmagára talál, és ki-lép az USA vazallusának szerepébõl?Orbán Viktor kijelentette, hogy Európa biztonságosenergiaellátása elképzelhetetlen Oroszország nélkül.Ha három szót kiveszünk a mondatból, megkapjuk avalódi üzenetet. Európa elképzelhetetlen Oroszor-szág nélkül.Európa energiaellátása stratégiai kérdés. A kõolaj ki-merülõben van, de még évtizedekig rendelkezésreáll, közel-keleti, ázsiai és orosz forrásokból. A gáz fõ-leg három forrásból nyerhetõ: USA – palagáz, Közel-Kelet és Oroszország. A palagáz 80 $ feletti árongazdaságos, de környezeti hatásai (a kõzetrepesztésszeizmikus és egészségügyi kockázatai) miatt a forrá-sok nem biztos, hogy hosszú távon is rendelkezésreállnak. Az orosz és a perzsa-öbölbeli gáz Európa gáz-ellátásának zömét akár 100 évig is képes fedezni.Hamarabb kell abbahagynunk a kitermelést a klíma-változás miatt, mint hogy a készletek csökkenése be-következne.Putyin az USA törekvéseivel szemben számítana Eu-rópára, ennek hiányában – önvédelmi okokból – aKínával és a BRICS-államokkal való összefogásrakényszerül. Most történelmi esély látszik egy európai–orosz kö-zeledésre.Az EU – USA nyomásra – megakadályozta a DéliÁramlat Bulgárián való keresztülvezetését. EzértPutyin Törökországra támaszkodva próbálja egy újútvonalon elérni Európát. Ebben Magyarország ésSzerbia is szerepet játszik. Ez szemben áll az USA-érdekekkel.A magyar–orosz gázmegállapodás gyenge láncszemea pillanatnyilag Ukrajnán keresztül érkezõ gáz.Putyin kijelentette: 10 éven belül a gáz nem Ukraj-nán keresztül fog Európába érkezni. A Putyin–Orbánmegállapodás révén Magyarország Oroszország szá-mára egy biztos európai hídfõállás, ha az USA nemválaszol erre egy provokációval, például egy CharlieHebdo-féle megrendezett terrortámadással, hogymegregulázza Magyarországot is. A másik vas, amit Putyin a tûzben tart, a kínai kap-csolat, a „száraz selyemút”.Ez a Kínát Németországgal összekötõ vasútvonal,mely Magyarországon és Szerbián keresztül haladna.Ennek részeként újítják föl és teszik alkalmassá anagy sebességû vonatok számára a Belgrád–Buda-pest vasútvonalat.

312015/1

Világhelyzet Ertsey Attila: Mozaikok és perspektívák

A geostratégia forró pontja Ukrajna. Putyin magabiz-tosan és egyenesen beszélt errõl. A minszki megálla-podást pozitívan értékelte, benne Merkel ésHollande szerepét kiemelve. A megállapodás újdon-sága, hogy a két szakadár megyére – Donyeck ésLuhanszk – egyfajta autonómiát teremtenének, va-gyis Ukrajna egy föderatív irányba fejlõdne, ami a há-borús konfliktus megoldását jelentené. Ez azonbanhomlokegyenest ellenkezik az USA szándékával, akia feszültség fenntartásában és fokozásában érdekelt,és eddig minden föderatív javaslatot félresöpört. A minszki megállapodás tehát Európa elsõ önálló lé-pése 1917, azaz az USA elsõ világháborúba való be-lépése óta, amióta az európai történelmet Washing-ton írja. Az „Amerikai Évszázad” talán véget ér. A megállapodás törékeny, provokációkkal lehet ahelyzetet eszkalálni, de Putyin egyenesen beszélt: akonfliktusban mindkét oldalnak szállítanak fegyvere-ket – magyarul: õ is szállít a szakadároknak, és azUSA is szállít Ukrajnának, utóbbit az USA tagadja –,és ezzel el lehet húzni a konfliktust akármeddig. Õnem akarja elhúzni, de ráér, türelmes. Tudjuk, hogy48 óra alatt el tudná foglalni mindkét megyét, de nemteszi. A szakadárok által ellenõrzött Luhanszk ésDonyeck megyék közé ékelõdött Debalceve város-ban – Putyin budapesti látogatása idején még – mint-egy 5000 ukrán katona van. Putyin róluk beszélt,mondván: többségük nem akar harcolni. Egyes megnem erõsített hírek szerint többségük Kárpátalján to-borzott magyar. Putyin a visszavonulást javasolta ne-kik.

2015. február 18., kivonulás Debalcevébõl

A kivonulás megkezdõdött. Ezzel a forgatókönyvPutyin szándéka szerint alakul. A kérdés, hogy a fo-lyamat tovább tud-e haladni, vagy az USA tartogat-evalami meglepetést. Budapesten történelmi fordu-latra történt kísérlet. Eredményességérõl az elkö-vetkezõ idõben mindenki meg fog tudni gyõzõdni.

Megkezdõdött az ukrán katonák kivonása a Moszk-va-barát szakadár fegyveresek által ostromlott kelet-ukrajnai Debalceve városából – közölte a Donbasszukrán önkéntes alakulat parancsnoka, ukrán parla-menti képviselõ szerda reggel. Az MTI szerint Sze-men Szemencsenko Facebook-oldalán azt írta, a ka-tonák visszavonása Debalcevébõl „tervezetten ésszervezetten zajlik”, miközben a szakadárok meg-próbálják elvágni a visszavonulási útvonalakat, hogymegakadályozzák a csapatok távozását. DmitroTimcsuk, a harci helyzetet figyelemmel kísérõ ukránkatonai szakértõ közölte, hogy Debalceve környékéntovábbra is súlyos harcok folynak, a szakadárok min-den tartalékegységüket a stratégiailag fontos, a sza-kadárok által ellenõrzött területbe beékelõdött vá-roshoz vezényelték.Mint ahogy megírtuk, Putyin kedden Budapesten aztmondta, hogy szerinte Debalcevét fel kellene adniukaz ukrán erõknek, és fegyvereiket hátrahagyva kivo-nulniuk a szeparatisták által körbezárt városból.

Putyin lényegében a szeparatisták követeléseit fogal-mazta meg, tulajdonképpen megadásra szólítva fel adebalcevei ukrán erõket.

Index

Kossuth rádió, 180 perc, 8.39.26-8.45.00Emberjogok vagy emberi életek? (...) E miatt a dilemma miatt akadt el lassan 3 éve azEP-ben a légiutasok nyilvántartásáról szóló jogsza-bály, és emiatt lángolt fel a vita a párizsi merény-letek után, amikor az EU terrorellenes fõkoordiná-tora azt javasolta, hogy az internetvállalatok bizto-sítsanak hozzáférést a titkosszolgálatoknak a náluktárolt, kódolt tartalmakhoz.Jogvédõk szerint ez tömeges adatgyûjtés. Egy zöldeurópai képviselõ azt mondta, az ötlet elnyomórendszerek kelléktárából származik. A fõ terrorel-hárító szerint senki sem akar Európából rendõrálla-mot csinálni. Ha szeretnénk nyomon követni azokat a radikálisfiatalokat, akik Szíriába készülnek harcolni, ésmondjuk skype-on tartják a kapcsolatot, képtele-nek vagyunk rá, mert a jogszabályok nem teszik le-hetõvé – érvelt a javaslat mellett Gilles deKerchove, aki szerint a potenciális dzsihadisták fel-derítése mellett az egyik legsürgetõbb feladat aszélsõséges iszlamisták által feltöltött tartalmakeurópai szintû blokkolása.

Ez Nagy-Britanniában már mûködik. Ott egy szak-értõkbõl álló egység figyeli a radikálisok által feltetttartalmakat. Ezekrõl értesíti a szolgáltatókat, ame-lyek aztán az esetek túlnyomó többségében törlikaz anyagokat.Kerchove szerint az ilyen tartalmak letiltásáról uni-ós szinten kellene dönteni, a hatékonyabb felderí-tés érdekében pedig együttmûködést javasolt azEuropol segítségével.A kódok feltöréséhez szükséges kulcs azért fontos,mondta a belga szakember, mert a Snowden-ügyóta az internetszolgáltatók egyre inkább decentra-lizált kódolást alkalmaznak, ami megnehezíti a

32 2015/1

Világhelyzet Ertsey Attila: Mozaikok és perspektívák

2015. február 19., Európai GondolatrendõrségAz elmúlt két hónap eseményeinek mérlegét koraimegvonni, de jól látható:– A párizsi és koppenhágai merényletek Európa

megregulázását szolgálják, és indokot szolgáltat-nak a titkosszolgálati megfigyelések, adatgyûjtéskiterjesztésére.

– Az Angliában már mûködõ gondolatrendõrséguniós kiterjesztésén már dolgozik Brüsszel. Itt-hon a saját jogaikat sem ismerõ tömegek zokszónélkül elfogadják az online pénztárgépeket, a

márciusban felszerelendõ forgalomellenõrzõ ka-mera-hálózatot, a polgárok 24 órás megfigyelésé-nek gyakorlatát, mely készíti elõ a terepet a gon-dolkodás betiltása irányába.

A kérdés azonban továbbra is megmarad:Németország – s vele együtt Magyarország – felis-meri-e feladatát az orosz kultúrcsírával szemben,vagy csak materiális érdekei mentén mozog? A kormánytagok közelmúltbeli kijelentései – „nemértékalapú, hanem érdekalapú politizálást folyta-tunk” – nem ezt látszik megerõsíteni.

Európa történelme fordulni látszik. Újabb mulasztástörténik-e, vagy az események jelek, a változás jelei.

Jegyzetek

1. http://www.theguardian.com/business/2014/dec/16/russia-has-lost-

economic-war-with-west-rouble-currency?CMP=EMC-

NEWEML6619I2

2. TTIP: Transatlantic Trade and Investment Partnership, TPP: Trans

Pacific Partnership

3. 2015. márciusi kiegészítés TB-tõl: Miután megnyerte a választását,

Abe hamarosan meglátogatta a Közel-Keletet, beleértve Izraelt, le-

fotóztatta magát kézrázás közben Netanyahuval, hátuk mögött saját

hazáik lobogóival, és Abe megígérte, hogy ad 200 millió dollárt a ré-

gió I. S. elleni küzdelméhez. Igen hamar ezután két japán civilt, egyi-

kük önmagát „katonai vállalkozónak” nevezte (inkább zsoldosjelölt-

nek mondhatnánk) és az õ barátját, egy szabadúszó újságírót állító-

lag „online fejezte le” az I. S. Nyugaton „Dzsihadi John”-ként ismert

„nyilvános hóhérja”, akinek „valódi identitását” „Mohammed

Emwazi” néven egy kuvaiti születésû, londoni brit állampolgár fedte

fel pár napja. Ez már az USA-báb Abe egyre kalandosabb külpoliti-

kájának két következménye: újabb 200 millió dollár eltûnése a japán

adófizetõk pénzébõl a Közel-Kelet homokjában + a két japán

állampolgár feltételezett halála.

4. az angolszász háttérdiplomácia elsõ számú „Think Tank”-ja

5. https://www.intellihub.com/18-year-old-charlie-hebdo-suspect-sur-

renders-police-claims-alibi/

6. inside job, értsd: megkonstruált ügy (– a ford.)

7. http://www.wfmz.com/shooting-at-french-satirical-magazine-

office/30571524

8. a bombamerénylettel gyanúsított személy

9. www.paulcraigroberts.com

10. http://veol.hu/hirek/gondolatok-a-parizsi-terrorcselekmenyekkel-

kapcsolatban-1671678

11. jelentése: szerelemszülõ

bûnüldözõk és terrorelhárítók munkáját.(...)Földi László, az Információs Hivatal egykori mûve-leti igazgatója szerint a szervezett terrorista cso-portok helyett fõleg az amatõrök kiszûrésére, va-gyis megelõzésre alkalmas az internetes adatforga-lom megfigyelése. (...) Egyre több az ilyen „önkén-tes”:„nincs elõzménye annak, hogy õk ilyent elkövetnek,nincs elõzménye annak, hogy tartoznának szerve-zetszerûen egy ilyen csoporthoz, (...) viszont úgygondolják, hogy most eljött az õ idejük, és egy meg-gondolatlan vagy meggondolt, de elfogadhatatlancselekményt hajtanak végre. Õk az amatõrök az énszememben vagy a szolgálatok szemében, és akiket(...) le lehet kapcsolni, vagy meglehet akadályozni,hogy elkövessenek ostobaságokat.Nincs viszont félnivalójuk a többieknek (...) nemsért személyiségi jogokat az adatgyûjtés, (...)„a titkosszolgálatoknál vannak a legjobb helyen azinformációk. (...) a szolgálat nem él vele vissza.”(...)Ha a megfigyelési hatáskört kiterjesztik, valószínû-leg egy ún. kulcsszavas megfigyelési rendszert fog-nak alkalmazni. „Ha megjelenik egy kulcsszó – támadás terroriz-mus, robbantás, bizonyos személyek neve, stb., (...)elindul egy elsõdleges információ, megnézik a forráseredõjét, (...) ezek orientálják a rendszereket, ér-demes-e mélyebben belemenni, vagy csak egy el-szólás volt. Elég, ha utalok a telefonálásra, ha be-szélünk butaságokat (...), az e-mailekben is beszé-lünk butaságokat, (...) több szûrõ van, (...) mielõttegy szervezet rámozdulna.”Az EB már dolgozik az új belbiztonsági stratégián,ezt várhatóan áprilisban teszik közzé. Nagy vitáralehet számítani, ugyanis a terrorellenes harc a tag-államok saját hatáskörébe tartozik, vagyis a közös-ségi mozgástér viszonylag korlátozott.

332015/1

Technika Paul Emberson: Az életerõkkel dolgozni

Paul EmbersonAz életerõkkel dolgozni

Milyen nagy öröm lehet egy szobrász számára, amikormegtalál egy nagyon szép farönköt, amelybõl külsõleg ismegformálhatja azt, amely eddig csak képzeletében élt.A szobrász fog egy kalapácsot és vésõt, forgácsok röp-ködnek, és a képzeletében létezõ kép lassan formáló-dik a fából. Ekképpen tesz az ember, mûvészetévelmegformálva a fizikai világ szubsztanciáit a gondolatá-ban élõ képek szerint. A gép építõje hasonlóképpen járel, bár a mai idõkben az általa választott szubsztanciákés az alkalmazott technikák némileg különböznek attól,amit a szobrász végez. A régi görögök idejében nemkülönböztették meg a mûvészetet és a technikát. A gö-rögök mindkettõt így nevezték: tecnh Késõbb a ket-tõ különvált. Az egyiknek esztétikai minõsége, a másik-nak használati értéke lett. Mind a mûvésznek, mind a mûszaki szakembernek jólkell ismerni azokat az anyagokat, amivel dolgoznak.Ezenkívül pontosan meg kell érteniük, és kellõ szakér-telemmel kell alkalmazniuk azokat a fizikai erõket,amelyeket használnak. A szobrásznak pontosan fel kellmérnie a kalapácsütés erõsségét és a vésõ szögét, hogya kívánt formát és a vágás mélységét létrehozza. A gépépítõjének tudnia kell, hogyan öntse formába, hogyankovácsolja, hengerelje, alakítsa, hajlítsa azt a fémet, amithasznál. Amikor a szobrász megalkot egy szobrot, megkell határoznia, hogy hol legyen a súlypontja. Ha egy ki-egyensúlyozatlan formát hoz létre, akkor az ledõlhet. Agép építõjét illetõen neki ismernie kell, és ki kell egyen-súlyoznia azokat az erõket, amelyek a gép mûködéseközben felléphetnek – a nyomások, kényszererõk, hú-zóerõk, torziós erõk és hasonlóak –, különben a gépszét fog esni. Évszázadok és évezredek során az emberminden szükséges ismeretet és szakértelmet megszer-zett a mûvészetéhez és az iparához; a Föld élettelenszubsztanciáinak mesteremberévé vált.Maga a Természet felülmúlhatatlanul tehetséges szob-rász. Azok az élõ formák, amelyeket alkot, összehason-líthatatlanul gyönyörûek. De õ teljesen más módonmûködik, mint egy emberi mûvész. A hatalmas fák nagyágai és csodálatos fatörzsei egészen másfajta szobrok.A Természetnek nincs szüksége arra, hogy egy nagy fa-tömbbõl kifaragja õket, mint ahogyan ezt egy emberimûvésznek tennie kellene. Mindannyian tudjuk, hogymég a legnagyobb fák is egy piciny magból nõnek fel,olyan piciny magból, amelyeket a tenyerünkben tartha-tunk. Amit nem tudunk, az az, hogy a Természet hogyan

teszi ezt. Minden tudományos és technikai bátorságunkellenére kénytelenek vagyunk elismerni, hogy erõfeszí-téseink során egész mostanáig nem sikerült teljesen ki-derítenünk, hogy mi is az élet.

Nagyon is igaz, hogy a 20. században a magok, az állatiõssejtek és hasonlók vég nélküli foldozgatásánál fogvamegtanultuk, hogy beleavatkozzunk és módosítsuk azélõlények növekedési mintáit és folyamatait, mind az ál-latoknál, mind pedig a növényeknél. Ez ennek az évszá-zadnak az utolsó évtizedében tetõzött azáltal, hogyDollyt és több más bárányt is klónoztak az Edinburgközelében lévõ Roslin Intézetben. Közben a könyörte-len profitéhes cégek, mint a Monsanto, azt az elbizako-dott kijelentést tették a genetikailag módosított gabo-nafajtáikról és élelmiszernövényeikrõl, hogy azok „kár-tevõknek-ellenállóak” (pest-resistant) és „bõtermõk”.A legkiemelkedõbb vívmányuk ezen a téren az a sike-res technika volt, ami a gabonák és más élelmiszernö-vények magjainak a génstruktúráját úgy tönkretette,hogy azok a növények, amelyek ezekbõl a magokból ki-nõttek, steril magokat teremtek, amelyeket a farmermár nem tudott újra elvetni a következõ év terméséért– rá lett kényszerítve, hogy minden évben új magokatvegyen a szállítótól. Ezeknek az életfolyamatokba bele-kontárkodóknak nyilvánvalóan a leghalványabb elkép-zelésük sincs arról, hogy valójában mi is az élet; ez akérdés legalábbis a legkevésbé sem érdekelte õket. Deremélhetõleg, ha eljön az a nap, amikor ezeknek azéletfolyamatoknak a felhalmozódott károsodásai a ha-tárukhoz érkeznek, és többé már nem nõ (ehetõ) élel-miszernövény, akkorra lesznek olyan emberek, akikmegértik, hogy mi az élet, és már megtanulták, hogyhogyan dolgozzanak morális, konstruktív módon azéleterõkkel.

Rudolf Steiner számos állításából tisztán látható, hogyaz embereknek a 20. században el kellett volna kezde-ni kifejleszteni egy másfajta technikát. Ennek az új tech-nikának magasan morális karakterûnek kellene lennie,és az életerõk helyes használatán kellene alapulni, melymunkát a növények csírázásán és növekedésén végez-nek – ugyanazokkal az erõkkel, amelyeket a Természetalkalmaz, amikor kialakítja azokat a szép ágakat és tör-zseket a nagy fákon, amelyekrõl már beszéltem. S ezeknek végképp különböznie kell attól az ún. gén-

34 2015/1

Technika Paul Emberson: Az életerõkkel dolgozni

technikától, amelyet a Monsanto és társai alkalmaznak– gátlástalanul beleavatkozva az életfolyamatokba, samely csak torzképe annak, aminek az új technikánaklennie kellene. Az embereknek meg kellett volna tanul-ni, hogy hogyan tudnak az éteri erõkkel közvetlenüldolgozni a mezõgazdaságban, az orvoslásban és minde-nekelõtt a gépi technikában.

No mármost, elképzelhetõ, hogy egy gép építésénekkisebb a jelentõsége az emberi életben, mint a mezõ-gazdaságnak, gyógyításnak vagy más alapvetõ dolognak.De mégis, a nagyon közeli jövõben nyilvánvaló lesz,hogy nem ez a helyzet. A gépi technika által saját jövõ-beli fizikai testünket fejlesztjük ki, mivel az ember –hogy Rudolf Steiner kifejezését használjam – majd „ösz-szekovácsolódik” a gépeivel. Hogy ez konkrét értelem-ben mit jelent, hogyha csak a mai technikánkat vesszükfigyelembe, az, hogy a mesterséges készülékek egyrenövekvõ mértékben beleépülnek fizikai szervezetünk-be, egészen addig, amíg az egész testünk végül géppénem válik. Nem az a kérdés, hogy ez a fajta fejlõdés lét-rejön-e, vagy sem: Steiner szerint ennek be kell követ-keznie. Az igazi kérdés az, hogy ez helyes módon tör-ténik-e majd, vagy nem.A legtöbb protézis, mûvégtag, amelyet a mai sebészetaz emberi testbe helyez, tisztán mechanikai elemekbõláll azért, hogy a csontrendszer elkopott, megsérült ré-szeit helyettesítse: mesterséges csontok, ízületek éshasonlóak. De már mindennapi gyakorlattá vált az,hogy elemmel táplált protézisekkel pótoljanak vagymegerõsítsenek végtagokat, életszerveket és a testegyéb dinamikai elemeit. Mivel ezeket nem lehet a pá-ciens saját testének életerõivel meghajtani – lévén,hogy nincs ismeretük arról, mi is az élet –, ezeket másmódon kell energiával ellátni. A miniatûr gõzgépek,benzin- vagy dízelmotorok és ehhez hasonlóak nempraktikusak: egy gõzzel mûködtetett pacemaker vagydízelmotorral hajtott mûszív gyakorlatilag elképzelhe-tetlen. Az éteri technika hiánya miatt kénytelenek va-gyunk igénybe venni az elektromosságot, amely egy ha-lálerõ. Miniatûr elektromos motorokat kell használ-nunk, melyeket akkumulátorok vagy elemek mûköd-tetnek. Hogyha az ember és gép egybeolvadása tekintetében atendencia a mai irányban folytatódik, akkor az aktív ké-szülékek, amelyeket a testünkbe beépítenek, mindelektromossággal fognak mûködni. Ma ezek a készülé-kek beteg emberekbe vannak beültetve, hogy gyógyít-sák a szervezetükben lévõ rendellenességeket. Ezzelszemben a protézisek új generációját nemsokáraegészséges emberekbe ültetik be azzal a céllal, hogy va-lamely testi képességüket javítsák. A nanotech-nológiától – amely a mikroszkopikusan kicsiny készülé-kek technológiája – azt várják, hogy a ma ismert gyógyí-

tást felváltsa. Ultraminiatûr roboteszközöket, nano-botokat vezetnek be a testünkbe, hogy lerombolja akóros folyamatokat, kijavítsa a DNS-t és visszafordítsaaz öregedési folyamatokat. Továbbá Ray Kurzweil – amesterséges intelligencia leghíresebb szakértõje – sze-rint nem is olyan sokára képesek leszünk átterveznitestünk és agyunk minden rendszerét, hogy sokkal al-kalmasabb és tartósabb legyen. Hosszú távon az emberegyre kevesebb hagyományos ételt fogyaszt majd,mert egyre inkább elektromossággal mûködik. Az em-beri fogyasztásra szánt élelmiszernövények helyett afarmerek inkább pl. repcét fognak termeszteni azüzemanyag-állomásoknak. Ez már néhány országbanszéleskörûen mûködik.

