Embed Size (px)
Citation preview
A Kandó Kálmán Szakközépiskola
BALLAGÁSI EMLÉKKÖNYVE
Miskolc, 2005
Szerkesztette: Toronyiné Demeter Erika
Nyomdaielőkészítés: Haás László
Kovács JenőRajz: Juhász Nóra 12. D
Szabó László 12. C
Felelős kiadó: Baghyné Urbán Ilona
Készült a Budai Nyomdában
2
„A gyermek-emlék tán mosolyra kelt,
De megnyugszunk benne; szép volt s letelt.”
/Arany László/
„- Mi az, hogy szertartás?
- kérdezte a kis herceg. - … Attól lesz az egyiknap más mint a másik,
az egyik óra különbözőa másiktól.”
/Antoine de Saint – Exupéry/
Kedves Búcsúzó Diákunk!
A ballagás örömteli esemény, ez is egyfajta szertartás, az emberi élet fontos átmeneteihez kapcsolódó rítusok egyike. Ezek célja a hirtelen változások lelassítása. Magyarországon ezt a szokást a selmecbányai bányászati és erdészeti akadémia diákjai honosították meg a 18. században. Ennek emlékét őrzi a Ballag már a vén diák című dal eredeti szövegrészlete:
„De mielőtt még elmegyünk, tovább, tovább!Egy szent fogadalmat teszünk, tovább, tovább!Ha Selmec hív, mi ott leszünk,…”
Manapság már ballagnak az általános iskola, sőt az óvoda elvégzése után is, de a legszebb a középiskolai ballagás, hisz ez az igazi vízválasztó a tanulási folyamatban és az életkorváltásban egyaránt. Az öröm mellett a búcsúzás fájdalma is fölsejlik az emberben ilyenkor, hisz az osztálytársak útjai sokfelé ágaznak majd, de az együtt töltött idő emléke egész életre összekötő kapocs maradhat. Arra szolgál ez a kis könyv is, hogy segítsen előhívni az élményeket akár már a ballagást követő ünnepi ebéd után, de még inkább évek múlva, mikor az emlékek - túljutva az idő rostáján - végképp megszépülnek. Kellemes olvasást, sikeres érettségit, szerencsés jövőt és boldog életet kíván
Toronyiné Demeter Erikatanárnő
Váci Mihály: Tiszta és jó
Csak megmutatták és most jobban fáj, hogyegy pillanatra láttam a világot,csak annyira, hogy pontosan lemérjem,- mi az, amit nehéz lesz már elérnem:
mindent, miről a kitárt messze hírt ad,barátokat, kik asztalukhoz hívtak,s közös beszédünk egy dologról áradt: a bort dicsértük és az éjszakákat,zenét imádtunk lámpák fénykörében,lelket a más nyelven írt költeményben, a szót ízleltük, - ki-ki a magáét,dúdolva csak, kavargattuk a kávét,néztük - a cigaretta hogy virágzik,és morzsolgattuk a csend bóbitáit. Beszéltünk, hogyha tudtunk, és ha nem, hátbolyongva, szótlan is értettük egymást.A boltívek alatt, a századok hajóimélyén be jó volt egymásba karolni. Ó, ezeken a néma, hosszú, csendesperceken hányan nőttek a szívemhez!Bocsássatok meg! - de túl a határon mennyi megértő, szerető barátomkerült, s habár csak csúfoltam a nyelvet,
milyen hamar megérezték a lelket!A lobogás a fontos ott, a láz szépáramai, a szemben égő szándék,a sugárzó öröm, mely leplezetlen kérezkedik szívükhöz a szemedben:az idegen szomja, a hívó vágy, hogymindenki külön öleljen magához!
És érezzék egy kézfogásról rólad,hogy jót akarsz, és te is tiszta jó vagy:s egy tekintetük elhitesse véled:- szép dologért élsz - és érdemes élned!
12. A osztály
Osztályfőnök: Takács Gábor
Balogh TamásBerta ImreBerta ZoltánBudavári LászlóBuzás ÁkosCsefó ZsoltCsillag FerencHideg LászlóHorváth LászlóHonvéd SzilveszterKékedi ZoltánKiss ÁdámKurucz TamásLosonci AttilaMakai Zoltán
Molnár SándorNagy GáborNemes SándorPapp Zsolt MiklósPetránszki TamásPinczés RolandRózsavölgyi JózsefSiroki Gábor PálSomogyi GergőSzabados FerencSzecskás TamásTóth GáborVáradi LászlóVég Tamás
9
„Ha meg akarod változtatni a világot,
előbb el kell fogadnod olyannak, amilyen.”
/Bertolt Brecht/
Az osztályról
2001. szeptember 1. Valami új dolog kezdődött, valami olyan, ami
hatalmas fordulópont volt az életünkben. Elkezdtük a középiskolás tanulmányainkat a Kandó Kálmán Szakközépiskolában. 37 fős osztály, csupa meglepett és félénk, fiatal srác. Féltünk, mert nem tudtuk, mi vár ránk. Az osztályfőnökünk, Takács Gábor tanár úr is hasonló érzelmekkel lépett az osztályterembe, hiszen mi voltunk az első osztálya.
Hamar megbarátkoztunk egymással és az osztályfőnökkel. Természetes, hogy egy alakulóban lévő csapatnál mindig vannak, akik a középpontba akarnak kerülni. Nálunk főleg az előző elsős osztályból visszamaradt diákok próbálták ezt a szerepet betölteni kisebb-nagyobb sikerrel.
Az osztály hatalmas hírnévre tett szert, de nem a jó tanulmányi eredményével, hanem néhány diák elítélendő cselekedetével. Az első évben sokan elmentek tőlünk, de a második évben újak jöttek. A második év is élménygazdagon telt el, kirándulások, bálok stb. A tanárok megszokták, hogy az A osztályos srácok kicsit furák, de azért egytől egyig jó fejek. Sok rossz dolgot tettünk, de azért voltunk jó fiúk is. A harmadik velős év volt. Nőttünk, nőttünk és nőttünk,
és ez kezdett megváltoztatni minket. Egyre jobb és jobb lett az osztályközösség. Az év hamar eltelt, és jött a valóság, a 4. osztály. Bele sem gondoltunk, hogy jön az érettségi, és hogy majd el kell válnunk. Most kezdjük felfogni, hogy vége, nincs tovább. Elmegyünk, és nem tudjuk, mi lesz. Ahhoz, hogy még jobb közösség alakuljon ki, sokkal több idő kellett volna, de nem tehetünk mást, ha menni kell, akkor menni kell.
Szabados Ferenc12. A
„Jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!”
Gyermekfejjel nagyon nehéz eldöntenünk, hogy melyik cselekedetünk helyes vagy helytelen. Szüleink dolga, hogy a jó irányba tereljenek minket.
Tizennyolc évesen sokszor gondoljuk a jóról, hogy rossz, és fordítva. Nehezen viseljük el, ha szüleink beleszólnak abba, hogy mit csináljunk. Az iskoláról kamasz fejjel jót nem mondunk. Szüleink véleményét nehezen vagy egyáltalán nem fogadjuk el. Minden felnőttnek meg kellene tanulnia a gyermeknevelést. Tiltással, parancsolgatással szerintem semmit nem lehet elérni. Egyenjogú partnerként kellene kezelni a gyerekeiket. Engedni a szórakozást, a csavargást, de csak addig, amíg a megfelelő teljesítményt nyújtjuk az iskolában. Sok szülő nem tud egyensúlyt tartani a gyermeknevelésben. Gyakran esnek túlzásokba, ami miatt megromolhat a viszony a szülő és a gyermek között.
Úgy gondolom, minden szülőnek a saját gyermeke a legszebb, a legjobb, a legokosabb. Éppen ezért megbíznak bennünk, és mi ezt sokszor ki is használjuk. Szerintem egy gyereknek szüksége van szülőre, még akkor is, ha néha jobban szeretnénk
egyedülállók és függetlenek lenni. Mindenkinek szüksége van a barátain kívül valakire, aki szereti, támogatja és mellette áll.
Nemes Sándor12. A
József Attila kamaszkori verseiből
Bolyongok
Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?És ahol szeretnek, és csak reám várnak,És csak reám várnak.
Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra?Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra,Fénylő csillagokra.
Merre nincs csillagfény - arra fogok menni, Ott fognak igazán engemet szeretni,Igazán szeretni.
/1921/
Első osztály
A jelenlegi 12.a volt az első, de remélem, hogy nem az utolsó osztályom. Úgy érzem, vannak még tartalékaim ezen a téren. Sokat tanultam az elmúlt négy év során kollégáktól, szülőktől és diákoktól. Bízom benne, hogy a diákok is tanultak tőlem emberséget, toleranciát, kitartást, becsületességet és talán még sok mást is.
