2013. nyár 163

Az Európai Unió a nemzetközi kulturális együttműködésben1

Környei Ágnes

A nemzetközi kapcsolatokban zajló paradigmatikus változások az Európai Uni-ót is rákényszerítik az önmeghatározásra, a róla kialakult kép fontosságának felismerésére. Az identitás egyik legfontosabb eleme, megjelenési formája a

kultúra, amely az évezred kezdetétől folyamatosan beszivárgott a különböző uniós külpolitikákba (például: fejlesztéspolitika, humanitárius együttműködés), és jelenleg formálódik önálló megjelenése. Felmerülhet a kérdés: lehetséges-e, szükséges-e egy uniós kultúrdiplomácia?

Az Unió más, identitáshoz kapcsolható, értéket megjelenítő politikaterületeken már képes volt egységes kép megjelenítésére (pl. békefenntartás, emberi jogok védelme). Egy közös kulturális külpolitika, az Európa-önkép megfogalmazása nagyon fontos lenne, mert a világban hatalmas küzdelem folyik a narratívák értelmezéséért, egyre újabb szereplők jelennek meg a nemzetközi színtéren. A változó geometriájú világban Európa messziről egy entitásnak látszik, erre a jelenségre építve egy közös megjelenés visszafelé is hatna, erősítené az európai identitást. Kérdés azonban, hogy egy közös minimumot képviselne az uniós kulturális külkapcsolat, vagy patchworkként, egy-más mellett mutatná a nemzeti identitásokat. Fontos hangsúlyozni, hogy egy európai kultúrdiplomáciának nem feltétele a közös, egységes európai kultúra.

A két alapvető – államcentrikus (kultúrdiplomácia) és társadalomcentrikus (nem-zetközi kulturális kapcsolatok) – megközelítés szembeállítása félrevezető, hiszen ma már nyilvánvaló, hogy a társadalmak a kormányokon, a nemzetközi kapcsolatok „ka-puőrein”2 kívül is érintkeznek; ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a kulturális kapcsola-tokban a márkázás vagy a nemzeti érdek is megjelenik. Európában a politikai befolyás mértékét tekintve a kultúrdiplomácia különböző modelljei jöttek létre. A viszonylag autonóm, „kartávolságra” lévő ügynökségeken keresztül működő modelltől (pl. British Council és az általa létrehozott Visiting Arts) a külpolitika direkt befolyása alatt te-vékenykedő szervekre épülő rendszerig (pl. Institut Français, Cervantes Intézet) vagy az összetett intézményi struktúrától (Franciaország, Németország) a szűk területen,

164 Külügyi Szemle

Környei Ágnes

kisszámú intézettel működő hálózatig (pl. skandináv országok, Közép-Európa) több-féle változat létezik. Ez a sokféle megközelítés nem teszi lehetővé a Monet-módszer alkalmazását; Fohr3 szavaival: „a kultúra nem szén és acél”. Ugyanakkor az uniós in-tézmények szintjén megjelent a törekvés, és új stratégiai ambíciók fogalmazódtak meg az európai kultúra külhoni megjelenítésére. Azonban még nem világos ennek a szintje (csak a CFSP vagy több politika keretében, esetleg a tagállamok nemzeti külpolitikáját is magában foglalva), dimenziója (nyilvános diplomácia, európai kulturális márkaépí-tés vagy az európai értékek terjesztése az interkulturális párbeszéd keretében), össze-tétele (szervezeti felépítése).

Továbbá tisztázni kell a gyarmatosító múlt kezelését, ami egyrészt tehertétel, a kul-turális hegemónia vádját vetheti fel, ugyanakkor előnyt is jelenthet a történelmi kap-csolat, a kulturális affinitás révén (Ibér-Amerika, Frankofónia, az Oszmán Birodalom). Bármennyire sok vitás ponttal terhelt is, mégis létezik egy közös történelem, és ennek következményeként egy kulturális örökség (régészeti lelőhelyek, múzeumok gyűjtemé-nyei, archívumok, memoárok vagy irodalom), amelynek tanulmányozása, megőrzése és terjesztése a kulturális kapcsolatok része.

Nemzetközi kitekintés

A közös identitás körvonalazásának, védelmének igénye nemcsak Európában fogal-mazódott meg, hanem más régiókban is megjelent. Csak néhány példát emeljünk ki a regionális azonosságtudat kialakítására tett lépésekből:

Kulturális örökség

Az Amerikai Államok Szervezete (AÁSZ) prioritásként4 fogalmazta meg a kulturális örökség megőrzését és bemutatását, a kulturális identitás, sok-színűség védelmét, külön megfogalmazva a bennszülött népek kultúrájá-nak és szerepének elismerését.

A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) a 21. századba lépve nyilatkoza-tot5 adott ki a kulturális örökségről, a regionális identitás érzésének előmozdításáról, Délkelet-Ázsia kulturális örökségének tudatosításáról és a tagállamok egymás kultú-rája iránti megbecsüléséről. Az ázsiai megközelítés sajátossága a technikai vívmányok alkalmazása (online információs hálózat a kulturális örökségről, regionális adatbázis) mellett a fiatalabb generációk középpontba állítása. Ugyanis a több évtizedes ASEAN-együttműködés ellenére még hosszú az út, hogy a régió népei megértsék és becsüljék egymás kultúráját. Érdekes projekt például a Rámájana, a Ráma királyfi történetét be-mutató eposz modern táncfeldolgozása.6 A híres epikai mű egyébként állandó témát

2013. nyár 165

Az Európai Unió a nemzetközi kulturális együttműködésben

szolgáltat a legkülönfélébb előadóművészeteknek, főképpen a táncnak.7 A Ráma-törté-net különböző változatokban ugyan, de a hagyományos délkelet-ázsiai kultúrák mind-egyikében megtalálható.

Az Afrikai Unió és az UNESCO afrikai tagállamai 2006-ban létrehozták az Afrikai Világörökség Alapot (African World Heritage Fund, AWHF) a kontinens természeti és kulturális örökségének hatékony megőrzése és védelme érdekében, amelyhez az 1972-es UNESCO-egyezmény afrikai részes államai fordulhatnak anyagi támogatásért.

Az amerikai, az afrikai vagy az ázsiai kontinens regionális szervezete-iben különleges hangsúlyt kap a közös fellépés a kulturális örökségeket veszélyeztető jelenségekkel szemben, mint pl. a kulturális javak fosztoga-tása és jogellenes kereskedelme. Az Andok Közösség például létrehozta az Andok Bizottságot a kulturális tárgyak illegális kereskedelme elleni harcra.