A legizgalmasabb lehetõség a megrögzött materialistákszámára természetesen az emberi elme és az internetközvetlen összekapcsolása. 10 évvel ezelõtt Kurzweil A szingularitás küszöbén c. könyvében – mely körülte-kintõ kutatással készült és széles körben ismert könyv– úgy becsülte, hogy a biológiai intelligencia (ember) ésa nem biológiai intelligencia fúziója ennek a századnak aharmincas éveiben létrejön. Ez hatalmas elõnyökkeljárna:„A legjelentõsebb a biológiai és a nem biológiai intelli-gencia egybeolvadása lesz, bár a nem biológiai nagyonhamar túlsúlyba fog kerülni. Rendkívüli módon kitágulaz a fogalom, hogy mi az, hogy mit jelent emberneklenni. Meg fogjuk erõsíteni azon képességeinket, hogylétrehozzuk és értékeljük a tudásnak minden formájáta tudománytól a mûvészetig, mialatt képességeinket ki-terjesztjük.”1

Természetesen a nem biológiai rendszereket elektro-mossággal fogják táplálni, és az nterneten keresztül irá-nyítják majd.Jogosan gondolhatnánk, hogy egy ilyen vízió erõsen túl-zó lehet – még akkor is, ha az ebben alkalmazott tech-nikát részletesen ismerjük –, de nem szabad szem elõtttéveszteni azt a tényt, hogy Kurzweil elõtt 100 évvelSteiner saját leírása szerint az, aminek el kell jönnie,sokkal elsöprõbb és világ megváltoztató volt. Arról isbeszélt, hogy „rendkívül kitágul az a fogalom, hogy mitjelent embernek lenni”. Steiner nemcsak az elektrome-chanikai komponenseknek a fizikai organizmusba valóbeleépítésével való megjavításáról beszélt, hanem azétertestnek a fizikai testtõl való elkülönülésérõl is,amely által az ember tudatosan tudna élni a fizikai tes-tén kívül is, tevékenységét a sokkal magasabban fejlettéleterõkkel irányítva. Nem arról a hatalmas kiterjesz-tésrõl beszélt, amely az elmének az internettel valóösszekapcsolódása révén történik, hanem egy még na-gyobb kiterjesztésrõl, amely egy másik világ érzékeléseáltal érhetõ el: az éteri világról. Steiner nem beszélt –

352015/1

Technika Paul Emberson: Az életerõkkel dolgozni

mint ahogy Kurzweil tette – a fizikai világnak a nano-technológia általi átalakításáról, valamint a környezetvisszafordíthatatlan rombolásáról; hanem maguknakaz életerõknek a kontrolljáról beszélt, amelyek lehe-tõvé teszik az ember számára, hogy újfajta növénye-ket és más élõ entitásokat teremtsen, újraalakítva aTermészetet. Az embernek az élõ mesterévé kellettvolna válnia.

Azért, hogy az élõnek mesterévé válhasson, az ember-nek ki kell fejlesztenie a morális éteri technikát, amelyazokon az erõkön alapul, amelyet Krisztus adott a Föld-nek a Golgotai Misztérium által. Ezek a Grál erõk. Haelég mélyen elgondolkodunk ezeken a dolgokon, nem-sokára rájövünk, hogy milyen életbevágóan fontos azemberiség számára, hogy kifejlessze ezt a morális tech-nikát, még mielõtt az elektronika, a nanotechnológia ésrobotika lesöpri a terepet. No de hogyan fogjunk hoz-zá ennek a kifejlesztéséhez?Ez a kardinális kérdés állt egy baráti kör elõtt, akik1989-ben megalakították az Anthro-Tech ResearchInstitute kutatóintézetet a svájci elõ-Alpok magashegyifennsíkján, Les Sciernes-d’Albeuve kis falucskájában. Ezegy vegyes összetételû csoport volt, mérnökök, tudó-sok, tanítók, mûvészek és szociális munkások, akikmély elkötelezettségben osztoztak Steiner szellemtu-dományában. A céljuk az volt, hogy amennyire csak le-hetséges, belemenjenek az éteri technika kifejlesztésé-be. Azokban az idõkben egyáltalán nem volt más iroda-lom ebben a témában, csak az a néhány utalás, amitSteiner újra és újra adott a 24 évig tartó elõadásainakideje alatt. És ezeket az utalásokat nem volt könnyûmegérteni. Továbbá senki más nem dolgozott ezen aterületen, aki át tudta volna adni a barátoknak tapasz-talatai eredményét. Az Anthro-Tech Research Institutemunkájának egy nagyon fontos része tehát az, hogy ál-talános áttekintésbe összegyûjtötte Steiner igencsakszerteszórt megjegyzéseit arról, mi is az éteri technika,és hogyan mûködik.

Az elsõ jellegzetesség, amely Steiner rövid megjegy-zéseibõl kitûnik az, hogy ez a technika a rezgések vagyvibrációk kölcsönhatásán alapul – valamin, amit rezo-nanciának vagy ’szimpatikus’ rezgésnek nevezünk.Steiner németül egy nagyon találó kifejezést használt:„ineinanderklingende Schwingungen”, amely szó sze-rinti fordításban így hangzik: egymásba csengõ rezgés.Ez a kifejezés elsõ hallásra azt sugallja, hogy akusztikus(hangzással kapcsolatos – a ford.) rezonanciáról vanszó, amely valószínûleg a mechanikai rezonanciának alegegyszerûbb formája. Vegyünk két azonos hangvil-lát, mindegyik ideálisan rögzítve van merõlegesen fel-felé mutatóan a saját fából készült rezonanciadobo-zán. A két hangvillát tegyük közel egymáshoz, üssük

meg az egyiket, és ahogy elkezd rezegni, hangot ad kiazon a frekvencián, amelyre hangolva van. A másikhangvilla spontán elkezd rezegni, és ugyanazt a hangotadja ki. Ez az akusztikus rezonancia. Ez egy nagyon ér-zékeny folyamat, a hatékonysága függ a környezetikörülményektõl.

Képes-e az akusztikus rezonancia önmagában motor-hajtás forrásává válni, ha az éteri erõket valamiképpenmagában foglalja? Ha lenne egymillió azonos hangvilla,saját rezonanciadobozára állítva, és egyiket megütjük,akkor nem lehetséges-e, megfelelõ feltételek mellett,hogy rezonancia esetén mindegyik uniszónóban (egy-szerre, egy hangon – a ford. ) szólal meg, olyan akuszti-kus energiahullámokat létrehozva, amelyek sokkal na-gyobbak, mint az a kis mennyiségû energia, ami az elsõhangvilla megütéséhez kellett. Lehet-e így az akusztikusrezonanciát arra használni, hogy erõnövekedést hoz-zunk létre? Ez ellentmondana a klasszikus fizika törvé-nyeinek – de ezen túl is, a Természetben minden élõ fo-lyamat ellenszegülne ennek. Ez egy olyan idea, amelysok feltaláló elméjét izgatta, és az Anthro-Tech kutatóitis hosszú ideig foglalkoztatta.Mindenesetre indokolt volt feltételezni, hogy a rezgé-sek kölcsönhatása, amire Steiner utalt, az akusztikus re-zonanciának valóban valamilyen formája lehet. Említet-tem, hogy amikor a baráti kör 1989-ben megalakítottaaz Anthro-Tech Research Institute kutatóintézetet, ek-kor még senki más nem dolgozott az éteri technika te-rületén. De egyetlen személy – egy kiemelkedõ kutató– egy századdal azelõtt dolgozott ezen a területen, éstényleges áttörést ért el. Ez a személy egy ír származá-sú amerikai feltaláló volt, John Worrell Keely. Steinernem kevesebb, mint hat alkalommal beszélt Keelyrõlebben a vonatkozásban, és megerõsítette, hogy való-ban az éteri technika kezdeti formáját fejlesztette ki.Talán a legfeltûnõbb dolog Keely gépével kapcsolatbanaz, hogy zenei hangok segítségével hozta mûködésbeazáltal, hogy hegedûn vagy más hangszeren játszott,vagy énekelt, vagy fütyült. Senki nem értette rendsze-rének tényleges mûködését, de maga Keely azt mond-ta, hogy a gépét a zenei hangok által keltett szimpatikusrezgések mûködtetik. Ez indokolni látszott azt az el-képzelést, hogy az akusztikus rezonancia egy lehetsé-ges hajtóerõ az éteri technikában.

Az alapelv, amely szintén Steiner különbözõ megjegy-zéseibõl következik, úgy tûnik, hogy ez: az éteri techni-ka gépeit egy kis impulzussal (valamilyen fajta rezgésformájában) hozzuk mûködésbe, melyek az emberi lé-lekbõl származnak. Ez a kezdeti impulzus azután magá-ban a gépben a rezonancia által annyira felerõsödik,hogy elég erõteljes lesz ahhoz, hogy mechanikai hajtó-erõként mûködjön. Az Anthro-Tech Research Institute

36 2015/1

Technika Paul Emberson: Az életerõkkel dolgozni

ezért elhatározta, hogy kutatni fogja a rezonancia jelen-ségét ezen célból. Ez a kutatás – a munkánk egyik fõ te-rülete – lenne a hosszú távú alapkutatás. (A tevékeny-ségünk másik területe az elektromágneses sugárzás bi-ológiai folyamatokra történõ hatásának vizsgálata). A vizsgálódásnak egy látszólag ígéretes területe volt alengõ ingák közötti rezonancia. Az ilyen rezonanciákrólmár a 17. században a holland matematikus, csillagászés fizikus Huygens is beszámolt. Említés történik arról,hogy bizonyos órakészítõk üzleteiben az összes óra in-gája együtt leng, tökéletes uniszónóban. Feltételezhetõ,hogy ennek a rezonanciának a természete hasonló minta hangvillák rezonanciája.

Az 1970-es évek végén megismerkedtem egy igen ki-váló francia antropozófussal a párizsi Sorbonne Egye-temrõl, Prof. Emile Rinckkel. El volt ragadtatva azoktóla jelenségektõl, amelyeket a fentiekben említettem. El-mesélte, hogy hallott egy emberrõl Kelet-Európában,akinek a házában rengeteg palack lógott a plafonról zsi-nóron, és egyszerre lengtek. Rinck meglátogatta ezt azembert, és tanúja volt a furcsa látványnak. Említett va-lamit, aminek teljes jelentõségét akkor még nem értet-tem, vagyis: amikor az az ember elment otthonról, apalackok lengése megállt, és amikor visszatért a házba,akkor újrakezdték a lengést (vagy õ kezdte lengetniazokat).Az Anthro-Tech intézetben a kutatók tíz éven keresztülvégeztek nagy számú kísérletet a hangvillákkal és az in-gákkal, mind Svájcban, ahol a fõ laboratóriumunk éstanfolyamaink vannak, mind pedig a skóciai telephe-lyünkön, Isle of Mullban. Építettünk egy egyszerû inga-rendszert és egy komplexet is, és kifejlesztettünk egyspeciális gátlórendszer-mechanizmust (anker), amelyezeket vezérli. Készítettünk egy rendszert korlátozottingával, amely csak egyetlen síkban tud lengeni, vala-mint egy ún. kaotikus ingát, amely bármely iránybanlenghet úgy, mint a plafonon függõ üvegek. Néhányesetben úgy látszott, hogy kínzóan közel álltunk ahhoz,hogy elérjük a rezonancia általi lengéserõsítést. Mégis,ez soha nem következett be, és egyre inkább rájöttünk,hogy soha nem is fog. Mindig volt egy kis kétség a tuda-tunk mélyén. Steiner kitartott amellett, hogy az éteritechnika gépeinek mûködése a mûködtetõ morális mi-nõségétõl függ: a gép csak morálisan jó személynekmûködne. Ez egy további tényezõt is tartalmaz, ame-lyet a mi berendezésünk nem nyújtott. A rezonánsrendszer, amivel kísérleteztünk, feltehetõen olyan volt,hogyha képesek lettünk volna elérni az erõ kívánt nö-velését, akkor az bárkinek mûködött volna, tekintetnélkül a morális állapotára. Másik zavaró dolog, amit az évek alatt megfigyeltem, azaz volt, hogy amikor bementem egy üzletbe, ahol ere-deti ingaórákat árultak (manapság is sok ilyen van Svájc-

ban), az ingák nem egyszerre jártak – még az azonosmodelleknél sem. Végtére is elkerülhetetlen lett akonklúzió: az éteri technikában a hajtóerõ nem mecha-nikai rezonancia, nem akusztikus vagy más egyéb. Ma-ga Keely sem értette teljesen, hogy mitõl mûködnek agépei. Azt hitte, hogy õ egyszerûen akusztikus rezo-nanciával dolgozik, de valójában néhány más elem volta meghatározó tényezõ. Egyértelmû, hogy az emberilény, az õ különleges lélekminõségeivel alapvetõ szere-pet játszott. Keely gépei csak Keelynek mûködtek. A plafonról csüngõ üvegpalackok csak akkor lengtekegyszerre, ha egy bizonyos ember ott volt. Hasonló-képpen, a régi órásboltok esetében maga az órás lélek-minõsége kellett, hogy legyen a kritikus tényezõ, mivelaz óraingák manapság már nem lengenek egyszerre.Steiner beszélt errõl a másfajta rezonanciáról: az éterirezonanciáról.Ezt a következtetést kifejtettem a Machines and theHuman Spirit c. könyvemben. Nyilvánvaló volt, hogy afizika hagyományos törvényei érvényesek a bonyolul-tabb inga- és hangvillarendszerek esetében is, ameny-nyiben csakis mechanikai erõk mûködnek. Vonzó el-képzelés volt az, hogy millió hangvilla az akusztikusenergia hatalmas hullámát hozza létre, de nem mûköd-ne. Minden, pusztán mechanika rendszer hatásfokaszáz százalék alatt marad; azaz a rendszer által elõállí-tott energia mindig kisebb, mint az azt létrehozó ener-gia. Hogy az erõk növelését létrehozzuk, a rezgésnekvalami másfélének kell lennie. Ezeknek nyilvánvalóanmeg kell felelniük a külsõ világban az emberi érzések lé-lekben történõ rezgésének. Ezek a vibrációk nem frek-venciák, mint a hangvillák vibrációja, hanem ritmikusrezgések (oszcillációk), olyan ritmusok, amelyek hason-lóak a természetben található komplex ritmusokhoz.Röviden hivatkoztam az effajta komplex természeti rit-musokra a Machines and the Human Spirit c. könyvem-ben és még mélyebben a From Gondishapur to SiliconValley c. könyv második kötetében. Ezért a mechanikairezonancia nem alapja az éteri technikának – sem a re-zonancia technikának, sem pedig a morális technikának(ahogyan ezeket a Machines and the Human Spirit c.könyvemben neveztem). Ki kell fejleszteni egy másfajtarezonanciát. Elmélkedéseink visszavezetnek minketegy Steiner által adott leíráshoz arról a különbségrõl,amely a gépek mûködését vezérlõ törvények és a Ter-mészetben lévõ életfolyamatok között van. Ezt az elsõtudományos kurzusban írta le, 1919. december 20-án.

Steiner elõször rámutatott arra, hogy bármikor, amikorkeressük az okot, amely valamilyen fizikai hatást kelt,ezt az okot mindig ott találjuk meg, ahol az a térbeli vi-lág egy adott pontjáról kiindulva hat. Az az erõ, amely aszobrász vésõjét mozgatja, a kalapácstól jön; az az erõ,amely elindítja a kalapácsot, az a szobrász karjának iz-

372015/1

Technika Paul Emberson: Az életerõkkel dolgozni

maiból jön. Hasonlóan, az az erõ, amely a másodikhangvillát rezonanciarezgésbe hozza, az a megpendí-tett hangvillától ered:„Ebbõl kifolyólag megszokhatjuk – és a mai természet-tudomány ezt nagyon is megszokta –, hogy a természe-ti hatásokat bizonyos értelemben mindenütt így keres-sük, hogy pontokat keresünk, amelyekbõl az erõk kiin-dulnak. Számtalan esetben láthatjuk majd, hogy bizo-nyos megjelenési területek léteznek, és hogy ezeketvezethetjük vissza arra az egy pontra, amelybõl az erõkkiindulnak. Ezek az erõk, amelyek ezt az egész megje-lenési területet uralják. Tehát az ember ilyen erõkrõlbeszél, amelyek számára megkeresi azt a pontot,amelybõl ezek az erõk kiindulnak; és ezeket az erõket’centrális erõknek’ nevezhetjük, mert mindig egy cent-rumból indulnak ki. Azt is mondhatjuk, hogy a centráliserõkrõl akkor vagyunk jogosultak beszélni, hogyha egyponthoz visszamehetünk, amelybõl bizonyos jól meg-határozott erõk hatnak, amelyek uralják a jelenségek-nek egy területét.”2

Ma a hagyományos tudományban és technikábanmindig centrális erõket keresünk a megfigyelt hatá-sok okaként. De Steiner szerint ezt nem tehetjük, hará akarunk jönni, hogy a Természet hogyan alakítja kia hatalmas fákat vagy bármely más életfolyamatait.Ezt mondja:„Lehetetlen megérteni egy jelenséget, amibe az élõ be-lejátszik, ha csak ezt a módszert követjük, vagyis hacsak a centrális erõk potenciálját keressük. Ha ilyenmódszerrel szeretnénk kutatni az erõk játékát egy álla-ti csírában vagy egy növényi magban, csírában, akkornem sokra jutnánk. Ez a mai természettudománynakegy ideája, hogy a szerves, az élõ jelenségeket is a po-tenciálok szerint tanulmányozza valamiféle módon, acentrális erõk bizonyos fajtái szerint. Egy új természet-szemléletnek a hajnalpírja lehetne ezen a területen,hogyha arra jutnánk: a centrális erõk követésével eznem mûködik, ezeket a jelenségeket, ahol az élõ szere-pet játszik, nem lehet így tanulmányozni. De miértnem? (...) Azért, mert azok az erõk, amelyek az élõ szá-mára fontosak, nem rendelkeznek potenciállal, és nemcentrális erõk.”3

Ezután Steiner felhívta a hallgatóság figyelmét valamire,aminek különös fontossága van. A centrális erõket tud-juk mérni, mivel azok teljes potenciálja abban a pont-középpontban koncentrálódik, ahonnan az hat. Mérnitudjuk a kalapács ütésének erejét, mivel az a lendülõkalapács tömegében és sebességében koncentrálódik.De nem mérhetjük a kozmikus erõket a forrásuknál,mert nincs semmi, amit mérhetnénk. Képzeljünk el egyerõteljes életerõt mûködni egy adott pontban. Ahogyanazt követjük visszafelé a forrásáig, az egyre jobban ésjobban szétterjed, egyre ritkább, vékonyabb és végül az

Univerzum végtelen perifériáján terül szét. Ennek a pe-rifériának bármelyik pontjából sugárzó erõ végtelenülkicsiny: nem mérhetõ az erõ. A kozmikus éteri erõk-nek nincsen potenciálja. Ennek az ereje nem a forrásá-ból jön, hanem ott, ahol együtt vannak, ahonnan együttmûködnek:„Hogyan tudhatnék egy potenciált kiszámolni arra, amia térnek a végtelen távolságában van, és minden irány-ból hat? A következõ módon számíthatnék: az erõtszétosztva képzelhetném el, a teljes erõt egyre kisebbés kisebb részekre szétforgácsolva kéne elképzelnem,és akkor egyre inkább a világ szélére jutnék. Akkor azerõ szétforgácsolódna. Minden számítás is szétforgá-csolódna, mivel itt nem centrális erõkrõl van szó, ha-nem univerzális erõkrõl, amelyek potenciál nélkül hat-nak. Itt megszûnik a számítás.”4

Ez elvezet minket egy alapvetõ ponthoz:

„...Minden, amit az ember mint gépet létrehozott –minden, amit a természet elemeibõl kikombinált –,mindenütt ott találjuk a tisztán absztrakt centrális erõ-ket, az erõket a potenciáljuk szerint. De mindent, mégaz élettelent is, ami kinn a természetben van, nem le-het csakis a centrális erõk szerint megfigyelni. Ilyennincs, ez nem lehetséges. Kivéve az ember által mes-terségesen létrehozott gépezeteket. Ami a természet-ben élettelen, ott mindenütt a centrális erõk és az uni-verzális erõk hatásának az összjátéka, egybefolyása je-lentkezik. Az ún. természet teljes birodalmában sem-mit sem találunk, ami a szó legteljesebb értelmébenélettelen, kivéve azt, amit az ember hozott mestersé-gesen létre, a gépezeteit, a mechanikus dolgokat.”5

Így a természet minden folyamatában a periferikus éte-ri erõk és a centrális fizikai erõk egymásba folynak. Ittvolt egy további tényezõ, amely azokban a mechanikairendszerekben, amelyekkel kísérleteztünk, nem voltmeg. A kozmikus erõket be kell vinnünk. A mechanikairezonáns rendszerekben, mint az ingák vagy a hangvil-lák, csak centrális erõk mûködnek, és ezek egyedülnem tudják produkálni az erõk megnövelését. Az éteritechnikában, amely életerõket alkalmaz, pontosan apotenciál nélküli periférikus erõk azok, amelyek a tény-leges mûködtetõ erõk, ugyanúgy, mint a természetben.A meghajtó erõk a gépben úgyszólván annál az adottpontnál erednek, ahol egyesülnek a beáradó periferikuserõkkel, és ahol a centrális mechanikai erõkkel kölcsö-nösen egymásra hatnak. Ez a kutatásunkban további lé-pést igényelt. Realizáltuk, hogy Keely intuitíve tudatá-ban volt ezeknek a dolgoknak. Azt állította, hogy a gé-pek éteri erõket használnak, melyeknek van egy „sem-leges centrumuk”, ahogyan õ ezt nevezte. A leírásábóllátható, hogy egy semleges centrum ugyanaz a dolog,mint Steiner legutóbbi példájában az adott pont – a koz-

38 2015/1

Technika Paul Emberson: Az életerõkkel dolgozni

mikus erõk fókuszpontja, amely a végtelenben lévõ pe-rifériából mûködik befelé. A (növényi) mag egy másikilyen semleges centrum, amelyben az egész kozmoszmûködik.