Jó osztályfőnöknek lenni, mert nevelni, embert formálni szép feladat, főként a középiskolás korosztályt. Amikor Ti, a tanítványaim ideérkeztetek, már nem voltatok gyerekek, most, hogy érettségi után elhagyjátok az iskolát, még nem vagytok kész férfiak. Az itt töltött éveiteket ez a már nem, még nem kettőssége jellemezte. Bontogattátok szárnyaitokat. Ám ezek sokszor csak vad csapkodások vagy erőtlen legyezgetések voltak. Még most sem erősödtetek meg igazán, de már ki kell repülnötök, legalább néhány próbakörre. Csak bízni lehet abban, hogy megálljátok majd a helyeteket ebben a sokszor rideg, szeretetlen, de mégis csodálatos lehetőségekkel kecsegtető világban.
Sokan megfordultak a mi „kis” közösségünkben. Kereken ötvenen, ebből most huszonkilencen álltok az érettségi küszöbén. Nem lehet tudni, hogy mindenki
átlépi-e ezt a határvonalat. Ez a sok diák nem könnyítette meg a tanulásra való odafigyelést. Többen későn vagy egyáltalán nem ébredtetek rá arra, hogy biztos tudás nélkül nehezen lehet boldogulni az életben.
Emlékszem az első szülői értekezletre, amelyen igencsak izgultam, mert felnőtteknek beszélni nem olyan, mint tizenéves diákoknak. Az nyugtatott meg kicsit, hogy 2001. szeptember közepén már én is szülő voltam, igaz, kisfiam akkor csak hathetes volt.Nagyon izgultam az osztálykirándulások megszervezésekor, hogy minden simán menjen, és ti is értékeljék azt, amit én értéknek tartok.
Jó volt az, amikor kis sikereket értünk el, és rossz érzés volt az, amikor kollégák jöttek: „ Gábor ne haragudj, de … osztályod van!” Ilyenkor kicsit vérzett a szívem, mert ezzel engem is megbántottak, és az a jó, ha az osztályfőnök azonosul az általa vezetett kis közösséggel.
Az első osztályom nem volt első osztályú, sőt sokszor az utolsó volt, de én abban bízom, hogy utolsókból leszek az elsők. Srácok! A következő üzenettel szeretnélek útra bocsátani Benneteket:
„ Menj, legyen úgy, amint hitted!” (Mt 8,13)
Takács Gábor
osztályfőnök
12. B osztály
Osztályfőnök: Balázsné Görömbey Zsuzsanna
Balla GáborBarsi ImreBorbély CsabaCidor CsabaFiderák JánosFiedler LászlóGulyás AdriánHorváth TamásKasnyik TamásKobza GáborKobza ZoltánLeskó GáborLeskó PéterLukács ZoltánMadarász CsabaMárton Dávid
Mile GergelyNagy LajosNagy ZoltánNyilas SándorŐsze GergőPéntek ZoltánPetrovics Gábor Pozbai ZoltánSzőke BarnabásSzőnyei ViktorTakács SándorTóth IstvánTóth Viktor BarnabásVarga NorbertZolnai Balázs
„Nem kívánom senkitől,
hogy csodás dolgot tegyen,
de joggal elvárom mindenkitől,
hogy mindig ember legyen.”
/Ady Endre/
Osztályunk versben és prózában
Hogy kezdhetnénk versünk írását,netán az osztály bemutatását?2001 a „szerencse” éve,bevonultunk a 9.B-be.
Oszifőnk, Balázsné Görömbey Zsuzsanna,hogy sok baj lesz velünk, azt nem tudhatta.Teltek az évek, jöttek a szokások,s a csínyekért mi lettünk a hibások.
A szemetelés volt az osztály kedvence,bár ezt egyik tanár sem szívelte.Kaptunk is azért eleget a fejünkre, s attól edződtünk ilyen keményre.
A tanulást sosem vittük túlzásba,de egyszer bejutottunk a tudáspróbára.Manapság a csengő a tanárok réme,Mert fel kell jönniük a 12.B-be.
Tesi az osztály erőssége,Ugrálunk egyről a kettőre. Matekon is produkálunk,minden példán variálunk.
Matek után még több munka,rögtön itt a töri óra: háború és béke,a rímemnek ez a vége.
Újabb tantárgy a fizika, kifogy belőlünk az m-szer a.Elektro az osztály réme, szeretjük, ha hamar vége.
Gyakorlaton bizonyítunk, a tudásunkban vakon bízunk.Magyarórán körmölünk,sok-sok verset elemzünk,
S végül kifogyunk a szóból,de elég is ennyi a jóból.Nincs más hátra, csak jókat kívánni,s a pótvizsgán mindenkit újra látni.
Fiderák JánosNagy Lajos
Nyilas Sándor12. B
Mikor a 12.B megalakult, kiderült, hogy az osztálynak majdnem a fele a névrokonom. Leleményességünknek köszönhetően ezt gyorsan megoldottuk különböző becenevek kitalálásával. Ez alól néhány tanár sem menekült meg, és magától az osztálytól sem. Tudniillik a mi osztályunk a legőrültebb mind közül. Extrémebbnél extrémebb ötletek és cselekedetek követték egymást. Legemlékezetesebb a faliújság-készítés volt: a különböző kivágott képek és újságcikkek össze nem illő párosítása mindannyiunkat nevetésre késztetett. Ez időnként nagy vihart kavart a tanárok körében, hiszen sokszor kiaggattunk az iskola falára nem illő dolgokat.
Volt egy április elsejei tréfa az osztályfőnökkel, melyben ugyan nem vettem részt a csoportbontás miatt, de el tudom képzelni a hatást: becsengetéskor a csoport bevonult a mellékhelyiségbe, az osztályfőnök pedig üresen találta a termet. Persze ennek meg is lett a böjtje egy nulladik óra formájában.
Sokszor megmosolyogtuk az egyes tanárok szokásait, melyek visszatérő rendszerességűek voltak. Ezek közül legjobban Torzsás Tibor tanár úr „Kérem szépen” összekötő szavai ragadtak meg bennem, egy órán akár harmincszor is kimondta. Osztályunk és Szalma Anna tanárnő között különös viszony alakult ki, ugyanis kemény kezű magyartanár, nem tűr
halasztást, ugyanakkor mindenről lehet vele beszélni, számára egy téma sem tabu. Általában jó fejek a tanáraink.
A csanyiki sportnapokat kell még megemlítenem, amelyek egyikén egy osztálytársunk eltévedt az erdőben az akadályverseny közben, egy másikon összetettben megnyertük a sportnapot minden babért learatva. Ha az osztály akar, akkor tud, ha nem akar, akkor is tud: bosszantani egymást és a tanárokat, bár úgy emlékszem, végül minden csínytevés megbocsátást nyert.
Lukács Zoltán12. B
„Csak egyszer vagyunk fiatalok,utána más mentséget kell találnunk.” / graffiti /
Sokáig töprengtem azon, hogy mit írjak a Ballagási emlékkönyvbe Rólatok, Nektek. Amikor 2001. szeptemberében először találkoztunk, 38 ijedt szemű, de legalábbis csendes fiúcska ült előttem a padokban. Idővel mind az ijedtség, mind a csendesség elmúlt. Nem kezdő osztályfőnök lévén igyekeztem kordában tartani az osztályt. A vasszigor hiányzott a kapcsolatunkból, hiába, én sem tudok más lenni, mint amilyen vagyok.
Hamarosan rájöttem, hogy van néhány dolog, ami számomra ugyan magától értetődő, Nektek azonban nem. Így aztán osztályfőnöki órákon, matematikaórákon, fizikaórákon, óraközi szünetekben és néha órák utáni szeánszon is gyakran beszélgettünk el arról, hogy mi illik és mi nem. Például nem illik az ablakon kihajolva krétával összefirkálni az iskola falát, nem illik folyékony szappannal lemosni a táblát, nem illik a szemetest évente legalább kétszer összetörni, nem illik a lámpatestek tetejét, a padokat és a padlót szeméttel borítani, nem illik almacsutkát passzírozni szét a táblán, nem illik szünetekben őrültként ugrálni, kiabálni, a folyosón, lépcsőn „énekelve” menetelni, dohányozni a WC-ben, krétával és egyebekkel dobálni
egymást és még sorolhatnám. A tanulás sem volt ínyetekre való. A kezdetben igyekvő társaitokat is sikerült visszafogni, persze azért nem mindenki hagyta magát.
Szóval csibész egy társaság voltatok. Egyenként azonban kivétel nélkül rendes, segítőkész és jószívű fiúk. Bízom benne, hogy a további életetekben ez utóbbi jellemzők fognak dominálni, és talán a tanuláshoz is több kedvetek lesz.
