S z e r k e s z t e t t e :G á l f f y L á s z l ó é s S á r i n g e r J á n o s

Tanu

lmán

yok

Cser

nus

Sánd

or 6

5. s

züle

tésn

apjá

ra

Kötetünkkel az idén hatvanöt esztendős Csernus Sándort köszöntjük. Az ünnepelt a középkori európai történelem neves kutatója, a magyar–francia kapcsoltatok történetének kiváló ismerője és egyben aktív formálója, a Szegedi Tudo-mányegyetem volt dékánja, elismert és közkedvelt oktatója, továbbá a magyar kulturális diplomácia meghatározó alakja, a Párizsi Magyar Intézet egykori igazgatója.

A rendkívül gazdag és sokoldalú életpálya önmagában is sokak elismerését vívta ki. Az ünnepi kötet negyvenhárom magyar és francia nyelvű tanulmányt tartalmaz, amelyet neves szakemberek, kollégák, nem kis részben tanítványok írtak, hogy ezzel is tisztelegjenek Csernus Sándor munkás-sága előtt. A szerzők jóvoltából a kötetben helyet kapott a tör-ténettudomány szinte minden korszaka. A késő antikvitástól napjainkig terjedően igen széles ívre fűzhetők a tanulmányok. Azokon keresztül az olvasó is részesévé válhat a köszöntés-nek, felismerve bennük az ötletet és inspirációt, amely voná-sok magát az ünnepeltet is jól jellemzik.

BORITO_csernus_kartonalt_VEGSO.indd 1 2015.02.17. 18:22:46

t 1 t

tartalomjegyzék

UJ_KICSIF.indb 1 2015.02.17. 18:14:50

t 2 t

tartalomjegyzék

UJ_KICSIF.indb 2 2015.02.17. 18:14:50

t 3 t

tartalomjegyzék

Szeged, 2015

UJ_KICSIF.indb 3 2015.02.17. 18:14:51

t 4 t

tartalomjegyzék

Szegedi Tudományegyetem Középkori Egyetemes Történeti Tanszék Kiadványa

A kötet megjelenését támogatták:

Kreatív Európa Nonprofit Kft.

Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának DékánjaSzegedi Tudományegyetem Történeti Intézete

Francia Egyetemi Központ Szeged

A kötet borítóján a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának hozzájárulásával

Konrad Kyeser: Bellifortis című hadtudományi munkájában található lovag ábrázolása szerepel (Kézirattár 465.).

Köszönjük a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának segítségét.

© a szerzők 2015© Gálffy László, Sáringer János 2015

ISBN: 978 963 267 270 0

A borítót és a kötetet tervezte: Zsibrita László

Kiadó:Lazi Kft. kiadása

A kiadásért felel: a kiadó ügyvezető igazgatója

Nyomta és kötötte:Generál Nyomda Kft.

Felelős vezető: Hunya Ágnes

UJ_KICSIF.indb 4 2015.02.17. 18:14:51

t 5 t

tartalomjegyzék

Sághy Marianne: Ubi tu, ibi et ille: Monica ábrázolása Ágoston Vallomásaiban . . . . 15

Székely Melinda: Róma helyett Gothia? A vizigótok Galliában. . . . . . . . . . . . . . . . . . 32

Tóth Sándor László: Árpád fejedelem pajzsra emelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40

Zimonyi István: A keleti magyarok a 10. századi muszlim szerzőknél . . . . . . . . . . . . 51

Polgár Szabolcs: Turci, turchi népnevekközépkori latin nyelvű forrásokban (7–15. század) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58

Font Márta: II. Henrik – Szent István – Bátor Bolesław A regionális kapcsolatokegy birodalmi gyűlés (Hoftag) tükrében: Merseburg 1013. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67

Balogh László: II. Basileios bizánci császár türk szövetségesei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86

Kovács Szilvia: A kunok két 13. századi nyugati lovag szemével . . . . . . . . . . . . . . . 100

Marcabru keresztes éneke Rajnavölgyi Géza fordításában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109

Ferenc Tóth: Villard de Honnecourt et l’église de Ják . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112

Petrovics István: A középkori Pécs fejlődésének sajátosságaiés a város helye az ország településhálózatában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117

Szalontai Csaba: Az első francia lovag Szegeden.Milyen volt a város 1433-ban Bertrandon de la Brocquiére utazásakor? . . . . . . . . . . 124

Galamb György: Eretnekség és inkvizíció Dél-Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . 139

Györkös Attila: „Milyen segítséget lehet remélni egy magyar királytól?”Franciaország és Közép–Európa kapcsolatai az 1460-as évek elején . . . . . . . . . . . . . 152

Novák Veronika: Halál Párizsban – elmúlás és erőszaka 15–16. századi francia krónikákban. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162

Seláf Levente: A trójai eredet mítosza és MagyarországOlivier de la Marche Emlékirataiban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175

Attila Bárány: Les représentations de l’Ordre de Saint-Michel en Hongrie . . . . . . . 182

Draskóczy István: Krakkó–Buda–Kassa és Árva megye a 16. század elején(Szempontok Buda és Krakkó gazdasági kapcsolataihoz) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 200

TaRTaLoMJEGYZÉKt t

4

UJ_KICSIF.indb 5 2015.02.17. 18:14:51

t 6 t

tartalomjegyzék

Monok István: Magyarország és a magyarok az elszászi könyvkiadásban,1482‒1621 (Változások a kiadói politikában – változó országkép) . . . . . . . . . . . . . . . 212

Ötvös Péter: ubi sunt? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231

Jean Bérenger: Relations triangulaires et réformes religieusesaux XVIe–XVIIe siècles . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235

Varga Beáta: Ukrajna „felfedezője”– Guillaume Levasseur de Beauplan (?1595‒1685) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 251

Károly Kecskeméti: La Philanthropie, courant éclairé et libéral, 1765–1865. . . . . . . 260

Pászka Imre: A piaci rendszer struktúrái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 273

Marjanucz László: A Temesi Bánság történeténekújabbkori magyar historiográfiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 290

Pál József: Gátlások nélkül (Mozart: Don Giovanni) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303

Penke olga: Igazság, jog, tolerancia, emberség Voltaire:Le Prix de la justice et de l’humanité című művének magyar fordítása 1791-ből . . . . . 312

Kövér Lajos: Az ipari és a hadi művészet embereia 18. századi Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 324

Kökény andrea: Egy párizsi Amerikában.Frédéric Gaillardet utazása Texasban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 334

Noël-Yves Tonnerre: Une œuvre engagée, l’histoirede la Hongrie de Charles-Louis Chassin . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 344

Deák Ágnes: „ül a Nagy Napoleon Császári Tronjaban”A „forradalmi ima” műfajának szerepe Magyarországon a 19. század közepén . . . 352

Ferwagner Péter Ákos: Paul (Bulusz) Noujaim és Nagy-Libanon eszméje(1908–1919): egy nemzetépítés sajátosságai és lehetőségei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 359

Ignác Romsics: La Hongrie et la question nationale en 1918‒1919. . . . . . . . . . . . . . . 371

Fischer Ferenc: Francia–német katonai rivalizálás Dél-Amerikábanaz 1920-as években . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 381

Tverdota György: Sept Hiboux . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 396

ablonczy Balázs: A Párizsi Magyar Intézet kezdeteiMolnos Lipót igazgatósága (1927‒1943) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 403

UJ_KICSIF.indb 6 2015.02.17. 18:14:51

t 7 t

tartalomjegyzék

A. Sajti Enikő: „Hideg emlékezet”, vagy befogadó emlékezetkultúra?A magyar történetírás a partizán megtorlásokról. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 422

anderle Ádám: Sans Briz vagy Perlasca? Polémia a spanyol követségzsidómentő akcióiról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 430

Vukman Péter: Josip Broz Tito jugoszláv államfő 1956-ospárizsi látogatása a Foreign Office iratainak tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 436

J. Nagy László: Algéria 1962, a szocialista opció nemzeti gyökerei . . . . . . . . . . . . . . 446

Kiss Barnabás: A külkapcsolatok alkotmányjogiszabályozásának egyes kérdései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 450

Géza Szász: Diplôme national et thèse en co-tutelle.Un exemple de l’internationalisation de la recherche . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 456

Nagy Miklós: Európai parlamenti választások 2014-benA Nemzeti Front sikere Franciaországban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 461

UJ_KICSIF.indb 7 2015.02.17. 18:14:51

t 8 t

tartalomjegyzék

UJ_KICSIF.indb 8 2015.02.17. 18:14:51

t 9 t

tartalomjegyzék

TrócSáNyi LáSzLó ELőSzAvAA cSErNuS SáNdorT KöSzöNTő

TaNuLMÁNYKÖTEThEZ

Azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy a Kedves Olvasó figyelmébe ajánljam a tanár kollégám és barátom, Csernus Sándor tiszteletére összeállított tanulmánykötetet. Az, ha valakit ilyen művel köszöntenek tisztelői és pályatársai, a legnagyobb elismerések egyike, amit a szellem embere elnyerhet. Szellemi élet és közélet: aki az előbbit magas fokon műveli, az az utóbbit is gazdagítja, és fordítva: a közéletben csak magas szellemi hőfokon sugározva érdemes részt vennie annak, aki alkotni és a köz javát szolgálni szeretné. Az egyetem világa az, amelyen e két terület leginkább összeér. Csernus Sán-dor világa, alkotói, tudományos és pedagógiai pályájának fő színtere.

Effajta ajánlásnak akkor van értelme, ha személyes. Az én esetemben ez azt jelen-ti, hogy Csernus Sándor és jómagam szakmai életrajza között számos párhuzam és találkozás akad. (A történelem ebben is különbözik a geometriától: az utóbbiban a párhuzamosok csak a végtelenben, míg az előbbiben már itt a földön jellemzően és rendszeresen találkoznak.)

Mindketten ahhoz a nemzedékhez tartozunk, amelynek tagjai számára a rendszer-váltás meghatározó élmény, tapasztalat volt. Csernust éppen az emberi élet dantei fe-lénél érte a történelmi fordulat: negyven éves volt az Alkotmánybíróság létrejötte és a háború utáni első szabad választások évében. Addigra azonban már komoly egyetemi oktatói, kutatói és szerzői munkásság van a háta mögött. Mindez a szegedi egyetem-hez köti őt, amelynek oktatója maradt a diploma után, és amelynek tanszékvezető docense lett. Íme, az első párhuzam és találkozás köztünk: Szeged városa és egyeteme, amelyhez mindketten erősen kötődünk. Ez a miliő egyébként már a rendszerváltás előtt is ismerte és tágította a szellemi szabadság köreit, nem utolsósorban régi, nagy tekintélyű professzorainak és a Csernushoz hasonló lelkes és igényes ifjú oktatók-nak köszönhetően. Csernus Sándor a bölcsészet, azon belül a történettudomány és a francia nyelv- és irodalom, én pedig a jogtudomány művelője és oktatója voltam. Mindketten könyvtárosként kezdtük, és utóbb tanszékvezetők lettünk. (Ő a Középkori Egyetemes Történeti, én az Alkotmányjogi Tanszéket vezettem több éven át.) A szá-raz életrajzi adatoknál fontosabb, hogy nagyon jó emlékeket őrzök a vele folytatott együttműködésről már a kilencvenes évekből. Csernus Sándor nagy elméleti felké-szültsége és háttere mellett is projektekben gondolkodó oktató volt: egymásra építve fejlesztettünk ki új képzési formákat, idegen nyelvű kurzusokat. Neki köszönhetően oktattak jogi ismereteket is a bölcsészkaron, főként a történettudományok részeként. Ezt azért tartom fontosnak említeni, mert igazságügyi miniszterként vallom, hogy az

t t

4

UJ_KICSIF.indb 9 2015.02.17. 18:14:52

t 10 t

tartalomjegyzéklaudáció

alkotmány és a jog kultúránk része, vagy ha nem az, akkor azzá kell tennünk. A XXI. század, a globalizáció egyre összetettebb világában szükségünk van olyan, az eligazo-dást segítő szellemi és erkölcsi vezérfonalakra, mint amilyet a történettudomány és a jog kínál is kínál. A jognak és igazságügynek kulturális és civilizációs küldetése van, amelyet kívülről nem, hanem csak belsővé válva tud ellátni. A jog és az igazságügy nem maradhat kizárólag a szakemberek ügye: csak ezt meghaladva, a jogértők körét tágítva növekedhet a jogba, és ezzel a másik emberbe vetett bizalmunk. A jog ebben is rokon a történettudománnyal: a történelmet sem csak a történészeknek kell ismerniük – különben baj lehet.