A befelé áramló kozmikus erõk viszont nem egy stati-kus forrásból erednek. Ezek a körülöttünk keringõ csil-lagokból áramlanak befelé a pályájukon haladó bolygókdinamikus szféráival együtt forgó Naprendszeren ke-resztül, a forgó Földre. Hordozzák magukkal a „ritmusta ritmusban”, amely a természet összetett ritmusait ad-ja. Ugyanazt a fajta komplex ritmikus rezgést, amellyelnekünk az éteri technikában dolgoznunk kell, hogy el-jussunk az erõk növeléséhez. A jó szerencsének vagy a sorsnak köszönhetõen azAnthro-Tech Intézet már 1991-ben hozzáfogott egyfüggetlen kutatási témához, amely hamarosan a mun-kánk fõ területévé vált. Ez a következõ módon tör-tént: azt mondták Steinerrõl, hogy utalt arra, hogy atechnika megfelelõ elõrehaladása érdekében szüksé-ges lenne kifejleszteni egy olyan mechanizmust,amely három térbeli tengelyen szimultán képes fo-rogni. A pontos körülmények nem ismertek, de ez azutalás az antropozófus mérnökök több generációjátizgatta, valószínûleg azért, mert egy olyan mechanikairendszert konstruálni, amelyben egy elemet úgy haj-tanak meg, hogy egyszerre három irányban forogjon,látszólag fizikai lehetetlenség. Nem tudunk egy me-chanikai meghajtást hozzákapcsolni valamihez, amelyegyszerre forog minden irányban. Az évek során vol-tak különbözõ kísérletek, hogy megoldják ezt a prob-lémát, de az Anthro-Tech Intézetben egészen 1992-ignem találták a megoldást. Az elsõ mûködõ készüléket1993-ban építették, és a következõ évben a konst-rukcióra egy speciális formát fedeztek fel, amelyet

Harmogyrára kereszteltünk – Harmo (harmonikus) ésGyra (forgás).Azonnal nyilvánvallóvá vált, különbözõ okokból, hogy ezvolt az a készülék, amelyre Steiner gondolt. AHarmogyra alapvetõen három koncentrikus gyûrûbõláll. A külsõ gyûrû a saját tengelye körül forog. Ebben vanegy második gyûrû, amely ráadásul arra a mozgásra,amelyet neki az elsõ átad, szintén forog a saját tengelyekörül, amely merõleges az elsõ gyûrû tengelyére. Ezértez ténylegesen két tengelyen fordul el: a sajátján és azelsõ gyûrûjén. A második gyûrûben van egy harmadik,amelyet szintén hordoz az elsõ kettõ, és szintén a sajáttengelye körül forog, amely merõleges a másik két ten-gelyre. Ezért mindhárom térbeli tengelyen egy idõbenforog. A gyûrûk tengely körüli forgása egy rejtett, vál-toztatható meghajtó mechanizmus által történik.

A Harmogyra egy esztétikusan szép gép. Ösztönösen„jónak” érezzük, annyira, hogy ha meglátja egy mûsza-ki beállítottságú ember, felkiált: „Igen, ez az! Nyilvánva-ló, hogy ilyennek kell lennie. Magam is feltalálhattamvolna!” Ez a legbátorítóbb reakció, bár tény, hogy való-jában senki más nem találta fel. Mi az, ami annyira különleges a Harmogyrában? Amikormûködik, a legbelsõbb gyûrûje elveszti minden térbeliorientációját a külsõ világhoz képest. Mivel mindenirányban forog, a ’fent’ és ’lent’, ’elöl’ és ’hátul’, ’jobbra’és ’balra’ érvénytelen lesz. Az egyetlen stabil viszonyí-tási pontja a térben a saját középpontja lesz. A térbeliviszonyok idõbeli viszonyokra cserélõdnek. AHarmogyrát úgy lehet szabályozni, hogy vagy mindhá-rom gyûrû ugyanazzal a sebességgel, vagy különbözõsebességgel forogjon. Ha pl. úgy állítjuk be, hogy a má-sodik gyûrû három fordulatot tegyen meg, amíg a kül-sõ gyûrû két fordulatot tesz meg, akkor ezek három akettõ arányban forognak együtt. Ez az arány a tökéle-tes kvint a zenében. A három gyûrûnek adható olyanforgási frekvencia, amely megfelel három hangnak,amelyek egy zenei akkordot alkotnak. Bármilyen skálá-jú dúr vagy moll akkordok létrehozhatók. Nézve aHarmogyra forgását, egy zenei hármas akkordot„látunk”. Inkább ez, mint az akusztikus rezonancia az,amely ténylegesen megfelel Steiner német kifejezésé-nek: „ineinanderklingende Schwingungen” – egymásbacsengõ rezgések –, mivel tény, hogy az õ kifejezésenem tartalmazta, hogy a rezgések mindegyike ugyan-azon a frekvencián történik. Ezek lehetnek különbözõfrekvenciák.

A Harmogyráról gyakran gondolják, hogy önmagábanegy komplett gép, és valójában így ahogy van, a gyakor-latban használják. De a valódi szerepe inkább az, hogyközponti eleme legyen egy még komplexebb gépnek,ahogyan azt az alábbiakban majd látják.H

arm

ogyr

a

392015/1

Technika Paul Emberson: Az életerõkkel dolgozni

Térjünk vissza újra a rezgésfajta kérdéséhez, amelyetaz emberi lélekbõl küldeni lehet az éteri technikai gép-hez azért, hogy azt beindítsa – az a fajta rezgés, ame-lyet a rezonancia által fel lehet erõsíteni ilyen gépekben.Mondtuk, hogy ahhoz, hogy az erõ növekedését ilymódon hozzuk létre, a gépben lévõ rezonáló rendszer-nek meg kellene felelnie az emberi érzések lélekbentörténõ rezgésének. Steiner ezt így mondta: „Az em-bernek ki kell kutatnia, hogy hogyan helyezze a szelle-mi-éterit a külsõ, gyakorlati élet szolgálatába. Felhívtamaz önök figyelmét arra a tényre, hogy az embernek azAtlantisz utáni ötödik korszakban meg kell oldania azt aproblémát, hogy hogyan küldjön a gépeknek hullámo-kat, amelyek hordozzák a hangulatát, lelkének belsõmozdulatait. Meg kell oldani a problémát, hogyan hoz-zuk kapcsolatba az emberi lényt azzal, aminek egyremorálisabbá kell válnia.”6

Az ötödik Atlantisz utáni kor a mi saját civilizációs ko-runk, amely a 15. században kezdõdött, és még két-ezer évig fog tartani. A gépek, amelyre Steiner hivatko-zott, természetesen az éteri technika gépei. Tekintveazoknak a hullámoknak a jellemzõit, amelyeket a gé-peknek küldünk és a természet komplex ritmusaihozvaló megfelelésüket, azt mondta:„Azáltal, hogy megtanuljuk megérteni a természetbenlévõ ritmusokat, még a ritmikusságnak egy bizonyostechnikai alkalmazásához is eljuthatunk. Ez lenne a cél ajövõ technikájánál: a harmonikusan kapcsolt rezgéseketmûködésbe hozni. Ezek a rezgések kezdetben kicsiklennének, de egymásra hatnának, és így egyre nagyob-bak és nagyobbak lennének, és ennek segítségével egy-szerûen a rezonanciájuk által hatalmas munkát tudná-nak elvégezni.”7

Ezeket a dolgokat dióhéjban összefoglalva azt mond-hatjuk, hogy az éteri technika megfelelõ fejlesztéséhezhárom fõ kritériumnak kell teljesülnie:

1. Az embernek képesnek kell lennie arra, hogy morá-lis karakterû lélekrezgését átadja a gépbe;

2. A gépben kell lennie a rezonáló rendszer valamilyenformájának, olyan rezgéseknek, amelyek megfelel-nek az emberi lélekben lévõ morális érzés rezgése-inek;

3. A gépben kell lennie egy semleges centrumnak,amelybe az emberi morális érzések ritmikus rezgé-sét átadva, rezonanciába tud kerülni a kozmikuserõk ritmikus rezgéseivel, amelyek a végtelenbenlevõ perifériáról mûködnek befelé.

Az elsõ kritérium magával az emberrel van kapcsolat-ban. Steiner pontosan meghatározta, hogy milyen mo-rális erõk mûködtethetik az emberi-kozmikus rezo-nanciát az éteri technika gépeiben: ez az önzetlen sze-

retet ereje. Az embernek meg kell tanulnia kifejleszte-ni és továbbadni az önzetlen szeretetet. Steiner tudtaezt, mert õ magas beavatott volt és megértette az éte-ri technikát. De még a szokásos gondolkodás számárais van ennek értelme. Az önzõ érzések a lélekben olya-nok, mint a fizikai világban a centrális erõk. Másrészt azönzetlen szeretetnek ugyanaz a minõsége, mint a po-tenciál nélküli kozmikus erõknek, azoknak az erõknek,amelyek abban a pontban jelennek meg, ahol azokegyesülnek. Csak az olyan rezgések, amelyeknek ilyenminõsége van, tudnak rezonancia által erõnövekedéstlétrehozni.Most azt a képességet, hogy az önzetlen szeretetbõlmûködjünk, a szellemi fejlõdés bármilyen igazi útján ellehet érni. Van viszont a szellemi gyakorlatoknak egyspeciális útja, amelyet Steiner adott, amely különösenalkalmas ennek eléréséhez. Ez az igazi Grál útja, és eztaz Önzetlen Szeretet Útjának nevezik. Ezt csak embe-rek köre tudja követni, egyénileg nem lehet. Az ilyenkörök szellemi munkájában minden tag a másikért dol-gozik, nem pedig saját magáért. Érdekes módon, ami-kor az emberek ily módon önzetlenül dolgoznakegyütt, itt is létrejöhet az erõ megnövekedése – termé-szetesen nem mechanikai erõé, hanem a kör szellemiereje, amely sokszorosára növekedhet. Az ÖnzetlenSzeretet Útja egy újfajta mélyen morális gyakorlat,amelyet valamelyest leírtam a From Gondishapur toSilicon Valley c. könyvem II. kötetében. Ezt a gyakorla-tot végezzük az Anthro-Tech kutatóintézetben és olyanbaráti körökben, amelyek kapcsolódnak az Anthro-Tech intézethez.A második kritériumot illetõen, azt hisszük, hogy majda teljesen kifejlesztett Harmogyra elve be tudja tölteniannak kívánalmait. Amikor az elsõ, egyszerûHarmogyrát bemutattuk, a jelenlévõ emberek közülnéhányan különös érzetet tapasztaltak a szívükben és alélegzésükben, melyet bizonyos érzések kísértek.Mindegyik további modell hasonló hatást okozott, ami-kor mûködött. Erre nem mindenki érzékeny, de sokember reagál érzéseiben és érzékelésében aHarmogyra mozgására, különbözõ intenzitási fokkal.Erõs emberek könnyekben törnek ki, amikor egyHarmogyrát forogni látnak. Az évek alatt bõven nyil-vánvalóvá vált, hogy a Harmogyra zenei rezgéseibenvan valami alapvetõen közös az emberi lélekben lévõérzések rezgésével.

Hátra van még a harmadik kritérium. Az emberiségnekfel kell fedeznie, hogy hogyan kell létrehozni a semlegescentrumot az éteri technika gépeiben, ahol a kozmikuséleterõk, melyek a perifériáról befelé sugároznak, egy-másra hatnak a centrális mechanikai erõkkel. Ez egyijesztõ kihívás – Keely ugyanis nem hagyott utalást arra,hogy egy ilyen dolgot hogyan lehet megvalósítani.

40 2015/1

Technika Paul Emberson: Az életerõkkel dolgozni

A könyvben szereplõ írások az Anthro-Tech Newsangolul és németül megjelenõ idõszakos kiad-ványaiban találhatók meg. Az öt cikk (50 év múlva.50 év múlva – A másik valóság. A Strader-géprõl ésa morális jövõhöz vezetõ útról. A fizikai sík felettierõk a morális technikában Az ember Krisztus ésAntikrisztus között) összefüggõ egészet képez, egyjövõképet rajzol fel, amelyben az embernek vanválasztási lehetõsége.

A könyv kapható az Ita Wegman Alapítványnál (1089Budapest, Bláthy Ottó u. 41. tel.: +36-70/774-6694), Ára: 3500 Ft

És mégis, ez nem lehet teljesen elérhetetlen. A kérdés,amit az Anthro-Techben feltettünk magunknak, a kö-vetkezõ: lehet-e valamilyen fajta Harmogyrát úgy meg-építeni, hogy annak lehessen egy olyan semleges cent-ruma, amely rezonanciában van egyrészrõl az emberilélekben lévõ érzések rezgéseivel, másrészrõl a perifé-riáról ható kozmikus éteri erõk rezgéseivel? Nem is-merjük a választ erre a kérdésre, de ez nem tûnik lehe-tetlennek. A Harmogyra ezért egy még összetettebbgépnek a központi része lehet, amely az éteri erõkkelmûködik. Hogy ezt megtaláljuk, vissza kell térnünk arajztáblához és elkezdeni a Harmogyra egy új vonalá-nak a kifejlesztését. Prototípusokat kell építenünk,tesztelni az elveket, elméleteket, stb. Ez egy óriási vál-lalkozás lesz, amelyben nekünk mernünk kell tovább-menni a feltáratlan területekre. Az Anthro-Tech 2014-ben elhatározta, hogy felvállalja ezt a kihívást. Ezt egy újegyesület vállalta fel, melyet az Anthro-Tech tagjai Skó-ciában alapítottak: a DewCross Centre for MoralTechnology. Erre a munkára az Egyesület egy ingatlanon,amelyet Mull szigetén erre a célra kapott, egy mellék-épületet gépmûhellyé alakított át, ahol a nagy pontos-ságú mechanikai-mûszaki feladatokat végzik.Nincsenek illúzióink az elõttünk álló feladat nagyság-rendjérõl, de hisszük, hogy meg tudjuk pillantani azelõttünk álló utat. Az idõ majd megmutatja, hogy a jó

irányt választottuk-e vagy a rosszat. De egy dolog bizo-nyos: ez egy olyan vállalkozás, amely a legvégsõ határo-kig túlfeszíti az Anthro-Tech és az új Egyesület forrásaitmind emberileg, mind anyagilag. Bármiféle komoly se-gítséget a legnagyobb örömmel fogadunk.

Megjelent a New View 2014/4 számában.

Fordította Varga Márta

Jegyzetek:

1. Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén. Ad Astra Kiadó, 2014. Ennek a

könyvnek óriási hatása volt mûszaki körökben. Az egyik eredmény a

Singularity University megalapítása volt Amerikában. Újabban Kurzweilt

a Google kinevezte a Calico elnevezésû biotechnológiai projekt vezetõ-

jévé, melynek célja az, hogy kombinálja a legújabb technológiákat az

emberi halhatatlanság elérése érdekében.

2. Rudolf Steiner: First Scientific Lecture Course. Light Course. (GA320)

1. elõadás

3. ua.

4. ua.

5. ua.

6. Rudolf Steiner: Krisztus megjelenése az éteri világban. (GA118), 12. elõ-

adás. Genius Kiadó, 2012

7. Rudolf Steiner: Three streams in the evolution of mankind. (GA184) 5.

elõadás

412015/1

Technika Ádám László: On-line kór konferencia Szombathelyen

Ádám LászlóOn-line kór konferencia Szombathelyen

Két kis magzat beszélget egy anya hasában: – Mondd, te hiszel a születés utáni életben? – Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunkitt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik. – Lárifári! Születés után nincs semmi! Onnan még senkinem tért vissza! S különben is, hogy nézne ki? – Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott min-denhol fények vannak. Talán a saját lábunkon fogunk jár-ni, és a saját szánkkal eszünk. – Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet. És még hogyszájjal enni?! Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt?Ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit: azért nem le-hetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rö-vid.– Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak más-hogy, mint amit itt életnek nevezünk.– Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.– Figyelj, nem tudom pontosan, mi lesz, de majd a Mamasegít nekünk.– A Mama? Te hiszel a Mamában?– Igen.– Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán,látta már valaki? – Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. Bizony, ne-ki köszönhetjük, hogy vagyunk.– Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó!Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom.– Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatoda szívének dobbanását, az énekét, érezheted szeretetét.Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fo-god óvó, szeretettel teremtõ kezét.

2015. január 31-én és február 1-jén Szombathely váro-sában egy témájában és megközelítésében is újszerû,eddig még nem volt konferenciát rendeztünk a számí-tógép, az internet és az on-line világáról „Az On-linekór” címmel. Hogy milyen képet lehetne errõl azegyüttlétrõl alkotni, ahhoz ez a fenti kis történet segít-het minket, amellyel Frisch Mihály megnyitotta konfe-renciánkat. Az egész történet mélyen elgondolkodtató,de talán a magzatok elsõ mondatait emelném ki, amelytükrözi a konferencia szándékát: „Felkészülni arra, amiezután következik!” A legelemibb módon tudatosultbennem, már nem is egy új világ, egy új, modern gépi(sz)ámítástechnikai világ határához érkeztünk, hanem

tudtunkon kívül évek, évtized(ek?) óta benne vagyunkegy olyan világ áramlásában, hömpölygésében, aminekirányítása már régen nem az ember kezében van. Egyönmagát szélsebesen továbbvivõ, halálfolyamatokat ge-neráló és éltetõ (milyen paradox?) folyamban élünk! Azemberiség szintjén mindig úgy léptünk át határokat,hogy arról nem volt tudomásunk. Éljük át ezt a világotmagunk körül, ahol jelen pillanatban is ilyen észrevét-len, a tudatosságunkat nélkülözõ, a valóságot teljessé-gében megragadni képtelen életben élünk szülõként,tanárként, emberként. Igen, a gonosznak az egyik arcaez, ahol csomagolásban kapjuk a valóságot, illetve an-nak egy megmásított érzetét és illúzióját. Olyan termé-szetessé vált ez a világ, hogy már az egészséges kétke-dés is eltûnt belõlünk arra vonatkozólag, hogy hova ve-zethet ez az út, mi lesz ennek a vége. elõadóink enneka képnek megrajzolására tettek kísérletet. Nem vélet-lenül használom ezt a kifejezést, hogy kép. Elhangzott,hogy világunkban az érzékek közül ma a vizualitás a leg-agresszívabb világ, a tér 360º-os egészébõl a szem kb.200º-ot fog át, innen érkezik a legtöbb behatás a külvi-lágból, ehhez képest a többi érzék használatának idejétés intenzitását tekintve csak mellékszereplõ lehet. Te-hát a képekkel vagyunk a legintenzívebb kapcsolatban amai világban, s valószínûleg ezért választotta GyuriczaLászló témájának a „Kép és képzetalkotás az emberiségfejlõdésében” címet. Végigtekintette a képalkotás fo-lyamatát az ókortól a középkoron át – amely idõkben afestészetben a képalkotás szinte mindig vallásos vagybelsõ lelki állapotot tükrözött, a szempont még az em-ber belsõ lelkiállapotának ábrázolása volt – a mai napig.A18. századtól kezdõdött az, amikor egyre inkább márcsak a külvilágban található képeket ábrázolták, a szak-rális tartalmak egyre inkább elvesztek. Majd késõbbmegjelentek a modern képalkotó eszközök. Elõszörmég valójában felvett képeket valódi vászonra vetítet-tek, majd késõbb már virtualizált, atomizált képet al-kottak, ahol felvillanó fénypontokat látunk, ténylegesképet már nem. Megdöbbentõ tendencia, hogy az el-múlt 100 évben a képalkotó eszközök a szemtõl mérttávolságuk tekintetében jelentõsen lecsökkentek, az1920-as években még több mint 20 m volt, ma már1cm körül jár. Nincs már messze az a realitás, hogy aretinára vetítik majd az adagolni kívánt képeket. Innenpedig még egy lépés, és már közvetlenül az agyba vetí-tik a kívánt képeket, amelyhez hordozó sem szüksé-

