Harmadik évfolyam. 12-dik szám. Április 21-én.

I l i '2 Kiadó: M A T U S J Á N O S .Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 2-dilc sz.

A kéziratok Engel e's Mandello-nyomdába, Ö.P egyetem-utcza 2. sz. a. küldendők. ^

có Előfizetési ár:Egész évre 12 ft., félévre 6 ft., évnegyedre 3 ft.

A lap megjelenik háromszor havonkint u. m.

minden hó 1., 11. és 21-kén.

M ./ .e r k . : S Z O K O K -V V I K T O R .(Lakása: Kalap-utcza 17. sz.)

Tulajdonos:B A 3L Á Z S S Á W » O K .

(Z.) Három szá­zad tűnt alá azóta, hogyShakespeare.a költők királya, kit Britannia szabad né­pe büszkén vall fiá­nak, s ki előtt a mű­velt világ minden polgára, s minden, a magasztosért lel­kesülő kebel hódo­lattal hajol meg, napvilágot látott. S ha koszorús írónk b. Eötvös József va­laha nagy és gon­dolkodó szellemé­hez méltóan nyilat­kozott, úgy ezt ki­válóan akkor tévé, midőn oda nyilalko- zék, hogy jöhet idő, midőn a büszke szi­geti birodalom, fa­bástyái leomolván, Carthago sorsára juthat, de szellemi­leg feledve. veszve, sohase lehet; mert oly nemzet, kinek Sliakespeareja van, szellemileg élni fog örökre.

A legnagyobb drámairó életéről bizonyosat igen ke­veset tudunk: de e tudatlanságot, mint közönségesen tör­ténni szokott, köl­tött dolgokkal s hoz- zátevésekkel igye­keztek pótolni. Mi csak a lehetőleg lég4 bizonyosabbat kö­zöljük. Shakespeare 1564-ben april hó­ban, a kis Avon fo-

Shakespeare Vilmos.(Születése háromszázados ünnepe alkalmából.)

lyam melletti város* kában, Stratfordban született. — Vájjon születésnapja april 23-ára tehető-e, mint közönségesen vélik, bizonytalan; april 26-án keresz- leltetett meg. Atyja. Shakespeare János, keztyűs volt, s úgy látszik, a vagyonos Arden Máriát vévén nőül, Stratfordban tekintélyre emelke­dett, mert rövid idő alatt különböző vá­rosi hivatalok élén. sőt végre mint pol­gármestert látjuk őt működni. Hogy Vilmos fia azon idő szelleméhez mérve nem az utolsó ne­velésben részesült, kétségkivüli tény, habár nem döntbetni el, mennyiben kő­széné későbbi kép­zettségét az osko­lának, vagy saját szorgalmának. Némi bizonyossággal ál­lítják, hogy iskolái­nak bevégzése után ügyvédnél irnokos- kodott, mivel ő szin­tén ügyvédi pályára készült; ifjú éveiről azonban semmi bi­zonyosat sem tu­dunk. Shakespeare 18 éves korában a nála hét évvel idő­sebb Hathaway An­nával, egy jó módú fóldmivelő leányá­val kelt egybe, ki

BUDAPESTI KÉPES KÖZLÖNY.

1 3 4

már házasságuk hatodik hónapja után a költőt egy le­ánykával ajándékozá meg s az 1585-d ik év elején pe­dig egy ikerpárral. A család szaporodása s atyjá­nak későbbi szomorú helyzete, ki ezen időtájt nem­csak hogy nagy pénzzavarban látszott lenni, hanem hivatalaiból is kitétetett, indíthatták arra Shakes- pearet, hogy 1586-ban Londonba költözzék.

Londonban Shakespeare színészetre adta ma­gát. Színész és szinköltő lett. Egy 1597-ből kelt okmányból következtethetni, hogy színészi pályáján nem kis szerencsével működött. Egy 1835-ben Collier által közzétett okmány szerint már 1 5 8 9 - ben tizenegyedik volt a Blackfriar-szinház 15 tu­lajdonosa közt, ezt azonban mások kétségbe vonják. Mert más iratok meg 1596-ban a nyolc tulajdonos közt már 5-diknek nevezik s egy.újabb, 1603-ban kelt szabadalom folytán kilenc közt mint második van megemlítve, kiknek meg volt engedve, társa­ságukkal uj színházukban, a „G 1 o b e"-ban játszani. Mások is tanúskodnak arról, hogy Shakespeare igen jó anyagi viszonyok közt lehetett. 1596-ban meg­vevő Newplacet, a legszebb házat Stratfordban, s vett továbbá 1602-ben 107 hold földet; 1603-ban ismét házat vett Stratfordban s 1605-ben haszon­bérbe vévé 400 font sterlingért a stratfordi dézs- mát. — 1612. úgy látszik egészen visszavonta magát Stratfordba, hol már 1616-ban, april 23-án, tehát születése évnapján, 52 éves korában meg is halt. Neje s két leánya túlélték, s az utóbbiak utó­dok nélkül húnytak el. A stratfordi templomban a költő emlékére egyszerű szobrot emeltek, (lásd a 4 -d ik képet,) de szebb és halhatatlanabb emléket emeltek számára nemsokára 1623-ban kiadott drá­mai művei.

E drámák száma s időszerinti sora sok dol­got adott az itészetnek, s ha újabb bizonyítványok nem akadnak, sok kérdés eldöntetlen marad. Az első kiadás, mit a költő két barátja: Heminge és Condell rendezett, 37 darabot tartalmaz, ugyanazo­kat, melyeket még mai napig minden kiadásban ta­lálunk. Némelyek ezek közül többet hamisnak, má­sok ellenben több azonkori névtelen színművet Sha­kespeare müvének akartak keresztelni. Ama 37 műve közöl kétséges volt névszerint „T i t u s A u d i o - n i c u s , P e r i k i e s , s a z első rész „VI. H e n ­r i k b ő l , " sőt Steevens a „ T é v e d é s e k c o - m é d i á j á t " is kétségbe voná. A bizonyítások mind két részről igen gyengék, mert ha e művek­nek becse itt-ott állítólag csekélyebb is, szerzőjüket nem tagadhatni meg, Mert ilyen formán Goethétől is eltagadhatnók „A n a g y k o p h t á t " s többe­ket; — más részről Shakespearet oly művek szer­zőjéül akarják állítani, melyek tartalmukra nézve valódi műveitől igen messze állnak, vagy legalább is a költő ifjukorabeli kísérleteinek tekinthetők, így neki tulajdonítják Tieck és Ulrici ,,T he L o n- d o n p r o d i g a I," — „T h o m a s C r o m v e l l.“ — „ A t r e g e d y i n Y o r k s h i r ". — s az „ E d u a r d II I. " műveket s Tieck ezenkívül még az „A r d e n o f F e v e r s l e b e n , " — „ S i r J o h n0 1 d c a s 1 1 e" — „ T h e m e r r y d e v i I o f E d - m o n t o n " — „L o c r i n e" és a „M e r 1 i n" című darabokat, De az ezen színművek valódisága mellett küzdő bizonyítékok nem erősítenek sokkal többet a valószínűségnél, hogy azok szerzője talán mégis Shakespeare.

Nem kevésbbé bajos valódi műveinek idősze­rinti sorát meghatározni. Steevens, Malomé, Dracke, Tieck és többek pontos vizsgálatai még sok tekin­tetben hiányosak. Mérés szerint bizonyos, hogy Shakespeare művei igy közetkeznek : „G e n 11 e - m o n o f V e r o n a " — „ C o m e d y o f e r r o r s," - - „ L ö v i l a b o u r l o s t , " — „ A l i s vv e 11, t h a t e n d’s vv e 11," — „M i d s u m m e r n i g h t d r e a m , " — „ M e r i d i á n t o f V e n i c e . " — „R i c h a r d II.— III. " — „ H e n r i IV ." — „K i n g J o h n " — „ T i t u s A n d r o n i c u s “ — „ R o ­m e o a n d J u l i é t . " Ezek 1598 előttre esnek ; de vannak kiadások ezenkívül II. és III. R i c h a r d és R o m e o és J ú l i á b ó l 1597-ből i s ; IV. H e n r i k és „A l l ’s vv e 11, t h a t e n d’s vv e 11" 1598 ból és a „ T i t u s A n d r o n i c u s " „V. H e n r i k“ a „V e 1 e n c e i K a 1 m á r " a „ S z e n t -1 v á n-é j i á l o m " és a „M u t h a d o a b o u t n o t h i n g " 1600-ból; a „ M e r r y vv i v e s o f W i n d s o r " 1602- bő i; a „H a m I e t " 1603-ból, „ L e a r " és „ P e r i k i e s " 1608 és „ T r o i l u s

és C r e s s i d a " 1609-ből. De sajnos, hogy ezen évszámok csak vélemény után vannak Írva.

Shakespearenak érdemei már életében elis­merésre találtak, s ezt már azon színigazgatók heves megtámadásai mutatják 1592 körül és később, kik irigyelték dicsőségét; 1598-ban Mérés őt az angolok legjobb vig- és szomorújálékirójának nevezi s valamint kortársainak, úgy a nem sokkal utána jövőknek elismerése és dicsérete átalános. Az an­gol forradalom viharai alatt a színészet nagyon ha­nyatlott és Shakespeare is elfeledtetett s a restaura- tio alatt a fényben úszó színpadokon merev francia és spanyol színművek utánzásai adattak.

Rowe, a szinköltő kisérlé meg először Sha­kespearet a feledékenység homályából kiemelni, műveinek kiadása által. Azonban 1740 óta Garrick jellemzései vonták leginkább a nagyobb közönség figyelmét Shakespeare műveire, s különös, hogy egy német Ítész, Schlegel mutatá meg az angolok­nak, hogy sajátkép mit bírnak Shakespeareban s csak azóta emelkedett a brit költő óriás elismerte­tése és dicsősége az istenitésig.

Mi műveinek aesthetikai bírálatát illeti, Schle­gel emelte ki először egészben, valamint részlete­sen a költő-királynak érdemeit s szellemnagyságát. Shakespeare művein a befejezett tökély s öntuda­tosság jelleme olvasható; nincs ezekben vak tapo­gatózás ; szabadon s meggondolva jellemzi az éle­tet, képei természethűek és valók minden tekintet­ben ; kellem és gyöngédség, magasztos és rémitő, gyengeség és dőreség, éle és szeszély, mindez egy­forma erővel s természetbiven van jellemezve. Ő elénk festi az embert a legkülönbözőbb formákban, sajátságaival; elénk festi a kort, a népszokásokat s az egyéneket a jellem legkülönbözőbb változatai­val. Alakjai oly természethivek, hogy el kell ismer­nünk, miszerint drámáiban az egyesek az átalános természeti törvények szerint nem is cselekedhetnek másként; s ha oly lényeket vezet elénk, melyek csak a költő képzeletvilágában élnek, vagy kísérte­teket, boszorkányokat, tündéreket és sylphrdeket fest elénk, önkénytelenül hiszünk ezeknek létezé­sében. „Szóval“ — mondja Schlegel, — „valamint a leggazdagabb, legbátrabb képzelet szárnyain a természet országába vezet, úgy viszi hasonlag a természetet a valóságon túl fekvő képzeletnek örökké viruló régióiba át. Bámuljuk ama bizalmas viszonyt, mely közte s a rendkívüli, a csodálatos és hallatlan között van."

Shakespeare világköltő. Homér óta egy költő sem teremtett oly nagyszerű és élethű világképet, mint ő. Szelleme angol, Angolhonban gyökerező, s korával haladt; Erzsébet tevékeny, élénk, sokszor féktelen udvari élete, az angol nemzet növekvő nagysága, a kalandos tengeri harcok, a lovagias nemesi pompa, s erőteljes hősalakok és gyöngéd női eszmények képezik mindenekelőtt műveinek alapját.— Shakespeare egyesité magában a középkor egész fényét s merített a régiekből. Egész világ tárul fel szemeink előtt s a lefolyt idők nagy szellemei ár­nyakként lengedeznek tova a háttérben

„Shakespeare nyelve," - mond Schlegel,— „közvetlen az életből van merítve s mesterileg e£7gyé olvadt a legmagasabb költői szépséggel; nyelve még fölül nem múlt példánya a magasztos­nak, a vonzó és gyengédnek. Ő a nyelv minden szépségét kimenté ; műveiben minden sorra oda van nyomva a hatalmas szellem bélyege. Képei és alak­jai keresetlenek és sajátságos vonzó kellemmel bírnak."

Drámái közül ezen öt szomorújáték : ,,M a e- b e t h," - L e a r k i r á l y , — 0 t h e 11 o . — H a m l e t s R o m é n é s J ú l i a , az emberi szív­ben lakó szenvedélyek remek ecsetelése következ­tében a legremekebb. „Romeo és Júliáról" joggal mondja Lessing : „Ez az egyetlen színmű, melyet a szerelem mondott tollba." — Othello a féltékeny­ség tragoediája, Lear király a részvété. Vigjátékai közül a „V i h a r " s „A t é 1 i m e s e", melyekben az ellentétek világába vagyunk helyezve, a való életből s a valódiság köréből vannak kiragadva. „S z e n t i v á n-é j i á l m a " a legkedvesebb s phantastikusabb minden műve közt. Többi vigjá- téka többnyire novellákból van merítve. Romanti­kus szerelmi történetei telvék költői szépségekkel s bennök majd a csodálatost, majd a remek szaval­lak plastikát bámuljuk. Ilyenek a „ V e l e n c e i K a 1 in á r" és a „ S z e g e t s z e g g e l " a „ K é t

v e r ó n a i n e m e s " „A t é v e d é s e k v i g j á ­t é k a" a „H a s z t a 1 a n s z e r e l m i v á g y " stb.

Ezután következik 13 történeti drámája; ezekből a római történetből Plutarch után készült a „C o r i o 1 á n, — J u 1 i u s C a e s a r és az „A n- t o n i u s é s G l e o p a t r a . " Köztök J u l i u s C a e s a r , melyet sajátkép „ B r u t u s n a k " kel - lene nevezni, az első helyen áll. A tiz angol törté­netből vett dráma Schlegel szerint csak egy művet tesz t. i. egy történeti hőskölteményt ,* drámai alakban.

De műveiről térjünk ismét vissza a költő sze­mélyére. Shakespeare korában a hatalmas urak szerettek a drámai költőkkel barátkozni, s innen magyarázható, hogy Shakespeare a szeretetreméltó és szellemes Southampton gróffal bizalmas viszony­ban volt, kinek „ V e n u s és A d o n i s " és „T a r- q u i n é s L u c r e t i a " költeményeit ajánlotta, s kit számos sonettejében magasztalt. Pembroke és Montgomery grófok vetekedtek Southamplonnal a költő kegyelésében, s maga Erzsébet királyné is számos alkalommal kitüntette, s ennek utóda. Jakab mindjárt trónra lépte után rendezni kezdé a szin- ügvet s ekkor már Shakespeare művei nemcsak a „Globe"-ban, de a Blackfriars-szinházban is elé— adattak.

Képeink Shakespeare leghűbb arcképét, az Avon melletti Stratfordban születési házát, a lon­doni Globe-szinházat. melyben legelőször kerültek művei színre, a stratfordi egyházban levő emlék­szobrát, a Westminster-apátságban lévő síremlékét, s a Londonban létező Shakespeare-csarnokban fel­állított Shakespeare-szobrot állítják elő.

Shakespeare sonettjeiből.Mint a fu k a r : kulcsát kezében tartja,A mely imádott kincséhez vezet;Nem ül mindig lidérc-módjára rajta 2 M ert ritkán lá tn i : édesebb élvezet.Mint ünnep, melynek az ad becset épen,M ert ritkán fordul év folytán elő;Mikép a pártát emeli díszében,H a gyéren áll ra jt egy-egy drágakő :Úgy az idő, mely tőlem téged elvon:Szekrény, ragyogó ruhákkal teli, —Hogy egy-egy percnek ritka gyönyört ad jo n : E lrejtett fényét ritkán tárja ki.

