Szerkesztõk: Hochbauer Gyula,Kovács Lehel István

Független mûvelõdési éshelytörténeti havilap

Alapította és szerkesztette (1906–1911):dr. Fekete Endre és Kiss Béla

IX. évfolyam 2. (502.) szám 2003. február 21. – péntek

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M û v e l õ d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 3 . * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

Magyarország és Románia predeáli határát számos hétfalusi csángó átlépte bukarestiutazásai során – képeslap 1915-bõl

B u k a r e s t i e m b e r e i n k . . .Hétfalu földrajzilag nincs messze Buka-

resttõl. Csak a Kárpátok választják el, és ahegyek a tömösi vagy az ósánci szorosonátjárhatók. Még szekérút is van, s amint azember elhagyja a kékes hegyeket, márnincs messze a román fõváros.

A hétfalusi csángók vándorlása Bukarest-be a XVI. században kezdõdött. Már az1500-as évek végén találunk olyan buka-resti adatokat, amelyekben a Berecki, Ször-nyi, Istók, Buna, Köpe, Borcsa, Magdó,Szász, Csere, egyértelmûen hétfalusi ere-detû családnevek tûnnek fel. És arról is ma-radtak adatok, hogy Pierre Lescalopierfrancia utazó 1574. június 18-án már luthe-ránus fatemplomról ír Bukarestben. Ezt azegyházközséget többnyire szászok, poro-szok és svédek alkották, de barcasági csán-gó tagjai is voltak. 1815. május 14-én a-lapította Sükei Imre Szõkefalváról elszár-mazott lelkész a református egyházközsé-get, és az elsõ magyar evangélikus lelkész atürkösi származású Sárai András volt, aki1817-ben érkezett Bukarestbe, és a németmellett magyarul is tartott istentiszteletet.Ezek a szálak találkoztak, és hamarosanlétrejött a bukaresti magyar evangélikus–református egyház, amely 1856. augusztus11-én iskolát is avathatott.

A csángók száma azonban az 1850-es é-vektõl kezdett emelkedni Bukarestben. Há-rom-négyfogatú szekereken mentek, és azutazás is 3-4 napig tartott, elõre kijelölt állo-máshelyekkel. A végcél a mai Victoria térenálló fogadó udvara volt. Innen mentmindenki állást keresni. Többnyire a pék-iparban, építkezéseknél dolgoztak vagyszolgáknak szegõdtek el. Híresek voltak acsángó bérkocsisok, birzsások is. Hétfalusibirtokaikat eladva, 10-12 lovat összevásá-rolva, sokan csaptak fel bérkocsisnak Bu-karestben. Szorgalmuk által jól kerestek éshíresek lettek arról a hozzáértésrõl, amellyela lovakat kezelték, kocsijukat rendben tar-tották. A szép summákat gyerekeik nevelé-sére fordították. Ezekbõl lelkészek, mérnö-kök, orvosok, tanítók lettek, de akadt köz-tük szobrász és költõ is. Egyeduralmuk csaka XX. század elején tört meg, mikor meg-

jelentek az autók, de a bérkocsisok közülsokan voltak, akik megértve az idõk jeleit,eladták lovaikat és autót vásároltak.

A háromfalusiak inkább kenyérhordássalfoglalkoztak. Kenyeres szekerükkel hajnalihárom órától késõ délutánig hordták kiházakhoz, vendéglõkhöz a kenyeret.

Az 1906–1908-as idõszakban megrende-zett bukaresti csángó bálok soha nem látottsikerrel jártak. Fiataljaink a református éskatolikus közösségekbe integrálódtak be.Koós Ferenc azt is megjegyzi, hogy a temp-lomépítések körül is szép bizonyságot szol-gáltattak áldozatkészségükrõl s a külön-bözõ jótékony és kulturális egyesületekbenvaló munkából is kivették a részüket.Számos csángó tagja volt az 1900-banalakult Katolikus Szent István Egyesület-nek, Bukaresti Magyar Társulatnak, Pro-testáns Nõegyletnek, Katolikus Mária Egy-letnek, Gyermek Segélyezõ Egyletnek, Pro-testáns Ifjúsági Egyletnek. A reformátusegyházban például 1914-ben 200-on felülvolt a csángó evangélikus egyháztagokszáma.

Az elsõ világháború után a Regáttal valóérintkezés még intenzívebb lett a predeáliországhatár felszámolása miatt, s Bukaresta hétfalusi csángók második hazájává vált.Hétfaluban az a szólás járta, hogy a hét faluközül a nyolcadikban – Bukarestben – vana legtöbb csángó. Ez az intenzív elván-dorlás gyakorlatilag a megromlott gazda-sági helyzet, az alacsony életszínvonal kö-vetkezménye volt, a szülõföld fanatikus sze-retete megóvta azonban õket attól, hogymesszebbre menjenek, ahonnan nem tud-nak oly gyakran hazalátogatni. Most márnemcsak a férfiak, hanem a nõk és agyerekek is valóságos népvándorlásbakezdtek, és Hétfaluban alig volt ember, akiBukarestben ne járt volna. Volt idõ a ’30-asévekben, amikor az ember, ha végigment aPrahova völgyén, Predeáltól Szinaján átBukarestig minden építkezésnél hallhatta ajellegzetes hétfalusi csángó beszédet, s hamérnököknél érdeklõdött, a legelismerõbbjelzõket hallotta a hétfalusi csángókról.

A nõk mint háztartási alkalmazottak, cse-

lédek szereztek hírnevet. A hétfalusiakat alegelõkelõbb helyekre szerzõdtették. Gyak-ran megesett az is, hogy míg a családapakõmûveskedett, az anya és a gyerekek isszolgáltak a városban.

