CSÜTÖRTÖK 8:30 9:00 9:50 114-es terem 130-as terem 131-es … · 2016. 8. 16. · eszt CSÜTÖRTÖK 8:30–9:00 A konferencia megnyitása 9:00–9:50 Plenáris előadás – Dennis

eszt CSÜTÖRTÖK

8:30–9:00 A konferencia megnyitása

9:00–9:50 Plenáris előadás – Dennis R. Preston: New Trends in Perceptual Dialectology 114-es terem

Nyelvváltozatok a 21. században: változó dialektusok, regionális

köznyelvek, kisebbségi nyelvhasználat

Szekcióvezető: EA 129-es terem

Nyelvjárások és nyelvi attitűdök Szekcióvezető: EA

130-as terem

Nyelvjárások az oktatásban Szekcióvezető: EA

131-es terem

MŰHELY Uráli nyelvek a digitális térben

Műhelyvezető: Kozmács István

132-es terem

10:00–10:30 Arató Mátyás

A muncsán nyelvváltozat helye a beáson belül – és azon kívül

Sorbán Angella

A nyelvek és a nyelvváltozatok presztízséről, a nyelvi attitűdök

dinamikájáról a nemzetközi munkaerő-vándorlás kontextusában

Heltai János Imre

„Ne falsoskodjatok, ezt nem értem!” Roma/cigány fiatalok beszédmódjai

és iskolai esélyei

Kozmács István

Az udmurt nyelvhasználat a digitális térben

10:30–11:00 Magyari Sára Hamis barátok a magyar és román

nyelvben

Presinszky Károly

Csallóközi nyelvjárási beszélők nyelvi attitűdjei

Kádár Edith

Nyelvjárás, ahogy azt a tankönyvek mutatják

Ponomareva, Larisza – Oszkó Beatrix

Digitális eszközök és finnugor nyelvek – a komi-perják háttér

11:00–11:30 Molnár Csikós László

Tájszavak más nyelvrétegekben

Dudics Lakatos Katalin

A nyelvjárások megítélésének alakulása kárpátaljai magyar iskolások

körében (2006–2016)

Danczi Annamária

A pedagógusok nyelvjárási attitűdje határon túli közegben

Salánki Zsuzsa

Udmurt nyelvváltozatok a digitális térben – a nyelvi normán innen és túl

11:30–11:45 Szünet




Nyelvjárások és nyelvi attitűdök Szekcióvezető: EA

130-as terem

Nyelvjárások az oktatásban Szekcióvezető: EA

131-es terem

MŰHELY Uráli nyelvek a digitális térben

Műhelyvezető: Kozmács István

132-es terem

11:45–12:15 Lehocki-Samardžić Ana

Változások a horvátországi magyarok nyelvhasználatában a rendszerváltás

után

Tódor Erika Mária - Dégi Zsuzsanna

Nyelvi attitűdök és kisebbségi tannyelvű iskolák

Bartha Krisztina

Nyelvhasználat és nyelvi attitűdök egyetemi hallgatóknál

Shirobokova, Larisza

Udmurt nyelvi diaszpóra a virtuális térben

file:///C:/Users/Noemi/Downloads/Ne_falsoskodjatok,_ezt%23_file:///C:/Users/Noemi/Downloads/Ne_falsoskodjatok,_ezt%23_file:///C:/Users/Noemi/Downloads/Ne_falsoskodjatok,_ezt%23_

12:15–12:45 Csernicskó István

Kárpátalja szláv regionális változatai a 21. században: a szeparatizmus

szimbólumai vagy konvertálható erőforrás?

Berente Anikó

Nyelvi javításokhoz kapcsolódó attitűdök két általános iskola

pedagógusainak körében

Beregszászi Anikó

A regionális nyelvváltozatok a magyarnyelv-tankönyvekben Kárpátalján „Húsz év múlva”

Sipőcz Katalin – Bíró Bernadett

Manysi nyelvről manysi nyelven

12:45–13:15 Kresztyankó Annamária

„Ne használd már úgy, hogy nyócker!” – Cigány tanulók és

tanáraik nyelvi attitűdjei

Vančo Ildikó

Regionális nyelvváltozatok – regionális tudat

13:15–15:00

Ebéd

15:00–15:50 Plenáris előadás – Borbély Anna: Fenntartható kétnyelvűség 114-es terem




Nyelvi tájképek és oktatás kisebbségi közegben

Szekcióvezető: EA 130-as terem

Fókuszban az ö-zés: a Szegedi Szociolingvisztikai Interjú

(SZÖSZI) és egyéb vizsgálatok Szekcióvezető: EA

131-es terem

MŰHELY BEKK – Hogyan is beszélnek

Budapesten?

Műhelyvezető: Bodó Csanád 132-es terem

16:00–16:30 Andrić Edit - Halupka Rešetar Szabina

Kontaktushatások a vajdasági magyar

regionális köznyelvben

Tóth Enikő

Nyelvjárás, kétnyelvűség, nyelvi tájkép

Sinkovics Balázs

A szegedi idős korosztály nyelvi attitűdjei

Kocsis Zsuzsanna – Vargha Fruzsina Sára

BEKK – Elméleti és módszertani

kérdések

16:30–17:00 Gazdag Vilmos

A kelet-ukrajnai konfliktus nyelvi hozadékai a kárpátaljai magyar

nyelvhasználatban

Karmacsi Zoltán

A nyelvi tájkép változásának egy aspektusa

Németh Miklós

Az idős korosztály ö-zése Szegeden a SZÖSZI interjúi alapján

Zabolai Margit Eszter

Antiszexista diskurzusok a felsőoktatásban

17:00–17:30 Benő Attila

Portás vagy kapus? Egy regionális norma a szociális változók

kontextusában

Hires-László Kornélia

Beregszász nyelvi tájképének elemzése a különböző etnikumok

nyelveinek függvényében

Schirm Anita

A diskurzusjelölők vizsgálata a SZÖSZI-ben

Kresztyankó Annamária

Etnicitáskonstrukciók a fiatalok spontán nyelvi interakcióiban

17:30–17:45 Szünet

file:///C:/Users/Noemi/Downloads/Ne_használd_már%23_file:///C:/Users/Noemi/Downloads/Ne_használd_már%23_file:///C:/Users/Noemi/Downloads/Ne_használd_már%23_




Nyelvi tájképek és oktatás kisebbségi közegben


Fókuszban az ö-zés: a Szegedi Szociolingvisztikai Interjú

(SZÖSZI) és egyéb vizsgálatok Szekcióvezető: EA

131-es terem

MŰHELY BEKK – Hogyan is beszélnek

Budapesten?

Műhelyvezető: Bodó Csanád 132-es terem

17:45–18:15 Bartha Csilla - Márku Anita - Pachné Heltai Borbála

Többnyelvű nyelvhasználat

identitásépítő gyakorlatai digitális diskurzusokban

Erdély Judit

„Tanárnőnek tisztelettel jelentem.” Kapcsolati nyelvi formák az iskolai

kommunikációban

Kontra Miklós – Molnár Mária

Hogyan ö-zött Bálint Sándor?

Szabó Gergely

Obszcenitások és megítélésük spontán beszédben és metadiskurzusokban

18:15–18:45 Belényi Emese-Hajnalka

Nyelvhasználat, nyelvi identitás és közösségi inklúzió kisebbségi

helyzetben élő siket személyeknél. Kutatás a nagyváradi siket közösség

magyar tagjai körében

Bíró Enikő

Languages, schoolscape varieties in minority setting

Wirt Patrícia

E ~ ö váltakozás és attitűdök kettősnyelvű beszélőkkel készített

interjúkban

Barabás Blanka

Gendersztereotípiák (de)konstruálása a nyelvhasználatban

19:00–19:30 Kulturális program: a Bekecs néptáncegyüttes előadása

20:00–22:00 Fogadás

file:///C:/Users/Noemi/Downloads/Tanárnőnek_tisztelettel_jelentem%23_file:///C:/Users/Noemi/Downloads/Tanárnőnek_tisztelettel_jelentem%23_file:///C:/Users/Noemi/Downloads/Tanárnőnek_tisztelettel_jelentem%23_

PÉNTEK

9:00–9:50 Plenáris előadás – Bodó Csanád: Mediatizált nyelvjárások 114-es terem




A magyar nyelvjáráskutatás a 21. században I.


A magyar nyelvjáráskutatás a 21. században II.


MŰHELY Bevonódás, esélyteremtés, résztvevő nyelvi tervezés: a

JelEsély projekt céljai, eredményei, innovációi

Műhelyvezető: Bartha Csilla

Társszervező: Bokor Julianna 132-es terem

10:00–10:30 Fazakas Emese

Kalandozások a konyhában - Ételek és alapanyagok megnevezései Magyarországon és a külső

régiókban

Vörös Ferenc

Állandóság és változás a családnevek névföldrajzában

Both Csaba Attila

Hangtani izoglosszák a székelyföldi nyelvjárásokban

Bartha Csilla - Romanek Péter Zalán

Jelnyelvi sztenderdizáció és bevonódás: A JelEsély projektum

céljai és módszerei – Bevezető

10:30–11:00 Kovács Magdolna

Nyelv(járás)i variánsok egy dunántúli kis faluban: köznyelviesülés,

adaptáció, kódváltás?

Tóth Péter

Nyelvföldrajzi gyűjtések kárpátaljai magyar nyelv- és

nyelvjárásszigeteken (előzmények, első tapasztalatok)

Ispánovics Csapó Julianna

Penavin Olga és a nyelvjáráskutatás a jugoszláviai magyar kultúra

kontextusában

Bartha Csilla

Nyelvi szocializáció, nyelvhasználat és kétnyelvűség a magyarországi

siket közösségben

11:00–11:15 Szünet




A magyar nyelvjáráskutatás a 21. században I.








11:15–11:45 Imre Attila

Lingua franca, translation, globalization and antithesis

Gy. Bazsika Enikő

Változó dialektusok Göcsej és Hetés területén

Fancsaly Éva

A szorosabb kapcsolatra utaló lexémák vonzatosságának változása

a mai magyar nyelvben

Bokor Julianna - Pásztor Diána

A magyarországi siket gyermekek nyelvi kompetenciavizsgálatának

elméleti és gyakorlati vonatkozásai

11:45–12:15 Szabó T. Annamária Ulla

Kettősnyelvű kétnyelvűek?

