NICOLAS BOILEAU

K Ö L T É S Z E T T A N 1

Részletek

ELSŐ ÉNEK

Hiába képzeli az önhitt verselő, hogy a Parnasszuson2 tökélyre ér fel ő. Hogyha nem hatja át az ég titkos sugalma, s kisdedként csillaga költővé nem avatta, szűk képességei örök foglya marad. Phoebus3 neki süket, Pegazusa4 makacs.

Ó hát ti, kik ilyen veszélyes tűzre gyúlván versenyt futtok a szép Szellem tövises útján, verseken hasztalan ne emésztődjetek s ne higgyétek: zseni, ki rímelni szeret. A hiú kedvtelés csalétke meg ne ejtsen; irányát s erejét lássa előbb a szellem.5

1 Költészettan - A Költészettan (L'art poétique, 1674) Nicolas Boileau-Despréaux (1636-1711) francia költő, műbíráló alkotása. A Költészettan négy énekből áll: Boileau az első énekben a költészet álatalános elveivel, a másodikban a kisebb műfajokkal, a harmadikban a nagy műfajokkal, a negyedikben pedig a költészet és a költő személyiségével foglalkozik.

2 Parnasszuson - Hegység Görögországban; a múzsák lakhelye, átvitt értelemben a költészet birodalma.

3 Phoebus - Phoebus Apollo, a tisztaság, a rend, a jóslás és a költé-szet istene a görög-római mitológiában.

4 Pegazusa - Szárnyas ló a görög mitológiában, a költészet szim-bóluma; a görög pégaszosz szóból.

5 A hiú kedvtelés csalétke meg ne ejtsen; / irányát s erejét lássa előbb a szellem - Vö. Horatius: Ars poetica 38-41. sor: „Tárgyat erőtökhöz képest válasszatok, írók! / Fontolgassa soká ki-ki, hogy mit bír meg a válla / s mit nem. Kiszemelt tárgyát aki győzi erővel, / azt a világos rend s ékes szó el sose hagyja." (Muraközy Gyula fordítása; a továbbiakban is az ő Horatius-fordítását közöljük.)

85

A természet, okos elmékben gazdagon, a képességeket bölcsen osztja nagyon. Ez ahhoz ért, hogyan valljon versben szerelmet, a másik kecsesen epigrammát hegyezget. Malherbe6 a hősi tett dicséretéhez ért, Philisről szólt Racan7 s pásztorokról regélt. Ám hízelgőn magát becézgetve a lélek elvéti hajlamát, s magára nézve téved. Annak,8 ki Faret-val9 firkálta valaha verseit szénnel egy kocsma falaira, rosszul illik, mikor szokatlan hangra kelve a zsidó nép dicső futását10 szedi versbe s Mózest hajszolva a sivatagokon át tengerbe fojtja" a Fáraóval magát.

Akármilyen a tárgy, ha fölséges, ha kedves, igazodjék a rím a józan értelemhez. Úgy látszik, egyik a másikával perel, de szolga csak a rím,12 és engednie kell.

6 Malherbe - Frarnjois de Malherbe (1555-1628) francia költő, esztéta, a francia szabatosság, a logikus, világos írásmód, a nyelvi és for-mai tisztaság hirdetője.

7 Racan - Honoré de Bueil, seigneur de Racan (1589-1670) francia költő, pásztorjátékai révén vált ismertté. Malherbe tanítványa és barát-ja. Philis Racan darabjának hőse.

8 Annak - Utalás Marc-Antoine Girard de Saint-Amant (1594— 1661) francia íróra, aki Rambouillet-ban működtetett kabarét (mulató vagy „kocsma").

9 Faret-val - Nicolas Farét (1600-1646) francia író, Saint-Amant barátja, az Honnéte homme (Becsületes ember) című mű szerzője.

10 a zsidó nép dicső futását - Utalás Saint-Amant Mo'ise sauvé (A vízből kimentett Mózes) című művére.

" tengerbe fojtja - Antoine Furetiére (1619-1688) francia költő, regényíró átkeresztelte Saint-Amant művét, a Mo'ise noyé (A vízbefúlt Mózes) címet adva neki.

12 szolga csak a rím - Furetiére Nouvelle allégorique (1658) című művében már írt a „költészet királyságában" a „Rímek" és az „Értelem" közt dúló háborúról, melyben mindkét fél a másik elnyomására törekedik, de „az Állam alaptörvényei szerint először meg kell vetni az értelem alapját, és azután ahhoz illeszteni a rímet".

Ha valaki kemény munkával jár utána, a szellem csakhamar könnyedén jut nyomára; az ész-szabta igát készséggel fölveszi, s nincs ártalmára az, sőt dúsabbá teszi. Ha viszont nem törődsz vele, fejedre lázad, s akkor az értelem bottal üti nyomát csak. Ezért szeressük a józan észt. Erdemet s fényt írásműveink csak tőle nyerjenek.

