NNCL1785-5DDv1.0

BÁLINT ÁGNESSZELEBURDI CSALÁD

A SZERZŐ RAJZAIVALSIRÁLY KÖNYVEK

MÓRA KÖNYVKIADÓBUDAPEST 1968

Szeptember 22. Megbeszéltük a Radóval, hogy naplót fogunk írni,és majd ha öregek leszünk, jót derülünk rajta.Ezt a szót, hogy derülünk, a Radótól gyűjtöttem.Az ő papája nyelvész. A mamája meg színésznő,és otthon mindig szerepeket tanul. Ezért nálunkaz osztályban Radónak van a leggazdagabbszókincse. De én már sokat loptam belőle.Radó majdnem mindig hosszúnadrágban jár.Anyu Jenőkének hívja, apu meg hámozottgilisztának.Radóval hosszasan tárgyaltunk arról, hogyanírjuk a naplót. Csak arról írjunk-e bele, ami

igazából megtörtént, vagy olyat is írjunk bele -hogy érdekesebb legyen -, amiről csak olvastunk.És hogy csak a vasár- meg ünnepnapokról írjunk-e, amikor kirándulni szokott az ember, megmoziba menni. Végül is a Radó azt mondta, hogya hétköznapok érdekesek igazán, mert abbóllátszik, milyen egy család élete. És énelsősorban a családomról akarok naplót írni.Én is egyik tagja vagyok a családomnak. Életbensokkal szebb vagyok, mint a rajzon, és életbennekem csupa piros csíkos ingem van, a Ferinekmeg kék csíkos, hogy meg lehessenkülönböztetni, de a bátyám, a Feri nem adta idea négyszínű golyóstollát, pedig kértem tőle. Azén golyósommal meg csak fekete csíkos ingetlehet rajzolni.

A Feri életben nagyobb, mint én. Mérgembenrajzoltam kisebbre, amiért olyan irigy.A szüleim is szebbek, mint ahogyan lerajzoltamőket, de különben ilyenek, mikor sétálni menneka húgunkkal.Elölről egészen olyanok, mint más gyereknek aszülei. Oldalról már nem olyanok, mert oldalróllátszik Barika is.

Barika a kis húgom játéka, anyu varrta neki,mikor én még másodikba jártam. Valami régibáránybőr bundának a gallérjából varrta. Anyunagyon szeret játékállatokat varrni, csaksohasem sikerül neki. Barika sem sikerült, már újkorában roggyant volt a lába, és nem látszottrajta, hogy bárány akar lenni. De a kis húgom, aPicurka nagyon szereti. Soha nem megy sétálniBarika nélkül. Pedig Barika már csak olyan, mintegy lábtörlő. Még olyanabb. Ahogy Picurka húzza

maga után az utcán, a szőrébe beleakad mindenvillamosjegy meg almahéj. Apu már sokszor beakarta dobni a szemétbe, Picurka azonban nemengedi. Így hát csak kiporolják, és következővasárnap megint mennek vele sétálni.Azt szeretem a szüleimben, hogy nem kényesek.Más biztosan nem menne végig az utcánBarikával. De ők tudják, hogy Barika a gyerekükkedvenc játéka, és nem törődnek vele, ha másokazt hiszik, hogy Picurkának nincsenek rendes,pénzért vett játékai.Radó azt mondja, hogy az ilyen szülők sokatérnek. Ő például vasárnap, ha sétálni mennek,nem hordhatja a megszokott sapkáját, amelyikmár jól a fejéhez idomult, hanem egykiállhatatlan, kemény sapkát kell hordania.A bátyám, a Feri, az is olyan hiú, mint a Radószülei. Jól tanul, folyton az eszét fitogtatja,nehogy azt higgyék, hogy nincs neki.Ferinek is van barátja, akivel egy padban ül,mint én a Radóval. Az ő barátja a Novák.Novákék hatan vannak testvérek. Három nővéremár dolgozik. Mind a Fonóba járnak, ahová amamája. A legidősebb nővére már férjnél is van,és olyan házban lakik, ahol egyszer leugrott egyember az emeletről.A Novák tud drótból lámpaernyőt forrasztani.A második emeleten lakik egy fiú, a FüzesiAndris, az is mindenfélét forraszt. Példáulegyszer forrasztott drótból egy nagy pókhálót, és

felerősítette a lépcsőházban a falra. Mikor Annusnéni, a házfelügyelőnk le akarta söpörni, nemjött le.A Füzesi Andris nővére, a Kati nem tudforrasztani, de a mamájának a régifürdőruhájából kiváló csúzligumit szokott nekünkkihúzogatni.A második emeleten több gyerek van, mint a miemeletünkön, de a Lehocki Jancsi is hozzánk járfel játszani a húgával, a Verával, mert itt nálunktovább süt a nap a folyosón.Egyébként itt nálunk, a harmadikon majdnemcsupa öregek laknak. A sarokban két idős nénilakik, a Hetti néni és az Olgi néni. A Hetti néninagyon finom süteményeket tud sütni, mindig adnekünk is belőle. De nem úgy, hogy behívbennünket a lakásba, hanem kihoz egy tányérsüteményt a folyosóra, és megvárja, mígleesszük róla. Mert a sógornője, az Olgi néninem szereti, ha gyerek megy be hozzájuk. Olginéni folyton takarít, reggeltől estig a parkettetfényesíti és a kilincseket.Az első emeleten is lakik egy öreg néni, özvegySerédinének hívják, az jóban van Hetti nénivel,de Olgi nénire nagyon haragszik. Csak olyankorlátogatja meg Hetti nénit, ha a sógornője nincsotthon. És a kutyáját, a Fifit sem viszi magával,mióta egyszer Olgi néni az egész házattelekürtölte azzal, hogy másfél napig szedegettea Fifi szőrét a perzsaszőnyegről.

Régen, fiatalkorában Fifi díjat nyert egykutyakiállításon. Láttuk az érmet is. Nem tudom,hogy akkor milyen volt a Fifi, de biztos, hogynem ilyen, mint most, mert akkor nem adtakvolna neki érmet.Még nem írtam le, hogy kik laknak itt mellettünk,a másik oldalon. A Belvíziék. Sajnos. Mi a Ferivelmeg a Picurkával meg a Radóval meg a Novákkalki nem állhatjuk őket. Egy gyerek sem szeretiőket a házból. Pedig nekik is van egy ötéveslányuk, az Andrea.A mamája azt hiszi, hogy szép. Pedig csakolyan, mint az a porcelán egér, amit a Serédinéninél láttam egyszer a vitrinben.És borzalmasan kényes. Nem jár sehovájátszani, hogy őhozzájuk se járjon senkijátszani. Ugyanolyan kényesek a lakásra, mintOlgi néni. Meg is értik egymást nagyszerűen.

Radó egyszer együtt jött fel a liften Olgi nénivelmeg a Belvízi nénivel, akik arról beszélgettek,hogy a parkettjük ma nincs jó színben, kicsitsápadt, talán az időjárás miatt. Különben Olginéni mindenkinek meséli, milyen gyönyörűlakásuk van Belvíziéknek, tele modernkerámiával és mindenféle drága, külföldiholmival. Belvízi néninek indiai aranypapucsavan, Belvízi bácsi pedig amerikai pipadohánytszív. Azt is Olgi néni híresztelte el, hogyAndreának a szobájában látható minden játék,amit csak a boltokban kapni lehet, meg olyan is,amit nem lehet kapni, mert Belvízi bácsinaknagyon sok ismerőse van, és aki jár hozzájuk, azmind hoz külföldről valami drága játékotAndreának.Mondta is a Novák, hogy jó volna egyszer a miszobánkból alagutat fúrni Belvízi Andreaszobájába, és mikor nincsenek otthon, akkorátmásznánk, és játszanánk a játékaival. Nálunka Feri ágya alatt volna az alagút bejárata, odaátmeg parkettszínűre festett lemezzel takarnánk ela kijáratát. Vagyis takarnók, ahogy a Radószokta mondani. Azt is mondta a Radó, hogyinkább a szekrény alatt lyukadjunk ki, átvágvamindjárt a szekrény alját is. A szekrényekaljában mindig szokott papír lenni, az takarná alyukat. Mi pedig a szekrényajtón keresztülkibújhatnánk.Ez jó ötlet, de a Ferinek nem tetszik, mert fél,

hogy ha egyszer az Andrea valami nehezebbdolgot dob le a szekrény aljára, mondjuk, egykirándulócipőt vagy egy sporttáskát, azt a papírnem bírja meg, az Andrea holmija leesne alyukba, és minden kiderülne.Azt is el szoktuk képzelni, hogy bekormoznánk acipőnk talpát, és jól összejárnánk a parkettjüket.Nagyon haragszunk rájuk, mert borzalmascsúnyán tudnak nézni, ha ott játszunk afolyosón. És mindig ránk szólnak, hogy miértnem a játszótérre megyünk játszani. Tegnap is,mikor egy percre kiderült, szaladtunk Picurkávala folyosóra fogócskázni, de a Belvízi bácsi, az akét lábon járó, csúnya krumpli mindjárt szólt,hogy ez nem játszótér, miért nem oda megyünk,ha ugrálhatnékunk van. Pedig mire lementünkvolna, már újra esett az eső. De ő persze nembánja, ha a más gyereke bőrig ázik,tüdőgyulladást kap és meghal.Bezzeg az Andrea, annak szabad a folyosóntologatnia a babakocsiját! Mert a Belvízi néniszerint az Andrea csak levegőzik egy kicsit. Ésnem rendetlenkedik úgy, mint mi.Most már több lakót nem írok le, mert kezdekéhes lenni. Azt hiszem, szilvalekváros kenyereteszem. A szilvalekvárt nagymamáéktól hoztuk,mikor hazajöttünk a nyaralásból. Radónak isnagyon ízlik.

Szeptember 25. Feriék kirándulni voltak Vácrátóton, és hoztakhaza állatokat meg növényeket, mert a Feri mega Novák biológiai szakkörbe jár. A Nováknövényeket gyűjtött, Feri meg békákat. Van aszakkörnek egy nagy, üres terráriuma, azértgyűjtött a Feri békákat, hogy legyen bennevalami, ami mozog. Szeretett volna gyíkot hozni,meg szalamandrát is, de azt nem talált.Egy jó kis zsákban hozta a békákat, az is aszakköré, és hozott egy csomó falevelet, aztbeleszórta a fürdőkádba, azután kiengedte abékákat, hogy éjszakára szabadon legyenek.Nagyon örültünk Picurkával, mert nem lehetettfürdenünk. A békáknak is örültünk, hozott a Feriegy mohazöldet, kacskaringós, fehér mintával,egy feketét, aminek a hasa fehér, két csíkoslábú kecskebékát és két vörös hasú unkát.Kellett volna egy különleges, zsemleszínűbékának is lennie, de azt nem találtuk. Biztosankimászott a zsákból, mielőtt még bekötötte.Ha Feri ideadta volna a golyóstollát, akkor mostmindenféle színes békákat rajzolhatnék. Deolyan irigy az a Feri, hogy borzasztó! Azt semakarta engedni, hogy figyeljem az unkákat,mikor kezdik fölfújni magukat. A Lehocki Jancsimondta nekem, hogy mikor ő nyaralni volt, látottunkákat, és azok felfújták magukat kétszerakkorára, mint amekkorák, és elkezdtek

vartyogni. Vagy unkogni? Mindegy. Szeptember 27. Tegnap mozgalmas napunk volt, irigyelt is érte aRadó! Náluk egész álló nap nem történt más,csak az, hogy a papáját idegesítette aszomszédból áthallatszó rádió, nálunk meg márkorán reggel volt egy borzasztó nagy visítás. Énnem hallottam, mert még aludtam, de aki márébren volt, az mind kirohant a folyosóra, mertazt hitték, megöltek valakit.Sajnos, mi még akkor aludtunk a Picurkával, csaka Feri hallotta. Mi csak az ajtócsapkodásraébredtünk föl.A nagy visítás az volt, hogy Annus néni, aházfelügyelőnk mosta a lépcsőt, és meglátta ami zsemleszínű békánkat. Mert az nemVácrátóton ugrott ki a zsákból, ahogy a Ferigondolta, hanem itt, a lépcsőházban. És ott ültszegény egész éjjel a hideg kövön. És Annusnéni megijedt tőle.Mikor a Feri lement a békáért, hogy felhozza,akkor a Belvízi néni is elkezdett visítani, hogymicsoda szomszédság, kígyót-békát tartunk alakásunkban, és ő kénytelen ilyen népekkel egyházban lakni. Olgi néni a folyosó másik végénájuldozott. Apu méregbe gurult, és mondta, hogysenki sem kénytelen a mi szomszédságunkban

lakni, már holnap el lehet költözni mellőlünk.

A tegnapi napon több gyerek elkésett aziskolából, köztük én is meg a házbeli barátaink,mert mind feljöttek békanézőbe, és segítettekzsákba rakni őket. Olyan nagy volt a nyüzsgés,hogy valamelyikünk nyitva felejtette a kádnak acsapját.Én értem haza elsőnek a napköziből, mertFerinek kosárlabdaedzése volt. A lakásunkteljesen teli volt vízzel, pedig Annus néniaddigra már bement az ő kulcsával, és elzárta acsapot. Neki a Szentesi bácsi szólt. Szentesiékalattunk laknak, és éppen ebédeltek, mikor amennyezetről csöpögni kezdett a levesükbe avíz.Szentesi néninek van egy nagy, cirmosmacskája, a Karcsi. Mindig kiül a folyosóra, hasüt a nap. A vizet nem szereti, ezt onnét tudom,hogy egyszer, mikor Picurkával

szappanbuborékot fújtunk, és rácsöpögött aszappanos víz, akkor nagyon mérges volt, ésbement a lakásba.

Radó csudára megörült, mikor felhívtam, ésmondtam neki, hogy nálunk árvíz van. Kért, hogyaddig ne csináljak semmit, míg ő nem jön. Hátnehezemre esett várni, de kivártam, csak aLehocki Jancsiéknak szóltam közben.Mikor anyu hazaért a munkából, egy csomó cipőtmeg zoknit látott az ajtó előtt.A Radó meg csuromvíz volt, mert mikor a FüzesiAndris kirántotta alóla a szőnyeget, hanyattesett a vízbe. Jaj, de jól mulattunk! Persze mikormár anyu is otthon volt, nem lehetett olyan nagypancsolást csapni, hanem szemétlapáttalmeregettük vödörbe a vizet.Ferinek mind szétáztak a füzetei, mert neki az aszokása, hogy reggelenként kirázza a táskájábólazt, ami nem kell, bedobálja az aznapi

könyveket meg füzeteket, a többit pedig otthagyja a padlón.Barika jól teleszívta magát vízzel. Most majdszép tiszta lesz.Radó végül az én tréningruhámban ment haza. Szeptember 29. Már teljesen fölszáradt a parkettünk, aszőnyegek is megszáradtak, meg a cipők ismind. Szerencse, hogy olyan szép, nyárias idővan, ajtót, ablakot nyitva lehet hagyni.Nem is írok most tovább, hanem lemegyek aparkba kicsit focizni a Lehocki Jancsiékkal. Szeptember 30. Tegnap délután a Szentesi Karcsi beugrott anyitott konyhaablakon, és megette a rántotthalat, amit anyu kikészített nekünk az asztalra,hogy legyen vacsoránk, míg ő fodrásznál van.Szentesi néni még ma is panaszkodik, hogy nemgyőz Karcsinak tejet adni, annyira szomjas ahalra.Most, hogy az ajtók meg az ablakok is nyitvavannak, minden szó behallatszik a folyosóról.Lehet hallani, mikor Olgi néni pöröl Hettinénivel, amiért Hetti néni csak négyszer húzza

végig a cipője talpát a lábtörlőn, és nemnyolcszor. És azt is hallottam, mikor BelvíziAndrea azzal hencegett a mi Picurkánknak, hogyneki danulon báránya van, amit ki lehet mosni akádban. A húgunk mondta neki, hogy Barikaviszont tud úszni, láttuk, mikor nálunk árvíz volt.Andrea nagyon irigykedett, amiért náluk mégsohasem volt árvíz. Aztán mérgében azzalhencegett, hogy az ő danulon bárányának aPirtyán bácsi istállót készít. A Pirtyán bácsihivatalsegéd vagy micsoda ott, ahol az Andreapapája dolgozik, és mindig mindent megjavítmeg szerel a Belvíziéknél, ingyen. LegalábbisHetti néni azt mondja, hogy Belvíziék sohasemmiért nem fizetnek egy fillért sem, Pirtyánbácsi azért dolgozik náluk mindenfélét, mertBelvízi bácsi megígérte, hogy a legközelebbifizetésemelésnél rá is gondolnak.Andrea azt mondja, hogy a játék istállótvillannyal lehet világítani. Jó volna megnézni. Október 1. A húgunk látta a játék istállót, mert Andreabehívta, és megmutatta neki a játékait. Picurkaazóta folyton sír, hogy Belvízi Andreának saját,külön szobája van, amiben csak ő lakik adanulon bárányával meg a babáival. Most ő isszeretne külön szobát, amiben azzal a rusnya

Barikával lakhatna.Magyaráztuk neki, hogy a Belvíziék lakásanégyszobás, a miénk meg csak két szobából áll.De Picurka egyre csak óbégat, hogy lakjunk mi isnégyszobás lakásban.

Az ember húga mindig csak bömböl.Szerencsére tegnap Feri egy kis dobozban hozottcincérpondrót. Ez annyira érdekelte a húgunkat,hogy elfeledkezett a sírásról is. Mindenáron ahernyóval akart játszani. Feri mondta, hogy aznem hernyó, hanem pondró, és majd ha itt leszaz ideje, bebábozódik, aztán tavaszrapompázatos, nagy bajuszú cincér válik belőle.Csak jó helyet kell neki csinálni,uborkásüvegben, fűrészporral, falevéllel, hogykedve legyen bebábozódni.Most mindenütt a pondrót keressük, mert mikortegnap elkezdődött a televízióban a film, akkor aFeri csak föltette a pondrós dobozt a szekrénytetejére, hogy Picurka ne érhesse el, és szépenott is felejtette. Mire eszébe jutott, addigra a

doboz már üres volt. A pondró kirágta magát, éselszökött.Kár, mert Radóval már megbeszéltük, hogyellopjuk a Feritől, és tavaszra lesz egynagybajuszú cincérünk. Október 4. Radóval elhatároztuk, hogy kéményseprőkleszünk. Nagyon érdekes lehet fönt járkálni atetőkön. Majd úgy csináljuk, hogy egyikünk föntbelekiabál a kéménybe, a másikunk meg lentről,a kis vasajtón át visszahuhog neki.Azonkívül vannak rablók, akik a háztetőnkeresztül menekülnek. Mi a Radóval megfognánkegy ilyen rablót, és - mit is csinálnánk vele?Mondta a Radó, csak elfelejtettem.

Nem baj, eszem egy kis süteményt.Na, már eszembe is jutott, hogyan mondta a

Radó: "Az igazságszolgáltatás kezére juttatnóka rablót."Szegény szüleinknek elegük lehet a húgunkkal!Folyton nyafog, hogy ő is szeretne külön szobát,mint Andrea. Anyu mondta is, hogy bizony, jóvolna nagyobb lakásban lakni, ahol lehetvasárnap délutánonként aludni, míg mi egytávolabbi szobában játszunk. De azért ő semakar innen elmenni, mert apunak igaza vanabban, hogy egy nagy lakásnak a bére isnagyobb, és akkor kevesebbet tudunk autórafélretenni.Még annál is kevesebbet, mint amit ígyfélreteszünk. Márpedig mi a Ferivel inkább aztválasztjuk, hogy autónk legyen, amivelhétvégeken kirándulni lehet a Balatonhoz megmindenhová. Október 7. Emeletes ágyunk lesz! Háromemeletes! Legalulfog aludni a Feri, középütt én, és legfelülPicurka, minthogy ő a legkönnyebb. De ha aPicurka beleegyezik abba, hogy nekiadom atőrömet, akkor én alszom legfelül.Azért lesz emeletes ágyunk, mert tegnap itt voltlátogatóban Serédi néni a Fifivel. Mi aszobánkban tanultunk, de közben feljött a Novákmeg Füzesi Andris is, hát kitaláltuk, hogy jó

volna pingpongozni.

A mi asztalunkat szét lehet nyitni, és akkor elégnagy a pingpongozáshoz, viszont akkor elveszi aszobából a helyet. A Novák nem is tudottmozogni, egészen oda volt lapítva a falhoz.A Feri találta ki, hogy ha a Picurka ágyát áttoljukanyuék szobájába, akkor előbbre lehet húzni azasztalt, és Nováknak is lesz helye ugrálni.Átlöktük hát Picurka ágyát a másik szobába,mert nem is figyeltünk arra, hogy vendég van.Anyu mondta aztán, hogy Serédi néni iszonyúanmegdöbbent. Éppen azt mesélte, hogy Olgi néniminden este megnézi, nincs-e betörő az ágyalatt, mikor odacsúszott eléje Picurka ágya, telikabátokkal, sapkákkal, táskákkal, könyvekkelmeg almacsutkákkal. Ugyanis nagymamáék múlthéten küldtek egy kosár almát, és most aztfogyasztjuk.Serédi néni el is ment - ahogy Radó mondaná -

"egy megrázó élménnyel gazdagabban". Apu megbejött hozzánk, és udvariasan kérte, hogymáskor, ha náluk vendég van, ne taszigáljunk áthozzájuk egy szemétdombot.Magyaráztuk neki, hogy a csutkák csak azértvoltak, mert aki nézte a játékot, az fent ült aPicurka ágyán, és almát evett.- Teljesen érthető! - mondta erre az apu -, csakaz a baj, hogy a csutkákkal telidobált ágyatáttoltátok a vendég orra elé.- Mert kellett a hely! - kiabáltuk kórusban. - Nemlehet pingpongozni olyan szobában, ahol háromágy terpeszkedik!Akkor mondta a Novák:- Nem is értem, miért nem csináltatnak Feribácsiék emeletes ágyat. Nálunk is otthon úgyvannak az ágyak, egymás fölött. Meg semtudnánk mozdulni különben.Ugyanis az a nővére, aki már férjhez ment,közben összeveszett a férjével, és most megintotthon lakik a Novákéknál, de most már gyerekeis van.Holnap vesszük meg a vasalódeszkákat.Ugyanis, miután Novák említette ezt a dolgot,Ferinek eszébe jutott, hogy az Ezermester címűfolyóirat valamelyik számában le van írva,hogyan kell vasalódeszkából emeletesgyerekágyat készíteni. Meg is találtuk azt aszámot, nagyon egyszerű az egész ügy. Novákugyan mondta, hogy szóljunk a papájának, az

szívesen eljön nekünk segíteni, de minekszóljunk, mikor ezt mi magunk is meg tudjukcsinálni.Picurka egyébként azt hitte, hogy az emeleteságyra liften kell fölmenni. Október 12. Mégis szóltunk a Novák bácsinak, mert az azemeletes ágy, amit mi magunk építettünk,összedőlt alattunk. Szentesi bácsiék azt hitték,hogy földrengés van, mikor a csillárjukhimbálódzni kezdett.