Áldott t e ! Becsed mindig érzem é n :Veled gyönyör, — távol tőled remény.

II a z á n k ni ii 11 j á h ó I.

IV .

M átyás k ir á ly a nép közt.

Egyszer, midőn a nagy Corvin Erdélyország- bari járt, Hunyadon titkon elhagyta a sereget, pór mezbe öltözködött s Kolozsvárra gyalogolt, hol előbb a várost bekalandozván, a mészárszék elébe ült s ott a lábát lógázta.

Az akkori kolozsvári bíró a mészárszékkel épen általellenben lakott. A bíró, ki húzavonó s jobbágyok és a köznép zsarnoka volt, nehány nappal ezelőtt a város jobbágyaival nagy mennyiségű tű­zifát vágatott, kik azt be is hordták neki Kolozsvárra s ép a mészárszékkel szemközti háza elébe rakták.

Most a bíró parancsot adott a város porosz­lóinak, hogy a piacon munkaváró népet a befuva­rozott fát udvarába hordani s asztagba rakni erő­szakkal kényszerítsék s hajtsák be.

A király mindezt figyelemmel nézte s helyé­ről meg sem mozdult. Ezt látván egy poroszlé, mérgesen hozzá megy s rárival: „jer csak te is sima orrú s hordj fát." Mátyás hidegvérrel kérdé a poroszlót, hogy mi fizetést kap fáradságáért. E kér­désre a poroszló fölemelé karját: ..ez lesz a fizeté­sed" monda, s válla közé botjával keményen oda sújtott, s aztán maga előtt hajtotta őt a farakáshoz.

A ház elébe érvén, a bíró kényelmesen könyökölt ott. s közönyösen nézte a fahordás alall verejtékező s roskadozó szegény pórnépet.

135

De Mátyás nem elégedett meg a bot-iilleggel, hanem mindenről teljes meggyőződést szerzendő, s hogy műve teljesen be legyen fejezve, a bíró elébe lépett s kérdé őt, mi lesz fáradságának díja, mit fizet neki a bíró a fahordásért? — „Hord el magad te gaz fickó, te ob“ mondá a bíró „mert ezennel kékre veretem a hátadat!"

E válaszszal megelégedett Mátyás, szótlanul távozott s akarva vagy nem, az izzasztó munkához fogott, s a többivel versenyt hordta be s rakta a fahasábokat kazlakba.

De mint mindenkor, úgy akkor is, Mátyás sehonnan sem távozott nyomtalanul, s három hasáb­fára nevét veres krétával irá fel. s a munka bevégezte után a nép közé vegyülve, nyugodtan s nyomtalanul távozott.

Midőn a király serege Gyaluba érkezett, Mátyás a sereg élén állott már. Habár rögtöni el-, s előtünésén bámultak is vezérei és környezete, de ki merte volna kérdezni a hatalmas királyt, hogy hol volt? — Azlán leghűbbjei előtt úgy sem volt ez feltűnő, kik jól tudták, hogy ez nem az első eset, midőn Mátyás titkon el-ellopódzik kíséretétől.

Ez esemény után harmadnapra Kolozsvárra érkezett a király seregével együtt, s midőn már nehány napot ott mulatott volna, maga elébe hivatta a város biráját és a tanácsot.

A király a bíróhoz, mint a tanács fejéhez nyu­godt méltósággal több kérdést intézett, kérdezős- ködék a város anyagi állapota, gyarapodása s több efféléről, s végre kérdé: van-e a népnek valamely

panasza, nem ,nyomorgaltalik és sanyargattatik- e " s az igazságkiszolgáltatás mily lábon áll ?

A biró távolról sem gyanitá, hogy a király az ő zsarolásairól személyesen győződött meg, — mély alázattal, de egyszersmind bátran azt vála­szoló : „felséges királyunk ótalma alatt békében és megelégedéssel élünk, s birodalomszerte, a meddig csak felséged hatalma kiterjed, a méltányosság s az igazság uralkodik, itt épen úgy mint másutt semmi panasza a népnek és nyomort nem szenved. Ezt ne­kem, mint kirónak, legjobban kell tudnom."

A király mit sem szólt a biró ezen állítására, hanem parajncsolá, hogy fegyveresei azonnal a biró udvarába menjenek, s az olt álló faasztagokat hányják szét, azokban három hasáb fát fognak ta-

Shakespeare születési háza Stratforclban.

tálni, melyek mindegyikén Corvin Mátyás neve veres krétával van felírva.

E parancs hallattára halálsápadt lett a biró, s a mentség elhalt reszkető ajkain.

Továbbá mondá a király: „és most fogdossá- tok össze a biró poroszlóit s hozzátok őket királyi ítélő székünk elébe."

A királyi parancs rögtön végrehajtatott, a fegyveresek csakhamar széthányták a faasztagokat, s két hasáb fát, melyre a Corvin Mátyás név Írva volt,

előhoztak.„Hol vetted ezt a fát?" kérdé a király a bírót,

ki rémülten s reszketve bevallá. hogy azt a jobbá­gyokkal vágatta s a szegény városi néppel hor- datta udvarába.

„S ki vágta fel ?“ kérdé Mátyás. - s midőn

a biró hallgatott s válaszolni vonakodott, újra szi­gorún kérdé a király, azonnal mondd, ki vágta fe l?" „Szintén a városi szegény nép" szólt remegve a biró.

Ekkor az. őt iitleggel bántalmazó poroszlóhoz fordult a király, s mondá „gaz fickó ! nézd meg jól az orromat, ha sim a-e? Te embertelen vérszopó! ütésedtől most is ég a hátam.”

Ekkor az őt környező főnemeseihez s vezé­reihez fordult, „ináé! látjátok” mondá „mily vér- lázitó kegyetlenség e z , a szegény népet ekként zsarolni." S az általa láttotakat s a vele történteket híven adá elő.

S ismét a bíróhoz dörgbtt hatalmas szava: „te hamis biró, ebnek és gaznak mondái, s hátamat kékre akartad veretni, mert fáradságomért, mun­kámért fizetést kívántam? E fákat hátamon hordtam

udvarodba, imé! kezem Írása rajtok, nem tagadha­tod. Mi királyok, az ország koronázott szent fejei, a falvakat s az azokban élő jobbágyokat’, a szegény népet nem azért adományoztuk királyi városainknak, hogy azokat a bírák és a tanácsosok rabszolgáké bírják: ők nem a ti, hanem veletek együtt a mi (királyi) jobbágyaink. De mivel ők szegények tanu­latlanok, gondjukat viselni rátok bíztuk, a miért nekik a városok építésére segélyül Kell lenni. Még a nemesekneknek sem adtuk a szegény népet jobbágyul vagy pedig rabúl, egyedül a földet ado­mányoztuk nekik vitézségükért, hogy gazdálkodja­nak rajta a jobbágyokkal együtt. — A nép azért bírja földjét, hogy azért adót fizessen a király adója mellé, s bizonyos napokon földesuraiknak szolgál­janak, a miért a nemesek viszont jobbágyaik gond-

136

ját viseln i. s védni tartoznak őket, nem pedig zsarolni.“

Ezután a kolozsvári bíróhoz fordult a király, mondá ,,te hamis és kegyetlen bíró! azért hogy e törvénytelenséget elkövetted, s a szegény népet, szemem láttára, ily erőszakosan megraboltad, akasz­tófát érdemelnél érette, de országomon ily gyalá­zatot véghez nem viszek, hanem fejedet hóhérral üttetem el." Mi harmadnapra meg is történt.

Más alkalommal szintén titkon hagyá el se­regét, s álruhába öltözködve Szebenbe ment, hol a fekete apácák zárdája mellett egy szegény özvegy asszony házában keresett szállást. A városban isme­retlenül fel s alá járt, leginkább csak a szegény nép között, s mindenről személyesen győződött meg.

Egyszer a szegény özvegy asszonyt, kinél szálláson volt, borért küldte, s inig az oda járt, a király megéhezvén, az asszony olajos káposztáját megette, de a csupor fenekére egy arany forintot, tett le.

Mátyás azt vallotta, hogy soha életében jobb ízű étket nem evett, mint ezen olajos káposztát.

(H. G. után) köz li: Potemkin Ö.

A nemzeti arckifejezésekről,különösen a m ag y aréró l.

A mint létezik bizonyos álalános nemzeti jel­lem. úgy azt sem lehet tagadni, hogy van álalános nemzeti arckifejezés is. bárha azon egyének soka­ságában, a mit nemzetnek nevezünk, szükségképen végnélkül változatosak az arckifejezések épen úgy, mint a jellemek.

A franciát például ezer idegen nemzetiségű ember közt is meg lehet ismerni átalános francia vonásairól. De más részről meg magában Francia- országban is vannak oly provinciális arckifejezések, melyeket szintén nemzeti arckifejezéseknek mond­hatni, bár csak másodrendben.

Hogy ne is említsünk más példát, csak a normandiait s a gascogneit hozzuk fel, kik határo­zottan megtartották nemzeti arckifejezésüket. S te­kintsünk csak szét a magyar korona alá tartozó országokban: meg kell vallanunk , hogy nem is kell rá valami nagyon gyakorlott szem, hogy az alföldi magyar, a palóc, a felvidéki tót, a rác, hor- vát, sváb, cigány, oláh vagy szász nemzeti arcki­fejezését észrevegyük. A f e l v i d é k i t ó t job­bára sima, szőke, ritka vagy világos gesztenyeszin hajú, apró kék vagy szürke szemii, keskeny, lapos homloku. lömpe orrú, arccsontjai kidülednek, ajkai duzzadtak ; mig nyelvrokonán, a s z e r b e n délibb typus nyomai látszanak. Ennek alakja rendesen a középnél magasabb, haja fekete, sűrű, nem egészen sima, nem oly vékony, mint a tóté; szemöldjei tö­möttek, vastagok ; szeme fekete, bennfekvíí; arc- szine barnás; orra, szája élesen rajzolt; álla a tóténál hosszabb, hegyesebb, előre szököbb; ábra zatja hosszúkás, bajsza sűrű. A barna szerbek közt gyakrabban találkozunk vereses bajuakkal, mint a szőke tótoknál. — A h o r v á t nyelv- és fajrokon­ságánál fogva is nagyon sokat hasonlit szerb szom­szédjához, de a gyakorlott szem ezen is észreveszi a megkülönböztető nemzeti typust. A horvát arca nyiltabb, kerekebb mint a szerbé. Szeme nem oly villogó, de barátságosabb tekintetű, s ajkai nem csukódnak annyira egymásba mint amazéi. M ig a szerb alakja és arca új-görögre, addig a horváté inkább olaszra emlékeztet, — Az o 1 á h ábrázalja hosszú kás, csontos; haja bosszú, meglehetősen tömött, fekete és erős szá lú ; homloka feltűnően ráncos, elzárt; szeme mélyen fekvő sötét, nem igen moz­gékony, de indulat vagy szenvedd y uralma alatt villogó. Szemöldei tömöttek, nem vastagok. Orra élesen rajzolt, vékony, hajlott, a homlokból kiága­zásánál jelentékenyen bemélyedt; ajkai nem szé­lesek. nem duzzadtak, s majdnem vízszintes vonal­ban fekszenek ; álla erős, előre szökelő; arccsontjai, állkapcái erősen körvnnalozottak ; arcszőre nagyon ritkás, állán legsűrűbb.

Ha Dániába vagy Norvégiába megyünk, itt a franciaországi normannok kék vagy zöldes sze­mével, szőke vagy vereses hajával s szögletes áll- kapcájával találkozunk, s itt el nem kerülheti figyel­

münket a nők szép arcszine. A történelem tanúsága e tényekben is megvan erősítve.

A skandináviai kalózok, a normannok ősei nemcsak meghódították a mai Franciaország azon részét, mely most is az ő nevüket viseli, de egy­szersmind uj népességgel is ellátták azt, miután a gallo-római népet onnan kiirtották. A frankok ezen időbeli királya majdnem egészen elhagyott vidéke­ket engedett át részükre. ,,mert — a mint elég őszintén jegyzi meg egy régi krónikás — a nor­mannok mindent a föld színéig romboltak le s le ­gyilkoltak. elhurcoltak mindent, s ha a földet meg­hagyták, ennek egyszerű oka, mert azt nem vihették el magukkal."

Ily módo'n a mai Normandia lakossága majd­nem minden vegyülök nélkül az északi kalózoktól származik, kiknek nemzeti vonásai csakugyan meg­látszanak rajta.

A gascon. ezen nép, melynek leleményessége s fortélyossága épen oly közmondásossá vált, mint a magyarországi cigányé, egyenesen e régi vasconok- tól származik, kiknek nevét majd minden változta­tás nélkül örökölte, s e nép leginkább gallo-rémai származású. Nagyon csekély mértékben lévén a normanokkal elvegyülve, arckifejezése mai napság is az, a mi volt a rómaiak hódítása ellen intézett hosszas küzdelmekor; szemei feketék, hajzata barna, orra hajlott mint a keselyűé, s egész ábrázatja for­télyt, ravaszságot, értelmet fejez ki. Ezért vált ná­luk közmondásossá azon, a normanokhoz intézett szavuk : „A mi pujkáink vadászni járnak a ti ró­káitokra ! ’

Midőn a magyar arckifejezés elemzéséhez fognánk, kissé kényes ponthoz érünk, s azért itt szükségesnek tartunk egyetmást előre bocsálani.

Történeti hagyományaink szerint, a mennyi­ben a hunoktól is származtatjuk magunkat, őseleink Ázsia északkeleti részéből húzódtak Európába, on­nan, a hol ma kizárólag mongol emberfaj lakik. Nemzeti arckifejezésünk mégis Európa többi nem­zetéhez képest legjobban közelit az eredeti kauká­zusi typushoz. Igaz, hogy az éghajlat, szokások, életmód, elvegyülés s az idő nagyon sokat tehetnek a fajokban történő változásokra, mint ezt másutt a lappoknál látni, de még sem igen hihetjük, hogy fajunk mésfél ezer év alatt mongolból kaukázusivá alakult volna át. A krónikások ugyan a hunok s a vezérek alatti magyarok arcát nagyon tatárosnak festik, de ezek megbirálásában tekintetbe kell ven­nünk rémületüket, meg azt is, hogy hódító, és vitéz eleinkhez csakugyan több mongol eredetű törzs is csatlakozhatott, a minthogy az északi szlávok több csapalja csatlakozott is. Különben őseink eredeti lakhelyéről még máig sem vagyunk tisztában, s feltehetjük azt is. hogy Persia északi része tájáról, a kaukázusi faj fészkéből félkör alakban barangol­ták be elébb Ázsiát, mint a megtelepedni akaró méhraj, s úgy nyomultak be Európába.

Itt aztán uj hazájukban több nyelvű s többféle nemzetiségű népre találtak, melyekkel részben összeolvadtak. Egyes törzsek azonban mai napig is meglehetős tisztán tartották meg mind provinciális nemzeti nyelvüket, mind arckifejezésüket, mint pél­dául a székelyek, palócok, göcseiek.

Azonban a régi, előjogokkal bírt magyarság­nál : fő- és birtokosabb nemességünknél, s ezek sarjainál legnehezebb megállapítanunk nemzeti are- kifejezésürik bélyegző vonásait. Oka ennek roppant elvegyülésiink s az, hogy alig van Magyarországon úgynevezett ú r i c s a l á d , melyro jó lelkiisme­retid rá lehetne fogni, hogy tisztán magyar eredetű, mig más részt tán Európa egyetlen nemzeténél sem divatozott annyira idegen nemzetiségű nővel kelni egybe, mint épen mi nálunk.