Gréczi-Zsoldos Enikő

Palóc nyelvjárás -- XVII. század-XXI. század

Vukov Raffai Éva

A nyelvhasználati narratívák kutatási lehetőségei

Nagyné Kiss Anna - Romanek Péter Zalán

„Ha ez jelnyelven így van, akkor miért nem helyes magyarul”? –

Kétnyelvűség, variabilitás és metanyelvi tudatosság siket felnőttek

körében

12:15–13:45

Ebéd

13:45–14:30

Könyvbemutató

114-es terem




Nyelvjárások a fordításban Szekcióvezető: EA

130-as terem







14:30–15:00 Molnár Ljubić Mónika

A tájnyelv megjelenése a kisebbségi médiában

Sárosi-Márdirosz Krisztina Mária

Az erdélyi magyar fordítók viszonyulása a fordításra (is)

érvényes nyelvhelyességi normákhoz

Szalai Andrea

Társadalmi különbségek és dialektuson belüli variáció gábor

roma közösségekben

Holecz Margit - Varjasi Szabolcs

A JelEsély projekt korpuszépítési munkálatai és az annotált jelnyelvi

korpusz lehetőségei

15:00–15:30 Suba Réka

Idegenszerűségek a romániai magyar sajtónyelvben

Fazakas Noémi

Nyelvjárások fordítása és tolmácsolása

P. Lakatos Ilona - T. Károlyi Margit

A nyelvi, nyelvhasználati hiány vizsgálata az északkeleti hármas

határ mentén dimenzionális nyelvföldrajzi térképek alapján

Hámori Ágnes - Tücsök Dorottya - Romanek Péter Zalán

Területi változatok, hozzáférés,

terminológiai fejlesztés: A magyar jelnyelvi alapszótár és oktatási

jelkincstár kialakításának (oktatási) sztenderdizációs kihívásai

15:30–16:00 Siklósi Beáta

A horvátországi magyarok anyanyelvjárási, anyanyelvi és

többségi nyelvi attitűdjeinek szerepe a nyelvcserében

Tarr Zoltán Péter - Nagyné Kiss Anna

Az online jelnyelvi szótár

16:00–16:30 Roeland van Hout

The internal and external conditions and constraints on grammatical gender marking in Turkish and

Moroccan Dutch ethnolects

Ökrös Ferenc - Bartha Csilla

JelEsély a gyakorlatban: egy országos méretű empirikus kutatás koordinálásának „tanulói”

tapasztalatai

16:30–17:00 A konferencia zárása 114-es terem

17:00–19:00 Városnézés

*EA – egyeztetés alatt

Plenáris előadások

Dennis R. Preston (Oklahoma State University and Michigan State University)

New Trends in Perceptual Dialectology

The systematic study of perceptual (or folk or subjective or lay) dialectology dates back to at least the 19th century (Polle, Willems) but was seriously developed in the mid 20th, especially in The Netherlands and Japan (Büld, Daan, Grootaers, Mase, Sibata, Weijnen). A late 20th century revival (Inoue, Long, Preston, and others) has now established this mode of enquiry as one very commonly attached to general studies of varieties or carried out independently. In this presentation the various goals, methods, and findings are summarized and evaluated, with special regard to the following questions:

1) Where do people believe speech differs? 2) To what extent and where do the folk boundaries determined in 1) differ from those discovered by professionals? 3) In what way do people believe speech differs — linguistically (i.e., with reference to details) and/or incrementally (e.g., by degree). 4) Which linguistic signals do (and can) people use to identify varieties? 5) Which variant linguistic facts influence comprehension? 6) What sorts of factors (e.g., social stereotypes, caricatures) accompany and influence any of the answers sought in 1) through 5) above.

I examine the methodological approaches taken to answer each question, ranging from the map oriented work of the early approaches to more recent

experimentally grounded procedures using resynthesized material and increasingly sophisticated experimental protocols (e.g., implicit evaluation tasks). I summarize the sorts of results obtained by each method and provide comparisons between them, as well as evaluations of their contributions to dialectology, contact (between languages and dialects), and, in some cases, sociolinguistics and even general linguistics. I conclude with a list expectations for developing and future research.

References: Büld, H. 1939. Sprache und Volkstum im nördlichen Westfalen: Sprachgrenzen und Sprachbewegungen in der Volksmeinung. Emsdetten: H. & G. Lechte. Daan, Jo. 1969 [1999] Dialekten. In: Jo Daan and D. P. Blok, Von Randstad tot Landrand, 7-43. (Bijdragenen Mededelingen der Dialecten Commissie van de Koninklijke

Nederlandse Akademie van Wetenschappen te Amsterdam 37.) Amsterdam: Noord-Hollandsche U.M. [English translation: Dialects. In: Preston (ed.),9-30.] Grootaers, W. A. 1959. Origin and nature of the subjective boundaries of dialects. Orbis 8, 355-84. Inoue, Fumio. 1977/8. Hôgen Imêji no Tahenryô Kaiseki [Multi-variate analysis of dialect image] (part 1). Gengo Seikatsu 311:82-91. Inoue. Fumio. 1978/9. Hôgen Imêji no Tahenryô Kaiseki [Multi-variate analysis of dialect image] (part 2). Gengo Seikatsu 312:82-88. Inoue, Fumio. 1999. Classification of dialects by Image: English and Japanese. In Preston (ed.), 1999, 147-159. Long, Daniel. 1990. Hôgen ninchi chizu no kakikata to yomikata (The drawing and reading of perceptual dialectology maps). Proceedings of the Dialectological Circle of Japan

50:7-16. Mase, Yoshio. 1964a [1999] Hôgen ishiki to hôgen kukaku. In Misao Tôjô (ed.), Nihon hôgen kenkyûkai, 270-302. Tokyo: Tokyodo (Translated as “Dialect consciousness

and dialect divisions,” in Preston (ed.), 1999, 71-99).

Mase, Yoshio. 1964b (1999). Hôgen ishiki ni tsuite: Washa no genkyûshita hôgenteki tokuchô. Nagano-ken Tanki Daigaku Kiyô [Collected Papers of the Nagano Junior College] 18:1-12 (Translated as “On dialect consciousness: Dialect characteristics given by speakers,” in Preston (ed.), 1999, 101-13).

Polle, Konrad Friedrich. 1989. Wie denkt das Volk über die Sprache? Leipzig: Teubner. Preston, Dennis R. (ed.). 1999. Handbook of perceptual dialectology: Volume 1, Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins. Sibata, Takesi. 1959. Hôgen Kyôkai no Ishiki. Gengo Kenkyû 36:1-30. (Translated as “Consciousness of dialect boundaries” in Preston (ed.), 1999, 39-62). Weijnen, Antonius A. 1946. De grenzen tussen de Oost-Noordbrabantse dialecten onderling [The borders between the dialects of eastern North Brabant]. In Antonius

A. Weijnen, J. M. Renders, and Jac. van Ginneken (eds), Oost-Noordbrabantse dialectproblemen [Eastern North Brabant dialect problems]. Bijdragen en Mededelingen der Dialectencommissie van de Koninklijke Nederlandse Akademie van Wettenschappen te Amsterdam 8, 1-15.

Willems, P. 1886. De enquête werd gehouden in 1886 de antwoorden zijnhet eigendom ca de Koninklijke Vlaamsche Academie voor Taal- en Letterkunde, en worden daar bewaard [The enquiry was done in 1886; the responses are the property of the Royal Flemish Academy of Languages and Literatures in Ghent where they are preserved]. Microcopies are at the institutes of Dialectology and Phonetics in Leuven, the Catholic University Nijmegen, and the P. J. Meertens Institute, Amsterdam.

Borbély Anna (MTA – Nyelvtudományi Intézet)

Fenntartható kétnyelvűség Az előadás arra a kérdésre ad választ, hogy mi a fenntartható kétnyelvűség. A jelenség a közösségi kétnyelvűség időhöz köthető működését érinti, és az 1990-ben elindított és azóta folyamatosan zajló magyarországi szociolingvisztikai vizsgálatok összefoglaló eredményeként értelmezendő. A szakirodalom a közösségek kétnyelvűségét, az idő aspektusából kiindulva, két típusba sorolja: instabil és stabil (pl. Fishman 1968; Gal 1979; Schiffman 1993; Bartha 1999). Az instabil kétnyelvűségben egy időben a generációkat és azon belül az egyéneket összehasonlítva kiderül, hogy kétnyelvűségük eltér egymástól. Nagy általánosságban fogalmazva, az eredetileg A nyelven egynyelvű közösség A és B nyelven kétnyelvűvé válva eljut egy olyan állapothoz, amikor a közösség egyre kisebb része leginkább az A nyelvet, a másik része többnyire A és B nyelvet is, a harmadik része pedig leginkább vagy kizárólag a B nyelvet beszéli. Ennélfogva bizonyos egyének az instabil kétnyelvűségi helyzetben, ugyanabban az időben képesek, mások pedig nem képesek fenntartani kétnyelvűségüket. Ebből az idővel is összefüggő megfigyelésből indulunk ki, amikor a vizsgálati kérdések megfogalmazásakor arra összpontosítunk: hogyan működik, mi határozza meg és hogyan kutatható az instabil kétnyelvű helyzetben regisztrálható fenntartható kétnyelvűség jelensége.

Hivatkozások:

Bartha Csilla 1999. A kétnyelvűség alapkérdései. Beszélők és közösségek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Fishman, Joshua A. 1968. Sociolinguistic perspective on the study of bilingualism. Linguistics 39: 21–49. Gal, Susan 1979. Language shift: Social determinants of linguistic change in bilingual Austria. Academic Press, New York. Schiffman, Harold F. 1993. The balance of power in multiglossic languages: implications for language shift. IJSL 103: 115–148.

Bodó Csanád (Eötvös Loránd Tudományegyetem)

Mediatizált nyelvjárások

A kortárs szociolingvisztika nem laboviánus elméletei kritikusan viszonyulnak a nyelvváltozat (standard, nyelvjárás, etnolektus, szociolektus stb.) fogalmához (Blommaert 2013, Blommaert–Rampton 2011). Az ide tartozó kategóriák dekonstruálása azonban sokszor azzal jár együtt, hogy nem vesszük figyelembe azoknak a beszélőkre gyakorolt hatásait. Márpedig ezek a konstrukciók, amelyek a kor reprezentációs és hatalmi szerkezetéhez kötődő kontextusokban lépnek fel, jelentősen befolyásolják a nyelvhasználók viselkedését: pozíciókat jelölnek ki (például a standard vagy a nyelvjárási beszélőét), vizsgálati kérdéseket vetnek fel (autonóm nyelvvé vált-e, mondjuk, a moldvai csángó dialektus?) vagy éppen intézményeket teremtenek meg (többek között a „határon túli” magyar nyelv irodáit).

Az előadás egy ilyen kategóriát, a „nyelvjárás” fogalmát vizsgálja meg kétféle kontextusban. Egyrészt az új médiában, rámutatva arra, hogy ebben a közegben a nyelvi változatosság korábban egymástól jól elkülönülő és sokszor egymással összegyeztethetetlen – nem egyszer ebből adódóan marginalizált – koncepciói jelennek meg egymás mellett. Az elemzés ilyen „zűrös adatokat” (Blommaert 2015) vizsgál az úgynevezett „Nyelvjárás-projekt“-hez kapcsolódóan, amely néhány éve az erdélyi magyarok népszerű hírportálján, a Transindexen mutatta be és tette közbeszéd tárgyává a Romániában beszélt főbb magyar nyelvváltozatokat. Másrészt az előadás a moldvai magyar nyelvi revitalizációs programban megjelenő mediatizált „csángó“ nyelvjárással foglalkozik, főképp azokkal a reprezentációkkal, amelyek a program tanárai és diákjai, valamint annak magyarországi támogatói között folytatott levelezésben artikulálódnak. A csángó dialektust ezekben a levelekben a Nyelvjárás-projekt szövegeihez hasonlóan nem a köznapi, hanem az „emelkedett“ performancia jeleníti meg (vö. Coupland 2011, Bell–Gibson 2011, Jaffe és mtsai 2015), amelynek a közönsége a nyelvjárás koncepcióját a hitelesség és az anonimitás ideológiái (Woolard 2008) mentén értelmezi újra.

