HU HU

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA

Brüsszel, 13.10.2004 COM(2004) 654 végleges

2004/0240 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a kikötői szolgáltatásokhoz való piaci hozzáférésről

(előterjesztő: a Bizottság)

HU 2 HU

MAGYARÁZÓ FELJEGYZÉS

1. BEVEZETÉS

A fogyasztók, de az üzleti élet érdekében is, a liberalizációt valamennyi közlekedési ágazatban kifejezetten belefoglalták a Lisszaboni Agendába. Valóban, az Európa Tanács 2000. március 28-i Lisszaboni ülésének következtetéseiben a közlekedés azon területek körében található, ahol a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat – saját hatáskörükön belül – a „liberalizáció felgyorsítására” szólították fel.

Ennek következtében, a Bizottság 2001. február 13-án közleményt fogadott el az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz „A minőségi szolgáltatás megerősítése a tengeri kikötőkben: Az európai közlekedés kulcsa” címmel (az úgynevezett kikötői csomag). E közlemény sarkalatos pontja a „kikötői szolgáltatásokhoz való piaci hozzáférésről” szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat volt.

Ennek a nagyra törő kezdeményezésnek az elveit és alapvető céljait az év folyamán később a Bizottság fehér könyve is megerősítette.

A javaslat széleskörű vitához vezetett, nemcsak az intézményközi jogalkotási folyamaton belül1, hanem az érdekeltekkel és azok között is.

2003. november 20-án azonban – majdnem három évvel az intézményközi jogalkotási folyamat után, az egyeztetési eljárás végén – az Európai Parlament plenáris ülésen 229 nemleges, 209 igenlő szavazattal és 16 tartózkodással elutasította a kompromisszumos szöveget.

2. KÖZÖSSÉGI JOGI KERETRENDSZER KIALAKÍTÁSÁNAK IGÉNYE

A Bizottság úgy véli, hogy a kikötői szolgáltatások nyújtásához való hozzáférésre irányuló közösségi jogi keretrendszer kialakításának igénye továbbra is szükséges és ez az igény az elmúlt három évben történt események miatt még erőteljesebbé vált.

1. Az EU közlekedési ágazat működőképességének fenntartása

A Bizottság hangsúlyozni kívánja azt a tényt, hogy a korábbi jogalkotási kezdeményezésről folyó intézményközi viták során javaslatának doktrínája, filozófiája és általános elvei továbbra is érintetlenek maradtak. Mindez annak a ténynek a bizonyítéka, hogy még ma is érvényes azon érvelések és megfontolások jó része, amelyeket a 2001. évi bizottsági jelentésben dolgoztak ki, hogy bemutassák a kikötői szolgáltatások nyújtására vonatkozó közösségi jogi keretrendszer kialakítására irányuló igényt:

Először is, az Európa Tanács – elismerve a Lisszaboni Agenda megvalósításának igényét – két alkalommal is (Barcelona, 2002. és Brüsszel, 2003.) kifejezetten és ismételten felszólította

1 Az Európai Parlament a 2001. november 14-én tartott plenáris ülésén – számos módosítástól függően –

jóváhagyta a Bizottság javaslatát az Európai Parlament és a Tanács számára a kikötői szolgáltatásokhoz való piaci hozzáférésről.

HU 3 HU

az összes intézményt, hogy munkálkodjanak a kikötői szolgáltatásokról szóló irányelv elfogadása érdekében.

Ezen túlmenően, a közlekedési statisztikák, tervezetek és trendek ismételten megerősítik a Bizottság azon (a közlekedésről szóló 2001. évi fehér könyvben kifejezett) álláspontját, hogy a leghatékonyabban úgy lehet megbirkózni az EU egyre növekvő közlekedési igényeivel, ha több árucikket és utast irányítanak a tengeri közlekedés felé. Ily módon csökkentik a közúti hálózaton mutatkozó forgalmi torlódást és erősítik a periférikus térségekkel való kohéziót.

A rövid távú tengeri szállítás és a tengeri közlekedési útvonalak képesek a 2010-re vonatkozó szállításnövekedési előrejelzések jó részét elnyelni (ami 50%-kal magasabb, mint 1998-ban). Mindez sokkal több üzleti tevékenységet irányít a kikötőkbe, amelyeknek javítaniuk kell teljesítményüket.

2. A belső piac létrehozása és a kikötők között egyfajta játéktér kialakítása

A Szerződés alapján a Bizottságnak joga és kötelessége, hogy megvizsgálja a számára a Szerződés által biztosított valamennyi lehetőséget, annak érdekében, hogy előbbre vigye a piac megnyitásának feladatát a kikötői szolgáltatások nyújtása során. Ez különösen igaz most, amikor az EU 25 tagra bővült, amelyek közül 20 tag rendelkezik kikötőkkel!

Az EU-Szerződés alapvető szabadságjogai (a létesítés szabadsága, a munkavállalók, áruk és szolgáltatások szabad mozgása), valamint versenyszabályai vonatkoznak erre a kikötői szolgáltatási ágazatra is. A Közösség létrehozása után ötven évvel, még mindig nincsen kifejezetten a kikötői szolgáltatásokra vonatkozó közösségi szabályozási keretrendszer, amely majdhogynem az egyetlen közlekedési szolgáltatási ágazat maradt, ahol az ezen szabályok alkalmazásával felmerülő problémákkal a Bizottságnak eseti alapon kell foglakoznia.

Ez egy olyan piaci terület, amelyet az alkalmazandó nemzeti és egyéb szabályok komplexitása és változatossága, valamint a kikötői szolgáltatások heterogén jellege és a kikötők sokfélesége jellemez (a jogállás, a tulajdonjog, a vezetési típus, a méret, a funkció és a földrajzi jellegzetességek tekintetében).

Következésképpen, az ezekben az EU kikötőkben alkalmazandó alapvető szabályokat megállapító közösségi keretrendszer elfogadása biztosítaná, hogy a kikötőkön belüli és közötti verseny egyfajta játéktéren folyna.

A kikötői szolgáltatásokra vonatkozó közösségi keretrendszert nem minden méretű kikötőre alkalmaznák. Csak azokat a kikötőket vennék figyelembe, amelyek teljes éves tengeri forgalmi volumene megfelel a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló 1692/96/EK határozatban2 megállapított „(A kategóriás) nemzetközi tengeri kikötők” teljes éves tengeri forgalmi volumenének. A tagállamoknak azonban lehetőségük van arra, hogy úgy határozzanak, hogy ezt az irányelvet más kikötőkre is alkalmazzák.

Két fő kérdéssel kell foglalkozni:

2 Az Európai Parlament és a Tanács 1996. július 23-i 1692/96/EK határozata a transzeurópai közlekedési

hálózatok fejlesztésére irányuló közösségi iránymutatásokról (HL L 228., 1996.9.9., 1. o.). Az 1346/2001/EK határozattal (HL L 185., 2001.7.6., 1. o.) módosított határozat.

HU 4 HU

– A kikötőn belüli versennyel kapcsolatosan (egy kikötőn belül ugyanazon kikötői szolgáltatás szolgáltatói közötti verseny), ebben a piaci ágazatban a szolgáltatások hatékony nyújtása alapvetően fontos az EU kikötők működéséhez és ily módon az EU fentiekben vázolt politikája megvalósításához.

A kikötői szolgáltatások olyan kereskedelmi értékkel rendelkező szolgáltatások, amelyeket egy kikötőben a kikötő felhasználói számára fizetség ellenében nyújtanak, és amelyeket általában nem foglalnak bele a rövid időre való kikötés vagy a kikötőben való tevékenység engedélyezéséért beszedett díjakba. Ezek a révkalauzi, vontatási és kikötési műszaki-hajózási szolgáltatások, az összes teheráru-kezelési művelet (beleértve a berakodást és kirakodást, a rakodási munkát, a hajóteher arányos elrendezését, az átszállítást és az egyéb terminálon belüli szállítást) és az utasokkal kapcsolatos szolgáltatások (beleértve a beszállást és a kiszállást). Ezeket a szolgáltatásokat nyújthatják a kikötői területen belül vagy a kikötőhöz vezető vízi úton.

Megfelelő figyelmet kell szentelni az egyes kikötők sajátosságainak és annak, hogy ez milyen következményekkel jár a kikötői szolgáltatások szolgáltatói számára. Ez az eset állhat fenn különösen akkor, ha egy kikötőben területi és kapacitási korlátozások léteznek, vagy ha különleges tengerbiztonsági, biztonsági és környezeti megfontolásokat kell figyelembe venni.

– A kikötők közötti versennyel kapcsolatosan (vagyis a kikötők között), a Bizottság osztja a két társ-jogalkotó (az Európai Parlament és a Tanács) azon véleményét, hogy a pénzügyi átláthatóságról szóló irányelvet kell alkalmazni a jogalkotási javaslat hatálya alá tartozó valamennyi kikötőre, és hogy a kikötői infrastruktúra finanszírozásáról állami támogatási iránymutatásokat kell elfogadni (ami a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik).

3. A meglévő szociális és munkaügyi joganyag teljes körű betartásával a foglalkozatás javítása az ágazatban

A korábbi jogalkotási vita során gyakran érveltek azzal, hogy a kikötői szolgáltatások ágazatában a piac megnyitása negatív következményekkel járna a munkavállalók foglalkoztatására és szociális kérdéseire, vagy a kikötőkben veszélyeztetné a biztonságot.

Ez nem igaz. A Bizottság mindig is hangsúlyozta a foglalkoztatási és szociális ügyekre vonatkozó EU és nemzeti szabályokra irányuló javaslatai semlegességét, beleértve a képzési követelményeket és a szakmai minősítéseket, valamint a környezeti és biztonsági kérdéseket. Következésképpen a javaslat nem érintené hátrányosan a vonatkozó szabályok alkalmazását, feltéve, hogy azok összeegyeztethetők a közösségi joggal, valamint a Közösség és az érintett tagállam nemzetközi kötelezettségeivel.

Ezen túlmenően, a kikötőkben a további, új volumenek megjelenése nyilvánvalóan új műveletek létrehozására teremt igényt, és ez a kikötőkben a foglalkoztatás javításához vezet majd.

HU 5 HU

Végezetül és a javasolt közösségi jogi keretrendszer alkalmazásának javítása érdekében, a Bizottság arra szeretné felkérni a tagállamokat, hogy ratifikálják a nemzetközi szervezetekben elfogadott egyezményeket, különösen az ILO egyezményeket3.

3. A BIZOTTSÁG JAVASLATA.

A Bizottság következésképpen úgy véli, hogy az üzemeltetők, a hatóságok és a fogyasztók érdekében még mindig szükséges, hogy olyan meghatározott és világos szabályokat vezessenek be a kikötői szolgáltatások piacához való hozzáférésre vonatkozóan, amelyek figyelembe veszik e piac egyedülálló jellegzetességeit.

Ezért a kezdeményezési jog egyedüli birtokosaként, a Bizottság új javaslatot nyújt be egy, a kikötői szolgáltatásokhoz való piaci hozzáféréséről szóló irányelvre.

Az alapvető filozófia, az elvek és a célok ugyanazok maradtak, amelyeket a Bizottság a 2001. évi közleményével szeretett volna megvalósítani. A Bizottság ugyanakkor elismeri a korábbi jogalkotási javaslat során előterjesztett konstruktív változtatások, valamint az érdekelt felek által tett javaslatok értékét.

