67
Büntetőjog és morál Dr. Kubisch Károly KRE-AJDI doktorandusz konzulens: Prof. Dr. Domokos Andrea

Büntetőjog és morál - kubisch.hu es_moral_kubisch_karoly.pdfEtikett (udvariassági) normák (pl. viszonosság) Szakmai normák (pl.: orvosszakmai protokollok) Bevezetés - Ethosz-Éthosz-Ethikos

  • Upload
    vudan

  • View
    216

  • Download
    0

Embed Size (px)

Citation preview

Büntetőjog és morál

Dr. Kubisch Károly

KRE-AJDI doktorandusz konzulens: Prof. Dr. Domokos Andrea

Bevezetés

• Mi a norma?

• Magatartási szabályok összessége

• A normákat két nagy csoportra bontjuk.

Jogi norma

Szerkezete pontosan meghatározott és szélei élesek. Fejlődése gyors, jogalkotó által könnyen

módosítható

Társadalmi norma

Szerkezete társadalmi közösségtől erősen függ

szélei elmosódottak. Lassan fejlődik nem vagy

nehezen módosítható

Bevezetés- a norma *Jogi norma Szerkezete:

Hipotézis: „ha …” Diszpozíció: „akkor …”

Jogkövetkezmény, Büntetőjogi norma esetében

szankció Érvényes létrehozása: törvényben felhatalmazott személy, előírt eljárási rendben, joghierarchiába nem ütközően megalkotja, s kihirdeti a címzettek részére

Társadalmi norma

Típusai: Vallási normák (Bibliában

előírt szabályok) * Erkölcsi normák (etika

és morál) Etikett (udvariassági)

normák (pl. viszonosság) Szakmai normák (pl.:

orvosszakmai protokollok)

Bevezetés - Ethosz-Éthosz-Ethikos (etika)-Mos

Ethosz Ógörög eredetű

szokás, hagyomány,

modor eredetileg az állatok legelőjét jelentette, később pedig átvitt értelmet nyert, és az ember élőhelyét, illetve az azzal összefüggő vonatkozásokat értették rajta. Idővel a szokás, hagyomány, modor, illem - értelemben használták, lásd Éthosz

Éthosz Ógörög eredetű

Jellemes, Erényes

karakter: ami a magatartás

minőségét jelenti,

készség a jóra - erény

„Ethikos” Ógörög eredetű

az erkölcsre,

szokásra vonatkozó,

arra reflektál Etika tárgya a erkölcs és az erkölcsiség kérdései

Mos Latin eredetű

IUS (civil jog) FAS (Istenek joga) MOS - Mores

maiorum: Ősök Atyák akarata jelenti. Tágabb értelemben pedig az egyénnek a szokásokra, törvényekre reflektáló akarata, szemlélete.

Bevezetés – fogalmak • Az erkölcs és a morál, az ETHOSZ fogalomköréhez áll

közelebb. • az erkölcsiség vagy moralitás viszont az ÉTHOSZ

által leírt jelentéssel rokon. • Az erkölcsös vagy morális kifejezések azonban

többjelentésűek, ugyanis használhatjuk az ethosz és az éthosz értelemben is, vagyis

• jelentheti azt, hogy egy közösség tagja betartja a szűkebb vagy tágabb értelemben vett társadalmának szokásait, elvárásait, de arra is utalhat, hogy

• a személy normakövető és erényesen, alkalmazza a normákban megfogalmazott elvárásokat.

Bevezetés – Etika • „Erkölcsön az erkölcsi normák, értékítéletek,

összességét értjük,” „etikán pedig az erkölcs problémakörének filozófiai vizsgálatát.” (Nyíri Tamás Alapvető etika c. könyvét)

• Tehát míg az erkölcs közvetlenül vonatkozik az egyes cselekedetekre (emberi döntésekre), addig

• az etika (erkölcsfilozófia) reflektál az erkölcsi cselekedetekre, azaz az erkölcsi normák megítélésének, illetve érvényességüknek általános feltételeit vizsgálja, körvonalazza.

Bevezetés - büntetőjog és az erkölcsi szabályok

• A Büntetőjog tiltó, parancsoló (imperatív) és jogosító (attributív) normákból álló szabályrendszer, amely sokszor átfedésben van az erkölcsi normákkal

• Büntető tiltó norma általában: a „ne ölj”, mert … parancsa • Büntető parancsoló norma: „bajban lévő személynek kötelező

segítséget nyújtani” mert … • Büntető jogosító norma: „jogos védelmi helyzet” (adversus

periculum, naturalis ratio permitit se defendere …)

• Az erkölcsi norma is tiltó és parancsoló normákból áll, de szélei elmosódottak és az állam által nem kikényszeríthetőek.

• Erkölcsi tiltó norma: „ne köpködj”, (max. szabálysértés lehet) • Erkölcsi parancsoló norma: „tiszteld atyádat és anyádat…” • Erkölcsi jogosító norma: NINCS! Mert ütközik az állam büntetőjogi

igényérvényesítésének elvével – lásd: önbíráskodás kérdése

Morál vagy Erkölcs • Az erkölcs inkább a társadalom szintjén lévő

szabályrendszer íratlan képződménye

• A morál (mores maiorum) az egyén szintjén megjelenő íratlan magatartási szabályok rendszere.

• Nézzük a Biblia néhány tanítását e kérdésben:

• Példabeszédek könyve: 1, 8. – Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te

anyádnak oktatását el ne hagyd.

• Példabeszédek könyve: 4, 1. – Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és

figyelmezzetek az értelemnek megtudására.

Morál vagy Erkölcs

• Példabeszédek könyve: 4, 13.

– Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed.

• Példabeszédek könyve:15, 32.

– Aki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az ő lelkét; aki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.

• Példabeszédek könyve:19, 20.

– Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.

