Falvai Rita – Dr. Kovács Éva

Az FNO alkalmazásaa látássérült személyek

rehabilitációjában

Falvai Rita – Dr. Kovács Éva

Az FNO alkalmazásaa látássérült személyek

rehabilitációjában

Szerzõk: Falvai Rita – Dr. Kovács ÉvaLektorálta: Kemény Ferenc

A kiadvány elérhetõ a Vakok Állami Intézete honlapján:www.vakokintezete.hu

Felelõs kiadó: Vakok Állami IntézeteSzabóné Berta Irén igazgató

Nyomdai elõkészítés: Juhász AnnaNyomás: Reprográf Nyomdaipari Kft.

A kiadvány megjelenését támogatta a

Minden jog fenntartva. Jelen kiadványt tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, szintén tilosbármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton, vagy más módon – a kiadó

engedélye nélkül közölni.

ISBN 978-963-06-9553-4

Falvai Rita – Dr. Kovács Éva

Az FNO alkalmazásaa látássérült személyek

rehabilitációjában

Vakok Állami Intézete

2010

Köszönetet mondunk dr. Kullmann Lajosnak az értékes tanácsaiért, és azelõadásán bemutatott diáinak felhasználásáért. Ugyancsak köszönet illetia Vakok Állami Intézete munkatársait az FNO core set összeállításábanés a felmérésekben való részvételért. Külön köszönet Szeszák Edinának,a Vakok Állami Intézete munkatársának, akinek a nevéhez nemcsak a pro-jekt koordinálása, hanem a kéziratban közzétett esettanulmányok lejegy-zése is fûzõdik.

Tartalomjegyzék

Bevezetés 71. A fogyatékos embereknek szolgáltatást nyújtó intézményrendszer

kihívásai 91.1 A fogyatékos embereknek nyújtott szolgáltatások alapelvei 101.2 A komplex rehabilitáció 13

1.2.1 A komplex rehabilitáció modellje az FNO paradigmaalapján 13

2. A Funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetköziosztályozása 162.1 Az FNO elõzményei 16

2.1.1 A fogyatékosság értelmezésének változásai,új fogalmak megjelenése a terminológiában 17

2.2 FNO 182.2.1 Az FNO alapja 182.2.2 BNO és FNO összevetése 202.2.3 Az FNO dimenziói és ezek összefüggései 212.2.4 Az FNO osztályozási rendszer felépítése 262.2.5 Az FNO komponenseinek bemutatása 282.2.6 Az FNO kódolása 34

3. Projekt az FNO bevezetésére a Vakok Állami Intézetében –ajánlás egy lehetséges eljárásra 403.1 Az FNO projekt 41

3.1.1 Tapasztalatok összegzése 423.2 Az FNO-n alapuló komplex rehabilitáció 43

3.2.1 A projekt távlati célkitûzései 444. Néhány szempont a kérdezéshez az FNO felvétele során 46

4.1 A kommunikáció és az információs folyamatok 464.1.1 A látássérült emberek vizsgálatának sajátos

szempontjai 484.2 Az FNO interjúzási nézõpontjai 49

4.2 1 Amikor az érdeklõdés, az együttmûködés csökken 504.2.2 Az FNO felvétele, mint speciális interjúhelyzet 514.2.3 Az interjú lebonyolítása 534.2.4 A hatékony kérdezés 54

5. Esettanulmányok 575.1 András 575.2 Béla 57

5

5.3 István 595.4 Összegzés 61

6. Az FNO jelentõsége, etikai megfontolások 636.1 Etikai kérdések 636.2 Az FNO hordereje 64

7. Irodalomjegyzék 66Függelék 67

Bevezetés

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1980-ban tette közzé javaslatát afogyatékosságok egységes értelmezésére, amelyben – az akkor gyakori, akülönbözõ szakterületek statikus szempontjait tükrözõ értelmezés és foga-lomhasználat helyett – a fogyatékosságot biológiai (károsodás), funkcio-nális (fogyatékosság) és szociális (társadalmi hátrány) szinteken jelentke-zõ, egymásból következõ, egyirányú folyamatként értelmezte. Az értelme-zés azonban nem tudott egy általánosabb, minden szakterület számára el-fogadható értelmezést nyújtani, lényegében az orvosi modellt, szemléleteterõsítette meg, amelyben a fogyatékosság döntõen egyéni problémakéntjelentkezik.

A WHO értelmezési javaslatát megjelenése óta számos kritika érte, külö-nösen a társadalmi felelõsséget valló, felvállaló, szociális modell hívei ré-szérõl, jórészt azért, mert nem vette kellõképpen figyelembe a környezetés az egyén szerepét a károsodások, fogyatékosságok következményeinekleküzdésében.

A kritikák hatására a WHO szemléleti korszakváltást jelentõ új értelme-zést, merõben új fogalomhasználatot vezetett be, mely az orvosi és szoci-ális modell integrációja. Az eddigi egyirányú folyamat helyett a szintek kö-zött kölcsönhatást – visszafordíthatóságot – feltételez, mely döntõen kör-nyezeti és személyi tényezõk függvénye. A környezet és az egyén kölcsön-hatásában a tevékenység és a környezet életében való részvétel hangsúlyo-zódik. Így minden szinten új hangsúlyt kap, helyére kerül a társadalom vi-szonyulása a fogyatékos emberhez, a környezet segítõkészsége, akadály-mentessége, a diszkriminációmentesség, az esélyek biztosítása, az érintettszemély és környezete kölcsönhatása, együttmûködése, a személy felelõs-sége, motiváltsága helyzetének jobbításában.

Az Egészségügyi Világszervezet közgyûlése 2001-ben fogadta el a fogya-tékosság mai értelmezését és International Classification of Functioning,Disability and Health (ICF) néven tette közzé (magyar fordítása 2004-benjelent meg Funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztá-lyozása (FNO) címmel). Ezzel a Világszervezet tagországai számára köte-lezõvé vált az alkalmazása.

7

Ennek a gyakorlati kialakítása folyik most a hazai szakmai mûhelyekben.Jelen tanulmány is ennek a szakmai munkának a része, egy fogyatékossá-gi csoport – a látássérült emberek – rehabilitációjának tervezésére kialakí-tott szempontsorral az FNO rendszerében. Tapasztalataik más fogyatékos-sági csoportokra történõ alkalmazásoknál is értékesek lehetnek.

Ajánlom ezt a könyvet az érdeklõdõ szakembereknek, mely ma, az FNObevezetésének, kezdeti alkalmazásának kialakítása idején, fontos segítõjelehet munkájuknak.

2010. júniusKemény Ferenc

8

1. A FOGYATÉKOS EMBEREKNEK SZOLGÁLTATÁST NYÚJTÓ INTÉZMÉNYRENDSZER KIHÍVÁSAI

A fogyatékos embereket érintõ sajátos viszonyulás és bánásmód – a hagyo-mányos szemléletmód hatása mellett –, még a szociális ellátások területénis nehezen változtatható meg a korszerû elvárásoknak megfelelõen. Külö-nösen terhelt az értelmezés, ha abból az axiómából indulunk ki, hogy a fo-gyatékos emberek a társadalom egyenlõ jogokkal rendelkezõ tagjai. A jo-gok, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az önrendelkezés biztosítása aszociális szolgáltatások összessége tekintetében is alapvetõ elvárás, és eztnem befolyásolhatja a szolgáltatást igénybevevõ célcsoport milyensége.

A fentiekbõl fakadóan a fogyatékos emberek esetében eltérõ szükségletekszéles körû kielégítésével kell számolnunk a szolgáltatásokban; mint pél-dául az önellátás, a kommunikáció, a tanulás, a helyváltoztatás nehezített-sége stb. területei.

Ez a megközelítés fordulatot jelenthet a fogyatékos embereket érintõ szo-ciális szolgáltatások megszervezése szempontjából, hiszen nem a célcso-portot, hanem a szükségleteket helyezzük a rendszer középpontjába, és azezek kielégítését célzó szolgáltatásokat alakítunk ki. Ebbõl a nézõpontbólvizsgálva a mindenkori igénybevevõ az összetett akadályozottságokkalküzdõ individuum, akinek az életminõségét befolyásoló problémái egy-másra is hatással vannak. Az individuális jelleg hangsúlyozása elõsegíti an-nak a szemléletmódnak a megerõsödését, amely az egyéni szükségletekrefókuszál: egy adott problémakör minden ember esetében, így a fogyatékosszemélyeknél is, más és más formában jelenik meg. A fogyatékos embe-rek sajátos szükségletei – a szociális szolgáltatások más célcsoportjaihozhasonlóan – minden esetben egyéni bánásmódot igényelnek.

A fent említettek értelmében az individuális életminõség javítását célzószolgáltatások szükségszerûen különbözõek kell hogy legyenek mindenigénybevevõ esetében, de ugyanakkor más célcsoportokkal összevetve ele-meiben hasonlóak. A speciális szükségletekkel rendelkezõ személyek prob-lémáihoz illeszkedõ szolgáltatások kialakítása az intézményektõl együtt-mûködést és rugalmasságot igényel. Az egyes intézményeknek saját arcu-latuk, jó gyakorlataik alapján kell a megfelelõ szolgáltatást, a többi szol-gáltatóval együttmûködve, biztosítaniuk.

9

A magas színvonalú és a szükségletekhez illeszkedõ szolgáltatások kiala-kításának lényeges feltétele, hogy a szolgáltatást nyújtók a speciális szük-ségletekkel rendelkezõ személyeket aktív részvételre, saját életük tekin-tetében döntéshozásra képes személyeknek tekintsék. Az önrendelkezésfüggetlen a sérülés típusától és súlyosságától. Az önrendelkezõ élet azon-ban nemcsak a döntéshez való jogot, hanem a következmények viselését,a felelõsségvállalást, a kötelezettségek teljesítését is magában foglalja,amelyet a jogokhoz hasonlóan érvényre kell juttatni a segítségnyújtás so-rán.1

1.1 A fogyatékos embereknek nyújtott szolgáltatások alapelvei

A fentiekben már utaltunk néhány olyan alapelvre, amelynek valamennyifogyatékos ember számára nyújtott szolgáltatásban érvényesülnie kell, azOrszágos Fogyatékosügyi Program2 a horizontális jellegû alapelveketmég bõvebben taglalja:

1. A prevenció elve értelmében a szolgáltatásoknak figyelmet kell for-dítani a fogyatékosságot okozó balesetek és betegségek megelõzé-sére, illetve a fogyatékos állapot rosszabbodásának megelõzésére.

2. Fontos, hogy a fogyatékos gyermek, illetve felnõtt támogatása mel-lett a szülõknek és a családtagoknak lehetõsége legyen a munkavál-lalásra. Ez utóbbi befolyásolja az esélyek kiegyenlítéséhez szüksé-ges szolgáltatások és segédeszközök elérhetõségét.

3. Az egyenlõ esélyû hozzáférés elve alapján a fogyatékos emberek-nek eltérõ szükségleteik alapján a többségi társadalom tagjaival azo-nos módon kell igénybe venni a közszolgáltatásokat.

4. A fogyatékos emberek heterogén csoportot alkotnak – a látás-, hal-lássérült, mozgáskorlátozott, értelmileg akadályozott, kommuniká-cióban számottevõen korlátozott és autizmussal élõ vagy súlyosan,halmozottan fogyatékos személyek –, akik eltérõ szükségletekkelrendelkeznek. Ezért fontos alapelv, hogy az egyes szolgáltatásokmegtervezése és biztosítása a fogyatékos emberek egyéni szükség-letein alapuljon.

5. A fogyatékos embereket ugyanazok a jogok és kötelességek illetikmeg, mint minden más állampolgárt. A szociális kirekesztésük el-

10

1 Szociális és gyermekvédelmi szabályozók, FOGY 2007.2 Országos Fogyatékosügyi Program 10/2006. (II. 16.) OGY határozat melléklete.

kerülése érdekében a szolgáltatások megtervezése során a tevékeny-ség akadályozottságát és a részvételük korlátozottságát megszünte-tõ fenti jogaik érvényesülését kell biztosítani.

6. A fogyatékos embert nem érheti hátrányos megkülönböztetés, nemrészesülhet kirekesztésben, fogyatékossága miatt nem lehet korláto-zott a közjavakhoz való hozzáférés során. Miután a fogyatékos em-berek az õket mindenki mással egyenlõen megilletõ jogaikkal – ál-lapotukból fakadóan – kevésbé tudnak élni, ezért indokolt, hogyelõnyben részesüljenek a szolgáltatások igénybe vétele során is.

7. A személyhez fûzõdõ, illetve a fogyatékos embereket külön megil-letõ speciális jogok védelmének, valamint a támogatott döntéshoza-tal elvének valamennyi általános szabályban érvényesülnie kell.A fogyatékos személyek nem jótékonykodás alanyai, hanem jogokbirtokosai: olyan emberek, akik nem igénylik, hogy sorsukról má-sok döntsenek, mert arra maguk is képesek.

8. A szolgáltatások kialakítása, biztosítása és megvalósítása során arrakell törekedni, hogy abból a fogyatékos személyek is kivehessék ré-szüket. Az önrendelkezés elve értelmében és az emberi méltóság tisz-telete érdekében a fogyatékos emberek meglevõ képességeik és le-hetõségeik keretein belül szabadon rendelkeznek életük alakításáról.

9. Biztosítani kell, hogy a fogyatékos személyek a szükséges szolgál-tatásokhoz a lakóhelyükön, vagy ahhoz a lehetõ legközelebbi tele-pülésen jussanak hozzá, illetve, a fogyatékos személyekkel kapcso-latos döntéseket és intézkedéseket helyi szinten fogalmazzák és va-lósítsák meg.

10. Az integráció elve alapján a fogyatékos embereknek a társadalmi ésgazdasági intézmények szolgáltatásait a lehetõ legszélesebb körbenkell igénybe venniük. Ez nem csak a szociális szolgáltatásokra igaz,érinti az egészségügy, oktatás stb. területeit is. A fentiek teljesülésé-hez elengedhetetlen a társadalmi befogadás, az akadálymentes köz-lekedés és fizikai környezet, a megfelelõ kommunikációs eszközökés korszerû technikák és módszerek használata. A társadalmi integ-ráció erõsítése érdekében fontos, hogy a szolgáltatások igénybevé-tele szélesebb körû és intenzívebb kapcsolatrendszer kiépítését ésápolását jelentse, különös tekintettel a családtagokra.

11. A normalizáció elve alapján a fogyatékos személy számára a tár-sadalom más tagjaival azonos életvitelt és életfeltételeket kell biz-tosítani. Úgy kell tehát a szolgáltatásokat kialakítani és megvalósí-tani, hogy azok a társadalom megszokott feltételeinek és életmód-jának a lehetõ legteljesebb mértékben megfeleljenek.

11

12. A rehabilitáció elve alapján a fogyatékos embereket képessé kelltenni arra, hogy állapotuk és képességeik javítására, vagy azok rom-lásának megállítására, lassítására törekedjenek. A rehabilitáció el-ve feltételezi a fogyatékos emberek együttmûködését: lehetõségükvan arra, hogy befolyásolják a rehabilitáció konkrét céljait és esz-közeit, és a szolgáltatásokkal való együttmûködésük az egyenlõ fe-lek megállapodásán alapuljon.

13. Az egyetemes tervezés elve alapján az egyes szolgáltatásokat úgykell megtervezni és kialakítani, hogy a fogyatékos személyek szá-mára is hozzáférhetõ, használható, vagyis akadálymentes legyen.

14. A semmit rólunk, nélkülünk elve azt jelenti, hogy a fogyatékos sze-mélyek saját jogon vagy a maguk választotta képviselõik, illetveszüleik útján részt vehessenek az életüket meghatározó döntésekmeghozatalában és végrehajtásában.

A rehabilitáció korszerû megközelítése a fogyatékos embereknek nyújtottszolgáltatásoktól új szemlélet kialakítását kívánja meg; nemcsak a fentiek-ben ismertetett alapelvek által meghatározott módon kell szervezõdniük,hanem a korábbi hagyományokkal szakítva az egyes rehabilitációs szaka-szokat nem tekinthetik különállónak. Egyrészt az egyes rehabilitációs sza-kaszok egymásba illeszkednek, másrészt a fogyatékos emberek aktív köz-remûködésére épülve a szakemberek egyenlõségén, együttmûködésén ésösszehangolt tevékenységén alapulnak.

Végezetül néhány alaptézis:� Az egészség alapvetõ emberi jog.� Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota, nem csak

a betegség vagy a fogyatékosság hiánya.� Az emberek nagy hányada rendelkezik valamilyen „fogyatékosság-

gal”.� A fogyatékosság része az életnek.� Az emberi test funkcionális mûködése megváltozhat, de mind bio-

lógiai, mind pszichológiai, mind szociális szempontú megközelítésalapján megoldást lehet találni az egyén társadalmi részvételénekbiztosítására.