Különösen a fiatalság vágyódott Bu-karestbe, hogy elkerülve a szülõi szemek e-lõl, szabadabban mozoghasson. Az is meg-történt számos alkalommal, hogy aBukarestben találkozó hétfalusi lány és le-gény házasságot kötött és anyagiakkal tel-ten visszatértek Hétfaluba, ahol házat ésföldet vásároltak.

Számos csángó bérbe adta hétfalusi birto-kát és Bukarestben keresett boldogulást,ahol meg is találta a családfenntartáshozszükséges anyagi javakat anélkül, hogy ahétfalusi talajt kirúgta volna lábai alól. Ahétfalusi csángók közül csak kevesen tele-pedtek le véglegesen Bukarestben. Sokancsak nyárára mentek át dolgozni, õsszel ha-zajöttek, hogy a telet Hétfaluban töltsék.Mások idõszakosan, két-három évig szol-gáltak Bukarestben, azután hazatértek. Avárossal való kapcsolat nemcsak keresetbenbefolyásolta az embert, hanem mentálisanis, és a bukaresti élet sokat nyomott ahétfalusi polgári réteg kialakulásánaklatjában. Ez a hatás megfigyelhetõ a kétvilágháború közötti hétfalusi építészetben,házrendtartásban, de a társadalom terü-letén is.

A hétfalusi csángók becsületes, szívós, jómunkabírással rendelkezõ emberek voltak,

és a válságos idõkben sem maradtak mun-kahely nélkül. S ha ennek az okát keressük,akkor abban a nevelésben lelhetjük meg,amelyet a hétfalusi tanítók, lelkészek mû-veltek a XIX. század folyamán. Evangélikusvallásukhoz Bukarestben is hûek maradtak,s 1933-ban önálló egyházat alapítottak,amely a brassói evangélikus egyház-megyéhez tartozott.

1933. július 2-án Sipos András akkori al-esperes 198 bukaresti magyar evangélikuselõtt hirdette Isten igéjét I. Kron. 28:20 a-lapján, és az istentisztelet után megtartott el-sõ közgyûlésen eldöntötték az egyházköz-ség megalakulását.

Megalakulásától 1940 végéig Szexty Zol-tán volt a lelkész. Ifjúsági egylet és nõegyletis alakult az elsõ perctõl kezdve. A nõegyle-tet Szexty Zoltánné vezette, és 175 tagjavolt. Bukaresti Harangszó néven újságot isindítottak, amely késõbb egyesült azEvangélikus Élettel és Bácsfaluban jelentmeg. 1940. augusztus 30-án a gyülekezet2006 fõt számlált. A bécsi döntés után Szex-ty Zoltánnak 48 órán belül el kellett hagyniagyülekezetét és hazáját, menekülésre kény-szerült, hogy elkerülje a nacionalista románhatóságok üldözését. A bukaresti gyülekezetélén Mezei István és Rapp Károly lelkészke-dett, majd 1941. június 9-tõl Rapp Károlymint beiktatott lelkész vezette az egyházat.

(Folytatása a 4. oldalon)

Kovács Lehel István

pag. 7

* S z e r k e s z t õ s é g : R O - 2 2 1 2 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 /2 7 5 7 7 3 *

2. oldal H É T F A L U IX. évf. 2. szám

2 0 0 3 – I s t ó k J á n o s é v H é t f a l u b a n : M á s o d i k l e v é lSztálin város / Oraºul Stalin

1957. június 25.ISTÓK JÁNOSszobrászmûvész úrnak

Kedves János Bátyám!Utolsó levelem óta mi sok minden történt.

A tavaly abban bíztunk, hogy sikerülni fogtervünk és körünkben, csángó testvérei kö-rében ünnepelhetjük kedves János bátyán-kat, a barcasági csángóság Budapesten élõnagy mûvészét. Sajnos rajtunk kívülálló o-kok miatt nem sikerült tervünk. Itt annakidején nem kaptuk meg a szükséges megér-téssel párosult támogatást az illetékes ható-ságok részérõl. Lehet, hogy nem volt eléggépraktikus a megindulásunk is, a lelkész karsem mutatott valami nagy megértést az ügyiránt. De az írószövetség sem nyújtotta azt atámogatást, amit az ügy megérdemeltvolna. Az is baj volt, hogy itt a városban azírószövetségnek nem volt magyarszekciója, amely kellõképpen felkaroltavolna ezt a nemes ügyet. Azután jött atragikus októberi idõszak, amely mind-annyiunkat itt mélyen megrendített. Már túlvagyunk rajta valahogy lelkileg, felocsúd-tunk annak láttán, hogy a magyar életerõismét talpra állott, kiheverte a nagy csapást.Mindezek miatt abba kellett hagyjuk aszoborüggyel való foglalkozást, míg kb.ezelõtt egy hónappal ismét nekiláttunk azügynek, most már összegyûlt az írnivaló, bekell számolnom mindarról, ami itten történtaz ügy érdekében.