Közösségi erkölcs - Egyéni (kritikai) morál

• A közmorál (szinonimája a közösségi erkölcsnek) a társadalom belső, mély szövetrendszeréből épül fel. Normarendszere évszázadok óta fejlődik, szilárd és nehezen változtatható (nem adunk- veszünk embert, tiszteljük a szüleinket) ,

• Az egyéni morál pedig az egyén szabad reflexióival önmaga számára létrehozza pozícióját. (pl: én nem tisztelem a szomszédom mert idegen.)

Morál vagy Erkölcs • A morál és erkölcs természetes kettébontása mellett

vannak olyan elméletek is melyek

1. a társadalom közösségi szintjén lévő erkölcsi normákat nem tekintik létezőnek és azokat is inkább az egyéni morál egy továbbfejlett típusának nevezi (pl.: Otfried Höffe)

2. A másik nézet pedig a társadalmi erkölcsöt alacsonyabb státuszúnak tartja mint az egyéni morált, melyet felsőbbrendűnek és absztraktabb normarendnek gondolja. (pl.: Heller Ágnes)

Közmorál - Kritikai morál • Az utóbbi évszázadokban két morális rendszer

szembenállása látszik körvonalazódni, mely a mai napig tart.

KRITIKAI MORÁL (individuális morál)

Emmanuel KANT Jürgen Habermas

KÖZERKÖLCS

G. W. Friedrich HEGEL Rudolf von Jhering Nicolai Hartmann

A közerkölcs kérdése – Hegel és követőinek pozíciójából

• A társadalmi közösség szellemi képződményeinek szintjén önálló erkölcsi-morális szabályrendszer létezik.

• Ezt a fiatalabb generációk fokozatosan sajátítanak el.

• Ezen össztársadalmi normák megsértését

• belülről a szabályokat ismerő lelkiismeret

• kívülről a társadalom rosszallása szankcionálja.

Georg Wilhelm Friedrich Hegel

• Filozófus 1770-ben született Stuttgartban

• 1798-ban publikálta első írását, egy fordítást a Watland (egy svájci terület) politikai viszonyairól.

• Hegel a jog-, a művészettel, vallásfilozófiával, történelem filozófiával és filozófiatörténettel is foglalkozott.

• Általunk citált műve a Jogfilozófia alapvonalai vagy a természetjog és az államtudomány vázlata Akadémia Kiadó. Budapest, 1971.

A Hegeli alapgondolat - közerkölcsről • „az egyének egyszerű azonosságában az (…) erkölcsös úgy

jelenik meg, mint az egyének általános cselekvésmódja – mint erkölcs (sitte) -, az erkölcsösnek megszokása pedig, mint második természet, mely az első pusztán természetes akarat helyébe lépett. (…) A pedagógia az emberek erkölcsössé tételének művészete”

• (…) „és mivel az ember természetes érzéki hajlandóságai felett a közösség objektív erkölcsi normái csak szoktatással válnak a felnövekvő ifjú ember második természetévé - ennyiben az erkölcsöshöz hozzátartozik a szokás, mert ez megköveteli, hogy a szellem edzett legyen önkényes ötletekkel szemben, s ezeket megtörje és legyűrje hogy az ésszerű gondolkodásnak szabad útja legyen.”

Rudolf von Jhering • Jogász volt és Aurich, 1818. augusztus 22. született. • 1870-es években Hegel nyomán halad. • Az ember születése után csak szocializálja az objektív

erkölcsi rendet, és ez belső morális érzékként lelkiismereti iránytűként hat cselekvéseire…

• Gondolatrendszerében az erkölcsi parancsok (a Sitte, sittlichkeit) a konkrét külső viselkedési és beszédformák kötelező normáit jelentik (az illem, az udvariasság, a divat stb.), míg a morális belső parancsok (moralische) absztraktabb síkon fogalmazódnak meg („segítsd a szegényt, ne légy keményszívű az elesettekhez, légy bátor a rosszal szembeni ellenállásban.” stb.)

Rudolf von Jhering • Ugyannak a társadalomnak eltérő létfeltételei

eredményezik, hogy béke idején az emberölés bűncselekmény, háború idején az ellenség megölése nem bűncselekmény.

• Eltérő társadalmak eltérő létfeltételei eredményezik, hogy ami az egyik társadalomban jó és kívánatos, az egy másik társadalomban büntetendő. (monogámia – poligámia)

• Ezért a társadalom magasabb erkölcsi szintjei által minősített cselekvések morális értéke, az adott társadalom céljai oldaláról határozhatók meg.

Rudolf von Jhering • Jhering történeti szempontból úgy illusztrálja

elméletét, hogy a görögöknél a „diké” az egyén felé irányuló teljes normarendet együttesen jelentette, sőt ezen felül még az etikai felfogásban még az esztétika is benne volt, azaz a jó egyben a szépet is jelentette.

• Az ősi héberben pedig a „mischpat” ugyanígy a jogi morális és az erkölcsi rendet együttesen jelentette, azonban a görög dikéhez képest azzal a lényeges különbséggel, hogy a megfogalmazott rend középpontjában Izrael Istenének rendjét értették.

Nicolai Hartmann • Született: 1882. február 20., Riga, Lettország • Kezdetben az újkantiánusi mozgalom tagja volt, később

attól elfordult. • Míg az újkantiánus tan szerint nem léteznek az alanytól

független, a tudatot transzcendáló (természetfeletti felé és onnan vissza irányító) dolgok, hanem mindennemű megismerése - tehát a tárgynak - az alanyból fakadó, általa végrehajtott létrehozatal.

• Hartmann célja az, hogy megmutassa: a megismerés lényege abban keresendő, hogy az magától a megismeréstől független, már annak előtte meglévő, magában való létezőt nem létrehozzuk, hanem (csupán) megragadjuk.

• Azaz mindazt szoktatás, tanulás révén elsajátítjuk.