Szerencsére a Feri még nem volt ágyban, mikorez történt, még fogat mosott, így őt nemlapítottuk össze, csak a Picurka Barikáját.Apu először bizonygatta, hogy azért dőlt összeaz ágy, mert én Picurkával a legfelső ágyon

birkóztam. Pedig nem is birkóztunk, csak megakartam értetni azzal a fafejű húgunkkal, hogyövé lehet a tőröm, viszont én alszom a legfelsőágyban. Egyre azt kiabálta, hogy neki nem kell atőröm. Az én tőröm, aminek két igazi csorbulásis van a pengéjén! Olyan, mintha sziklabörtönömfalait vájtam volna vele. Igazában attól csorbultki, hogy anyu paradicsomkonzervet bontott vele,mikor nem találta a konzervnyitót. De ez nincssehol sem ráírva, és aki hozzáértő ember látjaazt a szépen kicsorbult pengét, biztosan mindenegyébre gondol, csak paradicsomkonzervre nem.Egyébként Novák bácsi, akinek végül mégisszóltunk, azt mondja, azért dőlt össze az ágy,mert túl sok volt a három emelet. És most ősegít megépíteni egy masszív kétemeleteságyat.Közben kiderült, hogy Novák bácsi bélyeggyűjtő.Apu már össze is állított neki néhány szép sort,viszonzásul a segítségért.Az nem baj, hogy csak kétemeletes ágyunk lesz,mert így is nagyobb helyünk van apingpongozáshoz. Meg különben is csak a Feriágya maradt ki az építkezésből. Október 15. Azért is én alszom felül!

Anyu nem engedi Picurkát fent aludni, mert fél,hogy leesik. Picurka először sírt, hogy ő márBelvízi Andreának elhencegett azzal, hogy afelső ágyon alszik. De Hetti néni megvigasztalta,hogy Belvízi Andrea így is nagyon irigykedikPicurkára, és mindenáron emeletes ágyatszeretne. Persze neki nem csinálnak, mert nincstestvére, akivel osztozkodnia kellene a helyen.Radó kapott egy pár szíriai aranyhörcsögöt. Azegyiket Gézának hívják, a másikat Rózának.Csakhogy én nem tudom, melyik a Géza, ésmelyik a Róza, mert teljesen egyformák.

Én is szeretnék ilyen kis hörcsögöket.Az a bácsi, akitől Gézáék származnak,kutatóintézetben dolgozik. Tegnap mi iskutatóintézetet játszottunk Radóval. Azorvosságos fiolákból kiszórtuk, ami benne volt,úgysem szoktunk soha orvosságot bevenni,azután az üres fiolákba festékes vizettöltöttünk. Nagyon szépen mutatott, csak ahúgom, akinek mindenbe bele kell ütnie azt avacak kis orrát, feldöntötte a fiolákat, és azegész asztal csupa festék lett.

Október 20. Andrea dicsekedett, hogy Pirtyán bácsi csinál ababáinak emeletes babaágyat.Olyan jó ennek a penészvirágnak, Pirtyán bácsimindent megcsinál neki, amit csak kér.A Pirtyán bácsi telis-teli lehet sikerélményekkel.Most én is sikerélményeket gyűjtök, mertolvastam az Élet és Tudományban, hogy aki estea napközben elért sikerektől föllelkesülve alszikel, az rövidebb idő alatt alussza ki magát.Mutattam ezt a cikket anyunak, mert ő mindigmár nyolc órakor el akar engem zavarni atelevízió elől azzal, hogy másnapra ki kellaludnom magamat.Megbeszéltem ezt a dolgot Radóval,elolvastattam vele is a cikket, nagyonérdekesnek találja. De úgy látszik, a modernlélektanhoz nincs érzéke, mert mikor kérdeztemtőle, mivel érjek el sikereket, azt mondta:tanuljak jobban.Igaza van apunak, mikor azt mondja, hogy aRadó kicsit koravén. Lehocki Jancsival istárgyaltam a cikkről. Szerinte, ha volnaénekhangom, azzal szép sikereket érhetnék el.De nincs. Október 20.

Ma nyelvtanórán, míg a Baumgarten felelt, Radóegy cédulára fölírta nekem, hogy szerinte mibenérhetnék el sikereket. Első helyen megint atanulást említette, aláhúzva - ez a rögeszméje -, azután írta még, hogy: sport, képzőművészet,közlekedés, természettudományosmegfigyelések.A közlekedést nem értettem. Radómegmagyarázta, hogy például ha futva elérek amegállóban egy autóbuszt, az szép siker, mégszívdobogást is kap tőle az ember.Szerintem ez tulajdonképpen sport. És minthogymostanában sehol sem hirdetnek gyermekrajz-kiállítást, amire benevezhetnék, elhatároztam,hogy a sportban fogok sikereket elérni. Amellettpersze végzek természettudományosmegfigyeléseket is, a kettő nem zárja kiegymást. Anyutól már kaptam egy nagy kanálpenészt, baracklekvárról szedte le, és éppen elakarta dobni, mikor én elkértem.Belehelyeztem egy sajtosdoboz födelébe -amelyet előzőleg vastagon bekentembaracklekvárral -, és most ott tenyésztem.Nagyon szép, zöld penész, különféle dudorokkal.

Ami a sportot illeti, megbeszéltem Radóval,hogy ezentúl iskola után mindig futok néhánykört a parkban. Ha majd jól belejöttem afutásba, egyszer, mikor meccsre megyünk aFerivel és Novákkal, készakarva később indulokel, mint ők, és úgy behozom őket a megállóban,mint a pinty.Kezdeti sikerélménynek ez is elég lesz, de hatovább trenírozok, érhetek el még nagyobbsikereket is, olyanokat, mint például dobogóharmadik, második, esetleg első foka. Október 24. Tegnap, ahogy a harmadik körömet futottam a

parkban, felfedeztem a szomszédos sétányonaput Picurkával. Ők minden délután szoktaksétálni, mert apu sokat ül a hivatalban, és kellneki a mozgás. Nem láttak engem, de én láttamőket, és azt is láttam, hogy Picurka egy hosszúcsokoládé rudat evett. Most már értem, miért járPicurka olyan szívesen sétálni az apánkkal! Deazért felháborító, hogy mikor én tegnap vagytegnapelőtt kértem pénzt aputól egy új bűnügyiregényre, azt mondta, hogy hónap vége van.Most figyelni fogom őket edzés közben. HaPicurka rendszeresen vetet apuval csokoládét,akkor majd én is járok velük sétálni. Október 27. A húgunk teljesen behálózza az apánkat.Tegnapelőtt - egy fa mögül lestem őket -csokoládé ceruzát szopogatott séta közben,tegnap meg csokoládé szivar fityegett aszájában. Pedig most már egyre közelebb van ahónap vége. Beszéltem erről Radóval, és őmondta, hogy a nők ilyenek. Például az őnagynénje elvált a férjétől, mikor annak kezdettrosszabbul menni.Ma úgy osztottam be a köreimet, hogyegyenesen szembetalálkozzam apuékkal, mikor acukorkásbodé felől jönnek. Sikerült is velükszembetalálkoznom, de csalódtam, mert Picurka

nem szopogatott sem cukrot, sem csokoládét,hanem torkaszakadtából bömbölt. Először azthittem, azért sír, mert apu nem vett nekiédességet. Azután kiderült, hogy egy kis kövér,fehér kutyus miatt sír, amit egy fiú sétáltatott aparkban. Mindenáron haza szerette volna vinni.Apuval együtt magyaráztuk neki, hogy nemvihetjük haza, mert nem a miénk. Akkor azértkezdett bömbölni, hogy apu vegyen nekikiskutyát. Olyan borzasztóan sírt, hogy a rendőris odajött megnézni, nem valami minden emberiérzésből kivetkőzött fenevad veri-e a gyerekét.Végeredményben nem jártam rosszul ezzel atalálkozással, mert apu adott pénzt, hogygyorsan hozzak valami édességet Picurkának, éstermészetesen magamnak is. De Picurka mégakkor sem hallgatott el, mikor már a szájábaakartam dugni egy gyönyörű csokoládé pipát.

Én olyan csokoládé butykost vettem magamnak,ami tokajival van töltve.Kiskutyát egyébként én is nagyon szeretnék. Mársokszor emlegettük Radóval, hogy kellene egykiskutya. De az ő apja sem enged kutyát tartani.Meg az enyém sem. Tegnap este szó volt erről,mert Picurka még otthon is bömbölt, nem kellettneki a csokoládé pipa. Feri rögtön jelentkezett,hogy ő is szeretne kutyát. Uszkárt, mert azolyan okos. Én meg boxert. Az osztályban azegyik fiú mamájának van boxerja. Sajnos, apánkebben a kérdésben kérlelhetetlen. Nem engedi,hogy kutyát tartsunk. Azt mondja, egy ilyencsöpp lakásban éppen elég egymástkerülgetnünk, nemhogy még kutya is legyen aláb alatt.Szerintem egy tacskó elférne nálunk. Az olyan

alacsony.Feri meg kijelentette, hogy inkább ne gyűjtsünkautóra, hanem költözzünk nagyobb lakásba, éstartsunk kutyát. Ha kutyánk lesz, nem foghiányozni az autó, amivel hétvégi kirándulásokramehetnénk; a kutya úgyis odavarázsolja atermészetet a városi ember lakásába. LegalábbisZoli bácsi, Feriék élővilág tanára így mondta. Azaz érdekes, hogy anyu sem akar kutyát. Márlegalábbis azon az áron nem, hogy másiklakásba költözzünk. Szerinte nem egykönnyentalálnánk még egy ilyen lakást, amelyik ennyireközel legyen óvodához, iskolához meg az őmunkahelyéhez. Így is mindig elkésikreggelente, hát még ha messzebbről járnamunkába. Azonkívül attól szokott rettegni, hogyelüt bennünket valami. Ezért örül, hogy itt aziskola, a másik sarkon, még a villamossínekensem kell keresztülmennünk.Radó villamossal jár iskolába, mert ők messzebblaknak. A múltkor látott a villamoson egy nénit,akinek lilára volt festve a haja.Most végül is nem emlékszem: megette Picur acsokoládé pipát vagy sem? Csak nem a Ferikaparintotta meg? November 3. Óriási nagy újság van:

Rózának öt kishörcsöge született! Akkorák csak,mint egy babszem, egészen csupaszok, és nemlátnak. Radó megígérte, hogy ha majd már elégnagyok lesznek, nekem is juttat belőlük.Egyébként csodálkozik, mert az a bácsi, akitől aRózát meg a Gézát kapta, azt mondta neki, hogya hörcsögök csak tavasztól őszig szaporodnak.Úgy látszik, az a bácsi nem jól tudta, pedigkutatóintézetben dolgozik.

Tegnap mostunk Radóval. Eredetileg csak agumimatracokat akartuk a kádban a víz alányomni, tudniillik a Feri kapott Nováktól valamiigen jó gumiragasztót, és mi a Radóvalmegtaláltuk, azután keresni kezdtük, hogy mitlehetne ragasztani.Megragasztottuk Picurka gumizsiráfját, egy régifutballbelsőt, aztán Radó kérdezte, nincsenek-elyukas gumimatracaink. Mondtam, hogy eresztenimindegyik ereszt, de nem látni rajtuk lyukat.Radó megmagyarázta, hogy a gumimatracotfelfújva a víz alá kell nyomni, és ahol lyukas, ottapró buborékok jönnek fel a víz színére. Mindjártfel is fújtunk egy gumimatracot. A kád azonbantele volt szennyes ruhával. Nem is tudtam, hogyanyu még reggel, mielőtt munkába ment,

beáztatta a szennyest.Mérgesek voltunk, mert már alig vártuk, hogylássuk a buborékokat felszállni a víz színére, ésakkor neki kellett állnunk kiszedni a sok ruhát akádból. A nagy lavórba dobáltuk át. Radó közbenmesélte, hogy otthon ők szoktak mosni azapjával. Mutatta, hogy a piszkos részeket be kelldörzsölni mosószerrel. És mondta, hogy nagyonszeret centrifugázni.Olyan kedvet csinált nekem a centrifugázáshoz,hogy gondolkozni kezdtem: mi volna, hakimosnánk a ruhát? Akkor lehetne centrifugázni.Radó azt mondta, hogy ő mosni is szeret. Ígyazután kimostunk. Közben hazajött Feri, ésveszekedett velünk, amiért hozzá mertünk nyúlnia gumiragasztójához. Mert olyan egy irigy. Az isbaj volt, hogy kimostuk a lila csíkos zokniját,ami ott hevert az előszobában, a szék alatt.Abban akart edzésre menni, szerinte az teljesentiszta volt, csak véletlenül került a földre.Radó az én ünneplő nadrágomban ment haza,mert teljesen összefröcsköltük egymást. De aruha nagyon szép lett.Mikor anyu hazajött és meglátta, nem akartaelhinni, hogy mi mostuk ki. Csak mikorfölfedezte, hogy a fürdőszobában el van repedveaz üvegpolc, meg hogy a centrifugának is leválta teteje, akkor hitte el. De annyira örült, megannyira dicsért bennünket, hogy a Radóodasúgta nekem:

- Te, hiszen ez igazi siker! Használd föl az estifilmnél!Radónak nincs szüksége sikerélményekre, mertaz apja mindig elalszik a televízió előtt, ésolyankor ő nézi helyette tovább a filmet. Amamája meg esténként mindig játszik aszínházban.Én viszont este, mikor anyu elkezdte, hogymenjek lefeküdni, mert korán kell kelnem, és hanem alszom ki magamat, nem tudok majdfigyelni az órák alatt... szóval, ahogy szokta, hátén akkor emlékeztettem arra a bizonyos cikkre,ami arról szól, hogy a napi sikerektől föllelkesültember rövidebb idő alatt is kitűnően ki tudjamagát aludni. Anyu nevetett, és azt mondta,hogy jó, nem bánja, nézzem végig a filmet.Csak sajnos, épp aznap este olyanszörnyűségesen unalmas film ment atelevízióban, hogy nem bírtam végignézni.Folyton énekeltek benne.Nagyon mérges voltam. November 8. Lehet, hogy prémvadászok leszünk a Radóval.Illetve majd az egyikünk lövi a prémes állatokat,a másikunk meg kikészíti a bundájukat. Ahasznot megfelezzük.

Most tanuljuk a prémek kikészítését. Atelevízióban volt egy műsor, ahol megmondták,mi kell ehhez: egy liter vízhez húsz deka só meghat deka nyers timsó.Ez mind volt is itthon, csak állatbőrünk nem volt.De már azt is kaptunk a Füzesi Andristól. Az őpapája jár vadászni, ezért vannak az Andrisnaknyúlbőrei. Abból van neki zsebpénze, hogyeladogatja a MÉH-nek. Mi is vettünk tőle egybőrt a Radóval. És már be is áztattuk a páclébe,úgy, ahogy a televízióban mondták. Sajnos, kétteljes hétig kell áztatni, pedig már nagyonszeretném kiszedni és megszárítani.Közben mindig forgatni is kell a bőrt, nehogymegbüdösödjék.Ejnye, erről jut eszembe: mi lehet apenészemmel? Megnéztem.Teljesen összeszáradt szegényke. Nem ispenész már, csak valami kis piszok. Pedig milyen

gyönyörűen burjánzott, mikor anyu leszedte alekvárról. Nagyon száraz lehetett neki a levegő aszobánkban. Persze, a központi fűtés!Kár. No, majd ha legközelebb szerzek anyutólpenészt, azt a fürdőszobában fogom tartani. November 13. Barika tegnap szerelmes levelet hozott haza.Mióta rádőlt az ágy, és egészen lapos lett, mégtöbb papírt szed össze az utcán, mint azelőtt. Eza levél is a szőre közé volt akadva. Valami Icaírta egy fiúnak, hogy mióta nem találkozhatnak,fodrászhoz sincs kedve járni.Radóval mi is nagyon szeretnénk szerelmesleveleket írni. Megbeszéltük, hogy majdeldobáljuk az utcán, és aki fölveszi, hogyelolvassa, az borzasztóan fogja sajnálni aszegény, szerencsétlen szerelmeseket. Mertmajd csupa olyat írunk, hogy: "Egyetlenem, elkell szakadnunk egymástól!" Meg hogy:"Átkozom a percet, melyben megláttalak, csakszenvedés azóta az életem!"A Radó mamája szokta ezt mostanábanharsogni, mikor az új szerepet tanulja.Kértünk Füzesi Katitól szerelmes leveleket, dekinevetett bennünket, azt mondja, hogy ők nemirkálnak egymásnak az udvarlójával, mertmindennap találkoznak az iskolában.

Nem baj, majd a Radó szerez otthonról. Haugyan az öregei elrakták azokat a leveleket,amelyeket annak idején váltottak.Most jó dolgunk van, mert Feri meg Novákdolgoznak az úttörő-bábszakkörnek, és nálunkkészítik a bábokat. Már csináltak bábotfőzőkanálból, szalmapapucsból, köcsögből,súrolókeféből, és anyu fél, hogy majd az őkalapjai is sorra kerülnek.

Mi meg örülünk, mert a maradék anyagokat megazt, ami nem sikerült, nekünk adják.Radóval szép, hosszú szakállt ragasztottunkmagunknak, Picurkának pedig piros orrot. Ígymentünk le a második emeletre, hogymegmutassuk magunkat Jancsinak és Verának.Mikor jöttünk visszafelé, Andrea mamájarettenetesen leszidott bennünket, mert aküszöbükre odafújt a szél egy szál kócotvalamelyikünk szakállából. Ő kikéri magának,hogy teliszemeteljék a lakását.Az Andrea mamája öregkorára majd éppen olyanlesz, mint Olgi néni, aki már teljesenbelebolondult a folytonos takarításba. Hetti néni

mesélte, hogy neki csak kesztyűben szabad akilincsekhez nyúlnia, és mikor süt valamit akonyhában, akármilyen meleg van, nem nyithatablakot, nehogy a szél besodorjon egyporszemet a tésztára. Olgi néni annyira irtózik abacilusoktól, hogy az már kész nevetség. PerszeHetti néninek nincs kedve ezen nevetni. Ő ottverejtékezhet a meleg konyhában. Méghozzáelég gyakran, mert valahányszor Belvíziékhezvendégek jönnek, Olgi néni mindig ráparancsolHetti nénire, hogy süssön finom pogácsákat megsós rudakat az ő drága barátnőjének. Hetti néniolyan pogácsákat meg sajtos-sós rudakat tudsütni, mint senki a világon a mi nagymamánkonkívül, és Belvíziné ezzel henceg a vendégeinek. November 23. Végre kivehettük a nyúlbőrt a pácléből. Tegnapszegeztük fel Radóval a fürdőszobaajtóra. Apunem örült a szegezésnek, de megmagyaráztukneki, hogy a vizes bőrt jól ki kell nyújtani, éscsak szegekkel lehet úgy rögzíteni, hogy összene ugorjék. Mert a bőr szeret zsugorodni, eztapu is elismerte.Még nem tudom, mit varrunk a nyúlbőrből.

Lehet, hogy anyunak kucsmát, úgyis hallottam,mikor mondta apunak, hogy a tavalyi kucsmájamár kiment a divatból. November 28. Radó talált otthon szerelmes leveleket, csaknem hozhatta el, mert a papája észrevette, ésvisszaszedte tőle. De hogy ne jöjjön üres kézzel,hozott nekem két kishörcsögöt. Világosbarnabundájuk van, fényes, fekete szemük és kurtafarkuk.

A nagyobbik a Guszti.A kisebbiket Jenőkének hívják.Őt a Radó iránti tiszteletből neveztük el így.Az ilyen hörcsögök éjszakai életmódotfolytatnak, vagyis egész nap alszanak, és akkorkezdenek ébredezni, mikor a televízióban már ajobb műsorok mennek.Olyankor ki kell venni őket az uborkásüvegből,ahol nappal vatta közé bújva alszanak, éssétáltatni kell őket, nehogy szívelhájasodástkapjanak.Ha unalmas a tévéműsor, akkor inkább őketnézegetjük az üveg fenekén keresztül, ahogyalszanak.

A rajzon nem látszik, hogy mennyi minden vanaz üvegükben, a vatta között: mogyoró, dió,sajtdarabkák, kelkáposztalevél, kockára vágottsárgarépa és egy kis darab palacsinta. Ezt mindséta közben gyűjtötték össze, a Picurkababatányérjairól, és eldugták a vattafészkükbenegy külön kis lyukba. November 30. Tegnap nagyon megijedtünk. Este hat óra tájbankiengedtük Gusztit és Jenőkét sétálni, azutánleültünk televíziót nézni. Mire vége lett aműsornak, és megvacsoráztunk; Gusztiékeltűntek. Mindenütt kerestük őket, elhúztuk arekamiét is a faltól, de úgy eltűntek, mint akámfor.Ma reggel találtuk meg őket a Picurka prémespapucsában. Fogalmunk sincs róla, hol járhattakéjszaka.A nyúlbőr megszáradt, és olyan kemény, minthabádogból volna. Nem tudom, mit csináljunk vele.Pedig a prémes oldala nagyon szép, teljesenolyan, mint az igazi nyúlprém. Csak éppen nemhajlik.Mondtam Picurkának, hogy ha az esti sétákrólmindig hoz nekem haza egy kis csokoládét,akkor övé lehet a nyúlbőr. Nagyszerű szőnyeg ababáinak. De az a kis undok azt mondta, hogy

neki nem kell a nyúlbőr babaszőnyegnek, mertbüdös.Egyáltalán nem büdös! Sajátos szaga van, ahogyRadó megjegyezte, de hiszen minden bőrnek vanvalami szaga. Ez a cserzéstől van. Vagyis attól,hogy olyan sokáig állt abban az áporodott lében. December 3. Tudjuk már, hol jártak Gusztiék akkor este!Andrea mesélte Picurkának, hogy két kis barnaegér volt nála egyik nap, és ettek a tálból,amelyikben Andrea süteménymorzsát tálalt ababáinak.Először nem értettük, hogyan mehettek átGusztiék Andreához, de ma délután, ahogykiengedtük őket az uborkásüvegből, figyeltük,merre mennek. Egyenesen a Feri ágya aláosontak. Utánuk világítottunk zseblámpával, hátelőször is egy akkora malterdombot láttunk,hogy megijedtünk tőle. Nem értettük, honnankerült az oda.A domb mellett volt egy lyuk, abban tűntek el ahörcsögeink. Akkor fúrhatták, mikor mi a filmetnéztük. De hogy ennyi maltert kikaparjanak afalból, ezt soha, soha nem gondoltuk volna!Mindenesetre összesöpörtük, mielőtt anyuékészrevették volna.És hát ez a lyuk a falban, ez átvezet Andrea

szobájába. Ezt onnan tudjuk, hogy mikor otthasaltunk a szőnyegen, és kotortuk lapátra a sokmaltert, hallottuk odaátról Andrea hangját:- Kisegerek, aranyos kisegerek!Átkiabáltunk neki a lyukon, hogy azok nemegerek, hanem szíriai aranyhörcsögök. Kérte,hadd maradhassanak nála. Mondtuk, hogy arrólszó sem lehet, de esténként majd mindigátengedjük őket őhozzá is egy picit.Nagyon örült. Nem is csodálom. Egész napegyedül kuksol abban a szobában, a süket babáiközött. Gusztiék legalább hallják, ha szólhozzájuk. És ha bedugom hozzájuk az ujjamat,mikor még ott mocorognak az üvegben, a vattaközött, de még nincs kedvük sétálni, akkor aztmondják:- Pffffffzzzzzssss! December 7. Elhatároztuk Radóval, hogy színészek leszünk.Tegnap Télapó-ünnepély volt a kisdobosoknak,és a bábjátékban mi is szerepeltünk. Mi voltunka birkák, akik bégetnek. Gyönyörűen bégettünk,csak az volt a baj, hogy közben ránéztem aRadóra, és láttam, hogy behunyja a szemét,mikor béget. Borzalmasan rám jött a nevetés,nem is tudtam tovább bégetni, csak brekegtemegyet-egyet. Szerencsére senki sem vette észre.

Inkább még meg is dicsértek bennünket, hogymilyen lelkesek vagyunk.

