Családi angol 2: Beszélgetés

Családi angol: Beszélgetés

Beszélgetéssel angolulA gyerekek általában jelentős részben szüleiktől

tanulják meg anyanyelvüket. Életük első két éve alatt

leggyakrabban az édesanyjuk hangja és a rá jellemező

beszédmód, a „gyermeknyelv” közvetíti számukra,

hogy mi a nyelv és hogyan beszélünk. A szülők, még ha csak alapszinten tudnak is angolul,

sokat tudnak segíteni gyereküknek a nyelvtanulásban,

ha újra előveszik, és az új nyelvhez és helyzethez igazítják

a „gyermeknyelv” használatának technikáját.A szülők gyakran aggódnak angol kiejtésük miatt.

A kisgyerekeknek megvan az a fi gyelemre méltó képességük,

hogy kiejtésüket hozzáigazítsák a környezetükben lévők

kiejtéséhez. Fontos, hogy a gyerekekben kialakuljon az az

érzés, hogy „Tudok angolul beszélni” és „Szeretem az angolt”.

A szülő már a legelső otthoni angolozásoktól kezdve segítheti

ezeknek az érzéseknek a kialakulását.

www.britishcouncil.org/parents

Miért a szülők a legjobb segítők?

• A szülők megfelelő fi gyelmet tudnak szentelni gyermekükre

a kettesben töltött idő alatt.

• A nap bármely szakaszában találhatnak maguknak

és a gyermeknek egyaránt alkalmas időpontot az angolozásra.

• A szülők szabadon meghatározhatják a foglalkozások hosszát,

és olyan foglalatosságokat választhatnak ki, amelyek nem

csupán hasznosak gyermekük számára, de érdeklődésüket

is felkeltik, valamint alkalmazkodnak a gyermek

koncentrálóképességéhez is.

• A szülők közelről ismerik gyermeküket, ezért ráérezhetnek,

hogy gyermekük esetében mi a legcélravezetőbb beszélgetési

forma, aminek segítségével a legeredményesebben

fejlődik nyelvileg.

• A szülők érzik a legjobban gyermekük hangulatváltozásait,

valamint ők tudnak a legjobban alkalmazkodni ezekhez.

A kisgyerekek nyelvtanulási készsége nem egyenletes:

vannak napok, amikor csak úgy ragad rájuk a nyelv, máskor

viszont nagyon nehéz feladat koncentrálásra bírni őket.

• A szülők szórakoztatóbbak tudnak lenni egy tanárnál, mivel egy

osztálynyi diák helyett egyetlen személlyel foglalkoznak.

• A szülők megismertethetnek egy új kultúrát gyermekükkel,

szélesebb látókört biztosítva ezzel gyereküknek saját kultúrájuk

és más kultúrák befogadására és megértésére.

Mi az a „gyermeknyelv”?

A „gyermeknyelv” egy beszédforma, amely alkalmazkodik

a gyerekek beszédstílusához és kommunikációs kapcsolatot teremt

a felnőtt és gyermek között. Célja a gyermek beszédkészségének

fejlesztése. A legtöbb nő ösztönösen beszéli a gyermeknyelvet,

a férfi ak között viszont vannak olyanok, akik nehezebben alkalmazzák,

kivéve, ha egy meghatározott tárgy körül forog a beszélgetés,

mint például egy képeskönyv körül, vagy egy játék keretei

között. A gyerekeknek – főleg a fi úknak – azonban szükségük

van férfi szerepmodellekre is, mivel a férfi ak máshogy

használják a nyelvet: inkább eszközként kezelik, és nem

„csevegnek” annyit.

A szülők lágy, kedveskedő hangjukkal és egyszerűbb

nyelvezetükkel anélkül, hogy tudatában lennének,

szinte kézenfogva vezetik gyermeküket egy-egy

tevékenység során. Ezt a következő módokon tehetik:

• A szülő hangosan mondja, hogy mi történik éppen:

„Let’s put it here. There. Look. I’ve put it on the table.

Which one do you like?” [szünet] „Oh, I like this one.

The red one.” („Ezt rakjuk ide. Így ni. Nézd! Ide tettem az asztalra.

Melyik tetszik neked?” [szünet] „Nekem ez tetszik! A piros!”)

• A természetes nyelvhasználathoz képest többször ismételget

bizonyos nyelvi elemeket. A spontán ismételgetés megerősíti

a gyerekekben, amit tanulnak. Ez a gyerekek számára nem unalmas,

bár a felnőttnek néha az lehet.

• Nyelvileg kiegészítve és felnagyítva megismétli, amit a gyermek

mond. Gyermek: „Yellow.” („Sárga.”) Szülő: ”You like the yellow one.