Kedves János Bátyám, azzal a lankadat-lan buzgalommal az ügy iránt, mint a múltalkalommal, ismét nekifogtunk, Bálint And-rás lelkes csángó testvéremmel együtt, akijelenleg nyugalmazott tanár, Bácsfalubanél, a csángó kultusznak nagy lelkesedõje,egy terjedelmes beadványt szerkesztettünk,a barcasági csángó munkások, parasztok,értelmiségiek aláírásával, azzal a céllal,hogy eljuttassuk Bukarestbe a párt vezetõfórumához és a kormányhoz. Evégbõlfelvettük a kapcsolatot Szemlér Ferenc í-róval, a Romániai Írószövetségnek nem na-gyon régen kinevezett titkárával. Újból be-adtuk a tartományi néptanácshoz egyik ké-résünket, kérve annak kedvezõ véleménye-zését, a felsõ fórumok elé terjesztés céljából.Ezt meg is kaptuk. Éppen sorra került volnaa Bukarestbe való utazás, hogy az egészbeadványunkat tovább vigyük a párt fóru-ma elé. Amikor villámcsapásszerûen ért azaz értesítés, hogy nincs szükség a bukarestiútra, mert közben arról értesített bennünketSzemlér Ferenc író, hogy megérkezett Jánosbátyánknak Budapesten a konzulátushozbeadott beadványa, s bukaresti intézõkközölték velünk, hogy bukaresti utasításraaz egész ügy elintézést fog nyerni. Illetõlegaz itteni tartományi néptanács vette kezébe

az ügy elintézését, és ki is adta gyakorlatikeresztülvitelezésre az egyik szekciójának.Érdekes véletlen volt ez az egészösszetalálkozása ennek a két akciónak.Nincs itt hely arra, hogy részletesen be-számoljak a különbözõ tárgyalások részle-térõl, hiszen éppen ma közölték velünk,hogy az írószövetségnek a bevonásávalmunkaterveket dolgoznak ki, és egyelõreszeptemberre van tervbe véve a szobor el-helyezése, leleplezése. A szobrot pedig a vá-rosnak egyik szép parkjában tervezik felál-lítani. Ennyi tehát egyelõre, amit közölhe-tünk. Még azt is mondták, hogy minden to-vábbit elintéznek, ami a beutazást illeti. Sa-ját szemünkkel olvastuk el a konzulátushozbeadott beadványát, amelyben kér enge-délyt, hogy László fia is bejöhessen Jánosbátyánkkal együtt.

A mi beadványunk is ott van a hatóságelõtt. Csak még annyit kell közöljek, hogynagyon helyes és szerencsés volt ez a kéréseJános bátyánknak, mert ezzel meggyorsultaz egész akció, most már minden bizonnyala megvalósulás stádiumába lépett a mi rég-óta vajúdó tervünk.

Ahogy jobban kialakul az elõkészítõ mun-kálatok tervezete, informálni fogjuk az e-gész akció helyzetérõl. Most csak mégannyit, hogy mi egy pillanatra sem mond-tunk le arról, hogy János bátyánkat itt kö-szönthessük körünkben. Ahogy lezajlottakaz események, megkértük barátainkat,hogy érdeklõdjenek sorsuk iránt. Örömmelhallottuk a hírt, hogy túlvészeltékegészséggel a viharokat, bár a házmegrongálódott, ahol laknak, de nincs bajaz egészségükkel. Végtelenül megörvendez-tünk a hírnek. Ugyancsak izentünk dr.Sándor István orvos útján, hogy továbbfoglalkozunk a szoborüggyel.

Tehát tele örömmel értesíthetjük most ar-ról, hogy megindul elõre a hatóságok jóin-dulatú támogatásával a terv teljes szépségûmegvalósulása. Most csak arra kérjük,hogy vigyázzon az egészségére kedvesJános bátyánk, hogy jó erõben, egészség-ben láthassa viszont szülõföldjét, csángódolgozó testvéreit, rokonságát, szülõházátott a Bolnok alatt. Adja a jó Isten, hogyminden rendben és jól menjen a mielõbbi vi-szontlátásig.

Egyébként itt nálunk is nagy a melegség,záporesõkkel tarkítva.

Az egész csángóságnak egyik nagy prob-lémája most a szoborügy. Nemsokáramegjelenik egy itteni, 82 éves idõsugyancsak Halász nevû tanárnak ZajzoniRab István válogatott verseit tartalmazókönyve, amit szintén arra az idõszakrakívánnak megjelentetni.

Kedves János bátyánk, a hosszú hallgatásután ezúttal számoltam be mindarról, amiérdekli János bátyánkat. A pénz pedig meg-lesz, azt garantálja a bizottságnak komolyösszetétele, de még ezeken kívül mindenanyagi támogatást kilátásba helyeznek ahatóságok.

Ezzel végére is értem a levelemnek. A bi-zottság nevében köszöntjük szeretettel, vár-juk, hogy megérkezzen az a nap, amelyremindannyian úgy készülünk, hogy viszont-láthassuk egészségben. Kézcsókom küldöma nagyságos asszonynak, meleg üd-vözletem Jancsinak, Lászlónak.

Csángó testvére:Dr. Papp Béla

Itthoni személyek

Istók János: Zajzoni Rab István1956, gipsz, 95 cm

NAGY ÁRPÁD. A vasútnál dolgozottNagy Árpád, s csak úgy mellékesen volt e-zermester: méhészkedett, kaptárokat is ké-szített meg kürtõskalácssütõt és gázolaj-kályhát, vízvezetéket szerelt, háztartási gé-peket javított. Az akkori református lelkészjobbkeze volt. Kitûnõ adomázó, aki mindigígy köszönt el: „Viszontnézésre”.

•GYURKA ANDRÁS. Nem is annyira a

szakmai beavatottsága tette emlékezetesséGyurka András szabót, hiszen régibõl is újatvarázsoló türelmes mester akkoriban is rajtakívül még volt, hanem az, ahogyan a hozzábekopogóhoz fordult s közössége kéréseitteljesítette: volt benne valami József AttilaCsoszogi bácsijának „meleg rátartiságá-ból”. Mikor az iskola tánccsoportjának a 12mellényét varrta, megkérdeztem, milyengombot s honnan vásároljunk. Tettetettkötekedéssel vette ide: „Mit gondol, nekemnincsen gombom? Gombom is van. Cér-nám is van.” Ez volt közösségszolgálómunkája mellé a ráadás.