Ezért határoztuk el Radóval, hogy a színészipályát választjuk. Radó úgy tudja, hogy aSzínművészeti Főiskolán vívni is tanítják ahallgatókat.Serédi néni lakásában vannak mindenféle régikardok. Még a nagyapjától maradtak rá, azgyűjtött ilyeneket. Kígyóbőrrel van bevonva atokjuk. December 13. Nagy baj van.Andrea mamája észrevette, hogy a hörcsögeinkátjárnak hozzájuk. Először ő is azt hitte, egerek,és akkorát sikított, hogy mi is meghallottuk,pedig a Feri meg a Novák éppen táncdalokathallgattak a rádióban. Csak akkor még azt

hittük, hogy a Belvízi bácsi öli a Belvízi nénit.Másnap aztán megtudtuk, hogy Gusztiék miattvolt a visítás. Apu ugyanis kapott idézést akerületi tanácshoz. Belvíziék följelentettekbennünket, hogy a lakásunk teli van egérrel,patkánnyal, kígyóval, békával, mindenféle undokféreggel, és nem lehet megtűrni a házban ilyenlakókat, mint amilyenek mi vagyunk.Hetti néni úgy tudja, hogy ezt Olgi néni isaláírta.Apu meghívta hozzánk a szabályügyi előadót,hogy nézzen körül a lakásunkban, és győződjékmeg saját szemével arról, hogy nem tenyésztünkundok férgeket.A bácsi el is jött, megmutattuk neki Gusztit ésJenőkét az uborkásüveg fenekén keresztül, mertakkor még aludtak.Mindjárt kérdezte, hol lehet ilyenaranyhörcsögöket szerezni, ő is szeretnekarácsonyra a kisfiának. Fölhívtam a Radót, ésszerencsére volt még egy hörcsöge, amit nemajándékozott el.Az előadó bácsi nagyon örült, de mondta, hogyvigyázzunk Gusztiékra, ne engedjük őket kényük-kedvük szerint furkálni, mert Belvíziék biztosanraknak patkánymérget a lyukba.Most rémesen féltjük Gusztiékat. Feri ágya alattNovák begipszelte a lyukat. Gusztiék most csakakkor sétálhatnak, ha valamelyikünk vigyázrájuk. Amikor kiengedem őket, négykézláb

megyek utánuk, és figyelem, nem állnak-e nekivalahol lyukat fúrni a falba.A maradék gipszet vizes tányérba öntöttem, ésmiután megkeményedett, kivettem. Most vanegy kerek valamim, amibe domborművet fogokvésni. December 16. Megnéztük Radóval azt a babát, amit Picurkaválasztott ki magának a játékbolt kirakatából.Elég jó baba, szőke kontya van, és zöld-fehércsíkos ruhája. Radó is mondta, hogy megéri azta pénzt, amibe kerül.Picurka egyébként kiskutyát szeretett volnakarácsonyra, és megint nagy sírás volt, mikorapu kijelentette, hogy kutyát ne kérjen. Pedigmár anyu is kezd gondolkozni rajta, hogy aholannyian elférünk, ott még egy kisebb kutya iselférne. Hangosan gondolkozott, és apu nagyonmérges volt. El is vitte Picurkát hazulról,elmentek sétálni a játéküzlet felé, hogy Picurkaválasszon magának egy szép babát.

Radóval mi is mindenfélét választottunkmagunknak a kirakatból: sílécet, ródlit,fémépítőt, rádióépítőt, vegyészdobozt,társasjátékot, szerszámos ládát, kézinyomdát,hogy csak a főbbeket említsem. De tőlem senkisem kérdi, mit választottam magamnak.Tanácskoztam Radóval, hogy mit ajándékozzakkarácsonyra a szüleimnek. Ő is tanácskozottvelem ugyanerről. Radó mindig azt mondja, hogyajándéknál a meglepetés a fő. Nem kell, hogydrága legyen az az ajándék, de föltétlenüllegyen meglepő. Minél meglepőbb, annál jobb.Mikor azután kérdezem tőle, hogy mi legyen az ameglepő, de nem drága ajándék, akkor csakösszecsücsöríti a száját, és hallgat.A Feri meg a Novák minden este kizavarnakbennünket a szobából. HallgatództunkPicurkával, és nagy kopácsolást hallottunk. Nemtudom, mit csinálhatnak, mert nappalra Feribezárja a szekrényét, a kulcsot pedig, úgy

látszik, magával viszi mindenhová, mertképtelen vagyok megtalálni.Most, ahogy itt ülök és gondolkozom, hirtelen azjutott eszembe, hogy ajándékozhatnék aszüleimnek egy szép domborművet.Gipszplakettem már van, csak vésni kell belevalamit.Már azt is tudom, hogy mit. Apu és anyuképmását fogom belevésni, azután kifestem ésbelakkozom. Gyönyörű lesz!Most keresek a fiókjaikban régi fényképeket,abból az időből, mikor még fiatalok voltak. Hamár vesződöm, legyenek nagyon szépek! December 19. Régen ilyenkor azt mondták, hogy: "Embertervez, isten végez."Radó szerint ez annyit jelent, hogy könnyűvalamit elképzelni, és nehéz megcsinálni; de eznem hangzik olyan szépen.Lehet, hogy valamikor még híres szobrász leszbelőlem, de ez az első művem, ez a gipszdombormű, ez nem sikerült. Vagyis talán sikerültvolna, ha vastagabb lett volna a plakett. Demikor már harmadszor faragtam le róla a szüleimnem egészen tökéletes képmását - hiába, azember mindig jobbra törekszik -, akkoregyszerűen elrepedt. Önthetnék magamnak új

plakettet, de nem akarok megint eltörni egytányért.Most inkább tovább dörgölöm a nyúlbőrt azzal adörzskővel, amit Novák szerzett a papájától.Kiderült, hogy ilyen kővel kell a cserzett, keménybőröket dörgölni. Csak nagyon lassú munka. Máregy hete folyton dörgölöm, és még csak akkorkadarabon puhult meg a bőr, mint a tenyerem.Pedig mennyi mindent varrhatnék belőle anyunakkarácsonyra, ha sikerülne időben megpuhítanom!

Muff volna a legegyszerűbb. Nem tudom, miértnem hordanak manapság muffot a nők. Vagyiskarmantyút, ahogyan Radó mondja.Most abbahagyom az írást, mert Picurka szólt,hogy lehet keresni. A szüleink kórházba mentek,meglátogatni anyu beteg kolléganőjét, és mostnyugodtan kereshetjük, hová dugták Picurkababáját. A kirakatból ugyanis már eltűnt, tehátbiztosan megvették.Karácsony előtt mindig kutatni szoktunk. Ferilenéz bennünket ezért, azt mondja, ő nem rontja

el a meglepetését kíváncsiságból. December 21. Elmentünk Radóval egy edényboltba, ahol ki voltírva, hogy:

KARÁCSONYI VÁSÁR, MÉRSÉKELT ÁRAK,LEÉRTÉKELT ÁRUK

Tányérokat akartam venni mérsékelt áronanyunak, mert mikor legutóbb a gipszöntésnélösszetörtem azt a levesestányért,fölhánytorgatta, milyen sokat török az utóbbiidőben. De a tányérok drágák voltak, csakháromra futotta volna a pénzemből, holott én,ha jól emlékszem, mostanában összetörtemvagy hatot.Szerencsére megláttam a leértékelt áruk polcánegy jó nagy bödönt. Majdnem akkorát, mint aRadó. Annyiba került csak, mint három tányér.Hát persze hogy inkább ezt vettem meg.

Azért ilyen olcsó, mert egy helyen kicsitlecsorbult. De nem kell úgy állítani, hogyszembeötöljék az a csorbaság.Gyalog vittem haza, mert nem mertem velefölszállni a zsúfolt villamosra.Most a szekrényem aljában áll, tele tornacipővelmeg zoknival, mert másképp nem férne el.Szép barna mázas bödön, fehér kacskaringókkal.Mikor eladták, azt mondták rá, hogy padlóváza.Nekem mindegy, fő, hogy nagyon olcsó volt.Nagyon elfáradtam a vásárlásban.Azért még puhítom egy kicsit ezt az átkozottbőrt. Nem mintha azzal áltatnám magamat, hogykarácsonyig sikerül végigpuhítanom, de szeretemdörgölni. Olyan jó érzés, hogy ahol már elegetdörgöltem, ott finom hajlékony, puha, mint anyukesztyűje.Csak az a rossz, hogy dörgölés után mindigsepernem kell. A parkett tele lesz olyan kis fehérszeméttel. December 23. Igazán, apu néha olyan különös! Mikor mondtukneki, hogy karácsonyra utazzunk lenagymamáékhoz, egyszerűen kinevetettbennünket. Pedig a Novák is utazik anagymamájához disznóölésre, egészen messzire,le Somogyba. A mi nagyszüleink meg nem is

laknak olyan nagyon messze. Igaz, hogy mégdisznót sem vágnak ilyenkor, mert nincs eléghideg, de nagymama mindig hizlal kacsákat, miazt is szeretjük.Pulykát is küldött nekünk a nagymama, egyhatalmas nagy pulykát, tisztítva. Meg mákoskalácsot meg birsalmasajtot meg szép, sárgakörtéket.Apu azért nevetett, mert azt mondta,mulatságos volna, hogy nagymama felküldinekünk a pulykát, mi meg leutazunk hozzájuk.Magyaráztuk apunak, hogy ez nem érdekes,beletesszük a pulykát a Feri sporttáskájába, ésmagunkkal visszük.Anyu is csak nevetett rajtunk. És megsúgta,hogy nagymamáék mást is küldtek. Érdekesdolgokat, de hogy mit, az majd csakkarácsonyeste derül ki.Mondtuk Ferivel, hogy hajlandók vagyunk azokataz érdekes dolgokat is levinni magunkkal. Megériazt a kis cipekedést, hogy nagymamáéknál olyanjó! Ha kicsikét meghidegszik az idő, lehetnekorcsolyázni. Nagymamáék ott laknak mindjárt aholtág partjánál, a kertajtóból egyenesenrászaladhatnánk a jégre.Mi a Ferivel még egy borjút is képesek volnánkezért cipelni, nem egy nyamvadt pulykát!De apu mindenre csak azt mondja, hogy ilyetnem lehet csinálni, nagymamáék maguk isszűken vannak a szobakonyhás kis házukban,

nem csődülhetünk a nyakukra télvíz idején mégmi is.A bőrömből tudnék kiugrani, valahányszor hallomezt a télvíz idejét. Mintha télen nem lehetnegumimatracokat meg takarókat vinni, ugyanúgy,mint nyáron. Csak mert apu nem hajlandókarácsonykor gumimatracon aludni, mikor - aztmondja - itt a kényelmes, jó lakás.Ilyenkor bezzeg kényelmes, jó lakás! Mikor arrólvan szó, hogy kutyát szeretnénk tartani, akkornem is lakás, csak egy lyuk.Az a baj, hogy apu szeret ünnepnapokon sokáigaludni. Nagymama meg korán kelő.Abban apunak igaza van, hogy nagymama márreggel öt órakor végiggyalogolna rajtunk asötétben.Feri emlékszik rá, hogy mikor még egészen kicsikvoltunk, Picurka még meg sem született, akkoregyszer télen leutaztunk nagymamáékhoz, ésnagyapa fogott neki a jég alatt egy kis feketecickányt. Feri már semmi másra nem emlékszik,csak arra, hogy mentek a jégen, és nagyapalépései alatt betöredezett a jég, őalatta megnem, mert ő akkor még olyan könnyű volt, mintegy macska. Azért töredezett a jég, mertleapadt alóla a víz. És ott a jég alatt, ahol nemvolt víz, futkosott egy pici fekete állat. Acickány.Olyan bosszantó, hogy én semmire nememlékszem, pedig akkor már én is a világon

voltam, csak még pólyában.Nagyapa kesztyűjében vitték haza a cickányt, ésszalonnát meg sonkát adtak neki enni, merthúsevő. Halat szeret enni leginkább.Másnapra megszökött az üvegből, amibe tették.Úgy szeretnék én is cickányt fogni a jég alatt!Olyan önző szüleim vannak, kizárólag csak asaját kényelmükre gondolnak. Január 10. Most rengeteg sokat fogok írni, mert rengetegsok minden történt velünk az utóbbi időben.Először is ott kezdem, hogy még az elmúltévben, december 23-án este - én éppen nagymérgesen befejeztem a naplóírást - telefonáltaka Lenke néniék, hogy az ünnepen átjönnekhozzánk. Anyu ettől annyira megijedt, hogy aztmondta, borzasztóan sajnálja, de karácsonykormár nem leszünk itthon, mert hazautazunknagymamáékhoz.Anyu ezt persze csak úgy mondta, de későbbapu gondolkozni kezdett a dolgon, és aztmondta, ha már így áll a helyzet, csakugyanhaza kell utaznunk nagymamáékhoz. Mert Lenkenéniék levelezésben állnak az egész otthonirokonsággal, és előbb-utóbb rá fognak jönni,hogy egyszerűen csak le akartuk őket rázni. Aztis mondta apu, hogy ő inkább alszik

karácsonykor gumimatracon – azt sem bánja, hanagymama már reggel négykor végigmasírozikrajta -, semmint hogy Lenke néniékvégeérhetetlen locsogását hallgassa ünnepiműsor gyanánt.Mikor az apánk ezt mondta, akkor mi már mind ahárman rajta lógtunk, majdnem megfojtottukörömünkben. Akkor szálltunk csak le róla, mikoranyu kiadta a jelszót, hogy hanem most aztánnagyon, de nagyon gyorsan csomagolni!A süteményekből mindjárt fölfaltunk annyit,amennyit bírtunk, hogy kevesebbet kelljenvisszacipelnünk. A pulykának is leettük a kétcombját meg a szárnyát - anyu éppen akkorvette ki a sütőből -, de még így is alig lehetettbelegyömöszölni a Feri sporttáskájába.Nagyon megbántam, hogy tányérok helyett azt apadlóváza nevű bödönt vettem meg. Mikorbeleerőltettem a táskámba, szétszakadt avillámzár.Jövő karácsonyra csak sótartót veszekanyuéknak. Olyan kis pici helyeset, pirosműanyag kupakkal.Az vigasztalt csak, hogy Feri az ő ajándékaivalmég nagyobb bajban volt, mint én. Mert azok abambusz virágtartók meg folyóirattartók, amiketa Novák hatására eszkábált, nem fértek elsemmiféle táskában. Valamennyitcsomagolópapírba kellett göngyölgetni, de abambuszrudak mindenhol kibökték a papírt.

Picurka gurult a nevetéstől, mikor látta. Őegyébként könnyen nevetett, mert neki csakazokat a rajzokat kellett elcsomagolnia, amiketaz óvodában rajzoltatott velük az óvónéni.Karácsonykor mindig halszálkákat rajzolnak, ésráfogják, hogy az fenyőfa.

Apuék a másik szobában csomagoltak, bezártákaz ajtót, hogy mi ne mehessünk be.Hallgatództunk Picurkával, és hol nevetésthallottunk - ez anyu volt -, hol megkáromkodást. Az az apánk volt.A csomagokat, amiket ők csináltak, csak reggelláttuk meg az előszobában. De akkor már nemvolt időnk találgatni, mi lehet bennük, mertazzal kellett törődnünk, hogy Gusztiékkal milegyen. Róluk ugyanis teljesen megfeledkeztünka nagy kapkodásban. Anyunak jutott eszébe,hogy ők is vannak a világon.Először magunkkal akartuk vinni őket, de eztnem lehetett, mert nagymamáéknál van macska.Fogtam hát az üveget, és lerohantam veleLehockiékhoz. Persze az a lusta Jancsi mégaludt, meg a Vera is, de a mamájuk megígérte,hogy ő személyesen fog Gusztiékkal törődni,amíg mi nem leszünk itthon.

Majdnem lekéstük Gusztiék miatt az autóbuszt.Azután mikor már mind bepréseltük magunkatabba a zsúfolt buszba, kiderült, hogy Picurkátvalahol elvesztettük. Jaj, de borzasztó volt! Apuvalahogyan kiverekedte magát a buszból, éstorkaszakadtából elkezdett kiabálni:- Picurka ! Hol vagy, Picurka?Csak úgy visszhangzott.Mi is kiabáltunk, anyu meg sírt, mert attól félt,hogy Picurkát a nagy embertömeg benyomta egymásik buszba, és ezóta, ki tudja, merre robogszegényke, nélkülünk. $s jegy nélkül.Közben elindították az autóbuszunkat, de akkorúgy elkezdtünk sivalkodni, hogy a vezetőijedtében belekormányozott a virágágyásba.Szerencse, hogy a virágoknak úgyis csak ahelyük volt ott.A pályaudvari hangszóró is bemondta, hogyPicurkát várják szülei az ötös kocsiállásnál. Azutasok morogtak, hogy miért nem indul már abusz, mindenki sietni szeretett volna. Kezdtékmondogatni, hogy szálljunk le mi is, várjuk mega következő buszt.Közben apu megtalálta Picurkát az épületmögött, és ölben hozta, de legszívesebbenföldhöz vágta volna - ezt utólag mesélte nekünk-, mert Picurka a fülébe trombitált valami kutyamiatt. Azért is maradt le tőlünk, mert apénztárnál meglátott egy bernáthegyit, és aztszerette volna, ha az is velünk utazik. Egész

úton sírt a kutya miatt.Szegény anyunak azután egész úton a szőkekontyos babáról kellett mesélnie, hogy valamivelelhallgattassa. Az utasok már mind nevettek,mikor anya újra meg újra rákezdte:- Na, milyen baba is lesz a karácsonyfa alatt,Picurkám?És mikor Picurka válasz helyett csak az orrátszívogatta, akkor az utasok kórusban ráfeleltek:- Szőke kontyos, selymes szempillájú.Ezen mulattunk, de amúgy igazán szörnyűutazás volt. A sok kabát, sál, szatyor megcsomag miatt a tájból nem láttunk semmit. Akalauz sem tudott csokoládét árulni, mintnyáron. Nem is tudtuk, hol van, csak a hangjáthallottuk néha. A kis keskeny hálóból állandóanpotyogtak a fejünkre a csomagok. A Feribambuszrúdjai hol a szememet akarták kiszúrni,hol az előttünk ülő néni haját kuszálták szét.Szidtam is a Ferit, amiért nem merte feladni avackait poggyászként, hanem ölben hozta, mintvalami drágaságot.A nagy zsúfoltságból mindössze annyi jószármazott, hogy a szemünk nem találkozhatottszegény apu pillantásával. Mert az biztosantelis-teli lett volna szemrehányással.A buszban is szörnyű kényelmetlen volt, hanemmikor kiszálltunk, és a rengeteg csomagot, amiteddig az autóbusz cipelt, mind kézbe kellettvennünk, akkor legszívesebben mind a hárman

sírva fakadtunk volna. Picurka bőgött is.Más szülők ilyenkor rá szokták kezdeni, hogy:"Ugye, mi megmondtuk előre, de hát ti... "

Szerencsére a mi szüleink sohasem mondják azt,hogy : "Ugye, megmondtuk..." Hát csak cipeltükmegadással azt a rettenetes nehéz sült pulykát.Feri ajánlgatta, hogy együk meg, és a csontjaitszórjuk el, akkor egy nehéz csomaggal mindjártkevesebb lesz, de nem volt hozzá kenyerünk.Meg apu sem engedte volna, hogy útközbenmindent összezsírozzunk a pulykával.Cipeltük a sok nehéz diós meg mákos patkót is,amit nagymamáék beiglinek neveznek, mertRadó nyelvművelő hatása rájuk még nem terjedtki. És cipeltük a gumimatracokat, a takarókat, abőröndöket a meleg ruhákkal, a korcsolyacipőketés a különféle titokzatos, de nagyon formátlanajándékcsomagokat, amelyekről - a Ferié

kivételével - nem lehetett kitalálni, mittartalmaznak. A Feriéről már egészen lemállott acsomagolópapír.Egy üveg tejet is cipeltünk, mert anyu mégPesten vett tejet Picurkának, arra számítva,hogy mire megérkezünk, a faluban esetleg márnem lehet tejet kapni.Más nem is törött el útközben, csak ez atejesüveg. Ami nagy szó, ha figyelembe vesszük,hogy egész nap ólmos eső esett, és éppen akkorkezdett szállingózni a hó, mikor mi árkon-bokronát bandukoltunk a rév felé, ahol nagymamáéklaknak.Apu egész úton annak örült, hogy a fütyülőtejforraló lábost, amit nagymamának vettekkarácsonyra, és a húsz kiló zöld zománcfestéket,amit nagypapának vettek karácsonyra, azért,hogy tavasszal befesthesse majd a drótkerítést,már másfél héttel ezelőtt postán hazaküldték.Picurka persze egész úton sírt, hogy szomjas. Éshogy kiskutyát szeretne.Komolyan azt hittem, sohasem érünk már oda.De egyszer csak odaértünk.Nagymamáék csudára meglepődtek, mikormegláttak bennünket. Ki sem lehet mondani,mennyire meglepődtek.Az asztal már szépen meg volt terítvekettejüknek, a macska az ágyterítőn aludt egygömbölyű mélyedésben, nagyapa papucsa ottállt a kályha mellett, és éppen készültek

meggyújtani a gyertyákat a karácsonyfán.Nagyon pici karácsonyfájuk volt. Mit is mondjak,mekkora?Akkora, hogy ha beledugtam volna a padlóvázanevű bödönömbe, a csúcsa sem látszott volna kibelőle.Miután már lepakoltunk, leraktuk a kabátokat, asapkákat, a sálakat, a kesztyűket és acsomagokat, szegény kis karácsonyfából nem islátszott semmi.Picurka sírt, hogy teát kér. Kapott teát, akkorazért kezdett sírni, hogy kiskutyát szeretne.Bennünket kiküldtek a konyhába, mert gyorsan kiakarták csomagolni az ajándékokat, hogy Picurkaelhallgasson. Idegesítő is volt az a folytonosóbégatás, mondtuk hát neki, hogy elmegyünkcickányt fogni, és ha akar, velünk jöhet. Jött is,bár nem örültünk neki, mert tudtuk a Ferivel,hogy ha sikerülne cickányt fogni, akkor azértsírna, hogy adjuk neki.Leszaladtunk a dunai kapuhoz, ami egyenest aholtágra nyílik.Nagymamáék háza egy kis dombocskán áll, ésahogy lentről fölnéztünk, ólyan volt a kivilágítottablakaival, mint egy mesebeli házikó, amibentündérek laknak.