Csernus Sándor nem csak kiváló történész, tudós és tanár, de a szegedi és ezzel –bátran mondhatom – a hazai frankofónia kiemelkedő alakja. Kezdettől fogva kutat-ta a magyar és a francia történelem kapcsolódási pontjait. Miért tulajdonítok ennek jelentő séget?

Egyrészt a magyar-francia kapcsolatokban van egyfajta ellentmondásosság. A fran-cia kultúra és életmód a magyar szellem számos nagysága számára szolgált az ins-piráció forrásául a „vigyázó szemét Párizsra” vető Batsányi Jánostól a közös egye-temünknek nevet adó József Attiláig. Mi, magyarok másfelől mindig vágytunk arra, hogy kulturális teljesítményünket a legnagyobb „kultúrnemzetek”, köztük a francia egyenrangúnak ismerjék el. A francia kapcsolat pedig a XX. század folyamán drámai módon alakult. Két világháború, majd a hidegháború távolított el bennünket egymás-tól. Két és fél évtizede, majd különösen az Európai Unióhoz csatlakozásunk óta újra minden feltétel adva van a közeledéshez és a barátsághoz. Ezen azonban munkálkod-nunk kell – nem megy magától.

De van egy másik szempont is. A globalizáció az angol nyelv hegemóniáját ered-ményezte. (Legalábbis a jelenben – a jövő ugyanis nem feltétlenül a jelen egyszerű meghosszabbítása.) A globalizáció mint folyamat számos kihívást és számos lehetősé-get rejt magában. A lehetőségek között említem, hogy ismét nemzetközivé válnak az egyetemek. Diák- és oktatócsere programok zajlanak európai, sőt, interkontinentális keretekben. A kisebb nemzetek számára viszont kihívást jelent, hogyan őrizzék meg identitásukat. Nem csak miránk, magyarokra gondolok. Kérdés, vajon a globalizáció, a szédítő erővonal-átrendeződések idején vannak-e még egyáltalán „nagy” nemezetek, azaz olyanok, amelyek nem szorulnak rá a többiekkel való együttműködésre, amelyek önmagukban elegendőek önmaguk számára… A korábban nagy nemzetek is kicsinek érezhetik magukat. Nem véletlen talán, hogy Európában elsők között Franciaország-ban fogadtak el jogszabályt a francia nyelv és kultúra védelme érdekében. Pályám kezdetén, fiatal jogászként még azt tapasztaltam, hogy az európai intézményekben a francia nyelv legalább annyira, ha ugyan nem még inkább használatos volt, mint az angol. Ma az angol dominanciája a jelek szerint feltartóztathatatlan. De az angol hege-móniája nem válhat monopóliummá. Az európai identitásnak szerves része a francia nyelv. Aki a francia nyelv pozícióit erősíti, az ma a nyelvi és kulturális sokszínűség, s ezzel az európai, benne a magyar identitás ügyét is szolgálja.

UJ_KICSIF.indb 10 2015.02.17. 18:14:52

t 11 t

tartalomjegyzék

A francia nyelv és civilizáció Csernus Sándorral közös szerelmünk – ami nem fél-tékenység, hanem gyümölcsöző együttműködés forrása lett számunkra. Mindketten képviseltük hazánkat frankofón környezetben. Amíg én 2000 és 2004 között brüsszeli nagykövet voltam, addig ő 1999-től 2006-ig a Párizsi Magyar Intézetet igazgatta. Ne-véhez olyan sikeres kezdeményezések fűződnek, mint a MAGYart, a franciaországi magyar kulturális évad 2001 második félévében. Az Európai Unió küszöbön álló keleti bővítése idején Magyarország volt az első tagjelölt, amely ilyen méretű és gazdagságú bemutatkozásra lehetőséget kapott Franciaországban, megismertetve a magyar iro-dalom, képző-, ipar-, táncművészet klasszikus és kortárs alkotásainak javát a francia közönséggel – és nem csak Párizsban. Együttműködésünk később, 2014-ben véget ért párizsi nagyköveti szolgálatom idején is folytatódott, amikor Csernus Sándor már is-mét Szegedről ápolta a magyar-francia oktatási és tudományos kapcsolatokat.

Csernus Sándor tíz éven át, 1986 és volt tagja a magyar-francia történész vegyes bizottságnak. Publikációi, előadásai egész egyszerűen megszámlálhatatlanok. Magyar és francia kitüntetéseinek – köztük a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagi Fokoza-ta és a francia Becsületrend – se szeri, se száma.

E sorok írója számára azonban Csernus Sándor mindenekelőtt kiváló kolléga és ba-rát. Mindkettőnk közös törekvése, hogy a József Attila Tudományegyetemen nemzet-közileg is elismert francia nyelvű oktatást honosítsunk meg. Csernus nélkülözhetetlen szerepet játszott az egyetem frankofón központjának megalapításában, ami nekem is szívügyem volt és marad. Abban biztos vagyok, hogy ha valaki egyszer megírja a szegedi tudományegyetem történetét, akkor ebben a történetben Csernus Sándornak fontos hely jut majd. De nélküle nem lehet majd megírni a magyar-francia kulturális és oktatási kapcsolatok krónikáját – sőt, talán a magyar-francia kapcsolatokét sem, tout court.

Budapest, 2015. január

Trócsányi László

UJ_KICSIF.indb 11 2015.02.17. 18:14:52

t 12 t

tartalomjegyzék

CSERNuS SÁNDoR KÖSZÖNTÉSE

Csernus Sándor Algyőn született, 1950. március 21-én. Középiskolai tanulmányait a sze-gedi Radnóti Miklós Gimnáziumban végzete 1964 és 1968 között. Ezután felvétel nyert a JATE, történelem – francia szakára 1970-ben, és 1975-ben szerzett történelem–francia szakos tanári diplomát. A végzés után könyvtárosként dolgozott a JATE Központi Könyvtárában. Egyetemi doktorátust (dr. univ.) 1978-ban szerezte meg (A zsigmondi magyar állam külpolitikája 1420-ig, különös tekintettel Nyugat-Európára, Szeged, 1978, 180 o.). 1979-ben került tanársegédként a JATE Középkori Magyar majd a Középkori Egye-temes Történeti Tanszékére. 1981 és 1986 között magyar lektorként dolgozott a Műve-lődési Minisztérium kiküldetésében a lyoni Jean Moulin Egyetem (Lyon III.) Bölcsé-szettudományi Karán (Faculté des Lettres et des Civilisations). 1984-ben adjunktussá léptették elő. A rendszerváltást követően 1990 és 1994 között a Párizsi Magyar Intézet-ben oktatási és kulturális tanácsos. Visszatérése után 1997-ben védte meg PhD-érteke-zését (A középkori francia történetírás és Magyarország (13‒15. sz.), Szeged, 1997, 409 o.). 1998-ban nevezték ki egyetemi docenssé. 1999-tól 2006-ig a Párizsi Magyar Intézet – Collegium Hungaricum igazgatója. Hazatérése után 2006-tól ismét a SZTE Történeti Intézet, Középkori Egyetemes Történeti Tanszék, egyetemi docense, illetve 2006 és 2008 között először a Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézetben, majd jogutódjánál, a Balassi Intézetben nemzetközi igazgató félállásban. 2007. szeptember 1-től a Közép-kori Egyetemes Történeti Tanszék megbízott tanszékvezetője, majd 2008 és 2014 között tanszékvezető. 2008-tól 2014-ig SZTE BTK dékánja. Közben 2011-ben habilitált történe-lemtudományból.

Kutatási területe a középkori magyar-francia kapcsolatok kutatására fókuszál. Fontos tanulmányai jelentek meg a középkori francia nyelvű történetírás és az állam elmélet kapcsolódásairól a 13–16. században, a magyar-francia kapcsolatok történetéről a 13–17. században, a középkori Burgund államról és a kései keresztes hadjáratok történetéről, az európai összefogás eszméjének kibontakozásáról, és az európai egységeszme történetéről. Kiemelten foglalkozott a középkori magyar állam és Európa kapcsolataival, a magyarság helyével Európában és az ahhoz kapcsolódó koncepciókkal. Emellett fontos szerepet játszik munkásságában Hungarica-kutatá-sok végzése és szervezése, amely számos bibliográfiában, fordításokban és forráski-adások előkészítésében öltött testet (Clari, Joinville, Marsilius, Chastellain, Du Bois, Mézières, Podjebrád, Commynes művei). Rendszeresen részt vesz szakmai konfe-renciákon, szakmai konferenciákat szervez, és tudományos kiadványokat szerkeszt. A francia és magyar kulturális politikával, a kulturális diplomáciával is aktívan foglalkozik. Elsősorban a diplomáciatörténet – nemzetközi kapcsolatok története,

t t

4

UJ_KICSIF.indb 12 2015.02.17. 18:14:52

t 13 t

tartalomjegyzék

a nemzettéválás kérdései: nemzeti szimbólumok és nemzettudat kutatásába kapcso-lódott be.

Csernus Sándor oktatási tevékenysége a középkori politikai struktúrák, a középkori Nyugat-Európa expanziója, a középkori historiográfia, a nemzetközi kapcsolatok, va-lamint a középkori és kora-újkori Franciaország története témakörére terjed ki.

Tudománypolitikai tevékenysége közül az egyik legfontosabb a magyar történet-tudomány szempontjából az, hogy a legnagyobb francia egyetemi kiadóval (Presses Universitaires de Rennes) és az Angers-i Egyetemmel indított egy olyan vállalkozást, melynek eredményeképpen egy hat kötetes francia nyelvű Magyarország történet ki-adása van folyamatban. Ez a historiográfiailag is egyedülálló vállalkozás Kristó Gyula könyvével indult, Engel‒Kristó‒Kubinyi művel folytatódott, és jelenleg a negyedik kötetnél tart.

Végül engedtessék meg nekem néhány személyes megjegyzés. 1994 óta dolgozunk egy tanszéken, tehát legalább húsz éve közvetlenül figyelemmel kísérhettem Csernus Sándor pályáját. Ő mindig csapatjátékosként viselkedett, legyen szó tanszékről, inté-zetről, karról, egyetemről vagy nemzetről. A szűkebb vagy tágabb közösségéért tevé-kenykedett, és arra törekedett, hogy lehetőség szerint mindenkivel együttműködjön. Bár többen erélytelenségnek látták kooperációs szándékát és hajlandóságát, az együtt-működésre való törekvése egy olyan környezetben tűnt kevéssé érthetőnek, ahol az autoriter vezetőt tekintik mintaképnek és a különböző érdekek figyelmen kívül ha-gyását a határozottság jelének. Szokatlannak tűnik ez a közösség iránti elkötelezettség egy olyan társadalomban, ahol a meghatározó viselkedésmintát, most már majdnem ötszáz éve, a negatív individualizmus, illetve az egyéni túlélési stratégiák határoz-zák meg. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert a rendszerváltást követően a magyar társadalomnak és a kisebb-nagyobb közösségeknek lehetőségük volt arra, hogy meg-állítsák ezt a romboló tendenciát. Mára azonban kiderült, hogy a történeti hagyomá-nyoknak, a közösségi élet értékeinek és stílusának megváltoztatása nagyon nehéz és időigényes feladat. Csernus Sándor egyike azoknak, akik példaképül szolgálhatnak. Tőle elsajátítható, hogyan lehet a régi szokásokat megtörni, hogyan lehet az együttmű-ködés szellemében a közösségért is tevékenykedni. Megtisztelve érzem magam, hogy egy ilyen kollégával – és az évek során ‒ baráttal dolgozom együtt.