Barkó Anna és Barkó Etelka

•bacsók: farsangi alakoskodó•bágenika: békamegszólítás•baggadozni: bóbiskolni•bakóc: sütni való apró faág (vö. das

Backholz)•bakonta: erdei szánnak azon nyúl-

ványa, ahová a terhet teszik•ballang: barlang•balogtánc: polka•bánatvirág: muskátli (Pelargonium)•bánda: banda•bandás: fúvószenekar tagja•barámcsik: selyem fátyolkendõ•barbi: borbély•batalion: ezred•batyuka: farsangi alakoskodó•bazánzsik: fõre való selyemkendõ•bázsánbika: bölény•bé: be•beállni: elszegõdni•bëcko: ételnek készített báránybél•bedócs, bodócs: rügy•békën, békeny: vaslemezbõl készült

sütõedény, tepsi•bëlëzna: gyérülés a vásznon•bellérkedés: olcsón megvett sovány állat

felhizlalása drágábban való eladáscéljából

•benighelyt: máshol

Tájszavak: B (1)

Szerkesztõi üzenetekA decemberi számunk fürjes történetét

Márton Brigitta III. osztályos gyermekírta. Tévedésbõl került más név az írásalá.

Magát megnevezni nem akaró brassóiolvasónk közli lapunk 2002. márciusi fel-hívására, hogy Muschalek Károly fényké-pész, aki a volt ’48-as honvédeket fény-képezte díjmentesen 1905-ben, Brassóbana Kapu utca 27. szám alatt lakott.

Nyelvõrzõ

A nyelvteremtõ gyermekA kisgyerek nyelvteremtõ képzeletét

még nem korlátozzák a felnõtt korbangyakran sablonként mûködõ szabályok.Rugalmasan viszonyul az anyanyelvkifejezõ erejéhez, ösztönszerûen alkalmaz-va a jelentéskisegítõ szövegkörnyezetet.

A tésztakrémrõl lévén szó, kunyeráljaédesanyjától: „Engedd, hogy kostincsammeg!”

Vízkereszt után: „Le van csórítva a ka-rácsonyfa!”

Ha nem jut eszébe az utcasarok neve,töprengés nélkül nevezi meg: a térve.

Hogyan lehetne ezt az anyanyelvhezvaló természetes viszonyt „öreg” iskoláskorban, sõt felnõttkorra megõrizni?

Hochbauer Gyula

pag. 8

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M û v e l õ d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 3 . * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

2003. február 21. H É T F A L U 3. oldal

A b u k a r e s t i e g y h á z t ö r t é n e t é h e zRapp Károly lelkész teológiai tanárrá valókinevezése után, 1951. június 1-jétõl engembízott meg az egyházi fõhatóság a helyetteslelkészi tiszt betöltésével. Június 17-én vet-tem át a hivatalt, de Sepsiszentgyörgyrõl,ahol akkor rendes lelkészi állást töltöttembe, még nem költöztem el családommal,mert bizonytalan volt, hogy végleg Buka-restben maradok-e. Nehezen szántam rámagam feleségemmel, hogy két kicsinygyermekünkkel végleg Bukarestbe teleped-jünk át. Hosszú tusakodás után mégis az ál-lás vállalása mellett döntöttem, s a gyüleke-zet meghívott lelkésznek. November 25-éniktattak be hivatalomba Argay György püs-pök és Sipos András esperes.

Az elõttem álló feladatokat egyrészt agyülekezet lelki építésében, másrészt a gyü-lekezet szervezésében láttam. Ezért szapo-rítottam az istentisztelet alkalmait. A vasár-nap délelõtti istentiszteleten kívül bevezettema vasárnap esti istentiszteletek rendszerestartását és a péntek esti bibliaórákat. Rá-jöttem arra, hogy milyen nagy fontosságavan a személyes pasztorációnak. A gyü-lekezet továbbszervezése érdekében igye-keztem felkutatni, nyilvántartásba venni ésbeszervezni az eddig még ismeretlen és mégfel nem fedezett híveket. Az egyházfenn-tartási járulékokat megajánlásokkal igye-keztünk növelni, s ebben a presbitérium jártelöl jó példával.

A gyülekezet lelki építését munkálandó, i-gyekeztem évrõl évre evangelizációs igehir-detés-sorozatokat rendezni. Evangelizációtvégeztek így gyülekezetünkben: ArgayGyörgy püspök több ízben, Mezei Istvántatrangi lelkész 1952-ben, Bíró László fû-részmezei lelkész 1953-ban, Deák Ödönnagyváradi lelkész 1953-ban és ’55-ben,Kiss Béláné csernátfalusi lelkész 1954-ben,Rapp Károly, Lengyel Lóránd teológiai ta-nárok és Krajcsovitz Tibor apácai lelkész,1956-ban.

Igyekeztem lelki kapcsolatot ápolni és kié-píteni a református egyházzal, a román e-vangélikus egyházzal és a német evangéli-kus egyházzal. Mind a református, mind akét román evangélikus lelkész több alka-lommal hirdettek gyülekezetünkben igét.

1953-ban nagy lelkesedéssel ünnepelte azegyházközség fennállásának 20 éves évfor-dulóját, mely alkalommal az ünnepi isten-tiszteleten Sipos András esperes, a gyüleke-zet egykori szervezõ lelkésze végezte a szol-gálatot.

Leginkább meghatározza és jellemzi aztaz idõszakot, amit Bukarestben töltöttem, atemplomépítés. A régi imaterem nagy ün-nepeken kicsinek bizonyult. 1954-tõl kezd-ve adományok gyûjtését is megkezdtük ésaz anyagbeszerzést is. 1954-ben 600 kgbádogot, 1955-ben pedig néhány köbméterdeszkát szereztünk be.