Ennek eredményeként, a Bizottság új javaslatszövege a 2001. évi eredeti javaslaton és a 2002. évi módosított javaslaton, valamint az Európai Parlament két olvasata, a Tanács közös állásfoglalása és az egyeztetési szövegek által előterjesztett számos konstruktív módosításán alapul.

Például a következő pontok maradtak ugyanazok, mint a múltban:

– Az irányelv hatálya, vagyis az érintett kikötőkre és kikötői szolgáltatásokra vonatkozó küszöbértékek.

(a) A kikötők esetében, csak a TÍZ közlekedési kategória A. listáján szereplő kikötőket veszik figyelembe (lásd: fenti II.2. pont, 2. cikk).

(b) Az érintett szolgáltatásokat a 3. cikkben határozzák meg.

– Az irányelv semmilyen módon nem érinti a tagállamok jogait és kötelezettségeit szociális tárgyú joganyaguk alkalmazása tekintetében, beleértve a személyzet egészségére, biztonságára és foglalkoztatására vonatkozó nemzeti szabályokat (4. cikk).

– Az irányelv semmilyen módon nem érinti a tagállamok jogait és kötelezettségeit a kikötőkben a jogrend és a biztonság, valamint a környezetvédelem tekintetében (5. cikk).

– Az engedélyek megadására vonatkozó kritériumoknak objektívnek, átláthatónak, megkülönböztetés nélkülinek, megfelelőnek és arányosnak kell lenniük, és ezeket a kritériumokat nyilvánosságra kell hozni (7. cikk).

3 A dokkmunkáról szóló 1973. évi C137. sz. ILO-egyezmény; a foglakozás-biztonságról és egészségről

(dokkmunka) szóló 1979. évi C152. sz. ILO-egyezmény; a folyamatos foglalkoztatásról (tengerészek) szóló 1976. évi C145. sz. ILO-egyezmény.

HU 6 HU

– Objektív indokokkal kell alátámasztani, ha egy vagy több kikötői szolgáltatásra nézve korlátozni kívánják a szolgáltatók számát. A szolgáltatók lehető legnagyobb számát kell engedélyezni (9. cikk).

– Biztosítani kell az illetékes hatóság semlegességét a szolgáltatók számának korlátozásáról és a kiválasztási eljárásról szóló döntések tekintetében (8. és 9. cikk).

– A révkalauzi tevékenységre nézve a Bizottság azt a szöveget javasolja, amelyet az egyeztetési eljárás során jóváhagytak (14. cikk).

A révkalauzi tevékenységet tehát beillesztik az irányelv hatályába és azt kereskedelmi jellegű szolgáltatásként ismerik el. Különös hangsúlyt helyeznek azonban a szolgáltatási sajátosságok alapvető fontosságára, amelyeknek ez a tevékenység alá van vetve.

Ezeket a sajátosságokat, különösen a révkalauzi tevékenység közszolgálati kötelezettségeit és tengerbiztonsági megfontolásait, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság figyelembe vette az eredeti javaslat vitája során. Ez az oka annak, hogy szerintük a révkalauzi tevékenységre irányuló engedélyezések miért vethetők különösen szigorú, a közszolgálati kötelezettségekkel és a tengerbiztonsággal kapcsolatos kritériumok alá; ez különösen a világosan meghatározott navigációs ismeretekre és kapacitásra vonatkozhat a helyi működési területekre nézve. Ennek érdekében az illetékes hatóságok eseti alapon vagy megtartják maguknak, vagy közvetlenül adnak kizárólagos jogot egy szervezet számára, hogy egy kikötőben révkalauzi szolgáltatást nyújtsanak. Ily módon engedélyezik a kikötő-specifikus megoldások elfogadását.

Meg kell jegyezni, hogy a révkalauzi tevékenység saját erőből történő ellátását az irányelvbe a révkalauzi tevékenység alóli mentességről szóló igazolások (PEC) formájában illesztik be.

– Előírják az átlátható számvitelt a kikötő vezetőségi testülete számára.

Az új bizottsági javaslatba a következő új elemeket illesztik be:

– Általános szabályként, a teheráruval és az utasokkal kapcsolatos műveleteket saját erőből is el lehet látni az illető személy szárazföldi személyzetének alkalmazásával.

A szárazföldi személyzet saját erőből végzett tevékenységre való alkalmazása javítja a kikötőkben a foglalkoztatást, és ennek első számú kedvezményezettjei a helyi közösségek. Nem is kell mondani, hogy ezt a személyzetet a foglalkoztatásra és a szociális feladatokra vonatkozó alkalmazandó nemzeti és közösségi szabályok teljes körű betartásával kell alkalmazni, a teheráru-kezeléssel foglalkozó minden egyéb személyzetre megállapított általános szabályokat és feltételeket követve.

A szárazföldi személyzet alkalmazása mellett, azok a hajók, amelyek a rövidtávú hajózással összefüggésben engedélyezett rendszeres hajózási szolgáltatást nyújtanak vagy a tengeri közlekedési útvonalakon működnek, emellett még saját erőből történő tevékenységet is elláthatnak a hajó rendes legénységének alkalmazásával.

Az engedélyezett rendszeres hajózási szolgáltatások, a rövidtávú tengeri hajózással és a tengeri közlekedési útvonallal kapcsolatos tevékenységek olyan EU politikák,

HU 7 HU

amelyek fő célkitűzése a szárazföldi (közúti) közlekedés csökkentése. Ez utóbbit az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 884/2004/EK határozatában határozták meg, módosítva a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló 1692/96/EK határozatot. Az irányelv hatálya alá tartoznak az ugyanazon tagállam kikötői közötti tengeri kapcsolatok is (part menti hajózás).

Az EU különböző módon támogatja ezek egyre nagyobb igénybevételét, beleértve a közösségi pénzeszközökkel való finanszírozást is. Így csak az lehetne a normális megoldás, ha ezeket tovább ösztönzik a közösségi joganyagon keresztül.

Meg kell jegyezni, hogy a saját erőből végzett tevékenység ellátásához engedély szükséges. Az engedély megadására vonatkozó kritériumoknak ugyanazoknak kell lenniük, mint amelyek az ugyanazon vagy összehasonlítható kikötői szolgáltatások szolgáltatóira vonatkoznak, amennyiben ezek megfelelőek. Az illetékes hatóságok hatékony és gyors módon adják meg ezeket az engedélyeket a tevékenységeket saját erőből ellátó személyek számára. Ezek az engedélyek mindaddig hatályban maradnak, amíg az illető személy eleget tesz a megadásra vonatkozó kritériumoknak.

– A szolgáltatók számára az engedélyek kötelezővé válnak (7. cikk). A Bizottság ily módon szeretné egyeztetni a hozzáértő kikötői szolgáltatók hatékony és tényleges hozzáférésének engedélyezésére irányuló igényt azzal az igénnyel, hogy biztosítsák a saját korlátjaival rendelkező kikötő megfelelő vezetését, valamint hogy biztosítsák a szakmai minősítések kielégítő szintjét.

Bizonyos időn belül az irányelv hatálybalépését követően, a kikötőben valamennyi kikötői szolgáltatónak engedély alapján kell működnie. Az engedély megadásához használt módszer határozza meg, hogy mi történik abban az esetben, ha a későbbiek során korlátozzák a kikötői szolgáltatók számát (10. cikk).

(a) Megfelelő időn belül, az irányelv hatálybalépése előtt adott engedélyeket felül kell vizsgálni, mivel ezeket nem az irányelv szabályaival és kikötéseivel összhangban adták meg. Ugyanakkor azonban figyelembe kell venni a jelenlegi szolgáltatók jogos elvárásait. A rendszert alkalmazzák az irányelv hatálybalépése után megadott engedélyekre is.

Az időkeretet maximum 12 hónapban állapítják meg az irányelv lehető legkésőbbi átültetési időpontja után (12 + 18 hónap).

A javasolt rendszer olyan engedélyezést tesz lehetővé, amely egyszerűen, további követelmények nélkül megadható, de egyben jelzi azt a lehetőséget is, hogy ez a (11. cikkben leírt) kiválasztási eljárás alapján is megtehető, ha a kikötői hatóság így határoz, illetve ha a jelenlegi (vagy az új) szolgáltató ezt kéri.

(b) Ha és amennyiben korlátozzák a szolgáltatók számát:

– a kiválasztási eljárás alapján megadott engedélynek továbbra is változatlanul hatályban kell maradnia;

– a kiválasztási eljárás nélkül megadott engedélyt vissza kell vonni és kiválasztási eljárást kell lefolytatni;

HU 8 HU

– a meglévő szolgáltató számára kártérítést terveznek, ha nem az nyeri meg a kiválasztási eljárást, a Szerződés versenyszabályainak teljes körű betartásával;

– a kikötőben az ingatlannal kapcsolatos és tulajdoni jogokat tartalmazó engedélyekre irányuló rendelkezések némileg eltérnek, mivel figyelembe vették ezek sajátos jellegét.

– Az engedélyek időtartama (12. cikk) még mindig a szolgáltató által eszközölt beruházásokhoz kapcsolódik. A javasolt időkeretek összhangban vannak az EU-ban alkalmazott valós, általános értékcsökkenési szabályokkal.

– A Bizottság osztja a két társ-jogalkotó (az Európai Parlament és a Tanács) azon véleményét, hogy foglalkozni kell a kikötők közötti verseny kérdésével is. Ezért az egyeztetés során már elfogadták a következőket:

(a) tartalmazza az a szöveget, amely előírja a pénzügyi átláthatóságról szóló irányelv alkalmazását a jogalkotási javaslat hatálya alá tartozó valamennyi kikötőre (16. cikk).

(b) szintén tartalmazza az állami támogatásról szóló iránymutatások elfogadott szövegét; ez előírja, hogy a Bizottság állami támogatásról szóló iránymutatásokat fogadjon el az irányelv elfogadása után egy éven belül (17. cikk).

4. AZ EGYES CIKKEKKEL KAPCSOLATOS ÉSZREVÉTELEK.

Az 1. cikk rögzíti az irányelv célkitűzéseit, vagyis a tengeri kikötőkben a kikötői szolgáltatások nyújtásának és saját erőből való ellátásának szabadságát a kikötői szolgáltatások közösségi szolgáltatói számára, bizonyos céloktól és sajátos korlátozásoktól függően.

A 2. cikk rögzíti az irányelv hatályát. A meghatározásokról szóló cikkre hivatkozva ismerteti, hogy mely kikötői szolgáltatások tartoznak az irányelv hatálya alá és különböző küszöbértékeket vezet be azon kikötőkre nézve, amelyekre az irányelvet alkalmaznák.

A 3. cikk határozza meg a kulcsfontosságú kifejezéseket és különösen azokat a kikötői szolgáltatásokat, amelyekre az irányelvet alkalmazzák.

A 4. cikk emlékeztet arra, hogy az irányelv semmilyen módon nem érinti a tagállamok jogait és kötelezettségeit szociális tárgyú joganyaguk alkalmazása tekintetében, beleértve a személyzet egészségére, biztonságára és foglalkoztatására vonatkozó szabályokat.

Az 5. cikk emlékeztet arra, hogy az irányelv semmilyen módon nem érinti a tagállamok jogait és kötelezettségeit a kikötőkben a jogrend és a biztonság, valamint a környezetvédelem tekintetében.