Here it is. Here’s the yellow one. Let’s see, yellow, red and here’s the

brown one. I like the brown one, do you?” [szünet] („A sárga tetszik

neked. Tessék. Itt van a sárga. Lássuk csak, sárga, piros és itt a

barna is. Nekem tetszik a barna. Neked is?” [szünet])


• Lassabban beszél, és az új szót természetesen hangsúlyozza anélkül, hogy a hanglejtését megváltoztatná. „Which rhyme shall we say today? You choose.” [Vár, hogy a gyermek válasszon.] („Melyik mondókát mondjuk el ma? Te válassz!”) [Vár, hogy a gyermek válasszon.] • Ugyanazokat a nyelvi fordulatokat használja minden alkalommal a foglalkozások vezetésére, a játékok és tevékenységek során. Ahogy a gyermek egyre többet ért, a használt kifejezések is egyre összetettebbek lesznek. „Let’s play ‘Simon says’. Stand there. In front of me. That’s right. Are you ready?” („Játsszuk a ‘Simon says’ játékot! Állj ide! Elém. Így ni. Kezdhetjük?”)

• Arckifejezésével és gesztusaival segíti a megértést.• Szemkontaktus fenntartásával biztosítja a gyermeket a fi gyelméről, és arról, hogy érti, amit a gyermek mond. Ez önbizalmat ad a gyermeknek a kommunikációhoz. • Hosszabb szüneteket tart, mivel a gyermeknek több időre van szüksége a válaszadáshoz. Amikor még csak nagyon keveset tud mondani a gyermek, a játékosan hosszúra nyújtott szünetek viccesek lehetnek, és fokozhatják az izgalmat.

Vannak olyan szülők, akik zavarban vannak, ha el kell játszaniuk egy szerepet, vagy ha gyermeknyelven kell beszélniük. Gondoljon arra, hogy gyermekének könnyebb így megtanulnia angolul, hiszen anyanyelvén már ismeri az ilyen spontán „rövid nyelvórákat”. Amikor a gyermek elkezd beszélni, a szülők természetesnek tartják, hogy egyre kevesebbet használják a gyermeknyelvet. Ez alól csak az jelent kivételt, ha új nyelvi elemet, vagy új tevékenységformát vezetnek be.

Az angol nyelv használataAzzal, hogy egyszerű nyelvezetet és sok ismétlést használnak a szülők az angolozásnál, arra ösztönzik gyermeküket, hogy kezdjen el angolul gondolkozni. Biztonsággal tehetik ezt, hiszen a gyermek olyan tevékenységet végez, aminek során biztonságban érzi magát, és aminek a menetét és kimenetelét meg tudja jósolni. Ilyenek például a játékok, vagy a mondókázás. A gyerekek a következő témákról beszélnek szívesen:

• Önmagukról, és hogy mit szeretnek: „I like…; I don’t like… yuk”. („Szeretem…; Nem szeretem… fúj!”)’• Mit csináltak: „I went to…; I saw…; I ate…” („Elmentem…; Láttam…; Ettem…”) • Hogyan éreznek ők és mások: „I am sad; She’s cross…” („Szomorú vagyok; Haragszik…”). A szülők segítségükre lehetnek a beszélgetés kialakításában úgy, hogy képeskönyveket, vagy saját készítésű rajzokból álló könyvecskéket használnak.

Az anyanyelvüket beszélő gyerekek könnyűszerrel alkalmazzák ugyanazt a kevés nyelvi elemet több, eltérő szituációban. Például az „All gone.” („Nincs több.”) kifejezés jelentheti, hogy elfogyott valami fi nomság, hogy nincs több kocka, vagy hogy nincs idő több mondókát elmondani. Ha a szülők az angol kifejezéseket hasonló módon sok helyzetben használják, a kisgyerekek is ezt fogják tenni.Amikor a gyerekeknek az iskolában tanult kifejezéseket kell gyakorolniuk, mint „What’s your name?” „How old are you?” „What’s this?” „That’s a pencil.” („Hogy hívnak?” „Hány éves vagy?” „Mi ez?” „Ez egy ceruza.”), a szülők élvezetes játékká tudják alakítani a gyakorlást. Hogyan? Használjon egy bábot, ami „csak angolul beszél”, tegye fel neki a kérdéseket, és tegyen úgy, mintha a báb válaszolna rájuk!


Ahogy a gyerekek egyre jobban beszélnek angolul,

előfordul, hogy anyanyelvükön beleszőnek egy-egy

szót az angol közlendőbe, mert nem ismerik a szó

angol megfelelőjét. Például: „He’s eating a szilvát.”

Ha a szülő ilyenkor a teljes mondatot megismétli

angolul, a gyermek megtanulja az angol szót.

„He’s eating a plum. A plum.”

Mikor fordítsunk?

Nem szabad alábecsülnünk a gyermekeknek azt

a képességét, hogy megértsék, amit mondunk

nekik. Sokkal többet értenek, mint amit ki tudnak

fejezni angolul. Anyanyelvükön már megszokták,

hogy csak néhány szót értenek abból, amit hallnak,

és a többit kiegészítik a beszélő testbeszédére és

beszédhelyzetre támaszkodva. Ha gyermeknyelvet

használunk, a gyerekek ezt a képességüket

kamatoztatni tudják az angol nyelv megértésében is.