Balázsné Görömbey Zsuzsannaosztályfőnök
Csak egy szó
Tőlünk zengett 4 évig az iskola,Tőlünk mászott minden tanár a falra,Tőlünk vártak el sok mindent szülők és oktatók,Tőlük kaptuk mi a korholást vagy a jó szót. Voltak itt tanárok, kiket szerettünk,Voltak itt bulik, amiken részt vettünk.Barátok, osztálytársak, tanárok! Nektekcsak egyet kívánok: itt, ebbenaz iskolában találkozzatok.Üljetek be újból órára,nézzetek fel a táblára, mire egy szó van írva,csak egy szó:
„Kandó” Mile Gergely 12. B
12. C osztály
Osztályfőnök: Szentpétery Éva
Bak ZsoltBártfai LajosBodvánszki ZoltánCsákó JózsefFábián PéterFényes ZoltánGattyán EdinaGazsi KrisztiánGregor GáborHerczeg DávidHideg László IstvánHorváth ZsoltKabdebon NikolettKántor SzilárdKardos PéterKinizsi Pál Kiss Csaba
Majoros HenrikNagy RóbertNagy Szabolcs Nagy ZoltánPardi TiborPongó GergőSerfőző PéterSzabó GergelySzabó LászlóSzekeres GáborSzőlősi ZsoltTakács ArnoldTomor Zsolt MátéUrbán Dániel AndorVarga PéterVida Benjámin
„Senkinek sem kötelessége,
Hogy nagy ember legyen,
Már az is nagyon szép,
Ha valaki ember tud lenni.”
/Alfred Capus/
Az osztályközösség
A hangyák társadalma rendkívül összetett, mégis igen jól szervezett.Szerintem a mi osztályunk is ilyen.Mindenkinek megvan a maga feladata, amit a legjobb képességei szerint lát el.Ha valaki egy ideig nem tud dolgozni, mások állnak a helyére, és leveszik a válláról a terhet. Ennek köszönhető, hogy a célkitűzéseinket – az esetek többségében – elértük.Ha pedig valami mégsem úgy sikerült, ahogyan szerettük volna, nem hibáztattuk sem egymást, sem önmagunkat. Tudtuk, hogy mindent megtettünk a cél érdekében, s tiszta maradt a lelkiismeretünk.Természetesen, ez a közösség nem egyik napról a másikra alakult ki. Hosszú évek teltek el, míg végül az osztálytársakból csapat kovácsolódott. Mára már egy sikeres, jó közösséggé váltunk.A sors iróniája, hogy pont most, amikor végre szinte teljesen összeszoktunk, pont most kell elválnunk egymástól.Vigasztaljon bennünket a következő mondat: „Találkozunk 2010-ben.”
Kardos Péter12. C
Az osztálykirándulásokról
Minden osztály életében a legkedvesebb emlékek az osztálykirándulások.A 9. osztályban még csak Miskolcon és környékén tettünk egy kisebb túrát. Megnéztük a diósgyőri várat, sétáltunk Lillafüreden. A kirándulást egy mozilátogatással zártuk. Osztályfőnökünk „nagy örömére” sikerült megnéznünk egy virtuális akciófilmet, amit - tanárnőn kívül - valamennyien nagyon élveztünk.Második osztályban már kétnapos kiránduláson voltunk Debrecenben.Mindannyiunkat elbűvölt a belváros szépsége, gyönyörködtünk a Déri Múzeum csodálatos kiállításaiban, de legjobban – ki tudja, miért – az Állatkertben és a Vidámparkban éreztük magunkat. Klassz volt a forgó hordó és a dodjem. Osztályfőnökünket ekkor is sikerült „elkápráztatni”. Majdnem rosszul lett, amikor meglátott bennünket a „Centrifuga” elnevezésű szerkezetben, ami minden irányban forgott velünk. Utólag bevalljuk, hogy közülünk is nehezen bírták néhányan.A 10. osztályban megnyertük a „STAR-osztály” címet, s az ezzel együtt járó szabadnapot.
Ezt a következő tanév elején vettük ki, és Bükkszentkereszten csináltunk egy jó bulit. Halász Rezső polgármester személyesen mutatta meg nekünk a helyi kis múzeumot, majd elmentünk egy tisztásra, ahol fociztunk, játszottunk. Fábián Péter édesapja nagyon finom bográcsos ebédet főzött nekünk.A 10. osztályban megnyertük a Kandó-hetet is, amivel szintén járt egy szabadnap.Ezt a napot egy hétvégén vettük ki, így kétnapos kirándulást tudtunk szervezni Szilvásváradra és Egerbe. Szilvásváradon bőrig áztunk a szakadó esőben, s nehogy valaki beteg legyen, este ellátogattunk a Szépasszony-völgybe egy kedves kis borozóba. Az egri főutcán szájtátva bámultuk a szebbnél szebb egri lányokat. Nos, ott volt látnivaló! A 11. évfolyamon osztályfőnökünk már háromnapos kirándulásra vitt el bennünket a Duna-kanyarba. „Mert megérdemlitek”- mondta tanárnő. Ez a kirándulás is szuper volt. Sokan most jártak először ezen a gyönyörű helyen. Felmentünk az esztergomi bazilika tetejére, a visegrádi várba, sétahajóztunk a Dunán, borzalmasan elfáradtunk a szentendrei skanzenben. Ott megismerkedtünk egy lányosztállyal, akik nem vettek bennünket komolyan, miután megmondtuk nekik, hogy mi a Búbánatból jöttünk. Pedig ez totál komoly
volt, ugyanis Esztergom mellett a Búbánat Szállóban laktunk két napig.És következett a 12.-es kirándulás. Természetesen ez is háromnapos volt, mert ezt még jobban megérdemeltük. Ekkorra már nagyon jó és nagy fiúk lettünk. Egy zempléni körutat szerveztünk. Megnéztük a vizsolyi templomot, a Bibliát, a hideg szélben majdnem megfagytunk a boldogkőváraljai várban, megcsodáltuk Hollóházán a porcelángyárat és múzeumot. Voltunk Széplakon, Sárospatakon és Sátoraljaújhelyben. A legkedvesebb emlékünk Füzérhez kötődik. Itt lakik Benji (Vida Benjámin) osztálytársunk, akinek az édesanyja fantasztikusan finom ebédet rendelt nekünk egy étteremben, majd Benji egy kb. 50 éves orosz terepjáróval – több fordulóban – felvitt bennünket a hegy közepéig, majd onnan felgyalogoltunk a füzéri várba. Hazafelé megálltunk Benjiék szedreskertjénél, s mindenki annyi szedret ehetett, amennyi belefért.A 11. évfolyam végén Pós Tamás tanár úr – aki csak néhány hónapig tanított bennünket – meghívta az osztályt egy hejőkeresztúri nyári nyaralásra. Egy napot töltöttünk az ottani tó partján. Kajakoztunk, szörföztünk, fürödtünk, majd tanár úr édesanyja finom ebéddel vendégelt meg bennünket.
Ahogy számolom, mi hárommal több kiránduláson vettünk részt, mint általában a többi osztály. És úgy gondolom, még nincs vége a kirándulásaink történetének. Nagy esélyünk van rá, hogy a 12. évfolyamon újra megnyerjük a „STAR-osztály” címet, és nyerünk egy kirándulási napot.Hogy mikor vesszük ki? Szerintem ez a mi osztályunknak nem fog fejtörést okozni.Az osztályfőnökünk pedig biztos, hogy elvisz bennünket valahová, mert most már nagyon, nagyon megérdemeljük.
Bodvánszky Zoltán12. C
De nehéz az iskolatáska!
Egy reggel rettenetes fejfájással ébredtem. A fürdőszoba tükre előtt állva megpróbáltam emberi vonásokat erőltetni az arcomra, miközben szép lassan kezdtek felsejleni előttem az aznapi teendők. Felöltöztem, és monoton mozdulatokkal magamba gyömöszöltem néhány falatot reggeli címén. Ezt követően, mint oly gyakran, elindultam az
ISKOLÁBA. A kapuban szokás szerint ellenőriztem a három legfontosabb dolgot, amelyek nélkül nem tanácsos elindulni: bérlet, kulcs, mobiltelefon. Ha ez a három megvan, elindulhatok, hogy megmerítkezhessem a miskolci tömegközlekedés szennyében. Mivel még csak alig jött fel a nap, számomra érthetetlen, miért van már mindenki az utcákon. Úgy tűnik, nem csak az én életemet keseríti meg a kötelesség. Az iskola elé érve kissé színesebb lesz a világ, már nem is olyan szürke és mocskos minden. Az előtűnő arcok közül felismerek néhányat, akikkel köszöntjük egymást. Van, akit már régebbről ismerek, van, akivel a miskolci szórakozóhelyek forgatagában hozott össze a sors, és van, akivel itt találkoztam először. Persze akad szép számmal olyan is, akit nem tudok hova tenni. Katatonikus hangulatomat vidámság kezdi felváltani; mikor belépek az osztályterembe, nyugalom lesz rajtam úrrá. Itt már minden arc ismerős. Elfoglalom a helyem. Négy évvel ezelőtt a Közoktatási Minisztérium kényszerített ide, ma már megszerettem. Ha letelnek a hátralévő napok, boldogan, szép emlékekkel hagyom el ezt a helyet, és büszke leszek rá, hogy én is itt tanultam. Előkeresem a felszerelésem, elmosolyodom
és reménykedem, hogy a tanáraimnak is jutott a jókedvből, melyben most már nekem is részem van.