Valami modern házat kellett tehát tervez-ni, templomformával. Miután régi egyház-

községemben Sepsiszentgyörgyön és Kéz-divásárhelyen már átlelkészkedtem egy i-maház és egy templom építését, valamelyesgyakorlatom volt ezekben a kérdésekben.Elgondolásom a belsõ beosztásra az volt,hogy legyen egy, a templommal egybe-nyitható tanácstermünk, amely nagy ünne-pek alkalmával növelheti a templom befo-gadóképességét, a tanácsterem fölött pedigkarzat és iroda foglalhatna helyet.

1956 márciusában tartott közgyûlésünkelhatározta az építést. Ezt követte az 1956.május 31-én Tatrangon tartott egyházme-gyei közgyûlés jóváhagyása és ígérete meg-segítésünkre. Püspök Urunk májusban aKultuszminiszter Úrral személyesen is tár-gyalt errõl. Jónás János gondnok elkészítetteaz anyagszükséglet pontos kimutatását, ésazt a Püspöki Hivatalon keresztül beadtuk aminisztériumba.

Jó hatással volt a templomépítés elõkészí-tésére Püspök Urunknak és Esperes Urunk-nak Dezséry László magyarországi evan-gélikus püspökkel 1956. szeptember elsõnapjaiban gyülekezetünkben tett látoga-tása. Bensõséges vacsorán volt együtt apresbitérium vendégeinkkel, hol komolyformában szóba került a templomépítés ü-gye is. Felsorolom név szerint a presbitériu-mot megajánlásaikkal: Kovács László lel-kész 1000, Kosztapál János másodfelügyelõ1000, Jónás János gondnok 1000, PartinMihály másodgondnok 1000, PiroskaAndrás jegyzõ 1000, Orbán János ellenõr1000, Fazakas József ellenõr 1000, FejérMárton templomatya presbiter 1000 (meg-jegyzendõ, hogy õ volt az elsõ, aki kifizetteteljes összegben a megajánlást), PiroskaMárton templomatya presbiter 1000, BaierRichard presbiter, Váncsa Jánosné, BenedekJános 600, Erdélyi Mihály 500, SzékelyAndrás 1000, Lukács János 1000, KosztaIstván 1000, Koszta Buna András 1000,Vernika Istvánné 1000, Ludai Zsigmondné1000, Farkas Mihályné, Szakács Elekné.Buna Samuné, Bartha Istvánné, LõrinczJános 1000, Csabai Mihály 500 lej, Fejér Ist-ván 500 lej.

Az anyagkiutalás elnyerése céljából audi-enciát kértünk Theodoru adminisztráto-runkkal a kultuszminiszternél, aki novem-ber 14-én fogadott is bennünket, megértõmagatartást tanúsított ügyünkkel szemben,és megígérte a támogatást. Néhány napmúlva kaptunk is kiutalást 40 000 téglára, sazt december folyamán meg is vettük, és atemplom udvarára szállítottuk. 16 000 lejbekerült szállítással együtt a tégla. Nem voltugyan készenlétben ennyi pénzünk, de azÖnsegélyezõ Pénztártól 5000 lej gyorsköl-csönt kaptunk.

Ezek után egy segélykérõ körlevelet küld-tünk egyetemes egyházunk minden gyüle-kezetéhez. Fõként a Sztálin tartományi

(brassói) egyházmegye gyülekezeteinek asegítségére számíthattunk, mert erre több-szörös ígéretünk is volt már. Mezei Istvánesperes teljes odaadással karolta fel ügyün-ket. Meg is érkezett nemsokára a tatrangigyülekezet elsõ 1000 lejes adománya, vala-mint a sztálinvárosi gyülekezet elsõ 1000 le-jes adománya. Megkezdtük gyülekezetitagjaink között is a komoly gyûjtést és meg-ajánlásokat. 500-300 lejes megajánlásokattettek. Reméltük, hogy ha már minden jólmegy, 1957-ben, de legalább 1958-banmegépíthetjük a templomot.

Január végén kiutalást kaptunk 15 köb-méter deszkára, és be is szereztük azt. Töb-ben a presbiterek közül napokat áldoztakfel, Kosztapál János másodfelügyelõvel azélen, itt is és a téglahordásnál vagy másmunkánál, hogy napszámosokat ne kelljenfogadni. Közben megszerveztük a hívek fel-kutatását, a templomépítés kérdéséneknépszerûsítését, megajánlások gyûjtését.Presbitereink közül néhányan és a gyüleke-zet több nõtagja elvállalta, hogy minden ál-talunk ismert és feljegyzett evangélikust fel-keresnek.

Február és március hónapokban végig-jártam a barcasági gyülekezeteket, s isten-tiszteleteken vagy vallásos ünnepeken igéthirdetve kértem a gyülekezetek segítségét.Ez a munka sem maradt hiábavaló, a hívekmegértették bukaresti testvéreik nehéz vias-kodását, a templomépítés küzdelmét. Ko-moly adományok gyûltek össze, hogy csaka legnagyobb összegeket említsem: Krizba6000 lejt, Tatrang 4200 lejt, a fennebb máremlített 1000 lejen kívül Türkös 3400 lejtgyûjtött, a hosszúfalu-alszegi gyülekezetpedig felajánlotta egyik harangját, amitnem használtak. Közben megkaptuk akiutalást 2000 kg bádogra és 6000 kg ce-mentre, s március és április folyamán anadrági vasüzemekbõl és a fieni cement-gyárból be is szereztük azt. Egy vagonmészre is kaptunk kiutalást a sinai mész-gyárból.

