X. FEJEZET

Erdély a központosítás útján és a nemzeti küzdelmek élén (1606—1662)

I. ÁLTALÁNOS RÉSZ

A) Elbeszélő források

A XVII. század elbeszélő forrásairól általában tájékoztatnak : G.Haner, De scriptoribus rerum Hungaricarum et Transylvanicarum saecvliXVII. scriptisque eorundem (Nagyszeben 1737—1749). Sok kéziratos (rész-ben máig kiadatlan) feljegyzést sorol fel Kovaohich M. Gy., Séries chronolo-gica diariorum (SRM I. Buda 1798). Barcsa J., A XVII. század magyartörténetirodalma (Hajdúnánás 1901, felületes), Angyal D., A XVII. századtörténetirodalma (Beöthy Zs.—Badics F., Magyar irodalomtört. L). — Az erdélyianj-agra külön : Szilágyi S., 'Erdélyország irodalomtörténete (BpSz 1858).Az emlékírókból magyar szemelvényeket hoz (bevezetésekkel) az Erdélyöröksége c. sorozat {szerk. Cs. Szabó L. és Makkai L., Bp 1942, 10 kötet),

Az erdélyi emlékírók között az Apafi-korszakig (1662) időbelileg nagy-jából \ét csoportot különböztethetünk meg. Az első Bethlen Gábor korá-ban, mint a biztonságos Erdély szemtanúja írta meg saját korának, vagyaz előző nehéz időknek történetét. Ilyenek Bethlen saját emberei : BojthiVeres Gáspár (330. L), Hídvégi Mikó Ferenc (328. I.), valamint néhány követmellett Sepsi Laczkó Máté lelkész (318. 1.). A második csoport írói Erdélyromlásának szemtanúi 1657 után. Emlékirataikban az „aranykort" idézikvissza, melyre maguk is jól emlékeznek. Ilyen munkák Kemény János feje-delem (magéi is a küzdelmek áldozata) Önéletírása (1607—1655; ld. 347. 1.),Szalárdi János, Siralmas magyar krónikája (1526—1662; Id, 348. 1.), BethlenJános latin történeti munkája (1629—1663; ld. 348. 1.). Az előkelőbb poli-tikai szereplők, s mellettük az udvari tisztviselők, lelkészek iratain kívüligen érdekesek egyes polgárok feljegyzései, így Nagy Szabó Ferenc maros-vásárhelyi bíró Memoriale^ (1580—1658; ld. 348. 1.), és Segesvári Bálintkolozsvári polgár jegyzetei (1606—1654; ld. 348. L). Az említettek mellettaz egyes időszakok (így Bethlen Gábor kora, stb.) küiön forrásait a fejezetillető szakaszainak élén ismertetjük. Az 1662 utáni írók esetleg vissza-tekintő munkáit pedig az Apafi-kor forrásai között.

Ugyanez áll a szász emlékíróknak ezt az anyagot az egész korsza-kon át kiegészítő, bár rendszerint egyszerűbb, krónikaszerű feljegyzé-seire is. Ezek fejlődését és hátterét részletesen megvilágítja Szekfű Gy.,Az erdélyi szász történetírás (MT 1943, 2 közi,). Közülük nagyobb időszakotfognak át :

323

Krauss György (nagyszebeni kereskedőcsaládnak Bethlen Gábor álta)taníttatott fia, 1646-tól Segesvár jegyzője), Tractabus rerum, 1599—1606.Kiadta Kemény J. (DFS). U. ő, Siebenbürgische Chronik, 1608—1665. Kiadva :FRA, Script. 3—4 (Bécs 1862—1864). Ed. még 319., 350. 1.

A különböző szerzőktől származó Chronicon Fuchsio-Lupino-OUar-dinum sive annales Hungarici et Transilvanici, opera et studio . . . SimonisMassae et Marci Fuchsii . . . nee non Christiani Lupini et Joannis Oltard . . .concinnati quibus quaedam adjeeit Joannes Ziegler. Kiadta J . Trausch (Brassó1847—1848, 2 részben). Néhány kritikai megjegyzés : Deák F., Rövid észre-vételek . . . (AÉt 1886).

Joh. Goebel—Georg Wachsmann, Chronica Civitatis Schaesburgensis'1514—1663. Kiadta Kemény J . (DFS II). Legbővebb II . Rákóczi Györgykorának utolsó szakaszára.

A XVII. század általános magyar (és erdélyi) vonatkozású külföldihíranyagát, az egykorú történészek (Thuanus, stb.) sok, de rendszerintnehezen kielemezhető adatot egybegyüjtő kompendiumaitól a Meyer-féleOrtelius Redivivuß-ig és Theatrum Europaeum-ig Id. a Habsburg-királyságfejezetének elbeszélő forrásai között. Általában természetes, hogy az ittismertetett erdélyi anyaggal párhuzamosan mindenkor figyelembe kell vennia Habsburg-királyság történeténél ismertetett forrásokat is, mert hiszenbármennyire kifejeződik a politikai szétválás a történetirodalomban és ahivatalos aktákban, bármily speciális vonások és eltérő feltételek különböz-tetik is meg az erdélyi fejlődést, e két variáns : Erdély és a ,.nyugati" király-ság története mégsem érthető és ábrázolható összefüggésük és párhuzamosfejlődésük állandó figyelembevétele nélkül. Erdélyen e korban (a tulajdon-képpeni geográfiai fogalmon túlmenően) a kettévált egykorú magyar állam-szervezet keleti (s a török hódítás miatt területileg jóidon át nagyobb) felétértjük.

B) Iratkiadúsok

Az előzőkben (291. 1.) már idézett általános jellegű kiadványok és forrás-gyűjtemények (így : ETT, ETA, DFS, TL) mellett sok adatot nyújt nemcsakpusztán politikai, hanem gazdasági és társadalmi vonatkozásban is a SzilágyiS. által szerk. EOE idevágó 6—21. kötete (1608—1699, Bp 1880—1898).Amilyen bő anyagot publikáltak egyébként Szilágyi S. és követői ErdélyXVII. századi politikai történetére, olyan hiányosan vannak még a gazdaság-és társadalomtörténeti dokumentumok kiadva. E tekintetben valóban hiánytpótol Jakó Zs. nagy kiadványa, A gyalui vártartomány urbáriumai (Kolozs-vár 1944), mely egy kisebb fiskális uradalom viszonyait világítja meg (1599—1737), az erdélyi birtokfejlődésre általában is haszonnal olvasható beveze-téssel. Az erdélyi fiskális jószágok összeírása : Transsumptum regesti origi-nális bonorum fiscalium (Marosvásárhely 1840). — A székely társadalmifejlődésre az ETA által közölt néhány iraton túl sok adatot tartalmaz SzabóK., Székely ohlevéltára (a 4—7. kötetben) és Barabás S., Székely oklevéltár(Bp 1934). Székely falutörvények és gazd. utasítások, 1616—1688 (EGSz1897). Lustrákat, nemesi összeírásokat adtak ki : Kolozsmegye : LázárM. (1634, TT 1878), Szádeczky B. (1613, Gen. Füz. 1906). Aranyosszék :Weress S. (1642, u. ott). Gyergyószék : Kelemen L. (1616, u. ott 1907).Fogaras vidéke : Iványi B. (1637, T XXXII). Erdély és a részek nemes-

324

sége, 1642 (MGSz 1897, 410 ; 7288 nemesi személy). A belső viszonyokataz erdélyi vármegyék- statútumai, stb. alapján megvilágítja a KolozsváriS. és óvári K. által szerk., Corpus statutorum (363. i.). Kolozsvár történe-tére okmányok : Barabás S. (TT 1881), városi rendszabályok, 1646 (EM1900). Az ipar, céhek történetére a részletes anyagban alább közöltek mellett :Barabás IX, Székelyudvarhelyi céhrendszabályok (TT 1887). Barabás S.,A kolozsvári képírók céhszabályai, 1618—1653 {MGSz 1898).

Erdély II. Rákóczi Gy. idejében szerkesztett törvénykönyve (magya-rul !) : Approbatae Constitutiones Regni Transylvaniae et Partium Hungáriáéeidem annexarum, 1540—1653. Kiadások : Nagyvárad 1653, Kolozsvár1677, 1696, valamint részletes index kíséretében : Erdély Országának háromkönyvekre osztott törvényes könyve (I. Kolozsvár 1815).

Az általános jeilegű politikai anyagra : Torma K., Okiratok Erdélytörténetéhez, 1596—1717 (TT 1885, 3 közi.). Barabás D., Oklevelek Erdélytörténetéhez Udvarhelymegye levéltárából, 1615—1676 (TT 1889, 3 közi.),Szilády Á.—-Szilágyi S., TörÖk-magyarkori álíamokmánytár (1—3. kötet.1661-ig, Pest 1868—1869). E. Hurmuzaki nagy sorozata : Documente privi-toare la istoria Românïlor (főleg a IV/1—2, Bukarest 1882—1884), és u. ő,Fragmente zur Geschichte der Rumänen (Bukarest 1884, 3 kötet). A. Veress,Documente privitoare la istoria Ardealului, Molđovei fi J'arii-Românesti (8—10,kötet, 1607—1660, Bukarest 1935—1938). I. Lupas, Documente istoriceTransilvane (I. 1599—1699, Kolozsvár 1940). I. Martian, Acte fi documente(Archiva Somesanä 1929). F. Firnhaber, Aktenstücke zur Aufhellung derungarischen Geschichte des XVII. und XVIII. Jahrhunderts (Akad. Sitzungs-berichte, Bécs 1859). A Habsburg-királysággal kötött szerződések szövegei :ft. Gooss, Österreichische Staatsverträge, Fürstentum Siebenbürgen (Bécs1911). Hatvani ( = Horváth) M., Brüsszeli okmánytár (IV., 1608—1652,MHHD 4, Pest 1859). I. Hudrjä, Répertoire des documents concernant lesnégociations diplomatiques entre Iß France et la Transylvanie au XVIIe siècle(Paris 1926). Simonyi E,, Magyar történelmi okmánytár a londoni könyv-es levéltárakból, 1517—1629 {Bp 1875, MHHD 5). Angyal D., Pótlékok a lon-doni okmánytárhoz (TT 1901). Calendar of State Papers in the Archives ofVenice (London 1864—1914, erdélyi vonatkozások a 16—20. kötetben.A svéd iratkiadásokat Id. alább (334. 1.). A vallási problémára a reformációszakaszában már id. általános anyag mellett Veszély K., Erdélyi egyház-történeti adatok (Kolozsvár 1860). Bocz J., A berekeresztúri deliberatwm (TT1885 ; 1602-ből való, utóbb is megerősített lelkészi és tanítói szabályok).Török I., Adatok a kolozsvári ev. ref. egyházközség XVII. századi törtéveié-hez (TT 1896). Biás I., Unitárius egyháztörténeti adatok, 1619—1866 (Maros-vásárhely 1910). Rákosi Gy., Erdélyi rej. egyházközségi élet a XVII. század-ban (MPE I).

C) Irodalom

A már előzőleg (294. 1.) id. általános irodalom mellett Szilágyi S.,A Rákócziak kora Erdélyben (Çest 1868) ; u. Ő sok részletet feldolgozott azEOE egyes kötetei bevezetésében, valamint alább idézett számos tanul-mányában is. Főleg az ő és követői munkásságának köszönhető, hogy ErdélyXVII. századi politikai történetét sokhelyt valóban részletekbe menőenismerjük. Részlettanulmányok mellett a kor összefoglaló képét adta AngyalD. a MNT 6. kötetében. A VITI, fejezetben (295—298. 1.) id. általános, itt is

325

alapvető erdélyi anyag mellett még : R. Kiss, I. Az erdélyi fejedelmek nem-zeti politikája (Bp 1927), A fejedelmi postarendszerre : Szádeczky L., Az elsőmagyar postaszervezet és az erdélyi posták a fejedelmek korában (Bp 1890) ;ehhez postarendtartások : 1634 {MGSz 1900, 131), és 1641 (MGSz 1897, 262).A gazdasági és társadalmi viszonyokra adatokat nyújtó megyei és városi,helyi monográfiákat id. ugyancsak a VIII. fejezet ált. anyagában. Ezek mel-lett : Rozvány Gy., Nagy-Szalonta mezőváros történelme, tekintettel a derecskéiuradalomhoz tartozó egykori hajdúközségek viszonyaira (Gyula 1870, benneBethlen G. hajdúnemesítése, I. Rákóczi Gy. községszabályzata, az 1658-as„nagy futás", stb.). Szádeczky L.-—Koncz J., A kománai uradalom, törté-netéhez (EGSz 1898). Szabó T. Attila, Zilah és Magyaregregy összeírása,l65&(EM 1938), és u. ö. A kalotaszegi nagybirtokok jobbágyságának szolgáltatásaés adózása, 1640—1690 (kny. EM 1940).

Az iparra és városokra még : Žoltai L., Ismeretlen részletek Debrecenmúltjából (Debrecen 1936, benne : Debrecen élete a 17. századeleji főbíróiszámadások tükrében), u. ő, Debrecen város zálogos jobbágyai (MGSz 1903,36), és u. ő, Földosztásról való statútumok Debrecen város közlevéltárából {MGSz1905, 294). Komáromy A., Nagyváradi szabók céhszabályzata ,1614 (TT.1901). Daichendt, Zünftiges aus Siebenbürgen im XVII. Jahrhundert, nebsteinigen Gebräuchen und Sitten der Kupferschmiede (Besztercei iparisk. ért.1886).

A birtokososztály életére, szokásaira, neveltetésére, stb. részletesadatokat nyújt, értékelés nélkül, Halmos FI., A magyar ás székely nemesitársadalom Erdélyben a két Rákóczi György korában, 1630—1660 (Bp 1912).Kővári L., Viseletek és szokások Erdélyben a nemzeti fejedelmek korában (1861).Szendrei J., Adatok az erdélyi férfiviselet történetéhez a XVII. században(AÉ 1908).

A román jobbágyságra a VIII. fejezet általános anyaga (297. L), az etnikaiváltozásokra (magyar parasztság pusztulása, új telepedések, stb.) is az ott{370. 1.) id. irodalom veendő figyelembe. A moldvai magyarokra BandinusMárk püspök vizitációs útjáról készült jelentése a kor főforrása : Gh. I.Nastase, Ungurii din Moldova la 1646 dupa Codex Bandimis (Chisinau 1935) ;az összeírás pontos feldolgozással, irodalommal : Mikeos L., A moldvaikatolikusok 1646—47. évi összeírása (Kolozsvár 1944).

A harmincéves háborúnak (1618—1648), melybe Erdély Bethlen G.és I. Rákóczi Gy. hadjárataival tettleg is bekapcsolódott, roppant irodal-máról képet ad E. Préclin—V. L. Tapié, Le XVIIe siècle (Paris 1943, a Clio-kézikonyvek sorozatában), valamint K. és M. Uhlirz, Handbuch der GeschichteÖsterreichs und seiner Nachbarländer, Böhmen und Ungarn (I. Graz 1927).Az összefoglaló művek közül : A. Gindely, Geschichte des dreissigjährigenKrieges (4 kötetes mű a háború első szakaszára, Prága 1869—1880, és ugyan-azon címen egy 3 kötetes teljes összefoglalás, Prága 1882). Wedgwood, TheThirty Years War (London 1938). G. Pages, La guerre de Trente ans (Paris1939, rövid és világos politikai összefoglalás). Erdély szerepét a harmincévesháborúban érdekesen világítja meg, helyenként kiütköző tendenciái elle-nére is (ld. Benda K. megjegyzéseit, Sz 1939), M. Depner, Das FürstentumSiebenbürgen im Kampf gegen Habsburg (Stuttgart 1938). A külpolitikaiproblémákra ezek, és a Vili, fejezet ált. anyagában (295. Î.) id. irodalommellett : E. Sayous, Les relations de la France avec la Transylvanie pendantla guerre de Trente ans (Scéances et travaux de l'Académie des sciences moraleset politiques, CIV). I. Hudip, Histoire des relations diplomatiques entre la

326

France et la Transylvanie, 1635—1683) (Paris 1927, az iratok közt id., általakiadott anyag feldolgozása ; tévedéseit korrigálja, bár ugyanakkor Iorgávalszemben megvédi, Angyal D., Sz 1928). L. Villát, Les relations de la Franceavec l'empire ottoman durant la première moitié du X VIIe siècle et l'ambassadeà Constantinople de Philippe de Harkty, Comte de Césy, 1619—1640 (Toulouse1942). — Erdély és Svédország : C. L. Wibling, Sveriges forhêdlande till Sieben-bürgen, 1623—1648 (Lund 1890), Id. Szilágyi S., Erdély és a svéd történetírás(Sz 1891). Lukinich L.. A Rákóczialc és Jakab kurlandi herceg (BpSz 1938). —Márki SM Orosz-magyar érintkezések az erdélyi fejedelmek korában (EM 1894,2 közi.). V. Motogna, Relaliunile dinire, f arile Romanelli §i Ardeal in veaculal XVII-tea (Dés 1935).

Az egyházi, vallási problémákat Id. a VI. fejezet idevonatkozó anya-gában (353. 1.). A Pokoly J. (i, u. ott) által is képviselt hagyományos fel-fogásnak a modern vallási türelem visszavetítését és a protestáns törek-vésekkel való azonosítását veti szemére Szekfű Gy., A vallási kérdés (MagyarTörténet IV. kötet, 3. fejezet), aki Troeltsch és Dilthey munkáira hivat-kozva arra a megállapításra jut, hogy mindegyik felekezet a maga kizáró-lagos uralmát akarta berendezni és csak védekezésből argumentált a vallás-szabadsággal ; ld. u. ő, Az erdélyi tolerancia körül (KSz 1934), és RévészI., Protestantizmus és vallásszabadság (PSz 1934). A puritán, stb. mozgalmakirodalmát pedig ld. alább a részletes anyagban. Az általános európai össze-függésekre : D. Ogg, Europe in the Seventeenth Century (London 1925). —Pokoly J., Az erdélyi fejedelmek viszonya a protestáns egyházakhoz (PSz 1896),Hegedűs L., Adatok és tanok a XVII. századbeli magyar ref. egyház életé-ből (Sárospataki Füzetek 1857). Sámuel A., A református pap a XVII. század-ban (PSz 1918). Dávid Gy., Az erdélyi református egyházközség XVII. század-beli képe {Marosvásárhely 1931). Nagy G., The Influence-of the ReformedChurch on the Politicai History of Transylvania (The Evangelical Quarterly1933). Tréc3ányi B., Magyar református teológusok Angliában a XVI. ésXVII. században (Angol Filológiai Tanulmányok, és külön : Debrecen 1944).

