Az elbeszélői látásmód ée a hangnem Kosztolányi Pacsirta ... · Dr. Hauber Károly, 2019 A Pacsirta genezise, élménykörök A regény megszületésében fontos szerepük

Dr. Hauber Károly, 2019

Az elbeszélői látásmód és a hangnem Kosztolányi Pacsirta

című regényében



Kosztolányi, a regényíró

Kosztolányi nemcsak kitűnő költő, világirodalmi rangú novellista, hanem jelentős regényíró is.

Négy regényt írt, valamennyit az 1920-as években: Néró, a véres költő (1922), Pacsirta (1924), Aranysárkány (1925), Édes Anna (1926)

Kisregény mind a négy (kb. 200 oldal) és irodalmunk legjobb regényei közé tartozik.


A Pacsirta genezise, élménykörök

A regény megszületésében fontos szerepük volt

- Freud tanainak, amelyeket jól ismert az író. A személyiség összetett világa kiemelt szerepet kap a műben: az elfojtott ösztönöket rejtő tudatalatti én, a társadalom szabályait magában foglaló felettes én, valamint a reális én – amilyenné a kettő hatására a személyiség válik.

- A gyermek és ifjúkori élményeknek, hiszen Sárszeget (amely az Aranysárkány színhelye is) részben szülővárosáról, Szabadkáról mintázta az író.

- A Vajkay család pedig egyben-másban saját családját idézi, főleg a címszereplő, akiben többen az író csúnya nővérét, Mariskát látták.


A Pacsirta cselekménye 1.

A történet egy hetet fog át: 1899. szeptember 1-jén, pénteken fél 1-kor indul és egy hét múlva, szeptember 8-án, pénteken éjfél után fejeződik be.

Egy sárszegi dzsentri-família áll a középpontban: Vajkay Ákos ny. megyei levéltáros, a felesége és lányuk, a címszereplő, aki csúnyasága miatt pártában maradt. Ez nagy terhet jelent számukra, de elviselik, alig járnak el otthonról.

Szeptember első hete azonban változást hoz. Pacsirta a tarkövirokonokhoz utazik, s a szülők előtt kinyílik a világ: vendégőben esznek, a színházban megnézik a Gésákat, rég elfeledett örömöket élnek újra.


A Pacsirta cselekménye 2.

Csütörtökön Vajkayné asszonyzsúrra megy, Vajkay Ákos pedig a kaszinóba kártyázni a helyi úri társasággal, a „párducokkal”. Jól érzi magát, nyer, mint régen. Iszik, lerészegedik, s otthon kiönti a szívét feleségének. Azt mondja: „Mi nem szeretjük őt. Gyűlöljük őt. Utáljuk…” Hiszen megkeseríti az életüket, és ő is csak szenved szegény…

Felesége pontról pontra megcáfolja szavait. Elmondja: igenis szeretik Pacsirtát, de többet nem tudnak érte tenni. Csak imádkozhatnak érte, önmagukért.

Másnap este érkezik meg Pacsirta. Az állomáson várják, s az élet visszakerül a régi kerékvágásba.


A Pacsirta műfaja

Az alkotás egyszerre több regénytípusba is besorolható. Ezek kiegészítik egymást, rájuk tekintve a mű más-más jelentésrétegét állíthatjuk a középpontba. Szemlélhetjük:

- Krízisregényként, amely egy család, egy életforma és mentalitás válságát jeleníti meg – ezért akár a kettős Monarchia végvonalását is jelképezheti.

- Lélektani regényként, amely fontos szerepet szán a tudatalattinak a sorsok alakításában.

- Társadalmi regényként mindenekelőtt az elmaradottságot, a „magyar Ugar” problémáját tematizálja.


A Pacsirta mint krízisregény

A krízisregény az egzisztencialisták kedvelt regényfajtája (pl. Camus: A pestis). Benne egy váratlan esemény kizökkenti megszokott medréből az életet, hogy az új szituációban a szereplők rejtett vonásai is megmutatkozzanak.

Ez történik itt is. A határhelyzetre utal az idő is: századvég (1899), hókezdet (szeptember 1.), az induló délután (fél egy).


A Pacsirta mint lélektani regény

A mű a freudi lélektan felől érthető meg. Az apa részegsége az elfojtott tudatalattit hozza felszínre. Tudott ő parancsolni magának, személyiségét a felettes én uralta, az ital hatására azonban feltörnek addig visszaszorított indulatai.

