1

DIS

PUTA

Tart

alom

KüszöbKovács Zoltán: A jó, a rossz, (a furcsa) és a csúf ............................ 3

FôtérAleida Assmann: Az emlékezés terei (A kulturális emlékezet formái és változásai) ............................ 4

MacskakőDusa Lajos: Kérdezem Vitéztől .................................................... 12Petőcz András: Az én besúgóm .................................................... 13Bódis Kriszta: Tejbe tök .............................................................. 15Kukorelly Endre: Megfelelően lelassítva (2. A szőnyeg) ...................................................................... 18Tandori Dezső: 13 : 87 Hat fejezet egy regényből („Maury-Morny”!) – Kettő ................ 20

KapualjLakner Lajos: Az emlékezetközösségtől a tudományos közösségig (A Városi Múzeumtól a Déri Múzeum megalapításáig) ............... 25Gáborjáni Szabó Botond: Disputa – a Református Kollégium Múzeumáról ......................................................................... 32Görömbei András: „A szabadságharc tündöklő idején nőtt rózsa” (Ünnepi beszéd 2003. október 23-án) ...................................... 36Debreczeni Attila: Megemlékezés (Elmondatott Csokonai Vitéz Mihály megidézésére, Debrecen városának ünnepi közgyűlésén, 2004. október 23-án) ............................................................. 39

ÁrkádokS. Varga Pál: Berlin, Drezda, avagy emlékezés és építészet .................................................. 41Bun Zoltán: ArchitekTÚRA, avagy építészeti körúton Debrecenben (építészetkritikai sorozat, IV.) Az idő fogságában – Reszler Antal munkái .......................... 48

LépcsőkDuray Miklós: A legszörnyűbb börtön az idegenek által birtokolt szülőföld (Szervátiusz Tibor gyűjteményes kiállítása Debrecenben) ........ 54Mayer Csaba: Hőskeresőben (Mészáros Márta A temetetlen halott című filmjéről) ................. 57Lapis József: „Voltunk mi, szól a gyászbeszéd” (Térey János: Paulus) ............................................................ 59Gáspár László: Libri catenati Gondolatok az első Debreceni Könyvszemléről ........................ 62Balogh Tibor: Hogyan játszunk Molière-t? (A Csokonai Színház Úrhatnám polgár című előadásáról) .......... 66

PlázaNovák Zoltán: Akhilleusz világa Wolfgang Peterson Trójája és a források .................................. 69 MűhelyPósán László: Genealogikus múltszemlélet és kollektív emlékezet a középkorban ................................................... 76

2

DIS

PUTA

Debreceni DisputaII. évfolyam, 10. szám, 2004. októberMegjelenik 1000 példányban

Fôszerkesztô: S. Varga Pál

Szerkesztôbizottság:Bényi Árpád, Berényi Dénes, Berkesi Sándor,Gáborjáni Szabó Botond, Görömbei András, Hollai Keresztély, Orosz István

Szerkesztôk:Berta Erzsébet (Árkádok)Kovács Zoltán (Fôtér)Szénási Miklós (Kapualj)Széplaky Gerda (Lépcsôk, Macskakô, Pláza)

Kiadja: a Debrecen Önkormányzat Lapkiadó Kft.4025 Debrecen, Simonffy u. 2/A, tel.: (52) 422-631 E-mail: disputa@deol.hu

Felelôs kiadó: Angi János

Borító, lapterv: Petromán László Tördelés: Kaméleon Dizájn Kft., tel.: (52) 532-211Anyanyelvi lektor: Arany Lajos

Nyomtatás: Alföldi Nyomda Rt., 4027 Debrecen, Böszörményi út 6., tel.: (52) 417-344

ISSN 1785-5152

E számunk szerzôi:

Aleida Assmann irodalomtörténész, kulturfilozófus, Konstanz

Balogh Tibor színikritikus, Debrecen

Bódis Kriszta író, Budapest

Bun Zoltán egyetemi hallgató, Budapest

Debreczeni Attila irodalomtörténész, Debrecen

Duray Miklós író, Pozsony

Dusa Lajos költő, Debrecen

Gáborjáni Szabó Botond művelődéstörténész, Debrecen

Gáspár László könyvtáros, Debrecen

Görömbei András irodalomtörténész, akadémikus, Debrecen

Kovács Zoltán történész, Debrecen

Kukorelly Endre költő, Budapest

Lakner Lajos muzeológus, irodalomtörténész, Debrecen

Lapis József egyetemi hallgató, Debrecen

Mayer Csaba filmkritikus, Debrecen–Budapest

Novák Zoltán PhD-hallgató, Debrecen

Petőcz András költő, Lille–Budapest

Pósán László történész, Debrecen

Tandori Dezső költő, író, Budapest

S. Varga Pál irodalomtörténész, Debrecen

A Debreceni Disputa megvásárolható az alábbi könyvesboltokban:Alternatív Könyvesbolt, Hatvan u. 1/ACsokonai Könyvesbolt, Piac u. 45.Fókusz Könyvesház és Galéria, Hunyadi János u. 8–10.Sziget Könyvesbolt, Egyetem tér 1.

3

DIS

PUTA Kü

szöb

Ková

cs Z

oltá

n

A

jó, a

ros

sz,Emlékezni…

… jó. Anyád testének illatára, az első locso-

lóversért kapott húszasra, a szülőfalud bú-csúján kezedbe nyomott kakasnyalóka éme-lyítő édességére, az első bőrfocira és Tisza cipőre, a balatoni táborozás ropogós cse-resznyéjére, a szomszédlány kivillanó mel-lére, az első böte csókra, a hosszú első sze-relem minden percére, a letudott vizsgákra, külföldi ösztöndíjra, életed párjának meg-találására, gyerekeid világra jöttére. Régi idők dicsőségére, nyilainktól rettegő Euró-pára, István királyunk bölcsességére, Má-tyás sikereire, a kuruc virtusra, 1848 és 1956 összefogására, a Monarchia békebeli-ségére, Ady költészetére, Bartók és Kodály zenéjére, a „felszabadulásra”, Aranycsapat-ra és 6:3-ra, „vikkend-telekre” és az első Trabantra, Kádár bukására.

… rossz.Utolsó heteiben megnyíló nagyapád

halálára, apád és anyád viszonyára, szülő-ként elkövetett első hibáidra, hosszú kül-földi hónapok magányosságára, az első sze-relem szertefoszlásának múlni nem akaró fájdalmára, Kránitz őrmesterre (ki magá-nak vezényelt, de nem csak maga hajtotta végre), az apádtól kapott első pofonra, az első óvodai napra. Nemzeti tragédiáinkra, a turáni átokra, a mohácsi csata értelmetlen hősiességére, a labancok felülkerekedésé-re, szabadságharcaink bukására, a dzsent-rivilág ürességére, a Trianonban megcson-kított nemzet agóniájára, a nagyhatalmak érzéketlenségére, a Horthy-korszak ellent-mondásaira, József Attila halálára, a be-lénk sulykolt ideológiák értelmetlenségére, több mint félmillió magyar zsidó elpusztí-tására, az szovjet megszállásra, a kékcédu-lás választásokra, a Recsken táborba zár-takra, a „disszidálókra”, a mexikói 6:0-ra, a hazugságokra épülő kádárizmus túlélésére.

(…furcsa.)Mert már nem emlékszel nagyanyád ar-

cára, mert gyermekkorod nyarának padlá-sán ma már felegyenesedni sem tudsz, mert nem tudod már, miért is törted be legjobb barátod orrát, mert nem érted, mért lett volt szerelmed krisnássá, és miért akarták legjobb haverodat még 88-ban is beszer-vezni. Mert ma még mindig azok taníta-nak demokráciára, akik tönkretették gene-rációk sorsát, mert a Kádár-korról ma nem Nagy Imre meggyilkolása és a névadó áru-lása, egy rafináltan lelket (és sokak testét)megnyomorító, magát humánusnak hirde-

tő ám velejéig rothadt rendszer, hanem a Traubisoda, a Tisza-cipő és a Sportszelet meg az Önök kérték! rémlik fel az embe-reknek. Mert a környező országok magyar-sága felé kinyújtandó kézről ma sokaknak csak a pénz jut eszébe, meg hogy a „romá-nok” elözönlenek bennünket, nem pedig az, hogy a határ ma lehetne a Tiszánál is, és hogy a határokon kívül rekedtek nap mint nap megélik a kisebbségbe szorulás kínja-it. Mert ma a tudomány képtelen együtt kezelni hun eredet-legendát és finnugornyelvrokonságot, a politika pedig egymás mellett tudni Tisza Istvánt és Károlyi Mi-hályt – mert ugyan történelmet tanítasz, de még te is eljátszol a gondolattal, hogyan is lehetett volna, hogyan is lehetne.)

… csúf. Mert bár azt gondoltuk, hogy kitörünk

majd ebből a szakadatlan elfojtásból, fele-désből, átlényegítésből, az egyenes beszéd-re való képtelenségből és tudjuk, hogy az emlékezet képes lenne gyógyítani és iga-zolni is, ma leginkább vádol. Mert mára

„két Magyarország” sem elegendő ahhoz, hogy legalább egy dologban egyetért-sünk. Mert ma nem létezik a magyar nem-zet kollektív emlékezete és közös törté-nelemfelfogása, mert képtelenek vagyunk megszabadulni a kívülről ránk erőltetett bűntudattól és a belülről fakadó dölyftől. Mert a lenézett és megvetett utódállamok mindegyik népe intenzívebben képes meg-élni saját (nem kevésbé becses) történel-mét, megőrizni hagyományait és szokásait és szolidaritást vállalni a saját nemzetéhez tartozóval. Mert valódi emlékezés helyett belefeledkezünk valós és vélt fájdalmaink-ba, mert jobban szeretünk temetni (és új-ratemetni), elodázni és elmaszatolni, mint újragondolni. Mert lassan képtelenekké vá-lunk emlékezni.

(a fu

rcsa

) és

a cs

úf

4

DIS

PUTA Fô

tér

„Csak azért beszélünk oly sokat az emlé-kezetről, mert nem létezik már emlékezet”

– így szól Pierre Nora egyik sokat idézett mondata. E mondat igazolja azt az ismert logikát, mely szerint egy bizonyos jelen-ség csak akkor és csak azért ment veszen-dőbe, hogy teljességgel tudatosodjék. A tudat általában „a már lefu-tott, érvényét vesztett dolog jegyében” bontakozik ki. Ez a logika jól illik az emléke-zés retrospektív jellegéhez: hiszen az emlékezés csak akkor veszi kezdetét, ha az a tapasztalat, melyre vonatko-zik, lezárult, és már hátunk mögött hagytuk. Vegyük elő-ször a mondat második felét, a tételt, miszerint emlékezet már nem lé-tezik. Így van ez? Valóban nem létezik már emlékezet? Akkor hát miféle emlékezet nem létezik már?

Az például, aki a valóságos tudást a kívülről megtanultak tudásával azonosít-ja, kénytelen lesz megállapítani, hogy az efféle tudás művészete ma már nem sokat ér. Hosszú balladákat megtanulni kívülről, ilyesmi nem szerepel már az irodalomokta-tás penzumai közt. Kétségtelen, hogy ma-napság is vannak még virtuózai az emlé-kezőképességnek: évente össze is gyűlnek London-ban a memoriter-verseny-re, és látványos csúcstelje-sítményekkel lepik meg a Rekordok Guinness-könyvét. De aligha tagadná bárki is, hogy e művészet kul-turális virágkora réges-rég elmúlt. Míg az ókorban még hadvezéreknek, államférfiak-nak és királyoknak tulajdonítottak kima-gasló emlékezőtehetséget, az emlékezőké-pesség virtuózai ma már inkább a varieték világába, mi több: a patologikum szférájá-ba tartoznak: az emlékezet művészetétől az emlékezet betegségéig már nem látszik oly hosszúnak az út. Miért is kellene beté-ve tudnunk, kívülről megtanulnunk olyas-mit, amit úgyis bárhol és bármikor előke-reshetünk a könyvekből? Annak, hogy a kívülről megtanulásnak egyre csekélyebb a jelentősége, az felel meg, hogy a nagy telje-

sítményű elektronikus külső tudástárolók kapacitása ugrásszerűen megnövekedett. De a kívülről megtanulás értékét már jóval azelőtt megkérdőjelezték, hogy a számító-gépek tehermentesítették az emlékezetet. Már Platón is azt a véleményt képviselte, hogy a kívülről megtanult tudás nem va-

lódi tudás. Hiszen Phaidrosz című dialógusában nemcsak az írás kritikáját adta, hanem kinevette az új szofisztikustechnikát is, melynek segít-ségével írottakat memorizál-tak szó szerint. Az emléke-zet művészetének történetét a kezdetektől kíséri alapvető kritikája is, kivált, hogy az, ami mélyen az emlékezet-

be vésődött, nem mindig felelt meg az ész és az empíria mércéinek. „Majd én kiverem a fejedből a dajkameséket!”, hallhatjuk Persius egyik szatírájában, és a 17. század közepén az orvos és teológus Sir Thomas Browne bontotta fel hagyomány, tudás és emlékezet szövetségét, amikor így írt: „Tu-dáshoz felejtés árán jutunk; ha tehát igaz-ságok világos és alapos tárházára kívánunk szert tenni, sok mindentől meg kell sza-badulnunk, ami megtelepedett fejünkben.” A reneszánsz korában, amikor az emléke-

zet művészete új lendü-letet kapott, az emléke-zet kritikája is megújult. Harald Weinrich hívta fel a figyelmet erre a tradíci-óra, melybe többek között Montaigne és Cervantes is illeszkedik. Don Quijote

regénye olvasható „a szellem és emlékezet alapvető disszociációja” mellett szóló ma-nifesztumként, Montaigne esszéiben pedig a „csúcsteljesítményű emlékezet pedagógi-ájának radikális elutasítására” bukkanunk. Egyáltalán, az újkori szerzőknél mindig is megfigyelhető volt az emlékezet megrágal-mazása, hol az ész nevében, hol a termé-szet, az élet, az eredetiség, az individuali-tás, az innováció vagy a haladás nevében, vagy akárhogyan nevezzék is a modernség isteneit. Weinrich megállapítja:

„Mindenesetre figyelemre méltó, hogy azész és az emlékezet közötti ’ellenségesség’,

Alei

da A

ssm

ann

Az

emlé

kezé

s te

rei A kulturális emlékezet formái és változásai*

* Ez az írás Aleida Assmann Erinnerungsräume (Az emlékezés terei) című könyvéhez írt bevezető-jének szerkesztett változata.

Miért is kellene betéve tudnunk, kívülről meg-

tanulnunk olyasmit, amit úgyis bárhol és bármikor előkereshe-tünk a könyvekből?

5

DIS

PUTA Fô

tér

amit Huarte állapított meg először, a felvi-lágosodás óta egész Európában az emléke-zet ellen vívott általános háborúhoz vezetett, melyben végül is győzedelmes maradt a fel-világosult ész. Azóta elég rossz, elég gyenge a memóriánk, s még csak nem is szégyelljük; ellenben ritkán hallunk olyat, hogy valaki el-panaszolná: gyengeelméjű vagyok.”

Meglehet azonban, hogy Nora az „em-lékezet”-ről beszélve nem annyira a mne-motechnika tanulási emlékezetére gondol, hanem inkább általában véve a kulturális tradícióra, a kulturális emlékezetre, mely az egyes embert valamely meghatározott nép-hez vagy valláshoz köti. Újságaink tárca-rovatában rendszeresen olvashatunk sirá-mokat a kulturális emlékezet eltűnéséről; Joachim Fest pl. arról beszél, hogy a „rom-bolás enthuziazmusa” (e fordulat Goethé-től származik) nem új jelenség. A 19. és a 20. század Németországában „az elunás un-dorában vagy zavarodottságból újra és újra” szétszaggatták a politikai és a kulturális összefüggéseket, s végül a hatvanas évek-ben az ifjúság lázadása „sok önmagát túl-élt dolog, autoritás és tabu mellett” eltö-rölte némely történet eredetének szálait és emlékeket is. A germanista és Goethe-kutató Albrecht Schöne egyfajta lopakod-va mozgó kulturális forradalmat konstatál a jelenben, olyan „korszakos jelentőségű csúszást”, mely magával sodor „egy egész szellemi-lelki földrészt”:

„Ami ma a kulturális alapokból töredezik le és a megértés kollektív, generációkat átfo-gó alapzatából és képességeiből megy veszen-dőbe, az persze korántsem csak a régi nagy műveket érinti, hanem leg-alább annyira dédapáink naplóit vagy a nagymamák leveleit.”

A korszakok és generá-ciók közötti kommuniká-ció megszakad, ha eltűnik a közös tudás bizonyos alapvető állománya. Ugyanúgy, ahogy a

„nagy régi szövegek”, pl. Goethe Faustja, csak a nagy, még régebbi szövegek, pl. a William Blake által „the great Code of Art”-nak nevezett Biblia, kötelező háttere előtt marad olvasható, a dédapák és nagymamák följegyzései is csak a szóban áthagyomá-nyozott és továbbmesélt családtörténetek háttere előtt marad olvasható. Van tehát párhuzam a kulturális, korszakokat átívelő emlékezet között, melynek támaszául nor-matív szövegek szolgálnak, és a kommuni-katív, általában három generációt összekö-tő emlékezet között, mely a szóban átadott visszaemlékezéseken alapul. Schöne mind-

két szinten, a kulturális és a kommunika-tív emlékezetben egyaránt, az emlékezőké-pesség sorvadását diagnosztizálja.

Nora az emlékezőképesség krízisét a jelennek a múlttól való eloldozódásaként írja le idézett művében. Arról beszél, hogy mindaz, ami „a megélt dolgokból még a tra-díció melegségében, a szokások és erkölcsök hallgatag csöndjében és az áthagyományo-zottak megismétlésében gyökerezett”, ki-szakíttatik, és „egyre hamarabb süllyed el a visszavonhatatlanul halott múltban”; és Nora azonosítja is az itt munkáló romboló erőt: „a történetiség főhulláma, ami elmos” mindent. Így hát mindaz, amit ma még em-lékezetnek tekintünk, „végérvényesen el-hamvad a történelem tüzében”. Vonatkoz-tathatnánk e mondatokat a tapasztalati emlékezet egyik aktuális krízisére; neveze-tesen arra, hogy egy újabb generációs vál-tással a legnagyobb 20. századi katasztró-fa, a Shoah túlélő tanúi lassan kihalnak közülünk. Erről így ír a történész Reinhart Koselleck:

„A generációs váltással megváltozik a szemlélet tárgya is. A túlélők tapasztalattal telített, jelenvaló múltjából egyfajta tiszta múlt lesz, amely a tapasztalat számára már nem hozzáférhető. (…) A visszaemlékezés ki-halásával nemcsak nagyobb lesz a distancia, hanem a minősége is megváltozik. Nemsoká-ra már csak az akták beszélnek – képek, fil-mek, memoárok gazdagon árnyaló kíséreté-ben.”

A még jelenvaló múlt tiszta múlttá vál-tozását Koselleck olyan folyamatként írja le, melynek során az eleven történelmi ta-

pasztalatot a tudományos történelemkutatás váltja fel. Mit jelent ez konkré-tan?

„A kutatás kritériumai józanabbak lesznek, ám ugyanakkor – talán szín-telenebbek is, tapasztalat-

tal kevésbé telítettek, még ha több megisme-rést vagy objektivitást ígérnek is. Az erkölcsi megütközés, a leplezett védekező mechaniz-musok, a történetírás vádjai és bűnfelosztá-si gyakorlatai – a múlttal való megbirkózás mindezen technikái elveszítik politikai-eg-zisztenciális vonatkozásukat, elhalványul-nak, és így kerülhet előtérbe a részletek tu-dományos kutatása és a hipotézisek vezérelte elemzés.”

Színtelenné válás, elvesztés, elhalvá-nyulás – e metaforák annak a feltartóz-tathatatlan felejtési folyamatnak a körül-írásai, amely Koselleck szerint célratörően halad az eltudományosodás felé. Ekképpen

A korszakok és gene-rációk közötti kommu-nikáció megszakad, ha eltűnik a közös tudás

bizonyos alapvetőállománya.

6

DIS

PUTA Fô

tér

szembeállítja egymással a személyesen tes-tileg jelenvaló visszaemlékezést és a tudo-mányosan absztrakt történelemkutatást. A történelemnek, miként e modell sejteti, az érintettek fejében, szívében és testében előbb meg kell halnia, „holtnak” kell lennie, hogy a történelem mint tudomány, akár a főnix, fölemelhesse fejét a tapasztalatok hamvából. Amíg vannak még érintettek, és így konkrét érzelmek, igények és pana-szok is, addig a tudományos perspektívát a torzítás veszélye fenye-geti. Az objektivitás tehát nem pusztán a módszer és a kritikai normák kérdé-se, hanem a szenvedés, az érintettség és a megütkö-zés mortifikációjának, el-halásának és elhalványu-lásának is a kérdése.

Szeretnénk megálla-pítani, hogy jelenleg a Koselleck által bemutatott folyamatnak pontosan az ellenkezője zaj-lik. A holokauszt eseménye az időbeli dis-tancia növekedésével nem színtelenebbé és haloványabbá vált, hanem paradox módon közelebb került, s egyre nagyobb a vitali-tása. Nem ritkák az itt következőhöz ha-sonló megfogalmazások: „Minél inkább el-távolodunk Auschwitztól, annál közelebb jön hozzánk ez az esemény, az emlékezés erre a gaztettre.” Ma az emlékezet prob-lémájának nem az önmagát-megszünteté-sével van dolgunk, ellenkezőleg: a kiéle-ződésével. Mégpedig azért, mert ha azt kívánjuk, hogy a kor ta-núinak tapasztalati emlé-kezete a jövőben ne men-jen veszendőbe, azt le kell fordítani, át kell vinni az utókor kulturális emléke-zetébe. Az eleven emléke-zet helyét ezzel egy média által megtámogatott emlé-kezet veszi át, olyan em-lékezet, mely materiális hordozókra támaszkodik, emlékművekre, emlékhe-lyekre, múzeumokra és archívumokra. Míg az egyes emberben az emlékezés folyama-tai messzemenően spontán módon zajla-nak és a lelki mechanizmusok általános törvényeinek engedelmeskednek, kollek-tív és intézményes szinten az emlékezés és felejtés célirányos politikája kormányoz-za e folyamatokat. Mivel a kulturális em-lékezetnek nincs önszerveződése, rá van utalva a médiára és a politikára. Az eleven individuális emlékezettől a mesterséges

kulturális emlékezethez vezető átmenet mindazonáltal problematikus, mert az em-lékezés torzításának, redukciójának vagy instrumentalizálásának a veszélyét hozza magával. A beszűkítésektől és elkérgesedé-sektől csak az említett folyamatokat kísé-rő nyilvános kritika, reflexió és vita óvhatmeg.

Nora kijelentésével, miszerint korunk-ban az emlékezet sorvadóban van, szem-ben áll egy másik, témánkat taglaló könyv

tézise; ezt a kötetet ame-rikai orvosok, pszicholó-gusok és kultúratudósok állították össze. Ebben tehát éppen az ellenkező-jéről van szó: az emléke-zés mind hangsúlyosabb szerepéről a nyilvánosság életében, arról, hogy az emlékezetnek a jelenkor kultúrájában új, eddig is-meretlen jelentősége van:

„Olyan korban élünk, melyben az emlé-kezés korábban soha nem tapasztalt módon vált tényezőjévé a nyilvános diszkussziónak. Az emlékezésre apellálnak, hogy gyógyítsa-nak, hogy vádoljanak, hogy igazolást talál-janak. Az emlékezés lényeges részévé vált az individuális és kollektív identitásteremtés-nek, és konfliktusnak éppúgy alapja s színhe-lye lehet, mint azonosulásnak.”

Míg az emlékezet bizonyos formái és módjai visszahúzódóban vannak – pl. a ta-nulási emlékezet, a kulturális emlékezet és, a Shoah vonatkozásában, a tapasztalati

emlékezet –, az emlékezet más formáinak – a média vagy a politika emlékeze-tének – jelentősége nyil-vánvalóan növekszik. Hi-szen a múlt, amelytől mind messzebbre távolodunk az időben, korántsem kerül teljesen a hivatásos tör-ténészek védnöksége alá, hanem rivalizáló igények és elkötelezettségek for-májában továbbra is nyo-

mást gyakorol a jelenre. Az egy történelem absztrakt szintézisével ma a sok különböző és részben egymásnak ellent is mondó em-lékezet áll szemben, mind érvényt szerezve társadalmi elismerésre való jogának. Senki sem tagadhatná, hogy ezek az emlékeze-tek, a maguk különböző tapasztalataival és igényeivel, a jelenkor kultúrájának küzdel-mekkel teli, vitális részét alkotják.

Nora idézett mondatának első részét sokkal könnyebb megerősíteni. Azt, hogy

A történelemnek […] az érintettek fejében, szívében és testében előbb meg kell hal-

nia, „holtnak” kell len-nie, hogy a történelem mint tudomány, akár a főnix, fölemelhesse fejét a tapasztalatok

hamvából.

…a múlt, amelytől mind messzebbre tá-volodunk az időben, korántsem kerül tel-

jesen a hivatásos tör-ténészek védnöksége alá, hanem rivalizáló igények és elkötele-

zettségek formájában továbbra is nyomást gyakorol a jelenre.

7

DIS

PUTA Fô

tér

évtizede sokat beszélnek az emlékezet-ről, bizonyítja a róla szóló szakirodalom, mely egyre csak növekszik, s az új publi-kációk számaránya sem csökken. Az emlé-kezet iránti érdeklődés ugyanakkor vilá-gosan túlmutat a tudományos divattémák szokásos felfutási fázisán. Az emlékezetté-ma által kiváltott tartós lelkesítő hatás azt látszik jelezni, hogy itt különféle kérdések és érdekek keresztezik és stimulálják egy-mást, ahogy egybetömörülnek: kultúratu-dományi, természettudományi és informá-ciótechnikai kérdések. A számítógép mint szimulált, kihelyezett emlékezet éppúgy jelentős horizontját képezi a kultúratudo-mányi kérdéseknek, mint az agykutatás, mely új ismeretekkel szolgál a neuronális hálózatok fel- és leépüléséről. A megköze-lítési lehetőségek e sokfélesége is világos-sá teszi, hogy az emlékezet olyan fenomén, melyet egyetlen tudomány sem monopoli-zálhat.

Az emlékezet fenoménje, megjelené-si formáinak sokféleségével, nem csupán abban az értelemben transzdiszciplináris, hogy egyik szakma felől sem lehet vég-érvényesen meghatározni; az egyes szak-tudományokon belül is ellentmondásos-nak és vitatottnak bizonyul. „Memory is inexplicable”, olvashatjuk Virginia Woolfnál, az Orlandóban. A jelen munka megpró-bál minél többféle ráte-kintést lehetővé tenni a komplex emlékezésfeno-ménre, miközben a fejlő-dés hosszabb szálait és a problémakezelés folyama-tosságait is szeretné meg-mutatni. Ezért váltakoz-nak majd újra és újra a tradíciók – mnemotechni-ka és identitásdiskurzus, a perspektívák – individuális, kollektív, kulturális emlé-kezet, a médiumok – szö-vegek, képek, helyek és a diszkurzív formák – iroda-lom, történelem, művészet, pszichológia stb. Nem fogunk vázolni semmilyen egy-séges teóriát, mivel ez aligha felelne meg a leletek ellentmondásosságának. Maga az ellentmondásosság redukálhatatlan része a problémának.

I would enshrine the spirit of the past / For future restoration

Szeretném bebalzsamozni a múltnak szel-lemét / jövőbeli gyógyulást remélve

– írja a költő, William Wordsworth (Prelude, 1805, XI. 342–43), s mintha az ő versét vonnák vissza T. S. Eliot sorai (The Cocktail Party, 1969):

There’s no memory you can wrap in camphor / But the moths will get in.

Nincs oly emlék, mit kámforba göngyölhe-tünk, hogy molyoktól megóvjuk.

S még két példa. A 20. század elején írta Italo Svevo:

„A múlt mindig új. Állandóan változik, ahogy továbbhalad az élet. Bizonyos részei, melyek, úgy tűnt, feledésbe merültek, felmerülnek ismét, mások pedig elsüllyednek, mert ke-vésbé fontosak. A jelen úgy vezényli a múl-tat, akár egy zenekart. Most ezekre a hangok-ra van szüksége, a többire pedig nem. Így a múlt hol hosszúnak, hol rövidnek látszik. Hol felcsendül, hol elnémul. A jelenbe a múltnak csak az a része szól bele hatékonyan, mely arra rendeltetett, hogy megvilágítsa azt, vagy elhomályosítsa.”

S nagyjából ugyanezidőtájt hangsúlyoz-ta Marcel Proust: „A könyv a belénk vé-sett, de nem miáltalunk bejegyzett karak-

terekkel, ez a mi egyetlen könyvünk.” Svevo leírása annak a szisztematikus emlékezetteóriának a po-zícióját előlegzi, mely sze-rint a múlt a mindenkori jelen talaján létrehozott szabad konstrukció. Ezzel szemben Proust emléke-zetkoncepciója szerint a jelent valamilyen módon egy bizonyos múlt hatá-rozza meg, amely kivon-ja magát a szubjektív ren-delkezés alól. E szemlélet szerint a jelen viszonya a múlthoz sokkal bonyolul-tabb. Azt a módot, ahogy

a múlt van jelen az emberi tudat jelenidejé-ben, Proust fényképnegatívokhoz hasonlít-ja, melyekről elvileg nem lehet megjósolni, hogy egyszer majd előhívják-e őket vagy nem.

Több olyan okot is felsoroltunk, mely magyarázatot adhat az emlékezetparadig-ma új dominanciájára és tartós lelkesítő hatására: az olyan történetfilozófia vége,mely a jelen beteljesedését és valamilyen jövőelvárást hangsúlyoz; a szubjektum-filozófia vége, mely a racionális és szuve-

Svevo leírása annak a szisztematikus emlé-kezetteóriának a po-

zícióját előlegzi, mely szerint a múlt a min-denkori jelen tala-ján létrehozott sza-

bad konstrukció. Ezzel szemben Proust em-lékezetkoncepciója szerint a jelent vala-milyen módon egy bi-zonyos múlt határoz-

za meg, amely kivonja magát a szubjektív rendelkezés alól.

8

DIS

PUTA Fô

tér

Aleida Assmann(1947–, Bethel, Bielefeld mellett, Németország)

anglista, a kultúratudomány professzora, egyetemi tanár a Konstanzi Egyetem Általános Iroda-lomtudományi és Angliszti-kai Tanszékén Jan Assmann egyiptológus, kultúrantropológus felesége és munkatársa

• a Tübingeni Egyetemen tanult egyiptológiát és ang-lisztikát (1966–72)

• részt vett a luxori ása- tások munkálataiban Felső-egyiptomban (1968–75)• anglisztikából Heidelbergben, egyiptológi-ából Tübingenben doktorált (1977)• habilitációs fokoza-tot 1992-ben szerzett Heidelbergben, s elnyerte a venia legendit anglisztika és általános irodalomtudomány oktatására• több európai és amerikai egyetemen oktatott vendég-professzorként (Essen, Ber-lin, Bielefeld, Texas (Rice University), New Jersey (Princeton University)• több tudományos egyesü-let, kutatócsoport, kuratóri-um tagja (Bécs, Nemzetközi Kultúratudományok Centru-ma (IFK); Bonn, Német Ku-tatói Szövetség (DFG); Hum-boldt Alapítvány)

rén individuumot helyezi középpontba; a diszciplináris tudományparadigma vége a maga folyamatosan továbbhaladó speciali-

zálódásával. Innen nézve az emlékezet kultúratu-dományi tematikája nem csupán új problémamező-ként jelenik meg, hanem annak különös módjaként is, hogy feldolgozzuk a társadalom egymásba át-hajló problémáit.

De ezek a magyará-zatok aligha elegendőek ahhoz, hogy megértsük az emlékezetkutatásnak azt a „megszálló” jelle-gét, melyet írásunk is magáénak vall. – A tra-díciót megszakítatlanul örökítik és viszik tovább; nem így azonban az em-lékezet mozgásai: ezek ugyanis szórványosak és enerváltak, bizonyos mértékig a fősodor alatt zajlanak. Az emlékezés-nek mindig szüksége van valamilyen lökésre; Heiner Müller szerint az emlékezés munkája sok-kokból indul ki. Azt kell mondanunk: az emléke-zést semmi sem hozta oly kitartó mozgásba, mint a rombolás és a felejtés ka-tasztrófája a 20. század közepén. Ezért mi sem természetesebb annál, ha a század végén, ami-kor annak szignatúrá-jaként – európai és ki-vált német szemszögből

– a rombolás erőszakjának addig ismeretlen elszabadulása ismerhető fel, az emlékezet prókátorai lépnek a porondra, hogy, miként Szimonidész a római legendában, megte-kintsék a katasztrófák színhelyeit. Ha rom-bolásnak és emlékezésnek ebből az össze-függéséből indulunk ki, Nora nyitányként idézett mondatát már nemigen találjuk pa-radoxnak, és az emlékezés tematizálásában azt a formát is felismerjük majd, melyben az utódok öröklik és dolgozzák fel a század borzalmait.

E munka – Az emlékezés terei – három részből áll; az első a kulturális emlékezet funkcióit, a második médiumait, a har-madik tárolóit taglalja. Mivel az emléke-zet különböző funkciói az emlékezetről

szóló különféle elméletekben és diskur-zusokban is tükröződnek, e rész fogalmi magyarázatokkal kezdődik. A „tárolás” és

„emlékezés” megkülönböztetéséhez kap-csolódik az emlékezetnek mint művészet-nek és mint erőnek a megkülönböztetése, amivel ugyanakkor két, egymástól mesz-szemenően független diskurzustradíciót nevezünk meg, egyfelől a retorikai mne-motechnika jól ismert tradícióját, másfe-lől azt a pszichológiai tradíciót, amely az emlékezetet mint a három, belső érzéknek is nevezett lelki képesség egyikét mutat-ja fel. Míg az egyik tradíció a tudás orga-nizációját és alakot öltő rendjét célozza, a másik hagyományban az emlékezetnek a képzelettel és az ésszel való interakciójáról van szó. Az emlékezetnek mint művészet-nek (ars) és mint erőnek (vis) a szembe-állítását e részben ugyanakkor még álta-lánosabban ragadjuk meg, mivel munkánk egyik fő érdekeltsége abban áll, hogy a tudás mnemotechnikai rendfunkciója mel-lett feltárjunk valamit az emlékezet egyéb funkcióinak sokféleségéből is. E funkciók alapvetően mind az emlékezés és identitás közötti viszonnyal függenek össze.

A halottak emlékezete, a dicső hírnév és a történelmi emlékezés: ezek a múlthoz való viszonynak három olyan formáját je-lentik, melyek a korai újkorban alakulnak ki, és a kulturális emlékezet konkurens funkcióiként lépnek fel egymás mellett. Két fejezet irodalmi példákon illusztrálja a legtágabb értelemben vett emlékezés-poli-tika eseteit. Ezekben arról van szó, hogy az önazonosság kialakításában mi a jelen-tőségük az emlékeknek. Shakespeare his-tóriáiban történelmi emlékeken át nemze-ti identitást konstruál meg, Wordsworth Prelude-je pedig individuális identitást biografikus emlékek segítségével. Mind-két esetben a rekonstruálva újraalkotó em-lékezés áll a középpontban, amely mindig magában foglalja a felejtést mint olyas-mit, aminek szükségképpen része van az újrateremtés folyamatában. Egy további fejezet – ’Emlékezetládák’ – az emlékeze-ti tartalmak kiválogatásának és jelentésé-nek kérdését veti fel. Mi a fontos, és mi nem fontos? S hogyan lehet azt, ami fon-tos, biztosítani? Itt az emlékezetről mint olyan bárkáról van szó, mely úgy van fel-szerelve, hogy egy szellemi emlékezettér-ben egybegyűjtse a fontos keresztény tu-dást; s szó van továbbá egy ládikáról, amit Heine az élet- (és halál-)fontosságú olvas-mány szentségtartójaként énekelt meg; s végül egy könyvesláda zuhanásáról, ahogy az élet ellenségévé vált kulturális emlé-

9

DIS

PUTA Fô

tér

kezet terhe szétzúzódik egy szakadékban. A könyv első részének utolsó fejezete újra a kiválogatás és a tárolókapacitás kérdését veti fel, és bevezeti a „tároló emlékezet” és a „funkcionális emlékezet” megkülönböz-tetését, mely visszakapcsol az „emlékezet mint művészet és mint erő” kérdéséhez, ugyanakkor előreutal könyvünk utolsó ré-szére.

Amíg az emlékezetet orvosi és pszi-chológiai perspektívából kutatjuk, legitim lehet, ha kizárólag a neuronális struktúrák és folyamatok organikus dimenziójára kon-centrálunk. De amint kultúratudományi perspektívában szemléljük a témát, azt lát-juk, hogy rá vagyunk utalva az emlékezet technikai és kulturális médiumaira. Amikor a Tartui iskola orosz kultúra-szemiotikusai, Jurij Lotman és Borisz Uszpenszkij, a kul-túrát „a közösség nem öröklés útján át-hagyományozódó emlékezete”-ként defi-niálták, ezzel a kulturális emlékezetnek bizonyos gyakorlatokra és médiumokra való ráutaltságát hangsúlyozták. A kultu-rális emlékezet nem folytatódik egysze-rűen s minden további nélkül, hanem azt mindig újra mintegy ki kell alkudni, meg kell alapítani, közvetíteni kell és elsajátí-tani. Az egyének és a kultúrák emlékeze-tüket interaktív módon építik fel, a nyelv-ben, képekben és rituális ismétlésekben megtörténő kommunikáció által. Egyének és kultúrák, mindkettő csakis külső táro-ló-médiumok és kulturális praktikák se-gítségével szervezheti meg emlékezetét. Ezek nélkül nem építhető fel generációkat és korszakokat átfogó emlékezet; s ez egy-szersmind azt is jelenti, hogy e médiumok változó fejlettségi fokával szükségképpen együtt változik az emlékezet szerkezete is. A technikai médiumok olyan, legtágabb ér-telemben vett lejegyzőrendszereket foglal-nak magukban, amelyek a 19. század óta már nemcsak nyelvet, hanem képeket is konzerválnak és a 20. század óta élőbeszé-det és hangokat is.

Ezért azokról a médi-umokról szól a második rész, amelyek a kulturá-lis emlékezetet materiális támaszok gyanánt meg-alapozzák, biztosítják, és interakcióban állnak az egyes emberek emlékeze-tével. Ma minden indivi-duum emlékezetét techni-kai médiumok egész serege veszi körül, és ezek elmossák a határt az intrapszichikus és az extrapszichikus fo-lyamatok között. Hogy ezt a határt egy-

általán fenntartani is nehéz, azt külö-nösképpen azok a metaforák mutatják, amelyekkel filozófusok, művészek és tudó-sok írták le az emberi em-lékezet mechanizmusait. Már az emlékezet legko-rábbi leírásai is a tech-nikai lejegyzőrendszerek metaforáival élnek, ezek tehát éppenséggel a mé-diatörténet változásait reflektálják: a viasztáb-lától és a pergamentől a fényképezésig, a filmigés a PC-ig. Jelenleg kor-szakforduló rajzolódik ki: az emlékezet két és fél évezreden át uralko-dó metaforáját, az írást, az elektronikai háló megatrópusa váltja le. Az írás egyre inkább az ösz-szekapcsolás irányába fejlődik. Milyen irány-ban tolódnak el az emlé-kezet-teória alappremisz-szái? Az írás kezdeteitől, a Krisztus előtti 2. évez-red Egyiptomában, egész a 20. századig nyúlóan találunk olyan tanúsá-gokat, melyek az írást előnyben részesítik az emlékezet minden egyéb médiumával szemben, és mint a tartósság legmeg-bízhatóbb hordozóját di-csőítik. Az időt legyő-ző tartósság kulturális célja szorosan hozzátar-tozni látszik a napnyu-gati írás-metafizikához,amely feltalálta a szelle-met mint immateriális, történelem fölöt-ti erőt, és kongeniális médiumává nyilvá-nította az írást. Másfelől az elektronikus

tárolástechnológia jegyé-ben az emlékek folyto-nos fölülírásának és új-rakonstruálhatóságának elve érvényesül az emlé-kezetkutatásban. A táro-lástechnológiában csak-úgy, mint az agyszerkezet kutatásában, paradigma-váltást élünk meg napja-inkban, vagyis: a tartós

beíródás képzetét a folytonos felülírás elve cseréli le.

A kulturális emléke-zet nem folytatódik egyszerűen s min-den további nélkül,

hanem azt mindig újra mintegy ki kell alkud-ni, meg kell alapítani, közvetíteni kell és el-

sajátítani.

• az Archeologie der literarischen Kommunikation (Az irodalmi kommunikáció archeológiája) című kutatási projekt és könyvsorozat ala-pítója és szerkesztője

• mintegy 200 tanulmá-nya ismert széles szakmai körben a kultúratudomány tárgyában, a kulturális em-lékezet, az identitás, a kul-túrahagyományozás media-litásának témaköreiben

Fontosabb köteteiArbeit am nationalen Gedächtnis. Eine kurze Geschichte der deutschen Bildungsidee (1993)(A nemzeti emlékezet elő-állítása. A német Bildung-eszme rövid története)

Zeit und Tradition. Kulturelle Strategien der Dauer (1999)(Idő és hagyomány. A tar-tam kulturális stratégiái)

Erinnerungsräume. Formen und Wandlungen des kulturellen Gedächtnisses. (1999)(Az emlékezés terei. A kul-turális emlékezet formái és változásai)

Geschichtsvergessenheit – Geschichtsversessenheit. Vom Umgang mit deutscher Vergangenheit nach 1945 (1999)(A történelem elfelejtői – a történelem megszállottjai. A német múlt kezelése 1945 után)

10

DIS

PUTA Fô

tér

Minden egyes médium specifikus hoz-záférést tesz lehetővé a kulturális emléke-zethez. Az írás, ami a nyelvet követi, más-képpen és mást tárol, mint a képek, amik nyelvtől független benyomásokat és ta-pasztalatokat rögzítenek. Az úgynevezett

„imagines egantes”-nek már a római mne-motechnikától fogva különös emlékező-erőt tulajdonítottak, amit később a szimbólumokban és az archetípusokban fe-deztek fel, melyek indivi-duális álomvilágokba és a kulturális tudattalan mé-lyéig érnek. De külön mé-diumnak számíthat a test is, amennyiben a lelki és a mentális emlékezési folyamatok-nak nemcsak neuronális, hanem szomati-kus gyökereik is vannak. A test habituális úton emlékeket stabilizál, és az affektusok erejével megerősíti azokat. Az affektusnak mint emlékek testi alkotórészének ambi-valens minősége van: éppúgy tekinthető az autenticitás jelének, mint a hamisítás motorjának is. Ha egy a testben elraktá-rozott emlék teljességgel leszakad a tudat-ról, traumáról beszélünk. Traumán olyan, a testben mintegy tokba zárt tapasztala-tot értünk, amely szimptómákban fejező-dik ki, és elzáródik az őt felszínre hozó emlékezés elől. – És végezetül: az emléke-zet külső médiumai közé tartoznak azok a helyszínek is, amelyek valamilyen vallási, történelmi vagy életrajzi szempontból je-lentős esemény által emlékhelyekké vál-tak. A helyek a kollektív felejtés fázisain túl is képesek emlékezetet hitelesíteni és megőrizni. A megszakadt hagyományozó-dás intervallumai után zarándokok térnek vissza, és a múlt turistái, a számukra jelen-téssel bíró helyekre, ahol egy bizonyos tájat, mo-numentumokat vagy ro-mokat találnak. Egyfajta

„reanimálódás” történik ilyenkor, és ennek során a hely az emléket épp-úgy újraaktiválja, mint az emlék a helyet. Hiszen az életrajzi és a kulturá-lis emlékezetet nem lehet a helyekre kira-kodni, kitelepíteni; a helyek az emlékezés folyamatait csak az emlékezet más médiu-maival együttműködve képesek elindítani és támogatni. Ahol megszakad az áthagyo-mányozás minden módja, ott a kísértetjá-rás szellemhelyei jönnek létre, és ezek már a képzelet játékának szabad prédái csak, vagy elnyomott tudattartalmak hódítják meg őket visszatérve.