Nagyon összesároztuk magunkat, mert a partijég még gyönge volt, folyton beszakadt a lábunkalatt. És cickányt nem láttunk sehol. Picurka aztmondta, hogy a cickányok már biztosan otthonülnek, és mákos beiglit esznek.Javában magyaráztuk neki, hogy a cickányokhúsevők, nem szeretik a beiglit, mikor egyszercsak apu kiabált, hogy menjek be.Nagyon örültem, mert azt hittem, én már kapomis az ajándékokat, de csak azért hívtak, hogymegkérdezzék, nem mi csomagoltuk-e el aPicurka babáját.Kérdeztem, hogy melyik babáját. Mondták, hogyazt a szép, szőke kontyosat, amelyiket Picurkaválasztott magának a kirakatból.Emlékeztem én arra a babára, csak azt nemtudtam biztosan, hogy megvették. Mert hiábakerestük Picurkával, sehol sem találtuk.- Jaj, Lacikám! - mondta anyu a kezét tördelve. -Pedig ott volt a szennyesláda legfenekén, egy

szép dobozban, amit fenyőmintás selyempapírbacsomagoltak.- Hát akkor most is ott van! - kiáltottam énmérgesen, hogy ezt a helyet nem jutotteszembe megnézni. - Ott van, mert a szennyesközött nem kerestünk ajándékokat!Anyu erre sírva fakadt. Én is majdnem elbőgtemmagamat. Egész úton azzal a babával tartottukPicurkában a lelket, és pont az a baba maradtPesten!A Feri meg már zörgött a konyhaajtón, hogysiessünk, mert Picurka álmos, és folyton csak sír.Erre nagymama is zokogni kezdett. Hogy mostmi lesz? Mit mondunk annak a szegénygyereknek, mikor majd keresi a fa alatt a szépalvóbabát, és nem találja?Hát bizony nem tudom, mi lett volna velünk,milyen karácsonyunk lett volna, ha az a drága,aranyos nagypapa ki nem találja, hogyajándékozzunk Picurkának egy kölyökkutyát. Azvan a szomszédban, és úgyis azért nyafogottegész úton.Azzal már szaladtunk is a szomszédba,kiskutyáért. Apu utánunk kiabált, hogy alegkisebbet válasszuk, de mikor megláttamazokat a helyes, kövér kiskutyákat, mondtamnagyapának, hogy a legnagyobbikat hozzuk el. Őis azt választotta, mert az látszott alegerősebbnek, a legvirgoncabbnak.Most itt ül, és a cipőt szeretné lerágni a

lábamról.Végeredményben nagyon jó karácsonyunk volt.Picurka annyira örült a kiskutyának, hogy eszébesem jutott a baba.Azóta már kibányásztuk a dobozt aszennyesládából, de jóformán úgy van az a babamost is, mint ahogy a kirakatban állt, Picurkatalán egyszer sem játszott még vele. Folytoncsak Gombóckát dögönyözi. Ugyanis Gombócnakneveztük el, még karácsony este, merthogyolyan dundi.Apu is folyton csak vele játszott. Pedig mennyireellenezte, hogy kutyánk legyen! Aztán egészkarácsonyeste bele sem nézett a könyvekbe,amiket anyu vett neki. Picurka a végén már sírt,hogy apu nem hagyja őt Gombóckával játszani.Nagyapáék ródlit küldtek nekünk a csomagban,azt cipelték anyuék a buszon. Meg a sílécet,amit nekünk vettek. Mondták ők is, hogy hatudták volna, hol karácsonyozunk, mindegyikünkcsak egy-egy töltőtollat kapott volna.Erről jut eszembe egy igen szomorú dolog. Nemis tudom, leírjam-e, mert fájdalmat fogok okoznivele Radónak, ha majd sok-sok év múltánlapozgatja ezt a naplót.Mégis le kell írnom, úgy érzem.Radótól egy négyszínű golyóstollat kaptamkarácsonyra. Feri hozta le nagymamáékhoz, ésodatette nekem a fa alá. Annyira örültem neki,hogy ki sem mondhatom. Egész este

rajzolgattam vele mindenféle szép, színes képet.Meg gyönyörű, cifra betűket írtam vele.Aztán másnap vagy harmadnap, mikor már rálehetett menni a jégre, korcsolyázni voltunkFerivel, egészen fent a zuhogónál. Ott, ahol avíz lezuhog a köveken, sohasem fagy be, vanegy nagy, félkör alakú lék. Feri mondta, hogy nemenjek oda, mert belecsúszhatok, de én mégisodamerészkedtem, egészen a lék széléig.Aztán mikor kicsit előrehajoltam, az anorákomfelső zsebéből kicsúszott a golyóstoll, és bele avízbe.Azt szeretem a Feriben, hogy ő sem szól ilyenkorsemmit. Pedig rákezdhette volna, hogy: "Ugye,megmondtam..." De nem szólt semmit, mertlátta, hogy anélkül is le vagyok törve.Én egy jó kis tőrt vettem Radónak karácsonyra.Ha tudnám, hogy már elvesztette, könnyebbvolna a szívem. Január 13. Serédi néni, aki ért a kutyákhoz, azt mondta,hogy Gombóckát sokat kell sétáltatnunk, mert anövésben levő kutyának rengeteg sok mozgásravan szüksége.Este nem érdekes, mert mikor apu hazajön ahivatalból, úgyis mennek sétálni Picurkával megGombóccal. Reggel viszont senki sem akar

korábban kelni azért, hogy sétáljon. És olyanégbekiáltó igazságtalanságok vannak ezzelkapcsolatban!Gombóc a húgunk kutyája. Ő kapta ajándékba,és anyu mégis minden reggel bennünkethajkurász a Ferivel, hogy szaladjunk leGombóccal az utcára. Mert Picurka még kicsi,többet kell aludnia.Közben Picurka olyankor már régen nem is alszik,csak lapul fent az emeletes ágyon, és pislog.Borzasztó izomlázam van a síeléstől. Vasárnapfent voltunk a hegyen Füzesi Andrissal meg anővérével és annak az udvarlójával. Azok máregészen jól síelnek.

Én nagyokat estem. Radó is.Megbeszéltük, hogy nem leszünk síbajnokok.Szörnyű hideg van! Mi a Ferivel már napok óta

nem is mosdunk reggel, csak megeresztjük acsapot a fürdőszobában, és énekelünk. Sajnos,ma reggel anyánk rájött erre, és most nagyonszomorkodik, hogy milyen elpuhult gyermekeivannak.Össze is szedett nekünk egy csomó könyvet, amimind sarkkutatókról szól. Hogy lássuk, milyenegy igazi férfi: nem riad vissza a negyven-ötvenfokos hidegektől sem.Feri azt mondja, hogy szerinte negyven-ötvenfokos hidegben Amundsen sem mosakodottminden reggel.Kár, hogy csak ez az egy nyúlbőröm van. Ha többvolna, varrhatnék magamnak olyan prémöltönyt,mint amilyen a sarkkutatóknak van.Az osztályunkban egy Kocsis nevű fiú kanyarótkapott a nővérétől. A nővére javítóintézetbenvan, mert másnak a kabátjában ment haza agimnáziumból. A Kocsisék mindig látogatják, éscsak most, hogy a fiukon kijöttek a kiütések,tudták meg, hogy a lányuk is kanyarós. Már alegutóbbi látogatáskor benne lappangott, csakmég nem lehetett tudni.Most megyek, és sétáltatom kicsit ahörcsögöket. Január 19. Ferivel ma egész nap azt énekeltük, hogy:

Vörös bársony süvegem,most élem gyöngyéletem...Ugyanis szünet van, mert többen elkaptákKocsistól a kanyarót. Beszéltük is Radóval, hogymilyen kiszámíthatatlanok a sors útjai. Ha aKocsis nevű osztálytársunk nővére nem kívánjameg a másnak a divatos kabátját, akkor nemkerül javítóintézetbe, és akkor az osztálytársunknem megy őt látogatni, és nem hoz tőlekanyarót, és nincs szünet.Feri erre azt mondta, hogy szamárság, mert aKocsis nevű osztálytársunk nővére kaphatottvolna kanyarót anélkül is, hogy kabátot lop.

Délután sarkkutatósdit játszottunk Radóval.Anyutól kértünk tejkonzervet és csokoládét, merta hidegben sok kalória kell. Tejkonzervet adott,de csokoládét nem.Picurkára ráhúztuk anyunak egy opart pulóverét,és ő lett a pingvin. Január 21

Január 21 Hurrá, indulunk az Északi-sarkra! Vagyis aRadóék vikendházába. Holnap indulunk, anyu,Radó meg én. Visszük a léceket, a ródlit és sok-sok ennivalót. Ott majd megedződünk. Apu nemakart elengedni bennünket, mert fél, hogymegbetegszünk abban a kis házban, amit egésztélen nem fűtött senki. De anyu azt tartja, hogya hidegtől nem lehet megbetegedni. Mert halehetne, akkor a hideg vidékeken mindenki betegvolna, pedig éppen hogy ott alegegészségesebbek az emberek. Szerencsére aRadó papája is ezt tartja, azért jöhet velünk aRadó. A mamája ugyanis most éppen külföldönvan, és nem tud az egész ügyről. Január 31 Az a kár, hogy itt Pesten nem lehet hóbanmosdani. Mert ami hó az erkélyen van, azmindjárt bekormozódik.Pedig az az igazi így télen, hóban mosdani! Ottmindig hóban mosakodtunk, vagyis nem mindig,csak úgy a negyedik-ötödik naptól kezdve.Addig fáztunk. Majdnem megfagytunk. Apunakigaza volt, mikor mondta, hogy egy ilyenlakatlan, egész télen át nem fűtött ház nagyonhideg. Már egy hete ott laktunk, eltüzeltünkrettenetes sok fát, és még mindig befagyott

reggelre a víz.Persze nem is igazi ház az, csak olyan kiskunyhó. Alul kő, fölül fa. Téglából rakott tűzhelyvan benne, emeletes ágy meg egy asztal kétlócával.Első nap, ahogy megérkeztünk, és anyu befűtött,rá akartunk ülni Radóval a tűzhelyre, olyanborzasztóan fáztunk. Anyu forralt teát, attólvalamennyire átmelegedtünk, de ha egypillanatra elmozdultunk a tűzhely tégláitól, mármegint majdnem megfagytunk. Rettenetes volt.Ahányszor anyu kiment fáért, mindigmegtárgyaltuk, hogy jó volna hazautazni. Csakmindjárt az is eszünkbe jutott, hogy apuékkinevetnének bennünket.Anyu nem fázott annyira, mert neki sok dolgavolt a fűtéssel meg a takarítással. Mindent kikellett porolni. Ajánlotta nekünk is, hogy vágjunkegy kis fát, vagy söpörjünk havat, attól majdkimelegszünk. Szerettünk volna kimelegedni, denem bírtuk rászánni magunkat, hogy otthagyjuka tűzhely meleg tégláit.

A rajzomon lehet látni anyut, amint mászik fel apadlásra. A kis kunyhónak padlása is volt, ahovaegy négyszögletes nyíláson át lehetettfölmászni, ha az ember ráállt a padra. Persze mia Radóval nem értük volna fel. A nyílástdeszkalap fedi, vagyis csapóajtó, hogy ki nemenjen a kunyhóból a meleg. De hol volt ottmeleg, ami kimenjen?A legborzasztóbb volt első nap a lefekvés. Olyanvolt, mintha jégre feküdtünk volna, pedig anyutakarókat is terített alánk. Radó mondta, hogybiztosan jég van a szalmazsákban. De nem jégvolt benne, csak a szalma a téli hidegbenannyira átfagyott, hogy a mi kis gyönge testünknem bírta fölmelegíteni.Anyu két téglát rakott a sütőbe, aztán mikor márátforrósodtak, odaadta nekünk. Soha nem hittem

volna, hogy egy meleg téglának ennyire lehessenörülni. Összebújtunk a Radóval, a meleg téglát ahátunk mögé raktuk, és nagy vacogvaelaludtunk. De előbb még megbeszéltük, hogyreggelre halálos betegek leszünk, és hogy milyennehéz a fagyos földbe sírt ásni.Radó azt mondta, hogy az apja majd biztosanmérges lesz, amiért dupla borravalót kell adni asírásónak.Éjszaka rengetegszer fölébredtem, mertvalahányszor kicsit arrébb csúsztam abemelegített csíkról, az az érzésem támadt,hogy jégtáblán fekszem.Reggel besütött a nap az ablakon, anyu azasztalnál ült, és sült szalonnát evett. Tojással.Úgy ugráltunk le az ágyról, mint a szöcskék.Érdekes, hogy hidegben mennyit tud enni azember. Sokkal, de sokkal többet, mint máskor.Annyit ettünk, hogy két nap alatt elfogyottminden, amit magunkkal vittünk.Örültünk neki, mert így legalább lejárhattunksítalpon a faluba, élelemért.Radó egyszer elesett a tojásokkal.A tojást nem boltban vettük, mert ott nem volt.Mondta a boltos bácsi, hogy minden tojástfölvásároltak a faluban, mert lakodalom készül.Mérgesek voltunk a Radóval, nagyon szerettük asült szalonnát meg a sült tojást sonkával, hátbementünk egy házba, ahol sok tyúkot láttunkaz udvaron, és megkérdeztük, nincs-e eladó

tojás.Hát éppen az volt a lakodalmas ház. Én mégannyi süteményt életemben nem láttam, mintott. A szobából minden bútort kihordtak, csakasztalok voltak, tele süteményestálakkal,tortákkal, kuglófokkal. És rengeteg sok néni voltott, azok mind megnéztek bennünket,kérdezgették, hová valók vagyunk, és mikormondtuk, hogy Budapestről, nagyon megörültek.- Lesz már pesti vendég, vannak itt pestiek!Nem tudtuk, miért olyan nagy öröm az, hogy mipestiek vagyunk.

Szerencsére anyu mindjárt utánunk jött, és nekielmagyarázták, hogy itt a faluban nem is lagzi alagzi pesti vendég nélkül. De akárki fővárosirokont hívtak, mind kimentette magát: azegyiknek a férjét operálták éppen, a másiknál agyerek beteg: egy szó, mint száz, már az egészháznép azon búsult, hogy szégyenszemre pestivendég nélkül kell a lakodalmat megtartani.

Hát mi aztán a Radóval még a menyasszonyuszályát is vittük. De én egész idő alatt rá nemnéztem a Radóra, akármennyire is ösztökélt egybelső hang, hogy nézzek rá. Tudtam, hogy hacsak egy pillantást vetek arra az ünnepélyesképére, akkor kirobban belőlem a nevetés. Jaj,de sokat ettünk a lakodalomban! Meg táncoltunkis, igaz, hogy sokkal kevesebbet.Anyunak nem volt nagy élvezet a lakodalom,mert tőle mindenféléket kérdezgettek, hogytudja-e, melyik híres színésznőnek ki a férje, ésmelyik híres labdarugónak ki a felesége, és hogylátott-e már televíziós bemondónőt életben, ésha látott, csakugyan olyan szép-e, mint aképernyőn.De azért anyu is jól mulatott.Másnap mi aztán betegek voltunk a Radóval asok töltött káposztától meg kacsapecsenyétőlmeg tejszínhabos tortától. Bár a Radó szerintcsak a likőr ártott meg.Anyu nagyon megijedt, mikor látta, hogysápadozunk és szédelgünk. Akart táviratozni aRadó papájának, hogy jöjjön értünk. De mi nemengedtük, mert éreztük, hogy nem vagyunkigazán betegek, csak a szervezetünk birkózikazzal a sok mindennel, amit megettünk ésmegittunk.Másnapra már kutya bajunk sem volt. Sőt hóbanmosakodtunk a Radóval. Vagyis először csakhógolyóztunk, azután ő havat szórt a nyakamba,

erre én megmosdattam hóval, azutánnekivetkőztünk, és még hemperegtünk is ahóban, olyan melegünk volt.

Ha az ember fát hasogat, meg havat söpör,akkor már a hideget egyáltalán nem érzihidegnek. És ha sokat eszik. Mint mi.Mikor a Radó papája értünk jött a kocsival, akkormi már csak trikóban szaladgáltunk. A Radópapája meg apu és Feri - akik szintén eljöttekértünk - majdnem megfagytak. Annyit nevettünkrajtuk a Radóval, ahogyan ott ültek sorban ameleg tűzhelyhez támaszkodva, a sok elpuhult,városi ember. Február 9. Anyu mérges, mert két jó befőttesüvege

tönkrement. A Feri megtöltötte őket vízüveggel,azután rézgálicot szórt bele, hogy kristályokképződjenek. Képződtek is, az egészbefőttesüveg tele lett gyönyörű kékeszöldtornyocskákkal-bornyocskákkal, olyan az egész,mint egy miniatűr cseppkőbarlang. Csak hátpersze a vízüveg be-lekeményedett abefőttesüvegekbe.Anyu persze nem igazából mérges, csak úgymondja. Láttam, mikor azt hitte, hogy nemlátjuk, akkor fél óra hosszat leste, hogyanépülnek a kristálytornyocskák.Hát valamivel csak el kell tölteni az időt, ha mársíelni nem lehet. Olyan hirtelen jött a meleg,hogy még a hegyekben is tönkrement a hó. Hettinéni szerint majd megjön ennek a böjtje.Egyelőre örülünk a napsütésnek. Február 13 Tegnap nagy cirkusz volt. Javában játszottunkGombóckával a folyosón, mikor egyszer csakkirohant az Andrea mamája, egészenkivörösödve, hogy azonnal vigyük be a kutyát afolyosóról. Olyan kiabálást csapott, hogy Annusnéni is feljött megnézni, mi az.Anyu is kijött aztán, meg apu is. VitatkoztakBelvízi nénivel, aki azt állítja, hogy a kutyánknem lehet kint a folyosón. Mi mindenesetre

bevittük, mert Belvízi néni bele akart rúgni.

No de csak vegyenek ők egyszer kutyát! Csakmerjék azt kihozni a folyosóra!Pedig tudom, hogy az ő Andreájuk is nagyonszeretne kiskutyát.Ma azután a Pirtyán bácsinak a felesége azegész folyosót felmosta valami szagosfolyadékkal, ami fertőtlenít. Nehogy az Andrea,ha kijön a folyosóra, elkapjon valamikutyabetegséget. Pedig Gombócka nem is beteg.Folyton játszik. Meg rág. Szétrágta Feri atlaszátmeg anyu egyik kesztyűjét.Apu nagyon örül, hogy Gombócka mindentmegrág, mert most legalább Feri nem szórja széta tornacipőit, a zoknijait, az egész szerelését azelőszobában. Február 18. Apu megint kapott idézést a tanácstól. De mostaz a bácsi, aki a múltkor itt járt, és aki szintén

kapott hörcsögöt a Radótól, azt mondta apunak,hogy Gombócka csakugyan nem tartózkodhat afolyosón. Van valami rendelet, hogy ilyenházban, mint a miénk, csak akkor lehet a kutyáta lakáson kívül, vagyis a folyosón és az udvarontartani, ha ehhez valamennyi lakó hozzájárul.Belvíziék viszont nem járulnak hozzá, hogyGombócka a folyosón legyen.Jaj, de utálom ezeket a Belvíziéket! És még akutyájukat sem rúghatom meg, mert Andrea nemigazi kutyát kapott a születésnapjára, hanemcsak egy játék kutyát. Teljesen olyan, mint egyigazi kutya, a nyakörve is igazi.

Azért az érdekes, hogy Belvíziék csak a miGombócunktól féltik a lányukat. A SzentesiKarcsi, az nyugodtan jöhet-mehet az egészházban, arra nem mondja Belvízi néni, hogybetegségeket terjeszt. Pedig annak is van szőre,amin bacilusokat szállíthat ide-oda. És a Karcsitmégis mindig fölédesgetik az emeletükre, adnakneki tejet meg májkrémet. Karcsi már többet ülaz ő ajtajuk előtt, mint a Szentesiéknél.

Február 20. Feri meg a Novák el akarta vinni a nyúlbőrömet,hogy valami szőrös bábot - medvét vagy farkast,mit tudom én! - készítsenek belőle. Hát hogyne!Nem azért vesződtem annyit azzal a bőrrel,egész télen dörgöltem, puhítottam, és most,mikor már igazi, puha, finom prém lett belőle,most elszabdalnák valami vacak bábnak!Cserezzenek maguknak, ha ilyenre fáj a foguk! Február 23. Most már tudjuk, miért kedveskedtek annyiraBelvíziék Karcsinak! Azt akarták, hogy ideszokjéka mi emeletünkre, és mindenhová beugráljon akonyhaablakon. Mert tudták, hogy nekünk vannakhörcsögeink, és azt is tudták, hogy az ilyen butamacska nem tud különbséget tenni rágcsáló megrágcsáló között, az ilyen macska mindentmegfog, ami mozog.Karcsi is megfogta szegény Jenőkét. Mikorészrevettük, kivettük a szájából, de már nemélt. Pedig nem volt rajta semmi sérülés. Apu aztmondja, hogy biztosan szívszélhüdést kapott azijedtségtől. Anyu sírt. Nagyon szerette Jenőkét.Az volt a szelídebbik. Elfeküdt anyu tenyerében,hagyta magát vakargatni, televíziónézés közbenmeg mindig felkuporodott anyu vállára.

És most nincs többé.Radóval tanácskoztunk, nem kellene-e Gusztinakfekete cipőpertliből kis gyászkarszalagot varrni.Azt hiszem, úgysem hordaná.Szegény kicsi Jenőke! A parkban ástuk el, egyaranyesőbokor tövében, a Picurkahomoklapátjával.Ejnye, most jut eszembe, hogy a bőrét kilehetett volna készíteni! Picurka valamelyik apróbabájának lett volna szép hörcsögbundája. No,mindegy!Feri kapott a Nováktól lopótökmagot. Február 27. Nálunk most annyi baj van! Gombóckaelronthatta a gyomrát, mert már három napjanem eszik. Nem is játszik, csak fekszik folyton,és ha szálunk neki, szomorúan néz ránk.A számtandolgozatom egyes lett. Február 28 Hetti néni szerint Gombócka attól a szendvicstőlbetegedhetett meg, amit Andrea adott játékközben Picurkának, de Picurka nem ette meg,hanem Gombóckának adta. Azt mondja Hettinéni, hogy a szendvics biztosan állott volt, már

megromlott rajta a szardínia, és az ilyen fiatalkutyák nagyon érzékenyek a romlott ételre.Lehocki Jancsi papája ugyan csak emberorvos, deő is azt mondja, hogy valószínűleggyomormérgezés.Szentesi bácsi feljött szólni, hogy vigyükGombóckát állatkórházba. Nem is tudtuk, hogy aKarcsi már volt kórházban. Most mesélte aSzentesi bácsi, milyen beteg volt a Karcsikétéves korában. Most már nyolcéves. Egy naponelkezdett körbeforogni, mindig csak körbe.Szentesi néni nagyon megijedt, még sírt is, azthitte, vége a Karcsinak. De Szentesi bácsibeletette a beteg macskát egy dobozba, éselvitte az állatkórházba. Ott derült ki, hogyközépfülgyulladása van a Karcsinak, azért forgottmindig körbe, mert a gyulladásegyensúlyzavarokat okozott a fülében.

Szeretném tudni, milyen lehet egy állatkórház.Picurka is szeretné tudni.Majd ha hazajönnek anyuék, szólunk, hogyvigyük Gombócot kórházba.

Március 29 Nem olyan az állatkórház, mint ahogyanmegrajzoltam. Egyáltalán nincsenek is ott ágyak.Egy nagy-nagy udvar az egész, körös-körülistállókkal meg ólakkal.Míg ott vártunk, hogy bemehessünk a rendelőbe,Picurka sírva fakadt. Úgy vonultunk be, nagyzokogással. Mert addigra már anyu is sírt,borzasztóan aggódott Gombóckáért.Az állatorvos bácsi megnézett bennünket, meg isszámolta, hányan vagyunk - ott volt az egészcsalád, és a Radó is velünk jött -, de nem szóltsemmit.Csak később kérdezte, hogy ugye, nagyonszeretjük a kiskutyát.Egyikünk sem felelt, mert mindegyikünk aztvárta, hogy majd a másikunk szólal meg. Csakálltunk ott, és pislogtunk. Gombócot meg közbenföltették egy asztalra, és már vizsgálták is.Azt hittük, hogy Gombócka majd vonít, visít,talán még harap is. De meg sem nyikkant. Olyanokos.Anyu sírva diktálta, be hogy Gombócka hányéves, és milyen névre hallgat.A vizsgálat után Gombóckát átvitték egy másiképületbe, ahol sorban ketrecek voltak, ésmajdnem mindegyik ketrecből kutya nézett kiránk. Egy nagy fekete kutyának kötés volt a

fején.Nagyon sajnáltuk, mert azt hittük, autóbaleset.Az ápoló bácsi magyarázta meg, hogy csakkupírozás. Kupírozni a dobermannokat szokták.Ilyenek kupírozás előtt:

És ilyenek utána:

Nem tudnám eldönteni, melyik szebb. Csak azttudom, hogy most kupírozás a divat. Nemhiszem, hogy a dobermannok találták ki.Egy öreg néni sorra járta a ketreceket, ésminden kutyának adott egy darab kolbászt.Majd ha megyünk Gombócot látogatni, mi isviszünk a betegtársainak kolbászt.