A 6. cikk azt ismerteti, hogy az irányelv nem töröl semmilyen olyan kötelezettséget, amelynek a hatóságok már alanyai a közbeszerzésről szóló 92/50, 93/36, 93/37 és 93/38 irányelv, valamint a 3577/92 rendelet következtében. Emellett, ha ezen irányelvek egyike már előírja a szerződés pályáztatását, a javasolt irányelv helyett az illető irányelv határozza meg a

HU 9 HU

pályáztatás módját. A 3. bekezdés továbbá biztosítja a szakmai oktatás és képzés kölcsönös elismeréséről szóló 89/48, 92/51 és 99/42 irányelv alkalmazását, különösen amikor a tagállamok a szolgáltató szakmai minősítései alapján adnak ki engedélyt.

A 7. cikk azt az alapvető szabályt állapítja meg, hogy a kikötői szolgáltatások valamennyi szolgáltatója az illetékes hatóság által megadott engedély alapján működik. Az engedély megadásának legkésőbb 12 hónappal az irányelv átültetésére megállapított lehető legkésőbbi időpont után meg kell történnie. Lehetőségként kiválasztási eljárási rendszert lehet alkalmazni. Az engedély megadására vonatkozó feltételeknek átláthatóknak, nem megkülönböztető jellegűnek, objektívnek, megfelelőnek és arányosnak kell lenniük. Ezeket a feltételeket nyilvánosságra kell hozni, és az engedély megszerzésére irányuló eljárásnak is nyilvánosnak kell lennie. Az engedélyeket hatékony és gyors módon kell megadni. Ez a cikk tartalmazza azoknak a kritériumoknak a leszűkített listáját, amelyektől az engedélyezés függhet, és ezek a kritériumok bizonyos közszolgálati kötelezettségeket is magukban foglalhatnak. A cikk továbbá kötelezettséget is tartalmaz az illetékes hatóság számára, hogy megfelelő képzést biztosítson, ha a helyi ismeret elengedhetetlen a lehetséges szolgáltató számára, és a szolgáltató számára azt a jogot tartalmazza, hogy a választása szerinti személyzetet alkalmazza.

A 8. cikk írja le és határozza meg az engedély megadása során alkalmazandó kiválasztási eljárást. Ezen eljárás alkalmazása azokban az esetekben szükséges, amikor egy vagy több kikötői szolgáltatásra nézve korlátozzák a szolgáltatók számát. A cikk azokra az esetekre nézve is rendelkezik, amikor a kiválasztási eljárás során nem találtak alkalmas szolgáltatót. Végezetül biztosítja az illetékes hatóság, mint a szolgáltatásra irányuló kiválasztási eljárás döntéshozó testületének a semlegességét abban az esetben, amikor ezt a szolgáltatást maga a hatóság is szeretné nyújtani. Erre a célra független testületet kell kijelölni.

A 9. cikk rögzíti a követendő átláthatósági szabályokat, amikor a kikötőben a szolgáltatók számának korlátozása válik szükségessé. A cikk előírja, hogy a szolgáltatók lehető legnagyobb számát kell engedélyezni.

A 10. cikk határozza meg az abban az esetben követendő szabályokat, amikor a kikötői szolgáltatás szolgáltatóinak számát korlátozták. Nevezetesen, eltérő elbánást vezet be az engedély megadásának módja alapján (kiválasztási eljárás lefolytatásával vagy anélkül). Foglalkozik a kikötőben ingatlannal kapcsolatos és tulajdoni jogokat tartalmazó engedélyek kiadásával.

A 11. cikk rögzíti a követendő szabályokat a múltbéli és jövőbeni engedélyekre nézve az új kikötők vagy kikötőrész esetében.

A 12. cikk – Maximális hosszúságú időtartamokat adnak: A cikk az engedélyezések időbeli korlátozásának elvét vezeti be és az időtartamot az eszközökbe történő beruházások kritériumához köti. Az időtartam a szolgáltató által eszközölt beruházások szintje szerint és aszerint változik, hogy ingó-e vagy sem az eszköz, amelybe a beruházást eszközölték.

A 13. cikk rögzíti, hogy az irányelv szabályait ugyanúgy kell alkalmazni a saját erőből ellátott tevékenységre. A szolgáltatás saját erőből való ellátása csak kivételes és jól meghatározott esetekben tagadható meg. A rövidtávú hajózás során való és a tengeri közlekedési útvonalbeli teheráru-kezelési műveletekkel és az utasokkal kapcsolatos szolgáltatásokkal összefüggésben az engedélyezett rendszeres hajózási szolgáltatások esetében, a szolgáltatást saját erőből ellátó személy számára engedélyezik a rendes legénység alkalmazását, a szárazföldi személyzet

HU 10 HU

mellett. A saját erőből történő tevékenység ellátás engedélyezése kötelező és a kritériumok nem lehetnek szigorúbbak azoknál, amelyeket az ugyanazon vagy összehasonlítható kikötő szolgáltatás más szolgáltatóira nézve rögzítenek. Az engedélyeket hatékony és gyors módon kell megadni, és azok mindaddig hatályban maradnak, amíg a szolgáltatást saját erőből ellátó személy eleget tesz a megadás kritériumainak. Az engedélyek nem érinthetik a nemzeti szociális, foglalkoztatási és képzési kérdéseket. Lehetséges, hogy a szolgáltatást saját erőből ellátó személy a kérdéses szolgáltatásra nézve hozzájáruljon a közszolgálati kötelezettségek költségéhez.

A 14. cikk sajátos rendszert állapít meg a révkalauzi tevékenységre nézve a tengerbiztonsági és közszolgálati követelmények miatt. Lehetséges a révkalauzi tevékenység saját erőből történő ellátása. Tervezik, hogy a tagállamok jelentést készítenek a révkalauzi szolgáltatás hatékonyságának javítására irányuló intézkedésekről. A révkalauzi tevékenység saját erőből történő ellátását az irányelvbe a révkalauzi tevékenység alóli mentességről szóló igazolások (PEC) formájában illesztették be.

A 15. cikk biztosítja a kiválasztási eljárás teljes mértékű átláthatóságát, és előírja a tagállamok számára, hogy fellebbezési eljárásokat alakítsanak ki, a bírósági felülvizsgálatot is beleértve.

A 16. cikk biztosítja a pénzügyi átláthatóságról szóló 80/723 bizottsági irányelv alkalmazását az irányelv hatálya alá tartozó kikötőkre, és ebben a kérdésben jelentéstételi rendszert tervez.

A 17. cikk azt tervezi, hogy a Bizottság az irányelv hatálybalépésétől számított egy éven belül az állami támogatásra vonatkozó iránymutatást fogadjon el a kikötői infrastruktúra finanszírozásáról.

A 18. cikk vezeti be azt a követelményt, hogy a szolgáltatóknak a kikötői szolgáltatási tevékenységekre nézve külön számlákkal kell rendelkezniük.

A 19. cikk átlátható számviteli követelményeket vezet be a kikötő vezetőségi testülete számára.

A 20. cikk a kikötők, vízi utak és tengeri övezetek nemzetközi jogállásával foglalkozik.

A 21. cikk kötelezettséget állapít meg a tagállamok számára, hogy tegyenek jelentést az irányelv alkalmazásáról, továbbá a Bizottság számára, hogy e jelentések alapján jelentést állítson össze, amelyhez adott esetben átdolgozási javaslatot csatol.

A 22. cikk tartalmazza a tagállamoknak az irányelv végrehajtására irányuló kötelezettségét.

A 23. cikk rendelkezik az irányelv hatálybalépéséről.

A 24. cikk tartalmazza az irányelv címzettjeit.

HU 11 HU

2004/0240 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a kikötői szolgáltatásokhoz való piaci hozzáférésről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre, és különösen annak 80. cikk (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára4,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére5,

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére6,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően eljárva7,

mivel:

(1) A Szerződés 49. cikkének az a célja, hogy kiküszöbölje a Közösségben a szolgáltatások nyújtásának szabadságával kapcsolatos korlátozásokat. A Szerződés 51. cikkének megfelelően, ezt a célt a közös közlekedési politika keretén belül kell elérni, miközben tiszteletben tartják – többek között – a Szerződés szociális és környezetvédelmi szabályait.

(2) Ezt a célt a tengeri közlekedési szolgáltatások tekintetében elérték a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti tengeri szállításban a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének alkalmazásáról szóló, 1986. december 22-i 4055/86/EGK tanácsi rendeleten8 és a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri szállításra (part menti hajózásra) történő alkalmazásáról szóló 1992. december 7-i 3577/92/EGK tanácsi rendeleten9 keresztül.

(3) A kikötői szolgáltatások alapvetők a tengeri közlekedés megfelelő működéséhez, mivel alapvetően járulnak hozzá a tengeri közlekedési infrastruktúra hatékony használatához.

4 HL C ., ., o. . 5 HL C ., ., o. . 6 HL C ., ., o. . 7 HL C ., ., o. . 8 HL L 378., 1986.12.31., 1. o. A 3573/90/EGK rendelettel (HL L 353, 1990.12.17., 16. o.) módosított

rendelet. 9 HL L 364., 1992.12.12., 7. o.

HU 12 HU

(4) A Bizottság a tengeri kikötőkről és a tengeri infrastruktúráról szóló 1997. decemberi zöld könyvben azon szándékát jelezte, hogy jogalkotási keretrendszerre tesz javaslatot annak érdekében, hogy megvalósuljon a kikötői szolgáltatási piachoz való hozzáférés a nemzetközi forgalommal rendelkező közösségi kikötőkben.

(5) Azon intézkedések egyikeként, amelyek erősítik az általános versenyt a Közösség kikötőiben és kikötői között, lehetővé téve a kikötői szolgáltatási piachoz való hozzáférést közösségi szinten, meg kell szüntetni azokat a jelenlegi korlátozásokat, amelyek akadályozzák a hozzáférést a kikötői szolgáltatások szolgáltatói és a szolgáltatásokat saját erőből ellátó személyek számára, javítani kell a kikötő felhasználói számára nyújtott szolgáltatás minőségét, javítani kell a hatékonyságot és a rugalmasságot, elő kell segíteni a költségek csökkentését és ezáltal hozzá kell járulni a rövidtávú hajózás és a kombinált közlekedés támogatásához. Átláthatóvá kell tenni egyrészt a tengeri kikötők vagy kikötői rendszerek és a kikötői szolgáltatások szolgáltatói, és másrészt az állami hatóságok közötti pénzügyi kapcsolatokat is, beleértve a kikötők számára juttatott állami finanszírozást.

(6) A nemzeti jogszabályok és gyakorlatok egyenlőtlenségekhez vezettek az alkalmazott eljárások során és jogi bizonytalanságot teremtettek a kikötői szolgáltatások szolgáltatóinak jogai és az illetékes hatóságok kötelességei tekintetében. Ezért a Közösség érdekében áll, hogy olyan közösségi jogi keretrendszert alakítsanak ki, amely megállapítja a kikötői szolgáltatási piachoz való hozzáférésre, a jelenlegi és a lehetséges szolgáltatók és a szolgáltatást saját erőből ellátó személyek jogaira és kötelezettségeire, a kikötők vezetőségi testületére, valamint az engedélyezésre és a kiválasztásra irányuló eljárásra vonatkozó alapvető szabályokat.