Nicolai Hartmann • Hartmann elméletének lényegét megragadva a „közösség

egészének szintjén objektivált és rögzített szellemi tartalmak - művészeti, jogi- és társadalmi értékek - elsajátítása nyomán egy általános jogérzék, erkölcsi érzék, szépérzék jön létre mindenkor az egyes emberekben és ez egy stabil rendszerben összegzi az adott szellemi szektoroknak működését – például, hogy egyes élethelyzetekben mi helyes”.

• Az így módon stabilizált erkölcsi normák lassú módosulása mellet, a tudatos elméleti reflexiók morálfilozófiai változtatásait Hartmann zavaró tényezőnek tekinti. (erre később visszatérünk)

• Ennek a szellemi szubsztanciának az összessége jelenti a kultúrát és az adott társadalmi normák átvétele pedig a szoktatást és a tanulási megismerési (kognitív) folyamatot.

Lawrence Kohlberg • Lawrence Kohlberg amerikai pszichológus, a New

York-i Bronxwille-ben 1927. október 25-én született. • Szempontunkból lényeges az általa végzett empirikus

morálszociológiai felmérés, amely az egyes ember morális tudatosságának fejlődését vizsgálja.

• Kutatása arról szól, hogy az ember erkölcsi ítélőképességének fejlődése hogyan függ az intellektuális fejlődés színvonalától, továbbá az elért fejlődési szint mennyiben függ össze a meghozott erkölcsi ítélet érettségével.

• Ennek érdekében egy hatszakaszos rendszer dolgozott ki, melyet az alábbiakban röviden ismertetek.

Lawrence Kohlberg kutatása

Lawrence Kohlberg kutatása • Kohlberg kutatása rámutat arra, hogy a 6. szintet

egyetlen vizsgált társadalmi csoport sem volt képes elérni.

• Kritikaként fogalmazta meg az a Váriné Szilágyi Ibolya, (amit L. Kohlbergről tudni érdemes… Scientia Humana

Budapest 1994. c munkájában), hogy kutatásban az erkölcsi fejlődés szintje a valóságosnál magasabbnak tűnik és ez azért lehet, mert Kohlberg mintájában nagyon sokan voltak az amerikai középosztálybeli felsőfokú végzettségű alanyok.

A kritikai morál kérdése - Kant • A morált az ember tudatos individualista

döntéséhez illeszti.

• Nem ismeri el a társadalomban létező és az egyént kívülről kötő morális szabályok létét.

• Ebből fakadóan semmilyen korlátot nem érzékel (nem fogad el) a társadalom felől érkező morális erkölcsi parancsok tekintetében.

• Az egyéni morális döntések függetlenségének tarthatóságát az amerikai Lawrence Kohlberg empirikus morálszociológiai kutatására visszautalva tekintjük át.

A Immanuel Kant morálfelfogásának lényege

• Immanuel Kant Königsbergben született 1724. április 22-én.

• Általunk felhívott elméleti munkája „Az erkölcsök metafizikájának alapvetése - A gyakorlati ész kritikája” Gondolat kiadó. Budapest, 1991.

• Morálfelfogásának lényege, hogy a személyen belülre és azon belül is, az érzületre korlátozza a morál kérdését.

• A morális kérdésnek csak egy parancsa van és az egyes szituációkban konkrét magatartás kialakítása az egyénre hárul e parancs keretei között.

• Ez jelenti a kategorikus imperatívuszt

A kategorikus imperatívusz • Kant a kategorikus imperatívuszon belül három

halmazt különböztet meg: • Forma: az általános törvények szerint élet alapján

„cselekedj úgy mintha cselekedeted maximáját általános törvényként akarnád megadni.

• Tartalom: „úgy cselekedj, hogy az emberiséget mind saját személyedben, mind bármely más személyében mindig célként és soha ne puszta eszközként vedd számításba”

• Maximák: „úgy cselekedj, hogy saját törvényhozásodból eredő összes maxima illeszkedjen bele a célok lehetséges birodalmába mint természeti birodalomba

A kritikai morál révén a közmorál eltűnése

• Az egyéni döntések az általánoshoz való kötődését a maximák univerzálhatósága adja.

• Ami azt jelenti, hogy az egyén belső meggyőződéséből fakadó alapvető morális szabályrendszert maga fejleszti ki, az eleve vele születik és már a legmagasabb szinten van, csak erre rá kell találnia.

• Az egyén saját belső morális törvényeit az univerzálhatóság értelmében általános törvénnyé értékelheti fel.

A kategorikus imperatívusz létfeltétele

• Az univerzálhatóság mellett a morális minőség azt is jelenti, hogy az autonóm.

• Az autonómia vagy szabadság ebben a kontextusban azt jelenti, hogy független minden természeti kauzális (ok okozati) meghatározottságtól. Ez a „szabadság” a kategorikus imperatívusz létfeltétele.

• Ennek a lényegi elemnek kiragadásából ered az a modern morálfilozófiai nézetrendszer, amelyek a társadalmi meghatározottságoktól eleve eltekintenek, meghaladott kérdésként kezelik

Ernst Tungendhat • Filozófus, 1930. március 8-án született,

Csehországban.

• Tundgendhat morálelméleti monográfiájában feldolgozza Kant és Hegel elmélete közti különbséget.

• Tundgenhat szerint

• Kant eltekint a lassan változó már adott és társadalom által felhalmozott közösségi szabályok rendszerétől és belülről kifelé mintegy létrehozza azt

• Hegel pedig a közösségileg adott szabályoktól lefelé halad az egyén felé és azt figyeli, hogyan itatódik át annak belső érzületrendszere a külső szabályokkal.

Jürgen Habermas • Jürgen Habermas német filozófus és szociológus. 1929.

június 18-án született a Németországi Düsseldorfban. Nem régen volt Magyarországon.

• Habermas a kanti filozófia követője és úgynevezett diskurzusetikájában foglalta össze gondolatait.

• Az általa is alacsonyabb szintűnek mondott közerkölcs és az életvilág összefüggései kapcsán az igazságosság kérdéseit elszakítja az erkölcsiségtől és absztrakt elvekből keletkező homályos levezetésekhez (deduktív érveléshez) kötve engedi csak létezni.