Március 4. Az a jó, hogy Gombóckát mindennap lehetlátogatni. Kora reggeltől késő estig. Nagyszerűhely ez az állatkórház, és milyen olcsó! Jóformánfillérekért kezelik a beteg állatokat.Tegnap kenőmájast vittünk a kis betegnek megkókuszos habcsókot, mert azt nagyon szereti.Apu is szereti a kókuszosat, mondta is, hogynem kell Gombócot annyira elkényeztetni,nagyon jó, tápláló a kórházi kosztja.Azért láttuk, hogy ő is vitt Gombóckának kétkrémest, de akkor adta oda neki, mikor azt hitte,hogy nem figyelünk oda.Hetti néni sajtos párnácskákat küldöttGombócnak, olyan könnyű tésztából, hogy hacsak ránéztünk, már majdnem elrepült. Ésnagyon jólesett neki, mikor mondtuk, hogyGombócka egyedül csak a sajtos párnácskákbólevett. Március 6. Veszekedés volt ma itthon, amiért elvittük a félrúd szalámit is. De a zsebpénzünk már elfogyott,kolbászt nem tudtunk venni, üres kézzel viszontnem mehettünk. Az a sok kutya, macska már

mind ismer bennünket, olyan nagy farkcsóválástrendeznek, ha megjelenünk.Van ott a kórházban egy helyes kis nyúl, aKamilla. Szabadon jön-megy, mert nincs másbaja, mint hogy a mellső lábacskájáról az elsőízületet le kellett operálni. Valami ráesett, ésösszeroncsolta neki. Szegényke, sokatszenvedhetett. Most már jókedvű, csak hátbiceg. Nem is tud olyan gyorsan szaladni, mintmás nyúl. Olyan szelíd kis állat. Március 9. Apu eleinte nagyon haragudott, amiértGombóckával együtt Kamillát is hazahoztuk azállatkórházból. Most már kezdi megszokni.Sőt. Ha vacsoránál Kamilla nem ugrik fel azölébe, akkor körülnéz és keresi.Kamilla nagyon szereti a palacsintát és alekváros gombócot. Általában együttreggeliznek, vacsoráznak Gombóckával. Kamillaelőször csak zöldet evett, de ma már belekóstolta tejbe is, mert látta, hogy Gombóc milyenjóízűen lefetyeli. És mikor Gombóc leheveredikaludni, akkor Kamilla is melléje heveredik,azután egymáshoz bújva alszanak el.

Ma hoztunk sok gyeptéglát - csuda nagy munkavolt -, és az egész erkélyt kiraktuk gyeptéglával,hogy Kamillának mindig legyen friss füve, amitlegelhet. Most, ha kimegyünk az erkélyre, olyan,mintha egy darabka rétre mennénk. Kamilla isnagyon élvezi, különösen mikor odasüt a nap. Március 17. Nem tudom, miért vagyunk mi ilyenszerencsétlenek a szomszédainkkal. A LehockiJancsiék egyik oldalán egy rendőr lakik, akitőlmindig sípokat kapnak, még olyat is, ami szól; amásik oldalon meg Ilonka néni lakik. Ilonka néniruhatáros a moziban, és mindig szólLehockiéknak, hogy melyik filmet érdemes

megnézni. Ő tudja, mert ha jó film megy, akkorrengeteg kabátot adnak le a ruhatárba, degyönge filmeknél nincs kabát.

Nekünk meg ezek a Belvíziék még azt semakarják eltűrni, hogy Kamilla az erkélyensütkérezzék! Belvízi néni most kitalálta, hogy ami erkélyünkről a szél mindenféle szemetethordhat át az ő erkélyükre, mikrobákat megilyesmit, és Andrea esetleg megbetegszik attól.Apuék helyében én már régen elköltöztem volnainnét. Igaz, apu azt szokta mondani, hogykiállhatatlan, kötekedő emberek mindenüttvannak, azok elől nincs más menekvés, csak hakitérünk az útjukból.Szerintem Belvíziék útjából legokosabb volnaköltözködéssel kitérni. Csak a mi apánk nemszeret költözködni, mert olyankor mindencsészét meg poharat külön papírba kellgöngyölgetni, a rengeteg könyvet ládákba rakni,azután az új lakásban mindent megint

egyenként kiszedni.Most nem tudom, mi lesz szegény kis Kamillával.A lakáson belül csak ládában tarthatjuk, mertkülönben mindent megrág.Szeretném tudni, mit szólna hozzá Belvízi néni,ha neki kellene egész nap egy ládábankuporognia. Március 22 A Sirály őrs, vagyis a mi őrsünk ma múzeumbanvolt, de Radó nem jöhetett velünk, mertelrontotta a gyomrát. Kár pedig, mert nagyon jórégi fegyvereket láttunk.Majd ha Radó meggyógyul, külön elmegyek velea múzeumba. Azt a handzsárt akarommegmutatni neki, amelyiknek lócsontból faragtáka markolatát. Már egészen megsárgult a csont,de olyan szép fényes, az ember szinte érzi,milyen jó fogás eshet rajta.

Ilyet mi is faraghatnánk magunknak, csaklócsontot kellene valahonnét szereznünk. Pengétmeg forrasztana bele a Novák.Radó egyébként attól rontotta el a gyomrát,hogy házassági évforduló volt náluk. A rokonokrengeteg csokoládét hoztak neki meg rumosmeggyet. Radó persze azt mondja, hogy csak alikőr ártott meg neki. Mindig ezt mondja.Ha anyuék hazajönnek, szólok nekik, hogy mi istartsunk házassági évfordulót. Likőr nem kell,azt nem szeretem, csak a csokoládét meg arumos meggyet. Március 23 Írtunk nagymamáéknak levelet, hogy lepjék meganyuékat, és jöjjenek fel harmincadikára,ugyanis akkor van a házassági évfordulójuk.Anyuék nem tudják, hogy írtunk, nem szoktákmegtartani az évfordulót, ugyanis hónap végéreesik, amikor már nem szokott pénzük lenni.Nem baj, mert ha nagymamáék jönnek, akkorúgyis hoznak mindenféle finom falatot. Biztosanlesz egy hétig mit ennünk. És biztosan hoznaksok csokoládét is, mert megírtuk nekik, hogyRadónak annyi csokoládét összehordtak arokonok, hogy elrontotta tőle a gyomrát.

Március 28 Mondtam én Ferinek, hogy kár volt a Radógyomorrontásáról írni. Elég lett volna csak annyi,hogy Radónak rengeteg csokoládét összehordtaka rokonok. De hát a Feri mindig olyandiplomatikus, vagy nem tudom milyen akar lenni.Igaz, hogy nagymama minden olyan édességet,ami nem az ő konyháján készül, gyári pancsnak,kotyvaléknak nevez. Talán akkor is azt írtavolna, hogy nem hoz nekünk gyári pancsot, hanem tud a Radó betegségéről.Most mindenesetre az a fő, hogy hoznakmindenféle jót, ami kell az ünnepi ebédhez megmég a vacsorához is.Anyuék először szidtak bennünket a levél miatt,amit - mint Radó mondja - orvul írtunk, azutánanyu rájött, hogy a maradék kosztpénzből, amireilyeténképpen úgysincs szükség, vehet újszőnyeget az előszobába. A régit Gombócka márteljesen szétrágta. Április 2. Apu azt mondta, ha még egyszer házasságiévfordulót szervezünk, kitagad bennünket. Mertapu nem szereti a grenadírmarsot, és most kétnapig folyton azt kellett ennie.De hát honnan tudhattuk mi azt előre, hogy

nagymama pont a Jakabot meg a Lizát akarjanekünk föltálalni? És ha legalább otthon levágtavolna és megkopasztotta volna őket - talán rájuksem ismerünk. De mikor itt kiemeli a kosárból azén kedvenc kakasomat meg a Picurka kedvestyúkját, amelyik tavaly nyáron, jérce korábanminden ebéd után együtt aludt vele a lugasban,hát mi mást mondhattunk, mint hogy nemengedjük őket levágni... És nagyon sajnálom,hogy ezt akkor senki sem vette komolyan.Nagymama csak nevetett, hogy ó, ismeri ő máraz ilyet, minden gyerek ezt mondja, aztán mikormár tálon van a pipi, akkor mind csak a tányérjátnyújtogatja.Nem mondom, Picurka Lizája alaposan meghízotttavaly óta - nagymama azért is szánta éppen őtkés alá -, de még most is ugyanolyan kedves,szelíd jószág, mint az én Jakabom. Olyan szépenettek a tenyerünkből.Szerencse, hogy Radó mamája megint éppenvendégszerepelt valahol, és így mindent meglehetett szervezni.

Megvártuk, míg az idősebb nemzedék elvonul azOperettszínházba, azután kosárba raktukLizuskát meg Jakabot, és átvittük őketRadóékhoz. Picurka a sütemény-félét hozta egytáskában, mert Jakab és Lizuska nagyon szeretia diós szeletet, a mogyorós pitét és ahabcsókot.Mikor Radó mondta, hogy a papája él-hal a jóházi süteményért, akkor megbeszéltük vele,hogy a süteményt inkább a papájának adja,Lizuskáékat pedig azzal a túrós gombóccaletesse, ami már két napja aszalódik ahűtőszekrényükben, és úgyis nehéz melegíteni.A konyhájuk sarkában helyeztük el Lizuskáékat,azután hazamentünk, és otthon is mindentszépen elrendeztünk, hogy ha szüleink ésnagyszüleink hazajönnek, azt higgyék, Jakab ésLizus ott van, csak alszik.Másnap, mikor már kitört a háborúságbaromfiügyben, nagymama szemünkre is vetette,hogy - szerinte - rútul félrevezettük őket.Mondtuk, hogy azért kényszerültünk erre rá, mertők viszont nem vettek bennünket komolyan.Nem vették komolyan, mikor mondtuk, hogy akedvenceinket nem engedjük levágni. Ezértkellett két napig grenadírmarsot enniük. Haugyanis számoltak volna azzal, hogy Jakab ésLizuska helyett más pecsenyéről kellgondoskodni, akkor nem herdálták volna el apénzüket Operettszínházra meg utána

cigányzenére.Az a szerencse, hogy nagyapa rögtön mellénkállt. Azt mondta, hogy őt tulajdonképpenmeghatja a mi ragaszkodásunk meg az, hogyilyen bátran kiálltunk a kedvenceinkért.Nagymama dohogott csak végül, hogy ő hétországra szóló ünnepi ebédet akart főzni, ésmost kaparászhat az üres kamrában. Szidtaanyuékat, amiért ilyen rosszul gazdálkodnak,hogy hónap végén se pénz a zsebben, seennivaló a kamrában.Persze ezen mindenki csak nevetett. Mert arántott leves meg a grenadírmars, amitnagymama főzött, olyan jó volt, hogy Radó egykislábosban vitt haza a papájának. Ők ugyanistöbbnyire csak konzervet meg mindenféleelőregyártott tálakat esznek. Április 3. Kamilla elutazott nagymamáékkal. Nagyapamorgott, hogy ő már idefelé is vásári kofánakérezte magát a kakas és a tyúk miatt, most megmég egy nyulat is cipelhet ráadásul. De azértnagyon jó helyet készített Kamillának abban adobozban, amiben idefelé a torta utazott.

Olyan rendes nagyszüleink vannak. A végén márcsak nevettek, hogy micsoda világlátottbaromfiakkal utazhatnak haza. Nagymamánakmég a könnyei is potyogtak a nevetéstől. Április 5. Ma van a húgunk ötödik születésnapja.Gombóckának egész nap világoskék szalag volt anyakában, hogy ünnepélyesebb legyen.Ezek vagyunk mi a születésnapi tortával hatórakor.

Ezek is mi vagyunk, negyed hétkor.

Új fehér ruhát kapott Picurka a születésnapjára,meg piros kabátot és piros sapkát. Ha a Feriideadná a négyszíníí golyóstollát... vagyis hanem veszítettem volna el azt, amit a Radótólkaptam, akkor nagyon szépen le tudnám mostrajzolni. De hát az a fő, hogy életben olyanelegáns, mint valami baba. Apu reménykedett is,hogy az új kabát és új sapka tiszteletére madélután Barika nem megy velük sétálni. De hát ahúgunk nem az a fajta, aki, ha egy kicsit feltört,már megfeledkezik kopott barátairól.Éppen akkor, mikor anyu vágta fel a születésnapitortát, csengett a telefon. Az a bácsi telefonált atanácstól, aki Radótól a hörcsögöt kapta. Az őhörcsögük is fúrja a falat, ezért délutánonként afia leviszi a parkba, és ott sétáltatja, ottkedvére fúrhat. De nem ezért telefonált a bácsi,ezt csak mellékesen mesélte el. Azt kérdezte,hogy csakugyan baromfitartásra rendezkedtünk-ebe fővárosi bérleményünkben. Mert már megint

följelentettek bennünket.Apu hamar lenyelte a tortát, és elmondta abácsinak, hogy a szóban morgó baromfiak csakátutazóban töltöttek nálunk néhány napot. Abácsi nagyon nevetett, különösen mikor apuelmesélte neki az ünnepi ebéd történetét. Április 8. Picurka megtalálta a Feri cincérjét. Vitte Barikátlegeltetni a Filuhoz - Filu a nagy filodendronanyuék szobájában -, és az egyik Filu-levélen ültegy ilyen:

Ez lett abból a hernyó formájú pondróból, amitFeri ősszel hazahozott. Nagyon kedves bogár,adtunk neki reszelt almát, és ette.Andrea is bejött megnézni. Nem mintha hívtuk

volna, csak hallotta, mikor a Lehockigyerekeknek mondtuk, hogy jöjjenekcincérnézőbe.Szeretném tudni, hol telelhetett át ez a cincér,és hol bábozódott be.Filu ládájában kikelt a lopótök is. Filu atársadalmi élet központja - mondaná Radó. Ferielőször vízben áztatta a magot, és csak miutánmár szétnyílt a héja, akkor dugta földbe a Filuládájában. Ez a nagy, földdel teli láda mindenrejó. Ferinek van egy régi, rossz kis rádiója, annaka földelését is Filu ládájába vezette, és ha nemszól, megöntözi a drótot.Nagyon örülünk, hogy kikelt a lopótök. Nováksomogyi rokonai mondták, hogy nagyon nehezenkel ki. Azért is kell előbb vízben áztatni. Április 11. Radóval ma egész nap a Ferin és a Novákonmulattunk. Irén néni be is írt az ellenőrzőmbe,amiért nevetgéléssel zavartam az órát.Azt meséltem el Radónak, hogy Feriék beakarták vinni a szakkörbe a cincért. Mert ott vanölőüveg meg minden, ami a rovarpreparáláshozkell. Útközben eszükbe jutott, hogy apapucsállatkáknak lótrágya kellene. Mertpapucsállatkákat is tenyésztenek a szakkörben.Egyik tízpercben már nekünk is megmutatta

Novák a tenyészetet. Radó a jobb szemévelnézett a mikroszkópba. Én a ballal.Az ilyen papucsállatkák akkor szaporodnak jól,ha a vizükben széna meg lótrágya ázik.Itt a mi környékünkön ló is kevés van meg szénais. Szénát, azt tudnak Feriék csinálni úgy, hogytépnek a parkban füvet, és megszárítják.Lótrágyát viszont az utcán kell keresgélniük, denagyon ritkán találnak.Tegnap is majdnem egy órát vártak, hogy jöjjönmár egy lovas kocsi.Mikor végre jött, utána mentek, de hiába. Pedigátgyalogoltak a kocsi után Budára, egészen ahegy tövéig. Ott már a kocsis ideges lett,először csak mindig hátrafordult, azután meg iskérdezte, hogy miért követik a kocsiját ilyenkitartóan.

Mikor Feriék elmondták, miért gyalogolnak akocsi után, nagyot nevetett, azután hívta őket,hogy üljenek fel a kocsira, majd az istállóbankapnak egy dobozra való lótrágyát.Az istálló meg egészen fönt van a hegyen, afenyves szélén. Feriék a kisebbik dobozt, amiben

a cincér volt, letették egy kőre, a nagyobbikdobozzal meg mentek az istállóba. Ezalatt acincér szépen kirágta magát a dobozból, éskereket oldott. Biztosan megérezte a fenyvesillatát, attól támadt honvágya.Azon nevettünk a Radóval, hogy a Feri megintkartondobozba rakta a cincért, pedig mártudhatná, hogy az annyi a cincérnek, mint asemmi. Április 13. Nagytakarítás volt nálunk, amit apu nem szeret,de mi szeretünk, mert olyankor mindig érdekesdolgok kerülnek elő. A kamrában, a krumplis ládamögött anyu talált három tábla csokoládét, amitmég decemberben dugott el előlünk.De sajnos, nemcsak csokoládét talált anyu,hanem megtalálta azt a helyet is, ahol a cincértélen át bebábozódott. Ez a hely anagyszekrényünk oldala.Mikor apu meg Feri elhúzták a szekrényt a faltól,akkor derült ki, hogy az oldala teljesen összevan rágva.Azért ennek a Ferinek olyan szerencséje vannémelykor! Apu máskor a sárga földig leszidtavolna a cincérrágás miatt. Most meg egy árvaszót sem szólt, ugyanis anyu pont a cincérrágásmiatt mondott le arról, hogy a szobát

átrendezze. Valahogyan másképp akarta volnaállítani a szekrényt, meg a többi bútort isösszevissza. De hát így hogy a szekrényt nemlehet elhúzni a faltól, marad minden a régiben.Apu nagy-nagy örömére. Április 20. A lopótökünknek már négy levele van!Már nem Filunál lakik albérletben, hanem sajátládája van kint az erkélyen. Nagyon gyorsan nő,nemsokára indát fog ereszteni.

Délután, mikor Lopókát öntöztem, anyu és Hettinéni beszélgettek a szobában. Hetti néni csakakkor mer átjönni hozzánk, ha Olgi néni nincsotthon. Olgi néni tudtával sehová sem szabadjárnia, mert ragályokat hurcolhat haza. Április 23. Nagymama írta, hogy Kamilla nagyszerűen érzi

magát náluk, megbarátkozott a macskával,olyannyira, hogy az most a saját kölykeivelegyütt Kamillát is mindig végigmosdatja.Jó volna, ha már vakáció lenne. Nem tudom,hogyan bírom ki odáig. Tanulni semmi kedvem,meg nem is érdemes. A hagyományos 3,8-at ígyis megkapom.Lopóka úgy nő, mintha húznák. Megmértemcentiméterrel: két nap alatt huszonkét centitnőtt. Április 25. Kár, hogy nem számoltuk meg, hányszorjelentettek már föl bennünket a kedvesszomszédaink.Aput behívták a tanácshoz, és az a bácsi, akimindig szokott telefonálni, valahányszorBelvíziék följelentenek bennünket, mondta, hogymost azért nem akart telefonálni, mert ezt azügyet okosabb személyesen megbeszélni. ABelvíziék ugyanis most beadványt intéztek atanácshoz, hogy a tanács kötelezzen bennünketféregirtásra.Apu először nem értette, miféle férgekről vanszó.Az előadó bácsi azt mondta, hogy Belvíziékbeadványából ő arra következtet, hogy Belvíziéktalán valami iskolai rovargyűjteményt vagy

ilyesmit láthattak nálunk, s ez adta nekik azötletet a férgekhez.Apunak erre eszébe jutott a cincér, amit többekközött Andrea is megcsodált. Kezdtemagyarázni, hogyan is volt ez, de az előadóbácsi csak bólogatott; ők is tudják ott atanácsnál, hogy nem ez a lényeg. És már ők isészrevették a sok nevetséges följelentésből,hogy Belvíziék ki akarnak piszkálni bennünket alakásból.Azt ajánlják nekünk, hogy legyünk nagyon-nagyon óvatosak, ne húzzunk ujjat Belviziékkel,ne tegyünk semmi olyat, amibebeleköthetnének.Milyen jó, hogy nem gyűjtöttünk Radóvalsvábbogarakat - mint ahogy azt egyszer, egyszép tavaszi alkonyatkor elterveztük -, és nemeregettük őket át Belvíziékhez.Most mindenesetre nagyon vigyázunk. Aziskolaév végén úgyis elutazunk nagymamáékhoz,addig meg nem játszunk sem az erkélyen, sem afolyosón. Ha van egy kis időnk, szaladunk le aparkba. Csak az a baj, hogy ott lehet fagylaltotkapni meg különféle szörpöket, és ott az a bódéis, ahol édességet árulnak, így aztán mindenpénzünk elmegy ilyenekre.Ez mind Belvíziék miatt van. Meg az is, hogyÁprilist nem tarthatjuk a saját erkélyünkön, csaka Radóékén. Áprilist Feri nyerte egy biológiaivetélkedőn.

Radóék erkélyén el van kerítve neki egy sarok,ott lakik, és ha éhes, belemászik egy lavórvízbe. Van neki lépcső hozzá, a Radó csinálta.Mikor Április benne ül a lavórban, az azt jelenti,hogy éhes. Olyankor enni kell neki adni.Gilisztát, mert azt a teknősök jobban szeretik,mint a nyers húst.Van egy kis sufnija is Áprilisnak, telitömködveszénával. Rossz időben oda vonul be. A szénát aparkból hoztuk, ott most éppen nyírják a füvet.Gilisztát is ott szoktunk ásni, persze csaksötétben, mert a parkőr majd adna nekünk, halátna!Azért is jobb sötétben ásni, mert ha túlságosanközel motoszkálunk egy padhoz, aholszerelmespár csókolódzik, olyankor mindigkapunk pénzt csokira meg fagylaltra, azzal afeltétellel, hogy odébbállunk. Április 28.

Belvíziék most azt terjesztik rólunk, hogybolondok vagyunk. Mert Belvízi bácsi mind akétszer találkozott velünk a lépcsőházban, mikorFilut vittük. Azért vittük le az öreg Filut aparkba, mert már nagyon nagy, és sok helyetfoglal. Vagyishogy ilyenkor, mikor a megszokotthelyén áll, nem is vesszük észre. Csak amúltkor, mikor folyton szaladt a kép - egy félidőalatt hatszor kellett lemásznom a rekamiéról, ésodamennem a tévéhez megigazítani -, apufelhívta Annus néni férjét, a Laci bácsit, hogylegyen szíves, állítsa be a készüléket. Laci bácsinagyon ügyes, mindenhez ért. Ezt ismegjavította, de mondta, hogy ha a készülék azablak melletti sarokban állna, akkor élesebbképet adna, mint itt a belső falnál. Elhúztuk Filuta helyéről, odatoltuk a tévét, és csakugyan jobbvolt így a kép.Igen ám, de Filu ott, ahova húztuk, útban volt.Folyton nekimentünk. Már nem emlékszem, kitalálta ki azt, hogy ajándékozzuk azÁllatkertnek. Lehet, hogy a Radó volt, mert az őnagynénje már ajándékozott pálmákat megfikuszokat az Állatkertnek. Mindenesetre apunaktetszett az ötlet, és telefonált az Állatkertbe. Ésmikor azt mondták neki, hogy sajnos, nincshelyük, mert mióta divatba jöttek ezek a modernkislakások, valósággal elárasztották őketfilodendronokkal, akkor apu nagyon csalódottképet vágott. Úgy, hogy a Novák megsajnálta,

és azt ajánlotta, vigyük le Filut a parkba, éshagyjuk ott. Majd csak akad gazdája. Ha másnem, a Parkfenntartó Vállalat fogja gondozásábavenni.Anyu nevetett, hogy milyen bolondság kitenniFilut az utcára, mint egy macskakölyköt. De mindmondtuk neki, hogy ez nem bolondság, sőtnagyon is jó ötlet.Addig magyaráztuk ezt, míg be nem sötétedett.Akkor nekiestünk Filunak, és letoloncoltuk azutcára.

