- 87 -

VADÁSZATI MOTÍVUMOK A MAGYAR CÍMEREKBEN

Huszár "Károly

Néhány s z ó t s z e r e tn é k m egem l í ten i a c ím e r e k r ő l , a n é l k ü l , hogy a

Heraldika nagy ő s e r d e j é b e vezetném o l v a s ó i m a t . A z z a l , hogy a c íme­

reinkben t a l á l h a t ó v a d á s z a t i , h a l á s z a t i motívumokról k ívánok s z ó l a n i , -

inkább a s z ó r a k o z t a t á s a cé lom, m e g is m e r te tn i Önöket a szakunkhoz kö­

z e l á l l ó h e r a l d i k a i e l e m e k k e l .

A címerek őse a n e m z e ts é g i j e l v é n y , amelyeket megta lá lunk a k ora i

ókortól minden k u l t ú r n ép n é l , mint a nemzet ö s s z e t a r t o z á s á n a k j e l é t .

Később házakra , kapukra, s í r e m lé k e k r e kőbe v é s t é k e z e k e t a j e l v é n y e k e t ,

majd a h a rc i p a jz s u k r a , hadi z á s z l a i k r a f e s t e t t é k , a f e j e d e lm e k pén­

zeikre v é s e t t é k , majd v i a s z p e c s é t e i k e n a lk a lm a z tá k .

Ilyen előzmények után s z ü l e t t e k meg a f e s t e t t é s s z í n e s j e l v é n y e k é s

ezeket szoktuk mi köznapi h a s zn á la tb a n címereknek n e v e z n i . L eg töb bjü ­

ket a f e j e d e l m i o k l e v e l e k b e n , mint m e g ö r ö k í t e t t ő s i j e l v é n y t , vagy

újabban adományozott c imerképet t a l á l j u k .

Sokan a z t h i s z i k , hogy a cimer a nem ességet j e l e n t e t t e , p e d ig ez nem

á l l , mert a cimer csak d i s z e v o l t a nemességnek, miként d i s z e v o l t a

p o lg á s r á s n a k , városoknak, fa lv a k n a k , i p a r o s céheknek, v a l l á s o k n a k ,

egyházi é s v i l á g i v e z e t ő embereknek, különböző e g y e s ü l e t e k n e k , mint

ahogy d i s z i t ő e lemként s z e r e p e l ma i s a fővárosunk k ö z l e k e d é s i jármü­

veinek o ld a lá n i s . A nagyar népnek nem t o t e m j e i hanem c i m e r e i v o l t a k ,

A magyar h e r a l d i k a i emlékek számát negyven e z e r n é l többre t a r t j á k . Saj­

nos még nem akadt ezek ö s s z e g y ű j t é s é r e é s p u b l i k á l á s á r a intézmény és

kutató gárda, csupán d i c s é r e t r e m éltó kezd em én yezésekrő l é s részmunkák­

ról tudunk. Ez a munka t e h á t még v á r a t magára.

~ 88

A r e n d e lk e zés em re á l l ó é s f e l k u t a t o t t i l y e n f e s t e t t cimerek száma kb

harmincezer v o l t é s ezeknek mintegy 10 % ában t a l á l t a m v a d á s z a t i ,

h a l á s z a t i é s e r d é s z e t i motívumokat.

Térjünk t e h á t rá ezek i s m e r t e t é s é r e .

A magyar nép e r e d e t é r ő l tudjuk , hogy az ú g y n e v e z e t t l o v a s k u l tú r á ju

népek nagy c s a l á d j á b ó l szárm az ik . Háb orú it , k a l a n d o z á s a i t é s honfog­

l a l á s a i t i s gyors l o v a s támadásokkal i r t a be a tö r t é n e le m b e . E har­

c i a s l o v a s nép békés időkben a v a d á s z a t o t ló h á to n , vagy a k o r a b e l i

szokásoknak m e g f e l e l ő e n más módokon ű z t e , mint é l e l e m s z e r z é s t r s zó ra ­

k o zá s t , s p o r t o t .

Ugyancsak ű z t e a h a l á s z a t o t i s , mint fő é l e l e m s z e r z é s t . Természetes

t e h á t , hogy az á l l a n d ó l e t e l e p e d é s e u tán , a Kárpát-medencében i s h ó ­

d o l t e s z e n v e d é ly é n e k , de már nem az ő s i nomád módon, hanem a k orra l

h a lad va , f e j l ő d v e , e lőbb a s z o k á s j o g a l a p j á n , később az i r o t t t ö r v é ­

nyek a l a p j á n v a d á s z o t t , h a l á s z o t t .