A katolikusok erdélyi helyzetére több tanulmány, Az erdélyi katoli-cizmus múltja és jelene c. gyűjteményes munkában (Dicsőszentmárton 1925).Pompéry A., A két Rákóczi György és a jezsuiták (Magyar Kultúra 1918).Balázs A., Az erdélyi katholikus antonómia (KSz 1930). Boros F., Az elsőerdélyi törvénykönyv és a katholicizmus (Kolozsvár 1930). — Kővári L.,A szombatosok Erdélyben (KM 1867). Az unitáriusok küzdelmeire, vissza-szorítására ]d. az előzőleg (251. 1.) id. anyagot ; a szász egyházi viszonyokra(253, 260. 1.) és a románok és a reformáció viszonyára (253. 1.) ugyancsaka VI. fejezet, irodalmát. — Székely M., A protestáns erdélyi fejedelmek hatásaa román kultúra fejlődésére (Debrecen 1935). Az iskolázás és szellemi életanyaga a korábban már felsorolt ált. irodalom (265. 1.) mellett alább szaka-szonként elosztva található. Főbb általános összefoglalások : SzombathiJános, A sárospataki főiskola története, ford. Gulyás J. (Sárospatak 1919).Harsányi I., Adalékok Sárospatak múltjához (Sárospatak 1921, apró rajzok).Gulyás J., À sárospataki ref. főiskola rövid története (Sárospatak 1931). MartonJ., A sárospataki ref. főiskola története (I. 1931). Török I.. 4 kolozsvári refor-mátus kollégium története (Kolozsvár 1905). Gál M., A kolozsvári unitáriuskollégium története (2 kötet, Kolozsvár 1933). P. Szathmáry K., A gyula-fehérvár-nagy enyedi Bethlen-főtanoda története (Nagyenyed 1868). Koncz J.,A fejérvári főiskola történetéhez, 1630 (TT 1884). Barabás S., Adatok a nagy-enyedi ref. főiskola történetéhez, 1571—1675 (TT Ì890. 179). Koncz J., A maros-

327

vásárhelyi ev. réf. kollégium története (Marosvásárhely 1898, kny., koll. Ért),Herepei J., A dési ref. iskola XVII. és XVIII. századbeli igazgatói és tanítói(EM 1941). — Koch I., Az erdélyi szász iskolák a nemzeti fejedelmek korában(Bp 1906), — E vonatkozásban is sok adatot tartalmaznak a nyomdatörté-netek, így : Ferenezi Z., A kolozsvári nyomdászat története (Kolozsvár 1896).Naményi L., A nagyváradi nyomdászat története (1ÍK 1901, 3 közi.).

II. AZ UJ ERDÉLY KEZDETEI S ZAVARAI (1606—1613)

A) Elbeszélő források

A Bocskai utáni évek és Báthori Gábor fejedelemsége korának főbbforrásai a fent (323.1.) id.. általános források közül idevágó műveken és SzepsiLaczkó Máté írásán (318. 1.) kívül :

Hídvégi Mikó Ferenc (Csik-Gyergyó főkapitánya, Bethlen Gábor kincs-tartója, többszörös portai, stb. követ), Históriája, 1594—1613. Kiadta {BiróSámuel folytatásával) Kazinczy G. (Pest 1863, MHHS 7).

A Conspiratio Kendiana c. (tévesen Szamosközynek tulajdonított) his-tóriás ének a Báthori ellen készített merényletről, 1610. Latin szövegétközölte (a berni Bongarsius-gyüjteményből) Pettkó B., A Kendy-féle össze-esküvés (TT 1888), magyar szövegét pedig Szádeczky L., Szamosközy históriáééneke az 1610-iki Kendy-féle összeesküvésről (Sz 1899, 2 közi.). A kritikai iro-dalomra ld. Szamosközyt a XVI. század forrásai között.

A Cantio de Transylvania c., a belső harcokat elítélő protestáns magyaréneket (1611) közölte Thaly K. (Sz 1871, 315).

Weiss Mihály brassói bíró, Liber Annalium, 1590—1612 ; folytatták1615-ig. Kiadta Kemény J. (DFS). Életrajza: Mika S., Weiss Mihály (Bp1893).

Nössner Simon (barcaságilelkész, szász létére is Báthori híve), Rés Actae,1570—1619. Kiadta Kemény J . (DFS III).

Hegyes András (ld. 300,1.) rövid kivonata egy ismeretlen szász króniká-ból, 1603—1612. Kiadta Kemény J. (DFS III).

Egy névtelen (Báthori-ellenes) szász író feljegyzése (főleg Nagyszebenelfoglalására Báthori által), Eigentliche Beschreibung, wie und was massen derBáthori Gábor in die Hermanstadt kommen und geplündert. Item... ivie er bisin seinen Tod gelebt, 1610—1631. Kiadta Kemény J . (DFS I).

Sutoris Pál (brassói polgár) krónikája, 1603—1620 (Báthori mint „zsarnokkutya" ellen). Kiadva : Quellen zur Geschichte der Stadt Brassó (IV. 1903).

B) Iratkiadások

Regestrum regni Transylvaniae, (az erdélyi kormányzati főtisztviselőknévsora a XVII. század elejéről), kiadta Hodor K. (TT 1879). Komáromy A.,Rákóczi Zsigmond kormányzósága történetéhez, 1606 (TT 1884), és u. ő, RákócziZsigmond és Homonnai Bálint versengése történetéhez, 1607—1608 (TT 1899).Thaly K., A régi Rákócziak, különösen R. Zsigmond történetéhez (Sz 1869 ;

328

feljegyzés 1695-ből). I. Lupas, 0 învoiala intre Ardeleni §i Munteni la 28 mai1608 (Anuarul Inst. Ist. Na{. 1923). Rákóczi Zs. egy oklevele, 1607 : GyF1861, 73. Kérése a szultánhoz : ETA III . 324. Végrendelete, 1607 : TT1884, 561. Kemény L., Az 1601-iki mozgalmak történetéhez (TT 1890). Torma K.,Olcmányok az 1607. és 1608. év történetéhez (MTT XIII, Petki János erdélyikorlátnok levelezése). Komáromy A., Levelek és akták az 1607—8. hajdu-lázadáshoz (HK 1893). Szabó K., Báthory G. és a hajdúk, 1608—1611 (TT1880). Lónyai András és követtársainak jelentése (1608 márc.) aBáthorivala hajdúk leesüiapítása ügyében kötött megállapodásról : ETT II, u. ottBáthori választási feltételei, esküformája és az 1608 márciusi kolozsváriországgyűlés cikkelyei. Báthori G. athnáméja : ETA II. 328. W. F. A.Behrnauer, Sultan Ahmed's I Bestallungs und Vertragsurkwnde für G. Báthori,1608 (kny. Bécs 1857). Báthori pénzverési engedélye Ötves Andrásnak,1608 :MGSz 1898, 44. Az 1609-i országgyűlés árszabályzata : EOE VI. 132.Báthori irata a szebeni szászokhoz, 1610 : ETA III . 329. — Komáromy A.,Adatok az 1610. év történetéhez, (TT 1898, 2 közi.), és u. ő, Adatok Báthory G.fejedelem történetéhez, 1613 (TT 1902). Szilágyi S., Okmányok és levelek az1611. év történetéhez (TL I. 1874, 44—-49. sz.). Angyal D., Pótlékok a londoniokmánytárhoz (TT 1901). Géczi András udvari lovas kapitány levele BáthoriG. megöletéséről, 1613 : ETT II. 289.

C) Irodalom

Szilágyi^., Báthory Gábor fejedelem története (Pest 1867), erre reflexiók :Salamon F.. Báthory G. (Kisebb tört. dolgozatai, Bp 1889). Jó kritikávalkészült politikai történet : Angyal D., Báthory Gábor uralkodása (Sz 1896).Egyes problémákat világítanak meg : Árday P., Bákóczi Zsigmond feje-delemmé választásához (EM 1914), Majláth B., A hajdúk kibékítési kísérleteInáncson, 1607 (AÉt 1882). Komáromy A., Az 1607. hajdulázadástörténetéhez (HK 1891), és u. ő, Báthory G. történetéhez, 1611—1613 (HK1896, 2 közi.). Deák F., A széki merénylet 1610-ben (Sz 1876, vallatasi jegyző-könyvek alapján Kendy István és Kornis Boldizsár sikertelen kísérletéreBáthorit eltenni az útból). Schmidt V., Báthory G. és Bethlen G. viszonya alengyel koronához (Sz 1887). Görög F., Báthory G. és Bethlen G. viszonya a kétoláh vajdasághoz (EM 1904, 2 közi.). V. Motogna, Räzboaiele lui Radu Çerban,1602—1611 (Bukarest 1926). Lovas R., Báthory Gábor és a szászok (Debrecen1940, a korábbi irodalommal szembefordulva Báthorit igazolni próbálja).Mika S., Egy év Brassó és Erdély történelméből. 1612—1613 (EM 1891, 2 közi.).Komáromy A., Nagy András hajdugenerális halála, 1612 (HK 1910). Báthorikatolikus-ellenes intézkedéseire pl. Zayzon F., A székelyudvarhelyi ev. ref.egyházközség története (Székelyudvarhely 1893).

IH. BETHLEN GÁBOR KÖZPOIÍTOSITÓ RENDSZERE (1613—1629)

A) Elbeszélő források

1. Hazai források

A XVII. századi erdélyi történet mondhatni valamennyi, nagyobbidőszakot átfogó forrása, s különösen Szalárdi János és Kemény János művei(347. 1.), az előzők közül Sepsi Laczkó Máté (318. 1.), továbbá a Habsburg-párti Pethő Gergely krónikája (357. 1 ) mellett :

329

Bojthi Veres Gáspár (a fejedelem bizalmas titkára, levéltárnok), Derebus gestis magni Gabrielis Bethlen libri III (1624, fiatal éveire is, okiratokalapján) Kiadta Ch. Engel (MU). Angyal D., Adalék Bojthi Veres 6. művénekkritikájához (Sz 1898 ; rámutat megbízhatóságára : pl. egy rétori költésnekható követi beszédben is Bethlen egy — azóta megtalált' — instrukciójátírja át). Irt Bethlenhez egy Panegyrist is (Heidelberg 1617). Makoldy S.,Bojthi Veres O. élete és történetírói munkássága (Nagykároly 1904).

Toldalagi Mihály (többszörös portai követ 1614—1639 közt. Bethlenbiztosa a gyarmati és szőnyi békekötésnél, I. Rákóczi György tanácsosa).Emlékiratait (1613—1631) kiadta Mikó I. (ETA I ; mellette T. levelei Bethlen-hez Konstantinápolyból, 1628, és követi instrukciója, 1639). Evkönyvét(konstantinápolyi követségéről, 1613—1615) kiadta Szilágyi S. (TT 1881);jeljegyzéseit 1619-es követségéről u. ő (TT 1882), végül részletes naplóját aszőnyi (török) békealkudozásokról (1627) Salamon F., Két magyar diplomataa XVII. században (Pest 1867 ; jelentéseivel és Bethlen instrukcióival).Több, ugyancsak Erdély és a Porta viszonyát megvilágító jelentése ki vanadva a Török-magyarkor i államokmánytár köteteiben s az (alább id.) iratokközött. Szilágyi S., Tholdalaghy és társai vallomásai Bethlen István 1629-ikiagitatiója ügyében (TT 1884). Árday P., ThoUalagi Mihály élete, és történetiszereplése (Kolozsvár 1910).

Hídvégi Mikó Ferenc {Bethlen bizalmasa, portai követe, majd I. RákócziGy. tanácsosa, csiki főkapitány) munkája : Erdélyországnak siralmas válto-zásai, csak Bethlen megválasztásáig terjed ; Bíró Sámuel folytatta 1624-ig.Kiadta Kazinczy G. (MHHS 7, Pest 1863). Ld. fent 328. 1.

Borsos Tamás {marosvásárhelyi bíró, Borsos Sebestyén fia, Bethlentöbbszörös portai követe és megbízottja az 1615-ös nagyszombati és az1625-ös gyarmati tárgyalásokon), Itinerarium ad fulgidam Portám Oüomanam,1613. Kiadta, Borsos emlékiratával : Vita vei potius peregrinatio (magyarnyelven, 1612-ig) együtt Kemény J. (ETT II). Igen részletes (és leveleket isbeiktató) emlékiratát pedig : Második portára való járásának közönségeshistóriája (1618—1620) kiadta Mikó I. {ETA I I ; függelékül Borsos leveleiBethlen István erdélyi gubernátorhoz, 1618—1619). Borsos emlékiratátbudai követségérői {1630) kiadta Gergely S. (TT 1884). Életére adatok :Magyary K. (Alsó-Fejér vm. tört. és rég. egyes, évkönyve, 1897). Barts Gy.,Borsos T. élete és történeti szereplése (Kolozsvár 1912).

Nagy Szabó Ferenc (az előbbi rokona és útitársa) Borsos Sebestyén(ld, 291. 1.) folytatója, marosvásárhelyi bíró emlékiratait: Memoriale, 1580—1658 kiadta Mikó I. (ETA I). Ld. II . Rákóczi György korának forrásai közt.

Segesvári Bálint (kolozsvári polgár) krónikáját (1606—1654) kiadtaJakab E. (ETA IV). Ld. 348. I.

Thurzó Szaniszló {felvidéki protestáns nagybirtokos) naplóját (1623—1624, a bécsi béke megkötésének történetére) kiadta Szilágyi S. (EOE Vili).

Závodszky György (a Thurzó-család titkára), Diarium rerum per Hun-gáriám gestarum, 1586—1624. Kiadta Bél M. (AH).

Révay László (felvidéki nemes, Bethlen támadásakor fiatalon erdélyiszolgálatba lép, de rövidesen katolizált és Esterházy Miklós embere lett. Rövidnaplóját kiadta Dualszky J. (MTT III). Benne leírja Dóczi István erdélyi követoldalán tett útját Konstantinápolyba, 1620. Ezt kiegészíti egy rövid szöveg-gel: Ipolyi A., A Révay-család naplója, 1555-1661 (Üj Magyar Múzeum 1857,1.).

330

Dallos Miklós (győri püspök, Habsburg-békebiztos) naplóját, politikaiiratait (1618—1626, főleg a Bécs és Erdély közt folytatott tárgyalásokra)kiadta Franki V,—Ráth K. (Esztergom 1867). Ld. 358. 1.

Rimay János (1573—1631 ; költő, államférfi és diplomata ; először aBáthoriak, Bocskai, majd Thurzó György és II . Mátyás, végül Bethlen G.szolgálatában, akinek többször követe volt. Munkáit, közte a szőnyi béke-kötésről írt naplója töredékét, kiadta Radvánszky B., Rimay J. munkái(Bp 1904 ; a függelékben Dézsi L., Balassi és Rimay Istenes Énekeinek bib-liográfiája). Ez a legjobb kiadása verseinek is, melyek közül saját korábancsak Istenes Énekei láttak napvilágot. Rimay mint költő Balassi B. tanít-ványa (és fiatal emberként barátja), hazafias énekei közül a (korábban Balas-sinak tulajdonított) Oh szegény, megfogyott, elromlott magyar nép kezdetű, ahaza romlása mellett társadalmi problémákat is tükröz (más a főúr, más aszegény legény igazsága). A fenti kiadást a poiitikai történet szempontjábólfontos anyaggal egészíti ki Ipolyi A., Rimay J. államiratai és levelezése (Bp 1887,Szilágyi S. bevezetésével), benne jelentései 1608—1609-i török követségéről ;Bethlenhez 1620-as török követségéről, valamint fontosabb kortársai egészsorát szerepeltető levelezése (1594—1630). Komáromy A., Rimay J. életéhez(ITK 1894). Ferenczi Z., Rimay J. (Bp 1911, elég hiányos életrajz). RadvánszkyB., Balassa és Rimay barátsága (Sz 1904). Ld. még 336. 1.

Szenczi Molnár Albert (a XVII. század eleji protestáns irodalomnakszékely származású pozsonyi molnárcsaládból született, kimagasló alakja,vallási író, zsoltárfordító, nyelvész, sok utazás és küzdelmes évek után Bethlenhívására 1624-ben visszatért Erdélybe), német, svájci, olasz földön tett ván-dorlásait megvilágító Naplóját (1584—1617) kiadta Dézsi L. (Bp 1898, benneirományai, és irodalomszervező munkáját is megvilágító levelezése, 1591—1626). Műveiből szemelvények : Incze G. (Bp 1939), Kemény L., SzencziM. Albert életéhez, 1612—1626 (TT 1891 és 1896). Dézsi L„ Szenczi MolnárAlbert (Bp 1897). Császár E., Szenczi Molnár A. zsoltárai {ITK 1914). Varga B.,Szenczi Molnár A. (Bp. 1942). Kerékgyártó E., Szenczi Molnár A. zsoltáraimagyar verstörténeti szempontból (Bp 1941). Ld. még 346. 1.

Redmeczi T. János ref. lelkész könyvecskéje : Az felséges BethlenGábornak öt rendbeli Isten anyaszentegyházával cselekedett 'jótéteményéről (Kassa1622). Bethlen első hadjáratára és művelődéspolitikájára hoz adatokat. Majd-nem egészében kiadta Makkai L. (Erdély öröksége V).

Az egykorú hazai (sokszor röpiratszerű) verses források közül két Bethlen-párti, ünnepélyes éneket kiadott Thaly K. (Régi magyar vitézi énekek I) :Gabriel princeps (a pozsonyi választásig, 1619 végén), és Hungária (1621végéről). Egy 1621 nyarán Bethlen és a hozzácsatlakozott urak ellen írtHabsburg-párti versezetet közölt Szilágyi S., Gúnyirat Bethlen G. idejéből(Sz 1875), ennek szerzőjét megállapította Révész K., Egy Bethlen G. korabelipasquillusról (Sz 1897), Kanyaró F., Bethlen G. diadaléneke (EM 1893). Gyalui F.Bethlen G. lakodalma, egy röpirat a XVII. századból (EM 1893). Bethlent siratóCantiókat adtak ki : Gombos A., Régi magyar ének Bethlen G. haláláról (EM1901) ; Borbély S.—Erdélyi P., Cantio Gabrielis Bethlen (EM 1907). VáradiMihály latin és magyar versezetét Bethlen haláláról kiadta Dézsi L.(MK 1898). — Kristóf Gy., Bethlen G. és a magyar irodalom (BpSz 1930és Kny.).

