Miskolci Egyetem

Állam-és Jogtudományi Kar

Bűnügyi Tudományok Intézete

Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Intézeti Tanszék

Szentesi Tibor

A rendőrség és az ügyészség kapcsolata a bűnügyek nyomozása során

- Szakdolgozat -

Konzulens: Prof. Dr. Farkas Ákos

Intézetigazgató egyetemi tanár

Miskolc, 2013.

2

University of Miskolc

Faculty of Law and Political

Institute of Criminal Science

Criminal Procedure Law and Prison Law Department

Szentesi Tibor

The relation between prosecution service and police under the criminal

investigation.

- Thesis -

Consultant: Prof. Dr. Farkas Ákos

Director of Institute university teacher

Miskolc, 2013 th.

3

Tartalomjegyzék

I. Bevezetés .......................................................................................................... 4

II. A rendőrség története az ókortól az 1980-as évekig ......................................... 5

III. Az Ügyészség kialakulása ............................................................................... 10

IV. A nyomozó hatóság bizonyítási szerepének történeti modelljei ...................... 14

V. A nyomozó hatóságok feladata és hatásköre .................................................... 20

V.1. Nyomozó hatóságok Magyarországon ........................................ 21

V.2. A Robotzsaru NEO rendszer használata ..................................... 22

VI. Az ügyész szerepe és feladatai ......................................................................... 33

VI.1. Az ügyész jogállása ..................................................................... 40

VII. A nyomozó hatóság és az ügyész kapcsolatának modelljei ............................. 41

VII.1. Felmerülő problémák a kapcsolattartás során ............................. 43

VIII. A nyomozás törvényessége feletti felügyeleti jog ............................................ 53

IX. Az Ügyészség és a nyomozó hatóság kapcsolata a szabálysértési eljárásban .. 55

IX.1. Az ügyész részvétele a szabálysértési eljárásban ........................ 55

IX.2. A rendőrség szerepe a szabálysértési eljárásban ......................... 56

X. Záró gondolatok ................................................................................................ 57

Irodalomjegyzék.......................................................................................................... 59

Jogszabályjegyzék ....................................................................................................... 60

Hivatkozások jegyzéke ............................................................................................... 61

Szerzői jogi nyilatkozat ............................................................................................... 62

Hallgatói nyilatkozat ................................................................................................... 63

4

I. Bevezetés

A magyar büntetőeljárásnak oly mértékben lényegi eleme a bizonyítás, hogy az

eljárási célok elérése bizonyítás nélkül lehetetlen. A büntetőeljárás tartalmi oldalának

jelentős részét képezi a bizonyítás, ami gyakorlatilag a jogalkalmazási folyamat

legnagyobb terjedelmű része, mely a büntetőeljárási törvény rendszeréből adódóan az

egész eljáráson végighúzódik. A szó hallatán legtöbben a bírósági tárgyaláson felvett

bizonyításra, illetve a feltételezések igazolására, mint logikai tevékenységre

asszociálnak, de ez azért nem ennyire „egyszerű”. Az vitathatatlan, hogy a tárgyalás

adja a bizonyítás felvételének magját, mégis a bizonyítás tartalma összetettebb annál,

hogy a tárgyalási szakra redukálható legyen. Elméletileg a bizonyításnak több

mozzanatból kell összetevődnie, melybe beletartozik a bizonyítékok összegyűjtése,

bíróság elé tárása, értékelése és felhasználása is. A bizonyítás e több mozzanatú

megközelítése szükségszerűen felveti annak tisztázását, hogy a bizonyítás alanyai mely

mozzanatokat végzik, miként vesznek részt a bizonyításban.

Szakdolgozatom célja bemutatni az ügyészség és a rendőrség közös és önálló

munkáját a bűnügyi nyomozás során, rávilágítani, hogy milyen tartalommal végzik

munkájukat a feljelentéstől kezdve egészen a történeti tényállás megállapításáig.

5

II. A rendőrség története az ókortól az 1980-as évekig

A tilalom megszegése, melynek egyik következménye a bűn, éppen úgy egyidős

az emberrel, mint a biztonság igénye. Ezekre utalóan több vallási ismeret is fellelhető,

melynek példája lehet az édeni kiűzetés előzménye, de a testvérgyilkos Káin tette is.

A rendőri cselekvések már a legtávolabbi múltban is felfedezhetők,

intézményesedett formái, azonban a társadalmi fejlődés során jelentek meg. Biztosan

állítható, hogy a rendőrség legalább az állammal egyidős, mert nélküle ez utóbbi nem

maradhatott volna fenn. Az egyes közösségek belső rendjét, a közhatalmi tevékenységet

gyakorló állam egyik fegyveres csoportja biztosította. E végrehajtó karhatalom a

rendőrség, tagjai a rendőrök, de megjegyezném, hogy nem mindig nevezték őket így.

A görög eredetű politea – aminek jelentése az állam helyes kormányzásának

tudománya – méltán tekintheti magát annak a szónak, amiből a policáj, police

kifejezések származnak.

Az államalapításkor létrehozott királyi vármegyerendszer rendőri feladatait a

katonákon kívül – ahol a megye élén a vármegye hadának parancsnoka az ispán állt,

helyettese a hadnagy volt, akikhez tartozott még a várnagy és a tizedes a

várjobbágyokkal – a csőszök, a börtönőrök, a kapusok végezték, akiket összefoglalóan

őrnek neveztek.

A XIII. században felbomlott királyi vármegyerendszer helyébe lépett nemesi

vármegyék élén az ispán főispánná lett, megjelent az alispán és a rendőri feladatokat is

végző szolgabírói tisztség.

A feltörekvő városok rendőrparancsnoka a várkapitány volt. A megyei

rendfenntartók elnevezései közül, a pandúr volt a legáltalánosabb. A nemesi származást

kezdetben megkövetelő beosztás latin alakja a persekutor, ami üldözőt jelent.

Irányításukat a csendbiztosok végezték, akiknek szintén nemesi származásúaknak

kellett lenniük.

Szintén a megyei rendfenntartók körébe sorolható a zsandár, amit a francia

“gendarme” szó kiejtésének felel meg, és valójában csendőrt jelent. Működésének kettő

jól elválasztható szakasza különböztethető meg. A zsandár szóhoz köthető első szakasz

1849-től 1867-ig és a már csendőr(ség)ként említhető második 1881-től 1945-ig. A XV.

századi Franciaországból származott csendőrség kezdetben katonai-rendőri

6

tevékenységet végzett, majd a háborúskodások enyhültével már polgári-rendőri

feladatokat is ellátott. A csendőr kifejezés 1834 körül keletkezhetett, valószínűleg

Erdélyben.

A XIX. századi romló közbiztonság felszámolását célzóan, 1881. február 15-én

szentesítést és kihirdetést nyert a közbiztonsági szolgálat szervezéséről szóló 1881. évi

III. törvénycikk. A végrehajtás az 1884. év végén fejeződött be. A hat csendőrkerületi

parancsnokság mindegyike állt 2 vagy több szárnyból, amelyeknek volt legalább 2

szakasza, melyekhez őrsök tartoztak 5-8 fős legénységgel. A szervezés befejezésekor

104 tisztből és 4916 legénységi állományú beosztottból állt a csendőrség.

1887-ben 916 őrs működött. Egy csendőrre 2598 lakos és 53

négyzetkilométernyi terület jutott. Magyarország mai területén 464 őrsön kb. 2800

csendőr teljesített szolgálatot.

A csendőrség a vidék közbiztonsági szolgálatát látta el. A törvényhatósági joggal

felruházott városokban általában nem teljesített szolgálatot, de a városnak joga volt

segítséget hívni, amit nem lehetett megtagadni.

Centrális, állami testület volt, amelynek tagjai személyügyileg a honvédelmi,

közbiztonsági szempontból a belügyminiszternek voltak alárendelve. Fontos jellemzője,

hogy katonailag szervezett őrtest volt. E kitételnek a fegyverhasználat szempontjából

volt jelentősége, ugyanis a csendőr nem mérlegelhette, hogy adott esetben használja-e

fegyverét, hanem az kötelező volt számára, akár a felállított katonai őrnek. Ugyanakkor,

a csendőr az őt ért sérelmet köteles volt megtorolni.

Már inkább városi rendfenntartók voltak az uradalmi botos legényekből a XIX.

századra kialakult hajdúk.

A bakter (éjjeli őr) vagy virrasztó, a nyugat-európai középkori városok mintája

alapján elterjedt, a települések biztonságára, nyugalmára, tűzvészek elhárítására vigyázó

éjjeli őr. A csákányos Munkácson és Beregszászon volt ismert. A csákánnyal

felfegyverzett hatósági szolgákat nevezték így.

A rendőr (rendőrség) – a nyelvújítás kései szakaszából származó – tiszta magyar

szóösszetétel, ami először 1823-ban Márton József lexikonjában jelent meg.

Jogszabályban első alkalommal, a mezei rendőrségről szóló 1840. évi IV.

törvénycikkben látott napvilágot.

7

1848 tavasza meghozta Magyarországra a polgári átalakulást akkor is, ha a

szabadságharc bukása után az abszolutizmus virágzott. A forradalom után tett rendőri

vonatkozású intézkedések inkább Pesten és Budán érvényesültek és kevésbé az ország

többi területén. A kiegyezésig, az inkább politikai jellegű feladatokat végző osztrák

csendőrség és rendőrség működött az ország területén. E szervek közbiztonsági

tevékenységének eredményei – magas szakmai színvonaluk és szervezettségük ellenére

– inkább a szerény jelzővel illethetők és már egy évtized eltelte előtt ismét megjelentek

a személy- és vagyonbiztonság magyar védelmezői. A kiegyezésről szóló törvényben

éppen úgy nem található rendőrségi szabályozás, mint ahogy néhány éven keresztül más

törvényekben sem.

A városok és vármegyék ismét önállóan szervezték meg rendőrségüket, de a

kisebb településeknek is joga volt saját rendőrség tartására. Ez utóbbiak nagyságát –

vagy inkább kicsinységét – és fejlettségét az adott települések anyagi lehetőségei

határozták meg. A fővárosi rendőrség – különösen az államosítás miatt – mindig önálló

szereplője a visszatekintéseknek.

Az 1872. évi XXXVI. törvénycikk alapján Budapest, Pest, Buda, Óbuda és a

Margitsziget egyesítésével létrejött fővárossá vált. Az újszülött állami rendőrség

nehezen birkózott meg feladataival. Súlyos bűncselekmények elkövetői maradtak

felderítetlenül, a rendőri foglalkozás pedig kezdett rosszabb hírűvé válni. A polgárok

egyébként sem tartották intelligens emberekhez méltó munkának a rendőri

tevékenységet. A sikereket rontotta az állomány felkészületlensége és a korrupció.

Az 1880-as évek erőfeszítései több kitűnő főkapitány vezetésével olyan útra

terelték a budapesti rendőrséget, melynek állomásain nem szégyenkezni kellett, hanem

büszkélkedni lehetett. A honalapítás ezredéves emlékének az évében, már nemcsak az

ország hatalmas gazdasági fejlődése, hanem a magyar állami rendőrség Európa

élvonalába tartozó testületté válása is, a reális valóság része lett. Tovább fejlődött az

1885-ben létrehozott detektív testület, erősödött a rendőrtudósítói tevékenység, beindult

a sajtóiroda. A kontinensen elsőként alkalmazták az ujjnyomatok alapján történő

személyazonosító módszert, illetőleg rendszert. Az 1909-ben bevezetett új egyenruha

ékessége lett a Zrínyi-sisak, egy évvel korábban pedig létrehozták a bűnügyi múzeumot,

felállították a gyermekbíróságot. 1910-ben szabályozták az autóforgalmat. 1894-től évi

8

jelentésekben számolt be a fővárosi rendőrség a végzett munkáról. Budapest létszáma

már meghaladta a 600000-et, egy rendőrre közel 350 fő jutott.

Az állomány állt a rendőrséghez tartozó fogalmazó és kezelő tisztviselőkből, a

végrehajtó rendőrséghez tartozó fogalmazó tisztviselőkből, csapattisztekből, rendőri

őrszemélyzetből, detektívekből továbbá szakközegekből, altisztekből és szerződéses

személyzetből. Az összlétszám 1894 végén 1672 fő volt. A sikeres fővárosi rendőrség

hatásköre és illetékessége folyamatosan növekedett, terjeszkedett. Az 1910-es évek első

harmada már romló bűnügyi helyzetet élt át.

A fővárosi rendőrség államosítását, illetőleg a rendőrség megszervezését

követően megindult a küzdelem a vidéki rendőrség államosításáért. A vidéki

rendőrségek államosításáról 1919 őszén, az 5047/1919. M.E. számú kormányrendelet

döntött. E szabályozást az 1920. évi I. törvénycikk hatályban tartotta, ami egyúttal a

törvényerőre emelést is jelentette.

Az egységes állami rendőrség 7 kerületi főkapitányság – Budapest, Debrecen,

Miskolc, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Szombathely – megszervezésével jött létre. A

rendelkezésre álló megfelelő létszám mellett azonban nem jelent meg a szükséges

fegyverzet, de erőteljesen érvényesültek a trianoni szerződés korlátozó intézkedései. A

lassú fejlődést is széttördelték a pénzügyi nehézségek. 1932. január 1-jén létrejött a

vidéki főkapitányság, mellyel egy időben megszűntek a kerületi főkapitányságok.

1938-ban Budapesten 73336, vidéken 52268 bűnvádi feljelentés érkezett a

rendőrséghez, melyekből a fővárosban 52742, vidéken 37986 fejeződött be eredményes

nyomozásként. Az 1938. évi III. törvénycikk Budapest területére bevezette a helyszíni

bírságolás intézményét. 1941. november 9-én hajnali 3 órakor életbelépett a jobboldali

közlekedés, melyet hosszú és alapos előkészítő munka előzött meg.