42 2015/1

Technika Ádám László: On-line kór konferencia Szombathelyen

ges, és valószínûleg fogalmunk sem lesz arról, hogyhonnan érkeznek hozzánk a képek vagy akár a gondo-latok. Ne legyenek illúzióink, nincs is olyan messze ez alehetõség (mozivászon – televízió – monitor – mobilte-lefon google szemüveg – retinára vetített kép – az agy-ba vetített kép). Mi történik velünk, gyermekeinkkel,ha ilyen atomizált képet nézünk vagy fogadunk?Dr. Silke Schwarz – antropozófus gyermekorvos Köln-bõl – is hasonló kérdésekre kereste a választ. Átfogóanbeszélt az emberi beszédrõl, sokkoló adatokat hallot-tunk: egy átlagos német családban a napi beszélgetésiidõ 12 perc. Pedig a beszélgetés során egy valódi talál-kozás jön létre, ahol a „tükörneuronok” segítségével ahallgatóban is lejátszódik a beszélõ aktivitása, a gégefõ-ben finom mozgások jönnek létre. Különbözõ levegõ-szobrokat, levegõalakokat hozunk létre a beszédünk-kel, amelyek megalkotásában az érzelmi azonosulás isrészt vesz. A levegõelem így fontos szociális elemméválik, ami minden embert összeköt. A tévé nézésekortámadás történik az akarat ellen, egy ellen-én tenden-cia, ami függõvé tesz és kivonja az ént. Érdekfeszítõmûsor közben a hormonszint változik, a stresszhormo-nok kiáramlanak, de az izmok a mozdulatlanságbannem aktivizálódnak, így a hormon sokkal tovább a vér-ben marad, és komplikáltabb módon fog kiürülni. Ez isoka annak, hogy gyermekeinknél a pubertás kor hama-rabb kezdõdik. Rudolf Steiner azt mondta, hogy egyretöbb gyermek fog születni túlmozgással, idegességgel,ami félelemmel párosul majd. Félelem attól, hogy kilesznek szolgáltatva valaminek, ami nem emberi. A gyermek fejlõdéséhez a világ valós érzékelése szük-séges. Az emberiség történelmében még nem voltolyen idõszak, ami az ember érzékelõképességét rom-bolta volna. A médiumok „fogyasztása” elsõsorban azalapérzékekben kelt zavart. Az elsõ hét évben jó alapo-kat kell teremtenünk a gyermek számára. A másodikhét évben közösen találjunk megoldásokat a gyermek-kel a média világában! Itt ne általánosítsunk, mindenkimásképpen reagál a médiára. Amikor a gyermek mö-gött az ajtók bezárulnak, akkor valószínû, hogy nemegy racionális médiafelhasználás történik. Legyünk nyi-tottak, mindig tartsuk nyitva az ajtót! Frisch Mihály másnapi bevezetõjében a legalapvetõbbgondolatokról és feladatokról beszélt. A két magzat be-szélgetésére visszatekintve, az embernek belül kell el-döntenie az irányt, belülrõl kell egy új hozzáállásról, aszámítógépes világhoz való viszonyulásról meghozni adöntéseket. Mindenkinek individuálisan, nincsenek re-ceptek. Rudolf Steiner még azt is mondta, hogy 10 évenbelül ki kell dolgozni a morális technikát, a mechaniká-nak és a moralitásnak át kell hatnia egymást! És a való-di tragédia itt rejtõzik, hogy az embernek nincs lehetõ-sége a választásra, az ellensúly, a morális technika mégma sem áll rendelkezésre. Az ember hiányában, a mi

közremûködésünk nélkül ez nem fog mûködni, pedig amorális szerkezetek kifejlesztésével úrrá tudnánklenni a fizikai világ feladatain. Kérdések sokasága me-rül fel ilyenkor. A végtelenségig elcsépelt „Mit tehe-tünk?” kérdéshez idéznék egy észrevételt a hallgató-ság soraiból, amit a visszatekintésnél osztott meg ve-lünk – egy, az elõadóknál megfigyelt és kifejezettgesztust, ami minden elõadónál erõteljesen jelen volt,egymástól függetlenül a maguk habitusa, tempera-mentuma, elõadói stílusa szerint kivétel nélkül meg-jelenítették a „Figyeljetek!” gesztusát. Figyeljük meg,hogy már kicsi gyermekeinkben két lény lakozik: azegyik, aki hihetetlenül okos és gyors, az idõt lerövidí-ti és a másik, a lassan, emberi léptékben fejlõdõ lény.Figyeljük meg és ismerjük fel, hogy a gépekben lé-nyek lakoznak, és mûködésük lényszerû! Találjukmeg a praktikus életben a helyes arányt: nem tiltani,hanem helyén kezelni; nem kizárni, hanem jó ritmustkialakítani ebben a viszonyulásban, fontos, más irányúimpulzusok kialakítása! Világos, határozott, tisztagondolataink legyenek errõl a világról tanárként, szü-lõként egyaránt! Ha tudatosan hatolunk be ebbe a vi-lágba, az isteneknek adunk lehetõséget, hogy felve-gyék, hogy megismerjék a gépi világot, mert õk nemférnek hozzá ehhez a birodalomhoz, csak rajtunk ke-resztül! Pintye Marcsinak az informatikai eszközök hatása volt atémája. Bevezetésként a különbözõ korosztályok szá-mítógépes világhoz való viszonyáról beszélt. A 40 fölöt-ti korosztály még digitális sivatagban nõtt fel, a 20–30-as éveikben járók digitális bevándorlók, a mai tinédzse-rek már digitális bennszülöttek, akiknek ez a világ mármagától értetõdõ. Ezeket a generációkat a digitális vi-lághoz való viszonyát tekintve már szakadékok választ-ják el egymástól. Kiemelte, hogy az elsõ hét évbenmegszületõ étertestet óvni kell a virtuális világ erõitõl,még mindig ez a legegészségesebb lénytagunk. Ez azönátélés idõszaka, sok utánozható mintára és környe-zetre van szükség a kisgyermek számára. Ha ez az ön-átélés csorbát szenved, az az önértékelés problémái-hoz, késõbb az öntudat kialakulásának zavaraihoz ve-zet. A médiához való viszonyt tekintve ezért a gyermekelsõ hét évére teljes absztinenciát kell biztosítani. Ezenkívül fontosnak tartotta, hogy a képi világ mellett kezd-jünk nagyobb hangsúlyt fordítani a képi világ mellett

432015/1

Technik Ádám László: On-line kór konferencia Szombathelyena

Gergár Mária„Megfogni azt a kezet, amely a világot tartja”

Péntek este

Február vége, péntek esti, nyirkos, pesti szürkület. A nap már lebukott a Bláthy Ottó utca házai mögött.Az ablaktáblák homálya még õriz valamit a délutánaranyából, s készül a mindent elrejtõ, esti sötétségre. Sorra érkeznek az akadémisták. Gyûlnek a kabátok afogasokon, friss tea és kávé aromás, finom illata szálla levegõben. Gerezdekre szeletelt, ízletes alma kon-centrikus rendben egy tányéron. Itt-ott kisebb csopor-tosulás, s a beszélgetés tompa morajába egy-egy kitö-rõ üdvözlés és tréfaszó vegyül. Percek alatt élet költö-zik a nagyterem falai közé.Valaki felkapcsolja a világítást. Az arcokra vetülõ lám-pafényben fölsejlik a mögöttünk hagyott hét mindenderûje és küzdelme: az elmúlt napok munkasikerei,személyes életünk örömei és megoldásra váró gondjaimind. A fáradtság zilálta kusza vonásokat azonbanmintha valami – néven nehezen nevezhetõ – szelíd erõ

mindig elrendezné ezekre a péntek estékre... Ilyenkora súlyos is könnyebbnek tetszik, mintha valamiféle fel-hajtóerõ emelné meg lelkünket, mert a láthatatlan ke-zek rendre felhangolják mindazt, ami elhangolódottbennünk.Közeleg a kezdés ideje, lassan mindenki elfoglalja ahelyét. Az esti elõadást szokás szerint Frisch Mihálytartja. Szinte tapintható a csend. A bolygóharangoknál márott áll egy-egy ember. A megérkezés kellemes ottho-nosságérzetét ilyenkor mindig felváltja valamiféle leír-hatatlan és mindent betöltõ ünnepélyesség.Egymás után csendülnek meg a harangok, s velük aSzaturnusztól a Holdon át a Jupiterig mind a hét boly-gó verses üzenete hangzik föl.

Mi hozza ide hónapról hónapra – sõt: a csoport-munkák miatt hétrõl hétre – ezt a 26 embert?Az Akadémia témája? (A téma, amelynek oly keve-

A Szabad Gondolatok Háza Akadémia – „Az ember és a számítógépes, virtuális világ kapcsolata és a jövõnk”elnevezéssel – idén februárban kezdte meg III. félévét.

...az emberi fejlõdés csak akkor lehet áldásos és üdvös, ha a fizikai tárgyak fejlõdését (...) szellemi-lelki fejlõdés kí-séri.De ehhez az szükséges, hogy az emberek ugyanannyi erõfeszítést áldozzanak a szellemi összefüggések megértésére,mint amennyit a külsõ viszonyok kényszere alatt hajlandóak tenni, hogy megfeleljenek az anyagi fejlõdés követelmé-nyeinek; sokkal szívesebben viselik el az utóbbiak kényszerét, mint hogy azt követnék, ami szabadságukban áll. Ezeddig nem történt meg, de persze az emberiség fejlõdése folyamán meg kell történnie, még ha akkora késedelemmelis, de meg kell történnie. Akkor is meg kell történnie, ha mégoly sok szerencsétlen karmát idéz elõ, hogy az embe-rek nem hajlandóak erre, mert aminek meg kell történnie, az meg is történik.1

háttérbe szorított hallóérzéknek, ami a szellemi érzé-keink elsõ kapuja Szemere Gábortól érdekes és meghökkentõ kísérlete-ket láthattunk elektronikai eszközökkel, mikrohullámúsütõvel, mobiltelefonnal és egyéb kütyükkel. Mi vagy ki mûködteti a virtuális világot? Tisztában va-gyunk-e a kérdéseink mögött húzódó mélyebb szelle-mi tartalmakkal, ahol valójában a jó és a gonosz viszo-nyát akarjuk feltárni és megérteni. A gonosz létének ésjogosultságának kérdését. Nehéz megragadni még azalapproblémát is, mert párhuzamos világok egymást át-hatva mûködnek itt, és az lesz a kérdés, hogy gyerme-keink életerõiket a virtuális világokba helyezik-e, vagy avalódi világba. Egy mondat kísért végig a konferenciaalatt, amely Makovecz Imrétõl való, és úgy éreztem, ez

a gondolat végig körbelengte együttlétünket: „Szá-momra a sötétség, amivel kommunikálni kell tudni, leg-alább olyan fontos volt mindig, mint a fény.” Egy elsõ és még példa nélküli kezdeményezés szüle-tett itt Szombathelyen. A helyi Waldorf-körben fo-gant meg a gondolat, hogy egy konferencia kereté-ben olyan világot tegyünk elõször ilyen módon látha-tóvá, amivel már magától értetõdõen élünk együtt,de sajnos még nem vettük õt észre. Mindig különösszerepe van az elsõknek, akik megsejtik a jövõbõláramló szellemi szükségszerûséget, és tettekre vált-ják azt. Nehéz írott formában visszaadni valaminek ajelentõségét, ezért elsõsorban azokat bátorítanánkhasonló konferenciák létrehozására, akik érzik enneka jövõnek a végkimenetelét.

44 2015/1

Technika Gergár Mária: „Megfogni azt a kezet, amely a világot tartja”

sen tulajdonítanak jelentõséget még a szellemtudo-mány iránt mélyen elkötelezett emberek körébenis, mert egyszerûen csak modern korunk természe-tes kísérõjelenségeként tekintenek rá?)Vagy többet szeretnének megtudni annak az esz-köznek a mibenlétérõl, amely olyan példátlan vonz-erõvel bír, mint még soha semmi ezen a földkerek-ségen, amióta világ a világ?Egy ügy, ami mellé – valamilyen egyéni indíttatástólhajtva – muszáj odaállni? A válaszok persze sokrétûek, és folyton gazdagod-nak, formálódnak bennünk.

Többféle, egymástól gyökeresen eltérõ munkaterü-letrõl verbuválódtunk össze – férfiak és nõk széparányosságban. Javarészt mérnökök – közülük nemegy éppen az informatika vagy a villamosság terüle-térõl –, tanárok (nem csak Waldorf-iskolából); ésakad köztünk fizikus, matematikus, kereskedelmicégvezetõ, biológus, pszichológus és tudományfilo-zófiával foglalkozó bölcsész, ahogy filmezés, fotózásvagy épp a Land Art iránt érdeklõdõ fiatal is. Azéletkori skála is igencsak széles: egyikünk nemrégtöltötte be a 27. életévét, míg akad, aki a 70-et is el-hagyta. A csoport lelki-szellemi minõségét talán mégsemezek a tényezõk határozzák meg, hanem a tenniakarás. Igen, cselekedni, tenni valamit, hiszen a szel-lemtudomány puszta olvasása és a közlések fölöttfolyó nemes elmélkedés vagy akár a legtartalma-sabb, felemelõ stúdiumbeszélgetések is igen kevés-nek bizonyulnak korszakunkban, ha mindazt, amitlelkünkbe befogadtunk, meg sem próbáljuk mások-kal összefogva valamiképpen átültetni a gyakorlatba.Átültetni együtt másokkal? Valóra váltani? Igen – dehogyan? Milyen feltételei vannak egy ilyen szándékvalóra válásának?

A kétnapos, római-parti nyári táborunk óta kisebbcsoportokba szervezõdve dolgozunk. Az egyik cso-portban a közvetlen kutatás, a természettudomá-nyos és technikai kísérletezés került elõtérbe FrischMihály és Tóth Márk tanárok támogató segítségemellett; a másikban növénymegfigyelési gyakorlatfolyik Buella Mónika vezetésével; a harmadikbanfordítanak együtt; a negyediké a szociális területgondozása; s a legújabb csoporthoz azok csatlakoz-tak, akik a csillagászatban és a kozmológiában kíván-nak elmélyedni Varga Márta irányításával. Az egyesmunkacsoportok között nincsenek merev válaszfa-lak, s a csoportforma addig él, amíg tagjai szükségétlátják az ott folyó munkának. A csoport-, ill. feladatválasztás nem kevés erõfeszí-tést követelt tõlünk, sõt ez a folyamat máig tart. Az

idõsebbeknek könnyebb átfordítani magukban amotivációt, azaz, hogy ne az érdeklõdése vezesse azembert a választásban, hanem a meglátott feladat;ne önmaga elképzelt igényei felõl közelítsen, hanemazt figyelje, mi az, ami szükséges; hol van az a hely,ahol éppen õrá van szükség, s melyik az a terület,ahol a legtöbbet tehet. A fiataloknak ez a lépésmajdnem lehetetlen, hiszen nekik még az egyéni ki-teljesedésük lehetõségeit is keresni kell, ezt pedig aszemélyes érdeklõdés hajtja.

Az Akadémia tanáraitól elõadások útján megkapjukazokat az antropozófiai ismereteket – mind a tudo-mány- és technikatörténet, mind a jelentõs szellemiáramlatok, a kozmológia és embervoltunk mibenlétetekintetében –, amelyek alapot adnak a továbbgon-dolkodáshoz, illetve ahhoz, hogy megláthassuk, amitszemély szerint tennünk szükséges. Mindenekelõttalkalmassá válni a másokkal végzett munkára. A kö-zös munka azonban nem öncélú! Sokkal inkább arrólszól, hogy ma már a többi embertõl elzártan, egyma-gunkban nem juthatunk elõbbre sem a megismerés,sem pedig a cselekvés útján úgy, hogy az a világfejlõ-dést érdemben érintse. Közös tevékenyégre vanszükség. S hogyha magunkon kellõ mértékben dolgo-zunk, mind morálisan, mind megfelelõ belsõ iskolá-zással – mindkét tényezõ elengedhetetlen feltétele aszellemi megismerési erõk fejlõdésének! –, az kihat acsoportban végzett munkára is: egyre gyakrabbanvan részünk a csoportmunkák alatt olyan élmények-ben, melyek kézzelfogható módon megmutatják:amint kellõ tisztelettel és odaadással együtt tudjukhordozni ugyanazt a gondolatot vagy kérdést, a mun-kafolyamat során olyan új tartalmak és minõségekszületnek meg, amelyek az „elefántcsonttorony” ma-gányában sohasem tudtak volna megszületni, legyenbár mégoly termékeny is az a magány. Aki próbálta,tudja: sokkal többrõl van szó, mint az erõk megsok-szorozódásáról, pedig az sem lebecsülendõ jelenség.

Bár természetesen különbözõ, múltunkból hatómotívumok hoztak ide bennünket, van valami, ami ajövõbõl – talán a közös jövõnk felõl is – szólt hoz-zánk, amikor vállaltuk ezt a feladatot.

Csíraállapotban

Frisch Mihály a Szabad Gondolat 17/3. számában„Egy csírázó mag” címmel írt cikket a megkezdettakadémiai munkáról. Azóta eltelt több mint fél év. Smi történt ezalatt a „csírázó maggal”? Aki vetett már életében bármilyen magot, az na-gyon jól tudja, hogy mennyire sérülékeny a csíraálla-pot. Elegendõ és idõben érkezõ, éltetõ víz és kellõ

452015/1

Technika Gergár Mária: „Megfogni azt a kezet, amely a világot tartja”

hõmérséklet, valamint a fizikai óvás híján bizonypusztulásra ítéltetik a csíra; visszahull oda, ahonnanelindult: a létesülés elõttibe. Hiába halt el hát a mag,hogy áldozata által új életet adjon, ha a növekedésé-hez és a lényének megfelelõ kiteljesedéshez hiá-nyoznak a feltételek. Ha az akadémiai csoportmunkára alkalmazzuk ezt aképet, hamar beláthatjuk – ha elsõre képtelenség-nek tûnik is –, hogy bár mi magunk vagyunk a „csí-rázó mag”, nekünk magunknak kell gondoskodnunka csírázásunk kedvezõ körülményeirõl, ha azt akar-juk, hogy amikor eljön az ideje, az elsõ sziklevelekmegjelenhessenek. S még utána is, egészen az elsõterméshozásig. De mit jelent önmagunkra vonatkoztatva ez a gon-doskodás? Mi az, amiben meg kell változnunk, hogy gondos-kodni tudjunk a növényünkrõl, s a gondoskodás gya-korlása milyen változásokat idézhet elõ bennünk?Mibõl vesszük észre a leveledzést, a virágot, és hogyjó-e a termés? Vajon milyen az a növény, amit az Akadémia meg-testesít? Paszuly, diófa vagy egynyári kerti virág? Honnan gyökerezik, és hol, milyen szférában hozzameg a termését? S a kettõ között, a leveles szárralmi történik? Van jelentõsége ennek a középsõ rész-nek, ahogy az Égig érõ paszulynál?Megannyi kérdés, amelyekkel együtt kell élnünk, ésegyütt is élünk. Igaz, nem feltétlenül terhes, nyo-masztó kérdések ezek, sokkal inkább éltetõek. Per-sze csak akkor válhatnak az élet forrásává, ha vanelegendõ türelmünk, és nem engedjük eluralkodnimagunkon a törvényszerûen fellépõ félelemérzést.

Noé bárkája vagy a Medúza tutaja?

Mai kultúránk saját maga teremti meg azokat az iszo-nyatos szörnyetegeket, amelyek az embert a Jupiterenfenyegetni fogják. Nézzék meg a hatalmas gépeket,amelyeket az emberi technika a legnagyobb éleselmé-jûséggel megszerkeszt! Bennük teremti meg az emberazokat a démonokat, melyek a jövõben ellene fognaktombolni. Minden gép, amit ma az ember felépít, a jö-võben életre fog kelni, és félelmetes módon, ellensége-sen száll szembe az emberrel. (...) Félelem és rette-gésérzéseink táplálékul szolgálnak más gonosz lényekszámára. Nem szabad engednünk, hogy ilyesfajta gon-dolatok törjenek föl bennünk. (...) Annak, aki, mikéntaz okos ember, tisztán tartja a házát, hogy a legyek negyûljenek össze a piszokra, nincs mitõl tartania ebbena vonatkozásban.2

Az egyre szélesebb körben terjedõ számítógép-használat, valamint a virtuális világ szemfényvesztõn

gyors térhódítása olyan jelenség korunkban, amely-rõl szinte lehetetlen mást, mint sötét képet festeni.Ha elég éberek vagyunk, és rászánjuk magunkat ar-ra, hogy megfigyeljük a ránk, ill. életünkre gyakorolthatásait, kóros tünetegyüttesek tucatjait tudjuk ösz-szegyûjteni. Kétségkívül az egyre kifinomultabb esz-közökben megjelenõ elektronika az, amely révén azapokalipszis megvetette lábát korunkban, s melyneka gyerekek és a fiatalok a legkiszolgáltatottabbak.Öröm volt hallanunk januárban Szombathelyen, aPerintparti Szófogadó Waldorf Iskola Online-Kór cí-mû konferenciáján, hogy küzdelmünkben nem va-gyunk teljesen fegyvertelenek, de a munkát önma-gunkon kell kezdenünk.

Vigasztaló a tudat, hogy nagyobb távlatokban gon-dolkodva az emberi szellem sérthetetlen. Ám aszellem lélek nélkül, legyengült életerõkkel nem tudtapasztalatokhoz jutni a fizikai világban! A harc ép-pen ezért az emberi lélek birtoklásáért folyik, sõtszínteréül is az emberi lélek szolgál, így a tét kétsze-resen is óriási. Vajon elég erõs Michael Krisztust vé-delmezõ serege Ahrimán-Sorattal és csatlósaivalszemben? Hogyan köthetjük össze magunkatMichael küldetésével? Megõrizhetjük-e emberkéntaz éltetõ kozmikus intelligenciát, vagy a természetalatti antikrisztusi hierarchia halált hozó, hidegenokos démonjainak karmai közé kerülhet az emberi-ség? A keresõ ember útja sohasem veszélytelen. Különö-sen akkor, ha iránytûjét elvesztvén a sötét erõk mû-ködésére irányítja a figyelmét, nem csodálkozhat, haazt találja meg, amit oly szorgalmasan keresett: aGonoszt magát.

Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, azÖrdög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve kitnyeljen el! (1Pt 5:8)

Érzésem szerint a legfõbb veszélyt az jelenti, hogy adémoni mûködés forrása az érzékalatti világ része,ami az ember számára nem jelent mást, mint azt,hogy lelkével tudattalanul kerül ebbe a halálszférá-ba. Míg fizikai érzékszerveink és egészséges élet-ösztönünk által azonnal észleljük, ha életterünk ha-tárához érkezünk: tudjuk, megfulladunk (megha-lunk), ha nem kapunk levegõt; ugyanez a határél-mény a lélek területén nemhogy fájdalommentes,hanem – a varázslatos gyorsaság és a kényelem mi-att – még rendkívül csábító is. Ezért sem halljuk azoroszlán ordítását a virtuális információhordozókhasználata közben. Ha legalább tudatában lennénkannak, hogy ilyenkor nem mi eveztünk Ahrimán fel-ségterületére, hanem õ terjeszti ki éppen birodal-

46 2015/1

Technika Gergár Mária: „Megfogni azt a kezet, amely a világot tartja”

mát a mi lelkünkre, akkor legalább néven nevezhet-nénk a merénylõt. Ez lehet a szabaduláshoz vezetõelsõ lépés; s ha a kormányrúd megragadásához ke-vés is egyelõre, néhány határkövet azért kitehetünk:eddig és nem tovább!