Más régiókban a kulturális örökség egyes területeinek védelmére hoztak létre intéz-ményeket. Az iszlám világban nagy becsben tartják a kéziratokat, könyveket, így már az Arab Liga 1945-ös megalakulásakor felmerült a gondolata, és a következő évben meg is alapították a kairói Arab Kéziratok Intézetét8 (Institute of Arabic Manuscripts).

Izgalmas kezdeményezés a 2000-ben felállított ASEMUS, az Ázsia–Európa Múzeum-hálózat. Ez az ASEM-országok (51 tagállam) ázsiai gyűjteménnyel rendelkező múzeu-mainak hálózata, amely lehetővé teszi, sőt ösztönzi a múzeumi gyűjtemények megosz-tását és használatát (lásd: mesterművek virtuális gyűjteménye). Például a tizennyolc (európai és ázsiai) múzeum együttműködésével létrejött vándorkiállításuk, a „Portrék Ázsiából és Európából” arra keresi a választ, hogy hogyan látták saját magukat és ho-gyan fogadták el egymást a két kontinens lakói. A percepciók változása remekül követ-hető a különböző festményeken, szobrokon, néhol fényképeken.

Nyelv

Az identitás egyik alapja és eszköze a nyelv, ezért a fordítás nagyon fontos a kulturális önazonosság megőrzéséhez és bemutatásához. Az északi együttműködés példaértékű:9 az észak-európai nyelvekre, illetve az azokról történő fordításokat támogatják, sőt a Nordplus Nyelvi és Kulturális Programja keretében ezt a balti nyelvek irányába is bőví-tik. A kevésbé ismert nyelvre/nyelvről fordítóknak, mint pl. a feröeri vagy a grönlandi, külön ösztöndíjat is létrehoztak. Mindezek ellenére Észak-Európában is az egyik leg-fontosabb kérdés a nyelvek megmaradása.10

A nyelv fontosságát más régiók is felismerték. Például az Arab Liga keretében 1974-ben létrehozták a kartúmi Nemzetközi Arab Nyelvintézetet,11 hogy a nem arab anyanyelvűek tanulhassák a nyelvet az arab világon kívül is, különösen az iszlám országokban. 1989-ben pedig Damaszkusz központtal alapítottak egy intézetet,12 hogy támogassa az arab nyelvű felsőoktatást, gazdagítsa az arab kultúrát a külföldi szerzők

166 Külügyi Szemle

Környei Ágnes

munkáinak lefordításával, és terjessze a tudományos és művészeti ered-ményeket bemutató arab nyelvű munkákat azok lefordításával. De meg-említhető az Afrikai Nyelvi Akadémia13 (African Academy of Langauges, ACALAN) is, amelyet az Afrikai Unió hozott létre, többek között a soknyelvűség előmozdítására az oktatás minden szintjén, valamint az afrikai nyelvek fejlődésének támogatására; ez utóbbi az afrikai integráció egyik tényezője.14

Audiovizuális kultúra

Az audiovizuális kultúra szintén fontos részét képezi a mai ember identitásának, az audiovizuális örökség a történelmi tudás eleven része. Az amerikai kontinens több re-gionális szervezete is felismerte az ilyen jellegű együttműködés fontosságát. Az ibér-amerikai szervezetben létrehozták az IBERMEDIA-t15 (Iber-American Assistance Fund) a dél-amerikai audiovizuális projektek támogatására, pénzügyi és technikai segítésére, továbbá koprodukciók kifejlesztésére. De a regionális identitás erősítése érdekében a MERCOSUR is létrehozott hasonló audiovizuális programot.16

Az Arab Liga rendszeréhez tartozik az Arab Államok Műsorsugárzási Uniója (Arab States Broadcasting Union, ASBU), amelyet 1969 februárjában, Kar-túmban hoztak létre azzal a céllal, hogy erősítse a köteléket, és ösztönözze az arab államokban működő műsorszórók között a jobb produkciók és tar-talmak fejlesztését szolgáló együttműködést. A tagállamok nemcsak műsza-ki szolgáltatásokat kapnak a szervezettől, de a rádió- és televízió-műsorok cseréjét is támogatják a hírek, szórakoztató programok vagy a sport terén.

Az első ASEAN-csúcson, 1976 februárjában Balin elfogadott nyilatkozat támogatá-sáról biztosította a tudósok, írók, művészek mellett a tömegmédiában dolgozókat, akik aktív szerepet játszhatnak egy regionális identitás kialakításában és az összetartozás-érzés erősítésében. Az ASEAN keretében a regionális média és a kulturális tevékenysé-gek támogatása céljából azóta különböző projekteket17 hoztak létre.

Az EU tevékenysége a nemzetközi kulturális kapcsolatokban

Az Európai Unió azonban az identitásépítés egy sajátságos módját is választhatja, és önálló entitásként részt vehet a nemzetközi kulturális kapcsolatokban. Erre a jogi ala-pot az Európai Unió működéséről szóló szerződés kultúrával foglalkozó 167. cikkének 3. bekezdése megteremti: „Az Unió és a tagállamok erősítik az együttműködést harma-dik országokkal és a kultúra területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetek-kel, különösen az Európa Tanáccsal.” Az Unió szervei különböző dokumentumokban már korábban is megfogalmazták a kultúra kulcsfontosságú szerepét a nemzetközi kapcsolatokban.

2013. nyár 167

Az Európai Unió a nemzetközi kulturális együttműködésben

Az európai kulturális menetrend18 2007-es elfogadása új fejezetet nyitott az európai szintű kultúrpolitikai együttműködésben. Célként19 határozták meg a kulturális sok-féleség és a kultúrák közötti párbeszéd támogatását, a kultúrának mint a kreativitás mozgatórúgójának a támogatását, illetve a kultúrának mint az EU nemzetközi kapcso-lataiban kulcsszerepet játszó tényezőnek a támogatását. A kulturális dimenzió tehát megjelent nemcsak a fejlesztési együttműködésben, a humanitárius segítségnyújtás-ban, de a szomszédságpolitikában, a csatlakozási tárgyalásokon, a partnerországok-kal és -régiókkal fenntartott kapcsolatokban is. A szomszédságpolitikában megjelenik például a kulturális örökség védelme, az Euromed Örökség Program keretében a Föld-közi-tenger térségének építészeti, iparművészeti, zenei örökségének megőrzését tűzte ki célul az Unió. De innovatív kezdeményezés a Balassi Intézet tevékeny részvételével létrehozott Dunai Kulturális Klaszter is, amely a Duna-stratégia keretében sok klaszter centrumaként platformot nyújthat a kultúra, a gazdaság és a turizmus számára a pár-beszéd, egy hosszú távú összehangolt fejlesztés kialakítására.