• Tagadja a társadalmi közösségek már létező statikus igazságossági elképzeléseit és - kimondatlanul - mindennek meghatározását egy szűk teoretikus filozófuskörhöz telepíti „át.”

Jürgen Habermas • Habermas az alacsonyabb rendűnek mondott

közerkölcs felett az egyéni morált nevezi meg mértékadónak.

• Habermasnál a belső morál az igazságosság kérdésévé válik. Ezért – A hűség, a hála, az áldozatkészség, szeretteink féltése, az

őszinteség stb. értékrendszerének konkretizálása értékelése egyes szituációk morális megítéléséből kiesnek.

• Az igazságosság pedig az egyenlőség különböző tesztjeként és mércéjeként jelenik meg.

• (Lásd ehhez a diszkrimináció tilalmának fogalmát vagy ellentéteként a pozitív diszkriminációt.)

Jürgen Habermas • A 1992-ben írt Ténylegesség és érvényesség c.

kötetében Habermas konkrétan nem is említi a közerkölcsöt azt csupán szokáserkölcsnek fogja fel, amely véglegesen eltűnőben van.

• A belső morál elveit, értékeit a kulturális tudás részeként fogja fel, s ezek módosításra a jogot látja lehetségesnek. (emlékezzünk a jogi norma és a társadalmi norma eltérő vonásaira!)

• Ebből tehát az következik, hogy Habermas (lásd Kohlberg kutatásáról szóló táblázatot) a kritikai morális elveket állandóan megvitató és azokat jóváhagyó (5. 6. legfelsőbb szinten álló) személyek, civilszervezetek kezébe adná a politikai demokrácia és a törvényhozás intézményrendszerét is.

Jürgen Habermas • Habermasnál tehát a jog alkotási folyamataiban

történik meg a morális eszmék közvetlen behozatala a kommunikációs hatalom és civilszervezetei általi törvényjavaslat-megvitatásain keresztül

• Ebben a morális diskurzusban nagyon szűk réteg képes részt venni. Ráadásul ezen felül a szűk értelmiségi kör akkor lesz minderre képes, ha vitában a még szűkebb médiatulajdonos-körök támogatását is elnyeri, hiszen az általuk nem támogatott vélemények rövid úton elhalnak.

Néhány Bibliai gondolat az elhangzottakhoz

• A Bibliában nem horizontálisan hanem vertikálisan felépített szabályok vannak.

• Máté Evangéliuma: 6 rész

• 31. vers: Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?

• 32. vers: Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.

• 33. vers: Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

Néhány gondolat az elhangzottakhoz • A bennük lévő kritikai morál értékrendszerének

kivetülése Jézus Krisztus nélkül öncélú és társadalompusztító eszközzé válik.

• Ezért a kanti maximák Jézus Krisztus és az élő ige strict (szoros) követése nélkül nem érvényesek.

• Hegel által kimunkált elmélet közerkölcse sem működhet az Szentírás nélkül. Isten gyermekinak legfőbb törekvésünk, hogy Isten legfőbb imperatív magatartási szabálya „a szeretet parancsa” a közerkölcs részévé váljon és ott megmaradjon.

Gustave Radbruch • Gustav Radbruch német jogtudós és jogfilozófus, Született

Lübeckben, 1878. november 21-én és a híres „Radbruch-formula” megalkotója.

• A jogállamiság elvének két fő megnyilvánulását különböztetjük meg:

• formális oldalról szemlélve a jogállamiság a jogrendre vonatkozóan a jogbiztonság követelményét,

• materiális oldalról pedig az igazságosságot jelenti. • A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabályoknak

világosaknak, egyértelműeknek kell lenniük, illetve velük szemben fontos követelmény még, hogy kiszámíthatóak és előre láthatóak legyenek. A büntetőjogban ez a törvényesség alapelvében jut kifejezésre, melyről alább még részletesen szó lesz.

• A jogbiztonság azonban önmagában nem teremti meg a másik fontos jogállami alapértéket, az igazságosságot.

A materiális alapérték az igazságosság • A XX. században Európában két olyan diktatórikus

rendszer is létezett, amelyben emberek tömegei pusztultak el létező és érvényes jogszabályok alapján.

• Akár a német Harmadik Birodalomra, akár a Szovjetunióra és a többi kommunista diktatúrára gondolunk, igaz az állítás: ezekben az államokban a törvényhozás szabályos módon törvényeket alkotott, ezek a törvények azonban túlnyomórészt igazságtalanok voltak.

• Felmerül a kérdés: igazságosnak kell-e lenniük a törvényeknek, vagy ez a követelmény csupán a bírósági ítéletekkel szemben merülhet fel?

Radbruch-formula • A kérdésre adott egyik legszebb elméleti válasz Gustav

Radbruch tollából származik. • A második világháborút követően megjelent „Törvényes

jogtalanság és törvény feletti jog” című művében dolgozta ki a róla elnevezett formulát, amelynek kiindulópontja, hogy

• a pozitív, írott szabályban rögzített és a hatalomtól származó jog akkor is elsőbbséget élvez, ha tartalmilag igazságtalan és célszerűtlen. A Radbruch-formula szerint azonban, ha a tételes jognak az igazságossággal való ellentéte elviselhetetlen mértékűvé válik, azt jogtalannak kell tekinteni, s ilyenkor a törvénynek mint igazságtalan jognak az igazságosság előtt meg kell hátrálnia. Radbruch álláspontja szerint lehetetlen pontos határvonalat húzni a törvényes jogtalanság és a jogtalan tartalom ellenére még hatályos törvény közé, azonban ahol nincs törekvés az igazságosság magvát alkotó egyenlőség biztosítására, ott a törvény nemcsak helytelen jog, hanem egyáltalán a jogi jellege is hiányzik.