Ha pedig épp halljuk ezt a fülsiketítõ, vérfagyasztóüvöltést, a félelemtõl megbénulva azt hisszük: sem-mit sem tehetünk. Miközben tudomásunk van arról,hogy Krisztus éteri alakja a közeli jövõben – vagynémelyek számára már most is – érzékelhetõvé vá-lik.Így kell lennie, hacsak bátortalan önállótlanságunk-ban nem bújunk magukat szellemi vezetõknek tartó,spekulatív úton szerzett közléseket terjesztõ „gu-ruk” köpönyege alá, hogy ezzel éppen a szabadságnevében veszítsük el szabadságunkat...Újfajta Noé bárkáját kell ácsolnunk – ha ezért bo-londnak néznek is bennünket. De milyennek kelllennie a lelkekre méretezett bárkának? És mibõl lát-hatjuk meg, ha kezünk alatt nem Noé bárkája épül,hanem a Medúza tutajára bízzuk a lelkünket? Hon-nan és hogyan meríthetünk cselekvõerõt, ha ránktör a félelem?

Rudolf Steiner Goetheanumban álló nevezetesszoborcsoportjának, Az emberiség reprezentánsá-nak bal felsõ sarkában egy különleges alak látható:a Humor Angyaláé. Nem lehet véletlen, hogy ottvan! Meg kell keresnünk az ezzel kapcsolatos szel-lemi összefüggést is, hogy szilárd alapállásunkatmegtaláljuk.

A pácban mindenki benne van

Elkallódni,megkerülni,ez volt teljes életem.3

Igen, „a pácban mindenki benne van”.4 Leginkábbakkor, ha nem tudunk róla.Például az az ember, aki már elõrehaladt a megis-merésben, és sok mindent sejt; bízik ugyan Krisztuserejében, de a gõgtõl elvakulva lemond azokról,akik a gonosz hatalmakkal szemben gyanútlanokmaradtak, vagy nem képesek hinni a Gondviselés-ben. Egy szempillantás alatt odavész, amit addig tet-tünk, ha nem tudjuk kezünket visszanyújtani a lema-radókért, akkor is, ha a mentésük már teljesen re-ménytelennek tûnik. Igen, elkallódunk-megkerülünk – ahogy WeöresSándor írja. A kísértés ma folyamatos, bárhol is érin-ti lelkünket: játékkockaként pörgünk – jó esetbenIsten asztalán s nem egy ördögi kaszinóban.

„Az ember, aki saját gondolatait követi, aki intellek-tuálisan irányítja életét, sohasem válhat tragikussá. Saz az ember, aki egészen erényesen él, valójában azsem lehet tragikus. Tragikussá az az ember válhat,aki valamiképpen démonikus, azaz a szellem feléhajlik. Egy személyiség, egy ember csak akkor kezdtragikussá válni, ha a jóban vagy rosszban rejlõ dé-moni valamiképpen jelen van benne. Ma a szabaddáváló ember korában élünk, amikor a démonikus em-ber tulajdonképpen anakronizmus. Az Atlantisz utá-ni 5. korszak egész értelme az, hogy az ember a dé-monikusságból kinõve szabad emberré válik. Deamennyiben az ember szabaddá válik, úgyszólvánmegszûnik a tragikum lehetõsége. Ha a régi tragikusalakokat, akár még a legtöbb shakespeare-i tragikusalakot veszik is figyelembe, akkor a belsõ démonivalvan dolguk, amely a tragikushoz vezet. Ahol az em-ber a démonikus szellemiség megjelenése lesz, aholez sugárzik rajta keresztül, ez nyilatkozik meg ben-ne, ahol az ember mintegy a démoni médiumáválesz, ott válik lehetõvé a tragédia. Ebben az érte-lemben a tragikusnak többé-kevésbé meg kell szûn-nie, mivel a szabaddá váló emberiségnek meg kellszabadulnia a démonikustól. Ma még nem tart itt.Elõször egyenesen a démoniságba hullik. De ez márkorunk nagy feladata, missziója, hogy az emberekkinõjenek a démonikusból, és belenõjenek aszabadságba...”5

Megfogni azt a kezet, amely a világot tartja

Senki sem gondolhatja komolyan, hogyha számítógép-és internet-analfabétaságra adja a fejét, akkor megme-nekül. S ha még így is lenne, csak saját magát óvhatnámeg, azt is csak emezen a vándorútján, a világ bõrétnem érné, ahogy Martin Buber, a haszid filozófus fogal-mazott, aki a szíve legmélyén, látensen valószínûlegantropozófus volt, s azóta a Nagy Vizen túlról tán anagy emberiségvezetõ, Manu követõit erõsíti: „A világ keletkezése és a világ kihunyása nem ben-

nem van; de az sem igaz, hogy rajtam kívül volna;egyáltalán nem vannak, folytonosan történnek, störténésük velem is összefügg, az életemmel, a dön-téseimmel, a munkámmal, a szolgálatommal, tõlemis függ (...) De nem attól, hogy a világot a lelkembenigenelem-e vagy tagadom-e, hanem attól, mikéntalakítom lelki viszonyomat a világhoz életté, valósá-gos életté, s a valóságos életben igen különbözõ lel-ki magatartásokból induló utak keresztezik egy-mást. De aki magatartását csak megéli, csak a lelké-ben teljesíti ki, az bármilyen gazdag legyen is gondo-latokban, világtalan – és minden játék, mûvészet,mámor, lelkesültség és misztérium, mely bennemegtörténik, nem éri a világ bõrét. Mindaddig, amíg

472015/1

Technika Gergár Mária: „Megfogni azt a kezet, amely a világot tartja”

valaki csak önmagában váltja meg magát, nem teheta világgal se jót, se rosszat, nem illeti a világot. Csakaki hisz a világban, csak annak lesz dolga magával avilággal; s ha átadja magát a teendõjének, már nemmaradhat Isten-telen. Ha a valóságos világot szeret-jük, mely sohasem akarja, hogy kihunyjék, hanemazt akarja, hogy szeressék minden borzalmávalegyütt, ha elég merészek vagyunk, hogy szellemünkkarjával átöleljük, akkor kezünk találkozik a kézzel,mely a világot tartja.Isten átfogja a Mindenséget, és nem azonos vele;ugyanígy azonban Isten átfog engem mint önmaga-mat, és nem azonos önmagammal. És e meg- és ki-beszélhetetlen igazság által mondhatom a magamnyelvén, ahogy mindenki a sajátján: Te; ezáltal ésevégett létezik Én és Te, létezik párbeszéd, léteziknyelv, létezik a szellem, melynek az õsaktusa anyelv, s létezik, örökké, a szó.”6

„Amíg a jó ellentéteként gondolunk a rosszra, nemjutunk el a jó fogalmáig”7 – figyelmeztetett ThomasMeyer egyik korábbi budapesti szemináriumán. Ezta dualista szemléletet belsõleg le kell gyõznünk,hogy megtaláljuk az ezek fölött álló szellemi egysé-get. „A világtervben minden jó. A Gonosz az idõhöztartozik, és aki azt gondolja, hogy létezik az örökgonosz, az felcseréli az idõt az örökkévalósággal” –tudjuk Rudolf Steinertõl.

Misztériumdráma

A lélek vágyik a test után, mert nélküle sem cseleked-ni, sem érezni nem képes. (Leonardo da Vinci)

Csodálatos lehetõséget kaptunk: Rudolf Steinermisztériumdrámáival dolgozunk már nyár óta. AMesterházy Mária által vezetett drámafoglalkozáso-kon az emberi közép szíverejére támaszkodva éljükát a test-lélek-szellem összetartozását és a külsõ ésbelsõ aktivitás szép egyensúlyát.Korunk embereként a fejünkben élünk – függetlenülattól, hogy polgári foglalkozásunk során vagy általá-ban mennyire merültünk bele az egyoldalú intellek-tualitásba. Masszív, jól bebetonozott gátak lebontá-sa vár még ránk ezen a téren is. Ha lehet tudatosan felfogott szellemi élményben ré-szünk, akkor a dráma során kapunk erre a legna-gyobb esélyt az akadémiai munka során.

Egy különleges alkalom

Közös Húsvét-ünnepre készülünk a Napút Mûvé-szeti Akadémia közösségével. A misztériumdrámá-

ból emeltünk ki most egy részletet feldolgozásra.Sokasodnak a kérdések, de az együttes összponto-sítás erejével sorra születnek a felismerések, ötletekis – a hangsúly a hogyanra kerül... Még nem tudjuk, miként tudunk erõt gyûjteni ah-hoz, hogy a Szó tiszta zeneiséggel hangozzék föltorkunkból, amikor majd meg kell szólalni.

Péntek, késõ este

Lassan éjszakába nyúlik az idõ... Edényzörgés a kony-hából: valaki akkurátusan mosogat, a bögrék, poharak,kancsók hegyeket alkotva, tisztán sorakoznak a szárí-tón.Szedelõzködünk. Néhányan még összedugják a fejüketegy röpke eszmecserére. Magunkkal visszük az éjsza-kába kérdéseinket, kételyeinket felismeréseinkkelegyütt, hogy reggelre kelve új színben, bizalommalnézhessünk rájuk. És a misztériumdráma-játékot is jóvolna megálmodni...

*

A jó ritmus

„Mert az embert nem ok nélkül teremtették az is-tenek, hanem azért van a Földön, hogy azt, ami csakbenne jöhet létre, ismét visszavehessék az istenek avilág további formálására. Igen, az ember itt van aFöldön, mivel az isteneknek az emberre van szüksé-gük, hogy benne gondolkozzon, érezzen, akarja azt,ami a kozmoszban él. Akkor, ha az ember helyesengondolja, érzi és akarja azt, ami a kozmoszban él, azistenek ismét felveszik és továbbplántálják azt a vi-lág alakításába, s így az ember együtt építi velük azegész kozmoszt, ha az áldozatban és a mûvészetbenismét visszaadja azt, amit az istenek, önmagukatmegnyilatkoztatva, a csillagvilágon keresztül nyújta-nak számára. Így áll kapcsolatban az ember a világ-folyamattal, azáltal, hogy lelki rokonságban éli át ezta folyamatot.”8

Szombat reggel

A kancsókban gõzölög a tea, termoszban a fénygyöke-res pótkávé, de valódi is van bõven. Az arcokon frisses-ség és izgalom, s akad, aki nyugalomban üldögélve vár-ja a mai munkát. Az asztalokon egyre gyûlnek azebédre hozott finomságok: az asztalkendõk takarásá-ban illatos kenyerek rávalókkal, salátákkal és gyümöl-csök egyéb csemegék társaságában. Kilenc órakor páran már euritmiára készen állunk a te-rem közepén. Nem bírom kivárni, míg mindenki észre-veszi ezt a hívást, s az asztalról felkapom a kis réz-csengõt. Radikális megmozdulásom hatásosnak bizo-

48 2015/1

Technika Gergár Mária: „Megfogni azt a kezet, amely a világot tartja”

nyul: az egész csoport ott terem. Euritmistánkkal,Brodarics Csillával összepillantunk: legközelebb türe-lemmel kivárom, míg magától csatlakozik mindenki. ...És a szavak helyét a mozdulatok veszik át...Délelõtt még Varga Márta kozmológiai elõadását hall-gatjuk, majd a „beszélgetõ óra” következik.

Ebédidõben

Egy óra körül lázas sürgölõdés kezdõdik: néhányan te-rítenek, s perceken belül már a hosszanti alakban kí-gyózó asztaloknál ülünk – sorra kóstolgatva a jóféle ét-keket. Az ebédszünet tûnik mindig a legrövidebbnek. Annyimegbeszélnivaló volna még! Vagy csak jó lenne kicsitmagunkba merülve andalogni az udvaron, vagy magunkelé bámulva üldögélni még egy darabig...Tanulnunk kell az idõvel bánni.

Folyamatosan és egyre erõteljesebben – fejbe kólin-tásoktól sem kímélve – tapasztaljuk, milyen könnyûbelefeledkezni abba, amit éppen csinálunk. Ez agyermekkorra jellemzõ idõtlen odaadottság ritkavendég ugyan a felnõtt életében (emiatt nem is igentud mit kezdeni a strukturálatlan idõvel, s ez sajnosbetegítõ lehet), s amikor aztán néha mégis ellep va-lakit ez az idõtlenség, termékeny talajt nyújthat azalkotómunkához. Azonban ha közösen dolgozunk, ugyanez a jelenségszinte észrevétlen gyorsasággal átcsaphat egyfajtaritmustalanságba: nincs, ami megtámasszon és össz-pontosított munkára késztessen. Gyakran nagy el-úszás a vége. Mindnyájan ismerjük ezt az állapotot.(Persze az üres formalitásokon alapuló, kívülrõlránk erõltetett keretek vagy a halott, ütemszerûmunkamód is gátolhatnak a munkában, ezért is fon-tos, hogy magunk szabta, de legalábbis elfogadott ésbevált idõkeretek között éljünk, dolgozzunk.) S hogy minél ritkábban essünk a fentebb említettcsapdába, tanulnunk kell azt a kényes egyensúlyt,amely az általunk kialakított rend és a szabadság kö-zött mozog. Az Akadémián érvényben lévõ szokás-rend bölcs pedagógiája – miszerint nem csengõszójelzi a szünetek végét, hanem a belsõ óránkra bízzaaz idõhatárok érzékelését (s csak végszükségbenkapunk figyelmeztetést) – igen sok kudarcot enge-dett már megélnünk.Élõ emberrel sok minden megesik – szól a népimondás. Meg is esett legutóbb, hogy az idõkeretfelbomlásának életszerû jelensége nem vált hiábava-lóvá vagy értelem nélkülivé. Történt ugyanis, hogyéppen az idõ szorításában lett igen nagy szükség azidõkeret rugalmasságára. A Napút Mûvészeti Aka-démiával tervezett, közös solymári hétvégénkre

szánt misztériumdráma-részlet kidolgozása megkí-vánta, hogy Tóth Márk aktuális elõadásának idejét isdrámamunkára fordítsuk...Ezek a „görbe” alkalmak a színes mozaikkövek aszürke alapban, és csak egy másik értékes lehetõ-ségrõl történõ lemondás árán képesek tündökölni...Készületlenül meghozott áldozatok ezek, melyekdöntésre, választásra kényszerítenek bennünket, smindaddig nem hoznak bajt ránk, amíg tudjuk, mi-lyen oltár elõtt áldozunk.

Szombat este

Amikor zárásképpen a hét bolygóharang egyszerrezeng, az együtthangzásban egyszerre van jelen a har-mónia és a disszonancia. Hol az egyik, hol a másik do-minál, egyik szüli a másikat.„Hogyha az emberek örökre harmóniában marad-tak volna, akkor nem jutnának el az önállósághoz. A diszharmóniát azért hozták létre, hogy az emberszabadon, a saját erejébõl újra ki tudja vívni a har-móniát. Az öntudatos én-érzésnek tehát a belsõharmónia rovására kellett kifejlõdnie. Hogyha eljönmajd az az idõ, amikor felfénylik a Jupiter-tudat, ésaz ember ismét harmóniába kerül a Kozmosz erõi-vel, akkor már öntudatos én-érzésével lép át ebbeaz új tudatállapotba. Tehát ekkor az ember amellett,hogy önálló Én lesz, harmóniában lesz a mindenség-gel is.”9

Jegyzetek

1. Az 1917. január 6-i, dornachi elõadás. In: Rudolf Steiner: Kortörté-

neti szemlélõdések, 4. kötet, A valótlanság karmája, 2. rész. ABG,

Budapest, 2015

2. Részlet Rudolf Steiner müncheni, január 16-i ezoterikus órájáról

készült jegyzetekbõl. Fordították: Exner Mónika és Kótai Zita. For-

rás: Rudolf Steiner: Anweisungen für eine esoterische Schulung –

Aus den Inhalten der „Esoterischen Schule”. Rudolf Steiner Verlag

Dornach/Schweiz, 1976

3. Weöres Sándor: Kockajáték. (Egybegyûjtött költemények I. Heli-

kon Kiadó, 2013)

4. Hamvas Béla: Karnevál. Medio Kiadó, 2008

5. Rudolf Steiner: A mûvészet küldetése a világban, 5. ea. 1923. júni-

us 9. Genius Kiadó, 2011

6. Martin Buber: Én és te. Európa Könyvkiadó, 1994

7. Szabad Gondolat 9/3. száma, 4. oldal

8. Rudolf Steiner: A mûvészet küldetése a világban, 5. ea. 1923. júni-

us 9. Genius Kiadó, 2011

9. Részlet Rudolf Steiner müncheni, január 16-i ezoterikus órájáról

készült jegyzetekbõl. Fordították: Exner Mónika és Kótai Zita. For-

rás: Rudolf Steiner: Anweisungen für eine esoterische Schulung –

Aus den Inhalten der „Esoterischen Schule”. Rudolf Steiner Verlag

Dornach/Schweiz, 1976

492015/1

Pedagógia

G. Ekler ÁgnesÉrettségik hava

Egy átlag állampolgár, aki az oktatás-végrehajtásirendszer szellemi szülötte, tavasztájt még középko-rú vagy érett korában is felfigyel, ha kezdõdnek azérettségik. Vagy van gyermeke, unokája, szomszéd-ja, aki „az idén érettségizik”, vagy hallja a rádióban,és esetleg nosztalgiából még végig is hallgatja a ma-gyar tételeket; vagy egyszerûen meglátja az utcánfekete-fehér feszes ünnepibe rendezett fiatalokat aszokásoshoz képest sietõsebben közlekedni. Azérettségi jellegzetes hangulatának, eseményeinekjelentõs közéleti szerepe van, és egyfajta – minden-ki számára fontosnak érzett (elõre is és utána is,akár élethosszon át) – misztérium lengi körül. Vár-juk fiatalon, várakozással tekintenek elébe a taná-rok, nagy készülõdést rendeznek körülötte a felnõt-tek. Várunk tõle újra és újra valamit: hogy „elérik aszintet”, hogy „megütik a mércét”, hogy felnõnek...És leginkább valami olyasmit, hogy utána egy elége-detten hosszú n-nel azt mondhassa szülõ, tanár, di-ák hogy: „Nnnna...”Egy érzékelésében éber, figyelmes, ámde nem átla-gos állampolgár ugyanebben az idõszakban felfigyel-het arra, hogy a Waldorf-iskolák környékén a fiatal-emberek körül kezd összesûrûsödni valami. Valamikészül, ami átjár egy tüzesen fiatal emberi lényt agondolataitól a kisujjáig. Valamire készülnek a 12.osztályosok, amiben szívbéli nyitottsággal, frissen vi-lágba robbant szellemi erejükkel és mûvészi munká-kon kimûvelt kezeik tettrekészségével egyformándolgoznak. A figyelmes szemlélõ világba szövõdõ, újemberi kapcsolatok gyújtópontjában érzékelhetiõket, ahol individuális tettek és utak születnek.Ilyentájt kezd bennük összeérni, összesûrûsödni azeleinte nagyon ismeretlen és bizonytalan végkime-netelû munka értelme; a világban pedig áldozatbólszületõ tettek indulnak el általuk. Ez is érés: aWaldorf-érettségi.

Mindkettõt érettséginek hívják, bár sajnos a 12 évesmunka kifejezés gyakoribb. Szimptomatikus: azérettségi az államihoz tartozó fogalom, s mellettevalóban nehezen tudunk kellõ súlyt, jelentõségetadni a „waldorfosnak”. Pedig ha komolyan vesszük,akkor ez nem a 12. osztály, hanem a 12 osztály zá-rása. És valóban: a bejárt út minden puttonyba gyûj-tött kincse érik össze egy értõ fülek elõtt tartott útibeszámolóban.

Nehéz helyzetben van az iskola, a kamasz, a szülõ,ha a kettõhöz egyszerre akar okosan viszonyulni. Azállami (ritka kivételtõl eltekintve) kell. Még mindig,bár vannak bátrak, akik kihagyják. Aki tovább akartanulni, annak elengedhetetlen, méghozzá úgy, hogykorábban neki kell látni a pontgyûjtési akciónak. Ígyegy 17 éves élete komplett nagyüzemmé válik:nyelvvizsga, elõrehozott érettségi, jogosítvány,emelt szintû... Ez a turbóoktatási téboly viszonylagkevéssé segíti a Waldorf-iskola 12. (esetleg 11.) évé-nek életkornak megfelelõ tanítási folyamatát. Akinem így látja, az valahol becsukja a szemét pár pilla-natra. Van olyan is, aki semmi jelentõséget nem tulajdonítaz államinak. Csak legyen meg, a jegy nem számít,nem is hajlandó beletörni ebbe a szisztémába. Azonkívül, hogy mindezt nagyon fontos a 13. év indulása-kor tisztázni (mi a célod: komolyan veszed; sokpont kell; becsülettel akarod meglépni; csak legyenmeg), a 12 évig akaratteli, értelmes, tiszta célokmentén dolgozó fiatal számára a tudatos nemtörõ-dömség mellett végigasszisztált év lélekromboló ésértelmetlen. És szociális feszültség is keletkezhet adolgot (legtöbbször von Haus aus) halálosan komo-lyan vevõ társ és közte.Elmondható ugyan, hogy már a 12. év során nagyonszétnyílik a sokszor 15-16 évig együtt haladók társa-sága, és életkorukból adódóan roppant individuálisutak mutatkoznak; tehát az érettségihez való más-más viszony ennek nem árthat. Ám nagy különbség,hogy az egymást szó szerint testközelbõl ismerõosztálytársak egy belsõ, szellemi individualizálódásrévén élik meg az egyénivé váló utakat, avagy egyrájuk kívülrõl erõszakolt rendszerhez való lázadóvagy elfogadó viszonyulás miatt válnak szét. (Antigo-né és Iszméné klasszikus drámai konfliktusa – katar-zis nélkül.)A waldorfos érettségit jólesik komolyan venni szülõ-nek, diáknak, tanárnak. Ám ha egy kicsit is intellek-tuális dominanciájú a család, az elõ-elõkerülõ akadá-lyoknál rögtön elõtör védekezésként a lekicsinylés,a „nem is hivatalos” szlogenje, a „nem ez számít”megkerülõs csele. Hasonló jelentéktelenítõ gesztu-sok nehezítik a zárómunka meggyökeresedését agyengén vagy egyáltalán nem teljesítõk részérõl. Eza mûfaj gyermekcipõben jár, komoly szellemi mun-ka szükséges súlyának elismertetéséhez, folyamatá-

50 2015/1

Pedagógia G. Ekler Ágnes: Érettségik hava

nak ápoltságához, jövõt szolgáló minõségének kifor-mázásához.A két mûfaj feszíti egymást. Ez a kettõsség is, mintmindig, lehetetlenné teszi a józan és értelmes mun-kát. Ezt a kettõsséget – legalábbis jelen pillanatban –minden résztvevõnek nagyon ki kell ismernie, ami-kor kompromisszumokat köt. Tudnia kell, mivel mitszolgál.