(7) A kikötői szolgáltatásokra vonatkozó közösségi joganyag nem zárhatja ki az olyan más közösségi szabályok alkalmazását, mint például a versenyszabályok, beleértve azokat a szabályokat is, amelyek az általános gazdasági érdekeltségű szolgáltatásokra – különösen a monopolhelyzetekre – vonatkoznak.

(8) Az irányelv céljának elérése érdekében – de anélkül, hogy olyan további terhet rónának a kisebb kikötőkre, amely aránytalan lenne a várt eredményhez képest – ezt az irányelvet azokra a kikötőkre kell alkalmazni, amelyek teljes éves tengeri forgalmi volumene megfelel a „nemzetközi (A kategóriás) tengeri kikötők” teljes éves tengeri forgalmi volumenének, ahogyan az meghatározásra került a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló, 1996. július 23-i 1692/96/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban10, nem érintve azonban a tagállamok azon lehetőségét, hogy úgy döntsenek, hogy ezt az irányelvet más kikötőkre is alkalmazzák. A teljes éves forgalmi volumen megállapítása során a tagállamoknak biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy ne vegyék figyelembe a forgalmat egy kikötő azon részein, amelyek nincsenek nyitva az általános kereskedelmi forgalom számára.

(9) A tagállamok számára egyformán biztosítani kell, hogy kizárják az irányelv hatálya alól az erősen szezonális jellegű kikötőket, feltéve, hogy megbizonyosodnak arról,

10 HL L 228., 1996.9.9., 1. o. A 2004/884/EK határozattal (HL L 167., 2004.4.30., 1. o.) módosított

határozat.

HU 13 HU

hogy a kikötői szolgáltatási tevékenységekre nézve megfelelő szintű piaci hozzáférés létezik.

(10) A tagállam által az ugyanazon földrajzi területen kijelölt kikötői rendszer ugyanazokkal a korlátokkal szembesül mint az egyes kikötők, és a tagállamoknak ezt a kikötői rendszert ennek az irányelvnek az alkalmazásában ugyanúgy kell kezelniük, mint az egyes kikötőket.

(11) A tagállamoknak szabadon kell kiválasztaniuk az ugyanazon a földrajzi területen található, kikötői rendszerbe összevonható két vagy több kikötő vezetőségi modelljét.

(12) A tagállamoknak illetékes hatóságot vagy illetékes hatóságokat kell kijelölniük ezen irányelv végrehajtása érdekében. Ez vagy ezen hatóságok állami vagy magánkézben lévő szervezetek lehetnek, és felelősek lehetnek az ezen irányelv által szabályozott egy vagy több feladatért és egy vagy több kikötőért.

(13) Ez az irányelv semmilyen módon nem érinti a szociális tárgyú nemzeti jogszabályoknak a szolgáltatók és a szolgáltatást saját erőből ellátó személyek általi alkalmazását, beleérve a személyzet egészségére, biztonságára és foglalkoztatására vonatkozó szabályokat.

(14) Ez az irányelv semmilyen módon nem érinti a tagállamok vagy az általuk kijelölt illetékes hatóságok jogait és kötelezettségeit a kikötőkben a jogrend és a biztonság, valamint a környezetvédelem tekintetében.

(15) Ha az ezen irányelv alapján való engedélyezés olyan szerződés formáját ölti, amely a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelv11, az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14-i 93/36/EGK tanácsi irányelv12, az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14-i 93/37/EGK tanácsi irányelv13 és a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 93/38/EGK tanácsi irányelv14 hatálya alá tartozik, akkor ezeket az irányelveket kell alkalmazni. Ugyanígy, ha az ezen irányelv alapján való engedélyezés olyan közszolgálati szerződés formáját ölti, amely a 3577/92/EGK rendelet hatálya alá tartozik, ezt a rendeletet kell alkalmazni. Végezetül adott esetben a szakmai oktatás és képzés kölcsönös elismeréséről szóló 89/48/EGK tanácsi irányelvet15 és 92/51/EGK tanácsi irányelvet 16, valamint az 1999/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet17 kell alkalmazni.

11 HL L 209., 1992.7.24., 1. o. A legutóbb a 2001/78/EK bizottsági irányelvvel (HL L 285., 2001.10.29.,

1. o.) módosított irányelv. 12 HL L 199., 1993.8.9., 1. o. A legutóbb a 2003. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv. 13 HL L 199., 1993.8.9., 54. o. A legutóbb a 2003. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv. 14 HL L 199., 1993.8.9. 84. o. A legutóbb a 2003. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv. 15 HL L 19., 1989.1.24., 16. o. A legutóbb a 2004/108/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL

L 32., 2004.2.5., 15. o.) módosított irányelv. 16 HL L 209., 1992.7.24., 25. o. A legutóbb a 2001/19/EK irányelvvel módosított irányelv. 17 HL L 201., 1999.7.31., 77. o.

HU 14 HU

(16) A kikötői szolgáltatásokra irányuló azon szerződéseket, amelyeket a közösségi jog egy másik okmánya alapján pályázati eljárás lefolytatásával ítéltek oda, nem vethetik ezen irányelvnek megfelelő kiválasztási eljárás alá.

(17) A hatékony és biztonságos kikötői vezetés érdekében, a tagállamoknak elő kell írniuk, hogy a kikötői szolgáltatások szolgáltatói engedélyt szerezzenek. Az engedély megadására vonatkozó kritériumoknak objektívnek, átláthatónak, megkülönböztetés nélkülinek, megfelelőnek és arányosnak kell lenniük, és ezeket a kritériumokat nyilvánosságra kell hozni. Az illetékes hatóságoknak ezeket az engedélyeket hatékony és gyors módon kell megadniuk, és ezen irányelv rendelkezéseinek megfelelően.

(18) A pályázó szolgáltatók számára a szakirányú képzéshez való megfelelő hozzáférés biztosítása érdekében, ha az előírt műszaki, szakmai minősítések sajátos helyi ismereteket vagy a helyi feltétekkel kapcsolatos gyakorlatot tartalmaznak, a tagállamok kötelezhetik az ilyen ismeretekkel vagy gyakorlattal rendelkező szolgáltatókat arra, hogy adott esetben fizetség ellenében ilyen képzést kínáljanak.

(19) A kikötői szolgáltatások szolgáltatói és a szolgáltatást saját erőből ellátó személyek számára biztosítani kell a jogot, hogy a saját választásuk szerinti személyzetet alkalmazzák, a foglalkoztatásra, a munkafeltételekre és az egyéb szociális ügyekre, valamint a képzésre és a szakmai hozzáértésre vonatkozó szabályok betartásával.

(20) Mivel a kikötők behatárolt földrajzi területen találhatók, a piachoz való hozzáférést bizonyos esetekben a környezeti szabályoknak megfelelően olyan korlátozások alá kell vetni, amelyek a területtel vagy a kapacitással, forgalom-vonatkozású biztonsági aggályokkal vagy követelményekkel kapcsolatosak. Ezekben az esetekben és a kikötő átfogó hatékonyságának biztosítása érdekében, szükségessé válhat a kikötői szolgáltatások engedélyezett szolgáltatói számának korlátozása, miközben tiszteletben tartják a szolgáltató vagy a kikötő vezetőségi testülete közszolgálati kötelezettségeit, valamint a környezeti szabályokat. A korlátozásra vonatkozó kritériumoknak objektívnek, átláthatónak, nem megkülönböztető jellegűnek, megfelelőnek és arányosnak kell lenniük.

(21) Azokban az esetekben, amikor az illetékes hatóság határozza meg a kikötő közzétett fejlesztési politikájának megfelelően a kikötőben vagy a kikötő egy részében végzendő kereskedelmi tevékenységek körét, ez nem tekinthető a szolgáltatók száma korlátozásának.

(22) A szolgáltatók száma korlátozásának esetében, ennek a számnak a körülmények alapján a legmagasabb számnak kell lennie. A szolgáltatókat az illetékes hatóságnak kell kiválasztania a megkülönböztetést tilalmazó szabályokkal rendelkező objektív, nyílt és tisztességes kiválasztási eljárás alapján.

(23) A nyitottság és az átláthatóság érdekében a kiválasztási eljárást nyilvánosságra kell hozni az érintett ágazatok számára, és az érdekelt felekkel közölni kell a teljes dokumentációt. Nyilvánosságra kell hozni a kiválasztási eljárásból származó döntést is.

(24) A közösségi kikötőkben fennálló jelenlegi helyzet, a különféle engedélyezési és kiválasztási módszerekkel és időtartamokkal, továbbá a jogi bizonyosságra irányuló igény szükségessé teszi, hogy valamennyi meglévő szolgáltató számára meghatározott

HU 15 HU

időn belül engedélyt adjanak. Ezen idő után valamennyi engedélyt ennek az irányelvnek megfelelően kell megadni.

(25) Ha a kikötői hatóság így dönt, vagy ha egy meglévő szolgáltató kéri, az engedély megadása érdekében kiválasztási eljárást kell lefolytatni.

(26) Abban az esetben, ha ennek az irányelvnek a hatálybalépése után korlátozások válnak szükségessé, vissza kell vonni a nem pályázati felhívás alapján adott engedélyeket.

(27) A tagállamoknak olyan rendelkezéseket kell hozniuk, amelyek alapján a meglévő szolgáltatót, amelyet a kiválasztási eljárás során nem választottak ki, az újonnan kiválasztott szolgáltató kártérítésben részesíti azon múltbéli beruházások tekintetében, amelyek még nem teljes mértékben amortizálódtak, és amelyeket a korábbi szolgáltató eszközölt és az újonnan kiválasztott szolgáltató átvesz, figyelembe véve a korábbi időszak alatt nyújtott szolgáltatás átfogó gazdasági mérlegét, világos és előre megállapított kritériumok szerint.

(28) Alapvető annak biztosítása, hogy meghozzák az ezen irányelv alapján való döntéseket és eljárási intézkedéseket, és ezek meghozatalát ellenőrizzék, az átláthatóság és a megkülönböztetés tilalma elvek alapján. Ezért, ha egy adott kikötőben az egy vagy több kikötői szolgáltatás korlátozásáról döntő illetékes hatóság maga is ugyanazon vagy hasonló szolgáltatás szolgáltatója az illető kikötőben, a döntés jóváhagyásával vagy felügyeletével egy másik és független illetékes hatóságot kell megbízni. Ha egy kikötőben a kiválasztási eljárást lefolytató illetékes hatóság az illető kikötőben maga is ugyanazon vagy hasonló szolgáltatás szolgáltatója, az eljárást, vagy az eljárás jóváhagyását vagy felügyeletét szintén egy másik és független illetékes hatóságra kell bízni.

(29) A kikötő vezetőségi testülete nem tehet megkülönböztetést a szolgáltatók között. Különösen fontos, hogy elkerüljék az olyan vállalkozás vagy testület javára történő megkülönböztetést, amelyben a vezetőségi testület érdekeltséggel rendelkezik .

(30) Azokban az esetekben, amikor a kiválasztási eljárás eredményeként egy alkalmas szolgáltatót sem találnak, a kikötő vezetőségi testülete számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy a szolgáltatás nyújtását korlátozott időtartamra a maga számára fenntartsa, feltéve, hogy eleget tesz az engedély megadására megállapított kritériumoknak és betartja az ebben az irányelvben rögzítettek szerint az átláthatóságra vonatkozó kritériumokat. Ennek az időtartamnak a végén új kiválasztási eljárást kell lefolytatni. A kikötő vezetőségi testületét az újonnan kiválasztott szolgáltató kártérítésben részesíti azon múltbéli beruházások tekintetében, amelyek még nem teljes mértékben amortizálódtak, és amelyeket a kikötő vezetőségi testülete eszközölt és az újonnan kiválasztott szolgáltató átvesz, figyelembe véve a korábbi időszak alatt nyújtott szolgáltatás átfogó gazdasági mérlegét, világos és előre megállapított kritériumok szerint.