1944-ben a rendőrséget katonásították, ami azt jelentette, hogy személyi,

szervezési, fegyverzet és felszerelés tekintetében a honvédelmi minisztérium

alárendeltségébe került, létszámát 34000 főben állapították meg. Egy belügyminiszteri

rendelet nyomán nőket is kinevezhettek a testületbe.

Megalakult a fővárosi rendőrség 13000 fős létszámmal, akik között 787 tiszt,

1600 detektív és 8000 őrszemélyzeti beosztott volt. Tavasszal megkezdődött a vidéki

főkapitányság szervezése, melynek során létrejöttek a vármegyei főkapitányságok, mint

a rendőrkapitányságok felügyelő és ellenőrző hatóságai. 1946-ban a vármegyei

9

főkapitányságokat megszűntették és a megyeszékhelyeken felügyeleti körzeteket

alakítottak ki. Február 2-ától ismét volt országos főkapitányi állás.

A rendőrségről szóló 1955. évi 22. törvényerejű rendelet, magas szinten

fogalmazta meg a testület jogállását, hatáskörét, feladatait. Vidéken igyekeztek a

rendőri erőket összevonni, aminek következtében sok helység rendőr nélkül maradt.

Ugyanakkor számtalan településen részt vettek a nemzetőrség felállításában, a személy-

és vagyonvédelem megszervezésében. 1956. december elejére megszületett az Országos

Rendőr-főkapitányság, melynek alárendeltségében működtek a Budapesti és Megyei

Rendőr-főkapitányságok, helyi szervként a rendőrkapitányságok. Innentől kezdve az

egységes rendőrség végezte az állambiztonsági, a bűnüldöző és a többi rendőri

tevékenységet.1

1 www.mklu.hu

10

III. Az Ügyészség kialakulása

Hazánkban az ügyészi tevékenység gyökerei évszázadokra nyúlnak vissza.

Királyi szervként működött a középkor óta a jogügyigazgató, akihez 1774-től hivatali

szervezet is társult. A tisztség elnevezése "a királyi ügyek igazgatója és a Szent Korona

ügyésze" feladatai kettősségét fejezte ki: hatáskörébe tartozott a korona, a király

képviselete, amely során őrködött ezek jogai felett magán- és közjogi érdekek esetén.

Feladatkörében felperesként vagy vádlóként szerepelt. A vádfunkciót a király személyét

és az államrendet veszélyeztető bűncselekmények, például felségsértés, a kincstár

érdekei elleni támadás, pénzhamisítás esetén gyakorolta a jogügyigazgató. Ő járt el a

kincstár képviseletében az olyan peres ügyekben is, amelyekben anyagilag érdekelve

volt.

A törvényhatóságokban (vármegyék, kiváltságos kerületek, városok) választott

tiszti ügyészek a 17-18. századtól működtek. Teendőik közé tartozott az önmagukról

gondoskodni nem tudók (például árvák, gyámoltak) jogainak megóvása, a büntetőjog

terén a vád alá helyezés előkészítése, a vádképviselet, a büntetések végrehajtásának

ellenőrzése. A tiszti ügyész vádlói feladatai azonban csak egyes ügyekben jelentek meg,

más ügyekben a védelmet látta el, illetve magánszemélyek részére ügyvédi

megbízásokat is teljesített. A tiszti ügyészek egymással és a jogügyigazgatóval

szervezeti kapcsolatban nem voltak.

A közvádló feladata az állami büntető igény érvényesítése volt. Az Országos

Honvédelmi Bizottmány 1849 februárjában létrehozta a rögtönítélő bíróságokat,

amelyek mellett a kormány által kinevezett és annak alárendelt közvádlók jártak el: ők

az eljárás során közreműködtek a tényállás megállapításában, majd a bizonyítás

befejeztével nyilatkoztak a vádról. 1849 májusában az Igazságügyi Minisztériumon

belül felállították az "álladalmi ügyészi osztályt" az állam érdekeit sértő

bűncselekmények miatti eljárásokra.

A szabadságharc leverése után megkezdődött a jogrendszer modernizációja. Az

új intézmények közé tartozott az államügyészség is, amely a francia minta alapján a 19.

század közepére egész Európában elterjedt. Ez azzal függött össze, hogy az európai jogi

gondolkodásban kialakult az a felfogás, miszerint a bűncselekmények a társadalom

11

egészét, így a közérdeket képviselő államot sértik, ezért annak joga van fellépni az

elkövetőkkel szemben a megsértett jogrend nevében, a törvények érvényesítéséért. Az

1867-es kiegyezés után kezdődött meg a polgári államszervezet kiépítése. Az

igazságszolgáltatást rendező törvények sorában született meg az 1871. évi XXXIII.

törvénycikk a Királyi Ügyészségről (Kütv.). Az ügyészség fő teendőjeként került

meghatározásra, hogy a jogrend büntető törvényekben meghatározott megsértése esetén

a törvény alkalmazása iránti eljárást megindítsa.

Az ügyészségi alkalmazottak a főügyésznek voltak alárendelve. A főügyész

működése során általános és egyedi utasításokat bocsátott ki. A főügyészek felett az

igazságügy-miniszter rendelkezett, s a minisztérium végezte a szervezet külső

irányítását. A királyi ügyészségnek a törvény bűnvádi és fegyelmi ügyekben adott

hatásköröket, továbbá felruházta a bírósági börtönök feletti felügyelet ellátásával.

Eljárási szabályok hiányában hosszú időn keresztül az Kütv. rendelkezései, az

igazságügy-miniszter vagy a főügyész által kiadott utasítások, állásfoglalások és a

bírósági gyakorlat alakította a hatáskört.

A Bp.(Bűnvádi perrendtartás) 1900. január 1-jei hatályba lépésével kezdetét

vette a királyi ügyészség klasszikus korszaka: az ország egész területén egységes

szabályok alapján, egy teljesen kiépített vádhatóság működött. A kódex szerint az

ügyész rendelte el és irányította a nyomozást, a rendőri hatóságokat utasította, a

végrehajtást ellenőrizte, ő szüntette meg vagy fejezte be a nyomozást. Vádat emelt, de

annak képviseletét meg is tagadhatta, a vádat megváltoztathatta, elejthette. A jelenléte

nélkül nem lehetett tárgyalást tartani, a bíróság döntései ellen pedig jogorvoslattal

élhetett.

Az I. világháború alatt bővült az ügyészség hatásköre: a kormány utasításai

szerint ellátta a sajtócenzúra feladatait, továbbá önállóan is nyomozhatott a gyorsított

bűnvádi szabályok alapján.

Az 1918 őszén kikiáltott Népköztársaság tartalmi változásokat nem hozott az

igazságügyi szervezetben, de megváltoztak a formák: a Törvényszékek mellett

államügyészségek, az Ítélőtábláknál főállamügyészségek, a Kúriánál pedig Legfőbb

Államügyészség működött.

12

A zavaros időkben megnövekedett bűnözés és a gyorsabb eljárás

követelményének eredményeként egyszerűsödtek az eljárási szabályok, s az addigi

legalitási elvet megtörve megjelent a magyar jogrendben az opportunitás néhány eleme

is. Az 1921. évi XXIX. törvénycikk alapján a főügyész hozzájárulásával az ügyész

megszüntethette a nyomozást a csekély jelentőségű, a közérdeket számba vehetően nem

sértő cselekmények miatt, ha a terhelt egyéniségéből, életviszonyaiból, a sérelem

jóvátételére irányuló törekvéséből alaposan feltehető volt, hogy nem fog újabb

bűncselekményt elkövetni. E törvény nyomozási tevékenységre is feljogosította az

ügyészséget, melynek ellenőrzése a bíróság vádtanácsának feladata lett. A törvénykezés

egyszerűsítéséről szóló 1930. évi XXXIV. törvénycikk szerint halmazat esetén az

ügyészség mellőzhette a vádemelést az olyan bűncselekményért, amely a büntetés

súlyát nem befolyásolta, sőt mellőzni kellett azon cselekmény miatt, amelynek

felderítése jelentősen késleltette volna az eljárást.

Az 1949. évi XX. törvénnyel kihirdetett Alkotmánnyal történt meg formálisan az

új államszervezet létrehozása. Ez az ügyészséget illetően gyökeres változást írt elő

azzal, hogy kimondta: a törvényesség megtartása felett az Országgyűlés által választott

és annak felelős legfőbb ügyész őrködik, aki vezeti és irányítja az ügyészség

szervezetét.

A büntető igazságszolgáltatás hatékony működéséhez szükséges feltételek

megteremtését segítette, hogy az ügyészségi törvényt és az ügyészségi szolgálati

törvényt módosító 2001. évi XXXI. törvény felhatalmazta az ügyészséget is a titkos

információgyűjtésre, továbbá újraszabályozta az ügyész büntetés-végrehajtási

felügyeleti jogkörét. Az ügyészség alapvető teendője a büntetőeljárás területén az erről

szóló 1998. évi XIX. törvény az ügyészt, mint a közvádlót jogosította fel a nyomozások

irányítására. E törvény 2003. július 1-jei hatályba lépésétől a saját nyomozás az ügyészi

tevékenység olyan szakterületévé vált, amely a vádelőkészítés elemeként nyomatékos

szerepet kapott. A 2006. évi VII. törvény lehetővé tette az addigi főügyészségi nyomozó

hivatalok nyomozó ügyészségekké való átalakítását, továbbá az ügyészi közigazgatási

jogi tevékenység külön ügyészségbe telepítését. Kimondta, hogy az ügyészségi

nyomozás, továbbá indokolt esetben más ügyészségi feladatok ellátására önálló helyi

ügyészség vagy önálló főügyészség létesíthető. Ennek megfelelően 2006-ban az

Országgyűlés létrehozta a Központi Nyomozó Főügyészséget, továbbá legfőbb ügyészi

13

utasítás alapján létrejöttek megyei (fővárosi) illetékességgel eljáró nyomozó

ügyészségek.

2004. május 1-jével Magyarországnak az Európai Unióhoz történt

csatlakozásával a magyar ügyészség - nemzeti jellege mellett - egyben uniós

ügyészséggé vált. A csatlakozás lehetővé tette Magyarországnak az Eurojustban való

részvételét is, ezáltal a magyar ügyészség teljes joggal beilleszkedett az Európai Unió

bűnüldözési rendszerébe.

Az Ütv. szabályozása alapján a legfőbb ügyész és az ügyészség feladatának

ellátása során csak az Alaptörvényre, a törvényekre és más jogszabályokra kell, hogy

tekintettel legyen. Más szervnek vagy közjogi méltóságnak nincs alárendelve, az

ügyészeknek utasítást csak a felettes ügyész, illetve a legfőbb ügyész adhat, míg a

legfőbb ügyész nem utasítható. E törvény alapján megvalósult az ügyészség teljes

szervezeti egységessége, mivel a katonai ügyészségek megszűntével a katonai ügyészek

- jogállásukat megtartva - betagozódtak az ügyészi szervezetbe, melynek

következményeként a katonai büntetőeljárásra tartozó ügyek mellett más ügyek

felderítésében, nyomozásának felügyeletében, vádképviseletében is részt vesznek.

Részletesebb az ügyészre vonatkozó büntetés-végrehajtási szabályozás, mivel az Ütv.

pontosan rögzíti azokat a területeket, amelyekre e szakterületi tevékenység kiterjed.

Eszerint az ügyész bármely időpontban és helyen ellenőrizheti a törvényekben

meghatározott joghátrányok és jogkorlátozások végrehajtásának, a fogvatartottakkal

való bánásmódnak a törvényességét, a végrehajtás alatt állók jogvédelmére vonatkozó

rendelkezések érvényesülését, továbbá ennek megfelelően jár el az utógondozás és a

bűnügyi nyilvántartás vonatkozásában is.2

2 www.mklu.hu

14

IV. A nyomozó hatóság bizonyítási szerepének történeti modelljei

A nyomozás során felvett bizonyítás megítélése alapvetően attól függ, hogy

miként közelítjük meg a nyomozó hatóság bizonyításban játszott szerepét. E szerep

megítélése döntően meghatározza a nyomozati bizonyítás tartalmát és jelentőségét az

eljárásban. A nyomozó hatóság bizonyító tevékenységével kapcsolatban három modell

létezik.

Az első modell szerint a nyomozó szerv bizonyító tevékenysége során feltárt

tények és adatok olyan bizonyítékok, melyek úgy képezhetik bírósági tárgyalás alapját,

hogy annak során közvetlenül felhasználhatók. E felfogás tehát az objektív valóság

feltárását és a tényállás megállapítását is a nyomozás feladatává teszi, így ennek az a

következménye, hogy a nyomozó hatóság az ügyészhez és a bírósághoz hasonlóan

kiveszi a részét a ténymegállapításból. Ezt követően a tárgyalási szakban a nyomozati

bizonyítékok közvetlenül felhasználhatók, így a bíróság szerepe inkább a nyomozati

anyag ellenőrzésére irányul, mint az érdemi bizonyítás felvételre. Ez a modell magán

hordja az inkvizitórius eljárási rendszer sajátosságait, mivel a nyomozóelv dominánsan

jellemzi. A kontinentális országok többségében érvényesülnek ezek a jellegzetességek.

A második modell a nyomozó hatóság szerepét a bizonyítékok felkutatásában és

rögzítésében jelöli meg. A nyomozás célja az ügyész tájékoztatása, így a bírósági

eljárásban folyik az érdemi bizonyítás, melyben a nyomozati iratok közvetlenül nem,

csak az ügyészen keresztül használhatók fel. Csak az a tevékenység minősül

bizonyításnak, amely a tárgyalási szakban a bíróság előtt folyik. A bírói

ténymegállapítás alapját a tárgyalási bizonyítási anyag képezi, amelynek ugyan részévé

válhat a nyomozati anyag, azonban ennek szerepe csak másodlagos. A nyomozati anyag

célja az ügyész tájékoztatása, így ő ítéli meg, hogy mely bizonyítékot lehet a vád

alátámasztására felhasználni, tehát ebben a felfogásban a vád csak a bírósági eljárás

alapja.3 E modell az akkuzatórius eljárási rendszer jegyeit viseli, melyben a vádelv

dominanciája érvényesül. Ez az eljárási rendszer és bizonyítási felfogás jellemzi az

angol büntetőeljárást.