Milyenek ezek a minõségek?

Az állami érettségi egyféle, központilag készített;mindenkinek azonos a mérce, jeggyel és százalékkalis honorálják, melyek pontokká alakíthatók egy rop-pant rafinált átszámítási rendszer alapján. Az államiérettségi jogszabály. Paragrafusokkal töltött, sokszáz oldalas szószövevény. Az érettségi szervezésé-re a felnõttek hatalmas erõket szánnak, és nem ért-het hozzá mindenki. A jogszabályértés privilégium,és aki ismeri, az is folyton szinte megoldhatatlankérdések elé kerül egy-egy egyedi eset, kérés, kér-dés esetében. Ilyenkor a hatóság vagy nem „enge-délyezi” – ez a „biztos, ami biztos” megoldás –, vagyegy „szerintem” kezdetû mondat ad felhatalmazástegy minisztériumi erõforrással gazdálkodó szájából,teszem azt egy osztályozóvizsga, egy kilógó tantárgyesetében.Az állami érettségi tantárgyakká rubrikázza a tudást.Nemrég közel volt a végtelenhez az éretté tevõ tan-tárgyak száma; ettõl a „szabadságtól” a keresztbeérettségiztetések miatt õrületté fokozódott a rend-szer mind idõben, mind adminisztrációban. A józanésszel is belátható tarthatatlanságot most épp leszû-kítették, a liberalizálódás vadhajtásait a jó öreg kon-zervatív értékrend termõágaivá metszve: a klasszi-kus tantárgyak mégiscsak az igaziak...A klasszikus érettségi vizsgaszituációban zajlik, kételembõl áll: írás és szó. A két elem pontokban je-lentkezõ aránya tantárgyanként változó értékû.Emögött nyilván szakszerûen alapos megfontolásrejlik mint formáló erõ... Az írásbelin sokan együtt,szigorúan vizslató tekintetek és rendszabályok sze-rint, feszes és élettelen fegyelemben dolgoznak. A szóbelin sok vizslató szem irányul egy fiatalra.Mindkét elem idõben és tartalomban is, individuálisszempontokat mellõzve, szigorúan kötött. Bár van-nak ilyen-olyan felmentések, ám azok feltétele egyhivatalos vizsgálatot követõ hivatalos és kategorikusminõsítés valamilyen emberi képességet illetõen, le-pecsételve – tehát újra csak rendszerszerû és élet-telen.Az állami érettségi lezárja a tanulmányokat. Elvárá-sokat támaszt a vizsgázóval szemben. Ünnepi aktuspróbál lenni, ám valójában unalmas és fárasztó.

Szenvedés a diáknak, tanárnak egyaránt. (Egy hétenbelül mondjuk nyolcszor végighallgatni Arany Jánosballadáinak drámaiságát – és egy országban ugyanezugyanebben az idõben hányszor? Gondolhatna vala-ki Arany Jánosra, no és a többiekre ilyenkor, hogymit teszünk velük!) Az érettségi tartalma a tanulta-kat kilúgozza, csontvázzá alakítja, az izgulós vagy„kivételesen” nem tökéletes tudású diák butaságok-ká silányítja. És ezek a feleletek szavakként, monda-tokként itt vannak azokban a hetekben velünk. Nemcsak a tanárokkal, mindnyájunkkal; mert elhangza-nak, és formálják a közös szellemi terünket. Szá-momra személyesen morális szenvedés akár egy’56-os témájú felelet, akár egy második világhábo-rús, mert közvetlen emberi kapcsolataimon és világ-ismeretemen keresztül annyira megérint mindenszó. Elviselhetetlenül méltatlannak és felháborítóanostobának tartom az emberi tudás, emlékezet ésszellemi minõség nevében ezt az inkvizíciót. Az írókátka, miszerint „legyen belõled érettségi tétel” –több mint személyes átok.Az állami érettségi elválaszt a tudástól, így a világtólis. Két példával igazolom állításom.A waldorf-diákok sok „anyagrészt” hihetetlen mély-ségben tanulnak. Ha abból tétel lesz, általánosanmegfogalmazott élményük, hogy „olyan, minthanem tudnám”, „mintha nem ugyanarról beszélnél”,„nem tudom, mit kell mondanom”. A tanulás a 13.évben fõként abból áll, hogy azt a hihetetlen meny-nyiségû, lélekkel áthatott, mély tudást, ami bennükvan, põrén ki tudják tenni a kirakatba. Ez sokszorvalódi fájdalmat jelent számukra, és az is elõfordul,hogy nem megy, és Radnótit felelve elsírja magát egyleány...Még szimptomatikusabb, hogy minden évben nemegy példa van rá, hogy a „legjobbak” (a fele legalábblegjobb egy osztálynak) fergeteges feleletük közbenolyan szót, évszámot, nevet mondanak ki, ami nemoda való, nem jó, de nem veszik észre. Ilyenkorpontosan megfigyelhetõ, hogy egyszerû tévesztés-rõl van szó, és megy is olajozottan minden tovább.Mi történik? Nem kapcsolódnak össze úgy a beszé-dükkel, mint máskor. Egyfajta kábulatban, révület-ben beszélnek. Sokszor alig emlékeznek a feleletük-re. A diákok lénye megmerevedik, egészen furcsánérzik magukat, szerepet játszanak, de nem színpa-don – a saját tanáraik elõtt, akik szintén ilyesformánvesznek részt az egészben.Az állami érettségi kötött pályás kategória, a rend-szere katonai; lehet csalni akarni, kábít. Az élettelenelmúltat vizsgálja.Ám két dolog biztos: ha levizsgáztak, jó részét elfe-lejtik – a lenyomata viszont akár egy életen át meg-marad, és van, aki még felnõttként is vizsgadrukk-

512015/1

Pedagógia G. Ekler Ágnes: Érettségik hava

ban ébred álmából. S a másik: Önök most nem tud-nának leérettségizni. Én se.

Az éves munka ápolt közegben zajlik, és ünneppéválik, mire egy osztály legutolsó diákja is befejezi azelõadását. Napokig, néhol több mint egy hétig gyûl-nek a mûvészi munkák, mélyen emberi tettek ered-ményei a teremben, s aki végighallgatja, szellemi jól-lakottsággal távozik. Magától ünnepivé válik az élõemberi jelenléttel végigkísért folyamat. Szép hár-masság teremti ezt a diákok, tanárok és szülõk ma-guk szerepe szerinti együttmunkálkodása révén.Ünnepiessége a pompás, lendületes, tudóvá a sze-münk láttára érõ fiatal jelenlététõl és beszédétõl vá-lik. Milyen ünnep? Jövõünnep.Mihály-ünnep, mert nem az élettelen anyagot farig-

csálja tovább, hanem utakat nyit a jövõbe. Adni tudmindenkinek, aki jelen van: a szülõk itt tapasztalhat-ják meg a fiatalok szellemi erejét; a diákok és taná-rok pedig konkrétan tanulhatnak minden feleletbõl,hisz legtöbbjük valódi tudorává válik a témájának. Sad azáltal is a jövõnek, hogy valódi és nem álkérdé-seket (amire a kérdezõ tényleg nem tudja a választ)sugalmaz, amelyekre együtt, a jelenlévõk fürkészikki a választ. Ezek a válaszok ott és akkor egy kon-centrált szellemi jelenlétben születnek.Az éves munkában sok tapasztalat, tudás és képes-ség fut egybe a fiatalok munkája révén. A 12. évrekikerekedõ világismerettel felvértezve teljességé-ben ragadnak meg egy-egy témát, s azt a lehetõ leg-sokoldalúbban mutatják meg: nemcsak írnak, nem-csak elõadnak, de egyéni kutatással színesítik, újon-nan megnyíló utakra tévednek, rendszereznek, gon-dolatépítményeket állítanak, és fõként tesznek. Be-letesznek valamit a világba. Itt nem lehet csalni: a történés nyilvánvaló. Az is, habravúros, s az is, ha valamelyik sarka kotyog; s az is,ha nem állja meg a helyét a diák. Ez sok ember elõttválik nyilvánvalóvá. Ám ez a sok ember mind segítõ-en, illetve valódi várakozással figyeli a megszületõmûvet. Itt nem zörög papírokkal az elnök, nem pon-toz egy másik tanár a felelet közben, nincs eszege-tés és mászkálás: akik jelen vannak, erõs ésvárakozásteli figyelemmel kísérik az érettségizõ diá-kot. S fõként: mindenkit érdekel a téma, nem csak aszaktanárt. Az éves munka embereket köt össze, al-kalmi közösségbe ránt fiatal felnõtt és felnõtt felnõttembereket. A nyitott figyelõ meglátja a fiatalokbanaz egész utat, amelyet végigjártak; a képességeit,melyeket kiküzdött magának; a felfénylõ értelmétés a rá váró jövõt is. Hisz ne feledjük: valahol az el-sõ holdcsomó táján zajlik e munka.Az éves munka individuális és univerzális – a lehetõlegkorszerûbb minõségek. Szabad szellemi megnyi-

latkozás, mely ébreszt elõadót és hallgatót egyaránt.Mindemellett vágyat kelt az egyelõre általában nem„waldorfos” hallgatóban, hogy ilyen kutatásba fog-jon, ilyen folyamaton mehessen végig.

A tények magukért beszélnek. A kérdés nem az,hogy jó-e, avagy sem bármelyik is. A fontos a gon-dolati közelítésünk: hogyan kezeljük ezt a kettõssé-get; milyen gondolatokat ápolunk magunkban, haakár az állami érettségire, akár az éves munkáragondolunk. Ha tudjuk, és a Waldorf-pedagógia gyö-kerétõl végiggondoljuk, hogy milyen súlya van, sõtkellene legyen a zárómunkának, akkor segítjük arésztvevõket, hogy évrõl évre továbbformálva egyelismerten jelentõs szellemi beavatássá érhessenmeg a jövõben. Hisz az ünnepi hangulat, a nosztalgi-kus érzések, a fiatalkor semmivel össze nem hason-lítható értéke mind azt jelzik, hogy igen, az érettsé-ginek korszerû, méltóságos, áhítatteli és valódi ese-ménnyé kellene újra válnia. Az életbe lépés miszté-riumának nyomatékot adni pedig csak hosszú, lassúés közös szellemi munkával lehet. Ezt mindenki se-gítheti tiszta és tudatos hozzáállással.Az államihoz jelenleg kompromisszum kell a ré-szünkrõl. Ez is természetes, és nem baj; minden te-vékenységünkben, melyet antropozófiai alapokonvégzünk manapság a világban, ilyen józan megalku-vások sora jelentkezik. A gyengítõ az, ha tudatilag kötünk kompromisszu-mot. Ha azt gondoljuk vagy mondjuk, hogy „jó az azállami érettségi, mert megtanulnak a waldorfosok isok-okozatilag avagy definitíve gondolkodni”. Ez kétokból hiba: egyrészt aki ilyet mond, az nem ismeri amai érettségi szisztémát, ahol szó nincs ilyesmirõl;másrészt ha ezt 13.-ra még nem tanulta meg a diák,akkor régen rossz, mert 10.-ben ezen iskolázódva12.-ben már egy sokkal magasabb rendû és átfo-góbb gondolati világban járnak.De tudati kompromisszum az is, ha azt hallani kiegyes gondolatokból, hogy „kell az nekik”. Nem,nem kell. Azért kellene, mert az egyetem, az élet, avilág ilyen, s jó, ha megtanulják? Akkor miért nemígy csináljuk nyolcadikban? Ötödikben avagy az elsõ-ben? Mitõl más a kamasz? Hogy szélesebb a válla, avádlija, és sokat elbír? Persze hogy sokat bír, de 19-20 évesen is van életkori sajátosság, nagyon fontosméghozzá: és ahhoz sem kell ez az instant, gyorsanoldódó, ízfokozóval készített zacskós leves. Akkor,abban a korban olyan küszöböt kellene eléjük fek-tetni, amelyet átlépve minden porcikájában átjárnáaz életteli fényesség: az én örökérvényû ereje.Tudati kompromisszum, ha addig gyõzködi magát atanár, míg szinte megszereti az érettségit. Tán meg-hökkentõ ezt olvasni, de mivel diákokat tanítunk,

52 2015/1

Pedagógia G. Ekler Ágnes: Érettségik hava

méghozzá jól ismert, így nagyon szeretett diákokat,illetve mert felsõ tagozaton napi munkánk része a fel-készítés, óhatatlanul megtaláljuk azokat a pontokat,fogásokat, ahol pedagógiailag, életkorilag hasznos,elõrevivõ, segítõ módszerekkel tudunk dolgozni a 13.osztályban. Ez is a józan kompromisszumok közé tar-tozik, és valóban: ennek az évnek is számos helyenkialakult a valódi nevelésmûvészete. Ám ha elõtte ko-molyan vettük az ítéletalkotás, az éber gondolkodó-erõ, a józan világlátás és az érzékeny lelkiség kialakí-tásának lépcsõfokait a fiataloknál, akkor azonnal ha-missá válhatunk tesztszeretetünkkel elõttük. Miért?Mert az állami érettségi mögött egy olyan gondolko-dásforma húzódik, amelyet a diákok sokkal éleseb-ben felismernek, mint a felnõttek. Hisz ezt szolgáltaminden erõfeszítésünk 20 éven keresztül! S mostelõttük akarjuk a „szeretem az érettségit” magunkravenni? Ha komolyan folytatni akarom az utat, ame-lyen együtt jártunk eddig, nem maszatolhatom el ér-tékítéletemet a feladatsorok, elvárások, értékelésirendszerek e minõségérõl, ám megtehetem, hogypontos képet formálok a célról, mely a világba szülteezt a megmérettetést. Õk is ezt teszik spontán, mi-kor olyan munkaformákkal ismerkednek, melyeketeddig nem adtunk a kezükbe. S ezzel valóban segítemõket további útjukon, a világba induláskor: így gon-dolkodnak õk. Te hogyan? Jó munkát...Az az olvasó, aki esetleg 30-40-50 éve érettségizett,tán értetlenül áll erõs szavaim és értékítéletemelõtt. Mivel jelen keretek között nincs mód kipró-bálni az érettségit, csak azt ajánlom, oldjon meg egy4 órás magyar írásbelit. Attól nem kell félni, nemmatek, író-olvasó ember számára elvileg nem lehetnagy gond, legfeljebb pár fogalom nem jut eszébe...Aztán pontozza le magát – ha tudja. Ugyanis jó párolyan minõséggel szembesülhetne, mely megvilágít-hatná erõs szembeállásom okát. Az érettségi ugyan-is évrõl évre (korunk változásainak pontos tükre-ként, apránkénti változásokkal) egy olyan iránybatart, mely az emberi gondolkodás, józanság és tisz-ta értelem morzsáját is kiiktatni igyekszik a vizsgá-ból. S mivel erre felkészítünk, ránevelünk, egy álla-mi iskolában pedig már jó korán, így a fentiek az ok-tatás egészére igazak. Mivel jómagam a magyarnyelv és irodalommal vagyok közelebbi ismeretség-ben, azzal példálóznék.A korszerû irodalom és nyelvtan érettségi erõshangsúlyt fektet a „szövegértésre”. Egy olyan kor-ban, ahol rohanvást csökken az olvasó emberek(nem csak gyerekek!) száma, és ahol ellepik a világota mûvészien értelmetlen tudományos, a hanyagulfecsegõ publicisztikai, az öntelten igénytelen köz-nyelvi monológok, ezzel a trenírozással akarjuk rá-venni a fiatalságot az értésre. A feladatban rafinált

szempontok alapján kiválasztott, témájában esetle-ges, ám szerkesztettségében szándékoltan atomi-zált, szaknyelvi, adatolt, mûfaji és bibliográfiai zsar-gonnal, illetve jelrendszerrel ketrecezett szövegetkell elolvasni, és szintidõn belül megválaszolni a szö-vegre vonatkozó kérdéssort. A következõk jellem-zik a feladathelyzetet és a szereplõiket:

– A szöveg témája nem feltétlenül érdekel egy má-jusi hétfõ reggelen 73 000 diákot; érdeklõdésnélkül érteni akarni szignifikánsan kisebb eséllyellehet, mint belsõ indíttatásból, ergó kényszer-zubbonyban kell értelmeskedni.

– Ha érdekes a téma, belefeledkeznek, és el isgondolkodnak rajta, netán továbbgondolják (neadj’ isten, kérdéseik támadnak), és nem tudnak arészkérdésekre koncentrálni, valamint kiszalad-nak az idõbõl.

– A kérdések vagy nagyon banálisak, ezért nemmerik beírni a választ (a feladat szerkesztõje azolvasni alig tudókra gondolt), mert nem hiszik el,hogy ez a kérdés; vagy olyan, ami szándékoltambecsap, s arra kíváncsi, mit nem tud a diák (awaldorfosok erre igen érzékenyek, ez a morálisminõség mélyen megrázza õket).

– A mögöttes gondolat sokszor tapinthatóan a kö-vetkezõ: „úgy kérdezek, hogy azt higgye, arra abizonyosra kérdezek rá, de én nem arra fogok,hanem a fogalmazásomban elrejtek egy olyancsavart, amit csak rafináltan lehet fellelni”; erreúgy kell készülni, hogy „találjuk ki, mit akarhatotta teszt összeállítója, hogy mit akarjak gondolni,hogy azt gondoljam, amit õ gondolt”; ergó az ér-telem teljes kizárásával egy gondolati manipulá-ció mozgatja a folyamatot.

– A javításban a tanár keze mérhetetlenül kötött:néha szó szerinti válaszokra adható csak pont,néhol azonban eldönthetetlen, vajon értékelhe-tõ-e az adott válasz, mert úgy elvész már a kér-désben az értelem, hogy a válaszok felnõtt fejjelsem értelmezhetõek – nemhogy frázissá, de szó-holttestekké silányítva a magyar nyelvet.

– Mindezen sajátosságok annak a tendenciának ahullámán csapódtak be, hogy a tesztet a põreadatszerûségtõl, a puszta tényszámonkéréstõl akreativitás felé (kvázi színesítési és életszerûségicéllal) alakítsák; csakhogy van itt is egy gondolatibukfenc: a teszt az teszt, adatokra, tényekre al-kalmas. A kreativitás az szabad kereteket, újsze-rûséget és teremtést feltételez. A magyarbólérettségizõ úgy érezheti magát, mint akitõl zsák-ban futás közben azt kérik, legyenek a mozdula-tai lazák és elegánsak. Ám a teszt összeállítója va-lóban megélheti a kreativitását.

532015/1

Pedagógia G. Ekler Ágnes: Érettségik hava

– Szinte mindegyik feladatsorban van olyan feladataz utóbbi években, amely hibás. Itt a saját speku-latív, leszûkült gondolatmenetébe botlik belemaga az alkotó, és emiatt az abszurd kérdésérenem lehet jó választ adni. Ilyenkor nyilvánvaló,hogy ez az út egy csinos kis zsákutca.

Az elemzést a végtelenségig folytathatnám, mostazonban még egy kifordítottságra világítanék rá – aszóbelibõl. Elöljáróban hozzáteszem, hogy nem ar-ról van szó, miszerint attól félteném a diákjainkat,hogy nem képesek ezt az akadályt átugrani. Ellenke-zõleg: határozott tapasztalatom, és tapasztalat nél-kül is biztos lennék benne minden felsõ tagozatoskollégámmal együtt, hogy a diákjaink mindezeketjobban oldják meg, mint az úgynevezett és nem lé-tezõ, de misztifikált realitásként köztünk élõ átlagdiák. A képességeik minden területen érett vizsgá-zókként segítik õket az állami érettségiken, kiemel-kedõen szerepelnek, és személyesen is minduntalanleveszik a lábukról az elnököt. Ezek tények még ak-kor is, ha a mi diákjaink közt több a bátor, aki nyíl-tan felvállalja, hogy nem akar jól szerepelni, tehát át-megy, ahogy tud.Arról van szó, hogy feleleteikben – a számos pom-pás ívû retorikai remek mögött – az a küzdelem áll,amit megint csak az értelmetlenség frázismûvésze-tével kell megvívniuk. Gyakran kell definíciókbagyömöszölniük egy epochányi lélektartalmat – ezlelki szenvedés. És sokszor definícióvá kell pumpál-niuk egyetlen értelemteli szót, hogy okos magyará-zatként hangozzék, tudományos felhanggal. Példa-ként: ha a retorikai alakzatokból felelnek (melleslegremek retorikával elmondott, alakzatokkal telitûz-delt „beszédmûben”), akkor meg kell határozni, miaz ismétlés. Egy nyelvtankönyv szerint „a hangalakmegkettõzése”. Jól hangzik, kicsit nehéz megtanul-ni, az ismétlés mégiscsak érthetõbben hangzik. Dekérdem én: igaz ez? Nem, mert legalábbis a „hang-alak megsokszorozása” lenne a helyes, hiszen lehetvalamit ismételni kétszer, de háromszor, sõt több-ször is, ugye... Szóval nem igaz. De kérdem én újra:ha valaki nem érti, mi az ismétlés, az azt, hogy a„hangalak megkettõzése”, attól jobban érti?

Ilyen értelmetlenségek tömkelegén kell átvergõdni-ük. Az érettségi a legértelmetlenebb és legbosszan-tóbb adatlapok kitöltésének szisztémája szerint al-kottatik. Ha máshonnan nem, hát innen mindenki-nek ismernie kell az abból a szituációból keletkezõgondolatait és érzéseit, esetleges tettvágyát...Ha tudjuk, hogy ez ilyen, fontos, hogy ne csak azóvodáskor megóvására, ne csak a Rubicon egészsé-ges átlépésére, ne csak az ötödikes harmóniára, de

ennek a legalább olyan létfontosságú életkornak aminõségére is ápoló szándékkal tekintsünk. Rette-netes küzdelmet folytatnak ma a fiatal emberek,hogy „életbe tudjanak lépni”. S a világ számára meg-érkezésük létfontosságú.Sokan észlelik, látják ezt. A 13. év megreformálásá-ért, tartalmassá, életkorilag megfelelõvé tételéértfolynak munkálatok.Ám nem feledjük, még ha utópiának tûnik is, hogy a12. év és a zárómunka elismertetése jelenti – köre-inkben és hivatalosan is – az igazi, jövõ elé táruló ka-put. Ha illúzió is, a gondolat, ami szerint dogozunk,hat.Érettség – éberség – én. A nyárspolgári érzület aminden élõ, tehát változni akaró elõtt elhomályosí-tott tudatot jelenti. Ilyenkor bekövetkezhet, hogyvisszahat a 13. év állami érettségi elvárásrendszerea megelõzõ évek tanári munkájára is. Hisz aprán-ként, praktikus megfontolásból és pragmatizmusbólmegkönnyítheti a végcél elérését, és átszövi az al-sóbb évfolyamok munkáját. Aki naponta ingázik azérettségi elõkésztõ órák és a waldorf-órák közt,esetlegesen ugyanazt a témát tanítva pár órán belül,egyrészt átélheti a két gondolatforma különbségé-nek pikáns eltéréseit, másrészt remek tudati gya-korlatként ápolhatja az éberséget magában. Ám akiezt õszintén és lélekteliséggel csinálja, azt is megta-pasztalhatja, milyen más erõket kell megmozgatniaa kétféle tanításban; illetve hogy milyen más erõkmozdulnak a háttérben.