A szász írók közül a fent (323. 1.) már idézettek mellett :

331

Andreas Hegyes (1613-tól brassói tanácsos), Diarium, 1613—1617.Kiadta Kemény J. (DFS III.).

Peter Banfi (brassói szász polgár, tanácsos), Tagebuch, 1599—1616-Kiađta Kemény J. (DFS III.).

2. Külföldi források

J. J. Rusdorf (Pfalzi Frigyes cseh király titkára), Mémoires et négocia-tions secrètes. Kiadta E. W. Cuhn (Lipcse 1789, 2 kötet). F. Krüner, J. v.Rusdorf, Kur pfälzischer Gesandter und Staatsmann (Halle 1876, kiadatlanmagyar vonatkozású leveleket is említ).

Ambassade extraordinaire des Messrs le Duc ďAngoulème, Comte deBethune et de Preux-Chateauneuf, envoyés par le roi Louis XIII vers l'EmpereurFerdinand II, avec les observations politiques de Mr. de Bethune. (Paris 1667 ;a cseh felkelést követő francia közvetítő kísérletre s az ehhez fűződő, Beth-lennel folytatott 1620-as pozsonyi tárgyalásokra, melyeknek azonban Fehér-hegy után vége szakadt).

The Negotiations of Sir Thomas Eoe in his Embassy to the Ottoman Porte(London, 1740 ; a konstantinápolyi angol követ valósággal folytatásos elbe-szélést képező jelentéseinek igen érdekes anyaga).

Az egykorú külföldi nyomtatványok, röpiratok, újságok Bethlenrevonatkozó nagy anyagának kritikai egybegyűjtését sürgette Szekfű Gy.,A Bethlen irodalom áttekintése (Bethlen G., Bp 1929, 280). Az egykorú (1618—1619) cseh vonatkozású nyomtatványok anyagát Zíbrt bibliográfiája (10. Î.)több száz oldalon soroíja fel. Az anyagra vonatkozó irodalomból : E. WeilerDie Lieder des dreissigjährigen Krieges (Basel 1855). Zwiedineck-Süden-horst, Zeitschriften und Flugschriften in der ersten Hälfte des XVII. Jahr-hunderts (Bericht der Landesoberreralschule, Graz 1873). K. Mayr-Deisinger,Die Flugschriften der Jahren 1618—1620 und ihre politische Bedeutung (Mün-chen 1894). Ä. Wolkan, Deutsche Lieder auf den Winterkönig (Prága 1898,Bethlen mint Csehország támasza). A több mint félszáz (és főleg az első táma-dás idején, 1619—1622 körül keletkezett) német népies ének közül érdeke-sebbek :

Wahre Contrafactur . . . des Herrn Bethlen Gabor (az 1619—1620-aspozsonyi országgyűlés idején készült protestáns és a magyar viszonyokatjói ismerő szöveg). Kiadta L. Opel—A. Cohn, Der dreissigjährige Krieg.Eine Sammlung von historischen Gedichten.

Türkischer Bethlehem und Mohamedischer Gabor (Habsburg-párti, kato-likus gúny vers a „rebellis" Bethlen ellen). Kiadta Scheible, Die fliegendenBlätter des XVI. und XVII. Jahrhunderts (Stuttgart 1850).

Ezek és egyéb énekek felsorolása : Leffler B., Magyar vonatkozásúnémet népénekek, 1556—1697 (Sz 1911 és kny.), ehhez éppen Bethlen-vonat-kozású adalékokat (1619—1621) közöit u. ő (MK 1913, 321) ; újabban, afentiek részletes ismertetésével, Kristóf Gy., Bethlen G. alakja az az egykorúnémet népköltészet tükrében (PSz 1930) ; u. ő, Bethlen G. neve a külföldön (MNy1931). Fest S., Bethlen Gábor in English Literatuře (Hűiig. Spectator 1913).Kóna É., Hungary and the Beginnings of English Journalism (Angol Fii.Tanúim. IV„ Bp 1942).

332

B) ïratfciadasok

G. Pray, Gabňelis Betklenii Principatus Transylvaniae coaevis docu-mentis illustratus. Kiadta Miller (Pest 1816, I : 1612—1613, I I : 1624—1631).A fejedelem kiterjedt és fontos levelezésének anyaga : Szilágyi S., Bethlen G.fejedelem kiadatlan politikai levelei (Bp 1879, ennek alapján B.mint levélírójellemzése : Károlyi Ä. Bethlen G. levelei, BpSz 1880). Szabó K., Bethlen G.politikai levelezése, 1613—1620 (TT 1880—1881, 3 közi.). Szilágyi. S., BethlenGábor levelei {TT 1885, 3 közi.) és u. ő, Bethlen G. fejedelem levelezése (Bp1887, különböző tartalmú, de nagyrészt politikai levelek, 1613—1629, afüggelékben Talleyrand és Roussel, Bethlen G. megbízottjai, orosz követsé-gének iratai, 1629—1634). Az utóbbiak külön (GéresiK. orosz levéltári gyűj-téséből) : TT 1887, 53. Szádeczky L., Bethlen G. levelei Illésházy Gáspárhoz,1619—1629 (MTT XXVII, Bp 1915, a dubnici levéltárból).

Egyéb általános jellegű iratok : Firnhaber, Aktenstücke zur Aufhel-lung der ung. Geschichte des XVII. u. XVIII. Jahrhunderts (Akad. Sitzungs-berichte, Bécs 1859). Szilágyi S., Bethlen G. fejedelem uralkodása történeté-hez (TT 1879, 3 közi.), u. ő, Levelek és acták Bethlen G. uralkodása történe-téhez, 1620—1629 (TT 1886, 2 közi.), u. ő, Bethlen G. életéhez, 1619—1626(TT 1888), u. ő, Levelek és okiratuk Bethlen G. utolsó évei történetéhez, 1627—1629 (TT 1887) és u. ő, A Rákócziak levéltárából, 1611—1630 (TT 1893—1895,8 közi.}. Lukinich I., Bethlen G. uralkodása történetéhez, 1615—1630 (TT1908). Bethlen néhány, a külföldi tanulmányok dolgában írt levelét kiadtaThury E. (Pápai Páriz Ferenc szövege toldalékában, MPE V. 1906).

A diplomáciai iratanyagból Erdély és a Porta viszonyát megvilágít-ják a Török—-magyarkori államokmánytár I. (1540—1626, Pest 1868) és II .(1627—1637, Pest 1869) kötetei (TMTE 3—4), továbbá Szilágyi S., Beth-len G.ésa Porta (TT, 1881), ehhez adalék : Gergely S. (TT 1882—83, 3 közi.).A Bethlennek adott athnáme kiadva : ETA II., u. ott Bethlen levele DócziIstván és Rimay János portai követekhez, 1621 ; u, ezekhez, valamint Gás-pár János, Balassi Ferenc és Mikó Ferenc portai követekhez intézett levelei :ETA I. — Fontosak Rimay J. fent (331. 1.) id. iratai.

Erdély és a Habsburg-királyság viszonyára, a tárgyalásokra, szerző-désekre Hatvani ( = Horváth) M., Brüsszeli okmánytára (IV., 1608—1652,.Pest 1859) és R. Gooss, Österreichs Staatsverträge, Fürstentum Siebenbürgen,1526—1695 (Bécs 1911) mellett a nyűg. királyság anyagában id. iratgyüjte-mények, különösen Dallos Miklós iratai és naplója az 162l-es és 1623-astárgyalásokra. Hosszútóthy György relációját erdélyi követségéről (1627)kiadtaKovachich (SM I). Szilágyi S., Bethlen G. és a felsőmagyarországiak, 1614—1619 (TLII. 1875,13—19, 24. sz.). — A diplomáciai anyagból a konstantinápolyiangol követ, valamint Angouìème herceg követségének fent (332. 1.) id. irataimellett : Simonyi E., Magyar történelmi okmánytár a londoni könyv- és levél-tárakból, 1517—1629 (Bp 1875, MHHD 5). Gindely A., Okmánytár Bethlen G.fejedelem uralkodása történetéhez, 1618—-1625 (Bp 1890, főleg a cseh, de rész-ben az osztrák, dán, stb. kapcsolatokra is). Sasinek F., Csehországi regestakPrágában (TT 1891—1892, a 3., 4. és 5. közi.). W. Goetz, Die Politik Maxi-milians von Bayern, 1618—1651 (2 kötet, a Briefe und Akten zur Geschichtedes dreissigjährigen Krieges c. sorozatban ; benne a bécsi bajor ágens Beth-len-vonatkozású levelei). A velencei áll. levéltár idevágó fontos anyagátMircse János másolataiból kiadta Óváry L., Oklevéltár Bethlen G. diplomáciaiösszeköttetései történetéhez, 1620—1626 (Bp 1886). A lengyel vonatkozásokra :

333

Monumenta Poloniae Historien, Scriptores V. (1621—1631, kiadta Sokolowski),benne III . Zsigmond lengyel király levelei Bethlenhez. Szilágyi S., Lengyellevéltárakból, 1619—1627 (TT 1891). Fraknói V., Bethlen G. és IV. Keresz-tély (TT 1881, dán kapcsolatok 1625—1628). — A svéd dolgokra : Szilágyi S.,Oklevelek Bethlen G. és Gusztáv Adolf történetéhez, 1626—1629 (TT 1882).Wibling K., Okiratok a svédországi levéltárakból, 1613—1645 (TT 1892, 2 közi.,benne jelentés Erdély állapotáról). C. G. Styffe, Konung Gustaf II Adolfskrifter (Stockholm 1861), és u. ő, Rikskanslern Axel Oxenstiernas slcrifteroch brefvexling (Stockholm 1888—1909, 4 kötet, magyar vonatkozásai közta kancellár levele Strassburg Pálhoz és, előzőleg, Sadler Fülöp erdélyi svédkövet utasítása, 1626). Sadler erdélyi jelentését kiadta Westrin K. (His-torisk Tidskrift 1890), egyéb iratait említi Szilágyi S., Sadler Fülöp követ-sége Bethlen G.-hoz, 1626 (TT 1891). U. ő, A Coìlectio Camerarianából (TT1883 ; Camerarius, Gusztáv Adolf követének iratgyüjteménye alapján,adatok az 1622-es országgyűlésre is). Bethlen levelezése a franciákkal : BoppÁ., A párisi Bibliothèque Nationale-ból, 1619—1636 (TT 1891). Radul moldvaivajda levelei : ETA II. 379 és Thaly K. (Sz 1874, 59).

A kormányzat belső viszonyaira érdekes anyagot adott ki az EOEidevágó kötetei mellett Radvánszky B., Bethlen G. fejedelem udvartartása(Bp 1888, benne egyebek közt számadáskönyv Bethlen vásárlásairól 1615—1627, a kassai kamara számadásai Bethlen G. alatt, stb.).

Egyéb adalékok (az események időrendjében) : Kubinyi M., BethlenG. levele Justh Andráshoz. 1596 (Sz 1889). B.. Bethlen G. és István osztozásai,1600 (TT 1800). Szabó K., Bethlen G. sajátkezű feljegyzése, 1608 (TT 1882).Komáromy A., Adatok Bethlen G. történetéhez, 1611 (TT 1899). Bethlen,Ibrahim pasa, stb. leveleit közli : ETA III. Bethlen levele Rédei Ferenchez,1611 (ETT II. 189). Szkender pasa levele az erdélyi rendekhez Bethlen feje-delemmé jelöléséről (u. ott, 251). Bethlen rendelete az udvarhelyszéki szé-kelyek fejenkénti katonáskodásáról, 1615 : ETA I., 273. Irata az udvar-helyi várról : u. ott, 276. Bethlen Theophisus vladika alatt egyesíti az erdélyiromán eg57házat, kinevezési irata, 1616 : N. Dobrescu, Fragmente privitoarela istoria bisericii Románe (Bp 1905). Szilágyi S., Oklevelek a Homonnai-féle mozgalom történetéhez, 1616 (TT 1881). Barabás S., Adatok HomonnaiGyörgy támadása történetéhez, 1616 (TT 1885), u. ő, Balassa Zsigmond táma-dása, 1616 (TT 1881). Csukási K., Bethlen G. zálogba veszi Hunyad várát,1617 (GyF 1863). Paikoss E., Bethlen G. történetéhez, 1616—1619 (TT 1887).Makkay D., Bethlen G. biztosító- és adománylevele a lippai vitézeknek, 1617(TT 1888). Bethlen levele Iilésházy Gáspárhoz, 1619 (Prot.Egyh. Isk. Lap1914, 34). Thury E., Bethlen G. levelei Sopron városához, 1619—1620 (TT1889). Szilágyi Š., Oklevelek Bethlen G. 1619—1620-iki hadjáratai történeté-hez (MTT IV). Barabás D., Bethlen G. 1620-iki hadjárata és a székelyek (TT1887). Kárffy Ö., Két levél Dampierre haláláról, 1620 (HK 1918). Áldásy A.,Egykorú levél Dampierre haláláról (HK 1927, Pozsony ostrománál, 1620).Bethlen 2 levelét (1620—21) kiadta Liohner P. (GyF 1863, 82). KovátsL., Bethlen G. rendelete a miskolciakhoz (TT 1898). Szilágyi S., Bethlen G.és a bányavárosok, 1620—1629 (TT 1893), és u. ő, Gr. Batthyány József köj)-csényi levéltárából, 1613—1627 (TT 1882, 2 közi., főleg Bethlen G.és ThurzóImre viszonyára). Thurzó I 2 levele Péchi Simon kancellárhoz : ETA II. 380.Lasztókay L., Erdélyi fejedelemasszonyok levelei, 1619—1627 (TT 1885). MileczJ., Károlyi Zsuzsanna levelei Bethlen G.-hoz, 1620 (GyF 1865). Szabó K.,Bethlen G. és nejének, Károlyi Zsuzsannának levelezése, 1620—1621 (TT 1879).

334

Gergely S., Bethlen G. levelei feleségéhez, Károlyi Zsuzsannához, 1621 (TT 1882).Szilágyi S., Históriai forgácsok (TT 1884, irat Bethien István kormányzóságatörténetéhez, 1621). Illésy J . ; Művelődéstörténeti adatok (TT 1903, Bethlen2 intézkedése, 1621). A Bethlen átaí Alvincre telepített morva anabaptis-ták 2. kiváltságlevele, 1625 : TT 1892, 367. Lukinich L, Bethlen Ferenclevelezése, 1622—1633 (TT 1907). Pettkó B. : Olasz emlékirat Bethlen G. meg-buktatásáról, 1624 (Sz 1890, a római Barberini-könyvtárból, állítólag Khleslbíborostól). Szabó Gy., Bethlen G. házassága Brandenburgi Katalinnal, 1625(TT 1888), és (u. ő), Bethlen G. második házasságához adatok, 1625—1626(TT 1883). Bethlen levele Alvinczy Péter kassai paphoz, 1627 : Sz 1868,227. Koncz J., Bethlen G. két levele, 1629 (TT 1882). Szabó K., Bethlen G.házának emléke, 1629 (TT 1882). Bethlen végrendeletét kiadta Koncz J.,(Marosvásárhely 1878, kny. Erdélyi Hiradó).

C) Irodalom

1. A Bethlen-irodalom,

Életrajzok : Gindely A., Bethlen Gábor '(Bp 1890), benne függelékülAcsády I. írta meg Bethlen udvarát. Gindely, a harmincéves háború törté-netének cseh szakértője, alapjában véve idegenül állt a Bethlen-korabeliErdély belső problémáival szemben. Előzőleg (Geschichte des dreissigjährigenKrieges, I—II) adott, kevéssé hízelgő Bethlen-portréját bírálja KárolyiÁ., Bethlen G. levelei (BpSz 1880). Azt a pozitivista munkát, mely az akkoritörténeti módszerekkel elvégezhető volt, igen szépen végezte el Angyal D.,az adatok kritikai megszűrésével és a politikai események világos elmon-dásával, a MNT 6. kötetében (Bp 1898), valamint külön, szabatos össze-foglalásban : Gabriel Bethlen (RH 1928). A hagyományos kép : R. KissI., Bethlea G. (1923). A legújabb életrajz, kiemeli Bethien uralmának pro-testáns abszolutista, gazdaságpolitikájának korai merkantilista vonásait :Szekfű Gy., Bethlen Gábor (Bp 1929). Erre haragos megjegyzések : R. KissI., Az átértékelt Bethlen G, (Debrecen 1929). Nyílt polémia nélkül ellenvetések :Angyal D.r Adalékok Bethlen G. történetéhez (Sz 1929—1930, 2 közi.). NagyG., A legújabb Bethlen-irodalom (EM 1931). Kisebb vázlatok : F. Krüner,Bethlen G,, Fürst von Siebenbürgen (HZ 58). Szilágyi S., Bethlen G. életrajza(Bp 1885, gyenge). Angyal D., Bethlen G. (Magyar Könyvtár, 133). KosáryD., Gabriel Bethlen (SR 1938), Tolnai G., G. Bethlen (NRH 1941). — Egyéb,általános jellegű tanulmányok : Komáromy A., Bethlen G. Déva várában(Sz 1897, Angyal D. megjegyzése u. ott, 272). Křižko P., Bethlen G. Körmöc-bányán (Sz 1897, 2 közi.). Szádeczky L., Bethlen G. és Trencsén vármegye(Sz 1915, 2 közi.). Kerekes Gy., Bethlen G. fejedelem Kassán (Kassa 1943).Bethlen leveleit jellemzik : Jancsó B., Bethlen G. magyarsága (M. Nyelvőr1881). Kristóf Gy., Bethlen G. levélírása (EM 1914). Bethlen feleségeire :Bodrogi J., Károlyi Zsuzsanna fejedelemasszony (Nagyenyed 1899). NovákR., Brandenburgi Katalin (Kolozsvár 1903, naiv és lírai).