Annak gondolata, kit őrült hév tüzel föl, messze rugaszkodik a józan értelemtől; gyalázat, azt hiszi, úgy gondolkodnia szörnyű verseiben, mint más emberfia. Kerüljük e hibát. A hamis csillogásnak harsány hagymázait hagyjuk Itáliának.13

Mindenben ez legyen célunk: a Józan Esz; ám útja síkos, ott kitartani nehéz; nyakát szegi, aki csak kissé félretéved. Sokszor bizony csak egy ösvénye van az Esznek.14

Akad szerző, akit úgy eltölt tárgya, hogy jól kimeríti és csak aztán hagyja ott. Ha egy kastélyt talál, bőségesen leírja, lépcsős teraszain sétáltat oda-vissza; itt egy erkély, amott egy kerengő, odább aranyos oszlopok szegik a tér fokát;

13 Itáliának - A XVI. század végétől a XVII. század első feléig erős olasz hatás jellemezte Franciaország kultúráját. A reneszánsz normáival szemben megjelenő új szépségeszmény, az olasz manierizmus „pré-ciosité" (szabatosság) néven terjedt el Franciaországban, és egyfajta nyelvi és viselkedésbeli modorosság jellemezte.

14 Sokszor bizony csak egy ösvénye van az Esznek - Utalás La Bruyére (1645-1696) Caractéres ou Les mceurs de ce siécle (Jellemrajzok, vagy e század erkölcsei, 1688 ) című művére (XI, 156).

87

majd jön a mennyezet sok köre és csigája, minden csupa füzér, minden csupa ciráda.15

Húsz lapon ugrom át, míg végét meglelem, s kereket oldhatok végül a kerteken. Kerüljétek el az ilyen meddő beszédet, s ne legyen terhetek a sok mihaszna részlet. A kelletén fölül nem kell a szó nekünk: nyomban elveti azt jóllakott szellemünk.16

Sosem tud írni az, ki nem ismer fegyelmet. A rossz félelme még nagyobb rosszra

vezethet.17

Egy verssor gyönge volt, hát érdessé teszed. Hosszadalmas helyett homályossá leszek.18

Ez kerüli a díszt, múzsáján ruha sincs hát. Az fél, hogy lent ragad, s felhőkben vész el

inkább.19

Szeressen mindig a közönség? Akarod? Változatos legyen, ha írsz, a modorod. Egyhangú stílusod nem szül, csupán unalmat; ha szemre csillog is, előbb-utóbb elaltat. A közönség olyan szerzőtől viszolyog, aki örökösen csak egy hangon morog.

15 minden csupa füzér, minden csupa ciráda - Utalás Georges de Scudéry (1601-1667) Alaric ou Romé vaincue (Alarik, 1654) című művére; a paloták részletes leírása a barokk eposzokra jellemző, Scudéry 500 sorban íija le a palotát és ugyanennyiben az azt körülvevő kertet.

16 A kelletén fölül nem kell a szó nekünk: / nyomban elveti azt jól-lakott szellemünk. - Vö. Horatius: Ars poetica 337. sor, „Mert minden kifolyik, mi fölösleg, a túltele szívből."

17 A rossz félelme még nagyobb rosszra vezethet. - Vö. Horatius: Ars poetica 31. sor „Műérzék híján a hibák kerülése hibát szül."

18 Hosszadalmas helyett homályossá leszek. - Vö. Horatius: Ars poetica 25-26. sor, „Mit tömörítve szeretnék írni, homályos lesz"

19 „Az fél, hogy lent ragad, s felhőkben vész el inkább." - Vö. Horatius: Ars poetica 230. sor, „Alantas hangtól félve viszont ne repüljön a fellegekig sem."

88

Boldog, aki ha ír, stílusát játszva váltja zordról szelídre és komolyról is vidámra. Az ég kegyeli, az olvasók kedvelik, s Barbinnél20 szaporán veszik a könyveit.

Bármit írsz, durvaság abban soha ne essék:

van a legköznapibb stílusban is nemesség. A józan észre mit sem adva, a botor burleszk21 sokakat elbűvölt, mint új modor; a költemény csupa útszéli tréfa volt csak; a Parnassuson a csarnok nyelvén daloltak; dívott a szabados verselés szerfölött, s Apolló piaci kóklernek öltözött. Elöntötte ez a ragály egész hazánkat, jogász s polgár után a hercegekig áradt; tapsot akármilyen silány bohóc kapott, s lelt még D'Assouci22 is jónéhány olvasót. Hanem az Udvar e stílust elunta végre, becsét vesztette a burleszk olcsó szeszélye, különvált a naiv, meg a lapos, bolond, s eztán csak a vidék élvezte a Typhont.23

20 Barbinnél - Könyvkereskedő, Boileau szatíráinak első kiadója. 21 burleszk - Irodalmi műfaj a XVII. században. Eredetileg a pré-

ciosité szabatossága ellenpontjaként, az eposz paródiájaként jelenik meg. Polgárhősök, polgárias jelenetek, olykor durva, közönséges stílus jellemezte.