Gustave Radbruch és a Biblia Pál I. levele Korinthusiakhoz 6. rész [A gyülekezet tagjai pedig ne pereskedjenek egymással] 1. vers: Merészel valaki ti közületek, ha peres dolga van a másikkal, az igaztalanok előtt törvénykezni, és nem a szentek előtt? 2. vers: Nem tudjátok-é, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre? 3. vers: Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat? 4. vers: Azért ha életszükségre való dolgok felől van törvénykezéstek, akik a gyülekezetben legalábbvalók, azokat ültessétek le. 5. vers: Megszégyenítéstekre mondom: Hát nincs ti köztetek egy bölcs ember sem, aki ítéletet tehetne az ő atyjafiai között? 6. vers: Hanem atyafi atyafival törvénykezik, még pedig hitetlenek előtt? 7. vers: Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, hogy törvénykeztek egymással. Miért nem szenveditek inkább a bántalmazást? Miért nem tűritek inkább a kárt? 8. vers: Sőt ti okoztok bántalmazást és kárt, még pedig atyátokfiainak.

Radbruchi gondolat és a Biblia • Isten természetes jogérzékkel áldja meg az ő

gyermekeit. • Isten élő igéjét tanulmányozva - abban elmélyülve

képesek vagyunk/leszünk elkülöníteni a jót a rossztól. • A jó és a rossz kérdésének megállapítása nem ilyen

egyszerű jogalkalmazó bíróság előtt, mivel a bíróság nem az egy élő Isten által adott szabályok szerint „lát” hanem az ember alkotta pozitív, steril (Isten nélküli) tételes jog alapján, ahol a dogmatika rendkívüli módon elferdítheti az egyszerű igazságokat is. Az ember Isten törvényeit hordozza magában, s ahhoz való visszatérés természetes igénye: ennek az igénynek ad jogi értelemben hangot a Radbruch-formula.

Jeremy Bentham • Az angol jogbölcselet egyik legjelesebb gondolkodójától, aki a haszonelvűség

utilitarizmus - elméletének egyik legfőbb kidolgozója, magyarul csak 1977-ben kiadott „Bevezetés az erkölcsök és a törvényhozás” c műve található meg.

• Felfogása szerint az embereket két fő hajtóerő mozgatja: a fájdalom és a gyönyör.

• Jeremy Bentham XVIII. századi utilitarista filozófiájának elmélete az igencsak beszédes elnevezést kapott: A jog gazdasági elemzése (Economic Analysis of Law). Az elmélet lényege, hogy megpróbálja a két tudományterületet (a jogtudományt és a közgazdaságtant) közelebb hozni egymáshoz és ez által mindkettőt fejleszteni mind kutatási módszereiben, mind egy pontosabb szemléletmód kialakításában.

• A közgazdaságtan az emberi döntések, választások tudománya, amely az úgynevezett racionális, azaz ésszerűen gondolkodó (reasonable man) emberképpel dolgozik.

• Az elmélet szerint a racionális ember (melyet az egész gazdasági megközelítésmód alapjában adottnak tekint) a cselekedetei előtt és nem csak a jog számára releváns cselekedetei előtt egy költség-haszon elemzést végez, amelyben az adott cselekvés előnyeit és hátrányait is számításba veszi, és ez után hozza meg döntését.

Bentham utilitarizmusa röviden • Az utilitarizmus olyan morálisan semleges

fogalmakat ajánl döntéshozatal szempontjainak, mint a „boldogság", „gyönyör", „haszon", melyek segítségével a különböző erkölcsi felfogások összemérhetők. (Sohasem pusztán anyagi boldogságról vagy gyönyörről beszél)

• Így nincs kitüntetve, sem elnyomva egyetlen felfogás sem, mivel pusztán az alapján tesz köztük különbséget, hogy mekkora haszonnal járnak együtt. A különböző erkölcsi felfogások egyszerűen különböző preferenciákat jelenítenek meg.

Aquinói Szent Tamás a négy törvényről

1. Az első törvényt, melyet természettörvénynek nevezünk, Isten oltotta belénk. Ez a törvény az értelem fénye, melynek segítségével felismerjük a jót, s a rosszat, s felismerjük, hogy mit kell tennünk, és mit kell kerülnünk.

2. Az ördög azonban beleplántált egy másik törvényt is az emberbe, nevezetesen az érzéki vágy törvényét.

3. Szükség volt ennélfogva, hogy az ember visszavezettessék a jóra, szükség volt tehát a Szentírás törvényére. A Szentírás, illetőleg Mózes törvénye a félelem révén vonja el az embert a rossztól és vezeti a jóra. Ez a mód azonban elégtelen, mivel visszafogja ugyan a kezet, de nem fogja vissza a lelket.

4. Ezért adatott – a jóra való vezetésnek más módjaként – Krisztus törvénye, az evangéliumi törvény, a szeretet törvénye. A szeretet révén ugyanis az ember azzá lesz, amit vagy akit szeret, s ha Istent szereti, Istenivé lesz; ennélfogva belsejéből tesz eleget az Isten parancsainak, megoltalmaztatik a bajtól és elnyeri a bűnök bocsánatát. Jóllehet a szeretet Isteni ajándék, birtoklásához mégis szükséges a felkészültség a mi részünkről.

A bűn-közgazdásza Richard Posner • Az utilitarizmus és a haszonelvű gondolkodás egyik

jogásza és atyja a haszonmaximalizáló elméletéről elhíresült Richard Posner bíró.

• Elméletének egyik fő eleme, hogy már a jogalkotásnál figyelembe kell venni a racionális számításon alapuló költségszempontokat

• A jogszabályok által elérni kívánt hatást a lehető legtakarékosabb módon kell elérni.

• A büntetőjog esetében is érvényesíteni kívánja mégpedig úgy, hogy a bűnelkövetőt is racionálisan szelektáló személynek gondolja Posner

Posneri utilitarista jogfelfogás • Alaptétel: egy bűncselekmény elkövetése kárt okoz a

társadalomnak, mert sérti az össztársadalmi normarendszert rombolja a kohéziót.