Szeged, 2014. december

Zimonyi István

UJ_KICSIF.indb 13 2015.02.17. 18:14:52

t 14 t

tartalomjegyzék

UJ_KICSIF.indb 14 2015.02.17. 18:14:52

t 15 t

ubi tu, ibi et ille: monica ábrázolása ágoston vallomásaibanSÁGhY MaRIaNNE

Ubi tU, ibi et ille: MoNICa ÁBRÁZoLÁSa ÁGoSToN VaLLoMÁSaIBaN

A Vallomások Ágoston megtérésének történetét beszélik el annak a filozófiai tételnek az illusztrálásaképpen, hogy hogyan távolodik el a lélek Istentől és hogyan tér vissza hoz-zá.1 A visszatérés kulcsa Ágoston szerint a világgal való szakítás, az önmegtartóztató élet és az Istennek való engedelmesség. Ágoston hátat fordít vérszerinti családjának és egy új, mesterséges családhoz csatlakozik: a katolikus szerzetesi közösséghez. A Vallo-mások nem általában a kereszténységhez, hanem a katolikus aszkézishez való megtérés története. Hogyan csöppen Ágoston édesanyja ebbe a történetbe? Véletlen fordulat vagy következetes dramaturgiai számítás eredménye Monica szerepeltetése a Vallomásokban?

A Vallomások IX. könyvének Monica-életrajza2 az első női életrajz a római irodalom-ban. Monica élete a család-és nőtörténet, a társadalmi antropológia, gender studies és a posztstrukturalista irodalomkritika fellendülésével párhuzamosan az 1970-es évek-től került a kutatás középpontjába.3 A kutatók a negyedik századi asszony életével4 és Ágoston ábrázolásának sajátosságaival egyaránt foglalkoztak,5 kiemelve Monica jelenlétének sokrétű bonyolultságát a sokrétűen bonyolult műben. Életrajz-e Moni-ca életrajza? Monica élete, akárcsak Ágostoné, az isteni kegyelem működését hivatott

1  Harrison, Carol: Rethinking Augustine’s Early Theology: An Argument for Continuity. Oxford, Oxford University Press, 2006; McMahon, Robert: Augustine’s Prayerful Ascent: An Essay on the Literary Form of the Confessions. Athens, GA. University of Georgia Press, 1989.

2  Confessiones IX, 8–13.3  More O’Ferrall, Margaret: Monica, the Mother of Augustine: A reconsideration. Recherches

augustiniennes 10 (1975), 23–43; Ferrari, Leo C.: Monica on the Wooden Ruler. Augustinian Studies 6 (1975), 193–206; Ferrari, Leo C.: The Dream of Monica in Augustine’s Confessions. Augustinian Studies 10 (1979), 3–28; Coyle, J. Kevin: In Praise of Monica: A Note on the Ostia Experience. Augustinian Studies 13 (1982), 87–96. Poque, Suzanne:In quadam regula linea (Conf. III, 11, 19) Essai d’élucidation d’une vision onirique. In: Rivista di Storia e Letteratura Religiosa 20 (1984), 480–488; Atkinson, Clarissa W.: ‘Your Servant, My Mother’: The Figure of Saint Monica in the Ideology of Christian Motherhood. In: Immaculate and Powerful: The Female in Sacred Image and Social Reality. Szerk.: C. W. Atkinson–C. H. Buchanan–M. R. Miles (Boston: Beacon Press, 1985), 139–72; Kotila, Heikki: Monica’s Death in Augustine’s Confessions, IX.11-13. Studia Patristica 27 (1993), 337–341.

4  Frend, W. H. C.: The Family of Augustine: A Microcosm of Religious Change in North Africa. In: Congresso internazionale su S. Agostino nel XVI centenario della conversione, Roma, 15-20 settembre 1986, vol. 1. (Rome: Institutum Patristicum Augustinianum, 1987), 135–151; Shaw, Brent D.: The Family in Late Antiquity: The Experience of Augustine. Past and Present 115 (1987), 3–51.

5  Clark, Elizabeth A.: Rewriting Early Christian History: Augustine’s Representation of Monica . In: Portraits of Spiritual Authority: Religious Power in Early Christianity, Byzantium and the Christian Orient. Szerk.: Jan Willem Drijvers–John W. Watt. (Leiden: Brill, 1999), 3–23.

t t

4

UJ_KICSIF.indb 15 2015.02.17. 18:14:52

t 16 t

sághy marianne

ábrázolni a Vallomásokban: a Monica-életrajz csakúgy filozófiai téziseket jelenít meg életből vett sztorikkal, mint a Vallomások valamennyi története. Kinek az életrajza Monica életrajza? Monicáé vagy Ágostoné? Mindazt, amit megtudunk Monicáról, csak Ágoston szemszögéből látjuk, csak azt ismerjük meg életéből, amit Ágoston fontos-nak tart belőle. „Amit Ágoston Monicáról mond, az legalább annyit árul el magáról, mint édesanyjáról.”6 Monica olyannyira Ágoston része a Vallomásokban, életük annyira egymásba tűnik, hogy lehetetlen szétválasztani az „igazi” Monicát Ágoston Monica-ábrázolásától. Felmerülhet a kérdés, hogy nem ez az áttűnés, nonindentitás-e Monica identitásának lényege? Ágoston szerint Monica egész életében azért imádkozott, hogy fia „ott álljon, ahol ő”7 a katolikus Egyházban, ám a Vallomásokban Monica kerül át Ágoston oldalára olyannyira, hogy a két élet eggyéválik – Monica élete Ágoston önáb-rázolása lesz: vita, quae una facta erat ex mea et illius.8

A mai Monica-kutatás két fontos értelmezése Elizabeth A. Clark-é,9 aki szerint Ágoston a szolgáló (férjének engedelmes társa; az Úr engedelmes szolgálója (ancilla Domini) illetve a férfi funkciójával társítja Monicát (fia tanulását biztosítja; fiával egyenrangú, sőt őt meg-haladó filozófus) és Kim Power-é,10 aki egy „alternatív keresztény modell” megalkotását emeli ki: Monica az átlagkeresztényt, az egyszerű, tanulatlan, házasságban élő híveket testesíti meg a Vallomásokban, egy a latin kereszténység aszkéta elitjének szóló műben.

Tanulmányom azt a kérdést vizsgálja, hogyan illeszkedik Monica alakja a Vallo-mások aszkéta narratívájába. A biológiai és a mennyei család ellentétét végig hangsú-lyozó Vallomások a szemünk előtt varázsolja a jámbor thagastei matrónát az aszkézis

6  Brown, Peter: Szent Ágoston élete. Ford. Sághy Marianne. Budapest, Osiris, 2003, 34. 7  Confessiones III, 11, ford. Vass József: „Azt álmodta, hogy vonalzófa élén áll s ragyogó

ruhában igen szép és vidám ifjú közeledik hozzá. Az rámosolygott, őt meg egészen megtörte szomorúsága és bánata. Az ifjú megkérdezte, miért szomorkodik s mi miatt ontja naponként könnyeit? – szokás szerint nem is annyira érdeklődésből, mint inkább, hogy néhány erősítő szót mondjon. Anyám azt felelte, hogy romlásomat siratja; az ifjú azonban intette, hogy bizakodó szívvel legyen s egyben figyelmeztette, nézzen körül figyelmesen, mert ugyanott vagyok én is ahol ő. Mikor anyám körülnézett, ott látott engem maga mellett állni ugyanazon vonalzón.”

8  Confessiones IX, 12, 30. A két élet összefonódásáról tanúskodik Monica ostiai sírfelirata is, in: Anthologia Latina. Szerk.: A. Riese. I. 104. Carmen 670:

HIC POSVIT CINERES GENETRIX CASTISSIMA PROLISAVGVSTINE TVI(s) ALTERA LUX MERITI(s)QVI SERVANS PACIS CAELESTIA IVRA SACERDOSCOMMISSOS POPVLOS MORIBVS INSTITVISGLORIA VOS MAIOR GESTORVM LAVDE CORONATVIRTVTVM MATER FELICIOR SVBOLE

Az ostiai feliratra lásd: Wischmeyer, Wolfgang: Zum Epitaph von Monica. Römische Quartalschriften 70 (1975), 32–41; Boin, Douglas Ryan: A Campaign for Pious Tourism in Late Antique Ostia: Epitaphs for Bishop Cyriacus and Monica, Mother of Augustine. Journal of Roman Studies (2010), 1–15 .

9  Clark: “Rewriting Early Christian History: Augustine’s Representation of Monica,” im.10  Kim E.: Power, Veiled Desire: Augustine on Women. New York: Continuum, 1996, 88.

UJ_KICSIF.indb 16 2015.02.17. 18:14:52

t 17 t

ubi tu, ibi et ille: monica ábrázolása ágoston vallomásaiban

bajnokává, aki a lemondás szép erényében gyakorolja magát mindhalálig. Ágostoné-val párhuzamosan Monica élete is a világtól, a testiségtől, az anyagi dolgoktól való eltávolodás története, a lelki emberré válás folyamata, amit az ostiai boldogító Istenlá-tás koronáz meg. Fiú és anya közös története az aszkéta konverzió története. Monica vallásgyakorlata éppen olyan, amilyennek a hippói presbiter szeretné látni nyáját: szót fogad a püspöknek, megrögzött szokásain is rugalmasan képes változtatni, a mártírok „testies” tiszteletét könnyedén lelki tiszteletté változtatka alamizsnálkodás-sal és misehallgatással. A Vallomások kétféle narratívája Monicáról – a IX. könyv dicsé-rő halotti beszéde és az I–VIII. könyv modelláló, preskriptív szövegei – jelenidejű, a jelenre fókuszáló narratívák,11 melyek Ágoston, a hippói presbiter aszkéta programjá-nak és egyházi reformterveinek szemszögéből jelenítik meg Monicát.

a Vallomások: szerkezet, narratíva, filozófia

Ágoston Vallomásait szokás „önéletrajzi” és „bölcseleti” könyvekre osztani: az első kilenc könyv Ágoston élettörténetét mutatja be megtéréséig és hazatéréséig, míg az utolsó négy könyv olyan filozófiai problémákat tárgyal, mint az idő, az emlékezet, az akarat, a heves vágy vagy a halál kérdése. Az olvasóban nem egyszer felmerül, mi-lyen kár, hogy Ágoston unalmas bölcselkedéssel zárja izgalmas élettörténetét. Ebből is látszik, milyen bonyolult alkotás Ágoston legnépszerűbb műve.12 A Vallomások nem két részből áll, hanem egyetlen gondolatot vezet végig kétféleképpen: a lélek leszállá-sát Istentől és felemelkedését Istenhez. Az újplatonikus filozófiai tétel történetekként való életre keltése a Vallomások igazi újítása: olyan merész újítás, mely azóta sem talált követőkre. Ágoston nem önéletrajzot ír, hogy bemutassa, hogyan kezdett vonzódni a Bölcsességhez, hanem filozófiakönyvet, melyben Isten, lélek, teremtés, akarat és a rossz kérdéseit tárgyalja életszerű történetekként. A Vallomások miniatűr üdvtörténet: Ágoston új Ádámként éli meg az emberiség bűnbeesését és megváltását. Az „újra-töltött” bibliai Teremtés-történet szerkezetét két fa tartja a Vallomásokban: a körtefa, melynek gyümölcsét a kamasz Ágoston ok nélkül lopja el, a rossz megismerésének fája,13 és a fügefa, mely alatt megtér, a jó megtapasztalásának fája.14 Mindkét esemény következményeit öt-öt könyv ábrázolja: a III–VII. könyv Ágoston bűnbeesés utáni éle-tét – az Istentől való eltávolodást, a helytelen szeretet révén a halál megismerését, a kéjvágy eluralkodását, a megosztott akaratot, Isten tökéletlen és kielégítetlen ismere-tét –, a VIII–XIII. könyv az Istenhez való visszatalálást, a helyes szeretet révén Isten

11  Bal, Mieke: Narratology: Introduction to the Theory of Narrative. Toronto, University of Toronto Press, bővített kiadás, 2002 (első kiadás:1985); de Jong, Irene J.F.: Narrators and Focalizers: the Presentation of the Story in the Iliad. London, Bristol Classical Press, 2004.