A magyar büntetőeljárás vegyes rendszerben működik, tehát a nyomozóelv és a

vádelv egyensúlya jellemzi. A bírósági eljárás alapja a törvényes vád, mely a nyomozati

3 Bárd Károly: A büntető hatalom megosztásának buktatói, KJK-KERSZÖV, Budapest, 1987, 53-131.o.

15

szakban feltárt tények és összegyűjtött bizonyítékok alapján meghatározott személy,

pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekményét megjelölve a bírósági eljárás

kezdeményezésére irányuló indítvány. A bíróság a vádhoz kötve van, így csak a

megvádolt személy vád tárgyává tett cselekménye vonatkozásában hozhat határozatot.

A nyomozó hatóság szerepe a bűncselekmény és az elkövető felderítése, valamint a

bizonyítási eszközök felkutatása és biztosítása oly mértékben, hogy az ügyész

dönthessen arról, vádat emel-e. A tényállást az ügyész és a bíróság állapítja meg, ezért a

bizonyítékok értékelése is az ő feladatuk. A bizonyítás során a tényállást alaposan,

hiánytalanul, a valóságnak megfelelő módon kell megállapítani.

Az 1973-as Be. alapelvi szinten rendelkezett arról, hogy a hatóságok feladata az

eljárás minden szakában a tényállás alapos és hiánytalan tisztázása, valamint valóságnak

megfelelő megállapítása. Ebből következett, hogy a nyomozó hatóság is végzett

tényállás megállapító tevékenységet, illetve a nyomozás célja nem az ügyész

tájékoztatása volt, hanem ugyanolyan bizonyítás folyt a nyomozati szakban is, mint a

tárgyaláson. A nyomozással kapcsolatos törvényalkotási elvárás az volt, hogy okirati

formába öltöztetett perrendszerű bizonyítékokat reprodukáljon, így a tárgyaláson a

bíróság feladata a nyomozati anyag és a tárgyaláson elhangzottak összevetését fedte le.4

Az 1998-as büntetőeljárási törvény a nyomozati szak szerepét a tárgyaláshoz képest

csökkentette, a nyomozó hatóság bizonyításban játszott feladatává a felderítést és a

bizonyítékok összegyűjtését tette. Az értékelő tevékenység már az ügyész felelőssége.

Az ügyész rendelkezik a nyomozásról, tehát a nyomozás arculatát ma már döntően az

ügyész határozza meg.

Mivel a magyar büntetőeljárás a nyomozó hatóság és az ügyész kapcsolatának

kontinentális modelljére épül, a nyomozás felett az ügyész rendelkezik. Nevezett modell

szerint a nyomozó hatóság részéről az ügyész irányába folyamatos jelentéstételi

kötelezettsége áll fenn, melynek következtében időről időre számot kell adni a

nyomozás állásáról.5 Ennek figyelembevételével a nyomozás során végzett bizonyítás

felfogható oly módon, hogy a nyomozó hatóság az ügyészt próbálja meggyőzni a feltárt

bizonyítási eszközök relevanciájáról és a nyomozás folytatására alkalmasságukról. Azt

is látni kell, hogy ha az ügyész rendelkezik a nyomozásról, úgy a nyomozás és annak

4 Erdei Árpád: A trónfosztott királynő uralkodása, avagy a bizonyításelmélet szent tehene, Magyar Jog,

1991/4. sz., 214.o.

5 1998.évi XIX. törvény A büntetőlejárásról, 165. § (2) II. fordulata

16

eredménye az ügyész szakmai felelőssége, mivel végső soron a bíróság előtt az ügyész

tárja fel a tényállást és igazolja a feltételezett ismeretek valóságát.6 A nyomozást

különösen jellemzi a szelektív megismerés, mivel a nyomozó hatóság munkája

útkeresésben, személy és tárgykutatásban testesül meg, ami válogatást feltételez.

Szelektálni kell a történés elemei között, ki kell szűrni, hogy mely tények rendelkeznek

jogi vagy bizonyítási relevanciával. Amellett, hogy a nyomozó hatóság eljárási

kötelezettsége a bizonyítékok perrendszerű rögzítése, az ügyész nyomozás feletti

törvényességi felügyelete is a perrendszerű bizonyítás lefolytatását segíti elő. Az ügyész

legkésőbb a vádemelés előtt ellenőrzi az egész nyomozati anyagot annak érdekében,

hogy meggyőződjön a vádiratban megjelölt bizonyítékok törvényes eredetéről. Ennek

keretében megvizsgálja azt is, hogy a bizonyítási eszközök beszerzésekor megtartották-

e az azokra vonatkozó törvényes rendelkezéseket, illetve nem korlátozták-e

törvénysértően a gyanúsított és a védő jogait. A perrendszerű bizonyítás követelménye a

büntetőeljárás mindhárom fő alanyára és az eljárás minden szakaszára kiterjed. Már a

nyomozás során perrendszerű bizonyítást kell folytatni, hogy később a vád törvényes

bizonyítékokon nyugodjon, egyébként a nyomozás anyaga nem képes az ügyészben

olyan meggyőződést kialakítani, hogy a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok

alapján a terheltet elítéli.

A nyomozati ténymegállapítás kétirányú, a nyomozó hatóságnak egyrészt

jogilag releváns és irreleváns tényeket is meg kell állapítania, másrészt a jogilag

releváns tényeket oly módon kell meghatároznia, hogy azokból az ügyész

megállapíthassa a történeti tényállást. A nyomozó hatóság a vádemeléshez szükséges

mértékben köteles felderíteni a tényállást, a tényállás felderítettségéről azonban az

ügyész utólag, a tényállás megállapítás során határoz, ha álláspontja szerint az nem

kellően felderített, további nyomozási cselekmények elvégzéséről rendelkezhet, illetve

az eset körülményeihez képest a nyomozást felfüggesztheti, megszüntetheti.7 Az

ügyészi tényállás megállapítás a vádirat része, mivel a vád csak az által válik

törvényessé, ha tárgyát meghatározott személy, pontosan körülírt, büntetőtörvénybe

ütköző cselekménye képezi. A vádirati tényállást úgy kell megállapítani, hogy az

megalapozott és bizonyítható legyen. A vádló a bíróság előtt akkor léphet fel, ha ezt a

bizonyítékok ismeretében és birtokában megalapozottan teheti. Ennek érdekében a

6 Finszter Géza: Bizonyításelméletek a jog világában, Rendészeti Szemle, 2006/7-8., 89.o.

7 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 216. § (1)

17

nyomozásra támaszkodik, amelyben a vád megalapozásához szükséges tényeket a

nyomozó hatóságok az ügyész útmutatásai alapján, vagy önállóan felkutatják és

szolgáltatják.8

A múltbeli történés tényeit felderítve és összefoglalva a nyomozó hatóság

látszólag egy történeti tényállást tár az ügyész elé, azonban az ügyész egyrészt

kiválogatja a történés jogilag releváns tényeit és azok alapján állapítja meg a vádirati

tényállást, másrészt tényállást eljárásjogi értelemben megállapítani csak az ügyész és a

bíróság jogosult.

A ténymegállapítás és a tényállás megállapítás a jogi értékelés alapját képezi,

melyet a bizonyítékok egybevetése alapján végez az ügyész. Csak konkrét tények

megállapítása után lehetséges a jogkérdésekben állást foglalni, azonban arról sem

szabad megfeledkezni, hogy a büntetőjog absztrakt módon meghatározza a

megállapítandó tények körét, ennyiben a jogi értékelés már menet közben is

befolyásolja a ténymegállapítást. A jogkérdésekben való állásfoglalás - tehát a minősítés

- csak a ténykérdések pontos és teljes feltárását követően lehetséges. Ehhez azonban

szükséges, hogy a tényállás megállapításához szükséges tényeket a nyomozó hatóság a

vádemelési szakba jutásig megállapítsa és a tényállás részét képező tények perrendszerű

bizonyítékokkal bizonyítást nyerjenek.

Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a nyomozó hatóság és az ügyész,

illetve a bíróság mérlegelése között mennyiségi és minőségi különbségek vannak. A

nyomozó hatóság a bíróságnál szélesebb körben vizsgálódik, eleinte a számtalan változó

tényező miatt nem is végez célirányos kutatási tevékenységet. Ezért a bizonyítékok

értékelése folyamatos tevékenység, mely az ügy előrehaladásával egyidejűleg történik,

alanya a nyomozó hatóság és az ügyész. A tárgyalás szűk idő és térbeli korlátai miatt

alkalmatlan arra, hogy a bizonyítékok eredeti rögzítésére, szelektálására, felvételére,

majd értékelésére szolgáljon. Éppen ezért kell megelőznie egy olyan eljárási

szakasznak, melynek célja a bizonyítékok perrendszerű összegyűjtése. Ez a mennyiségi

különbség a bíróság előtti bizonyítás során végzett bizonyítékértékelés és a nyomozati

bizonyítékértékelés között. A nyomozást döntően az összegyűjtés, a tárgyalást pedig az

ütköztetés, mérlegelés jellemzi. A minőségi különbség abban rejlik, hogy a bíró

jogerősen, a véglegesség igényével értékeli bizonyítékokat, az ügyész

bizonyítékértékelése pedig a nyomozás feletti rendelkezésből adódóan a nyomozó

8 A Be. 2. §-ához fűzött indokolás

18

hatóság vonatkozásában felülbíráló jellegű, sőt a bizonyítékok értékelésre alapítva a

történeti tényállás megállapítás joga is az ügyészt illeti meg. A nyomozás feletti

rendelkezési jog tartalmát tekintve azt jelenti, hogy a nyomozás során a végső döntést

mindig az ügyész hozza, ugyanis ez a nyomozó hatóság és az ügyész kontinentális

modell szerinti kapcsolatának lényege, így a nyomozók és az ügyészek

bizonyítékértékelése minőségileg különbözik. Az ügyész fő feladata a vádképviselet,

ezért minden egyes döntésének - melyet a bizonyítékok vonatkozásában hoz - komoly

jogkövetkezményei vannak a bírósági eljárásra nézve. A vádat alátámasztó

bizonyítékokat az ügyész olyan pszichikus megfontolás alapján értékeli, hogy azok

meggyőzik-e a bíróságot a vád megalapozottságáról, a vádlott bűnösségéről.

Amennyiben arra a következtetésre jut, hogy nem, még az iratismertetést követően is

további nyomozati cselekményeket végeztethet.9

Az ügyész rendelkezik a nyomozásról, ő maga nyomoz vagy nyomoztat. Ha

nyomoztat, akkor a nyomozás törvényessége feletti felügyeletet gyakorol, ami a

nyomozó hatóság rendszeres jelentési kötelezettsége útján biztosítható. Az ügyész

elrendelheti a nyomozást vagy a feljelentés kiegészítését, a nyomozó hatóságot eljárási

cselekmények határidőn belüli elvégzésére utasíthatja, a nyomozási cselekményeken

jelen lehet, a nyomozás iratait megismerheti, azokat bármikor be is kérheti, a nyomozó

hatóság határozatait megváltoztathatja, hatályon kívül helyezheti, sőt a legfontosabb

határozatokat – feljelentés elutasítása, nyomozás felfüggesztése, nyomozás

megszüntetése - a nyomozó hatóság csak akkor hozhatja meg, ha az ügyész ezt nem

tartja fenn magának. Az ügyésznek arra is joga van, hogy a nyomozó hatóság által

végzett nyomozást bármikor magához vonja.10

Ez a modell szemlélteti, hogy a

nyomozati döntések végső soron az ügyész kezében összpontosulnak, ezért ha

automatikusan a nyomozó hatóság bizonyítékértékelő tevékenységét nem is zárjuk ki, a

nyomozás során a végső döntés mindig az ügyészé. Olyan eljárásjogi

jogkövetkezmények mellett, mint az ügyész vagy a bíróság, a nyomozó hatóság soha

nem értékel bizonyítékokat. A nyomozó hatóság bizonyítékértékelése soha nem

végleges jellegű, mivel az ügyész bármikor nyomozati cselekmény elvégzésére

utasíthatja, ezáltal felülbírálva a nyomozás további irányaira vonatkozó döntését. Végül

a legfontosabb érv a nyomozó hatósági és ügyészi bizonyítékértékelés minőségi

9 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 216. § (1) a) pont

101998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28. § (4)

19

elkülönítésére, mely a rendelkezési jogból levezethető, hogy a nyomozás feladata

lehetővé tenni a történeti tényállás megállapítását, azonban a nyomozó hatóságnak nem

feladata a tényállás megállapítás. Ki kell derítenie a történéseket azok tényelemeinek

összegyűjtése útján, azonban feladata ezzel le is zárul. A történeti tényállás

megállapítására legfeljebb javaslat tételi joga van, de a történeti tényállás (vádirati

tényállás) megállapítása az ügyész monopóliuma.