12

1.2 A komplex rehabilitáció

A komplex rehabilitáció az a tervezett, szervezett és személyre szabott szol-gáltatás, amelyet a társadalom biztosít a fogyatékos emberek számára, hogyismét elfoglalhassák helyüket a közösségben. Összetett folyamat, amelyegészségügyi, pedagógiai, mentálhigiénés, szociális és foglalkozási, egy-máshoz kapcsolódó eljárásokat foglal magában. Az érintettek (a fogyaté-kos emberek és családtagjaik) aktív közremûködésére épül annak érdeké-ben, hogy a fogyatékos ember elégedett és lehetõleg teljes értékû tagja le-hessen a társadalomnak.

A komplex rehabilitáció alapvetõ szempontjai3:� a fogyatékos ember aktív részvételére épül,� nem különálló, egymástól elhatárolódó szakaszokból áll, hanem az

egyes szakaszok hézagmentesen egymáshoz kapcsolódnak, illetveátfedést mutathatnak,

� az eljárás során a súlypontok váltakozhatnak,� jól összehangolt és megtervezett tevékenység, melynek végzése so-

rán a szakemberek demokratikus együttmûködése elengedhetetlen,� a folyamat minden egyes szereplõjének a tevékenysége egyformán

fontos (a korábbi szemlélet az orvos személyét hangsúlyozza),� értékeléssel, képességfelméréssel indul,� személyre szabott folyamat, amelynek értékei humanisztikusak, em-

berközpontúak,� a mindennapi életbe, munkába visszavezetõ, belátható perspektívát

átfogó tevékenység,� kétirányú rehabilitációs eljárás, melynek egyik megközelítése kli-

ensközpontú,� másik tendenciája társadalomközpontú: a szûkebb értelemben vett kör-

nyezet és a társadalom átalakítása (szemlélet, akadálymentesítés stb.).

1.2.1 A komplex rehabilitáció modellje az FNO paradigma alapján

A komplex rehabilitáció FNO4 paradigmán alapuló modellje, ahogy a fen-tiekben már megjelent, kettõs irányú rehabilitációval jellemezhetõ; egy-

13

3 Szociális és gyermekvédelmi szabályozók, REH 2007.4 Funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása – InternationalClassification of Functioning, Disability and Health (ICF).

másra ható rendszerként fogható fel, amelyben mindegyik tényezõ össze-függ egymással.

A korszerû megközelítés alapján a rehabilitáció akkor lehet sikeres, ha ket-tõs irányú: nem elég a fogyatékos emberek számára rehabilitációs szolgál-tatást biztosítani, ugyanilyen fontos a társadalom érzékenyítése a rehabili-tációra.

A fentiek alapján az egyes rehabilitációs színterek kétirányú megközelítése:� Az egészségügyi rehabilitáció nem csak a testi struktúrák és funk-

ciók helyreállítását jelenti; a gyógyászati segédeszközök minél tel-jesebb és támogatottabb hozzáférésének biztosítása a társadalomfeladata.

� A fogyatékosság típusa szerinti pedagógiai-gyógypedagógiai reha-bilitáció, vagyis a képességkibontó fejlesztés akkor valósulhat meg,ha a társadalom ennek teret enged; a fogyatékos emberek, ha nemtudják hol használni a képességeiket, akkor hiábavaló volt a szak-emberek és az érintettek minden erõfeszítése – tétlenségre kárhoz-tatják õket. Ez utóbbihoz kapcsolható a környezet rehabilitációsszemléletû tervezése, adaptálása; a szakemberek „birtokba vételt”elõsegítõ támogatása csak akkor valósulhat meg, ha az egyetemestervezés és az egyenlõ esélyû hozzáférés elvei érvényesülnek a min-dennapokban.

� A pszichológiai rehabilitáció legfontosabb feladata a fogyatékosságtényének elfogadtatása az egyénnel és környezetével, de mindehhezelengedhetetlen a társadalmi elõítéletek és a stigmatizáció reduká-lása.

� A foglalkozási rehabilitáció során a munkáltatóknak a fogyatékosemberek képességeihez és szükségleteihez adaptált munkahelyeketkell kialakítani a hatékony munkavégzés lehetõvé tétele érdekében.A társadalmi szemlélet megváltoztatásához kapcsolható az empo-werment5 fogalma: a társadalmi tudatosság növelése és a diszkrimi-náció-mentesség biztosítása elõsegíti ezt a folyamatot. A fogyatékosembereknek joguk van az önérdek érvényesítéshez, és élniük is kellvele; pl. sorstársi támogatás, ösztöndíjak biztosítása révén.

� A szociális rehabilitáció kizárólag befogadó szellemi és fizikai tár-sadalmi közegben teljesedhet ki – a rehabilitációs szakemberek fel-adata az önálló életvitelre való felkészítés.

14

5 Hatalommal való felruházás, a hatalomtól megfosztottak hatalomhoz juttatása.

15

A fenti rövid áttekintés arra próbált rámutatni, hogy a korszerû rehabilitá-ció nem merülhet ki a szakemberek egyéni fejlesztési törekvéseiben – bár-milyen odafigyeléssel és hozzáértéssel közelítenek az érintettekhez –, ha atársadalom maga az, amely fogyatékossá tesz. Ha a fogyatékos embereketkörülvevõ szûkebb-tágabb közeg nem befogadó, akkor sosem válhatnakugyanolyan jogokkal és kötelességekkel rendelkezõ állampolgárrá, mint éptársaik. Az FNO használatának bevezetése azzal a korábbi szemléletmód-dal szakít, amely a fogyatékos ember egyéni problémájának tekinti az aka-dályozottságát.

2. A FUNKCIÓKÉPESSÉG, FOGYATÉKOSSÁGÉS EGÉSZSÉG NEMZETKÖZI OSZTÁLYOZÁSA

2.1 Az FNO elõzményei

A XX. század utolsó két évtizedét egyre erõteljesebben határozta meg afogyatékos emberek rehabilitációjára vonatkozó paradigmaváltás. Ezutóbbi nemcsak a rehabilitációs modellek változásában érhetõ tetten, ha-nem a fogyatékosság osztályozási rendszereinek újradefiniálási kísérlete-iben is. A WHO6 1980-ban kialakított – 1972-ben kidolgozott – osztályo-zási rendszere, az ICIDH7, új megközelítésbe helyezte a korábbi statikusés visszafordíthatatlan állapotként kezelt fogyatékosság értelmezését: emegközelítéshez képest a fokozatosan kialakuló fogyatékossági folyamatmegközelítés lépett. A folyamat állomásai: a károsodás – a biológiai mû-ködés zavara –, a fogyatékosság – a személy szintjén bekövetkezõ funk-ciózavar – és a rokkantság. Amikor a fogyatékossági folyamat hazai ér-telmezése zajlott, az eredeti angol kifejezést (handicap = hátrány) túl ál-talánosnak tartották, így az akkor még általánosan használt rokkantság ki-fejezés jobbnak tûnt. Késõbb a negatív és pejoratív tartalom miatt mégisa (társadalmi) hátrány vált elfogadottá. Ez utóbbit a ’90-es évek közepé-tõl, akadályozottságnak tekintjük, hiszen nem függetleníthetõ az emberszociális szerepeiben bekövetkezett zavar az õt körülvevõ, mindenkori tár-sadalmi közegtõl.

A 2001-ben elfogadott WHO fogyatékosság-értelmezés, a Magyarorszá-gon 2004-ben lefordított FNO, a fentiekben röviden felvázolt ICIDH általképviselt fogyatékossági folyamat kritikájából nõtte ki magát. A kritikaalapját egyrészt az ICIDH „betegségkövetõ modell” szemlélete, másrészta fogyatékossági folyamat lineáris alapvonala képezte, vagyis a rendszer-ben nem jelentek meg a kölcsönhatások szempontjai, és az FNO egyik leg-fontosabb alaptézise, a kontextuális (környezeti) faktorok. (Seidel, M.2003.)

16

6 World Health Organisation – Egészségügyi Világszervezet.7 International Classification of Impairments, Disabilities and Handicaps (ICIDH) – A károsodás, fogyatékosság és rokkantság nemzetközi osztályozása.

2.1.1 A fogyatékosság értelmezésének változásai, új fogalmak megjelenése a terminológiában

Az alábbiakban vázlatosan áttekintjük a fogyatékosság értelmezésének vál-tozásait.

WHO 1980–1997.

A fogyatékossá válás folyamatának lineáris megközelítése jellemzõ, egyenesok-okozati összefüggést állít fel a károsodás, a fogyatékosság és a hátrány(Magyarországon mindmáig használt terminológia: a rokkantság) között.

Betegség, baleset, rendellenesség, és/vagy a környezet miatt keletkezõ ká-rosodásból kiindulva az alábbi egyirányú értelmezést jelzõ folyamatot –melyet fogyatékossági folyamatnak is neveztek –, írták le:

Károsodás � Fogyatékosság � Hátrány� Károsodás jelentése: biológiai vagy pszichológiai rendellenesség,

hiány. Kritikája: individuális jellegû megközelítés, ugyanakkor a ká-rosodás nem lehet magánügy (a betegség, a baleset is társadalmimeghatározottságú).

� Fogyatékosság jelentése: bizonyos tevékenységek módosult vagycsökkent képessége. Kritikája: társadalmi meghatározottságú azösszes funkció (pl. járás, beszéd korlátozottsága).

� Hátrány jelentése: károsodásból vagy fogyatékosságból eredõ tár-sadalmi hátrány. Kritikája: diszkriminatív megközelítés; azt jelzi,mintha a fogyatékos ember egyéni problémája lenne, hogy pl. nemtud járni.

WHO 1997.

A korábbi modellhez képest fejlõdést mutat, a fogyatékossá válás folya-matának egyes összetevõi ugyan kölcsönhatásban állnak egymással (a nyi-lak kétirányúak), de a megközelítés még mindig lineáris:

Károsodás � Tevékenység � Részvétel

Új fogalmakat, megközelítést vezetnek be:� Tevékenység jelentése: aktivitás, feladat vagy cselekvés végzése a

személy által.

17

� Részvétel jelentése: közremûködés élethelyzetekben.� A környezeti tényezõk hatása elsõdleges a személyi tényezõkkel

szemben.

WHO 2001.

FNO – a fogyatékossá válás folyamatának egyes összetevõi dinamikus köl-csönhatásban állnak egymással. (A vonatkozó ábrát és elemzését lásd AzFNO dimenziói és ezek összefüggései címû alfejezetben.)

2.2 FNO

Az FNO hierarchikusan felépített osztályozási rendszer, amelynek segítsé-gével jellemezhetõ, hogy az egyén a meglévõ betegsége, sérülése, rendel-lenessége ellenére hogyan képes élni a mindennapjait.

� Képes-e teljes életet élni?� Ha nem képes, a rendszer feltárja ennek okait.� Felméri, mire van szüksége ahhoz, hogy mégis elérje a teljes élet

képességét.

Alapelve, hogy a fogyatékosság bárkivel, bármikor megtörténhet; ezt élet-tapasztalatként kezeli. Nem függ a diagnózistól, hiszen pl. végtaghiánytsok minden okozhat: gyógyszer okozta fejlõdési rendellenesség, balesetvagy betegség. Legfontosabb elve, hogy a fogyatékosságot a megváltozottegészségi állapotú egyén és környezete kölcsönhatásaként fogja fel.

2.2.1 Az FNO alapja

Az embert három aspektusból, három dimenzióban úgy szemléli, mint:� aki szervekbõl, anatómiai részekbõl áll, ezért vizsgálja ezek épségét

és mûködését, ezt nevezi testi dimenziónak,� aki végrehajtja az emberi élet mindennapi cselekvéseit: tanul, kom-

munikál, helyzetet és helyet változat, ellátja önmagát (eszik, iszik, mo-sakodik), házimunkát végez, emberekkel tart kapcsolatot, oktatásbanvesz részt, dolgozik, szórakozik, sportol, ünnepel, politizál. Az elõb-biekben felsorolt humán életterületek cselekvéseit vizsgálja.

� aki egyben a társadalom tagja; szerepeket tölt be, és különbözõ élet-helyzetekbe kerül. A szerepeket, az élethelyzeteket az a kultúra és

18

társadalmi pozíció szabja meg, amelyben él. Az FNO vizsgálja te-hát azt is, képes-e betölteni az egyén a társadalmi szerepeit, ezt ne-vezi társadalmi dimenziónak.

FNO kifejezések, terminológiák:� A szervek épségét és ép mûködését a testi struktúra és a testi funk-

ció integritásának tekinti.� Az emberi élet cselekvéseit tevékenységnek nevezi.� Az élethelyzetekbe való bekapcsolódást tekinti részvételnek.

Ha az ember mindhárom aspektusból „jól mûködik”, nincs problémájaegyik szinten sem, akkor beszél az FNO funkcióképességrõl, azaz:

� a testi struktúra és funkció integritása megtartott,� az egyén tevékeny,� és részt vesz a társadalmi életben; betölti szerepeit.

Ha bármely területen vagy mindhárom területen problémája van az egyén-nek, a kialakult helyzetet nevezi fogyatékosságnak. A fogyatékosság tehátgyûjtõfogalom, mely jelenthet:

� rendellenességet a szervek, testrészek felépítésében és mûködésében,� problémát a személyes szinten; a személy nem tud elvégezni embe-

ri élethez hozzátartozó cselekvéseket,� problémákkal, nehézségekkel való szembesülést a kultúra és a tár-

sadalmi helyzet által teremtett élethelyzetekben.

A fentieket FNO terminológiára fordítva:� A szervek rendellenes felépítését és mûködését nevezi károsodásnak.� Ha az egyén az emberi élethez hozzátartozó cselekvések végrehaj-

tása során tapasztal problémát, nehézséget, akkor a tevékenység aka-dályozottsága áll fenn.

� Ha a társadalmi szerepeit nem tudja betölteni, az élethelyzetekbennem tud részt venni, akkor részvételi korlátozottságról van szó.

Az FNO – elfogadva a szociális modell koncepcióját – azt az álláspontotképviseli, hogy a társadalom az, amely fogyatékossá teszi az egyént, ha arészvételében korlátozza:

Részvételbeli korlátozottság = Fogyatékosság

19

2.2.2 BNO és FNO összevetése

A BNO8 (Betegségek nemzetközi osztályozása) olyan diagnosztikus osz-tályozási rendszer, mely a betegségeket, illetve az egészségproblémákat so-rolja be, de ezek funkcionális egészségre gyakorolt hatását nem vizsgálja.Az elõzõbõl következõen az értelmezési tartomány kérdése – diagnózisversus (= szemben) betegség – merül fel. Ugyancsak nem fejezi ki a be-tegség és az azt kiváltó esemény kapcsolatát. Az orvosszakértõi vizsgálatsorán a szakemberek azzal a problémával is szembesülnek, hogy az egye-di döntéstámogatáshoz a rendszer nehezen alkalmazható.

Az FNO a BNO-hoz hasonlóan a WHO nemzetközi osztályozási rendsze-reinek tagja. (Lásd az 1. sz. ábrát) Az orvosi modell szerint a fogyatékos-ság az egyén problémája: betegség, baleset, rendellenesség eredménye,melyre egészségügyi intézkedések hatnak; az egyén gyógyítására töreksze-nek. Ezzel szemben áll a tisztán szociális modell, mely szerint a fogyaté-kosság a társadalom problémája, és nagyrészt a társadalmi környezet ala-kítja ki. A társadalom oldaláról közelíti meg a problémát, a „kezelés” cél-ja, hogy az egyén bekapcsolódjon a társadalmi élet területeibe.

Az FNO sokat vett át Lorentsen modelljébõl (lásd a 2. sz. ábrát), mely sze-rint fogyatékosság akkor alakul ki, ha az egyéni képességek nem érik el a tár-sadalmi elvárások térben és idõben változó szintjét. Ahogy már korábbanemlítettük, két irányból lehet erre hatni: az egyéni képességek fejlesztéserévén, vagy a társadalmi elvárások szintjét közelítjük, igazítjuk az egyénképességeihez: ergonómia, akadálymentesítés, foglalkozási rehabilitáció,stb. segítségével.

Meg kell említeni Claude Hamonet nevét is, aki szerint a „rokkantság”nem állapot; vannak „rokkantsági helyzetek”, amelyek általában idõsza-kosak, és az egyéni képességek, illetve a társadalmi elvárások rendszeré-nek konfliktusából adódnak. Ezek a helyzetek megoldhatók az egyén au-tonómiája, motivációja, kezdeményezése alapján, és akkor, ha a társada-lom befogadó. Ugyancsak idetartozik Marcia Rioux koncepciója is a fo-gyatékosság kétféle megközelítésérõl – az individuális és szociális modellkét-két formáját írja le –, melynek összefoglaló táblázata a 3. sz. ábrábantalálható.