Hivatkozások:

Bell, Allan – Andy Gibson 2011. Staging language: An introduction to the sociolinguistics of performance. Journal of Sociolinguistics 15, 555-572. Blommaert, Jan 2013. Language and the study of diversity. Working Papers in Urban Language & Literacies 113. Blommaert, J. 2015. Language: the great diversifier. In Vertovec S. (szerk.), Routledge International Handbook of Diversity Studies. Routledge, 83–90. Blommaert, Jan – Ben Rampton 2011. Language and Superdiversity. Diversities 13/2: 1–21. Coupland, Nikolas 2011. The Sociolinguistics of Style. In Rajend Mesthrie ed., The Cambridge Handbook of Sociolinguistics. Cambridge: Cambridge University Press. 138-

156. Jaffe, Alexandra, Michèle Koven, Sabina Perrino and Cécile B. Vigouroux (szerk.) 2015. Heteroglossia, performance, power, and participation. Language in Society 44(2).

[Tematikus szám.]

Woolard, K. A. 2008. Language and identity choice in Catalonia: The Interplay of contrasting ideologies of linguistic authority. In Su ̈selbeck, K., U. Mühlschlegel and

P. Masson (szerk.), Lengua, nación e identidad. La regulacio ́n del plurilingüismo en España y Ame ́rica Latina. Vervuert/ Iberoamericana, 303–323.

Műhelyek

URÁLI NYELVEK A DIGITÁLIS TÉRBEN

Szakmai szervező és levezető: Kozmács István (Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem/Szegedi Tudományegyetem) Kozmács István (Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem/Szegedi Tudományegyetem)

Az udmurt nyelvhasználat a digitális térben Az előadás a sajtó és blogszféra nyelvhasználatát dolgozza fel a National Research University Higher School of Economics kutatói által létrehozott udmurt nyelvi korpusz (http://web-corpora.net/UdmurtCorpus/search/) adatait felhasználva. A vizsgálat elsősorban a tagadás új grammatikai megoldásait kívánja felderíteni.

Ponomareva Larisza – Oszkó Beatrix (Josip Juraj Strossmayer Egyetem)

Digitális eszközök és finnugor nyelvek – a komi-permják háttér Az előadás a digitális világ színterén kevéssé vizsgált komi-permják nyelv digitális eszközeit mutatja be. Egyúttal kitér arra, hogy a jelenleg található eszközök milyen mértékben segítik elő a komi-permják nyelv megmaradását a mindennapi nyelvhasználatban, illetve a digitális világban. Bemutatja a legújabb fejlesztéseket, és felhívja a figyelmet a szükséges fejlesztési irányokra. Salánki Zsuzsa (Eötvös Loránd Tudományegyetem)

Udmurt nyelvváltozatok a digitális térben – a nyelvi normán innen és túl

Az előadás kísérletet tesz a standard és az egyéb nyelvváltozatok feltérképezésére a virtuális térben. A vizsgálat követi a már ismert módszereket, azonban azokat kizárólagosan a virtuális térben megjelenő adatok feldolgozására használja. Az előadás célja bemutatni, hogy milyen nyelvváltozatok jelennek meg a digitális térben, azoknak milyen jellemzőit lehet azonosítani, illetve hogy a standardizáló törekvések emennyire érhetők tetten a vizsgált anyagban.

https://www.hse.ru/en/

Larisa Shirobokova (Olaszország)

Udmurt nyelvi diaszpóra a virtuális térben

Az udmurt nyelv kommunikációs lehetőségei korlátozottak, azonban az udmurt nyelv most egy újabb szintre fejlődik, új használati színtereken jelenik meg. A kisebbségi nyelvek beszélőit új színterek vonzzák, mint pl. a virtuális tér. A hagyományos tömegkommunikációs eszközöket egyesítve az udmurt nyelv már írott-képes-filmes-szöveges formában létezik az interneten. Az udmurt nyelv virtuális tere úgy tűnik, hogy évről évre sikeresen bővül. Az internet terjedésével a már meglévő és az új kezdeményezésre született alkotások (pl. a letölthető udmurt tananyag, a szótárak, az udmurt nyelvű rajzfilmek és filmek) elérhetőségének biztonsága növekedett, mindemellett sokkal gyorsabban terjednek a finnugor világ hírei is. Az Udmurtia határon kívül elszórtan élő udmurtok számára az Udmurt nemzeti internet az elsődleges eszköz a megfelelő információhoz való jutáshoz, illetve az internetnek köszönhetően szabadon használják az anyanyelvüket külföldön is, részt vesznek Udmurtiában szervezett projektekben (pl. a FinnUgorPostcrossing projektben). Bíró Bernadett – Sipőcz Katalin (Szegedi Tudományegyetem)

Manysi nyelvről manysi nyelven

Előadásunkban a manysi nyelv szociolingvisztikai helyzetét elemző és értékelő manysi nyelvű írások alapján kívánjuk bemutatni, hogy napjainkban a manysik hogyan gondolkodnak nyelvük jelenéről és jövőjéről.

A manysi nyelv a 2010-es népszámlálási adatok alapján az uráli nyelvcsaládban az egyik legveszélyeztetettebb nyelv, a beszélő száma már nem éri el az ezret (7,6%), a nyelvvesztés a számadatok alapján rohamos. Vö.:

1989 2002 2010

kb. 3,000 (38%) 2,746 (24%) 938 (7,6%)

(Source: http://www.perepis2002.ru/, Pusztay 2006: 93–94, http://www.perepis-2010.ru/results_of_the_census/results-inform.php)

Más uráli nyelvekhez hasonlóan a manysik körében is tapasztalható egyfajta szellemi és etnikai megújulás az elmúlt két évtizedben, intézményeket, szervezeteket,

alapítottak, művészeti és oktatási lehetőségeket hoztak létre, melyek célja az anyanyelv és az ősi kultúra megőrzése, valamint fellendítése. Előrelépések történtek az anyanyelvi oktatás terén is. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a fiatalok viszonyulása az anyanyelvhez pozitívabbá vált. Örvendetes folyamatként figyelhető meg az alternatív oktatási intézmények (nyelvi fészek, hagyományőrző táborok) sikeressége (Horváth 2015). A nyelvhasználati színtereket tekintve elmondható, hogy a manysi nyelv hivatalos nyelvként soha nem funkcionált. A hivatalokban, a törvényhozásban semmilyen szerepe nem volt korábban sem, újabban sem, alapvetően mindig az otthon, a család volt az a környezet, ahol a beszélők anyanyelvüket használták. A nyelvhasználati színterek azóta sem bővültek lényegesen, s a családi életből is kiszorulóban van az anyanyelvi beszélők számának csökkenésével párhuzamosan. A sikeres revitalizációs tendenciáknak köszönhetően viszont kisebb mértékben megfigyelhető a manysi nyelv újabb színtereken való megjelenése. Egyrészt a már említett alternatív programoknak köszönhetően a gyerekek, fiatalok törekednek a manysi „örökségnyelvként” való megtanulására, mely korábban nem volt jellemző. Esetükben a kultúra, a hagyományok fenntartása és felélesztése bizonyos szókincs felélesztését is jelenti. Másrészt pedig a manysi nyelv interneten való használatára is akad példa. A népszerű közösségi oldalak manysi felhasználói manysi nyelvű

http://www.perepis.2002.ru/http://www.perepis.2002.ru/http://www.perepis.2002.ru/http://www.perepis.2002.ru/http://www.perepis.2002.ru/http://www.perepis-2010.ru/results_of_the_census/results-inform.php

üzeneteket váltanak egymással és más, nem manysi, de manysi nyelvet tanuló vagy kutató ismerőseikkel (Horváth: http://www.babel.gwi.uni-muenchen.de/media/downloads/Wikipedia%20in%20Mansi.pdf ).

Az internetes felületeken az utóbbi években örvendetes módon megnőtt a mindenki számára hozzáférhető manysi nyelvű anyagok mennyisége. Ez főképpen egyes projekteknek (pl. Ob-Babel, l. http://www.babel.gwi.uni-muenchen.de/ ), valamint bizonyos intézeteknek köszönhető (pl. Obi-Ugor Kutatóintézet Hanti-Manszijszk, l. http://www.xn--h1aaavgiq.xn--p1ai/say). Azonban az említettek révén elérhetővé vált szövegek többnyire folklórjellegű szövegközlések, valamint meglehetősen általános, hogy már korábban publikált anyagok digitalizált változatai. A legrendszeresebb és legnagyobb mennyiségű friss manysi nyelvű szövegeket a kéthetente megjelenő manysi nyelvű újság, a Luima Seripos biztosítja, mely interneten is elérhető (http://www.khanty-yasang.ru/luima-seripos/no-4-1118). Az elmúlt néhány év egyre színesebb lapszámaiban egyértelműen érzékelhető témaként jelent meg az anyanyelv kérdése: a nyelvvesztés különféle jellemzői, az anyanyelvi oktatás helyzete, a lehetséges revitalizáció problematikája. A korábbi években is természetesen jelen volt az anyanyelv mint téma, de meglehetősen sematikusan (többnyire anyanyelvüket még beszélő idősebb manysi emberek köszöntéseként, életrajzuk leírásaként). Az utóbbi időben ezzel szemben jellemzi ezeket a cikkeket a jóval kritikusabb szemlélet és a több szempontú megközelítés.

Előadásunkban az elmúlt 5 évfolyam lapjai alapján kívánjuk bemutatni azt, hogy manysi nyelven milyen gondolatok jelennek meg a manysi nyelv állapotával, használatával. oktatásával, revitalizációjával kapcsolatban. A bemutatást statisztikai elemzés is kiegészíti, mely kitér a nyelvvel foglalkozó írások gyakoriságára, terjedelmére, tematikájára.

Hivatkozás: Horváth, Csilla 2015. Old problems and new solutions: Teaching methods in the governmental and alternative Mansi educational institutions. Finnisch-Ugrische Mitteilungen 39.

Vančo Ildikó (Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem)

Regionális nyelvváltozatok – regionális tudat Az előadás egy internetes kérdőíves kutatás eredményeit mutatja be. A megkérdezettek a szlovákiai magyar, illetve az udmurtiai udmurt egyetemi hallgatók. A kutatás azt kívánta feltárni, hogy az adatközlők számára milyen tényezők fontosak az identitásuk szempontjából. A kutatás az anyanyelv eltérő identitásképző szerepét járja körül a két kisebbség esetében.

BEKK – HOGYAN IS BESZÉLNEK BUDAPESTEN?