A fent leírtakból levonható a következtetés, habár a nyomozó hatóság

bizonyítékokkal végzett munkájában is jelen van a mérlegelés, mégis le kell szögezni,

hogy a Be. bizonyítékértékelésre vonatkozó szabálya nyelvtanilag értelmezve

képtelenséghez vezet. Rendszertani és célelvű értelmezésben azonban helytálló, mivel a

bizonyítékok értékelése az ügyészi és bírói munka lényege, a nyomozó hatóság

tevékenysége döntően a bizonyítékok felkutatására, összegyűjtésére és rögzítésére terjed

ki. Ez összefügg azzal a Be. előkészítése során lefektetett kodifikációs törekvéssel, hogy

a tárgyalás szerepét növelni kell. A nyomozás a Be. rendszere alapján nemcsak a

tárgyalási szaktól különül el, hanem a vádemeléstől is. Hagyományosan a nyomozás

végének az iratismertetést szokták tekinteni, ezt követően az ügy a vádemelési szakba

lép át. A nyomozó hatóság döntési jogköre egyszerűbb, jogi szaktudást, bizonyítást nem

igénylő kérdések elbírálására terjed ki. Az a tény, hogy a nyomozó hatóság

határozatokat hoz, a döntést és a mögötte rejlő mérlegelést mutatja, azonban a

bizonyítás felvételben a nyomozó hatóság mérlegelési tevékenysége nem a bizonyítékok

bizonyító erejének megállapításában, hanem a bizonyítékok eljárási szabályoknak

megfelelően történő rögzítésében merül ki. A Be. említett szabályának lényege

álláspontom szerint az, hogy minőségileg és mennyiségileg elkülönítse egymástól az

ügyész és a bíróság bizonyítékok értékelésében megjelenő tevékenységét a nyomozó

hatóságétól.

20

V. A nyomozó hatóság feladata és hatásköre

„A nyomozó hatóság a nyomozást az ügyész rendelkezése alapján vagy önállóan

végzi. A nyomozó hatóság önállóan végez nyomozást vagy egyes nyomozási

cselekményeket, ha a bűncselekményt maga észlelte, a feljelentést nála tették, vagy

arról más módon maga szerzett tudomást, továbbá ha az ügyész a feljelentés

kiegészítését, illetve a nyomozás lefolytatását a hatáskörébe utalta.”11

Általános nyomozó hatóság az Ügyészség és a rendőrség. A nyomozás során fel

kell deríteni a bűncselekményt, az elkövető személyét, fel kell kutatni, és biztosítani kell

a bizonyítási eszközöket. A tényállást oly mértékben kell felderíteni, hogy a vádló

dönthessen arról, vádat emel-e.

A bűnügyek túlnyomó többségében a nyomozást a rendőrség végzi.

Szervezeti felépítése: Központi (Országos Rendőr-főkapitányság), területi

(megyei rendőr-főkapitányságok), és helyi (városi rendőr-kapitányságok) nyomozó

hatóságokra, a nyomozó hatóságok nyomozó szervekre (pl. bűnügyi, rendészeti osztály

és rendőrőrs) tagozódnak. A törvényi hatáskör és illetékességi szabályok mellett széles

körű lehetőség van az ügyek utasításos elosztására.

Az Ügyészség, mint általános nyomozó hatóság egészben vagy részben

elvégezheti a nyomozást. Jelenleg Magyarországon hétféle nyomozó hatóság működik.

A rendőrségi nyomozás jelenti hazánkban a büntetőügyek általános előkészítő eljárását,

az ügyészség a vádképviselet mellett általános nyomozó hatóság és egyes esetekben

kizárólagos jogkörrel jár el. Utóbbi célra ügyészségi nyomozó hivatalokat szerveztek.

Amennyiben a nyomozó hatóságok között felmerült hatásköri összeütközés,

vagy halmazat, az illetékes ügyész jelöli ki az eljáró nyomozó hatóságot.

11

1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 35.§(1)(2)

21

V.1. Nyomozó hatóságok Magyarországon

Feltétlen Feltételes

Általános

(tipikus)

Ügyészség

minden ügyben az ügyész

rendelkezik a nyomozásról és ő

végzi, de a nyomozást a

nyomozó hatósággal is

végeztetheti

Rendőrség

városi

megyei

országos

(ide tartoznak még a nyomozó

szervek, például a bűnügyi osztály)

Különös

(nem

tipikus)

Ügyészségi Nyomozóhivatal

a Büntetőeljárási törvényben

meghatározott

bűncselekmények esetén csak ő

végezheti a nyomozást (például

mentességet élvező

személyekkel, büntetés-

végrehajtási szervezet

hivatásos és a Határőrség tagjai

által elkövetett, nem katonai

büntetőeljárásra tartozó ügyek

esetén)

Fővárosi Főügyészségen

Központi Ügyészségi Hivatal,

(Megyei) Ügyészségi

Nyomozó Hivatalok és a

katonai ügyész végzi

Nemzeti Adó-és Vámhivatal

Például a következő

bűncselekmények esetén

nyomoz:

visszaélés jövedékkel

csempészet

vámorgazdaság

Parancsnok

katonai (katonai

büntetőeljárásra tartozó ügyek

esetén)

hajón, légi járművön elkövetett

Rendőrség

(Határrendészeti

kirendeltségek)

Ha a Rendőrség észleli

vagy itt teszik a

feljelentést

Például beutazási és tartózkodási

tilalom megszegése,

embercsempészet esetén járhat el

Nemzeti Adó-és Vámhivatal

Minden esetben, amikor a

feljelentést meghatározott

bűncselekményekben

észlelik, vagy a

feljelentést nála tették

meg.

Például a NAV

hatáskörébe tartozó

bűncselekményekkel

összefüggésben elkövetett

közokirat-hamisítás,

magánokirat-hamisítás

esetén

Ha a NAV észleli vagy a

feljelentést nála tették

meg: például a

kábítószerrel visszaélés

22

bűncselekményeknél

ORFK Központi Nyomozó Hatóság

szervei

ORFK Bűnügyi Főigazgatóság

Bűnügyi Főosztály

ORFK Bűnügyi Főigazgatóság

Szervezett Bűnözés Elleni

Igazgatóság, Felderítő,

Nyomozó, Vizsgálati és

Gazdaságvédelmi Főosztály

ORFK Bűnügyi Főigazgatóság

Pénzügyi Nyomozó

Igazgatásig és annak területi

nyomozó hivatalai

ORFK Közlekedésrendészeti

Főosztály

egyes eseteinél

Rendőrség, Nemzeti Adó-és

Vámhivatal

Hatásköri összeütközés

vagy halmazat esetén az

ügyész bármelyiket

kijelölheti.

Háttér

nyomozó

szervek

Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ

Nemzetbiztonsági Szolgálatok

Információs Hivatal

Nemzetbiztonsági Szakszolgálat

Katonai Felderítő Hivatal

Katonai Biztonsági Hivatal

V.2. A Robotzsaru NEO rendszer használata

A 17/2011-es ORFK utasítás értelmében a nyomozó hatóság egy

büntetőeljárásban köteles adatközlést végezni a büntetőeljárási cselekményekről a

következő tevékenységek során: elrendelés, felfüggesztés, folytatás, vádemelés,

vádemelés elhalasztása, megszüntetés, jogerős befejezés, újra elrendelés, vádemelésre

átadás.

Ezen „papírmentes iroda” működéséhez feltétel, hogy a tisztán elektronikusan

előállított iratot a kiadmányozási joggal rendelkező vezető alá is tudja írni. Az előadó,

ügyintéző által készített irat aláírásra (jóváhagyásra) felterjeszthető a felhasználó

közvetlen vezetőjének, aki azt jóváhagyja, vagy ellenjegyzés után az ő közvetlen

vezetőjének felterjesztheti aláírásra, ellenjegyzésre (például továbbítja a felettesének).

Az irat a vezető által átszerkeszthető, jóváhagyáskor beiktatódik a soron következő

23

alszámra, az irat fejlécébe beíródnak a jóváhagyó adatai és a jóváhagyás időbélyege.

Ehhez az irathoz (alszámhoz) feladat (koordináció) is adható.

A napi ügymenet végrehajtása:

1. A felettes parancsnoknak az alá tartozó beosztottaknak jogosultságot kell biztosítania

a NEO felhasználói rendszerhez. A felettesnek meg kell határoznia a beosztott

rendszerbeli munkakörét, szerepkörét, alá-fölérendeltségi viszonyát, jogosultági szintjét.

2. Ügy/ügyirat átadás-átvétel:

Az ügykezelés során (a hatályos normák alapján) szükséges nyomon követni,

hogy mikor, hol, kinél van/volt az irat, kinél mennyi ideig volt, mikor került átadásra.

Az ügykezelőnek szükséges tudni, hogy az adott irat merre mozgott, milyen

műveleteket végeztek vele az előadók, vezetők, ennek kimutatását szolgálják az

átadókönyvek. Az átadó könyvben át lehet adni a beérkezett postát az érkeztetési

azonosító alapján, át lehet adni az iktatott anyagokat iktatószám alapján az eljáró

szervezetnek, vagy vezetőjének, és ugyanilyen átadókönyvben lehet átadni az ügyiratot

az ügyintéző előadónak. Átadásnál el kell dönteni, hogy mi legyen az anyag sorsa, ha

további munkaműveleteket akarunk végrehajtani az ügyön, akkor magunknál tartjuk,

ellenkező esetben átadjuk, ilyenkor lehetőségünk van szervezeti egységre, illetve

személyre átadni a kiválasztott ügyet. Eldönthetjük, hogy kérünk-e visszaigazolást arról,

hogy az a személy, akinek megküldtük az anyagot, mikor vette át.

3. Az ügykezelés folyamata:

I. Érkeztetés (külső szervtől, más NEO szervtől)

II. Postabontás

III. Szignálás

IV. Iktatás

V. Vezetői szignálás (Osztályra, előadóra)

VI. Ügyintézés /végrehajtás/, iratképzés

24

VII. Előadói ügylezárás (expediálási javaslat)

VIII. Végzett feladat vezetői elfogadása (kiadmányozás)

IX. Irattár

4. Érkeztetés:

Az elektronikusan érkezett és befogadható küldeményeket a rendszer

automatikusan érkeztetési azonosítóval és érkeztető számmal látja el, melyről

elektronikus értesítést küld a feladó részére. Ez a válaszlevél tartalmazza az érkeztetési

azonosítót, érkeztető számot és egy nyugtázást arról, hogy a rendszer a feladó

küldeményét befogadta, feldolgozásra átvette.

5. Postabontás:

Az érkezett küldeményeket az e feladattal megbízott személy, a postabontó

bontja fel, és a rendszer automatikusan látja el bontási azonosítóval.

6. Elsődleges szignálás:

Az iktatás során kétféle szignálást különböztetünk meg. Az első szintű szignálás

során a fő szervezeti egység vezetője, vagy az általa ezzel megbízott személy egy

előzetes válogatást végez, amely során eldönti, hogy az adott irat mely ügykörhöz

tartozik, ezzel meghatározza az alárendelt szerv hatáskörét. Meghatároz továbbá egy

végső elintézési határidőt, a kezelési feljegyzésekben rögzíti az elintézés módját, és

ennek megfelelően iktatásra továbbítja az iratot.

Ezt a szignálási szintet előzi meg az előzménykutatás, amely során az iktató vagy a

postabontó ajánlást tesz a szignáló vezetőnek, hogy az adott irat valamely korábbi

ügyirathoz érkezett, vagy önálló, új ügyirattá válik. Ezzel párhuzamosan megjelölheti az

eljáró szervet is.

7. Iktatás:

Az iktatás során (a vezetői döntést követően) az iratot nyilvántartásba kell venni.

Rögzíteni kell az irat beérkezésének pontos idejét, az intézkedésre jogosult ügyintéző

nevét, az irat tárgyát, az elintézés módját, a kezelésére vonatkozó adatokat, az irat

hollétét.

25

8. Szignálás, ügykiosztás:

A vezetőnek, amennyiben jogosult, lehetősége van szignálni, kiosztani az

ügyiratokat. Elvárás, hogy legyen egy fő szervezeti egység vezető, aki az egész

szervezeti egység felügyeletét elláthatja. Ő attól válik fő vezetővé, hogy a szervezeti

hierarchiában megfelelő, legmagasabb pozíciót foglalja el a rendszerben is. Ennek

értelmében vezetői szerepkört például az osztályvezető, osztályvezető-helyettes,

alosztályvezető illetve az általa megbízott beosztott személy tölthet be. A második

szintű szignálás során az alárendelt vezető, akinek a szervezetére lett kiosztva az

ügyirat, ellátja a rá háruló feladatokat. Például az osztályvezető szignálja az ügyet az

alosztályvezetőre. Ezt követően az alosztályvezető tovább szignálja az ügyet az

alosztályán dolgozó előadóra, vagy saját maga, mint előadó feldolgozza a rászignált

ügyet.

9. Ügyintézés, kapott feladat végrehajtása, iratképzés:

Az előadónak, akire az ügyet rászignálták, az eljárási szabályok betartásával fel

kell dolgozni azt, melynek során iratokat kell készítenie. Az első lépés, hogy az előadó a

nevére szignált ügyet a rendszerben átvegye, e nélkül nem tud az ügyében munkát

végezni. Ezután a vezető által az ügyre vonatkozó utasításait meg kell tekintenie.

10. Vezetői feladat meghatározás:

Lehetőség van a rendszerben, hogy rögzítésre kerüljenek az ügyirat vagy az

egyes irat kezelésével kapcsolatos, ügyintézőknek szóló vezetői utasítások. A vezetőnek

ki kell jelölnie a feladatot végrehajtó személyt/személyeket, a feladat határidejét,

prioritását, és szövegesen meg kell határozni a végrehajtandó feladatot.

11. Kapott feladat megtekintése:

A Robotzsaru menürendszerébe belépve az ügyintéző megtekintheti, milyen

ügyekben kapott utasításokat.

12. Kapott feladat elintézése:

A kapott vezetői utasítás végrehajtását követően az előadónak a kapott feladatot

elintézetté kell tenni a rendszerben is.

26

13. Vezetői ellenőrzés, végrehajtott feladat elfogadása:

A vezető folyamatosan figyelemmel kísérheti, hogy az általa kiadott feladatok

feldolgozásában hol tartanak a beosztottjai. A rendszerben az aktuális mezőben

megjelennek a kiadott feladatok illetve a feladat végrehajtás stádiumai. Például az

előadó mikor tekintette meg, mikor tette elintézetté. Ha a beosztott elintézetté tette a

feladatot, a vezetőnek azt ellenőrizni kell, melyet a rendszerben is dokumentálni

szükséges.