(31) A megadott engedélyeknek időben korlátozottnak kell lenniük, bár ezeket olyan időtartamra kell megadni, amely számításba veszi a rendes értékcsökkenést és az eszközölt beruházás megtérülését. Az engedély időtartamának meghatározása során ésszerű figyelembe venni, hogy a szolgáltatónak eszközberuházást kellett-e eszközölnie vagy sem, és ha igen, ezek az eszközök ingóságok-e vagy sem.

HU 16 HU

(32) Az összehasonlítható ingó tőkeeszközökbe eszközölt beruházásokat, mint például a konténerhidak, a portáldaruk, a híd kirakodó szerkezetek és a speciális vontatóhajók, az ingatlaneszközökbe eszközölt beruházásokkal egyenlő alapra kell helyezni.

(33) A tagállamok olyan eljárást alakíthatnak ki, amely lehetővé teszi a szolgáltató számára, amely ingatlaneszközökbe jelentős beruházásokat kíván eszközölni vagy visszavonhatatlanul szerződést kötni a meglévő engedély végét megelőző utolsó 10 év alatt, és amely bizonyítani tudja, hogy ezek a beruházások a kérdéses szolgáltatás átfogó hatékonyságának javításához vezetnek, hogy egy új kiválasztási eljárás lefolytatását kérje az illetékes hatóságoktól a 8. cikknek megfelelően új engedély érdekében még a kérdéses engedély lejárta előtt.

(34) Ha lehetséges, engedélyezni kell a szolgáltatás saját erőből történő ellátását az ebben az irányelvben megállapított kritériumoknak megfelelően, és a szolgáltatást saját erőből ellátó személyekre megállapított kritériumoknak ugyanazoknak kell lenniük, mint az ugyanazon vagy összehasonlítható kikötői szolgáltatásokat szolgáltatók esetében.

(35) A rövidtávú tengeri hajózás és a tengeri közlekedési útvonal18 műveletekkel összefüggésben végzett rendszeres, engedélyezett hajózási szolgáltatásra irányuló teheráru-kezelési műveleteket és az utasokkal kapcsolatos szolgáltatásokat illetően a tagállamoknak el kell ismerniük a vállalkozások azon jogát, hogy a szolgáltatást saját erőből lássák el a szárazföldi személyzet mellett a hajó rendes legénységének alkalmazásával. A szolgáltatás saját erőből történő ellátását előzetes engedélyezés alá kell vetni – többek között – a foglalkoztatásra, szakmai minősítésekre, valamint szociális és környezeti ügyekre vonatkozó kritériumoknak megfelelően. A szolgáltatás saját erőből történő ellátására nézve az illetékes hatóságoknak hatékony és gyors módon kell engedélyt adniuk. A szolgáltatást saját erőből ellátó személyek számára megadott engedélyeknek mindaddig hatályban kell maradniuk, amíg az illető személy eleget tesz a megadás kritériumainak.

(36) A szolgáltatás saját erőből történő ellátása nem akadályozhatja a kikötői műveletek átfogó hatékonyságát, nem csorbíthatja a munkaegészségügyi, szociális és biztonsági előírásokat vagy nem viheti lejjebb a képzési szinteket azokhoz képest, amelyeket a meglévő személyzetre alkalmaznak.

(37) A révkalauzi szolgáltatások különös jelentősége a tengeri forgalom biztonságára és ily módon a környezetvédelemre nézve a különösen veszélyeztetett térségekben különleges szabályok alkalmazását teszi szükségessé. A tagállamoknak jelentést kell adniuk a révkalauzi szolgáltatások jobb hatékonysága irányában tett előrehaladásról.

(38) Ebben az összefüggésben az illetékes hatóságok számára engedélyezni kell, hogy elismerjék a révkalauzi és az egyéb műszaki-hajózási szolgáltatások kötelező jellegét.

(39) A kötelező révkalauzi tevékenység alóli mentesítésnek vagy bizonyos hajókategóriáknak a kötelező révkalauzi tevékenység alóli mentesítésének ki kell terjednie a szolgáltatás saját erőből történő ellátására is. Ha ezek a mentesítések

18 Ahogyan azt a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról

szóló 1692/96/EK határozatot módosító 2004. április 29-i 884/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban (HL L 167., 2004.4.30.) meghatározták.

HU 17 HU

különleges engedély tárgyát képezik, az erre vonatkozó feltételeknek arányosnak, objektívnek, átláthatónak és megkülönböztetés nélkülinek kell lenniük.

(40) A berendezések bérlése nem minősül kikötői szolgáltatásnak. Mindazonáltal tiszteletben kell tartani az átláthatóságra és a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó elveket.

(41) Szükséges, hogy az ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozó kikötői vezetőségi testületek számára, amelyek egyben szolgáltatókként is eljárnak, előírják azt a kötelezettséget, hogy a vezetőségi testületi minőségükben végzett tevékenységeikkel kapcsolatos számláikat a versenyalapon végzett tevékenységeikkel kapcsolatos számláktól elkülönítetten vezessék.

(42) Az egyes engedélyezett kikötői szolgáltatásokra nézve a külön számlavezetés követelményét kell alkalmazni valamennyi olyan vállalkozásra, amelyeket e szolgáltatások nyújtására kiválasztottak.

(43) Eljárást kell kialakítani az illetékes hatóságok döntéseivel szembeni fellebbezés érdekében.

(44) Ez az irányelv semmilyen módon nem érinti a tagállamok jogait és kötelezettségeit a kikötők, vízi utak és tengeri övezetek nemzetközi jogállása tekintetében.

(45) Fontos biztosítani, hogy ez az irányelv ösztönözze az új kikötők és kikötői létesítmények fejlesztését. Általánosan rendelkezésre állónak kell tekinteni a kereskedelmi szervezet által az ingatlanszerzésre vonatkozó nemzeti szabályoknak megfelelően eszközölt ilyen beruházásokat.

(46) Ez az irányelv nem írja elő a tagállam számára, hogy olyan lépést tegyen, ami tulajdontól való megfosztásnak vagy tulajdonba való beavatkozásnak minősül a közösségi jog általános elveivel ellentétesen, hacsak ez a megfosztás vagy beavatkozás ezen általános elveknek megfelelően nem indokolt, és az engedélyezett vagy kiválasztott szolgáltató számára előírhatják, hogy ezen általános elveknek megfelelően a megfosztásért vagy a beavatkozásért kártérítést fizessen.

(47) Ez az irányelv nem érinti a Szerződés szabályainak alkalmazását. A Bizottságnak továbbra is biztosítania kell e szabályok betartását azáltal, hogy ha szükséges, gyakorolja a számára a Szerződés 86. cikke alapján megadott valamennyi jogot.

(48) A tagállamoknak az ezen irányelv alkalmazásáról szóló jelentései alapján, a Bizottságnak értékelést kell készítenie, amelyhez adott esetben az irányelv átdolgozására irányuló javaslatot csatol. A Bizottságnak továbbá értékelnie kell a kikötőkben a teheráru-kezelési műveleteket végző személyzet képzésével, szakmai minősítésével és szociális helyzetével kapcsolatos kérdéseket, valamint a szolgáltatás saját erőből történő ellátásának feltételeit.

(49) Mivel a meghozandó intézkedés célja, vagyis az, hogy bármely természetes vagy a Közösségben létesített jogi személy hozzáféréssel rendelkezzen a kikötői szolgáltatások piacához, a tagállamok által az intézkedés mérete miatt nem valósítható meg megfelelően, és ezért ez közösségi szinten jobban megvalósítható, a Bizottság intézkedéseket fogadhat el a Szerződés 5. cikkében rögzített szubszidiaritás elvének

HU 18 HU

megfelelően. Az ugyanebben a cikkben rögzített arányosság elvének megfelelően, ez az irányelv nem lép túl azon, ami az említett cél megvalósításához szükséges.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk Cél

1. A tengeri kikötőkben a kikötői szolgáltatások nyújtásának szabadságát kell alkalmazni az ebben az irányelvben rögzített rendelkezések alapján való kikötői szolgáltatások közösségi szolgáltatóira.

2. A kikötői szolgáltatások nyújtásának szabadsága függhet a kikötőnek vagy a kikötőrendszernek a rendelkezésre álló területtel vagy kapacitással, tengeri forgalmi vonatkozású biztonságával vagy a kikötő fejlesztési politikájával kapcsolatos korlátozásai betartásától, amelyek követelményeket írnak elő a biztonság, a környezetvédelem és a közszolgálati kötelezettségek tekintetében. Sajátos biztonsági korlátozások tárgyát képezhetik a kikötőhöz való vízi hozzáféréssel kapcsolatos szolgáltatások is.

3. A kikötői szolgáltatások szolgáltatói és a szolgáltatást saját erőből ellátó személyek megkülönböztetés nélküli hozzáféréssel rendelkeznek az általánosan rendelkezésre álló kikötői infrastruktúrához a tevékenységük végzéséhez szükséges mértékben.

2. cikk Hatály

1. Ezt az irányelvet kell alkalmazni a 3. cikkben rögzített kikötői szolgáltatási műveletekre, amelyeket a kikötő felhasználói számára fizetség ellenében nyújtanak.

2. Ezt az irányelvet kell alkalmazni arra a tengeri kikötőre vagy kikötőrendszerre, amely egy tagállam területén található és nyitva áll az általános tengeri kereskedelmi forgalom számára, feltéve, hogy az adott kikötő átlagos éves tengeri forgalmi volumene a megelőző három év alatt legalább 1,5 millió tonna áruszállítmány, illetve 200 000 utas.

Ennek érdekében és adott esetben a tagállamok úgy dönthetnek, hogy a kikötőnek az általános kereskedelmi forgalom számára nem nyitott részein a forgalmat nem veszik figyelembe.

3. Ha a kikötő a (2) bekezdésben említett két küszöbérték közül csak az egyiket éri el, de a másikat nem, ezt az irányelvet csak az elért forgalmi küszöbértékre kell alkalmazni.

4. A tagállamok ezt az irányelvet más kikötőkre is alkalmazhatják.

5. A tagállamok kizárhatják az erős szezonális jelleggel rendelkező kikötőket ennek az irányelvnek a hatálya alól, azzal a feltétellel, hogy meggyőződnek arról, hogy a kikötői szolgáltatásokhoz megfelelő szintű piaci hozzáférést biztosítanak.

HU 19 HU

E kikötők listáját rendszeresen felülvizsgálják, első alkalommal ezen irányelv hatálybalépését követő öt éven belül, majd három évenként, és a módosításokról a Bizottságot tájékoztató jelleggel értesítik.

6. A Bizottság tájékoztató jelleggel az Európai Unió Hivatalos Lapjában és a tagállamok által szolgáltatott információk alapján közzéteszi az ebben a cikkben említett kikötők és kikötőrendszerek listáját. A listát első alkalommal ezen irányelv hatálybalépése után három hónapon belül közzéteszik, majd ezt követően évente.