Bethlen őseire Keserűi Dajka János (Bethien udvari ielkesze) 1618-banírt, panegyrikus ízű irata : Ejňstoia de genealogia et virtutibus jrrinďpis G,Bethlen (kiadta Engel, MU). Karácsonyi J., Bethlen G. erdélyi fejtdélem ősei(T 1897). Fiatal éveire : Szilágyi S., Bethlen G. ifjúságáról (Sz 1885). StrassburgPál (Gusztáv Adolf követének) egykorú mendemondát tartalmazó feljegy-zését (TT 1882) helyes kritikával kj gazftja Angyal D., Hibás adatok Bethlen

335

G. ifjúságáról (Sz 1899). Veress E., Bethlen G. fejedelem ifjúsága (Kolozsvár1914, kny. EM, leveleket is közöl). — Szilágyi S., Bethlen G. fejedelem trón-foglalása (AÉt 1867).

2. Kormányzat, pénzügyek, gazdaságpolitika

Bethlen kormányzatáról érdekes képet ad Makkai E., Bethlen G. ország-alkotó politikája (EM 1914). A gazdasági és pénzügyi viszonyokra : Simá-kovits L., Erdély művelődése Bethlen G. korában (Bp 1910), nem használjaki eléggé az EOE köteteiben található nagy anyagot. Bethlen udvaráraa Radvánszky-féle, id. iratkiadás alapján Acsády I. (BpSz 1889) és SalamonF., Bethlen G. udvara (Kisebb tört. dolgozatai, Bp 1889) mellett Kardos M.,Bethlen G. udvara (Bp 1918). K. L., Adalék Bethlen G. udvartartásához (TKA1913). Herczeg E., Bethlen G. uralkodásának belső története (Bp 1915, rövidd, néhány pénzügyi és társadalmi adattal). A portai követek költségeirekimutatás : Géresi K, (GyF 1863).

A pénzügyi problémákra : Kamuthi Balázs erdélyi kincstartó utasí-tása, 1620 (MGSz 1898, 41). Kerekes Gy., Bethlen pénzjavítási törekvése:pénzhamisítás (MGSz 1901), u. ő, Kassa város számadása a Bethlentől béreltpénzverésről, 1629 (u. ott, 181), és u. ő, Nemes Almássy István kassai keres-kedő és bíró, 1573—1635 (MGSz 1902 ; Bethlen G. és Kassa összekötteté-seire). Kemény L., A kassai pénzverőház (MGSz 1902, 248). Divald J., A kör-möd pénzverdéből, 1619—1624 (TT 1879, a Bethlennek átadott összegekre).Az aprópénzverésre : Gárdonyi A., A nagybányai pénzverő intézet 1619. éviviszonyairól. (NK 1904). A nagybányaiak bérleti szerződése a pénzverdére,1620: MTT 1875, 288. Rampacher P., Bethlen G. 1620. évi tallérja (NK1907). Gálócsy Z,, Az ötpénzes garas (NK 1911, melléklet). Ernyey J., Pénz-verő kísérlet Trencsénben, 1621 (NK 1937—38). Huszár L., A munkácsi pénz-verő működése és a pénzrontás kora Erdélyben Bethlen G. idejében (BÉ 1934),és legújabban "u. ö, Bethlen G. pénzei (Kolozsvár 1945, alapos tanulmány,táblákkal). Bethlen (hagyatékában talált) kincseinek listája : Hormayr,Taschenbuch für vateri. Geschichte, 1827. Bethlen gazdaságpolitikájátilletően : a birtokkezelésre Szádeczky L., Bethlen G. utasítása fogarasi udvar-bírája számára (EGSz 1897). Kiváltsága az erdélyi bányászat ügyében :Wenzel G., Magyarország bányászatának kritikai története (Bp 1880) ; általamegerősített bánya-csereszerződések, 1619—1621 (MGSz 1898, 93) ; Bethlenvelencei kereskedelmi tárgyalásaira : Óváry L., Jelentés olaszországi kuta-tásaimról (Sz 1884). K., Skót kereskedők kibérlik az erdélyi higanyt és viaszt,1624 (MGSz 1898, 46) ; Bethlen szerződése egy török kereskedővel (sót adárucikkért), 1625 (MGSz 1898, 105). Fejérpataky L., Bethlen G. portai vásár-lásai (TT 1878). Ipolyi A., Rimay János portai vásárlásai (TT 1878). A belsőkereskedelmet illetően : gyulafehérvári limitatio, 1625 (EOE Vili. 873) ;Bethlen Gyulafehérváron nyomtatásban is kiadott árszabályozó rendelete1627 : Nagy I. (MTT XVIII, 206). — Kisebb gazdasági és társadalmi vonat-kozású adalékok : Veszély K., Az alvinczi plébánia (MSi 1863, egykorúnaplót idéz a Bethlen által odatelepített anabaptistákra). Tagányi K., A deésinemesség és polgárság közti egyezség, 1613, 1628 (MGSz 1895, 34), és u. ő,Csanád és Kál falu egyezsége, 1628 (u. ott 1897, 83). Lehoczky T., A mun-kácsi Páli nevű szőlőhegy 1625-iki szabályzata (MGSz 1895, 362). Huszt várá-hoz tartozó egyteikes nemesek rendtartása, 1624 (MGSz 1896, 331). — A szá-szokkal való megegyezésre : Lovas R,, A szász kérdés Bethlen G. korában(Sz 1944).

336

3. Szellemi élet, iskolák

A (protestáns) fejedelmi abszolutizmus jelentkezésére ideológiai síkon :Kerecsényi D., Fejedelmek órája (PSz 1929), egykorú műveket vizsga], így :Prágay András (szerencsi prédikátor), Fejedelmek órája (Bártfa 1628, GuevaraiAntal spanyol püspök műve után németből fordította) ; Pataki Füsüs János,Királyoknak tüköré (Bártfa 1626) : Szepsi Csombor Márton, Udvari schola(Bártfa 1623). Keserűi Dajka id. Epistolája, (MU) is említi a ,,iugum saru-taris oboedientiae"-t. Idesorolható I. Jakab angol király Basilikou dóron-jának Szepsi Korocz György által készített magyar fordítása és hazai kiadása(1612), Szenezi Molnár Albert előszavával ; az utóbbi naplóját, irodalmátId. az elbeszélő források között. — A kormányzat protestáns jellege és akülönböző felekezetek együttélésének problémája : Révész I., Bethlen G.a kálvinista fejedelem (PSz 1914), és u. ő, Protestantizmus és vallásszabadság(PSz 1934). Bethlen minden erdélyi ref. lelkészt egyszersmindenkorra meg-nemesít : Zsinka F., Bethlen G. címeres levele (Nagyenyedi Album, szerk.Lukinich I., 101). R. Kiss L, Az egyházi rend közjogi helyzete Erdélyben ésBethlen G. armálisa (Theol. Szemle 1936). Herepei J., Bethlen G. kiválasz-tottjai (kny. Ref. Szemle 1939 ; Szilvási K. Márton esperesről). A katoliku-sokra ; Bíró V., Bethlen G. és az erdélyi katolicizmus (1929), és u. ő, A kolozs-monostori belső jezsuita rendház és iskola Bethlen és a Rákóczi-fejedelmek idején(Kolozsvár 1931). Galla F., A csíksomlyói ferences kolostor viszontagságaiBethlen G. idejében (BÉ 1934). Bethlen rendelete az udvarhelyszéki katolikustemplom védelmében : Veszély K., Erd. egyháztört, adatok (Kolozsvár 1860,394) s újabban Szádeczky L. (PSz 1929). Bethlen oklevele az unitáriusokatalárendeli a kalvinista püspököknek, 1614: Bod Péter, História Hung. eccle-siastica (Lugduni Batavorum 1890). Péchi Simon (a szombatos kancellár,szerepére és életére adatok : Milecz Sz. (GyF 1863), Vass M. (TT 1905 és1907). Kohn S., A szombatosok, történetük, dogmatikájuk és irodalmuk, különöstekintettel Péchy Simon főkancellár életére és munkáira (Bp 1890, németül1894). Péchi -psaltériumát kiadta Szilády Ä. (Bp 1913), szombatos imádságoskönyvét Outtmann M. és Harmos S. (Bp 1914).

Az egykorú erdélyi közoktatásügyre az ált. irodalom (327. Ì.) mellettKemény L., A sárospataki iskola történetéhez, 1615, 1629 (TT 1891, iratok) ;a Bethlen által 1622-ben Gyulafehérvárt alapított (s utóbb, 1662-ben a törökelől Nagyenyedre áthelyezett) Aeademicum Collegiumra : P. SzathmáryK., A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen főtanoda története (Nagyenyed 1868).Néhány tévedést tisztáz : Szilágyi S., Bethlen G. fehérvári síremléke és alapít-ványai (AÉt 1884). Váró F., Bethlen G. kollégiuma (Nagyenyed 1903 I.,több nem jelent meg, egy része : PSz 1903), és u. ő, Bethlen G. nemesítő•iskolája (EM 1903). Szabó K., A gyulafehérvári Bethlen-féle főtanoda szer-vezeti szabályzata (TT 1879). — Az első külföldi tanár rövid működéséreGyulafehérvárt, 1622 : Jakab B., Opitz Márton a gyulafehérvári Bethlen-iskolánál (Pécs 1909). Opitznak Erdélyről német-humanista lenézéssel írtversei : Opitius, Opera Poetica (Amsterdam 1646). A Bethlen által életevégén meghívott herborni német protestáns tanárokra (Alstedt, stb.) Id.Î Rákóczi Gy. korának anyagát. — A külföldi iskolázás, tanulmányutakpéldája : Gergely S., Bethlen Péter utazása történetéhez, 1628 (TT 1884), u.rrról Szilágyi S. "(TT 1881, 197) ; Lukinich I. (TT 1911 és Sz 1911), és u. ő,.1 Bethlen-fiúk külföldi iskoláztatása, 1619—1628 (Bp 1926, kny. NagyenyediAlbum). A Bethlen-fiúk utazásának egykorú napiója : Kecskeméti Gergely,Llysses Pannonicus (Nürnberg 1627).

£2 KosAry : Bfvrat'tés r, magyar történelem forrásaiba 337

4. Külpolitika

Bethlen uralkodása első szakaszának diplomáciájára némi fényt vetSzilágyi S., Nápolyi Péter, egy diplomata a XVII. század elejéről (AÉt 1880,lengyelországi követség, Bethlen instrukciójával, 1617). — A cseh felkeléssel(1618) kezdődő harmincéves háborúra (melybe Bethlen háromszor kapcso-lódott bele katonai akcióval), az általános irodalom (326. 1.), főleg M. Depner,Das Fürstentum Siebenbürgen im Kampf gegen Habsburg (Stuttgart 1938,Id. Benda K. megjegyzéseit, Sz 1939). Raffel D., Bethlen G. erdélyi fejedelemelső és második támadásának okai (Bp 1913, d). Bethlennek az első támadásmegindításakor (1619) magyar, latin és német nyelven kiadatott kiáltván37a,vagy inkább politikai röpirata (a Querela Hungáriáé) szövege : Katona I.,História Critica (XXX, 204). Török I., A Querela Hungáriáé és az általatámasztott polémia (Kolozsvár 1883). A kiáltvány írójára (Alvinczi Péter1570—1843, kassai pap, erdélyi fejedelmek bizalmas híve, akinek Pázmánnyalés Balásfi Tamással vívott tollpárbaja a háborút megelőzte), a továbbiak-ban (361. 1.) id. irodalom mellett : Imre S., Alvinczi Péter élete (1898). SzilágyiS., Bethlen G. és a kassai pap (M. Prot. Egyháztört. Monographiák, Bp 1881).

A hadjáratra : Olchváry ()., Bethlen G. első támadása, 1619—1621(HK 1890, 2 közi.). A. Stamm, Der erste Feldzug des Gabriel Bethlen (Jénaés Brassó 1895, d ; a pozsonyi fegyverszünetig, 1619 dee). Veres I., BethlenG, első hadjárata a harmincéves háborúban és a nikolsburgi béke (Nagyvárad1911, felületes). Az erdélyi seregre és Bothlen hadvezetésére általában :Olchváry Ö., Bethlen G. hadseregének szervezete és hadviselést módszere a II.Ferdinánd ellen viselt háborúkban (HK 1888), és Gyalókay J., Bethlen G,mint hadvezér (HK 1929, 2 közi.) és u. erről (PSz 1929).

Bethlen útvonalára a felvidéki előnyoniuláskor : Rátli K., BethlenG. 1619—1621. évi táborszállásai (GyF 1863, a hadjárat idején tett adomá-nyok nem teljes listájával). Révész K., Kassai események Bethlen első táma-dásakor, 1619' (TT 1896), és u. ő, Alvinczi Péter és a kassai vértanúk (PSz1899, tisztázza Alvinczi szerepét). Hennig A., A három kassai vértanú (Bp1898). Lányi E., A kassai vértanúk (1920), A gyors sikerek, Pozsony elfog-lalása után, 1619 őszén Összehívott országgyűlésre, mely a katolikus egyházijavakat a végvárak céljára lefoglalta, Pázmányt száműzte és a detronizáeiógondolatát is megpendítette : Demkó K., Adatok az 1619—20-iki pozsonyiországgyűlés történetéhez (Sz 1881, lőcsei követjelentóseket használ). Pázniánj'vitairatban válaszol : Vindiciae ecclesiasticae, 1620. (Kiadva : Opera omniaVI., ld. 360. 1.). Csíki István püspök (akitől Pázmány adatokat kért Bethlenre)levelét (1620 okt.) kiadta Podhraczky J., Adalék Bethlen G. jelleméről (MTTVI). Pázmány válasza a Querela vádjaira : Falsae originis motuum Hungu-ricorum succincta refutatio, a magyarországi támadások hamisan költött erede-tének rövid és velős hamisítása, 1621. Pázmány P. és Balásfi Tamás püspökidevonatkozó polémiáit, stb. ld. a Habsburg-királyság anyagában (301. 1.).Biró V., Bethlen viszonya Pázmánnyal (EM 1914). — Lukinieh I., BethlenG. és Pozsony városa, 1619—1621 (Sz 1921). A korona átvételére és a korona-őrök ellenkezésére : Szilágyi F., Révay Péter és a szt. korona (AÉt 1875,iratokkal), annak további sorsára és visszaadására : Komáromy A., A szt,korona és Bethlen G. (Sz 1898). A Ferdinánddal kötött 1620-as fegyverszünetés a cseh szövetség tárgyalásaira Katona és Pray ált. művei, Firnhaberés Óváry (Mircse) fent id. iratkiadásai és Hatvani M. Brüsszeli okmánytára(IV. Pešt 1859, MHHD 4) mellett Szilágyi S., Az 1620. pozsonyi tárgyalá-sokhoz (TT 1889, benne Haller István, Laminger, Thurzó Imre köveíségei-

338

hez adatok a köpesényi Batthyány-levéltárból). A Pfalzi Frigyes (1619-benválasztott) cseh királlyal kötött szerződés hazai példányát közli Pettkó B.(TT 1889, 105). A rendek felajánlják Bethlennek a királyi trónt : DemkóK., A magyar-cseh konföderáció és a besztercebányai országgyűlés, 1620 (Sz1886, 3 közi.). Frigyes (Bethlen támogatásával) segélyt kér a szultántól :"N. Forst, Der türkische Gesandte in Prag (1620) und der Briefwechsel desWinterkönigs mit Sultan Osman II. (MIÖG 1895). A cseh felkelés bukására(Fehérhegy 1620 nov.) és az azt követő elnyomásra : T. Bílek, Dějiny kon-fiskací v Čechách po roku 1618 (Az elkobzások története Csehországban1618 után, Prága 1882—83, 2 kötet), A. Gindely, Geschichte der Gegenrefor-mation in Böhmen (1893), E. Denis, La fin de l'indépendance bohème (2 kötet,1891, 2. kiad. 1930) ; J. Pekař, Bílá hora. Její příčiny a následky (Fehér-hegy. Okai és következményei, 1921). Az egykorú francia politikára : V. L.Tapié, La politique étrangère de la France au début de la guerre de Trenteans (Paris 1934, számos egykorú kiadványt is felsorol). K. Kleiner, Sedmset let angloceskych vztalm (London 1942, benne I. Jakab és Ffalzi Frigyes).A cseh emigránsok szerepére (Thurn részt vett Bethlen további Habsburg -ellenes akcióinak szervezésében) : O. Odložiiík, Ze zápasu pobělohorské emi-grace (Az emigráció harcai Fehérhegy után, Brno 1933) és u. ő, Bratři naSlovensku (Morva testvérek Szlovákiában, Cas. Mat. Mor. 1931), száműzöttcseh papok leveleit kiadta Pettkó B., Kassa város levéltárából (TT 1885). —A cseheknek küldött magyar segédcsapatra : Bethlen G. lovassága a fehér-hegyi csatában (HK 1910). A Felvidéken nagybirtokai folytán kulcspozí-cióval bíró Thurzó-család és Bethlen viszonyára : Kubinyi M., Gr. ThurzóImre (Bp 1888), Péchy Simon leveleit Thurzóhoz kiadta Szilágyi S. (TT 1878);Thurzó Szaniszló kettős szerepére, váraira : Komáromy A., Sempte és Galgóczhadi fölszerelése (Sz 1889). — Hajnik I., Az 1621. nagyszombati országgyűlésés Pozsony meghódítása (AKÉ 1865). Follajtár J., Ocskay Gáspár, Pozsonyváros főkapitánya, 1621 (HK 1929). A felvidéki nemesség egyezkedő hangu-latára emellett : Botka T., Kisfaludi Lipthay Imre emlékezete (Pest 1867), —Pettkó B., Kik tették le a hűségesküt Bethlen Gábornak 1621-ben? (TT 1887).Komáromy A., A nyitrai árulás (HK 1894 ; 1621 tavaszán feladták a császá-riaknak). Nagy J., Kiadatlan térkép Érsekújvár 1621-i ostromáról (HK 1930).Az Érsekújvár alatt elesett császári vezérre : A. Weyhe-Eimke, Karl Bona-ventura v. Longueval, Graf v. Bucquoy (1876, elfogult). —• A nikolsburgibéke (1622 jan), előzményeire : Pelez B., A haimburgi béketárgyalások,1621 jan.— ápr. (Sz 1914, 2 közi.). A békeokmányt kiadta Pray (Miller),legjobban Firnhaber (AÖG 1852). Bethlen G. sziléziai tartományokat kap :Veress E., Báthory Zs. és Bethlen G. viszonya az Oppeln-Ratibori hercegségek-hez (kny., EM 1907).