14. Expediálás:

Ez nem más, mint a postázás, az irat kézbesítésének előkészítése, a küldemény

címzettjének, adathordozójának, fajtájának, a kézbesítés módjának és időpontjának

meghatározása.

15. Vezetői kiadmányozás:

A kiadmányozásra jogosult vezetőnek, vagy az egyéb aláíró joggal bíró

személynek a külső szervek, személyek felé küldendő ügyintézők által készített vagy

saját készítésű iratot lehet hitelesíteni.

16. Expediált, kiadmányozott anyag továbbítása:

A vezetői jóváhagyást követően az expediált anyagot küldő/postázó személy

megtekinti az expediálással kapcsolatos utasításokat és annak megfelelően továbbítja az

iratot (kinek, milyen módon, hány példányt kell megküldeni).

17. Előadói ügylezárás:

Ez csak az auditált rendszerbeli ügy lezárását jelenti, nem azonos például a

bűnügy lezárással.

18. Vezetői ügylezárás, ügyelfogadás:

Ha a vezető megfelelőnek ítéli az által végrehajtott feladatot. Ügylezárást

követően szükségessé válhat az ügy átadása más szervezeti egységhez.

19. Kivezetés, irattárazás:

Az ügy feldolgozását követően a szabályzatnak megfelelően irattárazni kell.

27

A következőkben néhány képet mutatnék be magáról a Robotzsaru rendszerről, hogy az

hogyan is működik a valós életben:

1. kép. A Robotzsaru rendszer főképernyője

A Robotzsaru rendszer főképernyőjének bal oldalán a menüpontok láthatóak, a

nyomozó leggyakrabban az ügyintézői (előadói) műveletek menüpontot használja.

28

2. kép. A Robotzsaru rendszer ügyintézői (iratkezelői) menüpontja

Ez az ügyintézői, és azon belül az iratkezelés menüpont főképernyője, itt találhatóak a

baloldalon a nyomozókra kiosztott ügyek, jobb oldalon pedig az ügyekben készített

iratok. A munkaideje 90%-át a nyomozó e menüpont használatával töltik ki. Ki kell

választani a baloldalról az adott ügyet, majd jobb oldalon megjelennek az abban

található iratok. Ha az Ügyészség is ebben a rendszerben dolgozna (ami elvileg már

kötelező lenne), akkor jobb oldalon az is látható lenne, hogy milyen iratokat készített az

ügyész az adott ügyben.

29

3. kép. A Robotzsaru levelező rendszerének képernyője

Ez a Robotzsaru levelező rendszere, ide bárki tud az előadónak levelet küldeni, még az

ügyész is. Amikor a nyomozó belép a Robotzsaru rendszerbe az az első, hogy egy kis

ablak előjön a képernyő jobb alsó sarkában, ha új üzenetek érkeztek.

4. kép. A Netzsaru rendszer főképernyője

30

A Netzsaru rendszer főképernyőjének bal oldalán a menüpontok, jobb oldalt pedig a

felhasználó és a rendszer adatai láthatók. A rendszer érdekessége az, hogy ez a

főszerver, így tehát e program adataiból táplálkozik a Robotzsaru rendszer is, de csak a

Robotzsaruban lehet ügyeket feldolgozni, iratokat készíteni, a Netzsaru rendszer a

keresésekre és a kapcsolatokra szakosodott program.

5. kép. A Netzsaru rendszer Ügyészi revíziókkal kapcsolatos menüpontjai

A Netzsaru rendszerben az ügyészi revíziók menüpontban lehet látni azokat az

almenüpontokat, melyek az előadó ügyésszel kapcsolatba hozná az előadó nyomozót,

de mivel sajnos ezt sem használják az Ügyészségen, így ez sem működik.

31

6. kép. A Netzsaru rendszer folyamatban lévő revízióinak alpontja

A folyamatban lévő revíziók azt a célt szolgálnák, hogy a folyamatban lévő ügyekben

az ügyész feladatokat adna a nyomozónak, miket kell még elvégezni, stb., mint egy

ügyészi átirat szerepét szolgálná. Egyszerűbb és gyorsabb megoldás lenne, mint a

levelezés.

32

7. kép. A Netzsaru rendszer rendőrségi határidők menüpontja

A rendőrségi határidők menüpontot azért használják előszeretettel a nyomozók, mert

összegyűjti egy táblázatba a kiosztott ügyeket olyan sorrendben, hogy melyik

nyomozati határideje fog hamarabb lejárni. Ha egy nyomozónak sok ügye van, itt meg

lehet nézni, hogy melyikkel kell hamarabb foglalkozni, melyik fog nemsokára lejárni.

33

VI. Az ügyész szerepe és feladatai

„Az ügyész a közvádló. Az ügyész kötelessége, hogy mind a terheltet terhelő és

mentő, mind a büntetőjogi felelősséget súlyosító és enyhítő körülményeket az eljárás

minden szakaszában figyelembe vegye. Az ügyész azokat a jogokat gyakorolja,

amelyek azt az ügyészséget illetik, ahol az ügyész működik. Az ügyész a vádemelés

feltételeinek megállapítása végett nyomozást végeztet vagy nyomoz. Ha a nyomozó

hatóság önállóan végez nyomozást vagy egyes nyomozási cselekményeket, az ügyész

felügyel arra, hogy azt a törvény rendelkezéseit megtartva végezzék (nyomozás feletti

felügyelet), az eljárásban részt vevő személyek a jogaikat érvényesíthessék.” 12

Ennek érdekében az ügyész a törvényben13

meghatározott nyomozati cselekményeket

végezhet és intézkedéseket tehet.

„Ha az ügyész nyomoz, bármely nyomozó hatóságot – annak illetékességi

területén – nyomozási cselekmény elvégzésére utasíthatja, a legfőbb ügyész az ügy

ügyészségi nyomozása során más nyomozó hatóságok tagjait az országos vezető

egyetértésével igénybe veheti. Az ügyész ellenőrzi a büntetőeljárás során elrendelt, a

személyes szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedések

törvényes végrehajtását. Az ügyész az e törvényben meghatározott feltételek esetén

vádat emel, és a bíróság előtt – a magánvád és a pótmagánvád esetét kivéve – a vádat

képviseli, vagy dönt a közvetítői eljárásra utalásról, a vádemelés elhalasztásáról,

illetőleg részbeni mellőzéséről. Az ügyész a vádat elejtheti vagy módosíthatja. Az

ügyész az ügy iratait a bírósági eljárásban megtekintheti, és indítványtételi jog illeti meg

az ügyben felmerült minden olyan kérdésben, amelyben a bíróság dönt.” 14

Kizárólag az Ügyészség végzi a nyomozást a törvényben15

meghatározott

bűncselekmények miatt.

12

1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28.§ 13

1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28.§ (4) bekezdés a) – e) pontjai 14

1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28.§ (5) – (7) bekezdései 15

1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 29.§ a) – h) pontjai

34

Kizárólag az Ügyészség nyomoz az olyan bűncselekmények miatt indult

ügyekben, amelyekben - az állami szervek törvényes működése, az Országgyűlés által

megválasztott tisztségviselők, az országgyűlési képviselők, valamint az

igazságszolgáltatás hitelébe vetett bizalom megóvása és erősítése, a sértettek vagy az

elkövetők személye miatt - garanciális okból alapvető követelmény a nyomozást végző

szerv függetlensége.

Az Ügyészség nem tartozik sem az államhatalmi-képviseleti, sem a

kormányzati-végrehajtói hatalomhoz, de még inkább kétarcú a büntetőeljárásban. Az

Ügyészség, mint közvádhatóság széles körben felügyeli a büntetőeljárás előkészítő

szakaszát, a nyomozást, többé-kevésbé ő maga az eljáró hatóság. A bírósági eljárásban

már csak közreműködő. A vádat írásban az ügyészség vezetője emeli, de az ügyész

képviseli.

Az ügyész feladata: a nyomozás, a nyomozás felügyelete és a vádképviselet. Az

ügyészség szervezete szigorúan alá-fölérendelt, minden ügyész függ a felettesétől.

A Legfőbb ügyész és az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként az

állam büntetőigényét érvényesíti. Az ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más

jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes

cselekmények megelőzését.

A legfőbb ügyész és az ügyészség törvényben meghatározottak szerint:

a) jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben,

b) képviseli a közvádat a bírósági eljárásban,

c) felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett,

d) törvény által meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol.

Az ügyészség feladatai tehát két fő csoportba oszthatók. Az egyikbe a büntető

igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó, önmagában is sokrétű tevékenység tartozik, amely

akként összegezhető, hogy az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként

érvényesíti az állam büntetőjogi igényét.

35

E körben elsőként az ügyész nyomozás felügyeleti és vád előkészítési

tevékenysége jut szerephez, amely a büntetőeljárás három önálló szakaszából kettőt ölel

fel: a nyomozást és a vádemelési (ügyészi) szakaszt.

Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (Ütv.) az ügyész nyomozással és

vádemeléssel kapcsolatos feladatait is meghatározza. Lényegi elemei, hogy az ügyész a

vádemelés feltételeinek megállapítása végett nyomozást végeztet, felügyeli a nyomozó

hatóság önálló nyomozását, illetve a büntetőeljárási törvényben meghatározott

esetekben a nyomozást maga végzi.”16

A nyomozás során az ügyész a büntetőeljárás hatékony és a lehető leggyorsabb

lefolytatása érdekében rendelkezik az ügyről, a nyomozás elvégzendő feladatairól. A

nyomozásra vonatkozó intézkedéseiért, az általa elvégzett eljárási cselekmények, az

általa tett intézkedések és meghozott határozatok megalapozottságáért, jogszerűségéért

felelős.

A nyomozás feletti felügyelet keretében az ügyész a törvényben meghatározott

jogkörei felhasználásával minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy

a nyomozó hatóság az önálló nyomozását törvényesen, az emberi jogok tiszteletben

tartásával, a vádemelés kérdésében történő döntésre alkalmas módon teljesítse. Az

ügyész gondoskodik arról, hogy a nyomozás során a büntetőeljárás résztvevőinek jogai

érvényesüljenek.

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) alapvetően

megváltoztatta a nyomozás szerepét a büntetőeljárásban, amikor feladataként a

bűncselekmények és az elkövető felderítését, a bizonyítási eszközök és bizonyítékok

felkutatását, összegyűjtését, megőrzését és azokról az ügyész tájékoztatását határozta

meg. A nyomozás tehát arra szolgál, hogy tisztázza: van-e a vádemelésnek oka,

megvannak-e a feltételei, vagy azok időlegesen vagy véglegesen hiányoznak. A törvény

értelmében a nyomozás a vádat előkészítő eljárássá vált, ezért lett a nyomozás ura az

ügyész.

16

2011. évi CLXIII. törvény Az ügyészségről, 17.§

36

A nyomozó hatóság (a rendőrség, meghatározott ügyekben a Nemzeti Adó- és

Vámhivatal) a nyomozást az ügyész rendelkezése alapján vagy önállóan végzi. Utóbbi

esetben az ügyész a rendelkezési jogát a nyomozás feletti törvényességi felügyelet

eszközeivel gyakorolja. Az ügyész utasításokkal irányítja a nyomozást, amelyek

bármely - s akár valamennyi - eljárási cselekményre és az érdemi befejezés módjára is

kiterjedhetnek. Az ügyész betekinthet a nyomozó hatóság irataiba, nyilvántartásaiba, a

nyilvántartások adatait felhasználhatja. A nyomozó hatóságtól az ügy nyomozását az

ügyész bármikor magához vonhatja.

Az ügyészség a vádemelés feltételeinek megállapítása végett a torvényen meghatározott

esetekben nyomozást végez, ezekben az esetekben beszélhetünk Ügyészségi

nyomozásról: a kizárólagos hatáskörébe tartozó bűncselekmények miatt, az olyan

ügyben, amelyben az országos hatáskörű nyomozó hatóság vezetőjével szemben a

Büntetőeljárási törvényben szabályozott kizárási ok áll fenn, valamint az olyan ügyben,

amelyben a nyomozást magához vonta. 17

Az első két esetben a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) és a helyi

ügyészségnek tekinthető nyomozó ügyészségek járnak el (Pl. Miskolci Nyomozó

Ügyészség). A 11/2003. LÜ utasítás meghatározza azokat az eseteket, amikor a

Központi Nyomozó Főügyészség jár el. Ezeken kívül a Büntetőeljárási törvény 29. §-

ában taxatíve meghatározott bűncselekmények esetén a nyomozó ügyészségek járnak el.

Ezen szabályozás oka, hogy ezekben az ügyekben, az állami szervek törvényes

működése, az Országgyűlés által megválasztott tisztségviselők, az országgyűlési

képviselők, valamint az igazságszolgáltatás hitelébe vetett bizalom megóvása és

erősítése, a sértettek vagy az elkövetők személye miatt, garanciális okból alapvető

követelmény a nyomozást végző szerv függetlensége.

A harmadik esetben az az ügyész is nyomozhat, aki az ügy elbírálására illetékes bíróság

mellett működik. Ez utóbbi eset, amikor az ügyész a nyomozást magához vonja,

ritkának mondható.

Az ügyész és a nyomozó hatóság kapcsolatának az ügyek kisebb hányadára

kiterjedő speciális esete, amikor a nyomozó hatóság önállóan nyomoz, s az ügyész

17

11/2003. Ügyészi Közlöny, Legfőbb Ügyészi utasítás 48-55.§

37

ennek valamennyi lényeges mozzanatát figyelemmel kíséri (fokozott ügyészi

felügyelet).