Április folyamán Jónás János gondnok ki-eszközölte az építési engedélyt, s végülmájus 15-én megkezdhettük a munkát. Apresbitérium elhatározta, hogy a munkála-tokat házilag végezzük, Jónás János terveialapján. Ugyancsak Jónás János gondnokotbízta meg a presbitérium, majd a közgyûlésa munkálatok irányításával, Lõrinc Jánospresbitert pedig alkalmazta munkavezetõ-nek. Alkalmaztuk Piroska János presbitertraktárnoknak (helyesebben: nappaliõrnek), id. Sipos Sándor egyháztagot pedigéjjeliõrnek. Ezen kívül munkásokat fogad-tunk még, a hívek közül pedig sokan egy-vagy többnapi közmunkát vállaltak.Elhatározta a presbitérium azt is, hogyamennyiben csak lehet, olyan megoldástkeres a munka kivitelezésére, hogy egy

vasárnapot se kelljen szüneteltetni az isten-tisztelettartást, se idegen helyre ne kelljenmenni. A megnagyobbított templom a régifölé fog épülni, s a régi imaterem szükség-telen falait csak akkor fogjuk lebontani, haaz új falak és a tetõ már meglesznek. Június16-án, miután az alap és a falak elkészül-tek, a gyülekezet hálaadó örvendezéseközben megtartottuk az ünnepélyes alap-kõletételt, Mezei István esperes jelenlétébenés szolgálatával.

Július 1-jétõl jóváhagyta a vallásügyi ha-tóság Hosszúfalu-Fûrészmezõre való távo-zásomat, s ugyanakkortól jóváhagytaSzedressy Pál bukaresti meghívását.Szedressy Pál lelkész július elsõ napjaibanmeg is érkezett, s átadtam neki a hivatalt.Elköltözésem családommal július 12-éntörtént. A nyár folyamán azonban többízben utaztam még Bukarestbe, hogy atemplomépítés ügyében, s fõként az elszá-molásokban segítséget nyújtsak, de azért is,hogy magam is jelen legyek annak a szépálomnak a megvalósulásánál, amelyet abukaresti buzgó gyülekezet Istenbe vetetthittel, Isten kegyelmébõl elérhetett. Végüloktóber 16-án, a templom felszentelésénekés Szedressy Pál beiktatásának napjánhivatalosan elbúcsúztam a gyülekezettõl, atemplomszentelõ istentisztelet keretében.

Kovács László nyug. ev. lelkipásztor

Levél 1889-bõlIndulj levél Pürkereczbõl Bukuresbe.Tisztelt levél Czím, pecsét jól megvan

fizetve.Agyon isten jónapot Édes Katink.Indolz meg hát penám nehány rendet irni,

met én édes lyányomval akarok beszélni,Magam nem mehetek repül jaz levelem, jazém édes lányom ugy beszélhet velem. Metez igy dukája, hogy csájak egy levelet.Készem van a levél viszi jaz fecskecske, s azén fájós szivem nem mehet el véle.

Meg dõglõt egy csekánk hat pislen s egykakas. Két cseka volt s egyik maladzot 4-ets a másik ketõt, de mind meg dõglõtek épencsak ez az egy maradt meg s ezt es levágtuk s küldünk belõle egy májoskát ésvéreskét s egy kicsi csucsut Anti Katától.

Atam neki 5 parájt hogy el viszi, hát teKati ne agy semit met eleget meg vanfizetve. Itt ha valamit kûldûnk hát még abõrûnkõt es le huzák. Küldenék egyebet debízen sokszor még mûk es bõjtõlûnk. Nemhogy még neked es mindmerén külgyünk.

Tudod e mi Kati kûlgyél egy nehányfránkot, egy halat, vajegy pujnát, sárinakvajegy kusruvát, mert Apád mindmerénmongya hogy mit a nyavalyát csálsz apénzvel. Aszt halotúk hogy egy olájval õszeálottál de a farancz meg es eszen ha valamitmiskúlálsz.

Tisztelem mápomot, sárit, katit, istánt,annanénidet, sógorodot, keresztapádot,fejér mihály mápódot, istán bácsidot, s azegész rokonságot.

Egy pürkereci csángó asszony

pag. 17

* S z e r k e s z t õ s é g : R O - 2 2 1 2 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 /2 7 5 7 7 3 *

4. oldal H É T F A L U IX. évf. 2. szám

É l e t r a j z : B u k a r e s t a z é l e t e m b e nBeleszülettem egy korba 1899. július 15-én, egy olyanba, amelyben még más volt azéletforma, másarcú a társadalmunk ésmásképp éltük, formáltuk történelmünket.Ebben a korban gyermekeskedtem, lettemifjúvá. Szénacsináláskor születtem Bácsfa-luban. Nagyapámék kint készítették a szé-nát az ósánci és a Garcsin-völgyi kaszálók-ban. Forró nyári nap volt. Anyai nagyapámházában jöttem napvilágra. Mint majdnemminden csángó ember, az én szüleim is, akikegyszerû földmûvesek voltak, házasságukután Bukarestbe mentek, jobb munka- ésjövedelem lehetõséget keresni. Anyai nagy-anyám és nagyapám szintén ott töltötték eléletük javát. Nagyapám bérkocsis volt,nagyanyám szakácsnõ egy gazdag bojár-családnál. Amikor összegyûjtöttek egy kevéspénzt, hazajöttek, hogy gyarapítsák otthonivagyonkájukat.