12  Paffenroth, Kim–Kennedy, Robert (szerk.): A Reader’s Guide to Augustine’s Confessions. Westminster, John Knox Press, 2003.

13  Confessiones II, 4. 14  Confessiones VIII. 12.

UJ_KICSIF.indb 17 2015.02.17. 18:14:53

t 18 t

sághy marianne

megismerését, a lelki feltámadást.15 Ágoston azonban nemcsak a saját életét használja fel az üdvtörténet illusztrációjaként, hanem családja és barátai életét is. A Vallomások „kollektív életrajz,” de a bennük elbeszélt események nem történetileg, hanem filozó-fiailag hitelesek: Ágoston életből vett eseményekkel eleveníti meg az isteni kegyelem működését. A történeteket is nyilvánvalóan e célnak megfelelően rostálja meg és ren-deli alá a teológiai mondanivalónak.16 Ágoston elbeszélése szerint ezek az események vele vagy szeretteivel történtek meg, de hogy valóban megtörténtek-e, nem tudjuk és más forrásokból sem tudjuk bizonyítani, hogy megtörténtek. Mindez nem kérdőjele-zi meg az elbeszélt eseményeket, hanem sokkal mélyebb teológiai értelmet ad nekik. A történetiség és hitelesség kérdése nem a teológus, hanem a történész számára lé-nyeges, aki a Vallomások alapján rekonstruál olyan különböző élethelyzeteket, szoká-sokat és intézményeket, mint a késő római oktatási rendszer,17 a késő antik család,18 a mártírkultusz19 vagy a csendben olvasás.20 A Vallomások történeteit valójában filozófiai tézismű volta ellenére sem kérdőjelezte meg a kutatás. Ágoston olyan eseményeket ír le, melyek megtörténhettek, ráadásul olyan olvasóközönségnek ír, akik ismerték eze-ket az eseményeket. Amennyibe intim történésekről, érzésekről számol be, ezek való-színűségét sincs okunk elutasítani. A Vallomások élettörténeteinek egyaránt van törté-neti és teológiai értékük: az események fontosak, mert az örökkévalóság árnyékában fejeznek ki magasabbrendű igazságot. Milyen filozófiai igazságok nyilatkoznak meg mármost Monica hétköznapi történeteiben?

Tények mögött a lényeg

A Vallomások két „rétegben” tudósít Monicáról: az I –VIII. könyvben alkalmanként je-lenik meg alakja Ágoston intellektuális és lelki fejlődésével, vallási elköteleződéseivel

15  Suchocki, Marjorie: The Symbolic Structure of Augustine’s Confessions. Journal of the American Academy of Religion 50 (1982), 365–378.

16  Courcelle, Pierre: Recherches sur les Confessions de S . Augustin. Paris, de Boccard, 1968, 29: “le schéma théologique n’est pourtant… qu’une interprétation de la réalité historique.”

17  Stock, Brian: Augustine the Reader: Meditation, Self-Knowledge, and the Ethics of Interpretation. Cambridge, MA and London, Belknap Press, 1996.

18  Miles, Margaret R.: Infancy, Parenting and Nourishment in Augustine’s Confessions. Journal of the American Academy of Religion 50 (1982), 349–364; Frend, William Hugh Clifford: The Family of Augustine: A Microcosm of Religious Change in North Africa. In: Congresso internazionale su S. Agostino nel XVI centenario della conversione, Roma, 15–20 settembre 1986, vol. 1. (Rome: Institutum Patristicum Augustinianum, 1987), 135–151; Shaw, Brent D.: The Family in Late Antiquity: The Experience of Augustine. Past and Present 115 (1987), 3–51.

19  Kaufman, Peter Iver: Augustine, Martyrs, and Misery. Church History 63 (1994), 1–14; Führer, Therese: The Milan narrative in Augustine’s Confessions: Intellectual and Material Spaces in Late Antique Milan. Studia Patristica 52 (Leuven, Peeters, 2013), 17–37.

20  Gilliard, Frank D.: More Silent Reading in Antiquity: Non Omne Verbum Sonabat. In: Journal of Biblical Literature 112 (1993), 689–694; Johnson, William A.: Toward a Sociology of Reading in Classical Antiquity. The American Journal of Philology 121 (2000), 593–627.

UJ_KICSIF.indb 18 2015.02.17. 18:14:53

t 19 t

ubi tu, ibi et ille: monica ábrázolása ágoston vallomásaiban

kapcsolatosan, korántsem hízelgő megvilágításban. A IX. könyv VIII. fejezetében Mo-nica élettörténete dicsérő halotti beszéd, melyben Ágoston anyja legjobb tulajdonságait emeli ki és illeszti bele Vallomásai filozófiai programjába. Nézzük először ezt az életrajzot.

Ágoston kiemeli, hogy Monica keresztény családba született a Római Birodalom Africa proconsularis nevű területén, egy (érdekes módon) közelebbről meg nem ha-tározott helyen: „Krisztusod vesszeje oktatta félelmedben, hűséges, hívő házban. Egyházad buzgó tagja volt ez a ház, egyetlen fiad kormánya igazgatta.”21 A család szabad rendű volt, a középréteghez tartozott.22 Leánygyermekeiket szolgálók nevelték: „Sokat emlegette egyik öreg cselédjüket, aki még anyjánál is több gondot fordított nevelésére, s aki már anyám atyját is hátán hordozgatta, mint a nagyobbacska leányok szokták. Ezért aztán, de meg agg kora és kiváló jelleme miatt ama keresztény család uránál, asszonyánál nagy volt a becsülete. Rábíz-ták a család leánygyermekeit.”23 Monica gyermekkorából egyetlen (különös) történetet emel ki Ágoston: azt, hogy rákapott a borivásra, de egy szolgáló sértő megjegyzésére leszokott róla. Nevelője óvta Monicát még a vízivástól is, de amikor szülei leküldték a pincébe borért, megkóstolta a mérőpohár tartalmát. Az egyszeri eset megismétlődött és szokássá vált:

„Szerény leányka volt, s szülei őt szokták a bortartó kádhoz odaküldeni borért. Mikor a merítő-poharat felülről a borba buktatta, tartalmát nem öntötte mindjárt az üvegbe, hanem jóformán csak ajkai szélével szürcsölt belőle; igen keveset; a több ellen már szervezete is tiltakozott volna. Ezt sem iszákos hajlandóságból tette; egyszerű gyermekes pajkosság volt, amely a fiatal évek folyamán mindenféle csintalanságban forr ki, hacsak a felnőttek tekintélye el nem fojtja. Igen, csakhogy a napi kevéshez mindennap más kevés járult, s mivel „elesik lassankint, aki a kevéssel nem gondol” (Sir 19,1), annyira belemerült ebbe a szokásba hogy később már a majdnem tele poharakat is mo-hón ürítgette. Hol volt a bölcs öreg cseléd s hol a szigorú tilalom? Ért volna-e csak valamit is e bujkáló baj ellen a te gyógyító kezed nélkül, Uram, amely folyton őrségen van felettünk?”24

Ki tudja, meddig fajult volna a dolog, ha egy cselédlány nem nevezi „részegesnek” úrnőjét. Monica vérig sértődött és soha többé nem nyúlt italhoz: „Anyámat szíven ütötte a szó. Rádöbbent szokása utálatos mivoltára, tüstént elítélte és levetkőzte bűnét.”25

A „borissza” Monica történetének magasabb értelme az, hogy a rossz szokás (con-suetudo mala) második természetté válik. Ágoston szerint az emberek szokásaik rab-jai, melyekből önmaguktól nem, csak külső segítséggel tudnak megszabadulni: „Mit műveltél akkor te, Istenem? Hogyan gyógyítottál és mivel ápolgattál? Íme, egy másik lélekből durva és éles szidalmat idéztél elő, mint sebvágó pengét titkos készletedből, hogy kivágd egyet-len metszéssel a fekély rothadását.”26 Az ember lelkét csak egy emberen kívülálló erő változtathatja meg. Az ember személyes törekvése nem elég az üdvözüléshez, ahhoz

21  Confessiones IX, 8, 17.22  Shaw: The Family in Late Antiquity i.m., 8.23  Confessiones IX, 8, 1.24  Confessiones IX, 8, 2. ford. Vass József.25  Confessiones IX, 8, 3. ford. Városi István. 26  Uo.

UJ_KICSIF.indb 19 2015.02.17. 18:14:53

t 20 t

sághy marianne

Isten kegyelmére is szükség van.27 Monica megtérése isteni beavatkozás eredménye: amint rádöbben, hogy szokása bűnös, nyomban lemond az ízlelés élvezetéről. Új szo-kását élete végéig megőrzi, ettől kezdve csak vizezett bort iszik, azt is keveset. Ebben a történetben Ágoston kegyelemtana és aszkéta felfogása egyaránt megnyilvánul: az isteni kegyelemre való ráhagyatkozás éppúgy aszkéta erény, mint a bortól való tar-tózkodás.

Monica, a fiatal lány, engedelmes. Engedelmeskedik szüleinek, akik férjhez adják. A házasság nem szerelmi, hanem elrendezett házasság, a társadalmi és gazdasági elő-nyöket figyelembe véve a szülők választották ki gyermekeik számára jövendőbeljü-ket.28 Az, hogy felvegye a fátylat és szűzként éljen, fel sem merült a családban, a le-hetőségre csak Ágoston utal egy rá jellemzően zseniális félmondatban: „Szemérmesen és józanul nevelődött. És mivel inkább adtad te a szülei hatalmába, mint a szülői őt a tiédbe, mindőn eladókorba zsendült, férjhez menesztették.”29 A választott férj, Patricius, pogány volt. A vallási vegyesházasságok nem voltak ritkák a 4. században: a politeizmus egy-fajta „konzervativizmusként” élt tovább a városi előkelőségek körében, nem zavarva pogányok és keresztények békés együttélését.30 Monicát azonban zavarta Patricius hitetlensége: „imáiban azon iparkodott, hogy neked megnyerje.”31 A házastársak nem ve-szekedtek: Patricius hirtelenharagú ember volt, Monica pedig béketűrő: „Egyébként amilyen kiváló volt a férje a jóindulat terén, éppen úgy el-el fogta a hirtelen harag. Anyám ismerte annak is a módját, hogy miképpen térjen ki a zsémbes férj elől és ne álljon ellen sem cselekedettel, sem szóval. Ha azonban megcsitult és elcsendesedett a férj, s már alkalmasnak látszott az idő, megokolta szépen viselkedését, mert talán meggondolatlanul gyulladt haragra az ura.”32 Férje hűtlenségét elviselte: „A férj házas hűtlenségeit is olyan szelíden tűrte, hogy miattuk összecsapásra sohasem került sor közöttük.”33 Barátnőit figyelmeztette: „azóta, hogy hallották a házassági szerződésnek nevezett szöveg fölolvasását, ezt az okmányt olyannak kell tekinteniök, mint amelynek erején ők szolgálói lettek uruknak.”34Monica nem szállt nyíltan szembe urával, hanem a bölcs türelmet választotta, hogy felülkerekedjen Patricius ha-ragján. Rendíthetetlen türelmének és szelídségének köszönhetően nem vált házastársi erőszak áldozatává, eltérően barátnőitől, akiknek arcát gyakran csúfította verés nyo-ma: „Csudálkoztak az asszonyok, tudták ugyanis, hogy az ő férje hirtelen természetű, s mégse

27  Markus, Robert A.: Az ókori kereszténység vége. Budapest, Kairosz, 2010, ford. Nemes Krisztina, 84–85.

28  Shaw: Family in Late Antiquity i.m., 34.29  Confessiones IX, 9, 1.30  Lancel, Serge: Szent Ágoston . Budapest, Európa, 2004, ford. Kamocsay Ildikó, 25.31  Confessiones IX, 9, 1 .32  Uo.33  Uo. Shaw: The Family in Late Antiquity i.m., 29 szerint a házastársi hűtlenséget a férfiaknak

elnézték: a szolgálókkal folytatott viszony elfogadottnak számított, mivel a szolgák a paterfamilias uralma alá tartoztak, így a velük folytatott viszony a hatalomgyakorlás jogos formája volt. A nők ugyanezért a magatartásért nyilvános megszégyenítésben részesültek.