„Az ügyész a nyomozó hatóság önállóan végzett nyomozása felett a törvényben

meghatározott esetekben fokozott felügyeletet gyakorol.” 18

Fokozott felügyelet gyakorlása esetén az ügyész a nyomozás iratait teljes

terjedelmében megvizsgálja, és haladéktalanul megtesz minden intézkedést, amely a

felügyelet céljának elérése érdekében szükséges. A gyakorlatban az olyan

nyomozásokban, ahol fokozott ügyészi felügyelet lett elrendelve, azokban minimum

havonta egyszer meg kell küldeni a nyomozati iratokat az előadó ügyésznek, aki az

iratok áttanulmányozása után határidő megjelölésével újabb utasításokat ad elmaradt

vagy újabb nyomozati cselekmények elvégzésére, valamint határnapban megjelöli

azt, hogy mikor kell számára újból az iratokat betekintésre megküldeni és a fokozott

ügyészi felügyelte végén utasítást ad a nyomozás befejezésére.

8. kép. 9. kép.

18

11/2003. Ügyészi Közlöny, Legfőbb Ügyészi utasítás, 37.§

38

8.-9. kép: A fenti képeken az erőszakos közösülés bűntette és más bűncselekmények

elkövetése miatt indult nyomozás során az előadó ügyész tekintettel az ügy

hiányosságaira fokozott ügyészi felügyeletet jelentett be és külön átiraton utasítja a

nyomozót, hogy végezze ütemezettebben a nyomozati munkát, mivel az utolsó

hónapban egyetlen nyomozati cselekményt sem foganatosított. Előírja továbbá, hogy

milyen hiányosságot pótoljon és a nyomozati iratokat legközelebb mikor mutassa be

számára.

„Tehát a fokozott felügyelet során az ügyész hivatalból, rendszeresen ellenőrzi

a nyomozás állását, és ennek megfelelően teszi meg a szükséges intézkedéseket.

A határidőt úgy kell megállapítani, hogy a fokozott felügyelet gyakorlása során az

ügyész az ügyet havonta megvizsgálhassa.

Az ügyész a nyomozó szerv vezetőjével írásban közli, ha az ügyben fokozott

ügyészi felügyeletet gyakorol. A fokozott felügyelet során az ügyész minden

eljárásáról feljegyzést készít, intézkedéseit írásba foglalja, azokat - a házi iratok

részeként - a felettes ügyészhez történő felterjesztéseihez csatolja.”19

A nyomozó hatóságnak a nyomozás elrendeléséről, annak állásáról, továbbá ha

olyan eljárási cselekmény teljesítése szükséges, amelyről az ügyész vagy a bíróság

dönthet, az ügyészt tájékoztatnia, s e döntést kezdeményezve előterjesztést kell tennie.

A nyomozó hatóság vezetője köteles biztosítani, hogy az ügyész a felügyeleti és

rendelkezési jogát gyakorolhassa. Felelős azért, hogy a nyomozó szerv a nyomozásra

vonatkozó ügyészi utasításokat határidőre, szakszerűen, hiánytalanul és törvényesen

teljesítse akkor is, ha véleménye attól eltérő.

Jelentőségénél fogva kiemelkedik a nyomozás során végzett ügyészi

tevékenységek közül az ügyésznek az előzetes letartóztatással kapcsolatos ténykedése.

Magyarországon 1989 óta az előzetes letartóztatást az ügyész indítványára csak a

bíróság rendelheti el. Az esetek többségében az ügyész a nyomozó hatóság

előterjesztése alapján, kisebb hányadában saját kezdeményezésére tesz indítványt a

személyes szabadságot súlyosan korlátozó kényszerintézkedés alkalmazására.

19

2011. évi CLXIII. törvény Az Ügyészségről, 37-39.§

39

A közvádra üldözendő bűncselekmények terén az ügyészség vádemelési

monopóliummal rendelkezik: a bíróság csak annak a büntetőjogi felelősségéről dönthet,

aki ellen az ügyész vádat emelt. Az ügyész a törvényben meghatározott feltételek

fennállása esetén emel vádat, vagy dönt a vádemelés elhalasztásáról, annak részbeni

mellőzéséről, illetőleg az ügy közvetítői eljárásra utalásáról. Amennyiben a vádemelés

feltételei időlegesen hiányoznak, az ügyész a nyomozást felfüggeszti, ha pedig

véglegesen, akkor megszünteti azt.20

A nyomozásért, annak során végrehajtott cselekményekért, eredményességéért is

önállóan felel. Amikor „csak” felügyeletet gyakorol a nyomozó hatóság felett, akkor az

ebben az esetben önállóan nyomoz, vagy végez nyomozati cselekményeket. Ennek

során a nyomozó hatóság maga határozza meg a nyomozás irányát, a tisztázandó

kérdéseket, ugyanakkor ezek kivitelezésébe az ügyész széles körben beleszólhat.

Mindennek az a célja, hogy a nyomozás törvényesen folyjék, az eljárásban részt vevő

személyek jogaikat érvényesíthessék.

20

www.mklu.hu

40

VI.1. Az ügyész jogállása

A nyomozást az ügyész végzi, legtöbb esetben a konkrét nyomozási feladatokat

átadja a nyomozó hatóságnak. Ezen belül:

Az ügyész rendelkezik a nyomozásról

Az ügyész a nyomozó hatóságokat utasítja

Az ügyész betekinthet a nyomozó hatóságok nyilvántartásaiba és ezek adatait

felhasználhatja

Egyes nyomozási cselekmények teljesítése végett az ügyész akkor is a nyomozó

hatósághoz fordulhat, ha egyébként a nyomozást maga végzi

Az ügyész a határozatai előkészítésére a nyomozó hatóságot utasíthatja.

A nyomozó hatóság a nyomozást határidőre teljesíti, az ügyről az ügyészt

folyamatosan tájékoztatja.

41

VII. A nyomozó hatóság és az ügyész kapcsolatának modelljei

A nyomozó hatóság és az ügyész kapcsolatára Európában két modell alakult ki:

1.) az angol modell

2.) a kontinentális európai modell

A két modell között a legszembetűnőbb különbség az, hogy az angolszász modell esetén

a nyomozás során a rendőrségé a vezető szerep, míg ez a kontinentális európai

modelleknél az ügyészé.21

1.) Az angol modell

Angliában és Walesben a nyomozó hatóságok és az ügyészség kapcsolata laza. A

nyomozó hatóság a tudomására jutott bűncselekmény miatt saját döntése alapján rendeli

el és folytatja le a nyomozást, és erről nem is köteles értesíteni az ügyészséget. A

nyomozás lefolytatásába az ügyésznek egyáltalán nincs beleszólása. Az ügyész nem

nyomozhat önállóan, és nem utasíthatja a nyomozó hatóságot a nyomozás mikénti

lefolytatására. A nyomozás befejezését követően a rendőrség vezetője eldönti, hogy az

ügy alkalmas-e a vádemelésre vagy sem. Ha megszünteti az eljárást, az ügy befejeződik,

mert ez ellen a döntés ellen nincs jogorvoslati lehetőség.

Ha vádemelésre alkalmasnak tartja, megküldi az ügyésznek. Az ügyész ekkor

találkozik először a büntető ügy irataival. Ő ez alapján dönti el, hogy vádat emel-e vagy

sem. Továbbá az ügyésznek arra sincs joga, hogy a nyomozási anyag hiányosságainak

pótlására kötelezze a nyomozó hatóságot, erre csupán indítványt tehet.22

2.) Kontinentális európai modell

Ezen modellt képviselő országok esetén a nyomozás feletti rendelkezés az ügyész

kezében van. Ha bűncselekmény elkövetése jut a nyomozó hatóság tudomására,

értesítenie kell az ügyészt. Az ügyész rendeli el a nyomozást és határozza meg a

szükséges nyomozási cselekményeket. A nyomozó hatóságok a nyomozás lefolytatása

21

Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.,

Budapest, 2007, 203. o. 22

Farkas Ákos- Róth Erika: I.m., 203. o.

42

során még funkcionális függetlenséget sem élveznek, feladatuk kimerül az ügyészi

utasítások teljesítésében. Ez kétféleképpen történhet:

Az ügyész nyomoz, és ennek során a nyomozási cselekmények elvégzésére

utasítja a nyomozó hatóságot, aki az ügyész nevében jár el, cselekményei az ügyészi

nyomozási cselekményekkel esnek egy tekintet alá. Ilyenkor a nyomozó hatóság olyan

nyomozási cselekményeket végez, amelyeket egyébként önállóan nem végezhetne el.

A másik esetben az ügyész nyomoztat, és a nyomozó hatóság segítségét veszi

igénybe. A nyomozó hatóság saját nevében, önállóan, viszont az ügyész érdekében jár

el. Mindegy azonban, hogy az ügyész nyomoz vagy nyomoztat, a nyomozó hatóság a

jogszabályok szerint csak végrehajtó-segítő szerepet tölt be, bár az ügyészség

alkotmányos helyzete országonként különböző lehet. Ennek során a nyomozó hatóság

nyomozási cselekményeket kezdeményezhet, és önállóan is elvégezhet. Ez a lehetőség

azonban csak azoknál a bűncselekményeknél áll fenn, ahol az elkövetőt tetten érték,

vagy ha a késedelem veszéllyel járna. Az önállóság azonban ekkor sem teljes, ugyanis

egyrészt a kezdeményezés jogszerűsége is ügyészi ellenőrzés alá esik, másrészt az

elvégzett nyomozási cselekményről jelentést kell készítenie.

Az ügyész a nyomozás során hatáskörét bizonyos feltételek esetén delegálhatja a

nyomozó hatóságnak, de vannak olyan intézkedések, amelyek kizárólagos ügyészi

hatáskörbe tartoznak. A nyomozás befejezését követően a legtöbb európai országban

kizárólag az ügyész jogosult dönteni a vádemelésről. Ha a feltételek fennállnak, a

legalitás elvéből következően kötelező a vádemelés, míg az opportunitás elvét valló

országokban az ügyész a feltételek fennállása esetén is dönthet az eljárás megszüntetése

mellett.23

Az Ügyészség munkájának mintegy 80 %-át a büntetőjogi feladatok adják.

Felügyeli a nyomozóhatóságok munkáját azokban az ügyekben, amelyekben önállóan

nyomoznak. A nyomozás törvényességének biztosításának érdekében az ügyész

különböző utasításokat adhat a nyomozóhatóságoknak, sőt magát a nyomozást is

átveheti. Erre nyilván csak ritkán kerülhet sor, hiszen ez munkateher emelkedéssel is

járna. Ezen kívül vannak olyan bűncselekmények, illetőleg olyan elkövetők, akikkel

23

Farkas Ákos- Róth Erika: I.m., 203-205. o.

43

szemben kizárólag az ügyészség folytathat le eljárást. Rendkívül fontos, hogy az

ügyészség egyben jogorvoslati fórum is.24

VII.1. Felmerülő problémák a kapcsolattartás során

A nyomozó hatóság és az ügyész között a Be. hatálybalépésével kialakult

felelősségi és döntési kompetencia problémái arra a koncepció-váltásra voltak

visszavezethetőek, amelyek a büntetőeljárásban a nyomozás helyét érintették. A Be.

megalkotói szakítani kívántak azzal, hogy a nyomozás és a bírósági eljárás egyenrangú

szerepet töltsön be. A változtatás egyik lényeges eleme az volt, hogy a nyomozás

feladatául az ügyészi vád előkészítését jelölték meg. A Be. eredetileg az ügyész

feladatai között nem is rendelkezett az ügyész és a nyomozó hatóság viszonyáról,

csupán megállapította, hogy az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett

nyomozást végez vagy nyomoztat.25

Még a Be. hatálybalépése előtt a törvényhozó indokoltnak tartotta, hogy az

ügyész feladatait az eredeti rendelkezések bizonyos átszerkesztésével és kiegészítésével

lényegesen bővebben sorolja fel. Garanciális szempontból különösen fontosnak ítélte a

törvényhozó, hogy a Be. meghatározza az ügyésznek azokat a feladatait, amelyek a

nyomozó hatóság által önállóan végzett nyomozás, vagy egyes nyomozási

cselekmények esetén az ügyész felügyelete körébe tartoznak.

A Be.-t a büntetőeljárások időszerűségének javítása céljából módosító 2009. évi

LXXXIII. törvény 4. §-ához fűzött indokolás szerint a jogalkalmazásban felmerült

problémák felhívták a figyelmet arra, hogy a Be. még mindig nem szabályozza kellő

részletességgel a nyomozó hatóság és a nyomozás feletti felügyeletet ellátó ügyész

közötti feladatmegosztást, illetve az ennek kapcsán meghozott döntési kompetenciát és

a felelősséget. A Be. hatályos új szabályozása már megjelöli a nyomozás feletti

felügyelet fogalmát, illetőleg pontosítja az ügyésznek a nyomozás felügyelet során

gyakorolható jogait.

24

www.magyarorszag.hu 25

1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28.§(2)

44

A törvény kifejezett rendelkezést tartalmaz arra, hogy az ügyész és a nyomozó

hatóság nem köteles minden esetben írásban érintkezni egymással, módot ad a kevéssé

formalizált puhatolásra a büntetőeljárás megindítása után és szűkíti azoknak a

kérdéseknek a körét, amelyekről az ügyész és a nyomozó hatóság kizárólag határozat

formájában dönthet. A garanciális szabályok azonban a hatályos joggal csaknem azonos

részletességgel szerepelnek a törvényben.