7. A tagállamok kérhetik, hogy az elsősorban a kikötői szolgáltatások nyújtására használt hajókat egy tagállamban bejegyezzék és egy tagállam zászlaja alatt hajózzon.

8. A tagállamok kizárhatják ennek az irányelvnek a hatálya alól azokat a szolgáltatásokat, amelyekre a Szerződés 296. cikke vonatkozik, vagy amelyeket titkosnak nyilvánítanak, vagy amelyek teljesítéséhez speciális biztonsági intézkedéseknek kell társulniuk az érintett tagállamban hatályos törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően, vagy ha az állam alapvető biztonsági érdekeinek védelme így kívánja.

3. cikk Meghatározások

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

1. „tengeri kikötő” vagy „kikötő” azokból a dolgokból és berendezésekből álló szárazföldi és vízi területet jelenti, amelyek elsődlegesen lehetővé teszik a hajók fogadását, megrakodásukat és lerakodásukat, az áruk raktározását, ezen áruk fogadását és leszállítását, valamint az utasok felszállását és leszállását;

2. „kikötőhöz vízi úton való hozzáférés” a kikötőhöz olyan vízi úton való hozzáférést jelenti a nyílt tenger felől és fordítva, mint például hajózható átjárók, folyók, csatornák és fjordok;

3. „kikötőrendszer” két vagy több kikötőt jelent ugyanazon földrajzi területen, amelyet egyetlen vezetőségi testület irányít;

4. „erősen szezonális jellegű kikötő” olyan kikötőt jelent, amely a megelőző három évben bármely három egymást követő hónapban éri el az átlagos éves teljes tengeri forgalmi volumen 50%-át;

5. „kikötő vezetőségi testülete” vagy „kikötői hatóság” (a továbbiakban: a kikötő vezetőségi testülete) azt a testületet jelenti, amelynek – más tevékenységekkel együtt vagy azok nélkül – a nemzeti jogszabályok alapján az a célja, hogy igazgassa és irányítsa a kikötői infrastruktúrákat, és egyeztesse és adott esetben ellenőrizze az érintett kikötőben vagy kikötőrendszerben jelen lévő üzemeltetők tevékenységeit. Több különálló testületből állhat vagy egynél több kikötő tartozhat a hatáskörébe;

6. „kikötői szolgáltatások” a következőket jelenti: a révkalauzi tevékenység műszaki-hajózási szolgáltatásai (a 14. cikk korlátjain belül); vontatóhajózás és kikötés;

HU 20 HU

valamennyi teheráru kezelési művelet (beleértve a berakodást és a kirakodást, a rakodási munkálatokat, a hajóteher arányos elrendezését, az átszállítást és az egyéb terminálon belüli szállítást) és az utasokkal kapcsolatos szolgáltatások (beleértve a beszállást és a kiszállást). Ezeket vagy a kikötői területen belül nyújtják, vagy pedig az ezen irányelv hatálya alá tartozó kikötőhöz vagy kikötőrendszerhez való vízi hozzáférés során.

7. „kikötői szolgáltatás szolgáltatója” vagy „szolgáltatást saját erőből ellátó személy” azt a természetes vagy jogi személyt jelenti, aki vagy amely díjazás fejében a kikötői szolgáltatások egy vagy több kategóriáját nyújtja vagy kívánja nyújtani;

8. „közszolgálati követelmény” az illetékes hatóság által annak érdekében elfogadott követelményt jelenti, hogy biztosítsák a kikötői szolgáltatások bizonyos kategóriáinak megfelelő nyújtását;

9. „szolgáltatás saját erőből való ellátása” azt a helyzetet jelenti, amikor egy vállalkozás (a szolgáltatást saját erőből ellátó személy), amely általában kikötői szolgáltatásokat vehetne igénybe, saját szárazföldi személyzete – a 13. cikk (2) bekezdésében említett helyzet kivételével – és saját berendezései alkalmazásával saját maga számára nyújtja a kikötői szolgáltatások egy vagy több kategóriáját az ebben az irányelvben rögzített kritériumoknak megfelelően;

10. „szárazföldi személyzet” a szolgáltatást saját erőből ellátó személy által alkalmazott személyeket jelenti, akik nem a tagjai a hajó legénységének.

11. „révkalauzi tevékenység alóli mentesítésről szóló igazolás” az illetékes hatóság által kiadott okmányt jelenti, amely alapján a kötelező révkalauzi tevékenység alól mentesítést adnak vagy azt módosítják;

12. „engedély” olyan engedélyt jelent, beleértve a szerződést is, amely természetes vagy jogi személy számára lehetővé teszi, hogy a kikötői szolgáltatások egy vagy több kategóriáját nyújtsa vagy a szolgáltatás saját erőből való ellátását végezze;

13. „szolgáltatók számának korlátozása” azt a helyzetet jelenti, amikor az illetékes hatóság nem engedélyezi a 7. cikknek megfelelően megállapított engedélyezésre vonatkozó kritériumoknak eleget tevő szolgáltató számára, hogy a szolgáltatások egy vagy több kategóriáját nyújtsa. Ez csak a rendelkezésre álló területtel vagy kapacitással, biztonsági megfontolásokkal vagy a környezeti szabályozásoktól eltérő követelményekkel kapcsolatos indokok vagy korlátozások alapján tehető meg.

14. A „rendszeres, engedélyezett hajózási szolgáltatás” olyan rendszeres, rövidtávú tengeri szolgáltatás, amely kizárólag a Közösség vámterületén belül található kikötők között működik. A szolgáltatás nem érkezhet, irányulhat vagy köthet ki a közösségi vámterületen kívüli kikötőben (vagyis harmadik országban) vagy a területén található kikötő vámszabad övezetében (amelyet kerítéssel különítenek el).

15. „illetékes hatóság vagy hatóságok” a tagállamok által kijelölt testületet jelenti, amelynek – más tevékenységekkel együtt vagy azok nélkül – a nemzeti jogszabályok alapján az a célja, hogy ezt az irányelvet végrehajtsa. Több különálló testületből állhat vagy egynél több kikötő tartozhat a hatáskörébe.

HU 21 HU

4. cikk Szociális védelem

Ez az irányelv semmilyen módon nem érinti a tagállamok szociális tárgyú jogszabályainak alkalmazását, beleértve a személyzet egészségére, biztonságára és foglalkoztatására vonatkozó nemzeti szabályokat. A szociális előírásoknak legalább olyan szintűeknek kell lenniük, mint amit az alkalmazandó közösségi joganyagban állapítottak meg.

5. cikk Biztonság és környezetvédelem

Ez az irányelv semmilyen módon nem érinti a tagállamok vagy az általuk kijelölt illetékes hatóságok jogait és kötelezettségeit a kikötők jogrendje és biztonsága, valamint a környezetvédelem tekintetében.

6. cikk Egyéb jogszabályok

1. Ez az irányelv nem érinti hátrányosan az illetékes hatóságoknak a 92/50/EGK, 93/36/EGK, 93/37/EGK és 93/38/EGK irányelvből származó kötelezettségeit.

Ez az irányelv továbbá nem érinti hátrányosan a 3577/92/EGK rendelet alapján kötött közszolgálati szerződéseket.

2. Ha az (1) bekezdésben említett irányelvek egyike kötelezővé teszi a szolgáltatási szerződések pályáztatását, az illető szerződés odaítélésére nem kell alkalmazni ezen irányelv 11., 17. cikkét és a 21. cikk (1) és (2) bekezdését.

3. Ez az irányelv nem érinti hátrányosan adott esetben az illetékes hatóságok azon kötelezettségeit, amelyek a szakmai oktatásnak és képzésnek a tagállamok körében való kölcsönös elismeréséről szóló 89/48/EGK, 92/51/EGK és 1999/42/EK irányelvből származnak.

7. cikk

Engedélyezés

1. Legkésőbb tizennyolc hónappal a 22. cikkben tervezett időpont után, a kikötőben a kikötői szolgáltatások valamennyi szolgáltatója az illetékes hatóság által megadott engedély alapján működik, a 12. cikkben megállapított maximális időtartamon belül.

2. Ha az illetékes hatóság így dönt, vagy ha egy meglévő, illetve új lehetséges szolgáltató kéri, a 8. cikkben megállapított eljárást kell alkalmazni az engedély megadására.

3. Az engedélyeknek az illetékes hatóság általi megadására vonatkozó kritériumoknak átláthatónak, nem megkülönböztető jellegűnek, objektívnek, megfelelőnek és arányosnak kell lenniük. A kritériumok adott esetben csak a következőkre vonatkozhatnak:

HU 22 HU

(a) a szolgáltató és személyzete szakmai minősítései, szilárd pénzügyi helyzete és megfelelő biztosítási fedezete,

(b) tengeri biztonság vagy a kikötő vagy az ahhoz való hozzáférés biztonsága, felszereléseinek, berendezéseinek és személyzetének biztonsága,

(c) a foglalkoztatási és szociális jellegű szabályok betartása, beleértve a kollektív szerződésekben megállapított szabályokat is, feltéve, hogy ezek a közösségi joggal összeegyeztethetők,

(d) a helyi, nemzeti és nemzetközi környezeti követelmények betartása,

(e) a kikötő fejlesztési politikája.

Az engedély olyan közszolgálati követelményeket is tartalmazhat, amelyek a biztonságra, a rendszerességre, a folyamatosságra, a minőségre és az árra, valamint azokra a feltételekre vonatkoznak, amelyek alapján a szolgáltatás nyújtható.

4. A (3) bekezdésben említett kritériumokat nyilvánosságra kell hozni és a kikötői szolgáltatások szolgáltatóit előzetesen tájékoztatni kell az engedély megszerzésére irányuló eljárásról. Ezt a követelményt alkalmazzák akkor is, ha az engedély a szolgáltatást nyújtását ingatlan eszközökbe történő beruházáshoz köti.

5. A tagállamok szabályokat fogadhatnak el a munkába lépésről és a vizsga alapján megszerezhető szakképesítésekről.

Ezen túlmenően, ha az előírt műszaki–szakmai minősítések különleges helyi ismeretet vagy a helyi feltételek alapján szerzett gyakorlatot tartalmaznak, a tagállamok biztosítják, hogy a pályázó szolgáltatók számára megfelelő hozzáférést biztosítanak a képzéshez átlátható és nem megkülönböztető jellegű feltételek alapján, és adott esetben fizetség ellenében.

6. Az engedély hatálya alá tartozó kikötői szolgáltatás szolgáltatója számára biztosítják a jogot, hogy a saját választása szerinti személyzetet alkalmazza, feltéve, hogy eleget tesz a (3) bekezdésnek megfelelően megállapított kritériumoknak és azon tagállam jogszabályainak, ahol a szolgáltató a kérdéses szolgáltatásokat nyújtja, feltéve, hogy ezek a jogszabályok a közösségi joggal összeegyeztethetők.

7. Az illetékes hatóság módosítja vagy visszavonja az engedélyt, ha a (3) bekezdésben említett kritériumoknak jelentős módon nem vagy többé nem tesznek eleget, vagy ha nem vagy többé nem tesznek eleget a tagállam szociális tárgyú jogszabályainak.

8. cikk Az engedély megadására irányuló eljárás

1. Erre a cikkre hivatkozással, az illetékes hatóság bármikor meghozza az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy átlátható és objektív kiválasztási eljárást biztosítsanak, arányos, megkülönböztetés nélküli és megfelelő kritériumokat alkalmazva.