34  Confessiones IX, 9, 1.

UJ_KICSIF.indb 20 2015.02.17. 18:14:53

t 21 t

ubi tu, ibi et ille: monica ábrázolása ágoston vallomásaiban

hallotta soha senki, és semmi jel sem mutatta, hogy Patricius megverte volna feleségét, vagy hogy csak egyetlen napig is házi perpatvar miatt haragban lettek volna egymással. S mikor titkát bizalmasan ki akarták tőle tudni, kioktatta őket eljárása módjáról, amint már előbb el-mondtam. Akik követték a példát, rövid tapasztalat után hálálkodtak neki, akik nem követték, tovább kínlódtak megalázó helyzetükben.”35 Monica nemcsak férjének, hanem anyósának is engedelmeskedett: „Anyósát eleinte haszontalan cselédek pletykája menye ellen ingerelte. Ő engedelmességgel, állhatatos és szelíd türelemmel olyannyira megnyerte magának anyósát, hogy az a fiának önként elárulta a cselédek gonosz nyelvét, amely közötte és menye között föl-dúlta a házi békességet, sőt bűnösökre fenyítést követelt.”36 Szelídsége és türelme anyósában is szeretetet ébresztett iránta.

Az engedelmesség és alázat hangsúlyozása Monica halotti emlékbeszédében Ágos-ton aszkéta programjának szempontjából jelentős. Humilitas és oboedientiae a legfőbb szerzetesi erények, mely elérésére „Isten barátai” monostori celláikban vagy remete-barlangjaikban törekedtek. Monica nem volt felszentelt szűz, nem tartozott az aszkéta elithez, de a családon belül mégis meg tudja valósítani ezt az eszményt.

Ágoston kiemeli, hogy anyja nemcsak családjában, hanem szomszédai között is bé-két teremtett a veszekedő felek között: „…még egy nagy kegyelmet nyert tőled, azt, hogy ahol csak tehette, békét szerzett az elidegenedett és haragos szívek között.” Szomorú tapasz-talat, hogy az emberek ahelyett, hogy a viszály elsimítására törekednének, pletykál-kodással, rágalmazással, csúsztatással, az igazság rosszindulatú elferdítésével képe-sek tovább szítani az ellentéteket: „Kicsi jónak látszanék ez nekem, ha nem tapasztalnám szomorúan annyi ember között a bűn, valami messze terjengő dögvészeként, hogy nem csak besúgják a haragos feleknek az epéskedő ellenség szavát, de még el nem hangzottakkal meg is fejelik.” Monica viselkedése és jelleme az aszkéta eszményt valósítja meg környezet-ében. Jó tulajdonságai emberi kapcsolatrendszereken keresztül, cselekvő élethelyze-tekben nyilvánulnak meg, nem elvont szemlélődésben. Monica imaéletét, lelkiségét is tettein keresztül ismerjük meg. Patriciust nem Monica imái vagy házi „prédikációi,” hanem tettei győzik meg a keresztény hitről: „Erkölcsei tégedet hirdettek neki, mert egyéni-ségét annyira vonzóvá tetted, hogy férje szerette is, tisztelte is, csudálta is.”37 Monica jelleme és viselkedése ébresztett férjében tiszteletet és szeretetet. Élete végén Patricius felveszi a keresztséget: „Végül férjét is megnyerte neked földi élete utolsó szakaszán és a hívőben nem siratta immár, amit a még hitetlenben eltűrt.”38 Monica otthonában teljesített misszionári-usi tevékenységet.

A Vallomások III. könyvének furcsán elejtett megjegyzéséből derül ki, hogy Monica negyvenévesen megözvegyült.39 Ágoston sem a IX. könyv életrajzi fejezetében, sem

35  Uo.36  Confessiones IX, 9, 2.37  Confessiones IX, 9. 1. 38  Confessiones IX, 9, 22.39  Confessiones III, 4: „Azt a könyvet (Cicero Hortensiusát, S.M.) én nem azért olvastam, hogy

előadóképességemet gyarapítsam vele, amire nagyjában anyám pénzét költöttem – (akkor már

UJ_KICSIF.indb 21 2015.02.17. 18:14:53

t 22 t

sághy marianne

másutt nem hangsúlyozza, hogy édesanyja özvegy és azt sem, hogy univira maradt, holott mindkét életállapotot becsülte az egyház, sőt az aszkétamozgalom is. Ágoston a IX. könyvben az eszményi feleséget, menyet és anyát, a társkapcsolatokban aktívan közreműködő, alázatos, engedelmes, Istenhívő embert ábrázolja Monica alakjában: az egyszerű, világi hívő cselekvő szeretetét, aki az aszkéta erényeket, a bortól és a testi-ségtől való önmegtartóztatást, az engedelmességet, türelmet, békeszerzést gyakorolja. „Ilyen volt anyám. Te voltál oktató mestere szíve rejtett iskolatermében.”40 Aki csak ismerte, szerette, mert „jámbor életének gyümölcsei tettek tanúságot arról, hogy szívében otthon vagy.” 41 Az erények, melyeket Ágoston Monicának tulajdonít, pontosan azok, amire egy 4. századi szerzetes-püspöknek szüksége volt: béketűrő és békéltető cselekvő szeretetre.

A testitől a lelki emberig

Monica aszkézishez való megtérését, a birtoklásvágytól a lemondásig tartó útját a Val-lomások első nyolc könyvéből ismerjük meg. A IX. könyvének eszményített ábrázolá-sával szemben az első nyolc könyv a fiát kisajátító, irányító, befolyásoló, ellenőrző42 Monica alakját villantja fel. Ezek az elejtett megjegyzések nem Ágoston filozófiai té-ziseit illusztrálják Monica-történetekkel, hanem Ágoston, a hippói presbiter nézeteit foglalják össze arról, hogyan kell a híveknek viselkedniük. Az első nyolc könyv uta-lásaiból egyfajta „párhuzamos életrajz” bontakozik ki: Ágostonnal együtt Monica is elérkezik a világról való lemondásig. Ebből azonban nem annyira Monicát, mint Ágos-ton, a presbiter reformtörekvéseit ismerjük meg: Monica hivatott bemutatni a hippói híveknek, milyen a helyes keresztény magatartás a gyermeknevelésben, a klasszikus műveltség vonatkozásában, az álmokkal kapcsolatban, a püspökkel szemben és a mártírok tisztelete terén.

Monica kivételesen erős szeretetét Ágoston nem tartja ártatlannak: „Anyák szokása szerint ő is csak szerette, ha közelében vagyok, s még sokkal inkább, mint más anyák.”43 Moni-ca óriási ambíciókat táplált fia világi karrierjével kapcsolatban, melynek két alapja a tanulás és a házasság volt. Tanulatlan nő létére44 tisztában volt azzal, hogy a felemelke-dés lehetősége a tanulásban rejlik. Férjével együtt pénzt és energiát nem kímélve azon

19 éves voltam, s atyám két éve meghalt) – amint mondom, nem stílusomat akartam azzal a könyvvel fejleszteni, sőt nem is nyelve, hanem tartalma kapott meg engem.”

40  Uo.41  Uo.42  Dittes, James E.: Augustine: Search for a fail-safe God to trust. Journal for the Scientific Study

of Religion 25 (1986), 61. 43  Confessiones V, 8, 15.44  A Vallomások nem mond semmi konkrétumot Monica neveltetéséről: a IX. könyvben említett

idős cseléd erkölcsi és háztartási ismeretekre oktathatta. Ágoston De ordine 2, 1-ben kifejezet-ten hangsúlyozza anyja tanulatlan voltát.

UJ_KICSIF.indb 22 2015.02.17. 18:14:53

t 23 t

ubi tu, ibi et ille: monica ábrázolása ágoston vallomásaiban

voltak, hogy Ágoston a lehető legjobb oktatásban részesüljön. Bár Ágoston elsősorban apja nagyralátásának tulajdonítja azt, hogy taníttatni akarták,45 Patricius halála után immár Monica kuporgatta össze az Ágoston egyetemi tanulmányaihoz a szükséges pénzt,46 és így „ezzel az újabb szállal is magához kötötte fia szívét.”47 Ágoston úgy állítja be, mintha Monica tisztában lett volna vele, hogy a világi tudományok elveze-tik fiát Istenig (talán itt vetíti bele leginkább saját gondolatait Monica ábrázolásába): „Anyám pedig úgy velekedett, hogy ártalmamra nem lesz a tudomány szokásos kincse, sőt jó eszköz lehet a kezemben, és vele egykor majd eljuthatok hozzád.”48

A tanulás mellett a társadalmi felemelkedés másik lehetősége az előnyös házasság volt. Ágoston leírja, hogy a fürdőben apja örvendezve fedezte fel rajta a bontakozó férfiasság első jeleit: „midőn atyám fürdés alkalmával meglátta rajtam az érő férfiúság jele-it, és fiatalságom erősen tüzelő nyugtalanságát, mintha már unokáin örvendeznék, anyámnak mindezt boldogan elmesélte.”49 Az utódlás kérdése kiemelkedő jelentőséggel bírt. A gyer-mek nemcsak a család nevének és vagyonának fennmaradását biztosította, hanem a város, a társadalom fennmaradásának záloga volt.50 Figyelemreméltó, hogy Monicát nem öröm, hanem aggodalom fogja el, amikor értesül minderről: az ébredező vágyak bűnök sokaságának szolgálhatnak majd táptalajul, amiktől előre félti fiát: „Anyám in-kább jámbor félelemmel és ijedelemmel reszketett értem. Bár magam sem voltam még hívő, mégis féltett a csavargós utaktól. Ilyen utakon botorkálnak, akik nem arcukat, csak hátukat for-dítják feléd.”51 Monica itt már test és lélek, világi örömök és mennyei boldogság között vergődik. Ekkor azonban még a világi megfontolások győzedelmeskednek. Igyekszik Ágostont rábeszélni, hogy kerülje el a paráznaság útját, mindhiába. A Vallomások írá-sakor a szexuális örömökről már lemondott Ágoston visszatekintve persze úgy látja, Isten szólt hozzá akkor anyján keresztül.52 Innen nézve rója fel anyjának, hogy nem iparkodott minél hamarabb feleséget keríteni neki, amivel elejét lehetett volna venni kicsapongásainak. „Nem gondoltak enyéim arra, hogy házassággal ragadjanak ki a züllés örvényeiből. Csupán azzal törődtek, hogy tökéletes legyek a beszéd művészetében és a szónoki előadás meggyőző erejében.”53 Azzal magyarázza anyja tétlenségét, hogy bár lelkében „Isten ekkor már megkezdte templomának építését”54, ekkor még erős volt benne a remény, hogy fia sikeres karriert fut majd be.55 Ezt egy elhamarkodott, rangon aluli

45  Confessiones II, 1–3.46  Confessiones III, 4, 7.47  Brown: Szent Ágoston élete i.m., 46. 48  Confessiones II, 3, 8.49  Confessiones II, 3, 6.50  Shaw: Family in Late Antiquity i.m., 19.51  Vallomások: II, .iii, 6.52  Confessiones II, 3, 7.53  Confessiones II, 2, 4.54  Confessiones II, 3, 6.55  Confessiones II, 3, 7.