Belvízi bácsival a kapuban találkoztunk. Éppenkiszállt a vállalati autóból, és kérdezte, hogyhová visszük a filodendronunkat.- Levegőzni - felelt neki apu, mert semmi kedvesem volt éppen Belvízi bácsinak megmondani azigazat. Hanyatt-homlok rohant volna rendőrért.

Meg is vártuk, hogy fölmenjen a lifttel. Nemakartuk, hogy leskelődjék utánunk.Sajnos, fölösleges volt a nagy elővigyázatosság,mert aztán este tíz órakor, mikor hoztuk hazaFilut, megint pont vele találkoztunk. Nem tudom,hova mehetett olyan későn, hacsak nempatikába, mindenesetre megkérdezte:- Mi az, kisétálta magát a filodendronjuk?Mondtuk, hogy ki.Nem mondhattuk meg neki, hogy Filut azértcipeltük vissza, mert kilenc óra után esni kezdettaz eső. És anyu megijedt, hogy megfázik ott lenta nyirkos parkban. Mert Filu szobanövény. Picikora óta födél van a feje fölött.Apu erre azt mondta, hogy egy kis tavaszi esősem árthat neki többet, mint mikor anyuráteregeti Filu ágaira a vizes harisnyákat. Deakármit is mondott, akkor már mind nagyonsajnáltuk Filut. Pedig már pizsamában voltunk.Mégis újra felöltöztünk, hogy segítsünk anyunakFilut visszahozni. Persze apu is jött.Visszafelé sokkal nehezebb volt, mint odafelé.Novák is hiányzott. De ezt mind nem bántukvolna, csak ne találkoztunk volna éppen a Belvízibácsival!Lehocki Vera már hallotta, mikor Andrea mamájamondta az ő mamájának, hogy mi közveszélyesőrültek vagyunk, és Vera mamájamegkérdezhetné a férjét, aki orvos, hogyan lehetközveszélyes őrültektől rövid úton

megszabadulni, az egész ház érdekében. Mert haránk jön a dühöngés, akkor esetleg kiirtjuk azegész házat. Talán már holnap. Április 29 Soha nem lesz már vége az iskolaévnek. Pedigma mondta nekem a Szénási, aki mögöttem ül,hogy ő tavaly nyáron a nagymamájánálebihalakat tartott uborkásüvegben, és figyelte,hogyan nő ki a lábuk, és hogyan veszítik el afarkukat meg a kopoltyújukat. Nagymamáéknál aholtágban mindig vannak ebihalak, majd én israkok egy uborkásüvegbe.Most fánkot eszem baracklekvárral.A fánkot Hetti néni hozta, a baracklekvárnagymamáéktól származik. Nagyon finom ígyegyütt.Mikor itt volt Hetti néni, akkor beállított özvegySerédiné is a kövér Fifijével, aztán meséltékanyunak, hogy valamikor régen még itt lakott aBelvízi néni mamája is, a Gizi néni, aki nagyonjóban volt a Serédi nénivel. De most már évekóta valahol vidéken él szegény Gizi néni, aholnagyon rosszul érzi magát, tudniillik ővilágéletében megszokta, hogy városban éljen.De hát a Belvízi úr nem tűri a Gizi nénit, mertkicsit rosszul hall, és hangosan kell velebeszélni.

És most az Annus néni meg többen a házból,akik ismerték Gizi nénit, egyre bennünketemlegetnek Belvízi néninek: hogy lám, mi mégegy növényt is sajnálunk a megszokottkörnyezetéből kizökkenteni.Mikor anyu ezt hallotta, azt mondta:- Belvíziék eddig sem állhattak bennünket, deazt hiszem, ezek után élvezettel megfojtanánakbennünket egy kanál vízben.Radó atyafi - ezt most gyűjtöttük, és nagyonörülünk neki - mondta tegnap, hogy nyáronvígjátékot fog írni. A főszerepet a mamájajátssza majd benne, aki kövérkés, igen vidámhölgy, ezért a főszereplő is egy kövérkés, igenvidám hölgy lesz a Radó vígjátékában. Azt mostmég nem lehet tudni, hogy hol játszódik. Lehet,hogy a tenger mellett.Hallottam, mikor Andrea épp az előbb hencegettPicurkának, hogy idén ők a tengernél fognaknyaralni, ahol ő majd szebbnél szebb kagylókatés csigákat gyűjt. Erre a húgunk mondta neki,hogy mi meg minden évben a nagymamánálnyaralunk, és a nagymama annyiszor főz nekünkbarátfülét, ahányszor csak akarjuk. Május 3 Már a múltkor megbeszéltem Radóval, hogy idénnyaralhatnánk együtt nagymamáéknál. Nagyon

örült, mert neki nincs nagymamája, és évről évremásutt nyaralnak, Tirolban vagy Jugoszláviában,de mindig vadidegenek között.Tegnap aztán szóltam anyunak, hogy haddjöhessen a Radó. Híí, mi volt erre! Apu a másikszobából rohant át mondani, hogy erről szó semlehet, mert nagymamáék háza nemvendégfogadó, ott a Radó nélkül is éppen elégszűken leszünk.

És ezt apu mondta, aki a Radót mindig csak úgyhívja, hogy kis hámozott giliszta!És különben is, a Radó hozná a gumimatracátmeg a túristaevőeszközét és két takarót is.Ha nincs a Feri, akkor anyut biztosan rá tudtamvolna venni, hogy puhítsa meg aput. De a Feriolyan alávaló, áruló módon viselkedett,amilyenre csak a legsötétebb korokban voltpélda. Azt javasolta apuéknak, hogy akkorjöhessen a Radó, ha jeles lesz a

bizonyítványom. Mert tudja, hogy számtanból ésföldrajzból hármasra állok, és azt is tudja, hogyilyen rövid idő alatt ezt már nem lehet jelesrejavítani. Még négyesre sem igen.Jó a Radónak. Neki nincsen ilyen undok bátyja. Május 4.Radóval átnéztük az ellenőrzőmet, és mostnagyon izgatottak vagyunk. Kiderült ugyanis,hogy az egyeseim javarészt ilyen esetekbőladódtak:tornacipő otthon felejtése...házi feladat otthon felejtése .. .számtanfüzet elvesztése...nevetgélés földrajzórán...tiszteletlen viselkedés történelemórán...súgás magyarórán...és ehhez hasonlók. Radó azt tapasztalta, hogyjó tanulóknál az ilyen egyeseket nem szoktákbeszámítani.Most erre alapozzuk a tervünket. Én ugyan nemvagyok úgynevezett jó tanuló, de talán éppenezért még hatásosabb lesz, ha most hirtelenelkezdek mindenből javítani.Elkezdek?Ez a nagy kérdés. Nincs nagy kedvem ahhoz,hogy most folyton csak tanuljak és tanuljak.Egyáltalán semmi kedvem sincs hozzá.Radó viszont annyira szeretne velünk nyaralni.

Nagymama írta, hogy éppen addigra lesznekmegint kiskutyák a szomszédban, mirehazamegyünk.Kismacskák is szoktak lenni a padláson. Majdfelmászunk Radóval a létrán, és megmutatokneki mindent, a darázsfészkeket is. Május 19. Este azon gondolkoztam, mi lehet az embertanulás nélkül. Nem jutott eszembe semmiolyan, ami nekem megfelelne. Pedig márborzalmasan unom a tanulást.Az tartja csak bennem a lelket, hogy mindenkimenynyire csodálkozik. Kati néni háromszoregymás után hívott ki felelni matekból, mertelőször azt hitte, súgtak, másodszor is azt hitte,harmadszorra azután megnyugodott, hogycsakugyan tudom, amit tudok.Mikor beírta az ötöst az ellenőrzőmbe, aztmondta:- Mindig tudtam, hogy a vér nem válik vízzé.Géza bácsi is pontosan ugyanezt mondta, mikorföldrajzból beírta nekem az ötöst. Mind eztmondják, akik Ferit is tanították, mert Ferimindig kitűnő tanuló volt. Ezért rossz, ha azember ugyanabba az iskolába jár, ahová abátyja.

Május 27. Ez azt jelenti, hogy égbekiáltó szörnyűségtörtént, ami vért kíván.Belvíziék levágták Lopóka indáját. Ami márkezdett átkúszni az ő erkélyükre. Mert ott több afény. És az indán már virágok voltak, amibőlkis lopótökök lettek volna!Meg fogják ők ezt még bánni! Keservesen! Csakmost nem érünk rá, mert mindenki tanul. Május 30. Tegnap végre összeültünk megbeszélni, hogyanálljunk bosszút Belvíziéken. Novák nagyon jókatmondott. Például lehetne a küszöbük alá olyangumilabdát szerelni, ami csőben folytatódnék.Valahányszor Belvízi úr a mázsás súlyávalránehezednék a küszöbre, víz fröccsenne aszeme közé. Esetleg más, bűzös folyadék. Aszemközti háztetőről meg záptojásokat lehetnea lakásukba behajigálni.Persze a Novák akármit ajánlott, Feri mindenreazt mondta, hogy nem lehet, mert aputfigyelmeztették a tanácstól, hogy nagyonvigyázzunk.A Belvíziék úgyis mindenáron belénk akarnakkötni. Csak azt lesik, hogyan piszkálhatnának ki

bennünket a lakásból.Végül mégis jó volt, hogy Feri ezt hajtogatta,mert Radónak így jutott eszébe a legzamatosabbbosszú: hitessük el Belvíziékkel, hogyelköltözünk, hadd örüljenek. Aztán majd ha máralaposan beleélték magukat ebbe, nagy lesz acsalódásuk, hogy mégsem költözünk el.Picurkát mindjárt be is tanítottuk. Ez meg aNovák ötlete volt, hogy a költözésünket Picurkamesélje be Andreának. Andrea majd elmondja azöregeinek, és máris megindul bosszúnk finomművű kis gépezete. (Radó gyűjtése.)Picurkának ez nagyon tetszett. Szoktak ilyet azóvodában is játszani. Múltkor a Pákozdi Incikével- az is itt lakik az első emeleten - elhitették,hogy az óvó néninek kisbabája lesz. Mikor aztánIncike ment az óvó nénihez kérdezni, hogy mikorlesz már kisbabája, az csak csodálkozott.Picurkáék meg gurultak a nevetéstől.Mikor Andrea kijött a folyosóra, anapszemüvegével meg az új, sportosbabakocsijával hencegni, gyorsan kiküldtükPicurkát, mi meg a konyhaablakból lestük őket.Picurka megkérdezte Andreát, hogy tolhatja-e ababakocsiját.- Nem tolhatod! - mondta az az undok kis béka -, mert a te kezed biztosan kutyás, ésbacilusokat kensz rá a kocsim rúdjára.Erre a húgunk azt mondta neki, hogy pukkadjonmeg. És hogy úgyis tudjuk, hogy ők vágták le a

lopótökünket.- Mert átnőtt a mi erkélyünkre ! - sipogottAndrea. - Anyukám nem fogja hagyni, hogytőletek mindenféle gizgazok nőjenek át a mierkélyünkre!Radó ki akart menni, hogy Andrea figyelmébeajánlja az "átburjánzani" szót, ami sokkalnyomatékosabb, mint az, hogy "átnőni", devisszafogtuk, mert a húgunk éppenvisszanyelvelt, hogy bennünket ők nem fognaksokáig piszkálni, mert mi úgyis elköltözünk.Mihelyt visszajöttünk a nyaralásból, azonnal elfogunk költözni.Meg azt is mondta, hogy: "Beeee."Csak bámultuk, hogy így fölvágták a húgunknyelvét. Azt meg se beszéltük vele, hogy mitmondjon, ha Andrea megkérdezné, mikorköltözünk el. Ezt már ő magától eszelte ki. Radóis dicsérte, hogy milyen ügyes.Picurka azt mondja, hogy Andreának tetszik aRadó.Most már nem írok tovább, mert még meg kellrajzolnom a hirdetést, amit kiteszünk a parkbanegy fára:

Nem tudom, apuék mit szólnak majd, ha öt óraután viharos csöngetés kezdődik. Legalábbisremélem, hogy állandóan csengeni fog a telefon.Feltétlenül helyet kell találnunk Gusztikának.Nagymamáékhoz nem vihetjük le magunkkal,mert mindig annyi macska van. Pedig Gusztikanagyon megnyerte nagymama rokonszenvét. Június 1.Otthon már hetek óta azt hiszik, hogy ez van:

Miközben a szomorú valóság:

Nem, nem is tudom ezt élethűen lerajzolni. Méga leírásához sem találok szavakat. Talán csakannyit mondanék: már három hete nem értem rábajnoki meccseket nézni a televízióban.Kati néni viszont csodálatos dolgokat írt bele azellenőrzőmbe. Nem is mutattam meg otthon,mert akkor kiderült volna, hogy délutánonkéntnem úszni járunk a Radóval, hanem tanulunk.Anyu helyett Radó írta alá. Elég ügyesencsinálta, Kati néni mégis megjegyezte:- Látom, Laci, anyukádnak remegett a keze ameghatottságtól, hogy egyszer végre ilyen nagydicséretet írhat alá.Mi csak álltunk ott szemlesütve. Június 3 Már csak napok kérdése! Már csak napok

kérdése, hogy lerázhassuk láncainkat, ésbelevethessük magunkat a szabadsághömpöjgő...Hömpöjgő?Nem, azt hiszem, mégis inkább hömpölygő.Az zavart meg, hogy a folyam is elipszilonnalíródik, és hirtelen túl soknak éreztem.

Ez az a vörös bársonysüveg, amiről mostanábanmindig énekelek. Nem baj, hogy fekete tollalrajzoltam, valójában vörös, mint a vér, mint amuskátli a nagymama kertjében, és mint alenyugvó nap, melynek fényében majd ott ülünkRadóval a holtág partján, és keszegekrehorgászunk.Délután sorra jártuk Radóval a hörcsögvállalókat.Nagy bajban vagyunk, mert rengeteg sokan kérikGusztikát. Magányos nénik, bácsik, akik teljesenegyedül élnek, és macskát, kutyát nemtarthatnak a szomszédok vagy a társbérlőkmiatt, és nincs senkijük, akihez néha egy szót

szólhatnának.Azt hiszem, mégis ahhoz a kisfiúhoz adjuknyárra Gusztit, akinek gépben van a lába, ésmég az Állatkertbe sem járhat ki. Strandra semmehet. Majd megmondom neki, hogydélutánonként, mikor Guszti felébred, tegye átaz uborkásüvegből egy fiókba, amit maga elévehet a takaróra, és akkor nem kell izgulnia,hogy Guszti elmászkál falat fúrni.Anyu már kezdi a csomagolást.Előszedte a fürdőruhákat, és kiderült, hogy azövé teljesen összepenészedett attól a háromkiló narancstól, amit még karácsony előtt afürdőruhák közé dugott előlünk. Apu szidott isbennünket Picurkával, hogy olyan felületesenkutakodtunk annak idején. Három kiló narancsotnem tudtunk ebben a csöpp lakásban megtalálni.Azzal védekeztünk, hogy keresési kedvünk azértlohadt le, mert gyanakodtunk, hogy azajándékok ismerősöknél vannak szétosztva.A három kiló narancsot mindenesetre ki kellettdobni, a fürdőruhával együtt, mert a penésztőlaz is teljesen szétmállott. Anyu csak a narancsotsajnálta, mert azt ilyenkor nem lehet kapni.Fürdőruhát úgyis akart újat venni magának.Úgy látszik, Belvíziék már nagyban készülődnekvilág körüli útjukra. Legalábbis Pirtyán bácsi márkét hete szöszmötöl itthoni, vagyis sajátautóján. Annyit dolgozik rajta, hogy az már föléregy nagyjavítással. Laci bácsi kérdezte is tőle

múltkor lent az udvaron, hogy mit fizetnek nekiezért a Belvíziék, de Pirtyán bácsi csak aztmorogta, hogy megegyeztek.Ne felejtsek el Gusztihoz használati utasítástírni. (Uborkásüveg takarítása, élelmezés stb.) Június 6. Kedves Naplóm, ha majd vén koromban újraelolvaslak, itt, ennél a lapnál el fogjahomályosítani szememet a meghatottságkönnye.Mert olyan történt, amit magam sem hittem:sikerült mindent jelesre kijavítanom.Anyuék még nem tudják, nekem is csak Kati nénisúgta meg, aki rettenetes nagyon örül. Olyanhelyes az a Kati néni.Mikor faggatott, hogy hogyan csináltam,mondtam neki, hogy ez volt az ára annak, hogyegyütt nyaralhassunk a Radóval. Majdnemelpityeregte magát, annyira tetszett ez neki.Hát még nekem mennyire tetszik! Radóval mármeg kellett osztanom az örömömet - hiszentulajdonképpen neki köszönhetem életem elsőjeles bizonyítványát -, de itthon még nemtudják.Majd holnap.Már előre mulatok, milyen képet fog vágni a Feri,ha megtudja, hogy mégis, mégis, csak azért is

JÖHET A RADÓ! Június 23. "Kelt levelem a padlásföljárón..."Ha levelet írnék, most így kezdeném. Ugyanis ittülök fent, a padláslépcső tetején, mert itt mégilyenkor sincsenek szúnyogok. Odalent már azegész kert árnyékban van.

Nem is tudom, hol kezdjem, olyan régen nemírtam már a naplómba.Először is ott kezdem, hogy odaadtam anyunakaz ellenőrzőmet, amiben csak úgy hemzsegtekaz ötösök.Anyu nézte, nézte, egészen kerekre nyitotta aszemét, azután átment a másik szobába apuhoz,

és odatartotta eléje az ellenőrzőt.Apu is csak nézte, nézte, és olyan sokáig nemszólt semmit, hogy anyu már nem bírta tovább,és megkérdezte: - Te is azt látod, amit én?Erre belőlem kitört a nevetés, aztán egyszercsak a levegőben kalimpáltam, mert apufölemelt, egészen magasra, mintóvodáskoromban szokott.Olyan jó volt. Úgy örült mindenki. És máregyáltalán nem bánták, hogy jön a Radó. Sőtörültek neki. Mert tudták, hogy nagyon szépnyarunk lesz.Hát igen.Radó papája le akart néhányunkat hoznikocsival, de mindenki a hajóra szavazott, főleg aRadó, aki dunai hajón még nem is igen utazott.Azt hiszem, mi akkor is hajóval járunk majdnagymamáékhoz, ha már lesz kocsink. Annyiramegszoktuk. Nagymamáék különben is ottlaknak a révben, egészen közel ahajóállomáshoz, és olyan jó már a hajórólmegismerni a kis piros tetejű házukat.Radó hozott magával gumimatracot, hálózsákot,takarókat, evőeszközt, poharat, kulacsot,távcsövet, vízipisztolyt és a teknősbékának egyfelfújható gumimedencét. Tudniillik Áprilist nemvolt kire hagyni, ezért őt is lehoztuk magunkkalnagymamáékhoz.És anyu... hát igen, ő meg egy kolléganőjéthozta le magával, aki nem kapott beutalót,

pedig nagyon ráfért volna egy kis kikapcsolódás,mert éppen mostanában hagyta faképnél avőlegénye, anyu szerint egy csélcsap szélhámos,és csak örülni lehet neki, hogy megszabadulttőle, de hát ahhoz, hogy szegény Magdit errőlmeggyőzze, ahhoz bizony idő kell.Anyu remélte, hogy nagymama majd valahogyanszorít helyet Magdinak. Emlékezett rá, hogy akonyhában van egy összecsukható vaságy, aminFeri szokott aludni. Gondolta, hogy legfeljebbmajd Feri alszik velük a sátorban.Meg akkor még, mikor ezt a Magdikávalmegbeszélték, nem lehetett tudni, hogy jön aRadó.És még sok mindent nem lehetett tudni, de mostelőbb azt írom le, hogy a Radónak nagyontetszett a hajó. Bejártuk az elejétől a végéig,megmutattam neki, hol lehet málnaszörpötvenni, hol vannak a hajógépek, és hogy hovacsapódik le a korom, mikor a hidak alattlehajtják a kéményt.Míg mi jöttünk-mentünk, apu találkozott a hajónkét volt osztálytársával, a Géza bácsival és azOszkár bácsival. Mind a ketten agglegények.Biztosan azért nem házasodnak meg, mertfolyton horgászni járnak. Akkor is, mikor aputalálkozott velük, éppen arról vitatkoztak, holszálljanak ki, hol van több hal.

Apu döntötte el közöttük a vitát, ugyanisrábeszélte őket, hogy szálljanak ki ott, ahol mi.Ott van jó horgásztanya - onnét származik a mikutyánk, a Gombóc -, ott lehet kapni szállást is,kosztot is. A Józsi bácsi, a halőr hajnalonkéntmindig fog egy vödör apró halat, hogy ahorgászoknak ne kelljen csalétek szerzésévelfecsérelniük a drága időt.Apu olyan kedvet csinált a Géza bácsinak meg azOszkár bácsinak, hogy végül is kiszálltak velünk.Nagyon sokan szálltunk ki.Egy fél óráig csak mi jöttünk ki a hajóból.Nagypapa és nagymama a parton álltak ésszámoltak.

Apu nevetett, mondta nekik, hogy nem kellmegijedni, a két utolsó a horgásztanyán fogmegszállni.Nagypapa és nagymama akkor ijedt csak megigazán. Ugyanis addig azt hitték, hogy a kétidegen férfi velünk szállt ugyan ki, de valaholmásutt vár rájuk szállás. Mikor azonban apuemlítette a horgásztanyát, akkor ők már tudták,

hogy a két idegen férfinak helyet kellszorítaniuk. Mert a horgásztanyán már nem volthely. Kiderült, hogy még azon a gumimatracon isaludt egy pesti horgász, amelyiknek tavaly ótaereszt a fejrésze.Így hát most Géza bácsi és Oszkár bácsi isvelünk lakik nagymamáéknál. Ők alszanak apadláson, azon a régi ágybetéten, amelyiken miPicurkával olyan jókat szoktunk minden nyáronugrálni.De hát Géza bácsiék többnyire úgyis kintéjszakáznak a vízen, a ladikban.Nekünk van a legjobb helyünk a Radóval. Mertmikor volt a nagy hangzavar, hogy: "úgye,anyukám, szorítasz helyet Magdikának is?" meghogy: "az én barátaim vérbeli horgászok,azoknak nem kell paplanos ágy, elalszanak őkbárhol" és hogy: "igazán nem szeretnénkalkalmatlankodni" - akkor mi a Radóvalkörülnéztünk az udvarban, és találtunk egyvadonatúj disznóólat.Nagyapa építette, uszadékfából, amit az árvízsodort a kert aljába. Nem azért építette, minthaa régi már nem volna jó, hanem mert szeretihasznosítani a hulladékot.Persze amit nagypapa megcsinál, az meg vancsinálva. Azon a disznóólon nem látszik, hogyvan benne csónak-deszka, kabinpadló, cégtábla,gyümölcsösláda. Az egész be van festvegyönyörű világoszöldre, és van kis udvara is,

bekerítve. A tetején vannak az érett tökök.