A v a d á s z a t f o k o z a to s a n a v e z e t ő r é t e g k i v á l t s á g a l e t t , mig a h a lá ­

s z a t inkább a szegényebb n ép ré teg e k f o g l a l k o z á s á v á , s zórak ozásává f e j ­

l ő d ö t t . Ez a f e j l ő d é s magával hozta a vaddal - h a l l a l v a ló gazdá lko­

dás s z ü k s é g e s s é g é t és igy s z ü l e t t e k meg a v a d a s k e r tek és a h a las tavak .

A v a d á s z a t és a h a l á s z a t a szó ra k o zá s é s a s p o r t m e l l e t t , gazdasági

tén y ező l e t t ,

A magyar v a d á s z a t é s h a l á s z a t múlt ja t e h á t a nép e r e d e t é i g n y ú l ik visz-

sza é s népünk tör tén e lm én ek minden s z a k a s z á b ó l vannak aranyba és más

fémekbe ö n t ö t t * kőbe é s fába f a r a g o t t é s későbben i r o t t és r a j z o l t va­

d á s z a t i t ö r t é n e l m i em léke in k .

Egy-egy e m lé k e z e t e s vadász esemény, vagy a vadász s i k e r e s és b á to r mű­

ködésének b iz o n y s á g a képen 56 címerünkben t a lá l u n k v a d á s z j e l e n e t e k e t .

Az i l y e n cimerek l e g n a g y o b b r é s z t a XV-XV'I. s zázad ból v a ló k . A leg több a

s z a r v a s b ik a v a d á s z a t á t m u ta t ja , t e h á t már akkor i s fővadnak s z á m ito t t .

89 -

Sorrendben utána a medve, vadkan és a fa rk a s k ö v e tk ezn ek , mig a t ö b ­

biekben különböző vadásza tok l e t t e k m egörök ítve .

A hera ld ik u sok az i l y e n c imereket " b e s z é l ő ” címereknek n e v e z i k . Né­

mely c i m e r le v é lb e n l e i s van irva a cse lekm ény , t e h á t e f e l f o g á s t

azok i s m e g e r ő s í t i k . F e l s o r o l j á k a c i m e r s z e r z ő é r d e m e i t , v a d á s z c s e ­

lekményét, b á t o r s á g á t , am iért k i t ü n t e t i k .

Jó pé lda erre az 1523 évb ő l származó Á n y o s c imer , mely egy

puskás v a d á s z t á b r á z o l amint egy lombos fa mögül p u skáva l lő egy

s zarvasb ik ára . Az o k l e v é l m egem l i t i azokat az érdemeket , amelyeket a

cimerszerző U l á s z l ó és Lajos k i r á l y o k v a d á s z a t a i körül magának s z e r ­

z e t t . Ezér t nemesi c im e r t é s b i r t o k o t k a p o t t . J o g g a l mondhatjuk t e ­

hát, hogy korának k i v á l ó vadásza é s v ad ászm es tere v o l t , t a l á n k i r á l y i

vadászmester i s . M indenesetre őt t e k i n t h e t j ü k az e l s ő c í m e r r e l k i t ü n ­

t e t e t t vadászm esterek ősének* a k i r ő l e cimeradományozás f o l y t á n tudo­

másunk van. A v ad ászk a lap már 1523-ban i s z ö ld v o l t , t e h á t ennek i s

450 é v e s hagyománya van, úgy s z í n r e , mint a la k r a .

E címeren k i v ü l még négyben van o lyan v a d á s z j e l e n e t , ahol a vadász

puskával lő a s z a r v a s b i k á r a . Az 1509. é v i Kántor c imerbő l t. vadász

s z e r e n c sé jé n e k a m e g ö r ö k í t é s é t o l v a s h a t j u k k i a szembejövő bika s z á ­

jában lévő p a tk ó b ó l .

A Kovács cimerben a g y a n ú t la n u l l e g e l é s z ő s z a r v a s b i k á t b e c s e r k é s z ő

vadászt l á t h a t j u k a l ö v é s e l ő t t i p i l l a n a t b a n .

A S z i l á g y i cimerben a f u t ó , t e h á t a h a j t o t t s z a r v a s b ik á r a l ő a vadász

és a l ö v é s p i l l a n a t á t ö r ö k í t i meg, még a l ő p o r f ü s t ö t i s oda r a j z o l j a

a c i m e r f e s t ő .

A .Vancsa cimer vadásza t é r d e p l ő a l a k , mig a töb b iek á l l ó k .