Ami azonban a lélekbúvár szemüvegén át nézve igazság, az erkölcsileg hazugság. Ezt bizonyítják az anya szavai. S ez a fontosabb: az embernek le kell tudnia győzni önmagát, a keresztény szeretetnek és áldozatvállalásnak vissza kell űznie az alantas indulatokat a lélek alvilágába. Ez a mű végkicsengése is. A visszatérő Krisztus motívumok (pl. a legfontosabb eseményekre a megfeszítés napján, pénteken kerül sor, Pacsirta ágya fölött a Pieta-festmény függ) is ezt sugallják.


Ki a főszereplő?

Nem a címszereplő, hanem az apa, Vajkay Ákos (akit 1963-ban Páger Antal alakított Ranódy lászlófelejthetetlen filmjében)

Az ő lelkivilágát ismerjük meg a legmélyebben, s az mintegy középpontja, lelki megfelelője a mű problematikájának. Így jellemzi az elbeszélő: „A halálra való készülődés utolsó éveit jobbára lefoglalta.”


A Pacsirta mint társadalmi regény 1.

A Pacsirta részletesen bemutatja a főszereplőt körülvevő miliőt is, sok egyénített szereplője van.

A kisváros regénye is: a magyar elmaradottságé, provincializmusé, amit a kor több kitűnő műve megjelenít (pl. Móricz: Az Isten háta mögött, Úri muri, Török Gyula: A zöldköves gyűrű, Kaffka Margit: Színek és évek)


A Pacsirta mint társadalmi regény 2.

A cselekmény helyszíne, Sárszeg a provincializmus jelképe lesz. Mi jellemzi ezt?

- Egyrészt az értékhiány és a szűklátókörűség. Rónay György írja. „A tett ebben a világban: a részegség. A nagy esemény: egy-egy hatalmas mulatozás” Ezt képviseli az úri társaság, a párducok.

- Másrészt a céltalanság, a belső üresség. Ez oka is az előzőnek, s bár az üres frázisok eltakarják, jól tetten érhető. Még a Figaró-t olvasó, „európai műveltségű férfi”, Sárevits is ide tartozik; neve beszédes, öncélú műveltségével ő is Sárszeg tartozéka.


Az elbeszélő viselkedése, látásmódja

Az elbeszélő a részben a klasszikus hagyományt folytatja: a szereplők fölött áll, de mindentudása korlátozott, és kevés kommentárral él, sokszor csak egy-egy jelzővel értékel. Erőteljes a szereplők szólama is, főleg a sok párbeszéd miatt, de találunk példát szabad függő beszédre is: Vajkay Ákos és Íjas Miklós lelki életéről szerzünk így tudomást.

Az elbeszélő véleményéhez valószínűleg Íjas Miklósé, a szerkesztőé és költőé áll a legközelebb (ő rezonőrnek is tekinthető), aki így tűnődik az itt élők sorsa fölött: „…torzak és görbék, lelkük befelé kunkorodik. Nincs tragédiájuk, mert itt el sem kezdődhetnek a tragédiák”. Íme a céltalanság látlelete: „lelkük befelé kunkorodik”


Az elbeszélés hangneme

A megjelenített világ reménytelensége és céltalansága megmutatkozik a hangnemben is. A mű „egyszerre olvasható az irónia, a gúny, valamint a komoly, a tragikus modalitásának jegyében” – írja róla Bónus Tibor.

Az elbeszélésmód többszólamúsága abból fakad, hogy az értékhiányhoz több nézőpontból is közelíthetünk: kíméletlenül elutasíthatjuk (gúny), tekinthetünk rá játékos vagy keserű iróniával, de az értékvesztéstől megrendülten is (tragikum).

Ez a polifónia Szegedi-Maszák Mihály szerint nemcsak egy család, nemcsak a kisváros, hanem a Monarchia válságát is megidézi: „kimondatlanul is érezteti olvasójával annak megszüntét.”


Felhasznált irodalom

Rónay György: A regény és az élet. Magvető Kiadó, 1985

Király István: Kosztolányi. Vita és vallomás. Budapest, 1986

Magyar irodalom. Budapest, 2010. Szerk. Gintli Tibor

Szegedy-Maszák Mihály: A kettős monarchia emléke a magyar irodalomban=A magyar irodalom történetei. Budapest, 2007

Documents

Az elbeszélői látásmód ée a hangnem Kosztolányi Pacsirta ... · Dr. Hauber Károly, 2019 A Pacsirta genezise, élménykörök A regény megszületésében fontos szerepük