Ezt kiismerve nem elmosható különbségek mutat-koznak. Egy valódi érettségi kimunkálására immá-ron minden megérett. Kérdés, megértjük-e, mi afeladatunk. És hogy érettek vagyunk-e erre a próbá-ra. Jómagam személy szerint pedig arra vagyok kí-váncsi, vajon megérem-e, hogy az éves munka el-nyeri rangját, és egy valódi életbe avatássá válik.

54 2015/1

Pedagógia

Akiknek van dolguk itthon

Mi volt a célja ennek a körútnak? Mit szerette-tek volna megtudni mint egykori Waldorf-iskolások?

Alexandra Én a 8. osztályba érkeztem a Waldorfba, elõtte itthontöbb kéttannyelvû iskolában tanultam. A gyerekkoro-mat külföldön töltöttem, ahol Montessori-iskolábajártam, tehát van tapasztalatom más tanítási módsze-rekkel kapcsolatosan is.Szerettük volna megnézni, hogyan mûködnek másWaldorf-iskolák. Látni akartuk a különbségeket, látni,hol, milyen elképzelések vannak, így szerettünk volnaeljutni az alapideához. Elmentünk külföldre, hogy meg-tapasztalhassuk, hogyan befolyásolja az oktatás minõ-ségét, módszerét az, hogy milyen országban mûködik.

Áron Én csak a Waldorfot ismerem, elsõs korom óta a soly-mári Waldorf-iskola tanulója voltam. Waldorf-tanárokszeretnénk lenni mindketten.

AlexandraNem szerettünk volna tanárként csak egyszerûen be-leállni a meglévõ rendszerbe, hanem szeretnénk majdrészt venni a továbbfejlesztésében. Egyébként induláselõtt azt is gondoltuk, milyen jó lenne létrehozni egyWaldorf-egyetemet. Az út után azonban egy kicsit más oldalról közelítjükmeg a dolgokat, de ezzel a gondolattal is foglalkoz-tunk, hogy milyen jó lenne, ha részt tudnánk venni egyWaldorf-egyetem megteremtésében. Azóta mármegtudtuk, hogy dolgoznak ezen.

ÁronOtt álltunk az érettségi elõtt, és Waldorf-egyetemreszerettünk volna jelentkezni, de hát olyan nincs. Aztgondoltuk, az út segíti azokat a gondolatainkat, ame-lyek egy Waldorf-egyetem megvalósítására irányulnak.

AlexandraAz út végére átformálódtak az elképzeléseink. Rá-jöttünk, hogy a nekünk megfelelõ következõ lépéstkell megtalálni. Az lenne a legfontosabb, hogy aWaldorf-iskolák és a közösség mint egész, nyissanakkifelé, mutassuk meg másoknak, hogy mi ez. Ne él-jenek abban a tévhitben az emberek, hogy a wal-dorfosok buták, nem tanulnak. De kell befelé is ez anyitottság. Azt tapasztaltuk itthon, nemcsak kifelénincs meg ez, hanem maguk a benne lévõ emberekegy része sem érti, mi az a Waldorf, mi az azantropozófia. Nagyon sok szülõ hozza oda a gyere-két olyan megérzésbõl, hogy ez az iskola jó. Eljön-nek egy-két bemutatkozó elõadásra, de nem értikmeg, pontosan mi is zajlik itt. Így aztán ötödik kör-nyékén csak azt látják, hogy húú, ezt meg azt nemtudja a gyerek. Azt sajnos nem látják, hogy mit tudhelyette, és a hiányolt dolgokat is megkapja majdkésõbb. Elbizonytalanodik, és nagyon sokan kiveszika gyereket az iskolából.Összességében azt gondoltuk, hogy ez a kifelé-befelényitás lenne a következõ lépés a waldorf számára.Most dolgozunk – nyilván nem mi egyedül – egyWaldorf-konferencia sorozaton, amelynek ez a célja,hogy kifelé is mutassunk valamit magunkból, de befe-lé is gondolkodjunk.

Két fiatalember 2014 õszén nekivágott Nyugat-Európának azzal a szándékkal, hogy a rendelkezésükre álló keretekközött a lehetõ legtöbb Waldorfiskolát meglátogassák. Mindketten Waldorf-tanárnak készülnek. A 310 helyre szét-küldött e-mailre 15 válaszlevél érkezett, végül 12 iskola vállalta: fogadják õket, és lehetõséget biztosítanak intézmé-nyük mûködésének megismerésére. 55 nap alatt 5 országban jártak. Tanároknál, szülõknél aludtak, vagy ha úgy adó-dott, az iskola épületében. Jellemzõen stoppal közlekedtek, a megoldhatatlan helyzetekben vettek csak busz- vagyvonatjegyet a vészhelyzetre tartalékolt pénzükbõl.

Keleti Alexandrával és Pethõ Áronnal, a solymári Fészek WaldorfIskola végzett diákjaival készített riportot a SzabadGondolat. Nagyon érdekesnek találtuk az ötletet, és válaszokat vártunk a „miért mentetek, mit tapasztaltatok, mi-lyen következtetéseitek vannak, hogyan látjátok most a Waldorfot” kérdéseinkre.

552015/1

Pedagógia Akiknek van dolguk itthon

Ez a hazai helyzet, vagy ugyanezt láttátok kint is?

ÁronEz van itthon és kinn is. A zárkózottság globális.

Mi a hasonlóság, mi a különbözõség a megláto-gatott iskolák között?

ÁronMindegyik helyen lehetett érezni – legyen az egy bé-relt vagy egy megtervezett iskolaépület –, hogy ezugyanaz, mintha itthon belépnénk egy Waldorf-iskolá-ba. Az érzés, a hangulata ugyanolyan volt. Mindegy,hol voltunk, a különleges atmoszféra mindenütt meg-volt, noha azért különböztek.

AlexandraNagyon hasonló a tanárok hozzáállása, ahogy a gyere-kekkel viselkednek. Jó esetben mindenki antropozófi-ai alapokon tanult és tanított. Azonban nagy különbsé-get okoz, hogy a tanárok hány százaléka tanít valóbanígy. A nagyobb iskolákban például nincs elég Waldorf-tanár, ezért sok iskolába kívülrõl jönnek, akik nem ér-tik, nem ismerik a Waldorf-pedagógiát. Ez elsõsorbana felsõ tagozatban és a gimnáziumokban fordul elõ.Ahogy jobban belemerültünk egy-egy iskola mûködé-sébe, egyre jobban éreztük ezt, megéreztük a tanárikar kissé szétcsúszottságát. A másik hasonlóság a mû-vészetek hangsúlyos jelenléte, az euritmia, a különbö-zõ színdarabok az évek során, festészet, agyagozás,fafaragás. Mindenütt ugyanazzal a lelkesedéssel ké-szülnek, és próbálnak magas minõséget létrehozni.Ugyanakkor nagyon érdekes, hogy sok helyen jóval ki-sebb teret kapnak a gyerekek a szabad tanulásra ésgondolkodásra. Ugyanolyan szabadság van a mûvé-szetekben, és ugyanakkora hangsúlyt fektetnek rájuk,azonban ezt a tanulásban már nem mindenütt kapjákmeg a gyerekek, sokkal közelebb van az állami jellegûoktatáshoz.

Tudsz erre esetleg valami konkrét példát mon-dani? Hol lehet tetten érni?

AlexandraElõször mindig megéreztük, és csak utána kezdtük elkeresgélni. A gyerekek viselkedésében lehet elsõsor-ban érezni, egészen máshogy vannak jelen. Példáulmilyen következményei vannak, ha nincs kész a házifeladat. Mennyire veszik szigorúan, hogy a tanár általkért feladatot tökéletesen végezze el a gyerek. Azegyik iskolában szörnyû tragédia volt, hogy a füzetberajzolandó keretet valaki fél centivel vastagabbra raj-zolta. Ezen meglepõdtünk. De az a vicces, hogy ennekellenére mégis ott van a Waldorf-hangulat.

ÁronAz itthoni iskolák sokkal mûvészibbek. Nemcsak kü-lönálló tárgyként van jelen a mûvészet, hanem min-denben megjelenik. Itthon mindennek van egy mûvé-szibb, egy kreatívabb megoldása még a matekban is. A kreativitásra való hajlam sok helyen, pl. Németor-szágban kisebb.

AlexandraAz összes Waldorf-iskola küzd a külvilággal, függetle-nül attól, hogy elit iskola-e vagy sem. Vagy a gazdasá-gi helyzet miatt, vagy az állam engedélyei miatt. Talánmás szinteken, de küzdenek. Azonban az különbség,ki hogyan kezelik ezt. Mindenütt megpróbálják a le-hetõ legtöbbet kihozni az adott helyzetbõl, de sok he-lyen megállnak ott, hogy mi megpróbáltuk, benyújtot-tunk egy kérvényt, de az állam nem engedi, ez van. Ígyszép lassan elengednek nagyon sok mindent az elveik-bõl.

Ez milyen területre vonatkozik?

AlexandraLeginkább a tantervre. Ha a tanterv megfelelõ, akkora legtöbb helyen már nem szólnak bele az oktatásimódszertanba. Kivéve, ahol igen. Hollandiában olyanszinten szabályozva van, mit csinálhatnak a tantervenbelül, hogy nem nagyon marad más lehetõségük, mintúgy oktatni, ahogy azt az állam gondolja. Az elsõ osz-tálytól fogva minden évben kétszer felmérõt kell írniaz ország összes iskolásának. Ha iskolai szinten rosszaz átlag, annak következményei vannak. Erre nagyonsokat készülnek állami tankönyvekbõl, már elsõben is.Nagyon sokat kell olvasni, írni, számolniuk elsõtõlkezdve, sokkal kevesebb idõ jut a mûvészeti tantár-gyakra.

ÁronHollandiában akármelyik osztályba mentünk hospitál-ni, az összes teremben könyv fölött ültek, írtak vagyolvastak.

AlexandraMostanában folyamatosan olyan cikkekkel találko-zom, hogy Hollandia hû, de nagyon szabad. Talán egynem Waldorf-iskolának lehet, hogy könnyebb, mertminden alájuk van rakva. De a Waldorfban például, amelyik kap anyagi támoga-tást az államtól – anélkül valószínûleg nem tudna fenn-maradni –, a 13. osztályt nem engedik létezni. Aztmondja az állam, ha a többi iskola meg tudja csinálniaz érettségit 12 év alatt, akkor a Waldorfnak miértkellene még egy év. Így azonban sürgetetté válik min-den, az éves munka például 11.-ben van. A tanárok

56 2015/1

Pedagógia Akiknek van dolguk itthon

tudják, ez korai, még nem olyan érettek a gyerekek,de nem tudják másként megoldani.Sokat beszélgettünk a szállásadónkkal, mennyi korlátvan. Azonban az iskolában mégis azt tapasztaltuk,hogy a formában kénytelenek voltak sokat engedni,de a szellemiségét mégiscsak bele tudták rakni.

ÁronBelgiumban is azt kérte az állam a Waldorf-iskolától,hogy elsõben írjanak szintfelmérõt, mint az állami isko-lákban. Ez a kis belgiumi Waldorf-iskola ezt nem en-gedte meg. De nem egyszerûen nemet mondtak, ha-nem összeült a tanári konferencia, és átgondolták, mitvár el az állam, mire kell képesnek lennie a gyereknek,és ezt hogy lehet Waldorf-módszerrel elérni. Kihívtákaz oktatási minisztérium szakembereit, nézzék meg,hogy ezt másképp is el lehet érni. Az állam ezt elfogad-ta, de azért félévente vagy évente mindig meg kell mu-tatniuk a munkájukat. A tanároknak hatalmas energiá-jukat emészti föl a megértés, hogy mit akar az állam, ésaztán meg is mutassák, ez hogyan van meg a Waldorf-diákban. Külsõs ember nem látja, miért jó a gyerekneka Waldorf-iskola. Sose látott ilyet, furcsa lehet, de csakaz eredmény számít. Tehát nem kell szintfelmérõt írni,de be kell mutatni a megszerzett képességeket.

AlexandraValójában kitaláltak egy módszert: megkérdezték, mitakar az állam elérni, mit akarnak látni. Mit akarnakmegtudni a gyerekek képességeirõl és tudásáról. Mi-után kitalálták, megpróbálták ezt más módon megmu-tatni, de nem kellett írásos dolgozatot írnia a gyere-keknek. Fantasztikus volt a belgiumi iskolában, hihe-tetlenül együtt dolgoztak ezek a tanárok.De van egy másik sikertörténetük is, ami nekem hihe-tetlen. Felmerült bennük, miért nincs Waldorf-böl-csõde. A Waldorf-nézetek szerint, ugye, egy kicsi gye-rek ne kerüljön még el otthonról. Igen ám, de a való-ság az, hogy a szülõk akkor is beíratják bölcsibe a gye-reküket, mert dolgozni szeretnének. Nem feltétlenértenek egyet ezzel a tanárok, de az élet ezt hozzaeléjük. Kitalálták a bölcsõdét, hogyan nézzen ki, és föl-merült a mibõl kérdése. Kellene még egy épület, denincs pénzük. Arra jutottak, ha valóban annyira fontosez számukra, akkor minden hónapban beadnak egybizonyos összeget a becsületkasszába. Annyit, ameny-nyit a családjuktól nélkülözni tudnak egy hónapban.Nagyon boldogok voltak, mert gyûlt a pénz a becsü-letkasszába. Most ott tartanak, hogy épül az új épület,2015-ben indul az elsõ bölcsis csoport.

Áron2013-ban gondolták ezt ki, és 2014-ben, amikor ottvoltunk, megvolt a pénz, megvoltak a tervek. Egy év

alatt 8 tanár összegyûjtötte a pénzt. Nekik sincs sok-kalta több fizetésük, mint az itthoni Waldorf-tanároknak, a tanárok globálisan rosszul keresnek.

AlexandraFantasztikus volt, ahogyan a tanárok együtt dolgoztak,olyan volt, mint egy jól mûködõ kis család.

ÁronBelgiumban (és Hollandiában is) 6. osztályig tart az ál-talános iskola, utána 7-tõl már a gimnázium jön. Voltitt egy nagyon kicsi ovis csoport, akik két és fél éves-tõl voltak 4 évesig – egy óvónõvel. Aztán volt két cso-port 4–7 évesig, és volt 6 osztály. Összevont osztá-lyok mûködtek: az 1–2, 3–4, 5–6, és egy-egy osztály-tanítójuk volt. A tanároknak nincs szabad évük, folya-matosan dolgoznak.

Ez a 8 tanár hány diákot visz?

Áron80-at. Voltunk a világ legnagyobb Waldorf-iskolájábanNémetországban, ahol 1100 gyereket tanít 130 tanár.Minden osztályban két évfolyam van, de azok is nagylétszámmal. Van egy hatalmas színháztermük, deolyan, mint nálunk itthon egy igazi színház, és így iscsak a fél iskola fér bele, úgyhogy a hónapünnepeketkétszer ünneplik. Itt akármilyen tanárt felvettek a fel-sõbe, mert nagy hiány van belõlük.

Tudtok jellemzõ németországi élményekrõl mesélni?

ÁronNémetországon belül több tartományban jártunk. A müncheni iskola nagyon különbözött például aRuhr-vidéki iskolától. Az utóbbiban van külön egyóvoda és iskola közötti osztály, így próbálják kikerül-ni, hogy 6 éves kortól iskolába kelljen menni a gye-rekeknek, ahogyan egyébként kellene. Hivatalosantehát ez már iskola, oda is osztálytanító megy. Ígyazonban már 14 év az oktatási idõ, nagyon hosszú.Az elõkészítõ tanítók aktívan dolgoznak azon, ho-gyan lehet megtartani az elõkészítõ osztályt úgy,hogy az államnak is megfeleljenek. Mikor ott vol-tunk, akkor ment a nagy ötletelés. Valószínûleg az el-sõ osztály egybe lesz a nulladik osztállyal hivatalosan,de közben más foglalkozások lesznek. Németországa hazája a Waldorfnak, azt hittem, ott több idejükvolt az embereknek megismerni. Azt hittem, meglesz mindenük a Waldorf-iskolának, de azért ott isvannak hiányosságok. Németországban a Waldorf elit iskolának számít, ma-gániskola, ahová sokat kell fizetni. A tehetõsebb csalá-dok gyakran nem a Waldorf eszmeisége miatt íratják

572015/1

Pedagógia Akiknek van dolguk itthon

be oda a gyerekeiket, hanem mert egy fizetõs magán-iskola. Így nagyon más a tanár-szülõ viszonya is.Engem nagyon megragadott az egyik német iskola,ahol fele-fele arányban voltak fogyatékos és egész-séges diákok. Olyan súlyosan sérültek is elõfordul-tak, akik semmiben nem tudtak részt venni az órá-kon, de mégis ott voltak, és egyéni feladatot kaptak.Nagyon jót tett a gyerekeknek, hogy láttak ilyen be-teg gyerekeket, és velük együtt éltek, segítettek ne-kik.

AlexandraEgy 20 fõs osztályban volt 5 szellemi vagy testi fogya-tékos gyerek egy osztálytanítóval, és 2 gyógypedagó-gus vagy segítõ tanárral.

ÁronÕk is úgy ültek a padban, mint a diákok, akik ott ültekés csinálták a feladatot a problémás gyerekek mellett.

AlexandraNagyon sokat számít, hogy a tanárok milyen viszony-ban vannak egymással, önmagukkal. Fontos, hogyanfejleszti magát a tanár, mennyire dolgozik a nevelésimódszerein, mert ez egy az egyben kivetül az osztály-ra. A tanárok egymás közti együttmûködése pedig ki-vetül az iskolára. Belgiumban például szorosan együttdolgoztak a tanárok, ott nagyon összetartó az egésziskola. De máshol megtapasztaltuk azt is, hogy a gye-rekek szanaszét vannak, hol van közösség, hol nincs.Utána jöttünk rá, hogy itt a tanárok nem beszélnekegymással, nem szólnak egymásnak osztályt érintõdolgokról sem. Svájcban egy német határ menti iskolában jártunk. Itthallottuk elõször panaszkodni a szülõket, hogy nincsráhatásuk az iskolára. Csak a titkárnõhöz fordulhatnak,nincs fórum véleményük kinyilvánítására. Ezt hallottuka szülõk részérõl. A tanárok viszont úgy érezték, hogya szülõk túl sok befolyást akarnak. Bele akarnak szólnimindenbe, még a pedagógiai dolgokba is. Eddig a leg-több helyen változó, de alapvetõen jó együttmûködésttapasztaltunk a tanárok és a szülõk között. Itt volt elõ-ször, hogy sem a tanároknak, sem a szülõknek nem fe-lelt meg a helyzet, nem tudtak egymással kommunikál-ni. Kicsit humoros is volt így kívülrõl a két oldalt halla-ni, ahogy elbeszélnek egymás mellett.

Svájcban kapnak anyagi támogatást az államtól?

ÁronEgyáltalán nem kaptak támogatást. A szülõk a fizeté-sük 15%-át fizették be az iskolába, tehát nem egykonkrét összeget. Ebbõl lehet mûködtetni egy iskolát.Egy nagyot ugrottunk aztán Münchenbõl Bécsbe, ahol

2 iskolában voltunk. Megváltozott az atmoszféra, sok-kal közelebb kerültünk a magyar mûködéshez.Németország egy kicsit ridegebb volt, itt fordultak elõleginkább belsõ kommunikációs problémák, amit õknem feltétlenül vettek észre.Ausztriába érve visszajött a közösségi hangulat.Megint egy szabadabb oktatást láttunk az órákon,megint jobban összekapcsolódott talán a mûvészet azoktatással, a tantárgyakkal.

AlexandraAz utolsó állomás egy icike-picike, nagyon családias is-kola volt az osztrák–magyar határon, amely egy átala-kított családi házban mûködik. Van egy ovis csoport 3gyerekkel, egy elsõ osztály 15 gyerekkel, egy össze-vont 2–3. osztály szintén 15 fõvel, és az 5–6-osok 6-an voltak. Nagyon különleges élmény volt látni, hogya 6 fõs osztály milyen családias, habár hátrányai is van-nak a kis létszámnak.

ÁronKéttannyelvû iskola hivatalosan, de legtöbben Ma-gyarországról jönnek, hogy megtanuljon a gyerek né-metül.

AlexandraÉs aztán magyarul folyik az oktatás, mert magyarok atanárok. A másodikos osztálytanító német, de õ per-fekt beszél magyarul, magyarul tart órát, de közbennémet mondókát mondat velük. Érdekes, hogy a ma-gyar gyerekek, akiket azért járatnak oda, hogy megta-nuljanak németül, nem beszélnek németül, az osztrá-kok viszont megtanultak magyarul.

Milyen következtetéseket vontatok le?

ÁronSteiner 100 évvel ezelõtt fogalmazta meg a Waldorf-iskolák alapgondolatát. Azóta a technika sokat fejlõ-dött, más eszközök segíthetnek a tanításban. Sok he-lyen meg sem merik fontolni, hogy esetleg interaktívtáblát használjanak, egybõl elutasítják. Én sem értekfeltétlenül egyet ezek használatával, azonban szüksé-gét érzem, hogy beszéljünk róla. Mi az oka annak,hogy a technikaeszközöket mellõzni kell a Waldolf-iskolában? Miközben már az elsõsök is használnak mo-biltelefont. A lényeg az, hogy találni kellene olyan kiin-dulási alapot, amely mentén a technikai eszközökrõlkomolyan lehetne beszélgetni, pedagógiai érveket fel-sorakoztatni pro vagy kontra.