22 D'Assouci - Charles Coypeau, sieur d'Assoucy (1605-1677) francia író, Cyrano de Bergerac és Moliére barátja. A burleszk műfaj egyik legjelentősebb képviselője.

23 Typhon-í - Utalás Paul Scarron (1610-1660): Le Typhon ou la gigantomachie (A tájfun, avagy a gigászok harca, 1644) című művére, melyben meghatározta a burleszk műfaját.

89

Művedet soha ne mocskolja ez a vétség. Utánozzuk Marót24 elegáns csevegését. A burleszk legyen az Új Híd25 divatja csak.

De követni Brébeuf6 példáját sem szabad:

még egy Pharsalia27 se tűri, ha a parton „holtak s haldokolok hegye jajgat kitartón".28

Legyen a hangotok egyszerű és nemes, Magasztos, gőg nélkül, máz nélkül kellemes. Az olvasónak azt adjátok, mire éhes, Legyen hallásotok a versritmushoz éles: Olvasva versetek a buzgó értelem Nyugodjon meg mindig a félsormetszeten. Vigyázzatok, hogy egy hangzónak, mely lebegne, Röptét egy más hangzó torlódva meg ne szegje. Szerencsés választás sok szót összhangba tart, Viszont kerüljétek a torlódó zavart. A legjobb gondolat a ,legszebb öltözetben Nem kell az agynak, ha a fülnek kellemetlen.

Parnassusunk29 első századjai alatt Nem ismert a szeszély szilárd szabályokat. A mérték nélküli sorok végén a rímek Pótoltak metszetet, ütemet, cifra hímet.

24 Marót - Clément Marót (1496-1544) francia költő, I. Ferenc védence, a XVII. században nagy megbecsülésnek örvendett.

25 Új Híd - Utalás az 1578-1607 között épült párizsi Pont-Neufre (jelentése: „új híd").

26 Brébeuf - Georges de Brébeuf (1618-1661) francia költő, a bur-leszk-divat hatására 1651-ben megírja az Aeneis VII. énekének paródiáját.

27 Pharsalia - Utalás Marcus Annaeus Lucanus (39-65) római költő művére, melyet 1655-ben Brébeuf fordított franciára.

28 holtak s haldokolok hegye jajgat kitartón - Brébeuf: Pharsale VI. ének.

28 Parnassusunk - Itt: a francia költészet.

90

Az első Villon30 volt, ki e vad századok Regényes31 zavarán stílusban túljutott. Marót keze alatt a ballada32 virágzott, Triolet-t33 csengetett és rímelt maszkarádot,34

Kötött refrén gyanánt rondót35 alkalmazott, S a rímelésnek is új utat mutatott. Ronsard36 követte őt, ki újabb módszer mellett Mindent úgy rendezett, ahogy számára kellett, S szerencsés volt keze a legjobb lapjain, Ám a frank múzsa itt görög lett és latin. Nagy szavai után furcsán eltévelyedve Pedáns dagályban telt utókorának kedve. Az ő dicsősége oly tündöklőn csillogott, Hogy Bertaut és Desportes37 elhomályosodott.

30 Villon - Franijois Villon (eredeti nevén Francois de Moncorbier, 1431-1463) francia költő.

31 Regényes - A középkori francia irodalomban „regénynek" (román) hívtak minden verses epikai alkotást, amit nem latinul, hanem vulgáris nyelven, „románul" írtak. Boileau az 1713-as kiadáshoz mel-lékelt jegyzetében ezt írja: ,Jiégi regényeink többsége zavaros, mérték nélküli verselésű, mint a Rózsa regénye és sok más."

32 ballada - Provanszál eredetű versforma, mely három azonos for-májú, refrénre végződő versszakból és egy, a Hercegnek, Hercegnőnek, vagy más úrnak szóló rövid ajánlásból áll; a francia ballade szóból.

33 Triolet-t - A triolet a reneszánszig divatban levő refrénes versforma, mely a XVII. században újra népszerű lesz. Rímképlete: ABaAabAB.

34 maszkarádot - Verses farsangi komédia. Marót nem írt sem trio-letet, sem rímes maszkarádot.

35 rondót - A XVI. század első felében divatos kötött versforma. Az egyszerű rondó 8-15 soros, az első sor első szava(i) a vers közepén és végén refrénsorként ismétlődnek.

36 Ronsard - Pierre de Ronsard (1524—1585) francia költő, a Pléiade-kör vezető egyénisége, IX. Károly udvari költője. Verseiben antik mintákat követett, célja a francia nyelv és költészet felemelése volt.