Hát mi ezt a Radóval azonnal kiszemeltükmagunknak. Nagy sietve behordtuk a Radógumimatracát, hálózsákját, minden holmiját,meg amit én hoztam magammal, mindent. Olyanjó kis tanyát csináltunk magunknak, hogy Feri ésPicurka majdnem megpukkadtak az irigységtől.Szaladtak is mindjárt nagymamához árulkodni,hogy mi az új disznóólban akarunk aludni.Nagymama ezen borzasztóan fölháborodott.Hogy mit fognak szólni a Radó szülei, hamegtudják, hogy az egyetlen gyermekükdisznóólban aludt. És nagymama kitalálta, hogymi ketten a Radóval járjunk föl mindennap aManci néniékhez aludni.Manci néni a nagymama nővére. Hasonlítanak isegy-máshoz, csak Manci néni kövérebb, mert őnem futkos annyit, mint nagymama. Őhozzá

nyaranta nem érkezik olyan sok vendég, mintnagymamáékhoz. Pedig nekik vendégszoba isvan a padlásukon, vagyis manzárd,nagymamáéknál meg csak darázsfészek. ÉsManci nénéknél van fürdőszoba, parkett megtelevízió. Mégis mindenki inkább nagymamáéknáltanyázik nyáron, mert nagymamáék a víz partjánlaknak, itt egész nap fürdőruhában ugrálhat azember, és a konyhaajtóból lehet látni a hajókat.Persze hogy mi nem akartunk följárni a faluba.Azért gyalogoljunk minden este két kilométert,hogy parkettás szobában aludjunk? Ezt Pestengyaloglás nélkül is megtehetjük.Mondtuk anyunak, hogy aludjon Manci néniéknéla Feri a Picurkával. Jaj, de hát a Picurka mégkicsi ahhoz, hogy esténként akkora utakattegyen meg! Neki különben is van helye egymatracon nagypapáék szobájában, az asztalalatt. Nem gumimatracon - mert sajnos, agumimatracok, amiket lecipeltünk, minderesztenek, úgy látszik, már állott a szövetük -,hanem rendes, igazi matracon, ami csíkosvászonnal van bevonva.A Feri, az meg elalszik a ladikban a halőr fiávalegyütt, akinek az ágyában szintén pesti rokonalszik. Kaptak egy ponyvát, azzal sátorozzák bemaguknak a ladikot.Nagyon mérgesek voltunk a Ferire, hogy ilyen jóhelyet talált magának, tőlünk meg irigyli adisznóólat. Mondtuk, hogy járjanak fel aludni a

faluba apu barátai.Anyu erre azt felelte, hogy hogyisne, azok nemazért szálltak ki velünk itt, hogy gyalogoljanak,hanem hogy horgásszanak. Azok nem hagyják itta vizet.Hát akkor aludjon a Manci néninél a Magdika.Mikor ezt ajánlottuk, anyu rögtön a fülünkbesúgta, amit már ők nagymamával szépenkiterveltek, hogy a Géza bácsi majd elveszi aMagdikát. Apu szerint Géza bácsi nagyon jó férjlesz, nem dohányzik, és sohasem csinál majdotthon rendetlenséget, mert folyton horgásznijár.De ha a Magdika minden este elmegy innét,akkor alig fog találkozni a Géza bácsival, mert aznappal csak horgászik.Beláttuk Radóval, hogy anyunak ebben igazavan, és mindjárt mondtuk is neki, hogy akkoraludjék ő a Manci néninél, apuval.Anyu szerint ezt nem lehet. Neki itt kell lennie,hogy segítsen nagymamának, és apunak is ittkell lennie, hogy ha a Picurka nyafog, atyaiszigorával hasson rá.Mindenki azt mondta, hogy nekünk kell a Mancinéniéknél aludnunk. Mi meg nagyonelkeseredtünk, és azt mondtuk a Radóval, hogyakkor inkább hazautazunk. Kiszedtük Áprilist agumimedencéjéből - pedig már felfújtuk neki, ésvízzel is telihordtuk -, és elkezdtük törölgetni,hogy belerakjuk a Radó sporttáskájába.

Végül mégsem raktuk be, hanemvisszaeresztettük a medencéjébe, mertnagymama kijelentette, hogy nem bánja,alhatunk az új disznóólban, azzal a föltétellel,ha ezentúl senki sem fogja azt a csinos kisfaházacskát disznóólnak nevezni. Mert abbanmég soha nem tartottak disznót, és ezek utánmár nem is fognak. És különben is nagyapa csakazért építette, hogy amíg ezzel bíbelődik, nekelljen gyomlálnia meg kapálnia.Evés azután megbeszéltük a Radóval, hogyősszel az egész osztálynak el fogjuk mesélni,micsoda remek helyünk volt egy disznóólban.Radó úgy akarja ezt terjeszteni, hogy egy nagy,fekete kandisznóval laktunk együtt, és semmitnem féltünk tőle. Június 26. Tegnap nagyon jó napunk volt. Két nagy ladikkaleveztünk föl a zuhogóhoz, az egyik ladikbannagymama ült az elemózsiás kosarakkal, abbabennünket, gyerekeket nem engedtek beszállni,nehogy felborítsuk. Így mi mind a másik ladikbanvoltunk Gombóckával. Velünk jött a Manci néniunokája is, akit Jutkának hívnak, és már tizenhatéves. Egész úton a haját fésülgette,csavargatta, hozott magával egy kistükröt,abban bámulta magát.

Nagymama meg egész úton anyut szidta, amiértGombócot annyira elkényeztette, hogy nem eszimeg a levest. Pedig nagymama olyan levest főz,hogy a püspökök is megehetnék.Mikor eleveztünk a nagy, vízre hajló fűzfa alatt,hívtuk anyut, hogy jöjjön hintázni. Mindennyáron itt szokott hintázni velünk. De idén aztmondta, hintázzunk csak egyedül, ő nemszaggatja el a faágakon a drága, új fürdőruháját.Pedig olyan fürdőruhát vett magának, ami márígy is csupa lyuk.Már kinéztük a Radóval, hogy ha leveti,megpróbálunk a hálós részével kis halat fogni.Ezzel vigasztaltuk magunkat, amiért senkifelnőtt sem jött velünk hintázni a fatörzsre.Pedig mi nem vagyunk elég nehezek ahhoz, hogyjól meg tudjuk himbálni.Az a kényes majom, a Magdika, az is csak az

orrát húzogatta, mikor hívtuk.Fent a zuhogónál van egy nagy, kerekhomokzátony, ott kötöttünk ki. A ladikokbólmindent kihordtunk a partra, azután megnéztük,mi van a kosarakban.Nagyon jó dolgok voltak: rántott csirke, tejfölösuborkasaláta, májpástétom, meggyes rétes éshideg citromos tea. Nem tudom, nagymamamikor sütötte-főzte mindezt, mert mikor mifölkeltünk, már a kosarak a ladikban voltak.Géza bácsi meg Oszkár bácsi kijelentették, hogynagymama főz az egész világon a legjobban.Nem is mentek át horgászni a szigetre, csakettek. Mi is egész nap ettünk meg fürödtünk.Akartunk kis apró, fehér csigákat gyűjteni, hogynyakláncot fűzzünk belőle, és eladjuk, de nagyonlassan ment a gyűjtés, hát inkább abbahagytuk,és elmentünk Radóval a zátony déli oldalára kishalakat fogni.A sekély vízben ott mindig rengeteg apró kis halsütkérezik. Vittük magunkkal Picurka vödrét, meganyu vizes fürdőruháját, amiből éppen kibújt,mert száraz ruhát vett magára. Egy fűzfaágonlógott a fürdőruha, onnét hoztuk el. De nemértünk vele semmit, mert annak a vacak hálónaktúlságosan nagyok voltak a lyukai, a kis halakmind átcsúsztak rajta.Arra már egyáltalán nem emlékszem, mikorúszott el anyu fürdőruhája, csak arra emlékszem,hogy anyu keresni kezdte, és nem találta sehol.

Akkor jutott eszünkbe a Radóval, hogy biztosanottfelejtettük a parton, a vízben, mikor jött ahajó, aztán a hullámok elsodorhatták.Megbeszéltük a Radóval, hogy ha nagyokleszünk, és dolgozni fogunk, megvesszükanyunak a legszebb és legdivatosabb fürdőruhát,amit majd akkor kapni lehet. Nem is egyetveszünk neki, hanem többet, mindenféleszínben.Mert anyu olyan rendes. Radó is mondta. Máskiugrott volna a bőréből, ha elúsztatják a drága,új fürdőruháját, és más egész nyáron afejünkhöz vagdosta volna, hogy milyenekvagyunk.Anyu meg csak egyetlenegyszer emlegette azelúsztatott fürdőruháját: mikor hazafeléeveztünkben megint a vízre hajló fűzfáhozértünk. Azt mondta, hogy tulajdonképpen nem iskár érte, mert úgyis túl drága volt ahhoz, hogyfákon mászkáljon vele az ember. De most majdelőkeresi a tavalyelőtti ócska, fakultfürdőruháját, és jókat hintázunk itt a fűzfán.Csodálkozni fog, ha megvesszük neki azt a sokgyönyörű fürdőruhát! Június 28. Nagymama mérges, mert Géza bácsi folyton csakhorgászik, és nem törődik Magdikával, akit

feleségül szeretnének adni hozzá. Pedig Magdikamindig jön velünk, mikor gilisztát ásunk ateknősnek, és a legszebbeket kiválogatja Gézabácsi számára. És Radó észrevette, hogy alótetűkből, amiket Áprilisnak gyűjtöttünk,szintén ellopott egyet.Nagymama nagyon szereti Radót, amiért mindigkétszer vesz a levesből.A Manci néni unokáját, a Jutkát, azt mindigszidja, ha itt van nálunk. Hogy miért nemlabdázik velünk, miért nem eprészik velünk,miért nem csónakázik velünk, miért nem hintázikvelünk a fűzfán. Mert a Jutkának mindenunalmas. Azt hiszi, hogy amiért ő már tizenhatéves, most már mindig csak a fiúkra kellgondolnia. És ha nincsenek a közelben fiúk,akkor nem érdekli semmi, akkor megül, mint atapló a rönkön.Ezt nagymamától gyűjtötte a Radó. Nagymamaazt mondja, hogy anyu nem ilyen volt lánynak,az mindig játszott. Azért játszik most velünk is.Olyan jókat potyogunk a fűzfáról a vízbe, mikoranyu meghimbálja! Ha a Jutka férjhez megy, ésgyerekei lesznek, azoknak, szegényeknek,nagyon unalmas lesz az életük.

Radó unokatestvére írt, hogy Rózának kilenckishörcsöge született. Szerencse, hogy Radó anoteszébe följegyezte az összes címeket, ahovahörcsögöt kérnek.Radó azt is följegyzi, hogy naponta hányteherhajó halad el előttünk, hány uszálytvontattak, milyen zászló lengett rajtuk, mi volt ahajó neve meg ilyeneket.Lehet, hogy hajószakácsok leszünk, hamegnövünk. Nagymamától már megtanultunkhalat sütni és tejfölös zöldbablevest főzni. Majdcsodálkoznak otthon a Radó szülei, ha levest főznekik!

Július 14. Rengeteg helyünk van, mert a felnőttek mindhazautaztak. Most Picurka alszik azösszecsukható vaságyon, amin eddig Magdikaaludt, Feri pedig egyedül uralja apuék sátrát. Denemsokára elmegy táborba.Fent a padláson nem alszik már senki, lehetmegint följárni ugrálni a rugós ágybetéten. Miugyanis maradtunk az új disznóólban, Áprilissalegyütt.Nem hiszem, hogy Magdika valaha az életben ishorgászhoz megy feleségül. Mikor fölvette alegeslegszebbik fürdőruháját - ugyanis hármathozott magával, és lement a partra, Géza bácsinem azt nézte, hogy milyen szép a fürdőruha, ésmilyen szép benne a Magdika, hanem kiabált,hogy Magdika nézzen a lába elé, mert mindösszekuszálja az ő damiljait.Oszkár bácsi nem volt ilyen házsártos, ő viszontegyik délután bement az éléskamrába, és amaradék túrós lepényt, amit mi akartunkmegenni, elvitte a pontyoknak. A halőr fia látta.Picurka mondta, hogy ha nagy lesz, ő sem megysoha horgászhoz férjhez.Ma barátfüle volt ebédre. Radó három tányérralevett, mert náluk ezt nem szokták főzni. Amamája nem ér rá bajlódni vele. De most majd aRadó megtanul nagymamától tésztát gyúrni, és

lesz otthon, aki barátfülét főzzön.Jövőre majd úttörőtáborba megyünk a Radóval,és mi leszünk a szakácsok. De ott ilyen babrásételeket nem főzünk, hanem csupa laktatót. Július 21. Picurka nagyon boldog, mert a víz hozott egyfélszemű mackót. Nagyon csúnya, kopott, nincssemmi szőre, de Picurka haza akarja vinni. Mosta disznóól tetején szárad - a valódi disznóóltetején -, hogy majd le lehessen kefélni róla asarat.

Tegnap a nagymama pulykakakasa, a Tódormegtámadta Radót. Radó a kacsaólba menekültelőle. Mert nagyon tud csípni és karmolni aTódor, ha mérges. Máskülönben szelíd, bejár akonyhába, és mert olyan magas, egyszerűen azasztalról eszik.Jakab már nem olyan szelíd, mint tavalyilyenkor, inkább nagyon is vad. Mindenkitmegkerget, aki bemegy a baromfiudvarba.Különösen Gombóckára haragszik.

Már nem ő a kedvencem, hanem egy kis kopasznyakú csirke, a Döme.Picurka is választott magának új kedvencetLizuska helyett, egy kacsát, mert Lizuska nagyontolakodó és falánk. Már olyan kövér, hogy lépnialig tud, de mindig kiszökik a baromfiudvarból,és szalad nézni, mi van a konyhában. PicurkaGazsinak nevezi a kacsát, és együtt pancsolnaka lavórban.Feri elutazott. Most miénk a sátor is. Július 25. Kaptunk levelet anyuéktól. Azt írják, hogyBelvíziéknél a Pirtyán bácsi kifestettegyönyörűen az egész lakást, még az ajtókat,ablakokat is. A Pirtyán néni meg kitakarította.Jó a Belvíziéknek, utazgatnak Olaszországban,itthon meg szorgos kezek újjávarázsolják alakásukat.Azt is írják, hogy a lopótök új indát nevelt, ésmár van rajta három kistök. Megint át akartkúszni a Belvíziék erkélyére, de apu visszahúzta.Nagymama azt mondja, hogy már nem fog beérnia lopótök, mert rájön a dér.Tegnap nagyon megijedtünk, mert azt hittük,hogy Kamilla elveszett, de csak ahorgásztanyára ment át látogatóba, ésnapnyugtakor szépen hazajött. A fáskamrában

alszik.Két kacsa is el akart veszni, legalábbis az estietetéskor hiányoztak. Radóval ladikon mentünkőket keresni. Kiúsztak a középső Duna-ágba, otttaláltunk rájuk, de hazahajtani nagyon nehézvolt őket, mert már sötétedett, és csakhápogtak, meg úszkáltak összevissza. Bele isestem miattuk a vízbe tréningruhástul.Megérte, mert nagymama annyira meghatódott,hogy elenged bennünket sátorozni. Ad bográcsotis, hogy főzhessünk. A középső Duna-ágban vanegy sziget, odamegyünk. A zuhogónál jobbvolna, de nagymama nem enged el olyanmesszire.Gombócot is magunkkal visszük. Meg Áprilist.Ott majd elkerítünk neki egy kis öblöt, éstermészetes környezetben strandolhat. Augusztus 1. Nagyapa kiszedte Gombóc nyakából a kullancsot,ami odaát a szigeten tapadt rá. Nem is vettükészre, nem tudtuk, mi baja Gombócnak, csakcsodálkoztunk, hogy folyton ugrál megforgolódik. Mikor azután hazaértünk, nagyapacsak ránézett, és már mondta:- A kutyátok kullancsot szedett össze.Nagyon megijedtünk, hogy most mi lesz, denagyapa először megkereste Gombóc szőre

között a kis barna kullancsot - akkora, mint egylencse -, rácsöppentett egy kis benzint, és akullancs mindjárt leesett. Gornbócka olyanjókedvű azóta.Bennünket meg a szúnyogok csíptekrettenetesen össze. Hogy ott mi van! Állandóanraktuk a tüzet, jóformán rajta ültünk, mert haegy percre kiléptünk a füstből, már ezer szúnyoglakmározott rajtunk.

Akkora halat egyszer sem fogtam, mintamekkorát rajzoltam, de így jobban látni.Most olyan szagunk van, mint a füstöltoldalasnak. De amúgy nagyon jó volt. Igaz, csakkét napig maradtunk, mert nem tudtuk, mitörtént Gombóccal, és féltünk, hogy majdkórházba kell vinni, mint a Szentesiék Karcsiját.De az a két nap is nagyon jó volt. Fogtunk egycsomó keszeget meg törpeharcsát, és főztünk

magunknak halászlét. Az is jó volt, csak én nemtudtam, hogy a Radó már tett bele paprikát, ésén is tettem bele, úgyhogy nagyon erősresikerült. Nem is bírtuk az egészet megenni.Este, mikor lefeküdtünk a sátorban, jöttek aszúnyogok, és döngicséltek. Ki akartuk őkethajtani, de még több jött be. Radó mondta, hogykellett volna magunkkal hozni cigarettát. Nem istudom, miért nem jutott eszünkbe, pedig acigarettafüstöt nem szeretik a szúnyogok.Igaz, Radó azt is mondta, hogy sokan szoktakcigarettázás közben elaludni, és olyankormeggyullad az ágyuk.Áprilist elengedtük a szigeten, ugyanis annyirajól érezte magát a természetes környezetben,hogy nem volt szívünk visszahozni abba a vacakgumimedencébe, amiben nincs sem ebihal, semszitakötőlárva, semmi. Meg aztán unjuk is márfolyton a sok gilisztát szedni neki. Ebben a nagymelegben egész mélyre le kell ásni utánuk. Augusztus 5. Feri írt, hogy a felhőszakadás elmosta az egésztábort. Annyi víz zúdult le a hegyoldalról, hogy asátrakat is mindenestül magával vitte. Úgykellett mindent összekeresgélniük a sötétben.Most leköltöztek a faluba, az iskolába, de márúgyis vége a táborozásnak, mindenki utazik

haza, csak kivasalják a gondnok néni vasalójávala gyűrött ingeket. Feri még nem jön haza, merta Novákkal együtt Somogyba utazik, a Nováknagymamájához.Tegnap fölmentünk a Radóval fagylaltozni afalusi cukrászdába, és egy házon láttuk kiírva,hogy múzeum. Nagyon csodálkoztam, merttavaly ilyenkor ezen a házon még nem volt kiírvasemmi. Mindenesetre bementünk, és apróravégignéztük, amit csak lehetett. Voltakpattintott kőszerszámok, ezek akkor kerültekelő, mikor az új országutat építették, rómaikorból való cserépedény-maradványok és olyansírkövek, amelyeken turbános fej volt kifaragva.Ezek még a török időkből maradtak meg.Sok szép régi ruha is van a múzeumban, abbólaz időből, mikor a falusiak még népviseletbenjártak. Legjobban tetszett nekünk egymenyasszonyi koszorú, amit üveg alatt láttunk.Csupa ezüst- meg aranylevelekből, rezgőkből ésszép, színes viaszvirágokból volt.Kár, hogy nagyapa nem tart méheket. Mostkérhetnénk tőle viaszt, és mi is mintázhatnánkmindenfélét.Azt azért elhatároztuk a Radóval, hogy mi iscsinálunk múzeumot. Radó ehhez nagyon ért, őmár sok múzeumban járt a szüleivel külföldön is.Csak még nem tudjuk, hogy mit teszünk amúzeumba.

Augusztus 9. A padláson rendeztük be a múzeumot, perszecsak ideiglenesen. Az igazi majd Pesten lesz.Egyelőre gyűjtjük a hozzávalót. Nagymama adottegy fejetlen Szent Antal-szobrot, azt mondja,nagyon régi, még kislánykorában hozták neki avásárból. Kár, hogy a feje már nincs meg.Ruhát nem akar adni a nagymama, pedig vannakrégi ruhái, de azt mondja, az neki is kell.Nagyapától kaptunk egy helyes kis fűrészt; úgyhívják, hogy rókafarkfűrész. Ezt már nem szoktahasználni, nagyon elvékonyodott a pengéje. Másszép, régi szerszámokat is elhoztunk aszerszámos kamrájából, de azokat visszavette,mikor fönt járt a padláson, hagymáért.Pedig volt egy olyan érdekes csavarhúzó, amineka nyele belül üreges volt, a végét le lehetettcsavarni, és volt benne egy másik, kisebbcsavarhúzó, annak is le is lehetett csavarni avégét, és abban egy egészen kicsi, vékony kiscsavarhúzó volt, amilyet, mondjuk,rádiószereléshez használnak.Ez nagyon tetszett nekünk, de úgy látszik,nagyapa még szokta használni.A révvendéglő tetejéről lefújt a szél egyhódfarkcserepet, azt is elhoztuk, mert ilyet mamár nem gyártanak. Először azt gondoltam, hogylerajzolom, de nem érdemes, mert nem is

hiszem, hogy a hódnak ilyen a farka. Augusztus 13. Múzeumunk gyűjteménye értékes darabbalszaporodott. (Lerajzoltam oldalról meg szembőlis, miután laposra kalapáltuk a Radóval.)Gyarapodott a szókincsünk is, mert ennek arégiségnek iszkába a neve. Úgy jutottunk hozzá,hogy Picurka belelépett a bokrok között, mikorfürdeni ment. Visított, mint egy malac,nagymama majdnem leejtett egy tál levestijedtében.

Az ilyen iszkába nagyon meg tudja szúrni azember talpát! Picurka három napig nemfürödhetett miatta. Fél lábon ugrált, mint agólya. Gombóckának nagyon tetszett, azt hitte,játékból teszi.Nagyapa elmagyarázta nekünk, mire használták

az iszkábát. Régen volt itt a parton egyladiképítő műhely. Jó erős deszkából építették aladikokat, és ilyen iszkábákkal szögeltékegymáshoz az oldaldeszkákat, a rések közé megkócot tömtek, hogy ne folyhasson be a ladikba avíz.Nagymama emlékszik rá, hogy mikor ő méggyerek volt, álltak ennek a műhelynek a falai.Teteje már akkor sem volt, és mindenki messzeelkerülte ezt a helyet, mert azt beszélték, hogyegy révész megölte a gazdag utasát a pénzéért,és itt ásta el valahol.Radóval elhatároztuk, hogy megkeressük azilletőnek a csontvázát. Augusztus 15. A horgásztanya mögött kezdtünk ásni, egy kisdomb alján, mert itt a legmagasabb a bürök, ésRadó azt mondja, a növényzet ott tenyészikilyen dúsan, ahol valamikor holt embert ástak el.A büröknek nagyon kellemetlen szaga van,majdnem rosszul lettünk tőle. Egész csomótövet ki kellett tépnünk, hogy legyen egy kislevegőnk. Először csak fazékfüleket, rozsdásrugókat meg régi edények darabjait találtuk.Kiástuk egy nefelejcses bögre oldalát, éppenazt, amelyikre a nefelejcs van festve. Ez is jólesz a múzeumunkba.

Délig ástunk egy olyan mély gödröt, ami aRadónak a melléig ért.Akkor hazamentünk szilvás gombócot enni, ésebéd után folytattuk a munkát.A Radónak már csak a feje búbja látszott ki agödörből, mikor csontot ért az ásóval. Attólkezdve már félretettük az ásót, és csaksöprögettük el a földet, meg kézzel kapirgáltunk,ahogy a híradóban láttuk a régészektől.