Urbán Dániel 12. C
Búcsú
Mi, a 12.c osztály, a Kandó Kálmán Szakközépiskola fényben tündöklő, dicső deákjai elhagyánk eme intézmény hű falait ballagásunknak napján.Elébb felemlegeténk osztályunknak nemes emlékeit, melyek majdan megsirattatnak.Midőn mi összekerülénk vala egy társaságba, végrehajtánk oly sok csodálatra méltó tettet, melyeknek évek múltán is csodájára járandanak osztályoknak kormányzói, s másoknak példaképpen felhozattatnak. Ugyancsak szívénkbe záránk osztályunknak kirándulásait, mikor is megismerénk vala szép hazánknak nevezetességeit. S ahol - nem tagadtatik - néha előkerülék a butykos, benne gyümölcsnek ízes párlattya. Eme esztendők alatt felcseperedénk férfivá, megtapasztalánk életnek veszélyeit, s megismervén azokat, könnyedén megküzdénk velük.S elindulánk nagy hévvel a világba, hogy majd megváltandjuk azt.
Szabó László12. C
A 12/c osztály
Ha elolvassa valaki az osztályról szóló kis írásokat, és az osztályfőnökötök lehetne, - úgy gondolom, - nagyon büszke lenne rátok.Én is az vagyok. A sok szép eredményeteknek is örülök, de igazából nem ez tesz boldoggá. Más dolgok miatt zártalak a szívembe benneteket, s nézek rátok sok-sok szeretettel.Miért szeretlek benneteket?
Mert megtanultátok elfogadni egymásban a másságot
mert tisztelitek a tanáraitokat és egymástmert ha valaki beteg lett, azonnal kerestétekmert tudtatok egymás helyére állni, ha valaki nem
tudott elvégezni egy feladatot mert minden kiránduláson a múzeumokban
megkérdezték, honnan jöttetek, mert ilyen fegyelmezett osztály rég járt náluk
mert az éttermekben ugyanilyen dicséreteket kaptatok
mert a szálláshelyeken a szobákat olyan tisztán adtátok át, hogy a szállodavezetők,
kollégiumi gondnokok nem akartak hinni a szemüknek
mert tudtatok bocsánatot kérni egymástól, és tudtatok megbocsátani
mert őszintén megmondtátok, ha rosszat tettetekmert megtanultatok vigyázni a tanterem
berendezéseire, és mindennap tiszta tantermet hagytatok magatok után
mert elfogadtátok a jóindulatú dorgálást, a jó szándékú kritikát
mert nem gúnyoltátok ki egymást, ha az osztálytársatok hibázott
mert nem közösítettetek ki senkitmert örömmel vettetek virágot, ajándékot a
tanáraitoknak névnapra, karácsonyra, pedagógusnapra
mert nem feledkeztetek el a könyvtáros tanárnőről és a titkárnőkről sem az ajándékozások idején
mert a takarító néninek is köszöntetek, s neki is vettetek ajándékot
mert a szüleitekről tisztelettel beszéltetek mert komoly, értékes, felelősséget vállaló férfiakká
váltatok a négy év alattmert a jellemetekkel megalapoztátok a reményteli
jövőtöket
mert olyan emberekké lettetek, akikre egyszer még büszkébb lehetek majd.
A tőlem oly sokszor hallott - szívem mélyéről fakadó – mondattal búcsúzom tőletek:„Isten áldjon meg benneteket, drága gyermekeim!”
Szentpétery Évaosztályfőnök
Jelen, jövő
Teljesüljön mindenkinek szíve vágya, Érettségizzen le iskolánk 12/c osztálya!Nem lesz több órán megevett reggeli,S ezt most már sok tanár is elfelejti.Nem lesz több torna – kandós módra -,És nem lesz soha többé lyukas óra.Most még büszkén viseljük a kandós szalagot,Most még mi vagyunk a végzősök, a nagyok.De néha a lelkünk már összerezzen,Mert itt van az érettségi a közelben.S ha a vizsgákon sikeresen átjutottunk,Mindenkinek boldogan elmondhatjuk: Életünkben van egy gyönyörű, színes folt,„Ez jó mulatság, férfimunka volt!”
Kabdebon Nikolett12. C
12. D osztály
Osztályfőnök: Balogh Judit
Boros ÁdámBükkhegyi LászlóCzifrus MátéDaragó ImreDienes GergelyFazekas GáborFehér TamásGalambosi MátéGyőri ZoltánHilóczki JánosIpacs KatalinIvánkó GáborJuhász NóraKis BertalanKokas PéterKós Gergő
Köhler NorbertKőszegi GergőLosonczi Dávid JózsefNagy Lívia Ostorházy RolandOrosz IstvánPiriczki KárolyPiriczki ZoltánSárkány CsillaSedenszki BalázsSzemán ZoltánTomek NorbertTóth Szabolcs DávidUrbán LászlóWágner Csaba GusztávZavarkó Zoltán
„20 éves lesz lassan már a gyermek,
álmainak fénye szakad már,
De hiszi még, hogy új álmai lesznek
s álmaiért újra síkra száll.”
(John Lennon)
Emléktöredékek
Gyorsan eltelt ez a négy eseménydús esztendő. Végzősök lettünk! Elérkezett az idő, hogy visszatekintsünk a Kandóban töltött iskolaéveinkre, hogy újra levetítsük életünk filmjének rövid, de nem elhanyagolható részét. Ez idő alatt sokat változott modorunk, küllemünk, jellemünk, s ezt tanárainknak is köszönhetjük.
Elmondhatom, számos élménnyel gazdagodtam. Olyanokkal, mint az iskolai sportnap, amelyen a diákság közösséggé formálódik. Összefogunk egy cél, a győzelem érdekében. Ilyenkor kitűnő a hangulat, és versenyszellem hatja át a csanyiki levegőt.
Örömmel tekintek vissza a jól sikerült osztálykirándulásokra, melyeken - a kisebb nézeteltérések ellenére – „összekovácsolódott” a csapatunk. A harmadikos lengyelországi utazásunk vált a legmaradandóbb emlékünkké. Ekkor ellátogattunk Krakkóba, ahol kellemes órákat töltöttünk el sétálgatással. Bebarangoltuk a főteret, és megcsodáltuk a lengyel várost éjszakai kivilágításban. Másnap délután megérkeztünk a hírhedt haláltáborba, Auschwitz-Birkenauba, ahol elborzadva, megdöbbenve jártuk végig a történelem „hideg termeit”. Az időhiány miatt nem tudtunk mindent a
teljesség igényével megnézni, de így is feledhetetlen élményben volt részünk.
Iskolánkban nemcsak a sportnapok és kirándulások nyújtanak kitűnő szórakozási lehetőséget, hanem a kulturális programok is. Ilyenek például a színházlátogatások, főleg a pesti előadásokra utazunk nagy lelkesedéssel.
Orosz István12. D
A negyedik év a várakozások, a félelem, az érettségire készülés. Már mindenkinek megvan az elképzelése, hogyan tovább. Valaki marad, valaki máshol tanul tovább, de mindenki célokkal vezérelve vág neki a jövőnek. Van, aki örül, van, aki bánkódik az osztálytársai elhagyása miatt. De köttettek olyan barátságok, amelyek az iskolán kívül is tovább élnek.
Wágner Csaba12. D
Gyorsan telnek, röpülnek az évek,ballagnak már a 12.d-sek!