Mert például, ha olasz spanyol nővel, a né­met dánnal, angol svéddel kelt egybe, nem történ­hetett oly nagy mérvű fajösszevegyülés, mint ha a mi magyarjaink csak hazánk akármelyik más nem­zetiségű leányát is vették feleségűi. Ez a házasság utján való fajkeverés most is oly nagy mérvben ho­nos nálunk, mint másutt alig. s pedig leginkább va­gyonosabb, föbbrendű osztályunkban. Ez nem hiba. sőt sokan épen e tüneményből származtatják nem­zetünk kiváló testi épségéi. De mindenesetre ezen tüneményből származik az is, hogy a világon tán egy nemzet aretypusát sem oly nehéz megha­tározni, mint a magyarét.

A „Vasárnapi újság" például keletkezése óta már néhány száz magyar ember arcképét közlctte, s ezek közt itt-ott elvétve egy-egy franciáét vagy angolét is. Vessük föl csak e lap köteteit; az an­golra vagy a franciára az első pillanatban ráisme­rünk, hogy ezen vagy azon nemzetiségű; de ha­zánkfiai arcképeinél, ha véletlenül nem látunk azo­kon szakálat, bajszot: bizony gondolkozóba esünk.

E körülmény dacára, a magyar nemzeti arc- kifejezés főbb vonásainak ezeket állíthatjuk fö l: barna, igen gyakran göndör haj; nem igen magas s nem széles homlok; fekete vagy barna, élénk, jókifejezésű szem s tömött, nem széles szemöldök ; csontos, erősen vonatozott a rc ; kissé hajlott, sem széles, sem vékony orr, keskeny, egyenes vonalban fekvő ajkak, dombom, kissé előre nyomuló áll, szög- letes állkapca s barna arcszin.

E vonásokkal leginkább az alföld tág rónáin s Feliér . Zala , Somogy- és Veszprémmegyékben találkozunk.

Szakoly Viktor.

Shakespeare történeti drámái.

(Z.) Shakespeare történeti drámáinak idősze­rinti sora következő rendben adható: 111. Ricbard, mely anyagára nézve szorosan VI. Henrik három részéhez csatlakozik s egyszersmind időszerint is első Shakespeare önállóbb történeti drámái közt. VI. Henrik utolsó részeinek feldolgozása nem sokkal esik 1592 előttre és 111. Richardot Collier 1593-ra teszi; az újabb kiadók állítása szerint valamivel ké­sőbb, s nem sokkai előbb Íratott előszűri nyomatása előtt (1597). A befejezett tetralógiának a York-tiáz emelkedése és hanyatlásával Shakespeare a Lan- casler ház emelkedésének tetralógiáját állitá elle­nébe. 11. Ricbard, mely hasonlag 1597-ben nyo­matott, 111. Ricbard és IV. Henrik közt s valószínűen nem sokkal az első után Íratott; IV. Henrik két része 1-597 - 9 8 közt, V. Henrik 1 5 9 9 -b e n .— Eltér ezektől anyag és tartalomra János király, de idő szerint ez is a költő ezen második időszakába esik (1598 előtt) Csak VIII. Henrik tartozik az utóbbi harmadik időszakhoz s ezen és más okoknál fogva másutt teendőnk róla említést.

A költő e műveiben egészen ellenkező sphá- rában mozog, mint ez nála ezelőtt történt. Eddig csak a magánélet körében, személyes ügyekkel, egyes személyek szivtörténetével, vagy egyesek agyszüleményével láttuk foglalkozni; de itt' már történeti műveinek sorában, a külső nagyvilág folya­mában, állami és történelmi, politikai s hazai gondo­latokba mélyedre, s nemcsak erkölcsi eszmék s lélektani igazságokkal foglalkozva találjuk őt. S a költő a tettek s végtelen vetélkedések e terén nem kevésbbé találta magát otthonosnak, mint az ember belső érzelme és gondolatvilágának régióiban. Tör­téneti hagyományoktól s az anyag józan valóságától megkötve nem kevésbbé találjuk nagynak, mint v ig- játékai phantastikus alakjaiban. Mily végtelen tért foglalt el költészetében, szellemének e kellős irá­nya, művei tanúsítják, sho gy benne mily túlsúlyra vergődött az emberi tehetségnek e két oldalú tulaj­dona, hasonlattal világosíthatjuk fel legjobban az olvasót. Goethe többször panaszkodott róla, hogy környezetében hiányzik a nagyszerű állami és tör­ténelmi élet, inig Shakespeare a néjiforgalom nagv tömegét nélkülöző, mely őt jókorán a mindent átka­roló messzelátásra szoktassa; s el kell ismernünk, hogy e hiány költői géniusára, melyet igen nagyra becsülünk, elkülönitőleg s hervasztólag halott, s megállapodék annál, mit más körülmények közt bi­zonynyal jobban kifejthetett volna. A németek azt, mit Shakespeare magában egyesitelt, két dramati- kusukban csak elválasztva bírják. Schiller drámái­ban a nagy történelmi élet a külső tettekben van festve, mert a költő nem tanulmányozható az ember belső tulajdonait oly gazdag és finom észleletekből, mint Goethe, s meg van ellenben Goethe műveiben az egyesnek belső szellemi élete, ki azonban a tör­téneiben volt járatlan és idegen. Ezen kettős egy­ség következtében az érzelem, gondolat és eszmék világában, e művekben a két iró egyikénél hiányzik a nép- és államélet nagyszerű háttere, melyre Sha­kespeare még a magánélet emberének jellemét is

A G-lobe-szinház Londonban, Shakespeare korában.

kivehető tisztasággal oda varázsolja; s a másiknak történeti drámáiban nem találjuk ama lélektani sok­oldalúságot s egyéni tulajdonok bőségét, mi Sha­kespeare drámáiból soha se hiányzik. A németek egy egészet bírnak két részben, mi távolról sem bir oly értékkel, mint egy egészei egyben bírni. Ők pártokra szakadnak két iró közt, mig Anglia egészben és osztatlanul egynek hódol; a németek pártszenvedélyektől vakítva, két pártra szakadtak, pedig csakis e kettőnek természete és szelleme egyesítve adja oly bevégzett embernek képét, ki hódolatra méltó.

Ha Shakespeare történeti drámáinak sorát tartalom és érték szerint végigtekintjük, ezeknél először is a honi és politikai jelentőség tűnik szembe. Az angolok e színművek csoportozatával, mint Schlegel mondá, nagy drámai epopeát bírnak, oly nagyot, milyennel egy nemzet se bir. Majd minden történeti drámáját, a nem Shakespearetől Írottakat is ide értve, melyeknek anyaga az angol történe­lemből van merítve, az angol színpad csak tiz év alatt alkotá, Erzsébet szerencsés kormányának leg­szerencsésebb időszaka alatt, midőn az egész angol nemzetet ritka nemzeti érzület ébredése hatá át. Már ezelőtt is nagvgyá lett egyszer Anglia nemzeti érzülete által s lovagias hire egy időben, midőn még a népek nagyon keveset ismerték egymást, egész Európát betölté, főleg midőn e kis szigeti nép 111. Eduard s V. Henrik alatt Franciaország te­rületén diadalmasan állapodék meg. De hatalma s önérzete a benső párttusák s előbbi foglalások el­vesztése által tökéletesen alásülyedt, s lassanként nyerhető csak vissza azokat VIÍ. Henriktől kezdve. Csak Erzsébet idejében nyert az angol történelem oly átalakulást, mely a tömeget is hazájához csatoló s a népérzületnek újra tápot nyújtott. Az ünnepelt királynő ellenei fegyverein és ármányain ; a fran­ciákon, a pápákon és a spanyolokon diadalmaskodott, s a sors bámulatos módon jutalmazó meg érdemeit; ekkor alapiitatott meg az angol tengeri hatalom s ez mindjárt első kezdetlegességében a legfényesebb sikert igéré. Ha igy azallam nyilvános viszonyainak befolyásait vizsgáljuk az angol irodalomra, legelő­ször is a történeti drámákra akadunk. S ki ne tudná, mint tükröződik vissza Shakespeare „ J á n o s k i ­r á l y á b a n " s ama régibb darabban, mely ennek

forrása, a protestáns érzület és öntudat, s miként magasztaltatnak „VIII. H e n r i k b e n " azok. kik Angliában a protestáns istentisztelet első behoza­talát eszközlék! Mily ékesen beszél II. Richardban,V. és VI. Henrikben, a költő hazaliúi szellemén kí­vül egy nemzet öntudata, mely szerencsés viszonyok közt ismét megtanuló önmagát ism ern i! Mily heve­sen lüktet Shakespearenél a politikai ütér s lép előtérbe ama themisloklesi tanács, melylyel inti Angliát, hogy minden bizalmát és hatalmát párt­jaiba és hajóiba helyezze, ama tanács, mely a par­lament szónokaitól Shakespeareből vett idézetekkel annyiszor ismételletett! Szóval, az egész időszak befolyással volt e történelmi darabok alkotására és szellemére, s ezek viszont befolyással voltak a nemzet hazafiúi szellemére. E drámák főcélja: az angol nemzetet politikai nagyságának előbbi szakára emlékeztetni, s hogy Eduardjait, Henrikjeit, Talbot- ját, a franciák rémjeit életre hozzák.

Hogy e színművek azon időben, midőn a né­pek önfeledsége napi renden volt s oly kevesen ol­vastak történelmet, nagy jelentőséggel bírtak, ma­gától érthető. Mily kincs lehetett ily népszerű s látványos színmű, mely majd szégyenitő egyenetlen­ségek és hiányok, majd régi hőstettek ecsetelése által ébresztett és lelkesített, miután még sokkal később, sőt mai nap is e művek az angoloknál egy­forma becsben állnak, és melyekről olyan államfér­fiak. mint Marlborough és Chatham nyíltan bevallók, hogy történeti tudományok első forrásai ezek való­nak ! „Melyik angol kebelben, mondja Heyvvood Tamás, — ha honi történeti drámáinkban a hősies angol jellemek kerülnek színpadra, nem növeli azon vágy a lelkesedést és bátorságot, azon vágy és tö­rekvés, szintoly hőssé válni? Melyik gyáva, ki ily bátor honfiút lát, ne volna megszégyenítve saját gyávasága miatt? Melyik angol uralkodó, ha V. Henrik, vagy ama hírneves III. Eduard képét látja, a mint ez Franciaországot pusztítja s foglyává tesz egy nagy királyt saját országában, ne lelkesülne fef azonnal ily királyi színjátéktól? — K i volna az a férfiú, mondja egy másik helyen, — ki volna az az ember, ha még oly együgyü volna is, ki ne ta­lálna szórakozást hódiló Vilmos minden nevezetes tettében, Brulus partra szállásától a mai napig?

Ezen átalános politikailag honfiúi jelentőségük

sokkal nagyobb, mint történelmi beesők. Schlegel annyira ment, hogy azt állitá, miszerint Shakes­peare történeti drámáiban ,,az események fővonásai oly híven vannak fölfogva, ezeknek okai s magok a titkos rúgók oly világosan vannak fogalmazva, hogy belőlök a történelmet igazság-hiven megtanul­hatjuk." Ez azonban semmi esetre sem áll. s már csak egy oknál fogva sem; mert a történelem hű vonásait s az események valódi rúgóit s ezek meg­vizsgálását mindenhol a lehetőleg legszámosabb s lehetőleg ugyanazon időbeli forrásoknak lelkiisme­retes összehasonlításából tanuljuk.

Azonban Shakespeare távol volt attól, hogy ő történelmet Írjon, s ezt igen bölcsen cselekedte. Ő sajátkép csak egyetlen kútforrás után dolgozott, a holindshedi krónika után. mely 1577-ben két negyedivkötelben s bővítve 1586 — 87-ben jelent meg. Mint használta és mennyiben követé, vagy tért el a költő ezen tekintélytől s néhány más for­rástól, ezt Courtanav részletesen megmutató, s úgy találó, hogy e drámák történelmi becsét nem tart­hatni épen rendkívül nagyra; e vélemény azonban a költő érdeméből épen nem von le semmit. Sha­kespeare minden forrásának használatánál csak egy törvényt követett, mely törvényt a legszárazabb történelmi krónikára ép úgy alkalmazott, mint a legfantaslikusabb novellára. Ő jellemet s belső igazságot keresett, s csak ezeket vévé át, a hol meg­találó, s minden ezekkel ellenkezőt elvetetett, bár­mily tekintély irta is azokat. Ő feltaláló Plutarchnál a történelmi jellemeket és indokokat, a régiség egy­szerű jelmezeiben, a mint ezek emberi gondolko­zásával föltétlenül megegyeztek, s ezeket római da­rabjaiban bámulatos ügyességgel s önmegtagadás­sal csak lemásoló. Másrészt egy krónikái töredék­ben talált nyers s indoknélküli kalandból Hamlet herceget alakitá. A költő Hamletben egyesité azon tények egész sorát, melyek egységes esemény kivi­vitelére kínálkoztak ; ő az igazság benső törvényét, nem pedig a kronológia szabályát s egyéb ilyese- ket. melyek külső igazságoknak tarthatók, tartotta szem előtt; különböző cselekményeket ugyanazon indító okra vezetett vissza s használt fel, hogy igy a történelem gazdagságát anélkül használhassa. hogy ez által a cselekvény egységét sértené; mindezektől elkülönité azon tényekei, melyek ezen

1 3 8

egységbe nem olvaszthatok be. Óvakodjék a törté­nész oly forrásokból, milyen a holindshedi krónika, az emberek cselekvése indokait kitalálni akarni, mert ez tökéletes félreismerése volna a célnak. És a költő ép ezen legtitkosabb szentélyébe hatott be a történelemnek, vakmerő költői pragmatikájával. Hol a történetiró, a legrészletesebb adatban a szi­gorú igazságot eltakarja, s hol az események okait és a cselekvények rugóit, inkább csak átalános er­kölcsi elvet és nem tényleges igazságot akar k i­vonni, a cselekedeteket és cselekvő embereket élénk, tisztán szemlélhető vonatkozással az okra és hatásra, költői képletekkel kapcsolja össze. S minél szaba­dabban és bátrabban jár el ebben az iró, mint Sha ­kespeare III. Richardjában, annál vonzóbb a törté­nelmi anyag feldolgozása; de annál többet fog egy­szersmind veszteni történelmi becséből; s minél közelebb áll a valóság és igazhoz az anyag, mint II. Richard. annál inkább nyerend a dráma történelmi értelemben, de annál többet is veszitend költői hatá­sából. Shakespeare ebben itt sem követett egyszer és mindenkorra szóló merev szabályt; ő az anyag természeténél fogva majd ama szabadabb, majd is­mét eme kötötlebb szabályt használta. Csak egy törvényt látszott mindenkor ez irányban megtartani; a költői rendezésnél drámáiba nem szőtt közbe ko­holt főeseményeket, mint Schiller, kinél ily esemé­nyek a dráma folyamatába vágnak, anélkül hogy odatartoznának. Egyetlen müvében tett e tekintet­ben Shakespeare kivételt, IV. Henrikben, de itt is csak egy kiváló tulajdonokkal bíró jellem körülírása kedvéért.

Átalában a történeti drámákban a költészet természetes sajátsága kívánja, hogy bennök az igaz­nak a költészettel párosulva kell mutatkoznia. Több mint valószínű, hogy VIII. Henrik e jellemző címmel bírt: „való történet." De ez nem veendő a történet­író prózai értelmében, ki a történeti anyagot a leg­kisebb részletig és több részről vizsgálja meg; ha­nem magasabb és átalánosabb szempontból, mert e mű a történeti adatoknak egész sorából emelkedik ki, épen azáltal, hogy történetileg igaz és való té­nyekből származik, s ilyenektől támogattalik és tar- tatik fenn, s minden esetre kettős becset nyer t. i. a költészetét, de egyszersmind a történetét is; A tör­téneti dráma igy összeállítva fog a képzeletdús tör­ténetbarátnak s a realistikus költészetkedvelőnek leginkább tetszeni.