Egészen másféle emlékhelyről szól a harmadik rész: az archívumról. Ellentétben a testekben és helyekben érzékileg konk-retizált emlékezettel, az archívum mint az emlékezet formája függetlenítve van tes-tektől és emlékhelyektől; ezért absztrakt és általános. Az archívumnak mint kollek-tív tudástárolónak előfeltétele, hogy legye-

nek materiális adathordo-zók, melyek az emlékezet támaszaiként szolgálnak; mindenekelőtt az írás. Az archívumok tehát techni-kai médiumoktól függe-nek. Az adatok archiválha-

tósága időközben az új lejegyzőrendszerek – pl. fényképezés, film, hangszalagok,videó – technológiája által ugrásszerűen megnövekedett, az archivistáknak azon-ban épp ezért a konzerválás újfajta problé-máival kell szembesülniük.

Az archívum nem pusztán egy hely, ahol őrzik a múlt dokumentumait, hanem egyút-tal olyan hely is, ahol múltat konstruálnak, létrehoznak. Ez a konstrukció nemcsak társadalmi, politikai és kulturális érdekek függőségében jön létre, hanem lényegesen meghatározzák az uralkodó kommunikáci-ós médiumok és lejegyzési technikák is. Az archívum a materiálisan rögzítő írással jött létre, amely az információkat úgy kódolja, hogy ezek olvashatók legyenek az utókor számára is. Az elektronikus-dinamikus le-jegyzésformára való áttéréssel alapvetően meg fog változni az archívum struktúrája is. A fiókokkal és levélszekrényekkel telipolcok hosszú sora helyén, ahol évszázad-ok pora rakódott le, high-tech információs gépek állnak majd, egyre nagyobb tároló és egyre gyorsabb adatfeldolgozó kapaci-

tással. A digitális korszak minden valószínűség sze-rint egészen új formákat fog feltalálni az archivá-lásra, és archiválja majd magát az archívumot is mint elavult emlékművet.

A kulturális emlékezet jelenkori krízise azonban nem csupán az új médiu-

mokkal felvetődő problémák rovására írha-tó. Erről tanúskodik négy művész és mű-vésznő, akiknek, a második világháború után születve, egy szétzúzott kulturális emlékezettel kell szembesülniük. Művésze-tüket egy önmagára reflektáló emlékezés-munkának állítják szolgálatába, mégpe-dig azzal, hogy az olyan tárolókat, mint a könyv vagy az archívum, újra felfedezik mint a művészi megformálás lehetőségeit.

A digitális korszak minden valószínűség szerint egészen új for-mákat fog feltalálni az archiválásra, és archi-válja majd magát az

archívumot is mint el-avult emlékművet.

…a tartós beíródás képzetét a folytonos

felülírás elve cseréli le.

11

DIS

PUTA Fô

tér

közötti senkiföldjén. Az archívum és a sze-mét közötti határ mindamellett fölöttébb mozgékonynak látszik. Krzysztof Pomian utalt arra, hogy a hulladék egy dolog élet-történetében nem szükségképpen jelen-ti az utolsó állomást; a hulladék csupán a funkciónkívüliség fázisát jelzi: az adott tárgy kihullott a hasznosság körforgalmá-

ból. Ilyetén közömbös-sé válása után azonban ismét új jelentést nyer-het, pontosabban: a jelen-téshordozó jel új státusát érheti el. Ezen az úton az

észrevétlen maradék egyfajta „szemiofor”-rá válik, azaz látható jelévé valami látha-tatlannak és megfoghatatlannak, mint pl. a múlt vagy egy személy identitása.

A történész s a művész pillantásában a hulladékok prózája átváltozhat ugyan az emlékezés költészetévé, de még így is vég-telenül sok minden marad, amit nem aka-runk visszaidézni, vagy amit nem lehet. A maradék az, ami megmarad, hátrama-rad, kimarad; és itt újra gondolhatunk az archívumra is, a hulladékra is. A maradé-kokat mindenesetre soha nem lehet tel-jesen eltüntetni. A hulladék az archívum számára strukturálisan ugyanolyan fon-tos, mint az emlékezés számára a felejtés. Ennek ébresztenek tudatára, ex negativo, azok a művészi installációk és fantaszti-kus elbeszélések, amelyek a hulladékok összarchiválásának gondolati kísérletét hajtják végre.

(Fordította: Szabó Csaba)

S feltűnő mindeközben az is, hogy a művé-szet abban a pillanatban veszi gondjába és pártfogásába az emlékezetet, amikor a tár-sadalom azt már elveszíteni látszik, vagy akár le is kívánja vetni mint terhet. A mű-vészi emlékezés azonban nem tárolóként funkcionál, hanem szimulálja a tárolót, az-által, hogy tematizálja az emlékezés és a felejtés folyamatait. Hi-szen a művészek számára nem a technikai tárolók a tét, hanem egy bizo-nyos „felhalmazott szen-vedés mint kincs”, amely-ben művészetük alapját ismerik fel. Ezzel az így értett művészet a kollektív tudatban zajló felejtés és elnyomás aktuális állapo-tának tükrévé, ill., Heiner Müller szavával, fokmérőjévé válik. A kulturális emlékezet pausál elvesztéséről tehát nem beszélhe-tünk. Ma mindenekelőtt a művészet fedezi fel az emlékezet krízisét mint saját témá-ját, és talál olyan új formákat, melyekben alakot ölthet a kulturális emlékezés és fe-lejtés dinamikája.

Az archívumokon kívül cirkulálnak az áruk, és rakódik le a hulladék. A növekvő mennyiségű hulladékot mint a civilizáció össze nem gyűjtött és mégis felgyülem-lő maradékát nem oly nehéz az archívum fordított képeként felismerni. A hulladék mint „negatív tároló” azonban nem csupán a tehermentesítés és a felejtés emblémája, hanem új képe a látens emlékezetnek is, amely a funkcionális és a tároló emlékezet között helyezkedik el, és generációról ge-nerációra fennmarad a jelenlét és távollét

A maradékokat min-denesetre soha nem lehet teljesen eltün-

tetni.

12

DIS

PUTA Ma

cska

kő

Prókátorunknak fogadatlan, eszméletünk ajtaja mögött! Visszanyilall itt rád most minden, amikor hozzád benyitok; a házadba, a Darabos utcán, a madárcseresznyék alatt. – Mily jól látszik az ablakodból a messzi-közel Konstanczinápoly! Hiszen itt minden kulcsra jár és kerítésekkel szeparált; ez itt a csőszök, szabadrablók világa, nem a mi hazánk. A fénylő tallér haszonelvén híznak efendik, janicsárok; mást nyomorult kis szükséglete tesz meg kerengődervisévé. A lelket felőrli az érdek így is, úgy is. Bülbül-szavával mit teremthet az értelem itt, e nem értünk való világban?

Dus

a La

jos

Kérdezem Vitéztől

13

DIS

PUTA Ma

cska

kő

Találkoztam a besúgómmal.Az én besúgóm szomorú szemű, vékony

arcú, esett vállú gyerek, velem egykorú. Nem mondom antipatikusnak, bár nem akarok vele nagyon barátkozni sem. Egy alternatív zenés helyen vagyunk, egye-dül vagyok, ő is egyedül van. Körülöttünk rengeteg ismeretlen. Valami nagyon alter-natív zenekar játszik valami nagyon alter-natív zenét.

Egyszóval jól érezzük magunkat. A besúgómat még az egyetemről isme-

rem.Ekkor, találkozásunk pillanatában

még nem tudom, hogy a besúgóm a be-súgóm, csak egy egykori egyetemi évfo-lyamtársat látok magam előtt, akivel elég-gé visszafogottan barátkoztam már annak idején is.

Rég volt az az egyetem.Akaratlanul is, ahogy mindenki, va-

lamilyen homályos sóvárgással gondolok vissza azokra az évekre, és magamban azt feltételezem, hogy ő is ezt teszi, ezért örülök a besúgómnak, azt remélem, sörö-zünk egyet, és beszélgetünk régi időkről, megvitatjuk hajdani önmagunkat, közben berúgunk kicsit, főleg ha a sörhöz valami rövidet is rendelünk.

Valahogy ilyesmiket gondol az ember, tudat alatt, ilyenkor.

Így aztán természetesnek veszem, amikor azt mondja, úgy üdvözlésképpen, hogy meghívna egy pofa sörre, ha elfo-gadnám.

Miért ne tenném?Fizet egy sört,

tehát akar valamit, tartja a régi népi böl-csesség, akaratlanul is gyanakvó és visszafo-gott leszek, árnyalat-nyit csupán, csak épp megszokásból.

Leülünk egy vá-ratlanul megüresedett asztalhoz, aztán vala-miféle szünet is kelet-kezik a zenében, be-szélgetünk tehát az egykori, régi időkről, pont úgy, ahogy reméltem. Kicsit ugyan feszélyezettebb ez a beszélgetés, mint kellene, nem értem, miért, arra gondolok, talán valamiért haragszik rám az én egy-kori, kedves besúgóm, ezért annyira fe-

szült, és akaratlanul is keresem a hibát önmagamban.

És ekkor, miközben öntudatlanul is önvizsgálatot tartok, a besúgóm elmesé-li, hogy besúgott engem valamikor, közös egyetemi éveink alatt, merthogy őt be-szervezték.

Szóval bevallja, hogy besúgó volt, és arra kér, bocsássak meg neki.

Tehát megtudom végre, hogy a besú-góm besúgó volt, így mostantól már való-ban besúgómnak nevezhetem őt.

Olyan nagyon egyszerűen mondja el ezt a dolgot, mintha mindez baromi ter-mészetes lenne, beszél valami olyasmiről, hogy még a katonaság alatt szervezték be, és hogy azt remélte, a katonaság után nem lesz folytatása a dolognak, és valóban úgy is indult, hogy nem, de aztán mégis, mert egy nap behívatták a dékáni hivatalba, és a hivatalban egy korábban soha nem lá-tott férfi fogadta, és fenyegette, meg ígértis, és a besúgóm azt is elmondja, hogy nem volt igazából sok választása, tehát ismét nekik kellett dolgoznia.

Nem mondom azt, hogy nem lepődöm meg, igencsak meglepődöm, meg kicsit za-varba is jövök, nem tudom, mit kell most mondani, aztán meg akaratlanul is büszke vagyok kicsit, hogy nohát, milyen fontos voltam, még besúgóm is volt, azt a terem-buráját neki.

És nem tudom azt sem, hogy megbo-csátok-e, mert nem lehet azt tudni, az va-

lahogy jön az idők fo-lyamán, vagy nem.

Mégis azt mondom, hogy megbocsátok, mert mit is mondhat-nék úgy hirtelen, és ezzel, hogy kimondom, akaratlanul is megbo-csátok valamennyire.

Kérdés az is, meny-nyiben vágott alám annak idején a besú-góm. Miközben ezen töprengek, nincs mó-domban igazából dü-

höngeni, nem állok fel az asztaltól, nem éreztetem erkölcsi és emberi fölényemet, bár tudom, ezt kellene tennem, és tudat alatt valami ilyesmit is vár tőlem, látom az arcán, látom a szorongást az arcán, a szabadsághiányt, és sajnálni kezdem, ki-csit, meg undorodom tőle, nem is kicsit.

Pető

cz A

ndrá

sAz én besúgóm

14

DIS

PUTA Ma

cska

kő

Aztán, hogy ne feszengjünk már any-nyira, megkérem, beszéljen valamit önma-gáról.

Elmondja, hogy nagyon nehezen talált állást az egyetem után, mert egyáltalában nem támogatták, sőt, állandóan fenyeget-ték, és hogy nagyon félt tőlük, és mindent félelmében tett. Aztán mond valami kép-telenül alacsony összeget, amennyiért el-ment valami archívumba dolgozni, és hogy ma is ott dolgozik.

Akkor arra gondolok, nem érte meg neked ez a beszervezősdi, pajtás.

Aztán feszengünk még egy darabig, meg sört iszunk, aztán már inkább csak sört iszunk.

Néha sóhajtunk, hogy „igen, bizony, ez ilyen.”

És, hogy „ez van”.Végül már megszólalni sem tudunk,

meg nem is nagyon akarunk.A feszültség mindvégig ott marad kö-

zöttünk. Azon kapom magam, hogy bizo-nyos dolgokat nem akarok neki elmonda-ni. Mintha még ma is volna hova, volna kinek jelentenie.

Aztán felállok, és elköszönök tőle. Valahogy elegem lett.Vagy csupán meguntam.Nem mondom azt, hogy még egyszer

az életben szívesen beülök sörözni a besú-gómmal bárhova is.

Az arcát azonban sokáig nem fogom elfelejteni.

Győri László: Föld köldöke 1993 (diófa 39 x 10 x 39 cm) – Debrecenben legutóbb októberben, a Mű-Terem Galériában nyílott kiállítás a szobrász munkáiból Genezis címmel

15

DIS

PUTA Ma

cska

kőBó

dis

Kris

zta

– Nem vagy ma valami beszédes – mond-tam és hozzá akartam bújni, de ő elhúzó-dott.

– Tudod, hogy nem szeretem. Tiszta iz-zadt vagyok – mondta.

Nekem nem kellett már több, egész nap gyűlt bennem a harag. Meleg is volt. Gézáéknál betonoztak. Az alsó utcában reggel óta forgott a betonkeverő, vízszin-tesre emelt hajszárítóbura a fodrászatból, csak hangosabban. A Pista emberei dolgoz-tak lent, a Pisti meg az István.

És ott hevert a glettszürke alapon diszperzitszeplős, malterráncos szokoloid rádió. Elmebetegen üvöltöttek belőle a mű-sorvezetők, betelefonálók, szlogenek, szig-nálok, szlágerek. Szokol, nem szokol.

Nyulacska volt otthon a gyerekek-kel, de az ő idegei is. Illetve sem. Amikor a Pisti lazán rálöttyintett ezt-azt a vako-lókanálról a pálma cserepére, és ott rücs-kösödni kezdett a cement spricc, keménye-dett rá az antikolt terrakottára, Nyulacska egyszerűen fogta magát és kiráncigálta a Pisti létrája alól a pálmafát, cserepestül.

– De jó erőben tetszik lenni! – csendült felette a hang, a Pistié pajkosan.

– Hát ne haragudj! Hogy ennyit ne le-hessen megtenni!

– És nem! – dobbantottam és hallgat-tam Nyulacska panaszait. Láttam magam kívülről, hogy kívül vagyok.

De a Mérikének sem volt könnyebb a Felső utcában, pedig ott nem is a Pistáék dolgoztak.

– Képzeld – mesélte –, ezek fordítva rakták be az ablakot, és akkor, hogy még nekem áll följebb.

– Az ablak? Kiskezicsókolom.A Mérike meg hozza nekik a sört, isz-

nak, attól meg még rosszabb, aztán, hogy mit főz, érdeklődnek a Mérikénél, hogy mi lesz az ebéd. És akkor a Mérike oszt meg szoroz, és kiderül, hogy el is van számolva. Hogy még ez kell, meg az kell, a végén meg az egész majdnem a duplája, és akkor hiába mondja a Mérike, hogy hát megegyeztünk. Istenem, sóhajt a Mérike, már már jajgat, csak azt várom, mikor lesz vége!

Megpróbáltam ráhangolódni és tanácso-kat adni a szomszédasszonyaimnak. Hogy hát szólni kell. A rádió miatt is, és hogy én személy szerint szívesen javasolnám a Mérikének a Pistáékat, de azok se jobbak. Ezeken kívül még van az Elemér úr, de az

komplett őrült. Igen az, amelyik a rózsa-szín, bocs, májva öltönyében jön. Árnyalat-ra válogatja Elemér úr a téglákat, aztán kéri a kávét, és beszélgetni kell vele, erre meg elmegy a délután, és akkor elnézést kell kérni tőle, hogy ne haragudjon. Meg hogy Elemér úr unsuldigund, de be kell mennem a gyerekhez, mert az már egy ideje sír. A boltba, mondja erre Elemér úr, hogy ugor-jak már le neki cigarettáért szilvuplé, és az ember már nem is érti, hogy mi van. Tény-leg ki nekem ez az Elemér úr? Kérdezi akkor az ember magától.

Mindenesetre igyekeztem úgy csinál-ni, mint aki beszélget, mint bármelyik normális fiatalasszony. Vagyis úgy, ahogyelképzeltem, hogyan beszélgethetnek a magamfajta fiatalasszonyok. Nem voltambenne biztos, hogy jól csinálom, mert min-den esetben feszengtem, és feszengve nem lehet természetesnek lenni, bár a feszengés teljes mértékben az én természetem volt.

Természetellenes volt a természetem.Pontosabban nem volt természetes a

természetem.Na már most éppen ezért semmilyen

megérzésre nem hagyatkozhattam, csak a képzeletemre. Mindaz, amit a legnagyobb együttérzés leple takart, még csak nem is hasonlított egy átlagos emberi érdeklődés-hez.

– Empátia nem létezik – mondta M. és hogy nem kell mindenkivel és azonnal… , nagyon bosszankodott, amikor látta, hogy hogyan kerülök beszélő viszonyba a Géza feleségével és a Mérikével is. Néhány óra és mintha évek óta barátnők lennénk.

– Megint találtál valakit, akit magad-ra ránthatsz? – kérdezte, és ezzel arra az önmagam ellen forduló képességemre utalt, amit igyekeztem az empátia fogalmával le-fedni. De túl minden empátián, megnyom-tam egy gombot. A gomb a másik illető lelkén volt. A gombnyomás hatására zsili-pek nyíltak meg, redőnyök emelkedtek fel, gátak szakadtak át. Az illető kontrollt vesz-tetten zuhant a nyakamba az egész lelki életével. Nem egyszerre persze, hanem fo-kozatosan és örökre. Erre egyáltalán nem voltam büszke. Nagyon szégyelltem magam miatta.

Sötét volt. Kint elvetemülten, mint a brandenburgi verseny, ciripeltek a tücs-kök.

Tejbe tök

16

DIS

PUTA Ma

cska

kő

M. anyja volt nálunk, és hallottam, ahogy megkéri a fiát, fogja meg azt a tücs-köt, amelyik viszont bent ciripelt.

– És én hogy fogjam meg? – mordult M.– Nem tudom – kért szinte bocsánatot

az anyja.– Hát akkor minek szólsz?Azt mondtam magamban: ha ezt a han-

got még egyszer meghallom, elköltözöm.– Sikerült? – kérdeztem ártatlanul né-

hány perccel később M.-et.– Persze, hogy sikerült, mért ne sike-

rülne, annak, aki akarja – válaszolta M. azon a hangon.

De én nem költöztem el.Nem láttam pontosan, nem tudtam

megfogalmazni, csak érzékeltem a bajt. M. baját? A magam baját? A kettőnk unalmas baját? Az életbe vágó bajt?

A hálószobából jól látszottak a horizon-ton terjedő új bevásárlóközpontok örökfé-nyei, balra pedig a régi temetőben pisláko-ló mécsesek.

M. felnyitotta a második sört, töltött hozzá egy unikumot, kiment, elszívott egy cigit, visszajött, megnézte a híradót, át-kapcsolt erre, arra, bele is aludt, kiment, elszívott még egy cigit, visszajött, megint kiment, szart.

A konyhából kiabáltam a fürdőszoba felé, vagyis felemeltem a hangomat és el-meséltem minden elmesélhetőt, kicsit ér-dekesebben, kicsit viccesebben, kicsit tra-gikusabban, kicsit jobban, mint ahogy volt. Hogy a Kovács Pista egy tejbe tök, az Ist-ván egy alkoholista, a Pisti egy debil! M. ült a vécén, dohányzott és olvasott.

– Szia, tejbe tök – köszönt másnap a lá-nyunk a Kovács Pistának.

– És meghallotta? – kérdeztem M.-et, mert én nem voltam ott, amikor történt.

– Nem reagált – vont vállat M.– Mert egy tejbe tök – nevettem.– Mert van annyira intelligens – hor-

kantotta M. –, és mutass még példát a gye-reknek.

– Nem vagyok gyerek. Miranda vagyok, egy teknőc tarka macska! – toppantott a lányunk.

– Tudod mit mondott… Miranda – top-pantottam én is – a boltban egy lassú né-ninek, egyébként irtó kedvesen odacsicse-regve? Hogy lusta köcsög. Szerinted ezt kitől tanulta vezetés közben?

– De én kedvesen mondtam – nézett ránk pityergősen a lányunk.

– Ezt nem lehet kedvesen mondani – válaszoltam neki idegesen.

Gyűlöltem M.-et, és gyűlöltem, hogy gyűlölöm, aztán meg nem emlékeztem rá, hogyan gyűlölöm, amikor éppen nem gyű-löltem. Szeretem-e? Ezt kérdeztem magam-tól, és minden egyes alkalommal kétségbe ejtett a válaszom. És figyeltem, leskelőd-tem befelé, de nem éreztem semmit. Nem éreztem belül magamban senkit. Nem vol-tam bennem. Nem voltam bennem én, aki szerethetné őt. „A gyerekeimet szeretem. Ez biztos.” Gyorsan és sokszor egymás után teszteltem magam. Magamban ezt az érzést. Tehát tudtam, mi a szeretet. Csak nem volt bennem. Senki nem volt bennem, csak néha egy anya. Emlékeztem rá régebb-ről, milyen eszeveszetten akartam M.-et. Akartam és azt mondtam, szeretem. Nem hazudtam.

– Akkor úgy mondom majd, hogy szép köcsög – lelkendezett a lányunk, mint aki megtalálta a megoldást.

– Ezt nem lehet kedvesen mondani – válaszoltam tehetetlenül, és könny gyűlt a szemembe.

Már hiába próbáltam M.-hez bújni, csak bámult kifelé, nézte a holdat. Narancssárga telihold volt.

– Persze, hogy tejbe tök – kezdtem újra kedvesen ócsárolni a Pistát. – Áll, néz. Áll, néz. És még mindig – játszottam el, ahogy mélázik a gerendák alatt. – Így.

– Mi bajod van a Pistával? – kérdezte M. bosszankodva.

Tényleg.– Néz fölfelé a Kovács Pista – szórakoz-

tattam a szomszéd asszonyaimat másnap –, kicsit, mintha a plafonra, mintha az imént föladott kérdésre nézne, mivel hogy az ott lóg neki a levegőbe. „Hát semmi. Mi az. Semmi. Föltesszük a vápét, megfogatjuk, azt lekálerozzuk, megszárad, azt annyi. Jöhet rá a második réteg. Csak vápézni kell.” M. meg ilyenkor letiplizik.

– Mit csinál? – kérdezte Nyulacska jog-gal, mert úgy tudta, hogy M. nem ért az ilyesmihez.

– Lelép. A Pista meg vakargatja a pöcsét, aztán a mellkasát, aztán megint a pöcsét, hogy „oda befúrunk egy csővasat srégen átellenbe, szemből belőzereljük egy dekkel, rá, azt kész”. És amikor megkérdezem tőle, hogy mindez a kálerozás, vápézás, lőzerezés mennyi idő, akkor azt mondja, „á, megva-gyunk azzal gyorsan.” Mondom, mégis mi-lyen gyorsan? Erre meg a vállát vonogatja, mint akit fáraszt a beszéd, hiszen minden olyan evidens. Evidens persze. Nekik. Én meg mit akarok. Mert, mint később kiderül, ezek, ő meg M., már rég mindent megbe-

17

DIS

PUTA Ma

cska

kő

széltek. Végül egy hónapra rá, mint ahogy nekem beállították, felvonul a Pisti meg az István, a szokolt túlkiabálva végigpofáz-zák a napot, hogy például mért hívják a blekkendekkert blekkendekkernek, hogy az biztos fúrást jelent, „de fasz vagy, az egy név, milyen név, hát milyen, na mi-lyen baszkikám, egyet találhatsz”. Én ilyen segédmunkásokat életemben nem láttam, mint a Kovács Pistáéi. Vagyis de. Az Elemér urat.

– Az Elemér úr művész – pontosított Nyulacska.

Húsvétkor meleg, napfényes idő volt. – Te vagy a Leonóra, én meg a Szürkécs-

ke – állt elém a lányunk, aki mindaddig, míg Szürkécske nem lett Cukorka, Szellő és Leóna volt. Elmeséltem neki, hogy két-évesen mennyire félt a húsvéti locsolástól.

„Nagyon félek a húsvéti locsolástól. Mentsél meg engem a húsvéti locsolástól!” Így kér-leltél, mondtam neki. Arról nem beszéltem, hogy akkor beállítottak a férfiak és fiúkés meglocsolták, és én nem tudtam meg-védeni. Nem mertem, nem tudtam, hogyan. Betoppant a Kovács Pista is, fehér ing volt rajta, kovboj-nyakkendő, almazöld öltöny-nadrág. Imbolygott és izzadt kezében a kölnis üveg. Fejet hajtottam előtte. A lá-nyunk hiába szaladt, bújt mögém visítva.

– A lányokat húsvétkor meglocsolják – simogattam utána a fejét.

– Én olyan fiú vagyok, amelyikneknincs fütyije! – kiáltotta a Pistának a lá-nyunk, sarkon fordult és beszaladt a szo-bába. Aztán eszébe jutott valami, az ajtó mögé húzódva megállt. Az ajtó mögött várta, míg Kovács Pista és M. gutaütést kap, aztán meg alkoholmérgezést.

– Maminti, ha te macska lennél, hogy hívnának? – kérdezte tőlem.

– Ficánka – vágtam rá gondolkodás nél-kül.

– Köszönöm – bólintott ő, és visszabal-lagott a szobájába.

– A lányod letejbetöközte a Pistát – je-gyezte meg tehát M., és lenyalábolta a gye-reket a nyakából.

– Jézusom! És hallotta a Pista? – ne-vettem utálatosan, mint egy megszeppent kislány, de valójában diadalmas voltam, és jobban örültem volna, ha ez látszik. Hogy milyen vagyok valójában: léha, komolyta-lan, pontos.

– Van annyira intelligens, hogy nem re-agált rá – fordított hátat M.

– Vagy nem hallotta – tettem hozzá, mire M. megtorpant, mintha hátba szúrták

volna, nem fordult felém, csak felemelte a hangját:

– Mondom, van annyira intelligens…Nem feszítettem tovább a húrt, mert

abból a húrból rögtön kiabálás lett volna, mert nálunk mindenből rögtön kiabálás lett, mert én azonnal, ahogy M.-et megis-mertem és éppen nem szerelmeskedtünk, nyomban elhatároztam, hogy nem fogom magam terrorizálni hagyni, rám ne ripa-kodjanak, ne oktassanak ki, ne kezeljenek úgy, mint egy hülyét. És kikértem magam-nak, hogy velem olyan hangon beszéljen, mint az anyjával.

De M. már eleinte is úgy szólt hoz-zám, amikor éppen nem szerelmeskedtünk, mintha egy teljességgel idiótával kellene fárasztania magát, mintha a kapcsolatunk, amikor éppen nem szerelmeskedtünk, abból állt volna, hogy az egyik embernek, neki, fárasztania kell magát egy másik tel-jesen beszámíthatatlannal, aki őt folyton kihozza a sodrából, és aki valószínűleg még süket is, mert csak az lehet, mert az nem lehet, hogy valaki ennyire ne értsen vala-mit, semmit…, amit az egyik ember pedig pofon egyszerűen mond.

Most szinte láttam, hogy M. egyik pil-lanatról a másikra, belilul. Hogy elsötétül az arca, láttam, pedig háttal állt. A szeme beszürkül és zavaros lesz, mint a nagybá-tyámnak, amikor részeg és baltával veri az ajtónkat, vagy fojtogatja a kistestvéremet. Nem volt időm eltöprengeni azon, hogy ez idegrendszeri alapon van-e M.-nél, vagy a nagybátyámnál meg akiknél még van, vagy a nehéz gyerek- meg felnőttkor következ-ménye ez…, illetve mindig minden együtt-véve, amely feltételezésem és hozzáállásom eleve átláthatatlanná tette az életet.

Min lehet változtatni?Semmin se lehet.

– Tejbe tök – vigyorogtam, pedig utál-tam, hogy készül a vihar. Nem mondunk ilyet Szürkécske, világos? Se azt, hogy szép köcsög! – hajoltam le hozzá, de ő dacosan arrébb ugrott, karba tette a kezét és visz-szavakkantotta.

– Marcipán vagyok, rövidszőrű vizsla, nem látod?

18

DIS

PUTA Ma

cska

kő

1998. június 7-én, vasárnap reggel, pakolás közben, a lakás felújítása miatt át kellett cipelni azösszes cuccot a szomszédhoz, ahogy a középső szobában levő szőnyeget felcsavartam, iszonyúerősen éreztem azt a valamit, amit deja vu-nek szokás nevezni„Itt kavarognak emberek, növények,és keveregnek selyemrojt-keretben”*a szőnyeget nagyapám csinálta, ezzel szórakozott, volt egy szövőszéke, hivatal után minden nap egy sort szőtt a meglévő darabhozperzsa minta, a rajzok között az évszám, 1940, és néhány név is: ILONA, ő a nagymamám,EDITH, az anyám, LONCI anyu nővére, PISTA a Lonci néni férje, és KISLONCI, a lányukfekszem a szőnyegen, egész közelről vizsgálgatom a mintázatottehát az volt, hogy itt hasaltam, és néztem nagypapa szőnyegének a mintáit„minden lebűvölt, dermedt táncba retten”azt írja, vagy inkább mondja egy interjúban (Magyar Hírlap 1998. június 20.) HM:„megemlíthetjük KE teóriáját, aki szerint érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy a futballtemberfej nagyságú labdával játsszuk. Kár, hogy nem fejti ki, miért érdemes ezenelgondolkodni.”tényleg, miért is?nem fejtem ki: „Tény, hogy a labda épp ekkora”, mondja HM, fejtsem ki?„ellentmondó rajzok furcsa teste.Nincs senki, aki e rejtélyt feloldja,de az egész felébred egyszer este.”na jó, noha úgyis eleve tudja, aki tudja, és aki nem, az úgysem, soha és sehogyazt hiszem, abban, „hogy a futballt emberfej nagyságú labdával játsszuk”, az az érdekes, hogyemberfej nagyságú labdával játsszuk: tökéletes forma, tökéletesen passzol azzal, aki játszik,olyan, mint, olyan, mintha, ember formájú, ennyi volna a teória, jobban nem fejtem ki, ezutánmár mindenkinek a maga dolga, hogy mire jut veleén arról tudnék beszámolni, hogy egyszer, kilenc vagy tíz vagy tizenegy éves koromban,nyilván a kezdődő szezon miatt Húsvétkor, kaptam egy igazi, rendes meccslabdátaz nagyon nagy dolog voltfekszem a hasamon a középső szoba szőnyegén, az orromat a labdához dugom, ahhoz a puhabőrhözbőrszagúfogom az arcátnem viszem magammal az ágyba, mégiscsak nagy fiú vagyok márnem viszem ki a térre, mertmert smucig vagyok, sajnálom tőlük, az én labdám„nincs senki”aztán kiviszem, mertmost ezen mit fejtsek ki?tényleg belerúgnak, nagyjából mindenki labdába rúg, de aki tudja, az tudja, hogy nemrugdosásra szolgál.„és végre hozzák az igaz megoldást”„A jólneveltségemben az önkiélés személytelenített rabszolgaságát pillantom meg. A kíméletlenudvariasságban és »liberális« távolságtartásban azt a mély – és üresen szadisztikus, önélvező –gátlástalanságot fedezem fel, amely szerint a futballozást (egyfajta futballozást persze) azértkell szeretni, mert a focilabda éppen akkora, mint az ember feje (szabad idézet egy kitűnőértelmiségitől)”, írja BP (Visszaszámlálás – beszélgetőkönyv. Bp. Liget, 1998)az „egy kitűnő értelmiségi” lennék én, tehát hogy szerinte szerintem (egyfajta futballozástpersze) azért kell szeretni, mert ott fejet rúgnakerre meg mit mondjak

Megfelelően lelassítva(2. A szőnyeg)

* Stefan George: A szőnyeg. Kosztolányi Dezső fordítása.

Kuko

relly

End

re

19

DIS

PUTA Ma

cska

kő

léteznének igazi megoldások, és ez is „végre az igaz megoldás”egyszer Moszkvában tűz üt ki a kilencedik emeleten, és áll az erkélyen egy nő a gyerekévela tűzoltók, kifeszítik a ponyvát, integetnek neki, hogy dobja le a gyereket, de nem, mert a nőcsak Lev Jasinban, a világhírű kapusban bízik, hívják ide, ő biztos elkapjajó, kihívjákmeg is érkezik Lev Jasin, világhírű kapus, kipattan a Volgából, felölti hollófekete szerelését,bemelegít, aztán int, gyerünk, anya ledobja gyermekét, Lev Jasin, a világhírű kapus rávetődik,magához húzzatombol a közönségakkor az történt, hogy Lev Jasin, a világhírű kapus háromszor lepattintotta a gyereket, és kirúgta„a durvák mitsem látnak itt e mintán”egészen közelről nézem a mintázatotez így biztos nem voltegyszer, harmincvalahány éve, feküdtem a középső szoba szőnyegén, a fejem alá tettem avadonatúj lasztimat, és arra gondoltam, hogy komoly játékos leszeka szabályos méretű futball-labda egy kisfiúnak persze túl nagy, igen, de: mihez képestnagyapám olyan erősen és sokáig klopfolta a szőnyeg szálait, hogy a perzsamintákat így kissé„átalakította”, például a négyzetalakzatok inkább rombuszokabból a perspektívából nézve visszaállbizonyos perspektívából nézve mindez visszaáll.„sokaknak sohse szólanak beszédben,csak keveseknek szólnak képbe, ritkán.”„Tény, hogy a labda épp ekkora, s ha elfogadjuk, hogy a sportok afféle civilizált, kontrolláltagressziókiélések, így HM, akkor innen egy lépés, hogy azt mondjuk, itt fejeket rugdosunk.”hát ja, rugdosás is, megy a rugdosásés dajkáláscsókolástudod, mi az, becsókolni a lasztit a kapuba?

20

DIS

PUTA Ma

cska

kő

Gaby strandfotói – adott a régiekből is! Jó ég, de hülye vagyok, mi az, hogy „strand-kurva”…? Járt pasikkal, akikkel a stran-dokon találkozott, esetleg a bokrok mögött kefélt, nem mintha nem kérhette volna el a gazdag hapsik bungalóinak kulcsát, hogy bevigye a kis kanjait, nem, ő szerette a na-túrt –, igen, ezek a fotók többet jelentenek nekem, bármi légikisasszonyoknál, lon-doni ringyóképeknél a telefonfülkékben, egyáltalán, Gaby, Gaby és Gaby… holott megegyeztünk, semmi szex többé… nem tudom, mit szólna, ha a „kikészített” fény-képeit látná… másrészt nem igaz, hogy semmi szex… de nem csináljuk már meg-győződéssel – – –

Megérkeztem Londonba.Nagybáty… mindig így mondom, any-

nyival idősebb volt nálam… unokabátyám örökségéből megengedhetem magamnak, hogy:

a./ vagy a legdrágább hotelokban szál-lok meg, persze, a régi csóró öltözetemben, de már ismernek,

b./ vagy szegényesnél szegényebb szál-lodákban, akkor viszont 20–50 font alatt, ráadásul győzelemre sosem játszom.

Most valahogy Bousse d’Amine láto-gatása felhergelt, s egy vad játéksoroza-tot akartam megkockáztatni, így siralmas szállodáim egyikét választottam. Így janu-árban mindig van kapásból szoba minde-nütt.

A szegényes szobák olyanok, hogy elő-ször diszkréten le kell lökdösnöd a tévék (használhatatlan, szürke képű masinák) szobaantennáit, a vállfákat mellőlük, a mosdó polcáról a poharakat a szekrény mé-lyére kell raknod, így kipakolhatod… hát ki mit visz magával. Nekem eléggé rossz arcbőröm van, hát bébipúdert viszek (Gaby, akivel egyetlen egyszer utaztunk együtt valahova titkon, de nagyon megbántuk, rég nem nevet ezen a púderos hajlamomon; objektív izé, mondom, nekem személytele-nebb, mint a pasasaid nyilván drága kölni-jei, ez a véleményem), meg többféle fogkré-met; fogkefét szálat se; arabosan mosom ki a szám, dörzsölöm az ínyemet, stb.), ezeket a dolgokat, bocsánat, a zárjelben lévőket…

13 : 87*

Kettő

szegény Tandori úr majd hallgathat miat-tam, azt hiszik, ő a hibás, nem slamposan írok, nem vagyok író… nem hallgatok a pszichiáteremre, hogy tessék titkos hajla-maim kiélésével, például írással gyógyíta-ni magam. Lefeküdt-e vele Gaby? Ezt kér-dezem… mert egyszer Gaby vitt be. Holott Gaby az, aki a tököm szétrúgná csak egy nő miatt, akit az utcán megnéztem. Erről nem merek lélektani elemzést adni.

Nem is lélektanászkodtam, hanem iszonyúan szint alatti, de a hotel negye-dik szintjén leledző szobámban izzadtan végigvetettem magam az ágyon, rágyúj-tottam, boros korszakomban voltam, meg cigis korszakomban, hamarosan elindultam a kis Csatorna (Royal Canal) egyik irodája felé. Nem kültelkies hely, csinos „kisvárosi” (pogári) téren leledzik, egy haláruda alatt; néha lecsorog a rossz födémen át a hallé. Akkor mindannyian nekilátunk, vájdling-gal és egyebekkel, vödörszám „szedjük” a vizet – ennek ellenére túlzás lenne azt mondani, hogy bármi közünk is van egy-máshoz. Mégis összetartozásnak látszik ez így.

Jassminon, Finondon, Kingdom – ezt a három nevet együtt, így, aligha fogom egy-hamar elfelejteni. Leérkeztem az alagsorba, hallé nem folyt, kora délután volt, a kis ma-zsola ember ült ott magas széken, nézte a homokpályás meghirdetést – télen homok-pályás versenyek vannak a gátversenyek mellett, ez utóbbiak el is maradhatnak, hétvégeken ezért közvetítenek Dél-Afrikát, ilyesmit, ártalmas, eltalálható ugyan, oly-kor, de rákapni rossz, mondom, árt; japán pultos volt, Írország „gazdagította” a prog-ramot; hát egy angliai gát (National Hunt), egy homokpálya (Lingfield? Southwell?), saz írek.

Az a futam, amelyikben Jassminon, Finondon és Kingdom indult, „F” osztályú volt, 3200 méter hurdle (alacsonyabb gátak, mint a chase esetében), sok résztvevőt vo-nultatott fel, ráadásul tanonc zsokék verse-nye volt, nagy név senki, legföljebb talán… de megfogadtam, nem írok valós neveket így sem, Tandori Dezsőnek, aki annyit (5 könyvet) írt az angol, francia, ír lószínről,

* Hat fejezet egy regényből. („Maury-Morny!”)

Tand

ori D

ezső

21

DIS

PUTA Ma

cska

kő

kellemetlen lehetne, bár remélem, az úgy-nevezett hölgytémával sem hozok kelle-metlenséget neki. Majd mindjárt alkalmam lesz kitérni erre. Mert hamarosan azt kel-lett mondanom valakinek: „Jó, Gaby, mint strandkurva… ezt csak úgy értettem, hogy minden csinos nő, úgy levetkőzve, strand-kurva, semmi rosszat nem mondtam. És válnak… a gyerekek miatt van csak aka-dály”.

Akadály, gát volt hát, ahol Mosimo Mondo, Grafitalia, Futgem, Capuccio,Ladim Faladin, Kardum Boccare, Sciaficillo,Dundom, Irish Sea, Trafalgar és Gosdon Banderon mellett Jassminon, Finondon és Kingdom is indult, és az esélyeik ezek vol-tak: sorra megyek Mosimo Mondótól: 33/1… ergo 1 fontra 33 font győzelem esetén; magam hosszú ideje nem fogadtam úgyne-vezett hármas befutót, ahol három ló pon-tos sorrendjét kell megadni, nagyon sokat fizethet, de nehéz eltalálni, meg a bukmé-kerek, a szervezők kezében is vagy, nem tetszel nekik, hogy például itt Kardum Boccare, Finondon, Trafalgar befutása ese-tén egy fontra 4.678 fontot és 34 pennyt kapnál… csak úgy mondom… de Tandori Dezső könyveiben sem érdekelte a magyar közönséget a ló (fogadás) úgy, ahogy az Angliában, Franciaországban, Írországban stb. van… Magyarországon, mondom ezt, ahelyett, hogy örülnék, hogy épségben itt vagyok, írhatom ezt, mondom, Magyaror-szágon az érzület a legfontosabb: hagyo-mányos és nemzeti…. és megalkuvásos… hát nem fogok belemenni itt a lófogadás igazi kérdéseibe. Nekem is így a kényelme-sebb.

Hát 33/1 volt Mosimo Mondo, s tovább: 16/1, 16/1, 8/1, 7/1, 50/1, 100/1 (ő Kardum Boccare), 14/1, 6/1, 8/1, 7/1 és 12/1, s most jön a három 5/1-es ló, Jassminon, Finondon és Kingdom. Fingottam egyet, ahogy belép-tem az irodára, és épp ezért megbűvölten néztem (akkoriban még kezdő, én, a mai tapasztaltságomhoz képest… mit akartam? Visszaszerezni a költségpénzemet… pár kis ajándékot venni, és ha mondjuk xyz font-tal mentem ki, hát ehhez képest 10 fon-tot nyerni, maximum 10 fontot veszíteni), megbűvölten, kik is vannak 5–5–5-ön, és akár kevert hármasnak is megtettem volna őket szívesen, vagy lehetett volna komo-lyabb pénzzel mindhármójukat első hely-re, mert az „5” az plusz ötöt jelent, tehát ha – mondjuk nagy pénzt – 50 fontot te-szek rájuk egyenként győzelemre, kétszer 50 fontom és a 10% irodai adó elvész ugyan, de marad ötszörös pluszpénz egyszer, az 250 font pluszpénz, visszakapom ráadásul

az alap ötven fontot arra a lóra, na, az 250 + 50 = 300 font, s vesztettem mindössze 2-szer 50-et, meg kétszer… nem is, három-szor ötöt fizettem be adóra (utána a nyere-mény nem adózik, még Svédországban sem stb., csak úgy mondom), marad plusznak 135 font, akárki megnézheti. De ha kevert hármast játszom, az … nem is mondom… rengeteg pénz lett volna, nekem rengeteg… teljes kavarással is (1–2–3, 1–3–2… etc.) 10 fontos alapon 1000–1500 font körül mini-mum. De minimum. Talán 3000 font is!

Na, csak néztem ezt a csodás felállást. Én hülye! Három darab 5/1-es az élen… rit-kaság. Nem tudom, miért csinálták ezt a bukmékerek (akiknek véleményét, a leg-főbb 4 irodáét), gondolom, átlagolják, s ez a szám jelenik meg minden ló neve után a fogadóirodák csodásan villogó képernyő-jén… Tandori Dezső ezeket az irodákat is leírta, mesevilágok… persze, a bolondok ártalmára is, palifogásra… de senkit sem kényszerítenek arra, hogy játsszon.