• További kár keletkezik a felderítés és büntetőlejárás egyes fokozatai során, mert az állam büntetőjogi gépezetének működtetése költséges.

• Kárt okoz a sértettnek.

• További költségekkel jár a büntetés végrehajtása - különösen a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés esetében.

A büntető kártérítés • Ezért mindezen költségek összeadását követően a

büntetőjogszabályt úgy kell megállapítani, hogy az elkövetőnek kevesebb haszna keletkezhessen, mint a fent említett tételek összessége.

• Innen származik a büntető kártérítés (Punitive damage) elmélete, ahol a térítés mértéke többszöröse lenne az elvett értéknek.

• Azonban a nincstelenek esetében nem alkalmazható ez a megoldás.

A bűn és a büntetés mértékének kalkulációi

• A büntetések mértéke a marginális elrettentés szempontjai:

1. fizetőképes-e az elkövető? 2. Az elkövető elfogásának valószínűségi foka? 3. A bűncselekménnyel elérhető haszon mértéke? 4. Az okozott kár fajtája? 5. Az okozott kár mértéke? • A racionálisan gondolkodó elkövető magatartását az

egyre súlyosodó büntetésekkel kívánja befolyásolni az irányba, hogy a cselekményt önkéntesen - lehetőleg - még előkészületi fázisban kerülje el.

• Miért nem működik ez az elmélet?

Szünet - 5 perc

Egyes büntetőjogi fogalmak vázlatos áttekintése (Az általános

törvényi tényállás rendszere)

ÁLTALÁNOS TÖRVÉNYI TÉNYÁLLÁS

Jogtárgy

a) Általános B) Különös c) Közvetlen

Elkövetési tárgy a) Dolog b) Passzív alany

Elkövetési magatartás

a) Tevés b) Nemtevés (jogellenes)

Szituációs ismérvek

Létesítő ok és az eredmény közti okozati összefüggés

HELY, MÓD, IDŐ, ESZKÖZ

Általáno

általános alannyá válás feltételei

a) 14. (12) életév b) Korlátozott beszámítási kép. c) Természetes személy Speciális tettes a) Hivatalos

személy b) katona

Bűnösség a) szándékosság dolus directus dolus eventuális b) gondatlanság Luxuria Negligentia

Indíték a) Célzat b) Motívum

OBJEKTÍV ELEMEK SZUBJEKTÍV ELEMEK OBJEKTÍV ELEMEK SZUBJEKTÍV ELEMEK

Szükséges elemek Szükséges elemek Szükséges elemek Szükséges elemek

nem szükséges elemek nem szükséges elemek nem szükséges elemek nem szükséges elemek

Tárgy Tárgyi oldal Alany Alanyi oldal

Védői Etika kérdései a gyakorlatból • A védő ügyvéd által elkövetett bűncselekmény nagyobb tárgyi súllyal esik

latba, mivel súlyos etikai és morális kérdéseket vet fel. Nézzünk néhány példát erről miért?

1. A védő és a terhelt között olyan speciális viszony van, hogy a jogszabály bizonyos esetkben magasabb rendűnek ítéli meg mint a közeli hozzátartozót. Az ügyvéd elfogult a terhelt érdekében, mert csak így lehet ellensúlyozni az állami bürokrácia jelentette hatalmas túlsúlyt amely a terheltre nehezedik a büntetőeljárás során. Erről a keskeny pallóról nagyon könnyű lecsúszni,

2. Nézzünk egy tipikus bűncselekményt a (jogellenes) befolyással üzérkedés: az az ügyvédi magatartás, ami jogellenes befolyás áruba bocsátása. Könnyű a jogostól átcsúszni a jogellenes befolyásba. ha büntetőeljárásban teszem jogos, ha este a kávé mellett beszélgetek róla jogellenes.

3. Nézzük a kényszerítés tényállását: itt is a jogtalan /jogos bináris kódja érvényesül! Ha egy büntetőügyvéd azt írja, hogy „egyébként büntetőfeljelentést teszünk” az jogellenes azért, mert ezzel az akarati szabadságot vonja meg a válaszadótól.

Védői Etika kérdései a gyakorlatból

1. Az az ügyvéd, aki a házkutatás előtt felhívja a terhelti hozzátartozókat, hogy érkezik a nyomozóhatóság és mit hova rejtsenek el, bűnpártolást követ el.

2. Az az ügyvéd, aki tudva hamis okiratot csatol (visszadátumozás, helytelen letanúzás, stb.) polgári perek esetén okirattal való visszaélést vagy hamis tanúzást követ el.

3. Súlyos é nehezen megítélhető etikai kérdés: Az ügyvédet korábbi ügyfele megkeresi, hogy az ellene folyó új büntetőeljárásban a sértettnek vagy tanúnak a képviseletét vállalja el. Az ügyvéd elvállalja és ekkor

a) a régi ügyfele lesz a megbízó, az általa képviselt személlyel szemben

b) tehát ténylegesen az eredeti megbízónak érdekeiben jár el. c) ez esetben az ügyvédi munka megkezdésekor azonnal hamis

tanúzásra felbujtás, hamis váddal, illetve okirattal való visszaéléssel halmazatban kerül elkövetésre.

Védői Etika kérdései a gyakorlatból 1. A védői titkot az Alaptörvény is megerősíti. Szab felelősség

XXVIII. cikk (3 bekezdés) (3) A büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.

2. Ez kardinális szerepet játszik a büntetőeljárásban, mert a védői titoknak áttörthetelennek kell lennie.

3. Az önvádra kötelezés tilalmából következik, hogy a terhelt hazudhat, hallgathat, de tehet beismerő vallomást is.

4. Beismerés, a hallgatás hazugság lehetőségéből következik az, hogy a védőügyvédnek minderről tudomása van! a) ha a terhelt beismeri, az rendben van. b) ha a terhelt hazudik és a védő erről tud, akkor a védő ki kell

hogy védencét szolgáltassa a hatóság felé vagy együtt is hazudhatnak?

c) a hallgatás szintén egy olyan kérdés amelyet át kell tekinteni.