A harmadik országokkal kialakított kulturális együttműködés területén említhető például a MEDIA Mundus program,20 amely az audiovizuális szakemberek közötti há-lózatépítést segíti, támogatja a nemzetközi koprodukciókat és az audiovizuális alkotá-sok világszintű terjesztését. Ennek keretében az IPEDA MUNDUS támogatja az euró-pai filmek megjelenését a legkedveltebb amerikai és kanadai videomegosztó oldalakon, és segíti az észak-amerikaiakat európai partnerek felkutatásában. Vagy a program egy másik projektje, a DOCSTORIES műhelytalálkozó-sorozat, amelynek célja, hogy a Fe-kete-tenger régiójában21 ösztönözze a kreatív dokumentumfilmtervek és innovatív, do-kumentum jellegű programok megvalósítását.

A lehetőség tehát megvan, de vajon léteznek-e egy irányba mutató, közös célok, ame-lyeket az uniós szintű kultúrdiplomácia szolgálna. Kétségtelen, hogy a tagállamok el-sődleges célja saját kultúrájuk népszerűsítése, míg az EU jelenleg a harmadik államok kultúráját, kulturális infrastruktúráját támogatja a fejlesztési segélyekkel, a stabilizá-ciós és demokratizációs programjaival. Ugyanakkor mind az EU, mind a tagállamok megfogalmazzák, hogy rendkívül fontos az interkulturális párbeszéd, a kulturális mo-bilitás és csere más országokkal, és sürgetik a kulturális sokszínűség előmozdítását ott-hon és külföldön egyaránt. Nemcsak szeptember 11-e, de az európai társadalmak egyre inkább multikulturális jellege is ráirányítja a figyelmet a kulturális kapcsolatokra, azok szerepére a konfliktusok esetleges megelőzésében, a demokratikus rendszer és a civil társadalom megerősítésében. Geopolitikai szempontból szintén kimutathatóak közös stratégiai érdekek a tagállamok és az Európai Unió között. A szomszédságpolitikában talán a legnyilvánvalóbb az általános támogatás; igaz, a Keleti Partnerségben ez még nem olyan beágyazott, mint a déli dimenzióban. A Nyugat-Balkán vonatkozásában is elfogadott az együttműködés kulturális komponensének megerősítése, főleg a térséggel határos országok megközelítésében.

168 Külügyi Szemle

Környei Ágnes

Az EU és a tagállamok egyaránt fokozottan érdeklődnek Ázsia iránt, bár nyilván-valóan különböző történelmi szálak, kulturális kötődések is megjelennek. Az AKCS-országok (az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok) tekintetében létezik egy általános megközelítés, de az egykori gyarmattartók nyilván speciális érdekekkel ren-delkeznek. Latin-Amerika esetében nincs közös álláspont, de Spanyolország és Por-tugália nagymértékben érdekelt a régióban, ahol láthatóan igény van a kulturális tar-talmú projektekre. Az EU-nak az oktatási programokon kívül nincsenek kifejezetten kulturális kapcsolatai az Egyesült Államokkal. Nyilvánvaló különbségek mutatkoznak azonban az olyan, a kulturális sokféleségről, illetve a kormányoknak az azok támoga-tásában betöltött szerepéről és felelősségéről szóló, globális szinten zajló vitában, ahol indokolt lehet egy közös európai fellépés. Nincs kulturális stratégia Oroszország irá-nyában sem, de stratégiai és földrajzi szempontból léteznek nyilvánvaló közös érdekek, amelyek a kulturális komponens megfogalmazását sürgetik a külkapcsolatokban (pél-dául: az orosz kisebbség kezelése, az egykori szocialista országok történelmi hagyaté-ka). A kultúrdiplomáciai stratégiákban tehát tetten érhetők közös pontok, kijelölhetők közös célok.

Nemcsak lehetséges, de szükséges is egy koherens kulturális külpolitika kidolgo-zása. Az EU mint politikai és gazdasági nagyhatalom, szükségszerűen megjelenít valamilyen kultúrát, értékeket, de egy közösen elfogadott kulturális stratégia, hiva-talos kultúrdiplomácia biztosítaná a közösség legitimációját, befolyását annak alakí-tására. Nemcsak az európai identitásháló uniós szintjét erősítené a közösségi szintű kultúrdiplomácia, de sikeres tevékenysége az EU láthatóságát is növelné a nagyvilág-ban. Az EU külkapcsolatainak kulturális komponense továbbá gazdasági érdekekhez is köthető: a kreatív iparágak felfutásának lehetünk tanúi. A kulturális javak kereske-delme, a digitalizáció, a szerzői jogok vagy a médiakoncentráció terén szükség van egy európai megközelítésre; a globális verseny új formái már nem csupán bilaterális vála-szokat igényelnek a tagállamoktól. Így a közös kultúrdiplomácia egyik megnyilvánu-lása lehet az a francia javaslat,22 hogy mind a bilaterális, mind a multilaterális kereske-delmi szerződéseknél zárják ki az audiovizuális szolgáltatások liberalizációját, hiszen a sokszínűségről szóló UNESCO-egyezmény23 a kulturális javak és szolgáltatások külön-legességét fogalmazza meg. A kérdés aktuális felmerülése mögött nyilván olyan prózai okok is szerepet játszhatnak, mint a gazdasági válság miatt csökkenő anyagi források.

A közös kultúrdiplomácia nyilván nem írná, nem írhatná felül a nemzeti érdekeket, de megadná a kereteket, illetve képviselné a közös stratégiát a nemzetközi színtéren.

2013. nyár 169

Az Európai Unió a nemzetközi kulturális együttműködésben

Intézményi keretek

A nemrég létrehozott Európai Külügyi Szolgálat24 keretében nem jelent még meg a kultúrdiplomácia, amelynek létrehozása érdekében hatalmas, európai méretű civil kampány indult.25 A legtöbb európai államban a külügyminisztérium és a kultusz-minisztérium igyekszik erőit egyesíteni, ami különösen a kulturális vonatkozású két- vagy többoldalú egyezmények tekintetében mutatható ki a legjobban. Ezzel ellentétben az EU főigazgatóságai között még hiányzik a közös stratégia, az egységek közötti ko-ordináció.