A s za rv a sb ik a n y í l l a l t ö r t é n ő v a d á s z a t á t négy cimerben i s m e g t a l á l j u k ,

ebből háromnál a s i k e r e s t a l á l a t o t j e l z ő n y í l v e s s z ő t a s z a r v a s b ik a

- 90 -

L ip o v n i tz k y

1646.

- 91 -

nyakában á b r á z o l t á k . A Montskó cimerben egy f e l h ő b ő l k in y ú ló kar t a r t ­

ja a s z e r s z á m i j a t , mig a Benes cimerben ez a vadász kezében l á t h a t ó ,

mindkettő húrja már la z a á l l a p o t b a n , t e h á t a l ö v é s u tán .

A Nagy cimerben az a g a n c s a i k ö z ö t t k e r e s z t e t v i s e l ő s z a r v a s b i k á t c é ­

lozza a vad ász , mely n y i lv á n v a l ó a n a Hubertus l e gen d ár a u t a l .

A Vukovich cimerben a vadász p á n c é lo s ö l t ö z e t b e n l á t h a t ó , amiből arra

k öve tk ez te th e tü n k , hogy a s i k e r e s v a d á s z a t o t v a la m e l y ik had já ra t a l a t t

h ajto t ta v é g r e , e z z e l b i z t o s í t v a az é l e l m e z é s i s z ü k s é g l e t e k e t .

A címerekben a vadász k o r a b e l i ru h áza tára i s t a l á l u n k p é l d á k a t , de i t t

f igyelembe k e l l v e n n i , hogy a c i m e r f e s t ő k a tarka és é l é n k s z í n e k e t

kedvelték és f e s t e t t é k , mégis t a l á l u n k sok ma i s s z o k á s o s zö ld ruhákat

és zö ld ka lp a g o k a t .

A sza rv a sb ik a ló h á to n t ö r t é n ő v a d á s z a t á t ö r ö k í t e t t e meg számunkra a

B o k o r c imer, aho l az erdőből k i f u t ó , t e h á t a h a j t o t t s z a r v a s b ik a

m elle t t a lá n d z s á s l o v a s v a d á s z t l á t h a t j u k . I l y e n lo v a s v a d á s z a t b e f e j e ­

zésének t a r t h a t j u k a K assa i a l i a s Farkas c im erk ép et , amelyben a t é r d r e

rogyó, k im erü l t s z a r v a s b i k á t a l á n d z s á j á v a l s z ú r j a l e a v a d á s z . A k i t a r ­

tó ü ld ö z é s é s h a j sz a eredménye a f á r a d t k im erü l t s z a r v a s b i k a , amelynek a

kegyelem d ö f é s t adja meg az oda é r k e z e t t va d á sz .

A B é r y cimer az erd ő t j á r ó , a vadat m e g f ig y e lő c s e r k é s z ő v a d á s z t

vagy va d á s zm es ter t á b r á z o l j a s z o l g á l a t a közben.

A medve va d á s za t s z e r e n c s é s k i m e n e t e l é t ö r ö k i t i meg a R a j c s á n y i

cimer, amelyben a k oron ájá t e l e j t e t t f ö ld ö n f e k v ő f é r f i - a l egen da s z e ­

rint I I , I s t v á n k i r á l y - jobb k e z é t marcangolja egy hatalmas f e k e t e medve,

miközben egy másik b á to r f é r f i k a r d já v a l támad a medvére. A támadás e r e d ­

ménye a s i s a k d i s z b e n l á t h a t ó : a b á to r f é r f i kardjára t ű z ö t t , v é r t ő l c s e ­

pegő m edvefőve l , a s z e r e n c s é s é l e t m e n t é s t b e s z é l i e l nekünk,

E cimerhez hasonló a L ip o v n i t c z k y cimer i s , amelyben a f ö l d ö n fekvő koro­

nás - k i r á l y i - f é r f i t támadó medvét egy b á tor vadász l á n d z s á j á v a l s z ú r ­

- 92 -

ja l e , megmentve annak é l e t é t . Mindkét cimer a k i r á l y i vadászatok

a l a t t b á t o r s á g á v a l k i t ű n t é l e tm en tő vadászok v i t é z s é g é n e k tanúbizony­

sága .

Hasonló v i t é z s é g r ő l tanúskodnak a Betegh , I l l y é s , S ar lay és a Zábarsáty

c imerek , ahol a b á to r vadász k arddal , l á n d z s á v a l , t ő r r e l küzd a táma­

dó medvével . A Mezey cimer medvéje már han yat t f e k s z i k , n y i lv á n a va­

dász jobbjában l é v ő a la b á r d ja ü t é s e k ö v e t k e z t é b e n , mikor a vadász a

b a l já b a n lé v ő l á n d z s á j á v a l k é s z ü l a kegye lem d ö f é s t megadni n ek i .