Védői Etika kérdései a gyakorlatból

1. A bizalmi kérdés ez esetben a nullum crimen elvét rúgja fel, ahogy a Nürnbergi perek esetében is történt (lásd - Radbruch formulát!)

2. Fel lehet-e oldani a bizalmi elvet és hogyan?

a) Igen, ha a védő saját védelme érdekében azt feloldja (jogos védelem állapotához hasonló elvi alap szükségesség vagy valaki mással szemben szolgáltatok adatokat ez pedig a végszükség esete)

b) vagy a bíróság előtt maga a terhelt oldja fel a védőt a bizalmi elv alól.

Védői Etika kérdései a gyakorlatból 1. A védővel szemben megállított büntetőjogi felelősség

megállapítása okán is feloldható lenne a védői titok… ha azonban a hatóság egy külön büntetőeljárásban kötelezi a védőügyvédet arra, hogy védői titoktartást feloldva számoljon be mindenről, az Alaptörvényt sértene és ez sem etikailag sem morálisan nem lenne elfogadható.

2. A védői tikok másik aspektusa a feljelentési kötelezettség: megjelenik a terhelt és bevallja

a) hogy kémkedtem, tessék engem védeni - itt van lehetőség, mert kémkedés esetében nincs feljelentési kötelezettség,

b) de terrorcselekmény vagy emberölés előkészülete esetén szükséges-e a védőnek feljelentést tenni? Ez esetben sem szabadna a védői titkot feltörni.

Védői Etika a gyakorlatból 1. Mentő körülmény elhallgatásának esete: sokszor

felmerülhet nem egy etikai és morális kérdés, hogy mi történik akkor, ha

a) ha valaki átvesz egy ügyet mástól és a tárgyalásról lemondást (vádalkut) javasolja ügyfelének, melynek értelmében a terhelt teljes beismerő vallomása alapján számára egy nagyon súlyos ítélet születik.

b) a súlyos ítélet azonban már nem felel meg a terheltnek, hiszen sem ő sem a védője nem erre számított. A (vádalku) megállapodás bizonyításához azonban az eredetileg eljáró ügyészt mint tanút kellene meghallgatni az új eljárásban. Azzal az eljárással kapcsolatban, ahol ő, mint a vád képviselője járt el és a védő, aki azért adta a terhelnek ezt a tanácsot mert abban reménykedtek, hogy enyhébb büntetést fog kapni. Itt vajon feloldható-e a védői titok morális szempontból? Elárulhatja-e azt hogy bizony ő maga bíztatta volna hazugságra a terheltet, hogy megmentse a súlyos ítélettől?

Védői Etika kérdései a gyakorlatból 1. a koronatanú nagyon súlyos terhelő vallomást tesz, majd megkeresi az

ügyvédet hogy a vallomása nem volt igaz. Ez esetben az adott eljárásban a koronatanú bűncselekménnyel vádolja magát, amit nem lenne köteles megtenni. Ha megteszi az ügyvédi kamara állásfoglalása alapján az ügyvédnek kötelező a hatóság tudomására hozni, de milyen formában? Tanúként? Nem lehet, mert akkor vége a védői pozíciójának. Védőként? nem lehet, mert ellenérdekelt… Akkor észrevételként? Erre jelenleg nincs megfelelő forma. Ráadásul felmerül a kérdés, hogy ha a hatóság előtt a koronatanú nem vállalja el vallomását, akkor az ügyvédet rágalmazásért vagy hatóság félrevezetéséért netán a tárgyalás indokolatlan elhúzásáért felelősségre vonhatják.

2. A bűnszervezeti elkövetők (három személy) esetében egyik legjobb védekezés az, ha egyikük hazudik és magára vállalja az összes bűnöző cselekményét ezzel a bűnszervezeti minőséget megszünteti, s megmenekít mindenkit a súlyos büntetéstől.

3. a védő adhat-e ilyen tanácsot? pl.: mert ha három vagy több személyből úgy csinálunk egy bűnelkövetőt, hogy az egyik átvállalja, ő sem bűnpártolást nem valósítja meg, mert ezzel magát és másokat is jobb helyzetbe hoz. Az ügyvéd sem követ el bűncselekményt, ha ilyen tanácsot ad ügyfelének.

A halálbüntetés Pál apostol levele a Rómabeliekhez 6 rész 23 verse „Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.

Mózes II. könyve 21 rész 12 verse: „Aki úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon.”

Mózes II. könyve 21 rész 14 verse: „Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvúl megölje, oltáromtól is elvidd azt a halálra.”

Mózes II. könyve 21 rész 15 verse „Aki megveri az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon”.

Mózes II. könyve 21 rész 16 verse „Aki embert lop, és eladja azt, vagy kezében kapják, halállal lakoljon.”

A halálbüntetés eltörlésének indoka • Hazánkban a 23/1990 AB Határozat, eltörölte a

halálbüntetés alkalmazását. Továbbá nemzetközi és regionális európai szabályok is tiltják.

• A halálbüntetés-pártiak azt mondják, hogy a halálbüntetésnek elrettentő hatása van, hatékonyan képes visszatartani az élet elleni bűncselekmények potenciális elkövetőit szándékuk megvalósításától.

• Az abolicionisták szerint viszont nincs bizonyíték arra, hogy bárkit is sikerült volna visszatartani a halálbüntetéssel való fenyegetés által olyan bűncselekmény elkövetésétől, amit egyébként halálbüntetés híján az illető megtett volna.

A halálbüntetést ellenzők indokai • Az erős felindulásból elkövetett

bűncselekmények többségét ismerősök követik el egymás sérelmére. A kirobbant családi viták, veszekedések eredményeként bekövetkező bűntettek elkövetői erős érzelmi-izgalmi állapotban valósítják meg a bűncselekményt, nyilvánvalóan nem számolva a halálos eredmény bekövetkezésének lehetőségével.