Uniós szinten tehát még teljeséggel hiányzik az átfogó kulturális külpolitika, viszont a tagállamok kulturális intézetei között már szervezeti keretekben is megindult az együttműködés. Ennek gondolata először 2004/2005-ben merült fel, és végül 2006-ban létrejött az EUNIC, a nemzeti kulturális intézetek szövetsége. Természetesen már ko-rábban is voltak közös projektek, de ez az összefogás többet jelent, mint a részek összes-ségét. Az EUNIC segítheti az EU közös kulturális külpolitikájának kialakulását és egy konkrét, valóságos hálózat kialakítását annak végrehajtásához. Továbbá egy laborató-riumnak tekinthető, ahol a kulturális kapcsolatok tartalmi formálódása egy új európai identitás alapját teremtheti meg. Az EUNIC a kultúrdiplomácia terén tevékenykedő azon közintézmények partnerségeként jött létre, amelyek székhelye az EU-ban van, de hazájukon kívül dolgoznak, és nemzeti kormányuktól viszonylagos autonómiával ren-delkeznek. Jelenleg 30 teljes jogú tagja van, 25 EU-tagállamból. Az EUNIC-tagok több mint 150 országban, több mint 2000 fiókintézményben dolgoznak.26 Egyes városokban a tagintézetek ún. klasztereket hoznak létre a helyi tevékenység fejlesztésére, amelyekből jelenleg több mint 80 létezik. Ahhoz, hogy valami EUNIC-esemény legyen, legalább há-rom tagnak részt kell benne vennie. A klaszterek maguk tervezik meg programjaikat, mivel a körülmények és a lehetőségek országonként változnak.27 Az EUNIC-hálózat tevékenységének középpontjában természetesen a közös események és projektek szer-vezése áll, a közös európai szintű témák megvitatása (pl. az EU kulturális stratégiá-ja), a helyi intézmények számára a kommunikáció megteremtése az európai kulturális ügyekben, továbbá az EU soros elnökségét betöltő ország támogatása. De a hálózat fel-adatának tekinti a multilaterális együttműködést is, így partneri kapcsolatban áll pl. az Európai Bizottsággal és az Európa Tanáccsal. Fontos még, hogy „tanuló közösségként” működik, az EUNIC-tagok megosztják a legjobb gyakorlatokat (évente két példát kell prezentálniuk), képzési programokat szerveznek, és új munkamódszereket fejlesztenek ki. Továbbá érdekképviseleti funkciót is ellát a hálózat, s ösztönzi a kulturális kapcsola-tok szerepét, súlyát a nemzetközi együttműködésben. 2011 fordulópont volt az EUNIC fejlődésében, mivel létrehoztak egy állandó irodát és egy kis csapatot brüsszeli lobbi-erőfeszítéseik támogatására. Továbbá a tagok közös finanszírozása alá került a hálózat, amit korábban nagyrészt a British Council és a Goethe Intézet vállalt magára.

170 Külügyi Szemle

Környei Ágnes

Természetesen kritika is éri az EUNIC-ot. Főleg a kisebb nemzetek képviselői érzik úgy, hogy a hálózatot a brit, a német és a francia tagok túlságosan dominálják, amelyek persze nemcsak a legnagyobb tagállamok intézményei, de a legkiterjedtebb intézeti há-lózattal is rendelkeznek. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ugyan ezek a nagy kulturális intézetek együttműködnek és „európai frontot” alkotnak, de a felada-tuk mindenekelőtt saját nemzeti kultúrájuk és nyelvük támogatása. Viszont az is tény, hogy a kisebb államoknak ez a hálózat szélesebb földrajzi jelenlétet biztosít, mint ami egyébként módjukban állna; több lehetőségük van forrásokhoz jutni, és így potenciá-lisan nagyobb a hatásuk, láthatóságuk. Az EUNIC két szempontból is többletet jelent, meghaladja a jelenlegi rendszert. Egyrészt a hálózat hasznot tud húzni az uniós dele-gációk vagy intézmények társfinanszírozásából, másrészt képes az egyéni tagállami kezdeményezéseket kollektív európai kulturális vállalkozássá transzformálni.

Ugyanakkor intézményi szempontból tanulságos az észak-európai példa. Az öt észa-ki ország aktív kulturális együttműködést28 tudott kiépíteni úgy is, hogy különböző modelleket követnek. A dán (11) és a finn (16) kulturális intézetnek több országban van irodája, s főleg Észak-Európában vannak jelen, míg Svédországnak29 és Norvégiának30 nincs nemzetközi kulturális intézeti hálózata.

Érdekes kezdeményezés a 2004-ben Rámalláhban megnyitott német–francia közös kulturális intézet. Létrehozását a Goethe Intézet és az Institut Français mellett az EU is segítette anyagilag, valamint az Arte TV-állomás.31 Rámalláh egy viszonylag kis város (huszonötezer fős), keresztény gyökerekkel, ahol méretéhez képest nagy kulturális élet zajlik: különböző országokból származó muszlimok és keresztények élnek itt együtt, egy többé-kevésbé liberális társadalomban. Az egykoron konfliktusokkal terhelt fran-cia–német viszony ma már példaértékű, és különlegesen tanulságos lehet ebben a régi-óban. Mindkét ország képviselői világossá tették, hogy nemcsak nemzeti kultúrájukat, de az „európai kultúrát” is képviselni kívánják Rámalláhban. A szervezés és az admi-nisztráció terén megnyilvánuló nemzeti különbségek nehézségeivel küzdve egyelőre az erők egyesítéséig jutott a folyamat. Kétségtelen, a közös intézet révén jobban el tud-nak jutni célcsoportjukhoz, olyan programokat tudnak szervezni, amit korábban nem tudtak. Ilyen például a Goethe Intézet által indított könyvtárbusz projekt, amelynek ke-retében Jeruzsálem, Ciszjordánia és a Gázai övezet iskoláit járják, és könyveket kölcsö-nöznek ki olyan gyerekeknek, akik az iskolában német vagy francia nyelvet tanulnak.