37 Bertaut és Desportes - Jean Bertaut (1552-1611) francia költő; Philippe Desportes (1546-1606) francia költő, Ronsard követője, a Pléiade második nemzedékének tagja. Barátok voltak.

91

És végre jött Malherbe, elsőnek írva verset, Melyben a francia helyes ütemre lejtett; Mutatta, hogy mit ér a szó saját helyén, S milyen szabályokat követ a költemény. Ő volt, aki olyan finom nyelvet teremtett, Hogy nem volt terhire többé a vájt füleknek. Ringtak hullámosan végre a nyolcasok, S egy sor a másikba többé át nem csapott. Minden versnek törvényt szabott a drága mester, Kit mai szerző is tanulsággal keres fel. Tisztasága felé vezessen utatok, Világosságot is tőle tanuljatok. Ha versedben lazul húrja az értelemnek, Bennem a figyelem szintén azonnal enged, S nem kell neki oly tört gondolatmenet, Minek jelentését csak lassan lelte meg.

Akadnak szellemek, kiknél felhőbe veszve Rejtőzködik mindig az éjfekete eszme; A nap fénye rá ugyan hiába kél. Gondolkozz, mielőtt írásba kezdenél.38

Aszerint, hogy eszménk homályos-é vagy tiszta, A kifejezésben úgy tükröződik vissza.39

Mit átgondolt az ész, szépen kimondható, És könnyebben tolul ajkadra már a szó.

A szent nyelvet pedig tartsátok tiszteletben, Akármilyen magasan jártok a fellegekben. Hiába pengettek zengő akkordokat, Ha tisztátalan és hibás a gondolat: Idegenkedem a pompás otrombaságtól, S nem kell a nyelvficam, amely dagályba gázol.

38 Gondolkozz, mielőtt írásba kezdenél. - Vö. Horatius: Ars poetica 309. sor, „Bölcs tudomány a helyes költés forrása, alapja."

39 A kifejezésben úgy tükröződik vissza - Vö. Horatius: Ars poetica 311. sor, „Jól átgondoltad, majd önként jönnek a szók is."

92

Egyszóval, bármilyen magas a szellemed, Rossz író vagy, ha nem szolgál a nyelv neked.

Dolgozz kényelmesen, munkád akárhogy lessék,

Ne csábítson soha az esztelen sebesség: A túl gyors verselés, mely rímet rímre csap, Hibás ítéletet s nem szellemet mutat. Szívemnek kedvesebb a sík mező patakja, Amely virág között csobog lassan haladva, Mint korlátaiból kilépett zuhatag, Amely medrén kívül lápos rögön szakad. Lassan járj, tovább érsz; és el sosem csüggedve, Ha kell, akár húszszor kezdjetek művetekbe, Csiszoljatok rajta, s megint csiszoljatok. Ha rövid, toldjatok, törüljetek, ha sok.40

Édes kevés, ha csak véletlen fennmaradva Itt-ott rossz műben is kikél a szellem magva. Foglalja minden el törvényszerű helyét; Vágjon a középhez a kezdet és a vég;41

Az a jó alkotás, hol minden apró részlet Csupán kiszakított darabja az egésznek; Kerülje a beszéd a kanyargós utat, Mely nagyon messze visz, míg szó után kutat.

Aggódtok a világ éles bírálatától? Magatokban legyen az önbírálat bátor: A tudatlan mindig csodálja önmagát.42

40 Ha rövid, toldjatok, törüljetek, ha sok. - Vö. Horatius: Ars poe-tica 290-291. sor, „Csak legtöbb költőnk csiszolásra/szánni ne sajnál-ná erejét, idejét!"

41 Vágjon a középhez a kezdet és a vég - Vö. Horatius: Ars poetica 152. sor, „Hogy legyen összhangzó közepével a kezdete, vége."

42 Magatokban legyen az önbírálat bátor... - Vö. Horatius: EpisztolákW2. 106-110. sor: „Gúnyhahotát nyer csak rossz költő díjul, azonban / boldog az írással, s nagy híve rajongva magának, /s művéről - ha te nem szólsz - áradozik maga bőven. / Márpedig egy szigorú bíró lelkét vegye az fel, / hogyha a tollhoz nyúl, aki értékeset akar írni."

93

Aki jó kritikus, csupán az jó barát; Jó hívetek ezért munkáitokba mélyed, S buzgó irtója lesz minden hibás szeszélynek. Előttünk tűnjön el szerzői gőgötök; Különbség van barát és hízelgő között. Ez szembe megtapsol, mögöttetek meg gáncsol, Szeressétek, aki nem dicsér, csak tanácsol.

A hízelgőből úgy dől a szó, mint özön, Minden verssor után önkívületbe jön. Minden bájos, remek, minden hibát palástol,43

Remeg a gyönyörtől, sír az ellágyulástól, Tobzódik ajakán tüzes bókok sora; Megfontolt bölcsesség így nem túloz soha.