S különös szeszélye volt az a romantikusok­nak, hogy el akarák Shakespeare történeti drámáit minden többi műveitől különíteni, mert ezek amúgy se voltak igen barátjai a realistikus költészetnek. E művek minden esetre hasonló gyönyörrel olvastat­nak, mint Shakespeare szabadabb szomorújátékai, de tán csak azért, mivel egy lélektanilag érdekes főalak. mint III. Richard. vagy épen a nem törté­neti alkatrészek, mint IV. Henrikben, vonzanak. Szigorú határfalat és elválasztó vonult történeti és szabad dráma közt Shakespeare sohase húzott. De épen ott, hol a történeti dráma legtisztább, mint II. Richardban, nehézségeken kell keresztülhatolnunk, melyek a költő röptét s önfigyelmünket is lárasz­tani látszanak, s mely nehézségeknek hasonlag tör­téneti tanulmányozással kell legyőzelniök, de ha egyszer legyőzetlek, a mű minden esetre újonnan felmerülő élvezetet nyújt, mit nem történeti drámá­ban liiában keresnénk.

Mielőtt Shakespeare drámáit egyenkint végig­vizsgáljuk. előre bocsátjuk, miben állott azon kettős tulajdonság, melyet a történelmi anyag ezen költé­szeti fajnak kölcsönöz, s mely egy részről nagyítja ennek szellemi becsét, de más részről kisebbíti aes- thetikai értékét.

A mi főleg az utóbbi pontot illeti, a költő a történeti igazság irányában oly nagy liszteletet tanú­sít. s ez által annyira kötve erezi magát, hogy ennek következtében némileg a szabad választásban, de sokszor a szabad mozgás tekintetében is veszt. Ha a középkori novellák és regék közt anyagot keresett, választása sokkal szabadabb volt, s mindenkor a legmerészebb költői anyag után nyúlhatott; az indo­kok úgy is kezébe voltak már adva. De a hazai tör­ténetben sokszor oly tárgy, mint V. Henrik, törté­netileg igen fontos, azonban költészetileg igen üres volt, s ebben az okok és indokok sokszorosan össze­bonyolódtak a ténynyel. A történeti mesének kelle­met adni. mint ez a regénél és legendánál történ­hetik, s azon ruganyosságot, melynek erejével egy

szabadon kigondolt mese érdeket gerjesztő ese- ménynyé emelkedik, a költőnek csak akkor sikerül, ha mint Macbethben látható, történeti regét, azaz nem épen szigorúan történeti anyagot akar felhasz­nálni, a mi pedig igen ritka eset, mert a történet a költészetnek nem szokott feltűnően kedvezni.

De a történetnek közönséges folyama, mely csak a való életnek mindennapi eseményeit vezeti elénk, nélkülözi a költői kellemnek kellékeit. Pedig olyan tökéletes drámához, melyben Aristoteles sze­rint a figyelmet lekötő cselekvényben szövevényes­ség következtében rögtöni álugrás történik a sze­rencsétlenségből a szerencsére vagy megfordítva, ily költészetileg kitűnő drámához a történet igen ritkán nyújt anyagot. Nem a szerencsés, érdeket keltő és gerjesztő, s részvétre és félelemre indító hatásnak köilőileg kiszámított elhelvzése nyújt leg- főkép érdeket V. és VI. Henriknek s II. Richardnak, mert e sajátságok ezekben nagyobbrészt a külső formákban rejlenek. A lelkesítő a tények nagysze­rűségében, s főleg az anyagban, nem pedig az alak­ban fekszik, s a kitünően vonzót a tartalomnak tör­téneti becse képezi. És ez igy van a jellemeknél, úgy mint a meséknél. A történeti tényeknek egész sora nyújtott a költőnek használható anyagot s igaz­ságot, de ezen igazság nem tartozik azon jellemek­hez. melyek a költészet, regényesség s hősiesség vakító fényében ragyognak. De mindez nem akadá­lyozó Shakespearet V. Henrik írásában, ki nem annyira nagyszerű pathosszal fellépő s tragikailag megra­gadó jellemet képvisel, hanem kinek élete inkább az epos csendes folyamatában tűnik alá, s kinek jelleme elhikailag csak jelentéktelen nagyságra emelkedik; de ki aztán ezen tulajdonsága miatt a gondolkodó olvasót annyira elragadja, mint Macbeth vagy Othello magasralörő szenvedélye. És valamint a mesékben és jellemekben, ép úgy találjuk ezt a külső kiállításban is.

Sbakespearenál a drámában összeállított ada­tok és okozatok sokszor dramatizált krónikák. A je­lenetek, melyek a főcselek vényt továbbszövik, nélkü­lözik a költői alaknak virágos kellemét és sokszor hiányzik a cselekvők egyéni tulajdona és kellő v i­lágos jellemzése. De ha szorgalmasan vizsgálódunk, megtaláljuk, mily ügyesen és értelmesen vannak a krónika lélektani hiányai betöltve, s hogyan javított a költő, jóllehet a krónika történeti jeleneteinek megéneklése látszólag igen hiányos s tele van benső nehézségekkel. Az előadás ugyan köilőileg nem na­gyon magasztos, mert a valóságnak józan anyaga Ieköté a költői szabadságnak szárnyait; de azért e tekintetben is találunk egy felette nagy előnyt, melyet e drámáknak anyagtulajdonsága az angol drámai költészetnek adott: t. i. megóvá, ezt a rí­mek. concepturák. antithesisek s a költészetnek több ily hamis szépségétől, és különös, hogy Shakespeare csak azután volt tökéletesen drámai irmodorának birtokában, miután mindezen nehézségen keresz- tülesett.

A mondottakból az következik, mit különben magyarázat nélkül is érez mindenki, hogy Shakes­peare e történeti drámáinak költői szépsége szabad drámái ellenében természetes okoknál fogva sokkal csekélyebb tárgyuk miatt, s hogy épen ezen törté­neti anyag ismét egy olyan más sajátságos értékre utal, melyet nem történeti drámáiban hasztalan keresünk.

Hátra van még ezen utóbbi becses tulajdont közelebb megvizsgálni.

A történeti színművel a szabad, költői dráma tárgyára nézve, mint magános családias színmű áll szemben, s ebben átalános erkölcsi eszme uralkodik, mely eszme az elsőben politikai jelentőségre emel­kedik. A nem történeti dráma személyei erkölcsileg úgy szólván önmagok ellen, környezetök szűk köré­ben működnek, a történeti alakok ellenben terjed­tebb. politikailag szabad körben mozognak. Itt oly emberek cselekedetei hozatnak a néző elé, kikre egy egész állam kormányzása van bízva, s kik egész birodalmakra, nemzetekre s távol időkre hatnak ki cselekvényeik által.

A nem történeti dráma meséjének csak sze­rencsés megválasztás és ügyesség által sikerül óriási szenvedélyek rajzolásával végtelen mélységet s benső tartalmat egyesitni. mig a szerencsésen megválasztott történeti mese már természeténél fogva amannál végtelenül több bőséggel és tarta­lommal bir, s a háttér terjedtsége által mind időre

mind térre nézve sokat nyer, azaz ezen bőségét a történeti alaptól nyeri, mit a nem történeti dráma tehát nem foglalhat magában. Ezen kiterjedtebb fe­lelősség s a politikailag cselekvőnek kihatóbb ha­tásköre oly okozat, mely más erkölcsi törvénynek s más történeti erkölcsi szabálynak szükségességét igényli, mint a magánéletben. A nyilvános életben a hibák bűnökké nőnek s viszont a bűnök megbo­csátható hibáknak tartatnak a nagyvilág Ítélete ál­tal. Csekély részvét közt látunk a történeti téren egyeseket áldozatul esni, ha bukásuk használ a közjónak, s azokat, kik őket elitélik, kevésbbé ta­láljuk erkölcsileg hibásaknak, mert magasabb célok képviselőin tűnnek fel. A magánéletben azonban a jellemgyengeség csak nevetséges, ártalmatlan sőt néha jóltevő hibának tartatik; de láttuk VI. Hen­rikben. hogy ily gyengeség a trónon felülmúlja a legborzasztóbb bűnök súlyát, mivel egész államot dúlhat és zilálhat az szét.

Goethe Brackenburgnak Egmontjában e név­vel ugyanazon jellemet akará adni, melyet Bracken- burg II. Richardban képvisel s ezen egyetlen összehasonlítása a szánalomra méltó szerelmi rab­nak s a megvetésre méltó gépies eszköznek Richard véres tervei kivitelében, már első tekintetre mutatja, mennyire átalánosabb érdeket ébreszt politikai és nyilvános állása ugyanazon emberi tulajdonoknak, melyek a családi életben egészen más színben tűn­nének fel.

Tehát ezen tágasabb látkört, e jelentékeny ethikai mértéket nyeri a költő a történeti világba belépésével és a terjedelmes történetnek a szűk dráma keretébe való befoglalása által. Shakespeare nem ismert oly positiv erkölcsi törvényt, mely előlegesen a jövő minden esetlegére alkalmaz­ható volna. Messzelátó tekintetének tehát ezen anyagok kedvezők voltak s az emberek cse- lekvényét és tevékenységét ismét új szempontból tűnteték föl előtte. Ő ezekben oly eszméket talált, melyek költői gondolkozásával egyezők s egészen más természetűek voltak, mint milyek azok a közön­séges szomorú- és vígjátékokban.

Azon gondolatok, melyekkel a drámákban ta­lálkozunk, nemcsak átalános erkölcsi, hanem egy­szersmind politikai természetűek, s mint ilyenek nem vethetők alá a legszigorúabb formaszerű egye­sítésnek. Kivitelük több körülményt és változást kívánt és feltételezett, melyeket a politikai cselek­vények következményei könnyen felfoghatókká te­hetnek, s ha lehetséges volna képzelni, hogy a költő egy politikai eszmét felkarolhatna anélkül is, hogy erre a történettől ne érezné magát indíttatva, akkor képzelt történelmi képleteket kellene feltalálnia, hogy ezekkel a politikai cselekvények természeté­ből folyó hatást idézhessen elő. Azért mi sem ter­mészetesebb mint az, hogy Shakespeare történeti drámáinak kidolgozásánál a dráma körét szűknek találta s hogy történeti drámái két tetralógiára osz­lanak, melyek mindketten ugyanazon gondolatot foglalják magokban. Tehát ily eszmék feldolgozása, melyek a családi körön túlterjednek, s ily jellemek erkölcsi kifejtése épen oly anyagbőséget igényel, mint a mily mélységet a tragikus személyek szenve­délyes természete; ily események, melyeket egy eseménybe összeszoritani nem lehet, több epikai anyagbőséget kívánnak.

Ezek voltak Shakespeare történeti drámái, melyek által a drámai költészet egy új fajjal gazda­godott, s melyekben a komoly olvasó ugyan kevés költői élvezetei, de annál több anyagot talál a gon­dolkodásra. (Gervinus után.)

Valami a nyelvekről.(P. J.) Sok magyar embertől hallottam már,

hogy az első nyelv a magyar volt; sok szlávtól, hogy a szláv-, sok némettől, hogy a német és kü­lönösen sok zsidótól, hogy a héber volt az első em­berpár nyelve. Hiszem, hogy minden népnél talál­koznak oly egyének, kik saját nemzetök nyelvét a paradicsomig viszik vissza, vagy legalább szeretnék visszavinni. A különben vakmerő csodákat ismertető Spangárnál még szerénységnek lehet venni, hogy a magyar nyelvet csak a Bábel tornya építésétől szár­maztatja, bár annak dicsőítésére krónikája 45 -ik lapján azt állítja, hogy a szent lélek ezt az első

139

pünköstkor többeknek adta ajándokúi, mint például szűz Máriának és az apostoloknak is. Ismédéin egy úri embert, ki állította, hogy a magyar volt az első nyelv, ebből származtak a többi nyelvek. Így a gö­rög antropos (ember) szót a magyar t a r é bél szár­maztatta s az szerinte f e l e m é l t f ő v e l j á r ó t jelentett. Boldogítson kilkit a maga hite 1

A keresztyén vallás a zsidóból fejlődött. Mi­sem természetesebb tehát, mint az, hogy a világ teremtéséről és az első emberekröli ismeret ebből jött át hozzánk, s Így, mint ők, mi is Ádámot tartjuk

első embernek.Az tehát a kérdés:

melyik nyelvet beszélte Ádám '?

Felelet: Egyiket sem.

Képzelem, mint kacag­hatnak erre az én tudákos öregemhez hasonló embe­rek, eszökbe jutván az íi kedvenc hitök, s már is diadalmaskodni hiszik bal- nézetöket.

De próbáljunk kissé természetesen okoskodni.

Tud-e a csecsemő mindjárt születésekor be­szélni? Erre még példa nem volt. Nem születik te­hát velünk a beszéd, ha­nem csak a beszélésrei ké­pesség; hangunk alkotta- tik úgy a természet által, hogy annak változtása ál­tal azt különféleképen mó­dosíthatjuk.

Ezen képességet igye­kezett az ember saját hasz­nára fordítani az által, hogy a körülte levő tárgyakat a szerint, a mint azok rá ha­tottak, külön-kiilön bizo­nyos hangokkal fejezte ki, vagy is azoknak nevet adott. Ha már egy tár­gyat névvel látott el egyik vagy másik ember, ezen név vagy szó átment firól fira, s ha új tárgyak tűn­tek elő, új szavakat kelle képezni. Századok foly­hattak le addig, mig csak az érzéki tárgyak névvel ruháztattak fel s ismét szá­zadok, mig az elvont fo­galmak nevei előállottak.

De azt mondhatná va­laki : így csak egy nyelv lehetne a földön.

Az írás tanítja, hogy Kain, az első testvérgyil­kos. bujdosóvá lelt a föl­dön. Maradékai tehát külön laktak a többi emkerektől.A tárgyak nem mindenkire hatnak egyformán, s a ha­lás különbségéből önkényt következik az elnevezés különbsége is. Sőt a hatás hasonlósága is csak ha­sonló szavak előállítását okozhatta.

Fontos a nyelvek ala­kulására nézve a Bábel tornya épitése. A szent történet ezzel együtt emliti a nyelvzavart. Ezen eseményt Mózes egyszerű né­péhez mért képes beszédben adja e lő; könnyebb érthetőségért felcseréli az előzményt a követ'kez- ménynyel. Ő ugyanis a nyelvzavart elébb teszi az elszéledésnél, holott épen az elszéledés következ­tében állolt elő a nyelvzavar. Igen, mert az egymás­tól távol lakók különböző névvel nevezték az elő­

ször láloll tárgyal, s ez által ugyanazon állat, növény vagy ásvány több különböző nevet kapott s a ké­sőbb találkozók e mialt nem érthették meg egymást.

Ily képes modorban adja elő Mózes a terem­tést is, midőn mondja: hat napon teremtő az isten a világot. Ki nem tudja már ma, hogy a világ elő­állása nem napok, hanem évezredek m űve? A Bá­bel tornyával felhozott nyelvzavar sem egy pillanat műve. Csak az örök időben vehető az oly rövidnek, de a véges emberre nézve már azon pillanat is csaknem örökidő.