Az e l e j t e t t medve f e l e t t i győze lm et f e j e z i k i a Balog c im er , melyben

a kardos vadász az e l ő t t e hanyatt fekvő e l e j t e t t medvére lé p jobb l á ­

bával é s k a r d já t diadalmasan magasra e m e l i .

F igye lem re méltó a S z i l á g y megyei Bürgezd k ö z s é g 1 4 1 0 . év b ő l származó

c im e res p e c s é t j e , melyben egy fa m e l l ő l l ő a vadász a medvére. Való-

s z i n ü , hogy a k ö z s é g e t háborgató "vérmedve" e l e j t é s é n e k emléke e c i ­

mer, egyben a z t i s b i z o n y i t j a , hegy a k ö z s é g határában a Réz hegység

nyúlványán, abban az időben o t th o n o s vad v o l t a medve.

A v a d d i s z n ó s j e l e n e t e k i s s i k e r e s vadkannal v a ló b á to r harcokat örökí­t i y ^ V ne g.

Az 1516 é v i D 0 b a y c i m e r l e v é l b e n - armáli sban - l e i s van Í r ­

va , hogy Dobay Demeter, ak i D r á g f f i János tárnokmester erdődi p r o v i -

zora , g a z d a t i s z t j e v e i t , s z o l g á l a t a közben az erdőben egy s z o k a t la n u l

nagy vadkannal k e r ü l t szembe, mely megtámadta és nek i gyorsan k e l l e t t

d ö n t e n i e , e l m e n e k ü l - e , vagy szembe s z á l l v e l e . 0 bátran s z e m b e s z á l l t

a vadkannal é s a d á rd á já t a vadkan nyakába szúrva v é g z e t t v e l e .

A m a r to n fa lv i C s e h cimerben a l á n d z s á v a l s e b z e t t vádkant egy

f é r f i a k é t f ü l é n é l fogva megragadja. Az a r m á l i s e lmondja , hogy a

c im e r s z e r z ő e z z e l a c s e l e k e d e t é v e l Geréb Mátyás bán é l e t é t m entet te

meg egy v a d á s z a t a lk a lm á v a l .

- 93 -

dobax n.

1519 .

A vadkannal való viaskodásokat tüntetnek fel a Bonis, Gál és a Nagy cí­merek is ahol puszta kézzel fogják le a vadat, míg az Azary és Enyedi címerekben a vadász karddal védekezik a támadó vadkannal szemben,A dálnoki Péter címerben már a szerencsétlenséggel végződött vadászat látható, a földön fekvő férfi felett egy hatalmas vadkan véres hasát felhasitja.

A farkasokkal való küzdelmeket ábrázolnak a Korkai, Karmacsy és Berta­lan cimerek, amint a vadász a kardjával ejti el a vadat.

A Farkas cimerpecsétben csak a futó farkas látható, a vadász csak a si­sakdíszben, puskásán van megfestve.

Az Ijgyártó cimerben a lovas és szerszámijas vadász rugaszkodik a nya­kán nyíllal átlőtt farkas után, annak elejtésének utolsó mozzanatát festette meg a cimerfestő.

Természethü igazi vadászjelenetet mutat a S z u s z i n cimer, ahol a térdelő zöldruhás vadász az előtte lévő sziklás, bokros hegyoldalban

- 9^

megjelenő rókára lő puskájával. Bizonyára a rókahivást ügyesen űző vadász emléke e cimer.

Egy szelidebb, de kedves vadászjelenetet mutat a már a bevezetőben emlitett B o k o r cimer, ahol a bokorból előbúvó nyulacskát ijával lövésre készen várja a vadász.

De nem csak az emlős állatok vadászatára vannak példáink, hanem talá­lunk több cimert, mely a madarak vadászatát tárja elénk.

A Bély, Buday és Krucsay cimerekben a vadász a fa. tetején ülő madarat készül nyilával lelőni. Nem egyszer már a nyakán nyilazott madár a si sakdíszben látható.

A kettéosztott mezejü Balajthy cimerben az egyik mezőben láthatjuk a fa tetején nyakán nyilazott ülő madarat, a másik mezőben a nyilszer- számos vadászt teljes felszereléssel.

Ugyancsak a fa tetején ülő madarat láthatjuk a Karikás és Török címe­rekben, de itt a vadász már puskával lő a madárra.