Bethlen G. második támadására : F. Tadra, Beiträge zur Geschichtedes Feldzuges Bethlen Gabors gegen Kaiser Ferdinand II, 1623 (AÖG 1877).Az 1624-es béketárgyalásokra : Szabó K., Kamuthy Farkas bécsi követségé-hez, 1624 (TT 1889, AKÉ VIII). Bethlen szerepére a török-magyar béke-kötésben : Jászay P., A gyarmati béke, 1625 (Tudománytár I. 1837). — A har-madik támadáskor Mansfeld német protestáns vezér vereségére és Bethlen-hez hátrálására : Villermont, Ernest de Mansfeld (Brüsszel 1865—66, 2 kötet),Wallenstein utána nyomul és farkasszemet néz Bethlennel : L. Pvanke,Geschichte Wallen st eins (Sämmtliche Werke, 23. kötet), Fr. Hurter, ZurGeschichte Waüensteins (1855) ; Zwiedineck-Südenhorst, Wallensteins Feld-zug gegen Mansfeld im Herbst 1626 und die Brucker Conferem (MIÖG 1885,

339

benne Padavin velencei követségi ügynök jelentései alapján Wallensteinés Bethlen hadainak érintkezésére is kitér). . H. Hallwich, Fünf BücherGeschichte Wallensteiné (1910, a 3. kötetben Wallenstein levelei EsterházyMiklóshoz). Ballagi A., Wallenstein horvát karabélyosai {Bp 1882), A pozsonyibéke {1626 dee.) szövegét • ld. R. Gooss, Österreichs Staatsverträge (Bécs1911, 66—68. sz;.). Garády, Az 1626. pozsonyi béke és előzményei (BpSz 1868).és u. ő, Az 1626. pozsonyi béke után (u. ott 1873).

Bethlennek e szakaszban mind szélesebb körben kibontakozó diplo-máciai kapcsolataira a Habsburgokat körbefogó északi és nyugati álla-mokkal és a velük részben Konstantinápolyon át folytatott tárgyalásokraaz id. akták mellett: Szilágyi S., Adalékok Bethlen G. szövetkezéseinek tör-ténetéhez (AÉt 1872), u. ő, Bethlen O. és a svéd diplomácia (AÉt 1882, a stock-holmi levéltár és az uppsaíai könyvtár anyagából), u. ő, Q. Bethlen und dieschwedische Diplomatie (kny., URe 1882). A nagy svéd vonatkozású iroda-lomból : J . Paul, Gustaf Adolf (3 kötet, Lipcse 1926—1932, az előző művekkritikájával). A velencei dolgokra : H. Zwiedineck—Südenhorst, Die Politikder Republik Venedig während des dreissigjährigen Krieges (I. 1882, rossz-akaratú tévedésekkel). Óváry L., Bethlen G. diplomáciai összeköttetéseiről(AÉt 1888, id. okmánytára alapján). — Angyal D., Erdély politikai érint-kezése Angliával (Sz 1900). A dán kapcsolatokra : N. Slangén, GeschichteChristian des Vierten, Königs v. Dänemark (Kopenhága 1757). Haga Corne-lius portai holland követ szerepére : H. Wätjen, Die Niederländer im Mittel-meergebiet zur Zeit ihrer höchsten Machtstellung (1909). Van Oordt újabbmunkáját (Nederíand en Turkije in het begin den dertigjarigen oorlog) ism.Miklós Ö., Bethlen G. és a holland diplomácia (PSz 1929). — Az utolsóévek terveire : Schmidt V., Báthory G. és Bethlen G. viszonya a lengyel koro-nához (Sz 1887, a 2. közi.). Szilágyi S., Bethlen G. halálához (Sz 1883). DeákÏ1., Bethlen G. erdélyi fejedelem végrendelete (Sz 1878).

IV. I. RÁKÓCZI GYÖRGY (1630—1648)

A) Elbeszélő források

A nagyobb időszakot átfogó források közül Kemény János e korrakülönösen részletes önéletírásán (ld, 347. 1.), Szalárdi János (Rákóczi levél-tárnoka és titkára) művén (ld. 348. L), valamint Nagy Szabó Ferenc; (a feje-delem tiszttartója) emlékiratán (ld. 348. 1.) kívül :

Ï. Rákóczi György fejedelem (rövid) naplóját kiadta Koncz J. (EM1900, a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárból). Levelezését, stb. ld. az iratokközött.

Haller Gábor (Rákóczi udvari bejárója, utóbb zarándmegyei főispán,fi663), rövid (s részben külföldi tanulmányairól szóló) naplójegyzeteit kiadtaSzabó K. (ETA IV ; függelékül Haller levelei és rávonatkozó iratok, 1654—1663).

Bánffy György (utóbb Doboka főispánja, az 1674-ben kivégzett B.Dénes testvére) naptárszerű feljegyzéseit Rákóczi Habsburg-ellenes támadá-sára (1644), valamint Káinoki István (Miklósvár szék lovas főhadnagya)naplóját a hadjárat második szakaszáról (1645) kiadta Mikó I. (ETA IV).

A fejedelem egy névtelen udvari emberének naplókönyvét (benne a

340

kihallgatások, vendégek, stb. jegyzékével. 1632) kiadta Abafi L. (TT 1883,2 közi.).

Illésházy Gáspár (trencséni főispán) emlékiratát (főleg rokona, BethlenIstván 1636-os támadására) kiadta Szilágyi S. (TT 1891).

Gonfessio Rakocziana, egy Habsburg-párti magyar verses gúnyirat.Rákóczi és Geleji Katona István beszélgetése formájában, az 1644-es had-járat idejéből. Kiadta Thaly K. (Sz 1871).

Miskolczi Csulyak István (zempléni ref. esperes) egyházlátogatási jegyzö-könyveit (1625—1645) kiadta Zoványi J. (TT 1906, 3 közi,), a zempléni ref.dioecesis zsinati iratait (1629—1645) u. ő (TT 1909). Csulyak «apróját,leveleskönyvét, egyéb iratait, így Bocskai és Rákóczi Zsigmond fölött tartottgyászbeszédeit, kiadta Zsinka F. és Zoványi J. (MPE 11—13, Bp 1927—1929).— Harsanyi I., M. Csulyak I. élete és munkái (Theoi. Szemle 1926, ZoványiJ. megjegyzése u. ott).

B) Iratkiadások

A Bethlen halála utáni idők (Brandenburgi Katalin rövid fejedelem-sége és mellette Bethlen István kormányzóságának) anyaga : Gergely S.,Okiratok az interregnum történetéhez, 1629 (TT 1884, 2 közi. a Teleki-levél-tárból). — b. 1.. Okmányok Brandenburgi Katalin székfoglalása történetéhez{TT 1894). A. A., Brandenburgi Katalin és a diplomácia (TT 1895—1899,8 közi., az előbbihez hasonlóan a berlini áll. titkos levéltárból). MarczaliH., Regesták a külföldi levéltárakból Brandenburgi Katalin és a Rákócziaktörténetéhez, 1629—1712 (TT 1882, 2 közi.). Gergely S., Brandenburgi Katalinés Bethlen István összeköttetése a Portával, 1630 (TT 1885). Barabás S., Bran-denburgi Katalin kiadási jegyzéke, 1630 (TT 1881). Szilágyi S., BrandenburgiK. életéhez, 1630—1634 (TT 1880). Bethlen István fia és veje (ZólyomiDávid) hűségnyilatkozatát I. Rákóczi Györgyhöz kiadta Acsády I. (TT1884, 786). Deák F., Wesselényi Anna, Csáky Istvánné életrajza és levelezése(Bp 1875 ; néhány politikai vonatkozás mellett sok adat az egykorú gazdál-kodásra, a főnemesség életére, stb.). Szilágyi S., I. Rákóczi Gy. levelezése KassayIstvánnal, 1614—1639 (TLII. 1875, 28—39. sz. ; III. 1876, 1—2, 20—26. sz.).

Szilágyi S., A két Rákóczi György fejedelem családi levelezése, 1632—1660 (MHHD 24, Bp 1875) és u. ő számos egyéb közlése (a megjelenés rendjé-ben) : /. Rákóczi Gy. fejedelemsége történetéhez, 1632—1646 (TT 1884), AdatokI. Rákóczi Gy. kora történetéhez (TT 1885), Okiratok a két Rákóczi Gy. törté-netéhez, 1635—1660 (TT 1887), /. Rákóczi Gy. udvari iskolái történetéhez(MK 1892—93), A Rákócziak levéltárából, 1611—1630 (TT 1893—1895,8 közi.), Okmányok I. Rákóczi Gy. történetéhez, 1631 (TT 1898), Okiratok I.Rákóczi Gy. uralkodása történetéhez, 1632 (TT 1899, 2 közi.). — TovábbáMednyánszky D., /. Rákóczi Gy. sajátkezű levelei Mednyánszky Jónáshoz,1646—47 (TT 1882). Rákóczi levele a külföldön tanuló Haller Gáborhoz,1633 : TT 1890, 562. Mika S., /. Rákóczi Gy. levelezése a brassói bíróval éstanáccsal, 1631—1646 (TT 1892—1893, 3 közi.). Koncz J., Három levél I.és II. Rákóczi Gy.-től (TT 1898). Török J., Adatok I. Rákóczi Gy. fejedelemuralkodása történetéhez, 1637—1646 (TT 1904). Rákóczi edictumát (szabály-zatát) udvari bejárói (nemes apródjai) számára kiadta Thaly K. (Sz 1875,341). A fejedelem intelmeit György fiához (1637) pedig Szilágyi S.; Feje-delmi Parainesis (Rajzok és tanulmányok I. Bp 1875). — Bethlen István1636-os kiáltványát a hajdúkhoz I. Rákóczi Gy. ellen kiadta Milecz Sz.(GyF II . 1863) ; a támadásra egyéb iratok : Szilágyi S., Levelek Bethlen

341

I. támadásának történetéhez (TT 1885 ; benne Bethlen I. rövid naptári fel-jegyzései). Beké A., Rőthi Orbán jelentései Rákóczihoz az 1636-iki mozgalmakidejében (TT 1891) és Lukinich I., Okiratok Bethlen I. 1636. évi támadásatörténetéhez (TT 1909). Komáromy A., Adalékok a Mikesek notaperéhez, 1638(TT 1885) ; u. ő, Hajdú szabadságlevelek, 1630—1649 (TT 1901). SokhegyiB., Rákóczi Gy. szabadságlevele a luczi hajdúk részére (M. családtört. Szemle1941, 67). Lehoczky T., Adalékok az oláh vajdák és kenézek intézményéhezhazánkban (TT 1894 ; R. kiváltságai). Rákóczi hadi edictumának (1644 febr.)Bzövege : Magyar Tud. Értekező (II. 1862).

A diplomáciai anyagot illetően a Rákóczi-korabeli Erdély és a Porta(valaha csak Hammer—Purgstall és Zinkeisen hiányos adataiból ismert-}visaonyát részletekbe menően megvilágítják az alábbi kiadások : SzilágyiS., Levelek és okiratok 1. Rákóczi György keleti összeköttetései történetéhez (Bp1883, nagy anyag főleg Erdély és a porta, részben Havasalföld, Moldva,Lengyelország és a kozákok kapcsolatára), ehhez fűződik : u. ő, Levelekés acták I. Rákóczi Gy. és a porta diplomáciai összeköttetéseinek történetéhez,1631—1633 (TT 1883, 2 közi.) ; ugyancsak nagy és fontos anyagot nyújt :Beké A.—Barabás S., /. Rákóczi Gy. és a Porta (Bp 1888, benne főleg diplo-máciai jelentések és utasítások Erdély és Konstantinápoly meg a hódoltterület török vezetőinek viszonyára) ; ezt kiegészíti Beké A., Adalékok I.Rákóczi Gy. és a Porta összeköttetései történetéhez (TT 1894, 2 közi.) ; mind-ehhez említhető még a Török-magyarkori államokmánytár II. (1627—1637,Pest 1869) és III. (1638—1661) kötetében közölt anyag, valamint ÖtvösÁ., Rejtelmes levelek 1. Rákóczi Gy. korából (Kolozsvár 1848). Az I. RákócziGy.-nek adott athnáme kiadva : ETA II., 343. Mindehhez az egykorú franciagyűjtemény : Michel Baudier, Inventaire de l'Histoire Générale des Turcs,1300—1640 (Rouen 1641, korabeli újságok anyagából is reprodukál). — E.Hurmuzaki, Fragmente zur Geschichte der Rumänen (Bukarest 1884, 3. kötet).

Erdély és a Habsburg-királyság viszonyára fényt vet az egykorú nyugatiés keleti magyar vezetők levelezésének anyaga : Szilágyi S., Rákóczi és Páz-mány (Pest 1870, levelezésükkel, okmánytárral); Esterházy Miklós nádorés I. Rákóczi Gy. levelezése (1637—1640) kiadva : ETA ÏV., 1862. BekéA., Pázmány, Lippay és Esterházy levelezése I. Rákóczi Györggyel, 1629—1644(TT 1881-—83, és külön : Bp 1882), mindehhez figyelembe veendő a nyugatikirályság történetének idevonatkozó forrásanyaga, így pl. Hatvani ( = Hor-váth) M. gyűjteménye, Magyar történelmi okmánytár a brüsseli országoslevéltárból és a burgundi könyvtárból (IV. 1608—1652, Pest 1859, benne II.Ferdinánd és mások levelei egyebek közt Erdély ügyeiről is). A bécsi udvar-ral kötött szerződéseket kiadta : R. Gooss, Österreichs Staatsverträge (Bécs1911). Szilágyi S., A linzi béke okirattára (Bp 1885, benne a békekötés(1645) anyagát kiegészítik a béke végrehajtására (1646—1648) vonatkozóiratok). Kemény L., Okiratok a linczi béke történetéhez (TKA 1912).

Az első (sikertelen) svéd kísérletet (Rákóczit bekapcsolni a harminc-éves háború svéd szakaszába) megvilágítják Strassburg Pál, Gusztáv Adolf(formailag sógornője, Brandenburgi Katalin ügyeinek rendezése céljábólküldött} követének iratai : jelentését közölte a Históriáé Ecclesiasticae,Polilicae et Literariae (Frankfurt 1725) c. munka, magyar fordításban :Ötvös Á., Strassburg Pál követsége I. Rákóczi Gy. és IV. Amurát szultánhoz(GyF II . 1863), u. erre modernebb gyűjtemény : Szilágyi S., Okirattár Strass-burg Pál 1631—33-Í követsége és I. Rákóczi Gy. első diplomáciai összekötte-tései történetéhez (MHHD 26; Bp 1882) ; Strassburg útjáról Erdélyen át

342

Sztambulba (1632) magyar részletet hoz Szamota I., Régi utazások (Bp 1891).A további svéd dolgokra : Wibiing K., Okiratok a svédországi levéltárakból,1613—1045 (TT 1892, 2 közi., benne az 1637-es svédországi követségreis adatok). Erdély akcióba lépésére, svéd és francia szövetségben, fontosanyagot nyújt Szilágyi S., Okmánytár I. Rákóczi Gy. svéd és francia szövet-kezéseinek történetéhez, 1632—1648 (MHHD 21, Bp 1873), u. ez francia cím-lappal, Actes et documents pour servir à l'histoire de l'alliance de G. Rákócziavec les Français et les Suédois dans la guerre de Trente ans. A hosszan húzódófrancia tárgyalások anyagát kiegészíti : Gergely S., / . Rákóczi Gy. össze-köttetése Franciaországgal, 1638—1644 (TT 1889—1890, 2 közi.), valamintHudi^á, Répertoire (Id. 325. 1.). Avenel, Lettres, instructions diplomatiquesti papiers de Richelieu (az V. követ). Chéruel, Lettres du Cardinal Mazarinpendant son ministère (II.)- A szász kapcsolatokra : Szabó Gy., A drezdaikir. államlevéltárból (TT 1891, az 1633-as kísérletre a protestáns hatalmakkalszövetkezni, benne Szentpáli István követi megbízása). A lengyel dolgokra :B., Adalékok Csernél György 1634-iki lengyelországi követsége történetéhez(TT 1890) és Lukinich I., Bethlen Ferenc levelezése, 1622—-1653 {TT 1907,iőudvarmester és diplomata, Rákóczi lengyel trón jelöltségén fáradozott). —(Szilágyi S.), Ujabb okiratok I. Rákóczi Gy. külföldi összeköttetései történeté-hez (TT 1894).

C) Irodalom

Rákóczi meghívásáról, a rendek ingadozásáról is tájékoztat : DeákF., Egy magyar főúr a XVII. században, gr. Csáky István (Bp 1883, Branden-burgi Katalin bizalmasáról). Fr. Krones, Katharina v. Brandenburg-Preussenals Fürstin Siebenbürgens (Zeitschrift für Allg. Geschichte 1884). — A Rákóczi-család leszármazását Összeállította Keresztes K., A Rákócziak (T 1928).Az anyagot különböző munkáiban elsőnek Szilágyi S. foglalta össze, A Rákó-cziak kora Erdélyben (Pest 1868) u. ő, /. Rákóczi György (Bp 1893) és u. ő,Lorántffy Zsuzsanna (Rajzok és tanulmányok I. Bp 1875 ; vázlat).