Szakmai szervező és levezető: Bodó Csanád (Eötvös Loránd Tudományegyetem)

Kocsis Zsuzsanna – Vargha Fruzsina Sára (Eötvös Loránd Tudományegyetem) BEKK – elméleti és módszertani kérdések Kutatásunk alapkérdése, hogyan válnak a társadalmi kategóriák (pl. hetero- vagy homoszexualitás, etnicitás) a hétköznapi társalgások során megvalósuló társas cselekvések részévé, és hogyan járulnak hozzá a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásához. A társalgások résztvevőinek szempontjait kívánjuk feltárni, feltételezzük, hogy a társalgások során sokszor maguktól értetődőnek tűnő kategóriák (pl. a férfi vagy a nő, a heteroszexuális vagy a magyar kategóriája) a résztvevők társas céljainak függvényében más és más jelentéseket vesznek fel, és ezáltal rámutatnak e kategóriák rögzítetlenségére. A feladat ebben az értelemben az, hogy „elemezzük ezen kategóriák működését, és ne csupán úgy használjuk azokat, ahogy a világban használni szokás“ (Jefferson 2004: 118). A beszéltnyelvi korpuszok építésében fontos szempont a spontaneitás, hogy minél közelebb tudjunk kerülni a beszélők hétköznapi nyelvhasználatához. A szociolingvisztikai kutatások ezt különféle interjútechnikák alkalmazásával, résztvevő megfigyeléseken keresztül igyekeznek elérni. Célunk, hogy új értelmezést adjunk a spontaneitás fogalmának a magyar szociolingvisztikai kutatásokban. A BEKK munkamódszere szerint terepmunkás, interjúvezető jelenléte nélkül rögzítünk spontán társalgásokat, a beszélgetések előzetesen meghatározott tematika nélkül, a résztvevők választásai mentén alakulnak. Előadásunkban részletesen bemutatjuk a kutatás elméleti és módszertani alapvetéseit, kitérünk a korpuszépítés munkamenetére és nehézségeire. Zabolai Margit Eszter (Eötvös Loránd Tudományegyetem) Antiszexista diskurzusok a felsőoktatásban Az oktatás és a gendertudatosság kapcsolatának vizsgálatával, közvetve vagy közvetlenül, Pukánszky Bélától (1996) Deborah Cameronig és Don Kulickig (2003) sokan és sokféle aspektusból foglalkoztak már. A magyarországi felsőoktatásban, a hallgatók által létrehozott, a szexualitás köré szerveződő diskurzusokról azonban eddig nem készült kritikai elemzés. Előadásomban a Budapesti Egyetemi Kollégiumi Korpusz erőszak-sztereotípiák és homofóbia témaköreiben készült interjúin keresztül vizsgálom meg, hogyan teremtődik meg a szexizmus, illetve az antiszexizmus a diskurzusban, az interjúzók és az interjúztatók között. Hipotézisem, hogy a gendertudatosság hiányában az interjút készítők a diskurzus során maguk is újra megteremtik a szexista gyakorlatokat. A vizsgálat nem csak közeli képet ad arról, milyen sémák mentén építik fel az egyetemi hallgatók a szexualitással kapcsolatos diskurzusokat, de rámutat arra is, hogy a szexista gyakorlatok felülírásához elengedhetetlenek a genderelméletekkel kapcsolatos alapvető ismeretek is.

Kresztyankó Annamária (Eötvös Loránd Tudományegyetem) Etnicitáskonstrukciók a fiatalok spontán nyelvi interakcióiban Előadásunkban budapesti egyetemisták spontán társalgásaiban megfigyelt etnicitáskonstrukciókat mutatunk be, különös tekintettel a cigányság mint társadalmi kategória interakciós és társas funkcióira. A vizsgált társalgások kollégiumi szobákban hangoztak el, semmiféle külső instrukció nem irányította a beszélgetések menetét; a kutatás során felhasznált korpusz elsőként ad lehetőséget arra, hogy e konstrukciókat a leendő társadalmi elit spontán társalgásaiban vizsgáljuk. Jelen vizsgálatban az etnicitásra nem mint előre adott tényezőre tekintünk, kiindulópontunk szerint a társalgások résztvevői e kategóriát és jellemzőit közösen hozzák létre. Célunk annak bemutatása, hogy milyen tulajdonságok és sztereotípiák mentén jönnek létre az etnicitás különböző kategóriái az egyetemisták nyelvhasználatában, valamint hogy miképp vesznek részt a spontán társalgásokban elhangzó imitációk ezek létrehozásában. Szabó Gergely (Eötvös Loránd Tudományegyetem) Obszcenitások és megítélésük spontán beszédben és metadiskurzusokban Az obszcenitások kérdése egy keveset kutatott téma a nyelvtudományban. A jelenség kategóriájába olyan nyelvi cselekvések, nyelvhasználati módok tartoznak, amelyek szemérmet sérthetnek, bántóak vagy erőszakosak lehetnek a diskurzus valamely résztvevője számára bizonyos normatív szempontok alapján. Így az obszcenitás nem nyelvi elemek jól megragadható halmaza, hanem a róluk szóló ítéletek lévén jön létre – ez teszi indokolttá a problémakör nyelvi ideológiák szempontjából történő vizsgálatát. Előadásomban azt vizsgálom, hogy a BEKK spontánnyelvi korpuszában azonosítható, obszcenitásokra vonatkozó metanyelvi reflexiók hogyan viszonyulnak a korábbi kutatások és a BEKK interjúanyagában megjelenő nyelvi ideológiákhoz képest. A prezentáció fő témái a standard nyelvideológia, valamint az etnicitás, a műveltség és a nem kategóriái köré szerveződő indexikális jelentések. Célom azt bemutatni, hogy a korpusz hogyan alkalmazható egy adott nyelvi jelenség nyelvideológiai elemzésére, és hogyan kapcsolódik egymáshoz spontaneitás és metadiskurzivitás. Barabás Blanka (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem) Gendersztereotípiák (de)konstruálása a nyelvhasználatban A gendernyelvészeti kutatások első néhány évtizede leginkább a férfi és női nyelvhasználat közötti különbségeket próbálta feltérképezni, ehhez pedig a társadalomban mélyen gyökerező sztereotípiákat emelte be a nyelvészetbe. A korai elméletekhez képest a mai szakirodalom a gender kategóriájára fluid természetű entitásként tekint, továbbá az új nézetek szerint az identitás nem előre meghatározott, hanem az adott diskurzuson belül megalkotott. Kutatásomban a BEKK munkamódszerét alkalmazva Marosvásárhelyen tanuló egyetemisták spontán társalgásait vizsgálom különös tekintettel arra, hogy miként konstruálódik meg, illetve dekonstruálódik az a nyelvi magatartás, amely a gendersztereotípiák mentén körvonalazódik. A felvett beszélgetések elemzése rámutat arra, hogy a megnyilatkozásokat nem lehet gender-specifikus milyenségük alapján értelmezni, hanem sokkal inkább az eltérő attitűdök és a társalgási helyzet összetevőinek dinamikái határozzák meg ezeket.

BEVONÓDÁS, ESÉLYTEREMTÉS, RÉSZTVEVŐ NYELVI TERVEZÉS: A JELESÉLY PROJEKT CÉLJAI, EREDMÉNYEI, INNOVÁCIÓI

Szakmai szervező és levezető: Bartha Csilla (MTA, Nyelvtudományi Intézet/Eötvös Loránd Tudományegyetem)

Társszervező: Bokor Julianna (MTA, Nyelvtudományi Intézet/Eötvös Loránd Tudományegyetem)

Az MTA NyTI Többnyelvűségi Kutatóközpontja 2013 és 2015 között JelEsély: A magyar jelnyelv sztenderdizációjának elméleti és gyakorlati lépései címmel valósította meg azt a nemzetközileg is úttörőnek számító nagyszabású projektet (TÁMOP-5.4.6/B-13/1-2013-0001), melynek célja a magyar jelnyelv tudományos leírása volt a siket gyerekek számára a törvény által is előírt kétnyelvű oktatás megalapozása érdekében. Az országos mintavételre, szociolingvisztikai meggondolásokra épülő munkálat innovatívnak számít módszertanát, a kialakított korpusz méretét, továbbá a multidiszciplináris megközelítést illetően. A szocio-, pszicho- és neurolingvisztika, az elméleti és jelnyelvészet, a nyelvtechnológia kutatói az oktatás, a gyógypedagógia, a jog és az informatika szakembereivel közösen, empirikus, társas nyelvészeti keretben végezték egymásra épülő kutatásaikat, először mozgósítva együttesen kapacitásaikat.

A projekt legfontosabb eredményei között említhető két országos adatgyűjtésen alapuló vizsgálat, egy helyzetfeltáró online nyelvszociológiai és az ennek eredményeire is alapozó nagyszabású szociolingvisztikai terepmunka és kutatás; az így létrehozott jelentős terjedelmű jelnyelvi korpusz s a magyar jelnyelv alapvető grammatikai leírása. Továbbá egy, a jelnyelv regionális változatosságát is tükröző, jel-oldalról is kereshető digitális jelnyelvi szótár, az oktatáshoz szükséges alapszókincs gyűjtése és feldolgozása, oktatási kutatások, nyelvi kompetenciatesztek kidolgozása és felvétele, oktatási segédanyagok létrehozása; a kétnyelvű oktatás, illetve az ehhez szükséges jelnyelvi sztenderdizáció alapjainak kidolgozása.

A projekt kiemelt célja volt, hogy mind a magyar jelnyelv leírását, mind a magyarországi siket közösség nyelvhasználatának, szociológiai helyzetének jellemzését a közösségből érkező terepmunkások segítségével, minél több siket munkatárs bevonásával, s az érintettek kompetenciáját, tapasztalatait és a közösség érdekeit folyamatosan mozgósítva valósítsa meg. A JelEsély-workshop keretében tehát a siket és halló munkatársak kölcsönös bevonódása, egy reflexív, releváns fogalmi és módszertani kereteit belülről létrehozó tanulói közösség által megvalósított kutatás folyamatát és főbb eredményeit két jelnyelvi és négy magyar nyelvű áttekintő prezentációban bemutatva e kutató-tanuló közösség egy alapjaiban új, működő vizsgálati és nyelvi tervezési modellt is kínál.

Szekció-előadások

Andrić Edit – Halupka Rešetar Szabina (Újvidéki Egyetem)

Kontaktushatások a vajdasági magyar regionális köznyelvben

Kulcsszavak: regionális köznyelv, kontaktushatások, interferencia, magyar, szerb

Többnemzetiségű közösségekben a kisebbségi regionális köznyelvek kétirányú fejlődést mutatnak. Egyrészt az anyaországi egyetemes köznyelvben végbemenő változásokat csak bizonyos időeltolódással tudják követni, másrészt hatással van rájuk a társadalmi környezet, a többség nyelvhasználata. A többnemzetiségű, bi- és multilingvális közösségben a nyelvésznek, különösen ha ő is kétnyelvű, kétszeres felelőssége van. Egyrészt hozzáértő, de mégis passzív szemlélőként fel kell tárnia a szinkrón nyelvállapotot, regisztrálnia a változásokat, ugyanakkor szerepet kell vállalnia az igényes, sztenderd nyelvváltozat elsajátíttatásában, a sajátos helyi nyelvváltozat tiszteletben tartásával. Ezenkívül közvetítenie kell a kisebbségi nyelvet és kultúrát a többségi közösség felé.

Dolgozatunkban morfoszintaktikai kontaktusjelenségekkel foglalkozunk a vajdasági magyar diákok nyelvhasználatában. Elsősorban az igevonzatokat, valamint a magyar nyelvre kevésbé jellemző analitikus szerkezeteket vizsgáljuk a magyar 5. és 8. osztályos diákok dolgozatfüzeteiben, hat vajdasági településen. A helységek nemzetiségi összetétele különböző, vannak közöttük még homogénnek mondható magyarlakta helységek, de olyanok is, ahol a magyarok kis számban élnek.

A tanulók ugyanakkor egy attitűdvizsgálati kérdőívet is kitöltöttek, amely segítségével azt szerettük volna megtudni, hogy tudatában vannak-e annak, miben különbözik a vajdasági magyar nyelv az anyaországban beszélt köznyelvtől, és hasznosnak tartják-e a kétnyelvűség jelenségét vagy sem. Az eredmények azt mutatják, hogy a diákok pozitívan viszonyulnak a helyi nyelvváltozathoz, de a mértéktelen szerb szavak használatát az igényes beszédben helytelennek tartják. Ugyanakkor a tanulók nagy része hasznosnak ítéli meg a kétnyelvűség jelenségét.