Egyik legszebb elmerünk az 1520 évi B i c s k e y cimer, melybenII. Lajos királyunk egy vadászatának a jelenete van.megörökítve * Elöl a király lóháton koronával a fején, mögötte a vadász puskájával a re­pülő fehér hattyút lövi le, A szép lövést látta a király és vadászát cimeradománnyal jutalmazta.

A Novák cimer a daru vadászatát állítja elénk, amint a zöldruhás va­dász a vizben álló darura céloz puskájával. Sok értékes darutollat szállíthatott a fejedelemnek a cimerszerző, amellyel az adományozást kiérdemelte.

A Herceg cimerben a fácánt elejtő szerencsés vadászt láthatjuk, egyik kezében a zsákmányával.

- 95 -

A Paulovits cimerben egy futó őz mellett baltás férfit láthatunk, egy szerencsés vadászt, akinek sikerült egy ilyen kezdetleges szerszámmal, nagy ügyességgel a vadat elejtenie.

A vadászatrendezés érdemeinek jutalma lehetett a Láng cimer, ahol az erdő mellett álló vadász - ismét csak zöld ruhában - a vadász kürtöt fújja. Nem tudhatjuk, hogy a hajtás kezdetét avagy a végét - a hajtás lefújását - jelzi. De lehet, hogy a kopókat hívja össze, a hallalít fújja.

Nem marad ki a vadász hűséges kisérő társa a vadászkutya sem a vadász­jeleneteket tartalmazó cimereinkből. A Pusztay cimerben maga a vadász áll két fa - erdő - között puskásán a két kutyájával. A Kardos címert egy érdemes kutyaidomitó kapta, aki egy kopót vezet pórázon, hátán a nyílvessző tartó. Sok vadászörömöt szerezhetett kutyáival és vadászat rendezéseivel, amiért címert kapott.

A vadászjeleneteket tartalmazó cimerek után térjünk át a vadászat tár­gyát képező vadat ábrázoló cimerek ismertetésére. Ezek is azt bizonyít­ják, hogy elődeinknél olyan nagy megbecsülésben részesültek, hogy cí­merekben örökítették meg az utókor számára.

A szarvasbika nagyszámú alkalmazása címereinkben meglepő, sőt a sisak díszében is szívesen ábrázolták. A vadászati motívumokat tartalmazó címereknek több mint 2.0 %-ában megtalálható. Ábrázolásának sokfélesége oly dús, hogy a több mint háromszáz cimerképben nem találunk két tel­jesen azonos képet, bár a nagyfokú hasonlóság tagadhatatlan. Ha pedig a cimer egészét tekintjük, figyelembe véve a sisakdíszt, takarókat és a színezést, megállapíthatjuk, hogy minden cimer más és más.

A szarvasbika legrégibb ábrázolását a középkori Szemere és Vay nemzet­ségi címeres pecséteken találjuk, mely nemzetségek leszármazol később a családi festett címereikben tovább örökítették. Minden ősi magyar nem™ zetségnek megvolt a maga jelvénye és már a Szemere nemzetség ősi jelvé­nyében a nyakon nyilazott szarvasbika, tehát a vadászott szarvasbika látható, világos bizonyítéka a honfoglaló őseink vadászkultúrájának, vadszeretetének.

- 96 -

LANGr

1 7 1 7 .

KARDOS.

1675.

V a y 1418.

- 97 -

A szarvasbikát legtöbbször természetes szinében festették a cimerbe, de ábrázolták mint aranyszarvast, sőt előfordulnak ezüst, fehér, fe­kete, sőt egy zöld szarvasbika is. A kor divatja, a festő szeszélye is közrejátszhatott ebben, de lehet, hogy mélyebb értelmet is jelen­tettek, amiket már sok mindennel együtt elfelejtett az utókor.

Szokásos ábrázolás volt, hogy a szarvasbika első lábaiban valami tár­gyat tart, A vadnak hálóval történő befogására mutat az agancsai kö­zött szakadt hálóval rohanó szarvasbika. Ez világos bizonyítéka an­nak, hogy elődeink vadbefogással is foglalkoztak, tehát a vadtelepi- téssel és a vadgazdálkodással, ismerhették a vérfelfrissités fontos­ságát is a vadaskertjeikben.

Szép cimerkép a fenyőfa tövében bőgő szarvasbika * a sziklából fakadó forrás felé hajló, inni kész bika, a patakból ivó és a vizben úszó szarvasbika. Egy egészen furcsa ábrázolás az Indija község cimerében a templom tetején álló szarvas, avagy a szarvasbika hátán lovagló páncélos férfi. Ez utóbbi már az úgynevezett gúny címerek közé so­rolható .