1. Kormányzat, gazdaságpolitika

Szilágyi erősen idealista motívumokkal magyarázza Rákóczi Györgybirtok- és vagyonszerző akcióit, melyekkel családi és vele fejedelmi hatalmátmegszilárdította. A munkácsi uradalom megszerzésére : Lehoczky T., /.Rákóczi Gy. és Bethlen G. özvegye közti egyezkedés, 1631 (TT 1878). A feje-delmi székfoglalással kapcsolatos 1631-es számadásokat kiadta Szilágyi S.,A •pénzügyi viszonyok történetéhez I. Rákóczi Gy. idejében (TT 1894, bennea sóbányák jövedelmi kimutatása is, 1643 ; továbbá Klobusiczky kimuta-tása a pataki kincstárról 1642 ; a csíki vashámor szabályzata 1646, bányá-szok, kovácsok, stb. tartozásai és járandósága). Vízaknai sóvágási és szál-lítási szabályzat, 1639 (MGSz 1898, 163). Vincze G., /. Rákóczi Gy. kincsei,1643 (TT 1878). (Szilágyi S.), /. Rákóczi Gy. birtokviszonyai történetéhez (TT1895, a sárospataki uradalom részletes terméskimutatása, 1642). A Rákócziáltal felülvizsgált, terjedelmes ecsedi urbáriumot (1648) kivonatosan közliGéresi K., Károlyi -oklevéltár (Bp ]887, IV. 282). Koncz J., I. Rákóczi Gy.fejedelem gazdasági utasítása a gyulafehérvári tiszttartó részére, 1634 (MGSz1894, 311), és u. ő, /. Rákóczi Gy. gazdasági rendeletei (MGSz 1895, 216 ;a fejedelmi konyhával kapcsolatos intézkedések. Kisebb adalékok a feje-delmi magánháztartásról : Beké A. {TT 1886, 206), Barabás S. (TT 1881,

343

180). K. S., Rákóczi Gy. rendelete juMszata ügyében, 1648 (MGSz 1895, 61)A fejedelem méhészmestere, Horhi Miklós egykorú szövegére (Méhész konyvecske, 1645) : Kőszeghy S., Régi méhészeti tanácsadó (MGSz 1895, ,57). A birtoküzemre egyéb adatok : az ebesfalvi tiszttartó utasítása, 1630 (MGS1899, 324). AO., A bethleni italmérés szabályozása, 1641 (MGSz 1895, 317]Veress E., Déva vára és uradalma I. Rákóczi Gy.-fejedelem idejében (Déva 1906]Az adózás, ipar, kereskedelem, stb. viszonyaira sok adat a Szilágyi S. áltaszerk. EOE IX. és X. kötetében (1629—1648, Bp 1883—84). Ezek alapjánKopp T., Erdély művelődése I. és II. Rákóczi Gy. korúban (Nyitra 1903, dés Szmuk O., /. Rákóczi Gy. pénzügyeiből (Bp 1919, rövid d). Mesterembereihozatása Lengyelországból : Jakab E., Kolozsvár története (II. Buda 1870)Koncz J., /. Rákóczi Gy. kiváltságlevele a brassói rézmívesek javára, 1635 (FI1898) ; a brassói kőműves céhnek, 1636 (TT 1895). Komáromy A., Az erdélyországi királyi könyvekből, 1623—1647 (TT 1911, benne Rákóczi Gy. rendelete a görög, stb. kereskedők adózásáról, 1643 ; valamint a jobbágyolfegyverviselése elíen, 1642). Rákóczi kiváltságlevele : a Székelyföldön ninc.,,ius regium", 1636 : ETA I. 276. Erdélyi görög kereskedők szabadalomlevelei1643—1678 (MGSz 1898, 402). A fejedelem által nyomtatásban kiadót'árszabályozó rendelet (Gyulafehérvár 1642). Szászok limitátiója, 1642 (EOíX. 341). — Hadiipar, felszerelés : Thaly K., /. Rákóczi Gy. és Bánffy Dágyúi (Sz 1875). Thallóczy L., A sárospataki fegyvertár lajstroma, 1642 (TI1879). Szendrei J., A sárospataki és gyulafehérvári ágyúöntő házak, 1630—1648 (HK 1891). Rákóczi Gy. hadi szabályzatait kiadták : Szilágyi S. (Hí1894, 1634-ből), Veress E. (HK 1911, 1645-ből).

2. Külpolitika

Erdély és a nyugati királyság viszonyára Rákóczi uralkodásának e!s(szakaszában :. Szilágyi S., Rákóczi és Pázmány (Pest 1870) és : Rajzok éttanulmányok (I. Bp"l875). Fraknói V., Az eperjesi béke, 1633 (Sz 1871, 2közi.). A Rákóczi-terjeszkedés miatt elégedetlen urak fő képviselője. BethleiIstván (török segítséggel kezdett, de sikertelen) Rákóczi elleni akciójárt(1636) az id. speciális iratanyag mellett Karácson !.. I. Rákóczi Gy. 1636-;háborúja (HK 1893) és Lukinich I., Bethlen I. támadása 1636-ban (Sz 19105 közi.). — Az Erdély-nyugat, protestáns-katolikus ellentétpár jelentkezésére az egykorú hitvitázó röpiratokban : Iilésy J., Nova Transylvanica (MK1891), ism. Széchenyi György (későbbi érsek) e című, Rákóczi-ellenes válaszai(1642) Lorántffy Zsuzsanna Moses és a propheták c. iratára (1641), vaiamint Keresztúry Pál Talio c. válaszát Széchenyinek.

Rákóczi külpolitikai akcióira : Szilágyi S., I. Rákóczi Gy. és a diplomácia (AÉt 1878), u. ő, Georg Rákóczi und die Diplomatie (Bp 1878, kny.]és u. ő, /. Rákóczi Gy. első összeköttetései a svédekkel (AÉt 1882). A franciakapcsolatokra Hudita munkája (benne a Torstenson-féle 1643-as és a Croissy-Fouquet-féle 1645-ös szerződés) mellett Kosa J., L'Alliance française de.Georges I. Rákóczi (NRH 1942). E. Pavîesco, La participation de la princi-pauté de Transylvanie à la guerre de Trente ans devant l'opinion publiquefrançaise, 1643—1645 (Jassy 1931, kny. Archiva). A lengyel kapcsolatokra :Lukinich I., / . Rákóczi Gy. és a lengyel királyság (Bp 1917), és u. ő, Keresdibr. Bethlen Ferenc, ]601—1653 (Sz 1908, 3 közi., főudvarmester és diplo-mata). Erdei L., Erdély viszonya Lengyelországhoz a XVII. század első felé-ben (Szeged 1929, gyenge d). A romári kapcsolatokra : I. Sírbu, Mateiu-Vodá Bäsarabäs auswärtige Beziehungen, 1632—1654. Zur Geschichte des

344

europäischen Orients (Lipcse 1899). Görög F., A két Rákóczi Gy. fennható-sága a két oláh vajdaság fölött (Bp 1904). Sonleithner I., I. Rákóczi Gy. kap-csolata az oláh vajdákkal (Bp 1914). — Rákóczi bekapcsolódására a harminc-éves háborúba és támadására a Habsburgok ellen az id. forrásokat, aktákatkiegészítő adalékok : Szádeczky L., Az 1644. hadjárat történetéhez (TT 1880),Szilágyi S.. Kemény János és Bornemisza Pál levelezése az 1644—1645. had-járat idejéből (TT 1880, 2 közi.), Mikulik J., Adalékok az 1644—45-ik évifelkelés történetéhez (TT 1885), Pettkó B., //. Rákóczi Gy. kormányzói utasí-tása, 1644 (TT 1891). Szilágyi S., Szatmár capitulatiója 1644-ben (HK 1892).Gömöry G.; Hajdúk Lippa alatt, 1644 (HK 1892). Rákóczi az általános fel-kelésről : HK 1896, 375. Merényi L.. Adatok az 1644. évi hadjárathoz (HK1915). Az eseményeket összefüggően elmondja Tóth L., /. Rákóczi Gy. beavat-kozása a harmincéves itAhorúba, 1644—45 (HK 1917, 2 közi.), ezt kiegészítik :Kemény L., Az 1644.- hadjárat történetéhez (HK 1917). Kárf'fy Ö.. I. RákócziGy: tüzérsége 1644-ben (HK 1918) és u. ő, Adalék I. Rákóczi Gy. 1644. had-járatához (HK 1918). A svéd erőkkel, Torstenson csapataival való katonaiegyüttműködésre : B. Dudik, Schweden in Böhmen und Mähren, 1644—1650(1878). P. Gantzer, Torstensons Einfall und Feldzug in Böhmen. 1645 {2kötet, 1905). L. Tingsten, FäÜmarskalkarna J. Bauer och Lennart Torstensonsäsom härtotare (Stockholm 1932). — A békekötésre Szilágyi S. iratkiadásamellett Zsilinszky M., Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskoz-mány 1644—45-ben (AÉt 1886 ; egy presbiteriánus küzdelme a jobbágyvallásszabadságát kimondó cikkelyért) ; u, ő, Törös János szerepe a linczibékekötésben (AÉt 1886), és u. ő, A linczi békekötés és az 1647-iki vallásügyitörvénycikkek története (Bp 1890). Péter M., Lónyay Zs. (S. A. új hely 1902).

3. Iskolák

Az egykorú erdélyi szellemi élet egyik központját képező gyulafehér-vári főiskola (áit. irodalmát ld. 337. 1.) külföldi, német protestáns tanerőire,Alsted János és a Rákóczi külügyi levelezését is intéző, diplomata-tanárBisterfeld szerepére : Kvacsala J., J. H. Alstedt (URe 1889), u. ő, BisterfeldJános Henrik élete (Sz 1891, 2 közi.), és u. ő, Az angol-magyar érintkezésektörténetéhez, 1620—1670 (Sz 1892, 2 közi.). — Rákóczi Gy. új szabályzataa Lorántffy-örökséggel 1620-ban kapott sárospataki iskola számára : BékefiR., A sárospataki főiskola 1621. évi törvényei (Bp 1899), további magatar-tására : I. Rákóczi Gy. fejedetem levelezése Tolnai István sárospataki pappal(Prot. Egyh, és Isk. Lap, 1875). A korszak legjobb erdélyi pedagógusa :Keresztúri Pál (1589—1655, gyulafehérvári tanár, majd Rákóczi Gy. fiai-nak udvari iskolában nevelője), a Csecsemő keresztyén (Gyulafehérvár 1638)írójának szerepére ld. Bethlen M. Emlékiratait (349. 1.).

4. A puritanizmus és a református egyház

Az immár nyolc évtizedes esperes-püspöki kormányzathoz ragaszkodókálvinista ortodoxia és az egyház kormányzatába a köznépet is bevonó pres-biteri, puritán törekvések küzdelmére : Szabó G., A magyar reformátusorthodoxia (Bp 1943), Zoványi J,, Puritánus mozgalmak a magyar ref. egyház-ban (Bp 1911, alapvető, a régebbi irodalmat is adja) ; adatokat közöl, u. ő,Adatok a magyarországi puritánus mozgalmak történetéhez (MPB X. Bp 1911).A puritánok külföldi mintáira, tanulmányaira (Tolnai Dali János Hollan-diában, Angliában 1631—38, stb.) : Erdős K., Az angol puritanizmus (Deb-

345

recen 1912). G. P. Gooch, English Démocratie Ideas in the XVII01 Century(Cambridge 1898). A. S. P. Woodhouse, Puritanism and Liberty (London1938), Bodonhelyi J-, Az angol puritanizmus lelki élete és magyar hatásai(Debrecen 1942). Gál I., kisebb tanulmányai: Erdély és Anglia, és u. ő,Debrecen és Anglia (a Magyarország, Anglia és Amerika, c. kötetben, Bpé. n.). Stonghton angol lelkész Tolnai Dalihoz intézett levél formájábanadta ki Rákóczinak -ajánlott (és az új tanrendszert magasztaló) munkáját :Félicitas ultimi saeculi (London 1640). Medgyesi Pál (ld. 3491.) pxiritán irány-zatú munkája : Praxis pietatis, azaz kegyesség-gyakorlás (Debrecen, 1636,új kiadás : Jncze G. Bp 1936). A régi rendszer hívei (főbb papság, nemesség)győzelmét hozó szatmárnémeti „nemzeti zsinat'' (1646) története : Révész I.,A szatmárnémeti nemzeti zsinat és az első magyar református ébredés (Bp 1947) ;aktái : Fv. A. Lampe, (Debreceni Ember Pál kéziratából), História ecclesiaereformatas in Hungária et Transylvania (Utrecht 1728), Szilágyi Benjamin I.,A szatmárnémeti nemzeti zsinat történetének részletei (Sárospataki Füzetek,1857). Az újító puritánok kemény elienfele, Geleji Katona István (püspök ;1633—1649) szerepére és a zsinat megbízásából szerkesztett 100 cikkelyesú. R. Geleji-kánonokra (melyek egyebek közt arra hivatkoznak, hogy sze-rintük a prespiteri rendszer ,,a nép nyomorú és szolgai állapota és képesség-hiánya" miatt nem idó'szerű) : Brassay K., Geleji Katona I. élete és munkái(Hajdúnánási gimn. ért. 1901—2), és Kis À., Geleji Katona I. egyházi kánonaés a szatmári református egyházmegye érvényes statútumai (Kecskemét 1875).Ötvös Á., Geleji Katona I. élete és levelei I, Rákóczi Györgyhöz (Üj MagyarMúzeum 1859, II). Koncz J., Geleji Katona, I. könyveinek lajstroma (MK 1899).Gál L., Geleji Katona I. igehirdetést (Debrecen 1939). Nagy G., Geleji KatonaI. személyisége levelei alapján (EM 1940). Benczédi P., Geleji Katona I. és azunitáriusok (KM 1940). Geleji és Keserűi Dajka püspökök az Öreg Graduai(1636) c. szertartási énekgyüjteményt azon puritán törekvések ellen szer-kesztették, melyek a személyes vallásos élményt és, Szénczi Molnár Albert(331.1.) zsoltárfordítását (Psalterium Ungaricum, 1607) felhasználva, a magyarzsoltáréneklést helyezték előtérbe. Geleji egyéb munkái : Praeconium Evan-gelicum (2 kötet, Gyulafehérvár 1638—1640 ; benne a fejedelmi hatalomisteni eredetének hangsúlyozása). Három kötetes (több mint 4000 lapos !),a Rákóczi-család tagjainak ajánlott főműve : a Váltság titka (Nagyvárad1645—1649 ; prédikációk). Ugyancsak Geleji munkája a visszaszorítottés a kálvinista államhatalomnak alárendelt unitáriusok ellen írt Titkok titka,háromi többségek felől való mennyei tudomás (Gyulafehérvár 1645, HMK I.772). Az unitáriusok elnyomatására : Gál M., A dési komplanáció létrejötteés hatása (KM 1912). Szilágyi S., Az unitáriusok 1^38-iki üldöztetésének tör-ténete (KM 1874). — Az unitarizmusból továbbfejlődött, és az 1638-as ország-gyűlés után elnyomott szombatosokra : Kohn S., A szombatosok, történetök,dogmatikájuk és irodalmok, különös tekintettel Péchy Simon főkancellár életéreés munkáira (Bp 1890, német kiadás 1894). Boros Gy., A szombatosok iro-dalmi maradványai és vallásos nézeteik (KM 1886). Vass M., Komis Borbálaés szombatos pőre (u. ott 1906), Thury Zs., Adalék a szombatosok történetéhez(Sz 1909). Kőváry L., Pécsi Simon kancellár (u. ott 1871). Az utóbbi alakjáraés műveire Id. Bethlen G. korának anyagát. Rákóczi jóindulatúan sem.egesmagatartására a Dury János skót pap által az európai protestantizmus össze-fogása céljából indított mozgalom iránt : Révész M., A protestáns unió és azerdélyi reformátusok (M. Prot. Elnyelő VSftiy — TLav&cs S., I. Rákóczi, Gy.és a pápá« renaissance (PSa

346

5. Román valláspolitika

A fejedelmi udvar román valláspolitikáját is meghatározó Geleji általfogalmazott református szellemű kondieiókat, meíyek alapján Rákóczi meg-erősítette (1643) Simion Çtefan román püspököt (az Újszövetség kiadójátromán nyelven, 1648), magyar fordításban közli Jancsó B., A román nem-zetiségi törekvések (I. Bp 1896, 530). A Rákóczi által felállított gyulafehér-vári román nyomda termékeire : N. Draganti, Cea mai veche carte Rákócziana(Az Inst, de Ist. Nat. évkönyve, I., Kolozsvár 1922), A református misszió-nak határon túl is érethető hatásával, az ellene tiltakozó moldvai zsinattal(1642), stb. kapcsolatos káté- és vitairodalomra a 40-es és 50-es években :I. Mihaicesco, Les idées calvinistes du -patriarche Cyrille Lukaris (Revue d'hist,et de philosophie reiig,, Strasbourg 1931). Melchisedec, Biserica ortodoxain lupiä eu protestantismul (Bukarest 1893). N. Cartojan, Mitropolitul Var-luam; Räspunsul la catehismul calvinesc (Bukarest 1942). G. Bari^iu, Cate-chismul Calvinesc (ISTagyszeben 1879). Tamás L., Fogarasi István kátéja (Ko-lozsvár 1942), Mózes A., A román reformáció kátéirodalma (Kolozsvár 1942).Révész I., Lorántfy Zsuzsanna oláh re}, iskolája Fogarason (Reformáció 1921).

V. ERDÉLY ROMLÁSA (IL RÁKÓCZI GYÖRGY, 1648—1662)

A) Elbeszélő források

1. Hazai források

E korra több érdekes (és a múltra visszatekintésük miatt már előbbis id.) eibeszélő kútfővel, emlékirattal rendelkezünk, szemtanuk tollából.Ezek

Kemény János (az 1657-es lengyel vállalkozásban szerencsétlenüljárt erdélyi sereg fővezére, majd fejedelem, f 1662) tatár fogságban (1657—1658) készített Önéletírása, 1607—1655. Kiadta Rumy K. Gy. (MH) és SzalayL. (MTE, Pest 1865). Erős, bár helyenként találó kritikája : Deák F., Észre-vételek Kemény János önéletírásáról (AÉt 1886) ; szerinte Kemény nememlékezést, hanem elsősorban politikai röpiratot akart írni az erdélyi köz-vélemény megnyerésére saját fejedelemsége érdekében, innen igyekezetea Rákócziak (kiknek bizalmas embere volt) s különösen II. Rákóczi György(akire a romlás felelősségét is hárítja) presztízsének csökkentésére, valamintmagánleveleinek eltérései e szövegtől. Ruina exercitus Transylvanici c. iratátszövegükbe illesztik Szalárdi és Enyedi alább id. munkái, kiadta továbbáGr. Bethlen I.. II. Rákóczi György ideje (Enyed, 1829). és Szalay L. (Keményönéletírása fent. id. kiadásának függelékében). Kemény J. leveleit és a rá-vonatkozó iratokat kiadták : Deák F., Kemény J. erdélyi fejedelem leveleia gr. Csákyak kassai levéltárában (Sz 1873). P. Szathmáry K., A Kemény-család fejedelmi ágának okmánytára, 1538—1722 (MTT XVIII). Szilágyi S.,Kemény J. és Bornemisza Pál levelezése, 1644—1645 (TT 1880, 2 közi.), u. Ő,Kemény J. és krimiai rabok levelei, 1657—1664 (TT 1882), u. ő, Rákóczi Zs.és Kemény J., 1651 (Sz 1886), és u. ő, Kemény J. kora és fejedelemsége (MTTVII ; benne Kemény edictum militare-ja, 1657, manifestuma az erdélyirendekhez, 1660, stb.). Magyary K., A Kemény-család levéltára és KeményJ. levelei a tatár fogságból (EM XIV), és u. ő, Adatok Kemény"£J. életéhez,1634—1660 (TT 1905). Tóth E., Kemény J. leveleiből, 16Ő0—1656 (TT 1901)

347

•és u. ő, Kemény J. és Lányai Anna levelezése, 1656—1662 (TT 1900). KonczJ., Kemény J. egy kiadatlan levele, 1659 (TT 1885) és u. ő, Kemény J. levelei,1659—1662 (HK 1892). Pettkó B., Kemény J. főkomomyiksága (Sz 1887,Bálintitt J. igazítása u. ott, 270 ; I. Rákóczi Gy. megbízólevele, 1637). Ba-silius moldvai vajda levele Keményhez, 1647 : MH II. 310. A. I. Lapedatu,Din grijüe §i greutüíile unci domnii. Opt serisori ale lui Gheorghe-$tefan-Vodacätre loan Kemény (Bukarest 1932). I. Mar|ian, 0 alta scrisoare a generaluluiloan Kemény (Archiva Some^ana 1930). — Irodalom : Márki S., Kemény J.{Sz 1883). Csabai I., Kemény J. erdélyi fejedelem irodalmi munkássága (Bp1911, ismerteti Kemény 1656-ban írt genealógiai jegyzeteit és 1659-ben meg-jelent Gileád Balsamuma c. zsoltáros könyvét is).