Anyai nagyanyám, hosszúfalusi szárma-zású lévén, a sok testvérre eltagolódott kisbirtokot a megélhetésre kevésnek találva,megnõsülése után Bukarestbe ment 1880táján. Az õ életükhöz fonódik az én é-letemnek is gyermekkora, mert nemsokára,hogy világra jöttem, szüleim ismét vissza-mentek Bukarestbe, ahol édesapám mintmechanikus dolgozott egy varrógépüzem-ben, édesanyám pedig kitanulta a fod-rászatot. Én pedig ott nevelkedtem felnagyszüleimnél, akik folytatták a földmû-velést meglévõ 4 hold földjükön és a két ka-szálón. Abban a házban nevelkedtem, amitnagyszüleim akkor vásároltak meg, amikorhazakerültek Bukarestbõl. Anyai nagy-anyám a türkösi Tóthpálok családjábólszármazott, szegény leány volt, de szorgal-mas, dolgos lévén, a takarékosságukbólösszegyûjtöttek annyi pénzt, hogy ha-zajövet hozzákezdhettek egy új élethez, agazdálkodáshoz, földmûvelés mellett állat-tartáshoz. Nagyapám hosszúfalusi csángóvolt, õsei nagygazdák voltak, hat ökröt tar-tottak, heteken keresztül kaszálták a füvet.A Szabók, a Pozsárok, a Borbélyok a nagy-apai nagyanya nemzetségébõl, apai ágon aBálintok, Lukácsok, Molnárok nemzet-ségébõl születtem. A havasi legelõkön legel-tették marháikat vagy az erdõségekbentermelték ki a fát eladásra.

Szüleimet, akik Bukarestben éltek, csaknyáron láttam, amikor hazajöttek 2-3 hó-napra pihenni, ez valósággal ünnep voltszámomra. Szinte sírtam örömömben, a-mikor hazajöttek, s megláttam õket. Sírtammég jobban, mikor elmentek, és elbúcsúz-tam tõlük egy esztendõre. Sokszor gyer-mekkoromban, amikor abban a határbandolgoztam a mezõn, ahonnan a Bukarestbemenõ vonatot láttam, szüleim után kesereg-tem. Megtörtént néha-néha az is, hogy õkvagy nagyanyám engem és kisebb leány-testvéremet Bukarestbe vittek a nyári szün-idõben. Istenem, milyen boldogság volt szá-momra, hogy ott lehettem szüleim mellett.Emlékszem azokra az idõkre, amikor e-

lõször láttam nagyvárost, mert hamarabbláttam meg Bukarestet, mint Brassót, cso-dáltam a lóvontatta tramvájt, a sok-sokbukaresti érdekességet, a drága árust, akijoghurtot árult, a zöldségárusokat, akikházhoz cipelték vállukon hordott kosaraik-kal a zöldségeket. Ott megismertem szüleimbarátait, akik Hétfaluból, Csíkból vagy Há-romszékrõl kerültek oda. Még a magyarbálokra is elvittek szüleim, amelyeket a Bu-karesti Magyar Társaság székhelyén tartot-tak, s mindig nagy eseményei voltak a bu-karesti magyarok életének. Így ismertemmeg gyermekkoromban az akkori Buka-restet, amelyet azután késõbb is láttam, fel-nõtt koromban, megnagyobbodott, meg-változott város formájában.

A háború befejeztével ismét visszakerültekszüleim Bukarestbe. Mikor oklevelemetelismertetni indultam a fõvárosba, sok-sokmagyart találtam ott, abban az idõben aztis mondták, hogy Bukarest Románia legna-gyobb magyar városa. Amikor Iaºi-ból aszünidõben egy-két napra hazakerültemszüleim meglátogatására, a sok magyarismerõs egyre csak buzdított, hogy teleped-jek le ott, és ott nyissak orvosi rendelõt.Ekkor már ott találtam dr. Bakk Elekorvost, aki biztatott, hogy érdemes itt foly-tatnom tovább az orvosi tevékenységemet.Így is történt. A letelepedés nehézségeintúlesve, egy megfelelõ bérlakásba beköl-tözve, a Basarabia utcában megnyitottamaz orvosi rendelõt. Nagyon sok betegemvolt már az elsõ hetekben. Jólmenõ rende-lõm volt, keresett orvos lettem. A szintekétszázezernyi magyarság mint különbözõszakmai dolgozók, értelmiségiek, iparosok,munkások keresték ott kenyerüket.Szükséges is volt, hogy éljenek ott nyel-vünkön beszélõ orvosok. Csak megemlí-tem, hogy nemsokára nyolcra szaporodotta magyar orvosok száma abban az idõben,mérnök és technikus legalább négyszázvolt, ügyvéd tizenhat. Azt mondhatom, ez anagy számban letelepedett magyarság épí-tette újjá Bukarestet, az ország fõvárosát.Így éltem én is ott a többi magyar testvé-remmel együtt, csaknem tíz esztendõt, ami-kor a bécsi döntés után én is hazajöttemBrassóba, a többi ezer meg ezer hazatele-pülõ magyar testvéremmel együtt.

Tíz évet laktam Bukarestben. Ez a tízesztendõ tele volt munkával, harccal, lelke-sedéssel. Népi szemlélettel és hivatástudattaléltem ott, mélyedtem bele egyre jobbanmagyar társadalmunk életébe, érzékeltemproblémáit. Ennek a tíz esztendõnekmunkáját életem legfontosabb szakaszánaktekintem.