Talán egy kardos menyecskét örökit meg a szarvasbika hátán lovagló női alak. A két egymásnak rugaszkodó szarvasbika a bőgés a l a t t i

szarvaspárbajok megörökítése a cimerben.

Megemlítjük, hogy a szarvas tehenet négy címerünkben találtuk, a dámszarvast öt cimer ábrázolja, de közöttük csak egy a dámbíkát.A cimerben szereplő tehenek megkülombÖztetése a cimerlevelek leirá- sai alapján sikerült*

E nagyszámú szarvasbika ábrázolások mind azt bizonyítják, hogy e vad a legjobban kedvelt és becsült vad - fővad > volt már eleinknél is.

Másik kedves vadunknak az őznek az ábrázolását több cimerben talál­juk, feltűnő, hogy ezek mind őzsutát mutatnak. Két címerünkben a:z őz

- yö -

a nádasban, kákák között van megfestve, ami arra mutat, hogy e vad sikvidéki vad volt és csak később lett az erdők lakója. Tudjuk, hogy a szarvas is az alföldek vadja volt, ami érthető, hiszen az erdők, hegyek világát a nagy és ragadozó vadak népesítették be, ahol a csül- kösvad csak azok zsákmányát képezte. Legszebb őz cimerünk a Pulszky cimer, ahol a nádasból kiugró, nyilván hajtott, menekülő őz látszik, szájában a nádszál, mely mintegy jelzi, hogy evés közben .riasztották meg.

A farkas cimerbeni ábrázolása 10 %-át teszi ki a vadászmotivumos cí­mereknek. A farkas vadászata mellett annak ragadozó természetét eme­lik ki, kárt okozó duvadat mutatnak.

Az ősi magyar nemzetségek jelvények között a Bél és Vezekény nemzet­ség c.imerpecsétjeiben találjuk a farkast.

Többször fordul elő a rabló farkas futva,, menekülve, szájában a lo­pott báránnyal. Vadászatát jelképezik a dárdával, karddal és nyilvesz- szővel, nyakon, szájon és a testen átszúrt alakok. A rablása közben tettenért és a nyakán nyilazott farkast láthatjuk egy cimerben, arai­kor szájából éppen kirepül a rablott liba. Egy cimerkép a lóhátró], nyilazó vadászt mutatja, ahol a nyílvessző már az eltalált farkas nyakában látható. Egy bizonyára megtörtént e s e t e t örökit meg az a ci­merkép - talán egy hőslelkü asszonyt - ahol egy nőstény kecske három­ágú gombos korbácsával kancsukával» ver négy farkast, melyekből kettő már a földön fekszik agyonverve, a másik kettő még támadó alak.

A medve cimerábrázolása szintén 10 %-ban szerepel. Természetes színé­ben, barna szürke és feketében rajzolták, de előfordul arany, ezüst, sőt egy-egy esetben piros és zöld szinben is.

Az ősi nemzetségi jelvényekben is megtaláljuk, a Liponuk és a Tekele nemzetségek cimerpecsétjein. A Szalók és Kendi nemzetségek pecsétjé­ben a nyilazott medvetalp ábrázolása maradt fenn. E nemzetségek le­származottai festett címereikben számos alakban tovább fejlesztették, örökítették a medvét.

- 99 -

A halálosan sebzett medvét mutatja az a kép, ahol a lándzsával torkon- szúrt medve a jobbjával a lándzsnyelét megragadva, azt kihúzni igyek­szik,

A Székely Nemzet cimerében is a kardra szúrt medvefej van, melyet egy könyöklő páncélozott kar tart. E cimerképet találjuk Marosvásárhely ci aierében is.

A medve életéből is vannak jelenetek egyes címerekben. Ilyenek mikor a medve lerázza a fáról az almát, a körtefáról szedi a körtét, a szőlő­tőkéről a szőlőt, labdával, golyóval játszik, a pórázon vezetett medve táncol.

A medvét leginkább erdélyi és felvidéki címerekben találjuk, azaz a ma­gas hegységi tájakon, ahol nagy számban élt és mindennapi életben állan­dóan kapcsolatban állott az emberrel.

A vadászati motívumokat tartalmazó címereink felét teszik ki az emlős állatokkal kapcsolatos cimerképeink. Az eddig tárgyaltak ennek 90 %-át teszik ki, igy a többi emlősre már csak alig 10 % jut. Ezek közül a zerge fordul elő nagyobb számban, mig a többire egy-két címer jut csak,

A zerge leginkább a sziklák csúcsán fordul elő. Egy különleges ábrázo­lás a szakadékba zuhant zerge, mely a kampóinál fennakadt a szikla pár­kányán, A zergét támadó vadászkutya kifejezetten a vadászatára utal, mig a nyárson sülő zerge, már a vadászvacsorára mutat.