(Orosz)
Első nap a Kandóban - lányszemmel
Amikor 2001. szeptember 1-jén beléptem az iskolakapun, rengeteg fiúszempár meredt rám, mint egy marslakóra. Hát, ez kezdetben nagyon félelmetes volt. Aztán a következő döbbenet akkor ért, amikor kiderült, hogy az osztályban csak 3-an vagyunk lányok, az iskolában pedig 9-en. Nem tudom, hogy a fiúk hogyan élték meg az első napot, de lányként ez sokkhatás volt azon felül, hogy új iskolába, új környezetbe, új tanárok és új osztálytársak közé kerültünk. Már az első napon bemutatkoztak az akkor harmad- és negyedéves diákok. Megszeppenve ültünk a padokban, mint a kuka, amikor a szünetben meglátogattak a felsőbb évesek, hogy megmustráljanak minket. Páran a megilletődött gólyákhoz fordultak a következő szöveggel: „Hé, kiscsávó, adjál már kaját!” „Adjatok már egy szál cigit!” A „kiscsávó” persze rémülten kapta elő az uzsiját, és nyújtotta át a „nagycsávónak”. Aztán az egyikük döbbenten észrevette, hogy az osztályban új lányok vannak, és így kiáltott: „Nézzétek, ott egy lány!” Hát, ilyen átjáróházasan zajlottak a szüneteink. Mint minden első nap az iskolában, nálunk is az újdonsült osztályfőnök, Balogh Judit tanárnő ellátott
minket mindenféle hasznos infóval: órarend, tanárok és tárgyak, házirend és végül az elmaradhatatlan tűz- és balesetvédelmi oktatás. Aztán megismertük a többi tanárt is, akik tök szimpinek bizonyultak. A nap végén a tűzkeresztségen átesve, a sokkhatásoktól kimerülten mindenki fáradtan tért haza. Így telt el 4 évvel ezelőtt az első napunk a Kandóban, mintha csak tegnap lett volna…
Ipacs Katalin12. D
A 12. D osztály
Most, hogy az ötödik osztályomtól köszönök el és emlékezem az elmúlt négy évre, végigszalad bennem huszonöt év. Ebben benne van 150 „saját” gyerek és az a több száz, akiket csak tanítottam. Bizony sokszor van problémám a nevekkel, persze nem az osztályaimban..
Minden osztálynak más az arculata de nagyon sok a hasonlóság. Ez természetes. Tizennégy - tizennyolc éves csemeték vagytok, tele lázadással, jókedvvel és olykor megoldhatatlan problémákkal.
Ez alatt a négy év alatt közös volt az életünk. Igyekeztem nagyon őszinte légkört kialakítani veletek, úgy érzem sikerrel. Így jobban megismertelek Benneteket, talán többet tudtam segíteni, tanácsot adni, ha szükségét éreztétek. Más hangulattal írunk be egy igazolatlan órát, ha nem hazugság áll mögötte. Szerencsére hamar megtanultátok a „játékszabályokat”.
Remélem, maradandó emlékeket szereztetek. Volt két szép és tartalmas kirándulásunk, ha később, felnőttkorotokban arra jártok, biztosan eszetekbe jutnak a történelmi látnivalókon kívül azok a sztorik, amiket átéltünk. Minden kirándulásra jutott néhány
születésnap, amit meg kellett ünnepelni. Kiváló indok volt a hosszú éjszakai programra.
A szórakozás mellett tanultatok is egy keveset. Sajnos nem annyit amennyi ahhoz kellett volna, hogy jó adottságaitokat kihasználva magasabb szintű tudásotok legyen. Sokan jelentkeztek továbbtanulni, és én elgondolkozva írogattam alá a papírokat. Bízom benne, hogy az ötéves találkozón diplomás emberkék is lesznek köztetek.
Az érettségivel életetek egyik legvidámabb, leggondtalanabb korszaka lezárul. Aki marad még két évig, az egy kicsit gyerek marad, a többiek találkozni fognak a kint uralkodó „farkastörvényekkel”. Kívánom, hogy ne sokat menjetek a falnak, és viszonylag könnyen vegyétek az akadályokat.
Ilyenkor, negyedikben, az év vége előtt mindenkinek sok a dolga, nektek is, nekem is. Azt, hogy lezárult egy szakasz, és mindnyájunkban űr marad utána, majd hónapok múlva fogjuk érezni. Mindig várlak Benneteket, hogy meséljetek magatokról, családotokról.
Kívánom, hogy terveitek, elképzeléseitek megvalósuljanak, és boldog kiegyensúlyozott életetek legyen.
Búcsúzom Tőletek
Balogh Juditosztályfőnökötök
Örök emlékek
Kopott, megviselt parketta,öreg, de büszke tábla,katonásan sorakozó padok,sok helyen megrepedt ablakok.
Ilyen most a tanterem, kisdiák koromban - emlékszem -furcsa, talán ijesztő volt,de most eljött a nagy kor.
Búcsút intünk társainknaksőt, talán barátainknak,s reménykedünk, nem örökre,visszatérünk majd időnte.
Még gyerekként érkeztünk, s felnőttként csak nézünk, mi történt - elmélkedünk -míg a Kandóban éltünk.
Volt nálunk osztályharc, sok-sok felsős nagy arc, kréta, petárda, tűzijáték,úgy véltük, ez csak játék.
Együtt voltunk jóban-rosszban,külföldön és kis honunkban.Jártunk parkokat, utcákat, és szereztünk batárokat.
Rengeteg emlék van mégtudatom kútjának mélyén, s majd pár év múlvaegyütt nevetünk újra.
Felidézünk mindent,elmondjuk, ki merre ment,elköszönünk egymástól, s tudjuk: Találkozunk még valahol, máshol!
Kőszegi Gergő 12. D
Események az iskola életéből
A csanyiki sportnap
Csanyik. A Kandóban ez egy fogalom. Sportnap. Versenyek. Főzés. Jó nap. Tanítás nélkül.A versenyszámok:
1. Akadályverseny. Vigyázat! El lehet tévedni! Eltarthat délután négyig.
2. Kötélhúzóverseny. Elsőben megnyertük. Sajnos, megszűnt.
3. Focibajnokság. Sokesélyes. Nem biztos, hogy az esélyes győz.
4. Főzőverseny. Elsőben sok, negyedikben kevés a megfőzött mennyiség.
5. Összetett versenyeredmény. Lehetetlen előre kiszámítani a helyezést.
Összességében jó buli.Kár lenne kihagyni.Osztályközösséget formáló ereje van.Mi nagyon élveztük.Köszönjük!
Varga Péter12. C
Műveltségi vetélkedő
Iskolánkban hagyomány minden év decemberében a műveltségi vetélkedő megrendezése. A vetélkedő két részből áll. Az első rész az írásbeli forduló. Ebben a fordulóban tíz témakörből kell számot adni a tudásunkról: magyar irodalom, magyar nyelvtan, történelem, matematika, informatika, sport, általános műveltség, stb.Nos, nem kell megijedni, mert a kérdések nem a tananyagot kérik számon, sokkal inkább játékosak, vidámak, logikát és tájékozottságot igényelnek.Az írásbeli forduló feladatait egy pénteki napon az első tanórán oldjuk meg. Az osztály tanulói tíz csoportra oszlanak. Természetesen, mindenki abba a csoportba jelentkezik, amelyik témakörből a legtöbbet tud. A felügyelő tanár jelenlétében dolgozunk a megoldásokon. A döntőbe a négy vagy öt legjobb eredményt elért osztály jut be. A döntőbe jutott osztályok négyfős csapattal állnak ki versenyezni, az osztály többi tagja pedig lelkesen szurkol nekik.A döntőt a téli szünet előtti utolsó napon rendezik.A versenyt Toronyiné Demeter Erika tanárnő vezeti, aki rendkívül ötletes, nagyon változatos feladatsorokat állít össze a szóbeli versenyre. Vannak előre kijelölt
feladatok, és vannak olyan kérdések, amelyeket ott hallunk először. Az ügyességi feladatokról a testnevelő tanáraink gondoskodnak, s ez az egyetlen versenyszám, amiben az osztálytársak is részt vehetnek.A közönség sem unatkozik, mert vannak közönségkérdések, s a jutalom sok-sok szaloncukor.A szóbeli forduló érdekes, a versenyszellem kiváló, az izgalom nagy.A győztes csapat tagjainak Baghyné Urbán Ilona, iskolánk igazgatónője könyvjutalmakat ad át.Örömmel írtam erről a témáról, mert 2002-ben az első, 2003-ban a második, 2004-ben ismét az első helyezést érte el az osztályunk csapata.
Kántor Szilárd12. C
A Kandó-hét
Várakozással vegyes izgalommal tekintettünk mindig az iskolai rendezvényekre, különösen az osztályok közötti megmérettetésekre.Az iskolánkban az egyik legizgalmasabb rendezvény a Kandó-hét. Minden osztály szeretné megnyerni a sok-sok feladatból álló versenysorozatot.