Az intézményi struktúra terén a nemzetközi verseny fokozódik, egyre több állam növeli kulturális jelenlétét külföldön. Dél-Korea például a koreai nyelv és kulturális csere támogatására 2015-ig 150 Sejong Király Intézet32 felállítását tervezi. Jelenleg 90 in-tézményt tartanak fenn, elsősorban az Egyesült Államokban és Japánban, de szeretnék a délkelet-ázsiai jelenlét növelését is elérni (talán a koreai „új hullám” jelenségére ala-pozva, amely a popkultúra, a film és a TV terén tapasztalható Ázsiában), és Európában is nagyobb láthatóságra törekszenek. Dél-Korea globális szereplőként pozicionálja

2013. nyár 171

Az Európai Unió a nemzetközi kulturális együttműködésben

magát, Szöul és Gwangju hub szerepére építve. Természetesen Kína is hatalmas glo-bális kulturális offenzívát hajt végre, tovább növelik a Konfuciusz Intézetek és a Kí-nai Kulturális Intézetek hálózatát. Az első öt évben (2004–2009) háromszázat nyitottak meg, nyolcvan országban, és 2020-ig ezerre akarják növelni a számukat, ami megegyez-ne az Alliances Françaises hálózatának jelenlegi számával.

Az intézményi oldal mellett a politikai nyilatkozatok, nemzetközi egyezmények, egyéb jogi keretek is alapvetően befolyásolják a nemzetközi kulturális együttműködést. Az EU és a fejlett, illetve a feltörekvő partnerországokkal fennálló kétoldalú partner-ségek33 terén folyamatos előrelépés figyelhető meg a kultúra tekintetében. Az Európa Tanács – mint az egyik legfontosabb normaalkotó a kultúra területén – multilaterális le-gitimitást adott a kulturális megállapodásoknak,34 és az 1954-es egyezmény adja a kor-mányközi kulturális együttműködés alapkeretét. Az UNESCO legfontosabb kulturális egyezményeinek35 természetesen szintén részesei az uniós tagállamok, de az Unió mint önálló jogi személyiséggel rendelkező entitás is részese36 a kulturális kifejezések sok-színűségének védelméről és előmozdításáról szóló 2005-ös UNESCO-egyezménynek. Ez a 2007-ben életbe lépett egyezmény új és ambiciózus keretet ad a nemzetközi kultu-rális együttműködésnek, két szempontból is. Egyrészt elismeri a kulturális tevékeny-ségek, javak és szolgáltatások eltérő természetét, mint amelyek „azonosságtudathoz, értékekhez és jelentéshez köthetők” (a preambulumban37), másrészt a még kiterjedtebb és még tartalmasabb kulturális csere folyamatos megerősítését szorgalmazza. Az Unió egyhangú kiállása az egyezmény mellett unikális. Az egyezmény példa nélküli széles elfogadottsága38 jól mutatja a világszerte kialakult konszenzust, hogy a kulturális sok-színűség milyen fontos az emberiség számára, hasonlóan ahhoz, mint a biodiverzitás a természet esetében.

A más nemzetközi szervezetekkel kialakított együttműködés is szerves része lenne az uniós kultúrdiplomáciának. Egyfajta munkamegosztás is kialakulhat a szervezetek között, például a filmtámogatás – az Európa Tanács inkább a filmek finanszírozását (Eurimages), míg az Európai Unió azok terjesztését támogatja – vagy az örökségvéde-lem terén. Sokszor az EU átvesz egy kezdeményezést az Európa Tanácstól (pl. Európai Örökség Napok). Akár több szervezet is összefog egy területen, mint a Ljubljana-folya-mat keretében,39 amely a délkelet-európai kulturális örökség megőrzését célozza.

A kultúrdiplomácia eszközei

A kulturális diplomácia eszközei is nagy változatosságot mutatnak, a több államot ösz-szefogó, regionális entitások pedig speciális eszközökkel is élhetnek.

Az európai dimenziójú kulturális együttműködések jó alapot adnak a nemzetközi megjelenéshez. Az Európa Tanács által 1985-ben indított „Európa kulturális fővárosa” kezdeményezés például hamarosan az EU egyik leglátványosabb és nagy presztízsű

172 Külügyi Szemle

Környei Ágnes

vállalkozása lett, amely felszínre hozza az európai kultúra és sokszínűség különböző arcait. A program hatékonyságát mutatja, hogy a kezdeményezést más regionális szer-vezetek is átvették. Az ALECSO40 1996-ban határozott úgy, hogy évente min-dig más arab országban lesz az arab kultúra fővárosa. Az OIC41 keretében az „iszlám kultúra fővárosa” programot 2004-ben fogadták el, majd öt év múlva az iszlám szolidaritás erősítése érdekében modernizálták.42 A TÜRKSOY,43 a közös török kultúra átörökítésére létrehozott szervezet 2010-ben határozott44 úgy, hogy minden évben egy várost a török világ kulturális fővárosává45 nyilvánítanak. A régió közösségépítésének kulcselemeként határozta meg az ASEAN is a kulturális főváros kezdeményezést, amely 2010-ben indult,46 és a címet a kétévente sorra kerülő kulturális miniszteri konferenciát vendégül látó városnak adományozzák.

Több nemzetközi entitás is él a tematikus év meghirdetésének eszközével, egy téma középpontba állításával egy éven át. Így az Európai Bizottság 2008-at az interkulturális párbeszéd európai évének nyilvánította, amely lehetővé tette, hogy „Európa hallassa hangját a világban, és hatékony partnerségeket kovácsoljon össze a szomszédos orszá-gokkal”. Az AÁSZ 2011-et a Kultúra Amerika-közi Évének nyilvánította, ezzel elismer-ve a kultúra központi szerepét a hemiszféra közösségeinek gazdasági, szociális és hu-mán fejlődésében.

Az EU-elnökség rotációja az elnöklő országot és kultúráját erős reflektorfénybe he-lyezi, különösen az állam- és kormányfők részvételével zajló EU-csúcson. Ez a peri-ódus lehetőséget adhat arra is, hogy az elnöklő ország értelmezésében jelenítse meg az európai kultúrát külföldön, az egységes Európa nevében megjelenve biztosítsa a sokszínűséget.

A kulturális értékek megjelenítését, népszerűsítését segítik az egyes díjak, címek is. Ilyen például a jól ismert „európai örökség”47 cím, amely az európai történelemben fon-tos szerepet játszott épületek, emlékhelyek, parkok, kulturális javak európai dimenzió-ját kívánja előtérbe állítani. Eltérően a többi kulturális örökségre vonatkozó kritérium-rendszertől,48 itt nem az esztétikai vagy építészeti érték számít, hanem jelentősége az európai történelemben. Vagy tanulságos, hogy az Északi Tanács Irodalmi Díja49 (a ré-gió legtekintélyesebb irodalmi díja a Nobel-díj mellett) „fordítási támogatást” is jelent, hogy a díjazott mű más északi és egyéb európai nyelveken is megjelenhessen, és támo-gatják részvételét a világ különböző tájain rendezett könyvvásárokon is. A mediterrán térségben zajló kultúraközi párbeszéd támogatásának elismerésére is létrehoztak egy díjat50 az Euromediterrán Partnerségben részt vevő országok és az Európai Bizottság, amelyet évente ítélnek oda egy egyénnek vagy szervezetnek. Sőt az újságíróknak is létrehoztak egy díjat51 azon cikkek elismeréseként, amelyek az emberek közötti jobb megértést szorgalmazzák a mediterrán térségben.