20

8 International Statistical Classification of Diseases and Related Health Problems, TenthRevision – BNO-10.

Az FNO osztályozási rendszere tehát a BNO-hoz képest fordított felépíté-sû: a betegségek funkcionális egészségre gyakorolt hatását vizsgálja. A kétklasszifikációt összevetve tehát elmondható, hogy e tekintetben komple-menter viszonyban állnak egymással.

Az FNO használata nem helyettesíti a szokásos diagnosztikai eljárásokat,de bizonyos esetekben felmérõ eszközként használható önmagában is. Pl.a fogyatékos ember szükségleteinek vizsgálatára, foglalkozás-egészség-ügyi felmérésekre, rehabilitáció során az eredmények folyamatos értéke-lésére (pl.: egyéni fejlesztési terv, rehabilitációs terv).

Nem elhanyagolható képzési célú felhasználása sem, hiszen az FNO általközvetített gondolatrendszer elõsegítheti a fogyatékosság kölcsönhatáskénttörténõ értelmezésének elterjesztését, megváltoztatja a fogyatékos embe-rekrõl alkotott társadalmi képet. A törvénykezés és a közösségi szolgálta-tások (egészségügy, oktatás, foglalkoztatás, szociális ellátás, lakásügy, vá-rostervezés) fejlesztése céljából történõ felhasználása elõsegíti a társada-lom „rehabilitálását”.

Összefoglalva: az orvosi modell szerint a fogyatékosság az egyén problé-mája, melyet az egészségügyi ellátás, illetve intézkedések mentén közelí-tenek meg. A tisztán szociális modell jellegénél fogva, emberi jogi alap-felvetésekre alapozottan, társadalmi meghatározottságú: a fogyatékosságotjórészt a mindenkori társadalmi közeg alakítja ki. Az FNO a két modell in-tegrálására törekszik; a biológiai – pszichológiai – szociális kölcsönhatásokfigyelembe vételére épül.

2.2.3 Az FNO dimenziói és ezek összefüggései

Ahogy már említettük, a betegség, sérülés, fejlõdési vagy szerzett rendel-lenesség hat az emberi lét három dimenziójára:

� hat a testi struktúrára, és testi mûködésekre,� hat a humán dimenzióra, azaz az emberi tevékenységek akadályo-

zottá válhatnak,� hat arra is, hogy az egyén részt tud-e venni a társadalmi életben,

korlátozhatja társadalmi szerepeit.

A három szinten értelmezett funkcióképesség között összefüggés van, amita táblázat néhány példája szemléltet:

21

Az utolsó példa részletesebben:Egy nagymamának amputálták a jobb alsó végtagját a comb magasságá-ban. A rehabilitáció során eljutottunk egy olyan szakaszhoz, amikor márjól tudott járni mûvégtaggal. Egy alkalommal azzal kereste meg a gyógy-tornászát, hogy az unokája születésnapjára palacsintát sütött, igaz, hogya konyhát kissé át kellett rendezni, és a férje segítette bizonyos dolgokban.

A fenti példában a testi szinthez az a tény tartozik, hogy nincs jobb lába.A mûvégtagos járásképesség a cselekvés szintjéhez sorolható funkció. Eb-ben a családban a palacsintasütés hozzátartozik a nagymama-szerephez,aminek a néni meg tudott felelni.

Belátható, hogy ebben a folyamatban szerepet játszik a környezet. Az FNOegyik jelentõsége, szemben más osztályozási rendszerrel, hogy a környe-zetet figyelembe veszi, megvizsgálja, milyen hatása van az adott betegség-ben, sérülésben szenvedõ ember funkcióképességére.

22

Egészségi Károsodás A tevékenység A részvételállapot akadályozottsága korlátozottságaBetegség, Testi szint „Ember, mint „Ember, mintsérülés, egész" szint társadalmi lény" rendellenesség szint

Térdszalag Térdízület Nem tud focizni Ha profi focista, sérülés elveszti a munkáját

Epilepszia Nincs Nincs Stigma,rohammentes nem alkalmazzák állapotban

Agyvérzés Bénulás Nehezen tud tár- Háziasszonyként gyakat biztonsá- háztartási munkák gosan megfogni során nehézség

Cukorbetegség, Látászavar Síkírást és Elveszti mely a szem olvasást igénylõ a munkáját, ereit érinti tevékenység mint fordító(glaukóma) során probléma

Cukorbetegség, Amputáció Megfelelõ mû- Megfelelõ mû-mely az alsó végtag-használat végtag-használat végtag ereit érinti esetén nincs esetén nincs

A példára visszatérve a környezethez tartozik:� a konyha berendezése,� a néninek van férje és� a férj hozzáállása, segítõkészsége támogatja.

Amikor az FNO a környezetet vizsgálja, megnézi:� milyen tárgyak segítik vagy akadályozzák az egyént a cselekvései-

ben, társadalmi szerepeinek megélésében,� vannak-e emberek körülötte – ezt nevezi támasznak, kapcsolatnak,� milyen a hozzáállásuk a személyhez – ez a személyes attitûd,� a társadalom milyen jogszabályokkal, törvényekkel segíti, milyenszolgáltatásokat nyújt.

Felderíti, hogy a fenti tényezõk megléte vagy hiánya mennyire segíti vagygátolja az egyént az emberi életterületek cselekvéseinek kivitelezésében.

Támogató a környezet akkor, ha:� a fizikai környezet (pl. épület, sportolási lehetõség, sportpálya) meg-

közelíthetõ, elérhetõ,� az egyén a segítõ technológiákhoz hozzáfér (pl. tudomása van ar-

ról, hogy vannak olyan számítógépes programok, amelyekkel köny-veket olvashat, és ezeket be is tudja szerezni),

� azoknak az embereknek, akik körülötte élnek, akikkel a mindennap-jaiban kapcsolatba kerül, pozitív a hozzáállása a fogyatékossághoz(pl. a vak diákokat tanító tanár úgy ad elõ, hogy lehessen jegyze-telni),

� vannak olyan szolgáltatások és szabályozásrendszerek (rendeletek,törvények), melyek célja, hogy segítsék a betegségben, rendellenes-ségben szenvedõ (kóros egészségi állapotú) egyén részvételét az életminden területén.

Akadályozó a környezet, ha:� nem elérhetõ a fizikai környezet (pl. nem tud bejutni egy hivatal

épületébe),� nincsenek vagy nem elérhetõk segítõ eszközök, technológiák,� nincsenek megfelelõ hozzáállású emberek körülötte, vagy negatív a

környezetében élõ emberek hozzáállása a fogyatékossághoz,� ha nincsenek olyan szolgáltatások és szabályozások, melyek segí-

tik az egyén közremûködését az élet minden területén, vagy olya-nok léteznek, melyek gátolják.

23

Az FNO fõ célja annak felmérése, milyen segítséget igényel az egyén ah-hoz, hogy teljes életet éljen, mindhárom szinten „funkcióképes” legyen. A rehabilitáció során mindhárom szinten a megmaradt képességekre épí-tünk, és ezen az alapon határozza meg az egyén a szükségleteit, igényeit;milyen szolgáltatásokat kell nyújtani részére. A rehabilitációs terv ebben amodellben a következõképpen értelmezhetõ:

24

Egészségi Források Források Forrásokállapot bevonása bevonása bevonásaBetegség, Testi szinten Az „ember, mint Az „ember, sérülés mozgósítható egész” szintjén társadalmi lény”rendellenesség biztosítható szintjén

tevékenység bevonhatóerõforrás

Szolgáltatások Szolgáltatások Szolgáltatásokbiztosítása biztosítása biztosítása

Térdszalag Stabilizáló Külsõ rögzítõ Van edzõi sérülés izomrendszer sín képesítése

Izomerõsítõ más munkatréning keresése

Epilepszia Gyógyszerrel Munkatársakrohammentes beállítható nyitottságaállapotban Szakorvosi Attitûd

kontroll formálása

Agyvérzés Bizonyos izmok Más fogástípus van segítõkészmûködõképessége biztos család

Izomerõsítõ Fogástípusok, Család gyakorlatok eszközök bevonása

átalakítása

Cukorbetegség, Kognitív Tanulás Tanárimely a szem funkciók képessége végzettségereit érinti Braille-írás Pontírásos Tanítványok(glaukóma) tanítása könyvek szerzése

Cukorbetegség, Törzs- és Képes mûvég- Házias, mely az alsó csípõizomzat taggal járni segítõkész férjvégtag ereit Izomerõsítés Mûvégtag A férj bevonásaérinti gyártása a fõzésbe

A fogyatékosság különbözõ szintjeire különféle beavatkozásokkal hatha-tunk, a rehabilitáció elemei más-más szinten érvényesülnek:

25

Egészségi Károsodás A tevékenység A részvételállapot akadályozottsága korlátozottságaBetegség, sérülés, Testi szint Az „ember, mint Az „ember, mintrendellenesség egész” szint társadalmi lény”

szint

Egészségügyi Egészségügyi Segédeszközök Környezetmegelõzések, megelõzések, használata, akadály-kezelések, kezelések személyi segítés, mentesítése,

ergoterápia, munkaerõpiac,gyógypedagógia, jogalkotásmentális, szociálistámogatás

Az eddigiek egy modellben foglalhatók össze:

Látható, hogy a fenti ábrában az egyes összetevõk között kölcsönhatás állfenn, nemcsak odafelé, de visszafelé is hatnak. Pl.: agyvérzés miatt a sze-mély nem tud mozogni, emiatt kontraktúrás lesz a csípõje, ami további ká-rosodást jelent.

26

Erre a három dimenzióra hatnak a környezet tárgyi, személyi, szolgáltatásszintû tényezõi, és az egyén személyes tényezõi is. A hatások itt is kétirá-nyúak. Pl.: egy amputált lábú anya, aki a családját látja el, csak akkor tud-ja betölteni családi szerepeit, ha a családi munkamegosztást átalakítják. Haez nem történik meg, akkor nem tud részt venni eredeti szerepében a csa-ládi életben, esetleg a család is felbomlik.

Ahogy már korábban említettük, a rehabilitáció csak akkor lehet sikeres,ha kettõs irányú: a fogyatékos emberek rehabilitációja mellett ugyanilyenfontos a társadalom „rehabilitálása” is. Az alábbi ábra azt szemlélteti, hogyaz FNO modell a biológiai – pszichológiai – szociális kölcsönhatások fi-gyelembe vételére épülve milyen beavatkozási lehetõségeket kínál.

2.2.4 Az FNO osztályozási rendszer felépítése

Az FNO osztályozási rendszere hierarchikusan rendezett különbözõ szin-tû kategóriákból, osztályozási egységekbõl épül fel. Ezek az osztályozásiegységek egyre mélyebb, egyre részletesebb információt adnak a vizsgáltkérdésrõl.A kategóriákat kódokkal nevezzük meg, ezek segítségével „FNO nyelven”írjuk le azt, amit felmérünk. A kód után írt számmal, ún. minõsítõvel szám-szerûen fejezzük ki, hogy a vizsgált kérdésben – amit kóddal megnevez-tünk, vagyis kódoltunk – milyen mértékû problémája van az egyénnek.

A hierarchikusan rendezett osztályozási egységeket (kategóriákat) a külön-bözõ szinteken különbözõképpen nevezik. Az osztályozási rendszernek kétfõ fejezete van, és mindegyik fõ fejezet két alkotóelemet tartalmaz.

Az 1. fõ fejezet a funkcióképesség és fogyatékosság fõ fejezete, és tartal-mazza a

a) testi funkciók és struktúrák alkotóelemet,b) valamint a tevékenység és részvétel alkotóelemet.

A 2. fõfejezet a kontextuális tényezõkkel foglalkozik, és tartalmazza aa) környezeti tényezõk alkotóelemet,b) és a személyes tényezõk alkotóelemet.

Minden komponensen/alkotóelemen belül fejezetek/résztartományok van-nak, és minden fejezeten belül hierarchikus rendben, blokkokba rendezetttémakörök/kategóriák (domain) találhatók, ezek az osztályozás alapegysé-gei. A kategóriák a testi komponensen belül az élettani mûködésekkel ésanatómiai struktúrával, a tevékenység és részvétel komponensen belül akülönféle életterületek tevékenységeivel, feladataival kapcsolatosak, míg akontextuális komponensen belüli fejezetek kategóriái a külsõ hatást gya-korló – az egyén funkcióképességét kívülrõl befolyásoló – tényezõket öle-lik fel. A blokkok nem részei a szoros értelemben az osztályozásnak ésnincs külön kódjuk, de segítenek a kategóriákban eligazodni.

27

Felépítése:� Fõfejezet

� Komponens (alkotó elemek)� Fejezet (fogalmak, minõsítõk, résztartományok)

� Blokk (rendezett, összefüggõ kategóriákat tartalmaz)� Kétszintû kategória

� Háromszintû kategória

2.2.5 Az FNO komponenseinek bemutatása

Testi struktúra és funkciók alkotóelem

A szervek, szervrendszerek anatómiai épségét és mûködését vizsgáló kategóriák 8 fejezetben találhatók. Kategóriáival azt mérhetjük fel, hogyvan-e károsodás az emberi test valamely szervének, szervrendszerénekfunkciójában és struktúrájában.

Egyes szervek mûködését tárgyaló fejezetek:1. fejezet: az agymûködéssel kapcsolatos funkciókkal foglalkozik, két

blokkban:� tudat, energia és indíték,� speciális mentális funkciók, mint memória, nyelv, számolás.

2. fejezet: az érzékszervek funkcióival kapcsolatos kategóriákat tartal-mazza négy blokkban:� látás,� hallás és vesztibuláris mûködések,� egyéb,� fájdalom.

3. fejezet: a hangképzéssel, hangadással és a beszéddel kapcsolatoskategóriákat tartalmazza egyetlen blokkban.

4. fejezet: a vérkeringés, a vérképzés és immunrendszer, és a légzõ-rendszer funkcióit tárgyalja, kategóriái a fenti felosztásnak megfe-lelõ blokkokba vannak rendezve:� vérkeringés,� vérképzés és immunrendszer,� légzõrendszer.

28

29

5. fejezet: az emésztõrendszer valamint az anyagcserével kapcsolatoshormonális mûködéseket tárgyalja két blokkban:� emésztõrendszerhez kapcsolódó funkciók,� anyagcserével kapcsolatos hormonális funkciók.

6. fejezet: a húgy-ivarszervek és a szaporodással kapcsolatos mûkö-déseket tárgyalja két blokkban:� vizelet képzése és ürítése,� ivarszervi és szaporodási funkciók.

7. fejezet: a mozgással és a mobilitással kapcsolatos funkciókat tartal-mazza, úgymint ízületek és csontok, majd izmok funkciói, valamintreflexes mûködések. Ennek megfelelõen rendezi blokkokba:� ízületek és csontok funkciói,� izmok funkciói,� reflexes mozgások, mûködések.

8. fejezet: a bõr és a bõrfüggelékekkel kapcsolatos funkciókat tárgyal-ja két blokkban:� bõr funkciói,� körmök és a testszõrzet funkciói.

Egyes szervek épségét tárgyaló fejezetek összefoglalva:� 1. fejezet: idegrendszer� 2. fejezet: szem, fül� 3. fejezet: hangadásban és beszédben szerepet játszó szervek� 4. fejezet: keringési, védekezõ és légzõrendszer� 5. fejezet: emésztõrendszer és az anyagcserével kapcsolatos hor-

monális rendszer� 6. fejezet: húgy-ivarszervek és a szaporodással kapcsolatos rend-

szer� 7. fejezet: mozgás kivitelezésben szerepet játszó rendszerek� 8. fejezet: bõr és kapcsolódó struktúrák

Tevékenység és részvétel alkotóelem

Az FNO végsõ soron arra keresi a választ, hogy képes-e az adott egészsé-gi állapotú egyén a saját környezetében élni a mindennapjait; tevékenyked-ni, azaz elvégezni az emberi élet feladatait, és betölteni társadalmi szere-peit, azaz részt venni élethelyzetekben.

Ezen komponens kategóriái azt mérik fel, van-e:� akadályozottság az egyén valamely tevékenységében (ezt nevezi az

FNO tevékenységnek),� korlátozottság az élethelyzetekben való részvételében, be tudja-e

tölteni azokat a szerepeket, amelyek a társadalomban betöltött po-zíciójából, valamint a társadalom kulturális elvárásaiból fakadnak(ezt nevezi az FNO részvételnek).