Lassanként fejlődtek a nyelvek annyira, hogy

Shakespeare emléke a stratfordi templomban.

a mostani különbség eiőálljon, azon különbség, mely az idővel együtt nő. Rokon nyelvek már azok, me­lyek egy közös alapon nem régen épültek; igy a latin nyelvből előállott a francia, olasz, román sat. nyelvek. Idegen elem vegyülvén a már meglevőhöz, a "keltő keverékéből egy harmadik állott elő, mely mindkét alaptól különbözik ugyan, de melyben azért mindkettőből van valami.

Tudósok hiszik a magyarok őshazáját felta­lálhatni. A lig hiszem, hogy ez létesülhessen. Mert, miről hiszik az utazók felismerni Ázsiában maradt őseinket? Ruházatukról nem, mert ez azóta változ­hatott; testalkatukról sem, mert ez sokképen mó­dosulhatott; nyelvükről tehát? Ez épen oly való­színűtlen. Mert, van-e a ki tudja azon nyelvet, me­lyet Ázsiából jött eleink beszéltek? Hiszen már a legrégibb nyelvemlékeink megértéséhez is csak tu­dományos búvárkodás után juthatni.

De ha találkoznék is oly tudós utazó, ki azon nyelv tudásával dicseked­hetnék, mely Árpád és kor­társai által használtatott; reménylhető-e, hogy az érteni fogná azon nyelvet, melyet Ázsiában maradt rokonaink utódai ma be­szélnek. Sok népekkel jö­hettek ők azóta érintke­zésbe, s az emberi termé­szetnél fogva mind azoktól sajátítottak el azt a mit, s épen úgy különbözhelik mostani nyelvük az ezer év előttitől, mint a mienk.

A nyelv folytonosan tökéletesedik, a megállás csak akkor képzelhető, ha a nyelv megszűnt élő lenni. De ez a meghalás is csak képzeleti. Ily holt nyelvnek látszik lenni a latin, görög és héber. De nem élnek-e ezek is, ha­bár más alakban, kibővítve és fejtve. Igen is, holt nyelv a Cicero , V i r g il , Ovid , Horae, Uomer, Sophok- les, s a t . nyelve; de nem lesz-e annyi évek után ilyenné Shakespeare, Vo l­taire és Schiller, Göthe nyelve is ? Holt nyelvvé tették és teszik is bár­melyiket a remekírók, mert műveiket a későkor is ér­teni akarja s míg nyelvünk a használat által tökéle­tesedik, addig a remekmű nyelve marad az, a mi volt. Új találmányok új szava­kat követelnek s mig az emberiség előtt az e lh a ­ladás útja zárva áll, töké­letesedni kell a nyelvnek, mert mindenkor csak azt fogadja be, a mit jónak s cél­szerűnek lát. Épen az mu­tatja az új szavak életreva­lóságát, ha azok közönsé­gesen használttá vá lnak, mig a célnak meg nem fele­lők kérlelhetlenűl tolatnak a feledés örvénye felé, mig saját apjoktól is kitagadtat- nalc. Hány szót mosolvgunk meg ma azok közül, me­lyek nálunk csak félszá­zad óta születtek, mig mások újaknak sem lát­szanak, annyira beélték magukat rokonaik közé.

Lesznek, azaz hogy vannak, kik másként vé­

lekednek ; sőt találkozhatnak olyanok is, kik állí­tásaimat vakmerőknek tartják; de ezen különböző gondolkozás épen erősíti véleményem helyességét, mutatván, hogy a többféleképen gondolkodás sajátja volt mindig az emberiségnek, és ezen elágazó né­zeteket egyiteni törekvés tisztítja ismereteinket s érleli tudássá a hitet.

.1.40

Tiz nap története.— April 17. —

Egy könyv fekszik elöltem, melynek ö r ö k - b e c s é h e z most némi a l k a l m i a s s á g is fűződik. Ez a „magyar Shakespeare” első kötete, mely a nagy halhatatlannak két különböző, de egy- iránt bámulatos művét, az „Othellót” és a „Szent ivén éji álmot“ foglalja magában. Az a tragédiák egyik legnagyobbika , ez a legbájosb tündérjáték, melyet valaha költői képzelem álmodott. Ezt pályája elején (1593-ban) irta, midőn „Romeo és Júlia” eszményi szerelmét festé, s midőn őt még az „édes V ilm os '-nak hívták ; amazt költői ragyogása tető­pontján (lG 12-benf) midőn már az emberi szenve­délyek egész világával gazdagitá a színpadot.

Minden népnek, mely mivellségre törekszik, egyik nemes gondja: e költői szellem kincstárát megszerezni az édes hazai nyelven. E nélkül egy irodalmat sem tartanak teljesnek, mert nemcsak Angolországé ő, mely szülte, hanem az egész művelt emberiségé. Nálunk is korán mutatkozott a jó haj­lam : meghonositni a szinműirás e legelső hősét, s már Kazinczy leforditá ,,Hamiet”-et, s a legelső vándorszínészek is játszottak tőle néhány darabot.

Irodalmunk fejlődésével e törekvés egyre erősbült. A nemzeti színház csaknem egész játék­rendet szerzett hatásosabb műveiből, noha nagyob- bára másodkézből vett gyönge fordításokban; s a legjobb színészek versenyeztek nagyobb szerepei­ben. — V ö r ö s m a r t y , kit egész ország ünne­pelt. becsvágyát találta benne, hogy „Julius Caesárt” (s később „Leart”) magyarítható, mig P e t ő f i „Coriolán”-nal gyarapitá irodalmunkat. 1847-ben e két nagy magyar költő, magukhoz méltó harma­dikat találva, A r a n y Jánossal egyesültek, hogy egy teljes „magyar Shakespearet” adjanak át a magyar közönségnek.

Fájdalom, az idő meghiusitá e nagy tervei. Csak másfél év, — s o költői hármasság egyike halott, másika élőhalott lön, bútól megtört alak, egyre közeledő a sir felé.

Más gondjaink támadtak, s a vállalat eszméje elhunyni látszott. De mint a biblia szép leányzója, „nem halt meg, csak aludott.” Évek múlva egy lel­kes barátunk — T ö m ö r i Anasztáz — fölelevenilé ez eszmét, s a Shakespeare-forditásokat kiadni és díjazni Ígérte. Az ő hazafias törekvésének köszön­hetjük, hogy nehány jeles költőnk, (kiknél e válla­lat iránti lelkesülés nem volt szalmaláng, mint anyi sok másnál,) a britt óriás műveihez láttak, s foly­vást lelkiismeretes gonddal munkálkodtak a jó eszme valósításán.

A Kisfaludy-társaság vette át a rendezést, s az ő kezéből kapjuk ma az első kötetet, mely az iro ­dalom barátaira nézve — örvendetes esemény.

A Shakspeare-kullusz nálunk is honos. Hal­lottunk elég nagy szót, minőt csak lelkesülés szül­het. Ha egy francia azt m onóá: „ Shakespeare egymaga fele a teremtésnek”: nálunk meg volt, ki „gyémántszigetnek” nevezte a „holt tengerben,” ez utóbbi alatt a többi egész irodalmat értve. De nem szükség, hogy ily dagálylyal fejezzük ki az ő nagy­ságát ; elég enyit mondani: leghatalmasabban festé az ember jellemét és szenvedélyeit.

De valljuk be, hogy a nagy költő tisztelete eddig leginkább csak az irodalomban uralkodott, s nem a közönségben. Közmondásos lett a shakes- pearei üres ház, s a szalon népe az egész kultuszt sokszor nevezte irók hóbortjának.

Miért ?Mert színpadunk nem tudta őket meggyőzni

e költő nagyságáról. Rossz fordítások, melyek mig a darabosságokat és szójátékokat (a „szellem e szemetét,” mint Hugó Victor mondja,) póriasabbá és Ízetlenebbekké tették: addig a szenvedélyek igaz és hatalmas nyelvét csak igen bágyadtan tudák visszatükrözni. — elhanyagolt előadások, és semmi újítás az angol színpadok közelebbi sikerült átala­kításaira nézve — meganyi gátjai voltak, hogy e hatalmas szellemi világosság mindenfelé utat törjön. Ennélfogva annál nagyobb szükség lett, hogy mit a színpad mulaszta, az irodalom pótolja ki.

Igazi költők által eszközölt fordítás legegye- nesebb út e nagy szellem népszerűsítésére ; s ezért kétszeres örömmel kell üdvözölnünk e most meg­

jelent kötetet, első nagy oszlopait ama bámulatos épületnek, mely az egész világirodalom dicsősége.

„Othellót” S z á s z K á r o l y forditá, ki noha inkább érti a lírai hangok gyöngéd zenéjét, mint a szenvedélyek viharos nyelvét: ezúttal is oly fordí­tást adott, mely méltó híréhez. Igaz, hogy néha meg­szegi a nagy költő eredeti sorrendjét, s a hűség kedvéért egy-egy szót átvisz más sorba, mi a nyelv természetes hullámzását sokszor gátolja: de egész­ben véve jól eltalálta a nagy indulatok emelkedett és erős kifejezéseit. Mily jól hangzik Othello búcsúja, midőn a szerelemféltéstől, „e zöld szemű szörny”- től megragadva, oly mély fájdalommal mondja:

Isten veled már, harc vidám zaja,Halott a nagyra vágyás szép erény !Isten veled szép tüsszögő lovam,Pergő dob, éles síp, vad harsonák,Királyi zászló, villogó acél,Fény, pompa, minden harci készü let!S te szörnyű ágyú, mely vad torkodon Az ég haragját durván dörgeted.— Hallgass ! Othello napja már le já r t!

Az egész nagy tragédia, (egyik költőnk sze­rint: ,.e nászkendő, melyből a szerelemféltés hó­hér-kötelet csinált,”) sokkal jobban meg fog hatni mindenkit, ha e könyvből olvassa el, s nem csupán színpadunk gyönge fordítása után ismeri.

A „Szentiván-éji álmát” A r a n y J á n o s ­n a k köszönjük, s e műve valóban a fordítás mes­ter-példánya.

Minő e vígjáték?A mint benne Theseus, az athéni fejedelem

mondja :„Szent őrületben a költő szeme Földről az égre, égből földre villan,S mig ismeretlen dolgok vázait Megtestesíti képzeletje, tolla A l é g i s e m m i t állandó alakkal, Lakhelylyel és névvel ruházza föl.“

Ilyen e mű. Tündérek és emberek össze­vissza játéka. Zavar és enyelgés együtt; erdei ko- boldok, kik a fák közt suhannak; szellők szárnyain röpülő tavaszi szellemek, kik illannak és vidáman éneklik:

Hegyen át, völgyön át,Tüskén, bokron keresztül,Berken át, kerten át,Tűzön, vizen keresztül,Járok , hol madár se volt,Sebesebben, mint a hold.Tündérkirályuő az asszonyom,Fűre gyöngyét én harmatozom ;Testőre a sok hankalin,Arany köntöst reájok ád,A pettyek r a j ta : mind rubin,Azokba rejti illatát. —

Robin pajtás az „éj vig vándora,” ki a sze­relem bűvös virágával az emberek közt tréfás za­varokat csinál, a civódó tündérkirályi pár, s e tü­neményes lények mellett nehézkes, komikus mes­teremberek, kik „észbeli munkát nem tettek soha.” s most mégis az athéni fejedelem nászünnepére „rövid elméjüket agyon csigázzák egy szindarabbal", melyet e tündérjárta erdőben próbálnak.

E különböző lények együvé keverése az egésznek a legsajátszerűbb szint adja. Minden oly varázsos, még az emberek szerelme és bohósága is.

De a képzelem e játékában is van élettel­jesség.

Nem valószínű, hogy boldogtalan szerelme­sek valahol költéjibb és az érzelem igazibb hangján beszéltek volna, mint mindjárt e mű elején Lysan- der és Hermia, kiknek szivét a lány atyja erősza­kosan szét akarja választani.

E lapot méltó kiszakítani, noha Shakespeare- nél minden a maga helyén a legszebb.

LYSANDER: Oh j a j ! a hű szerelmek folyama,A menyit én olvastam, vagy regében Hallottam, kényelmes nem volt so h a ; Majdan a vérség volt különböző, —

HERMIA : Óh fájdalom ! nagy tenni a kicsinyhez.LY SA N D ER: Majd korra nézve lenni akadály — HERM IA : Óh bosszúság! vén lenni ifjúhoz.LY SA N D ER: Majd a rokonság választása dönte — HERMIA : Óh kész poko l! szeretni más szem ével!

LYSANDER: Vagy, ha rokonszeuv fűzte a frigyet, Halál, betegség, harc rohanta meg,S percig valóvá tette, mint a hang, Mint árny tűnővé, mint álom röviddé,S mint villám fénye kormos éjszakán, Mely pillanatra földet és eget Föltár, de mig ezt mondanók: n in i! Már a sötétség torka nyelte be.Ily gyorsan vész el minden, a mi fény.

E tündér-játékot fogják előadni pár nap múlva — Shakspeare három százados születés napjára — a nemzeti színpadon, hol rá nagy fénynyel és buz­galommal készülnek. Látni fogunk pompás diszité- seket, sok csillogó jelmezt, s hallani fogjuk M e n - d e l s o h n n a k e műhöz irt tündéries zenéjét. De van egy, a mitől félünk, s a mi rendesen a „M id- summer night’s dream” előadási zátonya. E tündé­rek szerfölött játsziak, könnyűdek, finomak, szép­ség és vidámságban ragyogók ; kivált Oberon és Titánia egész eszményi világhoz tartoznak, s Robin pajtás lábai megtestesült zephyrek. S ha valamiké­pen Oberon nem varázsos. Titánia nem bájosan szép, s Robin pajtás nem illanóan könnyűd ? Mind­egy ... ne aggódjunk előre. Anyi bizonyos, hogy april 23-dika valódi ünnep lessz ránk nézve; két költő szelleme fog ránk ragyogni a színpadról, egy világköltőé, kit e percekben minden művelt nép ün­nepel, s egy hazai költőé, ki amannak egész kép- zelmi erejét, játsziságát s száz színben ragyogó k i­fejezéseit a leghívebben tudta visszatükrözni, s nyelvünknek megint új diadalt szerzett.

Ez ünnepről szólván, van é méltó tárgy, me­lyet utána a hét történetéből megemlíthetnék 7

Valami még is van, történeti emlékeink és hazai művészetünk érdekében.

A múlt napok egyikén a véletlen Székes-Fe­hérvárra vitt. régi királyaink temetkező helyére, melyet a vasút kezd egészen megfiatalitni, s mely­nek új házsorai közt egy sarkon különösen feltűnik a lőréses vén kerek torony, mely a régi várnak egyetlen egy tiszteletreméltó ép maradványa.

Hogyan tisztelik? Alatta mészárszék és boros pince. De még ez hagyján ! Azt is hallottuk, hogy le akarják rontani, tán mert e barna vén falak nem hangoznak össze az új házsorokkal.

Nem hihető, hogy megtörténjék, kivált miután újabban a régi műemlékek megőrzésére buzgó fér­fiakat neveztek ki. kik nem fognák elnézni, hogy a kegyeletlenség oly falakat támadjon meg, melyeket századok és nagy emlékek szentesítettek meg.

Ugyancsak e helyen hallottam, hogy egy ot­tani templom pompás freskójáért műértő angolok már régebben nagy összegeket Ígértek; mig mi alig tudunk róla valamit.

Eszembe jutott, hogy a képző művészeti tár­sulat tehetne egyet, nevezetesen valósíthatná a ha­zánkban lévő műkincsek összeírását és ismertetését. Ha nincs is sok, de még is lehet elég. a mi figye­lemre méltó. Többi közt özv. Fáy Alajosné szül. S p l é n y i b á r ó n ő emődi kastélyában (Borsod- megye,) kitűnő képgyűjtemény van, s egy pompás szobormű, (a bikát koszorúzó Európa.) melyet gö­rög földből ástak ki. Egykor e képeket nézve, be­széltek nekem Guido Reniről, Kautlmann Angeliká­ról sat. de hogy eredeti művek é: nem mondhatom meg. A kastély úrnője, (ki maga is szépen fest.) nagy becsben tartja valamenyit. Továbbá hallottam, hogy a B r u n s z w i c k - c s a l á d fehérmegyei kastélyában szintén értékes festvények vannak, va­lamint itt Pesten is egy francia származású lelkész­nél. Sőt egykor, sok év előtt azt is hirlék a lapok, hogy a korompai kastély számára egy rafáeli képet vettek. Mindezt jó volna megtudni — bizonyosan.