Meg kellett volna tennem valami módon a három lovat. Hiszen miért rohantam egy-szerű szállodámból a legközelebbi irodára? (Nem is Royal Canal mellé, akkor.) Miért mentem ki Angliába egyáltalán? Nyilván nem azért, hogy vigyem (vittem) írógépe-met, mint Tandori szokta, fordítsam Szadat elnök özvegyének életírását… egyek ke-nyeret, igyam a rossz kávét, ne igyak alko-holt, ne vacsorázzak, szívjam csak az (akkor még ki lehetett vinni majdnem tetszés sze-rinti mennyiséget) ócska piros Szimfóni-át (vagy nem ócskát), mi másért mentem, ha nem azért, hogy nyerjek… és bősége-sen megtoldjam alapösszegemet, melynek összekotrása nekem, ha unokabátyám ha-lála után (vagy közös számlánk használa-ta révén) lehetetlen nem volt is, jócskán örvendtem volna, ha jövőmet (következő utamat) nyereménnyel biztosítom… támo-gatom meg. De… Pedig le akartam győzni Tandori-kóromat.

Ennek ellenére béna maradtam, s így láthattam, hogyan fut be, Gosdon Banderon ellen vívott keserves küzdelemben az első három helyre Jassminon (jázminillat, a kö-zépiskolai vécé, tanárunk gúnyos megálla-pítása), Finondon és Kingdom (fingom)…smegy el minimum 1500 fontom, a keverés esetén nyerhető pénz, vagy a 135–155, mit tudom én, ha csak tétet (nyerőt játszom). Ezen töprengtem – keseregtem – épp, érez-tem magam végtelenül unottnak, fáradt-nak és fádnak, sejtvén, ezt a napot abba-hagyhatom ott, ahol el se kezdtem, mert ilyenkor jobb abbahagyni. A nagyon meg-érzett parancsszerű Jassminon, Finondon,

22

DIS

PUTA Ma

cska

kő

Kingdom után semmi jóra nem számítha-tok. Hiába is éreztem volna fix esélynekMichellisát, bizony, Mona Lisa jött be (van-nak ilyen futamok!), Krapuskul Buskul megverte kedvencemet, Tetovant, Lupus Agricolus 33/1-gyel nyert (eltalálhatatlan), és Burrow Barrow 60-ról ment le 6-ra, de nem és nem mertem, mert már béna vol-tam… és nyert.

De ezt már mind az én újdonsült isme-rősömmel néztem végig. Mert a Jassminon-Finondon-Kingdom után, nyilván tépelődé-semet rég figyelve, rám köszönt…

Bousse d’Amine.– De Latrine lovag – mondta, a vécéaj-

tón kilépve. Ott volt, velem egy napon, talán egy

korábbi járattal érkezhetett Londonba. Riadalom fogott el.Apró-csevellyel töltöttük az időt, így

ügyetlenkedtem végig (játék nélkül, sze-rencsére) a következő futamokat, míg isme-rősöm egy ír futamot szúrt ki, Gallimarda 8/1, nyolcszoros plusz pénz, 100 fonttal ját-szotta… igen ám, de befürdött a Tetovant-futamon, Lupus Agricolust helyre, nem győzelemre játszotta, valamint még két jelentősebbet vesztett, így, mint nevetve mutatta, 137 font nyereménye maradt csak (a 800, azaz 790 font helyett – mínusz 10% irodai adó), ellenben így is meghívott, a kellemetlenül szemerkélő kora januári eső-ben, egy kis vacsorára, amit – mindegy, ma már tudom – elfogadtam.(Egy spanyol ét-teremben ettünk borral öntözött borjúmá-jat, gyertyafény volt, valami köret, saláta…jó dolog. Nekem nem kellett. Várt szeletelt kenyerem, cigim otthon… Hiába.)

Sört Angliában, a sok pisálás miatt pláne, nem iszom.

– Na – mondta Amin (hadd nevezzem őt már csak így, egyszerűségek kedvéért, s mert úgyis mindegy), ahogy harmadik üveg borunkat nyitottuk (nem ittam évek óta bort!) –, na, így találkozik az ember. Kel-lett volna játszani a Jassminon, Findonon, Kingdom hármast, keverve legalább. Lát-tam tétovázását.

Most nem tegezett.Egyébként Joe Bitofabanter néven

mutatkoztam be, talán ezt már mond-tam, hanem hát jól tudta ő a nevemet… Gabytól? Hubától? telefonált… ajtómon csengetett. Így valódi nevemet most nem árulom el, kérem, Tandori Dezsőt se zaklas-sák miatta, már ha érdemesnek találja mű-vemet arra, hogy némi stiláris javítgatások után közreadja.

Ha Olvasóm ezt olvassa, a közreadás, világos, megtörtént. Stiláris remeket nem ígértem, nem reméltem… nem kértem.

A lényegre térek.

Amin (így nevezem közel 100 kilós isme-rősömet, továbbiakban: barátomat, na ja) igen beszédes volt a spanyol gyertyafény-nél. Mikről beszélt? A harmadik palack-nál (feleztük ezeket) azt mondta, igen kényes helyzetbe került, kellett neki az esélytelen(?) írországi Gallimarda győzel-me (ennek eltalálása), mert két és negyed évi játék után veszélyesen kezdte közelíte-ni a 10 000 (Tízezer!) fontos vesztéshatárt, s most, kb. 9670 font vesztésnél tart.

– És 13 000 font vesztésnél meg fogok állni – mondta üdvözült mosollyal, mint aki ezt alig várja.

Egy szót sem értettem. Mit mondjak, 300 fontom volt.

Tömérdek szó közepette Amin azt mondta: – Semmit se röstelkedjen. Nem játszotta meg ezt a dolgot, nem játszot-ta. Nem is szórta a pénzét hazárdul, utána. Majd holnap elkezdi. Ha ahhoz lesz kedve. Megint az R. szállóban lakik?

– Tessék? – kérdeztem. Bár ez teljesen feleslegesen pazarolt beszédenergia volt, ráadásul mindez már azok után hangzott el, hogy Amin megkérdezte, jobb-e bármi-vel is az R. szálló, mint a budapesti ideg-gyógyintézet.

Képen kellett volna törölnöm, nem va-gyok gyenge legény… otthagynom.

Nem tettem.Pillanatokon belül az ő munkatársá-

nál, Graduin Valtininnél tartottunk és Valdernon Hallnál.

– Miért nem veszi komolyan, hogy önnek terápiásan nem lóversenyeznie kel-lene, hanem írni? Írnia, azt kellene – mond-ta.

– És miért állítja ezt ilyen határozot-tan?

– Ön (te), kedves Joe, igen, te (ön), az élet… megrekedésekor kezdtél… kezdett ön… a lójátékba. Unokabátyja hatására. Tudom, aki ennek a bizonyos testvérpár-nak, a Fivéreknek, Maurynak és Mornynak a nagy rajongója volt, s így lett bigámista. Mert a te unokabátyád, kedves Joe (marad-junk ebben), bizony feleségül vette mind-két hölgyet. Csakhogy, jól mondom, ugye, a leckém: az egyik hölgy, a kislány papá-ja nagy keresztapa volt… jelentős minden-képpen… és ahogy a dolog kiderült, elin-tézte, hogy a te unokabátyád, kedves Joe, vízszintes testhelyzetben, arccal masszí-

23

DIS

PUTA Ma

cska

kő

van a medret bámulva ússzon ki a Szajná-ba.

– Ez egyáltalán nem biztos – vetettem közbe.

– Nem, hát biztosnak nem – hangzott a csendes válasz.

Lehetett azért beszélni ezzel az Aminnal. Miért nem erőltettem? A gyertya-fény, a negyedik palack?

Abban valahogy csaknem bizonyos vol-tam, nem fog belekeverni semmit a bo-romba. Hogy elhurcoljon Valdernon Hallba. Miért hurcolna el? Mire lenne az jó neki? Nem, nem.

Csak…– A te unokabátyád, kedves Joe

Bitofabanter… hahaha… az élet értelmé-nek azt hitte így a végén, hogy meg kell ismételnie a Maury-Morny párost, neki is létre kell hoznia egy ilyet… mert ennél csodásabb nincs. Megkérdezlek, te mit gon-dolsz erről?

Nem akartam volna Tandori Dezsőt be-lekeverni a dologba… ő írt Mauryról és Mornyról… s ha ez az ember, a közel 100 kilós Amin netán az ismerősük… hát vagy tud az egészről, vagy ne tőlem tudjon.

Azt mondtam csak:– Nyilván megvoltak a maga indokai.– De hogy ilyen hülye legyen vala-

ki, Joe… ne is haragudj – mondta Bousse D’Amine (Amin) –, azért tényleg. Begőzölt.

– Van ilyen – mondta.– Pontosan ez az. Mindenféle van.

Tehát? – Hogyhogy tehát?– Aludj egyet a dologra, holnap tíz óra

felé kocsi vár az R. szálló előtt. A Villa R., haha, ahogy a nagy festő mondaná. Eléggé lerobbant hely, ez a te szállód bár tudom, laktál néha jobb helyeken is. És emlék-szem nagy győzelmedre… melyik lóval is volt… Arctic Space… avagy Arithmetic Bigoldo…?

– Arctic Bigoldo – mondtam kelletlenül. – Tandori Dezső nyert Arctic Charme-mal.

– Nem tudom, ki az – mondta rezzenet-len arccal. – Tehát holnap tízkor, feldudál neked a sofőr. A neve Baschetti. Lényegte-len. Egy Bentley lesz az, sötétvalami-vaní-lia-ezüst. Megyek, fizetek, te maradhatszmég. Az ötödik palackot magaddal vihe-ted. Ismered innen a járást, balra a Sussex Gardens… Edgware Road… jár még a metro, a tube, a…

– Kösz – vágtam el a nyelvi fejtegetés sorát. – De ne remélj semmit, Amin.

– Amin – nevetett fanyarul. – Micsoda találmány. Hogy én… és Amine. Ameen…vagy Ámen? Megjegyeztem.

S hamarosan, másnap délben viszont-láttam.

Azt akartam mondani ezzel, hogy nem, nem… sehogyan sem jöhet itt a regénybe illő „és akkor láttam utoljára”. De ettől a kifejezéstől most is összeborzongok. Bár itt… nem így volt. Nagyon nem.

Miért meséltem el mindezt?Autódudára ébredtem. Az ötödik palack

jó négyötöde ott volt, ágyam mellett állt így a nemes nedű, felpattantam, felrúgtam a palackot, fele kiömlött. Mit bántam én! Álmomban unokabátyám kamatyolta a ke-resztapaféle leányát… s közben a Szajna vize áradt be egy csapon, melyet nyitva fe-lejtettek… régi álmom, lenne sörcsap!

A kamatyolásban nem leltem semmi örömöm. Furcsa szereposztás, eleve.

Mit akar ez az Amin az unokabátyám-mal? Élne esetleg? (Nevét se mondom ki. Végig elhallgatom.) Ő üzen ezzel az alak-kal… így? Budapesten még csak utalni sem mert rá Amin, hogy feladata van? Hogy miről lenne szó?

De miért? Londonban miért ilyen nyílt? De hát nyílt-e?

– És arról van-e szó, amiről beszél? Vagy amit én hiszek?

Unokabátyám a már sokszor említett balgaságnak lett áldozata. Az emberi-ség szaporításának (pardon a kifejezésért, lompos) elit változataként tartotta elmé-jében a Maury-Morny-változatot…és – par-don – rábaszott. Szó szerint duplán rába-szott. Mit rágom ezt?

Nyilván nem él. Vagyonát élvezem.Akkor most?Mit akar tőlem ez az alak?Kinéztem az ablakon, a guillotin alatt

(a feltolható zöld ablakfa) ott állt a Bentley. Intettem, türelem. A sofőr megértette.

Két kis táska volt velem. Tartalék nad-rág, ing, esőkabát, trikók, alsónadrágok, zsebkendők… személyes kacatok… semmi más. Laptopomat már nem hordtam ma-gammal. (Tandori Dezső példája nyomán kezdtem el, de ezt a fakírságot nem nekem találták ki. Szótár, laptop, munka… lehet, hogy béna vagyok, mikor játszanom kell, aztán épp rosszkor látok neki… de ha dög-unalom is az életem Londonban, dolgozni nem fogok. S mit dolgoznék? Az emléke-imet írjam? Az idegszanatóriumról? Em-lítette, egyébként, az idegszanatóriumot Amin? A bor hatására, s egyébként is kusza volt hű emlékvilágom.)

Fél óra múlva kisandítottam a koszos függönyön. A fűtést leállították (csőfűtés,

24

DIS

PUTA Ma

cska

kő

jó randa cső a fal mellett, de én úgy, úgy szerettem az R. szállót! Holott néha birkát sütöttek a bosnyákok a folyosón, Ameriká-ba átutazóban… tűzriadók voltak, ilyes-mi… és mégis szerettem ezt a helyet), a hideg térített észhez. Rendben, irány…

Micsoda Hall is? Mentem le szaporán, a portánál nem volt gond, a sofőr kifizet-te, amivel még tartoztam (a szobát előre lenyomtam érkezéskor, én nem tudom, mi volt még… a sofőr tárgyalt a portással) s indulhattunk. Pénzt nem kaptam vissza.

Amin nem ült a Bentleyben.Szállíthattak volna így akárhova.De nem akárhova érkeztünk meg. Jó

két óra múlva… gondoltam… Valdernon Hallba.

A főépület elé. Gondoltam. S jól gondoltam. Ez a klasszikusan angol

kúria, mit mondjak, piros téglás, görög-osz-lopos, ez volt Valdernon Hall. Vagy valami ilyesmi. De Valdernon Hall volt.

Már amennyiben itt bármi az volt, ami-nek hittem. És aki.

Amin előlépett egy sövény mögül, szer-tartásosan meghajolt felém, a sofőr elindult két táskámmal egy oldalbejárat felé, míg mi az ünnepélyes oszlopok közt álltunk.

– Kerülj beljebb – mondta Amin, s tessé-kelt.

Nem gondoltam, hogy itt fog majd, alig másfél hónap múlva, egy kutyarágta em-beri karcsont, előtte egy kollekciónyi em-beri kézcsont, összességében egy emberi lábcsontozat és kar-kézcsontozat a házba beljebb kerülni, s nekem… nem kifejezés, mekkora közöm lesz hozzá.

Amin egyelőre szívélyesen megismétel-te a tessékelést.

Színjózanul, ahogy csak ennyi meg annyi üveg bor után lehet az ember, bel-jebb kerültem.

Abban a szent hitben, hogy minden rendben.

Már csak ebből is sejthettem volna, hogy nincs.

De mi ne lett volna rendben?Gabyra gondoltam. Síelnek Garmischban

Hubával. A síkurva, gondoltam. De nem azért, mintha szorongtam volna, s szo-kásom szerint erotikával próbáltam volna nyugtatni magam. Nyugodt voltam, mint a rendje.

(Folytatjuk)

25

DIS

PUTA Ka

pual

j

Múzeum és nemzeti emlékezet

A címben jelzett történet elbeszélése előtt szükséges, hogy röviden szóljunk arról a változásról, amely a 18. század második fe-létől a múzeumok életében bekövetkezett. Ekkor váltak a múzeumok az emlékezet, pontosabban a nemzeti emlékezet helyé-vé. Már nem a természet, hanem a nemze-ti közösség története és e közösségért élő ember bemutatására törekedtek. E válto-zás mögött a nemzeti öntudat megerősö-dése állt, pontosabban a nemzeti identitás és önbecsülés megteremtésének a szándé-ka. Nálunk a Nemzeti Múzeum őrzi e folya-mat lenyomatait. Az intézmény tisztvise-lői a kezdetektől arra törekedtek, hogy a múzeum a nemzet tagjai számára érvényes és kötelező nemzeti örökséget reprezentál-ja. Meg akarták mutatni a múlt jelentős, ha lehet, dicső eseményeit, alakjait, és létre szerették volna hozni a nemzeti „dicsőség csarnokát”, a panteont. E törekvésük moti-válta a „nagy emberek” relikviáinak gyűj-tését is. Nem véletlen, hogy a régészeti tár-gyak mellett hosszú ideig csak a magyar történelem nagyjait és a nemzeti történe-lem jeles eseményeit ábrázoló képek voltak láthatók a közönség számára.

A múzeum e koncepcióján a 19. század végén jelentkeztek az első repedések. Né-

hány a történeti képek hitelessége körü-li vita következménye. Felmerült ugyanis annak az igénye, hogy a képeket ne mo-rális és illusztratív cél szerint válogassák, hanem az ábrázolások hitelessége alapján. Néhányat pedig a századvégi regionalizmus-törekvések okoztak. A kultúra vidéki köz-pontjainak létrehozása és megerősítése új múzeumok alapításának az igényét hozta magával. E vidéki intézmények mindenek-előtt, sőt eleinte kizárólagosan a helyi kö-zösségek múltjának megőrzésére és bemu-tatására törekedtek. A helyi társadalom kulturális önazonosságának erősítésén túl azonban újra és újra átélhetővé tették a nemzeti közösséghez való tartozást is.

Múzeum és emlékezetközösség

A debreceni Városi Múzeumot 1902-ben hoz-ták létre. Megteremtése a Csokonai Körnek és a múzeumért lelkesedő műgyűjtő, múlt iránti érdeklődő embereknek köszönhető. Mind a két csoport a helyi társadalom kul-turális és közösségi önazonossága megerő-sítésében és a kollektív értékek képvisele-tében látta feladatát.

A debreceni Csokonai Kör Csokonai kul-tuszának ápolására, a kultúra terjesztésé-re és a városszépítés szolgálatára jött létre 1890-ben. A kör kulturális tevékenysé-

Az

emlé

keze

tköz

össé

gtől

Lakn

er L

ajos

a tu

dom

ányo

s kö

zöss

égig

A Városi Múzeumtól a Déri Múzeummegalapításáig

Déri M. megnyitása 1930 05. 25. Fotó: Benkő Miklós

26

DIS

PUTA Ka

pual

j

ge sokrétűségéből idővel pénz hiányában kénytelen volt engedni (lemond a Kollégi-um előtti emlékkert ápolásáról), és tisztán irodalmi társasággá vált, de a 20. század első két évtizedében alapvetően határoz-

ta meg Debrecen kulturá-lis életét. A kör a konzer-vatív-liberális értelmiség gyűjtőhelye volt. Kultu-rális és közösségi iden-titásról vallott felfogá-sukat, értékrendjüket a 19. század nemzeti esz-méi határozták meg, me-lyeket főleg az irodalom közvetített hozzájuk. E nemzeti-irodalmi esz-mekör hatása mindenek-előtt abban mutatkozott meg, hogy a közössé-get hagyomány- és em-lékezetközösségnek gon-dolták. Úgy tartották, a kollektív hagyományok határozzák meg elsősor-

ban, hogy az egyénnek mit lehet, illet-ve mit kell tennie és gondolnia, valamint, hogy a hagyomány érvényességének és normatív voltának elismerése köti össze a közösség tagjait. Feladatukat épp ezért a kollektív emlékezet ápolásában látták.

E hagyományközösségi eszme követ-kezménye volt többek között, hogy első-sorban néprajzi, vagyis a magyarság és a szűkebb közösség sajátos népi kultúráját és mentalitását bemutató múzeumot szeret-tek volna létrehozni. 1901-ben társadalmi mozgalmat akartak indítani a néprajzi tár-gyak összegyűjtésére. S ugyanígy Csokonai kultusza a népi hagyományokba gyökere-ző 19. századi nép-nemzeti irodalom tradí-cióvá szilárdítását szolgálta. „Hivatást és rendeltetést érez magában ez a kör, hogy e téren a magyar hagyományok őrzője le-gyen, s tiszteletreméltó múltak itt élt kima-gasló nagyjainak emlékéhez támaszkodva, megvesse lábát az irodalom nemzetietlen

művészkedésével szemben, tárt karokat mutatva a velük együtt érzőknek, ide tö-rekvőknek. Megillet minket – akármilyen szerények legyenek is erőink és eszköze-ink – megillet ez a díszes szerep, mert a keleti szabad síkság ezer év óta itt őrt álló magyarsága öntudatlan is őrzője érzésben, gondolkozásban, maga hozzátartásában annak, ami hamisítatlan magyar és kell is, hogy az maradjon.” Mindez Debrecenben Csokonai révén annál is inkább lehetséges volt, mert épp a költő körüli, 1805-ös vitá-ban tematizálódtak a nemzeti kultúra szá-mos, a későbbi idők folyamán is lényeges-nek tűnő kérdései: a nemzeti hagyomány, a népi kultúra, valamint az idegen kultúra szerepe a magas műveltség megteremtésé-ben; a debreceniség mint minden újtól és idegentől való elzárkózás fogalma; az iro-dalmi műveltség szerkezetének kérdése: csak a szűken vett irodalmi-esztétikai kér-désekre korlátozódjon-e, vagy felvállalja a közösségi problémák közvetítését is? A kör tevékenységének középpontjában a felol-vasóestek és irodalmi ünnepségek tartása mellett a Csokonai-relikviák és a költőről szóló dokumentumok gyűjtése állt. 1905-ben országos kiállítást rendeztek, 1906-ban pedig elhatározták, hogy ereklyetáru-kat – azokon a napokon, amikor a Városi Múzeum is nyitva van – látogathatóvá te-szik a szélesebb közönség számára is. A kör gyűjteménye (relikviák, kéziratok és köny-vek) később a Városi Múzeumot gazdagítot-ta.

A Városi Múzeumot több mint tíz évvel a Csokonai Kör után alapították Löfkovits Arthur adományával, s 1905-ben nyitot-ta meg kapuit a közönség előtt. A múze-um a Csokonai Körhöz hasonlóan a nemzeti és a helyi közösség múltjának bemutatását, hagyományainak megmentését és megőr-zését tűzte ki céljául: „nemzeti múltunk megbecsülését, nemzeti irodalmat és szel-lemet, művészi szépet művelő és fejlesztő kultúrtörekvéseknek [helyet adni] a ma-gyar alföld rohamosan fejlődő gócpontján, ebben az ősi magyar városban”. Ez az ön-leírás egyszerre utal a vállalkozás nemzeti jelentőségére és arra, hogy az alapítók hit-tek Debrecen nemzeti-kulturális jelentősé-gében, a kollektív emlékezet fennmaradá-sában betöltött szerepében. Elgondolásuk szerint Debrecen e múzeumi gyűjtemény révén a nemzeti hagyományok megmenté-sére irányuló törekvések egyik gyűjtőpont-ja lehet. E szerepértelmezésnek többek kö-zött Löfkovits Arthur ajándéka adhatott komoly alapot, hisz’ adománya révén a vi-déki múzeumok között magas rangot ért el

Felhasznált irodalom

Aleida Assmann: Erinnerungsräume. Formen und Wandlungen des kulturellen Gedächtnis. Mün-chen, 1999.Asztalos Dezső: Ötven év a Csokonai Kör történetéből. (kézirat – Debreceni Irodal-mi Múzeum)Hartmut Böhme: Vom Cultus zur Kultur(wissenschaft). Zur historischen Semantik des Kulturbegriffs. In: Renate Glaser–Mathias Luserke hg.: Literaturwissenschaft

– Kulturwissenschaft, Opladen, 1996.

Középkori szoba 1932. Fotó: Kuzmann Leó

27

DIS

PUTA Ka

pual

j

az addig helytörténeti jelentőségű gyűjte-mény. Löfkovits nagyváradi zsidó család gyermekeként került Debrecenbe. 1883-ban önálló ékszerüzletet nyitott a város főut-cáján, s hamarosan jelentős vagyonra tett szert. Rendszeres látogatója volt az árveré-seknek, ahol nagy értékű műkincseket vá-sárolt: ezek egy részét megtartotta, másik részét értékesítette. A kultúra ápolását

– sok sorstársához, például Ernst Lajoshoz hasonlóan – bizonyára nemzeti hovatarto-zása bizonyítékaként is fontosnak tartot-ta: 1890-ben a kereskedelmi akadémiának órákat ajándékozott, 1893-ban a Reformá-tus Kollégium bölcsészeti fakultása javára 500 forintos alapítványt tett, 1897-ben a Nemzeti Múzeum engedélyével ásatásokat végzett: a leleteket részben a Nemzeti Mú-zeumnak, részben a Kollégium régiségtá-rának adományozta. Többször adakozott a Csokonai Kör javára is: 1912-ben már ne-gyedszer bocsátott rendelkezésére 300 fo-rintot irodalmi pályadíjul és 5000 koronát ajánlott fel az évek óta tervezett kultúr-palota javára, ahol a kör is helyet kapott volna.

Míg Löfkovits Arthur elsősorban pén-zével, mecénásként segítette elő a debrece-ni múzeum jelentőségének a növekedését, addig Zoltai Lajos szakértelmével, szak-munkáival és nem utolsósorban ismeret-terjesztő cikkeivel tette ugyanezt. Az in-tézmény első múzeumőrét a múlt jelent formáló szerepében való hit vezette: minél többet tudunk múltunkról, minél több jelet állítunk a múlt nagyjainak és eseményei-nek, és minél nagyobb szerepe van a kultu-rális emlékezetnek egy közösség életében, folyton alakuló-formálódó önszemléleté-ben, érvényességük és jelentőségük annál nagyobb, valamint annál hitelesebbek lesz-nek a jelenkori kulturális törekvések. Va-gyis a hagyomány legitimálhatja a jelent. Egész tevékenységét az a meggyőződés uralta, hogy a nemzeti-közösségi vonat-kozások nem pusztán színezői a kulturá-lis alkotásoknak, hanem láthatatlan köte-léket alkotnak az ezeket magukénak érzők között. Ady Debrecent bíráló cikkére adott válaszában is ezért hivatkozhatott a közös nemzeti érdekek és hivatás minden nézet-eltérést és szembenállást kibékítő erejére:

„…ne becsméreljük egymást, és ne vesze-kedjünk. Inkább fogjunk kezet és támo-gassuk egymást, akik magyarok vagyunk, úgyis kevesen vagyunk magyarok. Hogy mindnyájan annál sikeresebben teljesít-hesse a magyar kötelességét, a maga nem-zeti hivatását.”

Mind a Csokonai Kör, mind pedig a Vá-rosi Múzeum a helyi kultúra koordinátorá-nak és a hagyományok megnyilatkozása helyének tekintette magát, olyan intéz-ménynek tehát, amely csak közvetíti a nor-matív értékeket. Debrecen közösségével szemben ugyanis nem ők állítanak elvárá-sokat, hanem az eleven hagyomány. Innét eredeztethető az a meggyőződésük, hogy a közösség minden egyes tagjának erköl-csi kötelessége a két kul-turális kör tevékenységé-nek támogatása.

A Csokonai Kör fő-titkára, Szávay Gyula az 1907. évi beszámolójában újra kénytelen volt szem-benézni azzal a kérdés-sel, hogy bármennyire is ki szeretnék szélesíteni támogatói körüket, bár-mennyire is propagálják céljaikat, a város meg-határozó, társadalmilag jellegadó rétege, a cívis polgárság távol marad a körtől, pedig – hangsú-lyozza – „aki debreczeni ember és kissé is szá-mottevő, született tagja a Csokonai Körnek”. Tel-jesen érthetetlen volt számukra a cívis polgár-ság közömbössége, hisz a kör épp e réteg kultu-rális képviselőjeként lé-pett fel, még irodalmi szerepüket is az ő men-talitásukból eredeztették: a kör különbö-ző irodalmi irányok közötti kiegyenlítésre törekvő józanságát eredet-összefüggésbe hozták a debreceni polgárok helybenhagyó, mindent a helyi felfogáshoz igazító maga-tartásával, amely szerint „úgy veszik a dol-gokat, ahogy van, s a helybeli akusztiká-hoz idomítják”.

A Városi Múzeum 1912. évi jelentésé-ben Löfkovits Arthur múzeumigazgató és Zoltai Lajos múzeumőr is arra panaszkod-tak, hogy hiába intéznek újabb és újabb felhívást a debreceni és a környékbeli em-berekhez, hogy adják be muzeális érté-kű tárgyaikat a múzeumnak, hiába járják végig házról házra a várost, bizony kevés meghallgatásra találnak. Az emberek szí-vesebben adják el tárgyaikat az ószeres-nek, s mit sem törődnek azzal, hogy eset-leg idegen kézbe jutnak vagy kikerülnek az országból, s így nem a helyi és a nemzeti kultúra emlékeit őrző-bemutató múzeumot

Csobán Endre: 40 éves a Cso-konai Kör. 1930. (kézirat – Debreceni Irodalmi Múzeum)Arthur C. Danto: A remekmű. Magyar Lettre Internationale 1995. tél.A Debreceni Csokonai kör 1901–1913. évi jelentése. Debrecen, 1902–1914.A Déri Múzeum ünnepélyes megnyitása. Debreczen, 1930. május 27.Fényes Jenő: Interpellációk a Déri Múzeum megnyitásá-val kapcsolatban. Debreczen, 1930. május 31.Jürgen Habermas: A kom-munikatív cselekvés elmélete. Bp., é.n.K. Horváth Zsolt: Az eltűnt emlékezet nyomában. Aetas, 1999. 3.Kalla Zsuzsa: Egy magyar kultúrtett. Petőfi-kultusz azErnst Múzeumban. In: Egy gyűjtő és gyűjteménye. Ernst Lajos és az Ernst Múzeum. Szerk.: Róka Enikő.Bp. 2002.

28

DIS

PUTA Ka

pual

j

gyarapítják: „most közönyt, nemtörődöm-séget, tájékozatlanságot, máskor ellenkező érdekeket kell leküzdenünk.” 1912-ben és 1913-ban sokszorosított lapokon intéztek kérelmet a közönséghez: „a múzeum gyara-

podását erősen gátolja a közönyösség, a nemtörő-dömség, amellyel Debre-cen és vidéke közössége, műveltségre, társadalmi állásra és vagyoni állapot-ra való különbség nélkül (...) a művelődéstörténe-lem, népéleti, általában muzeális értékekkel bíró emlékeket mint értékte-len, semmirevaló tárgya-kat pusztulni és elkallód-ni engedi”. Nem hagyták homályban azt sem, hogy miért és minek a kifeje-ződéseként tartják fon-tosnak a közösség ada-kozását. Benne „a jelen és jövő fundamentumát alkotó múlt iránt érzett kegyelet” és „a városhoz való ragaszkodás” jelét látták. A múzeum számá-ra való adakozás eszerint tehát a közösségi identi-

tás megvallásának, kifejezésének egyik leg-szebb és legnemesebb formája. A múzeum, amikor bemutatja a nemzet és a kisebb kö-zösség múltjának gazdagságát, egyrészt ki-elégíti a közösség önaffirmációjának szük-ségletét, másrészt alkalmat ad az egyénnek közösségi identitása és önbecsülése meg-erősítésére.

Mi a közös értelmi mag e kijelentések mögött?

A kulturális megelőzöttség gondolata, minden bizonnyal, ha különböző közve-títő csatornákon keresztül is, de Kölcsey Ferenc, Arany János és Gyulai Pál eszmé-ihez köthető. Annak a meggyőződésnek a nyomai a fenti mondatok, hogy az egyén csak és kizárólag a közösségi hagyomá-nyok talaján állva, a közösség tagjaként és a közösség szolgálta által lehet valakivé. A debreceni polgárok csak akkor viselked-nek felelősen, ha belátják, hogy bár csak parányi részei egy őket megelőző és halá-luk után is folytatódó történésnek, a város történetének, de a maga helyén mindenki-nek meg kell tennie mindent e közös tör-téneti út folytonossága megőrzéséért. E meggyőződés nélkül – kizárva, elvetetve az individualista magyarázatokat és mo-delleket – nem hivatkozhattak volna a

debreceni polgárok erkölcsi-kulturális kö-telességére, vagyis a kultúráról nem gon-dolkodhattak volna elsősorban etikai ka-tegóriákban, s nem értelmezhették volna úgy, mint normatív értékrendszert, ami el-sősorban kötelezettségeket állít a közösség tagjaival szemben.

Ereklyekultuszuk is részben ebben a gondolatkörben értelmezhető. Az ereklyét a mai értelemben a 4. századtól használ-ják a keresztény teológiában. Ereklye az lehetett, ami érintkezésben volt a szent-ként tisztelt személlyel. Számunkra most különösen az ereklye bibliai alapja az ér-dekes, amely Elizeusról, Illés próféta ta-nítványáról és utódjáról szól. Különösen a halála után történtek a fontosak: „...meg-halt Elizeus, és eltemették. A moábita por-tyázó csapatok pedig az országba törtek a következő esztendőben. És történt, hogy egy embert temettek, és mikor meglátták a csapatokat, gyorsan odatették azt az em-bert Elizeus sírjába; de a mint odajutott és hozzáért az Elizeus teteméhez, megeleve-nedett és lábaira állott.” A történet alap-ján az ereklyének két vonását lehet kiemel-nünk. Egyrészt az ereklyék jelenlévővé teszik a megholtat, hatóképessé teszik a múltat, másrészt a jelent is a múlt, a ha-gyomány teheti elevenné, érvényessé. Az ereklyékre épülő gyűjtemények és kiállítá-sok mindenekelőtt a hagyomány jelenlété-ről tanúskodnak, s arról, hogy minden új csak a hagyományok érintése által lehet élet-képessé és erőssé. A Csokonai Kör 1905. évi Csokonai-kiállítását készítői ezért is gon-dolhatták többnek a költőre való emléke-zésnél.

A hagyomány e felfogása teszi érthe-tővé a természethez való viszonyukat is. Kulturális emlék alatt ugyanis nemcsak az emberi múlt tárgyi és szellemi értéke-it értették, hanem a természetet is. Nem-csak a város történeti és építészettörténeti, hanem természeti emlékeit is megőrzésre méltónak gondolták. Persze nem természe-ti értékük miatt, hanem azért, mert épp-úgy magukon viselték az elődök nyomait, mint az előbbiek. A líciumfa, a halápi erdő legöregebb fái, a puszta vagy a Hortobágy melletti kocsányos tölgyes éppúgy véde-lemre szorul, mint „a város mohó terjeszke-désének, ridegen számító rohamos modern fejlődésnek” áldozatul eső Cegléd utcai temető. Az utódoknak meg kell tanulni-uk, hogy a tájban is meglássák a hagyo-mány nyomait. Számukra a természet tehát

– akár a kultúra antik értelmében – elsősor-ban otthonos, belakott tájat jelentett.

Karácsony András: A filozófiakísértése. Szociológiai szem-le, 1993. 3.Löfkovits Arthur–Zoltai Lajos: Jelentés Debrecen szabad királyi város múzeu-ma 1910–1927. évi működé-séről és állapotáról. Debre-cen, 1911–1928.Niklas Luhmann: Paradigm lost: Über die ethische Ref-lexion der Moral. Rede anlässlich der Verleihung des Hegel-Preises. 1989. Laudatio von Robert Spaemann. Frankfurt/M. 1990.A Múzeumi és Könyvtá-ri Felügyelőség díszokle-vele Löfkovits Arthurnak. Debreczen, 1930. június 1. Pierre Nora: Emlékezet és történelem között. Aetas, 1999. 3.Rácz Zoltán: Borsos József és Debrecen korai modern építészete. Debrecen, 1990.

29

DIS

PUTA Ka

pual

j

Paul Ricoeur: A történelem és a fikció kereszteződé-se. In: Válogatott iroda-lomelméleti tanulmányok, szerk., vál., utószó: Szegedy-Maszák Mihály., Bp., 1999.Sőregi János: Löfkovits Arthur. Debrecen, 1936.Sőregi János: Zoltai Lajos élete és működése. Debre-cen, 1942.Szalacsi Rácz Imre: Emlé-kezés a Városi Múzeumra. Debreczen, 1930. június 1.Vásáry polgármester válasza a Déri Múzeum megnyitá-sával kapcsolatos interpel-lációkra, Debreczen, 1930. június 1.S. Varga Pál: „…az ember véges állat…” Fehérgyar-mat, 1998.S. Varga Pál: A népnemze-ti irodalom fogalma Gyulai Pálnál. Jelenkor, 2002/7–8.Zoltai Lajos: Várad és Deb-recen. Válasz a Nagyváradi Naplónak. Debreczen, 1902. augusztus 9.

Mindkét kör félúton állt az emlékezet he-lyévé válás útján. Pierre Nora az emlékezet helyei/helyek kifejezéssel többek között arra utalt, hogy megszakadt a természetes emlékezet, s ha azt szeretnénk, hogy va-lami fennmaradjon, megmeneküljön a fe-lejtéstől, akkor már akarni kell az emlé-kezést, külön erőfeszítést kell tennünk a felejtés ellen. Ez az emlékezetakarás hozza létre az emlékezethelyeit/helyeket. A Cso-konai Kör és a Városi Múzeum század eleji időszaka ezen átmenet koraként is értel-mezhető. Tagjai érzékelték ugyan a törté-nelmi idő pusztítását, a hagyományok, tár-gyak és épületek eltűnését, az életforma és a környezet átalakulását, hisz épp ezek virtuális (kontextusból kiszakított) fenn-maradásáért akarták létrehozni az erek-lyetárat, a múzeumot és fenntartani a 19. századi elődök költészeteszményét, mégis hitték, hogy a múlt emlékei minden továb-bi nélkül útmutatást adhatnak a jelenbeli emberek számára.

Múzeum és tudományközösség

1927. október 24-én megalakult a Debrece-ni Múzeumbarátok Köre, melynek célja „[a] Debreceni Városi Múzeum gyarapodásának, valamint kulturális és tudományos mun-kásságának előmozdítása; a nagyközön-ségnek a múzeum ügyei iránt való érdek-lődésének növelése. Kutató- és gyűjtőutak, ásatások, egyéb tudományos munkálatok erkölcsi és anyagi támogatása. A Debreceni Városi Múzeum gyűjteményét és munkássá-gát ismertető időszaki és önálló művek ki-adása, előadások és kiállítások rendezése”. Mindezek a célok egyben a múzeuménak is tekinthetők (mindkét intézmény irányítója Löfkovits Arthur volt). Az idézett monda-tok teljes világossággal mutatják meg, hogy

– a korábbi felfogáshoz képest – milyen vál-tozás következett be a múzeum funkció-járól való gondolkodásban. Ennek lényege, hogy a múzeum célja ekkor már kevésbé ír-ható le a hagyományközösségi gondolat se-gítségével, feladata nem annyira a hagyo-mányok ápolása és megmentése – jóllehet ezt a kötelességüket is számon tartották –, hanem sokkal inkább az emberiség törté-nelméről és kultúrájáról összegyűlt egye-temes tudás átadása. Bár a múzeum alapí-tásától fogva szó volt oktató funkciójáról, kezdetben ez elsősorban a hagyományok-ról való tudás átadását jelentette, ekkor azonban inkább már a közönség tudomá-nyos ismereteinek gyarapítása volt a fő cél. A múzeum tehát tudományos, oktató in-tézménnyé vált. Borsos József 1928–30-as

városrendezési terve is e felfogást tükrözi. Borsos elképzelése szerint ugyanis sugárút kötötte volna össze a múzeumot az egye-temmel, jelezve összetartozásukat. Déri Frigyes is hasonló meggondolásból adomá-nyozta Debrecennek és nem más magyar város-nak gyűjteményét, szá-mára ugyanis az egyetem léte garanciát jelentett gyűjtő munkája valódi megbecsülésére, hasznos-sá válására. A felhalmo-zott muzeális értékű tár-gyaknak ugyanis komoly szerepük lehet az okta-tásban, segíthetik a di-ákok ismereteinek gya-rapodását és mélyülését. Nemcsak képeken és raj-zokon tanulmányozhat-ják például az egyipto-mi művészetet, hanem közvetlen tapasztalatot szerezhetnek róla a mú-zeumban. A 20-as évek végétől kezdve a múze-um már nem a helyi kö-zösség értékeinek meg-jelenítője volt, hanem az emberi kultúra bemuta-tásának és kutathatóvá tételének a helye. A vál-tozás jól lemérhető annak a gondolatnak a világos kimondásában is, hogy a múzeum fenntartása egyszerre állami és egyszer-re társadalmi feladat, vagyis nem pusztán a helyi közösség a felelős érte. Ekkor fo-galmazódott meg az is, hogy bár a múze-um fejlesztésében mindenki részt vehet, a földműves a szántás közben talált tárgy át-adásával éppúgy, mint a gazdag ember, aki családi ereklyéit adományozza oda, lénye-gében azonban mégiscsak a tehetős embe-rek az oszlopai a gyűjtemények gyarapo-dásának. A múzeumbaráti köri tagságot ennek megfelelően meghatározott össze-gek befizetéséhez kötötték.

A társadalom funkcionális differenciá-lódásának, a különböző alrendszerek egyre határozottabb elkülönülésének jeleként is értelmezhető a Déri Múzeum szerepéről ki-alakult új elképzelés. Pontosabban annak a változásnak az egyértelmű jelzőjeként, melynek során a közösségi lét egyre virtuá-lisabbá vált, amennyiben a különböző funk-cióra specializálódott intézmények egyre ke-vésbé voltak képesek és akarták reprezentálni a közösség értékeit és érdekeit. A kulturális intézmények működésének logikáját egyre

30

DIS

PUTA Ka

pual

j

inkább a célracionalitás és univerzális (kö-zösségtől független) és speciális (csak az adott alrendszer logikájának megfelelő) tudás átadására törekvés határozta meg, így egyre inkább veszítettek közösségi ér-tékeket, magatartásmintákat és érdekeket megjelenítő szimbolikus funkciójukból.

A Déri Múzeum tervezett, új kiállítása-it a fentieknek megfelelően már szintén a tudományos ismeretterjesztésnek rendel-ték alá, s szinte teljesen háttérbe szorult a közösségi identitás kialakításában-fenn-tartásában játszott szerepe. A kiállítás tervezői egyre inkább az oktató funkciót hangsúlyozták, tanító múzeumról beszél-tek, melynek „egy egységbe kell foglalni az anyagot és olyan arányosításban taglal-ni, mint ahogy egy jól megírt könyvnek a fejezetei tagolva vannak.” A történeti ösz-szefüggésekre helyezték a hangsúlyt, mert

„a múzeumunkat látogató közönség így me-rítheti ki azokból a legnagyobb értéket”. A múzeumban bemutatott történelem már nem csak, sőt nem is elsősorban egy helyi közösség vagy egy nemzet, hanem az em-beriség történelme volt. A kiállítás célja, hogy „a látogatót az emberi művelődés leg-alsó fokától átvezesse a legmagasabb mi-nőségig, a kőbaltától Munkácsy remekéig, a primitív élet eszközétől a művészet leg-szebb virágáig”. Egy közösség kultúrájának reprezentatív bemutatása helyett a civili-záció, az emberi fejlődés történetét akar-ták megjeleníteni. A Déri Múzeum homlok-zatára eredetileg a következő felirat került volna: „Ki múltjára érzéketlen, szebb jövő-

re érdemtelen”. Helyette egy, a múlt, vala-mint az emlékezet közösségi és személyes identitás kialakulásában játszott szerepé-re nem utaló, semleges felirat fogadta a lá-togatókat: „Historia est Magistra Vitae” és

„Ars longa, Vita brevis est”. A nemzeti vagy helyi-közösségi kultúra helyett a kultúra csarnokává lett a múzeum.