10. osztályban nekünk sikerült elérni a kimagasló első helyezést. Ehhez szükség volt egy jó irányításra, egy jól szervezett csapatra és arra az összetartásra, ami az osztályunkat jellemezte az elmúlt évek alatt. Nagyon örültünk az első helyezésnek, s a boldogság mámorában akkor még nem gondoltunk arra, mekkora feladatot vettünk magunkra, mert a következő tanévben nekünk kellett megrendezni a másik 15 osztály számára a Kandó-hetet.Egy év múlva, a 11. osztályban tehát mi rendezhettük ezt a jeles iskolai eseményt. Az első megpróbáltatást a feladatok összeállítása jelentette. Sokan talán nem hiszik el, de az majdnem nehezebb próbatételnek bizonyult, mint az előző évben a verseny megnyerése. Több száz diáknak kellett érdekes, szórakoztató programot biztosítani négy napon keresztül.A Kandó-hét – a fiúk nagy örömére – a Ferenczi Egészségügyi Szakközépiskola lánytanulóival rendezett Kandó-bállal ért véget.Nem volt kis munka a szervezés, s azt hiszem, ha az osztályban nem lett volna meg az a lelkesedés, odaadás, egymásra figyelés, a Kandó-hét helyett Káosz-hét lett volna.
Gattyán Edina12. C
Szalagavató
Felnőtté válásunkban az első fontos lépés a szalagavató, amely előre jelzi, hogy lassan vége az együtt töltött négy évnek. Erre a fontos eseményre 2004. december 10-én az iskolánk melletti lánykollégium ebédlőjében került sor. Izgalommal készültünk rá, hiszen - néhány rutinosabb szereplőt leszámítva - sokunknak ez volt az első fellépésünk a szüleink és tanáraink előtt.
A műsor egy szívhez szóló verses-zenés összeállítással kezdődött, mely a jó és a rossz közötti választás lehetőségeit villantotta fel előttünk. Ebben a részben osztályfőnökeink is elmondtak egy-egy verset útravalóként a nagybetűs élethez.
Ezt követőn hallgathattuk meg az iskolánk igazgatónőjének köszöntőjét. Széchenyi István gondolataival fejezte be mondandóját: „Azokért élünk, akiket szeretünk, azokért, akik igaznak tartanak. A jövőnek élünk, a szépért s jóért, amit tehetünk.”
Majd sor került az ünnepélyes szalagfűzésre.Ezután jött a vidám percek órája: kezdetnek a
Moszkva zenekar játszott, ezt egy vidám versike követte, aztán tanárok és diákok poénos bemondásait elevenítették fel. Elérkezett a számunkra várva várt pillanat, a mi műsorunk: „Legyen ön is érettségizett”,
melyet számítógép segítségével próbáltunk meg élvezetesebbé tenni. Elektrotechnika, történelem, matematika és német érettségit mutattunk be, remélve, hogy tanáraink veszik a poénokat. A műsorunk után humoros jelenetek következtek. Ilyen volt a tűzgyújtás húsz lépésben, majd a szavak értelmezése diáknyelven és végül udvarlási lehetőségek. A táncbemutató és a diákéletre átírt népdalok nagy sikert arattak. Tangó következett fiúk előadásában, nevethettünk rajtuk eleget. Végül a négy évfolyam együtt elénekelt egy dalt a felnőtté válásról.
Jó ezekre a pillanatokra visszaemlékezni, hiszen rólunk szólt ez az est, és miattunk jöttek a szülők, vendégek és tanáraink. A műsor után visszatértünk saját termeinkbe és megbeszéltük hibáinkat, amiket a műsor alatt vétettünk.
Lassan mindenki elfoglalta a helyét a lánykollégium ebédlőjében, és igazgatónő köszöntője után neki is láthattunk a vacsorának. Közben egyre emelkedettebb, felszabadultabb lett a hangulat. A vacsora végeztével a diákok felkérték tanáraikat egy táncra, 11 óra felé minden osztály külön folytatta az önfeledt szórakozást.
Nagy Gábor12. A
Pesti színházlátogatások
Minden évben, hogy a monoton mindennapokon lazítsunk, kiegészítő kirándulást szervez az iskola Pestre, színházlátogatásra.
Néha a testvériskolánkkal együtt, máskor pedig „magunkban” indulunk útnak. Nagy izgalommal, kíváncsisággal várja e napot az egész intézet, tanárok és diákok egyaránt. Mikor elsős voltam, a Nyomorultak című zenés darabot néztük meg a Madách Színházban. Előtte elmentünk a Millenáris Parkba, az Álmok álmodói, világraszóló magyarok című kiállításra, mely nagyon érdekes és szórakoztató volt. Magyar tudósok és feltalálok találmányait, néztük meg, és hatalmas büszkeséget éreztem a szívemben, hogy egy ilyen kis ország is tud felmutatni olyan műveket, melyeket világszerte ismernek és használnak.
Eljött a színházi előadás ideje. Szerintem szívhez szóló volt a darab, a vége különösen szomorú - néhányunk szemébe könnyet csalt. Mindenkinek tetszett, mert a végén többször is visszatapsoltuk a művészeket. Olyan ismert személyek játszottak, mint Varga Miklós, Vikidál Gyula, Szinetár Dóra stb.
A második évben ismét a Madáchban voltunk, s ezúttal egy vidám musicalt néztünk meg, a Macskákat.
Nagyon tetszett mindenkinek, nevettünk, szórakoztunk, élveztük. Jók voltak a díszletek, a táncosok, a színészek. Détár Enikő volt a főszereplő, ám a legnagyobb tapsot mégis a fehér sztreccsnadrágos cicalány kapta. Hazafelé a vonaton nagy bulit csaptunk.
A harmadik évben az Operett Színházat választottuk, ahol a Mozart című musicalt néztük meg. A zeneszerző életéről szólt az előadás, mely hol mulatságos, hol szomorú, mégis élvezetes és szép volt. Meg is lepődtem, hogy a színész, aki Mozartot játszotta, milyen magas hangot kiénekelt. Nagyon tetszett. Visszafelé kicsit hiányoltuk a vonatról a fűtést.
Idén, a negyedik évben visszatértünk a Madáchhoz, és a Hegedűs a háztetőn című zenés darabot néztük meg. Mulatságos, mégis szomorú végű alkotás. Sok ismerős színészarc tűnt fel benne, például Vikidál Gyula is szerepelt, ám a hangja nem volt az igazi. Az előadást mindenki nagyon élvezte, többször visszatapsoltuk a művészeket. Utána volt még egy kis időnk a vonat indulásáig, amit természetesen teljes mértékig kihasználtunk.
Én nagyon jó hagyománynak tartom ezt a pótkirándulást, szerintem diáktársaim nevében is mondhatom: Isten tartsa meg az iskola ezen szokását!
Sárkány Csilla 12. D
Kiemelkedő eredmények
Tanulmányi versenyek:Megyei
Köhler Norbert 10.d Törő-verseny (fizika) 3. hely Varga Péter 12.c helyesírási verseny 4. helyVida Benjámin 11.c KRESZ verseny 6. helyBuzás Ákos angolNagy Gábor 11.a országismeretiPetránszki Tamás csapatverseny 7. helyKántor Szilárd 12.c informatika verseny 13. hely
Iskolai 1. helyezettek:
Győri Zoltán 12.d matematika versenyKántor Szilárd 12.c német versenyKöhler Norbert 11.d édes anyanyelvünk verseny Kőszegi Gergő 12.d angol versenyMolnár Sándor 9.a matematika versenyPapp Zsolt 10.a matematika versenySerfőző Péter 11.c német verseny Urbán László 10.d angol verseny
Iskolai 2. helyezettek:
Győri Zoltán 12.d fizika verseny Köhler Norbert 12.d matematika verseny Urbán László 11.d angol verseny Zavarkó Zoltán 12.d angol verseny
Iskolai 3. helyezettek:
Bodvánszki Zoltán 11.c fizika versenyKabdebon Nikolett 9.c-12.c szép magyar beszéd
versenyKabdebon Nikolett 10.c-11.c szavalóversenyMolnár Sándor 10.a matematika versenySzemán Zoltán 12.d matematika verseny
STAR - osztály cím 10.c osztály (2003)
STAR - tanuló cím Kántor Szilárd 10.c (2003)
Sportversenyek:
Országos
Losonczi Dávid 12.d vívás - egyéni és 1. helycsapatbajnokság diákolimpia 1. hely
Nagy Szabolcs 12.c gyorskorcsolya- 3. helyverseny
Csillag Ferenc 11.a torna – országos 6. helyelődöntő
Megyei
Petrovics Gábor 11.b magasugrás 2. helytávolugrás 2. hely
Sedenszki Balázs 12.d darts 3. helyGalambosi Máté 12.d tornaverseny 4. helyOrosz István 12.d tornaverseny 4. helyKöhler Norbert 12.d darts 4. helyPéntek Zoltán 12.b asztalitenisz 4. hely
Puskás-kupa
Borbély Csaba 10.b labdarúgás 2. helyPetrovics Gábor 10.b magasugrás 3. helySedenszki Balázs 11.d labdarúgás 3. hely Péntek Zoltán 10.b asztalitenisz 4. helyZavarkó Zoltán 9.d asztalitenisz 4. hely
Házibajnokságok
Leskó Gábor 11.b kosárlabda 1. helyGyőri Zoltán 12.d 100 m-es futás 1. hely Daragó Imre 11.d/12.d Fehér Tamás 11.d/12.d 1. helySedenszki Balázs 10.d/11.d váltófutás 2. helyUrbán László 12.dZavarkó Zoltán 10.d/11.d súlylökés 3. helyWágner Csaba 11.d strandröplabda 3. hely
Csanyiki sportnap
9.c csapata kötélhúzóverseny 1. hely11.c csapata labdarúgás 1. hely11.b csapata akadályverseny 1. hely12.b csapata labdarúgás 1. hely9.c csapata összesített 2. hely 12.c csapata akadályverseny 3. hely
Kedves Ballagó Diákjaink!