Szalárdi János (1601—1666 gyulafehérvári levéltáros, majd udvaritisztviselő}, Siralmas magyar krónika, 9 könyvben. Kiadta Kemény Zs. (Pest1853). Szemelvények: Angyal D. (Magyar Könyvtár 168. sz.). Erdély tör-ténetét adja elő (1526—1662). különös figyelemmel és nosztalgiával BethlenGábor és I. Rákóczi György korára (az utóbbinak bizalmas titkára volt).A külön erdélyi haza híve, a szerinte inkább bajokat hozó magyarországikapcsolattal szemben is. Erdély hanyatlását tragikus színekkel festi, fel-elevenítve a XVI. századi kálvinista énekírók gondolatát : a magyar, minta Zsidó, választott nép, a csapásokat Isten küldte büntetésül. Ez az elsőnagyobbszabású történeti mű magyar nyelven. Szalárdi leveleit kiadta KonczJ . (ITK 1899). Életére : Szabó K. (TT 1880, 414). Kemény J (Üj MagyarMúzeum 1855). Horváth D., Szalárdi J. és Siralmas krónikája (Sz Ï923).Herepei J., Szalárdi J. halála ideje és egyéb megjegyzések gr. Kemény J., Sza-lárdi J, a történész c. dolgozatára (EM 1939).

Nagy Szabó Ferenc (1581—1658, hosszú közéleti szerepet játszó maros-vásárhelyi polgár, bíró, I. Rákóczi Gy. tiszttartója) korábbi feljegyzései alapján1653-ban foglalta egészbe s folytatta 1658-ig (Marosvásárhely tatár megroha-násáig, melynek ő is áldozatul eshetett) Memoriale e. emlékiratát (elébe másolvanagyapja, Borsos Sebestyén krónikáját, íd. 291.1.). Kiadta Mikó I. (ETA I).

Segesvári Bálint (szász eredetű kolozsvári polgár) helyi jellegű, a nemes-séggel szembeforduló, magyar nyelven írt krónikáját (1606—1654) kiadtaJakab E. (ETA IV).

Bethlen János (1613—1678), erdélyi főnemes, Küküllőmegye főispánja,Apafi alatt kancellár, a székelyudvarhelyi kollégium alapítója), Rerum Tran-sylvanicarum libri IV (1629—1663). Erdély története a Rákócziak korábanés a fordulat idején. Egykorú kiadások : Nagyszeben 1663, Amsterdam1664. Bethlen Elek jegyzetei egy egykorú példányon : Torma K., Adver-sariák Bethlen J. históriájához (Sz 1885). Későbbi kiadás : Commentarii derebus Transylvanicis (Bécs 1779—1780, 2 kötet). Műve folytatását megírta1763-ig, de ez egykorú kiadásban már nem, csak később jelent meg : Históriarerum Transylvanicarum, 1662—1673. Kiadta Horányi E. {Bécs 1782, Kolozs-vár 1789). A munka német átdolgozását adta Tröster János szász iskola-igazgató, Das bedrängte Dada (Nürnberg 1666). Bethlen sok okiratot, napló-jegyzetet is illeszt művébe. Levelei Apafihoz (1674) kiadva: Hon és Külföld(1842, 81) és Erd. Prot. Közlöny (1871, 16). Bodnár Gy., Bethlen J. erdélyikancellár és történetíró (Nagyvárad 1922). A lengyel balsiker után, meiyberjmint Krakó parancsnoka vett részt, Bethlen II. Rákóczi Gy. ellen fordultés külön röpiratban : Innocentia Transylvaniae (Kolozsvár 1659) is őt tettefelelőssé az Erdélyre zúdult csapásokért. Erre válaszolt :

348

Basirius (Basire) Izsák (az angol forradalomban kivégzett I. Károlyudvari lelkésze, aki Rákóczi meghívására Erdélybe jött és 1655-ben az elhunytBisterfeld utóda lett a gyulafehérvári főiskolán) II . Rákóczi Gy. megbízásá-ból készített vádiratában : Vindiciae Honoris sivé manifestům.. . . D (orni) niGeorgii Rákóczi. . . sive Annales rerum gestarum Transylvanico-Hungari-carum, 1653—1659. Kiadta (a Basire hagyatékából származó durhamikéziratos másolatról) Kropf L., Basire vádirata (TT 1888, 2 közi.) ; u. őrBasire kéziratai sorsáról: MK 1886, 67. B. életére adatok : W. N. Darnell,The Correspondent oj Isaac Basire . . . vsiih a Memoir of his Life (London1831, néhány Erdélyben kelt levelével). Koncz J., Adalék Basirius I. erdélyitartózkodásához, 1658 (TT 1886). Kropf L., Basirius I. életrajzához (TT 1889.)Könyvtárára : Nagy Gy. (MK 1883, 258). Endrődi Fr., Basire Izsák Erdély-ben (Angol Filológiai Tanulmányok, Bp 1937). A puritánok és Apáczai CsereJános ellen folytatott küzdelmére ld. 354. 1.

Barcsay Ákos (erdélyi fejedelem) éleshangú polemikus röpiratát I I .Rákóczi Gy. ellen (1659) kiadta Thaly K. (Sz 1871, 412).

Bethlen Miklós (Bethlen János fia, a későbbi kancellár), Önéletírása(kiadta Szalay L., MTE Pest 1858 I.) első részében bőven és érdekesen beszélfiatal éveiről, Keresztúri Pál (a Rákóczi-fiúk nevelőjének) tanári műkö-déséről, Apáczai Csere Jánosról és az erdélyi változásokról. Bethlen életére,irodalmára ld. az Apafi-kor erdélyi forrásait.

Rédey László gr. (mármarosi főispán, Rákóczi udvari főbejárója, majdháromszéki főkapitány, "j" 1664) rövid, naptárszerű feljegyzéseit (1653—1657,főleg a lengyel hadjáratra, melyben mint dandárnok vett részt) kiadta WassJ. (MTT I). Ezt kiegészíti Nagy I., Rédei László történeti maradványai {MTTXVII ; benne Bécs, Nagyszombat, Varsó latin leírása, úti jegyzetek a lengyelexpedícióból, Rédey Ferenc fejedelemségére vonatkozó iratok, valamintR. László levelező könyve, 1658—1663). Halálára : Lukinich I. (Sz 1907, 568)_

Petrityvity—Horváth Kozma (Barcsai híve), önéletírását (1634—1660)kiadta Tha'íy K.. Történelmi kalászok (Pest 1862).

Keresztúry Demeter (Barcsai híve), Acta Dierum, 1659—1660. Kiadta,bevezetéssel, Albrich (ASL 1884). Főleg Nagyszeben ostromára, beiktatottmagyar levelekkel. K. néhány országgyűlési jelentését Andreas Frank (kLalább) is felhasználta.

Enyedi István (Nagybánya város jegyzője) II . Rákóczi Gy. vesze-delméről írt magyarnyelvű szövege : Occasio suscepti itineris et belli principiaG. Rákóczi II., 1657—1660. Részben Szalárdi alapján. Kiadta Mikó I. (ETA IV).

Medgyesi Pál (1624—1663, sárospataki lelkész, Lorántffy Zsuzsannaudvari papja) sorozatos „jaj"-okban panaszolta Erdély romlását. Ezek köztérdekesebbek : Erdély s egész Magyar Nép egymás után csak Jiamar érkezettHármas Jajjá és Siralma (benne nosztalgikus portré I. Rákóczi György-ről) ; Ötödik jaj és siralom (Sárospatak 1658 ; az 1657-es katasztrófáról) ;Magyarok hatodik jajjá (Sárospatak 1660, a török-tatár pusztításról). Egyébmunkáit és irodaimát ld. 346. és 352. 1.

Czeglédi István (kassai ref. lelkész, utóbb a pozsonyi törvényszék eléidézve halt meg, 1671) hitviták (Barátsági dorgálás, Kassa 1663) mellettErdély romlásáról is megemlékezett : Az országok romlásáról írott könyvnekelső része (Kassa 1659) ; II . Rákóczi Gy. felett mondott beszéde (Várad 1660).

349

Paskó Kristóf (portai követ) historiés éneke : Erdély országának pusz-tításáról szóló siralom (Nagyszeben 1663 ; főleg a török és tatár pusztításra1658—-1660 között). Későbbi iratait ld. az Apafi-kor forrásai között. Dézsih., Paskó Kristóf (KLEkv, 1925).

Az Erdély romlása c. históriás éneket (1657) a vele egykorú Tatárrabok énekével együtt kiadta Thaly K. (Sz 1871, 485).

2. Erdélyi szász írók

Johannes Lutsch (nagyszebeni királybíró, diplomata, erdélyi hazafi).Diarium, 1607—1661 (főleg Köprili nagyvezérhez Barcsav Ákossal vittkövetségére). Kiadta Kemény J. (DFS I).

Georg Krauss (Segesvár jegyzője), Siebenbürgische Chronik, 1608—1665.Röviden beszámol az 1660-as székely mozgalomról is, és arról, hogy II .Rákóczi Gy. az utolsó pillanatban szabadságot ígért a táborához csatla-kozó jobbágyoknak. Ld. még 324., 319. 1.

Historische Anmerkungen eines Kronstädters. Brassói helyi följegyzések,1631—1660 ; főleg II. Rákóczi Gy. korára. Kiadta Kemény J. (DFS III).

Johannes Graffius (szász evang. lelkész, magyarellenes), Siebenbür-gische Búin, 1658—1661. Kiadta Kemény J. (DFS II ; Nagyszeben ost-romára a Barcsay ellen harcoló II. Rákóczi Gy. által, a tatárdúJásra,stb.).

Wahrhaftige Beschreibung, was sich in . . . HermannMadt unter derRákóczyschen Belagerung zugetragen, 1659—1660. Kiadta Kemény J. (DFSIII) ; valószínűleg Paulus Brölfft tollából, aki fiatalemberként az ostromotvégigélte.

Andreas Frank (szebeni szász polgár, Barcsai híve, Rákóczi ellensége)részletes és pontos országgyűlési beszámolóit (1657:—1661) kiadta SzilágyiS. (EOE XII, Bp 1887), ezeket egybekötő (és Keresztúry Demeter szövegétis beiktató) naplójegyzeteit pedig u. ő (TT 1888).

Joh. Simonius (a szász universitas jegyzőjének) országgyűlési tudósí-tásait közölte Szilágyi S., Simonius Jánosnak országgyűlési tudósításai (Bp1888, kny. ; ld. még az EOE XIII. kötetét).

Hegenitius, Trostfried (Brassó orvosa), Nota pro a. 1660 (az óv elsőfelének eseményeit a városi jegyzőkönyvben felírta). Kiadta Kemény / .(DSF III, Nekescíi feljegyzéseivel bővítve, 1660 végéig).

3. Külföldi feljegyzések

Conrad Jacob Hiltebrandt (stettini ev. lelkész, a Rákóczihoz küldöttsvéd követség tagja), Dreifache schwedische Gesandtschaftsreise nach Sieben-bürgen, der Ukraine und Gonstantinopel, 1656—1658. Kiadta Fr. Babinger(Leiden 1937 ; inkább útleírás).

Zani Lajos gr. (bolognai olasz származású fiatal tiszt az Erdélybevonuló császári seregben) levelei Erdély állapotáról (1661—1664) megjelen-tek az II genio vagante e. útirajz-gyűjteményben (Parma 1691). Szemtanúa segesvári és kolozsvári harcokra, az erdélyieket törökpártiaknak rajzolja.Magyar ism. : Sz 1892, 605.

350

Montecuccoli (a császári segítősereg fővezére) iratait és Zrinyivel foly-tatott polémiáját ld. Zrinyi korának anyagában.

A török források közül a közel egykorú udvari történész : Náimamunkája (Karácson I.—Szekfű Gy., Török történetírók III . Bp 1916) meg-bízhatatlan. Érdekesebb Eviia Cselebi (török utazó) szemtanú leírása Alipasa erdélyi hadjáratáról. Magyar fordítása, (jegyzetekkel : Karácson I.,Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai, 1660—1664 (Bp 1904) ;felhasználja u. ő, Erdélyi fejedelem-jelöltek 1661-ben (Sz 1901). MehmedChalife, Tárich (1625—1864) c. munkáját a Rákóczi elleni török hadjáratok-ról részletesen ismerteti : Fekete L. (HK 1925).

B) Iratkiadások

Szilágyi S., A két Rákóczi Gy. fejedelem, családi levelezése, 1632—1660(Bp 1875), ù. ő, Okiratok a két Rákóczi Gy. történetéhez, 1635—1660 (TT 1887),u. ő, II. Rákóczi Gy. levelei Rhédey Ferenchez, 1658r—1660 (TT 1892), vala-mint u. Ö. Hg. Rákóczi Zsigmond levelezése, 1642—1652 (TT 1887—1891,9 közi.). II . Rákóczi Gy. leveleiből és instrukcióiból (1651, 1657) Med-nyánszky Jónáshoz {megbízottja a nádornál) néhányat kiadott Rumy K.Gy. (MH I). Szádeczky L., II. Rákóczi Gy. levele Wesselényi Ferenchez, 1650(TT 1880). Koncz J., II, Rákóczi Gy. levelei, 1658—1660 (HK 1894) és (u. ő),II. Rákóczi Gy. levelei, 1658 (HK 1897). Gergely S., II. Rákóczi Gy. küzdelmeitörténetéhez, 1657—1660 (TT 1893). Deák F., Barcsay Ákos levelezése id. gr.Gsáky Istvánnal, 1659—1660 (Sz 1873). Szilágyi S., Kemény János kora (MTTVII, benne az 1657—1661 közti országgyűlések végzései is). Kemény Jánosiratait ld. az elbeszélő források között. Nagy és fontos anyagot adott kiSzilágyi S. az EOE idevágó köteteiben ; bennük a kormányzati akták,stb. mellett Milley János jezsuita jelentéseit Erdélyről, 1648—1653 (XV.kötet). — Az erdélyi várak összeírása 1648 körül : Barabás S. (TT 1881,199). Rákóczi 1658-as edicitum militare-}át közli Zsilinszky M., A magyarhadászat történetéhez (Sz 1877). Márki S., Várparancs 1658-ból (HK 1925).

A nyugati magyar államférfiak és Rákóczi viszonyára Lippay Györgyérsek Rákóczihoz intézett levelein (kiadta Szilágyi S., TT 1892) kívül ld,a Zrinyi-kor anyagát, így Zrinyi Miklós leveleit. — A diplomáciai iratokközül a legtöbbet szintén Szilágyi S. adta ki : Okmánytár II. Rákóczi Gy.diplomáciai összeköttetéseihez, 1648—-1657 (MHHD 23, Pest 1873 ; bennelevelezés a Portával, Lengyelországgal, Svédországgal, a románokkal, apápai nunciussai, Cromwellel) ; ezt kiegészíti u. ő, Levelek és okiratok II.Rákóczi Gy. diplomáciai összeköttetéseihez, 1649—1655 (TT 1889 és kny. ;benne levelezés Brandenburggal, a lengyelekkel és a kozákokkal). Hatalmasanyagot hoz ug3rancsak ő, Erdély és az északkeleti háború (Bp 1890, 2 kötet,bevezetéssel). — A francia dolgokra Hudi^ä fent (325. l.) id. anyaga. —A. Levinson, Die Nuntiaturberichte des Petrus Vidoni über den ersten nor-dischen Krieg, 1655—1658 (AÖG 95). Svéd vonatkozások : K. Wiblmg,Diplomáciai okmányok II. Rákóczi Gy. uralkodása történetéhez, 1651—1658(TT 1893, 2 közi.). Rákóczi svéd tárgyalásaira : S. Pufendorf, Histoire durègne de Charles-Gustave, roi de Suède (I. Nürnberg 1692). A lengyelek meg-lepetését Rákóczi támadásakor, stb. feljegyzi leveleiben a lengyel királynétitkára : Lettres de Pierre Des Noyers, 1655—16Ö9 (Berlin 1859). Ennekmagyar ismertetése : Szilágyi S., Egykorú levelek II. Rákóczi Gy. lengyel

351

Tiadjáratáról (Rajzok és tanulmányok I I . Bp 1875). Egy francia ágens a svédtáborban szemtanú Rákóczi és Károly Gusztáv találkozására Lengyelországföldjén : Mémoires du Chevalier de Terlon, 1656—1661 (Paris 1681, 2 kötet).A porta haragszik Rákóczi vállalkozása miatt : Levini Warneri de rebusTúrcicis epistolae ineditae, 1645—1665. Kiadta G. N. Du Rien (Lugduni-Batavorum 1883). Az erdélyi-török viszonyra emellett : Szádeczky L., Egykonstantinápolyi követ jelentés, 1650 (TT 1880 ; Jósika Farkas Rákóczihoz).Rákóczi portai tárgyalásairól Reniger jelentéseit közölte E. Hurmuzaki,Fragmente zur Geschichte der Rumänen (III. Bukarest 1884). — Rédey Ferencmegbízottja, Sebesi Ferenc budai török követségének iratait kiadta RáthK. (GyF 1861). Barcsay Ákos levele Sebesihez, 1658; MH I. 312. — Fr.Babinger. Zwei türkische Schutzbriefe für Georg II. Rákóczi, 1649 (Uppsala1920, kny. Le Monde Oriental).