UJ_KICSIF.indb 23 2015.02.17. 18:14:53

t 24 t

sághy marianne

házasság könnyen megakadályozhatta volna. Monicában ekkor még felülkerekedett a fiával kapcsolatos világi ambíció:

„Anyám kimenekülve e Babilon közepéből, de tépelődve, elhagyja-e egészen, szívemre kötötte ugyan, hogy tisztán éljek, de mikor férjétől híreket hallott rólam, nem törekedett egész erejével arra, hogy legalább házas viszony keretei közé szorítsa azt, amit jelen romlásom és jövő vesze-delmem okának ismert meg bennem, ha már elevenig ható vágással nem lehetett legyógyítani rólam.Nem sürgette, mert attól tartott, hogy a feleség csak akadék lenne előhaladásom útján. Nem azon, amelynek irányában az örök életet hitte és várta, hanem tudományos fejlődésemen. Ebben mindketten erős vággyal reménykedtek; – apám azért, mert terád szinte soha, reám pedig csak hívságos reményekkel gondolt; – anyám pedig azért, mert úgy vélekedett, hogy rendszeres, tudományos kiképzésem nemcsak semmi akadálya, hanem segítsége lesz hozzád térésemnek . Leg-alább így gyanítom, amint most emlékezetembe visszaidézem szüleim gondolkodásmódját.”56

Monica személyiségének meghatározó eleme féltékeny ragaszkodása fiához. A hu-szonnyolc éves Ágoston anyját becsapva tud csak kihajózni titokban, az éj leple alatt Karthágóból, hogy Rómába menjen szerencsét próbálni. A magára hagyott Monica fájdalmát Ágoston merész képzelettársítással az Aeneas által otthagyott Didóéhoz és a bűnbeesés utáni Éváéhoz hasonlítja: „Jajongott és e gyötrelmeiben Éva öröksége mu-tatkozott benne: sóhajtozva kereste, akit sóhajtozva hozott a világra.”57 Anyja szenvedését Ágoston a föld összes asszonyának szenvedésével azonosítja. Ez a szenvedés az első nő, Éva bukásának büntetése, amelyet az eredendő bűn óta generációról-generációra minden nő magában hordoz. Monica könnyei azonban már a keresztelővízre is utal-nak, amelyben Ágostont rövidesen belemártják:

„Ő keserves könnyekkel siratta utazó fiát és a tengerig elkísért engem. Mégis becsaptam őt. Tartóztatott erőnek erejével, hogy forduljak vissza, vagy együtt utazik ő is velem. Nos, azt a mesét találtam ki, hogy nem hagyhatom el a barátomat, amíg alkalmas széllel el nem vitorlázik… Hazud-tam anyámnak . Hazudtam az ilyen édesanyának, és azután szökve szárnyrakeltem . Megbocsátot-tad nekem irgalmaddal ezt is. És megőriztél a tenger hullámaitól, bár tele voltam átkozott szeméttel. Megőriztél engem kegyelmed vizéig. Benne, miután tisztára mosdatott, fölszzáradtak az anya-szem patakjai… Napról-napra öntözgették ők értem a földet, amerre, Uram, járt-kelt az anyám.”58

Monica még mindig testies ragaszkodással, fiának világi pályafutását egyengetendő utazik Milánóba. Ráveszi fiát, küldje el magától ágyasát, akivel tizenöt éve élt együtt és akitől fia is született, Adeodatus.59 A concubinatus áthidaló megoldást jelentett azon férfiak számára, akik még nem rendelkeztek egy előnyös házassághoz szükséges

56  Confessiones II, 3.57  Confessiones V, 8, 15.58  Confessiones V,8,15.59  Confessiones VI, 15, 25.

UJ_KICSIF.indb 24 2015.02.17. 18:14:53

t 25 t

ubi tu, ibi et ille: monica ábrázolása ágoston vallomásaiban

vagyonnal, de nyíltan vállalták társas kapcsolatukat. Az együttélés fölött az egyház is szemet hunyt, feltéve, hogy a felek hűségesek maradtak egymáshoz. Ágoston szerelem-mel és hűséggel viseltetett ágyasa iránt, de alacsony rangja miatt nem vette feleségül.60 Monica az idegen városban feltűnően hamar talál is egy jó partit Ágoston számára: „Leg-inkább anyám tevékenykedett, hogy házas emberként mosson meg már a keresztség üdvös hab-ja engem… Sürgettek, és én megkértem a leányt.”61 A házasságot Monica szervezte, mivel Patricius ekkor már nem élt.62 A késő antikvitásban a nők férjük, apjuk vagy valamely férfi családtagjuk „gyámsága” alatt álltak. Az özvegyek azonban maguk rendelkeztek vagyonuk, életük felett.63 A IX. könyvtől eltérően, ahol a férjétől függő asszony képe dominál, a VI. könyvben egy önálló és határozott célkitűzésekkel rendelkező Monica áll előttünk. A házasságot nemcsak azért szerette volna nyélbeütni Monica, hogy Ágoston valamilyen vidéki kormányzói pozícióba jusson, hanem mert unokákra vágyott. Figye-lemreméltó, milyen könnyedén felülírja ezt a vágyat az Ágoston megtérése fölött érzett öröm: „Megörült anyám [….] Ott állottam immár a hit mérővesszején, ahol annyi esztendő előtt neki megmutattál. Siránkozását örömre fordítottad. Bőségesebben, semmint ő kívánta. Drágább, tisztább öröm ragyogta be, mint amilyenre véremből sarjadt unokáiban vágyakozott.”64

A posszesszív, kisajátító, testi leszármazottakat akaró Monica megtérése egyidejű Ágostonéval: a testi vágyak megszűnnek, tiszta lelkiség veszi át a helyüket.

A karrier mellett Monica és Ágoston kapcsolatát a keresztény hit kérdése határozta meg. Monica katolikus volt, Ágoston sokáig vonakodott elkötelezni magát a katolikus egyház mellett, olyannyira, hogy kilenc évig a Római Birodalom legüldözöttebb vallá-si szektájának tagja lett. A Vallomásokban Monica hite az egyik nagy állandó. De az ő vallásos szokásai is változnak, egyre inkább lelkivé válnak.

Monica kereszténynek nevelte Ágostont. „Apám azonban nem győzhette meg jámbor anyámnak rám való jogát, hogy higgyek Krisztusunkban. Ő még nem hitt benne. Anyám minden áron rajta volt, hogy inkább légy te atyám Istenem, mint apám volt atyám.”65 Inkább Istent tudta Ágoston atyjának, mint Patriciust: árulkodó aszkéta beszédmód! Ennek ellenére Monica nem ragaszkodott ahhoz, hogy Ágostont gyermekként megkereszteltesse, még akkor sem, amikor megbetegedett és már úgy tűnt, halálán van.66A korabeli szokás a felnőttkeresztség volt. Ágoston, a gyermekkeresztelést szorgalmazó presbiter67 elítéli Monica gyakorlatát és sajnálja, hogy nem keresztelték meg csecsemőkorában.

60  Confessiones VI, 13, 25.61  Confessiones VI, 13, 23.62  Shaw: The Family in Late Antiquity i.m., 38.63  Shaw: The Family in Late Antiquity i.m., 33.64  Confessiones VIII, 12, 30.65  Confessiones I, 11, 17.66  Confessiones I, 2, 17.67  Lukken, Gerard M.: Original Sin in the Roman Liturgy: Research into the Theology of Original Sin

in the Roman Sacramentaria and the Early Baptismal Liturgy . Leiden, Brill, 1973; Cramer, Peter: Baptism and Change in the Early Middle Ages, c. 200–1150. Cambridge, Cambridge University Press, 1993.

UJ_KICSIF.indb 25 2015.02.17. 18:14:53

t 26 t

sághy marianne

Monica mindennél jobban vágyott arra, hogy Ágostont katolikusként láthassa. Amikor fia a manicheus szekta hálójába keveredett, lelki halottnak látta: „Anyám, a te hűséges leányod, zokogott értem hozzád, keservesebben, mint földi tetemnél sírnak az anyák.”68 Úgy érezte, választania kell fia és hite között. Már-már azon volt, hogy kizárja Ágos-tont a házból69, de egy álom meggyőzte, hogy nincs minden veszve:

„Álmában mérőlécen állott és így szemlélgette magát. Egy fényes ifjú közelített hozzá. [….]Az ifjú megkérdezte tőle: mi okozza nap-nap után elsírt keserves könnyeit?[….] Anyám azt válaszolta, hogy vesztemet siratja. Megparancsolta ekkor ifjú embere, hogy csillapodjék, majd buzdította őt: csak nézzen körül és lásson figyelmes szemmel, mert ahol ő van, én is ott vagyok…És midőn körülfürkészett anyám, meglátott engem: mellette álltam én is azon a mérőlécen…”70

Az álom reménnyel töltötte el Monicát,71 mert tudta, hogy álmai az isteni kegyelem megnyilvánulásai:72„Ugyan kitől származott az álomlátás, amellyel vigaszt öntöttél beléje? „Miért történt ez, ha nem azért Uram, mert meghallgattad szíve könyörgését?”73Álmai kül-ső tekintélytől származnak, melyek megintcsak arra ösztönzik, hogy megváltoztassa viselkedését.

Monica naponta kétszer jár templomba, alamizsnálkodik és prédikációkat hallgat:

„Alamizsnáit gyakorta osztogatta. Tisztelettel és szolgálattal adózott szenteidnek. Egyetlen napon sem mulasztotta el, hogy oltárodra tegye ajándékát. Napjában kétszer, reggel és este templomodba sietett. Nem volt ez alól kivétel sohasem. Nem hitvány mesékre, nem fecsegős, vénasszonyos szóra, hanem azért ment oda, hogy téged hallgasson szentbeszédeidben és te imá-iban fegyelmezz reája. Ezért járt oda.”74

Ebben a szakaszban érezhető leginkább, mennyire a saját híveinek beszél Ágoston, mennyire az általa helyesnek tartott hitgyakorlatot sulykolja olvasóiba. Monica nemcsak a templomot, hanem a temetőt is gyakran felkeresi, hogy ajándékot vigyen a mártírok sírjára. Külső tekintély hatására azonban képes hitgyakorlatának megváltoztatására. A 4. században azonban vita bontakozott ki a szent sír körül az egyház vezetői és a hí-vek között a vértanúk ünnepei kapcsán.75 A hívek, így Monica is, a étel és italáldozattal járultak vértanúk sírjaihoz, akiknek ünnepe nemcsak részeg mulatozássá fajult, hanem a magánszponzorok támogatása révén a gazdag hívek „magánbulijaivá” vált. Monica…

68  Confessiones III, 11, 19.69  Uo.70  Confessiones III, 11, 19.71  Confessiones VI, 1,1.72  Confessiones III, xi, 19.73  Uo.74  Confessiones V, ix, 16–17.75  Brown, Peter: A szentkultusz. Fordította Sághy Marianne. Budapest, Atlantisz, 1993.