A törvény újraértelmezi az előkészítő szakasz szerepét, kimondva, hogy a

nyomozás feladata a vádemelés feltételeinek megállapítása. Ennek megfelelően változik

meg a kapcsolata a nyomozó hatóságnak és az ügyésznek is: amíg jelenleg az ügyész a

nyomozás felett döntően utólagos törvényességi felügyeletet végez, addig a törvény

szerint - főszabályként - a jövőben az ügyész irányítja a nyomozást, a nyomozó hatóság

önállósága szűkebb körű lesz.26

Azokban a megyékben (Borsod-Abaúj-Zemplén megye is ide sorolható), ahol

kiemelkedően magas a bűnügyek száma a többi megyével összehasonlítva, alapvetően

nagy terhet jelent a nyomozó hatóságok számára. Laikus számára a nyomozó hatóság

munkája egyet jelent a sértett, a gyanúsított és a tanúk kihallgatásával. Ez azért

korántsem ennyire egyszerű. Mindamellett, hogy a felderítés önmagában egy hosszú

folyamat, a határidők betartását nagymértékben megnehezíti a „papírmunka” azaz, hogy

minden cselekményt precízen dokumentálni kell. Ezt már „csak” az nehezíti, hogy ha az

ügyész netalántán „szakértőnek” képzeli magát, és olyan pót nyomozati cselekményeket

rendel el, amit ha később megkérdeznek tőle, maga sem tudja, hogy miért így kérte.

Mindenki által elfogadható tény, hogy úgy, mint a nyomozó hatóság, az Ügyészség sem

szűkölködik a munkában, de egy kis minimális odafigyeléssel a felére lehetne

csökkenteni a pótnyomozások elrendelését, ebből adódóan a további nyomozati és a

papírmunkát egyaránt. Néhány ilyen esetet bemutatnék a szakdolgozatomban:

26

www.mabie.hu

45

10. kép. 11. kép.

12. kép. 13. kép.

46

10.-13. kép: Az Ügyészség a befejezés előtti betekintésre beküldött mindkét ügyben a

nyomozati iratok áttanulmányozását követően leírja és állást foglal abban, hogy a

megküldött iratokat áttanulmányozta és megállapítja, hogy a nyomozások befejezhetőek

és vádemelésre alkalmasak. Ezek után a megküldött nyomozati iratokat úgy küldi

vissza, hogy a nyomozás nem fejezhető be, további nyomozati cselekmények elvégzését

rendeli el, melyet három oldalon át sorol fel és részletez, továbbá soronkívüliséget kér,

mivel az ügyekben a gyanúsítottak előzetes letartóztatásban vannak fogva tartva.

Fenti büntetőügyek nyomozása során egyébként az elkövetők a bűncselekmény

helyszínétől nem messze elfogásra kerültek, kihallgatásuk alkalmával részben beismerő

vallomást tettek és a nyomozást a rendelkezésre álló törvényes nyomozati határidőn

belül, annak hosszabbítása nélkül két hónap alatt sikerült befejezni, minden

bizonyítékot beszerezni és vádemelési javaslattal a Járási Ügyészség részére

megküldeni.

A nyomozásban a nehézséget az jelentette, hogy a gyanúsítottak a nyomozás

elrendelésétől fogva az elfogásuk miatt őrizetben, majd ezt követően előzetes

letartóztatásban fogva voltak tartva a B-A-Z Megyei BV Intézetben, minden egyes a

velük kapcsolatos, személyes megjelenést kívánó nyomozati cselekmény

végrehajtásához BV kikérőt kellett készíteni, melyet ügyészi ellenjegyzéssel a BV

Intézetnek továbbítottunk. Ebből adódóan a nyomozati irat többször is megjárta az

Ügyészséget és elviekben az előadó ügyésznek azt tanulmányoznia is kellett, de a

pótnyomozás elrendelése nem ezt takarja, hiszen az ügyész elég nagy hiányosságokat

tárt fel. Az egymásnak ellentmondásos ügyészi átiratoknak, mint kiderült az volt az oka,

hogy a nyomozás kezdetében egy ügyészségi fogalmazó volt az ügy előadó ügyésze és

mivel a fogalmazó hölgy időközben más ügyészségre került, ezért az ügy előadója egy

idősebb, sokkal tapasztaltabb ügyésznő lett, aki azonnal feltárta az ügy hiányosságait.

Mivel a nyomozás törvényes felügyeletét az Ügyészség látja el, ezért az átiratokban és

állásfoglalásokban leírtak a rendőrség, mint nyomozó hatóság részére szinte kötelező

érvényűnek kell tekinteni, az abban foglaltakat maradéktalanul végre kell hajtani.

47

14. kép. 15. kép.

14.-15. kép: Három gyanúsítottból álló lopás bűntett ügyében a nyomozó hatóság

befejezés előtti betekintés céljából megküldi az Ügyészségnek az iratokat, mivel

álláspontja szerint az egyik gyanúsítottal szemben a nyomozás megszüntetése, míg a

másik kettő vonatkozásában vádemelés javasolt. Erre az Ügyészség visszaküldi az

iratokat arra tekintettel, hogy ő nem kérte be az iratokat betekintés végett és a

cselekmény bonyolultsága egyébként sem indokolta ezt. Ezek után a nyomozó hatóság

vádemelési javaslattal megküldött nyomozati iratait és az ügyészség visszaküldi azzal,

hogy további nyomozati cselekmények elvégzése szükséges. Ez ügy nyomozása során,

ha az előadó ügyész elolvasta volna a betekintésre megküldött nyomozati iratokat,

akkor már korábban, pótnyomozás elrendelése nélkül is tudta volna utasítani az előadó

nyomozót a szükséges nyomozati cselekmények elvégzésére.

A fenti ügyben a nyomozás kissé elhúzódott tekintettel a környezettanulmány nyomozó

hatóság felé történő késedelmes megküldésére, ezért a nyomozati határidőt egy

alkalommal a nyomozó hatóság előterjesztésére két hónappal a Járási Ügyészég

meghosszabbította.

48

16. kép. 17. kép.

18. kép.

49

16.-17. kép: Dolog elleni erőszakkal szabálysértési értékre elkövetett lopás vétség miatt

indult büntetőeljárás K. Péter ellen, mely ügyben az ügyész az ügyész további

nyomozást rendelt el mivel megállapította, hogy a gyanúsított több rendbeli visszaélés

okirattal vétségét is elkövette.

18. kép: Az ügyben az ügyész által előírt nyomozati cselekménye elvégzését követően

az ügy befejezés előtti betekintésre meg lett küldve és az előadó ügyész az elvégzett

nyomozati cselekményekkel egyetértett és megállapította, hogy a nyomozás

befejezhető.

19. kép. 20. kép.

19.-20. kép: A vádemelési javaslattal megküldött ügyben az ügyész a gyanúsítottal

szemben vádat emelt, de részben a nyomozást megszüntette tekintettel arra, hogy az

okirattal visszaélés vétségét és a készpénzt-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés

vétségét a gyanúsított formálisan ugyan elkövette, de az egységes bírósági gyakorlat

szerint önmagában az okiratok elvétele nem valósítja meg a bűncselekményt. Tehát

fentiek alapján az ügy ezen bűncselekményekre előírt további nyomozati

cselekményeknek (folytatólagos gyanúsított kihallgatás, folytatólagos tanú (sértett)

kihallgatás) nem volt értelme, ezzel is a nyomozó leterheltségét növelte az előadó

50

ügyész, hiszen újabb tény vagy körülmény nem merült fel az ügyben, a gyanúsított és a

sértett is fenntartotta a korábban tett vallomásaikat.

Az ügy érdekessége még, hogy a gyanúsított egy másik sértett sérelmére is elkövetett

hasonló jellegű bűncselekményt, ezért a két ügy egyesítésére került sor. A nyomozás

során tekintettel a fiatalkorú elkövetőre és annak gyenge fokú elmeállapotára, a

nyomozási határidő két hónappal történő meghosszabbítására került sor, mely során

beszerzésre került a környezettanulmány és az igazságügyi elmeorvosi szakvélemény is.

A gyanúsított a kihallgatása alkalmával a bűncselekmények elkövetését elismerte. A

nyomozati irat két alkalommal is járt az előadó ügyészségnél, egy alaklommal a

határidő hosszabbításakor, egyszer pedig a befejezés előtti betekintésen és mind a két

alkalommal az ügyész nem talált hiányosságot vagy eljárásjogi hibát a nyomozati

iratokban. Ezt követően az ügy pótnyomozását rendelte el az ügyészség, mivel G. Ernő

sérelmére a gyanúsított okirattal visszaélés vétségét is elkövette. A pótnyomozás során

az előírt nyomozati cselekményeket elvégeztük, majd az ügyet ismételt vádemelési

javaslattal küldtük meg.

21. kép.

51

21. kép: Közokirat-hamisítás bűntette (mozgáskorlátozott parkolási igazolvánnyal

visszaélés) miatt indult eljárásban a gyanúsított bűnösségére is kiterjedő, tényfeltáró,

beismerő vallomást tett. Az Ügyészség azzal küldte vissza a nyomozati anyagot és

rendelt el további nyomozást, hogy be kell szerezni a cselekmény elkövetésének napján

a gyanúsított és a közokirat tulajdonosa mobiltelefonjának híváslistáját a

cellainformációval együtt, hogy aznap a gyanúsított és annak édesapja, aki a közokirat

tulajdonosa volt hol tartózkodott, de ennek az ügy szempontjából véleményem szerint

nem volt relevanciája. Az elfogott gyanúsított részben beismerő vallomást tett, de

megemlítette azt is, hogy ő igaz nem az édesapjával érkezett a parkolóhelyre és vele

együtt tette ki a gépjármű ablakába a közokiratot, de őt várta. A rendőrök jelentése azt is

tartalmazta, hogy az intézkedés során több mint egy fél óra eltelt, de nem érkezett meg a

parkolás helyszínére, valamint próbálták az édesapát is mobiltelefonon elérni, de az ki

volt kapcsolva. A bűnügy nyomozása során mivel minden feltétel fennállt, a Miskolci

Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály, Bíróság elé állítási Alosztálya kapta meg ahol az

előadó nyomozó az ügyet 22 nap elteltével az ügyészség részére vádemelési javaslattal

meg is küldte. Érdekessége az ügynek még az volt, hogy a pótnyomozás során a

mobilszolgáltatóktól beszerzett híváslista és cellainformáció sem tartalmazott az ügy

szempontjából értékelhető adatot, mivel az adott mobilszolgáltató hálózatában Miskolc

belvárosa két nagy cellára van lebontva és ezen cellák adataiból csak az állapítható meg,

hogy a cellák körbeli területátmérője több kilométer nagyságú, amiben benne volt a

gyanúsított elfogásának helyszíne és az édesapa lakcíme is. Erre tekintettel, mivel az

ügyészség álláspontja szerint csak a gyanúsított vallomása áll rendelkezésre, mint

bizonyíték, ezért a nyomozást bizonyíték hiányában a Be. 190. §. (1) bekezdés b) pontja

alapján megszüntette.

További esetek:

- Az Ügyészség a kényszerítés bűntette miatt folyamatban lévő nyomozás

megszüntette, mivel véleménye szerint nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése,

majd az indokolásban kifejti az előadó ügyész, hogy megtörtént ugyan a kényszerítés,

de mivel nem bűncselekmény ezért megszünteti az eljárást. Mindezek után a

Főügyészség visszaküldi az iratokat, miszerint a nyomozás megszüntetése anyagi

52

jogszabályt sért, és a gyanúsított a kényszerítés bűntette mellett a maradandó

fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettét is elkövette, majd pedig megállapítja, hogy

a nyomozás tovább folytatásának van helye.

- A vádemelésre alkalmas nyomozati iratokat az Ügyészség azért küldi vissza

több alkalommal is pótnyomozásra, mivel nem ért egyet a pontos lopási és rongálási

kárt megállapító igazságügyi műszaki szakértő szakvéleményében foglaltakkal, ezért

két alkalommal is előírja a szakértő szakvéleményének kiegészítését, majd ezek után

egy utolsó átiratában ő maga számolja ki részletezve a saját levezetésében a pontos

kárértékeket, ami teljesen ellentmond a szakértői véleményével. Itt az ügyész kissé

felcserélte a szerepkörét, véleményem szerint ő nincs birtokában olyan szakértelemnek,

amely alapján a szakvéleményekkel ellent mondjon.

Ez csak néhány példa abból a számos esetből, ami nap mint nap érkezik a

nyomozó hatóságokhoz, és még egy laikus számára is szembetűnő, hogy némelyik átirat

teljesen ellentétes a következő átirattal. Leírják, hogy befejezhető a nyomozás, és meg

lehet küldeni az ügyet vádemelési javaslattal, majd pedig 1 hónap múlva érkezik egy

levél, hogy pót nyomozati cselekmények elvégzése szükséges, és sürget a határidő, ezek

önmagukban megnehezítik a nyomozást, arról nem is beszélve, hogy kiemelkedően

magas a bűnelkövetések száma Miskolcon. Ezen nehézségek okai véleményem szerint

elsősorban az előadó ügyészek nagy leterheltsége mely miatt próbálják ezt úgy

enyhíteni, hogy mindenféle kitalált és szükségtelen nyomozati cselekmények elvégzése

miatt visszaküldik az iratokat a nyomozókhoz, így nem kell az ügyben vádat emelniük,

továbbá ok lehet még a részükről a figyelmetlenség és a kapkodás is, valamint a

rutintalan, a nyomozásban alig jártas ügyészségi fogalmazók nagy létszáma is.

Természetesen a pótnyomozások elrendelése sokszor a nyomozók hibájából is

adódik, hiszen a nyomozó a jelenlegi rossz bűnügyi helyzetben nagyon le van terhelve,

egy előadó nevén egyszerre akár 20-30 folyamatban lévő vizsgálati bűnügy is van, ami

miatt jellemző a nyomozati határidők betartás miatti kapkodás, az úgynevezett

„íróasztal mögül” történő nyomozás.

53

VIII. A nyomozás törvényessége feletti felügyeleti jog

„Amikor az ügyész azt állapítja meg, hogy a nyomozó hatóság a nyomozást

törvénysértően rendelte el, s az utóbb beszerzett adatok sem teszik lehetővé a

nyomozás folytatását, a nyomozás megszüntetéséről rendelkezik.