E változás jelzőjeként értelmezhető a Déri Múzeum megnyitása után kirobbant vita is. Fényes Jenő, a törvényhatósági bi-zottság tagja interpellációt intézett Vásáry István polgármesterhez: miért nem a múze-um eredeti alapítója, Löfkovits Arthur lett a Déri Múzeum igazgatója, akinek e tiszte életfogytig szól, s miért feledkeztek meg a megnyitó beszédek a Városi Múzeumért ál-dozatot hozó Löfkovitsról és Zoltai Lajosról, s ugyanígy miért hallgat az Ecsedi István által írt múzeumi vezető e két jeles férfiú érdemeiről. Déri Frigyes felajánlása ugyan-is – érvel Fényes – semmiképp sem nyom-hatja el az alapítás körül tevékenykedők ér-demeit, hisz e bőkezű adomány elfogadását a Városi Múzeum viszonylagos gazdagsága, stabilitása, az ott folyó munka színvonala tette lehetővé, Déri Figyes biztos lehetett abban, hogy jó helyre kerül gyűjteménye. Az ügy sajtóvisszhangja során elő is került egy 1922-ben keltezett díszoklevél, melyet épp az a Csűrös Ferenc kultúrtanácsnok írt alá, aki most beszédében elfelejtett meg-emlékezni az alapítók érdemeiről. Az ok-levél utal arra, hogy Löfkovits adomá-nyáig semmit sem haladt előre a múzeum ügye: „Nagyságodé az érdem, hogy ezt a

Déri Múzeum

31

DIS

PUTA Ka

pual

j

régi törekvést példás tettével megvalósí-totta”. Vásáry polgármester az interpel-lációra adott válaszában elmondta, hogy Löfkovitsot korábban is csak tiszteletbe-li igazgatóvá választották, mivel képesí-tés hiányában fizetéses igazgató nem lehe-tett: „Miután a megnövekedett múzeumot tiszteletbeli igazgatóval vezetni nem lehe-tett, olyan igazgatót kellett választani, aki a törvényes rendelkezéseknek megfelelt.” Löfkovitsról írt életrajzában Sőregi János is utal az 1929:XI. tc. §-aira, melyek az újabb megnövekedett tudományos követel-ményekhez igazítva szabták meg, ki nevez-hető ki igazgatónak. A közgyűlési vitában pedig Csűrös Ferenc azzal védekezett, hogy szándékosan nem említett senkit sem, s egyébként is az alapítók tettét márvány-táblával örökítették meg, ami mégiscsak marandóbb, mint az elszálló szó.

Jogilag minden bizonnyal rendben is lehetett a dolog. Legfeljebb az szúrhat sze-met, hogy Zoltai Lajosról is elfeledkeztek, aki pedig hosszú idő színvonalas és önfel-áldozó munkájával tette a Városi Múzeumot valóban jelentős kulturális intézménnyé, a kollektív emlékezet helyévé. Tudományos és ismeretterjesztő munkáival nemcsak a helytörténeti kutatások alapját rakta le, hanem világossá tette azt is, hogy kollektív emlékezet nélkül nincs lehetőség az egyé-ni önismeretre sem. Az 1930. június 1-jén vele készült interjúban el is mondta, hogy nem lett volna szabad nyomtalanul elsu-

hanni a fölött a tény fölött, hogy épp hu-szonöt esztendeje alapították a Városi Mú-zeumot, mert „ez van annyira fontos, hogy megérdemelte volna a megünneplést”.

Többről, másról is szó lehet tehát, mint ami az interpellációra adott válaszokból ki-derül, ha a múzeum alapítóiról ilyen köny-nyedén elfeledkeztek.

A történteket részben az magyaráz-hatja, hogy az önzetlenül dolgozó múzeu-mi alapítókat, akik elsősorban a közösség szolgálatában látták munkájuk értelmét, mintsem pusztán tudományos eredmények produkálásában, felváltották a profi szak-emberek, akiket elsősorban szakmai ér-deklődés vezetett. Paul Ricoeur alapvető különbséget látott e kétféle magatartás kö-zött: míg az utóbbi esetben a kutató tudo-mányos érdeklődése a döntő, s történelmet ír, addig az elsőben az etikai érdekeltség-nek is szerepe van, s ekkor a történetírás emlékezetté válhat. Tanulmányunk a mú-zeum történetének azt a pillanatát ragadja meg, amikor az emlékezetet a történetírás, az emlékezetnek elkötelezett, önmagukat a közösségi kultúra őrzőinek tekintő embe-reket elsősorban a tudomány szabta kere-tek közt gondolkodó szakemberek váltották fel. Más szavakkal: a hagyományközösség elvén alapuló társadalmat felváltotta az al-rendszerekre differenciálódott társadalom, ahol a tudás és a morál, a tudás és a közös-ség egymástól elválaszthatók.

32

DIS

PUTA Ka

pual

j

Írásomnak kellemetlen aktualitást ad, hogy a Debreceni Disputa legutób-bi számának szerzői – Gulyás Gábor és

Széplaky Gerda – Debrecen múzeumainak múltját és kiállítótermeinek helyzetét, illetve az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerésé-re kiírt pályázat esélyeit tárgyalva egyetlen szót sem vesztegetnek a Református Kollégi-umra. Ugyanakkor gondosan megemlékez-nek a város legeldugottabb, méltatlanul elfeledett emlékházáról is. A hivatalos sta-tisztikák szerint a Debreceni Református Kollégium kiállításai a Déri Múzeum és a Hortobágyi Nemzeti Park után a leglátoga-tottabbak a régióban, az intézményt tízez-rek keresik föl. Következésképpen létezik.*

Az Európa Kulturális Fővárosa című pá-lyázatnak nyilvánvalóan a jövőre kell össz-pontosítania. De a kiírás szerint az aspirán-soknak „hangsúlyosan kell megfogalmazniuk

… azon közös európai kulturális áramlatok megjelenítését, melyekben a pályázó vá-rosnak része volt”. Az adott esetben tehát közhaszonnal kecsegtet a Református Kollégium létezésének tudomásul vétele. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a két szerző jobbító szándéka felől nem lehet kétségünk. A helyi múzeumoknak, kiállí-tásoknak, képzőművészetnek, vizuális kul-túrának szánt kritikájuk európai kitekin-téssel íródott, fájó pontokra tapint. Egyes részleteiket talán lehetne árnyalni, de akár tódítani is, mert az utópiák előrevisznek. Ki ne óhajtana a háza táján világraszóló eseményekkel találkozni, nem Budapest-ről lehozni, hanem egyenesen Debrecenbe hívni az óriási tömegeket vonzó „Monet és barátai” c. kiállítást? Már szinte hallom a cívisek dohogását, hogy „ugyan kérem, hol van ez a Musée d’Orsay választékától, hiszen itt többször szerepelnek Monet barátai, mint ő maga…” Egyetérthetünk abban is, hogy sok kis apró győzelem született a különféle galériák létesítésekor, de a háború vesztés-re áll mindaddig, amíg egy műcsarnok jelle-gű modern intézmény meg nem születik …

Mióta van múzeuma a Kollégiumnak?

A Kollégium könyvtára – mint a hasonló in-tézmények általában – a kezdetektől, azaz a 16. századtól hivatalból őrzött tárgyakat, régiségeket. Vélhetőleg Sőregi János el-lentmondásoktól feszülő munkája a vétkes abban, ha egy kései szerzőnek semmiféle

Dis

puta

–

a Re

form

átus

Kol

légi

um M

úzeu

már

ól érdemi kapcsolatot nem sikerül felfedeznie a debreceni múzeumügy kezdetei és a Re-formátus Kollégium története között. Írá-sának a múzeumi előtörténettel foglalko-zó alfejezetében Széplaky Gerda százéves megkésettségről szól, figyelme a jelesebbmagángyűjtőkre is kiterjed. Említi (Telegdi) Kovách László nevét, aki 1861-ben a Debre-ceni Ellenőrben Múzeum Egylet felállítását kezdeményezte. A világlátott, tanult üzlet-ember – akit a szabadságharc utáni meg-torlás kényszerített jogi pályája ideiglenes elhagyására – maga is úgy tervezte, hogy a majdani „Debreczeni Múzeum”, amíg meg-erősödik, a Református Kollégium Könyvtá-rában és Múzeumában kapjon elhelyezést,

„alap-vagyonát” a Kollégium pénztárában célszerű őrizni. (Kovách László helyzetké-pe szerint ekkoriban a Nemzeti Múzeumon kívül egyetlen hazai városban sem volt mú-zeumi intézmény, csupán Nagyszebenben, a hazai főiskolai múzeumok pedig nem voltak látogathatóak, konzerválásra és gyarapítás-ra nem voltak anyagi forrásaik. Nagyratörő debreceni tervei a képtárat is magukban foglalták, a kortársak éppen ezért minősí-tették megvalósíthatatlannak.)

Kovács János (1856–1896 között kollégi-umi tanár) Afrika-kutató azonban nemcsak az említett egyletet alakította meg néhány évvel később, hanem az iskola évszázados gyűjteményi hagyományaira alapozva létre-hozta a régió első (főként természettudo-mányi) kiállítását, melyet alkalmanként már 1858-tól kezdődően megnyitottak a nagyközönség előtt. (Igaz, a sajtóban is pa-naszolta, hogy a látogatók eleinte főként a debreceni vásárok vendégei voltak.) Ifjú korában átkutatta a bihari hegység vala-mennyi barlangját, barlangi medvék és más lények csontjait adta a Kollégiumnak, de az ismeretlen fajokat a Nemzeti Múze-umnak juttatta. Kétéves berlini egyetemi tanulmányai után kísérte Tisza Domokost Észak-Afrikába, ahol rendszeres gyűjtésre és megfigyelésekre volt alkalma: 189 ge-rinces állatot, 61 madarat, 22 emlőst pre-parált a Nílus völgyében, de összesen közel 4000 növényt is ajándékozott annak az in-tézménynek, amellyel negyven éven át fog-lalkozott. 1859-ben üveges szekrényekkel ellátott díszes terembe költöztette az ás-ványi, növénytani és állattani állományt, amelyet közadakozásból sikerült kiegészí-tenie Frivaldszky Imre 450 darabos madár-

G. S

zabó

Bot

ond

* A cikkben szereplő két írás 2004/7–8. számunkban jelent meg. Széplaky Gerdáé a debreceni képző-művészet szempontjából elemezte a debreceni múzeumtörténetet, Gulyás Gábor pedig a debreceni kul-turális élet tereit vette számba, szintén a képzőművészeti vonatkozásokra összpontosítva figyelmét. (A szerk.)

33

DIS

PUTA Ka

pual

j

gyűjteményével. 1864-ben hét újságcikkből álló sorozatban ötvözte a lehető legszíne-sebb ismeretterjesztést, népszerűsítést és a donátorok ösztönzését. 1869-től a koráb-bi délelőtti mellett már vasárnap délután is nyitva volt a múzeum, de kérésre hétköznap is bárki bejuthatott. A múzeumőr „társal-gási modorban,” igen színesen ismertette a tudnivalókat. 1876-ban az állat-, ásvány-, ré-gészeti és népismereti múzeumot 4 helyiség-ben, összesen 283 négyzetméteren helyezték el. A látogatók filléres adományaiból hetekalatt 61 forint gyűlt össze a kiállítóterem perselyében.

Kovács János pályája csúcsán szinte egyesítette önmagában az ügy szempont-jából lényeges tulajdonságokat. Bár néplé-lektani fejtegetései meglehetősen naivan hatnak, szűkebb szakterületén szilárd ter-mészettudományos alapjai voltak, régésze-ti leletmentéseit, feltárásait, hangulatos népszerűsítő írásait 50 évvel később a vá-rosi múzeum igazgatója is méltányolta. Úgy értékelte, hogy a debreceni közönség hosz-szú éveken át csupán Kovács János, az ügy

„valóságos agitátora” írásaiból olvashatta a múzeum szót. Sőregi János a Városi Múze-um előtörténetének feltárásakor mégis azt a látszatot kelti, mintha az 1858-tól láto-gatható kiállítások nem is léteztek volna, legfeljebb a meg nem valósult „múzeumi gondolatok” körébe sorolhatóak. (Ma már kifürkészhetetlen okból, akkoriban nyilván fontos lehetett, hogy „ki volt itt előbb”.) Mivel Kovács János nyugalomba vonulása után 1896-tól a Kollégium múzeumi tevé-kenysége hosszú ideig szünetelt (a tárgyak jórészt visszakerültek eredeti helyükre, a Nagykönyvtárba), Sőregi János úgy véleke-dett, hogy egy majdani Protestáns Múzeum időrendben csak a második helyre pályáz-hat Debrecenben. A száraz tény említése helyett, amely szerint évtizedekkel a mind-össze heti két napon át, csekély alapterüle-ten működő Városi Múzeum előtt létezett egy alapterületét tekintve nagyobb és gaz-dagabb kiállítás a Kollégiumban, melyet ké-résre hivatalos nyitvatartási idején kívül is megnyitottak a látogatóknak, szóvirágok-kal takargatta a lényeget. „Magánosan ki-emelkedő virágos halomnak”, a magyar élet

„őrhalmának”, e vidék „egyetlen ősi kincses tárházának”, a homokos síkból kiemelke-dő „magános szent hegynek” nevezte az is-kolát. „Hány olyan műtárgya van a Nagy-könyvtárnak, melyek bármelyike egymaga nagyobb értéket képvisel, mint az a kis ve-gyes gyűjtemény, mellyel 1902-ben a Váro-si Múzeumot megalapították?!” – tette fel a kérdést. Joggal, ha olyan állományrész-

legekre gondolunk, mint a (világhírű kabai meteorit mellett) jóval több mint 30 000 tételt őrző ásványgyűjtemény.

A kezdetek: oktatás, kutatás ésmúzeum

A tudománytörténeti irodalom szerint a Múzsáknak szentelt hajlék eredetileg egy akadémia jellegű, könyvtárral ellátott tu-dományos intézményt jelölt (mint az ale-xandriai Museion), és a 16. századi nyel-vészek körében nagy tiltakozást váltott ki, amikor a múzeum kifejezést először alkal-mazták egy éremgyűjteményre. A Kollégi-um legrégibb könyvtári lajstromai érmek, címerek, festmények, csontok, glóbusok és fegyverek tárolását is említik. Ez egészen természetes volt ekkoriban: a könyvtá-rak és a múzeumok története egészen a 20. századig szorosan összefonódott, a Széché-nyi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum 1802-ben kelt alapító levele még tökélete-sen kifejezi a szimbiózis állapotát. A Kol-légium 18. századi professzorai egyenesen dolgozószobáikat nevezték múzeumnak (latin nyelvű leveleiket „e Museo suo XY” aláírással zárták). Ez a helyiség könyveik mellett nemritkán távcsöveket és egyéb, tudományos munkát szolgáló eszközöket, olykor nagyítót, ásványi kristályokat, álla-ti fogakat is tárolt. Bod Péter szótára ek-koriban hasonló értelemben, „tanulóház”-ként használja a múzeum fogalmát.

A felvilágosodás százada a „gyűjtők aranykora” is volt. A korszellem a külföl-di utazások során is befolyásolta az intéz-mény tanárait és diákjait. A „raritások” hajhászása Magyarországon – éppen az európai hatások befogadásával összefüg-gésben – olyan divatossá vált, hogy a Ti-szántúlon gúnyversek születtek „az új aka-démikusról”, azaz peregrinus diákról:

„A populé tsudállya Bétsi figurájátHasítékos ruháját göndör parókájátTenni venni tempóra tudja a kalapjátUram ezért kiveti régi tanult papját.Könnyű most obskúrusból Clarissimus lenniHelissi porcelánért nem kell messze menniKávé főző ibriket lehet Bétsben vennis egyébb ollyat egy posta ládába bé tenniRaritásnak tsigát is talál a’ bóltokbanTenger színű vizet is merit egy árokban.”

(Pál Gergely nádudvari lelkész, 1761)

A tudós tanárok a racionalizmus térnye-résével már nem érték be puszta elméleti fejtegetéssel: a természettudományok fej-

34

DIS

PUTA Ka

pual

j

lődése, illetve a földrajzi felfedezések és utazások kora a szokatlan távoli jelenségek ábrázolását, ezek bemutatását igényelte, a világ feltérképezését a csillagos ég boltoza-tától az emberi test anatómiai atlaszáig. A pedagógiai tanulságokat a látványra, a kí-sérletekre és a közvetlen érzéki tapaszta-latokra építő szemléltető oktatás vonta le. A kísérleti eszközök debreceni beszerzése

---

-

-

--

-

--

---

elsősorban

--

dern múzeumok lehetőségét, de segítet-ték is megvalósulásukat. A kérdés európai elemzői szerint a 16. század végétől létesí-tett természettudományi szertárak múze-umként való „intézményesülése” 1683-ban játszódott le először, amikor az Ashmolean Museum az oxfordi egyetem egyik termé-ben megnyitotta állandó kiállítását a nagy-közönségnek. A szakmai közvélemény sze-rint mai értelemben az Ashmole az első múzeum. „Következésképpen az egyetemi múzeumok régebbiek, mint a nem egyetemi-ek, és az egyetemi gyűjtemények az egye-temi múzeumoknál is régibbek.” Debrecen-ben pontosan ugyanaz történt, mint több európai felsőoktatási intézményben, ami egyáltalán nem meglepő annak ismereté-ben, hogy 1848 előtt minden professzort külföldön képeztek. Az eredeti és új funk-ciók békésen megfértek egymás mellett, rá-adásul a Kollégium gyűjteményei már első csíráikban is tartalmaztak olyan részlege-ket (mint a képtár, a régészeti és népraj-zi kollekció darabjai, az éremtár), amelyek az oktatással csak áttételes kapcsolatban voltak. Ezért állíthatta jeles szerzők után

Takács Béla is, hogy a Kollégium a magyar múzeumi kultúra legrégibb gyűjtőhelyei-nek egyike.

A Kollégiumi Múzeum támogatói

A régmúltban nem csak Debrecen és nem csupán az értelmiség tudott a Reformá-tus Kollégiumról. A megszámlálhatatlanul sok kisember egyszeri adománya az iskola

városi esküdt, Imre János debreceni könyv-kötő, Szeremlei György Vas megyéből és Pap István nagykárolyi nyomdász. A támogatók közül kiemelkedik Debrecen városa, de az alapítványtevők egyötöde is debreceni ille-tőségű. A Kollégiumba került Debrecen két hóhérpallosa, melyet (számos nagy jelentő-ségű tárggyal együtt) az intézmény később a Városi Múzeumnak engedett át. Jó szív-vel, mert az intézmény érdekében általában a Kollégium hűséges növendékei tevékeny-kedtek, mint Zoltai Lajos vagy Ecsedy Ist-ván. Városi ajándékként került a lénytani múzeumba egy leopárd 1880-ban, a helyi rendőrfőkapitány ajándékaként egy strucc, a városi pénztárból vásároltak nandut, a város mérnöki hivatala adományozott kút-fúrásból származó 639 földmintát, a Kapi-tányi Hivatal ajándékozott a Kollégiumnak ipartörténeti emlékeket is, többek között a szűcs és kerékgyártó céhek dokumentu-mait. A helybéli polgárok ajándékai között szerepelnek Poroszlay Frigyes főiskolai fő-gondnok (1848-ban polgármester) ásványai vagy Gál Ferenc szabómester zöld selyem-re nyomtatott színházi színlapja 1853-ból.

a 17. század utolsó éveiben kezdődött. A vázoltaknak megfelelően a 18–19. században az éremtár mellett a „természetiek tára” mutatta a leglátványosabb fejlődést. Muzeológia és a természettudományok kapcsolata sokáig olyan szoros volt, hogy Kovács János kollégiumi professzor még 1873-ban is azért kapta a leghevesebb kritikát, mert Múzeum Egyletet alapított és nem Természettudományi Társulatot. A 18. században Physicum Museumnak, Theatrum Physicumnak, a 19. században természetiek tárának vagy lénytani múzeumnak nevezett gyűjtemények természetesen nem a mai fogalmaink szerint való múzeumok, hanem az elnevezés korábbi értelmében, az oktatást segítették. Ezek a gyűjtemények azonban nemcsak magukban hordozták a mo

igen mély társadalomba gyökerezését, a város országos tekintélyét mutatja. Az

adománytevők többsége ugyan a Ti-szántúlra koncentrálódik, de az

ajándékozó személyek lakóhe-lye az egyházkerület határainál

jóval tágabb körben helyezkedik el: temesközi, dunántúli, felvidé-ki és erdélyi helynevek is gyakran felbukkannak a hajdúsági, biha-ri, nyírségi, szatmári, érmelléki és kunsági települések mellett. A gyűjtemények javára érke-

ző első ismert adomány deb-receni polgártól származik 1592-ből. Az alapítványtevők legelső 18. századi csoport-jának földrajzi megoszlása sem érdektelen: Borbély Mi-

hály tiszaroffi földbirtokos,Kenessey István Pápáról, két debreceni, egy földesi, egy pelbárthidi és egy körösladányi

lelkész, Baranyi Miklós debreceni

35

DIS

PUTA Ka

pual

j

Sáska Károly Izsó Miklóstól a Búsuló juhász című szobor eredeti gipszmintáját, Feke-te Imre bérkocsis és sokan mások kitömött madarakat, Szathmári Mihály szűcsmes-ter égett Kossuth-bankót adott, de volt aki csak a keze munkájával segíthetett: Polgá-ri Dániel asztalos deszkaállványokat készí-tett. Debrecen mellett a környező kisebb városok elöljárói is közel érezték magukhoz az „Anya Iskolát”: Hajdúböszörmény pél-dául bronzkori fegyvereket ajándékozott. A hála vagy tisztelet mellett sokakat indít-hatott adományozásra, hogy a kéziratait vagy műveit ajándékozó művész a 19. szá-zadban már nagy elődök sorához csatlako-zott. A Kollégium egykori diákja, a Nemze-ti Múzeum Képtárának első őre, Kiss Bálint már 1831-ben, bécsi tanulmányútjáról el-juttatta az uralkodó (V. Ferdinánd) olajfes-tésű portréját, de a későbbiekben megfes-tette több debreceni professzor és néhány erdélyi fejedelem arcképét is. Az adomá-nyozó művészek sorában olyan nevek talál-hatóak, mint Ferenczi István, Orlay Petrich Soma, Izsó Miklós, leánya révén Barabás Miklós, Zichy Mihály és Huszár Adolf.

A vasútépítés nagy korszakában, 1867 után kitettek magukért a vasúti mérnökök, akiktől kő- és bronzkori leletek sokasága származott. Az egyszeri adományozók kö-zött mindvégig sok vidéki tanító található, a legaktívabbak természetesen a Kollégium tanárai és tanítványai voltak. Beregszászi Pál özvegye férje rajzmintáit kínálta föl. Ez a hagyaték, illetve a rézmetsző diákok ránk maradt lemezei arra emlékeztetnek, hogy Debrecen az egyetlen alföldi telepü-lés, amelynek korai képzőművészeti hagyo-mányai vannak. Oláh Gábor könyvtáros 80 kortárs magyar író kéziratát adományoz-ta, Kovács János segédlelkész 1888-ban Debrecen pókfaunájának 96 faját gyűjtöt-te össze. Szőnyi Pál, a Természettudományi Társulat országos elnöke (aki debreceni di-ákként főhadnagy Fazekas Mihály kollégi-umi perceptorral botanizált) 1878-ban 33 000 darab ásványt ajándékozott az isko-lának. Bíró Lajos Új-Guinea néprajzi, rovar- és állattani feltárója (1856–1931) szintén a Kollégium diákja, majd donátora volt. 6000 néprajzi tárgyat és 200 000 állatfajt kül-dött Európába és hazájába, melyekből közel 2000 új fajt írtak le a tudósok. (A Debrece-ni Egyetem szervezésekor Erős Lajos teoló-giai professzor az Egyetemi Bizottság ne-vében tanszéket kínált számára, de Bíró Lajos a további utazásokat választotta. A Kollégiumnak adományozott tárgyai je-lenleg a Néprajzi Múzeumban találhatóak, letétként.) Különösen adakozóak voltak a

debreceni kereskedők: Sesztina Lajos egzo-tikus tengeri állatokat, Csanak József ob-szidián töredékeket, Baum Miksa távol-ke-leti tárgyakat, Rickl József több száz római pénzt küldött. (Az éremtár már 1831-ben több mint 6000 tételből állott.)

Amikor egy iskola gyűjteményeivel is használni kíván – nem csupán növendé-keinek –, abból kivételes érték születhet. A Városi Múzeum kései alapítása vélhető-leg éppen annak lehetett a következménye, hogy a város szempontjából szinte „ingyen” működött egy intézmény, amely évtizede-ken át képes volt az elemi közösségi igé-nyeket kielégíteni és jelentősen gyara-podni. Befogadta, megőrizte, rendszerezte, nyilvántartotta, részben kiállításon is be-mutatta és tudományosan kutatta az em-beriség tárgyi emlékeit, a társadalom, az oktatás, a tudomány, a művelődés és a szó-rakoztatás szolgálatában.

Epilógus a gyökerekről

A szekularizáció szelleme olykor tudatja velünk, hogy „marketingből” gyengék va-gyunk, akárcsak egyházaink. Lehet, hogy falaink között ismerhető meg Debrecen lé-nyege, de megőriztük magunknak a titkot. Egyszer eljön az idő, amikor saját múltunk olyan idegenszerűen áll majd utódaink előtt, mint egy etruszk szobortöredék. Nem érthetik meg, hogy mit tudott városunk lakója, mit érzett, hogyan gondolkodott, mihez volt joga, és mit diktált az erkölcse. Gulyás Pál már nemzedékekkel előttünk a debreceniség gyökerének eltűnését fájlalta. A fejsze azóta a fák maradék gyökerének vettetett, az emlékezetkiesés civilizációs minőségünket érinti. A múzeum fogalmát nemritkán hűvös elutasítással halljuk em-líteni, egy halott, poros világ szinonimá-jaként, a gyümölcsöző élet ellentéteként. Pedig a múlt éltető erejéről azt írja Sütő András, hogy amikor utat téveszt a havasi ember, csak akkor adja fel a küzdelmet, ha a hóvihar betakarja lábnyomait. Rejtőzkö-dő gyökerek, halványodó nyomok között, a magyar társadalom egy-egy öntudatlan pil-lanatra mégis mintha visszatalálna önma-gához. Amíg léteznek tömegeket feleme-lő, évszázadokat áthidaló pillanatok (amíg érződik valami különös, amikor egy nagy téren és a környező hidakon egymilliónál többen éneklik a Kossuth-nótát), addig el-érkezhet hozzánk egy régen hallott üzenet. Amikor a veszély érzetét fokozni már nem lehet, a legfontosabb parancsolat is útjára kelhet.

36

DIS

PUTA Ka

pual

j

I.

Illyés Gyula 1950-ben írt verse, az Egy mon-dat a zsarnokságról, elementáris erővel, egy különlegesen hosszú körmondat nem lan-kadó lendületével nevezi meg a zsarnoki uralom alá kényszerített ember alapélmé-nyét, a teljes kiszolgáltatottságot. Eszté-tikai megformáltságával is azt a felisme-rést tudatosítja, hogy az államhatalomnak az élet minden területére kiterjedő korlát-lan uralma elviselhetetlenné teszi a létet, megfosztja a személyiséget és a nemzetet emberi mél-tóságától, megfosztja öntu-datától, önismeretétől, ön-azonosságától.

1956. október 23-án a magyar nép ezzel a totális zsarnoksággal szállt szem-be.

A keserűség egy meg-csalt, kiszolgáltatott, el-nyomott nemzet szenve-déseiben érlelődött egy hosszú évtizeden keresztül. Félmillió ártatlan ember elhurcolása, megbünteté-se, kitelepítések, internálótáborok, kulák-listák, koncepciós perek, ávósterror előzte meg ezt a forradalmat.

A forradalmak világtörténetében vált fordulóponttá a magyar forradalom, mert nem egyetlen kizsákmányolt osztály, nem egyetlen elnyomott népréteg kereste benne a maga igazát, hanem a totális emberi ki-szolgáltatottság ellen lázadt fel egységesen egy egész nemzet.

Ebben a forradalomban egy nemzet közös akarata szólalt meg, a megnyomo-rított, kiszolgáltatott tömegből a magyar nemzet jött létre.

Nem véletlen, hogy az Irodalmi Újság forradalmi száma 1956. november 2-án Pe-tőfi Ismét magyar lett a magyar című versé-vel indult.

A magyar nemzet szabadságakarata kapcsolta össze a magyar történelemnek ezt a két eszményi pillanatát: 1848. márci-us 15-ét és 1956. október 23-át.

Mindkettőnek az volt a legnagyobb vív-mánya, hogy ismét magyar lett a magyar, hogy ismét ember lett a magyar.

Ez a nemzeti közakarat néhány nap alatt hiánytalanul megfogalmazta és ki-nyilvánította a korszerű európai életforma alapelveit: az egyéni szabadságot, a nem-

zeti függetlenséget, az ország semlegessé-gét, az önkormányzatot, demokráciát és a többpártrendszert.

Ezekben a követelésekben teljes nem-zeti egység nyilvánult meg.

A forradalmi kormányt a nemzet irá-nyította, a kormány csak követte a nemzet akaratát. A miniszterelnök is a forradalom napjaiban nőtt fel a nemzet méltó képvi-seletére.

November 2-án még legjelesebb íróink arról tudósítottak, hogy csodát művelt az

„emelkedő nemzet” (Né-meth László), kivívta tör-ténelmének „legnagyobb és első győztes forradalmát” (Déry Tibor), a magyarság „az emberi fajta csillagfé-nye lett” (Örkény István).

II.

Aztán bekövetkezett no-vember negyedikének haj-nala, amikor a miniszter-elnök néhány mondatos rádióbeszéde a nemzeti tragédiát jelentette be:

„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköz-társaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást in-dítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánva-ló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéle-ményével.”

Történelmünk tragikus, nagy pillanata volt ez. Egy magára hagyott kis ország végzete. Egy imperialista idegen nagyhatalom fegy-vereire támaszkodó áruló vette át az ország irányítását, aki a forradalmi kormány tag-jaként három nappal korábban még a for-radalom összes vívmánya mellett kiállt a rádió nyilvánossága előtt is.

Ezzel a nemzetárulással szemben olyan feddhetetlen személyiségek vallomása-it szeretném emlékezetünkbe idézni, akik tudták, hogy véleményükkel az életüket kockáztatják.

1956. november 4-én néhány órával a miniszterelnök hajnali rádióbeszéde után Bibó István, az egyedül is helytálló ember a szovjet katonák által megszállt Parla-mentben írta meg Magyarok című kiáltvá-nyát, melyben „mint az egyedüli törvényes

„A s

zabd

aság

harc Ünnepi beszéd 2003. október 23-án

tünd

öklő

idej

én n

őtt r

ózsa

”G

öröm

bei A

ndrá

s

37

DIS

PUTA Ka

pual

j

magyar kormány egyedüli képviselője” visz-szautasította azt a rágalmat, hogy a forra-dalmat fasiszta vagy antiszemita kilengé-sek szennyezték be: „a harcban osztály- és felekezeti különbség nélkül részt vett az egész magyar nép, s megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és megkülön-böztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hatalom és a honi hóhérkülö-nítményesek ellen fordult.”

Németh László november 4-e után az öngyilkosság kísértésével küzdve bujkált, egyik barátja lakásán kockás füzetlapok-ra írta nyilatkozatát a forradalomról a ma-gyar írók, „a magyar nép becsületének őrei” nevében: „kötelességünk kijelenteni, hogy azokat a tényeket, amelyekkel Kádár János kormánya létét s a szovjet csapatok állító-lagos »behívását« igazolja, mi nem tapasz-taltuk. (…) A népet kínzókamrába hurcoló

– most is százakat leterítő államvédelmieken, előfordult, hogy az utca népe önbíráskodást gyakorolt – a forradalom fegyelme azonban

– írásaink bizonyítják – ezt is megbélyegez-te s megfékezte. Az elpusztult pártfunkcio-náriusok száma se teszi ki ezredrészét sem az ártatlan megölt munkásoknak, anyáknak s gyerekeknek. Az a félelem nem igazolódott be – hogy a forradalom ellenforradalom felé tolódik.”

1956 novemberében száznál több neves értelmiségi – köztük Kodály Zoltán, Né-meth László, Déry Tibor, Veres Péter – nyi-latkozatban vallotta meg – ezért ha kell a halált is vállalva – teljes egyetértését a ma-gyar szabadságharc hőseivel, s tiltakozott a forradalmárok letartóztatása és deportá-lása ellen.

Az írószövetség 1956. december 28-i közgyűlése pedig Tamási Áron Gond és hit-vallás című memorandumát fogadta el. Ta-mási a rá jellemző nemes pátosszal szólt:

„az októberi szabadságharc véres halmán állva”, „a számadás és vallomás erkölcsi kényszere alatt” mondta ki, hogy a forra-dalomban a szabadságra és nemzeti füg-getlenségre sóvárgó nép nyilatkozott meg, s „a szovjet kormányzat történelmi tévedést követett el, amikor vérrel festette meg for-rásunk vizét”. „Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forra-dalmi egységéből a nemzet újjászületett.”

Mindezzel szemben azonban kormány-programmá vált a forradalom megtorlása és a nemzeti érzés, önismeret, öntudat kiir-tása.

Az áruló addig nem nyugodott, amíg az elárultakat ki nem végeztette, amíg ke-gyetlen kínzásokkal és tömeges börtön-

büntetésekkel meg nem félemlítette az or-szágot.

Az új hatalom a forradalmat ellenforra-dalomnak minősítve gyalázta és rágalmaz-ta.

A hatalmas idegen túlerő és az azt szol-gamód kiszolgáló, sőt magánszorgalmú ku-tyaként túllihegő belső hitványság azt is elérte, hogy a népesség legnagyobb részé-ben hamarosan mélyre szálltak a forrada-lom eszméi.

Morális nemzetvesztés történt, a több-ség csöndes kiegyezése a hatalommal. Nagy László ítéletes szavaival szólva: „Átváltoz-tak a béklyók cukorral cifra pereccé.”

III.

Mégis, a szabadságnak a forradalomban átélt nagyszerű pillanatai és a forradalom soha meg nem cáfolt eszméi a nemzet belső, megtartó erejévé váltak az újabb hódoltság évtizedeiben. S egyre visszafoghatatlanul szólaltak meg, követelték igazságukat.

A forradalom leverésekor nyugatra me-nekült kétszázezernyi magyar fiatal egyrésze élethivatásának tekintette a forrada-lom eszméinek őrzését, dokumentumainak összegyűjtését, történetének tárgyilagos értelmezését. Gloria victis! Dicsőség a le-győzötteknek! – írták a szabadságharc em-lékművére.

Itthon jó ideig csak metaforikus költői áttételekben, rejtjeles beszéddel lehetett szóba hozni a szabadság eszméjét. Sokfé-le módon adott jelt magáról a némaságra ítélt igazság. Március vagy Petőfi szólítá-sa az októberi forradalom szólítása is volt. Szállóigévé váltak a hatvanas évek végén Utassy József Zúg március című versének sorai: „Talpra Petőfi! a sírodat rázom / szóljmég egyszer a Szabadságról!”

Petri György titokban terjesztett verse pedig már a mártír miniszterelnök alakját és sorsát idézte föl:

De emlékezni szabada vonakodó, sértett, tétova férfira,akibe mégisfölszivároghatottdüh, káprázat, országos vak remény, mikor arra ébredta város: lövik szét.

1984-ben pedig Nagy Gáspárnak a cenzú-rán véletlenül átcsúszott versének záró sorai antigonéi parancsként mondták ki azt, hogy a forradalom mártírjait tisztessé-

38

DIS

PUTA Ka

pual

j

gesen el kell temetni, nekik igazságot kell szolgáltatni:

egyszer majd el kell temetNIés nekünk nem szabad feledNIa gyilkosokat néven nevezNI!

A hatalom megfoszthatta állásától a bátor költőt, a kimondott igazsággal szemben már tehetetlen volt. „Ez a vers egy szál virág egy ma még nem létező síron, de meglesz a sír, s rajta lesz a virág” – mond-ta Csoóri Sándor 1985. március 12-én Nagy Gáspár írószövetségi perén. A követke-ző évben egy másik Nagy Gáspár-versben Kádár János már Júdás szerepében ismert magára.

1956 októberének igazsága már kiik-tathatatlanul helyet kért az ország nyilvá-nosságában is, s egyre egyértelműbben és egyre gyakrabban kérdőjelezte meg a forra-dalom elárulására és a szovjet hadsereg fe-nyegető jelenlétére épített rendszert. 1988. június 16-án Nagy Gáspár már a 301-es par-cellában mondta el „rendszerváltó vers”-ét.

1988-ban és 1989-ben már a közvéle-mény követelte a forradalom rehabilitá-

cióját. 1989-ben már visszafoghatatlan erőként szólalt meg újra a nemzet szabad-ságóhajtása.

1989. június 16-a, a forradalom mártír-jainak az újratemetése pedig új fejezetet nyitott történelmünkben. Előkészítette az utat 1989. október 23-ához, a Magyar Köz-társaság kikiáltásához.

Jelképesnek is tekinthetjük azt a tényt, hogy Kádár János azon a napon halt meg, 1989. július 6-án, amikor a Legfelsőbb Bí-róság kimondta a forradalom mártírjainak ártatlanságát.

A forradalom eszméit harminchárom esztendő után gyakorlatilag is igazolta a történelem.

IV.

A magyar nép azonban óriási veszteségek-kel jutott el történelmének ehhez az újabb fordulójához.

A diktatúra évtizedei nagyon mélyre nyomták bennünk az embert.

Az 1989. október 23-a óta eltelt tizen-négy esztendőben nem tudtunk megfelel-ni a forradalmunk szellemének és erkölcsé-nek.

A megnyert szabadsággal nem tudtunk méltó módon élni. Megint felül kerekedett bennünk a „civódó magyar”.

Ahelyett, hogy maradéktalanul kitel-jesítettük volna a nemzeti szabadságunk által megnyert nemesebb emberi életforma lehetőségeit, inkább arra mutattunk elret-tentő példát, hogy egy nemzetet békében is el lehet veszíteni.

Pedig megint óriási próba előtt állunk. Az európai történelemnek nemzeti közös-ségként leszünk alakítói vagy áldozatai.

Nemzeti felelősségünket nemzeti szét-szórtságunk is sokszorozza, hiszen az el-szakított és nemzeti létében veszélyezte-tett kisebbségi magyarság és a nyugatra szóródott magyarság számára is csak egy erős karakterű, kemény tartással rendel-kező, életakarattal áthatott nemzet adhat közösségi létbizodalmat.

Nemzeti összefogás azonban csak az alapdolgokban való közmegegyezéssel jöhet létre. A közmegegyezéshez tiszta er-kölcs, tárgyilagos szemlélet, a történelem színe előtt is vállalható magatartás kelle-ne.

Mai tétova útkeresésünk idején le-gyen példa számunkra az a közös akarat, közös eltökéltség, mellyel a magyar nép az 1956-os forradalom és nemzeti szabadság-harc napjaiban nemzetté emelkedett.

Melocco Miklós „a szabadságharc tündöklő idején nőtt rózsa” – melyet Debrecen Me-gyei Jogú Város Önkormányzata, a Deb-receni Egyetem, a Tiszántúli Református Egyházkerület állíttatott forradalmunk és nemzeti szabadságharcunk emlékére. (Fotó: S. Varga Pál)

39

DIS

PUTA Ka

pual

jD

ebre

ceni

Att

ila M

egem

léke

zés

Szegény jó Csokonai bizonyára derűs öröm-mel nézi a Mennyei Panteonban, hogy a Város nagy tekintélyű testülete megem-lékezik róla. Nem érzéketlen ő a „csinos világ” figyelmére. Amint egyik kései le-velében megjegyzi (Sándorffi Józsefnek,1804. június 3.): „Ha sze-retnek, ha becsülnek, ha tisztelnek, meg nem vetem s cynicusként nem vagyok rá ügyetlen: ha másképpen csinálnak velem, kivált a plebecula (már az akar ara-nyos, akar szűrös), akkor Horatiussal mea virtute me involvo et beatam pauperiem sine dote quaero” (’erényt / Öltök fel s társam lesz az ál-dott / És hozományt nem adó szegénység’; Horati-us: Ódák. III. 29. 54–56.; Muraközy Gyula fordítá-sa). A megemlékezés alkal-matosságán talán csodál-kozik picit, hiszen sorsfordító történelmi esemény ünneplése öleli körül alakjának felidézését. Még tán dohog is, hogy ő így voltaképp elfedődik, de az is lehet, kitün-tetésnek tartja, hogy ily jeles napon meg-említik nevét. S nyilván nem feledkezik meg arról sem, hogy ez az egész év az övé, az ő emlékének van szentelve.

Az ünneplés persze – az irodalmi kul-tuszok természetrajzából kifolyólag – csak részben szól az ünnepeltről. Az emlékezés ugyan kétségtelenül közelebb viszi a kul-tusz középpontjában álló alakot az ünnep-lő közösséghez, sokat meg lehet tudni róla, akár új felfedezések születhetnek életéről, munkásságáról, egyáltalán: szélesebb kör-ben ismertté és szerethetővé válik. Mind-eközben azonban az ünneplő közösség va-lójában magáról rajzol önarcképet azáltal, ahogy ünnepel, azáltal, amit az ünnepelt-ből lát és mutat. A(z irodalmi) kultuszban tehát elsősorban az identitásképződés és ezzel párhuzamosan az identitásképzés je-lenségei érhetők tetten, a központi alak a maga egészében ezeknek rendelődik alá.

A Csokonai-emlékév tavaly a következő gondolatok jegyében vette kezdetét: „Az emlékév középpontjában a Város és Cso-konai kapcsolata áll. Az emlékév üzene-

Elmondatott Csokonai Vitéz Mihálymegidézésére, Debrecen városának ünnepi

közgyűlésén, 2004. október 23-án

te, hogy Csokonait mint européer debrece-nit mutassa be, hiszen e költői életmű úgy tudott európai szinten korszerű és jelen-tős lenni, hogy megalkotója nem jutott túl az ország határain, életének jelentős részét Debrecenben töltötte. S nemcsak hogy itt

töltötte: ő a legnagyobb magyar költő, aki életének és munkásságának egészé-vel Debrecenhez kötődik, korszaka a debreceni mű-velődés kitüntetett jelen-tőségű időszaka, így Cso-konai a debreceni kultúra emblematikus alakjának mondható.” Csokonai élet-művének e jellegzetessége és az alakja köré építhe-tő kultusz tehát magában hordozza annak lehetősé-gét, hogy jelentős szerepet töltsön be Debrecen mo-dern közösségi identitásá-nak formálásában.

A Csokonai-emlékév eseményeire e szempontból visszatekintve differenciált kép bontakozhat ki előttünk. Számosak az eredmények: vetélkedők, szavalóversenyek, kiállítások, előadások sora vitte közelebb Csokonai alakját az érdeklődőkhöz, alkal-manként (mint az a vakok és gyengénlátók vetélkedőjén tapasztalható volt) megható erőfeszítések közepette. Mozdult és mozdul a színház, a bábszínház, a református kollé-gium, az egyetem, az akadémiai bizottság, a televízió, a rádiók. Kibontakozott egyfaj-ta, részben civil, részben intézményes ön-tevékenység, amely biztatást és támogatást kapott és kap a Várostól. Az emlékév azon-ban mégsem született meg a maga igazi va-lójában, nem lett az, ami lehetett és ami-nek talán lennie kellett volna. Nem képes ugyanis betölteni közösségszervező funk-cióját, nem jelent átható eseményt a Város életében, s nem reprezentálja Debrecen ar-culatát az ország közvéleménye előtt.

Ehhez minden bizonnyal kevés a civil és intézményi öntevékenység és annak jó-indulatú pártolása. Az adott időkeretben megvalósuló rendezvények mechanikus ösz-szessége még nem jelent emlékévet, bármi-lyen színvonalasak is legyenek azok önma-gukban. Kell egy összhangzó akarat, amely

40

DIS

PUTA Ka

pual

j

fontosnak tekinti az ünnepi aktust a kö-zösség identitása szempontjából, amely a kultusz tárgyában meglátja önmagát és ezt a képet szét akarja sugározni, amely nem sajnálja ehhez a szellemi, anyagi ráfordí-tást, s szervezeti erőt rendel a megvaló-sításhoz. A Csokonaira való emlékezések sora valószínűleg mindennek hiányában nem tudott összeállni valódi emlékévvé, noha meghirdetése ilyetén várakozásokat keltett.