Arató Mátyás (Eötvös Loránd Tudományegyetem)

A muncsán nyelvváltozat helye a beáson belül – és azon kívül

Kulcsszavak: muncsán, beás, dialektológia, szociolingvisztika, román nyelvjárások

A beások által beszélt nyelvváltozatok csak a legutóbbi évtizedekben kerültek a tudomány fókuszába, ezért az ismereteink hiányosak. A romológiai szakirodalomban hagyományosan – az eredetileg exonímaként használt – muncsán névvel ellátott csoport nyelvére ez még fokozottabban igaz, tekintve hogy Magyarországon gyűjtött korpusz nem állt eddig rendelkezésre.

A muncsánok 1920-ban kezdtek beköltözni Alsószentmártonba, egy Baranya megyei faluba, majd az 1960-as években telepítették őket a környező településekre. A muncsánok ma is főként Alsószentmártonban, az azóta közel homogén etnikai összetételű faluban és annak környékén élnek – a Horvátországban élő egykori rokonaikkal nincs élő kapcsolatuk. Nemcsak eltérő családneveket és toponímiákat használnak, de nyelvváltozatuk hangtana, alaktana és mondattana is élesen elkülöníthető az őket körülvevő, magukat beásként definiáló beszélőkétől, a kölcsönös érthetőség sem feltétlenül valósul meg. Magyarországon a nyelvpolitika a muncsánok által beszélt nyelvi változatra a beás nyelv egy nyelvjárásaként tekint a háromosztatú kategorizáción belül.

Több éve végzek dialektológiai terepmunkát Magyarországon és a szomszédos országokban, az elemzett adatok saját kutatási eredményeim. Előadásomban azt kívánom bemutatni, a muncsánnak tartott beszélők milyen ideológia mentén és milyen nyelvi és nem nyelvi eszközök segítségével jelölik ki saját nyelvváltozatuk helyét, a nyelvpolitika milyen kategorizációs rendszert alkalmaz, milyen viszonyban van a kettő egymással, továbbá két eltérő narratíva esetén mit tehet a nyelvész. Kutatásaim során ugyanis azt tapasztaltam, hogy a csoportok helyi osztályozásai nem ezen fölérendelt beás kategória alcsoportjai közötti viszonyokról tanúskodnak; a muncsánok magukat és a nyelvüket többnyire nem tartják sem beásnak, sem románnak.

Bartha Csilla – Márku Anita – Pachné Heltai Borbála (MTA, Nyelvtudományi Intézet/Eötvös Loránd Tudományegyetem)

Többnyelvű nyelvhasználat identitásépítő gyakorlatai digitális diskurzusokban

Kulcsszavak: digitális nyelvhasználat, többnyelvű közösségek, multimodalitás

A digitális technológia és az internet nem csupán a nyelvhasználat módjait alakítják át, hanem új, multimodális kommunikációs csatornákat és műfajokat is létrehoznak. A „digitális gazdaság” e radikális változásai és a tetemes nemzetközi szakirodalom ellenére a digitális nyelvhasználat szociolingvisztikai megközelítése, különös tekintettel a többnyelvű közösségek vizsgálatára, a magyar nyelvű szakirodalomban kevéssé van jelen (vö. Márku – Bartha 2015 áttekintését).

Noha az internet többnyelvűségre, a különféle kisebbségi nyelvi helyzetekre gyakorolt összetett hatása számos nézőpontból és vizsgálati kontextusba ágyazva közelíthető meg olyan fogalmak mentén, mint pl. a globalizáció, lokalitás, transzlokális identitás, centrum vs. periféria, transznacionalizmus, szuperdiverzitás, tudásgazdaság, autenticitás, részvétel és bevonódás (vö. pl. Cunliffe 2007; Thurlow – Mroczek szerk. 2011), kevesebb figyelem irányul magukra a nyelvhasználókra, illetve a digitális diskurzusra mint folyamatra. A multimodalitás következtében jelentősen megsokszorozódik mindazon szemiotikai eszközök száma, amelyek közül az online társalgások során a nyelvhasználók az aktuális szituációhoz alkalmazkodva válogathatnak. A nyelvhasználati kontextus átalakulása kisebbségi elrendeződésben az egyes nyelvek, nyelvváltozatok szerepeit, valamint a korábban társadalmilag konstruált határvonalait jelentősen átalakítja. A szemiotikai eszközök közötti kreatív váltások (legyen szó nyelvekről, nyelvváltozatokról, regiszterekről, képekről, emotikonokról stb.) ugyanis nemcsak a nyelvi kompetencia függvényében történnek, hanem a multimodalitás, különösen a vizualitás megerősödésével azokban a résztvevők arculat- és identitásépítési munkája is fokozottabban tetten érhető (vö. pl. Leppänen – Peuronen 2012). A közösség egészében, illetve a különféle csoportokban betöltött, betölteni kívánt vagy éppen elutasítandó, valós vagy vélt szerepek konstruálásának eszköztára pedig új stratégiákkal bővül, egyben nagyobb variabilitást is mutat.

Az előadás interdiszciplináris keretben (a szociolingvisztika, az etnográfia, a diskurzuselemzés eszköztárával) egy sokszínű – kárpátaljai, valamint magyarországi többnyelvű közösségekben gyűjtött – internetes korpusz példáin keresztül mutatja be, hogyan válik online közegben a többnyelvű nyelvhasználat a jelentésteremtés és identitásépítés részévé.

Irodalom: Cunliffe, Daniel 2007. Minority Languages and the Internet: New Threats, New Opportunities. In: Cormack, Mike – Hourigan, Niamh szerk., Minority Language

Media. Concepts, Critiques and Case Studies. Clevedon: Multilingual Matters.133–150. Leppänen, Sirpa – Peuronen, Saija 2012. Multilingualism on the internet. In: Martin-Jones, Martin – Blackledge, Adrian – Creese, Angela szerk., The Routledge

Handbook of Multilingualism. London and New York: Routledge. 384–402. Márku, Anita – Bartha, Csilla 2015. Researching the Internet Language Use as a Modern Trend in Applied Linguistics. In: Huszti, Ilona– Lechner, Ilona szerk.,

Modern Trends in Foreign Language Teacing and Applied Linguistics. Beregszász: II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola. 156–167. Thurlow, Crispin – Mroczek, Kristine 2011. szerk., Digital discourse: language in the new media. New York: Oxford University Press.

Bartha Krisztina (Partiumi Keresztény Egyetem)

Nyelvhasználat és nyelvi attitűdök egyetemi hallgatóknál

Kulcsszavak: nyelvhasználat, nyelvi attitűd, presztízs, beszédhelyzet

A kisebbséghez tartozók identitástudatát, a kultúrához és a nyelvhez való viszonyulásukat többen vizsgálták már. Az újabb kutatások azonban aktuális jelenségeket rögzítve segítik az aktív beavatkozást is a nézőpontok, az értékítéletek megváltoztatására. Az anyanyelvhez való kötődés megmutatkozik érzelmi, intellektuális és funkcionális téren, és ha ezek közül bármelyik, esetleg több szempontból is meggyengül, akkor nagyobb az esély az anyanyelv-használat háttérbe szorítására.

A jelen kutatásban olyan elsőéves egyetemistákat vizsgáltunk, akik magyar nyelvű felsőoktatási intézményt választottak továbbtanulás céljából. Célunk az volt, hogy feltérképezzük az ő anyanyelvhasználatukat, nyelvi attitűdjeiket, a magyar és a román nyelvvel szembeni nyitottságukat a nyelvhasználat terén. Feltételezzük, hogy a magyar nyelv iránti attitűdök pozitívak, azonban a magyar nyelv mellett – főként kötetlen vagy baráti közegben – a román nyelv használata is jellemző a hallgatók körében.

Az eredményeink a hipotéziseket igazolják. A hallgatók jellemzően pozitív érzelmi attitűdöket fejeztek ki a magyar nyelvvel szemben, ugyanakkor negatívan viszonyulnak a nyelv presztízséhez kisebbségi helyzetben. Sokan használják a formális és informális beszédhelyzetek egy részében (pl. szabadidős tevékenységeikben és baráti körükben) a román nyelvet.

Belényi Emese-Hajnalka (Partiumi Keresztény Egyetem)

Nyelvhasználat, nyelvi identitás és közösségi inklúzió kisebbségi helyzetben élő siket személyeknél. Kutatás a nagyváradi siket közösség magyar tagjai

körében

Kulcsszavak: nyelvhasználat, nyelvi identitás, nagyváradi magyar siketek, jelnyelv, többnyelvűség, nyelvi marginalitás

Az etnikai-nemzeti kisebbségi helyzetben élő siket személyek olyan társadalmi csoportot alkotnak, amelynek tagjainál a nyelvi-kulturális gyökerű többszörös kirekesztettség helyzete áll fenn. Sajátos a helyzetük egyrészt abban az értelemben, hogy – a nemzeti többséghez tartozó román sorstársaikkal együtt – elsődlegesen a jelnyelvet, annak különféle nemzeti változatait, nyelvjárásait – használó különálló kulturális közösséget, speciális kommunikációs és tanulási szükségletekkel rendelkező társadalmi csoportot alkotnak. Másrészt származásuk, családi nevelési környezetük, esetenként pedig iskolai nyelvi-kulturális szocializációjuk révén is a Romániában kisebbségi helyzetben élő magyar nemzeti közösséghez tartoznak. Kutatásunk során a Bihar megyei (romániai) magyar siketek szocializációs körülményeit és folyamatát, valamint családalapítási opcióikat vizsgáltuk, különös tekintettel közösségi és családi nyelvhasználat, kommunikációs kultúra, etnikai-nemzeti és nyelvi identitás kapcsolatára.

A többszörös kisebbségi helyzetben élő romániai magyar siketek társadalmi életfolyamatai nagymértékben előre meghatározottak, lehetséges karrierútjaik pedig rendkívül behatároltak. Ugyanakkor viszont nyelvi és nemzeti identitásuk strukturálódását számos differenciáló tényező is befolyásolja. Életútjuk több pontján ők vagy szüleik olyan döntési helyzetekbe kerülnek, amikor választaniuk kell (iskolát, házastársat, lakóhelyet, siket-közösséget), s ezek a választások egyaránt jelentős hatással lehetnek anyanyelvi és siketkultúra-identitásuk alakulására. Fontos befolyásoló tényező lehet többek között az, hogy a megkérdezett szülei hallók vagy siketek, házastársa magyar vagy román, speciális vagy mainstream oktatásba járt-e, házastársa és ő maga hasonló vagy különböző feltételek közt/életszakaszban ismerkedett meg a jelnyelvvel, siket-kultúrával, milyen etnikai összetételű a lakóhely, ahol él, illetve a siket-közösség(ek), ahová tartozik.