A kőszálikecskét, vagy amint a cimerleirásaink emlitik a vad kecskét a zergéhez hasonlóan sziklák és fenyőfák társaságában találjuk. Bizonyság ez, hogy e, ma már hazánk területén nem élő vad, valamikor otthonos volt itt.

A vaddisznó mindenütt található vad, mégis aránylag kevés cimerben ta­láljuk. Csupán a vadkan vadászatát tekinthették férfias sportnak. Ez az oka, hogy egy kivételével mindig a vadkant festették a cimerbe.

- 100 -

A bölény ábrázolások között a legrégebbinek tekintjük a Búzád nemzet­ség cimerespecsétjében fennmaradt alakot.

A h i u z cimerbeni ábrázolása kevés és sokszor oly rossz kivitelű, hogy csak a leirásból tűnik ki, hogy hiúzzal van dolgunk. Ragadozó természet tét mutatja a szarvasbika hátán álló hiúz.

A róka főleg mint kártevő - liba tolvaj - van megörökítve, de van egy levelet vivő róka is, mely egy ügyes és ravasz futár szolgálat emléke.

Megtaláljuk címereinkben a borzot, nyulat, cobolyt, menyétet, vad­macskát, sündisznót, mókust, görényt, nyestet és a nyusztot, ez utób­biakat főleg a volt Horvátországi címerekben láthatjuk. Egy élethü áb­rázolást mutat a Brada címer, amelyben a természetes színű vidra a zöld partra lép, szájában a hallal. Az azóta kipusztult vadunk a hód alakját is megtaláljuk két címerünkben.

Megállapíthatjuk tehát, hogy hazánkban élő és élt emlős vadfajokat mind megörökítették címereinkben. Bizonysága ez annak, hogy elődeink a ter­mészetben éltek, ismerték és szerették azt.

A cimerek másik felében 22 féle madarat találunk, amelyek elődeink va­dászatának a tárgyát képezték. E címerekben főleg a nyílvesszővel át­lőtt, nyakon lőtt madarak láthatók, jelezve az elejtés módját, mely nagy ügyességet követelt.

A madarak közül legtöbb a darumadár, arai azt bizonyítja* hogy vadásza­ta nagy rátermettséget kívánt, továbbá, hogy értékes tolláért vadász­ták.

A darumadaras címereinkben sokszor látunk követ tartó madarat. Van olyan magyarázat, hogy a daru az éberség jelképe is volt. A követ tartó da­ru a csapat vigyázója volt és ha veszélyt látott, a követ a csapat közé dobta,, ezzel riasztva azt. Mások azt magyarázzák, hogy azért van a kő egyik lábán, hogy ha netalán elaludna őrködés közben, elejti azt és

- 101 -

ezzel önmagát ébreszti. A cimerfestők tobzódtak a különféle darus áb­rázolásokban, melyeknek bizonyára voltak más jelentőségeik is, sajnos azonban ezek már feledésbe mentek.

LehOtzky XVI . szd.

Nagy számban találjuk megfestve a hattyút is. Ezek fehér tollán lát­hatók a vércseppek is a nyilvessző behatolásánál *

A sas, mint a magyar nemzet ősi madara számos cimerben szerepel. Va- dászottnak nevezhetjük azokon az ábrázolásokon, melyeken nyilazottan fordul elő.Ragadozó mivoltát más apróbb állatokra lecsapó alakban sokszor meg­festették.

Feltűnően kevés a nemes vadászmadár, a sólyom, ábrázolása a címere­inkben. Lehet, hogy a solymászok kiváltsága volt, hiszen a vele való vadászatot az ős hazából hozták magukkal eleink. Az ősi Csanád és Örsur nemzetségi jelvényeken találjuk ábrázolásukat. Mindazonáltal igen tetszetős sólymos címereket találunk, melyek szép emlékei a solymászatnak. Ilyen a solymász karján ülő sólyom, jobbjában kis ma­

- 102 -

darat tart, a solymász jobbjában a sólyom, baljában három fogolyma­dár, a sólyomfészekből a fiókákat kiszedő férfi stb. Ragadozó termé­szetét jelzi a leütött madáron lakmározó alak. Egy élethü ábrázolás, mikor a sólyom egy fürjre csap le, mig a másik fürj futva-repülve me­nekül .