A bölcs barát minden hibátok ostorozza, Sosem nyugszik bele fogyatkozásotokba: Pongyolaságodat sosem bocsátja meg, És rendbe szedeti a kusza verseket. Gátat emel a nyelv dagályos ömlésének; Itt a kifejezés bánja, amott a lényeg. Homályosnak tűnik az egész szerkezet: Át kell dolgozni egy kétértelmű helyet, így beszél az, aki igazán jó barátod.

De néha semmit sem érnek a jó tanácsok: Van sok szerző, aki védekezik, tagad, És úgy viselkedik, mint akit bántanak. Megszólalsz: Ez a sor a póriasba téved. -Uram! ennek az egy sornak kegyelmet kérek, Vágja tüstént reá. - Ez a szó itt hideg; Kicserélném. - De hisz csodás a környezet! -Erőtlen fordulat. - Mindenki ezt csodálja! így rögződik belé minden makacs hibája.

43 Minden bájos, remek, minden hibát palástol - Utalás La Bruyére: Caractéres ou Les mceurs de ce siécle (Jellemrajzok, vagy e század erkölcsei, 1688) című művére (I, 13).

94

Mert sértésnek veszi a kifogásaid, Ez jogcím arra már, hogy semmit sem javít. Azonban szereti a kritikust, ki hallgat. Állítja, roppant nagy fölötte a hatalmad; De hízelgő szava csupán csapdát feszít, Hogy felolvashassa legújabb verseit. Majd önelégülten mindjárt tovább is baktat, Új baleket keres, kit szintén beugrathat: S lel éppen eleget. Mert egymáshoz való Ostoba író és ostoba bámuló. Dehogy kell utánuk várost, falut bejárni! Királynál, hercegnél is eleget találni, Nincs oly lapos írás, mit ne dicsérne meg Ujjongó kórussal az udvaroncsereg; S hogy szatíra legyen versem utolsó pontja: Talál minden bolond egy még nagyobb bolondra.

HARMADIK ÉNEK

Nincs kígyó, szörnyeteg, amely ne tetszenék, ha a művészetek tükre tárja eléd. Bármily rút valami, tetszetős lesz azáltal, hogy avatott ecset festi ügyes vonással. Hatni akarva ránk, a tragédia így bírta szóra a vak Oidipusz44 kínjait, s Oresztész45 végzetét így idézte nekünk föl; úgy szórakoztatott, hogy könnyet csalt szemünkből.

Nos ti, kikben nemes tűz ég a színpadért, s pompás versekkel ott szereznétek babért, akartok-e olyan művel a színre lépni,

44 Oidipusz - Thébai király a görög mitológiában, büntetésül önma-gát vakította meg.

45 Oresztész - Görög mitológiai alak, Agamemnón és Klütaimnészt-ra fia. Bosszúból megölte anyját, aki orvul leszúrta férjét, a trójai há-borúból hazatérő' Agamemnónt.

95

amelyet az egész Párizs tódul dicsérni, mely annál szebb, minél többször adják elő, s még húsz év múlva is csak a sikere nő?46

Minden sorotokat mély szenvedély hevítse, keltsen felindulást, tegyen hatást a szívre. Ha a szép lendület nyomában nem terem néződben valami édesbús Félelem, ha kedves Szánalom nem száll szívünkbe tőle,47

tárhatsz bármily tudós jelenetet előnkbe: néződ, kinek a taps úgysem kenyere, és csak fárasztja a sok hideg eszmélkedés, unva retorikád meddő erőlködését, kritizál, vagy fejét álomnak adja végképp. Meghatni, tetszeni, ezt tartsd szemed előtt; olyan módszert s fogást találj ki, mely leköt.

A cselekmény legyen kitervelve előre, már kezdetkor legyen témád bevezetője. Nem tetszik a szinész, ha csak dadog s hadar, de nem árulja el nyomban, hogy mit akar, belegabalyodik a kínos intrikába, s szórakozásomat csak fáradtságra váltja. Akkor inkább nevét szajkózza; mondja, hogy: Agamemnon48 vagyok, vagy Oresztész vagyok; mintsem hogy egy sereg csodán át botladozzon, kábítsa fülemet, s eszemnek mit se mondjon. Tárgyad elég korán elő nem adhatod.

A szín helye legyen pontos, határozott. Spanyolországban a költő egy puszta napban akár éveket is zsúfolhat a darabban.

46 s még húsz év múlva is csak a sikere nő - Vö. Horatius: Ars poet-ica 365. sor, „Egyszer tetszik ez, és tízszer sem telsz be amazzal."

47 néződben valami édesbús Félelem... - Arisztotelész Poétikája-ban a félelem és a részvét (szánalom) érzése által éri el a néző a katarzist.