A fentieket közös listában tárgyalja, azaz ugyanazokat az életterületeketvizsgálja, illetve ugyanazokat a kategóriákat használja a felmérésre. Ezeka kategóriák 9 fejezetbe, ezen belül blokkokba rendezve jelennek meg:

1. fejezet: tanulás és ismeretek alkalmazása – a tanulást, a megtanultismeretek alkalmazását, a gondolkodást, a problémamegoldást, adöntéshozatalt tárgyalja három blokkban; az egyén hogyan képesismeretek elsajátítására, azok alkalmazására, hogyan képes gondol-kodni, problémákat megoldani és döntéseket meghozni. Háromblokkba rendezõdnek a kategóriák:

� céltudatos érzékelés� alapszintû tanulás� ismeretek alkalmazása.

2. fejezet: általános feladatok és elvárások – egy feladat, illetve többfeladat egyidejû végrehajtását, a napi rutinfeladatok megszervezé-sének képességét, stresszhelyzetek kezelését vizsgálja.

3. fejezet: kommunikáció – a nyelv, a jelek és szimbólumok által köz-vetített kommunikációt vizsgálja. Ide tartoznak a következõk: ké-pes-e üzenetet megérteni és létrehozni, társalgást folytatni (társa-logni), kommunikációs eszközöket, technikákat használni. Háromblokkban találhatók az egyes kategóriák:

� kommunikáció-megértés (verbális és nonverbális üzenetekmegértése)

� kommunikáció-létrehozás (verbális és nonverbális üzeneteklétrehozása)

� társalgás, kommunikációs eszközök, technikák használata.

4. fejezet: mobilitás – a testhelyzet és a hely változtatásának külön-bözõ módjait tárgyalja, a személy milyen módon képes testhely-zetét megváltoztatni, elmozdulni. A négy blokkba rendezett kate-

30

góriák azt vizsgálják, hogy az egyén képes-e különféle testhely-zetet felvenni, azt megtartani, az egyes testhelyzeteket megváltoz-tatni, tárgyakat megragadni, és azokat elvinni a tér egy másik pont-jára, térben elmozdítani, mozgatni, milyen helyváltoztatási mó-dokra képes, szállítóeszközzel milyen módon képes helyét változ-tatni.

� testhelyzet változtatása és megtartása� tárgyak mozgatása kezelése� járás és haladás� helyváltoztatás szállítóeszközzel.

5. fejezet: önellátás – az önellátással kapcsolatos témákat (a minden-napi élet alapvetõ tevékenységeit vizsgálja: képes-e és hogyan mo-sakodni, egyes testrészeit ápolni, WC-t használni, öltözködni, ét-kezni), illetve a saját egészség megõrzésének témáit tárgyalja. Itt ta-lálkozunk a FIM9 témaköreivel, vizsgálati tételeivel.

6. fejezet: otthoni élet – az otthoni mindennapi élet tevékenységeit,feladatait tárgyalja, úgymint a lakóhely megszerzése, mindennapiélethez szükséges cikkek beszerzése (élelem, ruhanemû, használa-ti tárgyak, tüzelõ, szolgáltatások igénybevétele). Kategóriái segítsé-gével azt vizsgálja, hogy a személy képes-e a fentiekre. A kategó-riák három blokkba rendezõdnek:

� szükségletek kielégítése� háztartási teendõk (képes-e elkészíteni ételt, házimunkát el-

végezni)� háztartási eszközök ápolása, segítés másoknak.

7. fejezet: személyközi viszonyok és kapcsolatok – az emberek köztiinterakciókat a személy mennyire a képes a helyzetnek megfelelõés a társadalmilag elfogadott módon kivitelezni, azokban részt ven-ni. Két blokkba rendezi a kategóriákat:

� Általános személyközi kapcsolatok: milyen módon képeskapcsolatok létrehozására és lezárására, és a kapcsolatokbanmiként vesz részt, hogyan reagál mások érzelmeire, megnyil-vánulásaira, azaz kifejez-e tiszteletet, melegséget, figyelmes-

31

9 FIM (Functional Independence Measure) skála segítségével az önellátási képesség jóljellemezhetõ.

séget, toleranciát, kritikát, megjelenik-e testi kontaktus a kap-csolataiban.

� A második blokk kategóriái meghatározott személyközikapcsolatokat vizsgálnak, mint pl. idegenekkel, hivatalos ésnem hivatalos személyekkel; családi és intim kapcsolatok.Vizsgálja, hogy ezeket a meghatározott kapcsolatokat a sze-mély hogyan tudja kialakítani, fenntartani és szükség ese-tén lezárni.

8. fejezet: fõ életterületek – az oktatásban, munkában való részvétel-hez kapcsolódó tevékenységek lebonyolítását tárgyalja háromblokkba rendezve:

� oktatás� munka és munkavállalás� gazdasági élet.

9. fejezet: közösségi, társadalmi és magánélet – a társadalmi életbe va-ló bekapcsolódáshoz szükséges feladatok, cselekvések kivitelezé-sét tárgyalja: egyesületi élet, szertartások, szórakozás és sport, val-lási élet, emberi jogok érvényesítése, politikai és polgári jogok ér-vényesítése.

Környezeti tényezõk

A kontextuális tényezõk fõfejezetén belül a Környezet alkotóelem azt vizs-gálja, hogy a személy környezete, melyben él, milyen hatással van az adottbetegségben, sérülésben szenvedõ ember funkcióképességére.Amikor az FNO a környezetet vizsgálja, megnézi:

� Milyen tárgyak segítik vagy akadályozzák az egyént a cselekvése-iben, társadalmi szerepeinek megélésében.

� Vannak-e emberek körülötte; ezt nevezi támasznak, kapcsolatnak.� Milyen ezen emberek hozzáállása a sérült személyhez; ez jellemzi

a személyes attitûdöt.� A társadalom milyen jogszabályokkal, törvényekkel segíti a sze-

mélyt, milyen szolgáltatásokat nyújt számára.

A tárgyakat két külön fejezetben tárgyalja, ennek megfelelõen 4 helyett 5fejezete van a Környezet alkotóelemnek:

32

1. fejezet: Termékek és technológiák: azoknak az ember által készítetteszközöknek, technológiáknak a meglétét, hiányát vizsgálja, melye-ket a fogyatékosság megelõzésére, kompenzálására, enyhítésérevagy semlegesítésére használ(na) a fogyatékos személy. Ezek lehet-nek akár speciálisan a fogyatékosságnak megfelelõen tervezettekvagy átalakítottak. Ide tartoznak a következõk:

� Mindennapi életet segítõ eszközök� Épületen belüli helyváltoztatást segítõ eszközök, készülékek� Kommunikációt segítõ eszközök, technológiák� Oktatást segítõ készülékek, eljárások, módszerek� Munkavállalást segítõ, munkatevékenységet megkönnyítõ

eszközök� Kulturális, sporttevékenység ûzését elõsegítõ eszközök� Vallásgyakorlást segítõ eszközök� Középületek beltéri és kültéri részeinek használatát segítõ,

lehetõvé tevõ tervezett vagy átalakított tárgyi környezet� Magánépületek beltéri és kültéri részeinek használatát segí-

tõ tervezett vagy átalakított tárgyi környezet� Szabadtéri tárgyi környezet� Tulajdon.

2. fejezet: Természetes környezet és emberi beavatkozással létrehozottváltoztatások a környezetben: a fizikai környezet olyan élõ vagyélettelen elemeivel foglalkozik, melyek hatással lehetnek, befolyá-solhatják az egyén funkcióképességét, teljesítõképességét, vagyisfogyatékosságának mértékét, szintjét.

� Földrajzi környezet jellemzõi (domborzati viszonyok, vízrajz).� Demográfiai viszonyok, népsûrûség� Növény és állatvilág� Éghajlat jellemzõi� Természetes események� Ember által elõidézett események (környezeti katasztrófák,

környezetszennyezés)� Idõ múlásával összefüggõ változások� Hangjelenségek� Rezgések� Levegõminõség.

3. fejezet: Támaszok és kapcsolatok: vannak-e az egyén környezeté-ben olyan emberek vagy állatok, melyek fizikai vagy érzelmi tá-

33

maszt nyújtanak, gondoskodást, védelmet, segítséget nyújtanak azélet különbözõ területein: otthon, munkahely, iskola, szolgáltatások.Nem a segítséget nyújtó személy attitûdjét írja le, hanem annak afizikai vagy érzelmi támasznak a mennyiségét, amit a személy vagyállat nyújt. A felosztás az alapján történik, hogy a segítõ személymely szociális mikrokörnyezet tagja, mely mikrokörnyezetbennyújtja a fizikai vagy érzelmi támaszt:

� szûk család,� tág család,� barátok,� ismerõsök, egyívásúak, kollégák, életkor, nem, vallásos meg-

gyõzõdés, etnikai hovatartozás, közös érdeklõdési terület ál-tal összekötött közösség tagjai,

� felettesek: akiknek döntéshozatali felelõsségük van másokfelett, vagy akiknek meghatározott befolyásuk, hatalmukvan; tanárok, munkaadók,

� beosztottak� személyes gondoskodást nyújtó fizetett vagy nem fizetett ön-

kéntes segítõk,� állatok,� egészségügyi szakemberek: az egészségügyi (szociális) há-

lózatban dolgozó, szolgáltatást nyújtó személyek,� más szakemberek.

4. fejezet: Attitûdök: nem a vizsgált személy, hanem a körülötte élõazon emberek hozzáállását jelenti, mindazokat, akiket az elõzõ fe-jezet feltárt. Az attitûdöket az elõzõ fejezetben felsorolt kapcsolat-típusok szerint tárgyalja.

5. fejezet: Szolgáltatások és szabályozások: a társadalom milyen jog-szabályokkal, törvényekkel javítja a funkcióképességét, segíti azegyén részvételét a mindennapi élethelyzetekben, milyen szolgálta-tásokat nyújt számára.

2.2.6 A különbözõ szintû osztályozási egységek jelölése; a kódolás

Az FNO alapelve, hogy a kódokból és a számokból vissza lehessen követ-keztetni az egyén funkcióképességére, meg lehessen mondani, milyen fo-gyatékosságot takar a kód.

34

Mint a nemzetközi osztályozási rendszer többi tagja (pl. BNO), egy be-tûvel meghatározza, hogy hol, mely alkotóelemben vizsgáljuk az egyénfunkcióképességét, majd az ezt követõ számok pontosan megnevezik,amit vizsgálunk.

Példa: az egyén mobilitásáról szeretnénk képet kapni, mennyire, milyenmódon és milyen sikerrel képes járásra, mint humán helyváltoztatásra. A kérdést a tevékenység – részvétel alkotóelem tárgyalja, és ezen belül kellmélyebbre haladnunk: a mobilitás fejezetben, majd az egyes mobilitási ele-mekben, jelen esetben a járás és haladás blokkokban. Ezen belül a járás el-nevezésû kétszintû kategóriában, de a legrészletesebb információt a három-szintû kategória adja: ha már tudjuk, hogy képes járni, és további részletérdekel, vagyis mekkora távolság megtételére képes, akkor van lehetõségmég egy szinttel mélyebbre menni: „Járásképesség rövid vagy hosszú tá-von”.

Az egyén mobilitásának vizsgálata:� 1. fõfejezet: Funkcióképesség és fogyatékosság fõfejezet.

� Komponens: Tevékenység – részvétel� Fejezet vagy résztartomány: Mobilitás

� Blokkokba rendezett kategóriák, az osztályozás alapegységei:járás és haladás.

� Kétszintû kategória: Járás� Háromszintû kategória: Járás rövid távon.

Az alkotóelemeket egy-egy betû elõtaggal – az angol név kezdõbetûjével –jelöljük:

� a testi funkció betûjele „b”� a testi struktúra betûjele „s”� a tevékenység és részvétel alkotóelemet „d” betûvel� a környezeti tényezõk alkotóelemet „e” betûvel jelöljük.

A fejezeteket a betû utáni elsõ számmal, a fejezeteken belüli részletesebbtémaköröket a további számokkal jelöljük. A betûk után következik tehátegy számkód, melynek

� elsõ számjegye a fejezet sorszáma,� második számjegye a második szintû osztályozási kategória, a té-

makör,� harmadik számjegy a harmadik osztályozási szint, kétszintû kate-

gória,

35

� negyedik számjegye a negyedik osztályozási szint, azaz a három-szintû kategória.

Ezzel a kóddal jelöljük, hogy mit vizsgálunk, majd a minõsítõvel határoz-zuk meg, hogy a cselekvés mennyire mûködik. Ez a minõsítés egy ötfoko-zatú skála segítségével történik.

A betûvel bevezetett számkóddal nevezzük meg, kódoljuk azt a tételt, ame-lyet mérünk, vizsgálunk, majd megítéljük, azaz minõsítjük, hogy az ígymegnevezett tételben, területen van-e problémája az egyénnek, és ha igen,akkor milyen mértékû.

A fenti példánál maradva azt vizsgáljuk, az egyénnek milyen sikeres a rö-vid távú járásképessége; meg tud-e tenni rövid, FNO meghatározás szerint1 km-nél rövidebb távot. Az alábbiakban az ismertetett példa kódolásánakfolyamatát követhetjük nyomon.

� 1. fõfejezet: Funkcióképesség és fogyatékosság fõfejezet.� Komponens: Tevékenység – részvétel

� Fejezet, vagy résztartomány: mobilitás (4. fejezet)� Blokkokba rendezett kategóriák, az osztályozás alapegységei:

járás és haladás (d450-469)� Kétszintû kategória: Járás (d450)

� Háromszintû kategória: Járás rövid távon (d4500).

Ez a számkód a vizsgált változót nevezi meg, azaz FNO nyelven fejezi ki,amit vizsgálni szándékozunk:

36

A testi struktúrák minõsítése a 4. ábrán látható.

A hierarchikus osztályozási rendszer elsõ szintjén, a fejezetekben, maxi-málisan 34 kód található (8 testi funkció, 8 testi struktúra, 9 teljesítményés 9 képesség kód). Az egykarakteres osztályozás tehát azt jelenti, hogy azosztályozás a fejezetek szintjén történik.

A második szinten 362, a harmadik és negyedik szinttel együtt összesen1494 kód áll rendelkezésre annak leírására, hogyan képes az adott egész-ségi állapotú egyén a környezetében élni a mindennapjait, tevékenykedni,azaz elvégezni az emberi élet feladatait, és betölteni társadalmi szerepeit,azaz részt venni élethelyzetekben.

A vizsgált témakör megfelelõ osztályozási egységében a megfelelõ kódmellett minõsítõkkel írja le a probléma (nehézség/akadály) meglétét és sú-lyosságát. Ezek a minõsítõk azért szükségesek, mert maguk az osztályo-zási egységek semlegesek: nem fogalmazzák meg sem a problémát, semannak hiányát. Az 5. ábrán látható, hogy az FNO mirõl informál bennün-ket.

Minden osztályozási egységben általános minõsítõt, egységes 5 fokozatúskálát használunk. Ez alapján fejezzük ki, van-e és milyen mértékû prob-léma az egyes komponensek különbözõ szintû témaköreiben, azaz:

� a károsodás az emberi test valamely funkciójában és struktúrájában,� az akadályozottság az egyén valamely tevékenységében,� a korlátozottság az élethelyzetekben való részvételében, akadály a

környezetében, melyben él.

Teljesítménynek azt tekintjük, amit valaki az aktuális környezetében megtud tenni. Ez utóbbi környezetfüggõ fogalom. A környezet azt a fizikai ésszociális környezetet jelenti – az FNO külön kiemeli az attitûd fogalmát –,amelyben az emberek az életüket élik. Az elsõ minõsítõk (általános, gene-rikus kódok) azt vizsgálják, hogyan befolyásolják, gátolják vagy segítik akörnyezeti faktorok az egyén funkcióképességét, teljesítményét, élethely-zetekben való részvételét. Ha a környezet támogató, akkor az egyén szá-mára jobb funkcióképességet eredményez, ha akadályozó, akkor az egyénfogyatékosságát erõsíti. Nemcsak azt állapítja meg, hogy milyen iránybabefolyásolja, hanem azt is, hogy milyen mértékben teszi ezt. A befolyásmértékét 5 fokozatú skála alapján lehet meghatározni.

37

Ha a környezet hatása:� jelentéktelen mértékû vagy egyáltalán nem befolyásolja a funkciót

/ részvételt – nem akadályozó vagy nem támogató (elhanyagolható0-4%)= 0

� csekély, kismértékben befolyásolja – enyhén akadályozó vagy eny-hén támogató (csekély 5-24 %) = 1

� közepesen, meglehetõs mértékben befolyásolja – mérsékelten aka-dályozó vagy mérsékelten támogató (közepes 25-49 %) = 2

� nagymértékben, jelentõsen befolyásolja – súlyosan akadályozó vagyjelentõsen támogató (extrém 50-95 %) = 3

� teljes mértékben befolyásolja – teljesen akadályozó vagy teljesentámogató (totális 96-100 %) = 4

� másképpen meghatározott – akadályozó, támogató, nem meghatá-rozott – nincs információ = 8

� nem meghatározott, nem alkalmazható = 9.