A többi madárfaj már csak kis mértékben található a cimereinkben olyan formában, hogy azokat vadászati vonatkozásuaknak is tekinthet­nénk. Ilyen a holló, melyekből csak a nyilazottakat tekintjük ilye­neknek.

Az ősi Kaplyon nemzetség jelvénye a karvaly, melyet sokan a Turul ma­dárral is azonosítanak. E család leszármazói sokszor más alakú raga­dozó madarakat festettek címereikbe, igy alak szerint nehéz meghatá­rozni azokat.

A többi ragadozó madarat a héjjá, ölyv, keselyű képviseli.A legnagyobb alföldi madarunkat a túzokot találjuk Balmazújváros cí­merében, máshol nyilazott alakban látható.

A Kárpátok nagy madarát a siketfajdot a középkori Bögöthy címerben láthatjuk, ahol a madár az áfonya bokor ágán áll és a leveleket, bo­gyókat eszi.

Fácán, fogoly és a fürj mellett baglyot, galambot, csókát, vadpávát találunk nyakon nyilazott változatban. Az 14.35 évi Soldtfs cimer egy meglőtt, vérző, zuhanó fácánt ábrázol.

Tekintélyes számban vannak a vizi szárnyasokat ábrázoló cimerek is, ezek között a legrégibb a Nádasd nemzetség címeres pecsétjén látható és a nádasban úszó vadkacsa. Vadkacsán kívül szerepelnek még a vad - liba, fehér kócsag, gémek, gólya, pelikán, valamennyien mint vadá- szottak, nyílvesszővel átlőtt alakban.

105 -

Vadászattal összefüggő tárgyaknak tekintjük a szarvas agancsot és a vadászkurtöt» A gímszarvas agancsát szivesen festették mint kisérő elemet, A cimerpajzsban azonban mint trófea, kcponyásan is előfordul.

Igen furcsa és szokatlan címerünk az 1431 évi Bárczay cimer, amelyben a koronából kinövő férfinak jobb keze helyett 7 ágú szarvasagancsa van. A másik a szintén ez évből, származó Dobry címer, melyben egy ko­ronás fejű nőnek a fülei helyett 6 ágú szarvas agancsai vannak, A Ros- koványi cimer női alakjának karjai szintén szarvasagancsok. Vajon mit jelenthettek ezek az ábrázolások? Kiderítése a jövő kutatás dolga,

A számos kürt ábrázolás Között felismerjük a vadászkürtöt, melyre legtöbbször az oklevél szövege is utal.

Nem térek ki - már csak az anyag térjedelmessége miatt sem - a vadász hu kísérő társa a vadászkutyás cimerek ismertetésére, sem a vadász fegyverekre. Ezekben bő adatot találunk korabeli fegyverekre és az ab­ban a korban ismert és tenyésztett vadászkutyák fajtáira.

Inkább a halászati vonatkozású címereket említem még meg. Ilyen is száznál több található címeres emlékeink között. Legrégebbiek a Borsa és Ákos nemzetségek jelvényei a cimerespecséteken, ahol a hal a fő motívum.

A halak és rákck számos fajtáját alakját ismerhetjük fel cimereinkben, de van olyan is, ahol a halász hálóval, horgászbottal halászik. Az 1553 évi Kincses cimerben a zöldruhás vadász-halász szerszámijjal lövi a vízben úszó halat. Az 1414 évi egyik legrégibb címerünkben az Ejeeszte- vényi cimerben, a nyársra tűzött hal sül a lángok fölött, a cimer si­sak díszében már a pirosra sült hal látható. Az oklevelet Zsigmond ki­rály adta szakácsának, aki külföldi útjaira is mindig elkísérte,

A teljesség kedvéért említsük meg a vadászlovat is, amelyet mint már előbb említettem több címerben is megfestettek. Vadászatra rendszerint a higgadt, nem ijedős kasztrált paripákat kedvelték. Báthory András er­délyi fejedelem nagy lovas vadász volt és nagyon szerette a szép pari­

104 -

pákát. Kedvelt lódoktora - lóborbélya - egy székely nemes ember volt. aki állandóan kérte a fejedelmet, hogy adományozzon neki is egy, az akkor divatba jövő és elterjedő festett cimert. A fejedelem - nyilván jó kedvében - teljesítette kérését, és az armálisban megfestett cimer pajzsába mesterségét festette bele, amint a szöveg mondja: "Egy lóta­got, mintha lökne", mellé a kastráló szerszámot, a bunkós kalapácsot tartó félkart.Abban az időben a kasztrálást a kerék osszezúzásávy1 végezték.