48 Agamemnon - Agamemnón Mükéné királya, a trójai háborúban a görög sereg fővezére.

Ott még kisgyermek a hős az idomtalan színdarab elején, s végén szakálla van. De bennünket az Ész vezet szabálya rendjén: úgy kívánjuk, legyen jól formált a cselekmény. Történjék egy eset, egy helyen, egy napon; kezdettől végig azt lássuk a színpadon.

Ne tárj néződ elé olyat, mi hihetetlen.49

A való néha nem valószerű is egyben. Nekem érdektelen egy képtelen csoda. Amit nem hisz, az észt nem hatja meg soha. Mit látni nem szabad, elbeszélés tudassa. Bár amit látsz, eszed azt jobban megragadja, helyes művészetünk bizonyos dolgokat csak fülünkkel közöl, szemünknek nem mutat.50

Színenkint nőjön a bonyodalom, de végre oldódjék meg, mikor tetőpontját elérte. Lelkünkre semmi nem hat olyan hevesen, mint ha a cselszövény csúcspontján hirtelen kiderül egy titok, és váratlan világa új fényeket vetít új oldalról a tárgyra.

Nem volt kezdetben a tragédia egyéb, mint puszta Kar, midőn a szőlők istenét51

magasztalva a nép táncba fogott avégből, hogy gazdag szüretet eszközöljön az égtől. Fölajzotta a bor s a kedv a szellemet, s a legjobb énekes díja egy kecske lett.

49 Ne tárj néződ elé olyat, mi hihetetlen - Vö. Horatius: Ars poetica 335-336. sor: „Bármi tanácsot is adsz, röviden tedd! Így fogan az meg /gyorsan a lelkünkben s mélyen bele is gyökeredzik."

50 csak fülünkkel közöl, szemünknek nem mutat - Vö. Horatius: Ars poetica 180-181. sor, „Csak hallott dolgok nem rázzák úgy meg a lelkünk, /mint az, amit biztos szemmel meglátva a néző önmaga érzékel."

51 szőlők istenét - Utalás Dionüszoszra.

97

Theszpisz" volt az, aki elsőnek vitte, képét bemázolva, görög földön ezt a szeszélyt szét: néhány kopott szinészt kordéra ültet ő, s új látványon derül így a járókelő. Aiszkhülosz53 vezetett személyeket a karba. Nemesebb maszkot is ő tétetett az arcra, s a közönség elé ő vitt a színre fel olyan színészt, aki már koturnust visel.54

Szophoklész35 lángesze aztán, kibontakozva, az összhangot is, a pompát is csak fokozta; nála már a Kar a cselekménybe befolyt; az addig túl csomós versformán is csiszolt; olyan tökélyt adott a görög verselésnek, hogy a lomhább latin a nyomába se léphet.

Mert jámbor őseink rettegtek tőle, még, nem ismerte hazánk a színház örömét. Úgy mondják, búcsúsok otromba truppja56 lépett először színre, és adott elő a népnek; Párizsban együgyű buzgalmukban ezek Istent adták, a Szűzanyát s a szenteket. De végre a tudás győzött és megmutatta, hogy ez az ájtatos játék mennyire balga. Túladtak a balog prédikátorokon;

52 Theszpisz - Kr. e. VI. sz., görög drámaíró, ő léptette fel a karral szemben az elsó' színészt, ezért ó't nevezik a tragédia műfaja megalko-tójának.

53 Aiszkhülosz - Kr. e. 525-^56, görög drámaköltő', „a tragédiaírás atyja".

54 Olyan színészt, aki már koturnust visel - Vö. Horatius: Ars poe-tica 279-280. sor, „Aeschylus egynéhány deszkából színpadot ácsolt, / s járni cothurnuson és fenséggel szólni tanított." A koturnus magas, fatalpú szandál, melynek használatát Aiszkhülosz honosította meg a görög tragédiákban; a görög kothornosz szóból.

55 Szophoklész - Kr. e. 496-406 görög tragédiaíró, a három színészt és a díszletezést ő vezette be.

56 truppja - Társulat; a francia troupe szóból.

98

Hektor,57 Andromakhé,58 Ilion59 jött soron. De nem hordtak görög maszkot már a színészek, s a Kar helyébe a hegedű szava lépett.

Aztán a Szerelem regényt és színpadot dús érzelmeivel egyként meghódított. E bűvös szenvedély érzékeny rajzolása a szívhez az utat leginkább megtalálja. Szerelmes hőst lehet felőlem festened, de édeskés szavú pásztorrá őt ne tedd! Különbözzék Tircisz60 meg Achillesz61 szerelme; Cyrust,62 ha róla írsz, ne torzítsd Artamenre;63

s a lelkifurdalás mardosta szerelem néha bűn is, necsak mindig erény legyen.