Lássuk, hogy is kezdtem el! Bukarestbenabban az idõben a következõ intézményekmûködtek: a hitéletet ápoló katolikus egy-házközség, bizonyos magyar vonatkozásújelleggel, ahová fõképp a katolikus magyar-

ság népi rétege tartozott, a református egy-házközség, magába foglalva a reformátushíveken kívül a magyar evangélikusokat is,akik fõképpen a barcasági csángó vidékrõlkerültek Bukarestbe, azon kívül az unitáriusvallásúakat. Társadalmi egyesület csupánaz 1848-as magyar forradalom után Bu-karestbe emigrált magyarok által alakítottSzent Istvánnal egyesült magyar társulatvolt csupán, amelynek a vezetése abukaresti magyarok kezében volt, s egyzártkörû társaságot foglalt magába, kb. 60taggal. Az egyesület, melyet a Bukarestbeegyre nagyobb számban betelepülõ ma-gyarok összefogására és kulturális-társadalmi értékeik védelmére hoztak létre,nem tölthette be a neki szánt szerepet. (…)

A magyarság politikai jellegû szerveze-tének, az Országos Magyar Pártnak voltugyan Bukarestben egy központi irodája,de ez inkább csak adminisztratív ügyekkelfoglalkozott, bár késõbb létesült egy név-leges tagozat. A katolikus egyházközségneka hitélet mellett társadalmi munkája nemvolt. A református egyházközség volt azegyedüli, amely intézményesen próbáltaösszehozni a magyarság protestáns rétegeit.Elismerésre méltó igyekezettel indította el aregáti missziót, amelynek Nagy Sándorreformátus lelkész volt a szervezõje, ésfeladata volt az egész királyság területén élõprotestáns magyarság felkutatása,egyházközségébe való beszervezése. Ígyelég szép eredménnyel létesítettekkülönbözõ királysági városokban (Ploieºti-en, Câmpinán, Galacon) fiókegyházakat.Magában a fõvárosban megalapították anagymúltú református lelkész nevét viselõKoós Ferenc Kört, kulturális feladatokelvégzésére. Ennek a körnek volt egydiákalosztálya, amely egyesítette a Buka-restben tanuló magyar diákságot, segélye-zési, gazdasági, kulturális feladatokkal. Adiákegyesület valóban szép munkát végzett,és eredményesen töltötte be feladatát.Gondnokai Incédi Joksman Ödön Ko-lozsvárról, dr. Bakk Elek bukaresti orvos, ésjómagam meg Kányádi másodlelkész vé-geztük a teendõket, a Bukarestben tanulómagyar diákok segélyezését, kulturálismunkájuknak irányítását, szervezését. A re-formátus egyházközségnek volt még egyleányegyesülete, amely a Bukarestben dol-gozó magyar cselédlányokat egyesítette egydiakónus nõvér vezetése alatt. Szigeti Józsefsegédlelkésznek a segítségével külön erre acélra létesített otthonban gyûltek összecsütörtök és vasárnap délutánonként, aholelõadásokat hallgattak. A vendéglátó es-ténként mindig más és más volt. Utána u-zsonnát kaptak, majd népdalokat énekel-tek. Talán a bukaresti magyar reformátusegyházközség volt az egyedüli intézmény,amely a Bukarestben élõ magyarok társa-dalmi életét szervezte. Tekintve a

Bukarestben élõ magyarság tekintélyesgyarapodását, mindez kevésnek bizonyult.

Különösen a második világháború után,de már elõtte is, sok Brassó környéki evan-gélikus vallású csángó élt Bukarestben, szá-muk elérte az 5000-et. Természetesen, haszámba vesszük az ottani református ma-gyarságot, nyilvánvaló, hogy bármiképpenis akarta a református egyházközség, be-választva egy pár evangélikus csángót is apresbitériumba, nem volt képes ezt a ma-gyar közösséget szervezettebben bevonniaz egyházi hitéletbe. Természetszerûenadódott tehát egy önálló magyar evangéli-kus egyházközség megszervezése. Újabbfeladat volt egy Bukarestben megjelenõújság alapítása, a bukaresti magyarsághelyi jellegû kérdései megvitatásánakcéljából.

Dr. Papp Béla

(Folytatás az 1. oldalról) A bécsi döntést követõen sok hétfalusi

csángó elhagyta Bukarestet. Magyaror-szágra telepedtek át vagy továbbmentek ésa nagyvilágban szóródtak szét. 1945-benmég 2540 tagot tartottak nyilván, ma pedigmég az 1000 lelket sem éri el a bukarestimagyar evangélikus gyülekezet lélekszáma.1945-ben dr. Rapp Károly volt a lelkész,Kapitány Péter a felügyelõ, Jónás János, Ja-kab András a gondnokok, Tamás András apénztáros.

A második világháború után, a románkommunizmus éveiben és napjainkban le-csökkent a csángóságnak ez a migrációja. Abukaresti idénymunka majdnem teljes egé-szében kiveszett, az iparosodással helyhezkötött munkahelyek alakultak ki, és a hét-falusi csángók is megpróbáltak otthon vagyMagyarországon boldogulni. Bukarest csaklátogatások, üzleti utak vagy esetleg egy-egy egyetem elvégzésének színhelye lett.

Végezetül említsünk meg egy pár hétfalusiszemélyt név szerint azok közül, akik Bu-karestben jelentõs szerephez jutottak egy-házi és társadalmi téren: Hajdu József, Bu-na Márton, Szörnyi Mihály, Antalszász Szi-lárd, Köpe István, Csere György, Tóth Ist-ván, Kosztapál András, Foriska Sándor, Bu-na István, Tais Sándor, Kajcsa András,Magdó János, Szászkuruc János, MagdóGyörgy, dr. Papp Béla orvos és mások.

Külön említésre méltó Papp István, akinekszállodája és vendéglõje volt Bukarestben, shazatérve a Papp-féle sörkert tulajdonosalett; Simon István, akinek vendéglõje ésüzlete volt, majd hazatérve Bácsfaluba, atemplom részére orgonát és harangot, afalunak pedig modern vízvezetéketadományozott; Jakab András szobrászmû-vész, aki a bukaresti magyar társadalmi é-letnek meghatározó személyiségévé vált,majd a Vasgárda és a rendõrség közti harcártatlan áldozata lett.

Kovács Lehel István

Bukaresti embereink

pag. 18