A támogató környezeti tényezõket + jellel minõsítjük (pl. xxx+3 esetébenjelentõsen támogató környezetrõl beszélhetünk). Nem támogató környezetminõsítõjének szemléltetését feljebb, a kódolás folyamatára hozott példá-nál láthatjuk: d4500.3 kód esetében az 1 km-nél rövidebb távolság megté-tele esetében a környezet súlyosan akadályozó. A minõsítõk használatátelõsegítõ algoritmus a 6. ábrán olvasható.

A második minõsítõ a személy képességeire vonatkozik; ez jelenthet te-hetséget, képességet arra, hogy egy feladatot vagy cselekedetet végrehajt-son. Ez a képesség a környezettõl független fogalom, szokványos környe-zetben mérhetõ, és olyan személy képességeivel vetjük össze, akinek nincshasonló kóros egészségi állapota.

38

Azt is felismerték az FNO megalkotói, hogy ezeket a minõsítõket kalib-rálni szükséges ahhoz, hogy megfeleljenek a klinikumban eddig alkalma-zott vizsgálómódszereknek, azaz ugyanazt mérjék, és ugyanazon ember-nél azonos eredményt adjanak a kérdéses terület kapcsán. Pl.: ha egy kli-nikai egyensúlyteszttel közepes egyensúlyozó képességet mérünk, akkoraz FNO egyensúlyt vizsgáló kategóriájával is ugyanezt az eredményt kap-hassuk meg.

A mindenkori felhasználó válogatja ki, hogy mit szeretne kódolni; célsze-rû core set (kódkészlet), ún. felhasználói csomag összeállítása, mely a fel-használás céljának megfelelõ részletességgel írja le az egyén helyzetét.A kódkészlet összetétele, vagyis mit és milyen részletesen vizsgálunk, függegyrészt az egyén fogyatékosságától, másrészt a felhasználás céljától.

39

40

3. PROJEKT AZ FNO BEVEZETÉSÉRE A VAKOK ÁLLAMI INTÉZETÉBEN – AJÁNLÁS EGYLEHETSÉGES ELJÁRÁSRA

A Vakok Állami Intézete (továbbiakban VÁI) az FNO bevezetését a kor-szerû rehabilitációs megközelítés kialakítása érdekében határozta el. Cél-ja elsõsorban az egyéni fejlesztési vagy rehabilitációs terv új alapokra tör-ténõ helyezése volt. Ennek érdekében 2008-ban 18 hónapon át tartó pro-jektet indított el. A projekt tervezése során azzal kellett szembesülnie, hogya WHO által – az egészségügyi információs rendszerek és átfogó vizsgá-latok végzése céljából – minimálisan ajánlott adatkövetelmény számossá-ga nem csekély: a megközelítõleg 400 tételre redukált osztályozási rend-szer használata rendkívül idõigényes. (A teljes FNO ennek többszörösétteszi ki.) A minimálisan ajánlott kódkészletre azonban a legritkább eset-ben van szükség, sokkal inkább ún. „felhasználói csomagok”, core setekkialakítása célszerû: pl. egészen más jellegû területekre kell összpontosí-tani segédeszköz használatának javaslatakor, mint a képzési, foglalkozási,vagy komplex rehabilitációs céllal felvett FNO esetén. Mint ahogy más ésmás felhasználói csomagot igényel a halmozottan sérült, vak, értelmilegakadályozott, mozgássérült stb. ember. Az egyes felhasználói csomagok ki-alakítása nem egyszerû, hiszen két szempontnak is meg kell felelnie: egy-felõl tükröznie kell a fogyatékosság specifikumait, másfelõl a szolgáltatásigénybe vételének célirányosságát is.

Néhány példa a különbözõ felhasználói csomagokra:1. FNO-n alapuló egyéni fejlesztési vagy rehabilitációs terv kialakítá-

sa2. Segédeszközök (pl. elemi rehabilitációhoz fûzõdõ) egyénre szabott

kiválasztása3. Foglalkozási rehabilitációhoz kapcsolódó pályaalkalmasság felmé-

rése4. Utógondozás során történõ felmérés, a rehabilitáció sikerességének

követése5. A szolgáltatást igénybe vevõk tárgyi környezetének felmérése, a

normalizációs elvek érvényesülésének vizsgálata6. Megalapozhatja a politikai döntéshozók számára készült javaslatté-

teleket.

41

3.1 Az FNO projekt

A VÁI projektje fejlesztõ szakmai team felállításával indult. A munka fõbbállomásai a következõk voltak:

1. Azon szakemberek meghatározása, akiknek a szaktudása nélkülöz-hetetlen a látássérült emberek komplex, illetve elemi rehabilitáci-ójában: a fejlesztõ teamet szociális munkás, tiflopedagógus, pszi-chológus, foglalkozási rehabilitációs munkatárs, egészségügyiszakember és mozgásterapeuta alkotta.

2. Az 1494 rákérdezendõ területbõl elõször 200 kategória kiválasztá-sa, majd további szûkítése 116 tételre: cél a látássérüléssel kapcso-latos témakörök beemelése volt, de egyéb érzékelési funkciók, társ-betegségek és mozgásszabályozás zavarait vizsgáló kategóriák ismegjelentek. A kérdések általános humán tevékenységeket is érin-tenek, de fontos szempont volt, hogy a témakörök kb. egy óra alattlekérdezhetõek legyenek. A tételek összeállítása során meghatáro-zó elv volt, hogy minden látássérült személynek feltehetõek legye-nek, de az egyéni problémákat is feltárhassák. (A fejlesztõ team ál-tal összeállított core set a a hátsó borító tasakjában található.)

3. A munka következõ fázisa a próbakérdezés volt. A próbakérdezés-be bevont 10 fõ látássérült ember különféle nehézségekkel küszkö-dött: részleges vagy teljes látássérüléssel, de egyeseknél a látássérü-lés mellett egyéb, pl. mozgásszervi vagy mentális sérülés is jelenvolt.

4. Minden próbakérdezést két összegzés követett; egyrészt a kérdezettösszefoglalta az interjú keltette érzéseit, észrevételeit – milyen kér-désekkel lehet még teljesebb képet felvázolni a személyiségükrõl,képességeikrõl, céljaikról és szükségleteirõl. Másrészt fontos a sa-ját kérdezési és minõsítõ technikák folyamatos értékelése. A próba-kérdezések során ki lehet alakítani azt a kérdezési technikát, melysegítségével a látássérült ember problémáinak mértéke és súlyossá-ga a szempontjukból értékelhetõ.

5. A próbakérdezést követõen a fejlesztõ szakmai team a javaslatok ésa tapasztalatok alapján módosította az elsõ változatot.

6. A próbakérdezésben részt nem vett munkatársak felkészítése a lá-tássérült emberek számára összeállított FNO core set használatára.

7. Több szakmai team összeállítása és betanulása az intézményben va-ló gördülékeny használat érdekében.

8. A core set használatának bevezetése a VÁI szolgáltatásait igénybevevõ látássérült személyek esetében.

42

9. Fél év elteltével a tapasztalatok újbóli összegzése, az elsõ verzióesetleges módosítása. Ez idõ alatt, 45 fõs mintával történõ felvételután, a VÁI módosította a core setet: a szakmai team tagjai úgyvélték, elegendõ adat és tapasztalat áll rendelkezésükre a változta-táshoz.

3.1.1 Tapasztalatok összegzése

A látássérült emberek kérdezése eleinte nehézségekbe ütközött. (Az elaka-dások, dilemmák megjelenése más fogyatékossági csoportok vizsgálataesetén is várhatóak.) Ez több okra is visszavezethetõ:

� A szakmai teamek tapasztalatlanok voltak.� A kérdések megfogalmazása eleinte nehezen ment.� Nyitott, illetve zárt kérdések használatának indikációja.� Strukturált interjú kivitelezése kötetlen jellegû beszélgetés keretei

között.� A 116 kérdés megfelelõ strukturálása.� A problémák megítélése a kérdezettek szempontjából nem mindig

egyértelmû.� Folyamatosan változott a core set; a fentiekbõl is kiderült, hogy a

gyakorlat során többször is módosult – egyrészt a kérdezett álla-pota befolyásolta a feltett kérdések összetételét, másrészt a fel-használói csomag a tapasztalatok tükrében formálódott.

� Elõfordult, hogy nemcsak az újonnan bekerülõt, hanem a bent-lakó, a szolgáltatást már igénybe vevõt vonták be a VÁI szak-emberei, s így a kódolást óhatatlanul befolyásolták a szubjektívelemek.

Pozitív tapasztalatok az FNO core set használatával kapcsolatosan:� A legfontosabb pozitív tapasztalat, hogy sokkal jobban körvona-

lazódnak a látássérült emberek elvárásai a rehabilitációs szolgál-tatásoktól; konkrétan megfogalmazhatóvá válik, hogy milyenszükségletei és elvárásai vannak.

� Lehetõséget ad arra, hogy a szolgáltatást igénybe vevõ a rehabili-tációs folyamat felelõs, aktív résztvevõje legyen.

� A kérdezettek úgy érezték, hogy a szakemberek számára fontosaz állapotuk, szükségleteik és az elvárásaik.

� A teljes ember képe rajzolódik ki a felvétel során; hogyan éli a lá-tássérült ember a mindennapjait.

43

� A látássérült ember felelõs, aktív részese a problémák feltárásánakés a rehabilitáció tervezésének.

� Minden résztvevõ jól érezte magát.

3.2 Az FNO-n alapuló komplex rehabilitáció

Szakosított és átmeneti elhelyezést biztosító intézményi ellátásban gondo-zási tervet kell készíteni, az alapszolgáltatást igénybe vevõ fogyatékos em-berre vonatkozóan akkor, ha az 1/2000 SzCsM rendelet elõírja. A rendeletszerint a gondozási terv egyénre szabottan határozza meg a szolgáltatástigénybe vevõ állapotának megfelelõ gondozási, ápolási, fejlesztési felada-tokat és azok megvalósításának módszereit. A gondozási tervet a szolgál-tatás igénybevételét követõen egy hónapon belül kell elkészíteni. A gon-dozási terv típusai lehetnek: egyéni gondozási terv, egyéni rehabilitációsprogram és egyéni fejlesztési terv.

Egyéni gondozási tervet a fogyatékos embereknek nyújtott szolgáltatásokközül a nappali intézményi ellátást igénybe vevõk számára kell készíteni.Az egyéni fejlesztési terv olyan dokumentáció, amely a fogyatékos embe-rek rehabilitációs intézményében, ápoló-gondozó otthonában, illetve lakó-otthonában az egyénre szabott bánásmód leírását, az önellátási képességfejlesztését tartalmazza. Az egyéni fejlesztési terv a szolgáltatást igénybevevõ fogyatékos emberrõl készített (gyógy)pedagógiai, egészségi és men-tális állapotra, szociális helyzetre vonatkozó jellemzés alapján készül.10

Az egyéni fejlesztési tervek készítéséhez rendkívül kevés szakmai mód-szertani útmutató áll rendelkezésre, és ezek is nehezen hozzáférhetõek.Tartalmuk, felépítésük szakmailag nem eléggé megalapozott, legalábbisnem túl meggyõzõ. Ötletszerû, igen részletes és bõséges anamnesztikusadatot tartalmaznak, melyek egy része ismétlõdik, egyéb dokumentáció-ban már szerepel. A dokumentált információk gyakran nem tükrözik azelvekben megfogalmazott, kidolgozás során megvalósuló teammunkát, azorvosi, pedagógiai, pszichológiai stb. felmérések egymástól függetlenüljelennek meg.

Az információ nagy részét sem a terv kialakítása során, sem a megvalósí-táshoz nem hasznosítják, miközben igen terjedelmes dokumentumokat ál-

10 1/2000 (I. 7.) SzCsM rendelet alapján.

44

lítanak össze. Tartalmát a fogyatékos ember nem mindig érti, pedig elvi-leg ismernie kell az egyéni fejlesztési terv tartalmát; a benne foglaltakatvele közösen kellene kialakítani, aláírásával annak elfogadását tanúsítani.Sorolhatnánk tovább a gyakorlati alkalmazás nehézségeit, de hasznosabb-nak tûnik az egyéni fejlesztési, rehabilitációs terv kiegészítésére vonatko-zó, a szakemberek team munkájában zajló és a fogyatékos ember bevoná-sával készülõ eljárás felvázolása.

Az FNO-n alapuló komplex rehabilitáció elõnyei:� A klienst körülvevõ rehabilitációs team közös munkája� Speciális interjúhelyzet – több és közösen, egyidejûleg megszerzett

információ minden szakember számára� Állapot- és szükségletfelmérés komplex, multidiszciplináris meg-

közelítéssel� A személyes tényezõk mellett egyenlõ hangsúllyal megjelenõ kör-

nyezeti faktorok� Releváns problémák, képességek feltárása� A mindenkori társadalom felelõsségének hangsúlyozása, szemben

a mostani egyénközpontú megközelítéssel� A kliens számára egyértelmû a teammunkában zajló rehabilitáció� Elkerülhetõek az információk ellentmondásai és áramlásának ne-

hézségei� A komplex rehabilitáció folyamatos értékelhetõsége, a változások

mérhetõsége a statisztika módszereivel� Rehabilitációs célok és teendõk megtervezése� Kompatibilitás más felmérésekkel – pl. fogyatékos emberek felül-

vizsgálata, munkaképesség megállapítása� Javaslattétel a politikai döntéshozóknak az egyes szolgáltatások fej-

lesztésére vonatkozóan.

3.2.1 A projekt távlati célkitûzései

A projekt részét képezte a látássérült embereknek szolgáltatást nyújtó szer-vezetek munkatársainak továbbképzés kialakítása is. A továbbképzés mód-szertanának és tematikájának összeállítása után a VÁI a szociális tovább-képzésben akkreditáltatta a tanfolyamot: Funkcióképesség, fogyatékosságés egészség nemzetközi osztályozásának alkalmazása a látássérült embe-rek számára nyújtott szolgáltatások során címmel.

45

A tanfolyam az FNO-hoz kapcsolódó ismeretek elsajátítását és intézményihasznosítását tûzi ki célul. Dacára annak, hogy a továbbképzés a látássé-rült emberek képességeinek, szükségleteinek és akadályozó tényezõinekadekvát felmérését teszi lehetõvé, remélhetõleg a tanfolyamon elsajátítottismeretek nem csak a célcsoportra vonatkoztathatóak. Ha a résztvevõk el-sajátítják az FNO módszertanát, akkor a rendszer más fogyatékossági cso-portra is adaptálható.

A tanfolyam célcsoportja, az FNO teammunkában zajló jellegébõl fakadó-an rendkívül tág: ápoló-gondozó, ápoló, szociális gondozó, szociális segí-tõ, szociális munkás, családgondozó, mentálhigiénés munkatárs, pedagó-gus, pszichológus, fejlesztõ pedagógus, gyógypedagógus, konduktor,gyógytornász, mozgásterapeuta, foglalkoztatás szervezõ, terápiás munka-társ, munkavezetõ, szociális munkatárs/szakértõ, orvos. A 48 órás képzés-ben az elméleti és a gyakorlati jellegû ismeretek aránya közel azonos: atanfolyam az elmélet, a kérdezés és a kódolás elsajátítása mellett célul tû-zi ki, hogy a résztvevõk elkészítsék a saját szolgáltatásukra vonatkozó le-hetséges core setet is. Jelen sorok írása közben zajlik még az elsõ tanfo-lyam, így a tapasztalatok levonása az egész projektre vonatkozóan is, mégvárat magára.

A három évre szóló tanfolyami akkreditáció távlati céljai között szerepelaz FNO-n alapuló elemi és/vagy komplex rehabilitáció elterjesztése. Ezutóbbi jelentõsége túlnõ a VÁI keretein; reményeink szerint a projekt meg-valósítása hozzájárul a látássérült embereknek nyújtott rehabilitációs szol-gáltatások minõségének javulásához, és közvetve a fogyatékosügy modernparadigmájának elterjedéséhez.

46

4. NÉHÁNY SZEMPONT A KÉRDEZÉSHEZAZ FNO FELVÉTELE SORÁN

Az emberi kommunikáció olyan dinamikus folyamatként fogható fel,amely a társas élet alapszükségleteként jött létre, és az emberi üzenetekszabályozott cseréjét jelenti. A kommunikáció folyamatának elemzése so-rán nem csak a közvetített objektív tartalommal kell foglalkoznunk; meg-vizsgálandó a szubjektív elemek objektív tartalomra gyakorolt hatása is.Annál is inkább, mivel a nonverbális kommunikációval foglalkozó kutatókfelismerésének köszönhetõen, ma már közismert tény, hogy az interaktívüzenetek átadása során kialakuló érzéseinknek és hozzáállásunknak a ver-bális tartalom jóval kisebb arányát teszi ki, mint a hanghordozás, a hang-súly és a testbeszéd stb.11

4.1 A kommunikáció és az információs folyamatok

A tudományágak, ahogy a minket körülvevõ világ is, egyre komplexebbéválnak. Ennek megfelelõen a különbözõ szakterületek az információ fo-galmára és tartalmára vonatkozóan más és más megközelítést, értelmezést,illetve szaknyelvet alakítottak ki; ugyanazt az információt másképp keze-li, pl. az orvosi diagnosztika, a pszichológia vagy a pedagógia stb. A kü-lönbözõ megközelítési eljárások az információhoz való hozzájutás módjá-ban is kifejezõdnek, legyen szó akár a kérdezésrõl, vagy az interjúzásról.A kapott információk kódolása során ugyancsak megjelenik az eltérõ szem-léletmód, amely a kommunikációs folyamat minden állomását érinti.