C) Irodalom

A fejedelem életrajzai : Szilágyi S., //. Rákóczi György (Bp 1891),erre reflexiók : Angyal D. (BpSz 1892). Ujabban : Kosa J., II. RákócziGy. (Bp 1942). — Feleségére : Lőcsey M., Báthory Zsófia, 1628—1680 (Bp1914, d) és Meszlényi A., Báthory Zs. élete és végrendelete, 1628—1680 (Reg-num 1938—1939). Szilágyi S., II. Rákóczi Gy. fejedelemmé választása és beigta-tása, 1642 (Rajzok és tanulmányok I. Bp 1875).

1. Kormányzat, gazdasági viszonyok

A kormányzatra nemcsak politikai, hanem gazdasági és társadalmivonatkozásban is sok anyag az EOE köteteiben (bevezetésekkel). Ezekalapján : Kopp T., Erdély művelődése I. és II. Rákóczi Gy. korában (Nyitra1903, d), Szabó M., II. Rákóczi Gy. erdélyi fejedelemsége (Szeged 1935, d).valamint (az 1653-ban kiadott Approbatae Gonstitutiones nyomán, ld. 325. I.)Beké I., Erdély társadalma és művelődése (Szeged 1927, d). A sóbámTák jöve-delmi kimutatását (1654, 1655, 1660) kiadta Szilágyi S. (TT 1894, 703).A szilágysomlyói uradalom urbáriuma (megnőtt terhek) : Pétri M., Szilágyvármegye mono g raphiá ja (II. 203). Kisebb gazdasági és társadalmi vonat-kozású adalékok : Gyöngyös rendtartása, 1659 (MGSz 1897, 473 ; Rákóczimint a város egyik földesura hagyja jóvá). Szilágyi S., II. Rákóczi Gy. egyikménesének összeírása (MGSz 1895, 52). A brassói posztókereskedés szabályo-zása, 1651 (u. ott 1897, 66), A rettegi nemesség rendtartása. 1652 (u. ott3 896, 273).

2. Szellemi és vallási irányok

A vallási-szellemi irányok közül a puritanizmusra s az azt Sárospatakontovább támogató Lorántffy Zsuzsanna (I. Rákóczi Gy. özvegye) és fiatalabbfia, Rákóczi Zsigmond szerepére : Szilágyi S., Lorántffy Zsuzsanna (1872,1873), Kovács S., Lorántffy Zs. {PSz 1901—1902). Szilágyi S., Rákóczy Zsig-mond (Bp 1886) ; az utóbbinak Bisterfeld segítségével gyűjtött könyvtá-rára : Harsányi I., A sárospataki Rákóczi-könyvtár és katalógusa (MK 1913—1916, és külön : 1917) ; házasságára : A. Wendland, Die Heirat der Prin-zessin Marie Henriette v. d. Pfalz mit dem Prinzen Sigmund Rákóczi (NeueHeidelberger Jahrbücher 1906), Az özvegy fejedelemasszonyt e törekvései-ben (így Tolnai Dali János visszahelyezésében is) támogató udvari papjára :Szilágyi S., Medgyesi Pál életéhez (PSz 1890) és Császár K., Medgyesi Pál

352

élete és működése (Bp 1911). A presbiteri kérdés társadalmi összefüggéseireis fényt vet Medgyesi egykorú műve : Dialógus politico-ecclesiasticus: azazkét keresztyén embereknek egymással való beszélgetések . . . az egyházi igazgatópresbyterekről (Bártfa 1650, RMK I. 831). Egyéb munkáit ld. 349. 1. Medgyesiés társai oktatási reformtörekvéseire (a puszta latin nyelvgyakorlással szem-ben több reális ismeret óhajtása, Comenms Jtm/wa-jának tankönyvkéntvaló bevezetése, stb.) : Kvacsala J.. Egy félszázad a magyarországi philo-sophia köréből (BpSz 1891). Rácz L., A filozófia oktatása a sárospataki főiskolán(Sárospatak 1923), valamint az ált. iskolatörténeti irodalom (327. L).

A nagy cseh pedagógus : Coraenius (Komenský) Amos JánosnakRákócziék meghívásából a sárospataki főiskolán vitt szerepére (1650—1654)az igen nagy Comenius-irodalomból itt csak a következőket idézzük idő-rendben : Dezső L.. Comenius Magyarországon (1883, vázlatos). A Lux intenebria. História revelationum, stb. a Drábik-kapcsolatot. is megvilágítószövegeit először használta fel Kvacsala J.. Comenius és a Rákócziak (BpSz1889). Szinnyei G.. A sárospataki főiskola Comenius előtt és idejében (Sáros-pataki Lapok 1892). és u. ő, Comenius Sárospatakon (u. ott, 1894). IványiE., Comenius A. J, élete, paedagogiai s egyéb irodalmi munkássága (Bp 1906).A közben kiadott nagy anyagból fontosabb : A. Patera. J. A. Komenskéhokorrespondence (Prága 1892). J. Kvacala. Korrespondence J. A. Komenského(2 kötet, Prága 1898—1902), és u. ő, Analecta Comeniana (1909). StrompL., Comenius sárospataki beköszöntője (PSz 1900). — J . K vacala, J. A. Come-nius, sein Leben und seine Schriften (J892. és u. ő kisebb C. életrajza, 1914).A. Heyberger, J. A. Comenius (Paris 1928). H. Schönebaum, Comenius beiden Rákóczy in Sárospatak (1930). Az újabb Comenius-kutatások eredményeitfelhasználja és 0. pataki beszédeit, műveit kivonatosan ismerteti Rácz L.,Comenius Sárospatakon (Bp 193.1). H, Schönebaum. Der Versuch einer Volks-lehre bei J. A. Comenius (ÜJb 1937).

Comenius kapcsolataira a cseh-niorva testvérek közül kikerült (utóbb,1671-ben kivégzett) Drábik Miklóssal, akinek szenvedélyes jóslatai („utolsóidők"', a Habsburg-ház romlása a Rákócziak által, stb.) Rákóczi Gy. poli-tikai döntéseire is hatással voltak : Kvacsala J., Egy álpróféta a XVII.században (Sz 1889), és u. ő, A XVII. századi chiliasmus történetéhez (PSzì 890 ; u. ő kiadta Comeniusnak Rákóczi Zsigmondhoz és Györgyhöz intézettiratait, melyekben fellépésre bíztatja őket a hit védelmében az elnyomóhatalom ellen (MPE IV. Bp 1905). Iványi E., Comenius és a chiliasmus (Szol-noki giinn. ért. 1902—1903). A régebbi irodalomra : Grüneberg, De NicolaoDrabido neopropheia in Hungária délirante ( Altorf ii 1721). Drabiknak Come-niussal szemben is vezetőszerepet tulajdonít : Szimonidesz L., Drabik M.próféciái és egy magyar-latin kiadású részletük (MK 1942).

A presbiteriánus reformért, az erdélyi oktatásügy ,,jobb labbra állí-tásáért" új erővel és már cartesianus szellemben síkraszálló, jobbágyszárma-zású Apáczai Csere János (1625—1659) fiatal, tragikus életére (tanulóévekitthon Alstedt, Bisterfeld, Piscator vezetésével, majd a leydeni és utrechtiegyetemen ; tanszék a gyulafehérvári, majd onnan menesztve a kolozsvárifőiskolán ) : Gyalui F., Apáczai Cs. J. életrajzához és műveinek bibliographiájá-hoz (EM 1892 és kny.). Heinrich G., Apáczai mint pedagógus (BpSz 1893).Neményi L., Apáczai Cs. J. mint pedagógus (Bp 1893). Algöver A., ComeniusA. J. és Apáczai Csere J. pedagógiájának bírálatos egybevetése (Balassagyar-mat 1906). Imre S., Apáczai Cs. J. (EM 1907). Király I., Apáczai Cs. J.művelődéstörténeti jelentősége (Marosvásárhelj7 1910, d). Kremmer D., Apáczai

23 Kosáty: Beveïetés a magyar történelem forrásaiba 353

Cs. J. élete és munkássága (Bp 1911). Schneller I., Comenius és Apáczai (PSz1918). Rácz L., Comenius és Apáczai (Theológiai Szemle 1925). NeményiL., Apáczai és Comenius (Theoíógiai Szemle 1925), és u. ő, Apáczai Cs. J.(Bp 1925). Mitrovics Gy., Apáczai Cs. J. (PSz 1925). Tavaszy S., ApáczaiCs. J. személyisége és világnézete (Kolozsvár 1925). Fináczy E., Apáczai Cs.J. emlékezete (KLEkv. 1925). Turóczi-Trostter J., Magyar cartesianusok(M 1933), u. ő, Les cartésiens hongrois (RÉH 1934). A cartesianusok fő ellen-felére : Makkai E., Pósaházi János élete és filozófiája (Kolozsvár 1942).Kerecsényi D., J. Apáczai Csere (NRH 1940). Herepei J., Scholabeli álla-potok Apáczai Kolozsvárra jövetele előtt (EM 1943). — Apáczai munkái :Magyar Encyclopaedia (Utrecht 1653, nagyrészt Alstedt 1630-ban meg-jelent Encyclopaediája nyomán) ; Magyar Logikácska (Gyulafehérvár 1654).Az utóbbit (az Encj'clopaedia filozófiai részeivel együtt) kiadta HorváthC. (Pest 1867, bevezetéssel). Az Encyclopaeclia előszavát, a Magyar Logi-káeskához csatolt tanácsot az iskolák szükséges voltáról, latin beszédeitmagyar fordításban, valamint Barcsay fejedelemhez benyújtott tervét (EgyAcademia felállításának módja és formája iránt) kiadta Hegedűs I., ApáczaiCsere J. paedagogiai munkái (Bp 1899). Az akadémia {= egyetem) tervételőzőleg, bevezetéssel : Szabó K. (Akadémiai Értekezések a nyelv- és szép-tud, köréből, Pest 1872). — Basire Izsák (Id. 349. 1.) az angol forradalom,az erdélyi presbiteriánusok, s velük Apáczai ellenfele (a gyulafehérvári nyil-vános vitán is, 1655), Apáczai ellen irta Triumvirátus, sive Galvinus, Bezaet Zanchius pro episcopatu c. munkáját (Gyulafehérvár 1656) ; erre a presbi-teriánus ellenirat : Triumvirátus et ultra (Sárospatak 1656). Basire iskola-rendje : Vargha Z., A gyulafehérvári főiskola 1657-iki szabályzata (Bp 1907, d).

3. Külpolitika

Erdély viszonyára a nyugati királysággá! (a Zrinyi-irodalom mellett) :Szilágyi S., II. Rákóczi Gy. fejedelem összeköttetése gr. Nádasdy Ferenccel(Sz 1874, és : Rajzok és tanulmányok II. Bp 1875, Mednyánszky Jónás leveleialapján). Kapcsolataira keleti és déli szomszédaival a fent (295. 1.) id. ált,irodalom mellett : Thallóczy L., II. Rákóczi Gy. és az oláh szemények ( = ahavasalföldi vajda zsoldos testőrei, akiknek lázadását R. leverte, Sz. 1892).Görög F., A két Rákóczi Gy. fennhatósága a két oláh vajdaság fölött (Bp 1904).Ç. Andreescu—C. Stoide, Stefäni(ä Lupu (Lupu moldvai vajda, 1659—1661 ; Bukarest 1938). Chmielnicki és az ukrán mozgalmak : S. Grondski,História belli Cosaco-Polonici (1789) mellett Hodinka A., Chmelyniczkij Bogdán(Sz 1891, 2 közi., N". Kostomarov orosz monográfiája, Pétervár 1884, alap-ján). Zarczyczki, Georg Rákóczi II und die Kosaken (URe 1889). Kapcso-latok az európai protestáns hatalmakkal : Angyal D., Erdély politikai össze-köttetései Angliával (Sz 1900), Márki S., Cromwell és Erdély (EM 1901). —A lengyel trónt illető tárgyalásokra : Szilágyi S., Dalmqßy István svédországikövetsége, 1648 (Rajzok és tanulmányok I. Bp 1875, követ jelentés alapján) :u. ő, Első szövetkezés Lengyelország felosztására (BpSz 1875). Lukinich I..A bethleni gr. BethUn-család története (Bp 1927). Tóth Gy., II. Rákóczi Gy.lengyel vállalatának diplomáciai előzményei (Szatmár 1912), és Gáspár G..Az erdélyi fejedelmek törekvései a lengyel trónra (1940, jó adatok, naiv meg-jegyzésekkel). A katasztrófával végződő 1657-es lengyelországi hadivállalatnemzetközi hátterére : E. Haumant, La guerre du Nord et la paix d'Oliva(Paris 1893) ; a dán támadás miatt visszavonuló svédek : Carlson, GeschichteSchwedens (IV). C. L. Wibling, Carl X. Gustaf och Georg Rákoczy II. (Lund

354

1891). Csázy E., X. Károly Gusztáv európai politikája, 1654—1657 {Bp 1927,d). Szilágyi S., //. Rákóczi Oy. lengyel hadjárata 1657-ben (Rajzok és tanul-mányok II. Bp 1875), és u. ő nagy munkája : Erdély és az északkeleti háború(Bp 1890, az iratok elé írt bevezetés). Adalékok : Szádeczky L. (TT 1881,200), Thallóezy L. (MIÖG 1893 és T 1895). Deák F„ Egy dal II. RákócziGy. lengyel hadjáratáról (ITK 1907). Az elbeszélő források közül különösenSzalárdi és Enyedi István művei, bennük Kemény János, a szemtanú ésfogságba került hadvezér irata : Ruina exercitus Transilvanici, valamintegyéb idevonatkozó levelek Keménytől, a törököktől, stb. Egykorú beszá-moló Schaum Comeniushoz írt (és Londonba továbbított) levelében, 1657okt. (TT 1893, 673). Hauber L., II. Rákóczi Gy. przemysli veszedelme (Sz1895). Az erdélyi csapatok krimi fogságának ügyeire Kemény Jánosnaka források közt id. iratai mellett : Deák ï \ , Adatok a török-tatár rabok tör-ténetéhez (Sz 1885, 2 közi.). Barabás D., A tatár rabok váltságdíja az 1657szept. 2.-i szamosujuári partiális gyűlésen (Sz 1887, a felelősség kérdése isfelmerül), és u. ő, A tatár rabok történetéhez (TT 1888), Balió I., Tatár rabság(TT 1889). A tatár fogságba került erdélyiekről jegyzéket közöl LukinichI. (Geneal. Füz. 1912). Nagy R., A krimiai tatár rabok történetéről (Losonc1918, elég részletes Kemény J. és társai sorsára). Makkai L., Intervenutadamnïlor romàni pentru scäparea lui Ioan Kemény din robia Tätarilor (A románfejedelmek közbenjárása Kemény J. kiszabadításáért a tatár rabságból(Lapedatu-Emlékkönyv, Bukarest 1936).

4. Erdély bukása

Az Erdély romlását kísérő zavarokra (Köprili betörése, Rédey Ferencátmeneti fejedelemsége, Rákóczi visszatérései és bukása, stb.) : ErdélyiA., Barcsay Ákos fejedelemsége (Sz 1906, 2 közi. és külön, Kolozsvár 1908)részletezi a pénzügyek, így a török hadisarc kérdését is ; ehhez még (azEOE alapján): T. ZomboryL, Erdély pénz-és hadügyei Barcsay Ákos, KeményJános és Apafi Mihály fejedelmek idejében (Bp 1906, d). J. Lupas, Princi-pele ardelean Aca\iu Barcsai §i Mitropolitul Sava Brancovid, 1658—1661(Anal. Acad. Rom., S. II., T. 35, Bukarest 1913, a g. kel. püspökség körülivetélkedés, Barcsay felmenti a román papságot a tized és kilenced alól).M. Lupas, Mitropolitul Sava Brancovid (Kolozsvár 1939). Persián K., BarcsaiÁ. földi maradványai (Geneal. Füzetek 1907, cf. T 1908, 92). Szilágyi S.,Egy államférfi fiatalságából (Sz 1881 ; Lázár György, Barcsay 1660-banelesett híve). Rákóczi halála a gyalui csatában, 1660 : Révész K., II. RákócziGy. halála napja (Sz 1899), temetésére Sváby Fr. (TT 1880). Jármy J., //.Rákóczi Gy. szászfenesi csatája, megsebesülésének és halálának körülményei(EM 1902, 2 közi.). Gyalókay J., A szászfenesi ütközet, 1660 (HK 1914).A török a segítségül hívott császári hadaktól (Id. 330. 1.) nem akadályozvaelfoglalja Erdély kulcsát. Vár adót : Deák F., Nagyvárad elvesztése 1660-ban(AÉt 1878). Gyalókay J., Nagyvárad ostroma, 1660 (HK 1911). SzendreyJ.. Ali pasa levele a nagyváradi táborból, 1660 (HK 1888), Konez J., Nagy-várad capitulatiója, 1660 (HK 1892). Nagyvárad pusztulására : BunyitayV., Nagyvárad a török foglalás korában (Bp 1892). Karácson I., A török seregátvonulása Erdélyben, 1661 (Sz 1902). Benedek F., Tatárbetörés Csíkba 1661-ben(Kolozsvár 1945). A Bécsre támaszkodó (és végül Montecuccoli által magárahagyott) Kemény János fejedelemségére (1660—1662) és halálára a nagy-szőllősi csatában : az id. iratok mellett Szilágyi S., Kemény J. kora (MTTVII), és u. ő, Kemény J. fejedelemsége (BpSz 1860). Márki S.: Kemény J.

355

(Sz 1883), Dómján L, Kemény J. fejedelemségének története a besztercei ország-gyűlés után (Sz 1891), Persián K., Kemény J. fejedelemsége (Kolozsvár 1907).P. Szathmáry K., Kemény J. fejedelem kincstára, 1662 (TT 1881). RónayE., Kemény J. fejedelem halála és nyugvóhelye (Erd. irod. szemle 1929).,A török új területi hódítása mint Erdély további gyengeségének egyik lényegesoka : Szilágyi S., Az erdélyi hódoltság és végvárai (Rajzok és tanulmányokII. Bp 1875).

356