AlexandraProblémák közé soroltuk a dogmatizálást. A legtöbbhelyen tudatában vannak annak, hogy Steiner munká-

58 2015/1

Pedagógia Akiknek van dolguk itthon

ja útmutató, amely mentén tovább kell gondolni a dol-gokat. Változik a világ, eleve muszáj változtatni. Azon-ban sajnos sokszor csak a szándék szintjén jelenikmeg, de a gyakorlati megvalósítás elmarad. Így egy idõután – szerintem – megállnak a dolgok.Egy hollandiai kisvárosban például mindenki biciklivelközlekedik. A gyerek fölébred, felkel, felül a biciklire,elmegy az iskolába. Amszterdam egy nagyváros, ottfölkel a gyerek, beül az autóba, lát sok reklámot, du-dálnak, nagy a nyüzsgés. Másképp kell kezdeni velük anapot már egy országon belül is, nem vonatkozikugyanaz minden osztályra és minden gyerekre. Ezek-kel folyamatosan együtt kell mozogni. Folyamatosandolgozni kell, idõnként el kell hagyni az elavultat, ésújat kell hozni. Ez nem jelenti azt, hogy el kell felejte-ni, amit Rudolf Steinertõl tanultak, nem kell elfelejte-ni, de tovább kell építeni. Sokkal egyszerûbb vissza-nyúlni a régihez, mint dolgozni az újon. De a legtöbbhelyen ezzel tisztában vannak.

Másik általános problémaként a szabadság és szaba-dosság kérdését ítéltük meg.Vannak esetek, amikor a szabadság csak látszólagos.Azt mondják, van, és szabadságot akarnak adni a gye-rekeknek, de ez nem sikerült annyira.Van, ahol inkább csak a mûvészeti területeken tudjákmegadni a gyerekeknek, a tanulás esetén viszont csakrészben valósul meg a szabad gondolkodás. A másikeltolódási irány, amikor a gyerekek nem kapnak kere-teket, illetve túl tág keretet kapnak.

ÁronVan, ahol megmondják pontosan, hogy mit szabad csi-nálni. Mi azt mûszabadságnak hívjuk. Az a legjobb, amikor nincs konkrétan meghatározva,mit nem szabad, hanem érzed, hol a határ.

AlexandraLáttunk példát arra, ahol ez az egyensúly nagyon jólmûködik. A gyerekek viselkedésébõl érezhettük ezt.Szabadon gondolkodnak, alkotnak, nagyon kreatívaklehetnek, egyáltalán nincsenek megkötve. De nagyonhatározottan megvannak a keretek, amelyek nincse-nek feltétlenül megadva. Nem szabályok vannak, ha-nem egyszerûen tudják, hol a szabadság határa, med-dig mehetnek el. Nagyon nagy élmény volt ilyen he-lyen a gyerekekkel lenni, mert egészen másképp visel-kednek, mint ahol túl sok a szabály, vagy ahol nincsszabály.

Mi a szabadosság?

ÁronA mi iskolánkban Solymáron elsõtõl fogva megtiltot-

ták, hogy rúgjuk a labdát. Minden évben egyre erõsö-dött az érzés, hogy focizni akarunk, bele akarunk rúg-ni egy labdába, de még csak hozzá sem érhettünk.Nem tudtuk, miért, csak be volt tiltva és kész. A bel-giumi iskolában nem volt megtiltva. De ha szeretnédrúgni a labdát, akkor menjél oda a fûre, ott focizhat-tok. És legyetek tudatában annak, hogy betörhetitekaz ablakot, megrúghattok másokat. Itt a gyerekekpasszolgattak egymásnak, semmi agresszivitás nemvolt.A mi iskolánkban is ezt akarták elkerülni, hogy az erõ-bõl rugdosással ne az agresszivitásunk nõjön. Mostmár tudom. De ezt akkor senki nem magyarázta el.Hatodikos korunkra ez az elfojtott rúgási vágy úgy je-lent meg, hogy elvonultunk egy sarokba, és ott rúgtuka labdát. Tényleg agresszivitást váltott ki belõlünk, azegyik fiú nem érzékelte a határokat, végre lehetettrúgni, és akkor rúgott mindenkit, akit csak ért, nemcsak a labdát.

AlexandraSzerintem az a legfontosabb, hogy a tanárok fejébenmi van ezzel kapcsolatban. Mi a benyomásaink alapjántudtuk megállapítani mindezt, ott helyben nem ítél-hettük meg, melyik szabályok jogosak, pontosan mika keretek. A belgiumi iskolában az volt az érdekes,hogy nem voltak kimondva a szabályok, amelyekenbelül legyetek szabadok, hanem mindezt a tanárok vi-selkedésébõl, reakcióikból lehetett kiolvasni. Ahogybeszéltek és viselkedtek a gyerekekkel, a gyerekekérezték a határokat. Nem volt bennük a csak azért isvisszafojtottság. Ettõl függetlenül természetesen vanolyan gyerek, akinek a karakterébõl kifolyólag át kelllépnie a határokat. A szabadosság az, amikor a határok elméletben meg-határozottak, de a gyakorlatban a tanárok nem tudjákbetartatni a gyerekekkel. Nagy nehézsége a Waldorf-iskoláknak, egyáltalán aziskoláknak, hogy nagyon nehéz megtalálni az egyen-súlyt a szabadság és a szabályok között.

Mi volt a legnagyobb tanulság?

AlexandraNagyon nehéz egyet mondani, de az egyik ilyen: min-den attól függ, a tanárok hogyan vannak jelen az isko-lában, mennyire fontos nekik, mennyire dolgoznakönmagukon.Fontos, hogy ne csak az iskolai életen, hanem sajátmagukon is dolgozzanak, és ismerjék a saját érzése-iket. Sok tanár csak azt fejleszti, amit és ahogyan ta-nít. Természetesen ez is nagyon fontos. Azonban miazt láttuk, hogy sokkal fontosabb a tanár személyisé-ge, ahogyan beleáll a feladatba, mert az osztály tény-

592015/1

Pedagógia Akiknek van dolguk itthon

leg a tanárokat tükrözi le. Volt egy kirívó eset, ami-kor a tanár késve érkezett meg, szétesve, és valójá-ban nem volt ideje megérkezni és megnyugodni. Azórán végig zsivaj volt, nem tudta összefogni a gyere-keket.Ennek különbözõ fokozatait és eseteit láttuk. Milyen,amikor összeszedetten jön be a tanár, nem hozza bea magánéleti problémáit, mert ha ezt teszi, azt a gye-rekek is átveszik.

ÁronEbben is az egyensúlyt kell megtalálni. Nem szeren-csés, ha azt sem tudod egy tanárról, van-e családja. A gyerekek nagyon precízen reagálnak arra, amit atanár érez, mond, csinál, akár egy gesztusára is. Any-nyira, mint egy tükör. Ez nagyon érdekes tapasztalatvolt.

AlexandraEhhez nagyon nagy tudatosság kell. Nem lehet csakúgy lazán bemenni a tanterembe, és csak úgy leadniegy órát. Beszélgettünk errõl az egyik tanárral: ezcsak akkor mûködik, ha úgy mennek be a terembe,hogy tudatosan kizárják saját problémáikat. Mindenkoncentrációjukkal ott ülnek.

ÁronNagyon nagy segítség, ha ideális, 15–20 fõs az osztály.Voltunk 45 fõs osztályban is. Ideális esetben a gyere-ket még látja a tanár, még egyesével oda tud rájuk fi-gyelni.

Szerintetek a Waldorf-iskolának mi a lényege,milyen gyerekek érettségizzenek le?

AlexandraFelelõsségteljes. Tudatos. Olyan ember, akit érdekel akörnyezete, aki szociálisan érzékeny, aki érzelmi in-telligenciával rendelkezik.

ÁronSzerintem egyszerûen egy szabad ember, aki a józanparaszti eszét használja, és aki lát.

AlexandraEz nagyon jó. Aki lát, aki tud a saját fejével gondol-kodni, nem beáll a sorba.

ÁronAki mögött azért ott van a tudás is az iskolából, de el-sõsorban nem arra alapoz. Nincs megmondva neki,mi a jó, mi a rossz. Megmutatják neki ezt is, azt is, deõ dönti el, hogy az jó vagy sem.

AlexandraSzerintem nincs olyan, hogy nem akar hozzátennivalamit a világhoz, a társadalomhoz. Azzal megy kia világba, hogy neki dolga van. Ennyi idõsen mégnem tudja, mi a dolga, de keres, hogy késõbb meg-találja.

Adódik a kérdés: szabadnak érzitek magatokat,ti szabadok vagytok?

ÁronÉn rettenetesen örülök, hogy Waldor-iskolába jár-tam. Igen, szabadnak érzem magam. Nagyon nyo-masztott még a gimnázium elején, hogy egy évvelkésõbb végzünk az állami iskolához képest, és ké-sõbb kezdjük az egyetemet. Sürget az idõ. De be-vállaltam egy ilyen szabad évet, el mertem dönteni,és elmentünk erre a körútra. Felszabadult bennemez a félelem.

Te azt csinálsz, amit akarsz?

ÁronNekem a szabadság nem abban merül ki, hogy azt csi-nálok, amit akarok.

Meg tudod csinálni azt, amit akarsz?

ÁronIgen.

AlexandraÉn azt tudom mondani, hogy az iskolai éveim alattszabad voltam. Most azt érzem, meg kell tanulnom akülvilágban is szabadnak lenni. Megkaptam azt a tá-mogatást, megkaptam a lehetõséget arra, hogy sza-bad emberként éljek. De most már nekem kell megtalálnom a szabadságo-mat. Már most sokkal szabadabbnak érzem magam,mint a társadalom nagy része. Úgy érzem, meg tudomcsinálni, amit akarok.

ÁronSzabadságra neveltek minket, de nem a szabadságothoztuk magunkkal, hanem az eszközeiket.Ezen gondolkodtam. Bármit szeretnék, el tudom ér-ni. Például el tudtunk menni egy 2 hónapos európaikörútra, ami egy kirándulás során jutott eszünkbe.Akkor olyan lehetetlennek tûnt, de aztán rájöttem,hogy meg tudjuk csinálni. Pedig nem volt pénzünk,nem volt kapcsolatunk, mégis el tudtunk menni, és 10évnyi tapasztalatot összeszedtünk. A mai napig is dol-gozik bennem, hogy bármire képesek vagyunk, hatényleg akarjuk.

60 2015/1

Pedagógia Akiknek van dolguk itthon

AlexandraHozzátartozik, hogy idealisták vagyunk. De nem úgyléptem ki az iskolából, hogy szupermannek képzelemmagam, aki akármit megtehet, és akármit meg tud csi-nálni. Azt gondolom, az eszközöket kaptam meg,hogy bármit meg tudjak csinálni.

Most mit csináltok? Mindketten Waldorf-tanár-nak készültök?

ÁronIgen. Tegnap adtuk be a jelentkezést az egyetemi osz-tatlan tanárképzésre. Az hat év, utána remélhetõlegelkezdünk tanítani egy Waldorf-gimnáziumban, párhu-zamosan járva a Waldorf-tanárképzésre.

Jól érzitek magatokat itthon, nem akartok el-menni?

ÁronÉn mindig is el akartam menni.

AlexandraÉn is.

ÁronSose akartunk itthon maradni.

AlexandraNekem az utóbbi fél évben változott meg az elhatáro-zásom. Most nem akarok elmenni. Nem jobb máshol.Hollandiában volt egy élményem, elsõ este után kije-lentettem, itt soha nem tudnék élni. Pedig milyen jó-kat hallunk Hollandiáról: liberális és szabad. Valóbanígy van. De a pénz irányítja az emberek életét. Hamegkérdezed, hogy boldogok-e, azt mondják, igen,mert megvan mindenük, és mindent meg tud adni agyereküknek.De nekem nem ez a boldogság. Én nem akarom,hogy a pénz irányítson, és azt sem akarom, hogy akörülöttem lévõket is a pénz irányítsa. Sajnos itthonis ez a helyzet, de mégis más. Hollandiában szeret-tem meg Magyarországot. Ez nagyon vicces, mert énaddig tényleg mindig el akartam menni. De rájöttem,akármennyire is negatív nép tudunk lenni – vannakborzasztó dolgok, amit itthon nem szeretek –, devalahogy mégis megvan a magyar emberben, hogyharcoljunk. Sokszor persze értelmetlenül harcolunk,minden ellen lázadunk. De ez megadja a lehetõséget,hogy nem lehet lekenyerezni minket azzal, hogynem adnak pénzt. Úgy érzem, a lázadó magyar em-bert egy kicsit – de csak egy kicsit – kevésbé lehetbecsapni.

ÁronÉn is mindig el akartam menni, amióta szóba került azegyetem. Külföldben gondolkodtam mindig. Így utólagnézve talán ki akartam törni. Végig Waldorf-iskolábajártam, nem nagyon voltam külföldön. Vonzott, hogymáshol teljesen új dolgokat lehet megtapasztalni.Nem tudom, hogy ez mitõl szállt el. Tavaly december-ben nagyon sürgetett az idõ, hogy jelentkezzünkegyetemre. Egyszer csak jött egy e-mail: Dániábanvan egy alternatív tanárképzõ. Külön-külön kaptuk alevelet, de mindketten beleszerettünk a leírás alapján.Beszélgettünk ott járt diákokkal is, sõt volt egy bemu-tató elõadás is Budapesten. Eldöntöttük, oda fogunkjárni egyetemre, mert ez annyira jó. Tényleg alterna-tív, és persze külföldön van. Csak B-terv volt az ittho-ni egyetem, de mi már tudtuk, Dániában fogunk to-vábbtanulni. Nyáron jelezte az egyetem, jöjjünk el ésnézzük meg, mielõtt végleg kiköltözünk.Fél évig meg voltuk gyõzõdve, hogy oda fogunk járni,és ott fél óra alatt eldöntöttük, hogy nem jövünk. Na-gyon csalódottan jöttünk haza. Nagyon más, mintamit elképzeltünk, mint amit szeretnénk. Egy picit azelveinkkel is ütközik.

AlexandraElõtte figyelmeztettek, hogy ütköztek már a Waldorf-iskolából érkezõ diákokkal.

Nem kerestetek másik iskolát utána?

AlexandraDe igen, mi sokáig ki akartunk menni.

ÁronÉn a körútra is úgy indultam el, hogy hátha találok va-lamit. Azután rájöttem, itthon szeretnék tanulni. Más-hol mindenütt annyira gyors, lerohanó világot láttunk.

AlexandraKorábban mindketten azt gondoltuk, amit a korosztá-lyunk, hogy külföldön jobb. Rájöttünk, hogy nem jobb,akkor meg miért mennénk el? Vannak itthon problé-mák, de mindenhol vannak, legfeljebb másmilyenek.Akkor miért ne maradna itthon az ember megpróbál-ni javítani a dolgokon?

Keleti Alexandrával és Pethõ Áronnal Buella Mónika beszél-

getett.

612015/1

Hírek

62 2015/1

Hírek

Meghívó

Szeretettel várunk mindenkit 2015. április 18-án, szombatonaz idén elõször megrendezendõ, évenként ismétlõdõ, hagyományteremtõ

AntropoSophia Nap

elnevezésû rendezvényünkre a Mom Kulturális Központban 10–17 óra között.Program: Könyvvásár, kiállítások, euritmia és egyéb színpadi programok, kézmûves foglalkozások,

filmvetítések Várjuk látogatóként, kiállítóként, résztvevõként (standot biztosítunk).

A belépés ingyenes.

MOM: 1124 Budapest, Csörsz u. 18. Szervezi a Sophianum Antropozófiai Nonprofit Kft.

a Magyar Antropozófiai Társaság védnöksége mellett.Érdeklõdni az info@sophianum.eu címen lehet.

www.sophianum.eu

632015/1

Hírek

A Békés megyei Waldorf-kezdeményezés a 2015/16-os tanévben induló elsõ osztálya számára Waldorf-diplomával rendelkezõ osztálytanítót keres

Olyan pedagógust várunk közösségünkbe, aki elkötelezett a Waldorf-pedagógia szelle-misége iránt, és fiatalos lendülettel vesz részt az iskola életében. Az osztálytanító lehe-tõség szerint 1-8. osztályig tanítja az osztályt, szülõkkel szorosan együttmûködve figye-lemmel kíséri a gyermekek testi, lelki, szellemi fejlõdését, szervezi, kíséri az osztály min-dennapjait és közösségi életét, részt vesz a Tanári Konferencia munkájában. Olyan peda-gógusok jelentkezését várjuk, akik nyitottak az antropozófia emberszemléletére, aWaldorf-pedagógiai kutatómunkára, a folyamatos önképzésre, és szívesen vennénekrészt egy független, önigazgató iskola életében. Elõnyt jelent a szakmai tapasztalat, azajánlások, referenciák benyújtása.

Az alkalmazotti jogviszony idõtartama: Határozatlan idejû jogviszony. Foglalkoztatás jelle-ge: Teljes munkaidõ Osztálytanító munkakörben, 1-8. évfolyamon foglalkoztatható, aki: a. tanítói, konduktor-tanítói vagy gyógypedagógusi végzettség mellett akkreditált peda-

gógus-továbbképzésen szerzett Waldorf-osztálytanítói képesítéssel rendelkezik, vagyb. általános iskolai vagy középiskolai tanári végzettség mellett akkreditált pedagógus-to-

vábbképzésen szerzett Waldorf-osztálytanítói képesítéssel rendelkezik, vagyc. magyarországi, illetve külföldi Waldorf-pedagógusképzésen szerzett Waldorf-osztály-

tanítói képesítéssel rendelkezik.

A jelentkezés és további információk:Elektronikusan: waldorf.bekesben@gmail.com Postai úton: Békés megyei Waldorf-kezdeményezés 5600 Békéscsaba, Szõlõ u. 31.

Csatolandó dokumentumok:– fényképes önéletrajz– kézzel írt motivációs levél, mely tartalmazza a Waldorf-pedagógiához fûzõdõ kapcso-

latát– végzettséget igazoló dokumentumok másolatai

64 2015/1

Hírek

A szervátültetés orvosi, etikai és jogi kérdései II. rész

Ez a természettudományos és szellemtudományi ismereteken alapuló konferencia azértjött létre, hogy árnyalt képet adjon errõl a sokrétû témáról, és segítséget nyújtson aszervátültetés kérdéseinek önálló megítélésében.Elõadók: Dr. Heike Baumgart gyermekorvos, Dr. Hinrich Baumgart aneszteziológus,a gráci Gyermekklinika Intenzív Osztályának fõorvosa

2015. április 17. péntek 18–21 óráig és április 18. szombat 9–18 óráig aPesthidegkúti Waldorf Iskola euritmiatermében, az emeleten, 1028 Budapest,Kossuth L. u. 17.

A téma pénteken: A betegség és a halál jelentõsége az ember fejlõdésébenSzombaton: Tudnivalók és tények a szervátültetésrõl. Hogyan tekintünk az emberitestre? „Alkatrészraktár” vagy „Isten temploma” az emberi test?Tolmácsolást biztosítunk. A konferencia tavalyi elõadásainak összefoglalójahttp://akeresztenykozosseg.org/rovat/visszaemlekezesek alatt olvasható.

Részvételi díjak:– díjmentes a Waldorf-gimnáziumok diákjainak– 2500 Ft pedagógus- vagy diákigazolvánnyal és nyugdíjasoknak– 5000 Ft teljes árú– Csak szombati részvétel esetén 1000 forinttal csökken a részvételi díj.

Belépõjegyek a helyszínen kaphatók pénteken 17 órától, szombaton 8.30 órától.Elõzetes jelentkezés nem szükséges. A Sólyom Fészek Szociális Szövetkezet a ren-dezvény teljes idejére biztosít büfét, és szombaton 1000 Ft-ért vegetáriánus ebédet.Ebédrendelés ápr. 15-ig SMS küldésével a +36-20/535-8658 számra.

Szervezõk:Antromedicart Egyesület, a Keresztény Közösség és a Magyar Antropozófiai Társaság

Kapcsolat: info@akeresztenykozosseg.org, Tel. +36-1/200-2889

Ludwig Polzer-Hoditz: Az európai közép misztériuma

Az I. világháború kitörésének 100.évfordulóján, Budapesten rendezettnemzetközi konferencián az elõadóknagyon gyakran idéztek ebbõl a mûbõl.A szerzõ a közép misztériumát, aközép-európai népek, így a magyarokegyik szellemi feladatát írja le:

„Európa közepe: misztériumtér.Megkívánja az emberiségtõl, hogyennek megfelelõen viselkedjen. Annak a kultúrkorszaknak az útja,amelyben élünk, nyugatról jõve, keletfelé fordulva, ezen a téren vezetkeresztül. A réginek itt metamor-fozálódnia kell. Minden régi erõ elvészezen a kelet felé vezetõ úton; nemtudnak keresztülhaladni ezen a térenanélkül, hogy a szellembõl meg ne újul-nának. Ha mégis ezt akarnák tenni,pusztító erõkké válnának; katasztrófákat szülnének. Ebben a térségben csakemberismeretbõl, emberszeretetbõl és emberbátorságból születhet meg az, amiüdvöt hozóan továbbhaladhat a Kelet felé.”

A tartalomból:

Elõszó az elsõ magyar kiadáshoz (Thomas Meyer)Az ausztriai népességproblémaHogyan tanulta meg a szerzõ Rudolf Steiner révén megérteni Ausztria értelmét –Rudolf Steiner két 1920-ból származó fejtegetésével az „Európai külpolitiká”-rólés „Nagy Péter Testamentumá”-rólKét feladat elõtt – Rudolf Steiner és Karl Julius SchröerVilág- és emberiségfejlõdés. A múlt misztériumai – férfi és nõi szellemA múlt és a jövõ misztériumai közötti szakadék Néró császár, Rudolf osztráktrónörökös és sorstársaikAz európai közép misztériuma – A rózsakeresztesek és a jövõ misztériumai

A könyv ismét kapható az Ita Wegman Alapítványnál (1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41. tel.: +36-70/774-6694)Ára: 2500 Ft

A lap ára: 800 Ft Kés

zült

Hód

osy

Hel

ga é

s Sz

obos

zlai

Ann

amár

ia fe

stm

énye

inek

felh

aszn

álás

ával