Ezeknek az identitással kapcsolatos döntéseket befolyásoló differenciáló tényezőknek a tipológiai kutatása, a mögöttük álló magyarázó tényezők feltárása és értelmezése képezi kutatásunk központi célját. Kutatómunkánk folyamán egyaránt használtunk kvantitatív és kvalitatív módszereket. Kérdőíves felmérésünk során a Bihar megyei siket közösség magyar tagjai és (a vegyes házasságban élők esetében) román házastársaik körében gyűjtöttünk információkat. A kutatási mintába 111 személy került be, ezek közül 89 magyar identitású, 22-en pedig a vegyes házasságban élő magyar nemzetiségű személyek román házastársai. A kérdőíves felmérés kutatási mintájába bekerült személyek közül tipológiai differenciáló tényezők alapján kiválasztott alanyokkal strukturált interjúkat készítettünk, amelyek során arra törekedtünk, hogy feltárjuk a személyes életutat alakító döntések mélyebb mozgatórugóit, motivációit, az egyén életében bekövetkezett kulcsesemények, történések szubjektív megélésének módját, valamint az identitás alakulásában játszott szerepüket. Az interjúk révén nyert információk összekapcsolásával két vagy három nemzedék életútját nyomon követő családi esettanulmányok is készültek, annak érdekében, hogy nagyobb időtávlatban is nyomon követhessük az identitás családon belüli átadásának folyamatát, egyrészt a családra ható külső tényezők, másrészt pedig a belső hatások, változások szerepére fókuszálva.

Kutatási eredményeink arra utalnak, hogy magyar nyelvi-jelnyelvi és kulturális identitással rendelkező, halló magyar családból származó siket személyek esetében a magyar identitás összefonódik és egységes egészet alkot a siketkultúra jellemzőivel és a siket közösséghez tartozás tudatával. Ez utóbbinak meghatározó szerepe van, mind a siketkultúra, mind pedig az ezen belüli identitásbeli sajátosságok megélési módozatainak tekintetében. Az etnikailag heterogén siketközösség benső élete sokrétű és összetett. Olyan alcsoportokból tevődik össze, amelyekhez a siketek értékrendjüknek és érdeklődési körüknek megfelelően csatlakoznak. Ilyen értelemben Nagyváradon nagyon erős kohéziós ereje van például a siket baptista gyülekezetnek, a siket sportklubnak, valamint a siketek helyi egyesületének. Ezekben a közösségekben jelnyelven élik meg és fejezik ki önmagukat. Ez kulturális hovatartozásuk alapköve. A siketkultúrának lényegi összetevői a sorsközösség, sajátos életmódjuk megélésének közös élményei, az elvárások, vágyak hasonló nívója, a hasonló megküzdési módszerek. Ugyanakkor a siket közösségre jellemző formai

alkotóelemek a jelnyelv mint kommunikációs megnyilvánulás, a jelnyelv használatának lehetőségéből eredő otthonosságérzet, a hangok mellőzése és a képi látásmód maximális átélése.

Az előbbiekben vázolt keretben a magyar orális nyelvi-jelnyelvi és kulturális identitás fontosságát, súlyát a halló magyar családból származó személyek esetében több tényező is befolyásolhatja. Ezek közül a leglényegesebbek a származási családi környezet és a felnőttkorban is továbbélő kapcsolat a szülőkkel és a rokonsággal, a magyar siketiskolában kapott nevelés, magyar házastárs választása és a magyar nyelvű/jelnyelvű kommunikáció fenntartása a családi környezetben, valamint a siket közösségen belüli magyar (jelnyelvi+orális) kommunikációs lehetőségek. Jelentős viszont a magyar nyelvű képzésben nem részesült és/vagy vegyes házasságban élő siketek aránya, ami kedvezőtlenül befolyásolja a magyar anyanyelvi – nemzeti identitás családon belüli megélését és továbbadását. A közösségi magyar jelnyelvhasználat/orális nyelvhasználat lehetőségei szintén igen korlátozottak, mivel az etnikailag vegyes siket közösségekben általában a román jelnyelv az, amit mindenki ismer, így – bár a kommunikáció során előfordulnak magyar jelnyelvi kifejezések is – alapvetően román jelnyelven kommunikálnak egymással a közösség magyar és román tagjai.

Vizsgálati csoportunk tagjai - számbeli hátrányuk, kommunikációs másságuk, kiszolgáltatott anyagi és társadalmi helyzetük, nemzeti kisebbségi státusuk, identitásbeli sérülékenységük, valamint a sajátos nyelvi-kulturális igényeiknek megfelelni hivatott intézményrendszer nagyfokú hiányossága miatt - nagymértékben ki vannak tehát téve a nyelvi-kulturális asszimilációs nyomásnak, az etnikai-nemzeti identitásvesztés folyamatának, amelynek végkifejlete sok esetben a román többségi siket közösség belső életében való fokozatos „feloldódásukban”, kulturális-nyelvi „hasonulásukban” mutatkozik meg. A tanulmányozott közösség helyzetéből és valós szükségleteiből kiindulva a megoldáskeresésnek éppen ezért a társadalmi inklúzió eszmerendszerének olyan értelmezésére kell épülnie, amely a kölcsönös be- és elfogadást, az „egyenrangú és egyformán értékes sokfélék” egymás gazdagítását tekinti a nyelvi-kulturális marginalitás és társadalmi kirekesztettség elleni hatékony küzdelem egyetlen járható útjának.

Benő Attila (Babeș–Bolyai Tudományegyetem)

Portás vagy kapus? Egy regionális norma a szociális változók kontextusában

Kulcsszavak: regionális norma, lexikális változó, társadalmi változó, kétnyelvűség

2009-ben a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (http://ispmn.gov.ro/hu/) reprezentatív mintán szociológiai és szociolingvisztikai kérdőíves felmérést végzett a romániai magyarok körében Demográfia, rétegződés, nyelvhasználat címen. A közel 4000 erdélyi magyar adatközlőt kikérdező kutatás olyan felmérés, amelynek adatai szociológiai értelemben megbízhatóak. A felmérés kérdőívében szerepelt a következő kérdés: 124. Az alábbi mondatpárok közül válassza ki azt, amelyiket természetesebbnek érzi!

1. Be akartam menni a bankba, de a portás nem engedett be. 2. Be akartam menni a bankba, de a kapus nem engedett be.

A vizsgált lexikai változó (portás/kapus) megoszlása regionális jellegű. Magyarországon inkább a portás a preferált alak, Erdélyben pedig a kapus. A kétnyelvűségi helyzet, az államnyelvi dominancia összetett helyzetet teremt, mivel a román nyelvű lexikai ekvivalens (portar) a magyarországi szóalakhoz áll közel hangalakilag, és ennek hatása lehet a román domináns beszélők esetében. Ugyanakkor a jelenség, a „magyarosabb” forma preferálása érintkezik a hiperpurizmus jelenségével is. Előadásomban a vizsgált lexikai jelenséget a szociális változók szerint értelmezem a szignifikáns összefüggést mutató változók alapján: az anyanyelvi beszélők regionális koncentráltsága (tömbhelyzet, szórványhelyzet, átmeneti régiók), iskolázottság, tannyelv, önértékelése alapuló nyelvtudás, felekezeti hovatartozás. A vizsgált jelenség tanulságai túlmutatnak egyetlen nyelvi változó kérdéskörén, és bizonyos mértékű általánosításokat tesznek lehetővé a regionális normatudatra és a nyelvi dominancia érvényesülésére nézve.

Beregszászi Anikó (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola)

A regionális nyelvváltozatok a magyarnyelv-tankönyvekben Kárpátalján „Húsz év múlva”

Kulcsszavak: oktatás, nyelvváltozatok, Kárpátalja

Előadásomban arra keresem a választ, hogy vajon oly nehezen változik-e az anyanyelvi nevelés szemlélete a kárpátaljai magyar tannyelvű iskolákban „Mint a Montblanc csúcsán a jég, / Minek nem árt se nap, se szél”, vagy mára már megfelelően tárgyalják iskoláinkban a magyar nyelv regionális változatait.

Két évtizeddel ezelőtt, 1996-ban készítettük el a kárpátaljai magyarnyelv-tankönyvek elemzését, amelyben megállapítottuk: iskoláink a nyelvi stigmatizációt éltetik, az egynormájú szemléletet közvetítik, a regionális nyelvváltozatokról alig esik szó bennük, s ha mégis, akkor negatív színben tüntetik fel őket (Beregszászi–Csernicskó 1996). Azóta eltelt húsz év, sok minden megváltozott (erről lásd pl. Beregszászi 2012). 2016-ben megismételt elemzésünkből kiderül, mi és mennyi változott a két évtized alatt. Megvizsgáljuk, hogyan jelenik meg az iskolai oktatásban a nyelvi változatosság, miként értékelik a tantervek, tankönyvek a regionális nyelvváltozatokat, a tradicionális nyelvjárásokat, a helyi kontaktusváltozatokat. Irodalom: Beregszászi Anikó és Csernicskó István 1996. A magyar nyelv változatai és stílusrétegei a kárpátaljai magyar nyelvtankönyvekben. In: Csernicskó István és Váradi Tamás

szerk., Kisebbségi magyar iskolai nyelvhasználat. Budapest: Tinta Könyvkiadó és Kiadványszerkesztő Bt. 29–38. Beregszászi Anikó 2012. A lehetetlent lehetni. Tantárgy-pedagógiai útmutató és feladatgyűjtemény az anyanyelv oktatásához a kárpátaljai magyar iskolák 5–9. osztályában. Budapest:

Tinta Könyvkiadó.

Berente Anikó (Szegedi Tudományegyetem)

Nyelvi javításokhoz kapcsolódó attitűdök két általános iskola pedagógusainak körében

Kulcsszavak: javítás, nyelvi attitűd, nyelvjárás, pedagógusok

A gyermekek körében előforduló, beszédre vonatkozó javítások nagyban függhetnek attól, hogy az iskolában milyen módon zajlik a szóbeli javítás, illetve egy-egy nyelvi elem változataihoz kapcsolódóan hogyan jelennek meg az attitűdök. Ezért a vizsgálatomban azt a célt tűztem ki, hogy megállapítsam: milyen gondolatokat fogalmaznak meg két községi általános iskola pedagógusai a nyelvi javításokat, a saját gyermekkori tapasztalataikat, valamint összességében az előzőekhez kapcsolódó érzéseiket illetően. Az előadás során be szeretném mutatni, hogy milyen típusú nyelvi ideológiák fedezhetőek fel a kutatás anyagában, adataimat tehát eszerint kívánom rendszerezni. Utalni szeretnék továbbá a téma úttörő kutatójának, Szabó Tamás Péternek az eredményeire is.

A vizsgálat nyelvjárási szempontból is érdekes, hiszen az egyik általános iskola egy Kecskemét melletti, kb. 2700 fős, míg a másik egy Szeged melletti, kb. 4900 lelkes községben található. Mindkét település érintett nyelvjárási szempontból, hiszen a kiválasztott falvakban az ö-ző nyelvjárás jegyei bukkannak föl. A községek a dél-alföldi nyelvjárási régióba tartoznak, további tagolás szerint pedig a kecskeméti régió a kiskunsági csoporthoz, míg a szegedi régió a Szeged környéki csoporthoz. Így nem elhanyagolható az sem, hogy milyen megállapításokat tesznek a pedagógusok a nyelvjárásra vonatkozóan, illetve hogy milyen tapasztalataik vannak esetleges saját nyelvjárásukat illetően, valamint ha máshonnan érkeztek, milyen élményeik vannak az új nyelvi közeggel kapcsolatban. Így a nyelvjárásra vonatkozó javításokra is fény derülhet a nyelvhelyességre vonatkozó kiigazítások mellett.

A pedagógusok többségével két kérdőívet töltetek ki: az elsőben a szociológiai adataikra, míg a másodikban magukra a javításokra, attitűdökre kérdezek rá. A magyartanárokkal körülbelül egy órás interjú készül, melynek során hasonló jellegű kérdéseket teszek fel, mint a kérdőívekben. A kutatás közben jegyzetelem a terepmunkás megfigyeléseimet és a fölmerülő nehézségeket is, melyek jól kiegészíthetik a kapott eredményeket. Előadásomban ezeket az adatokat kívánom bemutatni.