Kicsinyességeit kerüld el a regénynek, de nagy lelkeknek is adj némi gyöngeséget. Nem vonz Achillesz úgy, ha nem oly büszke-vad,64

tetszik, hogy könnyet ont egy sérelem miatt. Tüntesd rajzában az apró hibákat is fel: lelkünk örül, ha így a természetre ismer. Ilyen minta szerint fessed drámádban őt. Agamemnon legyen önző és csupa gőg, hódoljon Aeneas65 szigorúan az égnek, minden hősödnek add a saját jellemét meg. 57 Hektor - Priamosz trójai király fia, a legnagyobb trójai hős. 58 Andromakhé - Hektor hitvese. 59 Ilion - Trója város ógörög neve 60 Tircisz - A pásztorjátékok jellemző figurája; latinul Thyrsis. 61 Achillesz - Akhilleusz a trójai háború legnagyobb görög hőse. 62 Cyrust - Kürosz a perzsa birodalom alapítója (Kr. e. 559-529). 63 Artamenre - Utalás Madeleine (1607-1701) és Georges (1601-

1667) de Scudéry regényére: Artaméne ou le Grand Cyrus (Artamen avagy a Nagy Cyrus, 1649-1653), melyben Artamen a perzsa király, Cyrus felvett neve.

64 Nem vonz Achillesz úgy; ha nem oly büszke-vad - Vö. Horatius: Ars poetica 120-122. sor, „S hogyha megint nagy Achilles híre a tár-gyad, / nem nyugvó, haragos, kérésre makacs legyen és bősz."

65 Aeneas - Vénusz és Ankhiszész trójai királyfi fia, az Itáliába me-nekült trójaiak vezére.

Tanuld ki a korok s tájak szokásait: más klíma többnyire más kedélyt alakít.66

Ne adj hát, ahogy a Cléliában67 találtad, francia lelket az antik Itáliának, s római név alatt ne minket fess, nehogy Catód68 gáláns legyen s piperkőc Brutusod.69

Mind megbocsátható ez egy frivol regényben; elég, ha örömet lelünk ott a mesében, s ennél nagyobb szigor már nem is menne el. De a színpad erős logikát követel: Ott ragaszkodni kell a hitelhez keményen.

Új alakot hozol a darabban elébem?

Ne hazudtolja meg a jellemét sosem: Mindvégig az legyen, akinek ismerem.70

Van szerző nem is egy, ki magát úgy imádja,

hogy ahány hőse van, mind az ő képe mása. Ha maga gascon,71 az is mind gascogne-i faj, Juba72 és Calprenéde73 egy szólamban szaval.

66 más klíma többnyire más kedélyt alakít - Utalás Racine Bajazet (1672) című művének első előszavára.

67 Cléliában - Madame de Scudéry Chélia című regénye. 68 Catód - Marcus Porcius Cato Uticensis (Kr. e. 95^46) erkölcsi

szigorúságáról híres köztársaságpárti politikus, Caesar ellenfele. 69 Brutusod - Marcus Junius Brutus (Kr. e. 8 5 ^ 2 ) , a Caesar-

gyilkosok legismertebbike. 70 Mindvégig az legyen, akinek ismerem - Vö. Horatius: Ars poe-

tica 125-127. sor, „Míg ha a színre egész új tárggyal lépve merészen / új alakot formálsz, legyen az végén is olyan, mint / megjelenésekor."

71 gascon - A francia Gascogne tartományból származó. 72 Juba - La Calprenéde Kleopátra című 12 kötetes regényének hőse. 73 Calprenéde - Gautier de Costes de la Calprenéde (1609-1663)

francia író, drámaíró.

100

Bölcsebb és sokszerűbb a természet azonban: Más minden szenvedély mind hangban, mind

modorban.74

Fölséges a harag, minden szava kevély, a csüggedés viszont szelídebben beszél.

Ha Trója lángban áll, ne kezdjen rá zokogva a feldúlt Hekuba75 dagályos panaszokra, s ne mondja el, hogy az Euxinus a hét öblön át hogy nyeli a Tanaisz vizét.76

E sok páváskodó szó ledér gyűjteménye csupán egy fecsegő szószátyár leleménye. Alázd meg magadat a fájdalom előtt.77

Nem ríkatsz meg soha, ha nem te sírsz előbb.78

Nagy szavak, ha teli szájjal harsog az aktor, nem is kínba merült szívből fakadnak akkor!

Nálunk bizony a szín, tele kötekedő kritikussal, nagyon veszélyes harcmező. Könnyű győzelmet ott a szerző nem találhat, kifütyülni viszont mindig készek a szájak; önhitt hólyagnak is bárki nevezheti: ezt a jogot ki-ki jegyével megveszi.

74 Más minden szenvedély mind hangban, mind modorban - Vö. Horatius: Ars poetica 105. sor, „Mert búskomor archoz / bús szó illik, a bosszúshoz fenyegetve kiáltó, / pajzánhoz tréfák, a komolyhoz meg szigorúság."