HU 23 HU

2. Az illetékes hatóság a Közösségben az érintett ágazatok általános tájékoztatása érdekében felhívást tesz közzé az érdekelt felek számára a kiválasztási eljárásban való részvételre.

Ilyen hirdetményt kell kihirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában a 12. cikk (2) bekezdés b) pontjára vonatkozó engedélyre és minden egyéb engedélyre nézve olyan megfelelő módon, amely a szükséges információkat időben az eljárásban érdekelt személy rendelkezésére bocsátja.

3. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a teljes dokumentációt közlik az arra igényt tartó érdekelt felekkel. A lehetséges szolgáltatók számára átadott dokumentáció legalább a következő elemeket tartalmazza:

(a) a 7. cikk (3) bekezdésének megfelelően elfogadott engedélyezési kritériumok, valamint azok a kiválasztási kritériumok, amelyek a hatóság minimális követelményeit határozzák meg;

(b) az odaítélési kritériumok, amelyek meghatározzák, hogy a hatóság milyen alapon választ a kiválasztási kritériumoknak megfelelő javaslatok közül;

(c) a szolgáltatás nyújtásának szabályozási és szervezeti feltételei, beleértve azokat a követelményeket, amelyek az engedély hatálya alá tartoznak, és amelyek megállapítják a kiválasztott szolgáltató rendelkezésére bocsátandó ingó és ingatlan eszközöket, a vonatkozó feltételekkel és alkalmazandó szabályokkal együtt;

(d) nem teljesítés esetében a megszüntetésre irányadó szankciók és feltételek; és

(e) az engedélyezési időtartam.

4. Az eljárás legalább 52 napos intervallumot ír elő a javaslattételi felhívás megjelenése és a javaslatok átvételének határideje között.

5. Az illetékes hatóság minden egyes eljárásra nézve nyilvánosságra hozza a kiválasztási eljárás alapján hozott döntést.

6. Ha a kiválasztási eljárás eredményeként egy alkalmas szolgáltatót sem találnak, a kikötő vezetőségi testülete a 19. cikk feltételei alapján a szolgáltatás nyújtását korlátozott időtartamra, amely nem haladhatja meg az öt évet, a maga számára fenntarthatja, amely időtartam végén új kiválasztási eljárást kell lefolytatni. A kikötő vezetőségi testületét az újonnan kiválasztott szolgáltató kártérítésben részesíti azon múltbéli beruházások tekintetében, amelyek még nem teljes mértékben amortizálódtak, és amelyeket a kikötő vezetőségi testülete eszközölt és az újonnan kiválasztott szolgáltató átvesz, figyelembe véve a korábbi időszak alatt nyújtott szolgáltatás átfogó gazdasági mérlegét, világos és előre megállapított kritériumok szerint.

7. Ha a kikötőben egy vagy több kikötői szolgáltatásra irányuló kiválasztási eljárást lefolytató illetékes hatóság maga is ugyanazon vagy hasonló szolgáltatás szolgáltatója, vagy az kíván lenni, vagy közvetlen vagy közvetett ellenőrzést gyakorol az illető kikötőben ugyanazon vagy hasonló szolgáltatás vagy szolgáltatások szolgáltatója vagy lehetséges szolgáltatója felett, a tagállamok egy

HU 24 HU

másik és független illetékes hatóságot jelölnek ki és azt bízzák meg a kiválasztási eljárással, vagy ezen eljárás jóváhagyásával vagy felügyeletével.

8. Ha a kiválasztási eljárás eredményeként az engedélyt egy másik szolgáltató veszi át, ez nem érinti a korábbi szolgáltató személyzetének foglalkoztatására vonatkozó szabályokat. A szociális előírásoknak legalább olyan szintűeknek kell lenniük, mint amit az alkalmazandó közösségi jogszabályok állapítottak meg.

9. cikk Egy vagy több kikötői szolgáltatás szolgáltatói számának korlátozása

1. A tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatók számának korlátozása esetében az illetékes hatóságnak:

(a) tájékoztatnia kell az érdekelt feleket a kikötői szolgáltatások kategóriájáról vagy kategóriáiról, és adott esetben a kikötő azon adott részéről, amelyre a korlátozások vonatkoznak, valamint a korlátozások indokairól;

(b) lehetővé kell tennie a körülményeknek megfelelően a szolgáltatók lehető legmagasabb számát.

2. Az illetékes hatóság adott esetben meghatározhatja a kikötőben vagy a kikötő részein végzendő kereskedelmi tevékenységek körét, különösen a kezelendő teheráru-kategóriákat, és az ezen tevékenységek számára kijelölt kikötői területet vagy kapacitást, a kikötő közzétett fejlesztési politikája alapján, anélkül, hogy ez a szolgáltatók száma korlátozásának minősülne.

3. Ha a kikötőben egy vagy több kikötői szolgáltatással kapcsolatos korlátozásról döntő illetékes hatóság maga is ugyanazon vagy hasonló szolgáltatás szolgáltatója, vagy az kíván lenni, vagy közvetlen vagy közvetett ellenőrzést gyakorol az illető kikötőben ugyanazon vagy hasonló szolgáltatás vagy szolgáltatások szolgáltatója vagy lehetséges szolgáltatója felett, a tagállamok egy másik és független illetékes hatóságot jelölnek ki és azt bízzák meg a kiválasztási eljárással, vagy ezen eljárás jóváhagyásával vagy felügyeletével.

10. cikk Engedélyek megadása

1. Ha a 7. cikk (1) bekezdésében tervezett időpont után egy vagy több kikötői szolgáltatásra nézve korlátozásokat vezetnek be és eleget tettek a 7. cikk (2) bekezdésében rögzített feltételnek, a korlátozás bevezetésének idejében e szolgáltatásra vagy szolgáltatásokra irányuló valamennyi engedély a lejáratig továbbra is hatályban marad.

2. Ha a 7. cikk (1) bekezdésében tervezett időpont után egy vagy több kikötői szolgáltatásra nézve korlátozásokat vezetnek be és nem tettek eleget a 7. cikk (2) bekezdésében rögzített feltételnek, a korlátozás bevezetésének idejében e szolgáltatásra vagy szolgáltatásokra irányuló valamennyi engedélyt vissza kell vonni és le kell folytatni a 8. cikkben előírt eljárást a korlátozás bevezetésétől számított 6 hónapon belül.

HU 25 HU

A tagállamok olyan rendelkezéseket hoznak, amelyek alapján a meglévő szolgáltatót, aki e cikk alkalmazását követően nem került kiválasztásra, az újonnan kiválasztott szolgáltató kártérítésben részesíti azon múltbéli beruházások tekintetében, amelyek még nem teljes mértékben amortizálódtak, és amelyeket a korábbi szolgáltató eszközölt és az újonnan kiválasztott szolgáltató átvesz, figyelembe véve a korábbi időszak alatt nyújtott szolgáltatás átfogó gazdasági mérlegét, világos és előre megállapított kritériumok szerint.

3. A meglévő engedélyek, amelyek a kikötő vagy a kikötőben található vagyontárgy tulajdonából származó jogokat tartalmaznak, továbbra is változatlanul hatályban maradhatnak a 7. cikk (1) bekezdésében tervezett időpont után. Ebben az esetben nem kell alkalmazni a 12. cikk rendelkezéseit.

Ha azonban a 7. cikk (1) bekezdésében tervezett időpont után korlátozásokat vezetnek be egy vagy több kikötői szolgáltatásra nézve, a korlátozás idejében e szolgáltatásra vagy szolgáltatásokra irányuló olyan meglévő engedélyek, amelyek a kikötő vagy a kikötőben található vagyontárgy tulajdonából származó jogokat tartalmaznak, lejáratig továbbra is változatlanul hatályban maradnak, de a 12. cikkben előírt és a 7. cikk (1) bekezdésében rögzített időponttól kezdődő időtartamokon belül.

11. cikk Új kikötők vagy egy kikötő új részei

1. A beruházó vagy beruházók számára, akik vagy amelyek kereskedelmileg finanszíroztak vagy építettek fel közösen egy új kikötőt vagy új részt egy kikötőben – beleértve az alapvető infrastruktúrát is – a 7. cikk (1) bekezdésében rögzített időpont előtt, és akik vagy amelyek kikötői szolgáltatásokat kívánnak nyújtani, a 3. cikk (6) bekezdésben meghatározott műszaki-hajózási szolgáltatások kivételével, megadják a megfelelő engedélyt a 12. cikkben előírt, a 7. cikk (1) bekezdésében rögzített időponttól kezdődő időtartamokon belül.

Abban az esetben, ha a 7. cikk (1) bekezdésében tervezett időpont után egy vagy több kikötői szolgáltatásra nézve korlátozásokat vezetnek be, és feltéve, hogy a beruházás lehetősége általánosan rendelkezésre állt, a korlátozás bevezetésének idejében e szolgáltatásra vagy szolgáltatásokra irányuló valamennyi meglévő engedély lejáratig továbbra is hatályban marad.

2. Ha a 7. cikk (1) bekezdésében rögzített időpont után az új kikötő vagy új kikötőrész építéséről szóló döntés egy jövőbeni szolgáltató azon egyidejű döntésétől függ, hogy visszavonhatatlanul kötelezi magát jelentős beruházás eszközlésére abban az új kikötőben vagy új kikötőrészben – beleértve az alapvető infrastruktúrát is –, az engedélyeket korlátozott időtartamra kell megadni a 12. cikk rendelkezései alapján, az illető jövőbeni szolgáltatóra nézve előírt további követelmények nélkül.

3. Abban az esetben, ha egy vagy több kikötői szolgáltatás szolgáltatóinak számát később korlátozzák, a korlátozások bevezetésének idejében e szolgáltatásra vagy szolgáltatásokra irányuló valamennyi meglévő engedély a lejáratig továbbra is hatályban marad, feltéve, hogy a beruházás lehetősége általánosan rendelkezésre állt.

HU 26 HU

4. A 3. cikk (6) bekezdésében meghatározott műszaki–hajózási szolgáltatások ki vannak zárva ennek a cikknek a rendelkezései alól.

12. cikk Időtartam

Az engedélyeket korlátozott időtartamra és megújítható időtartamra adják meg, amely időtartamot a következő kritériumoknak megfelelően kell meghatározni:

1. Abban az esetben, ha nincsenek olyan beruházások, amelyeket az illetékes hatóság a szolgáltatások nyújtása érdekében jelentősnek tekint, az engedély maximális időtartama 8 év.

2. Abban az esetben, ha az illetékes hatóságok által jelentősnek tekintett beruházások:

(a) ingóeszközökből állnak, a maximális időtartam 12 év;

(b) ingatlaneszközökből és összehasonlítható ingó tőkeeszközökből állnak, mint például konténerhidak, portáldaruk, hajókirakodó szerkezetek és speciális vontatóhajók, a maximális időtartam 30 év, tekintet nélkül arra, hogy tulajdonjoguk átszáll-e a kikötő vezetőségi testületére vagy sem.

Ha a szolgáltató által eszközölt beruházások ingó és ingatlan eszközöket egyaránt magukban foglalnak, a maximális időtartam a megállapított maximális időtartamok közül a hosszabb időtartam.