Biró Enikő (Babeș–Bolyai Tudományegyetem)

Languages, schoolscape varieties in minority setting

Kulcsszavak: schoolscape, dominant bilinguals, foreign and second language learning, hidden curriculum

The aim of the present paper is to explore languages and language varieties in education in a Hungarian minority setting. In the first part of my paper I try to present a qualitative approach to the linguistic landscape of schools in Sepsiszentgyörgy/Sfântu Gheorghe. Beyond the simple representations of languages in education we may trace more or less hidden curriculum details of foreign and second language teaching (English/German, Romanian) within a Hungarian-Romanian dominant bilingual setting. My aim is to describe the visual manifestations of the differences and similarities between the languages taught to minority children by focusing on the agents of the schoolscape. The qualitative research is based on interview analyses and the analysis of the displays related to language teaching. I conclude that the top-down and bottom-up language policies and ideologies influence the process of language teaching, enrich or impoverish this process with the hidden curriculum. References: Brown, Kara D. 2012. The linguistic landscape of educational spaces: Language revitalization and schools in southeastern Estonia. In: H. Marten, D. Gorter & L. van

Mensel (eds.): Linguistic landscapes and minority languages. New York: Palgrave, 281–298.

Both Csaba Attila (Babeș–Bolyai Tudományegyetem)

Hangtani izoglosszák a székelyföldi nyelvjárásokban

Kulcsszavak: Székelyföld, nyelvjárás, adatfeldolgozás, digitalizálás

A 2015/2016-os tanévben a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszékén ismét aktuálissá vált a közel ötven éve felgyűjtött székelyföldi nyelvjárási anyag feldolgozása, digitalizálása. Az eddigiekben az adattár kis hányada került megjelentetésre a Székely nyelvföldrajzi szótárban (Gálffy–Márton 1987), így most, a Bihalbocs (ld. Vékás 2007: 289–293) szoftver segítségével folytatódik az anyag feldolgozása. Az említett számítógépes nyelvföldrajzi program lehetőséget teremt a digitalizált adatok módszeres feldolgozására, azoknak a kutatópontok szerinti térképre vetítésére.

Az ismert dialektológiai munkák és tankönyvek (ld. Kiss 2003) a székelyföldi nyelvjárásokat ugyan elkülönítik nagyobb tájegységek szerinti csoportokra, azonban a kisebb régiókban részletesebb vizsgálatokra alapuló szakmunkák mindeddig nem tárgyalták az elkülönülő nyelvjárási jellemzőket, amilyenek például a hangtani jelenségen alapuló izoglosszák.

Előadásunkban bemutatjuk az adatfeldolgozás állapotát, valamint a már feldolgozott nyelvjárási anyagok alapján azt mutatjuk be, hogy milyen vonalak mentén határozhatók meg izoglosszák hangtani jelenségek tekintetében. Arra fogunk kitérni, hogy a háromszéki régió hogyan osztódik kisebb nyelvjáráscsoportokra, például a nyitottabban vagy zártabban ejtett magánhangzók, vagy a diftongizálás jelensége szerinti megoszlásban. Irodalom: Gálffy Mózes - Márton Gyula (szerk.) 1987. Székely nyelvföldrajzi szótár. Akadémiai Kiadó, Bukarest. Kiss Jenő (szerk.) 2003. Magyar dialektológia. Osiris Kiadó, Budapest. Vékás Domokos 2007. Számítógépes dialektológia. In: Guttman Miklós – Molnár Zoltán (szerk.) V. Dialektológiai Szimpozion. Szombathely, 289–293.

Csernicskó István (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola)

Kárpátalja szláv regionális változatai a 21. században: a szeparatizmus szimbólumai vagy konvertálható erőforrás?

Kulcsszavak: Kárpátalja, ruszin nyelv, globalizáció, nyelvjárások értéke

A globalizáció általános tendenciái nemcsak negatív, hanem pozitív hatással is lehetnek a centrumoktól távoli, periférikus régiókban beszélt nyelvekre és dialektusokra, hiszen általuk a regionális kultúra és a helyi közösség „egzotikus” megkülönböztető jegyei azonosítható, illetve anyagiakban is kifejezhető erőforrássá konvertálhatók. Előadásomban ezt mutatom be Kárpátalja regionális szláv nyelvváltozatainak példája révén.

Kárpátalja gazdasága számára a turizmus kitörési pont. A Kárpátok télen a síelésre, nyáron túrázásra nyújtanak lehetőséget, a síkvidéki területeken sorra jönnek létre a termálvizes fürdők. Az Európai Unió négy tagállamának közvetlen közelsége, az itt élő nemzetiségek kulturális emlékei egzotikussá teszik a vidéket az Ukrajna belső vidékeiről érkező turisták számára. A régió turisztikai vonzerejének növelésében jelentős szerep jut a helyi értékek felmutatásának. Ezek között a polietnikus környezet hatását mutató helyi konyha, a romantikus hegyvidék és a termálfürdők mellett ott van a sztenderd ukrántól eltérő, kontaktuselemeket tartalmazó regionális szláv dialektus is.

Miután 2014 márciusában Ukrajna elveszítette legkedveltebb nyári üdülőhelyét, a Krím-félszigetet, Kárpátalja turisztikai vonzereje tovább nő. Akár az ukrán sztenderd dialektus alá tartozónak, akár az ukrántól különálló ruszin nyelvnek tekintjük ezeket a nyelvváltozatokat, a regionális értékek felértékelődésével ezek presztízse is egyre nagyobb. Azzal pedig, hogy egyre gyakrabban találkozhatunk a regionális nyelvi elemekkel a nyilvános térben látható feliratokon, a szépirodalomban, a könnyűzenében, az internetes portálokon és az üzleti célú reklámokban, a regionális változatok funkcióbővülése megy végbe. Megfigyelhetjük, hogyan terjednek a rendszerint a régmúlttal és a vidékies élettel asszociálódó tradicionális nyelvváltozatok a fiatalok által jól ismert modern kommunikációs térben, és hogy miként válnak termékké.

Danczi Annamária (Eötvös Loránd Tudományegyetem)

A pedagógusok nyelvjárási attitűdje határon túli közegben

Kulcsszavak: nyelvjárás, határon túli, pedagóguskutatás, anyanyelvi nevelés, kérdőíves vizsgálat

A magyar anyanyelvű gyermekeknek több mint fele nyelvjárási környezetből, nyelvjárási háttérrel kerül az iskolapadba. Ezáltal fontos szerepük van a diákok nyelvhasználatát befolyásoló tanároknak abban, hogy milyen lesz később a gyerekek nyelvjáráshoz és köznyelvhez való viszonyulása, illetőleg meghatározó az is, hogy az iskola, az anyanyelvoktatás milyen hatással van a gyerekek nyelvjárási beszédére, változására.

5 éve vizsgálom határon túli környezetben a nyelvjárások hatását az anyanyelvi nevelésre, a pedagógusok és a diákok nyelvjárási attitűdjét, a pedagógusok hatását a diákok nyelvi tudatosságára, a doktori kutatásom témája is ez, illetve több tanulmányom jelent meg. Jelen kutatás gerincét egy, a pedagógusok számára összeállított kérdőív eredményei és a pedagógusokkal elvégzett irányított beszélgetések szövegkorpuszai adják. A vizsgálatban határon túli pedagógusok vesznek részt, akik Szlovákiában tanítanak magyar tanítási nyelvű általános és középiskolákban. Nemcsak magyartanárok, hanem más szaktanárok is bővítik az adatközlők sorát. A kérdőív kérdései a nyelvi, nyelvhasználati attitűdre vonatkoznak, ezen kívül arra, hogyan látják a nyelvjárásban beszélő tanulóik helyzetét. Az eddigi kutatásokból és eredményekből kiindulva feltételezem, hogy a pedagógusok többsége nyelvjárásban vagy regionális köznyelven beszél, pozitívan áll saját nyelvjárásához, és elfogadja a tanulók nyelvjárási beszédét is. A kérdőívekből nyert adatok és eredmények bemutatása után kitérek a szlovákiai magyar nyelvtankönyvek témához kapcsolódó fejezeteire, a feladattípusokra.

A nyelvtantanítás módszerei, ezen belül pedig a nyelvjárások, a regionális köznyelv és a köznyelv kapcsolatának megvilágítása nagymértékben a magyartanártól függ. Az ő kezében van a nyelvjáráshoz való viszony kialakítása is. Az előadás valós problémákra próbál meg rávilágítani, a kutatás felméri a jelenlegi helyzetet Dél-Szlovákia különböző iskoláiban, iskolatípusaiban, és megpróbál megoldási javaslatokat tenni.

Dudics Lakatos Katalin (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola)

A nyelvjárások megítélésének alakulása kárpátaljai magyar iskolások körében (2006–2016)

Kulcsszavak: nyelvjárási attitűd, hozzáadó szemlélet

A nem köznyelvi változatok alacsony presztízsét magyar nyelvterületen számos felmérés bizonyította az elmúlt években. 2006 és 2008 között Kárpátalja 46 oktatási intézményében végeztem kérdőíves gyűjtést a fiatalok különböző nyelvekhez, nyelvváltozatokhoz való viszonyulása kapcsán. Az 1490 fiatal válaszai azt bizonyították, hogy a nyelvjárásokhoz, beszélőikhez egyfajta elnéző jóindulattal, lekicsinylően viszonyulnak. Egyáltalán nem érzik magukénak, nem vállalják ezt a változatot: igyekeznek elhatárolódni tőle, hiszen érzik azt a társadalmi stigmát, ami a „nyelvjárás”, „tájszólás” kifejezésekhez kapcsolódik. Saját bevallásuknak ellentmondanak azok az eredmények, melyek a köznyelvi normatudatuk vizsgálatakor születtek. Az adatközlők nagy része írásban, iskolai tanórán, egy nyelvhasználati kérdőív kitöltése közben nagy arányban fogadott el, produkált, választott a magyar köznyelv normáinak nem megfelelő nyelvi kifejezést. Ez is a korábbi, felcserélő anyanyelv-oktatási szemlélet eredménytelenségét támasztja alá.

2005-től kezdve Kárpátalján is a modern, hozzáadó módszereket alapul véve oktatják a magyar nyelvet. Elméletileg. Azt azonban tudjuk, hogy az útmutató gyakorlatban való sikeres, eredményes alkalmazásához teljes szemléletváltásra van szükség, ehhez pedig idő kell. Előadásomban arra kívánok választ kapni, hogy az elmúlt 10 év alatt, 11 évvel az új tanterv életbe lépése után felfedezhető-e, s ha igen, milyen irányú változás a kárpátaljai magyar iskolások nyelvjárási attitűdjében. Célom elérése érdekében a korábbi kérdőívet alapul véve kérdezem (reprezentativitásra törekedve) a kiválasztott csoportot nyelvekről, nyelvjárásokról, anyanyelvváltozatukról. Újra.