Szép hagyomány iskolánkban, hogy a ballagó tizenkettedikesek a tarisznyába egy általuk írt, róluk szóló emlékkönyvet kapnak.
Úgy gondolom, jóleső érzéssel nyitjátok ki Ti is, és emlékeztek az itt töltött évekre akár tíz-húsz év múlva is.
„Ifjúságom, e zöld vadontszabadnak hittem és öröknekés most könnyezve hallgatom,a száraz ágak hogy zörögnek.”
József Attila versének e néhány sora az élet egyik örök törvényéről vall. Az idő megállíthatatlan, és az ember erre csak akkor jön rá, ha ilyen fontos fordulópontokhoz érkezik, mint ti most az érettségihez és a felvételihez. Ezzel lezárult az elmúlt 4 év, melyek alatt oly sok emlékkel gazdagodtatok. Új emberekkel találkoztatok, bizalmatokba fogadtátok őket és barátságokat kötöttetek. Izgultatok a dolgozat előtt, az órák után felszabadultan nevettetek, hosszasan beszélgettetek a barátokkal az osztálykirándulásokon az átvirrasztott éjszakákon.
Az évek során sok tapasztalatot gyűjtöttetek. Rájöttetek, milyen fontos, hogy megismerjétek,
75
elfogadjátok önmagatokat, hogy így mások is olyannak szeressenek, amilyenek vagytok.
A jövőtök bizonytalan, de kell, hogy terveket szőjetek, hiszen boldogabb az az ember, aki rengeteg álma közül akár csak egyet is megvalósít, mint az, akinek nem volt egy sem. Én bízom abban, hogy lesz elég kitartásotok ahhoz, hogy elérjétek célotokat, és büszkék lehetnek rátok szüleitek és tanáraitok egyaránt. Hamvas Béla vallomásával búcsúzom Tőletek:
„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle…. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz osszad meg. Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit, felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg.Most eredj és élj, mert a világ a tied.”
Szerencsés utat!Baghyné Urbán Ilona
76
igazgató
77
Márai Sándor: A boldogságról
Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszerárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.
78
79
Szeretettel búcsúznak Tőletek tanáraitok
Baghyné Urbán Ilona Érsek-Csanádi Istvánigazgató ny. igazgató
Ambrózy Béla Tordai György igazgatóhelyettes műszaki igazgatóhelyettes
Godó Pétergyakorlati oktatás-vezető
Almásiné J. Nóra
Babik Zoltán
Balázsné G. Zsuzsa
Balogh Judit
Benics László
Benkő Zoltán
Brevák Pál
Csák Eleonóra
Deményi Norbert
Domján Annamária
Fancsalszki Nóra
Ferenczyné Sz. Zsuzsa
Gáll Rita
Haás László
Hadházi László
Hernádvölgyi Klára
Kassai Ágnes
Kismartoni Zoltán
Kiss Roland
Kósa Tamás
Kósáné S. Mária
Kovácsné Sz. Erzsébet
Kovács Jenő
Literáti Márta
80
Malyár Tibor
Nagy Tibor
Orosz Anett
Óvári Enikő
Pénzesné F. Henriett
Podráczki Gábor
Prillné Cs. Csilla
Punk László
Stuhán Gáborné
Szalma Anna Mária
Szarvasné P. Katalin
Szarvas György
Szentpétery Éva
Takácsné M. Éva
Takács Gábor
Takács Zoltán
Tátrai József
Toronyiné D. Erika
Torzsás Tibor
Tóth Istvánné
Vasasné J. Edit
Verebélyi Tibor
Waldhauser Marianna
Wallacher Lászlóné
81
Búcsúznak a volt diáktársak:
Életszabály
Ha egy szép élet vágyát őrzöd,a múlttal nem szabad törődnöd,s mindig úgy tégy, ha veszteség ér,minthogyha újjászülten élnél;Mit akar? - kérdd meg minden naptól,és minden nap felel majd akkor;Tetteidnek tudjál örülni,más tetteit tudd megbecsülni;főként ne gyűlölj egy embert se,s a többit hagyd az Úristenre.
/Johann Wolfgang Goethe/
Elektrotechnika-elektronika szakmacsoport
9. A
Osztályfőnök: Tóth Istvánné
Banu AttilaBazsa TamásBéres TamásBódi ZoltánBóta AttilaGajdos ViktorGazsi BalázsGyőrffy BálintJedlinszki JózsefJobbágy Dávid LászlóKassai GáborKerülő KrisztiánKiss GáborKiss GergelyKobzos Zsolt LászlóLeskó TamásLovas ÁkosMátray Zsolt
Mikita ÁdámMisánszki JánosMolnár RóbertMudri NorbertMurányi MiklósNahaj DávidNémeth Gábor MárkOrosz MihályOrosz PéterPapp DávidPapp SzabolcsPuha Tamás PéterSója GáborSzentendrei SzabolcsSzeretva ViktorTar BalázsVégső Ádám Zoltán
83
Elektrotechnika-elektronika szakmacsoport
9. B
Osztályfőnök: Verebélyi Tibor
Bedő DávidBódi GergőBodnár NorbertBodvánszki DánielDeák IstvánErdei Nagy NorbertGyovai GáborHajdu ViktorHonvéd ViktorHuszár AttilaJuhász RóbertKapcsos AttilaKeserű ZoltánKiss ÁdámKokovai AttilaKosárkó RolandKozák Zsolt
Lassú DávidLosonczi BalázsMakkai PéterMezei AndrásNagy AlbertPálfi CsabaRozgonyi RóbertRózsa TamásSzabados PéterSzabó ÁdámSzincsák GyulaSzűcs ÁkosTószegi BarnabásTóth RolandVantara László MihályVízkeleti RichárdZsigmond Viktor
84
Informatika szakmacsoport
9. C
Osztályfőnök: Szalma Anna Mária
Azari LeventeBaranyi IstvánBodnár RóbertBósz GáborBrózsely GáborCzinege MarcellDulai Szandra MáriaFaragó Szandra CsillaGajdics IstvánGombás PéterGresó Gábor AndrásHajdú LászlóHorváth ÁdámKerekes DusánKerülő DávidKiss ÁdámKöhler Csaba
Krakkai GáborLipták TamásLőkös MátéMarcsák GáborMiskolci MátyásNagy ZoltánOrosz LászlóOrosz RolandPankucsi IstvánRácz ÁdámSomogyi ÉvaSzűcs GyörgyTóth IstvánVersics FerencVizi CsabaZelei Gábor
85
Nyelvi előkészítő csoport
9. D
Osztályfőnök: Prillné Csordás Csilla
Babos Henrietta TímeaBakos PéterBódi József AdriánBoros BenceCsernográcz Alex DávidDomokos PéterFurmann Krisztián JózsefFülep SándorGedai ÁkosGifló ViktóriaHankó BalázsHornyák LauraIzsvák Bertalan ZsoltJámbor MátéKáel ZsomborKis GáborKovács Csaba
Kovács LászlóLovász BalázsMajoros DávidNagy LászlóOrosz János RóbertPekár PéterPiskóti AndrásRuszó BalázsSomogyi DávidSüli AttilaSzabó GergőSzurdán SzabolcsSzűcs ÁgnesSzűcs ErzsébetTimár TamásTóth Illés DávidVarga AttilaVarga Kasszandra
86
Elektrotechnika-elektronika szakmacsoport
10. A
Osztályfőnök: Benics László
Bálint PéterBubonyi IstvánBuzás GáborCzingler DávidCsorba GergőElek GáborFiderák JuditFüleki GyörgyHalmi DávidHegedűs Péter BálintHolczer LeventeKajati Krisztián ZsoltKatulyák ZoltánKáveczki ÁdámKocsis ZsoltKoleszár ZsoltKovács BarbaraKövesdi Gábor