UJ_KICSIF.indb 26 2015.02.17. 18:14:53

t 27 t

ubi tu, ibi et ille: monica ábrázolása ágoston vallomásaiban

”afrikai szokásához híven babkását, kenyeret és színbort vitt a szentek emlékhelyeihez…” 76 A szenteknek szánt áldozatokból a hívők is fogyasztottak. Monica is így tett a maga mér-tékletes módján: „Ha ünnepi falatokkal egy-egy nádkosárkát elvitt anyám (ő csak éppen belecsi-pegetett, és azután szétosztogatta), magának egyetlen apró serleget készített, hogy az ünneplésnek eleget tegyen. És ez is vízzel volt jócskán elegyítve, az ő józan ínyének ízlése szerint.”77 Az ün-neplésnek eleget tett, de élvezetre nem vágyakozott. Milánóban mindez azonban tilos volt. A temető őre rendreutasítja a vértanúk sírjához áldozati étkekkel teli kosarával siető Monicát, mivel a város püspöke, Ambrus megtiltotta az ünneplés efféle módját. Monica nem ellenkezik az általa igen nagyra tartott püspök rendelkezése ellen: „Magam is csodál-koztam, milyen könnyedén vált inkább elítélőjévé szokásának, semmint, hogy gáncsolója legyen a tilalomnak.”78 Anyja megértette, hogy „a vértanúk emlékéhez földi gyümölcsökkel telt kosárkák helyett tisztább imádságokkal égő szívet kell vinnie, erejéhez mérten adakozni kell a szegényeknek és így kell ott inkább ünnepelnie az Úr teste közösségét.”79 Monica viselkedése Ágoston, a szentkultuszt megreformálni kívánó hippói presbiter álláspontját hivatott igazolni.

Ágoston megtérése a milánói kertben Monica hirtelen-váratlan megtérését is jelenti az aszkéta életeszményhez. Kitörlődik belőle minden fiával kapcsolatos világi ambí-ció. Boldog, hogy Ágoston megtért, ráadásul az aszkézishez tért meg, világi életének is hátat kívánt fordítani, hogy magát teljes egészében Istennek szentelje. Jobban örül ennek, mintha Ágoston unokákkal ajándékozta volna meg, annak ellenére, hogy ko-rábban erre áhítozott:

Megörült anyám [….] Látta, hogy sokkal többet adtál neki bennem, mint amennyit szokása szerint ő kért könnyes, keserves sóhajaiban [….] Ott állottam immár a hit mérővesszején, ahol annyi esztendő előtt neki megmutattál. Siránkozását örömre fordítottad. Bőségesebben, sem-mint ő kívánta. Drágább, tisztább öröm ragyogta be, mint amilyenre véremből sarjadt unokái-ban vágyakozott.”80

Monica hihetetlen nonchalance-szal mond le a már nyélbeütött házasság tervéről, amit a valóságban még a fia megtérése felett érzett öröm is csak alig magyarázhat. A házasság visszamondása jóval kényesebb ügy lehetett, mint ahogy azt a Vallomá-sok vélni engedi. Amennyiben Monica valóban ilyen higgadtan, minden megjegyzés nélkül tért napirendre az események felett, könnyen érthető, miért tekintett rá „igazi filozófusként” Ágoston és a megtértek cassiciacumi kis csapata:

„Ágoston akkor utasította az írnokot, hogy Mónika megjelenését és érdeklődését is jegyez-zék fel a könyvbe. Mónika kiáltva tiltakozott: »Micsoda? Soha nem hallottam arról, hogy olyan

76  Confessiones VI, 2, 2.77  Uo.78  Uo.79  Uo.80  Confessiones VIII, 12, 30.

UJ_KICSIF.indb 27 2015.02.17. 18:14:53

t 28 t

sághy marianne

írásokban, amilyeneket ti olvastok, asszonyok is szerephez jutottak volna!« Méltánytalannak érezte, hogy egy tudományos, filozófiai munkában előforduljon az ő neve. Ágoston azonban azzal nyugtatta meg, hogy a filozófia szó a bölcsesség szeretetét jelenti: „Figyelmen kívül hagytalak volna ebben a műben, ha nem szeretnéd a bölcsességet. Te pedig szereted, jobban, mint engem; azt pedig én tudom, hogy engem mennyire szeretsz. Annyira előrehaladtál a böl-csességben, hogy nem reszketsz még a halál előtt sem, ez pedig a filozófia csúcsát jelenti. Vajon nem nekem kellene-e a te tanítványoddá lennem?” 81

Monica lelki emberré válásának csúcspontja az, hogy fiával együtt felemelkedik Is-tenhez. Beszélgetésbe merülve végighaladnak az érzéki világon a földről az égbolt és a csillagok felé, lelkük egyre magasabbra szárnyalva eléri azt a pontot, ahol nincs más csak az örökkévaló, változatlan tökéletesség. A filozófia történetében egyedülálló mó-don anya és fia egyszerre tapasztalja meg a boldogító Istenlátást:

„Fokozatonkint jártunk végig minden anyagi teremtményt, magát az eget is, ahonnét a nap, a hold, a csillagok sugaraznak a földre. És egyre magasabbra szálltunk bensőséges elmélkedé-sünkben. Beszélgettünk és csodáltuk műveidet. Elérkeztünk a lelkünkhöz is. Áthaladtunk rajta, hogy megérintsük a fogyhatatlan bőség tartományát, ahol az örök igazság eledelével táplálod Iz-raelt, hol a Bölcsesség az Élet, a mindent létbe szólító, a múltat és a jövendőt egyaránt. […..] S mi vágyakozással beszélgettünk róla: a szívünk erős ütemével megérintettük valamelyest őt.”82

A leírás Plótinosznak az Eggyel való egyesülésének pontos mása, de míg Plótinosz-nál az embernek az Eggyel való érintkezés magányos befelé fordulás, ahol a legfőbb közvetítő az Értelem, addig Ágoston és Monica esetében szeretetteljes párbeszéd eme-li fel a lelket Istenig.83 Anya és fia ugyanabban a pillanatban jut el a hit legmagasabb fokára. Monica álma beteljesedett, Ágoston mellette állt már a hit mérőlécén – ő pedig Ágoston mellett az aszkézis mérőlécén.84 Együtt sokkal magasabbra jutottak, mint azt valaha remélhette volna.

Monica egyenrangú szellemi partnerként, a tiszta Bölcsesség kútfejeként jelenik meg Ágoston ábrázolásában.

„Anyám, egyenest a filozófia fellegvárát hódítottad meg. Kétségtelenül csak a megfelelő sza-vak hiányoztak, hogy úgy fejezd ki magad, mint Cicero[….]” Ezek hallatára anyám úgy kiáltott fel, hogy női mivoltáról teljesen elfeledkezve azt hittük, egy tekintélyes férfiú ül közöttünk, én

81  De ordine 1, 31.82  Confessiones IX, 10, 24.83  Nussbaum, Martha: Augustine and Dante on the Ascent of Love. In: The Augustinian

Tradition. Szerk.: G. Matthews. Berkeley, University of California Press, 1999, 61–90; Cary, Phillip: Augustine’s Invention of the Inner Self: The Legacy of a Christian Platonist. Oxford, Oxford University Press, 2000; Ayres, Lewis: Augustine and the Trinity . Cambridge, Cambridge University Press, 2010.

84  Clark, Elizabeth A.: Theory and Practice in Late Ancient Asceticism: Jerome, Chrysostom, and Augustine. Journal of Feminist Studies in Religion 5 (1989), 25–46.

UJ_KICSIF.indb 28 2015.02.17. 18:14:53

t 29 t

ubi tu, ibi et ille: monica ábrázolása ágoston vallomásaiban

pedig, amennyire képes voltam, megállapítottam ezalatt, hogy honnan és milyen isteni forrásból származnak e szavak.”85

Isten látásához Monicának nem volt szüksége mély, filozófiai műveltségre, mint Ágostonnak: „Szívünk ajakával áhítoztunk forrásod magasztos csöppjeire, az élet kútfejére, mely tenálad vagyon, hogy permetezzenek ránk értelmünkhöz mérten, ha elmélkedünk valami-képpen erről a nagyságos dologról.”86 Anya és fiú szívük teljes megnyitásával olyan szin-ten tapasztalták meg Istent, amely az anyagi világ körébe tartozó tárgyi tudás fölött áll. „S míg vágyakozással beszélgettünk róla: a szívünk erős ütemével megérintettük valame-lyest őt.”87Ágoston a lélek felemelkedését bemutatva gyülekezete és olvasói számára nemhogy nem tesz különbséget férfiak és nők, tanultak és tanulatlanok között, de azt is sugallja, hogy az üdvösség nem individuális, hanem közösségi élmény: a felebará-tok segítik egymást az üdvözülés útján.

A boldogító Istenlátás után mit adhatott volna még a mulandó világ Monicának?

„Ami engem illet, fiam, nem találom én már örömömet e földi élet során semmiben. Mit ke-ressek, miért éljek itt, nem tudom. E világban való minden reménységem szertefoszlott. Csupán egy dolog volt, amiért ideig-óráig még szívesen maradtam e földi tereken, hogy téged halálom előtt katolikus kereszténynek lássalak. Tetézetten teljesítette kérésemet az Isten, hiszen megveted immár a földi boldogságot, sőt az Úr szolgájaképpen látlak. Mit keressek tehát a földön?”88

Az ostiai látomás után Monica végképp átszellemült és három héttel később meg-halt. Aszkéta fordulatának utolsó bizonyítéka az, hogy családját megkérte, Ostiában temessék el. Ágoston testvére, Navigius felvetette, hogy inkább szülőföldjén helyezzék végső nyugalomra, hiszen korábban maga Monica is elhunyt férje mellett szeretett volna nyugodni.89 A korban fontos volt, hogy az illetőt a szülőföldjén, családtagjai kör-ében temessék el. Mindeddig Monica is ezt szerette volna, ekkor azonban már semmi-lyen szinten nem foglalkozott világi hiúságokkal, ezért fia felvetésére így válaszol:

„Földeljétek el bárhol ezt a testet. Ne okozzon ez nektek semmi gondot. Csak arra kérlek tite-ket, hogy az Úr oltáránál emlékezzetek meg rólam, akárhol is lesztek.”90

Monica minden földi vágytól és családi köteléktől megszabadult, már csak Istené volt.91

85  De beata vita 2, 10 .86  Confessiones IX, 10, 23.87  Confessiones IX, 10, 23.88  Confessiones IX, 10, 26.89  Confessiones IX,11,27.90  Confessiones IX, 11, 27.91  Confessiones IX, 11,28.