Az ügyész a nyomozás, ezen belül a teljesített eljárási cselekmények

törvényességét általában akkor, és abban a körben ellenőrzi, amikor és amire nézve a

nyomozó szerv vezetője, vagy a büntetőeljárás más résztvevője az ügyész intézkedését

kezdeményezte.

Az ügyész a gyanúsítottat kihallgatja, ha

a) a személyi szabadságkorlátozást jelentő kényszerintézkedés megalapozása vagy

a nyomozás törvényessége érdekében ez szükséges, illetve

b) megítélése szerint a gyanúsított azt kellő alappal kéri.”27

Az ügyész

a.) megismerheti a bűnügyet (iratokba betekintés, jelenlét nyomozati

cselekményeknél, értesítés)

b.) széles körű utasítási joga van a nyomozó hatósággal szemben (határidő,

nyomozási határozatok hatályon kívül helyezése, eljárás magához vonása)

c.) széles körű érdemi döntési jogosultsága van:

a nyomozó hatóság határozatát megváltoztathatja

a nyomozó hatóság intézkedése vagy mulasztása miatt hozzá küldött

panaszokat elbírálja

a nyomozást megszüntetheti.

A Be. az ügyészt ügydöntő hatóságnak, az ügy urának (dominus litis) tekinti, ezzel is

biztosítja számára a törvényes lehetőséget a vádemelés megfelelő előkészítésére. A

nyomozásfelügyeleti tevékenység lehet:

általános: túlnyomórészt spontán és utólagos. Az ügyész a döntés vagy

intézkedés végett hozzá megküldött iratok közt ellenőrzi a nyomozó hatóságnak

27

2011. évi CLXIII. törvény Az Ügyészségről, 36.§

54

a törvényesség szempontjából alapvető határozatait, megalapozottságát,

kihallgatja a terheltet, kivizsgálja a törvénysértést.

Fokozott (különös): tervszerű és menet közbeni mozzanatokat tartalmaz.

Kiterjed az összes nyomozati irat megtekintésére és ellenőrzésére, bizonyos fokú

ütemezést jelent. Ezekről a korábbiakban már volt szó.

55

IX. Az Ügyészség és a nyomozó hatóság kapcsolata a szabálysértési eljárásban

Az Ügyészségnek a szabálysértési hatóságokkal rendszeres a kapcsolata, sőt az

újabb szabálysértési törvény az ügyészi feladatokat jelentősen megnövelte. Ez annak

ellenére így van, hogy a szabálysértési eljárásban hozott határozatok ellen bírósághoz

lehet fordulni.

A ténylegesen előforduló szabálysértések döntő többségét, mintegy 70%-át

(melynek legnagyobb része közúti közlekedési szabálysértés) a rendőrség, mint

szabálysértési hatóság bírálja el. A rendőrség hatáskörébe tartozik pl.: lőfegyverrel

kapcsolatos szabálysértés, rendzavarás, vallásgyakorlás jogának megsértése,

gyülekezési joggal visszaélés, szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalma,

felkínálásának, hirdetésének tilalma.

Az általános szabálysértési hatóság a fővárosi, megyei kormányhivatal járási

hivatala.

A szabálysértési törvény által a hatáskörébe utalt szabálysértés miatt a szabálysértési

hatóság jogkörében a rendőrkapitányság vagy az egyes feladatok ellátására létrehozott

rendőri szerv, illetve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve jár el. Szabálysértési

elzárással is büntethető szabálysértés miatt első fokon a járásbíróság jár el.28

IX.1. Az ügyész részvétele a szabálysértési eljárásban

„Az ügyész ellenőrzi a szabálysértési hatóságok eljárásának és intézkedésének

törvényességét, valamint törvényességi felügyeletet gyakorol a szabálysértési

nyilvántartási rendszer felett.

Ha a szabálysértési hatóság az ügyészi felhívást alaposnak tartja, a törvénysértő

rendelkezést köteles nyolc napon belül az ügyészi indítványnak megfelelően

visszavonni vagy módosítani és erről egyidejűleg az intézkedése megküldésével az

ügyészt értesíteni.

A felhívás eredménytelensége esetén az ügyész a jogerős határozatot

megtámadja, a szabálysértési hatóság az ügy iratait nyolc napon belül megküldi a

bíróságnak.

28

2012. évi II. törvény A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási

rendszerről, 38.§

56

Az ügyész fellépése esetén a bíróság egyesbíróként, az iratok alapján harminc

napon belül, indokolt végzéssel határoz, amelyben a felhívásnak helyt ad vagy azt

elutasítja. A bíróság határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak, de tárgyalás tartása

kérhető.

A bíróság döntését követően az ügy iratait, határozatának kiadmányaival együtt

visszaküldi a szabálysértési hatóságnak. A bíróság határozatának egy kiadmányát

közvetlenül az ügyésznek küldi meg.”29

IX.2. A rendőrség szerepe a szabálysértési eljárásban

„A rendőrség a szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés esetén a

tetten ért eljárás alá vont személyt gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljából

őrizetbe veheti. A tettenérésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a

szabálysértés helyszínéről elmenekült elkövetőt a rendőrség az elkövetéstől számított

negyvennyolc órán belül elfogja.”30

A szabálysértési hatóságnak az elővezetés kivételével tett intézkedései ellen az

eljárás alá vont személy és képviselője, a sértett és képviselője, valamint a rendbírsággal

sújtott személy panaszt tehet. A kényszerintézkedés tárgyában benyújtott panaszt a

határozat közlésétől számított három, egyéb esetekben pedig nyolc napon belül kell

szóban vagy írásban megtenni a szabálysértési hatóságnál. Amennyiben a szabálysértési

hatóság a panasznak nem ad helyt, az iratokat három napon belül az illetékes

ügyészségnek küldi meg. Az ügyész a kényszerintézkedés tárgyában benyújtott panaszt

három, egyéb esetekben nyolc napon belül elbírálja és

a) a panaszt, mint alaptalant elutasítja, vagy

b) a határozatot hatályon kívül helyezi, indokolt esetben a szabálysértési hatóságot az

eljárás folytatására utasítja.31

29

2012. évi II. törvény A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási

rendszerről, 43.§ 30

2012. évi II. törvény A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási

rendszerről, 73.§ 31

2012. évi II. törvény A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási

rendszerről, 98.§

57

X. Záró gondolatok

Összegzésként megállapítható, hogy a magyar büntetőeljárásban tehát az

ügyésznek kell érvényesítenie az állam bűnüldözési hatalmát. A bíróság előtt az ügyész

képviseli a vádat, ő ismeri a bírósági elvárásokat, éppen ezért a nyomozás ügyész általi

irányítása növelheti a büntetőeljárás hatékonyságát, a vád képviseletének

eredményességét. Az ügyész irányító tevékenysége arra is lehetőséget teremt, hogy

azokban az ügyekben ne folyjon felesleges büntetőeljárás, ahol a felelősségre vonás

valószínűtlen.

Bár a nyomozó hatóság a nyomozást az ügyész rendelkezése alapján végzi,

azonban nem fosztható meg attól a lehetőségtől, hogy a bűnüldözés sikere érdekében

ügyészi rendelkezés nélkül, önállóan végezzen nyomozási cselekményeket. A nyomozó

hatóságnak - a legalitás elve alapján - az ügyész rendelkezése nélkül is kötelessége a

nyomozás vagy egyes nyomozási cselekmények elvégzése.

A nyomozó hatóságok és az Ügyészség kapcsolatának folyamatos

szabályozásával napjainkban már biztosíthatóvá válik az, hogy a nyomozást

szakszerűbben, célirányosabban, gyorsabban, egyszóval hatékonyabban folytassák le. A

két szerv közötti eredményesebb munkakapcsolat kialakítását esetlegesen az előadó

ügyészek és nyomozók részvételével megrendezett konferenciák, megbeszélések útján

is erősíteni lehetne, ezen megbeszéléseken a nyomozások során felmerülő esetleges

problémák, akadályok megbeszélése lehetne a fő célkitűzés.

Véleményem szerint azzal, ha az ügyészek esetenként részt vennének a nyomozó

hatóság által foganatosított bonyolultabb nyomozati cselekményeknél, akkor ők is

tapasztalnák a nyomozás nehézségeit, esetlegesen felmerülő akadályait és ez által

tapasztalatot szereznének a nyomozó összetett és bonyolult munkavégzésével

kapcsolatosan. Sokszor tapasztaltam azt, hogy az ügyész olyan instrukciókat írt le

átiratában és utasította a nyomozót annak végrehajtásában, amit a józanész sem diktál és

végrehajtani is olykor lehetetlen. Ebből látszódik, hogy az ügyészek egyáltalán nem

rendelkeznek gyakorlattal a nyomozati cselekmények technikai és taktikai

végrehajtásában, munkájuk főként a tárgyalásokon való folyamatos részvételében

mutatkozik meg, de természetesen ez nem az ő hibájuk, hiszen az előadó ügyészeknél

58

az ügyészi és bírósági szakban lévő nyomozati iratok száma jelentős, ügyészenként

olykor a 20-30 aktaszámot is meghaladja és emellett a nyomozati szakban lévő

nyomozásokat is figyelemmel kell kísérniük.

59

Irodalomjegyzék

BÁRD Károly: A büntető hatalom megosztásának buktatói, KJK-KERSZÖV, Budapest,

1987.

ERDEI Árpád: A trónfosztott királynő uralkodása, avagy a bizonyításelmélet szent

tehene, Magyar Jog, 1991/4. sz.

FARKAS Ákos - RÓTH Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó Jogi és Üzleti

Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2007.

FINSZTER Géza: Bizonyításelméletek a jog világában, Rendészeti Szemle, 2006/7-8.

60

Jogszabályjegyzék

1978. évi IV. törvény A Büntető Törvénykönyvről

1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról

1994. évi XXXIV. törvény A rendőrségről

2011. évi CLXIII. törvény Az ügyészségről

2012. évi II. törvény A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési

nyilvántartási rendszerről

61

Hivatkozások jegyzéke

www.mklu.hu 2 www.mklu.hu

3 Bárd Károly: A büntető hatalom megosztásának buktatói, KJK-KERSZÖV,

Budapest, 1987, 53-131.o. 4 Erdei Árpád: A trónfosztott királynő uralkodása, avagy a bizonyításelmélet szent

tehene, Magyar Jog, 1991/4. sz., 214.o. 5 1998.évi XIX. törvény A büntetőlejárásról, 165. § (2) II. fordulata

6 Finszter Géza: Bizonyításelméletek a jog világában, Rendészeti Szemle, 2006/7-8.,

89.o. 7 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 216. § (1)

8 A Be. 2. §-ához fűzött indokolás

9 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 216. § (1) a) pont

10 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28. § (4)

11 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 35.§(1)(2)

12 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28.§

13 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28.§ (4) bekezdés a) – e) pontjai

14 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28.§ (5) – (7) bekezdései

15 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 29.§ a) – h) pontjai

16 2011. évi CLXIII. törvény Az ügyészségről, 17.§

17 11/2003. Ügyészi Közlöny, Legfőbb Ügyészi utasítás 48-55.§

18 11/2003. Ügyészi Közlöny, Legfőbb Ügyészi utasítás, 37.§

19 2011. évi CLXIII. törvény Az Ügyészségről, 37-39.§

20 www.mklu.hu

21 Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó Jogi és Üzleti

Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2007, 203. o. 22

Farkas Ákos- Róth Erika: I.m., 203. o. 23

Farkas Ákos- Róth Erika: I.m., 203-205. o. 24

www.magyarorszag.hu 25

1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28.§(2) 26

www.mabie.hu 27

2011. évi CLXIII. törvény Az Ügyészségről, 36.§ 28

2012. évi II. törvény A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a

szabálysértési nyilvántartási rendszerről, 38.§ 29

2012. évi II. törvény A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a

szabálysértési nyilvántartási rendszerről, 43.§ 30

2012. évi II. törvény A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a

szabálysértési nyilvántartási rendszerről, 73.§ 31

2012. évi II. törvény A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a

szabálysértési nyilvántartási rendszerről, 98.§

62

SZERZŐI JOGI NYILATKOZAT

Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy benyújtott szakdolgozatom

kizárólag saját, önálló munkám.

A benne található másoktól származó, nyilvánosságra hozott vagy közzétett

gondolatok és adatok eredeti lelőhelyét a hivatkozásokban (lábjegyzetekben), az

irodalomjegyzékben, illetve a felhasznált források között hiánytalanul

feltüntetem.

Miskolc, 2013. április 3.

Név: Szentesi Tibor

Neptun kód: VEU923

Aláírás:_________________________

63

HALLGATÓI NYILATKOZAT

A hallgató neve: Szentesi Tibor Neptun kód: VEU923 Kar / szak neve: Állam-és Jogtudományi Kar

Igazságügyi Igazgatási Alapszak

A szakdolgozat beadás dátuma (év): 2013 A szakdolgozat pontos címe: A rendőrség és az ügyészség kapcsolata a

bűnügyek nyomozása során.

Kérem szakdolgozatom bizalmas/titkos kezelését. (Csak akkor kérhető, ha rendelkezik elfogadott titkos, illetve bizalmas kezelési kérelemmel.) (Kérjük a megfelelőt aláhúzni!)

Igen Nem Hozzájárulok, hogy a szakdolgozatomat az egyetemi könyvtár teljes szöveggel az Interneten megjelenítse. (Kérjük a megfelelőt aláhúzni!)

Igen Nem Felelősségem tudatában kijelentem, hogy a szakdolgozatom digitális adatállománya mindenben megegyezik az írásban benyújtott szakdolgozatommal. Miskolc, 2013. április 3.

hallgató aláírása

Hallgató elérhetőségi címe: 3529 Miskolc, Pattantyús Á. Géza utca 1. sz.

E-mail: szentesi.tibor@freemail.hu

Telefon: 46/ 304-493