Az uniós külpolitika átvehet jó néhány eszközt a nemzeti kultúrdiplomáciáktól is. A korszakalkotó események ünneplése, a kultúra fontosabb alakjaira való emlékezés jó

2013. nyár 173

Az Európai Unió a nemzetközi kulturális együttműködésben

alkalom az együttműködésre. Például Victor Hugo születésének 200. évfordulóját egész Európában megünnepelték, a francia kormány aktív támogatásával. Közös stratégia mentén ez a gyakorlat folytatható uniós szinten is.

Bevett gyakorlat, hogy az országok egy kulturális évad, hónap vagy hét keretében bemutatkoznak egy másik országban. Ez az eszköz alkalmazható az európai kultúra nemzetközi megjelenítésére is.

A nagyobb nemzetközi fesztiválok sokszor remek eszköznek bizonyulnak az or-szágok kulturális külpolitikájában, ezeken a zászlóshajó cégek jelenlétét kifejezetten támogatják a kormányok. A közös európai megjelenés megfelelő egyeztetés után szintén jó lehetőség a kulturális diplomácia számára. Hasonló a helyzet az expók, vásárok esetén is.

Mivel a kulturális együttműködés alapja a kölcsönösség, az európaitól eltérő kul-túrák itthoni bemutatása is fontos feladat, formálja az európai identitást. Vannak olyan nemzetközi fesztiválok, amelyek minden évben egy ország kulturális kínála-tára korlátozódnak. Az Europalia Brüsszelben vagy a hasonló fesztivál Stuttgartban az európai közönséget szembesíti az európai vagy más kontinensek kultúráinak kü-lönbözőségével.

A csereprogramok minden kultúrdiplomácia alapvető eszközei. A már meglévő uniós eszközök továbbfejlesztése (például a felsőoktatás terén az együttműködést és mobilitást támogató Erasmus Mundus bizonyos fokú „nemzetköziesítése”) szintén a kulturális külkapcsolatok építésének lehet az alapja. De fontos kezdeményezés az Unión kívüli országok ún. multiplikátorainak/véleményvezéreinek megszólítása, pél-dául az EUVP52 segítségével, hogy első kézből szerezzenek információt, tapasztalato-kat az európai fejleményekről. Kezdetben az ígéretes fiatal amerikai53 politikusokat látták vendégül 5-8 napra, azóta több száz külföldi személynek volt lehetősége talál-kozni az EU intézményeinek tisztségviselőivel Brüsszelben. Továbbá a művészek és a kultúra más szereplői számára létrehozott csereprogram egyszerre több országra történő kiterjesztése, az oktatói és hallgatói mobilitás, a képzési programok helyszí-neinek transznacionális kiterjesztése, illetve egy EUNIC által a tagállamok kulturális intézeteiben eltölthető gyakornokságra kiírt ösztöndíj fontos eszköz lehet az európai kultúra és sokszínűség bemutatására.

Felmerülhet egy közös, európai lefedettségű és tartalmú médiacsatorna létre-hozása is, mivel a nemzeti csatornák átformálják az „európai üzeneteket”, helyi szempontból közelítik meg az európai híreket, ami nyilván eltér az összeurópaitól. Eddig csak szerény próbálkozások voltak, elsősorban a hírek területén, mint pl. a Euronews vagy a kulturális csatorna, az Arte. Nyilván a nemzeti szabályozások és a nyelvi korlátok akadályozhatják ezt a fejlődést, és az EU eddig inkább a kopro-dukciók kialakítását ösztönözte, illetve a sugárzás technikai alapjaira koncentrált. Ebben a kontextusban az internet megjelenésének különleges szerepe lehet, hiszen

174 Külügyi Szemle

Környei Ágnes

világméretű lefedettséget ad a hírek, vélemények közlésének (lásd: European Voice, EUobserver, New Europe).

Következtetések

Úgy tűnik, már megszületett az a felismerés, hogy szükség van a kultúra megjelení-tésére az uniós külkapcsolatokban. Intézményesítve még nincs, de a kezdeményezés már elindult. Az összefogás (lásd: EUNIC) már önmagában is pozitívum (hiszen több helyen jelenik meg az európai kultúra sok szegmense, olcsóbb, hatékonyabb rend-szer jön létre), de értéktöbbletet is adhat. Új színt vihet a programmunkába az azonos motívumok felkutatása vagy a különböző nemzeti kultúrák egymásra hatását repre-zentáló művészeti alkotások egymás mellé helyezése és ezek projektálása harmadik országokban. A soknyelvűségből, a ritka nyelvek támogatásából fakadó empátia és fordítási gyakorlat terjesztése szintén többletet jelenthet az európai irodalom külföldi megjelenítésében. A külföldön is hozzáférhető, páneurópai nézetet megjelenítő média vagy az európaiságot képviselő filmek terjesztésének támogatása szintén jó eszköz le-het a kultúrdiplomácia kezében. Az európai kultúrát bemutató múzeum,54 illetve az európai könyvtárak, levéltárak, múzeumok gyűjteményeinek, beszerzési politikájának összehangolása új dimenziót adhat az európai kulturális együttműködésnek, ami-re támaszkodhat a kultúrdiplomácia. Ami a technikákat illeti, az „európai kulturális főváros” vagy az „európai örökség” cím nagyobb promotálása, esetleg az EU-elnök-ség kultúrdiplomáciai dimenziójának a megfogalmazása mindenképpen növelné a kultúrdiplomácia láthatóságát, mozgásterét. A világban zajló különböző rendezvénye-ken (történelmi esemény ünneplése, évad, fesztivál) való közös megjelenés nyilvánva-lóan újabb eszköz lehet. A több európai országba szóló ösztöndíj, tanulmányút szintén többletként jelenne meg a kultúrdiplomácia eszköztárában.

A világ egy versengő kulturális térré vált, ahol Európa kisugárzása folyamatosan csökken. Mint a fenti példákból jól látszik, a különböző civilizációk, régiók tudatos identitásépítése már zajlik. Az uniós szintű kulturális külpolitika jelentősége abban lenne, ha kaleidoszkópként működne, új dimenziót adna a kapcsolatoknak, és tükrözné az európai kultúra sokszínűségét.