Lencsés GáborMácsi ZoltánMonyók ZsuzsannaPásztor Gábor JózsefRácz EndreRimóczi MiklósRontó GáborRuscsák DávidSebestyén CsabaSimon ZoltánSütő GáborSzabó László MárkSzepessy TamásSztankó ViktorSzitás PéterVarga NikolettVásárhelyi Péter Barnabás
87
Elektrotechnika-elektronika szakmacsoport
10. B
Osztályfőnök: Vasasné Juhász Edit
Baranyai AttilaBialkó AttilaBudinszki Bertalan BenceDojcsák ZsoltÉles NorbertGál RóbertHelmeczi PéterHirt GáborIgnácz ViktorJászai TamásJónás RóbertKiss ÁdámKiss IstvánKocsis ZsoltKónya BalázsKónya Bence
Lovász GergőMadarász TamásNagy AttilaNagymáté LászlóNémeth NorbertOláh ZoltánPham ViktorSinka ÁdámSzabó ViktorSzarka TiborTakács Richárd IstvánTamási GáborTamás ZsoltVámos ZoltánVeszprémi ÁkosVinnai TamásZsarnai Gergő
88
Informatika szakmacsoport
10. C
Osztályfőnök: Kósáné Sándor Mária
Csábrági CsabaDienes Tamás NorbertFurman DávidHegedűs TiborHeiczman ViktorHerváth TiborIpacs ZoltánKerekes Tamás JózsefKoncsol IstvánKovács AttilaKristóf ErikaKurucz ÁdámLadányi LászlóMátyás Tamás ÁdámMer-Balázs WalterNagy Nikoletta
Orosz DávidPapp BalázsPlopp Máté LászlóPurzsás Tamás JánosRózsás TamásSánta LeventeSzabó IstvánSzalontai GáborSzihalmi KittiSzilágyi TamásSzűcs ValériaTáboros ÁdámTóth ViktorTurbucz PéterVilmos Richárd Zsíros Gábor
89
Informatika szakmacsoport
10. D
Osztályfőnök: Ferenczyné Szabó Zsuzsanna
Batári ZsoltBelencsák ÁdámBéres LauraBodnár AttilaCsendes TiborCsetneki EdinaDávid IstvánDemján DávidDobi László GáborFüleki NorbertGuba BalázsGutta IstvánJászai RolandJurák DávidKacsándi Zsolt ImreKiszely Krisztián
Kozma JánosKristóf PéterLászka GergelyLőrincz LeventeMenyhárt AttilaMihalik MiklósMolnár ÁkosNagy RichárdOláh MáriaOmaszta KrisztiánPamula AndrásRéthy RóbertSiegel AndrásSimkó RóbertTóth CsabaZsilkó Gábor
90
Elektrotechnika-elektronika szakmacsoport
11. A
Osztályfőnök: Szarvasné Petró Katalin
Árvai PéterBársony Ádám GyulaBetlej ZsoltBoér BenceCzene AndrásCzövek GáborCsenge LászlóFilip Csaba Glonczi RóbertKállai GáborKatona TamásKavecz MátéKis RichárdKiss BalázsKozel ÁdámKrabák NorbertLach AdriánLenyhárt Gergő ZoltánMakó Levente
Megyeri PéterNagy Gábor ImreNovák TamásPálinkás Máté Pinczés János ZoltánRévész GáborSólyom ÁdámSzabó GáborSzatmári ÁdámSzepesi TamásTéglási ViktorTóth DávidTóth LajosTóth PálVarga ZsuzsannaZelenák Krisztián TamásZsámba Péter
91
Elektrotechnika-elektronika szakmacsoport
11. B
Osztályfőnök: Tátrai József
Adorján ÁdámBarati ZoltánBazsa PéterBusinszky CsabaCsihon ViktorCsurkó ViktorDanyi DénesDendel József Faragó CsabaFarkas DánielGulya AdriánGyőri TamásHajdu Gábor IstvánHorváth GáborKiss Ádám
Kiss ZoltánKovács BélaLaczik RóbertLászló GáborLévai AttilaMázik ZoltánNemcsik PéterOkos RichárdOrliczki LászlóRácz PéterSchmidt MilánStumpf GáborSzabó NorbertSzabó ZoltánSzűcs Gábor
92
Informatika szakmacsoport
11. C
Osztályfőnök: Hernádvölgyi Klára
Aradi ZoltánBalázs NorbertBalogh Károly Kriszt.Bánóczi ÁdámBiró ÁgnesCsorba MátéDivinyecz RolandFenyvesi PéterFoczkó TamásGöndöcz Gergely IstvánHallgató ViktorHargitai CsabaIzsó ÁdámKobza LászlóKokovai ZsoltKőrösi Gergely
Kürti TiborLakatos TamásMakatura GyulaMata ZoltánMolnár GáborNagy DávidNagy TamásNagy ZsoltPintér ÁkosRőczei BalázsSefcsik ViktorSulyok KrisztiánSüveges MiklósSzurdán TiborTamás PéterVajda Gábor
93
Informatika szakmacsoport
11. D
Osztályfőnök: Takácsné Menyhért Éva
Arnóth Dávid EndreBalázsi LászlóBerencsi MelindaCsizmár RolandDézsi ÁdámÉrsok RolandFerenc ÁdámFodor AdriennFónagy GáborFonó ÁkosGalyas ÁdámGergely ÁdámIván GeorginaJeney Emese PiroskaKardos GergőKecskés TamásKelemen Gyula Tibor
Kókai SándorKozák PéterKurucz DávidKundrák RóbertKurucz ZoltánLatin PéterMoser AndrásNagy MilánNagyváradi Anikó Perger TamásSzabó RóbertTóth DávidTóth KrisztiánTóth TamásVágner Tibor CsabaZupkó RolandZsarnai Lajos Dávid
94
Híradásipari technikus
Műszaki informatikus
14. A
Osztályfőnök: Csák Eleonóra
Popovics LászlóDócs GergelyFaragó GáborGál GyörgyGreschner RóbertHajkó TamásHajkó ZoltánKruppa Sándor ZsoltLatin ZoltánSzalóczi ÁdámSzurok GáborBodnár BalázsErdős ViktorFajta Gergő
Gordon CsabaHeiszmann LászlóKecskés AttilaKovács LorándLádi Zoltán Németh AttilaPaszternák MátéPocsai GergőSimon PálSzabó LászlóSzomolya JánosTajti RolandTimár ImreVarga Zoltán
95
Elektrotechnikai műszerész
Számítástechnikai műszerész
14. B
Osztályfőnök: Almásiné Jobbágy Nóra
Balogh ViktorBeregi SándorBede BarnabásBukovszky TamásBűdi LukácsDrimus Gábor LipótFancsalszki AttilaFarkas ViktorHajzsó SzilárdHelmeczi ZsoltHidasi GáborHornyák GáborJárossy AndrásKelemen SándorKiss IstvánKoklucz JózsefLipták Tibor
Lőrinczy ZsoltLukács ÁdámMolnár CsabaMolnár PéterMotkó Krisztián Nagy NorbertOndó KrisztiánPéter TamásSoltész FerencSzakál SzilveszterSzegedi SándorSzoboszlai PéterSzőcs AttilaTóth AttilaTóth GáborZsipi Péter
96
Távközlési technikus
14.C
Osztályfőnök: Godó Péter
Ambrus KrisztiánBak TamásBatta KrisztiánBém IstvánCservák CsabaDavidov ÁdámForgó LászlóHuber TamásKocsán FerencKovács Kálmán Ligner BélaLinberger Tamás
Molnár PéterMolnár ZoltánSepsi CsabaSzálkai IstvánSzász Gábor LeventeSzemán ÁkosTilki IstvánTóth GáborTóth JózsefTóth KrisztiánVadas NorbertVarga Gábor
97
Az Élet himnusza
Az Élet egyetlen esély, vedd komolyan,Az Élet szépség, csodáld meg,Az Élet boldogság, ízleld meg,Az Élet álom, tedd valósággá,Az Élet kötelesség, teljesítsd,Az Élet játék, játszd,Az Élet érték, vigyázz rá,Az Élet vagyon, használd fel,Az Élet szeretet, add át magad,Az Élet titok, fejtsd meg,Az Élet ígéret, teljesítsd,Az Élet szomorúság, győzd le,Az Élet dal, énekeld,Az Élet küzdelem, harcold meg,Az Élet kaland, vállald,Az Élet jutalom, érdemeld ki,Az Élet élet, éljed!
/Kalkuttai Szent Teréz anya/