A közösséget irányító akarat kétségte-lenül dönthet úgy, hogy az identitáskép-zés más formáit preferálja inkább. A prefe-renciák megítélésében lehet persze vitázni, s talán kell is. Nem lenne szabad azonban a vitát más természetű, személyes-közéle-ti-politikai küzdelmek eszközévé tenni, avagy másrészről indulatok hullámverésé-be zavarni. Az emlékév kapcsán kibonta-kozott vita ilyennek tűnik, s ez lehango-ló. Hatása minden jogosnak vélt felvetés ellenére is destruktív: egycsapásra elérte azt, amit az emlékév menedzselése nem, vagyis, hogy országosan beszéljenek róla. Igaz, nem sok köszönet van benne, az em-lékév így lassan nem a közösség identitá-sáról, hanem sokkal inkább megosztottsá-gáról szól.

Olyan kontextus teremtődött a Csoko-nai-év körül, amelyben nem lehet „ártat-lanul” megszólalni. A hivatalos orátornak

azonban szólnia kell, mert ő a hivatalos orá-tor. Közben tudja, hogy amit mond, e kon-textusban értelmeződik. De ha nem szól-na, az is. Fájóan és ugyanakkor jólesően érzi mindeközben, hogy nincs birtokában az egy igaz tudásnak, amit mond, esendő. Legjobb talán, ha kedves költőjéhez fordul, akivel több mint két évtizede bensőséges kapcsolatot ápol, s kölcsönveszi egyik mot-tóját, azt, amelyet a pályát záró utolsó nagy filozófiai költemény élére Rousseau-tól vá-lasztott: „Je ne veux pas argumenter avec vous, ni même tenter de vous convaincre; il me suffit de vous exposer se que je pensedans la simplicité de mon coeur.” (’Nem akarok vitázni önnel, meg sem kísérlem, hogy meggyőzzem; nekem elég, ha kimon-dom, mit szívem egyszerűségében gondo-lok.’ Halotti versek)

S vajon mit szól mindehhez szegény jó Csokonai a Mennyei Panteonban? Valószínű-leg csendes derűvel mosolyog. Látott ő már eleget, látta a száz évvel ezelőtti nagy ün-nepségeket, amelyek eggyé fogták a Város közösségét, s látta a kétszáz évvel ezelőt-ti vitákat is, amelyek hagyatéka és emlék-művének állítása körül bontakoztak ki Ka-zinczy Ferenc és a Város képviselői között. Bizonyára jólesett neki akkor régen, hogy barátja, Fazekas Mihály a védelmére kelt, mint ahogy valószínűleg a Kazinczy által róla írott meleg hangú jellemzést is szíve-sen olvasta, némiképp zavartan babrálván közben pipájával: „Egy igen szerencsés erű s zseniális szökdelésű poéta, egy igen szép érzésű, s midőn tisztelt barátjai között ült, minden irritabilitása mellett képzelhetet-lenül nyájas modesztiájú ember, a legszebb mizantrópiájú fiatal bölcs – az az ifjú, akita halál dicsőségének fele útjában kapott ki közülünk, minden emberségei mellett érdemes arra, hogy emlékezetét fenntart-suk; aminthogy neki, kinek gyönyörködve hallgatánk kedves zengéseit, míg élt, ke-nyeret nem adtunk, adjunk most, midőn már nem él, követ.” (Magyarázó jegyzések a Csokonai sírköve eránt tett jelentésre) A kő már régóta áll. Megvan az ünnep helye, mi-ránk vár. Mindnyájunkra együtt.

Csokonai síremléke az egykori hatvan utcai teme-tőben

41

DIS

PUTA Ár

kádo

k

Öreg német barátom egy Drezdától húsz kilométerre fekvő kisváros-ban lakik. Kimegyünk a környék-

re, hogy megmutassa a fordulat után visz-szakapott másfél hektáros erdejét. Leülünk az erdőszélen egy padra (egyszerű fatákol-mány, a díszes padot, amit gyermekeitől kapott hetvenedik születésnapjára, ellop-ták), elnéz messzire, és mesél.

Július van. Hatvan éve volt a sikerte-len merénylet Hitler ellen. Öreg barátom tizenhat éves volt akkor. Egy osztálytársa rémült képpel futott be az osztályba.

– Hallottátok? Meg akarták ölni a Führert!

Alig volt időnk ocsúdni, mondja, belé-pett a gyerek apja, a fizikatanár, s mielőttelkezdte volna a dinamika törvényeit tag-lalni, csak annyit dörmögött a bajsza alá:

– Nem sikerült eltüntetniük.Öreg barátom mesél tovább. Ama júliusi

napon nem sokat értett az egészből; sodor-ta magával a Führer iránti lelkesedés. Kato-natisztnek készült.

És akkor jött 1945 februárjának apo-kaliptikus éjszakája. A szövetséges légierő szőnyegbombázást hajtott végre Drezda történelmi belvárosa ellen. A támadásnak katonai indoka nem volt, minden lehetsé-ges stratégiai célpont a város szélén helyez-kedett el. Tizennégyezer lakóház, huszon-két kórház és klinika, hetvenkét iskola, huszonöt templom és kápolna, két múze-um, öt színház, számos egyéb középület semmisült meg. Nem tudni, mennyi a pol-gári áldozat; Drezda nyilvántartott lakos-sága 35 ezer fővel csökkent, de a bombázás előtt hatalmas tömegben költöztek a hábo-rútól mindaddig megkímélt városba a biz-tonságot kereső környékbeliek. A becslések a 130 ezres számig mennek fel. A környék-beliek, akik ide húzódtak, s túlélték a tá-madást, visszamenekültek vidékre.

Barátomék portáján megjelenik egy asszony, bebugyolált gyermekkel a karján.

– Tejet, tessenek adni a gyereknek egy kis tejet – csak ennyit mond. Széthajtja a takarót. Alatta szénné égett gyermektest.

Barátom e perctől fogva gyűlöli a hábo-rút és gyűlöli a nácizmust.

Nem az ellenséget, nem a brit és ameri-kai pilótákat, nem az emberiség ellen elkö-vetett bűncselekmény kitervelőit.

A háborút – és a nácizmust.

Berlinből alig maradt valami 1945-ben. A berliniek nem mutogatnak senkire. Tud-ják, hogy a pusztítást a németek maguk-nak köszönhetik. Ahogyan háborús felelős-ségükről, a holokausztról szólnak, érezni

lehet a szembenézés méltóságát. Azon ve-szem észre magam, hogy irigylem őket. Ugyanez a nyugodt szembenézés a STASI-börtönökről szóló dokumentumfilmekben.Nincs egy sanda politikai célzás, nincs mu-togatás, nincs szájbarágás. Nyílt szembe-nézés van.

És emlékek, emlékeztetők: az emléke-zés helyei. Szovjet hősi emlékmű, a Bran-denburgi kaputól nyugatra. Rajta a felirat: a szovjet hősök emlékének, akik Berlin alatt megvédték a Szovjetunió szabadsá-gát és függetlenségét. Karl Liebknecht- és Rosa Luxemburg-emlékmű (Nyugat-) Ber-linben, ott, ahol 1919-ben megölték őket (s ha Klara Zetkinnek mennie kellett egy kelet-berlini utca névtáblájáról, hogy az utca ismét Dorotheenstrasse lehessen, Karl Libknecht maradhatott, ott, a Karl Marx Allee sarkán…) És a zsidó közösség emlé-kei: a régi zsinagóga s a nácik által letarolt zsidó temető nyomai, ahol egyetlen sírem-lék, a filozófus Moses Mendellsohné emel-kedik ki az emlékezés törmelékeiből; az új zsinagóga megmaradt része. És a zömök fehér keresztek, végig az egykori fal men-tén, a menekülők emlékére, akiket lelőttek az NDK őrei.

A sérült, elpusztult építészeti alkotá-sok sorsát – esetenként a háború után ke-letkezettekét is – meghatározza az emlé-kezés: az emlékezés felelőssége. Berlinben, Németországban nem úgy vetődik fel a kér-dés, hogy vajon helyre lehet-e állítani egy

Berl

in, D

rezd

a,av

agy

építé

szet

és

emlé

kezé

sS.

Var

ga P

ál

Szovjet hősi emlékmű (Nyugat-) Berlinben

42

DIS

PUTA Ár

kádo

k

Keresztek az egykori fal mentén

sérült vagy elpusztult műemléket, hanem úgy: helyre szabad-e állítani. Nemcsak a hírhedett Reichstag épületéről van szó, amelynek rekonstrukciója az egész világ-nak rossz üzenetet küldött volna, amikor Berlin ismét fővárossá lépett elő; általában is kérdés, szabad-e eltüntetni mindazokat a – mégoly brutális – nyomokat, amelyeket a történelem hagyott ezeken az épületeken

– beleértve egy-egy épület teljes megsem-misülését is.

A kérdés súlyos, mert a veszteség felbe-csülhetetlen, s a helyreállítás iránti vágy egyenesen arányos a veszteség mértéké-vel. Jól példázza ezt Drezda Notre Dame-ja,

a város látványát két és fél évszázadon át meghatározó, szimbolikus jelentőségű épü-lete, a 18. század húszas-harmincas évei-ben épült Frauenkirche. A templom, amely-nek romjait az NDK-időben csupán a polgári ellenállás mentette meg a teljes eltakarít-tatástól, mára eredeti formájában újjáé-pült.

S ha a romok meghagyásának indokát az NDK-hatóságok teljes joggal jelölték meg a háború borzalmaira való emlékezésben, a helyreállítás ugyanilyen joggal vethette fel: nem szűnik-e meg a Frauenkirche örök mementónak lenni? Aki ma ránéz a gran-diózus épületre, gondolkodás nélkül nem-

A Frauenkirche romjai (1972)

43

DIS

PUTA Ár

kádo

k

Drezda

mel válaszol. Az elképesztő számítástech-nikai apparátussal elvégzett rekonstrukció a romhalmaz minden kövének eredeti he-lyét azonosította, s azt a mintegy nyolc-ezer követ, amely épen maradt, visszahe-lyezte eredeti helyére. A két és fél évszázad koptatta kövek ott sötétlenek a gyönyörű, halványbarna homokkő épület falaiban. Nem tudom, hány kőből van egy templom. Az eredeti kövek mennyisége mindeneset-re döbbenetesen kevés.

Lehet, hogy kétszázötven év múlva a halványbarna kövek hozzásötétülnek a ré-giekhez – elvégre is az új kövek ugyanab-ból a bányából származnak, mint az ere-detiek.

Ám addigra talán a múltat, borzalmai-val együtt, békévé oldja az emlékezés.

Ahogyan a romok megőrzését drezdai pol-gári mozgalom érte el, úgy az újjáépítést is a város polgárai kezdeményezték. Az újjá-építés azonban rövidesen össznémet üggyé vált, s nemsokára az ország határain is túl-lépett. De vajon mit tud nyújtani az újjáé-pített Frauenkirche, mi az, ami több, mint amit az eredeti, s amit a romok tudtak üzenni?

A mai Németország békét akar. Békét múltjával s békét egykori ellenségeivel. S ilyen beállítódással néz szét múltja hori-zontján. Nem csoda hát, ha hirtelen fontos-sá vált, hogy az evangélikus Frauenkirche alapkőletételénél jelen volt a katolikus ki-rály, Erős Ágost, vagyis, hogy az alapkő maga a vallási tolerancia; a múlt ezt kínál-ja a megbékélést kereső jelennek. Ahhoz persze, hogy a templom a megbékélés szim-bólumává váljék, a rombolók utódainak akarata is kellett. Angliában ugyan szü-letett olyan történészi szakmunka, amely megpróbálta Drezda bombázását katonai-stratégiai okokkal elfogadhatóvá tenni – a történelem és az emlékezés letéteményesei azonban ezúttal is ellentétes oldalra kerül-tek. A Frauenkirche nem válhatott volna a történelmi megbékélés szimbólumává, ha Nagy-Britanniában az emlékezők nem hoz-zák létre azt az egyesületet, mely a temp-lom újjáépítésének támogatását tűzte zász-

lajára. A toronykupola keresztjét aztán – az egyesület által összegyűjtött pénzből – egy olyan angol ötvös készítette el, akinek apja részt vett Drezda bombázásában; eny-nyivel tartozott apja emlékének, úgymond, aki élete végéig morális tévedésnek minő-sítette a város lerombolását. A megbékélés keresztjét – ahogyan Alan Smith munká-ját elnevezték – idén júniusban hatvanezer ember jelenlétében tették fel a kupola csú-csára.

A rekonstrukció kérdése azonban Ber-linben vetődött fel először. Az első jelké-pes épület, amelyet a pusztító közelmúlt emlékének megőrzése szándékával építet-tek újjá, a nyugat-berlini Gedächtniskirche

– az I. Vilmos emlékére 1891 és 1895 kö-zött épített neogótikus-szecessziós temp-lom. A templom a „neo-” stílusok, ese-tünkben a neogótika egyik utolsó emléke, s már ezáltal is több korszakot egyesít. A Gedächtniskirche jelenlegi formája ugyan-akkor oly erősen idézi a háborús pusztítást, hogy amikor először jártam Nyugat-Berlin-ben, azt hittem, azért hívják az emlékezet templomának, mert a háborús pusztításra

A Frauenkirche (2004)

44

DIS

PUTA Ár

kádo

k

az épület eredeti alakjával való azonosí-tást, ráadásul attraktív látványt nyújt; ma már inkább ez szolgálja az épület szimboli-kus funkcióját.

A rekonstrukció kérdése Kelet-Berlin-ben éleződött ki; a városrész háborús sé-rülést szenvedett architektúrájának hely-reállítását ugyanis bonyolítja, hogy az NDK a romokat a múltat (lehetőleg) végképp el-törölni jegyében kezelte (lásd a drezdai Frauenkirche romjainak történetét).

Legyen első példánk az Új Zsinagóga, amely a Gedächtniskirchéhez hasonlóan a 19. század második felében épült. A temp-lom súlyos sérüléseket szenvedett a „kris-tályéjszaka” néven elhíresült zsidópogrom idején (1938), csarnoka pedig kiégett a má-sodik világháborúban. Az épület statikai tartószerkezete azonban megmaradt, hely-reállításának tehát nem volt építészeti aka-dálya. Az NDK-hatóságok mégis a templom-csarnok felrobbantása mellett döntöttek, s a megmaradt homlokzati résznek szántak emlékeztető funkciót. E rész rekonstrukci-ója – eredeti állapotában való helyreállítása

– a városegyesítés után nem lehetett kérdé-ses, hiszen a sokat szenvedett, majd 1958-ban végleg megsemmisített templomcsar-nok üres helye elegendő mementóul szolgál a jelenlegi együttesben. (Természetesen a helyreállított épületrészben is pontosan lehet követni a megmaradt és a helyreál-lított rész határvonalát, hasonlóan ahhoz, ahogyan a drezdai Frauenkirchében meg lehet különböztetni a régi és az új köve-ket.)

És most érkezünk a legkényesebb kér-déshez: azoknak az épületeknek a sorsá-hoz, amelyek a német nemzeti múltnak a

A Gedächtniskirche

A Reichstag

emlékeztet. A negyedik időréteg természe-tesen a modernitásé: a ma működő temp-lom, amelyet keretként vesz körül az egy-kori Gedächtniskirche romja, a hatvanas évek templomépítészetének csúcsteljesít-ménye.

A Reichstag (re)konstrukciója ezt a hagyományt követte; a lerombolt helyébe épített üvegkupola – amelyet egy kitűnő angol építőművész, Norman Forster terve-zett – nem változtatta meg az épület ere-deti jellegét, azonban olyan radikálisan új megoldással élt, amely lehetetlenné teszi

45

DIS

PUTA Ár

kádo

k

nácizmust megelőző, ám a nácizmus által kompromittált korszakát szimbolizálják, s ezzel a német kulturális emlékezet legfon-tosabb helyei közé tartoznak (ne firtassukmost, mennyire lehet a porosz állam múlt-ját össznémet múltnak tekinteni). A leg-fontosabb épület, a porosz királyi palota, amely ebbe a körbe tartozik, az Új Zsinagó-ga templomcsarnokához hasonlóan semmi-sült meg, már 1950-ben. Súlyos háborús ká-rokat szenvedett, de falai állva maradtak. Abban a szerencsétlenségben volt azon-ban része, hogy a város felosztása után a zsidó istentiszteleti helyhez hasonlóan Kelet-Berlinhez került; az NDK-hatóságok annyi türelmet sem tanúsítottak a romok iránt, mint az Új Zsinagóga (vagy a drez-dai Frauenkirche) esetében: miután nagy nehézséggel felrobbantották a palota ösz-szes épületének romjait, a maradványokat nyomtalanul eltüntették. S nem véletlenül: az egykori királyi palota helyére a politikai nagygyűlések helyszínéül szolgáló hatal-mas tribün került, majd ugyanitt felépült az NDK hatalmi szimbóluma, a Palast der Republik gigantikus üveg–acél-kockája.

A porosz királyi palota épületének az a körülmény sem kegyelmezhetett, hogy a német kulturális emlékezet egyik ve-zérmotívuma – a német és ógörög kultú-ra párhuzama – kapcsolódott hozzá; barokk architektúrája, amelynek kialakítói tuda-tosan törekedtek az antik görög építészet megidézésére, a berlini belváros, a múze-um- és palotasziget „görögös” negyedének, a berliniek szavával a „Spree-parti Athén-nak” lett jellegadójává. (Megint öreg bará-tom jut eszembe, aki ama bizonyos erdei padon szarkasztikusan idézte fel, hogyan szorították ki a görög kultúrát az 1940-es évek német iskolájából – a germán mitoló-gia hősei.)

A palota teljes megsemmisülésére Nyu-gat-Berlin a maga módján reagált. A kirá-lyi múltból ott egy nyári kastély maradt: Charlottenburg, amelyet I. Frigyes felesé-gének, Zsófia Saroltának építtetett, a pa-lotával egy időben. A kastély épülete rosz-szabb állapotban volt a bombázások után, mint a kelet-berlini palota; ám aligha cso-dálkozhatunk, hogy Nyugat-Berlin a kas-tély teljes rekonstrukciója mellett döntött. Charlottenburg ma Berlin egyik legszebb s

Az Új Zsinagóga

A Palast der Republik

A berlini zsidó közösség legnagyobb, 1866-ban felszentelt közösségi zsinagógáját, az Oranienburger Strassén lévő Új Zsinagógát, amelyet a nácik az 1938-as év kristályéjszakáján leromboltak, a kö-zépső részen fennálló nagy omlásveszély miatt a mai napon, a zsidó időszámítás szerint 5718. aw. 20-án, azaz 1958. augusztus 6-án fel kellett robbantani.(A berlini hitközség vezetőségének közleménye)

46

DIS

PUTA Ár

kádo

k

legtörténelmibb épülete; a látogató – bár látja a romokról készült fényképeket, látja a falban az eredeti és a rekonstrukció közt húzódó vékony, ám megfellebbezhetetlen vonalat, hallja az idegenvezetőtől, honnan mindenfelől szedték össze a megsemmi-sült bútorok helyébe a korhű berendezést

– csak lassan ébred rá a második világhábo-rús pusztulás mértékére.

Ma az egyik legizgalmasabb kérdés, amely a berlinieket foglalkoztatja, a ki-

rályi palota újraépítése. Ez a program is polgári kezdeményezésként indult, s kép-viselőinek körében nincs hezitálás: a pa-lotának eredeti helyén, eredeti alakjában kell felépülnie.

Senki nem tagadja, hogy a barokk pa-lota, amelyet I. Frigyes, az első porosz ki-rály hatalmas államadósságot csinálva építtetett a 18. század elején, arra szolgált, hogy kifejezze: Poroszország királya első a Német-római Birodalom uralkodói közt. A palota azonban többet is, mást is jelentett és jelent; léte, amely évszázadokkal meg-előzi I. Frigyes felléptét, kezdettől össze-fonódott Berlin létével. A szegényes iker-városka (Berlin–Cölln) akkor indult gyors fejlődésnek, amikor – a 15. században – a Hohenzollernek ide tették székhelyüket s ezt vár építésével pecsételték meg. Ebből a várból fejlődött ki az évszázadok során a palota – s épült ki körülötte Berlin, a nagy-város.

A palota a 18–20. században megőrizte meghatározó barokk jellegét, s e minősé-gében az északnémet barokk építészet leg-jelentősebb teljesítménye; I. Frigyes utó-dai azonban folyamatosan átépítették – s éppen ezért alkalmas arra, hogy láthatóvá tegye a múló időt; minden kor rajtahagyta jellegzetes nyomát.

Újraépítésének szorgalmazói termé-szetesen nem a hatalmi centrumot látják benne; a változásában is állandó berlini identitás szimbólumfunkciója mellett ha-talmas kulturális potenciálja a fő érv újra-építése mellett. S a palota ezt a jelentést is készen kínálja a múltból. Amikor 20. szá-zadi történelméről esik szó, természetesen

A berlini palota – egy régi képeslapon

Charlottenburg

47

DIS

PUTA Ár

kádo

k

hangsúlyt kap, hogy a nácik nem használ-ták hatalmuk szimbolikus kifejezőjeként, még ha igénybe vették is demonstratív al-kalmak helyszínéül; a lényeg azonban az, hogy központi kultúrahordozó szerepe ekkor fejlődött ki és erősödött meg: múze-um, képtár, művészeti egyesület, hangver-senyterem, fonogrammarchívum, egyetemi intézetek, a ma nálunk is jól ismert DAAD (Deutsche Akademische Austauschdienst), sőt, népjóléti intézmények kaptak helyet benne. A tervek szerint a helyreállítás után az európai és Európán kívüli művésze-teknek az antikvitástól a 19. századig ter-jedő reprezentatív gyűjteménye kap majd helyet benne, amelynek törzsanyagát ma Nyugat-Berlinnek egy turisták által kevés-bé látogatott részén őrzik.

Egyik berlini tanítványom azt mond-ta: szeret Magyarországra jönni, mert érzi, hogy a magyarok büszkék nemzetükre, s ez így van rendjén. Abban maradtunk, hogy a nemzeti önérzetet és a történelmi felelős-séggel való szembenézés igényét nem köny-nyű összeegyeztetni.

Források:

www.dresden-online.dewww.dresden-bilder.dewww.frauenkirche-dresden.orgde.wikipedia.org/wiki/Frauenkirche_DresdenRoger Boyes: Rebuilt Church reopens row of Dresden bombs, The Times, Thursday, April 15, 2004.www.german-embassy.org.ukwww.rolls-royce.com/educationBerliner Extrablatt, Juni 2004.A szerző fotóarchívuma

A berlini palota újjáépítésének terve: a Palota tér felőli homlokzat az I. és II. kapuval. Stulemmer & Stulemmer mérnöki iroda, Berlin (Berliner Extrablatt)

Nos, akármennyire kerüli is a berlini palota újraépítése körüli közbeszéd a „nem-zet” szót, valami megmozdult nemzeti ügy-ben is. Németország szerencsés lehet, ha a nemzeti múlt, a kulturális emlékezet leg-főbb szimbolikus építményét az NDK-s kö-zelmúlttal vitatkozva alkotja meg fővárosa. S a város, kifinomult érzéke lévén az em-lékezet karbantartása tekintetében, bizto-san megtalálja a módját, hogyan jelenítse meg az újraépített palota épületében a je-lenlévő múltat, amelynek traumáit csak az emlékezés teheti elviselhetővé.

Már feltárták a kőtemetőket, ahova Walter Ulbricht teherautói a fölrobbantott palota törmelékeit szállították. A kövek, amelyek túlélték a pusztítás egymásra kö-vetkező hullámait, helyükre fognak kerül-ni, akárcsak a Frauenkirchében. A pusztí-tás – pusztítások – emléke bele fog épülni az emlékezetnek e hatalmas monumentu-mába. S bizonyára ez az épület is megtalál-ja majd a megbékélés üzenetét, ha újraépí-tői értő szemmel tekintenek végig gazdag múltján.

48

DIS

PUTA Ár

kádo

kAr

chite

kTÚR

A, a

vagy

építé

szet

i kör

úton

Deb

rece

nben

Bun

Zoltá

n

Az idő fogságában – Reszler Antal munkái(IV. rész)

A valóban örök életű épületek valószínűleg azok, amelyek elpusztultak. Csak a már nem létező épület juthat tökélyre, minthogy immár nem létezése adja a jelentőségét, hanem az, hogy egykor létezett. És elmúltként örök. Miközben a léte-ző épület mindinkább eltávolodik a tökéletességtől, és tartós álla-potba való átmenetét elmúlásként gyászolja, az elmúlt építészeti alkotás egyre csak halmozza a rá vonatkozó tudást, hogy úgy mondjuk, állandóan fejleszti a saját tökéletességét, újra születik az emberiség emlékezetében, és egy soha nem volt tökéletességet ér el. Az emlékezés az elmúlással szembeszegezett stratégia. Ekkor persze a tökéletesség újfajta füg-gőségbe kerül: az emlékezés ké-pességétől. Az eredmény pedig: számunkra csak a kétféle tökéletlenség közötti vá-lasztás marad. És, mondják majd e ponton a műem-lékvédők, akkor már számunkra jobb a létező, tehát szemlélhető épületek tökéletlensége.

(Friedrich Achleitner: Ez a ház a 8. századból szár-mazik és 1898-ban épült meg. Hely és jelentés, Bp., 2002.)

Ha ránézünk egy épületre – legyen akár la-ikusé, akár szakemberé a tekintet –, álta-lában meghatározható az adott ház kora (építésének időpontja). Persze csak abban az esetben, ha a keletkezés után nem avat-koztak be a terébe, a formájába, a felületébe, a funkciójába: ekkor ugyanis az egymásra épülő kor- és épületrétegek elmossák és vi-szonylagossá teszik az „időt” mint történe-ti kontinuitást. Már egy egyszerű felújítás is alapvető változtatásokra képes, hiszen az a célja, hogy az elmúlást megszüntesse (kiiktassa) és az épület korát „kikozmeti-kázza”. Ezen változatlanságra, állandóságra való törekvésnek a vizsgálata azért is lehet érdekes, mert az építészet (szemben az em-beri élettel, annak hosszával és mulandó-ságával) az örökkévalóságnak teremt(ett) tárgyakat, „emlékműveket”. Ha a ház együtt öregszik az emberrel (márpedig ez szükségképpen így van), emlékeket, refe-renciapontokat teremt, s ezek sorozatos egymásra rakódása a „volt időt”, az elmú-lást hozza magával. Éppen ezért a renová-lás, az átalakítás egyfelől (a kézzelfogható anyag lecserélésének irányából) a múlt el-

törlését eredményezi, másfelől viszont (az egész egységet vizuálisan, az emlékezet felől tekintve) épphogy garancia a fenn-maradásra. (Meg)idézett témavezetőnk, az

osztrák építészetkritikus, Friedrich Achleitner egy példájában szembeállítja az európai és a távol-kele-ti eredetiség-fogalmat: míg nálunk a műemlék megpró-bál – a nyugati értelmezés szerint – hiteles maradni és folyamatosan, apró részei-ben újul meg, addig az Ise-Jingu szentélyt húszévente teljes egészében lemásolják, újraépítik, pusztán a for-mát és annak szellemiségét tartva meg. Azonban ha belegondolunk, a végered-

mény ugyanaz: nálunk „a pótlás hiteles-sége növekszik az idővel”, Ázsiában pedig eleve a fenti metódus az elfogadott.

Ugyanakkor a nyugati kultúra bázisa a haladás – az állandó változás és fejlődés. Az újkori alkotók az építészetben úgy vála-szoltak az idő múlásának kihívására, hogy

– többszörösen leegyszerűsítve a folyamatot – elsősorban a múltat idézték (reneszánsz és historizmus) vagy valamiféle természe-ti forma mimézisére törekedtek (barokk és szecesszió). Mindeközben újabb és újabb funkciókat próbáltak kiszolgálni, s ezért a XIX. század második felére egy olyan idő-fogalom kezdett körvonalazódni, mely úgy lineáris (kauzális), hogy tudatában van az adott (idő)pontok egzisztenciájának és az azok közötti kapcsolat jelentőségének. A processzus oda vezetett tehát, hogy rá kel-lett döbbenni: a múlt formareferenciái nem eredményezik szükségképpen a referált kor szellemének, életének megidézését, bár a cél ez lett volna. Ráadásul kiderült, hogy a haladásba vetett hit magabiztossá tesz és új perspektívákat nyit meg, szemben azzal a szemlélettel, amely a múltba tekint és azt újraélni akaró jövőképe van.

Többek között ez a változás teremtette meg a modernizmust, ami viszont így meg-szüntette a „szépen öregedő épület” tra-dicionális ideáját, majd a tömegépítészet (lásd lakótelepek) homogenizáló hatásá-val a „hely” egyedi szubsztanciáját is. Az utóbbi fennmaradását, így a kollektív em-lékezet folytonossá tételét a féltve őrzött-

49

DIS

PUTA Ár

kádo

k

ápolt városmag-rezervátumok hivatottak szavatolni, amelyekben szinte megállt az idő, és mindent el is követünk azért, hogy az adott pillanat továbbra is megmarad-jon a maga hamiskás, félig-eredeti, meg-változtathatatlan mivoltában. Itt nincs (el)múlás, hiszen a történelem oly módon sűrűsödik be, hogy a „levegője beszívha-tó” lesz: az idő „megmarad”, állandósul, ám a hely egyszersmind kivonja magát hatása alól, mivel egyfajta fogyasztóbarát, köny-nyen „emészthető” (például háborús he-gektől mentessé degradált) forma jön létre. Avagy Achleitner szavaival: „A történelmet tehát a történelem látszatával fedték el, vagy egyenesen kicserélték.”

Ez a folyamat a műemléki felújítás során úgy jelenik meg (már amennyire ez fizikailag lehetséges), hogy a jelentősebbátalakításokat egymás mellett/felett, jól elkülöníthetően ábrázolják: mind a koráb-bi falfestésrétegek, épületszárny-toldások, majd újonnan betelepített funkciók for-mában, színben, anyagban egyértelműen megkülönböztethetővé válnak. Így lesz az „építészeti idő”, legalábbis a szándé-kok szerint, transzparens: az épület primer anyagi jellege mellett megjelenik a törté-netiség, illetve a társadalmi és kulturális tartalmak rétegződése is. Az építészek és restaurátorok feladata itt közös, mint fo-tósok a fényképet, előhívják a falakban rögzített kor-szubsztanciákat, majd, vi-gyázva azok szuverenitására, együtt jele-nítik meg őket. A végeredmény viszont a belvárosi tömbökhöz hasonló időn kívüli panoptikum lehet.

Korábban nem véletlenül emeltük ki a város sebeinek sokaságából a háború okoz-ta „ürességeket”: részint ez a pont jelent erőteljes törést a történetiség folyamatá-ban, részint ez okozza a legnagyobb lép-tékű problémákat. Az elpusztult városne-gyed helyreállításakor két módszer között lehet választani: az egyik a teljes rekonst-rukció, amikor tulajdonképpen egy az egyes arányban újra felépül a már nem lé-tező épület vagy épületegyüttes (például Varsó belvárosa így „született újjá” a má-sodik világháborút követően); a másik út az új karakter létrehozása. Nyilvánvaló, hogy egyik módszer sem tudja a várostes-ten (és az időn) ejtett sebet nyomtalanul eltüntetni. De el kell-e tüntetni? Nem tar-tozik-e hozzá az emlékezethez a vérzivatar ugyanúgy, mint bármilyen kevésbé meg-rázó vagy éppen pozitív érzelmi töltetű esemény? Egyenes következménye-e egy ilyenfajta gondolkodásmódnak, az időbeli-ség egy határozott pontjára való utalásnak

50

DIS

PUTA Ár

kádo

k

nyokat, mint ahogyan azok talán az 1800-as évek végén – a szó mindenfajta értel-mében – eredetiek lehettek, egy soha nem volt és hamiskás álarccal bíró, vagyis hite-lesnek csak látszó állapot jött létre. Ez azt jelenti, hogy eltekintünk az időbeliségtől, a történeti haladás gondolatától, és végül a mának emelünk „emlékművet” ahelyett, hogy elfogadnánk a változást és az elmú-lást, ami nemcsak az épületnek, hanem az embernek is sajátos lényege.

Közben persze mégiscsak számolni kell az „idő” jótékony hatásával, hiszen miként a világháborút követően megépített új emelet, úgy az ötven évvel később vissza-hozott torony és pártázat is látszatra ösz-szeérik, egymásba simul évek múltán. (A most egységesen újravakolt-festett hom-lokzat megfakul, darabjai lehullanak, a pártázatot kikezdi a jég, a réz meg gyorsan bezöldül – „patina” képződik mindenütt a korosodás jeleként.) „A pótlás hitelessé-ge növekszik az idővel” – mint már tudjuk, csak az építészet alapvető transzparens jel-lege szenved csorbát.

A történelem, az időbeliség folyamata lá-tensen és ordító nyilvánvalósággal is jelen van a Darabos utcán – Csokonai és Ady szelleme (emléktáblával megtámogat-va) tovább kísért. Az 1802-es tűzvészben

– lám itt nem háború dúlt – minden elpusz-tult (Csokonaiék nádfedeles cívisportája is), aztán fokozatosan új épületek emel-kedtek, majd azok is nyomtalanul eltűntek a tízemeletes panelházak alatt. Az ezred-fordulóra kétarcúvá vált tehát az utcakép: az egyik oldalon a dölyfös lakótelepi be-tontömb, a másikon a lezüllött XIX. száza-di házak (bennük önkényes lakásfoglalók tömege) vizuális, történeti és társadalmi kontrasztot eredményezett. A helyzet vál-tozása (tovább cizellálódása) a ’90-es évek végén indult meg a városszövetbe ékelődő bevásárlóközpont-test által lebontott, majd

„absztrahálva” újraépített földszintes hom-lokzatokkal.

Látható, akár tűzvész, akár hábo-rú, akár a modernség következményei a város átalakulásához vezetnek, azonban ez a folyamat irányítottan is végbemehet a tömbrehabilitáció révén, amely komplexen kezeli a problémákat és azokra együttesen akar válaszolni. Ilyen eljárás keretében kezdték meg átváltoztatni a lakók/bérlők összetételét, a házak kialakítását, a tömb-belső szerkezetét itt is. Reszler Antal (és Regele János) feladata tehát az volt, hogy három (a Darabos utca 41-43-45. számú) polgárházat – műemlékileg védett hom-

az emlékműállítás, vagy más módon is működ-tethető a referenciális játék?

Debrecen testén is szám-talan helyen ejtett se-beket a történelem (ele-gendő csak a Petőfi térhuszadik századi törté-netén végigtekinteni): városi léptéktől kezdve géppuskagolyók ejtet-te lyukakig mindenféle szinten és léptékben egy a múltba kapcsoló pont. Állítják, ilyenek (vol-tak) a Piac és Simonffy utcák sarkán álló iker-épületek tornyai, melyek a második világháború során teljes egészében elpusztultak. Helyreállí-tásukra akkor nem ke-rült sor, noha nemcsak a tető, hanem a második emelet egy része is meg-semmisült, tehát nagy mértékű hiány pótlásáról kellett gondoskodni. Így az 1950 körüli újjáépí-tés során eredetiségében csak az alsó két szint ma-radt meg. Érdekes ugyan-akkor, hogy hiába legyen torzó (rom) egy ilyen épü-let, melyet tengelyesség és ritmus szervez egész-szé, jellegénél és a néző vizuális érzékenységénél fogva a képzelőerő képes teljessé kiegészíteni a hiányok szabdalta kom-pozíciót, vagyis az épü-let képes védekezni (leg-

alábbis egy ideig) az elmúlás ellen.Az ikerépületek ötven éven keresztül

már ebben a kiegészítetten torz állapotuk-ban kísérték az idő múlását. Az ezredfordu-lóra azonban nagyot fordult körülöttük a világ, térben és szemléletben egyaránt, és a kor gondolkodását (divatját?) követve az idő elkezdett visszafelé forogni. A minden-áron megőrzendő (mi több, újrateremten-dő!) „emlékezet” igénye oda vezetett, hogy a tradicionális városközpont álságos módon maivá és száz évvel ezelőttivé is válik egy-szerre. Azzal, hogy Reszler Antal és csapa-ta elhatározta, olyan módon építi vissza a már fél évszázada eltűnt pártázatot és tor-

Reszler Antal (1950 –)

A BME építészmérnök karán szerzett diplomát 1977-ben.1973–77-ig a Postai Tervező Intézetben) dolgozott, 1991-ig a KELETTERV tervezője, volt. 1991-93 között a Tér és Forma Ingatlan Kft. építész munkatársa, 1994-ben meg-alapította a SZEGMENS Épí-tésztervező Bt.-t.2000-től a Cívis Ház Rt. főmérnöke, a belváro-si ingatlanfejlesztések, tömbrehabilitációk, hom-lokzatfelújítások irányítója.

Fontosabb megépült mun-kái DebrecenbenElmeszociális otthon bővíté-se (1984); Környezetvédelmi Intézet Debreceni Állomása (1987); Tóth Árpád Gimná-zium (1994, Kováts Ákos-sal); R. K. Szent Erzsébet Otthon (2003). Több családi és társasház az ő munkája (Hadházi utca 27., Darabos utca 41-43-45., Arany János utca 45. Regele Jánossal), felújítási munkák: Piac és Simonffy utca sarkán álló épületek tornyainak re-konstrukciója (2003, kiviteli terv: Kőszeghy Attila).

Egyéb munkákSzámos oktatási intézmény: általános iskola – Berety-tyóújfalu (1983), Szolnok, (1986, Kálmán Ernővel),nevelési központ Buda-pest, (1987–88), óvoda és általános iskola Nagyhegyes (1997), (2000). Ravatalozó Hajdúszobosz-ló (1998), Polgármesteri Hivatal új irodaháza Újpest (2002, Kasuba Jánossal).

51

DIS

PUTA Ár

kádo

k

lokzatukat megtartva – immár a kornak megfelelő színvonalú lakásokká alakítsa át, egészítse ki.

Vagyis a kiindulópontot, (alapvető kor-látozást?) az jelentette, hogy meg kellett őrizni a százéves homlokzatokat mint a tradicionális debreceni utcaképet megha-tározó, azt lehatároló és definiáló eleme-ket. Noha nyilvánvalóan fontos az urbánus szövetben az utca, a városi karakternek ugyanúgy része a beépítés, vagyis a házak szerves (jelen esetben zártsorú és az ol-dalsó telekhatár mentén bővülő) rendsze-re. Azzal azonban, hogy itt a régi épületek műszaki és komfortállapotát elégtelen-nek minősítették (nyilvánvalóan gazdasá-gi szempontok alapján), pusztán a díszes homlokzatok kaphattak fennmaradási en-gedélyt; fizikailag (anyagi értelemben)nem maradt meg hát más, mint az utcát szegélyező falsík. Amit viszont „eredeti” állapotába állítottak vissza. Az így létrejö-vő – átmeneti – térforma sajátos tulajdon-ságokkal rendelkezik, mivel egyrészt stati-kailag (tektonikailag) szó szerint nem állja meg a helyét, másrészt lényegétől, azaz a házjellegtől van megfosztva; ezáltal léte-zése (jelenléte) tulajdonképpen idézőjel-be kerül; a szemiotikai kapcsolatban egy jelöltjét vesztett, bár még értelmezhető puszta jellé válik. (Ez a jelenség a Dara-bos utcán csak átmenetileg áll fenn, ezzel szemben a Mester utcán már hosszú évek óta magányosan meredezik a kitámasztott homlokzatdarab.) Az építésznek tehát az a

feladata, hogy a megmaradt falat azt újra-értelmező rendszerbe ágyazza, ugyanakkor a megfelelő mennyiségű és minőségű la-kást a meglévő (vagy akár már elpusztult) karakter-kontextusba is elhelyezze.

Már a XIX. század végi homlokzat sem a hagyományos értelemben vett „fal” volt (ekkor már kezdett a váz mint szerkezet önállósodni), de gyakran még megtartot-ta alapstruktúráját a lábazattal, a párkány-nyal stb. Ilyen falak már a Darabos utca-iak korában is szép számmal épültek. Az ekkor induló átalakulási folyamat külön-böző huszadik századi stációi, amelyek a komplex transzparenssé válás felé vezet-tek, mára már szinte teljesen átértékelték a térelhatárolásról alkotott fogalmainkat. Az első fordulópontot a modern áramló te-rében megjelenő tömör síkfelületek és az üvegfal kölcsönhatása jelenti (a fal feloldó-dása a térben). A hatvanas évektől kritika-

52

DIS

PUTA Ár

kádo

k

ként megjelenő posztmodern „feldíszített doboza” inkább zsákutcának, az ezt követő tektonikus, anyagszerű gondolkodásmód viszont újabb fontos állomásnak tekinthe-tő, csakúgy, mint az információs kor súly-talan, likvid membránként megjelenő ki-vetülése. Vagyis a százéves Darabos utcai homlokzatot immár egy új épület részeként kell felhasználni, tekintetbe véve, hogy az építészet transzparens jellegénél fogva a történetiségnek (az elmúlásnak), tehát a

„másságnak” deklaráltan kell jelentkeznie.Ehhez képest a régi fal mögé visszaépült egy befoglaló kubatúrájában a koráb-bi házhármashoz hasonló tömb, csakhogy helyenként vasbeton vázzal, a pincében mélygarázst és fentebb tizenhárom lakást magában foglalva. A kapualjak szükség-képpen a mai struktúrában is megjelentek, de immár társasházi lépcsőtérként vagy a

mélygarázshoz vezető autóbejáróként; ki-alakításukat, illetve az utca és a privát szféra közötti átmeneti funkciójukat (a

„küszöb” szerepet) tekintve meg sem köze-lítve az egykor volt színvonalat. A kifogás-talanul helyreállított homlokzatok csak ott tükrözik elkülönülésüket az épülettömb-től, hogy a tetőszerkezet visszahúzásával eltűnt az eresz a záró párkányról, és így valamelyest önálló síkként értelmezhetők a díszes falak.

Az utcai tömb belső homlokzata sajátos és bizonytalan kollázsát adja a régi karak-ter, a társasházi jelleg és a tetőtéri lakások minél jobb kihasználására való törekvés keverékének. A létrejött szintkülönbségek kiküszöböléseként az előlépcsők, a falakat tagoló vakolatdíszek, az emeleti lakások lakhatóságát javító timpanonos erkélyek mind az utcai homlokzathoz és a zártso-rú házformához való ragaszkodás eredmé-nyei az emlékezet és a múló idő megcsalá-sára: nemhogy transzparenssé, de inkább hazuggá válik itt az architektúra.

A tömbfeltáró út menti belső beépítés a Darabos utcait követő hármas struktú-ra, ahol viszont már nem kellett számolni a műemléki homlokzat okozta geometriai kö-töttségekkel. Az így megépült húszlakásos társasház azonban mégis kétarcú lett: az udvar felé – nyilvánvalóan az egységesebb kép kedvéért – továbbra is „historizáló” szellemben vakolatsávokkal, párkányokkal, ablakkeretező díszekkel, hangsúlyosan ki-emelt lépcsőházzal fordul, míg a leendő tömbfeltáró út irányában egy szinte min-den sallangtól mentes, szikár, geometri-kus megformálást mutat. Az utóbbi ritmu-sával, nehézkességével, horizontalitásával, a fallemezek által teremtett önmagába be-forduló jellegével valamiféle igazi „cívis karaktert” hozott létre. (Csak a „kapuépít-ményektől” lehetne eltekinteni!)

Végeredményben Reszler Antalék Dara-bos utcai társasházi épületkomplexuma be-tölti funkcióját, és azt is el kell ismerni: rendkívül nehéz feladat történeti környe-zetben a gazdaságossági kényszer hatásá-ra hat lakás helyére harminchármat elhe-lyezni. Mégis úgy tűnik, a lényeg az, hogy az ott lakónak otthonról elindulva a ha-gyományos debreceni utca félillúziója ada-tik meg, és ha továbbmegy, a sétatéren is a történelem képét lebegteti előtte a két büszke torony. Igaz, hogy nem egy élő tör-ténelemét, hanem pusztán annak a gyors-patina mögé bújtatott görbe tükrét.