Csak egy fölhívás, — s minden vidéken akadni fog egyegy műbarát, ki környéke neveze­tességeiről szívesen ád tudósítást.

Ez eszme — bárkitől jött légyen — talán méltó arra, hogy egy művészeti intézet keblében viszhangra találjon. "Á képző művészek társúlata úgy is minden évben ád ki egy nagy albumot ; le­gyen egy év, melyben ezt a magyarozszági (na- gyobbára ismeretlen) műkincsek ismertetésével pótolja.

Vaclnai Károly.

141

T Á R C A .Isk o la és egyház.

* (A s z í n h á z i k é p e z d e,) hír szerint, f. é. oct. 1-jén fog megnyittatni.

* (A m a g y a r o r s z á g i r a b b i - i n t é z e t ) föllállitása néhány rabbinak nem tetszik, s ezek Bécsben járnak, hogy ellene munkálódjanak. Ezen intézet Pesten yagy Pápán fog felállittatni.

E g y le te k és közin téze tek .

* (A z a k a d é m i á n a k a p r i l 11-d i k e i ü l é s é n ) H u n f a l v y J á n o s lev. tag beadta R o c h l i c z B é l a hazánk­fia ajándékait, ki 11 évet töltött Ausztráliában. Az ajándékok 31 fényképből s egy khinai nyelven nyomta­tott uj testamentombúl álla­nak. A fényképek jobbadán ausztrália i, különösen mel- bournei helyeket ábrázolnak.Az összes ülés fő tárgyát azon pályamunkák bemuta­tása tette, melyeknek bekül­dési határideje múlt hó utol­só napján teltle. Legnagyobb számmal érkeztek a pálya­munkák Lucanus „Pharsa- liá“-jának anyag- és alakhű fordítására; ennek 100 arany a jutalma s 9 pályázd verse­nyez érte. A hölgydijjal ju ­talmazandó föladatok közül hat pályamunka érkezett, ne­vezetesen : a füvészet alap­vonalaira 5; a festészet egye­temes történelmére 1; a böl­cseleti erkölcstan kéziköny­vére 1 ; az állattani élettan alapvonalaira, különös te ­kintettel az emberre 1; a ró ­mai irodalom történetére 1 ; végre a görög állam-régisé­gek kézikönyvére szintén 1, melyet azonban, minthogy a szerző, P o t y ó F e r e n c Csikszékben magát megne­vezte, nem lehetett pályá­za tra bocsátani. A nyelvtu­dományi osztály által megál­lapított föladatra: a magyar­talan szólásnak kimutatására szintén csak egy pályamunka érkezett be. — A titoknok fölölvasta V á m b é r y A r - m i n lev. tag Teheránban , febr. 5-dikén kelt levelét, melyben leírja veszélyes útja kalandjait s kutatásai ed­digi eredményét. A levélben arról is értesültünk, hogy tu­dós hazánkfia tavaszszal visz* szatér. — B a l o g h S á * m u e 1 lev. tag két aranyat küldött az akadémia tőkéjé­hez s bocsánatot kért, hogy ezúttal értekezést nem küld­het. —

* (A K i s f a 1 u d y-t ár* s a s á g) újabb pártolói (az 1864—6-dik folyamra) ör­vendetesen szaporodnak, s ez örvendetes jelenség, minthogy a társaság még ki sem bocsátotta fölhívását az uj folyamra. Ez azonban rövid idő alatt meg fog történni s a kiadandó könyvek is gyorsan fognak egymás után meg­jelenni, mert a kéziratok nagyobbrészt már készen var­nak a szedő kezére. Az uj folyamot a társaság alkal­masint egy nagyobb eredeti regénynyel nyitja meg.

Iro d a lm i és m ű v észe ti m o zg a lm a k .— ( H a r t l e b e n A d o l f k i a d á s á b a n )

Szokoly Viktortól e napokban kerül ki sajtó alól egy terjedelmes kötet „ A r c i s m e és P h r e n o l o g i a ” címmel. E könyv Lavater és Gall tanait, s azok fejlődé­sét ismerteti s számos jegyzettel kiséri. A könyv 162 da­

B u d a p e s ti h írek.

** (J e 1 e n s z á m u n k S h a k e s p e a r e ) három­százados ünnepe alkalmával kizárólag csak a legnagyobb drám aíróra vonatkozó képe­ket hoz sem ellett: rövid élet­iratát, egyik neves költőnk által fordított sonettjét, s a nemzeti színpadunkról nem igen ism ert történeti drámái­nak legilletékesebb ismerte­tését. Tárcánkban Vadnai Károly az Arany által reme­kül fordított s 23-dikán, a nemzeti színpadon először előadandó „Szent-iván éji álom“ -ról szól s „V egye­seink” több érdekes aprósá­got közölnek a nagy brit költőről.

rab, részben eredeti illustratióval vau ellátva. Mai szá­munk rövid mutatványt közöl e könyvből.

* (Ú j k ö n y v e k . ) Emich Gusztáv kiadványai­ból egész csomó fekszik előttünk. Ezek közt minden­esetre első helyen kell említenünk Greguss Gyulának a magyar hölgyek dijával az Akadémia által jutalmazott „T e r m é s z e 11 a n i f ö 1 d r a j z á t“ s Hollósy Jusz- tinián „ N é p s z e r ű c s i l l a g á s z a t á t , ” mely könyvek minden, nem épen szaktudományosságra, de mű­veltségre törekvő olvasó nélkülözhetlen kézikönyveit képezik. Az Akadémiának egyik legszebb feladata, hogy a tudományokat népszerűsítse s az életbe vezesse, s a

miábau is felolvastatott. Ezen, hazai érdekeinket tapin­tatosan fejtegető füzetke megrendelhető 30 krjával. — Ugyancsak Ráth bizományában jelent meg „ R ö v i d é l e t ” című elbeszélés Vilmostól, igen szép kiállítású egy kötetben.

* ( S z e r k e s z t ő s é g ü n k h ö z b e k ü l d e ­t e t t : ) „K épviselet a Királyhágón inneni evang. ref. superintendentiában.” Irta Gyarmati M. Ára 40 kr.

* ( H a r t l e b e n o l v a s ó t á r á b a n ) ismét két regény jelent m eg ; az egyik Kock Pál, a leg- jelesb francia életképiró „ H á r o m s z o k n y á s l e á n y a,” egy kötetben, Huszár Imre fordításában s

egy rézm etszettel; a másik pedig „ T e r m é s z e t e 1 - 1 e n“ ciraű regény, két rész­ben. Irta R áhe l, fordította Beöthy Leó. E könyvek az olvasótár 129— 135-dik fü­zeteit képezik. Mindegyik kö­tet ára 50 kr, s e szerint az olvasó lassankint aránylag olcsón szerezhet össze a kül­föld irodalmi termékeiből egy válogatott s jól fordított könyvtárt.

Idadónak érdeme, ha az Akadémia e törekvése közve titőjeül működik. Emich Gusztáv e tekintetben érdemet szerzett magának e művek s egyéb hasonlók kiadásával. Az egyik műnek úgy, mint a másiknak ára : 2 frt. 80 kr. — Ugyancsak Emichnél jelentek meg Szabó Richárd „ E r e d e t i é s f o r d í t o t t b e s z é l y e i ” egy vas­tag kötetben, melynek ára 1 frt 40 k r ; valamint a Télfy János egyetemi tanár által i r t : „A c 1 a s s i c a p h i - l o l o g i a e n c y c l o p a e d i á j a ; ” (ára 1 f r t ;) ez a hajdankor irodalmát tanulmányozóknak, amaz pedig a szépirodalomban gyönyörködő olvasóknak számára.

* ( R á t h M ó r b i z o m á n y á b a n ) köze­lebb jelent meg Szathmáry Károly röpirata a „Z i - m o n y - f i u m e i v a s ú t r ó 1,” mely az Akade-

Shakespeare emléke a Westminsterben.

* * ( A z i n s é g s z o m o - r ú k ö v e t k e z m é n y e i . ) A süly — hivatalos jelenté­sek szerint — uralkodik Csanádmegye m akó i, bato- nyai, nagylaki és palotai já ­rásához tartozó összesen 33, azonkívül pedig a békésme­gyei G yulavár, Csaba és Kígyós községekben. Elő­idéző o k a i: nedves és fűtet- len lakházak, sok egyénnek szűk helyiségekben együtt­lakása előidézte büzhödt lég, különösen pedig a szükséges élelmi szerek hiányai vagy roszasága , m unkátlanság, bú, gond s a jövendő feletti aggodalomból eredt folyto­nos nyugtalanság, mely té ­nyezők mindezen községek­ben a m. évi rendkívüli aszály és ínség folytán együttvéve

nagy mérvben létezvén, a kérdésben levő betegség ezek természetes következményének tekinthető.

** ( M a g y a r m ű v é s z e k k i t ü n t e t é s e . ) Stéger tenorista hazánkfiát a darm stadti herceg a művé­szetek és a tudományok érdemrendjével diszesitette föl.

Erkel Ferencet huszonötéves karnagysága alkalmá­ból pályatársai díszes babérkoszorúval tisztelték meg : Tóth József derék színészünk pedig a sz.-fehérvári kö­zönség részéről nyert kitünőbb méltánylást.

** ( M a g y a r z e n e o l a s z f ö l d ö n . ) Pati- kárus népzenetársulata a t r i e s t i jótékony hangver­senyben a magyar szűkölködők javára nemzeti dalaink­kal lépett föl. Minden díj nélkül játszottak, s csupán az

142

útiköltséget fogadták el. Triestbol Velencébe, Veronába mennek , s két hóig szándékoznak az olaszok közt játszani.

** ( K e m p e l e n G y ő z ő i r ó t á r s u n k a t ) a legnagyobb családi veszteség érte, egyetlen 11 éves kis fia, ifj. Kempelen Győzőnek e hó 11-dikén történt ha­lálában. A gyászoló atya e gyermekében egyszersmind szeretett nejének, Kempelen-Tóth Ríza, korán elhúnyt szellemes Írónőnknek reményekre jogosított képmását veszítette el. A szülei fájdalmat enyhítse a részvét.

** (A „ P o l i t i k a i U j d o n s á g o k ,“) a „V.- U jság“ testvér-lapja e napokban kapta a helytartósági elnökségtől az első megintést.

** ( A h a r c f ő v á r o s u n k b a n i s k i t ö r t ) de csak Gallmayer kisasszony, a hírhedt bécsi kankán- táncosné ellen, a kinek botrányai ellen a lapok a büntető törvénykönyv paragrafusait hívják fel oltalmuk

** ( N a g y L a j o s , h í r e s h a n k ó h a m i - s i t ó ,) a ki fogságából egy Ízben megszökött s aztán a karthausi börtönben életfogytiglan tartó fogságra Ítélte­te tt, közelebb meghalt.

** ( H a l á l o z á s . ) Havi Mihály, a nemcsak honunkban, hanem a külföldön, különösen Párisbán is ösmeretes énekes és szingigazgató, utóbbi időben a „Színházi Látcső** munkatársa, április 7-én élete 52-dik évében, a közkórházban elhúnyt. Több szin- és dalmű­vet fordított magyarra s egész életén át a szinügy lanka­datlan munkása volt. Temetése f. hó 9-én volt.

** ( M a g y a r a l b u m k ü l f ö l d ö n . ) A magyarországi szűkölködők javára Bukarestben Dimit- riades és W éber urak, az ottani román és német színhá­zak igazgatói egy albumot szándékoznak kiadni magyar, román és német nyelven.

** ( M a g y a r g ő z h a j ó z á s i t á r s a s á g . ) Az A l-D una melletti birtokosok részvényekre alapí­tandó gőzhajózási társaság életbeléptetésén fáradoznak ; e vállalat élén több nagybirtokos hazánkfia fog állani.

** (A 100 a r a n y j u t a l o m é r t v e r s e n y ­z e t t ) drámák közül a legjobbnak Ítélt „II. József csá- szár“ szerzőjéül Madách Imrét, az „Ember tragédiája4* szerzőjét mondják, „Katalin** szerzőjéül pedig P. Szat- máry Károlyt emlegetik.

** ( G a r a y J á n o s é d e s a n y j a , ) Garay- W alter Zsuzsánna asszonyság april 9-dikén, élte 76-dik évében Szegszárdon, a költő születése helyén elhúnyt.

** ( N é v m a g y a r i t á s o k . ) Spitzer M iksa, trieszti biztosító-társulati felügyelő „ H e g y e s i**-re, — Koczmann Gusztáv színész „M u r á n y i“-ra, — Ru- zsicska János, mérnök „S z o 1 n o k“ -ra, R eiter Mihály szombathelyi lakos „R ő t h i“-re változtatták vezeték­neveiket.

** (S z é p j ó t é k o n y s á g.) A pesti első hazai takarék-pénztár 1863. folytán jótékony célokra 19,477 irtot, s fenállása óta összesen 93,552 frtot adományozott.

** (A z e l s ő m a g y a r á t a l á n o s b i z t o ­s í t ó - t á r s a s á g ) életbiztosítási osztályában március folytán kiállítta tott: 153 db. A. halálesetben fizetendő tőke 279,400 frt, 30 db. B. életben fizetendő tőke 23,800 f r t ; a 183 db. kötvény összes értéke 303,200 frt.

** ( M a g y a r v a s ú t a t e n g e r i g.) Az al­földi vasút építésére, mely Nagy-Váradtól Fiúméig te r­jedne, angol tőkepénzesek akarnak vállalkozni. Ezen egész vonal költsége 90 millióra van téve.

* ( R e m é n y i E d e N á p o l y b a n ) a Carlo- Felice színházban nagy tetszés közt adott hangversenye­ket, ezeket azonban közbejött betegsége miatt félbe kel­lett hagynia. Reményi most Nápolyból Rómába utazik.

* (A m ú l t é v b e n v e r t é r c p é n z ö s s z e g e . ) A bécsi, körmöci, gyula-fehérvári és a velencei pénzverdékben az 1863-dikai közigazgatási év­ben 27,156,891 frt értékű ércpénz vere te tt: és pedig austriai értékben 8,740,48S frt, leventai tallér 3,016,248 aranypénz 15,400,154 frt ezüstpénz 24,316 darab két­forintos, 4,276,093 darab egy forintos és 3,447,378 ne­gyed forintos ; ezüstváltópénz 631,250 új tizkrüjcáros és 1,012,500 uj ötkrajcáros és rézváltópénz; egészben 21,722,189 darab 8,740,488 frt értékben. Ebből egyedül Bécsre 5,489,793 frt ezüstpénz esik ; továbbá 113,750 frt ezüst aprópénz és 5,548,816 frt rézváltópénz.