Erdély Judit (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem)

„Tanárnőnek tisztelettel jelentem.” Kapcsolati nyelvi formák az iskolai kommunikációban

Kulcsszavak: beszédhelyzet, köszönések, megszólítások, fatikus, iskola, tanár, diák

A kapcsolati nyelvi elemek a tartalmi, referenciális közlést megelőző, azt keretbe foglaló, annak megvalósulását elősegítő, vagyis a nyelvi interakcióban a kapcsolat megvalósulásában szerepet játszó alakzatok. Társadalmi és kapcsolatjelölő értékük folytán illeszkednek azok sokféleséghez, jelezve a társadalomban és az emberi kapcsolatokban, s ezzel összefüggésben a nyelvhasználatban zajló változásokat. A társadalmi változások érzékeny műszerei, jelzik az adott korszak interperszonális, társadalmi viszonyrendszerét, a nyelvi szokásrendet, nyelvi divatot, a társadalomban végbement szociális változásokat, az adott társadalom hatalmi hierarchiájából adódó szerepeket és az egyes szerepekhez való viszonyulást. A nyelvi változás talán ezen a területen mutatkozik a leggyorsabban és leglátványosabban, szociokulturális szerepviszonyok változásával változik az egyes köszönési, megszólítási formák preferáltsága.

Az iskolai fatikus nyelvhasználatra jellemző, hogy mind a köszönések, mind pedig a megszólítások aszimmetriája jelöli azt a hierarchiát, mely a tanintézményben a diák–tanár viszonylatokat jellemzi, és a szimmetriát, amely a diákok egymás közötti kapcsolatrelációiban megnyilvánul, kortól függetlenül. A diákok egymás közötti kapcsolati szokásait pedig a referenciacsoport elvárásai, a csoportba tartozás igénye és a csoporton belüli normák irányítják.

A dolgozat egy friss iskolai felmérés eredményét mutatja be összehasonlító elemzéssel. A kiindulási alapot egy 2006-os vizsgálat jelenti, amikor kérdőíves kikérdezéssel, résztvevő megfigyeléssel, valamint interjúkkal nyert adatok alapján készült egy szociolingvisztikai leírás a témában. Az adatgyűjtés egy székelyföldi középiskolában, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceumban készült. A vizsgálat kiterjed a diákság körében használt szóbeli, „face to face” beszédhelyzetek és az internetes kapcsolatteremtési szokások verbális aspektusaira is.

Fancsaly Éva (Pécsi Tudományegyetem)

A szorosabb kapcsolatra utaló lexémák vonzatosságának változása a mai magyar nyelvben

Kulcsszavak: élőnyelvi kutatás, vonzat, valencia

A Magyarországgal szomszédos államokban élő magyarok nyelvészeti kutatása 1995-ben kezdődött. E kutatások eredményeképp a kárpátaljai, a vajdasági, a szlovákiai, romániai, az ausztriai és a szlovéniai magyarok vizsgálata és ezen adatok publikálása megtörtént. A horvátországi magyarok vizsgálata 2013–15 között történt meg.

A magyar kontrolladatokat 1996-ban (Pest, Győr-Sopron-Moson és Csongrád megyében) és 2014-ben (Baranya megyében) gyűjtötték. A két magyarországi minta összehasonlítása során lényeges eltérés a K_534-es feladatnál volt.

(K_534. Jónak tartja-e a következő mondatokat? Az ilyen dolgokat mindig a barátokkal beszélem meg, felnőtt emberekkel soha. 1) jónak tartom, 2) rossznak tartom, jobb így:) Míg az 1996-os mintában csupán a válaszadók 8,5%-a tartotta jónak a mondatot, addig a 2014-es vizsgálatnál már 93,5%-a. Ugyanígy megfordult az arány a Kárpát-medencei és a horvátországi minta összehasonlításánál is. A K_534-es feladatnál lévő változás nem a számbeli egyeztetésnél történt (a birtoktöbbesítő jel helyett a névszó többesjele jelenik meg a szón), hanem a barát

lexéma szemantikai valenciája változott meg. E lexémának, miként néhány szorosabb kapcsolatra utaló lexémának is (rokoni kapcsolatok: anya, apa, testvér), jelentéstani vonzata a birtokos jelző. Ez a jelentéstani vonzatosság változhatott meg, a barát kikerült/kikerülőben lehet a szorosabb kötöttséget kívánó lexémák köréből, a szó jelentése ma inkább ’haver’ lehet, nem ’hozzánk közel álló egyén’.

Előadásomban első részében egy rövid nyelvtörténeti bevezetésben elemzem azokat a lexémákat, melyeknek jelentéstani vonzata a birtokos személyjel. Megvizsgálom azokat a szavakat is, melyeknél a birtokos személyjel vonzat már rögzült, a szó szótári alakjában is megjelenik (anya, apa, zúza).

Előadásom második felében a K_534-es feladattal kapcsolatos az alábbi kérdésekre keresem a választ: 1. Az egész magyar nyelvterületen van-e ilyen folyamatban levő változás, vagy csak Baranya megyében? 2. A változás független-e a KOR, NEM, ISKOLÁZOTTSÁG változóktól? 3. Megfigyelhető-e ez a változás a többi, szorosabb kapcsolatra utaló lexémánál is?

Fazakas Emese (Babeș–Bolyai Tudományegyetem)

Kalandozások a konyhában – ételek és alapanyagok megnevezései Magyarországon és a külső régiókban

Kulcsszavak: regionális nyelvhasználat, köznyelv, kognitív nyelvészet, diakrónia

A különböző ételeket és alapanyagokat sokszor eltérően nevezik meg a magyarországi és a külső régiókban élők. Előadásomban arra keresem a választ, hogy mi lehet az elnevezések alapja, mi az a szempont, ami alapján nevezzük pl. Erdélyben vöröshagymának azt, amit Magyarországon lilának hívnak. Előadásomban elsősorban a regionális különbségekkel foglalkozom, azonban a témát nemcsak szinkrón, hanem diakrón szempontból is bemutatom. Ugyanakkor nem térek ki a kimondottan tájszavakra sem, példáimat a regionális köznyelvből merítem.

Fazakas Noémi (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem)

Nyelvjárások fordítása és tolmácsolása

Kulcsszavak: fordítás és tolmácsolás, nyelvjárások fordítása, kisebbségi nyelvhasználat, nyelvi attitűdök, fordítási stratégiák

A fordítók és tolmácsok képzésében az egyik legnagyobb kihívást a nyelvjárások fordítása és tolmácsolása jelenti. A hallgatók és gyakorló fordítók számos esetben szembesülnek azzal a kérdéssel, hogy nyelvjárást hogyan fordítsanak: sztenderdre-e, illetve ha nem, milyen nyelvváltozatnak feleltessék meg a forrásnyelvi szöveget. Míg az elsősorban idegen nyelvű szakirodalom főleg irodalmi művek kapcsán vizsgálja a dialektusok fordítását, az egyre inkább terjedő filmfordítási és filmfeliratozási feladatok során, illetve a tolmácsolási gyakorlatban is fontos kérdés, hogy mik a forrásnyelvi nem-sztenderd szöveg magyarra való átültetésének lehetőségei.

A vizsgálatot erdélyi magyar fordító és tolmács szakos hallgatók, illetve gyakorló fordítók és tolmácsok körében végeztem el. Kutatásom célja azoknak az attitűdöknek a feltérképezése, amelyeket a válaszadók a magyar és idegen nyelvű dialektusokkal szemben megfogalmaznak, illetve azoknak a stratégiáknak az azonosítása, amelyeket – tudatosan vagy kevésbé tudatosan –a nyelvjárások fordításában és tolmácsolásában alkalmaznak.

Gazdag Vilmos (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola)

A kelet-ukrajnai konfliktus nyelvi hozadékai a kárpátaljai magyar nyelvhasználatban

Kulcsszavak: Kárpátalja magyarok, nyelvhasználat, kelet-ukrajnai konfliktus, államnyelvi hatás

Az elmúlt évek során Ukrajna az országban zajló események miatt többször is a figyelem középpontjába került. A 2013 őszén kezdődött lakossági tüntetések a kormány intézkedései következtében véres összecsapásokba torkollottak. A fokozott fenyegetettség hatására 2014. február 22-én Viktor Janukovics államelnök elmenekült az országból, az újonnan létrejövő ideiglenes kormány pedig már másnap jogszabályt fogadott el a hatályos nyelvtörvény eltörléséről, s bár az nem lépett hatályba, de az oroszországi reakciók, illetve a Krím-félsziget annektálása a napjainkban is zajló kelet-ukrajnai háborús helyzet kialakulásához vezettek. A konfliktus kirobbanásának nyelvpolitikai okairól gazdag szakirodalommal rendelkezünk (lásd pl. Csernicskó 2016, 2015, Csernicskó–Fedinec 2015 stb.).

A fegyveres konfliktus, illetve a helyzet rendezése érdekében a magukat független népköztársaságként kikiáltó kelet-ukrajnai népköztársaságokkal és az orosz agresszióval szemben az ukrán vezetés által tett válaszlépések hatása a nyelvhasználati színtereken is megmutatkozik: új fogalmak és új elnevezések kerülnek be a mindennapi szóhasználatba. A Petro Porosenko által 2015. május 15-én aláírt négy törvényből álló ún. „dekommunizációs” törvénycsomag pedig számos olyan település, utca és tér átnevezését írja elő, melyek ez idáig a kommunista hatalomhoz köthető neveket viseltek.

A határon túli magyar kisebbségek nyelvhasználatára mindig is fokozott intenzitással hatottak az adott országok államnyelvei. Ez természetesen érvényes a kárpátaljai magyarokra vonatkozóan is. Az itt élő magyarok annyiban azonban mégis eltérnek más határon túli régiókban elő kisebbségi sorstársaiktól, hogy az elmúlt évszázad során nekik többször is meg kellett birkózniuk az ország- és államnyelvváltásokból fakadó nehézségekkel (lásd pl. Csernicskó 2013).

Az egykori Szovjetunió és a jelenkori Ukrajna államnyelve (azaz az orosz és az ukrán nyelv) komoly hatást gyakorol(t) a magyar lakosság anyanyelvi kommunikációjára, mely az államnyelvi kontaktuselemek (orosz és ukrán kölcsönszavak) nagyszámú meghonosodásával (pl. Kótyuk 2007, Gazdag 2010 stb.), a szláv hagyományokhoz igazodó névhasználattal (pl. Csernicskó 1997), a különböző típusú kódváltások (pl. Márku 2013) használatával igazolható. E hatás a nyelvhasználat minden színterén kimutatható, de legnagyobb mértékben természetesen a formális nyelvhasználati színtereken mutatkozik meg (erről lásd pl. Csernicskó 1998a, b). Az országban zajló jelenkori események, illetve az ezzel összefüggésben álló jogszabályok és törvények a már eddig is meglévő regionális sajátosságok mellett, a fentebb már említett újonnan létrejött fogalmak és elnevezések meghonosodását is elősegítik.

Előadásunkban a jelenkori ukrán események következtében a kárpátaljai magyar nyelvhasználatban is megjelenő államnyelvi kontaktuselemeket kívánjuk bemutatni.

Irodalom: Csernicskó István – Fedinec Csilla 2015: Nyelvpolitika Ukrajnában, 2015. március. Magyar Nyelvőr 2015. (139. évf.) 2. sz. 145-156. old. Csernicskó István 1997: „Imja otcsesztvo” (Az apai név használatáról a kárpátaljai magyarok körében). In. B. G

Documents

CSÜTÖRTÖK 8:30 9:00 9:50 114-es terem 130-as terem 131-es … · 2016. 8. 16. · eszt CSÜTÖRTÖK 8:30–9:00 A konferencia megnyitása 9:00–9:50 Plenáris előadás – Dennis