(A rajz és az építés közben készített fotó for-rása: www.ep-trend2000.hu)

53

DIS

PUTA Ár

kádo

k

Ars poeticaDebrecen az utóbbi években jelentős átalakuláson ment (megy) keresztül. Ez a folyamat irányí-tottan zajlik; a lakás- és helyiséggazdálkodás megújítása mellett összehangolt város- és ingat-lanfejlesztés folyik. Ide sorolható a homlokzat-felújítás vagy a nyugati kiskörút létrehozása, illetve a belváros rehabilitációja, összefüggő területek új beépítése vagy alulhasznosítottak, leromlottak felfejlesztése, és további cél a belváros területi kiterjesztése is. Az ilyen projektek során arra törekszünk, hogy a város rossz állapotban levő részeit úgy hasznosítsuk, hogy közben hozzájáruljunk a városkép megújulásához, és lehetőséget teremtsünk új, modern lakások, üz-letek kialakítására. Tesszük mindezt oly módon, hogy megszüntetjük a rossz közállapotokat, növeljük a műszaki színvonalat, miközben megőrizzük az eredeti városképet, a cívis hangu-latot is.

Olyan épületeket, lakásokat és beépítéseket kell tehát létrehozni, ahol fontos szempont a még meglévő (belvárosi) környezetbe való illeszkedés és a családias, mondhatni kisvárosi hangulat kialakítása. Meg kell felelni a modern (technikai) követelményeknek, ugyanakkor fontos az em-berközeli léptékű házak, vagy akár a régi nagypolgári hangulatot idéző lakások kialakítása.

Az „átlagépítészet” a világon mindenütt jelen van, sőt domináns a híressé váló, de ikon-jellegű „elitépítészettel” szemben, vagy amellett. Magyarországon még nem érett meg az építészeti köz-ízlés egy ilyen „másfajta” építészetre, így természetes módon egymás mellett élnek a posztmo-dern, a „klasszikus stílus” és a modern jellemvonásai is. Nyilvánvalóan meg lenne a helye Deb-recenben is egy Gehry-féle attrakciónak, de a fejlődés már e nélkül is töretlen, a város régi-új értékei pedig tovább élnek. Hiszem, hogy fantasztikus dolgok fognak történni a városban mind a közeljövőben, mind tíz-tizenöt éves távlatban…

(lejegyezte Bun Zoltán)

54

DIS

PUTA Lé

pcső

k

Játszva tenném dolgomat, ha e kiállí-tás egy népmulatság lenne, és én kaptam volna a vásári kikiáltó szerepét. Csupán azt kellene rikoltanom: ha látni kívánják Szervátiusz Tibort, csak nézzenek körül, itt áll önök előtt számtalan példányban.

De félre a tréfát. Akinek szeme van, látja: Szervátiusz Tibor a szíven szúrt PetőfiSándor, ő a vastrónon pörkölődő Dózsa György, önmagáról mintázta a Kolozsvári Krisztust, és ő áll a Székely Pieta csavarodó tengelyé-ben. Neki áldoznak, és ő az áldozat a Magyar Oltáron. Ő vagyunk mi, ezért ő az, akiben fog-laltatik a nemzet – de mi kevesebbek lennénk, ha ő nem volna.

Könnyű dolga volt Istennek, amikor jó-kedvében megalkotta őt az élet kapujában, mert az édesapa volt az előkép. Ezzel a te-herrel és előnnyel indította őt jó szívvel a Teremtő egy új lehetőséget nyitó életútra, szabad akaratára bízva tehetségének futá-sát. Az Isten ebbéli szándékát faragta szo-borba az apa, először a fiú huszonkét éveskorában, majd két év múlva ismét, hogy egy serdülőnyi év után megint tudtunk-ra adja: egyikük sem feledte a fentről jövő megbízatást. Az igazi közös jel a közös mű volt, Tamási Áron vulkánkőből faragott sír-emléke Farkaslakán: az írottkő.

Szervátiusz Tibor szabad akarata azon-ban csak a szurdokban zúgó folyó vizeként csaponghatott. Megérintette őt ugyan a szenvedések valóságából lecsapódott Könny-cseppek oszlopának ihlete, a Napisten fémes és márványkő csengésű szele, ami kihívást jelentett a halálkomoly játszadozásra az alakkal, a mintával és az üzenettel – ho-gyan lehet e három gráciát eggyé, harmo-nikus egységgé szelídíteni. De csakhamar kiderült: a szikla nem enged. A sors látha-tatlan kőmedre keményebb, mint az ölbe kapható andezittömb, amelyből csak le kell faragni a fölösleget, hogy a véső nyomán

kiléphessen kristályba fagyott fogságából Móricz Zsigmond vagy Ady Endre szelleme. Szervátiusz Tibor a bizonyítéka: van elhi-vatottság és elrendeltség, van szenvedés és azonosulás, de sorstalanság nincs.

Mindazok, akik szeretik Szervátiusz Tibort és mindazok, akik értik őt, köny-

nyű szívvel állíthat-ják, mert tudják: Ő a huszadik század egyik legkiemelkedőbb ma-gyar és európai szob-rásza. Ez az értékítélet azonban mást és mást jelent a barátok és mű-értők, a művészek, az ellenszenvtől vagy az alkotóval azonosuló érzéstől fűtött bírálók, a művészettörténé-

szek, a publicisták, a műkereskedők, a mű-kedvelők, az alakoskodók és a közéleti em-berek nyelvhasználatában. Van, aki piaci értéket, van, aki formabontást, van, aki a felkapottak hirtelen ellobbanó dicsfény-ét, van, aki a szómalmok köveinek pusz-tító vagy egekig magasztaló őrlésörvényét érti ezen, de vannak, akik az értékek ál-landóságát vagy az élet átlényegített való-ságát értelmezik így. Mindenki a maga ér-tékrendje szerint.

Szervátiusz Tibor lehetett volna felka-pott divatszobrász, akinek a műtermében vagy a szoborgyártó műhelyében viaskod-nak a növendékek az anyaggal, és várják a mesteri tudást elismerő bizonyítványt arról, hogyan birkóztak meg az előmintá-zott mosolyokkal. Hiszen ő mindent tud a mesterségről. Megold minden feladatot, tud szobrot alkotni fából, kőből és vasszegből. Tud faragni, vésni, kaparni, fúrni, csiszol-ni, köszörülni, hegeszteni, reszelni, fűré-szelni, hajlítani, és ha kell baltával odasu-hintani, vagy alig érezhetően a négyszázas dörzspapírral simogatni, de tudna lapáttal, légkalapáccsal vagy akár robbantással is szobrot alkotni. Ha rábízták volna a kom-munizmus szobrának megalkotását, meg-születhetett volna a kommunizmust ábrá-

A legszörnyűbb börtönaz idegenek által birtokolt szülőföld

(Szervátiusz Tibor gyűjteményes kiállítása Debrecenben)*

* Elhangzott a kiállítás megnyitóján, 2004. október 13-án.

55

DIS

PUTA Lé

pcső

k

zoló legjobb szobor, még ha oly rút is lett volna, de hát milyen is lehetne a kommu-nizmus szoborított mása… Csakhogy ő nem készített ilyen szobrot, és élmunkás szob-rot sem. Nem tett ilyet sem szabad akara-tából, sem megrendelésre. Mert egyet nem tud: könyökharcot vívni, ezért őt nem sze-rethetik azok, akik teljesítettek minden megrendelést.

Ritkán fordított hátat az ókori görög szobrászok hagyományainak. És ha igen, csak azért, hogy kísérletezhessen a gondo-lat más és más kifejezhetőségével. De min-dig követte az anyag törvényét a benne rejtett kikívánkozó sejthetőségek paran-csa szerint. És mindig legyőzte az anyagot, mindig követte az anyagban rejlő szellemi üzenetet.

Hagyománytisztelő műértő körökben talán még ma is ismén mondás: a festé-szet akkor hal meg, amikor a képben már nem fedezhető fel a Sixtus-kápolna fres-kóinak nyoma. A szobrászatról is ugyanezt mondhatjuk: ha a szobrász munkájának végeredményében a felismerhetetlenségig torzulnak Michelangelo Dávidjának idomai, meghalt a szobrászat. Szervátiusz Tibor ed-digi életművéről viszont azt teli elmonda-ni: művészetében felismerhetők az ősember barlangrajzai is, mert Ő és a Hozzá hason-lók nemcsak azt tudják, amit megtanul-tak. Bennük leledzik az egész emberiség tapasztalata. De ha ezeket a szavakat va-laki túlzónak tartja, akkor érjük be annyi-val: Szervátiusz Tibor ujjhegyének tapintá-sa nyomán az élettelennek vélt anyagból elénk lép nemzetünk lényege, sorsa és szelleme.

Nem tudom elképzelni Szervátiusz Ti-bort propagandaszobrászként. Képzelőe-rőm gyenge arra, hogy a Mount Rushmore-i szikla domborművének létrehozójaként jelenjen meg előttem, noha adottságai és szobrászi szaktudása szerint megalkothat-ná ezt a gigantikus művet is. És egyre ke-vésbé tudom elképzelni, hogy valahol a Ha-vasalföldön szobrászkodjon.

Szervátiusz Tibor művei a trianoni tra-gédia megértése, Szent István királyunk művének ismerete, elbukott szabadság-harcaink fölött érzett fájdalmunk, nemze-ti történelmünk tragédiáinak újra és újra átélése nélkül sekélyesebben értelmezhe-tők, sőt félreérthetők. Aki nem tud együtt lélegzeni vagy érezni a magyar nemzettel, azt Dózsa György fába vésett ráncai ugyan lenyűgözhetik, de számára ebben az él-ményben nem jelenik meg más, mint egy sorstól ráncolt és fájdalomtól barázdált arc.

Ezen az általánosítható üzeneten túl nem fedezheti fel a benyomást kiváltó való-di okot, a bekövetkező mohácsi tragédiát, az ország és a nemzet rabszolgasorsának közelgő árnyékát. Az idegen, lehet, hogy felfedezi Petőfi álló vagy elesett alakjának barázdáiban, szálkáiban és éles hajlatai-ban az elbukás, az idő előtti halál, a tétlen elmúlásból kelő félelem jelképét, de nem sejtheti meg benne a nemzet bukását. Nem érezheti, hogy a nyugat-európai polgároso-dást annyira vágyó Költő értelmetlen halá-la nem csupán léte megszűnését jelenti, de azt is, hogy Fehéregyházánál Európa győ-zött fölöttünk, még ha az orosz cár csa-patainak segédletével is. Az avatatlan a Székely Pietában talán megérzi a végtelen fájdalom fuvallatát, de nem értheti, hogy hol a gyökere, és mi a tragédia oka. A ha-talmat képviselő idegen erő a szülőföldjén gyilkolja halomra a székelyt és kényszeríti menekülésre a túlélőket, a Kárpátok karé-ján túli idegen földre. Az esemény mához szóló üzenetét azonban rajtunk kívül már senki sem hajlandó megérteni: a legyilkol-tak leszármazottai ma sem saját urai ősi szülőföldjüknek. A Székely Pieta lehetne akár az 1849-es végső harcok és mártírok, vagy Trianon, vagy az 1956-os forradalom hősi halottainak és a megtorlás áldozatai-nak emlékműve. De mégsem az, mert a fáj-dalom, amit a szobor sugároz, csak a vérig

56

DIS

PUTA Lé

pcső

k

alázott büszke és szabad magyar (székely) fájdalma lehet, aki úgy érzi, megtipratásá-val már a halála előtt bevégeztetett élete. De ugyanez érvényes a fából, kőből kivé-sett emberi arcokra is. Aki életében nem látta Szabó Dezsőt még fényképen sem, de olvasta műveit, és ha ezután szembesül Szervátiusz Tibor róla készült fejszobrával, megérezheti: Szabó Dezső előtt áll.

Szervátiusz Tibor legkülönösebb és leg-tragikusabb üzenetét közvetítő műve a Szü-lőföldem: Erdély, ami még otthon készült a szűkebb, legdrágább hazában, a szülőföld-ön. Tartalmában egyszerre villan föl az üzenet színe és visszája, egyszerre jelenik meg a bentről kitekintés és a kívülről rá-látás állapota, egyszerre válik tapintható-vá és megfoghatatlanná az elkeseredettség, a kiúttalanság, a vágy, a sóvárgás, a sújtó sors. Ha benn vagyok, és onnan nézek kife-lé vagy a semmibe, a Tamási Áron-i ihletésű

„mi végett vagyok itt” szótlan kérdése jele-nik meg előttem. Ha kintről tekintek befelé ugyancsak szótlanul, tágra nyílt, könnytől fényes szemmel nézek vissza és kérdezem: a kintet a benntől mi különbözteti meg, ha rács a határvonal? A mű eredeti, szülőföldi címe: Börtön.

A legszörnyűbb börtön az idegenek által bitorolt szülőföld.

Egy évvel azután találkoztam először Szervátiusz Tiborral, ahogy ez a műve elké-szült. Azóta sem változott sok minden. Az is inkább a változatlanságot jelenti, hogy átnevezte művét. Annak idején szófukar volt, ami érthető, de most sincs oka a köny-nyed csevegésre. Ne is vesztegesse az időt a sok beszéddel. Helyette alkotásai beszél-nek. A szó elszáll, csakúgy, mint elfolyik a

víz, de a kő és a szobor marad, mondhatjuk szabadon Wass Albert nyomán.

Minderről talán beszélnünk sem kel-lene, mert ami látható, erről szól. Azt vi-szont el kell mondani: csak az tudja, mit jelent a szülőföld, aki már belefúrta te-nyerét földjének porába, vagy aki legalább egyszer orra bukott benne, aki végigjárta síkjait és lankáit, aki napokat és heteket beszélgetett végig füvén ülve sorstársai-val, akinek könny szökik a szemébe, ha az egyik domborulat bércéről kitárul előtte a folyó völgyének lapálya, amelyet a túlfelő-li hegyek fognak keretbe, aki ismeri éte-leinek ízeit, aki félszóból is érti baját és örömét a másiknak, akiben felcsendül a dal, hogysem azt valaki énekelné. A kopja-fás Bartók szobor fejezi ki mindezt. A világ egyik legnagyobb zeneszerzője és magyar-ja bronzarcának átszellemültsége tanúsítja ennek igazát Szervátiusz Tibor közvetíté-sével. De akin egyszer sem futott át a bor-zongás Bartók Concertójának hallatán, ezt sem értheti.

Hát ettől vagyunk egyszerre világra-szólók és magyarok, noha a világ nem ért bennünket. Az átszellemültebb része is csak sejt. De sokszor már mi sem értjük ön-magunkat, mert eredeti önmagunktól válik idegenné gondolkodásunk. Annak szüksé-gességéről, ami természetes feltétele em-beri és nemzeti szabadságunknak, gyak-ran önmagunkat kell meggyőznünk, néha sikertelenül. Csak az elhivatottak és a be-avatottak tudják, mit kell tenni. Ez a ki-választottság jellemezte Szervátiusz Tibor korábbi alkotásait, és – a nemzet szent jel-képeitől származó sajátos gazdagodással – mostani műveit is, tovább ihletve a hon-foglalás millecentenáriuma és Szent István királyunk megkoronázásának millenniuma által.

Aki elfelejti, honnan jött, nem tudja, hová megy, és azt sem tudja, mi végett ma-gyar, tegye kezét Szervátiusz Tibor bárme-lyik szobrára és megvilágosodik. Erre, a lel-künket kézrátevéssel gyógyító szertartásra mindnyájunknak szüksége van.

(Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum, Kortárs Művészeti Galéria. 2004. október 13. – no-vember 14.)

Duray Miklós

57

DIS

PUTA Lé

pcső

k

XX. századi történelmünknek alig van olyan szakasza, fordulópontja, amelyet egysé-gesen ítélne meg a közvélemény vagy leg-alább az iskolai tankönyvek. Világháborúk, proletárdiktatúra, Horthy-korszak, nyilas puccs, kommunista puccs, Kádár-éra, vagy ha csak a számok nyelvén: negyvennyolc, ötvenhat, hatvannyolc, nyolcvankilenc – sehol egy fogás, hogy a rég áhított nem-zeti önazonosságot, -tudatot, -becsülést előrángathatnánk végre a szekrény mögül. Eleve baljóslatú, hogy egységes vélemény egyedül tán Trianon tényének s hatásainak tekintetében körvonalazódott – de a tör-ténelem kihívására adott konszenzusos vá-lasz ez ügyben sem született meg. Bágyad-tan üldögélünk sorstragédiáinkon, egyre újabbakkal tetézve halmunkat, s valahogy nem tudjuk, nem akarjuk feldolgozni, ami benne rejlik. Mintha félnénk szembenézni sikereinkkel és kudarcainkkal. Mintha egy-egy tett, mű, gondolat értéke attól függne, milyen környezetben született. Mintha a bűn elévülne azzal, hogy nem veszünk róla tudomást.

Gondoltuk, kitörünk majd ebből a sza-kadatlan feledésből, átlényegítésből – de a rendszerváltozással érkező rafinált szabad-ság sem kedvez az őszinteségnek. Jelen- és múltbéli problémáinkat továbbra is bűn-bakkereséssel vagy elhallgatással próbáljuk

„megoldani”. Ráadásul a cenzorok eltűntével eltűnt az a metanyelv is, amivel művészek, publicisták megtalálhatták hallgatóságu-kat, midőn tiltott témák kerültek szóba olykor. Kiürült a sorok köze. Az egyenes fo-galmazás pedig a korábbi játékhoz képest sematikusnak, sablonosnak tűnik. A régi tiltott zóna most meddőhányó, amit nem az őrök miatt kerül el (forgatókönyv)író, hanem látszólagos érdektelensége okán, és mert túl nagy munka volna onnan valami ma is divatos színű anyagot előbányászni.

Nem kell pedig mélyre ásni, ha agyon-hallgatott tragédiát keresünk. Ott feketél-lik, vöröslik ’56 drámája – benne megannyi egyéni sorstragédiával, s egy nemzetivel. Az erőltetett feledésével. A legvidámabb ba-rakkot ugyanis épp a közelmúlt tagadására alapozták. Kádár alkuja a nemzettel: felejt-sük el, fessük át ötvenhatot, nagyimréstül, mindenestül, s lesz itt olyan vidámság, olyan emberarc, hogy még. Tegyük hozzá: az ország belement az alkuba. 1957. május

1-jén ugyanúgy százezrek tolongtak az ut-cákon, mint fél évvel korábban, a forrada-lom-ellenforradalom-népfelkelés idején. A véres megtorlással és újabb szemhunyás-sal megpecsételt szerződés a korabeli vi-szonyok közt még reálisnak is tűnhetett, csakhogy azóta Churchill jaltai noteszlapja éppúgy a múlté, mint Kádár János és rend-szere. Ötvenhat és mártírjai ennek ellenére sem nagyon jutnak eszünkbe. Nem váltak hőseinkké.

Sok segítséget nem kaptak hozzá. A do-kumentumfilm-nézők és történészek apróhalmazán kívül állóknak ötvenhatból leg-inkább a körötte folyó sárdobálás látványa jutott, ami végül szétzüllesztette a forra-dalom titkolt örökségét – a közös kiállás emlékét. A sok kiabálás közepette oda ju-tottunk, hogy a forradalom kérdése anél-kül vált lerágott csonttá, hogy komolyabb erőfeszítések történtek volna megválaszo-lására. Ha csak a korszakról szóló filmeketvesszük, azt látjuk, hogy Kádár idején több s főleg jobb – emberibb, hitelesebb – alko-tás született a(z akkoriban igencsak ké-nyes) témában, mint a rendszerváltozást követő tizenöt évben. Ez idő alatt ugyanis két-három sematikus tablón kívül nemigen történt kísérlet a korszak művészi feldol-gozására, mígnem megszületett Mészáros Márta új filmje, A temetetlen halott.

Hogy épp ő vállalkozott egy, a pillanat-nyi politikai állástól független, történelmi-leg hiteles és árnyalt munka elkészítésére, nem túl meglepő, hisz eddigi pályáját a sajá-tos női életproblémák boncolgatása mellett az ötvenes évek kérdéseinek vizsgálata jel-lemzi (Napló trilógia). Új filmjének alcíme:Nagy Imre naplója. Nem csak a trilógia han-gulatára utal ezzel, de sejteti azt a szándé-kot is, hogy a forradalom miniszterelnöke életének utolsó hónapjait a ránk maradt do-kumentumok (így Nagy Imre naplótöredéke és beszédei, a kihallgatási jegyzőkönyvek, a több ezer oldalas perirat) alapján mutas-sa be. „Személyes okom is van arra, hogy ezt a filmet megcsináltam: gyerekkorom-ban ismertem meg Nagy Erzsébetet. Végig-követtem hányatott sorsát, amikor magá-nyosan, kitaszítva élt, majd elszánt harcát az apja rehabilitálásáért. Nagy Imrével is többször találkoztam, máig emlékszem kedves, joviális alakjára. Nálam lehetett őt először nyilvánosan látni, a „Napló” filmso-

Hőskeresőben(Mészáros Márta A temetetlen halott című filmjéről)

58

DIS

PUTA Lé

pcső

k

rozat második részében (Napló szerelmeim-nek), emlékszem az euforikus fogadtatás-ra, amikor hajlott alakja föltűnt a vásznon. Régóta készülök arra, hogy filmet készít-sek róla” – nyilatkozta a rendezőnő. A for-gatást megelőző négyéves kutatómunka során megszülető forgatókönyv még egye-sítette volna Mészáros Márta érdeklődésé-nek két fő területét, s Nagy Imre tragédiá-ját lánya szemüvegén (és sorsán) át láttatta volna. Csakhogy anyagi okokból a forgatás a börtönjelenetekkel kezdődött – ezek vi-szont olyan hangsúlyosra (és terjedelmesre) sikerültek, hogy a film ledobta magáról azeredeti koncepciót. Így alakult ki egy Mé-szárostól szokatlan »férfi-féle« film.

Hogy jót tett-e ez az eredeti mondandó-nak, nehéz megítélni. Nagy Imréről ugyanis méltatlanul keveset tudunk. Ez tükröződik a ’89 utáni generáció egyik kultfilmjének,Török Ferenc Moszkva tér-ének főhőséből az újratemetés kapcsán előbukó kérdésben:

„Ki a csöcs az a Nagy Imre?” Azzal, hogy történelmi filmből kamaradrámává alakult,A temetetlen halott lemondott a „Nagy Imre mint államférfi”, a „Nagy Imre és az országviszonya”, a „Nagy Imre – a moszkovitából lett hazafi”, a „Nagy Imre – egy polgár aproletárok között” című történelmi leckék előadásáról. Avagy megszabadult e közhe-lyes címkéktől. A politikus helyett a töré-keny embert mutatja meg. A pályát sejtető, kissé sematikus, mozaikszerű visszaemlé-kezésekből nemigen derül ki, hogyan lett a szegényparaszti származású Nagyból mun-kásmozgalmi vezető, földművelésügyi, bel-ügy-, élelmezési, majd begyűjtési miniszter, sőt, már ’53-ban miniszterelnök. Miért zár-ták ki a pártból és miként vették vissza – s hogy mit jelentett neki mindez? Hogyan tudott politikai bizottsági tagként is hite-les, köztiszteletnek örvendő vezető marad-ni? Mit jelentett neki az eszme, a mozgalom, és mit a család? Miként jut el a halál válla-lásáig a kiegyezés helyett?

Mészáros a fiataloknak ajánlja film-jét. S mivel afféle ünnepi film, nem kétsé-ges, hogy októberi vetítések során számos gimnazista fogja majd látni. Az már in-kább, hogy érteni, élvezni fogják-e. Azok, akik rendhagyó történelemórára, ’56-ról szóló instant ismeretre számítanak, bizto-san csalódni fognak, hisz A temetetlen ha-lott a forradalmat és előzményeit épp csak az expozícióban, korabeli dokumentumfil-mek (és a rendező saját régebbi munkája?) alapján villantja fel. A történet gyakorla-tilag ott kezdődik, mikor a kormány és a családtagok menedéket kapnak a jugoszláv nagykövetségen, majd elkísérhetjük őket a

romániai deportálásba, a börtönbe, bíráik elé, végül hősünket a bitó alá. A történelmi körülmények itt is csak utalásszerűen je-lennek meg, főként Kádár korabeli beszédei alapján alkothatunk halvány képet a hiva-talos kurzus alakulásáról. Mindezek alig-ha világítják meg a helyzetet – vagy akár csak Nagy szerepét és döntésének jelentő-ségét egy átlagosan érdeklődő fiatal vagykülföldi néző számára. S még akkor is, ha elfogadjuk, hogy a film témája nem a for-radalom, hanem Nagy Imre útja a mártír-ságig – az ő személyes „fejlődéstörténete”, döntésének motívumai sem rajzolódnak ki élesen. Amit világosan látunk, az egy jó ke-délyű, köpcös öregúr fizikai leépülése, testi-lelki gyötrődése a fogságban, életigenlése és makacssága. Mindez még nem történe-lem – „legfeljebb” hősiesség. Viszont meg-magyarázhatja a fiataloknak szóló ajánlást.Napjainkban ugyanis nagy hiány mutatko-zik hősökből, s épp az ifjabb korosztályok szenvedik meg legjobban ezt a hiányt.

Ha Mészáros csínján bánt is a történel-mi pozicionálással, Kádár és Nagy ellenté-tét végigvezeti filmjén. Látszik ez abból is,hogy Nagy Imre és családja kivételével a szereplők fikcióba oltott alanyok, valós sze-mélyiségek kondenzátumai; Kádár viszont, jóllehet csak dokumentumfilm-részletek-ben jelenik meg, mindig nevének kiírásá-val együtt. Már-már szájbarágás ez, mégis fontos szerepe van a dráma kibontásában. Történelmünk ugyanis a shakespeare-i ki-rálydrámák magasságába emelte e két po-litikus viszonyát. A hős és cinikus áruló-ja klasszikus képletnek számít, de ritkán mutatkozik meg a valóságban ilyen tisz-tán. Egyrészt hírlik, hogy Kádár, aki Nagy Imre kormányából négy nap után kiugorva vállalta a szovjetek visszahívását, volt mi-niszterelnöke kivégzéséig teljes depresszi-óban volt, rengeteget ivott, vérszomjasan vadászott. Másrészt ismert a végjáték: az öreg vezér utolsó, szélütötte, torz beszédei-ben visszatérő vendég volt Nagy Imre szel-leme, önnön lelkiismeret-furdalása. Végül a sors remek dramaturgnak bizonyult, s úgy hozta, hogy Nagy Imréék rehabilitációja egy napra essen Kádár János temetésével.

Csakhogy ezt a drámát nem az alkotók adják nekünk, épp csak láttatni engedik. Ahogy Nagy Imre drámai sorsát is csak be-mutatják, nem hatolnak a mélyére. A szen-vedést látjuk, a vívódást nem. A döntést látjuk, a hozzá vezető utat nem. Hiába a Nagy Imrét alakító Jan Nowicki teljes át-lényegülése (18 kilót fogyott, megtört a börtönben), játéka a szűk cellához mér-ten néha túl széles gesztusokat hordoz, a

59

DIS

PUTA Lé

pcső

k

drámaiság mellett olykor groteszkbe hajlik. Egyenletesebb a kihallgató tisztet megsze-mélyesítő (szintén lengyel) Jan Frycz telje-sítménye, aki hideg intellektusával méltó partner a vádlottal folytatott macska-egér játékhoz, nem beszélve Cserhalmi György-ről a börtönorvos szerepében. Mindössze néhány perce van a vásznon, mégis kivá-lóan érzékelteti útját a kezdeti közönytől a baráti együttérzésig (majd – bár ez a filmbemár nem férhetett bele – az öngyilkossá-gig). Meggyőző Mácsai Pál is, a halálos íté-letet kimondó bíró hideg ellenszenvével.

És meggyőző a film maga. Valóság ésfikció, dokumentum és játék szervesen fo-

nódik egymásba, s a szerkezet is stabil. Kettős keret – a Nagy Imre sírját a 301-es parcellában kereső lányok, valamint Nagy Erzsébet ’87-es, apja rehabilitációjának idő-szerűtlenségét magyarázó levele – öleli körül a történetet. Mely történetből szerin-tem nem ismerjük meg Nagy Imrét. Viszont közel kerülünk hozzá.

Ami talán fontosabb.

(A temetetlen halott. Rendezte: Mészáros Márta. Főszereplők: Jan Nowicki, Jan Frycz, Cserhalmi György, Mácsai Pál.)

Mayer Csaba

Korunk hősei

Térey János Paulus című művének kife-jezetten jó a recepciója. Értem ezen nem csak azt, hogy nagyrészt (ám nem kizá-rólagosan) dicsérő kritikák jelentek meg róla, hanem azt is, hogy a recenziók leg-többje különösen érdekes, sok szempont-rendszert felvonultató, elemző igényű szö-veg, ami már önmagában is a mű egyfajta elismerése. Az derült ki ugyanis, hogy ha nem is minden kritikus volt maradéktala-nul meggyőződve a szöveg színvonalának egyenletességéről (és nem is haboztak fel-hívni a figyelmet egy-egy gyengébbnek tet-sző megoldásra), a könyvnek még a hibái is olyan mérvűek, hogy izgalommal töltik fel az olvasói és értelmezői idegpályákat. Töb-bek lelkesedése pedig egyenesen odáig ter-jedt, hogy egy olyan, régen várt esemény megtörténtét látták Térey verses regényé-nek világra jöttében, mely alapjaiban rázza fel a honi irodalmi életet.

A recenziók egy része az ezredforduló magyar lírájának összegző érvényű alap-műveként aposztrofálja a Paulust. Ezzel amellett, hogy egy folyamatnak (nevezzük sommásan így: a posztmodern magyar lí-rának) a betetőzéséről beszél, azt is állít-ja, hogy a vállalkozás legfőbb érdeme az, hogy az utóbbi évtizedek poétikai eszköz-tárát szintetizáló jelleggel újramondja, ma-gasabb szinten összegzi, és teszi mindezt egy korszerű irodalom- és nyelvszemlélet keretei között. Természetesen nem csak erről van szó, a Paulus egy igen sokrétű,

sok szempontból megközelíthető alkotás, melyet ez eddigi interpretációs kísérletek és az alkalmazott elméleti keretek nagy száma is jelez.

A mű elejének egyik legtöbbet idé-zett fordulata szerint „Józanító tapaszta-lás / Hogy nincsen többé Nagyszabás” (10.). Többen gondolják úgy, hogy a Paulus maga töltheti be végre e hiányt, hiszen egy olyan szövegről van szó, mely egyszerre epikus és lírai, monumentális, ugyanakkor részleteiben is megmunkált, újra mozgás-ba hoz nem egy, már-már örökre elteme-tettnek hitt hagyományt, nyelviségében megszólaltatja két évszázad magyar köl-tészetét (Vörösmartytól Kemény Istvánig), motívumkészlete a Bibliától a Mátrixig ter-jed, eposzi (Sztálingrád) és regényes (ko-runk hősének, a pesti Pálnak története) je-leneteket helyez egymás mellé stb. További nagy erénye, hogy mindezt tudatosan viszi végbe, azaz számol önmaga „nagyszabásá-nak” illuzórikusságával, más szóval: több-szörösen ironikus struktúráról van szó, melyben a megszólalások újra és újra felül-írják, megkérdőjelezik egymást és korábbi önmagukat, más és más irányba lökve el az olvasás irányát (a narrátor alkotói ön-tudata szerint: „Törvény mozgatta tetteket / Kísértél bólogatva végig”). Tematikusan és motivikusan rendkívül összetett, szer-teágazó tehát a mű („Strófámra olvashat-ja bírám: / „Kavalkád. P. modern kevercs”. /196./.), s ezzel megnehezíti egy egységes értelem és jelentés körvonalazását, anél-kül, hogy – és ebben talán nem eléggé kon-

„Voltunk mi, szól a gyászbeszéd.”(Térey János: Paulus)

60

DIS

PUTA Lé

pcső

k

zekvens a szöveg – lemondana a szabályos struktúra igényéről, arról, hogy a részle-tek heterogeneitását egy magasabb szintű egész szervezze egységbe („A paulusi elbe-szélés: / Szálak cikáznak szerteszét, és / Összefutnak szabályosan: / Legalább három biztosan.” /37./ „Egy mű olvasztótégelyébe / Helyeztem három Pálomat” /290./), ezál-tal hozva létre valamiféle (olykor transz-cendensnek tűnő) homogeneitást. Kovács Béla Lóránt szerint „könnyen megtörtén-het, hogy a Paulus zárt szerkezete pusz-ta illúzió csupán. A könyv végén található ábrák segítségével tesszük teljessé a hi-ányzó részeket és rendezzük el – akár némi erőszak árán is – a szöveg tagjait szerves egésszé. Ezek nélkül lehet, hogy a zárt rend létre sem jönne: a gyűrűk képe nem ábrázolja a mű szerkezetét, hanem éppen ez hozza létre azt; más szóval: nem köve-ti, hanem irányítja az olvasást”. A nagyon erőteljes (és nem minden önellentmondást nélkülöző) narrátori szólamok és reflexi-ók miatt nehéz erről úgy megnyilatkozni, hogy egyszersmind elfogadjuk a „vergiliusi idegenvezetést”, ugyanakkor ne feledkez-zünk meg arról sem, hogy ha nem vagyunk óvatosak, könnyedén egy virtuális ironi-kus áldozataivá válhatunk – és ez utóbbi-tól az interpretátor jobban fél, mint az ör-dögtől. Még akkor is, ha – a regény által is megidézett, bizonyos romantikus hagyo-mány szerint – nem az ördög (aki inkább a legnagyobb dekonstruktőr lenne: „Sehol a szervező közép. / Lucifert gondolok mögéd.” 235–36.), hanem a Teremtő a leg-nagyobb ironikus. (Nem áll távol a Paulus világától egyébiránt ez a gondolat: több ízben ruházódik föl a – szerző nevét viselő

– narrátor a teremtő attribútumaival.)A szöveg mintha tudatában lenne

önnön vágyának teljesíthetetlenségével: „Forma óhajtott volna lenni, / S nem-for-maként, de gazdagon / Időt virágzik most a Rom” (37.). Most érkezett el az idő arra, hogy feltegyem a kérdést: mit is mondok akkor, amikor azt állítom, hogy ezekben a jelentésképző mechanizmusokban a szöveg tudatosan viszi színre az identikus struk-túra vágyának lehetetlenségét, másképpen a lacani Valóst mint a hiány emlékezetét és az (ön)azonosság szimbolikus létmódját. Főként azt mondom ekkor, hogy a forma nyögdécselése, önmagába roskadó feszí-tettsége nem átok, hanem áldás, nem hiba, hanem felismerés, azaz a Paulus ebből a szempontból is az ezredforduló lírájának összegző érvényű remekműve. A műalko-tás sikerességének kérdése ugyanakkor át-helyeződik egy szinttel feljebb. Ez a szint,

be kell látnom, lényegileg mégis ugyanaz: hogyan, mennyire elegánsan oldja meg a mű ezt a – valóban „p. modernnek” nevez-hető – koncepciót. És itt érzek én némi hi-ányosságot, egyszersmind hatalmas erőt is. Hiányosságot, mert (talán a viszony-lag gyors munka eredményezte kidolgozat-lanságok okán is) valóban nem működik minden zökkenőmentesen – a vállalkozás

„nagyszabását” nem mindig tudja követni a kivitelezés hasonló nagyszerűsége, mely a szövegegész egyenetlenségéhez vezet. Nem feltétlenül motivált a szálak egymás mellé rendezése, még akkor sem, ha a szándékot (mely egyes direkt „szerzői önreflexiókon”kívül kiolvasható a függelék impozáns áb-ráiból is) értjük.

Valahol itt lehetne idézni a – talán az egyetlen – durván szkeptikus kritika egyik passzusát: „S bár érteni véljük a szerzői szándékot, aligha találunk magyarázatot a hullámzó színvonalra. Arra, hogy ami egyszer remek, máshol miért csak köze-pes vagy gyenge, ha lehetne az is tetszetős. Lehet, mindez abból a félreértésből fakad, hogy a kvázi-autentikus locsogás egyen-lő a radikális eklektikával, hogy mindegy, mit írunk le, mindig lesz, aki majd meg-fejti, mert nincs értelmetlen mondat, csak értetlen olvasó. Hogy minden sor, minden mondat megtalálja a megfelelő olvasót.” A Paulus esetében is, úgy tűnik, valóban szó van erről is. Nem véletlen azonban az, hogy milyen gesztusok kísérnek egy adott szöveget, és bár a megtermékenyítő ér-telmezések szaporaságát sosem csak a mű belső értékei, hanem külső, az értelmezői közösségek és a kánon működésének jelle-géből származtatható körülmények is meg-határozzák, az interpretációk mennyisége és minősége minden esetben a szöveg lehe-tőségeinek függvénye. Térey regénye pedig ritkán látott izgalmakat és potenciálokat rejt magában, még akkor is, ha a kísérlet egészének monumentalitásához nem min-dig ér fel egy-egy zavarosabb megfogal-mazású sor, kényszeres vonatkozó mellék-mondat.

A szövegnek vannak viszont olyan ré-tegei, motívumai, melyek – a paulusi pa-radigmánál sokkal mélyrehatóbban, lé-nyegibb módon – szervezik az elbeszélés koherenciáját. Az egyik ilyen, már eddig is többször tárgyalt jelenség a Rom esztéti-kája, a szöveg minden momentumában va-lóban ott lüktető rom-metaforika. Az el-következőkben egy ehhez érintőlegesen kapcsolódó szempontból vizsgálom meg a szöveget, egy olyan perspektívából, melyet nemcsak hogy fontosnak, ám valamelyest

61

DIS

PUTA Lé

pcső

k

egyedülállónak is érzek Térey munkásságá-ban és a kortárs lírában (és epikában) egy-aránt, ez pedig a térhez, főként a városi terekhez való kötődés és a rájuk való és be-lőlük fakadó, általuk megtörténő emléke-zet.

„Az üresség nem semmi.Nem is hiány.”

Térey korábbi kötetei közül is nem egy-nek központi motívuma volt egy-egy város, úgy, mint Varsó (A valóságos Varsó) és Drez-da (Drezda februárban), de rendszeresen visszatér gyermekkorának meghatározó színhelyéhez, Debrecenhez is (már ez utób-bi is jelzi, hogy valamiképpen az emléke-zet működéséről van itt szó). Különösen az első két eset meghatározó élménye az a sajátos feszültség, mely egy valaha volt, ma már inkább nem létezőnek mondható régi város és egy új, ráépült között fenn-áll. De több Debrecen-vers visszatérő té-mája is ez, azzal a különbséggel, hogy itt főleg a gyermekkor tapasztalatai állnak szemben a változásokkal. „Ha az Ország-zászló mögötti utca / fogad minket, nem ismerünk magunkra. / Itt zakatolt egykor a Két Malom.” (Anzikz, Debrecen). „…Em-lékszem, a Szent Anna utcán / fapados villamosok zörögtek velünk / (a sínpad-ra is keresztet rajzoltak azóta, úgy ám).” (A visszatért föld). „Zötykölődtem a Pé-terfián. Már és még üres volt / a majda-ni Debrecen Plaza telke” (A Kétmalomtól a Szent Annáig). Utóbbi idézet azért is érde-kes, mert a kettős struktúra megháromszo-rozódik: a visszavetített emlékezés tételez egy tapasztalat előtti múltat, a tapasztalás jelenét (mely az emlékező tudat múltja) és egy jövőt, mely az akkori tapasztaló szá-mára még nem létezett, ám a vers beszélője már jelenként éli meg azt. A Térey-versek beszélője azonban mindent tapasztalásként él meg, a régi Drezdát és a régi Varsót is. E ponton érdemes újra megvizsgálni a Paulus egy fentebb már idézett passzusát: „Jó-zanító tapasztalás, / Hogy nincsen többé Nagyszabás, / És amiként nincs Nagysza-bás sem, / Nincs Breslau és Drezda sem, / De van pár hallgatag verem, / Mit fölemle-get a Jad Vásem” (10.). Itt is a „tapasztalás” (mint a benjamini „Erfahrung”) jelenik tehát meg, és az eltűnt (de valaha létezett, látott) nagyszerűség összekapcsolódik (pl.) Drezdával, illetve annak szupplemen-tumával, a „hallgatag verem”-mel. Drez-da (és Varsó és Debrecen, Kalinyingrád/Königsberg, Sztálingrád/Volgográd stb.) ebben a kontextusban – a Paulus kontextu-

sában – szimbólumai ennek a jelenségnek („Drezda mint tudatállapot / Szinonima a pusztulásra, / Neve, akár a régié – / Vi-gyázza azt Mnémoszüné” (22.). Kovács Béla Lóránt írja, hogy „A kerettörténet kulisz-szái között azok a romok, amelyek vallanak az egykori időkről és szimbólumai lehetnek a tovatűnt koroknak, pusztulásra vannak ítélve. A modern várostervezés eltünteti őket. Ahogy az élő nyelvből kihullanak a régi szavak és összefüggések, velük pedig az egykori értékek, hogy újak váltsák föl őket, úgy tűnnek el a városokból is a régi épületek és terek, hogy új közege legyen az életnek” (99.). A Paulus város- és rom-metaforikája szoros összefüggésben áll a mű szövegiségével. A regény olyan, mint egy modern nagyváros, olyan, mint Berlin: megtörténik benne többféle régi és többfé-le új (diakrón metszet), és számtalan ko-rabeli stílus (szinkrón metszet) egymás mellett, szomszédságában élése – az idé-zettechnika és a regiszterkeverés módsze-rein keresztül. E „p. modern kevercs” ered-ményezi azt a monumentalitást, mely maga a Paulus, de ugyanakkor azt a – félelmetes? nyugtalanító? izgalmas? – kétosztatúságot, mely jellegzetesen az irónia szerkezetével írható le. A saját romjain („időt”) virágzó Drezda („romlás múzsája”) valami olyan entitás, mely nem azonos a régi várossal, csak nyomaiban emlékeztet rá, ugyanak-kor az újat valamiképpen mégis alapvetően határozza meg a korábbi. Drezda a megket-tőződött szubjektum, az újjáépülő városok keletkezése pedig maga a megkettőződés. Pontosabban, hasonlóan az irónia végte-lenségéhez, mint ahogyan a Debrecen-vers esetében is láttuk, az akárhányszori meg-többszöröződés – „Nézem bezúzott homlo-kát / Az Ismételhető nyomát” (219.).

Újra Kovács Béla Lórántot idézem: „Paulus két nagy világégés romjai közt bók-lászik, és olyan sebeket fed fel szimbolikus jelentésű városok testén – Budapest, Drez-da, Königsberg –, amelyeket az idő csak el-fedni tudott, gyógyítani nem” (98.). Sem a Paulus hősei (legyen szó akár a pesti, akár a hesseni Paulusról, jóllehet markánsabban és többször az előbbinél jelenik meg), sem narrátora nem hajlandó (nem akarja) elfo-gadni a jelen állapotokat, nem nézi az épít-kezést jó szemmel, szívvel és lélekkel, fel-hők nélküli örömmel, mert valamiképpen a régi rabja, az elveszetté. Feltehetnénk a kérdést: miért? Dekadencia? A romanti-kus rom-kultusz visszatérése? Nos, azt hi-szem, nem ilyesmiről van szó – a kulcsszó a tapasztalás. Hasonlóan Walter Benjamin gyászához és a sikeres gyászmunka eluta-

62

DIS

PUTA Lé

pcső

k

Libri CatenatiGondolatok az első Debreceni Könyvszemléről

sításához, Kaffka Margit szavaival szól-va „Csak azokat a napokat veszítettük el igazán, amelyekre nem emlékszünk”. A gyógyulás, a begyógyítás – bizonyos em-berek számára – egyenlő a felejtéssel, de legalább a felejtés veszélyével. A folyamat

– a traumatikus folyamatok szerint általá-ban – tudattalan mozzanatokat tartalmaz. Jelen esetben, ha érdemes is traumáról be-szélni, ennek egy speciális esetéről lehet szó, melyben a trauma nem magának az eseménynek az átélése következtében tör-ténik meg, hanem valamilyen átélt dolog elveszítésének megtapasztalása következ-tében. Ha Pál (és Térey – Debrecen ez eset-ben kivétel) személyesen nem is láthatta a régi várost, ám mivel azt – különböző mediátorokon keresztül– képes volt meg-tapasztalni, ugyanilyen élő tapasztalatként történt meg annak elveszítése. Ebből ered a gyász elutasítása, pontosabban a sike-res gyász elutasítása, hiszen a gyászmun-ka lezárultával megszűnne élni a halott, a

– megint csak az iróniával leírható – sajátos kettős állapot, melyben a gyász tevékeny-ségében (az élő emlékezetben) valamikép-

pen létezik az elveszített dolog/személy (és a gyászoló számára ez a lényegesebb), ám a gyász tevékenysége figyelmeztet arrais: valami történt (elveszett).