A kommunikáció alapképletét az adó/küldõ és az egy, vagy több vevõ/be-fogadó alkotja. A kommunikáció folyamatának elemzése során három fõmozzanatot különböztetünk meg: a hír adását, kódolását, az átvitelét és be-fogadását, dekódolását. Minden kommunikáció úgy zajlik, hogy a küldõkódolja az üzenetet a saját tapasztalatai alapján, amit a befogadó dekódolszintén a saját tapasztalataira alapozva. A saját tapasztalat átszínezheti akommunikációs folyamatot, akár úgy, hogy a küldõ és a fogadó meg semértik egymást.

11 Kutatók adatai nagy szórást mutatnak a verbális és a nonverbális kommunikáció ará-nyának meghatározására vonatkozóan: a 7-93% tól kezdve a 35-65%-on át mindenfélemegoszlással találkozhatunk a szakirodalomban.

47

Az emberek közötti kommunikációs kapcsolat egyik alapja a verbális köz-lés, mely egyezményes nyelvi jegyek váltásával bonyolódik le. A másik azún. nonverbális csatorna, azaz nyelvi jeleket nem tartalmazó kommuniká-ció. A látássérült emberek esetében ez utóbbi jelentõsége, hatása áttétele-sen érvényesül – kivételt képez a vokális kommunikáció – ezért röviden,felsorolásszerûen tekintsük át az elemeit:

� Mimikai kommunikáció – tekintet és arcmimika� Vokális kommunikáció – részletezése külön található� Mozgásos kommunikációs csatornák – gesztusok, testtartás, térköz-

szabályozás� Vegetatív jelek – pupilla, izzadás, rekedtség, levegõvétel tempója,

elpirulás� Kulturális szignálok – ruha, hajviselet, testdíszek, jelvények stb.

A vokális kommunikáción kívül a látássérült emberek esetében a térköz-szabályozásnak (proxemikának) van kiemelt szerepe. A felek közti távol-ság befolyásolja a kommunikációban szerepet játszó érzékszervek mûkö-dését. A térköz szabályozása a viszonyrendszerrõl árulkodik (szerep, szer-vezeti, magánjellegû viszonyról). Minél formálisabb a kapcsolat a kommu-nikáló felek között, annál nagyobb a köztük lévõ térköz. Az FNO felvéte-le teammunkában zajlik, több ember is jelen van, ezért a javasolt távolsága közeli társasági távolságtípusnak megfeleltethetõ, 120 és 210 cm között.(Hall, 1980) Túl nagy távolság semmiképpen nem javasolt, mert egyfelõlelveszhet a speciális interjúhelyzet intimitása, másfelõl a látássérült embera vokális csatornát érzékenyen dekódolja, és ez kevésbé sérülhet normálhangerõ esetében.

A kommunikáció hatékonyságának mutatója, hogy a befogadó a kapottüzenetre miként reagál. Válaszából derül ki, hogy helyesen vette-e, illetvemegértette-e az információ célját.

Külön kommunikatív szerepe van a verbális kommunikáció formális vál-tozásainak, hiszen a megjelenõ közléstartalmat minõsítik; a közlés struk-túráját, megfogalmazási módját, hangsúlyait és a kiemeléseit. A közlést je-lentõsen befolyásolja, hogy melyik szót nyomatékosítjuk, a különbözõ szi-nonimák közül melyiket használjuk, milyen szórendet alkalmazunk stb.

A vokális kommunikáció nem verbális csatorna, de hanghasználati jelen-ségként értelmezhetõ. Az alábbiak sorolhatók ide:

� a hangnem,

48

� a hanghordozás,� a hangsúlyozás,� a beszédhang képzése és kiejtése (dialektus),� a hanglejtés,� hangfekvés egyénfüggõ: mély, közepes, magas lehet

– hangköz használata – kisebb, nagyobb lehet– hangmenet – nyelvenként eltérõ (magyar nyelvben ereszkedõ,

emelkedõ és lebegõ dallam a jellemzõ)� a beszédszünet,� a beszédtempó – befolyásolja a beszédhelyzet, a téma, a beszélõ

érzelmi állapota, egyénisége és a nyelv, amelyet használ,� a hangerõ – helyszíntõl, egyéntõl és témától függ.

Tapasztalatok alapján a hallgatók emlékezetében a hangfekvés és a beszé-lõ által használt, rá jellemzõ szófordulatok maradnak meg leginkább. A hang kifejezõ tulajdonságait nem vizsgálták a tekintetben, hogy hányfé-le típus különíthetõ el. Valószínûsíthetõ, hogy több érzelmi változást jele-nít meg, mint a mimika, és jobban meghatározható az egyes változások kö-zötti átmenet is. (Buda, 1994)

Ha abból a feltevésbõl indulunk ki, hogy a hang érzelmeket fejez ki, a köz-lõ viszonyulását fejezi ki, akkor leszögezhetõ, hogy függetlenedik a köz-lés tartalmától. A vokális kommunikáció részben szabályozott – bizonyoshelyzetek meghatározzák a kívánatos hanghordozást. A közlõ aktuális fe-szültségei a beszéd hangszínének, formai jegyeinek változását vonhatjamaga után. Kommunikációs helyzetben a vokális csatorna különösen érzé-keny a közlõ kibillenésére – jelzi, ha valami más foglalkoztatja, ideges, iz-gatott, szorong stb. – a pszichikus mûködési zavarok legérzékenyebb indi-kátora. (Buda, 1994) Leggyakoribb zavart jelzõ jelenségek: rekedtség, le-vegõvétel tempójának megváltozása, hadarás, dadogás, köhécselés stb.

Látássérült emberekkel való kommunikáció során pontosan kell érzékel-nünk, hogy a saját érzelmi állapotunk is lenyomatot hagy a vokális kom-munikációnkon.

4.1.1 A látássérült emberek vizsgálatának sajátos szempontjai

Látássérült emberekkel folytatott beszélgetés során kiemelt jelentõségevan a fentiekben említett verbális és vokális csatornának; esetükben a köz-

49

lõ a saját testbeszéd üzeneteire sokkal kevésbé támaszkodhat. A látók fi-gyelmét elkerülik az apró zörejek, hangok, de a látássérült emberek szá-mára biztos támpontként szolgálnak a környezetükben zajló történések-rõl. A hallási figyelem irányítását és intenzitásának fokozását váltják ki azajszituáció változásai, és a látássérült emberek rákényszerülnek arra,hogy tudatos figyelemmel irányuljanak a különbözõ ingerekre. Szándé-kos hallási figyelmük éppen ezért differenciáltabb és szélesebb kiterjedé-sû, mint a látóké.

Néhány információ arról, hogy mire érdemes figyelnünk, ha látássérült em-berrel kommunikálunk:

� látással kapcsolatos szavak, kifejezések használatát nem kell kerül-nünk,

� nonverbális kommunikáció helyett verbális megnyilvánulásokat al-kalmazzunk,

� érintés elõtt szóbeli jelzést adjunk,� tudassuk vele, ha a helyiségbe be- és kilépünk,� óvakodjunk a mutató névmások használatától.

Fontos, hogy a látássérült ember felé fordulva, szemébe nézve kommuni-káljunk, egyrészt biztosítva számára a hang irányáról való információszer-zést. Másrészt, ha nem is látja, de érzékelheti testbeszédünket, a felé irá-nyuló, vagy lanyhuló figyelmünket.

4.2 Az FNO interjúzási nézõpontjai

Az FNO nyelvét meg kell szoknunk; az aprólékos, differenciált felépítésés technikai jellegû nyelvezet elsõ látásra soknak és nehézkesnek tûnhet.Az FNO nem kérdéseket, hanem kategóriákat, ezen belül meghatározáso-kat sorol fel. A kérdéseket nekünk magunknak kell megalkotnunk, ami sokesetben nem is annyira egyszerû feladat. Hétköznapi kommunikációs hely-zetekben nem szoktunk érdeklõdni, pl. a másik fél mentális funkcióiról.Különösen nem olyan mélységben, hogy pl. milyen az önbizalma, ösztön-vezérlése stb., nem beszélve az „Ivarszervi és szaporodási funkciók” címûfejezetben taglalt szexuális funkciókat érintõ kérdésekrõl. A kérdezõ is za-varba jöhet, lebénulhat, különösen, ha tabu témákat kellene érintenie. Ef-féle kérdéseket barátainktól, vagy az általunk választott szakembertõl fo-gadjuk el, más esetben a személyes szféránkba való behatolásnak élhetjükmeg.

50

Mégis hogyan jussunk a szükséges információk birtokába, ha az amúgy isfrusztráló helyzetbe került érintettet védeni szeretnénk, hiszen nem lehetaz a célunk, hogy ily módon szembesüljön akár a saját magának sem be-vallott problémás területeivel.

A következõ részek kísérletet tesznek ennek a speciálisnak tekinthetõ in-terjúhelyzetnek a feltérképezésére.

4.2 1 Amikor az érdeklõdés, az együttmûködés csökken

A kommunikáció minõségét nagymértékben befolyásolja az a környezet,közeg is, ahol zajlik. Ha nagyon zajos helyen kommunikálunk, a háttérzajakár el is nyomhatja a kommunikációt. A küldõnek túl kell kiabálnia a zajt,ez viszont a közlendõje tartalmától vonhatja el a figyelmét, és a hallgatófigyelmét is kedvezõtlenül befolyásolják e nehezítõ tényezõk. Hasonlóanveszíthet a kommunikáció a hatásából, ha olyan helyen történik, ahol má-sokat zavarnánk a megszokott hangerõ használatával, és ezért suttognunkkell. Ezeket a triviálisnak tûnõ alapfeltételeket nem árt leszögezni, hiszenaz FNO felvétele e tekintetben nem különbözik más, akár terápiás jellegûinterjú helyzettõl.

Nemcsak fizikai zajokról beszélhetünk, megkülönböztetünk pszichológiaiés szemantikai zajokat is. A pszichológiai zajok közé sorolhatjuk mindazo-kat a tényezõket, amelyek az emberek személyiségébõl fakadnak. Az elõí-télet az egyik legmarkánsabb elem, hiszen gyakran olyan „hangos zajt”csap, hogy még mielõtt megszólal a küldõ, a fogadó már „bezár”. Az ún.szemantikai zajokat azok a nyelvi különbségek alkotják, amelyek a felekközött fennállnak. Pl.: a nem szakavatottakat a terminus technicusok hasz-nálata akadályozza a megértésben. Az FNO felvétele során nem célszerû aszakterületeknek megfelelõ szakzsargon használata, hiszen az érintettek sa-ját inkompetenciájára erõsíthet rá, és a frusztráció indulatossá, vagy épp el-lenkezõleg visszahúzódóvá teszi õket. Hasonlóan hathat a bürokratikus, ko-molykodó hangvétel, vagy a másik véglet, a kedélyeskedõ, „haverkodó” stí-lus.

Az emberek a túl sok információ befogadását öntudatlanul befolyásolják:a szûrõ rendszerünk abban segít, hogy megvédjen a bennünket a napontaelárasztó információk hatásaitól. Ez a védelem néha meggátolhat bennün-ket abban, hogy létfontosságú üzenetek eljussanak hozzánk, amennyiben

51

az üzenet tartalma nem „engedélyezett”. Ezek a szûrõk az alábbiak lehet-nek: világnézet, kultúra, tudás és tapasztalat, hit (nem feltétlenül vallási),meggyõzõdés és maga a személyiség. Azok az információk jutnak el a be-fogadóhoz, amelyek – az egyénre jellemzõ módon – közel állnak a fenti-ekben felsoroltakhoz. A befogadóra a „többlet” megszûrése után maradóinformáció gyakorol hatást.

A szûrõk mûködése az FNO felvétele során:� szelektív expozíció – a fogyatékos ember nem akar részt venni a

klasszifikációs eljárásban (sokan, sokféle módszerrel vizsgáltákmár, miért különbözik õ az ép társaitól, hogy egy efféle procedúrá-nak kell újból alávetnie magát);

� szelektív figyelem – nem érdekli az eljárás, fárasztja, vagy maga akérdezõ idegesíti, vagy egészen egyszerûen fáradt, és különben ismár régóta „faggatják”;

� szelektív megértés – az érintett nem érti, vagy rendre félreérti a kér-déseket (pl. a már korábban említett szakzsargon, vagy bonyolultkifejezések használata miatt);

� szelektív befogadás – az érintett figyel, érti is az üzeneteket, de nemért egyet magával az eljárással, sértõnek találja: pl. nem gondolja,hogy idegen emberekre tartoznának a személyes adatai.

A szûrõk automatikusan mûködnek, a befogadó a legtöbb esetben nincs istudatában annak, hogy az információcsere egy adott pontján a szûrõi au-tomatikusan bekapcsoltak. Úgy dekódol, hogy fel sem merül benne, bár-mit is elvesztett volna az üzenetbõl. Az FNO felvétele szempontjából a kér-dezõ feladata, hogy az elõzetes tájékoztatás pontos legyen, valamint ha aszûrõk mûködését érzékeli, adjon helyet az ellenérzések megfogalmazásá-nak is.

4.2.2 Az FNO felvétele, mint speciális interjúhelyzet

Az FNO felvétele folyamán, amennyiben a látássérült emberrel elõször ta-lálkozik a team, ugyanaz az információ-feldolgozás jelenik meg, mint amiaz elsõ pszichoterápiás interjúra jellemzõ (Argelander, 2006):

1. Objektív információk: adatok, melyek megbízhatóak és ellenõriz-hetõk (pl.: személyi adatok, életrajzi tények, dokumentált, egészsé-gi állapotra vonatkozó információk, személyiségjegyek stb.) Az in-formációk feldolgozása ebben az esetben szaktudáson alapul, de

52

elõfordul, hogy az adatok többféleképpen értelmezhetõk, mintahogy az elsõ megközelítésben leszûrtük. Ha a feldolgozás alapjátkizárólag az objektív információk képezik, akkor az FNO-ra alapo-zott egyéni fejlesztési/rehabilitációs terv sematikussá válik; nem je-lennek meg a személyiség egyéni vonásai. Ha a korszerû rehabili-tációs megközelítés alapelvét valljuk, akkor a látássérült ember re-habilitációban való részvétele az önkéntességen és a motiváltságánalapszik, vagyis elengedhetetlen a szubjektív információk feldolgo-zása is.

2. Szubjektív információk: az adatok ebben az esetben kevésbé meg-bízhatóak, mert csak az a jelentés számít, amit a kérdezett tulajdo-nít a kérdésnek. Az FNO felvétele során a látássérült ember sokesetben önmaga határozza meg a kérdésekre adott válaszok minõ-sítését, és jól tudjuk, hogy mennyire vagyunk képesek az önámí-tásra. A szubjektív információk azonban nagyon fontosak: általuknyerhetünk bepillantást az egyén élményfeldolgozó belátásába. AzFNO kérdõív megjegyzés rovata egyebek között ezt az információ-típust hivatott dokumentálni. A szubjektív információk jelentõsé-gérõl bõvebben lesz még szó a négy különbözõ típusú szolgálta-tást igénybe vevõ esetében.

3. Szcenikus vagy szituatív információk: az elõzõ elemhez képest ahangsúlyeltolódásban van különbség, mégis érdemes külön tárgyal-ni. Míg a szubjektív információk esetében a közölt adatok megha-tározóak, addig a szituatív információk megfigyelésekor ezek má-sodlagosak. A szituáció élménye válik hangsúlyossá.

A látássérült ember motivációja milyenségének, a változásra való igényé-nek felismerése az alapját képezi a segítõ szakemberekkel végzett közösmunkának. A kérdezett valós motivációi lehetnek tudatosak, illetve tudat-talanok. Argelander szerint négy különbözõ típusú szolgáltatást igénybevevõt különböztethetünk meg. Az FNO felvétel kapcsán is hozhatunk pél-dát mind a négy elõfordulási módozatra:

� Elõre küldött interjúalany – nem a saját kezdeményezése határoz-za meg a rehabilitációban való részvételét, hanem valaki másnyomására jelenik meg. Az FNO interjú során törekedjünk arra,hogy a látássérült ember feladja a passzivitását, illetve a késõb-biekben a „nyomást gyakorlót”, legtöbb esetben a hozzátartozótis bevonjuk a rehabilitációs eljárásba. Valószínûleg kettõjük di-namikájának megértésében és kezelésében rejlik a rehabilitációsikere.