UJ_KICSIF.indb 29 2015.02.17. 18:14:53

t 30 t

sághy marianne

Anyja halála Ágoston új szerzetesi életének első nagy kihívása. A kihívásra a Vallo-másokban aszkétaként reagál és gyülekezetének üzen. A halottak eltemetésével kap-csolatban számos vitatott kérdés merült fel az egyházban: hogyan szabad a halottakat meggyászolni, közbenjárnak-e a halottak az élőkért, mit tegyenek az élők az elhunytak lelki üdve érdekében, használ-e a halottnak, ha a szentek mellé temetik? 92 Ágoston szándékosan kerüli az ezekre való utalást és semmit nem mond a temetés helyéről. Mo-nicán keresztül nyilatkoztatja ki, hogy a temetkezés helyének semmilyen jelentősége sincs a feltámadás szempontjából:

„Később hallottam, hogy mikor már Ostiában voltunk, valamely napon anyai meghittség-gel beszélgetett néhány barátommal a földi élet megvetéséről és a halál jóvoltáról. Én nem voltam jelen. Barátaim csodálták tőled kapott asszonyi erősségét, s midőn kérdezték, nem fél-e, hogy hazájától ilyen messzire hagyja majd a testét? – így felelt: – Nincs távol semmi a jó Istentől. Nem kell félnem, hogy a világ végén megfeledkezik, honnét keltsen új életre engem.” 93

A halál nem teljes megsemmisülés, mégis úgy érezzük, elvesztettük azt, akit annyira

szerettünk. Ágoston önelemzésbe kezd, „mi égett bensőjében akkora fájdalommal”94, ha az eszével tudta, anyja csak a látható világból távozott el. Az embert megkötő szo-kások felszámolása kapcsán a szeretteinkkel való kapcsolat megszakadásának feldol-gozása a legnehezebb feladat. Ágostonnak ez sikerül Monica halála után: sokáig nem sír, mindennapi dolgokkal tölti az időt. Amikor anyja utolsó kívánságának megfelelő-en Istenhez imádkozik lelki üdvéért, végleg elszakít minden családi köteléket. Patrici-us és Monica mint biológiai szülők háttérbe szorulnak, „Isten városának polgártársa-iként” jelennek meg, akikért nemcsak Ágoston, hanem az egész egyház imádkozik és mindazok, akik a Vallomásokat olvassák. Patricius és Monica a világban szülei, Istenben és az egyházban testvérei, az örök Jeruzsálemben polgártársai:

„Tudom, irgalmas volt cselekedeteiben és szívből megbocsájtott az ellene vétkezőknek. Bocsásd meg te is bűneit, melyekbe talán belebotlott annyi esztendőn át, az üdvösség szent forrása után.[…] Nyugodjék immár férjével együtt békességben. Sem előtte, sem utána nem volt másnak asszonya . Csupán neki szolgált és neked hozta a gyümölcsét állhatatosságban, hogy férjét is megtérítse hozzád. Sugalmazzad Uram Istenem, sugalmazzad szolgáidnak, az én testvéreimnek, fiaidnak, az én uraimnak […], hogy olvassák ezt a könyvet, emlékez-zenek meg oltárodnál Monika szolgálódról és Patriciusról, néhai uráról. Testük segítségével vezettél be az életbe engem, bár nem tudom, miképpen. Emlékezzenek kegyes lélekkel róluk, hiszen szülőim voltak e mulandó fényességben. Testvéreim, Benned Atyánkban és katolikus

92  Rose, Paula J.: A Commentary on Augustine’s De cura pro mortuis gerenda . Rhetoric in Practice. Leiden, Brill, 2013; Markus, Robert M.: Az ókori kereszténység vége i.m., 39.

93  Confessiones IX, 11, 28.94  Confessiones IX, 12, 30.

UJ_KICSIF.indb 30 2015.02.17. 18:14:53

t 31 t

ubi tu, ibi et ille: monica ábrázolása ágoston vallomásaiban

Anya-Egyházunkban. Polgártársaim az örök Jeruzsálemben.[…] Így, amit utoljára kért tő-lem anyám, bővebben kapja majd meg vallomásaim révén sokak imájában, mint csupán az enyémben.”95

Ágoston Vallomásaiban nemcsak Ágoston, hanem Monica élete is miniatűr üdvtör-ténet, bűnbeeséssel és megváltással, rossz szokásokkal és az ezektől való megszaba-dulással. Monica a világról való lemondás révén közvetlenül megtapasztalja Isten je-lenlétét. Egyszerű asszony létére, a testiségtől fel tud emelkedni a lélekig és elindul a tökéletes kereszténység felé vezető úton. Monica nem véletlenül csöppen a Vallomások-ba, hanem Ágoston tudatos filozófiai dramaturgiájának eredményeképp. Története, jelenléte, szavai és tettei az anyagi világtól a szellemi létezők felé fordulást illusztrálják Ágoston itáliai értelmiségi barátai és hippói gyülekezete számára. Az, hogy egy kis-lány is meg tudja akarattal változtatni „második természetét,” hogy egy tanulatlan nő is eljuthat az Istenismeret legmagasabb fokára, nemcsak az isteni kegyelem hatalmát nyilvánította ki Ágoston kortársai számára, hanem sokatmondó üzenetet is megfogal-mazott feléjük.96

95  Confessiones IX, 13, 35–37.96  Cooper, Kate:“Insinuations of Womanly Influence: An aspect of the Christianization of the

Roman Aristocracy.” Journal of Roman Studies 82 (1992), 150–164.

UJ_KICSIF.indb 31 2015.02.17. 18:14:54

t 32 t

székely melinda

4

SZÉKELY MELINDa

RóMa hELYETT GoThIa? a VIZIGóToK GaLLIÁBaN

„et post finem annorum foederabuntur filiaque regis austri veniet ad regem aquilonis facere amicitiam”1

Dániel 11. 6.

410 augusztusában a vizigótok feldúlták Róma városát; ez az esemény megrázta az egész Római Birodalmat, és szétzúzta a város sérthetetlenségébe és örökkévalóságá-ba vetett hitet. Hieronymus leveleiben, Augustinus szentbeszédeiben azonnal reagált a történtekre.2 Mindkét egyházatya nagy hatással volt Orosiusra, a hispaniai papra, aki 413/414-ben felkereste őket Hippóban és Betlehemben. Orosius is megemlíti, hogy Augustinus tanácsára kezdte írni világtörténeti munkáját, amely a világ keletkezésétől 416-ig követi az eseményeket.3

A tanulmányban elsősorban Orosius művének 7. könyvét vizsgálom, különösen az utolsó fejezeteket, amelyekben a 410–416 közötti időszakkal foglalkozik. Ezek a részek nem csak a római-gót kapcsolatok alakulása szempontjából értékesek, hanem itt mu-tatkozik meg leginkább a szerző önálló véleménye kora problémáiról. A kortárs szer-zők közül felhasználom a gall származású Rutilius Namatianus4 verses útleírását és Olympiodorus töredékeit is; utóbbi a görög szerzők közül a leghitelesebb kortörténeti forrásnak tekinthető.5 Valamint vizsgálom a korban kibocsátásra került kontorniáta-érmek feliratait is.6

1  „És esztendők múlva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen.” Vö. Hydatius 57; Isid. Hisp. HG 19.

2  Hieron. Ezech. III. 79–80; Ep. 127. Augustinus öt szentbeszédet intéz afrikai híveihez 410 szeptembere és 412 vége között.

3  Historiarum Adversum Paganos Libri VII .4  Magas rangú római tisztviselő, aki 417-ben Rómából utazott Galliába, ahol a szülőföldjét,

birtokát gótok pusztították. Ezt az útját írja le barátjának, Venerius Rufusnak. A mű címe: De reditu suo. Két könyvben töredékesen maradt fenn.

5  Blockley, Roger C .: The fragmentary classicising historians of the later Roman Empire: Eunapius, Olympiodorus, Priscus, and Malchus . Liverpool, 1981. Vol. 1. 27–47. (Vol. II. 1983.)

6  4–5. sz.-ban kiadott, sestertius nagyságú érmek, nevüket a jellegzetes szegélyükről kapták, kb. 100 db maradt fenn. Lásd ehhez: Alföldi András: A kontorniát-érmek: a rómavárosi pogány nagyurak félreismert propagandaeszköze a keresztény császárság ellen = Die Kontorniaten: ein verkanntes Propagandamittel der stadtrömischen Aristokratie in ihrem Kämpfe gegen das christliche Kaisertum. Budapest, Magyar Numizmatikai Társulat, 1942–1943.

t t

UJ_KICSIF.indb 32 2015.02.17. 18:14:54

t 33 t

róma helyett gothia? a vizigótok galliában

Orosius 7. könyvében először a Birodalmak sorát veszi számba. Számára négy nagy birodalom létezik: Babylonia, Macedonia, Karthago és Roma.7 Ezután röviden ír a ró-mai császárkori eseményekről Augustus halálától kezdve. A 40. fejezetben számol be a 410-es évről, amikor Alaric gótjai kifosztották Rómát. Leírja, hogy Galla Placidiát, Theodosius lányát, Honorius császár féltestvérét, a gótok foglyul ejtették, és magukkal hurcolták.8 A fejezetet egy jövőre utaló megjegyzéssel zárja: Alaric utódja, Athaulf – 414-ben, Galliában – feleségül veszi Placidiát, quasi eam divino iudicio velut speciale pig-nus obsidem Roma tradiderit, ita iuncta potentissimo barbari regis coniugio multo reipublicae commodo fuit.9 Ez a megjegyzés különösen érdekes, mivel teljesen ellentmond annak a barbárellenes szemléletnek, amely Orosiusnál számtalan helyen megmutatkozik, és amellyel több kutató is foglalkozott.10

A 41. és 42. fejezetben szemléletes képet kapunk a birodalom állapotáról. A korszak két fő problémája a barbár népek vándorlása (hunok, germánok, alánok) és – ezzel összefüggésben – az usurpatorok (trónbitorlók) fellépése. A nyugati birodalomrészben súlyos problémát jelentett, hogy 406. szilveszterén a vandálok, alánok, szvébek és bur-gundok áttörték a rajnai határt. Két éven át Galliát pusztították, majd 409-től a hispa-niai tartományokat is. A másik fenyegetést a vizigótok jelentették, akik 376 óta már a birodalom területén belül tartózkodtak. A 378-as hadrianopolisi csata, majd Róma 410-es kifosztása két olyan csapást jelentett a birodalomra, amit a kortársak is korszak-határként értékeltek.

Orosius részletesen beszámol a nyugati birodalomrészben fellépő usurpatorokról:11 Constantinus Britanniából kelt át római csapatokkal, hatalmát kiterjesztette az Alpo-kig és a Pireneusokig (407–411), fiait is caesarrá nevezte ki Galliában.12 Constantinus

7  Orosius szakít az elődök által meghatározott birodalmak sorával. A római szerzők közül korábban Aemilius Sura és Pompeius Trogus (Iustinus) Assyria, Media, Perzsia, Macedonia és Roma birodalmakat említ. Lásd ehhez: Núñez, Alonso J. M.: Die Auslegung der Geschichte bei Paulus Orosius. Die Abfolge der Weltreiche, die Idee der Roma Aeterna und die Goten. Wiener Studien 106 (1993) 197–213.

8  Placidiához lásd: Jones, Arnold Hugh Martin–Martindale, John Robert: The Prosopography of the Later Roman Empire II . (PLRE II.) Cambridge, 1980, 888–889.

9  Oros. 7. 40. 2. Róma mintegy átadta őt isteni végzés szerint, mint különleges túszt, így házassággal kapcsolódott a leghatalmasabb barbár királyhoz az állam nagy hasznára. Athaulfhoz lásd: PLRE II. 176–178.

10  Lásd ehhez: Lippold, Adolf: Rom und die Barbaren in der Beurteilung des Orosius. Inaugural-Dissertation: Philosophie: Erlangen, Friedrich-Alexander-Universität, 1952. Schöndorf, Kurt Artur: Die Geschichtstheologie des Orosius: eine Studie zur Historia adversus paganos des Orosius. (PhD Diss.). Munich, M. Hueber, 1951. Diesner, Hans-Joachim: Orosius und Augustinus. Acta Antiqua Academiae Scientiarum 11 (1963) 89–102. Goetz, Hans Werner: Orosius und die Barbaren. Historia 29 (1980) 356–376. Goetz, Hans Werner: Die Geschichtstheologie des Orosius. Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, 1980.

11  Oros. 7. 42. 4–10: „Catalogus tyrannorum”12  Lásd ehhez: Heather, Peter: Goths and Romans. In: CAH XIII. Eds.: A. Cameron, P. Garnsey.

Cambridge, 1998, 507–515; 513.

UJ_KICSIF.indb 33 2015.02.17. 18:14:54

t 34 t

székely melinda

hadve