Az én olvasatomban ez dolgozik Térey város-romjainak (ahol a rom mint a ha-lott arcának emlékezete jelenik meg) mély struktúrájában: „Épített legenda kevés. / Régi erkölcsünk, ritka titkunk / Éppoly ha-lott – földhözkötött –, / Mint a kedves El-költözött” (225.) – írja a regény narrátora. E helyütt kiderül, az elbeszélő gyászol vala-kit, miközben írja a szöveget – azt a szöve-get, mely, érzésem szerint, elsősorban erről szól, a gyászról, Drezda, Königsberg, Sztá-lingrád, valamint – és ezzel érintőlegesen kapcsolódunk a regény másik nagy témájá-hoz – Ludovika állandó gyászáról (az iró-nia szüntelen megtörténtéről). „Varázsta-lanított titok! / A múltidő hitbizományán / Por gyűlik; sívó Szahara; Elmúlék, íme nem vala, / Keresem és meg nem találám, / Gyászmunka hosszúnapja van, / Erőm tor-názom hasztalan” (227.).

Lapis József

1.

A már hagyományosnak számító debrece-ni könyvhét után ebben az évben két új rendezvény is bemutatkozott. Ez év nya-rán nyitotta meg kapuit először az első-sorban a könyvkereskedelemre fókuszá-ló Debreceni Könyvkarnevál, s nemrégiben, a Debreceni Őszi Fesztivál keretén belül megrendezték a Debreceni Könyvszemlét is. Utóbbi könyves találkozón immár nemcsak az egymás mellett sorjázó asztalok vol-tak különféle kiadók neveire elkeresztel-ve, ahogyan azt a hasonló debreceni ren-dezvényeken eddig láthattuk, hanem ezek a kiadók önálló standjaikkal valóban jelen is voltak. A több mint félszáz kiállító kö-zött voltak még könyvkereskedések, volt egyetemi nyomda és könyvesbolt, egyházi kiadó és idegen nyelvű könyvek kereske-dése is. Az idei őszi kulturális rendezvény-sorozat tehát a megszokott zenés és filmes,valamint színházi bemutatók mellett szín-vonalas fórumot biztosított könyvkultú-ránk ápolására is. A kétnapos könyvszem-

le rendezvénysorozata joggal kerülhet fel a könyvszakmai találkozók országos tablójá-ra, hiszen karakteres repertoárral mutat-kozott be: a könyvritkaságok és újdonsá-gok bemutatása mellett kiemelt figyelmetszentelt például az idegen nyelvi könyvter-mésnek.

Nem lett volna azonban teljes a kiállí-tás a vele párhuzamos a prorektori és pol-gármesteri megnyitót követő előadás-so-rozat nélkül, melyen kiadók, egyetemek képviselői és oktatói várták az érdeklő-dőket. A Debreceni Irodalmi Múzeuméval együtt több mint tizenöt előadás hangzott el, és majdnem ugyanennyi dedikálásra ke-rült sor. A megnyitón Imre László és Kósa Lajos beszédeikben egyaránt Debrecen kul-turális szerepére, s a könyvkultúra globa-lizálódó világunkban elfoglalt pozíciójára hívták fel a figyelmet. A könyvszemle dísz-vendége Esterházy Péter volt, akinek meg-hívásához jó apropóul szolgált az immár huszonöt éves Termelési regény jubileumi kiadása. Esterházy felolvasását megelőző-en Imre László, a regény egyik első mélta-

63

DIS

PUTA Lé

pcső

k

tója, valamint Szirák Péter irodalomtörté-nész tartott referátumot a hetvenes évek végén született remekműről. Domokos Má-tyás, Görömbei András és Márkus Béla elő-adásukban főként a nemzeti önismeret és nemzeti sors irodalmi kontextusára he-lyezték a hangsúlyt. Hasonló témában, de más kontextusban hallhattunk beszélge-tést Végh László és Fazekas Sándor – törté-nelem, természettudomány és vallás kérdé-seit feszegető – könyveinek a bemutatóján. A tudományos előadások mellett hallhat-tunk további két irodalmi felolvasást: Tar Sándor az Alku, illetve Láng Zsolt Berlinév című kötetének megjelenése alkalmából.

Tekintve, hogy egy ilyen, kifejezetten könyvszakmai jellegű találkozó még úttö-rőnek számít városunkban, talán kár is szót vesztegetni mindazokra a hiányossá-gokra, amelyek ezen első alkalom után fel-ébredhettek bennünk, lelkes látogatókban. Idővel, ahogyan ez a rendezvény mind ma-gasabb rangot vív majd ki magának az or-szágos kulturális közéleten belül, minden bizonnyal szélesebbé válik a bemutatkozó könyvkiadók spektruma, és jövőre talán a könyvbemutatók és felolvasások is sok-kal inkább az igényekhez és a realitások-hoz szabottan, lehetőség szerint kisebb termekben, könyvtárakban, barátságosabb környezetben fognak lezajlani. Hiszen míg Esterházy Péter előadásán több százan to-longtak, addig a médiában jóval kisebb népszerűségnek örvendő Tar Sándor felol-vasásán, akinek új novellagyűjteményé-ről Angyalosi Gergely és Kálai Sándor iro-dalomtörténészek tartottak bemutatót, az egyetem főépületének hatalmas aulájában

alig-alig szorongtak néhányan. Ha az aula elhibázott helyszín volt is e szűk rétege-ket megszólító bemutatók számára, azért a Debreceni Egyetem főépülete, benne a dísz-udvarral, méltó otthonául szolgált e rangra törekvő könyvszakmai eseménynek. A ta-lálkozókat övező érdektelenségből egyéb-ként sem vezethető le olyan következtetés, amely az említett két szerző, illetve a két-napos rendezvény alatt még felolvasó al-kotók irodalmi és tudományos tevékenysé-gének értékére vonatkozna. Sokkal inkább figyelmeztet ez a jelenség arra az arányta-lanságra, amely korunkban rohamosan nő a nyomtatott és a virtuális médiumok kö-zött.

A Debreceni Könyvszemle tulajdon-képpen csak az ezen összemérhetetlen-ségre vonatkozó reflexióval maradt adós.Nem fogalmazta meg azt a lényegi kérdést, s tegyük hozzá, többnyire minden köny-ves rendezvény elodázza a kérdés feltevé-sét, nevezetesen: hogyan tudnak a nyom-tatott médiumok legalább párbeszédbe kerülni a kultúra virtuális „adathordozó-ival”, melyek korunkban vezető pozíció-ra törnek. Mert úgy tűnik, a könyvkultú-ra az informatikai hálózatok kiépülésével radikálisan átstrukturálódik, és ennek a szerkezetváltozásnak a kapcsán nem árta-na végiggondolni, hogy mit is jelent való-jában ma az információs társadalomban a könyv. Ha legalább egyetlen standot erre a célra állítottak volna fel, hogy néhány szá-mítógépen szemléltessék a könyvgondozás internet által felkínált lehetőségeit, akkor talán a kérdés megválaszolásához is köze-lebb lennénk.

64

DIS

PUTA Lé

pcső

k

2.

Ha a kultúra magvát érintő válsághely-zetről esik szó, lehetetlen, hogy ne érezze magát érintve a könyvszakmával érintkező összes felhasználó, mint ahogyan összefüg-gésben áll ez világunk narratív identitásá-nak anomáliáival is, a bölcsésztudományok felemás helyzetével. De mindennek ellené-re sem feledhetjük azt a tényt, hogy vál-sággal vagy anélkül, a könyv mint a kultu-rális élet alapeleme meghatározó szerepet játszik életünkben. Alapelem – még a vir-tuális valóság térhódításának korszakában is, abban a korszakban, melyben a könyv mint olyan egyre kevésbé lesz generáci-ók alapélménye, élményvoltát átengedte a látszatok és fénytörések összekuszálódó világának. És ha a könyvnek a kultúrában betöltött pozícióját ingatagnak vélők nyo-mós érveket is találnak e kuszaság mellett, a könyvre akkor sem hárul kisebb szerep, mint töretlenül egybefogni azt, ami valaha egybetartozott, megérteni a szerteágazót, s a (nyelvi) világunkban leképeződött zi-láltságot mint képzeletbeli szövőszéken, a nyelv művészi szövetében egybefonni.

A nyelv takácsainak titkos műhelyei-be ha nem is nyerünk betekintést egy-egy szemle alkalmával – erre csak nagy ritkán és a legszerencsésebbeknek adatik meg a lehetőség –, mindenféleképpen át tudjuk érezni a könyvnek az olvasókra gyakorolt »erejét«. Bár e kifejezés az anakronizmus felhangjával bír, mi több, ezt mondani a könyv kapcsán már-már erőszakosan bor-nírt, hiszen ez az erő – ki ne érezte volna valaha? – leheletfinom, már-már érzéki. Azerő megnyilatkozása a könyvnek egy gya-nús, manipulatív, ideologikus értelmezé-séből ered. Nem véletlenül említettük a nyelv szövőművészetének titkát, hiszen a könyv mindenkor az egyediség, rejtett-ség stigmáját bírja, azt a jellemzőt, melytől mintegy elidegenedik alkotója is, mihelyst a sorozatgyártással papírra nyomtatott végtermékkel szembesül. De az említett manipulatív, ideologizált elképzelések ve-szélye is fennállhat az olvasókra nézve: akkor, ha a könyv szélesebb társadalmi kül-detéssel ruházódik fel, netán valamilyen kollektívában jelöltetik ki értelme és vég-célja. Szándékosan nem határozunk meg itt irányzatokat, nem csak mert globalizálódó világunkban érvényét vesztette ez a fajta megbélyegzés, hanem mert a könyvnek az olvasójára gyakorolt hatása nem mérhető általuk. S minő paradoxon: az elidegene-dett műhöz éppen „könyvszagúsága” lesz majd a kulcs, amellyel alkotójuk visszata-

lálhat eredeti céljához, olvasóinak, az em-bereknek a lelkéhez. Ugyanis amennyiben az olvasás és a presztízsvesztésével párhu-zamosan ellentétes jelenség, a szpasztikus, narkózisszerű olvasási kényszer között kö-zéputat találva a könyv mégiscsak képessé válik természetes intellektuális élménnyé,

„zsigeri működéssé” válni, nos, akkor leg-hamarabb nem a szemén, hanem már szag-lásán keresztül nyeri meg leendő olvasóját

– a könyv par excellence már a végigperge-tett papírlapok árasztotta illatával magá-val ragad.

Könyv és olvasó viszonya nem min-den korban válhatott kérdéssé. A könyv ugyanis, ahogyan mi ismerjük, skolaszti-kus találmányként megszűnt létezni, mert sokszorosíthatósága tekintetében elvá-laszthatatlanul összefonódott a reneszánsz kori humanizmus eszméivel. A sokszorosít-hatóságot lehetővé tevő nyomtatás szük-ségtelenné tette a középkori kódexekhez hasonló megőrzésnek, a könyvek „lelán-colásának” a gyakorlatát. Addig, amíg az első kódexek egyedi példányai készítőjük technikai rátermettségét dicsérik, addig a könyvnyomtatás elterjedésével a könyv fizikai értelemben vett egyediségét szel-lemi értelemben vett „megismételhetet-lensége”, az olvasói élmény primátusa vál-totta fel. Ez a tényező újfent a valósághoz való viszony szubjektivizálódásának ten-denciáját erősítette. Míg ugyanis az egyedi példányokat jellemző katolicizmus igényt tartott az általános (vallási) narratíva ki-fejezésére (ez eltérő okok miatt ugyan, de jellemző a hazai könyvnyomtatás protes-táns gyökereire is), addig a modernitás le-mondott róla, s a sokszorosítás biztosította lehetőségen keresztül az individuális egye-diség gyakorlatát olvasói oldalon is enged-te érvényesülni.

A könyvhöz és egyáltalán az olvasáshoz való viszonyunk felvetésének lehetőségét nagyban segítette a nyomtatás, és ez a technikai tényező idővel természetszerűen hívta elő a könyvvásárok és könyvszemlék megteremtésének igényét. Habár a lelán-colás már kissé avítt és megmosolyogtató gyakorlatnak tűnik, ugyanakkor a könyv kultúrkincsként való ápolására tett, nem minden alapot nélkülöző törekvést fedez-hetünk fel benne ma is. A modern könyv-kiadás, könyvterjesztés mára persze átér-tékelődött, súlypontjai eltolódtak, ám ma is felelősségteljes munka, talán sokkal in-kább, mint valaha, minthogy nemzedéke-ket juttat műveltséghez; látens módon te-hetségfejlesztő és gondozó küldetése az ország szellemi életében in continuo be-

65

DIS

PUTA Lé

pcső

k

tölti hosszú távú funkcióját, mert nemcsak szavakban, hanem alkotó módon és öntu-datlanul is ebbe az irányba hat tevékeny-ségével. Nem feledhetjük ugyanis, hogy a magyar könyvkiadás múltjához hasonló-an, ahogyan például a XX. század elején a Tevan Andor-féle könyvnyomdát elhagyó kiadásokon a Nyugat generációja, Koszto-lányi Dezső, Juhász Gyula, Szép Ernő és kortársaik nevelkedtek, majd értek a szel-lem kiművelt főivé, úgy jelen korunk ki-adóira hárul a majdani kultúrkincset adó ingenium „kiművelésének” feladata. Ha már szóba került a könyvkiadás áldá-sos tevékenységének napjainkban „áldat-lan helyzete”, érdemes figyelembe vennikönyvkultúránk múltjának változatos, oly-kor hívságos viszonyát. Ez intő módon te-relheti figyelmünket jelenjére éppen úgy,miként információs társadalomban betöl-tött helyzetére is.

A könyvnyomtatás tekintetében elein-te nemhogy restanciánk nem volt a konti-nens nyugati országaival szemben, hanem európai viszonylatban igen hamar elter-jedt idehaza. Németország után Itáliában (1464) jelenik meg a nyomtatás mestersége. Csehországban (1468), Franciaországban (1470), Németalföldön (1469–1473), Krak-kóban (1473) és Angliában (1476–77) ter-jedt el ezt követően a nyomtatás. A hazai könyvnyomtatás kezdete 1471–73-ra datál-ható! Mátyás ugyan fenntartásokkal visel-tetett a nem kézzel készített, nyomtatott könyvekkel szemben, ám ez önmagában nem volt akadálya a könyvnyomtatás ha-láláig tartó, sajnálatosan rövid magyarho-ni kezdetének. Innentől kezdve azonban a magyar nyelvű könyvnyomtatás rövid időre (1492-től datálhatóan) Bécsbe tevődött át: ettől az időszaktól fogva az ellenreformá-ció könyvnyomtatást nagyban befolyáso-ló vihara Magyarországot és a katolikus Habsburg területeket párhuzamosan érin-tette. A török hódoltsági területek szellemi életből történő kikapcsolásával jó ideig a Felvidékre, Erdélyre, Dunántúlra korlátozó-dott – azzal az Európa-szerte általános jel-lemzővel, hogy a reformáció, majd azt kö-vetően ellenáramlatának irodalma mentén bontakozott ki. Ezért aztán az első, hosz-szabb ideig működő magyarországi nyom-da Brassón Honterusnak, a szászok refor-mátorának vezetésével (1535) jött létre, de ekkor magyar nyelvű szöveget itt még nem nyomtattak. Bornemisza Péter, Telegdi Miklós, Pázmány Péter, Heltai Gáspár (vagy a Hollandiában sikeres, itthon viszont tra-gikus sorsú, korának sajátosan közép-eu-rópai infernóját megélt nyelvújítója, nyom-

dásza:) Misztótfalusi Kis Miklós. De a sor folytatható lenne Méliusz Juhász Péterrel vagy Huszár Gál protestáns vándorprédiká-tor nevével, akinek szervezésében a deb-receni nyomda 1561-ben alakult meg. Sze-mélyük elválaszthatatlan könyvkultúránk gyökereitől és nemzeti identitásunk kiala-kulásától. A nemzeti nyelv, a nemzeti iden-titás fejlődése és a könyvnyomtatás törté-nete Európa-szerte egymással párhuzamos fejlődési vonalon haladt.

Hogy az itt csak érintőlegesen vázolt történelmi folyamat eredménye valós „él-ménnyé” váljon a jelenkor számára, ebben lehet fontos része a könyvvásárok és könyvszemlék gyakorlatának, mely írók és olvasók, illetve közvetítőik, a kiadók és könyvterjesztők egymással való találkozá-sát teszi lehetővé.

Az előbb elmondottak nemcsak az egye-temes és hazai könyvkultúra fejlesztése, de gondozása és ápolása mellett is érvül szol-gálnak. A Gutenberg-galaxis és az informá-ciós társadalom viszonylatában szokás a kettő viszályáról beszélni, mely retorika az előbbivel szembeni sajnálatnak és az utób-bival, a médiával szembeni fenntartásnak ad hangot. Bár kooperacionalitásuk valós probléma, ám nyilvánvaló, hogy az infor-matikával szembeni absztinencia és a ha-gyományos szövegkultúra feletti sajnál-kozás nem vezet eredményre. Alighanem az informatikára hárul az a feladat, hogy egyedülálló technikai „fölényénél” fogva eme kultúra gondozásában kivegye a ré-szét. Európai könyvkultúránk jelentőségé-nek felismerése lehet letéteményese annak a szándéknak, hogy a tradicionális szöveg-gondozás prioritást élvezzen. A kézzel írott, leláncolt kódexek világát és a könyvnyom-tatás majd fél évszázados hagyományát fel-váltó digitális média világa éppen a doku-mentumgondozáson keresztül békülhetnek ki ugyanis egymással. Az információs tár-sadalomban a dokumentumok megőrzését, ápolását illetően ez azzal az előnnyel jár-hat, szemben a középkori kódexek világá-val, hogy míg ezek őrzése az egyedi, meg-ismételhetetlen példányra irányult, addig az informatikai hálózat egyszerre képes a Gutenberg-galaxisra vonatkozó archivá-ló-megőrző funkciót demokratikus módon, a hozzáférést mindenki számára lehetővé tevő eljárással in bona pace kamatoztatni.

(Debreceni Egyetem Főépülete, 2004. október 13–14.)

Gáspár László

66

DIS

PUTA Lé

pcső

k

Az Úrhatnám polgár 1670-ben, egy vidé-ki vadászmulatság gazdag műsorán jelent meg először. XIV. Lajos korában, az elis-mert drámaírók műveinek első bemutató-ját is, rendszerint egy-egy udvari ünnep-ség alkalmával tartották; a sikeresebbek onnan kerültek aztán Párizs valamelyik nyilvános színpadára. Utóbb, a király előtt, már a párizsi színház állandó társulata ját-szotta a darabot, vendégszereplésben. Rit-kán, az egészen kivételes tálentumokkal fordult elő, hogy a vadászmulatságot ki-szolgáló színészek közvetlenül juthattak az uralkodó színe elé. A mai szisztémából hiányoznak a fokozatok. Hiába szeretné-nek a nézők a hagyományok táplálta, ün-nepi érzésekkel eltelni egy-egy Molière-be-mutatón, ha a direktorok megfeledkeznek a művészeti termék lépcsőzetes bevezeté-sének régi szabályáról: a Molière-stílusban gyakorlatlan színészeket Molière-szűz ren-dező kezére bízzák, s e kétséges reményű produkciójukra látatlanban hirdetnek bér-letet. Így keletkezett az Úrhatnám polgár debreceni, a Víg moziban tartott előadása is. Elegyes közönség – vegyes fogadtatás.

Az ősmodern Molière

A francia dráma klasszikus korszaka a XVII. század. Ekkor, itt alakul ki – kristálytisz-tábban, mint bárhol – a szabályos tragédia, s születik meg Molière színpadán a modern társadalmi vígjáték. A század utolsó negy-ven évében Párizsban mintegy 350 drámai művet mutatnak be. Legalább egy tucat műfaj uralkodik a színpadon. A tragédia és a vígjáték mellett a kereszteződésük: a tra-gikomédia, a különféle zenés és táncos mű-fajok, mint amilyen az opera, a balett, a táncos vígjáték, a lírai tragédia, a pásztor-játék, külön még a hősi pásztorjáték és a hősi vígjáték, a színpadtechnikára épített látványos vígjáték. Nem a tiszta tragédia vagy a tiszta vígjáték számított a legkere-settebbnek. A belépő árát nézve a klasszi-kus drámák voltak a legolcsóbbak.

A vándortársulatok és a népes szegény-negyedekben felállított kikiáltóbódék XVI. századi hagyományai tovább élnek a vá-sári színpadokon. „Piaci kóklerek utóda” – tartották a napkirály kegyencéről. Molière több művében megfigyelhetjük, hogy va-lamelyik kevésbé klasszikus műfaj irányá-

ba igyekszik tágítani a vígjáték határait: a Don Garcia a tragikomédia, a Don Juan a gépesített színház, a Szerelem mint orvos a balett, míg az Úrhatnám polgár a zenés-táncos vígjáték felé. Következetesen a ko-mikumra helyezte a hangsúlyt és komédi-ának nevezte a tulajdonképpen tragikus témákat is. Egy-egy emberi hibát, lélek-torzulást tett egyszerre nevetségessé és el-gondolkoztatóvá. Molière a francia klasszi-cizmus fénykorának kortársa. A klasszikus tragédiákat Franciaországon kívül már alig-alig játsszák, Molière azonban olyan élő, mintha kortársunk volna.

Kortársunk. Az, amit ma előszeretet-tel hirdetünk posztmodernként, minde-nestül benne foglaltatik az életművében. A különböző kor- és társadalmi stílusok szimbólumainak egymásra rétegezése; az ütközésükből, súrlódásukból vagy párhu-zamosságokból származó allúziók és ab-szurdumok; a szereplők csoportjainak elté-rő barbarizmusa fölé magasztosuló irónia: mind Molière. Rendező legyen a talpán, aki a teljesség teljesebbé tételére a társulatá-val összefogódzkodik.

Jourdain, a Döbrögi

Az Úrhatnám polgár az ősmodern vígjáték magasabb rendű drámai formáját jelenti.

Jourdain úr egy derék párizsi posztó-kereskedő gyermeke. Szorgos munkával te-kintélyes vagyont gyűjtött, ám nem érte be polgári rangjával. Nemesembernek akart látszani: eleganciában túltenni a legele-gánsabbakon, viselkedésben és tudásban társasági elfogadottságot szerezni. Zeneta-nárt, tánctanárt, vívómestert, filozófiata-nárt fogad. A szélhámosoktól természetesen semmi nem ragad rá, az egész tanulás csak arra jó, hogy a pénzétől megszabadítsák. Hasonlóképpen jár Dorante gróffal is, aki a befolyásszerzés és a szívélyes barátság ürü-gyén kitartóan fejeli. Nemesimádata odáig fajul, hogy leányát, Lucit csak nemesem-berhez hajlandó feleségül adni, holott Luci már egy jóravaló polgárifjúnak, Cléonte-nak kötelezte el magát. Az, annak rendje és módja szerint meg is kéri a kezét, de Jourdaintól kosarat kap. Szerencsére agya-fúrt inasa, Covielle a segítségére siet: cselt eszel ki az apa rászedésére. Gazdáját török basának öltözteti, s mint a szultán fiát mu-

Hogyan játszunk Molière-t?(A Csokonai Színház Úrhatnám polgár című előadásáról)

67

DIS

PUTA Lé

pcső

k

tatja be, aki csak azért jött, hogy Lucit fe-leségül vegye. Az előkelő kérőnek Jourdain örömmel adja oda a leányát, pláne, hogy az álszultánfi mamamusivá (lovag) is kineve-zi. Sejtelme sincs róla, hogy a bolondját já-ratták vele. A hókuszpókuszokkal előadott mamamusi-avatás után önfeledten élvezi a pompás balettet, amelyet előkelő vendégei tiszteletére rendezett.

Lassan, nehezen tört utat Magyaror-szágon a szerző és a darab, bár 1769-ben az egri jezsuita gimnázium már játszotta Fennhéjázó és maga sorsával meg nem elége-dő embernek bolondsága címen. A Nemzeti Színház csak 1882-ben mutatta be. Veszé-lyes anyag! A sokszoros tükörrendszerben, amit elénk varázsol, roppant mulatságosan fordul át önmaga ellentétébe minden, amit célba vesz. A Nemzeti Színház 1979-es, Zsámbéki Gábor rendezte emlékezetes elő-adásában Kállai Ferenc játszotta Jourdain úr szerepét, s – a beszédgyakorlat pillana-tában – nehéz lett volna nem felismernünk Jourdainban Kádár Jánost.

Debrecenben Kocsis Györgynek jutott a feladat. A közönség A levélbomba című pro-dukció Polgármestereként ismerhette meg. Akkori alakításában, a cinizmustól a ret-tegésig, minden húrt hitelesen pengetett. Most – a gigantikus szerepben – szűkebb a játéktere. Barokk-kék köntösben villan elénk a kortinával és rivaldával jelzett belső színpadon, hogy meghallgassa az ébresztő pasztorált, majd fogadja jeles tanárait. Sze-repének magva a divatbemutató. Nyíltszí-ni öltözködéseinek jellegzetes kelléke: a bordó, fehér, zöld alsóviselet. A trikolór – így kívánja a cselekmény – visszatérő mo-tívum, s addig-addig nézzük, hogy belénk csap a képzet: nosztrifikálva van a koncep-ció. Ha lennének is, a kifejletben majd el-oszlanak a naivak kétségei: Cléonte-nak, a török szultánfi ceremóniamestereként fel-lépő inasa, Száraz Dénes, mintha a Lúdas Matyiból lépett volna elő. Kocsis: Döbrögi. Az oktalan dölyf, a bumfordi agresszivitás, a stupid hiszékenység mögül nem csillan elő az esendő ember. Olyan alakot mintáz, aki a jellemvonásában eredendően (gyári hiba) tér el a józan ész kívánalmaitól. Ez a jellemhiba egyre inkább elhatalmasodik és veszélyezteti a környezetében élők saját bolondságát: le fogják győzni, és meg fogja érdemelni a sorsát.

A Jourdainek leggyakrabban a fiatalszerelmesek addig biztosnak látszó jövőjét rombolják szét. Molière-nél a fiatalok a leg-kevésbé megrajzolt alakok. Személyiségük abban merül ki, hogy egymást szeretik. Régi komédiahagyomány a szolgák szere-

peltetése. Egyik típusa, a maga természe-tességével, plebejus józanságával áll szem-ben urával, s a fiatalok boldogulását segíti.A másik típus a lusta, alamuszi, az urának behódoló szolga (Hekler Melinda ügyes vil-lanása). Az Úrhatnám polgár dramaturgi-ájából következik, hogy – a plánum áldo-zataiként – szolgasorba kerülnek a fiatalok,és Jourdainné asszony is. Számukra ala-kítja ki a díszlettervező, Gyarmathy Ágnes

– szimultán díszletezés – a meghatározó, nagyobbik játékteret: biztosítja a barokk mozgalmasság pályáját, egészen a belső színpad mögé, ahová némi bepillantást nyerünk egy hatalmas, törött tükör által

– homályosan. Jourdain úr környezete Ti-borc-barna. Lepusztult pitvar. Itt ébrednek reggel a tanítómesterek (a vívó odaeresz-ti a tükör tövére a test éjjel felgyülemlett

68

DIS

PUTA Lé

pcső

k

nedveit); itt csókolózik szenvedélyesen az úr lakosztálya sarkán a két szolgálólány; cserélnek partnert az éj világánál a disz-kósan vagány szerelmesek; szenved el erő-szakot a mazochista Nicole; ágál narkósan a szakadt fazonú nagyasszony.

A rendezőnek aligha volt egységes ví-ziója Molière darabjáról; mutatja, hogy a könnyed és sikamlós barokk alapjátékot drabálisan groteszk elemekkel igyekszik turbósítani. A francia pompadússág paró-diájának hatását fokozandó süllyeszti dél-digó leprává azt, ami a szerzőnél a tehetős polgári valóság alaphelyzete. A diagonális perspektíva ilyetén kitöltése mégsem any-nyira a felfogás miatt elégtelen: súlyosabb vétség a játék következetlen stílusa. Mond-juk, ha Nicole-nak orra vérét folyatják a gazdája rúgása nyomán, akkor a szerelme hasra rúgó mozdulata sem lehet szimulált. Ha exponált helyzetbe állítunk egy tükröt, akkor abba nem szabad csak egyetlen alka-lommal belenéznie valakinek (és a sor foly-tatható).

Almási-Tóth András a műfajokban kéj-jel tobzódó rendező. Rendezett már prózai előadáson kívül bábjátékot, táncot, szín-padi hangjátékot, operettet, operát. Érde-keli, ahogy keverednek a műfajok: ugrál köztük ide-oda, alapvetően vonzza a szö-veg zeneisége, ritmusa. A debreceni elő-adás műfaját (stílusát) is „Comedie-balett”-ként határozza meg. Törekszik arra, hogy Molière ősmodern játéka rekonstruálódjék/rehabilitálódjék a keze nyomán. Felvonul-tat egy alkalmi zenekart, egy gyermekkó-rust s négy operatagozati magánénekest.

A prózavendégek illemtudóan viselked-nek. A legjobb tudásuk szerint nyújtják azt, amire a képesítésüket szerezték, s a legnagyobb igyekezettel próbálnak meg-felelni a vendéglátói elvárásnak, hogy a szvitjükben színészként megfeleljenek. Az utóbbira részint alkalmatlanok, részint

– progresszív instrukció híján – képtele-nek. Almási-Tóth jelesen dezorganizálja, s valami talányos folyadalommá nyákosít-ja a játékot. Nem csak az övéket. A színé-szektől is elveszi az eredeti énjüket: Dobos Judit (Jourdainné) indignált madám, Lapis Erika (Nicole) multiszexuális boszorka, Borombovits Ágnes (Luci) és Bakota Árpád (Dorante gróf) a semlegesneműség baj-nokai. Az ő példás passzivitásuk eredmé-nyezheti, hogy partnereik lényegi önma-guk lehetnek. Baranyi Péter (Cléonte) vérbő moszlimként hódít – ő nyeresége lehet a társulatnak. Vékony Anna (Doriméne gróf-nő) dinamikusan fád, az eddigi legélveze-tesebb teljesítményét nyújtja. Révész Béla (Zenetanár) külön érték. Diszkrét kortyol-gatással indítja az előadást, s éppen akkor-ra részegedik le, amikor az igazhitűek kara átveszi a hatalmat az ő pasztoráljai fölött. Juhász Árpád (Tánctanár) alakításáról azt mondhatom, talán csak ő személyesítette meg egyedül ebben az elrajzolt világban a molière-i szellemiséget.

(Molière: Úrhatnám polgár [Comedie-balett]. Rendezte: Almási-Tóth András. Csokonai Szín-ház, Víg mozi)

Balogh Tibor

69

DIS

PUTA Plá

za

Milman Parry, az orális költészet összeha-sonlító vizsgálatának megalapítója 1934-ben két héten át hallgatta egy írástudatlan, hatvanéves szerb énekmondó rögtönzött eposzát. A dalnok reggelenként két órát és délutánonként két órát töltött azzal, hogy a délszláv hősköltészet hagyományos for-mula kincséből lépésről lépésre fölépítse kötött metrumú művének bonyolult cse-lekményét. Mai fogalmaink szerint ebben az előadótól és közönségétől egyaránt fe-szült figyelmet és összpontosítást igény-lő művészi szituációban született Homé-rosz két klasszikus hőskölteménye is. Hogy nehezen emészthető műfaji sajátosságai ellenére az Iliász máig eleven tudott ma-radni, és napjaink könnyebb befogadható-ságot ígérő vizuális kultúrájába is sikerrel transzformálható, az elsősorban szerkezeti erényeinek: utolérhetetlenül kerek cselek-ményívének, kiegyensúlyozott kompozíci-ójának köszönhető. Kierkegaard szerint tö-kéletessége abból a kivételes találkozásból fakad, hogy benne az epikus forma a vele legadekvátabb mondanivalót közvetítheti.

A terjedelmes eposz tengelyét egy olyan történet: Akhilleusz haragja alkotja, mely egy kis novellában, tehát a forgató-könyvírók számára legkezelhetőbb és leg-hálásabb nyersanyagot biztosító műfajban is elbeszélhető lenne. Ez teszi lehetővé a Trója című monumentális filmföldolgozásszövegkönyvét jegyző David Benioffnak, hogy érdemi változtatás nélkül és a kulcs-jelenetekben olykor szöveghűen adja vissza Homérosz művének központi cselekményét. Bevallom, nehezen tudom megérteni a filmazon bírálóinak véleményét, akik szerint a történet túlzottan át van írva és „köszö-nő viszonyban sincs az eredetivel”: a kosz-tümös történelmi film hollywoodi mestereimindig följogosítva érezték magukat arra, hogy az átütőbb hatás kedvéért elrugasz-kodjanak a néha túlzottan földhözragadt forrásoktól. A Trója szerintem visszafogot-tabb az önkényes változtatások tekinteté-ben, mint sok klasszikus. Néhány epizódja furamód megtévesztő: Parisz és Menelaosz párviadala olyannyira a filmbéli karakte-rekhez van szabva, hogy akiben csak ho-mályos kép él az Iliászról, hajlamos első látásra betoldásnak vélni – noha az eposz harmadik énekének, bár némileg más mo-tívumokkal operál, ez a fő témája.

A film inkább a fő szál köré szőtt csa-tajelenetek visszaadásában van híján az autenticitásnak. Az Iliász legjellegzete-

Wolfgang Petersen Trójája és a források

sebb vonása a teljes szövegének döntő há-nyadában ábrázolt kézitusa, melyet Ho-mérosz finom grafikai érzékkel, anatómiaipontossággal és a kiontott vér, kibuggyant zsigerek élményszerűségével fest le. A mo-ziban a Trója alatt harcoló tömegek nagy műgonddal megkoreografált és számító-géppel kidolgozott összecsapásait látjuk:

„A filmet fényképező Roger Pratt arra hasz-nálja a széles vásznat, a tágas, nyílt ten-gerpartot, a megszámlálhatatlan extrát és komputerizált különleges effektet, hogy úgy hömpölyögtesse egymás felé ezeket a seregeket, akár a szökőár óriási hulláma-it.” Ennek pedig látványosságának dacára kevés köze van a Homéroszt igazán foglal-koztató egyéni kiválósághoz, mely a har-cost hérosszá avató, szemtől-szembe ví-vott párviadalban kovácsolódik. Az Iliász hőseinek legfontosabb mozgatórugóját je-lentő kihívás: személyesen mérkőzni meg egymással; ennek tragikus feszültsége a film során csupán néhányszor ingerli ka-tartikus érzésre a tömegjelenetek irdatlan méreteivel elzsibbasztott elménket. Bármi-lyen csekély is ez az arány az eposz erede-ti fölhozatalához képest, az alkotók dönté-sét műfaji és koncepcionális okokból mégis szükségszerűnek kell tartanunk; a produk-ció ugyanis – a kosztümös kalandfilmekközönségének monumentalitás iránti igé-nye miatt – inkább a trójai síkon zajló küz-delem történelemformáló jelentőségére he-lyezi a hangsúlyt.

A Trója cselekményének a mítosz ere-deti tartalmától föltűnően messze kanya-rodó fejleményei részben épp abból fakad-nak, hogy a történet belső magvát alkotó Iliász-sztori „világpolitikai” dimenziója, mely Homérosz eposzának csak a horizont-ján jelenik meg, itt a regionális hegemó-nia nagyon is aktuális, az egyéni sorsokat maga alá gyűrő kérdéseként tematizálódik. A soha nem látott méretű argoszi sereg vi-selt dolgai és Trója megrendítő pusztulása ugyanis mindennél alkalmasabb a közön-ség fölzaklatására. Minthogy azonban Ak-hilleusz haragjának bemutatása önmagá-ban is egész estére való anyagot szolgáltat, az alkotók épp csak a háború előzménye-inek és előkészületeinek, illetve a város csellel való bevételének tudtak rajta kívül helyet szorítani nyilván korlátozott terje-delmű filmjükben. A hagyomány szerint tízhosszú évig tartó ostrom így villámhábo-rúvá rövidül: „Atreidész, seregek fejedelme s a fényes Akhilleusz” már a partraszállás

Nov

ák Z

oltá

n A

khill

eusz

vilá

ga

70

DIS

PUTA Plá

za

estéjén „szétváltak civakodva”, a Hektór halotti torának tartamára kötött fegyver-nyugvás alatt pedig már a falovat ácsol-ják az achájok. A szálak egymásba torló-dásából származó dramaturgiai feszültség a ludas a mitikus elbeszélésen végrehajtott több szembeszökő változtatásért. Aiász például elesik Hektór kezétől a kettejük közti, eredetileg döntetlennel és fegyver-cserével végződő örök rangadón. Akhille-uszt viszont csak Trója bevételekor teríti le nyilával az ostromot szintén megérő Parisz. A sűrítés jól bevált dramaturgiai esz-közének legtipikusabb példája azonban Khrüszéisz, Briszéisz és Kasszandra figurá-jának egyesítése a főhős rabnőjének szere-pében, aki egyszersmind Apollón papnője és a királyi család tagja.

A film készítőinek a három évezred-del ezelőttre datált, nagy horderejűként számon tartott, de alig dokumentált ese-mények hihető és plauzibilis bemutatása érdekében meg kellett küzdeniük azzal a számos ellentmondással, melyek a müké-néi korszaknak az eposzokból és a régésze-ti leletekből kirajzolódó képe közti nagy-fokú különbségből származnak. Moses I. Finley Odysseus világa című kiváló könyvé-ben egyenesen azt állítja: bár az eposzok a dicső mükénéi korban játszódnak, de a szegényes sötét korról szólnak, annak tár-sadalmát, kultúráját, mindennapjait ábrá-zolják. A gazdasági és politikai élénkülést hozó archaikus korszak hajnalán működő aoidoszok (énekmondók) örökölt formula-kincse ugyanis a saját és hallgatóik emlé-keiben még élő közelmúltat idézte meg „ősi idők” gyanánt. Tagadhatatlanul óriási ki-hívást jelentett a film látványtervezői szá-mára, hogy a két, egyaránt elsüllyedt világ képi reprezentálása között megtalálják azt a finom egyensúlyt, mely egyiket sem ha-misítja meg bántóan; a föladat azonban, úgy tűnik, meghaladta képességeiket.

Homérosz nemzedékének már csak igen homályos fogalmai voltak a harci szeke-res viadalról: a járműre magára még emlé-

keztek, de a róla vívott küzdelem módjára már nem. Az Iliász hősei szekerükön haj-tanak ki a csatamezőre, ott azonban leká-szálódnak róla, és gyalogosan vívnak meg ellenfeleikkel. A film készítői ebben nemkívánták kiigazítani nagyra becsült for-rásukat, szorosan az eposz leírásához tar-tották magukat; ami rendben is lenne, ha

– mint Peter Green megjegyzi – a „lóbetörő Hektór” epithetonját viszont nem interpre-tálják oly szertelenül túl. A trójai oldalról alázúduló nagy lovassági roham a produk-ció talán legfájóbban anakronisztikus jele-nete. A homéroszi jelzőkbe és hasonlatokba belopódzik ugyan a lovaglás friss (archa-ikus kori) tapasztalata, a csatajelenetek ábrázolásából azonban – következetesen archaizálva – kihagyja a költő: a lóhátról vívott harc „a VIII. vagy VII. század olyan intézményeinek vagy szokásainak” sorá-ba tartozott, „amelyekről úgy tudták vagy úgy hitték, hogy viszonylag új keletűek”. A „daliás idők” Homérosz számára már ködbe vesző történeti szituációját villantja föl viszont az Ilionnal szomszédos Hettita Birodalomra mint világpolitikai tényezőre tett néhány utalás; és ezzel párhuzamosan az, hogy a trójai harcosok hettita fegyver-zetet viselnek. Ez a vonal azon kevés moz-zanatoknak egyike, melyek Petersen Trójá-jában a mükénéi korra vonatkozó modern archeológiai és történeti kutatások ered-ményeit képviselik.

A történelmi játékfilmek képi vi-lágára mindenekelőtt az ábrázolt kor objektiválódott kultúrájának, anyagi civili-zációjának vizuális reprezentációja nyomja rá bélyegét. A városok látképe, a nyilvános terek színei és hangulata, az épületbel-sők kiképzése, a berendezés és a haszná-lati tárgyak jellegzetes stílusa mind-mind a kor szellemiségéről, lelki beállítódásáról tanúskodnak. Sajnos a hőskor görög kirá-lyainak palotáiról adott epikus beszámolók több ellentmondástól szenvednek annál, mintsem, hogy egy film látványtervező-je alapul vehetné őket. „A homéroszi pa-

71

DIS

PUTA Plá

za

lota központi épületrészei az i. e. 1. évez-red elejéről [vagyis a sötét korból] valók, míg arányai, bonyolult szerkezete, a tömör arany-, ezüst-, elefántcsont és bronzdíszít-mények a képzelet szülöttei; így próbál-ták meg a költők, hogy azokat a szánalmas épületeket, melyeket ismertek”, de a hős-korhoz méltatlannak tartottak, „az örök-lött formulák segítségével olyasvalami-vé emeljék, amit nem láttak ugyan maguk előtt, de amiről azt képzelték, hogy illik a héroszokhoz.” A Trója stábját sem lehetett egykönnyen zavarba hozni holmi többér-telmű tájékoztatással: ők is jól bevált for-muláikra, esetükben a hollywoodi filmmű-vészet mindig kéznél lévő konvencionális antik díszleteire hagyatkoztak. Az eposzok világának megelevenítésére láthatólag ma-gától értetődőn és aggálytalanul alkalma-zott „keverék (…) egy fényűző és javarészt semmitmondó középületekből álló, barok-kos seholsincsország, melyben híre-hamva sincs piszoknak, boltoknak, a hétközna-poknak.” Peter Green ókortörténész a dísz-lettervezők bűnét azért tartja megbocsát-hatatlannak, mert a régészeti föltárások nyomán ők már – szemben a fantáziájukat jobb híján szabadjára engedő aoidoszok le-hetőségeivel – ismerhetnék eléggé a mü-kénéi kor anyagi kultúráját és magát Trója VIIa-t is ahhoz, hogy a mozivásznon auten-tikus képet közvetítsenek róla.

Bevallom, én nem tartom ilyen súlyos-nak ezt a mulasztást. A mintául veendő leletegyüttes, a hisszarliki dombon föltárt település ugyanis nyilvánvalóan különbö-zik az Iliászban ábrázolt Trójától: nem ta-lálható benne fellegvár, szerény méretei és rozoga házai is inkább nyomorúságos erőd-nek mutatják, mint egy nagy hadjárat fé-nyes zsákmánnyal kecsegtető célpontjának. Az igazság az, hogy a Homérosz megfestet-te „világok harcának”, melynek arányait a költő tudatos művészettel növeszti óri-ásivá, hőseinek igyekezetét az emberiség egyetemes ügyévé magasítandó, nem méltó színtere a valóságos Ilion. „Trója (…) ho-

rizontálisan is, vertikálisan is az eposzi világ középpontja lesz: falai alatt nemcsak hogy két földrész, de az istenek és az em-berek két eltérő létrendje is csatázik, mikor pedig az utolsó énekekben az elemek is be-avatkoznak az öldöklő küzdelembe, az Ilion körül folyó harc már-már kozmikus mérete-ket ölt.” Petersennek ebből a szempontból nem volt választási lehetősége: az eposz hatalmas dimenziói kikerülhetetlenül igé-nyelték a monumentális helyszínt, ha nem is a joggal bírált egyenkosztümben.