** ( E l t i l t o t t n y o m t a t v á n y o k . ) Az osztrák birodalomban újabban tilos nyomtatványoknak hirdettetnek ki a Milanóban megjelenő „L a laterna ma­gica, — a bűvös lámpa** cimü humorisztiku» lap ; „M a- n i n D á n i e l n e k * * Velence 1848-diki kormányzójá­

nak Turinban megjelent életirata ; N i c o 1 i n i össze­gyűjtött, s Milanóban megjelent m unkái; Barbieri Ulis- sestől a Milanóban megjelent ily cimü könyv: „ E g y z á r d a t i t k a i s a z ö n z é s g y fi m ö 1 c s e i a „P a s q u i n o*‘ bumorisztikus lap 10-dik száma ; a Berlinben Oettinger Máriától megjelent „ A z é s z a k i S e m i r a m i s, v a g y i s II. K a t a l i n é s k o r a 1* cimü történeli regény; a párisi „ C h a r i v a r i * 1 hu- moristikus lap márc. 9-dikei száma, s dr. Cacciotól „A M o r c o s e - v á r , v a g y a z s a r n o k s á g é s s z a ­b a d s á g“ cimü, Milanóban megjelent könyv.

V id é k i h írek .

— ( P o z s o n y b a n k ü l ö n ö s v á l t ó j o g i e s e t ) adta elő magát közelebb. Utóbbi időben ugyanis egy Pozsonyhoz közel fekvő városban valami üzletem­ber oly formán állított ki egy váltót, hogy a pénz a meg­jelölt hónap 31 napján lenne fizetendő. Minthogy azon­ban e hónapnak nem 31, hanem csak 30 napja volt, az adós azon kifogás mellett, hogy a határnap még meg nem érkezett, a hó végén megtagadta a fizetést; a kiállító bejelenté a vádat, de az érintett kifogás alapján elma­rasztaltatok. Most a károsult rendes és fenyitő törvény­kezési utón ismétli vádját és kedvező ítéletet vár, mint­hogy a vádlott hírneve korábbi hasonló kifogások miatt már is be van szennyezve.

— ( K ü l ö n ö s t e m e t é s . ) Erről az erdélyi lapok így írn a k : „A csikszéki administrator nejének m. hó közepe táján egy „idő előtti4* fia született. Látva a segédkező szülésznő, hogy a gyermek nem életre való, megkeresztelte azt Józsefnek, s mintegy félóra múlva azután a fiú meg is halt. Keresztyén szokásaink s tör­vényeink szerint az élve született s megkeresztelt gyer­meket harangszó mellett a közös sirkertbe kell temetni, ő méltsga azonban e helyett hallgatást parancsolva a beavattottaknak — említett gyermekét titkon a szék háza pincéiben elásatá.**

* ( A b o n y b a n a h e l y b e l i s z ű k ö l k ö ­dő k) javára f. hó 10-én tartatott meg a sorshúzással egybekötött táncestély, mely 1000 ftnál többet jövedel­mezett.

* ( N a g y - S z e b e n b ő l í r j á k , ) hogy a kor­mány a magyar és székely kerületekben az erdélyi ország­gyűlésre az uj választások kiírását elhatározta volna.

* ( S o p r o n b a n t ű z o l t ó - é s t o r n a ­e g y l e t ) akart alakulni, de nem nyerhetett felsőbb helybenhagyást.

* (A s z é k e s f e h é r v á r i h a n g v e r s e n y- e hó 5-dikén közel ezer ftot jövedelmezett Fehérmegye szegényei részére.

* ( T u r ó c - S z . - M á r t o n b a n t ó t s z í n ­h á z ) építését tervezik, hol egyszersmind a tót matica ülésterme lesz.

* ( E g e r b ő l i s v i s z i k k ü l f ö l d r e a ma­gyar borokat.) J o o J á n o s u r n á i e g y l o n d o n i k e r e s k e d ő legközelebb 600 palackig tett megren­delést azon egri vörösből, melylyel az 1862-iki világki­állításon érmet nyert.

* (A z a l f ö l d t ö b b h e l y é r ő l p a n a s z ­k o d n a k J hogy az őszi vetések teljesen kifagytak s a lakosok ú jra kénytelenek vetni, pedig a múlt őszi vetést is kölcsönmaggal eszközölték. Ily szomorú sors érte a többi közt Szalonta, Kötegyán, Sarkad, Méhkerék, S. K eresztur, Komádi, M. Sas és F ú rta községeket.

* ( V á c o n t ö b b l a k o s ö s s z e á l l t , ) kik a Sz. István nevű gőzöst meg akarják venni, s ezt aztán a Buda-Pesttel való közlekedésre alkalmaznák.

* (A h o r t o b á g y i p u s z t á t h a s í ­t a n d ó ) hajózható csatorna építése, mint a „H orto­bágy** értesül, felső helyen elhatároztatott.

* (A t ö r ö k - s z . - m i k l ó s i s o r s j á t é k ) a szűkölködők részére 1165 ftot jövedelmezett.

* (Z s o 1 n á n m a g y a r s z i n i e l ő a d á s . ) Trencsénmegyének Lengyel-, Morvaország és Szilézia határszélei közé ékelt ezen városában is megzendült a magyar szó — nem magánkörben, hol különben is él — hanem a szinpabon, honnan még eddig nem hangzott. Az eszme U. P. házánál pendült meg s különösen a házi asszony buzgalma érlelte meg. Műkedvelő társulat ala­kult, mely e hó 3-án a zsúfolásig megtelt vendéglői te­remben szép sikerrel adta elő Szigeti „Vén bakancsosat. Az előadás tiszta jövedelme 500 ft. volt, mely tekinté­lyes összeg a pesti kenyérosztó bizottság rendelkezése alá bocsáttatott.

B é c s i h írek.— (L a n g i e w i c z n ő i h a d s e g é d é r ő l , )

Pustowojtow k. asszonyról Írják, hogy hosszabb ideig tarto tt eltűnése után ismét visszakerült Prágába, s most már állandóan ott akar megtelepedni.

— ( E m b e r t e l e n b á n á s m ó d . ) A bécsi őrültek háza ellen nagyon panaszkodnak. H a a beteget az őrültek házába viszik, legalább a környezet még min­dig fölgyógyulását rem éli; bécsi lapok szerint azonban úgy látszik, hogy a betegápolók nincsenek hasonló véle­ményben, mert a betegeket mindjárt per „ te“ traktálják. Olyanok, kiknek állása jóval felül van ezen betegápolók látkörén, s kik talán épen azon pillanatban teljes esz- méletök birtokában vannak, kénytelenek ezen „te s tu“ - barátságot eltűrni. — Ez alkalommal addig is, mig a budai országos tébolyda felépülne, szükségesnek tartjuk magyar közönségünket dr. Schwartzer ú r buda-krisz- tina-városi magán tébolydájára figyelmeztetni, hol a sze­gény elmebetegek alapos orvoslás mellett a legembersé­gesebb bánásmódban részesülnek.

— ( R o p p a n t n a g y k a s z á r n y a . ) Hir szerint a bécsi Augarten-hid mellett régebben tervezett védkaszárnya most építtetik ki. 80 ölnyi széles, és 160 ölnyi hosszú lesz, s építtetése mintegy 4 millió írtba kerül.

— ( K i á l l í t á s a m a g y a r o r s z á g i s z ű ­k ö l k ö d ő k j a v á r a.) Az előkészületekből következ­tetve, ez igen érdekes volt, különösen a magyar régisé­gek szempontjából. Gr. Zichy Edmund a kiállítást maga 4C 0—500 darab becses régiséggel gazdagitá. A tárlat ez osztálya különösen nagyszerű: Mátyás király egy forgója, Bocskai buzogányai, az előbbinek egy régi eredeti arcképe, stb. mind megtekintésre méltó ritka darabok. A kiállítási hölgyválasztmányba többi közt Apponyi-Klebersberg, Hunyady-Lichtenstein, Hunyady- Zichi, Majláth Jú lia és Szécheuyi-Seilern grófnők lép­tek be.

K ü l fö ld i h írek .* (A S h a k e s p e a r e - ü n n e p é l y a k ö l t ő

s z ü l e t é s h e l y é n . ) A strattfordi ünnepély april 23-kán délben kezdődik. H a azemlékállitással foglalkozó bizottmány előkészületi munkálataiban végmegállapo­dásra jut, azon helyre, hol az emlék elhelyezése tervez­tetik, ünnepélyes diszmenet fog rendeztetni, és az alapkő letétetni. Három órakor lesz az ebéd. Gf. Carlysle fog elnökölni, körözve a felső és alsó ház tagjaitól, és a tu ­domány, a művészet, s irodalom nevesebb képviselőitől. Este Darhy, a híres tűzijátékos fog különféle mutatvá­nyokkal előállani.

Vasárnap, april 24-kén a városi egyházban reg­gel és délután prédikáció s mindkét istentisztelet végé­vel azon karzatnak, mely alatt Shakespeare hamvai nyu- gosznak, kijavítására a jelenlévők közt önkénytes adomá­nyokat fognak gyűjteni. Hétfőn a diszcsarnokban Hándel nagyszerű oratóriumát, a Messiást fogják előadni. A ze­nekar 500 tagból áll. Estve nagyszerű hangverseny, mely Shakespeari szöveghez készült zeneművekből fog állani. Kedden különféle b'rándulásokat teendenek Charlecose s más helyekre, melyek Shakespeare élettörténetében szerepelnek. Estve a londoni Heimarketten lévő királyi színház tagjai Shakespeare : „A mint ti akarjátok** s „H a a vég jó, minden jó** vigjátékait fogják színre hozni. Ezután Sothern, ki mint lord Dundreary személyesitője, a közönség kedvenc comicusává lön, egy felvonásos „ s a j á t o s m u l a t s á g o t * * igér.

Szerdán a Shakespeare-termekben előadás ; este pedig a Lyceum-szinház ta?iai Hamletet fogják szinre- hozni. - Csütörtök reggel zenekari darabok — és Sha­kespeari művekből vett dalokból összeállított hangver­seny ; estve „A hogy neked tetszik** vígjáték. Pénteken az ünnepély fénypontja: egy, a diszcsarnokban végbe­menendő nagyszerű jelmez-bál, túlnyomólag Shakes- peare-korabeli udvari és katonai öltönyökkel. A masz­kák és dominók szorosan tiltvák. E napon a városház­ban. Shakespeare és színtársulata tagjainak arcképei közszemlére fognak kitétetni.

* (A „n é m e t S h a k e s p e a r e - t á r s u - 1 a t“ e hó 23-áu tartja alakuló gyűlését Weimárbar Egy e hó 3-dikán ugyanott tartott előtanácskozmány a társulat céljául „Shakespeare terjesztésének*4 tudományos és művészeti társulatok általi előmozdítása tűzetett ki.A közgyűlésen Weimaron, a Shakespeare-társulat szék­helyén kívül Bécs, Berlin, D rezda, L ipcse, Dessau, Mannheim és Heidelberg lesznek képviselve.

* ( P á r i s b á n a S h a k e s p e a r e - ü n - n e p r e ) külön bizottmány alakult, melynek tagjai Barye

143

szobrász, Bataille a conservatoriumból, Berlioz zenész, Dumas Sándor, Favre Gyula szónok, Sand György, Gauthier, Franc, ifjabb Hugó Yictor, Janin Gyula, Le- gouvé, Littre, Michelet, Pelletan, Regnier színész, Le- conte de Lisle, s Paul de St. Yictor.

Pária, april 15. (A k ü 1 fö 1 d r é s z v é t e a m a g y a r o r s z á g i Í n s é g i r á n t . ) Azt már Írták a lapok, hogy éhhel küzdő honfitársaink érdekében se­gély-bizottság alakult Milanóban. Azóta, mint az Alpe- seken túli lapokból látjuk, Turinban „olasz központi4' bizottság jö tt létre Vegezzi Xavér követ s hajdani mi­niszter elnöklete alatt. Az alelnöki tisztet Poéro és Mor- dini vállalták el, a jegyzőséget pedig Mauro Macchi, ismert iró és képviselő. A felhívás, melyet e bizottság a nemzethez intéz, igen meleg és buzdító. Reméljük, hogy nem fog a pusztában elhangzani. Az eddigi ered­mény is, noha még csak kezdetén vagyunk a mozgalom­

nak, jó sikerrel biztat. így az „Alleauza“ újabb gyűj­teménye az ötszáz frankot, a városi pénztárhivatalban aláirt ősziét pedig az ezer frankot meghaladja. Ehhez többi között a polgármester, B eretta Antal ur 200 frank­kal járult. Az ,,A lleanzá"-n kívül a többi milánói, sőt némely vidéki lapok is megnyitották hasábjaikat az ada­kozóknak, s két társulat is, a „Cassa nazionale" s a „Casa sociale" jelenték, hogy irodáik az aláíró közön­ségnek nyitva állanak. Az utolsó tudósítás szerint pedig Pavia városa tanácsa 500 frankot szavazott meg e célra. De mindezeknél nagyszerűbb adomány az, melyet Ga­ribaldi nyújt a szükölködőknek. Az t. i. nem kevesebb mint 1630 frank és 90 cent., azaz minden pénze egy krajcárig, mi rendelkezésére állt, midőn a duna-tiszai nép nyomoráról értesült. Garibaldi ez öszletet Florencbe utasította, hol Pulszky Ferencné asszonyság aláírási ivet nyitott volt.

Florenc, april 2. ( H a n g v e r s e n y a z a l ­f ö l d i s z ű k ö l k ö d ő k j a v á r a . — M a g y a r í r ó n ő k k ü l f ö l d ö n . — B ő k e z ű á l d o z ó k . ) Florencben april 2-án hangverseny tartato tt a magyar- országi szűkölködők javára, a Petrovich-palota termei­ben. A helyiségek nagyszámú és válogatott közönséggel teltek meg. Monti ur Dali Ongaro tanár urnák „La Miseria" költeményét szavalá, s P u l s z k y T e r é z i a és N i c k y grófné urhölgyek zongoráu és phisharmonicán magyar kettőst játszottak, mindketten kitűnően, különösen phisharmonicán; mindazok, a k ik hangversenyen jelen voltak, elismerik játékuk jelességét. De azt kevesen tud ­ják, hogy ez urhölgyek a tollat is mily jelesen forgatják. Nevezetesen Pulszkyné asszony „Memoirs of a Hungárián Lady." (Egy magyar hölgy em lékiratai") és „Tales and traditions of Hungary" (Magyar beszélyek és ha gyományok") cimü angol műveket irt, s Nicky grófnét

Shakespeare pal-mali szobra Londonban.

a „Malvina költeményei" szerzőjét Magyarországban, mint költőnőt ismerik. A hangverseny jövedelme 4000 frank körül van, a melyhez G a r i b a l d i 1630 frank kai járult, és egy n é v t e l e n f l o r e n c i 840 frank­kal. Ezek is szép példái az igaz testvéri szeretet­nek. A hangverseny minden költségét P u l s z k y Ferenc ur fedezte.

Vegyesek.** ( S e k s z p i r n e v e . ) Stratford-város levél­

tárában, mely városban a nagy költő atyja hosszabb ideig mint biró működött, még most is több tőle szárma­zott okmány őriztetik, s melyeken neve következő 14 félekép jő elő a lá írva:

1. Shackesper. 8. Shakspeyr.2. Shackespere. 9- bhakspire.

3. Shacksper.4. Shackspere.5. Shakesper.6. Shakespere.7. Shakspere.

10. Shakyspere.11. Shaxpeare.12. Shaxper.13. Shaxpere.14. Shaxpear.

Shakespeare műveinek első fóliokiadásában neve S h a k e s p e a r e-nek van Írva, s úgy látszik, ez a leg­jobb orthographia, mely a család címerével megegyezik, mert ez egy lándzsát forgató kezet ábrázol (To shake a spear = lándzsát forgatni.) A költőnek egy 1613-ból kelt kézirata Shakespere-, s végrendelete Shakespeare- rel van alájegyezve.

** ( S h a k e s p e a r e R ó m e ó j á h o z . ) A Montechi- és Capuletti család, mely régi nemességéről és Shakespeare „Romeo és Júliájáról" lett nevezetes, napjainkig fentartotta magát. A Montechiak egészen el­

szegényedtek s Vicenzában Traversi név a la tt élnek, mig a Capulettiak most is vagyonosak, Vicenza és Ve­rona közt több kastélyt bírnak s mint gróf Bonifaciók Bonifacio és Montebello cimü kastélyaikban laknak, mely utóbbi hely az 1859-diki olasz-osztrák hadjáratból is nevezetes.