Amikor mind a szó, mind a fogalom egyidejűleg

új, szükség lehet arra, hogy gyorsan lefordítsuk

a gyermeknek. De csak egyszer tegyük ezt meg,

használjunk suttogó hangot és azonnal mondjuk

az angol megfelelőt is utána. Ha többször, egymást

követő alkalmakkor is megadjuk a szó fordítását,

a gyermek hozzászokhat, hogy a fordításra várjon,

és nem használja az összefüggéseket arra, hogy

megfejtse a szó jelentését.


Angol nyelvi foglalkozások

Az angol nyelvi fogalkozások lehetnek csupán

néhány percesek, de elérhetik, sőt túl is léphetik

a tíz percet; a körülmények függvényében napi

egyszer vagy kétszer. Minél gyakrabban használja

az angolt, annál gyorsabban sajátítja el a gyermek.

A foglalkozások alatt a szülőnek megszakítás nélkül

a gyermekére kell fi gyelnie. A gyerekek azért szeretik

meg a közös angolozást, mert ilyenkor szüleik teljes

fi gyelmét élvezhetik.

A gyerekek logikusan gondolkoznak: szükségük van

valami elfogadható indokra, hogy miért is beszélünk

velük angolul, amikor magyarul is beszélhetnénk.

Lehet, hogy nehéz nekik átállniuk az anyanyelvükről

az angolra, ezért fontos, hogy adjunk nekik rá

időt: „Három perc múlva elkezdjük az angolozást”.

Az előkészület része lehet, hogy a szoba egy

meghatározott részén helyezkedünk el: „Üljünk

a kanapéra! Beszéljünk angolul!” Az is segít, ha

bemelegítésképpen számolunk, vagy elmondunk

egy mondókát, és csak azután kezdünk valami új

tevékenységbe.

A gyerekek könnyen megtanulnak új nyelvi

elemeket, ha a beszélgetés olyan tevékenységbe

ágyazódik, amiben fi zikálisan is részt tudnak venni.

Ha ez olyan tevékenység, amit már korábban

anyanyelvén megismert, akkor magabiztosabban tudja végezni, és arra tud

koncentrálni, hogy megértse és megtanulja a használt angol kifejezéseket.

Ha a foglakozás csak angolul folyik, akkor a tevékenységeknek rövidebbeknek kell

lenniük, mivel a gyerekek fi gyelmének terjedelme idegen nyelven nem olyan hosszú,

mint az anyanyelven. Bizony fárasztó lehet végig csak angolul fi gyelni!Biztatás és dicséretA kisgyerekek epekedve várják szüleik dicséretét. Szükségük van arra,

hogy elégedettek legyenek önmagukkal, és hogy tudják: haladnak az angollal.

A szakadatlan pozitív hozzáállás, biztatás és dicséret, amit az édesanyától

és édesapától, illetve a család többi tagjától is élvez, segíti a gyermek önbizalmának

megerősödését és motiválja őt. Különösen a tanulás kezdeti szakaszában nagyon

fontos a dicséret, és minden apró eredmény elismerése motiválóan hat:

„That’s good.” „I like it.” „Well done!” („Jó.” „Tetszik.” „Ügyes vagy!”)

Angoltanulásuk kezdetén van a gyerekeknek legnagyobb szükségük szüleik

segítségére. Amikor már tudnak beszélni, ismernek mondókákat és megtanultak

fejből egész történeteket, nincs többé a korábbihoz hasonló intenzív segítségre

szükségük. Mire ez bekövetkezik, nagy valószínűséggel az angol kifejezések,

mondókák és történetek már megtalálták az utat a család életébe. A családban

használt angolnak összetartó ereje lehet, és valószínűleg része is marad a család

életének. Ez megalapozhatja a gyermek pozitív hozzáállását az angol nyelvet beszélő

és más népek kultúrájához. Általánosan elfogadott nézet, hogy a kisgyermekkorban,

nyolc-kilenc éves kor előtt megalapozott magatartásformák az egész életre kihatnak.

Még több tanácsot és angol nyelvi anyagot talál a LearnEnglish Parents honlapon,

a www.britishcouncil.org/parents címen.


Ez a kiadvány a British Council szülőknek szóló füzetsorozatának tagja, mely a kisgyerekek otthoni nyelvgyakorlásához nyújt ötleteket és tanácsokat.

A sorozat részei:

� Családi angol: Nyelvtanulás kisgyermekkorban

� Családi angol: Beszélgetés

� Családi angol: Mondókák

� Családi angol: Képeskönyvek

Szerző: Opal Dunn, brit író és oktatási szakértőFordító: Fehér Judit és Kárpáti Kristóf

© British Council 2008

A British Council Nagy-Britannia nemzetközi oktatási és kulturális szervezete. Az alapítvány bejegyzési száma: 209131 (Anglia és Wales) SC037733 (Skócia)

Documents

Családi angol 2: Beszélgetés