Nagyon izgalmas és szép munka a régészeké.Lehet, hogy felnőttkorunkban mi is foglalkozunkmajd régészeti kutatásokkal. De én már most isnagyon izgatott vagyok, mert Radó szerint ezeka csontok kicsik ahhoz, hogy felnőtt emberélehessenek. Borzasztó, talán egy elásottgyermekre bukkantunk?Öt órakor abba kellett hagynunk az ásást, mertjöttek a szúnyogok. Augusztus 16.

Tegnap este a vacsoránál nagyapa kérdeztetőlünk, hogy hol az ásója. Mi a Radóvalegymásra néztünk. Nem mertük megmondani,hogy hol ástunk vele. Arra gondoltam - ésbiztosan Radónak is ez járt az eszében -, hogyvacsora után vissza kell osonnunk a gödörhöz azásóért, hogy visszacsempészhessük a helyére akamrába.Nekem csak úgy borsódzott a hátam attól agondolattól, hogy sötétben menjek vissza azelásott gyermek csontvázához. Nagyapa megcsak nevetett, és azt mondta:- Panaszkodott a Józsi bácsi, hogy valamihaszontalan kölykök félig-meddig kiásták az öregBurkusnak a csontvázát. Nem tudom, nem az énásómat használták-e azok a kölykök.Akkor jöttem rá, hogy mi a Radóval a Burkustástuk ki. Ismertem az öreg Burkust: ahorgásztanyán volt házőrző kutya, de már hároméve kimúlt végelgyengülésben.Mondtuk nagyapának, hogy vacsora után majdvisszahozzuk az ásót. Vissza is hoztuk, de aztnem vallottuk meg neki, hogy minek hittükszegény öreg Burkust.Azért a koponyáját kiássuk holnap. Nagyon jólesz az a mi kis múzeumunkba. Tulajdonképpenörülök, hogy nem igazi, csontvázat találtunk.Nem is tudom, hogyan lehet azt szállítani. Radószerint az apja nem lett volna hajlandócsontvázzal kocsikázni. Akkor pedig szét kellett

volna szednünk, hogy beleférjen asporttáskákba, és nem biztos, hogy újra összetudtuk volna állítani. Augusztus 19. Feri írt Somogyból. Hernyópetéket gyűjtenek,hogy majd a szakkörben kikeltessék. Éssegítenek a cséplésnél. Nagyon irigylem őket.Anyu is írt, hogy távollétünket felhasználva,rendet akart csinálni a fiókjainkban. El is kezdte,először mindent kidobált a papírkosárba, azutánminden vicket-vackot egyenkéntvisszaszedegetett, és visszarakott a fiókokba,gondolván, hogy hátha éppen azt keressük majd,amit ő kidobott.

Délelőtt Radó rétest nyújtott. A tésztáját együttcsináltuk, szép, finom, hólyagos lett,csapkodtuk, gyömöcköltük, ahogy nagymama

mutatta. De a nyújtásban én nem vettem részt,csak nevettem azon, hogy a Radó rétese milyenlett. De nagymama megharagudott rám. Augusztus 22. Nagymama adományozott a múzeumunknak egyfalapátot. Kézzel faragott liszteslapát, mégabból az időből, mikor nagymama magadagasztotta a kenyeret.A lapátról nagymamának eszébe jutott egyérdekes régi történet. Kislánykorában hallotta anagymamájától. Az meg nem tudom, kitől. Akkormég vízimalmok őröltek a Dunán. Nem itt, acsöndes holtágban, hanem kint, a Nagy-Dunán,ahol a hajók járnak, és ahol a víznek sodra van.Ott álltak sorjában a lehorgonyzott vízimalmok,és a víz forgatta a kereküket.Nagymamának úgy mesélték, hogy hét malomvolt itt sorban, de a hetedikben nem őröltetettsoha senki gabonát, mert az volt mind között alegöregebb, legkopottabb, legrozogább. Mégfaragott figura sem díszelgett az orrán, mint atöbbi malomnak.Volt a molnárnak egy szép lánya, a Vikus. Azkérte az apját, hogy valami uszadékfábólfaragjon figurát a malmuk elejére. Ha a többimalmon van, legyen az övékén is.A molnár ki is fogott egy tuskót a vízből,

megfaragta embernek, s mert festéke nem volt,zöld moszattal meg vörös halvérrel színezte ki.Ettől azután a figura olyan csúf, ijesztő lett,hogy nem merték kitenni, hanem elrejtették amalomfenékre, ahol a tocsogó vízben békákugrálnak. Igen ám, de még akkor éjjel süllyednikezdett a malom. A tuskó úgy megnehezedettott a vízben, hogy majdnem a Duna fenekéresüllyesztette Vikusékat. Mikor a Dunába akartákdobni, meg sem bírták mozdítani. Hanem mikorVikus azt mondta az apjának, hogy mégiscsak kikellene tenni ezt a figurát a malom elejére;olyan könnyű lett hirtelen, mint a tollpehely. Éscsodák csodája: annyi gabonát hordtak attólkezdve őrletni a népek Vikusék malmába, hogyegykettőre meggazdagodtak. Gyönyörű házatépíttettek a faluban, és mikor jött a tél, és ajégzajlás elől téli kikötőbe kellett vontatni amalmot, akkor Vikus ebbe a házba költözött. Azapja meg elment világot látni, utazni.Aztán mikor egy téli napon Vikus egyedül voltotthon, egyszer csak kopogtak az ajtón. Kip-kop,kip-kop. Hát a moszattal és halvérrel festettcsúf, ijesztő figura jött, falábon kopogva, hogyVikust feleségül kérje. Azt mondta neki, hakosarat kap, elsüllyeszti az egész házat,mindenestül, mintha a Duna közepén volnának.A molnárlány nem ijedt ám meg! A kemencébennagy tűz égett, mert kenyérsütéshez készültek,egyszerűen belökte hát a tuskóból faragott csúf

figurát a tűzbe. Nem is volt attól kezdve senki,aki ijesztgetni merte volna.Nagymama sok ilyen történetet tud. Radó úgyhatározott, hogy egyelőre nem ír vígjátékot,hanem inkább hátborzongató történeteket gyűjt.Ez jobban beleillik a jelenlegi érdeklődésikörünkbe. Augusztus 26. Holnap értünk jön a Radó papája kocsival.Nagymama már kikészített néhány apróságot,amit fel akar velünk küldeni Pestre.

Nagymama nagyon megszerette Radót, amiértolyan sokat eszik, meg amiért nekem jeles lett abizonyítványom miatta, meg különben is. Mármeghívta jövő nyárra. Nagyon örülök, mertilyeténképpen - mondaná Radó atyámfia - nemkell összetörnöm magamat a tanulásban, mintidén, ahhoz, hogy jöhessen a Radó.Persze nem volna rossz megmaradni ezen aszinten. Kati néni annyira örült, hogy most már

mások is elhiszik, amit ő mindig mondott, hogyvan nekem azért eszem.Ma még búcsúzóul föleveztünk a ferde fűzfához.Hintázni ugyan nem lehetett rajta, mert nemtudtuk meghimbálni, de ugráltunk róla fejeseket.Radónak még utoljára a talpába ment egyszálka.A labdát is elcsomagoltuk, miután nagyapabeüvegezte azokat az ablakokat, amelyeklabdázás folytán kitörtek. A gyűjteményünk nemfért el a sporttáskákban, igénybe kellett vennünknagyapa segítségét, aki átalakította számunkrarégészeti szekrénnyé azt a ládát, amiben akiskacsák laktak egyhetes korukig, és amit mielőzőleg jól kisúroltunk a kútnál.Furcsa lesz most majd otthon a két kisszobában. Itt annyi, de annyi helyünk volt: apadlás, a disznóólunk, a kert, a baromfiudvar, agyümölcsös, az egész rév, a hajóállomás, asóderes vagonok, a szigetek, ez az egészhosszú, hosszú Duna-part, ahol olyan jókatjátszhattunk.Otthon meg azoktól az undok szomszédoktólmég a folyosóra sem mehetünk ki Gombóckával. Augusztus 28. Hát itthon vagyunk.Csak egy szilvalekváros üvegnek nyomódott be

az oldala, és három tojás törött el, mikor Picurkavéletlenül rálépett Gombócka farkára, ésGombócka akkorát visított, hogy Radó papájaijedtében félrerántotta a kormányt.A Radó papája alig ismerte meg a Radót. Mostmár apu sem meri hámozott gilisztának hívni,pedig már úgy megszokta ezt a nevet.Róza gyerekei már egészen nagyok, ugyanúgyteliszedik a pofazacskójukat ennivalóval, mint aszüleik. Füzesi Andris is kért belőlük, meg anővére udvarlója is. Meg a Lehocki gyerekekunokatestvére. Jancsi és Vera is szeretnekishörcsögöt, de a mamájuk nem enged tartani,mert úgy érzi, hogy rá hárulna a továbbiakban ahörcsöglakosztály tisztán tartása.A múzeumot a szobánk sarkában rendeztük be.Már majdnem az egész ház látta. Alegértékesebb darab az iszkába, mert arrarászáradt Picurka vére, és Radó mondja, hogykülföldi múzeumokban is a vérfoltos fegyvereketnézi mindenki a legnagyobb érdeklődéssel.Belvízi Andrea is bejött megnézni, és fintorgattaaz orrát, hogy a mi múzeumunkban nincsenekfestmények. Mikor aztán elmondtuk neki, hogymajdnem van a múzeumunkban egy megöltember csontváza, mindjárt más szemmel nézettránk.Kérdezte, hogy elvisszük-e magunkkal amúzeumot, ha elköltözünk. És hogy mikorköltözünk már el. Én meg teljesen ráfelejtettem

a bosszútervünkre - hiába, nyaralás alatt sokminden kimegy az ember fejéből -, és csaknéztem rá felvont, Radó-féle szemöldökkel.Mondtam neki, hogy eszünk ágában sincselköltözni.- Biztos? - kérdezte bambán.Mondtam, hogy holtbiztos. Erre elkezdtehúzogatni a száját, hogy neki a Picurka mástmondott. Azt, hogy őszre elköltözünk.Én erre csak vállat vontam, és többet nem istörődtem az Andreával, mert az Ilonka néni jötta kis unokahúgával, aki már hallotta, hogy vaniszkábánk, és meg akarta nézni.Nagyon csalódott, mikor látta, hogy egy rozsdásvasdarab. Azt hitte, valami játék. Augusztus 31. Most már van képanyaga a múzeumunknak.Radóval megrajzoltuk a szép molnárlány és avízből kihalászott tuskó történetét. Lerajzolommég egyszer, a következő oldalra.A Burkus koponyáját pedig kifőztük, hogyfehérebb legyen. Feri is kifőzte tavalyelőttkarácsonykor a halkoponyákat, és nagyon szépfehérek lettek. Igaz, hogy ő tett valamit a vízbe,mi meg nem tettünk semmit. Nem is lett sokkalfehérebb, viszont az emeletünk megteltszörnyűséges bűzzel. Mintha valahol enyvet

égettek volna oda. Később leereszkedett a szagegészen Annus nénékig. Erre Annus néni ingerülthanghordozásából következtettünk a Radóval.Biztosan kapunk majd megint idézést atanácstól. De lehet, hogy Belvíziék egyenesen arendőrségre vagy a tűzoltóknak telefonálnak. Szeptember 10. Beléptünk Radóval az úttörő-bábszakkörbe.Ugyanis megkezdődött az iskola. Már régen, csaknem volt kedvem írni róla. De most már van,mert a szakkörben jól fogunk szórakozni. Én nemszerepelek, csak a háttért fogom festeni. A Radómeg majd darabokat ír különböző ünnepialkalmakra. Elsőnek "A szép molnárlány és acsúnya tuskó" című három felvonásos bábjátékotírja meg.

Most mindig festünk és ragasztunk.Keményítőből olyan ragasztót tudunk főzni, minta selyem. Gyönyörűség ragasztani vele. Vera iskért, hogy vigyünk neki a ragasztónkból. Aztánmikor vittem egy kislábosban, megbotlottam alábtörlőben, és pont a Belvíziék ajtaja elélöttyentettem.Mindjárt hoztam a felmosórongyot, de

akárhogyan dörgöltem azt a vacak követ, maradtott folt. A Belvízi néni meg éppen jött hazavalahonnét. Biztosra vettem, hogy nagysápítozás lesz, de nem szólt semmit, átlépte afelmosórongyot, és bement. És a kezemre semlépett rá, pedig ott tenyereltem a lábtörlőjükön.Róla jut eszembe, hogy a lopótökjeink mársárgulnak. Egyet Radónak ígértem, egyet Annusnéninek, egy pedig marad a múzeumunkszámára. Olyan élvezet lesz kivájni! Csaktudnám, mivel! Szeptember 13. Radó otthon zöldbablevest főzött a szüleinek.Nem lett egészen olyan, mint a nagymama-félezöldbablevesek, sőt mondhatnám, egészen máslett. Suli után fölmentem hozzá megkóstolni amaradékot. Azt hiszem, nagyon sok vizetönthetett hozzá. De azért bátorítottam, hogy necsüggedjen. Jövő héten halászlét fog főzni. Majdsegítek neki megpucolni a halat.

Szeptember 15. Annus néni tegnap feljött hozzánk megnézni alopótökjét, és rettenetesen érdekes dolgokatmesélt.A Pirtyán bácsi járt nála, és panaszkodott, hogya Belvíziék őt csúnyán becsapták. Ő tudniillikmár régen szeretne beköltözni a fővárosba, mertPilisen az anyósával laknak együtt, aki egymindenbe beleszóló természet, és hát a Belvíziúr neki azt mondta:- Pirtyán, maga csak ne töltse az idejétlakáskeresgéléssel, tudok én magának egy igenalkalmas, kétszobás lakást, egy szavamba kerül,és megkapja.Pirtyán bácsi persze nagyon örült, különösenmikor hallotta, hogy a főnöke házában lesz alakás, mert gondolta, akkor majd mindig tehetapróbb szívességeket a főnökének az autó, amegvetemedett ajtók, az akadozó redőnyök és

ehhez hasonlók terén, a felesége meg takaríthatnekik, az ilyen dolgok pedig elmélyítik abarátságot főnök és beosztottja között.Mikor Annus néni ezt mesélte, kezdtemkérdezgetni, hogy melyik lakást ígérte Belvízibácsi a Pirtyánéknak. De anyu csak nevetett,mert ő már az elején kitalálta, és azután Annusnéni is mondta, hogy a mi lakásunkról volt szó.Annyira biztosan ígérték a Pirtyán bácsinak, hogyaz hálából már az ő egész lakásukat iskifestette. Meg az autójukat is generálozta.Vízcsapot is cserélt nekik a fürdőszobában.Mindent ingyen.Nagyon sajnáljuk szegény Pirtyán bácsit. Hatudtuk volna, hogy ez lesz belőle, nemmondattuk volna Picurkával az Andreának, hogyelköltözünk. De hát ki gondolta, hogy Belvíziékennyire komolyan veszik a gyerek-beszédet?Apu egyébként azt mondja, hogy úgy kell aPirtyán bácsinak, miért akart mindenáronbevágódni a főnökénél. Szeptember 20. Óriási újságok vannak! Serédi néni jött felanyunak elmondani, hogy Pirtyánék bepörölték aBelvíziéket. Azt akarják, hogy Belvíziék fizessékki nekik azt a sok munkát, amit itt évek ótavégeztek nekik.

Még szerencse, hogy éppen itt volt a Radó és aNovák is, meg lehetett beszélni velük ezt a nagyszenzációt. Olyan szokatlan, hogy most nem őkjelentgetnek föl másokat, hanem őket jelentikfel.És most már tudjuk, miért nem szóltak, mikor akutyakoponyát főztük. Holnap meccsre megyekFerivel és Novákkal. Radó nem jön, mert nekipróbája van "A szép molnárlány és a csúnyatuskó" című izgalmas bábjátékból, meg őkülönben is csak sakkozni szeret. Szeptember 23. Tegnap kivittük Gombóckát a folyosóra, ésBelvíziék nem szóltak semmit. Igaz, hogy ki semdugták az orrukat, de azelőtt a falon keresztül ismegérezték, ha Gombóc a folyosóramerészkedett.Ma is egész délután kint ugráltak Picurkával.Hetti néni mesélte anyunak, hogy Pirtyán bácsi avállalatnál is följelentette Belvízi urat, amiértpénzt fogad el olyasmikért, amikért nem volnaszabad pénzt elfogadnia. És nemcsak pénztszokott kapni az ügyfelektől, hanem mindenfélemás, drága ajándékokat is.Azt mondja Hetti néni, hogy az Andreakülönleges játékai is ilyen ajándékok. És hogy őezek után Belvíziéknek még a köszönésüket sem

fogadja. Arról pedig ne is álmodjék Olgi néni,hogy ő még egyszer az életben pogácsát vagysajtos rudat süt a drágalátos barátnőjének!

Radó megkérte Hetti nénit, hogy tanítson megbennünket horgolni. Ugyanis a szomszédiskolában úgy horgolják a bábjátékban szereplőbárányok gyapját, és az sokkal jobb, mint aragasztott vatta, amit eddig csináltunk. Hettinéni azt mondta, hogy nagyon szívesen, mostakármikor átjöhet hozzánk, mióta Belvíziék ígyleszerepeltek, Olgi néninek a hangját sem lehethallani. Még azért sem mert szólni, mikor Hettinéni morzsát szórt a párkányra a galamboknak.Máskor ezért másfél óra hosszat méltatlankodottvolna. Szeptember 29. Nem győzzük emlegetni Radóval, hogy milyen jól

sikerült a bosszúnk. Füzesi Andris hallotta apapájától, hogy Belvízi úr sürgősen vidékrehelyezteti magát. Pedig ott sokkal kevesebbetfog keresni. De a vállalatnál nagyon piszkálják adolgait, itt nem maradhat.Hát majd furcsa lesz neki, ha az isten hátamögül járhat haza a kocsiján, a különfélejavításokért pedig majd mindig fizetnie kell,mert az ingyen reparatúráknak már vége.Ha ők akkor nem vágják le a lopótökünket, azegész házat elláthattuk volna. Annyian kérnek.No, majd jövőre! Lesz sok magunk, az egészerkély végig lopótökkel lesz tele. Október 1. Most mi is úgy vagyunk, mint a Radóbábjátékában a szép molnárlány, mikormegpillantja az új kőházat - én festettemkartonpapírra, és én is vágtam ki a padlás-ablakokkal együtt -, és felkiált:- Álom ez vagy való?Mi is ezt kérdezzük, tudniillik költözünk. És nemkell iskolát változtatnunk, nem kellvillamosoznunk a sulihoz, sokkal több lakbértsem kell fizetnünk, a költözködés sem kerülpénzbe, tudniillik csak ide költözünk át aszomszédba, a Belvíziék helyére. Felmondták alakást, az egész család vidékre költözik, mert el

kellett adni az autót, hogy a Pirtyánékatkifizethessék.Apu örül a legjobban, hogy csak ide aszomszédba hurcolkodunk át, mert így most nemkell minden csészét, poharat külön papírbagöngyölgetni, hanem egyszerűen áthordjuktálcán. Október 7. Szerencsésen túl vagyunk a költözködésen. Szépúj poharaink vannak, azok helyett, amiket apuhordott át tálcán az új lakásba. Apu egyébkéntazt mondja, hogy ő innét már csak akkorhajlandó kiköltözni, ha időközben feltalálnakvalami olyan szert, amitől egy egész lakásberendezése annyira összezsugorodik, hogybelefér az ember zsebébe. Az új lakásban azutánvisszanőne az eredeti nagyságára.

Most külön szobánk van a Ferivel. Ez volt azelőtt

az Andrea szobája. Emlékét egy teknősbéka őrzia falon, az íróasztalom fölött. Abból a foltbólképeztem ki, amit Andrea mázolt - talánmérgében - a falra.Gusztika nem lakik velünk, őt odaajándékoztamannak a beteg lábú fiúnak. Nekünk úgyis annyimás szórakozásunk van.Picurkának is van külön szobája, igaz, hogy kicsi,de elfér benne a játékaival meg Gombóckával.Picurka most már nemcsak a Barikájával jársétálni, hanem felváltva szokta vinni a félszeműmackót is, amit a Dunából halászott ki, apukimondhatatlan örömére.Most már nekünk is van olyan szobánk, amimindig rendes, ha jön hozzánk valaki. Filu isabban a szobában lakik, nagyon jó helye van,egy egész sarok, vagyis olyan kidudorodás,aminek minden fala üveg. Filu reggeltől estigfürödhet a napfényben.Azért a bajok az új lakásba is elkísérik azembert. Teljesen ráfelejtettem a rovargyűjtésre,és holnap már be kell adnunk arovargyűjteményt. Feri fiókjaiban mindössze egytört csápú szarvasbogarat találtam. Mert mindenjobb példányt elhord a szakkörbe.Megnézem Gombóckát, talán van bolhája. Abolha is rovar, ha kicsi is. Október 10

Újabb szenzáció: Olgi néni is elköltözött! Teljescsöndben és titokban átköltözött Budára, amásik sógornőjéhez. Hetti néni szerint azértmegy el, mert nem tud a lakók szemébe nézni.Azt képzeli, hogy mindenki rajta nevet, amiértilyen emberekkel barátkozott, mint Belvíziék.

Segítettünk Hetti néninek átrendezni a lakást.Még a szekrényt is felemeltük. Eddig mozdulnisem tudott a pici szobában, ahova Olgi nénibezsúfolta őt. Most viszontlehet látni, milyenszép holmijai vannak. Nekünk a Radóval egy kisbronz iskolás fiú tetszett, amelyiknek az arcameg a két keze elefántcsontból van. Olyanhelyes az arcocskája.Apu lemaradt a rendezkedésről, mert későn jötthaza. Kiderült, hogy fogorvosnál volt. Nem ismondta, hogy már egy hete fájt a foga, csak aköltözködés miatt nem ért rá törődni vele. Mikorezen csodálkoztunk, nevetett, hogy ha neki fájvalami, az csak neki érdekes, másnak nem.Radó azt mondja, ha az ő papájának fáj a foga,

akkor mindenkinek lábujjhegyen kell osonnia, ésrádiózni sem szabad.Már egészen jól tudunk horgolni a Radóval.Karácsonyra horgolunk Picurkának egy gyönyörűbárányt, csak még fonalat kell vennünk. Aztánmajd Hetti néninél horgoljuk. Olyan jó, hogymost át lehet járni hozzá. Már láttuk, hogyankell a vajas tésztát hajtogatni. Október 13 Most már nem írom tovább a naplómat, mertnagyon sok a tanulnivaló meg a bábozás, megúszni is járunk a Radóval, hogy izmosak legyünk.Befejezésül valami nagyon szépet kellene írnom.Amíg eszembe nem jut, addig leírok valamit, aminem nagyon szép, de igaz. Még mikorköltözködtünk, akkor derült ki, hogy anyúlbőrömet megették a molyok.Feri éppen könyveket rakott táskába, mikor énkiszedtem a dobozomból a nyúlbőrt, és láttam,már alig van szőre.Feri is látta. De nem szólt semmit. Pedigbiztosan eszébe jutott, hogy tavasszal kértetőlem, és én sajnáltam odaadni.Olyan rendes fiú ez a Feri.Az új szomszédainknak, akik a régi lakásunkbaköltöztek, van egy kisbabájuk, akit kocsibanlehet tologatni.

Mi is szoktuk tologatni a Radóval. Meg énegyedül is ki szoktam menni a folyosóra,tologatni, mikor nagyon unom estét.Most már igazán kellene valami szép befejezéstírni! Nem jut eszembe semmi. Ezért inkább csaklerajzolom, hogy milyen lesz Radó nyolcvan évmúlva.Akkorra már majd tudjuk, hogy mik lettünk. Hogyfogunk nevetni a Radóval!