( S h a k e s p e a r e m ű v e i a b é c s i v á r ­s z í n h á z b a n . ) Bécsi lapok közük Shakespearenek a bécsi várszínházban 1770. april 28-dikától 1864. január 6-ig előadott művei kimutatását. Azelőtt Shakespeare művei „protestáns szellemük miatt" ki voltak küszö­bölve a német színpadokról. E kimutatás szerint ott a kijelölt időközben H amlet adatott 189-szer. Sok zaj sem­m iért 104-szer, Romeo és Jú lia 9l-szer, Othollo 87-szer, L ear 84-szer, A makrancos hölgy 71-szer, A velencei kalm ár 69-szer. Viola 47-szer, EH. Richard 48-szor,

144

Coriolan 41-szer, IV. Henrik 32-er, Julius Caesar 28- szor, Cymbeline 24-szer, A szentivánéji álom 15-ször, A téli rege 14-szer, A tévedések vigjátéka 12-szer, A A windsori vig nők 7-szer, Csel és szerelem 5-ször, II. R ichard 5-ször, Antonius és Cleopatra 4-szer.

** ( S h a k e s p e a r e - i r o d a l o m.) Shakes- peartől és fölött 1591—1830-ig magában Angliában 792 munka jelent m eg ; ezek k ö z t: 82 összes és 400 rész­kiadás ; 280 commentár s 33 kétséges vagy igaztalanul neki tulajdonított mű. Az utolsó bárom évtized alatt még jobban felszaporodott a Shakespeare-irodalom s mintegy 2000 művet számit.

** (A s z í n e s l á b b e l i k h a j d a n á b a n é s mo s t . ) Néhol falun máig is láthatni a miniszterfiúk egyenruhájánál könnyebb alkalmazhatás végett hasított szárú sárga csizmát. Átalán jelenleg a színes bőrt csak a pórosztályú nők tartják főn, kik egyesek nyilatkozatai szerint, sáros időben a szentegyházig hónuk alatt viszik, s csak mellette húzzák föl azt. — De hajdanában sokkal gyakoribb viselet volt a világos szinű lábbeli. A bujdosó B a l a s s a B á l i n t 1589-ben igy ir :

r Zöld erdő harmatát,P i r o s csizmám nyomát Hóval lepi be a té l.“

1751. nagyon siralmasan emlékeznek a régi nemzeti öltözetre.

„Ezerhétszáz ötvenegyben Katonaság tűnt szememben.

Sárga csizma, veres nadrág, Királynéról maradt jószág, Mente helyett kabátod lész, Az is hátul hasított lész.

Csizma helyett topányod lész,Az is elül hasított lész.**

1809. Heves és Külső-Szolnok fölkelt gyalog seregei igy kezdik éneköket:

„ S á r g a csizmás Miska sárban já r ! “A XVIII. század első feléről való „Siralom a szabadság elvesztéséért1* című dalban pedig:

„Miulta feleség jár a kamorámba,

Megritkult már száma karmazsin csizmának, Lekopott a cafrangja ünneplő ruhámnak. “

Gvadányi „A f a l u s i n ó t á r i u s b u d a i u t a z á ­s á b a n“ mily keserűen csalatkozik :

„Véltem — — — — — —K a r m a z s i n kordován-csizma lesz lábokon, Tigris- vagy párducbőr fog fügni hátokon ; Kerecsen, — kócsagtoll lebeg kalpagokon, Bogiáros pantallér csörög a nyakokon.

így já rtak valaha nagy hírű eleink,Az egész világot rettentő őseink,így já rtak királyink, grófjaink, hercegink,Mi zászlós uraink, mi minden nemesink.

Ily öltözeteket Budán nem láthattam,És még magyar szót is csak ritkán hallhattam, Hogy lehet ez ? épen azt meg nem foghattam, Ezen dolgon méltán én álmélkodhattam.**** ( M u r a w i e w m i n t t é r i t ő.) Muraview

kieszközölte, hogy a hajdani lengyel tartományok orosz- vallású lakosai közt egy millió háromszáz huszonötezer darab, ércből készült kereszt osztassék ki. E kereszte­ket az illetők mellükön fogják viselni s ez egyúttal je l­vénye lesz annak, hogy ki milyen szellemű. Ez által az orosz vallású, miveletlen orosz paraszt más Yallásfele- kezetü paraszttársai fölött kitüntetettnek fogja magát érezni, s igy e keresztkék lelkiösméreti-rendőrséget fognak alakítani azon dolgokban, mikbe különben a zsan- dárság s a rendőrség nem avatkozhatnak belé.

** (A v a d á l l a t o k p u s z t í t á s a i K e - l e t - I n d i á b a n . ) A „L e Tour du Monde** című francia népismei folyóirat legutóbbi füzetében olvassuk, hogy a keletindiai lapok külön rovatot nyitottak a „vad­állatok által okozott halálozásnak.** Közelebb egy Nag- poreba útazott hölgyet a nimuri pagony közelében egy tigris gyaloghintajából ragadott ki. — Kelet-Indiában csak 1862-ben 1,200 embernél több veszítette el életét a fenevadak körmei közt.

* ( M a g y a r o r s z á g d o h á n y-t e r m e - l é s e 186a/*-ben.) A legutóbbi hivatalos közlés szerint az 186% -ik évi pénzügyi időszakra beszerzendő dohány­mennyiség 800,000 mázsára van téve 8,634,000 frt é r ­tékkel, mely bevásárlás következő helyekre ekképen osz­

lik el : Pesten beváltandó 593,000 forint. Szolnokon be­váltandó 113,000 frt. Aradon beváltandó 2,905,000 frt. Debrecenben bev. 755,500 frt. Nagy-Károlyban bevál­tandó 180,000 frt. Vásáros-Naményon beváltandó 223,000 frt. Tolnán beváltandó 547,000 frt. Barson (Somogy) beváltandó 267,500 frt. Marosvásárhelytt (É rd .) be­váltandó 96,000 frt. Szegeden beváltandó 1,922,000 frt. Ellenben a magyar koronához tartozó tartományok fo­gyasztása tesz 213,086 mázsát 14,750,000 frt értékben és pedig Magyarországé 259,882 mázsát 11,333,000 frt ér­tékben. Horvátországé 21,000 mázsát 1,600,000 érték­ben, Erdélyé 32,203 mázsa 1,820,000 frt értékben. Te­hát Magyarországnak egész dohánytermelésének érté­kén felül még 6,116,000 frtot kell fizetni gyártási költ­ség és dohányadóba.

**CA v i l á g l e g r é g i b b ú j s á g a . ) Pe- kingben egy újság jelenik meg, mely kétségkívül a világ legidősbMapja. Ez újságot még máig is ugyanazon for­májú betűkkel, ugyanabban az alakban és hasonló sárga selyem kelmén nyomják, mint évezred előtt.

** (A n ö v é n y e k k i g ő z ö l g é s e ) . Huza- mosb ideig tarto tt észleletek folytán azon eredményhez jutottunk, hogy 3y3 láb magas napraforgó 12 óra alatt 1 font és 14 uncia vizet bocsátott, illetőleg izzadott ki. Egy közönséges káposzta-fejnél a kigőzölgést naponkint 1 font 3 unciára teszik. Egy középszerű magasságú és terjedelmű fa rendszerint 20,000 levéllel bir, minden levélből 10 gran viz gőzölög ki, s igy egy ily fának na- ponkinti kigőzölgése 26 fontnyi vizet tesz. — Ha tehát a föld minden erdeje és növénye stb. kigőzölgését ki akarnék számítani, a növényország ezen kigőzölgését nem lennénk képesek számokkal kifejezni. — E te r- mészettani példából is látszik, mily nagyon szükséges hazánk rónáin a faültetés.

N e m ze ti sz ínház.

A legnagyobb drámaköltő ünnepére nagy buzga­lommal készülnek ugyan, de átalában a dráma igen rossz hétköznapokat él színpadunkon újabban. H etek múlnak el oly előadás nélkül, mely a közönséget melegebben ér­dekelhetné.

H a elővesznek egy régibb jó vígjátékot, mint apr. I l-é n az „É let s z í n f a l a i t o l y gyönge személyzettel játszatják, hogy a nézőtér üresen m arad; ha pedig a jobb tagok síkra lépnek, a vadregényes és értéktelen „Nagyanyát*1 kell ú jra látnunk, mint apr. 15-dikén. Azt kell hinnünk, hogy maguk a színészek sem veszik elég buzgalommal a drámai ügyet; különben jobb já ték­rendet alkothatnának tanácsaik, törekvésük és befolyá­suk által. Láttuk a „Csacska nőket,“ ez ügyes francia erkölcstelenséget is, (april 8-dikán.) P r i e 11 e K o r ­n é l i a gyönyörűn játszotta ugyan Riz asszonyt; de mindig sajnáljuk az oly fáradságot, midőn valakinek mérges virágokból kell kötni koszorút.

Az operákból „Faustot**, „Lalla Roukh“ -ot, s Erkel „B ánkbán“-ját láttuk. Az elsőben mindig C á ­r i n a kisasszonyé a legtöbb taps, miután Margitot szé­pen énekli és já tsza ; a másodikban P a u 1 i n é asszony tűnik ki, miután igen kedves és vidám Mirza, friss, mint egy mosoly. ,,Bánkbán“ -ban pedig az a nevezetes, hogy C e r e s a a címszerepben ezúttal énekelt (közbe-közbe harsogott) m a g y a r ú 1 először. E szerint ép három évnegyed kellett hozzá, hogy egy magyar szöveget be- tanúljon.

A múlt esték főérdeke C o u q u i kisasszony íáncmüvészetében összpontosúlt. A kedves vendég hat­szor lépett föl, utószor april 12-én, mint „Esmeralda.** Ezt a „Szerelmes ördög‘*-nél is szebben ábrázolta, s oly megható és szoborszerűen nemes alakzatokat, s kifejező némajátékot aligha láttunk még színpadunkon, mint tőle e ballet utósó jelenetében, midőn veszteni viszik, s végre kedvese által megszabadúl. ízléses szép tánca különösen jó hatású volt ez időben, midőn a városi színház desz­káin Gallmeyer k. a. szemérmetlen kankáuja és sértőleg szilaj játéka a művészet minden igazi barátját mélyen megbotránkoztatá. Egy német lap azt mondta r á : tán­cára egészen ráillik az osztrák büntető törvény egy cik­kelye, mely a közszemérmet durván bántó cselekvénye- ket nyolc naptól félévig terjedő fogsággal, s néha testi fenyítékkel bünteti. Mind a mellett sokan nézik, mint mindent, a mi botrány. Büszkesége lehet a nemzeti szín­háznak, hogy ugyanez időben az ő vendége Couqui k. a. volt, ki a táncban maga a finomság és ízlés.

B u d a i n é p szín h á z.April 9-dikén egy színművet adtak, „Moliere

élete és halála** címűt, melyben a címszerepet Molnár elég sikerültén játszotta. Mátrai M ari k. a. is igen hasz­navehető tagnak bizonyitá magát, habár hangja nem bírja meg az erősebb indúlatok hevét.

Az „Ördög piluláit** (ha igaz) 14-dikén adták utószor, legalább ez idényben. Elég is vo lt; noha nem hisszük, hogy csakhamar újra elő ne kerüljön.

April 14 és 15-dikén a színház zárva volt, mivel a „K ankán a törvényszék előtt** cimü eredeti operet- te-re készültek, melynek zenéjét Jacobi népszínházi karm ester irta. Mily sikere volt első előadásának : csak jövőre mondhatjuk el.

„Genovéva** minden falragasz dacára sem került még színre. A számitó igazgató a rra vár, hogy a látvány publikumot csőditő Gallmeyer k. a. távozzék el. Akkor veszi elő ez uj operettet, melynek kiállítása több, mint tizenegyezer forintba került.

A szerkesztő postája.— B e s z é d e s S. ú r n a k . A fénykép csak

most került kezeink közé, de már közölve lévén, nem ad­hatjuk. Tárgyakban meglehetősen válogathatunk s igy csak a még nem közlőiteket fogadhatjuk örömmel.

— M a r o s - v á s á r h e l y r e . Az igazítást megtettük. A cikkek küzdenek, de hisszük, hogy mégis mindig napvilágra hozhatjuk.

— Z e n t á r a . Budai G. és Szekfű Gy. urak ré­széről az 1864-re eső pártolói dijat, a 8 ftot átadtak a Kisfaludi- társaságnak.

— R. J - n a k. Barátságod meglepett. B izal­madnak megfelelni igyekszem. Magánlevelemet nemso­kára veszed.

— L á d á i N. ú r n a k . Az 5 ftot átadtuk a „Cs. K.‘* szerkesztőségének. K ét levelünkre választ nem kaptunk.

— P e s t , St, M órnak: Megkaptuk, s nemsokára közöljük.

— F. A.-n a k : Óhajtását teljesítettük s becses Ígéretére számolunk.

— K. B.-n a k. Hasonlót üzennünk.— M i s k o l c r a , L-nek. Mikor üdvözölhetjük ?— K o l o z s v á r r a : B. S-nak. K ét levelet Ír­

tam. 0 . B-tól is várok tudósítást.— N. V á r a d r a . Sz. J-nak. Köszönöm a rész­

vétteljes sorokat.— f „A z O r s z á g Tü k r e * * m u n k a t á r ­

s a i n a k . ) E lap szerkesztőjévé megerősittetvén, a lap érdekében teendő látogatásokat a déli órákra kérem. (L akásom : kalapútca, 17. sz.) — S z o k o l y V i k t o r .

„A Z O R SZ Á G T Ü K R E 4*megjelenik minden 10 nap alatt, mindig három kisebb ivén, számos, jeles művészeink által készített eredeti ra jzzal, a legváltozatosabb tartalommal, tárcával s a hazai és a nagyvilági hírek bő rovataival.

,,Az O rszág Tükre*4 előfizetői m inden évnegyedben díszes, e red e ti m ü lapo t is nyer­nek jutalmul.

Az april— jun. évnegyedre egy szép tö r té n e tik ép e t készíttetünk hazánk múltjából.

E lőfizetési fö lté te le k : a január—júniusi fé lév re . . . . 6 ft.az april—jun. n egyedévre . . . ö ft.az april—sept. f é l é v r e .................. 6 ft.az april—dec. három negyedévre 9 ft. a jan .—decemb. egész évre . . . 12 ft.

Mivel még néhány te lje s p é ld án y n y a l isszolgálhatunk jan. elejétől kezdve, egész évi előfizetéseket szintén elfogadunk s ez esetben múlt évnegyedi műlapunkat is megküldjük.

Az előfizetési pénzek bérmentve az alulirt kiadó-hivatalba küldendők.

Pest, april 1. 1864.

„ A z O rszág T ü k re “ k ia d ó h iv a ta la .

(Egyetem-utca, 2-ik szám.)

TARTALOM : Shakespeare Vilmos. — Shakespeare sonettjeiből. — Hazánk múltjából. — A nemzeti arckifejezésekről. — Shakespeare történeti drámái. — Valami a nyelvekről. — Tiz nap története. — Tárca. — K ép ek : Shakespeare Vilmos. — Shakespeare születési háza Stratfordban. — A Globe-szinház Lon­donban, Shakespeare korában. — Shakespeare emléke a stratfordi templomban. — Shakespeare emléke W estminsterben. — Shakespeare pal-mali szobra Londonban.

PEST . 18tf4. N YO M A TO T T E N G E L É S M A N D ELLO N Á L.