53

� Követelõzõ interjúalany – a rehabilitációval kapcsolatban magas el-várásokat támaszt, ugyanakkor kiderül, hogy õ maga nem sok erõ-feszítést tett, vagy tenne a kívánalmai elérésében. Sokszor igyek-szik részvétet, sajnálatot kelteni állapota miatt, színpadias, követe-lõdzõ is lehet, de ha a konkrét teljesítésre kerül sor, akkor kiszámít-hatatlan a rehabilitációs szolgáltatásokban való részvétele.

� Igénytelen vagy tehetetlen interjúalany – beszédstílusa alapján unal-masnak és merevnek hat, önkifejezésében gátoltnak mutatkozhat.Az FNO team tagjai úgy érezhetik, olyan védõfallal vette magát kö-rül a látássérült ember, amin nem képesek rést ütni, és gyakori, hogyõk maguk is a kérdezett tehetetlenségét élik át. Ennek az ellenállás-nak a megtörése fáradságos munka, azonban megéri, mert ebben azesetben a „diagnosztikus” munka nem különül el tisztán a rehabili-tációs eljárástól.

� Felvilágosult interjúalany – motivációs bázisát a mindenkori tudá-sa, felvilágosultsága mértéke határozza meg. Perfekcionista, intel-lektuális hárítása az érzelmei távoltartását szolgálja. Fontos számá-ra a rehabilitáció, ha értelmét látja; látszólag az ideális szolgáltatástigénybe vevõ, de érzelmileg megközelíthetetlen. Ez utóbbinak ak-kor van jelentõsége, ha az egyensúlya megbillen, olyan helyzettelszembesül, amin objektív jellegénél fogva nem lehet változtatni, ésproblémafókuszú megküzdést alkalmaz az érzelemközpontú he-lyett.

4.2.3 Az interjú lebonyolítása

Nem könnyû olyan interjúhelyzetbe belecsöppenni, amelyben rajtunk kí-vül minimum három fõ van jelen. A szokatlan interjúhelyzet mindenkibenfeszültséget, esetleg szorongást kelthet. A fentiek oldását megkönnyíti abarátságos bemutatkozás – látássérült emberek esetében ennek kiemelt ajelentõsége –, és az FNO interjú céljának és kereteinek ismertetése. Fon-tos, hogy a fogyatékos ember érezze, a minél sikeresebb rehabilitáció ér-dekében teszünk fel neki kérdéseket: szeretnénk megvizsgálni, hogy a be-tegsége, sérülése hogyan érinti a teste mûködését, miben akadályozza, ésmennyire tud részt venni a társadalom életében. Mindezen információkraazért van szükség, mert a rehabilitáció során abban szeretne a team min-den tagja segítséget nyújtani, hogy teljes életet élhessen. Hagyjunk idõt azesetleges kérdéseire, annak érdekében, hogy nyugodtan vehessen részt aspeciális interjúhelyzetben.

54

Az interjú javasolt idõtartama 60 perc, maximum másfél óra, ennél hosz-szabb kérdezés nem ajánlott; a látássérült ember elfárad, az általa közöltinformációk értéke az érzelmi és fizikai állapota miatt is csökken. Az in-terjúzás helyzetére való ráhangolódás megkönnyíti, hogy a kérdezõk ma-gatartását nyugodt, várakozó odafordulás és érdeklõdés jellemezze. Necsak az elmondottak értelmére figyeljünk, hanem a pszichológiai jelenté-sére is. Kísérjük figyelemmel a verbális kommunikációnkon kívül a voká-lis csatorna használatát is.

Az FNO felvételének, mint speciális interjúhelyzetnek kijelölt keretei van-nak. A helyszínt és az interjú idõpontját elõre határozzuk meg, közöljük afelvétel idõtartamát, a résztvevõk körét és szerepét, az interjú jellegét, astrukturált kérdések használatát. Biztosítsuk a megfelelõ, nyugodt környe-zetet az interjú idejére: ne hagyjuk el a helyiséget, kapcsoljuk ki a telefo-nunkat, gondoskodjunk arról, hogy senki sem zavarjon minket. Mondjukel, hogy miként rögzítjük a válaszait, és hogyan kezeljük a kapott infor-mációkat. Helyezkedjünk el úgy, hogy a kérdezõk mindegyike lássa egy-mást, és tartsuk be a már korábban javasolt proxemikai távolságot. Meg-fogalmazásaink során minél egyszerûbben és közérthetõbben fogalmaz-zunk, a szinonimákat lehetõleg ne váltogassuk.

Az FNO kérdezés teammunkában zajlik, ezért elengedhetetlen a kérdezõkközötti összhang kialakítása. Csak ennek birtokában lesz képes a team bi-zalmat ébreszteni a látássérült emberben, de az egyes kérdezõk empatikusés hiteles kommunikációja nélkül mindez nem teremthetõ meg.

4.2.4 A hatékony kérdezés

A hatékony kérdezés készségének elsajátítása feltételezi egyrészt a külön-bözõ kérdéstípusok ismeretét, másrészt a válaszadók viselkedésjegyei jel-legzetességeivel kapcsolatos tájékozottságot. (Ez utóbbival az interjúala-nyok különbözõ típusainál már szó esett.)

A hatékony kérdések nem lehetnek sugalmazók, befolyásolók, nem köz-vetíthetik a kérdezõ véleményét, álláspontját. A jó kérdezõ ismérve, hogyképes önmaga és a kérdezett reakcióit megfigyelni, és ennek birtokábanirányítja a kérdezést. A rossz kérdezõ túl korán reagál, vagy értelmez a kér-dezett helyett, értékel, erkölcsileg megítél, tanácsot ad, feleslegesen sajnál-

55

kozik, illetve tapintatlanul kérdez – az interjú készítõje nem feledheti, hogyelsõdleges feladata a közlés megkönnyítése.

Nem javasolt kérdéstípusok:� Az irányító kérdések a kívánt válaszra ösztönzik az interjú alanyait.� A „rajtakapó kérdések” (manipulatív kérdések) látszatra ártatlan

megfogalmazás köntösébe bújtatva késztetik a válaszadót az igaziprobléma meghatározására.

� Az összetett kérdések mindig rossz felkészülésbõl, végiggondolat-lanságból adódnak; egy idõben soha ne kérdezzünk több dolgot.

� A ködös kérdések fontos információt nélkülözõ választ és értetlen-séget, zavarodottságot eredményeznek.

A hatékony kérdezés javasolt típusai:1. Nyitott kérdések

� A beszélgetés oldott hangulata megalapozható, a kérdezett úgyérezheti, hogy kíváncsiak vagyunk a véleményére.

� Bevezethetõ egy konkrét téma, jelen esetben az FNO felvétele.� Feltárhatóak a látássérült ember érzelmei, hangulata, vélekedé-

se, válaszként személyes véleményre számíthatunk.2. Zárt kérdések

� Konkrét, egyedi információkat szerezhetünk, tényszerû válaszo-kat kaphatunk. (Az FNO felvétele során igen gyakran használa-tos kérdéstípus.)

� Elõsegíti a konkrét részletek megerõsítését vagy elvetését,igen–nem válaszokat kaphatunk.

3. Követõ kérdések:� Érdeklõdésünk kimutatatását jelezhetjük, illetve további beszéd-

re ösztönözhetjük a kérdezettet.� A korábbi kérdésekre kapott információk mennyiségét és/vagy

minõségét növelhetjük, további tényeken, véleményekenvagy/és javaslatokon túlmenõen érzékletesebb, részletesebbmegjegyzéseket gyûjthetünk.

� A korábban szerzett információk megerõsítésére vagy pontosí-tására szolgálhat.

A hatékony kérdezés során néhány szabályt nem árt betartanunk:� Ha eleinte bizonytalanok vagyunk, fogalmazzuk meg elõre és ír-

juk le az FNO kérdéseinket, ugyanakkor, ha szükséges, módo-sítsuk, ne tapadjunk le az eredeti megfogalmazásnál.

56

� Ne feledjük, hogy jól megfogalmazott követõ kérdésekkel to-vább tudjuk pontosítani az információkat.

� Kerüljük az irányító és a zavarosan megfogalmazott kérdése-ket.

� Törekedjünk arra, hogy a kérdezett nyelvezetéhez alkalmaz-kodjunk.

� Fókuszáljunk mindig a válaszokra, a mögöttes üzeneteikre, ésa leszûrt információkat vegyük figyelembe a következõ kérdésmegfogalmazása során.

57

5. ESETTANULMÁNYOK

5.1 András

A 22 éves fiatal férfival, nevezzük Andrásnak, 2008 júniusában találkozotta VÁI FNO teamje. Az FNO felvétele során András közvetlenül viselke-dett, könnyen be lehetett vonni az interjúzás helyzetébe. (Diagnózisa: ve-leszületett szürke hályog, kancsalság és szemteke-rezgés, színlátással,fényérzékenységgel rendelkezik.) A felvétel során közremûködõ szakmaiteam tagjai: egészségügyi és foglalkozási rehabilitációs munkatárs,tiflopedagógus, szociális munkás, pszichológus, gyógytornász.

Az FNO felvétele során kiderült, hogy Andrásnak komoly alvászavarai,emésztési, valamint anyagcsere problémái vannak, melyek kihatnak figye-lem-összpontosítására, valamint ebbõl adódóan a döntéshozatalára: figyelem-zavara miatt nem képes stratégiát felállítani a helyzetek megoldására vonat-kozóan. Minél hamarább önállósodni szeretne, de ehhez a képességei fejlesz-tése is szükséges. Önálló életvitele kialakításához fejlõdnie kell a mindenna-pos tevékenységek területeiben: mint például önellátás, közlekedés, tájéko-zódás, környezet rendben tartása, alapvetõ háztartási technikák elsajátítása.

A kérdõív felvételét követõen a szakmai team a felmerült problémákat to-vább vizsgálta, a szükséges orvosi beavatkozások (vérvétel, laborvizsgá-lat, egyéni diéta kialakítása) lezajlottak. András rendszeresen találkozottpszichológussal is; a tanácsadás célja a problémamegoldás, a döntési hely-zetek kezelésének fejlesztése volt. Megkezdõdött az önálló életvitelhezszükséges tevékenységek elsajátítása is, órarendszerûen fejlesztõ foglalko-zásokon vett részt. Fél évvel késõbb az újabb FNO kérdõív felvétele soránjól látszott, hogy András kezdeti együttmûködése a felmerült egészségügyiproblémáira vonatkozóan alábbhagyott; az eltelt idõszakban a megoldásilehetõségeket megfontolta, ideig-óráig betartotta, de késõbb nem fordítottkellõ figyelmet rájuk. Az önállóság terén szerzett gyakorlatát viszont na-gyon jól kamatoztatja: 2009 tavaszán elköltözött az intézetbõl, képes dön-téseket hozni és önálló életvitelt folytatni.

5.2 Béla

Az 56 éves férfi, nevezzük Bélának, látássérülése mellett mozgáskorláto-zottá vált. Béla a ’90-es évektõl fokozatosan veszítette el a látását, majd

58

idõvel megvakult. 2008-ban cukorbetegsége következményeként egyik lá-bát térd alatt amputálni kellett. A FNO kérdõívet ugyanabban az évben,nem sokkal a lábamputációja után vette fel a szakmai team.

A team tagjai nem tudták, hogy Béla hogyan fogadja megváltozott élethely-zetét, ám látszólag nem élte meg távolról sem olyan súlyosnak, ahogyan azelõzõekben feltételezték: tervei, elképzelései voltak a jövõjét illetõen. Fizi-kális állapotának javulása, rehabilitációja részben rajta is múlt, de a sajátfelelõsséget hajlamos volt az õt körülvevõ rehabilitációs teamre áthárítani.Hangulatingadozásai rendszeresek, és ez megjelent az FNO felvétele soránadott válaszai jellegében is. Feleletei szubjektivitásáról, saját felelõsségé-nek hárításáról tanúskodtak, nem látta be, hogy a rehabilitációhoz idõ és be-fektetett munka is szükséges: a team tagjai mindezt a core set megjegyzésrovataiban lejegyezték. Az interjú során megjelenõ szubjektív információkelemzése során kiderült, hogy érzelmileg távolról sem történt meg a lábaelvesztésének feldolgozása. Az általa megfogalmazott célok és tervek reá-lisak voltak, ám ezek elérésének ütemezése már kevésbé: nem látta be, hogycsak alapos, gondosan felépített rehabilitáció hozhat eredményt számára.

A szakmai team megfogalmazta, hogy látás- és mozgássérülése miatt olyanúj technikákat kell alkalmazni, amelyek speciálisan egyénre szabottak. Bé-la bizakodott abban, hogy rehabilitációja sikeres lesz, de el kellett fogad-nia, hogy a megoldásig vezetõ út nem rövid, és együtt kell mûködnie a ki-tûzött célok elérése érdekében. Mozgásterápia szempontjából az alábbi te-rületek igényelnek fejlesztést: általános fizikai állapotának stabilitása,izomerõk fejlesztése, különösen a felsõ végtagok izomerejének növelése,segédeszközök beszerzése után azok használatának gyakorlása, önálló, se-gítség nélküli mozgás kialakítása.

Az amputációt megelõzõen tanfolyamon vett részt, majd lehetõséget ka-pott, hogy dolgozzon, ám a betegsége miatt erre már nem volt alkalma.Szabadideje értelmes eltöltése szempontjából kevés lehetõsége adódott; en-nek legfõbb oka, hogy az intézet akkor még nem volt akadálymentes moz-gáskorlátozott emberek számára, így nem sok lehetõsége nyílt kulturálisprogramokon, szabadidõs foglalkozásokon való részvételre. Hétköznapiéletvitele elegendõ önállóságot nyújtott számára, de több területen is önál-lósodni kívánt. Alapvetõen fizikális állapotából adódtak a nehézségei: tisz-tálkodás, illemhely használata, ágyban megfordulás, étkezés közösségbenés nem egyedül a szobában. Szeretett volna visszatérni a saját lakószobá-jába, és nem a többiektõl elszakítva a betegszobában élni, elektronikus úton

59

kapcsolatot tartani a barátokkal, ismerõsökkel. Idõbe telt, míg megfelelõés jól használható protézist, illetve segédeszközöket kapott, addig ezek hi-ányában meglehetõsen nehéz volt önálló, segítség nélküli életet élnie.

A core set felvételét követõen a szakemberek, Béla által is meghatározottterületeken folytattak vele közösen intenzívebb munkát. Ennek eredményefigyelemmel kísérhetõ Béla életminõségének javulásában, valamint azegyéni fejlesztési terveinek felülvizsgálatai során. Az intézetben megépí-tették a lifteket, akadálymentessé vált, így Béla vissza tudott költözni eme-leti szobájába. Segédeszközeihez hozzájutott, és megtanulta használatukatis. Bélával közösen, lépésrõl lépésre haladva meg lehetett valósítani célja-it, aminek eredményeként ma már részben önálló: minimális segítséget igé-nyel a hétköznapok során, és egyre aktívabb társadalmi életet él.

5.3 István

A 28 éves fiatalember, nevezzük Istvánnak, azért jelentkezett a VÁI-ba,mert betegsége miatt állapota egyre inkább rosszabbodik. (Diagnózisa:retinitis pigmentosa – viszonylag ritka örökletes betegség, amely a retinapálcikáinak fokozatos romlása miatti gyengülõ látással jár, farkasvakságotokoz, valamint sárgafolt és hátsó pólus sorvadása következtében fokoza-tos látásvesztéssel és állapotromlással jár.)

Az Elemi rehabilitációs csoportba kérte felvételét, és a három hónapos tan-folyamot el is végezte. Ez idõ alatt kiderült, hogy korábbi, megszokott éle-tét nem tudja folytatni, ezért a tanfolyam végeztével komplex rehabilitáci-óban szeretett volna részt venni. Az elemi rehabilitációs tanfolyam kezde-tén az FNO core set összeállítása még csak folyamatban volt, így nem le-hetett bevonni az FNO eljárásba.

István már az intézet rehabilitációs részlegében élt, amikor sor került az FNOfelvételére. Ekkorra már mindenki megismerkedett Istvánnal, ám komplex,átfogó képet a rehabilitációs részleg munkatársai még nem kaptak róla.