A trójai háborút epikussá növesztő ha-gyomány azzal a dramaturgiai problémá-val is szembesítette a film alkotóit, hogyanadjanak hihető és meggyőző színezetet az előzményként számon tartott nőrablási história súlyos fegyveres konfliktussá faju-lásának: fönnállt ugyanis a veszélye, hogy a modern és szkeptikus nézősereg nem ta-lálja elegendő motívumnak ilyen nagy hadi vállalkozás megindításához egy elcsábult asszony visszaszerzésének királyi szándé-kát, és még kevésbé a kegyetlen és pusztí-tó ostrom kiállásához a nő megtartásának hercegi vágyát. Az egyiptomi papok elbe-szélései alapján már Hérodotosz is azt va-lószínűsítette, hogy Helené nem volt a vár-ban, máskülönben a városukért aggódó és a háború borzalmaitól megcsömörlő trójaiak legkésőbb Priamosz néhány fiának elesteután, Parisz szexuális igényeivel mit sem törődve, kiadták volna az argosziaknak. Az értelmezési nehézség abból fakad, hogy a casus belli leírása jelentőségben és súlyban nem tartott lépést a harctéri események nemzedékről nemzedékre gigászibb mére-teket öltő bemutatásával.

A sérelemre adott válasz azonban még a ma olvasható, fölnagyított verzióban sem szakad el a korabeli realitás talajától, mely-ben az egymással versengő közösségek sok mindent hajlandók voltak kockára tenni bizonyos anyagi erőforrások birtoklásáért. Minket csal meg a románcokra túlságosan fogékony emlékezetünk, amikor kirostálja az eposz információi közül „azt a zavarba

72

DIS

PUTA Plá

za

ejtő hagyományt, hogy a Helenét megszök-tető Parisz értékes kincsek csinos kész-letét is magával vitte, és hogy a háborút valójában azokért az ellopott becses java-kért indították, melyek közé Helené is tar-tozott”. Úgy tűnik, a trójai hadjárat mon-daköre is egy közönséges zsákmányszerző portyából nőtt ki, melyre a tőlük elragadt ingóságok visszaszerzéséért vállalkoztak részvevői. Valamely szokványos akció föl-magasztosítása – mint a középkori Roland-éneknek a krónikákkal való egybevetése bizonyítja – általános tendenciája a hős-költészetnek. Ez egyszersmind magyaráza-tot adna Helené rejtélyes szerepére, mely már az ókoriaknak is sok fejtörést okozott: hogyan lehetséges, hogy a hűtlen asszony a miatta vívott, tömérdek szenvedéssel járó háború után, mintha mi sem történt volna, komolyabb feddés vagy büntetés nélkül éli világát egykori férjének oldalán. A történeti szemléletmód beláttatja velünk, hogy a nőért viselt háború megértéséhez nem visznek közelebb a romantikus sze-relemnek és a bosszúvágyó féltékenység-nek modern korokban evidens fogalmai. A Menelaosztól elrabolt kincsek – a gyönyö-rű asszonnyal együtt – presztízsjavak vol-tak, a dicsőség szimbólumai: birtoklásuk a férfi kiválóságát bizonyította. Márpedig

„nem szoktuk a visszanyert trófeát elpusz-títani; inkább mutogatjuk”. Ezért találkoz-hatott még a Spártában atyja után tuda-kozódó Télemakhosz is Helenével, amint férjének vendégeit kedélyesen trójai ka-landjaival szórakoztatta.

Petersen stábja úgy oldja meg a mitikus motívumrendszernek és a hadjárat nagy volumenének összeegyeztetését, hogy el-választja a háború stratégiai célját kirob-bantásának ürügyétől. A bonyodalom ilyen kibontása – talán éppen banalitása miatt

– plauzibilis az egyszerű néző szemében: a hatalommániákus Agamemnón, miu-tán birodalmát a görög szárazföld egészé-re kiterjesztette, legnagyobb riválisával, a kis-ázsiai partvidéket uraló Ilionnal akar leszámolni, amire jó alkalmat nyújt öccsé-nek, Menelaosznak becsületén a trójai her-ceg által ejtett csorba. A film Agamemnónparancsával hadba hívott csatlós királysá-gok armadájának láttatja az akháj sereget. Van-e ennek valóságalapja? Az eposz sze-rint Mükéné királya primus inter pares a Trója ellen toborzott koalíciós haderő élén, de régészeti bizonyítékok sem támasztják alá a mükénéi városközpontok birodalom-má szervezését. Az elképzelés mégsem egé-szen légből kapott: az eposzok kritikai ol-vasatában már a klasszikus történetíróknál

fölmerült. „Véleményem szerint – spekulál Thuküdidész – Agamemnón azért tudta megszervezni – nem is annyira szívessé-get kérve, mint inkább kényszerrel – ezt a hadjáratot, mert annyi mindent örökölt, s nagyobb tengeri ereje volt, mint a többi-eknek.”

A háború hódító célzata viszont föl-borítja azt az olyannyira csodált erkölcsi egyensúlyt, mely Homérosz pártatlan áb-rázolásában a szembenálló felek viszonyát jellemzi. Ha az egyszerű harcosok kölcsö-nös tisztességéhez nem férhet is kétség, az agresszort – Trója több prominensének föl-mentésével párhuzamosan – elmarasztal-ja a forgatókönyv-írói igazságszolgáltatás: büntetésből nem élvezheti tovább terebé-lyesedő hatalmát, mert Trója égése köz-ben elmetszi élete fonalát Briszéisz tőrje. Ám hitvesének hasonlóan galád szándé-kait ismerve elmondhatjuk: Agamemnón nem sokat veszített. Rosszabbul járt nála Menelaosz, aki nemcsak az ostrom legiz-galmasabb pillanatairól marad le, hanem Helenével együtt töltendő nyugdíjas évei-nek is búcsút mondhat Hektór mélységesen iratellenes karddöfése miatt. Mindezt alig-hanem egy óvatlan megjegyzésért, mely-ben bátyja előtt kinyilvánítja: Helenét nem házasságuk megmentése, hanem a kegyet-len bosszú végett szeretné visszaszerezni.

Akhilleusznak a „seregek fejedelmével” szemben táplált, az eposzban írtaknál jóval különcködőbbnek tűnő ellenszenve is rész-ben abban gyökerezik, hogy nem respek-tálja Agamemnón birodalomépítő törekvé-seit. A konfliktus mélyén pedig jelentősvilágszemléleti feszültség lappang, melyet a film – mintegy intellektuális csemege-ként – figyelemre méltó módon tematizális. A háború megindításának küszöbén a gyorslábú hérosz nélkülözhetetlenségét bi-zonygató Nesztór előtt a mükénéi király ki-fakad: saját nagy jövő előtt álló terveivel szemben Akhilleuszt a múlt emberének ne-vezi, akit saját hírnevének fényezésén, em-lékének halhatatlanná tételén kívül semmi nem érdekel; legfőképpen nem a közösség, melynek magasabb rendű, az egyéntől ál-dozatokat kívánó céljait a király képvise-li. A jelenet azt a döntő eszmei fordulatot előlegezi meg, mely a városállam kialaku-lásával köszöntött a vetélkedés fémjelezte hellén világra: a közösségi értékrend meg-erősödésével a hősi dicsőség nagyfokú ön-zése a polisz-polgár hazájának sikere iránti elkötelezettségévé és honfiúi büszkeségé-vé szocializálódott. A poliszt övező gloire az egyéni agónhoz képest egészen „más ké-pességeket és erényeket kívánt meg: való-

73

DIS

PUTA Plá

za

jában csak azáltal bontakozhatott ki, hogy megfékezte a héroszt, korlátozta vitézsé-gének szabad gyakorlásában, márpedig a domesztikált hős éppenséggel ellentéte a hősnek.” Ez az ellentét frusztrálja úgy az argosziak vezérét: Brad Pitt Akhilleusza

– talán a letűnő hőskor utolsó mohikánja-ként – nem engedi idomítani magát.

Ez a mozzanat arra hívja föl figyelmün-ket, hogy a mozivásznon megformált ka-rakterek nem mindegyike a hőskor hátte-réből emelkedik ki: a Brian Cox alakította Agamemnón például a maga Nagy Sándort idéző, Ázsia ellen törő imperializmusával jócskán megelőzi saját korát. A védősereg vezére, az eposz szerint olthatatlan dics-vágytól fűtött „sisakos, deli Hektór” pedig Eric Bana megformálásában a haza önfel-áldozó szolgálatának a klasszikus korba illő képviselőjeként köszön vissza a film-kockákról. Különösen kidomborítja patri-otizmusát az achájok partraszállása előtt Akhilleuszéval párhuzamosan elhangzó, ka-tonáihoz intézett buzdítása. A két beszéd, melyek Thuküdidész módszerére emlékez-tető módon összefoglalják a megvívandó ütközet célját és jelentőségét, a kontraszt-hatás révén érzékletesebbé teszi a film jel-lemábrázolását. Míg Akhilleusz személyes vitézségük örökké emlékezetes bizonyítá-sát várja myrmidonjaitól, Hektór szülőföld-jük és családjuk megvédésére szólítja föl városának hadra fogható férfiait. Ennekkétségtelenül vannak retorikai előképei az Iliász szövegében: Hektór olykor azzal pró-bál katonáinak lelkére hatni, hogy vérüket nem hiába: hazájuk védelmében hullatják (pl. XV., 494–498.).

A film azonban még ennél is továbbmegy Hektórnak a héroszi világból való ki-emelésében: több jelenet a bölcs előrelá-tás szószólójaként, felelős államférfikéntmutatja be a trójai herceget. Ennek során Benioff attól sem riad vissza, hogy visszá-jára fordítsa az Iliász egyik epizódját. Az eposzban a trójai Púlüdamász az óvatosság megtestesítője: Akhilleusznak a harcmező-re való visszatértétől félve arra inti a vé-dőket, hogy a hadiszerencse ettől várható megfordulását ne a nyílt síkon, hanem a vár biztonságot nyújtó falai mögött várják be, különben irdatlan veszteségekkel szá-molhatnak. „Ez volt a sikerhez vezető óva-tos út, és Hektór a legnagyobb türelmetlen-séggel fogadta, mivel nem a dicsőség útja volt.” Hőshöz méltó válasza így hangzott:

„Púlüdamász, sehogyan sem szólsz kedvemre e szókkal;azt akarod, hogy mind húzódjunk vissza a várba.Hát nem volt-e elég kuporogni a bástyafalak közt?

(…)rajta azonban, amint mondom, mind úgy cselekedjünk!(…)görbe hajók mellett verjük föl a vadszivü Árészt.Mert ha valóban harcot kezd a hajók közelébenhős Akhileusz, neki árt csak majd ez a vágya: előlenem futok én a zajos harcban, de kiállok elébe:és lehet az, hogy győz, de lehet, hogy győzök erőmmel (…).

Hektór később belátta meggondolatlansá-gát, de számos bajtársának ebből fakadó le-mészároltatása után becsülete azt diktálta, hogy maga is életre-halálra megvívjon Ak-hilleusszal. Pedig ekkor már egyenesen vá-rosának megmaradását kockáztatta: atyja hosszan kérleli, hogy Trója legfőbb védő-bástyájaként továbbra is a falakon belül-ről irányítsa a védelmet, Akhilleusz kezé-től elesvén ugyanis kiszolgáltatná Iliont a király által élénken vizionált katasztrófá-nak. A herceg azonban inkább a dicső ha-lált, városának és népének ezzel járó pusz-tulását választja, mint hogy együtt éljen a gyalázattal.

A Hektór képviselte értékvilág és maga-tartásminta az Iliász ábrázolásában tehát

74

DIS

PUTA Plá

za

nem különbözik jelentősen a hervadhatat-lan hírnévre törekvő Akhilleuszétól. A film azonban, mint utaltam rá, Púlüdamász sze-repkörével ruházza föl „Priamosz ragyogó fiusarját”: Hektór az általában túlzottan elbizakodott trójai vezérkarban – a városa iránti aggodalomtól vezérelve – a megfon-toltságot és körültekintést szorgalmazza. Ennek legmeghökkentőbb példája, amikor azért nem támogatja egy hajnali támadás tervét, nehogy a széthúzó akháj tábor a veszély éreztén ismét összefogjon, és Ak-hilleusz visszatérjen a harcmezőre. A bá-torság hősi ideálját itt „a társadalmi köte-lezettségnek” és felelősségtudatnak olyan eszméje váltja föl, amely „alapjában nem héroszi. Egy új tényező, a területi közösség megjelenését tükrözi” – vagyis újfent erre a későbbi történeti fejleményre és a rá jel-lemző világszemléletre bukkanunk a film-ben. A heroikus individualizmus és a patri-óta buzgalom összeütközéséből itt még az elsőt képviselő Akhilleusz kerül ki győz-tesen. Később, amikor a „közösség lassan központi szerephez jut a görögök életében, a hérosz gyorsan eltűnik a színről, mivel a hősi dicsőség merőben személyes ügy volt, önmagáért igyekeztek megszerezni”. Így változott meg a polgárokból sorozott had-seregek megjelenésével a katonák harci szelleme is: egyéni vitézkedés helyett ha-zájuk oltalmazására fogtak fegyvert és ne-vével ajkukon estek el – s ebben példaké-peik lehettek volna a film Hektór vezettetrójai védői.

Nemcsak klasszikus és hellenisztikus kori karakterek lopóztak azonban a filmszereplőgárdájába: a produkciónak kifeje-zetten modern figurái is vannak, minde-nekelőtt Helené és Parisz. Az ő jellemük és viselkedésük aktualizáló átértelmezé-sét a forgatókönyvíró arra használja, hogy cselekedeteikkel tovább szője a bonyo-dalmat azokban az epizódokban, melyek-ben ez a feladat eredetileg a mozivászon-ról száműzött istenekre hárult. A deus ex machina kiiktatása egy történelmi kaland-filmből természetesen még akkor sem bot-ránkoztathat meg senkit, ha a sztori alap-jául szolgáló műnek szerves részét képezi. A mondakör számos eleme már Homérosz-nak is inkább tehertételt jelentett: így pél-dául nehéz volt józan ésszel elfogadni, hogy a hatalmas és gazdag város pusztulását végső soron három hiú és irigy istennő ver-sengése okozta; Parisz ítéletére ezért csak egyetlen obligát utalást tesz a költő, azt is az utolsó énekben. (XXIV. 27–30.) Az eposz cselekménye azonban összeomlana az iste-ni beavatkozás elhagyásával, mint ahogy szétesne a hősök lélekrajza és viselkedé-se is: az ostoba vagy más módon meglepő tetteket ugyanis az olümposziak közvetlen befolyásának tulajdonították. A szokatlan cselekedetek motivációjához szükségkép-pen a transzcendenciát kellett segítségül hívni egy szigorúan kötött magatartás-mintázatot intézményesítő társadalomban; mélyen empatikus megértésük azonban semmilyen nehézséget sem okoz napjaink pluralizált életstílusok együttélésére be-rendezkedő világában. Ezt használták ki a Trója készítői, amikor a két legrejtélyesebb figurát: a három földrészt ujja köré csava-ró, világszép Helenét és a valószínűleg két alak összegyúrásából keletkezett Parisz-Alexandroszt úgy vitték színre, hogy ben-nük a mozinézők könnyen „korunk hőseire” ismerhessenek.

Helenét eszerint nem azért tudja el-csábítani a trójai királyfi, mert Aphrodi-té ellenállhatatlanná tette őt a szemében, hanem mert rossz házasságából ígér me-nekülést az ifjú őszinte szerelme. Benioff minden eszközzel igyekszik fölmente-ni az asszonyt, ha az őt megszemélyesítő Diane Kruger elbűvölő tekintete esetleg nem volna ehhez elég: gyerekfejjel adták hozzá Menelaoszhoz, aki egy érzéketlen tuskó, mellesleg maga is csapodár. Később a nő bevallja, hogy bár nagyra becsüli volt férjének harci erényeit, mégis: „házassá-gunk minden napján a tengernek akar-tam menni”, ugyanis nem diadalmas hősre, hanem: „olyan férfira van szükségem, aki

75

DIS

PUTA Plá

za

mellett megöregedhetek”. Enyhe történeti érzékkel is világos, hogy ez nem az archa-ikus társadalmak fegyverrel rabolt vagy dús ajándékokért vett feleségeinek hang-ja; így egy „Ibsen utáni” nő beszél. A ci-vilizáció világvárosi irodalmának tipikus hősnőjéről írja Spengler, hogy „gyermekek helyett lelki konfliktusai vannak, a házas-ság iparművészeti feladat, és az lesz a leg-főbb probléma, hogy a felek »kölcsönösen megértsék egymást«”. A bonyodalom ilyen melodramatikus fölütése mindjárt köze-lebb hozza a nézőkhöz azt a távoli és külö-nös világot, melyben holmi nőkért háború-kat indítottak.

Még tanulságosabb Parisz esete: az eposzban hol kényes piperkőcként, hol vitéz íjászként föllépő férfit a film húsz-évesforma, naiv és jóindulatú fiatalem-bernek állítja be, aki azonban illúzióinak fogságában hajlamos erkölcsi teherbírását meghaladó föladatra vállalkozni. Ilyen az a Menelaoszhoz intézett kihívása is, mely-lyel a miatta kirobbant háború szörnyűsé-geit kívánja elhárítani a harcoló tömegek feje fölül. A fegyverforgatásban teljesen já-ratlan Parisz alulmarad a párbajban, de a halál jéghideg leheletét nem bírja kiállni, és Menelaosz sújtásra lendülő kardja elől szégyenszemre bátyja lábához menekül. Minthogy a féltékeny spártai király nem tágít, Hektór csak az ő – adott szavának megszegését jelentő – megölésével védheti meg becstelenné vált testvérét.

Az Iliász harmadik éneke, mely az epi-zód eredeti változatát tartalmazza, fon-tos szerkezeti csomópontot képez: ez utal ugyanis vissza, a két bajvívó kapcsolatát ismertetve, a háborút kiváltó asszony-rablásra, és ez teszi visszavonhatatlanná a Trója végső pusztulásáról hozott maga-sabb döntést azáltal, hogy – igaz, isteni ármánykodásnak köszönhetően – a trójai Lükaón Menelaoszra kilőtt nyila kezdi újra az egyező akarattal beszüntetett háborús-kodást. Az ostrom diadalmas befejezését előlegezik meg Agamemnón testvéréhez intézett szavai:

most megdobtak ezek, s igaz eskünk sárba tiporták. Csakhogy a bárányvér sose hasztalan és nem az eskü, tiszta-bor áldozatunk, s amiben bíztunk, az adott kéz.Mert ha olümposzi Zeusz véghez nem vitte ma tüstént,megteszi majd később: s bűnhődnek erősen a trószokmind a fejükkel, az asszonyaikkal, a gyermekeikkel.

Hektórnak a halálfélelemtől reszkető test-vére melletti szószegő kiállása tehát a rosszindulatú Athéné békebontásra fölbuj-tó közbeavatkozását helyettesíti a filmben.

De minek felel meg Parisz gyáva megfu-tamodása? Az eposzban bizony Aphrodité menti ki szorult helyzetéből a derekasan küzdő királyfit azáltal, hogy ködbe burkol-va egyenesen „illatozó, kenetes hálótermé-be” röpíti. – A vitézül, bár kissé szerencsét-lenül küzdő Pariszból farag tehát – isteni segítség híján – az életet becsületénél is jobban szerető, a Helené ölében rá váró örö-mökhöz a vetélytárssal szembeni helytál-lás kárára is ragaszkodó puhányt a forga-tókönyv. Orlando Bloom a megszólalásig modern figurát állít elénk: mindannyiunkráismerhet benne saját, megalázkodni kész természetére, mellyel egzisztenciánk mél-tóságánál és értékénél rendszerint több-re becsüljük annak puszta fönnmaradását: megélhetésünket. Még az is lehet, hogy csupán az egyébként szeretetreméltó Parisz gyönge jelleme teszi elviselhetővé a mai mozik közönsége számára a férfias virtusegész estés, szélesvásznú tobzódását, mely a Trója dramaturgiáját működteti.

A mellőzött istenvilág egyébként két formában mégis megjelenik a filmben: egy-részt mint a kultusz és a hit erősödő ké-telyekkel fogadott tárgya, másrészt mint finom utalásokkal előhívott mitológiai hát-tér. Az utóbbinak három példája van, mind-három Akhilleuszhoz kapcsolódik: egy érte küldött fiú állítólagos sebezhetetlenségeiránt érdeklődik, amit a vértezetére tett utalással hárít el; a háborúban való rész-vételéről hozandó döntéséhez édesanyjá-tól kér tanácsot, aki a sekély tengervízben kagylót gyűjtögető alakjával és jóstehet-ségével akár Thetisz istennő is lehetne; végül az életének elorzására Parisztól ki-lőtt első nyíl a nevezetes, sarkán találha-tó inat fúrja át. Míg az első jelenet nyil-vánvalóan azt a célt szolgálja, hogy már a film elején rövidre zárja a nézőknek a cso-dás elemekkel kapcsolatos várakozását, a másik kettő minden további nélkül elhagy-ható lett volna. Hogy bekerültek a forga-tókönyvbe, kifejezetten szerencsés, üd-vözlendő döntésnek tartom: azt tanúsítja ugyanis, hogy a stáb minden, néhol bizarr vagy kommersz változtatás ellenére tiszte-lettel és alázattal nyúlt a háromezer éves, minden generációnak új – erkölcsi és mű-vészi – inspirációt nyújtó történethez.

76

DIS

PUTA Mű

hely

A jelenre és a közeljövőre koncentráló modern társadalmakkal szemben a középkori emberek mindennapi éle-

tét elsősorban a múlt emléke és tisztelete szőtte át. Egy írni-olvasni nem tudó világ-ban a napi élet normáit, szabályrendszerét, értékrendjét egyaránt a kollektív emléke-zet által őrzött, múltból örökölt keretek és tartalmak határozták meg. A szokás-jog, mely évszázadokon keresztül megszab-ta a régi korok emberének életét, a múlt-ban gyökerezett, nemzedékről nemzedékre szájhagyomány útján örök-lődött, s az életviszonyok szentnek tartott, megtá-madhatatlan rendjét jelen-tette. Általános volt az a meggyőződés, hogy min-den változás, újítás szük-ségképpen romláshoz vezet.

„Minden, ami változik, veszít az értékéből” – olvasha-tó például egy 12. századi francia költeményben. Az uralkodóknak sem új tör-vények megalkotása volt a feladatuk, hanem a régi szokások, jogok védelme és betartatása. Európa leg-több térségétől eltérően a skandináv kul-túrákban, ahol még a szokásjog és a régi törvények írásba foglalása, írott formában történő megőrzése is csak későn, döntően a 13–14. század táján történt meg, a jogi emlékezet hivatásos letéteményeseinek külön társadalmi csoportja is kialakult. De a középkori társadalom egyetlen tagja sem engedhette meg magának azt, hogy ne is-merje részletesen legalább saját szűkebb és tágabb rokonságának a múltját. A föld-tulajdonnal kapcsolatos pereskedésekben például elengedhetetlen volt, hogy a felek fel tudják sorolni a birtokot felmenő ágon folyamatosan birtokló rokon nemzedéke-ket, és számon tartsák a nemzetség elága-zásait. A családi-nemzetségi múlt ismere-tét az ősi szokásjog meghatározó szerepén túl a keresztény egyház is ösztönözte, hi-szen a hetedízigleni, majd a IV. lateráni zsinaton (1215) negyedíziglenire mérsékelt rokonsági fokon belül tilos volt házasságot kötni, az ilyen kapcsolat bűnös, vérfertő-ző viszonynak minősült. Az egyén bizton-sága ugyancsak elképzelhetetlen volt a ro-konsági kapcsolatok ismerete nélkül, mert a vitás ügyek során az érintettek család-tagjaikon túl elsősorban távolabbi rokona-ikra támaszkodhattak, ahogyan fordítva is igaz: a vérbosszúk alkalmával a bűnösön kívül annak rokonságára is kiterjesztet-

ték a büntetést. Nem kellett tehát feltétle-nül magát a gyilkost megölni ahhoz, hogy a korabeli íratlan erkölcsi kódex szerint a bosszú beteljesüljön, elegendő volt a tett elkövetőjének valamelyik családtagját is meggyilkolni. Éppen emiatt a helyi társa-dalmakban, szűkebb közösségekben a saját rokonság számon tartása mellett mások családi kapcsolataival is illett tisztában lenni. A magánbosszúk végigkísérték az egész középkort, s a bosszúállás a legszen-tebb erkölcsi kötelességnek számított. Min-

denkinek ki kellett tudnia számolni a rokonsági foko-kat, hogy a magánháborúk-ban „baráti segítséget” tud-janak kérni, ehhez pedig ismerniük kellett a felmenő generációk egymásutánisá-gát, a nemzetségi leszárma-zási történelmet.

A múlt genealogikus szemlélete határozta meg az egyén helyzetét, maga-tartását, társadalmi meg-ítélését is. A középkori ember (különösen a nemes) mindenek fölé helyezte a saját jó hírét-nevét, létezé-

sének egyik fontos értelme tehát a hőstett, a dicső cselekedet volt, hiszen nemzedé-kek egész sora őrizte meg emlékezetében az egyénről és cselekedeteiről a környe-zete által kialakított képet, és a későbbi nemzedékek elsősorban csak a dicső tet-tek emlékét őrizték meg. Már a korai kö-zépkorból fennmaradt teljes germán hősi költészetet áthatotta a halál utáni felma-gasztosulás gondolata. Az óangol Beowulf-eposzban például a következő olvasható:

„Vigyen hát végbe vitézi tetteket / elhunyta előtt; ez legszebb emléke / a hős harcosnak halála után”. A középkori gondolkodás sze-rint az elődök tulajdonságai megismétlőd-tek az utódokban, így a nemes és dicső ro-konság nélküli embertől nehezen várhatók el hőstettek, míg az ilyen elődökkel rendel-kezők számára erkölcsi kényszerítő erő volt, hogy őseik híréhez és tetteihez méltón él-jenek. A legendás múlt emlékével és külön-böző mítoszokkal átszőtt középkori világ-ban élő emberek számára az egykor történt dolgok emléke a jövőtudatot is genealogi-kusan határozta meg: a továbbélő nemze-dékek őrzik meg a földön neve dicsőségét és emlékét. A dicsőség tehát igazán a jö-vőben teljesedhetett ki. De nemcsak a hős, hanem a mindennapi ember is hangsúlyos szerepet tulajdonított a jövőnek, amelyben ő maga és cselekedetei valóban megméret-

és k

olle

ktív

em

léke

zet a

köz

épko

rban

Gen

ealo

giku

s m

últs

zem

léle

tPó

sán

Lász

ló

77

DIS

PUTA Mű

hely

tetnek. Ezért értékelődött fel számukra a nemzedékek egymásra következéseként, antropomorf módon felfogott idő, amely az elődök és az utódok ideje formájában mind-két oldalról közrefogta a jelent. A hős, az egyén tehát láncszem volt a nemzedékek sorában, a nemzetségi időben.

A történelem a középkorban lényegé-ben mindvégig ősi feudális nemzetségek és dinasztiák története volt. Nem véletlen, hogy a „geste” szó a középkorban a fran-cia nyelvben egyszerre jelentett „történel-met” (azaz a cselekedetteket, hősi tettek elbeszélését) és „tekintélyes nemzetséget”,

„hősi családot”. A hűbérurak, lovagok gon-doskodtak genealogiájukról, nemzetségü-ket távoli, gyakran legendás tekintélyek-re és dicső ősökre vezették vissza, s arra törekedtek, hogy ezt minél szélesebb kör-ben megismertessék. Az a tény, hogy a ne-mesi családok presztízsét eredetük mind régibb voltával igyekeztek alátámasztani, jól mutatja a középkori társadalom általá-nos viszonyát az időhöz: környezetében az számított hatalmas, tekintélyes, befolyá-sos embernek, aki mögött sok nemzedék állt, és akiben mintegy „összesűrűsödött” a nemzetségi idő, ami egyben a történe-lem ideje is. A család múltjához kapcsolódó összes tekintély és presztízs így az éppen élők személyében testesült meg, egyúttal mintegy „kódolva” is viselkedésüket, cse-lekedeteiket, sőt még utódaikét is. A kö-zépkori lovagok, nemesek számára ezért az elődök emlékét őrző hőseposzok, a nem-zetségi és családi legendák, illetve a lovag-regények szolgáltak követendő mintául. A múlt történéseinek ismerete így döntő sze-rephez jutott a nevelésben is. „Mert ha a régmúlt korok titkát nem mondják el a köny-vek, kit kövessen, kérdem, a késő ivadék?” – írta Benzo, Alba püspöke a 12. században. A középkori hőskölteményekben vagy a skandináv sagákban gyakran szerepeltek a nemzedékek történetei, a hősök erede-téről szóló családfák részletezései. A ko-rabeli emberek ezeket minden bizonnyal nagy érdeklődéssel hallgathatták, hiszen ők maguk is rendelkeztek hasonló, általuk jól ismert leszármazási sorral, genealogi-kus múlttal.

A nemzedékeken át továbbélő hírnév révén minden névhez egy-egy történet kapcsolódott a tudatban, de az is gyakran előfordult, hogy a nevekhez kötődő tör-ténetek részben vagy egészben az adott hőskölteményben is megjelentek. Az ősök élete és dicsősége vagy tágabb értelemben az egykor élt hírességek cselekedete ked-velt téma volt a középkorban, s nemcsak

a nemesi várak falai között, hanem a tár-sadalom minden rétegében. A feljegyzé-sek szerint például Günther bambergi püs-pök (1057–1065) Szent Ágoston vagy Szent Gergely írásainál jobban kedvelte az Attila hun királyról vagy a 6. században kihalt osztrogót királyi dinasztiáról, az Amalokról szóló történeteket. Az ehhez a témakörhöz kapcsolódó Siegfried-monda a Farör-szige-teken még a 20. század elején is élt a népi folklórban. Mindez szorosan összefüggött azzal, hogy a középkori hősköltemények, sagák maguk is a folklór forrásaiból táp-lálkoztak. Szerzőik nem törekedtek újí-tásra, nem kívántak szakítani a múlt által megszentelt hagyománnyal. Nem képzelték magukat önálló művészi alkotónak, az írást sokkal inkább úgy értelmezték, hogy csu-pán lejegyzik a társadalom által már ismert, létező szöveget, s folytatják a kollektív ha-gyomány hosszú láncolatát. E szerzők ne-megyszer egy-egy nagy földesúri nemzet-ség kívánságának tettek eleget, melyek ily módon is igyekeztek ápolni saját hagyomá-nyaikat, genealogikus történelmüket. Az epikus „geszták”, hősköltemények, sagák eredetileg ugyanis nem olvasásra, hanem elmondásra, sőt eléneklésre szánt művek voltak, hiszen egy írni-olvasni nem tudó korban és társadalomban csak így voltak megismerhetőek. Várról várra, városról vá-rosra, faluról falura jártak velük hivatásos énekmondóik, akiket akkoriban a francia nyelvterületeken, sőt még tágabb térség-ben is, jongleuröknek neveztek. Ezek a nép-hagyományból táplálkozó, elbeszélő ha-gyományra épülő hősi énekek jelentették a kollektív emlékezet és múltszemlélet szem-pontjából az egyik legfontosabb műfajt.

A genealogikus szemléleten kívül a kö-zépkori társadalomban még számos más tényező is szerepet játszott a múlt iránti érdeklődés ébren tartásában. A vallás, a keresztény hit szent könyvei történelem-könyvek voltak, ünnepei egykor történt eseményekről emlékeztek meg, legnépi-esebb formájában pedig régi időkben élt szentekről szóló elbeszélésekből táplálko-zott. A középkori emberek tudatában ál-landóan ott élt azoknak az eseményeknek az emléke, amelyekkel az egész megelőző történelmet koordinálták: Krisztus szüle-tése és szenvedései a kereszten. A koruk eseményeit megörökítő krónikások példá-ul műveik bevezetőjében nagyvonalakban többnyire áttekintették a világ történetét. Hersfeldi Lambert a 11. században Évkönyv-ében a világ teremtésével kezdte az esemé-nyek elbeszélését, de az Anglia történetét megörökítő Worcesteri vagy Peterborough-i

78

DIS

PUTA Mű

hely

krónikák is Krisztus eljövetelétől követték nyomon az eseményeket. Az egyház által fontosnak tartott múltbéli történések ily módon összekapcsolódtak az egyes csalá-dok, dinasztiák vagy tartományok múltjá-val, azaz a középkori értelemben vett egy-házi egyetemes történelem a nemzetségi történelemmel. Az írott krónikák azonban a társadalom történeti tudata és ismerete szempontjából valójában nem sokat jelen-tettek. A kereszténységhez kapcsolódó kol-lektív emlékezet a prédikációkból és az „ol-vasni nem tudók olvasmányaiból”, vagyis a templomok falait és oszlopfőit ékesítő fres-kók, illetve domborművek által ábrázolt történetekből táplálkozott, ahogyan erről anyja kérésére írott versében Villon is meg-emlékezett: „Én csak szegény kis vénasz-szony vagyok, / Oly együgyű, a betűhöz sem értek, / De templomunkban, festve látom ott, / Hogy zeng a mennyben lantszó, hárfa, ének, / Míg a pokolban kárhozottak égnek: / Ez elborzaszt, az ád reményt vigaszra.” A prédikációk, templomi képek és dombor-művek egyaránt megindító tanulságokkal, érzelmek által felerősített ismeretekkel, de pontatlan tudással látták el a híveket. A középkori emberek többnyire csak nagyvo-nalakban ismerték a világ múltjával, jele-nével és jövőjével kapcsolatos keresztény elképzelések fantáziát leginkább megraga-dó aspektusait.

Mivel az evangéliumi történetek vagy a szentekkel kapcsolatos hagiográfiai ha-gyomány a jelenre és a jövőre vonatkozóan egyaránt aktuális tartalmakat hordozott, a múlt genealógiai felfogásához hasonlóan a kereszténység egyetemes múltja sem vált el a jelentől, az élők mindennapjaitól. A tör-téneti tudat lényegét tekintve történetiet-len maradt, s anakronisztikus jellegű volt, hiszen a múltat ugyanazokkal a kategóri-ákkal rajzolta meg, mint a jelent. Az ókori vagy bibliai hősök és szereplők a króni-kások kortársaihoz hasonlóan gondolkod-tak, viselkedtek, képi ábrázolásokon pedig többnyire középkori környezetben és kosz-tümökben szerepeltek. A múlt és a jelen közötti különbségek eltörlésében komoly szerep jutott az irodalomban széles körben elterjedt kölcsönzési módszernek. Nagy Károly életrajzírója, Einhard mester példá-ul egész oldalakat írt Suetonius A caesarok élete című művéből, hogy ezzel is érzékel-tesse: a frank uralkodó nemcsak a római császárok méltó utóda, hanem ténylegesen is olyan, mint ők. De anakronisztikus volt magának az emberi természetnek a felfo-gása is. Valamennyi ember, az emberiség minden nemzedéke magán viseli a felelős-

séget az első emberpár által elkövetett ere-dendő bűn miatt, ugyanúgy, ahogy az ösz-szes zsidót is vétkesnek tartották Krisztus megfeszítésében, mert ezek az események

– vagyis a bűnbeesés és az Úr szenvedései – nemcsak a múlt részei, hanem örökké tar-tók és így a napi életben is jelenvalóak.

A múlt, a jelen és a jövő valóban pon-tos elhatárolására csak akkor nyílik mód, amikor a társadalmi tudatban az irrever-zibilitás felismerésével párosult lineáris időfelfogás válik meghatározóvá. A kö-zépkori gondolkodásban azonban az idő-höz kapcsolódóan kétféle felfogás is élt. Az egyik az emberi értelemmel felfoghatat-lan és értelmezhetetlen isteni örökkévaló-ság (aeternitas), amelynek nincs kezdete és vége, a másik pedig az Isten által terem-tett idő (tempus), amelynek van kezdete és vége. Ez utóbbi idő együtt kezdődött a vi-lággal, a teremtéssel, és azzal együtt is szű-nik meg, tehát ez az idő jelenti az emberi történelem idejét, amely két nagy részből áll: a Krisztus testetöltését és szenvedése-it megelőző és azt követő időre. Ebben a kontextusban a történelem tényei vallási értékekkel telítődtek, a történelem értel-me pedig nem volt más, mint Isten feltárul-kozása. Bár a történelem mélyebb értelmét csak az Úr ismerheti, a középkori véleke-dés szerint mégis minden eseménynek kel-lett valamilyen értelmet hordoznia, mivel mindegyiket ugyanaz az általános törvény, ugyanaz az irányító akarat szabta s szab-ja meg. A történelemnek, az emberi időnek mind a kezdete (teremtés), mind pedig a vége (utolsó ítélet) ismert volt a középko-ri emberek számára, akik ebből következő-en sohasem csupán az evilági időben éltek. Sohasem tudtak elszakadni a szakrális tör-ténelem tudatától, amely mélyrehatóan be-folyásolta személyiségüket, mivel lelkük üdvössége éppen attól függött, hogy meny-nyire képesek eggyé válni a szakrális tör-ténelemmel. A jó és a rossz világtörténeti küzdelme valamilyen szinten minden hívő személyes ügye is volt. Az emberek egyszer-re két idősíkban érzékelték, tudatosították önmagukat: egyrészt a maguk személyes, lokális, mulandó életük síkján, másrészt pedig a világ egész sorsa szempontjából döntő, egyetemes történeti események – a világ teremtése, Krisztus születése és szen-vedései – síkján. Szent Ágoston például úgy vélte, hogy a lélek azáltal, hogy az elő-érzeten keresztül magába fogadja a jövőt, az emlékezet segítségével pedig a múltat, és mindkettőt beépíti az emberi élet jele-nébe, „kitágul” és „ feltöltődik”.

79

DIS

PUTA Mű

hely

A múlt tehát mind a rokonsági kötődé-sek, családfák, mind pedig a vallás révén szerves részét képezte a középkori ember életének, s a modern korokhoz képest a társadalomban sokkal meghatározóbb sze-repe volt a kollektív emlékezetnek. Persze a múltbéli történésekről őrzött képzetek, ismeretek távolról sem feleltek meg mind a valóságnak, hiszen a hiteles tájékozó-dás még a közvetlen múlt eseményeiről is nagy nehézségekbe ütközött, így a kollek-tív emlékezésben élő történeti tudat gyak-ran igen távol állt a valóságtól. A történeti hagyománynak ráadásul nem volt más zá-loga, mint az emlékezet, de az emberi em-lékezet sohasem tökéletes, sőt a tények ki-törlésére vagy átlényegítésére is alkalmas. Különösen érvényes ez a kollektív emléke-zetre, mely csak nemzedékről nemzedékre örökített hagyományból állt, s az írásosság hiányában az egyes emberi agyak elraktá-rozási gyarlóságai mellett az élőbeszédből eredő félreértések is hozzájárulhattak el-torzulásához.

Azzal, hogy a középkori társadalmi tudat viszonylag közelinek tételezte az em-beriség végzetét, az utolsó ítéletet (hiszen az apokaliptikus hiedelmek újra és újra visszatérően szinte folyamatosan jellemez-ték a korzsakot), távoltartotta magát attól az illúziótól, melynek igézetében a nagy reményektől s illúzióktól áthatott modern korszakokat (melyek nagy világmegváltó

politikai eszmékbe vagy a technikai hala-dásba vetették hitüket) kizárólag saját je-lenük vagy jövőjük foglalkoztatta, illetve foglalkoztatja, s lassan, de biztosan elve-szítik a kollektív emlékezetben évszázad-okig élő, mindenki számára ismert múlt képét. Az egykor történt események, ösz-szefüggések, ok-okozatok immár egy rela-tíve szűk tudósi, kutatói kör tudományos vizsgálódásának tárgyává váltak. A múlt objektív feltárására irányuló kutatói szán-dék azonban a tudományos értekezéssel olyan új műfajt teremtett, mely a társada-lom szélesebb rétegeitől és a mindennapi élettől egyaránt távol állt, s már koránt-sem alkalmas olyan történeti kép őrzésé-re, mely a kollektív emlékezet szempont-jából meghatározó és élő volna. Ahogy a múlt történései elveszítették személyes és emocionális jellegüket, s az egykor volt va-lóság feltárására irányuló tárgyilagosság-gal közelítettek hozzá, fokozatosan szű-kült a rájuk irányuló társadalmi érdeklődés is. Az alfabetizáció térhódításával az orális hagyomány szabályozta jogi szféra is átad-ta a helyét az írott jognak, így az aktuális kérdések esetén immár nem az emlékezetre kellett támaszkodni, hanem elég volt fella-pozni a törvényeket. Ezzel a mindennnapi életben is fokozatosan egyre kisebb sze-repe lett a kollektív emlékezetnek, és fel-értékelődött a tanulással megszerezhető szaktudás jelentősége.

Irodalom

M. BLOCH: A feudális társadalom. Budapest, 2002.S. BRIE: Die Lehre vom Gewohnheitsrecht In.: Geschichtliche Grundlegung. Breslau, 1899.M. CARRUTHERS: The Book of Memory. A Study of Memory in Medieval Culture. Cambridge, 1990.C. M. CIPOLLA: Clocks and Culture. 1300–1700. London, 1967.H. von EICKEN: Geschichte und System der mittelalterlichen Weltanschauung. Stuttgart, 1887.W. GENT: Das Problem der Zeit. Frankfurt a.M., 1934.E. GILSON: L’esprit de la philosophie médiévale. Paris, 1948.A.J. GUREVICS: Időképzetek a középkori Európában. In: Történelem és filozófia. Vál. Huszár T., Budapest, 1974.A.J. GUREVICS: Az individuum a középkorban. Budapest, 2003.G. GURVICH: The Spectrum of Social Time. Dordrecht, 1964.G. LECHNER: Zur „Zeit” und zur stilistischen und topologischen Funktion der „Tempora” in der früheren altfranzösischen Heldenepik. München, 1961.W. LEWIS: Time and Western Man. Boston, 1957.W. ULLMANN: The Individual and Society in the Middle Ages. Baltimore, 1966.

80

DIS

PUTA Mű

hely

Kedves Olvasó!

Elnyerte tetszését a Debreceni Disputa? Szívesen olvasná rendszeresen ezt a folyóiratot? Érdekli, kik lesznek a szerzôink? Mirôl írnak majd, s hogyan látják a világot vagy éppen Debrecent? Kívánja támogatni kulturális törekvéseinket? S ugyanakkor szeretné megkímél-ni magát az utánajárás gondjaitól?

Legyen az elôfizetônk!

Ha igényli, mi vállaljuk, hogy eljuttatjuk az Ön címére a Debreceni Disputát hónapról hónapra! Egy teljes éven át kézhez kapja lapunkat, s ezért csupán azt kérjük, a nyomda- és postaköltségekhez járuljon hozzá. Kérésére küldünk csekket, ezen befizetheti az éves díjat – 3000, azaz háromezer forintot – bármely postahivatalban. Kérjük, a kézbesítési címet írja olvashatóan!

A Kiadó

������������������������������������������������

����������������������������������������������

������������������������������������������������������������������������

��������������������������������������������������������������������������

����������������������������������������������������

�����������������������������������������������������������������������

��������������������������������������������

������������������������������������������������������

�������������������������������������������������������������������������

��������������������������������������������������������������������������������