" Hekuba - Hekabé, Priamosz trójai király felesége, Apollón sze-relme.

76 hogy a/ Euxinus a hét öblön át hogy nyeli a Tanaisz vizét. -Utalás Senccn A trójai nők című tragédiájára. Euxinus a Fekete-tenger görög neve; Tanaisz a mai Don folyó görög neve.

77 Alázd meg magadat a fájdalom előtt" - Vö. Horatius: Ars poetica 95. sor, „Máshol meg a tragikus hős is lent jár panaszával.

n Nem ríkuls/ meg soha, ha nem te sírsz előbb - Vö. Horatius: Ari poetica 10 V soi , , ,/V előbb te zokogj, ha /könnye:tetni akarsz, másként nem hat meg a sorsod "

101

Ha tetszeni kiván, százszor magába szállhat; most büszke lendület töltse el, most alázat; legyen benne kivált sok nemes érzelem; könnyed, megbízható, kedves és mély legyen; meglepetéseit csak újakkal tetézze; remeklés-sorozat legyen a verselése; jól vésődjék belénk minden egyes sora, s művét aztán nem is feledjük el soha.

Túltesz az epika még a tragédián is. [...] Míg egy nagy eseményt szélesen elbeszél, a mese tartja fenn, s a fikcióban él. Itt minden szerepel, hogy lelkünk elragadja, mindennek teste van, szelleme, lelke, arca. Minden erő egy-egy istenné változik: a szépség Vénusz79 és az ész Minerva80 itt. Nem a gőz műve, ha az egek feldörögnek: fegyveres Jupiter81 rengeti meg a földet; s ha zúg és tengerészt rettegtet a vihar: haragvó Neptunus82 pöröl habjaival. [...]

Ezért helytelenül száműzik e bevett díszeket a mai szerzők közt egyesek, kiknél próféta, szent, sőt maga Isten állnak azok helyett, kiket a költők kitaláltak. Minduntalan pokol várja az olvasót: folyton csak Lucifer,83 Belzebub,84 Astarót.85

79 Vénusz - A szépség és a szerelem istenasszonya a római mito-lógiában. A görögöknél Aphrodité.

80 Minerva - A bölcsesség istenasszonya, a művészetek pártfogója a római mitológiában. A görögök Paliasz Athénének nevezik.

81 Jupiter - A római vallás főistene, az istenek és az emberek kirá-lya. A görögöknél Zeusz.

82 Neptunus - Kezdetben a lótenyésztés istene, csak később azonosítot-ták a rómaiak a görög Poszeidónnal, így lett a tenger és a hajózás istene.

83 Lucifer - Lucifer főangyal fellázadt Isten ellen, aki ezért kitaszí-totta a mennyből. Általánosságban a Sátánnal, az ördöggel azonosítják.

84 Belzebub - Belzebub (Baál-Zebub) a filiszteusok bálványa, a gonosz megtestesítője.

85 Astarót - Föníciai istenség.

De keresztény hitünk félelmes titka mégsem lehet megfelelő ékesség költeményben. Az Evangélium egyebet sem mutat, mint penitenciát s érdemlett kínokat; s még igazságait is a mese színébe keverné fikciónk pogányos vegyüléke.

S ugyan miféle tárgy végül is a veszett ördög, szüntelenül átkozva az eget, s hogy az eposzi hős dicsőségét apassza, a pálmát gyakran az Úrtól is elvitatva!

Tassónak86 volt ezen a téren sikere, mondják. Nem szállok én itt pörbe ellene; de bármit hozzon is föl századunk javára: könyve aligha vet jó fényt Itáliára, ha szent hőse,87 aki folyton imát rebeg, mást se művel, csupán a Sátánt győzi meg, s ha Argant88 és Renaud,89 s Tankréd90 és hölgye91

egy kis derűt s vigasztalást a gyászos tárgyba nem visz.

(1-159.; 161—170.;193—216. sor)

Rónay György és Vajda Endre (Első ének 101-232. sor) fordítása

86 Tassénak - Torquato Tasso (1544—1595) itáliai költő, a barokk irodalom egyik legnagyobb alkotója. Fő műve a Megszabadított Jeru-zsálem (1575) című eposz.

87 szent hőse - Utalás Tasso: Megszabadított Jeruzsálem című művének főhősére, Bouillon Gottfried hercegre.

88 Argant - Tasso Megszabadított Jeruzsálem című művének szerep-lője, egyiptomi pogány; az eredeti műben Argante.

89 Renaud - Tasso Megszabadított Jeruzsálem című művének sze-replője, keresztény lovag; az eredeti műben Rinaldo.

90 Tankréd - Tasso Megszabadított Jeruzsálem című művének sze-replője, keresztény lovag; az eredeti műben Tankredi.

91 hölgye - Utalás Erminiára, a fiatal muzulmán lányra, aki meg-mentette Tankrédot.

103