A core set felvétele gyorsan és gördülékenyen zajlott. A rendelkezésre ál-ló kb. 60 perc idõintervallumot a szakmai team tartani tudta, és István visz-szajelzései alapján az interjú nem tartalmazott számára kínos, kellemetlenkérdést. Zavarta viszont, hogy a kérdések egy részét a tanfolyam kezdeteelõtt s alatt már feltették neki, és emiatt úgy érezte, ismétlésekbe bocsát-

60

kozik. István megjegyzése felhívta a szakmai team figyelmét arra, hogymilyen fontos az FNO alkalmazása a szolgáltatás igénybe vétele kezdetén:nemcsak a látássérült embert kímélhetjük meg a kellemetlen helyzettõl, arossz érzéseket keltõ ismétlésektõl, hanem a mindenkori szakmai team te-vékenységének átláthatóságát is elõsegíthetjük.

István pszichés állapota rányomta a bélyegét akkori mindennapjaira. Ösz-szes gondolata helyzetének elfogadása körül forgott; élete alakulására kere-sett magyarázatot, kiutat. Az intézetbe kerülése elõtt egy kis vidéki falubanélt és dolgozott. Iskolai végzettsége szakmunkás, egész életében fizikai mun-kát végzett. Szüleivel élt, akiket õ segített és támogatott; rosszul érezte ma-gát, hogy erre már nem képes, olyan, mintha cserbenhagyta volna õket.Szembesült azzal, hogy lakóhelyén, illetve a környékén nincs lehetõségemegváltozott munkaképességével munkavállalásra: meglévõ iskolai végzett-ségével látássérülése miatt nem tud már boldogulni, korábbi munkájától el-térõ tevékenységet nem képes végezni. A felvétel idõpontjában nem voltolyan állapotban, hogy meg tudta volna határozni, mit szeretne a közeljö-võben tanulni, mi érdekelné, milyen munkakört töltene be. Ugyanakkor sze-rette volna elsajátítani mindazokat a képességeket, amelyek segítségével eltudja látni önmagát, és minimális támogatással élheti az életét.

Az FNO felvétele után a szakmai team számára világossá vált, hogy azegyik legfontosabb feladat a továbbtanulási lehetõségek számba vétele ésa mindennapos tevékenységek elsajátításának folytatása (mosás, fõzés, va-salás stb.) Korábban mindezeket édesanyja végezte, István nem foglalko-zott házi munkával. Be kellett látnia, hogy az iskolai tanulmányai idejealatt valószínûleg a fõvárosban marad, és emiatt is célszerû a mindenna-pos tevékenységek megtanulása.

Budapesten nem voltak ismerõsei, új és nagyon más környezetbe került.Célként fogalmazódott meg, hogy szabadideje értelmes eltöltése, barátikapcsolatok kialakítása megkönnyítheti helyzete feldolgozását, a sorstársiés szükség esetén szakember segítségének igénybevétele az állapotával va-ló megküzdést segítheti elõ.

Az ideghártya elváltozása, fokozatos pusztulása miatt a folyamatos egész-ségügyi nyomon követés ugyancsak elengedhetetlen.

Az FNO felvételét követõen az intézet szakemberei meghatározták a reha-bilitációs célokat, és Istvánnal közösen elkezdték a megvalósítását. Céljuk

61

életminõségének megváltoztatása, a látássérülés elfogadása, új megküzdé-si mechanizmusok kialakítása volt. Az eredmények az FNO felvételét kö-vetõ elsõ év után már láthatóak voltak.

István elkezdte az iskolai tanulmányait, és esti gimnáziumban szeretneérettségi vizsgát tenni. Közben munkát vállalt, elõször egy foglalkoztató-ban dolgozott, majd idõvel rájött, hogy ennél többet szeretne, és most call-center munkakörben helyezkedett el. Jövõjével kapcsolatban õ is meg tud-ja fogalmazni már, hogy mihez kezdene: célja, hogy tanulmányait befejez-ze, közben dolgozzon, anyagilag saját lábára tudjon állni, és önálló életetkezdhessen. Rájött arra, hogy segítséggel, vagy akár anélkül is, képes el-érni a kitûzött céljait. Ebbéli elhatározásában támogatják az intézet szak-emberei, az eddig kiépített baráti kapcsolatai, valamint meglévõ párkap-csolata is.

István kódolt és megjegyzésekkel ellátott FNO kérdõíve a függelékben ta-lálható. A megjegyzés rovatba akkor került észrevétel, ha a rehabilitációscélok szempontjából az releváns volt. (0 minõsítés, vagy fejlesztendõ te-rület kapcsán) Ha a minõsítés 9 volt, akkor a megjegyzések sorában egy-részt az élethelyzet megváltozása esetén megvalósítható célok jelentekmeg, másrészt ebben a rovatban az is megindokolható, hogy miért nem al-kalmazható a tétel.

5.4 Összegzés

Az elemi rehabilitációs szolgáltatást igénybe vevõk FNO core setjének ösz-szeállítása során a fejlesztõ szakmai team nagy hangsúlyt igyekezett fek-tetni a fejlesztendõ területekre, mindazon tevékenységekre, amelyeket a lá-tásveszteség következményeként újból meg kell tanulni. E megfontolásalapján vált hangsúlyossá a gyógypedagógus által felteendõ kérdések kö-re.

A core set a mostani formáját (lásd a Függelék végén) a 45 fõvel felvettFNO interjú során nyerte el. A 45 fõbõl 30 fõ ambuláns és 15 fõ rehabili-tációs szolgáltatást igénybe vevõ volt. Az ambuláns szolgáltatást igénybevevõ látássérült emberekrõl elmondható, hogy érdeklõdõek és nyitottakvoltak az FNO felvétele során. Reálisabban látták magukat, élethelyzetü-ket, részvételüket, mint a megkérdezett 15 fõ, bentlakásos rehabilitációsrészlegben élõ. Ennek oka bizonyára abban keresendõ, hogy az ambuláns

62

szolgáltatást igénybe vevõk önálló életet élnek, és nem jellemzõ rájuk azintézményben élõket érintõ hospitalizációs hatások. Önálló életük fenntar-tásához sokkal inkább szükségük van a társadalmi részvételre, mint az in-tézményben élõ sorstársaiknak. Jellemzõ, hogy a látássérülésüket többnyi-re felnõtt korban szerezték, és legnagyobb segítséget az jelenti számukra,ha megtanulják elfogadni megváltozott élethelyzetüket, s ezzel a jövõbenegyütt tudnak élni. Nagyobb hangsúlyt fektetnek a munkavállalásra, vala-mint a szabadidõ hasznos eltöltésére, mint a rehabilitációs részleg lakói.

Az FNO eljárások eredményeként képet kapunk arról, hogy a látássérültemberek esetében melyek a fejlesztendõ területek. Az ambuláns elemi re-habilitációs szolgáltatást igénybe vevõk számára sokat jelent, hogy ponto-san megfogalmazhatják, mit és hogyan élnek meg problémaként, mi jelentszámukra nehézséget – az FNO ebben nyújt hathatós és rendszerezett, akörnyezeti elemeket is figyelembe vevõ segítséget.

63

6. AZ FNO JELENTÕSÉGE, ETIKAI MEGFONTOLÁSOK

6.1 Etikai kérdések

Új tudományos eszközök bevezetése során kiemelt figyelmet kell fordíta-ni az etikai kérdések megtárgyalására. Különösen igaz ez az FNO kapcsán:az új osztályozási rendszer filozófiája paradigmaváltást idézett elõ afogyatékosügyben. Segítségével újraértékelhetõ a fogyatékosság megköze-lítésének korábbi tézise; a társadalom, a mindenkori környezet korlátozóaspektusaira is rávilágít. Ha nemcsak az egyént, hanem a társadalmat is„rehabilitálni” kell, akkor az új osztályozási rendszer etikus felhasználásá-nak szempontjait körültekintõen számba kell venni.

A felvétel során az egyéni érzelmek tiszteletben tartása – az önrendelkezé-si jog biztosítása mellett – elengedhetetlen. Az FNO az adatvédelmi törvénybetartásával csak megfelelõ tájékoztatás után, a fogyatékos ember egyetér-tése és együttmûködése esetén vehetõ fel. A felvétel körülményei és a kér-dések feltevése során a stigmatizáció, a hátrányos megkülönböztetés elke-rülése az egyik legfontosabb etikai alapelv. Az interjú alanya azt kell, hogyérezze, a kérdések „érte szólnak”, és a válaszaival az osztályozás pontosí-tását segítheti elõ: bátorítsuk, hogy vegyen részt a minõsítésben, és akár két-ségbe is vonhatja a kapott osztályozás kódját. A speciális interjúhelyzetetnem élheti meg kihallgatásként, fogyatékosságával való szembesítésként,hiszen a cél a közös rehabilitációs tevékenység megalapozása.

Az FNO használata holisztikus szemlélettel képzelhetõ csak el, az egyéniokok mellett a társadalmi tényezõket is figyelembe kell venni. Ugyanak-kor az általánosítással óvatosan bánjunk, hogy az egyéni különbségek fi-gyelembe vételének rovására ne menjen.

Végül, de nem utolsósorban nem használható juttatások megvonására. AzFNO jelentõsége a környezeti elemek, a társadalom szerepének hangsú-lyossá válásában rejlik, e megfontolásból következik, hogy nem érheti sem-milyen hátrány a fogyatékos embert.

64

6.2 Az FNO hordereje

Az FNO a rehabilitáció területén dolgozó szakembereknek közös nyelvetnyújt. Nem grammatikai értelemben, hanem egyrészt a fogyatékosságrólalkotott szemléletével, másrészt a kódok, minõsítõk használatával. A kö-zös nyelv birtokában a különbözõ diszciplínák képviselõi, az egyes orszá-gok szakemberei kommunikálni tudnak, és elõsegítheti a párbeszédet a ku-tatók, a lakosság, a jogalkotók és a fogyatékos személy között.

Teljes körû képet nyújt az egyén egészségi állapotáról, aki különféle szak-emberekkel kerül szembe, illetve a populáció egészségi állapotáról is pon-tos képet rajzol, segítve ezzel az egészségpolitika döntéshozóit és az egész-ségügyi ellátás tervezõit.

Röviden tekintsük át, hogy az FNO milyen célokat tûz ki:� Az egészséget befolyásoló tényezõk, a vele összefüggõ állapotok és

következmények vizsgálatának tudományos alapja� Hozzájárul a közös terminológiaalkotáshoz, mely elõsegíti az egyes

szakmák, illetve az érintettek közötti együttmûködés kialakítását� Lehetõség nyílik összehasonlító vizsgálatok elvégzésére� Rendszerezett kódséma alakulhat ki az egészségügy, illetve a fo-

gyatékos embereknek nyújtott szolgáltatások információs rendsze-rében.

Széles körû alkalmazási területet biztosít: kutatásokat, statisztikai kimu-tatásokat lehet építeni rá, különbözõ szakterületeken végzett klinikaimunka és szociálpolitikai megközelítések alapjául szolgálhat, felhasznál-ható a szakmai képzések során; nemcsak a fentiekben felsorolt tevékeny-ségek elvégzése érdekében, hanem a szakemberek szemléletformálása, a fogyatékos emberekrõl kialakított társadalmi kép megváltoztatása miatt is.

Összegezve az FNO új értékei a következõk:� Érvényesíti a szociális modellt a fogyatékosság megközelítésében

– hangsúlyozza az egyenlõ jogok és esélyek biztosítását.� Holisztikus szemlélet jellemzi – a fogyatékos ember a mindenkori

környezetével interakcióban, kölcsönhatásban áll.� A részvétel fogalmának bevezetésével a társadalmi egyenlõtlensé-

geket rendszerelvû megközelítéssel alkalmazza a fogyatékossággalkapcsolatban.

65

� A környezeti tényezõk kiemelt szerepe révén rávilágít a fogyaté-kosság egyik fontos összetevõjére; a támogató, illetve az akadályo-zó környezet hatásaira.

Végezetül néhány nehézség és akadály, melyek megszüntetése még váratmagára (dr. Kullmann Lajos elõadása alapján12):

� A kódolás meglehetõsen bonyolult.� A kódolás szabályait nem határozták meg pontosan, pl. a minõsí-

tõk esetében.� A személyes tényezõk osztályozása hiányzik.� A szubjektív vélemények és/vagy az életminõség figyelembe véte-

le nem jelenik meg az osztályozási rendszerben.

Az FNO magyar nyelvû kiadása 2004-ben jelent meg; magyarországi el-terjedése, a core set fejlesztése, az eltelt hat évben inkább az egészségügyterületére korlátozódott. Jogszabályokban is megjelenik az FNO bevezeté-se, ám rendszerszerû használata nem valósult meg. Okaként több tényezõis felmerülhet; egyrészt a szolgáltatásra, illetve a célcsoportra vonatkozócore set kidolgozása idõ és energia igényes feladat, másrészt sok szolgál-tatás visszaretten a kódolástól. Tapasztalatok alapján abban az intézmény-ben, amelyik bevezette az FNO alapú felmérést, a szakmai team egyre ösz-szeszokottabban és hatékonyabban végzi a munkáját, és a szakemberek aztis érzékelik, hogy az FNO felmérésen alapuló rehabilitáció a szolgáltatástigénybe vevõ számára átláthatóbb, elkötelezõdése, motiváltsága erõsebb.A nyomon követés, az egyéni rehabilitációs/fejlesztési tervek felülvizsgá-lata objektívvé, mérhetõvé és összehasonlíthatóvá válik. Megtapasztalhat-ták, hogy a felmérés során nem csak a kódoláson van a hangsúly, legalábbennyire fontos annak az együttes élménynek az átélése, amely az indulórehabilitációs szolgáltatás alapköve letételének feleltethetõ meg.

12 Az elõadás 2010. 03. 25-én hangzott el a VÁI-ban, az FNO tanfolyam keretében.

Irodalomjegyzék

A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása. EgészségügyiVilágszervezet, 2004.

Argelander, H.: Az elsõ pszichoterápiás interjú. SpingMed Kiadó, Bp. 2006.Bagdy, E.: A segítõ kapcsolat pszichológiája. 2010. 03. 20.:

http://art.pte.hu/muveszetterapia/download/bagdy/segito-kapcsolat-pszichologiaja.docBuda B.: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerûségei. Animula, Bp. 1994.Hall, E. T.: Rejtett dimenziók. Gondolat, 1980.ICF as the member of the WHO Family of International Classifications,

www.who.int/classification/icf 2007. 09. 12.Jette, A. M.: Towards a Common Languauge for Functioning, Disability and Health.

Physical Therapy 2006, 86, 726–734.Kearney, P.: The International classification of Functioning, Disability and Health (ICF)

and Nursing. Journal of Advanced Nursing, 2004. 46 (2), 162–170.Könczei Gy. – Kálmán Zs.: A Taigetosztól az esélyegyenlõségig. Osiris, Bp. 2002.Kullmann L.: A tevékenykedés, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása. Or-

vosi Hetilap, 2002. 143 (23), 1403–1410.Lorentsen O.: Provision of Technical Aids for the Handicapped in Norway. WHO EURO

Reports and Studies, Copenhagen, 1982.Steiner, W. A.: Use of the ICF Modell as a Clinical Problem-Solving Tool in Physical

Therapy and Rehabilitation Medicine. Physical Therapy, 2002. 82, 11, 1098–1107.Szociális és gyermekvédelmi szabályozók, FOGY 2007. A munkacsoport tagjai: Falvai

Rita, Zolnai Erika, külsõ szakértõ: Póti ViktóriaSzociális és gyermekvédelmi szabályozók, REH 2007. Munkacsoport vezetõje: Könczei

GyörgySykes, Catherine: Health classifications 1 An introduction to the ICF, 2006.

www.wcpt.orgTowards a Common Languauge for Functioning, Disability and Health ICF, WHO Geneva,

2002. www.icf.org for beginners

A kiadványban felhasznált ábrákat dr. Kullmann Lajos, 2010. 03. 25-én megtartottelõadásán mutatta be a VÁI-ban, az FNO tanfolyam keretében. Elõadása az AustralianInstitute of Health and Welfare, Cathrine Barral (Centre Technique National d’Études etde Recherche sur les Handicaps et les Inadaptations, Paris), a Ludwig MaximiliansUniversität, Klinik für Physikale- und Rehabilitazionsmedizin, München, az Universiteitvan Amsterdam Academisch Medisch Centrum és a WHO (www.who.int/classification/icf)képzési anyagainak felhasználásával készült.

66

Függelék

1. ábra

67

2. ábra

68

3. ábra

4. ábra

5. ábra

69

6. ábra

1

© Vakok Allami Intézete

2

3

© Vakok Allami Intézete

4

© Vakok Allami Intézete

5

© Vakok Allami Intézete

6

© Vakok Allami Intézete

7

© Vakok Allami Intézete

www. vakokintezete.hu

1

© Vakok Allami Intézete

2

© Vakok Allami Intézete

3

© Vakok Allami Intézete

4

© Vakok Allami Intézete

5

© Vakok Allami Intézete

6

© Vakok Allami Intézete