2013. nyár 175

Az Európai Unió a nemzetközi kulturális együttműködésben

Jegyzetek 1 A cikk megjelenése az Európai Unió támogatásával, a TÁMOP 4.2.1. B-11/2/KMR-2011-0002 számú,

„A tudományos kutatások kibontakoztatása a PPKE-n” című projekt keretében valósult meg. 2 James N. Rosenau: Linkage Politics: Essays on the Convergence of National and International Systems.

New York: Free Press, 1969. 3 Alain Fohrt, a madridi Institut Français igazgatóját idézi Damien Helly: „From Who We Are

to What We Do Together and How – Avenues for European External Cultural Relations” című cikkében. More Europe, http://www.moreeurope.org/sites/default/files/paris_debate_report_and_thoughts_june_2012.pdf, 2012. augusztus 1.

4 Az AÁSZ-államfők harmadik csúcsértekezletén elfogadott québeci nyilatkozat (2011). 5 Bangkok, 2000. július. 6 „Mutassuk be a Rámájanát” című projekt. 7 „Ezek a történetek állandó témái a legkülönfélébb előadóművészeteknek, főképpen a táncnak,

amelynek négy klasszikus irányzata alakult ki. Különösen a kathakalí alakította ki a démonkirály, Hanumán és mások igen színes megjelenítését és kemény mozdulatokkal a történet elmesélését.” Gáthy Vera: India. Történelem, politika, gazdaság. Budapest: Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2012. 243. o.

8 Az intézet kb. 45.000 kéziratot vitt fel mikrofilmre, amelyek köz-, illetve magánkönyvtárakból kerültek ki, a világ minden tájáról, és így elérhetővé váltak a kutatók számára.

9 Az 1981-es Északi Nyelvi Egyezmény (1987), Nyilatkozat az Északi Nyelvpolitikáról (2006).10 Igaz, hogy a svédek, a norvégok és a dánok megértik egymást, és a kisebb nyelveket beszélőknek meg

kell tanulniuk annak az országnak a nyelvét, amelyben élnek, mégis problémák körvonalazódnak a nyelvhasználat terén. Ugyanis az angol népszerűségét mutatja, hogy a finnek és az izlandiak inkább angolt tanulnának a svéd, illetve a dán helyett, és az észak-európai konferenciákon vagy a fiatalok egymás között is szívesebben használják.

11 Khartoum International Arabic Language Institute.12 The Arab Centre for Arabization, Translation, Authorship and Publication, ACATAP.13 2006-ban jött létre, Bamako székhellyel, Maliban.14 A gyarmati adminisztrációhoz kötődő európai nyelvek sokszor háttérbe szorítják az afrikai

nyelveket és nagyon sok területen preferáltak. Nem szokatlan, hogy az afrikai gyerekek angolul vagy franciául beszélnek otthon is, és sok afrikai felnőtt beszéli ugyan az anyanyelvét, de írni nem tud azon a nyelven.

15 Tizenkilenc latin-amerikai állam és Spanyolország, valamint Portugália hozta létre 1997-ben.16 MERCOSUR Audiovisual Programme (2009–2014).17 Filmfesztiválok, rádió- és TV-anyagok és művészek cseréje.18 „A Tanács állásfoglalása (2007. november 16.) az európai kulturális menetrendről”. EUR-Lex,

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32007G1129(01):HU:NOT, 2012. november 20.

19 „Az Európai Bizottság jelentése a kulturális menetrend végrehajtásáról”. EUR-Lex, http://europa.eu/legislation_summaries/culture/l29019_hu.htm, 2012. november 30.

20 Három év alatt (2011–2013) 15 millió eurót költ erre a programra az EU.21 Oroszország, Törökország, Ukrajna, Románia, Bulgária, Fehéroroszország, Azerbajdzsán, Grúzia,

Moldova és Örményország.22 „Communication for a New European Union External Cultural Strategy”. CEDC, http://cdc-ccd.org/

Le-gouvernement-francais?lang=en. Letöltés ideje: „Reconsideration of EU Cultural Cooperation Protocol Model”. République Française, http://www.diplomatie.gouv.fr/fr/IMG/pdf/2009-12-21_Communication_France_Strategie_culturelle_exterieure_ENG.pdf, 2009. december 21.

176 Külügyi Szemle

Környei Ágnes

23 A kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezmény (2005).

24 Kiss J. László: „Európai Külügyi Szolgálat, avagy lehet-e global payerből global player?”. MKI-tanulmányok, No. 1. (2011). http://www.hiia.hu/pub/displ.asp?id=EVLDJV, 2011. január 6.

25 A „More Europe” egy civil kulturális kezdeményezés a kultúra szerepének az EU külkapcsolataiban való megerősítésére. A mozgalom a tagállamokat, civilszervezeteket és az EU intézményeit szólítja fel az együttműködésre. 2011. december 8-án, Brüsszelben indították el a nyilvános viták sorozatát, amely 2012 folyamán az EU különböző fővárosaiban zajlott. Az első vitát március 14-én, Párizsban rendezték, a külügyminisztérium és az Institut Français szoros együttműködésében. Ezt követően Berlin, Koppenhága, Amszterdam, Lisszabon és Varsó adott otthont a nyilvános diszkussziónak. A tizenkét hónapos kampány vége 2012 decemberében ismét Brüsszelben volt.

26 A művészet, nyelv, ifjúsági kérdések, oktatás, tudomány, interkulturális párbeszéd és fejlesztési együttműködés területén tevékenykednek.

27 2010–2011-ben több mint háromszáz eseményt szerveztek EUNIC „színekben”.28 1967-ben létrehozták az Északi Kulturális Alapot, koppenhágai székhellyel, 2007-ben az Északi

Miniszterek Tanácsa felállította az Északi Kultúrpont nevű szervezetet, az északi együttműködés előmozdítására és az északi kultúra nemzetközi támogatására.

29 Egy svéd kulturális intézet van csak külföldön, és az is Párizsban (Swedish Institute, SI), de a többi kirendeltségnek (Róma, Capri, Isztambul, Athén, a görög Kavalla) nincsenek forrásai kulturális együttműködések kezdeményezésére, csak szállást biztosítanak.

30 Norvégiának egyáltalán nincs kulturális intézete, a Kulturális Minisztérium alá tartozó kulturális ügyek tanácsa (Norsk Kulturrad) csak korlátozott mértékben vesz részt az európai kulturális együttműködésben (pl. ösztöndíjak).