3. A tagállamok olyan eljárást alakíthatnak ki, amely lehetővé teszi a szolgáltató számára, aki vagy amely ingatlaneszközökbe jelentős beruházásokat kíván eszközölni vagy visszavonhatatlanul szerződést kötni a meglévő engedély végét megelőző utolsó 10 év alatt, és aki vagy amely bizonyítani tudja, hogy ezek a beruházások a kérdéses szolgáltatás átfogó hatékonyságának javításához vezetnek, hogy egy új kiválasztási eljárás lefolytatását kérje az illetékes hatóságoktól a 8. cikknek megfelelően új engedély érdekében még a kérdéses engedély lejárta előtt.

4. A Közösségben érintett ágazatok általános tájékoztatása érdekében, az illetékes hatóságok nyilvánosságra hozzák a lejáró engedélyeket, legalább 6 hónappal a lejárat időpontja előtt.

13. cikk Szolgáltatás saját erőből történő ellátása

1. A tagállamok meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy amikor lehetséges, lehetővé tegyék a szolgáltatás saját erőből történő ellátását ezen irányelvnek megfelelően.

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság egy vagy több kikötői szolgáltatási kategóriára nézve csak akkor tagadja meg a szolgáltatás saját erőből történő ellátását, ha objektív okok vagy korlátozások léteznek erre nézve a rendelkezésre álló terület vagy kapacitás, biztonsági megfontolások vagy a környezeti szabályozásokból származó követelmények tekintetében.

HU 27 HU

2. A rövidtávú tengeri hajózás és a tengeri közlekedési útvonal19 műveletekkel összefüggésben végzett rendszeres, engedélyezett hajózási szolgáltatásra irányuló teheráru-kezelési műveleteket és utasokkal kapcsolatos szolgáltatásokat illetően, a tagállamoknak el kell ismerniük a vállalkozások azon jogát, hogy a szolgáltatást saját erőből lássák el a szárazföldi személyzet mellett a hajó rendes legénységének alkalmazásával.

3. A szolgáltatás saját erőből történő ellátása engedély tárgyát képezi. Az engedélyre vonatkozó kritériumoknak ugyanazoknak kell lenniük, mint amelyeket az ugyanazon vagy összehasonlítható kikötői szolgáltatás szolgáltatóira alkalmaznak és a 7. cikk (3) bekezdésben említettek szerinti kritériumok, feltéve, hogy ezek megfelelőek. Az illetékes hatóságok a szolgáltatást saját erőből ellátó személyek számára az engedélyeket hatékony és gyors módon adják meg. Az engedélyek mindaddig hatályban maradnak, amíg az illető személy eleget tesz a megadás kritériumainak.

4. Ez az irányelv semmilyen módon nem érinti a képzési követelményekre és szakmai minősítésekre, a foglalkoztatásra és szociális ügyekre vonatkozó nemzeti szabályok alkalmazását, beleértve a kollektív szerződéseket is, feltéve, hogy ezek összeegyeztethetők a közösségi joggal, valamint a Közösség és az érintett tagállam nemzetközi kötelezettségeivel.

5. Ha a szolgáltatás saját erőből történő ellátása díjfizetés tárgyát képezi, hozzájárulásként a műszaki–hajózási szolgáltatásokra vonatkozó közszolgálati kötelezettségekhez való hozzájárulásként, amelyeket a szolgáltatást saját erőből ellátó személy nem tud teljesíteni, a díjat megfelelő, objektív, átlátható és megkülönböztetés nélküli kritériumoknak megfelelően állapítják meg, és a díj arányos a közszolgálati kötelezettségek fenntartási költségeivel.

14. cikk Révkalauzi tevékenység

1. A révkalauzi szolgáltatás tekintetében a tagállamok a 7. cikkben említett engedély megadását különösen szigorú, a tengerbiztonságra és a közszolgálati követelményekre vonatkozó kritériumok alá vethetik.

Az illetékes hatóságok elismerhetik a révkalauzi tevékenység kötelező jellegét is, és olyan szervezeti szabályokat írhatnak elő a szolgáltatásra nézve, amelyeket megfelelőnek tekintenek a biztonság és a közszolgálati követelmények alapján, beleértve – ha egy kikötő vagy kikötői csoport körülményei, illetve a kikötőhöz való hozzáférés így kívánja – azt a lehetőséget is, hogy maguknak tartják fenn a kérdéses szolgáltatást vagy azt, ha lehet, közvetlenül egy adott szolgáltatóra bízzák. Különösen előírhatják, hogy a szolgáltatást olyan hozzáértő személyek nyújtsák, akik vagy amelyek eleget tesznek a nemzeti jogban megállapított méltányos és nem megkülönböztető jellegű feltételeknek.

19 Ahogyan azt a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról

szóló 1692/96/EK határozatot módosító 2004. április 29-i 884/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban (HL L 167., 2004.4.30.) meghatározták.

HU 28 HU

2. A kötelező révkalauzi tevékenység alóli mentesítés vagy bizonyos hajókategóriáknak a kötelező révkalauzi tevékenység alóli mentesítése a szolgáltatás saját erőből történő ellátásának minősül. Ha ezek a mentesítések különleges engedély tárgyát képezik, az erre vonatkozó feltételeknek arányosnak, objektívnek, átláthatónak és megkülönböztetés nélkülinek kell lenniük.

A tagállamok ezen irányelv hatálybalépése után öt évvel jelentést tesznek a Bizottságnak a révkalauzi szolgáltatás hatékonyságának javítására irányuló intézkedésekről.

15. cikk Fellebbezések

1. A tagállamok biztosítják, hogy a jogos érdekkel rendelkező félnek jogában áll fellebbezni azon határozatokkal vagy intézkedésekkel szemben, amelyeket ezen irányelv alapján illetékes hatóság vagy a kikötő vezetőségi testülete hozott.

2. Ha az ezen irányelv alapján való kikötői szolgáltatáshoz való hozzáférésre irányuló kérelmet elutasították, a kérelmezőt tájékoztatják azokról az okokról, hogy miért nem kapta meg az engedélyt vagy miért nem választották ki. Ezeknek az okoknak objektíveknek, megkülönböztetés nélkülieknek, jól megalapozottaknak és kellően indokoltaknak kell lenniük. A kérelmező számára fellebbezési eljárást kell biztosítani. Lehetővé kell tenni, hogy a fellebbezést nemzeti bírósághoz vagy olyan állami hatósághoz nyújtsák be, amely szervezete, finanszírozása, jogi felépítése és döntéshozatala tekintetében független az illetékes hatóságtól vagy az érintett kikötő vezetőségi testületétől, illetve bármely szolgáltatótól.

3. A tagállamok meghozzák az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a fellebbezést elbíráló testületek határozatait bírósági felülvizsgálat alá vessék.

16. cikk A pénzügyi kapcsolatok átláthatósága

1. Annak érdekében, hogy tisztességes versenyfeltételeket alakítsanak ki a közösségi kikötőkben és kikötők között, minden, a 2. cikk meghatározása szerinti kikötő és kikötőrendszer köteles a tagállamok és a Bizottság számára az előírt határidőig benyújtani a 80/723/EGK bizottsági irányelv20 alapján előírt részletes adatokat. Ugyanez vonatkozik a tagállamok és a kikötői szolgáltatások szolgáltatói közötti pénzügyi kapcsolatokra is, tekintet nélkül arra, hogy a 80/723/EGK irányelv egyéb rendelkezéseit alkalmazni kell-e rájuk vagy sem.

2. A Bizottság és a tagállamok arra használják fel a kikötők és kikötőrendszerek által szolgáltatott adatokat, hogy meghozzák a közösségi jog alapján annak érdekében előírt intézkedéseket, hogy tisztességes versenyfeltételeket alakítsanak ki a közösségi kikötőkben és kikötők között.

20 HL L 195., 1980.7.29., 35. o. A legutóbb a 2000/52/EK irányelvvel (HL L 193, 2000.7.29., 75. o.)

módosított irányelv.

HU 29 HU

3. Legkésőbb három évvel az ezen irányelv hatálybalépése után, majd ezt követően három évenként, a Bizottság az Európai Parlament és a Tanács számára jelentést nyújt be a pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról a kikötőkben és kikötőrendszerekben, és az intézkedésekről, amelyeket erre vonatkozóan a tagállamok és a Bizottság hoztak.

17. cikk Az állami finanszírozás átláthatósága

A Bizottság legkésőbb az irányelv hatálybalépésétől számított egy éven belül közös iránymutatásokat állít össze a tagállamok által vagy közpénzekből a kikötők számára juttatott finanszírozásra nézve, és jelzi, hogy a kikötők számára juttatott mely finanszírozás egyeztethető össze a belső piaccal.

18. cikk Számviteli rendelkezések

A kiválasztott szolgáltatók külön számlákat vezetnek azokkal az egyes kikötői szolgáltatásokkal kapcsolatosan, amelyekre nézve engedéllyel rendelkeznek. A számlákat a hatályos kereskedelmi gyakorlatnak és az általánosan elfogadott számviteli elveknek megfelelően kell kitölteni.

19. cikk A kikötő vezetőségi testülete elszámolásainak átláthatósága

1. Ha a kikötő vezetőségi testülete kikötő szolgáltatást nyújt, eleget kell tennie a 7. cikk (3) bekezdésben rögzített kritériumoknak és az egyes kikötői szolgáltatási tevékenységek számláit külön kell vezetnie az egyéb tevékenységek számláitól. A számlákat a hatályos kereskedelmi gyakorlatnak és az általánosan elfogadott számviteli elveknek megfelelően kell kiállítani, a következők biztosítása érdekében:

(a) a különböző tevékenységeknek megfelelő belső számlákat elkülönítik;

(b) az összes költséget és bevételt megfelelően kijelölik vagy juttatják a következetesen alkalmazott és objektíven indokolható költség-elszámolási elvek alapján;

(c) világosan meghatározzák azokat a költség-elszámolási elveket, amelyek alapján a külön számlákat vezetik.

2. Az éves elszámolásról szóló könyvvizsgálói jelentésnek jeleznie kell a kikötő vezetőségi testületének kikötői szolgáltatási tevékenysége és egyéb tevékenysége közötti esetleges pénzmozgást. A könyvvizsgálói jelentést a tagállamoknak meg kell őrizniük és kérésre a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk.

Elégségesnek tekinthető a különálló auditálási jelentés, feltéve, hogy ugyanazokat az információkat tartalmazza.

HU 30 HU

3. Ez az irányelv semmilyen módon nem érinti a tagállamoknak a 80/723/EGK irányelv értelmében meglévő jogait és kötelezettségeit.

20. cikk Nemzetközi jogállás

Ez az irányelv semmilyen módon nem érinti a tagállamok jogait és kötelezettségeit a kikötők, vízi utak és tengeri övezetek nemzetközi jogállása tekintetében.

21. cikk Tájékoztató jelentés és átdolgozás

A tagállamok legkésőbb a hatálybalépéstől számított 36 hónapon belül jelentést küldenek a Bizottság számára ennek az irányelvnek az alkalmazásáról.

A Bizottság a tagállamok jelentései alapján értékelést készít ennek az irányelvnek a tagállamok általi végrehajtásáról, és ehhez adott esetben átdolgozásra irányuló javaslatot csatol.

22. cikk Végrehajtás

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb [az irányelv hatálybalépésétől számított 18 hónapon belül] megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

23. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszonegyedik napon lép hatályba.

24. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

HU 31 HU

Kelt Brüsszelben, ……-án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről az elnök az elnök