• A halálbüntetés ezenkívül nem alkalmas azoknak az elrettentésére, akik meg vannak arról győződve, hogy őket úgysem kapják el.

A halálbüntetést ellenzők indokai • Beccaria óta tudjuk – mondják az abolicionisták –,

hogy a bűnözőket hatékonyabban képes visszatartani egy kisebb, de elkerülhetetlenül bekövetkező, mint egy súlyosabb, de nagyobb valószínűséggel megúszható büntetés. Ebbe az elkövetői körbe tartoznak azok is, akik a legeltökéltebben hajtják végre az emberöléseket. Ugyanis akikkel szemben a gyakorlatban is alkalmazható lenne a halálbüntetés (bérgyilkosok, rablógyilkosok), eltökéltségük folytán pont azokkal szemben érvényesülne a legkevésbé a halálbüntetés elrettentő hatása.

• Albert Camus szerint például “a megfélemlítő erő csak a félénkekre hat, azokra, akik nem hajlanak a bűncselekményre”.

A halálbüntetést ellenzők indokai • A halállal való fenyegetés nem tudja továbbá elrettenteni az

elmebetegeket, akiknek a tudata sem a bűncselekmény antiszociális voltát, sem a büntetés súlyosságát, sem a kettő közti okozati összefüggést nem tudja felfogni; (ők nem büntethetőek!)

• Az öngyilkos gyilkosokat, vagyis azokat, akik már eleve azzal a szándékkal követik el az emberölést (például szerelemféltésből), hogy utána saját magukat is megöljék; (Ezt most is megtehetik!)

• Akik eleve meg akarnak halni, és az öngyilkosság egyfajta közvetett módjaként arra számítanak, hogy vagy az ellenállás tanúsítása során a rendőrök lövik le, vagy a bíróság fogja őket halálra ítélni (tehát akiknek az a célja, hogy akasztófára jussanak). (Ezt most is megtehetik!)

• Végül nem rettenti el a halálbüntetés azokat sem, akik pont ennek révén kívánnak mártírrá válni. Vannak ugyanis olyan anarchisták, terroristák, akiknek épp az a célja, hogy az “elnyomó állam” halálra ítélje őket és mint “népének hőse” vonulhasson be a történelemkönyvekbe. (Ezt most is megtehetik!)

Halálbüntetés támogatóinak érvei • Van den Haag például evidensnek veszi, hogy a súlyosabb

büntetések elrettentőbbek, mint a kevésbé súlyosak. Például a nemi erőszak elkövetésétől az 500 dolláros pénzbüntetés hatékonyabban képes visszatartani.

• Alexander Deak szerint a halálbüntetés elrettentőbb, mint az életfogytiglan, mégpedig azért, mert az végleges és visszavonhatatlan, azaz nincs esély a megmenekülésre. Ellenben az életfogytiglannál (ha kicsi is, de) van esély a szabadságra, akár szökés árán, akár a köztársasági elnöki kegyelem reményében, még tényleges életfogytiglan esetén is, hát még akkor, ha nem tényleges az életfogytiglan.

• Deak véleménye az, hogy a visszavonhatatlan halál réme igenis félelmetesebb, mint a nem örökké (húsz vagy harminc évig) tartó életfogytiglan, illetve a (szökés vagy kegyelem miatt) nem biztos, hogy örökké tartó a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés.

Halálbüntetés támogatóinak érvei • Hasonló véleményen van Pálinkás György is, aki

azt mondja, hogy ha még a halálbüntetésnek sem lenne elrettentő hatása, akkor nem lenne semmilyen más büntetésnek sem.

• Ha valakit a létező legsúlyosabb következmény sem riaszt vissza attól, hogy tettét elkövesse, akkor erre az enyhébb büntetések sem képesek.

• Ha pedig ez így lenne, akkor az összes büntetést eltörölhetnénk, és ezzel együtt lemondhatnánk a büntetőjogi szankciók speciál- és generálpreventív céljáról is.

A halálbüntetés szükségessége avagy szükségtelensége

• Az abolicionisták egyik legfőbb érve a halálbüntetés ellen, hogy annak nincs nagyobb elrettentő hatása, mint más súlyos büntetési formáknak, következésképpen annak fenntartása szükségtelen

• A halálbüntetés-pártiak a társadalmat meg akarják védeni a bűnözőtől, ezért teljes mértékben elvetik az olyan alternatív büntetési formákat, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy a kiszabadult elítélt újabb bűncselekményeket kövessen el. Ám ugyanezen okból a tényleges életfogytiglant sem tarják jónak, ugyanis ha a legsúlyosabb büntetés a tényleges életfogytiglan, akkor – a halálbüntetés általi fenyegetettség hiányában – a bűnöző a börtönben bármit megtehet, nincsen vesztenivalója, hiszen vele szemben súlyosabb büntetés akkor sem alkalmazható, ha például megöli a rabtársát vagy a börtönőrt.

Kérdések a Biblia szempontjából? • Vajon sérti-e a Biblia különösen az újszövetség

normarendszerét a halálbüntetés? • Etikus-e (etikusabb-e) évtizedekig bezárva tartani

embereket a bűneik miatt? • Van-e jogunk - bűnös embereknek más ember bűneit neki

felróni? • Ha a halálbüntetés kérdésén hosszantartó jogtudományi

vita van, akkor vajon a hajléktalanul szenvedő embertársaink rettenetes szenvedései, fagyhalála miért nem kerül elénk hangsúlyosabban?

• Mit gondoltok vajon miért a politeista alapon szerveződő teljesen pogány római jog (ecclesia vivit lege romana) lett jogrendszerünk és a Szentszék jogának alapja (a corpus iuris canonici) és miért nem a Ó- és Újszövetség, azaz a Szentírás illetve a Tóra illetve a Talmud?

köszönöm a figyelmet!