31 A csatorna szintén egy francia–német közös projekt, az Európa-kép terjesztésének egyik legjobb eszköze, amely Európán kívül is fogható. A két hivatalos székhellyel (Strasbourg és Baden-Baden) rendelkező Arte 1992-ben kezdte a sugárzást dupla feliratozással. Míg a műsortartalmakat nagyrészt a német ARTE gyártja, az irányítás inkább a franciák kezében van.

32 A koreaiak rendkívül büszkék az egyedinek tartott nyelvükre és írásukra (hangul), amelyet a Chosun-dinasztia idején, 1443-ban Sejong király alkotott meg.

33 2009-ben az EU és az Orosz Kulturális Minisztérium közösen rendezte meg az „Oroszország–EU: útjelző táblák a kulturális együttműködés útján” című magas szintű szemináriumot Moszkvában. 2010-ben létrehozták az „Északi Dimenzió” elnevezésű kulturális partnerséget. Az EU és Brazília közötti stratégiai partnerség kulturális vetülete a 2009-ben az Európai Bizottság és a brazil kulturális minisztérium által aláírt közös nyilatkozatban nyert megerősítést. Az EU és Mexikó hivatalosan 2008 októberében hozott létre stratégiai kapcsolatot. Az Európai Bizottság és a Kínai Kulturális Minisztérium között 2009 májusában indult meg a politikai párbeszéd. A kulturális együttműködés területe többek közt az Indiával közös projektek támogatása is.

34 A hét legfontosabb egyezmény: Az európai kulturális egyezmény, 1954/55; Az európai építészeti örökség védelméről szóló egyezmény (Architectural Heritage), Granada, 1985/87; A régészeti örökségről szóló egyezmény (Archaeological Heritage), Valletta, 1992/95 (módosított; az eredeti: 1969/70); Az európai kultúrtájról szóló egyezmény (Landscape), Firenze, 2000/2004; A társadalom számára fontos kulturális örökség értékeiről szóló egyezmény (Cultural Heritage), Faro, 2005/2011; Az európai filmkoprodukciós egyezmény, 1992/94; Az audiovizuális örökség védelméről szóló egyezmény, 2001/2008.

35 Egyetemes szerzői jogi egyezmény (1952), A kulturális javak fegyveres konfliktus esetén történő védelméről szóló egyezmény (1954), A kulturális vagyon illegális importjának, exportjának és tulajdonjog-átruházásának tilalmáról és megelőzéséről szóló egyezmény (1970), A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló egyezmény (1972), A víz alatti kulturális örökség megőrzéséről szóló nemzetközi keretegyezmény (2001), A szellemi kulturális örökség

2013. nyár 177

Az Európai Unió a nemzetközi kulturális együttműködésben

védelméről szóló egyezmény (2003), A kulturális kifejezésmódok sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló egyezmény (2005).

36 2006 decemberében csatlakozott az EU.37 „… a kulturális tevékenységek, javak és szolgáltatások mind gazdasági, mind kulturális

természetűek, ugyanis azonosságtudatot, értékeket és jelentéseket hordoznak, ezért nem kezelhetők kizárólag kereskedelmi értékként”.

38 126 részes fél.39 Európai Unió, Európa Tanács, Regionális Együttműködési Tanács.40 Az Arab Liga Oktatási, Kulturális és Tudományos Szervezete.41 Iszlám Együttműködés Szervezete.42 2012-ben az iszlám kultúra fővárosa az ázsiai régióban Dakka, Banglades fővárosa, az afrikai

régióban Niamey, Nigéria fővárosa volt, az iraki Najaf pedig az arab régióban.43 Az 1993-ban létrehozott Török Kultúra Nemzetközi Szervezete (Azerbajdzsán, Kazahsztán,

Kirgizisztán, Üzbegisztán, Törökország, Türkmenisztán).44 A török nyelvű köztársaságok elnökeinek 10. csúcstalálkozóján, Isztambulban.45 2012-ben a kazah főváros, Asztana kapta ezt a címet, 2013-ban pedig Eskişehir.46 Az első kulturális főváros 2010/11-ben a Fülöp-szigeteki Angeles City, Pampanga tartományban.

2011 végéig az unikális ASEAN-identitást az ország különböző városaiban ünnepelték. 2012 januárjától Szingapúr kapta meg az ASEAN kulturális fővárosa címet.

47 A címet már 2006-ban létrehozta 17 EU-tagállam és Svájc, kormányközi együttműködés formájában, de uniós szintre csak 2011-ben emelkedett.

48 Az UNESCO világörökségi listája, az Európa Tanács kulturális útjai vagy az EU Kulturális Örökség díj, illetve az Europa Nostra-díj.

49 Az 1961-ben alapított díjat évente ítélik oda.50 Euromed-díj a Kultúrák Közötti Párbeszédért.51 Anna Lindh Alapítvány Újságírói Díja.52 European Union Visitors Program. Az Európai Bizottság és a Tanács kezdeményezésére 1974-ben

hozták létre.53 Emlékeztet az 1952-ben az Egyesült Államokban hasonló célokból indított program, az International

Visitor Program (IVP) elnevezésére.54 Például Hans-Gert Pöttering EP-elnök 2007-es javaslata nyomán a Parlament úgy döntött, hogy

2014-ben Brüsszel Európa negyedében megnyitja az Európai Történelem Házát.

RésuméThe European Union in the International Cultural Cooperation

The paradigmatic changes in the international relations force Europe as well to define its identity and to recognise the importance of its image abroad. The establishment of the international cultural cooperation among several countries can verify that the claim to outline and protect the common identity has been shaped not only in Europe. Several institutions or at least programs have been launched to protect the cultural heritage, the language and the audiovisual heritage on the different continents. The EU’s institutions have already recognised the strategic role of culture in the EU’s

178 Külügyi Szemle

Környei Ágnes

external relations in different documents, but the comprehensive cultural diplomacy is still missing. However, the cooperation among the cultural institutes of the member states has already started and the EUNIC can help the EU to develop a common external cultural policy. The EU’s toolkit of cultural diplomacy can vary from the capabilities of regional entities to the abilities of national policies. A regional organisation can e.g. launch a regional Capital of Culture initiation or a thematic year, and strengthen the cultural dimension of the rotating Presidency. The common cultural diplomacy can take over tools from the national practice as for instance, a cultural season, exchange programs or a media channel. The recognition of the need to present culture in the EU’s external relations seems to be born but its institutionalisation is not scheduled yet.